A SZIMULÁCIÓS GYAKORLAT

A SZIMULÁCIÓS GYAKORLAT

Istituto Nazionale Previdenza Sociale

A projekt alatt gyűjtött tényeket konkrét estekre alkalmazva ellenőriztük, hogy a Csehországból, Magyarországról, Lengyelországból és Romániából Olaszországba költöző mobil munkavállalókat megkülönböztethetik-e a nemzeti szociális biztonsági rendszerek sajátosságai és a migráns munkavállalók nyugdíjának az uniós rendeletek alapján történő számítása miatt. A kitűzött cél elérése érdekében mintegy ötven, származási országából Olaszországba költöző, majd onnan (esetleg) visszatérő vagy ott letelepedő mobil munkavállaló reprezentatív életrajzának (munkavállalói tipológiák) áttekintését kellett elvégezni. A különböző országokban töltött időszakok hossza és az olaszországi munkaidő jellemzői tekintetében az életrajzok eltérnek egymástól. Az egyes országok között jelentkező különbségek összehasonlítás útján történő ellenőrzése céljából szimulációt végeztünk és megvizsgáltuk a reprezentatív személyek nyugellátásra való jogosultságát. Szimuláltuk a „nem költözöm” elhatározásból a reprezentatív személyek számára származó előnyöket és hátrányokat is. Ilyen módon azonosítottuk a jóléti ellátások hordozhatóságának (pl. a különböző országok között) korlátait:

Foglalkoztatásért, Szociális ügyekért és Társadalmi Befogadásért felelős Főigazgatóság

SSE-MOVE: ÁTALAKULÓ TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS

A jóléti ellátások hordozhatóságával kapcsolatos koordináció előmozdítása az EU-s társadalombiztosítási intézetek egy csoportjában

A legfontosabb eredmények a következők: • Több reprezentatív migráns munkavállaló életrajza • Részletes szimulációs eredmények (pl. Excel file) • Összefoglaló jelentések További információ:

Az Európai Unió által társfinanszírozott projekt Szerződés referenciaszáma: VS/2011/0309

WWW.INPS.IT > INFORMAZIONI> SOCIAL SECURITY ON THE MOVE > ENG > SIMULATIONS

Istituto Nazionale Previdenza Sociale

Elérhetőségek: Projekt koordinátor: INPS, Antonietta Mundo, általános koordinátor, Statisztikai Főosztály Tudományos koordinátor: Fondazione G. Brodolini, Alberto Merolla, [email protected]

delgalloeditori.com

Vezető pályázó: INPS - Istituto Nazionale della Previdenza Sociale, Italia Partnerek: FGB - Fondazione Giacomo Brodolini – Olaszország CSSA - Cseh Társadalombiztosítási Hivatal – Cseh Köztársaság ONYF - Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság – Magyarország ZUS - Lengyel Társadalombiztosítási Intézet – Lengyelország Nyugati Egyetem, Temesvár, Szociológia és Pszichológia Kar – Románia ERUDICIO nadacni fond – Cseh Köztársaság 

 



Istituto Nazionale Previdenza Sociale

Foglalkoztatásért, Szociális Ügyekért és Társadalmi Befogadásért felelős Főigazgatóság

Szerződésszám VS/2011/0309 EU-társfinanszírozott projekt

SSE MOVE: Átalakuló társadalombiztosítás A jóléti ellátások hordozhatóságával kapcsolatos koordináció előmozdítása az EU-s társadalombiztosítási intézetek egy csoportjában PROJEKT KÉZIKÖNYV 2013. január

1

2

Tartalomjegyzék 1. Rövid összefoglaló és a projekt bemutatása..................................................................................5 2. Országbeszámolók...........................................................................................................................9 2.1. Országbeszámoló - Olaszország..............................................................................................9 2.2. Országbeszámoló – Magyarország.......................................................................................20 2.3. Országbeszámoló – Csehország............................................................................................27 2.4. Országbeszámoló - Lengyelország........................................................................................35 2.5. Országbeszámoló – Románia................................................................................................41 3. A közös tanulási folyamat.............................................................................................................54 3.1. Magyarország..........................................................................................................................54 3.2. Csehország...............................................................................................................................56 3.3. Lengyelország..........................................................................................................................58 3.4. Románia...................................................................................................................................60 3.5. Áttekintés.................................................................................................................................61 4. Reprezentatív életrajzok mikroszimulációja...............................................................................62 4.1. Bevezetés és célok...................................................................................................................62 4.2. Az uniós Szociális Biztonsági Koordináció nyugdíjakat érintő főbb szabályai..............62 4.3. A nemzeti nyugdíjrendszerek főbb szabályainak áttekintése a szimulációk

megalkotása céljából..........................................................................................................64

4.4. Mikroszimulációs előfeltevések............................................................................................68 4.5. A karrierutak olaszországi részének forgatókönyvei..........................................................70 4.6. Az ellátások kiszámításának lépései.....................................................................................70 4.7. A mikroszimulációk eredményei..........................................................................................72 Fejezet statisztikai melléklete............................................................................................................73

Jelen kiadvány az Európai Unió támogatásával készült. Jelen kiadványban szereplő információk nem feltétlenül tükrözik az Európai Bizottság álláspontját, illetve véleményét, továbbá a szerzőt terhel minden felelősség, a Bizottságot pedig az abban szereplő információk bármilyennemű felhasználásáért felelősség nem terheli.

3

4

1. Rövid összefoglaló és a projekt bemutatása Az Európai Bizottság Foglalkoztatásért, Szociális Ügyekért és Társadalmi Befogadásért felelős Főigazgatósága által társfinanszírozott SSE-MOVE projekt célja a szabad mozgás jogát öt tagállamot (Olaszország, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Románia) érintően gyakorló munkavállalók (és hozzátartozóik) jóléti ellátásainak hordozhatóságával kapcsolatos ismeretek bővítése. A program vizsgálódási területe különösképpen a Csehországból, Magyarországról, Lengyelországból és Romániából Olaszországba költöző – és onnan a származási országukba esetlegesen visszaköltöző vagy letelepedő munkavállalókra terjedt ki. A projekt, amely 2011 novemberétől 2013 januárjáig tartott, öt EU-tagállam intézményeinek együttműködésével valósult meg: • INPS, a Nemzeti Társadalombiztosítási Intézet, projektvezető partner és a Fondazione Giacomo Brodolini, tudományos koordinátor Olaszországból • CSSA, a Cseh Társadalombiztosítási Hivatal és az ERUDICIO nadacni fond Csehországból • ONYF, Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Magyarországról • ZUS, A Lengyel Társadalombiztosítási Intézet Lengyelországból, valamint • a Temesvári Egyetem Szociológiai és Pszichológiai Kara Romániából. A projekt célkitűzései voltak különösen: • beazonosítani a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek végrehajtásának azon legfőbb akadályait, amelyek ténylegesen gátolhatják a munkavállalók (és hozzátartozóik) partnerországok közötti szabad mozgását; • beazonosítani a munkavállalók (és hozzátartozóik) szabad mozgásának a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek sokszínűségéből fakadó korlátait (azaz a munkavállalói mobilitást a határon átnyúló, eltérő jogosultságokat és az ilyen ellátások eltérő mértéke következtében az ösztönző vagy hátráltató tényezőket); • elősegíteni a projektpartnerek között fennálló, közös tanulási folyamatot, amely a legjobb megoldások felismerésében, valamint a felismert szükségletek és a tanultak alapján meghatározott intervenciós stratégiák kifejlesztésében csúcsosodik ki; • végeredményképpen előmozdítani a programban résztvevő társadalombiztosítási intézmények közötti együttműködést az ügyviteli eljárások javításának és egyszerűsítésének céljából; • gyarapítani az általános ismereteket, vitákat generálni és elősegíteni a jóléti ellátások hordozhatóságával kapcsolatos, a szabad mozgás jogát az érintett tagállamokban gyakorló munkavállalók (és hozzátartozóik) közötti információáramlást. A projekt eredményeképpen gyarapodott a partnerországoknak és más érintetteknek a jóléti ellátások határon átnyúló tényleges hordozhatóságával kapcsolatos ismeretanyaga és tudatossága, valamint felismerték azokat az akadályokat, amelyek a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek jellemzői és az Olaszország és a származási országok közötti társadalmi-gazdasági különbségek következtében korlátozzák a munkavállalók (és hozzátartozóik) szabad mozgását. Ezen túlmenően még inkább képessé váltak előmozdítani azokat az intervenciós stratégiákat, amelyek

5

ezen akadályok megszüntetését célozzák. Mindezek a tevékenységek felkutatásán és elemzésén, a közös tanulási folyamaton és a jóléti ellátások határon átnyúló hordozhatóságáról összegyűjtött ismeretek átadásán keresztül váltak elérhetővé. A projekt három tevékenységi szakasz mentén fejlődött: 1. A tényekből álló tudásbázis felépítése a szabad mozgás jogát több partnerországban gyakorló munkavállalókat megillető jóléti ellátások hordozhatósága akadályainak beazonosításán keresztül. Ez elsősorban az egyes partnerek országaiban megvalósított kutatómunka és a már feltárt adatok elemzésére irányuló tevékenységek, valamint a Csehországból, Magyarországról, Lengyelországból, illetve Romániából Olaszországba költöző migráns munkavállalók reprezentatív életrajzainak, azaz a munkavállalók tipizálásának széleskörű ábrázolására irányuló szimulációs gyakorlat útján valósulhatott meg. Az ilyen tipizált egyéneket megillető jóléti ellátásokra vonatkozó jogosultságot szimulálták és tanulmányozták annak felderítése érdekében, hogy a különböző országokat összehasonlítva közöttük milyen eltérések merülnek fel. 2. A társadalombiztosítási intézetek között meglévő közös tanulási folyamat, koordináció és a legjobb megoldások egymás közötti cseréjének fejlesztése. A projekt egyik lényeges eleme volt a partnerek közötti közös tanulás előmozdítása négy (Budapesten, Prágában, Varsóban és Temesváron megtartott) nemzeti szeminárium, ún. „peer review” útján. Ezek az ülések a partnereknek és – rajtuk keresztül –egyéb érintetteknek egy közös tanulási folyamatba történő aktív bevonását, a társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságának korlátainak megértését, a legjobb megoldások felismerését, valamint az akadályok elhárítását és a munkavállalók szabad mozgásának elősegítését célzó irányelvek és tevékenységek kidolgozását célozták. 3. A társadalombiztosítási koordinációt érintő általános ismeretek gyarapítása, viták generálása és tájékoztatás nyújtása. Ez a szakasz a projekt honlapjának kialakítását, egy, a társadalombiztosítási szakértők és más érdekeltek (így döntéshozók, szociális partnerek, akadémikusok stb.) szélesebb rétegével a projekt eredményeinek megismertetését célzó római záró konferenciának a megszervezését, valamint a projekt végrehajtásának köszönhető főbb eredményeket és levont tanulságokat összegyűjtő és összegző jelen projekt kézikönyvnek a megszerkesztését is magában foglalta. Ez a kézikönyv így a projekt által elért legfőbb eredményeket foglalja össze. A projektnek, annak időtartama alatt, számos terméke került véglegesítésre. Elsőként, egy egyeztetett közös sablonszöveget követően, a partnerek részletes, a társadalombiztosítási rendszereik alapvető jellemzőit tartalmazó „Helyzetjelentéseket”, valamint a 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeleteknek az országukban történő végrehajtásáról szóló, a pozitívumokat és negatívumokat átfogóan kifejtő Önértékelő Táblázatokat készítettek el. Ezeket a Helyzetjelentéseket és Önértékelő Táblázatokat azután az öt Országbeszámoló összegezte, amelyek jelen Kézikönyv 2. fejezetében találhatóak. A nemzeti társadalombiztosítási rendszerek főbb jellemzőinek rövid áttekintése után főként ezek a Beszámolók értékelik a 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletek végrehajtását, amelyet a munkavállalók különböző okokból, így a társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságának eljárási korlátai, a gazdasági korlátok, a magánkézben lévő és az állami társadalombiztosítási rendszerek kölcsönhatásai, illetve a rendelkezésre álló, nem megfelelő információk által veszélyeztetett szabad mozgásának valódi akadályáról szóló néhány általános megjegyzés követ.

6

Másodsorban, négy nemzeti szeminárium, ún. peer review került megrendezésre Budapesten, Prágában, Varsóban és Temesváron 2012. szeptember és december között. Ezek a partnereknek és az egyéb nemzeti érdekelteknek egy, a migráns munkavállalókat érintő aktuális problémákkal, és a társadalombiztosítási intézetek közötti koordináció javítására irányuló lehetséges intézkedések és politikákkal kapcsolatos közös tanulási folyamatba való aktív bevonását célozták. A közös tanulási folyamat célja a projektbe bevont országokban a migráns munkavállalással szembeni hátrányos megkülönböztetés meghatározására lehetőséget adó okok feltárása az ilyen megkülönböztetések jellemzőire és mértékére irányuló tudatosság növelése érdekében. Valamennyi peer review során a vendéglátó partner a főként a jóléti ellátásoknak az EUtagállamokon átívelő hordozhatóságára és az ehhez kapcsolódó akadályokra összpontosító nemzeti szintű elemzésből és kutatásból eredő főbb megállapításokat mutatta be a partnereknek és a helyi érdekelteknek. Ezt követte egy vita, amelynek során a partnerek nemzeti tapasztalataik és bevett gyakorlataik tükrében tárgyalták meg a felismert korlátokat érintő megoldásokat. Így beazonosították és megvitatták a szociális biztonság koordinációja területén felmerülő legfontosabb témákat, figyelembe véve a projekt produktumaiban, valamint a nemzeti országbeszámolókban leírtak alapján az egyes országok sajátos helyzetét, valamint a migráns munkavállalók sajátságos szükségleteit. A négy peer review főbb megállapításait tartalmazó összesítés a Kézikönyv 3. fejezetében található. A megbeszélések alatt felmerült kulcskérdések tükrében, továbbá a korlátozások jobb kezelése és ezek leküzdése céljából javasolt lehetséges intézkedések érdekében a partnerek a jóléti szolgáltatások hordozhatóságát érintő problémáknak három főbb, sajátosságaik alapján az alábbiak szerint megkülönböztethető vagy osztályozható kategóriáját vázolták fel: A. Jogi szempontok: i) nemzeti jogra vonatkozó; vagy ii) EU-s jogra vonatkozó. B. Igazgatási szempontok: a különböző országok által alkalmazott, a migráns munkavállalók figyelemmel kísérésére irányuló eljárásokhoz kapcsolódó kérdések köre, mint (főként a nyelvi nehézségekből fakadó) kommunikációs problémák; illetőleg az intézmények közötti sajátos megállapodások, szerződések megléte. Ebben a tekintetben számos javaslatot tettek már a peer review-k résztvevői, így például kiegészítő információkhoz való hozzájutás érdekében egy lista összeállítása az egyedi ügyekért ténylegesen felelős, nemzeti társadalombiztosítási intézeteknél dolgozó kapcsolattartó személyek elérhetőségeivel. C. Gazdasági/Pénzügyi szempontok: a különböző szabályokhoz (különösen nyugdíjakhoz, mint például nyugdíjkorhatár és nyugdíjszámítási képletek) kapcsolódó ösztönzők/ hátráltató tényezők; magánnyugdíjpénztári rendszerek; elosztási problémák. Ez utóbbi szempontokra figyelemmel annak a lehetőségét, hogy a nemzeti állami nyugdíjrendszerek közötti különbségből fakadó gazdasági ösztönzők vagy hátráltató tényezők korlátozhatják a Csehországból, Magyarországról, Lengyelországból, illetve Romániából Olaszországba áramló munkavállalók (és hozzátartozóik) szabad mozgását, a migráns munkavállalók várható nyugellátásainak részletes, különböző egyéni életrajzokkal (azaz különböző munkavállalói tipizálásokkal) bemutatott szimulációja mélységeiben elemezte ki. A bemutatott egyéneket megillető, jóléti ellátásokra való jogosultság modellezése annak bizonyítása érdekében történt, hogy összehasonlítva: i) milyenek a négy érdekelt országból Olaszországban munkát vállaló migránsok nyugdíjvárományai (összevetve a „nem migráns” munkavállalókéval); ii) milyen különbségek jelennek meg az országok közötti viszonylatban.

7

Az életrajzokat két fő kritérium alapján határozták meg: i) az Olaszországban és a származási országban munkával töltött időszakok tartama; ii) az olaszországi karrierút jellemző vonásai (például bérszínvonal, munkanélküli időszakok gyakorisága, egyéni vállalkozóként eltöltött időszakok). Ezen életrajzok felvázolását követően – a 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletek hatásainak és a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek jellemzőinek figyelembe vételével – történt meg a jogosultsági feltételek és az állam által nyújtott nyugellátások kalkulációja. A módszertani feltételezéseket és a mikroszimulációs gyakorlat eredményeit a Kézikönyv 4. fejezete tartalmazza. A szimulációkban a migráns munkavállalóknak a származási országban eltöltött karrierrész minimálbér-szintű teljesítményével számolnak. Ezzel szemben az olaszországi életpálya igen eltérő teljesítményeket mutat. Mivel az olaszországi bérek átlagosan magasabbak mint a többi érintett országban fizetett keresetek, az Olaszországba történő költözés általánosságban növekedést jelent a várható nyugellátásban (vásárlóerő-paritás értékében kifejezve), amennyiben az életpálya olaszországi része sikeresnek mondható. Ugyanakkor soha nem kedvező Olaszországba költözni közvetlenül azelőtt, hogy az egyén elérné az előírt minimális szolgálati időt egy olyan országban, ahol létezik a minimális várakozási idő intézménye. Különösen Magyarország és Csehország vonatkozásában befolyásolja nagymértékben a minimális várakozási idő fennállása a migráns munkavállalók nyugellátásának mértékét, rendkívül hátrányos helyzetbe hozva azokat, akik nem érik el a nyugdíjhoz szükséges minimális szolgálati időt. Például a migráns munkavállalókra vonatkozó nyugdíjszámítási képletek következtében, annak ellenére, hogy az olasz bérek jóval magasabbak mint a származási országban kifizetett keresetek, egy Olaszországba való költözés egy évvel azelőtt, hogy elérné az érintett a minimális szolgálati időt, jelentősen csökkenti a nyugellátás várható teljes mértékét. Ez a körülmény, amennyiben a munkavállalókat megfelelően felvilágosítják az EU-tagállamok közötti migráció esetén alkalmazandó nyugdíjszámításról, az EU-s polgárok szabad mozgását jelentősen hátráltató gazdasági tényezőként jelenhet meg. A külföldre költözésről való döntéshozatalnak fontos eleme az aktív életszakasz „sikeréről” kialakított egyéni elvárásokhoz kapcsolódik. A migrációról való döntés mögött meghúzódó gazdasági okok valójában az elvárt bérjellegű juttatásoktól függnek, amely juttatások egyben a migráns munkavállalót megillető jövőbeni nyugellátás nagyságára is hatással vannak. A migráció gazdasági érdekének analizálása érdekében a 4. fejezetben összehasonlításra kerültek az olaszországi életpálya-szakasz során különböző teljesítményeket felmutató reprezentatív munkavállalók nyugdíjvárományai. A szimulációk bemutatják, hogy összehasonlítva azzal, amikor az egyén nem költözik el a származási országából, illetve a szimulációk alapját képező olasz átlagbérek magasabb színvonala ellenére is, az Olaszországba történő migrációs érdek nagymértékben függ az olaszországi aktív életpálya „sikerességétől”.

8

2. Országbeszámolók 2.1. Országbeszámoló - Olaszország 2.1.1. A nemzeti társadalombiztosítási rendszer jellemzői Az olasz szociális háló a társadalombiztosítás alábbi ágazatait fedi le: öregségi nyugdíj, korhatár előtti nyugdíj, rokkantsági ellátás, hozzátartozói ellátások, betegbiztosítási ellátások, munkanélküli ellátások, családi ellátások, anyasági és apasági ellátások, valamint a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén nyújtott ellátások és a rászorultságon alapuló ellátások egyének és háztartások számára. Az egészségügyi rendszert kivéve az olasz szociális védelmi rendszer nem egy univerzális kritérium alapján szerveződik, mert a támogatásokra való jogosultsághoz meg kell felelni bizonyos követelményeknek (például a kor, a hozzájárulások fizetése tekintetében, és néhány esetben a rászorultságot is vizsgálják). Az Olaszország területén keresőtevékenységét végző valamennyi munkavállaló kötelező társadalombiztosítással rendelkezik, és az alkalmazottak és az egyéni vállalkozók egyaránt kötelesek nyilvántartásba vetetni magukat az általános kötelező biztosítási rendszerben. Kivételt képeznek azok a szakemberek (például ügyvédek, orvosok, mérnökök, építészek), akiknek a saját szakmájuk által kezelt külön alapba kell regisztrálniuk . Az olasz társadalombiztosítási rendszert a munkáltatók és munkavállalók által befizetett társadalombiztosítási járulékokból és az általános adóbevételekből finanszírozzák. A Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (Servizio Sanitario Nazionale) finanszírozása az Olaszország területén lakóhellyel rendelkező személyekről származó adóbevételekből történik, és igazgatása regionális szinten történik. Az alkalmazottak kötelező (például a nyugdíjjal, a munkanélküli ellátásokkal, vagy a betegbiztosítási ellátással kapcsolatban befizetett) járulékainak kiszámításánál a keresetre a jogszabályban rögzített járulékkulcsokat alkalmazzák. E kulcs a vállalkozás tevékenységi területe, a szerződéses megállapodás, a foglalkoztatottak képzettsége, száma, valamint a vállalkozás helye függvényében változik. A járulékokat a munkáltató fizeti meg az illetékes társadalombiztosítási intézetnek. A járulékokat általában havonta kell megfizetni. Az egyéni vállalkozók esetében (kivéve azokat a szakembereket, akik saját külön magánalapjukba regisztráltak, amelyek a nemzeti jog által megszabott keretben saját szabályokat alakíthatnak ki) a járulékot az adott járulék tárgyéve vonatkozásában a jövedelemadó-bevallásban feltüntetett összes szakmai jövedelemből számítják. Csökkentett mértékű járulékot fizetnek az egyéni vállalkozó keresőtevékenységben aktívan részt vevő családtagjai, a mezőgazdasági őstermelők, részes bérlők és földbérlők. Az állami nyugdíjrendszer kapcsán hangsúlyozni kell, hogy jelenleg – az 1992-es, 1995-ös és 2011-es reformok idejéig megszerzett szolgálati idő alapján – a munkavállalók három különböző rendszernek lehetnek a tagjai – jövedelemalapú (retributivo), vegyes (pro rata) és járulékalapú (contributivo) –, amelyek jelentősen eltérő ellátás számítási módszerrel rendelkeznek. Mindhárom állami nyugdíjrendszer felosztó-kirovó elven működik. Az 1995. évi nyugdíjreform új rendszert vezetett be az öregségi nyugdíj kiszámítására: ez a járulékalapú rendszer (úgynevezett contributivo vagy névleges egyéni számlás – NDC – módszer)

9

alkalmazandó minden olyan munkavállalóra, akinek első biztosítási jogviszonya 1996. január 1-je után keletkezett. Ebben a rendszerben az egyes munkavállalók által a biztosítási számlára fizetett járulékokat meghatározott járulékkulcsok alapján számítják ki: a bruttó jövedelem 33%-a alkalmazottak esetében; 20%-a az egyéni vállalkozók esetében (de ez 2018-ig fokozatosan 24%-ra emelkedik); 27,72%-a a nem hagyományos formában foglalkoztatott, úgynevezett gestione separata tagjaként abba járulékot fizető munkavállalók esetében (ez 2018-ig fokozatosan 33%-ra emelkedik). A járulékokat névleges egyéni számlákon gyűjtik, és az összegyűlt hozzájárulások éves hozama megegyezik a névleges GDP ötéves átlagos változásának mértékével. Nyugdíjazáskor a felhalmozott összeget megszorozzák egy, a munkavállaló nyugdíjigényléskor betöltött életkorához kötött átváltási szorzótényezővel a járadék mértékének kiszámításához. A szorzótényező a nyugdíjba vonulás után várható, nemektől független átlagos élettartamtól függ (figyelembe véve az esetleges hozzátartozói nyugdíjat is), és ezt kétévenként frissítik az olasz Nemzeti Statisztikai Intézet, az ISTAT hivatalos demográfiai előrejelzéseivel összhangban. Az e rendszer szerint folyósított nyugdíjat nem egészítheti ki a minimál nyugdíj. A hátrányos anyagi helyzetű idősek részesülhetnek rászorultságon alapuló szociális segélyben (assegno sociale) egy meghatározott kor elérésekor (jelenleg ez 66 év) a korábbi járulékbefizetésektől függetlenül. A jövedelemalapú rendszer (úgynevezett retributivo) olyan biztosított munkavállalókra vonatkozik, akik 1995. december 31-étől kezdődően legalább tizennyolc év szolgálati idővel rendelkeznek. A nyugdíjszámításhoz minden járulékfizetési év után az átlagos kereset 2%-át veszik figyelembe. Az egy bizonyos felső határt meghaladó keresetek esetében alacsonyabb kulcsot alkalmaznak. A maximális nyugdíjösszeg negyvenévi járulékfizetéssel érhető el. A 2011. évi reformot követően a retributivo rendszer tagjainak ellátását a 2012 után szerzett szolgálati idők vonatkozásában az NDC szabályai szerint számítják. Ezzel párhuzamosan egy vegyes (úgynevezett pro rata) rendszer is működik. Azon biztosított személyek esetében, akik 1995. december 31-étől kevesebb, mint tizennyolc év szolgálati időt szereztek, a nyugdíj összegét ezen időpontig arányosan a jövedelemalapú rendszer szerint, az 1996. január 1-jét követően szerzett szolgálati idő vonatkozásában pedig az NDC rendszer szerint kell kiszámítani. A retributivo és pro rata rendszer tagjai nyugdíjminimumra jogosultak, ha nyugdíjjárulékuk nem halad meg egy adott küszöbértéket. A nyugdíjminimumra jogosultságról rászorultsági alapon döntenek. A nyugdíjakat az inflációs ráta alapján indexálják. A nyugdíj mellett korlátozás nélkül lehet keresőtevékenységet végezni. A nyugdíjak a személyi jövedelemre vonatkozó általános adózási szabályokhoz hasonlóan adókötelesek. Nincs speciális kedvezmény a nyugdíjakra. Az 1992 óta „véget nem érő” reformok sora (1992, 1993, 1995, 1997, 2004, 2005, 2007, 2009, 2010, 2011) radikálisan átalakította az olasz nyugdíjrendszert, módosítva az állami rendszer több alapvető paraméterét – a számítási módszert, az indexálási szabályt, az öregségi és korhatár előtti nyugdíjra való jogosultság feltételeit –, és megpróbálva előmozdítani a magánszektor foglalkoztatói nyugdíjalapjainak és az egyéni nyugdíjprogramoknak a fejlődését. A reformfolyamat eredményeképp az állami rendszer, amely még mindig felosztó-kirovó rendszerben működik, egy jövedelemalapú, szolgáltatás által meghatározott formulából (úgynevezett retributivo) egy névleges egyéni számlás formulává (NDC, úgynevezett contributivo) alakult; jelentősen nőtt a nyugdíjkorhatár és további növekedések várhatók a jövőben a várható

10

élettartam alakulása miatt; az intézményi felépítés egy egypilléres rendszerből egy többpilléres rendszerré kezdett átalakulni annak ellenére, hogy jelenleg még mindig az állami pillér az alapvetően domináns. Több fontos változtatást vezetett be az új átfogó nyugdíjreform során a Monti-kormány 2001 végén főként azzal a céllal, hogy azonnali megtakarításokat érjen el a nyugdíjkiadások tekintetében a nyugdíjkorhatár jelentős növelésével. A reform értelmében egyrészről az öregségi nyugdíj korhatára nők esetében a magánszférában 60 évről 62 évre változik 2012-ben, amely 2018-ra fokozatosan 66 évre nő, míg a férfiak esetében a nyugdíjkorhatár 66 évre változik 2012-ben. Másrészről sokkal szigorúbb korlátozásokat vezettek be a korhatár előtti nyugdíj esetében. 2012-től korhatár előtti nyugdíjra (alacsonyabb juttatásokkal 62 éves kor előtt) csak több mint 41 évi (nők esetében) vagy 42 évi (férfiak esetében) járulékfizetés teljesítését követően jogosultak. Összhangban a korábbi intézkedésekkel a reform megerősítette, hogy a nyugdíjkorhatár és a korhatár előtti nyugdíjra jogosultsághoz szükséges szolgálati idő a várható élettartam növekedésével szintén emelkedni fog. Ezért 2040 körül (amikor a teljesen az NCD hatálya alá tartozók első csoportja nyugdíjba megy) a tényleges nyugdíjkorhatár el fogja érni a 69 évet, és a korhatár előtti nyugdíjra jogosultsághoz szükséges szolgálatban eltöltött idő nők esetében 44 év, férfiak esetében 45 év lesz. A magánnyugdíjak tekintetében hangsúlyozni kell, hogy 1993 óta az olasz döntéshozók támogatták tőkefedezeti kiegészítő pillérek létrehozását, hogy kompenzálják az állami nyugdíjrendszerben történő megszorításokat. A kiegészítő pilléreket önkéntes alapon vezették be, ezek teljes mértékben tőkefedezettel finanszírozottak, és csak járulékbefizetésekkel (NDC) meghatározott nyugdíjat biztosítanak. A kiegészítő pilléreket három különböző nyugdíjintézmény-típus alapján szerveződnek: zárt (kollektív foglalkoztatói) pénztárak (CPF), nyitott pénztárak (OPF) és egyéni nyugdíjtervek (pianipensionistici individuali, PIP). A zárt pénztárakat a munkáltató és a szakszervezetek közötti kollektív tárgyalások keretében hozzák létre, és ezek nonprofit intézmények. A nyitott pénztárakat bankok, biztosító- és befektetési társaságok kezelik. Ezek egyéni és foglalkoztatói (vagyis kollektív belépésen alapuló) nyugdíj-megtakarítási programokat is kínálnak. 2000 óta egyéni nyugdíjmegtakarítási programokat életbiztosítási szerződéseken keresztül (PIP) is lehet nyújtani. A kiegészítő pillérek fejlődésének a munkaviszony végén fizetett végkielégítésre félretett összeg (TFR) önkéntes átirányításán keresztül történő előmozdítása céljával a 2005. évi (2007ben bevezetett) reform bevezette a „hallgatólagos beleegyezést” a végkielégítés kiegészítő alapokba történő átutalása tekintetében: vagyis ha a munkavállaló egy hat hónapos időtartam alatt nem ellenzi kifejezetten, a további TFR-et (nem a vállalatoknál már felhalmozott tőkét) a vállalattól átirányítják a nyugdíjalapokba. Ugyanakkor csak az alapokhoz történő átirányítás visszafordíthatatlan, mivel a munkavállaló a hat hónapos időszak lejárta után is dönthet úgy, hogy a TFR-et magánnyugdíjpénztárakba irányítja. A reform továbbá kimondja, hogy a TFR bármilyen nyugdíjalapba átirányítható (zárt, nyitott, PIP), de a kollektív megállapodásokban meghatározott kiegészítő munkáltatói és munkavállalói járulékok csak kollektív alapokba fizethetők, nagy előnyt biztosítva a zárt alapoknak. A reformokat követően tehát az új nyugdíjrendszerben van egy állami NDC pillér, valamint a magánnyugdíjpénztárak összetett rendszere, bár ez utóbbi még mindig elmarad a tényleges lefedettség és felhasználási arány tekintetében.

