SZÁSZI F E R E N C :
Adatok a Szabolcs megyei mezőgazdaságban alkalmazott gazdálkodási módokhoz 1. A gazdálkodás módja a századforduló idején A mezőgazdaság gazdálkodás módjára vonatkozóan Szabolcs megye alispánja 1895-ben a következőket írta: „Szabolcs vármegye mezőgazda sága ma négy rendszert tüntet fel: 1. Rendszer nélküli gazdálkodás; 2. Háromnyomásos rendszer fekete ugarral; 3. Háromnyomásos rendszer zöld ugarral; 4. A birtoktestek jobb részein n é h á n y különböző hosszú idejű vetésváltó."(1) A millennium alkalmából kiadott Szabolcs megyei monográfiában pe dig a vizsgált kérdésekről azt olvashatjuk, hogy a szabolcsi gazda nem egy bizonyos állandó vetésváltó szerint gazdálkodik. A szerző a külterjes gazdálkodási módot így igyekszik szépíteni: „Szabolcs vármegyében a gazdálkodási rendszer a háromnyomásos gazdálkodásból a talaj termő képességéhez alkalmazkodva kifejlődött szabad gazdálkodási rendszernek mondható, de általában ugarral, mégpedig zöld, fekete és parlag ugarral. Az ugar egyéves és kétéves nagyságát soha sem a beosztás, hanem a gazda szükséglete és a talaj képessége szabja meg. A majdnem teljesen külterjesnek látszó háromnyomásos gazdálkodás tehát tulajdonképpen a talaj és az éghajlat szélsőségének legmegfelelőbb szabad gazdálkodás. A z általános szabály alól csak az olyan birtokok képeznek kivételt, melyek nek talaja nagyobb kiterjedésben egyformább, s megengedte a vetés forgót. A legkönnyebb, az ún. siligó homokföldek általában úgy használ tatnak, hegy egy évben rozzsal bevettetvén, ennek learatása után egy vagy két évig parlagugarnak hagyatnak, amely két év leteltével ismét rozzsal, s elvétve itt-ott burgonyával és tengerivel vettetik be. A jobb minőségű homokföldön is 1/3—1/5-öd rész ugar."(2) A valóságos helyzetet a gazdálkodás milyenségéről a források hite les megszólaltatása révén mérhetjük fel. 1895-ben Szabolcs megyében az összes szántóföldnek 22,1 százaléka, míg a Tisza jobb partján 19,6, a T i sza bal partján 17,4, a Duna—Tisza közén pedig 9,9 százaléka maradt ugarnak. A tájegységek közül csak Erdélyben (28,8 százalék), a megyék közül pedig csak Máramaros megyében (47,1 százalék) volt nagyobb az ugar aránya, mint a vizsgált megyében.(3)
Szabolcs megye területe művelési ágak szerint a következőképpen oszlott meg az 1895. évi üzemstatisztika szerint :(4)
Szabolcs megye Tisza bal partja Tisza jobb partja Magyarország
Szabolcs megye Tisza bal partja Tisza jobb partja Magyarország
Szőlő , , beültetés telepített , , alatt
Szántó föld
Kert
Rét
511006 k h 63,7% 42,2% 35,9% 42,8%
5066 kh 0,6% 0,6% 1,4% 1,3%
69905 kh 8,7% 12,8% 10,1% 10,2%
5125 k h 0,6% 0,7% 0,8% 1,0%
Legelő
Erdő
Nádas
84086 kh 10,4% 14,70/o 12,4% 13,0%
41373 kh 5,16% 28,3% 39,1% 26,6%
10347 k h 1,2% 0,4% 0,3% 0,3%
1319 kh 0,16%
— — —
Nem termő 73386 k h
9,150/
0
4,80/
0
A megye a 63,7 százalékos szántóföldi aránnyal jelentősen megha ladta a Tisza jobb és bal parti területeinek arányát, és az ország 42,8 szá zalékos átlagarányát. A szántóföldi megoszlásban meglévő különbségek az erdő arányban lévő különbségekből adódnak, hisz az erdő aránya orszá gosan 21 százalékkal nagyobb volt, mint Szabolcs megyében. A külterjes gazdálkodást a vizsgált törvényhatóságban egyrészt a nem termő és a nádas terület 10 százalékon felüli aránya, másrészt a kert és a beülte tett szőlőterület igen szűk, együttesen is csupán 1,2 százalékot mutató terjedelme mutatja. A kimutatásban nem jelzett 100 holdon aluli birto koknál a szántó 75,5, a nem termő és nádas aránya 6,4 és a kert a sző lővel 3,7 százalékot foglalt el. Ezek az arányok ugyan a megyei összes művelt terület megoszlásához viszonyítva kedvezőbb gazdálkodási módra utalnának, de a kertnek és a szőlőnek az átlagnál kedvezőbb aránya m ö gött nem feltétlenül a paraszti gazdaságok belterjesebb gazdálkodása h ú zódik meg. A z 1 kh-on aluli szántóföld nélküli területen a 78 százalékos, az 1—5 holdas törpebirtokos kategóriában pedig 9,9 százalékos kert- és szőlőarány valószínű azt jelzi, hogy e kategóriákban nem a paraszti gaz daságok kertjei, szőlői növelték meg az arányt, hisz a 20—50 holdas k a tegóriában is csak 2 százalékos volt a kert- és szőlőarány.(5)
A külterjes gazdálkodást a művelési ágak megoszlásánál jobban mutatja a termények vetésszerkezeti megoszlása:(6) 1. 2. 3. 4. 5.
117 000 Rozs 64 000 Tengeri 16 000 Dohány 60 000 Búza Burgonya 32 000 összesen:
kh kh kh kh kh
6. 7. 8. 9. 10.
