A TARTALOMBÓL: Álomfizetés jár a hivatalnoki elitnek. . . . 2
Miért vagyunk itt? . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
A sötét múlt jelene . . . . . . . . . . . . . . . . 25
Új unió, régi beidegzõdések . . . . . . . . . . . 3
Vegye ezt, ne azt! . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
A nemzetgyalázás csúcsa . . . . . . . . . . . . 26
A dolgok állása március 1-jén . . . . . . . . . 7
Mérsékelt figyelmeztetés az országnak. . 19
Kudarc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
Családvédelmi Charta . . . . . . . . . . . . . . . 8
Tisztázzuk a múltat! . . . . . . . . . . . . . . . . 23
Stratégiai javaslatok. . . . . . . . . . . . . . . . 28
Poénárus aknamezõn . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Elsõ esély: Horn Gyula ellen is . . . . . . . 24 érkezett bejelentés
Tabu a Gyurcsány-család múltja? . . . . . 29 Ügynök múlt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
Felborult az asztal – állítsuk a helyére! . 12 Gazdák a téren . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13
Amõba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
Szaúd-Arábia „támadásban!”. . . . . . . . . 32
Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu és a www.tar.hu/jhf weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
A kormányszóvivõk államtitkári besorolásban dolgoznak Kétszer annyian birtokolnak miniszteri és államtitkári címet hazánkban, mint ahányan ténylegesen betöltik ezt a pozíciót, és több száz hivatalnok kap olyan kiemelkedõ díjazást, mint a miniszterek, államtitkárok, illetve utóbbiak helyettesei. A miniszterek fizetése meghaladhatja a havi 1,1 milliót, a helyettes államtitkárok akár 700 ezer forintot is kereshetnek. A jelenlegi kormányban tizenhét miniszter foglal helyet, ám a nekik járó cím és kiemelt juttatás még 22 magas pozíciót betöltõ személyt illet meg. Az õ fizetésük meghaladhatja a havi 1,1 milliót, emellett hivatali lakásra, felsõ kategóriás gépkocsik használatára jogosultak. Jár nekik emellett tizenharmadik havi fizetés és évente 40 nap szabadság. Az alkotmánybírók, ombudsmanok, parlamenti alelnökök mellett hasonló összeget kap például Kovács György, az Országos Rádió- és Televíziótestület elnöke is. Helyettesei a közigazgatási államtitkári rangban akár 900 ezer forintot is megkereshetnek. Ehhez is további olyan juttatások járnak, mint gépkocsi- és lakáshasználat, pihenés az állami üdülõben. Közigazgatási államtitkári rangot szintén jóval többen birtokolnak, mint a minisztériumoknál szolgálatot teljesítõ tényleges vezetõk. Elõbbiek csak 15-en vannak, míg a címre és a vele járó díjazásra rajtuk kívül még 55-en tarthatnak igényt. Fõleg országos hatáskörû fõhivatalok vezetõi, vagy a miniszteri címben részesülõk helyettesei jutnak a minõsítéshez, valamint a fentebb már említett javadalmakhoz. Tovább bõvül a jól fizetett hivatalnokréteg, ha az alacsonyabb, mégis kiemelt bérezéssel járó helyettes államtitkári rangot tekintjük. Ez a cím a minisztériumokban 66 személynek jár, de mellettük további 120 hivatalnok rendelkezik a titulussal. Felkészültségüktõl függõen egyéb juttatások mellett akár 700 ezer forintot is kereshetnek havonta. Jól keresõ fõtisztviselõk és fõtisztek (Havi fizetés: 455000–1,1 millió forint). Egy másik jól fizetett réteg a közigazgatási elit soraiban foglal helyet. A 300 személybõl álló kormányzati fõtisztviselõi és a rendvédelmi szerveknél dolgozó, 150-es létszámú fõtiszti elitet 2002-ben állították fel. A tagokat a mindenkori kormányfõ nevezi ki. Az elitréteg alapilletménye 455 ezer forint, ami az egyéb juttatások révén néhány esetben meg is haladhatja az egymillió forintot. Õket fokozott munkajogi védelem is megilleti, azaz amennyiben nem tartanak igényt a munkájukra, akkor két évig rendelkezési állományban maradnak, erre az idõre is jár a kiemelt fizetés. Miniszteri jogállású személyek (Havi fizetés: 700000–1,3 millió forint). Erdei Árpád alkotmánybíró Bagi István alkotmánybíró Bihari Mihály alkotmánybíró Harmathy Attila alkotmánybíró Kiss László alkotmánybíró Kukorelli István alkotmánybíró Tersztyánszky Ödönné Vasadi Éva alkotmánybíró Nagy Zoltán, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke 2
Lenkovics Barnabás ombudsman Kaltenbach Jenõ ombudsman Péterfalvi Attila ombudsman Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Kovács Árpád, az Állami Számvevõszék elnöke Mandur László parlamenti alelnök Deutsch Tamás parlamenti alelnök Harrach Péter parlamenti alelnök Világosi Gábor parlamenti alelnök Dávid Ibolya parlamenti alelnök Erményi Lajos, a Legfelsõbb Bíróság elnökhelyettese Kovács György, az ORTT elnöke Polt Péter legfõbb ügyész Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke Az államtitkári besorolású szóvivõk havi fizetése körülbelül 800000 forint. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök fõtanácsadói is államtitkári besorolásban tevékenykednek. Szintén ilyen rangja van László Boglár és Batiz András kormányszóvivõnek is. (Forrás: Reggel)
jó ha figyelünk
– avagy A virtuális Magyarország Háry Jánosai – Hát, kérem szépen, van itt minden, mint a moziban. Gazdatüntetés, ügynöklista hegyek, miközben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok jelennek meg hazánk uniós teljesítményérõl a tekintetben, hogy akkor most tényleg nettó befizetõk voltunk-e az elsõ csonka uniós esztendõben, vagy csak megint a sötétben bujkáló, rémhírterjesztõ ellenforradalmárok és a klerikális ellenzék aknamunkájaként kerülhettek a felszínre ezek a koalíció által csak a rémhír kategóriájába besorolt megnyilvánulások. Magyarán teljes a káosz. A televízióban nyilatkozó kistelepülési polgármester ízes tájszólással beszél arról, milyen jó dolog is lehet az a szélessávú Internet, de talán még ennél is jobb lenne, ha az ötödszörre elutasított pályázatuk, melyet az ötszáz méteres járda felújítására nyújtottak be, végre nyerne. Az Internet – még ha oly szélessávú is – ráérne talán aztán, amikor már a járda elkészült. Lehet, hogy a parasztember mûveltsége nem említhetõ egy lapon a városi értelmiségével és minden bizonnyal hagy némi kívánnivalót maga után, de attól még a földbõl élõ vidéki ember nem hülye. Ezt jó lenne, ha végre megértenék a Butapest táblán belül, az ország házában tespedõ posztkommunista pártkatonák is, meg a Kommunista Ifjúsági Szövetségbõl a hegesztõktõl – ja nem, az apparátból – szalasztott csinovnyik ripacsok is. (Bocs a kissé hevesebb hangnemért.) Szóval. A vidéki kistelepülés polgármestere mindjárt meg is válaszolta az önmaga által feltett kérdést, nevezetesen, hogy minek is kell a járda a parasztembernek falun? Dehogy kell ide járda – mondja a riporternek. Minek? A tejcsarnokot rég bezárták. A postát is megszüntették, oda se kell már elmenni, s még néhány perc és a falusi kisboltokat is be fogják zárni, mondván nem felelnek meg az uniós elõírásoknak. Lásd az ominózus külön kosármosó helyiséget és a többi mondvacsinált baromságot. (Leéltünk az átkosban vagy öt évtizedet, de valahogy meg voltunk kosármosó helyiség nélkül mégsem voltunk betegek meg allergiások sem. Ha megbetegedtünk, hát nem a kosártól, az hétszentség.) Közben a Duna TV vitamûsorában az MSZP színeiben induló versenyzõ váltig bizonygatja, hogy minden oké, minden a lehetõ legnagyobb rendben, dehogy voltunk mi nettó befizetõk, hiszen papíron – ahogy õ fogalmazott: leszerzõdve – a pénztári fõkönyv szerint minden a lehetõ legnagyobb rendben van. Másnap aztán a Hír Televízió interjú beszélgetésében megkapom az eligazítást attól az jó ha figyelünk
3
úriembertõl, aki egy komplett tanulmányt készített arról, hogyan csal és hazudik a kormány az uniós támogatások felhasználásának tekintetében, és hát ha a törvényt szó szerint értelmezzük, amiben ugye benne van, hogy ígérvényt ígérvénnyel lehet szembe állítani, magyarán csak a ténylegesen kifizetett összeg számít felvett támogatásnak, akkor rögtön kiderül, hogy kilóg a lóláb. Méghozzá nem is kicsit. Természetesen errõl a tanulmányról (adatokkal részletes kimutatásokkal levezetve) más tévécsatornákon, mondjuk a közszolgálatin, nemigen hallani. Érdekes módon Boros Imre, az Orbán-kormány európai ügyekért felelõs minisztere is hajthatatlan, õ szintén azt ismételgeti már-már szinte mániákusan, hogy csak az számít felvett támogatásnak, amit ki is fizettek, tehát ténylegesen oda is került a címzettekhez. Úgy tûnik ennek az érvelésnek a logikáját támasztotta alá a gazdatüntetés is. Elõször a gazdáknak is azt mondták, hogy aggodalomra semmi ok, megvan a zsé, aztán utána meg azt mondták, hogy mégsem kaptok egy kanyiló vasat sem, mer’ hogy kiderült, nincs rá keret a büdzsébõl. És ebbõl egy fikarcnyit sem enged a mûminiszterelnök még akkor sem, ha a gazdák belegebednek. Aztán láttuk, mi történt, hogy végül is ki hátrált meg, annak eldöntését a kedves Olvasóra bízom. Elsõre talán kissé követhetetlennek tûnik a dolog, de azért próbáljuk meg kibogozni a szálakat. Annak idején Kovács „Smith ügynök” László, akkori fõkülügyér által sikerpropagandaként felvezetett koppenhágai csúcseredmény értelmében hazánk posztkommunista nagyjainak áldozatos munkával és hihetetlen erõfeszítések árán sikerült elérniük – mertek kicsik lenni –, hogy a régi uniós tagállamok mezõgazdasági támogatásának 55%-át megkapják a magyar gazdák is. Ez úgy áll össze, hogy 25% az uniós támogatás, 30%-ot pedig a magyar állam tesz hozzá. Vagyis, amíg mondjuk egy francia gazda 100 Ft támogatást kap, addig a magyar gazda – maximum (és ez a legoptimálisabb eset, azaz ha van rá lóvé) – mindösszesen csak 55-öt, amibõl 25-öt az unió, 30-at a magyar állam ad. No, hát ezzel a magyar állam által fizetendõ 30%-kal vannak a problémák. És ezen a ponton álljunk is meg egy pillanatra. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy tisztelettel felhívjam minden kedves MSZP hívõ, betelefonáló, az ATV-be SMS-t beküldõ EU IGEN-nel szavazó kedves honfitársam figyelmét, hogy ez itten kérem szépen nem a KGST, hanem az Európai Unió. Ez így mûködik! Erre tetszettek szavazni annak idején az IGEN-kampányban! Jó reggelt! Ébresztõ! Az a helyzet, hogy itt szigorúan ellenõrzik, mire megy el a központi kasszából az adminisztratíve leosztott zseton. Elvárják, hogy arra költsék, amire adták, és szintúgy elvárják, hogy az adott állam is tegye hozzá a maga részét. És ha nem arra költik – itt jön a Drazsé vezetésével napi gyakorlattá tett „Kreatív könyvelés” – amire a pénztári fõkönyvbe be van írva, ha véletlenül eltévesztik a rubrikát, büntetõ kamatokkal terhelten kell azt visszafizetni. Szintúgy azonnali hatállyal megy vissza a zsé, ha az adott ország nem rakja az uniós összeg mellé a maga nemzeti részét is. És mielõtt még valakinél kiveri a biztosítékot az Új Szovjetunió bürokratikus szabályozása, annak ismételten felhívnám a figyelmét, hogy az uniós kampányt lezáró népszavazáson – a média és a jelenleg regnáló koalíció szerint – meggyõzõ többséggel erre tetszettek szavazni.
4
(Igaz, kicsit beárnyékolja a képet az alacsony részvételi arány, ha jól emlékszem az össze választásra jogosult polgárnak csak mintegy 37-38%-a vett részt a választáson, és asszem ennek mintegy 16%-a nemet mondott az unióra, tehát semmiképpen sem mondhatjuk többségi akartnak uniós tagságunkat. Azonban a jogi csûrés-csavarásnak és ennek a birkatürelmû népnek köszönhetõen hazánk ma mégiscsak európai uniós tagállam, így az unió szabályai szerint kell élnünk.)
jó ha figyelünk
Csak két fontos motívumot, alap pillért, sarokkövet emelnék ki én most itt a teljesség igénye nélkül az Európai Unió vonatkozásában, ezek pedig a dotáció (vagyis a támogatás), illetve a pályázás, a pályáztatás. A dotáció, azaz a támogatás nem újdonság a magyar átlagpolgár számára sem, hiszen már a csatlakozás elõtt is mindenki tisztában volt azzal, hogy az unió egyik, ha nem a legtámogatottabb területe éppen a mezõgazdaság. Tehát a fejlett nyugati országokban is csak támogatással képes a mezõgazdaság talpon maradni. Nincs ebben semmi újdonság. Nemcsak az európai, de az amerikai unióban, az Egyesült Államokban is nem ritkaság ma már, hogy azért kapnak támogatást a gazdák, hogy valamit ne termeljenek. A túltermelés mára olyan méreteket öltött, hogy eladatlan vajhegyek, tejtavak vannak az Európai Unió raktáraiban. (Hogy az éhezõ fekete kontinens lakóinak csak úgy grátisz adnának belõle, az viszont kizárt.)
jó ha figyelünk
Közben persze megy a parasztvakítás. Nem is értem, hogy az ATV logója mellé, miért nem teszik ki az MSZP stilizált szegfût ábrázoló emblémáját is. A múltkor kb. 10 percre ott ragadtam a csatornán a gazdák ellen uszító, gyûlölködõ betelefonálók, sms-küldõk között. Egyetlen vélemény sem szólt a gazdák mellett. Legalább a demokrácia látszatára odafigyelhetnének. Szeretett szülém szokta volt gyakorta emlegetni a népi bölcsességnek azt a szállóige formájában kikristályosodott kvintesszenciáját, mely rövid, tömör és frappáns megfogalmazásában ekként hangzik, hogy aszongya: „Ha a paraszt nem szarik, a városi nem eszik!” Bizony, érdemes megfontolni mindnyájunknak ezen népi bölcsesség mély igazságtartalmát: Az ország házában ülõ képviselõ hölgyek és urak is, de legfõképpen a jelenlegi posztkommunista kormányzat gõgös, lekezelõ, pökhendi módon viselkedõ szakminisztere és feje is jobban tennék, ha nem feledkeznének meg arról, hogy a nép szava Isten szava. Természetesen a napnál is világosabb, hogy ez az egész istenverte agrárcécó egy cél érdekében zajlik, hogy minél kevesebb kézben összpontosuljon a földtulajdon, ha majd a moratórium hivatalosan is (lejár a törvény szerint elõírt határidõ) véget ér és európai ára lesz a magyar termõföldnek is, a kivételezettek, a sok esetben vörös báró téeszelnökökbõl zöldbárókká átvedlett tõkeerõs a csókosok szuper extra profitot vághassanak zsebre, amikor majd egy mozdulattal könnyedén túladnak az addigra már nagybirtokokká összevont földvagyonokon. Ezért hallani egyfolytában az olyan – és itt a szó legszorosabb értelmében – parasztvakításokat, amilyet például Magda Sándor, az MSZP agrárszakértõje is megenged magának, nevezetesen, hogy 500 hektár alatt nem lehet sikeresen gazdálkodni az EU-ban. Holott mindannyian tudjuk, hogy ez tényszerûen nem igaz. Az EU-ban 19 hektár az átlagos termõterület nagysága. Egyébként hazánkban ennek kb. majdnem a kétszerese, úgy 35 hektár körül van ez az érték. Az EU-ban az 50 hektárt meghaladó birtokok aránya mindösszesen csak 8,6%, vagyis a birtokoknak több mint 90%-a 50 hektár alatti. De a hazai helyzet sem mutat nagyon más értékeket. A tulajdonlást megvizsgálva hasonló eredményeket kapunk. Jelenleg 766 ezer gazdasági egység mûködik a magyar mezõgazdaságban. Ebbõl mintegy 7 ezer a társas vállalkozás, a többi kb. 760 ezer egyéni gazdaság. És ami legalább ennyire fontos! Az sem mindegy, hogy mi kerül az asztalunkra! És akkor következzenek a személyes tapasztalatok. Megmondom az õszintét, tõsgyökeres pécsi, azaz „tüke” lévén, nem sokat konyítok a mezõgazdasághoz, bár gyermekkorom nyarainak javarészét nagyszüleimnél, két aprócska baranyai zsáktelepülésen, a Pécsvárad és Mohács közötti Marázán, valamint a Szigetvárhoz közeli Szulimánban töltöttem, de itt érkeztem el ahhoz a ponthoz, ahol a témában végzett módszeres adatgyûjtés összetalálkozott az empírikus úton történõ tapasztalatszerzéssel, és ez egyfajta sajátos, ugyanakkor mégis autentikus urbánus véleménynyilvánításra sarkallt. Autentikus ez a véleménynyilvánítás, mert a kereskedelem terén zajló háború legfõbb „hadurától”, magától a vásárlótól (jelen esetben tõlem) hangzik el, vettetik papírra és hát ugye végül is az õ kegyeiért harcol itt mindenki ezen a hatalmas, immáron globális méretûvé terebélyesedett hadszíntéren, amit úgy hívnak, piac.
