evangélikus hetilap „Vallom, hogy lelkészeknek és pedagógusoknak kölcsönösen szükségük van egymásra. Lelkészeinknek, akik részben még mindig magányosan küzdõ szabad harcosok, szólisták, meg kell tanulniuk pedagógusainktól a csapatjáték, a kóruséneklés, az együttmûködés készségét.”
„Másodszor eljutottam oda, hogy nekem nem a képességeimmel van a baj. Nekem a lelkem beteg.”
f Virágcsokor helyett… – 3. oldal
„Neve, magatartása a fiatal nemzedék számára jelképpé válik. (…) Aki egyszer is hallotta Pilinszkyt verset mondani, nehezen felejti el az élményt.”
f Nyílt nap a drogterápiás otthonban – 6. oldal
f A csend hercege – 5. oldal
FOTÓ: BOTTA DÉNES
Születésének 120. évfordulóján emlékmûvet állított Bajcsy-Zsilinszky Endrének a Fõvárosi Önkormányzat a Deák téren. A mártírsorsú evangélikus politikust ábrázoló szobrot, Illyés Antal szobrászmûvész alkotását június 6-án avatták fel.
Nagy álmok álmodói Alapkõletétel Ferencvárosban
A ferencvárosi gyülekezet több mint hatvanesztendõs múltra tekint vissza. 1945. június 25-tõl önálló anyakönyvvezetéssel rendelkezõ filiaként mûködött, a Pesti Evangélikus Egyházból 1952-ben vált ki. A közösség még a II. világháború elõtt kapott egy telket a IX. kerülettõl templomépítés céljára, de a tervek – a világégés miatt – nem válhattak valóra. A gyülekezeti alkalmakat egy ajándékba kapott lakóingatlanban tartották, ezt
alakították át lelkészlakássá, lelkészi hivatallá, valamint templommá. Az egyházközség élére 2000-ben Szabó Julianna személyében új lelkész került, akinek az új évszázad elején új kihívásokkal kellett szembenéznie. Az akkorra már düledezõ hajlékban 2001. december 21-én volt az utolsó istentisztelet, az épületet a kerületben folyó tömbrehabilitáció miatt lebontották. Az evangélikus istentiszteleteket ettõl kezdve a Gát utcai római katolikus templomban tartják. A kicsiny evangélikus közösség vezetõsége templom híján sem csüggedt, hanem „nagyra törõ” terveket kezdett szövögetni: elhatározták, hogy a Thaly Kálmán utcában, közösen egy befektetõ vállalkozóval, egy idõseknek készülõ garzonházban a kor elvárásainak megfelelõ új gyülekezeti központot – százhatvan fõt befogadó templomot, gyülekezeti termet, lelkészlakást és hittantermeket – építtetnek föl. Az országos egyház évekkel ezelõtt a szomszéd telek megvásárlásával járult
hozzá a projekthez. Az elképzelés így megvalósulni látszik: a lelkésznõ június elsõ péntekén abban a reményben he-
FOTÓ: BOTTA DÉNES
b A reménytelenül szakadó esõben a reménységrõl szólt igehirdetésében Gáncs Péter püspök június 2-án Budapest-Ferencvárosban. A helyi evangélikusok egy lépéssel közelebb kerültek egy régi reményük valóra válásához: többéves várakozás után elhelyezték az egyházközség templomának, gyülekezeti központjának és egy idõsek számára készülõ, majdan Borostyán nevet viselõ garzonháznak az alapkövét.
lyezhette el az alapkövet, hogy 2007 második félévében már az átadás és használatbavétel is megtörténik. g Gazdag Zsuzsanna
Megnyílt a 17. budapesti Bach-hét
FOTÓ: BOTTA DÉNES
Pünkösdhétfõn este Prõhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház megválasztott országos felügyelõje, volt kulturális államtitkár nyitotta meg a nagyszabású zenei rendezvényt, melyet dr. Sólyom László köztársasági elnök, a hét fõvédnöke is megtisztelt jelenlétével. A nyitóalkalmon a szlovákiai Musica Aeterna zenekar adott koncertet Peter Zajíèek mûvészeti vezetõ irányításával. A minden este hét órakor kezdõdõ hangversenyek részletes programja megtalálható a http://lutherania.lutheran.hu/17BW.html honlapon is.
A Házsongárdi temetõ síremlékeirõl f 7. oldal Képes összefoglaló az egyházkerületi missziói napokról f 8. oldal Közgyûlés tortával f 6. oldal ’56-os kiállítás a történeti levéltárban f 7. oldal Kis hírek a nagyvilágból f 4. oldal
A Szentháromság titka és imádata
SEMPER REFORMANDA
„Az egyházi esztendõ többi ünnepe Istent tulajdon csodatetteibe takartan mutatja meg. Karácsonykor látjuk, ahogy Krisztusban emberré lett, húsvétkor, ahogy halottaiból feltámadt, pünkösdkor, ahogy a Szentlelket adja s a keresztyén egyházat megalapítja – és így tovább. Mindezek az ünnepek valamely cselekedet ruhájába öltöztetve prédikálnak Istenrõl. Szentháromság ünnepe azonban cselekedetek leple nélkül, úgy mutatja meg õt, ahogy önmagában van, tiszta isteni lényében. Itt az embernek minden teremtményt maga alatt hagyva, magasan az értelem fölé kell lendülnie s csakis arra hallgatnia, amit Isten mond önmagáról s legbelsõbb lényérõl – különben semmire se megyünk. Mert itt az Isten »bolondsága« és az ember »bölcsessége« összeütközik.” d Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása)
Ára: 165 Ft
71. évfolyam, 24. szám – 2006. június 11. – Szentháromság ünnepe
Prõhle Gergely, dr. Sólyom László és dr. Kamp Salamon, a Bach-hét mûvészeti vezetõje
Mindennapi életünk gyakran magán hordozza a hármasság jegyeit. Elég, ha az ember sajátosságára mint test, lélek, szellem egységére utalunk. Jóllehet az ember hármas felosztására következtethetünk, mégis egy személyiség összetevõi. Ha sötét szobában a fehér fénysugár elé üvegprizmát helyezünk, akkor tûzpiros, halványlila és világoszöld színekre törik szét. Három szín, és mégis ugyanaz a fehér fény. Augustinus ismert képe: a forrást nem nevezhetjük folyónak, a folyót sem forrásnak, s azt a kortyot, amelyet a forrásból iszunk, sem folyónak, sem forrásnak nem mondhatjuk. Pedig mind a háromban ugyanaz a víz van. Ha egy nagyobb templom épületén három bejárat található, mindegy, hogy melyik úton közelítünk az Isten házába, ugyanabba a templomba érkezünk. A hasonlatok és képek jelzik, mennyire nem idegen földi berendezkedésünk látható világától sem a hármasság az egységben, s az egység a hármasságban. A mai vasárnap különös az egyházi esztendõ ünnepeinek sorában. A pünkösd mozgalmas eseményére való emlékezés után a keresztény hit összefoglalását adó úgynevezett hittani ünnep, amelyet követ maximum huszonhét, Szentháromság utáni vasárnap. Amíg az egyházi év ünnepei az Isten által a történelemben véghezvitt eseményekre, tehát történésekre emlékeztetnek, s mindig megelevenítik õket, addig a Szentháromság vasárnapja az üdvtörténet gazdag eseménysorozatát együtt jeleníti meg. Ugyanakkor a kutató, keresõ értelem Isten titkát is meg akarja ismerni, és a nagy Isten-titokról fel akarja lebbenteni a fátylat. A ránk maradt egyháztörténeti hagyomány szerint amikor Augustinus a tengerparton sétált, és a Szentháromság titka felett gondolkozott, meglátott egy játszadozó kisfiút, amint egy kagylóval a kezében kis vödörbe igyekezett kimerni a tenger vizét. A híres egyházatya és neves tudós ekkor döbbent rá arra, hogy amint a tenger vizét nem lehet kimerni, akként a Szentháromság titkát sem tudja az emberi értelem megmagyarázni. Ha ezzel az alázattal közelítünk az ünnephez, akkor mégis feltárulhat belõle annyi, amennyi hitünk megéléséhez feltétlenül szükséges. A Szentírásban nem található a Szentháromság kifejezés, de az Atya, Fiú, Szentlélek formula többször is elõfordul. Közülük a legismertebb a missziói parancsban Jézus ajkán elhangzó kötelezés a keresztség gyakorlására és az apostoli áldás Pál leveleibõl: az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Atya szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. Az Atya a mindenség Ura és teremtõje, aki karácsonykor testet öltött a Fiúban. Szeretetének ékes jele a betlehemi jászolbölcsõ. A Fiú az Atyával való teljes egységben vállalja nagypénteken az egész emberiségre kisugárzó megváltó tettét. Ennek jele a golgotai kereszt. Az Atya pedig igazolja õt a feltámadás páratlan eseményében. Pünkösdkor a Lélek kiáradása gyõzi meg a félénk természetû és bizonytalan hitû tanítványokat Isten nagyságos tetteirõl. Ennek ékes bizonyítéka a háromezer megkeresztelt hívõ s az egyház közösségének megszületése.
Luther Istenben a Szentháromság teljes egységét hangsúlyozza. Számára nem az a kérdés, hogy a Szentháromság miként lehet egy, hanem éppen ennek fordítottja. Hogyan lehet az egy Isten három személy? Ezért nem is kedveli a háromság (trinitatis) megjelölést. Számára fontos, hogy Isten önmagával teljes egységben van. Így a keresztény ember bármelyik isteni személyt megszólíthatja imádságában, mindig ugyanahhoz az egy Istenhez fordul hálaadó vagy kérõ szavával. Itt érdemes szólnunk arról, hogy a mai nyelvben más a személy szó jelentése, mint az ókori idõkben. Ma a személy, személyiség képzetéhez az önálló értelemmel, saját akarattal és valós érzelmekkel rendelkezõ ember tartozik. A teológia inkább Isten három különbözõ létezési módjáról tanít, más teológusok Isten háromféle nevérõl beszélnek. Tillich Isten személyes karakterét emeli ki, amivel azt kívánja hangsúlyozni, hogy Isten több és más, mint az emberi személy. Amikor tehát Istent Atya, Fiú, Szentlélek elnevezéssel illetjük, akkor önálló, megkülönböztetendõ létükre utalunk. Talán ezzel összefüggésben említhetjük, hogy egyes keresztény egyházak liturgikus hagyományában a pünkösd egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Ezért nem a Szentháromság ünnepétõl, hanem az egyház születésnapjától, pünkösdtõl számozzák az ezt követõ vasárnapokat. Ezzel nem a Szentháromság egy Istenbe vetett hit kerül háttérbe, hanem a Lélek ma is hitet ajándékozó, egyházat teremtõ dinamikus jelenléte és aktivitása kerül elõtérbe. Ugyanakkor a Szentháromság Istenbe vetett hit az ökumenikus összetartozás alapja a különbözõ egyházi szervezetekben. 1961 óta azok a keresztény egyházak lehetnek egy egyházi világszervezet tagegyházai, amelyek elfogadják az Apostoli hitvallást. Ezzel hangsúlyt kap a közös keresztény hit tartalmi fontossága és az erkölcsi cselekvés azonos alapokon nyugvó indítéka. Igazat adhatunk Emil Brunner 20. századi teológusnak: „Az óegyházi dogmában megfogalmazott Szentháromságtan ugyan nem bibliai ige, ezért nem is egyházi igehirdetés, hanem teológiai védelmezõ tanítás a biblikus egyházi hit központja körül… a teológiába tartozik, ahol az egyháznak az adott isteni ige átgondolása végbemegy, az egyház igehirdetésének kritikai vizsgálata céljával. Ennek a teológiai reflexiónak azonban a Szentháromság-tan mindenesetre a központja.” Mindezek alapján ezen a vasárnapon sem maradhat kedvesebb lehetõségünk, mint hogy imádjuk Istent szívvel, szájjal, lélekkel. Igaz énekünk vallomása: „Ki kétkedõn kutatja õt, / Annak választ nem ád, / De a hívõ elõtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) Mivel ezen a vasárnapon a legtöbb keresztény egyházban a Szentháromság Isten ünnepét tartják az istentiszteleteken, idézzük Aquinói Szent Tamás himnuszát: „Az Atyának és Fiának / legyen áldás, dicsõség, / üdv, hozsanna és imádat, / ujjongások hirdessék! / S aki kettejükbõl árad, / a Lélek is áldassék!” (Babits Mihály fordítása) g D. Szebik Imre
2
e
2006. június 11.
ÉLÕ VÍZ
Magány Az ember társas lény. Szüksége van arra, hogy emberek között éljen. Az együttélés azonban nehéz, hiszen az emberek nem tárgyak. A tárgyakkal bármit megtehetünk. A kalapomat akár egy hétig is a fogason hagyhatom, nem sértõdik meg, nem reagál rá… Az emberek viszont nem tárgyak; õk reagálnak: szavaink, tetteink következményeként örülnek vagy megsértõdnek… Nehéz az együttélés. És az ember, akit Isten nem magányra teremtett – hiszen õ mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni…” (1Móz 2,18) –, eljut oda: nem nõsülök meg, nem megyek férjhez, a magányt választom. Az ember, ha magának akar élni, eljut oda, hogy a legjobb egyedül. Így nem kell alkalmazkodnia senkihez. De mi van akkor, ha valaki vállalja a másikat? Lelkesedve olvastam Zinzendorf életrajzát. Õ nagy súlyt helyezett a keresztények közösségi életére. A testvérek gyûrût hordtak, amelybe bele volt vésve jelmondatuk: „Közülünk senki sem él önmagának.” (Róm 14,7) Hát igen, a Biblia éppen erre biztat bennünket. De mivel a Biblia az élet könyve, azért azt sem titkolja el, hogy milyen ára van annak, ha valaki nem önmagának él. Az ár nem kevesebb, mint az „én” félreállítása. Jézus a gabonamag törvénye kapcsán mondja: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn 12,24; Károli-fordítás) Itt ágazik el az út kétfelé. Az egyik út vége a magány, a másik út vége a sok gyümölcs. – Igazi emberi kapcsolat nem létezhet az én feladása nélkül. A rengeteg válás oka is éppen az, hogy ettõl visszariadnak. Lemondás nélkül egy házasság nemhogy egy életen át nem tart ki – de pár hétig sem. Ma állandó társadalmi probléma a népesség fogyása, illetve a gyermekáldás nem vállalása. Ismerjük el, a gyermek a sok öröm mellett – lemondással is jár. Vége a gondtalan, szabad életnek, a gyereket etetni, gondozni kell. Késõbb mesét kell olvasni neki, majd tanulni vele… De ez az Isten rendje – ha ezt nem vállaljuk, akkor késõbb jön a gyermektelenek megkeseredett, sivár élete. „Közülünk senki sem él önmagának” – csodás program! Talán neked is tetszik. De vállalod-e, ami vele jár? Filmet nézel, de megszólal a telefon, és a tévé helyett barátod hosszasan elõadott panaszait hallgatod… Jön a hosszú levél, amelyre válaszolnod kell… Az én háttérbe szorítása nem könnyû, de ott a gyümölcstermés ígérete, más szóval annak az öröme, hogy segíthettem valakin, örömet szerezhettem – ha netán a magam terveinek megtagadása árán is. g Gáncs Aladár
Imádság életerõért Uram, leborulok õserõd elõtt. Erõddel áthatod a mindenséget. Sok milliárd napod és galaxisod végül is csak a te erõd által kering. Egyedül a te tûzleheleted a teremtõ oka az összes világoknak és minden életnek! Uram, te nagyságos, végtelen, mindenható, kérlek téged, adj nekem, gyermekednek, erõt, életerõt, hogy a velem született akaratot a jó cselekvésére, a jó építésére, a jó véghezvitelére érvényesíteni tudjam. Kérlek, adj egyre több erõt, hogy a helyes úton járjak, és minden ellenállást legyõzzek. Adj, Uram, tiszta és világos felismerést, hogy helyesen cselekedjem. A te segítségeddel, Uram, a legnehezebb is könnyû lesz számomra, adj nekem erõt, ébreszd fel bennem a te õserõdet, isteni szeretetakarásodat. Uram, tied a dicsõség és a hála ma és mindörökké!
Christoph Einiger Fohászok és vallomások – A világ legszebb imái címû összeállításának német eredetijébõl fordította Kászonyi Ágota.
forrás
S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E – Ézs 6,1–13
Próféták leszünk – vagy nem leszünk Két és fél ezer esztendõ távolából hangzik felénk a mai ige. Azt jegyezte fel benne Ézsaiás, hogy miként hívta el õt az Úr prófétának. Sok személyes dolog van benne, de sok olyan is, amit csak akkor értünk meg, ha tudjuk, hogy mi volt a helyzet az akkori Izraelben. Minket mégis sokkal jobban érdekel az, hogy a próféta szavai ma és nekünk mit mondanak. Ezért most kicsit forduljunk el a próféta korától és személyétõl; helyette vegyük a bátorságot, hogy szembenézzünk önmagunkkal és saját helyzetünkkel. Isten dicsõséges és háromszorosan szent. Aki az õ prófétája akar lenni, annak tisztának kell lennie minden bûntõl és vétektõl – úgy is mondhatnánk, hogy legalább egyszeresen szentnek kell lennie. Aki ezt a hivatalt átveszi, annak nehéz dolga lesz, mert az üzenet, amelyet hirdetnie kell, az embereknek nem tetszik, s szolgálata közben süket fülekre és megkövéredett szívekre talál. Kevesen fogadják el azt, amit a próféták hirdetnek, de bennük a mag jó talajra hull, és sokszoros termést hoz. Szentháromság ünnepén ámulattal és csodálattal tekintünk vissza az egyházi esztendõ eddigi eseményeire: Isten mennyi mindent tett értünk! Elküldte Fiát, Jézus Krisztust, feláldozta értünk a kereszten, feltámasztotta, és magához
vette a mennybe. Ha elõretekintünk, akkor is hatalmas dolgokat látunk: zajlik az üdvtörténet, közeledik Jézus Krisztus visszajövetele, vár minket a feltámadás, az utolsó ítélet és az örök élet. Felfoghatatlan dolgoknak tûnnek ezek a háromságos Szent Isten jelenlétében. Régen sok helyen állítottak Szentháromság-szobrot hálából és tiszteletbõl, általában valamilyen nagy veszedelemtõl – háborútól vagy pestistõl – való megszabadulás után. Azért tették ezt, mert úgy érezték, nem elegendõ a hálájukat egyedül Istennek vagy Jézus Krisztusnak kifejezniük, hanem ezt a teljes Szentháromság felé kell megtenniük, bármennyire megfejthetetlen és titokzatos is lénye. Aki az õ prófétája akar lenni… – rögtön lemondóan legyintünk. Ó, én? Ugyan már, hiszen én már túl idõs vagyok, nem vagyok elég erõs a hitben, és egyébként sem tudok jól bánni a szavakkal. Igaz, hogy Ézsaiás azt mondta: „Itt vagyok, engem küldj!” – mi mégis inkább Jeremiással tartunk, aki elõször a kifogást kereste. A kilátások sem biztatóak, mert mi vár ránk? Süket fülek és megkövéredett, érzéketlen szívek. Mit akarunk valójában elutasítani, amikor a prófétaságra szóló elhívást elhárítjuk? Nem mást, mint a felelõsséget, hogy ebben – éppúgy, mint bármilyen más, ér-
A VASÁRNAP IGÉJE
telmetlennek látszó dologban – az emberekért valamit vállaljunk. Az a vélekedés, hogy magunkon kívül mással nem nagyon érdemes törõdni, minden körben elterjedt, sajnos a keresztények között is. Küldjön Isten mást! Igen, de ki legyen az? Mindenki nem teheti meg, hogy az egyre szaporodó rossz hírek hallatán visszahúzódik a saját, még épnek és szépnek mondható kis világába, a gondokat pedig meghagyja másnak. „Kit küldjek el, ki megy el követségünkben?” – kérdezi az Úr, és itt gondoljunk a bevezetõ utolsó mondatára. Hogyan fog eljutni Isten szeretetének, bûnbocsánatának híre akár azokhoz is, akik nekünk a legfontosabbak? A mi gyermekeinkhez, testvérünkhöz, rokonunkhoz, jó barátunkhoz, ha mi nem beszélünk róla? Meg tudnánk ezt tenni velük? Ezenkívül saját magunkat is megszegényítenénk, hiszen így nem tapasztalhatnánk meg, hogy amikor a mag jó földbe hull, akkor sokszoros termést hoz. Menjünk tovább, és tegyük fel a kérdést: ki az én testvérem? Tulajdonképpen minden em-
ber, mivel keresztények vagyunk, és azok is akarunk maradni. Milyen szomorú lenne, ha emberek miattunk maradnának vigasztalás és bátorítás nélkül egy olyan világban, ahol nagyon sokan vannak egyedül, reménytelen helyzetben, és mások segítségére várnak, legyen az akár egyéni vagy szervezett. Végre legyõzhetné bennünk a jó a rosszat – gondoljuk ilyenkor –, de tudjuk, hogy nem ez a megoldás, hanem az, ha Jézus szava változtat meg bennünket. Jusson eszünkbe a 440. ének: „Keresztyének vagyunk, / mert Krisztus neve rajtunk…” Prófétaság, tanúságtétel nélkül nincs hit, nincs gyülekezet, és nincs egyház. Senki elõl nem szabad elhallgatni Isten üzenetét és tetteinek nagyságát, mint ahogyan a próféták sem hallgatták el, hanem hirdették akár a legnagyobb veszedelemben is. g Koháry Ferenc
Imádkozzunk! Dicsérünk téged, Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság Isten! Te adtad életünket, szeretteinket, munkánkat, hazánkat és egész világunkat. Te tartod fenn a világot. Te vettél erõt bûnön és halálon, te ajándékozol meg a bûnbocsánat és az örök élet reménységével. Add meg nekünk, hogy jóságodról és szeretetedrõl bizonyságot tehessünk! Magasztalunk hatalmadért és szeretetedért. Ámen.
