A VÁSÁRHELYI-TERV TOVÁBBFEJLESZTÉSÉVEL KAPCSOLATOS TALAJINFORMÁCIÓS ÉS MONITORING MUNKÁK TAPASZTALATAI Flachner Zsuzsanna1, Farkas Csilla2, Pásztor László3, Szabó József 4 Összefoglalás A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése nevet viselő koncepció-terv keretében a Tisza mentén megvalósítandó tározók területén és környezetükben fontos követelmény a talaj vízháztartásának jellemzése és a tájgazdálkodás feltételeinek talajtani szempontú értékelése, valamint a talaj nedvességforgalmának, a talajvízmérleg elemeinek, a talajkészletek térbeli helyzetének térségi szintű jellemzése és a talajállapot időbeni változásainak nyomonkövetése. Az 1:25.000-es léptékű Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszert terepi mintavételezésre alapozott reambulációja után alkalmasnak tartjuk a tározók talajtakarójának megfelelő felbontásban történő kvantitatív és kvalitatív jellemzésére, megfelelő hátteret szolgáltatván olyan vizsgálatok elvégzéséhez, amelyekben a talaj víz- és anyagforgalmában az elárasztás következtében végbemenő változásokat elemeznénk. A térbeli adatbázissal párhuzamosan nagyléptékű talajtani monitoring-rendszer kiépítését tervezzük a tározók környezetében a talajtani folyamatok nyomon követésére és a vízborítás időbeli és szintbeli változásainak függvényében történő értékelésére. A kutatás eredményeként mérésekre és a talaj víz- és anyagforgalmát szimuláló dinamikus modellek térbeli kiterjesztésére alapozva lehetőség nyílik az ökológiai rendszerek vízforgalmának jellemzésére. Bevezetés Az utóbbi években a Tisza-vidék meghatározó vízügyi eseménye az árhullámok szintjének erőteljes növekedése volt. Az árvízszintek emelkedését a szabályozások megkezdése előtt előre jelezték a szakemberek: az okot a töltések építésével összeszorított ártérben jelölték meg. A tapasztalatok alátámasztani látszottak ezt az elképzelést (NagySchweitzer-Alföldi 2001). Az 1999. és 2000. évi árvizek tetőzései azonban minden előző rekordot jelentősen megdöntöttek, és olyan új helyzetet teremtettek a Tisza mentén, melyben a védekezés hagyományos formája, a töltések állandó emelése nem elégséges, sőt nem is lehetséges (Gábris et al. 2002). Égető szükségszerűséggé vált a szabályozás alapelveinek újragondolása, a kialakult helyzethez igazítása, átalakítása: a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése (VTT; http://www.vizugy.hu/vtt/tajekoztato.html). A VTT kapcsán végzett tervező munkák arra az eredményre vezettek, hogy a Tisza rendkívüli árvizeinek károkozás nélküli levezetésére a legalkalmasabb megoldás a hazai ártéren megvalósítható olyan tározásos árapasztó-rendszer, amelyet a Körösökön és Berettyón évek óta sikerrel alkalmaznak (Szlávik 1998). Ez a megfelelő helyeken a töltésbe építendő nagyméretű zsilipekkel csapolja meg az árhullámok csúcsait, és az árvizeket síkvidéki tározókban tartja vissza az árhullám levonulásáig. Az árapasztás műtárgyait, a folyó megcsapolását úgy tervezték, hogy a tározókba minden olyan árhullámból levezethető a víz, amelynek szintje a partokat meghaladja. A tervezők rendszeres vízkivezetést javasolnak a tájhasználat-váltás támogatására. Miután több tározó térségében - például a Bodrogközben 1
tudományos munkatárs PhD, tudományos főmunkatárs 3 PhD, tudományos főmunkatárs 4 PhD, tudományos főmunkatárs, laborvezető 2
Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet GIS Labor MTA TAKI GIS Lab, 1022 Budapest Herman Ottó út 15.; e-mail:
[email protected]
1