5
Szóval. Készleteim feltöltése céljából néhány nappal ezelõtt felkerestem a lakóhelyemhez legközelebbi „Olcsó és gazdaságos” áruházat (március 15-én még arra sem voltak képesek, hogy kitûzzenek egy nemzeti színû lobogót, ennyire számítunk mi a multiknak!), ahol megakadt a szemem a 199,-Ft/kg áron hirdetett spanyol paradicsomon. A házunk mögötti – egy másik multinacionális áruházlánc tulajdonában lévõ – ABC-áruházban (külföldiül: szupermarketben) ugyanez a gyárilag piros zöldség 499,-Ft/kg áron volt kapható éppen, úgyhogy gondoltam bepróbálkozom én. Az igazat megvallva, már az áru vizuális észlelése során támadtak bizonyos kételyeim, a gyárilag kívánatos piros szín helyett csak valamilyen pirosszerû volt megfigyelhetõ, de az igen kedvezõ ár és az ATV-be betelefonálók azon véleménye, miszerint a gazdák nem mondanak igazat, amikor azt mondják, hogy a külföldiek csak szemetet tudnak gyártani élelmiszer címén, elhessegette páni félelmemet. Logikusan felépített hadtáp tervet dolgoztam én ki, a maga teljes részletességében. Ahogy mondani szokták, már elõre összefutott a nyál a számban, mint a Kengyelfutó Gyalogkakukk rajzfilmekben, amikor a Coyote (Prérifarkas) gondosan összekészül az étkezéshez, a Kengyelfutó Gyalogkakukk szendvicséhez mindent gondosan odakészít, csak éppen a madárka hiányzik belõle. Én is felépítettem egy elképzelést, amely mind megjelenését, mind pedig íz hatását illetõen kellõen megfelelõnek mutatkozott egy jól megtermett szenyó (urbánus frazeológia: szendvics) elkészítéséhez. Arra gondoltam, hogy helyben sütött „Olcsó és gazdaságos” zsemlyébõl (két ujjal a végletekig összenyomhatod), tavaszi felvágottból, sajtból és friss paradicsomból készített szenyókkal emelem én komfortfokozatomat. Egyúttal a nap lezárásaként, mintegy megkoronázandó aznapi tevékenységemet, bélbolyhaim lenyugtatását is letudom én a hidegélelemnek egy laza tizenhét lépéses algoritmuson keresztül véghez vitt ízléses kivitelû megkomponálásában, majd ezt követõen a nyíláson gyors egymás utáni leküldésével. Ám amikor a paradicsom szeletelésének mûveletéhez értem, észleltem, hogy a sima kés nem funkcionál. Rükverc funkció kimarad, és a sima héjú, a Mediterraniumból érkezett sápadt piros színû paradicsom a maga puha állagával mintegy hibaszázalékként jelent meg az én étkezõ alkalmatosságomnál. A dolog érdekessége abban rejlett, hogy a paradicsom elsõ tapintásra keménynek tûnt, a kés azonban mégsem akarta vinni, minduntalan elslisszolt annak felületén. A Spanyolhonban termett seszínû paradicsomot végül a fogazott nagy kenyérvágó késsel sikerült csak felszelnem csínos kis szeletkékre, de gondoltam ennyi fáradságot megér a dolog. Ám az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. Ahogy ezt mifelénk mondani szokták, hát ennek a paradájszlinak bizony se íze, se bûze nem sok, de annyi se vót. Mintha magokkal teli vizet szürcsölt volna az ember a fogai között. Kénytelen voltam egy kis bajor pikáns mustárt rányomni, hogy valami íze is legyen a szerencsétlennek. Utóbb tudtam csak meg, hogy én voltam a hunyó, ugyanis a spanyol paradicsom az olyan, hogy fogyasztás elõtt pár órával ki kell tenni a napra (állítólag) és akkor megjön az íze is, meg a színe is. (Persze az is lehet, hogy ez már ilyen genetikailag módosított, elõre beprogramozott, idõre érõ fajta.) De volt ennél még cifrább is. Ugyanennél a multi láncnál vásároltam fokhagymát is. Siettem, nem nagyon volt idõm körülnézni, be a kosárba, aztán hajts! Otthon aztán mindjárt gondoltam, hogy ebbõl még gáz lehet, ugyanis kipakolva pillantottam meg a címkét. Forgalmazó telephelye: Makó. Származási ország: Kína. Hát kérem, legyen elég annyi, hogy a spanyol paradicsomhoz hasonlóan ennek sem volt semmi íze. Igaz, szaga az volt, de azonkívül semmi. No, hát ennyit arról dióhéjban, hogy mi is kerül az asztalunkra. Még egyszer felhívnám mindenkinek a figyelmét arra, hogy a nép szava, Isten szava, az Istent pedig nem lehet elhallgattatni! Igenis tessék odafigyelni arra, mit kér a nép, és addig tessék odafi6
gyelni a népre, amíg még oda lehet figyelni rá, mert késõbb már lehet, hogy baj lesz! Hál’ Istennek, most nem lett. És ne akkor tessék majd siránkozni, amikor 3-400 forint lesz egy kiló kenyér, mert a multik elõzõleg az 5 forintos zsemléikkel tönkreteszik egy csomó ember életét. Ja, és még egy a nép ajkán született bölcsesség így a végére: Az leszel, amit megeszel! *** Idáig jutottam a cikk megírásában, amikor bemondta a televízió, hogy Francisco, ez a tehetségtelen ripacs, miután három hétnyi vajúdás után nagy kegyesen leereszkedett a néphez egy aláírás erejéig, még utoljára, visszakézbõl belerúgott egy jó nagyot a magyar gazdákba. Ahogy mondani szokták, a stílus maga az ember. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
jó ha figyelünk
– gondola kommentár –
A szocialista párttagság mind nagyobb hányada felfogja már: Gyurcsány vagy most megy, vagy óriási vereségbe navigálja az MSZP-t. És sajnos nemcsak a pártot, hanem az egész országot is. Vagy ez a cél? Az utca embere ma ugyanannyira tájékozott, mint akkor volt. ‘39-ben álhírek és álproblémák gumicsontjain rágódtak az emberek, például azon, hogy miért egyezett meg Hitler és Sztálin. A valóságot – a titkos záradékot – nem kötötték senki orrára. A nyilvánvaló jelekbõl utólag a vak is láthatta, hogy mi volt a szerzõdés valódi tartalma, és mégis: ötven évig nem voltak hajlandóak beismerni a késõbbi haszonélvezõk. A sajtó most az ügynöklistát kénytelen rágni. Azon buzognak a baloldali médiában, hogy bebizonyítsák: rég halott papoknak vagy miattuk a katolikus egyháznak kellene bocsánatot kérnie a magyar társadalomtól, elvégre valahány pap, sõt püspök is III/III-as besúgó volt/lett. A hígvelejû plebs kajolja is a dolgot, nem zavartatva magát a legnyilvánvalóbb igazságoktól sem. Néhány sajtópatkány pedig nagyot kaszál az ügyön. Holott nem ez a valódi kérdés. A valódi kérdés az, hogy mi lesz Brüsszel véleménye a magyar államháztartás és a folyó fizetési mérleg hiányáról, illetve állapotáról. Magyarország a szakadék szélén egyensúlyoz. Mivel az átlagember több élményt kap a virtuális valóságból, mint a valódi világból, ezt a tényt viszonylag könnyû ellensúlyozni egészen addig, amíg az utóbbi brutálisan be nem kopog az ajtón. A gazdák ajtaján már kopogtatott. A 2001 közepén megindult felívelést a Medgyessy-kormány 2002 második felében visszafogta, 2003-ban a pozíciókat feladta, tavaly pedig a szétveréshez látott hozzá. A gazda azt látja, hogy a falujában mindenféle importált szeméttel van tele a bolt, miközben õ a maga – jobb minõségû! – terményét, állatát képtelen eladni, illetve a többé-kevésbé monopolhelyzetû feldolgozók, illetve kereskedõk annyit sem hajlandók érte fizetni, amennyi az adott állat vagy növény önköltsége volt. jó ha figyelünk
Ráadásul a gazda hitelt vett föl még 2003 elõtt, mert azzal kecsegtették, hogy milyen jó lesz az EU-ban. Most tömegesen ébrednek rá, hogy hazugság volt a minõség EU-mítosza, hogy az EU miatt nem lett több a támogatásuk, és hogy a bankok irgalmatlanul érvényesítik a jelzálogjogot. (Ez utóbbi pontosan jelzi, hogy a tét a gazdák megfosztása a termelõeszközeiktõl, azután bérmunkássá degradálásuk a szülõföldjükön. Ha ez sikerül, megérjük még a földosztás jelszavának reneszánszát.) Demonstrációjuk eddigi hangvételéért a gazdák megérdemelnének egy Nobel-díjat, a „társadalmi békéért“. Nem hagyták magukat beugratni, miközben a másik oldalon Németh Imre földmûvelési miniszter lenullázta magát. Nem tudni, miért nem váltotta le eleddig a kormányfõ a szakminisztert. Ez teszi aktuálissá a kérdést: ki a fõnök? Gyurcsány Ferenc vagy Németh Imre? Valószínûleg az a válasz, hogy Gyurcsány nem húzhat ujjat az MSZP mögötti mezõgazdasági lobbival. A „hajdani téeszelnökök“ ma is meghatározói a szocialista politikának, akárcsak Kádár idejében. Németh Imre nyolcadik napja képes elérni, hogy a lakosság egyik felének a szemében õ jót akar. Közben az emberek nem tudják, hogy a tüntetõ gazdák élet és halál között lebegnek. Sokuk a halál fenyegetésével él, ugyanis hitelt már a harmadik generáció óta nem vettek fel ilyen lehetetlen körülmények közt. Immár közelíti a félmilliót a kilakoltatástól rettegõ családok száma. Németh Imre is tudja, hogy a demonstráló gazdák nem akarnak mást, csak ami a hatályos jogszabályok szerint jár nekik. Pénz kell a gazdáknak, különben elpusztulnak. Pénz pedig nincs. Lehet, hogy történelmi napokat élünk, amennyiben annak minõsülnek például 1939 augusztusának utolsó, a memoárok szerint fülledten kánikulás napjai. A kocka már elvettetett, a titkos parancsokat már legépelték, a lõszert bevagonírozták, a katonákat elkezdték visszarendelni a szabadságról. Gyurcsány hovatovább csak azzal menthet meg valaimt is kormánya erkölcsi tekintélyébõl, ha meneszti Németh Imrét. Emlékezetes, hogy a Némethet miniszterré emeleõ Medgyessy folyamatosan arról szónokolt a kampányban, hogy a miniszter ‘szolga’ a latinban. Németh az elmúlt napokban minden olyan lépést megtett, amivel bizonyíthatta: õ nem a nép szolgája, õ a nép ura. Pénzügyi vonalon pedig a zsarnoka. Az USA függetlenségi háborúját egy Londonnak érdemi bevételt nem hozó, gazdasági értelemben lényegtelen apróság, a teavám robbantotta ki. Gazdatársadalmunk ritkaságszámba menõ türelme az oka annak, hogy még nem követelték amúgy igazából Németh menesztését. A miniszter ugyanis mit sem érõ „garanciavállalások“ és „ígéretek“ fejében „csupán“ annyit kért, hogy a gazdák írják alá: 36 órán belül hazamennek, gépeikkel együtt, és idén nem lesz több demonstráció. Hogy Németh becsületszava mennyit ér, azt jól mutatja a javaslatának 2. pontja, amelyben azt szeretné elismertetni a gazdákkal, hogy végrehajtotta a tavaly február 25-ei megállapodást. Holott nem hajtotta végre! Összegezve: puskaporos hordón ülünk. Az MSZP-nek jó volna felidéznie, hogy 2003. szeptember elején bukott meg erkölcsileg a Medgyessy-kormány, amit õk maguk pontosan érzékeltek is a tapolcai frakcióülésükön. Ám nem voltak hajlandók figyelembe venni. Medgyessy maradhatott, csak azért, hogy veszítsen. Most ugyanez a tét Gyurcsánnyal is. A szocialista párttagság mind nagyobb hányada felfogja már: Gyurcsány vagy most megy, vagy óriási vereségbe navigálja az MSZP-t. És sajnos nemcsak a pártot, hanem az egész országot is. Vagy ez a cél? Reichert János – gondola
7
Kedves Barátunk! Napjainkban egyes meleg szervezetek egyre hangosabban és egyre kioktatóbb stílusban követelik, hogy azonos nemûek is köthessenek házasságot, fogadhassanak örökbe gyereket. Határozott álláspontunk ezzel kapcsolatban, hogy a házasságnak továbbra is egy férfi és egy nõ kapcsolatának kell maradnia, így sem a melegek házassága, sem a közös örökbefogadás nem engedélyezhetõ. Mindez összhangban van az általános erkölcsi normákkal és a magyar nyelv értelmezõ kézi szótárával. Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) gondozásában készült el a Családvédelmi Charta 2005. címû dokumentum, mely mérsékelt hangnemben, de egyértelmûen fejti ki a fentieket. Mint arról talán Te is értesültél, melegszervezetek és liberális politikusok össztüzet zúdítottak a Chartát meghirdetõ és támogató kereszténydemokratákra a Charta kiadása és a meleg többletjogok elutasítása miatt. Tiltakoztak, lemondást sürgettek, nyílt levelekhez csatlakoztak. Szükséges azonban, hogy a Családvédelmi Charta 2005. tartalmával egyetértõk megmutassák, többen vannak, mint a homoszexualitás népszerûsítõi. Kérünk ezért minden magánszemélyt és közösséget (civil szervezetet, egyházi közösséget, társaságot, csoportot, szervezetet), amennyiben egyetért a Chartában foglaltakkal – és vállalja, hogy nevét a támogatók sorában nyilvánosságra hozzák az IKSZ honlapján –, az küldjön egy támogató emailt a
[email protected] címre. Ha nem hallatjuk a hangunkat és nem mutatjuk meg, hogy sokan vagyunk, álláspontunkat le fogják söpörni! A Családvédelmi Charta 2005. szövege a következõ címen olvasható: http://www.xlap.hu/index.php?column=2 &news_id=206 A Családvédelmi Charta 2005. letölthetõ pdf formátumban: http://www.xlap.hu/img/Charta2005.pdf További információk a www.xlap.hu címen találhatók. A csatlakozást és a támogatást köszönjük: Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség Családvédelmi Charta 2005. Napjainkban számos irányból támadják a család intézményét. Egyes csoportok megpróbálják megrendíteni anyagi és morális alapját, igyekeznek nevetségessé tenni a 8
hagyományos családmodellben gondolkodókat. Hisszük és valljuk, hogy az egészséges társadalom alapja és legfontosabb közössége csak a család lehet. Egészséges családok nélkül nincs egészséges nemzet, nincs egészséges Európa. Az egy férfi és egy nõ szövetségére épített, az abba születendõ gyermekekkel kiegészült családot kezdi ki – jogvédelem mögé bújva – a homoszexualitás egyre terjedõ propagálása, pontosabban az egynemûek kapcsolatát kihívóan hirdetõ mozgalmak. A melegek bizonyos csoportjai igyekeznek összemosni a természetes férfi és nõi szerepeket, valamint követelik a homoszexuális kapcsolat házasságként való elismerését. A már szinte divattá váló homoszexuális életforma észrevétlenül változtatja a férfiakat nõiessé, a nõket pedig férfiassá. E jelenség tehát messze túlmutat a tulajdonképpeni homoszexuálisok körén. A családban betöltött szerepeket ássa alá, és ezáltal rombolja a családot. A társadalom számára látható melegek nagy többsége módfelett magamutogató, célja a feltûnés, a tetszelgés, melyhez eszközül használja saját homoszexualitását. Visszautasítjuk azt az álláspontot, hogy a családoknak a homoszexualitástól való védelme korszerûtlen maradiság, és a meleg házasságok bevezetése a modern, haladó társadalmi felfogás. Határozott álláspontunk szerint e kérdés kapcsán nem a múlt és a jövõ, hanem értékek, a közösség érdekei ütköznek az önérdekkel. A közjót szem elõtt tartva nem fogadható el a homoszexuálisok házassága. A józan ész és az állam joga nem igazolhat olyan törvényt, amely ellentétes a természetes morális törvénnyel. Az állam nem mondhat le
arról a kötelességérõl, hogy védelmezze a köz java és a köz erkölcse számára alapvetõen jó intézményt: a házasságot. A melegek házasságának törvényes elismerésével, amely egyfajta társadalmi modellé válna, leértékelõdne a házasság intézménye és megváltoztatná az alapvetõ morális értékek iránti érzéket. Magyarország demográfiai mélyponton van. Egyre kevesebb családban egyre kevesebb gyermek születik, rohamosan fogy a nemzet. Az állam nem teheti meg, hogy a nagyarányú népességfogyás mellett olyan együttélési formát támogasson a házassággal egyenértékûként, melybõl gyermek nem születhet. Az azonos nemûek párkapcsolata nem tölt be az állam által védendõ társadalmi funkciót és értéket, nincs képessége az emberi faj fenntartására, semmi sem indokolja tehát annak törvény szerinti elismerését. Kérjük az államtól a nyilvános homoszexualitás korlátok között tartását. Nem teheti ki az állam veszélyeknek a társadalmat, és nem állíthat a fiatalok elé helytelen példát a házassággal és a szexualitással kapcsolatban! Nem adhat többletjogot a homoszexuálisoknak! Figyelemmel tehát a természet törvényeire és a közjó hosszú távú elõsegítésére, elkötelezzük magunkat amellett, hogy az Alkotmány 15. § nevesítse, miszerint a házasság egy férfi és egy nõ tartós életközössége. Törvényi szintû rögzítését kérjük továbbá a melegek alkalmatlanságának az örökbefogadási és a mesterséges megtermékenyítési eljárásokban. Forrás: Villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
Akik nézik a mûsorát, s jókat derülnek monológjain, tudják, csöppet sem hálás dolog beszélgetni vele. A Heti Válasz mégis megpróbálkozott a feladattal. Fábry Sándor Leányfalun, kedvenc cukrászdájában neveltetésérõl, szakmai és emberi értékekrõl szólt lapunknak, s arról, hogyan került a politika közelébe.
– Ellentmondást látunk a polgári neveltetésû Fábry Sándor és a Showderben látható, gyakran vulgáris alak között. Szerepet játszik? – A polgári neveltetés stimmel. Elsõsorban apám révén. Ugyanakkor a családunkban soha senki nem tett úgy, mintha nem testbõl volna. Semmifajta álszentség nem övezte ennen korpuszunkkal kapcsolatos rusztikusabb megnyilvánulásainkat. Apám, az angol liberális szellemiség jegyében, kapukat nyitogatott, de soha nem zavart be egyiken sem. Bármit olvashattam, Hunyady Sándor A vöröslámpás házától Kraft-Ebbing elmekórtanán át Vilma néni háztartási tanácsadóján és a Kommunista kiáltványon keresztül a Pallas Lexikon prostitúció szócikkéig. A vizeletét a szekrény tetején üvegekben gyûjtõ Vajda Jánostól, a tanítványait a zongorán „megkoitáló“ (apám kifejezése) Liszt Ferencen át Ferencsik János avagy Szókratész homoszexualitásáig bármirõl szó eshetett. Egyáltalában: lényeges volt a másik ember, ha tetszik, a tolerancia. – Könyvekbõl tanulta a szövegelést? – Dehogy könyvbõl! Édesanyám azt mondta: te mindig „lefele“ barátkozol. Igaza volt. Érdekesebbnek találtam ezeket a barátságokat, vonzott a melósok sallangmentes léte. Amikor az aquincumi ásatásokon kõmûvessegédként dolgoztam, a cigány segédmunkások nemiséggel kapcsolatos, szabados és õszinte beszédmódja nyûgözött le, ahogy a földeken dolgozó, a szigeten epret kapáló vagy a nálunk gyümölcsöt szedõ emberek világa is egzotikusnak tûnt számomra. Aztán elég jól megismertem a különbözõ szakmák nyelvét. Gyejó ha figyelünk
rekkoromban, ha itt egy lovas kocsi elment – mert akkor még elment -, fél napokra eltûntem. 1937 óta a miénk ez a 120 éves ház itt, Leányfalun, és amióta az eszemet tudom, azzal küszködöm, kínlódom,hogy fejlesszem, fenntartsam – ez különösen a hatvanas években volt emberpróbáló feladat. Mindehhez járult még a Pesten megismert galeriélet: a Hunyadi tér, a Lövölde tér, az Élmunkás tér vagányainak, simliseinek deviáns, mégis szeretetteli és igazságalapú „társadalma“. – E tapasztalatok birtokában mit gondolt a polgári létrõl? – Lõcsei polgárok vagyunk. Ez olyan természetes nekem, mint hogy hol esik, hol fú, s csöndes büszkeséggel növelgetem ezt a tradíciót. Családunkban a diploma, amióta az eszünket tudjuk, nem premizáló tett, hanem a dolgok sine qua nonja. Ugyanakkor mindig is idegenkedtem a keresztény szósszal leöntött polgári világ szemforgatásától, a bort iszom és vizet prédikálok gyakorlatától, az ösztönök egészségtelen elfojtásán keresztül a szentfazékságig, az álszentségig. Nemhiába szólt a mondás: „A polgári házasság talpköve a nyilvánosház.“ Ha az ember lejjebb ment, sokkal õszintébben lehetett beszélni. Az értelmiség körében már a hatvanas-hetvenes években divatos volt a szabadosság, amely nemcsak az alant élõkkel vállalt szolidaritást fejezte ki, hanem lázadást is jelentett a „gemütlich“ kispolgári világgal szemben. – Februárban keresztény bálba lett volna hivatalos. – A felkérést – szerény tiszteletdíjért – elfogadtam, mert progresszívnek ítéltem az
alapötletet. Arra kértek, hogy giccses kegytárgyakból prezentáljak Dizájn Centert. Hurrá, mondtam, ez már régi tervem, csak soha nem mertem megcsinálni. Most püspöki segédlettel sikerülni fog. Nem így történt. Két nappal a bál elõtt felhívtak, ötölvehatolva, hogy telefonok jöttek rám. Kérdem, kitõl, mi? Nem kaptam választ, mondom, ez maga az érett kádárizmus. Nagy sompolyogva kiderült, hogy a januári showderemben a templomot feng-shui szerint átrendezõ Ilonka néni bizonyult némelyek szerint „kegyeletsértõnek“. A püspök utólag megnézte, miután néhányan elkezdték verni a tamtamot; szerinte állítólag nem eshetett kifogás alá a dolog, de akkor már nem lehetett az agresszív, purifikátori kommandó szellemét visszadugni a palackba. Fenyegetõztek, ha elmegyek, botrányt csinálnak. Lemondtam a szereplést, ami szemmel látható megkönnyebbülést váltott ki. Én viszont kicsinység elgondolkodtam. Hogy a plakáton szerepelek, esetleg vannak, akik ezért jöttek a bálba, netán a gázsi egy részét ki kéne fizetni – ezzel a keresztény terrorkommandó által megfélemlített szervezõk mit sem törõdtek. – Kemény beszéd ez. – Spongya rá, hülyék mindenhol vannak. De nem akarok megsérteni senkit. Nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy egy ilyen paródia célpontja nem a vallás, hogy mindössze azokról az emberekrõl szól, akik, noha a Fõnök nem éppen errõl beszélt, a vallás köré keveredve sütögetik a pecsenyéjüket. Az eredmény pedig a gyakorlatban nehéz kérdések elé állítja a hívõ lelkeket. Például: tele a nózi, és eléd kerül egy zseb9
kendõ. Igen ám, de rajta virít az ízléses, rikítólilában játszó Szûzanya. Na, most belefújhatod vagy sem? - Örök dilemma. Az nem, hogy olykor keményen szól a hazai baloldalról, miközben eredendõen baloldalinak mondja magát? - Annak a történelmi tapasztalatnak a hatására mondom ezt, hogy mindig az alant lévõk húzzák a rövidebbet. Az igazságos elosztást hirdetõ szocializmus szörnyû véget ért utópisztikus kísérletnek bizonyult. Atyám mondotta gyakorta: ne mondjunk le az utópiákról, de õrizkedjünk megvalósításuktól. A tanulságokat azonban levonták – Nyugaton. Rájöttek, hogy ha a melóst nem teszik polgárrá, ha nem adnak neki egy kis amerikai álmot (kis medence, kis ház, kis Chevrolet, két pálmafa), akkor baj lesz, mert azt fogja mondani: fenét dolgozom nektek ennyiért. Finoman jelezném, hogy itthon még az 1989-es életszínvonalat sem sikerült elérnünk. Miért gondoljuk hát, hogy a melósoknak ne lennének csalfa nosztalgiái a kádárizmus iránt? A villámsebességgel létrejött irdatlan vagyoni különbségek sokak igazságérzetét sértik, pláne, hogy a gigavagyonokhoz vezetõ út jogilag és erkölcsileg elfogadhatatlan eszközök erdején át vezetett. - A Hofi Géza által fémjelzett korszak tehát nem zárult le. Jólesik, ha az õ utódjaként emlegetik? - Hofit számos kritika érte, hogy nem jól választott célpontot a módszerváltás után. Bármikor, bármilyen rendszerben kérdezték tõlem, mindig õt tartottam a legnagyobbnak. Magam elõtt nem is látok ebben a mûfajban olyanokat, akik nagyságrendekkel erõsebbek lennének – s most visszafogottan fogalmaztam. Úgyhogy büszkén szorongatom a Hofi-féle marsallbotot. - Ma már ön szabadon beszélhet, Hofinak még poénba kellett csomagolnia a kritikát. - Nekem is alapelvem, hogy a mûsorban poénban fejezzem ki magam. Nincs jogom a választói akaratot megkérdõjelezni. Éppen a demokrácia nevében kötelességem mindkét tábor szavazóit szórakoztatni. Szatócs vagyok, poént árulok. Itt a cukrászdában sem mondja a nagyságos asszony, hogy ez vagy az balliberális, úgyhogy nem kap rigójancsit. Tehát poén nélkül csak mûsoron kívül mondom el a véleményemet, és tény, hogy a baloldal által kedvelt tizenkilenc-egy híján húsz játékba nem szeretnék beszállni. Mert azért Kaya Ibrahim és Kulcsár Attila között van különbség. Néhány nulla. És nincs ennek a sifonérnak olyan fiókja, amelybõl ne a posztkommunista nómenklatúra valamely korifeusa vagy annak valamelyik seggevége bukna elõ. - Még nem volt Kulcsár-ügy, amikor odaállt Orbán Viktor mellé. - A baloldal és a liberálisok úgy ugráltak a térdén, hogy rossz volt nézni. Csoda, hogy bele nem gárgyult. A liberális fundamenta10
listák nem bírják feldolgozni, hogy vetésforgó van. Ha nem õk vannak hatalmon, azt nem a demokrácia pulzálásaként élik meg, hanem az idõnek Hamleten túlmutató kizökkenéseként. Pedig mi lett volna ha – tudom, történelmietlen vagyok – a rabmadarak a mézesbödönben való édes kotorgálás bûvöletében 1994-ben nem állnak össze egykori üldözõikkel? Talán akkor Orbán Viktornak sem kellett volna Torgyán Józseffel és egyéb szörnyû figurákkal vergõdnie. Mégiscsak elképesztõ, hogy elárulták múltjukat, jelenüket és jövõjüket, barátaikat és választóikat. - Miért dühíti ez ennyire? - Mert velük voltam a legközvetlenebb kapcsolatban. Mögöttük állt az a mérvadó értelmiség, amellyel szocializálódtam. Ma is megvan az az újságkivágás, amelyben Demszky megverésérõl írtak. Szent ereklyeként õriztem. De megvan az összes Beszélõ is, büszkén olvastuk benne Tamás Gáspár Miklóst, amit ma már legalábbis korlátozottan teszünk. Solt Ottíliánál, a Komjádi Béla utca 1.-ben vettem volt meg a Beszélõt. Mindig csak egyet. Apám jogász volt, mondta, ha kettõt találnak nálam, az már terjesztésnek minõsülhet. De emlékszem, amikor egyszer egy barátném kihozta hozzám Rajk Lászlót Leányfalura – én olyan büszke voltam... Kicsit még féltem is. Felnéztem rá azért, amilyen szerepet a második nyilvánosságban vállalt. A Rajk-butikért. Most pedig Petõ Iván feláll a parlamentben, és közli: csökkenteni kellene a Terror Háza költségvetését. Annyit talán elvárhatna az ember, hogy oldalba böki barátját, Magyar Bálintot, hogy „Te, ide figyelj, a szüleim mégiscsak ÁVH-mezben fociztak, vidd el inkább te ezt a balhét“.
