A Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) III. KONGRESSZUSA

SZEF-KÖNYVEK SOROZAT 12.

A Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) III. KONGRESSZUSA (2003. május 16.)

Tartalomjegyzék Bevezetõ A SZEF III. kongresszusának munkabizottságai Gábor Máriának, a Mandátumvizsgáló Bizottság elnökének jelentése Beszámoló a SZEF 1999-2003. között végzett munkájáról A SZEF munkája, összefogásunk nem volt hiábavaló Dr. Szabó Endre szóbeli kiegészítõje a kongresszusi beszámolóhoz Változatlan célunk az egységes közszolgálati konföderáció megteremtése Fehér József szóbeli kiegészítõje a program-javaslathoz A SZEF példás takarékossággal gazdálkodott Tóth Bélánénak, a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság elnökének szóbeli kiegészítõje a PEB írásos beszámolójához A kongresszus vendégeinek felszólalásai Medgyessy Péter miniszterelnök Kiss Péter kancelláriaminiszter Bert van Caelenberg, az EUROFEDOP fõtitkára Dr. Vígh László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke, a SZEF-ÉSZT Unió társelnöke Wittich Tamás, az MSZOSZ elnöke dr. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke Vita a beszámolóról és a programtervezetrõl Szlankó Erzsébet (PSZ Jász-Nagykun-Szolnok megye) Vadász János, a KKDSZ küldöttje Dr. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) fõtitkára Mihalovits Ervin, a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnöke Boros Péterné, az MKKSZ alelnöke Várnai Ferenc, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) fõtitkára Dr. Bálint László, az APEH Központi Hivatalának szb-titkára Dr. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke Dr. Frischman Edgár, a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnökségi tagja

Fenyves Kornél, a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) elnöke Varga László, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) megbízott fõtitkára Koffán Károly, a Képzõmûvészek, Iparmûvészek és Mûvészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke Árva János, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) alelnöke Nagy Zoltán, a KSZSZ Ifjúsági Tagozatának elnöke Dr. Szabó Endre válasza a felszólalásokra Fehér József válasza a programjavaslathoz és az állásfoglalás-tervezethez érkezett észrevételekre Elismerés az áldozatkész munkáért Vadász János napirenden kívüli felszólalása Tisztségviselõk választása Dr. Szabó Endre kortes-beszéde az alelnök-jelöltek mellett A szavazás eredménye Köszönet a bizalomért Dr. Szabó Endre elnök Varga László alelnök Fehér József alelnök Dr. Cser Ágnes alelnök Borhi Károlyné PEB elnök DOKUMENTUMOK A SZEF tevékenysége a II. Kongresszus (1999. április 23. és május 29.) óta Beszámoló a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság tevékenységérõl 1999 -2003. A Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF) PROGRAMJA 2003 - 2007. A SZEF III. Kongresszusának állásfoglalása idõszerû kérdésekrõl A SZEF tisztségviselõi A SZEF Ügyvivõ Testülete A SZEF Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottsága A SZEF tagszervezetei A SZEF tagszervezeteinek szociális szervezetei

2003. május 16-án Budapesten tanácskozott a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) III. Kongresszusa. A tanácskozáson részt vett Medgyessy Péter miniszterelnök, Kiss Péter kancelláriaminiszter, Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter, Hiller István kulturális miniszter, a tárcák, fõhatóságok több vezetõ személyisége. Medgyessy Péter és Kiss Péter fel is szólalt. Részvételével megtisztelte a kongresszust Vígh László, az ÉSZT elnöke, Wittich Tamás, az MSZOSZ elnöke, Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke. Vígh László, Wittich Tamás és Borsik János felszólalás keretében tolmácsolta konföderációja jókívánságait. A tanácskozást levélben, táviratban üdvözölte Petra Ulshofer igazgató-asszony, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) magyarországi képviselõje, Tarró Péter, a Vízügyi Országos Szakszervezet elnöke, Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. A kongresszus meghallgatta dr. Szabó Endre szóbeli kiegészítését a négy év munkájáról készült írásos beszámolóhoz, Fehér József ugyancsak szóbeli kiegészítését a programszerkesztõ bizottságnak a SZEF 2003-2007. évekre szóló programjavaslatához, Tóth Béláné PEB-elnök kiegészítését a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság jelentéséhez. Vita után a kongresszus elfogadta a három beszámolót, a SZEF 2003-2007. évekre szóló programját és a kongresszus állásfoglalását idõszerû érdekképviseleti kérdésekrõl. Titkos szavazással a SZEF elnökévé ismét megválasztották dr. Szabó Endrét. A konföderáció alelnöke lett dr. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke, Fehér József, az MKKSZ fõtitkára és Varga László, a PSZ megbízott fõtitkára, akit nem sokkal a SZEF kongresszusa után a PSZ elnökévé választottak. A kongresszus a PEB új elnökévé Borhi Károlynét, a Filmmûvészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének titkárát választotta. Dr. Szabó Endre elismerõ szavakkal méltatta a három eddigi alelnök — Borbáth Gábor, Michalkó Péter és Smrcz Ervin — áldozatkész munkásságát, és átnyújtotta nekik „A köz szolgálatáért"- díjat a hozzá tartozó emlékplakettel. A SZEF elnöke elismeréssel szólt Tóth Bélánénak a PEB élén végzett sokéves eredményes munkásságáról is. A kongresszus levezetõ elnöki feladatait Borbáth Gábor, Michalkó Péter és Smrcz Ervin, a SZEF alelnökei felváltva látták el. Könyvünk a kongresszusi jegyzõkönyv szerkesztett változata alapján készült.

A SZEF III. kongresszusának munkabizottságai Mandátumvizsgáló bizottság Elnök: Gábor Mária (KSZSZ) Tagok: Dobos Imre (EDDSZ) dr. Jáki Katalin (PSZ) dr. Mizsey Ágota (MKKSZ) Rágyanszky Györgyné (Nyugdíjas Választmány) Jelölõ Bizottság Elnök: Kozma Károly (MSZSZ) Tagok: Árva János (MKKSZ) dr. Darkó Jenõ (KKDSZ) Gerginé Sturm Zsuzsa (EDDSZ) Hartyányi Sándorné (PSZ Bács-Kiskun m.) Horel Ferencné (EDDSZ-Veszprém m.) Horváth Sándorné (MKKSZ-Baranya m.) Legéndy Miklósné (Nyugdíjas Választmány) Mester Jánosné (BDDSZ) Miriszlai Éva (Közegészségügyi Szakszervezet) Molnár Tibor (PSZ-Pest m.) Toma Lajos (Mentõdolgozók Önálló Szakszervezete) Simon Istvánné (PSZ-Borsod m.) dr. Szabó Zoltánné (BRDSZ) Várnai Ferenc (KSZSZ)

Szavazatszámláló Bizottság: Elnök: dr. Agg Géza (Oktatási Minisztérium Szakszervezete) Tagok: dr. Ferencziné Varga Éva Edit (EDDSZ-Nógrád m.) Jenei Attiláné (PSZ-Hajdú-Bihar m.) dr. Némethiné Bozsoki Zsuzsanna (MKKSZ-Gyõr m.) Petõ Ferenc (ADOSZT) Jegyzõkönyv-hitelesítõk: Fenyves Kornél (KKDSZ) Mester Jánosné (BDDSZ) [Vissza a tartalomhoz] Gábor Máriának, a Mandátumvizsgáló Bizottság elnökének jelentése Tisztelt Kongresszus, Kedves Vendégeink! Alapszabályunk értelmében a kongresszuson a tagszervezeteket 2-2 fõ képviseli küldöttként, tehát szavazati joggal. Ötezer tag után további 1-1 küldöttel bõvül a létszám. Az elnök, az alelnökök, az ügyvivõk és a PEB tagjai automatikusan küldöttek. Alapszabályunk szerint a kongresszus akkor határozatképes, ha a küldöttek kétharmada jelen van. Esetünkben a 144 mandátumra számítva ez 96 fõt jelent. Tisztelt Kongresszus, Kedves Vendégeink! Örömmel jelenthetem Önöknek, hogy mostanáig 125 küldöttet regisztráltunk, kongresszusunk tehát megkezdheti munkáját. A mandátumvizsgáló bizottság nevében kívánok mindnyájunknak konstruktív, hatékony együttgondolkodást, és a következõ évek eredményes munkáját megalapozó jó személyi döntéseket. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket! [Vissza a tartalomhoz] Beszámoló a SZEF 1999-2003. között végzett munkájáról

Nehéz négy év van a SZEF mögött. Olyan ellentmondásos, olykor szándékosan is stimulált politikai, társadalmi és gazdasági feszültségekkel terhelt idõszakban kellett ellátnunk érdekképviseleti feladatainkat, amelybõl három éven át a szakszervezetek tevékenységének visszaszorítása, a szociális párbeszéd intézményrendszerének degradálása, a munkavállalói érdekek kezelésének alábecsülése jellemezte a kormányzati szervek magatartását. Ilyen körülmények között a legkisebb eredmény elérése is csak sokszoros erõfeszítések, az érdekérvényesítõ munka szinte teljes eszköztárának bevetése árán volt lehetséges. Gyakran elõfordult, hogy tárgyalásokat, megállapodásokat csak a nyomásgyakorlás végsõ formáinak kilátásba helyezésével, vagy beiktatásával, minden tömegkommunikációs lehetõségünk igénybevételével tudtunk kikényszeríteni a kormányzat illetékeseibõl. Ennek ellenére a SZEF tisztességgel helytállt. Szigorúan ragaszkodtunk e négy év folyamán is a SZEF megalakulása óta követett alapelveinkhez: a tagszervezetek önállóságának feltétlen tiszteletben tartásához, a pártpolitikai függetlenséghez, az érdekérvényesítés tárgyalásos módszerének elsõbbségéhez, szükség esetén nem lemondva a nyomásgyakorlás törvényes eszközeirõl sem. A tudatosan megnehezített, rossz feltételek közepette is arra törekedtünk, hogy a II. Kongresszuson elhatározott program szellemében lássuk el érdekképviseleti feladatainkat. Következetesen ragaszkodtunk azoknak a prioritásoknak napirenden tartásához, amelyeket a II. Kongresszus kijelölt. Munkánk során megkülönböztetetten fontosnak tartottuk a közszféra bérhelyzetének gyökeres javítását, a foglalkoztatási biztonság erõsítését, a közszolgálati munkavállalók szociális ellátottságának növelését, az érdekegyeztetés fórumainak mûködését, a szociális párbeszéd fenntartását. Figyelmünk középpontjában tartottuk — a korábban nem tapasztalt módon éles belsõ vitákat is levezetve — a SZEF szervezeti egységének megõrzését, konföderációnk cselekvõképességének lehetséges erõsítését. Mindemellett azt is tapasztalnunk kellett e négy év alatt, hogy a tagszervezeteink közötti viszonyban nem minden esetben mutatkozott meg kellõ erõvel az összetartás, egymás érdekkifejezõ, érdekérvényesítõ akcióinak érdemi, hathatós támogatása. Kritikus helyzetekben nem bizonyult elégségesnek — olykor kifejezetten halvány volt — a szövetségi szintû szolidaritás. 1. Kezdeményezéseink a közszféra bérviszonyainak javításáért A beszámolási idõszakban a SZEF alapvetõ bérpolitikai törekvése volt, hogy a közszolgálati bérek reálértéke a nemzetgazdasági átlagnál dinamikusabban emelkedjen. Ennek követelése a négy év folyamán meghatározóan jelen volt a SZEF állásfoglalásaiban, tárgyalási és megállapodási kezdeményezéseiben, sajtónyilatkozatainkban. Minden alkalmat megragadva tiltakoztunk a közalkalmazotti bértábla és a köztisztviselõi illetményalap 1999-es befagyasztása ellen. Többször megismételve tettük szóvá, hogy a közszférában alkalmazottak keresetének vásárlóértéke 20-25 százalékkal rosszabb a tíz évvel korábbinál. Állásfoglalásainkban kitartóan követeltük a közszolgálati bérek,

keresetek felzárkóztatását a magyar nemzetgazdasági átlaghoz és közelítését az EUminimumhoz. Már a négy évvel ezelõtti kongresszusunkon elfogadhatatlannak minõsítettük, hogy a kormány a 2000-2003. közötti periódusra készült költségvetési irányelvekben a közszolgálati dolgozók reálkeresetének növelését átlagosan mindössze 2 százalékban határozta meg. Ezért szorgalmaztuk — nyilvánosan is, a kormány illetékeseihez küldött levelekben is — egy középtávú, felzárkóztató bérmegállapodás kötését. A SZEF 1999. szeptemberében Budapesten tartott országos aktívaértekezletén, októberben az országgyûlési képviselõkhöz, a parlamenti pártok frakcióvezetõihez küldött nyílt levélben, a gazdasági tárcák minisztereihez, majd Orbán Viktor miniszterelnökhöz írt levélben sürgette, hogy kezdõdjenek tárgyalások a közszféra bérhelyzetérõl, a kereseti viszonyok javításáról, s szülessen középtávú megállapodás a bérfelzárkóztatásról. Októberben-novemberben több megyében rendeztünk SZEFfórumot, amelyek — a közszolgálati szakszervezetek közös sztrájkbizottságának nyilatkozataival együtt — nyomatékot adtak a SZEF követeléseinek. Ilyen sokoldalú nyilvános nyomással sikerült a középtávú bérmegállapodás ügyében tárgyalóasztalhoz kényszeríteni az Orbán-kormányt. A csaknem másfél évig tartó — a kormányzat részérõl leplezetlenül idõhúzó — tárgyalások után 2001. márciusában megszületett kompromisszumos megállapodás bérügyekben nem hozta meg a SZEF igényeit kielégítõ eredményt, sõt bizonyos feszültségeket is keltett a közszféra egyes meghatározó ágai között. (Emiatt a SZEF három tagszervezete nem értett egyet a megállapodás aláírásával.) Mégis több tényezõ miatt célszerû volt vállalni a kompromisszumot, és aláírni a megállapodást. 1.A kormány kötelezettséget vállalt az egyezségben a közszféra bérfelzárkóztatási programjának megkezdésére. Ebbõl a köztisztviselõkre vonatkozó vállalását javarészt teljesítette, a közalkalmazottak hasonló típusú bér-felzárkóztató programjának elõkészítését viszont elszabotálta. (A SZEF elnöke már 2001. május végén a Népszavának adott nyilatkozatban tette szóvá, hogy a kormány nem veszi komolyan a közalkalmazotti életpálya elõkészítésérõl és a közalkalmazottak bérrendszerének reformjáról szóló tárgyalásokat.) 2.Vállalta a kormány, hogy a legnagyobb bérelmaradást elszenvedõ közalkalmazotti ágakban (egészségügy, szociális ellátás) 2001-ben 20 százalékkal — nem minden foglalkoztatottra kiterjedõen —, növeli a kereseteket. A kormány ugyanakkor vállalta, hogy a következõ években a közalkalmazotti szféra más területein is a nemzetgazdasági átlagnál dinamikusabb béremelést valósít meg. 3.A kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az éves átlagkereset emelése a közszférában eléri az inflációs rátának, valamint a GDP-növekmény felének megfelelõ mértéket. (Ezzel szemben azonban a tervezettet meghaladó mértékû infláció kompenzációját — a SZEF határozott követelése ellenére — nem bérbe építve, hanem csak egyszeri juttatásként volt hajlandó megadni.)

A SZEF több sajtónyilatkozatban, a kormány illetékeseihez küldött levelekben sürgette a közszolgálati bérekkel kapcsolatban — a minimálbér jelentõs és indokolt emelése következtében elõállt bértorlódások és a 2002. évi bértárgyalások elmaradása miatt — kialakult feszültségek oldásának napirendre tûzését, az ezekkel összefüggõ érdekegyeztetést. A kormány tagjai hosszú ideig nem válaszoltak a sürgetésekre. Csak a SZEF elnökének Orbán Viktorhoz írt levele és a nyomásgyakorlás kilátásba helyezése után voltak hajlandók összehívni a KOMT ülését. Az érdekegyeztetõ tárgyalásra azonban a kormány képviselõi üres kézzel érkeztek. Ezért a SZEF Szövetségi Tanácsa 2002. február 7-én állásfoglalásban kifogásolta, hogy bár a SZEF-kormány megállapodás alapján némileg javult a közszféra egyes csoportjainak bérhelyzete, de a köztisztviselõkön és a szolgálati viszonyban állókon kívül más kategóriákban érzékelhetõ javulás nem történt, a bérfelzárkóztatás nem jutott elõbbre, a kormány nem támogatta az összeomlott közalkalmazotti bérrendszer korrekciójára vonatkozó szakszervezeti kezdeményezéseket. Orbán Viktor nem válaszolt a SZEF hozzá intézett levelére. A SZEF a 2002-es parlamenti választásokat megelõzõen további kísérletekkel igyekezett napirenden tartani a közszolgálatban dolgozók bérköveteléseit. „Mit vár a SZEF a választások után megalakuló új kormánytól?" címmel dokumentumba foglalta ezeket a követeléseket, s meghívta mind a két kormányalakításra esélyes párt miniszterelnökjelöltjét ezzel kapcsolatos párbeszédre a SZEF-be. De csak az MSZP miniszterelnökjelöltje tett eleget — kétszer is — a meghívásnak. Medgyessy Péter reálisnak, megvalósíthatónak minõsítette a SZEF követeléseit. Miniszterelnökként hivatalba lépésének tizedik napján Medgyessy Péter ismét a SZEFben tárgyalt, s a megbeszélések eredményeként megállapodás született a közalkalmazottak szeptember 1-jétõl esedékes, átlagosan 50 százalékos alapbéremelésének és a minimálbér adómentessé tételének végrehajtási módjáról és más kérdésekrõl. (Egyebek között ígéretet kaptunk, hogy a kormány elismeri a Kincstári Vagyoni Igazgatóság határozataival szembeni jogos szakszervezeti igényeket.) A rendszerváltás óta legkiemelkedõbb közalkalmazotti béremelés — a hozzá szükséges teljes költségvetési garanciával — 2002. december 31.-éig általában rendben megtörtént, 2003. eddig eltelt idõszakában azonban az önkormányzatok finanszírozási gondjai és a kormányzati fedezet tisztázatlanságai miatt sok helyütt feszültségek tapasztalhatóak. Egészében véve — és a körülményekhez képest — eredményesnek mondhatók a közszféra bérviszonyainak javításáért tett erõfeszítéseink. Igaz, a gazdaság fejlõdésétõl — fõként a beszámolási idõszak elsõ felében — elmaradt a bérek, keresetek növekedése. Csökkenés helyett egy ideig még erõteljesebbek lettek a közszolgálat egyes szektorai közötti bérfeszültségek. 2001-2002-ben kedvezõ irányú változások kezdõdtek e téren, de a közszféra bérelmaradása még mindig nagyobb az indokoltnál mind a versenyszféra, mind az EU bérátlagához viszonyítva. A 14 nemzetgazdasági ág átlagkereseteinek sorrendjében — a

2002. évi jelentõs emelés ellenére — az oktatás a 7., az egészségügy és a szociális ellátás pedig a 11. helyen állt 2002. végén. (A 2003. év — a 2002. szeptemberi közalkalmazotti béremelések áthúzódó hatása miatt — némileg javít ezeken a helyezéseken.) A SZEF négyéves bérharca eredményesnek tekinthetõ azért is, mert sikerült visszavonulásra kényszerítenünk az Orbán-kormányt attól az alapállásától, hogy a szakszervezetek csak munkahelyi szinten foglalkozzanak bérügyekkel, bebizonyítottuk a fókuszált béremelések tarthatatlanságát, s kikényszerítettük, hogy a kormány a költségvetés elõkészítése során bérügyekben az adó- és járuléktervekkel együtt tárgyaljon velünk. Szakszervezeti követelésekre valósult meg — már a Medgyessy-kormány idején — a diplomások minimálbére, a minimálbér adómentessége, s a nyugdíjak adómentessége kiegészítõ kereset esetén is. Nem sikerült viszont elérnünk a beszámolási idõszakban a bíróságok, ügyészségek nem bírói, ügyészi munkakörben foglalkozatott dolgozóinak felzárkóztató béremelését. 2. A közszolgálat foglalkoztatási biztonságáért A SZEF II. Kongresszusa 1999-ben abból indult ki a konföderáció foglalkoztatási programjának meghatározásakor, hogy a magyar közszolgálatban — a máig visszavisszatérõ ilyen állításokkal ellentétben — nincs túlfoglalkoztatás, nincs értékelhetõ létszámtartalék, ezért az akkori kormány által meghirdetett létszámcsökkentésnek nincs elfogadható indoka. Ennek megfelelõen a SZEF vezetõ testületei, tisztségviselõi állásfoglalásokban, sajtónyilatkozatokban bírálták, hogy az 1999. évi állami költségvetés 3 százalékos kötelezõ létszámcsökkentést írt elõ a közigazgatásban, miközben érintetlenül hagyta, sõt növelte a közintézmények által ellátandó feladatokat. Konföderációnk azt is folyamatosan szóvá tette, hogy a kormány 2000-re ugyan — figyelembe véve a heves szakszervezeti ellenállást — már nem kötelezte normatív létszámcsökkentésre a közszolgálati intézményeket, a finanszírozási feltételek azonban megszorított létszámgazdálkodásra, sok esetben kifejezetten létszámcsökkentésre kényszerítették az intézményeket. A beszámolási idõszakban konföderációnk következetes határozottsággal képviselte azt az álláspontot, hogy közszolgálati munkahelyek megszüntetéséhez az adott ágazat, szakmacsoport létszámhelyzetének és feladatainak együttes konkrét vizsgálata szükséges. Napirenden tartottuk azt az igényünket, hogy az államháztartási reformmal összehangoltan ki kell dolgozni a közszféra foglalkoztatási politikáját, a feladatoknak megfelelõ létszámstruktúrát. A kormány képviselõivel folytatott tárgyalásokon visszatérõen felvetettük azt az igényünket, hogy erõsíteni kell a közszolgálat foglalkoztatási garanciáit. Ezt szem elõtt tartva szorgalmaztuk a közszolgálat életpálya-rendszerének kialakítását. Ez a köztisztviselõk esetében létre is jött, a közalkalmazottakra vonatkozóan pedig az Orbánkormány szándékosan késlekedett a megalkotásával.

A foglalkoztatási viszonyok javítását szolgálta az a kezdeményezésünk is, hogy a kereseti arányok csökkentése nélkül mérsékelje a kormány a heti munkaidõt. Az Orbánkormánynál ezt nem sikerült elérnünk, a Medgyessy-kormány is csak ígéretet tett javaslatunk késõbbi megvalósítására, a nemzetgazdaság teljesítõ képességének függvényében. A foglalkoztatás biztonságának gyengítéseként fogtuk fel és bíráltuk, hogy egyes foglalkozási kategóriákat 2001-ben kizártak a közszolgálat munkajogi szabályozásából. Következetesen hangoztattuk: értelmetlen és indokolatlan lépés volt az ügykezelõk és a fizikai alkalmazottak kiszervezése a köztisztviselõi törvény hatálya alól. Több állásfoglalásban, nyilatkozatban tettük szóvá, hogy egyes közalkalmazotti munkakörök ellátóinak kisvállalkozásba kényszerítése semmivel sem mérsékelte a közintézmények mûködési költségeit. Részleges eredmény: a közigazgatás ügykezelõi hamarosan visszakerülnek a köztisztviselõi törvény hatálya alá. Szorgalmaztuk azt is, hogy az EU közszolgálati munkajogi szabályozásának és gyakorlatának megfelelõen a magyar közszolgálatban is köthetõ legyen ágazati keretkollektív szerzõdés, önkormányzati szintû kollektív megállapodás és születhessenek munkahelyi kollektív szerzõdések a központi közigazgatás intézményeiben is. Mindent egybevetve a tények azt mutatják, hogy a SZEF foglalkoztatáspolitikai törekvései helyesnek, eredményesnek bizonyultak. Az elmúlt négy év folyamán a közszolgálatban — a közismert politikai szándékok ellenére — nem került sor jelentõs elbocsátásokra, a foglalkoztatás biztonsága nem sérült, sõt egyes területeken javult is. A közszolgálat meghatározó ágaiban a négy évvel ezelõttivel nagyjában azonos a foglalkoztatottak száma. 3.Szociális kiegyenlítés és esélyteremtés a közszolgálatban A beszámolási idõszakban a SZEF fontos feladatának tartotta, hogy javítsa a közszféra kereseti hátrányának szociális oldalon történõ kompenzálását. Azt az álláspontot képviseltük, hogy az egységes, kötelezõ szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás megõrzése mellett is mind az egészségügyben, mind a nyugdíjbiztosításban lehetségesek bizonyos kiegészítõ szolgáltatások, kedvezmények a közszféra aktív vagy már nyugdíjba vonult munkavállalói számára. A különbözõ érdekképviseleti megbeszéléseken, érdekegyeztetõ tárgyalásokon azt szorgalmaztuk, hogy a központi intézmények esetében az állami költségvetés, az önkormányzati szférában pedig az önkormányzati költségvetés címzetten biztosítson fedezetet a közszolgálati munkavállalók kiegészítõ egészségbiztosítására, az önkéntes kiegészítõ egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást vállalókat pedig nagyobb adókedvezménnyel szükséges a nagyobb megtakarításra ösztönözni.

A közszféra szociális-jóléti viszonyainak javításában részeredményeket értünk el az utóbbi négy év folyamán. A törekvéseinknek megfelelõ alapvetõ változások — és ezek törvényi garanciája — azonban csak az egységes közszolgálati kerettörvény megalkotásától, s erre alapozva a már funkcionáló köztisztviselõi életpálya-programmal harmonizáló közalkalmazotti életpálya-program kidolgozásától várhatók. 4.A SZEF a közszolgálat nyugdíjasaiért A SZEF kiemelt feladatának tekintette az elmúlt négy évben annak elõmozdítását, hogy a nyugdíjak reálértéke minden körülmények között növekedjék, s mérséklõdjenek a nyugdíjrendszeren belüli igazságtalanságok, csökkenjenek azok a hátrányok, amelyeket a nyugdíjas társadalom a rendszerváltás óta elszenvedni kényszerült. A II. Kongresszuson elfogadott programnak megfelelõen képviseltük azt az igényt, hogy alakuljon önálló közszolgálati nyugdíjpénztár. Az alaposabb vizsgálódások — és az ezzel összefüggõ tárgyalások is — azt erõsítették, hogy a közszolgálat kiválása az egységes, kötelezõ szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszerbõl rövid távon feloldhatatlan feszültségeket okozna, csak nagyon hosszú idõ múlva hozhatná meg a közszolgálat számára a tõle várható eredményeket. Indokoltnak tartottunk és támogattunk viszont minden olyan lehetséges lépést, amely minél elõbb javít a nyugdíjasok helyzetén. Kiálltunk a korkedvezményre jogosító közszolgálati munkakörök kiterjesztése, a korkedvezményes nyugdíj rendszerének — a munkavállalók szempontjából elõnyös — felülvizsgálata érdekében. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a rokkantnyugdíj újraszabályozása csak elõzetes szakmai hatásvizsgálatok alapján, a rehabilitációs intézményrendszer kidolgozásával és a pénzügyi feltételrendszer megteremtésével együtt történjen meg. Elutasítottuk a nyugdíjak bármilyen formájú megadóztatását. Alapvetõ követelményként igényeltük, hogy az egészségügyi ellátó rendszer garantálja az idõskorúak számára a hozzáférést a szolgáltatások teljes köréhez, ne legyen visszalépés a nekik nyújtott szolgáltatások színvonalában. Nem sikerült viszont elõbbre lépnünk az idõsek számára az átlagosnál nagyobb mennyiségben szükséges gyógyszerekhez és gyógyászati segédeszközökhöz hozzáférés feltételeinek javításában. Követeléseinknek megfelelõen — de a szükségesnél jóval szerényebb mértékben — sikerült némileg javítani az értékvesztett nyugdíjakat és az özvegyi nyugdíjakat. Teljesült az a kongresszusi programban megfogalmazott igényünk is, hogy készüljön külön nyugdíjas fogyasztói kosár, amely — reméltük — tükrözi a nyugdíjasok reális élethelyzetét és megalapozottabbá teheti az õket is érintõ kormányzati intézkedéseket. Az azóta szerzett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nem ez az igénymérési módszer a célravezetõ megoldás. Az is az elmúlt négy év szakszervezeti eredményei közé sorolható, hogy a köztisztviselõi törvény 2001. évi módosítása kedvezõ változásokat indított el a nyugdíjas köztisztviselõk és volt munkahelyük viszonyában: törvényes lehetõség nyílt arra, hogy a nyugdíjasok is

igénybe vehessék az aktív kollégáiknak járó munkahelyi szociális-jóléti szolgáltatások jelentõs részét. Most ugyanilyen helyzet megteremtését szorgalmazzuk a közalkalmazottak számára is. Mindebben — a közszolgálati nyugdíjasok sajátos érdekeinek megjelenítésében és képviseletében — fontos szerepet tölt be a SZEF Nyugdíjas Választmánya, amely más fórumokon, köztük a Nyugdíjasok Országos Képviseletében, az Idõsügyi Tanácsban is eredményesen képviseli a közszféra nyugdíjasainak ügyeit. A SZEF Nyugdíjas Választmánya 1999-tõl tagja az Európai Szakszervezeti Szövetség nyugdíjas szervezetének, a FERPA-nak. A SZEF nemzetközi rangját jelzi, hogy Nyugdíjas Választmányunk elnöke tagja a FERPA Végrehajtó Bizottságának is, biztosítva ezzel részvételünket az európai szintû nyugdíjas-politika alakításában. 5. A SZEF tájékoztató tevékenysége Az elmúlt négy év tovább erõsítette a SZEF ismertségét és presztízsét mind a szakszervezeti tagság körében, mind a kormányzati és a társadalmi-politikai szférában. Ennek elõmozdítását szolgálta tájékoztató tevékenységünk, amely két fõ irányra koncentrált: egyfelõl a társadalmi nyilvánosság erejének kihasználására, másfelõl pedig tagszervezeteink, megyei szervezeteink, szakszervezeti tisztségviselõink informáltságának javítására. a.)Annak ellenére, hogy az utóbbi évek folyamán a magyar tömegkommunikációban — az írott és az elektronikus médiában egyaránt — elképesztõen eluralkodott a bulvárszemlélet — a pártpolitikai események túldimenzionált bemutatása, a botrányhírek elõtérbe állítása, az érdekképviseleti események alábecsülése — sikerült fenntartanunk a SZEF rendszeres jelenlétét a sajtóban. A SZEF tisztségviselõi és meghatározó tagszervezeteink vezetõi a korábbinál gyakrabban vállaltak nyilatkozatokat, interjúkat a közvéleményt érintõ érdekképviseleti eseményekrõl. Mind érzékelhetõbb a felismerés: a nyilvánosság ereje éppen olyan fontos eszköze a szakszervezeti érdekvédelemnek, érdekképviseletnek, mint az érdekérvényesítés más — tárgyalásos vagy nyomásgyakorló — módszerei. A tömegkommunikációhoz fûzõdõ kapcsolatainkban azonban gyenge a befolyásunk a televíziós mûhelyekre és a megyei médiára. b.)Tájékoztatási munkánkban új elemként jelent meg a SZEF internetes honlapja, amely a társadalmi nyilvánosság és a szakszervezeti belsõ tájékoztatás szempontjából egyaránt nagy elõrelépés. Hiba volt azonban egyidejûleg megszüntetni a nyomtatott SZEF Hírlevél megjelentetését, mert még jó ideig nemhogy a helyi szervezetek, de még tagszervezeteink közül sem mindegyik rendelkezik internetes hozzáféréssel. Ezért célszerû lett volna néhány évig még párhuzamosan fenntartani a nyomtatott Hírlevelet és mûködtetni az internetes honlapot is. A honlap anyagainak tematikai bõvülése — a tapasztalatok híján — azzal járt, hogy az utóbbi idõben már áttekinthetetlenné, rendezetlenné vált a nyitólap, nehezen volt felismerhetõ, hogy milyen téma hol található meg. Ezért 2003. márciusában megkezdtük

a honlap anyagainak átrendezését. Áttekinthetõbb nyitólapot terveztünk, több gondot fordítunk a friss anyagok minél elõbbi megjelenítésére. c.)A négy év folyamán az elõzõ ciklusbelinél több figyelmet kapott tevékenységünk során a tagszervezetek, megyei szervezeteink tájékoztatása. Az érdekképviseleti munka szempontjából fontos eredményekrõl, tárgyalásokról faxon továbbítottunk információkat, rendszeressé tettük megyei koordinátoraink meghívását olyan budapesti tanácskozásokra, amelyek lehetõvé tették az elsõ kézbõl történõ tájékozódást. A SZEF megyei koordinációinak — már megkezdett — ellátása számítógéppel és internetes hozzáféréssel tovább javítja, teljesen új alapokra helyezi a SZEF tájékoztató tevékenységének lehetõségeit. 6. Az érdemi érdekegyeztetésért, a szociális párbeszédért A II. Kongresszus óta eltelt négy év folyamán a SZEF tevékenységében megkülönböztetett helyet foglalt el az érdemi érdekegyeztetésért, a normális szociális párbeszédért, a szakszervezetek törvényes jogosítványainak érvényesíthetõségéért folytatott harc. Az 1998-as kormányváltással hivatalba lépett új adminisztráció megkérdõjelezte ezeket az érdekképviseleti jogosítványokat, nem ismerte el az elõzõ két kormány idején kialakult — nem kielégítõen, de mégis mûködõ — érdekegyeztetési rendszert. Abból indult ki ugyanis, hogy a szakszervezetek mûködési területe a munkahely, ne foglalkozzanak országos ügyekkel. Ebbe a kormányzati koncepcióba tartozott a makroszintû érdekegyeztetõ fórumok szervezeti és funkcionális átalakítása, — gyakorlatilag kiüresítése — a KIÉT esetében pedig a megszüntetése. A SZEF és tagszervezetei ez ellen határozottan felléptek. Az 1999. õszén megkezdett, s hosszú ideig elhúzódó SZEF-kormány tárgyalásokon konföderációnk kitartóan követelte a demokratikus közviszonyoknak megfelelõ, kulturált és hatékony érdekegyeztetés teljes struktúrájának megteremtését a közszférában. A tárgyalások folyamán a kormány kénytelen volt feladni korábbi álláspontját, amely szerint csak ágazati érdekegyeztetõ fórumok alakulhattak volna, s elismerte, hogy a közszférának vannak minden szektorra érvényes általános érdekei is. Így jött létre a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT), amely lényegében a KIÉT funkcióit töltötte volna be, de sajnos nagy késéssel alakult meg, s az Orbán-kormány idején rövid mûködése során egyetlen megállapodást sem sikerült elérnie. De jórészt formálisan, igen csekély hatékonysággal funkcionált az ágazati szociális párbeszéd legtöbb fóruma is. Ezek a szomorú tapasztalatok késztettek bennünket arra, hogy már 2001. novemberében megfogalmazzuk, hogy „Mit vár a SZEF a 2002-es választások után megalakuló új kormánytól?" Ebben a dokumentumban — a SZEF II. Kongresszusán elfogadott program szellemében — határozottan leszögeztük: a SZEF a maga részérõl a korrekt és konstruktív együttmûködésre és megállapodásokra törekszik a mindenkori kormánnyal, mint a közszféra közvetlen — az önkormányzati intézmények esetében közvetett — munkáltatójával, s ugyanezt határozottan igényli a kormánytól is. A 2002-ben hivatalba lépõ kormánytól — bármilyen összetételû lesz is az — azt várja a SZEF, hogy a

szakszervezetek véleményét nem csak meghallgatva, hanem figyelembe véve tekintse át az érdekegyeztetési intézményrendszer mûködésének tapasztalatait, s intézkedéseivel mozdítsa elõ a makroszintû közszolgálati érdekegyeztetés intézményesítését. Azt is igényeltük, hogy legyen szigorú kormányzati szankciója annak, ha valamelyik ágazatban nem, vagy csak formálisan mûködik az érdekegyeztetési rendszer. A szociális párbeszéd új szemléletû kezelését jelezte, hogy Medgyessy Péter miniszterelnökjelöltként két alkalommal is, hivatalba lépése után pedig azonnal újabb tárgyalásokat folytatott a SZEF vezetõ testületével, s nemcsak egyetértését nyilvánította a SZEF igényeivel, hanem kész volt megállapodásba foglalni is a kormány elsõ száznapos vállalásait. A közszolgálati érdekegyeztetés makroszintjének helyreállításaként 2002. decemberében megalakult az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács (OKÉT), amely alapszabálya szerint nemcsak a véleménycsere, hanem a megállapodásra jutás igényével mûködik. A II. Kongresszus óta eltelt négy év folyamán a SZEF tevékeny résztvevõje volt az érdekegyeztetõ fórumoknak, azok munkabizottságainak. Kezdeményezéseink nyomán került napirendre több, számunkra fontos téma. Nem rajtunk múlott, hogy ezek a makroszintû testületek hosszú idõn át csak formálisan vagy egyáltalán nem mûködtek. Több alkalommal szóvá tettük a SZEF-kormány tárgyalásokon és a sajtóban is, hogy a tárcák érdekegyeztetõ fórumai sem felelnek meg mindenben a törvényes követelményeknek. A 2002-es kormányváltás óta van elmozdulás, de még nem minden tárcánál kielégítõ a szociális párbeszéd színvonala. Eredményesebbnek, egyértelmûbbnek értékelhetõek az érdekegyeztetés megyei és munkahelyi fórumai. A SZEF képviselõi jelen vannak és sok helyen sikerrel kezdeményeznek az önkormányzati érdekegyeztetõ testületekben, a megyei munkaügyi tanácsokban. Megyei szinten például sok helyen megbukott az Orbán-kormány 1999-es bérbefagyasztó akciója, mert a kormányzati törekvések ellenére a közszféra minden megyei intézményében általában volt helyi béremelés. A közszolgálatban foglalkoztatottak érdekeinek aktív képviselõje a SZEF a különbözõ köztestületekben is. A SZEF delegáltjai jelen vannak a munkaerõ-piaci alapok felhasználását irányító köztestületben (MAT), az Országos Foglalkoztatási Közalapítványban (OFA), a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban, az EU-integrációs bizottságban, a Nemzeti Üdülési Alapítvány kuratóriumában. 7. A korszerû közszolgálatért A SZEF a beszámolási idõszakban is megkülönböztetett figyelmet fordított arra, hogy ne csak szemlélõje, hanem maga is aktív formálója legyen a korszerû közszolgálat kialakításának. Az a felismerés késztetett erre bennünket, hogy a közszolgálati intézményrendszer átalakítását célzó globális méretû kihívások Magyarországon is közvetlenül hatnak mind az állampolgárok életviszonyaira, mind a közszolgálat munkavállalóira.

Folytattuk jól bevált szakmai-tudományos tanácskozásainkat, amelyeken — általában rangos hazai és külföldi szakértõk közremûködésével — cseréltünk véleményt és tapasztalatot egyebek között a szakszervezetek szerepérõl a közszolgálat átalakításában, a globalizáció közszolgálati hatásairól, az egységes közszolgálati törvény elõkészítésével kapcsolatos koncepcionális kérdésekrõl. A II. Kongresszus óta nemzetközi konferenciát rendeztünk Budapesten az egészségügyi ellátás fejlesztési irányairól (2000. november 30.), a közszolgálatban foglalkoztatottak életpálya-rendszerérõl (2001. december 10.), a közszolgálat munkaügyi és szociális reformjának koncepciójáról pedig a Közszolgálati Reform Kormánymegbízotti Hivatallal rendeztünk kétnapos szakmai konferenciát (2002. december 16-17.). Ezeken a tanácskozásokon a SZEF — a II. Kongresszuson elfogadott programnak megfelelõen — az egységesen és általánosan hozzáférhetõ „polgárközeli" közszolgálatok mûködési feltételeinek megteremtését szorgalmazta, s olyan közszolgálat kialakítását, amelynek munkavállalói stabil jogi és világos etikai normák szerint végezhetik munkájukat, társadalmi fontosságuknak megfelelõ megbecsülésben részesülnek, a polgári középréteg életviteléhez szükséges és elegendõ jövedelemmel rendelkeznek. Felléptünk azért, hogy a közszolgálat és a gazdasági szféra munkajoga — a sajátosságoknak megfelelõ tartalommal — különüljön el egymástól. Szorgalmaztuk, hogy a köztisztviselõk jogállásáról és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények alapvetõ jogintézményeit, a foglalkoztatási különbségekre is figyelemmel, össze kell hangolni és meg kell teremteni — a közszolgálati életpálya rendszerét is magában foglaló — általános közszolgálati munkajogi szabályokat. 8. A SZEF szervezetének és mûködésének fejlesztése A SZEF vezetõ testületei — a Szövetségi Tanács, az Ügyvivõ Testület, a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság — a beszámolási idõszakban rendeltetésüknek megfelelõen mûködtek. A II. Kongresszus a modern értelemben vett közszolgálati egységszakszervezet megteremtésében jelölte meg a SZEF fejlesztésének fõ célkitûzését. Ennek megvalósítási módját vázolva a kongresszuson elfogadott program elõírta: „E célkitûzés nem jelenti a különbözõ szakmai, foglalkozási rétegek önálló érdekkifejezésének és érdekérvényesítésének visszafejlesztését, hanem a közszolgálati körben értelemszerûen jelenlévõ legerõsebb munkáltatókkal, az állammal és az önkormányzatokkal szemben a munkavállalói érdekvédelem hatásosságának növelését, egységesítését. A SZEF tudatában van annak, hogy a szakszervezetekben a legkülönbözõbb szakmák és foglalkozások képviselõi vannak jelen, igen eltérõ problémákkal, és ebbõl fakadóan eltérõ, sõt szembenálló érdekekkel. Ezt a sokféleséget és ellentmondásos helyzetet szem elõtt tartva a SZEF a közös érdekek jobb és hatásosabb feltárásában, végsõ soron azok érvényesítésében találhatja meg pótolhatatlan szerepét." A beszámolási idõszakban mindezek szigorú követése jellemezte a SZEF egész tevékenységét.

a.)A közszolgálati egységszakszervezet megteremtésének célját követtük azzal, hogy szorosabbá tettük együttmûködésünket, sûrítettük közös fellépéseinket (közös sajtótájékoztatók, együttes állásfoglalások) a közszolgálati testvér-konföderációval, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel (ÉSZT). Az együttmûködés erõsítését, magasabb szintre emelését szolgálta a SZEF-ÉSZT Unió létrehozása is. A két konföderáció 2002. július 11-én errõl aláírt megállapodása szerint egyelõre mind a SZEF, mind az ÉSZT önálló jogi személyként ugyan, de szorosan együttmûködve képvisel egyeztetett álláspontot jövedelempolitikai, foglalkoztatáspolitikai, szociális, érdekegyeztetési, társadalombiztosítási és más ügyekben. A formalizált együttmûködést szabályozza a SZEF-ÉSZT Unió Szervezeti és Mûködési Szabályzata. Ezt 2003. január 28-ai ülésén hagyta jóvá az Unió Tanácsa, amely a két konföderáció vezetõ testületeibõl áll. A Tanács dr. Szabó Endrét az Unió elnökévé, dr. Vígh Lászlót pedig társelnökévé választotta. b.)A közszolgálati szakszervezetek összefogására törekedtünk azzal is, hogy a beszámolási idõszakban — folytatva a korábbi hasonló kezdeményezéseket — a közszféra nem SZEF-hez tartozó szakszervezeteit is rendre bevontuk a közszolgálat egészét érintõ fontos tárgyalásokba, tanácskozásokba. A Munka Törvénykönyvének a közszférát érintõ módosításáról az ÉSZT-tel és a PDSZ-szel közösen tárgyaltunk. Önállóságukat, függetlenségüket vagy konföderációs elkötelezettségeiket szigorúan tiszteletben tartva biztosítottuk a SZEF-en kívüli közszolgálati szakszervezetek csatlakozását az Orbán-kormánnyal 2001. március 9-én aláírt megállapodáshoz és részvételüket az ezt elõkészítõ szakértõi tárgyalásokon. Több nem a SZEF-hez tartozó közszolgálati szakszervezet képviselõje is részt vett a SZEF-ben azon a vitafórumon, amelyet a közszolgálat munkaügyi és szociális reformjavaslatáról rendeztünk Vadász János tanulmánya alapján.(2001. IX.12.) Meghívtuk õket a Medgyessy Péter miniszterelnökkel 2002. június 5-én folytatott tárgyalásra, amely után velük közösen írtuk alá a megállapodást. A közszféra korszerûsítésének egy-egy részterületével foglalkozó — több esetben nemzetközi — konferenciánkon is rendszeresen jelen voltak nem SZEF-hez tartozó közszolgálati szakszervezetek is. c.)A SZEF vonzerejét, a közszférában dolgozók érdekeit szolgáló tevékenységének elismerését jelzi, hogy a II. Kongresszus óta két újabb közszolgálati szakszervezet (a Határõrségi Dolgozók Szakszervezete és a Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete) kérte felvételét a SZEF-be. A Szövetségi Tanács 2003. február 20.-án mondott igent a két kérelemre. A Határõr Szakszervezet is kérte felvételét a SZEF-be, de idõközben döntött a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetével való egyesülésrõl, így a BRDSZ révén automatikusan SZEF-taggá vált. d.)Az utóbbi négy évben tovább erõsödtek a SZEF megyei koordinációi. A beszámolási idõszakban felmérést készítettünk mûködési körülményeikrõl, arról, hogy a SZEF Országos Irodája mivel segíthetné leghatékonyabban a feladataik ellátásához szükséges feltételek javítását. A felmérés tapasztalatai alapján operatívabbá tettük a megyei koordinátorok tájékoztatását, sûrítettük a velük való konzultációkat, személyes

találkozókat, szûkös lehetõségeink ellenére igyekeztünk javítani a megyei koordinációk mûködésének anyagi feltételein, számítógépes ellátottságán, internetes hozzáférésén. A SZEF megyei koordinációi ma már elismert és tevékeny részesei a megyék közéletének, s a konföderáció-szintû döntés-elõkészítésnek is. Változatlanul gond azonban, hogy nem minden tagszervezetünk helyi képviselõi kapcsolódnak be a megyei koordináció munkájába. e.)Az anyagi feltételek elégtelensége miatt nem tudtuk kellõ mértékben fejleszteni, bõvíteni a SZEF szakmai-szakértõi hátterét, kialakítani az érdekképviseleti munka stabil tudományos-elméleti hátterét, saját szakszervezeti adatbázisát. (Erre jó lehetõséget kínált volna mind a funkcionáló SZEF-ÉSZT Unió gyorsabb ütemû életre hívása, mind pedig a 6 szakszervezeti konföderáció ilyen irányú tevékenységének összehangolása, koordinálása.) f.)Nem sikerült elõbbre lépnünk a konföderáció-szintû szakszervezeti ifjúsági rétegszervezet létrehozásában. Tagszervezeteink körében megoszlanak a vélemények arról, hogy szükség van-e egyáltalán a SZEF-ben formalizált ifjúsági szervezetre, vagy más módon célszerû foglalkozni a fiatal közszolgálati munkavállalók szakszervezet iránti érdeklõdésének felkeltésével. A SZEF és tagszervezetei tevékenységének változatlanul gyenge pontja az ifjúság közötti munka, a közszolgálat pályakezdõit foglalkoztató sajátos gondok feltárása és megoldásuk szorgalmazása. g.)Nem értünk el lényeges haladást a közszolgálati szakszervezeti tisztségviselõk SZEFszintû rendszeres képzésének megteremtésében. h.)A II. Kongresszuson elfogadott programnak megfelelõen SZEF-kitüntetést alapítottunk a közszolgálati érdekképviseleti munkában kiemelkedõ teljesítményt nyújtó szakszervezeti tisztségviselõk tevékenységének elismerésére. „A Köz Szolgálatáért" elnevezésû díjat és emlékplakettet elsõ alkalommal a SZEF fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségen osztottuk ki. i.)Sajnálatos tény, hogy a sokirányú és felelõsséggel végzett érdekképviseleti munka ellenére a II. Kongresszus óta eltelt négy év alatt tagszervezeteink többségében nem emelkedett, hanem több helyütt inkább csökkent a taglétszám. 9. Kapcsolataink más szakszervezeti konföderációkkal A SZEF megalakítása óta következetesen vallja: az egyes szakszervezeti szövetségek jellegébõl, szervezõdési körébõl adódó természetes érdekkülönbségek ellenére a kölcsönös szolidaritásnak, az azonos érdekeltségû témákban az együttmûködésnek és az összefogásnak nincs alternatívája. Ebben a felfogásban a szolidaritás és az egyenjogúság elve alapján törekedtünk a II. Kongresszus óta is kiegyensúlyozott, érdemi kapcsolatokra és együttmûködésre minden hazai szakszervezettel, szakszervezeti konföderációval. Budapesten és a megyékben is

rendszeresen részt vettünk Május 1. közös megünneplésében, a már hagyománnyá vált budafoki szüreti baráti találkozókon. Ezeken egyértelmûen demonstráltuk: kiemelt jelentõségûnek tartjuk az együttes fellépést, szükség esetén az összehangolt nyomásgyakorlásban rejlõ lehetõségek kihasználását. Támogattuk a konföderációk közötti együttmûködés szélesítését, a közös ügyeket érintõ együttes fellépés rendszeresebbé tételét, egyetértettünk a konföderációk Együttmûködési Tanácsának létrehozásával, az azonos vagy rokonterületeken mûködõ szakszervezetek, szakszervezeti szövetségek szervezeti közeledésének ösztönzésével. Ez a folyamat azonban az ígéretes kezdés után — az együttmûködés lehetséges területeinek és módszereinek nem kellõ toleranciával történt kijelölése miatt — sajnálatosan megtorpant. A SZEF szolidaritását, támogató egyetértését fejezte ki a bányászok szakszervezetének a munkahelyek megõrzéséért, a kormány illetékeseivel elkezdett tárgyalások patthelyzetbõl kimozdításáért folytatott küzdelmével (1999. XII. 15.). Szolidaritási nyilatkozatban támogattuk a vasutasok és más foglalkozási ágak dolgozóinak bérharcát (2000. I. 5.). Részt vettünk a hat konföderáció 2000. õszén rendezett szegedi (IX. 27.), zalaegerszegi (IX. 28.), miskolci (X. 5.), veszprémi (X. 10.) regionális érdekvédelmi konferenciáján, a Budapesti Sportcsarnok-beli — érdemi szociális párbeszédet követelõ — nagygyûlésén (XI. 11.), valamint „A regionális politika az EU országaiban és Magyarországon" címmel, az integrációra történõ közös felkészülés keretében rendezett egynapos budapesti konferenciáján (2000. XI. 22.). 10. Viszonyunk a pártokhoz, társadalmi szervezetekhez a.) A SZEF az utóbbi négy év folyamán is következetesen tartotta magát ahhoz a megalakulása óta követett alapállásához, hogy a közszolgálat munkavállalóinak érdekeit képviselve párbeszédre kész minden politikai párttal és más szervezettel, de nem kötelezi el magát egyetlen politikai erõ mellett sem. Ennek megfelelõen — az 1994-es és az 1998as gyakorlatunkhoz tartva magunkat — a 2002-es parlamenti választások elõtt egyetlen párttal sem kötöttünk együttmûködési megállapodást. A konföderáció sem pártlistán, sem önállóan nem állított képviselõjelöltet, tagszervezeteink ilyen irányú döntéseit azonban sem ösztönözni, sem akadályozni nem kívántuk. Mivel a közszféra munkáltatója a mindenkori kormány, a SZEF a 2002-es választási elõkészületek során nem a pártokkal, hanem a kormányalakításra esélyes két párt miniszterelnök-jelöltjével kezdeményezett párbeszédet arról, hogy mit vár a SZEF a választások után funkcionáló kormánytól. A meghívást azonban csak az MSZP miniszterelnök-jelöltje fogadta el. b.) A II. Kongresszuson elfogadott programban deklaráltuk ugyan, hogy a SZEF együttmûködésre törekszik a civil szféra különbözõ — valós támogatottságot élvezõ és a közszolgálat ügyei iránt érdeklõdõ — szervezeteivel. Az elmúlt négy évben e téren sajnos nem sikerült érdemi módon elõbbre lépnünk, mert egy-egy civil szervezet hozzánk érkezett kapcsolatteremtõ megkeresésére nem sikerült egyetértést kialakítanunk az Ügyvivõ Testületben.

11. A SZEF Magyarország EU-tagságáért Konföderációnk a beszámolási idõszakban következetesen tartotta magát ahhoz a II. Kongresszuson elfogadott programban megfogalmazott állásponthoz, hogy az EU-hoz történõ csatlakozásnak nincs alternatívája. Nyilatkozatainkban, állásfoglalásainkban kiálltunk a négy alapvetõ szabadságjog érvényesülése, köztük a munkaerõ szabad áramlásának lehetõsége mellett. A csatlakozást elõkészítõ folyamatban kiemelten fontosnak minõsítettük a szociális dimenzió kérdéskörét: az érdemi szociális párbeszédet, az európai és a hazai bérek közötti nagy különbség mérséklését, a szociális védõháló kialakítását. Szorgalmaztuk a szakszervezeti részvételt a közszolgálat különbözõ területeit sajátosan érintõ csatlakozási feladatok végrehajtásának kidolgozásában. A nemzetközi szakszervezeti kapcsolatainkat felhasználtuk az utóbbi években csatlakozott országok tapasztalatainak, az EU-tagságra felkészítõ munka módszereinek megismerésére. Az Ügyvivõ Testület a csatlakozási folyamatban fontos szerepet betöltõ Nemzeti Fejlesztési Terv koncepcióját és valamennyi változatát megvitatta, véleményezte, SZEFképviselõt delegáltunk a Nemzeti Fejlesztési Tanácsba. Aktívan részt veszünk az Európai Integrációs Bizottság munkájában. Több tagszervezetünk bekapcsolódott az MKKSZ által kezdeményezett regionális és megyei EU-fórumok szervezésébe, 2003. április 1-jén pedig országos közszolgálati nagygyûlést rendeztünk Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban a csatlakozás támogatására. 12. A SZEF nemzetközi tevékenysége a.)A SZEF a beszámolási idõszakban is aktívan jelen volt az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) munkájában. Rendszeresen részt vettünk az ESZSZ különbözõ demonstratív rendezvényein, a munkabizottságok, szakmai fórumok tanácskozásain. Kapcsolatainkat bõvítve kértük a SZEF Nyugdíjas Választmányának felvételét az ESZSZ nyugdíjas szervezetébe, a FERPA-ba. A felvétel 2000-ben megtörtént, Nyugdíjas Választmányunk elnökét beválasztották a FERPA elnökségébe. b.)A szolidaritási készség, az érdekképviseleti munkában szerzett tapasztalatok kölcsönös hasznosítása jellemezte a nemzeti szakszervezeti mozgalmakhoz fûzõdõ kétoldalú kapcsolatainkat, amelyek ápolására, a tapasztalatcserére — idõtakarékosság és költségkímélés céljából — felhasználtuk az ESZSZ nemzetközi fórumait, tanácskozásait is. Általában kölcsönösen eleget tettünk a meghívásoknak, s részt vettünk a nemzeti szakszervezetek kongresszusain, egyéb kiemelkedõ rendezvényein, szolidaritásunkat nyilvánítottuk érdekérvényesítõ akcióik alkalmával. c.)Tagszervezeteink is megkülönböztetett gondossággal és felelõsséggel ápolták a nemzetközi és a nemzeti szakszervezeti szervekhez fûzõdõ kapcsolataikat. [Vissza a tartalomhoz]

A SZEF munkája, összefogásunk nem volt hiábavaló [Vissza a tartalomhoz] Dr. Szabó Endre szóbeli kiegészítõje a kongresszusi beszámolóhoz Tisztelt kongresszus! Tisztelt miniszterelnök úr, miniszter urak, tisztelt vendégeink, kedves küldött társaim! Ma kedvezõbb helyzetben vagyunk, mint korábbi kongresszusainkon.1995-ben, elsõ kongresszusunk idején a gazdaság súlyos válságjelenségekkel küzdött. Kemény megszorításokat éltünk át, lényegesen romlott az amúgy is szerény életszínvonal, a közszférában tizenöt százalékos reálkereset romlás következett be, létszámcsökkentésekre került sor. A társadalom mindennapjait súlyos feszültségek terhelték, a közszférában is nagyfokú elégedetlenséget tapasztalhattunk. Viták jellemezték a kormány és a közszféra szakszervezeteinek kapcsolatát, az érdekegyeztetés fórumait. Szakszervezeti tiltakozó akciókra kényszerültünk. 1999-ben, második kongresszusunkat közvetlenül megelõzõen, a SZEF szervezésében elsõ ízben, több tízezres demonstráción tiltakoztunk a Parlament elõtt a közszféra béreinek befagyasztása ellen. Elégedetlenségünket fokozta, hogy a kedvezõtlen bérintézkedésre a gazdaság eredményeinek javulása közepette került sor. Helyzetünket súlyosbította az akkori kormány szakszervezeteket lebecsülõ filozófiája, elfogadhatatlan gyakorlata, szemlélet- és magatartásmódja. Ez plasztikusan kifejezésre jutott abban is, hogy kongresszusunkon, a széleskörû meghívás ellenére, a kormányt mindössze egy helyettes államtitkár képviselte, s ez is jórészt az õ személyes elhatározása alapján történt. Ma szerencsésebb körülmények között tanácskozhatunk. Ha legutóbbi kongresszusunk programját összevetjük azokkal a tényekkel, amelyeket közreadott dokumentumaink bemutatnak, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy a célok megvalósításáért folytatott négyéves összefogásunk és fáradozásunk nem volt hiábavaló. Megelégedettségre, önhittségre ugyan nincs okunk, de önmagunkat, kollektív munkánkat becsülnénk le, ha nem ismernénk el, hogy erõfeszítéseink több területen sikeresek voltak. Megõriztük szövetségünk egységét, nõtt tagszervezeteink száma, gyarapítottuk a közös vagyont, javítottuk megyei koordinációink mûködési feltételeit, fejlesztettük elektronikus tájékoztatási eszközeinket, elmélyítettük nemzetközi kapcsolatainkat. Nagy jelentõségû lépésként értékelhetjük a SZEF-ÉSZT Unió megalakulását, amely a jelen nézõpontjából is, a jövõre tekintve pedig különösen elõremutató tény. Remélhetjük, hogy kongresszusunk állásfoglalásával ösztönzést ad az Unió kiteljesedéséhez. Mûködése példaként szolgálhat a közszolgálati, sõt a más területen mûködõ szakszervezetek szervezettebb összefogására is. Konstruktív együttmûködés jellemezte viszonyunkat a társkonföderációkkal. A munkavállalói oldal a legfontosabb kérdésekben szerencsére félre tudta tenni a fõként

egyes belsõ természetû kérdéseket érintõ vitáit. Ez egységes fellépést tett lehetõvé a munkavállalók érdekében. Ennek jelentõs szerepe volt abban, hogy az érdekegyeztetés jogköreinek az elõzõ kormányzat általi megnyirbálása, s a tárgyalások gyakori kudarcai ellenére születtek munkavállalói nézõpontból elfogadható kompromisszumok is. A közszféra érdekegyeztetését is kedvezõtlenül befolyásolta a szakszervezetekkel szembeni kormányzati magatartás. A KIÉT megszüntetése nem egyszerû szervezeti változtatás volt, hanem a kormányzati felfogás esszenciája. A közszféra egységes felfogásának tagadása, a gyakorta egymással is szembenálló ágazati érdekek elsõbbségének kifejezésre juttatása. Ez a körülmény, párosulva a már említett bérbefagyasztást jelentõ nyitánnyal, súlyos helyzetet idézett elõ a kormány és a SZEF, illetve a közszolgálati szakszervezetek kapcsolatában. A kialakult helyzetben, nem kis vajúdás és nem kevés vita után, mégis arra a többségi álláspontra jutottunk, hogy a kormányzat gyakorlatával szemben egyidejûleg kell alkalmaznunk a nyilvános kritikát és a feszültségeket mérséklõ, célorientált megegyezésre irányuló erõfeszítéseket és kezdeményezéseket. Ez megfelelt a SZEF megalakulástól követett politikájának és értékrendjének. Mindig azt vallottuk, hogy az érdekegyeztetés legfõbb eleme a konstruktivitás, a tárgyalóasztal melletti érdekérvényesítés, a józan kompromisszumokon nyugvó megállapodás. Ez a felfogás nem a gyengeség jele, nem is valamiféle elvtelen lojalitásé a mindenkori kormánnyal szemben, hanem annak pragmatikus megjelenítése, hogy a közszféra fõ munkáltatója a kormányzat. Ha azt a kérdést tesszük fel, célszerû volt-e közel másfél évig tárgyalni a kormánnyal a megállapodásról, és végül aláírni, azt felelhetjük, igen. Azok az intézkedések, amelyek a tárgyalások idején, és az aláírást követõ rövid idõszakban születtek, minden ellentmondásosságuk ellenére is pozitív vonásokat mutattak. A köztisztviselõi életpályát megalapozó törvénymódosítás, a már említett, sok jogos kritikát kiváltó bérügyi lépések, a közalkalmazotti életpálya kidolgozásának terve, végsõ soron mégiscsak eredményként könyvelhetõk el. Miként az is, hogy megalakult a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa. A fordulat ígérete A jelenlegi kormány hivatalba lépése fordulatot hozott a szociális párbeszédben, a szakszervezetekkel kapcsolatos magatartásban. Ebben fontos körülmény volt a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium megalakulása és miniszterének és más vezetõinek kezdettõl megnyilvánuló pozitív hozzáállása. Ismét létrejött az Országos Érdekegyeztetõ Tanács, amelynek jogköre kiterjed a munka világát érintõ fontos kérdésekre. Több tárgyalt napirendi téma közül kiemelendõ a Munka Törvénykönyv módosítása, amely munkavállalói szempontból kedvezõ irányú változásokat rögzített, valamint a Nemzeti Fejlesztési Terv tárgyalása, ami a jövõépítés szempontjából érdemel figyelmet.

