A Holdra szállás titka

imagazin.hu

*iap temaja

XXX. évf., 2009. júlii

'ára: 870 Ft (előfizetőidnek. 695 Ft)

-------- v

A Holdra szállás titka

'J J L / í w s í -.í

3

I UUIU

m \l*

‘S i

iO

Elizabeth Möon NEBULA-DÍJAS ÍR

CHERRYH - B A K E R - L A K É - JOHNSON -SZUCS

mmm

EXKLUZÍV INTERJÚ

A Galaktika Fantasztikus Könyvek jubileumi kötete

-

Ad ■*»

%.

*

Az 1969-ben indult sorozat 200. darabja tisztelgés az elmúlt 40 év eredményei előtt, magyarul először olvasható novellákkal a világ minden tájáról.

SALRKTlCfl 232 V T" V %, V *

Az első szó jogán

>»

X . úr .1/ utcán sétál, belem erülve m in d ennapjainak gondjaiba. Ám ér/.i hogy s/i»lit ja a term észet a napi em észtést befejező szertartásra. F.zért ti \ . úr rögvest felkeresi a legközelebbi legkisebb helyiséget. A kis szentéh ragyog a tisztaságtól, ez alól nem kivétel a hófehér trón sem. Mielőtt X. ór közelebb léphetne, az ülőke autom atikusan felnyílik, és egy érintőpanel életre kel. Az egyik polcon kis flakonban tisztítószer áll rendelkezésre, ha valaki személyesen kívánja az ü l ő k e * higiéniáját biztosítani. X. ú r csak elnézően mosolyog a palackra, p o n l o - 'í san tudja - m int m indenki m ás Japánban - , hogy a padlón sokkal több baktérium üt tanyát, m int az ülőkén. M egbízik a rendszerben. \ . helyet foglal, az ülőkében azonnal m egindul a fűtés, ő a panelen

összes kiegészítő berendezésével együtt teljes tisztítást hajt végre, végül felmossa a padlót is. X. ú r úgy távozhat a fülkéből, hogy kezet sem kell m osnia, m ert nem ért olyan felülethez, amely személyes higiéniájának árth at. A következő pillanatban üzenet érkezik a telefonjára. A fülke küldte. Tájékoztatja a végterm éken elvégzett autom atikus laborvizsgálat eredm ényéről. A székletben nem talált vért, a vizeletben nyoma sincs cukornak, a baktérium - és zsírtartalo m norm ális, m inden az egész­ ségügyi határértékeken belül. X. úr nyugodtan folytatja az útját, biztos tudatában em észtőrendszere tökéletes állapotának. Mi ez, talán egy űrállom ás, vagy a jövő egyik szupervárosa? Nem. Tokió, Japán, 2009. Az ottan i valóság.

Kovács „Tücsi” M ihály tudom ányos szerkesztő

.

Az első szó jogán

kicsit állít rajta. M indeközben a fülke előtt halk zene szól, hogy a kint várakozókat ne zavarhassa meg sem m ilyen kiszűrődő hang. M iután X. ú r kényelm esen elvégezte a dolgát, m egnyom ja az autom atikus lehúzás és a férfitisztítás gom bot. A m indent eltüntető örvény után kis csövecske nyúlik ki kagyló hátsó részéből, és a panelen beállított nyom ással és hőfokon, a férfianatóm iának megfelelően vízsugaras tisztítást hajt végre. Majd lágy, meleg fuvallat felszárítja az utolsó cseppet is X. úr ülepéről. E nnek hőm érséklete is term észetesen a panelen állítható. X. úr feláll, m egigazítja ru h ázatát, és elhagyja a fülkét. A kagy 1<) az

S f lL flK T IK fl XXX. évfolyam, 232. szám Tiszteletbeli főszerkesztő: Kuczka Péter Főszerkesztő: Burger István Irodalmi szerkesztő: Németh Attila ([email protected]) Tudományos szerkesztő: Kovács „Tücsi” Mihály ([email protected])

SPMTIKfl 232 Partnereink:

Dtjnp) takarék BRITISH COUNCIL

Hungary

Olvasószerkesztő: Kolonics Gabriella Terjesztésvezető: Schittler Farkas ([email protected]) Szerkesztőségvezető: Homonnai Frigyesné Lapterv/grafika: Varga Balázs Online munkatársak: Barna Andrea, Peres Levente

Canada Council for th e Arts

* Titkárságvezető: Lamos Angelika ([email protected]) Kommunikációs tanácsadó: Svelta Zsóka

Oktatásügyi és Kulturális fílgaigatísíg

Kultúra program

Értékesítési vezető: Kenessei István tel.: 06-70/948-4809 ([email protected]) Média tanácsadó: Kuba Ilona tel.: 06-70/215-8700 ([email protected]) Kommunikációs vezető: Csordás Attila tel.: 06-70/948-4802 ([email protected]) A borítón Bobby Chiu (Kanada) festménye. Az illusztrációk Dawid Michalczyk (Dánia) munkái. A TA NÁ C SAD Ó TESTÜLET TAGJAI Dr. Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója Dr. Juhász Árpád geológus, a TV2 tanácsadója Dr. Almár Iván csillagász, űrkutató, a Nemzetközi

E számunk hirdetői:

Asztronautikai Akadémia SETI munkacsoportjának tagja, a nemzetközi SETI bizottság korábbi alelnöke

Index

Réz András esztéta Lőrincz L. László Zsoldos Péter-díjas író S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi docens,

TelnetWork

a Magyar Scifitörténeti Társaság elnöke

IT-Business Üzlettárs

Alföldi István ügyvezető igazgató, Neumann János Számítógép-tudományi Társaság

Könyvhét

Szerkesztőség: 1024 Bp., Fény u. 2., I. em..

Filmvilág

Tel: 457-02-50, Nyitva: H - P 10-16 óra között Fogadóórák: Irodalom: kedd 14-16 óra

Multimedia Kft.

Tudomány: előzetes egyeztetéssel

Toshiba

Kiadó: Metropolis Media Group Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Terjeszti országosan a Lapker Rt. Nyomdai munkák: Radin Print Kft. . Felelős vezető: Antun Baáic Előfizethető: kedvezményesen egy évre (12 szám) 8340 Ft

Magazinunkat a GFK és a Szonda Ipsos médiaanalízise méri

fél évre (6 szám) 5220 Ft Em ail: [email protected] Az előfizetés teljesíthető átutalással: Duna Takarékszövetkezet 58600551-11050607 vagy rózsaszín postautalványon a Metropolis Media Group Kft, 1535 Bp. Pf. 746. címre. A megjegyzés rovatba kérjük beírni a kedvezményezett nevét és postázási címét. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!

HU-ISSN 0133-2430

A jándék Magazin

OflLKTKfl 232 6

C. J. Cherryh: A bűnbak (befejező rész)

18

Játékajánló

20

Kage Baker: A por mellékelve

32

A Holdra szállás titkai

40

Tom Anderson: Kocsmai történet

18 Játékajánló Filmajánló

46

Kij Johnson: 26 majom, no és a pokol

54

Interjú Elizabeth Moonnal

56

Alberto Chimal: Elveszett egy kislány

64

Megvalósult sei- fi

66

Szűcs László: A rövid élet titka

76

Megvalósult sci-fi

78

JayLake: Tom Edison és az ő telegráf-szigonya

86

Hori Akira: Űrbeli majomkéz

Tartalom

44

44 Filmajánló

78 Tom Edison és az ő telegráf-szigonya

hogy egymás meg nem ertese ke csoport között háborúhoz vezet hét, következik-e ebből, hogy megértés elhozza a békéth

(befejező rész)

Hé, hol a vége a veremnek, amit ásunk? Na, ez a verem soha, de soha nem lesz kész, haver! Hát, mér olyan forró a verem túloldala? Hát, mer’a pokol soha, de soha nincs távol, haver!

- Az ezredes - mondja a tünde akinek a ka­ tonái odakint állnak. - Ő az - erősíti meg deFranco. - Ez nem a legmagasabb rang. - Nem. Nem az. Még ezen a világon sem. - DeFranco mindkét keze görcsösen összezá­ rul, egyik a másikra, elfehéredő bütykökkel. A hangja nyugodt marad. - De azért nagy ha­ talom. És ez a nő nincs egyedül. Másokat is képvisel. Azok küldtek ide. Mostanra sikerült kispekulálnom. - A ti viszonyaitok összezavarnak. - Politika. Az egész csak politika. A nagyfejűek féltik a se... - DeFranco inkább másképp fejezi ki magát. - Nekik is muszáj tartaniuk magukat néhány dologhoz. Amiket meg kell tenniük. Például ha nem fogadnak el egy bé­

C. f. Cherrvh

keajánlatot. .. akkor bajba kerülnének otthon. Az emberlakta űr óriási. De egy háború... az emberek azt akarják, hogy legyen vége. Ezt biztosan tudom. Az embereknél nem tudsz eltussolni egy hibát. Nálunk ahhoz túl sok, különálló érdek létezik... Vannak tudósaink és fél tucat különböző prancsnokságunk... - Mind abba fogják hagyni a harcot? - Igen. Az én oldalam abba. Tudom, hogy abbahagyják. - DeFranco még jobban össze­ szorítja a kezét, mintha a hideg hatolt volna csontig. - Ha mi képesek vagyunk előállni valamivel nekik, valami megoldással. Meg kell értened, most mire gondolnak. Ha baj van valahol, az rosszabbra fordulhat. Lehet­ nek odakint mások is, gondoltál már erre? Mi van akkor, ha valamilyen másik faj épp... csak erre jár? Ilyesmi már megtörtént. Mi van, ha a mi kis háborúnk zavarja őket? Mind egy hatalmas házban lakunk, ezt már tudod? Ti kezdők vagytok, ti, a ti hajóitokkal, friss hata­ lom az űrben. Isten irgalmazzon nekünk, mi is követtünk el hibákat, de ezúttal az első nem

wem 232 a miénk volt! Mi már régóta próbáljuk ezt ab­ bahagyni. Egész idő alatt az abbahagyással próbálkoztunk. - Te vagy az, akiben bízom - jelenti ki a tünde. - Nem az ezredesed. Nem a ti egyez­ ményetek szavai. Nem a ti békétek. Te. A sza­ vak nem a hit. Amit teszel... az a hit. Amit csinálsz, az mutatja meg nekünk. - Nem tudom megtenni! - Én igen. Nekem elég fontos, neked meg nem. A mi kis háborúnk. Föl nem foghatom, miként gondolkozhatsz így! - Nézz rá! - DeFranco kétségbeesett kéz­ zel mutat a szobára, a világra. Fölfelé. - Olyan óriási! Hát nem vagy képes ezt meglátni? És egyetlen bolygó, egyetlen kőzetgömb. Ez egy kis háború. Megéri mindezt? Megéri ezt az átkozott csökönyösséget? Érdemes érte meg­ halni? - Igen - feleli egyszerűen a tünde, és a ten­ gerzöld szemben meg a fehér arcon nincs sem harag iránta, sem szemrehányás. DeFranco tisztelgett és kiment és várt, míg az ezredes küldönce rá nem akadt az előtérben és oda nem adta a kíséretének a szükséges fölhatalmazásokat, mert ezen a bázison sen­ ki sem mászkál kíséret nélkül. (De a tündék kétszáz kilométerre vannak odakinn, gondolta deFranco; és amúgy meg kivel harcolunk?) A termekben látta a Szövetség elitjének feketéjét meg a Társulás űrlakóinak kékjét meg az arc­ vonal csapattisztjeinek egyszerű szürkésbar­ náját meg a két Tudományos Minisztérium fehérjét és világoskékjét; miközben minde­ nütt megfordult, érezte a béke vérszegénysé­ gét - a fenébe, talán nekünk kell ez a háború, ettől áll szóba egymással az emberiség, ezek mind hájasak és simulékonyak és sose érte őket sár itt hátul... De előfordult azért sietség is a folyosókon. De ott volt az a feszült kinézet az emberek arcán, akik céltudatosan tartot­ tak valahova, az olyan hely kinézete, aminek együttes eszében folyton ott jár valami, néma, titkos vészhelyzetek haladtak el mellette... A támadás a frontokon, gondolta, és eszébe jutott egy másik alkalom, amikor támadás indult az egyik fronton, és sebesen átterjedt egy tucat­

nyira; és szálltak a rakéták. És városok pusz­ tultak el. És a tündekölkök, a kisgyerekek egymás karjában és a madarak verdesve lefelé; és Dibs - Dibs elterülve a páncélzatában, mint egy gépezet törött darabja amikor eltalál egy lövedék, a sisakellenzőt találja el és neked töb­ bé nincs arcod és persze erről soha nem fogsz tudni; vagy az ízületeket találja el, és elvérzel csapdába esve a bekrepált burokban, csak fek­ szel ott és folyik a véred; hallott férfiakról és nőkről, akik így haltak meg, végig kapcsolat­ ban a komon keresztül, beszéltek a cimborá­ ikkal és mentek ki egyedül, egyedül abban az átkozott páncélzatban, ami elvágta tőlük az eget meg a levegőt... Olyan alagutakba vitték le, amiket most ön­ töttek, formáztak és azok egy éjszaka leforgása alatt meg is keményedtek, ez a fajta épületszer­ kezet, amihez ők sose jutottak kint a fronton. Voltak itt élénk fények meg száraz padlók, amiken a kiváló tisztek járkálhatnak; és volt a végükön egy újonnan elhelyezett ajtó, ahol tü­ zelésre kész fegyverrel álltak az őrök... ...ellenünk? DeFrancot megint elfogta az ir­ realitás érzése, pislogott, amikor meg kellett mutassa a dögcéduláját meg az azonosítóját annak ellenére, hogy a kíséretét az ezredes pa­ rancsai vezényelték. Aztán átengedték, és tovább, egy újabb te­ rembe még több őrrel. Téelhá váposok. A Társu­ lás elhárításának katonai rendőrei. A hírszerzés meg a titkosszolgálat. Itt szinte megfagyott maga a levegő: csakis ezek az uniformisok, amerre a szem ellát. Az ő kezükben van a tünde. Persze, hogy az övékben. Hiszen diplomáciai tulajdon és ahhoz a regulárisoknak meg a tábornokok­ nak semmi köze. ő most Finn területén jár. A biztonságiak és a felszíni harcászat, amiket a reguláris parancsnokság csakis felülről, de nem belülről irányít. Finnen van póráz, de a szerve­ zetben oldalirányból nem kap parancsot. Még a Téelhától sem. Ellenőrzés és egyensúly a közös parancsnokság felépítésében, ami túl sok fény­ évre van az otthontól, hogy megkockáztathatók legyenek pitiáner zsarnokságok. Ő most épp át­ haladt egy választóvonalon, és ennyi erővel akár másik bolygón is lehetne. W>

OflLflKTKA 232

8

És nyilvánvalóan már előtte befutott a hívás, mert voltak itt mogorva, Tudományos Miniszté­ riumba illő példányok is, és az, amelyik átengedte őt, szinte rá se pillantott az azonosítójára. Inkább deFranco arcát nézte, hosszan és szúrósan; mert ő volt a kérdező a Minisztérium Xenológiai Osztá­ lyáról, aki szerepelt a felvételen. - Jó szerencsét! - mondta a férfi. És egy fel­ színi harcász őrnagy érkezett, savanyú képű, fekete pasas felszíni harcász khakiben, aki egyáltalán nem nézett ki tisztnek. Ö bezzeg elvette a meghatalmazások dossziéját és át­ vizsgálta és aztán mereven nézte deFrancót sötét szemével, szögletes, izmos állkapcsát összeszorítva. - Az ezredes három órát adott magának, hadnagy. Használja ki! - Nekünk nem csak egy kormányunk van - magyarázza csöndesen, kétségbeesetten

deFranco a tündének. - Mi harcoltunk egy­ más ellen a múltban. Voltak háborúink. Békét kötöttünk és együttműködünk. Lehet, hogy megint fogunk harcolni, de mindenki azt re­ méli, hogy nem, és egyre kevésbé valószínű. A háború költséges. Odakinn átkozottul nyílt minden, ez az, amit próbálok megértetni ve­ led. Elkezdesz egy háborút, és nem tudhatod, mi más figyel még esetleg. A tünde hátradől a székében, fél karja a támlán. Az arca ugyanolyan komoly, mint mindig, amikor deFrancóra néz. Te meg én, te-meg-én. A világ egész volt, míg ránk nem találtatok. Hogyan csinálhat­ nak olyasmiket az emberek, amiknek nincs értelme? A dolog egészének van értelme, a dolog részei zagyvák. Nem helyezheted egyik dolog részét bele egy másikba, a levelek nem lesznek tollak, és a te eszed nem lehet a mi eszünk. Értem a hibáinkat.

[RÓTT A 25. ÓRA! A k o r b á c s BQ A p o k o l k e l t ő JPQJÁNAK NBM MINDENNAPI MBQBJB ' -

m -

e rm El akarom tüntetni őket. Akkor a tündéknek nem lesznek meg, és nektek sem a tieitek. De te ezt kis háborúnak nevezed. Az elvesztett életekre azt mondod, csak egy kevés. Nektek olyan sok van. Ti nem bánjátok a hibátokat. Meg akarjátok tartani. Magatokhoz ölelitek. És így fogtok találkozni azokkal a másokkal. De ők látni fogják, amikor rátok pillantanak, nem igaz? - Ez téboly! - Amikor mi találkoztunk veletek, mi föl­ tételeztünk egy „mi”-t. Ez volt az első nagy hi­ bánk. De a tiétek is.

des, én megcsináltam, amit a felszíni harcászok nem tudtak, nem igaz? Szóval csak lessen!) - Igen - válaszolta a tünde. A keze lazán pihent vörös köntös takarta ölében. Lenézett rá, majd újra föl. - Megpróbáltam rendesen bánni veled. Azt hiszem, sikerrel. - Igen. - Miért kérettél engem? - Katona vagyok - felelte a tünde, azzal le­ lendítette a lábát az ágyról, és talpra állt. - Tu­ dom, hogy te is az vagy. Azt hiszem, te inkább meg fogsz érteni. - Fogalmam sincs róla. De hallgatlak. - Át­ suhant az agyán a gondolata a túszul esésnek vagy valami eszeveszett erőszakos viselkedés­ nek, de elhessegette, és kezével a másik szék felé intett. - Nem akarsz leülni? Kérsz valamit inni? Előkerítik neked. - Leülök veled. - A tünde jött és elfoglal­ ta a másik széket, és rákönyökölt az asztalra. Világosan látszottak csuklóján a horzsolások a fényben. - Azt gondoltam, hogy talán mos­ tanra már visszamentéi a frontra. - Adnak nekem egy kevés időt, úgy értem, van... (Ne beszéljen! - mondta az ezredes. Hagyja őt beszélni!) - ...három óránk. Egy rövidke idő. Volt rá okod, amiért látni akartál. Szerettél volna valamit? Vagy csak beszélgetni? Én abban is benne vagyok. - Igen - mondta lassan a tünde, a maga dal­ lamos selypítésével. - Te fiatal vagy, deFranco? Engem fiatalemberre emlékeztetsz. Ettől ő kizökkent kiegyensúlyozottságából. - Nem vagyok annyira fiatal. - Nekem van egy fiam meg egy lányom. És ne­ ked? - Nincs. - Szülők? - Miért akarod tudni? - Vannak szüleid? DD

Cuve B arker

ABAZAT ww w .galaktikabolt.nu

A bűnbak

DeFranco bement a szobába, ahol a tündét tartották, egy fényűző szobába, felszínen dolgozó civil-féle szobába, egy ággyal meg egy asztallal még két székkel meg valamiféle zöld-sárga mintával az ágyneműn, ami földi fajta volt, szabadon lelógó. És az életteli színek pompája közepette ott ült a tünde törökülés­ ben az ágyon, higgadtan, nem törődve azzal, hogy kinyílt az ajtó vagy hogy bejött valaki... mígnem úgy tűnt, megvillan a fölismerés egy szikrája, és szétterjed. Ez volt az első ember­ szerű arckifejezés, gyakorlatilag az első arcki­ fejezés, amit a tünde felöltött deFranco szeme láttára. Persze ott voltak a kamerák, rögzítve ezt, rögzítve mindent. Az ezredes ezt mondta, és valószínűleg a tünde is tudja. - Saitas. Látni akartál. - DeFranco. A tünde arca megint kifürkészhetetlenné vált. - Leülhetek? Nem jött válasz. DeFranco egy bizonyta­ lan pillanatig várt, aztán leült az egyik székbe az asztal mellett, és rákönyökölt a fehér, mű­ anyag felületre. - Rendesen bánnak veled? - kérdezte a kame­ rák kedvéért, szándékosan, az ezredes asszony kedvéért... (A fene vigye el, nem vagyok bolond, én is tudom játszani a maga nyavalyás kis játékát, ezre­

232

10

eflLM K fi 232 - Anyám. Messze innen. - Zokon vette a kérdezősködést. Nadya deFranco csupán leveleket kapott, bár nem eleget, és hála Istennek, voltak közelebbi fiai. DeFranco ült és a tündére meredt, aki két gyors kérdéssel áttört az önvédelmén és sikerrel eltalálta egy érzékeny pontját; fölidézte Finn figyelmeztetését. - És neked, tünde? - Élő szülők. Igen. Sok rokon? A fenébe, miféle katonát szipolyoztak ki, hogy az embernyelvnek ehhez a részéhez jussanak? Mi­ lyen lélekben kotorásztak? - Mi vagy te, Saitas? Miért adtak így át ne­ künk? - Hogy békét kössünk. Ahogy a Saitas mindig teszi. - Igy, megkötözve? - Jöttem, hogy a foglyotok legyek. Ezt megér­ titek. - Nos, bejött. Lelőhettelek volna; nem mon­ dom, hogy megtettem volna, de nem kizárt, és csak emiatt nem tettem. Okos húzás volt, azt hiszem, az volt. De a pokolba, szólhattatok vol­ na előre! Odajössz hozzánk a sötétben... akkor számíthatsz rá, hogy szétlövik a fejed. Miért nem használtad a rádiót? A tengerzöld szem pislogott. - Mások is kérdezték ezt. Akkor te jöttél volna? - Hát, valaki ment volna. Figyelj, ha ember­ nyelven szólsz hozzájuk, ők meghallgatnak, és el­ rendeznek valami sokkal biztonságosabbat! A tünde bámult, tele a maga homályosságával. - Gyerünk, mondd már, téged ott kidobtak? Ök az ellenségeid? -Kik? - Azok, akik ott hagytak téged, kint a dom­ bon. - Nem. - Akkor barátok? Barátok hagytak téged ott? - Egyetértettek velem. Éh beleegyeztem, hogy ott hagyjanak. Nagyon féltem, hogy le­ lövöd őket. De te hagytad őket elmenni. - Figyelj, a pokolba, én csak teljesítem a pa­ rancsokat!

- És a parancsok miatt hagytad őket el­ menni? - Nem. Azok azt mondják, szóba kell áll­ ni, ha valaha esélyem adódik erre. Nézd, én személy szerint, én sosem akartalak titeket öldösni! Nem is tenném, ha lenne erre mód. - De teszed. - A fenébe, ti kilőttétek a hajóinkat! Talán az a ti részetekről sem volt személyes, de mi, és ez holtbiztos, nem hagyhatjuk, hogy ti eb­ ből szokást csináljatok. A nyavalyás mindenit, semmi mást nem kellett volna tennetek, mint hogy elmentek és békén hagytok minket! Ti megtámadtatok egy világot, tünde. Jó, nem valami nagyot, de több mint ezer embert öl­ tetek meg azon az első hajón. Harmincezer azon a bázison, a jó istenit, ne ülj és bámulj így rám! - Hiba volt. - Hiba. - DeFranco észrevette, hogy a keze remeg. Nem. Nem szabad fölemelni a hangot. Ne veszítsd el! (Legyen a szokásos, helyes ön­ maga, fiam. Vállveregetően. Az ezredes tudta, hogy ez messze meghaladja a képességeit. És ő is tudta.) - Hát nem hiba a legtöbb háború? - Úgy gondolod? - Ha az, nem tudjuk megszüntetni? - Érez­ te a nem látott hallgatók, diplomaták, tudósok figyelmét... ő a különleges hadműveletekről egy tünde tárgyaló féllel beszél, és elrontja az egészet, elveszít mindent. (Legyen a szokásos, helyes önmaga... Az ezredes őrült, a tünde dettó, a háború meg a világ úgyszintén, és ő kétségbeesetten baktat előre, rafinériát kísé­ relve meg, karikírozott egyszerűséget kísé­ relve meg egy diplomatával, és tudván tudja, hogy az egyik éppolyan átlátszó, mint a má­ sik.) - Tudod, hogy nem kell mást tennetek, csak azt mondani, abbahagyjátok, és van ezer módja, hogy most azonnal megállítsuk a lö­ völdözést, módok, hogy az egészet lezárjuk, és elkezdjünk beszélni arról, hogyan lehetne ezt elrendezni. Azt mondod, azért jöttél ide, hogy ezt megtedd. Jó helyen

A Föld lakosságát végzetes járvány tizedeli, és az oktalan háborúskodás tovább pusztítja az emberi életet. Fennmaradhat-e civilizációnk a katasztrólak közepette?

mm\ 232

jársz. Nem kell mást tenned, csak rávenni a sa­ ját oldalad, hogy hagyják abba! Odakinn ölik egymást, ezt tudod? Te idejössz, hogy békéről tárgyalj. Ök meg nekünk esnek a front teljes hosszában. Épp most hallottam, hogy elveszí­ tettem odakint az egyik barátom. Isten tudja, még mit, mostanra. Átkozottul nincs értelme! Ha le tudod állítani, akkor állítsuk le! - Elmondom neked, milyen lesz a mi bé­ kénk. - A tünde higgadtan fölemelte a fejét, széttárta a kezét. - Van kamera, ugye van? Legalább egy mikrofon. Hallgatnak minket. - Igen. Van kamerájuk meg mikrofonjuk. Tudom, hogy meg fognak hallgatni. - De a te arcod az, amit látok. A te arcod az összes emberi arc számomra. Ők lehallgathat­ nak, de én hozzád beszélek. Csakis tehozzád. És ez a mi békénk. A harc abbamarad, és mi újra építeni fogunk hajókat és kimegyünk az űrbe és nem leszünk ellenségek. A hiba nem fog létezni többé. Ez az a béke, amit akarok.

- És hogyan fogjuk elérni? - (Legyen a szokásos, helyes önmaga... DeFranco elen­ gedte magát. Ne nézd a bőrszínt, ne nézd az arc idegenségét, csak beszélj, beszélj, beszélj egy emberhez, ne törődj a protokollal! Csináld meg, fiú!) - Hogyan érjük el, hogy a harc ab­ bamaradjon? - Én már kimondtam. ő k hallották. - Igen. Hallották. - Két napjuk van, hogy megcsinálják ezt a békét. DeFranco tenyere izzadt. Kezével szorosan megmarkolta a széket. - Aztán mi történik? - Meghalok. A háború meg folyik tovább. (Istenem, mit tegyek? Mit mondjak? Med­ dig mehetek el?) - Figyelj, te nem érted, mennyi ideig tart, amíg mi elhatározzuk magunkat! Nekünk két napnál több halnak odakinn, a te néped

12

wem 232 az arcvonalunkkal szemben megöleti magát, és ez mind semmiért! Állítsd le most! Beszélj velük! Mondd meg nekik, hogy mi tárgyalni fogunk! Hagyasd abba! A .mandulavágású szem pislogott, meg­ maradt Buddha-szerű elvontságában, ferde szemmel nézve a végtelenbe. - DeFranco, fizetségnek lennie kell. (Gondolkozz, deFranco, gondolkozz! A he­ lyes dolgokra kérdezz rá!) - Miféle fizetségnek? Pontosan kinek a ne­ vében beszélsz? Mindnyájatokéban? Egy vá­ roséban? Egy kerületében? - Egy béke elég lesz nektek..., nem? Ti el­ mentek. Ti távoztok és mi nem találkozunk egymással, míg meg nem építjük az űrhajóin­ kat. Ti elkezdtek távozni... abban a pillanat­ ban, hogy az én békém megszületett. - Hajókat építetek, az Isten szerelmére! És megint nekünk estek? - Nem. A háború nagy hiba. Nem lesz má­ sik háború. Ez elég volt. - De mindenki egyet fog érteni ezzel? - Máris egyetért mindenki. Elárulom neked a valódi nevem. Angan. Angan Anassidi. Negy­ venegy éves vagyok. Van egy Agaita nevű fiam, egy Siadi nevű lányom; egy Daogisshi nevezetű városkában születtem, de az mostanra leégett. A feleségem Llaothai Sohail, és ő abban a városban született, ahol most lakunk. Én vagyok a felesé­ gem egyetlen férje. A fiam tizenkét éves, a lányom kilenc. Most egyedül élnek a feleségemmel a vá­ rosban, meg a feleségem szüleivel meg az én szüle­ immel. - A tündehang finom melódiára tett szert a neveknél, ami aztán megmaradt és elhomályosí­ totta a többi szavát. - Én írtam egy... megígértem nekik, hogy mindent le fogok írni. Tudok írni a nyelveteken. - Kinek ígérted meg? - Az embereknek, akik kérdeztek. Mindent leírtam. DeFranco rámeredt a tündére, az arcra, ami makulátlan és megközelíthetetlen, mint egy szo­ boré.

- Azt hiszem, nem tudlak követni. Nem érte­ lek. A frontról beszélünk. Arról beszélünk, hogy az a feleség meg azok a kölykök talán veszélyben vannak, nem? Arról, hogy talán ölik odakinn a barátaimat. Becsapódó gránátokról és fölrobban­ tott emberekről. Tehetünk valamit ez ellen? - Azért vagyok itt, hogy békét kössek. Saitas vagyok. Egy ajándék nektek. Én vagyok a fizet­ ség. DeFranco pislogott és megrázta a fejét. - Fizetség? Nem vagyok biztos benne, hogy ér­ tem, amit mondtál. Egy hosszú pillanatra csönd támadt. - Ölj meg engem! - mondta a tünde. - Ezért jöttem. Hogy én legyek az utolsó halott. A saitas. Hogy magammal vigyem a hibát. - A pokolba is, nem! Nem. Mi nem lövünk le! Nézd, tünde... nem akarunk semmi mást, csak abbahagyni a harcot. Nem akarjuk az életedet. Senki sem akar megölni téged. - DeFranco, nekünk nincs több erőforrásunk. Békét akarunk. - Mi is. Nézd, nekünk csak meg kell köt­ nünk egy egyezményt... ismered az egyez­ mény szót? - Én vagyok az egyezmény. - Ember, egy egyezmény, egy egyezmény az egy darab papír. Békét ígérünk egymásnak, meg hogy nem támadtok meg minket, mi megígérjük, hogy nem támadunk meg titeket, megállapodunk a határokban, és te szépen hazamész a feleségedhez meg a gyerekeidhez. És én is hazamegyek, és kész. Nem lesz több halál. Nem lesz több öldöklés. - Nem. - A tünde szeme csillogott a sápadt maszkban. - Nem, deFranco, nem papír. - Mi papírral és tintával kötünk békét. Le­ írjuk a békefeltételeket és egyezséget kötünk és az elég: megtesszük, amiről azt mondtuk, meg fogjuk tenni. - Akkor írd meg a nyelveden! - Neked is alá kell írnod. írd rá a neved! És tartsd be a feltételeket! Ez minden, megér-

Egyszépújvilág, melybenazemberekmesterségesen előállított másolataik, a„dettók”nyakábavarrtáka mindennapi munkanyűgjét, és csakazélvezeteknekélnek.

- Két nap. Alá fogom írni a te papírod. Megkötöm a ti békéteket. Az semmi. A mi bé­ kénk bennem rejlik. És azért vagyok itt, hogy odaadjam. - A francba, mi nem ölünk embert egy egyezményért! A tengerszín szem pislogott. - Egyet nehéz és milliókat könnyű? - Az más. - Miért? - Mert... m ert... nézd, a háború a gyilko­ lásról szól; a béke meg az életben maradásról. - Nem értem, ti miért harcoltok. Abból, amit tesztek, semminek nincs értelme a mi szemünkben. De azt hiszem, csaknem értjük. Beszélünk egymással. Ugyanazokat a szava­ kat használjuk. DeFranco, ne folytasd a gyil­ kolásunkat! - Csak téged. Csak téged, erről van szó? A fenébe, ez őrület! - Egy méregpohár megteszi. Vagy egy pisz­ toly. Ami jólesik. DeFranco, hát sosem lőttél ránk korábban? - Istenem, az nem ugyanaz! - Azt mondod, neked elég egy papír. A pa­ pír el fogja tüntetni a hibáitokat és megterem­ ti a békét. De a papír nekünk nem elég. Én so­ sem bíznék benne. Neked is meg kell kötnöd az én békémet. Hogy mindkét oldal tudja, a béke valódi. De az embereknél is lennie kell egy saitasnak. Valaki saitasszá kell legyen az emberekért. Valakinek meg kell tennie ezt a lépést felénk. DeFranco ott ült, összefont kézzel. - Ügy érted, oda kell mennie a te oldaladra, hogy megöljék. - Az utolsó halál. - A pokolba, te őrült vagy! Arra sokáig vár­ hatsz, tünde! - Nem érted. - Piszkosul igazad van, nem értem! Átko­ zott, vérszomjas eszelősök! - DeFranco letette a kezét, muszáj fölállnia, muszáj elszabadulnia ettől a végtelenül türelmes és nem emberi arc­

tól, attól az arctól, ami valamiképpen finom arckifejezésekre tett szert, attól a hangtól, ami elfeledteti vele, honnét származnak eredetileg a szavak. És aztán eszébe jutott a hallgatóság, a jegyzeteket készítő hallgatóság, az asztal túl­ oldaláról rámeredő ezredes. Értesülés. Nem a győzelem forog szóban. Hanem kérdések. Kideríteni mindent, amit csak lehet. Többé nem a béke a játszma tétje. Bomlott elmékkel kell dűlőre jutniuk, olyan elmékkel, akikkel nincs béke. Tündékkel, akik meghalnak csak azért, hogy bosszantsák az ellenséget. Akik szeszélyből öngyilkosok lesznek, és semmibe veszik mások életének elpusztítását. A székén maradt. Űjabb nagy levegőt vett. Összeszedte az eszét, és kigondolt valamit, amit érdemes megtudni. - Mit csináltatok a foglyokkal, akiktől meg­ tanultad a nyelvet, he? Elmondod nekem? - Halottak. Odaadtuk nekik a méregpoha­ rat. Egyszerre egynek, amikor kívánták. - Kívánták. Megint a kéz, a kecses ujjak széttárása. - Az összes hibáért vagyok itt. Akármi le­ gyen is elegendő értük. - A fenébe, tünde! - Ne nevezz így! - A hang bizonytalan dallam­ ra tett szert. - Emlékezz a nevemre! Emlékezz a nevemre! DeFranco... Föl kell állnia. Föl kell álljon, és meg kell sza­ baduljon ettől az idegentől, ettől a tekintettől. El­ lökte magát az asztaltól, de visszanézett, és látta, hogy a tünde is megfordult addigra. Saitas-Angan szaga száraz és pézsmaszerű volt, mint valami fűszeré. Az a citrinszínű, mandulavágású szeme sosem nyílt tágra. De a tekintete követte őt. - Beszélgess velem! - kérte a tünde. - Beszélj hozzám, deFranco! - Miről? Arról, hogy egyinkünket átnyújtjuk nektek? Az nem fog megtörténni. Az átkozottul nem fog megtörténni. Mi nem vagyunk őrültek. - Akkor a háború nem marad abba. - Inkább mind meghaltok, átkozottak, minden egyes nyavalyás közületek! Dt>

D a vid B rin: ,

D ETT O www.qalaktikabolt.hu

S M T O 232 - Ha ez a szándékotok - felelte a tünde akkor igen. Mi nem hisszük, hogy békét akartok. Ne­ künk nincs több reményünk. Ezért idejöttem. És akik megmaradtak közülünk, elkezdenek meg­ halni. Nem a csöndes elmúlással. A szívünk nem fog leállni. Harcolni fogunk. - Odakinn a frontokon, úgy érted. - Olyan hosszú lesz a halálom, amilyennek akarod, itt. Nem fogom leállítani a szívem. A saitas nem teheti. - A francba, mi nem ezt akarjuk! Ez nem az, amit kívánunk! - Ti sem tudjátok leállítani a tiéteket. Ezt tu­ dom. Mi nem vagyunk kegyetlenek. Még mindig reménykedem benned. Még remélek. - Nem fog összejönni. Mi nem vagyunk erre képesek, értesz engem? A törvényeinkbe ütkö­ zik. Ismered a törvény szót? - Törvény. - A helyes és helytelen megkülönböztetése. Erkölcs. Az Isten szerelmére, gyilkolni hely­ telen! - Akkor ti nagyon sok helytelent követte­ tek el. Nektek is megva'n a hibátok. DeFranco. Te katona vagy, mint én. Tudod, hogy meny­ nyit ér az életed. - Átkozottul igazad van, hogy tudom! És még élek. - Letérünk a pályáról. Eltévedünk. Te meg fogsz halni a háború kedvéért, de a békéért nem. Én ezt nem értem. - Én nem értem. Azt hiszed, mi majd csak kiszúrunk valami szerencsétlen flótást, és odaküldjük hozzátok. - Téged, deFranco. Én téged kérlek, hogy kössünk békét. - A pokolba! - Megrázta a fejét, elsétált az ajtóig, a csudába az ezredessel, a csudába a hallgatósággal! A keze remegett a kapcsolón, és attól félt, hogy ez látszik. Végét vetni a há­ borúnak. - A pokolba azzal, amit mondasz! Az ajtó kinyílt. Őrökre számított. Arra szá­ mított... ...nyílt folyosó volt, tisztán előregyártott, járólapos padló. A padlólapokon ott feküdt egy sötét, kerek tárgy, a gyilkolásra szánt dol­ gok sajátos szimmetriájával és csúfságával. Kézigránát. Ép.

A szíve hatalmasat dobbant. Érezte oldalán az ajtófélfát, hidegen csörgött a verejték a bő­ rén, a hasa csikart. Ott rostokolt, és nézte, de az nem tűnt el. Egész testében remegni kezdett, mintha a gránát máris ki lenne biztosítva. - Finn ezredes! - Megfordult az ajtóban, és odaordított a nem látott kameráknak. - Finn ezredes... vigyen ki innen! Senki sem válaszolt. Egyetlen ajtó sem tárult ki. A tünde ott ült és olyan tekintettel meredt rá, ami az eddig mutatottak közül leg­ közelebb állt a bánathoz. - Ezredes! Ezredes, a fene egye meg! Még több csönd. A tünde fölemelkedett, és csak ott állt, őt bámulva, látszólag megrökönyödötten, mintha azt gyanítaná, hogy vala­ mi emberi tébolynak a szemtanúja. - Hagytak nekünk egy ajándékot - mondta deFranco. A hangja remegett, pedig próbálta leplezni. - Hagytak nekünk egy átkozott aján­ dékot, tünde. És bezártak minket. A tünde rámeredt; deFranco kiment a fo­ lyosóra, lehajolt, és fölvette a halálos, fekete hengert. Föltartotta. - Az egyik a tieitek közül, tünde. A tünde ott állt az ajtóban. Lefelé pillan­ tó szeme egy kőbe vésett szent szeme volt; és fölnézve színesnek látszott hófehér bőre hát­ tere előtt. Egy hosszúkás, köröm nélküli kéz megérintette az ajtókeretet, miközben a tünde fontolóra vette őt és az emberi árulást. - Ez az ő módszerük? - Hát, nem az enyém. - Szorosan rácsuk­ ta kezét a hengerre, aminek halálossága épp olyan és teljesen más, mint minden fegyveré, amit valaha kézbe vett. - De még mennyire, hogy átkozottul nem az enyém! - Nem tudsz kijutni. A megrázkódtatástól megállt az esze. Egy pillanatig nem is gondolkodott. Aztán elbal­ lagott a folyosón a főbejáratig, és kipróbálta. - Zárva - szólt vissza a tündének, aki csat­ lakozott hozzá a folyosó birtokbavételében. Ők ketten együtt. DeFranco visszament újra, útközben megpróbálkozva mindegyik ajtóval. Furán dermedtnek érezte magát. A folyosó szürreálissá lett, tündetársa ugyanúgy más­ hová való, mint ő maga.

- A fenébe is, mit ültettél a fejükbe? - Beleegyeztek - válaszolta a tünde. - Be­ leegyeztek, deFranco. - Elment a józan eszük! - Egy ajtó még mindig zárható, nem igaz? Meg tudod óvni az életed. - Neked még mindig feltett szándékod az öngyilkosság? - Te biztonságban leszel. - Az ördög vigye őket! A tünde átölelte magát, mintha ő is érezné a hideget. - Az ezredes adott nekünk időt. Az már le­ járt? - A nyavalyába, még nem! - Gyere, ülj le velem! Ülj le, és mesélj! Bará­ tom. - Itt az idő? - kérdezi a tünde, amikor deFranco megint az órájára néz. És deFranco fölpillant. - Öt perc. Majdnem. - DeFranco hangja re­ kedt. A tündének egy darab papír van a kezében. Odanyújtja. Egy toll fekszik az asztalon kettejük között. A kézigránát társaságában. - Megírtam a békéteket. Ott van alatta a ne­ vem. Tedd oda a tiédet! - Én egy senki vagyok. Az Isten szerelmére, nem írhatok alá egy egyezményt! - DeFranco arca sápadt. Az ajka reszket. - Mit írtál? - Békét - feleli a tünde. - Csak annyit írtam, béke. Miért, másnak is kellene ott lennie? DeFranco átveszi. Ránéz. És hirtelen felkapja a tollat, és ő is aláírja, bősz macskakaparással. És leteszi a tollat. - Tessék! - mondja. - Tessék, ott van rajta a nevem nekik! - És egy pillanattal később: Ha meg tudom tenni a másikat... Ó, istenem, nagyon félek. Annyira félek! - Nem kell elm enned a városomba jegyzi meg halkan a tünde. Az ő hangja is reszket, m int deFrancóé. - Itt, itt ők m in ­ denről felvételt készítenek. Gyere velem! Most! A felvétel meg fog maradni. Meg­ kötjük a m agunk békéjét, te meg én, együtt tesszük, itt és most. Az utolsó halál. Ne hagyj egyedül! És végét vethetjük ennek a háborúnak. DD

Az SF két n a g y s á g a t o v á b b szövi l e b i l i n c s e l ő m e s é j e az e m b e r i faj u j a b b O d i s s z e i a j á r ó l , a m e l y b e n r é g rő l ismert, em lekezetes fordulatok váltogatják egymásl k i s z á m í t h a t a t l a n u l so r j á z ó , e r e d e t i ö t l e t e k k e l .

