A SZOCIÁLIS MUNKÁS-KÉPZÉS GLOBÁLIS ALAPELVEI GLOBAL STANDARD FOR SOCIAL WORK EDUCATION AND TRAINING
Magyarországi Szociális Szakembereket Képző Iskolák és Oktatók Egyesülete (Iskolaszövetség)
2006
A SZOCIÁLIS MUNKÁS-KÉPZÉS GLOBÁLIS ALAPELVEI GLOBAL STANDARD FOR SOCIAL WORK EDUCATION AND TRAINING
Fordította: Kabar Judit Lektorálta: Budai István Szerkesztette: Somorjai Ildikó Borítóterv: Rubik Anna
Magyarországi Szociális Szakembereket Képző Iskolák és Oktatók Egyesülete (Iskolaszövetség) 2006.
2
Bevezetés
A Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége (IFSW) és a Szociális Munkást Képző Iskolák Nemzetközi Egyesülete (IASSW) a szociális munka szakmai elvárásainak és a szociális munkás képző iskolák képzésre vonatkozó szempontjainak összhangba hozását jelentő tevékenysége a két szervezet adelaide-i világkonferenciáját megelőző időszakban volt különösen jelentős. A munka végső dokumentumát, a Global Standards for Social Work Education and Training-et a két szervezet közös világkonferenciáján fogadták el 2004 októberében Adelaide-ben (ld. www.ifsw.org és www.iassw.org). A Global Standard-eknek nincs normatív funkciója, elsősorban fejlesztési elvárásokat és alapelveket foglalnak magukban, amelyek teljesítésével lehet magasabb szintű minőségi állapotra jutni. A hazai ’Szociális munka’ (BA) alapszak létesítésekor, valamint a képzési és kimeneti követelmények kidolgozásakor a szakemberek már figyelembe vették a Global Standards-ek szempontjai és szellemiségét. Global Standard for Social Work Education and Training és a hozzá kapcsolódó függelékek, továbbá az értelmező megjegyzések Vishanthie Sewpaul (IASSW elnöke) és David Jones (IFSW társelnöke) tanulmányában jelentek meg: Social Work Education – the international journal Vol. 23., N. 5. October. Az alábbiakban a Global Standards-eket az ő tanulmányuk tükrében mutatja be ez a füzet.
3
Szempontok a dokumentum tanulmányozásához A szociális munkás képzés globális – vagyis az egész világra kiterjedő - alapelveinek kimunkálási folyamata éppoly fontos, mint maga az elkészült anyag, azaz az alapelvek. Egy ilyen vállalkozás megkezdésekor fontos az is, hogy készítői figyelembe vegyék a kisebbségi véleményeket, és azokat meg is jelenítsék a dokumentumban. Ennek megfelelően az ’A’ függelék teljes mértékben leírja az alapelvek kidolgozásának folyamatát, az ennek során alkalmazott eljárásokat, és egyúttal dokumentálja a kifejezésre juttatott kisebbségi véleményeket. Figyelembe véve e munkafolyamat és dokumentum központi szerepét, kiemelten fontos az, hogy az alapelveket az ’A’ és ’B’ függelékekkel együtt tanulmányozza az Olvasó. A ’B’ függelék tartalmazza a záró megjegyzéseket, valamint taglalja azt a fajta óvatosságot, amelyre szükség van a dokumentum felhasználásakor. Kellően figyelembe véve mindazon problémákat, amelyekkel az ’A’ és a ’B’ függelék foglalkozik, továbbá tekintettel a környezet-specifikus realitások figyelembe vételének szükségességére, valamint a szociális munkás képzést és gyakorlatát körülvevő pontatlan fogalmakra, jelen dokumentum kilenc alapelvet fektet le. Jelesül: az iskola alapvető célja vagy küldetése; a programok célkitűzései és a kimenetek; a képző programok tananyaga, beleértve a terepgyakorlatokat; maga a tanterv; szakembergárda; szociális munkás diákok; szerkezet, adminisztráció, irányítás és erőforrások; kulturális sokszínűség; valamint a szociális munka etikája és értékei. Végezetül a dokumentum elfogadja a szociális munka nemzetközi meghatározását, valamint összefoglaljuk a szociális munka alapvető célkitűzéseit és funkcióit. A szociális munka nemzetközi meghatározása 2001 júliusában az IASSW és az IFSW megállapodott a szociális munka alábbi nemzetközi definíciójának elfogadásában: A professzionális szociális munka elősegíti a társadalmi változásokat, a probléma megoldásokat az emberi kapcsolatokban, valamint segíti az ’empowerment’-et; az emberi képességek felszabadítását és az emberek felhatalmazását arra, hogy cselekedjenek a jólét fokozása érdekében. Az emberi viselkedésről és a társadalmi rendszerekről szóló elméletek felhasználásával a szociális munka azokon a pontokon avatkozik be, ahol az emberek egymással és társadalmi környezetükkel kerülnek kapcsolatba. Az emberi jogok és a szociális igazságosság alapvető fontosságúak a szociális munkában.1
4
A fenti definíciót és az alább következő kommentárokat egyaránt azon széleskörű etikai elvek alapján fogalmazták meg, amelyeket ideológiai szinten sem lehet megcáfolni. Mindazonáltal nem lehet tagadni azt a tényt, hogy a szociális munka különböző módon működik a különböző országokban, régiókban és világszerte, továbbá, hogy irányítása és a status-quo-t fenntartó funkciója bizonyos összefüggésben meghatározó. Lorenz (2001) figyelembe vette a szakma félreérthető pontjait, feszültségeit és ellentmondásait, amelyeket állandóan tárgyalni, és újra tárgyalni kell, hogy sikerét és kihívásait alakíthassuk, mintsem, hogy végleges megoldások kerüljenek kinyilvánításra. Talán pontosan ezek a kihívások teszik olyan gazdaggá a lokálitás-globalitás dialektikáját, és legitimálják a globális alapelvek létrehozását. Lorenz (2001, p. 12) szerint: „e szakma paradigmatikus nyitottsága ad esélyt arra, hogy nagyon sajátságos (és állandóan változó) történelmi és politikai összefüggésekkel foglalkozzék, miközben ugyanakkor törekednie kell egy bizonyos fokú egyetemlegességre, tudományos megbízhatóságra, szakmai autonómiára és morális felelősségre”. A szociális munka alapvető céljai A szociális munka a világ számos részén fejlesztési, védelmi, megelőző és/vagy terápiás célzatú intervenciókra irányul. A rendelkezésre álló szakirodalomból merítve, a konzultációkon a kollégák visszajelzéseire építve, valamint a szociális munka nemzetközi definíciójára vonatkozó megjegyzések figyelembe vételével a szociális munka alapvető céljai az alábbiak szerint került meghatározásra: •
előmozdítja a marginalizált, a társadalmilag kirekesztett, kisemmizett, sérült és veszélyeztetett emberek, csoportok társadalmi integrációját 2
•
foglalkozik és szembeszáll a társadalomban meglévő gátakkal, akadályokkal, egyenlőtlenségekkel és igazságtalanságokkal
•
mobilizál és együtt dolgozik az egyénekkel, családokkal, csoportokkal, szervezetekkel és közösségekkel saját jólétük, egészségük és probléma (kezelő) -megoldó képességük javítása érdekében
•
segíti az embereket, hogy saját, helyi közösségükben juthassanak hozzá a megfelelő szolgáltatásokhoz és forrásokhoz
•
megalkotja és megvalósítja az olyan politikát és politikai programokat, amelyek növelik az emberek jólétét, elősegíti fejlődésüket, emberi jogaik érvényesülését, valamint előmozdítják a társadalom harmóniáját, a szociális biztonságot
•
bátorítja az embereket saját érdekeik képviseletére, a rájuk vonatkozó helyi, nemzeti, regionális és/vagy nemzetközi ügyeik intézésében
•
képviseli az embereket (és/vagy részt vesz az emberekkel) olyan politika formálásában és célzott megvalósításában, amelyek megfelelnek a szakma etika elveinek
•
képviseli az embereket (és/vagy részt vesz az emberekkel) az olyan politikai, és strukturális, társadalmi és környezeti feltételek megváltoztatásában, 5
amelyek az embereket marginalizált, kisemmizett, sebezhető helyzetben tartják, valamint sértik a különféle etnikai csoportok társadalmi kohézióját és stabilitását, amennyiben ez a stabilitás általában nem sérti az emberi jogokat •
a vonatkozó törvényes keretek és az etikai normák figyelembe vételével dolgozik azon emberek előnyökhöz juttatásában, akik nem képesek erre (pl: az ellátásra szoruló gyerekek, a mentális problémákkal és mentális betegségekkel küszködők)
•
elősegíti a hatásos társadalom- és szociálpolitikai változásokat kezdeményező akciókat, a gazdasági fejlődés okozta egyenlőtlenségeket
•
erősíti olyan stabil, harmonikus és egymást kölcsönösen elfogadó társadalom kialakítását, amelyben nem sérülnek az emberi jogok
•
elősegíti a különböző etnikai csoportok és a különböző társadalmak között a hagyományok, kultúrák, ideológiák, meggyőződések és vallások tiszteletét, amennyiben ezek nem kerülnek ellentmondásba az alapvető emberi jogokkal
•
a fenti szándékok érdekében célirányosan megtervezi, megszervezi, adminisztrálja és megvalósítja a programokat és működteti a szervezeteket.
6
A szociális munkás-képzés globális alapelvei 1. AZ ISKOLA ALAPVETŐ CÉLJÁRA, VAGY KÜLDETÉSÉRE VONATKOZÓ ELVEK Minden szociális munkás képző iskolának törekednie kell arra, hogy az alapvető céljaira és küldetésére nyilatkozatot dolgozzon ki, amely megfelel az alábbiaknak: 1.1
Legyen világos nyelvezetű, hogy megértsék mindazok, akik részt vállalnak a célkitűzések megvalósításában, vagy a küldetési nyilatkozat szellemében dolgoznak.
1.2
Tükrözze a szociális munka értékeit és etikai elveit.
1.3
Tükrözze az igazságosságra való törekvést, rögzítse a képző intézmény földrajzi, területi és demográfiai sajátosságait, azaz az alapvető célokra, vagy küldetésre vonatkozó nyilatkozat olyan kérdéseket foglaljon magába, mint a fakultás etnikai és nemek szerinti összetétele, továbbá a diákok toborzására és felvételére vonatkozó eljárásmódok megjelenítése.
