EURÓPAI PARLAMENT
2009 - 2014
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
2010/0064(COD) 7.7.2011
MÓDOSÍTÁS 343 Jelentéstervezet Roberta Angelilli (PE452.564v03-00) a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl, valamint a 2004/68/IB kerethatározat hatályon kívül helyezésérıl szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról Határozatra irányuló javaslat (COM(2010)0094) – C7-0088/2010 – 2010/0064(COD))
AM\873024HU.doc
HU
PE469.721v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
AM_Com_LegConsolidated
PE469.721v02-00
HU
2/32
AM\873024HU.doc
Módosítás 343 Roberta Angelilli Határozatra irányuló javaslat –
AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI* a Bizottság javaslatához AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2011/.../EU IRÁNYELVE a gyermekek szexuális zaklatásáról, szexuális kizsákmányolásáról és a gyermekpornográfiáról, valamint a 2004/68/IB kerethatározat felváltásáról AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdésre és különösen annak 82. cikke (2) bekezdésére, valamint 83. cikkének (1) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a javaslat nemzeti parlamenteknek való megküldését követıen, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére1, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére2, rendes jogalkotási eljárás keretében3, mivel: (1)
A gyermekek szexuális zaklatása és szexuális kizsákmányolása – így a gyermekpornográfia – különösen súlyosan sérti az alapvetı jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája állapít meg.
*
* Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dılt betőtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. 1 2010. szeptember 15-i vélemény (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). 2 HL C […]., […]., […]. o. 3 Az Európai Parlament 2011. július ...-i álláspontja. AM\873024HU.doc
3/32
PE469.721v02-00
HU
(1a) Az Európai Unióról szóló szerzıdés 6. cikkével összhangban az Unió elismeri az Európai Unió alapjogi chartájában elıírt jogokat, szabadságokat és elveket, amely charta 24. cikkének (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a gyermekekkel kapcsolatos – akár az állami hatóságok, akár a magánintézmények által végzett – tevékenységekben a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsıdleges szempontnak lennie. Ezenkívül az Európai Tanács által elfogadott többéves stockholmi program – a polgárokat szolgáló és védı, nyitott és biztonságos Európa – egyértelmően prioritásként kezeli a gyermekek szexuális zaklatása és szexuális kizsákmányolása, valamint a gyermekpornográfia elleni küzdelmet. (2)
A gyermekpornográfia, vagyis a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek, valamint a gyermekek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának más különösen súlyos formái az új technológiák és az internet használata révén egyre növekvı méreteket öltenek, és egyre terjednek.
(2a) A pornográf elıadással kapcsolatos cselekmények bőncselekménnyé nyilvánításának összefüggésében ezen irányelv olyan tevékenységekre utal, amelyek közönségnek szóló, szervezett, élı bemutatók, ezáltal kizárva a meghatározásból az egyetértés alapján eljáró egyenlı felek közti személyes és közvetlen kommunikációt, valamint a belegyezési korhatár fölötti gyermekeket és partnereiket. (3)
A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl szóló 2004/68/IB tanácsi kerethatározat1 közelíti a tagállami jogszabályokat annak érdekében, hogy büntethetıvé tegyék a gyermek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának legsúlyosabb formáit, és kiterjesszék a belföldi joghatóságot, továbbá hogy elıírják a sértettek számára nyújtandó támogatás minimumszintjét. A büntetıeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001/220/IB tanácsi kerethatározat számos jogot biztosít a sértettek számára a büntetıeljárások folyamán2 , beleértve a védelemhez és a kártérítéshez való jogot. Emellett a joghatóság gyakorlásával kapcsolatos, büntetıeljárások során felmerülı összeütközések megelızésérıl és rendezésérıl szóló 2009/948/IB tanácsi kerethatározat3 elfogadása elısegíti a büntetıeljárások összehangolását a gyermekek szexuális zaklatását és szexuális kizsákmányolását, valamint a gyermekpornográfiát érintı ügyekben.
(4)
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló egyezménye 34. cikke szerint a részes államok vállalják, hogy a gyermeket megvédik a szexuális zaklatás valamennyi formájától. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermekek jogairól szóló egyezménye a gyermekek eladásával, a gyermekprostitúcióval és a gyermekpornográfiával kapcsolatos fakultatív jegyzıkönyve, továbbá különösen Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelmérıl szóló egyezménye4 alapvetı fontosságú lépések az e területen folytatott nemzetközi együttmőködés erısítésének útján.
1
HL L 13., 2004.1.20., 14. o. HL L 82., 2001.3.22., 1. o. HL L 328., 2009.12.15., 42. o. Az Európa Tanácsnak a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális zaklatással szembeni védelmérıl szóló (CETS) 201. sz. egyezménye, amelyet 2007. október 25-én nyitottak
2 3 4
PE469.721v02-00
HU
4/32
AM\873024HU.doc
(5)
A súlyos bőncselekmények – így a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia – olyan átfogó megközelítést tesznek szükségessé, amely kiterjed a bőnelkövetıkkel szembeni bőnvádi eljárás lefolytatására, a kiskorú sértettek védelmére, valamint a jelenség megelızésére. A Európai Unió Alapjogi Chartájának és az Egyesült Nemzetek Szervezete a gyermekek jogairól szóló egyezményének megfelelıen a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsıdleges szempontnak lennie az e bőncselekmények elleni küzdelem érdekében tett bármely intézkedés végrehajtása során. A 2004/68/IB kerethatározatot olyan új jogi aktussal kell felváltani, amely átfogó jogi keretet nyújt a tárgyalt célkitőzés megvalósítása érdekében.
(5a) Ennek az irányelvnek teljes mértékben ki kell egészítenie az emberkereskedelem megelızésérıl, az ellene folyó küzdelemrıl és az áldozatok védelmérıl szóló, a 2002/629/IB kerethatározatot hatályon kívül helyezı 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet1, mivel az emberkereskedelem egyes áldozatai egyben szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás kiskorú sértettjei is. (5b) A gyermekpornográfiának gyakran részét képezik olyan képek, amelyek gyermekek felnıttek általi szexuális zaklatását ábrázolják. Ezek olyan képek is lehetnek, amelyek kifejezetten szexuális magatartást tanúsító gyermekeket, vagy gyermek nemi szerveit ábrázolják. E képeket elsıdlegesen a nemi vágy felkeltése céljából készítik vagy használják, és a gyermek tudtával vagy tudta nélkül fordítják haszonszerzésre. Továbbá a gyermekpornográfia fogalmába tartoznak az olyan, elsıdlegesen a nemi vágy felkeltésére szolgáló képek is, amelyek kifejezetten szexuális magatartást tanúsító, vagy ilyen magatartást tanúsítóként ábrázolt gyermekeket ábrázolnak. (5c) A büntetı anyagi jogszabályok elfogadásakor az Uniónak gondoskodnia kell e jogszabályok összességének egységességérıl, különös tekintettel a szankciók mértékére. A Lisszaboni Szerzıdésre is figyelemmel szem elıtt kell tartani a szankciók közelítésére alkalmazandó megközelítésrıl szóló, 2002. áprilisi tanácsi következtetéseket, amelyek négyféle mértékő szankciót állapítanak meg. Ebben az irányelvben – mivel kivételesen nagyszámú bőncselekményt különböztet meg – az eltérı súlyossági fokok tükrözése érdekében olyan differenciálásra van szükség a szankciók mértékét illetıen, amely túllépi az uniós jogi eszközökben általában elıírtakat. (6)
1
Hatékony, arányos és visszatartó erejő szankciókkal kell sújtani a gyermekek szexuális zaklatásának és szexuális kizsákmányolásának súlyos formáit. Ezek közé tartoznak különösen a szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás olyan különféle formái, amelyeket megkönnyít az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása, ilyen például a gyermekek szexuális célzattal történı, közösségi portálokon és chatszobákban elkövetett internetes zaklatása. Világossá kell tenni a gyermekpornográfia meghatározását is, és közelíteni kell azt a nemzetközi okmányokban található fogalommeghatározásokhoz.
