A.D.U. Építész Iroda Kft

Monor Településszerkezeti Terv

A.D.U. Építész Iroda Kft

MONOR VÁROS TELEPÜLÉSSZERKEZETI TERVE ALÁTÁMASZTÓ MUNKARÉSZEK 2003. szeptember

A. D.U. Építész Iroda Kft – 2003. 1.


Az egyeztetés lezárása A terv egyeztetése július, augusztus hóban lezárult. A Településfejlesztési Bizottság a beérkezett észrevételeket és az azokra adott tervezői válaszokat megtárgyalta, elfogadta. A terv átdolgozása, kiegészítése megtörtént, az Örökségvédelmi Hivatallal és a Megyei Földhivatallal, Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal külön egyeztetésen tisztáztuk az álláspontokat.



Alátámasztó munkarészek A. D.U. Építész Iroda Kft – 2003. 3.


ALÁTÁMASZTÓ MUNKARÉSZEK

TARTALOM Szöveges munkarészek

I.

A település rövid története

II.

Szőlőtelepítés és hasznosítás Monoron

III.

Lakónépesség, népmozgalom, lakásellátás

IV.

Intézményellátás

V.

Kereskedelem, szolgáltatás, vendéglátás

VI.

Tájvizsgálat

VII. Természetvédelem, tájvédelem VIII. Környezetvédelem IX.

Zöldfelületi rendszer

X.

Tájrendezési, zöldfelületrendezési javaslatok

XI.

A településszerkezet javaslata

XII. Közlekedési javaslat XIII. Közműfejlesztés Rajzi munkarészek Szövegközi ábraként befűzve a megfelelő fejezetekhez

Budapest, 2003. január



I.

A település rövid története

Monor természeti földrajza Monor két nagytáj, az Északi-középhegység és az Alföld határán terül el. A hegység a város északi határában szelíd dombvidék, a Cserhát déli nyúlványa, a Gödöllő-Monori-dombság, amely folyamatosan simul az Alföldre. A város belterülete már itt, az Alföldön fekszik. A település külterületének délnyugati részén végződik a Duna jégkori hordalékkúpja, a Pesti hordalékkúp-síkság. Monorierdő és vele a külterület keleti része a Pilis-Alpári-homokháthoz tartozik, ahol a Dunából kifújt vékony lepelhomok fedi a felszínt. Egykoron a Duna-Tisza közi síkvidéken jobbára lefolyástalan állóvizek voltak jellemzők, így Monor környékén is több tó és mocsár volt ismeretes. A tavak halállománya élelmet, a mocsarak növényvilága, a tavak iszapja nyersanyagot nyújtott az építkezéshez és a használati eszközökhöz. Monor egyetlen megmaradt állóvizét, a Kis-tót a 70-es évek derekán szabályozták, környékét rendezték. Sajnálatos módon állapota romlott, vize erősen szennyezett. Monor elnevezésének eredetéről és jelentéséről Monor város elődje a középkori Monar. Monor-Monar török eredetű személynévből keletkezett magyar névadással, amelynek jelentése: köd. Halász János szerint azonban a Monar szóban két ősi magyar egytagú szavunk: a „mon” és az „ar” összegződik. Jelentése: Ménur illetve Ménör, azaz Ménur népe népesítette be Monort és környékét több évszázaddal ezelőtt. Monor története A középkori Monar falu a mai városközpontban, a Kossuth L. utca mentén terülhetett el. Ezt bizonyítják az 1943-as utcai csatornaépítéskor talált régi falmaradványok, melyek talán a XVII., vagy inkább a XVIII. századból származhattak. Szintén a középkori falu és a mai városközpont egybeesésére utalnak dr. Halász Jánosnak a könyvtár és a zeneiskola épületének alapozásakor tett megfigyelései is . Monar nevével először 1398. március 25-én kelt oklevélben találkozunk. A három évvel később keletkezett határleírás (1401. április 18.) már a mai nevén, Monorként említi a várost. Monorierdő elődjének Újfalu település tekinthető. A fennmaradt adatok alapján arra lehet következtetni, hogy Újfalu régebbi település, mint Monor. Újfalu már az Árpád-korban is lakott hely volt. A tatárjáráskor valószínűleg feldúlták a falut, de lakói hamar visszatértek, amelyet régészeti leletek is



alátámasztanak. A fenti két település mellett említést kell tenni az egykori Zsiger településről is. Az első birtokosokról az Athya-i családról keveset tudunk. Az adományozás révén a Maróthi család birtokába került Monor, Újfalu és Zsiger egészen 1446. szeptember 21-ig. A három falu új földesura az egri káptalan lett és maradt az 1848/49-es forradalom és szabadságharcig. A török hódoltság idején, az ország ketté-, majd három részre szakadása után a Duna-Tisza közén élők helyzete alapvetően megváltozott. A törökök fokozatosan szélesítették a hódoltsági terület határát és a megszállt területen bevezették saját közigazgatási rendszerüket. A népesség számának alakulása Monoron 1546 és 1590 között: a családok száma 21-ről 28-ra nőtt. Zsiger faluban a XVI. század végén –Monorhoz hasonlóan-, a gabona és az árpatermesztés jelentette a fő megélhetési forrást, azonban itt az állattenyésztés elhanyagolható. Szinte csak saját ellátásukat fedezték a megtermelt javakkal. Bár az egri káptalannak a birtoka volt Monor, Újfalu és Zsiger, ennek ellenére a reformáció tanai korán gyökeret vertek. Újfaluban 1546-tól már protestáns prédikátor hirdette az igét. Néhány év múlva a három település lakói a protestáns tanok követői lettek. Monoron már 1567-ben megkezdődött a református iskolai tanítás. A megélhetési feltételeket főleg a búza, len, káposzta, vörös- és fokhagyma termesztése biztosította, de az állattartás is fontos szerepet töltött be a mezőgazdaságban. A török és a magyar részről fennmaradt iratok sorából kitűnik, hogy a török hódítás időszakában a falu többször jutott pusztulásra, de az itt lakók házaikat, gazdasági épületeiket újraépítették. Az 1541-1566 közötti viszonylagos békés időszak után a tizenöt éves háború (1593-1606) idején Monor hanyatlásnak indult. A település és környéke hadszíntérré változott, a tatárok telelőhelye lett. A lakosok száma csökkent, majd elnéptelenedett. A XVII. század elején a nagy vész elmúltával a korábban itt élők visszatelepültek birtokaikba, illetve új telepesekkel gyarapodott a vidék. Ismét fellendült a mezőgazdasági termelés, jelentős lett a juhtenyésztés. Ezt a felfelé ívelő időszakot szakította meg az 1661-es török által vezetett bécsi hadjárat. Előbb a török csapatok, majd idegen zsoldosok, végül a német- osztrák katonák hadi igényére dúlták fel Monort. Hasonló sorsra jutott a másik két település is, Újfalva és Zsiger. Az 1622-ben, püspöki megbízásból összeállított jegyzékben már lakatlan településként említik Újfalut. Később önálló településként már nem is szerepelt az összeírásokban. Mint pusztát említi az 1728-as országos összeírás is, amelynek földjét a monoriak művelik. Az egykori templom és



zárda maradványai még a XIX. században is álltak. A kövek legnagyobb részét később építkezéseknél használták fel Monoron és környékén. A törökök kiűzése után Monoron csak lassan indult újra az élet, bár a feldúlt falvakba visszaszivárogtak az elbujdosott lakosok, eltakarították a romokat, újjáépítették házaikat, gazdasági épületeiket, bevetették a földeket. Új telepesek jöttek az ország más részeiből is. Újfalu és Zsiger romjain nem indult újra az élet, lakatlan pusztává vált. Monor lakói kezdték megművelni a szomszéd faluk parlagon hagyott földjeit. Az újratelepülést bizonyítja a monori családok számának alakulása 1696 és 1701 között: 7-ről 117-re nőtt a számuk. A népesség növekedésének a Rákóczi szabadságharc (1703 – 1711) vetett végett. Ugyanis 1717-ben 52-re apadt a családok száma. A Rákóczi szabadságharcot követő időszakban a császári katonaság beszállásolása komoly megterhelést jelentett. Azonban Monor ismét felerősödött, a családok száma 108-ra nőtt az 1728-as évre. Az évek során a gabonatermesztés mellett jelentős lett a szőlőművelés, sőt fellendült, de változatlanul a juhtenyésztés és a szarvasmarhatartás volt a meghatározó. Monor családfőinek száma 1715 és 1760 között megötszöröződött. Mária Terézia 1767. január 23-án kiadott úrbéri rendelete alapján Monoron is sor került a tulajdonviszonyok rendezésére. Monor urbáriuma 1770-ben elkészült. Ebből pontosan megtudhatjuk a falu lakosainak jogállását (jobbágy vagy zsellér), a tulajdonviszonyokat az adózás nagyságát.

Az I. katonai felmérésnek részlete

Az 1702-ben újjáépített református templom tornyát 1761-ben újjáépítették, 1773-ban pedig megnagyobbították. A német fejedelemségekből 1753-ban római katolikus telepesek érkeztek Monorra, akik



1757-ben templomocskát építtettek. Ez az idők folyamán kicsi lett, lebontották, és annak helyére építették a jelenleg is álló katolikus templomot az egri káptalan költségén. Alapkövét 1800. október 5-én tették le, és 1806-ban szentelték fel. Ekkor épült plébánia és iskola is. A barokk kori építkezések során indult el, hogy a káptalanok már nemcsak saját építkezéseikhez égetnek, hanem megrendelésre is készítenek téglákat és bérbe is adják az égetőket. Így beindult a téglaégetés a Kutya-hegyen, későbbi nevén Malom-hegyen. A tényleges nagyobb szabású falurendezés 1813-tól kezdődött új utcanyitásokkal. Ebben az évben kezdték el a helység házainak, szérűskertjeinek szabályozását. Az így kialakított többnyire sakktáblaszerű településszerkezet a városközpont mai arculatát is meghatározza. A rendezés, mivel sokszor együtt járt az ingatlanok és felépítmények radikális átalakításával, számtalan esetben az utóbbiak megszüntetésével, az érintett lakosok ellenállásába is ütközött. Az 1813-1820 között végrehajtott falurendezés során az állóvizek elvezetésére kanálist ástak, amely a vizet a Kenderesalján lévő nádasba vitte. A csatorna nyomvonala a felszíni viszonyokhoz alkalmazkodva a belsőségekben lévő telkek és épületek sorsát is meghatározta. A kukorica- és krumpliföldek helyét utcák és házhelyek foglalták el. A fő foglalkozás a XIX. században a földművelés a rozs és bab termesztése. Az állattenyésztés mennyisége csökkent, a juhtenyésztés elsorvadt. A mezőgazdaság egyes ágazatai átrendeződtek, hisz a kétszáz évvel ezelőtti Monor gazdái jelentős juh és szarvasmarha állománnyal rendelkeztek. A lakosság egy része gyümölccsel kezdett kereskedni. A megtermelt áru egy részét a pesti piacokra vitték. A mezőgazdasági termelés mellett megtalálhatók voltak a településen különféle iparosok is. A XIX-XX. század fordulóján a város mintegy 13 ezer fő állandó népességgel rendelkezett. Járási székhely főszolgabírósággal. Mezőgazdasági település, gőzmalommal, téglagyárral, gabonaraktári szövetkezettel és már akkor bejáró dolgozókkal. Az iparhoz hamarosan csatlakozik a Monori Mag RT – „Maggyár” és a Kefegyár. Pénzintézetei: Monorkerületi Takarékpénztár Rt, Monorkerületi Hitelbank Rt, Monori Hitelszövetkezet. Élénk társadalmi élet folyt a településen. Társadalmi egyesületei: Jótékony Nőegylet, Dalárda, Izraelita Nőegylet, Általános Ipartestület, Gazdakör, Temetkezési Egylet, Kaszinó, Kereskedők köre, Sport-Club, Járási Kör, Önkéntes tűzoltóság, Polgári kör, Famunkások helyi csoportja, Telkesbirtokosság egyesülete, Zsellérbirtokosság egyesülete, Iparos olvasókör, Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíjegyletének fiókpénztára.



A város területi fejlődése A település az Alföld és a dombvidék találkozásánál, a gödöllőceglédberceli dombvidék lábainál alakult ki. A település már a síkságon helyezkedik el, a dombokra eredetileg csak a hagyományos szőlőterületek és kertek húzódtak fel. A településmag, a házak, a Pestre vezető országos főútvonaltól távolabb, a dombok közelében települtek. A szőlőterületek már XVIII. szd. végén azon a területen voltak, ahol ma is elhelyezkednek. Ellentétben a környező települések egy részénél tapasztaltakkal, ahol felszámolódtak, Monoron végig megmaradt a szőlőkultúra és nem változtatta meg területi elhelyezkedését sem. (A síkföldi telepítésű szőlők Vasadon, Üllőn, Péteriben gyakorlatilag teljesen felszámolódtak.)

Az I. katonai felmérés Monort mint két – belsőtelkes települést mutatja. A belső részek halmazos jellegűek, bár az utcás rendeződés felé tartva, de a nagykiterjedésű szőlők és a településmag között ólaskertek látszanak. A település méretéhez képest nagyon jelentős a szőlő területe. A Pestre vezető országút a jelenlegi helyén látható és bár nincs még véglegesen rögzült külső úthálózat, az Ady Endre (Pesti út) és a Kistói út felismerhető. A Kis tó (bár „nagy” nem látszik) ábrázolásra került. A település körül művelt kertségek látszanak és kiosztott szántók (?) a nagy legelő területek mellett.



II. katonai felmérés A fejlődés első mesterséges akadályát a XIX. század közepén megépült vasútvonal jelentette. A Telep (már a neve is jelzi, hogy nem tartozott eredetileg a településhez) a XX. század közepén érte el véglegesen a 4 főútvonalat és töltötte ki a rendelkezésre álló teret.

III. katonai felmérés

A.D.U. Építész Iroda Kft – 2003. 10


A Telepi rész a két katonai felmérés közeli időpontja miatt nem ábrázolt. A vasút és az országút közötti terület parcellázása 1908-ban kezdődött, a Pesti út (ma Ady Endre út) két oldalán, annak is nyugati felén. A 30-as években épült meg két új templom az út mellett. Az ötvenes – hatvanas években épült be a Kistói útig a terület, majd tovább délkeleti irányban, Monorierdő felé. Monorierdő üdülőterületként kezdett fejlődni, jóhírű és kedvelt strandja miatt (a hidegvizes, töltő-ürítő rendszerű strand fenntartása ellehetetlenült a hetvenes években), majd csak a század végén vált inkább lakóterületté. Részben őrzi még üdülőterületi jellegét a strand hiányában is. A dimbes-dombos, erdősült területeket fokozatosan építik be. Még ma is sok a beépítetlen terület.