2. A KÉPZŐ PROGRAM CÉLKITŰZÉSEIRE (EREDMÉNYEIRE) VONATKOZÓ ELVEK
ÉS
KIMENETEIRE
A képző program célkitűzéseinek és kimeneteinek vonatkozásában a képző iskoláknak az alábbiak elérésére kell törekedniük: 2.1. A képző program célkitűzéseinek (eredményeinek) felsorolása.
és
várható
kimeneteinek
2.2. A szakma értékeinek és etikai alapelveinek megjelenítése a program tervezése és megvalósítása során. 2.3. A képző program oktatási módszereinek megnevezése, valamint annak leírása, hogy ezek miképpen esnek egybe a szociális munkás diákok kognitív és affektív fejlődésével. 2.4. Legyen utalás arra, hogy miképpen tükrözi a képzési program a szociális munka végzéséhez szükséges tudást, a szociális munka folyamatait, értékeit, készségeit, és miképpen alkalmazza ezeket a gyakorlat széles területén a képzett szociális munkás. 2.5. Történjen utalás arra, hogy a szociális munkás gyakornokok miképpen válnak képessé egy kezdő szintű szaktudás elsajátítására, a szociális munka értékeinek, ismereteinek és készségeinek önrekflektív3 alkalmazására a gyakorlatban.
7
2.6. Legyen benne utalás arra, hogy a képző program miképp illeszkedik a nemzeti és/vagy régionális/nemzetközi szinten meghatározott szakmai célkitűzésekhez, s hogy miként felel meg a helyi, nemzeti és/vagy régionális/esetleg nemzeti fejlesztési szükségleteknek és prioritásoknak. 2.7. Mivel a szociális munka nem légüres térben működik, a képzési programnak tükröznie kell a globális szintű, egymást befolyásoló kulturális, gazdasági, kommunikációs, társadalmi, politikai és pszichológiai jelenségek hatásainak figyelembe vételét. 2.8. Valósuljon meg a képzés oly módon történő célzottsága, amely bármely környezetben megfelel az egyénekre, a családokra, a csoportokra és/vagy a közösségekre vonatkozó szociális munka gyakorlatának. 2.9. Térjen ki a képzési program célkitűzéseinek és az elvárt kimenetek (eredmények) elérését szolgáló önértékelés kialakítására. 2.10. Törekedjen a képzéssel egyenértékű külső (más iskolák, más szakemberek és más diákok általi) értékelésre is, amennyire ez megoldható és pénzügyileg kivihető. Történhet ez egyenrangú külső moderátor vezetésével írásban és szóban, és/vagy írásbeli dolgozatok, disszertációk (szakdolgozatok) elemzésével, és a tantervek külső szakemberek (volt diákok) által történő áttekintő elemzésével és értékelésével. 2.11. Legyen egyértelmű a szociális munkás végzettséget adó bizonyítvány, első diploma, vagy poszt-graduális diploma és adományozása nemzeti és/vagy régionális minősítő hatóságok által elismert, jóváhagyott, amennyiben ilyen hatóságok léteznek. 3. A KÉPZŐ PROGRAM TANTERVÉRE – TEREPGYAKORLATOKAT – VONATKOZÓ ELVEK
BELEÉRTVE
A
A képző program tantervének színvonalának alakítását illetően a képző iskoláknak állandóan törekedniük kell az alábbiakra: 3.1. A tanterv és a képzési módszerek legyenek összhangban az iskola célkitűzéseivel és az elvárt eredményekkel. 3.2. Legyenek világos tervek a képzési program elméleti és gyakorlati alkotóelemeinek szervezése, megvalósítása és kiértékelése terén. 3.3. Szükséges a létező hazai, vagy helyi sajátosságú szociális munkás képzésnek és gyakorlatnak megismerése és fejlesztése, feltéve, hogy ezek a hagyományok és kultúrák nem sértik az emberi jogokat.
8
3.4. Különleges figyelmet kell fordítani a tantervek folyamatos felülvizsgálatára és fejlesztésére. 3.5. Elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a tanterv segít a diákoknak a kritikai gondolkodás képességeinek kifejlesztésében, a tudományos attitűd kialakításában, az érvelésben. Elősegíti a nyíltságot az új élmények befogadására, az új paradigmák elfogadására, és hozzájárul az életen át tartó tanulás melletti elköteleződéshez. 3.6. A terepgyakorlatoknak mind időtartamukban, mind az elvégzendő feladatok összetettségében és komplexitásában, valamint a tanulási lehetőségek tekintetében biztosítani kell, hogy a gyakornokok jól felkészüljenek a szociális munka végzésére. 3.7. Legyen tervezett koordináció és kapcsolat a képző iskolák és a szakmai gyakorlatra vállalkozó/kijelölt terep/intézmények között.4 3.8. Legyen folyamatos tájékoztatás a terepen folyó képzés szervezői és tereptanárai számára. 3.9. Legyen lehetőség a tereptanárok számára, hogy részt vegyenek a tantervfejlesztésben, különösen a terepgyakorlatok alakításában. 3.10. Törekedni kell az egyenrangú partnerségi kapcsolat kialakítására a képző intézmény és a szociális intézmény között, és ahol ez megvalósítható, a szolgáltatást igénybe vevők között is. Bevonhatók a terepen történő képzéssel összefüggő döntésekbe, valamint a gyakornokok szakmai munkája során nyújtott teljesítmény értékelésébe is. 3.11. Szükséges elkészíteni, és hozzáférhetővé tenni a terepmunka kézikönyvét a tereptanárok és a szupervíziót végzők számára. Ebben részletesen szerepelnek a terepgyakorlatok irányelvei, folyamatai és elvárásai. 3.12. Biztosítani kell, hogy a terepgyakorlatok által megkívánt követelmények teljesítéséhez legyenek megfelelő és elegendő erőforrások. 4. A TANTERV LÉNYEGÉRE VONATKOZÓ ELVEK A tantervek lényegére vonatkozóan a képző iskoláknak az alábbiakra kell törekedniük: 4.1. Olyan tantervek kialakítása szükséges, amelyek a helyi, nemzeti és/vagy regionális, továbbá nemzetközi társadalmi és szociális szükségletek és prioritások meghatározásán alapulnak. 4.2. A 4.1. pontban kifejtettekkel együtt vannak alapvető tartalmak és modulok (esetleg stúdiumok), amelyek egyetemleges alkalmazása kívánatos. A képző
9
iskoláknak a szociális munkás diákok számára biztosítani kell az alábbi tartalmi elemeket: 4.2.1. A szociális munka lényegére vonatkozóan: •
Szükséges a kritikai megértése és kritikai elemzése annak, ahogyan a szociokulturális egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, az elnyomás, valamint a társadalmi, politikai, gazdasági igazságtalanságok alapvetően hatnak az ember életére, működőképességére és fejlődésére minden szinten, beleértve a globális szintet is.
•
Alapvető az emberi viselkedés és a szociális környezet ismerete; különös tekintettel az adott környezetben élő emberek tranzakcióira. Figyelemmel kell lenni az élettartam növekedésére, valamint az emberi fejlődés és viselkedés szempontjából a biológiai, pszichés, szocio-kulturális, gazdasági, politikai és kulturális tényezőkre.
•
Szükséges megismerni, hogy a hagyományok, kultúrák, hiedelmek, vallások és szokások miként befolyásolják az ember működőképességét és fejlődését minden szinten; így ezek között azt is, hogy mindezek miképpen válhatnak a növekedés és a fejlődés erőforrásaivá és/vagy akadályaivá.
•
Elengedhetetlen a társadalmi változások érdekében működő szociális jóléti politika, a helyi, országos és/vagy regionális és/vagy a nemzetközi szolgáltatások ismerete, a szociális munkás szerepeinek felismerése e politikák tervezésében, megvalósításában és értékelésében.
•
Szükséges a szociális munka kezdeteinek és professzionalizálódásának kritikai elemzése és a folyamat alakulásának megértése.
•
Lényeges az adott ország sajátosságaira épülő szociális munka eredetének és fejlődésének megértése.
•
Fontosak a különböző társ-szakmákról szóló érvényes ismeretek, az interprofesszionális együttműködés és a team-munka elősegítése érdekében.
•
Szükséges a szociális jóléti politika meglétének, vagy hiányának, a szolgáltatások és törvények ismerete nemzeti és/vagy regionális/nemzetközi szinten, továbbá ezek áttekintése és a szociális munka szerepének megvizsgálása a politikai tervezésben, végrehajtásban, értékelésben és a társadalmi változás folyamataiban.
•
Elengedhetetlen a kritikával történő megértése annak, hogy a társadalmi stabilitás, harmónia, a kölcsönös elfogadás és a közös szolidaritás miként hatnak ki az ember életére, működőképességére és fejlődésére minden szinten (beleértve a globális szintet is), feltételezve, hogy a stabilitás, a harmónia és a szolidaritás nem jelentheti olyan status quo fenntartását, amely sérti az emberi jogokat.
10
4.2.2. A szociális munkásra vonatkozóan: •
Cél az olyan önkritikus szociális munkás szakember fejlesztése, aki szociális munka értékrendszerét önmagáénak tekintve képes dolgozni.
•
Legyen képes a személyes élettapasztalatok, -értékrendszer és a szociális munka lehetőségei közötti kapcsolatok felismerésére.
•
Ismerje a szociális munka nemzeti-, regionális- és/vagy nemzetközi etikai kódexeiben foglaltakat, legyen képes azok tiszteletben tartására és a konkrét esetekhez illő alkalmazására.
•
Lényeges a szociális munkások holisztikus keretekben történő cselekvésekre való felkészítése a gyakorlat széles területén alkalmazható készségek révén, a különböző etnikai, kulturális, „faji”,5 nemi csoportok, és a másságukat kifejező csoportokkal folyó munka területén is.
•
Cél az olyan szociális munkás képzése, aki képes fogalmat alkotni a különböző etnikai csoportok különféle kultúráiról, hagyományairól és a szokásaiból leszűrt szociális munka-tudása alapján, amennyiben ez a kultúra, hagyomány, szokások és nemzetiségi hovatartozás nem irányul az emberi jogok megsértésére.