meg aláírásra Lanzarotén. HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
AM\873024HU.doc
5/32
PE469.721v02-00
HU
(6a) A fogyatékosság önmagában nem feltétlenül teszi lehetetlenné a szexuális kapcsolatba való beleegyezést. Az említett fogyatékosság tényével való, gyermekkel folytatott szexuális tevékenységet célzó visszaélés azonban büntetendı. (6b) Az ezen irányelv által az irányelvben tartalmazott bőncselekmények tekintetében elıírt szabadságvesztés legfelsı határát kell alkalmazni legalább az említett bőncselekmények legsúlyosabb formáira. (6c) Az ezen irányelvben a szabadságvesztésnek a szexuális zaklatással, szexuális kizsákmányolással és a gyermekpornográfiával kapcsolatos bőncselekmények tekintetében meghatározott felsı határa elérése érdekében a tagállamok nemzeti joguk figyelembevételével összeadhatják a nemzeti jogszabályokban e bőncselekményekre vonatkozóan meghatározott szabadságvesztési idıtartamokat. (6d) Ezen irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy nemzeti rendszerükben írjanak elı büntetıjogi szankciókat a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemrıl szóló uniós jogszabályok elıírásainak vonatkozásában. Ez az irányelv nem ír elı az ilyen szankcióknak vagy bármely más rendelkezésre álló bőnüldözési rendszernek az egyedi esetekre vonatkozó alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségeket. (6e) Felhívjuk a tagállamokat, hogy különösen azokban az esetekben, amikor a fent említett irányelvben leírt bőncselekmények elkövetésére anyagi haszonszerzés céljából kerül sor, a szabadságvesztés mellett fontolják meg pénzügyi szankciók kiszabhatóvá tételét is. (6f) A gyermekpornográfia összefüggésében a „jogosulatlan” kifejezés lehetıvé teszi a tagállamok számára, hogy védelmet biztosítsanak a például orvosi, tudományos vagy hasonló célokat szolgáló „pornografikus anyaggal” kapcsolatos tevékenységek vonatkozásában. Lehetıvé teszi a nemzeti jogszabályok által biztosított jogosultságok értelmében végzett olyan tevékenységeket, mint a gyermekpornográfiának a hatóságok általi jogszerő, büntetıeljárások lefolytatása vagy bőncselekmények megelızése vagy felderítése céljából való birtoklása. Továbbá nem zárja ki a jogvédelmet vagy az olyan, hasonló, vonatkozó alapelveket, amelyek egyedi körülmények között egy adott személyt felmentenek a felelısség alól, például amikor telefonos vagy internetes forródrótszolgálatok az ilyen esetek jelentése céljából végeznek tevékenységet. (6g) Az információs és kommunikációs technológia segítségével történı, gyermekpornográfiához való tudatos hozzáférés büntetendı. A felelısségre vonhatósághoz egyaránt szükséges, hogy az adott személynek szándékában álljon ellátogatni a gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalra, és hogy tudatában legyen annak, hogy azon ilyen képek lelhetık fel. A szankciók nem alkalmazhatók azon személyekre, akik véletlenül tévednek gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalra. A bőncselekmény szándékos jellegére különösen abból lehet következtetni, hogy ismétlıdı, vagy hogy a bőncselekményeket térítés ellenében nyújtott szolgáltatás igénybevételével követték el. PE469.721v02-00
HU
6/32
AM\873024HU.doc
(6h) A gyermekek szexuális célzattal történı zaklatása olyan fenyegetés, amely az internet összefüggésében egyedi jellemzıkkel rendelkezik, mivel utóbbi a felhasználók számára minden eddiginél nagyobb mértékő névtelenséget biztosít, s ebbıl következıen lehetıséget a valós személyiség és személyes jellemzık, például az életkor elrejtésére. Ugyanakkor a tagállamok fontosnak tartják a gyermekek interneten kívüli zaklatása elleni fellépést is, nevezetesen azokban az esetekben, amikor a zaklatás informatikai és kommunikációs technológia igénybevételével történik. Ösztönözzük a tagállamokat, hogy tegyék büntethetıvé az olyan tevékenységet, amikor a gyermek arra való felhívása, hogy szexuális célból találkozzon a bőnelkövetıvel, a gyermek jelenlétében vagy közelségében történik, például speciális elıkészületi bőncselekmény, az irányelv által leírt bőncselekmények elkövetésének kísérlete, vagy a szexuális visszaélés egyedi formájában. Akármelyik jogi megoldást is választják a szexualitásra való, nem interneten történı felhívás büntethetıvé tételére, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy valamilyen módon bíróság elé állítsák az ilyen bőncselekmények lekövetıit. (7)
Ez az irányelv nem irányadó azokra tagállami szakpolitikákra nézve, amelyek az esetleg gyermekek bevonásával folytatott, beleegyezésen alapuló, az emberi fejlıdés során a szexualitás normális felfedezésének tekinthetı szexuális cselekményekre vonatkoznak, figyelembe véve az eltérı kulturális és jogi hagyományokat, valamint a gyermekek és a fiatal felnıttek közötti kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás új formáit – ideértve az informatikai és kommunikációs technológiák útján megvalósulókat is. Ezek a kérdések nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Azok a tagállamok, amelyek az 5. és 8. cikkben említett lehetıségeket igénybe veszik, ezt hatásköreiket gyakorolva teszik.
(7a) A tagállamoknak a jogrendszerük által a súlyosbító körülményekre vonatkozóan megállapított alkalmazandó szabályokkal összhangban nemzeti jogukban súlyosbító körülményeket kell meghatározniuk, és gondoskodniuk kell arról, hogy a bírák az elkövetı elítélésekor figyelembe vehessék e súlyosbító körülményeket annak ellenére, hogy nem kötelesek felhasználni azokat. A tagállamok nemzeti jogszabályaikban nem határozhatnak meg ilyen körülményeket, amennyiben azok a konkrét bőncselekmény jellegére tekintettel elhanyagolhatók. Az ezen irányelvben meghatározott, különbözı súlyosbító körülmények helytállóságát nemzeti szinten kell értékelni az ezen jogi eszközben említett valamennyi bőncselekmény esetében. (7b) Az ezen irányelv szerinti mentális beszámíthatatlanság vagy fizikai alkalmatlanság értelmezésekor ide tartozónak kell tekinteni a kábítószerek vagy alkohol által okozott mentális beszámíthatatlanságot vagy fizikai alkalmatlanságot is. (7c) A gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen folytatott küzdelem során maradéktalanul ki kell használni a bőncselekményekbıl származó jövedelmek lefoglalására és elkobzására irányuló, már rendelkezésre álló eszközöket, így például az Egyesült Nemzetek Szervezetének a nemzetközi szervezett bőnözésrıl szóló egyezményét és jegyzıkönyveit, az Európa Tanács pénzmosásról, a bőncselekménybıl származó jövedelmek felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, 1990. évi egyezményét, a pénzmosásról, valamint a bőncselekményhez felhasznált eszközök és az abból származó jövedelmek azonosításáról, felkutatásáról, befagyasztásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, 2001. június 26-i 2001/500/IB tanácsi AM\873024HU.doc
7/32
PE469.721v02-00
HU
kerethatározatot, a bőncselekménybıl származó jövedelmek, vagyon és az elkövetéshez használt eszközök elkobzásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/212/IB tanácsi kerethatározatot. Elı kell mozdítani, hogy az ebben az irányelvben említett bőncselekményekbıl származó, lefoglalt és elkobzott eszközöket és jövedelmeket a sértettek támogatására és védelmére fordítsák. (7d) Az ezen irányelvben említett bőncselekmények áldozatai esetében kerülni kell a másodlagos viktimizációt. Azon tagállamokban, amelyekben a prostitúció vagy a pornográf anyagokban való megjelenés a nemzeti büntetıjog alapján büntetendı, lehetıséget kell biztosítani arra, hogy e jogszabályok alapján ne vonják büntetıeljárás alá, illetve ne szabjanak ki szankciót abban az esetben, ha az érintett gyermek e cselekményeket szexuális kizsákmányolás áldozataként követte el, vagy ha a gyermeket gyermekpornográfiában való részvételre kényszerítették. (7e) A büntetı jogszabályok közelítését célzó jogi eszközként ez az irányelv olyan mértékő szankciókat határoz meg, amelyeket a kiskorú elkövetıkre vonatkozó, adott tagállami büntetıpolitikák sérelme nélkül kell alkalmazni. (8)
Annak figyelembevétele érdekében, hogy a kiskorú sértettek nehezen tesznek feljelentést a zaklatás miatt, az elkövetık pedig megırzik névtelenségüket a virtuális térben, meg kell könnyíteni a bőncselekmények kivizsgálását és a büntetıeljárás során a vádemelést. Az ezen irányelvben említett bőncselekmények esetében folytatott nyomozás és büntetıeljárás eredményességének biztosítása érdekében ezek megindításának elviekben függetlennek kell lennie a sértett bejelentésétıl vagy vádemelésétıl. A büntetıeljáráshoz szükséges idıtartam hosszát a vonatkozó nemzeti joggal összhangban kell meghatározni.
(8a) Hatékony nyomozati eszközöket kell az ilyen bőncselekmények kivizsgálásáért és büntetıeljárás alá vonásáért felelıs személyek rendelkezésére bocsátani. Az említett eszközök felölelhetik a kommunikáció lehallgatását, a leplezett figyelést, beleértve az elektronikus megfigyelést is, a bankszámlák ellenırzését vagy egyéb pénzügyi nyomozást, figyelembe véve többek között az arányosság elvét, valamint a nyomozás tárgyát képezı bőncselekmények jellegét és súlyosságát. Szükség esetén és a nemzeti joggal összhangban ezeknek az eszközöknek lehetıséget kell adniuk arra is, hogy a bőnüldözı hatóságok az interneten titkos személyazonosságot használhassanak. (8b) A tagállamoknak arra kell ösztönözniük mindenkit, akinek tudomása vagy gyanúja van valamely gyermek szexuális kizsákmányolásáról vagy zaklatásáról, hogy tegyen bejelentést az illetékes hatóságoknál. Minden egyes tagállam saját feladata, hogy meghatározza azokat az illetékes hatóságokat, amelyeknél az ilyen gyanúról bejelentés tehetı. Az említett illetékes hatóságok körét nem szabad a gyermekvédelmi szolgálatokra vagy az illetékes szociális szolgálatokra korlátozni. A „jóhiszemő” gyanú követelményének annak megelızését kell szolgálnia, hogy a rendelkezésre merı kitaláción vagy valótlan tényeken alapuló, rossz szándékú feljelentés esetén hivatkozni lehessen. PE469.721v02-00
HU
8/32
AM\873024HU.doc
(9)
Módosítani kell a joghatósági szabályokat annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek szexuális zaklatása és kizsákmányolása esetén akkor is eljárás alá vonhatók legyenek az Európai Unióból származó elkövetık, ha a bőncselekményeket az Európai Unión kívül, különösen az úgynevezett szexturizmus során követik el. A gyermekszexturizmust úgy kell érteni, hogy az a gyermekek egy vagy több olyan személy általi szexuális kizsákmányolása, akik szokásos környezetükbıl olyan célállomásra utaznak, ahol gyermekekkel szexuális érintkezésbe lépnek. Az EU-n kívüli gyermekszexturizmus esetében a tagállamokat arra ösztönzik, hogy a rendelkezésre álló nemzeti és nemzetközi eszközök között tallózzon, beleértve a kiadatásról, a kölcsönös segítségnyújtásról vagy az eljárások áttételérıl szóló két- vagy többoldalú szerzıdéseket, hogy növelje az együttmőködést a harmadik országokkal és a nemzetközi szervezetekkel a szexturizmus elleni harc érdekében. A tagállamoknak elı kell mozdítaniuk az Unión kívüli országokkal folytatott nyílt párbeszédet és kommunikációt annak érdekében, hogy az adott nemzeti jog alapján el lehessen járni azon elkövetıkkel szemben, akik gyermekszex-turizmus céljából az Unió határain kívülre utaznak.
