MIÉRT VAGYUNK ITT? Goór György

XIII. Ausztráliai és New Zealandi Magyar Találkozón 2007. Január 1.-én elhangzott előadás.

MIÉRT VAGYUNK ITT? Goór György A kérdés valójában két feleletet kíván a hangsúlyozás szerint. Az első az ok, hogy "miért?" vagyunk itt, – a második, hogy miért vagyunk éppen "itt?" –- Az utóbbira könnyebb és rövidebb a felelet, így először az elsővel foglalkozom. A kérdést először gyermekeim, majd unokáim tették fel. Tudni akarták mi volt az a nyomós ok, ami arra kényszerített, hogy elhagyjuk Szülőhazánkat? Azt a tejjel-mézzel folyó, hegyekkel övezett álomszép helyet, melynek említése is könnyeket varázsol szemünkbe, melyről csak elragadtatással tudunk beszélni. Nem vagyok történész. A múlt tanulmányozása nem mesterségem. Ellenben átéltem a XX. század nagy részét és az ég felé tett kérdés már régen foglalkoztatott: "Miért engedte meg a Mindenható, hogy nyugodt élet helyett száműzetés legyen sorsom? Miért kellett felnőtt életem küszöbén Hazát, szakmát változtatva új életet kezdeni, idegen körülmények között?" A gyors felelet az is lehet, hogy amit kaptunk az nem is olyan rossz! Feltehetően, sok szempontból jobb, mint kortársaink élete a Kárpát-Medencében. De az érem másik oldala az, hogy hiányzik az, amibe beleszülettünk, amit megszerettünk, amit az anyatejjel magunkba szívtunk. A kérdésre adandó felelet magját évszázadokkal ezelőtt vetette el a rideg sors. Szent István király minden tőle telhetőt megtett, hogy békés együttélés uralkodjon országunkban. Törvényei vallási és államszervezeti téren biztosítani igyekeztek a békességet, jó szomszédságot. Határokon belül is, kívül is. A szomszéd népekkel való békés együttműködést hirdette és megalkotta a föld egyik többféle népekkel rendelkező

országát. Évszázadokkal később ez vesztünk egyik oka lett, de ezért nem lehet István királyt hibáztatni. Az Ö elgondolása szerint az ott élő népek felismerve egymásra utaltságukat, alkalmazkodtak hozzánk és mi barátsággal kezeltük azokat. Ebben hiszek még akkor is, ha a xx. század elején felbukkant "próféták" ennek ellenkezőjét tálalták a Nyugat elé. Na de menjünk vissza a bajok elejére. Hunyadi Mátyás, az utolsó magyar király, igazságos és keménykezű uralma után a főurak olyan királyt akartak, akit ők tudtak irányítani. Jagelló Ulászló (1490-1516) cseh király személyében megtalálták azt az erélytelen, gyenge embert aki mindenre "jól van"-t mondott (Dobzse László) és a főurak akarata előtt meghajolva, minden jót, mit Mátyás király alkotott, pusztulni engedett. A fekete sereg nem kapott zsoldot és elzüllött úgy, hogy a fosztogató zsoldosokat valamikor rajongott vezérüknek Kinizsi Pálnak kellett szétverni. A főurak önkényesen uralkodtak az ország lakossága fölött. A jobbágyság teljesen uraik önkénye szerint, minden jog, a szabad költözködési, munkavállalási jog nélkül éltek. Az elkeseredés ott lappangott az emberekben, csak az alkalomra várt, hogy kirobbanjon. A közmondás szerint: "több is veszett Mohácsnál!" Ez nagy igazság, mert a mohácsi csata utáni években elvesztettük nemzeti függetlenségünket. Elveszett sorsunk, népünk, országunk önállósága Az 1526. augusztus 29-i ütközet után megüresedett trónra a köznemesség Szapolyai Jánost koronázta meg királynak (1526-1540), a főnemesség pedig Habsburg Ferdinándot (1526-1564). Az előbbi az egyik leggazdagabb magyar földesúr volt, számottevő haderővel. Az utóbbinak bátyja pedig V. Károly Német-Római császár segítséget ígért a török ellen. Ígért, de nem adott. – Szapolyai tétlenül nézte, hogy Ferdinándot királlyá koronázzák hívei. Ezzel szemben Ferdinánd sereget gyűjtött és 1527 nyarán megtámadta és kiűzte Szapolyait az országból. Nem célom a Habsburg család keletkezésének fejtegetése. Képzett történészek már felkutatták a faji hátterét, politikai hatalmát, a pápasággal kialakult kapcsolatát, ennek a ma már

