Galambos Sándor
MILLENNIUMI ÜNNEPSÉGEK A SZABOLCS M E G Y E I KÖZSÉGEKBEN (Forrásközlés)
A honfoglalás ezredik évfordulóját 1896-ban országszerte megünnepel ték. Az országos és törvényhatósági rendezvények, az egyletek és intézmények megemlékezései mellett a közigazgatás alsó szintjén, a községekben is ünnepé lyes eseményekkel tisztelegtek a magyarság sorsát döntően meghatározó történel mi tett előtt. A községi rendezvények egy része önálló, saját kezdeményezésre jött lét re. Az év folyamán körmeneteket, bálokat, mulatságokat és vetélkedőket szervez tek a millennium jegyében. Ezek mellett azonban a Szabolcs megyei falvakban (és az egyetlen városban, Nyíregyházán ) május 10-én mindenütt egységesen, fe lülről kiadott útmutatás alapján reggeltől estig tartó ünnepséget rendeztek. A for rások ennek a napnak az eseményeiről szólnak. Az előkészítő munkálatok 1896. február 20-án kezdődtek. Ekkor a me gyei törvényhatósági bizottság egy 17 tagú küldöttséget állított föl Mikecz János alispán vezetésével, amely a megyében tartandó millenniumi ünnepélyek rende zését kapta feladatul. Április 18-án az alispán mint a küldöttség elnöke beterjesz tette a jelentést, amely a községek és a törvényhatóság méltó megemlékezéséről rendelkezett. Az elfogadott tervezet szerint a községek május 10-én (vasárnap) fognak ünnepelni, a törvényhatóság (a megye) pedig május 11-én. (Lásd az 1. sz. forrást!) A törvényhatósági határozat alapján mindenütt tartottak hálaadó istentisz teletet, dísz-képviselőtestületi ülést, majd népünnepélyt. A községeknek azonban volt mozgásterük a program kialakításában, s amint a források bizonyítják, éltek is ezzel. A képviselőtestület döntött ülésének tárgysorozatáról és a nap többi ren dezvényéről. Egyes helyeken csak a díszbeszédek hangzottak el, máshol viszont külön böző, az alkalomhoz illő javaslatokat is elfogadott a képviselőtestület. Nyírbátor ban például egy órával ellátott tűzoltóőrtorony felépítését határozták el, valamint utcákat neveztek el hazánk nagyjairól. Szentmihályon Kossuthról nevezték el az egyik teret. Vencsellőn a millenniumi fáknak Szent István, Mária Terézia, Mátyás és Ferenc József nevét adták. Bujon egy olyan különleges alapítványt hoztak lét re a község javára, amelynek törzstőkéje alacsony ugyan, de kamatait 400 éven át (!) tőkésítve, hatalmas vagyont szántak a kései utódoknak. 1
2
3
Rendszerint délután ültették el a millenniumi fákat, s az egyiknek a tövé nél üvegbe zárva elhelyezték a nap eseményeit rögzítő emlékiratot és — ha ek korra elkészült — a község történetét. Ahol már elültették a fákat, ott az iratot tartalmazó palackot ásták el az egyik fa tövéhez. A délutáni népünnepélyek programja igen változatos volt. A szegények számára tette még emlékezetesebbé a napot, hogy sok településen ingyen ételt italt osztottak. Volt, ahol a falu tehetősebb gazdái gyűjtéssel teremtették elő az eh hez szükséges összeget, de olyan is előfordult, hogy a községi költségvetésből különítettek el egy részt erre a célra.
** * Az itt közölt források zöme az alispáni iratok között van. Ugyanis az ün nepi közgyűlés jegyzőkönyvét és az emlékiratot a községeknek be kellett külde niük az alispánhoz. Sajnos, napjainkra alig két tucat maradt meg belőlük. A meg lévő iratokból látható, hogy a jegyzők váltakozó színvonalon végezték el felada tukat. A legérdekesebbeket, a legtartalmasabbakat igyekeztem kiválasztani. A községek múlt századvégi képviselőtestületi jegyzőkönyvei közül még kevesebb található a levéltárban. Ezekből csupán a nyírbátori került be a kiválasz tott iratok közé. A legelső dokumentum a május 10-i ünnepélyekről rendelkező törvényha tósági bizottsági határozat. Ezt az egész napot leíró emlékiratok, majd a képvise lőtestületi ülésről készített jegyzőkönyvek, illetve jegyzőkönyvi kivonatok köve tik. A forrásokat a mai helyesírás szabályai szerint közlöm, az egyértelműen tollhibára visszavezethető csekély számú elírást kijavítottam. Az iratokat tartal milag változatlanul adom közre, szakmai bírálatukat, kommentálásukat nem tar tottam feladatomnak.
Források 1. Szabolcs megye törvényhatósági bizottságának 99/1896. B. gy. számú határozata Nyíregyháza, 1896. április 18. 4
A honfoglalás s így nemzeti fennállásunk ezredéves évfordulójának a tör vényhatóság területén való megünneplése és emlékezetessé tétele céljából az alább elősorolandó intézkedések elfogadtatnak s azok végrehajtása elrendeltetik, éspedig:
I . A községekben 1. Május hó 10-én az országszerte tartandó hálaadó isteni tiszteleten a képvise lőtestület és az elöljáróság ünnepi öltözetben testületileg vegyen részt. 2. Isteni tisztelet után dísz-képviselőtestületi gyűlés, délután pedig népünnepély tartassék. 3. A középületek kivétel nélkül s lehetőleg a magánépületek is nemzeti zászlók kal díszítgessenek fel. 4. Az alkalmi közgyűlés tárgysorozatát a község saját hatáskörében jogosult ugyan megállapítani, a következő teendők elvégzése azonban a képviselőtes tületeknek elrendeltetik, úgymint: a) A nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető népies nyelven, de egyszer smind ünnepies, emelkedett modorban méltató szónoklat tartandó, evégből minden község egy arra alkalmas szónok kijelölése iránt előzetesen gondos kodjék. b) Minden község lehetőleg a törvényhatósági bizottsági tagok keretén kívül álló 2-3 férfiút válasszon, kik a község képviseletében a május hó 11-én Nyír egyházán tartandó törvényhatósági díszközgyűlésen megjelenjenek. c) Minden község ugyané napon 3-4 darab "millenniumi fát" ünnepélyes mó don ültessen el, e tekintetben elsősorban a magyarok ősfája, a diófa vagy vár megyénk sajátlagos fája, a nyírfa, ezek nemlétében hárs-, tölgy-, esetleg j u harfa ajánltatnak ültetésre. d) Minden község a község történetének rövid előadása mellett az ünnepély lefolyásáról egy emlékiratot szerkeszt, melynek egyik példánya a községi le véltárban helyezendő el és őrizendő meg, esetleg pedig a jegyzőkönyvek ve zetésére használt könyvbe írandó be, másik példánya olajjal teletöltött, bedu gaszolt és lepecsételt üvegbe légmentesen elzárva egy akkor ültetett fa tövé nél helyezendő el, harmadik példánya pedig a törvényhatóság levéltárába be szolgáltatandó. 5. Minden község a díszközgyűlés helyét, idejét, tárgysorozatát helyi szokás sze rint a legkiterjedtebb módon tegye közhírré, a lakosság minden elemét abban való részvételre hívja fel, különösen pedig az előkelőbb és műveltebb tagokat szólítsa fel, hogy áldozatkészségükkel, személyes közreműködésükkel s foly tonos jelenlétükkel az összes ünnepies cselekmények keresztülvitelét lehető vé tenni, erkölcsi jelentőségét emelni, komoly és méltóságos lefolyását bizto sítani — jó példával járván elől —, hazafias kötelességüknek ösmerjék. 6. A népünnepély költségei, amennyiben társadalmi úton fedezhetők nem volná nak, a község pénztárát terhelik.
