1
A boldog mindennapok titka e-kiadvány
Szerző: Laskai Nelli
Tartalom: 1. Boldog élethez vezető szokások 2. Sérelmek feloldása 3. A változás 4. Az elismerés 5. A stresszoldás 6. Az örömteli élet alapjai 7. A boldogtalanság okai 8. Napi életöröm programok
Az itt megjelent írások részben vagy egészben történő megjelentetése a szerző engedélye nélkül tilos.
2
A boldog mindennapok titka Gyakori panasz, hogy valaki nem képes élvezni az életét, nem tud örülni az őt körülvevő személyeknek, a szeretteinek, az életben elért eredményeinek. Előfordul, hogy az ember már reggel szomorúan és enerváltan kel fel az ágyából. Unottan, néha undorral indul munkába, sem a reggeli rutin, sem a munkahelyen töltött idő nem dobja fel, sem az azt követő esti kikapcsolódás, pihenés. Az életet mókuskeréknek érzi, minden nap egyformán szürke és semmi sem motiválja őt, csak hogy be legyenek fizetve a csekkek, le legyenek rendezve a gyerekek, a szülők.
De hol van az a rész, amikor az életet a szenvedélyünk megélésére használjuk? Hol az én-idő? Hol vannak a vágyaim? Mit lehet olyankor tenni, ha valaki lebénul a világ kiszámíthatatlanságától, megfélemlítik a negatív hírek és nem lesz célja a gyarapodás, az értékteremtés, az elégedett élet?
Míg az üzleti életben elfogadjuk, hogy a tudatosság az egyik legfontosabb alappillér, addig a magánéletünkben simán hagyjuk magunkat sodródni. Ahhoz, hogy örömteli napokat éljünk meg, erőt kell venni magunkon, és tudatosan figyelni a gondolatainkra. Ám ez csak kezdetben tűnik erőfeszítésnek, a későbbiek folyamán természetes életmóddá válik. Tippek, melyekkel visszahozhatod a pezsgést, az életkedvet
Reggel, mielőtt a telefonodhoz nyúlnál, még az ágyban emlékeztesd magad arra, hogy mi a célod, mi a terved a mai napoddal! Miután felkeltél, legalább fél órán át csak magaddal törődj, csak a pozitív gondolkodásra törekedj! Olvass motiváló könyvet, hallgass motiváló hanganyagot, de semmiképpen sem javasolt hírekkel indítani a napodat! Írd össze az aznapi tennivalóidat, majd rendezd őket fontossági sorrendbe! Ne rettenj el a tennivalóktól, hanem tekints rá úgy, mint a magad elé tűzött célodhoz vezető út egy szakaszaként! Ne halogass! Ami a listádon szerepel, annak a nap végére áthúzottá, kipipálttá kell válnia! Jutalmazd magad az elvégzett munkáért! Figyeld a gondolataidat, mert azok határozzák meg a cselekedeteidet! Cseréld le a mérgező gondolataidat pozitívokra! Tegyél valakivel valami jót! Add át a helyed a buszon, dicsérd meg a beszélgetőpartnered, vagy segíts bevásárolni az idős családtagodnak! Mozogj rendszeresen! Nem kell 60 percig ugrálni az edzőteremben, de akkor legalább sétálj egyet, vagy lift helyett válaszd a lépcsőt! Lefekvés előtt írd össze, hogy mi minden jó történt veled aznap! A legapróbb dolgok is számítanak! Alvás előtt ne nézz híreket, ne olvass gyűlölködő, félelmet keltő írásokat, kommenteket! Ez már a lecsendesedés időszaka. Ha minden kütyüt kikapcsoltál, minden lámpát lekapcsoltál, és már a jó éjt puszi is megvolt a kedvesed felé, akkor kezdj el meditálni! Lélegezz egyenletesen, lazítsd el a tested, és engedd, hogy szűnjenek a cikázó gondolataid! Engedd megpihenni, és feltöltődni a sejtjeidet! Adj hálát a mai napodért, és lásd magad olyannak, amilyenné válni szeretnél!