A közszférában is jelentõs változások történtek. A SZEF és a Kormány viszonyában nem pusztán gesztusértékû, hanem elõremutató megnyilvánulásként értékeljük Medgyessy Péter miniszterelnök úr látogatását a SZEF-ben a beiktatását követõ tizedik napon. Itt fogalmazódott meg az a megállapodás, amit a kormány és a közszféra szakszervezetei írtak alá az együttmûködést érintõ fontos témákról és kölcsönös kötelezettségekrõl. Itt született egyezség egy középtávú megállapodás elõkészítésérõl és ugyancsak ezen a találkozón határoztuk el az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács megalakítását, ami megtörtént. Elõzõ kongresszusunkon határozatban szorgalmaztuk az egységes közszolgálati kerettörvény megalkotását. A jelenlegi kormány programja biztató választ tartalmaz erre vonatkozóan, aminek gyakorlati megvalósítására utal a Kormánymegbízotti Hivatal létrehozása. Az említettek optimizmusra okot adó kezdetként értékelendõk. Õszintén reméljük, hogy a folytatás sem okoz csalódást. Ezt azért kell kiemelni, mert vannak aggodalomra okot adó jelek. Sajnálatos módon nem kerültek az OKÉT illetve a KOMT elé olyan össztársadalmi és közszolgálati szempontból is sarkalatos témák, mint az egészségügy átalakításával kapcsolatos törvénytervezetek, az egységes közszolgálati kerettörvény koncepciója. Gondokat jeleznek tagszervezeteink az ágazati érdekegyeztetés háza tájáról is. Egyhelyben topog a középtávú megállapodás elõkészítése. Határozottan szorgalmazzuk az érdemi párbeszédet a közszféra makro és ágazati, területi és helyi fórumain egyaránt. Sürgetjük a megállapodás elõkészítésének felgyorsítását, amihez meggyõzõdésünk szerint nem pusztán nekünk, hanem a kormánynak is érdekei fûzõdnek. Folytatódjék a bérfelzárkóztatás Tisztelt Kongresszus! Az elõzõ kormányzati ciklus négy évét a gazdaság teljesítményének jelentõs növekedése jellemezte. A bérek, keresetek alakulása azonban - fõként a kormányzati ciklus elsõ kétharmadában -, nem követte ezt a pozitív tendenciát. Az utolsó évben elhatározott bérintézkedések, különösen a minimális bér jelentõs emelése, csak a lassú javulás jeleit mutatták a kereseti viszonyokban. A közszolgálatban is történtek keresetnövelõ intézkedések, amelyek a megoldás tekintetében vitákat, s az egyes foglalkozáscsoportok között feszültségeket idéztek elõ, hatásukat tekintve azonban a keresetek színvonalának szolid mértékû javulását jelezték. Ezt a folyamatot a jelenlegi kormány múlt év szeptemberi bérintézkedése nagyságrendileg új dimenzióba emelte. A közalkalmazottak átlagosan ötven százalékos fizetésemelése az utóbbi évtizedek példa nélküli kormányzati döntése volt. Olyan lépés, amely figyelembe vette az országgyûlési választások elõkészítése idején megfogalmazott SZEF igényeket. Olyan lépés, amely annak felismerésén alapult, hogy a méltánytalan bérviszonyok nem csupán a humán közszolgáltatások válságát idézik elõ, de súlyosan veszélyeztetik a gazdaság versenyképességét, a társadalmi stabilitást is. Olyan lépés, amelyet méltán nevezhetünk igazságtételnek, kárpótlásnak azokért a hátrányokért és azért

a lemaradásért, amelyet a rendszerváltás óta a közszféra foglalkoztatottai elszenvedtek. Olyan lépés, amelyet a kormány elismerésre méltó módon abban az idõszakban tett, amikor a gazdaság teljesítményének növekedése sajnos lelassult, a világgazdaságban recesszió tapasztalható, s amikor számíthatott arra, hogy döntését az egyoldalú szemléletû, a társadalmi összefüggéseket mellõzni hajlamos körök részérõl kritika éri. Különösen arcátlan a Valutaalapnak az a javaslata, hogy a kormány fagyassza be a közszféra béreit. Határozottan tiltakozunk az ilyen durva beavatkozás ellen. Örülünk viszont annak, hogy a társadalom döntõ többsége indokoltnak és szükségesnek ítélte a bérintézkedést, és a versenyszféra szakszervezetei is megértéssel fogadták. Köszönetünket fejezzük ki a szolidaritást tanúsítóknak és a kormánynak. Szükségesnek tartjuk azonban hangsúlyozni, hogy a múlt évi bérintézkedést az elmúlt bõ évtizedben sorozatosan elszenvedett hátrányok felszámolására tett elsõ lépésnek tekintjük a kereseti helyzet rendezése érdekében, amit feltétlenül újabbaknak kell követniük. Erre az évre minimális igényünk, hogy sem a közszféra foglalkoztatottai általában, sem a közalkalmazottak ne kerülhessenek abba a helyzetbe, hogy fizetésükért az idén karácsonykor kevesebb árut és szolgáltatást tudnak vásárolni, mint az elmúlt év decemberében. Ennek biztosítása érdekében egyes területeken születtek már megállapodások, de fõként a közalkalmazottakat érintõen vannak még megegyezést igénylõ ügyek. Tisztelt Kongresszus! A SZEF fennállása óta kiemelt figyelmet fordít a közszolgálatiságra. Errõl a témáról több nemzetközi és hazai szakmai konferenciát is rendeztünk. Ismertek azok a globális méretû kihívások, amelyek a munkavállalókat általában, a közszolgálati intézményeket pedig különösen fenyegetik. A multinacionális tõke, s tegyük hozzá a hazai tõke egyes körei is, mind nagyobb befolyást gyakorolnak a kormányokra és a gazdasági, társadalmi folyamatokra. Ennek hatására gyengül az állam szerepe és jelenléte a közszolgálatok finanszírozásában. A jelenség Magyarországon sem ismeretlen. Hosszabb idõ óta napirenden van az állami szerepvállalás mérséklése, s ennek fontos elemeként a közszolgálati intézményrendszer általános léptékû átalakítása. A korábbi évek jórészt rögtönzött intézkedéseit döntõen pénzügy-politikai, sõt aktuális költségvetési kényszerek vezényelték. Hiányzott a szakmai megalapozás, vagy mellõzték azt. Elmaradt a társadalmi hatások elõzetes vizsgálata. Mindezek következtében a reform-kísérletek nem egy esetben sokkal inkább nevezhetõk elvetélt, a reformot lejárató, kárt okozó lépésnek, mint valóságos és hasznos jobbításnak. Ez az oka annak, hogy a SZEF sok esetben határozottan fellépett az effajta szándékokkal, vagy intézkedésekkel szemben. Most is, mint megannyiszor szeretném megerõsíteni, nem vagyunk modernizáció ellenesek, nem vonjuk kétségbe a változtatások szükségességét a közszférában. Szilárd meggyõzõdésünk azonban, hogy a közszolgálatok átalakításánál nem hagyhatók figyelmen kívül az ország jelenlegi társadalmi, életszínvonalbeli feltételei. Nem kerülhetjük meg a választ arra, hogy meddig terjed az állam felelõssége állampolgáraival

szemben. Más megközelítésben: mi lehet a helyes arány az állam közszolgálati kötelezettsége és az egyének öngondoskodó vállalása között, szem elõtt tartva a keresetek és a nyugdíjak mai paramétereit. Az elõl sem térhetünk ki a választ illetõen, hogy összeegyeztethetõ-e, s ha igen, milyen területeken és mértékben a humán közszolgáltatások jellegével a piacosítás. Elfogulatlanul mérlegelni kell, hogy vajon racionálisabban, gazdaságosabban és színvonalasabban mûködtethetõk-e magánkézben, vagy a közszolgálaton kívüli egyéb formákban a jelenleg költségvetésbõl fenntartott intézmények. Megjegyzem, hogy a rendelkezésre álló eddigi hazai tapasztalatok az igenlõ választ nem támasztják alá. Több európai ország gyakorlatában sem látszanak igazolódni a privatizáció elõnyei sem a költségek oldaláról, sem az ellátás színvonalát illetõen. A mi alapállásunk az, s ez érvényes a parlament napirendjén lévõ egészségügyi átalakítás ügyére is, hogy a humán közszolgáltatásokat jellemzõen köztulajdonú, költségvetési intézményi formában kell nyújtani, a munkavállalókat pedig közszolgálati jogviszonyokban kell foglalkoztatni. Ez nem jelenti azt, hogy a globális tagadás álláspontjára helyezkedünk azokban az esetekben is, amikor a költségvetési intézményrendszer indokolt és ésszerû modernizálásáról, gazdaságosságának, hatékonyságának javításáról van szó. Nem tagadható, és nem csak az egészségügy esetében, hogy az intézményi gazdálkodásban a szûkös gazdasági viszonyok mellett a pazarlás jelenségei is felfedhetõk. Az ezek megszüntetésére irányuló szándékokat támogatnunk kell. Szigorúbb gazdaságossági vizsgálat és társadalmi ellenõrzés tárgyává kell tenni a közpénzek felhasználását. Külön kiemelem itt a TB-alapok járulékfizetõk általi ellenõrizhetõségének követelményét. Számon kérhetõ követelményrendszert kell alkalmazni a menedzserekkel, a vezetõkkel szemben, s a teljesítményelven alapuló értékelésnek nagyobb teret kell adni az alkalmazottak esetében is. Az ésszerû takarékosság megfelel a társadalmi elvárásoknak és egybeesik a közszféra munkavállalóinak érdekeivel is. Részben azért, mert igen jelentõs mértékben az õ adóforintjaikról van szó, másrészt azért is, mert növeli a társadalmi elismertségüket. Azt sem állíthatjuk, hogy a társadalmi viszonyok és igények változásának függvényében az intézményi struktúra nem szorul korrekcióra. Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy ez társadalmilag nagyon érzékeny terület. Elég utalni a lokális tiltakozásokra egyegy intézmény összevonása vagy bezárása esetén. Ezért csak nagyfokú körültekintéssel és konszenzusra törekvéssel lehet elõrelépni, amit õszinte helyzetfeltárásnak és párbeszédnek kell megelõznie. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közszolgálat korszerûsítése nagyon szerteágazó problémakör és hosszantartó folyamat. Érthetõ, hogy megjelennek benne közgazdasági racionalitások, ám nem szabad megengedni ezek egyeduralmát, meg kell gátolni a pénzügyi bürokrácia esetenként erõszakos törekvéseit. A modernizációs folyamatokban nagyobb teret kell adni a tudományos és a gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezõ szakembereknek. Fontos, hogy az átalakítás aspektusai és elhatározásai nagyobb mértékben támaszkodjanak a társadalmi hatásvizsgálatokra, s közöttük a közszolgálatban

dolgozók sorsát, helyzetét várhatóan érintõ szakmai, foglalkoztatási következmények figyelembevételére is. Foglalkoztatás, életpálya Tisztelt Kongresszus! A közszféra, különösképpen munkavállalói szempontból értelmezendõ aktualitásainak egyik leglényegesebb kérdése a foglalkoztatottak sorsa, jövõje. A most alakulófélben lévõ életpálya-program erre a jövõre keres választ. Bízunk abban, hogy nem csak keresi, hanem meg is találja az elfogadható választ, és konstruktív viták után kialakulhatnak egy olyan megegyezés körvonalai, amelynek mind a jogi, mind a pénzügyi-gazdasági feltételei is megteremthetõk lesznek. Az életpálya-rendszer nem valamiféle magyar találmány, a nyugat-európai országokban sokkalta kialakultabb, fejlettebb, mint nálunk. Elõttünk az a feladat áll, hogy kidolgozzuk, miként tudunk mihamarabb felzárkózni a nyugat-európai rendszerekhez. Azokhoz, amelyek a közszolgálatban foglalkoztatottak számára jobb megélhetést, beláthatóbb jövõképet és nagyobb egzisztenciális biztonságot jelentenek. Ennek jegyében szorgalmazzuk, hogy mielõbb alakítsuk ki az életpálya programmal kapcsolatos kormányzati és szakszervezeti koncepciók fõ csomópontjait. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy rövidtávon nem válhat valóra a komplex életpályarendszer valamennyi eleme. Bevezetésük csak fokozatosan történhet. Részben gazdasági korlátok miatt, részben pedig azért, mert a pályarendszer egyes elemei, — különösen a nyugdíj és egészségbiztosítási rendszer —, keményen összefüggnek társadalmi vonatkozásokkal. Azt azonban nem szabad elodázni, hogy egyes területeken már ma és holnap érzékelhetõ lépések történjenek az elõrehaladásra. Ilyenek egyebek között a bérfelzárkóztatási program, az önkormányzati finanszírozás módosítása, a foglalkoztatás garanciáinak megerõsítése, a munkavállalói és szakszervezeti jogok bõvítése. Más kérdésekben pedig jelöljük ki a jövõbe mutató irányokat. Errõl a kérdésrõl azért szükséges reálisan beszélnünk, mert ha az életpálya-tárgyalások során a hosszabb távú elemekre vonatkozóan nem kapunk rövid távú ígérvényt, ezt nem szabad törekvéseink kudarcaként felfognunk. Szorosan ide kívánkozik egy napjainkban is aktuális dilemma. Egységes vagy szektorális felfogásban közelítsünk-e a közszolgálathoz. Mi már elõzõ kongresszusunkon is a közszolgálat egységes szemléletét vallottuk magunkénak. Rögtön hozzáteszem, hogy ez nem jelenti a közszolgálaton belüli szakma-specifikus leágazások létjogosultságának tagadását. Ebben a szellemben fogjuk fel és támogatjuk az egységes közszolgálati kerettörvény mielõbbi megalkotását. Ma a szektorális törekvéseknek vagyunk szemtanúi. Bizonyítja ezt a törvénykezés folyamata. Gondoljunk a köztisztviselõi, az oktatási, vagy éppen az egészségügyi jogi szabályozás aktualitásaira. Mi azt látjuk indokoltnak, hogy a különbözõ szálakon készülõ elgondolások egy olyan harmonizált rendszerbe integrálódjanak, amely fõ elemeiben egységes megoldásokat tartalmaz.

Meggyõzõdésünk, hogy a közszféra helyzetét alapvetõen rendbe kell tenni. Mert ma nincs rendben. Folytonosan javítani kell a bérek, a keresetek nívóján. Belátható és kiszámítható távlatot kell nyújtani a felzárkózásra az Európai Unió közszolgálati béreihez. Rendet kell vágni a bérkiegészítõ elemek kuszaságában. Egyezségre kell jutni a foglalkoztatás neuralgikus kérdéseiben. Gátat kell szabni az ésszerûtlen kiszervezéseknek, az azonos munkahelyen azonos munkát végzõk jogállása sokféleségének, a privatizáció mindent megváltó hiú ábrándjainak. Lehet, hogy az említettek a menedzseri szemnek, vagy éppen a Világbanknak tetszetõs grafikonokat eredményeznek a foglalkoztatottak számát, a bérköltségek alakulását illetõen, a szolgáltatások állami költségei azonban a legtöbb esetben összességében többletkiadásokat mutatnak, miközben a szolgáltatások minõségét súlyos kifogások érik. Megfelelve az európai követelményeknek Tisztelt Kongresszus! A környezõ világ, az Európai Unióhoz történõ csatlakozás követelményei és hazai környezetünk változásai a szakszervezetektõl is megkövetelik szerepük újragondolását. Egyik oldalon a munka világán túlterjedõ, nemzeti keretû társadalompolitikai problémákkal szembesülünk, a másik oldalon az EU-n belüli döntéshozatal nemzetek feletti jelenségeivel és a tõke nemzetközi összefonódásával találjuk szembe magunkat. Ez új dimenziókat vetít elénk. Ezzel összefüggésben látnunk kell, hogy jelenlegi adottságaink nem elégségesek ahhoz, hogy érdemi módon reagálhassunk a kihívásokra. Alaposan végig kell tehát gondolnunk, milyen változtatások szükségesek hagyományos szemléletmódunkon, programjainkon, struktúráinkon, eszközrendszerünkön. Ez a munka a következõ évek nagy próbatétele lesz. Annyit már ma is látni lehet, hogy nagyobb szerep jut az elõretekintõ, a társadalom hosszabbtávú perspektívájában és a napi életben végbemenõ folyamatokat komplex módon szemlélõ, e történésekben eligazodni, és ezekre válaszokat megfogalmazni képes szakszervezeti politikának. Ez igényli a szakszervezetek európaizálódása és professzionalizmusa követelményének tudatos felismerését, az ehhez szükséges feltételek fokozatos, folyamatos megteremtését. Több figyelmet kell fordítanunk a globalizáció jelenségeire és veszélyeire, több energiát kell fordítanunk a környezetvédelemre, a fogyasztóvédelemre, a munka világa változó körülményeire, az élethosszig tartó tanulás elõmozdítására, a jogvédelemre. Javítani kell munkakörülményeinket, munkánk személyi és tárgyi feltételeit. Bõvítenünk kell szolgáltató funkciónk kereteit, növelni kell a tájékoztatásra fordított szellemi és anyagi kapacitásokat. Mindehhez számítunk az állami támogatás normatív rendszerû biztosítására. Az említettek megkövetelik az érdekképviseleti munka színvonalának javítását, a tudomány és a gyakorlat tapasztalt szakértõinek szélesebb körû bevonását, a nemzetközi tapasztalatok kritikus szemléletû hasznosítását, tisztségviselõink olyan irányú felkészítését, amely képessé teszi õket az új dimenziókat magába foglaló párbeszédre mind a tagsággal, mind a társadalommal.

Õrizzük egységünket, alapértékeinket, javítsuk összefogásunkat Az ügy szempontjából nélkülözhetetlen szervezettségünk javítása, különösen az ifjúság körében. Ez a jövõ záloga. Pótolnunk kell mulasztásunkat a nõpolitikát illetõen és erõteljesebben kell folytatnunk képviseleti munkálkodásunkat a nyugdíjasok érdekében. Szorgalmazzuk a konföderációk egymásközti, valamint a közszféra szakszervezetei közötti még szorosabb együttmûködést. Meggyõzõdésünk, hogy jobban egyeztetett és markánsabban kinyilvánított érdekképviseleti politikára és határozottabb érdekérvényesítésre van szükség. Azt is valljuk, hogy a valós érdekeken alapuló szervezeti autonómiák fenntartása mellett, elszántabban kell haladnunk az ésszerû integrálódás útján, mert ez a kor parancsa, a globalizálódó világ kihívása, ezt igazolják az európai szakszervezetek példái. Korrekt, tárgyszerû, konstruktív partnerséget kell felmutatnunk, s hasonló magatartást kell elvárnunk a kormánytól és a munkáltatóktól minden szinten. Ennek fontos eleme, a viták természetessége mellett, a konszenzusra törekvés, az ésszerûen vállalható kompromisszumokon nyugvó megállapodás. Ez mindkét fél jól felfogott érdeke. Meg kell õriznünk a SZEF egységét és alapértékeit, ami elkötelezettséget jelent a közszolgáltató intézmények munkavállalói érdekeinek képviselete mellett, függetlenül attól, hogy milyen jogviszonyban foglalkoztatják õket. Munkánk alappillére a szociális érzékenység, a társadalmi igazságosság, a szolidaritás. Fenn kell tartanunk függetlenségünket a pártpolitikától, ugyanakkor nyitottnak kell lennünk az együttmûködésre mindazon pártokkal, országgyûlési frakciókkal, amelyek készségüket nyilvánítják a közszféra ügyeinek érdemi kezelésére, s hajlandóak törekvéseink támogatására. Ilyen irányú magatartást eddig leginkább az MSZP részérõl tapasztalunk. Értékeink fontos eleme a szoros együttmûködés az Európai Szakszervezeti Szövetséggel és más nemzetközi szervezetekkel, a különbözõ országok társszakszervezeteivel. Lényegesnek tartjuk a nyitottságot a civilszféra szervezetei irányában. Utolsóként említem, de hangsúlyos szándékkal a SZEF-nek azt az értékét, amely a kiszámíthatóságot, a tárgyilagosságot, a konstruktivitást, a mértéktartást ötvözi a megállapodásra törekvõ, céltudatos és határozott érdekérvényesítéssel. Az említett értékek követése alapozta meg a SZEF modern konföderációvá válását, társadalmi elismertségét. Szilárd meggyõzõdésem, hogy ezeknek az értékeinknek a következetes megõrzése a leglényegesebb feltétele szövetségünk jövõbeni fejlõdésének is. [Vissza a tartalomhoz] Változatlan célunk az egységes közszolgálati konföderáció megteremtése

[Vissza a tartalomhoz] Fehér József szóbeli kiegészítõje a program-javaslathoz Tisztelt Kongresszus, Kedves Küldött társaim, Kedves Vendégeink, Tisztelt Barátaim! A SZEF Szövetségi Tanácsa megbízásából a Programszerkesztõ Bizottság elkészítette a SZEF középtávú programjavaslatának tervezetét. A mai tanácskozáson az a közös feladatunk, hogy együttes munkával megalkossuk a SZEF négy évre szóló, stratégiai céljainkat tartalmazó programját. A Programszerkesztõ Bizottság a javaslat összeállításakor abból indult ki, hogy ez a programjavaslat fogalmazza meg a SZEF tagszervezeteinek igényét, de ez a program elsõdlegesen — ha nem is kizárólagosan —, a konföderáció szintjén megvalósítandó, megvalósítható célkitûzéseket tartalmazza. Programtervezetünk remélhetõleg értelmezhetõ és érzékelhetõ a SZEF érdekképviseletébe tartozó valamennyi szakmai terület számára, de értelemszerûen nem tartalmazza, mert nem tartalmazhatja az egyes szakmák vagy foglalkozási csoportok körében végzendõ érdekvédelmi tennivalókat. Úgy is mondhatjuk, hogy a programjavaslat nem egyes szakterületek célkitûzéseinek, elvárásainak valamiféle mennyiségi összegzése, hanem — remélhetõleg — az a minõségi többlet, amelyet csak a konföderáció szintû érdekképviselet vállalhat fel, és reményeink szerint majd meg is valósít. Bizottságunk szándéka szerint nem munkatervet készített, és nemcsak elvi deklarációkat, kinyilatkoztatásokat fogalmaztunk meg, nem az álmainkat, óhajainkat vetettük papírra. Álláspontunk szerint teljesíthetõ, megvalósítható, és az elkövetkezendõ négy évben idõszerû feladatokat, elvárásokat, indítványokat tartalmaz az Önök elõtt lévõ dokumentum. Olyanokat, amelyek megvalósításáért végzendõ munkát majd számon lehet kérni a megválasztandó vezetõktõl és a testületektõl. Európai térben Ma Önök kézhez kaptak egy állásfoglalás-tervezetet a SZEF idõszerû tennivalóiról. Tisztelettel kérjük, hogy ezt is tekintsék a program részének, mivel abban olyan tennivalók vannak, amelyek nem feltétlenül 2-3-4 évre, hanem rövidebb idõre szólnak. Ezért tartotta szükségesnek az Ügyvivõ Testület, hogy az a programtól eltérõ külön dokumentumban jelenjen meg. Bizottságunk a programjavaslat címével is szerette volna jelezni azt, hogy az elkövetkezendõ években a SZEF érdekvédelmi, érdekérvényesítési tevékenységének egyik fõ stratégiai tartalma az ország Európai Unióhoz történõ csatlakozásához kapcsolódik. A kongresszus résztvevõinek kiküldött dokumentumról sajnálatos módon lemaradt a program címe. Ezt kérem, hogy most pótolják. A mi javaslatunk szerint a SZEF 2003-2007 évre szóló stratégiai céljait tartalmazó programnak a címe a következõ

lehet: Magyar közszolgálat európai térben. Ez a cím talán eléggé szemléletesen kifejezi, hogy a Programszerkesztõ Bizottság mire gondolt a program megfogalmazásakor. Ezzel azokra a megjegyzésekre, vagy eddig megismert véleményekre is reagálok, amelyek szerint helyes lenne, ha a program külön fejezetben tartalmazná Magyarország EU-csatlakozásával összefüggõ SZEF-teendõket. Hozzáteszem, hogy ennek a gondolatnak a lényegével egyetértünk, de mi úgy véltük, hogy nem kell külön fejezet, mert mint említettem, szándékaink szerint az egész program arról szól, hogy mi a tennivaló az elkövetkezendõ években az ország Európai Uniós csatlakozásával összefüggésben. Tehát nemcsak egy fejezet, hanem az egész program érvényesítené ezt a követelményt. Az írásos dokumentumban is szerepel, de fontossága miatt külön is megemlítem, hogy a SZEF történelmi fordulópontnak tekinti az ország Európai Unióhoz történõ csatlakozását, amellyel Magyarország a demokratikus és szociális Európa részévé válik, természetesen részünkrõl beleértve a közszolgálati mûködés és a közszolgálati normák Európai Uniós gyakorlatának érvényesítését is. A közszolgálati munkavállalók egyértelmûen arra számítanak, hogy õk is nyertesei lesznek a csatlakozásnak, és ha nem is azonnal, de viszonylag belátható, rövid idõn belül értékelhetõ és érzékelhetõ javulás következik be mind a közszolgálati intézményrendszer mûködésében, mind pedig a közszolgálati dolgozók életminõségének javításában. Két általános elvárást külön is kiemelek. Általános vélemény az, hogy nem akarunk 15-20 évet várni arra, hogy a magyar közszolgálat átlagkereseti szintje az Európai Uniós kereset átlagszintjét elérje. És bízunk abban, elsõsorban foglalkoztatási tekintetben, hogy sem a fûnyíró-elv, sem a költségvetési megszorítások, sem az átszervezések, sem valamiféle 30 %-os túlfoglalkoztatásról szóló — felelõsnek nem minõsíthetõ — nyilatkozatok nem borzolják a jövõben a kedélyeket, és érvényt lehet szerezni végre a szakmai létszámnormáknak. Konstruktív érdekképviseletet A SZEF eddigi története során többször is igazolta, hogy érdekképviseleti politikájának vezérlõ elve a konstruktivitás. Mindig is szem elõtt tartottuk azt, hogy nem elég pusztán nemet mondani. Azt vallottuk, és azt valljuk ma is, hogy a színvonalas állami, önkormányzati közszolgálat megteremtése legalább annyira érdeke a mindenkori kormánynak, önkormányzatoknak, mint amennyire érdeke a közszolgálatban dolgozóknak. Voltak és e programban is vannak javaslataink a korszerû közszolgálat megteremtésére, és bízunk abban, hogy kezdeményezéseinkre nem tagadó válaszok érkeznek partnereinktõl. És bízunk abban is, hogy partnereinknek lesz készsége a SZEF konstruktivitásának fogadására. Tisztelt Kongresszus! A SZEF makroszintû munkavállalói érdekképviseletként, az elkövetkezendõ években is elsõsorban a közszolgálatban dolgozók munkavállalói létéhez kapcsolódó ügyekben

kíván megkerülhetetlen stratégiai partnere lenni mind a kormányzatnak, mind az önkormányzatoknak. Ugyanakkor — ahogy arra Szabó Endre elnök úr is utalt — tudomásul kell vennünk, hogy a globalizálódó világ hatásaitól nem tudjuk elszigetelni magunkat. Ezért teszünk javaslatot a programban arra, hogy a SZEF jövõbeni tevékenységében hangsúlyosabban jelenjenek meg a munka világán kívüli társadalmi-gazdasági-szociális kérdésekhez kapcsolódó álláspontok. Ilyen lehet pl. környezetünk védelme, a közélet tisztasága, a kultúra, a köznyilvánosság, a közmorál helyzete, a családok helyzete, a társadalmi esélyegyenlõség kilátásai, vagy éppen a háború és béke kérdése. Ezek elsõsorban munkavállalói érdekkörbe tartozó ügyek, de részei mindennapjainknak, hatnak mindennapi életünkre, ezért a jövõben ezekben a kérdésekben is meg kell jelenítenünk a SZEF, illetve a szervezett közszolgálati munkavállalók álláspontját. Tisztelt Kongresszus, Kedves Vendégeink! Talán nem tûnik valami megalapozatlan öndícséretnek, ha azt mondjuk, hogy a SZEF szervezeti ereje, akcióképessége változatlanul kiemelkedõen magas. Ebbõl eredõ felelõsségünkkel tisztában vagyunk. Az elmúlt évek kemény kihívásai megedzették, harcképesebbé és talán érettebbé is tették a SZEF-et. Szilárd és határozott érdekképviseleti politikánk elismerést váltott ki a közéletben, és talán azok körében is, akik nem feltétlen szimpatizálnak velünk. Több mint öt éve teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Szakszervezeti Szövetségnek. A SZEF tagszervezetei ott vannak különbözõ nemzetközi szakszervezeti szervezetekben, tehát nem túlzás azt állítani, hogy konföderációnk ma már megfelel azoknak a legalapvetõbb követelményeknek, amelyek egy európai igényû szakszervezeti szövetségtõl elvárhatóak. Mindez azonban nem ad okot arra, hogy túlontúl megelégedettek legyünk, és még kevésbé arra, hogy szem elõl tévesszük tennivalóinkat. Elvitathatatlan, hogy a SZEF helyzete és nagyságrendje feljogosítana minket arra, hogy a közszféra egészére érvényes képviseleti kompetenciákat fogalmazzunk meg, de mi most is, ebben a programban is elsõdlegesen az együttmûködésre helyezzük a hangsúlyt, és idegen tõlünk minden kiszorítósdi. Négy évvel ezelõtt is megtettük, és most is megfogalmazzuk: az egységes magyar közszolgálati konföderáció létrehozását tekintjük célnak. Az indokolt és ésszerû érdekkülönbségek, az önállóság tiszteletben tartásával meg kell indulnunk azon az úton, amely egy egységes magyar közszolgálati konföderáció megteremtését tûzi ki célul. A közszolgálati egységszakszervezet gondolatának ilyen irányú kiterjesztése, a közös cselekvés kiterjesztése meggyõzõdésünk szerint elkerülhetetlen, mert közel másfél évtizeddel a magyar szakszervezeti õsrobbanás után nem magányos üstökösöket, hanem nagy tömegvonzással bíró bolygókat kell követni, mert az ad stabilitást. Álláspontunk szerint a SZEF-ÉSZT Unió lehet az a munkaforma, amely keretet, és eredményes mûködés esetén ösztönzést is adhat másoknak is, magunknak is az összefogás szervezettebb és magasabb szintû megvalósításához.

Ennek kapcsán kell szólnunk a SZEF belsõ mûködésének helyzetérõl. Bizottságunk ugyan nem tekinti feladatának, hogy alapszabályba tartozó kérdésekkel foglalkozzon, ugyanakkor kötelessége jelezni, hogy a program megvalósításának majdani feltételei esetleg mûködési normáink, szervezeti helyzetünk felülvizsgálatát is szükségessé tehetik. Éppen ezért az elmúlt évek mûködési gyakorlatának tapasztalatai alapján célszerû megvizsgálni néhány alapvetõ szabályt, és ha ez indokolt, akkor talán nem kell újabb négy évig várni egy esetleges alapszabály-módosítással. Most ezen a kongresszuson ezt nem javasoljuk. De érdemes készülnünk rá. Megfontolandó lehet például a szervezkedés ágazati-szakmai elvének, és a mûködés területi gyakorlatának egymásra épülése, az ebbõl eredõ elõnyök jobb kihasználása. De ilyen lehet a SZEF vezetõ testületeiben a szakmai és a területi képviseletek sokszínûségének megjelenítése is. Nem az alapszabály ügye, de komoly adósságunk a SZEF ifjúsági szervezetének létrehozása. Elnök úr is szólt arról, hogy a fiatalokkal való foglalkozást szervezettebbé kell tennünk. Meg kell nyernünk a fiatalokat annak érdekében, hogy lépjenek be a szakszervezetbe, vállaljanak tisztséget, vállaljanak szerepet. Nekünk pedig ki kell képeznünk õket arra, hogy a mai kornak, és az elkövetkezendõ idõszaknak megfelelõ szemléletmóddal és magatartással tovább tudják vinni azt az ügyet, amiért mi többkevesebb eredménnyel vagy sikerrel harcolunk és harcoltunk. Új gondolat a SZEF nõi szervezetének megalakítása. Hosszú éveken keresztül tartotta magát az a vélemény, hogy erre nincs szükség, mert a konföderáció általános érdekképviseleti politikája tulajdonképpen a nõi munkavállalói érdekeket is megfelelõen megjeleníti. Az élet azt igazolja, hogy felül kell vizsgálni ezt az álláspontot. Napi tapasztalat, hogy a nõk foglalkoztatásában, bérezésében, vagy éppen a gyermeknevelésben, a családok helyzetében olyan érdekviszonyokkal találkozunk, amelyek az általános munkavállalói érdekvédelem módszereitõl eltérõ gyakorlatot tesznek szükségessé. Higgyünk saját erõnkben Tisztelt Kongresszus, Kedves Barátaim! Itt nekem most az lenne a kötelességem, hogy reagáljak azokra a hozzánk érkezett módosító, kiegészítõ indítványokra, amelyeket tisztelt küldött társaim a program-javaslat alapján eljuttattak a bizottsághoz. Tisztelettel jelentem, hogy ilyen javaslatokat még nem kaptunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a program-javaslat ebbõl a szempontból le van zárva. Tisztelettel várjuk, hogy a vita során a programot érintõ módosító, kiegészítõ javaslataikat — ha lehet, szövegszerûen — szíveskedjenek leadni, hisz a szerkesztõ bizottság csak szerkeszt, de a programot mi közösen alkotjuk meg. Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a SZEF tagszervezeteinek, a tagszervezetek vezetõinek, a megyei koordinációk vezetõinek, és nem utolsó sorban e munkában közvetlen segítõimnek és kollégáimnak, a programszerkesztõ bizottság

tagjainak, hogy megtiszteltek a programszerkesztési munka közös élményével, és egy kicsit szerzõtársakká avattak. Befejezésül azt kérem küldött társaimtól, a kongresszus valamennyi résztvevõjétõl, a SZEF-hez tartozó szakszervezetek tagságától, hogy higgyünk saját erõnkben. Erõsítse önbecsülésünket az a tudat, hogy a SZEF több mint 10 éves történetét a tanulságos kudarcok, és a vállalható kompromisszumok mellett elsõsorban és erõteljesebben jellemzik közös sikereink. Készüljünk úgy a jövõre, hogy olyan egységesek és magabiztosak leszünk majd elfogadandó közös programunk végrehajtásában, mint amilyen gondolatgazdagok, ötletesek és konstruktívak voltunk annak megalkotásában. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. [Vissza a tartalomhoz] A SZEF példás takarékossággal gazdálkodott [Vissza a tartalomhoz] Tóth Bélánénak, a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság elnökének szóbeli kiegészítõje a PEB írásos beszámolójához Tisztelt Kongresszus, Kedves Vendégeink, Hölgyeim és Uraim! A SZEF Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottságának írásos jelentését az elõzõ kongresszus óta végzett munkáról a kongresszusi beszámolók között olvashatták. A beszámolóból, és azokból a számadatokból, amelyeket az írásos anyag tartalmaz, véleményt alkothattak a Szövetség gazdálkodásáról. A tagszervezetek képviselõi minden alkalommal, amikor költségvetéssel, vagy a SZEF gazdálkodásával kapcsolatos kérdés szerepelt a Szövetségi Tanács napirendjén, részletesen tájékozódhattak a gazdálkodással összefüggõ helyzetrõl. A költségvetési elõterjesztést a PEB minden alkalommal elõzetesen véleményezte, ezen kívül a Szövetségi Tanács ülésén szóbeli kiegészítést is tett. A tagszervezetek észrevételeit is szem elõtt tartva kísértük figyelemmel a Szövetség éves gazdálkodását, figyelve a számviteli törvény elõírásának betartására, betartatására. A kongresszusi beszámoló részletesen foglalkozik azzal, hogy milyen körülmények között kellett a SZEF-nek a mindennapokban helytállnia a köztisztviselõk, közalkalmazottak, és a szövetséghez tartozó különbözõ jogállású tagság érdekeit hatékonyan védenie. A Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma minden évben áttekinthetõ keretek között mozgó, szerény költségvetéssel rendelkezett, amely azonban biztos anyagi hátteret adott az elvégzendõ feladatokhoz. Tisztelt Kongresszus!

Engedjék meg, hogy a beszámolóban is szereplõ egyik megállapításra külön is kitérjek. Az elmúlt idõszak egyik legnagyobb eredményének tekinthetjük azt, hogy a SZEF lekötött pénzállománya az idõnként jelentkezõ nehézségek ellenére sem csökkent, az ingatlanvagyon megmaradt. Amit a SZEF szakszervezeti vagyonként átvett, azt a mai napig megõrizte. A PEB munkájának megítélése az Önök feladata. Mint a PEB leköszönõ elnöke, ezúton is köszönetet mondok elsõsorban a tagszervezetek által delegált munkatársaimnak, akik négy éven keresztül színvonalasan végezték ellenõrzési munkájukat. Köszönet illeti a SZEF Iroda munkatársait, és nem utolsó sorban Szabó Endre elnök urat, akivel minden alkalommal megbeszélhettem észrevételeinket, esetlegesen felmerült problémáinkat. Tisztelt Kongresszus! Két ciklusban vezettem a PEB munkáját, szívesen végeztem ezt a feladatot. Egyéb fontos feladataim miatt azonban megválok ettõl a tisztségemtõl, a több mint 8 éven át tartó bizalmukat ezúton is megköszönöm. A PEB beszámolóját elfogadásra ajánlom. Kérem Önöket, hogy észrevételeikkel, hozzászólásaikkal segítsék a megválasztandó tisztségviselõk és a PEB munkáját. [Vissza a tartalomhoz] A kongresszus vendégeinek felszólalásai [Vissza a tartalomhoz] Medgyessy Péter miniszterelnök Rövidtávon a jelentõs béremelések reálértékének megõrzését ígérhetem Barátként jöttem ide, s a barátságnak vannak bizonyos kritériumai, amelyeket fontosnak tartok. A barátság egyik követelménye az õszinteség, a másik a nyitottság, a harmadik a bizalom. Ezen az alapon merem azt mondani, hogy barátként jöttem. A barátok nem mindig értenek egymással egyet, de tisztelik, meghallgatják egymást, megbeszélik közös gondjaikat. És van valami, ami összetartja õket. Ez minden bizonnyal az az értékrend, amit barátok egymás között együtt képviselnek. Természetes szövetségeseink a szakszervezetek Kormányunk baloldali kormány. A baloldali kormány természetes szövetségese és partnere a szakszervezeteknek. És — érthetõ módon — egy baloldali kormány és a szakszervezetek közös értékeket képviselnek. Az egyik ilyen közös érték a teljesítmény. Visszautasítok minden olyan vádat, hogy a szakszervezetek nem értékelik, és nem tartják

fontosnak a teljesítményt. A szakszervezetek gondolkodásában, - elõretekintõ gondolkodásában - rendre ott van a teljesítmény értéke. Hiszen a teljesítmény a munka révén születik. És mit tisztelnének jobban a szakszervezetek, mint a munkát? Tehát a teljesítményt. Közös értékeinkre gondolva összetart bennünket az egyenjogúság tisztelete. Összetart az, hogy szeretnénk minél szélesebb körnek egyenlõ esélyeket biztosítani. Azért mondom, hogy minél szélesebb körnek, mert mindannyian tudjuk, hogy mindenkinek még nem tudunk azonos esélyeket teremteni. Törekedni lehet rá, akarjuk. Az embert az teszi erõssé, hogy vágyai, szándékai vannak, és azokat minél teljesebben szeretné érvényesíteni. Szeretné elérni az esélyek egyenlõségét, amihez azonban nem egyik napról a másikra lehet eljutni. És közös értékünk a szolidaritás tisztelete. Egy baloldali kormány a szolidaritást fontos értéknek tartja, a szakszervezetek pedig nyilván ezen az alapon szervezõdnek. Hozzá kell tenni: egyre inkább megtanuljuk mindannyian, hogy csak a realitások alapján lehet kialakítani a gondolkodásunkat és a politikánkat. Úgy gondolom, hogy a céljaink is közösek. Céljaink között elsõ helyen hadd emeljem ki a fenntartható fejlõdést. Tudatosan nem fenntartható növekedésrõl, hanem fenntartható fejlõdésrõl beszélek. Miért fontos ez? Azért fontos a számunkra és mindannyiunk számára a fenntartható fejlõdés, mert nem lehet egyik napról a másikra élni. Mi felelõsek vagyunk magunkért, a gyermekeinkért, az unokáinkért, sõt, a szüleinkért is. És ebben a helyzetben a fenntartható fejlõdés annyit jelent, hogy mindannyiunk környezettudatos gondolkodásmódjára van szükség. Széles értelemben kell tehát használnunk mindazokat a fogalmakat, amelyeket követve nem egyik percrõl a másikra, nem egyik napról a másikra tudunk jól élni, hanem folyamatában tudjuk garantálni a magyar társadalomnak a jólétet. Tudom, hogy a fenntartható fejlõdés néha áldozatokkal is jár. Nem tudjuk magunkat függetleníteni a világtól, hiszen minden mindennel összefügg. A hazánknál sokkal nagyobb országok sem tudják függetleníteni magukat attól a világgazdasági helyzettõl, amelyben élünk. És nem tudunk függetlenné válni attól sem, hogy változik a világ. Ha talpon akarunk maradni, ha arra készülünk, hogy tartósan boldog életet biztosítsunk a magyar lakosságnak, akkor tudnunk kell alkalmazkodni a világ fejlõdési trendjéhez. Nagyon érdekes világban élünk, kedves barátaim. Most bontakozik ki egy sor olyan gondolat és jelenség, amelyekrõl eddig inkább csak beszéltünk, de nem igazán váltak értékké, nem igazán jelentek meg a napi életünkben. Egyebek között most alakul ki a baloldali polgár viselkedési normája. Ugyanis hittel vallom, hogy nemcsak jobboldali polgárok, hanem baloldali polgárok is vannak. A baloldali polgárok életvitele, viselkedési normája, életfelfogása most alakuló fogalom. Ebben a folyamatban — amelyben a jelenlévõknek, mint szakszervezeti tisztségviselõknek óriási szerepük van —, a munka megbecsülése kitüntetõ helyen szerepel. Nem tagadhatom meg magamat: a munkát a mai világban, a piaci norma világában általában pénzben fejezik ki. Annak van azonban

értéke — és ezt megint jól meg kell jegyeznünk —, amiért megdolgoztunk. Nincs valódi értéke annak, amit nem hitelesít a teljesítményünk. A baloldali polgár gondolatvilágához tartozik, hogy felelõs a jövõért, és vállalja érte a felelõsséget. És veszem magamnak a bátorságot, hogy ebben a körben is azt mondjam: a baloldali polgári gondolkodás egyik értéke a takarékosság. Éppen azért, mert az így gondolkodó ember ismeri a munka értékét. Tudja, mit jelent megdolgozni a pénzért. És mivel gondol a jövõre, e szerint alakítja az életét is. Megnyugtatásképpen hadd tegyem hozzá, hogy a baloldali kormány nemcsak az állampolgártól várja a takarékosságot, de takarékos államot is akar. A kettõ csak így függhet össze egymással. Nem lehet olyan követelményt támasztani mással szemben, amit magammal szemben nem érvényesítek. Fejlõdést akarunk — ahogy szóltam róla, fenntartható fejlõdést —, a fejlõdéshez pedig tõke kell. Legyünk realisták. Beruházás nemzetgazdasági szinten két forrásból lehetséges. Vagy megtakarításból — s ezen általában a lakosság megtakarításait kell értenünk, hiszen ha a vállalatok folyamatosan megtakarítanak, akkor nincs fejlõdés —, vagy külföldi beruházások formájában. Csak beruházással lehet új munkahelyet teremteni, ennek alapján a fejlõdésre építeni. Ebbõl lesz a jövedelem, ebbõl tudunk mindannyian korrekt módon megélni. Ezért egy fejlõdéspárti kormány nem lehet beruházó-ellenes, nem lehet befektetõ-ellenes, legyen szó akár külföldi, akár belföldi befektetõrõl. Ezt nyugodt lelkiismerettel mondom, és vállalom a felelõsséget ezekért a szavakért. Egy demokratikus piacgazdaságban — és azt gondolom, hogy Magyarországon ebben élünk — a szakszervezetek szerepe óriási. Hozzá kell tennem: világjelenség, hogy az igazán erõt képviselõ szakszervezetek — talán nem fognak érte megharagudni azok a barátaim, akik itt az elsõ sorban ülnek —, a közszolgálati szakszervezetek. A szervezettséget ugyanis ma ott lehet leginkább biztosítani. Távol áll tõlem, hogy lebecsüljem a nem a közszolgálatban dolgozó szakszervezeteket. Csak azt mondom, hogy — talán az adottságokból és lehetõségekbõl következõen is — a közszolgálatban a szakszervezetek szerepe igen jelentõs, komoly erõt képviselnek, és valódi partnerek. Természetesen nagyon fontos szerepet töltenek be a termelõ szektorban, a piaci szolgáltatások területén mûködõ szakszervezetek is. Érdeket képviselnek, jogokat õriznek meg, vagy adott esetben — ahogy erre a realitások lehetõséget adnak —, jogokat harcolnak ki. A baloldali kormány és a szakszervezetek tevékenységében közös cél tehát, hogy csökkentsük a dolgozó emberek kiszolgáltatottságát — mert ne tagadjuk, van ilyen —, hogy javítsuk az életkörülményeiket, hogy modern, hatékony közszolgálat alakuljon ki. Azért is érdekes életet és világot élünk, mert kialakulóban van egy vita a baloldaliságról. Meggyõzõdésem, hogy ez a vita természetes dolog, hiszen átalakulóban van az egész világ, és ebben a változó világban nem lehet úgy kezelni a baloldaliságot, hogy az egyszer és mindenkorra kialakult, tudjuk mi az, holnap már nem kell ezzel foglalkoznunk. A valóság nem ilyen statikus. Jó dolog, hogy formálódik a baloldaliság, jó dolog, hogy igazodik a világhoz, jó dolog, hogy nap mint nap válaszolni akar azokra a kérdésekre, amelyeket az élet felvet.

Ebben a mostani formálódó vitában és gondolkodásban az egyenlõség új értelmet nyer. Az egyenlõség természetesen nemcsak a jog elõtti egyenlõséget jelenti, hanem az esélyek növekvõ egyenlõségét. Ezért is tartom fontosnak, hogy a kormány munkájában új szemléletet, megkülönböztetett figyelmet kapott az esélyegyenlõség, amihez — azt gondolom — a szakszervezetek jó társak lesznek. Hiszen itt aztán van tere az együttmûködésnek és az összefogásnak. A harmadik köztársaság történetében elõször esélyegyenlõséggel foglalkozó minisztere van a kormánynak. Olyan személy, aki ezzel a témával gyakorlati és elméleti vonatkozásban egyaránt foglalkozott, és aki még ráadásul nõ is. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jelenlévõk tényként tapasztalhatják, hogy a közszolgálatot kiemelt területként kezeli a kormány. Ennek egyik jele — és úgy vélem, folyamatosan növekvõ módon tartalmi jele —, hogy egy kormánybiztost neveztünk ki Vadász János személyében. Az õ tapasztalatai, ismeretei segítik azt, hogy ezen a téren a kormány jó irányba mozogjon. És azt gondolom, jól szolgálja mindannyiunk tevékenységét és munkáját. Köszönöm Szabó Endre szavait a kormány eddigi tevékenységérõl. Felüdülés ez egy parlamenti ülésszak után. Azért néhány dologban hadd erõsítsem meg: meggyõzõdésem, hogy helyesen cselekedtünk. És ezt nem az IMF-rõl szóló vita kapcsán mondom. Az IMF-rõl lehet így is, úgy is gondolkodni, lehet fontosnak tartani a véleményüket, vagy haragudni rájuk. Egyébként ma nincs függõségi viszonyunk velük, mert a magyar gazdaság olyan állapotban van, hogy ezen már túljutottunk. Ha okosat mondanak, célszerû azt meghallgatni, ha nem, akkor érdemes vitatkozni velük. Visszaállítottuk az érdekegyeztetés fórumait. Lehet ezeket a fórumokat jobban használni, nem vitatom. Szabó Endre erre tett is célzást, elfogadom. De szerintem az tény, hogy van fóruma az érdekegyeztetésnek, és a kormány részérõl van nyitottság arra, hogy meghallgassa a felvetéseket. Való igaz, bevezettük az 50 százalékos közalkalmazotti béremelést. Mindenkor, egész életemben vállalni fogom, hogy jót tettünk, perspektivikus lépést tettünk. A nemzetgazdaság és a nemzet érdekében tettük meg ezeket a lépéseket. Azért döntöttünk így, hogy biztosítsuk a jövõt. Mert a jövõ a fiataloké, és a jövõ egy olyan társadalomé, amely egyre kevésbé beteg, vagy ha beteg, akkor megtalálja a gyógyulást. Ezt a felelõsséget tükrözte a kormánynak ez a döntése, amelyet nem a népszerûség hajhászása diktált, hanem a kötelesség. Az elõzõ kormányok elmulasztott kötelességének a teljesítése, pótlása. Itt van közöttünk Széles Gábor is. Voltam egy vállalkozói körben a napokban, és a beszélgetésen, õk is szememre hányták, hogy rontottuk a nemzetgazdaság versenyképességét ezzel a lépéssel. Azt mondta nekem valaki, — egy magyar termelõ nagyvállalatnál dolgozó személyiség —, hogy képzeld el, itt hagyott engem xy is, aki tanár. Visszament tanítani. Ezt akartuk. Azt akartuk, hogy a legjobb emberek tanítsák a

magyar fiatalságot. Azt akartuk, ne kelljen más kényszerfeladatot ellátniuk ahhoz, hogy megélhessenek. Azt akartuk, hogy az ápolónõk menjenek vissza a szakmába, és lassacskán szivárognak is vissza. Ez a felelõsségünk. Ezért tehát vállalom ezt a kormánydöntést, jónak tartom, és szerintem hosszú távon nem rontotta a magyar gazdaság versenyképességét. Egyébként pedig a versenyszektornak megvannak a saját szabályai, a szerint kell folytatnia a béremeléseket. Mentesítettük az adó alól a minimálbért. Ez szükséges és helyes lépés volt. Felért egy igen jelentõs minimálbér-emeléssel, amelyet tulajdonképpen ebben a formában valósítottunk meg úgy, hogy nem terheltük a munkaadókat. Ez a megoldás korrekt és szükséges eljárás volt. Valami keveset behoztunk az adósságunkból a nyugdíjak ügyében. Nagyon keveset, ezzel tisztában vagyok. Nem felejtem az idõs társadalom iránti felelõsségünket. Tudom, hogy csak egy picit tudtunk lépni, most erre tellett. Segítettük, hogy a rossz helyzetben lévõ nagycsaládosok nagyobb állami hozzájárulást kapjanak gyermekeik eltartásához. Nem tudtunk mindent megtenni, amit szerettünk volna. Nem teljesítettük egy év alatt négy év programját. Ne tessék ezt számon kérni rajtam, senkin sem! Amit lehetett, megtettük. Kis lépés, de azért érezhetõ lépés. Az egészségügy átalakításának célja nem a profit, hanem a jobb gyógyítás És komolyan vesszük azt is, hogy szeretnénk egy jó egészségügyi rendszert, jobbat, mint a mai. Nem mondom, hogy rossz a mai, hiszen az egészségügyben dolgozók sok mindent elvégeznek, sok tekintetben valóban fantasztikus erõfeszítésekkel dolgoznak. De szeretnénk egy jobbat. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hölgyeim és uraim: a változások nem a munkahelyeket, nem az egészségügyben dolgozó embereket célozzák meg. Kiváltképpen nem abban az értelemben, hogy elveszítsék a biztonságukat. Nem akarjuk elbizonytalanítani sem a jelenüket, sem a jövõjüket, hiszen akkor éppen az ellenkezõjét tennénk annak, amit az elõzõ hónapokban csináltunk. Ennyi következetességet — gondolom — feltételeznek mindannyiunkról. Nem a profit-orientáltság a cél. Betegközpontú, a gyógyítás alapkérdéseire összpontosító, a mainál eredményesebb egészségügyi rendszert akarunk. Ez mindannyiunk érdeke. A változás érdekkonfliktusokkal jár majd, esetenként személyek és csoportok érdekeibe ütközik. Miután nyitott, párbeszédre kész kormány vagyunk, meg fogjuk fontolni az összes olyan felvetést, ami valóban elõre viszi a kérdés megoldását. Olyan egészségügyi rendszert akarunk, ahol kevesebb a várakozás, ahol hatékony és biztos a diagnózis. Ahol gyorsabban is gyógyulhat a beteg. Ahol ki vannak meszelve a korházak folyosói, ahol tiszták a wc-k. Elnézést kérek, egyszerû, egyértelmû mondatokkal kell beszélni arról, hogy mit akarunk. Ezt akarjuk. Ezért teszünk mindent. Nincsenek hátsó szándékaink, nincsenek tõkés törekvéseink, nincsenek profitorientált szándékaink. Ilyen egyszerû, ezeket akarjuk.