- Hát, így alakult. Minek rágódni a múlton? - A pápa nemrég bocsátott meg Luther Mártonnak – néhány száz év után. Ez is bizonyítja: megbocsátani sosem késõ, illetve bizonyos erkölcsi kérdések nem évülnek el. Önmagában rejtélyes dolog, hogy Kertész Imre, egy holokausztot túlélt író, miért éppen a Wannsee partján tud a legjobban írni, néhány kilométerre attól a helytõl, ahol az Endlösungot aláírták. Talán azért, mert Németországban a fiúk valóban szembenéztek apáik múltjával, így lehetett az ifjabb Rommel Stuttgart polgármestere vagy ifjabb Bormann hittérítõ szerzetes. A nyolcvanas évek végén azt hittem, hogy e szembenézés héroszai minálunk a második nyilvánosság frontemberei lesznek. Nem így történt. Nácivadászatról beszélni akkor, amikor egy másik diktatúra kövér láncszemei, haszonélvezõi a kormányban ülnek – hát, legalábbis groteszk. Csak találgatni tudok, miért van az, hogy a nagy karátszámú
értelmiség ez ügyben vagy kussol, mint lazac az aszpikban, vagy hozsannázik – ezeknek. Még mindig a diktatúra aggályos lezáratlanságának aknamezején bóklászunk, s hol egy kar, hol egy láb repül a levegõbe. - 1994-ben Wahorn Andrással Berecz Jánost kérték meg, hogy Elfújta a tigris címû közös könyvük elõszavát írja meg. Ez is a lezárás parodisztikus-mûvészi gesztusa volt? - Az volt a lényeg, hogy mentõl inkább provokáljunk, balhét kerekítsünk a dolog köré. Poén volt. De ki volt az, aki a Népszabadság vezértollnokaként az orrunkra koppintott? Úgysem találja ki. A kitûnõ Molnár Gál Péter, a BBC-normatívák és az erkölcs régi harcosa. Borzongató volt látnom, hogy egy ilyen finom ember, mint Kertész jó ha figyelünk
Imre, kezet fog vele a Sorstalanság bemutatóján. Mert bizony egyedül a „kék fényes“ Szabó László vonult vissza a nyilvánosságtól, a többiek itt maradtak. És úgy gondolják, lehet úgy újságot írni, mint azelõtt. Gondoljunk bele: Eötvös Pál már 1969-ben nem bírt az idegeivel, belépett hát az MSZMP-be, majd épp a módszerváltás hajnalán lett a Népszabadság fõszerkesztõje. Hosszú pályájára feltette a koronát a hamis Teller-levéllel, aztán ezt a pernahajdert az újságírótársadalom 80 százalékának egyetértésével megválasztják a MÚOSZ elnökének. A másik oldalon pedig ott van a MÚK-vezér Kósa Csaba, aki a Munkásõr újságba írt lendületes dolgozatokat. Illyéssel szólva: nem menekülhetsz. – Ez évi elsõ mûsora politikamentes volt. – Rögtön kaptam is a kérdést: szóltak fentrõl? Januárban pedig kimaradt egy showder; megindultak a találgatások: levették a mûsorról. Ez is jelzi az állapotokat. Hadd tegyem közhírré: nem szólt senki, a Köztársaság tér sem. A magam törvényei szerint készítem a mûsort. Politikum peniglen akkor van benne, ha poént gördít elém a közélet, lásd Gyurcsány Ferike és a megtalált gyermek esetét. – Akkor nem azért a visszafogottság, mert hiányzik Medgyessy Péter? – Kétségtelen: Medgyessy olyan poénokat produkált, amelyeket csak fel kellett szedegetni, mint a krumplit. A bökkenõ csupán annyi, hogy nem humoristáról, hanem Magyarország harmadfél éven át volt miniszterelnökérõl volt szó. Persze Hiller doktor is erõsen felzárkózóban van, amikor közli, hogy 18 napig tartott az ötvenhatos forradalom, és Ságvári Endrét nyilas csendõrök lõtték le – amikor a nyilasok még hatalmon sem voltak. Amõba. – A csatornától sem szólnak egy-egy erõsebb poén után? – Még meg is védenek, ha kell. Nem csoda: a Heti hetest nem nagyon lehet kirakni az ablakba. Ha a televízió nem hülye, tudja, jó ha figyelünk
hogy jön még kutyára dér, nem árt, ha van valaki, akit oda lehet állítani. Aki – habár keresztre nem feszíti – mégsem nyalja oly hevülten a baloldal összes pH-értékû nyílását, ahogy a Heti hetesben teszik. – A Heti hetest a fél ország utálta 2002-ben. Nem érzi, hogy ön is nézõket veszített, mert vállalta véleményét? – Nyilvánvaló, hogy páran engem is megutáltak, de hát Istenem, naponta utálunk meg embereket – Dávid Ibolyát például két hét alatt úgy megutáltuk, hogy ihaj. Én legalábbis. De nem hiszem, hogy csupa jobboldali kapkodná el a jegyeket – van úgy, hogy hónapokra elõre elfogy mind, miközben más tévémûsorokba pénzért tobo-
rozzák a nézõket. Amúgy annak idején Pintér Sándor is kapott a showderban, és a mindent poénban szabályt csak egyszer szegtem meg, igaz, mindjárt két irányban – poén nélkül, csak úgy kiöklendeztem a már említett Eötvös-Kósa-ügyet. – Mit tett? – Elvben akkor sem értettem egyet magammal, de kikívánkozott, nem bírtam megállni. Azonnal fölhívott Kósa Csaba ügyvédje: „Védencem nem volt munkásõr, helyreigazítást kérünk.“ – Nem emlékszünk a helyreigazításra. – Azt mondtam: természetesen, csakhogy én akkor húsz percig fogok felolvasni Kósának a Munkásõr újságban megjelent cikkeibõl. Elálltak a keresettõl. – A vendégek kiválasztásában is ilyen engesztelhetetlen, vagy enged a tévéadó nyomásának? Egyes meghívottak monológja alatt láthatóan feszeng. – Dehogy feszengek, legfeljebb unom. Amúgy vétójogom van, olyan nincs, hogy egyetértésem nélkül hívjanak meg bárkit. Talán mutatja, milyen jól ismernek: eszükbe sem jutott, hogy beszuszakoljanak a Való Villába. Az elsõ bulvár egyébként az én ötletem volt. Anettka, Kiszel Tünde. Aztán kiderült, ezt nézik a legtöbben. Ha kétmillió embernek készítesz mûsort, nem beszélhetsz mindig Faludy Györggyel, Habsburg Ottóval, Csukás Istvánnal. De Faludynál sem esett le a nézettség annyira, hogy azt kifogásolhatták volna. – Pénzért jönnek a vendégei? – Csak akiket mi nézõcsalogatónak szánunk. A zenekarok ingyen játszanak, promotálják magukat. Ez egyébként sokáig gond volt: premierfilmek színészeinek könyörögni kellett, hogy jöjjenek el. Amerikában a producerek elzavarják õket, és Jay Leno sem fizet senkinek. – Persze Fábryval leülni beszélgetni... – Nem szívatok én igazán senkit. Ellentétes is lenne a mûsor ars poeticájával. Akit meghívunk, szeretjük. Elmond három történetet, aztán csókolom. – Már ha szóhoz jut. – Azt nem engedem szóhoz jutni, aki nem tud beszélni. – Jól van úgy, hogy a köztévén Lagzi Lajcsi mulattat, miközben az igényesebb showder a kereskedelmieknek hoz hasznot? – A köztévé külön sárkányfogvetemény. Ott ment az elsõ tizenöt adás, de jobb így. A királyi tévén az adófizetõk pénzét pocsékoló pártmunkásokkal szemben – akik ahelyett, hogy a közt szolgálnák, ócska kereskedelmi tévémásolatot üzemeltetnek, maradék idejükben peniglen a korhadék nómenklatúra kátyúról kátyúra zöttyenõ szekerét tolják – az én gázsimat, ami nem kevés, nem az adófizetõk, hanem a producerem fizeti. Ha csökkenne a nézõszám, akkor persona non grata lennék egyhamar. És ez így lenne rendjén. Forrás: Stumpf András – Heti Válasz
11
Bár a gazdák – és ahogyan azt Lendvai Ildikó (polgári nevén Sipánka) annyira szerette volna, a traktorok is – otthon ünnepelték nemzeti ünnepünket, ám máris arról hallani, újabb gazda demonstráció van készülõben, a megállapodással elégedetlenek készek újra az utcára vonulni a maguk igazáért. Ezért is, meg még sok minden más szempontot figyelembe véve is érdemesebb egy kicsit tágabb perspektívából megvizsgálni, ha tetszik górcsõ alá venni a magyar mezõgazdaságnak és ennek a vazallus lelkületû szervilis, kiszolgáló kormányzatnak a viszonyát a nagyságos és fényességes Európai Porta árnyékában. (A szerk.) Már korábban is megírtam, és máshonnan is tudni lehet, hiszen én sem magam találtam ki: Magyarország lakosságát 6 millióra akarják csökkenteni az EU-ban is meglévõ olyan erõk, akik nem a magyar nép barátai. Korábban tankokkal, mostanában bankokkal kényszerítenek bennünket, a nagyhatalmak által 85 éve kíméletlenül odavetett áldozataikat. Az EU új gyarmatokat keresett magának, mert a meghatározó tagjai sorban elvesztették már a kapitalizmus kivirágzása korában fegyverrel-üveggyönggyel megszerzett gyarmataikat. A kamatos-kamatra épülõ kaptalista pénzrendszer már csak ilyen: a kölcsönt felvevõk nemcsak a saját megélhetésükért kell, hogy megdolgozzanak, hanem a kölcsön visszafizetéséért is, és a kamatok, mint a pénztulajdonosok számára kikövetelt ajándék megfizetéséért is. A normális gazdaság nem termel olyan mértékû hasznot, amilyen mértékû hasznot a pénztulajdonosok kényszerítenek ki a gazdaságban dolgozóktól a saját, meg nem érdemelt hasznukra. Ez a folyamat egy exponenciális görbével ábrázolható, és ha két-háromszáz éve még közel vízszintesen vezetett a görbe, ma már erõsen a függõlegeshez tart. Innen is tudni lehet, hogy már nem tarthat sokáig. Ennek a pénz-kamat-rendszernek, amelyet a leggazdagabb pénztulajdonos családok és csoportok már az egész világra (glóbuszra) igyekeznek kiterjeszteni (ezért nevezzük globalizációnak), hamarosan véget vethet egy szociális katasztrófa, amely Argentínában pár éve már elkezdõdött, (nálunk épp most kezdõdik ilyen!) – vagy az ökológiai katasztrófa, amelynek fokozódó hatásait már mindenki kezdi észrevenni a világon (általános felmelegedés, a meteorológiai jelenségek kiszámíthatatlanná válása a sokszáz éves tapasztalatokhoz képest). Persze, lenne megoldás: a pénz-rendszer kamatmentessé tétele – ez az egyes országok parlamentjeinek elhatározásán múlhat, – és a környezetvédelem komolyan vétele a társadalmi és gazdasági élet minden területén – ez nemcsak a vezetõk dolga, hanem csak a teljes lakosság részvételével sikerülhet. Mindenesetre, ma a pénz diktál nálunk (is), a parlamentjeinknek is, és az õ RÖVID-TÁVÚ érdekük ennek az öngyilkos rendszernek a fenntartása, sõt, fokozása. Semmitõl sem riadnak vissza, amitõl a mielõbbi hasznukat remélik. 12
Különben is: pl. Magyarországon elegendõ néhány száz, legfeljebb és gyakorlatilag néhány ezer ember érdekeltté tétele abban, hogy hazája lakosságával, annak érdekeivel ne törõdjön, hunyja be a szemét, amikor országát idegenek kifosztják, – és ezért õ maga is beállhat a kirablói(nk) közé. Mindenkori kormányaink fél évszázada ezt szolgálták, szolgálják ma is. NEM VÉLETLEN, HOGY NEM AKARNAK FIZETNI A GAZDÁKNAK. Ha a magyar gazdák megerõsödhetnek, ez ellentétes lenne azzal, amire gyarmatosítóink valójában ítélték õket! Én nem csodálkozom azon, amit Németh Imréék csinálnak. Én sok erõt, jó egészséget, hosszú KITARTÁST kívánok a magyar gazdáknak – életvédõ harcukban. Melléjük kellene állnia annak a több millió munkanélkülinek is, aki az elmúlt 15 évben vesztette el az állását, – ugyanolyan okokból. Beleértve a több ezer egyetemi oktatót és tanárt is. A pedagógusokat, az anyagi kényszerrel világgá ûzött egészségügyi dolgozókat. A felszámolt magyar ipar (és kereskedelem) áldozatként utcára került egykori dolgozóit. És azoknak is a gazdák mellé kellene állniuk, akik EZ UTÁN válnak munkanélkülivé, MINTHA FELESLEGESEK LENNÉNEK a társadalom számára. De akinek Isten életet ad, annak FELADATA VAN. (Még akkor is, ha nem engedik megszületni, hanem meggyilkolják még az anyaméhben!)
EGYETLEN EMBER SEM LEHET FELESLEGES a társadalom számára. A fentiekbõl is kiderül: itt nem Németh Imre a kulcs-ember. Még csak nem is Gyurcsány Ferenc. Õk csak szolgák. Magyarországon õk a legmagasabb rangú kiszolgálói az EU-ból is a pénzével ránk-nyomuló, gyarmatosító hatalomnak. Olyan HAZAFIAS KORMÁNYT kell hatalomba szavaznunk, amely majd nem vállalja a haza-áruló szolga szerepét. Amely majd visszavívja a privatizáció fedõnevû szabadrablás útján szétrabolt nemzeti javakat. Amely majd TERMÉSZETESNEK TARTJA, hogy ha a munkás jogosult az õ munkája bérére, akkor a gazda is jogosult az õ munkája bérére! Amely majd elegendõ saját állami pénzt bocsát ki, és nem kuncsorog egyre több kamatra felvett kölcsönökért – idegen magánbankoktól. Nem feltétlenül a Fideszre gondolok, mert a Fidesz-kormány (személyesen Orbán Viktor) írta alá azt, hogy a magyar föld is „szabadon áramoltatható tõke“! De ha a Fideszben esetleg mégis akadnak hazafiak, akkor a haza szó szerinti árulóinak végre hátat kellene fordítaniuk, – és mert õk ma is hatalomban vannak, talán hamarabb érhetnek el sikert, mint bárki, parlamenten kívülrõl. Bár a Jobbiknak – és szövetségeseinek együtt – jó esélyt érzek arra, hogy nekik az elárulását felismert és emiatt elkeseredett magyar tömegek hamarabb szavaznak majd jó ha figyelünk
bizalmat, mint azoknak, akik bár voltak már hatalmi helyzetben, de szemlátomást nem éltek vele a haza javára, – és legfeljebb csak sminkelték az idegen szándékokat. Nem hiszem el, hogy pl. az ország külföldi adósságától ne KELLENE megszabadulnunk ahhoz, hogy gazdaságunk magához térjen. Beleértve a mezõgazdaságot is. Nem hiszem el, hogy a gazdák, akármennyire és idõben is megkapnák a nyugati gazdák támogatásának NEGYEDÉT, az ELÉG LENNE a nyugati gazdák termékeinek dömpingje ellen kis hazánkban. Az egész RENDSZERT kellene JÓRA FORDÍTANI, mert amíg az egész rendszer magyar-ellenes, addig a rész-sikerek sem lehetnek EGÉSZ-SIKEREK és tartósak! Mivel igazán csak az kiabál, akinek a háza már ég, a magyar gazdák az életükért küzdenek, – és fel kell ismernünk, hogy A MI ÉLETÜNKÉRT IS KÜZDENEK. Tehát melléjük kell állnunk, csatlakoznunk kell hozzájuk. A Szent Korona földjét eladni soha sem engedõ, a magyar történelmi hagyományo-
kat tiszteletben tartó, az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyûlés már jó ideje készül, korszerû törvényjavaslatokon dolgozik, amelyeket majd a nemzeti hagyományokra épülõ, kétkamarás országgyûlés elé kíván terjeszteni. Bízunk abban, hogy a Szent Korona és a vele összhangban kialakítandó társadalmi-gazdasági berendezkedés MEGMENTHETI MÉG MAGYARORSZÁGOT a nemzetünket teljes felszámolással fenyegetõ gyarmatosítás alól. A Szent Korona-eszme lényeges része, hogy a hatalomban lévõ személy(ek) FELETT van egy legfelsõ (égi, erkölcsi, az Alkotmány lényegét képezõ) hatalom, amelynek feltétlenül szót kell fogadnia (fogadniuk). (Ezért nevezték csak Kalapos Királynak II. Józsefet, – mert õ nem hajtotta a fejét a Szent Korona alá, és ezért jelentett országos megkönnyebbülést 1867-ben az, hogy Ferenc József végre megkoronáztatta magát a Szent Koronával... Emellett a Szent Korona intézménye egyáltalán nem azonos a(z öröklési jogú) ki-
rálysággal. Lehetett király a Szent Korona országában Mátyás (1456-tól) király-õsök nélkül is, és lehetett a Szent Korona országa Magyarország 1944-ig negyed évszázadon át király nélkül is.) Ha jövõre ez a hazafias országgyûlés létrejöhet, az EU-szerzõdést és minden más nemzetközi szerzõdést is felül kell vizsgálni, és azokat csakis kölcsönös elõnyök biztosítása esetén szabad megerõsíteni. Ne féljünk bojkottól, mert a magyar gazdák minden alapvetõen fontos áruval el tudnak bennünket látni. Ráadásul a nyugat piacot keresett nálunk, így örülni fog, ha továbbra is vásárolunk majd tõlük. De csak annyi árut szabad beengedni az országba, amennyit õk is megvesznek tõlünk. A gazdák támogatására csak a nyugati összeg negyed-részét ÍGÉRÕ szerzõdést aláírók, és a MÉG AZT SEM KIFIZETÕK számára azonban a továbbiakban nincs, nem lehet hely a magyarországi hatalomban. MERJÜNK VÉGRE BÁTRAN AKKORÁK LENNI, AMEKKORÁK VAGYUNK!
A Felvonulási téren álló 1000 traktorra kifüggesztett szövegek, mely a gazdák véleményet mondja el.
Németh szava irott malaszt, Ezzel nem lakik jól a paraszt. Ígéretek szép halmaza, Torkig van vele a haza!
kintlévüségüket végre akarják hajtani és a gépeinket el akarják vinni ezen a héten. Akkor mi tavasszal mivel dolgozunk?
Istent imádni, Életet védeni, Családért élni, Nemzetet szeretni, Országot vezetni, Földet mûvelni, AKARUNK!
Üdv: KSM
A magyar gazda élni akar! Tisztelt kormány, sok hazugság, cifra beszédek, csapjon a mennykõ belétek! Gyurcsány-Németh-Szanyi-Magda, Meddig bírja még a gazda?
Magyar tejet, húst kenyeret EU mocskot ne egyetek!
„Soha nem látott támogatás“ Tényleg nem látjuk!
Falun a sertések sorra mind elhullnak, a söjtöri disznók bezzeg jól mulatnak!
Tárgyalásokkal csak napok-hetek múlnak, A szoc.lib elvtársaksoha nem javulnak!
Vidéken üres a pajta, kormányban van a sok marha!
Miniszter úr gyere ki, ég a világ idekint, Kapsz pofont párat, a jó............
Magyar gazda azt üzente, Elfogyott a nép türelme, Budapest is azt üzeni Naplopóknak el kell menni. Éljen a magyar szabadság, éljen a nemzet!
Az ígéretüket soha meg nem tartják, Ismeritek õket: régi kommunisták! A ti pénzetekbõl dõzsöl ez a kormány, Kellett a fenének: Hiller, Németh, Gyurcsány.
Magyar-rontók, forint-rontók, Hatalomból takarodtok Sok száz traktor követeli Vérszívóknak el kell menni! Éljen a magyar ALKOTMÁNY! Felnött a NEMZET!
Ha minket kivéreztettek, utána ti következtek!