A rth u r C. C la rk é 1 3 Hugo-díj, 3 Nebula-tlij, m l az SFWA N a g y m e s te r e

S tep h en B axter 2 Philip K. Dick-díj, 1 John W. Campbells e m l é k d í j , 1 Brit SF-díj

a r t h u r

c

NA pVlHAR

il BAXi, S % TT

Az Időodisszeia-sorozat újabb kötete —

AzM odisszeiasorozat nyitánya, Az idő szeme még kapható a Galaktika szerkesztőségében és a könyvesboltokban!

c uarK

BAxT E R

mm DeFranco egy pillanatig csak ül. Elveszi a kézigránátot az asztal közepéről, kinyújtja a kezét vele, át a másik oldalra. Nem néz seho­ vá, csak a tündére. - Tiéd a biztosítószög - mondja. - Gye­ rünk! Te húzod, én meg tartom. A tünde odanyúl a kezével, megfogja és gyorsan kihúzza a biztosítószöget. DeFranco lefekteti a kézigránátot az asz­ talra maguk közé, és a szája néma szám olás­ tól mozog. Aztán fölnéz a tündére, a tünde meg rá. DeFranco kikínlódik egy mosolyt. - Tudod, meddig kell visszaszám olni ez­ zel az izével? És szétesik a kép. A vezérkari tiszt odanyúlt, és kikapcsolta a képernyőt, Agnes Finn pedig egy ideig elnézett az irodában tartózkodók mellett. Ritkán szöktek könnyek a szemébe, de most ott voltak, és úgy döntött, hogy nem pillant a vizsgálóbizottság tagjaira, akik itt gyűltek össze. - Kötelező vizsgálat indul - jelentette ki a regulárisoktól érkezett férfi. - Meg fogjuk hallgatni az ezredes tanúvallomását még ma délután. - A felelősség az enyém - közölte Finn. Ebben megegyezett a vezérkar. Előzetesen megbeszélték az interjút, a formaságokat. Valakinek vállalnia kellett a találatot. Le­ hetett volna a Felszíni Harcászat. Meg is pa­ rancsolta volna, hogyha a dolgok másként alakulnak. A főparancsnokság talán fedezte volna őt. A feljegyzéseket ki lehet törölni. Egy felvétel hozzáférhetősége korlátozható. A vezérőrnagy, aki átadta neki ennek a slamasztikának az intézését és hátat fordított, az egészet alárendelteken keresztül végezte. És ő tiszta maradt. - A papírt, ezredes! A nő rájuk nézett, átcsúsztatta az egysze­ rű papírdarabot az íróasztal másik oldalára. A bizottsági tag átvette, és betette egy map­ pába. Gondosan. - Ez több mint bizonyíték - jegyezte meg az ezredes. - Ez egyezmény. A bennszülöt­ tek annak ismerik el.

232

A bizottság kiment az irodájából, fe­ szengve hivatalos hibakeresgélésüktől és hogy hivatalosan kire kenjék. Agnes Finn már összecsomagolt. Vissza fog menni ugyanazzal a hajóval, ami visz egy tündeholttestet, végig a Pellig és Mély­ állomásig. És ott majd lesz egy sír a boly­ gón. Nem lepett meg senkit, amikor a közvetí­ tett felvételre azonnal érkezett válasz a tün­ déktől. Remény ébredt, amikor leállt tőle a harc és tündeküldöttség érkezett a frontra; de támadt ném i zavar, amikor a tündék, m egtekintve mindkét holttestet, deFrancóét akarták. Csak deFrancóét. És készítettek neki egy sziklasírt, ott, a gránáttölcsérragyás síkon, egy kő emlék­ művet; és m indent ráírtak, amit tudtak róla. John Rand deFranco voltam, állt egy fa­ ragott táblán. Huszonnyolc fényévnyire szü­ lettem egy űrállomáson. Elhagytam anyámat és a fivéreimet. A barátaim katonák voltak, és sokan közülük meghaltak előttem. Harcolni jöttem, és a békéért haltam meg, jóllehet az én oldalam állt győzelemre. Angan Anassidi kezétől haltam meg, és ő az enyémtől, a bé­ kéért; és az életünk végén mi ketten barátok voltunk. Tündék - többek közt suiltinak hívták maguk - jöttek el erre a helyre, és ajándéko­ kat helyeztek el, selyemszalagokat meg vi­ rágcsokrokat... virágokat, abban a puszta­ ságban; és ezrével gyászoltak és zokogtak a maguk könnytelen, kifejezéstelen módján. Az ellenségükért. Az egyik közülük pedig úton volt az em ­ beriséghez. Hogy legyen kiért sírni az em ­ bereknek. Én Angan Anassidi voltam, meséli majd a sírfelirata, és az összes odavaló dol­ got. Lehetséges, hogy egyetlen ember sem ejt egyetlen könnycseppet sem. Kivéve Tün­ dehon veteránjait, amikor hazamennek, ha valaha lejutnak a bolygóra - talán mégis megteszik, ahogy Agnes Finn, a maguk módján és a saját halottaikért, egy idegen sír előtt. Sohár Anikó fordítása

cA M 7A S y MCOKLOPéVJA 144 oldal, 400 színes totó, kép illusztrációval, 4480 Ft i F é n y tü n d é k é s fe k e te tü n d é k , h o b g o b lin o k , b o g g a r to k , a je ti, a k ra k e n , a k ín a i c s á s z á r i s á r k á n y é s a S á r g a S á r k á n y ... V a rá z s ló k , m á g ia é s b ű b á j - is m e r e tte r je s z tő k é p e s k ö n y v g y e re k e k s z á ­ m á r a a z e m b e r is é g k é p z e le té b e n lé te z ő lé n y e k r ő l, a f a n tá z ia v ilá g á r ó l...

A (jJLIcüU oíviUdUv«Jc 4480 7i helyeit 299 0 7t-éxi! M e g r e n d e lh e tő : K is s J ó z s e f K ö n y v k ia d ó 1 1 1 4 B u d a p e s t, H a m z s a b é g i ú t 3 1 . A m e g r e n d e lé s e k e t p o s tá n u tá n v é tte l te lje s ítjü k . P o s ta k ö lts é g e t n e m s z á -

\ Galaktika olvasói előfizethetik egy évre 3960 Ft helyett 3400 Ft-ért!

Előfizetés m egrendelése a szerkesztőség címén: Könyvhét, 1114 Budapest, H am zsabégi út 31.

____________________________________________________________________________________

Jo>uiított
eflLflCTO 232

Jöhetnek az ingyen játékok? Mindennapi életünk részei a mindenhol jelen lévő hirdetések, reklámtáblák, óriásplakátok, neonfeliratok. Ez lehet az új bevételi forrás, amely elhozhatja az ingyenes játékok korát. v r m e r r i m k . y ü n k u tu n k során, útonútfélen szem besülhetünk velük. Van, am e­ lyik tolakodóan vág elénk, a m ásik a sze­ m ünk sarkából köszön vissza, a h arm adik „csak”

B

belopózik életünkbe. Az útszéli óriásplakátok az üzletek táblái, autók cégjelzései, a sportközvetíté­ sek reklám táblái, mezek feliratai m ind egy dologra szolgálnak: az ism ertség megszerzésére. Ugyanezek a benyomások köszönnek vissza a televízióból is, hiszen azok a képek alapjában véve a valóságunk m ódosított leképezései. így jelennek meg ott is ugyanezek a felületek. Évekkel ezelőtt megjelentek a hirdetések a m ár kom puteres játé­ kokban is: például a sportpályák körül, az autóver­ senypálya terelőpalánkjain vagy a városi látképe­ ken. Ezek általában nem valós hirdetések, kitalált cégek, lógók és portálok teszik változatossá a h átte­ ret. De m iért ne lehetnének itt valós hirdetések is? A játékipar évek óta próbálkozik ezzel, azonban egyelőre nem sikerült m egtalálni a szükséges tech­ nikát. Statikussága m iatt nem válhatott népszerűvé. A játékban csak egyszer lehet grafikailag elhelyezni a hirdetést, utána nem lehet változtatni rajta, ezért csak egyszer term elhet bevételt a fejlesztőknek. A hirdetők sem szeretik igazán, m ert nem tudják m érni a hatékonyságát, és nem tudják ellenőrizni, valóban a célcsoporthoz-e jut el a hirdetés. Emel­ lett a hirdetők kam pányban gondolkodnak, amely

csak egy adott időszakig tart. M iért maradjon fenn utána a hirdetés? A hirdetőt m ár nem érdekli, a fej­ lesztőnek sem érdeke. Ezért csak im idzsreklám ok kaphattak szerepet. Ám ez csak a reklám piac kis szeletét képezi. Az internet elterjedése azonban m egváltoztatta a helyzetet. A játékok az interneten keresztül frissíthetőek, azon keresztül játszhatnak. A kapcsolat m ár adott, hogy valós hirdetési felület és piac épül­ hessen fel. Először azonban meg kell terem teni a szabályait és feltételeit. A technológia viszonylag egy szerű. A frissíté­ sekkel együtt nem csak a játék m ódosításai és fris­ sítései tölthetőek le, hanem az új hirdetések képei is. Mivel a játék valós időben generálja a képet, egy adott felület m indössze új textúrát kap. A h ird e tő k oldaláról nézve ez. bonyolultabb. Ők tu d n i ak arják , hogy a h ird etés eljut-e a cél­ közönséghez, valóban a szem e elé kerül és m eg­ felelően látja is. M indezt pontos adato k k al kell a látám asztan i. Az Internet Advertising Bureau ezért megkeres­ te a konzolpiac két óriását, a Sonyt és a Microsof­ tot, hogy közösen dolgozzák ki a szükséges m ód­ szertant és eszközöket, amelyek lehetővé teszik a játékokban elhelyezett hirdetések pontos mérését, használhatósági értékét, m eghatározását, értékelé­ sét. Mert nem elég, ha a hirdetés jelen van, ponto-

és az érte nyújtandó ellenszolgáltatást. Mit jelent ez pontosan? Vegyünk egy példát. A valóságban sem mindegy, hogy mekkora a hirdetés mérete. A valóságban egy óriásplakát h eh e rögzí­ tett, de a játékban nem kell an n ak lennie. 1 ehet az út mellett 5 vagy 50 méterre. Hímek megfelelően változik a látszólagos mérete, de a valós értéke is. Nem mindegy, hogy a valóságban egy óriásplaká­ tot a piros lám pánál állva látjuk, vagy csak elsuha­ nunk mellette az autóval. Az sem mindegy, milyen szögben latunk rá. F.z.ek a param éterek a játékban pontosan m egadhatnak, 'a g y li\ param éterek ese­ tében a láthatóságuk merhető. így sokkal értéke sebb lesz egy olyan felület, amely a versenypályán a kanvárban van pontosan velünk szemben, m int az, amelyik mellett elsuhanunk, és bizonyos szögben latunk rá. De a vaiosaghoz igazodva: reklánifelülelkent értékesebb egy autó ajtaja, m int a tara. A ni erdekes modon az auloversenv esetében ez megfor­ dul: az autó tetején és tarán látható reklám lesz az értékesebb.

Nem elhanyagolható szem pont, hogy részlete­ sebb - reklám orientáltabb - regisztráció esetén a játék üzemeltetői pontosan tudják majd, ki ül a ja ték előtt, így a játékos neki szóló reklám okat láthat, amelyek valóban érdekelhetik. Mit jelent ez a hirdető szem pontjából? A h ir­ detése pontosabban pozícionálható, értékesebb felületet kap, az üzenet eljut a célcsoporthoz. N agyságrendekkel kisebb lehet a felesleges rek­ lám tevékenység. Mit jelent ez a játékos szempontjából? Egy részletesebb, célcsoport-inform ációkat (nem, kor, végzettség, jövedelemviszonyok, érdeklődési kör stb.) is megadó regisztráció után olcsóbban vagy ak ár ingyen juthat a játékhoz, extrákhoz, prém i­ um tartalm akhoz. A játékélményben nem okoz sok változást, csak az eddig is látott értelm etlen reklámfelületeken szám ára érdekesebb hirdetések jelennek meg. Például a férfi játékos nem fog tamponreklam ot látni, a női játékost sem bom bázzák barkácsgép ajánlattal. A fiatal több üdítőreklám ot lát, a felnötthöz a sörreklám ok jutnak el. Ha viszont valaki hajlandó többet fizetni, akkor egyáltalán nem lát reklámokat.

Amikor a technikai fejlődés túllépi

j /

képzelet határát, v a j o n o t t leszünk-e még, hogy tanúi l e g y ü n k T j H H P p w w w . g a l a k t i k a b o l t .h u

/

Játékajánló

san és tisztán célba is kell találnia. Illetve, ha ezek a tényezők nem érvényesülnek kellőképpen, akkor ez milyen m értékben csökkenti a hirdetés értékét

S M T O 232 Shakespeare-t örökbecsű életműve alapján nevezték el a Halhatatlan Bárdnak. A jövő technikája azonban lehetővé tehet valami kézzelfoghatóbb ha Iha ta tlan ságo t...

Észrevette, hogy egy toprongyos alak valami nem viselt vörös felöltőt! gusztustalan színű kabátban a férfit bámulja, Susanna hangja felháborodottan csengett. olyan tisztelettel, mintha már halott lenne, és Az idegen, hogy elcsitítsa haragját, sietve egy könyvbe jegyezget valamit, ami minden bi­ megszólalt: Ha festve kívánja, jó hölgyem, akkor ké­ zonnyal az üres márvány mellszoborra vésendő rövid szöveg lehet. rem, fogadja el, hogy vörösben mutat a legjob­ Jézus Krisztus! - mormogta Will, és le­ ban. Gondolja meg! Nem az embert öltöztetjük, hunyta a szemét. Mialatt ismét kinyitotta, arra hanem az emlékművet az utókornak. Mrs. Hall, készült, hogy majd legsértődöttebb pillantásával mi, a Preeves és Fiai oly sok éve űzzük foglalko­ méri őket végig, ám meglepetten fedezte fel, hogy zásunkat, tudjuk, mi mutat jól egy temetésen. elmentek, és ezalatt éjszaka lett. A szoba teljesen Gondoljon a sötét templomra, igen, és az öreg er­ kiürült, csak a gyenge szén parázsló fénye világí­ dőre, és hogy ez a pompás mellszobor felragyog totta be, és viliódzó kék lángnyelvek árnyéka ve­ az árnyékok között - szürkében? Nem, nem, tült a falra. Aztán hirtelen egy árnyalak suhant Űrnőm, ennek elbűvölő skarlátvörösnek kell el a fénnyel átellenben. Will önkéntelenül is arra lennie, a lenyugvó nap fényességét ajándékozva fordult, mert úgy várta, John lesz az... drága édesapjának! Az volt az utolsó emléke! A furcsa orvos, aki Will napja lenyugvóban volt. Fia már a ho­ a leikéért eljött, vagy legalábbis úgy tűnt. Az ide­ rizont alatt, és ő is hamarosan követni fogja. gen gyorsan lehajolt, és valami hideget préselt Ujjai közt ingerülten gyűrögette a lepedőt, s azt az arcához. Valami éktelenül facsarni kezdte az kívánta, bárcsak máshol folytatnák sistergő vi­ orrát, majd szaggató fájdalmat érzett a szemei tájukat. Nem, még nincs béke. Susanna elhúzta között, tűzszikrákat, mérhetetlen sötétséget... a függönyt, mire vakító fény áradt a szobába. o h a é le té b e n

S

guenm232 a személyiségemet a legjobb tudósgárda elméle­ tei alapján rakták össze. Bár gyanította, hogy az utolsó kegyes hazugság volt, úgy tűnt, hogy tulajdonosai (úriemberek a Jupi­ ter Cyberceuticals nevezetű vállalattól) valahogyan mégis csak elkaphatták emlékeit - talán a lelkét is, életének utolsó pillanatában, és most fogolyként tar­ tották abban a fából készült O-ban. Egyébként meg azt mondta, amit beléprogramoztak. - Szóval, hmirt, valóban furcsállja, hogy itt van, a jövőben? - kérdezte az egyik hölgy. Elég udvariasan beszélt, de ez olyan kérdés volt, amit majdnem minden előadásán hallott már az újra­ élesztése óta. Will megőrizte mosolyát, úgy válaszolt: - 0, igen, valóban, asszonyom, meglehetősen furcsállom. Amikor azt hallom, hogy az emberiség mostanára városokat épített a Holdon, sőt, még a Marson is, valóban úgy gondolom, hogy ez a cso­ dák kora. - A programozás, amit láncként viselt, arra ösztökélte, hogy idétlenül viccelődjön arról, e korban már gyógyítani tudják a kopaszságot - de erőt vett magán, és ellenállt a kísértésnek. Caitlin a kezét tördelte. - Mit gondol az önök Hank hercegéről? - kér­ dezte a másik nő, önelégült mosollyal az arcán, mire Will máris villámgyorsan elkezdett érte­ süléseket keresgélni a királyi család legfrisebb zamatos botrányai között. Máris megtalálta, és mosolyogva megsimogatta a szakállát. - Nos, őszintén, jó hölgyem, hogy a IV. Hen­ rikem első részét átfogalmazzam: „A dőzsölés s gyalázat foltjait kell a mi szegény királynőnknek szomorúan látnia Harry fiának homlokán.” A közönség elismerően kacarászott. Ő pedig felbátorodva folytatta: Talán csak Követni vágyja ezzel a napot,. Mely tűri, hogy tespedt, alanti felhők Takarják fényét a világ elől; Hogy, majd ha ismét önmagába’ lesz, Áttörve a sötét gőztorlaton, Mely úgy látszott, hogy elfojtandja már, Inkább csodálják, mert nélkűlözék.1 Nem, elveszítette őket. Szenzorai jelezték a közönség teljes értetlenségét, bár ők ismét mo- [>1>

A por mellékelve

Will felemelte remegő kezét, hogy orrnyer­ gét megdörzsölje. Eközben az a képzete támadt, hogy fájdalmat érez. Nem lehetett azonban va­ lódi fájdalma, ezt tudta. Nem volt valódi keze és orra sem, de ha sokáig gondolt erre, ismét pá­ nikba esett. Alig bírt uralkodni magán, és hogy feszültségét levezesse, elkezdett körbe-körbe jár­ kálni a kis öltözőjében (illetve amit az öltözőjé­ nek tekintett), úgy várt a végszavára. Meg is érkezett a fürge kis zöld gömb a látó­ körébe. Will azt érezte, valami húzza, és pillana­ tokon belül meg is idézték őt, mint a lényét ké­ pező szellemet, az anyagtalan függönyön át, ki a fénybe, ahol kavargó porszemcsék egyesültek holografikus formájává. - ...most pedig üdvözöljük William Shakes­ peare urat! - kiáltott Caitlin játékosan, színpa­ dias gesztussal mutatva rá, majd félreállt, hogy utat engedjen neki. Caitlin régies öltözetben pompázott, olyasféle ruhát viselt, mint amilyet Will nagymamái hordhattak egykoron. Három ember, a teljes közönség unott arccal tapsolt. Will csikorgatta a fogát dühében, de úrrá lett az érzésein. Elővette legellenállhatatlanabb moso­ lyát, majd széles mozdulattal mélyen meghajolt. Eközben egyfolytában azon tűnődött, vajon mi a csudát követhetett el, hogy ebbe a különös po­ kolba jutott. - Az Úr adjon önöknek szép napot, jó hölgye­ im és jó uraim! - szólalt meg fennhangon. Az elcsigázott nézőközönség rögtön felvillanyozódott. - Kegyelmed valóban Shakespeare volna? - támadt neki a férfi vigyorogva, határozott lancashire-i akcentussal, amiből Will rögtön meg tudta állapítani, hogy az illető amerikai. - Olyannyira az vagyok, amennyire a cybertechnológia újraéleszthetett, jó uram! - fe­ lelte Will. Caitlin erre fanyar képet vágott, ami nála rendszerint azt jelenti: „Csak semmi cécó, ezek itt pórnépek.” - Will bólintott, és folytatta: - Uram, én egy testetlen hologram va­ gyok. Mindazonáltal a formámat törvényszéki orvosszakértői rekonstrukcióval a legprecízeb­ ben építették fel halott testemből, mert meg akarták mutatni, milyen lehettem, amikor él­ tem. Igen, és idézeteket programoztak belém a műveimből az önök szórakoztatására, valamint

21

SfiLnKTICn 232 solyogtak és tapsoltak. Will szimplán viszonozta a mosolyt és meghajolt, de közben azt kívánta, bárcsak lenne néhány zsonglőri buzogánya vagy egy cirkuszi kutyája. - Köszönöm önöknek! Alázatosan köszönöm. Mit szeretnének most, jó hölgyeim? Mit szeret­ ne, uram? Pislogtak, mosolyuk lehervadt. -Mit szólnának egy szonetthez? - javasolta kétségbeesetten. Rendben - helyeselt a férfi. Programja szerint a 18-as katalógusszámú szonettet adhatta elő nekik, és most az egyszer nem érezte úgy, hogy egy másikkal kellene he­ lyettesítenie. - Mondjam: társad, másod a nyári nap? - sza­ valta. - Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde... A folytatást olyan gazdag gesztikulációval adta elő, oly cizelláltan, oly magasröptűén, hogy még Will Kempe arca is megrezzent volna - de legalább lekötötte a figyelmüket. - Ez nagyszerű volt - szólalt meg a férfi, ami­ kor véget ért a szavalat. - Nagyon köszönöm. Ez a szonett, a többi­ vel egyetemben, megvásárolható a hallban ta­ lálható ajándékboltban, kör holo és sztenderd változatban egyaránt - informálta őket. Caitlin helyeslően bólogatott. A reklámot nem sza­ bad kihagyni - ez egyike volt azon kevés dol­ goknak, amelyekben egyetértett a tulajdono­ saival. - Kapható gyümölcsös gumicukorka is az ajándékboltban? - kérdezte az egyik hölgy. - Igen, hölgyem, kapható - felelte Will, mire a hölgy a társaságához fordult: - Éhen halok. Ti is kértek....? - Igen - válaszolták a többiek kórusban, sar­ kon fordultak, és elindultak a kijárat felé. Az udvariasság mégsem halt ki teljesen ebben a leg­ újabb korban sem; az ajtónál a férfi visszafordult, és intett egyet Willnek. - Köszönöm, és, ööö... Az Ég áldja kegyelme­ det! Will mosolyogva visszaintett. - Az Úr bocsásson feketehimlőt a gazemberek tojásaira, nemes uram! - mormogta sotto voce, és megkönnyebbülten vette észre, hogy már 6 óra van. A Southwark Múzeum mára bezár.

- A mai dorbézolásnak ezennel vége! - kiál­ totta, hogy túlkiabálja a folyón túlról áthallatszó hatalmas óra kongását. - Mr. Shakespeare - szólalt meg Caitlin ha­ bozva -, követnie kellene a szövegkönyvet. Tud­ ja, hogy azt akarják, vicceljen a hajával. Az em­ berek szeretnek nevetni. - Akkor húzzák ki Dicky Tarletont a sírjából, és tegyék őt ebbe a medvegödörbe - horkantotta Will. - Istenemre, igazán elegáns udvari bohóc volt. Vagy hozzatok egy korcsot, hogy levizelje a lábamat, ehhez mit szóltok? Biztosan tiszta szí­ vükből fognak nevetni! - Nincsenek már kutyáink - magyarázta Caitlin. - Azóta, hogy... - A Vadállatok Felszabadítása óta, ó, jól tu­ dom. Jack Falstaffot sem tudjátok mulatságul idehozni, mivel száműzték, az összes többi álta­ lam létrehozott alakkal egyetemben. - Will ülő­ pózba süllyedt a színpadon, és a Felújított Globe üres erkélyeit bámulta. - Igazán sajnálom, Mr. Shakespeare, de már elmagyaráztam a Listát - mondta Caitlin. A száműzött és halhatatlan irodalmi adatbázisra utalt, melyet a Három Világ Integritás Tanácsa évenként jelentetett meg. - Valóban elmagyarázta - ismerte be Will. Én meg inkább itt rohadtam a földben, ennyi ide­ ig, ahelyett, hogy az enyészetbe küldtem volna az örökkévalóságot egy ilyen unalmas, szánalmas és puritán korban. És mi van, ha a színdarabjaim senkinek sem fognak majd tetszeni? Nem sértő­ döm meg a cenzúrán; volt valaha egy tivornyázó mester, aki munka közben a vállam fölött leskelődött, nehogy felkelést szítsak az irományaim­ mal. De ha adnának nekem egy új darabot, miért is ne! Ezekben a modern időkben az utcán hever a finom drámai anyag. Szólhatna arról, hogy a férfiak nem egyszerűen csak a virginiai gyarma­ tokon próbálnak szerencsét, hanem mondjuk a Marson - Te jó Isten, minő csuda! Vagy egy szín­ darabot a Hold domborulatairól - erre mit tud mondani? - Metsző tekintetét belemélyesztette Caitlin szemébe. - Bárcsak megtehetné - mondta Caitlin kese­ rűen, elkerülve Will tekintetét. Elsősorban azért vállalta el ezt az állást, mert történelemből szer­ zett diplomát, és oktalan szívével arra vágyott,

hogy bárcsak a romantikus múltban született volna. - Nem én írom a házirendet, Mr. Shakes­ peare. Sajnálom, hogy az összes darabját eluta­ sították. Ha nem kellene a bevétel a turistáktól, akkor Borough Tanácsa még a dalait és szonett­ jeit sem engedélyezné. - Kate bosszúja - mondta Will ravaszul, a levegőben színházi plakátot formázva a kezé­ vel. - Amelyben magát Petruchiót szelídítik meg - hogy tetszik? Ez biztosan megfelelne, és mit szólnának, ha lenne egy szelíd zsidó, és hozzá egy alázatos, ártatlan mór? Semmi kéj vagy er­ kölcstelenség, nem lesz sütemény, sem sör, sem pedig csaták, és nem fognak lovagolni a szegény szajhák iránti megható könyörületből. Nem, sőt! Lesz egy néma show rész, melyet elmutogatnak a - mi is az az új szó? Ja, igen, a halláskárosul­ taknak! - Bárcsak megtehetné - ismételte Caitlin, és Will látta, hogy a lány mindjárt elsírja magát. Sóhajtott. - Járd a saját utadat, kislány - mondta - És felejts el engem. Karjait színpadiasan széttárta, mintha egy fogashoz szögelték volna, és mindaddig ebben a pózban maradt, amíg a lány megpöccintette a kapcsolót, amely éjszakára kikapcsolta őt. Meg­ világítás nélkül a porszemcsék eltűntek, elrende­ ződtek. Annyira hozzászokott ehhez a menetrendhez az öt év alatt, mióta a múzeumban volt kiállítva, hogy majdnem másodszor is meghalt, amikor egyszer váratlanul bekapcsolva találta magát az éjszaka közepén. Nagyot ugrott, és körülnézett a sötétben. - Mi az? - dadogta. - Mi van, hé! Ki van itt? De semmit sem hallott. A villogó óra éjfelet mutatott. Egy pillanatra kínosan érezte magát, míg végül rá nem jött a jelenet abszurditására: anyagtalan szellem ijesztgeti őt e boszorkányos órán! A távolból harangszó hallatszott, az a kis dallam, mely mindig megelőzi a hosszan kongó tizenkettőt. A színpadon fel-alá járkálva hallgat­ ta végig a harangzúgást. - Én atyádnak szelleme vagyok - kezdte, az­ tán egy oktávval lejjebb folytatta: - Én atyádnak szelleme vagyok..., ó, így sokkal jobb:

Én atyádnak szelleme vagyok; Kárhozva, éjjel bolygnom egy korig, S nappal bezárva lenni láng között, Míg földi létem undok bűne mind Kiég s letisztul...2 Hirtelen megtorpant a színpad szélénél. Pró­ baképpen kinyújtotta lábát a fényen túlra, ahová már nem érnek el a holoprojektor fényes sugarai. A lába hirtelen eltűnt. Rémisztő volt, de nem fájt, és miután visszahúzta, az változatlan formában jelent meg újra, a kezével is megpróbálta ugyan­ ezt. Az is eltűnt, de engedelmesen visszatért, amikor visszahúzta. Nos, Isten akaratából... - mondta. Arcát a festett. Mennyország felé fordította. - Min­ denható Atyám, kijuthatok-e ebből a gonosz purgatóriumból? A bűneim vajon elégtek és fel lettek már számolva? Ó, bárcsak úgy volna! Hátrált kicsit, hogy jobb startot vehessen a fu­ táshoz, majd sprintelni kezdett, és elszáguldott, azt remélte, a sötétbe. Hirtelen azonban hatal­ mas csattanással landolt a széksorok között, ott

v ir u s m to ia

3 0 napos próbaverzió

INGYEN!!! www.panda-online.hu

feküdt néhány pillanatig, meglepően változatos szókinccsel káromkodva. Feltápászkodott a földről és leporolta magát. E művelet közben eszmélt rá, hogy nem is látja a kezét, bár ő maga, a teste nagyon is tapintható. Vészjósló tekintetet vetett a színpadi fényforrás­ ra, melynek sugara most tisztán és üresen világí­ tott, leszámítva azt a néhány csillogó porszem­ csét, amely a fókuszába került. - Jól van - jegyezte meg gúnyosan. - Először a halandó anyagom, most pedig a formám. Ezek szerint most már nem leszek más, mint emlék? Senki nem válaszolt. Ismét felmászott a szín­ padra, és azt tapasztalta, hogy képmása visszatér, amikor ott áll. Egy darabig azzal szórakoztatta magát, hogy testének részeit eltüntette. Eszébe jutott, hogy fel is fedezhetné a Southwark Múze­ umot, s ez az ötlet eléggé felvillanyozta, de aztán ráeszmélt, hogy anyagtalan vagy sem, képtelen elhagyni a Felújított Globe területét - erre olyan

cifrát mondott, ami ellen Sir Edmund Tilney bi­ zonyára tiltakozott volna. Az éjszaka további részében a csendes erké­ lyeken portyázott, árnyék volt az árnyékok kö­ zött, aki a halhatatlanságán bosszankodik.

A következő hat hónap során növekvő gya­ korisággal ismétlődött meg a jelenség: amikor tulajdonképpen lekapcsolt üzemmódban léte­ zett, hirtelen és spontán jött a tudatosság, vele pedig fokozatosan kiterjedt az a képessége, hogy már el tudta hagyni tartózkodási helyét. Idővel képesnek találta magát arra is, hogy egészen az ajándékboltig és a büfé területéig merészkedjen, csak közel kellett maradnia a falhoz, amelyben az elektromos és kommunikációs vezetékek fu­ tottak. Igazából semmi különös nem érdekel­ te arrafelé, mivelhogy képtelen volt enni, és az ajándékboltban sem árultak

A nagy áru &LakcrxíUj 99%-át ktirtcfbtcL. Ésefáüi kéz}ut m^uáLto^oita, vÜÁcj.

%

eflWCTKfl 232 íróeszközöket, de még ha árultak volna is, ő ak­ kor sem volt eléggé materiális ahhoz, hogy lop­ jon. Mindazonáltal, az eddigi helyzetéhez képest mégiscsak lett egy kis szabadsága. A nap, amelyen a dolgok igazán megváltoztak számára, igen rosszul kezdődött. Az a fajta időjárás volt, amit az angolok vé­ giggürcölnek és tudomásul sem vesznek, ám mindenki más bölcsen elkerüli, a szállodájában tartózkodva. Ebből kifolyólag nem álltak meg turistabuszok a Southwark Múzeum előtt, követ­ kezésképp Mr. Pressboard magáénak tudhatta a teljes Felújított Globe-ot, amikor megérkezett. - Ó, Istenem - sóhajtott Caitlin, amikor lát­ ta őt megérkezni, és megpöccintette a kapcso­ lót, amely Willt megidézte. Will azon nyomban materializálódott, és elindult a függönyön át, de elszörnyedve torpant meg, amikor megpillan­ totta Mr. Pressboardot, aki épp az összehajtható székét állította fel a színpad előtt, miközben kö­ vér esőcseppek ugráltak, csöppentek a zsúptető fölötti erőmezőre. - Úgy látom, a leggyakoribb látogatónk is­ mét visszatért! - kiáltotta Caitlin kissé erőltetett szívélyességgel. - Üdvözöljük a Felújított Globeban! Reméljük, tetszik majd az újabb találkozása a világhírű íróval, Mr. William Shakespeare-rel! - Leszámítva, hogy nem volt író - morogta Mr. Pressboard. - Egy hentes fia volt. Will lebiggyesztette ajkait, és Caitlin neveté­ se is hirtelen elhalt, majd hirtelen sürgős dolga akadt, és sietve elindult a kijárat felé. - Nos, ezt kettejüknek kell megbeszélni! - mondta, miközben bocsánatkérően nézett Willre. - Remélem, meg tudnak bocsátani - va­ laminek utána kell néznem. - Hűtlen - sziszegte utána Will, majd mosolyt erőltetett arcára Mr. Pressboard kedvéért. Mr. Pressboard már rég nyugdíjba vonult, de most is rendíthetetlenül hitt abban, hogy Will minden művét valójában Oxford grófja írta. Ez a hit többet jelentett számára becsületbeli ügy­

nél; ez maga volt az Ügy. Az utcán is olyan sapkát és pólót viselt, amely ezt a meggyőződését hir­ dette. Will hiába is tagadta a rejtélyesen kódolt akrosztikus kulcsok létezését, amelyek állítólag a verseiben vannak elrejtve. Hiábavaló volt bi­ zonygatnia, akármilyen udvariasan tette is, hogy nem történt semmilyen óriási és nevetséges öszszeesküvés az igazi szerzőjük eltitkolására. Mr. Pressboardnak nem volt saját élete, ennélfogva a világ összes unalmas órája rendelkezésére állt, hogy leparkoljon a színpad előtt, és megvitassa ügyét. Ma azzal a szándékkal érkezett, hogy bebi­ zonyítsa, nincs olyan ember, aki Will pórias képzettségével olyan mesteri sorokat tudna írni, mint például „A csillogó nap, csacska, aggodal­ mas, / Immár lebútt a tenger keblibe”3 - és vagy két órán át folyamatosan ezzel a témával foglal­ kozott. Will fel-le sétált a színpadon, halkan is­ mételgetve: „Légy udvarias, kifizette a jegyét ”, újra meg újra, amikor egy kisfiú oldalgott be a Globe-ba. Sárga esőköpenyt és csizmát viselt, sötétbarna haja összekócolódott az esőkabát kapucnija alatt. A büfében vett gyümölcscukorkával a kezében most csak tétován álldogált mellettük, s miköz­ ben a parányi cukorszemcséket majszolgatta az édesség felszínéről, Mr. Pressboardot bámulta, aki folyton-folyvást csak beszélt és beszélt, majd Willt, aki alkalmanként közbevetette a „hmmm” és az „ööö” hangokat. Tizenöt perc múlva a fiú elunta magát, és el­ indult körbe, fel az erkélyekre, felmászott a kor­ látokon. Eléggé áthajolt rajtuk ahhoz, hogy meg tudja lesni a festményeket Apollóról és Merkúr­ ról. Amikor ebbe is belefáradt, leereszkedett a földszintre, és alaposan megvizsgálta a trompe l’oeil4 kőfaragásokat. Fejét hátrahajtva tanulmá­ nyozta a festett mennyországot, és sóvárogva bá­ multa a makett ágyút. Végül Mr. Pressboardhoz lépett, és mutatóujjával megbökte a karját. Elnézést kérek - mondta - Jöhetek most én?

A HugóCró^na^yuni alternatív törtbieÍMÜ regénye. w w w .galaktikabolt.hu

mm - Még ha Sir Philip Sidney tette volna... tes­ sék? - kezdte Mr. Pressboard, majd hirtelen a fiú irányába fordult, és meglepetten meredt rá. A fiú tágra nyílt, óriás, halványkék szemmel vi­ szonozta. - Én is beszélhetnék végre Mr. Shakespearerel? - ismételte a fiú. - Csakugyan, jó Pressboard mester, enged­ nünk kell az ifjú tudósoknak, hogy bemutat­ kozzanak, nemdebár? - kiáltott fel Shakespeare ujjongva. Mr. Pressboard azonban egy tapodtat sem moccant onnan, ahol éppen állt, és rosszal­ lóan tekintett a fiúra. - Most éppen egy nagyon fontos dologról diskurálunk, fiatalember. Menj innen! A fiú hátrált egy lépést, majd megvetette a lá­ bát. Sápadt nézése fagyossá változott. - De azért mások- is soron következhetnek, nem igaz? - kérdezte komótosan, miközben hosszan farkasszemet nézett Mr. Pressboarddal. - Rendben - adta be a derekát hirtelen Mr. Pressboard, különös, ijedt kifejezéssel az arcán. Felegyenesedett, megragadta az összehajtható székét, és meglepő gyorsasággal elindult a ki­ járat felé. Will úgy érezte, cigánykereket tudna hányni örömében. A fiú odafordult hozzá. - Nagyon untatott, igaz? - kérdezte. - Forró, sós könnyekig, barátom- felelte Will, majd lehuppant a színpad szélére és keresztbe tette a lábát. - Az Isten áldjon és tartson meg so­ káig! Mi a neved? - Hát nem emlékszel? - a fiú csalódottnak tűnt. - Alec vagyok. Ötéves koromban jártam itt. Igy már rémlik? - Nagyon-nagyon sok embert látok, Alec, minden nap - magyarázta Will. - Úgyhogy ese­ dezem, bocsáss meg nekem, amiért nem ismer­ telek fel rögtön. A fiú bólintott. - Semmi probléma. Sok gyerek volt itt aznap. Elénekelted nekünk azt a dalt a szélről, az esőről és a szénakapákról. - Ah, bizonyára... - „Drága Jézus, végre vala­ ki, aki valóban figyelt rá!” Rámosolygott a fiúra. - Tetszik neked a Southwark Múzeum, Alec? - Elmegy - válaszolta Alec. - Derek és Lulu egyedül akartak maradni a kocsiban, ezért ide­

232

adták a hitellemezemet, és azt mondták, bármit megvehetek az ajándékboltban, ha egészen ebé­ dig itt maradok. Szerintem épp szexelnek. - Valóban? -Will megpróbálta megőrizni ko­ molyságát, sikeresen. És mit vásároltál az aján­ dékboltban, barátom? - Semmi különöset - mondta Alec. - Csak pólókat, holokártyákat és teáskannákat lehet kapni, mindegyikre ez a hely van ráfestve. Én azt szeretem, ha a tárgyakon hajók vannak. De meg akartam nézni, hogy vagy, úgyhogy bejöt­ tem ide. Mi újság van veled? A múltkor szomorú voltál. Boldogabb vagy azóta? Will nagy levegőt vett, hogy dicshimnuszokat zengjen erről a csodálatos modern korról, ami­ kor is már városok állnak a Holdon és feltalálták a gyógyírt a kopaszságra, de mindössze ennyit mondott: - Nem, fiam. Én vagyok a legszomorúbb sze­ gény ördög, aki valaha élt, ebben az én igen ter­ mészetellenes életemben. - Nagyon sajnálom - felelte Alec, és közelebb jött, hogy rá tudjon támaszkodni a színpadra. Mi a baj? - Szolga vagyok itt, barátom - válaszolta Will. - Mi az a „szolga”? - Olyan lélek, akit mások tulajdonként tarta­ nak, hogy az örökkévalóságig nekik gürcöljön. - De én azt hittem, már régóta halott vagy mondta Alec. - És mégis, tudok beszélni, érvelni, bebör­ tönözve ebbe a hasadt fenyőfába. - Will hoszszan belenézett a fiú szemébe, felemelte ökölbe szorított kezét, hogy megmutassa képzeletének bilincseit. - Ismét élek, Alec, fogalmam sincsen, hogyan, de mégsem kaphatom meg azt, amire szükségem van az élethez! - Mi lenne az? - kíváncsiskodott Alec. - Tudod, mi az a költő, barátom? - Az, ami te vagy - felelte Alec. - Azt jelenti, hogy történeteket eszelsz ki, amiket nézni lehet, azt hiszem. Vagy nem? - Igen, fiam, nézni való történeteket készítet­ tem. Kiemeltem a földből és a mennyből az isme­ retlent, formát adtam neki, szavakba öntöttem, aztán az emberek összegyűltek itt, a Globe-ban, és megcsodálták! És jó pénzt fizettek, hogy meg-

bámulhassák, gondolj csak bele, jól jövedelmező törekvés volt. De a gazdáim nem hajlandók elő­ adást csinálni nekem. Én magam vagyok a show, és értelmetlenül lépdelek értetlen nézők előtt. - Will előregörnyedt, mintha láthatatlan láncai­ nak súlya lehúzná a földre. - Úgy érted, hogy történeteket akarsz még készíteni, és nem engedik? - Alec dühösnek lát­ szott. - Valahogy úgy, fiam. - Ez nagyon aljas! Még kibertérben sem tu­ dod megcsinálni? - Kibertér? - Will felkapta a fejét, és csodál­ kozva meredt a fiúra. - Kibertechnológiai űrre gondolsz? Vagy mit értesz ez alatt? - Ez egy... Figyelj. Te most itt vagy, de nem vagy igazándiból itt - mutatott Willre a fiú. - Ahol te vagy valójában, az nem más, mint a rendszer. Hol vannak a kapcsolóid? - Nem tudom. - Will szélesre tárta karjait, ezzel jelezve zavarát. Alec arca rózsaszínre vál­ tott a dühtől, majd, mint aki valamit keres, el­ kezdett a színpad előtt dübögni a lábával. Végül

felmászott a színpadra, figyelmen kívül hagyva az összes táblát, amely ezt megtiltotta. Észre­ vette a csapóajtót, amelyen keresztül valamikor a mélységből szellemek jöttek elő, és letérdelt mellette. Will is térdre ereszkedett. Mindketten a lenti sötétséget vizslatták. - Fogadok, hogy odabent vannak - mondta Alec. Benyúlt a kabátjába, lopva körülnézett, majd egy kis dobozt húzott elő. Egészen úgy nézett ki, mint egy betörő tolvajkulcs-készlete, amelyet Will egyszer, a kevésbé sikeres idősza­ kában látott. Alec észrevette meghökkent tekin­ tetét. - Csak a szerszámaim - suttogta. - Nem fo­ god elárulni senkinek, ugye? - Nem, dehogyis, fiam, én ugyan nem! - esküdözött Will. Nézte, ahogy Alec felemeli a csa­ póajtót, és felfedte - no nem az üres sötétséget, amit várt, hanem egy sekély üregfélét, tele pislo­ gó fénnyel és fényes gombokkal. A meglepetéstől négykézlábra ereszkedett Alec mellett, hogy kö­ zelebbről szemügyre vehesse a látványt. - Az Úr vérző sebeire! Dt>

28

mm

- Gyorsnak kell lennem - mondta Alec, és ma­ tatott valamit a fények között, majd felpillantott a mennyezetre. - Mert nem igazán csinálhat­ nék ilyesmiket, legalábbis nem mások gépeivel. Rendben; most az őrkamerák idebent azt hiszik, még mindig odalent állok, és veled beszélgetek. Ravasz, mi? - fintorgott és rávigyorgott Willre. - De mi az? - kérdezte Will, a doboznyi fény­ re mutatva. - Ez, ööö, ez az, ahol igazából vagy - mondta Alec tétován, mintha azt gondolná, hogy meg­ sértheti vele Will érzéseit. - De csinálhatsz úgy is, mintha ékszereket akarnánk lopni, vagy vala­ mi ilyesmi. - tette hozzá, miközben úgy szűrte a szavakat a szája szegletéből, mint egy piti kis csaló. - Nem nagy ügy, látod? Will csak nézte, ahogy Alec kiveszi a szer­ számait, majd elkezd a gombokkal és fényekkel babrálni. Piros betűk villogtak Will perifériás látókörében, mire egy türelmetlen mozdulattal felemelte kezét, mintha legyeket akarna elhes­ segetni, mielőtt a szavak fontossága belehasított értelmébe.