(10) Figyelembe véve a szükségleteiket, gyermekvédelmi intézkedéseket kell elfogadni a gyermekek elsıdleges érdekében. A kiskorú sértetteknek könnyen hozzá kell jutniuk a jogi segítségnyújtáshoz, ▌valamint az összeférhetetlenség kezelésére irányuló intézkedésekhez, amennyiben a zaklatásra a családon belül kerül sor. Amennyiben a bőnügyi nyomozás vagy a büntetıeljárás során a gyermek számára különleges képviselıt kell kijelölni, ezt a szerepet jogi személy, intézmény vagy hatóság is betöltheti. Emellett a kiskorú sértetteknek védelmet kell kapniuk – például a prostitúcióra vonatkozó tagállami jogszabályok alapján kiszabható – szankciókkal szemben, amennyiben az illetékes hatóságok figyelmét felhívják az ügyükre. Továbbá a büntetıeljárásban való részvétel – a kihallgatásnak vagy az elkövetıvel történı szembesítésnek – lehetıleg nem szabad további traumát okoznia a kiskorú sértetteknek. A gyermekek és traumatikus élmények esetén tanúsított magatartásuk alapos ismerete segít annak érdekében, hogy biztosítsák a minıségi bizonyításfelvételt, továbbá, hogy csökkentsék a szükséges intézkedések lefolytatása alatt a gyermekekre nehezedı stresszt. (10a) A tagállamoknak meg kell fontolniuk, hogy a gyermek sértetteknek rövid és hosszú távon segítséget nyújtsanak. A gyermekek által a szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás miatt elszenvedett bárminemő sérelem fontos, és azzal foglalkozni kell. A szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás által okozott sérelem természetére tekintettel az ilyen segítségnyújtásnak mindaddig folytatódnia kell, amíg az szükséges a gyermek testi és lelki felépüléséhez, és az adott esetben akár a felnıttkorig is eltarthat. Annak érdekében, hogy a gyermek szülei vagy gyámjai segítséget tudjanak nyújtani gyermeküknek az eljárás folyamán, meg kell fontolni a támogatás és a tanácsadás rájuk való kiterjesztését, amennyiben ık nem merülnek fel gyanúsítottként a szóban forgó bőncselekménnyel kapcsolatban. (10b) A büntetıeljárásban a sértett jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat1 számos jogot biztosít a sértettek számára a büntetıeljárások 1
HL L 82., 2001.03.22., 1. o.
AM\873024HU.doc
9/32
PE469.721v02-00
HU
folyamán, beleértve a védelemhez és a kártérítéshez való jogot. Ezenkívül a szexuális zaklatás, a szexuális kizsákmányolás és a gyermekpornográfia kiskorú sértettjei számára biztosítani kell, hogy jogi tanácsadást, valamint az adott igazságszolgáltatási rendszerben a sértett szerepével összhangban jogi képviseletet vehessenek igénybe, többek között kártérítés igénylése céljából is. Az illetékes hatóságok ilyen jellegő jogi segítséget az állam által adandó kártérítés igénylése esetére is nyújthatnak. A jogi tanácsadás célja annak lehetıvé tétele, hogy az áldozatok tájékoztatáshoz jussanak, és tanácsot kapjanak az elıttük nyitva álló különféle lehetıségekkel kapcsolatban. Jogi tanácsadást megfelelı jogi képzettségő személy nyújthat, akinek azonban nem feltétlenül kell jogászként tevékenykednie. A jogi tanácsadásnak és az adott igazságszolgáltatási rendszerben a sértett szerepével összhangban lévı jogi képviseletnek – a tagállamok belsı eljárásainak megfelelı módon – ingyenesnek kell lennie legalább azon esetekben, amikor a sértett nem rendelkezik elegendı anyagi fedezettel. (10c) A tagállamoknak meg kell tenniük az intézkedéseket annak érdekében, hogy megelızzék vagy megtiltsák a gyermekek szexuális zaklatásának és a gyermekszexturizmusnak a reklámozásával kapcsolatos tevékenységeket. Különbözı megelızı intézkedések vehetık fontolóra, például magatartási kódex és önszabályozó mechanizmusok létrehozása és megerısítése a turizmus ágazatában, etikai kódex vagy „minıségi védjegy” bevezetése az olyan idegenforgalmi szervezetek esetében, amelyek küzdelmet folytatnak a gyermekszexturizmus ellen, illetve az ilyen jellegő turizmus felszámolására irányuló konkrét politikával rendelkeznek. (10d) A tagállamoknak ki kell alakítaniuk és/vagy meg kell erısíteniük a gyermekek kizsákmányolás megelızésére irányuló szakpolitikáikat, beleértve olyan intézkedéseket is, amelyek a kizsákmányolás bármely formája iránti kereslet visszaszorítására, és a kutatás, a tájékoztatás, a felvilágosítás és az oktatás révén a gyermekek sértetté válása kockázatának csökkentésére irányulnak. Az ilyen kezdeményezésekben a tagállamoknak a gyermekek jogainak tiszteletben tartásán alapuló megközelítést kell kialakítaniuk. Különös gondot kell fordítani annak biztosítására, hogy a gyermekekre irányuló figyelemfelkeltı kampányok megfelelıek és kellıen könnyen érthetık legyenek. Fontolóra kell venni segélyvonalak/forródrótok létrehozását. (10e) Ami a gyermekek ellen elkövetett szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás bejelentési rendszerét, valamint a rászoruló gyermekek megsegítését illeti, támogatni kell a segélyvonalakat – 116 000 eltőnt gyermekek esetében, 116 006 bőncselekmények áldozatai számára és 116 111 a gyermekek számára –, amelyeket a 2009. november 30-i 2009/884/EK határozattal1 módosított, a 116-os nemzeti számsík harmonizált közérdekő szolgáltatások harmonizált számai részére történı fenntartásáról szóló, 2007. február 15-i 2007/116/EK bizottsági határozat vezetett be, és figyelembe kell venni a mőködésükkel kapcsolatos tapasztalatokat. (10f) A szexuális kizsákmányolás gyermeksértettjeivel várhatóan kapcsolatba kerülı hivatalos személyeket megfelelı képzésben kell részesíteni annak érdekében, hogy 1
HL L 317., 2009.12.03., 46. o.