Mi dolgozunk, mások kaszálnak! Magyar árut vegyünk! Külföldit ne együnk! Hitelre vett gázolajat, úgy indult el tüntetni, Nem gondolta, hogy a végén meg is fogják büntetni. Négy évente bepalizzák, ígérik a szépet, Birka magyar megszokta, hogy átverik a népet. EZ NEM POLITIKA – EZ BELÜGY
Mi elött bevenné Gyurcsány szövegét, Kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét! jó ha figyelünk
Gazda vagy cseléd: ez itt a kérdés! Ne tõlünk kérjen tolarenciát a miniszter úr, hanem az integrátor lízing hitelezõ cégektõl: KITE, IKR, AXIÁL, Külkereskedelmi Bank, CIB Lizing, Erste Lizing......stb. Akik a
Génkezelt élelmiszerek, rossz minõségû kínai méz, vegyszeres brazil csirke, marokkói TV paprika, szemétbe vele! Egészséges, magyar gazda által termelt élelmiszert a boltokba! A gép a banké, A haszon a multiké, A ráfizetés a gazdálkodóké! Ne legyen az unios támogatás adónövelõ, mert így a támogatás felét vissza kell fizetni az Államkasszába adóként, miközben a kukorica mellett 30.000,- Ft áfát is kitermeltük hektáronként. Együtt ünnepelünk mi a pesti néppel, ha nem tetszik nektek, menjetek békében! 13
A gazdák felhívása Bár a gazdák – és ahogyan azt Lendvai Ildikó (polgári nevén Sipánka) annyira szerette volna, a traktorok is – otthon ünnepelték nemzeti ünnepünket, ám máris arról hallani, újabb gazda demonstráció van készülõben, a megállapodással elégedetlenek készek újra az utcára vonulni a maguk igazáért. Ezért is, meg még sok minden más szempontot figyelembe véve is érdemesebb egy kicsit tágabb perspektívából megvizsgálni, ha tetszik górcsõ alá venni a magyar mezõgazdaságnak és ennek a vazallus lelkületû szervilis, kiszolgáló kormányzatnak a viszonyát a nagyságos és fényességes Európai Porta árnyékában. (A szerk.) Ha nem tudunk fizetni, jön a bank és azonnal visz mindent, hiszen a szerzõdéseket közjegyzõ elõtt kellett megkötni. Állandó fenyegetettségben élünk. Több gazda emiatt menekült már a halálba. A 2003-ban elvetett búza aratása tavaly júliusban, a kukoricáé októberben volt. A termény nagyrésze azóta a raktárakban – pénz sehol. Az állattartóknak a feldolgozóüzemek nem fizetik meg a leadott hús és tejárát. Mert állítólag túltermelés van. Közben pedig kétes biztonságú baromfit importálunk Thaiföldrõl, marhahúst olyan országokból, ahol már találtak „kerge marhát“, és gátnélkül ömlik az országba a holland tejpor, és a „tejet nem látott“ német sajt. Ugyanakkor nekünk is van családunk, akiket el kell tartanunk, a közterheket fizetnünk kell, és a bankok is tartják a markukat az aktuális törlesztõrészletekért és kamatokért. Ön mennyit volna hajlandó fizetni azért, hogy ingyen dolgozhasson? A gépekért, a gázolajért, a mûtrágyáért, az alkatrészekért mi az egyre növekvõ piaci árakat fizetjük. A mezõgazdasági termékek ára viszont egyre csökken. A keletkezõ veszteséget az EU-ban a kormányok kifizetik a gazdáknak. A mi kormányunk olyan szerzõdést írt alá a csatlakozáskor, hogy az EU-s norma 1/4-e jár a magyar gazdáknak. De még ezt sem kaptuk meg! De nem csak ezeknek a terület alapú támogatásoknak a kifizetése késik már lassan egy éve, hanem nem kapjuk vissza a jogosan visszajáró ÁFÁ-t,a pályázatokon elnyert és általunk már megfinanszírozott fejlesztési pénzeket és a kamattámogatásokat sem. Nem könyöradományt kérünk tehát, hanem a jussunkat. Mert pillanatnyilag kényszerítve vagyunk, hogy mi finanszírozzuk az állam veszteséges mûködését. Mindeközben egyre fenyegetõbb a teljes nincstelenné válás veszélye. Mivel gépek nélkül nincs termelés, kénytelenek voltunk beruházni, gépeket venni, gazdasági épületeket, istállókat építeni, gyümölcsösöket tele-
14
píteni. Ilyen beruházásokat ma szinte csak hitelbõl lehet megvalósítani. Az összes termelõeszközünk, földjeink, de még a családi házunk is jelzáloggal terheltek. Ha nem tudunk fizetni, jön a bank és azonnal visz mindent, hiszen a szerzõdéseket közjegyzõ elõtt kellett megkötni. Állandó fenyegetettségben élünk. Több gazda emiatt menekült már halálba. És hogy hat ez az ország gazdaságára, azaz Önre? Egy gazdálkodó, ha termelni, dolgozni tud, akkor adókat és egyéb közterheket fizet. Ha ellehetetlenítik, akkor családostul hajléktalan és munkanélküli lesz, akit segélyezni, támogatni kell. De ha nincs, aki adózik, akkor mibõl lehet segélyeket fizetni? A falvak önkormányzatai is tönkremennek, mert adóbevétel helyett segélyt kell fizetniük. Ha a gazda termel, akkor van egészséges magyar élelmiszer. Ha nem lesz magyar gazda, akkor már csak a külföldi, bizonytalan eredetû és minõségû élelmiszert lehet Magyarországon megvásárolni, ami ma még gyanúsan olcsón kapható, de hamár nem lesz magyar termék, akkor addig emelhetik az árát, ameddig nem szégyellik. És nem szégyellik! Végül a magyar termõföld is külföldi tulajdonba kerül (mint ahogy a gyáraink, közmûveink odakerültek. Eredmény: elbocsátások, gyárbezárások, közüzemi díjak az egekben) – és teljes lesz Hazánk kiszolgáltatottsága. Az Öné is! A hangulatkeltés máris megindult a gazdák ellen. Ha hagyja magát félrevezetni! Azt mondják: drágán termelünk. Ezzel szemben az igazág az, hogy külföldön még drágábban termelnek, de ott a kormányok nagy pénzekkel támogatják a gazdálkodókat. Magyarországon, pedig évente milliár-
dokat vonnak ki a mezõgazdaságból. Egyenlõtlen tehát a verseny. Azt mondják: lám, gépeket is tudtak venni, és milyen szépeket! Igen, mert anélkül nem lehet termelni. De hitelbõl vettük ezeket, és még a házaink is közjegyzõ elõtt kötött szerzõdésben jelzáloggal terheltek emiatt! Azt mondják: aki nem tud gazdaságosan termelni, hagyja abba. Közben telítik a piacot az olcsó,de gyatra külföldi áruval. (lásd: holland tejpor, kerge marha, thaiföldi influenzás csirke, 5 Ft-os szlovák káposzta) Ez kinek jó? A vásárlónak? Látszólag. Azt mondják: nincs a magyar gabonára kereslet. Tele a raktárak eladhatatlan készletekkel. Közben az EU-tag Spanyolország és Portugália vámkedvezményes importra kapott engedélyt az EU-tól, hogy Ukrajnából, Romániából és Dél-Amerikából importálhasson kukoricát. Az immár EU-tag Magyarország pedig nem tudja értékesíteni a kukoricát (sem). És a szavazásnál Magyarország képviselõje tartózkodott! Nesze neked uniós piacvédelem, nesze neked magyar érdekérvényesítés! Azt mondják: nem tudunk megfelelni az EU-s élelmiszernormáknak. De nálunk még nem találtak kergemarhát és madárinfluenzás baromfit! És ha a bolti tej magyar tejbõl készülne és nem holland tejporból, akkor is jobban járna a fogyasztó. Azt mondják: pályázzunk, majd lesz pénzünk beruházásra. Ezzel szemben az igazság az, hogy a pályázati keret minimális, és a 2004-2006. közötti pályázatok befogadását – pénz hiányában – már tavaly leállították. Arról nem is beszélve, hogy a pályázáshoz is tetemes önrész kell. Üdvözlettel: Király Tibor Forrás: Villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
– Mindennapi vegyipari – Összegyûjtöttük a hazai boltokban kapható 50 legegészségtelenebb ételt. Kerülje el õket vagy bánjon óvatosan velük! A boltok polcai roskadoznak a különféle élelmiszerektõl, amelyekrõl természetesen azt sem tudjuk, mibõl vannak. Jóízûek, drágák, olcsók, feltûnõek és hétköznapiak egyaránt vannak köztük, az egyetlen közös bennük a titokzatos összetétel. A Men’s Health idõt és fáradságot nem (de az Ön egészségét annál inkább) kímélve utánajárt, és táplálkozási szakemberek segítségével megvizsgálta, vajon mibõl is vannak a legveszélyesebb kosártöltelékek. Kutatásunk nem márkákra koncentrált (nehéz is lenne, mert a gyártók általában nem szívesen kötik az orrunkra az áruk pontos összetételét), hanem termékfajtákra. Ezért nem biztos, hogy az Ön kedvenc felvágottja is beleillene az általunk humbugkajáknak keresztelt csapatba, de azért nem árt, ha legközelebb óvatosan vásárol. 1. ASZPIKOS FELVÁGOTT Mi van benne?: maradék fehérje, maradék sertésfelvágott, sûrítõk, selejtek, algafehérje. Ami miatt ne fogyassza: félreértés ne essék, az aszpikos nem piszkos, a selejt nem azt jelenti, ehetetlen, a legtöbbször csupán a szépséghibára utal. Az algafehérje az agaragar nevû, máskülönben a laboratóriumokban táptalajként használt moszatféle fehérjéje. Mit egyen helyette?: pulykamellsonka. 2. FRUTTI Mi van benne?: karamella, cukor, kismértékben vegyipari alapanyagok, mûanyag gyanta, állományjavító anyag (gumiarábikum). Ami miatt ne fogyassza: igen érdekes felsorolás, amihez nincs mit hozzátenni. Talán csak annyit: a gumiarábikum onnan is ismerõs lehet az Ön számára, hogy gyermekkorában ezzel az anyaggal javította meg kerékpárjának kilyukadt gumijait. Most pedig szépen megeszi. Mit egyen helyette?: kemény vajkaramellát. 3. GUMICUKOR Mi van benne?: állati eredetû kötõanyagok, növényi zselék, színezõk, aromák. Ami miatt ne fogyassza: íme a tökéletes élelmiszeripari termék! Szinte semmi természetes nincs benne, ha ironikusak lennénk, akkor azt írnánk: szagosított, festett mûanyag. Teljesen vegyipari termék. Mit egyen helyette?: ha szereti, akkor medvecukrot. 4. TARTÓS SÜTEMÉNY Mi van benne?: benzoátszármazékok, penészedésgátlók, állományjavítók, propionsav, tartósítószer. Ami miatt ne fogyassza: ahhoz, hogy egy sütemény több hónapig ehetõ legyen, iszonyatos mennyiségû tartósítószerrel kell elkészíteni, nemritkán ezen adalékanyagok aránya elérheti a 10 százalékot is, pedig általában egy-két százaléknál többet nem szoktak használni. Az eredmény egy örök életû, de se íze, se bûze valami. Mit egyen helyette?: friss pék- vagy cukrászsüteményeket, de csak mértékkel.
Ami miatt ne fogyassza: szegény párizsinak a köztudatban igen rossz a híre, és most még mi sem védjük meg. Igen, a pletyka igaz, abból készül, ami a vágóhídon selejt lenne. Semmit sem dobnak ki, mindent felhasználnak, és a tányérjába tesznek. Az ipari szalonna elnevezés a semmire sem jó maradékot jelenti– szakszóval finomítva –, az albumin pedig a sertés- és marhavérbõl kivont fehérje. Mit egyen helyette?: pulykamellsonkát.
5. SZÖRP Mi van benne?: cukor, kukoricából kivont izocukor, sûrítõanyag, aromák. Ami miatt ne fogyassza: a jó hír az, hogy a szörpökben nem talál tartósítószert. A rossz, hogy azért e különlegesség, mert egyszerûen olyan tömény a cukortartalmuk, hogy amellett egyetlen baktérium sem él meg. A cukor ugyanis vízelvonó, tehát megsemmisíti az életet. Mit igyon helyette?: ásványvizet, gyümölcslevet.
7. ZACSKÓS LEVES Mi van benne?: tartósítószerek, mesterséges aromák, ízfokozók, zöldségdarabkák. Ami miatt ne fogyassza: mielõtt még túl korán örülne, elmondjuk, a felsorolás egyetlen szimpatikus tagjával, a zöldségdarabkákkal sem megy sokra a bendõje, ugyanis olyan apróra vágták, és annyira értéktelenné szárítottak, hogy sem rostot, sem ásványi anyagot nemigen találni bennük. Mit egyen helyette?: ha már gyors leves, akkor leveskocka és némi tészta, kevés mirelit zöldség felhasználásával ízletes levest készíthet.
6. PÁRIZSI Mi van benne?: körülbelül 40 százalék bõrke (aprított darabka), 20 százalék ipari szalonna, albumin, néha selejt húsáru, 15–20 százalék szója.
8. VIRSLI Mi van benne?: szója, sertéshús, legalább 20 százalék ipari szalonna.
jó ha figyelünk
15
Ami miatt ne fogyassza: nagyobbrészt szója, kisebb részt nyesedék sertéshús, vagyis ami az aprításnál leesik. Selejt nincs, valamilyen élelmiszerbe minden darab jó lesz! Mit egyen helyette?: juhbeles vagy frankfurti virslit, ezek még mindig jó minõségû húsból készülnek. 9. MIRELIT PIZZA Mi van benne?: felvágottmaradék, maradék sajt, mesterséges ízanyagok, paradicsom. Ami miatt ne fogyassza: kolbászos és szalámis pizza esetében a selejtes felvágott az egyik alkotórész, sajtosnál a selejtes sajtokat lehet ily módon hasznosítani. A pizzaalap köszönõ viszonyban sincs egy igazi pizzaszósszal, csak hasonlít az olasz pizzériák által használt eredetire. Mit egyen helyette?: a frissen sült pizza nem egészségtelen, de ne egyen belõle túl sokat. 10. SZÉNSAVAS ÜDÍTÕ Mi van benne?: víz, sok cukor, mesterséges aromák, állományjavító (kevés gumiarábikum, ismételten), szén-dioxid. Ami miatt ne fogyassza:: igen sok szénsavas üdítõben nincs természetes aroma, az üdítõ érzés pedig gyakran a töménytelen mennyiségû szén-dioxid, a szénsav miatti, ami a nyelven pezsegve feldobja Önt. Elõfordulhat, hogy egy literben 5–6 g CO2 is van, ez igen magas szám, összehasonlításul egy átlagos szódában ez a szám 3 g/liter! Mit igyon helyette?: szénsavmentes, ízesített ásványvizet. 11. SANSA OLÍVAOLAJ Mi van benne?: sansaolaj. Ami miatt ne fogyassza: azt kérdezi, hogy kerülhet ebbe a rettenetes felsorolásba a híresen egészséges olíva? Úgy, hogy ez nem az a bizonyos, csak a szegény rokon. A sansa olívaolaj a minõségi olívaolaj gyártása során visszamaradt olívából vegyszeres eljárással készül. Mit használjon helyette?: szûz vagy extra szûz olívaolajat. 12. FAGYLALTPOR Mi van benne?: aroma, cukor, zselésítõ anyagok keveréke, algákból kivont fehérje. Ami miatt ne fogyassza: egy fagylaltportól igazán nem várhatja el, hogy az egészségét szolgálja, ahogyan a szólás tartja, szép az, ami érdek nélkül tetszik. A fagylaltpor ilyen, fogyasztásához nem kötõdik érdeke, nem táplál, csak finom. És mit szól az algafehérjéhez? Akárcsak az aszpikos felvágottban… Mit használjon helyette?: fagyasztott joghurtot és igazi gyümölcsöt – ezekbõl ízletes, házi és egészséges fagylalt készíthetõ. 13. KETCHUP Mi van benne?: paradicsom, állománymódosító anyagok, néha tartósítószer. Ami miatt ne fogyassza: még akár állati fehérje is lehet benne, elvégre nem lehet az összes leszedett zöldséget egyenként átvizsgálni, így aztán minimális százaléknyi állati fehérje, pár szerencsétlen bogár bekerülhet az aprítógépbe. Amúgy a ketchupba sokszor csak a minden másra alkalmatlan paradicsom kerül. Mit használjon helyette?: saját készítésû paradicsomszószt. 14. FILTERES TEA Mi van benne?: teatörmelék, gyakran mesterséges aromák. Ami miatt ne fogyassza: komolyan gondolta, hogy gyümölcsdarabkákat talál majd a csészéje alján? A filteres teák legtöbbje a legértéktelenebb teatörmelékekbõl készül, amelyeket kicsit ízesítenek. Egy kis aromával. Mit használjon helyette?: teafüvet, amit nem csomagolnak filterekbe. 16
15. HABSPRAY Mi van benne?: növényi zsír, állományjavító, zselésítõ anyag. Ami miatt ne fogyassza: a habspraynek semmi köze a tejszínhabhoz, az egy másik kategória, amelyre azok dobozán és majdan a pénztárnál, az ár beütésekor külön utalást talál. A habspray kvázi tejszínhab növényi zsírokkal. Egyike a legkevésbé természetes termékeknek. Mit használjon helyette?: nézze meg a címkét, és vegyen helyette tejszínhabsprayt. 16. „SZINTE”-SAJT Mi van benne?: növényi zsiradék és fehérje, adalékok, színezékek, állományjavítók. Ami miatt ne fogyassza: ez a különös élelmiszerbolti lény az állatvilágban megszokott mimikrit használja fel arra, hogy becsapja Önt. Úgy néz ki, mint a sajt, de igen távol áll tõle. Tejet ugyanis nem tartalmaz. Szóval ha csupán az illúzió kedvéért fogyasztaná ezt a termékeket, mint Cypher, a lázadók árulója a Mátrix elsõ részében, amikor egy kitalált étteremben virtuális sonkát falatozott Mr. Smithszel, akkor csak bátran! Mit egyen helyette?: nézze meg a címkét, és vegyen helyette igazi sajtot. 17. SZAFALÁDÉ Mi van benne?: állati kötõszövet, mócsing (inak, rostok), ipari szalonna, kisebb mennyiségû szója, némi albumin. Ami miatt ne fogyassza: a háziállat úgynevezett egyéb részeit egy percenként nagyjából 3000-es fordulatszámmal pörgõ kés egy fehér, kenõcsös anyaggá aprítja, ebbõl lesz a szafaládé. Annyira azért nem egészséges… Mit egyen helyette?: juhbeles vagy frankfurti virslit. 18. ENERGIAITAL Mi van benne?: cukor, mesterséges aroma, állományjavító (gumiarábikum), mesterséges úton elõállított tápanyagok (pl. taurin). Ami miatt ne fogyassza: természetesen tudjuk, Ön az energiaitalt nem azért issza, hogy rendbejöjjön a vérképe, de mivel ebben a termékben semmi természetes anyag nem található, úgy éreztük, mégiscsak itt a helye. Mit igyon helyette?: egzotikus gyümölcsleveket, teát. 19. TARTÓS TOASTKENYÉR Mi van benne?: tartósítószer, liszt, állományjavítók. Ami miatt ne fogyassza: ahhoz, a szeletelt kenyeret az elõállítása után egy héttel is nyugodtan fogyaszthassa, állományjavítók kellenek bele. Tartósítószerként általában hangyasavat alkalmaznak, a liszt agyonfinomított. Mit egyen helyette?: frissen készített franciakenyeret. jó ha figyelünk
20. KAKAÓS TEJTÁBLA Mi van benne?: növényi zsiradék, ízesítõk, zsírmentes kakaópor, állományjavító, cukor. Ami miatt ne fogyassza: nem véletlenül nem szerepel a termék nevében a csokoládé, nem véletlen a körülírás sem: a szabvány szerint a kakaós tejtábla nem csokoládé, csupán hasonlít rá, az árháború egy újabb torz gyermekével van dolga. Olcsóbban kínáljuk a semmit, ez a mottó. A kakaópor gyakran annyira kilúgozott, hogy sok hasznos anyag is eltávozik belõle. Tudja, mi a történet csattanója? A kakaós tejtáblába még csak kakaóvaj sem kell! Konklúziónk: értékes anyagok száma: 0! Mit egyen helyette?: nézze meg a címkét, és vegyen helyette igazi csokoládét.
Ami miatt ne fogyassza: tartósítószer nincs benne, ez kétségtelen. Cserébe viszont annyi ideig hõkezelik, hogy szinte minden értékes vitamin elbomlik benne. Mit egyen helyette?: friss felvágottakat, például pulykamellsonkát.
21. SAJTKRÉM Mi van benne?: selejt sajt, ömlesztõsók (foszfátok), tejzsír, ízesítõanyag. Ami miatt ne fogyassza: az esztétikailag hibás sajtból készülõ sajtkrémeknek, kockasajtoknak rendkívül magas a foszfáttartalma, ez különösen akkor kedvezõtlen hír az Ön számára, ha csontritkulásban szenved, vagy hajlamos rá, mert a foszfát ezt elõsegítheti. Tehát jobb, mielõtt egy kockasajtba beleharap, elõbb elolvassa, mit nyomtattak az oldalára… Mit egyen helyette?: igazi, nem ömlesztett sajtokat, például ementálit.
25. HABKARIKA Mi van benne?: tojásfehérje, cukor, állományjavító és -módosító anyagok, színezékek. Ami miatt ne fogyassza: a tojásfehérjén kívül mesterséges anyagok kész tárháza. A színezéséhez pedig erõs színezékeket használnak fel. Mit egyen helyette?: ha már tojáshab, akkor egy szelet gyümölcsös piskóta.
22. CSOKOLÁDÉÖNTET Mi van benne?: cukor, zsír, kevés kakaó és sok adalékanyag. Ami miatt ne fogyassza: a szépen folyós állaghoz elengedhetetlen némi állományjavító segédanyag, illetve a színhez is kell valamennyi,és akkor már csak az íz beállítása van hátra. A csokoládéöntet csokoládét keveset, mesterséges anyagokat annál többet látott. Mit egyen helyette?: nem kell megijedni, pár perc alatt otthon is finom csokoládéöntet készíthetõ igazi csokiból is. 23. HÚSKONZERV Mi van benne?: kevés maradék hús, ipari szalonna, bõrke és néha szója.
24. BURGONYACSIPSZ Mi van benne?: sok zsír, amiben sütés közben úszott, mesterséges aromák és ízfokozók. Ami miatt ne fogyassza: a krumplit megfürdetik a forró olajban, hogy ropogós csipsz legyen. Ebbõl sokat magába szív, majd jönnek a különbözõ mesterséges aromák, hogy például sonkás íze legyen. Mit egyen helyette?: almaszirmot, banáncsipszet.
26. ÜDÍTÕITALPOR Mi van benne?: aroma, cukor, színezék. Ami miatt ne fogyassza: a cukor felesleges, a többi pedig káros. Mit használjon helyette?: hígítson fel egy fél pohár 100 százalékos gyümölcslevet vízzel. Ugyanolyan finom, feleannyi kalória, semmi mesterséges anyag. 27. RÁGÓGUMI Mi van benne?: természetes vagy (inkább többször) mesterséges rágógumi-alapanyagok cukor, glükózszirup, ízesítõanyagok, gyanták. Ami miatt ne fogyassza: inkább ne nyelje le. Szervezete ugyanis nem képes lebontani a rágógumit alkotó gumi- és gyantaszerû anyagokat. Mit rágjon helyette?: cukormentes rágógumit. 28. TARTÓS CROISSANT Mi van benne?: agyonfinomított liszt, adalékanyagok, tartósítószerek, mesterséges aromák. Ami miatt ne fogyassza: a sütõben sült croissant legfeljebb egy napig marad friss, ezek a zacskóba csomagolt silány utánzatok viszont hetekig, hónapokig is. Gondolja, mindez a véletlennek köszönhetõ? Nem, inkább a sok tartósítószernek, amit a lisztbe kevernek. Mit egyen helyette?: friss péksüteményt. 29. SZALÁMI Mi van benne?: a sertés vagy a marha minden része, ipari szalonna, bõrke, állományjavító, ízfokozó, pácsók. Ami miatt ne fogyassza: zsíros, fûszeres, és sok nitrites pácsót tartalmaz, amely káros hatással van a vér hemoglobinjának oxigénszállító képességére. Ezenkívül kerülhet hozzá foszfátvegyület is, amely a csontok lebontásához járul hozzá. Mit egyen helyette?: sonkaféléket, például pulykamellsonkát. 30. ÍZESÍTETT JOGHURT Mi van benne?: mesterséges aromák, cukor, állományjavítók. Ami miatt ne fogyassza: a joghurtban eredetileg lévõ értékes anyagok sem tudnak érvényesülni ebben a vegyi környezetben. A tejbõl amúgy a számunkra is hasznos baktériumok segítségével lesz joghurt, de a pasztõrözés során ezeket is teljesen kiirtják. Mit igyon helyette?: valódi gyümölcsöt tartalmazó, élõflórás joghurtot.