2. Emlékirat Gáva, 1896. május 10.
5
Emlékirat A honfoglalás ezredéves évfordulója emlékére Gáván, 1896. évi május 10-én rendezett ünnepély lefolyásáról. Az ünnepély részleteit a község képviselőtestületének 1896. április 26-án hozott 16/96. Kgy. számú határozata állapítván meg, az azon megállapodáshoz képest folyt le következőleg: A képviselőtestület teljes számban, ünnepi öltözetben délelőtt 9 órakor a község tanácstermében gyülekezvén, innét testületileg az ev. ref. templomba vo nult ünnepi isteni tiszteletre, ahol Baráth Imre ev. ref. lelkész emlékezett meg az ünnep jelentőségéről, s mondott megható imát az egek urához, hogy a magyar nemzetet annyi viszontagságok között 1000 éven át vezette és megtartotta. Áldá sát kérte a jövőben is a nemzetre, ennek királyára és királyi családjára. Az isteni tisztelet végeztével a képviselet, valamint az ünneplő közönség a községháza és ennek udvarán gyűlt össze, hol a himnusz két versszakának a Si kolya Antal ev. ref. tanító vezetése alatti dalárda általi eléneklés után a képvisele ti díszközgyűlést Farkas Lajos községi főbíró és képviseleti elnök megnyitván, Andó Sámuel községi jegyző mondott ünnepi beszédet a honfoglalásról a magyar nemzet ezeréves múltjáról s az európai államrendszerben jelenleg elfoglalt állá sáról. Majd megválasztattak a május 11-i vármegye bizottsági díszközgyűlésre kiküldőitekül Rolkó Albert, Farkas Lajos és Bácskai György képviseleti tagok. Végre elültettetett a képviselet és közönség részvételével a községház udvara dé li szélén egy diófa csemete, melynek megtörténtével a díszgyűlés berekesztetett, és a közönség figyelmeztetvén a délután 1 órakor kezdődő népünnepélyem meg jelenésre, a Szózat eléneklése közben eloszlott. Délután egy órakor kezdett gyülekezni a község lakossága a községház előtti tágas téren, mely ez alkalomra a földbe leültetett zöld ágakkal zöld ligetté alakíttatott, s félóra alatt a község minden részéből csoportokban zászlók alatt összejött lakosság már oly tömeget képezett, hogy az előírt körmenet megindul hatott. A körmenet zene- és énekszóval a községháztól kiindulva ugyanoda tért vissza. Itt Sikolya Antal ev. ref. tanító intézett szép beszédet a közönséghez, melynek elhangzása után a közönség táncra kerekedvén, példás rendben mulatott esteli fél kilenc óráig, amikor egyszeri felszólításra szétoszlott. Az ünnepélyen a lakosság megvendégelésére kiosztatott 216 liter bor, 54 liter pálinka, 160 liter sör, 61 üveg szódavíz, 612 db kifli és zsemlye, 500 db szi var, összesen 132 Ft 78 krajcár értékben, melynek költségei, valamint a zenészek 28 Ft 40 krajcár díja a lakosság körében eszközölt gyűjtés útján szereztetett be.
Lehetetlen itt dicsérőleg meg nem emlékezni a község lakossága józansá ga- és rendszeretetéről, amelyek lehetővé tették, hogy az úgy társadalmilag, mint vallásfelekezetileg több különböző elemből álló tömegben a rend egy percre sem zavartatott meg, s a rend fenntartásával megbízott elöljárók és képviseleti tagok szintén zavartalanul élvezhették a szép ünnepély örömeit. Kelt Gáván, 1896. május 10-én. (olvashatatlan aláírás) Farkas Lajos főbíró
3. Emlékirat Szentmihály, 1896. május 10.
6
Emlékirat Szentmihály nagyközség képviselőtestülete és a lakosság által nemzeti fennállásunk ezredéves évfordulójának 1896. május hó 10-én történt ünneplésé ről és az ünnepély lefolyásáról. I . Délelőtt 8 órakor a református templomban, 10 órakor az izraelita ima házban tartott hálaadó isteni tiszteleten a képviselőtestület, elöljáróság s a község ben létező intézetek testületileg vettek részt. Az isteni tiszteletet követő képvise leti díszközgyűlést megelőzőleg az összes jelenlévők elénekelték a Himnusz két első versszakát. I I . A díszképviseleti közgyűlést Horváth Péter községi főbíró rövid, de lel kes szavakkal nyitotta meg. A gyűlés megnyitásának elhangzása után Kabay Jó zsef községi főjegyző lépett az emelvényre, s hazafias lelkesedéssel tartotta meg a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető szónoklatát. I I I . Ezen díszképviseleti gyűlés a vármegye közönségének 99. B.gy. szá mú határozata értelmében a törvényhatósági díszközgyűlésen a község képviseltetésére: Komáromy Miklós községi aljegyzőt, Dombrádi Bálint és Sári M . Gá bor urakat megválasztotta. IV. A községi utcák elnevezésére az előző képviseleti gyűlésben kiküldött bizott ság által bemutatott, az elnevezést tartalmazó kimutatás felolvastatott s a díszköz gyűlés által elfogadtatott s megerősíttetett. V. A község történetét tartalmazó s tiszteletes Sőrés János volt helybeli ev. ref. segédlelkész úr által szerkesztett "Szentmihály község története" című mű egy példánya jelen emlékirat egy példányához csatolva a községháza udvarán, a községháza déli szögletére ültetett juharfa mellé — üvegbe lezáratott s ünnepé lyesen kőládába téve — elhelyeztetett. A díszközgyűlésnek ily módon történt le folyását a Szózat eléneklése rekesztette be.
V I . A népünnepély délután 2 órakor vette kezdetét, amikor is a mai napon elnevezett Kossuth téren gyülekezett a lakosság, honnan a polgárságból alakult díszbandérium, valamint a cigányzene kísérete mellett vonult ki a sokaság a kép viselet, a testületek élén az úgynevezett játszótérre, hol az ünnepély hazafias han gulatban folyt le. Az ünnepélyt megelőző napon estve a községben fáklyás menet rendeztetett, zenekíséret mellett. A községben a házak ablakai ez alkalomra kivi lágíttattak, a község lobogódíszt öltött, s az egész ünnep lefolyásáig lobogók lengtek csaknem minden épületen. Ezen hazafias lelkesedéssel rendezett nemzeti ünnepélyünkről szerkesz tett jelen Emlékiratot azon hű kívánatunkkal zárjuk be, hogy: szeretett magyar ha zánk több ezredéven át éljen és viruljon! Éljen a haza! Éljen a király! Kelt Szentmihályon, 1896. évi május havának 10-ik napján. Horváth Péter főbíró és 42 aláírás
4. a. Emlékirat Véncsellő, 1896. május 12.
7
Emlékirat Magyarország ezredéves fennállásának örömére Szabolcs vármegye da dái felső járásba kebelezett Véncsellő nagyközség által az 1896. május 9. és 10. napjain tartott ünnepélyek lefolyásáról. Május 9-én Az összes templomokban reggel 7 órakor hálaadó isteni tisztelet tartatott s utána a római katolikus fiúiskola udvarán — a leány- és fiúgyermekek együttes közreműködésével — Oreskó Mihály kántortanító és Engel János fítanító buzgó fáradozásaival gyönyörű ünnepély ezen a gyermeksereg örömtől repeső szívvel Árpád bejövetelétől a jelenkorig mindég más-más által előadva versekben ösmertették a magyar történelmet, befejezésül 80 db emléktölgyfa ültettetett el a gyermekek által hazafias jelmondásokkal, mit a gyermekek s jelenlévők ajkairól felhangzó "Hazádnak rendületlenül" eléneklése rekesztett be. A görög katolikus iskolában Seszták Bertalan tanító rendezett gyermeke ivel szintén remek — hazafias versek és dalok előadásával — ünnepélyt. Az evang. reform, iskolában Papp Ferenc ifjú tanító hévvel és odaadással szintén szép, a fentiekhez méltó ünnepélyt rendezett s tartatott. Az izraeliták által itt tartott Weinberger Jakab okleveles magántanító szin tén hazafias ünnepélyt tartott.
