A WWF MAGYARORSZÁG ÉSZREVÉTELEI AZ ÁRVÍZI KOCKÁZATKEZELÉSI TERVEZÉS SORÁN KÖZZÉTETT DOKUMENTUMOKHOZ
ÁLTALÁNOS ÉSZREVÉTELEK 1. A nyilvánosságra hozott dokumentumok nem felelnek meg az Árvízi Irányelv 10. cikkének, amely előírja, hogy az előzetes árvízkockázat-értékelést, az árvízveszély-térképeket, az árvízkockázati térképeket és az árvízkockázat-kezelési terveket a tagállamok elérhetővé teszik a nyilvánosság számára. Mivel az Árvízi Irányelv (ÁI) 6. cikke szerint az árvízi veszély- és kockázati térképeket kis, közepes és nagy valószínűségű árvízi eseményekre kell elkészíteni, ebből következően a nyilvánosság számára elérhetővé tett dokumentumoknak is ezeket kell tartalmaznia. A kis, közepes és nagy valószínűségű eseményekre vonatkozó térképeket kell a nyilvánosság elé tárni, nem csak a legritkább – de legsúlyosabb károkkal fenyegető – eseményekre vonatkozóakat. Kérjük ezeknek a térképeknek azonnali nyilvánosságra hozását, megfelelően részletes és közérthető magyarázatok kíséretében. 2. A társadalmi konzultáció lebonyolításának módja ugyancsak nem felel meg az ÁI 10. cikkének, amely rögzíti, hogy a tagállamok ösztönzik az érdekelt feleknek az árvízkockázatkezelési tervek elkészítésében, felülvizsgálatában és aktualizálásában való aktív részvételét. Az eddigiek semmiképp sem tekinthetőek ösztönzésnek, hiszen a véleményezési lehetőségnek és a fórumoknak a meghirdetésére nem használták fel az ésszerűen elérhető kommunikációs csatornákat. Másrészt, az eddig nyilvánosságra hozott megismerhető anyag rendkívül hiányos, az érdemi hozzászólást nem teszi lehetővé, ugyanakkor gyakran cserélődik a honlapon. A közzétett dokumentumokból valójában nem derül ki, hogy miről és milyen mélységben lehet véleményt alkotni. Az írásbeli véleményezés határidejét pedig nem publikálták a honlapon. 3. Az árvízi kockázatkezelési tervezés során az előkészületekbe, vagy a változatok vizsgálatába, ismereteink szerint, nem vonták be érdemben azokat a szektorokat, melyeket az árvízi védekezés gyakorlata a leginkább érint. Ilyen szektorok például a mezőgazdaság, erdőgazdasági szektor, természetvédelmi kezelésért felelős nemzeti park igazgatóságok, területfejlesztési és területrendezési tervek összeállításáért – és néhol az árvízi védekezésért is – felelős önkormányzatok, érintett vállalatok. Az érintett szektorokkal a lehető legkorábbi tervezési fázisban zajló egyeztetés kulcsfontosságú az integrált tervezés szempontjából. Ha a vitás kérdések csak a tervezés előrehaladott állapotában, vagy csak a kivitelezés során kerülnek elő, akkor az érintettek tiltakozására, ellenállására sokkal inkább számítani lehet. Sokkal jobb, ha már a tervek előkészítése során felszínre kerülnek a problémák, és ezekre az érintettekkel együtt közös, vagy kompromisszumos megoldási javaslat születik. 4. A közzétett anyagok nem tartalmaznak utalást a felvízi és alvízi országokkal történt egyeztetésekre, ami az ország földrajzi adottságait tekintve, az árvízi biztonság megteremtése során nem megkerülhető feladat. A kockázatkezelő intézkedések szomszédos országokkal való vízgyűjtő szintű összehangolására történő törekvés az anyagokból nem olvasható ki. Az egyes folyószakaszok és tervezési egységek közti összehangolás Magyarországon belüli eredményeit sem mutatják be a közzétett anyagok. 5. Korábbi tájékoztatás szerint, az „Árvízi kockázati térképezés és stratégiai kockázati terv készítése” (KEOP-2.5.0.B) projekt keretében készül egy Országos Árvízkockázat-kezelési Koncepció és Stratégia, amely társadalmi-politikai szinten meghatározza az árvízkockázat kezelésének Magyarországon alkalmazandó alapelveit. (pl. az elfogadható kockázat mértékét, a biztonsági célkitűzéseket, a járulékos hasznok és költségek figyelembe vételét, a költségmegosztás elveit, stb.) Ezen stratégia elkészüléséről nincsen információ az elérhető anyagokban. Amennyiben készült ilyen, kidolgozása során a társadalmasítás elmaradt, a nyilvánosságot nem vonták be.