232

HÍVJON EMBERI SEGÍTSÉGET! ORVOSI VÉSZHELYZET! Szenzorai, amelyekkel a hallgatóságát szokta megfigyelni, pánikszerűen egymás szavába vág­ va csipogni kezdtek hozzá, arról informálva őt, hogy heves rohamokat fedeztek fel Alec agyában. Will majdnem Caitlinért kiáltott, de megtorpant. Látott már epilepsziától szenvedő embereket, és Alec nem olyannak tűnt, mintha hasonlított vol­ na hozzájuk. A fiú szemei éberek voltak és kon­ centráltak, kezei biztosak, gyorsan dolgozott, a legkisebb tétovázás nélkül, miközben óriási vihar dühöngött agyában. Will vállat vont, és nem törődött szenzorai figyelmeztetésével. Már régen megfigyelte, hogy néha még ebben a mesés jövőben is tönkremennek dolgok. Különösen a kibertechnológiai csodák. Alec most egy csipesszel kihúzott onnan va­ lamit. Kicsiny szónak tűnt egy ismeretlen nyelv­ ből, mindössze fénnyel írva. Meg is van - mondta elmélyülten, miközben ide-oda mozgatta. - Fura.

A Z ISTEN HÁTA M Ö G Ö T T I IZISZ ÉLŐVILÁGA A HALÁLT J E L E N ­ TI A K Ü L S Ő B E H A T O L Ó K S Z Á M Á R A . P E D I G A Z E M B E R I S É G M IN D E N Á R O N MEG A KAR JA HÓDÍTANI A BOLYGÓT.

H L K T tt 232 - Mi az, az Isten szerelmére? - A programod - felelte Alec. - Rengeteg ilyen van benned, de nem kaptál túl sok utasítást.. Ott van az az új rész is, amit magad írtál, az az icipici kis darab. Megpróbáltad kikerülni a holosugárzó rendszert? - Fogalmam sincs - felelte Will, aztán eszébe jutott a megmagyarázhatatlan éjjeli öntudatossága. A saját tette lett volna, számára ismeretlen eszkö­ zökkel? Keserűsége elegendő lett volna ahhoz, hogy börtönének falait távolabbra tolja? - Majdnem úgy néz ki, mintha egy emlékfájl lennél valamilyen másik helyről. - A fiú tanács­ talannak tűnt. - Ez egy egész csomó adat. Lehet, hogy sokkal több funkciód is van, tudod? Akarod? Willnek fogalma sem volt, mit jelent ez, de a puszta gondolat, hogy bármilyen választása lehet, táncra tudta volna perdíteni. - Igen, hogyne! - Rendben - válaszolta Alec, és visszahelyezte a fényes szót, néhány változtatással. Hogy mi tör­ tént ezután, még Will sem találna rá soha szavakat, hogy megfelelően leírja. Csendes hang volt? Vagy egy láthatatlan villanás? Matematikai nyelv árada­ ta tolult a fejébe, és furcsa módon ő megértette azt. Térdre emelkedett, s zihálva átfogta lüktető halán­ tékát, míg a fiú becsukta a csapóajtót és elpakolta kis szerszámait. - Mostantól - kezdte Alec - sokkal, de sokkal jobb lesz. Ezentúl idebent is tudsz dolgokat írogat­ ni. - Dolgokat? - kérdezte Will, miközben bizony­ talanul felegyenesedett. - Miféle dolgokat, fiam? - Bármit, amit akarsz, hogy ott bent legyen mondta Alec. Megrándította a vállát. - Tudod, azt írhatsz, amit csak akarsz. Amit íráson értett, annak semmi köze nem volt a pennához vagy a pergamenhez, de nem ez volt a lényeg. Willnek végre kezdett fogalma lenni ennek a világegyetemnek a törvényeiről. - Talán írhatnál székeket, vagy valamit, amire le tudsz ülni, nem? - Alec a csupasz színpadra mu­ tatott.

M

- Vagy felhősipkás tornyokat - válaszolta Will körülnézve. - Vagy pompás palotákat! - Ja - bólintott Alec. Will szigorúan ránézett. - Gyermek, hogyan tudsz te ilyen dolgokat csi­ nálni? Mi vagy te? - Más - mondta Alec fészkelődve. Will felvonta a szemöldökét, és eszébe jutott az az abnormális agyi tevékenység, amelyet szenzorai észleltek. Bármilyen agyafúrt is volt, képtelen volt a teljes igazságra rájönni, mert tulajdonosai a Jupiter Cyberceuticalsnél semmilyen információt progra­ moztak bele a genetikus mérnöki tudományokról. Végül is illegális javított emberi lényt előállítani. Még egy kicsit se... mert ki tudja, mit csinálhat egy ilyen teremtmény, ha megengedik, hogy felnőjön. Annyira megjósolhatatlan lenne, mint például egy emberi memóriafájlra telepített mesterséges intelli­ gencia, amely éppúgy illegális teremtény lenne. De a Jupiter Cyberceuticals sok törvénytelen dolgot vitt véghez. - Te valamilyen csodagyerek vagy, különleges erőkkel felruházva - tűnődött Will. - Be ne árulj! Bajba kerülnék, ha bárki rájönne. - Alec könyörgően nézett Willre. - Senki nem lehet más, mint a többiek, érted? - Jól tudom, igen - szólt Will érzéssel. Alec felugrott, ahogy a folyón túli óra ütni kez­ dett. - Jaj, mennem kell! Nagyon örülök, hogy ismét találkoztunk, Mr. Shakespeare. - Leugrott a szín­ padról, és a kijárat felé rohant, de azért egy pilla­ natra még megállt, hogy visszaforduljon és intsen egyet. - Remélem, működni fog. Viszlát! Elszáguldott a terembe épp belépő Caitlin mel­ lett, aki meglepetten mérte végig. - Idebent tilos szaladgálni! - kiáltott utána, majd Willhez fordult. - Nézze, szörnyen sajnálom, ami Mr. Pressboardot illeti. Ez meg ki volt? - Minden bizonnyal egyike volt az ifjú szemű keruboknak - mondta Will, és oly mélyen hajolt meg a nő előtt, ahogy csak bírt. Közben magában úgy vigyorgott, mint egy róka. Dt>

egtalálhatják- e a kutatók id ő b en a vá la szt k ér­ déseik r e,

VAGY AZ E XPE DÍCIÓRA P U S Z T U L Á S V Á R ? www.galaktikabolt.hu

Hat óra úgy telt el, mint sok-sok elefánt élete, nyo­ masztóan, unalmasan és nehézkesen, de Will képes volt várakozni. Kegyesen unatkozott egy menet­ rendszerinti busznyi skóttal, akik Macbeth összes vonatkozásában hibát találtak, és bocsánatkérést vártak tőle; ugrándozott egy óvodás csoportnak, akiknek fogalma sem volt, ki ő, és elénekelte nekik a szélről és az esőről szóló dalát. Amikor az óra 6:00-t ütött, végre gyengéden búcsút intett Caitlinnek. Amikor a nő ismét lecsukta őt aznapra, észrevette, hogy Will valahogy a szokásosnál kevésbé mogor­ va, habár volt valami nyugtalanító ragyogás a sze­ meiben, amint elenyészett éjszakára. Rejtélyes módon valamiképpen a jelenben ma­ radt, még mindig a tudatánál, úgy figyelte a lány távozását, majd várt. A fények kihunytak. .A biz­ tonsági rendszert aktiválták. Sötét, robajló eső és éjszaka borult az öreg Londonra. Will kiterjesz­ tette akaratának kanyargó, érzékelhető fonalát... Igen! ő az, most már teljesen Will, a legjavából, semmi más, csak akarat... az őrzőkamerák szá­ mára, amelyek csak árnyékokat láthattak. Aztán azt akarta, hogy bekapcsoljon a holokibocsátó, és szélesebb területet adjon, mint korábban. A Globe megtelt fénnyel, mint egy ki­ világított hajó az éjszakai óceánon. Hirtelen az ju­ tott az eszébe, hogy meg kéne idéznie egy tollat és

egy tintatartót, de rájött, hogy mindezekre most már nincs szüksége. - A tűz múzsája van velem! - kiáltott fel, és akaratát olyan kódokkal írta, amelyek villám­ fényként ragyogtak fel, és úgy szikráztak, mint a csiszolt kristály. A felfedezések legfényesebb mennyországából rendelt háttérfüggönyt ezüst­ tel megrajzolt, elefáncsonttal, arannyal és felhős kékkel festett holdvárosokkal, szokatlan csúcsok­ kal és tornyokkal, amelyeken lobogók lengtek az örök csillagok felé. Tiszta kézzel teremtett fényt, és a kavargó por­ ból Richard Burbage képének hasonmása formá­ lódott meg. Élete virágában állt Will előtt. Akkor még nem indult hízásnak, és ott volt Ned Alleyn és Kempe és Ármin, Heminges és Condell, Lowin és Crosse, no meg Phillips az összes többivel. Még egy kicsit koncentrált, és mindenki megelevene­ dett, sminkben és jelmezben, amely természete­ sen szintén korabeli volt, éberen, józanon, készen­ létben, mindenki, kivétel nélkül. Mindannyian határozatlanul néztek körül. - Nos, Will, mi jön ezután? - kérdezősködött Kempe, olyan nyájasan, ahogy csak lehet. - Próba lesz! - dörögte Will. - És a szöveg­ könyvet rögtönözni fogom. Gazdáim, ez lesz Az Ember a Holdon Legfantasztikusabb Komédiája! Kapronczi Orsolya fordítása

1: IV. H enrikH am let, Lévay József fordítása 2: H am let, A rany János fordítása 3: IV. H enrik, Lőrinczy Zsigm ond fordítása 4: T rom pe-l’oeil (francia kifejezés, ejtsd: [tromplöj], szó szerint: a s ze m e t becsapó) m űvészetnek nevezzük, ha az alkotó m egtévesztő, lehetetlen m ódon m u tatja be a valóságot.

Egy galaktikus b i rodalom romjain új rend épül, m e l y n e k könyörtelen őrei világtalanok, á m annál in kább a m ély ére látnak a le g s z ö v e v é n y e s e b b ü g y e k n e k is.

Az egyik íté letv ég reha jtó a z o n b a n ellenállhatatlan erők c s a p d á j á b a esik: a saját é rz elm ein ek ö r v é n y e ragadja el. w w w .g a l a k t i k a b o l t .h u

32

SRLHCTICn 232

A Holdra szállás titkai Az emberiség még sosem ju tott ilyen messzire, mint korunkban. Soha nem vállalt ennyire kockázatos küldetést. Napjainkban derül ki, hogy 40 évvel ezelőtt az űrhajósok sokkal nagyobb kockázatot vállaltak, mint amit bárki is sejthetett. jubileum át ünnepli a Hold­ ra szállás. 1969. július 21-én ugrott le a holdkom p legalsó fokáról Neil A rm strong a Hold tinóm porába, hogy ott hagyja nevezetes lábnyom át, és elm ondja az azóta legendássá vált m ondatot. 1968 és 1972 között huszonnégy em ber vágott neki a közel négyszázezer kilométeres út­ nak, és tizenketten a Hold felszínére is léptek. De a Holdra szállás nem A rm strong lépésével kezdődött, nem is a startnál, sem a fejlesztés indu­ lásánál, hanem az Egyesült Á llam ok Kongresszusá­ ban. Kennedy elnök 1961. május 25-i kongresszusi beszédében bejelentette, kilenc éven belül em bert

kívánnak juttatni a Holdra, és biztonságosan vissza is hozzák. Ezzel a m ondattal hivatalosan kezdetét vette az USA harm adik, em ber részvételével járó űrprogram ja. K ennedy bejelentése nem tudom ányos, hanem politikai döntés volt. Válasz a h idegháború kiéle­ sedésére, a Szovjetunió űrsikereire, elfeledendő az am erikai ű rp ro g ram addigi sikertelenségét. Egy merész húzással a k a rt az elnök élre kerülni az űrversenyben, és biztosította az ehhez szüksé­ ges pénzügyi feltételeket is. Politikai döntésre vall az is, hogy hallatán leginkább a NASA lepődött meg. F ö ld fe lk e lte a z A p o llo - 8 f e d é l z e té r ő l I

"

GRWTIKfl S3S

33 B u z z A l d r i n - A p o llo 11

> X

Lázas fejlesztés kezdődött, újabb verseny indult el, m ert tudták, a szovjetek sem ak arn ak lem arad­ ni. Azonban az ilyen versenyeknek az a hátránya, hogy sok olyan kom prom isszum ot kötnek, amilyet norm ál esetben, józan ésszel senki sem vállalna. Ma m ár tudjuk, a H oldprogram nem az a dicső m e­ netelés volt, m int am it a propaganda állított. Sok m indent hallgattak el a világ elől, am i m ára szép lassan mégis napvilágra került. Alig néhányan is­ m erik a színfalak mögött zajló küzdelm et, amely még emberéleteket is követelt. Hzek közül az elhall­ gatott történetek közül m utatok be néhányat.

Nagy nyomás nehezedett a kutatókra, hogy az am e­ rikai technikai fölényt a Holdra szállással bizonyít­ sák. Le akarták győzni a kom m unistákat, és senki sem kérdezte meg, bölcs dolog-e roham tem póban, kilenc év alatt a Holdra jutni. A legtöbb és legnagyobb veszély a/. Apolloprogram kezdetén adódott. 1967 elején - három évvel a Kennedy szabta határidő lejárta előtt - a NASA még óriási lem aradásban volt. Összesen négyszázezer em ber dolgozott azon, hogy elké­ szüljenek az űreszközök. Meg kellett építeni a

világ legnagyobb és legbonyolultabb rakétáját, a világ legnagyobb űrhajóját és a hozzá kapcsolódó űrkom pot. Ahogy nőtt a lem aradás, fokozódott a nyomás is. S ekkor következett be a legnagyobb katasztrófa, amely m egrendítette a világot: három űrhajós égett halálra. Az A pollo-1 a legkomolyabb tesztjére készült, az űrhajó parancsnoki kabinját készültek kipróbál­ ni. A küldetés résztvevői: Virgil Grissom, Edvvard W hite és Roger Chaífee. A m ikor Grissom megvizs­ gálta az űrhajót, megdöbbent. Egy társa, Y oungarra kérte, szóljon a program vezetőinek. Erről később Young így beszél egy interjúban: „Látni lehetett a hatalm as kábelkötegeket, m indenhol azok tekereg­ tek. Igy szóltam: «Gus, meg kell nekik em lítened a kábelezést, ez így tényleg hibás». De Grissom azt felelte: «Ha bárm it szólnék, k irúgnának.»” Nem fogták fel a veszély nagyságát. Ez volt az első igazi próba, a Földön szim ulál­ ták az űrutazást. Az indítóállványon bezárták az űrhajósokat a kabinba. Az űrhajó a teszt során sa­ ját áram forrásait és saját üzem anyagát használva, önállóan m űködött volna. Az űrrepülés körülm é­ nyeinek megfelelő nyom ást állítottak be, tiszta oxi­ génnel.

mm S3S A próba órákig tarlóit, majd hirtelen megszakadt kapcsolat. Grissom megszólalt: „Hogy akarunk a I lóidra jutni, ha három háznyira sem tudjuk a kap csőlátót tartam?" A m iga javításra variak, bekövet ,1

kezelt a kalásziról,!. Grissom ülése alatt egy vezeték szikrázni kezdeti, majd lángra lobbant. A tiszta oxi génben a liilke belseje pillanatok alatt tüzes pokollá vall. A külső személyzet csak annyit hallott azon péntek estén, hal óra harmincegy perckor: „Tűz van! Tűz van ilt benn!" Majd robbanás következett be. A detonáció visszarettentette az első mentöcsa patol. Mikor mások is odarohanlak, nekik is meg kellel! hátrálniuk az óriási hőségés a mérgező liisl elöl. I clegzcliikct visszatartva, négykézláb kiísz lak oda segíteni az emberek. Azonban a kabinajló olyan súlyos és ormótlan volt, hogy csak négy perc alatt sikerült kinyitniuk. Túl későn érkeznek. Csak a lehűlő lém pattogását hallották. Odabenn minden elégelt. Az űrhajósuk megfulladlak, amikor elégeli az oxigénve/clékük. I'.gvszerre lulladlak meg és ég lek halálra. Hősöknek kijárt) tisztelettel temetlek el őket, de a program folytatódott.

A NASA folytatta a versenyfutást, es a Kennedy határidőt is tartani akarta. 17 hónap alatt elkészült az új űrhajó, amelynek m ar barom másodperc alatt n\ ill az ajtaja. 1%8 decemberében az Apollo 8 legénysége vál lalkozotl az addigi legveszélyesebb küldetésre, a lloltl megkerülésére. A NASA a nyilatkozataiban tökéletesen biztos volt az űrhajó működésében. A

valóság azonban inasként mutatott. Az űrhajósok elele az Apollo program során egyetlen hajtóműre volt bízva. Ha ez meghibásodik, nem indul el vagy nem áll le a megfelelő pillanatban, az űrhajósok­ nak vegük lett volna. Keringtek volna, amíg el nem logy az oxigénjük, a Hokiba csapódhattak vagy el éghettek volna a légkörben. Az Apollo 8 ráadásul az eddiginél nehezebb helyzetben is volt, ugyanis nem készült el időre a holdkomp, az Apollo 8 e nél kiil indul útjara. Ne feledjük, ez az egység mentette illeg később az Apollo l.i utasainak eletet. I z azért I lett volna fontos, hogy vész eseten egv teljes értékű

t

J i jp*y •

j űrhajó álljon a legénység rendelkezésére. I s nem ez volt az egyetlen kockázat. A valaha | épült legnagyobb rakéta első utasai leltek. A 110 1 meter magas rakétában .' millió alkatrész es I j millió liléi üzemanyag van. Amn i kémiai energia j tárolódott benne, mint egy kisebb atombombában. Miközben barmi el romol hatolt volna. A rakétának bel másodpercre volt szüksége, hogy elérje a ha romezer tonna lélenieléséhez szükséges tolóéról. A kileiu taniaszlokarnak ölven czredmasodpercen belül kellett kim ílnia, különben a rakéta visszazu ban es felrobban. Az indításnál döbbenték ra az űrhajósok, hogy a zaj elviselhetetlen es esélyük sincs arra, hogy ve szeli eseten kommimikaliáiiak, mert egyszerűen

Az irodalomtörténet hiányzó fejezete végre nyomtatásban!

A m a g y a r SF k r ó n i k á j a a k e z d e t e k t ő l n a p j a i n k i g T a n u lm án y o k , e lb e sz é lé se k , re g é n y ré s z ie te k

omm 232

36

nem hallják egymást. Ha le kellett volna állítani az indítást, nem lett volna m ódjuk rá. Szerencsére az expedíció teljes sikerrel járt. Húsz órás Hold körüli keringés után a hajtóm ű tökélete­ sen m űködött, a legénység rendben visszaérkezett a Földre. Kevesen tudják, hogy a felkészülésnek m ajdnem volt még egy áldozata: Xeil A rm strong. Csak kévésén múlt, hogy később m egtehette az első lépést. A leszállóegységek parancsnokának fel kellett készülni a landolásra a H oldnak a földi hatodával egyenlő gravitációjában. Ez óriási kihívást jelen­ tett. A szakértők építettek egy „repülő ágykeret­ nek ” csúfolt eszközt. A tákolm ány lábakon állt, és a talaj felé fordított rakétahajtóm űvel lehetett felemelni és irányítani, szimulálva a leszállóegység irányítását. 1968 m ájusában Neil A rm strong hajtott végre gya­ korlórepülést. M int a későbbi vizs­ gálat kiderítette, az egyik üzem ­ anyagszint jelző elrom lott. Repülés közben a járm ű m egbokrosodott, úgy repkedett, m int egy kilyukadt lufi. A rm strong próbálta irányíta­ ni, de az a föld felé lendült. A férfi a becsapódás előtti pillanatban ka­

tapultált. Szerencsésen földet ért, egyetlen sérülése az volt, hogy elharapta a nyelvét. A Holdra azonban nem vittek ejtőernyőt.

M indenki tudta, hogy a legveszélyesebb feladat a leszállás a Hold felszínére. 1969. július 20-án A rm strong és A ldrin bezárkóztak a holdkom pba. Leváltak az űrhajóról, és m egkezdték az ereszke­ dést a Nyugalom tengere felé. Az űrkom pban tizenkét percre elegendő üzem ­ anyag volt. Ennyivel kellett leszállni egy olyan he­ lyen, am it még soha, senki sem látott. A Földön

wem S3S hatszázm illió em ber hitte, hogy a landolás tökéle­ tesen ment. De ez csak a látszat volt. Az indulás után három perccel A rm strong észre­ vette, hogy a robotpilóta a tervezett leszállási zónán túlra irányítja az egységet. Ezután újabb probléma jelentkezett. A fedélzeti számítógép néhány alapve­ tő feladatot nem hajtott végre, és hibajelzést küldött. Félő volt, ha a hibakód újra megjelenik, a komputer lefagy. Azonnal jelentették a Földnek. Ha nem talál­

37

O k m o n d tá k Buzz Aldrin (Apollo-11): „Amikor az em ber évek után meghallja ezeket a dolgokat, arra gondol: tény­ leg ilyen közel jártak a katasztrófához? Igen, ilyen közel voltunk hozzá, de felkészültünk rá. Felkészül­ tünk, hogy elfogadjuk ezt a helyzetet.”

nak megoldást, a leszállást meg kellett volna szakí­ tani, és visszatérni az űrhajóhoz. Jack G arm anra, a fiatal kom puterm érnökre hárult a döntés. Megnéz­ te az összes hibalistát, majd javasolta a folytatást. Houston kiadta az utasítást. A m érnöknek igaza lett, nem ismétlődött meg a hibaüzenet. Azonban szám os értékes m ásodpercet veszí­ tettek. Ekkor jött a következő gond. A rm strong

Alán Bean (Apollo-12): „Az embernek vállalnia kell ezt a kockázatot, ha űrhajós akar lenni. Ha nem tudja elviselni ezt a terhet, akkor nem szabad űrhajósnak mennie.”

kusabb szakasz: beindul-e a hajtómű, amely ki volt téve több száz fok forróságnak és az ű r hidegének.

Eugene Krantz (NASA repülési igazgató 19621974): „A fejlesztés során számos területen akadEkkor vették észre, hogy a hajtómű újraindításához szükséges egyik kapcsoló eltörött. Végül Arm strong : tak nehézségeink. A hét m inden napján tizenkét órát dolgoztunk jó esetben, de ha rosszul mentek a oldotta meg a helyzetet, egy tollat dugva a letört kap­ csoló helyére. Az indítás sikerült, ham arosan csatla­ j dolgok, napi tizennégy-tizenhat, hogy elvégezzük a feladatunkat.” koztak az űrhajóhoz, majd visszatértek a Földre. 1969. novem ber 14-én indult a következő expe­ díció, az Apollo-12. Ez az expedíció sem startolt Bili Anders (Apollo-8): „Úgy gondoltam, 1:3 az sim án, szakadt az eső. Ennek ellenére a kilövés rendben m egtörténik. H arm inc m ásodperccel az indulás után hatalm as villanást láttak. M indenki megdöbbent az irányító központban. A rakéta az

esélyünk, hogy tökéletesen végrehajtsuk a tervezett repülést, az oda- és visszautat. És a teljes kudarc­ nak, vagyis hogy nem térünk vissza, ugyanekkora esélyt adtam .”

esőfelhőkön áthaladva kisütötte az óriási töltést, és hatalm as villám ot generált. A villám a hajtó­ művektől az égésgázokon keresztül lefutott egész a földfelszínig, és az indítótoronyba csapott.

Bili Anders (Apollo-8): „Az Apollo-8 indulása előtt életbiztosítást akartam kötni. Nem sikerült...”

A Holdra szállás titkai

észrevette, hogy várhatóan egy focipálya méretű kráterben szállnak le, amelyben hatalm as sziklák láthatóak. Átvette a leszállás irányítását. Kézi ve­ zérléssel 100 méteres m agasságban siklottak to­ vább, figyelve a terepet és az üzemanyagjelzőt. A parancsnok pulzusa percenként 150 volt. H arm inc méteres m agasságban kigyulladt egy vészjelző, amely arról tájékoztatott, hogy m ár csak 1 percre elég az üzemanyag. Ekkor vett észre egy kisebb sík területet, majd sikeresen landolt. Leállította a ra­ kétát. M egcsinálták a lehetetlent! H arm inc m ásod­ percre elegendő üzem anyag m aradt. Az első legénység 2,5 órát töltött el a Hold felszí­ nének felderítésével. Ezután következett a legkriti­ j

38

M K IK fl 232 Az űrhajósok nem tudták, mi történt, minden fedélzeti berendezésük elromlott, az összes hiba­ jelzés villogott. Ilyet még soha senki nem látott és nem is szimulált. Fogalmuk sem volt, mit tegyenek. l(i()0 kilométer/órás sebesseggel, vakon repültek. A houstoni számítógép is lefagyott, l n n é k elle­ nére kiderítettek, hogv az elsődleges energiarend­ szer leállt. Az újraindítás után néhány pillanattal minden rendszer rendben működött. Azonban nem tudtak, hogy nem sérült-e meg a hőpajzs vagy az eitöernyotartaly fedelét lerobbantó piropatron. Az űrhajó ekkor m ár Föld körüli pályára állt. Sem­ mi értelme sem volt megkísérelni a leszállást, l'zért a program folytatása mellett döntöttek, amely si­ kerrel végződött. Akadt az Apollo-12 küldetésének egy vidámabb pillanata is. A Holdon a személyzetnek egy zsúfolt tevékenységlistát kellett teljesitnie, amelyet egy kis spirálos könyvben vezettek. Meglepve tapasztalták, hogy a tartalék csapat egy különleges meglepetést csempészett a listába: lapozás közben egyszer csak egy Playboy lány fotóján akadt meg a szemük. F.gv szót sem mertek szólni, mert Houstonban hölgyek is ültek az irány ítópultoknál. De az ötlet tetszett ne­ kik, és Conrad parancsnok azóta is őrzi a köny vet. Négy es tel hónappal később megtörtént az újabb katasztrófa: a robbanás az Apollo-13 fedélzetén. A legénység és a földi személyzet heroikus küzdelme jól ismert, a Tom Hanks főszereplésével készült lilm pontos képet fest az egyhetes mentőakcióról. Az űrhajósokra a Holdon is veszély leselkedett: a gravitáció. A kisebb tömegvonzásra nem lehetett felkészülni. A Földön megmerték: teljes felszere lésük 160-180 kilót nyomott. De ök ennek csak a hatodát érezték. Ha a súly nem is volt veszélyes, a tömeg megtrétálta őket. Több űrhajós is elvesztette az egyensúlyát a Holdon, s elesett. F.z hatalmas ve­ szély volt, mert az ü rruh ák kiszakadhattak volna, s a hátizsákok sem ekkora terhelés elviselésére ké­ szültek. Szerencsére nem történt baleset. Az utolsó három expedíció m ar holdautót is vitt magával. Charlie Duke az Apollo-16 során kétszer is veszélyes helyzetbe került. Flöször túl gyorsan vezette a holdautót, csaknem elveszítve uralmát a jármű felett. Majd egy fotózás során felugrott a levegőbe, de rosszul érkezett, cs hátraesett. Reflexszemen az oldalára fordult, hogy védje a hátizsá­ kot. Megúszta az esetet.

A Holdprogram gyakorlatilag Armstronggal ért véget, mert megnyerték a versenyt. Gyorsan alábbhagyott az érdeklődés, elfogyott a pénz, a politikai akarat is oda lett. A programot hirtelen állították lé, miután két Saturn-Y rakéta maróiké szült. Az egyikkel végül a csúfos véget ért Skylab űrállomást állították pályára, a másik a NASA m ú zeum ában tekinthető meg. Kicsit drága, száz­ milliós műalkotás. Fmber azóta nem járt a Holdon. Az űrügynök­ ségek m ár dolgoznak azon, hogy az ember ismét visszatérjen a Fold kísérőjére. De minden fejlesztést szinte az elejéről kellett kezdeni, vagyis ott tartunk, ahol ötven évvel ezelőtt. De a válságban lesz-e anynyi pénzügyi erő, és ami a legfontosabb, politikai akarat, hogy megvalósuljon a program? A Holdra akarnak jutni az amerikaiak, az Furópai Űrügy­ nökség, de Oroszország és Kína is felfelé kacsingat. A világ jelenlegi gazdasági állasat figyelve, erre Ki íuinak van a legnagyobb esélye. Lehetséges, hogy kialakul újra az ötven évvel ezelőtti presztízsharc, csak most Kína és az Fgyesült Államok fog versen­ geni? Valószínű, bár talán nem lesz ó b a n éles és harcias a küzdelem. De ezen csak a Holdprogram nyerhet. K o v á d „ T iic si" M ih á ly

A M ETROPOLIS MEDIA KIADÓ ÚJDONSÁGA

Hol találkoznak egymással az utcai performanszok, a titkosszolgálatok ultramodern megfigyelési módszerei és az orosz harcművészetek? Egy világban, amely akár a miénk is lehetne.

p h u jp k

o ic k - d i j a S i r o

' f r Lfl eSd . ^ds>

www.galaktikabolt.hu

A Neurománc és A holnap tegnapja sz e r z ő jé n e k új r e g é n y e .

SALAIM 232

40

A régi indiánok úgy tartottak, a fényképek rabul ejtik a lelket, ezért nem szívesen h a g y t á k fotózni m a g u k a t . De mi van, ha e g y fénykép valami mást zár magába?

s ú f o l á s i g megtelt emberekkel és füsttel. A Mao űrkikötő kantinja min­ dig is ilyen volt. Az egyik szűk boxban két alak ült egymással szemben és ügyet sem vetettek a külvilágra, mint ahogy azt sem vették észre, amikor az alacsony pincérszervó hangtalanul melléjük gördült, tál­ catetején jó néhány pohár itallal. A fémes hang felzümmögött az oldalából, épphogy csak megkü­ lönböztethetően a kocsma erős alapzajától: - Retinaazonosítást kérek!_ A két férfi szinte egyszerre hajolt közelebb a szerkezethez. Mozdulatukban némi türelmetlen­ séggel, hiszen előző italuk már vagy húsz perce elfogyott, s bár azonnal utánrendeltek az asztal beépített paneljén, mégis csak most érkezett meg a friss hűsítő. A retinaszkenner egyszerre azonosította őket, s a poharakról szemvillanás alatt olvadtak le a nanobilincsek.

A

z r v t r 'z

- Egészségükre, uraim! - recsegte a szervó, s máris tovagördült; a többi ital csörömpölt a te­ tején. A két férfi egymásra meredt. - Láttad ezt a pimaszságot? - horkant fel Blake, a valamivel fiatalabbnak tűnő. - Ühümm - válaszolta a másik, miközben szomjasan belekortyolt az italába, majd elfintorodva zsörtölődött: - És ráadásul fel is melege­ dett... - Nem értem ezt, ember. Ide hűtő se kellene! A falakon túl mínusz 200 foknál is alacsonyabb a hőmérséklet. A Holdon vagyunk. - Ehh, ebben a rohadt csehóban időtlen idők óta langyos a pia... Folytasd! - dörmögte Faust. - Jó, jó, de hol is tartottam? Ja, megvan, szóval a Mars kérge alatt talált rá arra a fura ásványra egy szimpla automata bányászrobot. Persze erről még elég kevesen tudnak. Én is csak azért, mert a masina üzemeltetője törté-

simra 232 netesen jó'Daratom, 'jacY ‘S'imonsna'K.'nTv'ja'R. fejezte be a sztorit Blake. Szeme kéken és kissé tompán csillogott már az elfogyasztott alkohol tetemes mennyiségétől. - Hmmm, amit elmondtál, az alapján nem elképzelhetetlen, hogy ez a felfedezés hamaro­ san megváltoztathatja majd az emberi civilizá­ ció fejlődési irányát - tűnődött a másik. A Faust nevű lényegesen józanabbnak és va­ lamiért tapasztaltabbnak is tűnt társánál, bár kinézetük szerint harmincöt alattiak voltak mindketten. Valahogy a szeme, az az iszapszí­ nű, kissé fáradt és kifürkészhetetlen szempár már-már egyfajta bölcsességet sugárzott, bár ezt a kissé kótyagos Blake szinte biztosan nem vette észre. - Ki tudja, haver? - válaszolt, nehézkesen le­ csukódó szemhéjjal. - Hacsak a nagykutyák el nem sumákolják az egészet. Láttunk már ilyet, nem? Mer’ ez az évszázad, mit az évszázad, az emberiség legnagyobb felfedezése a tűz feltaálása óta! Mégis le merném fogadni, hogy elunnyogják. Pár kiváltságos megint halálra ke­ resi magát, gigavagyonokat kaszál. Pedig annyi pénzt már elkölteni se lehet, haver. Mi a frászt venne érte? Talán egy bolygót? - röhögött, és fanyarul kortyolt egyet a langyos italból. Faust részvéttel elmosolyodott. - Legalább jeget adhattak volna hozzá, nem igaz? - Szentigaz, haver, az bizony jó lett volna. Na de hagyjuk az italt meg az én sztorimat! Mesélj inkább te valami hihetetlen űrhajós történetet! Blake észre sem vette, hogy Faust arcáról el­ tűnik a mosoly. - Hát, éppenséggel ismerek egy érdekes és hi­ hetetlen történetet - mondta kissé elmerengve. - Akkor kezdd el, haver, de ne valami dajka­ mesével traktálj, vagy űrlegendával, mert amit én elmondtam neked, hiszed vagy sem, az első betűtől az utolsóig igaz! - Az én sztorim - kezdte Faust - kicsit ré­ gebbre nyúlik vissza. Közel 200 évvel ezelőtt kezdődött. - Na ne, az még a huszadik század, öreg. A Piroska és a farkast ismerem... - Egy csuklás­ sorozat elhallgattatta Blake-et, így Faust foly­ tatta:

- k'RlVe'ncaá'ZTíytíit'VWas év'eV eií'fcTi'm,író­ dott, Európa közepén. Egy fiatal fotós... - Európa? Az jó messze van ettől a sajtgolyó­ tól, haver. Én még sosem voltam ott. Te jártál már arra? - Mondhatni, de ne szakíts állandóan félbe, mert akkor nem mesélem tovább! A másik egyetértően morgott valamit. - Szóval ez a fiatal fotós gyerek addig ügyes­ kedett, hogy összespórolt egy saját igazi gépre. Mármint fényképezőgépre. Ezek a gépek akko­ riban még ilyen műanyag tekercsekre készítet­ ték a felvételeket. Digitális technikának még híre-hamva sem volt. Az elkészült felvételeket kémiai laborokban kellett előhívni, majd levi­ lágító berendezéssel fényérzékeny papírra má­ solták őket. - Ez tényleg elég hihetetlen történet, haver. Nem adod be nekem. Azt akarod mondani, hogy holmi papírfecniken voltak a képek? És akkor azt áruld el, nagyokos, hogyan váltottak egyikről a másikra, hmmm? - Nem váltottak. Egy papíron csak egy kép volt. - Ne már, ennél jobl5 sztorit vártam tőled! - Ember, ez még nem a sztori, csak elmond­ tam neked, hogy akkoriban hogyan fényképez­ tek, érted? - Ja, hogy ez mind igaz? - Naná, hogy igaz, de folytatom. Emberünk vett egy Nikon FM2-es, úgynevezett tükörref­ lexes kamerát. Ne félj, nem mondom el, hogy ez mit jelent! Aztán önállósította magát. A város középkori negyedében fotózta a turistákat. - Melyik város volt ez, haver? - Budapest. - Budapest? Sosem hallottam róla... nem in­ kább Bukarest? Faust arca szinte láthatatlanul megvonaglott. - Nem, nem Bukarest, az egy másik ország volt akkor még, de ez most lényegtelen. Szóval a budai várban fotózgatott, ezzel kereste a kenye­ rét. Történelmi épületek előtt levette a turistá­ kat, majd előhívta a képeket, és eladta nekik. Jól megélt belőle. - Na várjunk már egy percet, haver! Annyira még nem vagyok tompa. Azt mondtad, hogy ez közel 200 éve történt? DO

CnLRCTIKfl 232 - Pontosan. - Jó. Amúgy a sztorid tök uncsi, de anynyit azért én is tudok, hogy akkoriban még se internet, se mobilfónia nem létezett, akkor hogyan adta el a képeket, ha azok nem azonnal készültek el? - Elkérte a lefotózott turisták szállodai cí­ mét és nevét. Esténként pedig odavitte a kész képeket. Blake unottan böfögött egyet. - Hát ez tényleg érdekes volt, barátom, de... - Várj, még nem fejeztem be! - szakította félbe Faust. - A bibi csak az volt, hogy akiket megörökített, azok nem haltak meg. Blake várta a folytatást, de az csak nem jött. - Kész? Ennyi? Ezt meg hogy értsem? Hogy­ hogy nem haltak meg... egyszer csak meg kel­ lett halniuk, nem? - Nem, ezek nem haltak meg soha. - Te most hülyítesz engem? Ügy érted, hogy örökéletűekké változtak, csak úgy? Egy kattin­ tástól?... - Blake szinte kijózanodott az elképe­ déstől. - Pontosan úgy töftént, ahogy mondtam: halhatatlanokká váltak. Nem öregedtek tovább és nem kaptak el semmilyen kórt, betegséget. Egyszerűen kortalanná lettek. No persze némi megkötéssel, mert balesetben, gyilkosságban azért meghalhattak. - És ez hogy derült ki? Gondolom, a csákó milliomos lett belőle. - Azt sajnos nem tudom, arról nem szól a sztori. A fotós idővel eltűnt a várnegyedből. Soha, senki nem látta többé. - Most akkor végképp nem értem... akkor hogy derült ki az egész? - Nem azonnal, hiszen valószínűleg maga a fotós sem tudta, hogy milyen változást idéznek elő a képei. Csak azután az egyik kuncsaftja, akit lefotózott, lassan rájött, hogy nem öreg­ szik. Elkezdte figyelni magát, és a sejtése egyre inkább bizonyossággá vált. Azután szerencséje volt, mert hamarosan feltalálták az internetet,

és ott elkezdett kutakodni. Persze csak óvato­ san. Hamarosan kiderült, hogy nem ő az egye­ düli ilyen, vannak mások is szép számmal a világ különböző pontjain. - Akkor most én mondok neked valamit, ha­ ver. Mi van, ha ennek semmi köze a rejtélyes fotósodhoz, csak egyszerűen vannak ilyenek a világ különböző pontjain? - Emberünk is pontosan így gondolta elő­ ször. Nem sejtette, hogy közük lehet egymás­ hoz, amíg meg nem alkotott egy mátrixot a fellelt halhatatlanok életútjával, és egyértel­ műen be nem bizonyosodott, hogy az összes halhatatlan kábé húsz évvel korábban, három hónapon belül megfordult Budapesten, és, most kapaszkodj meg, mindannyiukat lefotózták a várnegyedben! - Hm, és te hogyan jutottál ehhez a sztori­ hoz? Talán összefutottál az egyik ilyen halha­ tatlannal, és az mesélte el neked? - Valami olyasmi - válaszolta kissé bizony­ talanul Faust, miközben odaintette a fizetőpin­ cért. Blake kesernyésen elmosolyodott, és némi iróniával a hangjában válaszolt: - És te ezt mind el is hitted. Most pedig én is higgyem el? Azért ehhez valami bizonyítékra is szükség volna... nem gondolod? Megérkezett a számla. Faust ügyet sem vet­ ve az előbbi mondatokra, némán előkotorta viharvert tárcáját, s miközben fizető-csipjét keresgélte, véletlenül egy rojtos szélű papír kár­ tyaféleség esett az asztalra a brifkóból. Blake felfigyelt rá, és felemelte. A papír túloldala egy régi, megfakult portré volt. Ügy tűnt, hogy antik darab, de felismerte rajta Faustot, szinte mintha tegnap készült volna a felvétel. Faust egy félmosollyal kivette az álmélkodó Blake kezéből a viharvert lapocskát, és vissza­ tette a tárcájába. - Szevasz, Blake, szép estét! - mondta bú­ csúzásképpen, és faképnél hagyta a hápogó férfit.