minden évben 10-20 napon át kialakulnak ártéri terepszintet meghaladó vízszintek, a rendszeres vízpótlás nagyon is reális. A Tisza völgy ár- és belvízi biztonságának növelése, illetve a tájhasználat-váltásban rejlő lehetőségek jobb kihasználása érdekében, a VTT keretében a Tisza mentén megvalósítandó tározók területén és környezetükben fontos követelmény a talaj vízháztartásának jellemzése és a tájgazdálkodás feltételeinek talajtani szempontú értékelése, valamint a talaj nedvességforgalmának, a talajvízmérleg elemeinek, a talajkészletek térbeli helyzetének térségi szintű jellemzése és a talajállapot időbeni változásainak nyomonkövetése. Az 1:25.000-es méretarányú Kreybig-féle Átnézetes Talajismereti Térképsorozat - a mindmáig egyetlen, az országot teljes egészében lefedő ilyen jellegű nagyléptékű térképsorozat - területi, pontszerű és mélységi jellegű adatokat tartalmaz (Kreybig 1937). A talajfoltjai egyrészt területhasználati kategóriákat képviselnek (erdő, település, vizenyős területek stb.), másrészt a mezőgazdaságilag hasznosítható területekre talajfizikai, talajkémiai és a termőrétegre vonatkozó információkat nyújtanak. Mivel ezen felszínborítási kategóriák csakúgy mint a talajtulajdonságok a földrajzi hatások eredőjeként alakulnak ki, a Kreybig-féle térképek foltjai a sokak által oly gyakran keresett, földrajzi mintázatot szolgáltatják térségi szinten. Minden egyes talajfolthoz egy reprezentatív talajszelvény tartozik, amely az adott foltra jellemző tulajdonságokkal bír. A folton belül előforduló eltérő szelvények a mikrokörnyezetük talajait jellemzik. A talajszelvény adatok, melyek tartalmazzák a talajfizikai és talajkémiai paramétereket és a talaj tápanyagtartalmát, részben a szelvény egészére, részben a genetikai talajszintekre vonatkoznak.
1. ábra A Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer (DKTiR) építése a Bodrogközben
2
A Kreybig-féle Átnézetes Talajismereti Térképsorozat térinformatikai adaptációja és reambulációja alapján fejlesztett Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer (DKTiR) kidolgozása 1998-ban kezdődött meg az MTA TAKI GIS Laborjában (Szabó et al. 2000a). A külső forrásokból csak elenyésző mértékben finanszírozott -mostanra már nem is annyira kísérleti jellegű- projekt a meglévő és különböző helyeken hozzáférhető, eltérő feldolgozottságú és léptékű talajtani adatok térinformatikai adaptációjára és az adatok integrációjára törekszik. Az 1:25.000-es méretarányú felvételezések eredményeinek feldolgozása alapján kialakított, a mai kor követelményeit kielégítő, korszerű térinformatikai rendszer a digitális modellezés eszközeivel térségi szintű kérdések tudományos és gyakorlati vizsgálatát, tájegységek talajtakarójának kvantitatív és kvalitatív jellemzését teszik lehetővé, földrajzi kistájak, települési társulások, kistérségek, illetve nagygazdaságok földhasználattal kapcsolatos döntéseinek támogatása révén (Szabó et al 2000b).
2. ábra A Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer terepi térinformatikával támogatott reambulációja a Bodrogközben Az archív adatokból építkező térbeli talajinformációs rendszer aktualizálását és finomítását több lépésben végezzük, illetve tervezzük elvégezni. Az elsődleges reambuláció a
3
térinformatikai feldolgozása során történik [geometriai és a tematikus illesztések, a (részlegesen) hiányzó (akár geometriai, akár tematikus) adatok térinformatikai és/vagy statisztikai alapú pótlása, a mai viszonyok és/vagy ismeretek alapján új határvonalak meghúzása, illetve kontúrvonalak megszüntetése, foltok összevonása (Pásztor et al 2001; Szabó et al 2001)]. A másodlagos (szó szerinti) reambulációt terepbejárással, illetve referenciaszelvények felkeresésével és megmintázásával hajtuk végre, amihez a terepi térinformatika eszköztára tökéletes hátteret biztosít. A kéziszámítógépeken a talajtani és topográfiai információk, illetve a szintén az ezen eszközökhöz csatlakoztatott GPS vevők együttesen könnyen kivitelezhetővé teszik mind a navigációs, mind az adatgyűjtési feladatokat (Szabó et al. 2002). A referencia szelvények, illetve előre kijelölt mintavételi helyek felkereshetők, illetve a real-time módban rendelkezésre álló térbeli adatok és a terepi valóság egybevetésével revideálhatók, áthelyezhetők. Szintén ezen információk adnak lehetőséget a térbeli kiterjeszthetőség vizsgálatára, egyben a térbeli alapadatok reambulálására, illetve a levont tanulságok alapján monitoring pontok kijelölésére. A talajfelszínre érkező