3
Régi sérelmek feloldása Szeretnék boldog lenni, szeretném elengedni a régi sérelmeimet, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá, nem tudom, hogy mit tegyek, fáj, ami velem történt és igazságtalannak érzem... Tudom, hogy többek számára ismerős ez a probléma. Nem ismerek olyan megoldást, ami egy csapásra megszünteti a bennünk élő sérelmeink fájdalmát, de tudom, hogy a tudatosságot életünkbe beemelve sikert érünk el. Tudatosan a jelenben és a pozitív jövőben A szomorúságunk fájdalmát akkor tudjuk oldani, ha megértjük, hogy mi történt, mi történik velünk, körülöttünk, és hol vagyunk mi a bennünket ért történésekben, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy kilépjünk a nyomottságból, az elégedetlenségből. Először is jól teszed, ha nem tépkeded fel a lelki sebeidet a nap minden szakában. Értem ez alatt, hogy nem emlékezteted magad a sérelmeidre. Például úgy, hogy nem engeded, hogy a gondolataid a múltban kóboroljanak, és a jelenbe hozzák azokat a sérelmeket, melyek felett már eljárt az idő. Miután megértetted az ok-okozati összefüggéseket, határozd el, hogy most, a jelenben a pozitív dolgokra fogsz fókuszálni, hogy lecseréled a mérgező gondolataidat valami felemelőre. Úgy gondolod, hogy nem olyan egyszerű, mint ahogy mondom? Lehet. De milyen siker, milyen pozitív eredmény jött eddig létre úgy, hogy azért ne tett volna valaki valami olyat, amivel megmásította az eddigi szokásait, amivel kilépett a komfortzónájából? Ha szeretnél kilépni a múltbéli sérelmeid, a fájdalmad fogságából, akkor nézd meg az alábbi listát, és figyeld meg, hogy a te életedben mennyire vannak jelen ezek a megoldások. Általában az ilyenkor érzett ellenállás megmutatja, hogy melyik az a szál, ami neked nehezen megy, és legtöbbször pont ez a tevékenység a változás kulcsa. Ahhoz, hogy változtatni tudj az életeden, el kell fogadnod, hogy változtatást igényel a hozzáállásod és a napi rutinod is. Egyszerű a képlet: ha almafát ültetsz a kertedbe, alma fog teremni rajta. Mi kell ahhoz, hogy el tudd engedni a sérelmeidből fakadó fájdalmat?
Megbocsátás (a saját szabadságért) Önszeretet, önkontroll (a magabiztosságért) Ok-okozati összefüggések elfogadása (áldozatból előidézővé válásért) Egoizmus, versengés, hasonlítgatás elvetése Belátás, felelősségvállalás Vágy, nyitottság a változásra, függetlenségre, pozitív hozzáállás Jövő megtervezése Új szokások bevezetése Jelen pozitív értékelése
4
A változás, a fejlődés sosem szokott menni egy csapásra, de ha szem előtt tartjuk, hogy miért is változtatunk, akkor könnyebbé válnak a mindennapok. Az iskolában az ötösért is tanultunk, ültünk a könyv felett ahelyett, hogy az udvaron játszottunk volna. Felnőttként képezzük magunkat, olvasunk, hogy minél simább társas kapcsolataink legyenek, minél jövedelmezőbb és örömtelibb munkánk legyen. Nem könnyű, de megtesszük, mert megéri. Mert van egy álmunk, egy vágyunk, amit szeretnénk, hogy teljesüljön, és ezért készek vagyunk vállalni a fejlődéshez szükséges feladatokat. A sérelmeink elengedése sem több ennél. Hogy kezdj neki?
Tisztítsd meg az elméd, nyugtasd meg magad meditáció által! Vizualizáld azt a képet, amit szeretnél elérni, amilyenné szeretnél válni! Az élményt fogalmazd meg, ne másik személyre koncentrálj! Érezd, hogy jól érzed magad, mosolyogj magadra a tükörben! Ülj le és írd össze a céljaidat, majd írd mellé, hogy mi kell ahhoz, hogy megvalósuljon! Írd össze azt is, hogy kiknek szeretnél megbocsátani, majd hangosan mondd ki, hogy megbocsátasz nekik, elengeded a sérelmedet feléjük. Írd le azt is, hogy Te kitől szeretnél bocsánatot kérni, és mondd is ki hangosan a bocsánatkérést! Minden nap tegyél a boldog jövődért!Írd le reggelente a napi céljaidat, a hozzá tartozó feladataidat és vegyél erőt magadon a végrehajtáshoz! Motiváld, jutalmazd magad! Ez a te életed, neked kell benne teljesíteni és learatni a jutalmat is! Segíts valaki másnak a környezetedben, ez is megemeli a boldogságszintedet! Fogadd el, hogy az élet a fény és árnyék váltakozása, és azt is, hogy másokon nincs hatalmad, csak saját magadon!