jó ha figyelünk
17
31. TEJES ITAL Mi van benne?: savó, cukor, aromák és ízesítõanyagok, állománymódosítók. Ami miatt ne fogyassza: a tejes italok a tejjel csak köszönõviszonyban vannak. Alapjuk legtöbbször a sajtgyártás melléktermékeként képzõdõ tejsavó, amelyet tejszínnel tesznek fogyaszthatóvá – de nem értékessé. Mit igyon helyette?: egy igazi banánturmixot. 32. REGGELI ITAL Mi van benne?: permeátum Ami miatt ne fogyassza: mi az a permeátum? Az a fehérjéktõl, zsírtól és ezáltal minden vitamintól, ásványi anyagtól is megfosztott tejsavó, amely a sajtgyártás vagy más tejtermékek gyártása során melléktermékként keletkezik. Régen ezt egyszerûen kiöntötték. Mit igyon helyette?: igazi tejet. 33. „FRISSS FÖL” Mi van benne?: növényi zsír, állománymódosító. Ami miatt ne fogyassza: a frissföl a tejfölkészletek idõszakos hiányát volt hivatott pótolni. Olcsó ára miatt azonban keresett termék lett, de igazából értéktelen zsiradék az egész. Mit egyen helyette?: igazi, de zsírszegény tejfölt. 34. ROPOGÓS GABONAPEHELY Mi van benne?: cukor, aromák. Ami miatt ne fogyassza: a forró gõzzel felpuhított gabonát szintén forró hengerek között préselik át. Eközben vitamintartalma nagyobb részét elveszti, de ez még nem lenne nagy baj. Utána viszont gondosan bevonják cukorral, amelytõl ropogós lesz. Ez vajon mitõl lenne egészségesebb, mint egy rántotta? Mit egyen helyette?: natúr gabonapelyheket és müzlit. 35. KOMMERSZ SZESZES ITAL Mi van benne?: aromák. Ami miatt ne fogyassza: amúgy sem akarjuk a szeszes italok fogyasztására ösztökélni, de ezeket aztán végképp ne. Nem mások, mint üstökben összekevert víz, alkohol és aromák elegye – az eredeti rum vagy pálinka messze áll tõlük. Mit igyon helyette?: alkoholmentes koktélokat. 36. ÍZESÍTETT VODKA Mi van benne?: etil-alkohol, víz és aromák, esetleg cukor. Ami miatt ne fogyassza: a vodka eredetileg gabonából vagy burgonyából fõzött, ízetlen szeszféle. Õszibarackból még nem fõztek vodkát, ebbõl egyenesen következik, hogy õszibarack ízû vodkát csak tetemes mennyiségû mesterséges aromával lehet elõállítani. Mit igyon helyette?: alkoholmentes koktélokat. 37. GYENGE MINÕSÉGÛ GYÜMÖLCSLÉ Mi van benne?: víz, cukor, gyümölcslésûrítmény. Ami miatt ne fogyassza: a gyümölcs értékes anyagaiból egy milligramm sincs benne, annál több a cukorból. A legtöbbjük alapja ráadásul almalé, amelyet a gyümölcs sûrítményével ízesítenek. Mit igyon helyette?: 100 százalékos gyümölcsleveket. 38. GYORSFAGYASZTOTT BÉLSZÍNROLÓ Mi van benne?: többféle maradék hús, ipari szalonna, panírpor. Ami miatt ne fogyassza: hát, a bélszínhez ennek aztán semmi köze, néha még csak nem is marhahúsból készül. A mócsingos húsokat az ilyen darált termékekkel igazán jól fel lehet használni. Mit egyen helyette?: egy szelet igazi, zsírszegény módon elkészített húst. 39. CUKORMENTES CUKORKA Mi van benne?: ízesítõ- és aromaanyagok, maltit és szorbit nevû szénhidrátok. 18
Ami miatt ne fogyassza: a cukormentes cukorkák a gumicukrokhoz hasonlóan a vegyipar remekei. Mit egyen helyette?: ha édes ízre vágyik, akkor inkább aszalt gyümölcsöt. 40. KÍNAI TÉSZTÁS LEVES Mi van benne?: mesterséges aromák, ízfokozók. Ami miatt ne fogyassza: ahhoz, hogy a tészta pár perc alatt fõzés nélkül is megpuhuljon, sok adalékanyag kell. Az íz mesterséges anyagoknak köszönhetõ. Mit egyen helyette?: maradjon a hagyományosan készült leveseknél. 41. INSTANT KÁVÉ Mi van benne?: kávékivonat, adalékanyag. Ami miatt ne fogyassza: a gyenge minõségû instant kávék gyakran a kész kávé bepárlásával, kiszárításával készülnek, ennek hatására egészségre káros anyagok keletkeznek. Mit igyon helyette?: jó minõségû, fagyasztva szárítással készült instant kávékat. 42. INSTANT, TASAKOS LEVES Mi van benne?: maltodextrin, só, aromák. Ami miatt ne fogyassza: a krémességet a kukoricából elõállított keményítõfajta, az ízt pedig mesterséges aromák biztosítják. Mit egyen helyette?: hagyományosan készült levest. 43. DZSEM Mi van benne?: sûrítõ-, zselésítõ és állománymódosító anyagok, színezék. Ami miatt ne fogyassza: az olcsóbb lekvároknál a gyümölcsöket sokszor mesterséges sûrítõ- és zselésítõanyagokkal pótolják. Mit egyen helyette?: gyümölcsdarabokat is tartalmazó lekvárokat. 44. KÁVÉKRÉMPOR Mi van benne?: növényi zsiradék, csomósodásgátló. Ami miatt ne fogyassza: a kávéízesítõk növényi zsiradékokból készülnek némi adalékanyag hozzáadásával, amelyek az oldódását segítik, és gátolják a por összetapadását. Mit használjon helyette?: ha már kávét iszik, öntsön bele kevés tejet vagy kávétejszínt. 45. PANÍROZOTT HALRUDACSKA Mi van benne?: halreszelék, panírpor. Ami miatt ne fogyassza: a kevésbé jó minõségû halrudak nem színtiszta halhúsból készülnek, hanem a hal feldolgozásánál képzõdõ maradék húsból. Magyarul egy értéktelen halhúst álcáznak egészséges eledelnek. Mit egyen helyette?: színtiszta halhúsból készültet. 46. KAKAÓS TORTADARA Mi van benne?: hidrogénezett növényi zsír, zsírszegény kakaópor, glükózszirup, színezék. Ami miatt ne fogyassza: a hidrogénezett növényi zsiradék az újabb kutatások szerint elég nagy veszélyeket is magában rejt. A hidrogénezésnél ún. transzzsírsavak keletkeznek, amelyek károsak az érfalakra. Mit egyen helyette?: ha édesség, legyen egészségesebb, és reszeljen rá valódi csokoládét. 47. PUDINGKRÉMPOR Mi van benne?: cukor, módosított keményítõ, stabilizátor, emulgeálószer, természetazonos aromák, színezékek. Ami miatt ne fogyassza: az egyetlen természetes összetevõ a cukor, amelynek káros hatásairól ódákat zengnek a táplálkozási szakérjó ha figyelünk
tõk. Ráadásul ebbõl van benne a legtöbb, tehát pénztárcáját már megint a gyártók olcsó cukorbeszerzései elõtt nyitja meg. Mit egyen helyette?: mesterséges anyagoktól mentes pudingot készíthet otthon is. 48. ROSSZ MINÕSÉGÛ PULYKAMELLSONKA Mi van benne?: pulykamellfilé, szójafehérje, só, dextróz, bõrkepor, stabilizátorok, ízfokozók, fûszerek, tartósítószer. Ami miatt ne fogyassza: hogy kerül a tiszta színhúsnak hitt pulykamellsonkába szójafehérje, bõrkepor, ízfokozó, tartósítószer? Azért, hogy minél olcsóbban lehessen elõállítani. Mit egyen helyette?: válassza a drágábbat, ami nem tartalmaz ennyi haszontalan anyagot.
Ami miatt ne fogyassza: a sütemények alapvetõ összetevõi (liszt, cukor, tojás, tejszín stb.) mellett sorjáznak a mesterséges anyagok… Hányra emlékszik a nagyi konyhájából? Mit egyen helyette?: természetes alapanyagok felhasználásával készült süteményt. 50. GYORSÉRLELÉSÛ KOLBÁSZ Mi van benne?: sertéshús, gyártási szalonna, bõrkepor, növényi antioxidáns, tartósító. Ami miatt ne fogyassza: nem áruljuk el, melyik gyártó terméke – sajnos, a magyar piacon elég neves. Érdekes, hogy mit keres egy kolbászban bõrkepor meg növényi antioxidáns és fõleg tartósítószer? Mit egyen helyette?: a házi mindig jobb, sokszor még ízletesebb is.
49. FEKETEERDÕ-SZELET Mi van benne?: kakaómassza, keményítõ, térfogatnövelõszer, kukoricakeményítõ, aroma, színezék, hidrogénezett növényi zsír.
(Forrás: MH) SZAKÉRTÕ: PILLING RÓBERT FOTÓK: SZABÓ-JILEK ÁDÁM
TISZTÁNLÁTÁS Az engedélyezett adalékokat öt csoportba sorolják: színezõanyagok, tartósítószerek, antioxidánsok, emulgeálószerek, stabilizálószerek, sûrítõanyagok, zselésítõszerek és egyéb anyagok, például ízfokozók, habzásgátlók. SZÍNEZÕANYAGOK: szerepük sokszor annyi, hogy velük az áru természetesebb, frissebb színûnek tûnik, többnyire szerves molekulák. TARTÓSÍTÓSZEREK: azért használják õket, hogy az élelmiszerek szavatossági idejét meghosszabbíthassák. ANTIOXIDÁNSOK: az ételek, anyagok frissen tartásában mûködnek közre. Antioxidánsok gátolják például a zsírok, olajok avasodását. Ilyen például a citromsav (E330). A káros oxidánsok ellen is hatásosak. többnyire szerves molekulák. EMULGEÁLÓSZEREK: felhasználásukkal nõ a tészták gépi megmunkálhatósága, könnyebb a megfelelõ szemcsésség, a habosság vagy a krémszerûség beállítása. Ezzel együtt alapanyag is megtakarítható, hiszen így az anyagba több víz vagy levegõ keverhetõ. STABILIZÁTOROK: az élelem fizikai, kémiai állapotát õrzik meg általuk.
„Ma a politika abból áll, hogy azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak. Ezt a politikusok nem tudják visszacsinálni, egyre mélyebbre süllyednek ebben. Ebbõl csak úgy tudunk kimászni, ha megerõsödik egy elemzõ, tárgyszerû kritikai közélet“ – mondja Gyurcsány Ferenc az Indexnek adott interjújában. – Hogyan éli meg, hogy elsõ számú ellensége lett Szegvári Katalinnak? – Nehezen. Embertelennek tartom ezt az eljárást, Szegvári Kati levele pedig még akkor is megindított, ha az abban foglaltak nagyobbik részét igazságtalannak tartom. . – Politikai játszadozás áll a háttérben? Vagy egyre több ember van, akinek elege lett abból, hogy a politika másfél évtizede nem rendezi ezt a kérdést? – Csak logikai konstrukciókat tudok felállítani. Lehetséges, hogy vannak önkéntes igazságosztók és igazságkikényszerítõk, akiknél nincsen közvetlen érdek. De az sem kizárt, hogy valaki valakivel szemben tudatosan használni akarja, vagyis konkrét személyek vagy csoportok között zajlik a küzdelem. Ebben is annak bizonyítékát látom, hogy jól tettük, amikor nekifogtunk a kérdés rendezésének és a múlt ezen szeletének lezárásához. Ebben az elhatározásban nem fog megingatni semmi. Ez a lista végképp nem. jó ha figyelünk
19
– Az ellenzék szerint az egész üggyel csak a valós problémákról próbálják elterelni a figyelmet. – Ugyan. Olyan problémát ismerek, amelyet meg kell oldanunk, de olyat nem, amirõl el kellene terelni a figyelmet. Ez tehát egy meglehetõsen lapos gondolat. Miniszterelnökként is úgy tudtam, hogy lista nincs. Pontosabban, tudtuk, hogy listák készültek, de azok nincsenek a szolgálatok birtokában. Nem tudom, hogy annak idején milyen listák készültek, és azok hová kerültek. Nem hinném, hogy a szolgálatok vannak a dolog mögött. Nem áll ugyanis érdekükben. Én azt mondom, a lista ilyen módon való nyilvánosságra hozatala nem tisztességes. Ez nincsen rendben. Ez is csak erõsíti, hogy le kell zárni ezt a vitát, és törvényt kell alkotni. – Érkeznek vádak a katolikus egyháztól is, mellyel az utóbbi idõben különösen jó viszonyt alakított ki. – Amikor kinyílnak az akták, nyilván abban a körben okoznak leginkább meglepetéseket, amelyek a legjobban el voltak zárva a nyilvánosság elõl. Ha a kérdést rendezni akarjuk, nem tehetünk kivételt. És rendezni fogjuk. És nem teszünk kivételt. – A dolog tisztázása érdekében nem próbált beszélni Németh Miklóssal? – Nem. A dolog tisztázása érdekében nem kutakodni kell, hanem törvényt hozni az akták nyilvánosságáról. – Mezõgazdasági szakportálként mindenképpen szeretnénk rákérdezni a gazdademonstrációra. Szóba áll a gazdákkal? – Szakmai kérdésekrõl van szó. Szakkérdésekrõl pedig a szakminiszterrel kell tárgyalni a szakminisztériumban.. A miniszternek van mozgástere, bírja a bizalmamat és a támogatásomat, a kormány nevében tárgyal.. Ha ezek után még mindig maradnak nyitott kérdések, akkor el lehet gondolkodni azon, a miniszterelnöknek felül kell-e valamiben bírálnia a szakminisztert? De ha valaki a jelenlegi szakaszban nem akar a miniszterrel tárgyalni, az nem szakmai megoldásokat keres, hanem politikai szerepet játszik. Ezt pedig én elutasítom. – Mit gondol Hiller úr kijelentésérõl, hogy szélsõjobboldali akció van a hátterében? Belefér abba az új politizálásba, amit az évértékelõ beszédben meghirdetett? – Amit biztosan mondhatunk és elismertem a parlamentben is: nem mértük fel pontosan, hogy az agrárkifizetések mennyi munkával, energiával és idõvel fognak járni. Amikor egy éve azt ígértük, hogy lehetségesek a törvényesnél korábbi kifizetések, túlságosan optimistán becsültük meg lehetõségeinket. Ez igaz. De a demonstrálók újabb és újabb, jelentõs költségvetési igénnyel lépnek fel. Az vitathatatlan: nem tesz jót ennek az ügynek, ha a gazdák árpádsávos zászlókkal és a kormány lemon20
dását követelõ jelszavakkal, MIÉP-es politikusok társaságában mutatják meg szándékaikat. – Egy idõben sokat jártunk szélsõjobboldali demonstrációkra. Tapasztalataink szerint Magyarországon van egy-két olyan társaság, mely mindenhová odamegy, ahol szerintük izgalmasan el lehet ütni az idõt. – Mitagadás, én ilyen helyekre nem járok. Általában óvatosan kell bánni a minõsítésekkel, de nehéz nem a kormány elleni legitimációs támadásnak értékelni azt, hogy a demonstrálók nem hajlandóak a szakminiszterrel a szakminisztériumban tárgyalni, miközben elfogadják a jobbról érkezõ politikai provokátorokat. Vissza kell vinni a dolgot szakmai síkra. – Milyen tulajdonságokkal rendelkezne Ön szerint az ideális köztársaságielnök-jelölt? Az újságokban olyasmit is olvasni, hogy MSZP-s részrõl ragaszkodnának a szociáldemokrata elkötelezettséghez. Ez nem mond ellent a nemzet egysége megtestesítésének? – Minden közügyek iránt fogékony, politikai szerepre kész embernek van világos értékrendje. A kormánytöbbség nyilván olyan embert fog keresni, aki nem az általa képviselttõl eltérõ eszményeket képvisel személyes politikai hitvallásában. Persze akkor jár el helyesen, ha a személyiség és a képviselt nézetrendszer nem zárja ki automatikusan azt, hogy más politikai véleményen lévõk, más értékeket választók elfogadják õt. – A napokban Miskolcon egyetemisták elõtt azt mondta, jó lenne, ha az értelmiség megpróbálná kicsavarni a politikusok kezébõl a közügyek intézését. – Ennél azért pontosabban fogalmaztam. – Azt mondta, hogy „visszavenni“. Vannak ilyen próbálkozások. Találkozott például a Védegylet kezdeményezésével, hogy Sólyom
László legyen a köztársasági elnök? – Ezt a kezdeményezést is, mint minden mást, meg kell fontolni. – Nem tart attól, hogy a Zengõre tervezett NATO-lokátor az MSZP zöld szociáldemokráciájának jelképévé válik? – Ismét egy szakmai kérdés, ami annyira átpolitizálódott, hogy mára már ez vált a higgadt végiggondolás legfõbb akadályává. Nagyon sok idõt töltöttem azzal, hogy részleteiben megismerjem az eredeti terveket és a szakmai természetû kifogásokat, amelyek ellene megfogalmazódtak. Egy dolgot elfogadok: az eredeti terv készítõje – valamikor 1999-ben – nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a legkevesebb környezeti ártalommal oldja meg ezt a feladatot. Olyan megoldást keresünk, amely egyenrangúként kezeli a környezetvédelem és a honvédelem szempontjait és amely figyelembe veszi az ott élõk érdekeit. – De miért kellene katonai létesítményt tenni egy természetvédelmi terület kellõs közepére? Ki mondaná, hogy nem ér nekünk 20 milliárd forintot, hogy máshol legyen?
jó ha figyelünk
– Egészen addig senki, amíg nem kell szembeállítani valamivel, amirõl le kell mondani érte. A 20 milliárd forint annyi, mint a színházak vagy a magyar sport egy éves támogatása. – Hadd legyünk demagógok! Néhány állami cég egy-két elfuserált üzletébõl összejönne. – Nincs olyan döntés, hogy a Zengõn kell megépíteni. Azt mondtuk, a korábbi tervek nem kellõ körültekintéssel készültek. Nézzük meg újra. Nem zárjuk ki a Zengõt, de nem mondjuk azt, hogy ott kell megépülnie, csak éppen másképp. Új terv készül, megnézzük, melyik alternatívának milyen elõnyei és hátrányai vannak. És be fogjuk mutatni õket. – Nagyon kevés dolog ment át évértékelõ beszédébõl. Minek tulajdonítja? – A beszédben elmondottakból cselekvés épül, és „átmenni“ annak kell. Amit említenek, annak sok oka van. Részint az elõadásmód, ami tudatosan volt visszafogott. Ezzel próbáltam rávenni mindenkit, hogy elemezze, mi van a beszédben. Ez jobban meglepte a hallgatóságot, mint gondoltam. Nagyon sokan leragadtak az elõadásmódnál és a stílusnál. – Ha megenged egy megjegyzést. A beszéd elején önkritikát ígért, majd következett egy végeérhetetlen rész, melyben mégis a saját lovát dicsérte. – Ha a beszéd mûfajában vizsgáljuk, nem állítom, hogy tökéletes volt. Nálunk nincs hagyománya annak, hogy egy miniszterelnök azt mondja: az ellenzéki bírálatoknak van igaz eleme. Borzasztóan nehéz elõre látni, milyen következményei lesznek. Ezért az ember csak egy pontig megy el. – Szerintem a beszédben két fontos dolog volt. Az egyik, hogy 2001. és 2003. közötti gazdaság- és társadalompolitika nem folytatható. Tehát ebben benne vagyunk mi is, és ez bizony önkritika. Elõször mondta jó ha figyelünk
A mi oldalunk megállítja, ez az új politika lényege. A másik oldal viszont láthatóan megy tovább ezen az úton. Azon, ami a hamis illúziók, és féligazságok letûnt világába vezet. – Igazából csak a 2006-os költségvetéssel mutathatja meg, hogy új politikát kezd, és ellenáll a kísértésnek. – Nem lesz választási költségvetés.. Azért se lesz, mert akik eddig megpróbálkoztak vele, belebuktak. Önmagában ezzel nem lehet nyerni. Semmi értelme minden negyedik évben tönkretenni a költségvetést. A politika nem arról szól, hogy folyamatosan azt keresem, melyik választói csoportnak hogyan tudom költségvetési forrásból megvásárolni a támogatását. – Az MSZP leendõ képviselõjelöltjeivel is meg tudja majd ezt értetni? – Nyilván. Ez csak közös politika lehet. Konzisztens, világos, távlatos és felelõs programmal kell a választók elé állni, nem pedig adok-veszekké silányítani a politikát. – A miskolci egyetemen azt mondta, az értelmiség válaszút elõtt áll: vagy bedõl a két oldal leegyszerûsítéseinek, vagy megpróbálja változásra kényszeríteni õket. Ezt hogyan gondolja? – Mindannak, ami a politika világában történik, elmarad a független, tárgyszerû elemzése. – Egy ilyen lepusztult sajtópiacon mi ezen nem csodálkoznánk. – A kritikai nyilvánosság legjobb esetben is csak egymás mellé tesz két álláspontot, és azt mondja, ezzel független vagyok. Nem hajlandó vállalni azt a felelõsséget, hogy azt mondja: ezt állítják, tényszerûen közlöm, de szerintem ez itt téved, õ meg hazudik. Mivel a politika mögötti szakkérdések elképesztõen bonyolultak nyolc millió választópolgárt megfosztanak a megértés jogától. És ki ezt ennek az oldalnak a vezetõje. Elõször ment szembe konkrét választási ígéretekkel, hogy az úgy nem lesz teljesíthetõ. Hogy ezt el lehessen mondani, a dolog belsõ logikája miatt elõször el kellett mondani, hogy mi az, ami teljesült. És hogy hosszú volt? Abból van több.. – A kádárizmusra való utalás pedig számomra borzasztóan fontos. Az ország jövõje jelentõs mértékben azon múlik, milyen viszonyt alakítunk ki hozzá. – Úgy emlékszünk, akkor is hitelbõl finanszírozták a jóléti kiadásokat. – A kádárizmus ilyen leegyszerûsítése talán pontatlan. Egyébként akkor lenne talán a kérdésben foglalt kritika jogosabb, ha folytatnám a 2001-2003. közötti politikát, miközben riválisomat azzal vádolom, hogy egy letûnt kor politikájával kívánja a választókat magához édesgetni. 2001-2003. a gazdasági és szociális populizmus eluralkodásának idõszaka volt. Ez így van. De ez a beszéd arról szólt, hogy ezt meg kell állítani. 21
innentõl kezdve valóban az lesz a kérdés, melyikünk jobb színész, melyikünk tud jobban rájátszani a választók pillanatnyi hangulatára. Ma a politika abból áll, hogy azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak. Ezt a politikusok nem tudják visszacsinálni, egyre mélyebbre süllyednek ebben. Ebbõl csak úgy tudunk kimászni, ha megerõsödik egy elemzõ, tárgyszerû kritikai közélet. – Évértékelõ beszédébõl kölcsönözve, mit gondol, „akar változni Magyarország“? – Akar is és kell is. A 2002-es választásnak az volt az alapszerkezete, hogy a két oldal ugyanazt képviselte tartalmilag, a habitus, a karakter volt más. Szerintem 2006 más lesz. Két tartalmában különbözõ program fog versenyezni. – Azt mondta, a patkó mindkét oldala munkát, otthont, biztonságot szeretne. – Ez a végcél. De az egyik közepében a kormány van, egy nagyon hagyományos szocialisztikus állam, amely átvállalja a felelõsség túlnyomó többségét; és azt mondja, én megóvlak, nem kell versengeni, sõt, minden, ami „magán-“, az rossz, és minden, ami állam, az jó. Mi nem ezt valljuk. Ahhoz, hogy kiterjedtebb szociális szerepet lehessen vállalni, bizonyos helyeken sokkal több verseny kell. Hogy lehessen annak segíteni, aki magának nem tud, ahhoz más helyeken azt kell mondani, hogy több egyéni felelõsséget kell vállalni. A jobboldal az államban hisz, a liberálisok a piacban, mi pedig az emberben. Ezt képviselem, de egy politikus nem tud sokkal messzebb menni, mint amihez politikai támogatást tud szerezni. – A választók évek óta azt hallgatják, majd az állam segít. – Próbálok olyan tempóban érvelni ezzel szemben, amilyenben tudok. És próbálok tenni egy olyan attitûd kialakításáért, amely elmozdít errõl a pontról, de nem gyarapítja a vesztesek táborát. Nem ér semmit az a politikai program, amit nem lehet megvalósítani. Jobban hiszek abban, hogy tegyünk egy fél lépést a modernizáció felé, mint hogy meghirdessünk hatalmas programokat, mellyel azonnal vereséget szenve22