levitézlett családnak. – Magyarországra és a magyar népre azonban végzetesen hatott majd 400 éves uralkodásuk múltjuktól függetlenül. A XVI. században folyt a küzdelem a túl nagyra nőtt Habsburg-ház és Franciaország között. A franciáknak ebben a harcban a törökök is szövetségesei voltak. A francia érdek azt kívánta, hogy Szapolyai és a Szultán közeledjenek egymáshoz. Szapolyainak pedig egyetlen reménysége a francia szövetség volt, így azok tanácsára elismerte a Szultán hatalmát. 1529-ben a mohácsi síkon János király hódolt és a kor szokása szerint kézcsókkal alázkodott meg Szulejmán előtt. A szultán viszonzásul megígérte, hogy támogatni fogja országa visszaszerzésében. Ezért a behódolásért a magyarok jó része ott is hagyta Szapolyai Jánost. Bizalmukat inkább Ferdinándba vetették. Hamarosan kitűnt azonban, hogy Ferdinánd sem kap segítséget a török ellen. Bátyja V. Károly többször is megírta neki, hogy a birodalomnak fontosabb kérdései vannak, legokosabb, ha megbékül a szultánnal. A három részre szakadt ország életét súlyosbította a nemzeti vallás egységének megszűnése. Előbb Luther Márton, majd Kálvin János tanai terjedtek el. A faluról-falura járó prédikátor volt akkoriban az egyetlen, aki a végvárak katonáinak vagy a török hódoltsági területeken élőknek Isten igéjét terjesztette. A Habsburgok azonban katolikusok maradtak és a reformáció terjedése miatt az egyházi birtokokat lefoglalták. A reformáció jó hatással volt a magyar szellemi fejlődésre. A latin nyelv helyett az anyanyelvet hozta előtérbe. A bibliát a hívők kezébe adták, ami miatt az írni-olvasás tudása elterjedt. A magyarok egységesen török ellenesek voltak, s miután a magyar király nem mutatott hajlandóságot a török kiűzésére, egyre jobban Habsburg ellenes is lett a né p. – Rudolf király (1576-1608) újra katolikussá akarta tenni az országot, ha kell erőszakkal is. Több helyen a katonasággal verette le a protestáns templomokat. Hamis vádakkal felségsértési perbe fogta a vagyonosabb magyar urakat és az elítéltek birtokait azután magának szerezte meg.

Bocskai István (1604-1606 között Erdélyi fejedelem) volt az első, aki kibontotta a felkelés zászlóját. Csatlakoztak hozzá az elűzött jobbágyokból lett katonák, a "hajdúk" és az elkeseredett magyarok tömege. Vallásra való tekintet nélkül serege egyre nőtt és kiszorította a császári csapatokat az országból. A Szultán koronát küldött neki, amit nem fogadott el, de 1606ban, Bécsben békét kötött Rudolf királlyal, majd békét közvetített a császár és a szultán között (zsitvatoroki béke). – Ezt követően Bocskai rövidesen meghalt. A Habsburgok által támogatott erőszakos térítés nem vezetett eredményre. Annál nagyobb sikerrel járt a békés úton való meggyőzés, melynek vezetője Pázmány Péter jezsuita rendi szerzetes, egyetemi tanár, később esztergomi érsek, a magyar katolikus egyháztörténet kimagasló alakja volt. Térítő munkáját a protestáns papok jól bevált eszközeire alapította. Ékes magyar nyelven prédikált, vitairatokat szerkesztett, ami rövidesen sikert ért el. Munkájának eredményeként a XVII. század közepére a királyi Magyarország nagyobb részben újra katolikussá vált. A szigetvári hős dédunokája gróf Zrinyi Miklós (1620-1664) költő és hadvezér, nagy államférfiúi tehetség meglátta, hogy a török harcikedv gyengül és elérkezett a leszámolás ideje. Mátyás király volt eszményképe és a magyar erők összefogását sürgette. Vagyonát a haza védelmére áldozta. Már fiatalon seregeket vezetett a törökök ellen. Mindenütt támadásba ment át védekezés helyett. Bravúros rajtaütéssel felégette a törökök utánpótlási hídját Eszéknél. Bécsnek azonban nem tetszett Zrinyi nagy harciaskodása. Mikor a török Bécs felé indult Montecuccoli a császári hadak vezére fényes győzelmet aratott Szentgotthárdnál. Mégis a vasvári béke a töröknek kedvezett. Minden hódítása megmaradt, csak azt kötötte ki a császár, hogy nem segítheti a magyarokat a császár ellen. Talán nem véletlen, hogy alig pár hónappal később Zrinyi gyanús körülmények között egy vadászaton meghalt. Az elkeseredett hazafiak Wesselényi Ferenc nádor köré tömörültek. Francia támogatással országos felkelést terveztek