PE469.721v02-00
HU
10/32
AM\873024HU.doc
képesek legyenek felismerni és megfelelı bánásmódban részesíteni az ilyen sértetteket. A képzést a következı csoportok tagjaira kell kiterjeszteni, ha valószínő, hogy ilyen gyermekkorú sértettekkel kerülnek kapcsolatba: rendırtisztek, ügyészek, ügyvédek, a bírák és a bírósági tisztviselık, gyermekgondozási és egészségügyi dolgozók, azonban ez kiterjeszthetı személyek olyan csoportokra is, amelyek munkájuk során várhatóan kapcsolatba kerülnek a szexuális kizsákmányolás gyermekkorú sértettjeivel. (10g) A gyermekek szexuális kizsákmányolásának és zaklatásának megelızése érdekében a nemi erkölcs elleni bőncselekmények elkövetıinek bőnmegelızési programokat vagy intézkedéseket kell javasolni. Ezekre a programokra vagy intézkedésekre olyan tág, rugalmas megközelítést kell alkalmazni, amelynek középpontjában egészségügyi és pszichoszociális szempontok állnak, és a részvétel ne kötelezı jelleggel történjen. Ezek a bőnmegelızési programok vagy intézkedések nem érintik az illetékes hatóságok által elıírt bőnmegelızési programokat vagy intézkedéseket. (10h) A bőnmegelızési intézkedések vagy programok biztosítása nem alanyi jogon történik. A tagállamok feladata eldönteni, hogy mely bőnmegelızési intézkedések vagy programok alkalmazása a helyénvaló. (11) A visszaesı bőnözés megelızése, illetve minimálisra korlátozása érdekében értékelni kell az elkövetık által jelentett veszélyt és a nemi erkölcs elleni bőncselekmények gyermek sérelmére történı esetleges ismételt elkövetésének kockázatát. Az értékelésre vonatkozó szabályoknak, például annak, hogy milyen típusú hatóság rendelje el és végezze el az értékelést, és hogy az értékelés elvégzésére a büntetıeljárás közben vagy azt követıen kerüljön sor, illetve az értékelés nyomán ajánlott hatékony bőnmegelızési programokra vagy intézkedésekre vonatkozó szabályoknak összhangban kell állniuk a tagállamok belsı eljárásaival. Ugyanúgy a visszaesı bőnözés megelızése, illetve minimálisra korlátozása érdekében az elkövetık számára önkéntes alapon hozzáférést kell biztosítani a hatékony bőnmegelızési programokhoz vagy intézkedésekhez. Ezek a bőnmegelızési programok vagy intézkedések nem ütközhetnek a mentális zavaroktól szenvedı személyek kezelése céljából létrehozott nemzeti rendszerekkel. (12) Amennyiben az elkövetık által jelentett veszély és a bőncselekmények esetleges ismételt elkövetésének kockázata indokolttá teszi, az elítélt elkövetıket adott esetben átmenetileg vagy véglegesen el kell tiltani mindazon tevékenységek – de legalább az olyan szakmai tevékenységek – gyakorlásától, amelyek a gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járnak. A gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó állásra történı felvételkor a munkáltatók jogosultak tájékozódni a bőnügyi nyilvántartásba bejegyzett, gyermek sérelmére elkövetett, nemi erkölcs elleni bőncselekményért való elítélésekrıl vagy a hatályos eltiltásokról. Ezen irányelv alkalmazásában a munkáltatók fogalmának ki kell terjednie olyan szervezeteket mőködtetı személyekre is, akik a gyermekek felügyeletével és/vagy gondozásával kapcsolatos önkéntes, a gyermekekkel történı közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó munkában vesznek részt. A tájékoztatás módját, mint például az érintett személyen keresztül történı hozzáférést, valamint ezen információk pontos tartalmát, a szervezett önkéntes tevékenységek és a gyermekekkel való közös, illetve AM\873024HU.doc
11/32
PE469.721v02-00
HU
rendszeres kapcsolattartás fogalmát a tagállami jogszabályok szerint kell meghatározni. (12a) Kellı tekintettel a tagállamok eltérı jogi hagyományaira, ezen irányelv rendelkezései figyelembe veszik azt, hogy a bőnügyi nyilvántartáshoz való hozzáférést csak az illetékes hatóságok vagy az érintett személy engedélyezheti. Ezen irányelv nem keletkeztet kötelezettséget a bőnügyi nyilvántartásokat szabályozó nemzeti rendszerek vagy ezen nyilvántartásokhoz való hozzáférés módjainak módosítására. (12b) Az irányelv célja nem az, hogy harmonizálja az érintett személy belegyezésére vonatkozó szabályokat a bőnügyi nyilvántartókból származó információk cseréje során, azaz hogy ilyen beleegyezésre szükség van-e. Függetlenül attól, hogy a nemzeti jogszabályok elıírják-e a beleegyezést, ezen irányelv nem keletkeztet új kötelezettséget a nemzeti jogszabályok és eljárások e tekintetben történı megváltoztatására. (12c) A tagállamok az elkövetıkkel kapcsolatos további adminisztratív intézkedések meghozatalát is fontolóra vehetik, például a 3–7. cikkben említett bőncselekmények miatt elítélt személyeket bejegyezhetik egy szexuális bőnözıkrıl vezetett nyilvántartásba. Az ezen nyilvántartásokhoz való hozzáférésre a nemzeti alkotmányos elvekkel és a vonatkozó adatvédelmi szabályokkal összhangban korlátozást kell alkalmazni például azáltal, hogy a hozzáférést az igazságügyi és/vagy bőnüldözı szervekre korlátozzák. (12d) Javasolt, hogy a tagállamok nemzeti vagy helyi szinten, a civil társadalommal együttmőködve hozzanak létre adatgyőjtési mechanizmusokat vagy fókuszpontokat a gyermekek szexuális kizsákmányolása és zaklatása jelenségének megfigyelésére és értékelésére. Ahhoz, hogy megfelelıen értékelni lehessen a szexuális zaklatás, a szexuális kizsákmányolás és a gyermekpornográfia elleni intézkedések eredményeit, az Uniónak tovább kell munkálkodnia módszertanain és adatgyőjtési módszerein annak érdekében, hogy összehasonlítható statisztikák szülessenek. (12e) A tagállamok megfelelı intézkedést hoznak tájékoztató szolgálatok létrehozására annak érdekében, hogy megtanítsák, hogyan kell felismerni a szexuális kizsákmányolás jeleit. (13) A szexuális zaklatást ábrázoló képekbıl álló gyermekpornográfia olyan különleges típusú tartalom, amely nem tekinthetı véleménynyilvánításnak. A gyermekpornográfia elleni küzdelem érdekében korlátozni kell a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó anyagok forgalmát annak révén, hogy megnehezítik ilyen képek feltöltését a nyilvánosan hozzáférhetı világhálóra. Ezért intézkedésre van szükség a tartalom eltávolítása, valamint a gyermekek szexuális zaklatását ábrázoló képek készítésében, terjesztésében vagy letöltésében bőnös személyek kézre kerítése érdekében. Tekintettel az Unió gyermekpornográfia elleni küzdelemre irányuló erıfeszítéseinek támogatására, a tagállamoknak minden tılük telhetıt meg kell tenniük, hogy együttmőködjenek harmadik országokkal az ilyen tartalom területükön található szerverekrıl történı eltávolításának biztosítása során. (13a) Mindazonáltal az ilyen erıfeszítések ellenére gyakorta elıfordul, hogy ha az eredeti PE469.721v02-00
HU
12/32
AM\873024HU.doc
anyag nem az Unión belül található, nem lehetséges a gyermekpornográf tartalom forrásnál történı eltávolítása, vagy azért, mert az az állam, amelyben a szervert üzemeltetik, nem hajlandó együttmőködni, vagy pedig azért, mert annak elérése, hogy az érintett állam eltávolítsa a tartalmat, különösen hosszadalmasnak bizonyul. Mechanizmusok vezethetık be annak érdekében, hogy letiltsák az Unió területérıl való hozzáférést az azonosítottan gyermekpornográfiát tartalmazó vagy terjesztı internetes oldalakhoz. Magától értetıdik, hogy a tagállamok által ezen irányelvvel összhangban a gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalak eltávolítására vagy adott esetben blokkolására hozott intézkedések különbözı fajta, például jogalkotási, nem jogalkotási, bíró vagy egyéb állami intézkedéseken alapulhatnak. Ebben az összefüggésben ezen irányelv rendelkezései nem érintik az internetes ipar által hozott önkéntes intézkedéseket a szolgáltatásaikkal való visszaélések megelızésére, vagy az ilyen intézkedések tagállami támogatását. Függetlenül attól, hogy milyen alapja lesz az intézkedésnek vagy módszernek, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az megfelelı szintő jogbiztonságot és kiszámíthatóságot nyújt a felhasználóknak és a szolgáltatóknak. A gyermekek zaklatását ábrázoló tartalom eltávolítása és letiltása céljából egyaránt a hatóságok közötti együttmőködés megvalósítására, illetve erısítésére van szükség, kiváltképpen a munkafeladatok megkettızıdésének elkerülése érdekében, és azért hogy a lehetı legteljesebb körőek legyenek gyermekpornográfiát tartalmazó weboldalakra vonatozó tagállami listák. Valamennyi ilyen fejlesztés során figyelembe kell venni a végfelhasználók érdekeit, be kell tartani a hatályos jogi és bírósági eljárásokat, továbbá az emberi jogok és alapvetı szabadságok európai egyezményével és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban kell eljárni. A biztonságosabb internet programnak forródróthálózatot kell létrehoznia, amelynek célja az információgyőjtés, továbbá az illegális online tartalmak fıbb típusaira vonatkozó jelentések elıállítása és cseréje. (13b) Az irányelv célja a 2004/68/IB kerethatározat rendelkezéseinek módosítása és kiterjesztése is. Mivel nagyszámú és lényeges módosításról van szó, az egyértelmőség érdekében a kerethatározatot az ezen irányelv elfogadásában részt vevı tagállamok tekintetében teljes egészében fel kell váltani. (13c) A jogalkotás minıségének javításáról szóló intézményközi megállapodás1 34. bekezdésével összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára és az Unió érdekében – készítsék el saját táblázataikat, amelyekben a lehetı legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültetı intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé. (14) Mivel ezen irányelv célját, azaz a gyermekek szexuális zaklatása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelmet a tagállamok egyedül nem képesek kielégítıen megvalósítani, és e cél – nagyságrendjét és hatásait tekintve – az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerzıdés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelıen ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
1
HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
AM\873024HU.doc
13/32
PE469.721v02-00
HU
(15) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvetı jogokat és szem elıtt tartja a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, nevezetesen az emberi méltóságot, a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, a gyermekek jogait, a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a személyes adatok védelmét, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bőncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit. Ez az irányelv mindenekelıtt az említett jogok teljes körő tiszteletben tartására törekszik, és ennek megfelelıen kell végrehajtani. (16) Az Európai Unióról szóló szerzıdéshez és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetérıl szóló 21. jegyzıkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában. (16a) Az Európai Unióról szóló szerzıdéshez és az Európai Unió mőködésérıl szóló szerzıdéshez csatolt, Dánia helyzetérıl szóló 22. jegyzıkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelezı és nem alkalmazandó, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk Tárgy Ezen irányelv célja a bőncselekményi tényállások és a büntetési tételek meghatározására vonatkozó szabályozási minimumok megállapítása a gyermekek szexuális zaklatása és szexuális kizsákmányolása, a gyermekpornográfia, valamint a gyermekek szexuális kapcsolat létesítésére történı felhívása területén. Célja továbbá, hogy ezen bőncselekmény megelızését és áldozatai védelmének erısítését szolgáló ▌rendelkezéseket vezessen be.