Délután 2 órakor a római katolikus leányiskolától a Dinó Péter helybeli cigányprímás bandája Rákóczi-induló hangjaival kísért gyermeksereg énekszó val, lobogók alatt indult a gyermekünnepélyre, a róm. kat. fiiskola növendékei csatlakozása után lejöttek a görög katolikus, majd az evang. reform, iskolához, ezek s az izraelita gyermekek csatlakozásával mintegy 900 főre szaporodott gyer meksereg ajkáról hallatszó "Isten, áldd meg a magyart" himnusz igazán kedvesen hatott a jelenlevő sokaságra. Az így egybesereglett, a tanítók vezetése alatt álló gyermekek levonultak a község északi végén elterülő Tisza-parti pázsitra, hol is a községi elöljárók fá radságot nem ismerő buzgalmából ekkor már egy hatalmas sátor állott készen a pihenésre vágyók számára volt itt aztán a gyermekhad részére tánc, pénzszórás, kötélhúzás s végül Vencsellő község ajándéka, mintegy 20 magyar irodalmi könyv szétosztása az ünnep emlékére. Estefele az ünnepély véget ért, s a gyermekekben fellobogott öröm szép rendben énekszó s zene mellett felvonulással ért véget. Este 8 órától 9 óráig mind a három toronybani harangok zúgva hirdették a község örömünnepét, s ezen idő alatt igazán meglepő szép kivilágítást rendezett községünk minden lakosa, dicséretre méltó az, hogy mindenki átérezte az ünnep magasztosságát s szíve sugallatát követve cselekedett, mikor egymást akarva fe lülmúlni világította ki ablakát. Remek volt a községháza s jegyzői lak, ahol 12 ab lak fényesen kivilágítva s a kapu felett ragyogó diadalív "Isten, áldd meg a ma gyart" felirattal volt. Megjegyezni kötelességnek tartom azt, hogy az előbb említett remek dia dalívet itteni kereskedő Tóth Tivadar készítette minden díj nélkül, s azt, hogy az ünnepségek színhelyét, valamint az ott felállított sátor összes anyagát Lipsitz Jó zsef itteni fakereskedő szintén minden díj nélkül bocsátotta a község rendelkezé sére. Önmagát dicsérő hazafias tett mindkettő. Május 10. Reggel 7 órakor a község házában — mely valóságos kis lobogóerdőt ké pezett és koronás királyunk, valamint az összes uralkodók arcképével s virágok kal volt ékesítve — megjelent Vencsellő nagyközség itt lakó összes képviselőtes tületi tagja, az elöljáróság és az ünnepély lefolyása tartamára felkért 32 rendező ott előbbiek kicsiny mell nemzeti — szalag csokorral, utóbbiak szintén nem zeti vállszalaggal láttattak el. Midőn az előre megállapított határidőben 1/2 8 órakor megkondult az evang. református torony harangja, Tóth Gyula községi jegyző felállott s tudomá sára hozta a jelenlevőknek, hogy "amidőn e harang elsőt kondult, a képviselőtes tület működése megkezdődött, s miután meg van győződve arról, hogy jelenlét ük — tisztán szívük sugallatára — hazájuk önzetlen szeretetét tolmácsolja csat lakozzanak hozzá, s előbb az egyik s aztán a másik s végre a harmadik templom-
ba menve imádkozzunk a magyarok Istenéhez, a magyar nemzet, a magyar haza és a magyar királyi uralkodó párért." Ezután a község zászlóját Tóth Gyula jegyző elöl vivén: a képviselet és rendezőség a már ekkorra 4-5 százra szaporodott községi lakossággal az ev. ref. templomba ment isteni tiszteletre megkapó volt, midőn a templomban Papp Fe renc ifjú tanító az orgonát helyettesítő fiszharmónium mellett felállott és az "Is ten, áldd meg a magyart" kezdte reá, harsogott a templom az énektől, szívvel-lé lekkel énekelvén ott mindenki majd nt. Tárczy Károly lépett a szószékre s szép bariton hangján előbb imát s később hazafias szent beszédet mondott. Innen — a község zászlóját Futkos Péter községi főbíró elöl vivén — indult a képviselőtes tület s rendezőség a majdnem fél falu lakossága által kísérve a róm. kat. templom ba, ahol Oreskó Mihály kántortanító "Egek ékessége! Magyarok asszonya s ki rálynéja" című szép énekkel kezdette meg az ájtatosságot, s aztán ft. Bukoveczki Sándor lelkész a szószékről remek beszédet mondott, később misét celebrált. Végre — a község zászlóját Vagner Krisztián törvénybíró vivén elül — a sokaságtól kísért képviselet a kicsiny görög kat. templomba vonul, hol ft. Furmann Antal úr celebrálta magyar nyelven a misét és remek beszédben fejte gette a nap jelentőségét, s Seszták Bertalan tömör hangú hazafias énekeket adott elő. Ennek végeztével a már impozáns sokaságú menet — a község zászlóját id. Vinnai Péter első esküdt vivén elöl — a község házához vonult, amelynek ud vara zöld ágakkal díszített teremmé vált, s ott pont 12 órakor nyitotta meg Futkos Péter a díszképviseleti gyűlést mikor is Tóth Gyula községi jegyző hazánk ezer éves múltját áttekintő vázlatát adta elő, majd Engel János róm. kat. fitanító olvas ta fel az általa fáradsággal összeállított Vencsellő község történetét mindkét mű nek leírását s a levéltárban megőrzését a képviselet elrendelvén, a 4 emlékfa el ültettetett midőn a községháza keleti végén lévő kiskertbe id. Gyuricza József legidősebb képviseleti tag által Mátyás király fája elültettetett; a jelenlévő soka ság kalapleemelve énekelte az "Isten, áldd meg a magyart". Majd a törvényhatósági díszgyűlésre a küldötteket Futkos Péter, Vagner Krisztián, id. Gyuricza József és Borsós József képviseleti tagok személyében megválasztatván a díszgyűlés berekesztetett; a főbíró lelkes szavú felhívásával, melyben a du. 2 órakor kezdődő népünnepélyen részvételre hívta fel a közönsé get. Délután 2 órakor a községháza előtti térre mintegy 1500 főnyi közönség gyűlt össze, már akkor mintegy 30-40 zászlóval, s onnan Tóth Gyula lelkesítő s a békés mulatságra felhívó szavai után felharsogó élj énre mozsárdurrogás mellett vonult a közönség a Tisza folyó partján az elöljáróság buzgó fáradságával előké szített gyönyörű helyre mulatni, zeneszó, ének és dalok hangjainál. A népünnepélyen volt lófuttatás, amelyen részt vettek: Posta János 1 ló val, Borsós József 2 lóval (lovagolta: Kaszics János és Szűcs János), Kun István
1 lóval, Vinnai S. Péter 1 lóval. Táv 1000 méter. 1. Kun István 10 koronát, 2. Kaszics János 5 koronát, 3. Szűcs János 3 koronát nyert. Volt magasságugrás, me lyen részt vettek Lakatos György, Mátyás György, Krámer Ferenc, Kövér Gábor, Kozma József, ifj. Borsós Pál, Szabó János, Szumer Mihály, S. Vinnai Péter, Trembeczki József. Lakatos György legmagasabb ugrásáért (185 cm) 6 korona jutalomban részesíttetett. Volt továbbá gyalogfutás 500 méterről; futottak: Szumer Mihály, Vinnai S. Péter, Mátyás György, Lakatos György, Hornyák Péter, ifj. Borsós Pál, Szabó János, Kozma József. 1. Vinnai S. Péter 6 korona, 2. Szumer Mihály 4 korona, 3. Mátyás György 2 korona jutalomban részesült. A póznamászásban Mátyás István tüntette ki magát s 1 korona jutalomban részesült. Lepény süttetett Futkos Péterné által, melynek lekvárral bélelt közepén 2 korona volt elhelyezve s díjul kitűzve annak, aki hátratett kézzel evés után eléri leghamarabb; ették: Bezzeg Mihály, ifj. Borsós Pál és egy ösmeretlen idegen; a jutalmat elnyerte: ifj. Borsós Pál. Zene mellett a csárdás járta gyönyörű tarkaságban napszálltáig; mikor is Tóth Tivadar helybeli kereskedő gyönyörű tűzijátékkal fejezte be az ünnepélyt. A történeti hűségért fel kell említeni azon sajnos incidenst, melyet Jung Mihály 15-16 éves éretlen gyermek okozott, hogy az őt rendre intő két rendezőt, Déváid Keresztélyt és Déváid Mihályt tettleg bántalmazott; azonban súlyosabb következmény nélkül. "Isten, áldd meg a magyart" Vencsellőn, 1896. május 12. Tóth Gyula sk. községi jegyző 4. b. Jegyzőkönyv Vencsellő, 1896. máj. 10.* Jegyzőkönyv Felvétetett Vencsellőn, 1896. május hó 10. napján a községi képviselőtes tület díszközgyűlésében. Jelen voltak Bukoveczki Sándor, Furmann Antal, Tárczi Károly, Futkos Péter, Vagner Krisztián, Borsós József, idősb G. Márton János, idősb Szumer Já nos, R. Krakomperger János, Kun István, Pájer Péter, Vinnai Péter, Friedmann Márton, Klein Sámuel, Oreskó Mihály, Lipsitz József, idősb Smied János, Smied Károly, Pataki Ferenc, Rák Mihály, Pásztor Miklós, ifj. Német Ferenc képviselők,
Tóth Gyula községi főjegyző, Borsós János segédjegyző és mintegy 500 községi lakos. Elnök községi főbíró, Futkos Péter a díszközgyűlést megnyitottnak nyil vánítja, és rövid szavakban a mai nap nevezetességéről megemlékezvén, felkéri a községi jegyzőt az ünnepély ismertetésére. Erre a jegyző, Tóth Gyula Magyarországnak a honfoglalástól jelenkorig terjedő történeti vázlatát dióhéjban foglaltan előadja, s azzal végzi szavait: éljen a dicsőségesen uralkodó koronás királyunk, első Ferenc József. Éljen felséges ko ronázott királynénk, Erzsébet. Lelkesült éljen harsogott el a jelenlevők ajkairól. A díszközgyűlés a beszédet leíratni s egy példányban a községi levéltárban meg őrizni rendeli. Ezután elnök felkéri Engel János római katolikus fítanítót, hogy a község történetére beszerzett kipuhatolás alapján megírt művét olvassa fel. Engel János a felkérés nyomán művét egész terjedelmében felolvassa. Közgyűlés a szépen átdolgozott munka felolvasását élénk éljenzéssel fo gadta, s annak egy példányát a levéltár részére megőrizni elrendeli. Ezután az elnök felkéri javaslatában a díszgyűlést a négy emlékfa elülte tésére, mégpedig a következő helyekre: egy darab a római katolikus, egy darab a görög katolikus, egy darab az evangélikus református templom s egy darab a köz ségháza udvarára. Képviselet annak azonnal foganatosítását elrendeli; mégpedig a fákat Szent István, Mária Terézia, Mátyás, első Ferenc József névvel elnevezi, s azok nak a földben elhelyezésére mint legidősb képviseleti tagot idősb Gyuricza Józse fet kérte fel. Elnök erre a gyűlést a fák elültetése idejére felfüggeszti, s a képviselet k i vonul a fák elültetésére. Á fák elültettek, mégpedig Szent István király fája a római katolikus temp lom kerítésén belül az éjszaknyugoti sarokban, minthogy legkevésbé van kitéve az építkezés és más munka általi megrongálásnak, a község története s a községi jegyző emlékbeszéde s e jegyzőkönyv hiteles másolata annak tövéhez olajjal te lített üvegben elhelyeztetni rendeltetik. Mária Terézia fája a görög katolikus templom kerítésén belül, végre első Ferenc József apostoli királyunk fája az evangélikus református templom keríté sén belül, s végül Mátyás király fája a községháza keleti végén, az utcán levő kis kertben elültettetett. Elnök a gyűlést újból megnyitja és a folyó hó 11-én Nyíregyházán tartan dó Szabolcs vármegye törvényhatósági díszközgyűlésre kér kinevezni 4-5 képvi seleti tagot, akik a vármegye bizottsági tagokkal községünket képviselni fogják. Képviselet felkéri s a képviselettel megbízza Borsós József képviseleti ta got, Futkos Péter községi főbírót és Vagner Krisztián és idősebb Gyuricza József képviseleti tagot.