Természetesen dolgozunk azon, hogy jól mûködõ kórházak legyenek, és az egészségügyi dolgozók elõnyt élvezzenek akkor, ha magánosításra kerül sor, hogy kedvezményes módon jussanak forrásokhoz, és elõnyük legyen akkor, amikor döntés születik arról, hogy ki vehet részt a magánosításban. Kormányrendeletet készítünk — errõl tegnap döntöttünk hosszas beszélgetés után —, és azt is ígérhetem, hogy a törvény vitájának lezárása elõtt errõl a nagyon fontos részletkérdéseket tartalmazó kormányrendeletrõl le fogunk folytatni egy párbeszédet az érdekeltekkel. Kérték, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat, az egészségügyi dolgozók jogállását megfogalmazó törvényt a kórháztörvénnyel együtt vigyük a parlament elé. Így lesz. Lehet róla sokat vitatkozni, én tudom, mindenki azt szerette volna, hogy ebben a törvénytervezetben valamennyi problémát oldjunk meg, ami még megoldásra vár. Igaza van Szabó Endrének abban, hogy még mindig nagyon sok gond van, amit nem tudtunk megoldani ezen a téren sem. Nem tudunk egyszerre mindent vállalni. A törvény nem tartalmazhat olyan elkötelezettséget, amit nem tudunk teljesíteni. Igyekszünk a jogszabályt olyanná tenni, hogy benne legyen az esélye ezen igények teljesítésének. Nagyon fontosnak tartom, hogy tovább lépjünk az egészségügyi finanszírozás kérdésében. Kulcskérdés ez, nem állhat meg a dolog a kórház-törvénynél, nem állhat meg az egészségügyi státusztörvénynél, hanem a finanszírozás rendszerét is át kell alakítani úgy, hogy a szolgáltatások színvonala tovább javulhasson. Ez a dolog lényege. A finanszírozásban is ez a fõ szempont, ami érdekel engem. Hadd mondjam meg, hogy — és ezt szintén vállalom — szívesen vitatkozom azokkal, akiknek tisztességes aggályaik vannak. A piac e téren is bõvülni fog. Nagyon erõs követelmény, hogy a piac csak úgy tudjon bõvülni, ha a teljesítés, a szolgáltatás, az ellátás árán akar valaki megélni ezen a piacon. Aki ezzel ellentétes lépést tesz, az ne tudjon megélni. Ki fogjuk alakítani az ehhez szükséges szabályokat. Nem egyik percrõl a másikra történik ez meg, hiszen nincs rá lehetõségünk, és erõnk sem, meg érdeklõdés sem lesz egyik percrõl a másikra, de szépen, fokozatosan megtörténik. Mindig lebegjen az Önök szeme elõtt az, amit az elõbb arról mondtam, hogy miért csináljuk az egészet. Azért csináljuk, mert az a meggyõzõdésünk, hogy egy egészségesebb társadalomhoz jól mûködõ egészségügyi rendszer kell. Olyan, ahol jól érzik magukat az ott dolgozók, és a betegnek ne legyen kín-keserv az a néhány nap, amit ott kell töltenie, hanem a gyógyulást szolgálja, és maximálisan arra lehessen összpontosítani. Lehetnek viták ezen a téren, vannak is. Ezt egyáltalán nem tartom bajnak. De kölcsönösen oda kell figyeljünk egymásra. Jóhiszemûen el kell hinnünk egymásról a jobbítás szándékát. Ha ezek a gondolatok vezérelnek kölcsönösen bennünket, akkor meg fogjuk találni a megoldást. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van egy nagy programunk, amelyhez szeretnék szövetségeseket és társakat is találni. Ez a szolgáltató polgárbarát állam megteremtése, amelyrõl elég természetes dolog, hogy együtt gondolkodunk. Közelebb akarjuk vinni az állampolgárhoz a hivatalokat. Sok útja van ennek. Nem az a célunk, hogy szaporítsuk a hivatalokat minden városban és helységben, hanem az, hogy az informatikát, az internetet és mindent, ami ehhez

szükséges, felhasználjuk és azáltal vigyük közelebb az emberekhez a közigazgatást. Gyorsítani akarjuk az ügyek elintézését. Egyszerûsíteni a szabályokat. Kiadtam az igazságügy-miniszter úrnak, hogy tekintse át a szabályokat. Ne csak azokat, amelyek triviális módon láthatóan már értelmüket veszítették, hanem érjük el, hogy ne legyen túlszabályozott ez az egész magyar világ. Rettenetes túlszabályozás van, mert mindent szabályozni akarunk. Ez öröklött dolog, a paragrafusok közül ki kell gyomlálni az elburjánzottakat. Ez nagy munka. Tudom, már sok kormány kezdett ehhez hozzá, kevés eredménnyel. Optimizmusom töretlen. Neki kell rugaszkodni, és csökkenteni kell a szabályok számát. Használni kell az informatikát, az elektronikát, az elektronikai lehetõségeket, az internetet, mindent, ami a szolgáltatásokat a lakosság közelébe tudja vinni. Hatékonyabb államra van szükség. Nem minõsítem, hogy kisebb vagy nagyobb államapparátusra. Engem nem ez érdekel. Hatékony államra van szükség. Ez mindannyiunk kötelessége. Az állam feladatai a fejlett piacgazdaság, a modern európai uniós Magyar Köztársaság idején nem zsugorodnak össze, de átalakulnak. Bizonyos feladatok megszûnnek, és más, új feladatok születnek. Gondoljanak csak arra, hogy az európai uniós csatlakozás milyen sok állami kötelezettséget ró majd ránk. Ezeket teljesíteni kell. Uniós csatlakozást mindenegyes állampolgárnak! És ha már az Európai Uniónál tartok, befejezésül hadd szóljak néhány szót az uniós csatlakozásról. Minden alkalommal ezt mondtam, és most sem akarom másként beállítani: az Európai Unió nem biztosíték, csak esély. A biztosíték mi, magyar emberek vagyunk. Azok, akik ezt az esélyt átfordítjuk biztosítékra. Ez óriási feladat. Hatalmas a feladat azokon a területeken, amely területeket hölgyeim és uraim Önök képviselnek. Óriási az esély, a feladat, és a lehetõség ezen területeken. A kultúra mûvelõit kérem, gondoljanak arra, hogy a magyar kultúrát a szakszervezetek oldaláról képviselõ testületek itt vannak, és a magyar kultúra terjesztése, a magyar nyelv megõrzése, ápolása és szépítése, a magyar hagyományok, a mûvészetek, a magyar identitás-tudat növelése, és a magyar büszkeség megerõsítése — ez az Önök mögött lévõ emberek tömkelegének munkájától függ. Tessék megtenni az ehhez szükséges lépéseket. Az oktatás témakörébõl csak két területet akarok kiemelni: a kultúra és az oktatás összefüggéseit. Az, hogy az esélybõl biztosíték lesz-e, az azon múlik, hogy a magyar oktatási rendszer miként mûködik, mit fog produkálni a következõ évtizedekben. Alkalmas lesz-e arra, hogy megadja a fiatalságnak azt az alaptudást, aminek a birtokában állandóan meg tudják újítani az ismereteiket? Alkalmas lesz-e az iskola arra, hogy ne csak oktasson, hanem neveljen is? Ezek az alapkérdések. Gyönyörû feladatok, és Önök sokat tehetnek azért, hogy ezek a területek jól mûködjenek. Egyúttal engedjék meg, hogy megköszönjem az eddigi segítséget, amit kaptunk Önöktõl az Európai Uniós csatlakozás elõkészítéséhez. De — megint nem tagadom meg magamat

— a jövõben más minõségre lesz szükség. Más minõségre abban az értelemben, ahogy az elõbb szóltam errõl. És abban az értelemben is más minõségre van szükség, hogy mától kezdve, vagy már tegnaptól kezdve minden egyes polgár valódi csatlakozását kell biztosítani. Nem az ország, nem a megyék, hanem minden egyes polgár csatlakozását! Ez óriási dolog, nagy lehetõség. Nagyon sokat tehetnek ezért Önök, az Önök területén dolgozó emberek, akiket Önök képviselnek. Nagyon szépen kérem, ne várjanak központi kezdeményezésre. Önök sokkal jobban tudják, mint mi, hogy mit kell itt csinálni. Ne várják azt, hogy meg tudja majd mondani a tennivalókat az Európai Uniós ügyek koordinációjáért felelõs miniszter, vagy akár a nemzeti kulturális örökség minisztere, vagy az oktatási miniszter. Ezt Önök jobban tudják. Azok az emberek tudják jobban, akik azon a területen élnek, amelyeknek a dolgozóit Önök képviselik. A gazdaság teljesítményétõl függ a nagyobb béremelés Az Európai Unió nagyobb teljesítményt követel és ennek alapján nagyobb bért ígér. Rövid távon a mostani béremelések, a közszférában bekövetkezett béremelések reálértékének tartását lehet célul kitûzni. Ez fontos dolog. Biztos errõl is még sokat kell vitatkoznunk, de én keresni fogom az alkalmat és a lehetõséget, hogy a reálértéket tartani lehessen. Késõbb, a nemzetgazdaság nagyobb jövedelemtermelõ képességének megteremtése után megint lehet egy nagyobbat lépni. Én ezt tudom vállalni. Soha nem teszek olyan vállalást — minden ellenkezõ híresztelés, jobboldali, Fidesz, vagy bármilyen más párt által képviselt politikai nézettel ellentétben —, amit nem tudok teljesíteni. Nem tudnék teljesíteni olyan vállalást, hogy most további jelentõs lépéseket tegyünk a bérekben ezeken a területeken. Azt tudom mondani, hogy igyekezni fogunk a bérek reálértékét megtartani, és ahogy sikerül megerõsíteni a nemzetgazdaság teljesítõképességét, úgy fogunk ezen a téren tovább lépni. Befejezésül azt szeretném kérni, hogy legyenek társaink és barátaink, legyenek kritikus, de konstruktív és segítõ társai a köztársaság kormányának, hogy ezt az óriási történelmi esélyt, amivel most rendelkezünk, a javunkra tudjuk fordítani. Egyszerre kell rövid távra, középtávra, és hosszú távra gondolkodnunk. És engedjék meg, hogy ennek a háromdimenziós gondolkodásnak az összehangolását a köztársaság kormányának, az Önök partnerének a feladataként minõsítsem. Számítok és építek Önökre ebben az igen szép, nagy átalakulást jelentõ, ugyanakkor nagyon izgalmas feladatban. Köszönöm, hogy meghallgattak. [Vissza a tartalomhoz] Kiss Péter kancelláriaminiszter Felgyorsítjuk a középtávú megállapodás elõkészítését Kedves Barátaim!

Elõször szeretnék személyes köszönetet mondani a megelõzõ idõszakbeli együttmûködésért. És most nemcsak a kormányzás idõszakára gondolok, hanem arra az idõszakra is, amikor közösen terveztük meg, hogy ha más kormány lesz Magyarországon, akkor mi legyen a közszolgálattal, hogyan képzeljük el az ágazati politikákat, s milyennek szeretnénk a leendõ kormány és a szakszervezetek párbeszédét és együttmûködését. Kétségtelen, hogy papíron ezt jobban tudjuk, mint a gyakorlatban. De én ebben vállalok kölcsönösséget. Tehát a tervek jók, és úgy hiszem, hogy megfelel közös törekvéseinknek az az irány, amelybe az elsõ egy évben elindultunk. Megfelel összességében, noha nyilvánvaló, hogy az elsõ lépéseknek sokkal inkább az irányát kell nézni, mint a mértékét. Azt hiszem azonban, hogy néhány helyen a mérték is rendben volt. Csak utalok a béremelésre, amirõl már beszélt Miniszterelnök úr. Helyreállítottuk a párbeszédet. Én magam ezt nem tartom nagy eredménynek. Egy normális országban ez természetes. Az más kérdés, hogy Magyarországon az elsõ 13 év után vívmányként kell róla szólnunk. De szeretném, hogy amikor majd jön egy másik kormány utánunk — ha úgy döntenek az állampolgárok —, akkor ez már természetes volna. Kulcskérdés a párbeszéd Magyarán: szeretném, ha közös munkánkkal elérnénk mindazt, ami egy normális kormány-társadalom együttmûködésben kulcskérdés, technikai minimum. Például, hogy a párbeszéd fórumai mûködnek, hogy véleményt lehet nyilvánítani, és ha véleménykülönbség van, akkor annak érvényre juttatásáért békés, és ha kell —törvényes keretek között — ennél kevésbé békés eszközökkel is fel lehet lépni. Ez legyen egy olyan társadalmi vívmány, amit különféle színû kormányok sem törölhetnek ki a társadalmi gyakorlatból. Ehhez persze törvények, és olyan intézmények kellenek, amelyeket jogi eszközökkel mi magunk is megerõsítünk a Munka Törvénykönyvében, és más, a közszolgálatot szabályozó törvényekben. De a törvényeknél is fontosabb a társadalomnak az az elismerése, amely befogadja és megköveteli mindannyiunktól, hogy ilyen normák szerint járjunk el. Most, 13 évvel a rendszerváltás után itt van az idõszaka annak, hogy végre társadalmi normává tegyük ezeket a mindenhol máshol technikai minimumnak számító — ezért a mi fejünkben is természetesnek tekintett, de ma még be nem gyakorolt — formulákat. Ebben a vonatkozásban valóban van további tennivaló az ágazati párbeszédek területén, az ágazati érdekegyeztetõ fórumok gyakorlati mûködtetésében. És természetesen van továbbfejleszteni-való a stratégiai gondolkodással kapcsolatos együttmûködésben. Bár hozzáteszem, ebben a SZEF a szellemi mûhelyeivel mindig is komoly szerepet vállalt. Most is két olyan jelentõs döntés kapujában vagyunk, amelyekhez szeretném kérni a szerepvállalásukat immáron nem az érdekvédelem napi ügyeiben, hanem a stratégiai közös gondolkodásban, a döntés-elõkészítésben, a szakmai alternatívák megfogalmazásában szükséges közös gondolkodást. Az egyikrõl Miniszterelnök úr szólt részletesen is. Én most a másikról, a közszolgálatról és a közigazgatás korszerûsítésérõl szeretnék szólni.

A közszolgálat valóban szolgáljon Egy dolog egészen biztos: az elmúlt idõszak tapasztalata, hogy a közigazgatás területén sincsen más mércéje a sikernek, mint a közszolgáltatásokat igénybe vevõk, a lakosság minõsítése arról, amit tapasztalnak. Ha a közszolgáltatás az igénybevevõ számára minõséget garantál, ez az õ szuverenitását növeli. Kifejezi a hatalom, a kormányon lévõk és a társadalom, az egyes emberek új viszonyát. Azt, hogy a közszolgálatnak ez az új szemlélete - a korábbi közép-kelet-európai viszonyhoz képest feje tetejérõl talpára állítva - végül is az embert és az állampolgárt helyezi a centrumba, a kormányt, a hatalmat, a közigazgatást pedig arra kényszeríti, hogy alkalmazkodjék az igénybevevõkhöz. Mindenki, aki itt jelen van és közszolgáltatást nyújt napi 8 órában, az a hétvégén, és a napi maradék 16 órában felhasználó és szolgáltatást igénybe vevõ is egyben. És több szolgáltatást veszünk igénybe, mint amennyit biztosítunk. Azt a régiót hívták 15-20 évvel ezelõtt Közép-Kelet-Európának, ahol a szolgáltatást biztosító volt a szolgáltatást igénybe vevõ fõnöke. Ahol — bocsánat a példáért — a hotelban a „gyezsurnaja" volt a parancsnok, nem pedig az, aki bement, és igénybe vette a szolgáltatást. Ez alapvetõen különbözteti meg azt a világot, ahonnan jöttünk, és azt, ahova éppen szándékunk van megérkezni. Ezért tehát nem lehet más követelmény a közszolgálati reform, a közigazgatás átalakítása kapcsán — sok esetben látszólagosan szemben a közigazgatást végzõk napi érdekével is — hogy ez a közszolgáltatás, közigazgatás mit biztosít a szolgáltatást igénybe vevõ lakosság, az állampolgárok, a polgárok számára ma Magyarországon. Ezért tehát nyilvánvaló, hogy a stabil szolgáltatáshoz, a minõségi szolgáltatáshoz a közszolgálatban dolgozók biztonságának kell társulnia. De ebben a sorrendben. A közszolgálat reformját, a közigazgatással kapcsolatos követelményeket tehát, a szolgáltatás, a szolgáltatás minõsége szempontjából kell felépítenünk. De el kell jutnunk odáig, hogy egy kerettörvénnyel, illetve a közigazgatás korszerûsítésének programjával garantáljuk a mûködési feltételeket azoknak is, akik szakmai tudásukkal, emberi hozzáállásukkal e szolgáltatás stabilitását biztosíthatják. Ezért törekvése a kormánynak, hogy különösen megbecsüli a közszolgáltatást biztosítók körét. Ez felel meg az európai magatartásnak, hiszen nyilvánvalóan nem lehet elvárni a közigazgatásban, a közszolgáltatásban dolgozóktól szakmai becsületességet, életpályát és természetesen politikai függetlenséget, ha egyébként a velük szembeni napi követelmény, vagy akár a kiválasztás szempontja éppen ezzel szemben álló. Ezért is — tehát a társadalom egésze érdekében — szükséges stabilizálni a közszolgálatban dolgozók helyzetét. Követelményeket kell támasztani a közszolgálatot vállalókkal szemben, de a követelmények támasztásával arányos feltételeket szükséges biztosítani mind a foglalkoztatásban, mind a képzésben, mind pedig az életpálya megtervezésében, a szakmai felkészültség stb. tekintetében.

A másik dolog, amit szerettem volna megemlíteni, a párbeszéddel kapcsolatos. Nyilván mindenki számára világos: a jelenlévõk komolyan együttmûködtek abban, hogy elkészüljön az a nemzeti fejlesztési terv, amely az európai pénzek Magyarországra lehívásának programja, terve is. Azt is tudom a jelenlévõkkel együtt, milyen nagy késésben volt ez a terv tavaly nyáron, milyen óriási erõfeszítés árán — nem kevésbé az Önök, a Ti munkátok eredményeképpen — sikerült elvégezni ezt a feladatot. De az is világos, hogy ez a nemzeti fejlesztési terv csupán a közigazgatásban, az ágazatokban, a kormányzatban dolgozók akaratával nem tud megvalósulni. Akkor tudja Magyarország az európai csatlakozás teremtette esélyt ide Magyarországra hozni, és a családok, az egyes emberek számára is megélhetõ eséllyé tenni, ha társadalmi igény van ezen programok megvalósítására, ha egy nagyon széles társadalmi együttmûködés alakul ki. Gondoljunk csak a humán erõforrás-program megvalósításával kapcsolatban az egy élethosszig tanulásra. Lehetséges-e 170 milliárd forintot Magyarországon hatékonyan elkölteni az emberek javára, a felnõttképzésre és emberi erõforrás fejlesztésre úgy, ha az élethosszig tanulás nem válik a családokban divattá, követendõ példává, ha a felnõttek, a középkorú korosztályok, vagy az idõsebbek körében nem válik gyakorlattá. Olyan mindennapi gyakorlattá, amellyel aztán példát teremtenek a családok számára, és amely társadalmi divattal ez a pénz ide vonzható projektek és lehívott kapacitás formájában. A szakszervezetekkel való párbeszéd ezen a területen nemcsak arra irányul, hogy magukat a programokat csiszoljuk, hanem arra is, hogy ez a társadalmi igény kialakuljon. Ez még hátra van. De nagyon sok idõnk nincsen rá. Ez az év van hátra, hogy fel lehessen építeni ezt az igényt a munkahelyeken, a kis közösségekben. Óriási lecke nemcsak megismertetni ezt a lehetõséget, megismertetni a munkavállalókkal azt a versenyt, amit egy elõttünk felnyíló világ fog jelenteni számukra, hanem helyzetbe hozni õket, közösségeiket, vállalkozásaikat, kisebb csoportjaikat, helyi társadalmi együttmûködéseiket, önkormányzataikat ahhoz, hogy valóban élni tudjunk ezzel a lehetõséggel. Az elmúlt hetekben itt volt a csatlakozó és a már unióban lévõ fõvárosok képviselõinek egyik konferenciája. Fõpolgármesterek voltak itt Magyarországon. A berlini fõpolgármester azt mondta, hogy õk majd megszakadtak, de a nekik biztosított lehetõségekbõl csak 40-60 százalékot tudtak lehívni ez alatt, mert a Brüsszel-Berlin szótár nagyon nehezen alakult ki. A Brüsszel-Budapest szótár, azt hiszem, még nehezebb. Ebben az értelemben is egy kicsit sziget vagyunk Európában, nem valóságos, hanem nyelvi értelemben. Igaz, Közép-Kelet-Európa országai közül persze jó eséllyel indulunk, de óriási a lecke, hogy a gyakorlatban meg tudjuk tanulni, a hétköznapokban is érvényre tudjuk juttatni azokat az általunk egyébként vallott értékeket, amelyeket most már a mindennapokban fog megkövetelni tõlünk az Unió ahhoz, hogy hozzáférjünk ezekhez a forrásokhoz. Ez rendkívül elgondolkoztató a következõ idõszakra. Ha valami nemzeti ügy, akkor az

valóban az lesz a következõ egy évben, hogy Magyarország milyen mértékben és hogyan képes megragadni ezt a lehetõséget. Ehhez tehát technikai minimum a társadalmi párbeszéd De ennél most többre van szükség. Ezért is kell felgyorsítani a középtávú megállapodást, amire Szabó Endre is utalt. Ha már közösen tisztában vagyunk a szándékainkkal a közigazgatás korszerûsítését, a közszolgálat reformját illetõen, ha látjuk a közös terveinket arra nézve, hogy milyen eszközökkel, milyen európai pénzekkel, hogyan akarjuk Magyarországot modernizálni, akkor minden körülmény tulajdonképpen tudott ahhoz, hogy erre szövetkezzünk. A hároméves megállapodás a közszférában nyilvánvalóan erre irányulhat. Itt az ideje, hogy a következõ hónapok során ezt révbe juttassuk, lényegében párhuzamosan a reformokról való kormányzati döntésekkel, és a közigazgatási korszerûsítés kormányzati belsõ határidejével, ami szintén nyár végi dolgokat jelent. Ezért azt ígérhetem a kormány nevében, hogy ebben nagyobb sebességre fogunk kapcsolni. És természetesen a tárcák közötti együttmûködésben is erõsebb koordinációt fogunk kialakítani. Szakszervezeti szerepek — új felfogásban Szabó Endrével nagyon egyetértek abban is, hogy a szakszervezetek szerepét, felfogását is erõsíteni kell a klasszikus szakszervezeti szerepeken túl. Ebben van kormányzati vállalás is, ez kétségtelen. A társadalombiztosítás felügyeletében a befizetések felhasználásának ellenõrzésében lehetséges szerepvállalásra, a területfejlesztésben való közremûködésre gondolok. Megjegyzem, ez utóbbi most már lassan-lassan, de a törvény módosításával révbe fog érni. A kormányzati döntés megszületett róla. Az élethosszig tanulás intézményeinek továbbfejlesztése a vállalati körben történõ együttmûködésen múlik, a munkahelyi szinten van a dolog kulcsa. Persze — Borsik János árnyaltan mutatja — azoknak a forrásoknak a felhasználásában történõ együttmûködésrõl van szó, amely források elköltésére vonatkozóan éppen az elõbb tettem felhívást ilyen keringõre. Ez természetesen új szerepeket jelent. De van egy olyan szerep is, amely a gondolkodásban is új vonást jelent. Ez a versenyszférát és a közszférát egyaránt érinti. Arról van szó, hogy egyszerre kell tudni szemlélni a versenyképességi kérdéseket, a munkahelyet a gazdaság logikáján, a versenyképesség javításán keresztül stabilizáló lépéseket, és az egyének érdekvédelmének az ügyét. Ugyanis nem létezõ munkahelyeken nem lehet a foglalkoztatás stabilitását megteremteni. Versenyképtelen gazdaságban nem lehet az emberek számára európai bér-felzárkóztatást garantálni. Az elmúlt évnek véleményem szerint éppen az a nagy felismerése, hogy ebben mûködésképtelen az olyan szereposztás, amely szerint a munkaadók kompetenciája a versenyképesség, a munkavállalói érdekképviseleteké a foglalkoztatás stabilizálása, a kormány meg oldja meg mind a kettõt. Ez így nyilvánvalóan nem megy. Az együttmûködésnek éppen az az alapja, hogy errõl a két dologról mind a hárman egyformán gondolkodunk, és ennek érdekében teszünk lépéseket. A most következõ idõszakban kulcskérdés, hogy különféle minõségû lépésekkel erõsítsük meg a versenyképességünket. Annak érdekében, hogy a foglalkoztatás bõvülése útján is

újra növekedési pályára, erõteljesebb növekedési pályára lehessen állítani a gazdaságot, hogy utána ezen a bázison nagyobb foglalkoztatási biztonságot lehessen teremteni. Szerintem — és ebben is van most már egyetértés — rugalmas munkaerõpiacon akkor lehetséges nagyobb foglalkoztatási stabilitást elérni, ha bõvül a foglalkoztatás. Az ezzel kapcsolatos lépések összhangjára van szükség. Ez az, ami új szemléletet jelent, és új együttmûködést kínál a következõ idõszakban. Ehhez természetszerûleg a kormányzat egészének is — az új feladatkörömbõl adódóan nemcsak a munkaügyi tárcának, hanem a kormányzat többi tárcájának is — a párbeszédre való készségét szeretném hangsúlyozni. Köszönöm a figyelmüket. [Vissza a tartalomhoz] Bert van Caelenberg, az EUROFEDOP fõtitkára A politikusok ne féljenek a szakszervezetektõl Tisztelt Kongresszus, Kedves Barátaim! Amikor a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége 1991. január 14-én meglátogatott minket Brüsszelben, a világ a teljes átalakulás idejét élte. A viszontlátogatásunkat követõ hosszú tárgyalások után, 1991. június 7-én aláírtuk a belépési nyilatkozatot. Szabó Endre úr, a magyarországi szövetség akkori elnökeként az EUROFEDOP elnökségének is tagja lett. Ma mindez természetesnek tûnik, de akkoriban egyáltalán nem volt az. Hosszú tanulási folyamaton kellett keresztül mennünk. Abban az idõben még nem volt szó a csatlakozásról. Mi azonban rendszeresen összeültünk a tagszervezeteinkkel, ülések seregén kerestük egymás megértésének módját, és azt az utat, amely a közös cselekvéshez és fellépéshez vezet. Számomra Szabó Endre és Gulyás Judit személyesítette meg a magyar közszolgálati szakszervezeteket. Gyakran találkoztunk, Bécsben és Budapesten is üléseket tartottunk és beszélgetéseket folytattunk. A rákövetkezõ években Szabó Endre teljes mértékben bekapcsolódott az európai szakszervezeti munkába. Azokra a bizottsági ülésekre gondolok, amelyeken részt vett Luxemburgban. Õ tanított meg minket arra, hogy gyorsan változó körülmények között minden technikai újítás ellenére sem a szervezeti, hanem az emberi tényezõ a döntõ a teljesítmény szempontjából. Ahhoz, hogy megteremtsük a változást elõsegítõ feltételeket, nagyon fontos, hogy létrejöjjön a párbeszéd a munkavállalók és a munkaadók között. A változások jó része amiatt bukott el, mert a munkavállalókat nem vonták be a tervezés folyamatába. A szociális párbeszéd például teret adhat az élethosszig való tanulásról szóló eszmecseréknek. Valóságos szociális párbeszéd során lehetségessé válik a felelõsség megosztása, és a változások elemeinek megvitatása. A párbeszédnek a bizalom

légkörében kell megvalósulnia. A bizalom vezet ahhoz, hogy létrejöjjön az állam, valamint a munkavállalók igényeinek kiegyenlítõdése. A minisztériumok képviselõit, a politikusokat és a közéleti vezetõket mindenek elõtt arra kérem, ne féljenek a szakszervezetektõl. Közös célunk a munkavállalók jövõje. A Világbank egy tanulmánya szerint a szakszervezeti tagság kifizetõdõ. A szervezett munkavállalók többet keresnek, képzettebbek, és tovább maradnak ugyanazon a munkahelyen. De a szociális párbeszéd javítja az intézmények versenyképességét is, mert a munkavállalók motiváltabbak, és kevesebbet sztrájkolnak. Végül a jó szociális kapcsolatok stabilabb gazdaságot is biztosítanak, és ezáltal az emberekbe, valamint a szolgáltatásokba való befektetés feltételeit is javítják. Végezetül azt kérem a közszolgálat munkaadóitól: ne felejtsék el, hogy nagyon veszélyes lehet az a tétel, mely szerint „Tégy többet kevesebbért!". Ha ugyanis nem figyelnek legfontosabb tõkéjükre, az emberekre, akkor a tevékenység sikerének esélyeit csökkentik. Befejezésül szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy Szabó Endre úrnak egy kis ajándékot adjak át, amely sok éves közös munkánkra emlékeztet. [Vissza a tartalomhoz] Dr. Vígh László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke, a SZEF-ÉSZT Unió társelnöke Folytatnunk kell erõink egyesítését Mélyen tisztelt Kongresszus, Hölgyeim és Uraim, Elnök úr! Mindenek elõtt köszönöm a meghívást és szeretném kifejezésre juttatni, hogy a Szabó Endre elnök úr által elmondott beszámolóval mindenben egyetértek. A SZEF és az ÉSZT együttmûködése történelmi léptékû ma már, hiszen még az 1980-as években kezdõdött. A rendszerváltás után, amikor már formalizálódott a kapcsolat, többször is együttmûködési megállapodást kötöttünk. Együttmûködésünk fejlõdésének igen jelentõs állomása a SZEF-ÉSZT Unió, amelyet az év folyamán formalizáltunk. Többszörösen megtapasztaltuk ugyanis, hogy mi egymásnak nem versenytársai vagyunk, hanem egymást kiegészítjük. Hiszen munkánknak szinte nincs olyan területe, amely ellentétes érdekeken alapulna. Ez nagyon lényeges dolog, mert ilyen jellegû viták sohasem nehezítették a kapcsolatainkat. Kapcsolataink szerves fejlõdésének nyilvánvalóan folytatódnia kell, hatékonyabbá kell válnia, és az erõk egyesítését is tovább kell fokoznunk. Akik ezen a területen dolgozunk, mindannyian tudjuk, hogy kevés a szakember, és sok az a terület, ahol viszont együtt lehetne, együtt kellene dolgoznunk. Azt hiszem, ezeket a területeket kell nekünk még jobban felismernünk, megismernünk, és a fejlõdés folyamán a további együttmûködést erõsítenünk. Az ÉSZT nagyon fontosnak tartja a szolidaritás alapján történõ

együttmûködést minden konföderációval, de talán nem fognak megsértõdni a más konföderációkban dolgozó kollégáim, ha azt mondom, hogy a SZEF-fel azért fontosabb, mert mi mindannyian a közszolgálatban dolgozunk, és azonos a munkáltatónk: a kormány. Annak pedig külön örülök, hogy ma ezt ismét elismerte a Miniszterelnök úr, hiszen ez korábban nem történt meg. Ettõl kezdve azt hiszem, nem kell tovább keresnünk a partnert. Tisztelt Kongresszus, Hölgyeim és Uraim! Még egy dologról feltétlenül szólnunk kell: az Európai Uniós csatlakozásból származó feladatokról. A legfontosabb eddig az volt, hogy a csatlakozás ügyében kiírt népszavazás eredményes legyen. Az igazi munka azonban most kezdõdik. Ennek érdekében kell az erõinket egyesíteni. Fejleszteni kell a gondolkodásmódunkat, és meg kell próbálnunk egy új érdekérvényesítési feladatot is ellátnunk. Pat Cox úr, az Európa Tanács ír származású elnöke Budapesten járva elmondta nekünk: õk másfél évet veszítettek azzal, hogy azon gondolkodtak, mit miért nem lehet megcsinálni, vagy hogyan nem lehet megcsinálni. Azt gondolom, hogy nekünk ezt az idõveszteséget meg kellene spórolnunk, és meg kellene tanulnunk pályázni, meg kellene tanulnunk kihasználni az elõnyöket. Ezt csak egyféleképpen lehet: ha erre már most fel tudunk készülni, illetve már felkészültebbek vagyunk, mint korábban, és nemcsak infrastrukturálisan, hanem a tényleges munkát illetõen is. Azt is szeretném megerõsíteni — errõl is szó esett már —, hogy a hagyományos szakszervezeti érdekérvényesítésen túl többet kell foglalkoznunk a közügyekkel. Mindazokkal az ügyekkel, amelyek az egész társadalmat érintik. Erre számtalan példa van. Közügy az egészségügy is, nemcsak az ott dolgozó munkavállalók számára. Közügy a fogyasztóvédelem és még sorolhatnám tovább. Végezetül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a SZEF vezetõinek, külön is Szabó Endre elnök úrnak az együttmûködés során kifejtett munkájáért. Kevés olyan integráló személyisége van a szakszervezetnek, mint Szabó Endre elnök úr, aki felkészültsége, tapasztalata és mérsékeltsége, sok türelmet igénylõ „diplomáciai" munkája révén nagyonnagyon sokat tett a közszféráért. Azt kívánom a kongresszus résztvevõinek, hogy indulatoktól mentes, nagyon jó tanácskozást folytassanak, és határozataikkal segítsék elõ a következõ évek nem könnyû feladatainak végrehajtását. Ehhez kívánok Önöknek jó egészséget. Köszönöm, hogy meghallgattak. [Vissza a tartalomhoz] Wittich Tamás, az MSZOSZ elnöke A szakszervezeti mozgalomnak meg kell újulnia

Tisztelt Kongresszus, Kedves Barátaim! A versenyszféra legnagyobb szakszervezeti szövetsége, az MSZOSZ nevében nagy tisztelettel köszöntöm a közszféra legnagyobb szakszervezeti szövetségének III. kongresszusát. Ezeket a jelzõket én ritkán szoktam használni, most mégis tudatosan teszem. Tudatosan teszem azért, mert szövetségeinknek kiemelkedõ szerepe és jelentõsége, és kiemelkedõ felelõssége van a hazai szakszervezeti mozgalom jelenének és jövõjének alakulásában. Kiemelkedõ szerepünk és felelõsségünk van abban, hogy Magyarországon hogyan alakul a szociális párbeszéd, hogyan alakul és milyen eredményekkel zárul az érdekegyeztetés. Ennek szellemében — annak ellenére, amit a SZEF beszámolója tartalmaz, hogy a versenyszféra és a közszféra között húzódnak természetes érdekkülönbségek, azokban az években, amikor szakszervezet-ellenes közegben meg kellett küzdenünk az érdekegyeztetés kiüresítésére irányuló törekvésekkel szemben, meg kellett küzdenünk a munka világa törvényeinek csorbítása ellen, félretettünk mindenfajta ellentétet. A magyar munkavállalók — dolgozzanak, akár a versenyszférában, akár a közszférában — együttes érdekeiért léptünk fel. Közössé tettük azt az elképzelésünket, amelyet az MSZOSZ kezdeményezett, és amelyet civil ország-jelentésnek neveztünk el. Közössé tettük azt a gondolatot, azt a törekvésünket, hogy Magyarország Európai Uniós csatlakozása ne csak a társadalom integrációja legyen, ne csak a politikai, gazdasági integrációt jelentse, hanem valóban jelentse a magyar munkavállalók, a magyar családok közeledését az Európai Unióhoz. Ha a legfrissebb eseményeket hozom szóba, akkor ennek szellemében együttmûködtünk azokban az ügyekben, amelyek közvetlenül érintették a közszféra dolgozóit. Az MSZOSZ világosan kimondta: mi egyetértettünk azzal, hogy a közszférában kerüljön sor a közalkalmazottak átlagosan 50 százalékos béremelésére. Ennek jogosságát senki nem vitatta, és ma is azt tartjuk, hogy egy régi lemaradás pótlására került sor, és az emelés reálértékét meg kell tartani. Ebben mi a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumában tömörülõ szakszervezetekkel partnerek leszünk a jövõben is. Ugyanakkor szeretném megmondani tisztességgel, hogy a közszférában megvalósított jelentõs béremelés a versenyszférában óriási várakozásokat keltett. A versenyszférában dolgozók is azt várják, hogy természetesen teljesítményükkel arányosan, de érdemi és jelentõs bérnövekedésre kerüljön sor. Az elõbb említett szellemben az elmúlt hetekben együttesen alakítottunk ki álláspontot arról, hogy bizony nem értünk egyet az egészségügyi dolgozók jogállásával kapcsolatos kormányzati elképzeléssel. Az egész szakszervezeti oldal elfogadta a SZEF-ÉSZT Unió álláspontját. Engedjék meg, hogy a kórháztörvénnyel kapcsolatban azt mondjam: ez az együttmûködés jellemezte az elmúlt éveket, és reményeink szerint ez fogja jellemezni a következõ éveket is. Tisztelt Kongresszus, Kedves Barátaim!

Az Európai Uniós csatlakozás a hazai szakszervezeti mozgalomnak óriási kihívást jelent. Óriási felelõsségünk van abban, hogy elérjük: minden magyar munkavállaló nyertese legyen az uniós csatlakozásnak. Közös felelõsségünk és feladatunk, hogy elérjük: az uniós csatlakozás az életminõség javítását jelentse munkavállalóknak, családoknak, nyugdíjasoknak egyaránt. Ezért az MSZOSZ maradéktalanul egyetért a Fehér József barátunk által elmondott programtervezettel. Nem kell várnunk 2004. május 1-jéig. Már ma el kell kezdenünk dolgozni a hazai bérek Európai Uniós közelítését szolgáló törekvéseink megvalósításán. Már ma el kell kezdenünk együttesen dolgozni a szociális minimumok felzárkózásán. El kell kezdenünk, sõt meg kell gyorsítanunk azokat a törekvéseinket, amelyek a foglalkoztatás bõvítését, az aktivitási ráta növelését jelentik Magyarországon. Ezek a célok közösek számunkra, és együtt fellépve értük erõsebbek leszünk. Az a véleményem, hogy ha a magyar szakszervezeti mozgalom ezeket a céljait el akarja érni, saját magának is meg kell újulnia. Az MSZOSZ — hasonlóan a SZEF-hez — kezdeményezi a magyar szakszervezeti mozgalom megújítását a szakszervezetek minden szintjén, hogy a magyar munkavállalók érdekében valóban egységesen tudjunk fellépni. Ezekkel a gondolatokkal szerettem volna köszönteni a SZEF III. Kongresszusát. Sikeres tanácskozást kívánok. Köszönöm a figyelmet. [Vissza a tartalomhoz] dr. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke Közös az érdekeltségünk Tisztelt Kongresszus, Elnök úr! Engedjék meg, hogy az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége nevében kifejezzem elismerésünket a SZEF eddigi, és reményeink szerint jövõbeni munkájáért is elõre. Ha küldött lennék, a beszámolót és a programot elfogadásra ajánlanám. Komolyra fordítva a szót: a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma és az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége közötti viszonynak van egy olyan sajátossága, ami nem nagyon van meg más szövetségek között: ez a köz szolgálatának közös jellege. A mi szövetségünkhöz tartoznak azoknak a közüzemeknek a munkavállalói, amelyek munkája nélkül az ország nem lehet mûködõképes. Szabó Endre elnök úr általában köztes szférának nevezi ezeket a közüzemeket. Ennek a köztes szférának a képviselõjeként is mondom, hogy jól látja Miniszterelnök úr: a nyomásgyakorlás lehetõségével, a kemény tárgyalások eszközével valóban inkább a közalkalmazottak, köztisztviselõk és a közüzemek dolgozói rendelkeznek. Ez tényszerû, erre megvan az európai gyakorlat, tehát ez nem lehet vita kérdése. A köz szolgálata összefog bennünket, sokkal több területen, mint ahogy azt gondolnánk.

A SZEF és az Autonómok esetében közös az a politikai függetlenség, amely nem bírja el az írásos megállapodásokat a politikai pártokkal. Egyikkel sem. Ezért nem kellett sem 180, sem 90 fokos fordulatokat tennie a két szövetségnek. Azt gondolom, hogy ez így van rendjén. A SZEF-nek van olyan hitele, ereje és tekintélye, hogy ha valamelyik döntés elõkészítésében a SZEF vezetése valamire igent mond, akkor azt tudja is tartani és teljesíteni, és teljesen fölösleges ezt papíron vállalni. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége ebbõl a filozófiából kiindulva alakítja politikáját, és szeretne szorosabban együttmûködni a SZEF-fel, ahogy ezt az elnök úr az autonómok kongresszusán felvetette. Nekem ma Szabó Endre beszéde jobban tetszett, mint az itt elhangzott kormányzati beszédek. Ma, ha máskor nem, akkor tapasztalhattuk, hogy a kormányzati retorikából a bérfelzárkóztatás kikerült. Ha a kormány enged olyan dolgokat, mint pl. az egészségügyben dolgozók jogállásáról szóló törvényben — csak az elnök urat ismétlem meg ezzel a jelzõvel, és akkor nem sértem meg a kormányzati elõkészítõ munkát —, az önként vállalt túlmunka kategóriájának honosítását, akkor én ezt arcátlanságnak tartom úgy is, mint az Autonómok elnöke, és úgy is mint munkajogász. Ezt azok gondolják meg, akik ilyen javaslatot készítenek, s akik tovább engedik ezt a javaslatot, és képesek bejuttatni a parlamentbe. Volt valamikor „önként" vállalt munka, szombaton is elõfordult, egy jelzõs szerkezettel ismertük meg. Ebben a közegben ezt nem kell nagyon részleteznem. Disznóságnak tartom, nemcsak azért, mert az egészségügyben dolgozók létszámhiányos területeit megpróbálják így kezelni, hanem azért is, mert érinti a Munka Törvénykönyvét, amelynek ügyeiben közösen érdekeltek vagyunk. Egy ilyen intézmény bevezetése nem segíti az érintett munkavállalókat. Ne haragudjanak ezért a — talán nem ünneprontó — zárásért, de azt gondolom ezekrõl a dolgokról, hogy nekünk van igazunk, és nem a kormányzati elõterjesztésnek, és az elõterjesztõknek. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. [Vissza a tartalomhoz] Vita a beszámolóról és a programtervezetrõl [Vissza a tartalomhoz] Szlankó Erzsébet (PSZ Jász-Nagykun-Szolnok megye) Tisztelt Kongresszus, Kedves Elnök úr! A Pedagógusok Szakszervezetének küldött csoportja, országos vezetõ testülete érdeklõdéssel tanulmányozta az eltelt négy évrõl szóló beszámolót. Kritikusan figyelte, kereste, megtalálja-e benne az ágazatunkra vonatkozó, SZEF-hez kötõdõ számadást? Arról tudom tájékoztatni a kongresszust, hogy igennel válaszoltunk a kérdésre. Az a

meggyõzõdésünk, hogy a beszámoló, amennyire szükséges, visszatükrözi a Pedagógusok Szakszervezete négy évét is. Nem volt nehéz felismerni a beszámolási idõszak eseményeit, hiszen azok jó részét együtt éltük át. Külön jó érzés volt számunkra, hogy — méltóan a SZEF-ben tömörült szakszervezetekhez —, rendkívül igényesen elkészített dokumentum örökíti meg a négy év eseményeit. Köszönjük a beszámolót elkészítõ bizottságnak, és mindazoknak, akik hozzájárultak a színvonalas elõterjesztéshez, mindenekelõtt az elõterjesztõnek, dr. Szabó Endre úrnak. A beszámolót elõkészítõ bizottság egyik tagja így fogalmazott: az eseményeket sorba véve magunk sem hittük el, hogy mennyi minden történt, s valóban. A Pedagógusok Szakszervezete ma is egyetért a SZEF megalakulásakor kimondott alapelvekkel. Magam úgy gondolom, hogy a konföderáció létrehozásakor az emberi lét hajnala óta érvényes genetikai kódot ismertük fel, mely az összetartozásról, a valahová tartozásról szól. S ennek a genetikai kódnak a mûködésére meglátásom szerint a továbbiakban is szükség lesz. Ezért is örülünk, hogy a II. kongresszus óta újabb közszolgálati szakszervezetek kérték felvételüket a SZEF-be, amelyeknek a képviselõit — mivel elõször vesznek részt kongresszusunkon —, külön is köszöntünk. A gyarapodás, a pozitív folyamat megemlítése után szólok a legnagyobb veszteségrõl, a tagvesztésrõl, mely úgy gondolom, a legtöbb ágazatot sújtja. A program, a következõ idõszak egyik legfontosabb feladata ennek megállítása, vagy ellensúlyozása. A beszámoló nagy értékének tartjuk az önkritikusságát. Fontosnak tartotta szólni a szolidaritás nem kellõ voltáról, a tájékoztató tevékenység gyengéirõl, a képzés, az ifjúsági munka alacsony hatékonyságáról, stb. Ez a reális szemlélet a garancia arra, hogy a SZEF megpróbál tenni ezeknek a nehézségeknek az elhárításáért. A Pedagógusok Szakszervezetében nem csupán a beszámoló, hanem maga a végzett munka is jó visszhangot váltott ki. Elismerjük a SZEF hallatlanul nehéz társadalmi környezetben elért eredményeit, és azokat a magunk eredményeinek is könyveljük el. Kiemelt értékként fogadjuk el, hogy a SZEF megtartotta pártpolitikai függetlenségét, s hogy amikor szükséges volt, mert kormányt bírálni. Jó érzéssel nyugtázzuk a bérharcban elérteket. Gondolok itt kiemelten az elõzõ évi, átlagosan 50 százalékos közalkalmazotti bérfejlesztésre. Nyugtalanul gondolunk azonban a fedezete körül kialakult súlyos helyzetre, melynek megoldása feladatot kell hogy jelentsen az érdekvédõknek, és különösen kiemelt feladatot a kormánynak. Küldünk üzenetet innen és most is az érintett tárcáknak, és azok vezetõinek: elvárjuk a megnyugtató megoldást. A Pedagógusok Szakszervezete örül, hogy az elmúlt négy év eredményeihez olyan nem mindennapi gondolattal járulhatott hozzá, mint a népi kezdeményezés, amely az aláírásgyûjtésre vonatkozott. Köszönjük mindazoknak a szándékát, akik csatlakoztak ennek a nyomást gyakorló eszköznek a kiszélesítéséhez, megvalósításához. Jó tudni, hogy ebben az idõszakban erõsödött fel az egységes közszolgálati törvény igénye,

amelyrõl a Pedagógusok Szakszervezete úgy gondolkodik, hogy esély a közszférában dolgozók számára. Szerencsés lenne nem elszalasztani ezt az esélyt. Nem fejezhetem be a mondanivalómat anélkül, hogy ha csak érintõlegesen is, ne tegyek említést a már sok ellentmondást kiváltó közoktatási törvény módosításáról, amely napjaink eseménye. Tájékoztatom a kongresszust, hogy a törvényhozók nem bírják az érintett szakszervezetek teljes körû egyetértését. A tervezet elfogadása, amely tartalmaz bõven pozitív elemeket is, várhatóan rövidesen megtörténik. Ígérem, hogy a pedagógus társadalom a tudása legjavát adva fogja az új közoktatási törvényt a közjó javára végrehajtani. Kérem, támogassanak ebben bennünket. Végezetül jó szívvel ajánlom a beszámolót elfogadásra. Elnök úr, rám különösen nagy hatást tett a szóbeli kiegészítése, köszönöm. A Pedagógusok Szakszervezete ettõl a kongresszustól a SZEF identitás-tudata erõsítését várja, s mi magunk is azon dolgozunk. Köszönöm a figyelmet. [Vissza a tartalomhoz] Vadász János, a KKDSZ küldöttje Tisztelt Kongresszus, Kedves Barátaim! Ahogyan levezetõ elnökünk mondta volt, a KKDSZ küldöttje vagyok, emellett mezei talpas szakszervezeti tag, és kormány-megbízott a közszolgálati reform feladatkörben. Összeegyeztethetõ-e mindez? Azt gondolom, hogy magától értetõdõ módon igen. Hiszen a köz szolgálata közösségi mûfaj, ami azt követeli meg, hogy mindenki, aki abban valamilyen részfeladatot vállal — egyszerû mezei talpas munkavállalóként is —, közösségben, helyi közösségben, helyi társadalmi közösségben, és szélesebb értelemben közösségben, országban, nemzetben tudjon gondolkodni. A létrehozandó modern, egységes közszolgálatban ugyanis az alkalmassági feltételek közé kell tartozzon az, hogy együtt tudunk-e mûködni — munkahelyi szinttõl kezdve a legmagasabb szintig — egymással, és ennek az együttmûködésnek és szolidaritásnak a vállalása megjelenjen a szakszervezeti tagság vállalásában is. Ez a korszerû, ez a normális, és ezért természetes az, hogy én ilyen minõségekben együttesen állhatok itt elõttetek. Az egységes közszolgálati kerettörvény megalkotásánál is ezekre a gondolatokra kellene, hogy emlékezzetek majd, mert hogy ez nem lesz egyszerû feladat. Az egységes közszolgálati kerettörvény ugyanis egy szélesebb értelemben vett közszolgáltatási, közigazgatási, közszolgálati reform része, amirõl Kiss Péter kancellária miniszter úr szólt már. Itt legalább négy ágra lehet bontani a feladat megoldását. A közszolgáltatás, a közigazgatás reformja az intézményi reformot jelenti. Az egységes közszolgálati kerettörvény megalkotása a reform humánpolitikai feladatmegoldását jelenti. Harmadik ág a finanszírozási rendszer megalkotása, negyedik az egésszel összefüggõ érdekegyeztetési rendszer végiggondolása és életbe léptetése.

Mindezt tudva kell tisztában lennünk azzal kedves kolléganõk, kollégák, hogy nincsenek egyéni kimenekülési utak. Nincsenek, mert folytathatatlan az a politizálás, amely bármely munkavállalói ágazatot, réteget megpróbál privilegizált helyzetben tartani, és akként gondolkodva érvényesíteni akaratot, amiképpen azt Baradlay Kázmér volt szíves meghagyni a végrendeletében, hogy ti. a föld álljon és ne mozogjon! Emlékszünk rá a Kõszívû ember fiai-ból. Úgy nem lehet reformot csinálni, hogy minden maradjon úgy, ahogyan régen volt. Nem lehet fenntartani a köztisztviselõk jogállásának speciális meghatározásait, nem lehet megtartani a közalkalmazottakat abban az alávetett helyzetben, amelyben voltak, nem lehet a fegyveres, rendészeti területeken megtartani azokat a különösségeket, amelyek ma jelen vannak. Bizony meg kell tudnunk találni azokat a megoldásokat, amelyek az egységesítés síkján mozognak, de úgy, hogy alapvetõ elemeikben tükrözõdjenek azok a specialitások, azok a sajátosságok is, amelyek a munkavégzés jellegébõl, tartalmából fakadnak. Ezeknek magától értetõdõen meg kell jelenniük a szabályozásban. Tehát az egységnek és a differenciáltságnak együtt kell megjelennie az új szabályozásban. Ehhez kell finanszírozási feltételrendszert kialakítani, mégpedig a bérfelzárkóztatást az Európai Uniós elgondolások jegyében. Nagyon nehéz lesz ezt megtenni. Nem olyan ugyanis a gazdaság helyzete, amely magától értetõdõvé tenné, tehetné, hogy ilyen típusú programokat nagyon rövid idõn belül érvényesíteni lehessen. Miniszterelnök úr világosan beszélt. Azt mondta, hogy most a bérek reálértéken tartását látja reálisan megvalósítható feladatnak, és hosszabb távon lát lehetõséget nagyobb lépések megtételére. Hogy ez a hosszabb táv mikor következik be, az - gondolom rajtunk is múlik, mivel a teljesítményekkel összekapcsolt közszolgálati reformról van szó, ebbõl következõen. Merthogy a közszolgálat az én felfogásom szerint magától értetõdõen termelõ szféra. Magától értetõdõen értéket — anyagi értelemben vett módon is — értéket hoz létre. Nagyon kérem az itt jelenlévõket, küldött társaimat, és mindazokat, akiket képviselnek, hogy az elkövetkezõ hónapok nagyon intenzív munkája, nagyon komoly vitái során az összekapcsolódás lehetõségeit keressük. Nyíltan színt vallva meg kell mondanom küldöttként is, hogy egyetértek azokkal a kritikákkal, amelyek akár az oktatási, akár fõleg az egészségügyi területek törvényalkotásával kapcsolatosan megfogalmazódtak. Csakhogy, ezeket a problémákat olyan módon lehet majd kezelni, ha az egységes közszolgálati törvény keretébe beintegráljuk ezeket a speciális szabályozásokat. Az integrált rendszerben az önként vállalt túlmunka természetesen nem mûködhet, de azt mondjuk: tudomásul vesszük, hogy van a közszolgálaton kívüli világ is. Ha azonban a magántõke anyagi-költségvetési támogatást igényel a kormánytól, akkor csak abban az esetben kaphatja majd meg ezt, ha minimum feltételként az egységes közszolgálati törvény feltételrendszerét érvényesíti a munkavállalókkal kapcsolatosan. Jobb lehet tehát a szabályozás, rosszabb nem. A hozzászólók közül többen evidenciának vették azt, hogy a kormány, az állam a közszolgálat munkáltatója. Magától értetõdõen ide kell sorolnunk, az önkormányzatokat is, miközben mindannyian tudjuk, hogy a jelenlegi törvényekben ez nincsen így. Ahhoz,

hogy az egységes közszolgálati kerettörvényben ez így lehessen, meg kell találnunk a modus vivendit. Nem lesz könnyû feladat, hiszen rettentõ sok ellenérdek munkál. Ezeket az ellenérdekeket bizony látnunk kell, kezelni kell tudni nemcsak nekem, mint a feladat megoldásáért felelõs tisztségviselõnek kormányzati oldalon, hanem Önöknek is, Nektek is, kedves kollégák. Hiszen érthetõ, hogy abból a székbõl nézve a világot, amelyben ültök, külön-külön munkavállalói érdekeket kívántok érvényesíteni, és ez teljesen magától értetõdõen természetes dolog. De ezeket a külön-külön érdekeket az együttes érdek látása nélkül nem lehet érvényesíteni. Még egyszer mondom: nincsenek egyéni kimenekülési utak. Tisztelettel kérek mindenkit arra, hogy az elkövetkezendõ idõszakban, amely az egységes közszolgálati törvény megalkotásának idõszaka is lesz majd, ezekre a gondolatokra emlékezzetek, és kölcsönösen segítsük egymást. Köszönöm a figyelmet. [Vissza a tartalomhoz] Dr. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) fõtitkára Tisztelt Kongresszus! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam: a Magyar Állam polgára, fõvárosi lakos, belügyi munkavállaló, egyszerû szakszervezeti tag áll Önök elõtt, és nem hiszem, hogy a székem határozza meg a tudatomat. Miért mondom mindezt? Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam akkor beszélni, amikor itt volt a Miniszterelnök úr, mert szerfelett kezdett idegesíteni a négy szó: beosztó, takarékos, szolgáltató, polgárbarát kormány. Én emlékszem, a rendszerváltás óta hallgatjuk ezeket a kifejezéseket, s ez mindig egy negatív ciklus kezdetét jelzi nekünk. Egy rendvédelmi szervnél mûködõ szakszervezet fõtitkáraként szeretném rögtön elmondani: irigylem a vasutasokat. Bár itt elhangzott, hogy a legnagyobb érdekérvényesítõ képességgel a közalkalmazottak rendelkeznek, ez ma nem igaz. A legerõsebb érdekérvényesítõ a vasutasság. Ha a mozdonyvezetõ leáll, leszáll a mozdonyról, egyszerûen megáll a világ. Ezt tudták már a háború elõtt is, és tudjuk azóta is. A legrosszabb érdekérvényesítõ képességgel rendelkezõ szervezetnél dolgozom, hiszen a rendvédelmi szerveknél egyáltalán nincsenek meg azok az érdekérvényesítõ eszközök, amelyekkel a vasutasok rendelkeznek, amelyeket a közalkalmazottak is bírnak, és amelyek korlátozott módon a köztisztviselõk számára is adottak. Ezért mint fõtitkár megkérem a SZEF leendõ vezetését, hogy szíveskedjen kezdeményezni a sztrájktörvény módosítását, és bizonyos eszközök kiterjesztését a rendvédelmi szervek munkavállalóira is, legyenek azok közalkalmazottak, szolgálati viszonyban állók, vagy hivatásosok.

Szeretném megkérni mindazokat a kollégákat, akik majd az ún. egységes közszolgálati kerettörvényen munkálkodnak, hogy az ajtónál kezdjék el, de ne kifele induljanak a szobából. Magyarul: meg kellene határozni, hogy mit jelent a közszolgálat. Milyen feladatokat kíván az állam a közszolgálat keretében ellátni, és milyen feladatokat kíván külsõ munkavállalókkal elvégeztetni. Ha ez nem történik meg, akkor mi tiltakozni fogunk az ellen, hogy egybe mossák a négy foglalkoztatási jogviszonyt, és utána kezdjünk el azon meditálni, hogy melyek ezek a feladatok, és milyen szervezeti rendszert kell hozzá felépíteni. Mi, a Belügyminisztérium két érdekképviseleti szervezete felismertük azt, hogy a világ és Magyarország ma a megosztottság állapotában van. Nagyon könnyû egy munkahelyen a szervezeteket egymás ellen kijátszani. Fõleg olyan helyen, ahol több szakszervezet mûködik. Ezért a belügyi ágazatban két szervezet: a Határõr Szakszervezet, és a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete úgy döntött: ez év július 1-jétõl egy szervezeti formában kívánja a tevékenységét folytatni, és ezáltal a belügyi ágazat és egyben a rendvédelmi ágazat legnagyobb szakszervezeti tömörülése lesz több mint 20 ezer taggal. Mi felismertük, hogy együtt erõsebbek vagyunk. Köszönöm figyelmüket. [Vissza a tartalomhoz] Mihalovits Ervin, a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnöke Tisztelt Kongresszus, Kedves Vendégeink, Küldött társaim! A SZEF — a beszámoló is érzékelteti — az elmúlt kongresszus óta jelentõs eredményeket ért el a munkavállalók és a nyugdíjasok életminõségének javításában. Növelte presztízsét a tagszervezetek körében, a közéletben, a nemzetközi szintéren egyaránt. A II. Kongresszus határozatait többségében megvalósítottuk. Az erõfeszítések ellenére sem sikerült azonban a tagszervezetek elvárásainak mindenben megfelelni. Ennek oka részben a költségvetési források hiánya, a megfelelõ apparátus hiánya, másrészt a kormány által nem megfelelõ módon biztosított mozgástér. Ez gátolta a sikeres érdekérvényesítést is. A program tervezete színvonalában és tartalmában is megfelelõ csapatmunka eredménye, jól jelöli ki a következõ évek társadalompolitikai, mozgalmi, szakmai feladatait. Megfelelõen szolgálja azt a SZEF-szlogent, amely az érdekvédelem, az érdekeltek életminõsége javításáért szükséges tennivalókra utal. A SZEF Nyugdíjas Választmánya is aktív közremûködõje volt a beterjesztett munkaanyagok elõkészítésének, ezért a beszámolót, a programot, az állásfoglalás-tervezetet elfogadjuk, és küldött társaimnak jó szívvel elfogadásra ajánljuk. A beszámoló és a program is jelentõségének megfelelõen foglalkozik az idõsek ügyével, a SZEF nyugdíjasokat érintõ politikájával. Ez a fontos társadalmi-politikai feladat megtalálta a helyét a SZEF céljaiban, és mûködésében.

Nyugdíjas Választmányunk fennállása óta következetes programjaival megfelelõen szolgálja nyugdíjas kortársaink érdekeit. Más nyugdíjas szervezetek összefogásával fontos közéleti szerepet tölt be mind a hazai, mind a külföldi fórumokon és szervezetekben. Nyugdíjas Választmányunk programjának megvalósítása is hozzájárult ahhoz, hogy nyugdíjasaink életminõségét, megélhetését, és közérzetét javítani tudtuk. A beszámolási idõszakban kiemelten foglalkoztunk elsõsorban az alacsony jövedelmûek, az egyedül élõk, és az özvegyek gondjaival, problémáival. Szerepet vállaltunk az Idõsügyi Tanácsban, közremûködtünk az Idõsügyi Charta elkészítésében, amely a leendõ idõsügyi törvény alapja. A megfelelõ fórumokon kezdeményeztük a nyugdíjak reálértékének növelését. Elfogadhatatlannak tartjuk a jelenlegi nyugdíjemelési módot, más megoldást javasoltunk. Kiemelten kezeltük az alacsony jövedelmûek érdekeit, felszólaltunk a méltányossági nyugdíjemelés intézményének visszaállításáért, az özvegyi ellátás mértékének fokozatos emeléséért. Tiltakoztunk a nyugdíjtörvény számunkra hátrányos módosítása, valamint a társadalombiztosítási alapokat irányító önkormányzatok megszüntetése ellen. Követeléseink közül néhány törekvésünk megjelent és érvényesült az új kormányprogramban. A közelmúlt nyugdíjakat érintõ kormányintézkedései közvetlen vagy közvetve pozitív hatással vannak a közszféra nyugdíjasainak élethelyzetére is. Például az, hogy visszaállították a méltányossági nyugdíjemelés intézményét. Ez elsõsorban az alacsony jövedelmûek nyugdíjának korrekcióját szolgálja. Megkaptuk a 19 ezer forint egyszeri összeget, emelik novembertõl az özvegyi nyugdíjat, fokozatosan bevezetik a 13. havi nyugdíjat. Az unokák nevelését vállaló nagyszülõk nyugdíjuk megtartása mellett részesülnek gyes-ben. Tudatában vagyunk annak, hogy erõfeszítéseink ellenére sem tudtunk mindenben megfelelni nyugdíjasaink elvárásainak. Még következetesebb és hatékonyabb érdekvédelemre, és akaratunk hatásosabb érvényesítésére van szükség. Ezt szolgálja a SZEF négyéves programjának tervezete is. Küldött társaim! Nyugdíjas választmányunk létrejötte, mûködése serkentõleg hathat a leendõ ifjúsági és nõtagozat számára. Tapasztalataink alapján állítjuk, hogy mindkét fórumra nagy szüksége lenne a SZEF-nek. A két réteg meghatározó jelleggel bír, ezért felajánljuk tapasztalatainkat a megalakuláshoz, majd a mûködésükhöz is. Befejezésül néhány fontos teendõt emelnék ki a SZEF jövõbeni feladataiból. Konföderációnknak érzékenyebben kell reagálnia az olyan fontos társadalompolitikai kérdésekre, mint a demokratizmus, a szociális, egészségügyi ügyek, stb. A szakértõi gárda megerõsítésével hatásosabb érdekvédelemre, érdekérvényesítésre van igény. Az Európai Unióban felértékelõdik a szakszervezetek szerepe, jelentõsége. A SZEF nemzetközi együttmûködése, kapcsolata is tovább bõvül az EU-ban. Fontos szerep vár

tehát a SZEF nemzetközi munkájára. Ennek személyi, tárgyi, pénzügyi feltételeit kimunkálni, megteremteni mulaszthatatlan és kívánatos a munkánkban. A SZEF tevékenységében, az információáramlásban, a tájékoztatásban nélkülözhetetlen a PR tevékenység fejlesztése, hálózatának kiépítése és mûködése. Példaértékû ebben Szathmári Gábor lelkiismeretessége, munkája. A jövõben azonban ez a kisipari gyakorlat nem tartható fenn, intézményesített PR-tevékenységnek kell kibontakoznia. A SZEF szervezõ, irányító munkájának meghatározói a SZEF területi szervezetei. Munkájuk fejlesztése, aktívabb bevonásuk az érdekképviseleti tevékenységbe, mûködési feltételei javítása a jövõ elkerülhetetlen feladata még akkor is, ha esetleg ez alapszabálymódosítást igényel. Halaszthatatlan a SZEF-iroda munkájának erõsítése, személyi, tárgyitechnikai feltételek biztosításával. Ez a SZEF programja megvalósulásának egyik fontos feltétele. Végezetül a SZEF egész tevékenységéhez, annak hatékony fejlesztéséhez elengedhetetlen az eddiginek megfelelõ, kiszámítható és takarékos vagyonkezelés. Pályázatokkal és más forrásokkal erõsíteni szükséges pénzügyi kondícióinkat. Ebben állami feladatok átvállalása esetén nem nélkülözhetjük a megfelelõ állami támogatást sem. Tisztelt Kongresszus! A megválasztandó tisztségviselõkre felelõsségteljes munka hárul a kongresszus által elfogadandó program valóra váltásában. Nyugdíjas Választmányunkra a jövõben is lehet építeni a munkában. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. [Vissza a tartalomhoz] Boros Péterné, az MKKSZ alelnöke Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Küldött társaim, Tisztelt Vendégeink! A Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének küldött-csoportja nevében szólalok fel. Elõre bocsátom, hogy a beszámolót az MKKSZ elfogadja, és annak tartalmát a küldött társaknak is elfogadásra ajánlja. A kongresszusi dokumentumok áttekintése újra indukálta bennem azt az érzést, hogy nehéz, küzdelmes, tartalmas idõszak áll mögöttünk. Eredmények és kudarcok egyaránt vannak ebben a bizonyítványban, amelyet konföderációnk, a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma az elmúlt négy évrõl kiállított magának. Az elmúlt idõszak történéseit hitelesen tartalmazzák a kiadott dokumentumok. Mondanivalómban most ennek csupán egy-két összefüggésével szeretnék foglalkozni. Azzal, ami érinti a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének a SZEF-fel kapcsolatos alapértékét, elkötelezettségét és érdekeltségét. A SZEF mi vagyunk, vagy mi is vagyunk. Ezt küldött társaim különbözõképpen interpretálták, amikor készültünk a kongresszusra.