4.2.3. A gyakorlati módszerekre vonatkozóan: •
A képzési program-célok eléréséhez hozzá kell rendelni megfelelő és elegendő gyakorlati készségeket, ismereteket, értékeket, legyenek azok az egyes programok irányultságából fakadóan fejlesztő, protektív, preventív és/vagy terápiás beavatkozások.
•
A gyakorlatban a szociális munka értékeinek, etikai elveinek, ismereteinek és készségeinek alkalmazása szükséges, hogy szembe lehessen szállni az egyenlőtlenség, a társadalmi-, a politikai- és gazdasági igazságtalanság ellen.
•
A szociális munka gyakorlatában alkalmazandók a szociális munkakutatásának ismeretei és készségei, beleértve a releváns kutatási paradigmák etikus alkalmazását, valamint a kutatások kritikai voltát, és a kutatási eredmények alkalmazásban megnyilvánuló kritikákat is.
•
A szociális munka értékek, etikai alapelvek, ismeretek és készségek alkalmazásával a gyakorlatban szükséges elősegíteni egy adott társadalom tagjai között megvalósuló gondoskodást, elfogadást és felelősséget.
•
Szupervízióval működő terepgyakorlatok figyelembe véve a 3. pontban foglaltakat.
11
megvalósítása
szükséges,
4.2.4. A szakma (egymást kölcsönösen nem kizáró) ismeretelméleti paradigmáira vonatkozóan: •
Kiindulási alap minden egyes emberi lény méltóságának, értékének és egyedi voltának fel- és elismerése.
•
Szükséges a mikro- mezzo- és makroszinteken megjelenő rendszereken belül, és azok között is a minden irányba kiható összefüggések felismerése.
•
Kiemelt jelentőségű a társadalomszerkezeti, politikai és gazdasági körülmények megismertetése és a szociális munka eszközeivel való megváltoztatása, amelyek nélkül az emberek elvesztik sorsuk irányításának képességét, és így marginalizálódnak és kirekesztődnek.
•
Alapvető fontosságú az egyének, családok, csoportok, szervezetek és közösségek önmagukra találását, önképviseletét elősegítő, emberközpontú, fejlesztő hozzáállás.
•
Egy normális fejlődési életciklus során a várható élettartam és a krízisek adta feladatok megértése nyomán a szükséges problémamegoldás megvalósítása, figyelembe véve a szocio-kulturális hatásokat.
•
A szakma alapját képezi az emberi lény erősségeinek és lehetőségeinek alapul vétele, meghatározása.
•
Elengedhetetlen a sokszínűség elismerése és tisztelete a „faji”, a kulturális, a vallási, az etnikai, a nyelvi, a nemi, a szexuális orientációk, a különleges képességekkel bírók büszkeségének felismerése és elfogadása minden tekintetben.
5. A TANÁROKRA VONATKOZÓ ELVEK A szakmát tanító tanárok vonatkozásában a képző iskoláknak az alábbiakra kell törekedniük: 5.1. Legyen kellő számú és széleskörű szaktudással bíró tanári stábjuk, olyan tanárokból, akik rendelkeznek az adott országban a szociális munkás képzés terén érvényes és előírt végzettséggel. Lehetőleg szociális munka szakos mesterfokú (egyetemi szintű) diploma, vagy (azokban az országokban, ahol a szociális munka tudománya csak most van kialakulóban) az egyik társszakma terén elnyert mester fokozat (egyetemi diploma) legyen a követelmény. 5.2. A képző stáboknak legyen lehetősége részt venni a képzés alapvető célkitűzéseinek és a küldetésnyilatkozat kidolgozásában, a képzési program rövid távú terveinek és várható kimeneteinek (várható eredményeinek) megalkotásában, valamint bármely olyan kezdeményezésben, amiben a képző iskola részt vállalhat.
12
5.3. Szükséges a szakmai előmenetel feltételeinek folyamatos biztosítása a szakmai képző stáb számára, különösen az új, kialakulóban lévő szociális munkatudás elemek megismertetésére vonatkozóan. 5.4. Legyen világos állásfoglalás a képzőstáb toborzására vonatkozóan és a tanárok kiválasztása során - ahol lehetséges, a méltányosságon alapuló politikák és preferenciák bevonásával – alkalmazott eljárásmódra a nemi, etnikai hovatartozás, „faji”, vagy bármely más természetű sokféleség tekintetében. 5.5. Az iskolában és a terepen folyó képzés, a szupervízió és az adminisztratív jellegű munkák között teret kell adni a szociális munka-kutatásnak és az ahhoz kapcsolódó publikációs tevékenységnek. 5.6. A képző stáb számára az ésszerűség és kivihetőség határain belül lehetővé kell tenni a részvételt a szociálpolitika, valamint a különböző közösségek körébe kivitt kezdeményezések hatásainak megfogalmazásában, elemzésében és kiértékelésében. 6. A SZOCIÁLIS MUNKÁS DIÁKOKRA VONATKOZÓ ELVEK A szociális munkás diákok vonatkozásában a képző iskoláknak az alábbiak elérésére kell törekedniük: 6.1. Világosan legyenek meghatározva a felvételi követelmények és a felvételi eljárás folyamata. 6.2. Olyan diák rekrutálási, felvételi és „megtartási” politika szükséges, amely tükrözi a képző iskola földrajzi területén az adott demográfiai jellemzőket. Kellő figyelmet kell fordítani azon kisebbségi csoportokra, 6 amelyek nem kellő arányban vannak jelen a képzésben, és/vagy nem (volt) biztosított számukra a szociális ellátás. 6.3. Olyan diáktanácsadás megalakítása és működésének biztosítása szükséges, amely megfelel a diákok érdeklődésének alakítására, rátermettségük felmérésére, motiválásukra, hatással van a szociális munka terén végzendő munkájukra, képes teljesítményük rendszeres kiértékelésére, továbbá segítséget ad a különböző stúdiumok/modulok kiválasztásához. 6.4. Elengedhetetlen, hogy a távoktatási, a nappali/levelező képzést variáló, a decentralizált és/vagy internet-alapú kurzusok esetén is biztosított legyen a képző program minősége. Meg kell teremteni a képzés helyén (kihelyezett képzési egység, tagozat stb) történő tájékoztatás és felügyelet mechanizmusait, különös tekintettel a terepen folyó gyakorlatokra. 6.5. A diákok elméleti és gyakorlati tevékenysége egyértelmű értékelési kritériumok alapján történjék.
13
6.6. Ne legyen semmilyen megkülönböztetés egyetlen diákkal szemben sem „faj”, bőrszín, kultúra, etnikai hovatartozás, nyelvhasználat, politikai orientáció, nem, szexuális orientáció, kor, fizikai és családi állapot, társadalmi-gazdasági helyzet miatt. 7. A KÉPZÉSI SZERKEZETRE, ADMINISZTRÁCIÓRA, IRÁNYÍTÁSRA ÉS ERŐFORRÁSOKRA VONATKOZÓ ELVEK A képzési szerkezetre, adminisztrációra, irányításra és erőforrásokra vonatkozóan az iskolának (tovább ld: egyetemnek) az alábbiakra kell törekednie: 7.1. A szociális munkás képzést elkülönített szervezeti egység – kar, iskola, tanszék, intézet, fakultás, központ vagy részleg – végezze, amely egyértelmű, világosan elhatárolható identitással rendelkezzen az egyetemen belül. 7.2. Az egyetem olyan vezetőt nevezzen ki, aki tanúbizonyságát adta vezetői, tudományos és szakmai hozzáértésének, lehetőleg a szociális munka tudománya területén. 7.3. A vezető elsődlegesen felel a képzés koordinációjáért és szakmai vezetéséért, kellő időt és forrásokat áldoz ezen feladatainak ellátására. 7.4. Az egyetem pénzügyi forrásai legyenek elegendőek a képzés alap célkitűzéseinek, illetve küldetésének eléréséhez. 7.5. A pénzügyi források legyenek elegendőek és stabilak, hogy biztosítsák a képző programok tervezését és fenntarthatóságát. 7.6. Megfelelő eszközök álljanak rendelkezésre; tantermek, irodák az oktatói és adminisztrációs személyzet számára, kellő hely a diákoknak, helyiségek az értekezletekhez, továbbá a képzési program céljainak eléréséhez szükséges felszerelések, berendezések. 7.7. Álljon rendelkezésre a képző program célkitűzéseinek eléréséhez szükséges könyvtár, és ahol lehetséges, internet elérhetőség. 7.8. Megfelelő hivatali és adminisztrációs személyzet álljon rendelkezésre a képzési program célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. 7.9. Ahol az egyetem távoktatási, nappali/levelező képzést variáló, decentralizált és/vagy internet-alapú kurzusokat hirdet, ehhez megfelelő infrastruktúrát kell nyújtani, beleértve az osztálytermeket, számítógépeket, szöveges segédleteket, audio-vizuális berendezéseket, közösségi erőforrásokat, beleértve a külső helyszínen (terepen) történő képzést és szupervíziót annak érdekében, hogy az alapvető célkitűzéseket és a várt kimeneteket el lehessen érni. 7.10. Az egyetem szerepe kulcsfontosságú a képző stáb rekrutálása, kinevezése és az előmenetelek biztosítása tekintetében.