11

A legfrissebb adatok szerint a magán kiegészítő rendszerek alkalmazása még mindig korlátozott: körülbelül 2  850  000 személy volt tagja zárt vagy nyitott nyugdíjalapoknak, és a belépés növekedési üteme mindkét alap esetében 2008 óta közel nulla. Az életbiztosítási szerződéseken alapuló egyéni nyugdíj-megtakarítási tervek (PIP) vonzóbbnak tűnnek, mert jelenleg 1,9 millió személy írt alá szerződést, és ennek növekedési üteme éves szinten körülbelül 10%. A kiegészítő rendszerekbe (a már korábban meglévő alapokkal együtt) regisztrált személyek száma így 5,4 millió a közel 23 millió munkavállalóból. Olaszországban a hozzátartozói nyugdíjat az elhunyt foglalkoztatott családtagjainak folyósítják. Kétféle hozzátartozói nyugdíj létezik az elhunyt halála időpontjában fennálló státusza alapján: hozzátartozói nyugdíjat (pensione di reversibilità) folyósítanak, amennyiben az elhunyt nyugdíjas közvetlen nyugdíjban részesült, illetve közvetett nyugdíjban (pensione indiretta) részesült, feltéve, hogy az elhunyt foglalkoztatott nem részesült közvetlen nyugdíjban, de halála időpontjában megfelelt a rendes rokkantsági járadék vagy a rokkantsági nyugdíj folyósítására vonatkozó biztosítási és járulékfizetési feltételeknek, vagy az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeinek. A hozzátartozói nyugdíjat az összes magánszférában dolgozó munkavállaló részére biztosítják, de különleges rendszerek vonatkoznak a mezőgazdasági őstermelőkre, földbérlőkre, egyéni vállalkozó kézművesekre, kereskedőkre/kiskereskedőkre. Nincs mentesség a kötelező biztosítás alól. Minden munkavállaló, valamint bizonyos kategóriákba tartozó egyéni vállalkozók (mezőgazdasági őstermelők, bérlők és részes bérlők, kézművesek, kereskedők) biztosítottak a rokkantság kockázata ellen és jogosultak rokkantsági ellátásra. Az egyéni vállalkozók esetében a szabályok nagymértékben változnak a szakma függvényében. Kétféle rokkantsági ellátás létezik: i) a rokkantsági járadék (assegnoordinario d’invalidità); ii) és a rokkantsági nyugdíj (vagy munkaképtelenségért folyósított nyugdíj, pensione di inabilità). Azok jogosultak erre a kétfajta ellátásra, akik legalább ötévi járulékfizetést teljesítettek, ezen belül három évet az igénylés benyújtását megelőző öt évben. Foglalkozási megbetegedés esetén azonban (vagyis ha a rokkantság nem üzemi balesetből, hanem más foglalkoztatási körülményből ered) nincs szükség járulékfizetési nyilvántartásra. Egy biztosított személy, akinek munkaképessége a képességeinek megfelelő foglalkoztatás esetében tartósan legalább kétharmadára csökkent betegség vagy (fizikai vagy szellemi) fogyatékosság következtében, rokkantsági járadékra jogosultság szempontjából rokkantnak tekintendő. Ezzel szemben rokkantsági nyugdíj olyan biztosított, vagy rokkantsági járulékban részesülő személynek állapítható meg, aki teljes mértékben és állandó jelleggel képtelen bármilyen szakmai tevékenység végzésére betegsége vagy (fizikai vagy szellemi) fogyatékossága miatt. A rokkantsági ellátásokat járulékokból fizetett kötelező társadalombiztosítási rendszereken keresztül finanszírozzák, és a jövedelemalapú nyugdíj a járulékoktól és a részvétel tartamától függ. Az egyéni vállalkozókra speciális rendszerek vonatkoznak. Nincs mentesség a kötelező biztosítás alól. Munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén assegno ordinario d’invalidità biztosítható az INPS által. Ugyanakkor ez a támogatás magának az életjáradéknak az összegéig nem halmozható az ugyanezen rokkantságot okozó eseményre tekintettel a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos ellátások fizetéséért felelős Nemzeti Munkahelyi Baleseti Biztosítóintézet (INAIL) által folyósított életjáradékkal. E kockázatok ellen biztosított minden olyan munkavállaló, aki bizonyos típusú, az olasz jog értelmében potenciálisan munkahelyi balesetet vagy foglalkozási megbetegedést kiváltó

12

szakmai vagy kereskedelmi tevékenységet végez, és ellátásokra jogosult munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén. A rendszerek egy kötelező társadalombiztosítási rendszeren keresztül működnek a foglalkoztatottak és az egyéni vállalkozók bizonyos kategóriái számára, a munkáltatók és az egyéni vállalkozók járulékaiból finanszírozzák, és természetbeni vagy pénzbeli ellátásokat biztosítanak. Az egyéni vállalkozók bizonyos kategóriái, például ügyvédek és más szabadfoglalkozásúak; tűzoltók; katonai és rendőri erők mentességet élvezhetnek a kötelező biztosítás alól. Olaszországban ezen túlmenően a betegbiztosítási ellátásokat jövedelemalapú ellátásokon keresztül biztosítják egy, az összes munkavállaló számára kötelező társadalombiztosítási rendszer alapján. Ez nem egy speciális pénzbeli ellátás, hanem a munkáltató által fizetett támogatás folytatásaként fizetett ellátás. A betegbiztosítási ellátásokra való jogosultsághoz sem szolgálati idővel, sem a jogosultság megszerzésével kapcsolatos követelményeket nem kell teljesíteni. Az anyasági/apasági ellátások az összes munkavállaló számára kötelező társadalombiztosítási rendszer alapján működnek jövedelemalapú ellátásokkal. A munkaviszonnyal rendelkező anyák – vagy bizonyos esetekben apák – törvényi kötelessége/joga a szülés előtt és után fizetett anyasági (apasági) szabadság igénybevétele, amelynek időtartama öt hónap. A szülői szabadságot illetően a gyermek első nyolc életéve alatt a munkavállaló anya és apa – akár egyidejűleg is, de együttesen legfeljebb tizenegy hónap időtartamra – jogosult a munkától való távollétre. A munkanélküli ellátásokat a munkáltatók járulékaiból finanszírozzák, és jövedelemalapú ellátásokat biztosítanak. Nincs külön munkanélküli segély, sem rászorultsági alapon biztosított munkanélküli ellátás. Nincs lehetőség önkéntes biztosításra. Az egyéni vállalkozók és a nem hagyományos formában foglalkoztatottak nem tartoznak a munkanélküli ellátási rendszer hatálya alá (kivéve a nem hagyományos formában foglalkoztatott munkavállalók azon nagyon kis csoportját, akik rászorultságon alapuló ellátásokban részesülnek). A parlament által 2012 nyarán elfogadott reform jelentősen módosította a munkanélküli ellátások rendszerét. Megszüntette a mobilitási támogatást, és megváltoztatta a munkanélküli ellátások időtartamát és mértékét. A hagyományos munkanélküli ellátást egy új ellátással helyettesítette, ez az ASPI (assicurazione sociale per l’impiego), amelyet a Nemzeti Társadalombiztosítási Intézet (INPS) által legalább két éve biztosított egyének kapnak, amennyiben a foglalkoztatás megszűnését megelőző két évben legalább 52 héten keresztül fizettek járulékokat. Az ASPI-t legfeljebb 12 hónapig (55 évnél idősebbek esetében 18 hónapig) fizetik, és a bérpótlási arány körülbelül 75% (a hetedik hónaptól 60%) lesz. A jelenlegi szinthez képest az ASPI maximális bruttó havi összege szintén emelkedni fog. Továbbá a kedvezményes megítélésű munkanélküli ellátást is megszüntették, és azt egy úgynevezett Mini ASPI-val fogják helyettesíteni, amelyben minden olyan munkavállaló részesülhet, aki a munkaviszony megszűnését megelőzően legalább 13 héten át dolgozott. A Mini ASPI összege az ASPI összegével megegyezik, de havonta fizetik, legfeljebb 6 hónapig (feleannyi hétig, amennyit a munkavállaló az elbocsátást megelőző évben ledolgozott). Olaszországban emellett kétféle végkielégítési rendszer működik (rendes és rendkívüli). A Munkabér-kiegészítési Pénztár (Cassa Integrazione Guadagni) által folyósított rendes járadékot az általában az iparban, valamint az építőipari ágazat üzemeiben és kézműves vállalkozásaiban, illetve a kőbányákban dolgozó alkalmazottaknak és vezetőknek folyósítják, amennyiben a termelő tevékenységet az átmeneti piaci feltételeknek tulajdonítható ideiglenes események következtében csökkentik vagy felfüggesztik. A Munkaügyi Minisztérium rendeletében engedélyezett rendkívüli támogatás célja azon ipari vállalkozások alkalmazottai keresetének fenntartása,

13

amelyek tevékenységét szerkezetátalakítás, a vállalat átszervezése vagy átalakítása miatt felfüggesztik. Ez a szabályozás a kereskedelmi, logisztikai és szállítmányozási vállalkozásokra, valamint a több mint ötven munkavállalót foglalkoztató utazási és idegenforgalmi irodákra is alkalmazandó. Mindennek feltétele, hogy az ellátásra irányuló kérelem benyújtását megelőző félév során a vállalkozások legalább átlagosan tizenöt munkavállalót foglalkoztassanak. A különleges munkabér-kiegészítő támogatás időtartama nem haladhatja meg a tizennyolc hónapot csődeljárás, tizenkét hónapot vállalati válsághelyzet és huszonnégy hónapot szerkezeti átalakítások esetén, kivéve a törvényi rendelkezésekben meghatározott mentességeket. A rendes és rendkívüli végkielégítés együttes összegét annak a keresetnek a 80%-ában határozták meg, amelyre a munkavállaló a le nem dolgozott munkaórák után jogosult lenne. A szegénység kialakulásának kockázata elleni védelem tekintetében fontos megjegyezni, hogy a munkavállalók, a nyugdíjasok és a keresőtevékenységből eredeztetett társadalombiztosítási ellátások kedvezményezettjei családi támogatásokra jogosultak. A támogatások összege a családtagok számától és a háztartás jövedelmétől függ. Nem biztosítanak azonban minimumjövedelemhez kapcsolódó, rászorultsági alapon nyújtott ellátásokat Olaszországban nemzeti szinten minden szociális-gazdasági támogatásra szoruló egyén vagy háztartás számára. Minden önkormányzat a regionális szabályozással összhangban és a rendelkezésre álló költségvetési forrásoktól függően területén saját szociális intézkedési politikát alkalmazhat. Mivel azonban az ilyen támogatások nyújtása önkormányzati hatáskörbe tartozik, a nemzeti jog nem rendelkezik általános jogosultsági feltételekről vagy előírásokról. A támogatás történhet pénzben vagy természetben (például szociális munkások által nyújtott támogatások). Nemzeti szinten nincsenek állampolgársághoz kapcsolódó feltételek; általában az ellátást nyújtó régióban vagy önkormányzat területén kell lakóhellyel rendelkezni.

2.1.2. A 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek végrehajtása Köztudott, hogy az új európai szabályozások felülvizsgálták az általános elveket, különösen az egyenlő bánásmód elvével kapcsolatban. Olaszországban a munkavállalók EU-n belüli szabad mozgásának fejlesztése érdekében a hatóságok lépéseket tettek azon esetek azonosítása céljából, ahol az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása hatással lehet az ellátásoknak az uniós rendeletek szerinti folyósítására. E tekintetben a legfontosabb bevezetett intézkedések a következők: • Az egy másik tagállamban töltött katonai szolgálati idő jelképes járulékfizetésnek tekinthető. • Hozzátartozói nyugdíj folyósítható más tagállamban tanuló gyermekek számára is. • A más tagállamokban szerzett jövedelmek beleszámítanak az olasz társadalombiztosítási rendszer által biztosított, nem járulékalapú rászorultsági ellátásokra való jogosultság jövedelemküszöbének kalkulálásába. • Bizonyos esetekben a nyugdíjellátásokra való jogosultsághoz a más tagállamban végzett keresőtevékenység megszűnését úgy tekintik, mintha Olaszországban fejezte volna be a tevékenységet. Egyéb esetekben szükséges a jelenlegi jogszabályok megváltoztatása a 883/2004/EK rendelet 5. cikkének való teljes megfelelés érdekében. Ezeket az eseteket azonosították, és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium vizsgálja, hogy hogyan lehet ezeket a változásokat bevezetni. Köztudott, hogy a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet elsődleges célja a szociális

14

biztonsági jogok hordozhatóságára vonatkozó rendelkezések egyszerűsítése és modernizálása. Úgy tűnik, ezeknek az új szabályozásoknak sikerült elérniük ezt a célt. Különösen fontos egyszerűsítés, hogy az új szabályozások minden uniós állampolgárra vonatkoznak foglalkoztatási státuszuktól függetlenül. Ezért nincs többé szükség a foglalkoztatottakat, az egyéni vállalkozókat és a biztosítottak különböző kategóriáit megkülönböztető bonyolult meghatározásokra. További fontos egyszerűsítés történt a munkanélküli ellátások exportálhatósága terén. Továbbá a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjének (EESSI) bevezetésével a migráns munkavállalókkal kapcsolatos ügyintézés jelentősen egyszerűsödni fog. Jelenleg a folyamatban lévő jogi és eljárásbeli változások hatékony kezelésére az olasz hatóságok cselekvéseket és stratégiákat dolgoztak ki egy elektronikus adatcsere-rendszer felállítására és bevezetésére, és az egész országra kiterjedő együttműködő és koordinációs stratégiákat dolgoztak ki az összes társadalombiztosítási intézmény és nemzeti kapcsolattartó pont között. Az olasz nemzeti kapcsolattartó pontok az alábbiak: az Egészségügyi Minisztérium az egészségügy; az INAIL a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések; az INPS a nyugdíj, a munkanélküli ellátások és a rászorultsági alapú támogatás terén. Olaszország egyike a hat uniós tagállamnak, ahol tesztelik az EESSI projekt által biztosított új elektronikus eljárásokat, ezért az olasz hatóságok teljes mértékben tisztában vannak az EESSI-t tesztelő hat ország eredményeivel. Ugyanakkor jelenleg nem várható, hogy Olaszország akár egészében, akár ágazatonként csatlakozzon az EESSI-hez, mert a Foglalkoztatásért felelős Főigazgatóság kötelezettségvállalásai nem teljesültek a szoftverekre vonatkozó rendelkezések, a technikai sajátosságok és a SED, valamint az üzleti folyamatok tekintetében. Továbbá nem érkeztek válaszok a hat tesztelő ország megfigyeléseire és javaslataira. A jelenlegi átmeneti időszakot illetően hangsúlyozni kell, hogy az elektronikus formanyomtatványok és a papíralapú SED-ek egyidejű jelenléte összezavarhatja az ezekkel dolgozó alkalmazottakat. Jelenleg az elektronikus SED formanyomtatvány bevezetésére várva az olasz hatóságok úgy döntöttek, hogy továbbra is a régi E-formanyomtatványokat használják az új formanyomtatványok helyett. Az egyetlen terület, ahol az új modulokat használják a jövedelemkiegészítő pénzbeli ellátások (például a munkanélküli ellátások, az anyasági ellátás vagy a betegbiztosítási és a családi ellátások). Ugyanakkor a papíralapú SED-ek kiállításával kapcsolatos nehézségek miatt megmaradt annak a lehetősége, hogy továbbra is a régi E-formanyomtatványokat használják, amelyeket a nyugdíjak esetében is használnak.

2.1.3. A munkavállalók szabad mozgásának korlátozása A társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságának eljárási korlátai vs. gazdasági korlátai. Olaszországban eljárási korlátai vannak a társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságának a 883/2004/EK rendelet részleges végrehajtása miatt. Továbbá a „gazdasági korlátok” tekintetében hangsúlyozni kell, hogy az olasz állami nyugdíjrendszer jelenleg névleges egyéni számlás (NDC) módszer alapján működik. Az állami nyugdíjrendszer aktuáriusi semlegességen alapul, és az egyének szintjén a nyugdíjjogosultság pusztán a befizetett járulékok eredménye. Ezért, mivel a nyugdíjrendszer a személyes munkaerő-piaci tapasztalatok „tükre”, és az ellátások kiszámítása

15

teljes mértékben egy járulékkal meghatározott formula alapján történik, nincsenek ösztönző vagy visszatartó tényezők, ha migráns munkavállalók úgy döntenek, hogy egyéni karrierjük bizonyos szakaszaiban (például az elején, a végén vagy jelentős bérnövekedés esetén) Olaszországba jönnek „kihasználni” a nyugdíjrendszer lehetőségeit. Általában Olaszországban alkalmazzák a szociális ellátás igénybevételét biztosító közös szabályokat. Ezek a szabályok négy elven alapulnak: • Ha az egyén Európán belül utazik, mindig egyetlen tagállam jogrendszerében számít biztosítottnak: ha munkavállaló, ez rendszerint a munkavégzés helye szerinti ország; ellenkező esetben a lakóhelye szerinti ország. • Az egyenlő bánásmód elve biztosítja, hogy az egyént a biztosítás helye szerinti ország állampolgáraival megegyező jogok és kötelességek illetik meg. • Szükség esetén az ellátás nyújtásakor figyelembe vehetők a más uniós országokban biztosítottként eltöltött időszakok. • Amennyiben az egyén a biztosítás helye szerinti országtól eltérő országban él, a pénzbeli ellátások „exportálhatók”. • Az egyén a 27 uniós tagállamban, továbbá Norvégiában, Izlandon, Liechtensteinben (EGT) és Svájcban (vagyis 31 országban) támaszkodhat a szociális biztonság koordinációjáról szóló uniós rendelkezésekre. Kismértékben eltérő szabályok vonatkoznak a különböző társadalombiztosítási ellátásokra. A táppénzt (azaz a rendszerint betegség miatt átmenetileg kieső jövedelem helyettesítését célzó ellátásokat) minden esetben a biztosítás helye szerinti ország jogszabályainak megfelelően folyósítják, a tartózkodási vagy lakóhelytől függetlenül. Az Európai Unió egy másik tagállamba való költözés esetén,1 ha a betegbiztosítási ellátásokra való jogosultsághoz bizonyos feltételeknek kell teljesülniük, az illetékes intézménynek (a biztosítás helye szerinti országban található intézmény) figyelembe kell vennie a fenti országok bármelyikének joghatósága alatt eltöltött biztosítási, tartózkodási vagy foglalkoztatási időszakokat. Így szavatolható, hogy munkahelyváltás vagy egy másik országba költözés esetén ne szakadjon meg az érintettek biztosítási jogviszonya. A koordinációs rendeletek rendelkezései az anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátásokra is kiterjednek. Ha a juttatásokhoz való jogosultsághoz bizonyos feltételeknek kell teljesülniük, az illetékes intézménynek (a biztosítás helye szerinti országban található intézmény) figyelembe kell vennie az Európai Unió másik országa joghatósága alatt eltöltött biztosítási, tartózkodási vagy foglalkoztatási időszakokat. Általános szabályként a juttatásokat minden esetben a biztosítás helye szerinti ország jogszabályainak megfelelően folyósítják a tartózkodási vagy lakóhelytől függetlenül. A természetbeni ellátásokat (orvosi ellátás, gyógyszerek és kórházi ápolás) a lakóhely szerinti ország jogszabályainak megfelelően nyújtják úgy, mintha az egyén ott lenne biztosított. A rokkantsági ellátásokat illetően azon ország illetékes intézményének, ahol az egyén a rokkantsági nyugdíjat igényli, a rokkantsági ellátásokra való jogosultság tekintetében figyelembe kell vennie a más tagállamok joghatósága alatt eltöltött biztosítási vagy tartózkodási időszakokat is. A rokkantsági ellátásokat attól függetlenül folyósítják, hogy az egyén az Európai Unióban hol él vagy tartózkodik. A szükséges közigazgatási ellenőrzéseket és orvosi vizsgálatokat az egyén Ebben a részben az a négy további ország, ahol a szociális biztonsági koordináció uniós rendelkezéseit alkalmazzák (vagyis Norvégia, Izland, Liechtenstein és Svájc), szintén beletartozik az „uniós országok” definícióba. 1

16

lakóhelye szerinti illetékes intézmény végzi. A rokkantság mértékét minden ország saját nemzeti kritériumai alapján határozza meg. Ezért előfordulhat, hogy egyes országok egy adott személyt 70%-os rokkantnak minősítenek, míg mások saját jogszabályaik értelmében egyáltalán nem tekintik rokkantnak. Ez annak tudható be, hogy az uniós rendelkezések nem harmonizálják, csupán összehangolják a nemzeti társadalombiztosítási rendszereket. Köztudott, hogy az öregségi nyugdíjra vonatkozó uniós rendelkezések kizárólag az állami nyugdíjrendszereket érintik, a vállalati, foglalkoztatói vagy magánrendszereket azonban nem. A rendelkezések biztosítják, hogy: • A biztosítási nyilvántartását minden olyan uniós tagállamban, ahol az egyén biztosított volt megőrizzék addig, amíg az adott országban eléri a nyugdíjkorhatárt. • Minden olyan uniós tagállamnak, ahol biztosított volt, öregségi nyugdíjat kelljen fizetnie, amikor az egyén eléri a nyugdíjkorhatárt. Az egyes tagállamok által az egyén részére folyósított összeg az adott országokban szerzett biztosítási időtől függ. • Nyugdíját ott folyósítják, ahol az egyén az EU-ban lakóhellyel rendelkezik. • Az igénylést a lakóhely szerinti tagállam nyugdíjbiztosító intézetéhez kell benyújtani, kivéve, ha ott sosem rendelkezett munkaviszonnyal. Ebben az esetben igénylésével ahhoz az országhoz kell fordulnia, ahol legutoljára dolgozott. Általánosságban a túlélő házastársak vagy az árvák nyugdíjára, illetve a haláleseti juttatásokra vonatkozó szabályok megegyeznek a rokkantsági és az öregségi nyugdíjra vonatkozókkal. Nevezetesen, a hozzátartozói nyugdíjakat és a haláleseti juttatásokat levonás, módosítás vagy felfüggesztés nélkül kell folyósítani függetlenül attól, hogy a túlélő házastárs az Európai Unióban hol rendelkezik lakóhellyel. A munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetében nyújtott ellátásokra vonatkozó uniós rendelkezések rendkívül hasonlóak a betegbiztosítási ellátásokra vonatkozókhoz. Az Európai Unióban, amennyiben az egyén a munkahelyi balesetekre és foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó biztosítás helye szerinti országtól eltérő országban él vagy tartózkodik, ott rendszerint jogosult munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetében nyújtott egészségügyi ellátásra; a pénzbeli ellátásokat alapvetően az egyén biztosítója fizeti, még akkor is, ha másik országban él vagy tartózkodik. Amikor a munkahelyi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések esetén nyújtott ellátásra való jogosultsághoz bizonyos feltételeknek kell teljesülniük, az egyén biztosítójának figyelembe kell vennie az Európai Unió valamely másik tagállamának joghatósága alatt eltöltött biztosítási, tartózkodási vagy foglalkoztatási időszakokat. Így szavatolható, hogy munkahelyváltás vagy egy másik országba költözés esetén ne szakadjon meg az érintettek biztosítási jogviszonya. Köztudott, hogy a családi ellátások jellemzői és összege tagállamonként jelentősen eltérő. Éppen ezért fontos, hogy az egyén tisztában legyen vele, melyik tagállam felel az ellátások biztosításáért, és mik a jogosultság feltételei. A családi ellátások folyósításáért felelős országnak figyelembe kell vennie a valamely másik uniós tagállam joghatósága alatt eltöltött biztosítási időszakokat, amennyiben erre az ellátásra való jogosultsághoz előírt feltételek teljesítéséhez szükség van. Ha egy család egynél több ország jogszabályai szerint is jogosult ellátásra, elvben az érintett országok egyikének jogszabályai által biztosított, legmagasabb összegű ellátásban részesül. Ez azt jelenti, hogy a családot úgy kezelik, mintha valamennyi érintett személy a legkedvezőbb jogszabályokkal rendelkező tagállamban élne és lenne biztosított. A munkanélküli ellátások nyújtása rendszerint a foglalkoztatás helye szerinti tagállam feladata.

17

Különleges rendelkezések vonatkoznak a határ menti ingázókra és más, határokon átnyúló tevékenységet végző munkavállalókra, akiknek lakóhelye továbbra is a foglalkoztatás helye szerinti országtól eltérő tagállamban található. A más tagállamokban szerzett biztosítási vagy foglalkoztatási időszakok a járulékfizetési feltételeknek való megfelelés tekintetében figyelembe vehetők. Ha az egyén valamely másik tagállamban kíván munkát keresni, ezeket az ellátásokat bizonyos feltételek mellett korlátozott ideig exportálhatja. A tartós ápolási-gondozási ellátások a betegbiztosítási ellátásokhoz hasonlóan a szociális biztonság összehangolására vonatkozó uniós szabályok hatálya alá tartoznak. A pénzbeli tartós ápolási-gondozási ellátások folyósítása a biztosítás helye szerinti tagállam jogszabályai szerint történik, az egyén lakóhelyétől vagy tartózkodási helyétől függetlenül. A természetbeni tartós ápolási-gondozási ellátásokat a lakóhely szerinti tagállam jogszabályainak megfelelően nyújtják úgy, mintha az egyén ott lenne biztosított. Az összehangolásról szóló uniós szabályok csak a társadalombiztosítási ellátásokra vonatkoznak, a szociális segély jellegű ellátásokra nem. Ezért egyes különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások kizárólag a kedvezményezett lakóhelye szerinti országban nyújthatók, tehát nem „exportálhatók”. Ezek a juttatások a következőek: • Vagyontalanok szociális nyugdíjai; • A fogyatékkal élő civilek és rokkantak számára nyújtott nyugdíjak és juttatások; • Siketnémák és vak civil személyek számára nyújtott nyugdíjak és juttatások; • A minimum-nyugdíjakat kiegészítő ellátások; • Fogyatékkal élők juttatásait kiegészítő ellátások; • Szociális juttatások és szociális kiegészítés.

Az állami és a magán társadalombiztosítási rendszerek egymáshoz való viszonya. Olaszországban a nyugdíjjárulékok teljes mértékben hordozhatóak a különböző állami nyugdíjrendszerek között. Léteznek bizonyos korlátozások főleg bizonyos szakemberek (például ügyvédek, építészek) esetében, akik kötelezően szakmájuk saját magánnyugdíjpénztárának tagjai; és még mindig problémát jelentenek azok a legidősebb munkavállalók, akik a régi, szolgáltatás által meghatározott nyugdíjrendszer tagjai abból eredően, hogy az 1992-1995-ös reformot megelőzően az állami nyugdíjrendszer több különböző alapra volt osztva egyes munkavállalói csoportok szerint (például igazgatók, postai dolgozók, telefon- és elektromos szolgáltatóknál dolgozók). Ezekben az esetekben, amikor karrierjük során különböző alapok között mozognak, a munkavállalók költségek nélkül összesíthetik járulékaikat (úgynevezett totalizzazione), amennyiben legalább 20 éven keresztül fizettek járulékokat, és legalább 3 évig tagjai voltak az egyes nyugdíjalapoknak. Amennyiben ezek a jogosultsági kritériumok nem teljesülnek, a munkavállaló dönthet úgy, hogy egy alapba teszi át járulékait (úgynevezett rincongiunzione). Azonban ez a rincongiunzione gyakran igen költséges. Köztudott, hogy az uniós szabályok még mindig nem teszik lehetővé a magán kiegészítő nyugdíjra való jogosultság hordozhatóságát. Mindenestre a kiegészítő nyugdíjjárulékok belső (vagyis az országon belüli) hordozhatósága Olaszországban nem jár komoly hátrányokkal. Ez egyrészt azért van így, mert a kiegészítő nyugdíjak még mindig korlátozottak Olaszországban, de főleg azért, mert a kiegészítő nyugdíjakat járulékalapú rendszer alapján számolják. Ezért, összehasonlítva a szolgáltatás által meghatározott rendszerekkel, ahol az ellátás a szolgálati

18

időtől függ, és gyakran nagyon nehéz kiszámítani a megszerzett jogokat, ha az egyén az egyik alapból egy másikba lép át, a magánalapokban összegyűlt összeget nagyon könnyű kiszámítani, amikor az egyénnek egy másik alapba kell átlépnie. Ugyanakkor léteznek bizonyos korlátozások a kiegészítő hozzájárulások befizetésekor az alapok szabad megválasztása terén a foglalkoztatói pénztárak (úgynevezett zárt pénztárak) tekintetében. Ezeket a pénztárakat járulékalapú rendszer alapján kezelik, de az egyének csak akkor csatlakozhatnak ezekhez, ha bizonyos vállalatoknál dolgoznak vagy munkavállalók adott kategóriáiba tartoznak. A munkavállalók szabad mozgásának egyes korlátai eredhetnek a várakozási időből (az ellátások igénylése előtt szükséges minimum járulékfizetési feltételek) és a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges szolgálati időkből (az az időszak, amelynek el kell telnie, hogy a járulékfizető teljes jogot gyakorolhasson javai felett). Olaszországban a várakozási idő a kiegészítő nyugdíjra való jogosultsághoz öt év járulékfizetés teljesítése az alap számára. 12-től 48-hónapig terjedő munkanélküliség esetén az egyén a magán kiegészítő alapban felhalmozott összeg maximum 50%-át előlegként megkaphatja. Ha a munkanélküliség ideje több mint 48 hónap, vagy az egyén a munkaképességét kevesebb mint egyharmadára korlátozó fogyatékosságban szenved, az alapban felhalmozott teljes összeg megkapható előlegként. A foglalkoztatói alapban felhalmozott összeget akkor is fel lehet használni, ha az egyén elveszti az adott alapba való belépéshez szükséges feltételeket, vagyis ha már nem dolgozik annál a vállalatnál, vagy nem tartozik abba a kategóriába, amelyet a zárt alap kezel. Mindenesetre, mivel a zárt alapokat járulékkal meghatározott módon kezelik, az egyén dönthet úgy, hogy megtakarításait az alapnál tartja (és a felhalmozott összeget nyugdíjba vonuláskor kapja meg). A nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges időszakokat a közelmúltbeli reformok csökkentették: azokat az eseteket kivéve, amikor az egyén elveszti az alapba történő belépéshez szükséges feltételeket (amikor is a felhalmozott összeget azonnal fel lehet használni), az egyén kétéves tagságot követően dönthet úgy, hogy megtakarításait átviszi egy másik foglalkoztatói vagy magán alapba.

A rendelkezésre álló információk minősége. A nemzeti szabályozások új koordinációs rendszere rávilágít annak szükségességére, hogy pontos és hiteles tájékoztatást biztosítsunk az állampolgárok számára. Ennek fényében az olasz Nemzeti Társadalombiztosítási Intézet (INPS) egy migráns munkavállalókra vonatkozó külön fejezetet hozott létre honlapján, amely információkat tartalmaz az ellátásokra való jogosultságokról és a követelményekről, és egy külön alfejezetben mutatja az új uniós szabályozásokat és nyújt részletes információkat a különböző ellátásokról, amelyekre az uniós migráns munkavállalók jogosultak lehetnek. A migráns munkavállalókra vonatkozó fejezet gyakorlati füzeteket és tematikus iránymutatásokat is tartalmaz, amelyek letölthetők vagy online megtekinthetők. A INPS honlap migráns munkavállalókra vonatkozó tematikus fejezete az alábbi linken érhető el: WWW.INPS.IT>INFORMAZIONI>SOCIAL SECURITY ON THE MOVE>ENG>INTRO Továbbá az SSE-move projekt egyik fő eredményeként egy különböző nyelveken (IT, EN, RO, HU, CZ, PL) hozzáférhető internetes oldalt hoznak létre a projekttel kapcsolatban. Ezen az új honlapon a migráns munkavállalókra vonatkozó jogosultsági kritériumokat sorolják fel

19

egyértelműen és példákkal illusztrálva minden egyes társadalombiztosítási ellátás esetében. Ez a honlap a migráns munkavállalók egyéni életrajzait is tartalmazni fogja minden egyéb, a projekt során elért összes eredménnyel és elkészített jelentéssel együtt. A projekt honlapja továbbá linkeket fog tartalmazni a szociális biztonsági koordinációval kapcsolatos koordinációs és információs stratégiák végrehajtásával kapcsolatos más dokumentumokhoz és oldalakhoz a partnerországokban, szerte Európában.

2.2. Országbeszámoló – Magyarország 2.2.1. A magyar társadalombiztosítási rendszer jellemzői A magyar társadalombiztosítási rendszer védelmet nyújt betegség és anyaság, időskorban, munkaképesség megváltozása, hozzátartozó elvesztése, gyermekek iskoláztatása, valamint munkanélküliség esetén. Minden keresőtevékenységet végző, vagy ennek megfelelő státusú személy biztosítottnak minősül. Ezen személyek közé soroljuk a fizetett alkalmazottakat (beleértve a közszolgálatban dolgozókat), a magánszektorhoz tartozó személyeket (a szövetkezeti tagokat is ideértve), a segélyezett személyeket és a munkanélküli ellátásokban részesülőket. Magyarországon a munkába lépést követően mindenki automatikusan kapcsolatba kerül a társadalombiztosítási rendszerrel, amennyiben nem élvez mentességet a kötelező biztosítás alól. A törvényi előírásoknak megfelelően a magánszektorban dolgozók saját magukat regisztrálják, ahogy a foglalkoztatók is a foglalkoztatottjaikat, az illetékes helyi adó- és pénzügyi hivatalban és/vagy az illetékes társadalombiztosítási szervnél. A munkáltatók és a munkavállalók járulékot fizetnek. A fentieken túl lehetőség van „megállapodás” megkötésével a társadalombiztosítási rendszerhez önkéntesen is csatlakozni. A magyar társadalombiztosítási rendszer egyik jelentős változása, mely közel 3 millió biztosítottat érint, hogy immár nem kötelező a második pillérhez való csatlakozás. A törvény 2011. március 1-ig lehetővé tette, hogy a nyugdíjrendszer első és második pillérében kötelezően biztosítottak vagy megmaradjanak az első pillérnél, vagy önkéntes alapon kizárólag a második pillérhez csatlakozzanak. Az utóbbi esetben, a kizárólag a második pillérbe tartozók a döntésüket követően elesnek az első pillér biztosította további jogoktól, a korábban elnyert jogaik azonban megmaradnak. Természetbeli egészségbiztosítási ellátások igénybevétele céljából a gazdaságilag inaktív Magyarországon tartózkodó személyek önkéntes alapon egy bizonyos átalányt fizetnek. A magyar társadalombiztosítási rendszer öt fő ágazatra oszlik. A nyugdíj- és egészségbiztosítási ágat társadalombiztosításként határozzuk meg. A fennmaradó három ág a munkanélküli ellátások, a családtámogatási rendszer és a szociális ellátások rendszere, melyek kívül esnek a társadalombiztosítás rendszerén. A társadalombiztosítási rendszer irányítását ellátó szervek központosítottak; míg az ellátásokat nyújtó, illetve az igényeket befogadó intézmények decentralizáltak.

Nyugdíjbiztosítás (öregségi nyugdíj és hozzátartozói nyugdíj) A kötelező nyugdíjrendszer átfogó reformjára 1997-ben került sor. A társadalombiztosítási járulékot érintő új törvény 1998. január 1-jén lépett hatályba. Eredetileg a rendszer két pillért tartalmazott. A reformot követően az első pillér megmaradt kötelező állami nyugdíjként, mely

20

közösségi alapon szerveződött, és felosztó-kirovó elven finanszírozódott. A terület a Emberi Erőforrások Minisztériuma felügyelete alá tartozik és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF), valamint a nemzeti kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási igazgatóságai látják el a feladatokat. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, az ONYF-hez tartozó speciális intézmény felelős mindennemű állami nyugdíj és nyugdíjszerű ellátás folyósításáért. A kötelező rendszer teljes egészében állami maradt. 2010 novemberéig a kötelező magánnyugdíj-rendszert tekintették a rendszer második pillérének. A biztosítottak által fizetett járulékok nagyobbrészt magánnyugdíjpénztári tagdíjként kerültek átutalásra, mely befizetések alapján egyösszegű, vagy havi rendszerességgel utalandó nyugdíjjáradékként kerülhettek (volna) kifizetésre. Ahogy a bevezetésben már említésre került Magyarország 2010-től visszatért egyrészt a kötelező társadalombiztosítási rendszerhez, másrészt az önkéntes megtakarításon alapuló kétpilléres nyugdíjrendszerhez. A második pillér fennmaradó része 2010. november 3-tól önkéntes jellegű, több engedélyezett és független nyugdíjpénztár által működtetett, melyeket a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellenőriz. A kötelező nyugdíjbiztosítás a következő juttatásokat biztosítja: - Öregségi nyugdíj; - Nők kedvezményes öregségi nyugdíja, legalább 40 év biztosítási idővel; - hozzátartozói nyugdíjak; - Baleseti jellegű hozzátartozói nyugdíjak. 2012. január 1-től a rokkantsági nyugdíjrendszer megszűnt, azaz ezt követően nem állapítható meg újabb rokkantsági és baleseti jellegű rokkantsági nyugdíj (üzemi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések esetén folyósított nyugdíj). A rokkantsági nyugdíjakat helyettesítő új juttatások a munkaerőpiac szempontjából megváltozott munkaképességű személyek reintegrációjára, valamint a rehabilitációra összpontosítanak. (Az új társadalombiztosítási ágazat rövid leírását lásd lentebb.)

Egészségkárosodáson alapuló ellátások A rokkantsági juttatások rendszerét „A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról” szóló 2011. évi CXCI. törvény alakította át, mely 2012. január 1-jén lépett hatályba. Az említett törvénnyel összhangban a rokkantsági nyugdíjak, a baleseti eredetű rokkantsági nyugdíjak, a rehabilitációs járadékok, az egészségkárosodott személyeknek folyósított rendszeres szociális járadékok, az átmeneti járadékok és a bányászok dolgozók egészségkárosodási járadékai 2012. január 1-től kezdődően nem állapíthatóak meg. Az egészségkárosodáson alapuló ellátások célja egyrészt az, hogy bevételt biztosítsanak azon személyek számára, akik egészségi állapotukból kifolyólag alkalmatlanok a munkavégzésre. A cél másrészt a megváltozott munkaképességű személyek munkaerő piaci reintegrációja, a foglalkoztatásba való visszavezetésük, illetve a munkaképességüknek megfelelő munkahelyek biztosítása. Az egészségkárosodáson alapuló ellátások új rendszere kétfajta juttatást ajánl az igénylő személyek számára az egészségi állapotuknak és a fennmaradó munkaképességüknek megfelelően: rokkantsági ellátás és rehabilitációs ellátás. A komplex rehabilitációs folyamat során további cél a korábban már megállapított egészségkárosodás mértékének felülvizsgálata.