Lipót ellen. Ezt azonban valaki elárulta. – Az összeesküvés jó alkalmat szolgáltatott Lipót királynak az ország teljes elnyomására. Az összeesküvő főurakat kivégeztette és az ország élére császári kormányzó került. Az alkotmányt és a vallásszabadságot felfüggesztették. Rendkívüli "vésztörvényszékek" működtek. Ezek a magyar hazafiakat azzal az ürüggyel, hogy részt vettek az összeesküvésben, fej- és jószágvesztésre ítélték. Legtöbbet a protestánsok szenvedtek. Amelyik lelkész nem tagadta meg hitét azt gyalog menetben vitték Nápolyba, s ott átadták de Ruyter holland admirálisnak gályarabságra. A magyar nép nagy része bujdosásra kényszerült. A maguk erejére utalva fegyverhez nyúltak. Dózsa György keresztesei után kurucoknak nevezték magukat. Vezetőjük a dúsgazdag felvidéki, de kegyvesztett gróf Thököly Imre lett. Seregeivel hamarosan elfoglalta a Felvidéket, ott fejedelemséget alapított. Harcának eredményeként Lipót császár visszaállította az alkotmányt, de vallásszabadságot csak nagyon korlátozva engedélyezett. Thököly ezzel nem elégedett meg, tovább folytatta a háborút. Elegendő erő hiányában kénytelen volt a törökre támaszkodni, bár annak ereje is hanyatlott. Ennek ellenére Bécs elfoglalására indult. Erre felébredt a keresztény világ lelkiismerete. Lengyelek, németek, spanyolok, franciák siettek Bécs felmentésére. Sobieski János lengyel király vezetésével legyőzték a törököket, és Budáig üldözték azokat. A sikereken felbuzdulva Lipót király is a török elleni háború mellett döntött. A magyarok látván, hogy az uralkodó komolyan veszi az ország felszabadítását, csatlakoztak az országba érkező keresztény hadakhoz. Thököly katonái is beálltak a felszabadító hadseregbe. 16 évig tartott, míg az utolsó törököt is kiverték az országból. Azonban hiába harcoltak magyarok a felszabadító hadjáratban, a bécsi udvar döntött a felszabadult területek birtokjogai ügyében. A régi birtokosok csak nagyon nehezen kapták vissza földjüket. Ezzel szemben birtokhoz jutott sok idegen. A háború Thököly sorsát is megpecsételte. Felvidéki fejedelemsége elveszett, felesége Zrinyi Ilona még 3 évig védte Munkács várát a császári seregek ellen. Miután hadiszere és élelme elfogyott kénytelen volt feladni a várat. Gyermekeivel II. Rákóczi Ferenccel és Júliával Bécsbe vit-

ték fogságba. Thököly Erdélyből is kiszorult és török földön száműzetésben élt haláláig. Lipót király hatalma erősítésére használta fel a török kiverését. Az 1687-es országgyűlés elfogadta a Habsburg-ház férfiágának örökösödési jogát. Az országgyűlés eltörölte az Aranybulla 31. pontját is (ellenállási jog) Erdély helyzetét az 1691-ben kiadott Diploma Leopoldium oklevele szabályozta. Ettől kezdve a magyar király egyúttal Erdély fejedelme is volt egészen 1849-ig. Az ország felszabadításáért a nemzet hálás volt, de a hatalmában megerősödött császári kormányzat a nemzet hálájára elnyomással felelt. – Bécs szerint a lázadó, büszke magyar nép útjában állt az egységes császári birodalom kialakításának. Az új rendeletek célja az volt, hogy a nemzet erejét megtörjék, és a népet elnémetesítsék. Csak a terület szabadult fel, a nép nem. A visszafoglalt területekre idegen – főleg német – telepeseket és katonákat hoztak. Tömegesen engedték be a délszlávokat. Az ipeki pátriárka vezetésével több ezer szerb család költözött be a Délvidékre. – Elvadult földek, hallatlan szegénység, elkeseredett urak és rongyos jobbágyok földje lett Magyarország, ahol üldözött ellenség volt a magyar. – Nem is titkolták, hogy a cél Magyarország beolvasztása az osztrák örökös tartományok közé. A százötven év alatt félig kiirtott nemzetben azonban még volt életerő. Az elnyomásra az eddiginél nagyobb fegyveres felkeléssel válaszolt. Az elcsigázott magyarok minden reménye II. Rákóczi Ferenc (1676-1735), volt – Bécsújhelyen tartották fogságban, ahonnan Lengyelországba szökött és a remélt francia segítség nélkül onnan kezdte a szervezkedést. – 1703-ban "Pro Patria et libertate" feliratú zászlókat küldött haza. Csatlakoztak hozzá a magyarokkal együtt a tót és ruszin parasztok is, katolikusok és protestánsok egyaránt. – Nyolc éven keresztül vívott a magyarság elkeseredett harcot az uralkodó ellen. Az elején Rákóczi kurucai elfoglalták az egész országot. Az 1704-es erdélyi országgyűlés fejedelemmé, az 1705-ös szécsényi országgyűlés pedig Magyarország vezérlő