Tavaszi kalászos Kapás és szálas tak. Cukorrépa és kerti termék Rendes ugar Feltételes kétéves ugar
36 000 43 000 9 000 84 000 50 000 511 000
kh kh kh kh kh kh
A kimutatásban különösen szembeötlő, hogy Szabolcsban az összes vetésterületből a gabonafélék, a szántóföld 41,6 százalékát foglalták el, és az ugar (feltételes és rendes) a bevetett területnek csaknem h a r m a d á t tette k i . A z összes kalászosok területi aránya kb. 20 százalékkal volt k i sebb az országos átlagnál, de az ugar említett nagysága miatt a tengeri vetésterület a 12,5 százalékos aránnyal jóval az országos alatt volt.(7) A cukorrépa, a kapás és szálas takarmány vetésterülete, a 10,1 százalékos aránnyal meghaladta ugyan az országos átlagot, de alacsony részesedése a vetésterület egészéből a külterjes gazdálkodást példázza.(8) A vetés szerkezet Szabolcs megyei változásának bemutatására az adott keretben nincs módunk, de a változást, ugyanakkor a külterjes gazdálkodás meg maradását érzékelteti a megye gazdasági előadójának az 1911. évi jelen tése: „Szabolcs vármegyében, melynek lakossága majdnem kizárólag ős termeléssel foglalkozik, fő jövedelmi forrását még ma is a kalászos nemüekből óhajtja kivenni." A közigazgatási bizottság elé terjesztett je lentés lejjebb így folytatódik: „Mindinkább tért hódít nálunk is a k a p á s növények felhasználása. Különösen a burgonyatermelés vétetett fel egész általánosságban, mint elsőrendű s legjövedelmezőbb termelési ág. A bur gonyatermelés különösen fellendült a kisparaszti gazdaságokban, ahol vetésforgóban előveteményül használják kalászosok alá."(9) A külterjes gazdálkodási módot igazolja a termékek rendkívül ala csony terméshozama is.(10) A főbb mezőgazdasági szántóföldi növények terméseredményei hektáronként mázsában 1894-ben :(11) Búza Szabolcs megye Tisza bal partja Tisza jobb partja Magyarország
16,86 14,8 14,23 15,6
Rozs
Árpa
Zab
15,86 16,52 14,32 17,29
16,19 16,99 16,7 18,74
23,1 26,49 22,46 25,23
Szabolcs megye Tisza bal partja Tisza jobb partja Magyarország
Kukorica
Burgonya
9,82 10,17 9,21 12,2
101,8 86,48 90,32 86,5
Az 1894. év a termésátlagokat és az értékesítési viszonyokat tekint ve nem tartozott sem a legrosszabb sem a legjobb évek közé. Olyan é v nek tekinthető, amettől a gabonafélék termésátlagának korábbi növeke dési üteme lelassult. A táblázatos kimutatásból az derül k i , hogy búzából Szabolcsban az átlagtermés jobb volt, mint az országos és a jelzett tájegységek termésát laga, ugyanakkor jelentősen elmaradt, a kimutatásban nem jelzett kisal földi 19,2 mázsás hektáronkénti átlagtól. A többi gabonaféléből a sza bolcsi terméshozam a magyarországi átlagtól (a dunántúli és a kisalföldi átlagot meghaladó terméshozamok miatt) és a tiszántúli terület atlagai tól is elmaradt, a Tisza jobb parti, az Északkeleti Felvidék átlagához volt nagyon közel. Kukoricából is csak ez utóbbi terület termésátlagát előzte meg alig említhető mértékben és minden tájegység terméshozamá tól kevesebb volt a hektáronkénti eredmény. Egyedül a burgonya ter mésátlaga volt a vizsgált megyében nagyobb az országosnál és a jelzett tájegységeknél, de a Kisalföldön ebből a termékből is nagyobb ered ményt mutatott a hektáronkénti hozam. Az 1894. évi Szabolcs megyei terméseredményeknek átlagos voltát igazolja a vizsgált év és m á s évek alispáni jelentéseiben kimutatott ter mésátlagok összevetése. A z 1891. évi termésátlagok például gabonanemüekből minden járásban az 1894. évi átlag alatt maradtak, csupán ten geriből termett több valamivel az azonos területegységénél2) 1896-ban az őszi búza termésátlaga hektáronként 14,5 mázsa, a rozsé 10,6, az á r páé és a burgonyáé 80 mázsa volt.(13) Az érzékeltetett alacsony Szabolcs megyei terméshozam a megyén belül nem azonos, de alapjában a növénytermesztéshez viszonylagosan gyenge termőtalajon kívül a nyomásos gazdálkodással és az elmaradott talajműveléssel hozható kapcsolatba. Különösen a parasztgazdaságok technikai felszereltsége volt nagyon kezdetleges. A z 1895-ös felmérés adatai szerint az 5 holdig terjedő gaz daságokban 4,8 gazdaságra jutott egy eke, illetve 0,2 eke esett egy tör pegazdaságra. A törpegazdaságok 20,8 százaléka rendelkezett ekével, és az akéknek 96 százaléka fagerendelyes volt. 10,1 gazdaságra jutott egy
borona, illetve 0,09 borona esett egy törpegazdaságra, és a törpegazdasá gok összesen 3 vetőgépet alkalmaztak a megyében. A Szabolcs megyei kisparaszti gazdaságok technikai ellátottsága az észak-keleti megyékénél valamivel jobb volt, de nagyon közel állt azokhoz.(14) A statisztikai adatok szerint igen alacsony technikai felszereltség jellemezte az 5—100 holdas kisgazdaságokat is. Ebben a kategóriában 0,7 eke és 0,6 borona jutott egy gazdaságra. A z ekék 89 százaléka fagerendelyes és a boronák 78 százaléka fakeretes volt, a több mint 10 000 gazdaságban csupán 54 vetőgépet használtak. A közép- és nagygazdaságoknál az egy ekére eső terület nagysága — a földhasznosítástól, a vetésszerkezettől elvonatkoztatva — mutatja a nem kielégítő ellátottságot. A törpegazdaságokban 6,3, a kisgazdaságok ban 23, a középgazdaságokban 51 és a nagygazdaságokban 96 k h jutott egy ekére. Ha a szántóföld nagyságával vetjük össze az ekék számát az egy ekére jutó földterület nagysága az említett kategóriákban így ala k u l : 4,2; 17,7; 36,7; 44,4 kh. A középgazdaságokban egy vetőgépre 432, a nagygazdaságokban pedig 528 kh szántóföld jutott.(lö) A gőz és az igavonó erőre alkalmazott gépek Szabolcs megyében is kezdtek a századforduló idején elterjedni, de a legjobban gépesített cséplési munkafolyamatban a gabonafélével bevetett területegységre számít va jelentős volt a lemaradás az ország tájegységeitől. A gőzzel hajtott cséplőgép száma 219 volt Szabolcs megyében 1895-ben, és egy gőz csép lőgépre 1593 kh gabonafélével bevetett terület jutott. A Dunántúlon 952, az Alföldön 1212, az északi területeken 1144 és országos átlagban pedig 1091 k h esett egy cséplőgépre. Ha a gőz és igával hajtott cséplőgépekkel együtt végezzük el a számítást, a szabolcsi lemaradás még a fentieknél is nagyobb.