Somogy megyei adatok a veszettség történetéhez A veszettség elleni k ü z d e l e m — m i n t Magyary-Kossa írja — minden időkben n e h é z kérdése v o l t a magyar közegészségügynek. H a t s z á z évre v i s s z a m e n ő történeti adatok utalnak erre, mert m á r a budai jogkönyv, t o v á b b á a szepesi v á r o s o k j o g k ö n y v e is (1370) foglalkozik a veszett ebek elleni i n t é z k e d é s e k k e l . A gazdátlan, k ó b o r k u t y á k g a r á z d á l k o d á s a valóságos csapás v o l t a v á r o s o k r a és f a l v a k r a . B á r t f á n m á r a X V . század eleje óta v o l t k u t y a p e c é r (occisor canum, l i t t o r canum), aki a k u t y á k a t irtotta és az elhullottakat e l t a k a r í t o t t a . B r a s s ó b a n az 1541—1551 közötti tíz évben kb. 4000 k ó b o r k u t y á t vertek agyon a cigány p e c é r e k (lictores egiptii). M á s v á r o s o k b a n is i n t é z k e d t e k a veszett ebek i r t á s á r ó l . Az volt a legnagyobb baj, hogy a veszett k u t y á k bizonyos fokú „ v é d e t t s é g e t " élveztek. A k i agyonverte őket, m e g b e c s t e l e n í t ő cselekedetet k ö v e t e t t el és emiatt p l . k i d o b t á k a c é h b ő l stb. A z á l t a l á n o s közegészségügyi védekezés t e r m é s z e t e s e n a g y a n ú s (sőt nem gyanús) ebek k i i r t á s a maradt. A szörnyű b e t e g s é g gyógyítására e r e d m é n y n é l k ü l p r ó b á l t a k meg mindent a k ő r i s b o g á r t ó l a homeopata elvig: „similia similibus". U t ó b b i a „ k u t y a h a r a p á s t szőrivel" v a l ó „gyógyítás" volt. Ez a p r i m i t í v n é p e k ősi felfogása és e l j á r á s a , mely az egész világon el van terjedve. M á r Arisztotelésznél is m e g t a l á l j u k , s t a l á n (az orvosok közvetítésével?) i n n e n ment át a n é p hitébe. Csapó József doktor, Debrecen v á r o s h í r e s orvosa m é g 1791-ben is ajánlja. „A seb tüzes vassal mélyen beégettessék, mely égetett sebre osztán a megveszett állat szőrit rá kell kötni, ennek fölibe pedig köttessék a terjé k". Nevezetes orvosság v o l t az u t ó b b i ; magyar neve a t h e r i a c á b ó l ered,
mely a görög therből (vadállat) s z á r m a z i k . Eleinte ugyanis minden féle v a d h a r a p á s á t g y ó g y í t o t t á k vele. 50—60 féle a n y a g b ó l k é s z ü l t volt benne ópium és v i p e r a h ú s is. K é s ő b b teljesen hitelét vesztette, főleg azért, mert v á s á r i k u r u z s l ó k v e t t é k k e z ü k b e a g y á r t á s t . Az a néphit, hogy a k ő r i s b o g á r kiváló ellenszere a v e s z e t t s é g n e k , ősrégi e r e d e t ű ; k ü l ö n ö s e n a régi arab í r ó k emlegetik gyakran. A magyar nép h i t é b e is m á r igen r é g e n beszivárgott a k ő r i s b o g á r veszettségellenes h a t á s á b a n való b i z a k o d á s , sőt a görög szóegyezés hez (lytta vagy lyssa: dühösség, veszettség) hasonlóan, n é p ü n k n é mely v i d é k e n még ma is d ü h ő b o g á r n a k , d ü h ö s b o g á r n a k vagy d ü h b o g á r n a k nevezik a k ő r i s b o g a r a t . A l e g r é g i b b hazai adat, mely a v e s z e t t s é g ellen a j á n l j a a k ő r i s bogarat, 1570-ből való. E k k o r írja özv. Batthyányi Ferencné egyik i s m e r ő s é n e k a k ö v e t k e z ő k e t : „lm küldöttem fagyai