A jelen jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldetett Furmann Antal, Engel Já nos és Borsós József. A gyűlés berekesztetett. Ajelen jegyzőkönyvet hitelesítjük. Vencsellőn, 1896. május 14-én. Furmann Antal sk., Borsós József sk., Engel János sk. A jelen másolat hiteléül. Vencsellőn, 1896. május 16. Tóth Gyula sk. jegyző
5. Jegyzőkönyv Rakamaz, 1896. május 10.
9
Millenáris díszközgyűlési jegyzőkönyv. Fölvétetett Rakamazon 1896. évi május 10. napján a képviselőtestület rendkívüli közgyűlésében. Jelen voltak: Kéky László főbíró, Gombai Károly, Szentmariay Dénes, id. Fábry Károly, Pózer Mihály, Brandsttter Bertalan, id. Héri Mihály, Muszbek János, Losonczki György, Serflek Konrád, Vajgli György, Forgács János, Szelóczky Géza, Tóth M . György, Kóder József, Lefler Mihály, Tilk Frigyes, Hubert Mihály, Szloboda K. Mihály, Tóth M . Ferenc, Pózer György, Tilk János, Tilk Mihály, Fabry Gusztáv, ifj. Héry György, Szloboda M . János, Durst Frigyes, ifj. Jung György, Keller M i hály, Stomp Frigyes, Stomp J. János, Hubert Péter, ifj. Perger János, Török György, Rudi Frigyes, dr. Szabó István, Muszbek István, Ekker János, id. Stomp Fülöp képviseleti tagok és Szitha Ferenc főjegyző. Elnöklő főbíró üdvözölvén a teljes számban megjelent képviseletet az új ezer év kezdetén, a díszközgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, és felkéri főtiszte lendő Szentmariay Dénes róm. kat. esperes és képviseleti tag urat mint a díszköz gyűlés szónokát, hogy a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető szónoklatát elmondani szíveskedjék. Ezen felkérés folytán a szónok s vele együtt a képvise lőtestület a községháza udvarára az Isten szabad ege alá kivonult, s szónoklatát a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető népies nyelven elmondá, melyet az ez rekre menő hallgatóság nagy lelkesedéssel és többszöri éljenzés közt nagy tet széssel fogadott. Utána tisztelendő Mózer Béla római kat. segédlelkész felolvas ta az általa röviden szerkesztett, a község történetének leírását, melyet a jelenle vők szintén nagy tetszéssel fogadtak. Ezzel a délelőtti tárgysorozat bevégeztetett. Következik a délutáni ünnepségek leírása. Délután 3 órakor három ágyú lövés tudatta a lakossággal, hogy az ünnepély kezdetét veszi, a helybeli cigány zene rázendítette hazafias dalainkat, melyre gyülekezett a község lakossága a
községház udvarára és a községház előtti utcára, a nemzeti lobogók kibontattak, zászló alatt és zeneszó mellett indult a lakosság, egy kanyarulatot csinálva a Morotvasorra, és onnan a templom előtti közön k i az országútra, a népünnepély he lyére, a község tulajdonát tevő, úgynevezett felsőberki kaszálóra, ahol is jó zene és jó bor mellett a község minden rendű és rangú lakosa jókedvűen mulatott es teli 8-9 óráig, s a község szegényebb lakosai közadakozásból meg is vendégeitet tek; amikor is a népünnep szétoszlott és nagy része lakására hazatávozott, a jobb módú gazdák még éjjel 12 óráig tisztességesen mulattak és ők is tisztességesen eltávoztak és lenyugodtak. Millenniumi fa ez alkalommal nem ültettetett, amenynyiben azok már régebben el lettek ültetve, jelenben csak a már régebben elülte tett tölgyfa tövéhez helyeztetett ezen gyűlésünk jegyzőkönyve egy olajjal teletöl tött, bedugaszolt és lepecsételt, légmentesen elzárt üvegbe. Ezen gyűlésünkről és a nap eseményeiről felvett jegyzőkönyvünk egyik hitelesített másolata a törvény hatóság levéltárába Szabolcs vármegyének 99 B.gy. 6857 K/1896, számú határo zata folytán felterjesztendő. A jegyzőkönyv hitelesítésével Stomp J. János és Muszbek István képviseleti tagok bízattak meg. Kelt mint fent. Kéky László főbíró, Stomp J. János, Muszbek István, Szitha Ferenc fő jegyző
6. Jegyzőkönyv Nyírbátor, 1896. május 10.
10
Jegyzőkönyv Felvétetett Nyírbátorban a községi képviselőtestületnek 1896. évi május hó 10-én tartott díszközgyűlésében. Jelen voltak: elnök Balaton István főbíró, Márkus Antal jegyző, Sántha Béla aljegyző, Szikszay József, Mikolay Lajos, Várady István, Szabó Lajos, Fuchs Ferenc, Várady József, Mandel Eduárd, Mandel Béla, Szálkai Emil, Reichenberg Simon, Spitz Mihály, Ballá Antal, Deme Ignác, Makrai Pál, Enyedi Lajos, Éles Károly, Baka István, Baka Károly, Helmeczy Sándor, Baracsi Sándor, Német Sándor, Bartha András, Hatházi János, Hatházi István, Katona Sándor, Auslnder Zsigmond, Erdey György, Bakonyi Albert, Fülöp István, Sasvári Sán dor, id. Tóth István, ifj. Tóth István, Bakonyi István, Divinyi Sándor, id. Divinyi János képviseleti tagok. A piac terén az ezeréves ünnepély alkalmából épített s ez alkalommal a díszközgyűlés helyéül szolgáló sátorban s körülte a piac terén megjelent nagy számú közönség jelenlétében főbíró a gyűlést megnyitván, Szikszay József taka-
rékpénztári vezérigazgató, ügyvéd, képviseleti tag a nemzeti ünnep nagy fontos ságát ösmertető következő ünnepies szónoklatot tartotta: Tekintetes Képviselőtestület! "Hazánk ezeréves fennállásának örömünnepén alkalmat veszek magam nak, hogy e nemes város ünnepi közgyűlésén felszólaljak. Megvallom, hogy beszédem tárgyának és kiindulási pontjának megvá lasztásában nem lehetek oly szerencsés, mint például egy egyházi szónok, aki előtt nyitva van az örök igazságok könyve, a szentírás. De azért nekünk, polgá roknak is van egy nem kevésbé becses, mondhatnám szent könyvünk, melyből ta nulhatunk hazaszeretetet — melynek lapjain olvashatunk dicsőségről s ennek ha tása alatt érzelmeink megnemesülvén, kedvet, erőt, bátorságot és kitartást nye rünk minden szépre, jóra és nemesre — alkalomadtán nagy tettek véghezvitelére is! Ilyen könyv, ilyen polgári szentírás hazánk történelmének könyve!!! Azonban városunk kormányzó testületének gyűlésében hazánk történel mét nagyban és egészben mégsem tárgyalhatom, mert meg vagyok győződve, hogy e testület tagjai azt jobban ismerik, mint én, de meg éppen most is hallották az egyházi szószékről. Legcélszerűbb lenne azért, ha szűkebb hazánknak: városunknak történel mét tárgyalnám, de itt érzem legjobban feladatom nehézségét, mert igaz az, hogy az ember maga magát s a hozzá közel levő dolgokat ismeri legkevésbé, és bár ér dekes volna hazánk ezeréves történelme kapcsán tudni azt, hogy városunknak j u tott-e és minő szerep az idők folyamán, és munkálták-é elődeink a későbbi nem zedékek javát? Azonban e feladatnak sem felelhetek meg egészen, mert írott em lékeink nincsenek a régi időkből, s ha voltak is ilyenek, ezek megsemmisültek nemzetünknek csaknem folytonos küzdelmei, a külső és belső ellenségekkel foly tatott háborúskodásai alatt. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy mi megmaradtunk magyaroknak, s ez az ősök érdeme. Tudjuk, hogy városunk, mely tulajdonképpen úrbéres község volt, tekintélyes és kiváltságos jellegű közvagyon birtokában volt már századok előtt. Ez is az ősök érdeme, mert ezen kiváltságokat nem érdemetlenül nyerték. Hiszen tudjuk azt, hogy e város és határa kiegészítő része volt a honfoglalás ide jéig visszavezethető Bátori fejedelmi család egyik, jelesül ecsedi uradalmának, s a "Bátor" nevet is vagy e családtól nyerte, vagy e család innen vette; tudjuk azt is, hogy a főbb nemesek háború esetén kisebb-nagyobb sereggel jelentek meg a táborokban, s ezeket saját birtokaikon állították össze, így több mint bizonyos, hogy elődeink a csaknem folytonos hadakozásokban kiváló részt vettek, vitézségökkel és egyéb hazafias fényeikkel szereztek érdemet a kiváltságokra. Kétségtelenül nagy idők emléke fűződik tehát városunkhoz, s elődeink bizonyá-