Kérjük a felsorolt hiányosságok azonnali pótlását, • • •
a veszély- és kockázati térképezés módszertanának és eredményeinek, a tervezés során vizsgált intézkedési alternatíváknak, az értékelés szempontjainak és eredményeinek haladéktalan nyilvánosságra hozását.
Kérjük, tegyék lehetővé, hogy az érdekelt felek megismerjék és véleményezhessék az ÁKKtervezés eredményeit. Továbbá kérjük, mielőbb tájékoztassák a nyilvánosságot (az ösztönözés és aktív részvétel feltételeit megteremtve) az Országos Árvízkockázat-kezelési Stratégiára vonatkozó tudnivalókról. VESZÉLY- ÉS KOCKÁZATI TÉRKÉPEK 6. A közzétett dokumentumok beszámolnak az árvízi veszélytérképezés és a kockázati térképezés feladatának hátteréről, de a módszertanról alig, az eredményekről pedig szinte egyáltalán nem található szöveges leírás. Sem az árvízi szcenáriókról, sem a megvizsgált intézkedési alternatívákról, sem az érintett szektorokkal való egyeztetésről nem található információ. Emiatt a végeredményként bemutatott térképek és előirányzott intézkedések értékelése nehéz, gyakorlatilag nem lehetséges. 7. Az ÁKK tervezésről korábban közzétett ismertetők szerint (http://akk.beruhazas.eu) az elöntési- és veszélytérképek a statisztikai valószínűség szerinti 1000 éves, 100 éves és 30 éves árvizekre készültek el. A korábbi információ szerint a térképek alapján készülő hatásfüggvényekben az árvíz okozta terhelést a sebesség és a vízmélység alapján számítják, valamint a kockázati térképek készítése során becslik az elöntés tartósságát, és egyes esetekben az időbeli előfordulás valószínűségét is figyelembe veszik. A 2015 nyarán közzétett dokumentumok mindezeket a számításokat és azok eredményeit nem tartalmazzák. A veszélytérképezés alatt közzétett elöntési térképeken – a jelmagyarázat szerint – az 1‰ valószínűségű árhullámok esetén a gátszakadásokhoz rendelhető elöntött területeket és elöntési mélységeket láthatjuk. A töltésszakadások, tehát az azokból fakadó elöntés valószínűségére vonatkozóan viszont nem nyújt tájékoztatást a közzétett anyag. Például a mohácsi árvízi öblözetben – ahol a töltések a jelenlegi MÁSZ-hoz képest +1,0-1,2 m szintre kiépítettek, az előírásoknak megfelelő geometriával – ugyanúgy töltésszakadásokkal számol a veszélytérkép, mint a magassághiányos és/vagy az előírtnál rosszabb állékonyságú töltésszakaszokon más öblözetekben. 8. A közzétett kockázati térképek nem tartalmazzák azokat az eredményeket, amelyek a projekt korábbi szakaszában megismert információk alapján (http://akk.beruhazas.eu) elvárhatóak lennének. A kockázati térképeken – látszólag – az elöntési térképeken ábrázolt elöntést vetették össze a területen található vagyon értékével, amiben egy árvízi elöntés kárt okozhat. A nyilvános információk közt nem található meg, hogy a térképen ábrázolt kockázat számításakor milyen módszertant alkalmaztak, milyen szempontokat vettek figyelembe, és az elöntés előfordulásának és károkozásának milyen valószínűségével számoltak. Például, figyelembe vették-e a kockázat képletében az ezer éves visszatérésnél gyakoribb, ám alacsonyabb árvizekből fakadó esetleges elöntést (vagy el nem öntést)? Figyelembe vették-e az árvédelmi művek jelenlegi kiépítettségi szintjét (megfelelően erős szakaszait, gyenge pontjait, hiányait, elkészült tározókat stb.), és a működő árvízvédelmi rendszert (előrejelzés, védekezés, stb.)? Figyelembe vették-e, hogy egyes területhasználatok érzékenyebbek az elöntésre, míg mások károsodás nélkül elviselik azt? Ezek bemutatása nélkül az eredmény hiányos, a kockázat csak elméleti szinten értelmezhető. A veszély- és kockázati térképek ebben a formában nem segítik sem a területileg differenciált és célzott kockázatkezelési intézkedések tervezését, sem azok bemutatását és indoklását a nyilvánosság számára.