víz viselkedését, a beszivárgás, az elfolyás és a felszíni erózió mértékét a talaj fizikai és hidrofizikai tulajdonságai nagymértékben befolyásolják. A tározók területén megvalósuló vízkormányzás matematikai modellezése céljából elengedhetetlen a víztározók talajtakarójának jellemzése, valamint a talajtulajdonságok számszerűsítése. A talajba történő vízbeszivárgás, illetve a talajok nedvességforgalma a rétegzett, telítetlen talajban végbemenő, egydimenziós vízmozgást modellező Richard’s-féle parciális differenciálegyenlettel írható le, mely a Darcy-egyenlet és a kontinuitás-egyenlet kombinációjából vezethető le (Kabat et al., 1995). A Richard’s egyenlet megoldása numerikus módszerrel történik. Ehhez a talaj hidraulikus viselkedését leíró két talajhidrológiai függvény, a víztartó-görbe (pF-görbe) és a vízvezetőképesség-függvény ismerete szükséges. A pF-görbe azt mutatja meg, hogy mennyi vizet képes a talaj visszatartani különböző nagyságú szívóerőkkel szemben. A hidraulikus vezetőképesség-függvény a talaj nedvességtartalma és vízvezető-képessége közötti összefüggést írja le. A vízvezetőképesség-függvényt a szívóerőn keresztül is ki lehet fejezni. A talajhidrológiai függvények alakját alapvetően meghatározza a pórustér geometriája valamint a pórusméret-eloszlás. A hazai talajtani gyakorlatban a Stefanovits által ismertetett felosztást (Stefanovits, 1992) használjuk a pórusmérettartományok kijelölésére, mely az előzőhöz hasonlóan vízgazdálkodási elemekre vezethető vissza. Eszerint a pórusok méreteik alapján 4 csoportba oszthatók. A két talajhidrológiai függvény alakja a nagy szívóerők (kis nedvességtartalmak) tartományában elsősorban a mikropórusok mennyiségétől és geometriájától, tehát a talaj mechanikai összetételétől és szervesanyag-tartalmától függ. A kis szívóerő-tartományban a talajhidrológiai függvényeket nagy mértékben meghatározza a talaj szerkezete, amit a becslési eljárásokban általában a térfogattömeg-értékkel jellemeznek. A talajhidrológiai függvények számszerűen jellemzik a talajt mint vízrezervoárt, tehát meghatározzák, hogy az adott talajnedvesség-állapot mellett mennyi víz szivárog be a talajba, mennyi víz tud raktározódni egy adott talajrétegben illetve hogy adott feltételek mellett mennyi idő múlva telítődik a talaj egy adott mélységig. Ezért, a tározókban végbemenő vízmozgás matematikai leírásához szükséges a víztartó-görbe és a vízvezetőképességfüggvény ismerete. A talaj, mint vízrezervoár kulcsszerepet tölthet be a szélsőséges időjárási helyzetek káros következményeinek tompításában, a vízhiányos és vízbőséges időszakok vízháztartásának kiegyenlítésében. Eme kiegyenlítő szerep minél hatékonyabb betöltése érdekében biztosítani kellene a fenntartható, szerkezetmegőrző talajhasználatot. A talaj vízháztartás-szabályozó funkcióját minél jobban elősegítő tájgazdálkodási rendszer kiépítésének előfeltétele a talajoknak a vizsgálati hely léptékében releváns számú mintavétel alapján történő állapotfelmérése a tározók területén és azok környezetében, valamint egy megfelelő
4
megfigyelő-hálózat kiépítése és üzemeltetése, csakúgy mint a vízborítás következtében végbemenő folyamatok hatásának meghatározásához, a talajtulajdonságok térbeli és időbeli változásának jellemzéséhez. A kiépítendő talaj monitoring rendszerre alapozva a megváltozott vízforgalom következtében várhatóan létrejövő talajtani és talajökológiai változásokat, folyamatokat lehetséges pontosan nyomon követni és értékelni (a vízborítás időbeli és szintbeli változásainak függvényében). A talaj monitoring rendszer kidolgozásánál talajtani szempontból a vízháztartás szabályozásával kapcsolatos megfontolások valamint a környezetés értékvédelem érdekei a legfontosabbak Anyag és módszer 2003. júniusában a Bodrogközben tervezett tározók területén terepi talajtani felvételezési munkálatokat végeztünk többszörös céllal: (i) a DKTiR másodlagos (terepi) reambulációja, (ii) a tározók területének talajtani felmérése, különös tekintettel