dünk. Nem állítom, hogy ez radikális reform. Ez egy nagyon mérsékelt figyelmeztetés az országnak. Ha azt gondoljuk, hogy az állam újraelosztásából vezethetõ le a mo-
dern Magyarország, akkor tévedünk. És már ezért is meg kell küzdenem. Forrás: Nagy László, Spirk József – Index
jó ha figyelünk
Szegvári Katalin nyílt levele a miniszterelnöknek Tisztázzuk a múltat! Amikor anyósa, Apró Piroska hatalmas villájában üldögél, amelyet néhai apósának, Apró Antalnak köszönhet, aki annak idején élet és halál ura volt (apropó: õ miért nincs a Political Capital listáján a megrendelõk között?), eszébe jutott-e, hogy azok életével játszik, akiket – többek között – kedves felsége nagypapájának is köszönhetõen megzsaroltak és beszerveztek. Eszébe jutott-e, hogy egy olyan párt nevezte ki önt kormányfõnek – nem kis mértékben anyósának köszönhetõen -, amelynek tagjai az elõd párt tagjai is voltak? Eszébe jutott-e, hány család életét dúlja most fel azzal, hogy nyilvánosságra hozatja azok neveit, akik nem tudtak vagy nem mertek nemet mondani apósa titkosszolgálati pribékjeinek? Fel akarja tárni a múltat? Beszélgessen sógorával vagy anyósával, akinek a választások elõtt nem volt más célja, mint az õsellenség: Kovács László félreállítása, Medgyessy Péter érdekében. A jól értesültek azt is tudják, miért volt ez számára fontos. És ki is írta azt cikket, amelyben Kovács Lászlót vádolják a D 209-es akta kiszivárogtatásával? Ugyanaz, aki 1993-ban így vélekedett a szocialisták-
ról: Jönnek fel, mint szar a moslékban. Igen. Az ön új üzenetnek szánt kulturális minisztere, Bozóki András. Nos, egy ilyen belsõ morállal rendelkezõ csoport most pellengérre meri állítani egykori áldozatait?! És hol vannak, akik zsaroltak, megfélemlítettek, feljelentettek a titkosszolgálatokon belül és kívül?! És most magamról: tisztázzuk a múltat! Mit szól ahhoz, hogy valaki áldozat és megfigyelt egy személyben, mégpedig úgy, hogy az illetõ önmagát figyelte meg? Adva van egy gyerekét egyedül nevelõ anya, akit elhagyott a férje, és hogy még tovább cifrázzam, az asszony el kell, hogy tartsa idõs édesanyját is. Nos, ezt a fiatalasszonyt – amúgy tévériporter, aki munkája okán gyakorta jár német nyelvterületre – egy szép napon felkeresi valaki a BM-tõl, vagy isten tudja honnan, s azt mondja: veszélyben a család, mert a németeknél rajta van a beszervezendõket tartalmazó listán. Az illetõ felajánlja védelmét és annyit kér, hogy én – hiszen természetesen csak a magam ügyérõl tudok felelõsséggel írni – számoljak be külföldi útjaimról. Nincs beszervezési nyilatkozat, nincs zsarolás, nem kell senkit itthon megfigyelni, csupán titoktartási kötelezettséget aláírni, és családom védelmében elmondani például azt, hogy egy bécsi szállodában egy titokzatos hang keres a portán, ám többé nem jelentkezik. Nem írtam soha jelentést, nem kellett környezetemrõl beszámolni. Gyurcsány úr! Mi voltam, mi vagyok én? Az ön játékszere? A politika áldozata? Most ön önfeledten, kommunikációs és magamutogatós kényszerbõl kiszabadította a szellemet a palackból – hogy egynémely papok leleplezésével gyengítse a jobboldalt -, s ezt néhány, önnek dolgozó, a szoclib oldalról pénzelt ifjú cinikus yuppi cége reklámjaként használja fel. Ezúton jelzem, hogy minden eszközzel visszaszerzem a becsületemet. Ezzel tartozom a családomnak, de fõként a gyerekemnek, akinek ezután nem lesz könnyû az élete, s a barátaimnak, tanítványaimnak is. Ön pedig – ahogyan egy amerikai tévés mûsorvezetõ üzente az amerikai elnöknek, amikor az USA megtámadta Vietnamot – mától személyes ellenségem. Szegvári Katalin
jó ha figyelünk
23
A kommunista felelõsök elszámoltatását szeretné a Jobbik A köztünk élõ ÁVH-sokról épp úgy vár és fogad bejelentéseket az Elsõ esély program, mint az eddig feltáratlan, 1963 utáni visszaélésekrõl – számolt be Molnár Tamás a Jobbik alelnöke, pártja kezdeményezésérõl, melyre válaszul eddig mintegy 60 bejelentés érkezett. – A napokban tárja a nyilvánosság elé a kommunista bûnök és bûnösök felkutatására megindított Elsõ esély program eddigi eredményeit a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Hogyan mûködik ez a program? – kérdeztük Molnár Tamást. – Felállt itt egy háttércsapat történészekbõl, szociológusokból, jogászokból, akik megvizsgálják a hozzánk érkezett bejelentéseket. Az eddig beérkezett 60 bejelentésbõl körülbelül 20, ami értékelhetõ. Kettõ Horn Gyuláról szól, akirõl terhelõ adatokat kaptunk. – Mi a szándékuk a beérkezett információkkal? – Szándékaink szerint nyilvánosságra hozzuk a kommunista rezsim idején a visszaélésekben részt vett személyek adatait, s ha a beérkezett információk ezt szükségessé teszik, jogi processzust is indítunk. Megkeresünk továbbá olyan EU-képviselõket, akik már „bevitték” az Európai Unió keretei közé a kommunista múlt bûneirõl szóló fejezetet, s velük szeretnénk együttmûködni. – Mely európai vagy nemzetközi szervezetek segítségére számítanak? – Személyesen is jó kapcsolataim vannak azt Amnesty Internationallel, s a németországi konzervatív emberjogi szervezet, az IGFM segítségére is számíthatunk. Az IGFM nagyon keményen kiállt mellettünk még a kádári diktatúra idején. Mint azt Szlobodan Milosevics esete is mutatja, a hágai nemzetközi bíróság is foglalkozik ilyen ügyekkel. Kérdéses, hogy a nyugati politikai elit mennyiben képes szembenézni ezzel a múlttal, ami Kelet-Európát és a szovjet blokk országait terhelte. Kovács László EU-biztosi meghallgatása kapcsán azt látom, hogy nagyfokú befogadóképesség van itt. A háttérben igen jól mûködik az a Szocialista Internacionálé, amely elfoglalta az európai intézményrendszert. Ez nem kedvez nekünk, kelet-európaiaknak a tényfeltárásban. Én magam, mint Ronald Reagan elnök egykori híve azt gondolom, hogy az Egyesült Államokban is meg kell keresni azokat a szervezeteket, amelyek a mai napig antikommunisták. 24
– Milyen szempontok szerint válogatják át a bejelentéseket? – Nyilvánvalóan ezek a bejelentések további munkát igényelnek: minden egyes adatnak utána kell járni. Egyrészt adatvédelmi és jogi szempontból elég szûkös a mozgásterünk. Jogi nehézségekbe ütközik e bûntettek: a kommunizmus bûntettei, az emberiség- és háborúellenes bûncselekmények felderítése is. Politikailag mindenképpen szükséges lenne, hogy föltáruljanak az ügynökmúlt jogi nehézségei. Négy területre bontjuk kutatásainkat: az elsõ az 1945-ös „felszabadulás” vagy szovjet megszállás utáni korszak – a koalíciós idõszakban, 1948-ig is történtek visszaélések a népbírósági perek során. A második korszakban, az 1948-tól 1956-ig tartó klasszikus sztálini rendszerben is vannak fehér foltok, bár a történészek sokmindent nyilvánosságra hoztak. A harmadik idõszak a forradalmat követõ megtorlások média által is kezelt idõszaka. Ami teljesen fehér folt, az 1963 utáni konszolidáció idõszaka, amely egészen 1989-ig átnyúlik. Ezt az idõszakot na-
gyon kevesen kutatják, és nem szívesen beszél errõl a politikai garnitúra. – Ezek szerint az 1963-at követõ korszakkal is foglalkoznak? – Találtunk anyagokat olyan politikai foglyokról, akiket az 1963-as amnesztia sem érintett. És bebörtönzések is történtek, politikai okokból 1963 után, méghozzá nagyon kemény ítéletekkel. Példaként említeném Pákh Tibor esetét, akirõl nemrég Gulyás János rendezett dokumentumfilmet. (A jogász végzettségû Pákh 1957-ben megtagadta, hogy aláírja a forradalom ENSZ általi kivizsgálása ellen tiltakozó dokumentumot. Állásából elbocsátották, s a késõbb írt, a szovjet elnyomásról szóló írásai miatt 1960-ban 15 évre ítélték. Emberjogi tevékenységét a börtönben is folytatta, ezért 1966-1971 között az Országos Igazságügyi és Megfigyelõ Elmegyógyintézetbe szállították, és pszichiátriai eljárásokat alkalmaztak vele szemben, sokkolták is. Miután 1981-ben kapcsolatot teremtett a lengyel Szolidaritás mozgalommal, a hárshegyi elmegyógyintézetbe vitték, ahol ismét sokkolták és éhségsztrájkja miatt erõszakosan táplálták. Pákh, akinek ügyét a rendszerváltás után semmissé nyilvánították, rehabilitálását a mai napig hiába kéri – a szerk.) – Kezdeményezésük már nevében is óhatatlanul emlékeztet a nácivadász akcióra, az Utolsó esélyre. Gondolom, nem véletlen a névbeli hasonlóság. – Az antikommunizmus ma valahogy nincs jelen a magyar politikai kultúrában: az SZDSZ lejáratta ezt, s ma valahogy szégyen antikommunistának lenni. Ezt a fajta kettõs látásmódot akartuk megszüntetni, ez az oka, hogy „rátelepültünk” a Wiesenthal-központ akciójára. Egyébként mind jogi, mind adatvédelmi szempontból kifogásoltuk, hogy egy idegen ország, egy idegen szervezet globális akcióként belenyúl a magyar közéletbe. Keresztény pártként azzal sem értettünk egyet, hogy egyfajta júdáspénzt fizetnek azoknak, akik beárulnak másokat. Mi természetesen nem fizetünk azoknak, akik segítik munkánkat. A kettõs mércét már az elõbbi esetben is érzékeltük: borzasztó nagy sajtófigyelem irányult a nácivadász akcióra, míg a kommunista bûnöket senki nem vizsgálja. – Említette, hogy a program számos nehézségbe ütközött. Milyen akadályok gátolják munkájukat? – Az elsõ a jogi akadály, ez az egyik legfontosabb, a második a média, amely érdejó ha figyelünk
kes módon nem kellõen segít minket ebben az ügyben. A harmadik pedig az emberekben lévõ félelem. Elképesztõ módon félnek, jómagam is megdöbbenten azon, hogy 30-40 esztendõ távlatában történt eseményekrõl is erõs félelmek közepette nyilatkoznak meg. Azt hiszem, ez lesz az igazi gátja ennek az egész akciónak: az indokolatlan mértékû félelem egzisztenciális és büntetõjogi következményekrõl. – Mi lehet az oka ennek a félelemnek? – Talán tovább él ez a múlt a társadalomban. Azok a személyek, akik egykor elkövették ezeket a bûnöket, gyakran ma is pozícióban vannak, sõt az utódpárt képé-
ben kormányoznak is. Ez bizony elriasztja a tényfeltárástól az embereket. – Ez a kezdeményezés meglehetõsen úttörõ jellegû, hiszen eddig legfeljebb az 1956-ot követõ megtorlásig terjedtek az erõtlen felelõsségre vonási kísérletek. Mit tudnak kezdeni a gulyáskommunizmus mítoszával? – Mítoszrombolást kell végrehajtanunk, ami eddig nem történt meg. Egyrészt él a legenda a gulyás-kommunizmusról, ami egyszerûen nem igaz. Jómagam aktív ellenzékiként az 1970-es közepétõl, az Inconnu- csoport tagjaként is megtapasztalhattam ezt. Gálszécsi és Boross urak és védik a diktatúra embereit, s egyfajta jogfolytonosságot látnak; én nem lá-
tok. Nonszensznek tartom, hogy akik az elnyomó rendszert mûködtették, védelmet élvezzenek egy demokráciában. Minden közép-európai ország megelõzött minket már ezen a téren is. Míg Jerzy Popieluszko atya gyilkosait megbüntették, a kelet-berlini falnál lelõtt áldozatok ügyében a tetteseket felkutatták, a politikai vezetõket felelõsségre vonták, nálunk semmi nemtörtént. A magyar oktatásban nem szerepelnek a kommunista bûnök. Huszonöt év az átlag életkora a Jobbiknak: az új generáció ezt a terhet nem cipelheti tovább ezt a terhet, meg kell tenni a szembenézést. Úgy érzem, õk bátran és kötöttségek nélkül megtehetik. Forrás: Udvardy Zoltán – MNO
AMÕBA Amõba címmel egy internetes-politikai társasjátékot indított el a miniszterelnök és köre. A játék gyakorlatilag MSZP-s al-kaida sejteket hoz létre. A játékszabály szerint olyan kis csoportok alakulnak település és egyetemek szintjén, melynek tagjai nem ismerik egymást, csak a vezetõjüket, aki hétrõl-hétre gyakorlati instrukciókkal látja majd el õket. A leendõ parancsokat végrehajtók komoly anyagi juttatásokat, illetve ajándékokat kapnak, míg az azt végre nem hajtókat kizárással büntetik. A Jobbik véleménye szerint az egész játék célja az, hogy az MSZP – kijátszva a pártokról szóló törvénykezéseket – pártpolitikát szervezzen az egyetemeken. Az amõba játék csupán egy trójai faló, mely bejuttatja a pártpolitikát az oktatási intézményekbe. Gyurcsány Ferenc, visszaélve a pozíciójával, el is kezdte az alakuló sejtek segítségével az egyetemeken való elõadások tartását. Az elsõ ilyen politikai rendezvényt a miskolci egyetemen a múlt héten már meg is tartották, ahol Gyurcsány baloldali pártpolitikai elõadást rendezett, ami az 1989-es pártokról szóló sarkalatos törvényt sérti. A Jobbik úgy gondolja, hogy szükség lenne ugyan az egyetemeken a politikai közéletre, de tiltakozunk a kettõs mérce ellen. Amíg a felsõoktatási intézményekben szervezeteink jelentõs részét az elmúlt három évben betiltották és rendezvényeinket nem engedélyezték, addig az MSZP és Gyurcsány megkerülve a törvényt szabadon teheti ezt. Forrás: JOBBIK
Lovas István írása Brüsszelben nem kormánypárti tudósítónak lenni szórakoztató. Elnézni a régi MSZMP- és KISZ-vezetõket, akik Európa fõvárosában ma ugyanolyan meggyõzõ hangon, arckifejezéssel és lendülettel dicsérik a demokratikus mát, a mánál fényesebb jövõt (hála az Európai Uniónak!), mint egykor méltatták az egypártrendszeri mát, a megbonthatatlan és örök szovjet–magyar barátságot, valamint a mánál szebb szocialista jövõt (hála az akkori birodalom központjának!). A szereplõk mindegyike úgy tesz, mintha mindent elhinne, és sokan nyilván mindent el is hisznek. Az unió, a politikusai, a külföldi sajtó. Mindenki úgy tesz, mintha meg lenne gyõzõdve a mai urak (és ritkábban hölgyek) tökéletes, demokratikus irányú átalakulásáról. Úgy tesz, mintha nem tudná (és sokszor nem is tudja), mi folyik Magyarországon akár a szodómiával helyrebillentett MSZP-s politikai ballépésérõl megismert Vas megyében, akár a K&H monogramot viselõ kormány drótján rángatott közszolgálati és kereskedelmi médiában, akár a traktorok gazdái körül. Az otthonról jött itteni újságírók viszont mindent tudnak, de úgy tesznek, mintha semmit sem tudnának. Akár a megrendelõk. Minden csupa mosoly, udvariasság, kellem. Csak olykor csúszik félre a lepel. Mint hétfõn. Ekkor ugyanis a népes brüsszeli tudósítói tábor elektronikus körlevélben kapott értesítést Baráth Etele miniszter és Szanyi Tibor államtitkár 17.30-kor kezdõdõ sajtótájékoztatójára. Helyszín: a Magyar Köztársaság állandó képviseletének épülete. E lap tudósítója a megadott idõben érkezett. A kijelölt tágas teremjó ha figyelünk
ben azonban csak egyetlen újságíró ácsorgott, éppen vizet töltve magának. Mint véletlenül kiderült, az üres terem nem volt véletlen. Ugyanis akkor már egy másik, kisebb teremben folyt tájékoztatás. Csakhogy arra a résztvevõk szóbeli értesítést kaptak. Ugyanis Draskovics Tibor pénzügyminiszter a sajtónak csupán egy részét hívta meg rá. A HVG, a Magyar Rádió, az MTV, az MTI, a Bruxinfo és a Népszabadság képviselõjét. A két meg nem hívott újságíró viszont úgy döntött, részt vesz az adófizetõk forintján utazó pénzügyminiszter sajtóbeszélgetésén, ahol az ajtón belépõk láttán még a civilizációs mázon át is érezhetõ volt a megdöbbenés. A teremben az újságírókon kívül még bürokraták is voltak. A meglepetést azonban villámgyors palástolás követte. Folytatódott a sajtóbeszélgetés, mintha mi sem történt volna, annak hangsúlyozásával, hogy ez háttérbeszélgetés. Mivel az újságírás etikai szabályai szerint errõl a tudósító nem számolhat be, így csak az áll szabadságában, hogy spekuláljon, vajon mit mondhatott a pénzügyminiszter addig a pillanatig, ameddig a két, meg nem hívott tudósító be nem lépett? Talán arról beszélt, hogy a jelen lévõk miként igyekezzenek „eladni” azt az újabb fiaskót, amely kedden éri (mint olvashatják mai számunkban) a magyar kormányt Brüsszelben. Az is pusztán találgatás tárgya, hogy a kérést mely média alkalmazottja fogadja meg, melyik nem. Sajnálatos esemény volt. Sajnáltam a kollégák közül azokat, akikrõl tudtam, kínosan érzik magukat. Sajnáltam a szelektív tájékoztatóra invitáló sajtóst, mert rendes ember. És sajnáltam a leplet, amely egy pillanatra fellibbent, mert túlzottan rossz levegõ csapott ki alóla. A megbonthatatlan múlté. Forrás: Lovas István – MNO
25
Mit és hogyan fogunk ünnepelni 2005. március 15-én? Kimondtuk-e már, hogy mit és hogyan ünnepelt az ország az 1848-as szabadságharc 50., 100. és nemrég a 150. évfordulóján? Pedig a történelmi dátumok háromszorosan is figyelmeztetnek: e kerek évfordulókat sorrendben a Habsburg kiegyezés szellemében (Ferenc József idején), majd a szovjet diktatúra kezdetén (Rákosi alatt) kényszerült az akkorra már csonkaország megülni. 2003-ban, a 150. évfordulón annak a nyugatról támadó hatalomnak elvárásai szerint zajlott a megemlékezés, amely 2004-ben az Európai Unió keretein belül jogilag is megszüntette Magyarországot. Csak Petõfi hármas gondolatának szellemében nem volt szabad a szólás soha: „Ha majd a bõség kosarából mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán: akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!“ Látványos eseményekben, zajos külsõségekben persze nem volt és nem lesz hiány 2005-ben sem. Március 14-én nyílik meg Pesten, a lágymányosi Duna-parton az a sokmilliárdos költséggel épült luxus intézmény, amely a Mûvészetek Palotája néven egy nemzeti kulturális központot lenne hivatva képviselni. Alattomosan épült, bár az ország szemeláttára, mivel a pesti hidakon közlekedõk messzirõl folyamatosan szemlélhették, miként emelkedik a magasba egy újabb betonkolosszus a Nemzeti Színház háta mögött. Eltûrték, mert igazából nem tudták, jobbára sejtették, hogy ott mi és kinek épül. Megjelenésében a szocreál után most euro.com, bár e stílustalan építményeknek még nincs hivatalos korszakmegjelölése, a kultúra „plázája“ külsõleg inkább emlékeztet börtönre vagy iparcsarnokra. Csak nem kellene álságosan nemzetinek nevezni. Az avatás után a média birtokosai valószínûleg nem fukarkodnak a dicséretekkel, bár megeshet, hogy a külsõ megjelenés részletezésétõl eltekintve csak a belsõ terek (anyagi és technikai) gazdagságáról zengnek majd szózatok. A történethez hozzátartozik, hogy eredetileg a következõ 3 intézmény befogadására készült a terv: a Nemzeti Hangversenyterem, a Hagyományok Háza és a Ludwig Múzeum számára. (Az elsõ két intézmény beharangozásához felhasználták a magyar nemzetnek olyan kiváló mûvészeit, akik valószínûleg maguk sem ismerték az építés valós hátterét.) A Ludwig Múzeum azonban gondolatilag nehezen volt beilleszthetõ a nemzeti keretbe. Mégsem ez maradt ki a tervbõl, hanem a Hagyományok Háza, amit kigondo26
lója így csak a nemzeti önérzet felkeltésére használt. Valójában ebben a lágymányosi rideg, jellegtelen, nemzetközi, csupa kõ-vas-beton környezetben nem is érvényesültek volna a szívet melengetõ, jellegzetes, magyar kultúra alkotásai. Így került ide a Hagyományok Háza helyett a (címében Nemzeti) Táncszínház. A Ludwig Múzeum itteni létjogosultságát a döntéshozók hivatalosan nem kérdõjelezték meg, szemet hunyva afelett, hogy a zsidó házaspár jótékony adományozóként milyen „mûremekekkel“ szórja tele Európa kulturvárosait. A budapesti Ludwig Múzeum így kerül most a várbeli – igencsak kiemelkedõ – helyérõl a még elõkelõbbnek hitt Duna-parti palotába. A látványos külsõségek feledtetik a tényt, hogy valódi értékek híján a Ludwig Múzeumok világszerte többnyire konganak az ürességtõl. Mielõtt hódoló cikkek születnek az új építményrõl, a ki nem mondott befogadásra teremtett intézményi rendszerrõl, álljon itt a közelmúlt egyik tanulsága. A szomszédos „Nemzeti“ Színház jelzõje is csak nevében az, mivel elsõ közönsége már az avatás napján rádöbbenhetett, hogy benne Madách Tragédiájának nyilvános megcsúfolása történt. Az épületrõl pedig néhány év múltán szakember is kimondta, hogy az nem különbözik a közelmúlt szocreáljaitól, homlokzatán pedig egy valóságos földgömb látható a globális uralom jeleként. Az új kulturális központ nemzeti jellegének cáfolatát pedig a Nemzeti Hangversenyterem áprilisi programja adja. Ebben a „Randevú a mûvészettel“ sorozatban egymás mellett jelenik meg a kubai Buena Vista Social Club mûsora, a londoni Mezei Szent Márton Akadémia kamarazenekara és a Zöld-foki Köztársaság képviseletében Cesaria Evora. A kor diktátuma szerint így lesz Budapestnek felebaráti vendége a kommunista Kuba, a szabadkõmûves Anglia és az egzotikus Zöld-foki Szigetek.