NEMZETKÖZI PALYAZAT T ávoli V ilá g o k -

As

§

í fi m e s t e r m u n k á i

T h e MSW D e s i g n C o n t e s t 2009: Fár W o r l d s - B e s t o f S c i e n c e F ic t i o n A PÁLYÁZAT TARTALMA . » A MirtiSpaceWorld eln ev ezésű űrhajózási és csillagászati m o d e ll- és terepasztal-kiállítás s z a b a d o n választo tt sci -fi te m atikájú világának m e g terv ez ése. A PÁLYÁZÓK FELADATA Egy 1 5 0 - 2 0 0 m'' a la p t e r ü le t ű t e r e p a s z t a l a la p t e r v é n e k e lk é s z ít é s e , a d e s i g n r é s z l e t e s leírása é s l e g a l á b b h á r o m k i e m e l t r é s z le t k id o lg o z á s a . Az eg y e s feladatok részletes leírását olvassa el a w w w .m in is p a c e w o rld .c o m vagy a w w w .g a la k tik a m a g a z in .h u oldalán. A pályázat m in d e n ta rta lm á t an g ol nyelven kell benyújtani; az alaprajz és az illusztrációk készü lh etn ek kézzel rajzolva | vag y elektronikus úton. A PÁLYÁZAT RESZTVEVOI A p ályázato n korra, n e m r e és állam p o lg árság ra való tekintet nélkül bárki részt vehet. C sapatok je len tkezését várjuk; e g y szem élyes"„csapat" m e g e n g e d e t t és eg y e m b e r tö b b c s a p a tb a n is indulhat. A p á ly á z a t o n v a ló r é s z v é t e l h e z r e g isz trá ln i kell az MSW w e b o l d a l á n . A p á ly am u n k ák a t digitális f o r m á b a n várjuk a c o n test@ m in isp ac ew o rld .co m cím re a résztv ev ő csap at e mail címéről. A nálvázai beküldésével a c s a p a t hozzájárul az an y a g M iniSpaceW orld, ill. p artnerei által, elektronikus és n y o m ta to tt f o r m á b a n való m e g je le n te té s é h e z .

Í

A ZSŰRI TAGJAI Prof. Dr. H erb ert W. Franke, tu d ó s, SI -író, N ém e to rszág Patrick Gyger, igazgató, M aison d'Ailleurs SI, Utópia és Különleges U tazások M ú zeu m a, Svait M át Irvine, vizuális trükk tervező, Sm allspace M odel Services, Egyesült Királyság Mare Millis J a n i i n .".eln ö k , l a u / o i o Alapílvany; in k r l a l r j l i v t ó li/ikus, NASA U n n i K utató Intézet, Amerikai Egyesüli Államok DÍJAK A zsűn állal le g jo b bn ak ítélt h á r o m c s a p a t 3x, 2x és 1x eu ró p én z d íjb an részesül. Itt x érték e a v é g leg es szponzori kor n agy ság átó l függ, d e m in im u m SOO. A díjátadás 2009. d e c e m b e r 5 én, B u d ap e sten lesz. Az M S W ( o m m u n i t y ’s Prize különdíjat az M SW oldalán regisztrált tag o k fogják m e gszavazni. TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A p ályázatról további informai ió a c o n te s t(« 'm in is p a c e w o r ld .c o m c ím en kérhető, illetve a w w w .m i n i s p a c e w o r l d .c o m tu a w w w . g a l a k t i k a m a g a z i n . h u oldalakon található

mm 232

Újraálmodott klasszikusok Hollywood mindig is vonzódott a régi ötletek feldolgozásához, aktualizáláshoz. Hamarosan dömping várható, talán az új ötletek rovására. Vagy fogynának az új ötletek? m i .Rr Ii K k \ kBóŐiI ME

A

hH aAmM aA rRoO sS aA nN

özönleni ÖZŐl l i eni

fognak a folytatások és a feldolgozások, . 'i L . noha eddig is épp eleget k ap tu n k belőlük. noha eddig i s épp eleget k ap tu n k belőlük. Némelyik ígéretes, ném elyik több m in t kétséges. F.zek között szem ezgettünk. f Kezdjük a legizgalm asabb hírrel: lesz. A l i e n - 5 \ Vagyis A l i e n - 0 . Vagy A l i e n - m á s f é P . Hogy érthető legyen a dolog: az év elején felröppent a hír, hogy újra lesz Alien-film, am i m ár igencsak időszerű, mivel tizenkét éve m u tatták be a negyedik részt. Rögtön m egindult a találgatás, hogyan fog visz- _ a produceri teendőket. R endezőnek Carl Rinsch szatérni az októberben 60. évét betöltő Sigourney lett kiszemelve. Friss hír, hogy a Fox stúdió beke­ Weaver - bár m int tudjuk, h atv an h a t évesen is le­ m ényített, csak akkor adja áldását - és jogokat - a het még ostort p attogtatn i Indiana Jonesként. A z­ film re, ha újra Ridley Scott rendezi. tán felrepült a pletyka, m iszerint nem új film lesz, Nem csak az Alien és A T e r m i n á t o r érte hanem az első rész rem ake-je. Lett is'ebből nagy meg a negyedik részt (apropó: a júliusi Film vi­ felhördülés. Szép lassan szállingóztak az in fo rm á­ lágban hosszabb lélegzetű írá st o lv ash atu n k a ciók. Ridlev Scott, az első rész rendezője hivatalo ­ T erm inátor-film ekről), M a d M a x is visszatér. san bejelentette, jön a következő Alien-film. Két Az apokalipszis m agányos h arco sa m ár 2003lehetőség közül választhatnak. Az első, hogy elké­ ban v isszatérh etett volna a vászonra, de az ira ­ szítik az Alien nulladik részét, amely elm esélné, ki h á b o rú közbeszólt. A zóta csak tessék-lássék hogyan kerültek az alienek arra a bolygóra, ahol h alad a projekt, George M iller nehezen h alad a a N ostrom o legénysége rájuk talál. A m ásik az A lien-másfél, am ely a bolygó gyarm atosításáról, szervezéssel. Az sem h aszn ált, hogy évekkel ez­ előtt Mel Gibson bejelentette, többé nem lép a a terraform álásról és arról szólna, hogyan pusz­ k am era elé, m ég M ad M ax kedvéért sem fogja tította el a telepet az alienek serege. Ridley Scott m agát m eggondolni. A zu tán sokáig úgy nézett nem vállalta a rendezést, csak testvérével közösen ------ ki, k o rh atáro s an im e fog készülni belőle. A legfrissebb hír, hogy M iller a stábjával ^ A usztrália elh ag y a to tt vidékeit járja, for­ gatási helyszíneket keresve, vagyis m égis élő szereplős lesz a mozi. Rem éljük, haI

m a ro sa n in d u l a forgatás.

'• ' Í 0 Ha lesznek idegenek, akkor lesz R a | g a d o z ó is. Jön a P r e d a t o r s , azonban ez nem folytatás lesz, han em az eredeti Schwarzenegger-féle verzió újragondolá­ sa. M indenképpen pozitív fejlemény, hogy Róbert Rodriguez lesz a producer, és a T h e

SfiLAKTO 232

45

D e s c e n t - A b a r l a n g c í m ű h o rro rral nagy si­ kert arató Neil M arshall fogja rendezni. Egy elképesztő h ír a Predatorral kapcso­

szerepel egy 2011-re datált további film is. A címe: Büszkeség és balítélet és zombik. Újra visszatér a vászonra C o n a n . Bár a bar­ bár kalandjaiból épp elég történet született, mégis az 1982-es Schwarzenegger-filmet dol­ gozzák fel újra. A forgatás az idén kezdődik, de még nem árulták el, ki lép az osztrák izom­ ember örökébe. De nem ez lesz az egyetlen megújuló Schwarzi-film. Az 1990-ben Paul Verhoeven rendezte T o l u l R e c a l l - E m l é k m á s sem kerüli el sorsát, készült az új verzió. A film sokkal hívebben fogja követni az eredeti novellát, de annak m odernizált változata lesz. Bár nem tudom , ez eset­ ben hogyan lesz mozifilm hosszúságú. Hogy ne csak feldolgozásokról és folytatások­ ról írjunk, régóta várják a rajongók az A rth u r C. Clarké klasszikusából készülő R a n d e v ú a R á m á ­ v a l cím ű film et, am elyről m á r legalább tíz éve beszélnek H ollyw oodban. Az utolsó inform áció szerint David Fincher (H e t e d i k , A l i c n - 3 ) vállal­

ta el a rendezést, aztán még egy rövid, sejtelmes előzetest is látni lehetett. A zután hosszú ideig sem m i sem történt. Sajnos an n y ira sem m i, hogy m ár nyom a sincs a film nek az IM DB-n, se a cím e alapján, se Fincher neve alatt. A jelek szerint a produkciós tervet törölték. Talán egyszer... Viszont sínen van az A l a p í t v á n y - film. A projekt három részben szándékozik feldolgozni az erede­ ti trilógiát. A 2011-re datált első film az A l a p í t v á n y cím ű kötetből készülne. A film rendező-producere Roland Emmerich. Nem tudom , érdemes-e az Ala­ pítványból filmet csinálni Hollywoodban. Ponto­ sabban, hogy lehet-e. Ez a könyv nem cselekményes, viszont rengeteg benne a párbeszéd és a m ondani­ való. A látványközpontú Hollywoodban mit keres egy ilyen film? Ráadásul a film rendezésével azt a ren­ dezőt bízzák meg, aki híres a látványos, de a logikát és a józan észt nélkülöző filmje­ iről. K o v á c s „ T ü c s i”M ih á ly

oiu efeiu iu

latban: Jane Austen klasszikus szerelm es regényének készül egy változata P r i d e a n d P r e d a t o r , vagyis Büszkeség és ragadozó cím m el. Az ötlet annyira ő rült, hogy m in ­ denki teljes képtelenségnek tartja. A zonban szerepel az IMDB film listájában. A filmet az Elton John tulajdonában lévő Rockét Pictures készíti m ajd el. Mivel sem m ilyen egyéb inform áció nem ism ert, nem tudni, van-e bárm ilyen köze az általu n k nagyra becsült kozm ikus vadászokhoz. Egy to ­ vábbi érdekesség: az IMDB adatbázisában

smm 232

46

1. Aimee nagy trükkje az, hogy a pódiumon eltüntet 26 majmot.

Betol egy karmos lábú öntöttvas kádat, és meg­ kér néhány embert a közönségből, jöjjön ki és vizsgálja meg. A kiválasztottak felkapaszkodnak a színpadra, a kád alá lesnek, megtapogatják a fe­ hér zománcot és végigfuttatják ujjukat a kicsiny oroszlánmancsokon. végeztek, négy lánc eresz-

Csak később, a turnébuszban bukkannak fel ismét. Van rajta egy viszonylag kicsi kutyabejáró, amelyen át a hajnali órákban a majmok maguktól bemász­ nak, egyesével vagy kisebb csoportokban, aztán a csapból vizet engednek maguknak. Ha egyszerre egynél több érkezik vissza, zsonganak egy keveset, akár a kollégisták villanyoltás után a hálóteremben. Néhányan elalszanak a kanapén, s mindig akad legalább egy, aki szeretne az ágyon heverni, ám a többség visszabotorkál a ketrecébe. Morgolód­ nak egy ideig, ahogy eligazgatják a pokrócu­ kat és a plüssjátékaikat, aztán csak sóhajok és hor­ kolás hal-

addig nem is tud igazán alud­ ni, amíg nem hallja mindegyiküket bejönni. Fogalma sincs róla, mi nik velük a fürdőkádban,

Az illuzionisták mutatványai mögött a néző mindiga trükköt keresi, a rejtély megoldását. De mi van, ha az a bizonyos trükk nem is létezik? kedik le a zsinórpadlásról. Aimee átfűzi őket a kád peremébe fúrt lyukakon, jelez, és a fürdőká­ dat felhúzzák három méter magasba. Egy kis állólétrát helyez mellé. Összecsapja a tenyerét, mire a pódiumon lévő 26 majom egy­ más után felszalad a létrán és .beleugrik a kádba. A közönség fejeket, lábakat, farkakat lát előbuk­ kanni, de végül megnyugszanak a majmok, és a fürdőkád is megállapodik. Mindig Zeb megy fel utoljára. Miközben bemászik, mélyen a mellka­ sából felzengő morranást hallat. A hang betölti a színpadot. Aztán egy villanás, két lánc lehullik, és a für­ dőkád lecsapódva tárja fel belsejét. Üres.

sem arról, hová mennek, mit csinálnak azt megelő­ zően, hogy meghallja a kutyabejáró megérkezésüket jelző halk kattanását. Ez nagyon nyomasztja őt.

4. Aimee már három éve lép fel a számmal. Akkori­ ban egy bútorozott lakást bérelt a Salt Laké City-i repülőtér légifolyosója alatt. Kiüresedett, akárha valami lyukat rágott volna a testébe, majd a lyuk elfertőződött volna. A utahi állami vásáron ment valami majmos szám. Váratlanul és rá egyáltalán nem jellemző módon késztetés támadt benne, hogy megnézze, aztán pedig, maga sem tudva, miért, odalépett a tulajhoz:

omm 232 - Ezt meg kell vennem. A férfi bólintott. Eladta neki egy dollárért; azt mond­ ta, négy évvel ezelőtt ő maga is ennyit fizetett érte. Később, miután kitöltötték a szükséges papíro­ kat, Aimee megkérdezte:

jeleneteket: közkedvelt a M á trix és minden olyas­ mi, amihez kicsi orkoknak öltözhetnek be. A sörényes majmoknak, az oroszlánfejű makákóknak és a kolobuszoknak van egy oroszlánszelídítős száma, amiben Pangó, az öreg nőstény kapucinus

- Hogyan tudja itt hagyni őket? Nem hiányol­ ják majd? - Majd meglátja, eléggé önállóak. Persze, h i­ ányzóm majd nekik és ők is hiányoznak majd ne­

vörös kabátot húz, kezében ostor és egy apró szék. A csimpánz (M iminek hívják, és nem mondható közönséges majomnak) valódi bűvész trükkökre is képes - nem valam i ügyes, m égis az egész v i­

kem. De itt az idő. A férfi rámosolygott új feleségére: alacsony, ne­ vetőráncos nő volt, az egyik kezéről egy lalandeféle cerkóf lógott. - Szeretnénk egy kertet - mondta. A férfinak igaza volt. A majmok tényleg keresték. Ugyanakkor örömmel fogadták Aimee-t: mindegyi­

lágon övé a legjobb „a néző füléből pénzt előhúzó csim pánz” szám. Tudnak még faszékekből és kötélből függőhidat építeni, négyemeletes pezsgős szökőkutat épí­ teni, és felírni a nevüket egy táblára. A műsor nagyon népszerű, ebben az évben 127 alkalommal lépnek fel különböző vásárokon és fesztiválokon a középnyugati területen és a nagy

kük udvariasan kezet rázott vele, amikor beszállt a buszba, amely immár az ő tulajdona volt.

5. Aimee-nek van: egy tizenkilenc éves turnébusza, benne ketrecekkel, a papagájkalicka méretűtől (a lalande-cerkófoknak) egészen a kihajtható ágynyi helyet elfoglalóig (az összes makákónak); egy rakás majmokról szóló könyve a M ajm o k nagy kö n yvé tői a B abuinközösségek fejlő d ése és ökológi­ á já ig ; néhány flitteres kosztümje fellépéshez, egy varrógépe, egy halom Carhartt márkájú ruhája és pólója; néhány évvel ez előttről itt maradt plaká­ tok halma, rajtuk a felirat: 24 MAJOM! SZÉDÍTŐ MÉLYSÉG; egy megviselt kanapéja élénkzöld kár­ pittal; és egy barátja, aki segít ellátni a majmokat. Nem tudná megm ondani, miért is birtokolja ezeket, beleértve a barátot, akit Geofnek hívnak és akivel hét hónappal ezelőtt találkozott Billingsben. Mostanra a leghalványabb elképzelése sincs arról, egyáltalán honnan származnak a dolgok - többé nem hisz benne, hogy bárminek is lenne értelme, bár a reménnyel képtelen felhagyni. A busz pontosan olyan szagú, mint amilyet egy majmokkal teli busztól vár az ember. Ám a műsor végén, a fürdőkádas szám után, de még a majmok visszatérte előtt fahéjillatot áraszt, mint Aimee néhanapján főzött teája.

6. A fellépés során a majmok különféle trükköket mutatnak be és népszerű filmekből játszanak el

síkságon. Aimee vállalhatna többet is, de úgy látja jónak, hogy karácsony környékén mindenkinek legyen néhány szabad hónapja.

7. A fürdőkádas szám a következőképpen zajlik. Aim ee hiányos bűvészöltözéknek tűnő, csillogó lila-fekete ruhát visel. Mélykékkel megvilágított, csillagokkal telehintett vászon előtt áll. A majmok előtte sorakoznak. M iközben beszél, levetkőznek, és takaros kis kupacokba hajtogatják a ruháikat. Zeb ott üldögél a szélen, a zsámolyán. Egyenesen ráirányul a fehér fény, amitől nagy árnyékot vet. Aim ee felemeli a kezét. • - Ezek a majmok megnevetettek m inket, a lélegzetünk is elakadt tőlük. Csodákat mutattak nekünk, elvarázsoltak minket. Most pedig a leg­ nagyobb, legkülönösebb, legizgalmasabb varázs­ latuk következik. Egyszerre széttárja a karját, mire a vászon át­ tetszővé válik és felemelkedik: alatta ott áll. egy emelvényen a fürdőkád. Körbejárja, végigsimít a kád peremén. - Ez itt egy közönséges fürdőkád. Nem több egyszerű használati tárgynál, hétköznapi, akár a reggeli az étkezőasztalon. Hamarosan felhívok ide néhány embert a közönség soraiból, hogy m egbizonyosodhassanak erről. Azonban a maj­ mok számára varázslatos eszköz. A segítségével elutazhatnak... senki sem tudja, hogy hová. Még én sem - itt szívdobbanásnyi időre elhallgat

. Dt>

wem S3S mondhatom meg. Egyedül a majmok tudják, márpedig ők senkivel sem osztják meg a titkaikat. Hová mehetnek? A mennybe, ismeretlen vidékek­ re, más világokba... esetleg valamiféle sötétségbe burkolódzó alvilágba? Senki sem követheti őket. Eltűnnek a szem ünk elől, eltűnnek ebből a telje­ sen mindennapi környezetből.

- olyan, mint valam i vén impresszárió, aki a ku­ lisszák mögül figyeli a H a tty ú k t a v á t Aimee néha odaad neki valamit, hogy tartsa: például az ezüst­ karikát, amelyen a mókusmajom ugrálnak át.

10.

Senki sem tudja, hogyan tűnnek el a majmok, sem azt, hová mennek olyankor. Néha kezükben kül­ földi pénzérmékkel vagy egy duriánnal, esetleg lesz sem miféle látványos lezárás, igy búcsúzik: hegyes orrú marokkói papucsban térnek vissza. Órákba telik, mire visszaérnek titokzatos Hébe-hóba az egyik vemhesen jön vissza. A maj­ útjukról. - Azzal nagy tapsot kér nekik, és ez a mok száma nem állandó. végszó. - Egyszerűen nem értem. - Aim ee rendszere­ sen megkérdezi Geofet, van-e elképzelése m ind­ 8. erről. Aim ee mostanra nem ért semmit. Az utóbbi Aimee majmai: időben mindenféle bizonyosság híján élte az életét, 2 sziamang, egy pár és ezt a dolgot - mármint ezt az egészet, azt, hogy 2 mókusmajom, bár amennyire izgágák, m int­ a majmok ilyen remekül megvannak egymással, ha kétszer ennyi lenne belőlük tudják, hogyan kell bemutatni kártyatrükköket, 2 lalande-cerkóf és egyszerűen csak felbukkantak az életében, és egy guenon-cerkóf, feltehetően vemhes, bár ha eltűnnek a fürdőkádban, e z t a z e g é s z e t... Általá­ igen, akkor is a kezdetén tart, így nehéz biztosat ban könnyen veszi, de időről időre úgy érzi, élete mondani; Aimee-nek fogalma sincs róla, hogyan fék nélkül robog lefelé valamiféle hosszú lejtőn, és lett az • akkor ismét megpiszkálja ezt az egészet. 3 rhesus majom; kicsit tudnak zsonglőrködni Geof sokkal jobban bízik ebben a világegye­ egy Pangó nevű koros kapucinusnőstény temben, mint ő, bízik benne, hogy a dolgoknak egy üstökös makákó, 3 japán makákó (az egyik van értelme és az emberek képesek szeretni, így kifejezetten fiatal) és egy jávai; a köztük lévő elté­ aztán neki nincs szüksége efféle bizonyítékokra. rések ellenére kis csapatot alkotnak, és szeretnek - Miért nem kérdezed meg őket? - mondja ba­ együtt aludni rátnőjének. egy csimpánz, aki nem közönséges majom Azután pedig, amikor már megvizsgálták a fürdőkádat és elmondta a közönségnek, hogy nem

egy mogorva gibbon 2 selyemmajom egy arany oroszlánmajmocska és egy lisztmajmocska egy nagyorrű majom vöröskolobuszok és guerezák Zeb

11.

9.

Aimee barátja: Geof egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Aim ee elképzel egy barátot. Először is, tizenöt évvel fiatalabb nála: 28 éves, m íg Aim ee 43. Má­ sodszor, csendes fajta. Harmadszor, csodaszép: selymes, sűrű haja vállig érő lófarokban, arcéle határozott. Sokat mosolyog, de nem nevet gyak­ ran.

Aimee úgy véli, Zeb egy brazza-cerkóf lehet, bár olyan öreg, hogy szinte az összes szőre kihullott már. Aggódik az egészségi állapota miatt, de Zeb ragaszkodik hozzá, hogy színpadon legyen. M os­ tanra nincs is nagyon ereje másra, mint utolsónak szaladni a fürdőkádba, ez is inkább őgyelgésnek hat. Egyébként egy narancssárgára és ezüstre festett zsámolyon üldögél és a többi majmot nézi

Történelemből diplomázott, de amikor a montanai vásáron találkozott vele, egy motor­ műhelyben dolgozott éppen. Közvetlenül fellépés után Aim ee-nek soha nem volt sok dolga, úgyhogy amikor Geof meghívta egy sörre, elfogadta. Aztán hajnali négy lett és a buszban csókolóztak, a maj­ mok közben hazatértek és nekiláttak megágyazni maguknak. Aim ee és Geof pedig szeretkeztek.

GflLflCTKA 232 A reggeli mellett pedig a majmok egyesével odamentek hozzá, ünnepélyesen kezet fogtak vele, ezáltal, ha lehet ezt mondani, a banda tagja lett. Aimee segített neki összepakolni a fényképe­ zőgépeit meg a ruháit és a szörfdeszkáját, amelyet a húga festett le neki egyszer karácsonyi ajándék­ ként. A deszkának nincs hely, úgyhogy a mennye­ zetről lóg. A mókusmajmok néha felkapaszkod­ nak rá és a pereme mögül leskelődnek lefelé. Aimee és Geof sosem beszélnek a szerelemről. Geofnek buszvezetői jogosítványa van, de ez csak ráadás.

12.

Ger ényi G á b o r

Internetes tartalom szolgáltatás

hónappal ezelőtt, amikor fenn jártak St. Paulban, eljött hozzájuk a Como Állatkert egyik biológu­ sa, hogy meglátogassa a majmokat. Megdicsérte Aimee-t, milyen jó állapotban vannak, és a kéré­ sére megvizsgálta Zebet. - Mennyi idős? - kérdezte. Ginának hívták. - Nem tudom - felelte Aimee. A férfi sem tud­ ta, akitől az egészet megvásárolta. - Akkor én megmondom. Nagyon öreg. Már­ mint, tényleg igazán idős. Időskori dementia, ízü­ leti gyulladás, szívzörej. - Gina szerint nem lehet megmondani, mikor éri el a vég. - Ez a majom boldog. Elmegy, amikor elmegy.

13. Aimee sokat gondolkodik ezen. Mi lesz a számmal Zeb halála után? Minden egyes alkalommal csak ül ott, nyugodtan, egyenes háttal, a fénylő kis zsámo­ lyán. Aimee úgy érzi, valamiképpen ő áll a majmok kedvessége és értelmessége középpontjában. Egyre az jár a fejében, valamilyen módon Zeb az oka a majmok eltűnésének és felbukkanásának. Merthogy mindig mindennek van oka, nem igaz? Mert ha akár egyetlen egy dolog is van, ami- Dt>

Portálok, blogok, használhatóság, keresőoptimalizálás, felelősség, szabályozás, látogatottságmérés, hirdetések, multimédia, tartalom a m obiltelefonon. Az

I n d e x .h u alapítója az internetes médiaüzletről.

Kapható a boltokban és a neten:

Bookline.hu

26 majom, no meg...

Zeb haldoklik. A majmok általában véve meglepően jó egész­ ségi állapotban vannak és Aimee könnyűszerrel kikúrálja őket az esetleges homloküreg-gyulladásból vagy emésztőszervi problémákból. Ha ennél bonyolultabbal van dolga - rátalált néhány netes közösségre és pár segítőkész szakértőre. Azonban Zeb köhécsel és a maradék szőre is hullik. Nagyon lassan mozog és néha már egysze­ rű feladatokra is csak nehezen tud emlékezni. Hat

49

SRLRtCTIKn 232 nek nincs oka, mint például az, ahogy beteg lesz az ember, vagy ahogy a férje megszűnik szeretni őt, vagy ahogy a közelállók meghalnak... akkor nincs oka semminek sem. Úgyhogy okoknak len­ niük kell. Zeb is van olyan jó, mint a többi.

elveszítünk majd mindent. Aki elér egy bizonyos életkort, esetleg elveszít bizonyos dolgokat és sze­ mélyeket, annak számára Aimee bénító bánata valamilyen megmérgezett gondolkodás szerinti, komor értelmet nyer.

14.

16.

Amit Aimee szeret ebben az életben: Nincs semmi értelme. Nem lakik sehol. A vi­ lága 11 méter és 127 fellépés hosszú, és jelenleg 26 majomnyi mély. Ez kezelhető. A vásároknak sincs semmi értelmük. Aimee parányi univerzuma egy valamivel nagyobb világ­ ban, a mindig ugyanolyan, egymással felcserélhető vásárok világában utazik. Előfordul, hogy semmi más nem árulja el neki, melyik városban van éppen, csak az éjszakai hőmérséklet és a látóhatár: kősiva­ tag, hegyek, síkság vagy egyszerűen az ég alja. A vásárok annyira művi dolgok, mint egy titánium térdprotézis: az utcai mulatság, a csűr, a szériaautók versenye, a koncertek; az égetett cukor, a lángos, az állati alom szaga. Minden valami va­ lóságos - étel, házi kedvenc, kikapcsolódás a bará­ tokkal - rikító pótléka.* Ennek az egésznek semmi köze ahhoz a világhoz, amelyben egykor élt, ahon­ nan ezek az emberek ideérkeznek látogatóba. Aimee úgy határozott, Geof olyan, akár a töb­ bi: ideiglenes, értelmetlen. Nem való szerelemre.

Aimee beleolvasta magát a témába, úgyhogy tisz­ tában van vele, mennyire furcsa ez az egész. A ketreceken sehol sincs lakat. A majmok háló­ szobaként használják, olyan helyként, ahol tárol­ hatják különleges tulajdonaikat és elvonulhatnak, ha némi magányra vágynak. Azonban általában szabadon vannak a buszban, esetleg a körülötte lévő lelapult fűben turkálnak. Most éppen hárman ülnek az ágyon és azt játsszák, hogy színes labdák párját kell megke­ resniük. Mások színes pamutgombolyagokkal ját­ szanak, a földön hengergőznek vagy egy darab fát piszkálgatnak csavarhúzóval, megint mások épp Aimee-re, Geofre és a sokat látott kanapéra ka­ paszkodnak felfelé. Néhányan a számítógép köré zsúfolódnak, és egy orvul használt mobil kapcso­ laton kiscicás videókat néznek. A guereza fa építőkockákat tesz egymásra a fő­ zőfülke munkalapján. Egy néhány héttel ezelőtti éjjelen hozta őket magával, és azóta próbál bolt­ ívet építeni belőlük. Eltelt két hét, és Aimee jó né­ hányszor megmutatta neki a zárókő elvét, ám még mindig nem jött rá a működésére, bár továbbra is türelmesen próbálkozik vele. Geof egy regényt olvas fel Pangónak, a kapuci­ nusnak, aki úgy figyeli az oldalakat, mintha maga is olvasná a szöveget. Rá-rámutat valamelyik szó­ ra és felnéz élénken csillogó szemével, Geof pedig elismétli neki mosolyogva, majd kibetűzi. Zeb a ketrecében alszik: alkonyaikor mászott be oda, elrendezte halomba a játékait és a taka­ róját, majd bezárta az ajtót maga után. Az utóbbi időben gyakorta teszi ezt.

15. Néhány mód arra, hogyan eshetett darabjaira Aimee élete: Eltörhette a lábát néhány évvel ezelőtt, aztán elfertőződhetett a csont, ami miatt tíz hónapig mankóval, és még ennél is hosszabb időn át a fáj­ dalommal kellett együtt élnie. A férje beleszerethetett a titkárnőjébe, és el­ hagyhatta. Kirúghatták éppen azon a {léten, amikor kide­ rült, hogy a húgának vastagbélrákja van. Egy időre elveszíthette a józan eszét és egy sor megkérdőjelezhető döntést hozott, aminek ered­ ményeképpen végül egyedül maradt egy bútoro­ zott albérletben egy, a térképről találomra kivá­ lasztott városban. Semmi sem biztos. Az ember elveszíthet min­ dent. Még ha a dolgok a lehető legszerencsésebben is alakulnak, végül meghalunk, és akkor tényleg

17. Aimee elveszíti Zebet, és aztán mi lesz? Mi törté­ nik majd a többi majommal? 26 majom sok, bár mindannyian kedvelik egymást. Ennyi majmot senki sem tud tartani, talán csak egy állatkert vagy egy cirkusz. Ezenfelül Aimee nem hiszi, hogy bárki más hagyná őket ott aludni, ahol akar-

nak vagy kiscicás videókat nézni. És ha Zeb nincs, hová mennek majd azokon az éjszakákon, amikor többé nem tudnak a fürdőkádon át belezuhanni a maguk titkos zugába? Ráadásul még azt sem tud­ ja, tényleg Zeb-e az, tényleg az öreg majom ennek az egésznek az oka, vagy megint csak ő az, aki va­ lamilyen ok után kutat. És Aimee? Elveszíti a biztonságos kis művi vi­ lágát: a buszt, az egyforma vásárokat, az értelmet­ len kapcsolatát. A majmokat. És aztán mi lesz?

18. Néhány hónappal azután, hogy megvette az egé­ szet, amikor igazából nem érdekelte, él-e, hal-e, a záró számban felment ő is a létrán a majmok után. Zeb felsietett, belépett a kádba és felállt, teleszívta tüdejét levegővel a nagy kiáltáshoz. Ő pedig utá­ naszaladt. Vetett egy pillantást a fürdőkádba: a majmok összezsúfolódtak, mint a heringek, tüle­ kedve igyekeztek elhúzódni előle, ahogy rájöttek, mit akar. Beugrott a lyukba, amit hagytak neki és kicsire összehúzta magát. Az egész nem telt egy szempillantásnyi időbe. Zeb befejezte a belégzést és kiengedte a hangját. Egy villanás következett, majd hallotta, ahogy a láncok engednek, érezte, a fürdőkád lefelé lendül, s a majmok megmozdulnak mellette. Egymaga zuhant le háromméternyit. Amikor a színpadra esett, a bokája kifordult, de sikerült talpon maradnia. A majmok megint eltűntek. Kínos csend támadt. Nem ez volt a legsikere­ sebb fellépése.

19. Aimee és Geof végigsétálnak a salinai vásár főutcá­ ján. A nő éhes, de nem akar főzni. Négy és fél dol­ lárért hot dogot ehetnének, hozzá három-huszon­ ötért kólát ihatnának. Geof egyszerre felé fordul: - Ez egy nagy szar. Nem megyünk be a város­ ba? Együnk igazi kaját. Viselkedjünk úgy, ahogy a normális emberek. Igy is tesznek: olasz tésztát esznek és bort isz­ nak egy Irina Villája nevű helyen. - Folyton azt kérdezed, miért mennek el kezdi Geof másfél üveg után. A szeme meghatá­ rozhatatlan kékesszürke színű, de ebben a meg­ világításban feketének látszik és nagyon meleg a pillantása. - Szóval, nem hiszem, hogy kidé- D)>

Fizessen elő egy évre 4 7 9 0 Ft helyett 3160 Ft-ért Itt: www.azuzlattart.hu (a megjegyzés rovatta írja be; Gatofctilm) vagy n 769-14461

Az ü z l e t . G y ak o r l at i la g .

mm

ríthetnénk, mi történik. Egyébként nem ez a fő kérdés. Talán inkább az, miért jönnek vissza. Aimee-nek eszébe jutnak a külföldi pénzér­ mék, a fa építőkockák, a csodálatos dolgok, ami­ ket hazahoznak. - Nem tudom - mondja. - Miért? Aznap éjjel, hazatérés után, Geof megszólal: - Akárhová is mennek, az ő dolguk, oké. De a következőt gondolom. - A zsúfolt busz felé int, az összevissza heverő sok játékra és kacatra. Az oroszlánmajmocska és a lisztmajmocska az előbb jöttek be és most a főzőfülke munkapultján ül­ nek, fejüket összedugva vizsgálgatva valami új mütyürt. - Az biztos, hogy szeretnek odamenni, akárhová is menjenek. De ez az otthonuk. Előbbutóbb mindenki szeret hazajönni. - Már ha van otthona - mondja Aimee. - Mindenkinek van otthona, még ha nem is hisz benne.

20. Aznap éjjel, míg Geof összegömbölyödve alszik, az egyik makákót védelmezve, Aimee odatérdel Zeb ketrece elé.

232

Nem tudnád legalább megmutatni? - kér­ dezi. - Kérlek. Mielőtt meghalsz. Zeb alaktalan halom az égszínkék takarója alatt, most mégis felsóhajt, és lassan kimászik a ketrecéből. Meleg, puha kesztyűt idéző mancsá­ ba fogja a kezét, és kisétálnak az ajtón az éjsza­ kába. A buszoknak és vontatóknak helyet adó hát­ só parkoló kihalt, csak néhány beszédhang szü­ remlik ki a lefüggönyözött ablakok mögül. Az ég kékesfekete, teli csillagokkal! A hold egyenesen rájuk ragyog, árnyékot vetve Zeb arcára. Amikor felnéz, kifürkészhetetlen, mély a tekintete. A fürdőkád a színfalak mögött áll kerekes emelvényén, már a következő fellépésre vár. Az éj szinte szuroksötét, csak néhány vörösen égő EXIT felirat és távolabb egyetlen nátriumlám­ pa világít. Zeb odasétál vele a kádhoz, hagyja, hogy Aimee végigsimítson a hűvös íveken és az oroszlánmancsokon, majd megmutatja neki a homályba boruló belsőt. Aztán felmászik az emelvényre és átkapasz­ kodik a kád peremén. A nő csak áll mellette és figyeli. Zeb két lábra állva

G fW Tien 232 megtámaszkodik, és mély hangon morogni kezd. Aztán hasra veti magát, és a fürdőkád egyszerre üres lesz. Aimee látta, látta, ahogy eltűnt. Zeb ott volt, aztán már nem volt ott. Csakhogy nem volt ben­ ne semmi látványos, semmiféle kapu, megresz­ kető valóság, se halk pukkanás, ahogy a levegő kitölti a megüresedett teret. Még mindig nincs oka, de ez volt Zeb válasza. Mire buszhoz ér, a majom már ott van, a pléd­ je alá temetkezve zihál álmában.

21. Aztán egy napon: Mindenki a kulisszák mögött van. Aimee épp az utolsó simításokat végzi sminkjén, Geof pe­ dig másodszor is ellenőriz mindent. A majmok szabályos körben ülnek az öltözőben, mintha azon lennének, nehogy összegyűrődjön élénk színű fellépő ruhájuk. Zeb ott ül a kis zöld, flitteres szoknyáját viselő Pangó mellett, középen. Makognak valamit, aztán hátradőlnek. A többi majom előremászik, egyik a másik után, és meg­ rázzák előbb Zeb, majd Pangó kezét. A kapuci­ nus bólogat, mint valami apró termetű királynő egy virágkarneválon. Aznap éjjel Zeb nem szalad fel a létrán. Ott marad a zsámolyán és Pangó az, aki utolsónak kapaszkodik fel, bemászik a fürdőkádba és fel­ rikolt. Aimee úgy vélte, még mindig Zeb áll a középpontjában mindannak, ami a majmokkal történik. Ám Geofnek semmi nem kerüli el a figyelmét, ezért amikor Pangó felrikolt, rácsap a magnéziumporra. A villanás, az üres fürdő­ kád. Zeb ott áll a zsámolyán, meghajol, mint va­ lami impresszárió, akit kihívtak a színpadra a visszatapsolásnál. Amikor a függöny utoljára leereszkedik, nyújtja a kezét, hogy vegyék fel. Aimee átölelve tartja, míg visszasétálnak a busz­ hoz, Geof karja pedig mindkettőjüket átéri. Zeb velük alszik aznap éjjel, közöttük fekszik az ágyon. Amikor Aimee felébred reggel, már ismét a ketrecében van és a kedvenc játékát szo­

rongatja. Nem ébred fel. A majmok a rácsokhoz préselődve kukucskálnak befelé. Aimee egész nap zokog. - Semmi baj - mondja Geof. - Nem Zebről van szó - hüppögi. - Tudom.

22. A fürdőkádas szám trükkje a következő: nincs benne trükk. A majmok végigözönlenek a szín­ padon, fel a létrán, be a fürdőkádba, aztán elhe­ lyezkednek benne, majd eltűnnek. A világ tele van különös dolgokkal, olyasmivel, aminek sem­ mi értelme, s talán ez is épp ilyen. Az is lehet, a majmok nem akarják megosztani a titkukat: ez is rendben, ki hibáztatná őket érte. Talán épp ez a majmok titkának nyitja: rá­ találnak más majmokra, akik kérdéseket tesz­ nek fel és kipróbálnak mindenfélét, és rájöttek a módjára, hogyan lehetnek együtt mind, hogy megosszák tudásukat. Lehet, hogy Aimee és Geof tényleg nem többek vendégeknél a majmok világában: egy ideig ott vannak, aztán távoznak.

23. Hat héttel később egy férfi lép oda Aimee-hez, aki éppen Geoffel csókolózik a fellépés után. Ala­ csony, sápadt, kopaszodó ember. Olyan szélütött kinézete van, mint akit belülről teljesen üresre rágott valami. Aimee ismeri ezt a tekintetet. - Ezt meg kell vennem. • A nő biccent. - Tudom. Eladja neki a számot egy dollárért.

24. Három hónappal később Aimee és Geof első vendégüket fogadják bellinghami házukban. Meghallják a csukódó hűtőszekrény zaját, és a konyhába kisétálván Pangót találják ott, amint éppen narancslevet tölt a dobozból. Hazaküldik egy pakli kártyával. T am ás G ábor fo rd ítá sa

G M TIK fl 232

54

Mim nundm SF iivopsre l i z a b e t h M o o n komoly meglepetést okozott rajongóinak A sötét sebessé­ ge című regényével, hiszen az addig többnyire űroperákkal és fantasykkel je­ lentkező amerikai írónő ezúttal egy autista megrendítő történetét mesélte el a közel­ jövőben, majdnem a jelenünkben. A nagy váltás ugyanakkor óriási sikert hozott, úgy a közönség körében, mint szakmailag, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a re­ gény elnyerte a Nebula-díjat. A Metropolis Könyvek sorozatban nemrégiben magyarul is megjelent kötet kapcsán beszélgettünk az írónővel. GALAKTIKA: Sokáig készült A sötét se­ bessége megírására, vagy a mű gyorsan szü­ letett meg? ELIZABETH MOON: Nagyon sok éven át

E

érleltem magamban ezt a történetet, mielőtt iga­ zán nekifogtam a megírásának.