Oratio œcumenica [Lelkész:] Urunk, Szentháromság egy igaz Isten, magasztalunk, hogy istenséged titkát kinyilatkoztattad. [Lektor:] Növeld hitünket, hogy ne essünk hamis tanítások rabságába, hanem mindig készek legyünk hitünkrõl számot adni. Tarts meg minket kegyelmedben, hogy egész életünkben a te utadon járjunk! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, Istenünk, hogy minden ember eljusson a benned való hitre. Imádkozunk azokért, akik keresnek téged: találd meg õket, hogy õk is rád találhassanak. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akiket tanúság-
tételre rendeltél, hogy szolgálatukat ne lelketlenül, hanem élõ hittel és teljes odaadással végezzék. Add, hogy hitünkrõl mi is szeretettel és lelked erejével tegyünk bizonyságot! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházadért, hogy igédet tisztán és igazán hirdesse, szentségeiddel feltámadott Urunk rendelése szerint szolgáljon a rábízottak üdvösségére. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk beteg, megszomorodott, megfáradt testvéreinkért. Vigasztald és erõsítsd õket, hogy megpróbáltatásukban meg ne keseredjenek, hitüket és reménységüket el ne veszítsék, hanem bízzanak
benned, és tõled várják gyógyulásukat. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a világért. Kegyelmed és irgalmad újítsa meg, és indítsa reménységre. Add, hogy Szentlelked sokakat az üdvösség útjára vezessen, és felelõs szeretetre bátorítson! Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, Urunk, Szentháromság egy igaz Isten! Tõled kaptuk életünket, és te hívtál el minket egyházad közösségébe. Kérünk, õrizz meg bennünket az igaz hitben, az üdvösség reménységében, hogy életünkben és halálunkban tieid legyünk, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.
ISMERJÜK MEG ÉNEKEINKET! 1.
Õsi gyökereink és a belõlük fakadó ágak b Mai számunkban elkezdjük énekeskönyvünk fontos énekcsoportjainak bemutatását. Elõször gregorián és középkori eredetû énekeinket vesszük szemügyre, belepillantva ezáltal a zeneszerzés rejtelmeibe is…
A reformátorok arra törekedtek, hogy olyan énekrepertoárt hozzanak létre, mely megfelel az új liturgikus igényeknek. Az õ munkásságuk nyomán jelent meg a gregorián énekek mellett a strofikus, anyanyelvû énekek sokasága. A verses formájú, népnyelvû vallásos költészet iránti igény már az elsõ ezredforduló után megjelent, bár ezek az énekek a liturgiában ekkor még nem kaphattak helyet. A reformáció korára adottak voltak az új anyag összeállításának lehetõségei: egyrészt mintául szolgáltak a már fentebb említett, anyanyelvû, strofikus énekek, az úgynevezett cantiók; másrészt bizonyos gregorián mûfajok könnyen átalakíthatóak voltak az új igényeknek megfelelõ dallamokká, szövegekké. Vizsgáljuk meg közelebbrõl elsõként az elõbbi, majd az utóbbi csoportot! 1. Bizony, közel nyolcszáz éves ének hangzik fel húsvétkor, mikor a Krisztus feltámadt kezdetû éneket (EÉ 213) énekeljük. Szövege egy 15. századi, Zsigmondkori töredék egyik lapján több nyelven –
németül, szlovákul, lengyelül, magyarul – is megtalálható, tehát már ebben az idõben Európa-szerte kedvelt énekrõl van szó, mely a húsvéti Victimae paschali laudes szekvencia nyomán született. A húsvéti liturgiába is belekerült, amelynek részeként a szekvenciához kapcsolva énekelte a nép saját nyelven. A következõ énekcsoport a népi hagyományban is erõs gyökeret eresztett, és így sokáig megõrzõdhetett. Két énekünk – eredetileg Mária-énekek – tartozik ide, melyek új (esti és reggeli) szöveggel a protestáns hagyomány részeivé váltak: A fényes nap immár elnyugodott (EÉ 129) és a Jézus Krisztus, szép fényes hajnal (EÉ 92) kezdetû. Ez utóbbi csak a magyar hagyományban található. A Csordapásztorok (EÉ 164) szintén régi magyar ének, mely eredetileg a diákok rekordálós éneke lehetett. (A rekordálás szó azt a szokást jelölte, hogy a diákok karácsony tájékán házról házra jártak élelem- és alamizsnagyûjtés céljából.) Sok karácsonyi énekünk is középkori eredetû, és a német énekeskönyvek for-
dítása nyomán került hozzánk a 16–17. században: Mennybõl jövök most hozzátok (EÉ 150), Hadd zengjen énekszó (EÉ 151). Van néhány olyan ének, melyet csak a 20. században vettünk át: Örömdalok hangozzanak (EÉ 153), Kit sok boldog pásztor dicsért (EÉ 152). 2. Gregorián eredetû énekeink között elõször egy olyan énekcsoportot vizsgálunk meg, amelynek születésével kapcsolatban jól megfigyelhetõ a gregorián zenei gondolkodásmód. A gregorián zeneszerzõi körülbelül úgy gondolkodhattak alkotás közben, mint egy mai dzsesszzenész: a fejükben volt egy dallamfordulat-készlet, melyet felhasználtak a „komponálás” folyamán. Például ha összehasonlítjuk a következõ énekeket: Jöjj, népek Megváltója (EÉ 131), Adj békét a mi idõnkben (EÉ 291), Tarts meg, Urunk, szent igédben (EÉ 255), máris érzékelhetjük – még laikusként is –, mennyire „testvérek”. Mindhárom ének szövegében és dallamában is Luther átalakítása az eredeti gregoriánok nyomán. Az elsõ ének mögött Szent Ambrus Veni redemptor gentium himnusza áll, a második egy antifónán alapul, a harmadik pedig az elõzõ énekek továbbalakított változata. Az Elküldötte az Úr (EÉ 132) adventi ének mintája egy Európa-szerte elterjedt szekvencia (Mittit ad virginem); az Életünk-
CANTATE
ben szüntelen kezdetû éneké (EÉ 499) egy nagyböjti antifóna (Media vita). Legtöbb gregorián eredetû énekünk hátterében himnusz áll. A himnusz az a strofikus gregorián mûfaj, amelynek a legnagyobb esélye van népénekké formálódni. A Veni Creator Spiritus egyszerûsített formája, az Ó, jöjj, teremtõ Szentlélek (EÉ 231) már a 16. században bekerült a magyar énekeskönyvekbe. De középkori himnusz az alapja a Dicsõítünk, Krisztus, aki szenvedtél (EÉ 199) és a Krisztus, ki vagy nap és világ (EÉ 109) kezdetû énekeinknek is. Fontos feladatunk ennek az õsi forrásból származó énekanyagnak a megõrzése és továbbadása, hiszen ezek többnyire mindhárom felekezet – katolikus, evangélikus és református – közös kincsei, ezáltal a közös gyökerek õrzõi! g Simon Barbara
Az írás bõvebb változata lapunk on-line kiadásában olvasható.
L A P U N K O L V A S H A T Ó A V I L Á G H Á L Ó N I S A W W W. E V E L E T. H U C Í M E N .
2006. június 11.
evangélikus élet
f
Új egyházmegye új tisztségviselõi
A békesség kötelékében
Fókuszban a konfirmáció
Iktatás Mosonmagyaróváron
Iktatás Bakonycsernyén
Országos lelkészkonferencia Balatonszárszón
b Zsinatunk döntése értelmében a Gyõr-Soproni Egyházmegye a közelmúltban két részre: a Soproni és a Gyõr-Mosoni Egyházmegyére vált szét. A Soproni Egyházmegye elnöksége április 29-én kezdte meg szolgálatát, a Gyõr-Mosoni Egyházmegye esperesét és felügyelõjét – Kiss Miklóst és Szabó Györgyöt – pedig június 3-án iktatták be hivatalába.
b A Dunántúl falusi evangélikus gyülekezetei közül a legnagyobb ez év pünkösdjének hétfõjén a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperesi székhelyévé vált. A mintegy félezer fõs bakonycsernyei közösség elõtt iktatták hivatalába az új esperest – a helyi gyülekezet lelkipásztorát –, Szarka Istvánt. A felügyelõ Mészáros Tamás lett, aki az elmúlt hat esztendõben is betöltötte e tisztet, akkor még Bencze András esperes mellett. Ugyancsak ezen az ünnepi istentiszteleten indították szolgálatba az egyházmegye megválasztott tisztségviselõit.
b A lelkészeink számára meghirdetett tavaszi országos konferenciát a tavalyi alkalom – amely az ifjúsági munkát helyezte a középpontba – folytatásaként május közepén szervezték meg a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. Az elõzõ tanácskozás óta eltelt idõ azonban nem csak arra volt jó, hogy a résztvevõk az emlékezetükben tartsák, az idén mirõl is beszéljenek…
Kiss Miklós esperes és Szabó György felügyelõ a Szentírás bátorító szavait az ünnepi istentisztelet kezdetén a mosonmagyaróvári evangélikus templomban Ittzés János püspök Ézsaiás könyvébõl (41,10). A biztatás egy új, a közelmúltig ebben a formában nem létezõ egyházmegye vezetõinek szólt: Kiss Miklósnak, aki eddig „csupán” a mosonmagyaróvári gyülekezet lelkésze – valamint az Evangélikus Élet szerkesztõbizottságának tagja – volt, mostantól azonban tizennégy gyülekezet életét, sorsát kell figyelemmel kísérnie; és laikus munkatársának, a „gyakorlott” Szabó György felügyelõnek. Õt immár harmadszorra jelölték és választották meg a felügyelõi tisztre. „Most, az induláskor kell a leginkább hangsúlyoznom leglényegesebb feladatotokat – mondotta prédikációja elején a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetõje –: mindig Krisz-
Istennek, nem vesz tudomást róla. Ezért nagy az elhívott vezetõk felelõssége, fontos, hogy bizonyságtevõ életet élnek-e, átadják-e a rájuk bízott üzenetet, vagy sem.” Ugyancsak az általános értelemben vett, illetve az Istennel szembeni közönyt említette korunk egyik fõ problémájaként székfoglaló beszédében az istentiszteletet követõ díszközgyûlésen mind a régi-új felügyelõ, mind az új esperes, kiemelvén, hogy törekedni fognak ennek legyõzésére. A szeretetteljes légkörben zajlott istentisztelet végén mindketten megköszönték a bizalmat, és hangsúlyozták, hogy összefogva, közös erõvel szeretnének hasznosan munkálkodni Isten, egyházunk és a rájuk bízott gyülekezetek javát szem elõtt tartva. g G. Zs.
Megható jelenet szemtanúi lehettek mindazok, akik részt vettek a bensõséges hangulatú istentiszteleten és az azt követõ díszközgyûlésen. Az utóbbi alkalom végéhez közeledvén, az ilyenkor szokásos köszöntések sorában az elõd, Bencze András székesfehérvári lelkész a következõ szavakkal áldotta meg utódját, és adta át neki a stafétabotot: „Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kõsziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Mt 16,18) Az ifjú „Péternek” és laikus munkatársának, valamint az egyházmegye új tisztségviselõinek ugyan nem az egyház alapjait kell megvetniük, de más kihívásokkal nekik is szembe kell nézniük: tizenegy gyülekezet gondjában és örömében kell majd osztozniuk.
a Teremtõ – hangsúlyozta a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetõje –, nem a törtetõké, hanem az elhívottaké. Ti arra vagytok elhíva, hogy a rátok bízottak üdvösségén munkálkodjatok. Isten szolgáiként két fontos üzenetet kell mindenképpen átadnotok: nincs semmi érdemünk az Úr elõtt, ki vagyunk szolgáltatva neki, hiszen azt mondja, hogy azon könyörül, akin õ akar. De tudjuk azt is, hogy õ azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igaz Isten ismeretére.” Az istentisztelet az igehirdetés után az iktatás aktusával folytatódott. Elsõként a püspök iktatta be tisztségébe az új esperest Bencze András és Decmann Tibor lelkész szolgálatával, majd az esperes az új felügyelõt, továbbá a megválasztott egyházkerületi tisztségviselõket. Az istentiszteletet dísz-
FOTÓ: GAZDAG ZSUZSA
tusra tekintsetek! Szálljatok harcba napjaink egyik legnagyobb veszélye, az ellen a meggyõzõdés ellen, amely az Urat nem tekinti
FOTÓ: MOLDOVÁNYI GÉZA
„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerõsítlek, meg is segítlek, sõt gyõzelmes jobbommal támogatlak” – olvasta fel
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Gyakorlati Teológiai Tanszéke és a Lelkészi Munkaközösségek Országos Szövetsége munkacsoportot hozott létre, amely célul tûzte ki a konfirmáció kérdéskörének, problematikájának mind teljesebb feldolgozását, illetve megfelelõ kutatás és elõkészítõ munka után kézbe adható konfirmációi anyagok kiadását. A célok között szerepelt az is, hogy a munkacsoport a konfirmáció kérdésének szentelve tölti meg tartalommal a tavaszi lelkészkonferenciát. Elsõ este Mesterházy Andrea pszichológus elõadásának a segítségével a résztvevõk azt vizsgálták meg, hogy kik is azok, akikkel a konfirmációi oktatásban találkozunk. Az elõadó fejlõdés-lélektani szempontból állította a hallgatóság elé a konfirmandus korosztályok lelki-fizikai sajátosságait. Kiemelte azokat a jellegzetességeket, amelyek megnehezítik a felkészítés folyamatát, de kellõen hangsúlyozta azt is, hogy milyen pozitívumok kihasználásával és felerõsítésével lehet eredményesen megszólítani a fiatalokat. A kedd délelõtt Koczor Tamás, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese interaktív elõadásának, kiscsoportos munkának és közös megbeszélésnek a jegyében telt. Az alapkérdés ez volt: ha adottságnak tekintjük jelenlegi gyakorlatunkat, mi a jó, és mi a rossz benne? Hogyan tudjuk a jót felerõsíteni, a negatívumokat pedig mindinkább háttérbe szorítani? Délután Gyõri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese a hallgatóság intenzív bevonásával a konfirmáció lelkipásztori vonatkozásairól szólt, illetve indított beszélgetést. A tartalmas nap után a szellemi energiák az esti programra is megmaradtak: csoportmunkában és megbeszélés formájában a konfirmáció mint a fiataloknak adott útravaló került elõ. A konferencia utolsó napján dr. Szabóné Mátrai Marianna, az EHE Gyakorlati Intézetének vezetõje a konfirmáció teológiai hátterének kérdéseit vetette fel, Kovács Imre kemenesmihályfai lelkész elõadása pedig módszertani problémákat feszegetett: mostani konfirmandusaink megszólításának gyakorlati lehetõségeirõl, módszereirõl szólt. A konferencia egészére jellemzõ volt – a jó hangulaton és a minden szempontból kitûnõ szárszói vendéglátáson kívül – az az intenzív szellemi munka, amely egyértelmûen jelezte, hogy eleven a probléma, továbbá hogy a lelkészek keresik az utat annak érdekében, hogy ez a munka mind hatékonyabb lehessen egyházunk életében. g Ördög Endre
Felügyelõi vizit
Szarka István esperes és Mészáros Tamás felügyelõ A szolgálatkezdéshez az istentisztelet elején Ittzés János püspök adott igei útmutatást Róm 9,16 alapján. „A szolgálat, amellyel megtisztel és megterhel
közgyûlés követte, melynek keretében az esperes és a felügyelõ székfoglalója, valamint számos köszöntés hangzott el. g GaZsu
Egyházunk országos felügyelõjének hivatali teendõi közé tartozik az Országos Egyházi Irodában folyó munka felügyelete is. A megválasztott országos felügyelõ az elmúlt hét keddjén bemutatkozó látogatást tett az iroda Üllõi úti székházában. Prõhle Gergely felkereste az egyes osztályokat, és találkozott a munkatársakkal.
Virágcsokor helyett… ÉGTÁJOLÓ b Diákkoromban mindig június elején köszöntöttük a pedagógusokat. Úgy tudom, újabban már nem mindenütt tartják számon a pedagógusnapot, de én úgy érzem, manapság is bõven van mit, van kit megköszönnöm nekik. Különösen is gondolok most a hároméves püspöki szolgálatom alatt közelebbrõl megismert pedagógusokra, evangélikus iskoláink, óvodáink hûséges, áldozatkész csapatára. Konkrét arcok és nevek jelennek meg elõttem, de ezek említésétõl most eltekintek, hiszen kissé szubjektív köszöntésem és köszönetem nem korlátozódhat csupán az általam jobban ismert déli egyházkerületi pedagógusokra.
Kedves Pedagógusok! Mindenekelõtt hálás vagyok Istennek, hogy vagytok, hogy újra vagytok! Köszönöm, hogy már háromszor annyian vagytok egyházunkban, mint mi, lelkészek. Köszönjük, hogy sokkal, de sokkal több gyermeket, fiatalt értek el, mint mi, lelkészek. Évtizedeken át megpróbáltak elválasztani minket egymástól. Sõt megkíséreltek kijátszani, szembeállítani minket egymással. De most újra egy hajóban, közös célok felé evezhetünk. Még nem mindig húzzuk egy ritmusban az evezõket. Még nem mindig beszélünk közös nyelvet. Még szoknunk, tanulnunk kell egymást. De hiszem, jók az esélyeink a hosszú távú együtt hajózásra. Egész egyházunk s benne sok szempontból megrendült, meggyengült gyülekezeteink számára oktatási intézményeink több-
ezres, ígéretes diákserege és túlnyomó többségében elkötelezett pedagógusgárdája – minden negatív demográfiai trend ellenére – reményt ébreszt a jövõ, a holnap egyháza tekintetében. Hála Istennek, lelkészi karunk igencsak megfiatalodott. Tapasztalatom szerint az új kihívásokhoz még csak részben tudtunk felnõni. Jelentõs, igazán még ki nem aknázott kincset jelent számunkra a pedagógusainkkal való együttmûködés lehetõsége. Vallom, hogy lelkészeknek és pedagógusoknak kölcsönösen szükségük van egymásra. Lelkészeinknek, akik részben még mindig magányosan küzdõ szabad harcosok, szólisták, meg kell tanulniuk pedagógusainktól a csapatjáték, a kóruséneklés, az együttmûködés készségét. A rendszerváltás óta ránk szakadt szabadságban lelkészi karunk egy része úgy
véli, hogy fölötte – jó esetben – csak az Úristen áll, aki viszont úgysem szól bele mindennapos szolgálatunk rendjébe vagy éppen rendetlenségébe… Érdemes és üdvös lenne átvenni valamit pedagógusaink fegyelmezettségébõl. Számukra nem kérdés, hogy a szellemi, lelki munkavégzéshez is elkerülhetetlenül hozzátartozik a munka- és tanrend, valamint a továbbképzés. S bizony nem a „sola gratia”, a kegyelem elárulása a regisztrált, mérhetõ rend és teljesítmény számonkérése. Ugyanakkor pedagógusainknak szükségük van mindazon spirituális értékekre, melyek átadására lelkészeinknek van képzettségük és mandátumuk. Ebben az összefüggésben nagy reménységgel, de a sok nyitott és rendezetlen kérdés miatt némi szorongással várom az iskolalelkészek fokozatos szolgálatba lépését nagyobb oktatási intézményeinkben. Szükséges, hogy ezt a kívánatos fejlõdést a zsinati törvényalkotás is katalizálja. Ugyanakkor újra meg újra szembesü-
lök azzal, hogy rendezetlen az iskolalelkészek képzése, továbbképzése, és számos munkajogi kérdõjel terheli még alkalmazásuk ügyét. Az iskolalelkészség, mint új lehetõség és kötelezettség, várhatóan sok helyütt felszínre hozza majd gyülekezeteink és iskoláink hatékony együttmûködésének gyenge pontjait. Ilyen neuralgikus pont a lakáskérdés, amelyet jövõorientált bölcsességgel, túllátva a rövid távú, önzõ érdekeken, leginkább az egyházközségek tudnának orvosolni, ahol inkább akad erre használható ingatlan, mint az iskolák kezelésében. Sajnos idõnként feltétetik a kérdés: ki kiért, miért felelõs? Iskolafenntartó gyülekezeteink vannak? Netán inkább fordítva: gyülekezetfenntartó iskoláink?! Hamis és veszélyes a kettõ szembeállítása, egymás elleni kijátszása. Igazán a békés és konstruktív koegzisztencia, illetve proegzisztencia viheti elõbbre közös szolgálatunkat, építheti az egyház jövõjét, a jövõ egyházát és társadalmát. Érdemes megszívlelni Wolfgang Huber berlini püspök sorait: „Nem lehet úgy beszélni az egyház jövõjérõl, hogy ne érintenénk az egyház és az oktatás kapcsolatát. A tanítás feladata az egyház tevékenységének lényegéhez tartozik. Ennek különbözõ helyszínei vannak: elsõsorban maga a gyülekezet, másodsor-
ban az egyház saját oktatási intézményei, harmadsorban pedig az államilag fenntartott intézmények. Szükség van a jövõben is világos koncepcióra és merész lépésekre mindhárom szinten.” (Az egyház a 21. században – A sokszínû jövõ. Szerkesztette Manfred Kock. Kálvin Kiadó, Budapest, 2004, 169. oldal) Jó lenne minél gyakrabban együtt gondolkoznunk errõl a közös jövõrõl, világos koncepciókról, a szükséges merész lépésekrõl. Már nagyon várom, hogy július elején az országos evangélikus pedagóguskonferencia keretében újra személyesen is találkozzunk. Mindenkit szeretettel várunk Békéscsabára, a reménység szerint hamarosan már evangélikus (!) csabai kollégiumba! A közelgõ viszontlátás reményében kívánok testi-lelki felfrissülést hozó nyári vakációt, õszinte tisztelettel és hálás szeretettel:
Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
3
4
e
2006. június 11.
keresztutak
Protestáns földmûvesnap Németországban
Jordániában forgatják az új Jézus-filmet
Keresztény-etikai irányelvek a fenntartható mezõgazdaságért – ez volt az idén a protestáns nap fõ témája Lippében május 28-án. A találkozóra ezúttal a schiederi református gyülekezetben került sor. Immár hagyomány, hogy a parasztcsaládok a tartomány más-más gyülekezetében találkoznak évente egyszer. A mostani alkalmon közel száz vendég volt jelen; õket a lippei tartományi egyház parasztságtagozatának elnöke, Heinrich Stiewe üdvözölte. Az ünnepi istentiszteletet Uwe Sundermann gyülekezeti lelkész tartotta, majd Ulrich Oskamp, a katolikus földmûvesmozgalom egyházmegyei referense tartott elõadást arról, hogy miként lehet javítani az egyház, a parasztság és a fogyasztók közötti kapcsolatot. d PaxPress/ref.nachrichten.de
Kétrészes televíziós film forgatását kezdi meg Jordániában egy olasz tévétársaság Jézus és családja életérõl. A Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök tulajdonában álló Mediaset csoport a film három fõszerepére olasz színészeket választott: Józsefet Alessandro Gassman, Máriát Ana Caterina Morariu, Jézust pedig Brando Pacitto alakítja majd. A Raffaele Mertes által rendezett alkotás Jézus, Mária és József emberi viszonyát helyezi a középpontba. A film mûvészeti vezetõje az a Gianni Quaranta lesz, aki 1986-ban Szoba kilátással (A Room with a View) címû filmjéért Oscar-díjat kapott. d MTI-Panoráma
Evangélikus lelkész a Magyar Cserkészszövetség új elnöke Négyévenként esedékes tisztújító közgyûlését tartotta május 27-én Székesfehérvárott a Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ). A Fejér Megyei Önkormányzat dísztermében 519, mandátumra jogosult tag jelent meg, hogy megválassza az országos elnökség öt új tagját. (Az MCSSZ alapszabálya értelmében a tisztújító közgyûlésen a tagságukat megerõsítõ, tiszti képesítéssel rendelkezõ cserkészek, illetve a cserkészcsapatok fenntartó testületeinek delegáltjai bírnak szavazati joggal.) A szavazás során a tagok 367 érvényes szavazatot adtak le. A választás a következõ eredménnyel zárult. Országos elnökké választották Buday Barnabás evangélikus lelkészt; az országos ügyvezetõ elnök dr. Henn Péter, az országos vezetõtiszt Solymosi Balázs, az országos fõtitkár Vincze Orsolya, az országos gazdasági vezetõ pedig Kecskés Csaba lett.