A fenti tények csak további bizonyítékai annak, hogy immár másfél évtizede nemzeti köntösben – idõnként nemzeti színekben, máskor nemzeti jelzõvel illetve – olyan jelenségeknek vagyunk szemtanúi, melyek valójában a nemzeti kultúra kiszorítását jelentik. A korábban hirdetett proletár internacionalizmust most lopakodó globális multikulturalitás váltja fel. Így válik hamissá a Nemzeti Fejlesztési Terv jelzõje is, ha idõközben épp a nemzetgazdaság pusztul el. A nemzethalál állapotában pedig épp a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma válik az idegen érdekek kiszolgálójává. E minisztérium honlapján a pályázati támogatások sorában a holokauszt is fõtémaként jelenik meg. A holokauszt nem nemzeti kulturális örökség, hanem valami egészen más, (ezt a másságot hangsúlyozza Heller Ágnes is, egyenesen történelmen kívülinek nevezvén a jelenséget) aminek ily módon semmi keresnivalója nincs a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának honlapján. A hatalom birtokosai mindenkor bombasztikus építményeket emeltek, ahogyan megtörtént a hitleri vagy sztálini diktatúrák idején is. A pöffeszkedõ mûvészi erõlködéseken ma mosolyoghatunk, de nem feledhetjük, hogy ez milliós emberáldozatok árán történt. A diktatúrák ugyanakkor égbekiáltó hazugságokat lepleztek, melyekben a félrevezetések összefüggõ, ellentmondás nélküli láncolatot képeztek. 1848 márciusa óta folyamatos a mindenkori hatalomnak az önmaga dicsõítése, melyben a szabad gondolat kimondását koronként változóan véres megtorlás, aljas kirekesztés követte. 2005 márciusában a Mûvészetek Palotáját országos gazdatüntetések és egyetemi elbocsátások árnyékában készülnek avatni, miközben a magyar munkást, földmûvest és értelmiségit milliós számban fenyegeti a munkanélküliség. Dr. Nagy Attila, orvos, közíró – Debrecen
jó ha figyelünk
Magyarország 2004-ben nettó befizetõje lett az uniónak Magyarország 2004-ben 50 milliárd forintot, tehát a rendelkezésére álló támogatások alig egynegyedét tudta lehívni, miközben a magyar befizetés hozzávetõlegesen 135 milliárd forint volt. Ez szöges ellentétben áll a kormány elõzetes, nettó magyar nyereségességre vonatkozó ígéretével – olvasható a Budapest Analyses legfrissebb elemzésében. Az uniós támogatásokért és pályázatokért központilag felelõs Nemzeti Fejlesztési Hivatal azzal érvel, hogy a strukturális támogatási alapok teljesítménye nem a kifizetések, hanem az Európai Unió kötelezettségvállalásainak értékével mérhetõ. Ez azonban egészen más, mint amit a Pénzügyminisztérium szóvivõje 2003ban állított: „A csatlakozás utáni nettó pozíció kiszámításakor figyelembe kell venni az EU költségvetésébõl Magyarországnak ténylegesen kifizetendõ támogatások és a költségvetésbe ténylegesen befizetendõ magyar hozzájárulás adott évi egyenlegét.“ 2003-ban tehát (helyesen) még úgy gondolták, hogy kifizetéssel szemben csak kifizetés számolható el, kötelezettségvállalással szemben pedig kötelezettségvállalás. Idén januárban már viszont – látva a tavalyi tényleges kifizetések siralmas mérlegét – a nyilvánosság elõtti számadáskor megpróbáltak a magyar befizetésekkel szemben EU-s kötelezettségvállalásokat is elszámolni. A Pénzügyminisztérium pozitív nettó pozíciót ígért az elsõ három évre. A fenti számítási mód szerint azonban az elsõ évben (tehát 2004-ben) Magyarország javára ténylegesen kifizetett támogatások az általunk befizetett összeg alig 38%- ára tehetõk. A fenti helyzet okai két részre bonthatók. Egyfelõl felelõtlenség volt valaha is azt állítani, hogy hazánk a csatlakozás elsõ – ráadásul töredék – évében az EU-s be- és kifizetések nettó kedvezményezettje lesz. Ez, tudva, hogy az EU-tól várható pénzek többségére pályázni kell, a pályázatok pedig utólagos finanszírozásúak, aligha volt lehetséges. Mindez azonban nem menti sem az elõzetes illúziókeltést, sem a mostani félretájékoztatást, sem pedig a Nemzeti Fejlesztési Hivatal és a többi illetékes szerv kudarcát: az EU-kasszába történõ 135 milliárdos magyar befizetésekkel szembeni, mindössze ötvenmilliárdos javunkra történt kifizetés ugyanis egyszerûen kudarc. Hogy az európai uniós támogatások hazai intézésével nagy baj van, azt jól példázza a strukturális alapok helyzete, amelyekbõl 2004-ben 56 milliárd forint tényleges kifizetés volt elõirányozva. Ebbõl azonban csupán ötmilliárd teljesült. A másik súlyosan érintett terület a mezõgazdaság: az ide szánt támogatások kezelésének módja ellen tiltakozjó ha figyelünk
tak a minapi agrárdemonstrációk. A tüntetések oka a támogatások kifizetésének késlekedése volt. A parasztok ugyanis már 2004 elején kitöltötték a terület alapú támogatáshoz szükséges adatlapokat, amelyeket csak 2004 végén látták újra, amikorra a hatóságok végre visszaküldték azokat hiánypótlásra és javításra (volt, aki a fõösszeg 0,14 %-ával tévedett). A támogatásokat azonban azok se nagyon kapták meg, akiknek sikerült elsõre kifogástalanul kitölteniük a formanyomtatványokat: a földmûvelésügyi minisztérium most, a demonstrációk nyomására, rohammunkát szervezve próbálja teljesíteni a kötelezettségét és behozni a közel féléves elmaradást. A késlekedés mögött nem elsõsorban a minisztérium rossz szervezési munkáját kell gyanítanunk, hanem azt, hogy a szocialista kormány az államháztartás 2004-es mérlegét az EU-s támogatási pénzekhez járó önrész kifizetésének 2005-re halasztásával – tehát jórészt a földmûvelõk kárára – próbálta meg szépíteni. Tanulságosak a fenti, az EU-val kapcsolatos történések – tehát a nettó befizetõi státuszba szorulás valamint az EU-s támogatások visszatartása miatti agrárdemonstrációk – körülményei is. Az EU-s be- és kifizetések mérlegére vonatkozóan nem találtunk anyagot sem a Földmûvelési Minisztérium, sem a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, sem pedig a kormány portálján. Feltûnõ, hogy gazdasági sajtó is alig tárgyalja a kérdést. (Az írásunkban fentebb hivatkozott adatok a napilapok szórványos közleményeibõl valamint a Külgazdaság címû szakmai folyóiratból származnak.) Felmerül tehát a gyanú, hogy az illetékesek az elszámolás eltusolásával próbálják feledtetni a kudarcot. Az agrárdemonstrációkkal kapcsolatban is hasonló a helyzet: a kormány elõvette mindent ütõ aduját, a szélsõjobboldali veszéllyel történõ riogatást, a tüntetések csúcspontján pedig – figyelemelterelõ hadmûveletként – felkerült az internetre egy, a hajdani titkosszolgálatok állítólagos besúgóinak nevét tartalmazó ügynöklista. Mindez arra utal, hogy a jelenlegi szocialista – szabad demokrata kormány vagy nem képes, vagy nem szándékozik levonni a tanulságokat az EU-s támogatások körüli anomáliákból. A támogatások kezelésével kapcsolatos, gazdaságilag és morálisan egyaránt megkérdõjelezhetõ politikájának végrehajtásában az sem zavarja, hogy ezzel nap mint nap lejáratja az Európai Uniót és annak intézményeit. Forrás: stanalyses.hu – fideszfrakcio.hu
27
– a miniszterelnöknek és a pártelnöknek – Drága Ferikém! Pistikém! Visszatért a hivatásos propagandista és agitátor? „Újra itt vagyok már azt hittem, hogy Medgyessyvel együtt engem is lapátra tettetek. Pedig, emlékeztek rá, tettem egyet s mást annak érdekében hogy Te Ferikém miniszterelnök, és Te Pistikém pártelnök legyél...“ A hét elején újra látni vélték Ron Werbert, amint gyalog közlekedett a Parlament és a Miniszterelnöki Hivatal között. Werbert, akit a szocialisták elitje csak Ronnienak (ejtsd: roni) szólít, neves kampány-mogulként jegyzik. Sokan hitték, hogy nem csak Medgyessy Péter és Kovács László, hanem az õ csillaga is lehullt. Akik ismerik, tudják: érti a szakmát, a pénzt, a politikát és a médiát. Harcias ember. Korábban az európai választások szocialista kórusát vezényelve így dicsérte programját: „Olyan erõdemonstráció következik, amilyet ez a párt még nem látott”. “Az MSZP „háborút“ indít, s „le kell rohanni az embereket.“ Az ellenzék, „paranoiás banda, amely összeszarja magát…“ Werbert korábban tízezer dollárért írt tanulmányokat a Miniszterelnöki Hivatalnak. Mondják: most nem a pénzért, hanem a „visszavágásért” tért vissza. Nem állítjuk, hogy így van. Miként azt sem, hogy számosan – ezt a Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Hiller Istvánnak az MSZP elnökének adresszált – levelet is neki tulajdonítják… Drága Ferikém! Pistikém! Újra itt vagyok! Már azt hittem, hogy Medgyessyvel együtt engem is lapátra tettetek. Pedig, emlékeztek rá, csináltam egyet s mást annak érdekében hogy Te Ferikém miniszterelnök, és Te Pistikém pártelnök legyél. Ám igazad van, vagy majdnem igazad van abban Ferikém, hogy hagyjuk a múltat. Hogy miért csak majdnem, azt a 4. pontban leírom. De vegyük sorra, mi a teendõ? Drága Ferikém! Pistikém! 1. Itt ez a gazdatüntetés. Nem könnyû velük bánni, amúgy sem egy értelmiségi népség, ráadásul “azért” van némi igazuk is. A javaslatom: a lehetõ leggyorsabban keresni kell olyan egyéneket, aktivistákat, akik szélsõjobboldali megnyilvánulásokat (sávos zászlókat, rátok nézve sértõ rigmusokat, rasszista szövegeket, táblákat stb.) produkálnak. Ezzel párhuzamosan rá kell mutatni a támogató média segítségével, hogy a 28
zassátok nyilvánosságra a szervezet felépítését, ebbõl baj nem lehet, mert aki tudni akarta, az eddig is tudta. Az a néhány III/III-as pedig beáldozható. Egyébként az õ nevük sem volt titok…A hivatali telefonkönyvekben is benne volt… Ráadásul Ferikém, mondhatod, mi oly nagyon a szíved csücskén van: a múlttal le kell számolni! És beszéhetsz arról, hogy milyen szép jövõ vár ránk 2010-ben, de leginkább azután…
tüntetõk miatt bénul meg a közlekedés a fõvárosban és számos helyen vidéken. Hangoztatni kell továbbá, hogy valójában milyen jól megy a gazdáknak, milliárdokat költött rájuk a kormány, és még annál többet is, melynek a levét a városi adófizetõk itták, isszák. Azt is el kell terjeszteni, hogy a tüntetõket az ellenzék bíztatja, és még a traktorokba is õk veszik a gázolajat. Ferikém! Eszedbe ne jusson személyesen tárgyalni velük! Megállás nélkül mond, hogy elviszik a nyugdíjasok, meg a szegény emberek pénzét! Fontos még, tekintettel arra, hogy tél van, a lehetõ legtovább húzni a tárgyalásokat, erre ezerféle ürügy kínálkozik (helyszínválasztás, tárgyaló delegációk összeállítása, szakértõi vita stb.) Alaptaktika legyen: engedni, lépni felet, és visszalépni egyet! 2. A második legnagyobb teendõ: a figyelemelterelés. Biztos vagyok benne, ha egy jó ügynöklistát elõvesztek, az mindent megold. A technikát tudjátok, elég felröppenteni valamilyen külföldi forrásból, a média rákap, paraszti hasonlatnál maradva, mint tyúk a takonyra… 3. A második javaslatból következik. Az ügynöklistából ne hagyjátok ki, mint legutóbb, a papokat. Õk rögtön akciót indítanak, eget-földet megmozgatva, s az egyház elleni támadásnak minõsítik az egészet. Tele lesz vele a sajtó, fõleg az ellenzéki. Már rég hazamennek a gazdák, amikor õk még verik a tam-tamot, s mentegetõznek. 4. Ez a legkényesebb! Ha már lúd legyen kövér. Tudod Ferikém és Te is Pistikém, hogy tele van a párt csupa öreg veteránnal, pártállami kövülettel, akik nem igazán szeretnek bennetek. De sokan vannak! Itt az ideje, egy lendülettel õket is végleg háttérbe szorítani. Egy kicsit ijesszetek rájuk. Ho-
Drága Ferikém! Pistikém! De arra vigyázzatok, hogy a többieket el ne riasszátok! Álmotokban se említsétek, hogy a párttitkárok, az apparátusban dolgozók, a hangulatjelentés írók, a munkásõrök, az önkéntes rendõrök, az ifjúgárdisták és a szocialista brigádok, meg más kitüntetettek is sorra kerülhetnek. Ha nem tudjátok, elárulom: a patkány is két lábra áll és szembe fordul, ha a létérõl van szó! Ennek még a látszatát is kerülni kell. Csak emlékeztetõül: ez önmagában is több, mint 200 ezer biztos szavazat! A nyugdíjasokról nem is beszélve. Nekik a föld alól is ígérjetek meg mindent, mert ha õk meginganak, akkor nincs választási gyõzelem 2006-ban. Akkor pedig jön a Fidesz, és annyi… Ferikém! Azt a hülye versenyhelyzetet eszményítõ beszédeidet hagyd már abba! Te milliárdos vagy, hogy néz ki versenyre hívni Ferrarival olyanokat, akik lerobbant kocsikkal, vagy villamossal vagy gyalog közlekednek. Ki hisz neked? Pistikém! Te pedig az esetleg megsértõdött hálózati mókusoknak, munkásõröknek, veteránoknak pedig keress helyet. Nem létezik, hogy nem alkalmazhatók portásként, biztonsági õrként, a tehetõsebbje pedig valamilyen tanácsadóként. Drága Ferikém! Pistikém! A legfontosabb a végére maradt: a média! Ott az a rengeteg élõsködõ, kitartott siserehad. Vannak köztük egészen profik és megbízhatóak, elkötelezettek. Mozgósítsátok õket! Drága Ferikém! Pistikém! Ha rám hallgattok, nem tudtok úgy bekapcsolni rádiót, tévét, és újságot sem fellapozni, hogy ne arról szóljon, amit javasoltam. Fel a gyõzelemre..! Forrás: brácsás – gondola.hu
jó ha figyelünk
Szili visszautasította a fideszes interpellációt Gyurcsány Ferenchez nyújtott be interpellációt két fideszes képviselõ, feltéve a kérdést: együttmûködött-e a miniszterelnök vagy valamelyik hozzátartozója az állambiztonsági szervekkel. Az interpellációt Szili Katalin, az Országgyûlés elnöke visszautasította. Szili Katalin szocialista házelnök ma visszautasította Demeter Ervin és Répássy Róbert (Fidesz) interpellációját, amelyben azt a kérdést tették fel Gyurcsány Ferencnek, hogy õ, vagy valamely hozzátartozója 1990. február 15. elõtt együttmûködött-e az állambiztonsági szolgálatokkal. A két fideszes képviselõ mai rendkívüli sajtótájékoztatójukon hangsúlyozták: az interpelláció visszautasítására csak akkor kerülhet sor, ha azt az interpellált, jelen esetben Gyurcsány Ferenc kérte. Nehezményezték, hogy a miniszterelnök kitért a válasz elõl, hiszen ez azt bizonyítja, hogy az ügynöktörvénnyel kapcsolatos szándékai csak üres szavak. Répássy Róbert és Demeter Ervin interpellációjában felidézi Szegvári Katalin nyílt levelét, melyben az újságíró ezt írja: „Amikor anyósa, Apró Piroska hatalmas villájában üldögél, amelyet néhai apósának, Apró Antalnak köszönhet, aki annak idején élet és halál ura volt... – eszébe jutott-e, hogy azok életével játszik, akiket – többek között – kedves felesége nagypapájának is köszönhetõen megzsaroltak és beszerveztek?“ illetve: „Fel akarja tárni a múltat? Beszélgessen sógorával vagy anyósával (...). Egy ilyen belsõ morállal rendelkezõ csoport most pellengérre meri állítani egykori áldozatait?! És hol vannak, akik zsaroltak, megfélemlítettek, feljelentettek a titkosszolgálatokon belül és kívül?!“ – Szegvári Katalin állításai mélyen megdöbbentettek bennünket. Ilyesmirõl eddig nem olvastunk Klára Asszony családjáról sem a BEST magazinban, sem a STORY-ban – teszik hozzá a fideszes képviselõk, akik arra is választ vártak Gyurcsánytól, hogy õ vagy hozzátartozói, amennyiben együttmûködtek az állambiztonsági szolgálatokkal, mettõl-meddig és milyen minõségben tették ezt, illetve mi a miniszterelnök véleménye e hozzátartozójáról. (Fideszfrakcio.hu)
CSINTALAN: A GYURCSÁNYCSALÁDNÁL KEVESEN TUDHATNAK TÖBBET Nem szabad hinni a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, amikor azt állítják, hogy rengeteg egykori iratot megsemmisítettek, vélejó ha figyelünk
kedik Csintalan Sándor magánzó. Az MSZP korábbi alelnöke szerint a jó magyar szokásnak megfelelõen ismét mindenki a másikra mutogat ügynökügyben, miközben a közvélemény nem veszi észre: a téma kapcsán megszólaló számos politikus csak a saját bõrét akarja menteni, amikor a múlt lezárásáról beszél. Csintalan szerint a miniszterelnök családjánál kevesen tudhatnak többet az ügynökkérdésrõl. LEGALÁBB NÉGY PÉLDÁNY VAN MINDEN JELENTÉSBÕL Olyan értelemben vett ügynöklistákat a Kádár-rendszer titkosszolgálata egészen biztosan nem készített, mint amilyeneket Németh Miklós adott át Antall Józsefnek, véli Csintalan Sándor. Az MSZP egykori alelnöke az elmúlt hetekben számos szakértõvel konzultált ügynökügyben, és ezek alapján azt állítja: a közbeszédben számos fontos szempont egyszerûen nem kap teret a téma vonatkozásában. A vasárnap megjelenthez hasonló listákat nem a kádári titkosszolgálat készítette annak idején, hiszen az ilyen szervezetek a saját eredményességüket veszélyeztethetnék ezáltal. Ezek az állítólagos listák politikai célzattal készített névhalmazok, amivel talán Antall Józsefet és kormányát akarták annak idején manipulálni, mondja Csintalan. Meggyõzõdése ugyanakkor, hogy a szolgálatok és egyes politikusok állításaival ellentétben ma is megvan minden egyes dokumentum és jelentés. A szakértõk, történészek, akikkel konzultáltam, azt mondják: a Belügyminisztériumban legalább négy példány készült minden egyes iratból, hiszen Kádár a maga bizalmatlansága és paranoiája mellett még rendkívül alapos és aprólékos is volt. Gondosan ügyelt arra, hogy a hivatalokban mindent alaposan dokumentáljanak, így aztán utólag bármit vissza lehetett keresni. Emellett egykori belügyminiszterként maga is jól ismerte a BM struktúráját, mûködését. Intézményen belül is mindenbõl több példánynak kellett készülnie – és ezeket nemcsak a hármas fõcsoportfõnökség hármas alosztályán helyezték el, mondja Csintalan Sándor. A szocialisták egykori alelnöke valószínûnek tartja, hogy a papírokból még az egykori Szovjetunióba is juttattak a hazaiak. Hasonló véleményének adott hangot ezen a héten Magyar Bálint oktatási miniszter is, aki szerint a megfigyelési jegyzõkönyvek orosz fordításait – vagy legalábbis azok egy részét – a magyar szolgálatoknak el kellett juttatniuk Moszkvába.
Mindezek fényében elszámítják magukat azok, akik azt hiszik, hogy pont az õ múltjukat terhelõ adatok nem fognak soha elõkerülni. Alapos történészi kutatómunkával minden adat elõkereshetõ lenne ma is, mert minden dokumentum megvan – és mindenki utolérhetõ. Csintalan Sándor úgy véli: akik a mai magyar politikai életben a legélénkebben érvelnek a múlt lezárása mellett, nagyon is tisztában vannak ezzel a helyzettel, és elsõsorban magukat vagy környezetüket kívánják mentegetni. Például azok, akik már a múlt rendszerben is a vendéglátóiparban dolgoztak, mind nagyon jól tudják, hogy ebben az ágazatban a Kádár-rendszerben csakis úgy lehetett vezetõ pozícióra szert tenni, ha az ember együttmûködött a szolgálatokkal. A GYURCSÁNY-CSALÁDNÁL KEVESEN TUDHATNAK TÖBBET Csintalan szerint megoldást csakis az jelentene, ha totális civil kontroll alá helyeznék az egész kérdést. Így, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok elõzetes jóváhagyásától függ a dokumentumok nyilvánossága, sosem lesz teljes, átfogó képünk a kérdésrõl, csak egy kiherélt, mondja. Az utóbbi hetekben számos forgatókönyv és találgatás jelent meg azzal kapcsolatban, hogy kinek is állhat érdekében az újabb és újabb névsorok kiszivárogtatása. Egyes vélekedések szerint az SZDSZ áll a listák mögött, amely így akarja befeketíteni az egyházakat, hogy keresztülvigye egyház-finanszírozási reformelképzeléseit. A magam részérõl komoly egyházellenes törekvéseket látok a történtek mögött, válaszolta ezt firtató kérdésünkre Csintalan Sándor, aki úgy látja: a választásokhoz közeledve bizonyos politikai erõk egy egész országra kiterjedõ morális válságból akarnak tõkét kovácsolni. Más találgatások szerint maga a miniszterelnök köre állhat a listák mögött; a hangok tulajdonosai szerint Gyurcsány Ferenc így akar leszámolni pártbeli ellenfeleivel. Csintalan ezeket a feltételezéseket sem tartja alaptalannak. Ilyen módon nagyon könnyen le lehet számolni az ellenfelekkel és el lehet terelni a figyelmet számos dologról. Minden rosszindulat nélkül mondom: a Gyurcsány-családnál – teljesen érthetõ okokból egyébként – kevesen rendelkezhetnek több információval az egész témáról.