(16) A millennium alkalmából kiadott szabolcsi monográfiában, amelyben a gazdasági viszonyok szépítése általános, a megye műtrágya felhaszná lásáról a következőket olvashatjuk: „Újabban az istállótrágya hiány pót lására, meg azért is, hogy a kétévi ugar kikerülhető legyen, a műtrágyá zás kezd örvendetesen terjedni, annyira, hogy például az 1894. évi 9,5 vagon műtrágyával 1898-ban 140 vagon felhasznált műtrágya áll szemben."(17) A műtrágya alkalmazás kezdetlegességét az is mutatja, hogy a 32 ezer Szabolcs megyei gazdaság közül csupán 29-ben jelez az 1895-ös statisztika műtrágya felhasználást.(18) A földművelés külterjességéből következően Szabolcs megyében jel lemző volt az állattenyésztés elmaradottsága is. A z országos és a tájegy ségek átlagától való megyei elmaradást a szarvasmarhára redukált összes háziállatnak a mezőgazdaságilag művelt területekkel való összevetése mutatja. Szabolcs megyében 1895-ben 353 kh-ra esett 100 db „szarvas-
marha", a Tisza bal partján, a Tiszántúlon 314, a Tisza jobb partján, az északi területeken 283, a Duna jobb partján pedig 278 és országos át lagban 305 kh művelt földterületen tartottak el 100 db szarvasmarhára redukált háziállatot.(19) A z állattenyésztésnek üzemcsoportok szerinti vizsgálatára is módot ad az 1895. évi üzemstatisztika. Szabolcs megyében 100 hold szántóföld re esett szarvasmarhára redukált háziállat a törpegazdaságokban 173, kisgazdaságokban 39, középgazdaságokban 26, s nagygazdaságokban 31. A Szabolcs megyei törpegazdaságok állattenyésztésének mutatószáma az országos és a tájegységek hasonló kategóriájú mutatószámait jelentősen felülmúlja és megközelíti a megyék közül kiemelkedő Szatmár megyei 100 holdra eső 200-as szarvasmarha átlagot. A törpe- és kisgazdaságok (100 kh-ig) a megye művelt földterületé nek 27,1 százalékát foglalták el, ugyanakkor az összes sertés 43,8 és a szarvasmarha 44,1 százaléka itt volt található, csupán a juh tartásában mutatott fel nagyobb arányt a közép- és nagybirtok. A juhállomány 78 százalékát az 1000 holdon felüli gazdaságok adták.(20) A z 1911. évi állatlétszám felmérés adatai szerint Szabolcsban az öszszes szarvasmarha-állománynak 24,1 százaléka volt a jobb hasznosítású pirostarka és borzderes, míg az Alföldön 30,2, országosan pedig már 60,8 százalékos volt e fajtának az aránya. A sertéstartás fajtaváltásánál még szembetűnőbb a külterjes gaz dálkodás. Szabolcs megye az 5,1 százalékos hússertés aránnyal megelőzi ugyan a tiszántúli 4,7 százalékos arányt, de az országosan is igen ala csony 14,7 százaléktól jelentős a lemaradás. A nagybirtok állattartásánál, a juhnál a finomgyapjas merinói ál lomány a megyében 64,8 százalékot képviselt, és ezzel az aránnyal meg előzte a tiszántúli 52,6 és az országos 31,9 százalékos arányt.(21) Szabolcs megye állattenyésztése 100 négyzetkilométerre és ezer lé lekre eső sertés, juh és lótartásban a Tisza jobb- és bal parti területénél és az országos átlagnál jobb eredményt mutatott, szarvasmarha-tartásban is csak 100 négyzetkilométerre eső átlagban volt jobb az arány a Tiszán t ú l o n ^ ) , mégis az állattenyésztés Szabolcs megyei elmaradottságához nem fér kétség. A z elmaradottságot bizonyítják a korabeli források is. „Szabolcsban a talajviszonyok miatt az állattenyésztés csak nagyon las san fejlődik, a nyári legeltetés mellett a bent való etetés egyáltalán nem tud meghonosodni" — olvassuk a Szabolcs megyéről írt monográfiá ban.^) A z alispáni jelentések általában — az 1894. évi pedig különösen — rávilágítanak a szarvasmarha-tenyésztés elmaradottságára. A z alispán 1894-ben arról ír, „hogy határozott tenyésztési cél kitűzve egyáltalán
nincs és tarka-összevisszaságban mindenből valamit találunk." A hizlalás csak azokban a gazdaságokban volt jelentékenyebb, amelyek elegendő tőkével rendelkeztek a szükséges takarmányok beszerzéséhez. Tejgazda ság csak a Nyíregyháza körül fekvő birtokokon volt kifejlődőben, de a vármegye többi részében mindenütt csak a háziszükséglet fedezésére tö rekedtek.^) A mezőgazdasági előadók és az alispáni jelentések szerint a sertés tenyésztés terén Szabolcs vármegye országosan is jelentős helyet foglalt el, de a meg-megújuló sertésvész a megye tenyésztését majdnem telje sen tönkretette. „Régente volt a szegény népnek is pénzforrása, s ez volt a sertésnevelés. Ha megszorult, eladta egy-két sertését. Most a sertéstar tástól félnek, s elmondhatjuk, hogy a sertésvész az alsóbb néposztályok nál is kiszámíthatatlan károkat okozott" — olvashatjuk a Nyírvidékben.(25) A Nyírvidék 1902. július 13-i száma is arról számol be, hogy le gelőjük nincs a kisgazdaságoknak a tehéntartásra és „iszonyú" a sertésvész.(26) A z intenzív gazdálkodásnak elsősorban a meglévő termelési viszo nyok voltak a fő akadályozói. A z elmaradottság döntő oka a mezőgazda ság feudális maradványaiban jelölhető meg. A mezőgazdaságban az ok szerű gazdálkodáshoz mindenekelőtt beruházható tőkére lett volna szük ség. A tőkeszegénység azonban a kor súlyos problémája volt. A X I X . század végétől az első világháborúig terjedő időben javultak ugyan a hitelviszonyok, de Szabad Györgynek a hitelviszonyokról írt ta n u l m á n y a ^ ) és Szabolcs megyei vizsgálódásunk alapján azt mondhat juk, hogy a parasztság bármilyen forrást használt is fel hitelszerzésre, súlyos uzsorakamatot kellett érte fizetni, ami gazdasági megerősödése helyett helyzete rosszabbodását, nemegyszer tönkremenését okozta. A hitelviszonyok és a gazdálkodás módjának kapcsolatára, ezek to vagyűrűző problémakörére nagy számmal lehetne idézni Szabolcs me gyei forrásokat. Ezék közül csak az 1900-ban szerkesztett politikai és közgazdasági évkönyvből a Nyírvidékben közölt sorokra utalunk: „A maga földjén gazdálkodó birtokosnak (rettenetes hitelviszonyaink szerint) pénze nem lévén, belterjesebb gazdálkodásról álmodni sem l e h e t . . . Bér lő osztályunk p e d i g . . . tőke n é l k ü l . . . a legelső egy-két esztendő jó ter mése reményében vágván bele a bérletbe, intenzív, emberi munkaerőt igénylő gazdálkodásba nem kezdhet. A z ilyen bérlő aztán cselédjét, do hányosát, harmadosát nyúzza, szipolyozza."(28) A kisparasztok tönkremenését siettették a közterhek, a legkülönbö zőbb címeken kirótt adónemek is. A nagyon terhes állami, egyházi, köz ségi és fogyasztási adók súlya a nép vállaira nehezedett, amely végső-