2. cikk Fogalommeghatározások Ezen irányelv alkalmazásában: (a)
"gyermek": bármely 18 évesnél fiatalabb személy;
(aa) „beleegyezési korhatár”: azon életkor, amely alatt a nemzeti jog szerint tilos a gyermekkel folytatott szexuális tevékenység; PE469.721v02-00
HU
14/32
AM\873024HU.doc
(b)
„gyermekpornográfia”: (i)
bármely adathordozó, amely kifejezetten szexuális – valódi vagy színlelt – magatartást tanúsító gyermeket ábrázol; vagy
(ii) gyermek nemi szerveinek bármely, elsıdlegesen a nemi vágy felkeltése céljából történı ábrázolása; vagy (iii) bármely anyag, amely kifejezetten szexuális – valódi vagy színlelt – magatartást tanúsító, gyermeknek tőnı személyt ábrázol, vagy gyermeknek tőnı személy nemi szerveinek bármely, elsıdlegesen a nemi vágy felkeltése céljából történı ábrázolása; vagy (iv) kifejezetten szexuális magatartást tanúsító gyermek valószerő képei, vagy gyermek ▌nemi szerveinek valószerő képei, amelyek elsıdlegesen a nemi vágy felkeltésére szolgálnak; (c)
„gyermekprostitúció”: gyermek szexuális tevékenység céljára való felhasználása, amennyiben a gyermek által folytatott szexuális tevékenységért fizetségképpen pénzt vagy egyéb díjazást, illetve ellenértéket adnak vagy ígérnek, függetlenül attól, hogy ezt a fizetséget, ígéretet vagy ellenértéket a gyermeknek vagy harmadik félnek nyújtják;
(d)
„pornográf elıadás”: az alábbiak, többek között információs és kommunikációs technológiák révén történı, közönségnek szóló, élı bemutatása:
(e)
(i)
kifejezetten szexuális – valódi vagy színlelt – magatartást tanúsító gyermek; vagy
(ii)
a gyermek nemi szervei elsıdlegesen a nemi vágy felkeltése céljából;
„jogi személy”: a hatályos jog értelmében jogi személyiséggel rendelkezı bármely jogalany, kivéve az államokat, illetve a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket. 3. cikk Szexuális zaklatással kapcsolatos bőncselekmények
1.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a (2) –(5) bekezdésben említett szándékos magatartások büntetendık legyenek.
2.
A ▌beleegyezési korhatárt el nem érı gyermeknek a nemi vágy felkeltése céljából ▌szexuális tevékenység megtekintésére történı rábírása – akkor is, ha abban a gyermek nem vesz részt – miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább egy évig terjedjen.
2a.
A belegyezési korhatárt el nem érı gyermeknek a nemi vágy felkeltése céljából szexuális zaklatás megtekintésére történı rábírása – akkor is, ha abban a gyermek
AM\873024HU.doc
15/32
PE469.721v02-00
HU
nem vesz részt – miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább két évig terjedjen. 3.
A ▌beleegyezési korhatárt el nem érı gyermekkel folytatott szexuális tevékenység miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább öt évig terjedjen.
4.
A gyermekkel folytatott szexuális tevékenység miatt, amennyiben: (i)
a gyermekkel kapcsolatban fennálló, elismert bizalmi, hatalmi vagy befolyási viszonnyal élnek vissza, a kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább nyolc évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább három évig terjedjen; vagy
(ii)
a gyermek különösen veszélyeztetett helyzetével, különösen szellemi vagy testi fogyatékosságával, vagy eltartotti helyzetével élnek vissza, a kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább nyolc évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább három évig terjedjen; vagy
(iii) kényszert, erıszakot vagy fenyegetést alkalmaznak, a kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább tíz évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább öt évig terjedjen. 5.
A gyermeknek valamely harmadik féllel folytatott szexuális tevékenységre kényszer, erıszak vagy fenyegetés alkalmazásával történı késztetése miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább tíz évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább öt évig terjedjen. 4. cikk Szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bőncselekmények
1.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a (2) –(9d) bekezdésben említett szándékos magatartások büntetendık legyenek.
2.
Gyermek pornográf elıadáson való részvételre történı rábírása vagy az ennek érdekében végzett kerítés, illetve a gyermek e célból, haszonszerzéssel járó vagy egyéb módon történı kizsákmányolása miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább öt évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább két évig terjedjen.
▌ 9.
A gyermek pornográf elıadáson való részvételre kényszer vagy erıszak alkalmazásával történı késztetése, illetve a gyermek e célból történı megfenyegetése miatt kiszabható
PE469.721v02-00
HU
16/32
AM\873024HU.doc
szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább nyolc évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább öt évig terjedjen. 9a.
A gyermek részvételével folytatott pornográf elıadáson való tudatos részvétel miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább két évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább egy évig terjedjen.
9b.
Gyermek prostitúcióra való rábírása vagy az ennek érdekében végzett kerítés, illetve a gyermek e célból, haszonszerzéssel járó vagy egyéb módon történı kizsákmányolása miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább nyolc évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább öt évig terjedjen.
9c.
Gyermek prostitúcióra kényszerítése vagy erre erıszak alkalmazásával történı késztetése, illetve a gyermek e célból történı megfenyegetése miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább tíz évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább öt évig terjedjen.
9d.
Gyermekkel folytatott szexuális tevékenység miatt, amennyiben gyermekprostitúció valósul meg, a kiszabható szabadságvesztés felsı határa a beleegyezési korhatárt el nem érı gyermek esetében legalább öt évig terjedjen, az említett korhatárt betöltött gyermek esetében pedig legalább két évig terjedjen.
▌ 5. cikk Gyermekpornográfiával kapcsolatos bőncselekmények 1.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a (2) –(6) bekezdésben említett, jogtalanul elkövetett szándékos magatartások büntetendık legyenek.
2.
Gyermekpornográfia megszerzése vagy birtoklása miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább egy évig terjedjen.
3.
Gyermekpornográfiához való hozzáférés informatikai és kommunikációs technológia útján történı tudatos megszerzése miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább egy évig terjedjen.
4.
Gyermekpornográfia megosztása, terjesztése vagy továbbítása miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább két évig terjedjen.
5.
Gyermekpornográfia felajánlása, nyújtása vagy annak hozzáférhetıvé tétele miatt
AM\873024HU.doc
17/32
PE469.721v02-00
HU
kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább két évig terjedjen. 6.
A gyermekpornográfia készítése miatt kiszabható szabadságvesztés felsı határa legalább három évig terjedjen.
7.
A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy ez a cikk alkalmazandó-e a 2. cikk b) pontjának iii. alpontjában említett, gyermekpornográfiára kiterjedı olyan esetekre, amikor a gyermeknek tőnı személy az ábrázolás készítésekor valójában már betöltötte 18. életévét, vagy annál idısebb volt.
8.
A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a (2) és (6) bekezdés alkalmazandó-e azokra az esetekre, amikor megállapítást nyert, hogy a 2. cikk b) pontjának iv. alpontjában említett pornográf anyagot készítıje kizárólag magáncélú használatra készítette és birtokolja, amennyiben az elkészítéshez nem került felhasználásra a 2. cikk b) pontjának i–iii. alpontjában említett pornográf anyag, és feltéve, hogy a tevékenység nem jár az anyag terjesztésének kockázatával. 6. cikk Gyermekek szexualitásra való felhívása
1.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az alábbi szándékos magatartások büntetendık legyenek: A nagykorú személy által a ▌beleegyezési korhatárt el nem ért gyermekkel a 3. cikk (3) bekezdésében és az 5. cikk (6) bekezdésében említett valamely bőncselekmény elkövetése céljából történı találkozásra információs és kommunikációs technológia útján tett ajánlat miatt – amennyiben az ajánlatot a találkozás létrejöttét eredményezı tényleges cselekmény követi – kiszabható szabadságveszés felsı határa legalább egy évig terjedjen.
2.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy büntetendı legyen minden, az információs és kommunikációs technológia útján az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett bőncselekmények elkövetése céljából tett próbálkozás, melynek során egy felnıtt beleegyezési korhatárt el nem ért gyermeket szólít fel a szóban forgó gyermeket ábrázoló gyermekpornográfia nyújtására. 7. cikk Felbujtás, bőnrészesség, bőnpártolás és kísérlet ▌
1.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 3–6. cikkben említett bármely bőncselekményre való felbujtás és az azok elkövetéséhez nyújtott bőnsegély büntetendı legyen.
PE469.721v02-00
HU
18/32
AM\873024HU.doc
2.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3.cikk (3)–(5) bekezdésében, a 4. cikk (2), (9), (9b), (9c) és (9d) bekezdésében, továbbá az 5. cikk (4), (5) és (6) bekezdésében említett bármely bőncselekmény elkövetésének kísérlete büntetendı legyen.