21

Egészségbiztosítás (pénzbeli és egyéb juttatások) Csupán egyfajta kötelező egészségbiztosítási rendszer létezik Magyarországon. A kötelező egészségbiztosításra vonatkozó törvény széles körű pénzbeli vagy természetbeni juttatásokat biztosít az igénylők számára, melyet az Egészségbiztosítási Alap fedez. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma felel az egészségbiztosításért és az egészségügyi szektorért. A Minisztérium ellenőrzi a biztosító működését, az egészségbiztosítási alapot, valamint a közegészségügyi szolgáltatókat. A Minisztérium emellett az egészségbiztosítási szakigazgatási szervek eljárásaival kapcsolatos panaszokkal is foglalkozik. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alap a budapesti központján, valamint a 19 megyei hivatalán keresztül végzi tevékenységét. Törvény állapítja meg a kötelező biztosítás kereteit, egyben arra kötelezi a munkáltatókat, hogy jelentsék be a foglalkoztatottjaikat és fizessék be utánuk az országosan egységesen meghatározott járulékokat az illetékes adóhatóságnál. Az adóhatóság továbbítja a biztosítottak adatait a megfelelő megyei egészségbiztosítási szerv felé. Az egészségügyi szolgáltatások a szakosodott egészségügyi szolgáltatóktól vehetők igénybe, köztük a Nemzeti Egészségbiztosítási Alappal szerződésben álló magán szolgáltatóktól. Az egészségbiztosítás főbb szolgáltatásai: - Orvosi ellátás Az egészségbiztosítással rendelkezőket megilletik mindazon szolgáltatások, melyeket az állapotuk megkövetel. Magyarországon az orvosi szolgáltatás alapvetően ingyenes. Ha a kezelést nem orvos írja fel, illetve ha nem a normál kórházi rendszeren keresztül biztosított – illetve ha a beteg az egészségügyi rendszer által felajánlott orvos helyett mást választ –, akkor a felmerülő költségeket a beteg fizeti meg. - Gyógyszerek A kórházban alkalmazott gyógyszerek ingyenesek. Más esetekben a költségek egy részét az Egészségbiztosítási Alap fedezi, amennyiben a felírt készítmény a társadalombiztosítási rendszer listáján szerepel. A gyógyszerekkel kapcsolatos hozzájárulás szabályait minisztériumi rendelet állapítja meg. A támogatandó gyógy

Munkanélküliség biztosítás A magyar munkanélküliségi rendszer szintén biztosítás-elvű, mely a foglalkoztatók és a munkavállalók hozzájárulásán alapszik. A foglalkoztatottság előmozdítására léteznek aktív és passzív munkaerő piaci intézkedések. A munkaközvetítői szolgáltatások nyitva állnak a lakosság egésze számára, az Európai Gazdasági Térség (EGT) állampolgárait is ideértve, függetlenül a biztosítási viszonyuktól. A Nemzetgazdasági Minisztérium felel a munkanélküliségi biztosítási rendszerért. A magyar foglalkoztatás-politikai rendszer intézményi szerkezete két fő típusra osztható: egyrészt autonóm szervekre, másrészt adminisztratívakra. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat az adminisztratív szerv, mely a foglalkoztatási rendszer felügyeletéért felelős. Magában foglalja a Nemzeti Munkaügyi Hivatalt, a Regionális Munkaügyi Központokat, a Regionális Munkaügyi Központok és a Regionális Munkaerő-fejlesztő és Képző Központok helyi hivatalait. Az autonóm szervek az Országos Érdekegyeztető Tanács [időközben a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács lépett a helyébe], a Munkaerő-piaci Alap Irányító Testülete, és a Regionális Munkaügyi Tanácsok.

22

Családtámogatási rendszer Az Emberi Erőforrások Minisztériuma felel a családi juttatásokért. A családtámogatási rendszer általános érvényű rendszer, ami azt jelenti, hogy a jogosultsági kritériumoknak megfelelő valamennyi állampolgár részesül belőle. Az adott kor alatti gyermekkel rendelkező valamennyi állampolgár jogosult a családtámogatás valamely formájára. A családtámogatási juttatásokat részint a Magyar Államkincstár, részint a Kormányhivatalok Egészségbiztosítási Szervei kezelik és osztják szét.

A szociális segítségnyújtás rendszere A helyi önkormányzatok a szociális segítségnyújtás rendszerének legfontosabb résztvevői. A szociális juttatások számos formáját a helyi önkormányzatok ítélik meg. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma felel a juttatások felügyeletéért. A szociális juttatások széles spektruma fedezi a legkülönfélébb eshetőségeket, és fontos szerepet tölt be azok segélyezésében, akiknek nincsenek megfelelő erőforrásaik a megélhetéshez.

2.2.2. A 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletek hatályba léptetése Az alábbi szakasz általános értékelést ad a 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletek hatályba léptetéséről, az Önértékelési táblázat információi alapján, és felsorolja a rendeletek által bevezetett legfontosabb jogszabályi változásokat (a kommunikáció és az adatcsere, az alkalmazás szabályzata, a juttatások kalkulációja és a periódusok aggregációja fogalmai mentén). Az illetékes magyar intézmények az új rendeletek hatályba léptetésekor szembesültek az új koordinációs rendszer összetettségével, valamint az új, és bizonyos esetekben korábbi rendeletek együttes alkalmazásának nehézségeivel. Az új rendeletek által előírt alkalmazásbeli eljárások közel sem egyszerűsödtek; sőt, az egyes rendelkezések nem tiszta megfogalmazásaiból és értelmezéseiből adódóan esetenként jogi bizonytalanságot szültek. Örömmel fogadtuk az egyszerűsítésre és modernizációra vonatkozó együttműködést, ami nélkülözhetetlen a 31 ország közti koordináció zökkenőmentessége szempontjából. Remélhetőleg további instrukciókat fogunk kapni arra vonatkozólag, hogy hogyan egységesítsük a legellentmondásosabb intézkedéseket. Határozottan azon az állásponton vagyunk, hogy az egyszerűsítés egy és ugyanazon intézkedés közös értelmezését igényli valamennyi tagállam részéről; illetve, hogy az alkalmazás szabályainak átláthatósága csakis a tagállamok közti fokozottabb együttműködésből következhet. Igen nagy különbségeket tapasztaltuk a tagállamok eljárásrendjeit illetően. A legtöbb esetet számláló országok Németország, Ausztria és Románia voltak. Ismerjük ezen országok problémáit a rendeletek végrehajtására vonatkozólag, és sokat tanultunk az eljárásaikból. A más országok tapasztalataival és a határozataik végrehajtásával történő összevetésekkor jelentős különbségeket tapasztalunk, ami nem jelenti azt, hogy elutasítanánk a saját gyakorlatunktól való eltéréseket. A tagállamok közti koordináció napi gyakorlatát illetően hangsúlyoznunk kell a közös módszer fontosságát a vonatkozó helyi törvények követelményeinek megfelelően. Az alapelvek valamennyi ország esetében azonos módon kerülnek alkalmazásra; azonban a részleteket tekintve kijelenthetjük, hogy egyes rendelkezések értelmezése és foganatosítása kudarcot vallott. A kudarc a korábbi biztosítási jogviszony különböző megítéléseire vezethető vissza, az migráns státusz indokolatlan túlbecsülésére, valamint az illetékes tagállamok által biztosított juttatások

23

egymást átfedő jellegére. A magunk részéről szorgalmazzuk az olyan gyakorlatok megszüntetését, melyek a jogi rendelkezések nem megfelelő értelmezéséből következnek. Ennek érdekében különösen fontosnak tartjuk a kapcsolattartó szervek közti rendszeres találkozókat; ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy a találkozók nem oldják meg a Közösséget érintő problémákat. A kapcsolattartó szervek találkozóinak keretrendszerében minden esetben egy olyan közös alkalmazásbeli szabályozás megteremtésére törekszünk, ami jól illeszkedik az illetékes országok gyakorlatához és a közös esetek mennyiségéhez, illetve hozzájárulhat a koordinációs elvek tökéletesebb végrehajtásához. A partnereinknek bemutatott speciális gyakorlatok esetében nagy figyelmet fordítunk a rendeletek követelményeire, valamint arra, hogy az eljárás – mely így vagy úgy különbözik a más tagállamokban alkalmazottaktól – könnyen követhető és megérthető legyen a biztosított személyek és a folyamatban érintettek számára. Örömmel fogadjuk a partnereink rugalmasságát, és előnyben részesítjük a más országokkal való partneri kapcsolatok létrejöttét. Az illetékes intézmények és a kapcsolattartó szervek közti sikeres kommunikáció alapvető előfeltétele a hatékony működésnek és a koordinációnak. Következésképpen egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk az elektronikus adatok cseréjére valamennyi országban. A rendeletek speciális rendelkezései kapcsán világosan láthatjuk, hogy az EESSI bevezetésének késleltetése korlátozza a koordinációs rendszer által védett migránsok jogait, miközben ugyanezen rendelkezések legtöbbje az elektronikus kommunikáció módjait és eszközeit feltételezi. Az EESSI valamennyi tagállamban való bevezetését követően valamennyi érintett szereplő – az illetékes intézményeket és személyeket is ideértve – részesülhet a flexibilis és gyors adatcsere előnyeiből. Az EESSI bevezetésének előfeltételei különösen ösztönzőleg hatnak a nemzeti nyilvántartási rendszerek fejlődésére, ami pozitív mellékhatásának tekinthető az EESSI előkészítése és engedélyezése folyamatában. A nyugdíjszektor járulékainak kalkulációja és a biztosítási idő összesítése tekintetében azt mondhatjuk, hogy ezek a műveletek nem vetnek fel semmiféle kétséget a tagállamok körében a közös értelmezés és alkalmazás tekintetében. A más társadalombiztosítási szektorok képviselői – saját állításuk szerint – nehézségekbe ütköztek a régi rendeletekről az újakra történő átállás során, melyeket mára sorra megoldottak.

2.2.3. A munkavállalók szabad mozgásának korlátai Jelen szakasz képezi az Országbeszámoló lényegét, és az alábbi alszakaszok szerint oszlik fel: A társadalombiztosítási járulékok hordozhatóságának eljárásbeli korlátai A társadalombiztosítási ellátások hordozhatósága az egyik meghatározó előnye az unió társadalombiztosítási összehangolásának. Valamennyi tagállam elkötelezett amellett, hogy végrehajtják a vonatkozó uniós jogszabályok rendelkezéseit, és megvédik a mobil munkavállalók és mindazok jogait, akik a rendeletek hatálya alá esnek. A hordozhatóság korlátlan érvényű, kivéve az uniós jogszabály által előírt esetekben; a célja az, hogy fejlessze és megkönnyítse az európai munkavállalók mobilitását. A hatékony megvalósítás, illetve a hordozhatósági jogok korlátainak és akadályainak alapos vizsgálata után hosszú listát állíthatunk össze a vonatkozó rendelkezések foganatosítását akadályozó tényezőkről. Az első és legfontosabb akadály, amivel a gyakorlatunk során szembesültünk és az uniós csatlakozásunk után meghatároztunk, az alapelvek és néhány központi rendelkezés egységes

24

értelmezésének hiánya volt. A koordinációs előírások az eljárásrendi rendelkezések széles körét tartalmazzák, melyek egyesítik és lefedik az uniós tagállamok legkülönfélébb társadalombiztosítási formáit. Ma azt látjuk, hogy a koordinációs rendszer összetettsége az, ami megakadályozza a tagállamokat a közös eljárások követésében, illetve a közös jogi kérdésekre adott közös válaszok megfogalmazásában. A tagállamok kapcsolattartó szervei kifejezetten arra törekednek, hogy feloldják a kölcsönösen megtapasztalt akadályokat; az eredményeiket azonban nem viszik át társadalombiztosítási szabályok megvalósításának gyakorlatába. A mögöttes okokat vizsgálva érthetőek az egyes tagállamoknak a saját társadalombiztosítási rendszerük védelmére vonatkozó indítékai, miközben megpróbálnak érvényt szerezni az Európai Unión belüli tagságukból adódó kötelezettségeknek. A nemzeti hatáskörök és a nemzetek feletti jogszabálynak való megfelelés közti egyensúly igen sérülékeny; különösen, ha figyelembe vesszük a migráns munkavállalók szerzett társadalombiztosítási jogai és a rendeletekben foglalt jogok közti mozgástér szűkösségét. A gazdasági oldal felől nem látunk a migrációra vonatkozó akadályokat. A magyar társadalombiztosítási rendszer juttatásait egyenlő elbánás alapján nyújtják; a Magyarországról más uniós országokba történő mozgás nem jár kedvezőtlen következményekkel a megítélhető juttatások minőségére vonatkozólag (a biztosítási folyamat alatt sem). A más európai társadalombiztosítási rendszerekkel összevetve a magyar rendszer igen nagyvonalúnak mondható a külföldre átvihető juttatások feltételeit illetően. Ezúton említenénk meg a külföldre átvitt juttatások közvetlen kifizetésének jogi és technikai problémáit. A más uniós tagállamokban ideiglenesen tartózkodó vagy ott élő személyek hosszú távú juttatásainak (különösen nyugdíjának) kifizetése csupán indirekt módon lehetséges. Hadd hangsúlyozzuk, hogy az Európai Unión, illetve az EGT területén belül nincsenek akadályai a közvetlen kifizetéseknek, tekintve, hogy a Magyar Nemzeti Bank közvetlen utalást biztosít az övezeten belül. A helyzet egészen más az olyan országok esetében, melyek nem tartoznak az EGT tagállamai közé. Ezen ügyfeleknek választaniuk kell a közvetett kifizetési módok közül, azaz vagy számlát nyitnak valamely magyar kereskedelmi bankban, vagy meghatalmazást adnak valamely Magyarországon élő személynek. Jelenleg is keressük a megfelelő jogi és technikai megoldást arra vonatkozólag, hogy a kifizetést illetően azonos jogokat biztosítsunk a jogosultaknak a tartózkodási vagy lakhelyüktől függetlenül. (2013.01.01-től a közvetlen utalás már lényegesen szélesebb körben lehetséges).

Az állami és magán társadalombiztosítási rendszerek kölcsönviszonya Az állami és magán társadalombiztosítási rendszerek kölcsönviszonyának nincsen relevanciája Magyarországon. A magán-rendszerek nem töltenek be kiemelt szerepet a magyar lakosság életében, illetve kizárólag önkéntes alapon szerveződnek. Az 1998. január 1-jén bevezetett magyarországi magánnyugdíjrendszer – mely egy fenntartható állami nyugdíjrendszer kialakítását célozta a magyar kormány részéről – elvesztette a korábbi fontosságát. 2010. október 1. után, a magánnyugdíj-alapokba történő befizetések /átutalások eltörlésével azok a nyugdíjpénztári tagok, akik meg kívánták őrizni a magánnyugdíjukra vonatkozó korábbi jogaikat, nyugdíjba vonulásukkor immár csupán csökkentett hányadára jogosultak az állami nyugdíj összegének, feltéve, hogy elérték a megfelelő biztosítási időt. Azok, akik megszüntették a magyarországi magánnyugdíj-rendszerbeli tagságukat és visszaléptek a kötelező állami rendszerbe, immár jogosultak a teljes állami nyugdíj összegére (feltéve, hogy megfelelnek az előírt kritériumoknak). A magyarországi magánnyugdíjrendszer történetének rövid összefoglalása alapján képtelenség

25

megítélni az állami és a magánrendszer kölcsönviszonyát, illetve az előbbinek az migrációs nyugdíjakat érintő következményeit. Ugyanakkor hozzátehetjük, hogy a magánnyugdíjpénztári tagok nem vették kellőképpen figyelembe a döntésük határokon átnyúló következményeit, azaz nem a hordozhatóság szempontja állt a döntésük középpontjában.

A rendelkezésre álló információ minősége A társadalombiztosítási jogok és jogosultságok széles spektrumát érintő információk és állásfoglalások minősége és mennyisége döntő fontossággal bír. A magyar társadalombiztosítási intézmények kommunikációs stratégiái rendszerint az aktuális jogi helyzethez alkalmazkodnak. Az új rendeletek hatálybalépését egy jól kidolgozott információs kampány előzte meg, az illetékes ágazatok vezetésével, részint az illetékes minisztériumok által koordináltan. A kampány legjelentősebb céljai a következők voltak: - hirdetések a médiában; - információs fórumok szervezése a különböző csoportok számára (foglalkoztatók, munkavállalók, önkormányzatok, nyugdíjasok stb.) - informatív szóróanyagok; - weboldalak és a Bizottság vonatkozó weboldalára mutató linkek. Az egyedi esetekre vonatkozó összetett információk biztosítása érdekében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság közös információs brosúrákat hozott létre és összehangolta a kommunikációját. Tudjuk, hogy az összehangolt információ biztosítása mindenkor hasznos, a rendelkezésre álló erőforrások és kapacitás ugyanakkor nem teszik lehetővé a további elmélyítését. Az illetékes magyarországi szervek közti fokozott együttműködést igénylő törvénymódosítások esetében a tevékenységek köre jól meghatározott és összehangolt, az illetékes személyek pedig folyamatos tájékoztatást kapnak. Az uniós tagállamok társadalombiztosítási rendszerei és a lehetséges juttatásokkal kapcsolatos információk esetében egy egyszerű, mégis hasznos információs eljárást alkalmazunk. Az egyes országokra vonatkozó alapvető információkat rendszeresen frissítjük a weboldalunkon. A hasonló információk legfőbb forrása a MISSOC [Mutual Information System on Social Protection], és a partnereinktől kapott, a rendszerük változásairól tájékoztató információs levelek. A más uniós tagállamok rendelkezései iránt érdeklődő valamennyi igénylőt és biztosított személyt az illetékes intézményeink segítik a tájékozódásban és a vonatkozó információk megszerzésében, melyek a külföldre történő migráció során döntőnek bizonyulnak a juttatások igénylése, vagy a családi változások kapcsán. Az a tapasztalatunk, hogy az igénylők tisztában vannak az információszerzés lehetőségeivel a legkülönfélébb, őket érdeklő témakörök kapcsán, és megfelelő módon használják a különböző információs csatornákat. Különösen fontos ez a koordinációs szabályok alkalmazása és az illetékes szervek szempontjából, a jól informált igénylők és biztosított személyek pedig kooperatívabbak és pozitívabb attitűddel fordulnak a nemzetközi eljárások felé. A nyugdíjszektor információinak terjesztése az érintettek körében egy jól működő információs csatornán alapul, mely összehangolja a nyugdíjra vonatkozó információkat és a konzultáció időpontjait a más uniós tagállamok partnereivel. A nyugdíjkonzultációs napok nagyszerű lehetőséget biztosítanak azok számára, akik meg kívánnak ismerkedni a részletekkel és az esetük sajátosságaival, mivel az érintett országokat képviselő professzionális szakemberekkel tárgyalhatnak. Ebben az értelemben Magyarország hagyományosan jó kapcsolatokat ápol Ausztriával és Németországgal, és igyekszik más országokkal is kialakítani hasonlóan jó viszonyt. Az európai szintű információkat illetően az a tapasztalatunk, hogy idővel egyre többen folyamodnak a Bizottság által és a Közösség más szolgáltatásai által ajánlott információs

26

forrásokhoz. Az európai szintű információk a nemzeti szintűeknél továbbra is relevánsabbak, mivel az érintett személyek nagyobb bizalommal fordulnak az európai szolgálatok felé; különösen akkor, ha nincsenek megelégedve a nemzeti szinten szerzett információk tartalmával. Ebből kifolyólag szükségszerűnek tekintjük a naprakész európai információk meglétét.

2.3. Országbeszámoló – Csehország 2.3.1. A nemzeti társadalombiztosítási rendszer jellemzői Csehországban az állampolgárok öregségi nyugdíjra jogosultak abban az esetben, ha elérték a nyugdíjkorhatárt és megszerezték a szükséges biztosítási időt. A férfiak és nők számára más öregségi nyugdíjkorhatár került megállapításra – a nők esetében a korhatár a felnevelt gyermekek számától is függ. Az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltétele az előírt biztosítási idő megszerzése, valamint a meghatározott korhatár elérése (azaz az öregségi nyugdíjkorhatár, származtatott korhatár, vagy 65 éves kor). Azok a rokkanttá vált (függetlenül a rokkantság fokától), 65 éves kort betöltött személyek, akik nem szerezték meg az öregségi nyugellátásra jogosító biztosítási időt, de megszerezték a rokkantsági nyugellátásra való jogosultsághoz szükséges biztosítási időt, vagy rokkantságuk üzemi baleset következtében állt elő, rokkantsági nyugdíjra jogosultak. Túlélő hozzátartozói nyugdíj, özvegyi nyugdíj vagy árvasági nyugdíj formájában létezik. Özvegyi nyugdíjra a férj halála esetén jogosult a feleség. Özvegyi nyugdíjra a feleség halála esetén jogosult a férj. Az özvegyasszony (özvegyember) jogosult özvegyi nyugdíjra, amennyiben az özvegy férje (felesége) halálakor már részesült nyugdíjban vagy a halál időpontjában teljesültek a teljes rokkantsági vagy öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz szükséges biztosítási időszakra vonatkozó feltételek. Ez évtől kezdődően a nyugdíjra való ismételt jogosultsági időszak, amely alatt a feltételek teljesülnek, az előző özvegyi nyugdíjra való jogosultság lejáratától számított 5 évről 2 évre csökkent. Az árvasági nyugdíjra a szülő (illetve örökbefogadó szülő) halála esetén kizárólag eltartott gyermeke jogosult, vagy az a szülői feladatokat ellátó személy, aki már a szülő halálának időpontjában is ellátta ezeket a feladatokat, a szülő szülői feladatainak ellátására való, megfelelően indokolt képtelensége miatt. Ugyanakkor az elhunytnak öregségi, vagy rokkantsági nyugellátásban kell részesülnie halálának időpontjában, vagy halála időpontjában teljesülniük kell a rokkantsági vagy öregségi nyugellátásra feljogosító biztosítási időszakra vonatkozó követelményeknek, vagy halálát üzemi baleset okozta. Az árvasági nyugdíjra való jogosultsági feltételek szempontjából „eltartott gyermeknek” minősül minden olyan gyermek, aki tanköteles életkorú és tanulmányait még nem fejezte be, vagy a tanköteles életkor betöltése után 26 éves koráig. Minden olyan állampolgár, aki a rokkantság 3 fokának egyike szerint rokkantnak minősül és megszerezte a szükséges biztosítási időt rokkantsági nyugdíjra jogosult. A szükséges biztosítási időre vonatkozó feltétel nem vonatkozik azokra a rokkant személyekre, akik üzemi baleset (foglalkozási megbetegedés) következtében váltak rokkanttá. 2010-től kezdődő hatállyal számos változás történt a nyugellátásra való jogosultság tartós rossz egészségi állapotra való tekintettel történő elbírálásában, illetve a nyugdíj összegének megállapításában. A legfontosabb változás a rokkantság fogalmának meghatározását érinti, amely a korábbi teljes, illetve részleges rokkantság helyett bevezeti a rokkantság három fokát. E változás kapcsán a teljes és részleges rokkantsági nyugdíj helyett bevezetésre került az első, másod-, és harmadfokú rokkantsági nyugdíj; amelyek összege a megállapított rokkantsági foktól függ.

27

További változás a rokkantsági nyugdíj, illetve annak folytatására vonatkozó jogosultság megállapítására vonatkozó korhatár bevezetése. Az álláskeresési járadék összegét a munkakereső utolsó munkahelyén megkeresett nettó átlagkeresete alapján számítják ki; a járadék e jövedelem 50%-ának felel meg az első három hónapban, a fennmaradó időszakban pedig e jövedelem 40%-ának. A munkaközvetítésre való jelentkezése előtt vállalkozóként dolgozó személyek esetében az álláskeresési járadékot a legutolsó nyugdíjbiztosítási befizetések, illetve az állami munkanélküliségi alap járulékai alapján kerül kiszámításra. A munkakereső legfeljebb 6 hónapig jogosult munkanélküli segélyre, az 50-55 éves munkakeresők kivételével, akiknek az esetében ezt az időszakot 9 hónapra hosszabbítják meg. A családi ellátásokat (állami szociális támogatási ellátások) a Munkaügyi Hivatal és területi fiókirodái biztosítják. Alapelvként jelenik meg a lakóhely szerinti (általánosságban bármilyen ellátásra való jogosultság tekintetében elmondható, hogy a jogosult állandó lakóhelyének, illetve székhelyének a Cseh Köztársaság területén kell lennie) és a rászorultsági alapon történő elbírálás (a legtöbb ellátásra való jogosultság elbírálási feltételeként határozzák meg a jogosult, illetve a vele egy háztartásban élő személyek jövedelemszintjét), valamint az a körülmény, hogy az egy háztartásban élő személyek általában egy elbírálás alá esnek. Különböző típusú családi ellátások léteznek. Gyermekgondozási ellátás, szülői járadék, szülési és temetési segély. A szülői feladatokat ellátó személy által egy gyermek gondozására a gondozás teljes időtartama alatt (azaz születéstől maximum a gyermek négyéves koráig) felvehető összeget 220 000 CZK összegben (kb. 8000 euró) maximalizálták. A havi összeget a gondozást végző személy határozza meg a maximális összeg keretein belül. Az anyasági ellátásokat a biztosítás terhére a munkavállalók részére biztosítják. Két fajta ellátás létezik: Az anyasági ellátás, illetve a terhességi és anyasági kompenzációs ellátás. Az anyasági ellátásra való jogosultság alapfeltétele a biztosítási jogviszony (pl.: biztosított foglakoztatás folytatólagossága) megléte a szülési szabadság kezdő időpontjában (szülési szabadság alatti pénzügyi támogatás). A szülői járadékot a munkavállalók szülői szabadságuk ideje alatt kapják. A család legfiatalabb gyermekét személyesen és megfelelően gondozó szülő jogosult szülői járadékra. A szülő határozhatja meg a szülői járadék összegét és egyben a járadék folyósításának időtartamát, azzal a feltétellel, hogy a családban legalább az egyik szülőnek betegbiztosítási jogviszonnyal kell rendelkeznie. A szülői járadék más állami szociális támogatásokkal (pl.: gyermekgondozási ellátás, lakástámogatás, nevelőszülői ellátás, szülési segély, illetve temetési segély) összevonható ellátás. A betegbiztosítási ellátások alapvetően azt a célt szolgálják, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak az állampolgároknak arra az esetre, ha ideiglenesen betegség miatt, vagy a szülési szabadság idején keresőképtelenné válnak. A jogszabályok alapján a betegbiztosításban való részvétel kötelező. A vállalkozók önkéntes alapon vehetnek részt betegbiztosításban. A betegbiztosítás személyi hatálya határozza meg a biztosítottak körét. A Betegbiztosítási Törvény szerint az alábbi személyek rendelkezhetnek betegbiztosítással, amennyiben megfelelnek a betegbiztosításban való részvétel feltételeinek és Csehország területén belül aktív kereső tevékenységet végeznek. A betegbiztosítási jogviszony kezdete a munkaviszony kezdő, a vége pedig a munkaviszony megszűnésének időpontja. A betegbiztosításban való részvétel előfeltétele, hogy az adott személy Csehországban szerződéses munkaviszony, vagy a biztosításban való részvételt lehetővé tevő, illetve a minimális napszám alapján meghatározott munkavégzés hatálya alatti munkaviszony alapján végezzen munkát. A munkavállaló ezen ellátásra való jogosultságának kezdete az

28

ideiglenes munkaképtelenség kezdetétől számított 22. naptári nap, és a munkavállaló az ellátást naptári napokra kapja. Eltérő rendelkezés hiányában a támogatási időszak az ideiglenes munkaképtelenség vagy karantént elrendelő végzés kezdő időpontjától számított legfeljebb 380 napig tart. Három fajta forrásminimum (rászorultsági alapon járó) ellátás létezik: Létfenntartási járadék (személyek vagy családok jogosultak létfenntartási járadékra abban az esetben, ha jövedelmük a megfelelő háztartási kiadások levonása után nem éri el a létminimumot), kiegészítő lakástámogatás (ezt az ellátási fajtát azok a személyek/családok kapják, akiknek a jövedelme az állami szociális támogatási rendszerből fizetett lakástámogatással együtt nem elegendő a háztartási kiadások fedezésére), illetve speciális azonnali segítségnyújtás (ezt olyan személyek kapják, akik azonnali támogatást igénylő helyzetbe kerülnek).

2.3.2. A 883/204/EK és a 987/2009/EK rendeletek végrehajtása A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/04/EK és a 987/09/EK rendeleteknek megfelelően a CSSA összekötő szerv, valamint a pénzbeli betegségi ellátásokért, anyasági ellátásokért, nyugdíjakért, és az alkalmazandó jogszabályok meghatározásáért felelős illetékes intézmény, illetve jelenleg is folyik a Hozzáférési Pont előkészítése ezen hatáskörökre. A CSSA biztosítja továbbá a tevékenységi körébe tartozó további 30 szociális biztonságról szóló kétoldalú megállapodás végrehajtását is és közel 75 államba folyósít nyugdíjakat (2011-ben körülbelül 66.000). A nemzetközi ügyekhez kapcsolódó adatok évről-évre növekednek. Néhány adat: Nemzetközi terület: • összekötő szerv (központ) • illetékes intézmény (CSSA központ – nyugdíjak) • alkalmazandó jogszabályok meghatározása • a lakóhely és tartózkodási hely szerinti intézmény (DSSA) • nyugdíjügyekért felelős kapcsolattartó intézmény (központ) • a behajtásért és beszámításért felelős kijelölt intézmény Nyugdíj – a CSSA hatásköre döntést hozni: • a nemzeti jogszabályok szerinti ellátásokról és • az EK rendeletek szerinti ellátásokról • a kétoldalú szociális biztonsági egyezményekkel összhangban • több mint 400.000 határozatot ad ki évente A nemzeti nyugdíjügyekben lefolytatott eljárások átlagos hossza: • 53 nap az öregségi nyugdíjügyek esetében • 40 nap a hozzátartozói nyugdíjügyek esetében • 110 nap a rokkantsági nyugdíjügyek esetében Nemzetközi nyugdíjügyi eljárások átlagos hossza: körülbelül átlagosan 188 nap, 30 kétoldalú egyezmény (ebből 15 EU/EGT-hez tartozó ország). 75 országba történő közel 67.000 folyósítás.