bogarakat. Az hármat-hármat adjon Kegyelmed kiket megmart, mindeniknek meginni benne". K é t s é g t e l e n , hogy i t t a k ő r i s b o g á r r ó l van szó, mert ez é l ő s k ö d i k fagyaibokron. Spilenberger Dávid, a X V I I . századbeli h í r e s lőcsei orvos is meg említi egyik értekezésében (1670) a k ő r i s b o g a r a t . Kramer János György temesvári főorvos (1735) egy k e c s k e m é t i „tudós asszony ról" ír, a k i k ő r i s b o g a r a k b ó l készült főzetet itatott veszett eb marta azt is a j á n l j a , hogy a m a r á s i sebeket betegeivel. Emellett Krámer azonnal skarifikálják, f o r r ó ecettel alaposan mossák k i , m a j d ecetes b o r í t á s t tegyenek r á j u k . 1781-ben h e l y t a r t ó t a n á c s i rendelet tette kötelezővé báró Störck Antal — Ausztria protomedikusa é s tanul m á n y i referense (van Swieten utóda) — t e r á p i á s j a v a s l a t á t : „a mart sebek azonnali kimosása, kiégetése, bevagdalása. kőrisbogárporral való behintése" stb. Polgári Mihály (1768) és Kósa Mózes (1848) v í z a k n a i orvos m á r s z á m o s veszettségellenes „specialitást" sorol f e l ; ilyen v o l t a Darkó-féle titkos szer (1817), a Halmay-féle szer (1819), Tolnay Simon V e s z p r é m megyei seborvos gyógyszere; mindezek k ő r i s b o g á r p o r t is tartalmaztak. A m i a veszettség veszélyességét illeti, hallgassuk meg, m i n t mond róla Csorba József orvos doktor, Somogy megye rendes „physikusa". „Hygiastika vagy is Orvosi Oktatás" c, 1829-ben megjelent m u n k á j á b a n a 111. §. ,,A' víziszonyról vagy dühösségről", veszett ségről (rabies canina, hydrophobia) szól. Ebben ismerteti a veszett kutya viselkedését, hivatkozva Dr. Kováts U r n á k „ T á b l á j á r a " , to v á b b á a veszettség lefolyását saját tapasztalatai alapján. U t á n a azt írja: „Nékem nem volt még az a' szerentsém hogy ha már ki tört á dühödtség (víziszony), tsak eggyet is meg gyógyíthattam válna; de ellenben esztendőnként van kezemen 10—20 olly személy, kit 21*
323
valóban dühös állat többnyire kutya, ritkábban farkas mart, sebesí tett meg, de még is a' kik szót fogadtak, a' meg előző (prophylactica) gyógyítást pontosan meg tették, — e' rettenetes betegségtől M i módon kelljen a' már ki tört víziszonyt meg menekedtek... fejtheti meg!!" gyógyítani, — azt még tsak a' jövendő A kezelés összes akkor ismert m ó d o z a t a i t felsorolja (kényeső, maszlagos nadragulya, kéklő gyuladt savany, h á n y t a t ó , érvágás), sőt m é g megemlíti „Kunsági Szabó István szerét", „melly kőrös bo gárból, mezei nárdusból (valeriána off. matska gyökönke) és égetett kenyérhéj porából áll". Mivel mindezeket e r e d m é n y t e l e n n e k ta Elöljárókat, l á l t a , így fejezi be: „én szívemből óhajtom, és kérem az Plébánosokat, és Bírákat, hogy a' meg előző gyógyítást tétessék meg mindazoknál kiket dühös, vagy tsak dühödtségről gyanús állat sértett is meg." Csorba olyan fontosnak tartotta a veszettség megelőző kezelésé nek m e g i s m e r t e t é s é t n é p ü n k minden tagjával, hogy e célból egy k i a d v á n y t jelentetett meg, melynek n é h á n y p é l d á n y á t m e g t a l á l t a m Somogy megye levéltárában. A 22 X > n a g y s á g ú , s z ü r k é s k é k színű f e l h í v á s fotókópiáját minnyáaz első