Az újonnan megválasztott vezetõk az elmúlt másfél év során kidolgozott programjuk megvalósítására tettek ígéretet, melynek fõbb pontjai az alábbiak: egységes ifjúságnevelési koncepció kialakítása a cserkészmozgalom alapítója, Robert Baden-Powell, valamint a magyar nevelõ elõdök – többek között Sík Sándor, Teleki Pál és Karácsony Sándor – által kimunkált alapokra építkezve, korszerû módszertannal; a szövetségnek mint szolgáltató szervezetnek egyszerûbbé, átláthatóbbá tétele; illetve a belsõ (azaz a szervezeti, illetve az országos szint és a tagság közötti) és a külsõ kommunikáció javítása és megújítása, az együttmûködés szemléletének mélyítése. A program további részletei, illetve információ az új vezetõkrõl a www.cserkesz.hu/rankvaravilag honlapon olvashatók. A Magyar Cserkészszövetség sajtószolgálata
Tanszék a szektakérdésnek
Afrikai gyermekekért imádkoztak
A Rómában mûködõ egyik pápai egyetem, az Angelicum létrehozott egy új tanszéket, amely „a szekták és ezoterikus pszeudovallási mozgalmak feldolgozását” tûzte ki feladatául. A tanszék elsõ vezetõjéül egy német nemzetiségû római katolikus professzort neveztek ki. A pszeudovallási csoportok gyors növekedése a keresztény lelkipásztorokat új kihívások elé állítja. Sürgetõ igény van arra, hogy az egyházak feltárják a jelenség társadalmi okait. Az új római tanszék fõbb kutatási területeként jelölték meg a „New Age” csoportokat. Kikérik a pszichológusok és a kriminalisták véleményét is. A tanszék munkáját évenként más-más vendégprofesszor fogja vezetni. d ÖTK HIRDETÉS
Kapcsolódjon be! Jöjjön el a Szentföld bibliai helyeit végigjáró útra, amelyre szeptember 7–14. között kerül sor, évtizedes tapasztalattal rendelkezõ, szakértõ lelkész vezetésével! Ára 236 000 Ft; ez az összeg minden költséget fedez: repülõjegy, illetékek, kényelmes hotel, bõséges félpanzió, légkondicionált autóbusz, magyar nyelvû idegenvezetõ, múzeumi belépõjegyek, gazdag program stb. Hasonló megbízható utat szervezünk október 9-tõl 16-ig az õskeresztény zsinatok újra aktuálissá lett történelmi helyeire és Rákóczi számûzetése helyszínének (Rodostó) felkeresésére Törökországban. Irányár: 245 000 Ft. Részletes tájékoztatás kérhetõ az Ökumenikus Tanulmányi Központtól (tel./fax: 1/4664-790) vagy Gimesi Zsuzsa lelkésztõl (70/508-7624). HIRDETÉS
A Bethánia CE Szövetség és a Romániai CE Szövetség mint a 25. CE-világkonferencia szervezõi szeretettel hívnak minden kedves érdeklõdõt a számos országból hívõket vonzó találkozóra, amelynek központi alkalmai a gödöllõi Szent István Egyetem aulájában július 13-án, csütörtökön 19.30-kor kezdõdnek, és július 16-án, vasárnap 22 órakor zárulnak. Program, részvételre vonatkozó információ a www.ceworld2006.hu honlapon található, vagy az 1/226-9378-as telefonszámon szerezhetõ be. Szállást, étkezést a
[email protected] e-mail címen vagy a Bethánia CE Szövetség – 1094 Budapest, Angyal u. 30. levélcímen lehet igényelni.
Afrikai gyermeknap lesz június 16-a. Ezt megelõzõen a nairobi katolikus érsekség speciális imanapot szervezett Kenyában; a cél a gyermekjogok érvényesülésének elõsegítése, a gyermekekkel szembeni visszaélések és a gyermekerõszak elleni fellépés volt. David Kamau püspök, akinek az egyházmegyéjében él Mwai Kibaki államelnök is, szentbeszédében kijelentette: az egyház a fogantatás pillanatától fogva védelmezi a gyermekeknek az élethez való jogát. A gyermekek Afrikában is védelemre, biztonságra, szeretetre és gondoskodásra vágynak. A jó egészséghez is joguk van, továbbá ahhoz, hogy tartozzanak valakihez, lehetõleg a családjukhoz. Ideje, hogy vallási vezetõk, szülõk, tanárok, közösségek és politikusok közösen lépjenek fel a gyermekek jogainak védelmében. A június 16-i afrikai kontinentális gyermeknap minden évben a dél-afrikai Sowetóban 1976 júniusában lemészárolt hétszáz gyermekre emlékeztet, akik a faji megkülönböztetésnek estek áldozatul. d PaxPress/Independent Catholic News
Az emigránsok csatlakoztak Moszkvához Az Oroszországon kívül élõ orosz ortodox egyház hivatalosan csatlakozott a Moszkvai Patriarkátushoz. Az emigránsokból álló orosz egyház – amely csupán ötszázezer tagot tart nyilván – ezáltal részévé lett a mintegy százmilliós orosz ortodoxegyháznak. A szakadást az okozta, hogy nyolcvan évvel ezelõtt, az orosz polgárháború idején, majd 1927-ben az emigránsok minden kapcsolatot megszakítottak az anyaegyházzal, mert az emigránsokból álló egyház nem ismerte el a szovjet kormánnyal egyezségre kényszerített Moszkvai Patriarkátust. Azt is hangsúlyozzák, hogy „az egyesülés után sem tûnt el minden feszültség, fõleg azért, mert az emigráns egyházrész ellenzi az Orosz Ortodox Egyháznak az Egyházak Világtanácsában való hivatalos részvételét”. d ÖTK
Virágzik a lengyel papexport
Az „áttérési” magatartás kódja
Lengyelország Európa elsõ számú papexportõrévé vált az utóbbi években: az egyre több külföldön dolgozó lengyel vendégmunkás ugyanis igényli a lelkigondozást. Lengyelország 2004-ben történt európai uniós csatlakozását követõen több ezren mentek nyugati országokba munkát keresni (a legtöbben Spanyolországba és Írországba), nekik pedig nagy szükségük van az anyanyelvükön prédikáló papokra. Lengyelországban jelenleg 27 ezer pap, 31 ezer szerzetes és apáca tevékenykedik, de az utánpótlásban sincs hiány: a kilencven százalékban katolikus lakosságú országban az idén hétezer szeminaristát avatnak pappá – ez a szám több mint a negyede az összes európai kispapénak. „A papi hivatás népszerûsége Karol Wojtyla 1978ban történt pápává választásával nõtt meg ugrásszerûen, mi pedig semmilyen akadályt nem gördítünk a külföldön – Európában, Afrikában vagy máshol – küldetést vállalók elé. Jelenleg ezerötszáz lengyel pap teljesít szolgálatot külföldön; csak a bécsi egyházmegyében száztizenöten gyakorolják hivatásukat. A mostanában lelkes nyelvtanuló papok sokszor a saját érsekük tudta nélkül utazgatnak – akár csak egy-egy hétvégére – Európa különbözõ pontjaira, hogy némi kiegészítõ jövedelemhez jussanak” – jelentette egy önmagát megnevezni nem kívánó egyházi forrás. d MTI-Panoráma
A Vatikán és az Egyházak Világtanácsa (EVT) kidolgozott egy közös magatartási formát (kódot) arról, hogy miként járjon el az egyik vallásból a másikra történõ vagy a keresztény felekezetek közötti áttérítések ügyében. Az irat a bevezetésben leszögezi, hogy „a vallásszabadság olyan emberi jog, amely soha nem lehet alku tárgya, jóllehet az áttérítési szándék súlyosan megterheli a vallásközi kapcsolatokat”. A dokumentumot egy olaszországi konferencián dolgozták ki; az EVT genfi központja a közelmúltban tette közzé a teljes szöveget. A tanulmányi projekt címe a következõ: Az áttérés vallásközi megítélése – a vitáktól a közös álláspontig. Elõször a keresztény felekezetek álláspontját szeretnék tisztázni. A szöveg kimondja, hogy „a vallásszabadság azt az elidegeníthetetlen jogot is tartalmazza, hogy más vallásokat is tiszteletben kell tartani” (nem csak a saját hitet), és hogy „nem szabad befeketíteni, gyalázni vagy hamis színben feltüntetni õket azzal a céllal, hogy a saját vallás magasabbrendûségét erõsítsék”. A kidolgozott álláspont szerint „mindenkinek ki kell gyógyulnia a mások megtérítésére irányuló megszállottságból, mert már eddig is súlyos hibákat és jogtalanságokat követtek el valamennyi vallás képviselõi”. Ezért „becsületes önvizsgálatra van szükség”. Az elfogadott ajánlások kimondják azt is, hogy folytatni kell a vallásközi dialógusokat és az áttérítéssel foglalkozó dialógust egyaránt. d ÖTK
Zeusz visszatér az Olimposzra Egy athéni bíróság engedélyezte az Ellis nevû társaságnak Zeusz, Poszeidón, Aphrodité és az Olimposz más istenségeinek imádását. A társaság most arra kér engedélyt, hogy a régi rítusokat az Akropolisz és az ókori Hellász más templomaiban celebrálhassa, hangsúlyozva, hogy nem akarnak élõlényeket áldozni az isteneknek, csak gyümölcsöt, édességet, bort és olajat ajándékoznának nekik. Claudio Simeoni, az olaszországi Pogány Szövetség szóvivõje, a Pogány Rádió mûsorvezetõje a Corriere della Sera címû olasz napilapnak úgy nyilatkozott: ez nem lenne újdonság, mivel a múlt évben háromezren áldoztak Prométheusznak az Olimposzon. Olaszországban fel sem vetõdhet például, hogy Agrigento régi görög templomait vegyék igénybe, mert ezek védett mûemlékek. A neopogányoknak ott van a „szent erdõ”, amelyet egyik elõdük ültetett – mondta. Olaszországban a druidák, a Nap-testvérek és más hasonló nevû csoportok megtalálhatók az
egész félszigeten, de zárt közösségeik mûködnek lakásokban, illetve az interneten is. Ezenkívül levelezés útján tartják egymással a kapcsolatot. Marino Nicola, aki a szimbólumok antropológiáját tanítja egy nápolyi egyetemen, úgy véli, hogy az újpogányság – amely ma kisebbség, és fõként a kereszténységgel szembeni reakcióként jelenik meg, amely széttörte a kapcsolatot az ember és a természet között, amikor az embert felsõbbrendûnek tekintette – terjedni fog, „mert a politeizmus által mindenki felépítheti a maga útját a spiritualitáshoz. Minden istennek megvan a maga funkciója, a maga kapcsolata egy természeti elemhez, hegyhez, folyóhoz, tengerhez.” Egy nyolcvankét éves milánói mûvészetkritikus nevetségesnek tartaná, ha ma valaki Hermészhez vagy Apollónhoz imádkozna, de érdekesnek nevezte, hogy újra felértékelõdtek az istenek mint a világegyetem olyan kozmikus erõi, amelyek kicsúsznak az emberek ellenõrzése alól. d MTI-Panoráma
Gospelhajó a Rajnán
Letölthetõ imák MP3 formátumban
Szeptember 1. és 3. között tartják a 3. nemzetközi Gospelkirchentagot, azaz egyházi gospelnapokat; az idén Düsseldorf lesz a helyszín. A szervezõk mintegy harmincezer nézõt-hallgatót várnak az eseményre, amelyen a világ legjelentõsebb gospelénekesei is fellépnek majd, például a brit David Thomas. Az elõadásokat a Rajnán álló úgynevezett gospelhajón és az óváros különbözõ templomaiban, illetve szabadtéri színpadokon tartják. Az alkalmat Észak-Rajna–Vesztfália három tartományi egyháza szervezi a düsseldorfi protestánsokkal és a witteni Creative Egyházzal együtt. „A gospelzene az elmúlt években egyre nagyobb népszerûségnek örvend német gyülekezetekben is” – mondta a rajnai egyházi elöljáró helyettese, Petra Bosse-Huber lelkésznõ. „A hitbõl származó muzsika iránti érdeklõdés valóban generációkon átnyúló jelenség. Ez is az örömüzenet továbbadásának egyik módja” – fejtette ki. A rajnai, vesztfálai és lippei tartományi egyház nyolcvanezer euróval járul hozzá a rendezvényhez. d PaxPress/ekir.de
Brit jezsuiták imákat tesznek hozzáférhetõvé – naponta frissítve – MP3 formátumban, így akár közlekedés vagy séta közben is lehet hallgatni õket. A szolgáltatás beindítását követõ tíz hét alatt mintegy 250 ezer imát töltöttek le az internetezõk – tájékoztatták a sajtót a szerzetesek. Minden hétköznap tízperces imák hangzanak el zenei kísérettel, Szentírásolvasással és néhány lényeges kérdés rövid megválaszolásával kísérve. A „Pray-as-you-go” – „Imádkozz menet közben” – szolgáltatást igénybe veszik Ausztráliában vagy Kaliforniában éppúgy, mint a londoni metróban, amint errõl a hallgatóktól érkezõ, köszönetüket kifejezõ üzenetek tanúskodnak. A hallgatók szerint a zaklatott mindennapokban utazás közben jótékony, nyugtató hatású a letölthetõ ima. d PaxPress/Independent Catholic News
Korán-magoló rabbajnokság Korán-tanuló versenyt rendeztek egy egyiptomi börtönben a raboknak. Több mint ezer elítélt nevezett be a „biflaviadalra”. Végül száztizenegyet díjaztak közülük, jóllehet csupán tizennyolc tudta felmondani fejbõl a muszlim szent könyv egészét hibátlanul, kilenc a kétharmadát, tizenöt pedig a felét. Hogy mennyi pénz ütötte a markukat, azzal adós maradt a MENA egyiptomi hírügynökség, azt viszont felfedte, hogy eltávozási jutalomnapokat is kaptak. d MTI-Panoráma
Egyházi háziáldás-szolgálat Ingyenes házi áldás kérhetõ helyiségenkénti külön imádkozással Észak-Angliában. Az új szolgáltatással a templomba járók seregét szeretné felduzzasztani az anglikán egyház. A kérésre kiszálló papok mindegyik szobában imádkoznak, a hálóban elsõsorban nyugodt álomért, de egészséges nemi életért is. A konyhában fõként a munkavégzés tökéletességéért és nyugalomért, míg a fürdõszobában jó egészségért és a berendezések hibátlan mûködéséért fohászkodnak. Az ingyenes egyházi házi áldást lehet igényelni régi házra éppúgy, mint új ingatlanra. Az egyház szórólapokon igyekszik népszerûsíteni a szolgáltatást; a reklámanyagok ingatlanügynökségekben kerülhetnek a reménybeli megrendelõk kezébe. d MTI-Panoráma
2006. június 11.
kultúrkörök
Megjelent
FOTÓ: MENCZER PÉTER
Pünkösdi dalnokok
A Nógrádi Egyházmegye énekkari találkozóját ebben az évben rendhagyó módon pünkösdhétfõ délutánján rendezték az 1780-as években épült, gyönyörû és az alkalomra zsúfolásig megtelt sziráki templomban. Az igei szolgálatot Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte Mk 14,26–28 alapján. A találkozón a balassagyarmati, egyházasdengelegi, galgagutai, lucfalvi, sziráki, szügyi és vanyarci (képünkön) énekkarok adtak ízelítõt repertoárjukból. Meghitt és kedves pillanat volt, amikor id. dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai professzor érdekesen és szívet melengetõen emlékezett meg a Nógrádi Egyházmegye és a sziráki evangélikusok történetérõl.
A Luther Kiadó most megjelent kötete az egyháznak a szocializmusban megtett útját mutatja be. A könyv középpontjában az evangélikus egyház áll. Teológiai programként ennek az egyháznak a keretein belül jött létre a „diakóniai teológia”. A programot képviselõi „megalapozott kísérletként” jellemezték, amely a szocialista társadalmi rendszerben megnyugtatóan rendezi az egyház és az állam viszonyát…
Irány a Ráday utca!
f
5
A Szentháromságra mutató zenei gyakorlat
A Klavierübung azon kevés gyûjtemény közé tartozik, amely még Bach életében megjelent nyomtatásban. Köteteit 1731 és 1741 között komponálta; a négybõl hármat csembalóra írt, a III. kötet pedig orgonamûveket tartalmaz. A sorozat grandiózus nyitánya az Eszdúr prelúdium, ezt követi a korálok elsõ csoportja, mely a liturgia Kyrie és Gloria tételeihez kapcsolódik, összesen három-
ett követi õket, majd az Esz-dúr fúga zárja a sorozatot, így összesen huszonhét (azaz háromszor háromszor három) darabot kapunk. A hármas szám, mely ezenkívül megjelenik a keretezõ prelúdium és fúga által is felvonultatott három-három témában, valamint hangnemének három elõjegyzésében, Bach szimbolikájában egyértelmûen a Szentháromság Istenre utal, így mindez különös hangsúlyt kaphatott ezen a vasárnapon. Az elõjátékok különbözõ szerkesztésben készültek, a koráldallam idézése mellett a kísérõ szólamok a korál szövegét is kifejezik. Ez a bonyolult polifonikus szerkesztés sokféle elemzésre és értelmezésre ad lehetõséget a zenetudósoknak, de az egyszerû zenekedvelõk is megérezhetnek valamit a mély teológiai üzenetbõl Bach zseniális muzsikáján keresztül. Trajtler Gábor hangversenyén a keretdarabok mellett a nagyorgonára írt feldolgozások szólaltak meg úgy, hogy
szor három feldolgozással. A második rész a lutheri katekizmusénekek feldolgozása. Amiként Luther két kátét írt, úgy Bach is mindegyik dallamhoz két feldolgozást ad: egy nagy elõjátékot többmanuálos orgonára és egy manualiter elõjátékot kisorgonára. A kötetben négy du-
elõttük a kátéénekek egy-egy versszakát a Deák téri gimnázium kamarakórusa énekelte el Kardos Anna vezetésével. Az orgonamûvek között szóban is hangzott Isten igéje ifj. Cselovszky Ferenc áhítatában. g – gygd –
b Felemelõ zenei élményben lehetett részük azoknak, akik ellátogattak május 28-án a Deák téri templomba, ahol J. S. Bach Klavierübung címû gyûjteménye III. kötetének részletei csendültek fel. A kötet darabjai ritkán szerepelnek a koncertek mûsorán, ezért volt különleges Trajtler Gábor vállalkozása, hogy zenés áhítat keretében elõadja õket.
b „Hol dal zeng, telepedj meg! Rossz emberek nem énekelnek…” – mondja Goethe. Június 23. és 25. között érdemes lesz megfontolni és megfogadni a tanácsát, és – ha csak képletesen is – letáborozni a Ráday utcában és környékén. Ugyanis nehéz választani a III. református zenei fesztivál tervezett programjai közül, legjobb tehát mindet végighallgatni.
De még mielõtt a koncertekbõl szemezgetnénk, pár mondat erejéig idézzük fel, mit is kell tudnunk a fesztiválról. Az elõzmények egészen 2002 januárjáig nyúlnak vissza az idõben. Az ország legjobb református kórusainak kétszázhúsz énekese a Zeneakadémián megrendezett hangversenyen akkor énekelte fel a Református énekek CD-sorozat elsõ részének anyagát. Egy évvel
b Május 27-én volt huszonöt éve annak, hogy Pilinszky János meghalt. Személyét, költészetét már életében legendák vették körül. A kritikák mûvei szûkszavúságát, nyelvi egyszerûségét és dísztelenségét emlegették, manapság pedig leginkább annyit tudunk róla, hogy katolikus költõ volt. Pedig írói munkássága rendkívül sokféle, mûfajilag roppant változatos, és életérõl is sokat tudhatunk vallomásaiból vagy a vele készült számos interjúból. Kevés olyan költõnk van, akinél ekkora távolság feszül mû és életrajzi adatok között. Költészetét nemigen tudjuk megközelíteni az életrajz felõl, inkább a mûvek segítik megérteni az életét.