Az ipari területek a vasút közelében kezdtek el fejlődni a múltszázad elején (Maggyár, Kefegyár), majd északon, az ötvenes években alakult ki ipari terület (Mezőgép, Mávaut, stb.). Ma itt sörgyár, gépkocsi telephely, egyéb lerakatok üzemelnek a Volán telep mellett. A következő lépcső a 4-es út és a vasút közötti nyugati oldal logisztikai – ipari jellegű területének kialakulása (Tüzép és környéke, Pemák Kht, kisebb-nagyobb ipari telepek) a nyolcvanas években, ami lehatárolta a települést, majd sajnálatos módon átlépte a 4-es főutat és a kilencvenes években, déli irányban is (vasadi oldal) elkezdődött a telephelyek kialakítása.



A lakóterületek ennek következtében közel kelet-nyugati irányban fejlődtek a vasúttal és az utakkal párhuzamosan és kismértékben észak felé. Fokozatosan beépültek a mélyfekvésű, korábban mocsaras területek (Kistó, Kenderesalja, Bogárzó és környékük), a temetők feletti beépítetlen részek. (Monoron a település egészében nagyon magas a talajvízszint, sok helyütt megegyezik a talajszinttel. A kiépült csatornarendszer, a megszüntetett szivárgók miatt remélhetően csökkeni fog a talajvízszint.) A hetvenes évek közepén kezdődött meg a belső területek átépülése a központ mellett, nem túl szerencsés formában és nagyvonalú, telepszerű lakóterület-fejlesztés fogalmazódott meg az 1980-as ÁRT-ben a Pozsony utca mellett. Csak az első ütem épült meg, majd befulladt az építés. A családiházas területek fejlesztése azonban tovább folytatódott. Északon a pincék és a lakóterületek gyakorlatilag összenőttek, nyugati oldalon a szennyvíztisztító akadályozza a további fejlesztést. Délen a 4-es főút és a vízbázis területe zárja le a lehetőségeket. Nyitott a település keleti irányban, Monorierdő felé, bár néhány objektum már itt is akadályt jelenthet. A városi rangot 1989-ben kapta meg Monor, amikorra kiépültek a térségi szerepet betöltő intézményrendszerei, kereskedelmi egységei és a szolgáltatások. Közműveinek kiépítése ugyanakkor csak napjainkban fejeződik be. Ma már teljesnek tekinthető közműellátottsága, úthálózata azonban fejletlen és elhanyagolt. Az utóbbi évek intenzívebb fejlesztő munkájának köszönhetően most már láthatók az eredmények, átalakulóban van a település, de még mindig sok a hiányosság.



II. Szőlőtelepítés és hasznosítás Monoron A monori lakosság életében szorosan összekötődik a lakóhely és a szőlőművelés. Nem minősül „tősgyökeres monorinak” az, aki nem rendelkezik kisebb - nagyobb szőlőterülettel és pincével a Strázsahegyen. Évszázadokra visszanyúló tradíció, amelynek megtartása ma is nagyon erős igény és egyben idegenforgalmi és gazdasági érdek is. A mezőgazdasági ágazatváltást követően alakult ki a szőlőtermesztés. A monori határ ma szőlővel betelepített részein valaha erdősségek voltak, amiket fokozatosan kiirtottak és szőlővel betelepítettek. A 270 évvel ezelőtti adóösszeírásban szereplő 106 monori család közül 90 rendelkezett évi 4-5 hektó bort adó szőlőterülettel. A monori szőlőültetések kezdete 1446-tól az egri káptalan birtokcseréjétől feltételezhetők.

Böck J. térképe 1868-ból (Forrás: Monori Krónika 1398 – 1998)

A szőlőtelepítések a helybéli jobbágyok és zsellérek vagyonszerzését gyarapították. A borfelesleget Pestre szállították. A szeszesital kimérésének joga a földesurat illette. A földesúr jelentős méretű kocsmája a település főutcáján volt. A vörös CA jelzésű (Capitulum Agriense) téglából épült kocsmát már 1843-ban elavult épületként említik az iratokban az úrbéri viszonyok rendezése idején. Az épület lebontása a XX. század elején történt. Az 1781-1783. között készült I. katonai térképen a Strázsa-hegy, Lapos-hegy, Forrás, Temető-hegy és Kutya-hegy területén találunk szőlővel borított területet. Az 1861. évi II. katonai felmérésen a Mádi és a Tetei dűlő szőlőtelepítéseivel bővült a szőlős terület. A térkép a szőlőterületeken belül még pincéket is feltűntet a Strázsa-hegyen a Locsodi út és a Szilháti út között, valamint a téglagyári dűlőben és a Kutya-hegyen. Pincék már korábban is voltak, csak a térképek nem tüntették fel őket. A löszbe vájt monori pincék gádorai mélyen vezetnek le a bortároló részhez. Később a pincéket téglafalazat borítással látták el, de több pince még ma is téglázatlan.



A Strázsa-hegyi területen jelentős mennyiségben kadarka szőlővel betelepített terület van. Jelenleg az új pótlásokat és az új telepítéseket a telepítésre javasolt fajtákból végzik. A XX. században a Csabagyöngye, a Hamburgi muskotály, az Irsai olivér, a Szőlőskertek királynője és a Pannonia kincse csemegeszőlők telepítése jellemző. A címer Az 1989-es várossá nyilvánításra készült címerben – annak elődjeiben is – több leírás is utal Monor mezőgazdasági tevékenységére. A címeren bíborszínű M betű látható aranyszínű hármas halomban. A felette lévő enciánkék színben aranyszínű szőlőinda, szőlőkacsok és két szőlőlevél található.

A város életében jelentős szerepet betöltő szőlő- és pinceterületek megőrzése fontos feladat. A történetileg kialakult „pincefalu” idegenforgalmi jelentősége növekvő és az ismételten megújuló borkultúrában fontos szerepe lehet.



A megalakult hegyközség és borrend segítségével hagyományteremtő megmozdulások szervezésével megújulhat és továbbélhet az építészeti értékeket hordozó terület. Többszáz pince található a szőlőterületen és a város lakóterületeihez kapcsolódóan. Több csoportban, utcákba szerveződve helyezkednek el a pincék. A pincék között többféle típus megtalálható, határozottan felismerhetők az egyes típusokhoz tartozó egységek. Több helyen kifejezetten festői elrendezésben maradtak meg a pincesorok. A terület ugyanakkor átalakulóban van és erősen veszélyeztetett. Az utóbbi évtizedekben a szőlőkben megépült épületeknek egyre inkább üdülő funkciójuk van, erősödik a lakójellege is, valamint megtelepülnek a pincékben is olyan lakók akiknek a jelenléte nemkívánatos és pusztítják a hagyományos értékeket.

A következő oldalakon bemutatjuk a terület elhelyezkedését és néhány példát a vizsgált területről. A város számára – a szegényes természeti adottságok miatt - a kertségek szinte az egyetlen rekreációs és „természetközeli” területet jelentik. A 4-es út északi fejlesztése azonban súlyosan fenyegeti fennmaradását, továbbélését.



III. Lakónépesség, népmozgalom, lakásellátás A város lakossága az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekvő volt, bár a várossá nyilvánítás előtt meglehetősen lassú volt. Évente mintegy 50-100 fő volt a gyarapodás. A tendencia a kilencvenes évek közepén változott meg. Monor népessége a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a következőképpen alakult 1990 – 2001 között: Lakónépesség alakulása 25000 20000

19687 19976 19976 20975

18906

18483

15000 FŐ 10000 5000 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 ÉV

A lakónépesség és a lakások számának alakulása az elmúlt 10 évben a 2001. évi népszámlálás adatai szerint:

Város, község

1990

Monor

18 483

1990. jan.01-2001. jan. 31. lakcímváltozás egyéb term. változás szaporodás ill. fogyás

-223

1 969

333

2001

20 562

A népességváltozás adatai 1990

1995

1988

1999

2000

2001 Népszámlálás 2 109 fő növekmény

Lakónépesség 1990. év %-ban Élve születés Halálozás Term.szaporodás Vánd.különbözet

18 483

18 906

19 687

19 976

20 975 20 562

102,4 237 297 -60 -

106,6 108,2 108,2 236 224 249 210 280 262 -26 -56 -13 269 345 296

113,5 111,24 213 238 -25 164 . 2 332

19 976

212/év átl



A település népessége az agglomerációra jellemző folyamatok szerint az utóbbi években dinamikusan fejlődik. A kilencvenes évek közepétől ugrásszerűen meglendült a növekedés, az addigi 100 fő/év hirtelen 300 fő/év lett és jelenleg is tart a folyamat. A természetes szaporodás negatív, de a vándorlási különbözet nagy, az elmúlt öt év alatt mintegy 2 000 fő a növekmény. (1995-ben 18 906 fő, 1999-ben 19 976 fő, 2001 –ben közel 21 ezer fő) A népességfejlődés dinamikája nagyjából megegyezik Szentendre és Budaörs városéval anélkül, hogy a fejlesztés ezt mutatná. Pl. a lakásépítés (70-80 lakás/év) rendre csak a fele, mint ezekben a városokban. A meglévő, viszonylag alacsony forgalmi értékű ingatlanok forgalma ugyanakkor meglehetősen magas, így a beköltöző népesség feltehetően alacsony jövedelmű. (Ezt igazolja a segélyezésben részesülők növekvő száma is.) Feltételezve, hogy a népességnövekedés még éveken keresztül folytatódik majd, de gyengülő tendenciával, eleinte 200 fő/évet feltételezve, majd csak 100 fő/év nagyságrendet figyelembevéve, az elkövetkező 1015 év alatt 2000 – 2500 fővel ténylegesen növekedhet a népesség. Ez 10 % alatti növekedés és egybeesik az önkormányzat törekvésével, hogy visszafogja a tervezhetetlen növekedést, valamint követhető a terület- és infrastruktúrafejlesztéssel és megteremthetők az ellátáshoz szükséges intézmények is. A szerkezeti tervben kialakított lakásépítési területek biztosítják a megfelelő lehetőségét az építésnek. 1990

1995

1988

1999

2000

2001 Népszámlálás

Lakásállomány

6 618

6 784 6 841

6841

7 312 7 654*

100/fő

286 79/7 54 17

Épített lakás/üd Ebből cs.ház Megszünt lakás

290 61

292 69

292 57

9

12

8

287 92 89 -

*A népszámlálási adatban az üdülőépületek is szerepelnek! A település lakásállományában túlnyomó többségben vannak a telkes családiházak. A nyolcvanas évek többszintes, fogatolt elrendezésű lakásépítései óta gyakorlatilag nem épült ilyen jellegű lakás Monoron. Az elmúlt években mindössze a sportpálya környékén a félbe maradt épületek és a laktanyaként használt épületek átalakítása történt meg. Az éves adatokból kiderül az is, hogy a beköltözők nagy száma ellenére a lakásépítés nem lendült fel, az arányoknak megfelelően, így nem indultak un. lakópark építések sem. A kevésszámú új telekalakítás



biztosította, és a meglévő beépítetlen telkeken valósultak meg a családi lakóházak. A tervezett népesség növekedéshez évente mintegy 80 – 100 lakás építésének lehetőségét kell biztosítani, amennyiben átlagosan 2,5 fő/lakás normával számolunk. A település lakásállományának egyrésze már nagyon elavult, megkezdődött lecserélésük folyamata. A belső területeken fokozatosan átépülnek az épületek, akár telekösszevonással teremtve nagyobb építési lehetőséget. Figyelembevéve az avultságuk miatt elbontandó állományt, így évente a 120-130 lakás építése lenne indokolt. A telkes családiházas beépítés mellett feltétlenül szükséges lenne intenzívebb lakásépítési formák preferálására is, mert a településszerkezet meglehetősen terjengős és a belső területek megújítása, a városiasodás is igényli többszintes, zártsorú lakóépületek alkalmazását, valamint az alacsony, intenzív beépítés – sorház megjelenését is a kínálati palettán. A belső területek viszonyai ugyancsak a jobb területhasználatra ösztönöznek, a lakótelkek inkább a külső területek beépítésénél alkalmazandók.

IV. Intézményellátás 1990 Óvoda fh 100fh/gy pedagógus gyermek Ált. iskola tant. pedagógus tanuló napközis Bölcsőde 100fh/gy férőhely gyermek gondozó Háziorvos Idősek klubja

1995

1988

1999

2000


500 151 51 753

500 149 54 743

500 148 54 741

500 148 54

613 118

95 161 2042 529

101 151 2176 472

101 153 2190 517

101 153 2190 517

89 171 2306 20-25 fő/tant 656

145 80 116 16

156

161

141

141 80 113 16

11 45

11 41

11 39

11 38

11 44

721



A város közoktatási hálózata kiépült, feladatát megfelelő szinten látja el, de épületei és területei egyre kevésbé tudnak megfelelni a követelményeknek. Tartalékaikat kimerítették, bár a helyiségszámokat tekintve elegendőnek tűnnek, de csak átfogó rekonstrukcióval képzelhető el megújításuk. A helyzet felmérése és javaslatok kidolgozása megkezdődött, a fejlesztés ütemét a rendelkezésre álló pénzügyi keretek határozzák meg. Az iskolák főépületei 80-100 évesek, amik egyre kevésbé bírják az átalakításokat és az alkalmazott szükségmegoldásokat. Gyakorlatilag mindegyik területhiányos, nincsenek meg a zsibongó és sportudvarok. A népesség növekedése és területi elhelyezkedése miatt nagytávlatban szükséges egy új 16 tantermes iskola építése a keleti oldalán a településnek és meglévők szerepkörének átalakítása. Az óvodák száma és elhelyezkedése hosszabb távon is megfelelő, de szükséges korszerűsítésük, kismértékű bővítésük. A nevelési területen hiányzik a bölcsőde, elhelyezése, megépítése a közeljövő feladata. Hiányos a közművelődéshez szükséges ingatlanállomány és funkciójára csaknem alkalmatlan a jelenlegi művelődési központ. A város számára szükséges újabb a társadalmi életben szerepet betöltő klub, kiállító terem. (Az intézményrendszer területi elhelyezkedését mutatja a következő ábra.)