Idézek közülük néhányat. A konföderáció erejét az erõs ágazati szakszervezetek adják. Markánsan elkülönülõ érdekcsatornák mentén jöttünk létre, és mûködünk. Az egység hívei vagyunk. Az alapkérdésekben azonos, a részkérdésekben eltérõ álláspontok jellemeznek bennünket. SZEF-stratégia: egyetlen konföderáció tevékenykedik kitartóan, türelmesen. Visszatekintve ez eredmény, vagy kárenyhítés? A SZEF-kohóban viták révén alakul ki a közös nézet. Kötelezettségünk a közös álláspont kialakulása után van. A SZEF ereje az erõs tagszervezetekben, a belsõ demokratizmusban van, és közös fellépéssel nyilvánítódik ki. A Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének nevébõl is kitûnik, hogy munkajogi szempontból többféle jogállású, eltérõ ágazatokhoz tartozó államigazgatási, közigazgatási, közszolgáltatási munkavállalók érdekképviselete vagyunk. Olyan szervezet, amelyben gyakran — úgy, mint a SZEF-ben — az érdekazonosság csak a legkisebb közös többszörössel jellemezhetõ. Mi az mégis, ami kiválthatja, behelyettesítheti az érdek átmeneti hiányát a közös döntésekben? Ez a szolidaritás. A „ma értem, holnap érted" érzete. Ez vezetett el a SZEF elmúlt négy évében is olyan eredményekhez, mint az 1999. õszén elkezdett, és hosszú ideig tartó tárgyalássorozattal elért érdekegyeztetési struktúra kialakítása a közszolgálatban, 1999. szeptember 21-én az országos aktíva-értekezlettel alátámasztottan a középtávú bérfelzárkóztatási megállapodás megkötésének kezdeményezése, ennek jelzése az országgyûlési képviselõkhöz. Megyei nagyaktíva értekezleteken hangsúlyt adva a követeléseknek, tárgyalóasztalhoz ült az elõzõ kormány is a SZEF delegációjával. Igaz, hosszú út — több mint egy év —, vezetett el a megállapodás aláírásához, de mégis sikerült kikényszeríteni. Idõközben a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban a hat konföderáció közös nagygyûlése is nyomatékot adott követeléseinknek. A kormány kötelezettséget vállalt a közszféra bérfelzárkóztatási programjának megkezdésére, melybõl a köztisztviselõkre vonatkozó nagyobb részt teljesítette, a közalkalmazottakra vonatkozókat azonban sajnos nem. Csak elkezdõdtek a közalkalmazotti életpálya elõkészítésérõl szóló tárgyalások, de sajnos nem fejezõdtek be. A 2002. év ellentmondásos volt az illetmények emelését tekintve, hiszen a köztisztviselõk esetében alig érzékelhetõ emelkedés történt. A bér-szorzó 2001-es emelésébõl 30 százalékkal még adós maradt az Orbán-kormány. Az új kormány hivatalba lépésének már a 10. napján megállapodott a SZEF-fel a közalkalmazottak szeptember 1jétõl átlagosan 50 százalékos alapbéremelésének ügyében. Ezt nagyra értékeljük. Így történt meg a rendszerváltás óta eltelt idõszak legjelentõsebb bérintézkedése. Az más

kérdés, hogy 2003. eddig eltelt idõszakában az önkormányzatok finanszírozási gondjai, és a kormányzati fedezet tisztázatlanságai miatt sok helyütt feszültségek tapasztalhatók. A köztisztviselõi szférával szemben támasztott magas fokú elvárásból fakadó többlet teljesítmény — a teljesítmény-értékelési rendszerre gondolok —, valamint az éves infláció sincs a jelen idõszakig ellentételezve. A beszámolási idõszakban az érdekegyeztetéssel, a munkajogi jogalkotással, a közalkalmazotti, köztisztviselõi illetményfejlesztéssel, a foglalkoztatási biztonsággal kapcsolatos SZEF-tevékenység eredménye a jól összehangolt tárgyalás-sorozat, és a megfelelõ idõben alkalmazott nyomásgyakorlás révén valósult meg. A SZEF jövõbeni érdekképviseleti stratégiájának megalkotásához ezek a tapasztalatok fontos építõkövek. Szükségünk van ezekre, hiszen sajátságos szervezetforma a szakszervezet. Ha erõt tud felmutatni, még többen csatlakoznak hozzá, még eredményesebben tud érdeket megjeleníteni. Ha mindezt nem tapasztalják, akkor ennek a folyamatnak az ellenkezõje zajlik le. Az MKKSZ tagjai abban érdekeltek, hogy a SZEF erõt tudjon felmutatni az elkövetkezendõkben is. Ezért gondoljuk, hogy helyes volt következetesen tartani magunkat ahhoz az állásponthoz, hogy az Európai Unióhoz történõ csatlakozásnak nincs alternatívája. Nyilatkozatainkban, állásfoglalásainkban kiálltunk a négy alapvetõ szabadságjog érvényesülése, köztük a munkaerõ szabad áramlásának lehetõsége mellett. A csatlakozást elõkészítõ folyamatban kiemelten fontosnak minõsítettük a szociális dimenzió kérdéskörét, az érdemi szociális párbeszédet, az európai és a hazai bérek közötti nagy különbségek mérséklését, a szociális védõháló kialakítását. Ezért szerveztünk országszerte regionális és megyei EU-fórumokat, ezért vettünk részt Budapesten, az Uránia Filmszínházban a csatlakozást támogató közszolgálati nagygyûlésen. Úgy ítéltük meg, hogy a magyar közszolgálati munkavállalók pozíciójának erõsítését szolgálja, ha az EU-s gyakorlatnak megfelelõen a szociális partnerség dominanciája kerül elõtérbe Magyarországon, ha az Európai Unió belsõ jogrendünkbe integrálandó követelményei érvényesülhetnek az általunk képviselt munkavállalói kör érdekében. A SZEF megalakítása óta következetesen vallja — és ez az MKKSZ álláspontja is —, hogy az egyes szakszervezeti szövetségek jellegébõl, szervezõdési körébõl adódó természetes érdekkülönbségek ellenére a kölcsönös szolidaritásnak az azonos érdekeltségû témákban az együttmûködésnek és az összefogásnak nincs alternatívája. Ebben a felfogásban az egyenjogúság elve alapján törekedtünk kiegyensúlyozott érdemi kapcsolatokra és együttmûködésre minden hazai szakszervezettel, szakszervezeti konföderációval. Egyértelmûen demonstráltuk, hogy kiemelt jelentõségûnek tartjuk az együttes fellépést, szükség esetén az összehangolt nyomásgyakorlásban rejlõ lehetõségek kihasználását. Úgy ítélem meg, hogy az elõzõekben kifejtettek bizonyítják: az MKKSZ SZEF-identitás tudata — tagszervezettõl elvárható módon — a helyén van. A mi nézõpontunkból azonban végezetül még arról is szólnom kell, hogy megítélésünk szerint miként dolgozott a SZEF értünk, az MKKSZ tagjaiért? Miben lehetett az MKKSZ tevékenységét és a SZEF tevékenységét összehangolni? Néhány mondatban nehéz

minõsíteni a SZEF-nek az elmúlt négy esztendõ MKKSZ felé irányult érdekképviseleti munkáját. Úgy gondolom azonban, hogy eddigi mondanivalóm is jelzi: teret kaptak a közalkalmazottak, a köztisztviselõk érdekeit szolgáló elvárásaink. Természetesen nem maradéktalanul, de errõl majd beszéljünk egymás között, fórumainkon. Vitassuk meg a közeljövõben, hogyan lehetne még nagyobb hatékonysággal, még több demokratizmussal mûködtetni testületeinket. Ez a témakör most nem aktuális, hiszen nem a beszámoló kategóriája. Ez már átvezet az alapszabály ügyéhez, amelyrõl úgy egyeztünk meg, hogy nem lesz kongresszusunk napirendjén. Engedjék meg, hogy mondanivalómat azzal a gondolattal zárjam, amelyrõl meg vagyok gyõzõdve: nagy a felelõsségünk a tekintetben, hogy el tudjuk határolni, mi legyen a SZEF-szintû elvárásunk, és mi a tagszervezeti, hogyan tanúsítsunk egymás iránt a jövõben az eddigieknél is nagyobb toleranciát, kompromisszum-készséget. Mindez azonban nagyon fontos, hiszen csak ez alapozhatja meg a SZEF jövõjét, melyben az MKKSZ érdekelt. Köszönöm figyelmüket. [Vissza a tartalomhoz] Várnai Ferenc, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) fõtitkára Tisztelt Kongresszus, Kolléganõk, Kollégák! A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége nevében, e szervezet fõtitkáraként tisztelettel köszöntöm a kongresszusi küldötteket, a közszféra szakszervezeteinek jelenlévõ képviselõit. Mint valószínûleg Önök elõtt ismeretes, a volt Közalkalmazottak Szakszervezetébõl alakult szakszervezetek, elsõsorban a központi közigazgatásban mûködõk hozták létre a KSZSZ-t 13 évvel ezelõtt. A szövetség volt az elsõszülött, amelynek mostanra a kistestvér szerep jutott. Ezt nem sajnálkozva mondjuk, hanem azzal az örömmel, hogy a SZEF lényegében ugyanennyi idõ alatt a szakszervezeti mozgalom meghatározó tényezõje lett. Gratulálunk hozzá. Ez a felszólalás a következõ négy kérdést érinti röviden: kötelezõ-e a közszolgának szolgalelkûnek lennie? Kitõl kérdezhetõ meg — a kormányzó párttól vagy a kormánytól —, hogy mi történt a választási programmal? A civil szervezetek riválisok vagy szövetségesek? S végül: szemet hunyhatunk-e aprónak tûnõ igazságtalanságok fölött? Kedves Kolléganõk, Kollégák! Az elmúlt évek azt igazolják: a közszférában dolgozók emelt fõvel vállalhatják, hogy a közt szolgálják, s nem politikai pártokat, nem valami elvont hatalmat. Ugyanakkor, mintha ma egyre többen irigykednének a köztisztviselõkre, a közalkalmazottakra, és a rendõrökre, és állítják: persze, minden rendszer megfizeti a maga embereit. A bírálók elhallgatják, vagy sajnos, az elõforduló rossz példák miatt nem úgy érzékelik, hogy ezek

a munkavállalók a társadalmat, a közérdeket szolgálják. Ez esetben a közszolgálat nem szolgalelkûséget, és nem gerinctelenséget jelent. Ennyit talán itt ezen a kongresszuson el kell mondani a közszolgák erkölcsi hitele érdekében. Tisztelt Kongresszus! A közszféra szakszervezetei, mi, esetenként a kormánnyal állunk vitában, pedig a helyzet ennél vélhetõen kissé bonyolultabb. A választást ugyanis, - bár igen jelentõs érdemei voltak, - nem Medgyessy Péter nyerte meg, hanem a szocialista párt. Így joggal várhatjuk, hogy a kormányzásban egy szociáldemokrata párt programja, értékei érvényesüljenek, vagyis az a bizonyos szolidaritás, az igazságosság, a tisztesség, a szociális érzékenység. Ezt mi is megerõsíthetjük, akárcsak a Miniszterelnök úr tette itt délelõtt. Elvárható tehát, hogy a kormányzás munkavállaló-barát legyen, hogy mint a szociáldemokrata pártok mindig, ha nem is feltétlenül, de szövetségesben, partnerben gondolkozzon a szakszervezeteket illetõen. Így ne formálisan mûködtessék a közszféra érdekegyeztetõ fórumait, ne általánosságokat tartalmazó megállapodások megkötésére törekedjenek. Látunk biztató jeleket, de kézzel fogható eredményeket várunk a Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanács mûködésében, a köztisztviselõkre, a közszférára vonatkozó megállapodások megkötésében. Kedves Kolléganõk, Kollégák! Mint az elmúlt néhány nap külföldi — franciaországi, németországi történései — mutatják, a szakszervezetek eredményes harcához nélkülözhetetlen a társadalom szimpátiája, tevõleges támogatása. Ezt csak akkor szerezhetik meg tartósan, ha nem csupán egy-egy akcióhoz nyitnak a civil szféra felé. Tudomásul veszik, hogy tagságuk kettõs identitású: tagjai egy érdekvédelmi szervezetnek, és polgárai egy nemzetnek. Így nem lehet közömbös — mint pl. jól tette a SZEF a kórháztörvénnyel összefüggésben — a szociális rendszerek átalakítása, a fogyasztóvédelem, a nyugdíjrendszer változtatása esetén. Tisztelt Kongresszus! Igaz követelés, szépen is hangzik az a jelszó, amely a SZEF legutóbbi nagygyûlésén, és a szakszervezetek május 1-jei felvonulásán is szerepelt: együtt a szociális Európába. Nincs azonban olyan szociális Európa, amelybe 2004. május 1.-jén csak egyszerûen be lehet lépni, mint odahaza, az elõszobába. Ez illúzió. Bizonyítja ezt, hogy a százezer oldalnyi uniós joganyagból — amint az Oktatási Minisztérium szakszervezetének szakszervezeti akadémiáján elhangzott — egyetlen szabályozás nincsen, amely szociális területen az újraelosztást érintené, amely elõírná, hogy erre a tagállamok mennyit költsenek a nemzeti jövedelmükbõl. Mindezt az Unió — kényesen ügyelve erre az elvre —, alapvetõen tagállami hatáskörbe utalja, és várja, hogy a gazdasági fejlõdés automatikusan megoldja a konvergenciát. Ehhez tehát a szakszervezetek hazai harca is kell. Így veszélyes a csodavárás, a lábhoz tett fegyver. A piacgazdaságra ugyanis nem a kegyes jó szándék, hanem a hideg számítás a jellemzõ. Tisztelt Kongresszus! Az elmúlt években Magyarországon szinte mindenki árokásással volt elfoglalva. Árok mélyült kormánypárt és ellenzék, versenyszféra és közszféra, jobb és baloldal, munkaadók és munkavállalók, de még a munkavállalók és munkavállalók között is. Pedig legalább egyben mindenki érdekelt lenne: a sikeres Magyarországban. Ehhez pedig munkaadók és munkavállalók, kormány és szakszervezetek között józan párbeszéd, a másik fél érveinek tisztességes mérlegelése, és ennek megfelelõ döntések

szükségesek. Ennek kellene alárendelni személyi ambíciókat, érdekeket, az adok-kapok küzdelemben elszenvedett sérelmeket. Figyelmébe tudjuk ajánlani ezt az egyeztetésben résztvevõ minden oldalnak, és a SZEF megválasztandó új vezetõségének is. Tisztelt Kolléganõk, Kollégák! Vajon szemet hunyhatunk-e a közszféra egészét tekintve látszólag aprónak tûnõ igazságtalanságok felett? Elfogadható-e egy majdani egységes közszolgálati kerettörvény valamikori megalkotásában bízva, hogy tudomásul vesszük: a jelenlegi köztisztviselõi illetménytáblát sokan igazságtalannak tartják. Így a középfokú állami, de a munkájukhoz használható felsõfokú szakmai végzettséggel rendelkezõ köztisztviselõk, akiknek mindezért szinte csak adományozható kegy szinte a képzettségi pótlék? Megengedhetõ-e, hogy egy középfokú végzettségû, tisztességesen dolgozó köztisztviselõ 20 éves munkaviszony után 88 ezer forintot, egy hasonló korú, felsõfokú végzettségû pedig 208 ezer forintot kapjon, ahogyan pl. Király Rita írta a Népszabadság egyik olvasói levelében. Elfogadható-e, kérdezem, hogy az ügykezelõknél átlag több mint 6 év, a valóságban pedig 8-10 év kell egy-egy fizetési fokozat eléréséhez, míg a köztisztviselõknél átlag valamivel több mint két év? Szövetségünk véleménye, hogy nem elfogadható. Az elõbbi probléma ugyanis 51 ezer embert, az utóbbi közel 10 ezer munkavállalót érint. Ezért javasoljuk kiegészítésképpen a program-tervezet 4. fejezet 2. pontjához, hogy addig is, amíg nem lesz egységes alapelveken nyugvó közszolgálati bérrendszer, sürgõsen történjen meg a köztisztviselõi illetményrendszer felülvizsgálata. Úgy véljük, hogy erre alkalmas keret lenne a kormánnyal kötendõ megállapodás. Tisztelt Kongresszus! Ma Magyarországon a 3,9 millió munkavállalóból 700 ezer körüli a szakszervezeti tagok száma addig, amíg a közel 8 millió felnõtt korú állampolgárból a magyarországi pártok taglétszáma összességében ha eléri a százezret. A pártok 2003-ban az állami költségvetésben elkülönítetten biztosított módon 2,6 milliárd forint állami támogatást kapnak. Ugyanakkor, amikor a szakszervezetekre hárul a munkavállalók — részben az ifjúság, a nõk, a nyugdíjasok — anyagi-szociális-kulturális ellátottságával, élet- és munkakörülményeikkel összefüggõ jogainak, érdekeinek képviselete és védelme. Hozzá kell tenni, hogy ennek a minõsége az érintetteken keresztül a családok sorsát is befolyásolja. Így talán joggal kérdezhetõ: mikor valósul meg a kormányzó párt jóléti rendszerváltásprogramjának a Munka Világa Kabinet által készített szakmai anyagában szereplõ azon kitétel, hogy „a szakszervezetekre is kiterjesztjük a civil szervezetek támogatási lehetõségét, hogy számukra is felajánlható legyen a személyi jövedelemadó 1 százaléka". Vagy az, hogy megfelelõ infrastruktúra kiépítésével és szolgáltatásokkal segítséget kapnak a szakszervezetek. Az, hogy kezdeményezik a közös intézmények fenntartásához szükséges anyagi eszközök költségvetésének együttes megteremtését, költségvetési forrásból történõ finanszírozását. Mikor valósul meg az, hogy a tulajdon szentségét tisztelõ piacgazdaságban a szakszervezetek szabadon rendelkezhessenek a vagyonukkal? Olyan ügyek ezek, amelyekrõl vélhetõen a SZEF-nek is tárgyalnia kell. Úgy vélem, joggal mondhatjuk, hogy a szakszervezeteket nem a hatalomba kerülés motiválja, s a múlttal ellentétben nem is épülnek be a hatalmi rendszerbe. Így joggal érezhetik magukat

is a nemzet lelkiismeretének, s ezt a funkciójukat tisztességgel és felkészülten kívánják ellátni. Nem mohóságból kérdezik tehát a fentieket. Tisztelt Kolléganõk, Kollégák! Ez a kongresszus jó alkalom arra, hogy köszönetet mondjak a SZEF-nek a sokirányú segítségért, személyesen dr. Szabó Endre elnök úrnak, az apparátusnak, így Petõ Zsuzsa asszonynak és munkatársainak, Szathmári Gábor úr sajtómenedzsernek. Köszönjük azt is, hogy a kongresszusra adott javaslataink jelentõs részét befogadták a kongresszusi dokumentumokba, amelyeket elfogadásra ajánljuk. Tisztelt Kongresszus! Szeretném ezt a felszólalást egy Marcus Aureliusnak tulajdonított fohásszal befejezni. Bár állítólag Assisi Szent Ferenc is benne lehetett az ügyben, amelyet mi szakszervezeti tisztségviselõk, munkánk során számtalanszor elmondhatunk. Ez így hangzik: „Istenem, adj nekem derût, hogy elfogadjam azt, amit nem tudok megváltoztatni, bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit meg bírok változtatni, és bölcsességet, hogy fel tudjam ismerni a kettõ közötti különbséget!". A szövetség és a magam nevében derût, bölcsességet, bátorságot, és összességében eredményes munkát kívánok a kongresszusnak. Köszönöm a figyelmet és a felszólalási lehetõséget. [Vissza a tartalomhoz] Dr. Bálint László, az APEH Központi Hivatalának szb-titkára Tisztelt Kongresszus, Elnök úr, Küldött társaim, Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásomnak ezt a címet adtam: az IMF igazsága. Nyilván, elég sokszor hangzott már el az IMF-fel kapcsolatos kritika, én ezt szeretném még egy kicsit megerõsíteni. A SZEF beszámolójával, és a 2003-2007-re vonatkozó programjával egyetértek, és elfogadásra javasolom. A kongresszusi beszámoló meghallgatását követõen a hozzászólók általában a beszámoló tartalmának kritikájáról, kiegészítésérõl beszélnek. Ezzel szemben én egy aktuális politikai kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ennek megoldása a SZEF, mint a közalkalmazottak és köztisztviselõk szakszervezeteit tömörítõ fórum feladatkörébe is tartozik. Több mint egy hónappal ezelõtt, 2003 április 10-én olvastam a Népszabadságban, hogy a Nemzetközi Valuta Alap, vagyis az IMF véleménye szerint Magyarországot a közalkalmazottak és köztisztviselõk körében végrehajtott jelentõs illetményemelés miatt a versenyképtelenség veszélye fenyegeti. Az IMF úgy véli, útját kell állni a közszférában a béremeléseknek, mert a bérinfláció megfékezése feltartóztathatja a versenyképesség romlását. A Kossuth Rádió híradásában 2003. május 10-én ugyanezt a hírt adták közre azzal a megjegyzéssel, hogy az IMF álláspontjával a Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériuma is egyetért. Május 10. óta pedig nincs olyan nap, amikor valamelyik sajtóorgánum ne foglalkozna a kérdéssel.

Véleményem szerint az IMF álláspontjával kapcsolatban figyelembe kell venni néhány nem elhanyagolható körülményt, amely az Orbán-kormányt, és a jelenlegi kormányt egyaránt arra ösztönözte, hogy a béreket ilyen arányban emeljék a közszférában. Talán a nálam fiatalabbak elõtt sem ismeretlen, hogy a közszférában ilyen nagyarányú béremelésre az elmúlt fél évszázadban nem volt példa. Még a rendszerváltást megelõzõ idõszakban volt egy olyan tanítás, hogy az állam-apparátusban dolgozók nem kaphatnak több bért, mint a munkások. E politikai gondolkodás eredményeként Magyarországon a közszférában dolgozó beosztottak bérét leszorították egy átlagos munkás bérének szintjére. 1989-et követõen, sõt, már azt megelõzõen is — mindannyian emlékszünk rá —, viszonylag nagyarányú infláció szenvedõ alanyai voltunk. A munkahelyek racionális munkaszervezés címszó alatt sorra szûntek meg, a közszférában dolgozók létszámát eddig minden kormány csökkentette, kivéve a jelenlegit, a bérek reálértéke jelentõsen mérséklõdött. A szakszervezetek és a SZEF folyamatos nyomására, és okos, kiegyensúlyozott politikája eredményeként az Orbán-kormány végül is az országgyûlés elé terjesztette a köztisztviselõi törvény egy életpálya-rendszer kialakítását lehetõvé tevõ módosítását. Az életpálya-rendszer részeként a köztisztviselõk illetményét is — ugyan két lépcsõben, de — rendezte, illetve rendezi a kormány. A köztisztviselõi törvény egy viszonylag szûk, de az állam mûködtetése szempontjából jelentõs rétegnek a helyzetét próbálta meg normalizálni. Ezzel együtt természetesen felerõsödött annak az igénye is, hogy a közalkalmazottak illetményét is rendezni szükséges, a közalkalmazottak tragikusan alacsony bére ugyanis nem tartható fenn tovább. A problémát felismerve, és a megoldás igényét jogosnak elismerve határozott úgy a jelenlegi kormány, hogy a közalkalmazottak illetményét is a lehetõségek szerinti színvonalra hozza fel. Ugyan köztisztviselõ vagyok, nem közalkalmazott, de nagyon köszönöm ezt a lépést. Megjegyzem: közalkalmazott és köztisztviselõ között hamarosan nem lesz különbség, de reményeim szerint nem a köztisztviselõk hátrányára, hanem a közalkalmazottak elõnyére. Nos, e rövid áttekintés után nézzük meg igaza van-e az IMF-nek abban, hogy Magyarországot a versenyképtelenség réme fenyegeti? Én úgy látom, hogy nincs igaza. Akkor lenne igaza, ha a közszféra béreit az elmúlt évek során több alkalommal emelték volna a kormányok ilyen nagy arányban. Ezzel szemben inkább a bérek befagyasztására, létszám-csökkentésre került sor. Olyannyira, hogy most már csak éppen elegen vagyunk, néhány tevékenységi körben pedig egyenesen létszám-hiány van. Nem emlékszem arra — persze lehet, hogy a hosszú távú memóriámmal van baj —, hogy az IMF felszólalt volna akkor, amikor a közszférában dolgozók bérét a kormányok nem emelték legalább az infláció ütemének megfelelõen. Az IMF nem hívta fel a figyelmet arra, hogy egyszer pótolni kell az elmulasztott bérrendezéseket. Nem hívott fel senkit, hogy jobb lett volna folyamatosan karban tartani a béreket, mert ezzel meg lehetett volna elõzni az egyszerre történõ bérrendezést.

Mindezekkel együtt is azt mondom: alapvetõen oda kell figyelni az IMF megállapításaira. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a közigazgatásban újabb karcsúsítást, és bérbefagyasztást kellene végrehajtani. A megoldás az lehetne, ha a mindenkori kormány arra törekedne, hogy az államot kiszolgáló, az állam feladatait ellátó köztisztviselõket, közalkalmazottakat megfelelõ illetményben, ellátásban részesítse, gondoskodjék arról, hogy a bérük ne értéktelenedjen el. Erre már megfelelõ javaslatok is születtek. Csak emlékeztetõül mondom, hogy a bérfelzárkóztatás mellett a mindenkori infláció, és a GDP 50 százaléka lehetne az a szint, amely ezt a kérdést orvosolhatja, és akkor az ilyen kiemelkedõ, rendkívüli bérrendezésre nem volna szükség. Ha a javaslatnak a mindenkori kormányok eleget tesznek, akkor egy kiegyensúlyozott, kiszámítható közigazgatást lehet mûködtetni. Magas ellátási színvonalat lehet elérni a közszolgáltatásokban, az állam polgárainak és a közszféra dolgozóinak megelégedésére. Végsõ soron elérhetnénk azt, hogy a közszférában dolgozni rangot jelentene a társadalom szemében. [Vissza a tartalomhoz] Dr. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke Kedves Elnök úr, Elnökség, Tisztelt Kongresszus! Szeretnék köszönetet mondani azoknak is, akik már nincsenek itt a teremben, de nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a 10 millió magyar állampolgárból nagyon sokan fel fognak figyelni arra, ami ma Magyarországon jelenleg a jogalkotásban zajlik. Az egészségügy korszerûsítésérõl, intézmény-átalakításáról és — utoljára hagytam, de elsõnek kellene mondanom — 160 ezer egészségügyi közalkalmazott veszélyeztetésérõl van szó. Köszönet illeti dr. Szabó Endre elnök urat, akinek fáradhatatlan munkálkodása révén a munkavállalói oldal egységesen képviseli a SZEF által megfogalmazott állásfoglalást. És köszönöm a SZEF-ÉSZT Uniónak, hogy megértette: ez nem az EDDSZ belügye, ez nem egy ágazati szakszervezet problémája, mert 10 millió magyar állampolgár által igénybevett szolgáltatásról van szó, ahol nem más sérül, mint az alapvetõ emberi jogok mindennapos gyakorlata. E köszöneten túl jelezni kívánom, hogy az EDDSZ küldöttei elfogadják a beszámolót, és elfogadásra javasolják, valamint a programot is az alábbi kiegészítésekkel. A kiegészítés „költõi", és nem szövegszerû. Azt szeretnénk kérni, hogy mérlegeljük a magyar munkavállalókat és ezen belül a közszolgáltatásban résztvevõket megilletõ, illetve terhelõ jogok és kötelességek összhangját. Mindannyiunkat egyaránt foglalkoztató kérdés, hogy meddig bírjuk még el azokat a terheket, amelyeket újabb és újabb kormányok feltétel- és eszközrendszer nélkül helyeznek a közszolgálati munkavállalók vállára? Az igazság, igazságosság, és méltányosság kérdéskörét szeretnénk a jövõben megvitatni. Azt, hogy elegendõ-e, ha a választási kampány korszakában értékelõdik fel a közszolgálat munkavállalói köre? Elegendõ-e, ha csak olyan nagy sorskérdések ügyében keresnek bennünk partnerséget, mint az Európai Unióhoz csatlakozás? Elegendõ-e, ha pusztán

hetekre, hónapokra tartják fontosnak azt, hogy mi partnerek, társak, segítõk legyünk? Vagy fordítsuk meg a kérdést, és mondjuk azt: kormány, vedd megtiszteltetésnek, ha a köz szolgái segítenek téged abban, hogy 10 millió magyar állampolgár javára tevékenykedj. A ma itt meghallgatott miniszterelnöki felszólalás azért döbbentett meg személyesen engem, mert nem ezt vártam. Azt vártam, ami a kormányprogramban le van írva. hogy nem alattvalóságot, hanem partnerséget ajánl. A jogállamiság helyreállítását ígéri a kormányprogram, ebben pedig elsõ és legfontosabb, hogy a kormány minden komoly és alapos döntéshozatal elõtt kikérje mindannyiunk védelmét és véleményét. Miért a védelmével kezdem? Azért, mert alapintézményeket kell védenünk a demokráciában. Ez pedig: 1) A döntés meghozatala elõtt mindenkinek elegendõ információval kell rendelkeznie — ez ma nem mondható el. 2) Érdemi beleszólási lehetõséget a köz ügyeibe — ez nem történik meg, és nem részletezem, hogy miért. 3) A szociális Európát elõször Magyarországon kellene megépíteni. Egyetértek minden elõzõ felszólalóval, akik azt mondták, hogy aggódnak az eddigi demokratikus eredményeinkért, és aggódnak a jóléti állam intézményeiért. Kell hogy aggódjunk 10 millió magyar állampolgár egészségügyi biztonságáért, és kell, hogy aggódjunk az egészségbiztosítás szolgáltatásaiért. Több kolléga beszélt a szolidaritásról. Véleményem szerint a szolidaritás nem pusztán egy szó, nem pusztán egy nyilatkozat. A szolidaritás állapot, amelyet folyamatosan, állandóan éreznünk kell, és amikor szükség van rá, akkor ettõl az elvtõl, és ettõl az állapottól indíttatva cselekednünk kell. Ma Magyarországon az aktív korú állampolgárok közül csak minden másodiknak van munkahelye. Fenyegetettnek érezheti-e magát az, aki közszolga? Igen kérem, két okból: nemcsak a munkahelye féltéséért, hanem azért, hogy meddig tudja ezeket a terheléseket úgy elviselni, hogy az emberhez méltó élet feltételeit nem kapja meg? Mit javaslunk? Nem háborút, nem csatát. Ezek helyett a hatalommal el kell fogadtatnunk azt, amit Einstein mondott: a munka az egyetlen, aminek értelme van az életben. Kívánom, hogy sikerüljön meggyõzni errõl a politikát, a hatalmat. Ha sikerül, a köz szolgáinak megtiszteltetés lesz a munka, és ez kellõ értékkel segít bennünket a csatlakozásban. [Vissza a tartalomhoz] Dr. Frischman Edgár, a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnökségi tagja Mélyen tisztelt Elnök úr, tisztelt kongresszus, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Abban a különleges helyzetben van részem, hogy egyrészt a nyugdíjasok vonatkozásában a KSZSZ nyugdíj-ügyekkel, és egyéb ilyen kérdésekkel foglalkozó tanácsának elnöke vagyok, hasonlóan a SZEF-ben is, más részrõl pedig egy, ügyészségnek, fõügyészségnek,

területi ügyészségnek, és nyomozó hivatalának vagyok aktív szakszervezeti titkára. Tehát egyszerre találkozom a nyugdíjasokat és az aktív dolgozókat foglalkoztató ügyekkel. A közelmúltban az egyik kereskedelmi rádióadó az igazságszolgáltatás körében felvetõdött anyagi kérdésekrõl olybá nyilatkozott, hogy ami ezen a területen történik, az nem egyéb, mint bér-demagógia. Megdöbbentem ezen a véleményen, és megengedhetetlennek tartom az ilyen kijelentéseket, mert ez a gondolkodás aláásni, eltakarni igyekszik az igazságszolgáltatás körében mutatkozó problémákat. Nem tudom, mi cél vezeti az így nyilatkozókat, de szerintem határozottan visszautasítandó az ilyen álláspont. Ugyanakkor megengedhetetlennek tartom azt is, amit a Valuta Alap hirdet. Messzemenõen egyetértek azzal, hogy a kongresszus lépjen fel és határozottan tiltakozzék a Nemzetközi Valuta Alapnak az ország belügyeit érintõ durva beavatkozása ellen. Mindaz, amit a közalkalmazottak vonatkozásában, a bérek tekintetében az IMF mond, nem egyéb, mint bérstop ajánlása, a magasabb bérek elvetése. Ezt megengedhetetlennek és döbbenetesnek tartom, hiszen közismert, mennyi problémánk van éppenséggel az alacsony bérekbõl fakadóan. Nem azért vagyok itt, hogy most mindezt elmondjam, hiszen ezek egy része elhangzott, de úgy éreztem, hogy kifejezésre kellett juttatni sokunk véleményét. Szeretnék még egy gondolatot felvetni a kongresszusi állásfoglalással kapcsolatban. Az egyik bekezdés kimondja azt, amivel messzemenõen egyetértek: a kongresszus megerõsíti a SZEF vezetõ testületének a 2003. évi keresetnövekedésre vonatkozó álláspontját, elengedhetetlennek tartja az egyes területeken létrejött megállapodások maradéktalan betartását, a közalkalmazottak és a bíróságok, ügyészségek alkalmazottai, valamint a fegyveres és rendvédelmi szféra egyes csoportjai reálkeresetének megõrzését. Szorgalmazza az erre irányuló tárgyalások mielõbbi megkezdését, illetve sikeres befejezését. Támogatja a bírák elõmeneteli rendszerérõl szóló törvény módosítását. Szeretném ez utóbbi mondatot kiegészíttetni: az ügyészség erre irányuló törekvéseit is szíveskedjenek támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. [Vissza a tartalomhoz] Fenyves Kornél, a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) elnöke Tisztelt Kongresszus, Elnök úr! Kedves küldött társaim, engedjék meg, hogy hozzászólásomat azzal kezdjem: a KKDSZ-t képviselõ küldött társaim nevében bejelentem, hogy a kongresszus elé terjesztett dokumentumokat, az elhangzott szóbeli kiegészítéseket küldött társainknak elfogadásra ajánljuk. Néhányuknak, akik megszokták, hogy a KKDSZ igen kritikus hangokat szokott

megütni a SZEF-ben és saját háza táján is, talán szokatlan ez a békülékeny hangvétel. Úgy vélem azonban, hogy a KKDSZ-t eddig sem a kritika, hanem a konstruktív alapállás, József Attilával szólva az „érted haragszom, nem ellened" gondolatisága jellemezte. Azt gondolom, hogy az elkövetkezendõkben ez az érted haragszom, nem ellened hangvétel mindnyájunknak a tisztánlátás, a közös érdekérvényesítés egyik fõ jelszava lesz. Az elõbb elmondottakból következik, hogy én nem elsõsorban az elmúlt négy év munkájával szeretnék foglalkozni, hanem néhány olyan gondolatot, néhány olyan hangsúlyt szeretnék elmondani, amely a SZEF elõtt álló négy évvel kapcsolatos, és ezzel összefüggõen a KKDSZ — nagyképûen mondom — elvárásainak egyfajta kivonata lehet. Ahhoz azonban, hogy ezeket elmondjam, legalább érintõlegesen érdemes végiggondolnunk az elõttünk álló négy év fontos üzeneteit. Tény, hogy az Európai Unióhoz készülünk csatlakozni. De nem mindegy, hogy milyen Európai Unióhoz fogunk csatlakozni? Hogy ez az Európai Unió a gazdaság, a monetáris racionalitások jegyében lép-e fel majd, vagy az embert, az emberek viszonyának humanizálását szolgálja majd. Azt látjuk, hogy a világban hatalmas technológiai forradalom zajlik, amely együtt jár kulturális forradalommal is. A kultúra szerepe ebbõl adódóan felértékelõdik. A kérdés ezekben a technológiai-kulturális forradalmi változásokban az, hogy folytatódik-e az elidegenedés, az elmagányosodás folyamata. A társadalom atomokra bomlásának folyamata elõbb lezajlik, vagy egy újfajta civilizációt fogunk kialakítani, amelyben valóban az emberi értékeknek elsõsége lesz. Sokat beszélünk a tudás alapú társadalomról, amely a kormányprogramban is, az Európai Uniós fejlesztési programban is jelentõs szerepet kap. De kérdés, hogy mit értünk ez alatt a tudás alatt? A pénzteremtés tudományát, a kreatív innovációt, vagy valóban azoknak a mentális értékeknek a befogadását, a tudomány értékeinek a humanizálását, amelyben a szakszervezetnek mindig is jelentõs szerepe volt. Az elõttünk álló négy év egyik problematikája lesz a közszolgálati modernizáció programja is. Vajon mit értünk modernizáció alatt? A közszolgálat leépítését? Ahogy az IMF üzeni nekünk? A közszolgálat racionalizálását? Vagy a közszolgálat modernizálása a minõséget jelenti majd a szolgáltatásokban, a szakszervezeti munkában, a közéletben? Mindez újfajta minõségeket jelent majd számunkra? Ezek az elkövetkezendõ négy év jelentõs kihívásai. Szeretném azt mondani küldött társaimnak, hogy a KKDSZ felkészült ezeknek a kérdéseknek az eredményes és hatékony megválaszolására. Ezt azonban sajnos nem tudom kijelenteni. Ezért hozom a SZEF kongresszusa elé ezeket a kérdéseket, mert azt hiszem, mindannyiunk közös gondolkodására, mindannyiunk alkotó együttmûködésére van szükségünk. Néhány javaslatot szeretnék tenni a program-javaslatok kiegészítéseképpen. Azt gondolom, hogy a SZEF jövõje szempontjából fontos a réteg-specifikus munka megerõsítése. Az ágazati érdekérvényesítés, az ágazatokat érintõ szakmai problémákon

túlmenõen, a korszerû szakszervezeti élethez olyan elemeknek a beemelése szükséges, amelyek túlmutatnak a közvetlen munkavállalói érdekképviseleten. A környezetvédelemmel, a környezettudatossággal, a minõségvédelemmel, a fogyasztóvédelemmel a szakszervezetnek az elkövetkezendõkben komolyan kell foglalkoznia. A SZEF eddigi munkáját elismerve, szükség lehet az elnökség megerõsítésére is. Azt gondolom, hogy az Elnök úr, a megválasztandó elnök mellett mûködõ elnökhelyettesi rendszerre van szükség, akár az elnökhelyettesi létszám kibõvítésével is. Egy-egy elnökhelyettes megbízatásához bizonyos specifikus feladatokat is célszerû lenne hozzárendelni. A nemzetközi munkára, a rétegekkel való foglalkozásra, a szakszervezet public service munkájára gondolok, amely azt hiszem, nélkülözhetetlen lesz, ha újabb dolgozói rétegeket akarunk megnyerni. De olyan SZEF-re is szüksége van a KKDSZ-nek — és gondolom mindannyiunknak, — amelyben az eddiginél magasabb szintû lesz a szakmai szolidaritás, az egymás problémája iránti nyitottság, a problémaérzékenység, és az együttmûködési készség. Lehetne még sorolni a problémákat. A szakszervezetek hagyományos életében valamikor nagyon nagy szerepet szántunk a kulturális értékek megõrzésének. Az ehhez kapcsolódó intézmények, alkotócsoportok támogatására, mûködtetésére a szakszervezeti életben folyó racionalizálás, és a szakszervezeteknek a szûk érdekvédelmi, érdekérvényesítési munkákban megnövekedett feladatai következtében egyre kevesebb erõ, energia és lehetõség nyílik. Azt hiszem, a SZEF kongresszusa az a hely, ahol minden egyes tagszervezet és minden egyes tagtársunk számára meg kell ezeket az értékeket említeni. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy nem szabad a gyermeket a fürdõvízzel kiönteni. Óriási értékekrõl mondanánk le, ha ezeket a kulturális értékeinket veszni hagynánk. [Vissza a tartalomhoz] Varga László, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) megbízott fõtitkára Tisztelt Kollégák! Egy régi római mondás szerint, akit nem szeretnek az istenek, abból pedagógust csinálnak. Ezt meg lehet fejelni azzal, hogy akit nagyon nem szeretnek, az még szakszervezeti vezetõ is lesz. De ha tényleg ki akarnak vele szúrni, akkor egy konferencián vagy kongresszuson ebéd után kap szót, ráadásul sokakat követõen, és abba a helyzetbe kerül — amibe egyébként számtalanszor kerülünk mindannyian —, hogy számos lényeges, fontos gondolatot elmondtak elõtte. Ráadásul megesik, hogy valaki, mint most Várnai Feri, elmondja elõle a kedvenc idézetét. Igen, valóban, derûre, erõre, és fõleg bölcsességre van szükség. Sok mindenre szükség van abból, ami elhangzott, egyebek között pl. az MSZP programjának számonkérésére. Ha valaki mondhatja ezt, akkor egy pedagógus szakszervezeti vezetõ mondhatja, hiszen ha valakik szeretnék az MSZP program konzekvens vagy konzekvensebb megvalósítását, akkor azok mi vagyunk. Nem elõször

vált e program a koalíciós alku „áldozatává". Most még csak idézõjelesen mondjuk, vagy fennáll ez a veszély, hiszen a kisebbik kormánypárt kapta ezt a tárcát. Nagyon örültem annak láttán, hogy a kormány ilyen magas szinten vett részt kongresszusunkon. Jogosan jegyezte meg az Elnök úr a bevezetõjében, hogy az elõzõ kongresszuson ezt nem éltük meg. De azért a munkára megint Herczog László maradt. Nincs ezzel baj, és szerintem jó és érdemes vele dolgozni, de több és komolyabb, és elõremutatóbb politikai felhatalmazás kell számára ahhoz, hogy mi együtt tudjunk dolgozni majd azon, amit ez a kongresszus programként elfogad. Elsõsorban a programról kívánok beszélni, elõtte azonban — engedve a felszólításnak —, szeretnék foglalkozni az állásfoglalással is, hogy elfogadásra ajánljam a kongresszusnak. Aktuális jellegébõl fakadóan ehhez szervezeti állásfoglalást természetesen nem tudtunk csatolni, de azok a pedagógus szakszervezeti küldött kollégáim, akikkel az ebédszünetben sikerült eszmét cserélni, megerõsítik a véleményemet. Tehát ha nem is a PSZ nevében, de több kollégám támogatásával ajánlhatom elfogadásra a kongresszusnak. A programmal kapcsolatban már más a helyzet. A programot a beszámolóval együtt megtárgyalta országos vezetõségünk, és azt minden szempontból elfogadásra ajánlja a kongresszusnak, azzal egyetért. Miért tesszük ezt? Tesszük ezt elsõsorban azért, mert ez a program azokon a kikristályosodott SZEF alapértékeken nyugszik, amelyekrõl az Elnök úr a szóbeli kiegészítésében plasztikusan beszélt. Milyen módon vizsgáltuk, vizsgáltam én ezt a programot? Én elõször is a közszolgálat, közszolgálati munkavállalók fogalmakat behelyettesítettem oktatással, közoktatással, pedagógussal, közoktatásban dolgozóval, és vizsgáltam, hogy így is értelmezhetõ-e a program. Jelenthetem, hogy ez a program így is funkcionál. Ennek a programnak így is van üzenete, mert számunkra is fontos a stabil intézményrendszer, mert számunkra is fontos a tisztességes kereset, az átlátható jogi szabályozás - hogy csak néhány dolgot mondjak. A másik dolog, amit néztünk, hogy pedagógus szakszervezeti vezetõként mit mond nekünk ez a program. És így is vállalható, hiszen ez a program feltételezi és elvárja a tag szakszervezetek maximális önállóságát, ugyanakkor viszont parancsolóan igényli a szolidaritást és az együttmûködést. Megnéztük, és megnéztem, hogy a program fõ csomópontjai mennyire elõremutatóak, ugyanakkor viszont figyeltünk arra, hogy nem korlátozzák-e a szükségesnél jobban a szakszervezet jövõbeni cselekvését. Én úgy látom, hogy ez a program nem korlátoz, ugyanakkor az irányokat jól jelöli ki. Ez természetesen felelõsséget is jelent. Felelõsséget jelent a SZEF jövõbeni vezetõinek, ügyvivõinek, a Szövetségi Tanácsnak, a tagszervezetek vezetõ testületeinek is. Az a véleményem ugyanis, hogy nem a programból valamit kiolvasva kell cselekedni, mondván, hogy így fogadta el a kongresszus, hanem a program iránya alapján kell az adott helyzetben — kemény viták révén — kiszenvedni azt, hogy mit, milyen módon, és hogyan fogunk cselekedni. Ez egyebek között azt is feltételezi, hogy kiszenvedjük a fogalmak mögötti dolgok azonos

értését, hogy a jövõben nem fogunk azon vitázni, hogy számunkra mást jelent egy háromelemû bérrendszer, vagy mást jelent egy olyan egységes közszolgálati kerettörvény, amely tekintettel van a szakmai sajátosságokra is. S amikor eljutottunk az azonos értelmezéshez, akkor már mindannyian pontosan fogjuk tudni a tennivalóinkat. És végül megvizsgáltam a programot úgy is, hogy én, Varga László mit tudok ezzel kezdeni, hogyan tudok ehhez viszonyulni, emberileg mit jelent nekem. Ebbõl a szempontból vizsgálva is úgy látom: ez a program szakszervezeti tagként, egy tagszakszervezet vezetõjeként, vagy a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma bármilyen szintû vezetõjeként is vállalható. Ugyanakkor ehhez kell valami, amirõl a Miniszterelnök úr a hozzászólásában beszélt. Õ úgy fogalmazott, hogy barátként jött ide, és a barátokat õszinteség, nyitottság és bizalom jellemzi. Még akkor is, ha adott kérdésben esetleg nem értenek egyet. Úgy gondolom, hogy ez a program, az erre a programra alapozott SZEF-tevékenység csak akkor lesz sikeres, ha a végrehajtását megpróbáljuk személyes barátokként, baráti szervezetekként, õszintén, nyitottan, bizalommal — és hadd tegyem hozzá: egymás iránti tisztelettel — végrehajtani. Ha ez így lesz, akkor sikerül. [Vissza a tartalomhoz] Koffán Károly, a Képzõmûvészek, Iparmûvészek és Mûvészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Kongresszus, Tisztelt Elnökség! Amikor a felszólalási lapomat leadtam, akkor még csak a képzõmûvészek, iparmûvészek nevében akartam elmondani gondolataimat. Most azonban a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége nevében is nyilatkozhatom, hogy mind a programot, mind pedig a beszámolót teljes mértékben elfogadjuk és támogatjuk. Az elõzõ kongresszuson is volt szerencsém részt venni, és nagy örömmel tölt el, hogy ha ez most a III., akkor a kongresszusok többségén részt vehettem. Akkor mint a legkisebb szakszervezetet mutattam be a Képzõmûvészek Szakszervezetét, most azonban már a mûvészeti szakszervezetek között a középmezõnybe küzdöttük fel magunkat. Nem azért, mert a többiek lemorzsolódtak volna, hanem valamennyien gyarapodtunk, és ezen belül értük el ezt a szintet. Csatlakoztak hozzánk a fotómûvészek, az építõmûvészek, belsõépítészek. Ilyen módon nagyon megerõsödtünk. Persze még így sem vagyunk nagy létszámú szakszervezet. Amit szeretnék Önökre bízni, az a következõ: a képzõmûvészeknek, iparmûvészeknek igen-igen nagy problémája a munkahely ügye, amely egyszerre szokott felmerülni a lakáskérdéssel. A millenniumtól a rendszerváltásig számos mûteremlakás és mûterem épült, azóta azonban egy darab sem. Ebbõl következik, hogy elöregedett lakásokról van szó, és új lakásokért léptünk sorompóba, illetõleg új mûtermekért. Most már nem lakásokkal együtt tervezzük létrehozni a mûtermeket, mert így kisebb a mobilitásuk, stb.

A régi mûteremlakásokkal az a fõ gond, hogy igen kevés van belõlük. Az arányokat megismerve látnunk kell, milyen nehéz egy képzõmûvész, iparmûvész helyzete egy belsõ átalakulásban lévõ társadalomban, amelyben a mûvészet nem elsõ helyre kerül a támogatottság tekintetében. 15 mûvészre kb. 1 mûterem esik. De ha valakinek a mûterme megürül, akkor százszoros a túljelentkezés a megöröklésre. Ugyanakkor az egyes önkormányzatok rendkívül szélsõséges módon kezelik ezt az ügyet, hiszen a bérlõkijelölés joga a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítványnál van, de a kezelõi és tulajdonosi jog az önkormányzatoké. Úgy gondolták, hogy a versenyszféra részévé teszik a lakbért, és kiszorító lakbéreket kezdtek alkalmazni. Ennek megfelelõen megkérdõjelezik a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány bérlõkijelölési jogát is, hiszen ha a jogos bérlõt ki lehet szorítani, akkor ez a bizonyos jog semmis. Igaz, nem vagyunk egyedül ezzel a gondunkkal sem az új lakások, sem a régiek vonatkozásában. A Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége — a SZEF segítségével, és a KKDSZ-szel együttmûködve — újraélesztette a Kulturális Ágazati Érdekegyeztetõ Tanácsot, és ebben elsõ témaként mindjárt ezt vetettük fel. Örömmel jelenthetem, hogy már e hó 26-án egyeztetés lesz ebben az ügyben. Tehát megtaláltuk az operatív munkapontot. Azok után, hogy délelõtt elhangzott olyan hozzászólás is, amelyben szakszervezeti tagok lemorzsolódásáról kaptunk tájékoztatást, azt hiszem, hogy egy olyan pozitív lépés, mint ami nálunk bekövetkezett, mindenképpen az Önök figyelmébe ajánlható. Ezzel én megköszönöm a szót, és a megválasztandó elnökségnek szeretnék minél több sikert kívánni ahhoz, hogy a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége által kezdeményezett — és a programban is említett — a mûvészet szabadságáról szóló törvénytervezet minél hamarabb, és minél teljesebben menjen át a törvényhozáson. Ez lenne a záloga annak, hogy Magyarországon végre megszülessék a berkeinkben csak mûvész-státusznak nevezett fogalom, s hogy jogilag is definiálva legyen: egyáltalán ki is a mûvész. [Vissza a tartalomhoz] Árva János, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) alelnöke Elnök úr, Tisztelt Kongresszus! Elöljáróban két megjegyzésem van. Az egyik: ha a munkatársaim látnák, hogy én a kivetítõk jóvoltából most három példányban itt vagyok, akkor bizonyára égnek állna a hajuk, mert sokszor azt mondják, hogy egy is elég belõlem. A másik megjegyzésem: az MKKSZ egyik alelnökeként a programtervezetrõl mindössze annyit is elég volna mondanom, hogy jó. Ha bõvebben kíváncsiak rá, akkor nagyon jó. De úgy gondolom, ennyivel nem úszhatja meg a kongresszus. Ezért engedjék meg, hogy néhány gondolatot hozzáfûzzek. Gondolataim nem egyediek, hiszen nálunk is volt testületi ülés, és kb. egy

héttel ezelõtt megbeszéltük a programtervezetet, függetlenül attól, hogy a Programelõkészítõ Bizottságot Fehér József, az MKKSZ fõtitkára vezette. Elnézést a kiszólásért, de úgy hiszem, már kellõképpen elanyáztuk az IMF-et. De nem lehet nyugodt az ember. És nem lehet nyugodt azok után az ember, amit hallott a Miniszterelnök úrtól. Nem tudom, mennyire figyeltek — bizonyára legalább annyira, mint én —, és azért itt ha nem is csúsztatások vannak, de bizonyos egybefüggések adódnak. Az állásfoglalás 4. pontja a keresetek reálértékének javítását szorgalmazza. Ez a mi egyik alapvetõ harci irányunk is. Miniszterelnök úr viszont a keresetek reálértékének megõrzését ígérte 2004-re. Igyekszem figyelemmel kísérni a nyugdíjasok sorsát, és megpróbálok munkahelyi szinten is tenni valamit a helyzetük jobbítása érdekében. Amikor egy program szövegében a nyugdíjak reálértékének megõrzése olvasható célként, akkor én mindig odaírom, és most is odaírtam: a nyugdíjak, és az illetmények reálértékének megõrzése. Mert mind a kettõrõl szó van. Néhány gondolatot szeretnék elmondani a programról. Inkább csak mellékes gondolatok ezek, mert csak erõsíteni tudom az eddig elhangzottakat. Ugyanakkor megítélésem szerint a rendszerváltás óta olyan folyamatok indultak el ebben a társadalomban, amelyek a mai napig nem tisztázódtak, és ezeket a problémákat a mai napig nem sikerült orvosolni. Az egységes közszolgálati kerettörvény ügye számomra, számunkra nem tisztázott, hiszen a kerettörvénynek egész más tartalmi jellemzõi vannak, mint egy egységes törvénynek. Kétkedve fogadom azt is, amikor elhangzik: az egységesítés egyik célja az, hogy eltûnjön az a több mint száz miniszteri és más rendelet, amely a munka világának jogszabályai mellé van téve. Tévedés ne legyen, nem a Ktv. mellé van rendelve, nem a Hszt. mellé, sõt nem is a Hjt. mellé van rendelve több mint száz miniszteri rendelet vagy utasítás vagy akármi, hanem a Kjt. mellé van rendelve. Tehát önmagában csak azért, hogy ezek megszûnjenek, a Kjt-t kellene elsõsorban rendbe hozni, és nem a munka világának másik három törvényét. Szabad legyen azt is hozzátennem, hogy igazán tudományosan nem volt górcsõ alatt vizsgálva sem a Ktv, sem a Kjt. sem a Munka Törvénykönyve. Ha a jogharmonizációs oldalát nézzük a dolognak, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a Ktv. a Hjt. és a Hszt. úgy ahogy rendben van, és megint a Kjt. lóg ki a sorból. Bárdos Judit fõtitkár-asszony is kitért rá, hogy sok mindent tisztázni kell, egyebek között a közszolgálat fogalmát is. És maximálisan egyetértek Varga Lászlóval, aki azt mondta, hogy van egy fogalom, amit általában jelölünk, mindenki tudja, mirõl beszélünk, csak éppen a pontos tartalma nem olvasható sehol. A SZEF foglalkoztatáspolitikai igényei között szerepel a közszolgálat depolitizálása. Engedtessék meg, hogy nyugodt lelkiismerettel azt mondjam: szélmalomharcot folytatunk. Ez az I. és II. kongresszuson is téma volt, most a III. kongresszuson is téma.

Gyanítom, hogy az EU-ba lépésünk után egy ideig még nem lesz akkora hatása a tagországok ilyen fajta gyakorlatának, és még nagyon sokáig beszélhetünk róla. Igaz, hogy elegendõ gyakorlatunk sincs még benne, bár mi már 13 éve gyakoroljuk az un. polgári utat. Ezt az EU tagállamok már jó néhány évtizede mûvelik. De a céllal maximálisan egyet lehet érteni. A közszolgálati állásokról is szó van a programtervezetben. Maximálisan egyet lehet érteni azzal, hogy vezetõi szintekre, és minden frekventált helyre pályázatokat írjanak ki. De azzal a gyakorlattal maximálisan nem lehet egyetérteni, hogy sok esetben olyan munkahelyre írnak ki pályázatot, amely be van töltve. Esetleg ezt is bele lehetne fogalmazni a legközelebbi programtervezetbe. A közszolgálati szociálpolitikával kapcsolatos SZEF-elvárások ügyében én is nagyon fontosnak tartom, hogy a munkavállaló, a köztisztviselõ, a közalkalmazott mérje fel, ebben mit tud tenni egyénileg. De természetesen mérje fel az állam is, hogy mit tud tenni. Tehát ne csak arról legyen szó, hogy az állam az önkéntes egészségbiztosítási pénztári tagsági díjhoz járuljon hozzá, hanem járuljon hozzá az önkéntes nyugdíjpénztári tagsághoz is. A kettõt együtt javaslom kezelni. A programtervezet munkavédelemrõl szóló gondolataihoz én hozzá tartozandónak érzem a munkahelyi légkör védelmét is. Engedjék meg, hogy Bibó Istvántól idézzek egy mondatot: „Demokrácia annyit tesz, mint félelem nélkül élni!". Ma a munkahelyek egy részén ez a mondás nem igaz. Nem igaz, mert üldözik a szakszervezetet, nem engedik, hogy megalakuljon a szakszervezet, a dolgozó ezt a jogosítványát nem gyakorolhatja. Amikor mégis megalakul a szakszervezet, megalázzák, háttérbe szorítják. Az ilyen jelenségekre is oda kell figyelni. Már csak azért is, hogy munkahelyi szinten a SZEF sokkal nagyobb elismerést vívjon ki. Az állásfoglalásra visszatérve: a 3. pontban szerepel a SZEF keresetnövelésre vonatkozó igénye. Fel van sorolva néhány ágazat, de nem minden olyan ágazat, amelyben 2003. január 1-jén befagyasztódott az illetményalap. Ki kellene bõvíteni a felsorolást. Megszámoltam, 11 erõsítendõ és erõsíteni kifejezés van a programtervezetben. Én azt kívánom, hogy ez a program az erõ és az erõsítés programja legyen az elkövetkezendõ négy évre. És akkor így abszolút elfogadható. Hozzáteszem azonban: ha a belsõ összefogásunkat, szolidaritásunkat nem helyezzük megfelelõ szintre, akkor az EU-hoz csatlakozva sok gondunk lesz. [Vissza a tartalomhoz] Nagy Zoltán, a KSZSZ Ifjúsági Tagozatának elnöke Tisztelt Kongresszus, Tisztelt Elnök úr!