soron fokozatos, olykor gyorsütemű elszegényedésüket siettette, s fizetés képtelenségüket eredményezte. A z 1898. év második feléről az alispán azt jelentette, hogy 15 831 forint összegű adóhátralék „lett behajthatat lanság címén törölve." A z adóhátralékosok fizetésképtelenségét az okoz ta, hogy a kereseti adók fizetésére kötelezettek közül sokan elvesztették vagyonukat, mások vagyon hátrahagyása nélkül haltak meg. A behajt hatatlanság oka főleg az, hogy a fizetésre kötelezett egyének közül töb ben már a fizetés idejében is elszegényedtek és vagyontalanok voltak. A z adóhátralék eredményeként gyakran perdült meg az árverező dob a parasztok portáján. A z adótartozások biztosítása érdekében 1898-ban a megyében dologi végrehajtások folytán 24 esetben árvereztek el ingat lant.(29) 1894 első és második felében összesen a járási főszolgabírók ál tal folyósított zálogolási esetek száma 4588 és az általuk lefolytatott á r verési esetek száma 691 volt. Ugyanebben az évben az egyes községek elöljárói által 49 390 zálogolást és 379 árverezést hajtottak végre. Ingat lanbirtok ellen 18 esetben történt dologi végrehajtás.(30) A zálogolási és a végrehajtási esetek száma e korszak más éveiben is a fentiekhez ha sonló volt, amely a parasztság nehéz viszonyairól és elesettségéről ta núskodott. A parasztság elnyomorodásának fontos összetevője volt a mezőgaz dasági termékek értékesítésének a nehézsége.(31) 1896-ban a Szabolcs megyei alispáni jelentés arról ad számot, hogy a mezőgazdasági t e r m é nyek értékesítése csak a lehető legalacsonyabb áron történhet meg.(32) A mezőgazdasági termények, állatok és állati termékek értékesítésénél 1900-ban is nagy a panasz. Ebben az évben a mezőgazdasági termékek értékesítése különösen nagy nehézségekbe ütközött. A nehéz értékesíté si viszonyok okát az alispán, illetve a közgazdasági előadó a malmok és a kereskedők szövetségében és a csekély exportban jelölte meg.(33) A Szabolcs megyei parasztság eladósodásának, nyomorának forrásai között •— az elmondottakon kívül — jelentős szerepet játszottak a ter mészeti csapások: szárazság, sok eső, árvíz, jég- és fagykár, tűzvész, á l latok elhullása, családtagok betegsége stb. A mezőgazdaságot ért természeti csapásak közül kiemelkedik az 1904-ben bekövetkezett aszály. A járási főszolgabírók és a községi jegy zők által küldött jelentések közül csupán a dadái alsó járás főszolgabírájának jelentéséből idézünk. A főszolgabíró közlése szerint járása m i n den községében, különösen a volt zsellérek és kézi munkájuk után élő napszámosok és a kisebb iparosok helyzete vált válságossá és veszélyes sé. „Az alsóbb néposztály a tél beálltával a legnagyobb nélkülözésnek lesz kitéve" — olvassuk a jelentésből. A főszolgabíró a járásban tervezett összes útépítkezések m i ^ ő b b i megkezdését sürgeti, mert „az Ínségre szo-
ruló alsóbb néposztály az aratásbeli csekély keresetét kereset hiányában a tél beálltáig elfogyasztani lesz kénytelen."(34) A z elemi csapások közül az állatállományt pusztító járványos beteg ségek is súlytották Szabolcs megye lakosságát a X I X . század végén és a X X . század elején. Főleg a sertészvész növelte a parasztság gondját, ba ját. A z esetek, a példák sora közül bizonyításként említhető, hogy 1896ban a sertésállomány 70 százalékát elpusztította a vész. „Legjobban súlytotta ezen csapás az apró kisbirtokos és szegény zsellér és cseléd n é pünket — olvassuk az alispáni jelentésből —, mivel a legszegényebb néposztálynak is volt, ha egyéb nagyobb állata nem is, de egy-két ser tése, melyet rendszerint részibet művelt egy-két hold tengeri termésből magának felhizlalva, a téli zsír- és hússzükségletét fedezte, feleslegéből pedig egy kis téli ruhát akasztott magára."(35) 2. Gazdálkodási mód a két világháború közötti időben A z 1939-ben kiadott megyei történeti monográfia mezőgazdasággal foglalkozó témakörében a nagybirtokon folytatott gazdálkodásról az o l vasható, hogy „a háborús évek óta belterjes gazdálkodásra tértek át." A kortárs történetíró azonban kénytelen volt hozzáfűzni ehhez a megálla pításhoz, hogy ,.a mezőgazdasági konjuktúra megromlott, és a tőkehiány, a súlyos adóterhek, a magas vasúti költségek miatt, a termény- és állat tartásunk válságba került." A „közbirtokosság" körében folytatott gaz dálkodásról pedig az olvasható, hogy „legnagyobb részben háromnyomá sos gazdálkodási rendszert folytatnak, de emellett mindig kiszakítanak a határból egy-egy darab föllterületet, amelyen szabadon gazdálkod nak."^) Ez pontosabban azt jelentette, hogy a homok talajú vidékeken a parlag tartó háromnyomásos gazdálkodási rendszer volt az általános. A barna földeken pedig a talaj egyoldalú kihasználása csökkentette a ter melési eredményeket. „A túlnyomó gabonatermesztés miatt a szabolcsi jó barna föld nem képes megtéríteni a gazda minden verejtékes mun káját, mert kimerül egyes tápanyagokban" — fogalmazta meg vélemé nyét a kortárs mezőgazdasági szakember.(37) A külterjes gazdálkodás háború utáni fennmaradását bizonyítják a statisztikai kimutatások is. 1921-től 1926-ig Szabolcs és a trianoni békekötés után Szabolcshoz kap csolt Ung megyében a szántóföldi területnek 12,1 százalékát ugarnak hagyták meg. Országosan az ugar aránya 4,5, az „északi dombos vidéken" 7,2, az Alföldön 5,4, a Dunántúlon már csak 2,2 százalék volt ez az arány. A Szabolcs megyei parlagon hagyott területnél a megyék közül csupán