V. Kereskedelem, szolgáltatás, vendéglátás 1990

Kiskereskedelmi üzlet Ebből élelmiszer vendéglátó Ker.szállás fh szoba

1995

1988

1999

2000


385

205

245

258

276

105 111 150 56

67 71

51 82 120

52 76 150

56 86 337 54

A város ellátó hálózata folyamatos átalakulásban van. A nagyobb állami egységek megszünte utáni, kezdeti provizórikus megoldásokat fokozatosan felváltják a jobb színvonalú üzletek és vendéglátóhelyek. A város és a környéki települések életében hagyományosan nagy szerepet betöltő piac kiépítése befejeződött. A rendezett körülmények közé kerülő, állandósult üzleteket tartalmazó építészeti egység átalakította a rekonstrukcióra szoruló városközpontot, megteremtette a lehetőségét annak, hogy a sok ideiglenes megoldást véglegesen kiépített utcák és terek váltsák fel. A területről kitelepítendő a Volánbusz pályaudvara az állomási előtérhez. Az üzletutcának és fő gyalogos útvonalnak tekinthető Petőfi Sándor utca belső szakasza megújulóban van, a közterület átalakítása szükséges és parkolóterületek kiépítése. A fejlesztendő területekhez tartozik az Ady Endre út és a Kossuth Lajos utca találkozása, a központ nyugati oldala, a Profi Áruház környezete, ahol teret kaphat a lakásépítés is. A településen sajnálatos módon megjelentek, a városszegélyeken fejlődő új ellátó ás szolgáltató egységek, amelyek az átmenő forgalom kiszolgálására építenek, de környezetük általában sivár és kialakulatlan. A városképi és táji szempontból romboló hatású terjeszkedésüket feltétlenül keretek közé kell szorítani annak érdekében, hogy ne rontsák le környezetüket. A fejlődést az idegenforgalom, a borturizmus megteremtése segítheti nagyobb távlatban. (A következő oldalon az egységek elhelyezkedése látható a várostestben.)



VI.

Tájvizsgálat

1.

Térségi kapcsolatok, földrajzi elhelyezkedés

Monor Pest megye középső részén helyezkedik el, a Budapesti Agglomeráció közvetlen szomszédságában lévő, a kistérség központi szerepét betöltő település. A vasút, a nemzetközi jelentőségű 4 számú főút, valamint három országos jelentőségű főútvonal jelentős átmenő forgalmat bonyolít a településen. Teljes közigazgatási területe 6186 ha, északról Péteri és Üllő, északkeletről Gomba, keletről Bénye, délkeletről Pilis, délről Nyáregyháza, délnyugatról Csévharaszt és nyugatról Vasad határolja. 2.

Természeti adottságok

2.1.

Domborzati adottságok

Monor a Gödöllő-Ceglédberceli-dombság és a Duna-Tisza közti Homokhátság találkozásánál helyezkedik el. A város északi határán lévő Strázsahegy szelíd, átlagosan 200 méter tengerszint feletti magasságú, délkelet felé lankás lejtésű, hullámos síkságba átmenő dombvidék. A település déli, sík részei régebben mocsaras, vizenyős területek voltak, amit lecsapoltak, így alkalmassá tették a területet a településfejlesztésre és a mezőgazdasági termesztésre. 2.2.

Geológiai adottságok, talajviszonyok

Monor kőzete felsőpannóniai üledékekből épült, amire az Ős-Duna helyenként több száz méter vastagságú, keresztrétegzett homokot terített. A pleisztocén második felétől a terület kissé megemelkedett, és a felszínét homokos lösz borította be. Monor nyugati peremén áthalmozott futóhomok is csatlakozik a löszhöz. A löszös agyagon csernozjom barna erdőtalajok és mészlepedékes csernozjom talajok képződtek. A csernozjom barna erdőtalajok mechanikai összetételét jó termékenységű vályog, kisebb foltokban homokos vályog adja. A területen megtalálható mészlepedékes csernozjom talajok termékenysége igen jónak mondható. 2.3.

Vízrajzi adottságok

Felszíni vizek Monor a két Tápió felső vízgyűjtőjének területén fekszik, ami száraz, gyenge lefolyású vidék. A vízhiányt a tározókkal próbálják kiegyensúlyozni a Monor-Irsai-dombság kistájban. Egy tározó található a városban is, a Kistó, amely 12 hektár kiterjedésű. A település északi



(Gyáli I. főcsatorna), déli (Monori 24. számú) és nyugati (Monori 241. számú) részén folyik egy-egy mesterséges belvízelvezető csatorna. A legtöbb utcában található csapadékvíz elvezető árok. A belterületen néhány kisebb – talajvízből és csapadékvízből táplálkozó – vízfelület, illetve nádas-mocsaras terület található, erősen eutrofizálódó állapotban. Felszín alatti vizek A területen található nátrium-kalcium-magnézium-hidrokarbonátos jellegű talajvíz összefüggő, a völgyekben 2-4 méter, a hátakon 4-6 méter között érhető el. A talajvíz mérsékelten kemény és szulfátos. A rétegvizek mérsékelten vasas és kemény jellegűek. A város területén hat ponton a város körül pedig négy ponton található rétegvízkészlet. A városban három mélyfúrású kút található, amelyek belső védőterülete biztosított. Az elméleti vízkészlet kihasználtsága 70% feletti. A csatornázottságban lévő hiányosságok miatt mindkettő potenciálisan veszélyeztetett. 2.4.

Klimatikus viszonyok

A településre a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz éghajlat a jellemző. Az évi napsütéses órák száma 1950-2000 között van, amiből 800 órán át nyáron, 180-190 órán át télen süt a nap. Az évi középhőmérséklet 10,2 °C. Az évi csapadékmennyiség 550 mm körül van, amiből a vegetációs időszakban valamivel több, mint 300 mm hullik. A városban 134 mm napi csapadékmaximumot mértek. Az uralkodó szélirány északnyugati, az átlagos szélsebesség 3 m/s. 2.5.

Természetes növénytakaró

Monor növényföldrajzi beosztását tekintve a börzsönyi flórajárás részét képezi. Az erdők helyét ma túlnyomóan szántók és szőlők foglalják el. A még meglévő erdőket döntően telepített akác állományok alkotják. A térség potenciális erdőtársulásai a molyhos kocsánytalan tölgyesek (Quercetum pubescenti-petraeae), a pusztai tölgyesek (Festuco-Quercetum roboris), a gyöngyvirágos tölgyesek (Convallario Quercetum roboris) és a tatárjuharos tölgyesek (Aceri tatarico Quercetum roboris). Az erdővel nem fedett részeket zárt homokpusztai rétek (AstragaloFestucetum sulcate danubiale) és löszpusztai rétek (Salvio-Festucetum sulcate pannonicum) borították, amelyek a vízrendezések következtében kiszáradtak, feltöltésre kerültek. Jelenleg ezen élőhelytípusok az összterület 3%-át sem érik el, társulásaik degradálódtak. A terület jellemző növényei a homoki csüdfű (Astrogalus varius), a homoki viola (Syrenia cana), a gubóvirág (Globularia aphyllanthes), és a kutyatej (Euphorbia seguieriana).



2.6.

Állatvilág

Az állatvilágról kevés információ áll rendelkezésre, nem kutatott terület. Mivel kevés a természetközeli élőhely, ezért a környezeti terheléseket jól tűrő fajok egyedei illetve populációi élnek a területen. A felhagyott agyagbányákat, löszpartokat gyurgyalag és parti fecske kolóniák foglalták el. A Gyáli I.-es főcsatornában néhány éve még kövi csík élt, annak ellenére, hogy a víz erősen szennyezett. A természeti területeken több védett madárfaj és denevérfaj él. 3.

Táj- és településtörténet

A város határában bronzkori urnatemető nyomai, a népvándorlás korából pedig szórványleletek kerültek elő, amelyek az itteni településekre utalnak. A település a 12. században az Aynard nemzettség birtoka volt. Első okleveles említése 1398-ban történt, amikor Maróthi János székely ispánt beiktatták monori, pilisi és más birtokaiba. A török hódoltság időszaka alatt a településen elsősorban búza, kender, rozs, len, bab, káposzta termesztésével, valamint sertés- és birkatartással, méhészkedéssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A török elleni felszabadító harcok során a falu lakói elmenekültek és néhány évre lakatlanná vált a település. A lakosság a 17. század végén visszatért, és újra hozzákezdett a szántóföldi műveléshez, állattartáshoz. A Rákóczi szabadságharc idején a falu ismét elnéptelenedett, pár évre rá azonban fokozatosan növekedett. Az úrbérrendezést követően a határ 24,6%-a földesúri kezelés alatt, 49%-a jobbágybirtok, 26,4%-a pedig közös legelő volt. A törpebirtokok aránya 23,4%, az 5 és 100 hold közötti birtokok aránya 52,1%, a 100 hold felettieké pedig 24,5% volt. Az 1945-ös földosztással létrejött kisbirtokokat 1950-től szövetkezetekbe kényszerítették. Ebben az időben kenyér- és takarmánygabona-, és cukorrépa termesztésen kívül tehenészettel és sertéstenyésztéssel foglalkoztak. A szántóföldi termesztés a múlt században a legjelentősebb művelési ág lett a terület kétharmadán. A művelési ágak közül a legnagyobb változást a rét-legelő csökkenése és a kert, gyümölcsös területek növekedése jelentette. Az erdőterületek aránya nagyon alacsony volt, kis mértékű növekedés csak a telepítések miatt történt. Az urbanizáció. valamint az ipartelepítés nagy területeket vont el. A szőlőtermesztés tekintetében a falu már a török korban is jelentős helynek számított. A szőlőt legnagyobb részben a Strágyahegy futóhomokos oldalába telepítették. Nevezetes szőlőterületnek számított még a Mádihegy, a Laposhegy, a Malomhegy, a Forráshegy és a



Völgykút. Nagy kiterjedésű szőlők a falu északi határában is megjelentek. Monor a 80-as évek elejéig járási székhely volt, 1970-ben nagyközségi rangot kapott. A település életében a legnagyobb változás 1989. március 1-jén volt, amikor Monort várossá nyilvánították. 4. Területfelhasználás és tájszerkezet A művelési ágak térbeli eloszlása a településen jól elkülöníthető. A település lakott részei, Monor és Monorierdő - a tanyás részeket nem tekintve - a közigazgatási terület középső részén, valamint a keleti oldalon helyezkednek el. A két településrészt, összeköti, a közigazgatási területet azonban kettévágja a 4-es számú főút, valamint a vasútvonal. Ezen útvonalak mentén helyezkednek el a tanyás településrészek. Monor területén dominál a szántóföldi termesztés. Nagy kiterjedésű szőlőterületekkel a település északi részén találkozhatunk, valamint a belterülettől északnyugatra, a Strázsahegyen. Erdőterületek a 4-es út mentén vannak, amelyeknek csaknem 100% a gazdasági rendeltetésű ültetvény. Gyepterületek a két településrész között találhatók, amelyek védettségüket tekintve természeti területek. A területfelhasználás néhány jellemző adata (ha) (KSH, 2000) Közigazgatási terület

6186

Termőterület

3237,3

Mezőgazdasági terület

2789,4

Szántó és szántóként használt kert 2051,68 Konyhakert, üvegház és fólia

27,06

Szőlő

492,23

Gyümölcsös

39,95

Gyep-rét

92,63

Gyep-legelő

86,96

Erdőterület

440,3

Nádas

360



4.1.

Mezőgazdasági tájhasznosítás

A mezőgazdasági terület a növénytermesztés és az állattenyésztés, továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és -tárolás azaz a mezőgazdasági termelés építményei elhelyezése céljára szolgáló terület. A mezőgazdasági területek általános illetve kertes mezőgazdasági területbe sorolhatók. Monoron jelenleg 2789 hektár, azaz a közigazgatási terület 45% áll mezőgazdasági művelés alatt. Annak 73%-át szántók, 17,6%-át a szőlők adják. A gyep (rét és legelő együtt) 6,45%, gyümölcsösös mindössze 1% a mezőgazdaságilag művelt területen belül. A termesztő területek minősége mozaikosan igen változatos, a domborzati és a talajadottságok függvényében. A szántók átlagos aranykorona értéke 17, ami közepesnek vagy annál kicsit gyengébbnek minősíthető. Monor területén intenzív nagytáblás szántóföldi termelés folyik, jellemző a műtrágya és vegyszerhasználat. Gondot okoz, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő szántóföldi utakat gyakran beszántják, így bizonyos területek megközelítése lehetetlenné vált. A szántóterületen főleg kukoricát, napraforgót, és búzát termesztenek. Monor város 11/2002. számú rendelete szabályozza az állattartást. A haszonállatok tartására övezeti besorolás van érvényben. Eszerint az I. számú övezetben (a belterület meghatározott utcáival közrezárt terület) nagyhaszonállatot nem lehet tartani. A II. számú övezetben (a belterület egyéb részei) az 550 m2-t meghaladó ingatlanon maximum 50 nagyállatot, vagy maximum 1 000 kisállatot lehet tartani. A III. övezetben (külterület) korlátlan mennyiségben tartható haszonállat. Minden övezeten belül az állattartás a védőtávolságok betartása mellett lehetséges.



Védőtávolságok az I., II., III., számú övezetekben kis haszonállat (juh, kecske baromfi, házinyúl, galamb, nutria és egyéb prémes állat) ólja, kifutója, trágya, vagy trágyalétároló

lakó- és üdülőépülett ől

ásott, vagy mélyfúrású , illetve védett rétegre fúrt kúttól

telepített külterületi eü. intézmények, kúttól, kerti csaptól közhiva-talok, vízvezetékközintézmények, től gyermekintézmények, élelmiszer előállító, forgal-mazó, vendéglátó-ipari üzemek, egységek valamint sportlétesítmények telkének határától

100 állatig

8m

10 m

5m

1m

50 m

100-500 állatig

10 m

10 m

5m

1m

50 m

501-1000 állatig

15 m

15 m

10 m

1m

50 m

1001 állat felett

külön eljárás keretében kell meghatározni

nagy haszonállat (ló, öszvér, szamár, szarvasmarha) ólja, kifutója, trágya, vagy trágyalétároló 6 állatig

10 m

15 m

5m

2m

50 m

6-10 állatig

15 m

15 m

5m

2m

50 m

11-50 állatig

20 m

50 m

10 m

2m

50 m

51 állat felett

külön eljárás keretében kell meghatározni

A szőlő területi részaránya igen magas, valójában azonban annak jelentős része évek óta műveletlen. Zártkert jellegű kisparcellás szőlőterületek a Strázsa-hegyen, Lapos-hegyen és a Forrás-hegyen találhatók, ahol az ültetvények jó állapotban vannak, gondozottak. A település északi részén, a Száraz-hegyen húzódó nagytáblás szőlőültetvények jó része felhagyott, illetve elhanyagolt állapotban van. Viszonylag kevés a gyümölcsös terület. A gyepterület kiterjedése nem éri el az 1%-ot sem, ami országos összehasonlításban nagyon kevés, de még a térség adottságaihoz képest is csekély arány.



4.2.