Nem volna helyes, ha a SZEF kongresszusán az Elnök úr beszámolója, és Fehér Józsefnek a programhoz elmondott kiegészítése kapcsán nem jutna néhány mondat az ifjúság közötti munkára. Igaz a SZEF-nél nem jött létre ifjúsági szervezet vagy tagozat, de a tagszakszervezeteknél jelentõs munka folyt, és olyan eredmények is születtek, amelyek jogot adhatnak arra, hogy a következõ ciklusban a SZEF-nél is létrejöjjön a közszolgálat fiataljainak ügyeivel foglalkozó szervezõdés. Olyan, mint például a német társszervezetünknél, vagy más szervezeteknél is mûködik. Mire gondolok? A KSZSZ ifjúsági tagozatában mi soha nem vizsgáltuk azt, hogy melyik szakszervezetek fiataljai vesznek részt rendezvényeinken. Részt vettek nálunk az egészségügyiekhez, a rendõr szakszervezetekhez tartozó fiatalok. A fõhatóságoknál, minisztériumoknál, például az Oktatási Minisztériumban, a közmûvelõdés területén ma is mûködnek olyan kezdeményezések és csoportok, amelyekben kitûnõ munka folyik. Köszönjük Mihalovits Ervin megajánlását, hogy a Nyugdíjas Választmány tapasztalataira számíthatunk. Jó lenne a SZEF számára is hasznosítani azokat a tapasztalatokat, amelyeket az elmúlt 45 évben a német szakszervezetekkel való együttmûködés kapcsán szereztünk. Idén is megpályáztuk, hogy német társszervezetünk képviselõi jöjjenek el szeptemberben, és tartsanak nekünk tájékoztatót a bér- és tarifatárgyalásokról. Hozzáteszem, hogy mi az elmúlt 10 évben többször megfordultunk német barátainknál. Elõfordult, hogy megmosolyogtak minket: mit akartok ti az EU-ban a nálatok érvényes szabályokkal, szabályzatokkal? De ahogy múltak az évek, s a csatlakozási elõkészületekben haladtunk elõre, változott a megítélésünk. Amikor a német vendégekkel Herczog László helyettes államtitkárnál voltunk, a tájékoztatás után vendégeink széttárták a kezüket, és azt mondták: hiszen nálunk is ugyanezekrõl a dolgokról van szó. Csak egy a lényeg, és ennek szeretnék hangsúlyt adni: a fiatalok szemében is az eredmény számít. Õket is az érdekli, mit kapnak a szakszervezettõl, milyen eredményt tudnak elérni, és hogyan tudják azt hasznosítani a maguk javára. Egy példával szeretném zárni a hozzászólásomat. Annak idején részt vettem Salgóbányán az értelmiségi fiatalok országos tanácskozásán, amelyet az Igazságügyi Fiatalok Tudományos Konferenciájával együtt rendeztek. Másfél napja tartott a konferencia, amikor mondták, hogy valami Szabó nevû szakszervezeti vezetõ is meglátogatja a tanácskozást. Gondoltuk, most már hazamegyünk, mert két napig itt mindenféle tudományos dologról hallottunk, most mit fogunk mi a szakszervezet emberétõl hallani. Aztán megjelent dr. Szabó Endre, aki kiállt a fiatalok elé, és — az igazságügyi fiatalok legnagyobb meglepetésére — a tudományos programhoz új témákat javasolt. Olyan hangulatúvá vált a konferencia, hogy bár Szabó úr el akart volna menni Budapestre, mi nem hagytuk. Azt kívánom, hogy a SZEF elkövetkezendõ idõszakában olyan vezetõi legyenek a szövetségnek, akik így tudnak hatni a fiatalokra. És akkor biztos, hogy a következõ kongresszuson már arról tudunk beszámolni, milyen jól mûködik a SZEF ifjúsági tagozata. [Vissza a tartalomhoz]

Dr. Szabó Endre válasza a felszólalásokra Tisztelt Kongresszus, Kedves Kolléganõk, Kollégák, Tisztelt Vendégeink! Nagyon jólesõ érzés számomra, hogy a beszámolóra elhangzott reflexiók többsége egyetértett azzal a megközelítésmóddal és összefoglalóval, amit részben írott módon adtunk közre, részben pedig szóban is próbáltam összefoglalni. Ezért tehát — miután a programmal és az állásfoglalással kapcsolatos kiegészítõ megjegyzéseket Fehér József barátomra bízom — én azt is mondhatnám, hogy nagyon köszönöm ezeket a megjegyzéseket. Köszönöm azokat az elismerõ szavakat is, amiket kaptunk. Szándékosan fogalmazok többes számban, mert hisz ez csapatmunka volt. Nagyon egyetértek azokkal a megjegyzésekkel, amelyek arra utaltak, hogy a SZEF attól lehet erõs, ha erõsek a tagszervezetei, a tagszervezetek pedig akkor lehetnek erõsek, ha hivatástudattal rendelkezõ, aktív és harcos tisztségviselõik vannak. Olyan tisztségviselõik, akiket a tagság meg tud érteni, tud követni, és adott esetekben tud akciókkal is támogatni. De természetesen azt is mondom, hogy ennek a megközelítésmódnak van egy másik aspektusa is: erõs szakszervezetek teszik erõssé a konföderációt, az erõs konföderáció viszont felerõsíti a tagszervezetek törekvéseit. Azt gondolom, ez a kettõ jelen volt a SZEF elmúlt négy évének mindennapjaiban. Ha nem így lett volna, akkor ezt a periódust, amely nagyon nehéz volt — és erre most nem térek ki újra, mert szerintem nem is kell itt errõl senkit meggyõzni —,nem tudtuk volna átvészelni, és nem tudtuk volna azt mondani, hogy pl. a tagszervezetek száma nem csökkent, hanem nõtt. Tehát én úgy látom, hogy akik itt tevékenykedünk, különbözõ posztokon, valóban nemcsak propagandisztikusan, hanem tettekkel és hittel vallva is felismertük, hogy csak az összefogás, az együttmûködés, az egymás iránti tolerancia, s az egymás iránti szolidaritás teheti erõssé az érdekképviseletek érdekérvényesítését. Ez a záloga annak, hogy ha olykor kudarcokkal is, de számos területen sikerült megõriznünk a közszolgálat talpon maradását. Sõt, megerõsítem — és talán ebben is egyetértünk —, néhány olyan tendenciának az elindítását is, amelyek bizonyos optimizmust kelthetnek bennünk. Még akkor is, ha a Miniszterelnök úr felszólalása most nem tartalmazott valamiféle nagy, lelkesítõ ígéreteket. Egyetértek azokkal, akik erre vonatkozóan tettek észrevételt. De azért abban bízom, hogy éppen ez a fajta összetartás és együttmûködés hozhat eredményt ahhoz képest, mint amit ma itt a Miniszterelnök meg tudott ígérni, vagy jónak látott megígérni. Mármint a bérekre vonatkozóan azt, hogy a reálkeresetek értékét megõrzik. Az is nagyon jó érzéssel töltött el a felszólalásokat hallgatva — nem mintha újdonság erejével hatott volna, de azért minden alkalommal nagyon jó érzéssel hallom —, hogy milyen sokszínûek vagyunk, mennyi terület hányféle gondolata jön elõ egy ilyen SZEFtanácskozáson. Hány olyan hasznos gondolat, amelyeket a további munka során érdemes majd nagyon komolyan venni. Nemcsak elolvasni a jegyzõkönyvbõl, hanem végiggondolni, hogy milyen módon lehet ezeket értékesíteni, hasznosítani a munkánkban, a mindennapi tevékenységünkben.

Nem volt könnyû a négy év, és nem lesz könnyû a következõ négy év sem, errõl is több szó esett. Nemcsak a világon, hanem itt Magyarországon is valóban nagyon komoly gondok vannak a gazdaságban. Azt már jól tudjuk, hogy ha a gazdaságban gondok vannak, annak elsõsorban a közszféra issza a levét. Azon kell lennünk, hogy amilyen mértékben csak lehet, kivédjük ezt a negatív hatást, és ehhez arra lesz szükség, hogy továbbra is maradjunk meg egymás jó barátai, tisztelõi, segítõi, ahogy itt errõl is szó volt. Vegyük azt is tudomásul, hogy a közszféra általános érdekein belül különbözõ érdekek munkálnak, s adott esetben egyes szakmaspecifikus érdekekért együtt kell kiállnunk. De vegyük azt is tudomásul, hogy egy-egy szervezetnek viszont a többségért kell kiállnia akkor is, ha õt közvetlenül nem érinti adott ügyben az a téma, vagy az az érdekérvényesítés, amirõl éppen szó van. Nagyon lényeges tehát — még egyszer hangsúlyozom azt, amit a beszámolómban is igyekeztem érzékeltetni —, hogy a SZEF alapértékeinek a megõrzése, és ha lehet tovább építése, a jövõ egyik leglényegesebb kérdése. Meggyõzõdésem, hogy az a szellemiség, amely eddig is éltette és fejlesztette a mi konföderációnkat, a jövõben is fennmarad, és akkor nagyon bízom benne, hogy a programunkban kitûzött célok megvalósulnak, legalábbis oly mértékben megvalósulnak, amilyen mértékben ezt ma fontosnak tartjuk. Végül szeretnék õszinte köszönetet mondani mindenkinek, aki az elmúlt négy évben részt vett a SZEF munkájában. Azoknak is, akik itt vannak, hisz ennek a munkának nyilvánvalóan õk az élharcosai, de természetszerûen azoknak is, akik nincsenek itt közöttünk. Köszönet mindazoknak, akik a közszférában mûködõ munkavállalóként velünk tartottak, törekvéseinket megértették, és készek voltak támogatni 1998-ban a Sportcsarnokban, 1999. tavaszán a Parlament elõtt, vagy más, különbözõ szakszervezetek akcióinak, megyei megmozdulásainak a formájában. Külön köszönöm a megyei koordinációk elnökeinek munkáját. A SZEF központja sem dolgozik túl busás körülmények között, de az õ munkafeltételeik — legalábbis az idõszak nagyobbik részében — még mostohábbak voltak. Bízom benne, hogy ez is javulni fog. Még egyszer tehát köszönet mindenkinek. Köszönet azoknak is, akik nem szakszervezeti funkcionáriusok, de szakszervezeti tagok, és állami tisztségviselõként aktív elõmozdítói együttmûködésünknek. Itt elhangzott már, Herczog László barátunk neve — azt hiszem, joggal nevezhetem õt barátunknak, - de Kiss Péter, Vadász János és említhetõk még többen mások is a közszereplõk közül, akik szakszervezeti tagként és vezetõként is velünk tartottak. Azt kívánom, hogy õrizzük meg ezt a szellemiségünket, és harcoljunk tovább együtt, egymásért, és a közszféráért. Köszönöm. * A kongresszus egyhangú szavazással elfogadta a SZEF 1999. májusa óta végzett munkájáról készült írásos beszámolót, Szabó Endre ahhoz fûzött szóbeli kiegészítõjét, valamint a felszólalásokra adott válaszát.

Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a kongresszus a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság jelentését a SZEF elmúlt négyévi pénzgazdálkodásáról. [Vissza a tartalomhoz] Fehér József válasza a programjavaslathoz és az állásfoglalás-tervezethez érkezett észrevételekre Tisztelt Kongresszus, megmondom õszintén, egy pici bizonytalansággal állok itt most Önök elõtt, mert ahogy Smrcz Ervin levezetõ elnök úr bejelentette, én a Programszerkesztõ Bizottság nevében fogok javaslatot tenni, de az az érzésem, nem lenne túlontúl népszerû, ha most azt kérném Önöktõl, hogy tartsunk szünetet, üljön össze a bizottság, vitassuk meg a beérkezett javaslatokat, és utána folytassuk a kongresszus munkáját. Annál is inkább merészkedem arra, hogy ide álljak, mert a Programszerkesztõ Bizottság valamennyi tagjával ugyan nem konzultáltam, de ott ülünk egy kupacban többen, és azt kérdeztem a bizottság tagjaitól, megengedik-e, hogy én a közben gyors konzultációval egyeztetett álláspontról tájékoztassam a kongresszust. Azt mondták, hogy ezt megtehetem. Bízom abban, hogy ez annak a nagyon értékes közös munkának egyfajta kedvezõ következménye, amelyet mi jó néhány bizottsági ülésen — bizony harcos vitatkozás közepette — egymással munkamódszerként kialakítottunk. Tulajdonképpen bizonyos értelemben könnyû helyzetben vagyok, hisz ahogy mi regisztráltuk a hozzászólásokat, vagy figyeltük abból a szempontból, hogy azok a program mely részéhez milyen konkrét indítványokat tartalmaznak, két ilyen konkrét kiegészítés van. Ezekrõl külön fogok szólni. Összességében azt kell mondanom a Programszerkesztõ Bizottság valamennyi tagja nevében: igen-igen jólesõ érzéssel vettük tudomásul, hogy többségében ha nem is dicsérettel, de elismeréssel, egyetértõ minõsítéssel szóltak a hozzászólók, a küldöttek a programról. Ez azt jelzi, hogy nem tévedtünk, amikor akár az erõsítésrõl, akár a bõvítésrõl, akár a továbbfejlõdésrõl beszéltünk. Kedves Küldött társaim, nem szégyen azt vállalni, hogy ebben a programban vannak olyan gondolatok — nem szavak, hanem gondolatok —, vannak olyan teendõk, amelyek ha Önök nagyon figyelmesen elemzik a 1995-ös programot, már abban is megtalálhatóak, sõt, vannak olyanok, amelyek a 1999-es programból is szinte visszaköszönnek. Ezt vállaljuk, mert az az álláspontunk, hogy ha valaki nem próbálta a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja megismerni. Tehát igenis, adott esetben többször fel kell vetni bizonyos kérdéseket, többször kell kezdeményezni. A programot igazából tulajdonképpen az minõsíti, hogy reális célokat tûzünk-e ki, van-e képességünk ennek megfogalmazására, van-e képességünk a hozzánk tartozó kollégák mozgósítására, és ha adott esetben arra szükség van, van-e képességünk a nyomásgyakorlásra. Úgy gondolom, hogy ha a programot ebbõl a szempontból vizsgáljuk, akkor igaz az, amit Varga László küldött társam mondott: a SZEF az elmúlt több mint 10 évben kikristályosodott alapelvekre épült. Igenis alapelvünk a

konstruktivitás, alapelvünk az, hogy eredményt, mindenféleképpen eredményt szeretnénk elérni, és azt is tudjuk, hogy az eredményekhez igen gyötrelmes tárgyalások és egyeztetések vezetnek. Azt hiszem, ebbõl a szempontból is elfogadható a program szellemisége, és maga a program tartalma. Sok olyan vélemény hangzott el, amely nem igényel konkrét beépítést a programba. Csak utalok arra, amit a program nem minden részletében pontosan, de nagyon lényegesen tartalmaz: a SZEF-nek — éppen nagyságrendjébõl, társadalmi fontosságából, elismertségébõl adódóan — a jövõben többet kell foglalkozni a munka világán kívüli, a nem szorosan a munka világához tartozó kérdésekkel. Nyilvánvalóan vannak ugyanis munkavállalói szempontból is fontos részei a környezetvédelemnek, a fogyasztóvédelemnek, a minõségbiztosításnak. Ezeket nem mindig szoktuk a primer érdekképviselet körébe tartozó ügyeknek érezni. De egy országos, vagy mondjam azt, hogy egy európai szintû, európai hírû konföderációnak a jövõben ezekkel a kérdésekkel hangsúlyosabban kell foglalkoznia. Ezt célozza a programnak erre vonatkozó része. Sok összefüggésben felmerült a depolitizálás témaköre. Azt az utat, amelyet a SZEF 1990-es alakulásakor nagyon kiemelten, már-már szinte önvédelmi reflexként hangsúlyozott — a pártpolitikai semlegességet —, az elmúlt 10 év egyértelmûen igazolta. Nagyon fontos, hogy a jövõt illetõen is ez a szellemiség, ez a gondolkodás vezéreljen bennünket, mert nagyon sokféle szakma tömörül ebben a konföderációban. És azt is valljuk be önmagunknak, hogy nagyon sokféle értékrend-választás, ha úgy tetszik politikai identitás is helyet kap itt közöttünk. Tehát, ezekre is figyelemmel kell lennünk. Mindezek figyelembevételével nagyon köszönjük a minõsítõ megjegyzéseket. Azokat is, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy esetleg egy jövõ programjában mit kell majd figyelembe venni, és természetesen azokat is, amelyek konkrét kiegészítésre tettek javaslatot. A programhoz ajánlott egyik konkrét kiegészítés a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségétõl érkezett a program IV. fejezetének 2. pontjához. Szó szerint azt tartalmazza, hogy „... a SZEF határozottan fellép annak érdekében, hogy mielõbb megtörténjen, lehetõleg már a kormánnyal kötendõ megállapodás keretében a köztisztviselõi illetményrendszer felülvizsgálata…" Hangsúlyozom, hogy nem teljes körû bizottsági vélemény, de a bizottsági tagok többségének álláspontja szerint ez olyan kezdeményezés, amely a javaslattevõk kérésének megfelelõen szerkezetében is és gondolatmenetében is beillik oda, ahova a javaslattevõk ezt szánták. A másik javaslatot Bárdos Judit fõtitkár-asszony tette, s tulajdonképpen a sztrájktörvény felülvizsgálatát kezdeményezte. Judit kolléganõm nem mondta meg a helyet, ahova ez illik, de úgy gondolom, hogy a program közszolgálati munkajoggal foglalkozó II. fejezetének egy 5. pontja lehetne. Tartalmilag azt kellene elfogadnunk, hogy „...a SZEF tárgyalásokat kezdeményez a sztrájktörvény szabályainak és tartalmának felülvizsgálatára annak érdekében, hogy a fegyveres és rendvédelmi szerveknél dolgozók a vonatkozó jogszabályi elõírásokat is figyelembe véve alkotmányos és munkavállalói jogaikat maradék nélkül gyakorolhassák."

A kongresszus a programjavaslat IV. fejezetének 2. pontjához ajánlott kiegészítést egyhangúlag, a sztrájktörvény felülvizsgálatával foglalkozót pedig 4 tartózkodással és 2 ellenszavazattal elfogadta. A küldöttek az így kiegészített programjavaslatot a SZEF következõ négy évre szóló programjaként egyhangúlag elfogadták. [Vissza a tartalomhoz] Elismerés az áldozatkész munkáért Még egy nagyon megtisztelõ és kellemes kötelességemnek kell eleget tennem — állt ismét a szónoki emelvényre dr. Szabó Endre. — Ismert a kongresszus résztvevõi elõtt, hogy az eddigi választott vezetõk közül az alelnökök bejelentették: különbözõ okok miatt nem kívánják újra jelöltetni magukat erre a posztra. Én ezt természetszerûen nagyon sajnálom, mert egy jó csapattal lehetett együtt dolgozni. Egy olyan csapattal, amelynek a leglényegesebb jellemzõje az volt, hogy tagjai korrektek voltak egymással, korrektek voltunk egymással. És ez rendkívül komoly dolog a mai világban. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak vitáink. De ezek a viták mindig jó szándékúak voltak. Arra irányultak, hogy vigyük elõbbre az ügyeket, hogy felelõs módon hozzunk döntéseket. Ezt tapasztaltam az Ügyvivõ Testület tagjai részérõl is. Ez nagyon-nagyon sokat jelentett nekem személyesen is. Hisz ha az ember tudja, hogy vannak, akikre nehéz ügyekben is támaszkodhat, vannak jó kollégái — és hozzáteszem: vannak jó barátai, mert mind a három alelnök kollégámat barátomnak is tekinthetem az után a négy esztendõ után, amit együtt töltöttünk —, akkor egyben azt is gondolom, megérdemlik, hogy ezt a munkájukat legalább valamilyen szimbolikus módon elismerjük. Ezért a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma Borbáth Gábornak a SZEF létrehozásában és mûködésében végzett önzetlen és magas színvonalú munkája elismeréséül A Köz Szolgálatáért-díjat adományozza. Michalkó Péternek a SZEF létrehozásában és mûködésében végzett önzetlen és magas színvonalú munkája elismeréséül szintén A Köz Szolgálatáért-díjat adományozza. Smrcz Ervinnek is, a SZEF létrehozásában és mûködésében végzett önzetlen és magas színvonalú munkája elismeréséül A Köz Szolgálatáért-díjat adományozza. S végül van még egy kötelezettségem, hogy megköszönjem áldozatos munkáját Tóth Bélánénak, Jutkának, a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság elnökének is, aki más irányú elfoglaltsága miatt szintén nem tudja vállalni a PEB-elnöki feladatokat. A Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság tagjainak is, és neki, mint a bizottság elnökének is nagyon köszönöm a lelkiismeretes munkát. Egy rendkívül korrekt, ugyanakkor viszont szigorú, és a pénzügyi szabályokat betartatni képes Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottsággal volt dolgunk, és ebben Tóth Jutka élenjáró aktivitással dolgozott.

[Vissza a tartalomhoz] Vadász János napirenden kívüli felszólalása Két dolog miatt kértem szót. Az elsõ, hogy elmondjam az itt jelenlévõknek, mert a jelenlévõket is érinti: nem valamifajta restségbõl, vagy a vita iránti közönyösségbõl mentem el a kongresszusról. Azért távoztam, mert ma 1/2 3-kor a Fiumei úti temetõben eltemettük azt a dr. Lasz Györgyöt, az Inkal Security elnök-vezérigazgatóját, aki valamennyi SZEF-es tüntetésen, és szakszervezetünk valamennyi tüntetésén az elmúlt 10 évben ingyen és önként, kérés nélkül is biztosította azt, hogy semmiféle provokáció ne történhessen a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma, és szakszervezeteink tüntetésein, köztük például a Kossuth téri nagy demonstrációnkon. Úgy gondolom, hogy ezt a végtisztességet meg kellett adnom Lasz Györgynek. Habár természetesen csak a magam nevében lehettem jelen a temetésen, de lélekben jelen voltam mindannyiunk nevében is. Én azt kérem tisztelettel a levezetõ elnök úrtól, hogy ha egyetértetek vele, akkor egyperces néma felállással tisztelegjünk Lasz György emléke elõtt. Borbáth Gábor levezetõ elnök: Hadd csatlakozzak a javaslathoz még annyival, hogy van egy mulasztásunk. Dr. Stollár András kollégánk emlékének is adózzunk ebben az egy percben. Tehát Lasz és Stollár kollégánkra emlékezzünk méltóan. Vadász János (az egyperces megemlékezés után): Másrészt kedves kollégáim, azért kértem szót, mert a mai Népszavát átnéztem, és mélységesen felháborított az, amit ott olvastam. Engem a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezete a SZEF elnökének jelölt. Én ezt a jelölést feltétellel fogadtam el. A jelölés közben okafogyottá vált. Én örültem a legjobban — vagy pontosabban: veletek együtt örültem — annak, hogy Szabó Endre eredeti szándékától eltérõen mégis elfogadta a SZEF elnöki posztra jelölését. Ilyen módon azt gondolom, lesz egy elnökünk, aki méltán megérdemelt módon vezeti be a SZEF-et az Európai Unióba. És ez így nagyon jól van. De kikérem magamnak azt a nem tudom ki által született — de nyilvánvalóan a SZEF valamelyik felelõtlen nyilatkozója által tett - nyilatkozatot, amelyet ma az újságban olvastam. Ezt felháborítónak tartom. A lényeg egyébként természetesen az, hogy a nyilatkozó minõsítette a SZEF elnökjelöltjeit. Külön-külön különbözõféleképpen másokat, engem pedig úgy minõsített, hogy szilárdan ingadoztam, és két vasat tartván a tûzben jelöltem magam, de hát akkora esélyem lett volna a jelölésre egyébként valójában, mint Szálasinak a Népbíróság elõtt a tárgyaláson. Nem ezt használta, de nagyjából ez volt a dolog értelme. Én úgy vélem, hogy ez a stílus méltatlan a SZEF-hez. Nagyon kérem — úgy is mint a KKDSZ tagja, mint mezei talpas szakszervezeti tag, és mint a kongresszusi küldöttek egyike —, hogy a leghatározottabban határoljuk el magunkat ettõl, és minden további

munkánkban akadályozzuk meg azt, hogy ilyen felelõtlen nyilatkozatok megszülethessenek. Mert ez a társaság vagy együtt marad és szikla szilárdan küzd azért, hogy egy közszolgálati reform megszülessék, vagy mint oldott kéve hullik darabokra a SZEF. Én ezt nem akarom. Ezért kértem szót. [Vissza a tartalomhoz] Tisztségviselõk választása Kozma Károly, a Jelölõ Bizottság elnöke elmondta: a bizottság szokatlanul nagy létszámú, 15 tagú volt. Hét alkalommal ülésezett két hónap alatt, meghallgatott négy elnökjelöltet, négy alelnök jelöltet, és egy PEB-elnök jelöltet. A bizottság tagjai valamennyi megyei koordinációnál jártak, legtöbb helyrõl írásban is készültek ezzel kapcsolatos — a SZEF dokumentációs tárában bármikor megtekinthetõ —feljegyzések. Szakszervezeti tisztségviselõk jelölésének van néhány követelménye. Az egyik, hogy szakszervezeti tagnak kell lennie az illetõnek. Volt néhány olyan jelölés, amely nem felelt meg ennek a követelmények. A másik feltétel: a tagszervezetének támogatnia kell a jelölését. Ez sem állt meg minden esetben. A harmadik szempont az, hogy az illetõnek el kell fogadnia a SZEF Alapszabályát. Természetesen van egy negyedik, le nem írt, de értelemszerûen alapvetõ szempont is: az, hogy a szóba került személy elvállalja a jelölést és a megmérettetést. A jelölõ bizottság mindezeket a követelményeket szigorúan követve igyekezett kialakítani az álláspontját, a lehetõ legnagyobb gondossággal járt el. Miután a négy elnökjelölt közül idõközben hárman visszaléptek, a bizottság a SZEF elnöki tisztére ismét dr. Szabó Endrét jelölte. Alelnök-jelöltnek dr. Bárdos Juditot, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) fõtitkárát, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) társelnökét, dr. Cser Ágnest, az Egészségügyben és Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének (EDDSZ) elnökét, Fehér Józsefet, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) fõtitkárát és Varga Lászlót, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) megbízott fõtitkárát ajánlotta a Jelölõ Bizottság. Mind a négyen a SZEF Ügyvivõ Testületének tagjai, valamennyiüket nem csak tagszervezete, hanem több más SZEF-tagszervezet is javasolja a konföderáció alelnöki posztjára. [Vissza a tartalomhoz] Dr. Szabó Endre kortes-beszéde az alelnök-jelöltek mellett Kissé rendhagyó a mostani megszólalásom, mert most nem vagyok elnök. Mégis úgy érzem, hogy kötelességem nagyon röviden néhány szót szólni.

Az elsõ, amit szeretnék mondani, hogy az alelnökjelöltek mindegyike tapasztalt és jól felkészült szakszervezeti vezetõ. Habitusuk, stílusuk — esetenként a vérmérsékletük különbözõ, amit szintén ismerünk, de mindannyian felelõs elkötelezettjei a munkavállalói érdekképviseletnek. A második, amit szeretnék mondani: megválasztásuk lehetõvé tehet egy ésszerû és szakszerû munkamegosztást a vezetésben, amire eddig is szükség volt, de a jövõben még inkább szükség lesz. Beleértve azt is, hogy a hagyományos funkciókon túl az Európai Uniós csatlakozás egyre nagyobb kötelezettségeket ró a vezetésre. Ugyancsak a munkamegosztás mellett szól, hogy felkészültségük és érdekeltségi irányultságuk is módot ad egyfajta normális munkamegosztásra. Azt gondolom, hogy az együttmûködésük garanciát adhat a közszolgálat különbözõ foglalkozási csoportjai közötti megértésre, toleranciára és szolidaritásra, amire ugyancsak nagy szükség lesz. Összefoglalva egyszerû küldöttként azt szeretném mondani, hogy a SZEF egységéért, harmonikus együttmûködésért, a különbözõ tagszervezetek együttmûködéséért érzett egyéni felelõsségem alapján is jó szívvel ajánlom a jelölteket a küldöttek jóindulatába. Kérem, hogy támogassuk õket a szavazatainkkal. [Vissza a tartalomhoz] A szavazás eredménye A szavazatok összeszámlálása után dr. Agg Géza, a Szavazatszámláló Bizottság elnöke bejelentette: a kongresszusra 144 küldött kapott meghívást, ebbõl a maximálisan regisztrált létszám 129 volt déltájban. A 18 óra után leadott szavazatok száma 121 volt. A SZEF elnökének dr. Szabó Endrét, 121 érvényes szavazatból 118 igen szavazattal (97,52 százalék) és 3 nem szavazattal választotta meg a kongresszus. Az alelnökök posztjára a 121 leadott szavazatból 120 érvényes volt. A SZEF alelnöke lett: dr. Cser Ágnes, 66 igen (55 százalék) és 54 nem szavazattal, Fehér József, 118 igen (98,33 százalék) és 2 nem szavazattal, Varga László 96 igen (80 százalék) és 24 nem szavazattal. Az alelnök-jelöltek közül dr. Bárdos Judit a 120 érvényes szavazatból 56 igen (47,5 százalék) és 63 nem szavazatot kapott, így õ nem érte el a megválasztáshoz szükséges 50 százalék+1 szavazatot.

A PEB elnökének posztjára leadott 121 érvényes szavazatból Borhi Károlyné 118 igen (97,52 százalék) és 3 nem szavazattal lett a PEB elnöke. A SZEF eddigi alelnökei nevében Borbáth Gábor köszönte meg a bizalmat és kívánt jó együttmûködést, eredményes munkát a megválasztott tisztségviselõknek. [Vissza a tartalomhoz] Köszönet a bizalomért [Vissza a tartalomhoz] Dr. Szabó Endre elnök Kedves Kolléganõk, Kollégák! Nagyon köszönöm a bizalmat. Nem lennék õszinte, ha nem azt mondanám, hogy jól esett. De azért hozzá kell tennem, nem vagyok felhõtlenül boldog. Két okból. Az egyik: én valóban azt gondoltam, hogy most már át kell adni a stafétabotot, és ezt õszintén mondom. A személyes holmim jó részét már haza is szállítottam, és már a feleségem vett két repülõjegyet, mert egy baráti házaspár három éve invitál bennünket Svájcba. Most éppen 60 éves lesz a barátom, és mondtam neki, hogy most már ráérek, és most elmegyünk. Ezt most már nem tudom visszamondani. Ezzel csak azt szerettem volna jelezni, hogy valóban nagyon komolyan gondoltam, és nagyon sajnálom, hogy most nem sikerült a váltás. De azt remélem, hogy a stafétabot átadása nem kerül le a napirendrõl, csak elnapolódott. Azt is sajnálom, hogy bár négy alelnökre tettek javaslatot, ez a csapat nem állhat fel az eredetileg ajánlott összetételben. De azt kell mondanom, hogy ez a demokrácia, a többség akaratát tudomásul kell venni. Azt szeretném mondani Bárdos Juditnak, hogy ez természetszerûen általában sem, az Ügyvivõ Testületben sem zavarja az együttmûködésünket. Én ugyanolyan módon, mint eddig is, jó partneri kapcsolatokra törekszem, és úgy vélem, hogy Judit is hasonló módon gondolja. A három megválasztott alelnök társamnak pedig azt mondhatom, hogy nagyon szívesen dolgozom velük együtt. Közöttük van egy barátom, akivel már nagyon régen együtt tapossuk a Puskin utca köveit, másokkal késõbb találkoztam. Bízom abban, hogy ez a vezetõi kollektíva méltó lesz az Önök bizalmára. Ha ez így lesz, akkor az mindannyiunk és valamennyi közszolgálati dolgozó hasznát szolgálja. [Vissza a tartalomhoz] Varga László alelnök

Tisztelt Kongresszus! Nagyon köszönöm az irántam megnyilvánult bizalmat. Úgy gondolom, hogy ha az a bizalom és korrektség, tisztesség, amelyekrõl próbáltam beszélni a hozzászólásomban, megnyilvánul mindenki felé és mindenki felõl, akkor ez a most megválasztott vezetõ gárda üzemképes lesz. De nem ezért kértem szót, hanem azért, mert most már SZEF alelnökként szeretnék elnézést kérni a kongresszus valamennyi résztvevõjétõl, hogy én a 8 órakor kezdõdõ fogadáson nem tudok itt maradni. Nem azért, mert nem töltenék szívesen néhány órát azokkal, akik a mai munkában velem együtt részt vettek. Távollétemnek prózai oka van: az M 2. TV-csatorna éjszakai beszélgetõs mûsora most az iskolabezárásokról szól. Errõl mi, a PSZ vezetõi tegnap értesültünk. Tudtuk, hogy bármelyikünk megy el, fáradtak leszünk. De úgy gondoltuk, hogy ez annyira fontos dolog, annyira feszítõ társadalmi ügy, hogy élnünk kell a lehetõséggel, ha szakszervezetünket oda hívják. Már csak azért is, mert közös igény — itt is felmerült —, hogy a nyilvánosság elõtt minél többször jelenjünk meg. Ami engem személy szerint illet, én eddig is nagyon sokat tanultam dr. Szabó Endrétõl, és abban bízom, hogy egy szorosabb és formalizált munkakapcsolatban még többet tanulhatok. Úgy gondolom, a 80 százalék igen szavazat elég nagy bizalom és támogatottság ahhoz, hogy az ember felelõsséggel vállalhassa ezt a feladatot. Ugyanakkor a 20 százalék nem szavazat elegendõ figyelmeztetés ahhoz, hogy az ember az eddigieknél még megfontoltabban végezze ezt a tevékenységet, és törekedjen arra, hogy ha lehet, akkor még többek igényét kielégítse. Én most nem a saját közvetlen kollégáimtól, a pedagógusoktól, hanem a többi közszolgálati szakma képviselõitõl kérem azt a segítséget, ami a szélesebb közszféra ismeretéhez egy SZEF alelnöknek mindenképpen szükséges. Kérem minden SZEFtagszervezet képviselõjét — azokat is, akik az Ügyvivõ Testületben jelen vannak, és azokat is, akik nincsenek —, hogy személy szerint engem, de a SZEF vezetését segítsék abban, hogy meg tudjunk felelni a feladatainknak. Köszönöm, hogy megválasztottatok. [Vissza a tartalomhoz] Fehér József alelnök Köszönet a bizalomért, és köszönet az együtt töltött eredményes kongresszusért. A második gondolat: gratuláció dr. Szabó Endre elnök úrnak, és talán nem vagyok nagyon tolakodó, ha azt mondom, hogy köszönet dr. Szabó Endre atyai barátomnak, akivel valóban közel 25 éve tapossuk együtt a Puskin utca köveit. Nagyon jólesõ meghatottsággal veszem tudomásul, hogy újból dolgozhatunk együtt. Ez nagyon felemelõ érzés számomra.

Azt hiszem, hogy a mai kongresszus sok szempontból — ahogy mondtuk — történelmi fordulópont a SZEF életében. Történelmi fordulópont azért is, mert igen érdekes elõjelekkel ültünk ma össze tanácskozni, és végül is azt hiszem, hogy jó érzéssel távozunk. Van egy — remélhetõleg sokak számára — teljesíthetõ és elfogadható program, és van egy olyan SZEF-vezetés, amely a döntõ többség bizalmát élvezi. Jó érzés lesz ebben a kollektívában dolgozni, és nagyon örülök annak, hogy ilyen eredményesen, és ily módon zárhattuk a kongresszust. Köszönöm szépen. [Vissza a tartalomhoz] Dr. Cser Ágnes alelnök Tisztelt Kongresszus, Kedves Endre! Örülök annak a döntésemnek, amelyrõl múlt pénteken tájékoztattalak, amikor azt mondtam: tedd meg, hogy elvállalod az elnöki jelölést újra, mert te vagy az, aki méltó módon tudod az elnöki feladatokat ellátni. A szavazatok ezt bizonyítják. Köszönöm, hogy a megérzések, a bizalom és a választás téged tett újra a SZEF elnökének. Nehéz helyzetben vagyok, mert három pedagógus fog körülvenni engem, szegény csöndes, szelíd jogászt. Az a baj, hogy az édesanyám is az, és az egyetlen ember, akitõl én tartok és akit tisztelek, akinek a véleménye számomra szent, az a 88 éves édesanyám. Elnézést, hogy személyes dolgokat mondok, de tegnap délelõtt született meg a harmadik unokám, és még a hatása alatt vagyok ennek a boldogságnak. Ezeket azért kellett elmondanom, mert én abszolút kisebbségben vagyok itt a három férfival szemben, akik mind pedagógusok. Én kaptam a legkevesebb szavazatot. Ez biztosan a nagyon kellemes természetemet is igazolja. Ezért azt kérem tõletek, hogy segítsetek nekem megteremteni a SZEF minden szintjén azt az esélyegyenlõséget, amirõl Medgyessy Péter miniszterelnök beszélt ma délelõtt. Ami nem más, minthogy egyenlõ esélyeket a nõknek is a szakszervezeti mozgalomban. Ugyanis ha visszagondoltok arra, hogy ma délelõtt kik ültek az elnökségben, hogy egyetlen nõ sem ült ott. Azt kérem tõletek, gondoljuk végig együtt a kongresszust követõen, hogy a SZEF különbözõ szintjein hogyan teremtsük meg az esélyegyenlõséget, az egyenlõ képviseletet, amely a közszolgálatban azért indokolt, mert — bocsássatok meg kedves férfiak! — mi nõk többen dolgozunk a közszolgálatban, mint a férfiak. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ebben a nagyon nehéz korban, amelyben élünk, és a közeljövõben, ami vár ránk, tudjuk az elvárásaitokat teljesíteni. A jövõ héten lesz az Európai Szakszervezeti Szövetség kongresszusa Prágában. Megígérem, hogy úgy fogunk képviselni benneteket és magunkat, hogy kellõ és erõs pozícióba kerülhessünk abban a küzdelemben, vagyis a bizottsági helyek megszerzésében, amelyben alulmaradtunk az elmúlt öt évben. A helsinki kongresszust követõen ugyanis a megígért négy helyett Magyarországnak gyakorlatban csak két helye volt a bizottságokban. 2004. május 1-jétõl nekünk ott kell lennünk az Európai Szakszervezeti Szövetség különbözõ bizottságaiban, mert különben nem tudjuk valóra váltani azokat a célokat, amelyeknek a teljesítését a kormányzat és a tagságunk egyaránt

elvárja tõlünk . A SZEF alelnökévé történt megválasztással megtisztelve érzem magamat, és remélem, hogy meg fogok felelni kollégáim elvárásainak. [Vissza a tartalomhoz] Borhi Károlyné PEB elnök Azt hiszem tisztelt kongresszus, kedves mindannyian, én vagyok a legnehezebb helyzetben, mert én nemcsak három pedagógus után, de egy visszafogott jogász után kaptam meg a szót. Megköszönöm a bizalmat a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság és a magam nevében. Amikor elvállaltam ezt a megtisztelõ feladatot, éreztem és bíztam abban, hogy az a bizottság, az a kis közösség, amely az elmúlt négy év alatt lelkiismeretesen végezte ezt a munkát, ugyanígy teszi a dolgát az elkövetkezendõ idõszakban is. Kérem ehhez valamennyi tag-szakszervezet segítségét. Példásan dolgoztak együtt a PEB eddigi tagjai, ezért kérem, hogy a következõ ciklusra is hagyják meg ezeket az embereket, hogy együtt ugyanolyan pontosan, ugyanolyan lelkiismeretesen tudjuk elvégezni a munkánkat, mint azt tettük az elmúlt idõszakban, az elmúlt négy év alatt. Végül én is gratulálok Szabó Endre elnök úrnak, gratulálok a megválasztott alelnököknek, és kérem, hogy ha olyan bejelenteni valójuk akad, ami a mi feladatunkhoz tartozik, tegyék meg. Ígérjük, nem élünk vele vissza, és kérem, hogy minden lehetséges módon segítsék a munkánkat. [Vissza a tartalomhoz] DOKUMENTUMOK [Vissza a tartalomhoz] A SZEF tevékenysége a II. Kongresszus (1999. április 23. és május 29.) óta 1999. VI. 7. A SZEF Nyugdíjas Választmánya Mihalovits Ervin elnöktõl tájékoztatót hallgatott meg a SZEF II. Kongresszusán elfogadott programból a Nyugdíjas Választmányra vonatkozó feladatokról, az Idõsügyi Tanács mûködésérõl, s az Idõsek Nemzetközi Évével kapcsolatos választmányi tennivalókról. A testület tárgyalt a nyugdíjas érdekek érvényesítésének lehetõségeirõl is. VI. 8. A SZEF új összetételû (kibõvült) Ügyvivõ Testületének elsõ ülése megerõsítette a konföderációnak azt az álláspontját, hogy a Munka Törvénykönyvének kormányzati módosítási javaslata munkavállaló-ellenes. Ezért a SZEF támogatja az Alkotmánybírósághoz forduló konföderációkat, s a módosítás parlamenti megszavazása

esetén tájékoztatja az Európai Szakszervezeti Szövetség és a Közszolgálati Internacionálé vezetõ testületeit a szakszervezeti jogok csorbításáról. Az ÜT sajtónyilatkozatban tájékoztatta a közvéleményt álláspontjáról. VI. 22. A SZEF elnöke Stumpf István kancelláriaminiszterhez, Chikán Attila gazdasági miniszterhez és Járai Zsigmond pénzügyminiszterhez küldött levélben jelezte a kormány illetékeseinek, hogy a konföderáció tagszervezetei mintegy 600 ezer közszolgálati dolgozóra kiterjedõ bér- és keresetfelméréssel tájékozódott a közszféra elsõ négyhavi bérhelyzetének alakulásáról. A tapasztalatok szerint jelentõs a különbség a különbözõ közszolgálati foglalkozási kategóriák reálkeresetében. A közszférában dolgozók közel felének 1999 elsõ negyedében csökkent a reálkeresete, közülük nem keveseknek jelentõsen. Ezért a SZEF javasolja és kezdeményezi, hogy a PM, a GM és a MEH felelõs képviselõi mielõbb üljenek tárgyalóasztalhoz a SZEF és a közszféra reprezentatív szakszervezeteinek képviselõivel, s tekintsék át a kialakult helyzetet. VI. 24. Szabó Endre sajtótájékoztatón ismertette a Stumpf Istvánhoz, Chikán Attilához és Járai Zsigmondhoz június 22-én küldött levelet és az elsõ négyhavi béralakulásról készített szakszervezeti felmérés tapasztalatait. A lapok bõ terjedelemben számoltak be az elhangzottakról, kiemelve, hogy a béremelés 1999-ben a KSH átlagos adataival szemben sok közszolgálati területen még az infláció mértékét sem érte el, az adószabályok változása pedig még ebbõl a kevésbõl is visszavett. VI. 28. A tagszervezetek delegáltjaiból megalakult a SZEF Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottsága. A testület egyhangúlag újraválasztotta Tóth Bélánét, az eddigi elnököt. VII. 14. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Pénzügyminisztérium 2000. évi adó- és járulékterveirõl tárgyalva kifogásolta, hogy a tárca elképzeléseiben nem megfelelõek az adóarányok, túl nagy a munkajövedelmek adóelvonása. A SZEF szükségesnek tartja ennek csökkentését, s azt, hogy hosszabb távra szóló adókoncepció készüljön, stabil, kiszámítható adórendszer legyen. A testület nélkülözhetetlennek tartja, hogy a kormány az adózási és járulékszabályok változtatásának tervezetével egyidejûleg mutassa be a 2000. évi bérpolitikai elgondolásait is. A SZEF számára a két témakör csak együtt értelmezhetõ. Elfogadhatatlan az olyan változtatás, amely a munkavállalók, a közszférában foglalkoztatottak többsége számára kedvezõtlen, s a magas jövedelmûek elõnyére szolgál. A SZEF olyan változtatásokat támogat, amelyek növelés helyett mérséklik az alacsony és közepes jövedelmû munkavállalók adó- és járulékterheit. Az Ügyvivõ Testület tárgyalt a Gazdasági Minisztériumnak a magyar kereseti viszonyokról az EU-csatlakozás tükrében készült tájékoztató jelentésérõl is. A tájékoztató igazolja a SZEF eddigi álláspontját: a magyar bérek általában, a közszféra különbözõ szektorainak bérei és keresetei pedig különösen elmaradnak az európai átlagtól. Ezért a SZEF halaszthatatlannak tartja egy olyan megállapodás elõkészítését a közszférában, amely — mind a hazai, mind az európai átlaghoz képest fennálló bérlemaradás felszámolása érdekében — legalább három évre elõretekintve rögzíti a felzárkóztatáshoz szükséges lépéseket. A testület sajnálattal állapította meg, hogy a kormányzati szervekhez 1999. június 22-én eljuttatott — a bérhelyzet áttekintésével összefüggõ tárgyalást javasló

— levelére mindmáig semmiféle választ nem kapott. Elvárja az illetékes kormányzati szervektõl, hogy teljesítsék törvényes együttmûködési kötelezettségeiket. Az ÜT tagjai a közszolgálati érdekegyeztetés intézményrendszerével kapcsolatos elképzelésekrõl folytatott véleménycsere során kifejtették: a kormány nem „szalámizhatja" le a közszolgálat különbözõ szektorait, szükség van a közszolgálat közös, globális érdekeit egyeztetõ fórumra. VIII. 4. A SZEF Ügyvivõ Testülete elfogadta, hogy a SZEF, az MSZOSZ és az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége közös levélben javasoljon tárgyalást — külön-külön — Járai Zsigmond pénzügy-, Chikán Attila gazdasági, és Harrach Péter szociális és családügyi miniszternek a 2000. évi állami költségvetési terv elõirányzatairól, az adó- és járulékrendszer változásainak munkavállalókat érintõ terheirõl, a társadalombiztosítási szolgáltatások jövõjérõl, a nyugdíjemelési elképzelésekrõl. A három konföderáció azért javasolja a tárgyalásnak ezt a módszerét, mert az országos érdekegyeztetés rendszerének átalakítása miatt nincs intézményes lehetõségük érdemi módon befolyásolni olyan döntések elõkészítését, amelyek alapvetõen érintik a munkavállalók helyzetét. (A három miniszter 1999. augusztus 10-én kelt közös levelében úgy ítélte, hogy „a társadalmi párbeszéd rendszerének fórumai lehetõséget adnak valamennyi javasolt téma érdemi megtárgyalására... az új rendszert gyengítené, ha az újonnan megalakult fórumokon kívül kerülne sor külön tárgyalásra", ezért a javaslatot elutasították.) Az ÜT arról is döntött, hogy a SZEF-ben tömörült reprezentatív szakszervezetek kezdeményezik a KIÉT sürgõs összehívását és a 2000. évi állami költségvetési terv közszolgálati intézményeket és munkavállalókat érintõ ügyeinek napirendre tûzését. VIII. 17. A SZEF Ügyvivõ Testülete a közszféra új érdekegyeztetési rendszerével kapcsolatban a Gazdasági Minisztériumban készült kormány-elõterjesztésrõl tárgyalva elvileg nem ellenezte, hogy a közszolgálatban három szektorális (közalkalmazotti, köztisztviselõi, hivatásos szolgálati), hat közalkalmazotti ágazati-szakmai, a minisztériumoknál és néhány más kormányzati szervnél pedig fenntartói-ágazati bizottságok szolgáljanak az érdekegyeztetés fórumául. Mivel azonban a közszférában mûködõ intézmények és dolgozóik meghatározó módon függnek az állami költségvetéstõl, a közszolgálat munkavállalóinak nemcsak elkülönült, hanem közös, azonos érdekeik is vannak. Ezért a SZEF ragaszkodik ahhoz, hogy a közszolgálatnak legyen egységes, közös érdekegyeztetõ fóruma is. IX. 14. A SZEF Ügyvivõ Testülete egyetértett azzal, hogy a SZEF kezdeményezzen a kormánynál egy hosszabb — hároméves — idõtartamú megállapodást, amely a közszféra egészére az átlagosnál dinamikusabb fejlesztést és bérfelzárkóztatást tesz lehetõvé. IX. 14. Harmadik együttes ülését tartotta — ezúttal az ÉSZT székhelyén — a SZEF Ügyvivõ Testülete és az ÉSZT Elnöksége. A résztvevõk a 2000. évi állami költségvetés tervezetével kapcsolatos közös szakszervezeti álláspont kialakításáról tanácskoztak. Érintették a két konföderáció közötti együttmûködés további szélesítésének, elmélyítésének lehetõségeit is. Szabó Endre, a SZEF elnöke a képzés- továbbképzés,

valamint a nemzetközi kapcsolatok területét jelölte meg az együttmûködés kínálkozó területeként, de javasolta áttekinteni a közös nyomásgyakorló akciók, fellépések lehetõségeit is. Vígh László elnök és az ÉSZT más tisztségviselõi egyetértettek a SZEF vezetõi által felvetett gondolatokkal, fontosnak mondták, hogy kezdõdjék meg az együttmûködés részterületeinek és konkrét formáinak kidolgozása. IX. 15. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Chikán Attila gazdasági miniszterrel folytatott délutáni tanácskozást megelõzõ ülésén állásfoglalást fogadott el az adózás és a járulékfizetés 2000. évi szabályainak tervezetérõl. Megállapította: ez az új koncepció az adósávokkal, az áfa-kulcsok emelésével és néhány más szakkérdéssel kapcsolatos, az elõzõ változatra tett észrevételeink közül néhányat figyelembe vett, de a testület változatlanul kifogásolja, hogy nem került sor olyan átfogó adó- és járulékreform kidolgozására, amely csökkentené a munkavállalók adóterheit, arányosabbá és igazságosabbá tenné a közteherviselést. A Pénzügyminisztérium tervezete nem csökkenti a munkavállalók adóterheit, sõt a közszféra jelentõs körében növeli az adót. Elfogadhatatlan az is, hogy a gyermekkedvezmény növelése az alkalmazotti adókedvezmények rovására történjék. Sérelmezzük, hogy az üdülési csekk és az étkezési hozzájárulás adómentes értéke az infláció emelkedése ellenére nem változik. A SZEF 10rõl 30 ezer forintra javasolja emelni az üdülési csekk adómentes határát. A konföderáció kifogásolja, hogy az önkéntes nyugdíjpénztárba a magánszemély által befizetett összegnek az eddigi 50 helyett csak 30 százaléka lesz leírható az adóból. IX. 15. A SZEF Ügyvivõ Testülete Chikán Attila gazdasági miniszterrel tárgyalt a közszolgálatban dolgozók kereseti helyzetérõl, foglalkoztatási körülményeirõl, az érdekegyeztetés problémáiról és a kormány 2000. évi bér- és keresetpolitikai elképzeléseirõl. A SZEF álláspontját ismertetve Szabó Endre tarthatatlannak minõsítette, hogy a közszférában alkalmazottak keresetének vásárlóértéke 20-25 százalékkal rosszabb a tíz évvel korábbinál. Ezért elengedhetetlen a közszolgálati bérek, keresetek felzárkóztatása a magyar nemzetgazdasági átlaghoz, és közelítése az EU-minimumhoz. A SZEF határozott igénye: a közszolgálati béreket 2000-tõl kezdõdõen minden évben a nemzetgazdasági átlagnál dinamikusabban kell növelni. A konföderáció ehhez szükségesnek tartja és kezdeményezi felzárkóztatási megállapodás megkötését, a bérrendszer és a bérfinanszírozás olyan átalakítását, amely egyaránt kifejezi a közszféra minden területét jellemzõ közös vonásokat, az egyes foglalkozási ágak különbözõségét, valamint a teljesítmények differenciált elismerését. A versenyszférától való jövedelemelmaradás részbeni kompenzálására a közszolgálati jóléti rendszer új elemekkel történõ kiegészítését is javasolja a SZEF. A konföderáció elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány a szakszervezetek véleményének elõzetes meghallgatása nélkül, a nyugdíjasok hátrányára döntött nyugdíjügyekrõl. Szabó Endre és a felszólaló ÜT-tagok véleményére reagálva a miniszter csak általánosságokat válaszolt. Kifejtette: az érdekegyeztetés rendszere erõsen átpolitizálódott, azért kellett átalakítani, hogy ne politikai fórum legyen. Csak részben fogadta el, hogy a szakszervezeteknek országos ügyekkel is foglalkozniuk kell, nem csak munkahelyiekkel. A közszféra ügyeivel kapcsolatban vitatta, hogy a 3 százalékos létszámcsökkentés irreális lenne. Szerinte a legnagyobb gond az, hogy a közszféra a

termelékenység (sic!) növekedésében messze lemaradt a versenyszféra mögött. Ez az elmaradás okozza a bérelmaradást is. A gazdasági-társadalmi átmenet relatíve felértékelte a versenyszférát, és leértékelte a közszférát. A szerkezetátalakítás a versenyszférában gyorsabban ment végbe, mint a közszférában. Világszerte gond, hogy mi legyen a modern állam szerepe. Nincs közmegegyezés, hogy milyen szerepe legyen a közszférának, ezért halad vontatottan az államháztartási reform. A SZEF által megfogalmazott bérköveteléseket jogosnak ismerte el, de nincs fedezet az emelésre. IX. 21. A SZEF Budapesten tartott országos aktívaértekezlete, amelyen a konföderáció tagszervezeteinek mintegy 300 választott képviselõje vett részt, állásfoglalásban hívta fel a figyelmet a közszféra munkavállalóinak és intézményeinek súlyos helyzetére, a tarthatatlanul alacsony bérekre, a mûködési feltételek beláthatatlan veszélyekkel fenyegetõ romlására. Az aktívaértekezlet megerõsítette: a SZEF kezdeményezi egy középtávra szóló felzárkóztatási megállapodás megkötését. A SZEF az egyezséget elõkészítõ tárgyalások fontos elemének tekinti a közszolgálati bérek, keresetek éves inflációt követõ automatizmusának rögzítésével, a bérek és bérjellegû juttatások reálértékének garantált, a nemzetgazdasági átlagnál dinamikusabb emelésével, a bérek, keresetek pénzügyi fedezetének állami szavatolásával, a béren kívüli kiegészítõ juttatások egységes rendszerével és kormányzati garanciájával kapcsolatos kérdések megvitatását és rendezését. Mivel a közszféra munkavállalóinak jelentõs része 1999-ben szolid reálkeresetnövekedés helyett reálkereset-csökkenést szenvedett el, a SZEF 2000-ben az egy fõre számított reálkereset legalább 3,5 százalékos növekedését tartja szükségesnek a közszolgálatban, elfogadhatatlannak tartja a bértömeg csupán 5 százalékos növelését, s a béralap minimálisan 8,5-9 százalékos emelését igényli. A konföderáció olyan egységes alapelveken nyugvó bérrendszer kidolgozását szorgalmazza, amely kifejezi mind a közszféra egyetemlegességét, mind pedig az egyes közszolgálati ágak különbözõségét, és a teljesítmények differenciált elismerését. Az aktívaértekezlet szükségesnek tartja a közszféra finanszírozási rendszerének sürgõs megváltoztatását, a közszolgálat egészére kiterjedõ kiegészítõ egészség- és nyugdíjbiztosítás, valamint az üdültetés munkáltatói támogatási rendszerének kialakítását, a nyugdíjak reálértékének 2000-ben történõ emelését, s megengedhetetlennek tartja az érdekegyeztetés megkerülését, a társadalmi párbeszédre vonatkozó jogszabályok figyelmen kívül hagyását. IX. 28. A SZEF Ügyvivõ Testülete a konföderáció szeptember 21-én Budapesten tartott országos aktívaértekezletén elfogadott állásfoglalás végrehajtásával kapcsolatos feladatokról tárgyalt. Egyetértés alakult ki a kormány illetékeseivel folytatandó tárgyalások további szorgalmazásának szükségességében, s abban, hogy mind a közvélemény, mind a szakszervezeti tagság körében erõteljesebbé kell tenni a SZEF követeléseinek megismertetését.

X. 1. A SZEF az országgyûlési képviselõkhöz intézett nyílt levélben foglalta össze a közszféra súlyosodó gondjait, s tárta fel, hogy a közszolgálat bér- és kereseti viszonyai az elõzõ évinél rosszabbul alakulnak. A levélben a SZEF kifejezte azt a határozott igényét, hogy növelni kell a közszféra részesedését a nemzeti össztermékbõl, javítani kell a közintézmények mûködési feltételeit, tisztességes keresetet kell adni a közszolgálatban foglalkoztatottaknak. A SZEF a 2000. évi állami költségvetési számok alapján nem látja biztosítottnak a közszolgálati dolgozók reálkeresetének még a kormány által ígért 2,25 százalékos emelését sem. A konföderáció a 2,25 helyett a reálkeresetek 3,5 százalékos növelését tartja indokoltnak, reálisnak és elfogadhatónak. Ez a bruttó keresetek legalább 12 százalékos és a központi költségvetésbõl biztosított nettó béralap 5 helyett minimálisan 8-9 százalékos emelését igényli. A SZEF a levélben azt kéri a képviselõktõl, hogy módosító indítványokkal, szavazataikkal támogassák a konföderáció jogos érdekképviseleti törekvéseit. X. 6. A SZEF elnöke sajtótájékoztatón ismertette a kormány 2000. évi költségvetési elképzeléseinek a közszférát érintõ fejezeteirõl kialakított szakszervezeti álláspontot, s azt, hogy a SZEF a lobbizás és a nyomásgyakorlás milyen eszközeivel, módszereivel kíván hangsúlyt adni a közszolgálati munkavállalók érdekeit kifejezõ követeléseinek. X. 7. Megalakulásának 10. évfordulója alkalmából az ÉSZT tudományos konferenciát rendezett „A magyar értelmiség szerepe az ezredfordulón" címmel. A tanácskozáson részt vett a SZEF több tisztségviselõje is. Dr. Szabó Endre „Az állami alkalmazottak szerepe az ezredfordulón" címmel tartott elõadást. A jubileumi konferencia sajtótájékoztatójának megszervezésében közremûködött a SZEF sajtómenedzsere. X. 15. Kuncze Gábor, az SZDSZ parlamenti frakcióvezetõje a SZEF-ben tett látogatás keretében válaszolt a konföderációnak arra a levelére, amelyben a SZEF a 2000. évi állami költségvetés tervezetérõl kialakított álláspontját ismertette az Országgyûlés valamennyi pártfrakciójával. Kuncze Gábor egyetértett a konföderációnak azzal az álláspontjával, hogy a fûnyíró-elvû létszámcsökkentések megalapozatlanok, s hogy 2000ben és a következõ években a nemzetgazdasági átlagnál nagyobb mértékû legyen a közszféra béremelése. Azt is szükségesnek mondta, hogy át kell tekinteni a közszféra egész bérrendszerét, de az önkormányzati önállóságot sértõnek tartotta azt az igényt, hogy az állami feladatokat ellátó önkormányzati közalkalmazottak, köztisztviselõk bérét teljes egészében az állami költségvetésbõl finanszírozzák. Az SZDSZ frakcióvezetõje támogatta azt a SZEF-álláspontot, amely szerint napjainkban felértékelõdik a közszolgálat szerepe, ezért méltányos, hogy a kormány kiemelt módon kezelje ezt a területet. X. 19. A SZEF Ügyvivõ Testülete konzultációt folytatott a 2000. évi állami költségvetéssel kapcsolatos SZEF-kezdeményezések fogadtatásáról és a további teendõkrõl. A testület megállapította: kicsi az esély a kormányzati álláspont elmozdulására, mégis folytatni kell minden lehetséges fórumon a SZEF bérigényeinek és érdekképviseleti követeléseinek hangoztatását.