Szatmárban és Beregben volt nagyobb az ugar aránya, ezekben a me gyékben a szántóföld 15 százalékát pihentették évenként.(38) 1930-ig az ugar aránya jelentősen csökkent Szabolcs megyében is, de a 8,8 százalé kos aránnyal még mindig jelentősen megelőzte az alföldi 3,3 százalékos arányt, és alig maradt el a legmagasabb Szatmár megyei 9 százalékos ugar aránytól.(39) A Magyar Statisztikai Szemlében még 1938-ban is azt írták, a nyír ségi gazdálkodási formáról, hogy „elég kiterjedten fennmaradt az ugaroló gazdálkodás a nyomáskényszerrel. "(40) A földterület művelési ágak szerinti megoszlása, amely más oldalról jelzi a gazdálkodás milyenségét, 1930-ban az alábbi arányokat mutatta :(41) A terület művelési ágak szerint %-ban Szántó Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
74,9 60,1 66,5
Kert
0,59 1,2 0,9
Rét
Szőlő
5,5 7,2 6,5
1,3 2,3 2,6
Legelő
Erdő
Nádas
Földadó alá nem eső
8,0 10,7 12,4
3,9 11,8 4,3
0,1 0,3 0,5
5,4 6,4 6,3
A kimutatás jól jelzi, hogy a vizsgált megyében a szántóföldi terü let jóval nagyobb, míg a kert- és szőlőterület kisebb volt mint az or szágos és az alföldi arány. A gazdálkodás csekély mértékű fejlődése pe dig kitűnik, ha az 1930. évi művelési ágak arányait az 1895. évi ará nyokkal vetjük egybe. A szántóföldi területarány 63,7 százalékról 74,9 százalékra emelkedett, amely az erdő, legelő, a nádas és a nem termő területek csökkenéséből adódóan következett be, így a szántóföldi a r á n y növekedés az adott összesítésben bizonyos fejlődésről tanúskodik. A fej lődés irányába mutat a szőlőterületnek 0,6 százalékról 1,3 százalékra va ló növekedése is, ugyanakkor a kert változatlan aránya 1930-ban még mindig nem mutatja a gyümölcstermelés jelentőségét a foglalkoztatás ja-
vitásában, sőt a statisztikai adatok ezen a területen is az országos és alföldi aránytól való lemaradást jelzik.
az
A külterjes gazdálkodást mutatja a bevetett szántóföldi terület főbb terményeinek vetésterületi megoszlása is 1926—1930 között :(42) Búza (%) őszi tavaszi Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
20,4 33,0 29,2
0,6 0,5 0,3
őszi
Rozs (%) tavaszi
22,8 12,6 10,8
Árpa (%) őszi tavaszi Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
0,16 0,2 0,18
Zab (%)
0,7 1,5 1,0
3,8 7,5 2,8
3,2 4,8
Tengeri (%)
Burgonya (%)
Cukorrépa (%)
Dohány (%)
17,1 21,1 20,3
16,0 5,4 4,2
1,4 1,4 1,2
3,36 0,46 0,5
Takarmány répa (%)
Tavaszi bökköny (%)
Lóhere (%)
Lucerna (%)
1,8 2,1 1,7
3,8 2,7 1,8
1,4 2,8 1,8
3,2 3,2 2,7
1926—1930 között a gabonanemüekkel bevetett terület Szabolcs me gyében a X I X . század végi 41,6 százalékról 51,6 százalékra emelkedett,
közeledve a 10 százalékos aránynövekedéssel a kedvezőtlen országos á t lagarány hoz, amely arány 1926—1930. években még mindig 60,1 százalé kos volt. Szabolcsban kedvező változást mutat ugyanakkor a kukorica termésterületének növekedése. A századvégi 12,9 százalékról 17,1 száza lékra növekedett a szántóföldi területen elfoglalt aránya. A szántóföldi termelés némi javulását, de továbbra is annak elmaradottságát mutatja a cukor- és takarmányrépa, valamint a szálastakarmányok (bökköny, ló here, lucerna) vetésterületének 10,1 százalékról 12 százalékra történő nö vekedése, amely az alföldi 9,2 százaléknál nagyobb, de az országos 12,2 százaléktól kisebb arányt mutat. A dohány vetésterülete 3,1 százalékról 3,6 százalékra növekedett, „de a dohánycsomózásnál alkalmazottak szá ma a kereset nélkül álló lakosság számához viszonyítva jelentéktelen" — jelentette a főispán a földművelési miniszternek.(43) A burgonya vetés területének az alföldinél és az országosnál 10 százalékkal nagyobb ará nya, a századvégi vetésterület 10 százalékos növekedése, a rossz értéke sítési lehetőségek ellenére azzal függött össze, hogy a burgonya termelé séhez alkalmas volt a szabolcsi talaj, és a megye munkanélküli nincste lenjeinek fontos táplálékát jelentette. A háború utáni első években Szabolcs megyében is, mint országo san, a növénytermelés termésátlagai elmaradtak a korábbi évek eredmé nyei mögött.(44) A fontosabb mezőgazdasági termékek termésátlagainak gazdaság nagyság csoportok szerinti kimutatása, a külterjes gazdálkodási módról ad bizonyságot a harmincas években is. Terméshozamok mázsában kh-anként 1930-ban :{45)
l°- * kisebb n
20-100
100-1000
W
^ tobb
Átlag
kh terjedelmű területen Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
Búza 6,8 7,3 7,5
7,3 7,6 7,6
8,3 8,1 8,1
9,3 9,4 9,3
7,8 7,5 7,8
7,0 8,2 7,6
6,3 6,7 6,1
Rozs Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
6,0 5,9 5,8
6,0 6,0 5,8
6,5 7,0 6,7
" kisebb
20-100
100-1000
"°;" tobb kh terjedelmű területen 1 0
é l
Átlag
Árpa Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
6,4 7,0 7,2
6,9 7,2 7,1
7,3 8,1 7,9
7,8 9,1 9,1
7,1 7,6 7,6
8,1 9,3 7,8
7,2 7,7 6,5
45,7 52,3 41,0
37,4 38,9 31,4
115,8 119,1 112,8
99,9 113,5 105,6
Szemes tengeri Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
5,9 7,0 5,7
8,0 7,8 7,1
8,2 8,4 7,4 Burgonya
Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
32,2 34,4 26,0
40,4 40,9 34,1
40,5 44,8 37,7 Cukorrépa
Szabolcs és Ung megye Magyarország Alföld
76,8 96,6 79,3
78,3 100,7 90,1
91,3 110,0 103,1