14
7.11. Az egyetem testülete törekedjék egyensúlyra a toborzás, a kinevezés és az előléptetés, valamint a tisztségekre vonatkozó politika és gyakorlat során a nemek arányának tekintetében. 7.12. A toborzási, kinevezési, előléptetési és tisztségekre vonatkozó elvek és eljárások során az egyetem visszatükrözi azt a sokszínűséget, amelynek keretein belül létezik, és amelyet szolgál. 7.13. Az egyetem szervezetei és döntéshozatali mechanizmusai tükrözzék a szociális munkás képzés képviseletét. 7.14. Az egyetem a képzési és tanulmányi célok elérése érdekében elősegíti a kooperatív, támogató és produktivitást elősegítő munkakörülményeket. 7.15. A képző stáb az egyetemen belül és a külső szervezetekkel, továbbá a szolgáltatások felhasználóival hozzon létre és ápoljon kapcsolatokat a képzés célkitűzésének és küldetésének megfelelően. 8. A KULTURÁLIS, ETNIKAI SOKFÉLESÉG FENNTARTÁSÁNAK ÉS A KÜLÖNBÖZŐ NEMEK BEVONÁSÁNAK ELVEI A kulturális és etnikai sokszínűség terén a képző iskoláknak alábbiakra kell törekednie: 8.1. Koncentrált és folyamatos erőfeszítéseket kell tenni a képzési tapasztalatok bővítésére oly módon, hogy a képző programjában reagál a kulturális és etnikai sokféleségre és a nemek egyenlőségének kérdéskörére. 8.2. Biztosítani kell, hogy a képzési program világosan kifejezésre juttassa célkitűzéseit a kulturális és etnikai sokszínűség megőrzése és a nemek egyenlősége terén, ennek a tartalomnak minden kurzusba/modulba történő bevezetésével és/vagy önálló kurzusok/modulok indításával. 8.3. A kulturális és etnikai sokszínűségnek és a nemek egyenlőségének a terepgyakorlatokon is érvényre kell jutni. 8.4. Biztosítani kell, hogy a szociális munkás diákok számára megfelelő lehetőségek nyíljanak ahhoz, hogy kellő öntudatot tudjanak kialakítani személyes és kulturális értékeik, hiedelmeik, hagyományaik vonatkozásában, továbbá tudatosítani, hogy mindezek milyen hatással lehetnek az emberekkel való kapcsolatok kiépítésére, valamint a különböző nemzetiségű csoportokkal való munkájuk során. 8.5. Szükséges kellő érzékenység kifejlesztése és a tudás bővítése a kulturális és etnikai sokféleség, valamint a nemi egyenlőség terén.
15
8.6. Lényeges a csoport sztereotípiák és előítéletek 7 minimalizálása, valamint annak biztosítása, hogy a rasszista viselkedésmódok, politikák és struktúrák ne reprodukálódjanak a szociális munka gyakorlatában. 8.7. Biztosítani kell azt, hogy a szociális munkás diákok a tisztelet és méltóság alapján tudják kialakítani kapcsolataikat az emberekkel, s képesek legyenek az emberekkel úgy foglalkozni, hogy ne tegyenek megkülönböztetést azok kulturális, vagy etnikai beállítottságára és orientációjukra. 8.8. Biztosítani kell azt, hogy a szociális munkás diákok képzést kapjanak az alapvető emberi jogokról, azok szemléletéről úgy, ahogy azok a nemzetközi okiratokban nyernek kifejezést, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az ENSZ Bécsi deklarációja (1993).8 8.9. Biztosítani szükséges, hogy a képző program a szociális munkás diákok számára lehetővé tegye önmaguk ismeretét úgyis, mint személyiségek, valamint úgy is, mint egy közös szocio-kultúrális csoport tagja, ismerjék erősségeiket, s legyenek tisztában további fejlődési lehetőségeikkel. 9.
A SZOCIÁLIS MUNKA ÉRTÉKÉNEK ÉS ETIKAI KÓDEXÉNEK ELVEI
Azon felismerés fényében, hogy a szociális munka értékei, etikája és elvei a szakma alapvető alkotóelemeit jelentik, a képző iskoláknak módszeresen törekedniük kell az alábbiakra: 9.1. Összpontosított és különös figyelmet kell szentelni a szociális munka szakmai értékeire és etikai kódexének elveire a tantervfejlesztésben és a mindennapi képzési gyakorlatban. 9.2. Legyenek világosan meghatározott célkitűzések a szociális munka értékeire, elveire és etikus magatartásformáira vonatkozóan. 9.3. A tanároknak és a szociális munkás diákoknak legyen delegált tagjuk (amennyiben munkakapcsolatot alakítanak ki az emberekkel a szakmai gyakorlatok során) a meghatározott etikai kódex-el 9 rendelkező országos és/vagy regionális irányító (akár állami, akár nem állami) szervekbe. 9.4. Biztosítani kell, hogy minden terepgyakorlaton résztvevő szociális munkás gyakornok és tereptanár tudatában legyen a szakma határaival, valamint tisztában legyen azzal, hogy az etikai kódex értelmében mi minősül a szakmának ellentmondó magatartásformának. Ha a diákok megsértik az etikai kódexet, a tereptanárok tegyék meg a szükséges és elfogadható kiigazító és/vagy elsőfokú fegyelmi intézkedéseket, vagy ha ez elkerülhetetlen, tanácsolják el a gyakornokot a képzésből. 9.5. Tegyenek megfelelő lépéseket azon szociális munkás diákokkal és tanárokkal szemben, akik nem felelnek meg a szakmai etikai kódexnek,
16
vagy egy adott irányító szociális munkás testület, vagy a képző iskola által meghatározott szabályoknak, és/vagy jogszabályoknak. 9.6. Biztosítani kell azt, hogy az irányító szociális munkás testületek széleskörűen jelenítsék meg a szociális munka tudományát oly módon, hogy – amennyiben erre lehetőség adódik – a magán és a közszféra területéről egyaránt vonjanak be szociális munkásokat, valamint képviselőket abból a közösségből, amelyet szolgálnak, továbbá biztosítsák a szolgáltatást felhasználók közvetlen részvételét. 9.7. Az etikai kódex megsértésekor az ésszerűség és a lehetőségek határain belül fenn kell tartani a helyreigazító, s nem pedig a megtorló igazságszolgáltatást, 10 akár a szociális munkás diákokról, vagy akár a tanárokról, tereptanárokról van szó.
17
’A’ függelék: A szociális munkás-képzés globális alapelvei kifejlesztésének folyamata és megközelítési módja A Globális Minimumot Minősítő Alapelvek Bizottságát 11 a Szociális Munkás Képző Iskolák Nemzetközi Szövetsége (IASSW) és a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége (IFSW) közös kezdeményezésére az IASSW/IFSW közös konferenciáján Montrealban, 2000 júliusában hozták létre (lásd ’C’ függelék: a Bizottság tagjainak listája). A vitairatot több bizottsági tag munkája alapján, a vonatkozó dokumentumok áttekintése, e-mail konzultációk és – ahol csak lehetett – kollégák közötti személyes konzultációk során állították össze.12 Széles körben kedvező fogadtatást nyert az IASSW és az IFSW azon elhatározása, hogy létre kell hozni egy olyan egyetemleges érvényű alapelveket tartalmazó dokumentumot, amely rávilágít, hogy mit is képvisel a szociális munka globális szinten. Ez a dokumentum, amely általános értékű megállapításokat tartalmaz, irányadóként alkalmazható a nemzeti alapelvek kidolgozásához a szociális munkás képzés terén. Egy ilyen dokumentumnak tükröznie kell a szociális munka fő kérdéseit, szerepét és a képzésre vonatkozó a közös nézeteket. Némi szkepticizmus övezte az „egyetemleges” érvényűség lehetőségét. Figyelembe véve a szakma történelmileg kialakult széttagoltságát, a szociális szakmán belül az identitásáról folyó jelenlegi vitákat, a szakmában dolgozó más szakemberekhez viszonyított önmeghatározását - olyanokra gondolhatunk, mint pl. a szociálpedagógusok, fejlesztési szakemberek, gyermekgondozási szakemberek, nevelő/felügyelő tisztek, közösségi munkások és ifjúságvédelmi szakemberek (amennyiben az e kategória más, mint a szociális munkában) - valamint a nemzeteken belüli és nemzetek közötti óriási különbségeket. Az volt a javaslat, hogy egy ilyen jellegű dokumentum legyen eléggé rugalmas ahhoz, hogy bármely összefüggésben lehessen alkalmazni. Az ilyen rugalmasság teret kell, hogy adjon a helyi sajátosságú szociális munkás képzés értelmezéseinek, és figyelembe kell vegye minden ország vagy régió társadalompolitikai, kulturális, gazdasági és történelmi hátterét, miközben ugyanakkor ragaszkodik a nemzetközi alapelvekhez. A globális alapelvek kidolgozásának alapvető okait (fontossági sorrend felállítása nélkül) az alábbiakban lehetne felsorolni:
• megvédeni a szociális munka-szolgáltatások „fogyasztóit”, „klienseit” vagy „szolgáltatások felhasználóit” 13;
• figyelembe venni a globalizáció szociális munkás képző tantervekre és a szociális munka gyakorlatára gyakorolt hatását;
• elérhetővé tenni ezek kifejeződését az egyetemek között globális szinten; • lehetővé tenni a szociális munkások egyik országból másik országba történő mozgását;
18
• különbséget tenni a szociális munkások és nem szociális munkások között; • hozzáigazítani a nemzeti alapelveket a globális alapelvekhez; • lehetővé tenni a partnerségi kapcsolatokat valamint a nemzetközi diák és tanárcsere programokat;
• lehetővé tenni az IASSW és IFSW számára, hogy ennek megfelelő alapelveket dolgozzon ki, hogy lehetőséget tudjon teremteni olyan szociális munkás fakultások, központok, tanszékek vagy képző iskolák 14 megsegítésére, amelyek nem rendelkeznek elegendő erőforrással ahhoz, hogy megfeleljenek ezen irányelveknek;
• gyakorlatban (is) kifejezésre juttassák az IASSW célját, ugyanis egyesek szerint a szociális munkás képzés nemzetközi alapelveinek kidolgozása az IASSW legalapvetőbb tevékenysége kell, hogy legyen.