9. Hiányoljuk a kockázati térképeken annak megjelenését, hogy az árvizek okozta elöntések nem csak károkat okozhatnak, hanem előnyökkel is szolgálhatnak. Példa, hogy egy vízfolyás melletti ártéri erdőben, legelőn, vagy kaszálón, a rendszeres, ideiglenes, alacsony vízborítás kifejezetten előnyös, gazdasági szempontból is pozitív hozadéka van. Ha ezek a területek nem kapnak elegendő vizet, akkor az állapotuk romlik, és gazdálkodásra egyre alkalmatlanabbá válik. Emellett a szelíd árasztás mérsékli a klímaváltozásból fakadó sérülékenységét (fagy- és aszálykitettségét) a környező területeknek is. Javasoljuk, hogy a térképeken jelöljék azt, ha valahol „negatív kár”, tehát haszon keletkezik abból, ha víz jut a területre, és ezt a kockázatkezelési intézkedések tervezésekor is vegyék figyelembe. 10. A térképek csak a vagyoni kockázat mértékét tartalmazzák Ft/cella/év mértékegységgel, ami nem értelmezhető anélkül, hogy megadnák a cella méretét, illetve az időtávot, amit figyelembe vettek a becsléskor. A közzétett anyagokból nem ismerhető meg az a gazdasági elemzés, ami alapján a vagyoni értékeket érő kockázatokat számították, vagy a pénzben nehezen kifejezhető javak értékét becsülték. A kockázati térképek nem tartalmazzák ezenkívül az egyes öblözetekre vonatkozó teljes kockázat Ft/év értéket sem. A térképek színezése nem informatív, sőt félrevezető: a különböző öblözetekben ugyanazok a színek más-más értéknek felelnek meg, ezáltal egy azonos színezésű folton akár két nagyságrend különbség is lehet „elrejtve” (pl. 100 ezer vs. 5,5 millió Ft). További hiány, hogy nem tették közzé az emberélet veszélyeztetettségéről, és az esetlegesen környezetszennyezést okozó létesítmények potenciális érintettségéről szóló térképeket, noha az ÁI 6. cikke ezt is előírja. 11. A közzétett veszély- és kockázati térképek nem fedik le az ország valamennyi árvízi öblözetét, hiányzik például a főváros és több település területe a Duna-kanyarban, valamint a nyílt ártéri területek. Tekintettel arra, hogy a tagállam által kijelölt felelős hatóságnak az egész ország árvízkockázat-kezelési tervezését koordinálnia kell, ezeknek a területeknek a térképeit és terveit is kérjük közzétenni. TERVEZETT INTÉZKEDÉSEK 12. Az ÁKK projektek során az elöntési modellezés és a lehetséges károk felmérése nagy alapossággal elkészült, ugyanakkor más szempontú alapozó vizsgálatok még ma is hiányoznak. Mivel a kiemelkedő és a statisztika szerint legkisebb valószínűségű árvizek elleni védekezés került fókuszba, ezért a gyakran visszatérő, kisebb árvizek során sikerrel alkalmazható, többcélú kockázat-kezelési lehetőségek háttérbe szorultak. Javaslatunk szerint ezeket mielőbb be kell emelni a tervekbe, amihez szükség van a következő elemzések elvégzésére: o vízhiánytól sújtott, vízpótlásra szoruló, ezért vízkivezetésre és vízvisszatartásra alkalmas holtágak és egykori medrek állapotának felmérése (hordalékkal való feltöltődés, jelenlegi természetvédelmi érték, jelenlegi állapot fenntartási feladatainak összegyűjtése, stb.); o jelenleg gazdálkodásba vont területek számbavétele a mentett oldalon, melyek a domborzati adottságoknak köszönhetően vízvisszatartásra alkalmas – esetenként jelenleg is belvízzel érintett – térszínek; o gazdálkodást (főleg mezőgazdasági termelést) segítő támogatási források összegyűjtése és elemzése, javaslatok kidolgozása arra, hogyan lehet ezeket vízvisszatartásra ösztönző támogatásokká alakítani; o közgazdasági elemzések, például vízgazdálkodás infrastruktúrájának árazása (mely a VGT2 vitaanyag 8.4-es fejezetében is megtalálható), további az árvízi kockázatkezelési tervhez szükséges árazások, kockázati számítások, területhasználatváltáshoz, vízvisszatartási lehetőségekhez pénzügyi feltételek és ösztönzők elemzése.
