DR. SIMON KÁROLY LÁSZLÓ
A VÉGREHAJTÁS FOGANATOSÍTÁSÁNAK GYAKORLATI PROBLÉMÁI A BÍRÓSÁGI GYAKORLAT TÜKRÉBEN
(Jegyzet)
Lezárva 2012. november 30.
TARTALOMJEGYZÉK
RÖVIDÍTÉSEK.......................................................................................................................................................4 A ZÁLOGJOGOSULT BEKAPCSOLÓDÁSA A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBA......................................5 I. BEVEZETÉS........................................................................................................................................................5 1. A zálogjog célja...........................................................................................................................................5 2. A zálogjog érvényesítésének módjai............................................................................................................5 II. A JOGINTÉZMÉNY ELŐZMÉNYEI.......................................................................................................................6 III. ZÁLOGJOGOSULT ÉRTESÍTÉSE A FOGLALÁSRÓL..............................................................................................7 IV. A KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE.........................................................................................................................8 V. A VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE................................................................................................................10 VI. A KÉRELEM MEGKÜLDÉSE............................................................................................................................11 VII. A KÉRELEM ÉRDEMI ELBÍRÁLÁSA...............................................................................................................12 VIII. A KÉRELEM ELUTASÍTÁSA..........................................................................................................................15 IX. A FELLEBBEZÉS.............................................................................................................................................16 X. A VÉGZÉS JOGERŐRE EMELKEDÉSE................................................................................................................16 XI. A BEKAPCSOLÓDÁSSAL ÉRINTETT VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS MEGSZŰNÉSE...................................................16 A BECSÉRTÉK MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS A BECSÉRTÉKKEL KAPCSOLATOS KIFOGÁSOK GYAKORLATI TAPASZTALATAI..................................................................................................................18 I. AZ INGÓFOGLALÁS ÉS A BECSÉRTÉK MEGÁLLAPÍTÁSA...................................................................................18 1. Az ingófoglalás..........................................................................................................................................18 Általános szabályok..................................................................................................................................................18 Egyes dolgok lefoglalásának eltérő szabályai...........................................................................................................20 Gépjármű lefoglalása................................................................................................................................................23
2. A becsérték megállapítása.........................................................................................................................25 3. Az ingófoglalással és a becsértékkel kapcsolatos végrehajtási kifogások bírói gyakorlata.....................26 II. AZ INGATLANFOGLALÁS ÉS A BECSÉRTÉK MEGÁLLAPÍTÁSA.........................................................................27 1. Az ingatlanfoglalás szabályai....................................................................................................................27 2. A becsérték közlése....................................................................................................................................28 3. A becsérték megállapítása.........................................................................................................................29 4. A végrehajtási kifogás...............................................................................................................................31 A kifogás benyújtása................................................................................................................................................31 A kifogás tartalmi elemei.........................................................................................................................................33 A bíróság eljárása.....................................................................................................................................................34
5. A végrehajtási kifogás a becsérték tárgyában...........................................................................................36 A szakértői díj előlegezése.......................................................................................................................................36 A költségmentesség hatálya.....................................................................................................................................37 A szakértő eljárása................................................................................................................................................... 38 A szakvélemény....................................................................................................................................................... 39 Jogorvoslat............................................................................................................................................................... 41
6. A becsérték módosítása.............................................................................................................................42 A VÉGREHAJTÁS SORÁN FELMERÜLT KÖLTSÉGEK VISELÉSE A VÉGREHAJTÁS EREDMÉNYTELENSÉGE ESETÉN.................................................................................................................44 A VÉGREHAJTÓT TERHELŐ TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉG..................................................45 A VÉGREHAJTÁS ELRENDELÉSE..........................................................................................................................45 A VÉGREHAJTÁS FOGANATOSÍTÁSÁNAK KÖZÖS SZABÁLYAI..............................................................................45 VÉGREHAJTÁS PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÓNÁL KEZELT ÖSSZEGRE..............................................................46 INGÓVÉGREHAJTÁS.............................................................................................................................................47 INGATLAN-VÉGREHAJTÁS...................................................................................................................................48 A VÉGREHAJTÁS SORÁN BEFOLYT ÖSSZEG KIFIZETÉSE.......................................................................................49 MEGHATÁROZOTT CSELEKMÉNY VÉGREHAJTÁSA..............................................................................................50 ZÁLOGTÁRGY EGYSZERŰSÍTETT VÉGREHAJTÁSI ÉRTÉKESÍTÉSE.........................................................................50 FELHASZNÁLT IRODALOM...........................................................................................................................52
2
3
RÖVIDÍTÉSEK
Csjt.
a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény
Inytv.
az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény
Ket.
közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény
Kmr.
a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentesség szabályairól szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet
Pp.
a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény
Ptk.
a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény
Vht.
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény
Vüsz.
A bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet
4
A ZÁLOGJOGOSULT BEKAPCSOLÓDÁSA A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁSBA
I. BEVEZETÉS 1. A zálogjog célja A Ptk. 251. § (1) bekezdése értelmében zálogjog alapján a jogosult a pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló zálogtárgyból – törvény eltérő rendelkezése hiányában – más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít. A zálogjog olyan korlátozott dologi jog, amelynél fogva a zálogszerződés adósa tűrni tartozik, hogy a hitelező a zálogtárgyból magának kielégítést szerezhessen. A zálogjog célja valamilyen vagyonjogi igény érvényesítésének függetlenítése az adós fizetési hajlandóságától. A zálogjog azzal inspirálja, „kényszeríti” az adóst a hitelező felé fennálló követelés teljesítésére, hogy tudomásul veszi: amennyiben az adós a szerződés szerint nem teljesít, a hitelező a követelését a zálogul lekötött ingóság vagy ingatlan mint zálogtárgy értékesítéséből elégítheti ki a követelését. A zálogtárgyból való kielégítés a zálogjog érvényesítésével a kielégítési jog megnyílta után lehetséges. A kielégítési jog megnyílta a zálogjoggal biztosított követelés teljesítésének elmulasztása révén következik be, amit a Ptk. 251. § (1) bekezdése úgy fogalmaz meg: „ha a kötelezett nem teljesít”. A nem teljesítés a követelést lejárttá teszi. A zálogjoggal biztosított követelés az esetek döntő többségében hitelszerződés. 2. A zálogjog érvényesítésének módjai A hatályos zálogjogi szabályozás szerint a zálogjog érvényesítése az alábbi módokon történhet: a) A Ptk. az igényérvényesítés általános módjaként kezeli a bírósági határozat alapján történő bírósági végrehajtás útján történő kielégítést. Ezen belül a zálogjogosult követelésének bírósági végrehajtási úton történő behajtására három módon kerülhet sor: aa) Bírósági végrehajtás kezdeményezése útján, ha a zálogjogosult végrehajtást kérői pozícióban közvetlenül bírósági végrehajtást kezdeményez. Ennek alapfeltétele végrehajtható határozat léte, mely lehet közjegyzői okirat záradékolása vagy jogerős bírósági határozatra történő végrehajtás elrendelése végrehajtási lappal. ab) Ha bírósági végrehajtás kezdeményezése még nem következett be, de más jogosult tartozásának behajtása veszélyezteti a követelés megtérülését, zálogjogosult a zálogtárgy lefoglalására figyelemmel kérheti
5
a bíróságtól a végrehajtásba történő bekapcsolódás engedélyezését és a zálogtárgyból való kielégítést. ac) A felek – a legalacsonyabb eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával – megállapodhatnak a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási értékesítésében is [Ptk. 257. § (4) bekezdés]. Ilyenkor a zálogtárgy értékesítésére a Vht. 204/B–204/H. §-ai alapján kerül sor. b) A kielégítési jog megnyílása után a felek megállapodhatnak abban, hogy a zálogtárgy tulajdonjogát a zálogjogosult szerzi meg. A kielégítési jog megnyílása előtt létrejött ilyen tartalmú megállapodás ugyanakkor semmis [Ptk. 255. § (2) bekezdés], ezt nevezik a lex commissoria tilalmának. c) A felek már a kielégítési jog megnyílta előtt megállapodhatnak ca) a zálogtárgy közös értékesítésében. Ilyen megállapodás érvényesen csak írásban köthető. Ebben a megállapodásban előre rögzíteni kell a legalacsonyabb eladási árat, annak számítási módját és a közös értékesítéssel való próbálkozásnak a kielégítési jog megnyíltától számított határidejét. Ha a megállapodásban meghatározott határidő alatt, illetve feltételek mellett a zálogtárgyat nem sikerült értékesíteni, a közös értékesítésre irányuló megállapodás hatályát veszti. [Ptk. 257. § (1) bekezdés] cb) abban, hogy a zálogtárgyat bírósági végrehajtás mellőzésével a jogosult maga is értékesítheti. Erre akkor van lehetőség, ha a zálogtárgynak hivatalosan jegyzett piaci (pl.: tőzsdei) ára van, vagy ha a jogosult – a zálogjoggal biztosított követelései tekintetében ideértve minden hitelintézetet – záloghitel nyújtásával üzletszerűen foglalkozik, és a felek rögzítik a legalacsonyabb eladási árat, illetve ennek számítási módját és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidőt. [Ptk. 257. § (2) bekezdés] cc) abban, hogy a jogosult a zálogtárgy értékesítésére záloghitel nyújtásával, illetve árverés szervezésével üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személynek megbízást adhat, azonban a feleknek ebben az esetben is rögzíteniük kell a legalacsonyabb eladási árat, illetve ennek számítási módját és a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltától számított határidőt [Ptk. 257. § (3) bekezdés]. A zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének részletszabályait a 12/2003. (I. 30.) Korm. rendelet tartalmazza.
II. A
JOGINTÉZMÉNY ELŐZMÉNYEI
A zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódása viszonylag fiatal jogintézmény. A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. törvényerejű rendelet 83. §-a az „elsőbbségi igény bejelentése” cím alatt rendelkezett a zálogjogosultat az ingóvégrehajtás során megillető bekapcsolódási jogról, mellyel az erre vonatkozó felhívás kézbesítésétől számított 8 napon belül élhetett a zálogjogosult.
6
A Vht. 114. §-a a hatályba lépésekor megtartotta az „elsőbbségi igény” elnevezést, a Vht. eredeti 169. §-a értelmében pedig igénybejelenés esetén az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kellett fordítani. Az igény előterjesztésének határideje 8 nap volt. A zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását biztosító jogintézményt mind az ingó-, mind az ingatlanvégrehajtás esetében a Vht. módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 53. §-a illesztette be ma élő formájában a Vht. 114/A. és a Vht. 138/B. §-aiba. Ennek célja a törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint az volt, hogy „a zálogjogosultak törvényes érdekeinek érvényesülése a végrehajtási eljárásban is teljesebb mértékben megvalósuljon: ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy a zálogtárgyak végrehajtás során történő értékesítésére a zálogjogosultak értesítése és igényérvényesítésük biztosítása nélkül kerüljön sor.” A 2008. évi XXXIX törvény hozta az első lényegesebb módosítást 2009. január 1-jei hatállyal a Vht. 114/A. §-ába az új (11) és (12) bekezdések beiktatásával. Az előbbi bekezdés a korábban engedélyezett bekapcsolódás hatályának kiterjesztéséről rendelkezik, utóbbi bekezdés azt határozza meg, hogy mikor fejeződik be a bekapcsolódással indult végrehajtás. Ugyanez a törvény az ingatlanok esetén a bekapcsolódás engedélyezésének szabályait is módosította: a Vht. 140. § (6) bekezdése szerint a végrehajtó a becsérték közléssel együtt tájékoztatja a zálogjogosultat a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelem előterjesztésének lehetőségéről, míg a korábbi 138/B. §-ában foglalt szabályokat a Vht. 140/A. §-a tartalmazza. A zálogjogosult végrehajtási eljárásba való általános bekapcsolódási jogának megteremtésével lehetővé vált, hogy a zálogjogosult a zálogjogból fakadó kielégítési elsőbbségi jogát érvényesíthesse, és ne veszítse el követelései kielégítésének alapját, ugyanis a végrehajtási értékesítéskor a zálogtárgyon a zálogjog megszűnik [Ptké. 48. § (2) bekezdés, Vht. 137. § (1) bekezdés].
III. ZÁLOGJOGOSULT
ÉRTESÍTÉSE A FOGLALÁSRÓL
Ingóság esetében a végrehajtó a foglalás után, illetve a lefoglalt vízi, légi jármű lajstromát vezető szervezet 103/A. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásának kézhezvételét követően haladéktalanul értesíti lefoglalásáról azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt ingóságon zálogjoga áll fenn. Így jár el a végrehajtó a zálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését követően is [Vht. 114. § (1) bekezdés]. A végrehajtó tájékoztatja a zálogjogosultat arról is, hogy a zálogjogból fakadó igényét – ha az alapügyben nem végrehajtást kérő – végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtónál [Vht. 114. § (1) bekezdés]. Ingatlan esetében a végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét – ha az alapügyben nem végrehajtást kérő – végrehajtási eljárás során 7
érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtónál [Vht. 140. § (6) bekezdés]. A bekapcsolódási kérelmet mind ingóság, mind ingatlan esetében a végrehajtóhoz kell benyújtani. Amennyiben az adott zálogtárgy több végrehajtási ügyben is lefoglalásra került, minden ügyben külön értesíteni kell a zálogjogosultat a bekapcsolódás lehetőségéről. Ha a végrehajtónak tudomása van arról, hogy a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelése behajtása iránt kielégítési végrehajtást indított, és egy másik végrehajtási eljárásban a zálogtárgyat lefoglalták, a zálogjogosult értesítése ilyenkor sem mellőzhető. Kérdést vet fel a gyakorlatban, hogy csak abban az esetben lehet-e előterjeszteni a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmet, amennyiben a végrehajtó nem hívja fel a zálogjogosultat a kérelem előterjesztésére. Álláspontom szerint enélkül is előterjeszthető a kérelem, mivel a Vht. 114/A. § (2) bekezdése alapján a kielégítési jog megnyíltát a foglalás ténye alapján kell megállapítani, ezért nem szükséges a végrehajtó felhívása a kérelem előterjesztésére, a végrehajtói felhívás hiányában előterjesztett kérelmet is érdemben el kell bírálni, ha megállapítást nyert, hogy az ingóságot vagy ingatlant lefoglalták. Ingatlan foglalása esetén a végrehajtást foganatosító bíróság a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásáról a zálogjogosultnak a 140. § (6) bekezdése szerinti kérelmére a 114/A. §-a szerint dönt (Vht. 140/A. §), így a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás elbírálására vonatkozó szabályok megegyeznek az ingófoglalás esetén előterjesztett bekapcsolódási kérelmek elbírálásának szabályaival.