Nyilvánvalóan a fenti célok nem mindegyike kivihető, pl. ezen erőfeszítések árán nem lehet különbséget tenni a szociális munkások és a nem szociális munkások között,, továbbá nem biztos, hogy el tudjuk érni azt a célkitűzést, hogy a „klienseket” megvédjük az alapelvek segítségével. A szociális munkások egyik országból másik országba való mozgásának megkönnyítése tartalmi kérdés, abban az esetben, ha irányítottan történik a szociális munkások toborzása egyes országokból más országokba, pl. Dél-Afrikából és a Karibi-térségből Angliába DélAfrika és a Karibi-térség kárára. Mindazonáltal etikai szempontból nézve azon szociális munkások migrációját, akik egy másik országban kívánják gyakorolni hivatásukat, segíteni kell, s nem pedig akadályozni. A szociális munkás képességek és tudás országon belüli megtartása olyan tényezőktől függnek, mint a szolgáltatások feltételei, fizetések és a szakma elismertsége, amelyet országos szinten kell megoldani. Néhány résztvevő kifejtette abbeli nézetét, hogy a dokumentumot tovább kell vinni gyakorlatiasabb irányelvek irányába. Ezek a gyakorlati irányelvek tartalmazzák az alapképzés több szintű besorolását, pl. úgy, hogy elterjedjen a sokéves alapfokú oktatás plusz legalább egy teljes év nappali szociális munkás képzéstől egészen az olyan diplomáig, amely három, vagy négyéves szociális munkás képzés után jár (ebben a besorolásban rögzíteni kell a szakmai gyakorlat minimális időtartamát); a korábbi tanulmányok elismerését és beszámítását, az adott kontextustól függő, és ahhoz illő alapkompetenciák, ismeretek és készségek megadását. Egy nagyon szűk kisebbség odáig ment, hogy azt várta el a globális alapelvektől, hogy adja meg a szövegeket és azt a minimális óraszámot, amelyet a diákoknak olvasással kell eltölteniük. Ez nyilvánvalóan lehetetlen globális szinten, hiszen a helyi realitások figyelembe vételét teljességgel tagadná. Valóban, talán lehetetlen lenne ilyen kérésnek eleget tenni, akár helyi, akár nemzeti szinten, ugyanis hozzájárulna a tudományos szabadságjogok megnyirbálásához, korlátozná a tudás fejlesztését és leszűkítené a kritikai gondolkodás fejlődését. Más résztvevők afeletti aggodalmunknak adtak hangot, hogy a javasolt többszintű rendszer esetleg olybá tűnhet, mint ami túlságosan támogatja az elitoktatást, mivel esetleg a „Kétharmados Világ” 15 területéről jövő szociális munkásokat valószínűleg az alacsonyabb presztizsűre sorolnák be. A képzés időtartamának, vagy a kurzusokra adandó 19
kreditek számának megjelölése is problematikus, ugyanis a tanévek igen különbözőek ez egyes országokban és térségekben, és a kurzusokra is sokféleképpen adnak krediteket. Pl. egy 6-12 hónapos intenzív szociális munkás képzés – amelyre a felnőtt résztvevőket igen alaposan válogatják ki korábbi tanulmányaik és/vagy kapcsolódó végzettségük alapján, éppoly értékesnek bizonyulhat, mint egy olyan egyetemi diplomát adó kurzus, amelyre érettségiző diákokat vesznek fel. A képzési program minősége az, ami nem sérülhet. A kapott információk alapján úgy tűnik, hogy a szociális munka egyetemi szintűvé tétele kezd normává válni, ugyanis sok országban vagy három/négyéves BA/BSc szintű szociális munkás képzés a gyakorlat, és néhány ország – mint pl. Chile – képezi a kivételt, mivel a BA/BSc fokozat eléréséhez öt éves tanulmányok kellenek. Szintén kisebbségi vélemény volt az is, hogy az IFSW és az IASSW ne adjon ki dokumentumot; hanem alulról jövő kezdeményezések módszerét alkalmazzák a nemzeti testületek saját alapelveik kidolgozása során. Ezek a nemzeti alapelvek – amelyeket pl. egy ötéves akcióterv formájában dolgoznak ki – gyúrhatók aztán össze nemzetközi, globális alapelvekké. Azonban nem kell vagy/vagy megközelítésében nézni a globális alapelvek kidolgozását. Ha elfogadjuk azt a premisszát, hogy az ilyen alapelvek nem képviselnek végleges, vagy statikus és megváltoztathatatlannak tekintett dokumentumot, hanem egy olyan dinamikus folyamatot, amelynek révén megcélzunk és tovább építünk egy keretet, akkor elfogadjuk azt is, hogy az ilyen természetű erőfeszítésnek globális-regionális-nemzeti-helyi dialektikus interakciókat kell magában foglalnia. Ehhez nemzetek közötti és térségek közötti dialógusra van szükség. A globális alapelvek kidolgozása során vigyázni kell arra is, hogy ne tagoljuk szét tovább és ne tegyük nem professzionális jellegűvé a szociális munkát, mint ahogyan azt Dominelli (1996) oly világosan kifejtette a kompetencia-alapú megközelítésnek a szociális munkás képzésre és gyakorlatára való hatásáról kifejtett gondolataiban. Ezt a nézetet támogatta Lorenz is (2001, p.19), aki – miután volt néhány összehasonlító kritériuma, de nem vonta kétségbe a minőség-ellenőrzés 16 szükségességét - figyelmeztetett arra, hogy ez „tovább trivializálhatná” a szociális munkát. Ennek a lehetőségnek az elkerülése érdekében koncentrált erőfeszítéseket tettünk azon redukcionista nyelvezet átalakítására, amelyet sok országos/térségi kontextusban a szervezeti alapelvek fejlesztésének leírására használnak azért, hogy megfeleljenek a kompetencia-alapú megközelítési módnak, és amely széttöredezi a szociális munkához szükséges készségeket és szerepeket apró alkotórészekre. Elismerjük, hogy lehetnek előnyei a kompetencia alapú megközelítésnek nemzeti/térségi szinteken, azonban ez túlságosan sajátságos ahhoz, hogy globális méretekben is alkalmazzuk. A konzultációk során többen kérdéseket tettek fel a „minimum” vonatkozásában, hogy kik és milyen irányelvek alapján szabják ezt meg? Lehetséges, hogy a „minimális alapelvek” a szakma színvonalát inkább csökkentenék, s nem pedig emelnék? Egy másik érv szerint az „alapelvek” egy ideális állapotot tükröznek s ezért valójában olyan „maximális alapelvekké” válhatnának, amelyek elérésére való törekvés nyomást jelentene a szociális munkás képzés iskoláira minden országban és térségben. Erre jó példa Dél-Afrika esete az 1990-es évek elején. Akkor a Szociális Munka Tanácsa - amely valójában olyan állami apparátus volt, amely ideológiájával fenn akarta tartani a fajüldözést –
20
javasolta az un. „minimális kívánalmakat” (minimum standards). Azonban a dokumentum valójában maximális kívánalmakat tartalmazott és olyan ellenőrző mechanizmusokat javasolt, amelyek(et) – ha elfogadták volna – veszélybe sodorhatták volna a szociális munkás képzés iskoláinak helyzetét, sőt még meglétüket is azokban a történelmileg hátrányban lévő fekete intézményekben, amelyek szegényes erőforrásokkal rendelkeztek a fehérek intézményeivel szemben. Szerencsére volt elég szolidaritás a szociális munkás képzés tanárai között, akik visszautasították a dokumentumot, s így az nem válhatott a hivatalos követelmények részévé. Ezen aggodalmak további alapot adtak arra, hogy ne szerepeljen a „minimális” kifejezés ebben a dokumentumban, és helyette ”A szociális munkás képzés globális alapelvei.” legyen a megfogalmazás. Jelen dokumentum tehát nem szándékozik minimális alapelvek kitűzésére, hanem olyan elvek megfogalmazására törekszik, amelyek elérésére a szociális munkás képző iskolák egységesen törekedhetnek. Néhány, a konzultációs folyamatban résztvevő kolléga, szintén aggodalmát fejezte ki a nyugati dominancia megjelenése miatt. Tekintettel a nyugati hegemóniára a szociális munkás képzésben és gyakorlatában, valamint arra, hogy a „nyugateurópai országok és az USA talán tisztességesen rendezték azt a vitát, hogy miben áll a szociális munka és mit jelent jó szociális munkás képzést nyújtani (Payne, 2001, p. 41. saját kiemelése), az ilyen jellegű félelmek nem csupán spekulatív jelegűek. Belátjuk, hogy az állítás, hogy voltaképp mi képezi a jó szociális munkás képzés alapját Nyugat-Európában és az USA-ban, esetleg rosszul megalapozott premisszákon nyugszik.17 Úgy tűnik, hogy Ausztrália és Kanada is hatalmas haladást értek el a nemzeti alapelvek kidolgozása terén. A nyugati dominancia megelőzése okán a globális alapelvek tekintetében az alábbiakat vettük figyelembe és kell a továbbiakban is folyamatosan figyelembe venni:
• Biztosítani szükséges, hogy az alapelvek megszövegezése során a világ különféle térségeinek képviselete legyen meg a Bizottságban.
• A konzultációk és részvétel lehető legjobban történő biztosítását kell fenntartani az egész folyamatban.
• Biztosítani azt, hogy a globális alapelvek vegyék figyelembe az adott ország sajátos történelmi, politikai, kulturális, szociális és gazdasági összefüggéseit.
• Biztosítani azt, hogy a globális alapelvek vonatkozásában az adott ország sajátos fejlesztési igényeit vegyék figyelembe.
• Míg bátorítjuk az iskolákat arra, hogy biztosítsák a lehetőségeiknek megfelelő erőforrásokat, biztosítjuk azt, hogy nem engedünk teret olyan feltételezéseknek, mely szerint a kevesebb erőforrással rendelkező iskolák alacsonyabb szintű programokat nyújtsanak.