fejedelmévé választotta Rákóczit. Az 1708-as trencséni csata után azonban megfordult a kuruc ok szerencsecsillaga. Lipót király, majd halála után I. József (1705-1711) fokozatosan erőt vett nyugati (francia) ellenségein és több katonát tudott a magyarok ellen hozni. A kuruc vezérek (Bercsényi Miklós, Károlyi Sándor, Bottyán János, Ocskay László) egyre csökkenő csapataik élén rettenthetetlen bátorsággal küzdöttek, de megfelelő felszerelésük sem mennyiségben, sem minőségben nem volt. Az 1707-es ónodi országgyűlés megfosztotta a Habsburg-házat a tróntól, s ezzel a kibékülés útja megszakadt. Rákóczi magára maradt. 1711-ben a további vérontás megszüntetésére, Károlyi Sándor a kuruc ok részéről és Pálffy János a császár nevében békét kötöttek. 1. József ígéretet tett az alkotmány és a protestánsok vallásszabadságának megtartására és mindenkinek – Rákóczinak is – kegyelmet biztosított, ha leteszi a hűségesküt. – Rákóczi nem fogadta el soha a békét. Birtokait otthagyva a száműzetést választotta. Törökországban Rodostóban (ma Tekirdag) halt meg. Szabadságharca azonban mégsem volt hiába. I. József és halála után III. Károly (1711-1740) megértették, hogy Magyarországot nem lehet az örökös tartományok mintájára, alkotmányát semmibe véve kormányozni. Belátták, hogy a magyarokkal folytatott harc a saját hatalmukat is gyengíti. Módszert változtattak. Nem a dinasztia célját – az Ausztriába való beolvasztást – hanem a célhoz vezető eszközöket változtatták meg. A behozott újításokkal nem a nemzet erejét, hanem a Habsburg hatalmat igyekeztek erősíteni, de ezzel későbbi küzdelmek magját vetették el. – A régi nemesi felkelés helyett behozták az állandó katonaságot. A katonák jó részét külföldről hozták, a magyaroknak pedig az ország határain kívül kellett általában szolgálni. A hadsereg felett a bécsi haditanács rendelkezett. Szelleme, nyelve nemsokára teljesen német lett. A két évszázados török-német harcban egyes vidékeken teljesen kipusztult a magyar lakosság. Ezekre a vidékekre főleg német családokat telepítettek. Azok tízezrével jöttek, többségük szegény, vagyontalan volt de az ország gazdag terüle-

tein földet, gazdasági felszerelést, jószágokat és több évi adómentességet kaptak. Délről szerbek, Havasalföldről, Moldvából, saját zsarnok fejedelmeik elől szökve, oláhok özönlöttek az országba. Északról a tótok jöttek tömegesen. De az elszegényedett magyarokkal nem törődött a kormány. Az egyre színesebb néptenger közepén a magyarság kisebbség lett saját országában! III. Károlynak nem volt fia, ezért az 1687-i törvények értelmében a nemzetre visszaszállott volna a szabad királyválasztás joga. – A Habsburgok megerősödött hatalmi helyzetét mutatta a család nőági örökösödéséről szóló törvény a Pragmatica Sanctio elfogadása 1723-ban. Így került Mária Terézia (1740-1780) a magyar trónra. Az európai uralkodók könnyű prédát remélve szövetkeztek a birodalom felosztására. Az ifjú királynő a pozsonyi országgyűlésen – ahol gyászruhában, karján kicsi fiával jelent meg – finom női érzékkel, Magyarország segítségét kérte amit a rendek meg is adtak. Két évtizedes harcokban a magyar huszárok Nádasdy Ferenc és Hadik András vezetésével, bravúros merészségükkel tekintélyt szereztek maguknak jóbarát és ellenség előtt egyaránt. A magyar "huszár" szó bekerült a nyugati nyelvekbe. A királynő hálából Fiumét Magyarországhoz csatolta. Visszahozatta a Dalmáciában őrzött Szent Jobbot Budára és augusztus 20-át Szent István király ünnepét, nemzeti ünneppé nyilvánította. Sok üdvös közoktatásügyi, egészségügyi és gazdasági rendelkezést hozott. – Ezzel szemben a bécsi udvar szinte gazdasági gyarmattá süllyesztette az országot vámpolitikájával: 30%-os volt a ki- és behozatali magyar vám az osztrák 3%-os vámmal szemben Mária Terézia fényes bécsi udvarában maga köré gyűjtötte a magyar főurakat, címeket, kitüntetéseket osztogatott. Azok idegen szokásokat vettek fel, elfeledve lassan a magyar nyelvet is. Elnémetesedett a magyar arisztokrácia. – Mária Terézia nem feledkezett meg arról, hogy adósa a magyar nemzetnek, s uralkodása alatt az ország egyik legbékésebb korszaka volt történelmünknek. De Habsburg Mária Terézia azért követte családja politikáját azzal, hogy folytatta – finom