ra méltók voltak a "bátor" névre, mert híven teljesítették hazafias kötelességei ket, sőt még az utódoknak is hagytak örökséget, s ez által lehetővé tették legalább máig a községi adók mellőzését. Az a kérdés most már, hogy mi, akiknek meglehet méltatlanul jutott azon szerencse, hogy hazánk ezeréves fennállásának örömünnepét megérjük, mikép pen tiszteljük meg az ősök emlékét, miképpen tegyük magunkat méltókká az utó kor tiszteletére, úgy mint ezt őseink tették, s miképpen munkáljuk az utódok ja vát, hogy majdan a történelem ítélőszéke előtt el ne ítéltessünk. Először is vegyük jegyzőkönyvbe, s hitünkkel erősítsük, hogy istenfélők vagyunk, mint voltak őseink. írjuk le az utódoknak, hogy mielőtt e gyűlésbe jöt tünk, a templomban voltunk, s ott a buzgóság szárnyain Istenhez emelkedve há lákat adtunk neki kegyelméért, mellyel magyar nemzetünket s hazánkat annyi vész között ezer évig fenntartotta, s ezt nekünk megérni engedte. írjuk meg, hogy e nemzet fiai mind mai napig szentül megtartották a hon foglaló ősök által kötött, verőkkel pecsételt szerződést, mellyel magok fölé egy főembert, egy királyt választottak parancsolóul, akinek engedelmeskednek ma is, mert ez is törvényekkel és tényekkel bizonyítja a nemzethez való ragaszkodását s bizodalmát. Parancsoljuk meg az utódoknak, hogy szeressék a hazát, mint szerették őseink, akik a költő szerint "Szív-vérökön ezerszer válták meg e hazát." M i pedig, akik a jelen békés napokban hőstetteket nem mívelhetünk, te gyünk ünnepélyes ígéretet, hogy mindég e hazának s közelebbről e városnak ja vát munkáljuk, s a kezünkbe adott hatalommal visszaélni nem fogunk, hanem e város lakóinak életét és vagyonát megóvni mindig törekedni fogunk, s e célból határozzuk el, hogy a jelenlegi városháza nemsokára szükségessé válandó fel emelése alkalmával ez épület fölé egy órával ellátott tűzoltóőrtornyot építünk. Van ugyan nekünk két műemlékünk, két templomunk, melyek minden írott okmánynál ékesen szólóbban hirdetik a nagy király: Hunyadi Mátyás és ko rának dicsőségét, s melyeknek fenntartása erkölcsi kötelességünk, de ez őrtorony nem egy korszaknak, de ezer évnek dicsőségét fogja emlékébe idézni az utókor nak, az óra pedig míg egyrészről mutatja az idők múlandóságát, másrészről az időközök jelzésekor mintegy feltartóztatva az idő haladását, érchangokon azt fog ja hirdetni, hogy legyen bár minden mulandó, de a magyarnak hazaszeretete örökké való! Úgy legyen!!! Ajánlom indítványaim elfogadását azzal, hogy a város történelmének és ezen ünnepélyek lefolyásának írásba foglalására egy küldöttség lesz kinevezen dő." Határoztatott Fenti emlékbeszéd jegyzőkönyvileg megörökíttetik, továbbá a község tör ténete s az ünnepélyességek lefolyásáról szóló emlékirat elkészítésével Balaton
István főbíró, Márkus Antal jegyző, Szabó Lajos, Kóródi Pius és Szikszay József képviselőtestületi tagok megbízatnak, mely emlékirat elkészülte után a képvise lőtestület által meghatározandó napon egy példányban üvegbe bedugaszolva a ref. templom előtti téren elültetett millenniumi tölgyfák egyike alá ünnepélyesen elásandó, másik példányban a város irattárába elhelyezendő lesz; végül az ország ezeréves fennállásának emlékére a városházára egy órával ellátott tűzoltóőrto rony felépítési alapjára a városi pénztárból öt év alatt évenként 200, így összesen 1000, azaz ezer korona alapítvány megszavaztatik, s ez alapítványi összeg idő szakonként a nyírbátori takarékpénztárba gyümölcsözőleg elhelyeztetni rendelte tik; egyszersmind ezen alapnak társadalmi útoni növelése kimondatik, melynek módozatai képviselőtestület által későbben lesznek megállapítandók. A folyó év május hó 11-én tartandó vármegyei díszközgyűlésre vármegyei bizottsági tagokon kívül eső következő tagok választattak meg: Szabó Lajos, Vay Béla, Deme Ignác, Mandel Dezső, dr. Schvarcz Adolf, Szálkai Emil, Sántha Bé la, Bartha András, Enyedi Lajos, Sasvári Sándor, Helmeczy Sándor, Mráz János, Hhnel Ferenc, Várady József, Sztruhár István, Zsindely János, Éles Károly, Mandel Béla, Kende Sándor, Papp Gergely, Sándor Albert. Elöljáróság indokolt előterjesztésére az utcák újabb elnevezései egyhangúlag kö vetkezőleg határoztatott el: I . Az eddigi Templom utca a 124. népsorszámú ref. iskola épülettől a gróf Ká rolyi uradalmi tisztilakig terjedőleg Báthori István utca. I I . A 131-138. népsorszámú házakat magában foglaló, a ref. templom előtti tértől a ref. paplakig, a Szentvér utcába vezető utca Szikszay utca. I I I . A Pilis utca a 221. népsorszámú háztól a 352. népsorszámú házig futólag Árpád utca. IV. A Kisbogáti utca az 1. és 352. számú házak közötti utca megkezdésétől egyenes vonalban a nyugoti végig, beleértve az ottani mindkét kiágazatát, Hunyadi utca. V. A Nagybogát utca összekapcsolva a Nagykállói utcával északtól déli irány ban, délen a 482. és 531. szembeeső házaktól, északnak az 576. és 750. nép sorszámú szembeeső házakig Ferenc József utca. V I . Az 577. népsorszámú háztól 603-ig Bogát felé vezető, eddig megállapított elnevezéssel nem bíró utca Debreceni utca. V I I . A Kiskállai utcából a római katolikus templom és minorita rendházhoz ve zető utca 43-48. népsorszámú házakat magában foglalólag Gróf Károlyi ut ca. V I I I . A Kiskállói utca a jelenlegi állásában Zrínyi utca. Kmf. Márkus Antal jegyző, Balaton István főbíró
Jegyzőkönyvi kivonat Nagykálló, 1896. május 70." Kivonat Nagykálló község képviseletének 1896. év május 10-én, hazánk ezeréves fennállásának emlékére rendezett ünnepélyén tartott díszközgyűlés jegyzőköny véből. 24. sz. A piacon levő sétakert déli oldalán eső területen, ez alkalomra készített emelvénynek a képviselőtestület tagjai által lett elfoglalása után Pelsőczy Sándor, községi főbíró a képviselőtestületet a következőképpen üdvözölte: Mélyen tisztelt Képviseleti Közgyűlés! Hazánk ezeréves fennállásának emlékére dicsőségesen uralkodó kirá lyunkkal együtt minden magyar ember ünnepet tart; ilyen ünnepet óhajtott köz ségünk közönsége is rendezni, melynek megtartására ez alkalommal össze gyűltünk. Örömtelt szívvel állok itt a mélyen tisztelt képviselőtestületi közgyűlés és nagyrabecsült polgártársaim előtt, hogy önöket mindnyájokat ezen örömünnep alkalmával tartandó díszközgyűlésen üdvözöljem. Midőn önöket üdvözlöm, azon óhajomnak adok kifejezést, hogy szeretett édes hazánkat, melyen kívül a világon számunkra nincsen hely, a királyok királya, a magyarok istene örök időkön ke resztül tartsa meg; községünket és annak minden lakosát engedje fejlődni és bol dogságban s megelégedésben élni. Ezen tiszta szívből eredő jó kívánságaimnak kifejezése után a díszközgyű lést megnyitottnak nyilvánítom, és felkérem jelenlevő nagytiszteletű Görömbei Péter ev. ref. lelkész urat, hogy a mai ünnepség alapját képező magasztos okokat itt az isten szabad ege alatt előadni, azzal az itt most összegyűlt polgárokat meg ismertetni kegyeskedjék. Görömbei Péter lelkész úr a felhívásnak engedve, lelkes szavakkal ecse telte hazánk megalapítására vonatkozó honfoglalás tényét, különösen kiemelte azt, hogy a magyar haza kormányzása mindig választott fejedelmek által lett esz közölve. Ezért óhajtandó a választási rendszer fenntartása, mivel ez úton a haza minden polgára — habár közvetve is — a közdolgok intézésében részt vehet. Áldást, boldogságot kért a hazára, a dicsőségesen uralkodó legalkotmányosabb királyra, az egész uralkodó házra, községünkre, különösen annak lakos ságára, és azon óhajának adott végre kifejezést, hogy Nagykálló minden fia oly békességben és egyetértésben éljen továbbra is, mint amilyen egyetértésben és békességben voltak ez ideig. Ezután Nagy Kálmán, községi főjegyző felolvasta Nagykálló község ez alkalomra írt következő történetét:
