Készítette: Máté Márta
A viselkedésmodifikáció alkalmazása: autizmus, figyelemzavar-hiperaktivitás
" Az autizmus túlélési, illetve viselkedési stratégia. Az érintett személyek megpróbálnak az őket körülvevő valóságban eligazodni. Megpróbálnak a külvilág elvárásainak eleget tenni, erre azonban képtelenek. Ezért alakul ki náluk az a fajta jellegzetes és egyben minden embernél mégis más formában megjelenő viselkedésforma, amivel belső biztonságukat próbálják megőrizni a külvilággal szemben. " (Dr. Bánffy Eszter)
A viselkedésmodifikáció, illetve terápia olyan - pszichikus problémák enyhítésére irányuló - kezdeményezés, amely azon az előfeltevésen nyugszik, hogy ezek a problémák vagy a tanult, helytelen viselkedésmintát, vagy a megfelelő viselkedésminta fogyatékosságát fejezik ki. A viselkedésmodifikáció behaviorista megközelítése szerint kétféle értelmezés létezik, az egyik a probléma okának, megoldásának keresésére irányul, míg a másik pedig a beavatkozásra. A probléma központú értelmezésnek négy lépése van, a probléma objektív definiálása, a hipotézisek definiálása a megfigyelések értelmezésére (csak adatokon alapulnak), a hipotézisek tesztelése (szisztematikus változtatásokkal), illetve a kimenetel értékelése (objektív mérhetőség). A folyamat lényege tulajdonképpen a probléma megelőzése. A problémás viselkedésnek különböző kritériumai vannak Zarkowska és Clements (1994) megközelítése szerint: Maga a viselkedés vagy a viselkedés súlyossága nem felel meg az egyén életkorának, illetve fejlettségi szintjének. A viselkedés veszélyes akár a személyre, akár másokra nézve. A viselkedés jelentős hátrányt jelent, mert interferál új készségek elsajátításával, illetve kizárja a személyt fontos tanulási lehetőségekből.
2 A viselkedés jelentős stresszt jelent azoknak, akik a személlyel élnek, mert nem elfogadható mértékben károsítja életük minőségét. A kritériumok bármelyikének jelenlétekor viselkedésproblémáról beszélünk. A probléma okának keresését, megoldását a STAR modellen keresztül szemléltethetjük. A STAR tulajdonképpen egy mozaikszó, amelynek tagjai a modell összetevőit jelölik. Az S Settings azokat a körülményeket jelenti, amelyeknél előfordul, megjelenik az adott probléma (helyszín, pszichés körülmények, fizikai klíma). A T - Triggers azokat a kiváltókat jelenti, amelyek lehetnek események, ingerkombinációk, amelyek közvetlenül kiváltani látszanak a problémás viselkedést. Az A - Actions a cselekedetek, viselkedések pontos, objektív leírását jelenti, amelyben különös jelentőségűek az intenzitás, időtartam, illetve a gyakoriság. Az R Results, azaz az eredmények jelentenek minden olyan eseményt, amelyek a viselkedést követik. A STAR modell egy bonyolult analizáló rendszer, amelynek segítségével megfigyelhetjük, illetve elemezhetjük az adott viselkedést. A behaviorista megközelítés másik értelmezése a beavatkozásra irányul, amelyen a klasszikus viselkedésmodifikáció építőköveit, technikáit értjük. Ezek a következők: Deszenzitizáció: Ez a módszer különösen a fóbiák területén bizonyult hatékonynak, sikeresnek. A páciensnek a kezelés, terápia kezdetén egy szorongáshierarchiát kell összeállítania. A terapeuta előbb a leggyengébb izgatottságot kiváltó szorongással szembesíti páciensét. Amennyiben az izgatottság a reciprok beidegzés elve szerint feloldódik, akkor a terapeuta továbblép a szorongáshierarchián, és végül eléri a szorongáskiváltó inger és az érzelmi reakció közötti kondicionált összekapcsolás feloldását. A pácienst általában egy relaxációs tréningbe is bevonják eközben. Ha a deszenzitizáció nem sikeres, akkor kiegészülhet elárasztással, illetve modellálással. Elárasztás (flooding): A viselkedésterápia azon módszere, mikor a kiváltó inger teljes intenzitásában, illetve gyors egymásutánban jelenik meg. Gyermekeknél általában nem alkalmazzák, fontos szerepe van a terapeuta tapasztalatának. Lényeges tudni, mi a félelem oka. Modellálás: Ennél az eljárásnál tulajdonképpen az történik, hogy a fóbiával rendelkező személy számára valaki, egy ismerőse, barátja megjeleníti a fóbia tárgyát. Autizmussal élőknél kevésbé jól használható, hiszen nem képesek az obszervációs tanulásra. Prompt: A prompt fizikai segítség adása az érintett személynek, egyfajta támogatott, vezetett kommunikáció, amelynek lényege, hogy a tanulási fázis végén el kell halványítani. A technika alkalmazása közben nem történik verbális kommunikáció, csak a másik egyén testének kiterjesztése. Fontos, hogy ne legyen mellette másik inger, mert