Pilinszky János 1921 novemberében született Budapesten. Míg anyjához bensõséges, õszinte kapcsolat fûzte, addig kemény, határozott apjától inkább tartott. „Engem tiszta erõbõl, válogatás nélkül ütött. Öklérõl azóta is sokszor álmodom, úgy is, ahogy összetört, és úgy is, ahogy ügyetlenül megnyílva igyekezett összerakni egyetlen darabbá, olyanná, amilyenné én akkor már réges-rég nem tudtam összeállni” – vallja késõbb a költõ. A fiát harciasnak, határozottnak remélõ férfi szemében felháborító volt, hogy egyetlen fiúgyermeke költõ akar lenni. Pilinszkyt emiatt állandó lelkiismeret-furdalás gyötörte. Apja korai halála miatt férfiassá nevelésére még kevesebb esély adatott, ugyanis csupa nõrokon vette körül. Különösen két nagynéni gyakorolt rá erõs hatást. Az egyik Bébi volt, aki egy gyermekkori baleset miatt soha nem tanult meg rendesen beszélni. Pilinszky ezzel hozta kapcsolatba költé-
késõbb – természetesen új „repertoárral” – megismételték a koncertet, 2004ben, illetve tavaly pedig már többnapos fesztivált szerveztek a hangfelvételek köré. Nem lesz ez másképp az idén sem. A Ráday utcában mindennap tizenegy órától kézmûves- és könyvvásár, valamint borkóstoló várja majd az érdeklõdõket, hogy aztán délutánonként már valóban a zenéé legyen a fõszerep. Lássuk a kínálatot! Június 23-án, pénteken délután többek között az evangélikus Völgyessy Szomor Fanni elõadómûvész, illetve a világzenét játszó Makám együttes lép színpadra. Este zsoltárénekléssel kísért mécseses-fáklyás menet vonul majd a Kálvin téri református templomba. A késõ esti zenés áhítaton dr. Szabó István püspök igehirdetését hallgathatják meg az érdeklõdõk. Szombat délután a Zurgó együttes moldvai csángó, valamint a Fugato Or-
chestra progresszív szimfonikus dzsesszrock zenéjével ismerkedhetnek meg a fesztiválra kilátogatók. Este az idén huszadik éve fennálló After Crying nevû zenekar ad koncertet. Mindeközben természetesen a szervezõk eredeti szándéka – nevezetesen hogy lehetõséget adjanak a református kórusoknak a bemutatkozásra, illetve hogy szélesebb körben megismertessék a református énekeket – sem szorul háttérbe. Kórus- és karnagytalálkozó, illetve kántortalálkozó is szerepel a programban, a fesztivál csúcspontja pedig minden bizonnyal a vasárnap esti koncert lesz, ahol a fentebb említett CD-sorozat ötödik részét veszik fel. g V. J.
A fesztivál részletes programja és a rendezvényhez kapcsolódó egyéb információk a http://www.perifericrecords.com/rzf/ honlapról tölthetõk le.
FOTÓ: BOTTA DÉNES
III. református zenei fesztivál
A csend hercege Negyed százada hunyt el Pilinszky János szetének dísztelen, kevés szót használó kifejezésmódját. „Egy nagyon redukált nyelvet beszélt, talán szegényesebb nyelvet, mint egy gyerek… Azt a néhány szót viszont, amit mondott, azt rettenetes intenzitással mondta.” A másik nagynéni, Baitz Erzsébet a szervita rend apácája volt, és egy lányjavító, -nevelõ intézetben dolgozott. „Fiatal és gyönyörû börtöntöltelékek” és prostituáltak voltak Pilinszky elsõ játszótársai. Saját gyerekkorának emlékei, a gyermek alakja sûrûn visszatérnek késõbb a mûveiben. A felnõtt költõ megõrizte a gyermek õszinte kíváncsiságát és állandó jelenidejûségét. Verseinek idõtlensége ebbõl az élménybõl fakadhat. Még hetedikes gimnazista, amikor elsõ verse nyomtatásban megjelenik az Élet címû lap hasábjain, sõt ugyanebben az évben már a Vigiliában is publikál. Bár piarista gimnáziumba jár, tizennyolc éves kora táján hite meginog, elbizonytalanodik. Késõbb újra rátalál Istenre; hite ekkor már személyes dráma gyümölcse: kiküzdött, megharcolt, gyötrelmes és gyönyörû hit. Egyetemi tanulmányai egy ideig mentesítik a katonai szolgálat alól, ám 1944 õszén õ is megkapja behívóját. Alakulatát Nyugatra irányítják. Marhavagonokban utaznak lebombázott pályaudvarok, leplombált vagonok, szögesdrót mögül kitekintõ arcok között. Amikor elindult, hátizsákját teletömte könyvekkel, amelyeket késõbb sorra dobott el. „Végül is egy maradt, az Evangélium maradt velem, de az viszont úgy maradt velem, mint egy kutya” – emlékszik vissza
késõbb. A háború utolsó napjaiban érkeznek Harbachba. Itt találkozik elõször a haláltáborok lakóival, és látja azt a végtelen nyomort, amely az embert mos-
lékfaló, szemétben kotorászó lénnyé alacsonyítja. Ettõl kezdve költészetének központi gondolata marad a háború és a haláltáborok botránya. Versekben, oratóriumban, újságcikkekben, filmnovellában újra meg újra felbukkan majd a század jóvátehetetlen szégyene. Hazatérése után ideje nagy részét kávéházakban, szerkesztõségekben, baráti társaságban tölti. 1946-ban kiadják elsõ verseskötetét, a Trapéz és korlátot. Ritkán jelenik meg a magyar irodalomban ilyen vékony és mégis átütõ erejû kötet. A kritika és a közvélemény elismeréssel és lel-
kesedéssel fogadja. Az 1948–49-es kommunista fordulat hatására azonban kiszorul a hivatalos irodalomból. Hallgatásra ítéltetett: verseit nem közlik, a Szépirodalmi Kiadónál kap korrektori állást. Legendává válik hallgatása, magánya, szûkszavúsága. Túlérzékenysége, szorongása csak fokozódik az ötvenes években. Folyton attól fél, hogy letartóztatják, ezért éjszakánként nem fekszik le, hanem a foteljában bóbiskol. Életvitelét ekkoriban a túlzott önkontroll jellemzi, amely állandó bûntudattal, önkritikával társul. Szerelmi kapcsolatai rendre kudarccal végzõdnek. 1954-ben megnõsül, de rövid együttélés után el is válik feleségétõl. Úgy jellemzi magát, mint a szerelem sivatagának örökös vándorát. A Kádár-rendszer már több teret enged neki: az Új Ember címû katolikus lap munkatársa lesz, és újra megjelenhet verseskötete. Neve, magatartása a fiatal nemzedék számára jelképpé válik. Sokfelé hívják, gyakran szerepel felolvasóesteken. Aki egyszer is hallotta Pilinszkyt verset mondani, nehezen felejti el az élményt. Szokatlanul éles, eksztatikus hangján nem szavalt, nem szöveget mondott föl, hanem látomásait osztotta meg a hallgatókkal. A hatvanas évektõl kezdve erõt vesz félénkségén és tartózkodásán, egyre többet utazik külföldre. Párizsban megismerkedik a francia irodalom és szellemi élet számos kiválóságával. Jár Londonban, Lengyelországban, Olaszországban, Svájcban is. Akad olyan év is, amikor több idõt töltött külföldön, mint itt-
hon. Az utazások nagy ajándéka, hogy megismerkedik Jutta Scherrer vallástörténésszel. Alighanem ez a költõ legtartósabb, fél évtizeden át tartó érzelmi kapcsolata. Verseit a hatvanas évek vége óta rendszeresen fordítják, költeményei német, francia és angol folyóiratokban, antológiákban jelennek meg. Világossá válik, hogy helye van az európai irodalom élvonalában. Felfedezik õt az újságírók is, számtalan interjú készül vele, mohó kíváncsisággal faggatják életérõl, mûveirõl, világképérõl. Egyik franciaországi útja során megismerkedik egy francia zenészlánnyal, Ingrid Ficheux-vel, aki egyébként éppúgy dadog, mint Bébi. 1980-ban házasodnak össze, de nem tervezik, hogy együtt fognak élni. Mindketten megtartják állampolgárságukat, és aztán hol a költõ tölt néhány hetet Párizsban, hol Ingrid jön Magyarországra. A hetvenes évektõl kezdve Pilinszky mind többet panaszkodik egészségi állapotára. Többször szenved tüdõgyulladásban; erõs dohányos. Étvágytalan, alvászavarai vannak, depressziós. Elõfordul, hogy heteken át altatják szorongásos idegkimerültség miatt. 1981 májusában kórházba kerül ízületi fájdalmak miatt, ám ott kiderül, hogy megint infarktust kapott. Május 27-én este épp az ügyeletes orvossal viccelõdött, amikor egyszer csak felnevetett, és meghalt. Úgy távozott, mint Saint-Exupéry kis hercege: „Csendesen dõlt el, ahogyan a fák. Még csak zajt sem keltett a homok miatt.” A temetésen egyik barátja így búcsúzott tõle: „Van mit magaddal vinned »a valóság forró magjába«, hisz gyermekségedet mindvégig megõrizted. Már éled azt, amirõl itt csak sejtelmed volt. Isten veled, János.” g Jánosi Vali
2006. június 11.
panoráma
Szabadulás a függõségbõl
Közgyûlés tortával b Tizenötödik, évi rendes közgyûlését tartotta május 30-án, kedden a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ). Az alkalmon az alapító egyházak képviselõin – így Gáncs Péter evangélikus és dr. Bölcskei Gusztáv református püspökön – kívül a szervezet jószolgálati nagykövetei és együttmûködõ partnerei közül is többen részt vettek.
Nyílt nap a drogterápiás otthonban b A Fejér megyei Ráckeresztúron 1986 óta mûködik a Kallódó Ifjúságot Mentõ Misszió (KIMM) Drogterápiás Otthona. A Magyarországi Református Egyház intézményében május 25-én ünnepséget és nyílt napot tartottak fennállásuk huszadik évfordulója alkalmából, illetve arra emlékezve, hogy három évvel ezelõtt költöztek új épületükbe.
A ház tisztasága, otthonossága, a kert ápoltsága, valamint a lakók és a munkatársak õszintesége, bizalma, illetve a kitûnõ szervezettség egyaránt arról gyõzte meg a látogatókat, hogy az intézmény magas színvonalon mûködik. Az ünnepség résztvevõi azáltal is bepillanthattak az otthon mindennapjaiba, hogy részt vettek az egyik, naponta ismétlõdõ eseményen, a „reggeli találkozón”. Ezután dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a református egyház zsinatának lelkészi elnöke Fil 3,12–14 alapján tartott igehirdetésében arról szólt, hogy fontos állomás valakinek az életében, ha arra a felismerésre jut, hogy szüksége van a szabadulásra és a szabadítóra. Victorné Erdõs Eszter, az otthon vezetõje köszöntõjében elmondta: olyan házat akartak létrehozni, amely egyszerre zárt és nyitott, ahol a lakók elvonulhatnak, egyszersmind pedig közösségben élhetnek. Az otthonvezetõ kifejtette, hogy a legfontosabb a terápiás munka, melynek célja, hogy a szenvedélybetegek megszabadulhassanak a kábítószer-függõségtõl, és teljes értékû életvitelt alakíthassanak ki. A drogterápiában részt vevõ fiataloknak minden napot a kábítószer elleni küzdelemnek kell szentelniük. Egy kábítószerfüggõnek nehéz kimondania, hogy „drogos vagyok”, de ennek megtörténte is szükséges ahhoz, hogy szembenézhessen korábbi életével. A terápia elvégzése után a gyógyultan távozók úgy érzik, hogy arról az útról, amelyen elindultak, nem szabad letérniük, hiszen már nagyon sok a vesztenivalójuk. *** Gönczi Gábor és Centgráf Károly az otthon munkatársai. Mindketten hosszú évekig voltak drogfüggõk, és biztosak benne, hogy Jézus Krisztus nélkül nem sikerült volna szabadulniuk a függõségtõl. – Elõször nélküle próbáltam meg, de a lelki üresség újból a kábítószerhez üldö-
adott megnyugtató választ. A hitem azt mondja, hogy megszabadultam, hogy Krisztus meggyógyított – mondja. – Azt is vallom, hogy mindenkinek lehetõsége van megismerni a kegyelmet és megszabadulni, meggyógyulni. Az életemnek az ad értelmet, hogy hozzá tartozhatok. Az otthon lakói, akik fiatalon kerültek szinte reménytelen helyzetbe, pontos napirend szerint élnek. A reggeli találkozókon, áhítatokon és a terápiás folyamatban való részvétel mellett a ház körül dolgoznak. Zsolt közel két hónapja került Ráckeresztúrra. Amikor meghozta a végsõ döntést, hogy a gyógyulást választja, akkorra már mindenkit és mindent elvesztett. Ekkor ment el a Válaszút Misszióhoz, ahol megerõsítették benne, hogy a legjobb helyre fog kerülni. – Most már jobban vagyok – beszél magáról. – Amikor idejöttem, azt hittem, hogy a tétlenség vár, de kiderült, hogy itt mindenkinek saját feladata van. Úgy érzem magam, mint egy családban. A korábbi életem során elutasítottam a vallást. Ez mára megváltozott, hiszen is-
Victorné Erdõs Eszter merkedem a vallásos hittel. Úgy érzem, ez elengedhetetlen ahhoz, hogy sikeres legyen a gyógyulásom. Az áhítatok, bibliaórák meghatározzák a mindennapjaimat. A ráckeresztúri otthonban négy alappilléren nyugszik a terápia: keresztény program, önsegítõ elemek, foglalkoztatás és munkaterápia, valamint életformamûhelyként megvalósuló, erõsen strukturált közösségi élet. A terápia célja a legfõbb emberi értékek, a szeretet, a tisztelet és az elfogadás bemutatása és
„Jobb adni, mint kapni” – mondta dr. Lévai Anikó. A segélyszervezet egyik jószolgálati nagykövete köszöntõjében arról beszélt, hogy a közhely magától értetõdõ igazságáról csak az tud meggyõzõdni, aki maga is ad. Az ökumenikus együttmûködés pedig azért nagyon fontos, mert ahogy a bajnak és a tragédiának, úgy a segítségnyújtásnak sincs felekezete. A tizenötödik évforduló kapcsán Lehel László, a MÖSZ igazgatója a 2005. évi közhasznúsági jelentés, illetve a 2006. évi tervezet elõterjesztése elõtt köszönetet mondott munkatársainak, akik felkészülten és elkötelezetten végzik a dolgukat. Sajnos 2005-ben sem maradtak feladat nélkül. Humanitárius tevékenységük jelentõs része az árvíz vagy szökõár sújtotta területeken valósult meg. Ott voltak Mátrakeresztesen, segítettek a vajdasági, a temesközi, a moldvai és a székelyudvarhelyi bajbajutottaknak, valamint a Srí Lanka-i és a thaiföldi katasztrófák károsultjainak. Folytatták afganisztáni munkájukat is, ahol várhatóan ez évben már a tizedik iskolát fogják átadni. Itthon harminckét intézményben tizenhétféle szolgáltatást végeztek. Ezek közül az egyik legfontosabb a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos prevenciós és rehabilitációs munka volt; tavaly adták át a szolnoki Addiktológiai Centrumot. Az idén Rácsok Balázs, a szervezet miskolci központjának vezetõje számolhatott be részletesebben a felügyelete alá tartozó intézmények és projektek mûködésérõl. Mint elmondta, a Családok Átmeneti Otthonában negyven fõt tudnak ellátni. Az elmúlt év munkája nagy eredményének tartja, hogy a csapat segítségével öt család felelt meg az elvárásoknak, és kapott szociális bérlakást Miskolcon. A Kríziskezelõ Központ az észak-magyarországi régió egyetlen olyan intézménye, amely a családon belüli erõszak elõl menekülõknek nyújt harmincnapos komplex ellátást. Olaszliszkán – részben európai uniós forrásokból – a fejlesztõházban kézmûveskuckót alakítottak ki, ahol játszóházi foglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, illetve három számítógépet is beszereztek, amelyeken ingyen internetezhetnek a település lakói. Idén egy úgynevezett tanodaprogram beindításán munkálkodnak; ennek középpontjában a gyerekek iskolán kívüli oktatása áll majd.
Lehel László ezt követõen a 2006. év terveirõl szólva elmondta, hogy az adományozók köre tavaly is tovább nõtt (immár megközelíti a negyvennégyezer fõt). Annak érdekében, hogy ez a szám tovább emelkedjen, továbbra is folyamatosan tájékoztatják majd az embereket a segélyszervezet munkájáról. Lehel László jelentését Orbókné Szentiványi Ilonának, a felügyelõbizottság elnökének a távollétében Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos irodaigazgatója véleményezte. Elmondta, hogy a felügyelõbizottság a segélyszervezet mûködését törvényesnek, az igazgató beszámolóját pedig rendben lévõnek találta.
542 millió, míg a hazai szociális tevékenységekre 409 millió forint jut. A pénzügyi jelentés után dr. Eperjes Ferenc, a KPMG Hungária Kft. képviselõje a 2005. évi könyvvizsgálatról szólva elmondta, hogy valamennyi projekt esetében valós és tiszta képet mutató elszámolást kaptak, és a MÖSZ a törvényeknek megfelelõ gazdálkodást folytat. A MÖSZ alapítványának 2005. évi munkájáról dr. Harmati Béla nyugalmazott evangélikus püspök, az alapítvány kuratóriumának elnöke számolt be. Egyúttal megragadta az alkalmat, hogy felelevenítse az 1991. január 18-ai eseményeket, amikor is péntek délután fél kettõkor a Szabadság téri református
FOTÓ: MENYES GYULA
e
A SZERZÕ FELVÉTELE
6
Lehel László, Gáncs Péter, Bölcskei Gusztáv és Lévai Anikó A MÖSZ 2005. évi pénzügyi helyzetét és zárszámadását, illetve a 2006. évre tervezett költségvetést Szemerei Zoltán felügyelõbizottsági tag tárta a jelenlévõk elé. A szervezet tavaly összesen mintegy 440 millió forintot költött bel- és külföldi humanitárius programjaira, a hazai szociális tevékenységeire fordított öszszeg pedig 540 millió forint volt. Mindeközben a különféle támogatásokból, pályázatokból, adományokból csaknem másfél milliárd forintos bevételt könyvelhetett el. A 2006. évi tervezet szerint az idén a humanitárius programokra
Az ünnepi közgyûlés után lapunk egy kis múltidézésre kérte Lehel Lászlót. „Számomra a legmeghatározóbb pillanat a kezdet volt, hiszen akkor szembesültünk a Romániából, Erdélybõl, illetve az NDK-ból érkezõ menekültek sokaságával” – fejtette ki az igazgató. „Ennek hatására kezdtük meg a humanitárius segélyezést. Fontos állomás volt az is, amikor 1995ben elõször mentünk messzire, egészen pontosan Dagesztánba, illetve Csecsenföldre. Ezt követõen – látva, hogy milyen rugalmasan és eredményesen dolgozunk – egyre többen kértek arra bennünket, hogy az õ támogatásukat is mi használjuk fel. Az ENSZ-szel együttmûködve egy nagy közösségben kezdtünk el dolgozni, és egyre távolabbi helyekre jutottunk el. Végül az elmúlt tizenöt év történetébõl azt a pillanatot emelném még ki, amikor a magyar kormányzat átvette az európai uniós országok gyakorlatát, és az Európai Bizottság ajánlására évente támogat humanitárius és fejlesztési projekteket. Ezáltal egyre több akciót valósíthatunk meg.”
templomban megalakult a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat. Utalt arra, hogy az alapítók meggyõzõdése szerint a diakóniai munkát országos szinten csak ökumenikus összefogással lehet végezni, és hogy a léleképítés mellett a közösségépítés – a megbékélés és a kölcsönös kiengesztelõdés elõsegítése – is nagyon fontos. A közgyûlés folytatásaként a meghívott vendégek kaptak szót. Jakab Péter, a Külügyminisztérium Nemzetközi Fejlesztési és Együttmûködési Fõosztályának helyettes vezetõje felszólalásában kitûnõnek értékelte a segélyszervezet és a minisztérium együttmûködését. Mint elmondta, rendkívül hálásak, amiért a MÖSZ részérõl folyamatosan tisztességes és megbízható hozzáállást tapasztalnak; a szervezet büszke lehet a teljesítményére. Ugyancsak a szervezet professzionalizmusát és lelkesedését emelte ki beszédében Michael Weustenhagen, a Württembergi Diakóniai Szolgálat alapítványának elnöke is. Visszaemlékezett a közös munka kezdeteire, amikor az erõspusztai menekülttáborban munkatársaival együtt meglepetten tapasztalta, hogy az ott élõk építhetik, renoválhatják saját szállásukat. Ez ugyanis Németországban szigorúan tilos. „Talán nem lenne szabad közös munkát kívánnom, hiszen ehhez valami szörnyûségnek kell történnie. Ezt azonban nem tudjuk megakadályozni, és ha megtörténik, akkor együtt kell mûködnünk” – mondta az elnök. „Segítenünk kell, szóval és tettel. Egyiket sem lehet a másik nélkül.” A közgyûlés végén – talán éppen a „szóval és tettel” való segítés illusztrálásaként – a résztvevõk a samarkandyani (Afganisztán) iskola átadásáról tekinthettek meg egy kisfilmet, majd Lehel László felvágta a születésnapi tortát. g Vitális Judit
Klinikai lelkigondozók tanácskozása zött – fogalmaz Gábor. – Másodszor eljutottam oda, hogy nekem nem a képességeimmel van a baj. Nekem a lelkem beteg. Az önbizalom és az egoizmus hirtelen megdõlt, mert rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Akkor imádkoztam elõször Istenhez. Láttam, hogy akik megtértek, és úgy szabadultak meg, sokkal jobban tudják kezelni az életüket. Gönczi Gábor úgy gondolja, hogy a mai napig szenvedélybeteg, és ezzel együtt kell élnie, tudatosan kezelnie kell. Emellett azonban azt vallja, hogy Jézus Krisztus által megszabadult a korábbi életmódjától. Centgráf Károly Isten nélkül nem látta az élet értelmét és célját. – Erre vonatkozóan csak Isten léte
átadása. Az otthonban olyan készségeket sajátíthatnak el a lakók, amelyeknek ismerete és használata szükséges a közösségi életben. A terápia során nem választják szét az ember testi és lelki problémáit. – Minden egyes mozzanatban benne rejlik a teológiai látásmód, és minden teológiai nézõpontban benne foglaltatik a terápiás szemlélet is – foglalja össze Victorné Erdõs Eszter az intézmény keresztény jellegét. A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon lakói és munkatársai számára sokat jelentett a nyílt nap és a püspöki prédikáció üzenete, mely szerint „nem vagyunk egyedül”. g T. Németh László
b A rossz hír közlése – különösen akkor, ha nincs remény – nem könynyû feladat. Mégis túl kell esni rajta. Hogy miként? Többek között ez volt a témája a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyesülete (KLÖE) tizennegyedik, Határhelyzeteink – Elköszönés, gyász és lelkigondozás címû tudományos ülésének. A május 26-án Dunakeszin megrendezett összejövetelen közel százan – lelkigondozók, önkéntesek, orvosok, ápolók és nem utolsósorban lelkészek – vettek részt.