G: Van egy autista gyermeke. Ez motivál­ ta önt a könyv megírására, vagy megírása során? E. M.: Ha nem lenne autista gyermekem, so­ sem gondoltam volna rá, hogy ilyen könyvet ír­ jak - ez a vele töltött évek tapasztalata miatt vált elképzelhetővé, majd lehetővé.

G: Ügy érzem, nemcsak szereplői szemé­ lyes sorsa, hanem a történet társadalmi és jogi háttere is érdekli. Ön is így látja? E. M.: Egyértelműen. De ez minden történe­ temre igaz - sok könyvem ezért hosszabb az át­ lagosnál, mert a történéseket és a hősöket hiteles környezetben akarom bemutatni. A szereplő a társadalmi körülményeinek, kultúrájának megfe­ lelően fejlődik, ami kölcsönhatásban van az örök­ lött tényezőkkel - és persze a jogi háttér is része a társadalmi környezetnek. G: A sötét sebessége - bár tartalmaz futu­

risztikus elemeket - nem egy üropera. Ön science-fictionnek tartja a regényt?

E. M.: Nem minden tudományos-fantasztikus írás űropera (bár én is írtam jó párat)... Ez inkább az SF spektrumának gondolatébresztő, az elképzelé­ sek mélyére hatoló végén helyezkedik el. Talán nem is az a lényeg, hogy science-fictionről beszélünk-e néhányan egyszerűen szépirodalomként olvasták a könyvet, ami kezdi utolérni a tudományt. G: Meglepte, hogy a könyv Nebula-díjat ka­ pott? E. M.: Igen, elképesztően! Egyáltalán nem gon­ doltam volna, hogy megkapja.

G: A regény minden autista szereplője önálló személyiséggel bír. Sok időt töltött autistákkal, hogy több személyes tapasztalata legyen? E. M.: Igen, ahogy a legtöbb autista gyermek szülője, találkoztunk más autista gyerekekkel is, és számtalan online beszélgetőcsoportban is részt vet­ tem időről időre, egyikük éppen egy autisták által, autisták számára fenntartott oldalon volt. A könyv írása közben nem fokoztam a jelenlétem ezekben a közösségekben - így is hosszú évek tapasztalatára hagyatkozhattam. Az autistáknak épp annyira elkü­ lönülő a személyiségük, mint a többi embernek.

G: Ha az a fajta gyógymód, amelyről a könyvben ír, elérhető lenne a valóságban is, szeretné, ha a fia részt venne a kezelésben? E. M.: Ő már egy felnőtt ember, neki kellene döntenie, annak ellenére, hogy mi vagyunk a gyám­ jai. Egy biztos: nem erőltetném rá. Azt hiszem, ha azt gondolná, ettől vonzóbbá válik a lányok szemében, megtenné.

G; A regénynek meglehetősen ellentmon­ dásos vége van. Nehéz eldönteni, hogy happy end vagy tragédia. Ez volt a szándéka? E. M.: Igen. Minden döntő változás az életünkben egyszerre veszteség és nyereség - néha egyenlő arány­ ban, néha azonban az egyik irányba billen a mérleg nyelve. Ezért az olvasónak kell eldöntenie, hogy Lou boldog-e... majd pedig azt, hogy Lou boldogsága boldoggá teszi-e az olvasót.

SflLOTKfl 232 G: Az elképzelés, hogy a sötét sebessége nagyobb, mint a fényé, meglehetősen érdekes, különösen filozófiai értelemben. Hogyan szü­ letett az ötlet? E. M.: Ez közvetlenül a fiunktól származik. Épp egy tudományos leckét tanítottam neki, elmagya­ rázva, mi a fény sebessége. Innentől a beszélgeté­ sünk úgy alakult, mint a könyvben: megkérdezte, mekkora a sötét sebessége, én pedig azt válaszoltam neki, hogy a sötétnek nincsen sebessége, ő pedig rö­ vid gondolkodás után azt mondta, hogy ha először sötétség volt, akkor a sötét sebessége talán nagyobb. Ezt elmeséltem egy asztrofizikus ismerősömnek, mire ő elgondolkodva rám nézett, és azt mondta: „Ez nagyon érdekes ötlet. Talán igaza van.”

G: Rengeteg olyan dolog szerepel a könyv­ ben, ami az érdeklődési körébe tartozik: vívás, űrkutatás, klasszikus zene, és még sorolhat­ nám. Gyakran írja bele ilyen közvetlenül eze­ ket a dolgokat a munkáiba? E. M.: Amikor csak lehetséges, számomra ez természetes. Végül is ez is része az írás örömének, hiszen olyan dolgokról írhatok, amelyeket amúgy is kedvelek.

G: Ön már számos fantasy könyvet írt, re­ gényei egy része pedig a távoli jövőben játszó­ dik. Nehéz volt „átállni” a közeljövőre? E. M.: Jó néhány, a közeljövőben játszódó SFnovellát írtam (pl. az ANALÓG magazinban sze­ replő történeteim ilyenek), így nem volt nehéz be­ lerázódnom. Sokkal nehezebb volt lépést tartani az ideggyógyászat legújabb eredményeivel, de két évre előfizettem a NATURE NEUROSCIENCE folyóirat­ ra, amíg a könyvön dolgoztam.

G: Történelemből és biológiából doktorált, közben pedig az amerikai haditengerészetnél szolgált 1968 és 1971 között, ahonnan főhad­ nagyként szerelt le. Ez meglehetősen szokat­ lan karrier egy hölgy számára. Hogyan vált íróvá? E. M.: Gyermekként kezdtem írni - mindig ver­ sek és történetek írásával foglaltam le magam ahe­ lyett, hogy azt csináltam volna, amit kell. De hosszú­ hosszú ideig meg sem fordult a fejemben, hogy az

írás akár kenyérkereseti lehetőség is lehet. Sokáig azt gondoltam, a munkáim nem elég jók ehhez.

G: Vannak kedvenc science-fiction írói, akik befolyásolták az írásait? E. M.: Vannak, de nem annyira hatottak rám, mint a nem SF írók, azt hi'szem - bár talán tévedek. Zsenge korom óta rengeteget olvastam, hamar ki­ merítettem a helyi könyvtár gyermekrészlegét, így jöttek a felnőtt könyvek (és az újabb könyvtárak ál­ talános és középiskolákban): krimik, science-fiction, szépirodalom, történelmi regények, nagyon sok tényirodalom (tudomány, történelem és így tovább), minden, ami nem untatott az első oldal után (és meg kell jegyezzem, kevés ilyen könyv volt). Rengeteg irodalmi magazint is olvastam, aminek igen komoly kultúrája volt gyermekkoromban. Tehát szinte le­ hetetlen kideríteni, mi hatott rám leginkább. Talán Heinlein, Norton és Sturgeon, mert őket olvastam először - de velük párhuzamosan olvastam-du Maurier, Shute és Steinbeck írásait is. Ez nem jelenti azt, hogy tagadnám a hatást - persze, hogy hatott rám a science-fiction, különben nem írnék azt, egy­ szerűen csak nem tudom, mennyire. a z interjút Csordás Attila készítette

Elizabeth M o o n

mm

232 A párhuzamos univerzumok talán a legtágabb játékteret adják az SF-szerzőknek. És a „mi lenne, ha” világok leírásánál még izgalmasabb annak lehetősége, hogy létezhetnek átjárók...

Alberto Chimal

f t (LG

amikor a nővérem lánya tizen­ három éves lett, elfelejtettem ajándékot venni neki. Néhány perccel azelőtt jutott eszembe, hogy indulnom kellett az ünnepségre. Nem volt más választásom, mint körülnézni a könyvespolcomon, bár fogalmam sem volt róla, mi való egy tizenhárom éves lánynak. Végül elvetettem a S u perm an h a lá la ötletét (amúgy is angolul volt), kizártam A z Ö n fejlesztés k é z i­ kö n y v e lehetőségét, félretettem A k u ty á k szig e tét Miguel Alemántól, és Ilse - így hívják a nővérem lányát - egy szinte újnak tűnő példányt kapott az E lve szett egy k islá n y című .könyvből. Egy bi­ zonyos Galina Gyimikina írta, 1982-ben fordí­ tották spanyolra, a szovjet Haladás Könyvkiadó jelentette meg. A nővérem megsértődött, hiábavalónak bizo­ nyult rögtönzött magyarázatom a múlt töredé­ kéről, egy hajdan létező világ tanúbizonyságáról és így tovább. Ilse azonban kíváncsian fogadta az ajándékomat, el is kezdte lapozgatni. Szinte azon­ nal kitört belőle: 9 9 8 -B A N ,

1

- Lenyűgöző! - Tetszik? - kérdeztem meglepődve. Hatalmas lelkesedéssel megköszönte, legalább­ is én így láttam.

Néhány nappal később újra elmentem a nővérem­ hez. Azzal fogadott, hogy Ilse nagyon elégedett az ajándékommal. Nagy betűkkel nyomtatott, széles margójú könyv volt, egy kislányról, aki ellátogat egy fantasztikus világba. - Aha - bólogattam. A nővérem észrevette, hogy nem érdekelnek a részletek, ezért a lényegre tért: a kislány egyre jobban elvész ebben a világ­ ban, ahová egy festményen keresztül jut, és ahol manók vagy valami hasonlók szegődnek kísérő­ iül. Egy rózsára kell vigyáznia, mint A Szépség és a szörn yetegben . Végül megjelenik a kislány nagybátyja, egy festő, aki egyben varázsló is (ter­ mészetesen ő festette a mágikus képet), és happy enddel zárul a történet. A könyv üzenete a család­ ról, a művészetről és a művészekről szóló eszmefuttatás, és...

zmm S3S - Aha - ismételtem meg. Nem tudtam vissza­ emlékezni rá, hogyan került ez a könyv a polcom­ ra, de hálás voltam érte, hogy nem olvastam. - Teljesen magával ragadta - hangsúlyozta a nővérem. Aztán félrehúzott, és suttogóra fogta, mint mindig, amikor akart tőlem valamit. - Csak az a baj az egészben - mondta -, hogy Ilse nagy lelkesedésében írt egy levelet a kiadónak. - Hová? A nővérem megmulatta a könyvben szereplő jegyzetet: AZ OLVASÓHOZ A kiadót hálára kötelezné, ha megírná vélemé­ nyét a könyvről, a fordításról, a megjelenésről vagy a nyomtatásról, továbbá örömmel ve­ szünk bármely más észrevételt. Címünk:

- Aha - jegyeztem meg még egyszer. - El akarja küldeni nekik ezt a levelet - foly­ tatta a nővérem. - Már értem - válaszoltam. - Na és? - A Szovjetunió már nem létezik, Carlos. - És? A levél nem fog megérkezni - nyugtáz­ tam. - Nem hiszem, hogy sokba került a borí­ ték. .. - Már elmagyaráztam neki, hogy nem létezik, de nem törődik vele. Szót kellene fogadnia ne­ kem. Be kell vallanom, nem értettem. - Ő még csak kislány, Sara. - Tizenhárom éves - válaszolta. Elgondolkodtam egy pillanatig, és be kellett ismernem, hogy tizenhárom éves koromban már én sem tartottam magam gyereknek. - Hát éppen ez az, nem tudom, mintha meg­ bolondult volna - vélekedett a nővérem - de nem értem, miért. Sosem szeretett olvasni, és... - Milyen jó, hogy olvas, nem igaz? - folytat­ tam, és azt tanácsoltam neki, hagyja, hogy Ilse azt csináljon, amit akar.

- Carlos, ez nagyon különös... - Semmi baja nem lesz tőle - szakítottam félbe. (Mivel fiatalabb vagyok nála, nem tudok neki mindenben tanácsot adni.) Végül Sara rávett, hogy várjam meg Ilsét, amíg hazajön az iskolából, és magyarázzam el neki, a Szovjetunió egy szocialista állam volt, amely a mai Oroszországból és más környező országokból állt, míg 1991-ben fel nem bomlott. - Amikor hatéves voltál - fejeztem be. Ám Ilse továbbra sem látta akadályát, hogy le­ vele eljusson az Elveszett egy kislány kiadójához, és talán magához Galina Gyimikinához. - A könyv lenyűgöző - közölte, és hozzáfűzött valami olyasmit, hogy nem lehet, hogy a levele ne érkezzen meg. Ekkor kezdődtek csak a gondok. Valaki vette a fáradságot, és válaszolt Moszk­ vából vagy valahonnan máshonnan, a borítékon a Haladás Könyvkiadó címe állt, és a bélyegző: CCCP. - Ez annyit tesz - magyaráztam Sarának és Ilsének a legközelebbi találkozásunkkor -, hogy SzSzSzR, de a cirill ábécé szerint, a Szovjet Szo­ cialista Köztársaságok Szövetsége rövidítése, de oroszul. Tehát az SzSzKSZ mozaikszó az orosz nyelvben SzSzSzR, és az SzSzSzR betűk az orosz ábécében... - Már értem - szakított félbe Ilse, és kiment a szobából. Teljesen megbolondult a levéltől, habár csak néhány köszönő sort tartalmazott. Szerintem túlságosan hasonlít az anyjára. Aztán Sara azt mondta, hogy aki a levelet írta, a Szovjetuniót emlegette benne. - Ó, tényleg? - A levélben a Szovjetunió szó szerepel - ma­ gyarázta. - De hát ez nem lehetséges. - Mi nem lehetséges? - Nem érted? Épp azt magyarázom, hogy ez a fickó... - Kicsoda? - A szerkesztőségből, aki aláírta a levelet. - Hogy hívják? - Nem érdekes! Azt mondom, hogy ez a fickó úgy beszél, mintha nem történt volna semmi. Te­ hát mintha a Szovjetunió még létezne. M>

Elveszett egy

Szovjetunió Moszkva Zubovszkij Bulvár 17 Haladás Könyvkiadó

57

SflLflG ra 232 - Talán Alzheimer-kórban szenved, és nem emlékszik... - viccelődtem. A beszélgetés egyre kellemetlenebbé vált. Más­ részt, mint később kiderült, a nővéremnek igaza volt. A levél így fejeződött be: „Ha valamikor lesz alkalmad eljönni a Szov­ jetunióba, mindenképp látogass meg bennünket. Szívesen megismerkedünk olvasóinkkal a világ minden tájáról, és Galina Gyimikina, az Elveszett egy kislány írója is biztosan örülne neked.” Aztán következett Ilse második levele, amelyben megköszönte a meghívást. A nővérem hívott, és azt kérdezte: - Mit tegyek, Carlos? Hagyjam, hogy elküldje? Igennel válaszoltam. - Semmiképp se tiltsd meg neki. Semmi rossz nincs ebben. - És mi van, ha egy perverz? - Ugyan már, a Szovjetunió nagyon messze van... - A Szovjetunió nem létezik - hangzott a nő­ vérem válasza. - Még egy érv, ami engem igazol. Aztán megérkezett a második levél a kiadótól, az 1998-as újdonságok katalógusával együtt. - Na látod - mondtam megnyugodva. -Mit? - íme, a magyarázat, Sara. A Haladás Könyv­ kiadó még létezik. Privatizálták, az orosz állam tulajdona lett vagy valami hasonló, de létezik. - De a katalógusban Szovjetunió szerepel a címnél. - Talán régebbi. - De hiszen idei. Elkezdtem magyarázni, hogy az oroszok min­ dig is nagyon előrelátóak voltak, ötéves terveket készítettek, akarom mondani tizenöt éveseket. Vagy mégis csak ötéveset? - És a katalógus kiadója is ezt tenné? Amúgy ezek a szocialisták tervei. - Igazán? - gondolkodtam el. - A... tervgaz­ daságról... Hű, erről tanultunk a középiskolá­ ban. .. Figyelj, nem lehet, hogy ez Oroszországban megmaradt? - De akkor miért nem készítettek... nem is tudom, valamilyen címkét, ami eltakarja a Szov­ jetunió feliratot, és Oroszország kerülne a helyé­

re? Nem lett volna olyan sok pénz... Különben is, képzeld el, hogy kiadják a könyveket oroszul, spa­ nyolul, franciául, angolul és ki tudja még milyen nyelven... Aztán Ilse még egy könyvet akart rendelni Galina Gyimikinától a katalógusból, H al úr tör­ tén ete volt a címe, de mivel a nővéremet rettene­ tesen idegesítette az egész ügy, nemet mondott. Jelenetet rendezett, a lehető legszörnyűbbet. - Nem fogom kifizetni ezt a könyvet. - Mami! Kérlek...! - Csinálj, amit akarsz! Már megmondtam. - De miért nem? - Hát... csak. Mert nem helyes. - De miért nem helyes? Ezen a ponton a nővérem elkövetett egy hibát: kiengedte a gyeplőt a kezéből. - Mert nem akarom, hogy még egy levelet írj. Punktum! Megértetted? Nem fogod elküldeni! Habozni látszott. - Ilse... Ilse arról van szó, hogy ki tudja, kinek küldöd, ez... ez nagyon furcsa, nem értem... Talán ha határozottabb lett volna, nem kerül sor arra, ami ezután következett: - Mindig mindent megtiltasz - morogta Ilse olyan hangsúllyal, amit a nővérem, állítása sze­ rint, még sosem hallott tőle. - Mit mondtál? - csattant fel a nővérem. - Gyűlöllek! - kiáltotta Ilse, és elrohant. A könyv egy-két hét múlva megérkezett, 1999 ele­ jén. Ilse boldogan újságolta másnap reggel, hogy ugyanolyan jó, mint az E lveszett egy kislány. Meg­ lepett, hogy ilyen gyorsan elolvasta: a könyv jó száz oldalas volt, és eddig Ilse az iskolai kötelező olvasmányokon kívül semmit sem olvasott. A nővérem továbbra is ugyanúgy végezte a dol­ gát, vezette a háztartást, ahogy eddig, de rosszul nézett ki. Levert volt, hízni kezdett, szemei alatt karikák ültek, arca beesetté vált. Nem tett jót neki a mindennapi rutin. És ez egyre rosszabb lett (egy másik tünet is elő­ jött: állandóan takarított, mint egy őrült, mindent újra és újra), amíg csak rá nem kérdeztem az okára: - Figyelj, Sara! Mi van veled? - Az egész olyan különös - válaszolta. - Már húszezerszer megbeszéltük. - De hát ez lehetetlen, Carlos!

eflLRCTICR 232 - Mi a lehetetlen? Ekkor elmesélte, hogy az előző héten elment a postára, hogy a küldemények felől érdeklődjön, és senki nem tudott neki kielégítő választ adni, még a központi irodában sem, a repülőtéren, ahova a légiposta érkezik, ugyanígy járt, az orosz követ­ ségen... Itt fogyott el a cérnám. - Elmentél az orosz követségre? - kérdeztem. Elmentél? Teljesen megőrültél? - Senki sem akart nekem mondani semmit, Carlos. Kértem, hogy hadd beszéljek a nagykövet­ tel vagy valakivel... - És fogadtak? Nem értette, azt hitte, hogy tréfálok. - Senki sem tudta... senki sem tudta nekem megmondani, hogyan érkezhetnek meg a Szovjet­ unió címzéssel ellátott küldemények. És azt sem, hogyan fogadhatják el Ilse leveleit. Elcsuklott a hangja, azt hittem, mindjárt sírva fakad. És ez az, amit nem bírtam elviselni. Tá­ madt egy ötletem. - Van kedved nyomozni? Igennel válaszolt. - Lássuk csak... - átöleltem. - Figyelj, Sara! Ez... ez nem úgy megy, mint a tévében, mint az X-aktákban. Mexikóban vagyunk. Itt nem kez­ denek az emberek nyomozni. A dolgok nem... Nem tudom, igen, különös, amit akarsz... de mit akarsz tenni? Felhívni a rendőrséget? Az emberi jogok bizottságát? A CIA-t? Elnevette magát, ami jó jel volt, én pedig foly­ tattam. - Az eset valóban különös, de nincs benne semmi rossz. Nem árt Ilsének. Igazából semmi sem változott. Iskolába jár, megvannak a barátai, filmeket néz, ahogy eddig is. Kit érdekel, hogy megtetszett neki egy orosz írónő két könyve? Nem rossz könyvek, és legalább olvas valamit... Nem kellene ennyire aggódni érte... - Tehát azt mondom, Sara, nyugodj meg. Ha nem tudod megoldani... Hát nem. Nincs ebben semmi rossz. Nem lehetsz a nyomában egész éle­ tében. - És végezetül azt mondtam, hogy ugyan, mi más történhetne még. Másnap érkezett egy levél a szovjet követségről. Miután értesültek a Haladás Könyvkiadó és Ilse

levelezéséről, egy öszejövetelre hívták az unoka­ húgomat, egy versenyre, amin két főre szóló utat lehetett nyerni a Szovjetunióba. Mindössze fél ol­ dalnyi fogalmazást kellett írni arról, miért szeret­ ne a Szovjetunióba utazni. - Látod, mami? - mutatta lelkesen Ilse a levelet a nővéremnek. - Igen - válaszolta ő, és felhívott, hogy men­ jek át megint. Semmi kedvem sem volt hozzá, bár nem volt más dolgom, és csak egy vagy két nappal később látogattam meg őket. Bűntudatom támadt, amikor megláttam Sa­ rát. - Ez már őrület, Sara! - szaladt ki a számon. A földön ült a hálószobájában, vörös, dagadt szemekkel, mellette üres üveg... Megnyugodtam, amikor észrevettem, hogy az üvegben üdítő volt, Ilse pedig még az iskolában. Megint úgy éreztem, hogy kihasznál, amikor be­ ismerte, teljesen higgadtan, hogy milyen gyenge lelkileg. És a régi lemez: hogy Fernando, Ilse édes­ apja, csúnyán faképnél hagyta. Hogy tizenkilenc évesen teherbe esett. Hogy milyen nehezére esett otthagyni az egyetemet, megházasodni, és magá­ nyosan megszülni a lányát, mert a férje hat hóna­ pos terhesen, a házasságuk második hónapjában elhagyta... - Nem volt időm felnőni, Carlos. Ilsének ke­ reszteltem Ilsét a... a Flans miatt - egy akkori együttesre utalt, az énekesnőjüket hívták Ilsének, de már feloszlottak. Jelenleg hűtőszekrények rek­ lámozásával vagy valami hasonlóval foglalkozik, mármint az énekesnő. Sírva fakadt, és nem tudott megszólalni. Át­ öleltem és próbáltam vigasztalni: - Legalább nem Ivonne-nak nevezted, ahogy azt a másik lányt hívták az együttesből, azt a bo­ londot. .. Ezúttal nem nevetett. - Amúgy... jól van, na, nincs ebben semmi rossz. - Hogy Ilsének neveztem? - Hogy indul a vetélkedőn. Mi van, ha nem is nyer? - tettem hozzá gyorsan. - És ha mégis? És ha el akar menni? Hová vezet ez az egész? Elgondolkodtam egy pillanatig. - Sara, az utazás nem két személyre szól? W>

Igennel válaszolt, de mint tudjuk, a Szovjetuni­ óban működik a KGB, és egy csomó rémtörténetet lehetett hallani a tetteikről...

- Ezt a Válogatásokban olvastad, nem igaz? - Te rendelted meg! - Apa fizette nekem elő - emlékeztettem rá mérgesen. Gyorsan témát váltottam, amikor a nővérem újra elkezdett sírni (pedig az előbb már megnyu­ godott). Újra rázendített, hogy nem tudja, mitévő legyen. Meg hogy ez az egész olyan különös. - És ami még rosszabb - tette hozzá -, Ilse már meg is írta a féloldalnyi szöveget. - Rendben - mondtam neki - mit tegyünk? Vigyük el egy pszichológushoz, aki meggyőzi, hogy ne vegyen részt a vetélkedőn? - De hiszen nem bolond! - Akkor mit csináljunk? Még akkor is erről beszéltünk, amikor Ilse hazajött az iskolából, bement a szobájába, sietve visszajött (alig maradt időnk elrejteni az üveget a nővérem ágya alá), és felolvasta, amit írt. Kimondottan jól sikerült, és ezt meg is mond­ tuk neki. • - Valóban? - Hát persze - biztosítottam róla. - Ha megnyerem, elkísérsz, mami? Az utazá­ son felül orosz nyelvleckéket is kapunk, és elláto­ gathatunk a Haladás Könyvkiadóba, és... Egyáltalán nem volt ínyemre, amit hallottam. Titkon azt reméltem, én kísérem majd el. De per­ sze ő az anyja. Ráadásul most először nem nyil­ vánítja ki a nemtetszését, amióta... amióta nem tetszik neki ez az egész. - El kell menned, Sara - helyeseltem, hogy lássa, ez a dolgok legtermészetesebb rendje. Ráadásul a legnagyszerűbb lehetőségek mindig abban rejlenek, ami ellen a legjobban tiltako­ zunk... Amikor Ilse megnyerte a vetélkedőt, és meg­ érkezett a gratuláció és a meghívás a szovjet követségről, azt gondoltuk, minden megoldó­

dott. Legalábbis mindent elkövettünk annak érdekében, hogy meggyőzzük magunkat. Most végre kiderül, hogy hol van a szovjet követ­ ség. Vagy hogy hol volt, mert most az orosz követség állt a helyén, de a cím (a meghívón) megegyezett. - Menjünk, most majd tisztázódik minden - szóltam a nővéremhez. - Talán... az is lehet, van egy olyan szolgáltatásuk, hogy válaszolnak a Szovjetunióba küldött levelekre... - Tényleg, ha valaki nem értesült volna a vál­ tozásról. - És mi van akkor, ha tényleg vannak, akik nem értesültek a változásról? - a nővérem csak tréfált, természetesen. - A Haladás Könyvkiadón kívül? Egész úton erről beszéltünk, még akkor is, amikor megérkeztünk a követségre. Aztán az őrök nem engedték be a nővéremet (gondolni sem akarok a botrányra, amit okozott!), végül sikerült rábeszélnem őket, hogy legalább Ilsét engedjék be. Mindenesetre egy óra múlva hazafelé tar­ tottunk hármasban, az ép és egészséges, boldog Ilse kezében egy utazási csekkönyv és két jegy az Aeroflot járatára. - Létezik még az Aeroflot? - kérdezte tőlem a nővérem. Nyugtalanított a hangja. - Igen, Sara, az Aeroflot még létezik - válaszol­ tam. - Biztos vagy benne? Azt sugalmaztam neki, hallgassuk ki Ilsét (persze nem ezt a szót használtam). Ám ez nem történt meg. Nemcsak ép és egészséges volt, sérü­ lésnek nyoma sem látszott rajta, de rossz néven is vette az aggodalmunkat. - Már nem vagyok kislány - mondta. - Tudjuk, életem... - válaszolta a nővérem. Csak aggódunk - fűzte hozzá. - Aggaszt bennün­ ket, hogy egyedül kellett bemenned. A beszélgetés, ahogy várható volt, Ilse részéről átfordult neheztelésbe, szerinte a nővérem irigyI kedett rá. A kapcsolatunk

232

m m újra megromlott vele, és nem tudtuk meg soha, hogy mi történt a követségen. Miközben Ilse az E lveszett egy k islá n y t lapozgatta (mielőtt betette volna a bőröndjébe), megbizonyo­ sodtam róla, hogy nem emlékszik rá, nem tudja, hogy járt a követségen. - Ilse... - kezdtem bele. - Tessék? - kérdezte, de le nem vette tekintetét a könyvről. - Ez... Jól van, miért tetszik neked annyira ez a könyv? - Tőled kaptam ajándékba. Nem olvastad? - Én... - természetesen nem mondhattam meg neki az igazat. - Nem. Azért vettem, mert... mert úgy gondoltam, hogy tetszeni fog neked... De az eszembe sem jutott, hogy ennyire. Nagyon örülök neki... hiszen tudod, hogy anya és én mindig azt mondtuk, olvassál... de... Ami azt illeti... Megkönyörült rajtam, vagy lehet, hogy csak türelmetlenné tette a hebegésem. - Egyszerűen lenyűgöző. Az ötlet, hogy bele­ csöppensz egy festménybe, és egy másik világban találod magadat... Ez lenyűgöző. - Mi tetszik neked a legjobban ebben a könyvben? - Az egész, úgy ahogy van. A történet, az il­ lusztrációk, a kislány... Mondtam már, hogy le­ nyűgöző. - De... nem is tudom, lássuk csak, miben kü­ lönbözik a többi könyvtől vagy a filmektől? Ügy nézett rám, mintha szellemi fogyatékos lennék. Kétségtelen, gondoltam, a többi könyv és az E lveszett egy kislán y közötti különbség egyér­ telmű. Eszembe jutott egy másik ötlet: - Rendben. Megvan minden papírod... útlevél és a többi? - Igen. - És a Szovjetunió bélyegzője szerepel rajta? Mármint a vízumon. - Persze. - Ilse... Ilse, emlékszel rá, beszéltünk arról, úgy egy évvel ezelőtt, hogy a Szovjetunió már nem létezik?

- Hogyan? - nézett rám meglepetten. - Igen arról, hogy a Szovjetunió nem létezik. Nyolc éve felbomlott. - Hogyan? Most először megijedtem. Elmeséltem neki pontról-pontra, hogy mi történt a Szovjetunióban (Gorbacsov, Jelcin és így tovább), és nem értett engem. Nem értett. Kis idő múlva észrevettem, hogy valahányszor újabb magyarázattal próbál­ koztam, Ilse ugyanúgy reagált: félig kinyitotta a száját, oldalra hajtotta a fejét és kissé, szinte alig észrevehetően, lesütötte a szemét. És csak ennyit kérdezett: - Hogyan? Ebben a pillanatban a nővérem kiáltása sza­ kította félbe a beszélgetésünket. Elindultam megnézni, mi történt, s az ágyban találtam öszszegörnyedve. Szörnyen fájt a hasa, nem tudott felkelni. Megkérdeztem tőle, evett-e valamit, ami kiválthatta a rosszullétét.. Teljesen pánikba esett, vakbélgyulladásra gyanakodott. Én inkább hó­ lyaghurutra vagy gyomorfekélyre gondoltam... A végeredmény egy és ugyanaz volt, így nem indul­ hatott útnak. - Menj te! - kérlelt eSedezve, mintha ez lenne az utolsó akarata. Mondtam neki, hogy a jegy az ő nevére lett ki­ állítva. Csakugyan így állt a helyzet, még mindig igazságtalannak éreztem, hogy Ilse így döntött. Azt javasolta, öltözzek nőnek. Nem tudom, miért jelent meg előttem a vámhivatal felügyelőnőjé­ nek a filmekben látható orosz parasztasszonyhoz hasonló alakja (tömzsi, széles arcú, durva voná­ sokkal), ahogy egy arra kijelölt helyre visz, hogy átkutasson, nem rejtegetek-e a szoknyám alatt drogot... Az utolsó pillanatban érkeztünk a repülő­ térre, természetesen férfiruhában maradtam. Naná, hogy nem engedtek a gép fedélzetére Az utolsó pillanatig hittem, hogy sikerülni fog: még akkor is győzködtem őket, amikor valaki értesített bennünket (engem, az Aeroflot kép­ viselőjét és még vagy tíz-tizenDD

TV2007. év legjobb európai SF-írójának új regénye www.galaktikabolt.hu

G M T O 232 két tisztviselőt, akik velünk voltak), hogy a gép felszállt. - Utánad megyek, de ha mégsem, akkor írjál mondtam neki gondolatban viccelődve. Életem három legszörnyűbb hete következett. A nővérem felelőtlen, retardált, velejéig romlott gyilkosnak nevezett... sőt, még az emberke­ reskedőt sem hagyta ki a felsorolásból. Az sem segített semmit, hogy emlékeztettem a betegsé­ géie, mert valójában csak a mély lelki fájdalma szomatizálódott, ahogy ő nevezte. - Eszembe sem jutott, hogy így kiborítod magad. - Miért nem ír? - ordította, és potyogtak a könnyei. - Miért nem telefonál? - Talán... nem is tudom, talán előbb hazaér, mint a képeslapok... De rám se hederített, csak a halott vagy örök­ re eltűnt lányát emlegette, aki talán egy szibériai börtön mélyén szenved... - Vagy eladták kurvának! - Sara! - kiáltottam fel elborzadva, hiszen soha életében nem használta ezt a szót. Amikor Ilse hazatért? a nyakába ugrott, ölelte, csókolta. A képeslapok tizenöt napra rá érkeztek meg. - Minden héten küldtem neked egyet - magya­ rázta Ilse bűnbánóan. - Arra gondoltam, sokkal jobb képeslapot írni, hogy amikor megkapod... - a nővéremmel madarat lehetett volna fogatni örömében. Ilse kitűnően érezte magát. Kicsit megijedt, amikor egyedül találta magát a repülőgépen, de mindenki nagyon kedvesen bánt vele. Amikor le­ szállt a gép, a vendéglátói fogadták... - Innentől kezdve már lenyűgöző volt - mesél­ te nekünk. - Rengeteget tanultam. - Az orosztudását természetesen nem tudtuk megítélni, de egész nap a fénykénekről mesélt ne­ künk: Ilse mosolygott ránk a Vörös térről, Lenin sírja előtt, Marx és Engels közös emlékművénél, Leningrádban (hiába magyaráztuk neki, hogy már Szentpétervárnak hívjak valamikor a század elejétől)... És végül a Haladás Könyvkiadó épülete előtt. Aztán egy nyomda előtt. Majd egy nővel, aki Ilse elmondása szerint Galina Gyimikina volt. - Nagyon csinos - tette hozzá. És miközben azt magyarázta, hogy milyen csinos, és milyen

kedvesen bánt vele, milyen gyönyörű autogramot kapott tőle az E lveszett egy kislány első lapjára, nekem az útlevelében levő bélyegzők jutottak az eszembe, tele sarlóval, kalapáccsal és az CCCP be­ tűkkel. Ekkor bizony eszembe jutott, hogy felhívom az CIA-t. Mégsem tettem, mert egy: utálom a külföl­ dieket, kettő: fogalmam sincs, hogyan hívhatnám fel a CIA-t, három: mindenképpen nevetséges len­ ne. Még egy okom volt rá, hozzáteszem, hirtelen rettenetes féltékenységet éreztem. Ilsére voltam féltékeny. Ez az igazság. Akarom mondani, mindennek ellenére, az utazás körülményeit belevéve, meg azt is, hogy még mindig nem értettük, hogy hova is ment tu­ lajdonképpen, boldog volt. Miért is ne? Gyönyörű helyeken fordult meg, idegen emberekkel kötött ismeretséget, új horizontok tárultak fel előtte (bár ez elég félelmetesen hangzik)... Sokkal messzebb­ re jutott, mint bárki más a családból. Ez önmagá­ ban jó ok a büszkeségre. Se a nővérem, se én nem hagytuk el soha az országot... A rákövetkező években kiderült, hogy a nő­ vérem is ugyanezt gondolta. Nem beszéltünk többet a témáról, és nem hagytuk, hogy az újabb utazások felidegesítsenek bennünket, se az új fényképek, vagy Ilse egyre magabiztosabb orosztudása, már amennyire meg tudtuk ítél­ ni. Vagy az ösztöndíja az előkészítőre. Aztán az egyetemre. Vagy a barátja, a leningrádi (nem szentpétervári) Pjotr Nyikolajevics Tyemovszkij, akit 2004-ben ismert meg. Vagy az utolsó uta­ zása 2007-ben, és az egyre csak halasztgatott, halasztgatott visszatérése Mexikóba... Vagy az egyik éjszakai telefonhívása, amikor tudtunkra adta, hogy nagyon szerelmes, és össze fognak házasodni. - Ó, kislányom - mondta a nővérem legutóbb, meghatódva. Ilse betöltötte a huszonharmadik életévét, házas asszony lett belőle, és éppen velünk beszélt telefonon. (Ilse általában háromhetente telefonált vagy legalább írt. Nekünk is megvolt természetesen a száma, de sosem sikerült felhívnunk, mert vagy nem volt elérhető, vagy a vonallal történt valami.) Beszélgettek, és a nővérem megtudta, hogy Ilse és Pjotr úgy döntöttek, hogy elhalasztják egy

- A bürokrácia szörnyű. Még Geraszimovnak kicsit a kis Nyikoláj születését, így hívták Pjotr is elege van belőle. - Geraszimov a párt vezetője édesapját, vagy a kis Saráét. volt, és sokak szerint (legalábbis Ilse ezt mondta) (Nekem egyáltalán nem tetszett ez a névválasz­ egy új Nyikita Hruscsov. tás, de valószínűleg gyerekes volt a részemről.) Másra terelődött a téma, elbúcsúztunk, le­ A halasztás oka az volt, hogy bekerültek a Szov­ tettük a telefont... És láttam a nővéremen, hogy jet Tudományos Akadémiára. Ilse nem mondta, büszkeség tölti el. Nem tudta megmondani senki­ hogy pontosan mi célból, de arra a következte­ nek, hogy hol van a lánya, és mindenki csodálko­ tésre jutottunk, hogy az űrprogrammal lehetett zott, amikor azt mesélte, hogy Ororszországban összefüggésben: állítása szerint a Bajkonur Űr­ (hiszen az egy tönkrement ország, tele maffiózók­ központban dolgoznak majd néhány űrhajóssal, kal, és semmi, vagy legalábbis majdnem semmi akiket hamarosan a Mir-4 űrállomásra visznek. sem maradt az egykori Szovjetunióból), de ez őt (Természetesen lehettek a földi irányítóegység nem érdekelte. tagjai Bajkonurban az egész misszió alatt. Vagy Én azt gondolom, hogy Ilse nagyon szerencsés valami hasonló... Igazság szerint Ilse sosem ment fiatal lány. És vigasztal még az a tény, hogy amikor bele a részletekbe. Az újság- és televízióhírek meg csak tud, emlékeztet rá, közrejátszottam a boldog­ amúgy is mindig Oroszországról szóltak.) Milyen csodálatos! - mondtam mindig, ami­ ságában. - Tőled kaptam a könyvet - mondta egyszer az kor beszéltem vele. E lveszett egy kislányra utalva, ami a Szovjetunió Aztán jött a panaszáradat. Mindig kellemetlen felé terelte a sorsát, és amit a mai napig nem ol­ volt arról beszélni, hogy mi hogy vagyunk. De ő megvigasztalt bennünket ilyenkor: valójában a vastam el. H orváth H erm ina fordítása szocializmus is csak egy utópia, mondta nekünk.

wem S3S

Körbeéri a fejem' \ K i s s i r ú i . / . ó kijelentésre rag ad tat­ ta m agát egy látogató az egyik kiállításon, rri;

E

am ikor m egpillan to tta a japán NEC új „hú,

de nagyon” szélesvásznú m onitorát. A 43 colos képátló akkora, m in t egy nagym é­ retű 16:9~es televízióé. A zonban a 3,2:1 képarány jelentősen m egváltoztatja az ism ert arányokat. M intha két hagyom ányos 21 colos m onitor ke­ rülne egym ás mellé. A jó láthatóság érdekében gyönyörűen meg van görbítve. A m űszaki adatai is im pozánsak: 2880x900 dupla WXGA+, 200 c d /m ’ fényerősség és 10 000:1 kontrasztarány. A képfrissítési érték m egdöbbentően alacsony: 0.02 ezredm ásodperc. 68,7 m illiárd színárnyalat meg­ jelenítésére képes, am i az Adobe RGB színskála több m int 99 százaléka. Az étvágya a m éter széles

képhez nem túl nagy: 200 Watt. Súlya ehhez m ér­ ten sem jelentős: talp nélkül 20,7 kilogram m . Hogy kinek szánja a gyártó a készüléket? El­ sősorban a pénzes vásárlóknak, hiszen a készülék 8000 dollár, vagyis kb. 1 600 000 forint. A gyár még a nyáron szállítani kezdi a kereskedőknek.

Utánam a kerékpársáv A k e r é k p á r -k ö z l e k e d é s rákfené­ je a biztonság. Nehezen férnek meg egymással az utakon az autósok és a kerékpárosok. Az egyik megoldást a kerékpár­ utakjelentik, de ebből kevés van, gyakran rossz minőségűek, és ahol az országúttal találkoznak, ott kész a baj. Evan Gant és Alex Tee érdekes koncepciót dolgoztak ki a bicikliutak gondjának megol­ dására. Legalábbis sötétedés után. A kerékpár csomagtartójára a lámpa mellé egy kis doboz kerül, amelyben gyenge energiájú lézer kap he­ lyet. Ez a lézer - a diszkólézerekhez hasonlóan - az útra vetíti a bicikliút széleit jelző sávot és a kerékpárút egyezményes Kresz-ábráját. A lé­ zer mindig csak a kerékpáros mögött világítja meg az utat, ezzel figyelmeztetve a mögötte jövő autósokat a veszélyforrásra. Az autósoknak is könnyebb lenne kiszámolni, mekkora ívben ke­ rüljék ki a kerékpárosokat. Sajnos minden arra mutat, hogy ez csak koncepció marad. A Kreszbe biztos nem fog be­

•

•♦

r

í

i b

i íi

A 'f i

i ‘

épülni, a rendőrök is ferde szemmel néznének a kerékpárosra. De maga az elképzelés ötletes és egyszerűen kivitelezhető.