IV. A
KÉRELEM ELŐTERJESZTÉSE
A bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmet az eljáró végrehajtónál a végrehajtást foganatosító bírósághoz címezve kell előterjeszteni. A bírói gyakorlat azonban „befogadhatónak” tartja azt a bekapcsolódás iránti kérelmet is, amelyet a Vht. rendelkezése ellenére nem a végrehajtóhoz, hanem az illetékes végrehajtást foganatosító bírósághoz adnak be határidőben. Ilyen esetben a bíróság a végrehajtót – tájékoztatva a kérelem benyújtásáról – a végrehajtási iratok becsatolására hívja fel végrehajtót. Végrehajtást foganatosító bíróságnak – ha a Vht. másként nem rendelkezik – azt a bíróságot kell tekinteni, amely mellé az eljáró önálló bírósági végrehajtót kinevezték, illetve azon törvényszék székhelye szerinti helyi bíróságot, amely törvényszékre a törvényszéki végrehajtót kinevezték, fővárosi törvényszéki végrehajtó esetében pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságot [Vht. 225. § (6) bekezdés]. Mind ingatlan, mind ingó esetében – 2011. január 1-je óta – az értesítés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül van lehetőség a bekapcsolódási kérelem benyújtására. A bírói gyakorlat szerint a 15 munkanapos határidő nem jogvesztő jellegű, hiszen azt a Vht. kifejezetten 8
nem mondja ki, így a mulasztás jogkövetkezményei igazolási kérelemmel orvosolhatók (vö.: a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. polgári jogegységi határozata). A végrehajtó a kérelmet haladéktalanul, de legkésőbb annak kézhezvételét követő munkanapon továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak [Vht. 114. § (2) bekezdés és Vht. 140. § (6) bekezdés]. A késedelmes végrehajtói intézkedés a Vht. 217. §-a szerinti végrehajtási kifogással orvosolható. A zálogjogosult bekapcsolódási kérelme a Vüsz. 7. § (2) bekezdése szerinti kezdőiratnak minősül, így új számra lajstromozandó. A bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelemben pontosan meg kell jelölni, hogy a zálogjogosult melyik végrehajtási eljárásba kíván bekapcsolódni és mely lefoglalt ingatlan vagy ingó vagyontárgy tekintetében. A kérelemben pontosan meg kell határozni a követelés összegét és járulékait, és kifejezetten nyilatkozni kell arról, hogy a Vht. 114/A. § (2) bekezdés második mondatában írt egyik feltétel sem áll fenn. A zálogjogosultnak csatolnia kell a követelése alapjául szolgáló okiratokat és igazolnia kell azt, hogy a kérelem beadásakor a zálogjoga fennáll a lefoglalt vagyontárgyon. A kérelmet 3 példányban kell előterjeszteni. A bírói gyakorlatban vitatott volt, hogy a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódása iránti kérelem illetékköteles beadványnak minősül-e. Az egyik álláspont az volt, hogy az eljárás illetékmentes az Itv. 57. § (1) bekezdés m) pontja alapján. A másik álláspont szerint az eljárás illetékkötelesnek minősül. Kétségtelen, hogy az Itv. a zálogjogosult végrehajtásba történő bekapcsolódása iránti eljárás megindítására irányuló beadványt nem sorolja fel az illetékköteles beadványok között, azonban a zálogjogosult végrehajtásba történő bekapcsolódása iránti kérelem a Vht. 114/A. § (10) bekezdése alapján minősül illetékköteles beadványnak. A Vht. 114/A. § (10) bekezdése szerint a végrehajtási eljárásba e szakasz alapján bekapcsolódó zálogjogosultra a végrehajtási eljárás illetékének és egyéb költségeinek (34. §) előlegezése és viselése, valamint a jogosultat a végrehajtási eljárás során megillető jogok és kötelezettségek tekintetében a végrehajtást kérőre irányadó jogszabályokat kell alkalmazni. Hozzá kell tenni, hogy a Vüsz. 7. § (2) bekezdése kimondja, hogy a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódása iránti kérelmét a végrehajtás elrendelése iránti kérelemként kell kezelni. A zálogjogosult bekapcsolódási kérelme illetékének alapja főszabály szerint a zálogjogosult által az adott végrehajtási ügyben érvényesíteni kívánt követelés összege, de a zálogjogosult választása szerint annál alacsonyabb összeg is lehet, például akkor, ha a zálogjogosult tudja, hogy a zálogtárgy értéke alacsonyabb, mint a követelésének összege, és a zálogjogosult csak a zálogtárgyból nyerhet kielégítést. Amennyiben az adós, illetve a végrehajtást kérő csak részben ismerte el a zálogjogosult követelését, és a zálogjogosult nyilatkozata alapján az elismert rész erejéig történik a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás [Vht. 114/A. § (6) bekezdés], az az összeg lesz az illeték alapja, amelyre nézve a zálogjogosult bekapcsolódását a bíróság megengedte. Problémát jelent a devizában fennálló követelések esetén az eljárási illeték számítása. Az illeték mértékét az eljárás megindítása iránti kérelem 9
előterjesztésekor – azaz a kérelem bíróságnál történő iktatása napján – hatályos Magyar Nemzeti Bank deviza-középárfolyama alapján kell kiszámítani, ez azért okoz nehézséget, mert a zálogjogosult előre nem tudhatja, hogy a kérelmet a bíróságon mikor fogják iktatni, és az érkeztetés napján hogyan alakul a devizaárfolyam. Az ésszerű gyakorlat véleményem szerint az, ha a végrehajtóhoz történő beadás (postai feladás) napján érvényes devizaárfolyam alapján átszámított követelés után fizetendő illetéket elfogadják. Amennyiben az adóssal szemben a végrehajtó több végrehajtási eljárást is foganatosít, és mindegyikben lefoglalják a zálogjoggal biztosított vagyontárgyat, mindegyik végrehajtási eljárásban kérelmezhető a zálogjogosulti bekapcsolódás. A gyakorlatban felmerült a kérdés, hogy amennyiben a zálogjogosult egyidőben előterjeszti a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmet mindegyik végrehajtási eljárásban, az illetéket elegendő-e egyszer megfizetni, figyelemmel a Vht. 114/A. § (11) bekezdésében foglaltakra is. A bírói gyakorlat szerint a Vht. 114/A. § (11) bekezdése erre az esetre nem alkalmazható, hiszen az említett rendelkezés azt feltételezi, hogy egy esetben már jogerősen engedélyezték a bekapcsolódást. Az említett esetben tehát minden végrehajtási eljárásban külön-külön meg kell fizetni az eljárási illetéket. A gyakorlatban problémaként merült fel az is, hogy a zálogjogosult végrehajtásba történő bekapcsolódása iránti eljárás, illetve a végrehajtási lap kiállítására irányuló eljárás illetéke miként viszonyul egymáshoz. Ezzel kapcsolatban a bírói gyakorlat azt az álláspontot fogadta el, mely szerint a zálogjogosult végrehajtásba történő bekapacsolódása iránti eljárás, illetve a végrehajtási lap kiállításra irányuló eljárás két külön eljárásnak minősül. Ennek oka, hogy a zálogjogosult végrehajtásba történő bekapcsolódása során a zálogjogosult (végrehajtást kérő) követelésének kielégítését a zálogtárgyból kérheti, míg a végrehajtási lappal elrendelt végrehajtásban követelésének behajtásáról van szó, amelynek kielégítése végett az adós teljes vagyonára végrehajtás vezethető. A két eljárás tehát nem tekinthető azonos eljárásnak, jogszabály pedig egyébként sem teszi lehetővé azt, hogy a kétféle eljárás illetékét a másik eljárás illetékébe be lehessen számítani. [BDT 2009/2055.]
V. A
VÉGREHAJTÁS FELFÜGGESZTÉSE
Ha a zálogjogosult a 114/A. § (1) bekezdése, illetve a 140. § (6) bekezdése szerinti kérelmet terjesztett elő, a kérelem beérkezését követő 3 munkanapon belül a bíróság a végrehajtást felfüggeszti. A bíróság a végrehajtás felfüggesztéséről a végrehajtót azonnal értesíti, egyúttal részére a felfüggesztést elrendelő végzést haladéktalanul megküldi. [Vht. 48. § (2) bekezdés] Ha a kérelem hiányos (pl.: illeték), akkor – megfelelően alkalmazva a Vht. 12. § (2) bekezdését – a jogi képviselő nélkül eljáró végrehajtást kérő kérelme esetén hiánypótlásnak van helye. A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy a felfüggesztés elrendelésére nyitva álló 3 munkanapos határidő mikor kezdődik, ha a kérelem hiányos. A támogathatónak ítélt többségi bírói gyakorlat szerint a három munkanapos határidő számítását 10
akkortól kell kezdeni, amikorra a felfüggesztéshez szükséges adatok, és a bekapcsolódás iránti kérelem egyéb hiányosságainak pótlása is megtörtént. A felfüggesztő végzés rendelkező részében indokolt konkrétan megjelölni, hogy az mely vagyontárgy végrehajtását érinti, de a felfüggesztés végső időpontjaként nem célszerű a bekapcsolódás iránti kérelem jogerős elbírálásának a megjelölése, mert a felfüggesztéskor még nem tudható, hogy esetlegesen perrel „folytatódik-e” az eljárás. Amennyiben ugyanis a bekapcsolódás iránti kérelmet elutasító végzés kézhezvételétől számított 8 munkanapon belül a zálogjogosult pert indít és azt igazolja, a végrehajtás felfüggesztését nem kell megszüntetni [Vht. 114/A. § (5) és (7) bekezdés]. A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen fellebbezésnek van helye. A végzés rendelkező részében utalni kell arra, hogy a jogorvoslatnak a felfüggesztésre nézve nincs halasztó hatálya (Vht. 50. §) egyrészt a felek, érdekeltek számára tájékoztatást nyújtva, másrészt ez egyértelművé teszi azt is, hogy a zálogjoggal érintett dolog tekintetében a végrehajtás abban a helyzetben áll meg, melyben a végzés meghozatalakor volt, függetlenül attól, hogy a végrehajtó erről mikor értesült [Vht. 50. § (1) bekezdés]. A felfüggesztés terjedelme korlátozott: ha a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást a 48. § (2) bekezdése alapján függeszti fel, a felfüggesztés a zálogtárgy árveréséről történő értékesítéséről szóló hirdetmény elkészítésére, illetve a zálogtárgy értékesítésére – ide nem értve a romlandó dolgok értékesítését – terjed ki, a többi végrehajtási cselekményt a felfüggesztés tartama alatt is foganatosítani kell. [Vht. 50. § (4) bekezdés] A végrehajtást kérő, az adós, a zálogjogosult és a végrehajtó részére a végzést kézbesíteni kell, a végrehajtót azonnal értesíteni kell a felfüggesztésről (lehetőség szerint telefonon vagy telefax útján).
VI. A
KÉRELEM MEGKÜLDÉSE
A bíróság a zálogjogosult kérelmét az adósnak és a végrehajtást kérőnek azzal a felhívással kézbesíti: a kézhezvételtől számított 8 napon belül nyilatkozzon arról, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját – önálló zálogjog esetén a jogalapot – és összegszerűségét elismeri-e, illetőleg milyen összegben ismeri el [Vht. 114/A. § (4) bekezdés]. A bekapcsolódási eljárás során a jogalapot és összegszerűséget nem lehet vitatottnak tekinteni, ha azt közokiratba foglalták [Vht. 114/A. § (4) bekezdés], e körülményről a végrehajtást kérőt és az adóst tájékoztatni kell. Ha a felhívásra a megadott határidőben az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását valószínűsítette, a bekapcsolódás iránti kérelmet a bíróság végzéssel elutasítja. Ebben az esetben a zálogjogosult perrel érvényesítheti a zálogjogból eredő igényét. [Vht. 114/A. § (5) bekezdés] Amennyiben a zálogjogosult bekapcsolódási kérelmében eleve alacsonyabb összeg erejéig kéri a bekapcsolódást, vagy az adós, illetve a 11
végrehajtást kérő csökkent követelésre vonatkozó nyilatkozatát elismeri, vagyis végső soron már nem vitás a követelés összege, úgy nincs akadálya a közokiratba foglalt összegszerűségtől való eltérésnek. A Vht. 114/A. § (6) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a zálogjoggal biztosított követelés összegszerűségét a zálogjogosult kérelmében foglalttól eltérő összegben ismerte el, a bíróság tájékoztatja erről a zálogjogosultat, aki ezen összeg tekintetében is kérheti az (1) bekezdés szerinti végzés meghozatalát. Ez a lehetőség a közokiratba foglalt követelésekre is fennáll, hiszen a Vht. korlátozást nem tartalmaz. A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy amennyiben a bekapcsolódási nemperes eljárás során marad vitatott követelésrész, vane lehetőség arra, hogy a nem vitatott követelésrész vonatkozásában a bíróság a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát megállapítsa, míg a vitatott követelésrész vonatkozásában a kérelmet elutasítsa azzal, hogy azt perben érvényesítheti. Az egyik álláspont szerint ennek akadálya nincs éppen a Vht. 114/A. § (6) bekezdése alapján. A másik álláspont szerint a bekapcsolódás és a perindítás párhuzamossága nem képzelhető el: ha vitatott követelésrész van, és a zálogjogosult az elismert összegen felüli vitatott követelésrész vonatkozásában is élni kíván a bekapcsolódás jogával, akkor a kérelmet – egészében – el kell utasítani, és a zálogjogosult a bekapcsolódási igényét perrel érvényesítheti.
VII. A
KÉRELEM ÉRDEMI ELBÍRÁLÁSA
A zálogjogosult végrehajtási eljárásba való bekapcsolódása engedélyezésének feltétele, hogy a bíróság megállapítsa a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát. A kielégítési jog megnyíltának megállapításához nem a végrehajtás általános feltételeinek fennállása szükséges. A zálogjogosult kielégítési joga akkor állapítható meg, ha 1. az adóssal szemben végrehajtási eljárás van folyamatban, 2. ha a bekapcsolódás engedélyezését kérő zálogjogosult nem végrehajtást kérő a végrehajtási ügyben, 3. zálogtárgyat a végrehajtási eljárás során lefoglalták, 4. a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége – önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség – nem vitatott, 5. a zálogjogosult nem az adós hozzátartozója vagy olyan jogi személy, amelynek az adóssal való viszonyában többségi befolyás áll fenn, illetve a zálogjog alapítására a gazdálkodó szervezet és tagja között került sor. E feltételeknek együttesen kell fennállniuk. 1. A zálogjogosulti bekapcsolódás engedélyezésének alapfeltétele, hogy végrehajtási eljárás legyen folyamatban. Megoszlik ugyanakkor a bírói gyakorlat abban, hogy például szünetelő végrehajtási eljárás alatt zálogjogosulti bekapcsolódás engedélyezésének lehet-e helye vagy sem. 12
Az egyik álláspont szerint a szünetelés alatt a bekapcsolódás engedélyezése tárgyában hozható határozat azzal, hogy az alapügy szünetelése megszűnéséig nem foganatosíthatók a zálogjogosult javára sem végrehajtási cselekmények. Ha az alapügy szünetelést követően megszűnik, csak a zálogjogosult költségére folyik tovább a végrehajtás. A másik álláspont szerint a végrehajtó által az eljárás szünetelése alatt a bíróság elé terjesztett bekapcsolódás iránti kérelem kapcsán a zálogjogosultat arról kell tájékoztatni, hogy a szünetelés alatt a zálogjogosulti bekapcsolódásnak nincs helye, a kérelem a végrehajtási eljárás folytatását követően kerül elbírálásra. Ezt a tájékoztatást a bíróság a végrehajtónak azzal küldi meg, hogy az alapügy szünetelésének befejeződését a bíróságnak jelentse be, és ekkor dönt a bíróság a bekapcsolódásról. Ha az alapügy szünetelést követően megszűnik, a bekapcsolódási kérelem érdemi elbírálására nem kerül sor, és a kérelemre lerótt illeték visszatérítésének van helye. 2. Csak az a zálogjogosult kapcsolódhat be a végrehajtási eljárásba, aki az alapügyben nem végrehajtást kérő, tehát csak harmadik személy által indított végrehajtási eljárásban lehet bekapcsolódni. Ez a Vht. 114. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésnek a „ha az alapügyben nem végrehajtást kérő” fordulatából derül ki, de ez a bekapcsolódás jogintézményének járulékos jellegéből is következik, hiszen a végrehajtást kérőnek a kielégítési elsőbbség megóvása „saját magával szemben” nem szükséges. Előfordulhat ugyanakkor olyan eset is, hogy a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelése behajtása iránt kielégítési végrehajtást indít, de egy másik végrehajtási eljárásban, amelyben a zálogjogosult nem végrehajtást kérő, a zálogtárgyat lefoglalják. Ilyenkor a kielégítési végrehajtás ténye nem teszi szükségtelenné a zálogjogosultnak a más végrehajtást kérő javára folyó végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását, mivel nem kizárt, hogy a zálogjogosult mint közvetlen végrehajtást kérő által indított kielégítési végrehajtás az adós tartozásának teljesítése, illetve behajtása nélkül fejeződik be. 3. A kielégítési jog megnyíltát a zálogtárgy végrehajtási eljárás során történt lefoglalása alapján lehet megállapítani. Ingóság esetében a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja. A Vht. 98–103/D. §aiban az egyes speciális ingóságok, követelés, értékpapír, üzletrész stb. lefoglalásának részletes szabályai vannak rögzítve. Ingatlan esetében a foglalás a végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével valósul meg [Vht. 138. § (2) bekezdés]. 4. Végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás csak akkor engedélyezhető, ha a zálogjoggal biztosított követelés nem vitatott. E feltétel vonatkozásában a Vht. nem teljesen világos. A Vht. 114/A. § (1) bekezdés szövegezéséből kiindulva a bekapcsolódás engedélyezésének önmagában már az is akadálya ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége – önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség – vitatott. A Vht. 114/A. § (5) bekezdése ezt a feltételt már 13
szűkíti akként fogalmazva, hogy „ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását valószínűsítette”. A valószínűsítés mértékében egységes gyakorlat nincs, a Vht. szövegezéséből azonban álláspontom szerint az következik, hogy a puszta állításnál mindenképpen több szükséges, okirati valószínűsítés szükséges. 5. A kielégítési jog megnyíltát nem lehet megállapítani, ha a zálogjogosult az adós hozzátartozója vagy olyan jogi személy, amelynek az adóssal való viszonyában többségi befolyás áll fenn, illetve a zálogjog alapítására a gazdálkodó szervezet és a tagja között kerül sor [Vht. 114/A. § (2) bekezdés]. A Vht.-nak ez a rendelkezése a visszaélések elkerülését szolgálja. A hozzátartozó fogalmát a Vht. nem szabályozza, de a Vht. 9. §-a alapján háttérjogszabályként alkalmazható Pp. 13. § (2) bekezdése meghatározza a hozzátartozó fogalmát, a Vht. alapján ez alkalmazható. Ez alapján hozzátartozó az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs a jegyes és az élettárs, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa. A gazdálkodó szervezet fogalmát sem a Vht., sem a Vht. háttérjogszabályaként figyelembe jövő Pp. nem adja meg. Jobb híján alkalmazandó a Ptk. 685. § c) pontjának meghatározása, mely szerint gazdálkodó szervezet az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz. A Ptk. 685/B. §-a határozza meg a többségi befolyás fogalmát. 685/B. § (1) Többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik. (2) A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy b) a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával. (3) A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a (2) bekezdés szerinti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell
14
szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. (4) A 685. § b) pontja szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.