Vállalom, hogy megbocsátok, hogy tanulok, hogy kipróbálok új dolgokat. Nem azért, hogy mentesítsem a másikat a felelőssége alól, ahhoz semmi közöm, hanem, hogy felszabaduljak a nyomasztó érzéseim alól. Magamért változom, a jelenem és a jövőm miatt változtatok. Boldog és szabad vagyok.
A változás Ha csak az elmúlt öt évemet nézem, számos olyan eseményt éltem át, amit, ha kérdeztek volna előtte, biztosan a kihagyás lehetőségét választottam volna. Magánéleti, üzleti feladatok jöttek, melyekhez nem volt kedvem, amikben nem akartam, nem mertem döntéseket hozni. Féltem attól, hogy megváltozik körülöttem minden, hogy újra erőfeszítéseket kell tennem, hogy a kényelmi szintemet elérjem, fenntartsam. Vannak helyzetek, amiket nem tudok abban a pillanatban megváltoztatni, de a reakcióm sokat jelent. Volt egy álommunkahelyem. Olyan, amilyet mindig is kívántam magamnak. Jól éreztem magam a tevékenység során és sosem munkaként gondoltam rá, hanem hobbiként. Egyszer csak véget ért az az időszak és lépnem kellett. Döntenem arról, hogy miként folytatom az életemet. Újra kellett pozícionálnom magam és az egész életritmusomat. Nem volt hozzá sok kedvem, visszasírtam a régi időket. Viszont mindaddig, amíg a múlton keseregtem, elszalasztottam a boldog jelen lehetőségét. Minden nap, amikor arra gondoltam és 5
arról beszéltem, hogy milyen szép és könnyű volt pár évvel ezelőtt az élet, akkor egyre távolabb rúgtam magam elől a szép és könnyű élet eljövetelét. Pontosabban az érzékelését annak, hogy most is megélhetem elégedetten a jelent. Azóta váltottam és változtattam az életszemléletemen. Hogy mit nyertem vele? Megvalósultak az álmaim, megismertem magam, feltárultak előttem azok a területek, melyekben fejlődnöm kellett és meg is tettem. Nincs még vége a sornak, tudom. De már nem érzem kiszolgáltatottnak magam, mert tudom, hogy vannak lehetőségeim és mindig is lesznek, amíg élek. Hálás vagyok azokért a dolgokért, amik a fejlődésre sarkalltak engem. Nekem sikerült elsajátítanom és működtetnem egy olyan szemléletet, amivel a lezárásokat, a változásokat lehetőségnek látom. Nem mindig az első pillanattól érzékelem így, de egyre rövidebb idő telik el a félelmetes döbbenet és a konstruktív válasz között. Minden váltás egy ajándék. Egy újratervezés. Egy újra dobhatsz kártya. Minden változással tehetsz azért, hogy ott legyél, azt tedd, az legyél, aki szeretnél. Ismerek egy kulcsot, ami az elégedett élethez vezető ajtó zárjába illik, ez pedig a pozitív hozzáállás, az adott reakció a bennünket érintő, olykor kényelmetlen történésekre. Az engem körülvevő embereket nem tudom megváltoztatni, nincs garancia arra, hogy a kéréseimet teljesítik, hogy olyan döntéseket fognak hozni, ami engem megnyugtat, vagy előre visz. Ezért energiapocsékolás a haragra és a másikra mutogatás, a másra várakozás. A saját reakcióimban lehetek biztos csak. Azok pedig a gondolataimon múlnak. Minden pillanatban tehetek önmagamért. Amikor elhagynak, elbocsátanak, vagy megbetegszem, megláthatom az új életem lehetőségét. Feltehetem magamnak a kérdést, hogy mi az, ami miatt nem élek egyensúlyban. Elgondolkozhatom azon, hogy mit szeretnék, és elkezdhetem teremteni azt a gondolataim megválogatásával, majd a kapcsolódó tevékenységeimmel. Hiszem, hogy semmi nem véletlen. Nincs olyan történés, ami nem egy gondolattal, egy vággyal kezdődne. Gondolj csak bele! Minden dolgot egy vágy indított el, majd a tettek hoztak létre. Nem a siránkozás, nem a panaszkodás, hogy kellene egy biztonságosabb autó, vagy egy kényelmes ruhadarab. Valaki megálmodta, megtervezte, létrehozta. Rajtam múlik, hogy mit hozok ki az adott napomból, hogy mit gondolok a világról, mit hiszek el magamról.