—

w

w

W v*

^

^

SflLRKTIGR a világban fo tó p ály ázat Szerkesztőségünk m u n k atársa it furdalja a kíváncsiság, vajon a Galaktika m agazin a világ m ely pon tjaira j u t el. Ezért fo tó p á ly á ­ z a to t hirdetünk meg két kategóriában: 1. Arra kérjük játékos kedvű olvasóinkat, bárhová kerülnek a világban - kis ha­ zánkban vagy a Föld akármelyik zugában fényképezzék Ie magukat az újsággal 2. Akiképpen nem utaznak sehová, készítsenek hamis képet, amely a világegyetem egy tetszőleges pontjára eljutott Galaktikát ábrázol. Lehet ez a Marson vagy a tenger alatt, a Titanic orrán vagy a nemzetközi űrállomáson. Fantáziánknak semmi sem szab korlátot, A képet jpeg formában küldjék el szerkesztőségünk e mail címére. A tárgy m ezőben tün­ tessék fel, hogy „Galaktika a világban” fotópályázat, és azt, hogy a „valódi” vagy a „fantá­ zia” kategóriában neveznek. A játék folyamatos, lejárati határideje nincs. A képeknek önálló galériát nyitunk í honlapunkon, és a legérdekesebbeI két a m agazinban is bemutatjuk. I

Vfantázia kategóriában köszönjük S/inai l.ás/ló olvasónk munkáját!

kárságvezetőnk a ciprusi l.arnakában igyekezett kipihenni az ügyintézés fáradalmait.

ornem 232 Alvásra szüksége van a szervezetnek, az ember számára azonban az éjszaka csupán elvesztegetett iilö. Hogyan használhatnánk ki jobban életünk alva töltött egy harmadát?

r d e k e s, n é h a milyen későn vesszük észre, mennyivel többet jelentünk mások számára, mint önmagunknak.. Itt van például az anyám - még az utolsó pillanatban is nevelni próbál. Azt mondja, negyvenéves korom ellenére annyira infantilis vagyok, hogy a saját halálomat sem veszem komolyan. Való igaz. Fejem alá tett kézzel fekszem a nyugágyban a nagy fa alatt, szemhéjamon tán­ cot jár a levelek árnyéka. Érzem a nyelvemen a délelőtt szedett szőlő édes ízét. Arcomat szellő simítja végig bizonytalanul, mintha nem tudná, elbúcsúzzon-e. Hallom, ahogy a nosztalgiavonat átkattog a vasúti hídon. A távolban a vén templom harangja halk kondulással megállítja az időt. Anyám megkérdezi, kérek-e valamit, azután csak csendben szorítja a kezem. Apám a nyugágy mellett áll, néha sóhajt egyet, majd azt mondja,

hátramegy locsolni, de nem hallom a víz sziszegését. Diablo, szüleim bokszere sündörög hozzám, és beleszuszog a fülembe. Érzi a növekvő feszült­ séget a levegőben. Még négy perc van hátra az életemből. Phillel a Genfi Egyetem Élettani Intézetében is­ merkedtem meg. Tulajdonképpen kísérleti nyulak voltunk: mindkettőnk bekerült a világ első tíz Kikapcsoltja közé. Már az első találkozás során haverok lettünk. Én akkor huszonkét éves voltam, ő pár hónappal idősebb nálam, és a mi­ énk volt egész Európa. A cégek elképesztő ajánla­ tokkal bombáztak bennünket - igaz, kezdetben inkább az arcunk kellett nekik, mint a tudásunk, hiszen velünk volt tele a média. Persze minden csoda három napig tart, de mire más lett helyet­ tünk az aktuális szenzáció, mindketten alaposan

SRLRKTIKR 232

Apám egyszer azt mondta, büszke rá, hogy aszo­ ciális. Gondolom, viccelt az öreg, de az biztos, hogy a kapcsolati hálóját nem szőtte valami szövevényesre. Ötvenévesen vissza is költözött anyámmal Budapestről isten háta mögötti szülő­ városába, felhúztak egy takaros házat a kertben, amit még dédapám vásárolt az ártér közepén, de már rég nem öntött el a víz. Barnára sülve élvezték második gyerekkorukat - grilleztek a barátaikkal vagy a patakká sorvadt folyó medré­ ben lovagoltak. Gondolhattam volna, mennyire megdöbbentem őket, amikor bejelentem, hogy azt tervezem, negyvenévesen meghalok. - Okos vagy. Szép mondjuk nem, de akkor is előtted az élet - reagált először anyám, aki féligmeddig még mindig azt hitte, hogy viccelek. Miért akarsz öngyilkos lenni? - Ez nem öngyilkosság. Egyszerűen az elsők közé akarok kerülni, akik igazán a kezükbe ve­ szik a sorsukat. Már jelentkeztem, jövő héten utazom Genfbe, a vizsgálatra.

A tornácon ültünk, frissen facsart gyümölcs­ levet szürcsölgettünk. Izgatottan fészkelődve vártam, mit válaszolnak. Tudtam, nem tartoz­ nak a Kikapcsolás hívei közé, de meglepett, hogy ennyire sokkolja őket a hír. Apám letette a párás poharat, amibe szinte még bele sem ivott, és úgy nézett rám, mintha napszúrást kaptam volna. - A kezedbe, mi? Ha most nem cseszik el az agyadat, csak azt éred el, hogy cirka tizenöt év múlva beadod a kulcsot. - Az eljárás teljesen veszélytelen. Csak egy apró impulzus, de ezt te is tudod - intet­ tem az asztalra dobott újság felé, ami épp halk csippanással jelezte, hogy frissítette a híreket. - De miért akarod lerövidíteni az életedet? kérdezte ismét anyám, immár nem kevés aggo­ dalommal. - Nem rövidítem le az életemet - válaszoltam türelmetlenül. Kezdtem megbánni, hogy haza­ ugrottam hozzájuk. - Ti az életetek felét alvásra pocsékoljátok. Én ehelyett bulizni fogok. Meg persze dolgozni, de ezt nem akarom túlzásba vinni - próbáltam egy kényszeredett nevetéssel oldani a feszültséget. - Tény, hogy Európa bajban van - szólalt meg kis szünet után apám, szokatlan komolysággal a hangjában. - A nyugdíjasok társadalmává vál­ tunk. Egyre kevesebben dolgoznak, és senki nem tudja, őket ki fogja néhány év múlva eltartani. A szociális juttatásokat megnyirbálták, a béreket a mélybe nyomták, de már ez sem segít; nem bír­ juk a versenyt Kínával, az USA-val, sőt még az oroszokkal sem. Egyszerűen kétszer annyit kel­ lene mindenkinek termelnie, erre Brüsszelben kipattan valakinek a fejéből a szikra: dolgozzunk alvás helyett is! Az agy nem fog szemhunyásnyit sem pihenni, és negyvenéves korban leáll? Sebaj, nyugdíjasok híján a szociális költségeket is sgy csapásra lefaragjuk! És ki az első balek, aki bedől ennek a horrorparódiának? A saját fiam! - Akkor elmondom, én hogy látom a dolgo­ kat, ha egyáltalán érdekel benneteket. - Már nem fogtam vissza magam. Azt hittem, büszkék lesznek rám, vagy legalább kapok tőlük valami halvány biztatást, erre azt várják tőlem, hogy le­ gyek az indián, aki a vasparipa elé fekszik. - A kísérletek alapján a Kikapcsolás működik, tehát előbb-utóbb bevezetik. Azt mondják, nem lesz [>j>

A rövid élet titka

megszedtük magunkat. Én saját céget alapítot­ tam Budapesten, Phil a Kikapcsolás főkoordi­ nátora lett Brüsszelben, de a havi egyszeri közös elhajlást a világért sem hagytuk volna ki. Tisztán emlékszem egy három évvel ezelőtti estére, amikor Phil lakásában próbáltuk össze­ szedni magunkat az éjszakai portya előtt. Van­ da, haverom aktuális barátnője és egy másik csaj, akinek a neve már nem ugrik be, előremen­ tek, hogy ott tartsák a taxit, amíg Phil végre be­ rakja a kontaktlencséjét. Én a fürdőszoba ajtaját támasztottam a ki tudja, hányadik belga sörrel a kezemben, ő pedig bizonytalanul méregette az alkohol ködén át az ujjbegyén remegő vékony hártyát. - Night Vision, háromszoros optikai zoom... - mormogta, majd széles mozdulatokkal prédi­ kálni kezdett a tükör előtt. - Im, gyermekem, a technika életünk szerves részévé vált, és látha­ tod, hogy ez jó! Hoppá, most meg leejtettem... - Miért nem műtteted meg inkább a szemed? - kérdeztem tőle, miközben a mosdó fölé hajolva a lefolyót tapogatta. Erre mintha kijózanodott volna egy kicsit. Rám nézett, és megvonta a vállát: - Minek erre a kis időre?

emiKR 232 kötelező, de aki nem veti alá magát, tuti munka nélkül marad. Miért ne használjam ki a helyze­ tet, amíg mások haboznak? Hány ember életében adódik olyan pillanat, amikor beírhatja nevét a történelembe? Ha az első tíz Kikapcsolt közé ke­ rülök, híres és gazdag leszek! Akkor talán belát­ játok, hogy igazam volt! Amikor bevágtam magam mögött a kertka­ put, leginkább az dühített, hogy csak saját ma­ gamat okolhatom a történtek miatt. Miért kellett megkérdeznem a maradi véleményüket? Ha nem megyek át Svájcban a szűrőkön, soha nem tudják meg, hogy ott jártam, ha pedig az első tíz Kikap­ csolt egyike leszek, már úgyis mindegy. Kész té­ nyek elé kellett volna állítanom őket. Newton - alma. Einstein - relativitáselmélet. Colbert - Kikapcsolás. Colbert, az Új Európa atyja. Colbert, a tömeggyilkos. Colbert, aki csa­ ládja balesete óta csak a munkájának él. Colbert, akit családja elvesztése után az sem érdekel, ha az egész emberiséget veszélybe sodorja. Colbert, a lángelme, aki élete fő művéért a legrangosabb kitüntetéseket vehette át Európa vezetőitől. Colbert, a pszichopata, akit, ha még nem késő, mindenáron meg kell állítani. Colbert, a vissza­ húzódó zseni, aki nem igazán tud mit kezdeni az őt övező hírnévvel és rajongással. Colbert, aki tisztában van tetteinek szörnyű következménye­ ivel, ezért alig mer megjelenni a nyilvánosság előtt, a szakmai konferenciákra is csak otthoná­ ból jelentkezik be. Colbert professzor, a világ leghíresebb, egy­ ben legellentmondásosabb embere. Colbert professzor, akinek legféltettebb titká­ ról talán egy tucat ember tud Európában. Colbert professzor nem létezik. Avatárját, akit a kitüntetések átvétele során vagy a hírműsorok stúdióiban egy ismeretlen színész személyesített meg, Heino, a húszas évei közepén járó csodabogár gyúrta össze saját sze­ mélyiségéből és egy szociális otthon lakóinak gesztusaiból. Heino, akinek cége a Kikapcsolást valójában kidolgozta, egyszerűen többre becsül­ te a dicsőségnél azt, hogy a háttérből, szürke eminenciásként manipulálhassa az eseménye­ ket. Döntése utólag meglehetősen bölcsnek bi­ zonyult.

Heino imádta tanulmányozni az embereket. Állítólag pontosan meg tudta mondani, hogy egy héttel azelőtt az étteremben milyen ruhát viseltek a vendégek a körülötte lévő asztaloknál, vagy szó szerint felidézte egy három éve folyt beszélgetés szavait. Cége szállította a Kikapcsol­ tak egyre jobban eldurvuló bulijaira a legdiva­ tosabb legális drogokat, ő maga viszont jellemző módon semmit nem ivott, szívott, rágott, szúrt vagy cseppentett, ami akár egy kicsit is eltom­ pította volna a tudatát. Amikor Phil bemutatott bennünket egymásnak Londonban, a régi metró egyik alagútjában tartott underground koncert után, a sínen ült egy kisebb társasággal. Nem vett igazán részt a társalgásban, csak csillogó szemmel figyelt. Mindenki mással ellentétben teljesen tiszta volt. Nem barátkoztunk össze, de érdekelhettem, mint az első Kikapcsoltak egyi­ ke. Valószínűleg ezért mondta, hogy ha Frank­ furt felé járok, ugorjak be hozzá. A Vertebra sztratorony egész legfelső szintjét elfoglaló lakása egyik teraszán ültünk és a vá­ rost néztük, ami gigantikus geometriai mintás szőnyegként terült el a felhőpamacsok alatt. A Vertebra nevét emberi gerinc ihlette íveiről kap­ ta, amelyek kecses S betűt formázva szökkentek több kilométer magasba. A világ első sztratornya volt, így nemcsak az épület csúcsa, de a lakások és irodák árai is megközelítették a csillagos eget. Heino nem becsülte sokra a feltűnő státusszimbó­ lumokat, a legfelső lakásért folyó versenyt mégis egy irracionális ajánlattal nyerte meg, amit senki nem akart túllicitálni. Ez a győzelem presztízskérdés volt számára - azt mondta, ha már egyszer ő forgatta fel Európát, a világ legjobb megfigyelő­ pontjából akarja követni az eseményeket. A Vertebra az amőbaként terjeszkedő megapolisz szélén épült fel. Ebből a magasság­ ból még éppen ki tudtam venni a látóhatáron a Majna ezüstös csíkját és a városközpont épüle­ teit, amelyek közül halvány füstcsík emelkedett szürke mutatóujjként az ég felé. - A számítógépeknek vajmi kevés érzékük van a pszichológiához - merengett Heino. Hang­ ja távolinak tűnt az Aquilától. Bár a prémium kategóriás tudatmódosító megkapta a forgalma­ zási engedélyt, még nem került piacra, de Heino roppant büszke volt rá.

- Az álommanókra gondolsz? - kérdeztem, miközben az utcák felett szitáltam kiterjesztett szárnyakkal. Látásom csőszerűvé vált és hihetet­ lenül kiélesedett, mintha minden egyes pernyét külön-külön látnék, pedig a drámától több mint tíz kilométernyi távolság és négyszáznyolcvan emeletnyi mélység választott el. - Az álommanókra, a Kikapcsoltakra és arra, mennyire naivak voltunk hat évvel ezelőtt. Azt hittük, elegendő számítási kapacitással legalább nagyjából modellezni tudjuk a Kikapcsolás okozta változásokat. Körülbelül úgy jártunk, mint a profi bowlingozó, aki a megfelelő sebességgel, szögben és pörgéssel útjára indítja a golyót, azután pont amikor letarolná a bábukat, a bowlingpályára szakad az egész födémszerkezet. Bamm! - csapott a nyugágy karfájára. - Be akartuk hozni Európa gazdasági lemaradását, erre fél évtized alatt az aranykorba katapultáltuk magunkat, de az éle­ tükben bekövetkezett gyökeres fordulatot a leg­ többen elég nehezen dolgozzák fel. Teljesen igaza volt. Az elmúlt hat évben szemhunyásnyit sem aludtam, az életem mégis úgy telt, mint egy különösen gyors vágásokkal teli, szürreális álom. Napi tizenhat órát dolgoztam, szó szerint fáradhatatlanul. Mivel nem találtam olyan munkát, ami ennyi időn át lekötött volna, egyszerre mindig két céghez szegődtem el, így mással foglalkozhattam nappal, mint éjszaka. Bár egy státusszimbólumnak számító, benzinfa­ ló sportkocsit is megengedhettem volna magam­ nak, és az első Kikapcsoltak egyikeként valószí­ nűleg a különengedélyt is megkaptam volna rá, inkább egy kétszemélyes szöcskét vettem. Azért egy veterán Lamborghini Reventonon, aminek a kulcsát maga a katari sejk adta volna át, meg­ akadt a szemem... A szöcskével viszont meg­ tehettem például, hogy nappal lehúzzak nyolc órát Vilniusban, éjszaka nyolcat Lisszabonban, a kettő között ingázva pedig fejest ugorjak egy buliba, mondjuk Amszterdamban. Még a kemi­ káliáknak is elég idejük maradt, hogy regenerál­ ják a szervezetemet, mire leszállók az irodaház tetején. - Az álommanók nem igazán élvezik ezt az aranykort - intettem a füst felé. - Minden változásnak vannak vesztesei - le­ gyintett Heino. - Az álommanók képtelenek M>

irópa legjobb SF kiadójának ellenállhatatlan ajánlata: Fizessen elő a Galaktikára apszámonként695 Ft-ért!

-Ba k i

Ek*

IOH .VSON

így most 10 440 Ft helyett már *8340 ~ Ft-ért mindenhonapban zájuthat kedvenc olvasmányához!

íőfizetőink a Galaktika magazint őjárásálló fóliatasakban kapják kézhez. ___ IB bIw ■*-’

r ~

•

Látogasson el online könyvesboltunk - a www.galaktikabolt.hu - oldalára, és rendelje meg most a lapot!

alkalmazkodni. Kikapcsoltathatnák magukat, de valamilyen homályos morális vagy vallásos okból, esetleg pusztán a félelem miatt az eljárás gondola­ tától is irtóznak. A jó munkahelyekre esélyük sincs, mert nem bírják a tempót, amit a Kikapcsoltak dik­ tálnak. A kevésbé vonzó munkákat bevándorlók végzik, szinte ingyen. Az álommanóknak marad­ nak a segélyek és az állandó tömegtüntetések, ame­ lyeknek általában a rohamrendőrök vetnek véget. - Elég lekicsinylőén beszélsz róluk, pedig Phil szerint te sem kapcsoltattad ki magad - néztem rá. Persze nem jött zavarba. - Ők olyanok, mint a ludditák. Nem látják a változás méretét és törvényszerűségét. Az egész ipari forradalmat akarják néhány fogaskerekek közé dugott szerszámmal megállítani. Az én ese­ tem más. Nem hagyhatom itt az előadást negy­ venévesen. Az első sorból akarom végignézni, hogy a hógolyó, amit hat éve elgurítottam, fél évszázad múlva milyen lavinává dagad. - Te és az eurokraták csak gazdasági válto­ zást akartatok, de az egész társadalom átalakul.

Fél évszázad múlva egyedül maradsz. Múzeumi tárgy leszel. - Bevallom, kicsit irritált a nagyké­ pűsége. Megpróbáltam felbosszantani, erre telje­ sen felpörgött. - Tudod, mit? Szerintem megéri! Nézz körül! Európa eddig a „vén kontinensként” a világ többi részét majmolta, most napról napra újabb cso­ dák születnek! Megépült volna ez a torony a Ki­ kapcsolás nélkül? Te Kikapcsolt vagy. Szerinted mi az oka annak, hogy nem egyszerűen tizenhat órát dolgoztok nyolc helyett, hanem valamiféle kreatív megszállottságtól űzve vetitek bele ma­ gatokat a munkába? - Talán az, hogy rövid életünk alatt minden­ képpen nyomot akarunk hagyni a világban. Amikor meguntam az ingázást, saját céget ala­ pítottam Budapesten. Koncentrált élménycso­ magokat dolgoztunk ki utazási irodák számá­ ra. Az ötlet hamar népszerű lett a Kikapcsoltak körében. Ismertem őket: a lehető legtöbbet ki akarták hozni életük

Eg y alternatív világ N e w Yorkjának t ú l n é p e s e d e t t , s z m o g ­ tól szinte lakhatatlan v á r o s á b a n három e m b e r járja halál­ tánca e g y r e s zű k ü lő köreit, é s csa k re m é l h e t i k , i h o g y m e g é r ik a k ö z e l g ő e z r e d f o r d u l ó t . . .

enLncTicn232 den hátralévő percéből, és kezdtek belefásulni az állandó bulizásba, viszont teljesen felcsigáz­ ta őket például egy hatórás mélytengeri szafari lehetősége. Portiával Szicíliában ismerkedtem meg há­ rom éve, egy galabia-partin. Ügy is mondhat­ nám, ellenérdekelt felek voltunk: ő a Szahara visszaszorításának projektjét vezette, míg én az elsivatagosodott területek kínálta programlehe­ tőségeket mértem fel a szigeten. Abban nem volt semmi meglepő, hogy kihagytuk az udvariassá­ gi köröket és éjfélkor már egy beduinsátorban hemperegtünk, abban viszont igen, hogy ezután egy évig együtt maradtunk. Hol én ugrottam el hozzá, hol ő kötött el egy szolgálati terepszállót. Megálltunk valamelyik szellemvárosban, ami elnéptelenedett az egyre növekvő megapoliszok miatt, és hangulatunktól függően felavattuk a nagy íróasztalt a polgármesteri hivatalban, a teletaggelt rendőrségi fogdát vagy a 17 óra 20 percbe merevedett virágórát a főtéren. Hétvé­ genként egyre többször kötöttünk ki nálam: délelőtt elmentünk valami koncertre, este egy múzeumba, vagy egyszerűen csak sétáltunk a tetőkertekben. Egyszer elővarázsolt homoksárga szolgálati terepszállója feneketlen csomagtartó­ jából egy tábori tűzhelyet, és - mivel konyhám másokhoz hasonlóan nekem sem volt - nekiállt főzni a nappalim közepén. Mikor észrevette, hogy döbbentem nézem, megkérdezte: „Neked nincs eleged a készételekből?” Egy őszi vasárnapon hirtelen felpattant az ágyról, és azt mondta, bemutat valakiknek. Bár a szöcskémmel mentünk, ő vezetett. Miután átlendültünk a város szélén épülő lakótornyok felhőbe vesző vázai fölött, kikapcsolta a robot­ pilótát, és több órán át repült némán, a fűvel benőtt autópályák csíkjait követve. Nem törtem meg a csendet, élveztem az aranysárgán irizáló lombok látványát - hajának színére emlékezte­ tett -, amíg le nem szálltunk egy pajta mellett. Mokány, napszítta, idős pár jött elénk, és a fo­ lyó partján összebújó faházak egyikébe kísért bennünket. Tipikus nyugdíjaskolónia volt: bár

szinte mindenki a megapoliszokba költözött, és a természet elkezdte visszahódítani a néptelen vidéket, a legtöbb öreg inkább a kétkezi munkát választotta a számukra mind idegenebb nagy­ városi élet kényelme helyett, és nekilátott az egyre termékenyebbé váló földek megművelésé­ nek. Portia a barátjaként mutatott be szüleinek. Ez furcsán hangzott a promiszkuitás korában, amikor „hosszú táv” híján senki nem törekedett hosszú távú kapcsolatra. Az öregek jó fejek vol­ tak, és tudtam, hogy én is szimpatikus vagyok a számukra, mégis amíg büszkén körbevezettek birtokukon, vagy a vasárnapi ebéd alatt, végig éreztem bennük a feszültséget, amit a ki nem mondható kérdés okozott: „Hogy tervezitek a közös jövőtöket?” Ettől a naptól kezdve Portia megváltozott. Csendesebbé vált, és néha elkaptam a pillantá­ sát, ahogy a tetőkertekben sétáló, domborodó pocakú Anyákat nézi; fiatal bevándorlókat, akik négy egészségesen kihordott gyermek után kék kártyát kapnak. A gyerekek a negyedévente esedékes, minden Kikapcsolt számára kötelező génadó eredményeként fogantak, és családok híján születésük után uniós nevelőintézetekbe kerültek. A vidáman csacsogó, barna bőrű nők láttán Portia arcán mintha nagy veszteség ár­ nyát láttam volna átsuhanni, és féltem, hogy én is elveszítem őt. Mexikóban hagyott el, azon a körúton, amire egyéves évfordulónk alkalmából mentünk. Soha nem felejtem el az utolsó közös esténket. Séta­ hajónk Palenque fölött lebegett. A hatalmas hé­ liumbuborék árnyéka holdfogyatkozásként borí­ totta sötétbe a sápadt fényben fürdő piramisok ősi romjait. A panorámaterasz korlátjának dőlve élveztük a páratlan látványt. - Ha visszautazhatnál az időben, megváltoz­ tatnád a múltat? Tudtam, hogy a Kikapcsolásra gondol. - Ha megváltoztatnám, most nem lennénk

itt. - Nem gondolod, hogy nekünk mindenkép­ pen találkoznunk kellett?

Harry Harrison

'ELTET! HELTE www.galaktikabolt.hu

m o n 232 - Nem tudtam, hogy hiszel a végzetben. Az éjszakai erdő mély csendjét csak egy pilla­ natra fodrozta fel a gondola bárjában mulató tár­ saság távoli nevetése, majd elhangzott a mondat, amitől titokban már oly régóta tartottam. - Gyereket szeretnék tőled. - Ne butáskodj! Tudod, hogy nem bírná ki a kilenc hónapot alvás nélkül. - Ez csak egy hipotézis, amire kényelmes do­ log hivatkozni. De ha mégis megszületne, valódi szülei lennének. - Csak egy évvel vagy fiatalabb nálam. Két év múlva nem lenne apja, három év múlva pedig árva lenne. Nem bántottam meg. Tudta, hogy igazam van. Nem rám haragudott, hanem a világra, amelyen nem változtathatott. Mégis a legszívesebben le­ haraptam volna a nyelvem. Egy darabig hallga­ tott, majd felsóhajtott, mintha a valaha vértől csuszamos köveket kérdezné: - Vajon a múltat látjuk, vagy a jövőt? - Hogy érted? - néztem homályba burkolt ar­ cára. - A maják emberárldozatokat mutattak be, hogy fenntartsák birodalmuk gazdagságát. Nem gondolod, hogy hasonlítunk rájuk? Catazajában eltűnt a léghajóról. Az eredeti maja szobrocskákat áruló szutykos kölykök né­ hány pesóért elárulták, hogy egy Villahermosába tartó rozzant teherautó platóján látták utoljára. Kínai és amerikai pszichológusok szerint a Nyu­ gati Egyes Dormitórium Új Európa gazdasági elit­ jének, a Kikapcsoltaknak kétségbeesett kísérlete arra, hogy igazolják döntésüket. Persze a kínai és amerikai média amúgy is előszeretettel tűzte tollhegyre a Kikapcsoltak deviáns életvitelét. Az amerikai humoristák ontották a Kikapcsolt-vic­ ceket, a kínai politikusok pedig, akiket leginkább az aggasztott, hogy Oroszország is csatlakozott az Unióhoz, az emberi fajt fenyegető globális ve­ szélyről szónokoltak. Pedig a Nyugati Egyes Dormitórium, ami a világ figyelmének fókuszába került, éppen azt a célt szol­ gálta volna, hogy a negyvenedik életévüket elérő Kikapcsoltak utolsó napjai a legnagyobb nyuga­ lomban teljenek. A nyüzsgő megapoliszoktól távoli kastély kerítését a legmodernebb adaptív őrző-vé­

dő rendszer figyelte, az angolnafák pedig egyetlen érintéssel ózonszagú roncshalmazzá változtatták az ágaik között átbújni igyekvő kamerákat. Mert azokból volt bőven. Miközben a rendszer azonosított és leszállási engedélyre vártam, tet­ tem néhány kört a kastély lezárt légtere peremén, ahol alig lehetett látni az ég kékjét a különböző hírcsatornák szöcskéinek és terepszállóinak ra­ jaitól. Legalább negyven lógót számoltam össze a keselyűkként keringő légieszközökön. Mindezt a hatalmas érdeklődést a dormitórium egyetlen lakója váltotta ki: Phil, aki elsőként érte el a negy­ venéves kort. Miután a rendszer átvette tőlem az irányítást, és ereszkedni kezdtem a kastély egyik leszállóterasza felé, volt időm alaposan szem­ ügyre venni a hatalmas francia-, angol- és mór kerteket, a medencék kéklő fürtjeit és az árnyas ősfaligeteket. Phil, a Kikapcsolás európai főko­ ordinátora, a rendszer legfőbb szószólója és így egyben az arca, egy óriási szökőkút kőperemén feküdt és kezét a hűvös vízbe lógatta. - Miért csak engem fogadtál? - kérdeztem tőle köszönés helyett. Ez az egész dormitórium eléggé nyomasztott, és a bejutás körüli hercehurca sem javított a hangulatomon. - Kétszázötvenhárom, csak ma délelőtt - felel­ te erre nem túl következetesen Phil, miközben az egyik angolnafa tövében landoló, szikraesőt szóró kamerát figyelte. - Micsoda hercehurca! Na tessék. Három óra múlva elgaloppozik, gon­ doltam, és olyan flegma, mint egy tinédzser. Nem szólaltam meg, vártam, hogy végre válaszoljon. - A szüleim rég meghaltak. A munkahelyi kapcsolatok pedig tudod, milyenek - simított vé­ gig a kút fodrozódó vizén. Pontosan tudtam, mire gondol. Mivel a csa­ ládok megszűntek és a Kikapcsoltak már aludni sem jártak haza, bizonyos értelemben a munka­ hely vette át az otthon szerepét. A napi tizenhat óra együttlét összehozta az embereket - a legtöbb cég külön szobákat is fenntartott az alkalmi párok számára. Persze napi tizenhat óra munka mellett kevesen bírták egy helyen két évnél tovább. A fo­ lyamatos vándorlás és a rugalmas munkaerő jót tett a gazdaságnak, azonban az aktuális váltás ál­ talában az adott kapcsolat végét is jelentette. Phil egyedül volt, mint az ujjam, és nem tehettem róla, de ez valahogy mulattatott.

- Itt egy rakat teniszpálya, squashpálya, gokartpálya, transzformpálya, egy komplett golf­ pálya, és nincs kivel játszanod? - Vicces, ugye? De van egy személyi edzőm. Tudod, jó pap holtig tanul... Az észrevétlenül megfordult szél beterített ben­ nünket a szökőkút hűvös permetével. Phil kellet­ lenül felkelt, és elindult a legközelebbi lugas felé. A sétány melletti színpompás virágoskertben barna bőrű, talán mulatt lányok dolgoztak egy kertész irányítása mellett. Volt olyan munka, amit még mindig nem lehetett gépekre bízni. Észrevettem, hogy Phil is a karcsú alakokat nézi. - Ne mondd, hogy még egyiket sem próbáltad felszedni! - Á, mindegyik az Anyaságra hajt. Jó eséllyel szülnek négy tökéletes génállományú gyereket az EU-nak, azután jöhet az állampolgárság és az édes élet. Ezzel az álommal még én sem verse­ nyezhetek. Az árnyas lombok alatt díszes kerti asztal ár­ válkodott. Mikor az egyik vasszéket kihúztam, azt gondoltam, feláldozták a kényelmet a stílus oltárán, de ahogy beleültem, azonnal felvette az alakomat. Phil is elhelyezkedett, és átvéve a házi­ gazda szerepét, rendelt két gazpachót a láthatat­ lan mikrofonoktól. Nekem még mindig a beván­ dorlók jártak az eszemben. - Szerinted nem furcsa, hogy a huszonegye­ dik században, a világ legfejlettebb részén vala­ miféle kasztrendszer kezd el a szemünk láttára kialakulni? - Ez csak véletlen - legyintett. - Egy Kikapcsolt soha nem fog dormitóriumban dolgozni. Egyrészt nem kihívás. Másrészt nagyobb pörgéshez van szokva. Harmadrészt pedig az elkerülhetetlenre emlékezteti. Látom rajtad, hogy te sem érzed jól magad. Nyugodtan nézz az órádra... Körülbelül százötven perce volt hátra. Ezt óra nélkül is tudtam, de igyekeztem nem gondolni rá. - Felvehetnétek álommanókat.

- Akik nem kapcsoltatták ki magukat? Szerin­ ted hogy érezném magam, ha folyton olyanokkal találkoznék, akik évtizedekkel túl fognak élni? Fehér kabátos pincér bukkant elő a semmi­ ből. A finoman fűszerezett, hideg spanyol leves persze Mexikót juttatta Phil eszébe, pedig ez volt az a téma, amit végképp kerülni akartam. W>

a Fény erői uralkodnak. rfpúik értelmében az Éjsz a két oldal közötti bekeroi

O rség " ' n s i lí J£»

InKH.IÍÖl!

j g / i o f 5 * 11

AzÖi# * ^ ® 39 kötete megvasarolhato

issassss w w w .galaktikabolt.hu

G fW T O 232

74

- Miután Portia lepattant, eltűntél... - Ja. Eladtam a céget, és kerültem egyet a vi­ lágban. - De nem kerested a csajt... - Két éve nem láttam. - Értem. Diplomatikus válasz. - Viszont tanulságos volt, hogy a világ többi

része mit gondol rólunk. - Hmm - törölte meg a száját Phil. - Szerin­ tem irigykednek, mivel még mindig nem sikerült lertiásolni a módszerünket. A kínaiak jutottak a legközelebb a megoldáshoz, de nem tudták meg­ kerülni a Kikapcsolás élettani hatásait. Az embe­ reik a beavatkozás után fél évvel mind meghal­ tak az alváshiány okozta fiziológiai leépüléstől. Közben pedig mi egyre jobban elhúzunk. - Persze, irigylik a sikereinket. Irigylik az életvitelünket. Nem -tudják, hogy azért merünk bármit megtenni, mert nincs vesztenivalónk. Majmolnak bennünket, közben belehalnak az extrém hobbijainkba, mert lassabb a reakcióide­ jük. Rodont szednek, ami bennünket felpörget a nyolcórás szabadidőnk alatt, az ő bioritmusukat viszont teljesen felborítja. Igen, irigyelnek, de közben gyűlölnek is, és várják, hogy mi sül ki ebből az egészből. - Tudom, hogy körülbelül úgy tekintenek ránk, mint a marslakókra - legyintett Phil. Amit mi szárnyaló kreativitásként élünk meg az építészet, a szobrászat és általában a művészetek terén, az ő számukra teljesen idegen, sőt beteges. A sztratornyok, amelyekre annyira büszkék va­ gyunk, nekik statikai rémálmok. Erről eszembe jutott valami, amit KözépAmerikában hallottam. - Ha már az őrületnél tartunk, azt is rebes­ getik, hogy az alvás hiánya miatt az agy nem dolgozza fel az élményeket, ami miatt néhányan bekattannak. Állítólag titkos szanatóriumokban kezeljük őket... - Valóban vannak ilyen szanatóriumok, de nem titkosak, csak éppen nem verjük nagydobra a léte­ zésüket. Minden új módszernek fejlődnie kell...

Ránéztem, és úgy tűnt, teljesen őszintén gondolja. Mélyen hitt a rendszer helyességében. Másfél órája volt hátra, mégis olyan derűs kö­ zönnyel élte meg saját elmúlását, mint egy budd­ hista szerzetes. Nagyjából úgy vagyok ezzel az egésszel, mint te Portiával. Persze sajnálom, hogy el kell mennem, de még jobban sajnálnám, ha nem történt volna meg velem. Rövid volt, de minden percét élveztem. Egy órával a halála előtt utasítást adott a dormitóriumnak, hogy engedje be a ripor­ tereket, türelmesen válaszolt a szűnni nem akaró kérdésekre, majd lefeküdt, és a rá szegeződő kamerák előtt hosszú évek óta először lehunyta a szemét. Mikor az orvosok megál­ lapították a halál beálltát, a figyelem hirte­ len felém fordult, de én egy szót sem tudtam kinyögni - inkább átnyomakodtam az alka­ lomhoz egyáltalán nem illő divatos kosztü­ mök és zakók gyűrűjén, bevágtam magam a szöcskémbe, és egyenesen a szüléimhez repültem. Hát, ennyi. Fejem alá tett kézzel fekszem a nyug­ ágyon, csuklómon halkan ketyeg a régi automata óra, amit még Portiától kaptam. Talán harminc vagy negyven kattanás lehet hátra. Újságírónak szerencsére nyomát sem látni. Az első tíz Kikapcsolt nagyjából egyidős volt apámtól tudom, hogy hullunk, mint a legyek. Phil után három-négy társunk halálát még ér­ dekesnek tartották, de rólam az Afsluitdijk át­ szakadása teljesen elterelte a figyelmet. Minden tudósító Észak-Hollandia elárasztott polderei fölött lebeg. Csikorog a murva, felnézek. A kertkapu előtt szolid fekete autó fékez, de senki nem száll ki belőle. Pontosan érkeztek, mégis tapintatosan várnak. A kocsi első ránézésre lehet vagy öt­ venéves. Gondolom, nincs messze a terepszálló, amivel idehozták, mégsem vettem észre, amikor landolt.

E g y g i g a n t i k u s b o l y g o n tu c a t n y i faj cl b é k é b e n e g y m á s m e l l e t i épp c sa k az ő sla k o su k sín y lő d n e k eln y o m á sb a n V a le n ti n é t, a z e m l é k e i t v e s z t e t t f i a t a le m b e r t v i s s z a t é r ő a l m o k g y ö tr ik , m e l y e k e g y f e n y e g e t ő ö s s z e e s k ü v é s r e p ró b álják f i g y e l m e z t e t n i ot

mm Diablo feláll a nyugágyam mellől, az au­ tót méregeti, tétován csóválja a farkát, közben biztos ami biztos, mély hangon mordul egyet. Vén csont, mégis játékosabb, mint sok fiatal kutya. A nevét is azért kapta, mert már néhány hetes korában igazi csínytevő volt. Tízéves, ami embereknél körülbelül hetvennek számít, de azon kívül, hogy koromfekete pofája telje­ sen megőszült, egyáltalán nem tűnik öregnek. Sok mindenben hasonlítunk egymásra. Negy­ venéves vagyok, hatvanévnyi életet éltem, tele vagyok energiával, és nem látszik rajtam, hogy másodperceken... belül... Világosság. Ősz szakállú, tekintélyt parancso­ ló, idős úr néz le rám. Milyen gáz, hogy ateista vagyok... - Ideje volt felébrednie, fiam! Egy hetet aludt! Orromba lopódzik a fertőtlenítő szaga. Mel­ lettem halkan csippan valami műszer, majd a nyakamba szakadnak a szüleim. - Mi történt? - nyögöm, miután levegőt ka­ pok. - Még nem tudjuk pontosan - lép a szobá­ ba Heino. Biztos a doki szólt neki. - Az agyad ahelyett, hogy leállt volna, újraindult. Ismét úgy működik, mint régen. Venned kell majd egy éb­ resztőórát... - De hogy kerülök ide? Egyáltalán hol va­ gyok? - Minden porcikám zsibbadt, a torkom pedig olyan száraz, mintha cserszömörcét ettem volna. - Egyszerűen elaludtál a kertben. Először azt hittük, csak néhány órát késik a... tudod - ül az ágyam szélére anyám. - Amikor viszont másnap sem ébredtél fel, szóltunk a genfi nagyokosoknak - folytatja apám. - Végül is miattuk van ez az egész. - Az Élettani Intézettől személyesen Heino jött érted. Azt mondta, ismeritek egymást. - Egy önzetlen barát - nézek Heinóra, aki persze most sem jön zavarba.

S3S

- A világ legfontosabb embere lettél. Jobb, ha megszokod, hogy nincsenek önzetlen barátaid. Viszont engedd meg - húz mellém egy széket -, hogy én, a jövő tervezésének lázában égő, csöp­ pet sem önzetlen barátod elmeséljem, hogyan foglak mindannyiunk érdekében kihasználni. Az agyad visszakapcsolt, ami eddig senki más­ sal nem történt meg. Ha ezt sikerül a segítséged­ del reprodukálnunk, több ezer Kikapcsolt életét menthetjük meg. Ráadásul ha tetszés szerint ki- és bekapcsolhatjuk az alvást, azok a milliók is rászánják majd magukat az eljárásra, akiket eddig visszatartott a, hmmm, mellékhatása. Egy csapásra meggyőzzük a kétkedőket! - Hidd el, Heino - ingatja fejét az apám -, hogy a kétkedőket nem a halál gondolata rémíti meg a legjobban, hanem az a tömeges eszement tombolás, amit a tét nélküli élet kiváltott. Hogy az egész társadalom háromszázzal rohan neki a betonfalnak. De ha a Kikapcsoltak nem ége­ tik föl maguk mögött a hidakat, talán fontosak maradnak a számukra azok az értékek, amelyek hosszú távon igazán számítanak. - Szerinted be tudjátok fejezni egy éven belül a kutatásokat? Tudod, Portia miatt. Egy évvel fi­ atalabb nálam. Phil biztosan mesélt róla. - Portia? - komorodik el Heino. - 0 , igen, nem is olyan rég találkoztam újra a nevével. Saj­ nálom, hogy tőlem kell megtudnod. Lesodródott az útról egy dél-amerikai szerpentinen. Pedig gyakorlott autóvezető volt, hiszen arrafelé alig lehet szöcskét találni. Túl gyorsan ment, vagy egy pillanatra nem figyelt, senki sem tudja. - De... mikor? - Úgy egy hete, mielőtt idehoztunk, őszinte részvétem. Portia. Percre pontosan tudta, mikor halok meg. Képtelen volt velem találkozni, de a hátra­ lévő egy évét sem akarta nélkülem leélni. Végül egy hirtelen mozdulattal eldöntötte a kérdést.

Érdekes, néha milyen későn vesszük észre, mennyivel többet jelentünk mások számára, mint önmagunknak.