A bekapcsolódásról soron kívül kell határozni. A bekapcsolódást engedélyező végzés tartalmát a Vht. 114/A. § (3) bekezdése határozza meg. Eszerint a végzésnek tartalmaznia kell: a) a zálogjogosult és az adós adatait, b) az adóssal szemben folyamatban levő végrehajtási ügy számát, az eljáró végrehajtó nevét, c) a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásáról hozott döntést, d) a zálogjoggal biztosított, a végzés meghozatalának időpontjában fennálló követelés összegét, e) a zálogtárgy adatait, f) a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba, a légi vagy vízi járművek lajstromába, illetőleg a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett nyilvántartásba történő bejegyzésének időpontját. A bekapcsolódási kérelemnek helytadó fellebbezhető végzést kézbesíteni kell a zálogjogosultnak, az adósnak, a végrehajtást kérőnek és a végrehajtónak, de a végrehajtónak nincs fellebbezési joga [Vht. 114/A. § (8)–(9) bekezdés]. Felmerült a gyakorlatban az a kérdés, hogy akadálya-e a bekapcsolódásról való döntésnek, ha az adós ismeretlen helyen tartózkodik. A többségi álláspont szerint a Vht. 46. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával az adós részére ügygondnokot kell kirendelni, a zálogjogosult nem zárható el a bekapcsolódástól csupán az okból, hogy az adós ismeretlen helyen tartózkodik. Egyébként is a Vht. elsősorban a vagyontárgyra koncentrál. Kérdés az is, hogy miként ítélendő meg, ha a zálogjogosult a követelését engedményezte, azonban az ingatlan-nyilvántartásban ez a változás nem került átvezetésre. A bírói gyakorlat szerint ez nem akadálya a jogutódlás megállapításának, mivel a Ptk. 329. §-a szerint – ex lege – a követelés engedményezésével együtt az azt biztosító zálogjog is átszáll (BH 2007/157. sz.) Ilyen esetben előbb a jogutódlás megállapításáról, majd a bekapcsolódásról kell dönteni.
VIII. A
KÉRELEM ELUTASÍTÁSA
Ha bármelyik fél a jogalapot, vagy az összegszerűséget vitatja és állítását valószínűsíti, a kérelmet el kell utasítani [Vht. 114/A. § (5) bekezdés]. Legalább a végzés indokolásában tájékoztatni kell a zálogjogosultat, hogy igényét külön perben érvényesítheti és amennyiben a keresetet 8 nap alatt benyújtja, s azt igazolja, úgy a végrehajtás felfüggesztésének a hatálya fennmarad. A Pp. 386. §-a szerinti perindítás határideje az elutasító végzés jogerőre emelkedését követően kezdődik.
15
A zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő az elutasító és helytadó végzés ellen is fellebbezhet, ha azonban az adós vagy a végrehajtást kérő a Vht. 114/A. § (5) és (6) bekezdése szerinti nyilatkozatot nem terjesztett elő, vagy nyilatkozatában a követelés fennállását vagy összegszerűségét elismerte, az ezzel ellentétes álláspontját a fellebbezéssel sem érvényesítheti [Vht. 114/A. § (9) bekezdés]. Ez utóbbinak az elbírálása a gyakorlat szerint viszont a fellebbezési eljárás érdemére tartozik, ezért a fellebbezés hivatalbóli elutasításának nincs helye.
IX. A
FELLEBBEZÉS
A zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelem tárgyában hozott végzés ellen fellebbezhet. Ha az adós vagy a végrehajtást kérő a Vht. 114/A. § (5) és (6) bekezdése szerinti felhívás ellenére nyilatkozatot nem terjesztett elő, vagy nyilatkozatában a követelés fennállását vagy összegszerűségét elismerte, az ezzel ellentétes álláspontját fellebbezéssel sem érvényesítheti [Vht. 114/A. § (9) bekezdés].
X. A
VÉGZÉS JOGERŐRE EMELKEDÉSE
Ha a bekapcsolódás engedélyezéséről szóló végzés jogerőre emelkedését követően a zálogtárgyat másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, és az a végrehajtási eljárás, amelybe a bekapcsolódást a bíróság jogerősen engedélyezte, még folyamatban van, a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed anélkül, hogy az eljárás költségeit ismételten előlegezni kellene, vagy újabb eljárást kellene lefolytatni a bekapcsolódás iránt. A bekapcsolódás engedélyezéséről szóló végzés jogerőre emelkedését követően a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtásnak a Vht. 48. § (2) bekezdése alapján történt felfüggesztését megszünteti, és erről a végrehajtót értesíti. Vitatott a gyakorlatban, hogy a végzés ellen szükséges-e fellebbezési jogot engedni. Az egyik álláspont szerint olyan súlyú döntésről van szó, amely a fellebbezési jog biztosítását indokolja, más álláspont szerint nincs helye fellebbezésnek, mert a végzés pervezető jellegű, jogerős érdemi döntéshez kapcsolódó járulékos jellegű intézkedés, mely tekintetében a bíróságnak már nincs mérlegelési joga.
XI. A
BEKAPCSOLÓDÁSSAL ÉRINTETT VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS MEGSZŰNÉSE
Az általános szabályokban foglaltakon túl a bekapcsolódással indult végrehajtási eljárás – ha a zálogjogosultnak a bekapcsolódással érintett költségei megtérültek – a végrehajtás (bekapcsolódással érintett több végrehajtás esetén valamennyi végrehajtás) befejeződésével megszűnik [Vht. 114/A. § (12) bekezdés].
16
Ennek oka a bekapcsolódás járulékos jellege, vagyis az, hogy a bekapcsolódásra nem a zálogjoggal biztosított követelés végrehajthatósága okán, hanem a zálogtárgy végrehajtási értékesítésének veszélye miatt kerül sor. Ha pedig ez a veszély elhárul, mert a zálogtárgyat nem értékesítik, úgy nincs alkotmányos alap a végrehajtási kényszer további alkalmazására, a bekapcsolódással indult végrehajtási eljárás folytatására. A megszüntetésnek azonban többletfeltétele, hogy a zálogjogosultnak a bekapcsolódással érintett költségei megtérüljenek [Vht. 114/A. § (12) bekezdés, Vüsz. 33. § i) pont]. A bekapcsolódási végrehajtás ilyenkor lényegében a zálogjogosult által megfizetett, előlegezett költségekre korlátozódik. Egységes az álláspont, hogy ilyenkor az arányosság és a fokozatosság elvével összhangban [Vht. 7. § (1) és (2) bekezdése, valamint 8. §-a] indokolt rövid határidővel a megállapítható költség rendezésére felhívni az adóst, és csak ennek hiányában folytatni a végrehajtást a zálogtárgyra (BH 2007/194. sz.) Hangsúlyozandó, hogy ha a végrehajtási eljárás a zálogtárgy értékesítése és így a zálogjogosult kielégítése nélkül megszűnik, a zálogjogosult követelésének a bekapcsolódást engedélyező végzésen alapuló érvényesíthetősége is megszűnik, tehát a zálogjogosult nem indíthat önálló végrehajtást arra hivatkozva, hogy a bíróság a bekapcsolódási eljárásban megállapította kielégítési joga megnyíltát. A bekapcsolódással érintett végrehajtási eljárás megszűnése esetén a zálogjogosult jogi helyzetét illetően „visszaáll” az eredeti állapot.
17
A BECSÉRTÉK MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS A BECSÉRTÉKKEL KAPCSOLATOS KIFOGÁSOK GYAKORLATI TAPASZTALATAI
I. AZ
INGÓFOGLALÁS ÉS A BECSÉRTÉK MEGÁLLAPÍTÁSA
1. Az ingófoglalás Általános szabályok Az ingóvégrehajtás szabályait kell alkalmazni pénzkövetelés behajtása miatti ingófoglalására, és az ingófoglalás szabályai az irányadók – a Vht. eltérő rendelkezései hiányában – a végrehajtás alá vonható vagyoni értékű jogokra, követelésekre (Pestovics I., 126. o.). Ha az adós a végrehajtható okiratban feltüntetett kötelezettségét önként nem teljesítette, a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja. A foglalásra a végrehajtási költség megelőlegezésének időpontjától számított 30 napon belül kerül sor [Vht. 84. § (1)-(2) bekezdés], hogy az adósnak ne legyen ideje elidegeníteni, vagy a végrehajtás alól egyéb módon kivonni a vagyonát. A foglalás tényleges időpontja a végrehajtható okirat kézbesítésének módjától függ. Ha a végrehajtó személyesen adja át az adósnak, haladéktalanul, ha viszont postán kézbesíti, a kézbesítéstől számított 45 napon belül kell elvégezni a foglalást [Vht. 84. § (2)-(3) bekezdés]. A végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére, illetve az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dologként jogszabályban meghatározott vagyontárgy foglalása esetén hivatalból is köteles betekinteni a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartásba (az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket a zálogjogi nyilvántartás részletes szabályainak megállapításáról szóló 11/2001. (IX. 1.) IM rendelet tartalmazza). A betekintés célja, hogy a végrehajtó meggyőződjön arról, az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá, hogy vagyonát, illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog. Az egyedi azonosításra kétséget kizáróan alkalmas ingó dologként jogszabályban meghatározott vagyontárgynak [Vht. 84. § (4) bekezdés] jelenleg a gépjármű tekinthető, ugyanis annak azonosító jelzései (elsősorban az alvázszám) az egyedi azonosításra kétséget kizáró módon lehetőséget biztosít. A foglalást lehetőleg az adósnak, illetőleg képviselőjének, távollétükben pedig az adóssal együtt lakó nagykorú családtagnak a jelenlétében kell elvégezni [Vht. 85. §]. Ha ilyen személyek nincsenek, akkor a nem közös háztartásban élő nagykorú családtag vagy tanú jelenléte is megfelelő [Vht. 44. § (1) bekezdés]. A bírói gyakorlat szerint a foglalást nem teszi érvénytelenné az, hogy a törvényi rendelkezések ellenére tanú sem volt jelen a helyszíni cselekménynél.
18
A lefoglalt ingóságokat főszabály szerint az adós őrizetében kell hagyni [Vht. 104. § (1) bekezdés], a vagyontárgyak azonban a lefoglalás tényével kikerülnek az adós rendelkezése alól, aki azokkal már nem rendelkezhet, azokat – az elhasználható dolgok kivételével – csak rendeltetésüknek megfelelően és állagsérelem nélkül használhatja, köteles továbbá gondos megőrzésükre [Vht. 104. § (2)-(3) bekezdés], állagmegóvásra, továbbá a dolgok rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotának fenntartására. Nem maradhat az adós birtokában az arany, platina, ezüst, a fizetőeszközök, az arany, platina felhasználásával készült tárgyak, a drágakő, nyomdai úton előállított értékpapír, készpénz [Vht. 98-100. §]. Az adóst tájékoztatni kell a lefoglalt ingóságokkal kapcsolatos jogairól és kötelezettségeiről (kezelési, rendelkezési szabályok), és ezt jegyzőkönyvbe is kell venni, valamint figyelmeztetni kell arra, hogy a foglalási szabályok megszegésével akár bűncselekményt is megvalósíthat, a lefoglalt ingóság elhasználása, elzálogosítása, elidegenítése, megsemmisítése vagy a végrehajtás alól más módon való elvonása ugyanis a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény [Vht. 104. § (3) bekezdés]. A lefoglalt ingóságon elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn [Vht. 104. § (3) bekezdés]. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is megállapította, hogy a dolog foglalási jegyzőkönyvbe vétellel, a keltezés időpontjában válik elidegenítési és terhelési tilalommal terheltté, ezért a dologra nézve ezen időpontot követően kötött adásvételi szerződés jogszabályba ütközik és semmisnek minősül, még az adóssal jóhiszeműen szerződő fél sem szerezhet tulajdonjogot [BH 2011. 203., BH 2002. 362.]. A felfüggesztő feltétellel megkötött adásvételi szerződés hatályosulását megelőző foglalás meghiúsítja a szerződés hatályának beálltát, így ha a feltétel utóbb be is következik, a foglalásra tekintettel a szerződés érvényesen már nem jöhet létre [BH 2004. 26.; EBH 2003. 963.; EBH 2005. 1319.]. Ha valószínű, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni, a végrehajtó az ingóságot a megőrzésére alkalmas tárolóban (szekrényben, ládában stb.) vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi [Vht. 105. § (1) bekezdés]. A zár alá vétel eredményeképpen az adósnak a használati joga is megszűnik az ingóságon. A zár alá vételről a végrehajtó dönt annak vizsgálatát követően, hogy merült-e fel olyan körülmény, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni. Ha az adós ingatlanában a zár alá vétel – megfelelő tárolóra, külön helyiségre, az adós lakáshasználata akadályozásának tilalmára tekintettel – megvalósítható, az ingóságot nem kell elszállítani. Ha a végrehajtó az ingóságokat egy külön helyiségben helyezi el, az ingóságok elszállítása megvalósul. Nem helyezhető zár alá az ingóság az adós ingatlanában oly módon, hogy az adós, vagy a vele együttlakók lakáshasználatát akadályozza. A tároló, a helyiség felnyitása, illetőleg a pecsét megsértése vagy eltávolítása a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény [Vht. 105. § (2) bekezdés]. Lefoglalni forgalomképes, vagyis értékesíthető vagyontárgyakat lehet. Ha több ingóságot kell lefoglalni, a végrehajtó dönt a lefoglalási sorrendről. A foglalást addig kell folytatni, amíg a követelés, annak járulékai, valamint az eljárás befejezéséig előreláthatóan felmerülő 19
végrehajtási költség teljes fedezete megkívánja [Vht. 87. § (1) bekezdés]. A végrehajtónak a sorrend meghatározásakor azt kell számításba venni, hogy mely ingóságok lefoglalásával és későbbi árverésével lehet a követelést behajtani. A foglalásról jegyzőkönyvet kell felvenni. A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát a foglaláskor átadja a jelen levő feleknek, az adós távolléte esetén a Vht. 85. §-ában felsorolt más jelenlévőnek és kézbesíti az adósnak, a végrehajtást kérő távolléte esetén pedig a végrehajtást kérőnek. [Vht. 88. § (2)-(4) bekezdés]. A jegyzőkönyvet főszabály szerint a foglalás helyszínén kell elkészíteni, de a végrehajtó akadályoztatása esetén a jegyzőkönyv máshol is elkészíthető, ilyenkor fel kell tüntetni az elkészítés helyét és a helyszíni elkészítés akadályának okát [Vht. 35. § (1) bekezdés]. Egyes dolgok lefoglalásának eltérő szabályai A Vht. e címszó alatt olyan ingóságokkal kapcsolatban tartalmaz speciális szabályokat, melyek valamely jellegzetességük miatt eltérnek a szokásos lefoglalható ingóságoktól, és ezzel összefüggésben a végrehajtónak be kell tartania a Vht. ilyen jellegzetes ingóságok lefoglalása esetén irányadó speciális szabályait. INGÓSÁG Arany, platina, ezüst, fizetőeszköz, az adós külföldi pénznemben megfizetett tartozása Arany vagy platina felhasználásával készült tárgy, drágakő és nyomdai úton előállított értékpapír
Dematerializált értékpapír
Készpénz
A FOGLALÁS MÓDJA A végrehajtó az értéket magához veszi, lefoglalt külföldi pénzt a foglalást követő munkanapon a végrehajtói letéti számlára befizeti. [Vht. 98. §]
A végrehajtó a lefoglalt értéket magához veszi, és 24 órán belül bírósági letétbe helyezi. [Vht. 99. § (1) bekezdés]
A végrehajtó a foglalásról értesíti az adós értékpapírszámláját vezető befektetési szolgáltatót, aki a lefoglalt értékpapírt az értékpapírokra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint a végrehajtó további intézkedéséig zárolt alszámlára helyezi. [Vht. 99. § (2) bekezdés] A végrehajtó magához veszi, és a foglalást követő munkanapon befizeti a
20
MEGJEGYZÉS Arany, platina, ezüst: az egységes tömb formátumú arany, platina, ezüst (végrehajtói gyakorlat szerint) Fizetőeszköz: pénz, pénzt helyettesítő eszköz (bankkártya, hitelkártya, váltó, csekk, takarékbetétkönyv) Külföldi pénz: a föld országaiban bárhol forgalomban lévő, arra átváltható külföldi bankjegy, érme. Az ingófoglalás általános szabálya szerint kell eljárni.