13. A közzétett linken a kockázatkezelési intézkedések fül alatt kirakott dokumentumok nem elégítik ki az Árvízi Irányelvben az Árvízkockázat-kezelési Tervekre előírt kritériumokat, mivel nem tartalmazzák az ÁI Mellékletének A. részében felsorolt elemeket. Különösen hiányoljuk a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított, megfelelő árvízkockázat-kezelési célkitűzések leírását, valamint az ezek elérését célzó intézkedések összefoglalását és rangsorolását. Kérjük bemutatni a tervezés során megvizsgált kockázatkezelési intézkedési alternatívákat és ezek értékelésének, illetve rangsorolásának szempontjait. 14. A táblázatosan bemutatott „Előirányzott intézkedéseket” ökológiai és hidromorfológiai szempontból értékeltük, és észrevételeinket egy hasonló táblázatban foglaltuk össze, amit mellékletként csatoltunk. Ahhoz, hogy részletesebb véleményt lehessen alkotni, más szempontokat is figyelembe vevő, további kérdések megválaszolására is szükség lenne az intézkedések bemutatásánál, például: o Milyen hatékonyak a beavatkozások árvízvédelmi szempontból? o Mekkora területre van hatással a tervezett intézkedés? o Hány évre jelent megoldást? o Mekkora a beruházási és mekkorák a fenntartási költségei? o Milyen egyéb pozitív vagy negatív externális hatásuk lesz? o Mennyire költség-hatékony az adott intézkedés? o Az intézkedések segítik, vagy hátráltatják valamely uniós kötelezettség (jellemzően vízgazdálkodási, környezetvédelmi vagy természetvédelmi irányelv) betartását? Kérjük, hogy az ÁKKT további egyeztetése során az intézkedési tervek bemutatásában ezekre a kérdésekre is térjenek ki. 15. Az ÁKKT-ról megismert korábbi dokumentumokban nem-szerkezeti intézkedések alkalmazásáról is szó volt (pl. az árvízi kitettség és érzékenység csökkentése jogi eszközökkel, nehezen védhető területen található javak áthelyezésével és/vagy a területhasználat átalakításával, szabályozott vízkivezetés lehetőségének megteremtésével). Ezeknek véleményünk szerint nagy szerepe van az árhullámok jelentette kockázatok mérséklésében és sok esetben hatékonyabbak a műszaki/infrastrukturális intézkedéseknél, továbbá járulékos természeti vagy társadalmi hasznokat hozhatnak. Alacsony beruházás-igényük is amellett szól, hogy ezeket mindenhol, ahol lehetőség van rá, célszerű előnyben részesíteni. Az ezekkel elérhető kockázat-csökkenési potenciált kell felmérni azelőtt, hogy műszaki intézkedések végrehajtását készítenék elő. A jelenleg elérhető anyagokban azonban egyáltalán nem találhatók nem-szerkezeti intézkedések. Miért maradtak ki? Szintén nem található információ a jelenleg alkalmazott árvízi védekezési gyakorlat és az Árvízkockázat-kezelési Tervben szereplő más intézkedések kapcsolatáról. 