6
Az elismerés A dicsérő szavak utáni vágyunk gyakran erősebb, mint hogy észrevegyük mindazt a sok jó dolgot, ami körülvesz bennünket. Minél jobban akarjuk az elismerést, annál mélyebbre toljuk az önbecsülésünket? Miért van az elismerésre szükségünk? A tartós párkapcsolatban a kezdeti fellángolást egy lassabb, alacsonyabb hőfokon égő dolog követi. Ebben az időszakban már nem a másik ember megismerése, feltérképezése, csodálata van első helyen, hanem önmagunk megtalálása ebben az új felállásban. Létrehoztunk valamit, valami közös dolgot, ami mindkettőnk számára előnyöket kínált, megtaláltuk a másik embert, aki pont olyan élmények megélésére vágyott, mint mi, és e találkozás által kezdtük el működtetni a mi saját közösségünket, a párkapcsolatunkat. Kéretlenül toltuk bele az energiát, mert oly sok előny nyújtott számunkra, annyit töltődtünk a kapcsolat által, hogy nem kívánt erőlködést a fenntartása, üzemeltetése. A történet érdekessége, hogy pont a nagy összhang, a szerelem tüze, a szenvedély, a másik imádata hívja elő a vágyat, hogy összekössük hivatalosan is az életünket, hogy gyermekeket vállaljunk, hogy családdá váljunk. És nem várt fordulatként immáron a csoda megélése helyett káoszt teremtünk, amiben elfelejtünk önmagunk lenni. A családi élet ritmusa, a gyermekek gondozása másfajta vágyakat, igényeket hoz felszínre. Nem az lesz első helyen, hogy jókat szeretkezzünk, hogy eljárjunk étterembe, szórakozni, táncolni, sem az, hogy átbeszélve az éjszakákat minél jobban megismerjük egymás vágyait, hanem az, hogy lehetőség szerint kialudhassuk magunkat, minél több értékes és hasznos élményt adjunk a gyermekek számára, minél boldogabb gyermekkort biztosítsunk. A gombamód szaporodó gyermeknevelésről szóló könyvek, cikkek segítenek irányzatokat találni, ugyanakkor frusztrálóan is hathatnak, ha rájövünk, hogy nekünk valahogy nincs kapacitásunk arra, ami elhozná a könyvben megírt boldog gyermekkort számukra. Nem tudunk kiegyensúlyozottak lenni magunk sem, tárgyakat gyűjtünk élmények helyett, nincs én-időnk, a konfliktuskezelésünk az elkerülésből áll, miközben bűntudatot érzünk, hogy egy fenékkel nem tudunk legalább öt lovat megülni. Kudarcként könyveljük el, hogy nem olyan az életünk, amilyennek megálmodtuk. Nem értékeljük magunkat, és más sem teszi meg ezt helyettünk. Belénk mar a felismerés, hogy nem tudunk egyszerre tökéletes szülő, társ, férfi/nő, gyermek, munkavállaló lenni (pedig de). Amennyivel növekszik a felelősségérzetünk, az (elismerésekért) bevállalt feladataink száma, annál többet hibáztatjuk magunkat és a párunkat, így csökken a szexuális együttlét, az intim pillanatok, az önmagunk feltöltésének minősége és száma is. A jelen megélése helyett a múltbéli sérelmekért várunk bocsánatkérést, szorongunk attól, hogy jobb lesz-e a helyzetünk a jövőben. Ha nem tudunk tiszta és szeretetteljes viszonyban lenni sem magunkkal, sem házastársunkkal, akkor nem lesz igazán meghitt, és intim pillanatokkal teli a kettesben töltött idő sem, elalszik a szenvedély. Amikor kettesben vagyunk, sokszor azon jár az eszünk, hogy be vannak-e fizetve a csekkek, ki nyírja le a füvet, mi lesz holnap a vacsora, milyen táborba menjenek a gyerekek, milyen gyakran kellene 7