Dematerializált értékpapír: az e törvényben és külön jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, az értékpapír tartalmi kellékeit azonosítható módon tartalmazó adatösszesség [a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény 5. § (1) bekezdés 29. pont] A végrehajtó a lefoglalt készpénz összegét köteles feltüntetni a foglalási jegyzőkönyvben.
Üzletrész (az adóst a gazdálkodó szervezet vagyonából megillető vagyonrész, illetőleg üzletrész)
Muzeális vagy történeti értékű tárgy és könyv, továbbá levéltári anyag
Jelzálogjoggal terhelt ingóság
Széfszolgáltatás keretében őrzött ingóság
végrehajtói letéti számlára. [Vht. 100. §] A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíti a gazdálkodó szervezetet (a lefoglalást bejegyzi a nyilvántartásba), és a cégbíróságot (a lefoglalást bejegyzi a cégjegyzékbe). [Vht. 101. § (1)-(2) bekezdés]
A végrehajtó köteles a tárgy jellegének megfelelő, területileg illetékes múzeumot, könyvtárat, illetőleg levéltárat a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével értesíteni [Vht. 102. §], hátha az érintett szerv meg kívánja vásárolni a vagyontárgyat. Bár nincs törvényi kötelezettség ezen tárgyak a bírósági letétbe helyezésére – figyelemmel az esetleges kimagasló eszmei illetve materiális értékre – célszerű ezeket is bírósági letétbe helyezni.
A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát megküldi a közjegyzőnek, hogy az ingóság lefoglalását jegyezze be a zálogjogi nyilvántartásba, és adjon tájékoztatást az ingóságon fennálló jelzálogjog jogosultjának adatairól. [Vht. 103/B. §] A végrehajtó a széf lepecsételésével foglalja le, egyúttal értesíti a széfszolgáltatót és az adóst a széf felnyitásának időpontjáról. [Vht. 103/C. § (1)-(3) bekezdés] A megjelölt időpontban az adós a végrehajtó és a
21
A foglalási jegyzőkönyv cégbíróságnak történő megküldése nem minősül változásbejegyzési kérelemnek, így sem illetéket, sem közzétételi költségtérítést nem kell fizetni [BH2000. 363.]. A cégbíróságnak a jegyzőkönyv alapján hivatalból kell bejegyezni a foglalás tényét [BH2005. 69.]. Az üzletrész lefoglalásáról az adóvégrehajtónak is értesítenie kell a cégbíróságot a foglalási jegyzőkönyv megküldésével, a cégbíróságnak pedig a lefoglalást a cégjegyzékbe be kell jegyeznie [BH2003. 378.]. Kulturális javak: az élettelen és élő természet keletkezésének, fejlődésének, az emberiség, a magyar nemzet, Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi, képi, hangrögzített, írásos emlékei, és egyéb bizonyítékai – az ingatlanok kivételével –, a művészeti alkotások [a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény 1. számú melléklet sz) pont] Levéltári anyag: az irattári anyagnak, továbbá a természetes személyek iratainak levéltárban őrzött maradandó értékű része, valamint a védetté nyilvánított maradandó értékű magánirat [a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény 3. § k) pont] Ingót terhelő jelzálogjog alapításához – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett zálogjogi nyilvántartás való bejegyzése szükséges. [Ptk. 262. § (2) bekezdés]
Széfszolgáltatás: az ügyféllel kötött megállapodás alapján, az ügyfél számára – állandóan őrzött – helyiségben széf rendelkezésre bocsátása, melybe értékeit az ügyfél maga helyezi el és veszi ki [a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú mellékletének 15.
Közös széfben elhelyezett ingóság
A lefoglalható vagyontárgyak technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészt alkotnak
széfszolgáltató jelenlétében felnyitja a széfet, a végrehajtó elkészíti a foglalási jegyzőkönyvet. Ha az adós nem jelent meg, a széfszolgáltató, ha ő nem rendelkezik kulccsal, a végrehajtó nyittatja fel a széfet. A vagyontárgyat a foglalást követően lehetőség szerint a széfbe kell visszahelyezni, az értékesítésig abban kell tárolni. Ha erre nincs lehetőség, a végrehajtó intézkedik az ingóság elhelyezése iránt. A foglalást követően a széf csak a végrehajtó intézkedésére nyitható fel. Ha a foglalás után a széfszolgáltatás megszűnt, erről a széfszolgáltató értesíti a végrehajtót, aki intézkedik az ingóság elhelyezése iránt. végrehajtás alá vonására a pénzügyi intézménynél kezelt, több személyt megillető pénzösszeg végrehajtás alá vonására vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell, ideértve a nem adós széftulajdonosok foglalásról történő tájékoztatását is. [Vht. 103/C. § (4) bekezdés] A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben feltünteti az ingóságok egészének becsértékét és az egyes ingóságok becsértékét is. [Vht. 103/D. §]
pont]
Bármelyik széftulajdonossal szembeni követelés fejében végrehajtás alá vonhatók a széfben található ingóságok, de a nem adós széftulajdonost a foglalásról értesíteni kell.
Ezek az ingóságok önállóan is értékesek, de együttesen egy nagyobb egységet képviselnek, ezért együttes értékük magasabb. Ha egységként történő értékesítésük nem vezet eredményre, akkor egyenként kell őket árverezni.
A gyakorlat szerint, ha a foglalás munkanap végére, szabadnapra, munkaszüneti napra esik, illetve ha a foglalást követő 24 órán belül a bírósági letétbe helyezés fizikailag lehetetlen, a végrehajtó a nemesfémeket, drágaköveket, materializált értékpapírokat a következő munkanapon teszi bírói letétbe. A foglalási jegyzőkönyvben feltünteti a „nemesfémnek (arany, ezüst, platina) látszó” minősítést, majd a szakértőbecsüs által megállapított becsértéknek megfelelően módosítja a lefoglalt ingóság minősítését és értékét az eljárás folytatása érdekében. A speciális ingóságok vonatkozásában a foglalás hatályának beállta szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a foglalást követően a végrehajtó teljesíti-e, és ha igen mely időpontban a jellegzetes ingóságok vonatkozásában előírt letétbe helyezési, vagy értesítési kötelezettségét. 22
Így például nincs jelentősége, hogy a dematerializált értékpapír lefoglalásáról értesítette-e és ha igen, mikor a végrehajtó az adós értékpapír számláját vezető befektetési szolgáltatót. Annak sincs jelentősége, hogy az adós értékpapír számláját vezető befektetési szolgáltató a lefoglalt értékpapírt zárolt számlára helyezte-e. A foglalás hatálya a foglalási jegyzőkönyv kiállításával következik be [BH 2011. 203.]. Gépjármű lefoglalása Gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni [Vht. 103. § (1) bekezdés]. A hitellel terhelt gépjárművek esetén a hitelezőnél lelhető fel a törzskönyv, amelyet a végrehajtási eljárás lezárulást követően a vevő kap meg. Természetesen ilyenkor a törzskönyvet nem kell lefoglalni. A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát, valamint a lefoglalt forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi a gépjármű-tulajdonos lakcíme vagy székhelye (ennek hiányában telephelye) szerint, külföldi lakóhellyel (székhellyel vagy telephellyel) rendelkező tulajdonos esetében pedig az üzembentartó lakcíme vagy székhelye (ennek hiányában telephelye) szerint illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak. Ha az illetékes hatóság nem állapítható meg, az okmányokat a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak kell megküldeni. Ha a forgalmi engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatának megküldésével egyidejűleg felhívja a közlekedési igazgatási hatóságot, hogy a gépjárművet vonja ki a forgalomból. A hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni. [Vht. 103. § (1)-(2) bekezdés] A gépjármű lefoglalása az általános szabályok szerint a helyszínen kell történjék, a gyakorlatban a végrehajtó a gépjárművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján foglalja le, ha az adós a gépjármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve [Vht. 103. § (3) bekezdés]. Mivel a nyilvántartás közhiteles, vagyis ellenkező bizonyításig valósnak kell tekinteni, a végrehajtó nem köteles vizsgálni, hogy a nyilvántartásban lévő adatok a valóságot tükrözik-e. A gépjármű nyilvántartás alapján történő lefoglalására a jegyzőkönyvben utalni kell. Az adóst ilyen esetben rendbírság terhével kell felhívni arra, közölje a jármű feltalálási helyét, nyilatkoztatni kell a mentesség fennállásáról, és ezzel összefüggésben igazolásokat kell kérni, valamint tájékoztatni kell, hogy a foglalás nyilvántartás alapján történt, ezért a becsérték vonatkozásában szakértőt kirendelését kérheti. [Kommentár 2009, 263. o.] A gépjármű lefoglalása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az adós lízingeli, vagy hitelre vásárolta a járművet. Amennyiben a gépjárművet az adós lízingeli, a tulajdonos a lízingbe adó cég, az üzembentartó pedig az adós lesz. Mivel a lízingelt gépjárművek esetén a nyilvántartásban az adós nem szerepel tulajdonosként, a nyilvántartás adatai alapján nem foglalható le a gépjármű. Ha pedig a birtoklás tényére figyelemmel mégis sor kerül a foglalásra, a lízingbe adó cég igényperben érvényesítheti a tulajdonosi jogait, és a bíróság feloldja a foglalás alól a lefoglalt
23
gépjárművet. Amennyiben viszont az adós hitelre vásárolja a gépjárművet, megszerzi annak tulajdonjogát is, a hitelt nyújtó pedig opciós jogot szerez, mely azonban csak vételi jogot enged arra az esetre, ha az adós a hiteltörlesztési kötelezettségének nem tenne eleget. Foglalás estén azonban már nem élhet az opciós joggal, mert a lefoglalt ingóság elidegenítési és terhelési tilalommal terheltté válik. A hitelt nyújtó cégek abban az esetben biztosíthatják a hiteltartozás törlesztését, ha zálogjogot is alapítanak a gépjárműre [Zoltán H.]. A gépjármű értékesítése vagy átvétele után az új tulajdonos kérelmére az értékesítésről, átvételről készült jegyzőkönyv alapján a közlekedési igazgatási hatóság látja el a gépjárművet a forgalomban való részvételhez szükséges jelzésekkel és okmányokkal [Vht. 103. § (4) bekezdés]. A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor csak a törzskönyvet kell lefoglalni és a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldeni az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak, ha pedig ez nem állapítható meg, a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak; az adós a gépjármű értékesítéséig a gépjárművet használhatja. Ha az adós a végrehajtási eljárás tartama alatt a foglalkozásával felhagyott, vagy a foglalkozás végzéséhez szükséges engedélyét visszavonták, az (1)-(4) bekezdés szerint kell eljárni. Ez a kivételszabály nem vonatkozik a zár alá vétel esetére. [Vht. 103. § (5) bekezdés] A gépjármű akkor nélkülözhetetlen az adós foglalkozásnak gyakorlásához, ha annak hiányában az adós a foglalkozását egyáltalán nem, vagy csak jelentős mértékben elnehezülten tudná gyakorolni (pl. helyszíni javítást igénylő feladatok ellátása érdekében szerszámok szállítására, fuvarozásra szolgáló járművek). Az adós a nála hagyott gépjárművet az értékesítésig – állagmegóvás mellett – rendeltetésszerűen használhatja. Ha a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű becsértéke nem éri el az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről szóló 13/2001. (X. 10.) IM rendelet 1. §-ában meghatározott összeget, a gépjármű mentes a végrehajtás alól [Vht. 103. § (6) bekezdés]. A végrehajtó a járműnyilvántartásból a következő adatokat igényelheti: − a járműtulajdonos személyazonosító adatai, lakóhelye, tartózkodási helye, egyéni vállalkozó székhelye, külföldi esetében állampolgársága is, − jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező járműtulajdonos szervezet megnevezése, székhelyének és telephelyének címe, cégjegyzék-, illetve nyilvántartási száma, − a jármű hatósági jelzése, alvázszáma és műszaki adatai (a jármű fajtája, gyártmánya, típusa, gyártási éve, színe és az első magyarországi forgalomba helyezés időpontja), − a jármű tulajdonosához kötött forgalmazási korlátozásra vonatkozó adatok, ideértve az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására elrendelt zárlatra vonatkozó adatokat is,
24
− a járműokmányok okmányazonosító jelére, kiadására, érvényességére, cseréjére és visszavonására vonatkozó adatok, − a jármű korábbi tulajdonosának (átruházójának) tulajdonjogváltozáshoz kapcsolódó bejelentési kötelezettsége teljesítésének ténye és időpontja [Vht. 103. § (7) bekezdés]. 2. A becsérték megállapítása Ingóságok esetében a lefoglaláskor kell megállapítani a becsértéket. A foglalási jegyzőkönyvben egyértelmű és beazonosítható módon kell megjelölni a lefoglalt ingóságokat és a foglalási jegyzőkönyvben az értéküket fel kell tüntetni. A becsérték megállapításánál az ÁFÁ-t is magában foglaló árat kell megállapítani. Ha az adós lefoglalható vagyontárgyai technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészt alkotnak (pl.: gépsor), a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben feltünteti az ingóságok egészének becsértékét és az egyes ingóságok becsértékét is (Vht. 103/D. §). A becsérték meghatározására a Vht. három lehetőséget határoz meg: a) Ha a felek a becsértékben megegyeztek, ezt kell irányadónak tekinteni [Vht. 97. § (2) bekezdés]. b) Megegyezés hiányában a végrehajtó becsléssel határozza meg az ingóság értékét a forgalmi árat alapul véve [Vht. 97. § (1)–(2) bekezdés]. A forgalmi ár az az érték, amelyért az ingóság a kereskedelmi forgalomban értékesíthető. A becsérték megállapításához a végrehajtónak vizsgálni kell az ingóság használtsági fokát, és ismernie kell a használt ingóságok értékét is. Ehhez a végrehajtónak figyelnie kell a kereskedelmi forgalomban kapható új ingóságok árát, a használt áruk bizományi árait, valamint megkereshet speciális ingóságok forgalmazásával foglalkozó társaságokat. A becslésnél nem csupán a reális forgalmi érték meghatározására kell törekedni, hanem arra is, hogy a lefoglalt ingóságot mihamarabb értékesíteni lehessen. Emiatt merül fel egyesek szerint az, hogy a végrehajtó gyakori becslési tevékenysége miatt az önálló bírósági végrehajtónak ingóforgalmi szakértői vizsgával is rendelkeznie kellene. c) Ha valamelyik fél indítványozza, a végrehajtó a foglalásnál szakértőbecsüst alkalmaz. A foglalás után a végrehajtó szakértő-becsüs közreműködésével a becsértéket módosíthatja, ha ezt bármelyik fél a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül kérte, ilyen esetben a végrehajtó által korábban megállapított becsérték módosítható. [Vht. 97. § (3) bekezdés] A szakértő-becsüs közreműködésével és az árverés közhírré tételével felmerülő költségeket az köteles előlegezni, aki ezeket az intézkedéseket kérte [Vht. 34. § (2) bekezdés]. Megelőlegezés hiányában a végrehajtó mellőzheti a szakértő-becsüs alkalmazását [Kommentár 2009, 258. o.]. A gazdálkodó szervezetek vagyonából az adóst megillető vagyonrész, üzletrész értéke nem feltétlenül a névérték, illetve a könyv szerinti érték,
25
hanem a valós piaci érték. A tényleges forgalmi (szabadpiaci) érték – az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan – elsődlegesen ún. összehasonlító adatok alapján, tehát az ugyanazon gazdasági társaság részesedéseinek a forgalmára vonatkozó adásvételi szerződésekben kikötött vételárak alapulvételével kell meghatározni. Amennyiben erre nincs mód, vagy az összehasonlító adatok valódisága kétséges, úgy az üzletrészek forgalmi értéke meghatározásának az alapjául az adott gazdasági társaság ún. piaci értéke szolgálhat. Az üzletrész értéke megállapításának az alapjául szolgáló közgazdasági, és ezen belül a vállalat-, illetve üzletértékelési irodalom és szakértői gyakorlat különböző módszerekkel dolgozik [BH2009. 271]. A gazdasági társaság vagyoni helyzetének felderítésére azonban a végrehajtóknak nincs lehetősége, így az üzletrész valós értékének megállapítása szinte lehetetlen. A muzeális vagy történeti értékű tárgyak, könyvek, a levéltári anyagok, az érmék értékének a megállapítása általában különleges szakértelmet igényel. Ha a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű becsértéke nem éri el az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről szóló 13/2001. (X. 10.) IM rendelet 1. §-ában meghatározott összeget, a gépjármű mentes a végrehajtás alól [Vht. 103. § (6) bekezdés]. Ez az érték jelenleg motorkerékpár esetében 150 000, személygépkocsi esetében 1,2 millió, autóbusz és tehergépkocsi esetében 3,5 millió, nyerges vontató esetében (szerelvénnyel együtt) 5 millió forint. A végrehajtók a gépjárművek becsértékének meghatározása során leggyakrabban a www.használauto.hu weboldalon kínált kocsik árát veszik figyelembe. Ha az adós lefoglalható vagyontárgyai technológiai vagy termelési, szolgáltatási egészt alkotnak, a végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben feltünteti az ingóságok egészének becsértékét és az egyes ingóságok becsértékét is. Ennek oka az, hogy az ilyen gazdasági egységet alkotó ingóságcsoport (pl. gépsor, késztermékkészlet, bútorgarnitúra) esetében elsősorban az egységkénti értékesítésre kell törekedni, hiszen egységként az nagyobb értéket képvisel, és ha erre nincs lehetőség, vagyis egységkénti értékesítésnél az árverés sikertelen, akkor kerülhet sor egyenkénti értékesítésre. 3. Az ingófoglalással és a becsértékkel kapcsolatos végrehajtási kifogások bírói gyakorlata Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy ingófoglalás esetén kizárólag a becsérték összegszerűsége miatt előterjesztett végrehajtási kifogás érdemben nem vizsgálható, hiszen ezt a lehetőséget a Vht. nem tartalmazza. A becsérték megállapításával kapcsolatos egyéb eljárásjogi szabálytalanságok azonban alappal támadhatóak. Természetesen a bírói gyakorlat ezt nem értelmezi mereven, és függően a lefoglalt ingóságok mértékétől, jellegétől, adott esetben lehetővé teszi becsérték-kifogás érdemi vizsgálatát. Így például a többségi álláspont szerint, ha a végrehajtó már az ingófoglalásnál szakértő-becsüst alkalmazott, a foglalás után lehetséges szakértő közreműködésével a
26
becsérték módosítását kérni, főleg nagy értékű vagy speciális ingóságoknál (pl.: üzletrész, ékszerek, érmék stb.). A becsértéket nem tartalmazó foglalási jegyzőkönyv ellen szintén lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. Ez a hiányosság önmagában a foglalás megsemmisítésére alapot nem adhat, de természetesen a becsérték megállapítása érdemben vizsgálandó. A becsérték elleni kifogás elbírálását nem zárja ki, ha a zálogjogosult bekapcsolódási kérelme miatt a végrehajtás fel van függesztve.