29

Nemzeti nyugdíjigények száma 2007 és 2011 között

Nemzetközi nyugdíjigények száma:

Forrás: CSSA adatbázis

2.3.3. A munkavállalók szabad mozgásának korlátai A társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságának eljárási korlátai A migráns munkavállalókra alkalmazandó jogszabályok meghatározásának számos akadálya van. A migráns munkavállalókra vonatkozó társadalombiztosítási rendszernek a koordinációs rendeletek alapján történő meghatározása jelenti az első lépést. A legtöbb migráns munkavállaló a lakóhelye szerinti ország társadalombiztosítási rendszerében kíván maradni. Tudják, mit várjanak az adott társadalombiztosítási rendszertől. A 883/2004/EK rendelet II. címe meglehetősen szigorú feltételeket határoz meg. Az illetékes intézmények ellenőrzik, hogy teljesültek-e a feltételek, majd kiállítják az A1-es formanyomtatványt, amely tanúsítja azt a tényt, hogy az A1es formanyomtatványt kiállító intézmény szerinti EU/EGT tagállam rendszerébe kell befizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást. A feltételek teljesülése esetén a migráns munkavállalók is jogosultak ellátásra ebből a rendszerből. A migráns munkavállalók tekintetében négy helyzetet különböztethető meg: a munkavégzés helye szerinti (lex loci laboris) helyzet, a kiküldetés, a párhuzamos tevékenységek és a kivételek. A legtöbb munkáltató, munkavállaló és önfoglalkoztató az általa fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulás szempontjából a lehető legelőnyösebb feltételeket keresi. Megpróbálják kijátszani a 882/2004/EK rendelet II. címe szerinti, illetve a kapcsolódó európai szociális biztonsági jogszabályokban meghatározott szabályokat. Ezt a nem kívánt eljárást forum shopping-nak nevezzük. Sok esetben a munkáltatók kényszerítik munkavállalóikat arra, hogy jogellenes eljárásoknak tegyenek eleget. A forum shopping következtében számos fizikai dolgozó olyan társadalombiztosítási rendszer alanya, amely nem jogosítja fel őket ugyanolyan mértékű ellátásra, mint amit a lakóhelyük szerinti államban kaptak volna. Továbbá, a munkavállalók nem ismerik a nem a lakóhelyük szerinti tagállam társadalombiztosítási rendszeréből származó jogaikat és az őket megillető ellátásokat. Az érintett nyelv figyelmen kívül hagyása negatív szerepet játszik. Ezen jogellenes tevékenységeknek számos oka határozható meg: 1) a 883/2004/EK rendelet II. címe bizonyos rendelkezéseinek homályos megfogalmazása; 2) az e tevékenységek visszaszorítása

30

szempontjából elégtelen eszközök és szankciók, és ezzel párhuzamosan az illetékes intézmények közötti együttműködés alacsony színvonala, valamint 3) az A1-es formanyomtatvány iránti igényben megadott hamis információk, illetve a hamis tartalmú hivatalos okiratok (szerződés, számlák stb.) benyújtása. 1) Az európai szociális biztonsági jogszabályok csak a tagállamok szociális biztonsági rendszereinek koordinálására tartalmaznak rendelkezéseket. A 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek általános érvényű alapvető szabályokat és feltételeket határoznak meg, de a részletes prioritások kidolgozását a nemzeti társadalombiztosítási jogszabályokra hagyják. A rendeletekben szereplő számos feltétel alapján valamennyi eset vizsgálata egyedileg történik, és indokolt esetben bizonyos feltételeknél nem szükséges azok szigorú értelemben vett betartása. Ez a rendeletek következetlen alkalmazásához vezet az egyes tagállamokban. Bizonyos intézmények minden esetben, különösebb vizsgálódás nélkül kiállítják az A1-es formanyomtatványt függetlenül attól, hogy a feltételek nem teljesülnek. Ezt a megközelítést főleg pénzügyi szempontok indokolják, hiszen ennek eredményeképpen a társadalombiztosítási hozzájárulást az ő rendszerükbe fogják befizetni. Másodsorban pedig az alkalmazandó jogszabályokat érintő ügymenet megszervezése sem megfelelő; az illetékes intézmények túlzottan decentralizáltak, vagy az egyes intézmények hatásköre fregmentált. Végezetül, az ügyintézők nem részesülnek megfelelő képzésben az európai ügyek tekintetében. Ezek a tényezők azon migráns munkavállalók elleni megkülönböztetés irányába hatnak, akiknek az illetékes intézményei megkövetelik a szükséges feltételek teljesítését. Amennyiben a feltételek nem teljesülnek, az igényt elutasítják és nem állítják ki az A1-es formanyomtatványt, továbbá az adott személyt a tevékenység végzése szerinti tagállam társadalombiztosítási jogszabályainak hatálya alá utalják (lex loci laboris, vagyis a munkavégzés helye szerinti szabály). A 883/2004/EK rendelet II. címének végrehajtása elégtelen, mert lehetővé teszi a migráns munkavállalók helyzetének méltánytalan elbírálását a tagállamokban. Az alkalmazandó jogszabályok meghatározásának számos jogi és pénzügyi hatása van, és meglepően könnyű kikerülni a megfelelő társadalombiztosítási rendszerbe történő befizetést. A nyugdíjakat, betegségi ellátási és egyéb jogosultságokat erősen befolyásolja az A1-es formanyomtatvány kiállítására vagy ki nem állítására irányuló eljárás. 2) A rendeletek alapján csak nagyon korlátozott lehetőségek állnak rendelkezésre a munkáltatók, munkavállalók, vállalkozók vagy intézmények által megvalósított jogellenes eljárások vagy magatartás szankcionálására. A konkrét szankciókat leginkább a nemzeti jogszabályokkal és nem a rendeletekkel összhangban kell végrehajtani. Ha a kérelmező hamis adatot ad meg, vagy hamis okiratot nyújt be, amelyek alapján téves elbírálás történik, az illetékes intézménynek jogában áll az A1-es formanyomtatványt érvényteleníteni, és megállapítani, hogy az adott személy egy másik tagállam vonatkozó jogszabályainak hatálya alá tartozik. Az A1-es formanyomtatvány érvényessége mindaddig fennmarad, amíg a kiállító intézmény azt vissza nem vonja. A rendeletek egyeztetési eljárásokat határoznak meg a két tagállam illetékes intézményeinek különböző nyilatkozatainak esetére. A cél e migráns személyek védelme ezekben a vitás helyzetekben, ezért kijelölik az ideiglenesen alkalmazandó jogszabályok meghatározását végző intézményt, amely egyértelmű szabályok alkalmazásával kijelöli azt a tagállamot, amelynek a jogszabályait alkalmazni kell a vita rendezéséig. Valójában, e két eljárás — azaz a békéltetési eljárás és az ideiglenesen alkalmazandó jogszabályok meghatározása — egyike sem működik jól, hiszen számos intézmény nem működik megfelelően együtt. Számos tartalékeljárás

31

létezik a migráns munkavállalók védelmére a munkáltatójuk jogellenes tevékenységeivel szemben, vagy az illetékes intézmények elégtelen együttműködése esetén. 3) Ebben a részben a forum shopping, a jogellenes tevékenységek, és az alkalmazandó jogszabályok helyes meghatározása elmulasztásának konkrét eseteire is kitérünk, amelyek erősen kihatnak a migráns munkavállalók és a társadalombiztosítási juttatásokra való jogosultságok jogbiztonságára. a. A kiküldtetés egyik alapvető feltétele a munkáltató vagy a vállalkozó igazolható gazdasági tevékenysége a kiküldetési céltagállam területén. Bizonyos munkáltatók a lehető legalacsonyabb összegű társadalombiztosítási járulékot kívánják fizetni, ezért a legelőnyösebb társadalombiztosítási rendszert keresik. A munkáltatók minden, az adott tagállamban a cégalapításhoz szükséges adminisztrációs lépést megtesznek, ugyanakkor e tagállam területén érdemi tevékenységet nem végeznek. Ez valójában egy formális, virtuális székhely, olyasmi, mint egy postaláda. Ezért alaposan meg kell vizsgálni — a megfelelő dokumentumok, mint például szerződések, számlák és megrendelések bekérése útján — hogy végeznek-e valós tevékenységet ezek a cégek. E feltétel nem megfelelő értékelése ahhoz vezet, hogy sok fizikai dolgozó a számára ismeretlen társadalombiztosítási rendszer hatálya alá tartozik, amely nem biztosítja számára azt az ellátási színvonalat, mint amire a saját lakóhelye szerinti tagállamban lenne jogosult. Ez egy rendkívül elterjedt gyakorlat az uniós munkáltatók körében, ami ellen harcolni kell. b. A két vagy több tagállamban végzett párhuzamos tevékenység tekintetében (a 883/2004/EK rendelet 13. cikke) az adott tagállamok által vagy a különböző nemzeti társadalombiztosítási jogszabályokban alkalmazott különböző megközelítések miatt eltérőek a gyakorlatok. Végzetes hatást gyakorol az alkalmazandó jogszabályok meghatározására az a tény, hogy az egyes tagállamokban a felügyelőbizottsági vagy igazgatósági tagok vállalkozónak minősülnek, míg más tagállamokban alkalmazottaknak. A két vagy több munkáltatóval megkötött hivatalos munkaszerződések vezettek ahhoz — a 2012. június 28-tól hatályos jogszabályváltozásig —, hogy a „tevékenységek érdemi részének a lakóhely szerinti tagállamban való végzésére” vonatkozó kritériumot nem alkalmazták, és a munkavállalót a lakóhely szerinti tagállam vonatkozó jogszabályainak hatálya alá vonták. Ez a „lex loci laboris” szabály megkerülésének legkönnyebb módja. A jogszabály-módosításnak köszönhetően ennek az elégtelen megoldásnak a jogi lehetősége megszűnt. Minden szereplőre nagy adminisztratív terhet ró az ideiglenesen alkalmazandó jogszabályoknak a 987/2009/EK rendelet 16. cikkének megfelelő meghatározása. Ez mind az igénylők, mind a munkáltatók és az intézmények számára is rendkívül idő, és pénzigényes feladat. A szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjének (EESSI) bevezetése nélkül ez az eljárás nem különösebben hatékony.

Az állami és magán szociális biztonsági rendszerek kapcsolódási pontjai A cseh nyugdíjrendszer két részből áll — az alap nyugdíjbiztosítás, amely az állami társadalombiztosítási rendszernek felel meg, illetve a kiegészítő nyugdíjbiztosítás, amely magán társadalombiztosítási rendszernek felel meg.

32

Az alap (vagy első pillérként is ismert) nyugdíjbiztosítás kötelező, amelynek finanszírozása felosztó-kirovó rendszerben történik. A rendszer minden gazdasági értelemben aktív, a rendszerben való részvételre kötelezett személyre egyetemesen vonatkozik. A CSSA csak ezt a rendszert kezeli. A rendszer jogi alapjait az 1996.január 1-től hatályos nyugdíjbiztosítási törvény fekteti le. Ez a törvény szabályozza a nyugellátásra való jogosultságot, a nyugdíj összegének meghatározását, valamint folyósításának feltételeit is. A kiegészítő nyugdíjbiztosítás alkotja az ún. harmadik pillért, amely kiegészíti az állami nyugdíjrendszert. Ez a rendszer teljes mértékben önkéntes, azaz az egyén döntésétől függ, hogy csatlakozik-e hozzá, függetlenül attól, hogy gazdasági értelemben aktív-e az illető. A rendszer teljes mértékben finanszírozott, a nyugdíjjogosultság az ügyfél hozzájárulásain alapszik. Ezt a rendszert az állam is támogatja azzal, hogy az egyén megtakarításait állami hozzájárulással egészíti ki. A kiegészítő nyugdíjbiztosítást magán-nyugdíjpénztárak kezelik. Az uniós tagállamokban rendszerint megtalálható második pillért (a munkáltatói nyugdíjrendszert) előkészítése folyamatban van Csehországban. A második pillér bevezetése feltehetőleg meg fogja oldani az állami nyugdíjrendszer finanszírozási problémáit (a lakosság elöregedése, az első pillérből finanszírozott nyugdíjak emelkedő költségei stb.). Továbbá, Csehország a régióban az utolsók között módosította nyugdíjrendszerét. A nyugdíjrendszer tőkefinanszírozott, második pillére 2013. január 1-én lép hatályba. Ez a pillér a folyamatos finanszírozású első pillér elválaszthatatlan része lesz, ami azt jelenti, hogy csak az első pillérbeli fedezettséggel rendelkező, gazdasági értelemben aktív személyek előtt áll majd nyitva. A reformváltozások alapvető célja a kockázatok megosztása. Az újonnan megalakult második pillér egyik jellemzője az „önkéntes kívülmaradás” lehetősége, a 35 éves és annál idősebb munkavállalóknak 2013 közepéig kell eldönteniük, hogy csatlakoznak-e vagy sem, míg a 35 évnél fiatalabbak 35 éves korukig bármeddig dönthetnek a csatlakozásról. A csatlakozásról szóló döntést nem lehet visszavonni. A szerződés aláírásával a résztvevő elfogadja, hogy az állami, első pillérbe befizetett 28%-os nyugdíjbiztosítási járulékának 3%-át a saját egyéni számlájára fogják utalni, amelyhez neki további 2%-ot kell hozzá tennie. Jelenleg a nyugdíjreform értékelésére még nincs lehetőség, hiszen az még jelenleg nem hatályos. Csehországban a társadalombiztosítás mellett önkéntes magánnyugdíj rendszer is létezik. A kiegészítő nyugdíjtervekről szóló 2009. augusztus 1-től hatályos törvénymódosítás megtiltja a munkáltatók részére, hogy „befolyásolják” munkavállalóik magánnyugdíjpénztár-szolgáltató választását. Azokat a munkáltatókat, akik a munkavállalóik részére kiegészítő nyugdíj megtakarítási konstrukciókat hoztak létre egy bizonyos szolgáltatóval vagy szolgáltatókkal, ezen konstrukciók felülvizsgálatára kötelezték. Továbbá az új módosítás alapján díjfizetésre kötelezettek azok a munkavállalók, akik öt évnél korábban váltanak nyugdíjpénztári szolgáltatót. A munkáltató hozzájárulása a munkavállaló kiegészítő nyugdíjbiztosításához és/vagy magán életbiztosításához 24.000 CZK összeghatárig levonható a munkáltató adójából, ha a hozzájárulást már legalább 60 hónapja fizetik és a munkavállaló még nem töltötte be 60. életévét. A munkavállaló is jogosult adókedvezményre a kiegészítő nyugdíjbiztosítási alapba történő saját kiegészítő befizetései után, de ez az adókedvezmény csak a kezdeti 6.000 CZK összegű befizetés fölötti befizetésekre érvényes. A levonható adókedvezmény maximális összege 12.000 CZK (feltéve, ha a teljes befizetés elérte a legalább 18.000 CZK összeget).

33

A rendelkezésre álló információ minősége Weboldalain (www.cssz.cz), információs irodáiban, a Helyi Társadalombiztosítási Közigazgatási Hivatalokban, szórólapokon, vagy esetenként szemináriumok keretében a Cseh Társadalombiztosítási Közigazgatási Hivatal (CSSA) sok fontos információt közöl a nyugdíjakkal, betegbiztosításokkal és az alkalmazandó jogszabályok meghatározásával kapcsolatban. A Cseh Társadalombiztosítási Közigazgatási Hivatal egyik prioritásként kezelt célja az ügyfélközpontú megközelítés, ezért sok fajta információt, sokféleképpen közölnek az érdeklődőkkel, beleértve a migráns munkavállalókat is: 1) Weboldalak – a migráns munkavállalókra vonatkozó szükséges információk cseh, angol, német és francia nyelven is elérhetők. A cseh verzió tartalmazza a legteljesebb információt a weboldalakon, de ettől függetlenül az angol, német, és francia verziók is tartalmazzák a szükséges tájékoztatást. A cseh verzió alapmenüjében található az Európai Unióról szóló rész, amely további részeket is tartalmaz: betegbiztosítás, nyugdíjbiztosítás, az alkalmazandó jogszabályok meghatározása, formanyomtatványok, gyakran ismételt kérdések, tipikus élethelyzetek, és külföldi intézmények elérhetőségei. Megtalálható itt a legfontosabb közigazgatási eljárások leírása, ami segíti a migráns munkavállalók tájékozódását, illetve útmutatást nyújt, hogy milyen lépéseket kell most vagy később megtenniük. A fentiekben már említetteknek megfelelően a nem cseh nyelvű verziók kevesebb információt tartalmaznak. Ez félreértésre adhat okot azok számára, akik nem beszélik a cseh nyelvet. 2) A cseh társadalombiztosítási rendszer sűrű Helyi Társadalombiztosítási Közigazgatási Hivatali hálózattal (92 db hivatal) rendelkezik, ahol magasan képzett, ügyfélorientált személyzet áll a migráns munkavállalók rendelkezésére egyéni helyzeteik megoldására. Ezek közül sok helyi fiókiroda rendelkezik modern információs központtal. Az ügyfelek konkrét időpontot foglalhatnak az ügyintézőkhöz. 3) A nyugdíj-, és betegbiztosítási telefonos ügyfélszolgálat felhívásával az ügyfelek telefonon is intézhetik ügyeiket. 4) Szórólapok: minden megjelent szórólap elérhető papír alapon a Helyi Társadalombiztosítási Közigazgatási Hivatalokban, illetve az interneten a weboldalakon. Kiemelt figyelmet fordítunk az idősebb munkavállalókra és a nyugdíjasokra. Például: A közeljövőben nyugdíjba menők számára összeállított útmutató az egyik legkeresettebb kiadvány, amelyben arról tájékoztatjuk az embereket, hogy hogyan adják be nyugdíjigényüket. 5) Szemináriumok, konzultációk: a Németországgal és Ausztriával határos területeken rendszeresen tartunk munkáltatói, illetve munkavállalói konzultációkat. Ezzel javítjuk a migráns munkavállalók tájékozottságát társadalombiztosítási ügyekben. Mindkét oldalról érkeznek szakértők, akik megválaszolják az ügyfelek kérdéseit, és segítenek nekik megoldani a különféle helyzeteket. Az alkalmazandó jogszabályok meghatározására vonatkozó fontos módosítások hatályba lépésekor külön szemináriumokat rendeztünk a 883/2004/EK rendelet 16. cikke alapján kivételt kérelmező munkáltatók, illetve a fuvarozási területen dolgozó munkáltatók számára. Az ügyfelek elismerően nyilatkoznak számos tevékenységről ezek közül. 6) A cseh társadalombiztosítási intézmények szintjén is készül út a migráns munkavállalók részére, amelynek célja leírni mindazokat a helyzeteket, amelyekkel a migráns munkavállalók találkozhatnak. Az útmutató konkrét közigazgatási eljárásokat is tartalmaz az összes szociális biztonsági szektorra nézve. Általánosságban véve Csehországban a migráns munkavállalók információval való ellátottsága jó színvonalú. Számos lehetőség áll a rendelkezésükre, hogy megtalálják a saját konkrét helyzeteik

34

megoldását segítő információkat. Az alapelv a társadalombiztosítási intézmények európai és nemzeti szintű együttműködése a munkavállalók migrációjának megkönnyítése érdekében. Nagy különbség mutatkozik abban, hogy az egyes országok és intézmények mennyire tartják be ezt az alapvető szabályt. Sok intézmény nem működik együtt más intézményekkel és ennek megfelelően árt az ügyfeleinek, ami problémát jelent a migráns munkavállalók számára.

2.3.4. Következtetések A CSSA szerint növelni kell az ügyfelek részére nyújtott információ átláthatóságát és egyértelműségét. Az átfogó értelemben jobban strukturált és nemzetközi szinten egységesebb információ lehetővé tenné, hogy az egyik országból a másikba migráló, illetve az egyik társadalombiztosítási rendszerből a másikba átlépő emberek jobban tudjanak tájékozódni. Ezt a legolcsóbb médium, azaz az internet segítségével lehetne elérni. Ezen kívül a konkrét esetekben tapasztalt jogi és közigazgatási akadályokra összpontosító, illetve a nemzeti jogszabályok egyedi rendelkezéseinek konkrét esetekben való végrehajtása során alkalmazott folyamatos, nemzeti hatósági és intézményi monitorozás is hozzájárulhatna a személyek szabad mozgása folyamatának zökkenőmentesebbé tételéhez. Ezek az esetek több nemzeti hatóság és intézmény részvételét is igénylik, ezért munkacsoportokat kellene létrehozni. Ezen a területen Csehország sok jó tapasztalatot szerzett. A SOLVIT szerepe kiemelten fontosnak tűnik az ügyfelek szemében, de használata gyakran problémákba ütközik a megfelelő szakértelem hiánya miatt. Ennek legfőbb oka, hogy a SOLVIT-tal dolgozó ügyintézőknek több ágazatot is le kell fedniük, tehát a társadalombiztosítási területre történő specializálódás nem elégséges, hisz az csak egy a sok más terület közül. Ezt részben megoldaná, ha minden releváns intézmény és kapcsolattartó részvételével hoznának létre hálózatokat.

2.4. Országbeszámoló - Lengyelország 2.4.1. A nemzeti szociális biztonsági rendszer jellemzői Ez az országbeszámoló csak a Lengyel Társadalombiztosítási Intézet (ZUS) által kezelt társadalombiztosítási ellátásokat fedi le. Ezek a következők: – Öregségi nyugdíjak és korhatár előtti nyugdíjak – Hozzátartozói nyugdíj – Rokkantsági nyugdíj – Pénzbeli anyasági és apasági ellátások – Pénzbeli betegbiztosítási ellátások – Haláleseti juttatások A rendszer erősségének tekinthető, hogy az új rendszerben az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzésének nem feltétele kötelező minimális időszak megléte. Másrészt viszont a nyugdíj összege főként az egyéni ZUS által vezetett egyéni nyugdíjszámlára befizetett járulékok összegétől függ. Tehát ha valaki csak rövid ideig fizet be járulékokat a rendszerbe, kaphat ugyan nyugdíjat, de az ellátás összege alacsony lehet. A garantált nyugdíjminimum csak azok személyeket illeti meg, akik legalább 20 (nők) vagy 25 (férfiak) évig járulékfizetők voltak; további feltétele, hogy az érintett személy lengyelországi lakóhellyel rendelkezzen (883/2004/EK rendelet 58. cikke). A ZUS a fent említett időszak megállapításakor figyelembe veszi azokat az időszakokat is, amelyeket az adott személy más tagállam biztosítási rendszerében szerzett, illetve amikor más tagállamban rendelkezett lakóhellyel.

35

Egyéb pénzbeli ellátások – nyugdíjak (hosszú távú betegbiztosítási ellátások) és betegbiztosítási juttatások (rövid távú betegbiztosítási ellátások) – esetén még mindig van egy nagyon fontos feltétel: várakozási idő / előírt biztosítási idő. Tehát ezen ellátásokra való jogosultság az igénylő (vagy hozzátartozói nyugdíj esetén az elhunyt jogszerző) által megszerzett biztosítási időtartam függvénye. A pénzbeli betegbiztosítási ellátások esetén a várakozási idő hossza attól függ, hogy az adott személynek kötelező vagy önkéntes betegbiztosítása van-e. A nemzeti jog ezzel egyidejűleg rendelkezik azokról az esetekről is, amelyekben várakozási idő nélkül fennáll az ellátásokra való jogosultság (pl. anyasági támogatás), valamint azokról a feltételekről, amelyek esetén a biztosítás megszűnését megelőző, korábbi biztosítási időszakokat is beszámítják az ellátásokra való jogosultsághoz szükséges biztosítási időszakba. Az úgynevezett baleset-biztosítási alapból várakozási idő nélkül utalják ki a munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén juttatandó, rövid távú pénzbeli ellátásokat is. Ezeknek az ellátásoknak az összege a betegbiztosítási juttatás kiszámításakor figyelembe vett alapnak max. 100 százaléka lehet. Különbség más tagállamok jogszabályaihoz képest, hogy a betegbiztosítási vagy baleset-biztosítási alapból a pénzbeli ellátások sajátos feltételekkel, a biztosítás megszűnése után is kifizethetők. A rendszer erősségének számíthat az is, hogy nemcsak azok a nők kapnak anyasági támogatást, akik gyermeket szültek, hanem azok is, akik fogadott gyermeket nevelnek. Az anyasági támogatásra jogosult nőknek bizonyos feltételekkel lehetőségük van eldönteni, mennyi ideig akarnak részesülni a támogatásban, és hogy meg akarják-e osztani ezt a jogosultságot a gyermek apjával. Önálló támogatás jár az apáknak is. A betegbiztosítási vagy baleset-biztosítási alapból fizetendő pénzbeli ellátások megszerzéséhez vagy kifizetéséhez szükséges dokumentumok tekintetében elmondható, hogy bizonyos feltételekkel más EU/EGT-tagállamok területén kibocsátott dokumentumokat is elfogadnak, és ezeket nem kell lengyelre fordíttatni. A lengyel jog nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek az ellátásokra való jogosultságot Lengyelország területére korlátoznák. Amennyiben a lengyel biztosításban eltöltött időszak rövidebb az előírtnál, a ZUS a többi uniós tagállam biztosításában eltöltött megfelelő időszakokat is figyelembe veszi. A lengyel jogszabályok által bizonyos betegség vagy anyaság esetén járó pénzbeli ellátásokra való jogosultság megszerzéséhez szükséges biztosítási idő kiszámítása esetén tehát az illetékes intézmény a lengyel biztosításban megszerzett időtartamhoz hozzáadja azokat az időszakokat is, amikor az érintett személy más tagállamban rendelkezett lakóhellyel, amennyiben a másik tagállam jogszabályai tartózkodási időhöz kötik az említett ellátásokra való jogosultság megszerzését. A nyugdíjjogosultság tekintetében is találhatunk példákat a tényállásokkal kapcsolatos egyenlő bánásmódra. Az egyik ilyen példa a nyugdíjjogosultság kezdetének dátuma. A lengyel jogszabályok értelmében a nyugdíjjogosultság kezdete egybeesik a rövid távú betegbiztosítási ellátás folyósításának végével. A 883/2004/EK rendelet 5. cikke értelmében ez a más tagállamok jogszabályai értelmében kapott rövid távú betegbiztosítási ellátásra is vonatkozik. További példa a tényállásokkal kapcsolatos egyenlő bánásmódra az a követelmény, hogy az öregségi nyugdíj bizonyos típusai esetén a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez az érintett személynek meg kell szüntetnie a munkaviszonyát. A 883/2004/EK rendelet 5. cikke értelmében ez külföldi munkáltató által, más tagállamban foglalkoztatott személyekre is vonatkozik. Bizonyos, bármely tagállamban bekövetkezett tényállásokat vagy eseményeket – a betegbiztosítási vagy a baleset-biztosítási pénzbeli ellátásokra való jogosultság megszerzése vonatkozásában is – aképpen részesítenek egyenlő bánásmódban, mintha azokra Lengyelországban került volna sor,

36

például azok a, Lengyelország területén bekövetkezett tényállások vagy események, amelyek a lengyel jogszabályok szerint megalapozzák a nevezett ellátásokra való jogosultság elutasítását. Lengyelországban a társadalombiztosítási ellátások külföldre történő kifizetésével kapcsolatosan érvényben vannak bizonyos korlátozások. Ha a kedvezményezett külföldi lakóhellyel rendelkezik, ez általában nem akadálya a nyugdíjjogosultság megszerzésének, de előfordulhat, hogy az ellátást csak lengyelországi bankszámlára utalják át, vagy a nyugdíjra jogosult személy által az ellátás felvételére meghatalmazott, Lengyelországban tartózkodó személy számára fizetik ki. Teljesen más a helyzet, amennyiben az érintett személy valamely uniós tagállamban rendelkezik lakóhellyel. Ilyenkor a ZUS a lakóhely szerinti országban a kedvezményezett által választott bankban nyitott bankszámlára utalja át az ellátást. További fontos tudnivaló a lengyel jogszabályokkal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen az első és a második pillérhez tartozó öregségi nyugdíjak képezik az alapvető állami nyugdíjrendszer két részét. Az öregségi nyugdíjak megreformált rendszere tulajdonképpen kétféle nyugdíjat tartalmaz: a felosztó-kirovó rendszerből és a tőkealapú rendszerből fizetett nyugdíjakat. A második típusú nyugdíj alapját a nyílt nyugdíjalapokban (OFE) felhalmozódott tőke képezi, és a második típusú nyugdíj az első pillérhez tartozó nyugdíj kiegészítője. Az OFE nem magánnyugdíjpénztár, hanem az állami nyugdíjrendszer része. Ugyanakkor lehetőséget teremt a második típusú nyugdíjnak részben az állami költségvetésen kívülről történő finanszírozására. Lengyelországban heves vita folyik az egységes nyugdíjkorhatár módosításáról. Folyamatban van egy olyan törvény előkészítése, amely 1. 67 évre módosítja a nyugdíjkorhatárt (fokozatosan, a “lépésről lépésre” módszerrel) 2. azonos nyugdíjkorhatárról rendelkezik a férfiak és a nők esetén (jelenleg a nők esetén 60, a férfiak esetén pedig 65 év a nyugdíjkorhatár). Ezek a változások befolyásolhatják azon személyek jogosultságait is, akik Lengyelországban és más tagállamokban is dolgoztak, és nyugdíjba szeretnének menni. Az ellátások megállapítása tekintetében a korhatár előtti (az általános korhatár alatti), a rokkantsági és a hozzátartozói nyugdíjra való jogosultságnak van egy fontos feltétele. Az ilyen típusú nyugdíjra jogosult személynek lehet munkából, vállalkozói, illetve közszolgálati tevékenységből származó jövedelme, de ez a jövedelem nem lehet magasabb a lengyel jogszabályokban megállapított összegnél. Ez a megállapított jövedelemszint a külföldön, például másik tagállamban dolgozó lengyel nyugdíjasokra is érvényes. A kedvezményezett köteles bejelenteni a ZUS-nak munkából, vállalkozói, illetve közszolgálati tevékenységből származó jövedelmét, amelyről a munkáltató vagy a munkavégzés országa szerinti hatóság által kiállított igazolást is be kell nyújtania a ZUS-nak. A lengyel jog értelmében a betegség miatti keresőképtelenség (ideértve a munkahelyi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő keresőképtelenséget is) vagy anyaság esetére folyósítandó pénzbeli ellátások a kieső keresetet hivatottak pótolni, ezért a korábbi keresettől/ jövedelemtől függenek. Például nem jár a betegségi ellátás, ha a keresőképtelen személy továbbra is keresőtevékenységet folytat, vagy olyan keresőtevékenységbe kezdett, amely alapján betegbiztosítási jogosultságot vagy betegsége idejére ellátásokra való jogosultságot szerez.

2.4.2. A 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletek végrehajtása Ahogy az Önértékelő Táblázatban is szerepelt, az átmeneti időszak végéig nem lesz jelentős változás az intézmények közötti kommunikáció, adatcsere és együttműködés terén. Az EESSIhez történő csatlakozás feltehetően növelni fogja a hatékonyságot a következő területeken: az

37

adott ügyben kompetens intézmény meghatározása, az igény megítéléséhez szükséges adatok rendelkezésre bocsátása, rosszul címzett levelezés továbbítása, ügyek megfelelő határidőkön belül történő megválaszolása és kezelése. A Társulási Tanács E1 sz. határozata rendelkezéseinek megfelelően elfogadjuk mind az E sorozat formanyomtatványait, mind a papíralapú strukturált elektronikus dokumentumokat. Intézményünk még mindig kibocsátja az E sorozat formanyomtatványait, és az új dokumentumok közül már használjuk a P1000 és PD papíralapú strukturált elektronikus dokumentumokat (P1 és A1). A többi tagállam azon intézményeit, amelyekkel együttműködést folytatunk, előre tájékoztattuk az átmeneti időszakban várható intézkedésekről. A papíralapú strukturált elektronikus dokumentumok végleges változatának elfogadását és valamennyi tagállam hivatalos nyelvén történő rendelkezésre bocsátását követően tervezzük ezen dokumentumok bevezetését. A társadalombiztosítási intézmények nyilvános elektronikus adatbázisának létrehozása mind a tisztviselők/ügyintézők, mind a biztosított személyek számára lehetővé teszi majd az intézmények elérhetőségi adataihoz való egyszerű és általános hozzáférést. Ahhoz, hogy ez az adatbázis teljes mértékben képes legyen eleget tenni feladatának, még tisztázni kell a változás-bejelentési eljárásokat, továbbá biztosítani kell az adatbázis hiánytalanságát; ebben a folyamatban a ZUS is részt vesz, hiszen a szükséges módosításokra vonatkozó kérdéseket már el is küldték az összes tagállamnak (lásd pl. Igazgatási Bizottság (AC) 462/11REV sz. feljegyzése). Alkalmazzuk az Igazgatási Bizottság H1, H2, H3, H5, H6, E1, E2, E3 sz. határozatait, és az Igazgatási Bizottság határozatainak felülvizsgálata keretében részt vettünk az E2, H3 és A1 sz. határozatok szükséges módosításaira irányuló vizsgálatban. Alkalmazzuk az Igazgatási Bizottság 424/10 sz. feljegyzését, amely javasolja a tagállami intézmények közötti tranzakciók költségeinek megosztását az új európai rendeletek végrehajtása során. Intézményünk tevékenyen részt vesz az elektronikus adatcsere rendszerének EESSI keretében történő nemzeti és európai szintű bevezetésében. Az elektronikus adatcsere-rendszer EESSI keretében történő nemzeti alkalmazásának bevezetésére irányuló munkában részt vesznek például olyan tisztviselők, akik egyidejűleg az Igazgatási Bizottságnak a papíralapú strukturált elektronikus dokumentumok és állományok (SEDs and flows) végleges változatának kidolgozására létrehozott ad hoc munkacsoportjainak is a tagjai. Ezek az ad hoc munkacsoportok dolgozták ki a strukturált elektronikus dokumentumok és állományok bizonyos szektorokban történő alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat. A Technikai Bizottság (TC) ülésein is képviseltetjük magunkat. Elemezzük a TC-re vonatkozó megállapításokat, és válaszolunk a TC által kiadott kérdőívekre. Ezenkívül az informatikai területen koordináljuk az EESSI-vel kapcsolatos munkát, valamint a strukturált elektronikus dokumentumokkal és állományokkal foglalkozó ad hoc munkacsoportokat. Alkalmazottaink szisztematikus képzésben részesültek az uniós rendeletek új rendelkezéseivel és az ezek végrehajtásából eredő változásokkal kapcsolatban (pl. az 1231/2010/EU rendeletből és a vegyes bizottság Svájcra vonatkozó 1/2012 határozatából eredő változások). Képzésben részesültek a SED-ek jelenlegi változatainak tartalmáról és az üzleti tranzakciók (business flows) struktúrájáról is. Az ügyintézők számára az informatikai infrastruktúra előkészítése és a nemzeti végrehajtás kidolgozása után új, részletes nemzeti eljárásokat és iránymutatásokat fogunk kidolgozni a strukturált elektronikus dokumentumok és az állományok kezeléséről. Gondoskodunk a megfelelő képzésekről és az új rendszer teszteléséről is. Az új uniós rendeletek nem tartalmaznak szabályokat az ellátásra jogosító idők összesítésére vonatkozóan. Az ellátások kiszámításával kapcsolatban nincs más lényegi változás, mivel az

38

a nemzeti rendelkezések alapján, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásának általános felülvizsgált elveivel teljes összhangban történik. Az új európai rendeletek végrehajtásához felhasználjuk az 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendeletek végrehajtása során szerzett korábbi tapasztalatainkat, és olyan bevált vagy egyszerűsített gyakorlatokat állapítunk meg, amelyeket alkalmazni lehet a más tagállamok társintézményeivel folytatott kétoldalú megbeszélések vagy írásbeli kommunikáció során. Az új uniós rendeletek megkönnyítik a végrehajtási eljárást, mivel nem rendelkeznek kétféleképp alkalmazandó jogszabályokról, és nem tartalmaznak külön szabályokat az idénymunkások által szerzett idők összesítésére vonatkozóan (már nem tartalmazzák az „idénymunkás” fogalom-meghatározást). Ezenkívül az új rendelkezések nyomatékosan előírják, hogy azokat az időszakokat, amelyeket egy másik tagállam jogszabályai szerint szereztek, hozzá kell adni az illetékes tagállamban szerzett időszakokhoz, feltéve, hogy ezek az időszakok nincsenek átfedésben; erre vonatkozóan további iránymutatás található az Igazgatási Bizottság H6 sz. határozatában. Erről a kérdésről a társadalombiztosítási intézmények csak egymással kommunikálnak. A biztosított személy nem kap PD dokumentumot erről.

2.4.3. A munkavállalók szabad mozgásának korlátozása A társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságának eljárási korlátai A 883/2004/EK rendelet részleges végrehajtásának köszönhetően a pénzbeli társadalombiztosítási ellátások hordozhatóságának nincsenek eljárási korlátai. A nemzeti jogszabályok által biztosított nyugdíjjogosultság nem függ az állampolgárságtól/ nemzetiségtől, és lengyelországi lakóhelyhez sincs kötve. A lengyel jog értelmében a betegség miatti keresőképtelenség (ideértve a munkahelyi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő keresőképtelenséget is) esetén folyósítandó pénzbeli ellátásokra és az anyasági (ill. apasági) pénzbeli ellátásokra való jogosultságot nem befolyásolja az állampolgárság vagy a lakóhely; ezek az ellátások a társadalombiztosítási rendszerek koordinálásának körébe tartoznak. Egyedül a nyugdíjak kifizetésével kapcsolatban lehet érvényes a Lengyelország területére történő korlátozás. A 883/2004/EK rendelet értelmében a kifizetés korlátozása az uniós tagállamokban tartózkodó kedvezményezettekre nem vonatkozik. Méltányoljuk, hogy az új uniós rendeletek értelmében a koordinálás alkalmazását kiterjesztették az apasági ellátásokra és a nyugellátásokra is. A társadalombiztosítási rendszerek koordinálásának körébe tartozó pénzbeli ellátások az érintett személy biztosítása szerinti tagállam jogszabályainak értelmében fizetendők még akkor is, ha az ellátásra jogosult személy nem az illetékes tagállamban, hanem egy másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel. A pénzbeli ellátásokat külföldre csak akkor folyósítják, ha az adott személyre alkalmazandók az uniós rendeletek rendelkezései. Ezeket az ellátásokat nem folyósítják külföldre, ha Lengyelországnak az adott országgal nincsen kötelező érvényű, a szociális biztonságról szóló kétoldalú egyezménye; az ellátások azonban a jogosult rendelkezésének megfelelően folyósíthatóak a jogosult lengyelországi bankszámlájára, postai úton a kedvezményezett címére vagy egy meghatalmazott személy számára. A kedvezményezett megbízhatja a bankot az ellátások külföldre történő átutalásával. Ezenkívül a rövid távú pénzbeli ellátásokra való jogosultság már nem függ a természetbeni ellátásra való jogosultságtól. Ezért már nem fordulhat elő, hogy a ZUS ne adjon pl. betegségi ellátást egy Lengyelországban biztosított pl. olasz állampolgárnak csak azért, mert betegsége ideje alatt nem mehetett vissza Olaszországba.