• Elősegítjük a nyílt párbeszédet a nemzeti és térségi határokon túl. A konzultációkban részt vevők között igen nagymértékű aggodalom uralkodott a tekintetben, hogy figyelembe veszik-e a körülmény-specifikus valóságot, és az
21
egyes intézményeknek a globális alapelvek eléréséhez rendelkezésre álló erőforrásait. A globális alapelvek kidolgozása során nem szabad olyan helyzeteket előidézni, hogy egyes nemzeti intézmények előnytelen helyzetbe jussanak. Amennyire mérceként szolgálhatnak a globális alapelvek az országos normák és alapelvek kidolgozásához, ugyanannyira, a globális alapelvek megformálásába beépültek az országos és regionális tapasztalatok és gyakorlatok (még azok is, ahol nem léteznek hivatalos irányelvek). Ahol nincsenek országos vagy térségi alapelvek, az IASSW és IFSW együttműködésével elő kell segíteni ezen alapelvek kidolgozását. A nemzeti és globális alapelvek kidolgozása során alkalmazott körkörös, interaktív és fogalomról fogalomra haladó munkálatok ilyen módon folyamatossá és dinamikussá válhatnak és azok is maradhatnak. A folyamat és az elkészült dokumentum dialektikus kapcsolata a globális alapelvek kidolgozása során mindig is kiemelkedően fontos volt. Ugyan előre meghatározott időkereteink voltak, mégis – amennyire csak lehetséges – megpróbáltuk nem kompromittálni a konzultációs folyamatot. A konzultációk során két résztvevő egy kétfázisú folyamatot javasolt; az első során, amikor biztosítani kellene azt, hogy „mindenki a fedélzetre kerüljön ” - egy kettőtől hat évig terjedő időszakot ívelne át. A második fázisban pedig minden egyes nemzeti/térségi testület benyújtana egy beadványt az IASSW-hez a teljesítés garanciájaként. A beadványok gyakoriságára vonatkozó javaslatok a két évenkéntitől egészen az öt évenkénti egyszeri benyújtásig terjedtek. A többség úgy gondolta, hogy az alapelveket tartalmazó dokumentum megfogalmazásán kívül az IASSW/IFSW ebben nem játszhatna szerepet, valamint ezek a testületek valójában nem gyakorolhatnának hatást semmi olyan mechanizmusra, amely „biztosítaná a teljesítést”. A figyelemmel követés, a globális alapelveknek való megfelelés, illetve a képzési intézmények lefokozása, vagy felértékelése nem képezik az IASSW/IFSW feladatát. Az IASSW és IFSW könnyítő és támogató attitüddel kell, hogy bírjanak. Payne (2001) rámutatott, hogy az IASSW tagság révén a képző intézményeknek legalább az alábbi két kritériumnak kell megfelelniük:
• a szociális munkás képzés előfeltétele az érettségi bizonyítvány, • a szociális munkás képzés szintje a felsőoktatás. Míg a fenti két feltételt elfogadták, mint e dokumentum céljainak megfelelő kritériumokat, emlékeztetnünk kell arra, hogy sok képző intézmény elismeri a korábbi tanulmányok során szerzett tudást a diákok kiválasztásakor, abban az esetben is, ha nem szerzett a diák bizonyítványt/oklevelet. Ahol megvalósul a korábbi tanulmányok beszámítása (általában az iskolai, a helyi vagy nemzeti szinten megszabott politika vagy feltételek mentén), ezt el kell fogadni, és tiszteletben kell tartani.
22
‚B’ függelék: Záró megjegyzések és óvatosság a dokumentum használatában A globális alapelvek kifejlesztése – természetüknél fogva – általában a leíró, redukcionista, logikai-pozitivista paradigma területére esnek. Erőfeszítések történtek arra nézve, hogy egy másféle, több alátámasztást nyújtó, nem leíró nyelvezetet fogadjunk el ebben a dokumentumban. A fő cél az, hogy kibővítsük a szociális munkás képzést és gyakorlatát az egész világ szintjére olyan dialógusok lehetővé tétele révén, amely nemzeteken belül, nemzetek és térségek között zajlik. A dokumentum olyan globális alapelveket tartalmaz, amelyek elérésére a szociális munkás képző iskoláknak fáradhatatlanul törekedniük kell, s amelyek (együttesen, és abban az esetben, ha betartják őket) ténylegesen igen magas szintű szociális munkás képzést tenne lehetővé. Ez kell, hogy legyen a kellő hozzájárulás a szociális munkás diákok lehető legjobb képzéséhez, akik a diploma megszerzése után hatalmas felelősséget viselnek közösségeikben. Annak foka, hogy a szociális munkás képző iskolák mennyire felelnek meg a globális alapelveknek, bármely adott ország/térség fejlesztési igényeitől fog függni, valamint a szakmai fejlettségi szintjétől bármely adott környezetben, amint azt a történelmi, társadalom-politikai, gazdasági és kulturális körülmények meghatározzák. Ezekre kellő figyelmet fordítottunk az egész dokumentumban. Elfogadást nyert: megeshet, hogy egyes iskolákban magasabb a színvonal az e dokumentumban leírt alapelveknél, mindazonáltal más iskolák esetleg most élik át a szociális munkaprogramok kialakításának folyamatát. Jelen dokumentum az ideális elveket tartalmazza arra vonatkozóan, hogy az iskolák – pl. az utóbbiak - mire törekedjenek, még akkor is, ha még húsz, vagy még több év kell ezek eléréséhez. Az irányelvek meghatározásában nincs olyan kívánalom, hogy a világ összes részén minden iskola azonnal és pontosan feleljen meg ezeknek az alapelveknek. Egy iskola önértékelést végezhet annak felmérésére, hogy mennyiben felel meg az ebben a programban felsorolt követelményeknek. A minőségbiztosítási és akkreditációs feltételeket és eljárásokat meg kell határozni nemzeti és/vagy regionális szinten. Kétségtelenül globális szinten elmozdulás érezhető a nemzeti és térségi kvalifikációs keretek létrehozásának irányába. A globális alapelvek kidolgozása során figyelmet fordítottunk annak biztosítására, hogy ne vegyük át a menedzser stílust és a piaci nyelvezetet, ugyanis ezek nem egyeztethetők össze a szociális munka alapvető értékeivel és céljaival. Azzal, hogy a globális alapelveket a szociális munka nemzetközi definíciójával és alapvető céljaival vetettük össze, a dokumentum olyan megközelítést biztosít a képzés vonatkozásában, amely támogatja az emberi jogokat, társadalmi igazságosságot és azt az alapvető elkötelezettséget, hogy törődjünk az emberekkel, erősödjenek meg jogaikban, azaz segítsük elő az egyének, csoportok, szervezetek és közösségek saját életének saját kezükbe való vételét. Ugyanakkor a dokumentum tükrözi a szociális munkás diákok személyes és szakmai fejlődése melletti elkötelezettséget, különös hangsúlyt helyezve az önmagát kritikusan figyelő szociális munkás attitűd kialakítására, valamint az értékek és etika kellő fontosságára a szociális munkás képzés során. A globális alapelvek kidolgozása során számukra az volt a kihívás, hogy ezek az alapelvek legyenek eléggé szakma specifikusak, ugyanakkor eléggé széleskörűek
23
ahhoz, hogy bármely térségben, helyen alkalmazhatók legyenek. Míg az alapelveket globális szinten fogalmaztuk meg, a dokumentum mindig teret hagy a helyi szinten megfelelő interpretációra és alkalmazásra. A dokumentum különlegesen nagy előnye abban áll, hogy voltaképpen egy olyan empirikusan megalapozott komparatív nemzetközi kutatás, amely tartalmazza az alapelvek alkalmazását és kiértékelését különféle összefüggésekben. Ez segíthet a jelenlegi dokumentum hiányosságainak és korlátainak azonosításában, valamint a további átdolgozás és finomítás terén. Tekintettel mindazon aggodalmakra, amelyeket jelen dokumentum bevezetőjében soroltunk fel, valamint azokra a problémákra, amelyek a konzultációk során merültek fel, ügyelni kell arra, hogy a dokumentumot miképpen lehet használni és miképpen nem. Egy kanadai kolléga némi aggodalmának adott hangot a konzultációs folyamat alatt, hogy a globális alapelvek kidolgozását esetleg nemzetközi kereskedelmi célokra fogják kihasználni a Szolgáltatások Kereskedelmi Egyezménye (GATS) kapcsán. Az IASSW és az IFSW kategorikusan kijelentette, hogy az alapelveket nem használják fel ilyen célokra. Az alapelvek kidolgozása arra való kísérletet jelent, hogy a lehető legjobb szabványt érjék el globális szinten, valamint hogy megkönnyítsék a párbeszédet és a vitát a nemzeti és regionális határokon belül és azokon túl, és semmilyen módon ne kötődjenek a szolgáltatások nemzetközi kereskedelméhez. Közös a szándék a felsőoktatási intézmények szabadságának növelése, a helyi sajátosságokat is tartalmazó elmélet és gyakorlat fejlődésének előmozdítása érdekében, s nem pedig az ilyen fajta fejlődés visszaszorítása, vagy akadályozása tekintetében. Egyetértünk Rossiter (dátum nélkül, p. 5) véleményével, hogy szükség van arra, hogy mobilizáljuk erőinket az ilyesfajta kereskedelmi egyezmények ellen, mivel ezek: (1) növelik a szegénységet, (2) hozzájárulnak a környezet degradációjához, (3) csökkentik a munkaerő képességeit, (4) hozzájárulnak a nemzeti és nemzetközi egyenlőtlenségekhez, (5) olyan nem kívánt, átláthatatlan szerződések sorozatához vezetnek, amelyek gyengítik a helyi erőket és a kormányok erejét arra, hogy a gazdaságokat inkább az emberi szükségletek, s nem pedig a profit felé vezessék.
Az ilyen kereskedelmi egyezmények korlátozzák továbbá az egyének arra irányuló hatalmát, hogy saját munkakörülményeiket és jóléti feltételeiket ellenőrizni tudják. A szerkezet, adminisztráció, irányítás és erőforrások alapelveinek tekintetében sem az IASSW, sem az IFSW nem osztja azt a nézetet, hogy azok az iskolák, amelyeknek nincs elegendő anyaguk és infrastruktúrájuk, szükségszerűen alacsonyabb szintű képző programokat nyújtanának másoknál. Azonban elfogadtuk azt, hogy a megfelelő emberi és anyagi erőforrások igenis megkönnyítik a képző programok hosszú és rövid távú célkitűzéseinek megvalósítását. Néhány kollégánk az ázsiai, csendes-óceáni, afrikai és az északi térségben jelezte, hogy a dokumentum tervezetét eszközként használták fel arra, hogy intézményeiktől megfelelőbb erőforrásokért lobbizzanak. Az a tény, hogy ezt a dokumentumot – még ha csupán tervezet formájában is, s nemzetközi szintű elfogadása nélkül – ilyen célra alkalmazták, nyilvánvaló előnyt jelent. Azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben külső erők ilyen nyomást fejtenek ki, ez a világ más részein lévő intézmények tekintetében sérthet egyes képző intézményeket. Tehát hogy felhasználják-e ezt a dokumentumot lobbizásra a megfelelő források elérése
24
érdekében, s hogy ez hogyan történik, minden esetben az adott iskola belátása szerint történik. A szociális munkás képzés globális alapelveinek kidolgozása során sem az IASSW sem pedig az IFSW nem játszik figyelemmel követő, ellenőrző vagy akkreditációs szerepet. Hogy az IASSW és IFSW játszik-e jelentős szerepet nemzeti vagy térségi szinten a jövőben, az attól függ, hogy miként interpretálják a dokumentumot a különböző kontextusokban, hogyan valósítják meg a világ különböző részein, és hogy milyen követelmények és elvárások vannak a tagsággal szemben. Egy ilyen dokumentum létrehozásakor az egyik aggodalom: a szerzők tisztában vannak azzal, hogy a szöveg megírása után az kikerül ellenőrzésük alól. 18 Az IASSW és IFSW szerepe támogató és elősegítő kell hogy legyen. Világos mechanizmusok szükségesek a nemzeti és/vagy térségi szociális munkás oktatói egyesülések és az IASSW között. A globális alapelvek fejlesztési célkitűzéseinek részben arra kell irányulniuk, hogy az IASSW és IFSW elkötelezetten fejlessze a mechanizmusok irányelveit a fent említett kommunikáció megkönnyítése érdekében. Az egyik célkitűzés az, hogy a Census (összeíró) Bizottság segítségével az IASSW alakítson ki egy adatbankot, amely tartalmazza az összes tagiskola és nemzeti és/vagy térségi alapelveit, valamint a minőségbiztosítási és akkreditálási alapelvek részletes programját. Az erre vonatkozó információkat nemzetközi szinten meg lehet osztani az IASSW és IFSW vonatkozó szervezetekhez eljuttatott kérését e szervezetek honlapja segítségével. Abban reménykedünk, hogy az ilyen véleménycsere elegendő hajtóerőt ad a szociális munkás képző iskoláknak arra, hogy törekedjenek a szociális munkás képzés e dokumentumban meghatározott alapelveire. Ez a dokumentum nem végleges és megváltozhatatlan produktumnak készült; dinamikus jellegű ügy, amelyet át kell tekinteni, és át kell dolgozni amikor felmerül ennek a szükségessége. Ezt csak úgy lehet elérni, ha tovább folytatjuk a kritikai vitát és párbeszédet a szakmán belül helyi, nemzeti, térségi és globális szinteken.