a talajok hidrofizikai tulajdonságainak feltérképezésére, (iii) a vízforgalomban bekövetkező lehetséges változások nyomonkövetésére alkalmas talaj monitoring rendszer kialakítása. A víztározók talajainak talajfizikai jellemzését a Kreybig-féle megközelítés alapján végeztük el. Az egyes talajfoltokat - az adott 1:25.000-es léptékben – olyan homogén egységeknek tekintettük, melyek talajfizikai tulajdonságait a talajfoltokhoz rendelt referenciaszelvények talajtulajdonságai jellemeznek. Célunk, hogy lehetőleg minél több talajtani információval rendelkezzünk a jellemző talajfoltokról, ezért minél több referencia-szelvény leírására és megmintázására törekedtünk. A felvételezést reprezentatív szelvények felkeresésével és hierarchikus mintázásával végeztük el. A referencia szelvényeket egy előzetes értékelést követő terepbejárás során, a DKTiR talajszelvény-adatbázisából választottuk ki. A tervezett tározók jellemzően olyan területekre esnek, ahol a talajképződési folyamatok közül jelentős szerepet játszott a felszínhez közel elhelyezkedő talajvízszint. Az ún. hidromorf talajsor kialakulása több területen is megfigyelhető, ami azt jelenti, hogy a talajtípusok kialakulása során meghatározó tényező volt a tengerszint feletti magasság. A közel azonos térszinteken nagy valószínűséggel közel azonos típusú talajok alakultak ki, s ezek a jövőben megfeleltethetőek az egyes elárasztási szinteknek. Ennek megfelelően a referencia szelvények kiválasztása során az alábbi szempontokat vettük figyelembe: • a talajvíz szintje és összetétele, • a talajféleség, • a tengerszint feletti magasság, • a növényzet illetve talajhasználat, • az elárasztás szintje és időtartama, valamint • a megközelíthetőség. A referenciaszelvények felkereséséhez terepi térinformatika eszközöket vettünk igénybe. A terepen használt kéziszámítógépeken (PDA) együtt kezeltük a térképi alapú talajtani és topográfiai információkat. A szintén ezen eszközökhöz csatlakoztatott GPS vevők tették lehetővé a terepi tájékozódást és a navigációt. Így kerestük fel az előzetesen kijelölt mintavételi helyeket, illetve a rendelkezésre álló térinformatika adatok és a terepi valóság egybevetésével revideáltuk előzetes elképzeléseinket, helyeztünk át referencia pontokat, mintáztunk meg szelvényeket. Mindeközben szem előtt tartottuk a térbeli kiterjeszthetőség vizsgálatát, azaz mind az újra felkeresett, mind az áthelyezett mintavételi helyek esetén vizsgáltuk a pontbeli információk térbeli érvényességét, területi reprezentativitását. A terepen döntöttünk arról, hogy az egyes mintavételi helyek Kreybig foltokra való reprezentativitását,
5
azaz a szelvényben mért talajtulajdonságok foltokra történő térbeli kiterjesztését elfogadhatónak tartjuk-e az aktuális viszonyok esetén. Ugyancsak a terepen, a mintavételi pontnál döntöttünk arról, hogy az adott pontot hidrofizikai reprezentativitás szempontjából mely hierarchiai szintre soroljuk: átlagos pont, illetve potenciális monitoring pont (a végleges monitoring pontok kijelölésére később került sor). Az utóbbi helyeken részletesebb mintavétel történt. A terepi felvételezés és mintavételezés keretében megközelítőleg 50 talajszelvényt kerestünk fel. A szelvények közül 38-ból gyűjtöttünk bolygatott, és 8-ból 100 cm3 térfogatú, bolygatatlan talajmintákat, szelvényenként általában 2-2 különböző mélységből. A mintavétel mélységét minden esetben a talajszelvény mélysége és a genetikai talajszintek alapján határoztuk meg. A bolygatott mintákból mechanikai összetétel, pH, Arany-féle kötöttségi szám, higroszkóposság, humusztartalom, összes sótartalom és fajsúly került meghatározásra:. A bolygatatlan mintákból meghatároztuk a talaj térfogattömegét, nedvességtartalmát valamint a víztartógörbe jellemző értékeit – a pF 0; 0,4; 1; 1.8; 2,5; szívóerőnek megfelelő talajnedvességtartalmat. A vizsgált terület talajait általában a nehéz mechanikai összetétel jellemzi, mely alól kivételt képez a Pácin melletti homokdombon feltárt szelvény.