Erdőgazdasági tájhasznosítás

A településen az erdők összterülete 500 hektár, ennek meghatározó része – 447 hektár – gazdasági elsődleges rendeltetésű. Kivételt képez a Forrás és környéke helyi természetvédelmi terület védett erdőterülete (14,7 ha), valamint az egyéb védelmi rendeltetésű – védő – erdők (talajvédelem, lakóterület védelme). Utóbbiak területe összesen 38,3 hektár. A védelmi elsődleges rendeltetésű erdők részaránya az összes erdőn belül 10,6%. Az erdők döntő hányada a külterület délnyugati részén, a 4-es számú főút mentén, valamint Monorierdő térségében fekszik. A település egyéb részein csak kisebb erdőfoltok, erdősávok vannak. A jellemző fafajok aránya: nyár 61%, akác 35%, az egyéb kemény lombú fajok (tölgy, cser, magaskőris) és a fenyő 2-2%. Új erdőtelepítési tervek nem ismertek. 4.3.

Vízgazdálkodási tájhasznosítás

A település déli részén, a 4610-es számú út (Kistói út) mellett található a település vízmű telepe. A teleptől délre, valamint nyugatra eső részeken helyezkedik el a települést kiszolgáló ivóvízbázis. A település belvízelvezető rendszere kiépített (Gyáli I. főcsatorna, Monor 24 számú, Monor 241 számú csatorna). A Gyáli I.-es főcsatorna Monor területéről indul és Üllő felé hagyja el a települést. A Monori 24-es és 241-es csatorna a település belterületétől keletre és délre eső területek belvizeit gyűjtik és vezetik el, időszakos vízfolyások. 4.4.

Rombolt felületek

Rombolt felületek főleg a település belterületén találhatók az egykori ipari területek helyén, területi kiterjedésük nem jelentős. A külterületen Monor és Monorierdő között található a legnagyobb felhagyott terület a volt vágóhíd és sertéstelep területe. A településen több helyen van illegális törmelék- és hulladéklerakás, valamint illegális szennyvízleürítés. 4.5.

Üdülési tájhasznosítás

Monor térségében turisztikai célpontok lehetnek a Forrás és környéke védett terület, valamint a Strázsa-hegyi szőlőterületek, és annak kilátója. A kilátó képe zavaró, környezete nem rendezett. Monorierdő területén célpont lehetne a termálvíz, azonban jelenleg a strandfürdő állapota ezt nem teszi lehetővé.



VII. Természetvédelem, tájvédelem 1. Védett természeti területek Az intenzív nagyüzemi mezőgazdasági termelés és az egyoldalú településfejlesztés az eredeti természeti adottságokat, táji értékeket csaknem teljesen felszámolta Monoron. Ezért oktatási-nevelési és hagyományőrzési szempontból különösen fontos lehet a még meglévő csekély természetközeli tájrészlet számbavétele és megőrzése. Monor Városi Önkormányzata 5/1999. (XII.17.) számú helyi rendeletében védetté nyilvánította a Forrás és környéke területet, megközelítőleg 14,7 ha erdőterületet. A terület a belterülettől mintegy két kilométerrel északra található, a forrás Monor északi részén a Forrási-dűlő részen ered, egy viszonylagos mély bevágású völgyben. A foglalt forrás közvetlen környezetében kis kiterjedésű mocsár, fűzliget és mocsárrét-maradvány található. A terület állapotára az 1990-es évek elejének aszályos időjárása erősen rányomta bélyegét, azonban a forrás környékén a növénytársulások jobbára érintetlenek. A völgyre lefutó meredek domboldalak növényzetét száraz gyepek, cserjések alkotják, a dombhátakon telepített tölgyesek, fenyvesek, akácosok láthatók. A mocsárréten nyíló jellegzetes növényfajok közé tartozik a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a fekete nadálytő (Symphytum officinale), a kúszó boglárka (Ranunculus repens) és az őszi kikerics (Colchicum autumnale). Az erdő közé ékelődő kis pusztagyepfoltok védett növénye a bennszülött budai imola (Centaurea sadleriana). A forrás és környéke állattani értékeiről kevés információ áll rendelkezésre. Csapadékos években a terület kiváló élőhely a védett és fokozottan védett békák, gőték és egyéb kétéltűek számára. 2. Természeti területek A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság nyilvántartásában a településen három, két nagyobb és egy egészen kis területen természeti terület található. • Monor belterületétől délkeletre, 4. sz. főúttól délre található egy zoológiai szempontból jelentős tájrészlet. Jellemzően alföldi gyomos üde gyep, amellett alföldi gyomos száraz gyep és alföldi mocsárrét élőhely típusok alkotják. • A Bogárzó és környéke (Monor és Monorierdő között), alföldi gyomos száraz gyep élőhely típus. Rövid füvű, erősen degradált terület, amelynek egy része időszakosan vízborításos. Több védett madárfaj, illetve denevérfaj élőhelye. • Monor belterületétől északnyugatra található egy jellemzően alföldi mocsárrét élőhely típusba sorolt terület. Magas füvű, a



vegetációs időszak jelentős részében üde, de nem láposodó rét, amely zoológiai értékekben is gazdag. 3. Az ökológiai hálózat elemei A Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság nyilvántartásában Monor településen két területrész tartozik a Nemzeti Ökológiai Hálózathoz. Mindkettő megszakított folyosó. Az egyik terület a település belterületétől keletre, a természeti területeket foglalja magába és köti össze, a másik terület nyugatra, a közigazgatási határnál helyezkedik el. 4.

Egyéb természeti értékek

A település területe bővelkedik nem védett természeti értékekben. A legfontosabbak ezek közül, amelyek helyi védelemre érdemesek: A Bogárzó és környéke természeti területen kerecsensólyom (Falco cherrug), szalakóta (Coracias garrulus), kuvik (Athene noctua) él. Értékes növényfajai a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) és a magyar szegfű (Dianthus pontederae), valamint az árvalányhaj fajok (Stipa sp.). A Monori (24-es számú) csatorna és Városrét („korábbi kosboros-árok”) területe, amelyen hússzínű ujjaskosbor-állomány (Dactylorhiza incarnata) él. Védett növényfajok a területen még a fátyolos nőszirom (Iris spuria), és a szibériai nőszirom (Iris sibirica). A madárvilág ezen a területen is értékes. Itt fészkel őrgébics (Lanius minor), átvonul a fekete gólya (Ciconia nigra), a kabasólyom (Falco subbuteo) és a vörösgém (Ardea purpurea), valamint táplálkozóhelye a bíbicnek (Vanellus vanellus) Monorierdőn több idős tölgyfa és hársfa található, amelyek egyedi tájértékként jelennek meg a településen. Ugyancsak szép, idős fák (Celtis occidentalis) szegélyezik a Beton utcát, egykori összefüggő fasor maradványaként. 5.

Kultúrtörténeti értékek

A településtől északnyugatra található Strázsahegyi pinceegyüttes a szőlőterületekkel együtt védelemre érdemes értékek. Az agrártörténeti jelentőséget is képviselő pincesorok jól tükrözik a térség építészeti stílusát, őrzik a szőlőtermesztés hagyományait. Egyedi tájértékként védendők a külterületen álló feszületek: az 1907-ben állított feszület a József Attila és a Kisfaludy utca sarkán, valamint az Acsády utca végén álló feszület.



VIII. 1.

Környezetvédelem Levegőállapot, levegőtisztaság-védelem

Ipari eredetű szennyezés A településen az ipari eredetű szennyezőanyag emisszió, valamint az egyéb üzemi eredetű szennyezőanyag kibocsátás összességében magas, azonban jelentős ipari szennyező pontforrás nincs. Az ipartelepek elsősorban a település északi, nyugati részén, valamint a vasútvonal és a 4-es számú főút közelében helyezkednek el. Az uralkodó szélirányt figyelembe véve a lakóterületeket érő szennyezés nem az ipari tevékenységből származik. Határérték túllépés az ipari, kereskedelmi és szolgáltató üzemekből nincs. A település önkormányzatának levegőtisztaság-védelmi adatlapot négy terület nyújt be évente: a Toyota szalon (gépjármű javító üzem), a Matáv Rt. és az MTT (aggregát pontforrás), valamint a Környezetvédelmi Felülvizsgálati Állomás (zöldkártya kiállító hely). A bevallott határértékek túllépést nem mutatnak. Közlekedési eredetű szennyezés A közlekedési eredetű légszennyezésről adatok nincsenek, de feltételezhetően nagy a túllépés. A légszennyezés fő forrása az átmenő nagy közúti és vasúti forgalom, amely az utak mentén élők egészségi állapotát is kimutathatóan befolyásolja. A szennyezés mérséklésében ezért nagy szerepe lesz az új 4 számú elkerülő útnak. A település középső részén nyugat-keleti irányba húzódó vasútvonal az ország egyik legforgalmasabb vasútvonala. A közúti közlekedés fő útvonalát a 4 számú főút (a település déli részén halad, kelet-nyugati irányban), a 4610 számú út (mely a település központon halad keresztül kelet-nyugati irányban), a 3112-es számú út és a 3111 számú út adja. Az utóbbi két út a települést északi-déli irányban szeli át, jelentős átmenő forgalmat vezetve Monor belterületére. A levegőszennyezés a vasút és a főforgalmú közutak csomópontjában koncentráltan jelentkezik. Probléma, hogy a vasút és a nagyobb utak mellet, valamint a nagy csomópontok és a busztelep környékén nincs védőtávolság, így a zajterhelés és a levegőszennyezés közvetlenül érinti a lakosságot. Feltételezhető kerozinkibocsátásból adódóan időszakosan a légi közlekedés jelentős levegő- és talajszennyezése. Egyéb légszennyező források A gázellátás Monoron és Monorierdőn 100%-os, azonban nem mindenki csatlakozott a rendszerre, és a rácsatlakozottak sem kizárólag



gázzal fűtenek. Az átmeneti időszakban, illetve a spórolás miatt sok a fa és az egyéb hulladékkal való tüzelés, mely jelentős légszennyező forrás a térségben. Kellemetlen bűzös területek a szennyvíztisztító területe, a Gyáli-főcsatorna a bevezetett szennyvizek miatt, a hulladéklerakó területe, valamint az állattartó területek. 2.

Felszíni és felszín alatti vizek állapota, vízminőség-védelem

Monor település a kiemelt felszíni vízminőségvédelmi területek 2.3-as egyéb védett területek kategóriájába tartozik, mint a Duna-menti parti szűrésű ivóvízbázis része. 2.1.

Felszíni vizek

Monor és Monorierdő a Gyáli I. főcsatorna a Ráckevei-Soroksári-Duna és vízgyűjtőjének területéhez tartozik. Síkvidéki jellege miatt a vízhozam alakulásában kisebb szélsőségek figyelhetők meg. A Gyáli-főcsatorna II. vízminőségi osztályú, magas az ipari és kisipari eredetű szennyvízbevezetések aránya. Átlagos vízhozamának 20%-a tisztítatlan vagy csak részlegesen tisztított szennyvíz (1996. évi adat). A többi belvízlevezető csatorna kis vízhozamú, illetve időszakos vízfolyás szennyezett. A szennyezéstől a medrük tönkrement, ám felújításuk, kiépítésűk befejeződött. A település jellemzően belvizes terület, ezért a 100%-os csatornázás elengedhetetlen. A teljes csatornahálózat az elmúlt években épült ki. A település belterületén található csapadékvíztározó, a Kistó vize és partja szennyezett. 2.2.

Felszín alatti vizek

A talajvíz szintje a belterület környékén 1 méteren van, a szennyvizek miatt nagyon szennyezett. A csatornahálózat kiépítése miatt a talajba történő szennyvízbevezetések megszűntek. Ezáltal viszont a település növényzete kevesebb nedvességet kap, így azok száradásnak indultak. Monorierdő mellett kiépített, de hatósági engedélyek nélküli ürítőhelyen szennyvízleürítés folyik, amely szennyezi a talajt és a talajvizet. A termálvízkút tönkrement, jelenleg nem üzemel. 2.3.

Szennyvízkezelés

A csatornahálózat kiépítése mára 100%-os, azonban még nem mindenki csatlakozott rá. Monor és Monorierdő között átmeneti



szennyvíziszap-leürítő hely van, amely nem megfelelő kialakítású, azonban a település északnyugati határán új szennyvíziszap átmeneti tárolót létesítenek. A jelenlegi szennyvíztisztító Monor belterületétől nyugatra található, vizeinek befogadója a Gyáli I.-es főcsatorna. 3.

Talajállapot, talajvédelem

Monor területe jórészt lösszel, homokkal borított. A felszíni szennyeződésre érzékenység szempontjából az 1-es, 2-es, 3-as érzékenységi kategóriába tartozik, így a város és közvetlen környéke a nagyon erősen érzékeny, és kisebb részben a nagyon érzékeny besorolást kapta. A település északnyugati, délkeletei, déli és délnyugati része érzékenység szempontjából a nagyon erősen érzékeny területek közé tartozik, északi és keleti része nem érzékeny. Talajminőséget ellenőrző pont a várostól északnyugati irányban található egy helyen. Talajszennyező forrás a közlekedés, amelynek hatása elsősorban a 4-es számú főút menti területsávokban érzékelhető. A főút mellett közel azonos arányban éri a terhelés a beépített lakóterületek kertjeinek, erdőinek illetve termesztő felületeinek talajait is. Koncentrált a talajszennyezés a felhagyott valamint a jelenlegi kommunális hulladéklerakó területén és közelében, az iparterületeken, valamit a nagy számú engedély nélküli szilárd hulladéklerakók, illetve az illegális szennyvízleürítések helyén. A mezőgazdasági területeken jelentős szennyezése a műtrágyának és a növényvédő szereknek van. Az állattartótelepek, valamint a majorok nem megfelelő kialakítása révén is néhány helyen talajszennyezés lépett fel. 4.

Hulladékgazdálkodás

4.1.

Kommunális szilárd hulladék

Monor és Monorierdő lakónépessége 19.976 fő, a lakások száma 6941. Közel 5800 lakásból - ez kb. 83% - történik rendszeres hulladékelszállítás. Ez éves szinten 14.000 m3 hulladékot jelent. A település rendelkezik hulladéklerakó hellyel, mely a település északi részén, a felhagyott agyagbánya helyén található. A volt hulladéklerakó részleges rekultiválása megtörtént, jelenleg a területet parkosítják. A hulladéklerakó pár éven belül bezár, Cegléden regionális hulladéklerakó kialakítása van tervben. A lerakó helyén hulladékudvar létesül.



4.2.

Veszélyes hulladék

Veszélyes hulladék eredete Monoron: vegyipar, élelmiszeripar, közműellátás, gépipar/fémfeldolgozás, mező- és erdőgazdálkodás, közlekedési üzemek, egyéb kisipar, építőipar, településhigiénia/egészségügy. Korábbi statisztikai adatok szerint ez 53,4 t/év I. veszélyességi osztályú és 278,8 t/év II. veszélyességi osztályú hulladékot tesz ki. A jelenlegi helyzetre vonatkozó adatok nem ismertek. 4.3.