25
‘C’ függelék: A Bizottság tagjai IASSW képviselők Vishanthie Sewpaul Dél-Afrikából (a Bizottság Elnöke 2001 januárja óta, Lena Dominelli volt a Bizottság Elnöke 2000 júliusától 2001 januárjáig) Sven Hessle – Svédország Karenm Lyons – Egyesült Királyság Denyse Cote – Quebec, Kanada Nelia Tello – Mexikó Barbara White – USA Hoi Wa Mak – Hong Kong Lena Dominelli – hivatalból, mivel ő az IASSW” elnöke IFSW képviselők David Jones – Egyesült Királyság (a Bizottság társelnöke) Ngoh-tiong Tan – Szingapúr Dick Ramsay – Kanada Juan M.L. CaRVAJAL – Kolumbia Charles Mbugua – Kenya Sung-Jae Choi – Korea Imelda Dodds –hivatalból, mivel ő az IFSW Elnöke Lynne Healy – USA – konzultánsként szerepelt.
26
Hivatkozások Department of Education and Department of Labour (2003) An Independent National Qualification Framework System Consultative Document, Pretoria. Dominelli, L.D. (1996) ’Deprofessionalizing social work: anti-oppressive practice competencies and post-modernism’, British Journal of Social Work, vol. 26, pp. 153-175. Lorenz, W. (2001) ’Social Work in Europe – portrait of a diverse professional group’, in International Standards Setting of Higher Social Work Education, ed. S. Hessle, Stockholm University, Stockholm Studies of Social Work. Payne, M. (2001) ’Social work education: internatioonal standards’, in International Standards Setting of Higher Social Work Education, ed. S. Hessle, Stockholm University, Stockholm Studies of Social Work. Pozutto, R. (2001) ’Lessons in continuation and transformation: The United States and South Africa’, Social Work/Maatskaplike Werk, vol. 37, no. 2, pp. 154-164. Rossiter, A. (undated) ’A response to Anne Westhue’s Reflection on the Sector study’, unpublished paper received on e-mail on 27 March 2003, York University, Toronto. Williams, L. O. & Sewpaul, V. (2004) ’Modernism, postmodernism and global standards setting’, Social Work Education, vol. 23, no. 5, pp. 555-565.
27
Értelmező, kiegészítő megjegyzések
1
Néhány kolléga kritikával illette ezt a meghatározást, s azon véleményüknek adtak hangot, hogy nem fedi megfelelően az ő körülményeiket. A Hong Kong-i Egyetem aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a nyugati paradigma nem helyez kellő súlyt a felelősségre és az együttes jellegre. A definícióhoz az alábbi kiegészítéséket javasolják (félkövér betűkkel jelölve): „ A szociális munkás szakma előmozdítja a társadalmi változást, és ugyanúgy a társadalmi stabilitást is, a problémamegoldást és ugyanígy az emberi kapcsolatokban megmutatkozó harmóniát, valamint segíti az „empowerment“-et; emberek felhatalmazását és felszabadítását a jólét fokozása érdekében. Az emberi viselkedésre és a társadalmi rendszerekre vonatkozó elméletek alkalmazásával, valamint a különféle etnikai csoportok egyéni hagyományinak és kultúrájának tiszteletben tartásával a szociális munka azokon a pontokon avatkozik be, ahol az emberek saját környezetükkel kerülnek kapcsolatba, és ahol az emberek a számukra fontos embertársaihoz viszonyulnak. Az emberi jogok és a társadalmi igazságosság, valamint a felelősség és a kollektív harmónia alapvető fontossággal bírnak a szociális munka terén a különböző országokban. 2
Az ilyen koncepcióknak nincs egyértelmű meghatározásuk. Hogy kik azok az emberek, akik „marginalizálódott” „társadalmilag kirekesztett”, „kisemmizett”, „sebezhető” és/vagy „veszélyeztetett helyzetben” vannak, azt az egyes országok és/vagy térségek maguk határozzák meg. 3
Az önreflexivitás a legalapvetőbb szinten az alábbi kérdésekre való válaszadás képességét jelenti: Mit csinálunk? Miért csináljuk? Ez szolgálja-e legjobban azoknak az embereknek az érdekét, akikért dolgozunk? Az ilyen reflexivitás szükséges és kívánatos, függetlenül attól, hogy milyen környezetben dolgozik az ember, hogy a hangsúly pl. a liberális demokrácia, kommunizmus, zsarnokoskodó, vagy önkényeskedő szocio-kulturális rendszerek vagy pedig demokratikus szocializmus rendszerére esik.
4
A terepgyakorlatok különféle körülmények között folynak, hivatalos szervezeteken belül, vagy a közösségekkel való közvetlen kapcsolatok révén, ami lehet földrajzilag meghatározott, vagy pedig valamiféle érdek által definiált. Néhány iskola független hallgatói egységeket hozott létre a terepmunka kontextusát illetően a közösségeken belül. 5
A „faji” és „faj” fogalmak idézőjelben szerepelnek, annak jelölésére, hogy ezek a fogalmak társadalom szerkezeti és politikai koncepciók, amelyeknél az emberek csoportjai között fennálló biológiai különbségeket az emberek valamely domináns csoportja arra használja fel, hogy elnyomja, kizárja és marginalizálja azon csoportokat, amelyeket kisebbségi státusúnak gondolnak.
6
„Kisebbségi csoport” meghatározó tényezője lehet a számbeli képviselet, és/vagy „kisebbségi” helyzet, a kisebbség szocio-ökonómiai vagy politikai státuszából kifolyólag. Továbbra is félreérthető és vitatott fogalom marad, amelyet a sajátos társadalmi összefüggések hátterében kell meghatározni és tisztázni.
7
Míg a kulturális érzékenység hozzájárulhat a kulturálisan kompetens gyakorlathoz, a képző iskolának ügyelnie kell arra, hogy esetleg erősítheti a csoport-sztereotípiákat. Ezért az iskolának meg kell próbálnia biztosítani azt, hogy a szociális munkás gyakornokok ne használjanak az emberek egy bizonyos csoportjára érvényes ismereteket oly módon, hogy a csoport minden tagjára általánosítsák ezeket. A képző iskolának különös figyelmet kell fordítania a csoporton belüli és csoportok közötti variánsokra és hasonlóságokra is.
8
Ez a hozzáállás lehetővé teszi a konstruktív konfrontációt és változást ott, ahol bizonyos kulturális hiedelmek, értékek és hagyományok megsértik az emberek alapvető emberi jogait. Mivel a kultúra társadalmilag szerveződik és dinamikus, ki van téve a dekonstrukciónak és a változásnak. Az ilyen konstruktív konfrontáció, dekonstrukció és változás elősegíthető azáltal, hogy ráhangolódunk és megértünk bizonyos kulturális felfogásokat és hagyományokat, majd a csoport tagjaival folytatott kritikus és reflektív dialógus révén ezeket szembeállítjuk a szélesebb értelemben vett emberi jogi kérdésekkel.
28
9
Sok országban az önkéntes országos szakmai szövetségek jelentős szerepet játszanak a szociális munka státuszának emelésében és az Etikai Kódex létrehozásában. Néhány országban az önkéntes szakmai szövetségek szabályzó funkciókat is betölthetnek, pl. fegyelmi eljárásokat a szakma hibás gyakorlata esetén, s megint más országokban az állami szervek töltenek be ilyen funkciókat.
10
A helyreigazító igazságosság az alábbiakra vonatkozik: az a felfogás, hogy a bűntény sérti az embereket és kapcsolatokat; a helytelent kiküszöböli; igazságra törekszik az áldozatok, elkövetők és a közösségek között; az embereket tekinti áldozatnak; a hangsúlyt a részvételre, dialógusra és kölcsönös megegyezésre helyezi; jövő orientált és a felelősség kialakítására törekszik. Ennek ellentéte a megtorló igazságszolgáltatás, amely felfogás szerint: a bűntény sérti az államot és annak törvényeit; a büntetésre és a bűnösségre koncentrál; az igazságot az állam és az elkövető között keresik; az állam, mint áldozat; ellentmondást nem tűrő, túlbonyolított és személytelen hozzáállásformák; a múltra és a bűntettre orientálódik.