II. AZ
INGATLANFOGLALÁS ÉS A BECSÉRTÉK MEGÁLLAPÍTÁSA
1. Az ingatlanfoglalás szabályai A bírósági végrehajtás során figyelemmel kell lenni az arányosság és fokozatosság elvére, ezért a bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós valamilyen rendszeresen folyósított járandóságából (pl. munkabér, illetmény, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóság) kell behajtani. Ha azonban előre látható, hogy a követelést ily módon nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya, jelesül az ingatlana is végrehajtás alá vonható [Vht. 7. § (1)(2) bekezdés]. Ha a végrehajtó az adós ingatlanát lefoglalja, azt csak akkor értékesítheti, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki [Vht. 7. § (2) bekezdés]. Az adós tulajdonában levő ingatlant az ingatlan jellegére, művelési ágára és az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni [Vht. 136. § (1) bekezdés]. Mentes a végrehajtás alól az az ingatlan, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni [Vht. 136. § (3) bekezdés]: − a jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület (nemzeti park, fokozottan védett terület, nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó terület), külön jogszabályban meghatározott nemzeti vagyonban lévő műemlék, valamint az olyan állami vagy önkormányzati tulajdonban álló vagyon, amely tekintetében a gazdálkodó szervezet jogszabály vagy szerződés alapján tulajdonosi jogokat, vagyonkezelői jogot vagy más, használatot biztosító jogot gyakorol, az említett vagyonkezelői jog és más, a használatot biztosító jog; − a vízitársulatok tulajdonában, vagyonkezelésében, használatában lévő vizek, vízilétesítmények és a vízitársulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona;
27
− a kárpótlás céljára elkülönített termőföld, a törvényben meghatározott földalap és a kárpótlási árverésre kijelöléssel nem érintett, illetve a kárpótlási árverésből visszamaradt földterület; − a gazdálkodó szervezet vagyonából az az ingatlan, amely – a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltak alapján – a Kormány által jóváhagyott jegyzékben szerepel [a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 4. § (3) bekezdés a)-d) pont]. Ha a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan adatait, a végrehajtó a végrehajtási költség megelőlegezését – ideértve az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjának a végrehajtónak történő megfizetését – követő 3 munkanapon belül lefoglalja az ingatlant [Vht. 138. § (1) bekezdés első fordulat]. Ha a végrehajtást kérő a végrehajtási kérelemben úgy rendelkezett, hogy az adós ingatlanát is vonják végrehajtás alá, vagy az adós ingatlanának végrehajtás alá vonását nem zárta ki, de a végrehajtási kérelemben az ingatlan adatait nem jelölte meg, a végrehajtó a végrehajtási költség előlegezését és az ingatlan adatainak beszerzését, valamint az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjának a végrehajtónak történő megfizetését követő 3 munkanapon belül intézkedik az ingatlan lefoglalása iránt [Vht. 138. § (1) bekezdés második fordulat]. A végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlan fekvése szerinti ingatlanügyi hatóságot, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg [Vht. 138. § (2) bekezdés] 2. A becsérték közlése A végrehajtó a becsérték közlésével együtt az alábbi tájékoztatásokat adja: Tájékoztatás tárgya
Alanyai
Benyújtá si határidő
felek akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van feljegyzett tények jogosultjai lakott állapotban végrehajtást 15 nap történő kérő
Benyújtá s helye
becsérték
28
Vht. 140. bek.
végrehajtó
§
(2)
Vht. 140. § (3) bek.
értékesítésre irányuló kérelem kiköltözési kötelezettsége teljesítésének elhalasztása iránti kérelem részletfizetés lehetősége és feltételei végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás iránti kérelem becsérték elleni kifogás
adós
15 nap
bíróság
végrehajtást kérő és adós zálogjogosult
akikkel becsértéket közölték
Vht. 140. § (4) bek.
Vht. 140. § (5) bek. 15 munkanap
végrehajtó
a 15 nap
Vht. 140. § (6) bek. Vht. 140. § (7) bek.
3. A becsérték megállapítása A Vht. 140. § (1) bekezdése a becsérték megállapításának két útjáról rendelkezik. A becsértéket vagy maga a végrehajtó állapítja meg az ingatlan értékesítése előtt a 6 hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítványt figyelembe véve, vagy – bármelyik fél erre irányuló kérelmére – igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapítja az ingatlan becsértékét mind a beköltözhető, mind pedig a lakott állapotban történő értékesítés esetére. A Vht. 140. § (7) bekezdése egy harmadik lehetőséget is kínál az ingatlan becsértékének megállapítására: ha a becsérték közlésétől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a becsértéket a bíróság – szükség esetén szakértő közreműködésével – állapítja meg. Az ingatlanok esetében a Vht. kifejezetten nem szabályozza a becsértékről való megállapodás lehetőségét, de analógiával az ingóbecsérték-megállapításnak a Vht. 97. § (2) bekezdésében írt szabálya, mely szerint ha a felek a becsértékben megegyeztek, ez az irányadó, az ingatlanokra is alkalmazandó, hiszen megállapodás esetén egyik felet sem éri érdeksérelem. A fentiek alapján a becsérték megállapítása történhet: a) a végrehajtó adó- és értékbizonyítvány alapján történő becsértékmegállapítása; b) a végrehajtási eljárás alanyainak megállapodása; c) bármelyik fél erre irányuló kérelmére a végrehajtó igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapítja az ingatlan becsértékét; d) ha a becsérték közlésétől számított 15 napon belül bármelyik fél (vagy zálogjogosult) végrehajtási kifogást terjesztet elő, a becsértéket a bíróság – szükség esetén szakértő közreműködésével – állapítja meg. a) Az adó- és értékbizonyítványt az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője állítja ki, és a dokumentum tartalmazza
29
az ingatlan és az ingatlanszerzők (tulajdonosok) adatait, az érték megállapításánál figyelembe vett tényezőket, továbbá az ingatlannak az adott időpontban fennálló forgalmi értékét (Itv. 101. §). Az adó- és értékbizonyítvány kiállítása iránti eljárás 4000 forint illeték alá esik, és ha egy beadványban több ingatlanra vonatkozó adó- és értékbizonyítványt kérnek, az illetéket ezek számától függően, külön-külön kell megfizetni (Itv. mellékletének XIX. pontja). Az alanyi illetékmentességre figyelemmel a bírósági végrehajtónak illetéket nem kell fizetnie. A Pp. 195. § (1) bekezdésében és a Ket. 83. § (1) bekezdése értelmében az adó- és értékbizonyítvány hatósági bizonyítványnak és közokiratnak minősül. A gyakorlatban a bizonyítvány alapján történő becsérték-megállapítás a jellemző. A bírósági tapasztalatok alapján kimondható, hogy az adó- és értékbizonyítványban közölt ingatlanforgalmi adat a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szerinti értékmeghatározáson, továbbá az ahhoz kapcsolódó helyi szabályozáson alapszik, amely az ingatlan leginkább mechanikus, a településen kialakult négyzetméter/Ft áron nyugvó megállapítást deklarálja. Ha azonban az ingatlan forgalmi értéket befolyásoló egyedi sajátosságokkal rendelkezik, az ármeghatározás alapjául szolgáló közigazgatási értékmeghatározás összehasonlítási alapként figyelembe nem vehető a valós érték megállapításához. (Matisz Á.) b) A felek megállapodása kifejezetten nem szerepel a Vht. ingatlanvégrehajtásra vonatkozó szabályai között, azonban az ingóvégrehajtás [Vht. 97. § (2) bekezdés] szabályának analóg alkalmazására a gyakorlat szerint itt is lehetőség van. Megállapodásra az árverés kitűzéséig van lehetőség. c) Az igazságügyi szakértő igénybevételére vonatkozó szabályokat az ingófoglalásnál tartalmazza a Vht., de a bírói gyakorlat ezeket alkalmazza az ingatlanok esetén is. Erre tekintettel a szakértő kirendelésére irányuló indítványt a Vht. 97. § (3) bekezdésére figyelemmel a becsérték közlését követő 8 napon belül kell benyújtani. Az igazságügyi szakértő véleményét a végrehajtó csak valamelyik fél erre irányuló kérelmére szerzi be [Vht. 140. § (1) bekezdés], ha a kérelmet előterjesztő fél előlegezi a szakértő díját [Vht. 34. § (2) bekezdés]. Ha a végrehajtást kérő kéri a szakértő véleményének beszerzését, a költségmentesség esetén mentesül a költség előlegezése alól a Pp. 86. § (2) bekezdése alapján, mely szerint a költségmentesség hatálya a kérelem előterjesztésétől kezdve a végrehajtási eljárásra is kiterjed. Ha azonban az adós kéri a szakértő közreműködését, az adós akkor is köteles előlegezni ennek díját, ha költségmentességet kapott, mert a Kmr. 4. § c) pontja kimondja, hogy nem alkalmazhatók a költségmentességre vonatkozó rendelkezések arra a végrehajtási költségre, amely az adós által kért szakértő-becsüs közreműködésével vagy az árverésnek az adós által kért közhírré tételével merült fel. d) A bírósághoz benyújtott becsértékkifogás elbírálásáról külön cím alatt lesz szó. 30
4. A végrehajtási kifogás A kifogás benyújtása A végrehajtónak a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sértő intézkedése, illetőleg intézkedésének elmulasztása ellen a fél vagy más érdekelt végrehajtási kifogást terjeszthet elő a végrehajtást foganatosító bírósághoz. A végrehajtási eljárás szabályainak lényeges megsértése az olyan jogszabálysértés, amelynek a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatása volt. [Vht. 217. § (1) bekezdés] A végrehajtó intézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni [Vht. 217. § (4) bekezdés]. Ha viszont a beadvány tartalma alapján nem dönthető el egyértelműen, hogy végrehajtási kifogásról van-e szó, a felet pontosításra kell felhívni. Hatályon kívül helyezési ok, ha a bíróság a kifogást elutasítja, habár az tartalma szerint végrehajtás megszüntetése iránti igénynek minősül. Egyéb érdekeltek azok, akiknek jogát, jogos érdekét a végrehajtó intézkedése, mulasztása sérti (pl. ingatlan-végrehajtás esetében azok, akiknek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van). Gyakran terjesztenek elő kifogást a zálogjogosultak arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor készült értékbecslés során az ingatlan értékesebbnek bizonyult, mint az adó- és értékbizonyítványban szereplő érték. (Báderné) Egyéb érdekeltek lehetnek az ügygondnok, a zárgondnok is, de ezt a személyi kört pontosan nem lehet meghatározni, mert a végrehajtással érintett személyi kör az egyes esetekben eltérő lehet. A végrehajtási kifogást a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon belül kell benyújtani a végrehajtónál [Vht. 217. § (2) bekezdés]. Ez a határidő szubjektív, vagyis a 4/2003. PJE határozatban foglaltakra figyelemmel, a kifogás (bírósági nemperes eljárás megindítására előterjesztett kérelem) akkor tekinthető határidőben érkezettnek, ha a 15 napos törvényi határidőn belül a végrehajtóhoz (bíróságához) megérkezik. Ha a kifogást a határidő utolsó napján adták postára, és az a 15. napot követően érkezik meg a végrehajtóhoz, a kifogás elkésettnek minősül. Ha az intézkedés később jutott a kifogást előterjesztő tudomására, vagy a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől számított 15 napon túl is akadályozva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani, amennyiben a kifogást előterjesztő a későbbi tudomásszerzés vagy az akadályoztatás tényét kellően igazolja [Vht. 217. § (2) bekezdés]. Ha a kifogás benyújtója a kifogással együtt nem csatolja az akadályoztatás tényének bizonyítékait, a bíróság hiánypótlási felhívást ad ki, egyben figyelmezteti az előterjesztőt, ha nem vagy nem megfelelően tesz eleget a felhívásnak, a kifogását elutasítja. A Vht. 9. §-a folytán alkalmazandó Pp. 107. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelem előterjesztésére 15 napos határidő áll rendelkezésre, melyet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetve tudomásszerzéstől, vagy az akadály megszűnésének
31
napjától kell számítani. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. A bírói gyakorlat szerint a bíróság nem utasíthatja el a kifogást, ha az előterjesztő a hiánypótlásra adott határidő után, de még olyan időben tesz eleget a felhívásnak, amikor a bíróság még nem alkalmazta a hátrányos jogkövetkezményt. A végrehajtó intézkedésétől számított 3 hónap eltelte után nem lehet kifogást előterjeszteni (objektív határidő); e határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak [Vht. 217. § (2) bekezdés]. Ha a fél a 3 hónapos jogvesztő határidőt követően terjeszti elő kifogását és igazolási kérelmét, akkor a bíróság azokat hivatalból elutasítja. A gyakorlatban felmerül a kérdés, hogy mi a helyes eljárás, ha a végrehajtó a becsértéket nem szabályszerűen közölte, és ezért a fél, vagy az egyéb érdekelt az objektív határidő lejárta után szerez tudomást a megállapított becsértékről. Van olyan álláspont mely szerint a becsérték megállapításához (rögzüléséhez) súlyos jogkövetkezmények fűződnek, ezért a nem szabályszerű becsértékközlés esetén (pl. ha a tértivevény az adós lakcíméről „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezett vissza és az adós részére ügygondnok kirendelése nem történt meg) a benyújtott kifogásra tekintettel a bíróságnak fel kell hívni a végrehajtót a becsérték szabályszerű közlésére, hiszen a Vht. 140. § (2) bekezdése értelmében a becsértéket a végrehajtónak kell közölni. A szabályszerű közléstől nyílik meg a becsérték elleni kifogás előterjesztésének határideje. Ha az adós kifogást nem nyújt be, akkor természetesen a végrehajtó által korábban megállapított becsérték lesz az irányadó. (Szabó T.) A magam részéről egyetértek azzal, hogy a nem szabályszerű kézbesítés okán a törvényi objektív határidőt nem lehet figyelembe venni a végrehajtási kifogás előterjeszthetősége szempontjából, ugyanakkor ha a jogorvoslat érdemben kifogásolja a becsértéket is, eljárásökonómiai szempontból nem ésszerű a végrehajtót felhívni a szabályszerű becsértékközlésre, és – újabb előterjesztés esetén – csak ezt követően elbírálni érdemben a becsértékkifogást. Ilyenkor a becsértékkifogást – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – el kell bírálni érdemben. A kifogást a végrehajtónál kell benyújtani, aki azt – a kifogásolt intézkedésre vonatkozó iratok másolatával együtt – három munkanapon belül továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak [Vht. 217. § (2) bekezdés]. A kifogás írásban és szóban is benyújtható, az utóbbi esetben a végrehajtó a kifogást jegyzőkönyvbe foglalja. Ha a kifogást a végrehajtó helyett a bíróságon nyújtják be, azt a bírói gyakorlat úgy tekinti, mintha a végrehajtóhoz érkezett volna, ilyenkor a végrehajtót csak tájékoztatni kell a végrehajtási kifogás benyújtásáról, és felhívni a végrehajtási iratok megküldésére. A végrehajtási kifogásnak nincs halaszó hatálya, mivel azonban joghatályos becsérték nincs, az árverés nem tartható meg. A kifogásra figyelemmel nem kell felfüggeszteni a végrehajtási eljárást, ha azonban a végrehajtó az árverést a végrehajtási kifogás jogerős elbírálása előtt megtartja, akkor azt meg kell semmisíteni még akkor is, ha a végrehajtó a bíróság által később megállapított becsértéket vette figyelembe.