X. 25. A SZEF Ügyvivõ Testületének és a megyei SZEF-koordinációk vezetõinek együttes ülése a 2000. évi állami költségvetéssel kapcsolatos érdekképviseleti kezdeményezések fogadtatásáról, és a nyomásgyakorlás további lehetséges eszközeirõl, módszereirõl folytatott véleménycserét. A tanácskozás azzal zárult, hogy folytatni kell a vizsgálódást, felmérést a tagszervezetek és a tagság akciókészségének mértékérõl. X. 27.— XI. 29. A SZEF több megyei szervezete fórumot, megyei aktívaértekezletet rendezett. Miskolcon (X. 29.), Kaposvárott (XI. 5.), Szolnokon (XI. 11.), Vácott (XI. 29.) dr. Szabó Endre elnök, Békéscsabán (X. 27.), Nyíregyházán (XI. 4.) és Egerben (XI. 4.) a SZEF más vezetõ tisztségviselõi részvételével zajlott tartalmas — helyenként szenvedélyes — véleménycsere a közalkalmazottak, köztisztviselõk, szolgálati viszonyban álló munkavállalók helyzetérõl, a közszféra aggályos mûködési feltételeirõl. A felszólalók több megyében panaszolták: a kormányra jellemzõ arroganciát, az érdekegyeztetés rendszeres elmulasztását gyakran átveszik a helyi intézményvezetõk is. A munkahelyi szakszervezeti tisztségviselõk sok esetben tapasztalnak nyílt vagy burkolt fenyegetést, a dolgozók pedig az elbocsátástól félve nem merik nyíltan vállalni a véleményüket, panaszukat. X. 28. A SZEF elnöke levélben tájékoztatta Orbán Viktor miniszterelnököt a közszféra intézményeinek mûködését, bér- és kereseti viszonyait jellemzõ súlyos gondokról, s a SZEF-nek arról az igényérõl, hogy a közszolgálatban dolgozók keresete 2000-ben és az utána következõ években a nemzetgazdasági átlagnál dinamikusabban növekedjék. A levélben dr. Szabó Endre tételesen felsorolta a SZEF 2000. évi bérigényeit, s javasolta a kormánynak középtávú felzárkóztatási megállapodás kötését a közszolgálati alkalmazottak kereseti és szociális helyzetének javítására, a közszolgálat modernizációjával és az uniós csatlakozással összefüggõ közös feladatokra. (A miniszterelnök — hivatalba lépése óta elõször — válaszolt a SZEF levelére. Nem értett egyet ugyan a közszféra helyzetének, bér- és kereseti viszonyainak szakszervezeti megítélésével, de örömmel üdvözölte a SZEF középtávú felzárkóztatási megállapodásra tett javaslatát, egyben Stumpf István kabinetminisztert jelölte ki a kormány részérõl az elõkészítõ tárgyalások vezetõjéül.) XI. 8. A SZEF az Idõsek Nemzetközi Éve alkalmából ünnepséget rendezett Budapesten. Mihalovits Ervin, a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnöke megnyitójában egyebek között elmondta: erõsödõ igény, hogy az Országgyûlés ratifikálja az Európai Szociális Charta idõsekkel kapcsolatos cikkelyeit, s hogy mielõbb szülessen meg az Idõsek Magyarországi Chartája. Dr. Szabó Endre a beszédében kiemelte: nem nélkülözhetõ a közszolgálati nyugdíjasok véleménye és jelenléte a SZEF tevékenységében, s a konföderáció nem térhet ki a nyugdíjasok jogos érdekeinek képviselete elõl. Az aktív közszolgálati munkavállalók és a közszolgálat nyugdíjasai közötti együttmûködés és összefogás az egyetlen esély arra, hogy érdekérvényesítõ törekvéseink eredményesek legyenek. A rendezvényen felszólaló Harrach Péter szociális és családügyi miniszter fontosnak mondta a generációk közötti szolidaritás erõsítését. A SZEF elnöke az ünnepségen díszoklevelet adott át azoknak — több mint ötven közszolgálati nyugdíjasnak —, akik sokat tettek idõs társaikért, aktívan segítették a SZEF-tagszervezetek nyugdíjas tagozatainak, bizottságainak tevékenységét.

XI. 9. A SZEF Ügyvivõ Testülete szolidaritásáról biztosította a közszolgálati sztrájkbizottságot, amelynek követelései megegyeznek a SZEF törekvéseivel. Az ÜT elismerését fejezte ki a megyei SZEF-fórumok szervezõinek. Valamennyi fórum érzékelhetõvé tette a közszolgálatban dolgozók növekvõ elégedetlenségét és megfélemlítettségét is. A SZEF tárgyalásokat kezdeményezõ levelére Orbán Viktortól érkezett válaszról a testület azt a véleményt alakította ki, hogy sajnálatos ugyan, hogy a levél megkerüli a 2000. évi bérügyeket, de a SZEF kész azonnal megkezdeni a megbeszéléseket a középtávú felzárkóztatási megállapodás elõkészítésérõl. XI. 10. A SZEF elnöke dr. Stumpf István kancelláriaminiszterhez írt levélben fejezte ki a SZEF megelégedését, hogy a kormány készségét nyilvánította a tárgyalásra egy középtávú felzárkóztatási megállapodás elõkészítésérõl. A levélben dr. Szabó Endre leszögezte: a megállapodás nem kerülheti meg, és nem nélkülözheti a közszféra 2000. évi helyzetét érintõ kérdéseket, elsõsorban a bérekkel és keresetekkel kapcsolatos szakszervezeti követelések érdemi megtárgyalását. A SZEF javaslata: a parlamenti költségvetési vitára tekintettel azonnal kezdõdjenek el a megbeszélések, amelyeken kapjon elsõbbséget a 2000. évre vonatkozó kérdések megtárgyalása, s ezek eredményeinek függvényében a további idõszakra vonatkozó ügyek körvonalazása, majd pedig egy megállapodás-tervezet szöveges elõkészítése. XI. 10. A SZEF sajtótájékoztatón adta közre a konföderáció és Orbán Viktor miniszterelnök levélváltásával kapcsolatos információkat, valamint a közszolgálati sztrájkbizottság követeléseirõl kialakított — támogató — SZEF-álláspontot. XI. 16. A SZEF Ügyvivõ Testülete javaslatot fogadott el a kormánnyal kötendõ középtávú megállapodás tematikájára és kiinduló pontjaira. 1. Bérek, keresetek: az adott évre tervezett infláció mértékének automatikus követése a bérekben, s a reálbérek nemzetgazdasági átlagot meghaladó emelése. 2. Bérrendszer, finanszírozás: a közszféra egyetemlegességét, a szakágak sajátosságait és a teljesítményeket is figyelembe vevõ egységes alapelveken nyugvó bérrendszer kidolgozása 2000. július 1-ig, a közszférában dolgozók bérét az állam szavatolja. 3. Jóléti rendszer: a versenyszféráénál alacsonyabb keresetek bizonyos mértékû kiegyenlítését szolgáló — Nyugat-Európában honos — jóléti intézkedések bevezetése, kiegészítõ nyugdíj- és egészségbiztosítás, üdültetés munkáltatói támogatásának kiterjesztése az egész közszférára. 4. Együttmûködés a közszolgálat modernizációját célzó reformokban: a reformlépések hatásvizsgálatai, foglalkoztatási, gazdaságossági kérdések, a munkaidõ csökkentésének lehetõségei. 5. Az EU-csatlakozás feladatai: körvonalazni, mely területeken és témákban számít a kormány a szakszervezetek részvételére, véleményére. 6. Az érdekegyeztetés intézményei: a középtávú megállapodásnak rögzítenie kell a közszolgálati érdekegyeztetés lehetséges tematikáját, kereteit, alkalmas formáit, szereplõit, s az ezzel járó jogokat és kötelezettségeket. Záradék: az elõkészítés valamely szakaszától célszerû a tárgyalásokba bekapcsolni SZEF-hez nem tartozó reprezentatív közszolgálati szakszervezeteket is. XI. 18. és 25. A SZEF és a kormány képviselõinek kétfordulós elsõ tárgyalása az Országházban a közszféra felzárkóztatását célzó megállapodás elõkészítésérõl. A

kormány tárgyaló csoportját Stumpf István kancelláriaminiszter, a SZEF-ét Szabó Endre elnök vezette. A november 18-ai megbeszélésen a kormány képviselõi elfogadták a SZEF-nek azt az álláspontját, hogy a KSH-nak az átlagkeresetek növekedésérõl közzétett adatai mögött igen nagyok az egyes szakterületek közötti különbségek, jelentõs a megélhetési gondokkal küzdõk száma. A SZEF megismételte korábbi béremelési igényeit: a kormány 8,25 százaléknál nagyobb arányban emelje a közszférában a béreket 2000-ben, s a költségvetés a bejelentett 5 százaléknál többet vállaljon az emelés központi finanszírozásából. A november 25-ei megbeszélésen a kancelláriaminiszter bejelentette: a kormányülésen tolmácsolta a SZEF igényeit, de a költségvetés nem tudja vállalni sem a 8,25, sem az 5 százalék magasabbra emelését. Vállalta viszont, hogy 2000-ben az I. félévi tényadatok birtokában a kormányzat áttekinti a költségvetési szektor keresetalakulását és az inflációs elõirányzat teljesülését. Ha a makrogazdasági folyamatok a kormány várakozásaitól eltérõ irányba tartanak, akkor a kormány megfontolja a közszféra kompenzálását. „Erre mandátumot kaptam a kormánytól." — jelentette ki Stumpf István. A másik kompromisszum: a különösen rossz helyzetben lévõ közalkalmazotti rétegek öt kategóriájában 1,05 százalékos szakmai szorzóval növelik az illetménytábla tételeit. Az öt kategória: a humán egészségügyben az orvosok, az ápolók, a gondozói szakdolgozók, a szociális és mentálhigiéniai ágazatban az orvosok, az ápolók, a szakdolgozók, a kulturális ágazatban a kulturális szakdolgozók, a kutatás és a felsõoktatás területén a kutatói munkakörben alkalmazottak, a köz- és a felsõoktatásban a nem pedagógusi munkakört betöltõk. Ezen kívül a pedagógusok szakmai minõségi pótlékát 2000. szeptember 1-jétõl 1620-ról 3000 forintra emelik. Szabó Endre a tárgyalásokon kijelentette: a kormány javaslatai több ponton messze állnak a SZEF igényeitõl, s a kompromisszumos megállapodás kötésének lehetõségétõl. Javasolta a tárgyalások felfüggesztését, hogy a SZEF vezetõ testülete állást foglalhasson. A SZEF elnökének arra a felvetésére, hogy a közszolgálatban tarthatatlanul alacsonyak a keresetek, s az alkalmazottak jelentõs részének 1999-es keresetemelkedése a szinten tartáshoz sem volt elegendõ, Stumpf István kijelentette: a kormány számára a 2000. év egyik fontos prioritása javítani a közszféra helyzetén részben a köztisztviselõi életpályareformmal, részben pedig a jelenleginél megnyugtatóbb bérstruktúra kialakításával. A SZEF tárgyaló delegációja azt azonban csalódottan vette tudomásul, hogy az öt szakterület számára megajánlott 1,05-ös bérszorzó alkalmazásához a költségvetés nem ad fedezetet, az intézményeknek azt megtakarításokból és létszámcsökkentésbõl kell elõteremteniük. XI. 25. A SZEF három tagszervezete (a PSZ, az MKKSZ, a BDDSZ) és öt másik közalkalmazotti szakszervezet részvételével megalakult Országos Közszolgálati Sztrájkbizottság és a kormány képviselõinek elsõ tárgyalásán a szakszervezeti oldal 1,05 helyett 1,12-es bérszorzó alkalmazását kérte 2000-re a közszféra egésze számára, s azt igényelte, hogy a kormány írásban rögzítse a szakszervezeti követelésekre adott szóbeli — nagyrészt elutasító — válaszát. (Az írásos választ a kormány nevében Varga Mihály pénzügyi államtitkár november 30-án megadta.)

XI. 26. A SZEF Ügyvivõ Testülete úgy döntött: tudomásul veszi, de nem fogadja el a SZEF-kormány tárgyalásokon elõterjesztett kormányjavaslatokat, mert azok a SZEF számára nem kielégítõek. A testület igényli, hogy a kormány újólag vizsgálja meg ajánlását, s találjon lehetõséget az 1,05-ös szakmai szorzónak az egész közszférára történõ kiterjesztésére. Az ÜT azt is kérte a kormánytól, hogy az általános megfogalmazás helyett tételesen mondja ki: ha az infláció 6 százaléknál magasabb lesz 2000-ben, s a GDP növekménye nem lesz rosszabb a prognosztizált 4,5 százaléknál, akkor a költségvetés 2000. második felében forrást biztosít a közszférának a pótlólagos béremelésre. Az ÜT a bértárgyalások igen sovány eredménye ellenére úgy döntött, hogy a SZEF képviselõi kezdjék meg a tárgyalásokat a kormány megbízottjaival a középtávú felzárkóztatási program lehetséges témaköreirõl. A konföderáció tagszervezetei ismertetik tagságukkal a kormány ajánlásait, s a SZEF a tagsági vélemények alapján határozza meg magatartását és a szükséges lépéseket. XII. 7. A SZEF Ügyvivõ Testülete több más aktuális téma megtárgyalása mellett meghallgatta Mihalovits Ervin jelentését az Idõsek Nemzetközi Évével kapcsolatos SZEF-rendezvényekrõl (november 8.: központi SZEF-ünnepség, november 15.: egészségügyi fórum az EDDSZ-ben, november 22.: a „Szép hazánk, Magyarország" vetélkedõ döntõje tíz csapat részvételével, december 13.: kulturális fórum a Láng Mûvelõdési Központban). A testület elismerését fejezte ki a rendezvények szervezõinek. XII. 15. Dr. Szabó Endre Schalkhammer Antalhoz küldött levélben nyilvánította ki, hogy a SZEF szimpátiával és szolidaritással támogatja a bányászok szakszervezetének a munkahelyek megõrzéséért, a kormány illetékeseivel elkezdett tárgyalások patthelyzetbõl kimozdításáért folytatott küzdelmét. 2000. I. 3. A SZEF elnöke közleményben utasította vissza Járai Zsigmond pénzügyminiszter a Világgazdaság 1999. december 30-ai számában megjelent interjújának a közszféra bérügyeivel foglalkozó részét. A miniszter kijelentette: „A kormány a bértárgyalásokon olyan szakszervezetekkel tárgyal, amelyek sohasem tartották be az érdekegyeztetõ tanácsban megállapított béremelkedési ütemet." Dr. Szabó Endre a közszféra szakszervezeteire vonatkozóan igaztalannak és megalapozatlannak minõsítette a miniszter kijelentését. Az 1999-es bérek ügyében éppen a Pénzügyminisztérium makacs ellenállása miatt nem került sor a közszférában mûködõ szakszervezetekkel semmiféle megállapodásra. Milyen alapon kéri hát számon Járai Zsigmond a szakszervezeteken a megállapodás be nem tartását. A SZEF elnöke szerint mind itthon, mind Európában példa nélküli, hogy a pénzügyminiszter több mint másfél éves funkcionálása óta — a SZEF meghívása ellenére — egyetlen alkalommal sem találkozott a közszféra reprezentatív szakszervezeteinek képviselõivel.

I. 5. A SZEF Ügyvivõ Testülete szolidaritási nyilatkozatban támogatja a vasutasok és más foglalkozási ágazatok dolgozóinak bérharcát. A nyilatkozat elfogadhatatlannak minõsíti a megélhetési költségekhez és a gazdasági teljesítményekhez képest egyaránt indokolatlanul alacsony béreket, azt, hogy az egészségügyben, a közoktatásban, a kulturális és a szociális szférában alkalmazottak 42 százalékának, a kisvárosok és fõként a kistelepülések közigazgatásában és az országos fõhatóságok helyi kirendeltségeinél dolgozók több mint egyharmadának a keresete a szegénységi küszöb (az átlagkereset 60 százaléka) körül, vagy az alatt van. A SZEF a nyilatkozatban sürgeti, hogy a kormány vizsgálja felül eddigi bérpolitikáját, ne tartsa szegénysorban a közszolgálati munkavállalók jelentõs hányadát. I. 20. A SZEF Ügyvivõ Testületének ülésén döntés született: alakuljon ad hoc bizottság a SZEF mûködésének átgondolására. Az errõl folytatott eszmecserét összefoglalva Szabó Endre azt ajánlotta, hogy a bizottság térjen ki a SZEF-vagyon megoszthatóságának kérdéseire, a konföderáció kapcsolatrendszerének és mûködési elveinek filozófiájára, valamint az optimális mûködés feltételeit biztosító források ügyére is. Az ad hoc bizottság vezetésére dr. Cser Ágnest kérte fel az ÜT. I. 22. Több országos napilapnak adott nyilatkozatban fejtette ki véleményét Szabó Endre a SZEF-kormány tárgyalások mielõbbi folytatásának szükségességérõl. A SZEF — nyilatkozta a konföderáció elnöke — a középtávú megállapodástól azt várja, hogy abban a kormány garantálja az inflációkövetõ béremelést, és fokozatosan csökkenti a közszolgálati bérszínvonal elmaradását a versenyszféra bérátlagától. I. 27. A SZEF Ügyvivõ Testületének ülésén részt vett dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter, aki ismertette egészségügyi reform-koncepcióját, s válaszolt a testület tagjainak — az egészségügyben dolgozókat foglalkoztató — kérdéseire. Az elhangzottakat összefoglalva dr. Szabó Endre a SZEF határozott álláspontjaként szögezte le, hogy a tûrhetetlenül alacsony bérek jelentõs emelésének helyet kell kapnia az egészségügy reformfolyamatában, különben minden reform bukásra lesz ítélve. A SZEF elnöke ezt hangsúlyozta az ülés utáni rögtönzött sajtótájékoztatóján is. A miniszterrel folytatott eszmecsere elõtt az Ügyvivõ Testület a SZEF-kormány megbeszélések következõ fordulójának elõkészítésérõl tárgyalt. A testület egyetértett azzal, hogy a SZEF tárgyaló delegációjának tagjai nem a saját szakszervezetüket, hanem a SZEF-et képviselik a tárgyalásokon. Az esetleg létrejövõ megállapodás a közszféra egészére vonatkozó és keretjellegû lehet. A tárgyalást a SZEF képviselõi tárgyszerûen, konstruktívan, kulturált és felelõsségteljes toleranciakészséggel folytatják, mert a SZEFnek nagyobb érdeke fûzõdik a megállapodáshoz, mint a kormánynak. A megállapodást két szakértõi bizottság készíti elõ. A SZEF részérõl a bérbizottságot Borbáth Gábor, a reformbizottságot pedig Michalkó Péter vezeti. Arra kell felkészülni, hogy — amennyiben a kormány komolyan veszi megállapodási szándékát — nehéz tárgyalások lesznek. II. 7. A SZEF Nyugdíjas Választmányának ülésén dr. Szabó Endre tartott tájékoztatót a SZEF 2000. évi feladatairól. A testület Mihalovits Ervin elnök elõterjesztésében

megtárgyalta a Nyugdíjas Választmány 1999. évi munkájának tapasztalatait, és 2000. évi feladatait. Krizsán Sándor bizottsági elnök pedig beszámolt az Idõsek Nemzetközi Éve (1999.) SZEF-közremûködéssel szervezett rendezvényeirõl. A választmány gratulációját fejezte ki Mihalovits Ervinnek, akit ismét elnökévé választott a nyugdíjas szervezeteket, klubokat tömörítõ Nyugdíjasok Országos Képviselete (NYOK). II. 9. A SZEF Szövetségi Tanácsa Borbáth Gábor alelnök elõterjesztésében megtárgyalta és vita után egyhangúlag elfogadta a konföderáció 2000. évi költségvetését. Tóth Béláné PEB-elnök arról számolt be, hogy a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság a SZEF 1999. évi gazdálkodását körültekintõnek, takarékosnak ítélte, a 2000. évi költségvetési tervet pedig reálisnak minõsítette. A Szövetségi Tanács dr. Szabó Endre elnök elõterjesztésében tárgyalt a kormány és a SZEF közötti középtávú felzárkóztatási megállapodás lehetséges tematikájáról, kiindulási pontjairól. A testület részletes és beható vita után elfogadta, hogy a SZEF tárgyalási stratégiája hat kérdéskört érintsen: 1. A 2000. évi bérek, keresetek korrekciója. 2. A közszolgálat bérrendszere, finanszírozása. 3. Presztízs- és jövedelemnövelõ jóléti intézkedések a közszférában. 4. Szakszervezeti részvétel a közszolgálati reformok elõkészítésében. 5. Annak rögzítése, hogy a kormány mely témákban számít a szakszervezetek közremûködésére, véleményére, s mit igényelnek a szakszervezetek az EU-hoz csatlakozás elõkészítésének folyamatában. 6. Az érdemi érdekegyeztetés, a szociális partnerség feltételrendszere, a közszféra érdekegyeztetési intézményrendszerének megteremtése. A vitában egyértelmûvé vált: a tárgyalásoknak nincs alternatívája, s a megállapodás megszületéséhez a kölcsönös kompromisszumok elkerülhetetlenek. A testület állásfoglalásban fejezte ki súlyos aggodalmát a MÁV és a reprezentatív vasutas szakszervezetek tárgyalásainak sikertelensége, s ennek következtében a vasutas sztrájk elhúzódása miatt. A Szövetségi Tanács felkérte az egyeztetésben érdekelt feleket, tegyenek meg mindent a mielõbbi megállapodás érdekében, s a MÁV tanúsítson nagyobb megértést a szakszervezetek kompromisszumos javaslatai iránt. A testület megítélése szerint a vasútnál kialakult helyzet csupán tüneti megnyilvánulása annak az általános feszültségnek, amely a magyarországi bérszínvonal indokolatlan elmaradása miatt a bérbõl élõk mind szélesebb körében tapasztalható. A SZEF elodázhatatlannak tartja az eddig követett kormányzati bérpolitika felülvizsgálatát és módosítását, a bérek dinamikusabb növelését. II. 10. A Világgazdaságnak adott nyilatkozatában Szabó Endre kijelentette: a SZEF határozott igénye, hogy a második félév elején kerüljön sor a 2000-re meghatározott közszolgálati béremelés mértékének korrigálására. A konföderáció szeretné elérni a SZEF-kormány tárgyalásokon, hogy a kormány írásban megerõsítse a korrekcióra vonatkozó szóbeli ígéretét. II. 14. Stumpf István és Szabó Endre megbeszélést tartott, és megállapodott, hogy napokon belül megkezdi munkáját a középtávú felzárkóztatási megállapodást elõkészítõ két szakértõi munkabizottság. Az eseményrõl tudósító Magyar Hírlap értesülése szerint

„a Stumpf István és Szabó Endre által vezetett delegáció két héten belül ismét asztalhoz ül, hogy megtárgyalják, a közszférában kikre terjedjen ki a felzárkóztató program." II. 14. Szabó Endre a Népszavának nyilatkozva úgy foglalt állást, hogy a köztisztviselõi törvény BM-ben készült módosítási terve figyelemre méltó elképzeléseket tartalmaz a köztisztviselõi presztízs növelésére. Szolid javulást jelentenek a különbözõ pénzügyi és egyéb kiegészítõ juttatások. Aggályos viszont a köztisztviselõi kategóriából kikerülõk sorsa. A jogviszonyuk változása miatt keletkezõ feszültséget feltétlenül mérsékelni kell, semmiféle anyagi hátrány nem érheti õket. Szembe kell nézni a 2500 fõtisztviselõ kinevezése kapcsán várható feszültségekkel is. Az eddiginél szigorúbb teljesítményértékelési rendszer bevezetése azért aggályos, mert nem tudni, milyen mérési módszere lesz ennek. Félõ, hogy a fõnök szubjektív ítélete fog dominálni. A törvénymódosítás tervezetének súlyos hiányossága, hogy egyetlen szót sem ejt a köztisztviselõi bérrendszer és a bérszínvonal javításának garanciáiról. II. 17. A SZEF-kormány középtávú megállapodás elõkészítésének aktuális kérdéseirõl tárgyalt a SZEF Ügyvivõ Testülete, s úgy foglalt állást, hogy az elõkészítõ munkában, a szakértõi bizottságokban kapjanak szerepet SZEF-en kívüli közszolgálati szakszervezetek is, köztük az ÉSZT feltétlenül. II. 21. Két szakbizottság tanácskozásával folytatódtak a SZEF és a kormány között a középtávú felzárkóztatási megállapodás elõkészítésérõl 1999. novemberében megkezdett tárgyalások. A Magyar Televízió Aktuális címû mûsora ebbõl az alkalomból február 18án stúdióbeszélgetésre hívta Stumpf Istvánt és dr. Szabó Endrét. A kancelláriaminiszter a beszélgetés során úgy ítélte meg, hogy két hónapi elõkészítõ munka után létrejöhet a megállapodás. II. 21. A SZEF közremûködésével, s az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) támogatásával jelent meg dr. Kuti Lászlónak, az ÉSZT alelnökének „Haditudósítások, — avagy egy frontharcos tudósításai az érdekegyeztetés harcmezejérõl" címû— az érdekegyeztetõ Tanács üléseinek tízéves naplóját tartalmazó — könyve. A SZEF által rendezett sajtóbemutatón dr. Szabó Endre és Borsik János méltatta Kuti László munkáját. II. 25. A SZEF Ügyvivõ Testülete a kormánnyal kötendõ középtávú megállapodást elõkészítõ két szakbizottság elsõ ülésének tapasztalatairól tárgyalva szenvedélyes — helyenként szokatlanul éles hangú — vitát folytatott arról, hogy bérügyekben mi legyen a SZEF tárgyalási programja. Egyetértés alakult ki arról, hogy — mivel a közszféra különbözõ területein igen nagyok a bérkülönbségek, s illúzió rövidtávon elérni a kiegyenlítõdést — meg kell találnunk a legkisebb közös többszöröst, s ha valamelyik tagszervezetünk ezen felül tud még valamit kiharcolni a tárcájától, a SZEF azt üdvözli. A SZEF a megállapodással nem korlátozza az esetleges ágazati elõnyöket. Az elõterjesztett bérbizottsági anyagot azzal fogadta el a testület, hogy a tárgyalások során hangsúlyt kell adni a 2000. év rendezetlen, forráshiányos bérügyeinek, s törekedni kell a megállapodásban rögzített béremelések garanciájának elérésére. A reformbizottságban további tisztázó megbeszélések szükségesek a tárgyalandó témák körérõl, mert a kormányoldal nem terjesztett elõ javaslatot.

II. 29. — V. 18. Folytatódott a megyei — több helyen regionális — SZEF-fórumok elõzõ évben elkezdõdött sorozata. A Debrecenben (II. 29.), Zalaegerszegen (III. 9.), Veszprémben (III. 28.), Szekszárdon (V. 16.) és Budapesten (V. 18.) tartott tanácskozáson egyik visszatérõ téma volt a közszférában dolgozók tûrhetetlen bérelmaradása, a közintézmények romló helyzete, s a vontatottan haladó SZEF-kormány tárgyalások meggyorsítása. III. 3. Az Ügyvivõ Testület pünkösdfürdõi kihelyezett ülésén úgy döntött, hogy jöjjön létre ad hoc bizottság — a Cser Ágnes vezette jogi bizottság, valamint Fehér József, Kozma Károly, Varga László, Petõ Zsuzsa részvételével — a SZEF-vagyonnal összefüggõ valamennyi kérdés vizsgálatára. A testület plakett, emlékérem és díj alapítását és ünnepség rendezését határozta el a SZEF megalakításának tízéves jubileuma (június 8.) alkalmából. Köszönettel fogadta a testület, hogy Szekeres Imre, az Országgyûlés költségvetési és pénzügyi bizottságának elnöke a SZEF jelzései alapján levélben kérte a KSH elnökétõl, hogy a bérstatisztikák pontosabban tükrözzék a közszféra valós adatait, mert a nagy átlagok elfedik az egyes alágazatok, szakmák súlyos bérlemaradásait. Mellár Tamás részben elismerte az észrevétel helytállóságát, és szakértõi szintû konzultációt ajánlott fel az érintett érdekképviseleteknek. Az ÜT ezért azt kérte, hogy a jogi munkabizottság dolgozza ki a SZEF statisztika-készítési igényeit, szempontjait, amelyek alapján lefolytatható lesz majd a felajánlott konzultáció. Az ÜT kötetlen eszmecserét kezdett a SZEF érdekképviseleti tevékenységérõl, munkastílusáról, eszköztáráról. A beszélgetésen egyebek között felvetõdött: természetesnek kell tekinteni, hogy a SZEF tagszervezetei között vannak és lesznek is érdekkülönbségek. Célszerû lenne alaposabban elemezni, hogy miként lehetne kidolgozni egy ideális konföderáció-modellt, esetleg a SZEF-ben koncentrálni a tagszervezetek szakértõi tevékenységének egy részét. Döntés: a felvetõdött témákról további konzultációkat kell folytatni. III. 8-14. A SZEF elnöke több lapnak adott nyilatkozatban sürgette a megrekedt SZEFkormány tárgyalások érdemi folytatását, a szakbizottsági elõkészítõ munka meggyorsítását, hogy a 2001. évi költségvetési irányelvek kidolgozásánál már figyelembe tudják venni a közszféra igényeit is. (Népszabadság III. 8., Népszava III. 14., Napi Magyarország III. 14.) III. 13. Szabó Endre levélben kérte Stumpf István kancelláriaminisztertõl, hogy lehetõségei szerint segítse elõ a SZEF-kormány felzárkóztatási megállapodásról folyó tárgyalások mielõbbi érdemi folytatását. A SZEF ugyanis szeretné elkerülni, hogy a már jóváhagyott költségvetési keretekre hivatkozás akadályozza, vagy lehetetlenné tegye a megállapodás sikerét. A levél megírása azért vált szükségessé, mert a két elõkészítõ szakbizottságban nem az optimális ütemben folyik a munka. A modernizációs bizottság több ülést tartott ugyan, de a tematika kialakítása bizonytalanságokat okozott, a

bérbizottság viszont csak egyszer tanácskozott, s a kormányoldal mindeddig nem válaszolt a hozzá tíz nappal korábban eljuttatott SZEF-javaslatokra. A bérbizottság szakszervezeti oldala javaslatokat dolgozott ki a közalkalmazottak élet- és munkakörülményeit javító kiegészítõ juttatások rendszerére is, s azt a SZEF Ügyvivõ Testülete 2000. március 13-ai ülése elé terjesztette. Javaslatok: a)2001-tõl a közalkalmazottak alkalmazotti adókedvezménye felsõ jövedelemhatár nélkül érje el a 2000. évi mérték másfélszeresét, b)A kormány hozzon létre a közalkalmazottak számára üdülési alapot, amely háromévenként legalább egy hét üdülést biztosít közalkalmazottanként, c)az utazási kedvezményeket terjesszék ki a Volán-járatokra is. d)Létesítsenek ösztöndíjalapot a közalkalmazottak továbbtanuló gyermekei számára. e)Hozzanak létre állami lakástámogatási alapot a pályakezdõ közalkalmazottak számára. f)Az adó- és tb-mentes étkezési hozzájárulás reálértéke érje el a 2000. évi másfélszeresét. g)Dolgozzon ki a kormány közalkalmazotti nyugdíjkiegészítõ rendszert. h)Az állami költségvetésbõl kompenzálni kell az illetmények kötelezõ átutalásából származó munkavállalói kiadásokat. (Az ÜT a javaslat tanulmányozását kérte a tagszervezetektõl. A kiegészítõ ajánlásokat Borbáth Gábor bizottsági elnök gyûjti össze.) III. 14. Göncz Árpád köztársasági elnök „a szakszervezeti mozgalomban kifejtett kiemelkedõ munkássága elismeréseként" Köztársasági Elnöki Aranyérmet adományozott dr. Szabó Endrének, a SZEF elnökének. A kitüntetés ünnepélyes átadására a Parlament Munkácsy-termében került sor. IV. 3. A Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában Szabó Endre a SZEF-kormány tárgyalások közelgõ folytatásáról szólva a megbeszélés egyik fontos témájaként jelölte meg a SZEF-nek azt az igényét, hogy ne csak globálisan, hanem a közszféra minden alágazatában valósuljon meg a 2000-re ígért 2,25 százalékos reálbér-növekedés. A tárgyaláson a SZEF arra törekszik, hogy április végéig létrejöjjön a középtávú megállapodás. A SZEF igénye, hogy a következõ esztendõkben évente 5-8 százalékkal növekedjék a közszférában a reálbér. PM-szakértõk álláspontja szerint csak az infláció mértéke plusz a GDP-növekmény fele lesz fordítható a közszolgálatban béremelésre. Így viszont elmarad a felzárkóztatás. A SZEF ragaszkodik ahhoz az igényéhez is, hogy normálisan mûködõ ágazati érdekegyeztetõ fórumokon és négy szektorális — közalkalmazotti, köztisztviselõi, fegyveres szolgálati és igazságügyi — fórumon kívül legyen egy integrált közszolgálati érdekegyeztetõ tanács is.

IV. 5. Az Ügyvivõ Testület állást foglalt: a másnap folytatódó SZEF-kormány tárgyalásokon a közszféra bérfelzárkóztatásával kapcsolatban a SZEF képviselõi ne a nemzetgazdasági bérátlaghoz, hanem a versenyszféra kereseti átlagához közelítést szorgalmazzák a közszféra egészére vonatkoztatva. IV. 5. Az Országgyûlés költségvetési bizottságának a közszféra bérhelyzetérõl rendezett nyílt napján elhangzott felszólalásában dr. Szabó Endre tényekkel, statisztikai adatokkal alátámasztva bizonyította, hogy a közszférában tarthatatlanok a bérek, keresetek. A SZEF elnöke kifejtette: a konföderáció évenkénti automatikus bér- és keresetfejlesztést, ennek pénzügyi garanciáját igényli a kormánytól, s kereset- és presztízsnövelõ kiegészítõ jövedelemformák kialakítását kéri a közszolgálatban foglalkoztatottak számára. A közszféra bérfinanszírozási rendszerének felülvizsgálatát, és új szabályozását is változatlanul szorgalmazza a SZEF, valamint azt, hogy a közfeladatokat ellátók bérét az állam szavatolja, függetlenül attól, hogy az adott közintézmény milyen szintû — állami vagy önkormányzati — közigazgatási szervhez tartozik. A SZEF ragaszkodik ahhoz a követeléséhez is, hogy készüljön a közszféra különbözõ területeinek állapotát elemzõ és fejlesztési irányait kijelölõ közszolgálati foglalkoztatáspolitikai koncepció és intézkedési terv. A tanácskozáson felszólaló Orbán István, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének társelnöke és Dióssy László, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke szintén aggasztónak minõsítette a közszféra bérhelyzetét és mûködési feltételeit, Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója pedig azt az álláspontját fejtette ki, hogy a közszolgálat az ország versenyképességének meghatározó tényezõje lett, ezért elengedhetetlen az ennek megfelelõ bérezés és mûködési feltételek megteremtése. IV. 6. Az Országházban folytatódtak a SZEF és a kormány képviselõinek tárgyalásai a közszférában dolgozók bér-, kereseti- és szociális helyzetének javítását szolgáló középtávú felzárkóztatási megállapodás elõkészítésérõl. A tanácskozáson összegezték a két szakértõi munkabizottság eddigi tevékenységét. Stumpf István bejelentette: 1. A kormány továbbra is tartja magát ahhoz az 1999. novemberi tárgyaláson tett ígéretéhez, hogy 2000. második felében megvizsgálják korrekciós bérpolitikai intézkedések lehetõségét, ha az infláció a tervezett 6 százalékosnál magasabb lesz. 2. Azt a szándékát is megerõsítette a kormány, hogy többéves bérfelzárkóztatási program végrehajtásával kívánja korrigálni a költségvetési szféra jelentõs jövedelmi elmaradását. 3. A kormány 2001-ben jelentõs intézkedésekkel javítja a köztisztviselõi kar helyzetét. Szabó Endre kifejtette: a kormány bejelentett szándékai reményt keltõek, de további nehéz és kemény tárgyalások szükségesek a középtávú megállapodás megszületéséhez, mert sok részletkérdés még tisztázást igényel. Elérkezett az ideje annak, hogy most már ne csak az általános szándéknyilatkozatok szintjén tanácskozzunk, hanem a nehéznek ígérkezõ konkrét kérdésekkel is nézzünk szembe. A SZEF számára a középtávú

megállapodás változatlanul lényeges eleme a 2000. évi bérek, keresetek korrekciója, s az, hogy ne makro-adatok alapján, hanem alágazatokig bezárólag tekintsék át a 2000. évi közszolgálati bérek alakulását. A köztisztviselõi életpálya kialakításával kapcsolatos kormányzati elképzeléseket a SZEF támogatja, de határozottan igényli, hogy a kormány készítsen programot a közalkalmazottak és a szolgálati viszonyban állók helyzetének javítására is. IV. 26. Az Ügyvivõ Testület úgy döntött: támogatja a minimálbér 40 ezer forintra emelésének kormányzati tervét, mert ez az alacsony fizetésû munkavállalók érdekét szolgálja, de minden alkalmat megragadva figyelmezteti az illetékeseket azokra a várható feszültségekre, amelyek a bérarányok torzulásából keletkeznek a pályakezdõ és a több éves gyakorlattal rendelkezõ, a képzett és a képzetlen dolgozók között. A torzulások elkerüléséhez a bértömeg legalább 15 százalékos emelésére lenne szükség. IV. 27. A SZEF Nyugdíjas Választmányának kibõvített ülésén Kiss Péter, az MSZP ügyvezetõ alelnöke tájékoztatta a résztvevõket az MSZP nyugdíjügyekkel és nyugdíjasokkal kapcsolatos törekvéseirõl. V. 1. A SZEF is részt vett a hat szakszervezeti konföderáció közös felvonulásán és városligeti majálisán, ahol sok érdeklõdõ kereste meg a SZEF sátrát. Vidéken is mindenütt sikeresek voltak a közös majálisok. V. 2. Szabó Endre és Vígh László egyezményt írt alá: a SZEF és az ÉSZT kiszélesíti, elmélyíti, valódi partnerkapcsolattá fejleszti együttmûködését. Ebbõl a célból „rövid idõn belül megvizsgálják, majd kidolgozzák a szükséges tartalmi, szervezeti megoldásokra irányuló javaslatokat, beleértve egy közszolgálati szakszervezeti unió lehetõségét is". Az együttmûködés egyik fontos eleme az Európai Szakszervezeti Szövetséghez (ESZSZ) csatlakozás lehetõvé tétele az ÉSZT számára. A SZEF támogatja az ÉSZT felvételét az ESZSZ-be, ezért kész arra is, hogy — jogainak változatlanul hagyása mellett — az ÉSZT-tel közös delegációt alkosson az ESZSZ-ben. Az egyezmény mellékletét képezõ külön-megállapodás szabályozza a közös delegáció gyakorlati mûködésével összefüggõ kérdéseket. V. 18. A SZEF és a kormány közötti tárgyalásokról, a megállapodás elérésének esélyeirõl tájékoztatta a Budapesti SZEF-fórum résztvevõit dr. Szabó Endre. A SZEF elnöke elmondta: egyelõre nincs megállapodás-közeli helyzet. A SZEF csak akkor írja alá az egyezséget, ha 2000-ben a közszféra valamennyi szakterületén megvalósul a GDPnövekedés legalább felét kitevõ kereset-javulás. V. 22-23. A hat szakszervezeti konföderáció vezetõinek mátraházai tanácskozásán a SZEF elnöke is részt vett és támogatta azt a törekvést, hogy szélesedjék a konföderációk közötti együttmûködés, váljék rendszeresebbé a közös ügyeket érintõ együttes fellépés. VI. 6. A SZEF Nyugdíjas Választmánya tájékoztatót hallgatott meg a nyugdíjasok fogyasztói kosarának kialakításáról, a Nyugdíjasok Nemzetközi Éve (1999.)

megrendezésének tapasztalataival kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnökhöz írt levélrõl, és az Idõsek Magyarországi Kartájához készült javaslatokról. VI. 7. Hamarosan új bérigénnyel áll elõ a SZEF, mert a kormány minimálbéremelési javaslata alaposan megváltoztatja a közszféra jövedelmi viszonyait — nyilatkozta Szabó Endre a Népszavának. A konföderáció azt szeretné, ha a felzárkóztatás nem csak a legkisebb jövedelmû közalkalmazottakra vonatkozna, különben összecsúsznak a keresetek. A bérkérdés szakszervezeti részrõl sarkalatos pontja, feltétele a középtávú megállapodásnak. A SZEF nem éri be sem a 2001-re tervezett 7,5, sem a 2002-re ígért 6,5 százalékos kormányzati bérfejlesztési elképzeléssel. VI. 8. Jubileumi ünnepség Budapesten a SZEF megalakításának 10. évfordulóján. Az eseményt köszöntõ levelében Göncz Árpád köztársasági elnök az idõk szavát meghalló, korszerû és magas kultúrájú szervezetként üdvözölte a konföderációt: „Bízom benne — írta —, hogy a következõ sok tíz évben a SZEF példaértékûen továbbra is kiegyensúlyozott, párbeszédre törekvõ magatartást követ majd." Ünnepi beszédében Szabó Endre kiemelte: a SZEF— a nagyon szerény anyagi lehetõségei ellenére — tíz év alatt az ország egyik legnagyobb szakszervezeti konföderációjává vált… Ma a hazai közélet ismert és sokak által elismert szereplõje… Természetesen tudjuk, hogy eredményeink sokkal szerényebbek annál, mint amit szerettünk volna elérni… Még sincs okunk a kishitûségre. A mindannyiunkra ható gyökeres társadalmi, gazdasági átalakulás viharait, több területen negatív következményeit ugyan nem voltunk képesek kivédeni, de mérsékelni igen. Fellépéseink, akcióink nélkül a helyzet a jelenlegi nagyon rossznál is rosszabb lenne a közszférában. A SZEF elnöke az összefogás erõsítését, a támogatottság, a taglétszám növelését, a konföderáció szervezeti, szellemi és anyagi erejének gyarapítását jelölte meg a jövõ legfontosabb feladataiként. A kormány képviseletében dr. Herczog László helyettes államtitkár szólalt fel, az Európai Szakszervezeti Szövetség üdvözletét Peter Seideneck, az ESZSZ fõtitkárának személyes képviselõje tolmácsolta. Felszólalt Clemens Rode, a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti igazgatója, dr. Vígh László, az ÉSZT elnöke, s a Magyar Közigazgatási Kar képviseletében Sülecz Aranka alelnök. Az ünnepségen került sor a jubileum alkalmából alapított A KÖZ SZOLGÁLATÁÉRT-DÍJ (emlékplakett, oklevél, aranygyûrû) átadására. Az elsõ kitüntetettek: dr. Gulyás Judit (EDDSZ), Szöllõsi Istvánné (PSZ), Kánai László (Mentõdolgozók Önálló Szakszervezete) és Petõ Kálmán (Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége). VI. 14. A SZEF Ügyvivõ Testülete értékelte a kormány és a SZEF között folyó felzárkóztatási tárgyalások eddigi tapasztalatait. A testület sajnálattal állapította meg, hogy a tárgyalások megtorpantak, több hét óta az elõkészítõ bizottságok sem tartottak ülést. A tagszervezetektõl érkezõ jelzések szerint a közszféra munkavállalói körében növekszik az elégedetlenség a tárgyalások elhúzódása miatt. A tagság nem fogadja el ezt a helyzetet, a kormány színlelt tárgyalást folytat. Az ÜT tagjai közül többen felvetették: ha rövid idõn belül nem sikerül megegyezésre jutni a kormánnyal a két legfontosabb kérdésrõl — az idei bérkiegészítésrõl és a 2001. évi béremelésrõl —, akkor célszerûbb bejelenteni az érdemi tárgyalások ellehetetlenülését, a megállapodás elmaradását. A

testület döntése: Szabó Endre levélben tájékoztassa a kancelláriaminisztert az ÜT álláspontjáról és bérjavaslatairól. VI. 14. A SZEF elfogadhatatlannak tartja a Pénzügyminisztérium 2001-re vonatkozó 7,5 százalékos béremelési ajánlatát, mert 2000-ben csökkenés helyett tovább nõtt a versenyszféra és a közszféra bérkülönbsége — nyilatkozta a Népszavában Szabó Endre. A SZEF elnöke az elõre számítottnál nagyobb infláció miatt a 2000-re tervezett 8,25-nél 3-4 százalékkal magasabb béremelést tart szükségesnek, méghozzá alágazati szintre lebontva, mert a közszféra különbözõ területein nem azonos mértékben nõttek a bérek. VI. 19. A SZEF elnöke dr. Stumpf Istvánhoz küldött levélben fejezte ki a SZEF elégedetlenségét a kormány képviselõivel folytatott tárgyalások megtorpanása miatt. A SZEF azt javasolja a kancelláriaminiszternek, hogy két témakörben — a bérek, keresetek alakulása és a közszféra modernizációja ügyében — mielõbb szülessék megállapodás. Az erre vonatkozó szöveges javaslatot a levélhez mellékelte, s arra kérte a minisztert, hogy mielõbb, de legkésõbb július elsõ felében hívja össze a két tárgyaló delegáció plenáris ülését a SZEF szöveges indítványának megtárgyalása, a megállapodás lehetõségének megteremtése céljából. A levélben a SZEF elnöke azt is kifejezte, hogy hasznos lenne, ha a miniszterelnök — korábbi ígéretének megfelelõen — bekapcsolódna a tárgyalásokba. VI. 19. A Magyar Hírlapban Szabó Endre és Michalkó Péter, a Népszabadságban Fehér József fejezte ki aggályait azzal a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában elhangzott miniszterelnöki bejelentéssel kapcsolatban, hogy 2001. január 1-jétõl vagyonnyilatkozatra köteleznék a köztisztviselõket, a rendõrség, a határõrség, a hadsereg alkalmazottait. Szabó Endre szerint elvileg nem kifogásolható, hogy a közigazgatásban dolgozókra szigorú jogi és etikai követelmények vonatkozzanak, de ehhez a köztisztviselõi hivatás stabilitása és kiszámítható életpálya szükséges. Michalkó Péter véleménye: a kötelezõ vagyonnyilatkozattal tovább növekszik a nyomás a köztisztviselõi karra, miközben az alacsony fizetések ellenére nem vállalhatnak másodállást, s a köztisztviselõi életpályarendszerrõl folyó tárgyalások is elakadtak. A valamit valamiért szükségességére hivatkozott Fehér József is. VI. 19. Az Ügyvivõ Testület egyhangúlag állást foglalt: szolidáris az EDDSZ június 30ra — más szakszervezetek és civil szervezetek részvételével — meghirdetett országos demonstrációjával. Az ÜT fenntartás nélkül osztja az EDDSZ-nek azt az álláspontját, hogy az egészségügy helyzete válságos. Ezért a testület tevõleges szolidaritásra, a demonstráción való részvételre kéri a SZEF tagszervezeteit, megyei koordinációit. VI. 23. A SZEF sajtónyilatkozatban jelenti be, hogy tevõleges szolidaritással támogatja az egészségügyi és szociális intézményekben dolgozók június 30-án Budapesten és az ország több városában tartandó demonstrációt, amelyeken a résztvevõk súlyos gondjaik enyhítését, anyagi és egzisztenciális szempontból egyaránt bizonytalan helyzetük mielõbbi javítását követelik. A nyilatkozatban a SZEF szóvá tette, hogy a közszféra meghatározó ágazataiban a bérek emelkedése nem éri el még az infláció szintjét sem, s tovább nõtt a közszolgálatban foglalkoztatottak bérelmaradása a versenyszféra kereseteitõl. Így az év eddig eltelt idõszakában nem teljesült a kormánynak sem az az

ígérete, hogy 2000-ben 2,25 százalékkal emelkedik a közszolgálatban foglalkoztatottak reálkeresete, sem az az elhatározása, hogy lépéseket tesz az ebben a szférában dolgozók kereseti hátrányainak csökkentéséért. A kialakult helyzetben a SZEF fontosnak tartja, hogy mielõbb folytatódjanak az 1999. õszén megkezdett, de azóta vontatottan haladó SZEF-kormány tárgyalások. VI. 29. A SZEF elnöke is részt vett a hat szakszervezeti konföderáció vezetõinek balatonfüredi tanácskozásán, s egyetértését fejezte ki azzal az igénnyel, hogy a korábbi szemben állást helyi és középszinteken is az összefogás, az érdekvédelmi feladatok összehangolása váltsa fel. A SZEF képviseletében dr. Szabó Endre aláírta a magyar szakszervezeti konföderációk Együttmûködési Tanácsának ideiglenes ügyrendjét, amely a közös tevékenység fõbb területeiként jelölte meg egyebek között a nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartást, az európai integrációs folyamatban a munkavállalói érdekek erõteljesebb képviseletét, oktatási, képzési feladatok, szakszervezeti kutatások közös végzését, a szakértõi tevékenység összehangolását, rendezvények, kiadványok és akciók közös szervezését, az indokolt területeken közös jogsegélyszolgálat mûködtetését. VII. 5. A SZEF Ügyvivõ Testülete elismerését és köszönetét fejezte ki az EDDSZ valamennyi munkatársának, akik részt vettek a június 30-ai egészségügyi demonstrációk szervezésében és lebonyolításában, valamint a SZEF budapesti és megyei szervezeteinek, elnökeinek, mindazoknak, akik szolidaritást vállaltak az akcióval, s aktívan bekapcsolódtak a tüntetések elõkészítésébe, megvalósításába. Az ÜT üdvözölte, hogy a SZEF Nyugdíjas Választmányát — elõterjesztésünk alapján — felvették a FERPA-ba (az Európai Szakszervezeti Szövetség nyugdíjas szervezetébe), és Mihalovits Ervint meghívták a FERPA Végrehajtó Bizottságának szeptemberi ülésére. VII. 10. A Népszabadságnak nyilatkozva Szabó Endre sürgette a közszolgálatban dolgozóknak járó 2000. évi — a SZEF igénye szerint legalább 5 százalékos — bérkiegészítést. A SZEF elnöke üdvözölte az egészségügyi és a szociális dolgozóknak ígért egyszeri juttatást, de megjegyezte: ezek a kormányzati lépések egyben azt is jelzik, hogy a kormány igazából még mindig nem kész a közszféra bér- és kereseti helyzetét egy végiggondolt, középtávra érvényes felzárkóztatási programban rendezni, s csak tûzoltó megoldásokat alkalmaz. VII. 20. A SZEF Ügyvivõ Testülete elõzetes véleményt alakított ki az adórendszer 2001. évi változtatásának tervezetérõl, amelyrõl végleges véleményt csak a költségvetési paraméterek ismeretében, a szociális partnerekkel kialakított érdekegyeztetés folyamatában mondhat a testület. Az ÜT megerõsítette azt a korábbi álláspontját, hogy a munkához kötõdõ adók csökkentését és a tõkejövedelemhez kapcsolódó adók növelését tartja kívánatosnak. Nem reális, hogy a tervezet csupán 5 százalékos inflációval számol 2001.-re, reálisabb lenne 7 százalék körüli mértékkel számolni. A SZEF az átlagkereset 10-11, a keresetkiáramlás 12-13 százalékra tervezését tartja indokoltnak. A személyi jövedelemadó adókulcsainak 1-1 százalékos csökkentését, a 19 százalékos adósáv felsõ határának 480 ezer forintra (a minimálbérre) emelését javasoljuk.

Fenntartjuk tavalyi kezdeményezésünket: az adójóváírás jövedelemhatárának eltörlését. A családosok adócsökkentésével egyetértünk, ha a családi pótlék is megfelelõen emelkedik, mert az alacsony jövedelmû gyermekesek nem tudják igénybe venni az adókedvezményt. Javasoljuk, hogy legyenek leírhatók az adóból a közalkalmazottak kötelezõ továbbképzésének költségei. Az önkéntes nyugdíjpénztárba befizetés adóleírásának mértékét javasoljuk a mindenkori legmagasabb személyi jövedelemadó adókulcs-százalékában meghatározni. Az étkezési hozzájárulás adómentes mértékét emelni szükséges az inflációnak megfelelõen. Akik kötelezõen veszik igénybe az étkezést (óvónõk, konyhai dolgozók, ételkiszolgáló ápolónõk), azoknál legyen magasabb a hozzájárulás adómentes része. Az önálló orvosi tevékenység mûködtetési jogának átadását terhelõ illeték irreálisan magas, 10 helyett 3 százalék lenne méltányos. VII. 20. Szabó Endre a Népszavának adott nyilatkozatban teszi szóvá, hogy a SZEF még nem kapott választ a Stumpf Istvánhoz egy hónappal ezelõtt küldött levélre, amelyben a középtávú felzárkóztatási megállapodásról elkezdett tárgyalások folytatását sürgeti a konföderáció. A SZEF elnöke kifejti: nem tudja, hogy azért nem jött-e válasz, mert a kormány még nem alakította ki álláspontját a közszolgálati bérekrõl, vagy esetleg azért, mert már nem is akarnak középtávú megállapodást kötni. A kormánynak be kellene látnia, hogy egyszeri feszültségcsillapító beavatkozás (egészségügy, szociális szféra) nem nyugtatja meg az érintett munkavállalókat. Ezért lenne szükség a hosszabb távú egyezségre, a felzárkóztatásra, a 2000. évi bérek korrigálására és a jövõben olyan automatizmusra, amely valóban biztosítja a reálkeresetek emelkedését. VII. 27. Járai Zsigmond pénzügyminiszter szerint az elsõ félévi KSH-adatok tükrében nem valószínû, hogy a közszférában még 2000. végén sor kerülne keresetrendezésre. A Népszavának nyilatkozó Szabó Endre kijelentette: ha a kormány magáévá teszi a pénzügyminiszter nyilatkozatát, akkor valójában feladja korábbi ígéretét. Tarthatatlan, tûrhetetlen, hogy a mindenkori kormány akceptálja a hibás pénzügypolitikát. VIII. 15. Az Ügyvivõ Testület székértõk bevonásával konzultatív megbeszélést folytatott a Munka Törvénykönyvének kormányzati módosítási tervérõl. Meghívottként jelen volt Kuti László, az ÉSZT alelnöke is. Szabó Endre az eddig folyt tárgyalásokat összefoglalva jelezte, hogy a munkavállalói oldal a kormány eredeti tervezetében 17 ügyet kifogásolt. Ezek közül 11-ben megegyezés született. A függõben maradt 6 ügy közül 4-ben elfogadta a munkaadói oldal álláspontját, a munkavállalói oldal azonban nem fogadta el a kormány munkaadóknak tett engedményét. Most kétoldalú tárgyalások folynak a munkavállalók és a munkaadók között. A kormány kész elfogadni azt, amiben a két oldal megállapodik. A SZEF igényének megfelelõen a kormányoldal vállalta, hogy Pál Lajos miniszteri megbízott VIII. 18-án külön megbeszélést folytat a SZEF képviselõivel a módosítási terv közszférát érintõ témáiról. A SZEF héttagú tárgyaló delegációjában helyet kap az ÉSZT képviselõje is. A SZEF a megbeszélésen felveti, hogy a kormány módosítási elképzelései túlmennek az EU-jogharmonizáció követelményein, munkavállalói szerzett jogok visszavonását is jelentik. Kifejezésre juttatjuk azt az álláspontunkat, hogy a kormány által szorgalmazott változtatások gyengítik a Munka Törvénykönyve alaptörvény jellegét, s diszfunkcióba kerülhetnek a közalkalmazotti, köztisztviselõi törvénnyel. Szóvá tesszük,

hogy a törvénytervezet elõkészítése idején az érdekképviseletek nem kaptak elegendõ idõt megalapozott szakértõi munkára. A közszféra munkavállalóira igen hátrányos a határozott idejû munkaviszony új szabályozási elképzelése, amely tovább bõvíti a munkáltatói önkény lehetõségét, ezért tiltakozunk ellene. A SZEF számára nem elfogadható a helyettesítésre vonatkozó módosítási terv sem. VIII. 18. A Munka Törvénykönyvének a közszférát érintõ módosításáról a Gazdasági Minisztériumban Pál Lajos miniszteri megbízottal folytatott megbeszélésen a szakszervezeti oldal (Szabó Endre, Cser Ágnes, Varga László, Gyimesi László, dr. Falusi Andrea, Polgárné Fehérvári Ilona, dr. Mundi Zsuzsa a SZEF részérõl, valamint dr. Kuti László az ÉSZT és Molnár Péter a PDSZ képviseletében) sérelmezte, hogy a KIÉT nem mûködik, a minisztériumok pedig az ágazati érdekegyeztetést sem folytatják le, így gyakorlatilag még az érdemi véleménynyilvánításnak sincs meg az intézményesített és mûködtetett fóruma. A SZEF képviselõi vitatták a munkaerõ-kölcsönzés alaptevékenységen kívüli feladatokra kiterjesztését, a csoportos létszámcsökkentéssel, az átirányítással kapcsolatos elõírások változtatását, kifejtették azt az álláspontjukat, hogy a helyettesítés jogintézménye, illetve annak díjazása nem szüntethetõ meg, s a rendkívüli munkavégzés felsõ határával kapcsolatban az eddigi szabály fenntartását javasolták. VIII. 18. A Magyar Televízió Naprakész címû reggeli mûsorában a közszféra béremelési igényeirõl nyilatkozott dr. Szabó Endre. A SZEF elnöke szóvá tette: az elsõ félévi adatok birtokában már nyilvánvaló, hogy a közszférában nem teljesül a minimálisan 2,25 százalékos reálbér-növekedés. Helyette a közszolgálat minden szektorában reálbércsökkenés következett be, legjelentõsebben az egészségügy és a szociális ellátás intézményeiben. Az egészségügyi és a szociális szféra dolgozóinak ígért egyszeri juttatás jól jön ugyan a tûrhetetlenül keveset keresõknek, de ezzel nem lehet letudni a béremelést. Sajnálatos, hogy a SZEF-kormány tárgyalások folytatását, a legsürgetõbb bérügyek rendezését kérõ SZEF-javaslatra június 19. óta nem érkezett válasz a kancelláriaminisztertõl. A SZEF igénye a 2000. évi bérek további legalább 5 százalékkal történõ korrigálása. Ha a közszolgálati bérek az inflációhoz igazítás helyett tovább veszítenek reálértékükbõl, akkor a közszférában dolgozók növekvõ elégedetlenségének beláthatatlan következményei lehetnek, elõfordulhatnak lokális, vagy nagyobb sztrájkok is, kifejezvén, hogy ez az állapot elfogadhatatlan. VIII. 29. Az Ügyvivõ Testület tagjai véleményt cseréltek a SZEF-kormány tárgyalásokkal kapcsolatos kérdésekrõl. Sajnálattal állapították meg, hogy a tárgyalások holtpontra jutottak, miközben a SZEF a sajtóból értesül a kormány béremelési elképzeléseirõl. IX. 13. A szeptember 14-én folytatódó SZEF-kormány tárgyalásokkal kapcsolatban az Ügyvivõ Testület megerõsítette a 2000. június 9-én kelt javaslatát a tervezett megállapodás témáira és tartalmára, változatlanul azt tekinti az újabb tárgyalási forduló alapjának. A 2001. évi költségvetés közszférát érintõ részérõl folytatandó tárgyalásokhoz a testület szükségesnek tartja, hogy a kormány bocsássa a SZEF rendelkezésére az Országgyûlés elé kerülõ költségvetési törvényjavaslatot. Az ÜT megerõsítette azt a

változatlan álláspontját is, hogy a KIÉT — amely törvényesen létezik, de nem mûködik — hiányzik az érdekegyeztetés folyamatából. IX. 13. A szeptember 14-én folytatódó SZEF-kormány tárgyalásokról a Magyar Hírlapnak nyilatkozó Szabó Endre megjegyezte: az egyeztetésre nem lesz sok idõ, mert a költségvetésrõl szóló törvényjavaslatot a kormány a tárgyalások másnapján már az Országgyûlés elé terjeszti. Ugyanerrõl a témáról szólva a SZEF elnöke a Népszavának elmondta: a nyár elején megakadt tárgyalások folytatásától a SZEF azt várja, hogy tisztázódjon, van-e még esély a középtávú megállapodásra. IX. 14. Az Országházban — a SZEF többszöri sürgetésére — folytatódtak a SZEF és a kormány képviselõinek 1999. õszén megkezdett tárgyalásai a 2000. évi bérkorrekcióról, a 2001. és 2002. évi béremelésekrõl és egy középtávú felzárkóztatási megállapodás lehetõségérõl. A megbeszélésen Stumpf István azzal magyarázta a hosszú tárgyalási szünetet, hogy határozott mandátummal szerettek volna tárgyalni. A kormány mostani béremelési elképzelései „jelentõs mértékben támaszkodnak a szakszervezetek által a korábbi tárgyalásokon megfogalmazott javaslatokra, valamint a SZEF és a kormány tárgyaló delegációja közötti többhónapos együttmûködésre" — mondta a miniszter. A kormány ezúttal felvázolt béremelési ajánlatai azonban nem elégítették ki a SZEF várakozásait. A kormány bérajánlatai a közalkalmazottaknak: 1.Valamennyi közalkalmazottnak 40 ezer forintra emelt minimálbér 2001-tõl, s a bértábla tételeinek 8,75 százalékos növelése valamennyi fizetési fokozatban. 2.A 8,75-ön felül néhány közalkalmazotti kategória (a közoktatásban dolgozó pedagógusok, a felsõoktatási intézmények oktatói, a kutató intézetek kutatói, a közmûvelõdés és közgyûjtemények felsõfokú végzettségû szakdolgozói, a szociális ágazat felsõfokú és középfokú végzettségû közalkalmazottjai, az egészségügy közvetlen betegellátásban dolgozó közalkalmazottjai) bérét különbözõ mértékû szakmai szorzókkal növelik. A köztisztviselõk életpályájának javítására a minimálbér emelésén és az illetménytábla tételeinek 8,75 százalékos emelésén kívül 20-20 milliárd forintot különít el a kormány 2001-ben és 2002-ben. A 2000. évi bérkorrekció ügyében a kancelláriaminiszter bejelentette, hogy a kormány állja az ígéretét, s hajlandó lesz korrekcióra, ha a közszféra reálbérének emelkedése nem éri el 2000-ben a 2,25 százalékot, de emlékeztetett rá, hogy a SZEF nem írta alá az 1999ben tett kormányajánlatot, így a kormány csak együttmûködést javító ígéretként kezeli a kompenzációt. A SZEF képviselõi a tárgyaláson azt igényelték, hogy a kormány teremtsen valamilyen áthidaló lehetõséget a minimálbér emelésébõl adódó feszültségek enyhítésére azon közszolgálati dolgozók számára, akik sem a minimálbér emelésébõl, sem a szakmai