4_192V 4_172V 3_ 50V 3_ 45V
Tiszacsermely Pácin Szennatanya – erdősáv Szennatanya – lápos rét
3. ábra A kijelölt mérőállomások a cigándi területén és azok hatáskörzetében a Bodrogközben
és
a
tiszakarádi
víztározók
A hidraulikus vezetőképesség-függvény meghatározása a mért pF-görbék felhasználásával a Poulsen (1998) által javasolt módszer szerint történt. A telített talaj vízvezető-képességét egyéb talajfizikai és talajhidrológiai jellemzők alapján becsültük Wösten módszerével, melyet a HYPRES európai talajfizikai adatbázisba beépített több ezer talajminta alapján dolgoztak ki. Nemes (2003) vizsgálataival igazolta, hogy a magyar talajfizikai adatbázist is magába foglaló HYPRES adatbázis alapján kidolgozott becslési eljárások a magyar talajokra is alkalmazhatóak. A Wösten-módszer a talajmátrix telítettségi vízvezető-képességét adja meg a térfogattömeg, a mechanikai összetétel és a szervesanyagtartalom ismeretében. A duzzadó agyagásványokat tartalmazó kötött talajokra jellemző duzzadás-zsugorodás során keletkező repedéseken, valamint a gyökércsatornákon és egyéb nagy méretű hézagokon elfolyó víz mennyiségét ez az eljárás nem tudja figyelembe venni. A
6
Wösten-féle módszerrel meghatározott telítettségi vízvezető-képesség értékek alapján megállapítható, hogy a területre jellemző talajok vízvezető-képessége kicsi, elsősorban azok nehéz mechanikai összetétele miatt. A terepi munkálatok előzetes eredményei és tapasztalatai alapján döntöttünk a monitoring pontok elhelyezéséről. Ezek képviselik hidrofizikai reprezentativitás szempontjából a hierarchia legmagasabb szintjét. A helyek kiválasztásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy azok talajtani szempontból a lehető legátfogóbban reprezentálják a víztározók területére legjellemzőbb talajfoltokat. Az eltérő térszintekre jellemző talajok víz- és hőforgalmának monitorozása céljából a mintaterületen négy megfigyelőállomást építettünk ki. A megfigyelőállomásokon 3-3 darab, 240 cm hosszú műanyag csövet installáltunk a talajban, melyek alkalmasak a kapacitív elven működő ún. 3T-SYSTEM szonda beillesztésére. A mobil szondával átlagosan 10-15 naponta végeztünk talajnedvesség- és talajhőmérséklet méréseket 10 cm-es felbontásban.
4. ábra A monitoring-hálózat kiépítése – az egyik 204 cm-es cső installálása a talajba Eredmények, értékelés Az 1:25.000-es léptékű Digitális Kreybig Talajinformációs Rendszer terepi mintavételezésre alapozott reambulációja után megfelelő alapot szolgáltat a Tisza mentén megépülő víztározók talajtani jellemzéséhez, valamint az állandó és időszakos vízborítás talajtani és talajvízforgalmi hatásainak elemzéséhez. A referencia-szelvények megválasztásának módszertana biztosítja a szelvényekre vonatkozó adatok térbeli kiterjeszthetőségét. A szelvényekben meghatározott talajtulajdonságok területi kiterjesztése a Kreybig-térképeken ábrázolt talajfoltok alapján történik légifotók, terepbejárások, pótlólagos talajminta vételezések illetve laboratórium elemzések eredményeinek felhasználásával. Ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy az elárasztási modelleket minél finomabb felbontású talajfizikai bemenő adatokkal tudjuk ellátni.