39

Lengyelországban a haláleseti juttatás mértéke a legmagasabbak között van Európában. Ahogy a Helyzetjelentésben részletesen leírtuk, az illetékes lengyel intézmény által a betegség miatti keresőképtelenség (ideértve a munkahelyi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő keresőképtelenséget is) esetén folyósítandó pénzbeli ellátások és az anyasági (ill. apasági) pénzbeli ellátások összegének kiszámítása a jelenlegi foglalkoztatási/biztosítási jogviszony alatt korábban szerzett fizetés/jövedelem alapján történik (azaz az “átalányjuttatás” ellentétéről van szó). A pénzbeli ellátás/juttatás összege függ egyrészt az ellátás/juttatás kiszámításának alapjától, másrészt a keresőképtelenség okától.

Az állami és a magán szociális biztonsági rendszerek egymáshoz való viszonya Lengyelországban az öregségi nyugdíjrendszer a három pillér koncepcióján alapul. Az első két pillér az állami nyugdíjrendszer részét képezi, a harmadik pillér pedig magánnyugdíjpénztári befektetéseket jelent egyénileg vagy a munkáltatók által létrehozott munkavállalói nyugdíjprogramok keretében. Ez a három pillér biztosítja az állampolgárok számára a társadalmi helyzetüknek megfelelő szociális biztonsági szintet nyugdíjba vonulásukkor. Lengyelországban nem népszerűek a munkavállalói nyugdíjprogramok, kevés vállalat hozott létre ilyen programokat. Ez azt jelenti, hogy a jövő nyugdíjasainak gazdasági helyzete főként az állami nyugdíjrendszertől függ (1. és 2. pillér). A nyugdíjkifizetések ebből a két állami pillérből történnek. Az ilyen nyugdíjakra való jogosultság nem függ a biztosítási idő hosszától. Az ilyen nyugdíjak esetén nincs várakozási idő. A nyugdíjfolyósítást a ZUS összesített formában hajtja végre – egy kifizetés történik a bankszámlára. A ZUS jelenleg tehát ezt a két nyugdíjtípust nyújtja (1. és 2. pillér). Problémát jelenthet, ha valaki csak rövid ideig fizet be a rendszerbe. Ilyenkor az egyéni ZUS-számlára és az egyéni OFE-nyilvántartásba befizetett járulékok összege nagyon alacsony lehet. Ennek eredményeképpen a nyugdíj összege olyan alacsony lehet, hogy az nem elég a megélhetésre. Adott esetben a nyugdíjasok lakóhelyükön szociális segélyben is részesülhetnek.

A rendelkezésre álló információk minősége Ahogy az önértékelésben is szerepelt, intézményünk honlapján lengyel nyelvű, részletes tájékoztatás áll rendelkezésre mind a lengyel jog értelmében folyósítandó pénzbeli ellátásokról, mind az európai rendeleteknek a társadalombiztosítási intézet által alkalmazott új rendelkezéseiről. Egyes információk angol vagy német nyelven is elérhetők. Honlapunkon az új uniós rendeletekre vonatkozó, az Európai Bizottság honlapján közzétett információkra mutató link is található. Ezenkívül honlapunkon az EESSI központi adattárára mutató link is megtalálható, valamint egy olyan keresőt is kínálunk (angol és német nyelven is), amellyel városnév vagy postai irányítószám megadása alapján meg lehet találni a társadalombiztosítási intézet illetékes, helyi kirendeltségét. Intézményünk jelenleg elektronikus kérdés-válasz szolgáltatás bevezetésén is dolgozik, melynek segítségével az ügyfelek tájékozódhatnak az intézményünk által alkalmazott új uniós rendeletek rendelkezései által érintett kérdésekről. Jelenleg – egy másik eszköz segítségével – csak a nyugdíjellátásokra vonatkozó kérdéseket lehet elektronikusan eljuttatni hozzánk. Az olyan rendezvényeket, mint pl. a nemzetközi tanácsadó napok vagy a járulékfizetők/munkáltatók számára rendezett konferenciák, a honlapunkon hozzáférhető szórólapok népszerűsítik, amelyek helyi kirendeltségeink székhelyein papír formátumban is megtalálhatók. A nyugdíjellátásokról szóló brosúrák és ismertető kiadványok angol nyelven is hozzáférhetők. Jelenleg folyik a társadalombiztosítás által kezelt egyéb ellátásokra vonatkozó

40

információs anyagok kidolgozása. Az Igazgatási Bizottságtól vagy az illetékes hatóságtól kapott, papíralapú információs anyagokat is rendelkezésre bocsátjuk.

2.4.4. Következtetések A 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletek végrehajtása terén nincsenek jelentős hiányosságok. A koordinálásra vonatkozó jogi rendelkezések minősége meglehetősen jó, így a rendeletek végrehajtása során nem szembesülünk kritikus jogi problémákkal, kivéve a 987/2009/EK rendelet 44. cikkének végrehajtása esetén. A nemzeti jogszabályok és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós rendeletek vizsgálata rámutatott arra, hogy bizonyos problémák állnak fenn a pénzbeli ellátások Unión belüli hordozhatósága terén, és előfordulhat, hogy a migránsok bizonyos társadalombiztosítási jogokat elveszítenek. A 883/2004/EK rendelet nem védi megfelelően azon személyek nyugdíjjogosultságát, akik az Unión belül a befizetésekben meghatározott (NDC) rendszerből átlépnek a szolgáltatássaljövedelemmel meghatározott rendszerbe (DB), amennyiben az érintett személy egy évnél rövidebb időt töltött el az utóbbi rendszerben. Ez az időszak elveszhet, mivel a 883/2004/EK rendelet 57. cikke értelmében az NDC-rendszerekben nem ismerik el az ilyen időszakokat. Tehát a személyek szabad mozgásának jogát gyengíti a 883/2004/EK rendelet 58. cikke alapján biztosított kiegészítés elmaradása abban az esetben, ha a nyugdíjas olyan tagállamba költözik, amely nem biztosít kiegészítést a minimál nyugdíjhoz, vagy amelyben nincsenek ilyen időszakok. A pénzbeli betegségi és anyasági ellátások tekintetében bizonyos eljárási problémákra összpontosítottunk, amelyeket részletesen ismertetni fogunk a varsói peer review-n. Vizsgálatunk tárgya volt, hogy milyen nemzeti akadályok okoznak késedelmet az említett ellátásoknak az illetékes tagállam területén kívüli lakóhellyel/tartózkodási hellyel rendelkező biztosított személyek számára történő folyósítása terén; ezenkívül a társadalombiztosítási intézmények közötti zavartalan és hatékony kommunikáció feltételeit is megvizsgáltuk. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a külföldiek csak korlátozottan férnek hozzá a nemzeti jogszabályok értelmében fizetendő társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozó információkhoz, mivel ezek nem vagy csak korlátozottan hozzáférhetők angolul vagy más idegen nyelveken. De ami még ennél is fontosabb: nagyon nagy szükség van a társadalombiztosítási intézmények közötti együttműködés megerősítésére, mind operatív, mind kommunikációs szinten. Ezért az ellátások kifizetése és az egyéb adminisztratív együttműködés meggyorsítása érdekében javasoljuk egy személyes kapcsolati hálózat létrehozását az érintett területeken.

2.5. Országbeszámoló – Románia 2.5.1. A nemzeti szociális biztonsági rendszer jellemzői Ez a szakasz összefoglalja a helyzetjelentésnek azon információit, amelyek a rendszer erős és gyenge pontjairól tanúskodnak a következő kérdések vonatkozásában: – öregségi nyugdíjak és korhatár előtti nyugdíjak2 A nyugdíj az állami rendszer keretében nyújtott legfontosabb szociális biztonsági juttatás. A nyugdíjigényt a jogosult által megjelölt, meghatalmazott, kijelölt gyám, vagy gondnok által is 2

Forrás: Nemzeti Nyugdíjintézet és Munkaügyi Minisztérium

41

előterjeszthető. A nyugdíjigényt a jogosultsági feltételeket igazoló dokumentumokkal együtt a biztosított lakóhelye szerint illetékes területi nyugdíjszervnél kell benyújtani. Az öregségi nyugdíjra való jogosultsághoz az alábbi két feltételnek kell teljesülnie : – az irányadó nyugdíjkorhatár betöltése – a minimális járulékfizetési kötelezettség teljesítése Az egységes állami nyugdíjrendszerről szóló 263/2010 törvény 53. cikke szerint a kötelező nyugdíjkorhatár a nők esetében 63., a férfiak esetében 65. év. A nyugdíjkorhatár fokozatosan emelkedik. Ez azt jelenti, hogy 2011 januárja és 2014 decembere között a teljes járulékfizetési időszak a nők esetében 28 évről 30 évre és a férfiak esetében 33 évről 35 évre emelkedik. A fenti időszak végétől kezdve a teljes járulékfizetési időszak fokozatos növekedése csak a nők vonatkozásában folytatódik: 2030-ig 30 évről 35 évre emelkedik. Az egységes állami nyugdíjrendszerről szóló új jogszabály szerint, azon személyeket, akik sajátos, különleges vagy egyéb munkakörülmények között dolgoztak a teljes járulékfizetési időszakra vonatkozóan korkedvezményben kell részesíteni. Azon személyek esetében, akik a járulékfizetési kötelezettségüknek különleges munkakörülmények között tettek eleget, az irányadó nyugdíjkorhatár, az ilyen körülmények közötti munkavégzés éveinek számától függően 1–8 évvel csökken. A korkedvezményes nyugdíjba vonuláshoz a járulékfizetési időszak alatt legalább 6 évig ilyen különleges körülmények között kell dolgozni. Hasonlóképpen, a törvényes nyugdíjkorhatár azon személyek esetében is csökken, akik az alábbiakban n felsorolt különleges munkakörülmények között dolgoztak: a) Bányákban, azon személyek esetében, akik a általánosan ledolgozott hónapok legalább 50 % -ában felszín alatti munkát végeztek. b) Kutatási tevékenységek, feltárás, bányászat vagy nukleáris nyersanyagok feldolgozása, I. és II. erősségű sugárzásnak kitett területeken. c) A hatályos jog életbelépésekor kihirdetett külön jogszabályokban meghatározott nemzetvédelmi, közrendi és nemzetbiztonsági tevékenységek. d) A polgári légi közlekedés fedélzeti személyzete esetében (a törvény 1. mellékletének rendelkezései alapján). e) A törvény 2. és 3. mellékletében meghatározott tevékenységek és munkakörök. f) A törvényben meghatározott művészeti tevékenységek. Azon személyek esetében is, akik a nemzetvédelem, a közrend és a nemzetbiztonság területén és egyéb (eltérő vagy különleges) munkakörülmények között dolgoznak. Ebben az esetben az irányadó nyugdíjkorhatár, a fenti munkakörülmények között teljesített járulékfizetési időszaknak megfelelően, 1–13 évvel csökken. A legkisebb csökkenés 1 év, amely azon személyeket illeti meg, akik a járulékfizetést legalább 2 évig különleges feltételek vagy egyéb munkakörülmények között teljesítették. Az irányadó nyugdíjkorhatár csökkentésére akkor kerülhet sor, ha a 30. cikkben meghatározott különleges feltételekkel rendelkező munkahelyeken dolgozó személyek vonatkozásában a törvény által előírt teljes járulékfizetés teljesült. Azon személyek, akik a nemzetvédelem, közrend, nemzetbiztonság terén és egyéb (eltérő vagy különleges) munkakörülmények között dolgoztak, akkor részesülnek korkedvezményben, ha a teljes járulékfizetés mellett a törvény (5. melléklet) által előírt minimum járulékfizetési időszakot is teljesítették.

42

Az irányadó nyugdíjkorhatár csökkentése és a más jogszabályok alapján szerzett csökkentések összevonhatóak, azonban az összevont csökkentés legfeljebb 13 év lehet. A fentiekneket figyelembe véve a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság legkorábbi időpontja nőknél a betöltött 50., férfiaknál a betöltött 52. életév, a nemzetvédelem, a közrend és a nemzetbiztonság területén dolgozóknak pedig a betöltött 45. életév. A fenti szabályok alóli KIVÉTELEK: I. Azon személyek irányadó nyugdíjkorhatárát, akik legalább 20 évig bányában dolgoztak és az általánosan ledolgozott hónapok legalább 50 % -ában felszín alatti munkát végeztek 20 évvel kell csökkenteni. Az irányadó nyugdíjkorhatár legalább 45 év. II. Az irányadó nyugdíjkorhatárt 15 évvel kell csökkenteni a következőkben felsorolt foglalkozásokat folytató személyek esetében, amennyiben ilyen minőségükben legalább 20 járulékfizetési évet teljesítettek: (balett)-táncosok, egyéb táncosok, artisták, bűvészek, bohócok, cirkuszi lovasok, állatszelídítők, vezető opera- és operetténekesek, fúvós hangszeres zenészek, kaszkadőrök. Az irányadó nyugdíjkorhatár legalább 50 év. A balett-táncosok és artisták esetében a nyugdíjkorhatár legalább 40 év a nők és 45 év a férfiak esetében. III. Nukleáris nyersanyagok kutatását, feltárását, bányászását vagy feldolgozását végző és I. és II. erősségű sugárzásnak kitett területeken tevékenykedő személyek, akik legalább 15 évig teljesítettek járulékfizetést az I. erősségű sugárzásnak kitett területeken, illetve legalább 17 évig a II. erősségű sugárzásnak kitett területeken betöltött életkoruktól függetlenül öregségi nyugdíjba vonulhatnak. A teljes járulékfizetési időszak: – 22 év és 6 hónap azok számára, akik az I. erősségű sugárzásnak kitett területen dolgoztak; – 25 év és 6 hónap azok számára, akik a II. erősségű sugárzásnak kitett területen dolgoztak. – A NYUGDÍJ MELLETTI KERESŐTEVÉKENYSÉG A törvény az állami nyugdíjrendszer keretében lehetővé teszi a korhatárhoz kötött nyugdíj melletti, biztosítási jogviszonyt keletkezető keresőtevékenység folytatását.. A 239/2009 törvény által meghatározott kivétellel, hogy a korhatárhoz kötött öregségi nyugdíj csak akkor folyósítható az állami szektorban végzett keresőtevékenységekből származó bérjövedelem mellett, ha a nyugdíj nettó szintje alacsonyabb, mint az állami szociális ellátások megállapításánál használt átlagos bruttó fizetés. A nettó nyugdíj adott esetben az egészségbiztosítási hozzájárulás és a jövedelemadó törvényben meghatározott mértékének levonása után fennmaradó összeg. Ha létrejönne ez a jogellenes helyzet, a nyugdíj indokolatlan folyósításának elkerülése érdekében az érintett személy köteles két héten belül választani a két jövedelemforrás közül. Ilyen esetekben a nyugdíj folyósítását fel kell függeszteni. Az eljárás menetét és az ahhoz szükséges dokumentumok körét a 329/2009 törvény végrehajtására kiadott vonatkozó útmutatások határozzák meg. (Lásd a 1730/2009 rendeletet a Munkaügyi Minisztérium honlapján az egyéb normatív aktusok kategóriáját az állami nyugdíjak menüpontjában). – Hozzátartozói ellátások3 341/2004 törvény – Az 1989. decemberi román forradalom győzelméhez hozzájáruló hősök, mártírok és harcosok és az azok iránti háláról szóló törvény, akik életüket vesztették 3

Forrás: Munkaügyi Minisztérium

43

vagy szenvedésnek voltak kitéve az 1987 novemberében Brassóból kiinduló munkásellenes kommunista felkelés következtében. Jogosultak köre: A módosított és kiegészített 341/2004 törvény által biztosított jogok kedvezményezettjei a következő kategóriákba sorolhatók: a) az 1989. decemberi román forradalom mártír hősei; b) az 1989. decemberi forradalom győzelméért harcolók: sebesült harcosok, letartóztatott harcosok, kiemelkedő harcosok; c) az 1989. decemberi román forradalom tiszteletbeli résztvevői; d) a mártír hősök leszármazottai: – Az elhunyt hátramaradott házastársa, ha nem kötött új házasságot; – Az elhunyt szülei; – Az elhunyt összes gyermeke. e) Az 1989. decemberi román forradalom győzelméhez hozzájáruló hősök, mártírok és harcosok iránti háláról szóló 341/2004 törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló 6/2008. számú sürgősségi kormányrendelet hatálybalépését követően a jogszabály által biztosított jogok kedvezményezettjei a következő kategóriákba sorolhatók: 1. Az 1987. novemberi brassói munkásellenes felkelés szenvedő alanyai, és akik a következő helyzetek valamelyikébe kerületek: a. házi őrizet; b. kitelepítés; c. deportálás; 2. az 1987. novemberi brassói munkásellenes felkelés szenvedő alanyának házastársa; 3. az 1987. novemberi brassói munkásellenes felkelés következtében elhunyt személyek leszármazottai: a. a túlélő házastárs; b. a gyermekek; c. az elhunyt szülei. Az ellátásra való jogosultság igazolása: A fent leírt helyzetek valamelyikében való érintettség igazolása az érintett személy kérelmére az illetékes hatóságok által kiállított hivatalos dokumentumokkal történik. Az a, b és c pontban említett jogosultságokat a 341/2004 törvény végrehajtása céljából létrehozott parlamenti bizottság ajánlása alapján az 1989. decemberi forradalmárok problémáival foglalkozó államtitkárság javaslatára elnöki rendelet ítéli oda. A mártír hős igazolványokat az 1989. decemberi forradalmárokkal foglalkozó parlamenti bizottság ajánlásával az 1989. decemberi Forradalmárok Problémáival Foglalkozó Államtitkárság (a továbbiakban: SSPR) javaslatára adják ki és ítélik oda. Az 1989. decemberi román forradalom győzelméhez hozzájáruló hősök, mártírok és harcosok iránti háláról szóló 341/2004 törvény módosításáról és kiegészítéséről szóló, 6/2008 sürgősségi kormányrendeletben meghatározott jogosultságot a helyi, illetve a bukaresti munkaügyi és szociális védelmi szervek állapítják meg az illetékes hatóságok által kiállított hivatalos

44

dokumentumok és az „1987. november 15. egyesület” előzetes tanácsa, véleménye alapján. Jogok: Azon személyek, akik teljesítették a fenti jogosultsági feltételeket havi jóvátételi ellátásra jogosultak, amelyet a szociális biztonsági ellátások alapját képező és az állami szociális biztonsági költségvetési törvény által a kifizetés évére elfogadott bruttó átlagbérre alkalmazandó szorzók alapján számítanak ki. Az ellátások összege: a) Mártír hős leszármazottja – 2020 lej – az elhunyt hátramaradott házastársa részére, ha nem kötött új házasságot (1,10); – 918 lej – az elhunyt szülei részére, egyenként (0,50); – 2020 lej – az elhunyt gyermekei részére, egyenként, eltartotti státuszuktól függetlenül nagykorúságukig vagy felsőfokú tanulmányaik befejezéséig, de legfeljebb a 26. évük betöltéséig (1,10) b) – – – – –

Sebesült harcos 3672 lej – a súlyosan csonkult személyek részére (2,00) 3213 lej – a I. fokú rokkantsági csoportba tartozó személyek részére (1,75) 2754 lej – a II. fokú rokkantsági csoportba tartozó személyek részére (1,50) 2295 lej – a III. fokú rokkantsági csoportba tartozó személyek részére (1,25) 2020 lei – a nem rokkantnak nem nyilvánított személyek részére (1,10)

c) Őrizetbe vett harcos részére– 2020 lej (1,10) d) Kiemelkedő tettei miatt jelentős harcos részére– 2020 lej (1,10) e) Gondozási ellátás a súlyosan csonkult és I. fokú rokkantsági csoportba tartozó személyek részére – 918 lej (0,50) f) Az öregségi nyugdíjon felüli havi ellátás – 1102 lej (0,60) A jóvátételi ellátás és az öregségi nyugdíj havi kiegészítésének kiszámításakor használt bruttó átlagfizetés 1836 lej (12/2010 törvény a szociális biztonság költségvetéséről.) Szükséges dokumentumok: – Kompenzációs juttatási kérelem – Az új típusú igazolás másolata (megfelelőség hitelesítése) – Igazolvány másolata (megfelelőség hitelesítése) – Személyazonossági igazolvány másolata – Az SSPR által kiadott igazolás, amely tartalmazza a dokumentum igénylésének a konverziós igazolás alján található dátumát – A büntető törvénykönyv 292. cikkében meghatározott büntető rendelkezések figyelembevételével eskü alatt tett nyilatkozat a jövedelem hiányáról, vagy eskü alatt tett nyilatkozat a bruttó átlagfizetés szintjéről a kiemelkedő tettei miatt jelentős harcos esetében. A jogosultságok megállapításához szükséges egyéb dokumentumok: – születési anyakönyvi kivonat; – házassági anyakönyvi kivonat; – a hátramaradott házastárs eskü alatt tett nyilatkozata arról, hogy nem kötött újabb házasságot;

45

– nyugdíjszelvény; – a munkaképességet megállapító határozat, a rokkantsági fok megállapítása kapcsán, amennyiben van ilyen; – adott esetben az öregségi nyugdíjról hozott határozat; – adott esetben igazolás fogyatékosként történt foglalkoztatásról; – iskolalátogatási igazolás (18 évet betöltött gyermekek esetében) – Rokkantsági ellátások A fogyatékkal élő személyek jogainak védelméről és előmozdításáról szóló 448/2006 újra kihirdetett törvénynek és a 448/2006 törvény 58. cikkének 4. bekezdésében meghatározott szociális-teljesítőképesség mértékének aktualizálásáról szóló 1665/2008 általános irányelvnek megfelelően. A következő, jövedelemtől független havi ellátások: - Súlyosan rokkant felnőtt számára, 202 lej - Jelentős fogyatékossággal élő felnőttek számára, 166 lej A személyre szóló, jövedelemtől független havi kiegészítő juttatás: - Súlyosan rokkant felnőtt számára, 91 lej - Jelentős fogyatékossággal élő felnőttek számára, 68 lej - Közepesen fogyatékos felnőtt számára, 33,5 lej Szükséges dokumentumok: - Kérelem - A fogyatékosság fokát igazoló dokumentum másolata (érvényben levő) - A személyazonosító igazolvány másolata – Munkanélküli ellátások4 A munkanélküli az a személy, aki: • Munkát keres, 16 éves, vagy ennél idősebb, de a nyugdíjkorhatárt még nem érte el; • Rendelkezik a munkavégzéshez szükséges egészségi, fizikai és mentális képességekkel; • Akinek nincs munkája, sem jövedelme vagy engedélyezett tevékenységből származó jövedelme alacsonyabb, mint a munkanélküliségi biztosítás által referenciaként használt 500 RON-os szociális mutató, amely a meglévő foglalkoztatottság megőrzésére ösztönöz; • Ha állást talál, kész a következő időszakban munkába állni; • Nyilvántartásba vett munkanélküli. Az a személy, aki a fent felsorolt feltételeknek megfelel és a lakóhelye szerinti foglalkoztatási hivatal, illetve adott esetben egy másik, jogszerűen működő foglalkoztatási szolgáltató nyilvántartásában mint munkahelyre váró személy szerepel. A munkanélküli ellátást a munkanélküliek kapják a teljesített járulékfizetési időszak alapján a következők szerint: a) 6 hónap azok számára, akik legalább egy év járulékfizetési időszakot teljesítettek; b) 9 hónap azok számára, akik legalább öt év járulékfizetési időszakot teljesítettek; c) 12 hónap azok számára, akik 10 évnél hosszabb járulékfizetési időszakot teljesítettek. A munkanélküli ellátás összegét a járulékfizetési időszak alapján állapítják meg a következők szerint: - A referenciául szolgáló szociális mutató 75 %-a a számítás napján azon személyek 4

Forrás: Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség

46

számára, akik legalább egy év járulékfizetési időszakot teljesítettek; - A fenti összeg plusz az átlagos bruttó havi alapbérnek a foglalkoztatás időtartamától függően differenciált százalékarányának a járulékfizetési időszak utolsó 12 hónapjára történt alkalmazásával kiszámított összeg. A járulékfizetési időszaknak megfelelő, fent említett differenciált százalékos arányok a következők: a) 3%, ha a járulékfizetési időszak legalább 3 év; b) 5%, ha a járulékfizetési időszak legalább 5 év; c) 7%, ha a járulékfizetési időszak legalább 10 év; d) 10%, ha a járulékfizetési időszak legalább 20 év; A munkanélküliségi biztosítási szerződéssel rendelkező személyek esetében a járulékfizetési időszaktól függő százalék alkalmazásával kiszámított összeg meghatározásakor a munkanélküliségi biztosításban közölt havi jövedelmet kell figyelembe venni. – Családi ellátások5 Annak érdekében, hogy a családtámogatási ellátásról szóló 277/2010 törvény a legjobb körülményeket biztosítsa a családi ellátás alkalmazási folyamatának, az ellátás jóváhagyásának és kifizetésének beindítása számára a kormány 2011. január 19-én, szerdán elfogadta a családtámogatási ellátásról szóló 277/2010 törvény alkalmazásához kapcsolódó módszertani normáinak javításáról szóló 38/19.01.2011 határozatot, amelyet 2011.01.21-én tettek közzé a Hivatalos Figyelőben (56. szám, I. rész). Az alábbi személyek részesülhetnek családtámogatási ellátásban: 1. Családok, amelyeknek tagjai Romániában élő román állampolgárok; 2. Nem román állampolgárságú családok és egyedülálló személyek, abban az esetben, ha: a) EU/EGT tagállam vagy, a Svájci Államszövetség vagy más ország állampolgárai azon időszak alatt, amikor törvényes tartózkodási helyük vagy állandó lakóhelyük Romániában van; b) Védelemben részesülő külföldi illetve hontalan személyek; c) Hontalan személyek, akiknek törvényes tartózkodási helyük vagy állandó lakóhelyük Romániában van. A családsegítő támogatást a jövedelem és a gyermekek száma alapján határozzák meg. AZ ELLÁTÁSOK LISTÁJA Családsegítő támogatás Gyermekek után nyújtott támogatásÚjszülöttek számára nyújtott támogatásKiegészítő támogatásEgyedülálló szülőknek nyújtott családtámogatási ellátás Havi élelmiszer támogatás HIV vagy AIDS fertőzött felnőttek és gyerekek számáraVakok pénzügyi jogai alapján nyújtott támogatásIdőskorúak társadalombiztosításaFűtési segély A földgázzal fűtő, alacsony jövedelmű háztartásoknak nyújtott pénzbeli támogatás Nemzeti Szolidaritási AlapA szociális ellátás létesítményei és intézményei építésének, renoválásának és felújításánakfinanszírozása Pénzbeli támogatás és sürgős segélySegítségnyújtás a súlyos egészségi problémákkal küzdő személyeknek külföldi orvosi kezeléshez éssebészeti beavatkozáshozTársaságoknak és alapítványoknak nyújtott támogatásokVisszatérítendő segély menekültek számára 5

Forrás: Munkaügyi Minisztérium.

47

– Anyasági és apasági ellátások A 2011. december 27-i, 124. sürgősségi kormányrendelet, amelyet a Hivatalos Figyelő december 30-i számában tettek közzé a szülői ellátásokat szabályozó két rendelet – a 148/2005 és a 111/2010 – rendelkezéseire vonatkozóan bizonyos módosításokat vezetett be. – Betegségi ellátások A betegszabadságra a 158/2005 rendelet vonatkozik. A betegszabadságot a munkavállaló ideiglenes munkaképtelenségi állapotaként határozzák meg, amit az illetékes egészségügyi szakhatóság a törvény által előírt orvosi igazolvánnyal igazol. A betegszabadság ideje alatt a munkavállaló nem kap fizetést, azonban annak egész időtartama alatt táppénzben részesül. Az ideiglenes keresőképtelenséget betegszabadságnak és táppénznek s is nevezik. A betegszabadság után járó táppénz kifizetése kötelező és nem képezheti a munkaadó előzetes jóváhagyásának tárgyát. A betegszabadság igénybevételének jogát a törvény garantálja. A betegszabadságot – amelyet a foglalkoztatás-egészségügy területén dolgozó orvos állapít meg – nem szabad a fizikai vagy mentális alkalmatlansággal összetéveszteni és nem téveszthető össze a munkaképtelenséggel sem, amely betegség miatti nyugdíjba vonuláshoz vezethet. A betegszabadság minden munkavállalót megilleti, amennyiben a betegszabadság kiadását megelőző 12 hónap alatt legalább egy hónap járulékfizetési kötelezettséget teljesített. – Szociális segítségnyújtás rendszere (a rászorultság ellenőrzése alapján) A garantált minimáljövedelemről szóló 416/2001 törvényt 2009-ben egységes szerkezetbe foglalták. A garantált minimáljövedelemre a román állampolgárságú családok és egyedülálló személyek jogosultak, a szociális biztonság egyik formájaként. A garantált minimumjövedelmet a törvény által meghatározott havi szociális segély formájában biztosítják. A minimumjövedelmet a nemzeti szociálpolitika keretében a társadalmi szolidaritás elve alapján határozzák meg. – Magánnyugdíjrendszerek A magánnyugdíjrendszer – Romániában a második pillér – „befizetéssel meghatározott vegyes” rendszer. A Gazdasági Együttműködési Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Világbank osztályozása szerint a „befizetéssel meghatározott” rendszert a belépés önkéntessége jellemzi, vagyis, hogy a törvény által előírt kötelezettség hatásaként a rendszerben csak a járulék értéke ismert, az ellátásokra vonatkozó ígéret vagy garantált eredmény – tehát a magánnyugdíj megszerzésére használt garantált érték végleges összege – nem. A romániai rendszer azért vegyes, mivel teljes garanciát biztosít a befizetett járulékoknak transzfer szankciókkal és illetékekkel csökkentett összegére. Összehasonlításként, a második pillérhez tartozó alapok teljesítményét illetően olyan országok, mint a balti országok, Magyarország, Oroszország vagy Mexikó semmilyen garanciavállalást nem írnak elő. A második pillér vonatkozásában csak Románia, Szlovákia és a Cseh Köztársaság olyan ország, ahol a magánnyugdíjrendszerre vonatkozó jogszabályok teljes garanciát biztosítanak a nettó járulékok összegére. Románia továbbá egyike azon néhány országnak, amelyek a nyugdíjalapok kezelőinek előírja biztosításmatematikai tartalékok képzését.

48

Romániában a magánnyugdíjrendszer alapja két törvény: a választható nyugdíjakról szóló 204/2006, több alkalommal módosított törvény és a magánnyugdíjalapokról szóló 411/2004 újra kihirdetett és többször módosított törvény.

2.5.2. A 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletek végrehajtása 6 A 883/2004/EK rendelet és ennek végrehajtásáról szóló 987/2009/EK rendelet jelentősen módosult. 2007. január 1-jétől, Románia uniós csatlakozása napjától Románia a szociális biztonságra vonatkozó uniós előírásokat alkalmazza. A tagállamok közötti kapcsolatokban 2010. április 30-áig az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletek rendelkezései voltak érvényben, amelyek helyébe 2010. május 1-jén a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet lépett. Az EGT-országok, valamint a Svájci Államszövetségre vonatkozóan a közelmúltig az 1408/71/ EGK és az 1408/71/EGK rendeletek előírásai voltak érvényesek. Jogi környezet A szociális biztonsági rendszerek koordinálásának keretében 2010. május 1-jétől kezdődően Románia a 988/2009/EK rendelet által módosított 883/2004/EK rendelet és a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet rendelkezéseit alkalmazza. Az új szabályozásokat Romániának a 26 uniós tagállammal való kapcsolataira,, valamint az Európai Gazdasági Térség tagállamai és Svájc vonatkozásában kell alkalmazni. A Szociális Biztonság Igazgatási Bizottsága H1. számú határozata szerint az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletekről a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendeletekre való áttérés ideje alatt az új szabályozás hatályba lépése előtt benyújtott igényekre továbbra is a benyújtásuk idején hatályos jogszabályokat kell alkalmazni és az új szabályozások rendelkezései csak a hatályba lépésük után beérkezett igényekre vonatkoznak. A Szociális Biztonság Igazgatási Bizottságának az átmeneti időszakra vonatkozó E1. számú határozata szerint az 1408/71/EGK rendelet alapján benyújtott nyugdíjigények elbírálásakor az információcserét az 1408/71/EGK rendeletben és az 574/72/EGK rendeletben meghatározott eljárások alapján kell végrehajtani, beleértve az erre a célra szolgáló E 200 formanyomtatványok használatát is. Az átmenet Az érintett intézmények közötti nyugdíjakra vonatkozó információcserét elektronikus adatcsere útján kell majd megvalósítani. Az átmeneti időszak alatt, az új szabályozások hatályba lépését követő két év során Románia a strukturált elektronikus dokumentumokhoz (SED) szükséges speciális alkalmazás bevezetéséig továbbra is az E formanyomtatványokat fogja használni. Az átmeneti időszak alatt az intézményeknek minden esetben el kell fogadnia egy másik intézmény által kibocsátott dokumentumban található fontos információt, még akkor is, ha az adott dokumentum formátuma, tartalma vagy struktúrája a korábbi rendszer szerinti. Romániában 6

Forrás: Munkaügyi Minisztérium

49

a nyugdíjra való jogosultság megállapításához szükséges dokumentumokat az állami nyugdíjról és a szociális biztonságról szóló 19/2000 törvény alkalmazásának a Munkaügyi Minisztérium által jóváhagyott, módosított szabályai, valamint a társadalmi szolidaritásról szóló 340/2001 módosított és kiegészített törvény határozza meg. Intézményközi együttműködés, általános elvek és az ellátások igénylőinek tájékoztatása Az egyenlő bánásmód elve nem zavarhatja meg A biztosítási időszakok összegzése nem ütközhet az egyenlő bánásmód elvébe – a más tagállamban teljesített időszakokat ennek az elvnek alkalmazásával figyelembe lehet venni. Az új szabályozások jellemzői A 883/2004/EK rendelet nem tartalmaz jelentősebb változásokat a nyugdíjellátások szabályozása terén, mivel az ellátások megállapítása továbbra is az 1408/71/EGK és az 574/71//72/EGK rendelet alapelveinek megfelelően történik (egyenlő bánásmód, az ellátások megállapítása a járulékfizetési időszakok összegzése alapján, a szerzett jogok megőrzése, időarányos nyugdíjak, ellátások kivitele). A Közösségi jog alapján megállapított nyugdíjjogosultságokra ugyanezek a feltételek vonatkoznak, az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletek előírásai szerint. Amennyiben azonban további jogosultsági feltételeknek – mint a juttatáshoz szükséges életkor vagy a figyelembe veendő gyerekek számában bekövetkezett változás – kell megfelelni (a járulékfizetési időszakok teljesítésén felül), automatikusan újraszámítást kell elvégezni. A szülői ellátások megközelítése ettől eltérő, mivel minden olyan időszakot figyelembe kell venni, amely valamely tagállam nyugdíjtörvényének hatálya alá tartozik, vagy amely kifejezetten egy nyugdíj kiegészítésére szolgál, annak alapján, hogy egy személy felnevelt egy gyereket, függetlenül attól, hogy ezen időszakokat milyen módszer segítségével számítják ki és attól, hogy azok a gyermek felneveléséhez kapcsolódnak vagy visszamenőlegesen ismerik el őket. Az uniós ellátásra való jogosultság elbírálásához az igénylőnek be kell nyújtania a biztosítási időre (intézmény neve, azonosító szám), a foglalkoztatásra (munkaadók), illetve az egyéni vállalkozói tevékenységre (a munka jellege és helye) és lakóhelyre (cím), valamint ezen időszakok időtartamára vonatkozó minden elérhető lényeges információt és dokumentumot. Abban az esetben, ha az igénylő egy vagy több tagállam jogszabályai alapján a nyugellátások halasztását kéri, a kérelemben meg kell jelölnie, hogy mely állam jogszabályai alapján igényli a halasztást. Haláleseti juttatások Haláleseti juttatások esetében az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelkezéseivel megegyező szabályokat kell alkalmazni.