Az egész napos együttléten elõször dr. Csepregi Gyula, az Országos Baleseti és Sürgõsségi Intézet osztályvezetõ fõorvosa és dr. Egri László kézsebész, lelkigondozó, a KLÖE titkára szólalt fel. „Párbeszédes” elõadásukban az orvos és a lelkigon-
dozó együttmûködésérõl számoltak be. Bemutatták a baleset okozta veszteségek fõbb formáit, és példákat említettek arra, hogy egy-egy konkrét esetben ki mikor és miként mondta el a betegnek, hogy mi a baja, és mi fog történni vele. Miként egy intenzív osztályon, úgy egy hospice-házban is nagy szükség van lelkigondozóra. Hogy az utóbbiban miért, arról Debrecenyi Károly István református lelkész, lelkigondozó, a KLÖE elnöke beszélt. Mint mondta, ha elfogadjuk, hogy a hospice-ellátás középpontjában a „szép halál” helyett az „élet” áll, és ha meg akarunk felelni az „Élhetõ élet mindvégig” jelmondatnak, akkor a testi, a lelki, a szellemi és a szociális gondoskodáson kívül a betegek spirituális támogatását is biztosítani kell, hiszen a spiritualitás – mint az élet végsõ kérdéseinek megértésére, megválaszolására irányuló vágyakozás – hozzátartozik az élet teljességéhez. Kérdései nemcsak a betegnek és a hal-
doklónak lehetnek, hanem a szeretett személyt elvesztõ embernek is, aki gyakran tûnõdik azon, hogy mi mindent mulasztott el megtenni. A gyász jellemzõit, feldolgozásának folyamatát és a lelkigondozónak az ebben játszott szerepét Markó Mária szociális munkás, gyásztanácsadó, a Budai Irgalmasrendi Kórház „Méltón tovább élni” csoportjának egyik vezetõje ismertette a jelenlévõkkel. Az elõadásokat követõ interaktív kerekasztal-beszélgetés központi gondolata az volt, hogy – amint a szervezet etikai kódexében is olvasható – a lelkigondozónak tudatos, élõ és ápolt spiritualitással kell rendelkeznie, különben nem tud másoknak segíteni. Az ebédszünet utáni rövid beszámolók pedig arról tanúskodtak, hogy ki-ki milyen „csodákkal”, megismételhetetlen élményekkel találkozott és gazdagodott lelkigondozói szolgálata során. g – vitális –
2006. június 11.
panoráma
’56-os kiállítás a történeti levéltárban Krahulcsán Zsolt: A mi korosztályunk számára ez még elhallgatott téma volt, a gimnáziumban nem vagy csak „szõrmentén” foglalkoztunk vele. Azt gondoltam, kortársaimhoz hasonlóan, volt egy kis csetepaté, néhány halott. Számomra is megdöbbentõ volt találkozni a fotókon az örömmel, a felszabadultsággal, de a pusztítás, a rombolás képeivel is. Akik nem élték át, nem látnak tisztán, nem érzik az események tragikumát és nagyszerûségét. Ez a közgondolkodásban is érzõdik. Müller Rolf: Nekem is nagy tanulság volt szembesülni ezzel az anyaggal. Történészként keveset foglalkoztam vele az-
elõtt. 1984 októberében az Új Forrás címû folyóiratban megjelent Nagy Gáspár ’56-ra emlékezõ verse, az Öröknyár: elmúltam 9 éves. A költõnek az írószövetség 1985 márciusában tartott ülésén le kellett mondania tisztségeirõl. Ekkor többen kiálltak mellette. Csoóri Sándor azt mondta, ez egy nem létezõ virág egy nem létezõ síron, de meglesz a sír és a virág. Bízom abban, hogy ez a kiállítás, bár nagyon kicsi, de létezõ virág lesz ezen a már létezõ síron. g Zászkaliczky Zsuzsanna
Élünk! Okt. 23. Ifjúság, forradalom és megtorlás. A kiállítás az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (Budapest VI., Eötvös u. 7.; tel.: 478-6020, e-mail:
[email protected]) tekinthetõ meg május 29. és június 30. között. Nyitva hétfõtõl péntekig, 10-tõl 16 óráig. A belépés díjtalan. Iskolai csoportoknak elõzetes bejelentkezéssel vezetést tartanak. Június 30. után a tárlat virtuális kiállításként érhetõ el: www.abtl.hu. A dokumentumokat válogatta és a kiállítást rendezte Krahulcsán Zsolt, Müller Rolf, Sümegi György és Takács Tibor. A kiállításhoz kapcsolódóan megjelent Müller Rolf és Sümegi György Fényképek 1956 címû könyve.
amelyeken mi magunk fogunk megváltozni a kapcsolatunk javítása érdekében. „Na, ez már nehezebben megy. Végül is lemondhatnék arról, hogy szanaszét hagyjam a ruháimat, de csodálkoznék, ha sikerülne. Vagy ajánljam fel, hogy kevesebbet telefonálok? De hát nem is beszélek annyit. Hm, mit is írjak? Mert ugye, ha õ elõbb jönne haza, akkor persze én is kedvesebben fogadnám. Na de így, elõre ezt hogyan ígérjem meg?” A ceruzák már nem sercegtek annyira, a hangulat kicsit nyögõsebb lett. Végül bekövetkezett az, amit sejtettünk: fel kellett olvasnunk a párunknak a rózsaszínû papírlapra írtakat, vagyis a felajánlásainkat – persze suttogva, hogy csak a kettõnk ügye maradjon. „Jó, de mi lesz a másikkal, a sárgával? Azt mikor olvashatjuk fel?” – kérdeztük többen is. Erre a vezetõnk körbehordott egy szemeteskosarat, és oda kellett kidobnunk a gyönyörûen megfogalmazott, nagy gonddal elkészített kéréseinket… Anélkül hogy még vethettünk volna rájuk egy utolsó pillantást! *** Mi a tanulság? Nehéz volt felkerekednünk arra a hétvégére. De hát korábban még a házaspáros körünket – amelyre eredetileg annyira vágytunk – is nehezen szoktuk meg. Nem is olyan könnyû a házastársunkkal együtt körben ülni, Bibliát tanulmányozni, kis és nagy kérdéseket feszegetni. Több gond is adódik: egyrészt ki marad otthon a gyerekekkel? Másrészt mi lesz, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeltem? Mi lesz, ha a házastársam badarságokat mond, vagy ha a többiek mind okosabbakat mondanak majd nálam? Aki azonban
végül kitartott, az megtanult egy kicsit szeretetteljesen feszengeni, idõnként elnézõen nagy levegõt venni. Aztán jött a csendeshétvége ötlete a családterápiás szakemberrel meg a feladataival, és megint tartani kezdtünk egymástól: majd biztosan nyíltan számot kell adnunk arról, hogy ugyanannyira szeretjük-e a társunkat, mint az elején. Vagy biztosan fehéren-feketén vallanunk kell, hogy még gondolatban sem voltunk hûtlenek! Nem lehet majd nagyokat mondani, nem lehet majd kozmetikázni, hiszen mindenki ismeri a másikat. Végül azonban váratlanul két vidám napot töltöttünk együtt. Reggelente áhítattal kezdtük, esténként imádsággal fejeztük be a napot, a kettõ között pedig újra felfedeztük egymást. És még néhány érdekesség is kiderült. Felfedeztük egymás felmenõit, a családok fekete bárányait, az örökölt terheket. Kiderült az is, hogy a feleségek sokkal több sérelmet õrizgetnek, sokkal több a bánatuk. Kiderült, hogy a férjeknek milyen elvárásaik vannak feleségükkel szemben: leginkább jó szóra és szellemi társra vágynak. Olyasmi is kiderült, hogy szinte mindenkinek valami lényegtelen apróság miatt akadt meg annak idején a másikon a szeme. Vagy esetleg valami nagyon is lényeges, de távolról sem romantikus ügy volt a „kiindulópont”. Azon a néhány napon valóban újra felfedeztük egymást, és újra felfedeztük a többi házaspárt is. Ajánlom a formát más közösségeknek és lelkészeiknek is! Egy kicsit kockázatos, egy kicsit kalandos, de érdemes – akár többször is – vállalkozni rá. g Ittzés Szilvia
„Itt áll a temetõ tanúnak, / Fejfáin magyar még a szó…” – írhatta 1920-ban Reményik Sándor (1890–1941) evangélikus költõ Íme, bizonyság… címû versében. Napjainkban e sor még igaz, de tény, hogy kincses Kolozsvár több évszázados múltra visszatekintõ, a határokon túl is jól ismert köztemetõjében új nyughelyet csupán a régebbi sírok „felszámolásával” találhatnak egyegy elhunytnak. S a hozzátartozók találnak is, hiszen – bár a temetõ egésze mûemlékvédelem alatt áll – maguk a sírok nem védettek. Pedig ebben a temetõben
A kõmûveseknek és kõrestaurátoroknak az évek során számos ismert és kevésbé ismert magyar nyughelyét sikerült helyreállítaniuk, új alapot készítve a sírnak, arra állítva a megtisztított, lecsiszolt emlékmûvet. Elõadásában Gergelyné számítógépes prezentációval mutatta be – Madas Pál matematika–informatika szakos tanár segítségével – azokat a sírokat, amelyek a Hungaria Nostra Alapítvány anyagi támogatásának köszönhetõen megújultak; ilyen például a Szathmári Pap család – Zsigmond (1703–1760) református püspök, Mihály (1737–1812) református kollégiumi professzor és Hanna (†1804) –, továbbá Fojt Jakab (†1723) gyógyszerész sírköve. Utóbbi hantján ez a felirat áll: „Fojt Jakab volt nevem, Eperjest születtem, / 44 esztendõt tött rövid életem, / De abban is ennek a sok szegénynek éltem / Árva s özvegy elõtt ajtót be nem tettem. / 12 esztendõt Hock Sárával laktam, / De csak egy napjaim soha meg nem untam / kire s két árvára szomorú gyászt hattam, / Két fiamat penig magam is sirattam.” Épp ily szívet melengetõ volt hallani Újfalvi Sándor (1792–1866) emlékíró „búcsúszavait” is: „Zord sziklák közt bércek ormán / A vadakkal harcra keltem: / S egy szelid galamb halálán / Mégis megtört szívem-lelkem. / Galamb szelid nõm sírjára / Sóhajtás közt hull a könnyem: / Szerelmed népem hazája / Tartá csak a lelket bennem. / Most teljesül óhajtásom,
nyugszik a magyar történelem és mûvelõdéstörténet számos kimagasló személyisége: többek között az idézett poéta, valamint Apáczai Csere János (1625–1659) filozófiai és pedagógiai író, tanár, teológus, Tótfalusi Kis Miklós (1650–1702) nyomdász, Szenczi Molnár Albert (1574–1639) zsoltárfordító, filológus, nyelvtudós, Jósika Miklós (1794–1865) regényíró, Dsida Jenõ (1907– 1938) költõ vagy Kós Károly (1883–1977) építész, író. A Házsongárd Alapítvány – mondotta az elõadó – hat évvel ezelõtt kettõs céllal jött létre: nagyjaink elpusztult sírjainak
/ Itt nyugszom hû társam mellett, / S lelkem boldog lesz, ha látom, / Felvirulva nemzetemet.” A krónikás hely hiányában sajnos nem teheti meg, hogy az elõadásban szereplõ valamennyi személyt és síremléküket bemutassa. A fõkormányszéki levéltár igazgatójának, Mike Sándornak (1795–1867) a neve azonban mindenképp megemlítendõ, hiszen õ erejét nem kímélve másolta, mentette a szebeni levéltár iratait, süketséggel „fizetve” egy hideg, huzatos helyiségben végzett lelkiismeretes munkájáért. Szomorú,
gondozása végett, valamint azért, hogy bevonják a kegyeleti munkába az ifjúságot. Mert – amint azt a nyugalmazott fizikatanárnõ hangsúlyozta –, aki sírt gondoz, nem lesz sírrongálóvá, megszereti, megismeri a történelmet, és mindent megtesz azért, hogy a szó szoros értelmében ápolja a jeles emberek emlékét. Az egykori pedagógus lapunknak arról számolt be, hogy volt iskolájának, a Báthori István Líceumnak a diákjait vitte temetõi sétára. Az õ hozzáállásuk, lelkesedésük nyomán született meg az alapítvány létrehozásának gondolata.
hogy sírját darabokra törték, de öröm, hogy – amennyire lehetséges volt – a Házsongárd Alapítvány felújította. A szervezetnek a Hungaria Nostra Alapítvány adományából tizenegy síremléket sikerült helyreállítania. Ugyancsak jó hír, hogy az iktári Bethlen-kripta kertjében elkezdtek kialakítani egy kõtárat. Tíznél több félredobott, részben megcsonkított 18–19. századi sírkövet tudtak eddig odaszállítani, és remélik, hogy egyszer ezeket is restaurálhatják és újra felállíthatják majd… g Gazdag Zsuzsanna
b Temetõben járva az emberben általában arcok, emlékek, szeretett hozzátartozóinak szavai idézõdnek föl, s óhatatlanul elgondolkozik az elmúlásról. Ám akadnak olyanok is, akiket a sírkert látványa nem elmélkedésre, hanem tettekre sarkall. Gergelyné Tõkés Erzsébet egy közülük. Célja a kolozsvári Házsongárdi temetõ magyar síremlékeinek megóvása. Ezért hozta létre 1999-ben a Házsongárd Alapítványt, amelynek mûködési keretét egyelõre az Erdélyi Református Egyházkerület biztosítja. A kezdeményezõ a szervezet tevékenységét ismertette – a Hungaria Nostra Alapítvány felkérésére – május 30án a Magyar Nemzeti Galéria B épületében tartott elõadásában.
FOTÓK: LÁSZLÓ MIKLÓS
– Számomra nagyon megrázó volt elõször találkozni azzal a képpel, amelyen a Corvin köziek egy csoportja látható, az arcok fölé tintával írt számokkal. Krahulcsán Zsolt: Ebbõl is nyilvánvaló, hogy a megtorlás idején a forradalmárok azonosításához használták fel a fotót. A tanúvallomásokból idézzük a tabló címét: „Fényképen felismerem”. A továbbiakban az ifjúsági sajtó ’57-es emlékezéseibõl és hozzá kapcsolódó vizsgálati anyagokból válogattunk. Müller Rolf: Három fontos ügyet – a „Tiszatáj-ügyet”, a ’86-os ellenzéki konferenciát és az Inconnu mûvészcsoport akcióját – kiemeltünk a jelentések tükrében. Az utolsó összeállítás Nagy Imréék újratemetése, szintén a belügyi jelentések tükrében. – Kiállítják-e másutt az anyagot? Müller Rolf: A fotókat biztosan. Az év folyamán több helyen is: Százhalombattán, Debrecenben, Kaposváron, talán Nagyváradon. Kolozsvárt már megjárták a képek. – Mindketten fiatalok, nem éltek még ’56ban. Mit jelent az önök számára ezzel a témával foglalkozni?
12 + 1 házasember Képzelj el egy semleges szobát háttérnek, kedves olvasó! Képzelj a szobába tizenkét széket meg pluszban egyet, körberakva. Ha megvan, képzelj el a székeken hat házaspárt, valahol egy gyülekezet derékhadát és köztük a lelkészt is házastársával. Ha ez is megvan, képzelj a plusz egy székre egy keresztény családterapeutát, aki képzett szakember. Õt úgy kell elképzelni, mint egy rokonszenves, halk szavú, szolid középkorú hölgyet, aki már felnevelt három gyereket… Így festett egy házaspároknak tartott csendeshétvége második napja. Békés és nevetõs hangulatban teltek az órák, hála – többek között – a jól felépített feladatoknak és elmélkedéseknek. Az egyik azóta is gyakran eszembe jut. Körben ültünk, mindenki a párja mellett, és kaptunk egy sárga cetlit meg egy ceruzát. „Írd le szeretetteljesen megfogalmazva a házastársadnak az arra vonatkozó három fõ kérésedet, hogy miben szeretnéd, ha megváltozna!” – hangzott a felszólítás. „Hú, ez jólesik; gyerünk, most nagyon szeretetteljesen, de megmondom, vagyis megkérem…” – gondoltam magamban. „Végül is hivatalos felszólításra teszem, így hát megkérhetem, hogy ezentúl kevesebbet beszéljen, vagy ne foglalkozzon annyit a gyerekekkel, vagy éppenhogy többet foglalkozzon velük, vagy siessen korábban haza, vagy ne vállaljon annyi feladatot ingyen!” Koncentráltunk, megkönnyebbülten csiszoltuk még egy kicsit a mondatokat, végül gondosan összehajtogattuk a szép sárga cetliket. A következõ felszólítás: „Tedd le a cetlit a széked alá!” Aztán kaptunk egy rózsaszín papírt is és mellé egy újabb feladatot. Le kellett írnunk három pontban azokat a területeket,
Elõadás a Házsongárdi temetõ síremlékeirõl
FOTÓ: MÜLLER ROLF
– Miért rendez kiállítást egy levéltár? Müller Rolf: Valóban nem ez a fõ profilunk. De a kezdetektõl fogva közmûvelõdési feladatokat is ellátunk, már fél tucat kiállításunk volt. A szélesebb közönségnek is bepillantást nyújtunk a gyûjtemény anyagába. – Mirõl kapta a címét a tárlat? Müller Rolf: Ez egy mátészalkai röplap szövege. A röplapot 1957. október 23-án terjesztették. Bizonyítéka annak, hogy a forradalom emléke elevenen élt. Akik írták és szétszórták, úgy gondolták, hogy amíg õk élnek, él a forradalom is. Krahulcsán Zsolt: A „velünk élõ forradalom” üzenete máig hat olyan szavakban is, mint a hazafiság, a szolidaritás, az önfeláldozás. – Mit láthatunk a tablókon? Müller Rolf: Dokumentumokat, amelyeknek fennmaradása, megõrzése a politikai rendõrségnek „köszönhetõ”… Krahulcsán Zsolt: Ezek általuk lefoglalt anyagok, tanúvallomási jegyzõkönyvek, fotók, szórólapok. – Érdekes a kiállítás installációja. A körbejárható, U alakú paraván két oldalát különkülön értelmezhetjük. Müller Rolf: Igen, tulajdonképpen két kört járhatunk be. A külsõ az eseménytörténet fotókon elbeszélve. Jó negyven, nem vagy kevéssé ismert képet választottunk. Belül pedig a színfalak mögé láthatunk. Krahulcsán Zsolt: A színfalak mögött tizenhárom tablóval találkozik a látogató. Ezek idõrendben követik egymást.
Mi az ifjúság cselekvéseinek színterei köré csoportosítottuk a tematikusan elrendezett anyagot. A tablók címét a dokumentumokból idéztük. Megemlékezünk a diákmozgalmakról. Fontos szempont volt a vidék ’56-jának, így a nyíregyházi szobordöntés vagy a munkástanácsok dokumentumainak bemutatása. Az „Élt 15 évet” címû tabló a fiatal áldozatok elõtt tiszteleg. Kevésbé ismert terület a forradalom öndokumentálása. Kiállítottuk a Hunnia Filmstúdió felvételeirõl szóló anyagot is. Müller Rolf: Még az is lehetséges, hogy külföldön fellelhetõ néhány tekercs ezekbõl a filmekbõl. Ez további kutatásra ösztönözheti a történészeket.
7
Ne csak halottak napján…
Ifjúság, forradalom és megtorlás b Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát a Történeti Hivatal jogutódjaként hozták létre a 2003. évi III. törvénnyel. Õrzi és kezeli a törvényben meghatározott volt állambiztonsági szervek 1944 és 1990 között keletkezett iratait. Ezek zöme az elõzõ rendszerben megfigyelt, meghurcolt állampolgárok sorsáról szól. Az intézményben a hagyományos levéltári feladatok ellátása mellett tudományos és közmûvelõdési munka is folyik. Május 29-én 1956 emléke elõtt tisztelgõ kiállítás nyílt Élünk! Okt. 23. Ifjúság, forradalom és megtorlás címmel. A kiállítás két rendezõjével, Krahulcsán Zsolttal és Müller Rolffal beszélgettem.
f
8
e
2006. június 11.
fókusz
Egyházkerületi missziói napok 2006. május 27.
b Többéves hagyomány, hogy a misszió vasárnapjához kötõdõen egyházunk mindhárom kerületében egy idõben tartanak missziói napokat. Az idén északon Miskolc, délen Soltvadkert, nyugaton pedig Bakonycsernye látta vendégül a kerületbõl oda érkezõket. Álljon itt néhány fénykép azt illusztrálandó, hogyan látta a napot Horváth-Hegyi Olivér, Szabó Szilárd és Menyes Gyula.