7
75
70
70
65
65
pF (log(cm))
pF (log(cm))
75
60 55 50
Feltalaj
45
3_52V
3_51V
4_188V
4_187V
3_26V
4_182V
60 55 50
Altalaj
45
3_52V
3_51V
4_188V
3_26V
3_45V
2_52V
40
40 0
0.5
1
Θ (v%)
1.5
2
2.5
0
0.5
1
Θ (v%)
1.5
2
2.5
5. ábra A referencia szelvényekre meghatározott víztartó-görbék A mérőállomásokon mért talajnedvesség-profilokon és talajnedvesség-dinamikán látható, hogy a talajnedvesség eloszlása a talajszelvényben igen változatos. Fontos megjegyezni, hogy a mérési eredmények kiértékelése jelenleg is folyamatban van, egyrészt azért, mert szükségesnek tartjuk a mérőszonda ismételt kalibrációját, másrészt pedig azért, mert a műszer által kijelzett mért értékek talajnedvesség-tartalommá történő konvertálásához szükséges a talaj szántóföldi vízkapacitásának (pF2.3-nak megfelelő talajnedvesség-tartalom) ismerete. A szántóföldi vízkapacitás értékek meghatározása bolygatatlan mintákból történik. Mivel a mélyebb talajszintek megmintázása igen körülményes, az 50 cm alatti rétegek szántóföldi vízkapacitását a mechanikai összetétel alapján becsültük. Az alkalmazott módszerek egyik hiányossága, hogy a vizsgált területen található, többnyire kötött, duzzadó talajok vízvezetőképességét laboratóriumi körülmények között gyakorlatilag nem lehet pontosan meghatározni. Ezért a továbbiakban terepi mérések elvégzését tervezzük, melyek során dupla gyűrűs infiltrométert használunk. Ennek alkalmazására a Tiszaroffi tározó 2004. májusában elvégzett felvételezésekor sort is kerítettünk, az eredményekről azonban a cikk írásakor még nem tudunk részletesen beszámolni.
8
Vízvzető-képesség (cm/nap)
3.5
Feltalaj
3.0
3_52V
3_51V
2.5
4_188V
4_187V
3_26V
4_182V
2.0 1.5 1.0 0.5 0.0 0
10
20
30
40
50
60
70
60
70
Talajnedvesség-tartalom (v%)
Vízvzető-képesség (cm/nap)
4.5
Altalaj
4.0 3.5 3.0 2.5
3_52V
3_51V
4_188V
3_26V
3_45V
2_52V
2.0 1.5 1.0 0.5 0.0 0
10
20
30
40
50
Talajnedvesség-tartalom (v%)
6. ábra A Poulen-módszerrel becsült vízvezető-képesség függvények
9
Talajnedvesség-tartalom (v%)
Talajnedvesség-tartalom (v%) 0.0 0
5.0
10.0
15.0
0.0 0
20.0
5.0
10.0
15.0
szept. 18.
20.0
Talajnedvesség-tartalom (v%) 0.0 0
10.0
15.0
okt. 9.. -40
-40
-80
-80
-80
-120
-120
-120
-160
-160
-160
-200
-200
-200
-240
-240
Pácin
T.Csermely
Sz_erdő
Sz_rét
20.0
okt. 15.
-40
-280
5.0
-240
-280
Pácin
T.Csermely
Sz_erdő
Sz_rét
-280
Pácin
T.Csermely
Sz_erdő
Sz_rét
7. ábra A mérőállomásokon 3 kiválasztott időpontban mért talajnedvesség-profilok
0-10 cm
50
50
Talajnedvesség-tartalom (V%)
Talajnedvesség-tartalom (V%)
45 40 35 30 25 20
Pácin
15
Szennatanya - rét
10
Szennatanya - erdő
5 0 szept. szept. szept. 1. 15. 29.
Tiszacsermely okt. 13.
okt. 27.
nov. 10.
nov. 24.
dec. 8.
dec. 22.
jan. 5.
45 40
110-120 cm
Pácin Szennatanya - rét Szennatanya - erdő Tiszacsermely
35 30 25 20 15 10 5 0 szept. szept. szept. 1. 15. 29.
okt. 13.
okt. 27.
nov. 10.
nov. 24.
dec. 8.
dec. 22.