▌ 8. cikk Beleegyezésen alapuló szexuális tevékenység ▌ 1.
A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a 3. cikk (2) ▌és (3) bekezdése alkalmazandó-e az olyan társakkal folytatott, beleegyezésen alapuló szexuális tevékenységre, akiknek életkora, valamint lelki és testi fejlettségi vagy érettségi szintje hasonló, amennyiben a tevékenység nem foglalt magában zaklatást.
2.
A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy a 4. cikk (9a) bekezdése alkalmazandó-e a beleegyezésen alapuló kapcsolatban tartott elıadás esetére akkor, ha a gyermek elérte e beleegyezési korhatárt vagy arra olyan társak körében került sor, akiknek életkora, valamint lelki és testi fejlettségi vagy érettségi szintje hasonló, amennyiben a tevékenység nem foglalt magában zaklatást vagy kizsákmányolást, továbbá amennyiben a pornográf elıadásért fizetségképpen pénzt vagy egyéb díjazást, illetve ellenértéket nem adnak.
3.
A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az 5. cikk (2) és (6) bekezdése alkalmazandó-e az olyan anyagok készítésére, megszerzésére vagy birtoklására, amelyen a beleegyezési korhatárt elért gyermekek szerepelnek, amennyiben az anyagot a beleegyezésükkel és kizárólag az érintett személyek magáncélú használatára készítették és birtokolják, és amennyiben a tevékenység nem foglalt magában zaklatást. 9. cikk Súlyosbító körülmények
▌Amennyiben az alábbi körülmények nem tartoznak eleve a 3–7. cikkben említett bőncselekmények tényállási elemei közé, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a belsı joguk vonatkozó rendelkezéseivel összhangban ezeket a körülményeket a 3–7. cikkben említett megfelelı bőncselekményekkel kapcsolatban súlyosbító körülményeknek tekintsék: ▌ (b)
a bőncselekményt például szellemi vagy testi fogyatékossága, illetve eltartotti helyzete vagy mentális beszámíthatatlansága vagy fizikai alkalmatlansága miatt különösen veszélyeztetett gyermek sérelmére követték el;
AM\873024HU.doc
19/32
PE469.721v02-00
HU
(c)
a bőncselekményt családtag, a gyermekkel közös háztartásban élı, vagy elismert bizalmi vagy hatalmi helyzetével visszaélı személy követte el;
(d)
a bőncselekményt több személy együtt követte el;
(e)
a bőncselekményeket a szervezett bőnözés elleni küzdelemrıl szóló, 2008. október 24-i 2008/841/IB tanácsi kerethatározat1 értelmében vett bőnszervezet keretében követték el.
(f)
az elkövetıt korábban már elítélték hasonló jellegő bőncselekményért;
(g)
az elkövetı szándékosan vagy gondatlanságból veszélyeztette a gyermek életét,
(h)
a bőncselekmény során súlyos erıszakot alkalmaztak vagy súlyos sérelmet okoztak a gyermeknek.
▌ 10. cikk Elítélés miatti eltiltás 1.
A bőncselekmények ismételt elkövetése kockázatának elkerülése érdekében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az a természetes személy, akit a 3–7. cikkben említett bőncselekmények valamelyikéért elítéltek, átmenetileg vagy véglegesen eltiltható legyen legalább az olyan szakmai tevékenységek gyakorlásától, amelyek a gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járnak.
1a
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a munkáltatók – ha valamely személyt gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó szakmai vagy szervezett önkéntes tevékenység folytatására vesznek fel – jogosultak legyenek a nemzeti joggal összhangban bármely megfelelı módon, például megkeresés alapján történı hozzáféréssel vagy az érintett személyen keresztül tájékozódni arról, hogy a bőnügyi nyilvántartásban szerepel-e bejegyzés a 3– 7. cikkben említett valamelyik bőncselekményért való elítélésrıl, vagy az említett elítélés miatti, a gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó tevékenység gyakorlásától való eltiltásról.
▌ 3.
1
▌A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy – az (1) és az (1a) bekezdés alkalmazása céljából – az említett irányelv 3–7. cikkében említett bőncselekmények bármelyike miatti büntetıítéletek létezésével vagy HL L 300., 2008.11.11., 42. o.
PE469.721v02-00
HU
20/32
AM\873024HU.doc
a szóban forgó ítéletekbıl származó, a gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó tevékenység gyakorlásától való bármely eltiltás létezésével kapcsolatos információkat a bőnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezésérıl és azok tartalmáról szóló 2009/315/IB tanácsi kerethatározat1 által megállapított eljárásokkal összhangban továbbítsák, amennyiben hozzájuk erre irányuló, az érintett személy hozzájárulásával és a kerethatározat 6. cikke alapján benyújtott kérelem érkezik. ▌ 10a. cikk Lefoglalás és elkobzás A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy hatáskörrel rendelkezı hatóságaik jogosultak legyenek a 3-5. cikk szerinti bőncselekményekhez felhasznált eszközök és az azokból származó bevételek lefoglalására és elkobzására. 11. cikk A jogi személyek felelıssége 1.
A tagállamok megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személyek felelısségre vonhatók legyenek az 3–7. cikkben említett bármely bőncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül vezetı tisztséget tölt be, amely a következık egyikén alapul: (a)
a jogi személy képviseleti jogosultsága;
(b)
a jogi személy nevében történı döntéshozatalra irányuló jogosultság;
(c)
a jogi személyen belüli ellenırzés gyakorlásának jogköre.
2.
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogi személy felelısségre vonható legyen, ha az e cikk (1) bekezdésében említett személy általi felügyelet vagy ellenırzés hiánya tette lehetıvé a 3–7. cikkben említett bőncselekmények valamelyikének az érintett jogi személy javára a neki alárendelt személy általi elkövetését.
3.
A jogi személyeknek az e cikk (1) és (2) bekezdése alapján fennálló felelıssége nem érinti az azon természetes személyek elleni büntetıeljárást, akik a 3–7. cikkben említett
1
HL L 93., 2009.4.7., 23. o.
AM\873024HU.doc
21/32
PE469.721v02-00
HU
bőncselekményeket ▌tettesként, vagy felbujtóként vagy bőnsegédként követik el. 12. cikk A jogi személyek elleni szankciók 1.
2.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 11. cikk (1) bekezdése értelmében felelısnek talált jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejő szankciókkal büntetendı legyen, amelyek magukban foglalnak büntetıjogi és nem büntetıjogi pénzügyi szankciókat, valamint egyéb szankciókra is kiterjedhetnek, mint például: a)
kizárás az állami kedvezményekbıl és támogatásokból;
b)
kereskedelmi tevékenység folytatásától való átmeneti vagy végleges eltiltás;
c)
bírósági felügyelet alá helyezés;
d)
bíróság által elrendelt felszámolás;
e)
a bőncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az 11. cikk (2) bekezdése alapján felelısségre vont jogi személy hatékony, arányos és visszatartó erejő büntetéssel vagy intézkedésekkel legyen büntethetı. 13. cikk A sértettel szembeni büntetıeljárás vagy büntetés kiszabásának mellızése
A tagállamok – saját jogrendszerük alapelveivel összhangban – meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a hatáskörrel rendelkezı nemzeti hatóságok jogosultak legyenek a szexuális zaklatás és szexuális kizsákmányolás gyermekkorú sértetteknek a büntetıeljárás, illetve a szankciók kiszabása alóli mentesítésére az olyan bőncselekményekben való részvételük miatt, amelyekre annak közvetlen következményeként kényszerültek, hogy a 4. cikkben felsorolt bármely cselekményt elkövették velük szemben. 14. cikk Nyomozás és büntetıeljárás 1.
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bőncselekmények ügyében folytatott nyomozásra és büntetıeljárásra a sértett vagy annak képviselıje által tett bejelentéstıl vagy vádemeléstıl függetlenül
PE469.721v02-00
HU
22/32
AM\873024HU.doc
kerüljön sor, továbbá hogy a büntetıeljárás abban az esetben is folytatódhasson, ha a sértett, illetve képviselıje visszavonta a vallomását. 2.
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy – kellı idıvel a sértett nagykorúvá válását követıen és az érintett bőncselekmény súlyának megfelelıen – lefolytathassák a büntetıeljárást a 3. cikkben, a 4. cikk (2), (9), (9b), (9c) és (9d) bekezdésében említett bőncselekmények, valamint az 5. cikk (6) bekezdésében említett súlyos bőncselekmények esetében, ha azokat a 2. cikk b) pontjának i–ii. alpontjában meghatározott pornográf anyagok felhasználásával követték el.
3.
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a szervezett bőnözés vagy egyéb súlyos bőncselekmények eseteiben alkalmazottakhoz hasonló hatékony nyomozási eszközök álljanak a 3. és 7. cikkben említett bőncselekmények ügyében folytatott nyomozásért vagy büntetıeljárásért felelıs személyek, egységek vagy szolgálatok rendelkezésére.
4.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy lehetıvé tegyék a nyomozócsoportok vagy szolgálatok számára, hogy megkíséreljék a 3–7. cikkben említett bőncselekmények sértettjeinek azonosítását a gyermekpornográfiát tartalmazó anyagok, pl. az informatikai és kommunikációs technológia segítségével továbbított vagy hozzáférhetıvé tett fényképek és audiovizuális felvételek elemzése révén. 15. cikk A szexuális kizsákmányolás vagy szexuális zaklatás gyanújának bejelentése
1.