A sárszentlõrinci cigánymisszió szolgálata Bibliatanulmány a nyugati kerületben Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkésszel Istent keresõ távcsõvel – Fabiny Tamás püspök
A kiskõrösi Gospel Sasok
Iskolapadban Miskolcon
A bakonycsernyei templomkert árnyas fái alatt
Szemlélõdõ szerzetes a miskolci parókiaudvaron
Lakatosné Hachbold Éva vezetõ óvónõ és a soltvadkerti evangélikus óvodások
Ebéd a „nyugati végeken”
A bakonycsernyei evangélikus óvoda delegációja
A soltvadkerti templom „karzattávlatból”
Õk is elfogadták a meghívást
2006. június 11.
élõ víz
avagy egy báránypörkölt története, ahogy egy nagytarcsai látta Elõre kell bocsátanom: ebben a történetben sok lesz a bárány, de legyen mindenki elnézõ velem, mert nem mindig van ez így. Ott kezdõdik a dolog, hogy a nevem – Baranka – „báránykát” jelent. Ez azt mutatja, hogy az én õseim között is vannak felvidéki szlovákok; olyanok, akik nem álltak meg Nagytarcsa környékén az 1720-as években, hanem tovább vándoroltak, s Békéscsabán telepedtek le, létrehozva ezzel az ország legnagyobb evangélikus gyülekezetét. A másik bárány az áldozat. Hogy melyik? Ez máris jó kérdés a kedves Olvasó részérõl. Egyrészt az, amelyiket egy nagytarcsai tanyán vágtak le. Másrészt az, amelyiket Jeruzsálemen kívül. De még ne kalandozzunk ilyen messzire… Nem fõztem még báránypörköltet. Birkát már igen. Egy fél birkát egyszer fel is daraboltam, ahogy tudtam. Most viszont a legelején kezdtük. Kimentünk a tanyára Tagai Pista barátommal, s megnéztük a bárányokat. A gyerekeim is élvezték a sok állat látványát. Megbeszéltük, hogy másnap reggel kiválasztjuk az áldozatot. Sütõ György, a gazda vállára vette a kiszemeltet, megmérte, majd egy gyors mozdulattal levágta. Utána nagy gyakorlottsággal és precizitással látott neki a nyúzásnak, ezért egy fél óra múlva már kezünkben tarthattuk a bundácskát, majd azonnal elvittük egy szõrmekikészítõnek. Itt meg kell állnunk pár percre. Lehetetlen, hogy ne idézzem Ézsaiást. A Krisztus elõtt a 8. században élt próféta a következõket írja Jézusról, a másik feláldozott bárányról: „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tûri, hogy nyírják, õ sem nyitotta ki a száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törõdött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élõk közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!” (Ézs 53,7–8) Az Ószö-
vetség népe számára természetes volt, hogy bûneik miatt feláldoztak egy bárányt. A fejére tették a kezüket, elsorolták a lelkiismeretüket terhelõ vétkeket, és levágták az állatot. Minden ilyen áldozat elõképe volt a golgotai nagy áldozatnak. Volt valami mélységesen megrendítõ abban, hogy egy állat szenved az ember bûnéért. Most már értem. Jobban átérzem. Ennek a báránynak – itt a tanyán – nem volt semmi esélye. Nem szállha-
tott szembe a sorsával. El kellett pusztulnia. Valóban néma volt – ahogy a Biblia írja. Csak egy-két perc elteltével, agóniájában próbált levegõhöz jutni, mindhiába. A torka átvágva. Nincs visszaút. Nem lehet helyrehozni. Szükséges volt, hogy az emberek idõrõl idõre átéljék saját helyzetüket. A saját helyzetünket??? Igen. A mi állapotunkat. Mert ilyenek vagyunk. Semmi esélyünk, amikor a bûnös énünkkel kerülünk szembe. A pszichológia ezt árnyékszemélyiségnek hívja. Úgy visznek bennünket a különféle eszmék, áramla-
tok, követendõnek ítélt, helyesnek tartott értékítéletek, ahogy akarnak. Nincs választási lehetõségünk. Nem szállhatunk szembe a sorsunkkal. S végül már hiába próbálunk levegõt venni, új életet kezdeni, nem lehet. Az életcélt elvesztettük, a házasság összetört, a betegség úrrá lett rajtunk, a tragédia mindent felfordított, a követendõnek tartott életstílus csõdöt mondott. S ekkor jön Jézus. A másik áldozati bárány. Az õ esetében még megrendítõbb a nagypénteki történés. Neki van lehetõsége megfordítani a dolgot, leszállni a keresztrõl, mert õ Isten. De nem teszi, mert végigviszi értünk az áldozatot. Értünk, akik nem tudunk változtatni a sorsunkon; mert ennyire szeret. És õ még a halál után is vissza tudja fordítani az eseményeket. Igen, õ helyre tudja tenni az életünkben elrontott dolgokat. S végül a halál után örök életet ad, bár nélküle azt gondoljuk, nincs visszaút. Ez így igaz. De csak nélküle! Errõl a három bárányról szerettem volna beszélni. Az a bárány, melybõl pörkölt lett, emlékeztette a „bárányka” nevût a harmadik Bárányra. Aki egyébként poiménnek, azaz pásztornak is nevezte magát. Bevallom, elbûvöl ez a jó pásztor. A bátorsága, nagysága, szeretete, biztonságot adó jelenléte. A bográcsfõzõ versenyen ezért adtuk magunknak a Poimén nevet. Remélem, egy év múlva ismét együtt lehetünk! S ha bárányra esik a választásom, akkor azt a fentiekre való tekintettel is teszem. Köszönöm a verseny többi részvevõjének is a lelkesedését! És köszöntöm a zsûri tagjait. Jó, hogy együtt voltunk! S ha a feltámadott Bárány átalakítja az életünket, az már pünkösd – mindannyiunk saját, egyéni pünkösdje felé – mutat. Hiszem, hogy így lesz! g Baranka György evangélikus lelkész
Fizessek-e tizedet? EVÉLET LELKI SEGÉLY b „Sikeres vállalkozó vagyok. Gyakorlatilag bármit megvásárolhatok a családom és a magam számára, amit szeretnék. Néhány éve még csak a pénz volt életem középpontjában, és büszke voltam arra, hogy olyan javak állnak rendelkezésemre, amelyekrõl sokan csak álmodozhatnak Magyarországon. Ma már a lelki kincseket gyûjtjük feleségemmel együtt, és rendszeresen adakozunk gyülekezetünk részére. De nyugtalanná tett a tizedfizetés kérdése. Ez ránk, az Újszövetség népére is vonatkozik?”
Kedves Henrik! „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” (Péld 9,10) Nagyon lelkesítõ volt levelét olvasni, mert az imént idézett igét illusztrálja minden szava! Hát még van ilyen? Ledõlhet a pénzbálvány az Úr Lelkének érintése nyomán? De jó errõl tudomást szerezni, és de nagyszerû ezt az örömhírt megosztani minden kedves olvasónkkal! A közmondás úgy tartja, hogy „a pénz nem boldogít”, de Henrik levelébõl kiderül, hogy a gazdagság még idegnyugtatónak sem elegendõ. Számtalan vagyonos ember vallotta már be, hogy annak, aki pénzért mindent megvehet, a megvásárolható dolgok egy idõ után már nem jelentenek semmit. Valami egészen mást keres. Hálát adok az Úrnak, hogy kedves levélíró testvérem ezt a „valami mást”, vagyis az egy szükségeset megtalálta. Feleségével együtt ebben van életük és örömük. És hogy még a rendszeres gyülekezeti adakozást is komolyan veszik, az nemcsak hogy dicsérendõ, de nyilván igazi áldások forrása is közösségük számára. Bárcsak egyre több keresztény megérezné az adás gyönyörûségét! Rádöbbenne arra, hogy felelõs Isten országá-
Szõkéné Bakay Beatrix
ért. Hogy a sötét oldalon mennyi anyagi erõforrás áll rendelkezésre, míg sok keresztény pénztárcája utoljára nyílik csak meg! Ma, amikor a föld népei akkora összeget fordítanak évente a fegyverkezésre, mintha világháború lenne, az egészségügyi kiadások pedig alig egyharmadát teszik ki a fegyverkezésre fordított milliárdoknak – az éhezõknek juttatott összegrõl nem is szólva –, nem lehet csodálkozni azon, hogy Isten gyermekeitõl nagyobb áldozathozatal váratik el. És persze amikor az egyház már nem számíthat az állam támogatására, ebben is fel kell ismernie Isten útmutatását: össze kell fognunk, hogy megmaradjon a templom és az iskola! Tehát bûnbánatot kell gyakorolnunk életünknek ezen a kényes területén is. Mert nem kell ahhoz nagyon gazdagnak lenni, hogy az ember észrevegye magán a birtoklási vágy és a kincsgyûjtés tüneteit. Nincs olyan ember, akinek a szívét életében legalább egyszer meg ne környékezte volna a kísértés, hogy dúsgazdag legyen, és így vívja ki függetlenségét. Ez a függetlenedési vágy pedig összefüggésben van az Isten elleni lázadással. Márpedig az életveszélyesen súlyos hiba, ha az ember úgy próbál élni, mintha nem is lenne Isten… Nagyon örülök, hogy Henrik számára fontos az, hogy megkérdezze az Urat: „Mit tegyek?!” Hogy nem nyugtatgatja a lelkiismeretét azzal, hogy ha templomba jár, és idõrõl idõre adakozik, akkor megtette a maximumot, és bérelt helye van a mennyországban. Hanem nyugtalanná teszi a szí-
vét az, hogy esetleg Isten elõtt még valami fogyatkozása van, hogy mi az, amit az élet Ura elvár Öntõl. Természetesen tudja – hiszen hoszszabb levelének most nem idézett részébõl kiderül – és vallja is: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta õt a halálból, akkor üdvözülsz” (Róm 10,9), így nem szükséges a hit általi megigazulásról meggyõznöm Önt. Mégis példaértékû, hogy ez a hit nem arra készteti, hogy kényelmes karosszékében hátradõlve, az önmagukkal megelégedettek passzivitásával várja az Úr visszajövetelét. Hanem folyamatosan halad a megszentelõdés útján Isten Szentlelke által! Henrik, életútjának fontos állomására érkezett! Ha a szíve nyugtalanná vált az anyagiakat illetõen, akkor az Úr ezen a területen újabb szabadítást tervez. A tizeddel egyébként az Úr Jézus idejében is találkozunk, nemcsak az Ószövetségben (Mt 23,23; Lk 11,42). Az õskereszténység korára azonban már az volt a gyakorlat, hogy a gyülekezet tagjai minden vagyonukat letették az apostolok lábai elé (ApCsel 4,34–37). A tized kifejezi, hogy tartozom az Úrnak. De az õskeresztény gyakorlat ennél teljesebb, mert arról tesz tanúbizonyságot, hogy amim van, azt mind Istentõl kaptam. Úgyhogy azt kell, hogy mondjam, a tized csupán a minimum. Az Úr ügyére szánt idõmnek, energiámnak és anyagi áldozataimnak a minimuma. Henrik, vigye ezt Jézus elé imádságban, és kutassa igéit. Ha rá figyel, akkor az Úr megmutatja, hogy mikor és milyen mértékben várja áldozatát az emberek javára és az õ dicsõségére! Testvéri szeretettel: g Szõkéné Bakay Beatrix
Leveleiket „Lelki segély” jeligével várjuk szerkesztõségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen.
9
H E T I Ú T RAVA LÓ Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsõsége betölti az egész földet! (Ézs 6,3) Szentháromság ünnepének hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a háromságos egy Úr Isten örök dicsõségét hirdetik: „Az örökkévaló Királynak, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztesség és dicsõség örökkön-örökké, halleluja!” (1Tim 1,17; LK) Luther szerint „nem kell azon vitázni, hogy miként lehet Isten Atya, Fiú, Szentlélek és mégis egy, mert mindez úgyis megfoghatatlan. Legyen elég, hogy igéjében maga Isten állítja ezt magáról.” Mi is minden istentiszteleten magasztaljuk a Szentháromság egy igaz, örök Istent az Apostoli vagy a Niceai hitvallás szavaival. Ezt teszi Pál is: „Bizony, tõle, általa és érte van minden: övé a dicsõség mindörökké.” (Róm 11,36) Isten õbenne kijelentett titkáról beszél Jézus Nikodémusnak is: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.” A felülrõl való, Lélek általi újjászületés nincs az ember hatalmában, Isten kegyelmes tette az. Igéje és Szentlelke által végzi el a hozzá megtérõ, magát bûnösnek valló ember életében, hogy aki az Emberfiában „hisz, annak örök élete legyen õbenne” (Jn 3,5.15). Jeremiás leleplezi a népek bálványait, s imádságában Izrael Istenének szent nevét így dicsõíti: „De az Úr az igaz Isten, élõ Isten, örökkévaló Király!” (Jer 10,10) Ézsaiás elõre ezt hirdeti az örök Vagyokról: én leszek Jézusod! „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. Én mondtam meg, hogy megszabadítalak…” (Ézs 43,11–12) Athénben, az Areopágoszon Pál a pogányokhoz szól – a számukra még ismeretlen teremtõ Istenrõl és Jézus feltámadásáról – missziói prédikációjában: Isten „most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg” (ApCsel 17,30). S a keresztényeket a Szentháromság egységérõl így tanítja: „…egy a Lélek, (…), egy az Úr (Jézus Krisztus), egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek…” (Ef 4,4–6) Mi ezt valljuk: Jézus egylényegû az Atyával, s kereszthalálával is megdicsõítette õt: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” (Lk 23,46) Hitvallásunk alapja Jézusnak, a valóságos Istennek ezen, kétszer is elmondott kijelentése: „Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van…” S csodálatos ígéretet fûz Urunk az õbenne való hithez, teljesíti az õ nevében elmondott kéréseinket, „hogy dicsõíttessék az Atya a Fiúban” (Jn 14,11.13). Pünkösd után a keresztények csak a bennük lakozó Atya-Fiú Lelke által vallhatják, „hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére” (Fil 2,11). Lutherrel együtt vallom és „hiszem, hogy saját eszemmel és erõmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem õhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által” (Kis káté). Mindezért most s mindörökkön-örökké „az Urat áldom én. / Áldjuk dicséretekkel! / Szent, szent, szent! – zengje szánk / Angyali seregekkel…” (EÉ 250,4) g Garai András
FOTÓ: LUKÁCS GABI
Isten Báránya,
f
Küzdelem az idõvel és önmagunkkal SZÓSZÓRÓ b A Pepita Bakancs Turisztikai Egyesület 2003 szeptemberében alakult meg a Gödöllõi Református Líceumban azzal a céllal, hogy az iskola diákjainak szabadidõs tevékenységét és lelki épülését szolgálja. A kéthavonta megrendezett túrahétvégék azt bizonyították, hogy a fiatalok szívesen töltik szabadidejüket a természetben. Ezért az egyesület vezetõsége úgy döntött, hogy a 2003/2004-es tanév végétõl évente megrendezik a keresztyén iskolások túlélõtúráját (KITT).
Az idei rendezvénynek május végén a Pilis hegység adott otthont, ahová a református középiskolások mellett orosházi, nyíregyházi, aszódi és BudapestDeák téri evangélikus fiatalok is érkeztek szép számban. De mi is kell ahhoz, hogy túléljünk valamit? Nagyapáink sokat tudnának errõl beszélni, hiszen sok mindent túléltek, átéltek a történelem során. Annyi biztos, hogy két dolog elengedhetetlen a túléléshez: az emberfeletti erõfeszítés és a hit. Hinni kell önmagunkban, hogy képesek vagyunk életben maradni, és hinni kell Isten megtartó erejében, abban, hogy õ erõt ad a túléléshez. Természetesen a keresztyén iskolások túlélõtúráján nem volt ennyire kiélezett a helyzet, de azért sokat lehetett tanulni a rendezvény alatt. Megtanultuk például azt, hogy mit jelent a közösség, hogy mennyire jólesik a másik ember bátorítása akkor, amikor az ízületeink már nem engedelmeskednek akaratunknak. Megtanultuk azt is, hogy középiskolás fiatalokként képesek vagyunk 18 óra alatt, váltakozó terepviszonyok mellett 70 kilométert gyalogolni. És megtanultuk azt is, hogy milyen érzés letérni a helyes útról és az ismeretlen területen bóklászni; azonban megis-
Ifjúságirovat-gazda: Györe Balázs
mertük azt is, hogy milyen öröm ismét visszatérni a „jelzett” ösvényre. És még a túrára való nevezés elõtt megtanultuk azt, hogyan legyünk önállóak, hiszen a rendezvény plakátjait az iskolánkban „elfelejtették” kirakni, így mi is szóban terjedõ hírekbõl és az egyesület internetes oldaláról tájékozódtunk. A túlélõtúra elnevezés ugyan találó, de korántsem olyan komoly a helyzet, mint ebbõl vélhetõ. Nem élethalálharcról és nem kimondottan teljesítménytúráról van szó. A rendezvény folyamán különféle ellenõrzõpontokat kellett érintenünk csapatunkkal – szétválás nélkül –, ahol kérdésekre kellett feleletet adnunk, vagy logikai feladványokat, bibliaismereti tesztet kellett megoldanunk. És mindezt sikerrel tettük, hiszen a maratoni táv legyaloglása után, az eredményhirdetéskor a Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium két csapata léphetett a dobogó elsõ és második fokára! Még figyelemre méltóbb ez a teljesítmény, ha tekintetbe vesszük, hogy mindkét csapatban szerepeltek érettségizõ diákok is. Mi kell ahhoz, hogy túléljünk valamit? Most már tudjuk. Emberfeletti erõ, hit és egy ötfõs csapat, hiszen Isten is velünk vándorol az úton. A túlélés így egyszerû. Ezt októberben te is kipróbálhatod, hiszen az egyesület a nagy sikerre való tekintettel akkor szervezi meg a következõ KITT-et. Mi ott leszünk, küzdjünk meg együtt a kupáért! g Bence Gyõzõ, a Deák téri gimnázium volt diákja, a gyõztes Colyg csapat tagja
e
2006. június 11.
krónika
HIRDETÉS
A Nõi Missziói Szolgálat szeretettel hívja az érdeklõdõket nyári konferenciáira. • Július 22–29.: „…mint a tenger” – egyedülálló édesanyák és gyermekeik konferenciája. Révfülöp, Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ. Részvételi díj: 20 000 Ft (felnõtteknek). • Augusztus 1–6.: „Rugalmasság – hûség” – nõkonfererencia. Helyszín: Albertirsa, Vendégház. Részvételi díj: 10 000 Ft. A konferenciákra június 20-ig lehet jelentkezni a következõ címen: MEE Nõi Missziói Szolgálat, 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/483-2261; mobil: 20/8242791; e-mail cím:
[email protected]. HIRDETÉS
Pályázati felhívás Az Evangélikus Egyház Aszódi Petõfi Gimnáziuma és Kollégiuma (2170 Aszód, Régész u. 34., tel.: 28/400-611) pályázatot hirdet kollégiumi nevelõ, biológia – bármely szakos, illetve angol – bármely szakos középiskolai tanári állásra 2006. augusztus 16-i munkába lépéssel. Az alkalmazás feltétele: tudományegyetemi, kizárólag kétszakos végzettség; keresztény elkötelezettség; rendezett családi élet. A pályázat elbírálásánál elõnyt jelent az evangélikus egyházhoz való tartozás. A pályázathoz csatolni kell kézzel írott szakmai önéletrajzot, a diploma fénymásolatát, protestáns pályázók esetén a konfirmációi (katolikusoknál a bérmálkozási) emléklap fénymásolatát, erkölcsi bizonyítványt és lelkészi ajánlást. A pályázatokat az intézmény címére (2170 Aszód, Régész u. 34.), dr. Roncz Béla igazgatónak kell benyújtani 2006. június 23-ig. További információ kérhetõ a fenti címen, illetve a 28/400-611-es telefonszámon az iskola igazgatójától. HIRDETÉS
Becsületesen Istenrõl A vallástudományi konferenciasorozat 2006. évi alkalmának témája: A lángokban rejtõzõ Isten. Helyszín: Dunaföldvár, evangélikus templom (Templom u. 36.). Idõpont: június 22., csütörtök 17 óra. Elõadók és témák: • Molnár Iván evangélikus lelkész – Pünkösd lángnyelvei • Raj Tamás fõrabbi – A tûzben rejtõzõ Isten • Jankovics Marcell mûvelõdéstörténész – A tûz mitológiája • Grandpierre Attila csillagász – A lélek lobogásának kozmikus forrásai A belépés díjtalan. Minden érdeklõdõt sok szeretettel várunk! HIRDETÉS
A 2006. évi missziói pályázat nyertesei Egyházmegyék Borsod-Hevesi Egyházmegye: 40 E Ft, Budai Egyházmegye: 80 E Ft, Dél-Pest Megyei Egyházmegye: 100 E Ft, Gyõr-Soproni Egyházmegye: 80 E Ft, Soproni Egyházmegye: 40 E Ft, Tolna-Baranyai Egyházmegye: 50 E Ft, Veszprémi Evangélikus Egyházmegye: 30 E Ft.