Engedély nélküli lerakások

A város környékén gyakran előfordul engedély nélküli hulladéklerakás és szennyvízleürítés. A településtől nyugatra található egy ugyancsak engedély nélküli törmeléklerakás is. 5.

Zaj- és rezgés

A várost főközlekedési út, valamint főközlekedési vasútpálya is érinti. A megye közlekedési jellegű fő környezeti zajforrásai által okozott zajterhelést és határérték túllépés nagyságát az érintett településekre vonatkoztatva három fokozatban állapították meg: 1. terhelő (1-5 dB (A) túllépés esetén) 2. jelentősen terhelő (6-10 dB (A) túllépés esetén) 3. nagymértékben terhelő (10-20 dB (A) túllépés esetén) Monor a határérték túllépés tekintetében a harmadik kategóriába sorolható. A települést légifolyosó is érinti, de a légi forgalomból adódó terhelések nem haladják meg a határértékeket. A település lakóira azonban zavaró hatással van a légi közlekedés zaja. 6.

Ipar- és raktárterületek környezeti állapota

Különböző típusú környezeti terheléseket jelentenek az iparterületek és a raktárak, amelyek döntően a 4. számú főút mellett vannak, valamint a település belsejébe zárványszerűen ékelődtek, főleg az Ipar u. mentén és a vasút mentén. Ezen kívül jelentősek a magán szolgáltató és kisipari üzemek. Ezek az ipari létesítmények légszennyezéssel járnak, valamint hulladékokat termelnek. Problémát jelent, hogy belső zöldfelületi rendszerük nem megfelelő, nagyobb részben teljesen hiányzik. Az Ipar u. mentén található létesítmények: • PROFI raktárbázis, Mobil kenőanyag árusítás, felni árusítás, Bútorlap szabászat, Öntöde, Regranulatum Kft. Fóliafeldolgozó üzeme,



Qualiplastic Rt., MÉH telephely, Nagy Kertészet Bt., forgácsolóüzem, Tüzép. A vasút mentén található létestmények: • Kavics Beton Rt., Monori Mag Kft., Élelmiszerraktár, Kefegyár, forgácsolóüzem, valamint egyéb vegyes ipari- és szolgáltató területek. A főközlekedési utak mentén található létesítmények: • Volán telephely, Kőfaragó, Ital Nagyker, nagyüzemi pékség, Ilzer sörgyár, építőanyag telepek, élelmiszer feldolgozó üzem, egyéb raktárbázisok, üzemanyagtöltő állomás, autómosó, fatelep A 4-es számú főút mellett található létesítmények: • Jellemző a gépkocsi, illetve alkatrészek értékesítése (Daewoo, Toyota, Opel, Suzuki), használt gépkocsikat javító műhely, autóalkatrész gyártás, üzemanyagtöltő állomás Ipartelepítésre kijelölt hely van a 4. számú út mellett a város bevezető szakaszán, de nincs hozzá megfelelő infrastruktúra. A kijelölés megváltozhat az elkerülő út elhelyezése miatt. Engedély nélküli ipartelepítések a város kivezető szakaszánál a vasút és a 4-es számú főút találkozásánál lévő vegyes ipari- és szolgáltató terület, valamint a Kossuth Lajos utca végén elhelyezkedő mezőgazdasági telep, építőipari telep és fatelep. Jelentős kibocsátású ipari területek: • Ilzer sörgyár - szennyvízkiobocsátás • Tüzép - veszélyes hulladék keletkezik • PVC feldolgozó - szilárd hulladék szennyezés • MÉH - veszélyes hulladék keletkezik • Toyota szalon mellett fafeldolgozó – fatüzeléssel szennyezés

levegő-

Az iparterületek problémája, hogy nagyon kevés zöldfelülettel rendelkeznek így a szennyezések könnyebben terjednek. Területi elosztásuk sem jó, túlságosan szétszórtan helyezkednek el, főleg a település belterületén. Nagyon sok magánkézben lévő kisüzemet alakítottak ki lakóterületen belül, mely konfliktusokhoz vezet. Monor belterületén található Busztelep az egész településre terhelő a jármű telephelyekről, illetőleg azokra irányuló, számottevő forgalom miatt.



IX.

Zöldfelületi rendszer

Statisztikai adatok (m2) (1999) Közhasználatú (park) Játszótér

zöldterület 224 000 2 000

A zöldterület állandóan növényzettel fedett, közútról megközelíthető közterület. 1.

Monor

Monor zöldfelületi rendszere a hazai kisvárosokkal összehasonlítva az átlagosnál valamivel rosszabbnak értékelhető. A meglévő zöldfelületi elemek illeszkednek a település szerkezetébe, de a zöldfelületi elemek mennyiségében, elhelyezkedésében és minőségében hiányosságok tapasztalhatók. Általánosságban elmondható, hogy a település vonalas elemeit (útjait, utcáit) egy vagy kétoldali fasor kíséri, az útpadkák gyepesítettek, az utcák zöld sávjai cserjével vagy dísznövénnyel beültetettek. A meglévő csapadékvíz-elvezető árkok nagyobb részben gyeppel, kisebb részben földdel borítottak. A vonalas elemek elhelyezkedésük révén összekapcsolják ugyan a felületi elemeket, de hatékony, közvetlen kapcsolatot nem biztosítanak közöttük. A településen található erdőket elsősorban telepített nyárfások alkotják. Az erdők aljnövényzete degradált, néhol hulladékkal illetve törmelékkel terhelt. Mivel a település belterületéhez közel esnek, jelentős szerepük van a zöldfelületi rendszerben. 1.1.

Közpark

A település területén jelenleg egy közpark található, a Tavas park, továbbá kialakítás alatt van a temetőtől északra a volt szeméttelep helyén egy újabb közpark. A Tavas park a Kistói út mellett helyezkedik el. Kialakulását a terület vízviszonyainak köszönheti. A park nyugati részén újonnan kialakított játszótér található az emlékmű előtt. A park kialakítása nem mutat tervezettséget. Az alkalmazott növényfajok között találhatunk tölgyet, nyárfát, nyírt, juhart, füzet, a cserjeszint hiányzik. A park nyugati részén szánkózó domb van, amelynek környezetében törmeléklerakás található. A települési önkormányzat az elmúlt évben a Bajcsy Zsilinszky utca végénél – a volt hulladéklerakó területén – új közparkot létesített. A



településrendezési terv készítése idején történt a termőréteg ráhordás, az utak kialakítása és a növénybeültetés. Építmények, berendezési tárgyak kihelyezése a későbbiekben történik. A park jövőbeni üzemeltetése szempontjából kedvezőtlen, hogy nem ismert a lerakott hulladék összetétele, a szigetelés módja, a gáz- és vízelvezetés, valamint a termőréteg vastagsága. 1.2.

Közkertek

Monor területén több közkert is található, amelyek többnyire gondozottak, értékes elemei a zöldfelületi rendszernek. Jelentősebb közkertek: • a Gera-park a vasútállomás közelében a Móricz Zs. utcában. A kis méretű (kb. 0,2 ha) közkert növényállománya jó (idős juharok, nyárfák, nyugati ostorfák, akácok), de a felszereltsége (padok, lámpák) nem megfelelő. • a katolikus templom mellett a Kossuth Lajos utcában, valamint • a református templom mellett szintén a Kossuth Lajos utcában utóbbin I. világháborús emlékmű található. Ezeken kívül van néhány kisebb zöld felület Monoron, amelyek elhanyagoltak, kihasználatlanok vagy nehezen megközelíthetők, de a jövőben közkertként funkcionálhatnak. 1.3.

Lakóterületi kertek

Családi házas beépítés A település beépítésére a családi házas beépítés a legjellemzőbb. A telkeken belül a házak vagy az utcafrontra települtek (ez a jellemzőbb), vagy a ház előtt virágos előkert található. Az épületek mögött főként termesztési célú zöld területek, kertek találhatók, amelyek gondozottak és nagy biológiai értéket képeznek. Tömbtelkes beépítés Tömbtelkes beépítéssel a település két részén, a Pozsonyi utcában és a Kis Ernő utcában találkozhatunk, valamint tömbtelkes beépítés van folyamatban a Balassi Bálint utca sportpálya felőli részén is. A Pozsonyi utcai tömbtelek belsejében egy „szánkózó domb”, valamint 2 játszószer és egy homokozó található. A terület növényzettel való fedettsége nem kielégítő, annak nagy részét csak gyep alkotja. A területen megtalálható fák fiatalok és jó egészségi állapotban vannak. A tömbházat vadgesztenye, juhar, fűz, fekete nyár, fekete fenyő veszi körül. A játszótér állapota leromlott, funkcióját nem tölti be.



A Kis Ernő utcai tömbtelkes beépítés a településközpontban helyezkedik el, a lakóházak 4 szintes panelépületek. A telek nincsen elkerítve, a közhasználat nem korlátozott. A zöldfelület kialakítása nem tervezett, funkciókat nem tölt be. A Balassi Bálint utcai tömbház a volt laktanya helyén helyezkedik el. Nyugati részén főleg idős fűzfákból álló növényegyüttes található, keleti része egyelőre rendezetlen. 1.4.

Zöldfelületi intézmények

Sportpálya A sportpályát a Balassi Bálint utcáról lehet megközelíteni. A területen 2 füves sportpálya, 1 betonozott kosárlabda pálya, valamint 2 salakos teniszpálya található. A sportpályát akácok és nyárfák határolják. Környezete rendezetlen, nyugati oldalán illegális hulladéklerakás van. Strand A sportpálya mellett található egykori (több mint 20 éve megszűnt) strand területe rendezetlen. Törmelék- valamint, hulladéklerakás található környezetében. A terület Balassi Bálint utca felöli részén az Önkormányzat által kialakított új, nyárfával szegélyezett játszótér található, melyet főleg fából készült játékok alkotnak. A játszótér az uszoda megépülése esetén megszűnik. Temető A település temetője két részből áll, amelyet a Bajcsy-Zsilinszky utca oszt ketté. A nagyobbik terület (az utca nyugati oldalán) növényzetét főleg idős platán, akác, hárs és tuják alkotják. A temető nem tervezett, de gondozott. Ettől csak az északnyugati rész tér el, ahol a növényzet elvadult, így a terület rendezetlen hatást kelt. A temető másik része (az utca keleti oldalán) kisebb, de ugyancsak gondozott. A temető kapujától a kápolnáig idős, kettős platánsor található. A temető északi részén a szép és idős növényzetének köszönhetően park jellegű. 1.5.

Intézményi zöldfelületek

Óvodák A településen négy óvoda található, kettő közülük iskolákkal egy telken találhatók. A település óvodái általában nem megfelelő zöldfelületi fedettségűek, területük kevés és néhol problémák vannak a növényalkalmazással (diófa, vadgesztenye kiültetésével) is. A kihelyezett játszószerek állapota általában jó és a célnak megfelel. Iskolakertek



A településen található általános iskolák zöldfelületi aránya és minősége nem kielégítő. Van olyan iskola, amelynek szinte az egész területe burkolt, és növénykiültetés egyáltalán nem található rajta. Az alkalmazott növények jellemzően a nyár és az akác. Templomkertek A településen két katolikus és két református templom található. A templomkertekről egységesen elmondható, hogy gondozottak, fákkal, cserjékkel valamint lágyszárúakkal kiültettek. Értékes elemei a zöldfelületi rendszernek, növényzetüket elsősorban idős fák alkotják. Jellemző fajok közé tartozik a vadgesztenye, a nyír, az orgona, a fűz, a tuja és a fekete fenyő. Bemutatókert Sajátos zöldfelületi elem a Kavics-Beton Rt. Bemutatókertje, mely ugyan magánterület, de közhasználatra megnyitott, valamint központi fekvése miatt településképi szempontból jelentős. 1.6.

Közlekedési területek

Fasorok, utcafásítások A településen lévő fasorok általában az utcák mindkét oldalán találhatók. Jellemző rájuk, hogy nagy részüket gyümölcsfák (meggy, szilva) alkotják, kb. 10-15 cm-es törzsátmérővel. A gyümölcsfajok mellett gyakran alkalmazott az akác, a juhar, a fűz, a vadgesztenye, a májusfa és a vérszilva. A cserjék közül a tuják valamint az orgona van túlsúlyban. Előszeretettel alkalmazott a fagyal és a lonc is. A fák egészségi állapota jó. Gyakran találhatók fiatal fasorok is. A fasorok hiánya elsősorban az újabb lakórészeken jelentkezik. A növénytelepítés legnagyobb akadálya az utca mindkét oldalán megjelenő légvezeték, illetve az utak burkolatlansága, ami miatt közlekedésre szinte az utcák teljes szélességét használják. Ez az oka, hogy az utcaszéli gyepsáv sok helyen hiányos. Az utcák fásítottságát figyelembe az alábbi négy típus jelenik meg a településen: • Kiemelten értékes, viszonylag egységes, egészséges fákból álló fasor; idős példányok előfordulásával. • Kevésbé értékes, ugyanakkor nagy biológiai értéket adó, hiányos fasor. A hiány pótlására van lehetőség. • Az utcafásítást csak néhány fa, illetve cserje képviseli. • Az utcán nincs, vagy az utca keskenysége miatt nem is megoldható a növénykiültetés. Mindezeket figyelembe véve kiemelten értékes és jó fasorok a következő utcákban találhatók:



Kossuth út (településközponti része), Arany János utca, Batthyányi utca, Deák Ferenc utca, Dugonics utca, Kisfaludy utca, Kölcsey utca, Liszt Ferenc utca, Nefelejcs utca, Szilágyi D. utca, Virág utca. A főbb közlekedési útvonalak szélesek, burkoltak, két oldalt járdával és árokkal ellátottak. A járda és az úttest között általában széles gyepsáv található. Ezen utak fásítottsága elég jó, de egységes fasorral itt sem találkozhatunk. A környezetvédelmi és közlekedésbiztonsági szempontból fontos cserjesávok általában hiányoznak. Az utcák településszegélyi részei rendezetlenek, növényzetük degradált, gyomos. A településszegélyen a legnagyobb problémát a 4-es főút közelsége jelenti, melyet nem választ el zöld sáv a település lakott részétől, így mind a zaj, mind pedig a levegő- porszennyezés közvetlenül éri a szélső házakat. Szép és idős fák találhatók továbbá: a vasútállomásnál (vadgesztenye), az Ady Endre és a Jókai Mór utca kereszteződésénél (akác), a Jókai Mór utcában (platán), az Avar utcában (nyár) és a temetőben (kettős platánfasor). Vasút menti szabad területsáv A települést szinte kettévágja, a jelentős zajterheléssel járó BudapestCegléd vasútvonal. A vasút mellett sok az elhagyott, degradált terület. A pályatest két oldalán, néhány helyen megjelenik a terhelést csökkentő zöld sáv, de ezek aránya kevés. A vasútállomás területén nagyobb rendezetlen területek találhatók náddal és ruderális gyomokkal borítva. 2.