Nagykálló város rövid története Nagykálló városának is, mint még igen sok városnak és községnek erede tét és keletkezésének körülményeit, ez ideig sűrű homály fedi. A városi levéltárban levő régi adatok és periratok szerint a tatárpusztítás előtt Buzna-Dada vagy: Buzen-Dada község létezett volna itt, melyet a tatárok 1241-42. évben valószínűleg elpusztítottak, mint Bereg, Ung és Szabolcs várme gye sok más községét is. Hihetőleg ezután IV. Béla, e második honalapítónak ne vezett király uralkodása idején épülhetettt Kalló. Az is bizonyos, hogy a X I I I . szá zadban létezett városok között még nem szerepelt. Kallóról és birtokviszonyairól a legrégibb adatokat Leleszen (Zemplén várme gye) a leleszi Convent iratai és okmányai közt találunk. Nevezetesen 1378. évből, hol a Kállay és Ibrányi család maradékai egy Kallóhoz tartozó halastó felett per lekedtek. Ugyancsak a leleszi Conventnél van 1386-ból egy adat a kallói szálláso kon elkövetett erőszakoskodás felől; tehát szinte peres adat. Vannak még ott ada tok 1414, 1425, 1434. évből. Egy 1413-ban kelt vizsgálati parancs, szinte a leleszi levéltárban, igazol ja, hogy 1413-ban Kálióban már országos és heti vásárok tartattak. Majd a mohácsi vész után (1526) a törökök ellen való védekezés szem pontjából Kalló és vára az 1574. évi V. törvénycikk által végvárrá, lakossága vár őrséggé minősíttetett. Ezen idő táján várkapitányai voltak: Reuber János és Prépostvári Bálint. Végvár maradt Kalló 1711-ig, a szatmári békekötésig, s lakosai annak megfelelő jogokat élveztek. Utolsó kapitánya volt Eckstein János. Vára pedig ugyanekkor 1709- és 1711-ben lerontatott. Ettől kezdve Kalló a vármegye kötelékébe tartozott; sőt itt építtetett a je lenkorban is még fennálló vármegyeháza is, mely most országos tébolyda gya nánt használtatik, 1740-1769-ig, tehát 30 év alatt, majd a megyei székhely is Kisvárdáról 1780-ban Nagykállóba tétetett át, s székhely maradt Kalló 1872-, i l letőleg 1876-ig, mikor is előbb a törvényszék, utóbb a megyei székhely is Nagykállóból Nyíregyházára tétetett át. Ezek mellett Nagykálióban az akkori idők- és viszonyokhoz képest elég virágzó ipar és kereskedelem fejlődött ki az akkori céhrendszer alapján; neveze tesen voltak: csiszár, kovács, lakatgyártó, szabó, csizmadia, szűcs és varga céhek, melyeknek kiváltságlevelei az 1616. és 1654. év közötti időben keltek, mikor is a bátori, a nyíregyházi, nagykállói s több vidékbeli iparosok mind a nagykállói céhekhez tartoztak; sőt 1666-1852-ig volt salétromgyára is, amint mindezek bő ven meg vannak írva a Görömbei Péter helybeli evang. reform, egyház lelkész ál tal az 1882. évben írt és Sárospatakon kinyomatott "Nagykállói ev. ref. egyház története" című műben bővebben és részletesebben.
Ez idő szerint, 1887 óta van Kallónak vasútja, van szolgabírósága, adóhi vatala, vármegyei kórháza, itt van a régi vármegyeháza épületében egy országos tébolyda, van takarékpénztára s 1870 óta van állami reáliskolája, mely 1895. év ben gimnáziummá alakíttatott át. Előzőleg több, mint kétszáz esztendőn át a he lyi reform, egyház tartott itt fenn egy hatosztályú középiskolát 1852-ig. Van minden hitfelekezetnek a törvénynek megfelelő elemi iskolája, neve zetesen: a római katolikusoknak, görög katolikusoknak, evang. reformátusoknak, izraelitáknak; van egy közös kisdedóvoda, Casinó, olvasóegyesület, műkedvelő társulat, a gimnázium mellett segélyező egyesület, két temetkezési társulat; min den hitfelekezetnek külön lelkésze és iskolája, két, három, négy tanterem- és ta nítóval; van ipartestülete. A lakosság földmívelés-, szőlőtermelés- és iparral fog lalkozik. Heti és országos vásárai máig is megvannak. A város határának földje jó s könnyen munkálható, ha túl bőven nem terem is, ínséges, terméketlen évre sem az élő emberek, sem a hagyományok nem emlékeznek. Ha lakossága ezen túl is kitartó lesz a munkában, szorgalom-, takarékosság- és józanságban, ezen a földön nyugodtan és boldogul élhet, s e hazát, mint eddig, ezután is méltán szeretheti és tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tarthatja, mely kebelén — e város határán — a ki tartó, szorgalmas munkást mindig eltartja. Kérjük is a magyarok istenét, hogy a tiszta magyar népet, mely hazáját mindenkor híven szerette, érette áldozatra is kész vala, jövendőben is áldja meg testi és lelki áldásaival, munkáját sikerrel, előmenetellel, hogy e haza földén s e városban mindig elégedett és boldog lehessen, s hogy az imádott magyar hazához mindvégig hűnek maradjon. A történelem felolvastatván, annak felolvasott példánya egy e célra kivá lasztott üvegbe elhelyeztetvén, a piacon levő sétakert délkeleti szegletén most el ültetendő diófa tövébe elhelyeztetett. Ezen után községi főbíró a nagy közönség lelkes éljenzése mellett a dísz közgyűlést berekesztette. Nagy Kálmán jegyző, Toka Sándor h. bíró * ** Hazánk ezeréves fennállásának emlékére 1896. évi május hó 10-én tartott ünnepség sorrendjét a képviselőtestület a következőképpen rendelte megtartatni: Május 10. Ünnepeljük magyar hazánk ezeréves ünnepét! Magyar hazánk ezredéves ürmepét tartja minden falvában, községében és városában ma!!! Minden magyar örül e napnak, minden magyar szent kötelessé gének ismeri, hogy a mai szent napot megünnepelje!! Városunk szintén megünnepli e napot az alanti sorrendben! Fel tehát az ünnepre! Lelkesítsen minket a hit és a hazaszeretet.
Ünnepünk sorrendje: 1. Reggel 5 órakor 21 mozsárlövéssel veszi kezdetét a nagy ünnep; az öszszes egyházak harangjai megszólalnak, egybehívni az ünneplőket. 7 (hét) órakor 200 kg hús osztatik szét a szegények között. 2. Hálaadó isteni tisztelet tartatik az összes templomokban, az ünnep nagyságához mérten mindenki ünnepi ruhában jelenjék meg: gyülekezés a sétá nyon. Hálaadó isteni tisztelet reggel 8 (nyolc) órakor a római kat. templomban, 9 (kilenc) órakor a görög kat, 10 (tíz) órakor a reform, 11 (tizenegy) órakor az iz raelita templomban. 3. 1/2 12 órakor a község képviselőtestülete kedvező idő esetén a refor mátus templom északi részén díszgyűlést tart. a^ A díszgyűlést megnyitja: Pelsőczy Sándor főbíró, b) Nagytiszt. Görömbei Péter alkalmi beszéde. Cj Nagy Kálmán főjegyző emlékiratát felolvassa. 4. Anagykállói ref. dalegylet közreműködésével 2 emlékdiófa elültettetik; Lengyel Endre gör. kat. lelkész emlékbeszéde. Nagy Kálmán által szerkesztett jkv. a diófa tövéhez helyeztetik. 5. A dalegylet közreműködésével körmenet. 6. A nagyvendéglő dísztermében társas ebéd 2 órakor veszi kezdetét. 7. Délután 3 órakor népünnepély kezdődik a sétányon, este 8 órakor vég ződik. Este 8 órakor kivilágítás, 100 fáklya, zászlók, zeneszóval körmenet. A nagy ünnepet mindenki magyar honfiúi szeretettel tartsa meg! A honfoglalás ünnepe legyen méltóságos és felejthetetlen!!! A fent leírt módon az ünnepség meg is tartatott Nagy Kálmán jegyző
8. Jegyzőkönyvi kivonat Buj, 1896. május 10.™ Kivonat a buji képviselőtestületnek 1896. május 10. napján tartott díszközgyűlésé nek jegyzőkönyvéből. Jelen voltak: Horváth Ferenc főbíró mint elnök, Rácz Ferenc jegyző, Groák Sándor, Groák Lajos, Buchwein Albin, Lámfalussy Sándor, Fülep Károly, Beck József, Andrássy Kálmán, Braun Fülöp, Czoch Adolf, Tóth János, Terhes Sámuel, Mester Mihály, Erdélyi László, Terhes Benjámin, Fejes Sámuel, ifj. Gönczy László, ifj. Deme Mihály, Seszták János, Czizevszky Lajos. Andrássy Kálmán és Erdélyi László jegyzőkönyv-hitelesítők.