Egyházközségek Ajka: 70 E Ft, Ambrózfalva: 35 E Ft, Baja: 70 E Ft, Beled: 40 E Ft, Bénye: 50 E Ft, Boba: 70 E Ft, Budafok: 30 E Ft, Budapest-Kelenföld: 50 E Ft, Budapest-Óbuda: 50 E Ft, Budapest-Pesterzsébet: 100 E Ft, Budapest-Rákospalota: 50 E Ft, Budapest-Rákosszentmihály: 50 E Ft, Bük: 50 E Ft, Cegléd: 50 E Ft, Csákvár: 50 E Ft, Dabas: 30 E Ft, Dunaharaszti: 70 E Ft, Dunaújváros : 50 E Ft, Esztergom: 40 E Ft, Gyönk és környéke: 50 E Ft, Galgagyörk: 70 E Ft, Gyula: 30 E Ft, Harka: 30 E Ft, Hatvan: 50 E Ft, Hódmezõvásárhely: 80 E Ft, Irsa: 70 E Ft, Kecskemét: 80 E Ft, Kemenesmagas: 40 E Ft, Kisapostag: 20 E Ft, Kiskõrös: 40 E Ft, Komárom: 40 E Ft, Kõvágóörs: 50 E Ft, Lébény: 30 E Ft, Medgyesegyháza: 30 E Ft, Mencshely: 30 E Ft, Mezõberény I. kerület: 80 E Ft, Miskolc: 100 E Ft, Nagytarcsa: 80 E Ft, Nemescsó: 30 E Ft, Nemeskér: 40 E Ft, Nyírszõlõs: 70 E Ft, Répcelak: 100 E Ft, Sand: 40 E Ft, Sárbogárd: 100 E Ft, Somlószõlõs: 50 E Ft, Sopron: 50 E Ft, Szakony: 30 E Ft, Szarvas-Ótemplom: 80 E Ft, Szeged: 50 E Ft, Szentgotthárd: 40 E Ft, Szolnok: 80 E Ft, Szügy: 80 E Ft, Tab: 80 E Ft, Tatabánya: 40 E Ft, Tengelic: 50 E Ft, Tét: 44 E Ft, Tordas: 40 E Ft, Uraiújfalu: 50 E Ft, Várpalota: 40 E Ft, Vecsés: 30 E Ft, Zalaegerszeg: 30 E Ft.
Oktatási intézmények Luther Márton Szakkollégium: 60 E Ft, Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium: 50 E Ft.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2006. június 11. Szentháromság ünnepe. Liturgikus szín: fehér. Lekció: Jn 3,1–15; Róm 11,33–36. Alapige: Ézs 6,1–13. Énekek: 41., 250. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Péter Zoltán; du. 6. dr. Fabiny Tamás; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10.; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2–4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Kovács Áron; du. 7. (a Bach-hét záró alkalma) Gerõfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpádné; de. fél 10. (tanévzáró, családi, úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. (tanévzáró) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hulej Enikõ; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
Lelkésznõ a végeken b Csinos, barna hajú, ifjú hölgy Nepp Éva, a kicsiny bajai gyülekezet segédlelkésze. De akár el is hagyhatnánk a „segéd” szót, hiszen a lényeg az, hogy elõdje nyugdíjba menetele óta õ a gyülekezet pásztora. Ennek immár lassan két esztendeje. Az evangélikusok száma alacsony: alig néhány száz lutheránus él a negyvenezres városban. A környéken egyáltalán nincs evangélikus eklézsia: a szintén maroknyi reformátussággal egyetemben Baja a bácskai katolikus tenger egyetlen protestáns szigete. A lelkésznõvel örömeirõl és gondjairól beszélgettem.
– Nem nehéz itt a déli végeken egyedülálló nõként? – Nem mondanám, hogy nehezebb, mint bárhol másutt lenne. No meg van telefon, internet és tavaly óta szolgálati autó is, úgyhogy a távolságok leküzdhetõk. – Történt-e valami újítás a bajai gyülekezeti életben, amióta itt szolgál? – Az elmúlt bõ másfél évben különösebb „újításokról” nem tudok beszámolni. Viszont amikor átvettem a gyülekezeti lelkészi munkát, akkor vasárnaponként hét-tíz ember volt a templomban, most pedig már húszan-harmincan is járnak az istentiszteletre. – Hogyan sikerült ezt elérni? – Összegyûjtöttük néhány gyülekezeti taggal együtt a helybeli evangélikusok címét, és felkerestem az újabban betelepülteket vagy a vallásukat valamiért nem közösségünkben gyakorlókat; legalábbis a nagyobb részüket. Szerveztünk adventi és böjti evangélizációt, gyülekezeti napot, jótékonysági koncerteket, elõadást és filmvetítést; emellett az istentiszteleti rendet és más alkalmaink idõpontját évente kétszer közzétesszük gyülekezeti hírlevélben, sõt esetenként a helyi lapban is megjelentetjük. Jó lenne „teadélutánokat”, szeretetven-
dégségeket is rendszeresíteni, ehhez azonban megfelelõ helyiség kellene; gyülekezeti célokra jelenleg csak a templom áll rendelkezésünkre.
FOTÓ: IFJ. KÁPOSZTA LAJOS
10
– Mi a helyzet a gyülekezeti utánpótlással? Miként zajlik a hittanoktatás? – Mivel Baja iskolaváros – a környékbeli településekrõl is járnak ide gyerekek, fiatalok –, szép számmal vannak fiatalok a gyülekezetben. A keddi és csü-
törtöki gyülekezeti hittanórákon viszont minden évfolyamból csak egy-két diák van. Másfajta kihívást jelentenek a fiatal felnõttek részére idén indított bibliaórák. – Egy gyülekezeti lelkész számára az épületek karbantartása, felújítása is rendre feladatot ad… Bizonyára Önnek is bele kellett kóstolnia az effélékbe. Hogyan birkózik meg velük? – Természetesen a presbitérium segítségével és a lelkész kollégák tanácsaira támaszkodva. Tavaly sikerült felújítanunk a templomot. Leszigeteltük a falakat – korábban állandóan nedvesek voltak, emiatt rendszeresen hullott a vakolat –, és bevezettük a padlófûtést. Kedvezõek a tapasztalataink: a kellemesebb klíma mellett elfogadhatóak voltak a fûtési költségek. – A gyülekezet volt lelkésze, Dedinszky Tamás ugyancsak Baján él. Az utód számára ez néha elõny, olykor azonban hátrány… – Azt gondolom, megfelelõ a viszonyunk. – Mennyiben segíti a munkáját a presbitérium? – Ez a kérdés azért aktuális, mert május 14-én tartottuk az újonnan választott, hétfõs, megfiatalodott presbitérium beiktatását. A mostani választásnál „szakmai szempontok” is jelentõs szerepet játszottak. Nagy örömömre olyan emberek kerültek a vezetõségbe, akik remélhetõleg nemcsak a nyáron kezdõdõ építkezésben – lelkészlakást építünk – vállalnak majd nagy szerepet, hanem a gyülekezeti életben is. És hogy mikor lesz Nepp Éva lelkésziktatása Baján? Nem sietteti. Szerinte még nem érett meg rá a helyzet, no meg annyi még az építenivaló… g K. L.
Aki átlépett a határokon Remete László emlékezete A Szlovák Nemzeti Múzeum Zsidó Kulturális Szakosztályának gondozásában jelent meg nemrégiben a László Remete – Èlovek, ktory prekraèoval hranice (magyarul: Remete László – Ember, aki átlépett a határokon) címû, szlovák nyelvû könyv. A kötetben a szerzõ, Nandrászky Károly nyugalmazott teológiai professzor egykori, mártírhalált szenvedett vallástanárával kapcsolatos visszaemlékezéseit írta meg. Pozsonyi ösztöndíjasként magam is hallgathattam a professzor ószövetségi elõadásait; új könyvének egy példányával engem is megajándékozott. Szeretném, ha lapunk olvasói is megtudnák, ki volt Remete László. Sopronban született 1910-ben zsidó családban. A család saját elhatározásából 1919-ben evangélikus hitre tért. László az érettségit követõen soproni teológiánkra jelentkezett. Elvégzése után külföldön folytatta tanulmányait. Gyõrben szentelték lelkésszé 1935-ben. Egy ideig Egerben volt segédlelkész. Az elsõ bécsi döntés alapján 1938-ban a Felvidék egy részét visszacsatolták hazánkhoz. A visszakerült területen található Jolsva lelkésze vallástanári állást hirdetett. Remete megpályázta a helyet a némelyek által Isten háta mögöttinek tartott településen; felesége gyógyulása érdekében jelentkezett e he-
gyekkel övezett, erdõkkel borított, tiszta levegõjû vidékre. A kisváros iskoláiban heti 28 hittanóra megtartása és az ifjúsággal való foglalkozás volt a feladata. Ekkor már folyt a háború. Az ipar halálosztó eszközök gyártására állt át; az újságok új Európáról, szent háborúról írtak. Az emberek lelkébe ellenségképet oltottak, hogy „faji”, nemzetiségi, vallási alapon osztályozzák egymást. Igyekeztek elaltatni a lelkiismeretet, mint mûtét elõtt a beteget. A történelem talán leggonoszabb korszaka kezdõdött. Tömegek éltek rettegésben. Elkérgesedett az emberek szíve. Deportálás, meghurcoltatás és halál lett sokak osztályrésze. Remete László igyekezett kiszabadítani diákjait a fasizmus szellemi sodrásából. Iskolán kívül is foglalkozott velük. Számára Jézusnak az irgalmas samaritánusról mondott példázata volt a legszebb evangéliumi történet. Fiataljait megtanította az egymás iránti szolidaritás vállalására, egymás segítésére, arra, hogy az emberi nyomorúságon úrrá lehet lenni, ha meg tudják fogni egymás kezét. De nem csak a szavak embere volt. 1944 szeptemberétõl átjárt a határon, a fasizmus ellen harcoló partizánok lelkésze lett. December elején a német katonaság elárasztotta Jolsvát. A parókiára is betele-
Kõ kerestetik A Budafoki Evangélikus Egyházközség építkezik. A gyülekezeti terem homlokzatához már csak a terméskõ hiányzik. Szeretnénk, ha az új burkolathoz a meglévõ templomot burkoló kõhöz (képünkön), nevezetesen a Pilisborosjenõ környékérõl származó, rozsdás színû homokkõhöz hasonlót tudnánk szerezni. Kérjük testvéreinket, hogy ha tudomásuk van olyan elfekvõ vagy bányászati kõrõl, amelyet megvásárolhatnánk, jelezzék a budafoki evangélikus gyülekezet felügyelõjének, Szepesfalvy Gábornak (tel.: 1/424-5260) vagy Solymár Gábor lelkésznek levélben vagy telefonon (1221 Budapest, Játék u. 14.; tel.: 1/229-2538).
pedtek, és partizánok, illetve „megbízhatatlan” személyek után kérdezõsködtek. A fiatal vallástanár-lelkész is gyanússá lett. December 20-án, az esti adventi istentisztelet végén a Gestapo fegyveresei várták. A gyülekezet könnyezõ tagjai elõtt tartóztatták le õt. A rendõrség fogdájába kísérték. Egy hét múlva Besztercebánya börtönébe vitték, ahol azokat gyûjtötték, akikrõl a Gestapo úgy vélekedett, hogy útjában állnak a nácizmus gépezetének. A front közeledése miatt nem volt idõ bírósági tárgyalásra. E börtönbõl kilencszáz embert szállítottak csoportonként a város határába; itt lelõtték és tömegsírba temették áldozataikat. A kemény fagy beállta után a nemeckai mészégetõt alakították halálgyárrá. A kohó tetejének széles torkához keskeny hidat ácsoltak deszkából. Ezen küldték a foglyokat, hogy tekintsenek a kohóba. Ott lelõtték õket, s testük a tüzes lávába zuhant. A kivégzõk bátrak voltak a kiszolgáltatottakkal szemben. A börtön naplója szerint Remetére 1945. január 9-én került sor. Õ lett a magyarok és szlovákok Bonhoeffere. Az utókor szobrot állított az áldozatok emlékére. Zarándokhely lett okulásunkra, hogy a borzalmak többé ne ismétlõdhessenek meg. g Id. Cselovszky Ferenc
HIRDETÉS
Szálláslehetõség A Debreceni Evangélikus Egyházközség szálláslehetõséget kínál olyan egyetemisták vagy fõiskolások számára, akik Debrecenben tanulnak vagy kezdik meg tanulmányaikat. Elsõsorban olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik igénylik a gyülekezeti közösséget, és szeretnének részt venni a közösség életében, továbbá lehetõségeik szerint segítik és támogatják az egyetemisták között végzett szolgálatot. Az elhelyezés az új gyülekezeti ház tetõterében, két kétágyas és egy háromágyas szobában történik. A szállás költsége 12 000 Ft + rezsi havonta. A jelentkezéseket írásban kérjük elküldeni az egyházközség címére (4025 Debrecen, Miklós u. 3.). A jelentkezéshez önéletrajz és lelkészi ajánlás csatolása javasolt. Jelentkezési határidõ: 2006. június 30. Bõvebb tájékoztatás Réz-Nagy Zoltán helyi lelkésztõl kérhetõ a 20/824-4077-es telefonszámon.
2006. június 11.
mozaik
f
11
EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Újra a meddõségrõl mint életcélról Tisztelt Szerkesztõség! Meddõség mint életcél? címmel indulatos cikkben fejtette ki álláspontját Missura Tibor a mûvi meddõvé tétel lehetõségét kiterjesztõ alkotmánybírósági határozattal kapcsolatban (Evangélikus Élet, 2006. május 28.). A lényegi kérdést illetõen – tudniillik hogy július 1-jétõl minden nagykorú magyar állampolgár szabadon kérheti meddõvé tételét – egyetértek a szerzõvel, ezt magam is rossznak tartom, ezért ebben nincs vita közöttünk (jóllehet magam nem tartok attól, hogy honfitársaink tömegesen fogják igényelni ezt a „szolgáltatást”). Írása azonban számos pontatlanságot tartalmaz, és talán ennek is köszönhetõ, hogy következtetéseivel és javaslatával átcsúszik az ingoványos politikai terepre. Bár nem vagyok sem orvos, sem jogász, szeretnék a magam módján hozzájárulni a tények jobb megismeréséhez. 1. A szerzõ – utalva az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett rendelkezésre [az egészségügyrõl szóló 1997. évi CLIV. tv. 187. § (2) bekezdése] – ezt írja: „Ez a törvény ugyanis kimondta, hogy csak akkor kérheti egy nõ az orvosát arra, hogy tegye õt meddõvé, ha legalább 35 éves, vagy ha három vér szerinti gyermeke van. A jelenlegi törvénytervezetbõl egyszerûen törölték ezt…” A törvény hivatkozott szakasza nem „nõkrõl” szól, hanem „személyekrõl”, vagyis férfiak is kérhették (kérhetik) mûvi meddõvé tételüket (ami szerintem szintén nem helyeselhetõ). Az AB nem a „jelenlegi törvénytervezetbõl” (ilyen nem létezik!), hanem egy több mint nyolc éve hatályos törvénybõl törölte a meddõvé tétel feltételeit. 2. A szerzõ szerint az AB határozata „…nem azt jelenti, hogy a törvény rossz, hanem csak azt, hogy nem felel meg a mai alkotmányunknak, amely az elmúlt negyven év ismertetõjegyeit is magán hordozza. Ezért szorgalmazták
teni, de ha valami, akkor ez az a gondolkodásmód, amely „az elmúlt negyven év ismertetõjegyeit is magán hordozza”. 5. A szerzõ ezután annak az óhajának ad hangot, hogy „…az egyházak többször adjanak világos erkölcsi állásfoglalást annak érdekében, hogy tájékozódni tudjanak híveink arról, melyik irányzat vagy politikai mozgalom halad tudatosan az erkölcsi jó felé. Nem helyes az, ha az emberi szabadság gondolatával takarják el az erkölcsi rosszat, ahogy ez a mostani törvénytervezet teszi.” Én meg azt gondolom, hogy nem helyes az, ha valaki kellõ alap nélkül – megkockáztatom: némi csúsztatást is megengedve magának – osztogat erkölcsi ítéletet. A szerzõ ugyan nem nevesít pártot vagy politikai oldalt, azért tudni lehet, kire, mire gondol. De nézzük a tényeket! A mûvi meddõvé tétel szabályait korábban az egészségügyi miniszter 12/1987. számú rendelete tartalmazta – hasonló feltételekkel, mint amilyeneket a most hatályon kívül helyezett rendelkezés is tartalmaz. Feltételezem, hogy 1997-ben ezek a rendelkezések azért kerültek át az egészségügyi törvénybe (amely magasabb szintû jogforrás), mert az állampolgárok széles körét érintõ kérdéseket törvényben kell szabályozni. Mint tudjuk, 1997-ben baloldali kormány volt hatalmon, tehát a mûvi meddõvé tételt feltételekhez kötõ (korlátozó) rendelkezés a baloldali többség támogatásával került elfogadásra. A korlátozás feloldására sem az Orbán-, sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-kormány nem tett javaslatot. Akkor most ennek alapján hogyan kellene eldönteni, hogy „melyik irányzat vagy politikai mozgalom halad tudatosan az erkölcsi jó felé”? És itt harmadszor is meg kell említenem, hogy nincs olyan törvénytervezet, amely az emberi szabadság gondolatával takarja el „az erkölcsi rosszat”! Akár tetszik, akár nem, azzal a helyzettel ál-
már eddig is sokan egy új alkotmány elkészítését.” A taláros testület szerint a hatályon kívül helyezett rendelkezés az alkotmány 54. §-a (1) bekezdésének szövegébe ütközik, mely ezt tartalmazza: „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” Alkotmányunk 1989. október 23-tól tartalmazza ezt az alapvetést, melynek megfogalmazásában aktívan közremûködtek a rendszerváltás meghatározó pártjai és személyiségei, tehát nehéz lenne pártállami vagy kommunista jelzõvel illetni. Véleményem szerint tartalmában sem megkérdõjelezhetõ, magam pedig nem tudok róla, hogy az új alkotmány elkészítését szorgalmazók ezt a bekezdést kifogásolták volna. Az más kérdés, hogy az alkotmánybírók többsége hogyan értelmezte a konkrét esetben annak tartalmát. 3. A szerzõ azt javasolja, hogy „ne az Alkotmánybíróságot kritizáljuk, mert õk csak a kötelességüket tették”. Ehhez – mármint az AB kritizálásához – én sem veszem a bátorságot, de hogy a probléma mennyire nem egyértelmû, azt jól mutatja három alkotmánybírónak a többségi határozatot elutasító különvéleménye. 4. Missura Tibor ezután arra buzdít, hogy „…mindenki írjon a saját kerülete (…) képviselõjének, hogy változtassák meg ezt a törvénytervezetet”, és azzal érveljenek, hogy „törvényeink is ismerik azt a helyzetet, hogy valaki felnõtt kora ellenére nem beszámítható, s ezért gondnokság alá helyezik”. Megint csak azt kell mondanom, hogy jelenleg nincs megváltoztatható törvénytervezet, az AB határozata pedig nem bírálható felül. Ami a „lehetséges érvelést” illeti, az egyenesen hajmeresztõ. Nem szeretném Missura Tibort megsér-
Informatikaoktatás a határ mellett
lunk szemben, hogy minden politikai erõ egyetértett a korlátozással, amely még hosszú ideig hatályban maradt volna, ha két – tudomásom szerint – magánszemély nem fordul az Alkotmánybírósághoz. Ilyen körülmények között a felfokozott indulat – amelyet a cikk erõsen túlzó címe is jelez (jóllehet ezt nem biztos, hogy a szerzõ adta írásának) – nem tûnik indokoltnak, következtetései pedig megalapozatlanok. (Az írást a szerzõje által adott címmel közöltük. – A szerk.) Véleményem szerint a feladat most az,
hogy a politikusok találják meg azt a jogi formát, amelynek alkalmazásával a korlátozás nem sérti az alkotmányt. Mindezt hangsúlyozottan nem valaki ellen vagy valaki érdekében láttam szükségesnek papírra vetni. Célom csakis az volt, hogy rámutassak: az objektivitás, a tények tiszteletben tartása a hitelesség próbaköve. Ha farkast kiáltunk akkor is, amikor nem jön, hamar ott találhatjuk magunkat, mint a mondabeli pásztor. Tisztelettel: Bence István
Tisztelt Bence István! Köszönöm, hogy reagált a cikkemre. Örülök, hogy egyetért a cikk tartalmával, de kifogásolja a nem pontos, jogi fogalmazást, sõt ebben már tudatos csúsztatást és politizálást is lát. Ígérem, igyekszem máskor pontosabban fogalmazni! Politizálásra, a közjó szolgálására pedig tudatosan törekszem, de nem pártpolitikára, amit Ön feltételez. A második észrevételében beidézi az alkotmány 54. paragrafusát, mely szerint „minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektõl senkit nem lehet önkényesen megfosztani”. Köszönöm, hogy ezt idézte. Az élethez, az emberi méltósághoz hozzátartozik a szülõi feladat, a gyermeknevelés – amin keresztül érnek legtöbbször felnõtté a nagykorúak, s eljutnak az élet tudatos felelõsségvállalásáig. Így nemcsak fogyasztói, hanem teherhordói lesznek a társadalomnak. Idõskorban pedig az unokákat látva mondják el sokan, hogy érdemes volt élni… Errõl a lehetõségrõl és boldogságról mond le éretlenül az, aki tizennyolc éves korában a meddõséget választja. Figyeljük meg az orvosok állásfoglalását is, mennyire tiltakoznak ez ellen a szabados értelmezés ellen, mert õk nem elvenni akarják az alkotmányos jogot a fiataloktól, hanem védeni akarják az egészséget. A negyedik pontban jól látható, hogy nem pártpolitikáról van szó. Igaza van Önnek, hogy most nincs „törvénytervezet”. Sajnos „tévesen” használtam ezt a szót, mert nincs „tervezett törvény”. De a parlament mulasztása miatt, a jobb- és baloldal tétlensége miatt a szabados meddõvé tevõ törvény életbe lép július 1-jével. Nem vagyok jogász, hogy meg tudjam mondani, hogyan is nevezik azt, ami most törvénybe fog lépni, amit nem terveztek, de terv szerint hatályos lesz. Vagy éppen az volt a „tervezés”, hogy nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel? S ha nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, akkor automatikusan életbe lép az Alkotmánybíróság határozata alapján? A cikke elején azt írja, hogy egyetért a cikk lényegével, hogy nem jó, hogy életbe lép ez a törvény. Hát akkor hogyan lehet és kell tiltakozni egy ilyen törvény életbelépése ellen? Várjuk fölülrõl, a jó királytól vagy a mindentudó párttól a megoldást? Ezt a várakozást, a passzivitást az elmúlt évszázadokban nagyon tanították, de mi erre nagyon ráfáztunk. Szerintem most az imádkozáson túl a leveleinkkel a parlament tagjainak figyelmét kell felhívnunk arra – ha õk nem vették észre, és nem tudatosult bennük –, hogy parlamenti mulasztást követtek el, ami az egész ország kedélyállapotát is befolyásolja. Nem baj az, ha a politikusok észreveszik, hogy figyelik õket, s hogy teljesítményeik alapján akarják majd õket újraválasztani. Az ötödik pont mutatja, hogy az egyházi hangot az elmúlt negyven év hatására „csak” baloldalellenesnek szeretnék sokan érteni. De éppen az Ön cikke mutatja, hogy most a korábban a balos kormányok idején életbe lépett és hatályos törvény megszûntét kifogásoljuk, tehát nem „baloldal”ellenes, hanem a társadalmi közömbösséget akarja felrázni, s a politikusokat arra biztatni, hogy végezzék a törvényhozási feladatukat! Missura Tibor
EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ b A kõszegi Evangélikus Mezõgazdasági, Kereskedelmi és Informatikai Szakközépiskolában immár második éve folyik oktatás az informatika szakmacsoportban. Az alábbiakból megtudhatják, miként alakult ki ennek az új, korszerû szaknak az oktatása a több mint százéves intézményben, ahol ötven éve folyik mezõgazdasági szakmacsoportos oktatás.