11
Mivel a „minimális alapelvek” elnevezés túlságosan előírás-szerűnek tűnt, az volt a javaslat az IASSW tanácsülésén 2002 januárjában, hogy helyette „Szociális Munkás Képzés Globális Minősítő Alapelvek” elnevezést használjuk. Ez a dokumentumban elfogadott fő paradigma fényében sokkal inkább helyénvaló alternatívának tűnik. Hasonlóan, míg az „alapelvek” minden egyes eleme képviselheti a minimumot, együttesen a képzés igen magas színvonalát reprezentálják a dokumentumban. A konzultációk előrehaladtával kezdett egyre inkább felmerülni a „Nemzetközi Irányelvek a Szociális Munkás Képzés Terén” megnevezés”. E miatt történt, hogy a „globális” jelzőt összefüggésbe hozták a „globalizációval”, az utóbbi minden negatív konnotációjával és hegemónikus összefüggéseivel együtt. Mindazonáltal a dokumentum „Nemzetközi Irányelvek” negyedik tervezetének szövegezésekor, miután megint több visszajelzés kaptunk, néhány kolléga inkább a „Globális alapelvek” elnevezést tartotta jónak. Érdekes volt megfigyelni milyen minta alakult ki: a fejlettebb nyugati országok inkább a „Nemzetközi Irányelvek”, a fejlődő iskolák pedig inkább a „Globális Alapelvek” mellett foglaltak állást. Ez további vitát és kutatást tesz indokolttá. A fejlődő iskolákat képviselő kollégák szerint a „Globális Alapelvek” elnevezés a lényeget jobban kifejező, és jobban segíthet az egyes iskolák fejlesztésében és tanterveik kialakításában, mivel több alkulehetőségre ad teret intézményeiken belül. Tekintettel arra, hogy mindig is óvakodtunk a nyugati hegemonikus fogalomhasználatot követni, s mivel az alapelveknek a fejlődő iskolák szükségleteit kell hogy szolgálják, úgy határoztunk, hogy visszatérünk a korábbi változathoz, és a „Globális Alapelvek” kifejezést fogadjuk el. Elfogadhatatlan, hogy továbbra is a nyugati hegemónia uralkodjon egyszerűen azért, mert a nyugat többször lehet jelen, és többször hallathatja a hangját az összejöveteleken. Továbbá az IFSW, lévén gyakorlati szakembereket képviselő szervezet, egészen határozottan foglalt állást amellett, hogy elutasítsa a „Nemzetközi Irányelvek” kifejezést. A „globális” fogalmát többször is megtárgyalták az IFSW és IASSW körében egyaránt. Mindkét szervezet arra a következtetésre jutott, hogy a „globális” fogalom mindent magába foglaló koncepció, a világ összes országára és térségére utal, ezzel szemben a „nemzetközi” szó vonatkozhat csupán egy vagy két országra is. Mivel az alapelveket a szociális képző iskolák minden fajtájára vonatkoztatjuk globális szinten, ezért helyénvaló a „globális” megnevezés. Payne (2001) szerint az alapelv egy mutató, amely valamely megkülönböztetően jellegzetes vagy ideális minőségére utal. Az alapelv „gyűjtőelv”, a kiválóságnak olyan foka, amely szükséges egy bizonyos célhoz” vagy amit „az utánzás modelljeként ismernek el”, „elismerten érdem, tekintély fűződik hozzá (Oxford szótár). Tekintettel arra, hogy mi olyan ideálokat adunk meg, amiknek az elérésére törekszünk, a nem kötelező jellegű „alapelvek” megfelelőbb kifejezés lenne, mint az „irányelvek. Mivel a „minősítő” magától értetődő és talán felesleges, ezért kimaradt a címből.
12
A bizottság Elnöke konzultált a Grand Valley, Állami Egyetem, Grand Rapids, Michigan karával; a Michigan Állami Egyetem képviselőivel, a Hope College és Calvin Collelge, Michigan képviselőivel; a Szociális Munka és Szociális Jóléti Oktatási Intézet – Nyugat-Indiai Szigetek, Mona Campus, Jamaika munkatársaival; valamint a dél-afrikai Szociális Munkásoktatás Közös Egyetemi Bizottsága (JUC) képviselőivel. A dokumentumot megbeszélték a kollégákkal egy szemináriumon Chilében 2002-ben. Plenáris konzultációs ülést tartottak az IAASW konferenciáján Montpellier-ben, Franciaországban 2002 júliusában, oktatókkal és a szakmában dolgozókkal Új-Zélandban 2003ban és 2003 februárjában konzultációs ülést tartottak a CSWE konferenciáján Atlantában. Konzultációs ülést tartottak a Karib-szigetek Szociális Munkás Képző Iskolák Szövetségének 2003. július-augusztusában Barbadoson az észt kollégákkal folytatott megbeszélésén (Lena Dominelli
29
vezetésével), és plenáris konzultációs ülésre került sor a JUC Dél-Afrikai konferenciáján 2003 októberében. A dokumentum első tervezetének elkészülte óta hozzáférhető volt az IASSW és IFSW honlapjain. Ezen kívül mind az IASSW mind pedig az IFSW kollégák különféle formákban megvitatták a dokumentumot az ázsiai Csendes-óceáni térségben, Kelet-Európában, az Egyesült Királyságban, Észak-Amerikában, Kanadában, Afrikában és Latin-Amerikában. A konzultáció szélesebbre nyitásáért tett erőfeszítések során a dokumentum negyedik átdolgozott változatát megküldték mindazon kollégának (akiknek volt e-mail címük), akik részt vettek Montpellierben az IASSW konferenciáján 2002-ben. A dokumentumot lefordították franciára, spanyolra, svédre és olaszra és mindezen nyelveken elérhető a honlapokon. A Nemzetközi Szociális Munka és Szociális Munkás Képzés c. dokumentum publikálása volt a következő lépés a konzultáció és mások bevonása érdekében. A dokumentumot megküldtük számos kollégának a világ különböző területére, és kértük észrevételeiket, valamint saját hozzájárulásukat. Minden észrevételt figyelembe vettünk, és amennyire ez lehetséges, illetve ésszerű volt, a dokumentum átdolgozásai során alkalmaztuk ezeket. A dokumentum fogadtatása egészében véve döntően pozitív volt, néhány kolléga megjegyezte, hogy tekintettel arra, hogy globális alapelvekről van szó, ez a lehető legjobb dokumentum. Minden – igen különböző körülmények között élő országból érkezett észrevétel, például: Mexikó, Chile, Mauritius, Kína, a Fülöp-szigetek, Oroszország, Örményország, Horvátország, Ausztrália, Afrika és Nagy-Britannia azt is jelezték, hogy ezen alapelvek alátámasztják, és bizonyára erősítik a nemzeti kezdeményezéseket, és véleményük nem szerint lennének negatív kihatásai a helyi sajátosságú szociális munkás képzés és gyakorlatának fejlődésére. 13
Ezek a koncepciók problematikusak, mivel a hagyományos bio-medikális modellt képviselik, amelynek felfogása szerint a szolgáltatást felhasználók a szociális munka szolgáltatásainak passzív felhasználói, és a szociális munkás a „szakértő”, aki mindent jobban tud. Ez a megközelítés a hierarchikus szociális munkás–kliens kapcsolatot idézi fel, amelyre az un. semlegesség jellemző. Ez alapvetően ellentmond a holisztikus bio-pszicho-szociális modellnek, amely az embereket a változási folyamatok és struktúrák aktív részesének tekinti, s ellentmond a cselekvésre feljogosító gyakorlatnak, amely a szociális munkát végzők számára aktív részvételt, s nem pedig elkülönült „semlegességet” sürget. Javaslat történt a „szociális szolgáltatások résztvevői” kifejezés alkalmazására. Azonban ez olyan ideológiai pozícióra utal, amely ellentétes a szociális munka jelenlegi gyakorlatának realitásával, amely valóban eltolódott erőviszonyokra épül, s amelyben a szolgáltatások felhasználói nem teljesen integrálódnak a szociális munka egyenrangú résztvevőiként a munka folyamatába, mechanizmusába és struktúráiba. Figyelembe véve a gyakorlat jelenkori szellemiségét, talán mégis etikusabb és valóság közelibb, ha megtartjuk a „szolgáltatást használók”, „kliensek” vagy „felhasználók” kifejezéseket ezek korlátaival együtt. Egy alternatív javaslat a „szociális szolgáltatásban részesülő emberek” kifejezés használata volt, de ez túlságosan hosszú és nehézkes ahhoz, hogy a szövegben egyöntetű módon lehessen használni.
14
Az egyöntetűség céljából a dokumentum „iskola” vagy „iskolák” megnevezést alkalmazza, még akkor is, ha az a megfelelő összefüggésben fakultás, központ, vagy tanszék lenne.
15
A dichotómiák korlátozó volta, valamint a modernista társított felfogások miatt az „fejletlen”, „fejlődő” és „fejlett” kifejezések esetében inkább a „Kétharmados Világ” fogalmát fogadtuk el. Ez a koncepció számarányaiban tükrözi, hogy a világ népességének többsége szegénységben és deprivációban él, ugyanakkor nem sugall semmilyen értékítéletet a felsőbbség/alávetettség szempontjából.
16
Az a szándék, hogy ilyen minőségi ellenőrzést nem intézményesítünk nemzetközi szinten, de fontosnak tartjuk annak helyi, nemzeti és/vagy regionális szintű kialakulását.
17
V.ö. pl. Pozutto (2001), aki, amikor összehasonlítja a levonható következtetéseket Dél-Afrika szociális munkájából a világ többi része számára, azt vonja le, hogy ”… többnyire az amerikai szociális munkások a társadalmi rendet adottnak, nagyjából megváltozhatatlan entitásként kezelik…Az amerikai szociális munkás szakma nagy része elfogadta azt a „tudást”, ami legitimálja az amerikai társadalmi rendet. A professzionalizmusra való törekvés … korai lépés volt ebbe az irányba…A jelenkori szociális munka jelentős részének az a funkciója, hogy „normalizálja” a
30
lakosságot…A szociális munka társadalmi kontroll egyik olyan formája, amely hozzájárul a jelenlegi társadalmi rend legitimizációjához” (Pozutto, 2001, pp. 157-158). 18
Ennek mérlegelésére, valamint a totalizáló szövegek megvitatására, a reprezentáció, az egyetemes és az egyedi, valamint a tudás, hatalom és diszkurzív formációk értelmezésének tekintetében lásd Williams és Sewpaul (2004) „Modernizmus, posztmodernizmus és a Globális Alapelvek meghatározása” c. tanulmányát.
31