meglátogatni a szüleinket, és bár minden energiánkat mások jóllétébe fektetjük, mégsem kapunk elismerést (vagy nem vesszük észre). Bizonytalanságunkban még jobban vágyunk az elismerésre, hogy valaki, vagy valakik megsimogassák a fejünket és azt mondják: Nagyon jól csinálod! Ügyes vagy. Ha nem mondják, nem tartjuk értékesnek magunkat, és még jobban nyomaszt az, hogy bár mindent megteszünk, mégsem hálás nekünk senki a tetteinkért. Biztosan nem vagyunk jók. De a körülöttünk élők nem mindig érzik jól magukat annyira, hogy dicsérjenek bennünket, hogy elismerjék az érdemeinket, a munkánkat. Ha valaki nem érzi jól magát a bőrében, ha nem értékeli és szereti önmagát, ha bűntudat marcangolja, akkor nem fog arra figyelni, hogy milyen szeretni valót lát a társában. Ez igaz önmagunk tekintetében is. Aki nincs jóban önmagával, a világgal, az sajnálja saját magát, nem látja az őt körülvevő dolgok tökéletességét. Nem hálás azért, ami most van, hanem a tökéletességet hajszolja, hogy majd, ha eléri, hálás lehessen. Sokszor sokkal szerencsésebbek vagyunk, mint amit gondolunk magunkról. Átsiklunk a felett, hogy milyen szép helyen élünk, hogy béke van, hogy jókat ehetünk, hogy lehetőségünk van nevetni, mozogni, sétálni, megpillantani a természet csodáit. Mindezek eltörpülnek a dicsérő szavak, az elismerés, a szeretet iránti igényünk miatt, miközben egyetlen emberen múlik, hogy megéljük-e, amire vágyunk. Önmagunkon.
8
A stresszoldás A mai világban gyakran előfordul, hogy az ember napjában többször mérlegeli a már meghozott döntéseit, vagy elítéli önmagát, másokat a régmúltban történt események/mulasztások miatt. Ha nem a múltban tartózkodik, akkor pedig attól fél, hogy mi fog történni vele, körülötte az elkövetkezendő napokban, hetekben, hónapokban. (Nem mintha bárki is biztos lehetne az előtte álló eseményekben, vagy, hogy miként fogja megoldani az előtte álló feladatokat, hiszen folyamatosan változunk.) Mindezzel a viselkedéssel elzárja magát a jelen csodáinak megélésétől. Ha boldogtalanok vagyunk, ha nem érezzük komfortosnak az életünket, akkor leginkább önmagunkkal van bajunk. Nem szeretjük magunkat olyannak látni, amilyenek éppen vagyunk. Ezen varázspálcával nem lehet segíteni, de vannak olyan módszerek, technikák, melyekkel fejleszthetjük az önértékelésünket, motiválttá tehetjük magunkat. Ha értékeljük azt, akik vagyunk, ha érdemesnek tartjuk magunkat arra, hogy örömteli életet éljünk, akkor tisztában leszünk azokkal a dolgokkal, amiken képesek vagyunk változtatni, és lesz hitünk abban, hogy képesek is vagyunk változtatni az addigi programjainkon, szokásainkon. Az ok-okozati „törvények” betartásával pedig elengedhetjük az örök pech-szériát és értelmet adhatunk az életünknek, hogy reggel ne csak azért keljünk fel, mert felkelt a Nap is, hanem azért, mert kaptunk még egy esélyt, hogy örömünket leljük az előttünk álló eseményekben. Az emberek többsége egyszerre több tevékenységet végez, elvesznek a gondolataikban, sodródnak az élettel, robotpilóta módon végzik a napi rutint és nem veszik észre az orruk előtt álló dolgokat, melyekért hálásak is lehetnének. Ha látnák. Ha megélnék. Ha éreznék. A példánk főhőse Magdi, aki kétgyermekes anyuka. Férjével már húsz éve együtt élnek, nincsenek rosszban, de nem sokat beszélgetnek, keveset érintkeznek. Magdinak igénye van a jó szóra, a kedvességre, a szeretetre, az összebújásra. A férje sokat dolgozik, este későn ér haza, ezért Magdi megy el a gyerekekért az iskolába, hazafelé bevásárol, vacsorakészítés közben kikérdezi a leckét a gyerekektől, közben elindít egy mosást is. Magdi egy szuperanyu – mondhatnánk. De Magdi