32
A kifogás tartalmi elemei A kifogás tartalmi elemeire a keresetlevél benyújtására és kellékeire, vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók [Vht. 217. § (3) bekezdés], ezért a Pp. 121. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a kifogásnak az alábbiakat kell tartalmaznia: − a végrehajtást foganatosító bíróságot mint eljáró bíróságot; − a felek, képviselőik, a kifogást benyújtó más érdekelt nevét, lakóhelyét; − a kifogás tárgyát (a kifogásolt végrehajtói intézkedést), jelen esetben a végrehajtó által megállapított becsértéket; − az alapul szolgáló tények, bizonyítékok megjelölését; − a sérelmezett intézkedés számát, a végrehajtó nevét (ezekből állapítható meg a bíróság hatásköre és illetékessége); − a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (az előterjesztő az intézkedést milyen okból, mennyiben kívánja megváltoztatni); − amennyiben az előterjesztőnek van telefonszáma, faxszáma, e-mail címe, ezeket is fel kell tüntetni. A kifogáshoz csatolni kell mindazokat az okiratokat, amelyekre a benyújtója hivatkozik [Pp. 121. § (2) bekezdés]. A kifogásnak meg kell felelni a Pp. beadványokkal kapcsolatos szabályainak is, ezért a kifogást eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél az eljárásban érdekelt. Az Itv. 43. § (8) bekezdése alapján a végrehajtási kifogás illetéke 15.000,- forint. Az illetéket nem – vagy hiányosan – tartalmazó kifogást határidő tűzésével hiánypótlásra kell visszaadni a személyesen eljáró előterjesztőnek, ha azonban a kifogást előterjesztő jogi képviselővel jár el, a Vht. 217. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 124. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a végrehajtási kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ha a végrehajtási kifogásban az előterjesztő több intézkedést kifogásol, ez az illeték mértékére kihatással nincsen, hiszen az Itv. a tételes illetékek közé sorolja a kifogás illetékét, vagyis a kifogást tartalmazó beadványok és nem a kifogásolt intézkedések száma a döntő. Ezért egy kifogásnak minősül, ha a benyújtó a kifogásban több intézkedést vitat. (Báderné 3.o.) Ha a kifogás alapos, a bíróság a kifogásnak helyt adó döntésében hivatalból rendelkezik a kifogás illetékének a kifogást előterjesztő részére történő visszatérítéséről. Az illetékre részletfizetési kedvezmény nem adható. Amennyiben az előterjesztő ilyen igényt nyújt be, őt arról kell tájékoztatni, hogy az Itv. 38. §-a értelmében az illetéket az eljárás megindításakor kell megfizetni, valamint elutasítás terhe mellett fel kell hívni az illeték megfizetésére. (Báderné 10. o.) Ha a benyújtó költségmentesség iránti igényt terjeszt elő, részére meg kell küldeni a megfelelő formanyomtatványt, és határidő tűzésével kell a visszaküldésre felhívni, tájékoztatni kell továbbá arról, hogy ha a felhívásnak nem, vagy nem határidőben tesz eleget, akkor a bíróság a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét és a végrehajtási 33
kifogást is – érdemi vizsgálat nélkül – elutasítja. A költségmentesség elbírálásánál a Kmr., valamint a Pp. vonatkozó rendelkezései az irányadók. A bíróság eljárása A kifogás elbírálására a – végrehajtó székhelye szerinti – végrehajtást foganatosító bíróság rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel. Hatáskör, illetve illetékesség hiányában a bíróság a végrehajtási kifogás áttételéről rendelkezik. A bírói gyakorlat egyik „fogása”, hogy ha a fél a beadványt a végrehajtó helyes jogorvoslati tájékoztatása ellenére nem a hatáskörrel vagy illetékességgel rendelkező bíróságra adja be, akkor áttételről kell rendelkezni, azonban ha a fél megfelelő helyre címezi a kifogást, de azt a bírósági végrehajtó mégsem a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz küldi meg, akkor elegendő az iratokat – soron kívül – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz megküldeni. A bíróság a kifogást nyomban, de legkésőbb a beérkezését követő 8 munkanapon belül megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy nem kell-e azt hiánypótlásra visszaadni, nincs-e helye az áttételének vagy érdemi vizsgálat nélküli elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi. A kifogásra a Pp. keresetlevél alapján teendő intézkedésekre, az áttételre, az elutasításra, valamint a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fenntartására vonatkozó rendelkezései megfelelően irányadók [Vht. 217. § (3) bekezdés]. Ha a végrehajtási kifogás hiányban nem szenved, azt a bíróság érdemben elbírálja. Ha a végrehajtási kifogás hiányos, a további bírói intézkedés a hiány jellegétől, illetve attól függ, hogy a kifogást előterjesztő jogi képviselővel jár-e el. A Vht. 217. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 124. § (2) bekezdése, illetőleg a Pp. 130. § (1) bekezdés i) pontja alapján a jogi képviselővel eljáró fél kifogását a bíróság – hiánypótlási felhívás kiadásának mellőzésével – érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha: − a kifogás nem felel meg a Pp. 121. § (1) bekezdésében és a 121/A. § (2) bekezdése a)-b) pontjában foglaltaknak, vagy − a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazást; − a jogi képviselővel eljáró fél elmulasztotta az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését. A bírói gyakorlat szerint – határidő tűzése mellett – hiánypótlásra kell felhívni a jogi képviselővel eljáró felet, ha nem a megfelelő összegű illetéket rótta le vagy a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelem hiányos. Ha a megadott határidőben az illetéket nem egészítik ki, a bíróság a kifogást a Vht. 217. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 130. § (1) bekezdés j) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha a kifogást előterjesztő a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelme hiányait a megadott határidőn belül nem pótolja, a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet – érdemi vizsgálat 34
nélkül – el kell utasítani, és e végzés jogerőre emelkedését követően a kifogást előterjesztőt – a végrehajtási kifogás érdemi vizsgálata elutasításának terhe mellett – az illeték lerovására kell felhívni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a kifogást előterjesztő a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelme hiányait a megadott határidőn belül pótolja, de a bíróság érdemben utasítja el a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmet. Ha a jogi képviselő nélkül eljáró fél beadványa hiányos, a kifogást előterjesztőt – határidő tűzése mellett – hiánypótlásra kell felhívni. A bíróság a kifogást a Vht. 217. § (5) bekezdése alapján – figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdésében foglaltakra is – hivatalból elutasítja, ha − a kifogás elkésett, és a kifogást előterjesztő igazolási kérelmet nem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja [vö.: Pp. 130. § (1) bekezdés i) pont]; − olyan intézkedés ellen irányul, amely nyilvánvalóan nem lényegesen jogszabálysértő; − a kifogás nem tartalmazza a miniszteri rendeletben meghatározott szakértői díjelőleg letétbe helyezéséről szóló igazolást; − ha az előterjesztő a kifogást felhívás ellenére nem adja be, ismét hiányosan adja be és emiatt a kifogás nem bírálható el, vagy ha a személyesen eljáró fél az illetéket az elutasításra történő figyelmeztetés ellenére határidőn belül nem rója le [vö.: Pp. 130. § (1) bekezdés j) pont]. Aki az elutasító végzés ellen alaptalanul él fellebbezéssel, a bíróság pénzbírsággal sújthatja [Vht. 217. § (5) bekezdés]. A Vht. 217. § (3) bekezdésére figyelemmel alkalmazandó Pp. 132. § (1) bekezdése alapján, ha az előterjesztő a kifogást az elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül szabályszerűen újra benyújtja, a kifogás benyújtásának jogi hatályai fennmaradnak. A bíróság – ha azok nem állnak rendelkezésre – a végrehajtási kifogás beérkezésétől számított 8 munkanapon belül intézkedik a kifogás elbírálásához szükséges iratok beszerzése iránt, a végrehajtó pedig a bíróság megkeresésének 8 munkanapon belül köteles eleget tenni [Vht. 217/A. § (2) bekezdése]. Ha a kifogást a bírósághoz benyújtó előterjesztő az illetéket nem rótta le, először érdemes csatoltatni a végrehajtási iratokat annak megállapíthatósága érdekében, hogy a kifogás elkésett-e, szükség van-e hiánypótlási felhívás kiadására. (Báderné 9. o.) Ha a kifogásolt intézkedés a jogszabályoknak megfelel vagy nem lényegesen jogszabálysértő, a bíróság a végrehajtási kifogást elutasítja. Ha a kifogásolt intézkedés lényegesen jogszabálysértő, a bíróság a kifogásolt intézkedést egészben vagy részben megsemmisíti, vagy – ha jogszabály ezt lehetővé teszi és a döntéshez szükséges tények megállapíthatók – a végrehajtó intézkedését egészben vagy részben megváltoztatja, intézkedés elmulasztása esetén pedig az elmulasztott intézkedés megtételére utasítja a végrehajtót. [Vht. 217/A. § (5) bekezdés] 35
A bíróság a végrehajtó intézkedését – a kifogásban foglalt kérelem korlátaira tekintet nélkül – megsemmisítheti, és a végrehajtót új intézkedés megtételére kötelezheti, ha a végrehajtási eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges az intézkedés megismétlése. A végzésnek tartalmaznia kell az intézkedés megsemmisítésének okait és az új eljárásra vonatkozó utasításokat. [Vht. 217/A. § (4) bekezdés] 5. A végrehajtási kifogás a becsérték tárgyában A szakértői díj előlegezése Amennyiben az érdekeltek nem értenek egyet a végrehajtó által megállapított becsértékkel, akkor a Vht. 140. § (7) bekezdése alapján a közléstől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást terjeszthetnek elő. A becsértékkel szembeni kifogásokkal korábban átmenetileg megakasztható volt a végrehajtási eljárás, hiszen csak a jogerős becsérték-megállapítást követően lehet intézkedni az árverés kitűzése iránt. A Vht. 2012. szeptember 1. napján hatályba lépett 140. § (7) bekezdés második mondata értelmében a becsérték megállapításával szemben előterjesztett, a becsérték bíróság általi megállapítására irányuló végrehajtási kifogás előterjesztésével együtt letétbe kell helyezni az igazságügyi szakértő díjának fedezésére szolgáló, az igazságügyért felelős miniszter rendeletében meghatározott összeget. A Vht. 217. § (5) bekezdése pedig kimondja, hogy ha a kifogás nem tartalmazza a miniszteri rendeletben meghatározott szakértői díjelőleg letétbe helyezéséről szóló igazolást, a bíróság a kifogást hivatalból elutasítja. A Vht.-t módosító törvényhez fűzött miniszteri indokolás szerint ez az új rendelkezés összhangban van a Vht. 34. § (2) bekezdésével, mely szerint a szakértő-becsüs közreműködésével […] felmerülő költségeket az köteles előlegezni, aki ezeket az intézkedéseket kérte. A bírósági végrehajtással kapcsolatos egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXX. törvény [a továbbiakban: Vhtm.] 36. §-ához fűzött miniszteri indokolása szerint „ez az előlegezés független a költségkedvezményre vonatkozó szabályoktól.” A törvénymódosítás folytán a kifogás előterjesztője a kifogás benyújtásával egyidejűleg köteles letétbe helyezni a külön jogszabályban meghatározott díjelőleget, ezzel várhatóan nagymértékben csökkenni fog azon esetek száma, amikor a kifogás nem volt elbírálható szakértő díjának megfizetéséhez szükséges összeg rendelkezésre állásának hiánya miatt. Továbbá nincs szükség utóbb feleslegesnek bizonyuló hiánypótlási felhívásra. A Vhtm. 36. §-ának indokolása szerint „a rendelkezés az érintettekre új terhet nem ró, hiszen az eljárás későbbi szakaszában egyébként is kötelesek lennének az előleg bíróság felhívása alapján történő letétbe helyezésére, ehelyett arról van szó, hogy a kötelezettség teljesítését egy olyan eljárási szakba hozza előre, amely alkalmas arra, hogy ne kerüljön sor külön bírósági felhívásokra, hiánypótlásokra a szakértő költségek fedezetének biztosításához.”