szorzók prioritásából nem részesülnek. A kormány az egészségügyön és a szociális szférán kívül más közszolgálati területeken és alágazati szinten is vesse össze a tervezett és a tényleges bérhelyzetet, s ahol szükséges, tegyen bérkorrekciós intézkedéseket. A tárgyaláson a SZEF elnöke üdvözölte, hogy a kormány megerõsítette készségét középtávú felzárkóztatási megállapodás kötésére. Közösen 2000. október végét jelölték meg egy konkrét megállapodás-tervezetrõl folyó megbeszélés idõpontjaként. Ehhez az elõkészítõ munka felgyorsítását kérte Szabó Endre. A megbeszéléseket követõ sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára úgy nyilatkozott: illúzió arra számítani, hogy a közszféra bérei valaha is utolérik a versenyszféra béreit. Erre válaszolva a SZEF elnöke megjegyezte: igaz, hogy a versenyszféra bérei a világon általában mindenütt magasabbak a közszféra béreinél, de az is tény, hogy ilyen nagyra szinte sehol sem nyílik a két ágazat bérollója, s a közszféra keresetei Nyugat-Európában általában nem ilyen alacsony szinten követik a versenyszféra béreit. Ezen kívül a kormányok mindenütt igyekeznek a közszférában dolgozókat más módon kompenzálni az alacsonyabb keresetekért. IX. 14. A SZEF képviselõi, tagszervezeteink küldöttei is részt vettek a Munkavállaló Nõk I. Országos Nõkonferenciáján, amelyet a hat szakszervezeti konföderáció közösen rendezett Budapesten. A tanácskozáson több elõadó és felszólaló beszélt a magyar nõk esélyegyenlõségét gátló, egzisztenciális biztonságát nehezítõ körülményekrõl, az EUcsatlakozáshoz szükséges jogharmonizáció nõpolitikai vonatkozásairól. IX. 18. A Magyar Televízió Naprakész címû reggeli mûsorában Stumpf István és Szabó Endre nyilatkozott a szeptember 14-ei SZEF-kormány tárgyalásokon elhangzottakról. A SZEF elnöke kijelentette: csak elsõ szerény lépésként tekinthetõ a közszolgálati bérek felzárkóztatásában az, hogy a kormány a minimálbér 40 ezer forintra emelésén és a mindenkinek járó 8,75 százalékos béremelésen kívül 2001-ben bizonyos illetményszorzóval némileg növeli a legrosszabbul fizetett közszolgálati kategóriák bérét. A SZEF aggályosnak tartja, hogy a kormány jövõre ismét az általa elõre becsült infláció alsó értékére, 6 százalékra számolva ajánlotta meg a 8,75 százalékos bruttó béremelést. A jelek szerint sajnos 2001-ben is nagyobb lesz az infláció 6 százaléknál, így a 2,75 százalékosra ígért reálbér-növekedés nem valósul meg. A SZEF bérkiegészítést kér azoknak a 40 ezer forintnál valamivel többet keresõ kvalifikált dolgozóknak is, akik sem a minimálbéremeléssel, sem a szakmai szorzók alkalmazásával nem juthatnak a 8,75 százalékosnál nagyobb béremeléshez. Ha ez a bérkiegészítés nem történik meg, további feszültségek keletkeznek a közszférán belül. A miniszter a mûsort vezetõ riporter megismételt kérdése ellenére lényegében kitért a felvetett problémákra adandó konkrét válasz elõl. IX. 19. Az Ügyvivõ Testület meghallgatta Szabó Endre tájékoztatóját a szeptember 14-ei SZEF-kormány tárgyalásokról és fontosnak mondta, hogy valamennyi közszolgálati ágazatban, minden tagszervezetünknél pontosan mérjék fel a bérhelyzet idei alakulását. Az így összeálló tények, adatok nyomós érvként teszik majd meggyõzõvé a SZEF-nek

azt a követelését, hogy a kormány ágazati, alágazati szintig vizsgálja a közszolgálat bérhelyzetét. IX. 27.- X. 10. A SZEF képviselõi is részt vettek azokon a regionális konferenciákon, amelyeket a hat szakszervezeti konföderáció közösen rendezett Szegeden (IX. 27.), Zalaegerszegen (IX. 28.), Miskolcon (X. 5.) és Veszprémben (X. 10.). A tanácskozásokon az EU-csatlakozási felkészüléssel összefüggõ szakszervezeti feladatokról, a bérek, jövedelmek, szociális ellátások alakulásáról, a foglalkoztatás problémáiról, a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos gondokról és a Munka Törvénykönyvének módosítását célzó elképzelésekrõl beszéltek a résztvevõk. X. 2. Az Ügyvivõ Testület a sorozatos szakszervezeti követelés nyomán összehívott KIÉT-ülésre készülve a 2001. év közszolgálati bérügyeirõl tárgyalt. Vita alakult ki arról, hogy a KIÉT ülésén érdemes-e a költségvetésnek csak egy szeletérõl, a bérpolitikáról tárgyalni, s nem a költségvetés egészérõl. Az a vélemény alakult ki, hogy álláspontunkat fenntartva tárgyaljunk, jelentsük be, hogy a kormány költségvetési javaslatának egészérõl is tárgyalni akarunk, de a KIÉT megszüntetését elõterjesztõ kormányjavaslatot ne engedjük napirendre tûzni. Szabó Endre a témával kapcsolatban felvetette: a költségvetési tervbe be van építve a létszámcsökkentés kényszere, mert állami forrásból csak a béremelés egy részére van fedezet, a többit az intézményeknek kell kigazdálkodniuk. Megtévesztõ tehát az a SZEF-kormány tárgyalásokon a kormány részérõl tett bejelentés, hogy a kormány 2001-re nem ír elõ kötelezõ létszámcsökkentést a közszférában. A SZEF nem érthet egyet sem kötelezõ, sem kikényszerített létszámcsökkentéssel. X. 7. A SZEF több vezetõje és tagszervezeteink számos képviselõje vett részt a hat szakszervezeti konföderáció elsõ szüreti baráti találkozóján Budafokon. A jó hangulatú találkozón társadalomtudósok — Ágh Attila, Lengyel László és Thoma László —, valamint Herczog László érdeklõdéssel kísért eszmecserén adták közre gondolataikat, elképzeléseiket a szakszervezetek jövõjérõl, tömegbefolyásuk növelési lehetõségeirõl. A hat konföderáció vezetõi — köztük Szabó Endre — a konföderációk összefogásának, közös fellépésének szükségességérõl beszéltek a fórumon. X. 16. A SZEF Nyugdíjas Választmánya javaslatot tárgyalt meg a 2000. évi pótlólagos nyugdíjemelésrõl, tájékoztatót hallgatott meg az Idõsügyi Tanács ülésén megvitatott témákról, Mihalovits Ervin elnök beszámolt a FERPA (az Európai Szakszervezeti Szövetség Idõsügyi Tanácsa) Végrehajtó Bizottságának brüsszeli ülésérõl. A testület tárgyalt az Idõsek Világnapjához kapcsolódó programokról és a Nyugdíjasok Országos Képviselete (NYOK) megalakulásának 10. évfordulója alkalmából kiadandó állásfoglalás tervezetérõl is. (A SZEF Nyugdíjas Választmánya is tagja a NYOK-nak.) XI. 11. A SZEF és a hozzá tartozó tagszervezetek képviselõi jelentõs számban vettek részt a hat szakszervezeti konföderációnak a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban tartott nagygyûlésén, amelyen összegezték az elõzõleg rendezett regionális közös tanácskozások tapasztalatait, s bírálták a Munka Törvénykönyvének módosítását, a kormány bérpolitikáját és a szociális párbeszéd intézményeinek háttérbe szorítását. A forró

hangulatú nagygyûlést a munkavállalói oldal soros elnökeként dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke nyitotta meg. A SZEF képviseletében dr. Cser Ágnes és Varga László ügyvivõ szólalt fel. XI. 15. A SZEF Ügyvivõ Testülete elsõ olvasatban tárgyalt a SZEF és a kormány között kötendõ középtávú megállapodásnak arról a munkaanyag jellegû tervezetérõl, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal juttatott el a SZEF-hez. A testület tagjai jelentõs kritikai észrevételeket fogalmaztak meg az anyagról. XI. 21. Az Ügyvivõ Testület ismételten csalódását fejezte ki amiatt, hogy vontatottan haladnak a SZEF és a kormány között a középtávú felzárkóztatási megállapodásról egy évvel ezelõtt elkezdett tárgyalások. A testület megerõsítette: a megállapodás egyik elengedhetetlen eleme a 2000. évi közszolgálati bérek korrekciója. Az ÜT megütközéssel fogadta azokat a híreket, amelyek szerint a korrekcióra csak 2001. tavaszán kerülne sor. A testület ezt elfogadhatatlannak tartja, s ragaszkodik ahhoz, hogy a már eldöntött ágazati (egészségügy, szociális) intézkedéseken túlmenõen szükséges korrekciós bérpolitikai intézkedésekrõl a közszféra egészére vonatkozóan még 2000-ben szülessen döntés. A SZEF igénye: 5 százalékos bérkorrekció. Az ÜT megerõsítette egyetértését a minimálbér 40 ezer forintra emelésével, s úgy foglalt állást, hogy ebben és a 2001. évi bérjavításokban a több év óta megfogalmazott szakszervezeti követelések szolid és részleges teljesítését látja. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül a közszféra egészének súlyos bérelmaradása, a közszolgálat egyes foglalkozási csoportjai közötti — nem indokolható — bér- és kereseti különbségek, valamint a minimálbér szükséges emelése következtében várható feszültség. Ezért a SZEF határozottan kitart amellett, hogy a közszféra minimálbéremelésbõl nem részesülõ és a szakmai szorzókkal priorizált kategóriákba sem tartozó munkavállalói a 8,75 százalékos általános béremelésen felül kapjanak — a diplomások szeptember 1-tõl 26, a nem diplomások január 1-tõl 10 százalékos — bérjavítást. XI. 22. A SZEF képviselõi is részt vettek a hat magyar szakszervezeti konföderáció „A regionális politika az Európai Unió országaiban és Magyarországon" címmel — az integrációra történõ közös felkészülés keretében — rendezett egynapos budapesti konferencián. XI. 23. A Világgazdaságnak adott nyilatkozatában Szabó Endre úgy foglalt állást, hogy a minimálbér 40 ezer forintra emelése a közszférában igen pozitív, ám az ennek nyomán fellépõ feszültség negatív hatású lesz. Az ehhez szükséges pénzügyi fedezet megléte ugyanis — bármit mond is a kormány — vitatható. XI. 24. A közszféra egészét érintõ 5 százalékos bérkorrekciót követel a SZEF — nyilatkozta a Népszabadságnak Szabó Endre, aki kijelentette: a SZEF csalódott, mert vontatottan haladnak a SZEF-kormány tárgyalások. A konföderáció nem fogadja el, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben csak 2001. elején fizessék ki a bérkorrekció összegeit. A SZEF elnöke az interjúban emlékeztetett arra, hogy a közszférában dolgozók jelentõs részének 2000-ben nem emelkedett, hanem egyes területeken még csökkent is a reálbére, felzárkózás helyett a leszakadás erõsödésének jelei mutatkoznak.

XI. 29. A köztisztviselõi életpálya-program kormányzati elképzeléseirõl a Népszabadságnak adott nyilatkozatában Michalkó Péter nagyvonalúnak minõsítette a jelentõs bérfejlesztési ígéretet, amely alapot ad ahhoz, hogy a köztisztviselõi kar csatlakozzon a kormánnyal kötendõ hároméves megállapodáshoz. A következõ két és fél évre szóló 70 százalékos keresetfejlesztési ígéret egyensúlyban van a köztisztviselõkkel szembeni növekvõ elvárásokkal, a többletfeladatokkal. Feszültséget kelt azonban, hogy vannak olyan — döntõen a rendvédelmi közalkalmazottakat érintõ — területek, amelyek kimaradtak a fejlesztésbõl. A szakszervezetnek stratégiát kell kidolgoznia a köztisztviselõi törvény hatálya alól kikerülõ mintegy 20 ezer közigazgatási alkalmazott problémáinak megnyugtató kezelésére. Az összeállításban ugyancsak nyilatkozó Fehér József szerint a szakszervezet érdekérvényesítõ törekvései eredményének is tekinthetõ, hogy a kormány belátta: a köztisztviselõi törvény módosítása elképzelhetetlen pénz nélkül. Az MKKSZ csak olyan törvénymódosítást támogat, amely valamennyi köztisztviselõ számára egyformán biztosítja az illetményfejlesztés, a keresetnövekedés lehetõségét. A szakszervezet elutasítja az állami és az önkormányzati szféra közötti differenciálást, s fenntartja azt az álláspontját, hogy indokolatlan az ügykezelõk, fizikai alkalmazottak kiszervezése a köztisztviselõi törvény hatálya alól. XI. 30. A SZEF — az öt másik reprezentatív szakszervezeti konföderáció képviselõinek részvételével — nemzetközi konferenciát rendezett Budapesten az egészségügy problémáiról. A tanácskozáson dr. Szabó Endre megnyitója után dr. Gógl Árpád miniszter tartott elõadást az egészségügy fejlesztési programjáról. Dr. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke az egészségügyben dolgozók helyzetérõl, dr. Török Imre, az ÉSZT alelnöke Európa egészségügyi viszonyairól beszélt, majd angol, osztrák, belga, dán, francia és német szakmai szervezetek és szakszervezetek képviselõi mondták el tapasztalataikat. A résztvevõk állásfoglalásban fogalmazták meg ajánlásaikat az egészségügy égetõ problémái megoldásának elõmozdítására. Az elhangzottakról a SZEF elnöke és a tanácskozás több résztvevõje sajtótájékoztatón számolt be az érdeklõdõ újságíróknak. XII. 1. A SZEF Szövetségi Tanácsa a kétéves állami költségvetés közszférát érintõ vonatkozásairól, a konföderáció bérkompenzációval kapcsolatos igényének kormányzati kezelésérõl, a SZEF és a kormány között a középtávú felzárkóztatási megállapodásról immár egy év óta húzódó megbeszélések sorsáról és a közszolgálat országos szintû érdekegyeztetési rendszerével összefüggõ szakszervezeti álláspontról tárgyalt. A testület állásfoglalásban fogalmazta meg véleményét a napirendre került témákról. A középtávú felzárkóztatási megállapodásról folytatott tárgyalások elhúzódása miatt a Szövetségi Tanács úgy foglalt állást, hogy a jelek szerint a kormány valójában nem szánta el magát a megállapodásra, csupán annak látszatát keltette, fenntartva ezzel a SZEF jóhiszemû bizalmát és mérsékletet tanúsító magatartását. A komplex megállapodás elmaradása súlyos veszteség lenne, mert így sérülékennyé válhatnak a munkaügyi kapcsolatok olyan fontos elemei, mint a kiszámíthatóság, a bizalom, a korrekt

együttmûködés, a munkabéke. Mindezért a kormánynak kell vállalnia a felelõsséget. A SZEF a komplex megállapodás elmaradása ellenére kész haladéktalan érdemi tárgyalásokra és megegyezésre a bérkompenzációról, a közszolgálat bérrendszerének átalakításáról és a közszféra ágazatok fölötti érdekegyeztetõ rendszerének mûködtetésérõl. A közszféra helyzetével kapcsolatban az állásfoglalás sürgeti a közszolgálat nemzeti össztermékbõl történõ részesedésének, az intézmények mûködésére és kiadásaira fordítható összegek jelentõs növelését. A SZEF ragaszkodik ahhoz, hogy a már bejelentett ágazati intézkedéseken túlmenõen még 2000-ben szülessen döntés a közszféra valamennyi ágára vonatkozó, legalább 5 százalékos bérkorrekcióról. A testület a több év óta megfogalmazott szakszervezeti követelések részleges és szolid teljesítéseként üdvözli a minimálbér 40 ezer forintra emelését, de határozottan követeli a közszolgálati bérek dinamikus emelését, minimumként azok bérének az általánosnál nagyobb mértékû növelését, akiket sem a minimálbér emelése, sem egyéb prioritások nem érintenek 2001ben. A Szövetségi Tanács elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány deklarálja a kötelezõ létszámcsökkentés mellõzését, a költségvetés azonban az elõírt bérnövekedéshez szükséges összegnél kevesebbet ad az intézményeknek. A testület folytathatatlannak tartja azt a foglalkoztatáspolitikát, amely a feladatokat nem, de a létszámot szüntelenül csökkenteni akarja. Az érdekegyeztetésrõl szólva az állásfoglalás indokolatlannak és hibásnak nyilvánítja a KIÉT-et megszüntetõ kormányzati döntést, s követeli a közszféra munkavállalóit általánosan érintõ ügyekben kompetens érdekegyeztetõ fórum haladéktalan visszaállítását. A Szövetségi Tanács — az EDDSZ december 7-8-9-re meghirdetett háromnapos országos figyelemfelhívó programjával kapcsolatban — külön nyilatkozatban fejezte ki határozott aggodalmát az egészségügyi és szociális intézményrendszer mûködésének tartós válsága, a szféra alulfinanszírozottsága miatt. A testület kinyilvánította szolidaritását mindazokkal, akik különbözõ megnyilvánulásaikkal felemelik szavukat az egészségügy, a szociális intézményrendszer helyzetének javításáért. A Szövetségi Tanács felhívta a SZEF tagszervezeteit: aktív szolidaritásukkal támogassák az egészségügyben és a szociális szektorban mûködõ szakszervezetek, s a velük szövetséges civil szervezetek demonstratív akcióit. XII. 19. Az egészségügyiek háromnapos demonstrációját követõ pedagógus „figyelmeztetõ csengetés" kapcsán Szabó Endre a Magyar Hírlapnak nyilatkozva arra hívta fel a kormányt, hogy a közszféra egészére vonatkozóan döntsön a 2000. évi bérek 5 százalékos korrekciójáról. A SZEF sürgeti, hogy dolgozzanak ki olyan életpályarendszert, amely garantálja a közszolgálat nagyobb presztízsét. XII. 21. A SZEF hónapok óta hangoztatott követelései teljesítéseként értékelte Szabó Endre a Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában azt, hogy a kormány kész 13 százalékra kiegészíteni a közalkalmazottak 2000. évi béremelését. A SZEF elnöke hangsúlyozta: igaz, hogy a SZEF még az év vége elõtti kifizetést

szorgalmazott, de nagyon fontos, hogy a kormány végre — a SZEF régóta hangoztatott követelésének megfelelõen — nem a közszféra egészének átlagbérét veszi figyelembe, hanem minden ágazatban külön vizsgálja a béreket. A kormány által ígért 13 százalékra kiegészítés csak alig valamivel kevesebb, mint a SZEF követelés (5 százalékot az eredeti 8,25-re). Szabó Endre azt is kiemelte, hogy a SZEF álláspontja szerint a korrekció egyértelmûen a 2000. évi bérekbe számít bele, annak ellenére, hogy csak februárban fizetik ki, s csak a kompenzációval kiegészített 2000. évi keresetek szolgálhatnak a 2001. évi bértárgyalások alapjául. XII. 28. A SZEF elnöke a Népszabadságnak adott nyilatkozatában 130-140 ezerre becsülte a közszolgálatban azok számát, akik csak az általános 8,75 százalékos béremelésre számíthatnak. Pedig ez a — többnyire diplomás vagy legalább középfokú szakképzettséggel rendelkezõ — munkavállalói réteg kisegítõként is fontos szerepet tölt be a közszolgálati intézmények mûködtetésében. Helyzetük várhatóan feszültséget teremt a közszférában. 2001. I. 3. Nem a közszféra éve volt 2000, mert több mint egyéves tárgyalássorozat után sem jött létre a SZEF-kormány megállapodás és egyes közszolgálati ágazatokban nem valósult meg a 2000. évre tervezett reálbér-emelkedés — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. A SZEF elnöke üdvözölte az év végén bejelentett kormányzati beleegyezést a bérkompenzációba, de sajnálatosnak mondta, hogy a kormány ezt egyszeri juttatásként és nem bérbe építve akarja kifizetni. Azt is üdvözölte Szabó Endre, hogy a kabinet — korábbi álláspontját feladva — kész nem csak globálisan, hanem ágazatok, alágazatok szerint kezelni a közszféra bérgondjait. I. 4. A Népszava hasábjain megjelent nyilatkozatában Szabó Endre a SZEF egyik fontos követelésének teljesítéseként minõsítette, hogy a kormány vállalta: nem csupán a közszféra egészére, hanem az eddigi — sokat bírált — gyakorlattól eltérõen az egyes ágazatokra, alágazatokra lebontva valósítják meg az alultervezett 2000. évi infláció miatt szükségessé vált bérkorrekciót. A tavalyi béremelések 13 százalékra kiegészítését, s az ágazati, alágazati viszonyokat figyelembe vevõ kifizetését a SZEF-kormány tárgyalások folytatásának feltételéül szabta a konföderáció. A kormánnyal esetleg megköthetõ egyezség egy másik fontos feltétele, hogy állítsák helyre az érdekegyeztetést a közszférában, oldják meg a KIÉT pótlását. I. 12. Borbáth Gábor sajtótájékoztatón jelentette be: a PSZ ellenõrzéseket kezdeményez a pedagógusbérek késleltetett emelése miatt. I. 16. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Munka Törvénykönyvének módosítási terveirõl tárgyalva egyetértett a hat szakszervezeti konföderáció Együttmûködési Tanácsának álláspontjával: kísérletet kell tenni kompromisszum elérésére, s ha ez nem sikerül, akkor nyomásgyakorló demonstráción is vegyünk részt.

Az ÜT tárgyalt a SZEF II. Kongresszusa óta végzett munkát értékelõ (félidõs) Szövetségi Tanács-ülés elõkészületeirõl is, két bizottságot hozott létre a tagszervezeti vélemények, javaslatok összegzésére. A programmal és a tevékenység tartalmi kérdéseivel foglalkozó bizottság vezetésére Fehér Józsefet, a döntési mechanizmussal, a struktúrával, a gazdálkodással, az Alapszabály kérdéskörével foglalkozó Bizottság vezetésére pedig Cser Ágnest kérte fel a testület. A bizottsági összegzések határidejéül 2001. április 15.-ét jelölte meg az ÜT. Az Ügyvivõ Testület tárgyalt arról a levélrõl is, amelyben Vadász János értesíti Szabó Endrét, hogy a KKDSZ Elnöksége 2000. december 15-i ülésén úgy döntött: „amíg a SZEF-reformbizottságban döntés céljából írásos javaslat nem születik a szervezet megújítására, a KKDSZ felfüggeszti képviseletét a SZEF-ÜT-ben… A KKDSZ, mint a SZEF alapításának egyik kezdeményezõje, alapítója, sok elõterjesztés kidolgozója, mélységesen elégedetlen azzal, ami az utóbbi két évben a SZEF-ben történt." A reformtól a KKDSZ azt várja, hogy a SZEF-ben „visszaáll a szervezetek közötti egyenjogúság és egyenrangúság rendje, visszaáll a teljesítmény alapján való munkaértékelés, a mindenkor a munkavállalók pártján álló értékrend." Az ÜT megbízta Szabó Endrét, hogy levélben kérje fel a KKDSZ Elnökségét álláspontjának felülvizsgálatára, véleményének konkrétabb kifejtésére, mert a levél számos, nem értelmezhetõ megállapítást tartalmaz. A SZEF ugyanis mindig nyitott volt a megalapozott észrevételekre. Az ülésen Mester Jánosné BDDSZ-elnök tájékoztatást adott annak a hosszú ideje szorgalmazott szakszervezeti követelésnek a sikerérõl, amely szerint a bölcsõdei dolgozók napi munkaidejét 7 órában állapították meg, s a fogyatékos gyerekekkel foglalkozók pótlékot kapnak. A szegénység ellen tervezett tüntetéssel kapcsolatban az ÜT döntése: a SZEF szolidáris a tüntetéssel, s arra kéri fel tagszervezeteit, hogy saját hatáskörükben döntsenek részvételükrõl, szolidaritásuk kifejezésének módjáról. I. 23. A 2000. évre ígért 13 százalékos közszolgálati béremelésbõl még hiányzó rész pótlásáról konzultáció kezdõdött a SZEF és a kormány illetékesei között. A bérkorrekcióról a Népszavának adott nyilatkozatában Szabó Endre elnök elmondta: a SZEF szeretné elérni, hogy a közszolgálat egészére vonatkozó egységes megoldást találjanak, s a kiegészítést minél hamarabb, lehetõleg még februárban kézhez is kapják az érintettek. I. 24. A köztisztviselõk 2000. évi 10,4-10,7 százalékos bérnövekedéséhez még legalább 2,5 százalékos kiegészítést kér a kormánytól az MKKSZ. A Népszabadságnak errõl nyilatkozó Fehér József, az MKKSZ fõtitkára emlékeztetett arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök 13 százalékos béremelést ígért 2000-re a közszolgálati dolgozóknak. A szakszervezeti vezetõ szerint alapvetõ, hogy a kompenzáció minden közszolgálati munkavállalót érintsen, s a helyi érdekegyeztetés keretében döntsenek arról, milyen elveket alkalmazzanak a személyekre szóló kifizetéseknél.

I. 25. A Figyelõ c. lapnak nyilatkozva Fehér József, az MKKSZ fõtitkára tarthatatlannak minõsíti a 30.600 forintos köztisztviselõi illetményalapot és a hozzájuk kapcsolódó kritikusan alacsony szorzókat. A Ktv. módosításának a parlament elé terjesztendõ tervérõl a fõtitkár azt az álláspontját fejti ki, hogy az csupán válságmenedzselésnek tekinthetõ, annyira súlyosak a közszolgálatban dolgozók utánpótlásának gondjai. Fehér József azt is elengedhetetlennek tartja, hogy a tervezettnél gyorsabban kerüljön sor a köztisztviselõi bérek jelentõs emelésére. A törvénytervezet szerint a béremelést fokozatosan vezetnék be: 2001. július elsejétõl 40 százalékos, a rá következõ három esztendõben pedig évenként 20-20 százalékos — infláción felüli — illetménynövekedést tervez a kormány. A szakszervezet azt szorgalmazza, hogy legfeljebb két lépcsõben hajtsák végre az emelést, s már 2002. januárjától kapják meg az érintettek a teljes összeget. I. 29. A SZEF Nyugdíjas Választmányának ülésén dr. Szabó Endre a konföderáció idõszerû feladatairól tájékoztatta a testületet, amely Mihalovits Ervin elnök elõterjesztésében értékelte a Választmány 2000. évi munkáját, meghatározta a 2001. évi feladatokat, tárgyalt az Idõsügyi Karta tervezetérõl, s tájékoztatót hallgatott meg az Idõsügyi Tanács elé került témákról, valamint a FERPA (az európai nyugdíjas szervezetek szövetsége) akcióiról. II. 2. A Világgazdaság munkatársának nyilatkozó Szabó Endre kijelentette: gyakorlatilag kútba esett a kormány azon ígérete, hogy február végéig kifizethetik a bérkompenzációt a közalkalmazottaknak. A SZEF elnöke kifogásolta azt is, hogy a kormány a kompenzációra szánt összeget nem bérként, hanem egyszeri jutalomként tervezi szétosztani. A lapnak ugyancsak nyilatkozó Õry Csaba államtitkár szerint viszont nincs szó késedelemrõl, hiszen március elejéig várni kell a megbízható keresetnövekedési és GDP-adatokra, s az elhúzódást az is okozza, hogy a közszféra átlaga helyett alágazatokig, intézményi szintig visszamenve vizsgálják meg a kompenzáció szükséges mértékét. II. 3. A SZEF-kormány tárgyalások február 12-20. közöttre ígért folytatásáról a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Szabó Endre sajnálatosnak minõsíti, hogy a korábbi kormányzati bejelentés alapján a közszférának februárra ígért bérkiegészítéseket csak március után fizetik ki. Mivel a tavalyi keresetek kiegészítéséül szolgáló pénzt legkorábban csak áprilisban kapják meg az érintettek, jogos igény lenne, hogy kamatot is számítsanak hozzá. A várható tárgyalásokkal kapcsolatban a SZEF elnöke kijelentette: a SZEF változatlanul érdekelt a kormánnyal kötendõ megállapodás létrejöttében, de ennek egyik feltétele a 2000. évi bérkompenzáció mielõbbi végrehajtása. Mivel az utólagos bérkiegészítés eddigi gyakorlatáról bebizonyosodott, hogy nem mûködik, a jövõben indokolatlan lenne azt alkalmazni. Ezért a SZEF új megoldásról akar egyeztetni. II. 6. A SZEF Ügyvivõ Testületének ülésén Szabó Endre tájékoztatást adott a KKDSZ elnökével és alelnökeivel folytatott megbeszélésérõl, amelynek eredményeként Redl Károly ismét részt vesz az ÜT ülésein, jelezve ezzel, hogy a KKDSZ továbbra is a SZEF egyenjogú tagja kíván maradni. Az ÜT-tagok megkapták a KKDSZ Elnökségének 2001. február 2-án kelt levelét, amely kiegészíti a szakszervezet 2000. december 15-ei levelében foglalt általános megállapításokat. Az újabb levél szerint a SZEF az elmúlt

években nem foglalkozott hatékonyan saját reformjával, nem tudott szakmailag megalapozott, számításokkal alátámasztott, belsõ vitákban konszenzusosan végiggondolt saját indítványokat szembeállítani a kormány költségvetési javaslataival, eltûrte, hogy teljesen szétzúzzák a Ktv-t, Kjt-t, a közalkalmazotti és a köztisztviselõi bérrendszert, tovább növeljék a közalkalmazottak és a köztisztviselõk közötti indokolatlan különbségeket, a konföderáció érdemben nem tett semmit a KIÉT megszüntetése ellen, s a SZEF ma már csak a „kicsik, közepesek és nagyok" létszámarányos súlyozással döntõ konföderációja. Az ÜT úgy döntött, hogy a levélben foglaltakkal a félidõs értékelés keretében az elõkészítõ bizottságok, illetve a Szövetségi Tanács foglalkozzon. A foglalkoztatási törvény módosítását célzó kormány-elõterjesztésrõl tárgyalva az Ügyvivõ Testület határozottan elutasította, hogy a megyei munkaügyi szervezetek (19) helyett regionális (7) foglalkoztatási hivatalok legyenek, s tisztázandónak tartja a munkanélküli fogalmát is. Papíron csökkent a munkanélküliség, de csökkent a foglalkoztatottság is. II. 13. A SZEF-kormány tárgyalások február 14-ei folytatásáról a Népszabadságnak, a Népszavának és a Magyar Nemzetnek nyilatkozva Szabó Endre kijelentette: remény van arra, hogy a megbeszélésen megállapodás-közeli állapotba kerülhet az egyezség. A SZEF — mondta az elnök — el akarja érni, hogy a közszolgálatban dolgozók a jövõben ne utólag kapják meg a kialkudott béremelések teljes összegét, hanem inflációkövetõ automatizmus épüljön be a bérrendszerbe. A konföderáció azt is szorgalmazza, hogy mielõbb dolgozzanak ki egy új közalkalmazotti bérrendszert, mert a minimálbér — különben indokolt — emelése, és a különféle szorzók beléptetése miatt teljesen szétesett a bértábla. A tárgyaláson a SZEF szeretné elérni, hogy kerüljön be a megállapodás szövegébe a közszolgálati bérfelzárkóztatás megkezdése. A cél az, hogy a következõ években a bérek érjék el az EU-tagországok közszolgálati átlagfizetéseinek 60 százalékát. A SZEF ragaszkodik ahhoz is, hogy jöjjön létre az egyoldalúan megszüntetett KIÉT funkcióit betöltõ közalkalmazotti érdekegyeztetõ fórum. II. 13. A SZEF Ügyvivõ Testülete a SZEF-kormány tárgyalások másnapi fordulóján követendõ szakszervezeti álláspontról, az eddigi megbeszélések alapján született megállapodási javaslatokról tárgyalt. Cser Ágnes — telefonon — azt indítványozta, hogy a SZEF ne írja alá az egyezséget, mások — a jelenlévõk — viszont az „inkább valamit, mint semmit" elvébõl kiindulva az aláírás mellett érveltek. A testület alapos vita után — több helyen módosítva a kormányzati oldal szövegajánlatát — érdemesnek találta az aláírást, ha a kormányoldal elfogadja a SZEF szövegmódosításait. A testület indokoltnak tartotta azt az igényt, hogy a tagszervezeteknek elegendõ idõ álljon rendelkezésre a megállapodás szövegtervezetének megtárgyalására, és az aláírással kapcsolatos döntésre. II. 14. A Stumpf István kancellária-miniszter vezette kormánydelegáció és a SZEF vezetõi között folyt tárgyaláson a kormány képviseletében Stumpf István elfogadhatónak mondta a SZEF igényét a megszüntetett KIÉT pótlására, egyezség született arról, hogy a 2000. évre vonatkozó bérkiegészítést ágazatokra, alágazatokra bontva állapítják meg, és a jogosultak április 1-jéig kapják meg járandóságukat. A 2001. évi béremelésekkel kapcsolatos szakszervezeti észrevételek alapján áprilisban áttekintik a béremelések

végrehajtását. A kormányoldal elfogadta annak megállapodásba foglalását, hogy a közszférában az éves bérfejlesztéseket az infláció mértéke és a GDP-növekedés fele automatikusan határozza meg, valamint azt is, hogy még 2002-ben átalakítják a közalkalmazotti bérrendszert, amire egy közös bizottság dolgoz ki javaslatokat. II. 17. A SZEF és a kormány megállapodás-tervezetét elutasító nyilatkozatot adott a Népszabadságnak Cser Ágnes és Vadász János. Az EDDSZ elnöke szerint „fel kell tenni a kérdést: ki fontosabb: a tíz millió magyar állampolgár, vagy a hatalom? A köztisztviselõk ugyanis a hatalmat segítik, a közalkalmazottak pedig az állampolgárokat szolgálják." A KKDSZ elnöke pedig kijelentette: „A SZEF vezetõi nem kapnak felhatalmazást olyan megállapodás megkötésére, amelyben a kormány nem vállalja a kétéves költségvetés módosítását… Olyan kormánnyal nem szabad egyezséget kötni, amely fenn akarja tartani a diszkriminatív bérrendszert, hátrányos helyzetbe hozza a pedagógusokkal szemben a kulturális, az egészségügyi és a szociális területen dolgozókat." II. 20. Szabó Endre a Varga Mihály pénzügyminiszterhez küldött levélben ismétli meg azt a SZEF-kormány tárgyalások legutóbbi fordulóján felvetett igényt, hogy a reprezentációt terhelõ adóelõírások folyamatban lévõ felülvizsgálatakor a szakszervezeteket is sorolják be a reprezentációs adókötelezettség alól mentesülõ szervezetek közé. Az országos és a megyei szakszervezeti szervek mindennapos teendõihez hozzátartoznak ugyanis a különbözõ tanácskozások, továbbképzések, amelyeken szolid ellátást kell adni a résztvevõknek. (A PM politikai államtitkárától március elején érkezett válasz: a tárcánál egy munkacsoport vizsgálja a reprezentációs adó társadalmi-gazdasági következményeit, s a csoport dolgozik a SZEF elnöke által felvetett probléma megoldásán. Április elején megérkezett az értesítés a döntésrõl: az adótörvények javasolt módosítása értelmében a szakszervezetek bevételük 10 százaléka erejéig mentesülnek a reprezentációt terhelõ adó- és járulékfizetési kötelezettség alól.) II. 21. Cser Ágnes és Vadász János a Népszavában fejtette ki a SZEF-kormány megállapodást ellenzõ álláspontját. Az EDDSZ elnöke szerint „a szakszervezeti mozgalom szégyene lenne, ha a SZEF aláírná az egyezséget", mert „a megállapodás szakadékot teremt a köztisztviselõk és a közalkalmazottak között, utóbbiak rovására". A KKDSZ elnökének véleménye: a KKDSZ nem fog felhatalmazást adni az aláírásra, mert a kormány ezzel a megállapodással legitimáltatná a közalkalmazottakkal az ellenükre elfogadott kétéves költségvetést. A lapnak ugyanebben az összeállításában nyilatkozó Borbáth Gábor PSZ-fõtitkár szerint viszont „a megállapodás tervezetében van néhány olyan irány, amely lehetõséget jelenthet a közszférának". A Népszava véleményt kért Szabó Endrétõl is, aki azonban „érdeklõdésünkre nem kívánta kommentálni a fenti nyilatkozatokat" — írta meg a lap. II. 22. Az EDDSZ országos vezetõsége nem támogatta a SZEF-kormány megállapodás aláírását. A döntésrõl a Népszabadságnak, a Magyar Nemzetnek és a Világgazdaságnak nyilatkozva Cser Ágnes elnök kifejtette: a parlament elõtt lévõ köztisztviselõi törvénytervezet megszavazása esetén elfogadhatatlan mélységû szakadék alakulna ki a köztisztviselõk és a közalkalmazottak között, s a kétéves költségvetés olyan hátrányos

helyzetbe hozza a közalkalmazotti munkavállalókat, ami a SZEF-kormány megállapodással sem küszöbölhetõ ki. Ezt az álláspontot erõsítette meg a Népszabadság kérdésére válaszolva Vadász János is. Az EDDSZ elnöke a Magyar Nemzet hasábjain mindehhez hozzátette: a megállapodás-tervezet nem tartalmazza a SZEF korábbi állásfoglalásának alapkövetelményét, hogy a kormány a közszféra egészére vonatkozóan hozzon érdemi bérpolitikai intézkedéseket. Az EDDSZ egységes elbírálást követel a közszféra egészére vonatkozóan. A Magyar Nemzetnek ugyanebben az összeállításában Szabó Endre így nyilatkozott: „Természetes, hogy a megállapodással kapcsolatban egyes szakszervezeteknek más érdekeik és meglátásaik vannak, ugyanakkor nem örülök az EDDSZ döntésének." A Népszabadság összeállítása hírt ad arról is, hogy „a közszféra más, meghatározó szakszervezetei támogatják a megállapodás megkötését. Tegnap a mûvészeti dolgozók szakszervezetének kongresszusa, az adóhivatali és a belügyi szervezett dolgozók egyhangúlag úgy határoztak, hogy felhatalmazást adnak a SZEF vezetõinek az egyezség megkötésére". A hírcsokorban nyilatkozó Michalkó Péter SZEF-alelnök megerõsítette: „A tagszervezetek többsége jónak tartja a megállapodást, hiszen hosszú távú garanciákat ad arra, hogy érzékelhetõen javul a szféra 800 ezer alkalmazottjának helyzete. Nagyon kellemetlen lenne, ha egy különben jó egyezséget bárki politikai elõítélettel kezelne, és csak azért nem fogadná el, mert a jelenlegi kormánnyal komoly vitái vannak." II. 23. Michalkó Péter KSZSZ-elnök a Magyar Nemzetnek nyilatkozva sajnálatát fejezte ki, hogy Cser Ágnes szembeállítja a közalkalmazottakat a köztisztviselõkkel, miközben az utóbbi ágazatban is jelentõs a lemaradás a versenyszférához képest. Az EDDSZ jelenleg valóban komoly ágazati gondok képviseletét vállalja fel, de az ezekbõl adódó konfliktusok miatt mégsem kellene elleneznie egy olyan országos szintû bérmegállapodást, amely az egészségügyieknek is jelentõs bérnövekedést biztosítana. Ennél jobb szakszervezeti megállapodás-tervezet nem született az utóbbi években. II. 24. A SZEF-kormány megállapodás tervezete ellentétes a SZEF alapvetõ törekvésével, amely egységes közszolgálatban gondolkodik — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Vadász János. A KKDSZ elnöke szerint a megállapodás legitimálná a kétéves költségvetésben foglalt béremeléseket, amelyek behozhatatlan különbségeket idéznek elõ a köztisztviselõk és a közalkalmazottak fizetése között. Idézi a lap Cser Ágnest is, aki bízik abban, hogy a SZEF nélkülük nem egyezik meg a kormánnyal, amely a maga csendes Járai-programjával feltûnés nélkül vonja ki a költségvetési forrásokat a közszférából. A Magyar Hírlap interjúra kérte Szabó Endrét is, a SZEF elnöke azonban nem kívánta nyilvánosan kommentálni a megszólaltatott szakszervezeti vezetõk nyilatkozatát. II. 28. Valamennyi országos napilap beszámol arról a sajtótájékoztatóról, amelyen Vadász János bejelentette: a KKDSZ elnöksége hosszú vita után úgy döntött, hogy a SZEF-kormány megállapodás tervezetét tárgyalási alapnak tekinti ugyan, de a jelenlegi formájában nem fogadja el azt, mivel nem tartalmaz semmiféle konkrétumot. A KKDSZ szerint a megállapodásnak a mostaninál konkrétabb követelményeket és ágazati igényeket is tartalmaznia kell. A szakszervezet pert indított a kormány ellen a kétéves költségvetés törvényellenes elõterjesztése miatt, a SZEF-kormány megállapodás

aláírásával viszont utólag elismerné ezt a perrel megtámadott költségvetést. A sajtótájékoztatón Vadász János bejelentette: a KKDSZ bérharcra szólítja fel 18 ezres tagságát. Megfelelõ támogatás esetén utcai demonstrációkra, sztrájkra is sor kerülhet. III. 1. A SZEF Szövetségi Tanácsa szokatlanul feszült, éles vitával tárgyalt a kormánnyal kötendõ megállapodás tervezetérõl. Szabó Endre a vitaindítóban kifejezte: nem örül, hogy a SZEF illetékes fórumai helyett a tömegkommunikációban jelentek meg a megállapodást ellenzõ szakszervezeti vélemények. A dokumentumról magáról szólva kiemelte, hogy nem ágazati jellegû, hanem a közszféra egészét érintõ megállapodásról van szó. Az ezzel kapcsolatos tárgyalásokon a SZEF-et egyrészt az a cél vezette, hogy megpróbálja normalizálni a közszféra érdekegyeztetését, a kormányt elmozdulásra késztesse ebben az ügyben. Másfelõl a közszektorban dolgozók helyzetének érzékelhetõ javítására törekedett a megbeszéléseken a SZEF, arra, hogy még 2001-ben sikerüljön elõkészíteni a köztisztviselõkéhez hasonló közalkalmazotti életpálya-modellt. Harmadrészt azt akarta elérni a SZEF, hogy a kormány érdemi módon tekintse partnernek a szakszervezeteket a közszolgálat modernizációjának elõkészítése, kidolgozása során. A vitában felszólalók többsége jelezte: szakszervezetének választott testülete hozzájárulását adta a megállapodás aláírásához, Vadász János és Cser Ágnes viszont megismételte a tömegkommunikációban már többször és több helyen hangoztatott ellenérveit. Ezek lényege: a megállapodás utólag legitimálja a kétéves költségvetést, az egyezségben kevés a konkrétum, ez nem megállapodás, hanem tárgyalás nélküli paktum, a kormány diktátuma, többségi szavazattal nem, hanem csak konszenzussal dönthetne a Szövetségi Tanács a dokumentumról, ilyen horderejû ügyben a Szövetségi Tanácsnak nincs döntési jogosítványa, rendkívüli kongresszuson kellene ezt tárgyalni, a megállapodás szentesíti a közszolgálat szétverését, ellentétes a SZEF-kongresszus minõsített többséggel elfogadott célkitûzéseivel. Az elhangzottakra reagálva Szabó Endre kiemelte: ha esély van bizonyos kérdésekben a közszféra ügyeit elõre vinni, akkor ezt az esélyt nem hagyhatjuk ki. Nem akkor tudunk valamit tenni a közszolgálat érdekében, ha hidegháborús színvonalra fagyasztjuk be a párbeszédet. A SZEF elnöke arra kért mindenkit: a viták közepette se feledjük közös érdekeinket, tartsuk tiszteletben egymás véleményét, s tartsuk szem elõtt, hogy a legnagyobb szívességet akkor tehetjük a kormánynak, ha hagyjuk magunkat szétzilálni. A testület 83 támogató, 21 ellenzõ és 3 tartózkodó szavazattal igent mondott a SZEFkormány megállapodás aláírására. Végül a Szövetségi Tanács 84 igen és 23 tartózkodó szavazattal úgy döntött: amennyiben a megállapodás legfontosabb pontjai a dokumentumban rögzített határidõig nem teljesülnek, a SZEF felmondja az egyezséget. III. 1. A KSZSZ és az MKKSZ közös sajtótájékoztatójáról tudósító politikai napilapok idézik Michalkó Pétert, aki szerint új törésvonalak keletkeztek a SZEF-en belül a kormánnyal kötendõ megállapodás miatt. A KSZSZ elnöke sajnálatosnak tartja, hogy az EDDSZ és a KKDSZ politikai alapon, illetve saját valós ágazati problémái miatt nemet mond a SZEF-kormány megállapodás aláírására. A témához kapcsolódó nyilatkozatában Cser Ágnes a Magyar Hírlapnak kijelentette: azzal, hogy a kormány 25 milliárd forintot

különített el a tervezett inflációnál nagyobb tavalyi adóbevételekbõl a közalkalmazotti bérek kompenzálására, valójában csak „egy marék kukoricát dobott a baromfiudvarba". Ha tavaly 100 százalékkal nõttek volna a bérek, a kórházakban dolgozók jelentõs része akkor is a létminimum környékén élne. A kétéves költségvetés alig nyújt valamit a közszférának, s a mûködésre szánt kiadások nem emelkedtek. A kormány egyedül a közvetlen hatalomban dolgozó köztisztviselõket díjazza. III. 2. A SZEF Szövetségi Tanácsának elõzõ napi ülésérõl a Népszabadságnak és a Magyar Hírlapnak nyilatkozó Cser Ágnes közölte: „Nem adhattuk a nevünket egy olyan megállapodáshoz, amely se a közalkalmazottak béréhez, se az intézmények mûködéséhez nem ad semmilyen többletforrást. A kormánynak azokat az érdekegyeztetési kötelezettségeit is felesleges egyezménybe foglalni, amelyeket a törvények erejénél fogva be kellene tartania." (Magyar Hírlap) „A kormány csak a közvetlen hatalomban dolgozó köztisztviselõket díjazza. Felvetõdött az is, hogy érdemes-e szûk másfél évre megállapodást kötni az Orbán-kormánnyal, és nem legitimálunk-e olyan kormányintézkedéseket is, amelyekkel korábban a szakszervezetek nem értettek egyet. Ilyen például a kétéves költségvetés, amely alig nyújt valamit a közszférának." (Népszabadság) A Magyar Hírlapnak adott nyilatkozatában Vadász János így fogalmazott: „A SZEF története során még nem fordult elõ, hogy ilyen sorsdöntõ kérdésben konszenzus nélkül döntöttek volna." Cser Ágnessel egyetértve Vadász János úgy véli, hogy „a SZEF stratégiáját alapvetõen befolyásoló megállapodásról nem a Szövetségi Tanácsnak, hanem a kongresszusnak kellett volna döntenie." A két szakszervezeti vezetõ nyilatkozataira reagálva Szabó Endre a Magyar Hírlap tudósítójának kijelentette: „Természetes, hogy egy ilyen sokszínû szervezetben megjelennek ellentétes vélemények is. Elemi érdekünk azonban, hogy a kormánnyal megállapodást kössünk, hiszen a köz szolgálatában dolgozók sorsa alapvetõen a kabinet döntéseitõl függ." III. 7. A kormány az elõzõ napi ülésén jóváhagyta a SZEF-kormány megállapodás tervezetét. A Magyar Nemzetnek errõl így nyilatkozott Szabó Endre: „A kormány döntésével esélyt látok arra, hogy a közszférában színvonalasabb és eredményesebb lesz az érdekegyeztetés. A megállapodás szerint javulhat a szféra bérhelyzete, és lehetõség nyílik egy, a köztisztviselõkéhez hasonló közalkalmazotti életpálya kiépítésére is. Amennyiben a másfél évig elhúzódott tárgyalások eredményeként létrejött — kompromisszumokat is tartalmazó — megállapodásban megfogalmazott célok megvalósulnak, érzékelhetõen javulhat a közszféra helyzete." III. 9. Létrejött a SZEF-kormány megállapodás. A kormány részérõl Stumpf István kancelláriaminiszter, a SZEF nevében pedig Szabó Endre elnök írta alá az Országházban. Az aláírási aktuson a két tárgyaló delegáció tagjain kívül ott volt — és szervezete nevében csatlakozott a megállapodáshoz — dr. Vígh László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke, Tarró Péter, a Vízügyi Országos Szakszervezet (VIOSZ) elnöke, és Molnár Péter, a Pedagógusok Demokratikus

Szakszervezetének (PDSZ) ügyvivõje is. A megállapodásban a kormány kötelezettséget vállal arra, hogy az érintett szakszervezetekkel együttmûködve dolgoz ki intézkedéseket a közszolgálat modernizációjára, a közalkalmazottak, köztisztviselõk életviszonyainak, bérhelyzetének javítására, az érdekegyeztetés érdemibbé tételére. Az aláírás utáni sajtótájékoztatón Stumpf István egyebek között elmondta: „Ugyan voltak és vannak közöttünk viták az érdekegyeztetés fórumrendszerét illetõen, de ez a megállapodás arra is garanciát teremt, hogy a megszûnõ KIÉT helyébe egy ágazatközi fórum lép, amely lehetõvé teszi, hogy az ágazati érdekegyeztetés mellett stratégiai kérdéseket tudjunk megvitatni a közszférában is. Nem titkolom, hogy a kormányon belül is nehéz volt megszerezni a hozzájárulást ehhez." Szabó Endre azt hangsúlyozta: a SZEF a mainál jobb bérrendszert, a jelenleginél magasabb és tisztességesebb béreket vár a megállapodástól, jobb beleszólási lehetõséget a közszolgálat munkavállalóit érintõ ügyekbe, s olyan belátható közszolgálati életpályát, amelynek legfontosabb eleme a tarthatatlanul alacsony bérek felzárkóztatása egy tisztes életvitelt biztosító kereseti nívóra. Újságírói kérdésre válaszolva a SZEF elnöke határozottan leszögezte: a SZEF érdekképviseleti politikájának fókuszából nem kerülnek ki azok a közszolgálati területek, amelyeknek a szakszervezetei ellenezték a megállapodás aláírását. III. 10. A politikai napilapok után a HVG hasábjain folytatódott a SZEF-kormány megállapodással kapcsolatos nyilatkozat-háború. „Semmi olyan nem történt, ami indokolná a megállapodást. A SZEF 1995-ös kongresszusi döntésével is ellentétes a paktum, az ugyanis egységes közszolgálati törvény elfogadtatását tûzte ki célul, a megállapodás viszont csak elmélyíti az indokolatlan kereseti eltéréseket a köztisztviselõk és a közalkalmazottak között" — érvelt Cser Ágnes, Vadász János pedig ismételten kijelentette: „A SZEF a megállapodással utólag legitimálja a kétéves költségvetést, amit a kormány anélkül nyújtott be a parlamentnek, hogy a szakszervezetekkel egyeztetett volna… Hiányoznak a konkrét, pénzre váltható ígéretek, a megállapodás tele van puha jókívánságokkal… Az egyetlen kormányzati ajánlatra, miszerint ezentúl a kabinet az õket érintõ témákban egyeztet a közszolgálati szakszervezetekkel, nincs szükség, mert elég lenne betartani a jogalkotásról szóló kétharmados törvényt." III. 10. A politikai napilapok bõ terjedelemben, fotókkal illusztrálva tudósítanak a SZEFkormány megállapodás elõzõ napi aláírásáról, kiemelve, hogy negyven közszolgálati szakszervezet fogadta el az egyezséget, amelyet azonban az EDDSZ és a KKDSZ ellenzett. III. 13. A SZEF Ügyvivõ Testületének ülésén Szabó Endre bejelentette: belföldrõl és külföldrõl egyaránt sokan gratuláltak a SZEF-kormány megállapodás aláírásához, Bárdos Judit pedig jelezte, hogy az aláírás után érezhetõen megváltozott a belügyminiszter magatartása, máris tárgyalásra hívta. A Munka Törvénykönyvének módosításáról tárgyalva az ÜT egyetértett azzal az állásponttal, hogy a módosítás indokolatlanul túlterjed az EU-s követelményeken, a munkavállalók kárára. Mivel a közszférában igen

alacsony a demonstrációs készség, a testület felhívta a tagszervezeteket, hogy saját hatáskörükben döntsenek a március 24-re tervezett tüntetésen való részvételrõl. III. 13. A SZEF Szövetségi Tanácsa és az ÉSZT Elnöksége a Munka Törvénykönyvének módosításával kapcsolatban kiadott együttes állásfoglalásában — megerõsítve a két szervezet korábbi álláspontját — kinyilvánítja, hogy a módosítás túlterjed az EU által elvárt jogharmonizáció követelményein, s a közszféra valamennyi alkalmazottját hátrányosan érinti. Az állásfoglalás elutasítja a törvényben garantált pihenõidõ csökkentését, a munkavállalókat védõ foglalkoztatási korlátok gyengítését, követeli az alapbéren felül járó pótlékok megtartását, kezdeményezi a hátrányos módosítások visszavonását. A két testület a „mindent vagy semmit" álláspont helyett a további tárgyalásos megoldást szorgalmazza a kompromisszumos megoldás reményében, s felhívja a SZEF és az ÉSZT tagszervezeteit, hogy saját döntésük szerint vegyenek részt a szakszervezetek március 24-re tervezett tiltakozó demonstrációján. A SZEF Szövetségi Tanácsa állásfoglalásban hívta fel tagszervezeteit a tiszai árvíz közszférában dolgozó károsultjainak megsegítésére. A testület döntése alapján a SZEF félmillió forint azonnali segélyt nyújt a súlyos kárt szenvedett közalkalmazottak, köztisztviselõk szolgálati viszonyban állók szociálisan legrászorultabb családjai részére. Az összeget a SZEF érintett megyei koordinációi osztják el. III. 13. A Magyar Hírlap arról tudósít, hogy a SZEF-kormány megállapodás alapján a bérek rendezésével és az új közalkalmazotti érdekegyeztetõ fórum alapszabályának létrehozásával foglalkozó két bizottságot hoz létre a napokban a kormány és a SZEF. Az összeállításban megszólal Cser Ágnes is, aki továbbra is élesen elutasítja az egyezséget, mondván: „A hazai érdekképviseletek rossz úton haladnak. A megállapodás aláírásakor mosolyogva kezet rázó urak csak nehezen tudnák megindokolni az egyezséget egy csõd szélén álló kórház dolgozóinak. III. 20. „Drámai pillanatokat él át a SZEF." A Népszabadság ezzel a címmel közöl fél újságoldalt megtöltõ interjút Michalkó Péterrel. A SZEF alelnöke a kormánnyal kötött megállapodás ellen érvelõk álláspontjára reagálva kifejtette: ilyen komoly nézeteltérés az elmúlt tíz évben soha nem volt a SZEF tagszervezetei között. Az ellentéteket mindig sikerült elsimítani. Ha másképp nem, hát úgy, hogy aki kisebbségben maradt, indulatoktól mentesen fejtette ki álláspontját… Elõször fordult elõ, hogy az egyik érdekcsoport a másik rovására vagy kárára próbált nyíltan elõnyhöz jutni a közvélemény elõtt… A SZEF-ben mindig is voltak sajátos ágazati érdekeket tükrözõ álláspontok, de az nem fordult elõ, hogy valaki a saját ágazati érdekeit rákényszerítse a többségre… Ha a kisebbségi véleményüket hangoztatók annyira sértve érzik magukat, hogy a továbbiakban összeegyeztethetetlennek tartják saját érdekérvényesítési politikájukkal, akkor kísérletet kell tenni új program megalkotására, a SZEF átalakítására. Ennek színtere egy rendkívüli kongresszus lehet, amire a szövetség vezérkara készen áll. Ha a „kisebbségiek" ott is kisebbségben maradnak, szívük joga, hogy kilépjenek a szervezetbõl, de… az általuk képviselt dolgozók érdekében nem szabad ezt a lépést megtenniük.

III. 22. „A SZEF paktumot kötött." A Népszabadság ezzel a címmel közli Vadász János terjedelmes nyilatkozatát, amelyben a KKDSZ elnöke összefoglalva megismétli a SZEFkormány megállapodás ellen több lapnak és többször hangoztatott álláspontját, s rendkívüli kongresszus összehívását sürgeti. Érvei: 1. a paktum utólagosan legitimáltatja a szakszervezeti szövetséggel a kétéves költségvetési törvényt, holott a törvény közalkalmazotti keresetekre vonatkozó része a SZEF eredeti akaratával is ellenkezik. 2. A paktumban nincsenek konkrétumok, az csak jókívánságok gyûjteménye. 3. A SZEF egységes közszolgálati törvény és bérrendszer megalkotása mellett kötelezte el magát kongresszusán, ezzel szemben most olyan egyezséget kötött, amely tovább mélyíti a közalkalmazottak és a köztisztviselõk közötti szakadékot jogban, foglalkoztatásban és bérben. 4. Michalkó Péter két nappal korábbi (Népszabadság, 2001. március 20.) nyilatkozatára reagálva kifogásolta, hogy „politikai minõsítések láttak napvilágot azokkal a szervezetekkel kapcsolatban, amelyek szakmai érveket felsorakoztatva ellenezték a paktumot… Akik politikai vádakkal élnek, önmagukat leplezik le. Ilyen konkrétumok nélküli, kizárólag egy köztisztviselõi körnek elõnyös paktumot ugyanis — alig több mint egy évvel a választások elõtt — olyanok kötnek, akik a fennálló hatalmat kívánják hitelesíteni politikailag." IV. 3. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Nemzeti Üdülési Alapítvány vagyonvesztésérõl (az egykori szakszervezeti üdülõk kezelésének és mûködtetésének anomáliáiról) tárgyalva tudomásul vette az ezzel kapcsolatos számvevõszéki jelentést. A testület sajnálatosnak minõsítette a kialakult helyzetet, amelyért a fõ felelõsség a Hunguestet és volt vezetõit terheli, s a kormány felelõssége sem elhárítható, mert meghatározó szerepe volt a kuratóriumban. Nem egyoldalúan a szakszervezeti kurátoroké tehát a felelõsség, hanem mind a három oldalé, s kiemelten a kuratórium elnökéé. IV. 9. A Gazdasági Tanács — egy év után elõször, kétéves fennállása óta negyedszer tartott — ülésén, amelyen elsõ ízben végig jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is, Szabó Endre azt az igényt fogalmazta meg, hogy az eredetileg számított 6 helyett 8-9 százalékosra módosított inflációs várakozáshoz kell igazítani a közszféra 2001. évi béremelését is. Hangsúlyozta, hogy a bérek hozzáigazítása az infláció módosuló mértékéhez már nem pusztán a kormány egyoldalú szándékán alapul, hanem a kormánnyal kötött megállapodáson, amit a szakszervezetek nagyon komolyan és felelõsségteljesen kezelnek. A konföderáció igénye, hogy a májusi bértárgyaláson megegyezés szülessen a 2001. évi bérek ügyében. A SZEF elnöke szóvá tette a költségvetési intézmények dologi keretének a mûködést, fenntartást már-már ellehetetlenítõ szûkösségét is. IV. 17. Soha nem fordult elõ, hogy fontos kérdésrõl „többségi" és nem konszenzusos alapon határozott volna a SZEF — nyilatkozta a Népszabadságnak a SZEF-kormány megállapodásról Vadász János, aki a cikk szerint attól tart, hogy a kialakult helyzet a SZEF széthullásához vezet. Ezért a SZEF rendkívüli kongresszusának összehívására készül javaslatot tenni a KKDSZ legközelebbi vezetõ testületi ülésén. Ezzel összefüggésben már eljuttatták a konföderáció vezetõihez a SZEF reformját elõsegítõ javaslataikat, amelyek „erkölcsileg megalapozzák azt, hogy bármit kezdeményezhessenek".