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a nemzeti jogban az olyan szakemberek számára elıírt titoktartási szabályok, akiknek fı tevékenységük a gyermekekkel való foglalkozás, ne jelenthessék annak akadályát, hogy bejelentést tegyenek a gyermekvédelemért felelıs hatóságoknál az olyan helyzetekrıl, amikor alapos okuk van azt feltételezni, hogy a gyermek a 3–7. cikkben említett bőncselekmények sértettje.
2.
A tagállam meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ösztönözzék a 3–7. cikkben említett bőncselekményekrıl tudomással bíró vagy azok elkövetését jóhiszemően feltételezı személyeket, hogy tegyenek bejelentést ezekrıl a tényekrıl a hatáskörrel rendelkezı hatóságok számára. 16. cikk A joghatóság és a büntetıeljárás összehangolása
1.
Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az 3–7. cikkben említett bőncselekményekre vonatkozó joghatóságát megalapozza, amennyiben:
AM\873024HU.doc
23/32
PE469.721v02-00
HU
a)
a bőncselekményt részben vagy egészben a területén követték el; vagy
b)
az elkövetı az adott tagállam állampolgára▌.
▌ (1a) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, ha úgy döntenek, hogy a 3–7. cikkben említett, a területükön kívül elkövetett bőncselekményekre vonatkozóan további joghatóságot állapítanak meg, például amennyiben:
2.
a)
a bőncselekményt az adott tagállam állampolgára vagy olyan személy sérelmére követték el, akinek a szokásos tartózkodási helye az adott tagállam területén van; vagy
b)
a bőncselekményt a tagállam területén székhellyel rendelkezı jogi személy javára követték el; vagy
c)
az elkövetı szokásos tartózkodási helye az adott tagállam területén van.
Minden tagállam biztosítja, hogy joghatósága kiterjed azon helyzetekre, amikor a 5. és 6. cikkben és – amennyiben alkalmazható – a 3. és a 7. cikkben említett bőncselekményeket a területérıl elért informatikai és kommunikációs technológia segítségével követték el, függetlenül attól, hogy az a tagállam területén található-e.
▌ 4.
A 3. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében, a 4. cikk (2), (9), (9b), (9c) és (9d) bekezdésében, valamint az 5. cikk (6) bekezdésében említett, és az érintett állam területén kívül elkövetett bőncselekmények ügyében folytatott büntetıeljárás esetében, a tagállamok – az (1) bekezdés b) pontja tekintetében – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy joghatóságuk ne legyen alárendelve annak a feltételnek, hogy a cselekmények elkövetésük helyén bőncselekménynek minısüljenek.
5.
A 3–7. cikkben említett, és az érintett állam területén kívül elkövetett bőncselekmények bármelyike ügyében folytatott büntetıeljárás esetében, a tagállamok – az (1) bekezdés b) pontja tekintetében – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy joghatóságuk ne legyen alárendelve annak a feltételnek, hogy a büntetıeljárás megindítására kizárólag a sértettnek a bőncselekmény elkövetésének helyén tett bejelentése után vagy a bőncselekmény elkövetésének helye szerinti államtól érkezett feljelentést követıen kerülhet sor. 17. cikk A gyermekkorú sértetteknek nyújtott segítségre, támogatásra és védelmi intézkedésekre vonatkozó általános rendelkezések
1.
A gyermek mindenek fölött álló érdekének figyelembevételével a 18. és 19. cikkel
PE469.721v02-00
HU
24/32
AM\873024HU.doc
összhangban segítséget, támogatást és védelmet kell nyújtani a 3–7. cikkben említett bőncselekmények kiskorú sértettjeinek. (1a) A tagállamok megteszik az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az adott gyermek segítségben és támogatásban részesüljön attól fogva, hogy az illetékes hatóságok ésszerően vélhetik úgy, hogy a gyermek sérelmére esetleg elkövethették a 3–7. cikkben említett bőncselekmények valamelyikét. 2.
A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a 3–7. cikkben említett bőncselekmények sértettjének az életkora bizonytalan, és okkal feltételezhetı, hogy az említett személy kiskorú, akkor vélelmezzék a kiskorúságát annak érdekében, hogy a 18. és 19. cikkel összhangban haladéktalanul segítségben, támogatásban és védelemben részesülhessen. 18. cikk A sértetteknek nyújtott segítség és támogatás
1.
A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az áldozatoknak segítséget és támogatást nyújtsanak a büntetıeljárást megelızıen, annak folyamán és azt követıen megfelelı ideig annak érdekében, hogy lehetıvé tegyék számukra a büntetıeljárásban a sértettek jogállásáról szóló, 2001. március 15-i 2001/220/IB kerethatározatban1, továbbá ebben az irányelvben meghatározott jogaik gyakorlását. A tagállamok különösen lépéseket tesznek azon gyermekek védelme érdekében, akik a barátaikból vagy családtagjaikból álló megszokott környezetükben történı zaklatásokról tesznek bejelentést.
(1a) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kiskorú sértetteknek nyújtott segítség és támogatás ne legyen ahhoz a feltételhez kötve, hogy a kiskorú sértett kész-e együttmőködni a nyomozás, a büntetıeljárás és a tárgyalás során. 2.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kiskorú sértetteknek az ezen irányelv szerinti jogaik gyakorlásában való segítésére és támogatására hozott konkrét intézkedések végrehajtása minden egyes kiskorú sértett sajátos körülményeinek egyedi értékelését követıen, valamint a gyermek véleményének, szükségleteinek és aggodalmainak kellı figyelembevételével történjen.
3.
A 3–7. cikkben említett bőncselekmények kiskorú sértettjei különösen veszélyeztetett sértetteknek tekintendık a 2001/220/IB kerethatározat 2. cikkének (2) bekezdése, 8. cikkének (4) bekezdése és 14. cikkének (1) bekezdése alapján.
4.
A tagállamok – adott esetben és lehetıség szerint – intézkednek arról, hogy a kiskorú sértett családja az ezen irányelv szerinti jogok gyakorlásában segítséget és támogatást kapjon, amennyiben a család a tagállam területén tartózkodik. Különösen, a
1
HL L 82., 2001.03.22., 1. o.
AM\873024HU.doc
25/32
PE469.721v02-00
HU
tagállamok – adott esetben és lehetıség szerint – alkalmazzák a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat 4. cikkét az érintett családra. 19. cikk A kiskorú sértettek védelme a bőnügyi nyomozásban és a büntetıeljárásban 1.
A tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a bőnügyi nyomozás és a büntetıeljárás során az illetékes hatóságok – az adott igazságszolgáltatási rendszerben a sértett szerepével összhangban – különleges képviselıt jelöljenek ki a kiskorú sértett számára, amennyiben a nemzeti jogszabályok szerint a szülıi felügyeletet gyakorlók a közöttük és a kiskorú sértett között fennálló érdekellentét miatt nem képviselhetik a kiskorú sértettet, vagy amennyiben a gyermeknek nincs kísérıje vagy elszakadt a családjától.
2.
A tagállamok biztosítják, hogy a kiskorú sértettek haladéktalanul jogi tanácsadást, valamint – az adott igazságszolgáltatási rendszerben a sértett szerepével összhangban – jogi képviseletet vehessenek igénybe, többek között kártérítés igénylése céljából is. A jogi tanácsadás és a jogi képviselet akkor térítésmentes, ha a sértett nem rendelkezik elegendı anyagi forrással.
3.
A védelemhez való jog sérelme nélkül, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bőncselekmények ügyében folytatott bőnügyi nyomozások során:
4.
a)
a kiskorú sértett kihallgatására a tényállásnak a hatáskörrel rendelkezı hatóság számára történı bejelentését követıen indokolatlan késedelem nélkül sor kerüljön;
b)
a kiskorú sértett kihallgatására – szükség esetén – az e célra kialakított vagy alkalmassá tett helyiségben kerüljön sor;
c)
a kiskorú sértett kihallgatását erre kiképzett szakemberek által vagy révén végezzék;
d)
lehetıség szerint és indokolt esetben minden alkalommal ugyanaz a személy folytassa a kiskorú sértett kihallgatását;
e)
lehetıség szerint korlátozzák a kihallgatások számát, és ezeket kizárólag akkor folytassák le, ha a bőnügyi nyomozás és a büntetıeljárás céljából feltétlenül szükséges;
f)
a kiskorú sértettet elkísérhesse jogi képviselıje, vagy – indokolt esetben – a választása szerinti nagykorú személy, hacsak az adott személy tekintetében nem hoztak ezzel ellentétes, indokolással ellátott határozatot.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 3–7. cikkben említett bármely bőncselekmény ügyében folytatott bőnügyi nyomozás során a
PE469.721v02-00
HU
26/32
AM\873024HU.doc
kiskorú sértett vagy – adott esetben – a kiskorú tanú valamennyi kihallgatását audiovizuálisan rögzítsék és az audiovizuálisan rögzített kihallgatásokat – a nemzeti jogszabályoknak megfelelıen – bizonyítékként fel lehessen használni a büntetıeljárás során. 5.
6.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az alábbiak elrendelhetık legyenek a 3–7. cikkben említett bőncselekményekkel kapcsolatos büntetıeljárások során: a)
a tárgyalásra a nyilvánosság kizárásával kerüljön sor;
b)
a kiskorú sértettet a megfelelı kommunikációs technológiák felhasználása útján meghallgathassák anélkül, hogy jelen lenne a tárgyalóteremben.