16. Véleményünk szerint a kockázatkezelési és a védekezési intézkedések tervezése során tekintettel kell lenni arra, hogy milyen közérdekeket és magánérdekeket érint a beavatkozás. A közérdekek körébe sorolható például az árvízvédelem és a természetvédelem, de a közérdek fennállását bizonyos esetekben bizonyítani kell. A hullámtereken, ártereken vagy belvízzel veszélyeztetett területeken zajló gazdasági tevékenységek jelentős része (pl. az erdőgazdálkodás, a mezőgazdasági tevékenység) már magánérdek. Véleményünk szerint magánérdek, magángazdálkodói érdek érintettsége esetében, a közpénzekkel való felelős gazdálkodás jegyében, nagy szerepet kell szánni a nem-szerkezeti intézkedéseknek, a gazdasági ösztönzőknek és szabályozóknak, melyekkel csökkenthetők a költséges terepi beavatkozások és elkerülhetők az aránytalan költségek. JAVASLATAINK INTEGRÁLT KOCKÁZATKEZELÉSI INTÉZKEDÉSEKRE 17. Javaslatunk szerint az árvízi kockázatkezelés során tekintettel kell lenni arra, hogy – lehulló csapadék hiányában – a víz a hegyek felől a vízfolyásokon érkezve nyújtja az emberi élethez a létfeltételeket. A Kárpát-medence sík vidékein az éves (potenciális) párolgás meghaladja az
éves csapadék mértékét, ami rendszer-szintű vízhiányt okoz. A negatív vízmérleg a talajvízszintek süllyedéséhez, általános szárazodáshoz vezet. A vegetációs időszak kezdetén a hegyekből a folyókon érkező többletvíz megtartása a Kárpát-medence sík vidékein tudná pótolni az egyenlőtlen csapadékeloszlásból következő hiányt. Ha az árvíz elleni védekezés jegyében ezeket a területeket elzárják a víztől, akkor ezek állapotának jelentős romlása és kiszáradása zajlik. Ez a szabályozott vízfolyások mentén már régóta megfigyelhető jelenség. A vízhiány egyaránt sújtja a mezőgazdasági művelés alatt lévő vagy állattenyésztést szolgáló területeket, az erdőket, valamint a természeti értékük szempontjából értékes vizesélőhelyeket és más ökoszisztémákat. A természeti és anyagi erőforrások fenntartható és gazdaságos kezelésének ellentmond, hogy a jelenlegi gyakorlat mellett az árhullám gyors levezetése után öntözéssel lenne szükség a kialakuló vízhiány pótlására. Ezért különösen fontos, hogy a mentett oldalon lévő mélyfekvésű területekre szabályozott módon minél több vizet vezessenek ki a folyókon érkező árhullámokból. Magyarországon erre több folyó mentén rendelkezésre állnak területek. A Tisza mentén a mentett oldali kivezetések lehetőségeit jól bemutatja Koncsos László: A Tisza árvízi szabályozása a Kárpát-medencében című tanulmány, mely letölthető a következő linkről: http://www.mtvsz.hu/dynamic/tisza_koncsos.pdf A jelenlegi mentett oldalon nagyon sok olyan terület van, melyet nem kell megóvni a víztől, sőt vizet kell biztosítani számukra jó állapotuk fenntartása érdekében. Azokkal a területekkel kapcsolatban, melyek természetes vízmegtartásra alkalmasak lennének, de a jelenlegi agrártámogatási rendszer által ösztönzött területhasználat miatt ez a lehetőség kihasználatlan, szemléletváltásra van szükség. Az árvízi kockázatkezelés során meg kell vizsgálni, hogy ezeken a területeken a vizek visszatartására milyen megoldások léteznek, és ezek alapján javaslatot kell tenni a területhasználat-váltásra (arányos finanszírozási rendszerrel együtt). A megváltozó területhasználat által lehetővé tett vízvisszatartás más társadalmi igényeket is szolgál: csökken a klímaváltozással (szárazsággal) szembeni sérülékenység, javulnak a mikroklimatikus viszonyok (pl. csökken a faggyal szembeni érzékenység), javul a vizesélőhelyek és víztől függő ökoszisztémák állapota, helyi közösségek számára megélhetést nyújtó, a központi támogatásokat nem igénylő gazdálkodási formák kifejlődésére nyílik lehetőség. Ez a fajta vízgazdálkodás az árhullámok pozitív hatásait hatékonyabban ki tudja használni, és a jelentős árvizek árvízcsúcsainak mérsékléséhez hozzá tud járulni. Az árvízi kockázat-kezelési tervezés során ezt az integrált megközelítést javasoljuk alkalmazni az érintettek bevonásával, szemléletformálással és véleményük figyelembe vételével. 