A statisztikai kimutatásból kitűnik, hogy Szabolcs megyében a b ú za kivételével minden termék átlagtermése kevesebb volt az országosnál. A rozs, tengeri és burgonyatermelésben azonban megelőzte az alföldi át lagot. Ha a holdankénti terméshozamokat hektáronkénti termésátlagra átszámítjuk, és összevetjük az 1894. évi terméseredményekkel, akkor az látható, hogy a kukoricán kívül minden termékből kevesebb volt a ter melési átlag 1930-ban, mint 1894-ben. Csupán a jelzett két év termelési eredményeinek az összevetése — még ha átlagos időjárást feltételezünk is — nem adhat ugyan pontos eligazítást a hektáronkénti, illetve holdan kénti átlagtermésről és a termelési eredmény változásáról, azt azonban ezek az adatok is igazolják, történetíróink országos megállapításaival megegyezően, hogy a mezőgazdasági termelési eredmények az első világ háború előttihez viszonyítva lényegében Szabolcs megyében sem változ tak.^)
A nagyobb gazdaságok termésátlagai ugyan minden terméknél meg haladták a kisgazdaságok termésátlagát, a kis eltérések azonban a nagy gazdaságok termelési eljárásainak elmaradottságát is jelzik. A nagygaz daságok termelési eredményeinek javulását az egyik földművelésügyi m i niszteri rendelet az intenzívebb gazdálkodási módszerrel, a műtrágya felhasználással hozta összefüggésbe, amelynek alkalmazására a kisgazda ságok kedvezőtlen anyagi helyzetük miatt nem voltak képesek.(47) Más források azonban arra is rámutatnak, hogy a földbirtokosok az Alföldön 1911-ben 1 kh-ra csupán 5,4 kg szuperfoszfátot juttattak, és az országos átlag még 1925-ben is 8,8 kg volt.(48) 1925-től 1928-ig az 1 kh-ra eső m ű trágyafogyasztás több mint kétszeresére emelkedett, 1 kh-ra 20 kg j u tott.(49) Ügy gondoljuk azonban, joggal volt a mezőgazdasági szakembe rek véleménye az, hogy „még mindig csak ott vagyunk, ahol 20—25 esz tendővel ezelőtt voltunk."(50) Az 1920-as évek közepén a mezőgazdasági technika fejletlenségét, némi fejlődését országosan és Szabolcs megyében is az 1920-as évek kö zepétől leginkább mutatja a mezőgazdasági gépek száma és azok növe kedése. A gépesítettség fokozódása mellett a bemutatásra kerülő statisz tikai adatok arra is rávilágítanak, hogy Szabolcs megye mezőgazdaságá nak gépellátottsága és a gépek kihasználása több fő mutatónál elmaradt az országos és a tájegységek mögött is. A gőzcséplőgépben kifejezett cséplőgépek száma Magyarországon 1895-ben 8318, és 1925-ben pedig 17 511 volt. Cséplőgépből 10 000 holdra esett 1925-ben általában gőz cséplőgépre átszámítva Szabolcs és Ung megyében 29, az Alföldön 28, az északi dombos vidéken 38, a Dunántúlon 44, és országosan 35. A z alföldi átlagnál Szabolcs megye cséplőgép-ellátottsága valamivel jobb volt ugyan, de a Dunántúlhoz, Észak-Magyarországhoz és az orszá gos átlaghoz viszonyítva messze elmaradt. A szántógép-szerelvények száma Magyarországon 1914-ben, a triano ni területen belül 245 szerelvény volt, ez a szám 1925 végére 549-re emelkedett. A szántógép-szerelvények a 100 kh-on felüli gazdaságokban 1925-ben:
Szabolcs és Ung megye Alföld Északi dombos vidék Dunántúl Magyarország
100 000 k h szántóföldre esett gép
Egy gépre esett szántóföld k h
4 5 6 7 6
26 290 21 136 17 328 17 378 17 388
Szabolcs megyében a jelzett három tájegységnél és az országos á t lagnál kevesebb szántógép-szerelvény jutott 100 000 k h szántóföldre és így g y gépre a legtöbb földterület esett 1925-ben. A z országrészektől és az országos átlagtól a szántógép-szerelvények kihasználásában is elma radt a megye. Országos átlagban egy-egy szántógép szerelvény 1021 k h szántóföldet szántott fel és 313 kh-t munkált meg másféle módon, Sza bolcsban és Ungban ezek a számok 824 kh, illetve 230 kh. e
A vizsgált növényhatóságban 1925-ben a szántógéppel felszántott te rület az összes földterület százalékában 5,2, az Alföldön 6,3, az északi dombos vidéken 8,7, a Dunántúlon 10,8 és országosan átlagban 8,3 száza lék volt. Szabolcs megyénél csak Szatmár, Bereg és Zala megyékben szántottak fel szántógéppel kisebb arányban földet az összes földterület hez viszonyítva.(51) A gépesítés, a lassú technikai fejlődés nem hozott lényeges válto zást a mezőgazdasági növénytermesztésben. A gazdasági válság idején pedig a rendkívüli munkanélküliség miatt a miniszteri tanácsos egyene sen azt írta Szabolcs megye főispánjának, hogy amíg megfelelő munka erő áll rendelkezésre az aratásnál, a gépek igénybevételétől lehetőleg tartózkodjanak.(52) A z elhúzódó gazdasági válság u t á n a mezőgazdaságban a gépesítés lassan továbbhaladt, de a növénytermelés szerkezete és hozama, mint l á t t u k r a harmincas évek végén is alig változott országosan és a megyé ben is.(53) A z első világháború után az állattenyésztés számszerűleg Szabolcs megyében jobban visszaesett, mint országos átlagban.(54) A visszaesés ben különösen feltűnő az, hogy a húszas évek közepétől az 1925. és az 1930. évi statisztikai felmérés tanúsága szerint, tovább folytatódott az állatállomány számszerű csökkenése. A szarvasmarha-állomány 1925ben 11 százalékkal, 1930-ban viszont 25 százalékkal volt kevesebb a megyében, mint 1911-ben. A sertésállomány 1925-ig 23,5 százalékos viszszaesése 1930-ban 31,3 százalékra nőtt. Különösen nagyarányú volt a juhtenyésztés csökkenése. 1911-től 1925-ig a juhok száma 15,3 százalék kal, 1930-ig m á r 40,7 százalékkal esett vissza.(55) Szabolcs megyében az állattenyésztés visszaesését mutatja az
egy
négyzetkilométerre és az 1000 lakosra jutó állatállomány számszerű ala kulásáról készített alábbi statisztikai kimutatás: Az állatlétszám 1911-ben és 1930-ban(56) . . szam szerint
Szabolcs megye 1911. Magyarország Szabolcs megye 1930. Magyarország Szabolcs megye 1911. Magyarország Szabolcs megye 1930. Magyarország Szabolcs megye 1911. Magyarország Szabolcs megye 1930. Magyarország
118 029 88 643
160 810 110 612
119 002 70 666
1 négyzetkilométerre
, _ _ 1000 lakosra n n n
Szarvasmarha 22,7 20,8 18,9 19,2
455 585 221 205
Sertés 40,0 23,0 23,6 25,4
804 426 280 221