I . tárgy. Főbíró mint elnök a díszgyűlést megnyitván, amit a ref. dalárda Him nusszal előzött meg; megnyitás után következő emlékirat főbíró által felolvasta tott: Isten csodája, hogy áll még hazánk! Csodákat művelt a nemzet e hosszú ezer éven át. Községünk, kedves szülőfalunk a régi okmányok útján körülbelöl 1512ben lett alapítva Bulyi Mihály által, kinek fiát szintén Bulyi Mihálynak hívták, s 1572-ben Maximilián felséges királyunk engedelméből magyar nemzetem ezen birtokban megerősíttetett, s akkori alispánt Kajta Lászlót és Bónis szolgabírót küldte k i három vármegyei hitessel, hogy Szabolcs vármegye részéről Bulyi M i hály (kinek egy fia és két lánya volt, úgymint: Bulyi Mihály, k i huszonnégy éves korában a haza szolgálatában állván, de még abban az évben a harctéren meghalálozván, a két leánya, úgymint: Orsolya és Dorottya; kik közül Orsolya férjhez ment Gelsei Istvánhoz, Dorottya pedig Laskay Sándorhoz, kiknek utódai közsé günkben mai napon is szép számosan élnek, hagyatékát, a 32 telket a két leány között, 16-ot egynek-egynek, megerősítsék. Arra, akkori hivatalos beszedők sze rint ezt a következőképpen fejezték ki: " M i alábbírt praesentibus recognoscáljuk és adjuk tudtokra mindazoknak, kiket illet." Tehát akkor községünk harminckét telekből állott, hogy miként nőtt s né pesedett meg, arról adataink hiányzanak. Ennélfogva jelen iratunkban, mi, az utókornak, kikkel tudatjuk, hogy mi, e község lakói magyarok voltunk, vagyunk és míg élünk, leszünk — nekiék pedig meghagyjuk, hogy azok maradjanak —, s ezernyolcszázkilencvenhat (1896) év, május hó 10-én szülőfalunk 403 házzal, 5340 kat. hold 1580 négyszögöl földdel és 2525 lakossal bír, amidőn hazánk ez redéves fennállásának ünnepét ülte. Ezen emlékirat első példányát a községháza udvarának északi részén elültetett fája alá ásta, másod- és harmadpéldánya a me gyei és községi levéltárban fognak megőriztetni. Kelt Bujon 1896. május hó 10-én, felséges királyunk, I . Ferenc József uralkodása, báró Bánffy Dezső miniszterelnök kormányzása, méltóságos Kállai András főispán és tekintetes Mikecz János alispán megyei igazgatása, tekintetes Kömmerling János főszolgabíró, Király József járási szolgabíró és Rácz Ferenc főjegyző, Horváth Ferenc főbíró, ifjabb Deme Mihály községi törvénybíró veze tése alatt. Isten, áldd meg a magyart! Határozat: Az emlékirat légmentes üvegbe téve, az üveg kőbe vésve, a községháza udvarának északi részén elültetett millenniumi tölgyfa alá ásandó el. Két példá nya közül egy pedig községi levéltárba, egy a megyei levéltárba helyezendő el megőrzés végett. I I . tárgy. A község főbíró indítványára öt (5) Ft-os alapítványt tesz, hogy azt 400 év múlva a községnek akkor élő lakosai vegyék fel, fordítsák a község jó tékony célú szükségletére.
Díszgyűlés az indítványt örömmel fogadja s elhatározza, hogy erre nézve egy hagyományozó irat 6 példányban készíttessék s a hagyományozó irat követ kezőképpen legyen megírva: M i , alant írottak, Buj község jelenlegi elöljárói Ma gyarország ezeréves fennállásának emlékére tartott díszgyűlésen a községi képvi selőtestületnek 6/896. számú jegyzőkönyvi határozatából kifolyólag az alább megnevezett alapítványt tesszük: 1. Gyümölcsözés végett 5 Ft, azaz öt o.e. forintot takarékpénztárba helye zünk, melynek pontos kezelését és gyümölcsöztetését a mai naptól számított 400, azaz négyszáz évig tehát a (2296) kettőezer-kettőszázkilencvenhatodik év alant írott napjáig a község minden egymást követő főbírájának kötelességévé teszünk. 2. Nevezett időn belől, ha kívánná vagy jónak látná az utónemzedék, ezen tőkésített összeget több pénzintézetben is kezelhetik. 3. Ezen alapítvány a kettőezer-kettőszázkilencvenhatodik évben kitűzött célját elérvén, a község akkori főbírája a községi képviselőtestület határozata sze rint az elhelyezett pénzintézetből vagy intézetekből vegye ki, és ugyancsak a köz ségi képviselőtestület határozata szerint fordítsa azt a község jótékony célú szük ségletére. 4. Kívánjuk, hogy minden utánunk következő községi elöljárók eskületétökkel egyidejűleg ezen alapítvány pontos megőrzésére és gyümölcsöztetésére is felesküdjenek. 5. Ezen alapítólevél még öt példányban lemásolandó, az eredeti a község tűzmentes szekrényébe, négy darab a község négy egyházának ládájába, egy da rab pedig a megyei levéltárba helyezendő el. III. tárgy. Megyei díszgyűlésre tagok megválasztása. Megyei díszgyűlésre tagokul a községi elöljáróság és a képviselőtestületi tagok választattak meg. Kelt mint elöl. Ezen határozatok közben nagytiszteletű Andrássy Kálmán alkalmi szó noklatot tartott, melyre határozatul kimondatik, hogy az jegyzőkönyvileg meg örökíttessék, s a következő: Tisztelt Közgyűlés! E mai napon Kárpátoktól le az Adriáig hozsannáktól reszket a lég is. E mi hazafias érzésünk cseppjei is helyet találnak a honszerelem hullámzó tengerében. M i is része vagyunk a nemzetnek, s részt kérünk öröméből — amint kivettük ré szünket sötét napjaiból. Templomból jöttünk, a hála szent tüzét gyújtottuk meg szívünk oltárán, hogy az isteni gondviselés eljuttatott e mai napra. Mert igaz az, hogy Isten csodájaként él a magyar nemzet. Emlékezünk és a jövőbe nézünk. Ke ressük az okot, amelyen szeretett bennünket a magyarok Istene, s átvezetett a
szenvedések tengerén. Keressük a fundamentumot, melyre felépítek őseink e ha zát, s amely fundamentom sziklaszilárdnak bizonyult ezer éven át. "Emlékezzünk régiekről, Scythiából kijöttekről, Magyaroknak eleikről, És azoknak vitézségökről. " T. Közgyűlés! Az ősmagyarok művelt nép valának. Ez ma már minden kétségen felül áll. Ázsiából jöttek, a tudósok egyező véleménye szerint Ázsia volt az emberi műveltség bölcsője. Őseink e bölcsőben születtek s a műveltség emlő in növekedtek. Gondoljuk el, hogy régi bibliánk szerint Ázsiában volt a paradicsom. A tu dósok szerint az óriási Himalája hegység környéke, Elő-India vidéke, a föld leg szebb része. Itt voltak az ős nagy birodalmak, óriási gazdag városok, termékeny földmívelés, baromtenyésztés, egyszóval művelt népek laktak itt mindig e mai napig. Innen jöttek a mi őseink. Innen hozták műveltségűket, melyről tanúskod nak régi sírjaikból kiásott fegyverek, ruháik, felszereléseik, s mely műveltségök volt az ezeréves Magyarország fundamentoma. Más bizonyítékaink is vannak. Mikor őseink e földre jöttek, bizony a föld nem volt lakatlan pusztaság. Számos népek laktak itt, s ezek sem voltak ám vadak. Sőt, a római műveltség nyomait ma is sokfele áskálják ki a föld gyomrából. A beköltözött magyarok csak kevesen voltak, tízszeresen többek azok, kik itt laktak. S a tizedrésznyi magyar ura lett e földnek és rajta lakó népnek. Gondolkozzunk csak egy kissé! A világ kezdetétől fogva úgy volt, s a világ végezetéig úgy lesz, hogy a műveltebb nép hatalma alá hajtotta a kevésbé műveltet, mert a műveltség ad egyes embernek is, nemzetnek is erőt, találékonyságot, ügyességet. A tudatlan ember olyan, mint a lágy vas. A műveltség, tudomány tűzkohójában acélozódik a jellem, az egyéni és nemzeti karakter. "Elvész a nép, mely tudomány nélkül van", mondja a régi zsidó próféta. A magyar nemzet ereje, mellyel a sokkal számosabb népeket meghódította, mu tatja magasabb műveltségét a többiek felett. A műveltségből következik a gyön gédség és irgalmasság. Gonosz mese és rágalom az, hogy őseink kegyetlenek vol tak. Őseink nem voltak kegyetlenek, sőt harci erejök, vitézségök mellett gyön gédség és irgalmasság volt legszebb jellemvonások. Amagyaroknál sohasem vol tak rabszolgák. Az idegen népeket nem annyira fegyverrel, mint inkább jeles tu lajdonságaikkal hódították meg. Velők társalogtak, rokonultak. Sőt, volt eset, hogy saját királyaink jobban dédelgették az idegent, mint önvéreiket. A keresztyénséget könnyen befogadták, ami szintén azt bizonyítja, hogy az irgalom és humanitás vallása rokonérzelmű szívre talált bennök. Hogy háborúk alkalmával szélvészként zúdultak elleneikre, az csak a ben nök levő őserő bizonysága. De oly gyalázatosságokról, borzalmakról, melyektől ,3