Forrás: Draveczki Ádám
29
– MIKÉNT AZ EGYKORI OPERATÍV TISZT LÁTJA – Manapság Damoklesz kardja lebeg az ügynököknek kikiáltott kis informátorocskák felett Arról azonban kevés szó esik, hogy a kálváriát azok járatják velük, és azok szórják a port a társadalom szemébe, akik a valamikori pártállami hatalmuk megtartása érdekében beszerveztették azokat, miközben most büszkén világgá kürtölik, hogy nem az õ oldalukra jellemzõ a sok besúgó, hanem a jelenlegi jobboldalon, az ellenzék sorai között találhatóak. Mindezeket érzékelve – mint volt operatív tiszt –, úgy vélem, ismét meg kell szólalnom, hasonlóan, mint 2002-ben, amikor a D-209-es az ország „képébe“ hazudta, hogy õ III/II-es kémelhárító operatív tiszt volt, és a KBG ellen védte a magyar érdekeket. Jelenleg az MSzP részérõl a közhangulatba bedobott „ügynöknévsor nyilvánosságra hozásának“ variációitól már annyira hangos a média, mintha a valamikori kis tmb-k, informátorocskák tették volna tönkre az országot, nem pedig azok, akik miatt és akik érdekében – BM segédlettel – hangzatos szavakkal és félelemkeltéssel azok belekényszerítettek a megváltoztathatatlanba. Úgy tûnik, a hatalommániásoknak nem volt elég a 45 éves megfélemlítés: kell nekik a családok további szétzilálása is. Tévedés ne essék: itt nem azokról beszélek, akik önként és hiperaktív módon ajánlották fel szolgálataikat a BM-nek! Szerintem az ügynöklista nyilvánosságra hozásának eddig megismert variációival az MSzP-SzDSz koalíciónak egyrészt az a célja, hogy elterelõdjön a figyelem a gazdasági nehézségekrõl. Másrészt pedig, hogy a feledés homályába merüljön a D-209-essel kapcsolatban elõjött SzT-tiszti ügy – ami múltunk nem akármilyen darabja! –, s fõként, hogy ne a valódi felelõsökrõl essék szó: azaz, ne a volt párt- és KISz-káderek felelõsségét firtassa az ébredõ társadalom. Már több esetben nyilatkoztam arról, mi a különbség az informátor, az ügynök, a tmb és az SzT-tiszt között, valamint, hogy milyen iratanyagok szükségesek ahhoz, hogy bárkit bármelyik minõsítésû beszervezettnek lehessen tekinteni. Sokszor és részletekbe menõen nyilatkozott mindezekrõl Kiszely Gábor történész is – e téma neves szakértõje. Sajnos a média egyes személyeket mint beszervezett ügynököket kezeli, holott nem található egyetlen általuk aláírt nyilatkozat sem. 30
Sokan megkérdezték tõlem: „– Vajon hány SzT és más minõsítésû hálózati személy beszervezésére került sor a pártállam idejében?“ Mindezekre csak viszonylagosan tudok válaszolni: több tízezer, köztük több ezer SzT. Megoszlásuk – a beszervezési elv és a gyakorlat alapján – szerintem az ún. baloldalon sok SzT és sok egyéb minõsítésû, míg a jobboldalon esetleg néhány SzT és sok más minõsítésû hálózat. Tapasztalatom szerint a beszervezettek pressziós és hazafias alapon történõ különbsége – úgy az ‘50-es, a ‘60-as és a ‘70-es években, mint egyes csoportfõnökségek vonatkozásában – százalékos arányában differenciáltnak mondható. Viszont a III/II-es Csoportfõnökségen a ‘60-as és a ‘70-es években a beszervezettek közül kb. 20% aktív, míg 80%-uk passzívnak mondható. Jelentéseiknek pedig ugyanezen idõkben kb. 10%-a politikai, míg 90%-a gazdasági természetûek voltak. Ezzel szemben az SzT-k – ugyancsak a ‘60-as és a ‘70-es években – 100%-a önként, hazafias alapon vállalta a BM-mel való együttmûködést, és feltehetõen az aktivitásuk is hasonló volt. Ezen megállapítások azért fontosak, mert a hálózatot nem maga a beszervezés ténye és száma, hanem annak munkája minõsíti. Tudom, hogy akirõl akár csak egy informátori jelentés keletkezett – aminek kapcsán bármilyen hátrány érte -, azt nem érdekli, hogy informátornak, ügynöknek, tmb-nek, netán SzT-nek minõsített hálózattól származnak a róla szóló adatok, s azokat melyik BM-szervnek adták. Márpedig a végeredményt, a társadalmi, politikai kár nagyságát, az akkori politikai vezetés befolyásolását illetõen minõségi különbség volt (van) pl. a tmb és az SzT lehetõsége, feladata, az általa adott jelentés megítélésének, és ennek következtében az intézkedés társadalmi kihatásának. Ezért szükséges szerintem a hálózatok differenciált megítélése is. Nem védeni akarom a globálisan „ügynök“-nek kikiáltott tmb-ket, akiknek fedõnevei mostanában felszínre kerültek, akikrõl „kiderült“, hogy azok többsége a jelenlegi jobboldalhoz tartozik, de ha ez igaz, akkor már sokan tudni vélik, hogy egy részüket a beszervezésük idejében már oda küldték. Azt mondják, hogy a beszervezések is csak a jobboldalra jellemzõek. Azt viszont már sokan „elfelejtik“, hogy a baloldalnak nevezett konglomerátum abban az idõben mindenképpen a pártállamot szolgálta. Így a miniszterek, az igazgatók, az osztály- és a csoportve-
zetõk, valamint az MSzMP-tagság nagy része, akiket be sem kellett szervezni, hiszen adták az információt, ráadásul még 6-os karton sem lett róluk kiállítva. A személyzeti vezetõkrõl pedig mindenki tudja, hogy azok a BM kinyújtott karjai voltak. Nekem pl. legalább annyi információval szolgáltak a hivatalos kapcsolatok, mint a hálózatok. Sok intézkedés elmaradásáért a jobboldali kritikák is leginkább az Antallés az Orbán-kormányt teszik felelõssé. Megítélésem szerint ez nem ilyen egyszerû! Lehet, hogy kissé groteszknek tûnik az ügynök témában nekem mint volt operatív tisztnek a véleménye, de – akár elfogadják, akár nem – higgyék el, hogy mi beszervezõk igazán éreztük a beszervezettek kínlódását, és azt is tudjuk, hogy a beszervezettek nagy része inkább eseményekrõl és nem személyekrõl jelentett. Az sem elhanyagolható azonban ebben az információs áradatban, hogy 1964-ig zömében baloldali, párthû embereket szerveztünk be hazafias alapon, akiknek egy részét 1967 táján egy párthatározat alapján kizártuk a hálózatból. A hetvenes évek vége felé e jelenség magasabb szinten, az SzT színeiben, valamint a tmb-k esetében – akik némelyikével nyilatkozatot sem írattak – megismétlõdött. A tmb-k zömének pedig nem feltétlen kellett tudnia, mi történt vele azon az ominózus beszélgetésen. Azonban az sem fordulhatott elõ, hogy valaki nem állt szóba a BM-elhárítóval, hiszen sokszor az állása függött tõle. Ide vágnak Horváth József, a volt BM III./III-as csoportfõnökség vezetõjének „A tábornok vallomása“ címû könyvének 298-300 oldalain írottak: „... elmerenghet Kedves Olvasóm! (...) . mennyi szenny tapadhatott a kezünkhöz az elmúlt évtizedekben, hány ember álmait tettük nyugtalanná >törvénytelen< eszközeinkkel (...). Szép, vastag dossziékat hizlaltunk személyekrõl, csoportokról, objektumokról (...). Össze is gyûlt vagy 62 ezer ilyen dosszié – javarészük 1945 és 1962 között – , egy részük munkát biztosított 1989 õszén a cég épületének alagsorában berregõ õrlõgépeinknek. (A dossziédara sok titkunkat õrzi tovább, de immár felderíthetetlenül.) (...) Bár 1973-74-ben éreztem az elõszelét, de csak 1974 és 1978 között alakult ki bennem, hogy nem életképes a rendszer, gazdaságilag veri szét önmagát. (...) Nagyon sok információ állt rendelkezésemre, mégsem jó ha figyelünk
tudtam sokáig, hogy ennyire súlyos a gazdasági helyzet." Ehhez csak annyit fûzök hozzá, hogy sajnos mi, operatív tisztek is hasonlóképpen vélekedtünk és cselekedtünk akkor. És ki emlékszik már arra, hogy a rendszerváltást követõ elsõ országgyûlés – emlékezetem szerint – megszavazta a ZétényiTakács-féle törvényjavaslatot, ami az elsõ ügynöktörvény lett volna, ha az SzDSz és az ugyancsak hasonló színû, akkori köztársasági elnök meg nem torpedózza az alkotmánybíróságon. Pedig, ha az a törvény életbe lépett volna, minden másképp alakul, nem lett volna D-209-es kormányfõ, és az összes hálózat napvilágra került volna. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy az MSzP és az SzDSZ most ugyanazt javasolja, amit akkor megtorpedózott. Vajon miért nem akkor? És el lehet azon is gondolkodni, hogy vajon lett volna-e bróker-botrány is, ha másként alakul a helyzet? Az viszont egyértelmû, hogy mindezekért nem a kis tmb-k, informátorocskák okolhatók! Több évtizedes kémelhárítási tapasztalataim alapján bátorkodom kijelenteni, hogy a bróker-Werber-SzT-ügy is összefügg, amiben a prímet az SzT viszi. Egyik jellemzõje, hogy ugyanaz a garnitúra van hatalmon, amelyik a pártállam idején, s akik levezényelték a rendszerváltást. Belõlük nõttek ki a bróker-Werber szereplõk is. Megragadta a figyelmem, amikor a HírTV ez év február 4-i „Péntek 8” mûsorában Hankiss Ágnes („az MSzP vezetõi különbözõ jelzéseket, észrevételeket írtak a hálózati jelentésekre“) ügynök témáról beszélt. A. P. kézjegyével ellátott iraton talált megjegyzések is egyértelmûen bizonyítják a BM-intézkedésekre történõ pártállami megrendeléseket. Ismereteim szerint azonban az ehhez hasonlóak csak töredéke annak, ami telefonon érkezett a BM-hez, és az volt a gyakorlat, hogy bár mindig emberi sorsokat érintett, de írásos nyoma sehol nem található. Mindennapos volt, hogy többször a pártközpontból neveztek ki közénk, a sok éves operatív tiszti gyakorlattal rendelkezõk közé gyakorlat nélküli pártkádereket vezetõknek erõsítés címén. Ezek közül egyesek – mint az elhárítás vezetõi – úgy képviselték a magyar érdekeket, hogy az õ tudtukkal bujkált nálunk a nemzetközileg körözött Carlos, amiért nemzetközi elmarasztalást kapott az ország. E témában már többször nyilatkoztam, hogy az egész BM III-as fõcsoportfõnökség – benne mi, operatív tisztek is! – élet-halál urai voltak. Sajnos munkánk országvédõ fontosságát állandóan hangsúlyozva, az ellenség jelenlétét démonizálva, az MSzMP KB megrenjó ha figyelünk
delésére munkánkkal politikai, gazdasági kárt okoztunk az országnak akár tudtuk, akár nem, akár elismerjük, akár nem. Nekünk, területtartó operatív tiszteknek volt feladatunk pl. eldönteni, hogy területünkön – bizonyos írott kritériumok alapján – kik kerülhetnek vezetõ beosztásba. Ennek kapcsán sokszor szembe is kerültünk a gazdasági vezetõkkel, de magával az élettel is, mert csak a politikai megbízhatóságot vehettük figyelembe. Csak két példát említek. Köztudott, hogy a gazdasági vezetõknek hivatalból minden kérésünket teljesíteniük kellett. Megesett, hogy egy középvezetõ megtagadta az általam kért segítséget, amit viszont nekem kötelességem volt vezetõim felé jelenteni, minek következtében az illetõt szakmai hozzáértése ellenére három nap alatt leváltották. Egy másik esetben pedig fél órán belül arról kellett Benkei belügyminiszter felé fegyelmi felelõsség terhe mellett igazoló jelentést írnom: „Mi indokolta egy jó szakembernek vezetõ beosztásba való elutasítását?“ Vagyis miért nem járultam hozzá annak osztályvezetõi kinevezéséhez? Az elmarasztalás veszélye azonban gyorsan elmúlt, amikor igazoltam, hogy az illetõ „y“-os vezetéknevû, teológiát végzett és nyugati kapcsolatokkal rendelkezik, ami az akkori szabályok értelmében kizárta vezetõvé való kinevezését. Ami ezután történt, tíz oldalban sem lehetne leírni, ezért csak utalok rá. A továbbiakban – miután nagyon érdekelt az eset – kiderítettem, hogy az illetõ nyugati rokonának kapcsolata volt az MSzP KB-ban, és az ügyben a nyugati rokon kérésére, onnan intézkedtek a BM felé, ami szintén egyik jellemzõje volt a pártközpont hatalmának. A történethez az is hozzátartozik, hogy ennek a jó szakembernek a beállításához a gazdasági terület eredményessége érdekében – az igazgató többszöri kérésére – késõbb mégiscsak fondorlattal hozzájárultam: azaz az illetõt „be kellett“ szerveznem. Ez a „be kellett“ bármennyire is idegenül hangzik, azt jelentette, hogy az illetõ tudomásul vette a kinevezésének a feltételét, én pedig azt, amit õ mondott: „Nem leszek képes senkirõl sem jelentést írni!“. Ezzel a gazdasági terület vezetésének szándékosan, szabályt szegve segítettem, de egyben szerencsés is voltam, mert így az éves beszervezési tervet 50%-kal teljesítettem. Majd pedig bekövetkezett, amit már elõre tudtam: az illetõt eredménytelenség miatt a hálózatból két év múlva kizártam. (Csak megjegyzem: ennek az illetõnek is van 6-os kartonja az operatív nyilvántartóban!) Bár a pártállam idején beszervezett több tízezer különbözõ minõsítésû halózat ugyan sok kárt okozott, de szerintem – fõleg az 1970-es évektõl – az SzT-k által okozott társadalmi és gazdasági károkozás dominált és dominál jelenleg is,
függetlenül attól, hogy múlt idõben említjük azt. Ennek oka pedig magában az SzT-rendszerben van! Ugyanis amíg sok egyéb minõsítésû hálózat lehetett alul- vagy középképzett és a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán helyezkedett el, ezzel szemben az SzT esetében a több irányú, magas képzettség, a nyelvtudás, a magas vezetõi beosztás elemi követelmény volt. Mindez önmagában már kiterjedt hazai és külföldi felsõ szintû kapcsolatot vagy annak kiépítését feltételezte, ami a BM felé megteremtette annak a lehetõségét, hogy – az SzT segítségével – a kívánt irányba tevékenykedjen. Ez a követelmény fõ feltétel volt arra, hogy magasabb szintre próbálja emelni az állambiztonsági munkát, keresse, felkutassa és megtalálja a pártközpont által démonizált nyugati – hangsúlyozom! -, a nyugatról felénk dolgozó kémeket. Abban az idõben természetesnek tûnt az 1969-es BM-parancs meghatározása, miszerint az SzT-nek beszervezettek esetében a kiválasztásnál, illetve azok kiválasztásához az adott minisztérium, fõhatóság vezetõjének a hozzájárulása szükségeltetett. Következésképpen minden egyes SzT-rõl az adott szakmai vezetõk -a miniszter vagy a helyettese, a fõigazgatók, az igazgatók – tudtak. Sõt, olyannyira, hogy sok esetben õk jelölték meg a személyeket, akiket nekünk BM operatív tiszteknek el kellett fogadnunk, ha csak valami „eget rázó“ kizáró ok fel nem merült velük szemben. Az sem mellékes azonban, hogy a PB minisztériumonként – azok frekventáltságának megfelelõen – kb. 150-200 fõ SzT beszervezését határozta meg 1966 táján, aminek következménye az 1969-es BM-parancs lett. De hogy hány SzT lett beszervezve? Talán soha nem derül ki. És ez nagy baj! Nem elhanyagolható tudni, hogy az SzTnek beszervezettek zöme nagyravágyó, törtetõ, egzisztencia-hajhászó, saját magát túlértékelõ és egyéb nem pozitív jelzõkkel rendelkezõk lévén, a BM-hez tartozás büszkesége, a nagyobb érvényesülés lehetõsége révén – ami be is következett – vállalták a BM-mel való együttmûködést. Jellemvonásaik és a kettõs kötõdési pont (szakmai és BM) következtében – a dolgok természetébõl adódóan – az SzT-k ezért nem lehettek, nem tudtak teljesen objektívek lenni munkájukban, mert egyszerre függtek úgy a BM-tõl, mint saját szakmai vezetõiktõl. Ahhoz, hogy a BM felé eredményt mutassanak, nyilván, felnagyítva, elferdítve kellett jelenteniük, ami hamar kialakult bennük, miközben érdekük volt az is, hogy a területükön észlelt gazdasági visszaéléseket eltitkolják a BM elõl. Ezek a tények pedig úgy az SzT-k jellemében, mint a BM-szervek elhárításában torzulásokhoz vezettek. Ami talán jelenleg is az egyik legveszélyesebb következmény, hogy e kettõsségük31
ben – a tartótiszteken keresztül, vagyis BM-segédlettel – minden fortélyát megtanulták annak, mikor, hol, hogyan lehet félrevezetni bárkit anélkül, hogy a saját érvényesülésük csorbát szenvedjen. Így aztán mindenki – köztük a pártközpont is – elérte célját, mert a nyugati kémek állandó démonizálásával – a társadalom félelmére építve – az SzT-n keresztül a BM-mel „védette“, tereltette el a figyelmet arról a szabadrablásról, amit saját funkcionáriusai követtek el. Ily’ módon érvényesült a kádári „mi kutyánk kölyke“ elmélet. Mivel a szabadrablás tényét és annak fortélyait az SzT nemcsak észlelte, hanem tevékenyen részt is vette benne – az ez irányú tapasztalataikat, a korábbi jellemrajzukat, az elhárítási rendszerben szerzett további torzulásokkal kiegészítve -, a most megváltozott körülmények közötti lehetõségük birtokában pedig igyekeznek a maguk részére felhasználni. Ha az SzT kettõs kötõdési pontjait és a vázoltakat analizáljuk, nem vagyunk messze az igazságtól, miszerint az burkolt, kettõs ügynöki feladatot látott el. Tehát nem új számára, ha most is ugyanazt teszi. Jelen esetben már csak az nem világos, hogy ezzel a mód-
szerrel a BM épült-e be a fõhatóságokba, vagy az általuk jelölt SzT-n keresztül – a politikai kívánalmaknak megfelelõen – a pártközpont, a fõhatóságok épültek be a BM-be? Az eredmény azonban ugyanaz. A vázolt összefonódások következménye, hogy a jelenlegi megváltozott társadalmi körülmények között is – némi változással – szinte ugyanazok tartják kezükben a gazdasági és a politikai hatalmat, mint a pártállami idõkben. Tehetik, mert az ún. rendszerváltás nem iktatta ki õket. Mindezekhez hozzátartozik, hogy mivel a volt állami és pártvezetõk, valamint az SzT-k szinte valamennyien ismerik, de legalábbis ismerhetik egymást – kiegészülve az új tõkésekkel -, s mivel gazdasági és politikai érdekazonosság van közöttük, a hatalomban maradás pedig létkérdés számukra, ezért nem engednek maguk közé senkit. Így aztán elmondhatjuk, hogy az SzT-tisztek országa lettünk, ami megnehezíti a társadalmi kibontakozást. Mindezek figyelembevételével, ha rendet akarunk tenni, nemcsak a volt hálózatokat, de a volt párt-funkcionáriusokat, minisztereket, politikai, gazdasági vezetõket, hivatásos
operatív tiszteket – így az SzT-tiszteket is! – el kellene tiltani a közéletbõl. Talán nehezen lehet elhinni, de igaz. Amikor engem 2002-ben a Parlamentben az ún. „Medgyessy-bizottság“ kb. három órán keresztül meghallgatott, két volt operatív tiszt kollégámat ismertem fel körülöttem. Az egyik nagy kegyesen bevezetett a bizottság elé, a másik pedig árgus szemekkel figyelt. Vajon mit kerestek ott ezek az ún. rendszerváltást követõ 12 után? És amit ott elmondtam, vajon miért titkosították? Ha módom lenne, a társadalmat megkérném, ne a kis informátorokon, tmb-ken verjék el a port! De a valamikori, hozzám hasonló, munkás és paraszt származású volt operatív tiszteket is megkérném: lépjenek végre a nyilvánosság elé, és velem együtt ismerjük el felelõsségünket a pártállam fogaskerekeinek mûködtetésében! Gondoljunk a gyökereinkre, a szüleinkre, akik EMBER-eknek neveltek bennünket! El kell ismerjük: rosszkor voltunk rossz helyen – és vonjuk le a következtetéseket! Segítsük elõ az igazi rendszerváltást! V. Nagy Árpád
– mit kell még elviselni Gyurcsány vicce miatt? – Miniszterelnökünk tréfája óta lassan egy hónap telt el. Az arab ország azonban nem felejt. Egyelõre látványosan nem okoztak kárt hazánknak, csakhogy a felszín alatt már több olyan esemény történt, ami hátrányosan érintette a magyar állampolgárokat. Írásunkban két ügyet vizsgálunk. Ez a szocialista születésnap emlékezetes marad. No, nem a tortáról szertepattogó csillagszórók, vagy a széles mosolyú szocialista politikusok miatt, hanem Gyurcsány Ferenc meggondolatlan kijelentéséért. A sors iróniája: a szaúdi futballválogatott után magyar sportembereken csattant az ostor. Legalábbis eddig. Az egyik szenvedõ fél Hajdu János, a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója volt, aki számára jelentõs összegû szerzõdésajánlattól esett el egyik napról a másikra. A tárgyalás elsõ szakasza remekül alakult: a szaúdi kézilabda-szövetség õt kívánta a férfi válogatott élére kinevezni. Hajdunak az Iszlám Olimpia versenyeire kellett volna felkészítenie a csapatot, sõt nemcsak az edzõ, hanem hazánk is jól járt volna az üzlettel, ugyanis az együttes három hetet Magyarországon töltött volna el. A magyar szakvezetõ ötvenezer dollártól esett el az ominózus Gyurcsány-vicc miatt. Az arabul kiválóan beszélõ Hajdu ugyan rögtön bocsánatot kért miniszterelnöke kijelentése miatt, de a szaúdiak közölték: barátságuk természetesen nem változik, ám a férfi-válogatott élére történõ kinevezésrõl az eset után szó sem lehet. Emlékeztetõül: 1987–1990 között Kuvaitban volt szerzõdése – sõt 2001-ben visszatért oda –, és 1999-ben pedig már vezette a Szaúd-Arábiai válogatottat. Tehát egyáltalán nem ismeretlen terepre szerzõdött volna. Ha… Nincs jobb helyzetben Mandula Petra sem, aki a február 28-án rajtoló Dubai Duty Free Women’s Open-re készült gõzerõvel. Az elõzõ héten szándékozott a helyszínre utazni, ám tervei meghiúsultak: valamiért mégsem kapott vízumot. A visszautasítás nem 32
Nem úgy gondoltam lehet véletlen, ugyanis a magyar teniszezõnõ már többször vett részt ezen a rangos versenyen, és eddig sosem volt gond a nevezésével. A verseny „elvesztése” azért is fájó pont, ugyanis ott debütált volna új edzõjével, Szûcs Lóránddal. Mandula Petra a történtek után teljes döbbenettel, elkeseredve áll játéklehetõség nélkül. Lehetséges, nem õ lesz az utolsó magyar állampolgár, akit egy rosszízû tréfa miatt fognak visszautasítani az arab országból. Forrás: villanypostán érkezett
jó ha figyelünk