Juh 32,7 26,9 15,1 15,7
658 497 179 168
A szarvasmarha fajtaváltásában a statisztikai kimutatás szerint M a gyarországon jelentős változások következtek be. 1925-ben az összes á l lománynak 74,5 százaléka szimentáli és 1,5 százaléka borzderes volt. A sertéstenyésztésben azonban a hússertés aránya 14,7 százalékról 6,6 szá zalékra esett vissza.(57) Megyei statisztikai kimutatás hiányában a Sza bolcs megyei állattenyésztés elmaradottságának jellemzésére a kérdéssel foglalkozó kortársat idézzük. A Szabolcs megyei kisgazdaságok szarvas marha-tenyésztésének elmaradottságáról az alábbiakat olvashatjuk: A „kisgazdaságok amúgy is dégénérait magyar fajta marháikat tar ka bikákkal keresztezték. A következmény, hogy se igavonó erő, se h ú s termelés, se pedig megfelelő tejhozam . .., hanem nagymértékben elter jedt a tüdővész. A kisgazdák továbbra is a magyar tarka takarmányozá sának megfelelően t a k a r m á n y o z t a k . . . s torzszülöttek állottak elő." A legelők különböző minőségét érintve az idézett szerző azt emelte k i , hogy a legsilányabbak azok a közlegelők, amelyeket a földreform idején
silány futóhomokon osztottak k i . A z ilyen legelő kellően gondozva nin csen, földhozamuk igen gyenge, de ezeken még a legeltetést sem végzik okszerűen. A legnagyobb baj azonban — olvashatjuk tovább —, hogy az ilyen silány közlegelők mellett a talajviszonyok miatt más szántóföldi megfelelő takarmánynövény termelése sem lehetséges, így a legelőkön éhen maradó jószág az istállóban sem tud kellő mennyiségű és megfele lő minőségű takarmányhoz jutni."(58) A kedvezőtlen hitelviszonyok a mezőgazdaság elmaradottságának, a gazdasági—társadalmi gondoknak egyik összetevője maradt a két világ háború között is. A Szabolcs megyei gazdasági felügyelőség jelentéseiben és a megyei lapokban gyakori téma volt a hitelfeltételeknek, különösen a súlyos kamatterheknek gazdasági—társadalmi következményeit érzé keltető fényeinek a felsorolása.((59) A közteherviselésről Szabolcs megye alispánja 1934-ben azt írta, hogy a lakosság közterhei folytonosan emelkedtek, a lakosság legszéle sebb rétegeinél ,,a közteherviselési képesség ijesztően visszaesett."(60) A Szabolcs megyei gazdasági—társadalmi viszonyokat a két világ háború közötti időben tovább nehezítette, hogy az alacsony mezőgazda sági terméshozamok ellenére még az első világháború előtti időszaknál is több nehézség akadályozta az elfogadható áron történő értékesítést. A Szabolcs megyei értékesítési gondok egyik összetevőjét, a kortársak a korábbi piacok elvesztésében, a szállítási költségek megnövekedésében jelölték meg.(61) A külterjes gazdálkodási mód, az alacsony termelési átlagok, a ked vezőtlen értékesítési viszonyok, a tőke és hitelhiány, a magas adóterhek következtében a mezőgazdaság jövedelmezősége Szabolcs megyében k ü lönösen alacsony szintű volt. A z 1 k h művelhető terület átlagos tiszta j ö vedelme a megyében 6,47, a szántóföld jövedelme pedig 7,11 aranykoro na volt. A vizsgált megyében a holdankénti átlagos tiszta jövedelem az alföldi átlagnál 38 százalékkal, az országos átlagnál pedig 80,3 százalék kal volt kisebb. A z 1 k h művelt terület Szabolcs megyei jövedelmező ségnél csak Abaúj—Torna megyében volt rosszabb a helyzet. A szántó földi átlagos kh-ankénti tiszta jövedelemben is jóval kisebb volt Szabolcs megye átlaga, mint az országos 11,44 százalékos átlag, és az utolsó he lyen állt a megyék között.(62) A z ismertetett adatokkal egybeesett a földművelésügyi miniszternek az alábbi megállapítása: „Az alföldi n é p és különösen a tiszántúli nagyon le van szegényedve, megélni nem tud. Ennek következménye aztán az, hogy a gyermekáldással legjobban megáldott Tiszántúl lakossága szülő helyét elhagyva vándorútra indul."(63)
Jegyzetek 1. IV. B. 411. Alispáni jelentés. 6663/1895. I. 1895. 190. 25. o. SzabolcsSzatmár megyei Levéltár (a továbbiakban SzSzmLt). 2. Szabolcs vármegye mezőgazdasága és állattenyésztése. Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Bp. „Apolló" Irodalmi Társaság, 261. o. 3. Magyar Statisztikai Évkönyv (a továbbiakban MSÉ) II. évf. 1895. Bp. 1896. 108. o. V . ö. Orosz István: A mezőgazdasági termelés fel tételeinek alakulása. Magyarország története 1848—1890. Főszer kesztő: Kovács Endre. Akadémiai Kiadó Bp. 1979. 1063—1067. o. 4. Mezőgazdasági statisztika I. k. Bp. 1897. 482. o.; MSÉ 1895. Bp. 1896. 97. o. 5. Mezőgazdasági statisztika I. k. Bp. 1897. 482. o.; MSÉ 1895. Bp. 1896. o. 5. Mezőgazdasági statisztika IV. k. 60. o. 6. Szabolcs vármegye mezőgazdasága és állattenyésztése. I. m. 265. o. 7. V . ö. Vörös Antal: A mezőgazdaság. Magyarország története 1890— 1918. Főszerkesztő: Hanák Péter. Akadémiai Kiadó. Bp. 1978. 315. o. 8. V . ö. Orosz István: I. m. 1080. o. 9. IV. B. 404. X I V . 120/1911. 405. sz. SzSzmLt. 10. Vörös Antal: I. m. 320. o. Alacsonyak a terméshozamok akkor is, ha a kateszter holdankénti tényleges hozamot 1 mázsával nagyobbra becsüljük. 11. MSÉ 2. évf. 1895. Bp. 1896. 113. o. 12. IV. B. 411. Alispáni jelentés. 9921/1891. I. 91/230. 15. o. SzSzmLt. 13. Mezőgazdasági statisztika III. k. 66. o. 14. Mezőgazdasági statisztika IV. k. 60. o. és 228. o. 15. Uo. 16. Konkoly Thege Gyula: A cséplőgépek elterjedése Magyarországon. Magyar Statisztikai Szemle (a továbbiakban MSSZ) 1926. 6. sz. Bp. 1900. 349. o. 17. Szabolcs vármegye mezőgazdasága és állattenyésztése. I. m. 261. o. 18. Mezőgazdasági statisztika I. k. Bp. 1897. 483. o. 19. Mezőgazdasági statisztika IV. k. Bp. 1900. 44. o. 20. Uo. 47. o. V . ö. Erdei Ferenc: A magyar társadalom a két világhá ború között. A magyar társadalomról. Szerk.: Kulcsár Kálmán. Bp. 1980. 313. o. 21. Magyar Statisztikai Közlemények (a továbbiakban M S K ) US 41. k. Bp. 1913. 642. o. 22. Mezőgazdasági statisztika I. k. Bp. 1897. 124. o.