18. Az árvízi védekezés és a vízgazdálkodás során meg kell vizsgálni annak lehetőségét, hogy az árvízvédelmi töltések által közrefogott terület kellőképpen széles-e, és nincs-e lehetőség a hullámtér szélesítésére. Ahol ez műszaki szempontból kivitelezhető, ott a terv tegyen javaslatot a hullámtér szélesítésére, és vizsgálja meg, hogy milyen kompenzációs intézkedések szükségesek a tulajdonviszonyok függvényében. Törekedni kell arra, hogy a folyóknak minél szélesebb ártér álljon rendelkezésre, és medrükből kilépve az egykori holtágak és mellékágak közül a lehető legtöbbet képesek legyenek vízzel ellátni és feltölteni. A „több teret a folyónak” elv nem azt jelenti, hogy a kezelő a korábbi szabályozások eredményét ma adottságnak tekintve, a vízfolyás szűk hullámterén a maximális lefolyási kapacitást biztosító felszínborítást alakít ki. Hanem azt az elvet fedi, hogy egyrészt a folyó hullámterét szélesíteni szükséges, ezáltal teret adva az árvíz levonulásának és az ártéri élővilág fejlődésének. Másrészt az árhullámok idején a lehetséges összes területre el kell juttatni a vizet az árterek, a hullámterek, a holtágak és a mellékágak adottságait kihasználva, és ezek vízmegtartó kapacitását növelve, hogy ezáltal az egyre kevesebb csapadék, az egyre hosszabb kisvizes időszakok miatt kialakuló vízhiányra felkészüljön a társadalom. 19. Az árvízi kockázatkezelési intézkedési típusok között vannak olyanok, melyek más szektorok, érintettek, társadalmi szereplők számára nehézséget okozhatnak. Példa 1: új töltés építése, töltés áthelyezése: ez területhasználat-váltással, új területigénnyel, földtulajdoni viszonyok
megváltozásával jár; példa 2: növényzet átalakítása és fenntartása ökológiai és természetvédelmi szempontok figyelembe vételével: ez a kezelési gyakorlat megváltozásával, területhasználat-váltással jár. Ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazása konfliktusokat okozhat az érintett szektorokkal. Nagyon fontosnak tartjuk azt is megtervezni, hogy ezeket a konfliktusos intézkedéseket hogyan fogják egyeztetni az érintett szektorokkal és az ellentéteket hogyan fogják feloldani, mivel ez idő- és forrásigényes feladat. A fenntarthatóság alapelvei szerint azonban nem megkerülhető. 20. Az eddigi információk alapján az ÁKKT tartalmazni fog olyan intézkedés-típusokat, melyek más tervekkel, vagy programokkal összhangban lehetnek, egymást segíthetik (pl. hullámtéri holtágak és mellékágak rehabilitációja egyezhet a természetvédelmi szektor érdekeivel és településfejlesztési érdekekkel). A közös érdekek és szempontok beazonosítása fontos a tervezési szakaszban az együttműködések előkészítésének érdekében. Ismereteink szerint ezt a tervezés során elmulasztották. A nyilvános anyagban nem található információ arról, hogy a szektorok közti potenciális összhang lehetőségét hogyan szeretnék a tervek megvalósítási fázisában kihasználni. 