eszközökkel – de folytatta a németek betelepítését a Délvidékre. II. József (1780-1790) követte a trónon, aki azért, hogy eskü ne kösse, nem koronáztatta meg magát. Türelmi rendeletével biztosította a protestáns vallások egyenjogúságát és megszüntette a III. Károly által elrendelt és a protestánsok számára sérelmes hivatali eskü letételét. Egyre-másra adta ki rendeleteit melyekkel birodalma népeit nemzetiségi és rendi különbség nélkül, j ó szándékkal akarta boldogítani. Ennek ellenére az elégedetlenség egyre nőtt. II. József ezzel nem törődve 1784-ben elrendelte egész birodalmában a németnyelvűséget. Ezt nem ellenséges érzés, hanem gyakorlati szempont miatt tette. Belgium erre elszakadt a birodalomtól és a magyar vármegyék is ellenszegültek. Tiltakoztak a sorozatos alkotmány sértések miatt, hangoztatva, hogy a királynak nincs joga rendeleti úton kormányozni Magyarországot. Külpolitikájával is bajba került. Orosz szövetséggel harcolt a törökök ellen amiért újoncokat, hadiadó emelést és hadiélelem megadását kérte Magyarországtól. A rendek csak akkor voltak hajlandók ezt megadni, ha a király visszaállítja az alkotmányt Közben kitört a francia forradalom (1789. VII. 14.) II. József halálos ágyán belátta tévedéseit és visszavonta rendeleteit a "türelmi rendelet" (szabad vallásgyakorlás) és a jobbágyokról szóló rendelet (szabad költözködés és munkavállalás joga) kivételével. Öccse II. Lipót (1790-1792) követte, aki 1791-ben az egybehívott országgyűlésen visszaállította a régi alkotmányt és törvénybe iktatta a magyar nyelv tanítását minden közép- és felsőiskolában. I. Ferenc (1792-1835) a francia forradalom tanulságai miatt elzárkózott minden reform törekvéstől. Félt a forradalom elterjedésétől, de félt a magyar nemesség is, ezért támogatta az uralkodót. A reformok után vágyódó művelt, fiatal nemzedék tagjai titokban szervezkedtek az új európai, demokratikus eszmék terjesztésére. Élükre Martinovics Ignác volt ferences pap, egyetemi tanár került, aki érvényesülésre vágyó, kalandor ember volt. Hamar leleplezték és hat társával együtt a Vérmezőn kivégezték (1795). Sokan súlyos várfogságot kaptak.

Napoleon leverése (1815) után a bécsi kongresszuson, a német, osztrák és orosz uralkodók a francia forradalomhoz hasonló nemzetiségi és szabadság mozgalmak elfojtására megkötötték egymással a Szent Szövetséget. A bécsi kormány, Metternich herceg vezetésével, gondosan ügyelt arra, hogy semmiféle „felforgató eszme" az országba ne kerülhessen. A nagy kiadással járó francia háborúk miatt a pénz elértéktelenedett. Az ország gazdaságilag kimerült, politikailag bilincsbe volt verve. A forrongás oly nagy volt, hogy a király kénytelen volt összehívni 1825-ben az országgyűlést, ahol a rendek ugyan igyekeztek, de nem tudták elérni, hogy a központi hivatalok nyelve magyar legyen. A magyar közvélemény felébresztője, és új irányba fordítója, gróf Széchenyi István (1791-1860) volt, aki egyévi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia javára. Eleinte Kossuth Lajos (1802-1894) a fiatalok vezér nagy híve volt "a legnagyobb magyar"-nak nevezte el, de véleménykülönbség miatt elpártolt. A függetlenséget helyezte előbbre a társadalmi és gazdasági reformoknál. Széchenyi tetteivel és vagyonával járt elől és a nagybirtokos Bécsben élő főnemességet akarta megnyerni az ország fellendítésére. Kossuth a köznemesség vezetésével kívánta keresztül vinni az átalakulást. "Széchenyi attól félt, ha a magyarság ujjat húz a Habsburg-házzal, a birodalom együttes erejével nem tud megbirkózni. Kossuth azt vallotta, hogy szabadság nélkül semmilyen vagyon vagy gazdagság nem boldogítja a nemzetet." (Bócsay Zoltán: Vázlatos Magyar Történelem 84. oldal. MCsSz 1984,) V. Ferdinánd (1835-1848) magyar nyelven nyitotta meg az 1847/48-as országgyűlést, de a főszerepet Kossuth Lajos vitte. Indítványozta a közteherviselést, a jobbágyság felszabadítását és a törvény előtti egyenlőséget. A Bécsi kormány már az országgyűlés feloszlatását tervezte, mikor ismét kitört Párizsban a forradalom (1848. II. 24.) Ezt követően Bécsben is kitört a forradalom (1848. III. 13.) ami megbuktatta Metternichet. – 1848. III. 15-én az országgyűlési küldöttség kérte