36
A letétbe helyezendő összegre vonatkozó szabályokat az ingatlan becsértékének bíróság általi megállapítására irányuló végrehajtási kifogás előterjesztésével együtt letétbe helyezendő szakértői díj előlegének összegéről szóló – 2012. szeptember 1. napjától hatályos – 39/2012. (VIII. 27.) KIM rendelet (a továbbiakban: KIM rendelet) tartalmazza. A KIM rendelet 1. §-a értelmében az előleg összege 10 000 000 forint alatti becsérték esetén a becsérték 0,75%-a, 10 000 000 forint és azt meghaladó összegű becsérték esetén 75 000 forint és a 10 000 000 forint feletti rész 0,25%-a, legalább azonban 20 000, és legfeljebb 300 000 forint. A KIM rendelet szakmai indokolása szerint a differenciált szabályozás során a jogalkotó figyelemmel volt „az eltérő becsértékű ingatlanok értékének meghatározásához szükséges szakértői tevékenység különböző élőmunka- és költségigényére, valamint a végrehajtási kifogást előterjesztő feltételezhető anyagi helyzetére is, hiszen ilyen jellegű kifogással jellemzően az árverezendő ingatlan tulajdonosai élnek.” Az összeget a bíróságon kezelt letétekről szóló rendeletnek az igazságügyi szakértői díj letétbe helyezésére vonatkozó szabályai szerint kell a végrehajtási kifogást elbíráló bíróság székhelye szerint illetékes bírósági gazdasági hivatal letéti számlájára befizetni. A befizetés igazolását akként kell mellékelni az előterjesztett kifogáshoz, hogy a fizetési megbízás közlemény rovatában szerepeljen a becsérték közléséről szóló végrehajtói irat sorszámát is tartalmazó végrehajtói ügyszám [KIM rendelet 2. § (2) bekezdés]. A KIM rendelet szakmai indokolása szerint az igazolás egyrészt az összeg megfizetését bizonyítja, másrészt ebből állapítható meg a letett összeg konkrét üggyel való kapcsolata. A költségmentesség hatálya A fent részletesen idézett miniszteri indokolásban foglaltak a gyakorlatban kevéssé értelmezhetők. A gyakorlatban, ha a végrehajtást kérő kéri a szakértő-becsüs véleményének beszerzését, költségmentesség és tárgyi költségfeljegyzési jog esetén – figyelemmel a Pp. 86. § (2) bekezdésére – mentesül a költség előlegezése alól. Ha viszont az adós kéri a szakértő-becsüs kirendelését, neki költségmentesség, költségfeljegyzési jog fennállása esetén is előlegezni kell a költségeket a Kmr. 4. § c) pontja alapján. Problémaként merült fel, hogy a költségmentesség, költségfeljegyzési jog megilleti-e az adóst, a becsértékkifogás benyújtása esetén a bíróság által beszerzendő igazságügyi szakvélemény költségeinek előlegezése alól. Pestovics szerint igen, mert a Kmr. hivatkozott rendelkezése csak a szakértő-becsüs költségeinek előlegezését tartalmazza kivételként, a szakvélemény költségeit nem. Maga a Kmr. is utal arra, hogy a 4. §-ban felsorolt kivételeken kívül a Pp. 86. § (2) bekezdése és a Pp. egyéb, költségmentességgel kapcsolatos szabályai [jelesül a Pp. 84. § (1) bekezdés b) pontja és a 86. § (4) bekezdése] a végrehajtási eljárásban is alkalmazandók. A rendelet szövegéből az a jogalkotói szándék következik, hogy a bíróság által kirendelt szakértő költségének előlegezésére nem terjed ki a
37
végrehajtó által kirendelt szakértő-becsüs költségeinek előlegezésére vonatkozó kivételszabály. Így az adósnak is módja van arra, hogy az ingatlan forgalmi értékével kapcsolatos jogorvoslati jogával élhessen a végrehajtási eljárásban akkor is, ha vagyoni, jövedelmi viszonyaira tekintettel a szakértő díjazását nem tudná megelőlegezni. (Pestovics I. 183-184. o.) A szakértő eljárása A becsértékkel kapcsolatos kifogások nagyrészt a magasabb becsérték megállapítására irányulnak, de előfordulnak olyan esetek is, amikor a kifogás benyújtója a becsérték csökkentését kéri. Ennek oka, hogy a túl magas becsérték akadálya lehet az értékesítésnek, mert az eltúlzott becsérték még leszállítás esetén is lehet olyan magas, hogy az ingatlannak nem lesz vevője. (Márkus I.) A kifogás benyújtása esetén a becsértéket a bíróság – szükség esetén szakértő közreműködésével – állapítja meg. Bár a Vht. csak szükség esetére írja elő a szakértői közreműködést, ez valójában minden esetben fennáll, mert a Pp. 177. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak minden olyan esetben szakértőt kell kirendelni, amikor az eljárásban jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. A bíróság az ingatlanforgalmi szakértőt kirendelő végzésben megfelelő határidő tűzésével hívja fel a szakértőt, hogy helyszíni szemlét tartva állapítsa meg az ingatlan beköltözhető és lakott forgalmi értékét. Célszerűnek tartom utalni az alkalmazandó szakértői módszerre is. A becsérték megállapítása során a szakértő előzetesen értesíti a feleket, az érdekelteket, valamint képviselőiket a helyszíni szemle időpontjáról. A szemlén az értesítettek jelen lehetnek, kérdést tehetnek fel, észrevételezési joguk van. Mivel az adósnak – ha nem ő terjesztette elő a kifogást – nem fűződik érdeke a szemléhez, annak megtartása sokszor akadályba ütközik. A gyakorlatban az alábbi megoldások alakultak ki: Elsődlegesen az adóst kell felhívni arra, hogy működjön közre a szemlében. Az erről szóló végzésben figyelmeztetni kell a közreműködés megtagadásának jogkövetkezményeire (pl. rendbírság, a becsérték külső szemrevételezés alapján megállapítása, rendőrségi közreműködés). A fokozatosság (arányosság) elvét betartva a Vht. 45/A. § (1) bekezdése alapján elsődleges jogkövetkezményként rendbírságot kell kiszabni, egyúttal arra is kötelezni kell az adóst, hogy tegye lehetővé az ingatlanba bejutást. Ha ez sem vezet eredményre, akkor eltérő a joggyakorlat. Az egyik megoldás a szakértő arra való felhívása, hogy a becsértéket külső szemrevételezéssel állapítsa meg. A szakértők többsége azonban ezt nem vállalja, mert így nem tud valós piaci értéknek megfelelő forgalmi értéket megállapítani. A másik megoldás a szakértői szemle rendőri közreműködéssel történő foganatosításának elrendelése fellebbezhető végzésben. A rendőri részvétellel kapcsolatban felmerült költségek előlegezésére, mivel azok nem tartoznak a szakértői díjelőleg körébe, a
38
kifogást előterjesztőt – mint a kifogás érdemi elbírálásában érdekelt felet – kell felhívni. A rendőri közreműködés esetén a legcélszerűbb a Vht. 44. § (1) bekezdésében szabályozott „ingatlan felnyittatása”. Eszerint a bíróság végrehajtási cselekmény elvégzésére hívja fel a végrehajtót, aki a biztosítja a lakatos és a rendőrség jelenlétét a szakértői szemlén. Ha az adós nem akadályozza tevőleges magatartással a szemlét, de a neki küldött dokumentumok „nem kereste”, „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkeznek vissza ez nem alkalmazható. Az ismeretlen helyre költözött adósnak ügygondnokot kell kirendelni [Vht. 46. § (1) bekezdés a) pont]. Az ellenszegülés hiányában fel kell jogosítani a végrehajtót az ingatlan felnyittatására és rendőri erők nélkül kell megtartani a szemlét. (Szabó T.) A szakvélemény Az elkészített véleményt a szakértő díjjegyzékkel együtt beterjeszti a bírósághoz. A bíróság a szakvéleményt kiküldi a feleknek és érdekelteknek azzal, hogy arra észrevételt tehetnek, egyben felhívja őket arra, ha a megadott határidőn belül nyilatkozatot nem tesznek, a bíróság úgy tekinti, hogy a szakértői véleményben foglaltakat nem vitatják. Vitatás hiányában a bíróság megállapítja a kifejtett tevékenységgel arányos szakértői díjat, valamint meghozza a becsértékről szóló határozatot. Ha a jogosultak tesznek észrevételt, akkor azt a bíróság megküldi a szakértőnek azzal, hogy nyilatkozzon, hogy a szakvéleményben foglaltakat fenntartja-e. Ezt a nyilatkozatot a bíróság kiadja a feleknek, de ha a szakértő a véleményében foglaltakat fenntartja és azok aggálytalanok, a bíróság határozatot hoz, ha viszont a vélemény kiegészítésre szorul, akkor arra hívja fel a szakértőt. A kiegészített véleményt is meg kell küldeni a feleknek, akik arra észrevételt tehetnek. Az észrevételt ismét megküldi a szakértőnek. Ha a szakértő ezek ismeretében is fenntartja a véleményét, a bíróság meghozza a határozatát. Mivel a végrehajtási eljárás nemperes eljárás, aggálytalan szakvélemény esetén nincs lehetőség további szakértői bizonyításra. (Szabó T.) Az ingatlan forgalmi értékének megállapítására három módszer ismert. A piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló értékelés konkrét adásvételek árait hasonlítja össze a vizsgált ingatlannal. A hozamszámításon alapuló módszer az ingatlan jövőbeni hasznainak, és a hasznok megszerzése érdekében felmerülő kiadások különbözete jelenértékéből (tiszta jövedelem) határozza meg a forgalmi értéket. Ez a módszer elsősorban üzleti ingatlanok esetében alkalmazható, a lakóingatlanok esetében nem hoz valós eredményt. A költség alapú módszer alapján az ingatlan „újrafelépítési” költségéből le kell vonni az (anyag)avulást, majd az így kapott értékhez hozzá kell adni a felépítményekhez tartozó telek értékét. A banki gyakorlat ezt a módszert csak ellenőrző módszerként javasolja alkalmazni, mert az ezzel nyert érték közelít legkevésbé a tényleges piaci viszonyokhoz. Elsősorban építés alatt álló, vagy károsodott létesítmények esetén alkalmazható.
39
A bírói gyakorlatban a legelterjedtebb a piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló számítás, de akár több szakértői módszer együttes alkalmazására is sor kerülhet (pl. üzleti ingatlanok esetében). Az ingatlan piaci értéke az a becsült összeg, amennyiért egy ingatlan tisztességes feltételek közötti tranzakció keretében az értékelés időpontjában eladható, meghatározásánál figyelembe kell venni a helyben kialakult piaci értékeket, az ingatlan besorolását, a tényleges hasznosítását, fekvését, közművesítettségét, megközelíthetőségét, és ezeket kell egy ugyanilyen ingatlannal összehasonlítani. A bíróság azt veszi górcső alá, hogy a szakértő összehasonlításra alkalmas adatokat tüntetett-e fel. Ha igen, akkor a szakértő az értékelés szabályai szerint készítette el véleményét. Ha pedig a vélemény aggálytalan, ellentmondásoktól mentes, a bíróság az alapján hozza meg döntését. (Szabó T.) A bíróság a kifogásról a kifogásban foglalt kérelem keretei között dönt. A bíróság a kérelem korlátaira tekintet nélkül határoz a le nem rótt illeték, valamint az állam által előlegezett és meg nem térült költség megfizetéséről. [Vht. 217/A. § (3) bekezdés] A hatályos és a korábbi szabályozás alapján kialakult bírói gyakorlat számára kérdésként merül fel, hogy a kérelemhez kötöttség mennyiben érvényesül a becsérték összege vonatkozásában. A bírói gyakorlatban két álláspont alakult ki: az egyik vélemény az, hogy a becsérték miatti kifogások tekintetében is érvényesül a kérelemhez kötöttség elve, ezért amennyiben a kifogás a megállapítottnál alacsonyabb becsérték megállapítására irányul, a szakértői vélemény szerint azonban az ingatlan értéke még az eredeti becsértéknél is magasabb, a szakvélemény szerinti becsérték nem állapítható meg. Ilyenkor a végrehajtó által megállapított becsérték lesz az irányadó. Fordított esetben ugyanez az elv érvényesül. A Vht. kommentárja szerint a kifogás célja, hogy végrehajtó tevékenysége törvényességi kontroll keretében ellenőrizhető legyen, a bíróságnak biztosított eme hatáskör azonban nem korlátlan, mert hatásköre csak az adott kifogás elbírálására terjed ki, a végrehajtó tevékenységét is a kifogás keretei között bírálja el, tehát érvényesül a kérelemhez kötöttség. (Márkus I.) Az ezzel ellentétes álláspont szerint az ingatlan reális, valós értékviszonyoknak megfelelő megállapítása érdekében nincs kérelemhez kötöttség. A becsérték megállapítása ugyanis a peres eljárás során történő tényállás-megállapításának feleltethető meg, a kifogás így lényegében bizonyítási indítványnak tekintendő. A bíróság ezért csak annyiban van kötve a kérelemhez, hogy a becsérték megállapításához szakértőt kell kirendelni. (Szabó T.) A gyakorlatban előfordul olyan eset, amikor a fél magánszakvéleményt nyújt be a becsérték megállapítására irányuló bírósági eljárás során. A Vht. 9. §-a szerint azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket ez a törvény külön nem szabályoz, a Pp. és a végrehajtásáról szóló jogszabályok megfelelően irányadók. Erre a rendelkezésre tekintettel – akárcsak a peres eljárásban – a benyújtott magánszakvélemény a tartalma szerint tekinthető a fél előadásának, de alkalmas lehet akár a kirendelt szakértő véleményének kétségessé tételére is. Ha pedig a magánszakvélemény elkészítésében mindkét fél közreműködött, a bíróság a véleményt figyelembe veheti. 40
A bíróság a kifogás tárgyában meghozott végzése rendelkező részében megállapítja az ingatlan beköltözhető és lakott becsértékét, de nem rendelkezik arról, hogy a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja, mert a Vht. 140. § (7) bekezdése kifogás esetén a bíróság feladatává teszi a becsérték megállapítását. 2012. március 15-ét megelőzően a bíróság nem utasította el azokat a kifogásokat, amelyek esetében a szakértői díj előlegezésére nem került sor, hanem a rendelkezésre álló adatok, így általában az adó- és értékbizonyítvány alapján állapította meg a becsértéket. Így álhatott elő olyan fura helyzet, hogy egy ingatlan két tulajdoni hányadának a szakértői díj előlegezése, illetve nem előlegezése miatt eltérő lett a becsértéke. Jogorvoslat A bíróság végrehajtás foganatosítása során hozott végzése ellen fellebbezésnek van helye [Vht. 218. § (1) bekezdése]. Ha a bíróság helyt adott a végrehajtási kifogásnak, az erről szóló végzés ellen a végrehajtó is fellebbezhet, feltéve, hogy a végzésben a bíróság a végrehajtó intézkedésének megsemmisítéséről döntött, vagy a 217/B. § (1) bekezdése szerinti jogkövetkezményt alkalmazta [Vht. 218. § (2) bekezdése]. A Vhtm. 62. §-ának indokolása szerint annak érdekében, hogy az eljárást gyorsító, ésszerűsítő rendelkezések ne csak a kifogás első fokú elbírálásakor, hanem az eljárás eredményeként hozott végzés elleni fellebbezés elbírálása során is érvényesüljenek, a törvény erre az eljárásra is alkalmazni rendeli a kifogás elbírálására megállapított szabályokat [Vht. 218. § (3) bekezdése]. A bíróság határozata elleni jogorvoslatnak halasztó hatálya van, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik [Vht. 221. § a) pontja]. A halasztó hatály ilyenkor csak a fellebbezett végzésben foglaltak végrehajtására, nem pedig a végrehajtás folyamatára vonatkozik. A Vht. tételesen határozza meg, hogy melyek azok a másodfokon jogerőre emelkedett, a végrehajtás elrendelésével (214. §) és foganatosításával (219. §) kapcsolatban hozott végzések, amelyek felülvizsgálati kérelemmel támadhatók. Az adós becsérték megállapításával kapcsolatos kifogását elutasító végzés nem tartozik a felsoroltak közé, ezért ez ellen felülvizsgálati kérelem nem nyújtható be [BH1999. 317. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.479/1998. sz.)]. Ugyanezen okból nincs helye felülvizsgálatnak a kifogást elkésettség miatt érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés ellen sem [BH1999. 316. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 23.732/1998. sz.)]. Nem adnak jogi lehetőséget a Vht. ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezései arra, hogy az adós akár az árverési vevővel, akár az ingatlant átvevő végrehajtást kérővel szemben az ingatlan használatával, illetőleg az azon esetleg elvégzett beruházásokkal összefüggésben vagy egyébként az ingatlannal kapcsolatban bármiféle olyan igényt érvényesítsen, amely az árverést megelőző időszakra vonatkozik, és amely az ingatlan becsértékében nem jut kifejezésre. Az ilyen igény érvényesítésének ugyanis az egyetlen törvényes módja az, hogy az adós
41
az ingatlan becsértékét vitássá tegye [BH1997. 400. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.369/1995. sz.)] . 6. A becsérték módosítása A Vht. 2012. szeptember 1-je előtti szabályozása hosszú időn keresztül nem rendelkezett arról, hogy a becsérték megállapítását követően az időmúlásra tekintettel vagy bármely más okból a végrehajtó törvényi kötelezettsége lenne a becsérték ismételt meghatározása. A becsérték jogerős megállapítását követően azonban a végrehajtási eljárások során gyakran előfordul, hogy az ingatlant is érintően végrehajtási kifogás előterjesztésére tekintettel a bíróság, annak jogerős elbírálásáig a végrehajtást felfüggeszti. Az sem kizárt, hogy egyéb okból lesz indokolt és szükséges a végrehajtás időleges megakasztása és a bíróság az adós kérelmére, avagy a zálogjogosultak bekapcsolódása iránti kérelmének jogerős elbírálásáig a végrehajtást felfüggeszti, vagy a végrehajtás szünetel az adósnak engedélyezett fizetési halasztás, részletfizetési kedvezmény szerinti teljesítés idején, melynek tartama alatt további jogcselekmény a végrehajtás érdemében szintén nem eszközölhető. (Matisz Á.) A gyakorlatban vitatott volt, hogy a Vht. 140. § (1) bekezdésében foglalt 6 hónapos határidő jelentheti-e azt, hogy a végrehajtási eljárás esetleges elhúzódása (pl. felfüggesztés vagy az árverések sorozatos eredménytelensége) esetén a végrehajtónak újra meg kellene állapítania az ingatlan becsértékét. A Vht. 2012. szeptember 1-je előtt hatályos szabályozása alapján kialakult bírói gyakorlat szerint az ilyen tartalmú végrehajtási kifogás nem foghat helyt. A Vht. 140. § (1) bekezdésében foglalt határidő csak annyiban köti a végrehajtót, hogy a becsértéket a megállapítás időpontjában hat hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítványt figyelembe véve kell meghatároznia. A hat hónap az adó- és értékbizonyítvány és a becsérték megállapítása közti, nem pedig a becsérték megállapítása és az értékesítés közötti időtartamra vonatkozik. A becsérték megállapításának időpontjában az adó- és értékbizonyítvány nem lehet hat hónapnál régebbi, de a rendelkezés nem tartalmaz arra vonatkozó előírást, hogy az értékesítéskor a becsérték-megállapításnak hat hónapon belülinek kellene lennie (EBH 2011/2322. sz.). A Vht. rendelkezéseinek ezzel eltérő értelmezése azért sem lenne lehetséges, mert a végrehajtó a megállapított becsértéket a Vht. 140. § (2) bekezdése szerint közli a felekkel és egyéb jogosultakkal, akik a Vht. 140. § (7) bekezdése értelmében a közléstől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást nyújthatnak be. Ha a jogosultak a törvényi határidőn belül nem nyújtanak be kifogást, a becsérték rögzül. A Vht. 2012. szeptember 1-je előtt hatályos szabályozása egyáltalán nem tartalmazott a megállapított becsérték megváltoztatását megengedő rendelkezést, így főszabály szerint nem volt lehetőség a becsérték újbóli megállapítására vagy módosítására. A bírói gyakorlat azonban – az eset összes körülményeit mérlegelve – lehetőséget adott a megállapított becsérték módosítására, ha a megállapításkor figyelembe vett körülmények utóbb lényegesen megváltoztak, ha olyan objektív
42
változások álltak be az ingatlant érintően, amelyek nem az adós felróható magatartására voltak visszavezethetők (de még ekkor is egyedileg kell vizsgálni az ügyet). Ilyenek lehetnek például az ingatlanon lévő felépítmény megsemmisülése, az ingatlan természeti katasztrófa, baleset miatti állagromlása, az ingatlant belterületivé minősítették. 2012. szeptember 1-jei óta a Vht. 140. § (8) bekezdése a becsérték megváltoztatása tilalmának főszabálya alól kivételt enged. A kivételszabály alapján, ha a becsérték megállapítása (kifogás esetén bíróság általi jogerős megállapítása) óta három év eltelt, és az ingatlan még nem került értékesítésre, a végrehajtó bármelyik fél kérelmére az árverés kitűzése előtt a becsértéket az (1) és (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásával ismételten megállapítja. Az új rendelkezés indoka az, hogy a sikeres árverésnek előfeltétele az ingatlan becsértékének reális megállapítása, ez pedig akkor valósul meg leginkább, ha a becsérték megállapítása és az ingatlan értékesítése között nem telik el ésszerűtlenül hosszú idő. A Vhtm. 36. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint „a kisebb érték-változásokat az értékesítés rendje kezelni tudja, az aktuális állapot, a kereslet-kínálati viszonyok szerint alakul a licitálás, ezért nem indokolt a költség- és időigényes becsértékmegállapítás rövid időn belüli elvégzését előírni, vagy erre a felek – eljárás elhúzására alkalmas – indítványtételi jogát biztosítani.” Ha azonban már eltelt három év a becsérték megállapítása óta, és felek valamelyike kéri, a végrehajtó köteles az árverés kitűzése előtt az általános szabályok szerint újból megállapítani a becsértéket [Vhtm. 36. §ának miniszteri indokolása]. Az így megállapított új becsérték ellen természetesen újra lehet kifogással élni.