és m á s o d i k á b r a tünteti f e l ; felirata: „Békesség junkal!" A szövegben először a nép b i z a l m á v a l visszaélő „javasokkal" fog lalkozik, akik, „ . . . hogy egyebet itt ne említsek, a' dühös állatok marása után következhető veszetség (dühösség) ellen gyógyítgat nak ... Kőrös bogarat adnak ezek az Ámítók, vagy kell, vagy nem az olly szerentsétleneknek, melly minden Embernél nehéz, sőt véres okoz, 's ámítanak, hogy a' veszetség véres bogár formába vizellést ment el." U t á n a felhívja a figyelmet arra, hogy nem is biztos, hogy „ d ü h ö s " volt az állat. É p p e n ezért pontosan leírja a veszett kutya v i selkedését, „ . . . á Kutya ... keveset, vagy éppen semmit sem eszik, nem iszik , ez a' dühösség kezdete." Azután részletezi a veszett k u t y a m a g a t a r t á s á t : szomorú, haragos, majd d ü h ö s állapotát, r á m u t a t „ r e n d e t l e n s z a l a d á s á r a " stb. Megemlíti, hogy a róka és a far kas is megveszhetnek. A kezelésre v o n a t k o z ó v é l e m é n y é t szó szerint i d é z z ü k : „Már akármelly Hlyen Állat harapott meg valakit, az a dühösség mérgét azon seb által az Emberrel közlötte. Soha sem kell pedig a' veszedelmet a' seb nagyságától, vagy kitsinységétöl mérni, a' szájjal való sértés, ha olly kitsiny is, hogy a' bőr alig van meg sértve, már okozhat veszetséget. (Más az, ha a' sebesíttés tsak a' körömmel történik.) Azért, mihelyt Hlyen dühös állat Embert, vagy 3 9
c r r
2
házi barmnt meg mar, azonnal arra kell törekedni, hogy a' sebből á méreg ki irtasson, 's így á testbe tovább ne terjedjen. — Erre a' tzélra leg-jobb a' sebet tüstént lágy meleg sós etzettel, vagy sós vízzel olly erőssen ki mosni, hogy az eleinte ugyan nagyobban vérezzen, mint a' harapáskor, de azután a' mosásra szünnyön. Ha az Ember a' Mezőn van, siessen haza ezt tenni, de addig is vizelettel (hugy) jó kimosni a' Sebet, vagy tsak sóval, paprikával, sőt ha ez sints, port kell az úton fel markolni, és azzal kell ki-dörkivált, ha a' seb nem főbb részen gölni a' Sebet. A' Barmoknál van, leg-jobb tüzes vassal is meg égetni a' mosás után; sőt jónak találják az Orvosok a' meg mart részt éles késsel ki vágni. így a' méregnek a' testbe való bé hatása, a' vérrel való egyesü lése meg akadályoztatik, és semmi Javasra szükség nints. Azomban kinek kinek kötelessége a' Helység Birájánál az esetet bé jelenteni, ki az Orvost tudosíttani el nem mulatja, hogy ez a' szerentsétlen meg visgálásra 's ha szükség a' Ts. Ns. Vármegyének e' folyó 1827 Esztendőben Julius 2-ikán tartatott N. Gyűlése Jegyző könyvének 1122 szám alatt Kőit kegyes végzése következésében vagy a' beteg, vagy az orvos lak-helyén a' Környüállásokhoz képest ingyen teendő orvoslására intézetet tehessen." Csorba t e h á t a megelőzésre helyezi a súlyt, és k ö n y v é b e n így nyilatkozik: „Ha dühös állat sebesítette meg az embert, orvosi okos véle-bánás által (cura prophylactica) a' rettenetes következést meg lehet akadályoztatni; ha pedig a' meg előző gyógyításra való drága idő el vesztegettetett, s a' méreg a' vérrel egyesült, akkor késő bá nat követi a' hibás lépést!" Csorba á l l á s p o n t j a kifejezetten orvosi, r e n d k í v ü l logikus; a Pasteur előtti i d ő k b e n e n n é l t ö b b e t tenni nem lehetett. dr. Franki
József