a királyt az alkotmányreformok elfogadására, az első felelős magyar minisztérium kinevezés ére amit V. Ferdinánd meg is tett! Mindezen fellelkesedve 1848. Március 15-én a Pesten egybegyűlt ifjúság vértelen forradalomban vívta ki a sajtószabadságot, összeállították a nemzet 12 pontba foglalt kívánságait és kiengedték a politikai foglyokat. Április 11-én a király szentesítette az országgyűlés által kidolgozott törvényeket, melyeken az új Magyarország felépülhetett volna. – Ebbe azonban ismét beleszólt a Habsburg-ház érdeke. A király lemondott unokaöccse I. Ferenc József (1848-1916) javára. Az uralkodó családnak olyan király kellett, akit nem köt az eskü. Ez törvénytelen volt, mert a király még élt, Ferenc József nem volt törvényes trónörökös, és ami a legfontosabb, nem koronázták meg magyar királynak. Az elkeseredett nemzet újra fegyvert fogott az uralkodó ellen szabadsága és jogai védelmére. A fiatal császár törvénytelen uralomra jutásának körülményei késztethették Kossuth Lajost arra, hogy 1849. április 14-én a debreceni országgyűlés kimondja a Habsburgház trónvesztését. Röviddel ezután a Szent Szövetségre hivatkozva a császár az orosz cárhoz fordult segítségért, aki hatalmas seregével vérbe fojtotta a magyar szabadságharcot. Valójában ma, kereken 160 évvel később kár vitatni, hogy mi történt volna, ha Széchenyi útját követi a nemzet. A Habsburg-ház évszázados terve Magyarország tartományi szintre való süllyesztése és a nemzet elnémetesítése volt. A tíz Habsburg és a hat Habsburg-Lotharingiai király hol szelídebben, hol embertelen kegyetlenséggel uralkodott ugyanazért a célért. A XIX. század elején, a francia forradalom hatására megindult a népek önrendelkezési vágya. A magyarokon kívül a Kárpát-Medencében – addig békésen élő nemzetiségek is hasonló jogokat akartak maguknak kivívni. A Habsburg család magyar ellenes politikája miatt a Hazánkban élő nemzetiségek szinte az uralkodók jóváhagyásával szervezkedtek ellenünk. A XX. század elején a prágai egyetemen Masaryk professzor a szláv ébredés új szellemét hangoztatta és tanította. A Monarchia, de főleg Magyarország ellenes szláv izgatás, az oroszok által titokban támogatott "fekete kéz" szervezet rob-

bantotta ki 1914. június 28-án a négy évig tartó esztelen vérfürdőt. Ferenc József és Haynau 1849-es kivégzései, akasztásai, börtönzései ellenére a magyar bakák Ferenc Jóskáról énekelve meneteltek a majdnem biztos halálba. – A nagy és gazdag államok hatalmi vágyai, egymás iránti féltékenysége, irigysége az 1914-1918-as világháborúban igyekezett elintézést nyerni. Az öldöklés legnagyobb vesztese Magyarország lett és a Monarchia által dédelgetett nemzetiségek ravasz vezetői elhitették a békét diktálókkal, hogy a gyönyörű KárpátMedence leggazdagabb részeihez joguk van. A trianoni békediktátum embertelensége milliókat tett rabszolgává ősi otthonukban, és százezreket tett hajléktalanná. Ezek kényszerülve érezték magukat szülőföldjük elhagyására. A Csonka-ország nem tudta befogadni és ellátni az elszakított területek menekültjeit. A bizonytalanság, a nincstelenségből való kiemelkedés lehetősége miatt derék, becsületes magyar családok vándoroltak ki tengeren túlra. Az 1939-1945 közötti háború újabb, még a trianoni békediktátumnál is súlyosabb helyzetbe tette szülőhazánkat és népünket. – A harcok során visszahúzódó katonai alakulatok és a szovjet katonák elől nyugatra menekülő polgári lakosság nagy része nem tért vissza ősei földjére a fegyverek elcsendesedése után. – Inkább a menekült táborok személytelen ridegségét vállalták százezrek, mint a biztos halált, vagy meghurcoltatást a Kárpát-Medencében, vagy valamelyik Ural mögötti Gulag-