21. A hullámteret elözönlő, idegenhonos, invazív fajok jelenléte minden szektor számára problémát okoz. Visszaszorításuk közös érdek, ami minden érdekelt számára előnyökkel járhat. Ha a hullámtéren érintett többi szektort a megoldás kimunkálásába és végrehajtásába bevonnák, azzal a fenntartási költségek csökkenthetőek lennének. A valóban szinte átjárhatatlan dzsungelt alkotó özönfajok eltávolítása azonban nem egyenlő az ártéren élő növényzet differenciálatlan irtásával a hidraulikai szempontok szerint kijelölt levezető sávokban. Felhívjuk a figyelmet, hogy az egykori természetes ártéri fás-cserjés élőhelyek ma már csak igen kis területen fordulnak elő a hullámtereken, ezek háborítatlan megőrzése ezért kiemelt közérdek (ritkaságuk okán ezek az élőhelyek természetvédelmi vagy Natura 2000 oltalom alatt állnak). A hullámtéri területhasználatok és a növényzetszabályozási munkák tervezésébe természetvédelmi szakértőket és a természetvédelmi intézményrendszert már a legkorábbi szakaszban be kell vonni. Az ökológiai szempontok integrálására a vízfolyásokat érintő valamennyi beavatkozás tervezésekor forrásokat és időt kell allokálni. ÁKKT ÉS NAGYVÍZI MEDER KEZELÉSI TERVEK KAPCSOLATA 22. Nem tartjuk helyesnek, hogy az ÁKKT keretében kockázat-kezelési tervként nyilvánosságra hozott „Előirányzott intézkedések” gyakorlatilag megegyeznek a nagyvízi mederkezelési mintatervvel. A nagyvízi meder levezető sávjának rendezése az árvízi kockázatkezelés eszköztárának egy lehetséges összetevője, de nem meríti ki a rendelkezésre álló lehetőségek körét. A közzétett anyagokban nem tárták fel annak magyarázatát, hogy a két terv miért került ennyire párhuzamba és összhangba egymással alternatívák megvizsgálása nélkül. Nincsen számítás, vagy adat közzétéve arról, hogy a Nagyvízi Mederkezelési Tervekben (NMKT) előirányzott intézkedések által a lefolyási viszonyok javítása milyen mértékben és hány évre vonatkozóan járul hozzá a nagyvízi mederben a) a különböző valószínűségű árhullámok magasságának és tartósságának a csökkentéséhez, b) az árvízkockázat csökkentéséhez a mentett oldali területeken (pontosan hol). 23. A nagyvízi mederkezelési tervek lefolyás-gyorsító célja és hatása kifejezetten ellentmond az ÁI 7. cikk (4) bekezdésének, amely rögzíti, hogy az árvízkockázat-kezelési tervek nem tartalmazhatnak olyan intézkedéseket, amelyek kiterjedésüknél és hatásuknál fogva jelentősen növelik az árvízkockázatot az ugyanazon vízgyűjtőbe vagy részvízgyűjtőbe tartozó alvízi vagy felvízi más országokban, kivéve, ha ezek összehangolt intézkedések, és az érintett tagállamok megegyeztek a megoldásban. 24. A nagyvízi mederkezelési koncepcióban, illetve mintatervekben bemutatott intézkedések számos jelentős fenntartási igényű feladatot tartalmaznak. Ezeknek a feladatoknak a kivitelezése a hullámtéren csak akkor lesz megvalósítható, ha ehhez pénzügyi forrást és