R óbert S ilverberg

LORD VALENTINE KASTÉLYA w ww.galaktikabolt.hu

*

s a l a im

232

FUyókony csont o r v o s t u d o m á n y komoly küz­ delmet vív vázrendszerünk, a csontok megőrzéséért. Számos veszély leselkedik testünk tartóoszlopaira, a fertőzésektől kezdve a csontritkuláson át a balesetekig. Bár sokan élettelen dolognak tartják, a cson­ tok nagyon is élnek, számos funkciót látnak el amellett, hogy vázrendszert adnak testünknek: védenek, alapvető szerepük van a vérképzésben, ásványianyag-raktárak, szerepet játszanak a sav­ bázis egyensúly fenntartásában, a méregtelenítés­ ben. Sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy csont­ pótlásra szorulnak. Ennek lehet az oka például csontelhalás, csontritkulás vagy éppen egy bal­ eset. A csont pótlása körülményes, hosszú, fáj­ dalmas, és bonyolult műtétet igényel. Maga a pótlás sem egyszerű. Kisebb darabok pótolhatóak a kevésbé használt csontjainkból, de nagyobb da­ rabok pótlása csak elhunyt személyek csontjaiból vagy az abból készült csontőrleménnyel lehet­ séges. Ebben az esetben is nagyon nagy a fertő­ zés, az elhalás és a kilökődés veszélye. Vannak mesterséges pótlások, de ezek drágák és nem is funkcionálnak olyan jól, mint a természetnek ez az egyszerű találmánya. Próbálkoztak már folyé­ kony csontpótló anyagokkal is, de ezek sajnos a kikeményedés során felmelegednek és károsítják a környező szövetet. m ai

A

Lehet, hogy Angliában megoldást találtak a problémára. A Notthinghami Egyetem olyan csontképző anyag fejlesztésén dolgozik, amely folyékony halmazállapotú, ezért egyszerűen fecs­ kendővel juttatható a kívánt helyre. A speciális csontcement egy vázrendszer men­ tén építi fel a csontot, amelyben kialakul a vér­ edények rendszere is. A módszer segíti, hogy az őssejtek a szükséges helyre jussanak, a kiépülést sejtfejlődés elősegítő fehérjékkel támogatják. A kialakuló mesterséges csontpótlás ereje hason­ ló a valódi csontéhoz. A módszer előnye, hogy a keményedés is normál hőmérsékleten következik be, így nem okoz környezeti szövetelhalást. A módszer kifejlesztője, a RegenTec vállalat orvosi innovációs díjat nyert a múlt évben. Ha az engedélyezési procedúra során npm merül fel kifogás, az Egyesült Államokban 2011-ben sor kerülhet az első beavatkozásra. Ha a módszer beválik, kiválthatja a csontbeültetés évekig tartó műtéti procedúráját.

efiLflCTICfl 232

Nyűt forráskódú autó a számítástechnikában megszokott „nyílt forráskó­ dú” jelző egy autó esetében. A kifejezés újfajta gondolkodásmódot takar, amely megvál­ toztathatja a városi autós közlekedést. Az angliai Riversimple kifejlesztett egy hid­ rogéncellás mini városi autót. Az autóversenyzői múlttal rendelkező cég által tervezett és épített jármű olyan paraméterekkel rendelkezik, hogy sokak érdeklődését felkeltette, mert valóban hasz­ nálható alternatívát kínál a városi autózásra. Súlya csupán 350 kg, karosszériája szénszálas műanyag, kerekenkénti villanymotorjait hidro­ géncelláról táplálják. A nagy áramfelvételt igénylő néhány másodperces gyorsítást szuper-kondenzá­ torokból elégítik ki, amelyek töltését a fékezés is biztosítja. Ez olcsóbb megoldás, mintha megfelelő mennyiségű akkumulátort raktak volna az autó­ ba. Ráadásul a súlya is kicsi. Hatótávolsága 322 kilométer, végsebessége nyolcvan kilométer. Ez a városban elegendő. Az ügy érdekessége, hogy a cég nyílt forrásúvá teszi hidrogéncellás autójának terveit.. Igy szeret­ nék kihasználni az Apache és a Mozilla adta kö­ zösségi fejlesztési előnyöket. Ezért a jármű összes tervét és jogát átruházták egy alapítványnak, amely a fejlesztés, a gyártás koordinációját végzi.

K

ic s it

fu r c sá n

h a n g z ik

Megvalósult sci-fi

Az így kialakuló közösség a lehető leggyorsabban a lehető legjobb autót fogja előállítani. Üzleti modelljük szerint kis gyáraknak sze­ retnék kiadni a munkafázisokat, illetve lehetővé teszik a tervek módosítását a helyi igényekhez alkalmazkodva. Az alapítvány feladata a képződő nyereség igazságos felosztása a résztvevők között. Külön érdekesség az üzleti modell: a járművet nem lehet megvásárolni, csak bérelni. A tervek szerint a havi bérleti díj 200 font. Ebben benne van minden költség, még az üzemanyag is. Vagy­ is kb. 90 000 forintért korlátlanul használhatunk egy autót, semmilyen más költségünk nincs. Ez elsőre soknak hangzik, de ha úgy számolunk, hogy egy új középkategóriás autó havi törleszté­ se 40-60 000 forint, azután ott van a biztosítás, a kötelező, a zöldkártya, az alkatrész és a szervizdíj, akkor ez az összeg már nem is magas. Fontos szempont, hogy a bérletkonstrukció miatt a gyártók érdekeltek lesznek abban, hogy tartós, megbízható autók készüljenek. Igy a mai autókkal szemben nem 3-6 év lesz a járművek va­ lós élettartama, hanem húsz év.

A Vadnyugat a valóságban is veszélyes hely volt, próbára tette az oda merészkedöket. Lehetett volna azonban valami sokkal rosszabb is.

■h u i-j ja ■i fTTf,; E d i s o n a kémlelőnyíláson át a Bajtárs-pajtások, akik együtt kalandozzák Missourihoz tartozó iowai territórium be a Nyugatot. Eltökélte, hogy egy napon köny­ lankáit bámulta. A látóhatár billegett és vet ír majd. Már ha sikerül egyáltalán valaki­ rángatózott, akárcsak a csónakok a Nagy-tavak nek híreket átjuttatnia ezen a szellemi puszta­ valamelyikén, ha szeles az idő, bár a mai ragyo­ ságon. gó nap és a makulátlan ég rácáfolt az összeha­ - A gond a távíróval az - mondta lassan, sonlításra. A gőzzel működő romboló, a C ity o f ahogy a gondolat megfogalmazódott benne -, H oboken az időjárástól függetlenül úgy haladt hogy lehetetlen a Mississippitől nyugatra ká­ előre, mint valami részeg medve, dugattyúi a belt húzni. Azok az átkozott indiánok, vagy ami fém kínját nyögték, ahogy a roppant gépezet a még rosszabb, Clark szabadcsapata, egyszerűen prérin lépdelt. leszedik a drótokat. Háta mögött nyomdagépe nagy pöfögésOrrát betöltötte a friss tinta szaga, a papír sel készítette a következő levonatot, s nedves reccsenése alig volt hallható, ahogy le­ Salmon Greenberry felmordult. A felszaba­ szedik a tördelőasztalról. Tom füle sose volt túl dított rabszolga Tom barátja és munkatársa jó­ volt, legyen szó kísérletekről vagy üzletről, saimon felnyögött munka közben, úgy mon­ noha éppen csak serkent a szakálla, akárcsak dott valamit, amit nem értett, aztán a szavak társának. egyszerre értelmet nyertek.

T

o m

mm - ...tehetnek róla, hogy ilyenek. Ez a Nyu­ gat, Tom. - Barátja hangja meghitten csendült, amiben - titkolta ezt a szégyent - Tom olykor vigaszra, megnyugvásra lelt a gőz faltörő kos csörömpölő, imbolygó sötétjében, a préri éjsza­ kájában. Hangos horkantással hessegette el az áb­ rándképet és Salmon felvetését is. - Jefferson óta ezt hajtogatja mindenki. A spiritiszta téboly védelmezői, akiket egyáltalán nem érdekel a Haladás, és nem is értik, mi az. Jobb ez a világ annál: a logikának és a drágalátos észnek engedelmeskedik. A nyomda ismét kattant egyet. Salmon újból felnyögött. - Ahogy gondolod, Tom. Bár még mindig nem fordult meg, rossz fü­ lével is hallotta, hogy barátja vigyorog beszéd közben. Ő is elmosolyodott. Egy újabb közös titok. Lövés dördült fentről, az őrszem irányá­ ból, nyomában a tolattyú kondulásával, ahogy a kapitány a lövegtornyok felé irányította a meghajtóerőt. - Támadnak! - kiáltotta Salmon. Tom megpördült, hogy barátja segítségé­ re legyen a nyomdagép lelakatolásában, aztán a kicsiny dolgozókabinjuk fedélzeti nyílása melletti állványról mind a ketten lekapták az ismétlőfegyvert, úgy indultak a harcállás felé. Ügy vélte, a távolból lövések zaját hallja, bár ez lehetett akár a saját érverése is. A C ity o f H oboken viharfedélzete jó tizenkét méterre volt Iowa földjétől. A „fedélzet” talán túlzó megnevezés a főfedélzet deszkából ké­ szült, alacsony korláttal körülvett tetejére, raj­ ta kiépített lőállások hason fekvő fegyveresek számára. Úgy három méter széles és hat méter hosszú volt, egyedüli jellegzetessége az őrszem posztja volt: mintha prédikátornak való pulpi­ tust helyeztek volna a jármű közepére, ám az egyedüli gyülekezetet a távoli látóhatár és a körbe forgó égbolt jelentették. Tom és Salmon elfoglalta a menetirány sze­ rinti jobb oldalon kijelölt lőállását odafenn, az extra szállítmány és a pár másik inas mellett. Aki tényleg ki tudta venni részét a harcból, az

232

a kazánoknál vagy a lőtornyokban, esetleg a főfedélzeten volt. A C ity o f H oboken nyolc dragonyosa, kártyás szerencsejátékok örökké léha mesterei, most minden bizonnyal az alsó erké­ lyükön vannak, készen arra, hogy a körülmé­ nyektől függően ugorjanak, lőjenek vagy gráná­ tot dobjanak. A viharfedélzet azoknak jutott, akiknek elég keze volt, hogy használja a puskát és semmi mással nem tudott hozzájárulni a gépezet vé­ delméhez. - Hová? - kiáltotta Salmon. Tom a barátját nézte: várta, az őrszolgálat tanácsára merre mozdul a szeme vagy a puskacsöve. Aztán a másik fiú egy leforrázott macska fürgeségével hátára fordult és az ég felé emelte fegyverét. fa j, ne! - gondolta Tom, de ő is ugyanezt tette. Hatalmas alak körvonalai rajzolódtak ki a préri tiszta egén. Emberszerű volt, a Nyugat he­ gyei között élő angyalok szárnya nélkül, és úgy tűnt, ágyút tart a kezében. - Mi a csoda? - dünnyögte. Olvasta a híradá­ sokat, már amelyeket egy hozzá hasonló sima beszédű fiatalember elérhetett Port Huronban és Chicagóban. Az angyalokról kevés szó esett, ő azonban még a múlt évi St. Louis-i csatából való Brady-féle dagerrotípiákat is látta. Az angyaloknak volt szárnyuk. Mindennek, ami repül, van szárnya. Egyetlen szörnyeteget kivéve, aki a szóbeszéd szerint a nyugati hegyek legmélyén lakott. Felemelte puskáját, hogy az ég felé mutas­ son, úgy támasztotta meg a testén, mintha hajóárboc lenne. Meghúzta a ravaszt. Ó riások. N efilim . A n a g y m eg to rló k . E gy n e filt n em leh et m egöln i. O lyan m a g a sa n van, a m e d d ig eg yik

Ember és természet megcsúfolása volt ez a repülő valami, és Tom minden félelmét beleadva szidta. Nem azért jött a Nyugatra, hogy egy lehetetlenség végezzen vele. Lövése golyózápor előfutára volt, ahogy a viharfedélzet mit sem érő fegyvereit a menny­ dörgésből, földrengésből és vérfagyasztó rette­ gésből összeálló hangon kacagó lény ellen for­ dította. W> á g y ú n k sem k ép es fe le m e ln i a csövét.

80

SfiLflKTO 232 A kapitány éles fordulóval a fákkal szegélyezett folyópart kétes menedéke felé irányította a C ity o f H o b o k en t. A puskadurrogtatás kezdeti orgiá­ ját követően a viharfedélzet valamelyest lecsil­ lapodott, ahogy a nefil megállt felettük. Tom most már biztos volt benne, hogy ágyú van nála. Valami hosszú és karcsú, talán egy olyan új Parrott-löveg. Még csak elképzelése sem volt arról, egy efféle természetfeletti lénynék mi szüksége lehet ilyesmire. Az óriások állítólag még a nyári égből is képesek voltak villámokat előcsalogatni, és kettétörni az an­ gyalokat. Nincs esetleg valamije, bármije odalenn, amivel elcsalogathatja, tőrbe csalhatja, valami­ képpen megakadályozhatja a biztosnak látszó vérfürdőt? A C ity o f H oboken nemcsak Tom félpennys új­ sága, a T ran sz-m ississippi F igyelő székhelye volt, de innen-onnan összehordott laborszerűsége is helyet kapott benne. A kapitány megtűrte őt és felszerelését bizonyos mechanikai jellegű szol­ gáltatásokért, valamint a külön bejáratú sajtó­ termék jelentette egyedi értékért cserébe. A mű­ ködő nyomda tekintélye révén nagyobb viteldíjat kérhetett el a Des Moines-ba, Council Bluífsba vagy a Coloradóbeli, távoli Fort Range kincsei felé haladva bejárt szokásos útvonala mentén fekvő többi településre igyekvő utasoktól. Tom laboratóriumát vegyianyag-készlet, szerszámgépek és saját tervezésű, különös gé­ pezetek alkották. De mivel lehetne leszámolni egy nefillel? Szerepelhettek akárhány legendá­ ban, egyetlenegy sem szólt a nagyhatalmú ször­ nyetegek csatában elszenvedett vereségéről. Támadójuk lassan, lustán körözve lejjebb ereszkedett; a nagy, gőzzel hajtott romboló irányváltásai ellenére könnyedén követte a C ity o f H o b o k en t. Legalább nem állt neki, hogy vé­ gezzen velük; egyelőre. Mi is tehetne? Tom fejben gyorsan sorra vet­ te a savakat, gyúlékony kemikáliákat, villamos rudakat, éles szerszámokat, szerkezeteket,

Ott van a szigony. Az őrszem helyénél forgócsapszeges, gőzelzáró tolattyús eszköz állt: eredeti feladata a Missouri folyón hébe-hóba átkelő és az iowai prérin kóborló masztodonok elriasztása volt. Kétsége sem volt afelől, hogy kigondol vala­ milyen megfelelő töltetet, amely a támadónak ütközve felrobban. Puskáját Salmonnak adta és talpra állt. - Bannock - kiáltotta a nappali őrszemnek - , el kell távolítanunk a szigony szerelékét. Szembe tudok szállni ezzel a lénnyel! - Te megkergültél - felelte a nefilt távcsö­ vén át figyelő őrszem. Ám ahogy Tom kúszvamászva eljutott a fedélzeti nyílásig, látta, hogy Bannock suttog valamit a szócsőbe. Gyorsan, nagyon gyorsan próbált olyan maró hatású töltetet összeállítani, amivel el lehet ker­ getni egy olyan nagy és rettenetes lényt, ami­ lyen egy nefil. Egy pillanatig sem hitte, hogy ezeket az iszonytató szörnyeket Isten küldte a mormonoknak, mindazonáltal itt voltak. Még az óriásoknak is van szemük. Neki pedig egy sor csúnya sava, ami még a legellenállóbb hár­ tyát is felmarja. A tudománya diadalt arat eze­ ken az álnok babonaságokon. Aztán pillantása a Planté-Fauré-féle galvánbattériára esett. Űj volt még, nemrégiben hozat­ ta meg nagy költséggel New Jersey-ből. Eszközölt rajta néhány módosítást a minél nagyobb villa­ mos töltés előállításának céljával, abban a re­ ményben, hogy az efféle erők gyakorlati felhasz­ nálását fürkésző folyamatos vizsgálódásában borzasztó nagy szikrát csalogathat elő belőle. Mit tenne egy méretes villamos kisülés az égen repülő fenyegetéssel? Talán volna olyan jó, mint egy villámcsapás. Otthagyta a savait és megragadta az orsón lévő távírókábel szabad végét. Négy szálból so­ dort, guttaperchával bevont, majd kenderrost­ ba csavart rézdrót volt: szűkös anyagi lehetősé­ gei mellett ez volt a legjobb, amihez hozzáfért, egyenesen Buffalóból. A le

mm csévélődő kábelt maga után vonszolva elindult a folyosón, közben Salmon és Bannock után kiáltott, hogy jöjjenek segíteni, miközben igye­ kezett felvinni a drótot a tetőre. Amint a viharfedélzeten nagy lelkesedés és ujjongás közepette megragadták, Tom fogta a félgömbfejű kalapácsát, egy marék U-szöget és a szerszámos zsákját. Rögzítette a drót orsó­ ról letekert másik végét, ügyelt rá, hogy lazára hagyja, aztán felkapaszkodott a létrán, kábelé­ nek vonagló kígyója mellett. A viharfedélzeten erősebb volt a szél. Nyár­ fák bólogattak mellettük, ahogy a kapitány bel­ jebb vitte járművét a szurdokba. Tom jól tudta, fedezéket keresni hiábavaló próbálkozás: a City o f H oboken több mint négyemeletnyi magas. Semmi nem rejthet el egy efféle remekbe sza­ bott gépezetet, a Haladás szellemének e kevély példányát. Különösen nem itt, az iowai prérin, ahol üldözőjük odafenn, lecsapni készülő kese­ lyű módjára körözött a magasban. Nekilátott a kábel csupasz végét Bannock szigonyára erősíteni, megint csak jó nagy ráha­ gyással. Rézből készült heggyel lenne a legjobb, azonban úgy vélte, az acél is megteszi. Amikor a drót megakadt, a nyugtalan embe­ rek pedig ott kuporogtak körülötte, abbahagyta a szigony nyelén folytatott munkát. - A helyzet a következő - kiáltotta. Utált be­ szélni, utálta így buzdítani az embereket... ez tisztek és bolti kikiáltók dolga volt, nem a hozzá hasonló gondolkodóé. Főleg amikor ő volt a fe­ délzeten a legfiatalabb. Salmon rákacsintott. - Az ott fenn egy nefil! - mutatott az égre. Egyesek szerint a mormonok támasztották fel a fajtáját a Bibliából. Mások azt mondják, kínai varázslat révén születtek, amit az oroszok hoz­ tak át a tengeren. Ami engem illet, nem érdekel! - Eddigre már üvöltött. - Itt van és vadászik ránk, mi pedig elhatároztuk, hogy elkergetjük. Ebben mindegyikőtökre feladat vár. Nyolc riadt férfi hajolt közelebb hozzá. Be­ szédhang harsant a kupola szócsövéből, azon­

232

ban még Bannock, a nappali őrszolgálatos sem törődött most a kapitánnyal, annyira érdekelte, miféle látványosságot készült Tom élet és halál ellenében bemutatni. - Nemsokára lemegyek - mondta ren­ des hangerővel. - Rákötöm a szigonyt egy galvánbattériára. Amint ezzel megvagyok, raj­ tam és Bannockon kívül senki ne nyúljon sem­ mihez. Ha szólok, kezdjetek el mindannyian lövöldözni, ahogy csak bírtok. Közel kell csa­ logatnunk ezt a valamit, hogy Bannock meglőhesse ezzel a dróttal. Aztán... - összecsapta a tenyerét - bumm! Tőlük telhetően éljeneztek. Tom elővett egy késes kapcsolót a szerszámos zsákból és oda­ erősítette a fedélzetre, a nyílás kávájához. Fe­ szes végén elvágta a kábelt és bekötötte a kap­ csolóba, ügyelve arra, hogy nyitva hagyja. - Ne nyúljatok semmihez! - figyelmeztette a legénységet felemelt ujjal. Jelentőségteljes pil­ lantást vetett Bannockra, aztán ismét eltűnt a nyílásban. A City o f H oboken tovább dülöngélt az egyre ne­ hezebb terepen, előre-hátra lendült, hogy kitér­ jen a nefil elől. Csak üggyel-bajjal maradt talpon a kicsiny kabinban, üvegcséi még a bőrrel párná­ zott tartókban is veszélyben forogtak. Felhúzta a legvastagabb szigetelt kesztyűjét, aztán nagyon óvatosan nekilátott rákötni a kábel csupasz végét a Planté-Fauré elemek kivezetésére. Éppen a második kötést rögzítette, amikor a roppant gőzhajtány csontig hatoló hanggal megrázkódott. Csikorgás hallatszott és a fedél­ zet megdőlt előbb öt, majd tíz fokkal. A kapitánynak valamiképpen sikerült egyensúlyba hozni a járművet, ám megválto­ zott a lépéseek üteme... Ő is érezte az eltérést. Hol érhette őket a találat? Csupán egyetlen lövés a Parrott-ágyúból, gondolta. Pusztuljon el az átokverte tollatlan madara, az embereknek nem így kell élniük! Felsietett a létrán, közben végig attól rette­ gett, hogy túl későn ér vissza. W>

BflLflCTffl 232 Talán a nefil támadásának kezdetét jelezte a lövés? A viharfedélzet már pergőtüzet zúdított rá, puskáik és karabélyaik ugyanolyan gyorsan borították el füstjükkel a nyílt területet, ami­ lyen gyorsan a szél elhordta. A gőzjármű teteje már most is haltól bűzlött, holott még egyetlen csepp vért sem ontottak. - Még ne! - kiáltotta Tom, azonban hangja beleveszett a heves fegyverdörgésbe. Felnézett, kereste támadójukat, azonban a lőporfüst és a levegőben vélhetően végrehajtott mutatványai eredményeképpen nem lelte a nefilt. Meglapogatta Bannockot. A nappali őrszem már betöltötte szigonyágyúját és a forgócsapszegen nyugvó fegyverrel pásztázta az eget. - Merre van? - kérdezte tőle Tom. Bannock a fejét rázta. Aztán a C ity o f H oboken mögött, a menet­ irány szerinti jobb oldalon felemelkedett a nefil a levegőbe. Karjában hatalmasnak látszott a Parrott-ágyú torkolata: a halál tátongó torka végigsöpört a fedélzeten az óriás vigyorának kíséretében. Elszántsága ellenére Tom ugyan­ olyan rémülten üvöltött, ahogy bármelyik gyer­ mek tette volna. Képzeljünk el egy távírópózna magasságú fér­ fit. Szeme ugyanolyan palackzölden csillog, akár az élő gondolattal és beszéddel terhes réz­ magú kábeleket hordozó szigetelőanyag. Bőre világos, mint egy ír asszonyé, a haja fekete, akár egy georgiai ültetvényes szíve. Olyan jó­ képű, hogy még a szobrok is megkönnyezik, és bármelyik sokat látott veterán is térdre hullik előtte. Ha nem lenne maga a megtestesült ret­ tenet, ha nem magasodna minden és mindenki fölé, aki csak az útjába kerül, méltó lenne rá, hogy imádják. Ehelyett egészen egyszerűen - és elemien rettegik. A nefil mosolya nyomán a viharfedélzeten lévők megindultak a lejáró irányába. Tölgyes Bili inkább hevesen csapkodva, a hosszú, vég­ zetes zuhanás során végig üvöltve leugrott a bal oldalon - még ez is jobb volt, mint csapdába esni a szörnyeteg kihívó pillantása előtt zajló dulakodásban.

Tom visszalökte Bannockot a felderítő kupo­ lája alá. - Ha jelt adok, tüzeljen! - ordította. - Egye­ nesen a mellkasába! - De... - Bannock is üvöltött. Aki szembeszállt a nefillel, mintha egy lángban álló várossal vette volna fel a harcot. Akaratának ereje perzselőn sújtott le Tómra, Bannockra és a viharfedélzeten tartózkodó többi emberre. Bár sápadt volt, mint vala­ mi fehér ember, bőre úgy világított, akár a holdfény a temetőben. Tom úgy érezte, mint­ ha zuhanna, egy város, egy nekropolisz felé esne, a haldoklók és holtak országa, elveszett emlékek örökkévaló, hullasápadt tája felé, és... - Nem! - kiáltotta. - Ez az értelem és az ész kora! - A vállánál fogva megragadta Barleyt és kirántotta az őrszem helyéről. Inkább a halál, mint hogy engedjen a gonosz lény borzalmá­ nak. Biztos nem nehéz egy szigonnyal tüzelni! - Én!- kiáltotta a fülébe Salmon. Felnézett és megpillantotta széles vállú ba­ rátját, ahogy fejét ingatja és a szigonyra mutat. - Nincs idő - mondta, azzal a válltámaszt a viharfedélzet fölé emelkedő óriás felé lendí­ tette, aki karját hátrahúzva, a gőzrombolóra akarta vetni a Parrott-löveget. A csöveket már a helyükre bilincselték, a nyo­ másmérő teljes gőztöltést mutatott. Tom felhaj­ totta a zárószelepet, az acélfejet a nefil roppant mellkasára irányozta, aztán meghúzta az elsütő­ billentyűt. Iszonyatos rikoltás hallatszott, ahogy távo­ zott a gőz. A szigony válltámasza az összes ed­ dig a testére mért ütésnél keményebben csapott Tómra, mialatt a lövés erejétől a leugró cső perzselően forró gőzzel borította be. A szigony egyenesen a nefil hasába fúródott. Tom még a gőz, füst és fájdalom kavargó kö­ dén át is látta a szörnyeteg meghökkent arcát: eldobta az ágyút és megragadta a nyelet. A vil­ lanykábel valamiképpen nem szakadt el eddig. Azonban nem történt semmi. Az óriás nevetni kezdett: a missouribeli cik­ lonhoz fogható, hatalmas erejű harsogó ugatás, sötétlő pára tört elő az akár mindannyiukat is elnyelni képesnek tűnő kitátott szájból.

SflLflKTlCfl 232

M eg sza kíto tta m a m en n yo rszá g egyik á ra m ­ körét, gondolta. A felderítő-kupola peremé­

nek rogyott, ahogy úrrá lett rajta saját fájdal­ ma, és azt kívánta, bár elájulhatna. Az égiek nem voltak hozzá ennyire irgalmasak, habár vörös ködön kívül semmi mást nem látott maga előtt. Még a gránátjaikkal és csöröm­ pölő fegyvereikkel a viharfedélzetre érkező dragonyosok sem tudták elvonni figyelmét a fájdalomról. A vállára nehezedő kéz ébresztette. A romboló ismét úton volt, ezt elárulta neki testének eny­ he himbálózása. Pislogással próbálkozott, de a szemhéja nem engedett. Imádkozott, hogy valamiféle kötés miatt le- Hall engem, fiam? - a dörmögő hang Brown kapitányé, a C ity o f H oboken uráé és parancsolójáé volt. - Igen, uram - Tom elhallgatott, ahogy sorra vette félelmeit de nem látom magát, uram. A kéz megszorította vállát. Brownnak whiskeyés bőrszaga volt; a Biblia kötése az, gondolta

Tom Edison és az...

Mi volt a gond? Tom még gőzzel forrázott arca és keze kínján át is úgy érezte, a fájdalom és a félelem jegesen markol a szívébe. Aztán rájött, hogy nem zárta az áramkört. Salmon ismét a vállára csapott és lefelé mutatott. Tom kihajolt, a gőztől származó égések gyötrelmét pislogva szeméből, és megpillantotta a viharfedél­ zethez erősített késes kapcsoló felett álló barátját. Biccentett. Salmon lekuporodott és lezárta a rézlapot, noha közben szikrák játszottak a hajában. A nefil nevetése hátborzongató bömböléssé változott. Tom ismét felnézett, a látvány egyre vörösebb volt - még akkor is az villant át az agyán, mi okozhatja úgy figyelhette, ahogy szikrák ömlenek a szörnyeteg szájából, kezé­ ből és hajából. Sokkal több villamos erő, mint amennyi az ő Planté-Fauré battériájából szár­ mazhatott. Az óriás kék, sárga és zöld kisülések, karján és lábán vonagló, szemét kiégető, bőrét lángba borító villámkígyók között tombolt.

83

Az itbusiness napi online tájékoztatója ict-szolgáltatásokról Felsővezetőknek, döntéshozóknak Az elmúlt 24 óra legfontosabb hazai és nemzetközi ict-hírei Ingyenes napi online hírlevél

- Council Bluffsban kerítünk magának or­ vost, Mr. Edison. Cletis szerint visszanyeri a látását. Ami a hegeket illeti... Hegeket? - Mi történt? - Nem érzi őket, fiam? A gőz csúnyán meg­ égette az arcát és a kezét. A kapitány tenyerén kívül nem volt, ami ma­ gára vonta a figyelmét, és ez megrémítette. - Hol van Salmon? - A néger barátja meghalt. Megölte a maga távírófegyvere. Salmon nyomta le a késes biztosítékot, amikor a nefil... felrobbant. A rézdrót minden bizonnyal visszavezetett valamennyit a váratlanul támadt energiából a fedélzetbe - és így a barátjába. Vég­ re érezte a szemét, ahogy megtelt könnyel, olyan forró könnyel, hogy biztosan vért sírt. - De megölt egyet ezek közül a szörnyek kö­ zül. Maga hős, fiam. Hős. Tom legszívesebben a rekeszfalnak for­ dulva siratta volna Salmont. Soha többé nem hallja drága hangját. Csakhogy nem tehette. Ez a tudomány év­ százada és kétszeresen legyen átkozott, ha en­

gedi, hogy holmi bibliai szörnyek elűzzék Ame­ rikáját a maga nyugati vidékéről. Soha egyetlen másik embernek sem szabad többé ilyen módon elveszítenie a jó barátját. - Rézbilincsbe verem a Nyugatot és meghaj­ tom a szörnyetegek fejét a Haladás előtt - sut­ togta. - Erre esküszöm. - Ez a beszéd, fiam. Brown keze eltűnt Tom válláról, és a kapi­ tány már az egyik fedélzeti nyílásnál járt, pa­ rancsokat kiáltva. Mivel Salmonnal nem foglalkozhatott tovább, ezért inkább azon kezdte el törni a fejét, hogyan lehetett ilyen pusztító a hatása ennek az úgyne­ vezett távírófegyvernek. Talán nagyobb PlantéFauré elem kellene, például léggömbbel, esetleg léghajóval, hogy otthonában támadhassanak az ellenfélre? A Nyugatnak vasútra, távíróhálózatra és civilizációra volt szüksége, nem gőzzel hajtott rombolók, Clark-sereg és bosszúálló angyalok zűrzavarára. Gondoskodik róla, hogy egyetlen nefil se maradjon az égen, és az angyali rokonaikkal is elbánik majd. T am ás G ábor fo rd ítá sa

A Galaktika Fantasztikus Könyvek újdonsága Az emberekből a Tejútrendszer fuvarosai lettek, hogy a fej­ lettebb fajok valami hasznukat vegyék. Pjotr Hrumov azon­ ban nem elégszik meg ennyivel,© úgy érzi, többre hivatott. Aztán találkozik egy hüllőforma földönkívülivel, és ráébred H nincs is más választása, mint megmenteni a világot.

o m to 232

86

A csillagokból érkező látogató nem feltétlenül csak jó vagy rossz lehet, hogy valójában mik a szándékai, az talán csak lassan, fokozatosan derül ki

i é r t j u t o t t é p p e n most eszembe a Föld, ahol születtem?... Aranysárga búzamezőt láttam, mely a végtelen látóhatár pereméig terjed, s fölötte megcsillan egy űrkomp ezüstös teste... Mindössze ennyi. Ez az emlékkép maradt meg bennem a szülőföl­ demről. Hamar elkerültem onnan, lehet, hogy mindez későbbi beleérzés csupán, felnőttkori fantáziám szüleménye. A valóság bizonyára egészen más. Csoda, hogy egyáltalán maradt valami bennem, hiszen nem .tértem vissza oda többé. Rápillantottam a műszerfalra. Semmi rendellenes. Az űrhajó berendezései szabályszerűen működnek. Jelzik, hogy a kis­ bolygók közötti közlekedésre tervezett kiszolgá­ ló űrhajó rátért az előírt pályára, s az út nagy részét már teljesítette is, a betáplált program­ nak megfelelően. Igaz ugyan, hogy mindebből az égvilágon semmi sem látszott, ha kitekintett az ember a megfigyelőablakon. Mióta a marsbe­

li támaszpontot elhagytuk, változatlan körülöt­ tünk az űr. A négyszáz órás űrrepülés meg ki­ mosta belőlünk a távolságérze't maradékát is. Mindenfelé a jól ismert csillagközi tér... mondhatnám, unalomig ismert. Ám a Jupiteren túlra merészkedni! Az még az én tapasztalatai­ mat is jócskán meghaladta. A műszerek szerint pedig már túlléptük a Plútó pályáját. Valahol itt végződik tehát a Naprendszerünk, ha nincs is külön határvonallal jelölve az üres tér. Szem­ mel látható változás csupán a Nap fényerejében lenne érezhető, ekkora távolságról nézve egyre gyengébben világol. Sajnos azonban a Napnak hátat fordítottunk, s úgy száguldunk a világűr sötétsége felé, nincs már alkalmunk a Nap fé­ nyét nézegetni. A tudat, hogy itt végződik a Naprendszerünk, még jobban elmélyítette az előttünk tátongó semmit. Ez a csillagközi űr végtelen világa, las­ san belépünk egy újabb rétegbe... a túlnani sö-

mxm számítógépeinek minden áramköre, bármikor felhasználhatja őket, memóriája határtalan. Tulajdonképpen hallatlanul pontos számítógépes rendszer, a legmagasabb fokon humani­ zálva. Azt hallottam, hogy a költségeiből jócs­ kán kitelne tíz olyan űrpilóta, mint jómagam. Egyszóval csillagászati összeg. Igen magasról jöhetett tehát, s kissé furcsán hatott a jelenléte ennek a kicsiny űrhajónak a fe­ délzetén - ezúttal nagyon is drága „csomagot” bíztak rám. Lévy - így hívták az államtitkárt - egy szót sem szólt egész úton, csak ült besüppedve az ülés párnái közé, és kinézett a megfigyelőablakon. Ha semmi sem jön közbe - gondoltam -, tíz óra múlva elérjük az űrállomás kijelölt kör­ zetét. A Kharón előtt százezer kilométeren be­ lül le kell fékezni az űrhajót, onnan már nem lehet robotpilótával repülni. Kézi irányítással meg ódivatú radar segítségévé fogok az állomás közelébe manőverezni. A bázis majd vezérhul­ lámot bocsát ki, s azon kell maradnom. E rövid szakasz miatt volt csak rám szükség. Szóval még tíz óra volt hátra. Ahogy kinéz­ tem a változatlan mélységbe, megint megeleve­ nedett előttem a múlt. Amióta csak az eszemet tudom, olthatatlan vágy égett bennem, hogy tá­ volodva a Földtől, az űr egyre távolabbi vidéke­ ire kalandozzam. Először egy kolónia építésén dolgoztam, súlytalanul lebegve az alkatrészek­ kel együtt, később a nyersanyag-szállításnál álltam munkába, s a Holdra kerültem külszíni fejtéshez. Öt évig néztem onnan a Földet, amint mindig a láthatár azonos pontján lebeg. Mikor pedig megindult a Mars betelepítésének nagy­ szabású terve, rögtön jelentkeztem a legalacso­ nyabb munkakörbe. így aztán kétszázmillió kilométernél is távolabb kerültem a Földtől, és tíz évig voltam ott. Nem töprengtem sokat a dolgokon, csak azon igyekeztem egyre, hogy újabb messzeségekbe jussak el. Olyan utakat választottam, amelyek eltávolítottak szülőhelyem környékéről. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért... Érdekes módon éppen akkor rohantak meg földi szárma­ zásom emlékei, amikor túljutottam a Naprend­ szer körein... (Hát ez az ember mellettem vajon mire gondol? Lehetnek-e neki is személyes prob- W>

Retro: Űrbéli majomkéz

tétség azonban szívszorító. Először jutottam el a határra, érthető tehát a szorongásom... Azon vettem észre magam, hogy kérdések, kételyek fogalmazódnak meg bennem. (Miért éppen itt hajol felém a szülőföld képe? Vajon a magány teszi? Minden emberi összeköttetéstől elvágva, távolodóban az ismert világtól, mi mást idézne az ember, mint a múltját?) Az utazást különösen egyhangúvá és félel­ messé tette, hogy nem volt összeköttetésünk semmiféle bázissal, nem érkeztek parancsok az űrhajóra. Robotpilóta vezette az űrjárművet, úgy, ahogy előre beleprogramozták. Tiltva volt mindennemű kapcsolat más űrállomásokkal. Be kellett érnem az előírt programmal és a re­ pülés adatait rögzítő hagyományos berendezé­ sekkel. (Miért ne lehetne összeköttetésbe lépni a célállomással vagy a támaszponttal? A Földről induló naprendszeri távközlés még elérhetne... A bázissal beszélhetnénk, ha már a céllal nincs is kapcsolatunk... legalább a hátunk mögül súg­ nának valamit...) Nem volt egy halvány rádiósugár sem, mely elkísért volna. Ugrás a végtelen éjszakába... Utunk különben a Plútón túli területeken járó önműködő, ember nélküli űrállomás, a Kharón felé vitt, az utazás oka pedig a mellettem csend­ ben ülő férfi volt, akit el kellett juttatnom oda. Csak rá kellett nézni halvány arcára, melyet - úgy tűnt - mesterséges bőr borít, lerítt róla, hogy a legmagasabb körökből való. A Tájékozta­ tási Hivatal egyik államtitkára. Életemben elő­ ször láttam ilyen nagy urat elevenen. A magam­ fajta, perifériákon portyázó műszaki számára a Tájhivatal olyan hihetetlen magasságban lebe­ gett, hogy gondolni sem mertem arra, életem­ ben egyszer személyesen is találkozom valakivel odafentről. Ha az ember fogalmát kissé szigorúan értel­ mezzük, egy ilyen államtitkár valójában már nem is az a maga valóságában. Teljesen eggyé vált a legfontosabb kormányzati hivatallal, an­ nak mérhetetlen intelligenciájú számítógépes rendszerével. Testébe olyan kapcsolatok vannak beépítve, amelyek távközlési összeköttetés ré­ vén lehetővé teszik az állandó ellenőrzést, és az együttműködést magával a rendszerrel, annak teljes egészével. Benne rezeg a minisztériumok

87

lémái, amelyeken töpreng? Vagy nem áll más­ ból, mint az emberiség kollektív tudatából?) Idáig jutottam belső monológomban, amikor Lévy államtitkár hirtelen felemelte a fejét, és megszólított: - Hol vagyunk? Nem egészen értettem, mi a szándéka a kér­ désével, milyen adatra kíváncsi. - Hatmillió-háromszázezer kilométerre a célállomástól - olvastam le a műszerekről. - Tíz óra múlva megkezdem a fékezést. - Csakugyan? - mormogta maga elé Lévy. Szóval ez egy vontató űrhajó... Annyira meglepődtem szavain, hogy meg­ kérdeztem, vajon aludt-e eddig. - Való igaz... álmodtam - szólalt meg ismét. Beszédmódja lassú, elgondolkodó volt. - Csodá­ latosképp a gyermekkoromról álmodtam. - Láthat álmot olyan ember is, mint ön? - kérdeztem kíváncsian. - Azt hittem, hogy a magas rangú hivatalnokoknak nincs szüksége alvásra. - Biológiailag én is ugyanolyan ember va­ gyok, mint bárki, szükségem van pihenésre... -

válaszolta -, de álmokat nemigen láttam eddig. Talán azért van így, mert a jelenlegi helyzetem­ ben semmiféle összeköttetésem nincs a bázissal, tehát csak a személyi memóriám működhet. Nem nagyon hittem neki. Ha ez így volna, ő sem lenne különb, mint egy hétköznapi ember. Ha pedig elvesztette mindazt, ami őt tájhivatali államtitkárrá teszi, mit keres a Naprendszer ha­ tárán egy apró űrhajóban, úton egy elhagyatott, ember nélküli űrállomás felé? - Még tíz óra, és ott vagyunk... - mormogta maga elé, majd rám nézett. - Lassan elérkezett az ideje, hogy felvilágosítsam önt feladatunk lé­ nyegéről. Felé fordítottam az ülésemet. - Azért nem mondta eddig, hogy nehogy öszszezavarjon indulás előtt? - Ugyan, dehogy... - rázta meg fejét az ál­ lamtitkár. - Erről senki sem tudhat, a Tájhiva­ tal sem ismeri az úti célt. Teljesen titkos, hír­ zárlatot rendeltem el egy hétre, tulajdonképpen az egész az én magánjellegű akcióm. Itt már biztonságban lehetek a hírzárlat felől, hiszen több mint tíz óra kell, hogy bármilyen informá-