nem boldog, mert miközben ezerfelé figyel, egyre idegesebb, fásultabb, szürkébb, türelmetlenebb. Azt gondolja, hogy ez így nem élet, neki nem egyedül kellene ezekkel a feladatokkal megbirkóznia. Ki törődik vele? – kérdezi. Hol kap ő az áldozatos munkájáért cserébe valamit is? A férje későn jön, addigra ő már elfárad, a gyerekektől beszélgetni sem tudnak, mire Magdi ágyba parancsolja a gyerekeket és összepakolja a lakást, addigra a férje elalszik. Ő pedig dühöng magában és egyre csalódottabb lesz. A férjében, a világban, önmagában. A csalódásai miatt már nem is vágyakozik, csak csendben szenved. Mitől lehetne boldogabb, elégedettebb? Első válasz, ami kapásból szokott jönni: ha a férje észrevenné őt, és segítené a házimunkában, és a gyerekek körüli tennivalókban. Ezért Magdi egyik este beszél vele. Egy pillanat alatt ráönti a férjére az összes sérelmét, majd dühében vádaskodni kezd. Várhatóan a férje támadással reagál vagy a csendbe burkolózik. Magdiban nem hogy csökkenni fog az elégedetlenség érzése, de még rosszabbul fogja érezni magát. 9
Ha Magdi a tudatos kommunikációt választja, azaz pozitív kérésekkel, előremutató lehetőségekkel és nem utalásokkal, vádaskodással közli igényét, akkor nagyobb eséllyel találnak olyan megoldást, ami mindkét fél számára előnyökkel jár, így motiváltak lesznek a megvalósításban. Magdi nem tud garanciát kapni (maximum csak ígéretet) a férjétől arra, hogy csökkenni fognak azok az időszakok, amikor egyedül kell megoldania a gyermekek gondozását és a házimunkát is. De azt tudja, hogy önmagára mindig számíthat. Ezért a megoldást önmagában kell keresnie, a változást hozó lépést neki kell megtennie. De addig is, a nehezebb helyzetekben hogyan oldhatja a benne egyre növekvő feszültséget? Például:
elfogadja, hogy a jelen helyzete, a múltbéli döntéseinek a kivetülése és nem azért van, mert ő áldozat, felismeri, hogy a jelen helyzet nem azt mutatja, hogy ő csak így élhet, megfigyeli önmagát a helyzetben és megkeresi azt a lehetőséget benne, amit a saját fejlődésére fordíthat, a jelenben maradva egyszerre csak egyféle dologgal foglalkozik, így a gondolatai nem fognak a fájdalmas múltban vagy a bizonytalan jövőben kalandozni, értelmet keres annak a tevékenységnek, amit éppen végez, megtalálja az örömét benne, vizualizálja, elképzeli, hogy az adott helyzetnek milyen pozitív végeredményt szeretne, és arra törekszik, minőségi én-időt illeszt minden napjába, hogy feltöltődjön, felismeri és értékeli mindazt a tudást, képességet, amivel rendelkezik, összeszedi, hogy mi mindenért lehet hálás ebben a pillanatban, a mérgező gondolatait átfordítja pozitív gondolatokra.
A későbbiekben pedig új szokásokat alakíthat ki, lecserélheti a régi, nem működő programokat olyanokra, melyek által könnyebbé válik a napi rutin számára, amik segítik őt abban, hogy olyan családi életet éljen, amilyenre vágyik. A fenti felsorolásból úgy tűnhet, hogy Magdinak „bele kell törődnie a sorsába”, de nem erről van szó. Vannak dolgok, amiken nem változtathatunk, ezeket el kell tudnunk fogadni, és a lehetőségekhez mérten általa is fejlődni, meríteni, tanulni belőle. Ha mást nem, akkor azt, hogy legközelebb hogyan tudjuk elkerülni ezt a számunkra nem kívánatos helyzetet. De sokat tehetünk az elégedett, nyugodt életünkért is. Önmagunk megismerésével, a helyes kommunikációval, a konfliktuskezelő technikák használatával, az életörömnövelő módszerek gyakorlásával.