A tagállamok – amennyiben az a kiskorú sértettek érdekében és egyéb, elsıdleges fontosságú érdekek figyelembevétele mellett indokolt – megteszik a szükséges intézkedéseket a kiskorú sértettek magánéletének, személyazonosságának és képmásának védelme, valamint minden olyan információ nyilvánosságra kerülésének megakadályozása érdekében, amely alapján azonosíthatók lennének. 19a. cikk A zaklatásra való lehetıség és a gyermekszexturizmus reklámozása
A tagállamok megfelelı intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy megelızzék vagy megtiltsák az alábbiakat: a)
a 3–6. cikkben említett bőncselekmények bármelyike elkövetésének lehetıségét reklámozó anyagok terjesztése;
b)
kereskedelmi vagy egyéb célú utazásszervezés mások részére, ahol az utazás célja a 3– 5. cikkben említett bármely bőncselekmény elkövetése. 19b. cikk Bőnmegelızési programok vagy intézkedések
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik attól tartanak, hogy elkövethetik a 3–7. cikkben említett bőncselekmények egyikét, indokolt esetben hozzáférhessenek olyan hatékony bőnmegelızési programokhoz és intézkedésekhez, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy értékeljék bőncselekmények elkövetésének kockázatát, és megelızzék azok bekövetkezését. 19c. cikk AM\873024HU.doc
27/32
PE469.721v02-00
HU
Megelızés 1.
A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket – többek között az oktatás és képzés területén – a gyermekek kizsákmányolásával kapcsolatos szexuális kizsákmányolás bármely formáját ösztönzı kereslet visszaszorítása és csökkentése érdekében.
2.
A tagállamok – többek között az interneten keresztül – megteszik a szükséges intézkedéseket – mint például tájékoztató és felvilágosító kampányok, kutatási és oktatási programok, adott esetben a megfelelı civil társadalmi szervezetekkel és más érintett érdekelt felekkel együttmőködve –, amelyek célja a felvilágosítás, és azon kockázat csökkentése, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolás sértettjévé váljanak.
3.
A tagállamok elımozdítják a szexuális kizsákmányolás gyermekkorú sértettjeivel várhatóan kapcsolatba kerülı hivatalos személyek – többek között a helyszíni szolgálatban lévı rendırtisztek – rendszeres képzését annak érdekében, hogy képesek legyenek felismerni és megfelelı bánásmódban részesíteni a szexuális kizsákmányolás sértettjeit és lehetséges sértettjeit. 20. cikk
A büntetıeljárás során vagy azt követıen önkéntes alapon igénybe vehetı bőnmegelızési programok vagy intézkedések 1.
Az illetékes igazságügyi hatóságok által a nemzeti jog alapján kiszabott bőnmegelızési programok vagy intézkedések sérelme nélkül a tagállamok megteszik az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy hatékony bőnmegelızési programok vagy intézkedések álljanak rendelkezésre abból a célból, hogy megelızzék, illetve minimálisra korlátozzák a gyermekek sérelmére elkövetett, nemi erkölcs elleni bőncselekmények megismétlésének kockázatát. E programoknak és intézkedéseknek bármikor elérhetıeknek kell lenniük a büntetıeljárás során, a büntetés-végrehajtási intézetben és azon kívül, a nemzeti jogban megállapított feltételeknek megfelelıen.
2.
A bőnmegelızési programoknak vagy intézkedéseknek meg kell felelniük a nemi erkölcs elleni bőncselekmények kiskorú elkövetıi sajátos fejlıdési szükségleteinek.
3.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a következı személyek igénybe vehessék az (1) bekezdésben említett bőnmegelızési programokat vagy intézkedéseket: a)
b)
azon személyek, akikkel szemben a 3–7. cikkben említett bőncselekmények valamelyike miatt folyik büntetıeljárás, olyan feltételekkel, amelyek nem sértik a védelemhez való jogot és a pártatlan és tisztességes tárgyalás követelményét, illetve nem ellentétesek azokkal, továbbá az ártatlanság vélelmének elvére vonatkozó szabályok kellı figyelembevételével; továbbá a 3–7. cikkben említett bármely bőncselekményért elítélt személyek.
PE469.721v02-00
HU
28/32
AM\873024HU.doc
▌ 4.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a (3) bekezdés a) és b) pontjában említett személyekrıl az általuk jelentett veszély, valamint a 3–7. cikkben említett bőncselekmények esetleges ismételt elkövetésének kockázata szempontjából értékelés készüljön a megfelelı bőnmegelızési programok vagy intézkedések meghatározása céljából.
5.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a (3) bekezdés a) és b) pontjában említett személyek, akik számára a (4) bekezdéssel összhangban bőnmegelızési programban vagy intézkedésben való részvételt javasoltak: a)
teljes körő információt kapjanak e javaslat indokairól;
b)
a tények teljes ismeretében hozzájáruljanak a programokban vagy intézkedésekben való részvételhez;
c)
visszautasíthassák ezt a lehetıséget, és – elítélt személyek esetében – tájékoztatást kapjanak arról, hogy ez a visszautasítás milyen következményekkel járhat. 21. cikk
A gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztı weboldalak elleni intézkedések 1.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztı, a területükön üzemeltetett weboldalak azonnali eltávolításának biztosítására, valamint törekednek a területükön kívül üzemeltetett hasonló weboldalak eltávolítására.
2.
A tagállamok ▌intézkedéseket tehetnek a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztı, a területükön található internet felhasználókra irányuló weboldalakhoz való hozzáférés meggátolására. Ezen intézkedéseket átlátható eljárásoknak kell meghatározniuk és megfelelı biztosítékokat kell nyújtaniuk, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a korlátozás arra korlátozódjon, ami szükséges és arányos, valamint hogy a felhasználókat tájékoztassák a korlátozás okáról. E biztosítékoknak a bírósági jogorvoslat lehetıségét is magukban kell foglalniuk. 22. cikk A 2004/68/IB kerethatározat felváltása
A 2004/68/IB kerethatározat az ezen irányelv elfogadásában részt vevı tagállamok tekintetében hatályát veszti, a kerethatározatnak a nemzeti jogba való átültetési határidejére AM\873024HU.doc
29/32
PE469.721v02-00
HU
vonatkozó tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. Az ezen irányelv elfogadásában részt vevı tagállamok tekintetében a 2004/68/IB kerethatározatra való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni. 23. cikk Átültetés a nemzeti jogba 1.
A tagállamok legkésıbb ...-ig* hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek1 megfeleljenek.
2.
A tagállamok közlik a Bizottsággal az ezen irányelvbıl fakadó kötelezettségeket a nemzeti jogukba átültetı rendelkezések szövegét.
3.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell főzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 24. cikk Jelentéstétel
1.
A Bizottság legkésıbb ▌**elteltével jelentést nyújt be – szükség esetén jogalkotási javaslatok kíséretében – az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ezen irányelvnek megfeleljenek.
2.
A Bizottság e rendelet végrehajtásáról …-ig*** jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben értékeli a 21. cikkben szereplı intézkedések végrehajtását. 25. cikk Hatálybalépés
*
HL: Kérjük, illessze be a dátumot: három évvel ezen irányelv hatálybalépése után. Ez a rendelkezés (korrelációs táblázatok) az intézmények közötti további egyeztetésektıl függenek. Lásd még a (13c) preambulumbekezdést. ** HL: Kérjük, illessze be a dátumot: négy évvel ezen irányelv hatálybalépése után. *** HL: Kérjük, illessze be a dátumot: négy évvel ezen irányelv hatálybalépése után. 1
PE469.721v02-00
HU
30/32
AM\873024HU.doc
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba. 26. cikk Címzettek Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei a Szerzıdéseknek megfelelıen.
Kelt …, az Európai Parlament részérıl az elnök
AM\873024HU.doc
a Tanács részérıl az elnök
31/32
PE469.721v02-00
HU
A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZET MELLÉKLETE A gyermekek szexuális célra felhívásáról szóló közös nyilatkozat Az Európai Parlament és a Tanács Tekintettel arra, hogy a gyermekek valós élethelyzetben szexualitásra történı felhívása („interneten kívüli szexualitásra történı felhívás”) a szexuális beleegyezési korhatár alatti gyermek szándékos manipulációja beszéd, írás, audiovizuális eszköz, vagy hasonló bemutatók útján, találkozás céljából, amely a jelen irányelv 3. cikkének (3) bekezdésében és 5. cikkének (6) bekezdésében szereplı bármely bőncselekmény elkövetésére irányul, Tekintettel arra, hogy a tagállamok nemzeti jogai különbözı formákban már kiterjednek a gyermekek valós élethelyzető, szexualitásra történı felhívására, függetlenül attól, hogy arra kísérletként, elıkészületként vagy a szexuális zaklatás különleges formájaként kerül sor, FELHÍVJA a tagállamokat, hogy alaposan ellenırizzék büntetıjogi fogalommeghatározásaikat a gyermekek valós élethelyzető, szexualitásra felhívásának büntethetıvé tétele tekintetében, és hogy javítsák büntetıjogukat, illetve végezzenek rajta korrekciót szükség esetén az e viszonylatban esetlegesen fennálló bármely jogi visszásság ügyében. Or. EN
PE469.721v02-00
HU
32/32
AM\873024HU.doc