43
A VÉGREHAJTÁS SORÁN FELMERÜLT KÖLTSÉGEK VISELÉSE A VÉGREHAJTÁS EREDMÉNYTELENSÉGE ESETÉN A végrehajtást kérők gyakran terjesztenek elő kifogást azért, mert a végrehajtási eljárás szünetelése esetén a végrehajtók a végrehajtási eljárás során felmerült költségek megfizetésére hívják fel őket. A korábbi gyakorlat szerint, ha a követelést nem lehetett behajtani, és az adós tartozásából a végrehajtást kérőhöz semmi nem folyt be, akkor a végrehajtó – bár a díjjegyzéket szünetelés esetén is kiállította – nem hívhatta fel a végrehajtást kérőt, hogy a korábban már előlegezett költségen felül az addigi költségeit fizesse meg, azaz viselje. Csak annak volt ugyanis jogszabályi alapja, hogy – figyelemmel a Vht. 34. § (1) bekezdésére – a végrehajtást kérő előlegezze a végrehajtási költséget. A költség viselésére az adós köteles, illetve a bírói gyakorlat azt elfogadta, hogy ha a végrehajtást kérő teljesen vagy részben hozzájutott a követeléshez, akkor abból egyenlítse ki a végrehajtó költségét. Ez a bírósági gyakorlat részben a Vht. 164. §-a alapján, részben a Ptk. 293. §-án alapult. Viszont a szünetelés esetén, anélkül, hogy a végrehajtást kérő akár csak részben is hozzájutott volna a követeléséhez, nem kötelezhető a végrehajtó költségének viselésére. (BDT 2002/645. sz.) Ez az álláspont a Vht. és a Dsz. korábbi rendelkezésein alapul. A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: Dsz.) IV. fejezetének címét az egyes igazságügyminiszteri rendeletek módosításáról szóló 23/2005. (XI. 10.) IM rendelet 2005. november 25. napjától hatályba lépett 2. § (3) bekezdés c) pontja megváltoztatta, és a korábbi „előleg” cím helyett „az eljárás kezdetén megfizetendő költségről” szól. E változás – egyes megyékben kialakult gyakorlat szerint – akként hatott a Vht. 34. § (1) bekezdésében foglaltak értelmezésére, hogy a végrehajtást kérő nem csak a korábban a Dsz. IV. fejezetében kifejezetten „előleg” címszó alatt megjelölt költség megfizetésére köteles, hanem a behajtásig minden, a végrehajtás során felmerült költséget előlegezni köteles. Ha a díjjegyzék kiállítására az eljárás szünetelése folytán került sor, mely csupán az eljárás ügyviteli, és nem érdemi befejezését jelenti, továbbra is a végrehajtási eljárás költségeinek előlegezéséről van szó, nem pedig a költségek viseléséről. Alaptalan tehát a végrehajtást kérő azon kifogása, amelyben azt sérelmezi, hogy a végrehajtó az eljárás kezdetén megfizetendő költségen túl a szünetelés megállapításával együtt kibocsátott díjjegyzékben a végrehajtási eljárás valamennyi őt megillető költség megfizetésére hívja fel. Más megyék ennek a változásnak nem tulajdonítottak ilyen jelentőséget, és továbbra is tartják magukat ahhoz a gyakorlathoz, hogy a végrehajtó az eljárás ügyviteli befejezése esetén további költségelőlegezésre nem hívhatja fel a végrehajtást kérőt. A hosszú évek óta kialakult jogbizonytalanság megoldásával a Kúria foglalkozik. 44
A VÉGREHAJTÓT TERHELŐ TÁJÉKOZTATÁSI KÖTELEZETTSÉG
A
VÉGREHAJTÁS ELRENDELÉSE
jogszabály tájékoztatás tárgya i rendelkezé s 12/A. § (3) a végrehajtó számára bekezdés rendelkezésre bocsátott iratok alapján megállapítható, hogy az ügyben nincs helye végrehajtás elrendelésének 31/D. § (3) kézbesítés eredménye bekezdés
A
kiket kell tájékoztatni végrehajtási kérelem előterjesztője
tájékoztatási határidő a kérelem előterjesztésétő l számított 15 napon belül
kézbesítést kérő
VÉGREHAJTÁS FOGANATOSÍTÁSÁNAK KÖZÖS SZABÁLYAI
jogszabály tájékoztatás tárgya kiket tájékoztatási i határidő rendelkezé s 35/D. § (7) elektronikus felek az első bekezdése kapcsolattartás és kapcsolatfelvét elektronikus el alkalmával kapcsolattartás igénylése iránti kérelem előterjesztésének lehetősége 38. § (1) a végrehajtási eljárási végrehajtást kérő az eljárási bekezdés cselekmények cselekmény időpontja előtt 39. § (2) adós halálára végrehajtást kérő ha a végrehajtó bekezdése tekintettel benyújtott a foganatosítás kérelem esetén a előtt szerez jogutódlás kérdésében tudomást az történő döntés végett adós haláláról a foganatosító bírósághoz terjeszti az ügyet
45
45. § (1) az ellenszegülés bekezdés esetén követendő eljárásról és az ellenszegülés következményeiről 45. § (4) rendőri közreműködés bekezdés költsége 45/A. § (2) a bírságolás kilátásba bekezdés helyezése, valamint felhívás a kötelezettségek teljesítésére, illetve a jogsértő magatartás abbahagyására 47/A. § (1) az ellenőrzés célja, bekezdés módja és tartalma, a hatóság felé teljesítendő bejelentési kötelezettség, az ellenőrzés során megismert adatok kezelése 47/A. § (9) az elveszettként bekezdés ellopottként, megsemmisültként nyilvántartott az igazolvány felhasználásának ténye 52/A. § (1) részletfizetés bekezdés lehetősége és feltételei
52/A. § (2) részletfizetés bekezdés megállapítása és tartalma a végrehajtás folytatására milyen esetben kerül sor
VÉGREHAJTÁS
ellenszegülést megvalósító személy
a végrehajtó intézkedésével szembeni ellenszegülés esetén
felek jogsértő
a bírságolás alapjául szolgáló körülményről történő tudomásszerez és az ellenőrzéssel az ellenőrzés érintett, a megkezdése végrehajtási előtt cselekménynél jelenlévő, nem adós személy intézkedés helye szerint illetékes rendőrkapitányság
a jogosulatlan felhasználás lehetőségének észlelésétől számítva haladéktalanul
végrehajtás alá vonható vagyontárggyal nem rendelkező adós felek
PÉNZFORGALMI SZOLGÁLTATÓNÁL KEZELT ÖSSZEGRE
jogszabály tájékoztatás tárgya i rendelkezé s 79/C. § (2) számla megterhelése bekezdés
46
kiket
tájékoztatási határidő
nem adós a terhelés után számlatulajdonos haladéktalanul
INGÓVÉGREHAJTÁS jogszabály tájékoztatás tárgya kiket i rendelkezé s 84. § (5) mely vagyontárgyait adós bekezdés terheli zálogjog
99. § (2) dematerializált bekezdés értékpapír lefoglalása
101. § (1) a gazdálkodó szervezet bekezdés vagyonából az adóst megillető vagyonrész, illetőleg üzletrész lefoglalása 102. §
tájékoztatási határidő foglaláskor (ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítik, ezzel egyidejűleg)
az adós értékpapírszámláját vezető befektetési szolgáltató gazdálkodó szervezet törvényszék mint cégbíróság
a muzeális vagy történeti értékű tárgy és könyv, továbbá levéltári anyag lefoglalása
tárgy jellegének megfelelő, területileg illetékes múzeum, könyvtár, illetőleg levéltár széfben nem adós ingóság széftulajdonos alá
103/C. § (4) közös bekezdés elhelyezett végrehajtás vonásáról 114. § (1) ingóság lefoglalása bekezdés
akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt ingóságon zálogjoga áll fenn
114. § (2) zálogjogból fakadó zálogjogosult bekezdés igény érvényesítése
47
foglalás után, illetve a vízi, légi jármű lajstromát vezető szervezet tájékoztatásána k kézhezvételét követően haladéktalanul az ingóság lefoglalásáról szóló
tájékoztatással egyidejűleg 132/A. § (1) a jogi személyiség végrehajtást kérő bekezdés nélküli gazdasági társaságban vagyonrésszel rendelkező adós tag helyetti rendes felmondás jogának gyakorlása
INGATLAN-VÉGREHAJTÁS jogszabály tájékoztatás tárgya i rendelkezé s 140. § (2) becsérték bekezdés
140. § (3) bekezdése 140. § (4) bekezdése
140. § (5) bekezdése 140. § (6) bekezdés 140. § (7) bekezdés
kiket
tájékoztatási határidő
felek akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van lakott állapotban végrehajtást becsérték történő értékesítésre kérő közlésével irányuló kérelem egyidejűleg kiköltözési adós becsérték kötelezettsége közlésével teljesítésének egyidejűleg elhalasztása iránti kérelem részletfizetés felek becsérték lehetősége és feltételei közlésével egyidejűleg végrehajtási eljárásba zálogjogosult becsérték történő bekapcsolódás közlésével iránti kérelem egyidejűleg becsérték elleni akikkel a becsérték kifogás becsértéket közlésével közölték egyidejűleg
48
143. § (1) az árverezőkre bekezdés k) vonatkozó törvényi rendelkezésekről, az elektronikus ajánlattétel feltételeiről és határidejének lejártáról, a vételár megfizetéséről, második árverés tartásáról szóló tájékoztatás az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában érhető el 153. § (3) az adós adóazonosító bekezdés jele, annak hiányában az adós neve, születési helye, ideje, anyja leánykori neve és lakóhelye (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszáma), az árverés jogerőre emelkedése, és az árverési vételár kifizetése 158. § (2) árverés bekezdés sikertelenségének ténye
A
bárki
árverési hirdetményben
ingatlanügyi hatóság
a tulajdonjog bejegyzési eljárás megindítása iránti megkeresésében
végrehajtást kérő
15 napon belül
VÉGREHAJTÁS SORÁN BEFOLYT ÖSSZEG KIFIZETÉSE
jogszabály tájékoztatás tárgya kiket i rendelkezé s 171. § (1) felosztási terv elleni felek bekezdés jogorvoslat lehetősége
180. § (2) gyermek átadása végrehajtást bekezdés teljesítésének kérő, elmaradása, helyszíni meghatalmazott 49
tájékoztatási határidő az intézkedés, illetve az értékesítés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül
eljárás időpontja,
MEGHATÁROZOTT
, gyámhatóság, rendőrség CSELEKMÉNY VÉGREHAJTÁSA
jogszabály tájékoztatás tárgya kiket i rendelkezé s 180/A. § a gyermek egészségi kötelezett állapotáról, és egyéb jelentős körülmények fennállásáról szóló tájékoztatási kötelezettség megléte, a gyermek személyes iratainak, használati tárgyainak, szükséges ruházatának, tanulmányi eszközeinek, gyógyszereinek, gyógyászati és technikai segédeszközeinek átadása
ZÁLOGTÁRGY
tájékoztatási határidő eljárás kezdetén
EGYSZERŰSÍTETT VÉGREHAJTÁSI ÉRTÉKESÍTÉSE
jogszabály tájékoztatás tárgya kiket i rendelkezé s 204/D. § (1) a zálogtárgy ingóság adós bekezdés tárolási helyéről szóló tájékoztatási kötelezettség, valamint nyilatkozat arról, hogy vállalja-e az ingóság megőrzését 204/D. § (6) a végrehajtási zálogjogosult bekezdés eljárásba történő bekapcsolódás iránti kérelem előterjesztésének lehetősége 204/E. § (1) legalacsonyabb vételár a végrehajtóhoz 50
tájékoztatási határidő a végrehajtási költség megelőlegezését követő 8 munkanapon belül ha zálogtárgyat más követelés biztosítására is terheli zálogjog
bekezdés
összege
utóbb érkezett végrehajtható okirat szerinti zálogjogosult végrehajtást kérő 204/E. § (4) a megállapított a végrehajtásba bekezdés legalacsonyabb vételár bekapcsolódott zálogjogosult
51
FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Báderné Szakter Gabriella: A végrehajtási kifogásról, http://www.jogiforum.hu/publikaciok/476 (2012. június 7.) 2. Balázs Linda Szilvia: A zálogjogosulti bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelem elbírálásának nehézségeiről http://www.jogiforum.hu/hirek/27042 (2012.01.20.) 3. Bodzási Balázs: A zálogjog néhány alapkérdéséről, Themis 2011. július, 4-35. o. 4. Juhász Zoltán: A bírósági végrehajtás alkotmányossága és a zálogjogosult bekapcsolódása a végrehajtási eljárásba, Jogelméleti Szemle, 2006/4., http://jesz.ajk.elte.hu/2006_4.html 5. Gyekiczky Tamás (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata (Kommentár), Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. 2009, Budapest, http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/handle/2437/99178 6. Kopányi Zoltán: A gépjármű foglalása és az igényper (2012. július 24.) http://vhszaklap.eu/2012/07/24/a-gepjarmu-foglalasa-es-azigenyper/ 7. Kovácsházyné Fekete Anna: Egy ingatlan két felének két becsértéke, http://www.bpugyvedikamara.hu/pesti_ugyved/2011/november/egy_i ngatlan_ket_felenek_ket_becserteke/ 8. Márkus Ildikó: Az ingatlan, mint szerződéses biztosíték és a követelések ingatlanból történő kielégítésének állami útja, (2011. december 23.) http://www.jogiforum.hu/publikaciok/452 9. Matisz Ágnes: Árverés, http://www.mabie.hu/node/1589
de
milyen
áron?,
10. Németh Zoltán György: A jogorvoslathoz való jog érvényesülése a végrehajtási eljárásban, Debreceni Jogi Műhely 1/2011., http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2011/jogorvoslath oz_valo_jog/ 11. Pestovics Ilona: Bírósági végrehajtás, Novissima Kiadó 2010, Budapest 12. Szabó Tamás: Az ingatlan becsértéke és becsérték elleni végrehajtási kifogás, De iurisprudentia et de iure publico 2011/4.
52
13. Zoltán Hunor: Végrehajtási eljárás a gyakorlat szemszögéből (előadás vázlat) 14. Az ingófoglalás speciális szabályai (2012. július 24.) http://vhszaklap.eu/2012/07/24/az-ingofoglalas-specialis-szabalyai/
53