2.5.3 A munkavállalók szabad mozgásának korlátai A nemzetközi kiküldetésekre alkalmazandó különleges szabályok a következő újdonságokat tartalmazzák: a) Munkavállalók esetében - A eredeti kiküldetés maximális időtartamának 24 hónapban való meghatározása (a régi szabályozásban meghatározott 12 hónapos határ helyett) - Az intézmény által meghosszabbított kiküldetés megszűnt;

50

- Az Bíróság azon további állásfoglalásainak beépítése, amelyek már benne foglaltatnak az állami nyugdíj és szociális biztonsági rendszereknek és egyéb ellátási jogoknak a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtási utasításában és a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra történő alkalmazásáról szóló, 1408/71/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1972, március 21-i 574/72/EGK tanácsi rendeletben, amelyet a CNPAS (Nyugdíjak és Egyéb Társadalombiztosítási Jogok Nemzeti Hivatala) 112/2009.05.27. számú elnöki határozata hagyott jóvá és a Hivatalos Figyelő 355/2009.05.27-i számában tettek közzé, majd a CNPAS 135/2009.12.04. számú határozattal módosítva, közzétéve a Hivatalos Figyelő 913/2009.12.24. számában; Szakszavak és kifejezések magyarázata: i. Az „általában egy tagállamban munkát vállaló” kifejezés egy olyan munkavállalóra vonatkozik, akinek jelentős (lényeges), általában egy tagállamhoz kötött tevékenységet kell folytatnia. E tekintetben bizonyos kritériumokat is figyelembe kell venni: azt a helyet, ahol a munkavállalót nyilvántartásba vették, i.i. Kiküldetés céljából toborzott személyek esetében kötelezővé tették, hogy az érintett személy a kiküldetés előtt legalább egy hónapig annak a tagállamnak jogalanya legyen, amelyben a munkaadó székhelye található. i.i.i. Új kiküldetési időszakot csak az előző maximális hosszúságú kiküldetési periódus vége után két hónappal szabad engedélyezni. b) Egyéni vállalkozók esetében - Az eredeti kiküldetés maximális időtartamának 24 hónapban való meghatározása (a régi szabályozásban meghatározott 12 hónapos határ helyett); - Az intézmény által meghosszabbított kiküldetés megszűnt. - Szakszavak és kifejezések magyarázata: i.

„aki általában egyéni vállalkozó” olyan független munkavállalót jelent, aki szokásosan jelentős tevékenységet végez abban a tagállamban, amelyben a létesítmény található. Ilyen esetben a következő követelményeket kell figyelembe venni: állami munkaügyi hivatalok, adó és áfa-fizetés a foglalkoztatás helye szerinti tagállamban, kereskedelmi kamarai vagy más szakmai testületi regisztráció és a birtokában lévő szakmai kártya.

Igazolni kell továbbá, hogy általában egyénileg működnek, azon a területen, amelyre regisztráltatta magát; az önálló vállalkozónak kiküldetése előtt legalább két egymást követő naptári hónapban az adott államban kellett szakmáját gyakorolnia. i.i. Az egyéni munkavállalónak„hasonló tevékenységet” kell folytatnia az érintett tagállamban. Ezen kifejezés a következő jelenti: a „hasonló” független tevékenység folytatásához e tevékenység tényleges természetét kell figyelembe venni, a tevékenységnek foglalkoztatott vagy függetlenként való minősítése helyett. c.1. Az egy vagy két államban foglalkoztatott személy: - Egyidejűleg egy vagy két tagállamban végez külön tevékenységet, ezen tevékenységek időtartamától és természetétől függetlenül, mialatt egy másik tagállamban végzett tevékenységét fenntartja;

51

A munka időzítésének meghatározása kulcsfontosságú. Meg kell állapítani, hogy a tevékenység: – Állandó, ad-hoc vagy ideiglenes jellegű. – A munkavégző folyamatosan váltakozó tevékenységeket végez – a kisebbek kivételével – kettő vagy több tagállamban a váltakozás gyakoriságának és rendszerességének figyelembevétele nélkül. A szokásosan két vagy több tagállamban foglalkoztatott személyek: C.1.1. A lakóhelyük jogszabályai hatálya alá tartoznak, ha a tevékenység jelentős részét abban a tagállamban folytatják, vagy ha olyan különböző vállalkozások vagy különböző munkaadók foglalkoztatásában állnak, amelyeknek irodája vagy üzleti tevékenységének helye különböző tagállamokban található. Annak eldöntése céljából, hogy egy munkaadó tevékenysége jelentős részét egy tagállamban folytatja-e, a következőket kell figyelembe venni: munkaidő és/vagy a kiküldött munkavállalók bére. C.1.2. Abban az esetben, ha a személy tevékenységének jelentős részét nem a lakóhelye szerinti tagállamban folytatja, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelyben az őt foglalkoztató munkaadó irodája vagy üzleti tevékenységének helye található. C.1.3. Amennyiben egy személy egy vagy több tagállamban működik egy az EU területén kívül letelepedett munkaadó foglalkoztatottjaként, és amennyiben ez a személy egy olyan tagállamban lakik, amelyben jelentős tevékenységet nem folytat, ez a személy a lakóhelye szerint tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik. C.2. A két vagy több államban egyéni vállalkozónak lenni egy olyan személyt jelent, aki egyszerre vagy felváltva végez bármilyen egy vagy több független, külön tevékenységet két vagy több tagállamban. C.2.1. Az a személy, aki általában független üzleti tevékenységet folytat egy vagy több tagállamban a lakóhelye szerinti jogszabályok hatálya alá tartozik, amennyiben tevékenységének jelentős részét abban a tagállamban folytatja. A munka időbeli meghatározása rendkívül fontos, ekkor állapítják meg, hogy az állandó, ad-hoc vagy ideiglenes jellegű-e. „Jelentős független tevékenység” azt jelenti, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységeinek jelentős része az adott államban folyik, anélkül, hogy szükségszerűen ezek lennének a legfontosabb tevékenységek. A jelentős egyéni vállalkozói tevékenységek felmérése céljából a következő feltételeket kell figyelembe venni: árbevétel, munkaidő, a szolgáltatások száma, jövedelem. Ha a fenti feltételek 25% teljesül, az úgy tekintendő, hogy egy személy jelentős tevékenységet folytat egy államban. C.2.2. Az a személy, aki általában kettő vagy több államban folytat független üzleti tevékenységet és amennyiben lakóhelye nem egy olyan tagállamban van, amelyben valamennyire jelentős üzleti tevékenységet folytat, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amely tevékenységeinek középpontjában áll. Az alkalmazandó jogszabályok meghatározásakor az illetékes intézmények figyelembe veszik a következő 12 hónap becsült helyzetét. c) Az a személy, akit egy tagállamban hivatali beosztásban foglalkoztatnak, továbbá még egy

52

vagy több tagállamban foglalkoztatják és egyéni vállalkozóként is működik, azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, amelynek igazgatása foglalkoztatásában érintett. d) Az Európai Közösségek személyzete esetében a szerződéses személyzet kifejezést kell használni és megmarad a választás lehetősége. e) A diplomáciai missziók, illetve a konzuli irodák alkalmazott személyzete és ezen missziók tisztségviselőinek háztartási alkalmazottai nem választhatják ki a rájuk hatályos jogszabályt, ők is az általános elveken alapuló bánásmódban részesülnek. f) Az Európai Gazdasági Térség tagállamai és a Svájci Államszövetség vonatkozásában az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletek természetesen már nem alkalmazandóak. g) Azok, akik egy vagy több tagállam jogszabályai alapján nyugellátásban részesülnek és egy másik tagállamban laknak, kérésükre felmentést kaphatnak a lakóhelyük szerinti jogszabályok alkalmazása alól, amennyiben foglalkoztatottként vagy egyéni vállalkozóként folytatott tevékenységük alapján nem tartoznak a lakóhelyük szerinti állam jogszabályainak hatálya alá.

2.5.4. Következtetések Románia uniós csatlakozása egyfelől egy egész sor, lényegét tekintve a szociális biztonsági rendszerrel ellentétben álló, új, szigorú gazdasági és társadalmi szabály elfogadását, másfelől ezeknek a szabályozásoknak gyakorlati megvalósítását tette szükségessé. Ez a tény döntő jelentőségű a szociálpolitika, vagyis annak szempontjából, hogy a szükséges standardok vonatkozásában Románia mely módon azonosítja a szociális biztonság kérdésének kezeléséhez szükséges stratégiákat. A román kormány másrészt egyre inkább képes intézményes kapacitások és hatóságok átvételére és fejlesztésére a közösségi vívmányok vonatkozásában, a konszolidációs és erősítési folyamatot, és különösen a struktúrák fejlesztését azonban erőteljesebbé és gyorsabbá kell tenni. Nem kétséges, hogy szociális területen, különösen a szociális biztonság terén egyértelmű az előrelépés a törvényhozás és az intézményi struktúrák fejlesztésének vonatkozásában, azonban a folyamatot egyrészt folytatni kell, másrészt pedig az új realitásokhoz való alkalmazkodást határozottan fel kell gyorsítani. Bár a román jóléti rendszer, különösen a juttatások összege tekintetében nem kiemelkedően vonzó, elmondhatjuk, hogy egy modern rendszer van kiépülőben. A lényeges kockázatok fedezete biztosított, még akkor is, ha – hangsúlyozzuk – az ellátások összegének szintje elmarad a legtöbb uniós tagország szintjétől. A román szociális biztonsági megállapodások elemzéséből kitűnik, hogy a román jogszabályok jelentős mértékben megfelelnek a közösségi normáknak. Jogi szempontból Románia felkészült a közösségi rendeletek alkalmazására. Hasonlóképpen, az igazgatási kapacitás fejlesztésére irányuló erőfeszítések is folytatódni fognak. A kétségtelen pozitív fejlemények ellenére, a helyzet nem stagnálhat ezen a szinten.

53

3. A közös tanulási folyamat A közös tanulási folyamat célja beazonosítani, érvényre juttatni és megvitatni azokat az elemeket, amelyek a projektben érintett országokban a munkavállalók szabad mozgásának akadályait jelenthetik, annak érdekében, hogy fokozzák az ilyen akadályok jellemzőire és mértékére vonatkozó tudatosságot. A közös tanulási folyamatot a négy peer review megszervezése ösztökélte, amelyek alkalmával a vendéglátó partner a főként a jóléti ellátásoknak az EU-tagállamokon átívelő hordozhatóságára és az ehhez kapcsolódó akadályokra összpontosító nemzeti szintű elemzésből és kutatásból eredő főbb megállapításokat mutatta be. Ezt követte egy vita, amelynek során a partnerek nemzeti tapasztalataik és bevett gyakorlataik fényében a felismert korlátokat érintő megoldásokat tárgyalták meg. Így beazonosították és megtárgyalták a szociális biztonság koordinációjának területén felmerülő legfontosabb témákat, figyelembe véve a projekt produktumaiban, valamint a nemzeti országbeszámolókban leírtak alapján az egyes országok egyedi helyzetét, valamint a migráns munkavállalók sajátságos szükségleteit (lásd 2. fejezet). A közös tanulási folyamat során felvetett legtöbb probléma országspecifikus és a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek jellemzőivel kapcsolatosak. Emiatt ezek a projektben részes minden egyes ország szerint külön tagolva kerülnek bemutatásra.

3.1. Magyarország Az első peer review tanácskozásra Budapesten került sor 2012. szeptember 6-án. A magyar esetek ONYF általi bemutatása kihangsúlyoztak néhány sajátos helyzethez kapcsolódó kulcsfontosságú problémát, amelyek hatással lehetnek a munkavállalók szabad mozgására. Ezek a problémák nem okoznak valós hátrányokat vagy büntetést az ellátásra jogosultságban, azonban hangsúlyozásuk segítséget jelenthet az ügyintézési folyamatok meggyorsításában és a magyar társadalombiztosítási rendszer jellemzőinek jobb megértésében. A következő pontok a fenti problémák rövid összefoglalását adják: • Azok a magyarországi lakóhellyel rendelkezők, akik egy másik tagállamban megállapított nyugdíjban részesülnek, az ezen tagállam biztosítási intézete által kiállított igazolás (S1; E121) alapján jogosultak egészségbiztosítási ellátásokra; amennyiben azonban csekély jelentőséggel bíró keresőtevékenységet folytatnak Magyarországon (például egyetemi előadók), hátrányos helyzetbe kerülhetnek a 883/2004/EK rendelet alkalmazásának következtében. A gyakorlatban ugyanis a koordinációs rendelet 11. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint a magyar jogszabályok alkalmazandó, ezért a nyugdíjas munkavállaló társadalombiztosítási járulék fizetésére kötelezett és a külföldi biztosítási intézet által kiállított igazolás alapján megszűnik az egészségbiztosítási ellátásokra való jogosultsága is. • Problémaként merül fel a „lakóhely” meghatározása a 987/2009/EK rendelet 11. cikke szerinti értelmezés, továbbá különösen a rendelet 17. cikkének alkalmazása során. Hogyan határozható meg a „lakóhely” a 11. cikk alapján azokra a személyekre, akiknek több lakóhelyük van az EGT-tagállamokon belül és az illetékes tagállamban lévő lakóhely nem alapozza meg a jogosultságot?

54

• A családtagok jogosultságának kérdése, különös figyelemmel a házastárs magyar jog szerinti származékos jogosultságára. • Gyakorlati problémák merültek fel a 987/2009/EK rendelet 27. cikk (8) bekezdésének alkalmazása során, amely szerint egy másik tagállamban kiállított keresőképtelenségi igazolást jogilag egyenértékűnek kell elismerni az illetékes tagállamban kiállított igazolással. • 2012. január 1-jétől Magyarországon rokkantsági vagy rehabilitációs ellátást kell megállapítani a megváltozott munkaképességű személyek részére, amennyiben valamely EU/EGT tagállamban az igény benyújtását megelőző 5 évben legalább 1095 nap biztosításban töltött napot szereztek. Az ellátás összege a megszerzett teljes szolgálati időtől független, mivel a havi átlagkereset alapján számítják ki. Így az ilyen típusú ellátások esetében nem bizonyíthatóak a hosszú szolgálati idő nyújtotta előnyök, tekintettel arra, hogy elegendő minimális szolgálati időt szerezni a megállapításhoz. Ezeknek az újfajta ellátásoknak az üzenete teljes mértékben eltér az elveszített munkaképességű személyek részére megállapított korábbi ellátásokétól. 2012-ig a rokkantsági nyugdíj végleges ellátási forma volt, de ettől az időponttól az új típusú ellátás nem minősül „nyugdíjnak”, így a számítása is eltér a nyugdíjak összegének számításától. A változást követően a számítás módja sokkal közelebb áll a munkanélküli ellátás vagy a táppénz kiszámításához. • Egy bármely EU/EGT tagállamtól nyugdíjban részesülő és Magyarországon dolgozó személy Magyarországon nyugdíjasnak minősül, így a nyugdíjazás kezdő időpontját követően szolgálati időt nem szerez. Számos esetben ennek az a következménye, hogy az illető nem lesz képes megszerezni a korhatár előtti ellátáshoz vagy a nők negyven éves jogosultsági idején alapuló öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt. Csak akkor lesznek jogosultak öregségi nyugdíjra, ha elérik az öregségi nyugdíjkorhatárt. Másfelől azonban, amennyiben Magyarország a migráns munkavállalókat illetően különbséget tenne, az hátrányos megkülönböztetést eredményezne. Az igénylőknek el kell döntenie, hogy akar-e nyugdíjat egy másik tagállamtól, amelyben Magyarországhoz képest a nyugdíjkorhatár alacsonyabb, mivel így nem szerez több szolgálati időt Magyarországon. Ezért azok, akik a nyugdíjukkal párhuzamosan dolgoznak, speciális nyugdíjnövelésre tarthatnak igényt. • Magyarországon a saját jogú nyugdíjak egyik jogosultsági feltétele, hogy az igénylőnek nem áll fenn biztosítással járó jogviszonya sem Magyarországon, sem valamely más EU/ EGT tagállamban. Így sokszor előáll az a helyzet, hogy az igénylőnek fel kell adnia a feltételezhetően magasabb jövedelmet nyújtó keresőtevékenységét egy valószínűleg alacsonyabb ellátásért kockáztatva azt, hogy a külföldi munkaviszony meg fog szűnni. A nyugdíjigénylés minden esetben az ügyfelek döntése. A helyes döntés meghozatalához a magyar nyugdíjbiztosítási szerveknek képesnek kell lenniük megjósolni a nyugdíj várható összegét, amelynek ismeretében az ügyfél eldöntheti, hogy feladja-e az állását. • A tagállamok illetékes intézményei közötti adatcsere hosszú időt vesz igénybe és az ügyfelek gyakran ellátás és egészségügyi ellátásra való jogosultság nélkül maradnak. Ezt a problémát orvosolhatja az EESSI, de jelenleg is szükség van egy gyorsabb hivatalos adatcserét eredményező megoldásra. Az erről szóló megbeszélés során szóba került néhány, már megvalósított megoldás, amelyeket az illetékes intézmények meghatározott esetekben alkalmaznak (fax/e-mail). Ugyanakkor ezeknek az adatcseréknek a minősége javításra szorul.

55

• Elvált szülők hozzátartozói nyugellátásának igénylése esetén előfordulhat, hogy a hátramaradott család azért nem rendelkezik olyan szükséges információval az elhunyt jogszerzőről, amely az igény elbírálásához nélkülözhetetlen, mert hosszú ideje külön éltek (néha más tagállamokban). A bizonyítékok beszerzése sokszor nem sikerül a földrajzi távolság és a kommunikáció hiánya miatt. Ez a probléma Magyarország vonatkozásában orvosoltnak tekinthető, miután 2013-tól a nyugdíjbiztosítási igazgatóságok által lefolytatandó adategyeztetési eljárások veszik kezdetét, amelyek elsőként az 1955-1959 között született személyeket érinti. Az érintettek társadalombiztosítási adatainak tisztázása esetén az igazgatóságok határozatot bocsátanak ki, maguk az adatok pedig alkalmasak lesznek jövőbeni igénybejelentéseknél is (például hozzátartozói nyugdíjigények esetén). Az említett korosztályt az 1960 és 1964 között született személyek követik. • Mivel az EU/EGT tagállamok népesség-nyilvántartó rendszerei nincsenek összekapcsolva, a jogalap nélküli kifizetések elkerülése érdekében a Magyarország határain kívül élő ellátásban részesülők kötelesek életben létüket igazolni. Valamennyi tagállamban eltérő szabályozás vonatkozik a postai küldemények postázására, így előfordulhat, hogy az adatigazolási nyomtatvány tértivevénye nem tartalmazza, hogy a címzett megkapta-e a küldeményt vagy sem, illetve hogy utóbbi esetén annak okát. Az ellátás folyósításának felfüggesztését eredményezheti a kézbesítés sikertelensége. Az életbenléti igazolást követően a visszatartott összegek kiutalásra kerülnek, azonban ez indokolatlan ügyintézést jelent az ügyfél (és az ügyintéző) számára. Sajnálatos módon nem minden tagállamnak egyezik a kézbesítési rendszere, ezért néhány esetben előfordul a folyósítás szükségtelen felfüggesztése. Az életbenlét igazolási nehézségeinek elkerülése érdekében a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság azon nyomban intézkedik, ahogy az ügyfelek a folyósítás szükségtelen felfüggesztését jelzik. • Tekintettel arra, hogy egyre több kormánytisztviselő és közalkalmazott beszél legalább egy idegen nyelvet, a kommunikáció bármely speciális megállapodás hiányában is erősödik. A nemzetközi eljárásokban az ügyintézőknek mindig nyitottnak kell lenniük az idegen nyelv használatára, amennyiben információra van szükség egy nemzetközi ügy elbírálásához.

3.2. Csehország A második peer review tanácskozásra Prágában került sor 2012. október 11-én. A CSSA által adott beszámolóban kiemeltek néhány, a cseh rendszer szempontjából az alábbi témákat érintő lényeges problémát: • Forum shopping – azaz olyan jogosulatlan tevékenység, amely célja az alkalmazandó jog helyes meghatározásának kikerülése, és amely befolyással bír a migráns munkavállalókat érintő jogbiztonságra, valamint a társadalombiztosítási ellátásokra vonatkozó jogosultságokra, mint például hivatalos gazdasági tevékenység a jogviszony (munkáltató, vállalkozó) vagy a lakóhely (munkavállaló, vállalkozó) szerinti államban a 883/2004/EK rendelet 12., illetve 13. cikkében meghatározottak szerint a feltételek vizsgálata esetében. • A Rendelet rendelkezéseinek elnagyolt meghatározásai: a 883/2004/EK és a 987/2009/ EK rendeletek általánosságban alapvető szabályokat és feltételeket határoznak meg, de részleteiben a nemzeti társadalombiztosítási jognak biztosítanak elsőbbséget. Sok, a koordinációs rendeletekben megállapított feltétel azt feltételezi, hogy minden ügy egyedi

56

elbírálás alá esik és amennyiben az indokolt, nem szükséges minden feltételnek szoros értelemben megfelelni. Ez a rendeletek következetlen alkalmazásához vezet minden tagállamban. Például a kiküldetés feltételei a 883/2004/EK rendelet 12. cikkében és az A2 számú Határozat, amely legalább két hónapos vállalkozói tevékenységet vagy a munkáltató minimum két hónapos gazdasági tevékenységét írja elő a küldő államban. • Az illetékes intézmények közötti együttműködés alacsony színvonala, amely miatt számos migráns munkavállaló kellemetlen helyzetben találja magát. Példa: a 987/2009/ EK rendelet 5. cikke és az A1 számú Határozat szerinti egyeztetési eljárás alapján minden intézmény elfogadja azt a szabályt, amely szerint bármely dokumentum (különösen az A1 nyomtatvány) érvényesnek minősül mindaddig, amíg a kibocsátó intézmény döntése alapján érvényét nem veszíti. • Az alkalmazandó jog ideiglenes meghatározása a  987/2009/EK rendelet 16. cikke alapján, amely valamennyi részes félre nagy adminisztratív terhet ró. Az igénylőknek, a munkáltatóknak és az intézményeknek sok pénzébe és idejébe kerül az alkalmazásuk. Ez az eljárás nem túl hatékony az EESSI bevezetése nélkül. • Eltérő nemzeti jogi szabályozás a személyállapot meghatározását illetően: a tény, hogy például felügyelőbizottsági tagok, igazgatósági tagok egyes tagállamokban mint vállalkozók, míg más tagállamokban mint munkavállalók járnak el, befolyással van az alkalmazandó jogszabályok meghatározására, amely problémákhoz vezet. Ugyanakkor ezek az EU-tagállamokban (intézményekben) a CEU által lefektetett szabályok, a nemzeti fogalom-meghatározások nem ismertek. Ennek következtében az érintett intézményeknek folyamatosan ellenőrizniük kell a nemzeti fogalom-meghatározás jelentésének tartalmát. • Formális (vagy kényszer-) vállalkozói tevékenység (ténylegesen jogellenes foglalkoztatás): számos cég alkalmaz jogellenesen személyeket, ami abban áll, hogy ezek az egyének vállalkozóként végzik a tevékenységüket, de valójában csak egy cégnek-munkáltatónak dolgoznak. Ezek a munkáltatók nem kötelesek társadalombiztosítási hozzájárulást fizetni ezek után az egyének után. Az állami költségvetések így jelentős bevételtől esnek el; a jogellenesen munkát vállalók pedig gyenge helyzetben vannak munkáltatóikkal szemben. A munkaerőnek az ilyen kihasználása számos társadalmi veszélyt hordoz. • Nyugdíjak külföldre utalása: „Életbenléti Igazolás” és ezek megküldésének gyakorisága problémákat okoz a külföldre történő folyósításban tekintettel arra, hogy az igazolást meghatározott időközönként vissza kell küldeni. A nyomtatvány (aláírás) külföldi hatóság általi hitelesítésének szükségessége, amely díjfizetési kötelezettséggel is járhat. • Orvosi vizsgálatok: a nemzetközi együttműködést érintő kérdések és problémák abban az esetben, amikor az igénylőnek nincsen háziorvosa, a fordításnak és az orvosi szakvélemények kiállításának költségei, a nemzeti jogszabályok eltérése – kiegészítő orvosi vizsgálatok szükségessége. • Nyugellátásokkal kapcsolatos problémák: bizonyos időszakok egybeesése, illetve a gyermekgondozás időszaka esetében, továbbá hogyan bizonyítható ez késedelem esetén. Hogyan történjen az információközlés a párhuzamosan folyósított nyugdíjak és a munkajövedelmek esetében és mi legyen az eljárás menete (a társadalombiztosítási járulékok és/vagy adók következményeiként).

57

A partnerek vitái alapján három, a legtöbb résztvevő országban felmerülő kulcsfontosságú problémának beazonosítására került sor: 1) formális (vagy kényszer-) vállalkozói tevékenység (valójában jogellenes foglalkoztatás), 2) forum shopping és 3) az illetékes intézmények közötti alacsony színvonalú együttműködés. 1) Az érintettek részéről a formális (vagy kényszer-) vállalkozói tevékenység aláássa a jogbiztonságot és az ellátásokra való jogosultságokat. Másfelől viszont legalább minimális szintű jövedelmet biztosító kereseti lehetőséget ad nekik. A vállalkozói tevékenység ezen problematikus válfaja hiányában ezek a munkavállalók valószínűleg munkanélküli ellátást igényelnének. Fontos állami döntést jelent az, hogy miként találják meg a gyakorlati egyensúlyt a formális (vagy kényszer-) vállalkozói tevékenység pozitív és negatív aspektusai között az egyén, a munkáltató és az állami költségvetés szempontjából. Ez a téma rendkívül aktuális Csehországban (és Olaszországban is). 2011. január 1-jétől a munkáltatókra pénzügyi szankciókat állapítottak meg, amelyeket az érintettek kérelmei nyomán azonban 2013-ban valószínűleg el fognak törölni. 2) A forum shopping esetében az alkalmazandó jogszabályok koordinációs rendeleteknek megfelelő meghatározására irányadó szabályok ellentmondásossága esetén a legkedvezőbb társadalombiztosítási rendszert választják. A peer review résztvevői kihangsúlyozták a 883/2004/EK rendelet II. címében foglalt valamennyi feltétel gondos vizsgálatát. A vitás esetekben szükséges a párbeszédek folytatása, illetve egyeztetési eljárás lefolytatása az alkalmazandó jogszabályok téves eredményei kijavításának biztosítása céljából. 3) Az illetékes intézmények közötti alacsony színvonalú együttműködés szorosan kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy a munkavállalók migrációja mind magasabb minőségének biztosítása az EU-ban nem jöhet létre rugalmas és pontos együttműködés nélkül.

3.3. Lengyelország A harmadik peer review ülést Varsóban rendezték meg 2012. november 15-én. A ZUS által megtartott lengyel prezentáció rámutatott néhány lényeges kérdésre, amelyeket mint jogi vagy mint eljárási problémaként lehet megkülönböztetni. Jogi problémák a) Nyugdíjmegállapítás a 883/2004/EK rendelet 57. cikkére figyelemmel. Amint azt kihangsúlyozták, nyugdíjszámítás céljából a befizetéseken alapuló, ún. NDC nyugdíjrendszerekben nincs lehetőség az egy évnél rövidebb külföldi időszakok figyelembe vételére. A lengyel jogi szabályozás alapján az új öregségi nyugdíjrendszer szerinti nyugdíj megállapítása nem a biztosítási időtől, hanem kizárólag a lengyel rendszerbe befizetett járulékok nagyságától függ. Ez a rendszer a 883/2004/EK rendelet VIII. mellékletének 2. részében kerül meghatározásra. A rendelet 57. cikke (4) bekezdése értelmében ez a cikk nem alkalmazható a VIII. Melléklet 2. részében felsorolt rendszerekre. Mindez azt jelenti, hogy amennyiben egy személy jogosult az új rendszer alapján megállapítandó nyugdíjra, nincs lehetőség egy másik tagállamban szerzett egy évnél rövidebb biztosítási idő beszámítására. Így ha egy személy egy évnél rövidebb időt szerzett Olaszországban és az olasz jogszabályok alapján ezen időtartam nyugdíjra nem jogosít, az érintett személy a vonatkozó nyugdíjszabályokra figyelemmel elveszíti a kérdéses időt. Ugyanakkor amennyiben a régi lengyel nyugdíjrendszer alapján részesül

58

nyugdíjban, ez a rövid idő is beleszámítana a lengyel nyugdíjába. Ezért a 883/2004/ EK rendelet 57. cikkében foglalt jog a nemzeti jogszabályok függvénye. Ez azonban a nyugdíjas (migráns munkavállaló) közvetett diszkriminációjának tekinthető. Esetleg az 57. cikk módosítása lenne szükséges a kedvezményezetteket érintő egyenlő bánásmód biztosítása érdekében. b) A közösségi rendelet 58. cikke. A nyugdíjkorhatártól függő nyugdíj-kiegészítés biztosítását és a lakóhely államát emelték ki. Az említett cikk alapján az ellátás kedvezményezettje, akire e fejezet vonatkozik, a lakóhelye szerinti tagállamban, amelynek jogszabályai szerint a részére ellátást kell biztosítani, nem részesülhet az azon jogszabályok által az e fejezetnek megfelelően a kifizetéshez figyelembe vett valamennyi idő tartamával megegyező biztosítási vagy tartózkodási időszakra megállapított minimum ellátásnál kisebb összegű ellátásban (öregségi, rokkantsági, hozzátartozói). Ezen tagállam illetékes intézménye, amíg e személy lakóhelye annak az államnak a területén található, e személy számára az e fejezet szerint járó ellátások teljes összege és a minimum ellátások összege közötti különbözettel egyenértékű kiegészítést fizet. Lengyelország megállapít ilyen kiegészítéseket. Tehát amennyiben egy személy teljesíti a fent említett feltételeket, lengyel nyugdíjához kiegészítést kaphat. A problémát az jelenti, hogy ilyen, az (1) bekezdésben megállapított minimum ellátást nem nyújtja mindegyik tagállam. Így amennyiben az, aki részesül ilyen kiegészítésben (az 58. cikk szerint a lengyelországi tartózkodás idejére) megváltoztatja a lakóhely szerinti államát és a másik tagállamba költözik, amelynek jogszabályai nem nyújtanak minimum ellátást, az érintett elveszíti az első tagállamban szerzett kiegészítését és nem szerez újabbat a lakóhelye szerinti új tagállamban. Ennél fogva attól függ, hogy kap-e kiegészítést a lengyel nyugdíjas vagy sem, hogy melyik tagállamot választja lakóhelyéül. Ez pedig korlátozza az EU-n belüli szabad mozgást. c) Nincs öregségi nyugdíjjogosultság megszerzésére irányuló jogszerző biztosítási idő és a nyugdíjminimum összege is problémás. Az új nyugdíjrendszer szerinti lengyel nyugdíjjogosultság nem függ a biztosítási idő hosszától. A lengyel jogszabályok szerint nyugdíj annak állapítható meg, aki bármilyen hosszú időre is, de korábban biztosított volt Lengyelországban és eléri a nyugdíjkorhatárt. Így nagyon kedvezőek a nyugdíjjogosultság megszerzésének a feltételei. Az ellátás mértéke a ZUS által vezetett egyéni számlán összegyűlt járulék összegétől függ. Ha azonban egy személy csak nagyon csekély mennyiségű járulékot fizetett be, mert csak rövid ideig volt biztosított a lengyel biztosítási rendszerben, a nyugdíj összege a megélhetési jövedelemszint alatt lehet. A lengyel rendszer nem biztosít minimum nyugdíjat, ha a járulékkal fedezett vagy nem járulékalapú idő kevesebb mint 20 év a nők, illetve 25 év a férfiak esetében. Ez azt jelenti, hogy elegendő időt kell szerezni a minimum nyugdíjra jogosultsághoz. Ha egy Lengyelországban élő és (a lengyel, illetőleg a más tagállamokban szerzett tartózkodási vagy biztosítási időket is figyelembe véve) elegendő biztosítási időt szerzett személy nyugdíjának összege kevesebb mint a nyugdíjminimum, az 58. cikk értelmében ez a személy, amíg lakóhelye Lengyelországban van, nyugdíj-kiegészítésben részesülhet. De amennyiben ez a személy úgy dönt, hogy elhagyja Lengyelországot, elveszítheti ezt a kiegészítést, mivel annak megállapítására az 58. cikk alapján a lakóhely szerinti tagállam jogosult. Amennyiben a lakóhely szerinti új tagállam nem nyújt ilyen kiegészítést, az érintett csak a nyugdíjszámítási szabályok alapján kiszámított összegben fog részesülni (kiegészítés nélkül tehát).

59

d) A nyugdíjak megadóztatása és ennek hatása a tagállamok által nyújtott teljes ellátások összegére. A nyugdíjak megadóztatásának szabályozása eltérhet az egyes tagállamokban. Így amennyiben a különböző tagállamokban a nyugdíjakat eltérő mértékben adóztatják meg, ez a tény befolyással bírhat az illető jövedelmére és a nyugdíjasnak azon döntésére, hogy másik tagállamba költözzön-e vagy sem. Ez a terület nem a társadalombiztosítási rendszerek koordinációjához, hanem az adójog területére tartozik, ugyanakkor tény az, hogy befolyásolhatja a nyugdíjasnak azon döntését, hogy melyik tagállamban éljen. Eljárási problémák a) Az uniós szabályozás a társadalombiztosítási rendszereknek a koordinációját és nem a harmonizációját írja elő. Előfordulhatnak olyan nemzeti akadályok, amelyek késedelmet okozhatnak a betegség vagy anyaság esetére járó ellátásoknak olyan biztosított személyek általi megszerzésében, akik az ellátások igénylésének időpontjában egy másik illetékes tagállamban laknak/tartózkodnak. b) A társadalombiztosítási intézmények közötti gördülékeny és hatékony kommunikáció érdekében nélkülözhetetlen az, hogy a tájékoztatást kérő intézmény az igényét/ kérelmét/tájékoztatását egyértelműen fogalmazza meg, elkerülve az annak elintézéséhez kapcsolódó esetleges kétségeket. c) A társadalombiztosítási intézmények közötti gördülékeny és hatékony kommunikáció érdekében nélkülözhetetlen az, hogy az illetékes intézmény vagy a lakóhely szerinti intézmény könnyedén és egyértelműen megállapítható legyen. Az EESSI Főkönyvtárának jelenlegi működése nem biztosítja ezt valamennyi esetben. Kiegészítő eszközök vagy információk szükségesek a támogatásához. d) A nemzeti jogszabályok alapján a külföldieknek korlátozott a hozzáférése a társadalombiztosítási ellátásokról szóló információkhoz, mivel ha van is, nem mindennemű információ érhető el angolul vagy más idegen nyelven.