O fllficra 232 ta ki őket. Úgy vélekedtek a kutatók, hogy valami veszi az adásaikat, képes visszaadni saját hullám hosszukon a már általa m odu­ lált jeleket. Ezek szerint az erős hívójelekre, amelyeket az embert nem látott űrbe sugá­ roztak, nem is olyan távolról gyenge választ kaptak. Valamelyikük felvetette, hogy ta­ lán önműködő űrállomás van valahol oda­ kinn... Senki sem tudott erre mit mondani, hiszen a kutatóhajó ember nem látta tájakon bolyongott. Azonnal megkérdezték a Föl­ det, nem tudnak-e többet, hiszen lehetséges, hogy egy világűrbe juttatott szonda ereje fogytán nem tudja elhagyni a Naprendszert, vagy egy űrhajó sodródott el ilyen messzire. Nem vártak tíz órát, hanem megpróbáltak maguk dönteni arról, hogy megközelítsék-e a zt, vagy sem. Abban m indegyik kutató egy véleményen volt: lehetséges, hogy idegen eredetű repülő test, amely az ismeretlen sö­ tétségben lebeg, tőlük vagy egym illió k ilo­ méterre, viszonozza az általuk kibocsátott adásokat, és többen amellett voltak, hogy be sem várva a Föld válaszát, meg kell kísérel­ niük megközelíteni. Nem zárható ki ugyan­ is annak a valószínűsége, hogy bajba jutott űrhajó vészjelzéseit fogták. Ha pedig erről van szó, semmiféle szabályt nem szegnek meg vele, ha a hullámok kiindulási pontja felé indulnak. A kutatóűrhajó tehát megváltoztatta pá­ lyáját, és irányt vett a Plútó pályáján túl ke­ ringő repülő test felé. Öt óra múltán a „céltárgy” belekerült a radar észlelési körzetébe. Ott ragyogott m in­ den kétséget kizáróan a képernyő közepén. Ám a sötétség körülötte változatlan volt. Amikor már csak öt perc volt hátra a. két repülő szerkezet találkozási pontjáig, auto­ matikusan működésbe léptek a fékező haj­ tóművek, és az űrhajó megállt biztonságos távolságban az ismeretlen tárgy előtt. Kis segédhajtóművekkel manővereztek, azután még közelebb és közelebb. Öt kilométerre megközelítjük! - adta ki a parancsot az űrhajó kapitánya, állandóan figyelve a radarkészülék ernyőjét. - Jó nagy darab... Szabad szemmel is látni már? M>

majom ke/

ció megjárja az utat a Földig. Már nem szivá­ roghat ki semmi. - Hogyan? Az ön magánakciója? - kérdeztem meglepődve. - Hát nem a Tájékoztatási Hivatal ügyéről van szó? Lévy hallgatott egy kis ideig, láthatóan azért, hogy összeszedje a gondolatait, mielőtt a vá­ laszt megfogalmazná úgy, hogy én is pontosan értsem. Kisvártatva látszott, hogy készen van a válasszal, mert rászánta magát, és megszólalt: - Csak azt nem tudom, hinni fog-e nekem... mégis, mindenképpen el kell mondanom. Meg­ eshet ugyanis, hogy csak ön tud majd pontos jelentést adni a történtekről a Földnek. Először tehát elmondom, miért kell meglátogatnunk a Kharónt, az önműködő űrállomást. Lévy mélyen a szemembe nézett, mialatt magyarázott, szavait erősen hangsúlyozta, akár bármelyik hétköznapi ember. - Lassan tíz éve már, hogy felfedeztük a zt a Plútó pályáján túl. Amikor a naprendszer­ beli távközlési rendszert kiszélesítették, egy mérőhajó, amelyet felszereltek a legkorsze­ rűbb kísérleti távközlési berendezésekkel, igen gyenge elektromágneses hullámokat észlelt a Plútó pályáján túli körzetből. Tu­ lajdonképpen szerencsés véletlen volt. Az antennák, amelyek teljes körben végigpász­ tázták az eget, az űrhajó egy kicsiny kim oz­ dulásától ráálltak a parabolára, amely közve­ títette a hullámokat. Először azt gondolták, hogy a csillagközi tér elektromágneses hát­ térzaja, vagy hogy az űrhajó maga keltette a rezgést. Rögzítették mégis, mivel éppen ab­ ban a hullámhossz-tartományban bukkan­ tak rá, amelyet maguk is használtak. - Semmi... csak háttérzaj - gondolták, s a feltételezett irányba állították az anten­ nákat, de az adás többször nem ismétlődött meg. Esetleg az űrhajó adásának visszaverő­ déséről lenne szó? A biztonság kedvéért a mikrohullámok tartományában radarjelzéseket leadva ku­ tatták a térséget. Ám a visszaérkező jel nem visszaverődés volt. Az erőtlen jelek ugyan­ azon a hullám hosszon jelentek meg ismét, szabályszerűen ism étlődő ütemben lük­ tetve. A hajó előtti mély sötétség bocsátot­

89

SflLflCTKfi 232 Kitekintve a megfigyelőablakon, annyit lehetett már észlelni, hogy az égbolton fény­ lő csillagok között sötét folt lebeg, de hogy mekkora, még nem lehetett felbecsülni. - Keresőreflektorokat bekapcsolni! Amint lenyomták a kapcsolót, a távolban felfénylett az ismeretlen test. - Hozzátok közelebb a telével! A kutatóhajó kamerái rászegeződtek a cél­ pontra. Az egész legénység visszafojtott lé­ legzettel figyelt, s amint a z t megpillantották, végigfutott hátukon a hideg. Valaki halkan megjegyezte a hirtelen beállott csendben: - Mint egy lebegő ököl... Valóban ez a hasonlat illett rá leginkább. Pontosabban szólva olyan volt az egész, mint egy könyökből levágott, hatalmas kar, végén az ököllel. A megközelítően gömbforma vég­ ződésből feketén csillogó, hosszúkás csövek ugrottak elő, átmérőjük lehetett vagy tíz méter, ujjakra emlékeztettek. Az egész test hosszúsága meghaladta az ötszáz métert. Az ököllel feléjük irányuló lebegő tárgy mintha csak a kutatókat fenyegette volna a sötétből. A tárgy fekete felszíne fenyegetően csil­ logott. Nem lehetett tudni, természetes vagy mesterséges eredetű égitesttel állnak-e szemben. A hosszú, hengeres rész sem volt valami formátlan űrhulladék. A fémes csil­ logástól eltekintve, olyan volt, mint valami földből kiásott, hatalmas gyökér. A képernyőn még közelebbinek látszott a tárgy. A fémes felszínen kivehetővé váltak a sűrűn egymás mellett álló ágszerű képződ­ mények, amelyek beborították a tárgy felü­ letét. Úgy tűnt, mintha a hatalmas kar szőr­ zetét képeznék. - Micsoda szőrös mancs ez! - szólalt meg valaki. Körülbelül ennyi volt, amit a tárgyról meg tudtak állapítani. Lényegében tehát a Távközlési Minisztérium egy kutatóhajója véletlenül felfedezett egy ismeretlen eredetű repülő tárgyat, melyet az „Isten karja” néven vettek nyilvántartásba. Miután az államtitkár ismertette utunk célját és minden információt közölt, felsó­ hajtott. A pillanatra beálló csendben szinte

magam előtt láttam az űrben lebegő kart, és megkérdeztem: - Egyszer hallottam valami olyasmiről, hogy idegen csillagról repülő tárgy érke­ zett... Ez lett volna az? Vagy mégis, mi lehe­ tett? - A kivizsgálásra rögtön szerveztek egy bizottságot. Engem rendeltek ki a Tájékoz­ tatási Hivataltól a bizottság ellenőrzésére - mondta Lévy, majd egy időre megint el­ hallgatott. A robotpilóta kronométere elkezdte a visszaszámlálást a fékezésig, egymás után írta ki az időértékeket. Mikor 7:00-ról 6:59re ugrott, Lévy folytatta: - Végeredményben alig tudtunk meg valamit. A kutatás elejétől fogva titokban folyt. Nem volt hozzá semmi támpontunk, hogy a tárgyat idegen civilizációhoz tartozó­ nak tartsuk, és a közzétehető információ is a nullával egyenlő volt. A Tájékoztatási Hiva­ tal úgy iktatta csillagközi kutatási terveibe mint felfedezendő területet, és elhelyezett egy kutatóállomást is valamivel a Naprend­ szer határain túl. A Kharón automatikus űr­ állomást. - Ez később igen ésszerű megoldásnak bizonyult, mert biztosította a távközlési öszszeköttetést a titokzatos tárggyal, pontosan regisztrálta az „isteni kéz” felől visszaverődő hullámokat. Az összeköttetés hullámhossza nem változott. A tárgy felületét borító szám ­ talan csápnak köszönhetően minden adásra azonnal reagált, ugyanazon a frekvencián. A visszasugárzott hang hasonlított valami el­ haló visszhanghoz, amely kis időeltolódás­ sal érkezik vissza, de aligha lehetett benne értelmes üzenetet felfedezni. Olyankor hal­ lani ilyet, amikor valamelyik űrállomásnak kimerülnek az energiaszolgáltató egységei. Az antennákat is megvizsgálták, de ebben a formában csak nagyon kis teljesítményt le­ hetett róluk feltételezni. - A test anyaga szintén talány maradt. A feketén csillogó, fémszerű felületet minden­ féle fizikai anyagvizsgálatnak alávetették, de az minden kíváncsiságnak ellenállt. Kö­ rülötte lebegtetett testekkel és kis méretű

A Galaktika F a n ta s z t ik u s Könyvek k ö t e t e

Jaan Slcmczetiiski

tolóhajtóművekkel elérték, hogy egy csöppet elmozduljon, s ebből kiszámíthatták, hogy anyagsűrűsége 50 körül van, azt kissé meg­ haladja, s ebből következtetéseket vonhat­ tak le az anyag keménységére vonatkozóan. Természetesen kipróbálták rajta a röntgensugarakat, a radart, de a vizsgálatok nem vezettek eredményre. Nem mentek sokra a neutrínó részecskékkel sem, az „isteni kéz” megőrizte molekuláris szerkezetének titkát. Az egyetlen határozott eredmény, hogy biz­ ton állíthatjuk: Naprendszerünkben eddig nem fedeztünk fel ehhez hasonló anyagot. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a testet ide­ gen civilizáció hírnökének tartsuk. - El kellett vetni azt a feltételezést is, hogy elromlott űrhajóval van dolgunk. Hiába vizs­ gálták át kívülről a legtüzetesebben a sza­ bálytalan, furcsa formájú testet, nem lehetett rajta felfedezni hajtóműnek még a nyomát sem. Hacsak a belső vizsgálat fel nem deríti majd gépek, berendezések efféle rendelteté­ sét. De hát belebújni meg nem lehet. - Aztán ott volt még az a megoldatlan kér­ dés, mióta lebeg ez a test a mostani helyén. Vagyis nem lebeg, hiszen szabályos pályán kering, amely kívül esik a Plútóén, de annyi­ ban eltér tőle, hogy nem annyira elnyújtott, A Sh ora ó c e á n b o l y g ó ja első pillantá sra inkább a szabályos körpályát közelíti meg, m a g a a p a r a d i c s o m . Lakói ö s s z h a n g b a n amelynek sugara kb. 42 csillagászati egység. é l n e k a t e r m é s z e t t e l , és el u ta s ít já k az A körpálya alaposan elgondolkoztatja azo­ erőszak m ind e n formáját. kat, akik feltételezték, hogy a Nap vonzása szívta be a csillagközi térből a testet. Már ha n e m s z ám ítj uk a fejlett te chnik á jú De hát akkor ki helyezte erre a pályára? úszó váro so k b a n élő halhata tla n okat, akik Vagy saját erejéből és elhatározásából állt rá? h á b o r ú r a k é s z ü l n e k . És a l a s s a n ö n t u d a t r a - Egy álló esztendő munkájával sem tud­ é b r e d ő m e ste rsé g e s intelligenciákat, tak róla kideríteni semmit... - Lévy itt meg­ amelyek függetlenségre vágynak. állt, és letörölte homlokáról az izzadságcseppeket. Vajon mi okozhatott benne ekkora ' -mmmm m izgalmat? Hiszen a mesterséges bőr nem tud izzadni! A szememben ezzel egy csapásra f e Elíziumközönséges, esendő emberré változott át. I univerzum korábbi * A fékezésig még öt óránk volt hátra. A f foíeíei még kap. robotpilóta hiba nélkül végezte a dolgát, a hatói: a Galaktika műszerek semmi fennakadást nem mutattak a nukleáris hajtómű robosztus berendezése­ szerteszlőségéfasn inek üzemében. Nekem tehát nem volt okom ss a jobb kanyves. az izgalomra. Dl>

Elízium lárma

•á ssa

baltákban!

SflLflCTKfl 232 - Amit ezután mondok, a magafajta köz­ emberek félremagyarázzák, megbotránkoznak rajta... - folytatta Lévy, amit kissé furcsállottam. - De ha nem magyarázom el, mi játszódott le bennem, félek, nem érti majd mindazt, ami következik. Higgye el, iszonyú helyzetben voltam... Lévy ismét végigsimította gyöngyöző homlokát. - Amikor az emberek ránk, magas rangú hivatalnokokra gondolnak, elsősorban az a benyomás erős bennük, hogy mi magas fo­ kon komputerizált, különleges társadalmi osztályba tartozó lények vagyunk. A tájékoz­ tatás elitje. Közösségünknek valami felett azonban nem szabad elveszítenie az uralmát. Az a legfontosabb, hogy minden olyan infor­ mációnak birtokába jussunk, amely az embe­ ri fajt érinti. Hiszen az egész emberiség törté­ netének adatai a mi fejünkben vannak. Ez az eset azonban meggyőzött róla, hogy ez nincs egészen így. Amikor valamelyikünk fizikai­ lag eltávolodik a tájékoztatás központjától, furcsa érzés vesz rajta erőt. A Kharón űrál­ lomáshoz eljutva, magam mögött hagyom az egész világot, annak minden információjával együtt, úgy tűnik, hogy bekerített és elvágott saját memóriámból csak annyi maradhat meg, amennyit magammal tudok vinni. Bár­ mely egyéb szükséges adatot csak úgy tudok az agyamba idézni, hogy körülbelül tíz órába telik, amíg a válasz megjön. Először tapasz­ talom saját bőrömön, mit jelent testileg eltá­ volodni a tudás bázisától. Ez olyan, mintha a funkcióim százmilliószor lassúbbak lenné­ nek. Ebbe belenyugodni... Ekkor hirtelen eszembe jutott valami. Magam is voltam távol az információs k ponttól, egyre messzebbre vándorlok. Úgy látszik, engem is lenyűgözött az az informá­ ciós hálózat, melyben Lévy helyet foglalt. - Mielőtt tehát belenyugodna, nekivág a Naprendszer legszélső határának? - Ezt kívánja a becsületem... - mondta Lévy egyenesen. - A csillagközi tér felderí­ tésének tervét én dolgoztam ki. Ennek során rábukkantunk egy kulcsfontosságú objek­ tumra. Megállapítottam, hogy nagyobb tá­

volságokra juthatunk a titokzatos test felde­ rítése útján nyert új értesülések segítségével. Amennyiben ezek birtokába jutok, tájékozta­ tó társadalmi státuszomból nem eshetek ki, sőt egy csapásra élére kerülök a Naprendsze­ ren túli területek kutatásának. Lehet, hogy elítélnek a mohóságomért, amellyel minden információt be akarok gyűjteni a közösség­ nek, de pontosan meg kell különböztetni az ilyen tevékenységben az egyén és a köz érde­ két. Azt hiszem, erre mindenki képes. - Amikor a kutatás holtpontra ért, kissé elvesztettem a türelmemet. Nem sikerült bővebbet megtudnunk a vizsgált jelenség­ ről. Sürgetett az idő, döntenem kellett: fel­ adjuk vagy legalább korlátozzuk-e a kutatás törekvéseit, vagy pedig valamilyen ürüggyel Földközelbe vontassuk az „isteni kezet”... Ekkor történt, hogy mintha átlátott volna rajtam, megszólított egy hang. - Hang? - lepődtem meg. - Egy jelzés, amit nem tudok másnak nevezni mint hangnak. Álltam a Kharón fedélzetén, és néztem a sötétben lebegő, hatalmas kezet. Hirtelen elektronikus bel­ ső hallásom, amellyel minden államtitkár rendelkezik, összekapcsolódott egy külső egység körével, és megindult az adás, azon a kódon méghozzá, amelyet csak személyesen használunk. - Lévy arca az emlékezés hatá­ sára elfehéredett. - Először azt gondoltam, hallucinálok. Rettenetesen zavart, és rögtön arra gondoltam, hogy át kell vizsgáltatnom ezeket a kapcsolásokat. Ám a jelek határozottabbakká váltak... - Hát nem hallucináció volt? Tényleg megszólította valaki? - Igen... - Lévy megpróbálta szó szerint felidézni magában a beszélgetést: - ...Ön e lő tt lebegek a z űrben . A m it ö n ök iste ­ ni k é zn e k n evezn ek.

- H ogyan k e rü ltü n k ö ssze k ö tte té sb e ? - Ü zen eteik vétele u tán u g y a n a zo n a h u llá m ­ h osszon in d u lt ön ök f e lé a z a d á s. C sak a z ön b el­ ső k ó d já t v o lt n e h é z m eg ta lá ln i. -

L én yegében

k icsoda

v a g y m icso d a sz ó l

Lévy arca elbeszélésének ennél a pontjánál is elváltozott. h o zzá m ? -

ffUCTKfl 232 -

E lőbb szeretn é m , ha kik a p cso ln á m a g á t

a z in fo rm á ció s h á tté r b ő l egy időre. C sak önn ek a k a ro m e lm o n d a n i, m ié r t lé te síte tte m a k a p c so ­ la to t. - M á r h a tm illiá r d k ilo m é te rre va g yo k a z in ­ fo r m á c ió s b á zisk ö z p o n ttó l, e z olyan , m in th a a teljes h á tté r m á r ki is len n e kapcsolva. - Nos, h a e z így van, v á la szo lo k a z előbbi kérdésére.

M agam

sem

tu d o m

tu la jd o n k é p ­

p e n , ki vagyok. F izik a ila g k ristá ly o s sz e rk e ze tű p o z itr ó n iu m -ö tv ö z e t a lk o t, sz a b á ly o s m o le k u ­ lá ris sz e r k e z e tb e

r e n d e z ő d ö tt szu p ersű rű ség ű

a n y a g b ó l álló m e m ó riá n a k is leh et n evezn i, vagy eg yszerű en TU D AT-nak.

á llíto tta k össze és j u t ta t t a k el erre a helyre. E zt nem h o z tá k tu d o m á so m ra . C sak a z t tu d o m , a m i a z én dolgom . A z é r t léte zem , h ogy LEHETŐSÉ­ GET n y ú jtsa k önn ek.

Hátborzongató, hihetetlen ajánlat volt. De azért nem feledkeztem meg arról sem, hogy előbb megbizonyosodjam az „isteni kéz” tu­ data felől. Feltettem neki néhány szakmai

■ ■MEGNYÍLTÁ'GÁL'ÁXIS LEGJOBB ONLINE BOLTJA, A

WWW'.GALAKTÍ KA BO LT.HU! mmm, ami galaktika .- m in d en ,- ami fantasztikumé Itt kedvezményesen előfizethet a Galaktika magazinra, de régebbi'íapszámokat is megvásárolhat, legyen szó • akár Gajjktikáról, HiperGalaktikáról vagy MetajGalaktikáróI. \ Mindemellett természetesen kedvére válogathat könyveink között, sőt y* pólót is rendelhet folyamatosan bővülő kínálatunkból. REGISZTRÁLJONMÉGMAOLDALUNKON, ÉSAKÁR30% KEDVEZMÉNNYELVÁSÁROLHATKIADVÁNYAINKBÓL! /

Ketro: urueu maiomicez

- H on n an j ö tt , m ilyen céllal? - M agam sem tu d o m , h ol sz ü le tte m , vagy

kérdést azok közül, amelyeket a belső m em ó­ riámban őriztem, és meggyőződtem a vála­ szok hiánytalanságáról. Aztán folytattam a csillagközi tér még felderítetlen kérdéseivel, az anyagmegoszlás problémájával, és legna­ gyobb meglepetésemre ismét nagyszerű vá­ laszokat kaptam. Cáfolhatatlan információk kincsesházába jutottam, s ettől hatalmas izgalomba jöttem. Tudtam, mindenképpen folytatnom kell a kutatást a távoli, minden információs kapcsolatot nélkülöző vidéken is, hiszen olyan sikerrel kecsegtet, amilyen­ re nem számítottam. Természetesen azzal, hogy az „isteni kéz” engem választott ki, en­ gem jelölt ki arra is, hogy kézbe vegyem az ellátó vonalak kiépítését. - Mit jelent ebben az esetben a lehetősé­ get kiaknázó ellátó vonal? - Azt, hogy a Kharón űrállomást odaál­ lítom, hogy biztosítsa a Földdel való távköz­ lési összeköttetést. Ha ez sikerül, szabadon ki tudom aknázni az „isteni kéz” kifogyha­ tatlannak tűnő információtömegét. Az in ­ formációkban pedig benne van minden lénytX>

SflLflCTICn 232 fejlődési mintája, így nem szükséges a to­ vábbiakban a munkám során adódó felada­ tokhoz a fáradságos adatgyűjtés, egyeztetés, tervezés, próbák és modellezések serege, egyszerűen csak ki kell választani a lehető­ ségek közül a legmegfelelőbbet, és kész. Az információ - a kívánt formában feldolgozva - azonnal rendelkezésre áll. - Ez tényleg lehetséges? — vetettem köz­ be, hangomat önkéntelenül kissé felemelve. - Ismét elővettem a csillagközi kutatások tervezetét, most már a LEHETŐSÉG ki­ használásával, s a legnagyobb örömömre és meglepetésemre tökéletesen kijavított, rész­ letes tervhez jutottam. Lévy szeme tágra nyílt egykori m eglepe­ tésének felidézésekor. - Kiderült, hogy a legapróbb részlete­ kig végrehajtotta a szükséges korrekciókat, döntéseit m eggyőzően vezette le, az em be­ riség eddigi történetének információival aprólékosan összevetve. A terv ilyen formá­ ban már tökéletes volt. A nyert eredménye­ ket továbbítottam a Tájhivatal felé, s ott is elismerést arattak. A terv ezzel a m egvaló­ sítás szakaszába lépett. Ezzel egy időben a komputerizált vezetői apparátusban érez­ hetően m egnőtt a tekintélyem, egy fokkal följebb soroltak. Titkos vágyam ezzel kielégült, bejutottam a tájékoztatók osztályának felső rétegébe. - Akárcsak valami álomban... - Pontosan úgy éreztem magam, mint egy holdkóros. De azt hiszem, ez érthető, hiszen sikert sikerre halmozva léptem előre a magam társadalmi osztályában, s terveim elérték a tökéletesség fokát. Lévy itt egy kicsit elmerengett kellemes emlékein, és egy darabig hallgatott. Közben a digitális óra a visszaszámlálásban az 1:00hoz ért. Ennyi van még hátra a célig. Ott lebeg az információk felmérhetetlen kin­ csestára. Kinéztem a sötétbe. Persze semmi sem változott még odakinn. Lévy figyelte az órát, s amint 59-re váltott, folytatta: - Egy év sem telt el, s szorongás vett raj­ tam erőt. Igaz, hogy a becsvágyam a leg­ teljesebb mértékben kielégült, karrierem

felívelt, s egyre szélesedett információim hatásköre csakúgy, mint a sajátom - egyre több terv futott össze a kezemben. Ám egy napon rá kellett döbbennem, hogy apró, jelentéktelen hibák bukkannak fel sorozat­ ban a számítások között. A tervnek voltak ugyanis olyan elemei, amelyeket már előző­ leg kidolgoztam, és emlékeztem a megoldá­ sokra. Hogy példát mondjak rá: volt egy Föld körüli pályán keringő naperőmű, amelynek elosztórendszerében hibák mutatkoztak, és a hozzá tartozó területekről reklamáci­ ók futottak be. Egyszerűen nem hittem el, hogy egy ilyen fontos területen, mint az energiaszolgáltatás, fennakadások lehetné­ nek. Emlékezetem szerint ezt már régen k i­ küszöböltük. Anélkül, hogy az „isteni kéz” tanácsát kikértem volna, magam láttam hozzá az adatok gyűjtéséhez és feldolgozá­ sához. El is jutottam ezen az úton az ener­ giaellátásban jelzett hibához. Ekkor rendült meg a saját memóriámba vetett bizalmam. Végigvizsgáltam sorra a hozzám tartozó területeket, hogy a hibákat felderítsem és kiküszöböljem. Egymás után derültek ki a kisebb-nagyobb pontatlanságok, melyeket a felügyeletem alá tartozó tervekben elkö­ vettem. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor kiderült, hogy a csillagközi kutatá­ sok beindítása micsoda energiahiányt idéz elő. Ez pedig nem fordulhat elő! Hiszen a memóriám és a terveim is tökéletesek! Nem követhettem el elemi hibákat! Emlékeztem rá, hogy az energiaproblémákat m indig is a legszigorúbb pontossággal kezeltem. Az „isteni kéztől” pedig csak a legtökéletesebb terveket kaptam. - És senkinek sem tűnt fel, hogy a terv egyes elemei hiányosak? - Nem volt senki még az államtitkárok között sem, aki felhívta volna rá a figyel­ met. Csak a végső összegezésben bukkan­ tak fel a hibák, amelyek ezek szerint végig a tervben lappanghattak. Rájöttem, hogy nem az én memóriámban van a hiba... ép­ pen ellenkezőleg. - Nem lehet, hogy lassanként eltűntek belőle az adatok? - kérdeztem, a magam

mm 232 magam tőle és eltávolodtam onnan, világosan látom. Amikor az információk elérik a szerve­ ződésnek bizonyos fokát, bevezetjük, feldolgoz­ zuk vagy töröljük őket egy adott rendszerben, amelyen belül egy másik világ képződik. Én egy új világot kívántam felfedezni. A „majomkéz” átszabta számomra a valóságot, s ami nem illett a képbe, azt az információt elhagyta, egyszerű­ en elnyelte. Míg-én a „becsület” védelmében ki­ elégítettem tudásvágyamat, addig ő átalakított és kifosztott, közben mutatós koncepciókkal etetett. Nem értettem egész világosan, mi történt az államtitkárral, amit azonban ezután elmon­ dott, az már világosabbá tette. - Végig az ide vezető úton gyermekkori álmaimba merültem anélkül, hogy bármi is felidéződött volna bennem abból, ami államtitkári kinevezésem óta történt, azután, hogy beiktattak a komplex számítógépes rendszerbe. A régi emlékek, úgy látszik, kiirthatatlanul lap­ pangtak a tudatomban, s most az úton törtek ismét a felszínre... Az államtitkár szavainak hallatán megér­ tettem, hogy immár nem egy magas rangú hi­ vatalnok ül mellettem, hanem egy szánalomra méltó ember, akinek álmait csaknem kioltotta az információk borzalmas tömege. Ekkor harsant fel a robotpilótába táplált program leállását jelző vészcsengő. Az óra 0:00 helyzetben megállt. A vontató a Naptól hatvanhárommilliárd ki­ lométerre lassan megállt a sötétben. Lévy kiné­ zett a megfigyelőablakon. - Itt kell lennie valahol a sötétben a „majom kezének”. Menjünk közelebb! Az önm űködő űrállomást nem tudja más k i­ iktatni, csak én. U tána már nem tehetek mást, mint hogy önre bízom a „majomke­ zet”... tegyen vele, amit jónak lát! Én ma­ gam eddig sem tudtam eldönteni, mi ez a szerkezet tulajdonképpen: az emberiség na­ gyobb távlatú haladását szolt>£>

„H ogy M. John Harrison m é g nem Nobel-díjas, az csakis az ir od alom tu do m án yról állít ki bizo ny ítv án y t” -

www.qalaktikabolt.hu

China Miéville

Retro: Űrbéli maiomkéz

véges memóriájából kiindulva. - Hiszen in ­ gerszegény környezetben én is sokszor kép­ telen vagyok értelmes döntést hozni. - Nem, a „majom keze” volt a ludas! Lévy először használta ezt a kifejezést. - „Majomkéz”? - Ez egy régi történet egy asszonyról, aki szert tett egy majomkezet ábrázoló amu­ lettre, amely három kívánságát teljesítette. A nő először pénzt kért. Kapott is, mert a fiát még aznap baleset érte, meghalt, az aszszony pedig felvehette a biztosítási összeget. A második kívánsága az volt, hogy kapja vissza a gyereket. A holttest azonm ód nála termett. Mit tehetett egyebet, harmadiknak azt kérte: tűnjön el házából a szörnyű kísér­ tet. Kívánsága tehát egytől egyig teljesült, ám ugyanakkor olyan veszteség érte, am i­ lyenre nem számított. Az én esetem nagyon hasonlít az asszonyéra. - Miért? Nem lehetett a kapott terveket végrehajtani? - Dehogy! Olyan egy sem volt köztük. Csak miközben végigvittem őket, felőrlő­ dött az a magas fokú szervezettség, amely­ nek mint tájhivatali államtitkár birtokában voltam eladdig... Lévy fájdalmasan elfintorodott, arcán ráncok futottak át, majd erőt vett magán, s folytatta: - Ezért vagyok tehát megint úton a Kharón űrállomás felé. Ránézett az órára, amely épp abban a pil­ lanatban ugrott a 0:30-ra. - Úgy bizony: nem az „Isten kezét”, hanem a „majom kezét” fogtam mindvégig. Igaz, képes arra, hogy minden lehetőséget biztosítson szá­ momra, és a pusztán információkból álló vilá­ gomat áttegye a plurális kozmoszba. - Plurális kozmosz?... - Ez egy olyan világ, amelyet a komplex számítógépes rendszer hoz létre, kizárólag in­ formációkból. Most, hogy teljesen elvágtam

96

S I W T I tt 232 gálja, mint ameddig az én látóköröm terjed, vagy élő szervezet, amely információkat szív el, s annak energiájából él. Kihívás-e a Naprendszerből való kitörésre, amelyet Isten juttatott el hozzánk... Az én felada­ tom egyszerűen az információk keringését szolgáló körök fenntartása és gondozása volt... Ahogy Lévyt cserbenhagyták a szavak, magam sem tudtam mit mondani. Lefog­ lalt az űrhajó kézi irányítása. Csak a radar ernyője adott némi támpontot, s amint be­ kapcsoltam a finomkeresőt, lassan kibon­ takozott a képernyőn a sötétségbe burkolt célról visszavert kép. A z a valami húszezer kilométernyire volt még tőlünk. Tényleg olyan volt, m int egy gigászi ma­ jom levágott keze. Első látásra még szabály­ talanabb, mint amilyennek elképzeltem. Az ötszáz méternél is hosszabb hatalmas kar mindjárt m egindul a Naprendszertől tá­ volodó új pályáján, amelyet a vontatómból kiáramló gázsugár szab meg majd. A hajtó­ műveket a maximumba állítottam. M indezt a műszerfal mellől közvetlenül nem láthattam. A kar azonban hihetetlenül súlyosnak bizonyult. Sokkal nehezebbnek, mint azok a kisbolygók, melyeket vonta­ tósugarammal el szoktam tolni az útból. Egyedül voltam a pilótafülkében, néztem a műszerfal műszereinek mutatóit. Végre si­ került m egm ozdítanom a súlyos tömeget, a vontató egész teste beleremegett... Fülemben még most is visszacsengett a Kharón robbanásának döreje. Akkor kö­ vetkezett be, mikor Lévy már két órája ott tartózkodott, magam pedig a „majomkéz” eltaszítására indultam a Naprendszeren kí­ vüli sötétségben. Sejtettem, hogy így lesz. Megszűnt minden kapcsolat a „majomkéz” és a Föld között. A Kharón szilánkokra sza­ kadt szét, s vele együtt vége szakadt Lévy életének is. Meghalt a férfi, aki megkísérelte

megszerezni az összes lehetséges informá­ ció kulcsát. Először csak egy fényes pont látszott az űrállomás közepén, majd a mesterséges égi­ test teljes felületét elborította a ragyogás, hogy egy szempillantás alatt felsziporkáz­ zék, m illió darabra esve, elhomályosítva a távoli Naprendszer fényeit. Tudtam, mit kell tennem. Határozottan megfordítottam űrhajómat, a taszító hatású gázsugarakat a „majomkézre” összpontosí­ tottam, hogy kiűzzem a végtelen csillagközi térbe. Az energiakibocsátást megnöveltem a Naprendszerből való szökési sebességig, hogy a tárgy végleg eltűnjék az emberiség látóhatáráról. A hogy ott ültem az irányítópult előtt, is­ mét gyerekkorom emlékképei vettek körül. A hogy végiggondoltam életem állomásait, tudtam, hogy egy sem volt közülük haszon­ talan. Az építkezés, a bányamunka a Hol­ don, az űrkolónia felépítése a mesterséges égitest teljes felületén - m indig megfogtam a dolgok nehezebbik végét. Most pedig az volt a feladatom, hogy megvédelmezzem mindazt, amit emberi világunk nyüzsgő, eleven információs terében felépítettem. El kellett távolítanom a „majomkéz” rémét a fejünk fölül. Sikerült a tárgyat pályára juttatnom. Hosszan néztem a sötétbe merülő, fekete test után, amint egyre távolodott, s aztán eltűnt a vak éjszakában. Műszereim segítségével meghatároztam helyzetemet, s megkönnyebbülve észleltem, hogy messze kívül esik a naprendszeri táv­ közlési hálózat határain. Búcsúpillantást vetettem a mélységbe, amely elnyelte a „ma­ jom kezet”, s miután űrhajómat a Nap csil­ logó pontja felé irányítottam, megkezdtem a hosszú utat hazafelé.

Megnyílt az Enciklopédia Galaktika, a SALACTIKA bárki altal s ze rk eszth ető , i n g y e n e s online SF-lexikonja, a magyar nyelvű SF-wiki!

SniR C T IC R http://egalaktika.wikia.com .

Erdős György fo rd ítá sa

Fizessen elé' a Galaktikára! 1. E -m ailben küldje el előfizetési szánd ék át az

2. A z előfizetés díját - am ely egy évre 8340 Ft, fél évre 5220

elotizetestn'galaktikainaaa/in.hu cím re az alábbi

Ft - utalja át a M etropolis M edia Group Kft.

adatokkal: •

X7, , , . N ev/cegnev

58600551-11050607

•

Postázási cím

bankszám lájára, vagy rózsaszín p ostautalványon fizesse be a M etrop olis M edia Group Kft., 1535 Bp. Pf. 746. pos

Szám lázási n év/cégn év (ha m ás, m int a fenti)

tafiók cím re! A m egjegyzés rovatba, kérjük, írja be a k ed vezm én yezett nevét és p on tos cím ét irán yítószám m al,

•

S zám lázási cím (ha m ás, m in t a p ostázási cím )

és azt, h ogy G alaktika x havi előfizetés!

•

T elefonszám

3. S zem élyesen a G alaktika szerkesztőségében:

•

E m ail cím

Nyitva: H -P 10-16 óra között

1024 Bp. Fény u. 2. I. em „ tel: 457-0250

4. Interneten a w w w .galak tikab olt.h u w eboldalon.

E lőfizetés id őtartam a (6, illetv e 12 hónap)

Lemaradt róla? ífltflGTIKR BRLRGTIKA SRIRKTIKR SRLRKTICR ÍRLRKTIKR SRLRCTIKR áfliRKTIKR m m w

IP /

f 1- tr -*>*

!=•

i

-

.

:»«bw #

■ '

fe.*

T

E

j

1

r fi

Í5MÉPLK*! agyőre ***--

áRLflKTISfl JfilRKTICR SRLRCTIKfl 8RLRKTIKR SRLRKTÍGS 3RIRKTIKR SRtflSTIKR *

É %

i £ i\im

' A

*■

.

.

a í:

áRLRCTjCR íflLflKTIKR

i

... . >•

sm w a

mmfvrm t TV-ti-d

w a

^ íö r i^

-

SÜ8*'4K&Q

*>15! . *oi a w *

«ai a e r ro

1Ifet " ü Efe* a

*

y w **

.'A . . . ™

í

’-a •“'ÍRPSI ACM *aiai*#a °u s « k T2KL’ "

if l -f

-

.i ’ 4L>>

■■■■•■ '

^

Sfli

>'¥> *

SÜTK8

&•

Korábbi számaink megrendelhetőek a 457-0250-es telefonon, vagy az e-mail címen.

<32*

ürai#rt*.*■

^oi farira •£■** ££3

Szerzőinkről C . J. C h e r r y h

A l b e r t o Ch im a l

Amerikai írónő, 1942-ben született. Bölcsészdiplomával a zsebé­ ben először tanítani kezdett, szabadidejében pedig SF-regényeket írt. 1976-ban ezek közül kettőt is sikerült eladnia. A gyors egymás­ utánban megjelent Ivrel kapuja és Brothers ofEarth a figyelem kö­ zéppontjába állította, és hozzásegítette az év legígéretesebb új írója cím elnyeréséhez. Azóta számos regényt és elbeszélést írt, leghíre­ sebb magyarul is megjelent müve a M élyállomás.

Mexikói író, 1970-ben született. M ár húszéves kora előtt publi­ kálni kezdett, és azóta több m int egy tucat novelláskötete jelent meg. Jelen szám unkban közölt elbeszélése rangos díjakat nyert hazájában, ahol őt magát m ár egyfajta kultszerzőként tartják szá­ mon. Civilben irodalmat tanít, és idén jelent meg „Los esdavos“ címmel első regénye. Magyarul most olvasható műve először.

Szűcs L á s z l ó K a g e Ba k e r

1952-ben született amerikai írónő. Dolgozott grafikusként, de állt egyházi alkalmazásban és a legkülönfélébb színházi m unka­ köröket is kipróbálta. 1997 óta publikál. Egyformán otthonosan mozog az SF és a fantasy kulisszái között, de legismertebb művei a Company világában játszódó időutazásos történetek. Szokatlan keresztnevét két nagyanyja után kapta, akiket Kate-nek, illetve Genevieve-nek hívtak. Most először olvasható műve magyarul.

M agyar szerző, 1971-ben született Makón. Először az ezredfor­ dulón, a Möbius kiadó tehetségkutató novellapályázatán tűnt föl tehetsége, de az első publikáció 2006-ig váratott magára. Ő maga erről így ír: „Eddig a Galaktika 204., majd a 196. számában jelentek meg novelláim. (Fogadtam az egyik barátommal, hogy visszafelé is tudok haladni az időben, .koygav nebsésék ódnallá atóza tnozsiv ,metreyngeM)“ Ja y La k é

To m A n d e r s o n

Az álnév főszerkesztőnket, Bűrger Istvánt takarja, aki 1964-ben született, pedagógusnak tanult, majd újságíróként dolgozott. Több verseskötettel a háta mögött le se tagadhatná irodalom iránti von­ zalmát, de a szépprózába eddig csupán saját szórakoztatására kós­ tolt bele. További novella- és regényötletek is foglalkoztatják, ám a magazin menedzselése, a Magyar írószövetség SF-szakosztályának vezetése és más irányú tevékenységei miatt kevés ideje jut az írásra.

Amerikai író, 1964-ben született, és az SF berkeiben először 2001-ben bukkant fel „The Courtesy of Guests” című novellájá­ val, amely a Bones o f the W orld antológiában jelent meg. Két évvel később első díjat nyert az egyik Writers of the Future pályázaton. Azóta hat regénye és több m int 240 elbeszélése látott napvilágot. Bármilyen hihetetlen, ennek ellenére a magyar olvasóknak csak most mutatkozik be, méghozzá egy steam punk novellával. H o r i A k ir a

K i) Jo h n s o n

1960-ban született amerikai írónő. Első elbeszélése, a „Roadkill” 1988ban jelent meg, regényt pedig nyolc évvel később publikált először, ez egy Greg Caxszal közösen írt Star Trek-könyv volt. Legismertebb műve a Theodore Sturgeon-díjas „Fox Magie” című novellán alapuló regény, a Kicune, amely maga a Nemzetközi Fantasztikus Művészeti Társaság Crawford-díját nyerte el. Ez immár magyarul is olvasható.

Hugo-díj: az angolszász SF egyik legfőbb díja, rajongók és profik k ö­ zösen ítélik oda szavazással, évente több kategóriában - a WorldConon adják át Locus Közönségdíj: a Locus magazin olvasói által szavazással évente oda­ ítélt díj - külön banketten adják át

^

1944-ben született japán SF-szerző. Gimnazista kora óta ír, köz­ ben mérnöki diplomát szerzett, és ezen a vonalon is helyezkedett el. Novellái több díjat is nyertek hazájában. Az úgynevezett hard SF művelői közé tartozik, tehát többnyire szigorúan tudományos alapokon nyugvó történeteket ír. A magyar olvasók eddig csak ezzel az egy elbeszélésével találkozhattak, első ízben a Galaktika 59. számában.

Theodore Sturgeon emlékdíj: az SF-aranykor egyik legremekebb novellaírójának emlékére alapí­ tott díj, zsűri ítéli oda az év legjobb am erikában kiadott elbeszélésének - a Kansasi Egyetem en adják át Nebula-díj: az Am erikai SF és Fantasy írók Szövetségének díja, a

tagok szavazással Ítélik oda, évente több kategóriában - külön banket­ ten adják át Seiun-díj: a Hugó japán m egfelelő­ je, a távol-keleti ország legrangosabb SF-kitüntetése; rajongók ítélik oda évente több kategóriában - az orszá­ gos találkozókon adják át

Következőszámunkvárhatótartalmából

Augusztusi számunk központi témája a hologramok múltját, jelenét és jövőjét mutatja be. Új kisregénybe kezdünk, Kasztovszky Béla tollából, hosszú, csavaros időutazós novellát olvashatunk James P. Hogantől, az olasz Vittorio Catani a családjáról ír, de reményeink szerint egy új Szergej Lukjanyenko-elbeszélés és egy Brian Aldiss-retro is segít majd elviselni a nyár rekkenő hőségét, vagy épp az esős napokat. Következő számunkat keresse az újságosoknál augusztus 3-ától! The Scapegoat © 1985 by C. J. Cherryh (Alien Stars) • The Dúst Enclosed FJere © 2001 by Kage Baker (A sim ov’s) • K ocsmai történet © 2009 by Burger István • 26 M onkeys, Also the Abyss © 2008 by Kij Johnson (A sim ov’s) • Se m e ha perdido una nina © 1999 by Alberto Chim al (A sim ov Ciencia Ficción) • A rövid élet titka © 2009 by Szűcs László • Tom Edison and His Telegraphic Harpoon © 2007 by Jay Laké (Weird Tales) • Uchuzaru no te © 1983 by Flori Akira (Maeda C hikaodessei)

AZONNALI BELÉPÉSHEZ JEGYEK A TICKETPRONÁL Ticketpro Jegyközpont: Budapest, VII. Károly krt. 9. • Telefon: 555-5515 Ticketpro Belváros: Budapest, V. Mérleg utca 10.

nvww.ticketpro.hu

U

PESTIÉI

;; h un gexp o

tichetpro

www.mmconcerts.hu

A Toshiba a Windows Vista® Business operációs rendszert ajánlja.

TOSHIBA Leading Innovation » >

> VERYHARDW ARE T e c h a , a z e lp u s z títh a ta tla n

u u w w .ig azitars.h u

Tecra S10-11A modell Intel® Centrino® 2 pro cesszo rtech n o ló g ia Intel® Core™2 Duo pro cesszo r P8600 Az alábbiak az Intel C orporation Egyesült Á llam okban vagy m ás o rsz ág o k b an h a sz n ált védjegyei: Intel, Intel lógó, C entrino, é s C entrino Inside. További inform ációért láto g asso n el a www .intel.com /go/rating w eboldalra.