Hány éves a Losung?
elegendõek. Szükséges a humán erõforrás, a tanári kar folyamatos továbbképzése és az új eszközök használatára vonatkozó igény megléte. Az intézményben nyitott, az új eszközök megismerésére, használatára képes oktatói gárda alakult ki az évek során. Erre alapozva vált lehetõvé az informatikai képzés elindítása. A tanulók jó
A SZERZÕ FELVÉTELE
Az alapok lerakása csaknem tíz éve kezdõdött. Az intézmény vezetése – reagálva a piaci igények változására – elindította a kereskedelem-marketing szakmacsoportos képzést. A szak több tantárgya is számítógépes oktatást igényel, ezért folyamatos bõvítési, átalakítási folyamat kezdõdött meg. Pályázatok, szakképzési támogatás és jelentõs önrész, sa-
ját erõforrás felhasználásával sikerült elérni, hogy jelenleg több mint százhetven gépet számláló géppark, strukturált helyi hálózat (amely az iskola egész területén vezeték nélküli lefedettséget biztosít), öt számítástechnikai labor (melybõl három klimatizált), multimédiás nyelvoktató labor, taniroda, multimédia-stúdió (grafikai és videoszerkesztõ berendezéssel), továbbá az oktatásban mindenhol P4-es kategóriájú számítógépek, projektorok, aktívtáblák álljanak rendelkezésre. Természetesen a tárgyi feltétek nem
hardvererõforrással rendelkezõ, korszerû számítástechnikai laborokban sajátíthatják el négy év alatt a szakma alapjait. A diákok az elsõ két évben a közismereti informatikai anyagon kívül elsajátíthatják a gépírást, a grafikai eszközök használatát, valamint megismerkedhetnek a digitális videózással és a programozás alapjaival. Az utolsó két évben a programozáson kívül méréstechnikával kapcsolatos ismereteket szerezhetnek. Jelenleg egy multimédiás szakember, ügyvitelt oktató tanárok és négy infor-
matika szakos tanár biztosítják a megfelelõ színvonalú oktatást. A 12. évfolyam végén a tanulók a közép- és emelt szintû közismereti informatikaérettségi mellett a szakmai „informatika alapismeretek” tárgyból is vizsgázhatnak mind a két szinten. Az idei tanévben minden 10. évfolyamos informatika szakos elõrehozott érettségire jelentkezett informatika tárgyból középszinten. Intézményünk 2004 óta ECDL vizsgaközpont, így a diákok az itt töltött évek alatt bizonyítványt szerezhetnek informatikai írástudásukról. A 13. évfolyamon a következõ szakképesítések megszerzésére lesz lehetõségük (a betölthetõ munkakör megjelölésével). Gazdasági informatikus: a vállalkozások területén tevékenykedõ informatikus (gazdasági, pénzügyi és számítástechnikai ismeretekkel és készségekkel gazdasági információk gyûjtése, karbantartása és feldolgozása). Számítástechnikai szoftverüzemeltetõ: szoftverüzemeltetõ a gazdasági és társadalmi élet teljes vertikumában (irodai és ügyviteli munkában egyaránt; feladata a gazdálkodó egységek tartalmi és adminisztratív munkájában alkalmazott szoftverek biztonságos, gyakorlott üzemeltetése). Multimédiafejlesztõ: írott szöveget, hangot, álló- és mozgóképet, ábrákat, animációt egyesítõ, digitálisan tárolt, interaktívan mûködõ számítógépes szoftver létrehozása. A tárgyi feltételek fejlesztése, a tanárok képzése nem zárult le a szak elindításával. A folyamatos megújulás teszi lehetõvé, hogy korszerû, piacképes tudás átadása folyjék itt a határ mellett. g Ihász Tibor
Tisztelt Lelkész Úr! A kérdése jogos. Nagyon örülök annak, hogy ilyen figyelmesen olvassa az Evangélikus Életet, hiszen ennek köszönhetõen kerülhet sor az itt is, meg más helyen is közölt írásomban a korrekcióra. Minthogy a Losung megjelenésének kezdõ éve 1731, így idén ennek a nagyszerû lelki útmutatónak nem a 250., hanem a 275. megjelenési évfordulója van. Tehát mindazon helyeken a cikkben (cím, elsõ bekezdés, záró bekezdés utolsó sora), ahol a 250-es szám elõfordul, ott a helyes szám a 275. Reményeim szerint a hiba sem a Losungot, sem a hálás megemlékezést nem felhõzi be. Még egyszer hálásan köszönöm Bernhardt Béla úrnak, hogy a félreértésre okot adó elírásra mind a szerzõnek, mind az olvasótábornak felhívta a figyelmét. Köszönettel és köszöntéssel: Dr. PhD Békefy Lajos
SZERETETVENDÉGSÉGRE…
Töltött méteres kalács Hozzávalók a tésztához: 6 tojás, 37 dkg kristálycukor, 1,5 dl olaj, 1,5 dl forró víz, 37 dkg liszt, 1 kiskanál sütõpor. Hozzávalók a krémhez: 25 dkg Rama margarin, 20 dkg porcukor, 1 tasak puncsízû, „fõzõs” pudingpor, 3 evõkanál kristálycukor, 3 dl tej. Elkészítés: a tésztához a tojássárgákat habosra keverjük a cukorral, majd belekeverjük a többi hozzávalót, legvégén a habbá vert tojásfehérjével. A tésztát megfelezzük; az egyik felébe két kanál kakaóport keverünk. A kikent õzgerincformába háromkanalanként felváltva beletesszük a kétféle tésztát – ezáltal lesz majd csíkos az elkészült sütemény. Elõmelegített sütõbe tesszük, majd ha meg-
sült, kihûtjük. A krém elkészítéséhez a pudingporból, a cukorból és a tejbõl sûrû masszát fõzünk. Ha kihûlt, hozzáadjuk az összekevert margarint és porcukrot. A süteményt háromfelé vágjuk és megtöltjük a krémmel.
FOTÓ: BODA ZSUZSA
Rovatgazda: Erdélyi Károly
Kedves Szerkesztõ Testvérek! Legyenek szívesek rámutatni, hogy milyen eseményhez stb. kapcsolódik a herrnhuti Losung 250. évfordulója. Az Evangélikus Élet május 21-i számának a 8. oldalán van ennek az évfordulónak az emlékezete. De a cikkben sehol sincs utalás 1746-ra, inkább csak az 1728-as szóbeli és az 1731-es nyomtatásbeli kezdetekre. A kezemben lévõ Losungen 2006 címû könyvecskében többször is hangsúlyozzák, hogy ez a könyvecske a 276. kiadás, azaz a Losung immár 275 éve jelenik meg nyomtatásban. Kérem és elõre is hálásan megköszönöm érdeklõdésemre az érdemleges választ. Tisztelettel és szeretettel küldöm köszöntésemet. Bernhardt Béla nyugalmazott evangélikus lelkész (Lakewood, Ohio, USA)
12
e
2006. június 11.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Meghívó Az egyházmegyék szeretettel értesítik olvasóinkat az újonnan megválasztott egyházmegyei tisztségviselõk beiktatásáról. Kelet-Békési Egyházmegye Békéscsaba, június 11., 15 óra • Kondor Péter esperes • Dr. Rück András felügyelõ Igét hirdet Gáncs Péter püspök. Észak-Pesti Egyházmegye Acsa, június 18., 18 óra • Mekis Ádám esperes • Bálint József felügyelõ Igét hirdet dr. Fabiny Tamás püspök.
A héten a következõ gyülekezetekért imádkozunk: Várpalota (vasárnap); Mezõlak–Mihályháza– Nagyacsád (hétfõ); Celldömölk (kedd); Gérce (szerda); Csurgó (csütörtök); Bõny (péntek); Nyíregyháza (szombat). A Lutheránus Megújulás által szervezett imamozgalom
Isten iránti hálával tudatom, hogy június 17-én 16 órakor a budapest-rákospalotai evangélikus templomban (XV., Régi Fóti út 73.) dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke lelkésszé avat. Szeretettel meghívom Önt és szeretteit erre az ünnepi alkalomra. Zsugyel-Klenovics Katalin
Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját arra az ünnepi istentiszteletre, amelyen dr. Fabiny Tamás és Gáncs Péter püspökök szolgálatával lelkésszé avatnak bennünket a Deák téri evangélikus templomban (1052 Budapest, Deák tér 4.) június 18-án 15 órakor. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk az istentiszteletet követõ szeretetvendégségre! Szántó Enikõ, Tóth-Mérei Zoltánné Mónus Györgyi, Gáncs Tamás és Szabó András
A Farkasréti ökumenikus esték keretében a XI., Németvölgyi út 138. szám alatti templomban június 12-én, hétfõn 18.30kor Tatai István református lelkipásztor tart elõadást a „Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni!” (ApCsel 11,16) ige alapján Bérmálás, konfirmáció, lélekkeresztség címmel.
HALÁLOZÁS Özvegy Tóth Mihályné született Hulman Anna május 13-án türelmesen viselt hosszú betegség után nyolcvanévesen elhunyt. Huszonöt éven át a püspökmolnári evangélikus gyülekezet gondnoka volt. Hûséges munkájáért a Jóisten áldását kérjük. Jézusom, köszönöm vigasztaló igédet: „Ne félj, csak higgy!”
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem június 17-én 10.30-tól tartja tanévzáró istentiszteletét a budapest-zuglói evangélikus templomban (XIV., Lõcsei út 32.). A diplomaosztó ünnepséget követõen doktorrá avatják Joób Mátét és Orosz Gábor Viktort.
38 éves, református, hívõ fiatalember házasság céljából megismerkedne olyan leánnyal, aki el tudná képzelni az életét egy szakmáját szeretõ kertész mellett, aki egy kis faluban dísznövénykertészetet vezet. Jelige: „Vissza a természetbe”. Nagyvárad téri metróállomásnál kétszobás, földszinti, bútorozatlan panellakás 69 ezer Ft-ért kiadó. Tel.: 1/215-6521. Üdülés Balatonföldváron. Szeretettel várunk minden érdeklõdõt a Bethesda összkomfortos üdülõjébe. Üdülési csekket is elfogadunk. Tel.: 20/886-1327; e-mail:
[email protected]; cím: 8623 Balatonföldvár, Spúr István u. 21., Bálint Kálmán. Egyházi textilek mûhelye, Gyõr. Lutherkabátok, barettek, stólák, oltárterítõk stb. készítése. Telefon: 20/947-6248; internet: www.raabmarkitextil.atw.hu. Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915. A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon fiatal, szakképzett, keresztény szociális gondozó és ápoló munkatársat keres. Tel.: 1/391-8006.
Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból június 11-tõl június 18-ig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
8.30 / Duna II. Autonómia Ezer év szentjei Boldog Mór (31') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 14.45 / mtv Örömhír Az evangélikus egyház mûsorában beszámolót láthatunk többek között a váraljai parókiaszentelésrõl, a kétszáz éves sandi templom jubileumáról és a ferencvárosi templom alapkõletételérõl. (26') 19.00 / PAX Templomi bábjátékosok találkozója (Kispest, 2006) 8. rész (19') 20.00 / Duna Tv Szabó Magda: Az ajtó A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház elõadása (151')
11.45 / Petõfi rádió Szimbólumok hétrõl hétre A magyar lovagok 13.07 / Bartók rádió A Cantus énekegyüttes énekel (32') 13.30 / Kossuth rádió Krisztus közöttünk! A görög katolikus egyház félórája 20.00 / PAX (premier) Mit ér az ember, ha… református lelkész? Dusicza Ferenc (35') 21.35 / Kossuth rádió Értsünk szót! (25') 21.40 / Duna II. Autonómia Ítél a Balaton (magyar játékfilm, 1932) (55') 22.00 / Duna II. Autonómia Szelíd kérlelhetetlenség (dokumentumfilm, 2004) (68')
8.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 11.00 / Bartók rádió Onczay Csaba gordonkázik (40') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája (30') 13.48 / Bartók rádió Schütz: Magnificat (12') 15.00 / PAX Beszédtéma, 54. rész: Keresztény vezetõk (15') 20.00 / Duna Tv Napló Apámnak, Anyámnak (magyar játékfilm, 1990) (111') 20.47 / Bartók rádió Teleobjektív Wosinszky Mór (15') 21.05 / Kossuth rádió Nemzetközi vallási híradó (30')
6.00 / Spektrum Mûvészet és történelem 1. rész: 1517 (49') 12.00 / Duna II. Autonómia Thuróczy János: A magyarok krónikája, 1. rész (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2003) (26') 13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 15.40 / Bartók rádió Hitélet és történelem (20') 16.20 / mtv Református ifjúsági mûsor (10') 20.04 / Kossuth rádió Aranyemberek Mészáros Márta filmrendezõ (31') 23.50 / m2 Záróra A teljes Márai-életmû (45')
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
22.20 / Duna Tv Ámen (francia-német játékfilm, 2002) (126') 5.25 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában Balicza Iván evangélikus lelkészt hallhatjuk. 8.30 / Duna Tv Élõ egyház (26') 12.00 / Duna II. Autonómia Thuróczy János: A magyarok krónikája, 2. rész (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2003) (27')
Vasárnap Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten elõtt, világos, mert „az igaz ember hitbõl fog élni”. Gal 3,11 (1Sám 6,20b; Jn 3,1–8/9–15/; Róm 11,/32/33–36; Zsolt 145) Kezemben van a mai napom, a holnapom? Kezemben van istenhitem? Kezemben van elhívásom? Kezemben van forró szeretetem? Kezemben van élettérképem, görbe mankóm, sorsfordító döntéseim, halál utáni létem? Ne legyen. Nem bírnám ki. Az igaz ember hitbõl, nem pedig önmagából él.
Hétfõ APRÓHIRDETÉS
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG
9.00 / Duna Tv Mindentudás Egyeteme Varga János: Madárinfluenza – Járvány vagy hisztéria? (59') 12.00 / Duna II. Autonómia Thuróczy János: A magyarok krónikája, 3. rész (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2003) (26') 14.00 / Viasat History Mûvészóriások Peter Paul Rubens (30') 15.00 / PAX Beszédtéma (vitamûsor) 57. rész: Eutanázia 2. rész (29') 16.05 / Bartók rádió Muzsikáló délután 19.00 / Filmmúzeum Névtelen vár (színes magyar játékfilm, 1982) (120')
Új nap – új kegyelem
7.00 / Rádió C (FM 88,8) Evangélikus félóra Csapó Krisztián vezetésével (30') 7.45 / Duna Tv Koldus és királyfi (kanadai mesefilm) (51') 12.05 / Duna Tv Isten kezében (26') Ha majd a hidak felépülnek (26') 16.30 / Duna II. Autonómia Világörökség Pécsi ókeresztény sírkamrák (magyar ismeretterjesztõ sorozat, 2003) (27') 19.00 / Duna II. Autonómia Tálentum Choli Daróczi József Som kon som… – Vagyok, aki vagyok… (portréfilm, 2003) (27')
8.25 / Kossuth rádió Édes anyanyelvünk (5') 9.05 / m2 Örömhír. Az evangélikus egyház mûsora (ism.) (26') 10.00 / Duna Tv Evangélikus istentisztelet közvetítése Csömörrõl. Igét hirdet Solymár Péter lelkész. (60') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (26') 15.22 / Bartók rádió Beszélgetés az egyházzenérõl Búcsújárás és zarándoklat 2. rész (38') 14.50 / mtv Örömhír. A református egyház mûsora (26') 20.00 / PAX (premier) Mi a helyzet… a vallással? 4. rész (45')
Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, õ pedig Istenben. 1Jn 4,15 (Zsolt 65,4; Jer 10,6–12; Ef 1,1–10) Ha van az egyházi esztendõben emlékünnep, akkor az biztosan nem pünkösd. Mert a lélek eleven és ható, élõ és megújító, a belsõ ember motorja; most vigasztal, most juttat hitre, most szentel meg, most gyûjti össze Isten népét, most formál közösséggé, most küld szolgálatba – ünnepe pedig mindennek csak a koronája. A korona szép, de a lényeg az, ami alatta van. A pünkösd utáni héten lelkünkben van-e a Lélek?
Kedd Az Isten nem vetette el az õ népét, amelyet eleve kiválasztott. Róm 11,2a (2Kir 13,23; Ézs 43,8–13; Ef 1,11–14) Ha nem lenne bûn, ha mindig Isten közelében lennénk, és hozzá ragasztva élnénk, ha sohasem kóborolnánk el mellõle, és nem mennénk a saját fejünk után, Pál apostolnak nem jutna eszébe ilyet írni vagy mondani. De bûn van. Akkor hát mi a teendõ? Isten színrõl színre kegyelmének érkezéséig együtt kérdezni a kérdezõkkel és együtt sírni a sírókkal.
Szerda Akinek szilárd a jelleme, azt megõrzöd teljes békében, mert benned bízik. Ézs 26,3 (2Kor 1,21; ApCsel 17,/16/22–34; Ef 1,15–23) A Lélek legnagyobb ajándéka, ha már nem kell külön figyelmet fordítani arra, hogy Istenre gondoljunk, hanem mindazt, amit teszünk vagy tenni fogunk, vele együtt váltjuk valóra. Ha az Istennel való találkozások nem külön ünnepi pillanatai a napnak, hanem egybeolvadva kitöltik szívemet ébredéstõl elalvásig, kimondhatom: Uram, megérkeztem.
Csütörtök Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, az Úrtól pedig elfordul szíve! De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Jer 17,5.7 (2Kor 4,9; Ef 4,1–7; Ef 2,1–10) A nem esetlen, de csendes, nem alázatoskodó, de szerény, nem félénk, de türelmes lélek munkája, szavai, jelenléte nem látványosak, õ maga talán senkinek sem tûnik fel. Aztán jön a hangoskodó, nagyokat mondó, a vezértípus, aki hátára veszi az egész világot és csak viszi és viszi. Õ érvényesül, õ van a figyelem középpontjában. Imponáló a magabiztosság. Aztán amikor kitartásra, hallgatásra, figyelmes szeretetre lenne szükség, vagy csak egyszerûen elérkezett egy hétköznap, a hatalommal bíró valahogy mégiscsak továbblép. Végül marad a nem esetlen, de csendes, nem alázatoskodó, de szerény, nem félénk, de türelmes lélek munkája, szavai, jelenléte. Lehet, hogy Isten õket tudja a legjobban használni országa építésében?
Péntek A szeretetben nincs félelem, sõt a teljes szeretet kiûzi a félelmet. 1Jn 4,18 (Józs 1,9b; Lk 23,44–49; Ef 2,11–18) A teljes szeretet Isten közelében lenni. Õ a szeretet. A szeretet nem tûri meg maga mellett a rettegést, az aggódást, a nyugtalanságot, a félelmet. Minél távolabb kerülünk Istentõl, annál nagyobb a félelem hatóereje. Isten közelében maradni: a félelem nélküli lét.
Szombat Jézus Krisztus mondja: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” Jn 12,26 (5Móz 30,9; Jn 14,7–14; Ef 2,19–22) Egy erõsebb szél pillanatok alatt át tudja rendezni az égboltot. Néhány perc alatt kitisztul felettünk minden, s ragyogva fénylik már a nap. Jézus egy pillanat alatt átrendezte az emberiség történetét. Néhány perc alatt kitisztul felettünk minden, s ragyogva fénylik már a nap. Ennek felismerése a megtérés és Jézus követése. g Horváth-Hegyi Olivér
HIRDETÉS
A Déli Evangélikus Egyházkerületben május 31-én megtartott parókusi alkalmassági vizsgán parókus lelkészi bizonyítványt szerzett Szücs Eszter, Barthel-Rúzsa Zsolt, Domokos Jenõ, Homoki Pál, Laczi Roland és Laczki János. Egyházi törvényeink értelmében (1997. évi II. tv. II. cím 10/4) a felsoroltak önálló gyülekezeti szolgálat végzésére alkalmasak, erre a szolgálatra meghívhatók, illetve megválaszthatók. Gáncs Péter püspök július 1-jétõl kezdõdõen Domokos Jenõt a Mezõtúri és a Gyomai Evangélikus Egyházközségbe küldi ki beosztott lelkészként. Horváth Zoltán Olivért és Horváth Anikót pedig a Szarvas-Ótemplomi Evangélikus Egyházközségbe és az egyházközség általános iskolájába küldi ki szolgálatra a Déli Egyházkerület püspöke.
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel:
[email protected] Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. (
[email protected]), Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]) Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet OnLine (
[email protected]), dr. Ecsedi Zsuzsanna – Cantate (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]) Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]) Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail:
[email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2145 Ft, fél évre 4290 Ft, egy évre 8580 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (116 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.