Monorierdő

Monorierdő zöldfelületi ellátottsága a hazai településekkel összehasonlítva jónak tekinthető, figyelembe véve azt, hogy a lakókertek növényzettel fedettsége 80% körüli. A vonalas elemek elhelyezkedésük révén összekapcsolják ugyan a belterületi zöld felületeket, de hatékony, közvetlen kapcsolatot nem biztosítanak közöttük. A zöldfelületi elemek szerepüket (rekreáció, környezetvédelem, mikroklíma-javítás, tájképvédelem, közlekedésbiztonság stb.) csak részben töltik be, elhanyagoltak, kihasználatlanok. Monorierdő lakott területei közvetlen szomszédságában elterülő erdőterületek értékes részei lehetnek a zöldfelületi rendszernek. 2.1.

Közkert

Monorierdőn közpark jelenleg nincs, egy kisméretű közkert található a Gyöngyvirág és a Szabadság utca kereszteződésénél. A kert szép és idős tölgyekkel van körbevéve, állapota azonban nem kielégítő, nem



gondozott. Területén játszótér is kialakításra került. A játszótéri elemek állapota általában jó, de mennyiségük kevés. 2.2.

Lakóterületi kertek

A Monorierdőn található lakóterület családi házas beépítésű, míg az üdülőterületen elsősorban hétvégi házak találhatók. A családi házak, valamint a hétvégi házak kertjei igen nagy százalékban vannak jelen, aktív biológiai felületként jelennek meg a településen. Értéket képviselnek az udvarokban megjelenő idős és szép kocsánytalan tölgyek. 2.3.

Zöldfelületi intézmények

Monorierdőn egy gyepes sportpálya található a vasút, a 4-es számú főút, valamint a fatelep közé ékelődve. Sem az elhelyezése, sem a kialakítása nem megfelelő. E településrész központi részén található a valamikori strand, amelyből ma csak a leromlott állapotú fürdőmedence, a strand lépcsői valamint egy homokos sportpálya látható. A volt strand területén idős tölgyek, hársak és egybibés galagonyák találhatók. A terület gazos, lepusztult állapotban van, a termálvízkút nem működik. 2.4.

Intézményi zöldfelületek

Monorierdőn egy óvoda található. Az óvoda területe megfelelő, nagy része homokos, illetve gyepes. A zöldfelületi fedettsége kevés, az óvoda területén csak két idősebb (cseresznye, nyár) és egy fiatalabb fa (juhar) található. A kihelyezett játszószerek állapota elfogadható, de kevés. Monorierdőn egy általános iskola van. Az iskolát néhány szép tölgyfa veszi körül, ugyanakkor a burkolt felületek aránya igen magas. 2.5.

Közlekedési területek

Fasorok, utcafásítások Monorierdőn az utcák fásítottsága nem jelentős. Egységes fasor található a Szabadság utcában, a Nefelejcs utcában, valamint a Futó utcában. Az utcák általában nem burkoltak és csapadékelvezető árok sincs mellettük. Szép és idős fák találhatók a Szabadság úton (tölgy, akác, hárs), a volt strandnál (tölgy) és az általános iskolánál (tölgy). Vasút menti szabad területsáv



Monorierdőn a vasutat főleg akácból, olajfából álló keskeny erdősáv szegélyezi. A vasútállomás környéke rendezetlen.

X.

Tájrendezési és zöldfelületrendezési javaslatok

1.

Területfelhasználás

A település területén tervezett területfelhasználási változások a mezőgazdasági termesztés eddig is labilis helyzetét várhatóan tovább rontják. A jelenlegi belterülettől keletre tervezett új beépítések, a délnyugati részen tervezett nagy kiterjedésű új kereskedelmi-gazdasági övezetek, valamint a tervezett közlekedés fejlesztések jelentős mértékben csökkentik a jelenleg is viszonylag kis arányú mezőgazdasági termesztő felületeket. A környezeti terhelések ellensúlyozására javasolt védelmi célú erdőtelepítések ugyancsak a termesztő felületek csökkentését eredményezik. A terület északi részén, amennyiben ott épül meg az új 4.es számú főút és gyorsvasút, az a helyi lakosság ellátása szempontjából legfontosabb, amellett helyi kultúrtörténeti jelentőséggel is bíró szőlő és kert területeket vágna ketté. Tájvédelmi szempontból nem javasolhatók a tervezett M4-es északi vonalai közül azok a megoldások, amelyek érintik a Péteri határában lévő természetvédelmi területet és természeti területet, valamint a monori Forrás és környéke természetvédelmi területet. A területhasználati egyensúly fenntartása érdekében javasolt az új út nyomvonalának a településtől délre eső tervezése, azonban ott is figyelembe véve a természeti területet és az ivóvízbázist. A település erősen terhelt környezeti állapotára és a jövőbeni fejlesztések tájszerkezeti hatásaira tekintettel meg kell őrizni a jelenlegi erdőterületeket. Védelmi elsődleges rendeltetéssel erdőterületeket kell létesíteni a belterület határánál. Védelmi célú fásításokat (fasorokat, erdősávokat) kell telepíteni a jelenleg alapvetően fátlan mezőgazdasági területeken a tervezett és a meglévő közutak, a jelentősebb földutak, valamint a belvízlevezető csatornák mentén, valamint a hulladékkezelő és a szennyvízkezelő létesítményeknél. Gazdasági elsődleges rendeltetésű erdőterületek növekedése nem várható. Teret kell adni az idegenforgalmi fejlesztéseknek, a borturizmusnak és termálvíz turizmusnak. Ennek érdekében a felhagyott szőlőterületeket újrahasznosítása, valamint a strandok területének rendezése elengedhetetlen. 2.

Természetvédelem



A település fejlesztési lehetőségei szempontjából kiemelten fontos a védett és nem védett természeti és művi értékek védelme, kezelése. Ezek a területek Monor ökológiai, tájképi és kultúrtörténeti szempontból legértékesebb területei. Ide tartozik a Forrás és környéke természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által kijelölt természeti területek, a Strázsahegy a szőlőterületeivel, valamint több kisebb helyi védelemre javasolt terület. Védelemre tervezett területek: • A Bogárzó és környéke – jelenleg természeti terület. Értékes, védett illetve fokozottan védett növény- és állatfajok élőhelye, tájképileg is szép tájrészlet. • A Monori (24-es számú) csatorna és Városrét („korábbi kosborosárok”) területe, amelyen fokozott védelem alatt álló növényfajok kisebb – erősen veszélyeztetett - állományai élnek. A madárvilág ezen a területen is értékes. A Nemzeti Ökológiai Hálózat elemeit – a megszakított folyosókat – folytonossá kell tenni Védőterületek A település területén a természeti folyamatok által veszélyeztetett, az építést korlátozó árvízveszélyes vagy csúszásveszélyes területek nincsenek. A szélerózió jelentős, az ellene való védekezés azonban nem építési korlátozásokat, hanem tájrendezési intézkedéseket igényel. Védőterületet kell fenntartani a következő létesítményeknél: • jelenlegi szennyvíztisztító telep 1000 m • tervezett szennyvíziszap átmeneti tároló 1000 m • hulladékkezelő telep 250 m • szennyvízleürítő hely 1000 m • vízmű terület 100 m • transzformátor állomás kerítéstől számított 10 m • gázfogadó állomás 30 m 4.

Zöldfelületrendezés

Mivel a település zöldfelületi rendszerének elemei nem megfelelő mennyiségűek és nagyságúak, a meglévők is csak hiányosan, vagy egyáltalán nem töltik be szerepüket, valamint hiányzik ezek között a kapcsolat, ezért nem mutat egységes képet. Szükséges a hiányzó elemek létrehozása, a közöttük lévő kapcsolat megteremtése. A jövőbeni igények és a település távlati sorsát meghatározó fejlesztési elképzelések szükségessé teszik a hiányosságok felszámolását, valamint a zöldfelületek hasznosításának fokozását.



Monor A tervezett közkertek: - a vasútállomástól délre, a Nádas utcában, jelenleg rombolt, időszakosan vízállásos területen (kb. 1 ha), - a „Maggyárkert” a Murányi utcai tömbbelsőben (kb. 0,3 ha), - a Zólyom utcai tömbbelsőben (kb. 0,2 ha), - a Péteri út elején az út melletti kisméretű sávban (kb. 0,1 ha), a település keleti szegélyén tervezett új beépítésekhez kapcsolódóan 4 kisebb egységben (egyenként 0,2-0,3 ha területtel). Monorierdő A volt termálvízstrand helyén az értékes, idős növényállomány lehetőséget biztosít egy közpark kialakítására. A településen belüli elhelyezkedése is ezt indokolja. A terület más célra hasznosítása, beépítése nem javasolt.



XI. A településszerkezet javaslata A történetileg kialakult település alapvető szerkezete „rácsrendszerű”, azaz a közel kelet – nyugati irányú fő közlekedési vonalakra (vasút, főközlekedési út) csaknem merőleges irányú (észak – déli) települési és településközi utak kapcsolódnak, közel azonos értékű hálót alkotva. A szerkezet életképességét a vasúti átjárók szűk kapacitása rontja, állandó baleseti helyzeteket okozva, a sorompók zárva tartásának hosszú ideje miatt. (A város képviselőtestülete 1914-ben tárgyalta először a sorompók ügyét !!!!) Az átközlekedés gépjárművel és gyalogosan (különszintű átjárók megépítésével) feltétlenül és hatékonyan fejlesztendő. Az új, regionális és térségi, távlati közúti- és vasúti fejlesztési elemek ugyancsak e szerkezetet erősítik, ezért fontos, hogy a megépülő utak tehermentesítsék a belső területeket. Az új lehatárolások egyúttal a fejlesztés lehetőségeit is meghatározzák. Leglényegesebb eleme a gombai út és a csévharaszti út összekötése Monor és Monorierdő között. A tervezett út keresztezi a monorierdei utat, felüljárón áthalad a vasút felett, új csomópont épül a jelenlegi 4-es főúton, valamint a tervezett M4 úton, majd csatlakozik a csévharaszti útba. A tervezett területfelhasználás A meglévő lakóterületek és központi területek az OTÉK szerinti területfelhasználási egységekbe soroltak. Legjellemzőbb a kertvárosias lakóterület, ami a hagyományos családiházas beépítéseket jelenti. Monor város jellege extenzív családiházas, földszintes, legfeljebb egyemeletes beépítéssel. Még ma is ez a legkedveltebb forma. A lakótelkek mérete miatt – ma általában 700-1000 m² egy új telek – a területbővítések nagy területet igényelnek, hiszen 7-10 telek alakítható ki egy hektáron. A tervezett 2500 fő népesség növekedéshez ezért mintegy 100-120 hektár lenne szükséges. A javaslatban mintegy 100 hektár (tartalékkal együtt) terület van kijelölve, jelenlegi és távlati fejlesztésre. Megfontolandó intenzívebb beépítés lehetősége is, elsősorban a központhoz közeli szabad területeken, valamint a városközpontban is. A lakásépítési területek fejlesztése mellett nagyon lényeges feladat a vállalkozási területek kiépítése. A fejlesztések súlypontja áttolódott a 4-es út mellé és pontszerűen, ad hoc jelleggel fejlődik. Jellemző és látványos (de nem kedvező látványú) a kereskedelmi-szolgáltató vállalkozások fejlődése, nem a termelő tevékenységé.



Nagyléptékű fejlesztés, ami a terület minőségét is javítaná nem történt. A tendencia nem jó irányú, nem lenne szerencsés, ha 4-es út melletti terület végig beépülne. A főút alatti, déli területek fejlesztése összefügg az új M4-es megépítésével, annak végleges nyomvonala jelentheti majd a fejlesztés határát akkor, ha majd ismert lesz, tehát addig korlátozni szükséges az átmeneti zóna felhasználását. Jellemző területfelhasználási egységek: Beépítésre szánt területek (10 %-nál magasabb beépítettséggel) FL – falusias lakóterületek, gazdasági termelő tevékenységet is végző lakóhelyi területek, legfeljebb 4,5 m építménymagassággal KEL - kertvárosias lakóterület, jellemző kertes, családiházas beépítés, max. 7,5 m építménymagassággal KL – kisvárosias lakóterület, legfeljebb 12,5 m építménymagasságú, egy – kétszintes, társasházas, sorházas beépítésű területek NL – nagyvárosias lakóterület, 12,5 m építménymagasságnál nagyobb, többszintes, (itt) telepszerű, többlakásos épületek TV – településközpont vegyes területek, a város intézményei, központi területei vegyes funkciókkal KG – kereskedelmi, szolgáltató gazdasági területek, környezetüket kevéssé zavaró, termelő és más kereskedelmi, logisztikai, stb. tevékenységet végző szervezetek és telephelyeik számára MG – KG – különleges mezőgazdasági üzemi területek (itt most jellemzően a pincék területe) KK – különleges kereskedelmi területek, a piac, vásártér területei KR – különleges rekreációs területek, alapvetően az idegenforgalom létesítményei számára HÜ – hétvégiházas területek Beépítésre nem szánt területek (10 % alatti beépítettséggel) SP (KSp) – különleges sportterületek, nagykiterjedésű sport és rekreáció célját szolgáló területek KP – közparkok, közkertek területei KT – különleges temető terület



Belső területek Városközponti területek (TV-településközpont vegyes) A település központi területei kialakultak, egyes területi egységek fejlesztése szükséges elsősorban nagyobb távlatban.

Az új piac megépült. Környezetének végleges kialakítása, az autóbusz pályaudvar kitelepítése (átmenő jellegű buszmegállók a Kossuth Lajos utcán, illetve végállomás kiépítése, fejlesztése a vasúti pályaudvar mellett), a „Monor plaza”(mint tér) kiépítése a jelenlegi buszvégállomás helyén, az új piac előtt. Üzleti, szolgáltató és irodai funkciók fejlesztése szükséges a felszabaduló területen.

A közművelődés intézményeinek fejlesztése, közösségi és magánerő bevonásával, korszerű művelődési ház és klub létrehozása.

A Kossuth és Ady útkereszteződés valamint a Profi Áruház környezetének, városi területeinek fejlesztése, alapvetően lakó és üzleti funkciók telepítésével. Többszintes beépítés, városias, zárt jelleggel, földszinten üzlethelyiségek kialakításával. Új közúti átkötés a Kenderes-alja felé. A városközpont nyugati kiterjesztése és befejezése. (A megoldást gátolja és sajnos a távlatokba helyezi az ott kiadott építési engedély, az épülő fszt+tetőteres családiház)

A központi középiskolai, oktatási tömb – gimnázium – befejezése, az új oktatási szárny és a többfunkciós sportcsarnok megépítése. A Petőfi Sándor utcai oldal üzleti, irodai hasznosítása. Esetleg több évre elhúzódó, ütemezett beépítés, de a terület feltétlenül fenntartandó a fejlesztés számára.