3 megzavarhatja a folyamat kialakulását. Nagyon hatékony technika, amelyet különösen új készségek tanításakor alkalmazhatunk. Operáns viselkedésmódosítás: Ezt a technikát általában akkor alkalmazzuk, amikor egy új készséget szeretnénk felépíteni már meglévő mozdulatokból. A technika legfontosabb eleme a jutalmazás, amely egy megerősítési forma. Cél a lehetséges motivációs bázis feltérképezése, azaz hogy miért érdemes mást csinálni. A jutalom lehet étel, tárgy, de akár egy tevékenység is. Nagyon fontos a jutalmazásnál a precíz időzítés. Kioltás: Ez a technika a feltételes reakció gátlására épül. Általában akkor működőképes, amikor a problémás viselkedés oka ténylegesen a figyelem felhívása. Veszélyeztető viselkedések esetében nem alkalmazható. A technika alkalmazása során először a viselkedés fokozottabban jelentkezik, ezért szükség van alternatív viselkedésformák felkínálására is. Környezetváltoztatás: Ez a technika a legegyszerűbb megoldások egyike, amikor is a személyt kiemeljük jelenlegi környezetéből, és egy számára ismeretlen közegbe helyezzük a viselkedés lezajlásának idejére. Ez a ma már nem használatos technika veszélyeket rejt magában. Utánzás: Az utánzás során modelleket biztosítunk az egyének számára. Általában új készségek tanulásánál alkalmazzuk, bár autizmussal élőknél kevésbé hatékony. Zsetonrendszer: A módszer alkalmazása során eltávolítjuk a közvetlen jutalmazást. Ez azt jelenti, hogy a foglalkozás végén a zsetonok valódi jutalomra válthatóak be. Lényeges, hogy a tárgyi jutalmat minden esetben kísérje szociális megerősítés. Autizmus specifikus módszerek (Autizmus Alapítványnál használatosak) 1. Kommunikáció: Autizmussal élőknél a kommunikációtanítás az Autizmus Alapítványnál a képkártya csere módszerével történik (PECS - Picture Exchange Communication System), amelyet a boardmaker nevű program segítségével tanítanak a gyermekeknek. Ez a módszer tulajdonképpen egy szimbólumgyűjteményre épül, amely rövid, konkrét vizuális segítséget nyújt az autizmussal élőknek. Erre azért van szükség, mert az autizmussal élőknél az inger túlszelektivitás miatt nem hangsúlyos a verbalitás. Ezzel a programmal a képekhez szavakat társítanak, ezzel elősegítve az adaptált nyelvi inputot. Mivel az autizmussal élőknél nem jelennek meg a kommunikáció funkciói, ezért meg kell tanítani őket a nyelv szociális módú használatára, illetve a szociális készségek fejlesztésére.
4 2. A saját viselkedés ésszerű, gyors adaptív megszervezése: Az önállóság, illetve a kompetencia érdekében az Alapítvány munkatársai forgatókönyveket, szkripteket biztosítanak az autizmussal élők számára. Ezek megértését folyamatábrákkal, leírásokkal segítik elő. Ez az eljárás tulajdonképpen a szociális történetek módszere, amely direkt, forgatókönyvszerű tananyag és a megértés, illetve a használat tanítása áll a központjában. A program során az emberi arckifejezések értelmezését is tanítják. 3. Együttműködés elérése: A kommunikáció, illetve az operáns viselkedésmódosítás alkalmazásával próbálnak egyfajta együttműködést kialakítani. Ebben segítségül hívják a jutalmazásos technikát, amikor is külső, illetve szociális megerősítőket alkalmaznak. Ez a kapcsolattartás merev és mesterséges koncepciókra épül, és fáradtságos munkával jár. A Flóra Alapítvány A Flóra Alapítvány 1992 - ben szülői kezdeményezésre kezdte meg tevékenységét. Az Alapítvány célja az autista, autisztikus és halmozottan sérült gyermekek és fiatalok rendszeres és folyamatos fejlesztése Bánffy módszer szerint. Ez az egyetlen hely Magyarországon, ahol Bánffy módszerrel történik a terápiás fejlesztés Dr. Bánffy Eszter engedélyével és szakmai támogatásával. Az Alapítvány megcélozza a gyermekek fejlesztését, hosszú távon, lehetőleg véglegesen
családban
maradását,
az
alapvető
önellátás
megtanítását,
a
családi
munkamegosztásban történő részvételt. A komplex érzékelést és észlelést fejlesztő terápia tudományosan megalapozott ismereteken nyugszik. (1) - Az észlelés, mint a fejlődés alapfeltétele: Az ember észlelési rendszere egységes, amelyben
az
egyes
érzékszervek
szorosan
együttműködnek.