az új hadi krónika is hemzseg, sohasem olvasunk hiteles okmányokból a magya rokról. Az ősmagyarok nem csonkították meg a hadifoglyokat, nem gyilkoltak gyermekeket, öregeket, nem gyalázták meg a védtelen nőket, férfiak voltak, erő és az erő ellen, kímélet a gyenge iránt, védelem a gyámoltalanok mellett, akár ba rát, akár ellenség legyen az. Az ősmagyarok nyílt, őszinte szívűek valának, mint a szabad róna, hol száguldoztak vagy nyájaikat legeltették. Tapasztalati tény, hogy a hegyes, völgyes vidék zárkózottabbá teszi a szívet, amíg a szabad tekinte tű síkság bátor őszinteséget formál a kedélyben. Alattomosság, ravaszság, szín mutatás sohasem volt magyar tulajdonság. Szeretett őszintén vagy gyűlölt nyíl tan, amint az idő hozta magával. Ez őszinteség, nyílt becsületesség hozta magá val, hogy türelmes volt mindig a más nemzetűek és vallásúak iránt. A türelmet lenség mindig gyávaságból származik. Az erőnek, bátorságnak jellege a nyugodt ság és türelem. A kerek földön a vallási türelemnek nincs oly dicső példája, mint a magyar fajnál. S ha voltak — mert fájdalom, voltak nálunk is — vallási üldö zések, átkos osztozkodások a Krisztus köntösén, de nem vigasztalásunkra szolgál, hogy mindig idegenek indították ez utálatos nemzeti gyilkosságot. Az igaz ma gyar sohasem bántotta volna egymást az Istene miatt, a temploma miatt. "Minden vallás j ó vallás, csak a kárvallás rossz vallás" — ez a jellemző magyar példaszó. A nagy jezsuita Pázmán Péter a nagy kálvinista Rákóczi Györggyel példás, haza fias levelezést folytatott, és a karaffák, kolonicsok, barbiánok és a hozzájok ha sonló mákvirágok egy se szívta a magyar anyától az édes magyar anyatejet, mert a magyar anyateje sohasem változott epévé. Őseink edzettek és kitartóak valának testben és lélekben egyaránt. Annyi tenger szenvedésen egy nép se ment át, mint a magyar. Merseburgtól Világosig a magyar nemzet élete a kálváriák végtelen so rozata. De volt ereje, volt kitűrése és hite, hogy feltámadjon és éljen, drága hul ló vérével is fiait táplálta, mint a pelikán. S mondjam-e, milyenek voltak a magyar nők? Emese ősanyánktól kezd ve a magyar nők a családi szentélynek szeplőtlen oltárai valának. Gyöngédek és bátrak, rendszeretők és önfeláldozók, tiszta becsületesek és példás vendégszere tők, szelíd galambok és vijjogó ölyvek, egyik kezökben puha kalács, másikban éles kard, ha a haza veszélyben volt. Szentgyörgyi Cecília, Szilágyi Erzsébet, Lorántflry Zsuzsanna, Zrínyi Ilona s annyi száz és ezer magyar nő egy-egy min taképei az Isten legszebb alkotásainak. De legyen elég, tisztelt közgyűlés! Az kétségbevonhatatlan tény, hogy a magyar nemzet ezeréves országának szikla fundamentoma az ősök műveltsége, gyöngédsége, nyílt és őszinte becsületessége, türelmes természete, edzett, kitartó jelleme s a mi ősanyáink, magyar nőink édes szíve, szabad, tiszta lelke, kik be csülték a becsülésre méltót, s megvetettek minden léhaságot, mely a nyílt magyar embernek nem is volt szennyfoltja soha. És ne is legyen soha ... soha! így jutot-
tunk el, ezért jutottunk el a mai napig. S a jövő ... ?? A múlt megmutatja jövőn ket is. Erényeinket kipróbálta ezer esztendő. Bűneinket megbűnhődtük. Az elmú ló ezer esztendő sírja szélén állunk. Nemzeti bűneinket temessük el! Az új ezer év bölcsőjében drága reményünk kis tündére mosolyog. Áldja meg őt a mi tiszta honszerelmünk mindent meggyőző ereje. Áldja meg őt a magyarok Istene, áldja meg!! Áldja meg "Mert neked élned kell, óh hon! Örökre mint tavasz virulni!" Tisztelt Közgyűlés! M i is egy része vagyunk a nemzetnek, a hazának. Le gyünk részesei a nemzetet megtartó dicső erényeknek. Becsüljük meg az ősi fundamentomot, a műveltséget, vallásosságot, mely szeretetben él és áll, a nyílt, őszinte becsületességet, türelmet, munkás, edzett férfias jellemet. Becsüljük meg ezt a földet, melyen élünk s melyből őseink lehelete a mindennapi kenyérrel együtt táplál és ápol. Szent legyen előttünk e honnak minden pora, melyből ma mintha kikelnének őseink, s mintha lámánk "Párducos Árpádot s hadrontó népe hatalmát". Ők verőkkel szerezték, hulló verőkkel termékenyítették, verőkkel tar tották meg a mi számunkra, kik mindannyian, bár különféle nyelvű, vallásúak, egy szent örökségnek vagyunk osztályos atyafiai. M i egy békésebb kornak gyer meke, gyilkoló vas helyett ekevassal vessünk puha ágyat a puha kenyérnek, pus kák ropogása, ágyúk bömbölése helyett munkás gépek és szerszámok zakatolása teremtsen friss vért az elhullott vér helyébe. Csak előre, Isten nevében! Őseink szelleme biztatva leng körül! "Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőnifog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez, Százezrek ajakán. " Igen, e mai napon millió szív dobban össze, hő imában a te jövődért, magyar nemzetem, szeretett hazám, hogy ragyogjon tiszta fényben néped jelle14
me, egy új ezredév biztos záloga, hogy teljesüljön szent költőnk Istenhez szálló óhaja: "Minden ember legyen ember És magyar, Akit e föld hord s egével Betakar. Egymást értve, boldogítva Ily egy nép, Bármi vésszel bizton bátran Szembe lép. Érje áldás és szerencse Mindenütt, Ahol eddig véremésztő Seb feküdt. Arca, mely az ősi bútól Halovány, Felderüljön, mint a napfény Vész után."» Ragyogj, te szép nap, Istennek áldó napja állandó derűben a hármas bérc és négy folyó felett! S övezd tündöklő glóriával a nemzet szívét, lelkét, hogy he vüljön őseink szent emléke iránt, s nemes tettekben mutassa folyvást nemes szár mazását, s e tettek hirdessék a világnak, mint a diadal harsonája: "Csak sast nemzenek a sasok S nem szül gyáva nyulat Nubiapárduca!"^ Kelt mint elöl. Horváth Ferenc főbíró
Jegyzetek
1. A városra vonatkozóan: Galambos Sándor: Nyíregyháza és a millennium. = Szabolcs-Szat mári Szemle, 1987. 3. sz. 325-330. A megyére: Uő.: A millennium és Szabolcs megye. = Szabolcs-Szatmári-Beregi Szemle, 1996. 2. sz. 202-215. 2. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár ( a továbbiakban: SZSZBML), IV. B. 402. Sza bolcs vármegye törvényhatósági bizottságának iratai, 1872-1944, 1896. évi közgyűlési jegy zőkönyv, 16/1896. B. gy. 3. Uo. 99/1896. B. gy. 4. Uo. 5. SZSZBML, IV. B. 411. Szabolcs vármegye alispánjának iratai, 1870-1944, XIII. 83/1896. 6. Uo.
7. Uo. 8. Uo. 9. Uo. 10. SZSZBML, V. 375. Nyírbátor nagyközség iratai, 1894-1949, 1896. május 10. képviselőtes tületi jegyzőkönyv. 11. Lásd. 5. sz. jegyzet. 12. Uo. 13. Csáti Demeter: Ének Pannónia megvételéről 14. Vörösmarty Mihály: Szózat 15. Vörösmarty Mihály: Fóti dal 16. Berzsenyi Dániel: A felkölt nemességhez