felelőst rendelnek hozzá. A NMKT-ekben előirányzott beavatkozásokkal kapcsolatban sem a beruházási és fenntartási költségeiről sem a költséghatékonyságról nem elérhető nyilvános információ, annak ellenére, hogy az Árvízi Irányelv előírja, hogy a költségeket és hasznokat figyelembe kell venni az árvízkockázat-kezelési tervek készítése során. 25. A „Nagyvízi mederkezelési tervekről általában” című dokumentum rögzíti, hogy „A folyók töltések közötti nagyvízi medrének kezelése több cél összehangolását igényli. A célokat a folyó tulajdonságainak a társadalom életében érvényesülő szerepe jelöli ki, vagyis, hogy a folyó: - ne okozzon az érintett lakosság számára vállalhatatlan élet- és vagyonkockázatot; maradjon természetes élőhely és tájalkotó érhálózat; - legyen forrása a társadalom anyagi és szociális szükségletei kielégítésének.” Szintén a „Nagyvízi mederkezelési tervekről általában” című dokumentum szerint „A nagyvízi mederkezelési terv fő feladata a folyó nagyvízi medrének kezeléséhez, használatához és hasznosításához szükséges árvízvédelmi előírások megállapítása.” Felhívjuk a figyelmet, hogy a két helyes megállapítás ellenére a dokumentum későbbi fejezetében az „árvízvédelmi előírások megállapítása” helyett már konkrét „árvízvédelmi intézkedések és beavatkozások” szerepelnek a mintatervekben, ami teljesen más – nem szabályozási, hanem aktív beavatkozási – szempontú megközelítés. Holott árvízvédelmi célú előírások megállapítására valóban szükség lenne a hullámtérre vonatkozóan. Továbbá javasoljuk, hogy a „nagyvízi mederkezelési terv” elnevezés helyett az árvízvédelmi előírásokat és intézkedéseket megfogalmazó dokumentumnak olyan címe legyen, ami egyértelműen jelzi, hogy árvízvédelmi ágazati tervről van szó, és nem a nagyvízi meder integrált területkezelési tervéről. Utóbbi elkészítése tehát még előttünk álló feladat, amely során a különböző ágazati kezelési terveket és előírásokat figyelembe kell venni és össze kell hangolni. Ugyanitt szerepel: „Az előbbi célokat más kezelési tervekkel és előírásokkal együttesen kell támogatni.” Ezt a megállapítást javasoljuk átfogalmazni a következőképp: „A nagyvízi meder kezelése során az árvízvédelmi célokat szolgáló előírásokat a területre vonatkozó más kezelési terveket és előírásokat figyelembe véve és a kezelési célokat összehangolva kell megvalósítani.” ÁKKT ÉS A VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV KAPCSOLATA 26. Az ÁKKT és a VGT2 intézkedéseinek összehangolására a kommunikációs csatornákon (többek között ÁKKT és VGT fórumokon) közzétett információk szerint mindkét tervezői csoport törekszik, azonban az eddig nyilvánosságra hozott anyagokban tényleges eredmény nem található ezzel kapcsolatban. Ahogy az ÁI bevezetője is megfogalmazza a két tervnek – a VKI környezetvédelmi célkitűzéseire tekintettel – fel kell használnia a közös kapcsolódási pontok és előnyök kölcsönös lehetőségét, biztosítania kell a hatékonyságot és az erőforrásokkal való előrelátó gazdálkodást. Véleményünk szerint ezek az alapelvek akkor tudnának érvényesülni, ha egymás szempontjait a két terv kölcsönösen beépítené az intézkedési programok rangsorát meghatározó értékelési szempontok közé. 27. A VKI 4.7 cikke alapján egyértelmű az a következtetés, hogy - akárcsak más folyóvizeket és víztesteket érintő munka során - az ÁKKT-ben előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a víztestek állapotára nézve a legkedvezőbb hatással járnak. A jó állapot elérése és az állapot nem romlása célkitűzések alól kizárólag akkor kérhető – hatásmérséklő kompenzációs intézkedésekkel kiegészített – mentesség, ha igazolható, hogy az árvízvédelmi cél eléréséhez nem létezik környezeti szempontból kedvezőbb alternatíva.
Gruber Tamás, Kerpely Klára WWF Magyarország Budapest, 2015. szeptember 15.