8. ábra A mérőállomásokon néhány kiválasztott talajrétegben mért talajnedvesség-dinamika
Köszönetnyilvánítás: A bemutatott munka az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) általa VTT keretében kiírt és finanszírozott öt, tartalmilag összefüggő pályázat keretében és közvetett támogatásával folyt. A szerzők hálásák a munkák során velük együtt gondolkodó és szorgoskodó munkatársaiknak: Bakacsi Zsófiának, Bezzeg Mihálynak, Dombos Miklósnak, Farkas Szilviának, Hagyó Andreának, Krammer Zitának, Koós Sándornak, László Péternek, Matus Juditnak, Roose Frederik-nek, Tóth Eszternek és Zágoni Balázsnak.
10
jan. 5.
IRODALOM Gábris, Gy. – Telbisz, T. – Nagy, B. – Bellardinelli, E. (2002) A tiszai hullámtér feltöltődésének kérdése és az üledékképződés geomorfológiai alapjai - Vízügyi Közlemények 3. Kabat, P. - Marshall, B. - van den Broek, B.J. - Vos, J. - van Keulen, H. (szerk) (1995) Modelling and Parametrization of the Soil-Plant-Atmosphere System – Wageningen Press, Wageningen, pp.104-105. Kreybig, L. (1937) A M. Kir. Földtani Intézet talajfelvételi, vizsgálati és térképezési módszere, M. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. – Vol. 31, pp.147-244. Nagy, I. – Schweitzer, F. – Alföldi, L. (2001) A hullámtéri hordalék-lerakódás (Övzátony). –Vízügyi Közlemények, LXXXIII. 4. sz. pp.539-564. Nemes, A. – Schaap, M.G. – Wösten, J.H.M. (2003) Functional evaluation of pedotransfer functions derived from different scales of data collection. – Soil Sci. Soc. Am. J. (in press) Pásztor, L. – Szabó J. – Bakacsi Zs.– Csökli G. – Zágoni B. (2001) 1:25.000-es méretarányú talajtani-földrajzi mintázat az ország egyes területein a Kreybig Digitális Talajinformációs Rendszer alapján. – in: Dormány G. – Kovács F. – Péti M. –Rakonczai J. (szerk.) A földrajz eredményei az új évezred küszöbén, CD-ROM (ISBN 963 482 544 3), Szegedi Tudományegyetem TTK Természeti Földrajzi Tanszék. Poulsen, T.G. – Moldrup, P. – Yamaguchi, T. – Jacobsen, O. (1999) Predicting saturated and unsaturated hydraulic conductivity in undisturbed soils from soil water characteristics. – Soil Science, Vol. 164., No. 12., pp. 877-887. Stefanovits, P. (1981) Talajtan. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Szabó J. – Pásztor L. – Bakacsi Zs.– Csökli G. – Zágoni B. (2000a) Kreybig Digitális Talajinformatikai Rendszer (Előzmények, térinformatikai megalapozás) – Agrokémia és Talajtan, Vol. 49, No. 1-2, pp.265-276. Szabó J. – Pásztor L. – Bakacsi Zs.– Csökli G. – Zágoni B. (2000b) A Kreybig-féle átnézetes talajtérképek digitális reambulációja; A Kreybig Digitális Talajinformatikai Rendszer – Talajvédelem, Vol. VIII, No. 3-4, pp.41-47. Szabó J. – Pásztor L. – Bakacsi Zs.– Csökli G. – Zágoni B. (2001), Nagyléptékű talajtani térinformatikai rendszerek építésének tapasztalatai– in: Dormány G. – Kovács F. – Péti M. –Rakonczai J. (szerk.) A földrajz eredményei az új évezred küszöbén, CD-ROM (ISBN 963 482 544 3), Szegedi Tudományegyetem TTK Természeti Földrajzi Tanszék. Szabó J. – Bakos L. – Pásztor L. – Cservenák R. – Pogrányi K. (2002) GPS és internet alapú térinformatikai alkalmazás a mezőgazdasági szaktanácsadás támogatására – Acta Agraria Kaposvariensis, Vol. 6 No 3, pp.3-13. Szlávik, L. (1998) Árvizek szükségtározása. – Vízügyi Közlemények, 1. füzet.
11