3.4. Románia Az utolsó, 2012. december 3-án megtartott negyedik peer review tanácskozás helyszíne Temesvár (Timisoara) volt. A román fél prezentációját követően élénk vita alakult ki a partnerek és egyes román érintettek között. A vita során felmerült fő kérdések az alábbiak voltak:  Az intézmények közötti együttműködés erősítése érdekében milyen gyakorlatot alakítottak ki a 883/2004/EK rendelet szerinti igazgatási együttműködés terén? Ezek közül melyiket alkalmazza a Román Társadalombiztosítási Intézet?  Jobb az Igazgatási Bizottság határozataiba foglalt megoldásokat alkalmazni? Nem kellene-e az Intézetet valamely bevett gyakorlat alkalmazására kényszeríteni? Kell-e ezt a tagállamok intézményeire vonatkozó témának tekinteni? A vita során felmerült a partnerintézmények közötti közvetlen kommunikáció erősítésének szükségessége, amelyre vonatkozólag néhány példával is szolgáltak: bizonyos esetekben, amikor a román intézményi képviselők több alkalommal is intéztek kérdéseket az olasz félhez, semmilyen válasz nem érkezett az Olaszországból Romániába visszatért migráns munkavállalók jogaival kapcsolatosan. A jogosult bement a temesvári hivatalba és érdeklődött a jogairól, kitöltették vele a szükséges nyomtatványokat, majd a válaszadáshoz újabb időpontot kapott. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a román hatóságokhoz többször visszatérő ügyfél a tisztviselőkkel

60

veszekedett. Annak pontos ismerete, hogy mely román szervnek kell felvennie a kapcsolatot a partnerintézménnyel, jelentősen megkönnyítené az ügymenetet, erre az olasz és a lengyel partnerek már találtak is megoldást. A magyar partnerek igen gyakori helyzetet vázoltak fel. A román állampolgárságú, de magyar lakóhellyel rendelkező személyek Magyarországon igényelnek magyar ellátást. A magyar hatóságok nehezen kapnak információt a román féltől azon a kétoldalú szociális biztonsági egyezmény alapján megállapított ellátásokat illetően, amelyeket az érintett Romániában is felvesz jogosulatlanul, és így mindkét nyugellátás felvételével csalást követnek el. A román partnerek elmagyarázták, hogy az országokra tekintet nélkül, amennyiben egy román állampolgár lakóhellyel bírt náluk, valamennyi hatáskörrel bíró hivatal a személyi igazolvány adatainak felhasználásával valamennyi lakosra vonatkozó információval rendelkezik és ebből adódóan tájékoztatni tudja a magyar hatóságokat a tényleges helyzetről, így a csalás is lekerülhetővé válik. A román partnerek egy, a szülési szabadsággal és az anyasági ellátásokkal kapcsolatos másik szempontot is felvázoltak. Az a hatóságok előtt közismert, hogy gyakoriak a csalási kísérletek. Nevezetesen, a magánszektor munkavállalói a munkáltatóval egyetértésben mesterségesen felemelik a terhesség ideje alatt a munkavállaló fizetését, amely által a jövendőbeli édesanya sokkal nagyobb mértékű ellátásra válik jogosulttá.

3.5. Áttekintés Általánosságban elmondható, hogy a négy szeminárium jelentősen kibővítette a nemzeti társadalombiztosítási intézeteknek az öt partnerország nemzeti jóléti rendszereivel és a migráns munkavállalókat érintő korlátozásokkal kapcsolatban meglévő általános ismereteit. A megbeszélések alatt felmerült kulcskérdések tükrében, továbbá a korlátozások jobb kezelése és ezek leküzdésük céljából javasolt lehetséges intézkedések érdekében a partnerek felismerték, hogy a migrációt illetően a problémáknak három főbb csoportja van és hogy ezek sajátosságaik alapján az alábbiak szerint különböztethetőek meg, illetve osztályozhatóak: A. Jogi szempontok: i) nemzeti jogra vonatkozó; vagy ii) EU-s jogra vonatkozó. B. Igazgatási szempontok: a különböző országok által alkalmazott, a migráns munkavállalók figyelemmel kísérésére irányuló eljárásokhoz kapcsolódó kérdések köre, mint (főként a nyelvi nehézségekből fakadó) kommunikációs problémák; illetőleg az intézmények közötti sajátos megállapodások, szerződések megléte. Ebben a tekintetben számos javaslatot tettek már a peer review-k résztvevői, így például kiegészítő információkhoz való hozzájutás érdekében egy lista összeállítása az egyedi ügyekért ténylegesen felelős, nemzeti társadalombiztosítási intézeteknél dolgozó kapcsolattartó személyek elérhetőségeivel. C. Gazdasági/Pénzügyi szempontok: a különböző szabályokhoz (különösen nyugdíjakhoz, mint például nyugdíjkorhatár és nyugdíjszámítási képletek) kapcsolódó ösztönzők/ hátráltató tényezők; magánnyugdíjpénztári rendszerek; elosztási problémák. Ezen szempontok adták a jelen kézikönyv következő, utolsó Fejezetében bemutatott szimulációs gyakorlat fő irányvonalát.

61

4. Reprezentatív életrajzok mikroszimulációja 4.1. Bevezetés és célok Az SSE-MOVE projektben az Országbeszámolók alapján és a közös tanulási folyamat során összegyűjtött minőségi adatokat (lásd 2. és 3. fejezet) konkrét esetekhez használták fel annak bizonyítása érdekében, hogy a 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletekben foglalt szabályokon kívül a nemzeti állami nyugdíjrendszerek különbözőségeiből eredő gazdasági ösztönzők, illetve hátráltató tényezők korlátozzák a Csehországból, Magyarországról, Lengyelországból és Romániából Olaszországba költöző migráns munkavállalók (és hozzátartozóik) szabad mozgását. Ezt a célt a származási országból Olaszországba költöző, majd onnan visszatérő vagy ott letelepedő migráns munkavállalók reprezentatív életrajzai (munkavállalói tipológiák) sorának felvázolásával érték el. Az így bemutatott egyéneket megillető, jóléti ellátásokra való jogosultság szimulációja annak bizonyítása érdekében történt, hogy összehasonlítva: i) milyenek az Olaszországban munkát vállaló migránsok nyugdíjvárományai (összevetve a „nem migráns” munkavállalókéval); ii) milyen különbségek jelennek meg az országok közötti viszonylatban. Az életrajzokat két fő kritérium alapján határozták meg: i) az Olaszországban és a származási országban munkával töltött időszakok tartama; ii) az olaszországi karrierút jellemző vonásai (például bérszínvonal, munkanélküli időszakok gyakorisága, egyéni vállalkozóként eltöltött időszakok). Így ezen életrajzok felvázolását követően – a 883/2004/EK és 987/2009/EK rendeletek hatásainak és a nemzeti társadalombiztosítási rendszerek jellemzőinek figyelembe vételével – történt meg a jogosultsági feltételek és az állam által nyújtott nyugellátások kalkulációja. A fejezet az alábbi módon épül fel: a következő pontban kerül kifejtésre az EU szociális biztonsági koordinációjának nyugdíjakra vonatkozó főbb szabályai, míg a 4.3. pont tartalmazza az öt partnerország nyugdíjrendszereinek a reprezentatív munkavállalói szimulációk megalkotásához szükséges főbb szabályainak rövid áttekintését. A 4.4. pont részletezi a szimulációk futtatására kiválasztott módszertani előfeltevéseket. Amint az már megállapításra került, az egyéni életrajzok az aktív életpálya Olaszországban eltöltött részének sikerétől függően eltérőek; az olaszországi aktív életszakaszokat felvázoló kiválogatott forgatókönyvek jellegzetességeit a 4.5. pont mutatja be. A nemzeti és uniós szabályoknak megfelelően a migráns munkavállalók nyugdíjvárományszimulációjának kiszámítása néhány lépést igényel, mivel a (potenciálisan) minden állam által folyósított független és a pro rata ellátásokat ki kell számítani az egyes államok által fizetett nyugdíjrészek összegzését megelőzően. Az olaszországi karrier sikerességét ábrázoló sajátos forgatókönyvre tekintettel a 4.6. pontban a migráns munkavállalókat megillető ellátások számításának lépései kerülnek bemutatásra. Végül, a 4.7. pont a számos eltérő életrajzok által jellemzett, Magyarországról, Csehországból, Lengyelországból és Romániából Olaszországba költöző egyéneket megillető nyugdíjvárományok eredményeit tartalmazza. Az eredmények országok közötti összehasonlítására a nyugellátás és a nemzeti nyugdíjminimum közötti arány egyben a várható ellátás megfelelő voltának jelzésére is szolgál majd.

4.2. Az uniós Szociális Biztonsági Koordináció nyugdíjakat érintő főbb szabályai Az aktív életpályájukat különböző tagállamokban eltöltő egyénekre figyelemmel a nyugdíjjogosultság és a nyugellátás mértéke az alábbi különös szabályok függvényében alakul:

62

A. Öregségi nyugdíjra jogosultság A legtöbb tagállam jogi szabályozása az öregségi nyugdíjra való jogosultságot a következő feltételekhez köti: 1. minimális biztosítási idő megszerzése, valamint 2. a törvényes nyugdíjkorhatár elérése. Az előbbire tekintettel, azon államok jogszabályai szerinti öregségi nyugdíjjogosultság megállapítása céljából, amelyekben egy adott egyén biztosított vagy biztosított volt, a szerzett idők összesítésének elve alkalmazandó. Ezen államok intézményeinek figyelembe kell venniük valamely más tagállamban megszerzett, illetve eltöltött biztosítási vagy tartózkodási időket, amennyiben jogszabályaik alapján az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzéséhez azok szükségesek. A törvényes nyugdíjkorhatárt érintő fő problémát az jelenti, hogy az egyes tagállamokban a nyugdíjra jogosító korhatárok nagyban eltérnek egymástól. Ezért lehetséges az, hogy egy több tagállamban is munkát vállalt személy nem éri el ugyanakkor a korhatárt minden államban, ahol biztosított volt. Ebben az esetben csak azokban a tagállamokban kerül kiszámításra a nyugdíj összege, amelyekben az öregségi nyugdíjjogosultsági feltételei (beleértve a nyugdíjra jogosító korhatár elérése is) teljesültek, azaz amelyekben a szerzett idők összesítése elvének alkalmazását követően az lehetővé válik, ideértve azokat az időszakokat is, amelyeket olyan tagállamokban szereztek, amelyekben a jogosultsági feltételek (még) nem teljesültek. A kiszámításkor az olyan tagállamok jogszabályai szerint megszerzett idők, amelyekben a feltételek még nem teljesültek, nem számítandóak be, amennyiben ez alacsonyabb nyugdíjat eredményezne. Ahogy az előírt nyugdíjkorhatárt más tagállam(ok)ban is eléri az illető, ebben a tagállamban (vagy ezekben a tagállamokban)is megfelelően kiszámításra kerül a nyugdíj összege. Ekkor az(ok) a tagállam(ok), amelyek már nyugdíjat folyósítanak, ezen összeget kötelezően újraszámítják a rendeletben foglalt részletes szabályoknak megfelelően. B. Az ellátás kiszámítása A teljes öregségi nyugdíj, amelyben az egyén nyugdíjba vonulása után részesül, az azon tagállamok által nyújtott nyugdíjakból tevődik össze, amelyekben az egyén biztosított volt. Amennyiben egy tagállam jogszabályai alapján megállapításra kerül egy személy öregségi nyugdíjjogosultsága – amely célból a szerzett idők összesítésének elve alkalmazható –, az adott személy ezen tagállamok mindegyikétől nyugdíjban részesül. Ezeket a nyugdíjrészeket az arányosítás módszerével számítják ki. Azok az államok, amelyek jogszabályai szerint az egyén biztosított volt, az öregségi nyugdíj iránti eljárás során két különböző módon járnak el. A gyakorlatban a független nyugellátás összege kiszámításának módszere attól függően eltérő, hogy egy adott tagállam a minimális biztosítási idő jogintézményét alkalmazza-e vagy sem. Azok az államok, ahol az egyén a szerzett idők összesítése elvének igénybevétele nélkül, a nemzeti jog alapján öregségi nyugdíjra szerez jogosultságot (azaz ebben az államban legalább a minimális biztosítási idő erejéig biztosított volt), két ellátást számítanak ki: 1. egy nemzeti vagy független ellátást, azaz azt a nyugdíjat, amelyre az egyén kizárólag a nemzeti jogszabályok alapján jogosult lenne, más tagállamokban szerzett vagy eltöltött biztosítási vagy tartózkodási idő figyelembe vétele nélkül;

63

2. pro rata nyugdíj, amely kiszámítására az alábbiak szerint kerül sor: i. elsőként egy elméleti nyugdíjösszeget számítanak ki, tehát azt a nyugdíjat, ami az adott tagállamtól járna úgy, mintha a valamennyi tagállam jogszabályai szerint megszerzett tartózkodási vagy biztosítási időt ezen tagállam jogszabályai szerint szerezte volna; más szóval, az a nyugdíj, amit az egyén az adott tagállamtól kapna, ha az egész aktív életét abban az államban töltötte volna; ii. az elmélet nyugdíj alapulvételével minden egyes állam kiszámítja a pro rata nyugdíjat úgy, hogy az elmélet nyugdíjra rávetíti az adott államban megszerzett idő és az összesen, valamennyi érintett tagállamban szerzett idők arányát. Ennek a két nyugdíjnak az összevetését követően a nyugdíjas részére a magasabb összeget állapítják meg. Ezzel szemben azok az államok, amelyekben az egyén csak a szerzett idők összesítése elvének igénybe vételével lesz jogosult öregségi nyugdíjra (azaz az adott államban a minimális biztosítási időt el nem érő ideig volt csak biztosított), csak pro rata nyugdíjat fognak fizetni. Mindenesetre ki kell hangsúlyozni, hogy a pro rata számítás nem alkalmazható azokban a rendszerekben, amelyekben az időszakokat nem veszik figyelembe az ellátás kiszámításánál (azaz a nyugellátás mértéke független a szolgálati időtől), tehát a 883/2004/EK rendelet VIII. Mellékletének 2. részében felsorolt és a 987/2009/EK rendelet 52. cikke (5) bekezdésében említett rendszerek közé tartoznak. Ezekben az esetekben az érintett az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően kiszámolt ellátásra lesz jogosult, függetlenül attól, hogy a minimális biztosítási időt megszerezte-e. Az utóbbi pontra tekintettel hangsúlyozandó, hogy az új olasz NDC, azaz befizetéseken alapuló állami nyugdíjrendszer (contributivo) – amelybe valamennyi, 1996. január 1-jétől munkát vállaló személy beletartozik – ezidáig nincs felsorolva a VIII. Mellékelt 2. részében, talán azért, mert ezt a rendszert eddig egy nyugdíjba vonulóra sem lehetett alkalmazni�. Bárhogyan is, ésszerűtlen pro rata nyugdíjat számolni a NDC rendszerbe járulékot fizető egyéneknek, ahol az ellátás kizárólag a teljes befizetett járulék függvénye, tekintet nélkül a biztosítási időszak tartamától, az alábbi szimulációkban az olaszországi karrierrészhez kapcsolódó nyugdíjrészek kizárólagosan a „független ellátás” szabályainak megfelelően számítják.

4.3. A nemzeti nyugdíjrendszerek főbb szabályainak áttekintése a szimulációk megalkotása céljából 4.3.1. Olaszország 1992 óta a reformok „véget nem érő” sora radikálisan megváltoztatta az olasz nyugdíjrendszert, módosítva ezzel az állami rendszer számos alapvető paraméterét – ilyen a nyugdíjszámítási képlet, az indexálás szabálya, az öregségi nyugdíjjogosultság feltételei, a korhatár előtti ellátások – és megkísérelve elősegíteni a magán foglalkoztatói és személyi programokat. A reformfolyamat következtében a továbbra is felosztó-kirovó elv alapján működő állami rendszer jövedelemalapú (az ún. retributivo) szisztémáról befizetéseken alapuló (NDC, ún. contributivo) szisztémára váltott; a nyugdíjkorhatárok jelentősen megemelkedtek és a jövőben további emelkedés várható a várható élettartammal való automatikus kapcsolat miatt; az intézményi felépítést is változásnak indult az addigi egypilléres rendszerből egy többpilléres struktúra kialakításával, habár az állami pillér jelenleg is jelentős dominanciával bír.

64

Számos jelentős változás került az utolsó reformmal bevezetésre 2011 végén a Monti-kormány által, amelynek fő célja a korhatár jelentős emelésével azonnali megtakarítást eszközölni a nyugdíjkiadásokon. A reform alapján a magánszektorban dolgozó nők esetében az öregségi nyugdíjkorhatár 2012-ben 60-ról a 62. életévre emelkedett, 2018-ra pedig fokozatosan eléri majd a 66. életévet, míg a férfiak korhatárát már 2012-ben felemelték a 66. életévre. A korábbi intézkedésekkel összhangban a reform megerősítette, hogy a korhatárokat és a korhatár előtti nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idő tartama a várható élettartamnak megfelelően emelkedni fog. Ennélfogva 2040 körül (amikor az első, kizárólag az NDC rendszerbe tartozó személyek nyugdíjba vonulnak) az öregségi nyugdíjkorhatár eléri majd a 69. életévet. Az 1992-es, 1995-ös és 2011-es reformok idején előírt szükséges szolgálati időtartamnak megfelelően a munkavállalók három különböző típusú rendszerhez tartoztak – a jövedelemalapú (retributivo), a vegyes (pro rata) és a befizetéseken alapuló (NDC - contributivo) rendszer – , amelyek nagymértékben különböztek az ellátás kiszámításának képletében. Mind a három rendszer felosztó-kirovó finanszírozási elven működik. Az ebben a fejezetben bemutatott mikroszimulációk csak az NDC rendszerben részes személyeket érinti, így csak azokra alkalmazandó, akik 1996. január 1-jét követően lettek első ízben biztosítottak. Ebben a rendszerben a járulékbefizetések meghatározott – alkalmazottak esetében a bruttó jövedelem 33%-ának, vállalkozók esetében 20%-ának megfelelő – arány alapján az egyes munkavállalók biztosítási számlájára történnek. A járulékokat egy elméleti egyéni számlán összeszámítják és az így összeadott járulékokra tekintettel juttatott visszatérítés éves mértékét az előző 5 év átlagos nettó GDP-növekedés arányában állapítják meg. A nyugdíjazáskor, a nyugdíj igénylése esetén a járadék összegét kiszámítása érdekében a felgyülemlett összeget megszorozzák egy, a munkavállaló korához kapcsolódó változóval. A változók a nyugdíjkorhatár betöltésekor érvényes, mindkét nemre vonatkozó várható átlagos élettartamtól függnek, és olasz Nemzeti Statisztikai Intézet (ISTAT) által közzétett hivatalos demográfiai prognózisokkal összhangban kétévente frissítik őket. A 2044-ben elért 69. életév esetében a változó 5.62, míg ez, ugyanezen kort érintően jelenleg 6.45. Az ebben a rendszerben folyósított nyugdíjakat nem egészíthetőek ki a nyugdíjminimumra. A szegényebb időskorúak rászorultsági alapon, a korábbi járulékbefizetéseiktől függetlenül részesülhetnek szociális segélyben (assegno sociale), ha elértek egy meghatározott kort (ez jelenleg a 66. életév). Az assegno sociale összege jelenleg 5,577 Euro.

4.3.2. Magyarország A legjelentősebb magyarországi nyugdíjrendszer a felosztó-kirovó elven működő állami nyugdíjrendszer, számítási képlete pedig a szolgáltatással-jövedelemmel meghatározott rendszerekéhez kötött (az egész életpályának a nettó jövedelméhez kapcsolódóan, amelyet a nemzeti bérnövekedés arányának megfelelően újraértékelnek), hosszú várakozási idővel (20 év). A szisztéma a rövid és a nagyon hosszú időtartamokat preferálja. Ezzel a rendszerrel párhuzamosan létezik egy befizetésen alapuló magánalapítású rendszer is, de ennek szerepe jelentéktelen és hanyatló, különösen a 2011-es reform óta. Az általános nyugdíjkorhatár mindkét nem esetében egységesen 62 év, de 2021-re ez 65-re fog emelkedni. Mindenesetre ezen emelés ellenére a szimulációs időszak esetében az általános korhatár el fog térni Olaszország (2040-45-ben 69. életév) és Magyarország (65. életév) között. 20 év szolgálati idő kell a teljes öregségi nyugdíjhoz, 15 év pedig az öregségi résznyugdíjhoz (a résznyugdíj nem jogosít nyugdíjminimumra). A nyugdíjminimum összege jelenleg 28,550 Forint (ez nagyjából havi €108).

65

A nyugdíjak a szolgáltatással meghatározott szabály alapján kerülnek kiszámításra, tehát az ellátások az érintett jövedelemtől, azaz 1988-tól kezdődő nettó átlagkeresettől – egyes esetekben az 1988 előtti keresetektől is –, valamint a szerzett szolgálati idő tartamától függnek. Ezért a nyugdíj mértéke az egyén 1988-tól, illetve azt megelőzően elért, valorizált havi átlagkeresetének százalékában meghatározott, a személyi jövedelemadóval és a társadalombiztosítási járulékkal csökkentett összeg. Az így kapott jövedelem átlagát pedig beszorozzák a megszerzett szolgálati időhöz kapcsolódó arányszámmal (ez az arány, például, 80% 40 év szolgálati idő után). Amennyiben valaki az általános nyugdíjkorhatár betöltését követően vonul nyugdíjba, 0.5%-os emelésre lesz jogosult minden így eltöltött 30 nap szolgálati idő után. A helyettesítési ráta az egyén szolgálati idejétől függ és mind a rövid, mind a hosszú életpályának kedveznek. A számítási kategóriák a következők:  3.3% az első 10 biztosításban eltöltött évre;  2% minden egyes biztosításban eltöltött évre 11-25 év szolgálati idő között;  1% minden egyes biztosításban eltöltött évre 26-36 év szolgálati idő között;  1.5% minden egyes biztosításban eltöltött évre 36-40 év szolgálati idő között;  2% minden egyes biztosításban eltöltött évre 40 év szolgálati idő után.

4.3.3. Csehország 2010 óta az öregségi nyugdíjjogosultság feltételei jelentősen szigorodtak. A nyugdíjhoz szükséges biztosítási idő az életkortól függetlenül a 2010 előtti 25 évről 2018-ig legalább 35 évre fog emelkedni. Mindenesetre, amennyiben a biztosított nem felel meg a szolgálati idő előbb említett feltételének, életkori feltételhez kötötten rövidebb szolgálati idővel is nyugdíjba vonulhat, bár a legutóbbi reformok ezeken a feltételeken is szigorítottak: a 2010 előtti 65 éves korhoz és legalább 15 év szolgálati időhöz kötött nyugdíjazáshoz 2014-et követően el kell érni legalább a 67. életévet és 30 év szolgálati időt kell szerezni. A nyugdíj összege két tényezőből tevődik össze, nevezetesen az átalányösszegű alaprészből és a százalékos részből. Az nyugdíjátalány-rész mértéke az átlagbér 9%-a. A százalékos rész minden egyes megszerzett szolgálati évre irányadó számítási alap 1.5%-a. A minimum átalánynyugdíj havi CZK 2,230 (€92), míg a százalékos rész mértéke havi 770 CZK (megközelítőleg € 32). Ennek következtében Csehországban a hagyományos jövedelemmel meghatározott, ún. DB rendszer működik, rendkívül hosszú várakozási idővel (30-35 év), azért is, mivel létezik egy garantált átalány-alapösszeg. A DB szisztéma alapján az érintett jövedelmeket az utolsó 30 év átlagjövedelmeként számítják ki, amelyet a nemzeti bérnövekedés arányának megfelelően újraértékelnek. Annak ellenére, hogy a legutóbbi reform kapcsán jelentősen megemelkedtek a korhatárok, egy az olaszországinál alacsonyabb öregségi nyugdíjkorhatár jellemzi majd a jövőt is (például 2044-ben 67. életév lesz a 69. évvel szemben).

4.3.4. Lengyelország 1999-től két nyugdíjrendszer működik párhuzamosan Lengyelországban: i) a korábbi szabályok szerint működő rendszer és ii) az új szabályozás szerint kialakított (értsd: befizetésekkel meghatározott – NDC), az 1948. december 31-ét követően született személyeket tömörítő rendszer. 2009. január 1-jétől az új rendszer alapján akkor szerez valaki jogosultságot öregségi nyugdíjra, ha megfelelnek egyetlen feltételnek, mégpedig annak, hogy el kell érniük a törvényes

66

nyugdíjkorhatárt (nőknél a 60. életév, férfiaknál a 65. életév), amely lényegesen alacsonyabb az olasz korhatárhoz képest. A jelen fejezetben bemutatott szimulációk kizárólag az új rendszerhez tartozó egyéneket érintik. Az új szabályok szerinti öregégi nyugdíj befizetésekkel meghatározott rendszeren alapul, azaz az ellátás összege szoros korrelációban van az egész életpálya során ténylegesen befizetett járulékok mértékével, amelyet egy elméleti hányadossal számítanak újra. Az NDC nyugdíj összegének meghatározásához a számítási alapot azon személyeknek az átlagosan várható élettartamával osztják el, akiknek az életkora megfelel azzal a korral, amelyben az illető nyugdíjba kíván vonulni. Az öregségi nyugdíjak számításának alapja a biztosított által befizetett járulékmennyiség teljes értéke, amely az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzésének hónapját megelőző hónap végéig az érintettet megilleti. A nyugdíjjárulékok fix indexálás mellett inflációkövetőek. Az indexálás aránya a fogyasztói árak és termékek előző naptári évben elért éves átlagos mutatószámaként értendő, növelve az előző naptári év tényleges havi átlagkereset-növekedésének legalább 20%-ával. Az indexálási arány növekedése a Társadalmi- Gazdasági Kapcsolatok Háromoldalú Bizottsága keretében évenkénti tárgyalások tárgyát képezi. Az öregségi nyugdíjbiztosítási járulék (19.52%) a munkáltatókat és munkavállalókat egyenlő arányban terheli. Amennyiben a biztosított a Nyílt Nyugdíjalap tagja, az öregségi nyugdíját biztosító járulék egy részét a ZUS ebbe az Alapba utalja a biztosított választásának megfelelően (ez jelenleg 2.3%). A törvényes nyugdíjminimum jelenleg PLN 728.18 (€185). Olaszországgal összehasonlítva ki kell emelni, hogy mindkét ország jelenleg állami NDC rendszert működtet, azaz olyan nyugdíjprogrammal bírnak, amelyben az egyéni nyugdíjak nagysága szigorúan a felhalmozott járulékmennyiség függvénye. Emiatt a nyugdíjrendszer a munkaerő-piaci teljesítmény tükrévé válik, amely semleges a makrogazdasági és a demográfiai folyamatokkal szemben. Mindenesetre Olaszországtól eltérően Lengyelországban nincsen az indexálásnak a felhalmozott járulékra vonatkozó előre meghatározott aránya. További különbségek mutatkoznak a járulékmértékekben, ami Lengyelországban lényegesen alacsonyabb mint Olaszországban (19.52% versus 33%), továbbá abban, hogy a 65 évnél később nyugdíjba vonulókat érintő várható élettartam-hányadost illetően nem történtek változások Lengyelországban.

4.3.5. Románia Az állami nyugdíjrendszerben biztosított személyek öregségi nyugdíjra válnak jogosulttá, amennyiben teljesítik egyfelől a törvényileg megállapított nyugdíjkorhatárra, másfelől a minimális járulékfizetési időszakra vonatkozó feltételeket. Még a legutóbbi reformokat követően is eltér a férfiak és a nők nyugdíjkorhatára: a férfiak esetében a 2011. július 1-i 64 év és egy hónap korhatárt 2015. január 1-re 65 évre emelik, míg a nőknél ugyanezen időpontokban a korhatár 59 év és egy hónapról 63 évre változik. Ugyanakkor mindkét nemnél meg kell szerezni egy minimális járulékfizetési időszakot, amely a 2011. július 1-i 13 év és 2 hónaphoz képest 2015. január 1-re 15 évre emelkedik. A teljes járulékfizetési idő tekintetében is fennmaradt a két nem közötti különbségtétel: a férfiak esetében az előbb említett időpontokban 33 év 2 hónapról 35 évre emelkedik, a nőknél ugyanez 28 év 2 hónapról 35 évre növekedik. Az állami pillér öregségi nyugdíjak kiszámítására hónapalapú pontrendszert működtet. Így az ellátás a járulékfizetési időszak tartamától, a jövedelemszinttől és (a valamennyi nyugdíjasra

67

változatlan) nyugdíj-pontértéktől függ. Ez utóbbit évenként az inflációs ráta 100%-hoz igazítják, hozzáadva az előző év tényleges bruttó átlagkereset-növekedésének 50%-át. A nyugdíj-pontérték jelenleg RON 732.80 (€173). A havi nyugdíjminimum jelenleg €85 körül van. Az öregségi nyugdíj összegének kiszámításánál az éves átlagpontot megszorozzák a nyugdíjpontértékkel. Így a havi öregségi nyugdíj (OAP) képlete az alábbi: (1) OAP = PPV *AAS amelyben a PPV jelenti a nyugdíj-pontértéket, ez 2011-ben €170 volt, az AAS pedig az éves átlagpontot, amely megegyezik az éves a teljes járulékfizetési időszakkal elosztott éves pontokkal, azaz: (2) AAS=∑ AS/FCP amelyben AS jelenti az éves pontokat, mely megegyezik az egy év alatt megszerzett havi pontok 1/12-ed részének összegével: (3) AS=∑MS/12 FCP jelenti a teljes járulékfizetési időszakot, az MS pedig a Havi Pontokat, amely megegyezik az adott személynek a bruttó átlagkeresettel elosztott havi bruttó keresetével: (4) MS=RE/AGE amelyben RE jelenti az érintett jövedelmet, az AGE pedig a nemzeti Bruttó Átlagkeresetet. Így egy „átlagos munkavállaló” (azaz olyan, a modellezés során is figyelembe vett, munkavállaló, aki az egész aktív életében átlagos bért tudhatott magáénak) nyugdíjképletét a következőképpen lehet kifejezni: (5) OAP=(PPV*Szolgálati idő)/35 A román állami nyugdíjrendszer ezért nyugdíj-pontértéken, egyéni jövedelmeken és (a „teljes szolgálati idővel” elosztott) szolgálati időn alapuló pontrendszer, hozzávetőlegesen rövid várakozási idővel (15 év). A nyugdíjkorhatár ugyan emelkedni fog, de még így is jelentősen alulmarad az olasszal szemben (2044-ben 65 a 69-hez képest).

4.4. Mikroszimulációs előfeltevések Az elkövetkezendő években nyugdíjba vonuló és aktív életpályájukat mind származási országukban (azaz Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, illetve Romániában), mind pedig Olaszországban töltő, a modellezésbe bevont egyének nyugdíjvárományának szimulációjához néhány előfeltevéssel éltünk. Ezek érintik i) az egyéni aktív életet, valamint ii) a makrogazdasági folyamatokat. A szimulációkban figyelembe vett „egyéni” előfeltevések az alábbiak: • A modellezés során bemutatott egyének 2000-ben, 25 éves korukban kezdtek dolgozni. • Karrierjük különbözik egyfelől a négy származási országban, illetve Olaszországban eltöltött időtartamban, másfelől az Olaszországban ledolgozott idő sajátosságaiban. • A származási országban mindvégig foglalkoztatottak voltak, átlagos bérrel rendelkeztek, míg Olaszországban a munkával töltött időszakok különböző forgatókönyvek mentén eltérőek (lásd 4.5. pont).

68

• A korhatár előtti nyugdíjazás lehetősége kizárt. Minden egyén az öregségi nyugdíjjogosultság megszerzésekor megy nyugdíjba (azaz amikor Olaszországban betölti a 69. életévét). • Amikor az egyének visszatérnek a származási országukba, az olasz nyugdíjrészt a 69. életévük betöltésekor kapják meg. A szimulációkban figyelembe vett „makrogazdasági” előfeltevések az alábbiak: • A szimulációk 2012-ig meglévő történeti makroadatokon és 2050-ig kiszámított prognózisokon alapulnak. • A bérek és nyugdíjak az országok közötti összehasonlíthatóság érdekében a vásárlóerőparitás értékében (PPP) vannak kifejezve. • Nem számoltunk inflációval (azaz csak változatlan 2007-es árakban meghatározott valódi értékeket veszünk figyelembe). • A tényleges GDP növekedésnek megfelelően emelkedő valós átlagbérek, az EU-SILC által rögzített 2008-as kezdőadatokkal. • Csak az állami pillérből folyósított nyugdíjakat modellezték. • A nyugellátások mértéke a PPP figyelembe vételével, a nyugdíj összege és a szociális ellátások (azaz minimál nyugdíjak) közötti hányadoson keresztül lett meghatározva, szintén PPP-ben kifejezve. A nyugdíjminimumok 2012-es értékeken alapulnak és a tényleges GDP növekedési arányokkal összhangban indexáltak. Ezen túlmenően néhány sajátos előfeltevés érinti a nemzeti eseteket. Olaszország és Lengyelország vonatkozásában nincs várakozási idő és NDC rendszerek (a nyugdíjak a tényleges járulékoktól és nem a szolgálati időtől függnek) vannak. Így e két országban a migráns munkavállalókat megillető nyugdíjak kiszámításakor csak független ellátást számolnak (lásd 4.2. pont). Mindenesetre ki kell emelni, hogy miközben Olaszországban a járulékokat érintő inflációs ráta kifejezetten a GDP növekedéshez kapcsolódik, Lengyelországban nincs ilyen szabály (az inflációs ráta – éves tárgyalások alapján – a tényleges bérnövekedés legalább 20%-val növekedett). Ezért a lengyel esetben a szimulációk három válfaját futtatjuk le az egyéni járulékok garantált visszatérítési rátájának előfeltevése szerint: 1. A tényleges GDP-növekedés teljes indexálása; 2. A tényleges GDP-növekedés felének indexálása; 3. A tényleges GDP-növekedés 1/5-ének indexálása. Magyarország vonatkozásában 20 éves minimális várakozási idő figyelembevételével történtek a szimulációk, míg Csehország esetében ugyanez 30 ledolgozott év. Romániát illetően, ahol a minimális várakozási idő 15 ledolgozott év, a szimulációk két válfaját futtatjuk le a nyugdíj-pontérték indexálásának fajtája szerint: 1. A nyugdíj-pontértékek a tényleges GDP növekedési ráta felével indexáltak. 2. A nyugdíj-pontértékek a tényleges GDP növekedési rátával indexáltak. Ezen felül, abból kiindulva, hogy az életpálya román szakasza alatt a reprezentatív egyének mindig foglalkoztatva vannak és átlagkeresettel rendelkeznek, szimulációinkban nem végeztük

69

el a havi pontoknak és az átlagkereseteknek a korrekcióját. A független ellátás esetében továbbá, a nyugdíj összege a teljes járulékfizetési időszak (35 év) figyelembevételével került kiszámításra.