Minél
jobb
az
együttműködés, annál nagyobb biztonságban érzi magát az érintett személy, és annál biztosabban tud a világgal és a valósággal érintkezni. Az érzékelés és az ingerek rendszerezésének képessége elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, és ezzel együtt a személyiség változásának, érésének. (2) - Az egyértelmű struktúra biztonságot ad: Az ember biztonságérzetét mindig a tér amelyben él - és a valóság - amely körülveszi - struktúráltsága adja. Ezen keretek között lehet a szabad tereket keresni, megtalálni, használni és kreatívan formálni. Ahogyan a teret struktúrálni kell ahhoz, hogy nőni és fejlődni lehessen, ugyanúgy az idővel is ezt kell tenni. A terápia egyik alapja az individuális időérzet, a ritmusérzék, az időtartam és az állandóság érzékelés képességének fejlesztése, rendszeressége és beépítése.
5 (3) - A feszítés és lazítás ritmusa: A természetben az éjszakák és a nappalok váltakozása megfelel az emberi életben a cselekvés és pihenés váltakozásának. Ennek mintájára kerültek be a terápiába relaxációs, szuggesztiós, és imaginációs módszerek. Az ingerek helyes felvételének, feldolgozásának és megválaszolásának, azaz az eredményes tanulásnak feltétele a személy koncentráló és relaxáló képessége, valamint az a képesség, hogy ezeket tudatosan végre tudja hajtani, és a szituációnak megfelelően vagy az egyiket, vagy a másikat alkalmazni. Az élet minden aktív fázisához szükséges a passzív regeneráció és minden regeneráló fázis feltétele az aktívnak. (4) - A fejlődés előrehaladása: A fejlődés időszakonként bekövetkező, hirtelen, változások formájában történik, egymásra épülő, lépcsőzetes sorrendben. Egyetlen lépcsőfokot sem lehet kihagyni vagy átugorni. (5) - A kommunikáció: Az észlelésfejlesztés egyik lényeges törekvése a beszédkárosodás, a fogalomképzés, a passzív és aktív szókincs, és a beszédértés javítása. A nyelv és a beszéd fejlődése az észlelésen keresztül történik. A mozgáson és motorikus munkán keresztül minden érzékszervünk, illetve egész testünk különböző ingereket szállít agyunkhoz. Ezeket az ingereket feldolgozzuk, és szóbeli fogalmakká alakítjuk át. A gyermek fejlődése során lesznek a különböző érzetekből generalizált fogalmak, majd később átvitt értelemben használt fogalmak. A komplex érzékelést és észlelést fejlesztő terápia gyakorlati megvalósítása: A terápiát mindig csoportban végzik (alkalmanként 6-7 gyermek), mivel a csoportban végzett munkán keresztül nagyobb a motiváció, és a szociális interakció jól fejleszthető. A csoport már önmagában is terápiás eszköz. Hetente minimum egy egész munkanapra van szükségük ahhoz, hogy egy terápiaegységet megvalósítsanak. Minden gyermek egy terapeutával dolgozik együtt. Ez az egy gyermek, egy segítő kapcsolat teszi lehetővé, hogy a gyermekek egyéni adottságait figyelembe vehessék. A terápiás program végrehajtásáról jegyzőkönyvet vezetnek, amelyből nyomon követhető a gyermek fejlődése, összeállítható a további terápiás program. Elméleti és gyakorlati képzést is kapnak az itt dolgozók, illetve kéthetente szakmai megbeszéléseken vehetnek részt. Az év közben végzett fejlesztő munka mellett a terápiához szervesen kapcsolódnak a bentlakásos táborok, intenzív hetek. A terápiás program elemei: Relaxáció (zenei ráhangolódás, progresszív relaxáció, légzés, imagináció) Bazális észlelési rendszer-vesztibuláris rendszer, proprioceptív rendszer, taktilitás Testkontroll (nagy és finommozgások koordinációja) Testséma (test térben és időben történő tudatos és tudattalan észlelése)
6 Lateralitás (oldaliság, dominancia) és praxis (célirányos és megtervezett cselekvések) Intermodalitás Beszédkészség fejlesztése, hangfrekvenciák differenciálása Koncentráció, figyelem, tanulási képességek fejlesztése Beszédfolyamat fejlesztése Egy újabb módszer a SONRISE nevet viseli, és az Egyesült Államokból származik. Feltételezése, hogy az autizmus, illetve autisztikus zavar felismerésében az életkornak döntő szerepe van, azaz már három éves kor alatt is felismerhető. A módszer lényege az elfogadáson alapul.
Irodalomjegyzék
-
László Zs. : Az örökmozgó gyerek. Ton-ton könyvek, Létkérdések sorozat, 1997
-
Schopler, Eric: Szakemberek és szülők kiképzése autisztikus gyermekek tanítására, Fordítás: MTA- Soros Alapítvány, Autizmus Kutatócsoport, kézirat
-
Autizmus Alapítvány munkatársainak előadásai (Stefanik Krisztina), személyes beszámolói
-
Flóra Alapítvány kiadványa, 2003