ban Azon a címen, hogy az Ausztriában megszálló szovjet csapatok utánpótlási vonalát biztosítani kell 45 évig a vörös hadsereg megszállva tartotta Magyarországot. Ez hatalmi alátámasztást adott a kommunista pártnak, s azok kényük-kedvük szerint uralták Hazánkat. Embertelen kínzások, igazságtalan börtön büntetések és kivégzések sorozatával félemlítették meg magyarul beszélő gazemberek az ártatlanok millióit. Tizenegy évi idegölő állapotok 50 évvel ezelőtt újabb forradalom kitöréséhez vezettek. Most nem a Habsburgok, hanem Moszkva pribékjei ellen lázadtak fel! 13 napig tartó napsütés után a vörös hadsereg tankjai maguk alá tiporták a szabadságért küzdő

fiatal magyarokat. S a nyugat, mely évekig biztatott, semmi érdemleges segítséget nem adott. A bitófa elől menekülni kényszerülők tízezrei hagyták el szülőhazánkat. Szóval a nagy "miért" oka részben az akár nyugati vagy keleti elnyomás okozta elégedetlenség. Az abból eredő harcias elégtétel keresés kudarca. – Csalódás abban, hogy idegen, magyarellenes uralkodó ül a magyar trónon, de minden ezt megakadályozó kísérlet kudarcba fulladt pénz és kedvező diplomáciai kapcsolatok hiánya miatt. A magyar ember adottságai is közrejátszottak, mert képtelenek voltunk saját sorsunk irányítására. Politikai tehetségünk alacsony szintjét a ravasz nemzetiségek ügyesen használták ki és az égtáj minden irányából betolakodva szinte gúzsba kötve éltünk. Harci készségünkben hiba nem volt, de vagy a rossz oldalon, vagy mindkét oldalon is folyt magyar vér. Büszke, nemes, becsületes és igazságot kedvelő faj vagyunk, de hagytuk, hogy mások irányítsák honunk ügyeit, mert a politika piszkos mesterség, s mint ilyen nem nekünk való! – Ezek csak irányadó tények, mert ahányan vagyunk annyi különböző "miért" lehetséges. Nagy általánosságban az elmúlt kereken 300 év alatt tapasztaltak alapján az ok megoszlik a következők szerint: 1.- Az egyik a katona észjárás, szellemiség eredménye. A vesztes háború vagy szabadságharc utáni száműzetés, a kard felajánlása idegen érdekekért, idegen zászlók alatt küzdeni mások szabadságáért. Ez virtus, ami a "hazámnak nem kellek" keserűségből fakad. Még Napoleon is felajánlotta kardját a török szultánnak, mikor bizonytalannak látszott helyzete Franciaországban. 1849 után. Czecz János ezredes Argentinában talált új hazát. Ott a tisztképző iskola alapítója lett amit róla neveztek el. Az Egyesült Államok katonai akadémiájának bejáratánál pedig Kováts Mihály ezredes szobra fogadja a látogatókat. Vele együtt számtalan magyar harcolt az Amerikai Függetlenségi háborúban. A koreai háború idején több volt magyar katona ajánlotta fel szolgálatát Ausztráliának, de mivel nem voltak állampolgárok, nem fogadták azt el. 1945 után sok fiatal magyar jelentkezett hazatérés helyett a francia idegen légióba és Vietnam-ban, Dien Bien Puh temetőjében majd 600 magyar nevű katona nyugszik.