A „Főutca” rekonstrukciója, térfalak megújítása, befejezése. A Kossuth Lajos utca és térfalak befejezése, a Petőfi Sándor utca elindított és kedvező hatású átalakításának továbbvitele – a városközponti - igazgatási és üzleti negyed megújítása.

Közterületek fejlesztése A szennyvízcsatorna hálózat kiépítése után, a burkolatok helyreállításával egyidőben, illetve azt követően feltétlenül szükséges az utcák, terek és közkertek és közparkok megújítása.

Közterületek átalakítása: − Közkertek és közparkok kiépítése, meglévők fejlesztése: Gerakert, Kistó, Maggyár-kert, Monorierdő, új parkok és parkrészek fejlesztése: Kistó, Kenderes-alja, vasútállomás, új lakóterületek közkertjei − A Kossuth Lajos és Ady Endre út fejlesztése, korszerű burkolatok építése, parkolók kialakítása, cserjék és fák, fasorok telepítése, új keresztszelvények kialakítása

A.D.U. Építész Iroda Kft – 2003. 45.


− Intézmények környezete: Rendelőintézet parkosítás és parkoló építés, Kossuth iskola előtti kis tér növénytelepítése és burkolata, Profi áruház növénytelepítés, fásítás, vasútállomási előtér rendezése, átépítése (buszpályaudvar)

Szilárd burkolatú utak építése, a gyűjtőutak után a lakóterületi utcahálózat fejlesztése. (Az úthálózat elmaradott, nagyon kevés a pormentesített, szilárd útburkolat, új fejlesztések csak teljes közművel és burkolattal történhetnek.)

Kenderes-alja A városi sportterületek és a lakásépítés területeinek fejlesztése, így:

Városi uszoda megépítése és környezetének rendezése (építése folyamatban)

Labdarúgó Stadion rekonstrukciója, az új öltözőépület és pálya felújítást követően a tömegsport lehetőségének biztosítása, a pályák és a környezet rendezése (építése folyamatban)

A belső városi (lakó-) területek tartalékát képező területek funkcióinak véglegesítése, hasznosításának előkészítése. A Kossuth Lajos utcai új bekötéssel feltárható területek kisvárosias beépítése,

Csatlakozó külső fejlesztési területek (KEL - kertvárosias lakóterületek)

Vásártér és Kapisztrán utca környezete, a hagyományos családiházas építés területeként, a már korábban megindult fejlesztések folytatása

Távlati új, lakóterületek kialakítása a Monor – Monorierdő összekötő út két oldalán. Laza, zöldfelületekkel átszőtt lakó- és intézményterületek fejlesztése, új és javuló környezeti minőség kialakítása nagytávlatban a két településrész között. (Csatlakozva Monor és Monorierdőhöz.)

(A jelenlegi és a tervezett új 4-es közötti keleti összeköttetés kialakítása, a kapcsolódó területek rendezése, de nem vállalkozási területek kiépítésének igényével.)

A jelenlegi 4-es út és a tervezett déli M4 (?) melletti, kereskedelmi, szolgáltató gazdasági területek fejlesztési koncepciójának véglegesítése, kismértékű területbővítéssel, a település nyugati oldalán

A 4-es út melletti kialakult gazdasági területek szabályozása és behatárolása, a település déli és délkeleti szegélyterületein

Vízbázis és a Csévharaszti út környezetének távlati hasznosítása, felülvizsgálat és nagytávlatú koncepció meghatározása



Üdülő – és rekreációs területek A hagyományos kertségek és a monorierdei üdülőterületek

A Strázsahegy és környezetének fejlesztése, borvidéki jellegének megfelelően az idegenforgalom, borturizmus fejlesztése és a szőlőtermelő-terület jellegének megerősítése érdekében. (A rekreációs jelleg megtartása, esetleges fejlesztése mellett az „ellakósodás” megállítása, státuszának erősítése a feladat.) (A pincék területét „különleges” mezőgazdasági „gazdasági terület”-ként kell megnevezni, mivel hagyományosan a feldolgozás és tárolás az alapvető funkció, amihez társulhat a vendéglátás, tiltva a lakó felhasználást és a hagyományoktól eltérő méretű épületek építését.)

Monorierdő északi területein az üdülési funkciók fejlesztése, termálvíz turizmus fejlesztése, az idegenforgalmi funkciók erősítése, nagytávlatban új strandfürdő kiépítése, a terület természeti értékeinek megőrzésével és társadalmi státuszának megerősítésével.

Alapvetően lényeges és hosszútávú feladat az építészeti hagyományok és értékek megőrzése, továbbfejlesztése a pincefaluban és központi területeken egyaránt.

XII.

Közlekedési javaslat

Közlekedésfejlesztés

A belső területeken javítani kell az egyes területrészek közötti kapcsolatot, különszintű gyalogos és gépjármű kapcsolatot kell létesíteni a vasúton keresztül. (A monori vasúti átjárók a megye legrosszabb és nagyon balesetveszélyes (Katalin csárda), legnagyobb várakozási idejű helyei.)

A belső gyűjtőúthálózat kiépítése szükséges, kerékpársávokkal és önálló kerékpárutakkal.

A külső területeken új hálózati elemek kiépítésével nagytávlatban biztosítani kell a belső területek forgalmi és környezeti tehermentesítését. Új átkötő, térségi szerepkörű út kiépítése az M4 autóút, autópálya megépítésével összefüggésben. (A gombai út és a csévharaszti út között)

A város a 4-es út fejlesztésével kapcsolatban a déli vonalvezetésű változatot támogatja, ami megkíméli szőlő- és pihenőterületeit, és jobban biztosítja a gazdasági területeinek fejlesztését, valamint az út környezeti ártalmaitól megkíméli a települést.



XIII.

KÖZMŰFEJLESZTÉS

Monor város közművesítése az elmúlt időszakban jelentős fejlődésen ment keresztül. A városban megnövekedtek, illetve folyamatosan valósulnak meg a lakóterületi, és a nem zavaró ipari funkciójú, főleg logisztikai jellegű beépítések iránti igények. A beépítés-fejlesztések növekedésének igényét főleg az infrastruktúra jelentős fejlődésével lehet többek között magyarázni. A városban most már valamennyi közmű - a vízellátás, a szenny-vízcsatornázás, a gázellátás, a villamosenergia-ellátás és a hírközlés hálózata - kiépült. Az elmúlt időszakban jelentősen fejlődött a szennyvízcsatornázás is. A régi városközpontra és a lakótelepre kiterjedő gravitációs rendszert vákuumos rendszerrel került továbbfejlesztésre, mellyel szennyvízcsatornázás is teljes megoldást nyert. A Monor város szennyvizei gravitációs és vákuumos csatornákkal összegyűjtve, átemelők segítségével nyomóvezetékeken keresztül jut el a városi szennyvíztisztító-telepre. Itt megjegyezzük, hogy Monor szennyvíz-csatornázási rendszere, - mely regionális rendszerűnek tekinthető - fogadja Csévharaszt, Vasad, Péteri, Gomba, Monorierdő szennyvizeit is. A városban a csapadék-vízelvezetés tartozik azon feladatok közé, melyet a burkolt utak kiépítésével egy időben, illetve a meglévő burkolt utak mentén, ahol még nem került megvalósításra, meg kell oldani. Biztosítani kell a belvízre hajlamos, déli – vasút és a 4-es út közötti - mélyfekvésű területek vízelvezetését, mely jelenleg és távlatban is a legnagyobb közművesítési problémát jelentheti a városban. A befogadó rendszert megfelelően kell karbantartani, illetve a nem megfelelő kapacitású szakaszokat korszerűsíteni célszerű. A többi közművezeték a szennyvízcsatornázással együtt általában megfelelő alapkapacitásokkal rendelkeznek, de a település intenzív fejlődése - az új beépítésekhez - a közművek további fejlesztését is maga után kell, hogy vonja. A beépítés-fejlesztéseket a szerkezeti terv városrendezési munkarésze részletesen ismerteti. Ki szeretnénk emelni, hogy a közműveket lehetőleg közterületeken kell elhelyezni. A jelenleg magánterületen húzódó vezetékeket közterületre kell kiváltani, illetve a szolgalmi jogos átvezetéseket rendezni kell. A tervezett új beépítésekhez a meglévő, illetve a tervezett hálózatokat a várható közműigények alapján kell továbbfejleszteni.



A város új tervezési területein a közművek kiépítését csak egységes rendszerben elő-közművesítéssel javasoljuk megvalósítani. A jelentősebb beépítés-fejlesztések fogyasztói egységekkel a következők: - Lakóterület 800 - 850 ingatlan – 2500 fő - Településközpont vegyes ~ 6,0 ha - Kereskedelmi, gazdasági terület ~ 80,0 ha - Különleges - szolg., gazd., keresk., - terület ~ 29,0 ha A település közműveinek ismertetése és fejlesztése érdekében felhasználtuk a KÖVÁL Rt vízellátási adatait, továbbá Monor város Polgármesteri Hivatal Műszaki Osztálya által biztosított szennyvízcsatornázás, csapadék-vízelvezetés átnézeti terveit, valamint a Tiszántúli Gázszolgáltató Rt gázközmű nyilvántartási adatait, továbbá helyszíni vizsgálatainkat és egyeztetéseinket. A következőkben közmű-szakáganként ismertetjük a vízellátás, szennyvízcsatornázás, gázellátás, villamosenergia-ellátás, csapadék-vízelvezetés, hírközlés főbb hálózatait /ez utóbbit szöveges formában/, valamint a várható közműigényeket. Vízellátás Monor városban a vízellátás nagyrészt körvezetékes hálózattal kerül biztosításra az adatok alapján, több mint 95%-os ellátottsággal. A vízellátó rendszer regionálisnak tekinthető, mivel Gomba, Bénye, Monorierdő vízellátása is erről a hálózatról kerül biztosításra. Monor város vízbázisa hat db vízmű-kúttal rendelkezik. A vízmű-kutak a város délnyugati részén a Hegyessy tanyáknál találhatók. A hat kútból négy biztosítja a regionális hálózat vízigényét, a kiépített tározókkal együtt. A vízmű jelenleg négy vízmű kúttal üzemel. A 2-es, és 4-es kút nem került beüzemelésre. A vízmű kutak a következő vízhozamúak: 1. I. számú kút: 440 l/min, 634 m3/d 2. III. számú kút: 930 l/min, 1340 m3/d 3. V..számú kút: 1000 l/min, 1440 m3/d 4. VI.számú kút 1070 l/min, 1540 m3/d összesen: 4954 m3/d A vízmű-telepen 1000 m3-es mélytározó épült ki. A Bajcsy Zs. utca végén a Strázsa hegyi 1000 m3-es magas-tározó található. A Gombai út mellett 2x250 m3-es tározó épült a regionális rendszeren.



A vízmű-teleptől kiinduló gerincvezetékek NÁ 300 mm-es, NÁ 250 mm-es, a nagyrészt körvezetékes hálózat fővezetékei NÁ 200, NÁ 150 mm-es acny, KM-PVC vezetékekből áll. Az elosztó-vezetékek NÁ 100, NÁ 80 mm-es acny, KM-PVC és KPE csövekből épültek ki. A közüzemi hálózat hossza eléri a 88,0 km-t. A vízellátásba bekapcsolt lakások száma 3429 db. Az átlagos vízfogyasztás 345.100,0 m3/év, 1100,0 m3/d. A napi csúcsfogyasztás elérheti a 2000 m3/d mennyiséget Az új beépítés-fejlesztések várható többlet becsült vízigényei a következők: Monor Fajlagos vízigények: Lakóterületek: 120 - 150 l/fő,d Ipari, kereskedelmi, gazdasági terület 2,0 - 5,0 m3/d,ha Évszakos egyenlőtlenségi tényező: 1,5 Kommunális vízigények: Lakóterületek vízigénye: 375,0 m3/d Településközpont vegyes terület vízigénye: 75,0 m3/d Kereskedelmi, gazdasági területek vízigénye: 160,0 m3/d Különleges - szolg., gazd., keresk., - terület 140,0 m3/d Átlagos napi vízigény összesen: 750,0 m3/d Napi csúcs vízigény: 1125,0 m3/d A várható távlati vízigény: Átlagos napi vízigény összesen: 1850,0 m3/d Napi csúcs vízigény: 3125,0 m3/d Tűzivízigények: Lakóterületek: 600 - 900 l/min, 10 -15 l/s Kereskedelmi szolgáltató gazdasági területek javasolt tűzi-vízigényei: külső tűzi-vízigény: 2400 l/min 40 l/s belső tűzi-vízigény: 900 l/min 15 l/s Monorierdő Fajlagos vízigények: Lakóterületek: 120 - 150 l/fő,d Kereskedelmi, gazdasági terület 2,0 - 5,0 m3/d,ha Évszakos egyenlőtlenségi tényező: 2,0 Kommunális vízigények: Lakóterületek vízigénye: 300,0 m3/d Kereskedelmi, gazdasági területek vízigénye: 50,0 m3/d Átlagos napi vízigény összesen: 350,0 m3/d Napi csúcs vízigény: 700,0 m3/d A városban - Monor és Monorierdő - rendelkezésre álló vízbázis és hálózat alkalmas a többlet vízigények biztosítására.