23. 24. 25. 26. 27.
28. 29. 30. 31.
32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44.
45. 46.
47. 48. 49. 50.
Szabolcs vármegye mezőgazdasága és állattenyésztése. I. m. 266. o. IV. B . 411. Alispáni jelentés. 6633/1895. I. 1895/180. 25. o. SzSzmLt. A kivándorlásról. Nyírvidék, 1901. január 16. Beteg az ország szíve. Nyírvidék, 1902. július 13. Szabad György: A hitelviszonyok. Szerk.: Szabó István. A paraszt ság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914., II. k. A k a démiai Kiadó, Bp. 1965. 206. o. Szabolcsi kivándorlók. Nyírvidék, 1902. március 2. IV. B. 411. Alispáni iratok XIII. 1899/159. 1200. SzSzmLt. IV. B . 411. Alispáni jelentés I. 1895/180. 12880. 5. o.; 6663. 8. o. SzSzmLt. Lásd: Gyimesi Sándor: A parasztság és szövetkezeti mozgalom. Szerk.: Szabó István. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914., II. k. Akadémiai Kiadó Bp. 1965. 618. o. IV. B . 411. Alispáni jelentés. II. 1896/238. 18200. 5. o. SzSzmLt. IV. B . 411. Alispáni jelentés. 9200/1901. 34. o. SzSzmLt. I V . B . 401. Elnöki 17/1904. SzSzmLt. IV. B. 411. Alispáni jelentés. 7446/1897. II. 24. o. SzSzmLt. Papp Géza: Szabolcs vármegye mezőgazdasága. Szabolcs vármegye. Szerk.: Dienes István. Bp. 1939. 38. o. Westsik Vilmos: Homoki gazdálkodás Szabolcs vármegyében. Uo. 57. o. MSÉ 1926. Bp. 1927. 63. o. MSÉ 1930. Bp. 1931. 65. o. Elek Péter: Magyarország mezőgazdasági népsűrűsége. M S S Z 1938. 5—6. sz. 605. o. MSÉ 1931. Bp. 1932. 66. o. MSÉ 1930. Bp. 1Q31. 67. o. IV. B . 401. Főispáni iratok. 1084/1929. SzSzmLt. MSÉ 1923. 58. o. Lásd: IV. B. 404. K b . X I X . 66/1923. SzSzmLt. V . ö. Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Akadémiai Kiadó, Bp. 1966. 47. o. MSÉ 1930. Bp. 1931. 71. o. Lásd: Szuhay Miklós: A rekonstrukció eredményei. A birtokstruk t ú r a és a mezőgazdasági termelés stagnálása. Magyarország története 1919—1945. Főszerkesztő: Ránki György. Akadémiai Kiadó, Bp. 1978. 502. o. és 737. o. IV. B . 401. Főispáni iratok. 629/1927. 18102/2. SzSzmLt. Műtrágyázás az Alföldön. Tiszántúli gazdák, 1926. február 25. Szuhay Miklós: I. m. 502. o. Tiszántúli gazdák. Uo.
51. Konkoly-Thege Gyula: A cséplőgépek elterjedése Magyarországon. MSSZ 1926. 6. sz. 349. o. 52. IV. B. 401. Főispáni jelentés 446/1930. SzSzmLt. 53. Lásd: Berend T. Iván—Szuhay Miklós: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848—1944. Kossuth Könyvkiadó. Szerk.: Pach Zsigmond Pál. Bp. 1975. 301. o. 54. Lásd: Berend T. Iván—Ránki György: Magyarország gazdasága az első világháború után 1919—1929. Akadémiai Kiadó, Bp. 1966. 270. o. 55. MSÉ 1926. Bp. 1927. 78. és 94. o.; MSÉ 1930. Bp. 1931. 83. o. 56. M S K US 41. k. 642. o.; MSÉ 1930. Bp. 1931. 83. o.; MSSZ 1925. 5—6. sz. 164. o. 57. MSSZ 1926. 12. sz. 729. o. Uo. 58. Papp Géza: I. m. 47—50. o. 59. A falu nyomorúságai. Tiszántúli gazdák, 1926. november 10.; Sza bolcs megyében az ingatlan forgalomban 6,9 százalékos csökkenés mutatkozik. Nyírvidék, 1933. május 19.; IV. B. 404. X I V . 118/1927.; 4241/1927. SzSzmLt. 60. Jelentés a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara első öt évi működésé ről. Debrecen, 1927. 135. o. 61. Szabolcs megye exportérdekei. Tiszántúli gazdák, 1923. november 15. 62. Salyóhelyi István: Földbirtokok kataszteri tiszta jövedelme. M S S Z 1937. 12. sz. 1056. 63. Mezőgazdaság vagy iparfejlesztés. Nyírvidék, 1939. április 16.