10
Az örömteli élet Az örömteli élet hozzávalói:
célok felelősségvállalás önállóság spontaneitás kíváncsiság bátorság kreativitás őszinteség nyitottság az új szokásokra minőségi, ápolt baráti kapcsolatok hobbi tisztelet az embereknek, állatoknak, természetnek elfogadás megbocsátás bocsánatkérés belátás vágyak, fantázia önszeretet önelfogadás érzelmek, gondolatok felvállalása fejlődési vágy, tanulás hasznosság érzése kielégítő, hasznos, örömteli munkavégzés békés családi élet jelen-lét (mindfulness) kedvesség, dicséret segítőkészség bizalom hit közösségi élet relaxáció, feltöltődés egészséges életmód én-idő egészséges önzés szexualitás örömteli megélése erotika jelenléte saját test működésének ismerete saját programok működésének ismerete 11
változásra igény szeretet áramoltatása lehetőségek keresése és kihasználása szabadságvágy, mások szabadságának tiszteletben tartása nézőpontok különbözőségének elfogadása megoldás központúság intuíció használata a logika mellett döntések meghozatala flow megélése hála megélése pozitív szóhasználat, testbeszéd
12
A boldogtalanság okai
múlton rágódás jövőtől szorongás jelen elvesztése megszokotthoz ragaszkodás titkok hazugság felelősség hárítása mások okolása döntésképtelenség maximalizmus perfekcionizmus másoktól várt szórakoztatás körülményektől várt boldogság egészségtelen életmód más fejével gondolkodás önigazolás keresése igazságharc folytatása önzés empátia hiánya stresszkezelés hiánya szerepekhez ragadás betegség rögzítése pesszimizmus konfliktusok őrzése sérelmekhez ragaszkodás közöny az emberek felé kapcsolatok leépítése magány szorongás önsajnálat önutálat, önelfogadás hiánya nézőponthoz ragaszkodás véleményhez ragaszkodás belátás, beismerés hiánya szülői, hozott mintához ragaszkodás kifogások keresése, használata általánosítás elégtétel, revans teljesítménykényszer megfelelési kényszer 13
álarc viselése áldozatszerep értékrend torzulása önismeret hiánya káros testbeszéd használata negatív szóhasználat érdeklődés, kérdezés hiánya kéretlen tanácsok osztogatása segítőkészség hiánya haszontalanság, értéktelenség érzése tunyaság
14
Napi életöröm programok: Eljön a perc, amikor már nem másokért akarsz élni. Nem azért teszel dolgokat, hogy mások elismerését kivívd, hanem azért, mert az boldoggá tesz. Mert kíváncsian ki akarsz próbálni új dolgokat, még akkor is, ha mások legyintenek rá, vagy túl idősnek, túl fiatalnak, túl butának találnak hozzá. Ha szeretnéd jól érezni magad a bőrödben, akkor tedd meg azt, amit a lélek kíván tőled! Szabadítsd fel a benned szunnyadó kreatív, kíváncsi énedet! Élj együtt a legszebb önmagaddal! Szeretetben, egészségben, békességben!
Álmok. Ma szabadon engedem a vágyaimat. Hagyom, hogy egyre magasabbra szárnyaljanak. Nem engedem, hogy a múlt negatív tapasztalata befolyásolja az álmaimat. Nem félek nagyot álmodni, mert tudom, hogy egyszer megvalósul. Amikor eljön az ideje.
Szeretem az életem. Lehet, hogy nem problémamentes, de minden nap tehetek azért, hogy egyre gördülékenyebb, örömtelibb legyen. Sosem akarom elfelejteni, hogy másokhoz képest milyen szerencsés helyzetben vagyok.
Ez egy szuper reggel. Ma is felébredtem, és képes vagyok tenni a jól-létemért. Indulásként egy pozitív gondolattal: hálás vagyok a fejlődésemért. Készen állok azzá lenni, akivé lenni szeretnék.
Van még út előttem. Lehet, hogy kanyargós, lehet, hogy egyenes. Lehet, hogy rögös, lehet, hogy könnyen járható. Mindegy, hogy milyen: adok időt magamnak feltöltődni. Minden nap teszek valamit a lelkem szerint. Amitől mosolygok, amitől gyorsabban ver a szívem, amiért érdemes az életet választani...
15