4.5. A karrierutak olaszországi részének forgatókönyvei A migráns munkavállalókat a származási országukban való foglalkoztatásuk ideje alatt átlagos teljesítményűeknek mutatjuk be. Ezzel szemben az Olaszországban eltöltött foglalkoztatás egymástól lényegesen eltérő teljesítményekkel ábrázolt. A karrierút olasz részének sikeressége alapján a projektben öt eltérő forgatókönyvet állítottunk fel: A. Az egyén alkalmazott, az olasz átlagbér 75%-át keresi és soha nem volt munkanélküli. B. Az egyén vállalkozóként dolgozik állandó minimum járulékbefizetést teljesítve (ez emelkedni fog 2018-ig bezárólag). C. Az egyén alkalmazott, az olasz átlagbér 75%-át keresi, de gyakorta munkanélküli vagy inaktív (jelképes járulékfizetés nélkül): azaz ötből egy évig nem dolgozik. D. Az egyén alkalmazott, az olasz átlagbér 40%-át keresi – úgy mintha részmunkaidőben dolgozna –, de gyakorta munkanélküli vagy inaktív (jelképes járulékfizetés nélkül): azaz ötből egy évig nem dolgozik. E. Az egyén alkalmazott, az olasz átlagbér 40%-át keresi – úgy mintha részmunkaidőben dolgozna –, és soha nem volt munkanélküli. A karrierút olasz részének sikeressége mellett az egyéni életrajzok különböznek egymástól a származási országban és az Olaszországban eltöltött időkben. A következőkben olyan egyéneket vizsgálunk meg, akik karrierjüket a származási országban kezdték meg, néhány év elteltével (azaz 5, 10, 15, 20, 25, 30) Olaszországba költöztek és bizonyos esetekben visszatértek életpályájuk utolsó részében (azaz az utolsó 5, 10, 15 évre) a származási országukba, majd alacsonyabb életkorban vonultak nyugdíjba (de olasz nyugdíjrészüket csak néhány évvel később kapják meg, amikor betöltik a 69. életévüket). Összehasonlításképpen górcső alá veszünk olyan egyéneket, akik egész aktív életük során a származási országukban maradtak. A migráns munkavállalókat megillető nyugellátásokra vonatkozó minimális várakozási idő potenciális befolyásának kihangsúlyozása érdekében Magyarország és Csehország esetében összevetjük az egy évvel a minimális várakozási idő elérése előtt (azaz az előbbinél 19 év, az utóbbinál pedig 29 év szolgálati idő) Olaszországba költözött migráns munkavállalók ellátásait.

4.6. Az ellátások kiszámításának lépései Ebben a pontban bemutatjuk az A jelű forgatókönyv (PPP-ben kifejezett) nyugdíjvárományokat érintő eredményeit, azaz azon esetek eredményeit, amelyekben az egyének Olaszországba költöznek, ott végig alkalmazottként dolgoznak, az olasz átlagbér 75%-át keresik és soha nem voltak munkanélküliek (a melléklet 4.1-4.7 táblázatai). Ahogy korábban megjegyeztük, a lengyel nyugdíjjárulékokra vonatkozó hevenyészett indexálási képlet miatt a lengyel munkavállalók esetében a szimulációk három, a választott nyugdíjjárulék-visszatérítési ráta alapján megkülönböztetett válfaját vázoljuk fel (melléklet 4.1-4.7 táblázatai). Ezen felül a szimulációk két válfaját futtatjuk le Románia esetében az éves nyugdíj-pontérték indexálásának mechanizmusa szerint.

70

A nyugellátások elsőként euróban lettek kiszámítva (a jelenlegi kétoldalú árfolyamráták segítségével átváltott nemzeti értékek alapján), majd ezt követően váltottuk át őket PPP-be az érvényes PPP árfolyamráták szerint. Amint azt a 4.2. pont tartalmazza, a migráns munkavállalókat megillető nyugellátások összege két lépésben került kiszámításra: a) Minden egyes, különböző országokban eltöltött időtartamok esetében egy független ellátás és egy pro rata ellátás van számolva. b) Az össznyugdíj minden országra nézve a két ellátás közül a legmagasabbal számolva lett kalkulálva. Ahogyan az várható volt, az olasz bérek még mindig magasabbak mint más országok keresetei, az A forgatókönyvben (amely egy sikeres olaszországi karriert mutat) az Olaszországba való költözés majdnem minden esetben növeli a (a vásárlóerő-paritás értékében kifejezett) nyugdíjvárományt, amint az az Olaszországban töltött időtartamban különböző életrajzok összehasonlításával egyértelművé vált. Ugyanakkor néhány kivétel is felbukkan azon országok viszonylatában, ahol létezik nemzeti minimális várakozási idő és ahol az életrajzok alapján az egyének csupán az előírt szolgálati időt éppen elérve döntenek a költözés mellett (azaz 19 magyar év, illetve 29 cseh év után). Valójában, amint arról már esett szó, a független ellátás csak akkor vehető figyelembe, ha eleget tettek a minimális várakozási idő követelményének. A melléklet 4.1-4.7 sz. táblázataiban dőlt betűvel szedett értékek azt mutatják, hogy az egyén nem tett eleget ennek a minimális idő követelménynek; a független ellátás képlete pedig nem alkalmazható és a nyugdíjrész csak a pro rata rendszerben történt számításon alapulhat (általában kevésbé kedvező). Ezért Magyarország, Csehország és Románia esetében nem értelmezhető a független ellátás képlete, ha az összes szolgálati idő kevesebb mint 20, 30 és 15 év (lásd melléklet 4.1-4.2, valamint 4.6-4.7 táblázatai). A szimulációinkban használt sajátos előfeltevések – azaz annak feltételezése, hogy a modellezésben szereplő munkavállalók minden esetben „átlagos” munkavállalók – azt is magukban foglalják, hogy Romániában egybeesnek a független és a pro rata ellátások. Ez annak a nyugellátási képletnek a következménye, amely az átlagkeresetet veszi alapul (lásd 4.3.5. pont). Ezzel szemben mind Magyarországot, mind Csehországot illetően hangsúlyozni kell, hogy a minimális várakozási idő intézménye nagyban befolyásolja a migráns munkavállalókat megillető nyugellátások összegét, jelentős hátrány okozva ezzel azoknak, akik nem töltötték ki ezt az időtartamot, tekintettel arra, hogy a pro rata ellátás sokkal alacsonyabb mint a független ellátás. Ez a sokkal alacsonyabb mivolt ahhoz a tényhez kötődik, hogy a szolgálati idő éveihez való visszatérés a magyar karrier tartamával párhuzamosan csökken, illetve hogy Csehországban átalánynyugdíj van. Különösképpen ki kell emelni, hogy – annak ellenére, hogy az olaszországi bérek lényegesen magasabbak a származási országban fizetettnél – a minimális időtartam elérése előtt egy évvel történő Olaszországba költözés nem növeli a teljes nyugdíjvárományt (az életrajzokban szereplő nyugdíjértékek összehasonlításaképpen 19+26 és 20+25 Magyarországon, illetőleg 29+16 és 30+15 Csehországban; melléklet 4.1. és 4.2. számú táblázatai). Ez a probléma, amennyiben azt az unión belüli mobilitás esetében történő nyugellátások számításáról szóló megfelelő tájékoztatás útján a munkavállalók megértik, az uniós polgárok szabad mozgásának jelentős gazdasági korlátozásaként jelenik meg

71

4.7. A mikroszimulációk eredményei A külföldre költözésről való döntéshozatalnak fontos eleme az aktív életszakasz „sikeréről” kialakított egyéni elvárásokhoz kapcsolódik. A migrációról való döntés mögött meghúzódó gazdasági okok valójában az elvárt bérjellegű juttatásoktól függnek, amely juttatások egyben a migráns munkavállalót megillető jövőbeni nyugellátás nagyságára is kihatással vannak. A migráció gazdasági érdekének analizálása érdekében érdekes összehasonlítani a nyugdíjvárományokat (összehasonlítva az érintettet 69 éves korában a származási országban, illetve Olaszországban megillető minimál nyugdíjakat) az olasz karrierállomásra vonatkozó eltérő forgatókönyvek alapján (melléklet 4.8-4.14 sz. táblázatai). A lengyel és a román esetekben a szimulációk három, illetve kettő válfaját futtatjuk le. Összehasonlítva azzal az esettel, amikor az egyén végig a származási országában marad (lásd a melléklet 4.8-4.14 sz. táblázatainak utolsó sora), illetve a szimulációk alapját képező olasz átlagbérek magasabb színvonala ellenére is (az EU-SILC 2008-as felmérésének értékei szerint), az Olaszországba történő migrációs érdek nagymértékben függ az olaszországi aktív életpálya sikerességétől. Egy magyar migráns munkavállaló számára csak az A és a C forgatókönyvek esetében növekedik Olaszországba költözés esetén a nyugdíjváromány minden esetben (mellékelt 4.8. táblázata), míg egy cseh munkavállaló akkor szerez nagyobb nyugdíjra jogosultságot, egy olyan esetben sem költözik Olaszországba, amikor az olasz karrierállomás sikertelen (B, D és E forgatókönyv; melléklet 4.9. táblázata). PPP-ben kifejezve a lengyel és az olasz átlagbérek közötti távolság nem óriási (és a következő évek lengyel GDP növekedési trendje jóval kedvezőbb mint az olasz). Ezért a legkedvezőbb A és C forgatókönyveket tartalmazó migráns életrajzokban található nyugellátás-növekedés alacsonyabb mint a többi országban. Ugyanakkor a nyugdíjvárományt illetően a migrációs érdek egy lengyel munkavállaló számára nagymértékben függ az NDC rendszerükben alkalmazott indexálási képlettől. A kevésbé kedvező esetet vizsgálva (melléklet 4.12 táblázata), jobb megoldás a maradás mellett dönteni, amennyiben a munkavállaló nagyon sikertelen olaszországi karrier elé nézne (például B, D és E forgatókönyvek). Végül Romániát tekintve az olasz és a román bérek közötti rendkívül nagy a távolság azt sugallja, hogy még akkor is, ha a munkavállaló igen sikertelen karrier elé nézne Olaszországban, a migráns munkavállalók magasabb nyugdíjvárománnyal jellemezhetőek mint a „maradó” munkavállalók. Ez még akkor is így történik, ha a román nyugdíj-pontértékek indexálása a jelenleg alkalmazottnál jóval kedvezőbb szabály szerint történik (melléklet 4.13-4.14. táblázatai)

72

Fejezet statisztikai melléklete

73

74 Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 21,015 n.a. 18,373 n.a. 15,884 n.a. 13,821 n.a. 13,301 n.a. 10,654 n.a. 16,259 n.a. 10,950 n.a. 8,461 n.a. 10,899 n.a.

Magyar összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 2,072 1,262 4,143 2,525 5,399 3,787 6,403 4,797 6,654 5,050 7,910 6,312 3,950 2,409 6,344 4,817 7,541 6,022 6,344 4,817 9,875 9,875 11,371

Olasz összeg (PPP) Független Pro rata ellátás ellátás 20,887 n.a. 18,261 n.a. 15,787 n.a. 13,737 n.a. 13,220 n.a. 10,589 n.a. 16,159 n.a. 10,884 n.a. 8,409 n.a. 10,832 n.a.

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 29+16 30+15 5+31+7 10+21+12 15+16+12 5+21+17 43+0 45+0

Életrajz

Cseh összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 2,732 1,078 3,584 2,156 4,448 3,233 5,323 4,311 6,190 5,389 6,886 6,251 7,059 6,467 3,804 2,587 5,462 4,742 6,301 5,820 5,468 4,742 8,982 9,666

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 21,015 n.a. 18,373 n.a. 15,884 n.a. 13,301 n.a. 10,654 n.a. 8,501 n.a. 7,962 n.a. 16,259 n.a. 10,950 n.a. 8,461 n.a. 10,899 n.a.

Cseh összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 4,416 1,743 5,794 3,485 7,191 5,228 8,606 6,970 10,008 8,713 11,133 10,107 11,412 10,456 6,151 4,182 8,832 7,667 10,187 9,410 8,841 7,667 14,523 15,629

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 20,887 n.a. 18,261 n.a. 15,787 n.a. 13,220 n.a. 10,589 n.a. 8,449 n.a. 7,914 n.a. 16,159 n.a. 10,884 n.a. 8,409 n.a. 10,832 n.a.

4.2 táblázat: Cseh migráns munkavállaló nyugdíjvárománya 69 éves korában. A forgatókönyv

5+40 10+35 15+30 19+26 20+25 25+20 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

Magyar összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 1,333 812 2,666 1,625 3,474 2,437 4,120 3,087 4,282 3,250 5,090 4,062 2,542 1,550 4,082 3,100 4,853 3,875 4,082 3,100 6,355 7,311.6

4.1 táblázat: Magyar migráns munkavállaló nyugdíjvárománya 69 éves korában. A forgatókönyv.

45 45 45 45 45 45 41 41 41 41 41 45

22,630 21,747 21,014 20,190 19,302 18,556 19,326 20,342 18,551 17,819 18,500 14,523 15,629

45 45 45 45 45 45 45 43 43 43 43 43 45

Teljes nyugdíjösszeg Szolgálati idő (PPP)

22,149 20,786 19,574 18,534 19,874 18,499 18,568 17,228 15,950 17,177 9,875 17,684

Teljes nyugdíjösszeg Szolgálati idő (PPP)

69 69 69 69 69 69 69 67 67 67 67 67 69

Nyugdíjkorhatár

69 69 69 69 69 69 65 65 65 65 65 69

Nyugdíjkorhatár

75

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 21,015 n.a. 18,373 n.a. 15,884 n.a. 13,301 n.a. 10,654 n.a. 7,962 n.a. 16,259 n.a. 10,950 n.a. 8,461 n.a. 10,899 n.a.

Lengyel összeg (PPP) Független Pro rata ellátás ellátás 2,289 n.a. 4,578 n.a. 6,867 n.a. 9,156 n.a. 11,445 n.a. 13,734 n.a. 4,578 n.a. 9,156 n.a. 11,445 n.a. 9,156 n.a. 18,770 20,602

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 20,887 n.a. 18,261 n.a. 15,787 n.a. 13,220 n.a. 10,589 n.a. 7,914 n.a. 16,159 n.a. 10,884 n.a. 8,409 n.a. 10,832 n.a.

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

Lengyel összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 786 n.a. 1,656 n.a. 2,615 n.a. 3,658 n.a. 4,773 n.a. 5,940 n.a. 2,053 n.a. n.a. 4,145 5,104 n.a. 4,451 n.a. 8,668 9,711

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 21,015 n.a. 18,373 n.a. 15,884 n.a. 13,301 n.a. 10,654 n.a. 7,962 n.a. 16,259 n.a. n.a. 10,950 8,461 n.a. 10,899 n.a.

Lengyel összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 1,310 n.a. 2,760 n.a. 4,359 n.a. 6,096 n.a. 7,955 n.a. 9,901 n.a. 3,421 n.a. 6,908 n.a. 8,506 n.a. 7,419 n.a. 14,447 16,185

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 20,887 n.a. 18,261 n.a. 15,787 n.a. 13,220 n.a. 10,589 n.a. 7,914 n.a. 16,159 n.a. n.a. 10,884 8,409 n.a. 10,832 n.a.

4.4 táblázat: Lengyel migráns munkavállaló nyugdíjvárománya 69 éves korában. A forgatókönyv B eset: a járulékok indexálása a GDP-növekedés 0,5%-ának megfelelően

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

Lengyel összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 1,373 n.a. 2,747 n.a. 4,120 n.a. 5,494 n.a. 6,867 n.a. 8,241 n.a. 2,747 n.a. 5,494 n.a. 6,867 n.a. 5,494 n.a. 11,262 12,361

Tab. 4.3: táblázat: Lengyel migráns munkavállaló nyugdíjvárománya 69 éves korában. A forgatókönyv; A eset: a járulékok teljes indexálása a GDP-növekedésnek megfelelően

45 45 45 45 45 45 41 41 41 41 41 45

22,197 21,022 20,145 19,316 18,544 17,814 19,580 17,792 16,915 18,251 14,447 16,185

45 45 45 45 45 45 41 41 41 41 41 45

Teljes nyugdíjösszeg Szolgálati idő (PPP)

23,176 22,839 22,654 22,376 22,034 21,648 20,738 20,040 19,854 19,989 18,770 20,602

Teljes nyugdíjösszeg Szolgálati idő (PPP)

69 69 69 69 69 69 65 65 65 65 65

Nyugdíjkorhatár

69 69 69 69 69 69 65 65 65 65 65 69

Nyugdíjkorhatár

76 Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 21,015 n.a. 18,373 n.a. 15,884 n.a. 13,301 n.a. 10,654 n.a. 7,962 n.a. 16,259 n.a. 10,950 n.a. 8,461 n.a. 10,899 n.a.

Lengyel összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 1,001 n.a. 2,181 n.a. 3,560 n.a. 5,137 n.a. 6,896 n.a. 8,787 n.a. 3,126 n.a. 6,311 n.a. 7,677 n.a. 7,039 n.a. 13,243 15,176

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

Román összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 367.0 367.0 734.1 734.1 1,101.1 1,101.1 1,468.1 1,468.1 1,835.1 1,835.1 2,202.2 2,202.2 718.1 718.1 1,436.2 1,436.2 1,795.3 1,795.3 1,436.2 1,436.2 2,944.3 3,303.2

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 21,015 n.a. 18,373 n.a. 15,884 n.a. 13,301 n.a. 10,654 n.a. 7,962 n.a. 16,259 n.a. 10,950 n.a. 8,461 n.a. 10,899 n.a.

Román összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 705.8 705.8 1,411.6 1,411.6 2,117.5 2,117.5 2,823.3 2,823.3 3,529.1 3,529.1 4,234.9 4,234.9 1,381.0 1,381.0 2,762.0 2,762.0 3,452.5 3,452.5 2,762.0 2,762.0 5,662.1 6,352.4

4.6 táblázat: Román migráns munkavállaló nyugdíjvárománya 69 éves korában. A forgatókönyv A eset: a tényleges GDP-növekedési ráta felével indexált nyugdíj-pontértékek

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

Lengyel összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 601 n.a. 1,308 n.a. 2,136 n.a. 3,082 n.a. 4,137 n.a. 5,272 n.a. 1,876 n.a. 3,787 n.a. 4,606 n.a. 4,224 n.a. 7,946 9,106

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 20,887 n.a. 18,261 n.a. 15,787 n.a. 13,220 n.a. 10,589 n.a. 7,914 n.a. 16,159 n.a. 10,884 n.a. 8,409 n.a. 10,832 n.a.

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 20,887 n.a. 18,261 n.a. 15,787 n.a. 13,220 n.a. 10,589 n.a. 7,914 n.a. 16,159 n.a. 10,884 n.a. 8,409 n.a. 10,832 n.a.

4.5 táblázat: Lengyel migráns munkavállaló nyugdíjvárománya 69 éves korában. A forgatókönyv C eset: a járulékok indexálása a GDP-növekedés 0,2%-ának megfelelően

45 45 45 45 45 45 41 41 41 41 41 45

21,593 19,673 17,904 16,043 14,118 12,148 17,540 13,646 11,861 13,594 5,662 6,352

45 45 45 45 45 45 41 41 41 41 41 45

Teljes nyugdíjösszeg Szolgálati idő (PPP)

21,888 20,442 19,347 18,357 17,484 16,700 19,286 17,194 16,086 17,872 13,243 15,176

Teljes nyugdíjösszeg Szolgálati idő (PPP)

69 69 69 69 69 69 65 65 65 65 65 69

Nyugdíjkorhatár

69 69 69 69 69 69 65 65 65 65 65 69

Nyugdíjkorhatár

77

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 21,015 n.a. 18,373 n.a. 15,884 n.a. 13,301 n.a. 10,654 n.a. 7,962 n.a. 16,259 n.a. 10,950 n.a. 8,461 n.a. 10,899 n.a.

Román összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 887.4 887.4 1,774.8 1,774.8 2,662.2 2,662.2 3,549.6 3,549.6 4,437.0 4,437.0 5,324.4 5,324.4 1,698.8 1,698.8 3,397.6 3,397.6 4,247.0 4,247.0 3,397.6 3,397.6 6,965.1 7,986.6

Olasz összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 20,887 n.a. 18,261 n.a. 15,787 n.a. 13,220 n.a. 10,589 n.a. 7,914 n.a. 16,159 n.a. 10,884 n.a. 8,409 n.a. 10,832 n.a. 21,774 20,036 18,449 16,769 15,026 13,238 17,858 14,281 12,656 14,230 6,965 7,987

5+40 10+35 15+30 19+26 20+25 25+20 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

69 69 69 69 69 69 65 65 65 65 65 69

Nyugdíjkorhatár

magyar magyar magyar magyar magyar olasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjnyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-minimini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a 6.51 2.63 3.40 1.37 5.28 2.14 3.00 1.21 3.64 1.47 6.11 2.47 3.44 1.39 5.04 2.04 3.04 1.23 3.60 1.46 5.75 2.33 3.48 1.41 4.83 1.95 3.10 1.25 3.59 1.45 5.44 2.20 3.48 1.41 4.70 1.90 3.18 1.29 3.56 1.44 5.84 2.36 3.95 1.60 5.06 2.05 3.61 1.46 4.03 1.63 5.43 2.20 3.92 1.59 4.81 1.95 3.65 1.48 3.98 1.61 5.45 2.21 3.02 1.22 4.56 1.85 2.77 1.12 3.24 1.31 5.06 2.05 3.45 1.40 4.45 1.80 3.24 1.31 3.57 1.44 4.68 1.90 3.47 1.40 4.22 1.71 3.29 1.33 3.53 1.43 5.04 2.04 3.37 1.36 4.44 1.80 3.24 1.31 3.56 1.44 2.90 1.17 2.90 1.17 2.90 1.17 2.90 1.17 2.90 1.17 3.34 1.35 3.34 1.35 3.34 1.35 3.34 1.35 3.34 1.35

A: folyamatosan 75%-os B: járulék-minimumot fizető, C: folyamatosan 75%-os D: folyamatosan 40%-os E: folyamatosan 40%-os átlagbérű alkalmazott megállandóan vállalkozóként átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott megszakítások nélkül működő munkavállaló megszakítási arány esetén megszakítási arány esetén szakítások nélkül

45 45 45 45 45 45 41 41 41 41 41 45

Teljes nyugdíjösszeg Szolgálati idő (PPP)

4.8 táblázat: az öregségi nyugdíj és a nyugdíjminimum közötti, 69 éves korra vonatkoztatott várható arányszám Magyarországon

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

Román összeg (Euro) Független Pro rata ellátás ellátás 461.4 461.4 922.9 922.9 1,384.3 1,384.3 1,845.8 1,845.8 2,307.2 2,307.2 2,768.7 2,768.7 883.4 883.4 1,766.8 1,766.8 2,208.5 2,208.5 1,766.8 1,766.8 3,621.9 4,153.0

4.7 táblázat: Román migráns munkavállaló nyugdíjvárománya 69 éves korában. A forgatókönyv B eset: a tényleges GDP-növekedési rátával indexált nyugdíj-pontértékek

78

5.98 5.75 5.55 5.34 5.10 4.90 5.11 5.38 4.90 4.71 4.89 3.84 4.13

2.85 2.74 2.65 2.54 2.43 2.34 2.43 2.56 2.34 2.25 2.33 1.83 1.97

3.18 3.35 3.51 3.64 3.74 3.82 4.09 3.19 3.45 3.61 3.09 3.84 4.13

1.52 1.60 1.67 1.74 1.78 1.82 1.95 1.52 1.65 1.72 1.48 1.83 1.97

4.87 4.78 4.72 4.64 4.54 4.48 4.69 4.55 4.35 4.29 4.34 3.84 4.13

2.32 2.28 2.25 2.21 2.16 2.14 2.23 2.17 2.08 2.05 2.07 1.83 1.97

2.80 2.94 3.11 3.26 3.41 3.54 3.91 2.90 3.19 3.35 3.16 3.84 4.13

1.33 1.40 1.48 1.55 1.62 1.69 1.86 1.38 1.52 1.60 1.51 1.83 1.97

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

1.61 1.65 1.69 1.73 1.77 1.79 1.97 1.59 1.66 1.70 1.66 1.83 1.97

lengyel lengyel lengyel lengyel lengyel olasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjnyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-minimini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a 3.35 2.75 1.82 1.50 2.75 2.26 1.62 1.33 1.94 1.60 3.30 2.71 1.99 1.64 2.77 2.28 1.79 1.47 2.07 1.70 3.28 2.69 2.16 1.77 2.82 2.32 1.97 1.62 2.21 1.82 3.24 2.66 2.31 1.90 2.85 2.35 2.14 1.76 2.34 1.93 3.19 2.62 2.44 2.01 2.88 2.37 2.31 1.90 2.47 2.03 3.13 2.57 2.57 2.11 2.90 2.39 2.47 2.03 2.60 2.13 3.00 2.46 1.80 1.48 2.55 2.09 1.67 1.37 1.91 1.57 2.90 2.38 2.10 1.73 2.60 2.14 2.00 1.65 2.16 1.78 2.87 2.36 2.27 1.87 2.64 2.17 2.18 1.79 2.30 1.89 2.89 2.38 1.91 1.57 2.59 2.13 1.99 1.63 2.16 1.78 2.71 2.23 2.71 2.23 2.71 2.23 2.71 2.23 2.71 2.23 2.98 2.45 2.98 2.45 2.98 2.45 2.98 2.45 2.98 2.45

A: folyamatosan 75%-os B: járulék-minimumot fizető, C: folyamatosan 75%-os D: folyamatosan 40%-os E: folyamatosan 40%-os átlagbérű alkalmazott megállandóan vállalkozóként átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott megszakítások nélkül működő munkavállaló megszakítási arány esetén megszakítási arány esetén szakítások nélkül

3.39 3.46 3.55 3.63 3.71 3.76 4.13 3.34 3.48 3.58 3.47 3.84 4.13

cseh nyugdíj- olasz nyugdíj- cseh nyugdíj- olasz nyugdíj- cseh nyugdíj- olasz nyugdíj- cseh nyugdíj- olasz nyugdíj- cseh nyugdíj- olasz nyugdíjmini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a

4.10 táblázat: az öregségi nyugdíj és a nyugdíjminimum közötti, 69 éves korra vonatkoztatott várható arányszám Lengyelországban A eset: a járulékok teljes indexálása a GDP-növekedésnek megfelelően

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 29+16 30+15 5+31+7 10+21+12 15+16+12 5+21+17 43+0 45+0

Életrajz

A: folyamatosan 75%-os B: járulék-minimumot fizető, C: folyamatosan 75%-os D: folyamatosan 40%-os E: folyamatosan 40%-os átlagbérű alkalmazott megállandóan vállalkozóként átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott megszakítások nélkül működő munkavállaló megszakítási arány esetén megszakítási arány esetén szakítások nélkül

4.9 táblázat: az öregségi nyugdíj és a nyugdíjminimum közötti, 69 éves korra vonatkoztatott várható arányszám Csehországban.

79

lengyel lengyel lengyel lengyel lengyel olasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjnyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-minimini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a 3.21 2.64 1.68 1.38 2.60 2.14 1.48 1.21 1.80 1.48 3.04 2.50 1.73 1.42 2.51 2.06 1.53 1.25 1.81 1.49 2.91 2.39 1.79 1.47 2.46 2.02 1.60 1.32 1.85 1.52 2.79 2.30 1.87 1.53 2.41 1.98 1.70 1.40 1.90 1.56 2.68 2.20 1.94 1.59 2.38 1.95 1.80 1.48 1.97 1.62 2.58 2.12 2.02 1.66 2.35 1.93 1.92 1.58 2.04 1.68 2.83 2.33 1.63 1.34 2.38 1.96 1.50 1.23 1.74 1.43 2.57 2.11 1.78 1.46 2.27 1.87 1.68 1.38 1.84 1.51 2.45 2.01 1.85 1.52 2.22 1.82 1.76 1.44 1.88 1.54 2.64 2.17 1.66 1.36 2.34 1.92 1.74 1.43 1.91 1.57 2.09 1.72 2.09 1.72 2.09 1.72 2.09 1.72 2.09 1.72 2.34 1.92 2.34 1.92 2.34 1.92 2.34 1.92 2.34 1.92

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

A: folyamatosan 75%-os B: járulék-minimumot fizető, C: folyamatosan 75%-os D: folyamatosan 40%-os E: folyamatosan 40%-os átlagbérű alkalmazott megállandóan vállalkozóként átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott megszakítások nélkül működő munkavállaló megszakítási arány esetén megszakítási arány esetén szakítások nélkül lengyel lengyel lengyel lengyel % lengyel olasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjolasz nyugdíjnyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-mininyugdíj-minimini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a mum %-a 3.16 2.60 1.63 1.34 2.56 2.10 1.43 1.18 1.76 1.44 2.96 2.43 1.64 1.35 2.43 2.00 1.44 1.19 1.72 1.42 2.80 2.30 1.68 1.38 2.34 1.92 1.49 1.22 1.73 1.42 2.65 2.18 1.73 1.42 2.27 1.87 1.56 1.28 1.76 1.45 2.53 2.08 1.78 1.47 2.22 1.83 1.65 1.36 1.81 1.49 2.41 1.99 1.85 1.52 2.19 1.80 1.76 1.45 1.88 1.55 2.79 2.29 1.59 1.31 2.34 1.92 1.46 1.20 1.70 1.40 2.49 2.04 1.69 1.39 2.19 1.80 1.59 1.31 1.75 1.44 2.33 1.91 1.73 1.42 2.10 1.72 1.64 1.35 1.76 1.45 2.58 2.12 1.60 1.32 2.29 1.88 1.68 1.38 1.85 1.52 1.91 1.57 1.91 1.57 1.91 1.57 1.91 1.57 1.91 1.57 2.19 1.80 2.19 1.80 2.19 1.80 2.19 1.80 2.19 1.80

4.12 táblázat: az öregségi nyugdíj és a nyugdíjminimum közötti, 69 éves korra vonatkoztatott várható arányszám Lengyelországban; C eset: a járulékok indexálása a GDP-növekedés 0,2%-ának megfelelően

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

A: folyamatosan 75%-os B: járulék-minimumot fizető, C: folyamatosan 75%-os D: folyamatosan 40%-os E: folyamatosan 40%-os átlagbérű alkalmazott megállandóan vállalkozóként átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott megszakítások nélkül működő munkavállaló megszakítási arány esetén megszakítási arány esetén szakítások nélkül

4.11 táblázat: az öregségi nyugdíj és a nyugdíjminimum közötti, 69 éves korra vonatkoztatott várható arányszám Lengyelországban B eset: a járulékok indexálása a GDP-növekedés 0,5%-ának megfelelően

80

7.12 6.49 5.90 5.29 4.66 4.01 5.78 4.50 3.91 4.48 1.87 2.09

2.58 2.35 2.14 1.92 1.69 1.45 2.10 1.63 1.42 1.63 0.68 0.76

3.63 3.49 3.35 3.17 2.96 2.74 3.05 2.69 2.54 2.60 1.87 2.09

1.32 1.27 1.22 1.15 1.07 0.99 1.11 0.98 0.92 0.94 0.68 0.76

5.74 5.28 4.86 4.42 3.96 3.48 4.75 3.82 3.39 3.80 1.87 2.09

2.08 1.92 1.76 1.60 1.44 1.26 1.72 1.38 1.23 1.38 0.68 0.76

3.17 3.03 2.92 2.79 2.65 2.51 2.75 2.46 2.34 2.42 1.87 2.09

1.15 1.10 1.06 1.01 0.96 0.91 1.00 0.89 0.85 0.88 0.68 0.76

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

1.42 1.33 1.26 1.18 1.10 1.01 1.20 1.02 0.95 1.02 0.68 0.76

7.18 6.61 6.08 5.53 4.95 4.36 5.89 4.71 4.17 4.69 2.30 2.63

2.60 2.40 2.21 2.01 1.80 1.58 2.14 1.71 1.51 1.70 0.83 0.96

3.69 3.61 3.53 3.41 3.26 3.10 3.16 2.90 2.80 2.81 2.30 2.63

1.34 1.31 1.28 1.24 1.18 1.12 1.14 1.05 1.02 1.02 0.83 0.96

5.80 5.40 5.04 4.66 4.26 3.84 4.85 4.02 3.65 4.01 2.30 2.63

2.10 1.96 1.83 1.69 1.54 1.39 1.76 1.46 1.32 1.45 0.83 0.96

3.23 3.15 3.10 3.03 2.95 2.87 2.85 2.67 2.60 2.63 2.30 2.63

1.17 1.14 1.12 1.10 1.07 1.04 1.03 0.97 0.94 0.96 0.83 0.96

3.97 3.80 3.65 3.50 3.33 3.15 3.40 3.03 2.88 3.03 2.30 2.63

1.44 1.38 1.33 1.27 1.21 1.14 1.23 1.10 1.04 1.10 0.83 0.96

román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíjmini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a

A: folyamatosan 75%-os B: járulék-minimumot fizető, C: folyamatosan 75%-os D: folyamatosan 40%-os E: folyamatosan 40%-os átlagbérű alkalmazott megállandóan vállalkozóként átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott megszakítások nélkül működő munkavállaló megszakítási arány esetén megszakítási arány esetén szakítások nélkül

3.91 3.68 3.47 3.26 3.03 2.79 3.30 2.82 2.62 2.82 1.87 2.09

román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíj- román nyugdíj- olasz nyugdíjmini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a mini-mum %-a

4.14 táblázat: az öregségi nyugdíj és a nyugdíjminimum közötti, 69 éves korra vonatkoztatott várható arányszám Romániában B eset: a tényleges GDP-növekedési rátával indexált nyugdíj-pontértékek

5+40 10+35 15+30 20+25 25+20 30+15 5+31+5 10+21+10 15+16+10 5+21+15 41+0 45+0

Életrajz

A: folyamatosan 75%-os B: járulék-minimumot fizető, C: folyamatosan 75%-os D: folyamatosan 40%-os E: folyamatosan 40%-os átlagbérű alkalmazott megállandóan vállalkozóként átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott 20%-os átlagbérű alkalmazott megszakítások nélkül működő munkavállaló megszakítási arány esetén megszakítási arány esetén szakítások nélkül

4.13 táblázat: az öregségi nyugdíj és a nyugdíjminimum közötti, 69 éves korra vonatkoztatott várható arányszám Romániában A eset: a tényleges GDP-növekedési ráta felével indexált nyugdíj-pontértékek