2.- A másik általánosabb ok a szegény nincstelenségből a remény vezette új élet vágya. Ez is emberi érzés, őseink is vándoroltak jobb vadászterületeket keresve. Több száz magyar család fogadta el a kanadai kormány meghívását a XIX. század végén, mikor ingyen földet ígértek olyanoknak, akik azt körülkerítik, felszántják, beültetik, és a terményt learatják. – Nincstelen, de dolgos zsellérek voltak, akik bátran vállalták a tengerentúli élet kockázatát. Az eredmény őket bizonyította. 3.- A harmadik feleletet 1945 és 1956 menekültjei adhatják meg, mert puszta létük mentése miatt hagyták el szülőföldjüket. Politikai meggyőződésük, az 1919-ben tapasztaltak, a hazánkat legázoló vörös katonák és magyarul beszélő hóhéraik kegyetlensége miatt menekültek. Ezek mind hasznos polgárai voltak az országnak, eszük ágában sem volt új hazát keresni, de a politika véres szele, valami átkos ".. .izmus" elsodorta őket. Legtöbbjükön az az érzés vett erőt, hogy nincs rájuk szükség szülőföldjükön. Szüleim és kortársaik életük derekán, vagy alkonyán, elvesztették munkájuk teljes gyümölcsét, összes vagyonukat. De családjuk, gyermekeik jövője arra késztette ezeket, hogy idegen földön építsenek maguknak új hajlékot. Ez a legősibb, legtermészetesebb és legelemibb emberi vágy: a szabad élet és a reményteljes jövő lehetősége! A XX. század "izmusai", a politikai pártok törpe óriásainak kegyetlenségi hajlama, észbontó hatalma, kíméletlenül irtott minden becsületes és emberi érzést. A szellemi és testi kínzások okozta halálfélelem, az életben maradási vágy késztette a magyarok százezreit szülőhazájuk elhagyására. 4.- S természetesen van még egy negyedik felelet is azoktól akik érvényesülési vágytól fűtve keresnek maguknak olyan lehetőséget és ott, ahol szerintük tehetségüknek megfelelő megélhetést tudnak maguknak biztosítani. Ezek között nagy arányban van a kiváló és valamivel kisebb mértékben a kalandor, de egyik sem tud érvényesülni tehetség nélkül, még a "lehetőségek hazájában" sem. Valójában mindegyik csoport súlyos vesztesége Hazánknak, és értékes gyarapodása a szabad világnak. – A számítógépes világot átölelő egységes nyelvezet, az Európai Unió okozta

határokon kívüli munka vállalás könnyű lehetősége talán állandóvá teszi a tehetséges és vállalkozó szellemű magyar ifjak elhelyezkedését földünk bármelyik vidékén. Ez még az egyelőre ismeretlen "miért", amit csak a jövő fog meghatározni. – Ezt csak egy politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi alapokon álló, sorsával megelégedett társadalom tud megakadályozni. Az, hogy miért éppen "itt?" Arra csak azt tudom mondani, hogy mert ide barátságosan hívtak minket, örömmel fogadtak, segítettek minket talpra állni és fészket rakni. Az élet "itt" nyugodtabb politikailag is, gazdaságilag is. Erre az "itt"-re az 5-6 évtized óta "itt" élő magyarok megelégedett és kiegyensúlyozott élete adja meg a legtalálóbb feleletet. Mikor 8 hónapos hadifogság, 6 hónapos otthoni "igazoltatás" és 3 éves menekült tábori nélkülözései bélelt idő után, 1948-ban jelentkeztünk kivándorlásra, a világ végének tűnt ez a nagy szigetország. Négyheti hajóút után két éves munkaszerződései kezdtük el ittlétünket. – Új nyelv, új kenyérkereseti módszer és új környezet eltulajdonítása lett feladatunk. Az idősebbeknek, családosoknak nagyon nehéz volt. Alvásunk nyugalmát a honvágy zavarta. 15 évig tartott amíg a gumifák szürkés-zöld színét, fanyar illatát megszoktuk, sőt megszerettük! – Nem tagadom, még mindig hiányzik az a tejjel-mézzel folyó, hegyekkel övezett álomszép hely: szülőföldem, melyről még ma is csak elragadtatással tudok beszélni. Még most is hiányzik karácsonykor a csizmám talpa alatt ropogó hó, a nyírségi akác illata és a Sopron környéki hegyek szépsége. Hiányoznak a volt iskolatársak, akikkel együtt nőttem fel. – De be kell vallanom, úgy érzem, mintha ifjú korom éveit egy másik bolygón éltem volna, annyira megváltozott az otthoni világ, s talán én is. Ma már szüleim, anyósom az itteni temetőben nyugszanak. – Az "itt" átélt 57 év, boldog házasélet, 3 gyerek, 6 unoka és 2 dédunoka után máshol már nem tudnánk élni. – Itt vagyok otthon.

Forrásmunkák: Bócsay Zoltán VÁZLATOS MAGYAR TÖRTÉNELEM (MCs Sz 1984) Zoltán Bodolai HUNGARICA (New Life Printery 1983) Kovách Aladár MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE (HUNNIA 1951) Denis Sinor HISTORY OF HUNGARY (George Allen & Unwin Ltd 1959) Dr. Török Béla A magyar királyság múltja és jövője (DÉLSZIGET 2000)