Itt hívnánk fel a figyelmet az elöregedett hálózatrészek rekonstruciójára. A beépítés-fejlesztési területek vízellátására körvezetékes hálózatot javaslunk létrehozni. A lakóterületeknél az úthálózatok mentén a NÁ 90, NÁ 110 mm-es KPE vagy KM-PVC anyagú körvezetékes hálózatot javaslunk létrehozni, hogy valamennyi új ingatlan önálló bekötéssel rendelkezzen. A kereskedelmi szolgáltató területek vízellátó hálózatánál NÁ 150 mm-es körvezeték rendszer kiépítése szükséges a kommunális és tűzívizek biztosítására. A tervezett hálózatokon a tűzi-vízigény kiadására 100 m-enként földfeletti tűzcsapokat kell elhelyezni. A Monorierdőn a beépítés-fejlesztéseknek megfelelően, hasonló fejlesztésekkel lehet számolni, mint Monoron, azaz a kertvárosi jellegű és az üdülőterületen NÁ 80, illetve NÁ100 mm-es hálózat kiépítése szükséges. A Monor és Monorierdő meglévő és javasolt vízellátó hálózatának elvi kialakítását az K-1. számú rajzon adtuk meg. Csatornázás Monor város elválasztott rendszerben került csatornázásra, így külön rendszert képvisel a csapadékvíz-elvezetés, és a szennyvízcsatornázás. A csapadék-vízelvezetés a település úthálózata mentén zárt csatornákkal, nyílt árokhálózattal kerül elvezetésre a befogadókba. A csapadékvizek elvezetésére befogadóként a Gyáli I. csatorna áll rendelkezésre. A Gyáli I. csatorna befogadója a Soroksári Duna-ág. Szennyvízcsatornázás Monor városban a szennyvízelvezetése az utóbbi években került megoldásra. A város szennyvízcsatornázásának első ütemében - a városközpontban és az intenzívebb beépítésű területeken - megvalósult rendszernél zárt gravitációs szennyvízcsatorna gyűjti össze szennyvizeket, majd átemelő és nyomóvezeték segítségével alkot egységes elvezető rendszert. A szennyvízcsatornázás második üteménél, a település többi területrészénél vákuumos kényszeráramoltatású szennyvízcsatornázás valósult meg. A vákuumos rendszer befogadója a gravitációs rendszer. A szennyvíztisztító-telep a Péteri úttól délre a Gyáli I. csatorna mellett épült ki, védőövezete 1000 m. A régi gravitációs csatornarendszer 1-0-0 főgyűjtője DN 300 mm-es átmérővel a Kossuth L., Petőfi S., Németh Á. út, Ady E., Balassi B. utcák mentén húzódik az I. számú átemelőig, majd onnan nyomóvezetéken jut el a szennyvíztisztító-telepre.



A főgyűjtőre csatlakozó további gravitációs gyűjtőhálózat szintén DN 300 mm-es beton csövekből épült ki. A vákuumos rendszer három nagyobb vízgyűjtő-területre oszlik. A három vízgyűjtő-területhez egy -egy vákuumközpont tartozik. A vákuum központ után átemelő és nyomóvezetéken keresztül a rendszer csatlakozik a már említett gravitációs rendszerhez. Monorierdőn szintén kiépült a vákuumos szennyvízelvezető rendszer a vákuum központtal és az átemelővel, mely nyomóvezetéken a monori rendszerbe szállítja a szennyvizeket. Az új beépítési területek várható becsült többlet szennyvízmennyiségei a vízigények annak 80 %-a alapján - a következők: Lakóterületek szennyvízmennyisége: 300,0 m3/d Településközpont vegyes terület szennyvízmennyisége: 60,0 m3/d Kereskedelmi, gazdasági területek szennyvízmennyisége: 130,0 m3/d Különleges - szolg., gazd., keresk., - terület szennyvízmennyisé: 110,0 m3/d Többlet becsült szennyvízmennyiségek összesen: 600,0 m3/d Monorierdő Lakóterületek vízigénye: Kereskedelmi, gazdasági területek vízigénye: Többlet becsült szennyvízmennyiségek összesen:

240,0 m3/d 40,0 m3/d 280,0 m3/d

Az új beépítési területeken zárt gravitációs, illetve vákuumos szennyvízcsatornahálózatot javaslunk kialakítani a tervezett úthálózatok mellett. Az új szennyvíz-csatornahálózatok befogadója a már ismertetett, megépült gravitációs, illetve vákuumos közcsatornák. Az egyes fejlesztési területeken gravitációs csatornákkal összegyüjtött szennyvízeket vagy közvetlenül vagy átemelővel és nyomóvezetékkel lehet a meglévő rendszerbe juttatni. A vákuumos rendszernél a hálózat meghosszabításával lehet a meglévő rendszerhez csatlakozni. Az új beépítési területek szennyvízcsatornázását a város szennyvízcsatornázásához hasonlóan egységes rendszerben kell megoldani. A többlet szennyvíz-mennyiségek meghatározása alapján a szennyvíztisztítótelep kapacitását távlatban 880 m3/d mennyiséggel javasoljuk növelni. A település meglévő szennyvízcsatorna rendszerének nagyobb gyűjtőcsatornáit és a javasolt szennyvízcsatornázás elvi kialakításait a K-2. számú rajzon adtuk meg. Csapadék-vízelvezetés A csapadékvizek természetes befogadója a Gyáli I. csatorna, mely a város középső részein összegyülekező csapadékvizeket vezeti le. A város



déli és nyugati területeinek csapadékvizeinek befogadója a 24-es számú belvízcsatorna. A csapadék-vízelvezetés kérdése a városban mindig aktuális, mivel az évekkel ezelőtt kidolgozott vízelvezetési koncepció lassan de folyamatosan kerül megvalósításra a csapadékviszonyoktól függően. A városközpont csapadékvize zárt csapadékcsatornával kerül elvezetésre. A városban - mint már említettük - a csapadékvizek elvezetése a közterületeken - a kertvárosi lakóterületeken - általában nyílt árokrendszerrel történik. A további fejlesztések is részben erre kell, hogy irányuljanak. Az árokrendszerek és csatornák a terepviszonyoknak megfelelő irányban lejtenek. Az egységes csapadékvízelvezető-rendszer kialakítására megfelelő tereprendezések is szükségesek. Az tömbfeltárásoknál a kertvárosi övezetben nyílt környezetbarát burkolattal ellátott árokhálózatot, vagy szűk utcákban zárt felszínközeli csatornát, illetve folyókát javaslunk kialakítani. Az árokhálózatoknál csőátereszként minimum 40 cm-es szelvényméretet kell alkalmazni. Az utak leburkolását csak vízelvezetéssel együtt szabad engedélyezni. Az új beépítéseknél - ide soroljuk a volt zártkerti beépítéseket is - az ingatlanokon épült házak tetőfelületén összegyülekező csapadékvizeket csapadék-víztározókban javasoljuk felfogni, és annak vízét locsolásra felhasználni. A településközpontban és a kereskedelmi, szolgáltató, gazdasági, intézményterületeken a zárt csapadékcsatornázás az indokolt, de itt is célszerű alkalmazni a csapadék-víztározást, és annak újrafelhasználását. Az új beépítési területek csapadékvizeit az úthálózat mentén kialakított nyílt árkokban javasoljuk elhelyezni. A városközpontban és a városközponthoz közeli beépítések csapadékvíz-elvezetését zárt csapadékcsatornákkal javasoljuk elvezetni. A magas talajvízszínt miatt a szivárogtató árkok csak kevés helyen alkalmazhatók. A nagyobb parkoló felületek csapadékvizét olaj és hordalékfogón keresztül lehet a befogadóba bevezetni. A burkolt úthálózat építése csak vízelvezetéssel együtt engedélyezhető, illetve építhető. A város meglévő és tervezett zárt csapadékcsatorna rendszerének nagyobb gyűjtő-csatornáit és az új beépítések javasolt csapadékvízelvezetésének elvi kialakításait a K-3. számú rajzon adtuk meg.



Gázellátás Monor város vezetékes gázellátással rendelkezik. A nagynyomású gázvezeték észak felől érkezik a gázfogadóhoz, mely a Gombai út mentén a beépítés után létesült. A gázfogadónál lévő nyomásszabályozóból indul a város gázellátását biztosító középnyomású rendszer. A középnyomású rendszer fővezetéke a Gombai út keleti oldalán NÁ 160 mm-es átmérővel húzódik a Kisfaludy utcáig, majd a gerincvezeték a Mikszáth K. u., Dózsa Gy. u., Kiss E. u., Németh Á. u., Ady E. u. nyomvonalán halad tovább NÁ 200 mm-es KPE vezetékkel. A középnyomású rendszer további gerinc-vezetékei, NÁ 160, NÁ 110, NÁ 90 mm-esek. Az elosztó-vezeték NÁ 63 mm-esek. A város úthálózat mentén szinte valamennyi utcában kiépült a gázhálózat. A tervezett beépítések, - melyek a város szélén illetve jelenleg külterületeken találhatók - közművesítése jelentősebb fejlesztéseket igényelnek, mivel a közmű csatlakozási pontoknál nincs megfelelő kapacitás. Ezért jelentősebb háttérfejlesztések is szükségesek lehetnek. Hasonló problémát jelent a külterületek bevonása belterületbe, ahol is táv-vezetékek kiváltására lehet számítani. Gázhiányos területnek mondható a 4. számú főközlekedési út melletti kereskedelmi gazdasági területek. Az új beépítési területek várható becsült gázigényei a következők: Lakóterületek gázigénye: 800,0 gnm3/h Településközpont vegyes terület gázigénye: 300,0 gnm3/h Kereskedelmi, gazdasági területek gázigénye: 1500,0 gnm3/h Különleges - szolg., gazd., keresk., területek gázigénye: 400,0 gnm3/h Többlet becsült gázigények összesen: 3000,0 gnm3/h Monoron a becsült gázigények jelentősnek mondhatók. Ezért a többlet gázigényeket csak háttérfejlesztésekkel tudja a TIGÁZ Rt. biztosítani. A lakóterületi beépítés-fejlesztések gázellátása várhatóan a meglévő hálózatokhoz történő csatlakozással, új vezetékrendszer létesítésével biztosítható. A 4. számú főközlekedési út melletti kereskedelmi gazdasági fejlesztési területek gázellátását a nagyközényomású illetve a középnyomású rendszer fejlesztésével javasoljuk megoldani. A hálózatfejlesztésre szakági tanulmányterv készítése szükséges. Monorierdő Monorierdő a monori gázátadótól nagy-középnyomású vezetéken érkezik a gáz a campingnél található nyomásszabályozóig. A nyomásszabályozótól kiinduló középnyomású rendszer gerincvezetéke NÁ 110 mm-es, az elosztóhálózat általában NÁ 63 mm-es. Lakóterületek többlet gázigénye: 300,0 gnm3/h



Kereskedelmi, gazdasági területek gázigénye: 50,0 gnm3/h Többlet becsült gázigény összesen: 350,0 gnm3/h Monorierdőn beépítés-fejlesztések gázellátását a meglévő hálózatokhoz történő csatlakozással, új vezetékrendszer létesítésével biztosítható. A Monor város és Monorierdő meglévő gázhálózatát és az fejlesztési területek javasolt gázhálózatainak elvi kialakítását az K-4. számú rajzon adtuk meg. Villamosenergia-ellátás Monor város és térsége a villamos energiát a monori al-állomástól kiinduló középfeszültségű hálózaton keresztül kapja. A városban a villamosenergia-ellátás kis-, és középfeszültségű hálózata lég-, illetve földkábeles formában üzemel. Az ellátás 100 %-osnak tekinthető. Monor Az új beépítési területek várható távlati becsült, többlet egyidejű villamosenergia-igényei a következők: Lakóterületek energiaigénye: 4500,0 kW Településközpont vegyes terület energiaigénye: 500,0 kW Kereskedelmi, gazdasági területek energiaigénye: 5000,0 kW Különleges - szolg., gazd., keresk., területek energiaigénye: 1000,0 kW Többlet becsült energiaigények összesen: 11000,0 kW A számításokból látható, hogy a többlet villamosenergia-igény jelentős. Ennek megfelelően az új beépítési területeken a villamosenergia-ellátás biztosítására számítani kell a villamosenergia-hálózat háttérfejlesztésére, továbbá a közép-feszültségű hálózatok kiépítésére, melyet az üzemeltető határoz meg a konkrét energiaigény alapján. Az új beépítési területek úthálózata mentén ki kell építeni a kisfeszültségű hálózatot, valamint a közvilágítás rendszerét is. A lakóterületi fejlesztések energia-ellátására 5-6 db 630/20 kV-os, míg a gazdasági kereskedelmi területeknél 10 db 630/20 kV transzformátor telepítése várható. Monorierdő Monorierdő villamosenergia-ellátását biztosító kis-, és középfeszültségű hálózata légvezetékes formában üzemel. Az ellátás közel 100 %-os. Az új beépítési területek várható távlati becsült, többlet egyidejű villamosenergia-igénye 1000 kW. A beépítés fejlesztések energia-ellátására 2 db 400/20 kV-os OTR transzformátor telepítése várható. Monor és Monorierdő meglévő középfeszültségű rendszerét a transzformátorokkal, valamint a középfeszültségű rendszer elvi fejlesztését a K-5. számú rajzon adtuk meg.



Hírközlés Monoron és térségében is a vezetékes távközlési ellátást jelenleg a Monortel Rt. biztosítja. A Budapesti szekunderközponthoz tartozó Monor primer központ a város vezetékes távközlési hálózatának bázisa. A város 29-es körzetszámon csatlakozik az országos, illetve nemzetközi távhívó hálózathoz. A meglevő hálózat továbbépítése műszaki hátteret biztosít az új beépítési területek vezetékes távközlési ellátására. Monoron a telefonhálózat kiépült, általában légvezetékes, valamint földkábeles formában. Az új beépítések várható többlet becsült fővonaligénye a következő: Lakóterületek vonaligénye: 800 db Településközpont vegyes terület energiaigénye: 300 db Kereskedelmi, gazdasági területek energiaigénye: 100 db Különleges - szolg., gazd., keresk., területek energiaigénye: 100 db Az új beépítési területek közül a városközpontban és a városközponthoz közeli, valamint a kereskedelmi, szolgáltató, gazdasági területeknél a földkábeles hálózatkialakítást javasoljuk, a szabványnak megfelelően a járda alatti elhelyezéssel. A távközlés hálózata műszaki megjelenésében bár közműjellegű, a szolgáltatás azonban alanyi jogú. Az igények kielégítése alanyi jogon, egyénileg kötött szerződések segítségével történik. Az igénybejelentés alapján a szolgáltató az igények kielégítéséhez szükséges hálózatfejlesztést saját beruházásként valósítja meg. A távközlési ellátottságot a településen és térségében is, lényegesen növelheti a mobiltelefonok használata. Ennek szabad kereskedelmi forgalma és műszaki területi korlátja nincs, így igényhez igazodóan korlátlanul használható. Monoron valamennyi vezeték nélküli táv- és hírközlési szolgáltató (Westel, Pannon GSM, Vodafone) megfelelő vételi lehetőséget tud biztosítani. A vezetékes és vezeték nélküli hírközlési létesítmények és hálózatok elhelyezési lehetőségét illetően rögzítendő: 1. Vezetékes hírközlési létesítmények elhelyezhetőségére vonatkozóan: A lakóterületeken kialakuló utcákban mindkét oldalon a járda területe biztosított a hírközlési alépítmény elhelyezésére. A vezetékes hálózat elhelyezése a szabályozási előírásokban rögzítetten történhet, amely előírja, hogy tervezett új távközlési hálózatot a tervezési területen belül földkábelbe javasolt kivitelezni. A tervezési terület látványjavítása érdekében a telkenként elhelyezendő egyéni antennák helyett a műsorvételt kedvezőbben lehet vételezni kábelhálózat segítségével.



Budapest, 2003. szeptember

A.D.U. Építész Iroda Kft


A.D.U. Építész Iroda Kft

Recommend Documents