IV. 17. A tervezettnél magasabb — 6 helyett 9 százalékosra prognosztizált — infláció miatt a közszolgálati béremelések 11-11,75 százalékra kiegészítését sürgeti a Világgazdaság hasábjain Szabó Endre annak a mintegy 140 ezer közszférában alkalmazottnak, akik 2001-ben csak 8,75 százalékos általános béremelésben részesültek. De azoknál (egészségügyieknél, pedagógusoknál és máshol) is indokolt a korrekció, akik 8,75 százaléknál nagyobb bérjavításban részesültek. A kormányt a SZEF-fel kötött megállapodás kötelezi arra, hogy májusban az érdekképviselettel együtt áttekintse és értékelje a 2001. évi béremelések végrehajtásának tapasztalatait — emlékeztetett rá a SZEF elnöke. IV. 19. A Népszavának nyilatkozó Vadász János kijelentette: ha a munkaadói oldal nem hajlandó érdemben tárgyalni a bérkompenzációról, akkor a KKDSZ országos demonstrációt kezdeményez, hogy felhívja a figyelmet az inflációszámítási hiba miatt kialakult bérezési egyenlõtlenségekre. Az összeállításban szintén megszólaló Cser Ágnes kifogásolta, hogy Orbán Viktor nem a KIÉT-ben, hanem a Gazdasági Tanácsban beszélt bérügyekrõl (A miniszterelnök kijelentette: nem módosítják a béralkukat.) IV. 24. A Népszava Május 1. elõkészületeirõl készült összeállításában megszólaltatott Szabó Endre kifejtette: a SZEF inkább a hagyományos május 1. megtartása felé hajlik, azzal együtt, hogy részt vesz a konföderációk közös megnyilvánulásán. A SZEF egyetért a többi konföderációval abban, hogy a módosított Munka Törvénykönyve nem munkavállaló-barát, de a SZEF inkább a kompromisszumos megoldások híve. IV. 25. A köztisztviselõi törvény parlamenti végszavazás elõtt álló módosításáról a Népszabadságnak nyilatkozó Fehér József arra hívja fel a figyelmet, hogy beláthatatlan következményekkel járhat az ügyviteli dolgozók és a fizikai alkalmazottak kiszervezése a közszolgálati jogviszonyból. Se politikai, se komoly szakmai, se költségvetési indoka nincs a mintegy 10 ezer alkalmazott átminõsítésének. Az MKKSZ fõtitkára szerint a kötelezõ vagyonnyilatkozat politikai cél, az illegális jövedelmek feltárására azonban nem alkalmas. IV. 26. A SZEF Ügyvivõ Testülete a kormánnyal folytatandó megbeszélésekre készülve a 2001. évi béremelések tapasztalatairól, az inflációs prognózis módosításának hatásairól, és a közalkalmazotti bérrendszer átalakításának lehetséges irányairól tárgyalt. A testület arra a közös álláspontra jutott, hogy pénz nélkül értelmetlen dolog átalakításról beszélni. A vita során az a közös vélemény alakult ki, hogy a SZEF változatlanul fontosnak tartaná egy egységes elõmeneteli rendszeren alapuló közszolgálati bérrendszer megteremtését. Olyan rendszer felelne meg igényeinknek, amely az egységes kereten belül kifejezné a közszolgálat prioritásait, figyelembe venné a szolgálati idõt, a végzettséget, a munka jellegét, s alkalmas lenne a bérek devalválásának kivédésére. Az ÜT fontosnak minõsítette annak kidolgozását, hogy az általános jegyeken belül miként jelenjenek meg a szakma-specifikus ügyek. IV. 27. A Heti Válasz szakszervezeti összeállításában más érdekképviseleti vezetõkkel együtt nyilatkozó Szabó Endre úgy foglalt állás: a munkavállalók szempontjából nem

látja hasznát annak, hogy szakszervezeti vezetõk országgyûlési képviselõként tevékenykedjenek. A SZEF-kormány megállapodásra utalva pedig kijelentette: nem az az erõs szakszervezeti szövetség, amelyik sztrájkol, hanem az, amelyik meg tud állapodni a munkavállalók érdekében. IV. 27. A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) eddig kétszer nyújtotta be az oktatási tárcához a pedagógusi életpálya-programról szóló, az ágazat egészét felölelõ javaslatát, de konkrét választ eddig egyik beadványra sem kaptak — nyilatkozta a Világgazdaságnak Varga László ügyvivõ. IV. 30. Két fideszes parlamenti képviselõ (Kovács Zoltán és Perlaki Jenõ) a kormány által is támogatott új módosító javaslatot nyújtott be a köztisztviselõi törvény — várhatóan május végén elfogadásra kerülõ — módosításához. Eszerint az évi 25 napos alapszabadság mellett minden tíz év közszolgálati jogviszonyban eltöltött idõ után egybefüggõen hat hónapos fizetett rekreációs szabadság illetné meg a köztisztviselõket. A Népszabadság ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva Fehér József úgy ítélte meg, hogy a javaslat törvénybe iktatása az EU-elvárásoknak történõ megfelelést jelenti, és messze túlmutat a szakszervezeti követeléseken. A nyilatkozatban az MKKSZ fõtitkára emlékeztetett arra, hogy a közszolgálati szakszervezetek már 1992-ben, majd a ktv. 1997es módosításakor is követelték, hogy tíz év szolgálati idõ után legalább hat hét egybefüggõ rekreációs szabadságot kapjon a köztisztviselõ, de a pénzügyi feltételek és a létszámviszonyok miatt csak üdülési támogatás lett a javaslatból. V. 5. A kormány semmilyen kötelezettséget nem vállalt az egészségügyi és szociális területen dolgozók tragikus körülményeinek megváltoztatásáért, ezért az EDDSZ sürgeti a 2000. decemberében — az országos demonstráció és a figyelmeztetõ sztrájk következményeként — megkezdett, de megrekedt tárgyalások mielõbbi folytatását a kormány képviselõivel — nyilatkozta a Népszabadságnak Cser Ágnes. Az EDDSZ elnöke szerint az egészségügyi intézmények tudatos tönkretétele, hogy még az infláció mértékével sem emelkednek a mûködési költségek, a munkavállalók tavalyi nettó átlagkeresete pedig az 1999-es létminimummal egyezik meg. Ezért az EDDSZ Stumpf István kancelláriaminisztertõl levélben kért intézkedést a tárgyalások azonnali folytatására. V. 5. A Népszabadság és a Magyar Nemzet ismerteti azt a sajtóközleményt, amelyben a KKDSZ kiáll az Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) önállóságának megõrzése mellett. V. 8. Szabó Endre arról nyilatkozott a Magyar Nemzetnek, hogy még ebben a hónapban megkezdõdhet a SZEF és a kormány tárgyalása, amelynek során a március 9-én aláírt megállapodásnak megfelelõen áttekintik a közszféra kereseteinek alakulását és egyeztetnek egy, a KIÉT szerepkörét betöltõ új érdekegyeztetõ fórum létrehozásáról is. Szabó Endre arról is tájékoztatta a lapot, hogy a SZEF Ügyvivõ Testülete napokon belül véglegesíti az új közalkalmazotti bérrendszerre vonatkozó javaslatát, amely a köztisztviselõi életpályához hasonló bérrendszer kialakítását szorgalmazza.

V. 15. A SZEF és a kormánnyal márciusban aláírt megállapodáshoz csatlakozó több más szakszervezet legalább 3 százalékos bérkiegészítést tart indokoltnak a közszférában. A kormány képviselõivel a közeli napokban ismét tárgyalóasztalhoz ülõ közszolgálati érdekvédõk a tervezettnél magasabbra prognosztizált infláció miatt kérik ezt a korrekciót a 2001. évi 8,75 százalékos béremelésre. A Népszabadságnak errõl nyilatkozó Szabó Endre hozzátette: elemezni kell azt is, milyen keresetnövekedési hatást váltott ki a kötelezõ minimálbér-emelés, mert most háttérbe szorultak azok, akik nem tartoznak a legkisebb bérért dolgozók kategóriájába, s mintegy 120-140 ezer azoknak a közintézményi munkavállalóknak a száma, akiknek a kormány erre az évre nem ígért 8,75 százaléknál magasabb béremelést. Újságírói kérdésre válaszolva Szabó Endre megerõsítette: a SZEF a leghatározottabban képviseli a tárgyalásokon az egészségügyi ágazat munkavállalóinak érdekeit is, noha az EDDSZ ellenezte a SZEF-kormány megállapodást. V. 16. „Az a szakszervezeti konföderáció, amelyik saját kongresszusi döntéséhez sem tartja magát, morális válságban van." — nyilatkozta a Népszabadságnak Cser Ágnes azzal kapcsolatban, hogy a márciusban kötött megállapodás alapján hamarosan tárgyaló asztalhoz ülnek a SZEF és a kormány képviselõi a közszolgálati béremelések idei tapasztalatainak áttekintésére. Az EDDSZ elnöke szerint a SZEF-kongresszus dokumentumba foglalta: egységes közszolgálat megteremtésére kell törekedni. A kormánnyal kötött egyezség szentesíti ugyan a köztisztviselõi elõmenetelt, a közalkalmazottak sorsáról viszont csak annyit tartalmaz, hogy a kormány megvizsgálja, mit tehet az érdekükben, miközben kétéves költségvetést fogadtatott el. A közelgõ bértárgyalásokkal összefüggésben Cser Ágnes azt mondta: a SZEF nem az alapszabálya szerint jár el, ha meghatározó alapító tagszervezetét kihagyja az egyeztetésekbõl. V. 17. „Semmiféle morális válság nincs a SZEF-ben, ez az állítás súlyos csúsztatásokat és torzításokat tartalmaz." — jelentette ki Cser Ágnes Népszabadság-beli nyilatkozatára utalva Szabó Endre. A Magyar Nemzet kérdésére válaszolva a SZEF elnöke hozzátette: mivel a KKDSZ és az EDDSZ vezetõi nem elõször tettek hasonló nyilatkozatot, a tagszervezetek részérõl felvetõdött az az igény, hogy minderrõl a SZEF Ügyvivõ Testülete hozzon hivatalos állásfoglalást. V. 19. Az MKKSZ Országos Választmányának ülésén felszólaló Szabó Endre visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek szégyenteljesnek, a konföderáció alapszabálya megszegésének minõsítik a SZEF-kormány megállapodás megkötését. Az egyezség elõre mutató folyamatokat indít el a közszolgálatban dolgozók helyzetének javítása érdekében, s jó esélyt teremt arra, hogy a köztisztviselõi életpálya-program törvénybe foglalása után megszülessen a közalkalmazotti életpálya-program koncepciója is — mondta a SZEF elnöke. Szabó Endre a felszólalásban utalt arra, hogy a vitás kérdéseket tisztázó megbeszéléseket kezdeményezett az EDDSZ és a KKDSZ vezetõ testületeivel. A KKDSZ elnökségével jó szellemben lezajlott a találkozó, az EDDSZ-ben eddig nem nyílt erre mód. Pedig fontos tennivaló rendezni sorainkat. Nem egymás minõsítésével, hanem egymást jobban megértve, s nem tévesztve szem elõl, hogy a kifogásolható nyilatkozatok nem csak egyes szervezeteknek, nem csak a SZEF-nek

ártanak, hanem alapvetõen az ügynek okoznak kárt. Az országos politikai napilapok (V. 21-én, hétfõn) bõ terjedelemben ismertették Szabó Endre felszólalását. V. 22. Cser Ágnes a Népszava hasábjaink tiltakozását fejezte ki, mert szerinte Szabó Endre testületi felhatalmazás nélkül jelentette be a SZEF 3 százalékos bérkiegészítési követelését 2001-re. Az EDDSZ elnöke sérelmesnek tartja azt is, hogy „a SZEF és a kormány közösen olyan fórumot készül nyitni a KIÉT helyett, amely csupán a köztisztviselõk érdekeivel kíván foglalkozni." Cser Ágnes a nyilatkozatban kifejezte azt az igényét, hogy az EDDSZ-nek is részt kell vennie a tervezett SZEF-kormány tanácskozáson. V. 23. „A belsõ véleményellentétek nem zavarhatják meg a munkáltatóval (a kormánnyal) folytatandó tárgyalásokat, ezért még azok megkezdése elõtt belsõ egyeztetõ tárgyalásra kérte fel egyes tagszervezeteit a SZEF — nyilatkozta a Népszavának Szabó Endre. A SZEF elnöke szerint az EDDSZ-vezetõk nyilatkozataival ellentétben nem marad érdekképviseleti fórum nélkül egyetlen, a SZEF-hez tartozó dolgozói réteg sem. Megmarad a Köztisztviselõk Érdekegyeztetõ Fóruma, a KIÉT utódjaként létrehozandó új szervezet pedig kifejezetten a közalkalmazottak országos ágazatközi érdekegyeztetését szolgálja majd. V. 24. A napokban megkezdõdnek a tárgyalások a közszféra szakszervezetei és a kormány képviselõi között a közalkalmazotti életpálya-program kidolgozásáról. A Népszabadságnak errõl nyilatkozó Szabó Endre kijelentette: a program leglényegesebb fejezete ugyan a keresetek érzékelhetõ emelése, de a SZEF ragaszkodik az úgynevezett kiegészítõ elemeket — az önálló nyugdíj- és egészségbiztosítást — tartalmazó közszolgálati szociális rendszer kialakításához is. V. 25. „A kormányzat az „oszd meg és uralkodj" elve alapján akarja megszüntetni az egységes közszféra érdekeinek képviseletére szolgáló KIÉT-et." — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Vadász János. Míg a KIÉT-ben 1992. óta számos olyan megállapodás született a közszférát érintõ kérdésekben, amelyek törvényekben is helyet kaptak, a KOMT legfeljebb a tájékozódáshoz és a kormányzati döntések véleményezéséhez biztosít lehetõséget a szakszervezeteknek — tette hozzá. V. 28. A hat szakszervezeti konföderáció vezetõitõl kért nyilatkozatot a Népszabadság a pártokhoz fûzõdõ viszonyáról, esetleges választási együttmûködésrõl, képviselõjelölt állításáról és a szakszervezeti egység értelmezésérõl. Szabó Endre megerõsítette: a SZEF pártoktól független érdekképviselet, sem formális, sem informális választási együttmûködést nem köt pártokkal, konföderációként nem indít képviselõjelöltet pártlistán, tagszervezetei azonban saját döntésük alapján élhetnek ezzel a lehetõséggel. „Az érdekképviseleti politika általános, a munkavállalók egészét vagy többségét érintõ ügyekben elengedhetetlen a szakszervezetek együttmûködése. Ez a folyamat a közös és a sajátos érdekek figyelembevétele és tiszteletben tartása mentén haladhat eredményesen elõre." — nyilatkozta a SZEF elnöke.

V. 28. „Az elmúlt három évben indokolatlan bérkülönbségek alakultak ki a múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban és mûvelõdési intézményekben dolgozó közalkalmazottak és a pedagógusok között. A jelenlegi kormány kezdettõl fogva a pedagógusok és a felsõoktatásban dolgozók béremelésére koncentrált, ezzel szemben a KKDSZ csak nagyon komoly erõfeszítések árán érte el, hogy idén szeptembertõl az illetményeket 1,2-vel szorozzák meg, miközben a pedagógusok szeptembertõl 1,43-as szorzóra számíthatnak. Ebben a helyzetben a magunk pénzét keveselljük, és nem a másokét sokalljuk" — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Vadász János. V. 28. A közalkalmazotti életpálya-program hamarosan megkezdõdõ kidolgozásáról nyilatkozott a Népszavának Szabó Endre. A SZEF elnöke szerint a programba három olyan elemet mindenképpen be kell építeni, amely harmonizál a módosítandó köztisztviselõi törvény tervezetében megfogalmazott köztisztviselõi életpálya elemeivel. Ezek: 1. a jelenleginél nagyobb elõmeneteli garancia, 2. növekvõ különbség a kezdõk és a nyugdíj elõtt állók bére között, 3. a foglalkoztatási biztonság erõsítése. Ezeken kívül perspektívában elengedhetetlen, hogy a közalkalmazottak részére speciális nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszert hozzon létre a munkáltató. V. 29. A Népszabadság beszámol arról, hogy a SZEF elnökének többszöri kezdeményezésére Szabó Endre tisztázó megbeszélésen találkozott az EDDSZ elnökségével. A több mint háromórás találkozó nem vezetett eredményre. Az EDDSZ képviselõi továbbra is fenntartják álláspontjukat: a SZEF-kormány egyezség nem segíti az egészségügyben dolgozók helyzetének érzékelhetõ javítását. Lapunk úgy tudja, az EDDSZ több munkahelyi szervezetében bírálják Cser Ágnes konfrontatív stílusát — írja a Népszabadság. V. 29. A kormány nem veszi komolyan a közalkalmazotti életpálya elõkészítésrõl és a közalkalmazottak bérrendszerének reformjáról szóló tárgyalásokat. A tervezett tárgyalásoknak semmiképpen nem lehet alapja egy olyan (a Gazdasági Minisztériumban kidolgozott) dokumentum, amely nem tartalmaz konkrét javaslatokat, csupán teoretikus kérdésekben veti fel a közszféra dolgozóit érintõ problémákat. A kormány ezzel a munkaanyaggal letette voksát a halogató taktika mellett — jelentette ki a Népszavának adott nyilatkozatában Vadász János. Az összeállításban szintén nyilatkozó Szabó Endre elismeri, hogy korábban lehetett volna érdemi tárgyalásokba kezdeni, ha a kormányoldal már az elsõ körben konkrét koncepciót nyújtott volna át a kérdések rendezésére. Ugyanakkor, ha a GM által megfogalmazott kérdésekre adott szakszervezeti válaszok jelentik majd a tárgyalások kiinduló pontját, ugyanúgy el lehet jutni a megoldásig. Addig a szakszervezeteknek is el kell dönteniük, hogy a jövõben az ágazati vagy az egységes közszolgálati bérrendszer kialakítását látják célszerûnek. Álláspontjáról a Népszabadságnak is nyilatkozott Vadász János, aki szerint „a SZEF csütörtöki ügyvivõ testületi ülésén a konföderáció nem kap felhatalmazást arra, hogy a gyenge színvonalú kormányzati elõterjesztésrõl érdemben egyeztessenek a kormánnyal." V. 31. A SZEF ügyvivõ Testülete elsõ olvasatban tárgyalt a megalakítandó KOMT alapszabály-tervezetérõl és a közalkalmazotti illetményrendszer tervezetérõl. Az ülésen

éles vita alakult ki a KIÉT utódaként létrejövõ KOMT koncepciójáról, amely szerint az új fórum munkavállalói oldalán nem ágazati szakszervezetek, hanem konföderációk képviselõi ülhetnek, mivel az egyeztetéseken nem az egyes ágazatokat, hanem a közalkalmazottak valamennyi ágazatát érintõ ügyeket vitatják meg. Az Ügyvivõ Testület ismételten kinyilvánította, hogy nem ért egyet a KIÉT megszüntetésével, de ha más választás híján elfogadjuk az utódszervezet alapszabályát, a SZEF igényli, hogy a kormány teremtsen törvényi garanciát a KOMT mûködésére, a megállapodás kötése is szerepeljen a KOMT céljai között, legyen lehetõség egyes esetekben a köztisztviselõi és a közalkalmazotti érdekegyeztetõ fórum közös ülésére, s 9 tagú legyen a KOMT munkavállalói oldala, amelybõl 5 hely a SZEF-et illeti meg. A közalkalmazotti illetményrendszer tervezetével kapcsolatban az ÜT ajánlásokat fogalmazott meg a június 5-én kezdõdõ szakértõi szintû tanácskozáson a SZEF képviseletében részt vevõk számára. A SZEF két kérdést tekint kiinduló pontnak. 1. A kormány kíván-e pénzt tenni az újonnan kialakítandó bérrendszerbe vagy nem? Ha nem, akkor nincs értelme az átalakításnak és így a tárgyalásnak sem. 2. Egységes közalkalmazotti illetményrendszer jöjjön létre, amely ágazatilag eltérõ bértáblát jelent, s amely figyelembe veszi a szakmai sajátosságokat is. (A SZEF elnöke a vitában kialakult részletes javaslatokat június 5-én megküldte Stumpf István, Varga Mihály, Matolcsy György minisztereknek.) A Gazdasági Minisztérium által összeállított Nemzeti Fejlesztési Terv elsõ változatáról tárgyalva az ÜT úgy foglalt állást, hogy a terv alapjául szolgáló munkaanyag korrekt, jó színvonalú munka, s a SZEF igényli, hogy a közszférával összefüggõ helyzetelemzés (bérek, érdekegyeztetés stb.) is hasonló színvonalon készüljön el. VI. 1. A napokban kezdõdõ SZEF-kormány szakértõi tárgyalásokon a közalkalmazotti illetményrendszer korszerûsítését is tartalmazó közalkalmazotti életpálya-program kialakításáról és a KIÉT helyébe lépõ KOMT létrehozásáról lesz ugyan szó, de nem kerülhetõ meg az idei bérek korrekciója sem. A SZEF az infláció alakulását és a versenyszféra elsõ negyedévi bérkiáramlását figyelembe véve legalább 3 százalékos újabb béremelésre jelenti be az igényét, — nyilatkozta a Népszabadságnak Szabó Endre. VI. 5. Megkezdõdött a SZEF és a kormány képviselõinek szakértõi szintû elõkészítõi tárgyalása az új közalkalmazotti érdekegyeztetõ fórum létrehozásáról és a közalkalmazottak bérrendszerének reformjáról. A SZEF tárgyaló csoportját Borbáth Gábor alelnök, a kormányoldalét Herczog László, a Gazdasági Minisztérium megbízottja vezette. A KOMT ügyében közeledtek az álláspontok. (A kormányoldal elfogadta például, hogy a szimpla párbeszéd, a vélemények ütköztetése mellett a KOMT-nak célja a megállapodások elérése is.) A tisztázatlanul maradt kérdésekben a SZEF képviselõi egyeztetést tartanak szükségesnek Stumpf István kancelláriaminiszterrel. Felhatalmazás híján nem sikerült tisztázni a tárgyalásokon a közalkalmazotti bérrendszerrel kapcsolatos SZEF-aggályokat. (A kormány milyen ütemben, mekkora összeget kíván fordítani az átalakításra.) A SZEF ragaszkodik ahhoz, hogy az illetményrendszer reformját a közalkalmazotti életpálya-rendszer kidolgozásával

összhangban kell megvalósítani. A kormányzati válaszért a konföderáció egyeztetést kíván Stumpf Istvánnal. A kormány elismerte ugyan, hogy a 2001. évi infláció várhatóan magasabb lesz a tervezettnél, az elsõ negyedév adatai alapján azonban — mivel a közalkalmazotti béremelések elérték a kívánt mértéket — nem látja szükségesnek a 8,75 százalékos béremelés korrekcióját. Erre a félévi számok ismeretében kész visszatérni a kormány. VI. 7. A köztisztviselõkéhez hasonlóan pedagógusi életpálya-programot dolgozott ki a Pedagógusok Szakszervezete, hogy a szakma visszanyerje az õt megilletõ társadalmi megbecsülést. A PSZ kormányképviselõk, szakemberek bevonásával konferenciát rendezett az életpálya-programról, amely a nemzetgazdasági átlagnál 20-30 százalékkal magasabb béreket, a csatlakozásig az EU-beli pedagógusok bérének 60-70 százalékos megközelítését, a pályakezdõket a katedrára vonzó feltételeket, a minõségi munka egyértelmû elismerését, a képzés-továbbképzés honorálását, lakástámogatási alapot, kedvezményes informatikai eszközöket és szolgáltatásokat, speciális egészségügyi, szûrõvizsgálati rendszer létrehozását, államilag finanszírozott és garantált üdülési jegyet, a pedagógus-igazolványhoz kapcsolódó kedvezmények bõvítését igényli a közoktatásban dolgozók számára. VI. 13. Elkészült egységes közszolgálati reformtervével a KKDSZ — nyilatkozta több lapnak (Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet) Vadász János. A tervezet — amelyet jóváhagyott a szakszervezet országos ügyvivõ tanácsa is — követeli a kormánytól, hogy a közszféra dolgozó csoportjainak ügyeit egységesen kezelje, ne válassza szét a köztisztviselõk, a közalkalmazottak és a szolgálati jogviszonyban állók érdekkörét. A KKDSZ a közeljövõben meg kívánja osztani ezt az álláspontját a társszakszervezetekkel is, s egy egységes vélemény kialakítása után a SZEF-nek is ezt kellene képviselnie a kormánnyal hamarosan megkezdõdõ érdekegyeztetõ tárgyalásokon. VI. 14. Mintegy kétszázan vettek részt azon a demonstráción, amelyet a KKDSZ rendezett Budapesten tiltakozásul az Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár (OMIKK) átszervezése, elköltöztetése ellen. VI. 19. A SZEF Ügyvivõ Testülete tájékoztatót hallgatott meg a SZEF-kormány megállapodás alapján létrejött két szakértõi bizottság elsõ tárgyalásairól. A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának (KOMT) ügyrendjét elõkészítõ bizottság munkavállalói oldala javasolta, hogy a megállapodás szándékéval történõ tárgyalás kerüljön be a KOMT céljai közé, a KOMT munkavállalói oldalának létszáma legyen a tervezettnél nagyobb, s mielõbb teremtõdjék meg a KOMT mûködésének törvényi garanciája. Az ÜT további egyeztetést tart szükségesnek a közszolgálati szakszervezetekkel, s utána a kormányzati oldallal. A közalkalmazotti bérrendszer felülvizsgálatával foglalkozó bizottság ülésén a kormányoldal képviselõi pozitívan reagáltak a kancelláriaminiszterhez, a gazdasági és a pénzügyminiszterhez írásban eljuttatott SZEF-javaslatokra, a finanszírozási rendszer felülvizsgálatával kapcsolatos igényünkre, de az ilyen arányú bérintézkedések méretérõl

és forrásáról politikai döntést kell hozni. A konkrét szakmai elõkészítést szolgáló szakértõi tárgyalások csak a politikai döntés után kezdõdhetnek meg. A közszféra 2001. évi bérével összefüggésben a tárgyaláson a SZEF képviselõi a tervezettnél magasabb infláció miatt ragaszkodtak a bértömegbe épített bérkompenzációhoz. A kormányzati oldal elfogadta azt a SZEF-követelést, hogy a 2001ben kifizetett 2000. évi bérkorrekció ne számítson bele a 2001. évi keresetekbe. Az ÜT úgy döntött, hogy a tárgyalások folytatásakor fel kell vetni a köztisztviselõi státuszból kiszervezetettek problémáit is. Az Ügyvivõ Testület elsõ olvasatban tárgyalt a SZEF-ÉSZT Unió alapító nyilatkozatának tervezetérõl, s támogatta a formalizált együttmûködés intenzív elõkészítését. Az ÜT-ülés résztvevõi között kiosztották az EDDSZ Alapszervezeti Titkárok Tanácsa 2001. június 14-i ülésének határozatát, amely — szokatlan hangnemben — olyan közalkalmazotti bérfelzárkóztatási igények azonnali kormány elé terjesztésére szólítja fel a SZEF-et, amelyeket a konföderáció évek óta szorgalmaz, sürget minden tárgyaláson. VI. 25. Kétórás figyelmeztetõ sztrájkot tartottak 13-15 óra között az OMIKK dolgozói, így tiltakozva a nagyhírû könyvtár átszervezése, költöztetése ellen. A demonstrációt szervezõ KKDSZ közleményben bejelentette: ha az Oktatási Minisztérium nem áll el a költöztetéstõl, az intézmény dolgozói súlyosabb lépésekre is készek. VI. 26. A SZEF változatlanul szükségesnek tartja, hogy a 2001-re a közszférában elõirányzott 8,75 százalékos béremelést további 3 százalékkal növeljék, mivel a tervezett 6 százalék helyett jóval magasabb infláció várható — nyilatkozta a Világgazdaságnak Szabó Endre. A SZEF elnöke elismerte, hogy egyes közszolgálati területeken az átlagosnál magasabb volt a béremelés, de a közszféra mintegy 130-140 ezer dolgozója reálbér-csökkenést szenved el, mert csak a 8,75 százalékos emelésben részesült. A statisztika szerint ugyan az év elsõ négy hónapjában 17 százalék körüli volt a keresetemelkedés a közszférában, ám ebbõl le kell vonni a múlt évi kompenzációként idén kifizetett összeget, ami 3-4 százalékot tesz ki, és a minimálbér-emelés átlagosan 22,5 százalékos hatását. Az összeállításban szintén nyilatkozó Õry Csaba államtitkár szerint ha a 17 százalékos béremelkedésbõl levonjuk az idén kifizetett tavalyi kompenzációt, akkor az idén eddig 14 százalékos béremelést kapott a közszféra, ami azt jelenti, hogy a kormányzat már túlteljesítette a SZEF-kormány megállapodás 2001-es bértételét. VII. 2. Sem szakmai, sem költségvetési indokai nincsenek annak, hogy a köztisztviselõi törvény július 1-jén életbe lépett módosításával közel 16 ezer ügykezelõ és technikai alkalmazott kikerült a köztisztviselõi státuszból — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Fehér József. Az MKKSZ fõtitkára attól tart, hogy az új feltételek mellett csak magas piaci fizetéssel lehet például informatikusokat a köz szolgálatába állítani. Az összeállításban ugyancsak nyilatkozó Bárdos Judit BRDSZ-fõtitkár szerint elõfordulhat, hogy ugyanabban az irodában négy különbözõ jogviszony szerint foglalkoztatott ember ül egymás mellett, és végez közel azonos munkát.

VII. 13. Fehér József MKKSZ-fõtitkár a Népszabadságnak nyilatkozva orvosolandó méltánytalanságnak minõsítette, hogy míg az állami szerveknél legalább megyei szinten dolgozó, felsõfokú végzettségû köztisztviselõk illetménypótléka 20-ról 30 százalékra emelkedett a ktv. módosításával, a helyi közigazgatás — például a kerületi földhivatal, a munkaügyi központ, az ANTSZ — azonos végzettségû, hasonló munkát végzõ alkalmazottainak illetménypótléka nem változott, marad 10 százalék. Ezért az MKKSZ kezdeményezi, hogy 10 százalékkal emeljék fel a helyi közigazgatásban dolgozó diplomás és más, csak középfokú végzettségû, de a legfrekventáltabb területen, ügyfelekkel foglalkozó mintegy 8 ezer köztisztviselõ illetménypótlékát. VII. 16. A SZEF Ügyvivõ Testülete a közszféra 2001. évi bérhelyzetérõl tárgyalva megerõsítette igényét: legalább 3 százalékkal kell kiegészíteni az idei 8,75 százalékos béremelést, mert azt 6 százalékos inflációra számítva határozta meg a kormány, a drágulás mértékét azonban már maga a kormány is ennél jóval magasabbra prognosztizálja. A SZEF vezetõ testülete kiemelt figyelmet kér fordítani azokra a közszolgálati munkavállalókra, akik nem részesültek a SZEF-kormány megállapodással kialkudott, a 8,75 százalékos emelkedésen felüli bérszorzókban. A testület ragaszkodott ahhoz, hogy a bérkompenzációt építsék be a bértömegbe, ne egyszeri juttatásként kapják az érintettek. Az ügyvivõ Testület sürgette a közalkalmazotti életpálya-koncepció kidolgozásának felgyorsítását, hogy az még októberben érdemben tárgyalható legyen. Sok részkérdést érintõ, alapos vitát folytatott a testület a közalkalmazotti ágazatközi érdekegyeztetõ tanács, a KOMT ideiglenes alapszabály-tervezetérõl, amelynek több pontjáról további tisztázó tárgyalásokat tart szükségesnek az ÜT. VII. 19. Elõrehozott illetményszorzó-emelést kezdeményez a közigazgatásban az MKKSZ. A Népszabadságban errõl nyilatkozó Fehér József szerint jelentõsen devalválná a köztisztviselõk keresetemelkedésének mértékét, ha csak 2003. június 30-ával kapnák meg az illetményszorzó 2001. július elsejétõl történt emelésének hátralévõ 30 százalékát. Ezért a szakszervezet azt igényli, hogy az emelés második ütemére 2002. január 1-jétõl kerüljön sor. VII. 24. A kormány egy nyilvánosságra nem hozott döntésével gyakorlatilag létszámstopot rendelt el a közigazgatásban, mert a közhivatalokban foglalkoztatottak létszámát a feladatok nagyságával kívánják összehangolni, s az ehhez szükséges felmérés elkészítéséig nem tölthetõk be az üres álláshelyek. Az errõl tudósító Népszabadságnak Kiss Sándor MKKSZ-elnök kifejtette: a létszámstopnak szakmai indokoltsága nincs, csak politikai indítékai lehetnek a döntésnek, mert a magyar közigazgatásban lényegesen kevesebben dolgoznak, mint az EU és az OECD országaiban. A témát másnap (VII. 25.) folytató Magyar Hírlap szerint a létszámstop csak elõzménye a közigazgatás tervezett profiltisztításának, amelynek során elválasztanák egymástól a hatósági munkát végzõ és a szolgáltató feladatokat ellátó hivatalokat, amelyek kikerülnének a közvetlen állami irányítás alól. Az ügyrõl a lapnak nyilatkozó Fehér

József MKKSZ-fõtitkár azt hangsúlyozta, hogy a közszféra érdekképviselete egységes közigazgatásban gondolkodik, ezért elfogadhatatlannak tartja, ellenzi, hogy például a statisztikával, a bérszámfejtéssel, az állategészségüggyel, a környezetvédelmi mérésekkel foglalkozó hivatalok kikerüljenek a közigazgatási rendszerbõl. VIII. 29. Szakszervezeti konföderációk vezetõi nyilatkoznak a 2002. évi minimálbéremelésrõl egy terjedelmes összeállításban a Népszabadság hasábjain. Szabó Endre azt az álláspontját fejti ki benne, hogy a SZEF támogatni fogja az emelést, ugyanakkor halaszthatatlannak tartja a közszféra egészét érintõ, további felzárkóztató intézkedések meghozatalát. VIII. 30. A Pedagógusok Szakszervezete tanévkezdõ sajtótájékoztatóján Borbáth Gábor támogatta azt a SZEF-igényt, hogy januárig visszamenõlegesen 3 százalékos bérkorrekciót kapjanak a közszolgálatban dolgozók, köztük a pedagógusok is. A fõtitkár sürgõs állami beavatkozást tartott szükségesnek a közoktatás nem pedagógusi munkakört betöltõ munkavállalóinak bérügyeivel kapcsolatban. Varga László titkár a minimálbér emelésével elõállott bértorlódások feszültségeire hívta fel a kormány figyelmét. VIII. 31. A kormánnyal márciusban kötött megállapodás eddigi teljesítésérõl tárgyaltak a Stumpf István kancelláriaminiszter vezette kormánydelegáció tagjai és Szabó Endre vezetésével a közszolgálati szakszervezetek képviselõi az Országházban. A megbeszélésen több fontos kérdésben egyetértés alakult ki a felek között. 1.A bérek, keresetek 2001. elsõ félévi alakulását a kormányoldal úgy ítélte meg, hogy a vállalt intézkedések túlteljesültek. A szakszervezeti oldal ezt vitatta, mivel a KSH 17,4 százalékos keresetemelkedési adatából le kell vonni a múlt évi keresetek idei 1,5-3 százalékos egyszeri kiegészítését. A kormányoldal indulatosan reagált erre az álláspontra. Megállapodás született arról, hogy a két fél negyedévente — ágazatonkénti, szakmacsoportonkénti bontásban — értékeli a bérhelyzet alakulását, s indokolt esetekben a kormány intézkedik. A kormányoldal elismerte, hogy a csak 8,75 százalékos béremelésben részesült mintegy 150-160 ezer közalkalmazott reálbére a tervezettnél magasabb infláció miatt az idén csökken, ezért vállalta a visszamenõleges kompenzálásukat. A mértékre és a megoldás módjára bizottság tesz majd javaslatot. A szakszervezeti oldal határozottan elutasította azt a kormányzati szándékot, hogy a kompenzáció egyszeri juttatásként történjen. Végül a kormányoldal vállalta, hogy megvizsgálják a bérbe építés lehetõségét. 2.A közalkalmazotti életpálya-rendszer ügyében a kormányoldal vállalta, hogy október második felében elõterjeszti ezzel kapcsolatos javaslatait, s a szakszervezetek is kidolgozzák saját elgondolásaikat. 3.A közszféra modernizációjával kapcsolatban a szakszervezeti oldal kifogásolta, hogy több ágazati reformtervrõl nem kapott kellõ tájékoztatást a tárcáktól, elmaradt a kötelezõ egyeztetés. A kormánydelegáció vállalta az észrevételek továbbítását, a mulasztások pótlását.

4.A SZEF sürgette a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának megalakítását. Megegyezés: rövidesen sor kerül még egy egyeztetésre a témáról. 5.A szakszervezetek konkrét kormányzati elképzeléseket igényeltek arra, miként teremtenek lehetõséget szakszervezeti tisztségviselõk bekapcsolódására az EU-felkészítõ tanfolyamokba, fõleg az államilag finanszírozott nyelvtanfolyamokba. A kormányoldal ígérete: hamarosan konkrét javaslatot dolgoz ki. 6.A Közalkalmazotti Tanácsok 2001-ben esedékes választásának elhalasztását, a jelenleg mûködõ KT-t mandátumának 2 évvel meghosszabbítását célzó közös javaslatot terjeszt az országgyûlés elé a két fél. IX. 4. A köztisztviselõi státuszból kiszervezettek ügyének rendezését sürgeti a Népszabadságnak adott nyilatkozatában Michalkó Péter. A KSZSZ elnöke kifogásolja, hogy a munkáltatók nem hajlandók kollektív szerzõdést kötni a kiszervezettekkel, akik kimaradtak a köztisztviselõk júliusi fizetésrendezésébõl és félõ, hogy nem kapnak abból a bérkorrekcióból sem, amiben visszamenõlegesen részesülnek majd azok, akik csak 8,75 százalékos fizetésemelésre voltak jogosultak 2001-ben. A KSZSZ és az MKKSZ kezdeményezi, hogy a SZEF ezzel kapcsolatban tegyen javaslatot a kormánynak a márciusban kötött megállapodás kiegészítésére. IX. 6. A SZEF Ügyvivõ Testülete a minimálbér 2002-re tervezett emelésérõl tárgyalt, s úgy foglalt állást, hogy az elõzõ évihez hasonlóan támogatja az emelést, mert Magyarországon a keresetek mértékéhez hasonlóan a minimálbér szintje is elmarad az ország fejlettsége és a gazdaság teljesítménye által megalapozott mértéktõl. A SZEF jobbnak tartotta volna, ha a 2002. évi béremelések témakörével együtt lehetett volna tárgyalni a minimálbérrõl, ezért sürgeti, hogy haladéktalanul kezdõdjön tárgyalás a 20012002. évi költségvetési bérelõirányzatok módosításáról. A testület felhívta a kormány illetékeseinek figyelmét: elkerülhetetlen szembenézni azzal, hogy a minimálbér emelése a közalkalmazotti bértábla-tételek jelentõs részének összecsúszásával jár. Az ebbõl keletkezõ súlyos feszültségek kezelése nem tûr halasztást, költségvetési fedezetet kell biztosítani a közalkalmazotti bértábla korrigálására. Az ÜT azt is szóvá tette, hogy a minimálbér és általában a keresetek emelését lehetõvé tevõ források hiányosan állnak rendelkezésre, nincsenek maradéktalanul benne az intézményi elõirányzatokban. Ráadásul az évek óta „fagyasztott" dologi keretekbõl sem telik átcsoportosításra, mert még az intézmények mûködésére sem elegendõ az összeg. Ezért a minimálbér emelésérõl szóló megállapodásnak tartalmaznia kell a többletforrások rendelkezésre bocsátásának ígéretét és módját is. IX. 8. A Népszabadságnak adott interjúban Szabó Endre felvetette: a közalkalmazotti tanácsok választásának két évvel késõbbre halasztása elegendõ idõt adna egy átfogó érdekképviseleti törvény megalkotására, amely meghatározná a reprezentativitás kritériumait, s rendezné a szakszervezeti jogosítványok, az üzeni, a közalkalmazotti tanácsok kompetenciáját.

IX. 12. A SZEF mintegy 20 szakszervezeti tisztségviselõ közremûködésével szakmai vitafórumot rendezett arról a javaslatról, amelyet Vadász János KKDSZ-elnök készített a közszolgálat munkaügyi és szociális reformjáról. Az eszmecserén több, nem a SZEF-hez tartozó közszolgálati szakszervezet képviselõje is részt vett. IX. 22. Soha nem tartottuk indokoltnak a közszolgálatban a közalkalmazotti tanácsok létét, csak azért vettük tudomásul, mert e választás legitimálta a közalkalmazotti szakszervezeteket részben az érdekegyeztetés, részben pedig a kollektív szerzõdés kötése szempontjából. A testületek mandátumának meghosszabbítását idõnyerésnek tekintjük, hogy a SZEF törekvéseinek megfelelõen értékeljük az 1993. — az elsõ közalkalmazotti tanácsválasztás — óta kialakult helyzetet. Ha szükségesnek mutatkozik, közösen kezdeményezzük, hogy a munkavállalói részvételi jogosítványokat a szakszervezet vegye át — nyilatkozta a Népszabadságnak Fehér József. IX. 25. A módosított köztisztviselõi törvény végrehajtásának tapasztalatai összességben nem kedvezõtlenek, a több mint 90 ezer közszolga keresete azonban lényegesen elmarad a törvény vitája során hangoztatott ígéretektõl — jelentette ki a Népszabadság hasábjain Fehér József. — A legnagyobb gondot a középfokú végzettségûek aránytalanul kevés, néhány ezer forintos, összességében 15-20 százalékos béremelése jelenti. Az MKKSZ ezért kezdeményezi, hogy a kormány illetékeseivel tekintsék át a helyzetet, és mielõbb korrigálják a béreket. (Az interjú-összeállításban szintén megszólaló Kontrát Károly, a BM helyettes államtitkára nem zárkózott el a téma megvizsgálásától és attól, hogy ha indokolt, még az idén korrigálják a béreket.) IX. 27. További tárgyalások szükségesek a pedagógusok szeptembertõl esedékes 20 százalékos béremelése ügyében, mert a legtöbben megkapták ugyan a 20 százalékot, de vannak olyan pedagógusok, akiknek egyes bérelemei nem nõttek. Ilyen például a vezetõi pótlék, a két szakon tanítók pótléka, a kötelezõ óraszám emelkedéséért járó pótlék. Így az õ fizetésük 20 százaléknál kisebb mértékben emelkedik — vetette fel a Népszabadság hasábjain Borbáth Gábor. X. 2. A SZEF egységes közszolgálati életpálya-rendszerben gondolkodik — hangsúlyozta Szabó Endre az MKKSZ közalkalmazotti életpálya-konferenciáján elmondott felszólalásában. „A SZEF nevében fellépve — mondta — mi alapvetõen azt képviseltük, és máig nem mondtunk mást, a SZEF legutóbbi, 1999-es kongresszusán is azt az álláspontot rögzítettük, hogy a közszolgálatot egységes módon szemléljük. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem ismerjük el a közszolgálaton belüli foglalkozási és szakma-specifikus leágazások létjogosultságát. A mostani kormány viszont jelenleg másként gondolkodik errõl a kérdésrõl. A közszolgálatot nem egységes egésznek tekintve, hanem szektorálisan közelíti meg ezt az ügyet… Ilyen körülmények között az a nagy kérdés számunkra, hogy a szektorok esetében valós érvek alapján és az ott dolgozók által is elfogadhatóan mit ismerünk el szakma-specifikus ügynek, és melyek azok az elemek, amelyekrõl viszont azt kell mondanunk, hogy nem lehet szakma-specifikus megoldásokat alkalmazni, hanem a közszféra egészére nézve kell bizonyos életpályaelemeket megkonstruálni. Mi tehát úgy gondolkodunk, hogy a közszolgálati életpálya-

rendszernek a fõ elemeiben nagyjából egységes megoldásokat kell alkalmazni, és ebbõl kell leágaztatni a szakma-specifikus ügyeket." X. 3. A SZEF elnöke — a SZEF-kormány megállapodáshoz csatlakozó más közszolgálati szakszervezetek megbízásából is — levélben emlékeztette Stumpf István és Varga Mihály minisztert a kormány és a közszolgálati szakszervezetek tárgyaló csoportjának 2001. augusztus 31-ei találkozójára, amelyen a szakszervezeti oldal sürgõs kormányintézkedést kért a 2001-ben csupán 8,75 százalékos béremelésben részesült közszolgálati dolgozók bérkorrekciója, valamint az egészségügyi és szociális intézményekben dolgozók 2001. második felében várható jelentõs keresetcsökkenése ügyében. A tárgyaláson a kormányoldal megalapozottnak minõsítette a szakszervezetek felvetését. Pozitív következménynek értékelhetõ, hogy a zárszámadási törvényjavaslat — a SZEF-kormány megállapodásra hivatkozva — 14 milliárd forintot elkülönített a közszféra bérkompenzációjára, a szakszervezeti oldal hiányolja azonban, hogy semmiféle választ nem kapott a kormánytól a kért bérkorrekció megoldásával kapcsolatban. A levél leszögezi: a szakszervezetek számára elfogadhatatlan lenne, ha egyszeri juttatásként fizetnék ki az érintettek járandóságát. Azt is nehezményezi Szabó Endre, hogy a szakszervezetek a média útján értesültek az egészségügyben és a szociális szférában foglalkoztatott ápoló személyzet pótlékának emelését ígérõ kormányzati szándékról. A SZEF-kormány megállapodás alapján ezzel kapcsolatban egyeztetési kötelezettsége lett volna a kormánynak. A felvetett ügyekben mielõbbi választ és tárgyalást várnak az érintett szakszervezetek. X. 4. A közgyûjteményekben és a közmûvelõdési intézményekben dolgozók mintegy 70 százaléka egyáltalán nem, vagy csak részben kapta meg szeptember 1-jétõl járó, de október elején esedékes béremelését — tette szóvá Vadász János sajtótájékoztatóján. A késlekedés oka: a kormány csak szeptember 26-án adta ki a bérfejlesztésre vonatkozó rendeletet. A KKDSZ haladéktalan, soron kívüli ellenõrzést és felelõsségre vonást követel a kulturális tárcától, s felszólítja a kormányt a béremelési megállapodás betartására. A KKDSZ állásfoglalására azonnal reagáló minisztérium közigazgatási államtitkára elismerte ugyan, hogy a béremelés szeptember 1-jétõl hatályos, de szerinte ez nem jelenti azt, hogy október elején mindenki megkapja az emelt összeget, mert a helyi egyeztetések sok idõt vesznek igénybe. X. 7. A SZEF és tagszervezeteinek sok vezetõje, aktivistája is részt vett a hat szakszervezeti konföderáció budafoki szüreti baráti találkozóján, ahol ismert közéleti személyiségek és a szakszervezeti konföderációk vezetõi fórumon cseréltek véleményt a társadalmi párbeszéd és a munkavállalók helyzetérõl. X. 8. A SZEF megyei szervezetei vezetõinek budapesti értekezletén Szabó Endre a bérés kereseti helyzetrõl, a minimálbér emelésérõl, a közszolgálati életpálya-tervekrõl, a KOMT megalakulásáról, az egészségügyi törvény tervezetérõl, az országgyûlési választások elõkészületeirõl és a SZEF ezekkel kapcsolatos érdekképviseleti tevékenységérõl tájékoztatta a résztvevõket, akik beszámoltak a megyei koordinációk helyzetérõl, tevékenységérõl. Többen felvetették: ösztönözze a SZEF, hogy a nagy létszámú szervezetek mellett a SZEF valamennyi tagszervezete vegyen részt a megyei

koordinációk munkájában. Az is szóba került, hogy a SZEF-nek fel kell készülnie a régiók közéleti szerepének megerõsödésére. X. 12. Megalakult a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT). A létrehozását kimondó dokumentum aláírásakor Szabó Endre megerõsítette: a SZEF álláspontja továbbra is az, hogy a KIÉT megfelelõ fórum volt a közszféra munkavállalóit érintõ ügyek megtárgyalására. A konföderáció ugyanakkor kész volt a kompromisszumra egy olyan intézmény létrehozása érdekében, amelyben a közintézmények dolgozóinak javát szolgáló megállapodásokra is lehet jutni. A KOMT-ban a SZEF 6, az ÉSZT 3, a Liga, az MSZOSZ, illetve a hét önkormányzati szövetség 1-1 képviseleti helyet kap. X. 13. Sok pedagógus hagyja ott a pályát — nyilatkozta a Népszabadságnak Borbáth Gábor. A PSZ fõtitkára szerint a pályaelhagyás nem pusztán az alacsony bérekkel függ össze. A pedagógus szakma nem kínál karrierlehetõségeket. Az informatika és néhány idegen nyelv oktatójából már most hiány van az iskolákban, az ilyen végzettséget a piaci szektorban sokkal jobban megfizetik. X. 16. A SZEF Ügyvivõ Testülete állásfoglalásban fogalmazta meg, hogy növekvõ aggodalommal szembesül az egészségügyi ellátás nem csillapodó feszültségeivel, az intézmények mûködési feltételeinek folyamatos romlásával, a kirívóan alacsony bérek miatti elkeseredett légkörrel, azzal, hogy mindmáig csak ígéret maradt az egészségügy konszolidációja. Ezért az ÜT jogosnak tartja, hogy az Országos Baleseti és Sürgõsségi Intézet (OBSI) alkalmazottai nyílt levelében fogalmazták meg gondjaikat. A testület szolidáris a Mentõdolgozók Önálló Szakszervezetének a kialakult körülmények javítása érdekében tett erõfeszítéseivel, s egyetért az EDDSZ-nek azzal a felhívásával, amely támogatásáról biztosítja az OBSI dolgozóit. Az ÜT elengedhetetlennek tartja az egészségügy mélyreható reformját, az ágazatban dolgozók mostaninál reálisabb anyagi megbecsülését, sürgeti az átfogó bérfelzárkóztatási és életpálya-program kidolgozását. X. 16. A SZEF Nyugdíjas Választmánya idõszerû feladatokról, a nyugdíjemelés kérdéseirõl tárgyalt, s meghallgatta Mihalovits Ervin elnök tájékoztatóját az európai nyugdíjas szervezetek szövetsége, a FERPA Végrehajtó Bizottságának 2001. szeptember 6-7-én Brüsszelben tartott ülésérõl, valamint az Idõsügyi Tanács ülésén tárgyalt kérdésekrõl. X. 18. Borbáth Gábor sajtótájékoztatón jelentette be: a Pedagógusok Szakszervezete országos népi kezdeményezést, aláírásgyûjtõ akciót indít azzal a követeléssel, hogy az Országgyûlés tûzze napirendre a közalkalmazotti bértábla és a minimálbér összefüggéseinek megtárgyalását. A minimálbér 2002. évre szóló 50 ezer forintra emelésével ugyanis teljesen értelmetlenné válik a közalkalmazotti bértábla, a táblaelemek fele összecsúszik, alig marad különbség az alacsony és a magas képzettségûek, az új és a több évtizede dolgozó alkalmazottak bére között. A SZEF és valamennyi tagszervezete aktív támogatásáról biztosította az akciót elindító PSZ-t. X. 19. A Népszabadság körkérdést intézett a szakszervezeti konföderációk vezetõihez azzal kapcsolatban, hogy az MSZP választási programegyeztetõ tárgyalásokat

kezdeményez a szakszervezeti szövetségekkel. A válaszban Szabó Endre kiemelte: a SZEF számára semmiféle elkötelezettséget nem jelent a találkozó. A tárgyalásokon a SZEF azt az igényt fogalmazza meg, hogy a leendõ kormány vállaljon garanciát a közszféra béreinek érzékelhetõ javítására, felzárkóztatására a versenyszférához, közelítésére az uniós átlaghoz, gondoskodjon a közszolgálatban dolgozók foglalkoztatási biztonságáról. X. 20. A kétkamarás parlament létrehozásának célszerûségét taglalja hosszabb cikkében a Magyar Hírlap hasábjain Vadász János, a KKDSZ elnöke. Elképzelése szerint a hatalommegosztást szolgáló második kamara a szociális fordulat szorgalmazója, a bérbõl és fizetésbõl, saját munkájukból élõk, a nyugdíjasok, hátrányos helyzetûek parlamenti képviselete, a folyamatos társadalmi kontroll alatti párbeszéd helyszíne lenne. X. 26. A SZEF tagszervezetei többször kifejezésre juttatták azt az igényüket, hogy a köztisztviselõk bérszorzó emelésébõl elmaradt 30 százalékot ne 2003. júniusáig, hanem még 2002. elején kapják meg az érintettek. Pintér Sándor belügyminiszter kijelentette: olyan kormánydöntést fog szorgalmazni, hogy 2002. januárjában kifizessék a 30 százalékot. A Népszava hasábjain Szabó Endre kifejtette errõl: a szakszervezetek azért szorgalmazzák a mielõbbi juttatást, mert ez garanciát jelent arra, hogy a köztisztviselõk valóban megkapják jussukat. Az ígéretet ugyanis ez a kormány tette. X. 27. A köztisztviselõi vagyonnyilatkozat közelgõ beadási határidejéhez kapcsolódva Michalkó Péter KSZSZ-elnök a Népszavának nyilatkozva kifejtette: a köztisztviselõk nagyon félnek, mert fõnökük, a munkáltatói jog gyakorlója teljes betekintést nyer családjuk anyagi helyzetébe. Emiatt úgy érzik, kiszolgáltatottá válnak, nem tudják, mikor járnak pórul amiatt, hogy fõnökük a legbelsõbb magánszférájukba nyer betekintést. Ugyanerrõl a témáról a Magyar Hírlap hasábjain Fehér József MKKSZ-fõtitkár azt tartotta aggályosnak, hogy a családtagoknak beleegyezésüket kell adniuk vagyoni helyzetük feltárásához. X. 30. A SZEF Ügyvivõ Testülete egyebek között a 2001-ben csak 8,75 százalékos béremelésben részesült közszolgálati dolgozók egyösszegû kereset-kiegészítésének — a SZEF többszöri sürgetésére elkészített — kormányzati elképzeléseirõl tárgyalt. A testület Szabó Endre elõterjesztésében úgy foglalt állást, hogy ezzel a kompenzálással a SZEF nem tekinthet el a közszféra egészét érintõen annak vizsgálatától, miként valósult meg az egyes intézményekben az idei béremelés. A SZEF ragaszkodik ahhoz, hogy az egyösszegû kiegészítés épüljön be a bértömegbe, s ez számítson a 2002. évi béremelések kiinduló pontjának. A kormánynak garanciát kell adnia erre, mert a tervezettnél nagyobb inflációt csak bérekben és nem egyszeri juttatással lehet kompenzálni. Azt is követeli a SZEF, hogy a helyi béralkuk hatására más forrásokból fedezett — 8, 75 százalékot meghaladó — béremelések összegét a központi költségvetés térítse vissza az intézményeknek. XI. 2. A SZEF új közszolgálati bértábla összeállítását kezdeményezi, mert a minimálbér — egyébként szükséges — emelése miatt a jelenlegi bértábla 140 tételének fele elvesztette differenciáló funkcióját. Olyan bértáblára lenne szükség, amely kevesebb

csoportba osztaná ugyan a közszolgálatban alkalmazottakat, de javadalmazásukban érezhetõ lenne a különbség — nyilatkozta a Népszavának Szabó Endre. XI. 3. Csak azzal a feltétellel fogadható el számunkra a közszféra 2001-re vonatkozó inflációs bérkompenzációja, ha az összeg a jövõ évi alapbérekbe is beépül. A kormány 3 százalékos javaslatával szemben a SZEF legalább 4 százalékos kompenzációt tart szükségesnek. Amennyiben a kormány nem fogadja el a SZEF álláspontját, az jelentõsen megterhelheti a kabinettel korábban kötött megállapodás biztosította konfliktusmentes viszonyt — jelentette ki a Magyar Nemzet hasábjain Szabó Endre azzal összefüggésben, hogy a KOMT november 6-ai ülésére a kormány 3 százalékos, és egyszeri juttatásként kifizetendõ kompenzációt terjesztett elõ. XI. 5. A Népszabadságnak adott nyilatkozatában Szabó Endre megerõsítette a SZEF követelését: a 2001-ben csak 8,75 százalékos béremelésben részesült 150 ezer közalkalmazott bérkiegészítése bérbe épített legyen. A kormány elképzelése szakmailag és erkölcsileg is kifogásolható — hangsúlyozta a SZEF elnöke. — Az inflációt nem lehet egyszeri fizetés-kiegészítéssel korrigálni. Az érintett kör az árak év közbeni emelkedése miatt már így is veszteséget szenvedett el. Elfogadhatatlan a kormánynak az az érve, hogy 2002-re elfogadott költségvetése van, ezért nem lehet beépíteni az alapbérbe a kiegészítést. Akár a zárszámadási törvény keretében is lehetõség nyílhat a bérkorrekció törvényes keretek közötti megoldására. XI. 6. Kemény vita után sem született megállapodás a KOMT ülésén a közszféra 150 ezer dolgozójának 2001. évi bérkorrekciójáról. A kormányoldal felhatalmazás hiányában nem fogadta el sem a bérbeépítést, sem azt a szakszervezeti javaslatot, hogy ha nem bérbe épített lesz a korrekció, akkor — a kamatokat is figyelembe véve — 12 helyett 13 százalék legyen a juttatás. A kormány és a szakszervezetek képviselõi csak abban egyeztek meg, hogy a november 13-i kormányülésig felfüggesztik a megbeszéléseket. A szakszervezeti oldal tudomásul vette, hogy mivel december 22.-ig mindenképp ki akarják fizetni a korrekció összegét, a költségvetés megkezdi az egyszeri juttatás kifizetésének elõkészítését, de a november 13-i kormányülés után folytatják a tárgyalásokat arról, milyen módon lehet bérbe építeni a korrekciót. A tanácskozás után a Magyar Hírlapnak nyilatkozva Szabó Endre kijelentette: ha a kormány decemberben csak egyszeri juttatással kompenzálja az inflációt, akkor ennek felelõsségét is magára kell vállalnia. XI. 13. A SZEF Ügyvivõ Testülete az ÉSZT-tel közös állásfoglalásban követeli a kórházprivatizációs törvényjavaslat parlamenti vitájának elhalasztását mindaddig, amíg a témáról nem folytatnak le egy széleskörû társadalmi vitát. Az állásfoglalás kifogásolja, hogy ez nem elõzte meg a törvényjavaslat Országgyûlés elé terjesztését, s csak az egészségügyhöz közel álló szakmai képviseletek mondhattak véleményt a tervezetrõl. A két szakszervezeti konföderáció határozott véleménye, hogy egyetlen reformintézkedés sem vezet eredményre, ha az ország nem áldoz a jelenleginél több pénzt az egészségügyre. Egyértelmûvé kell tenni: anyagi helyzete miatt senki sem szenvedhet hátrányt az egészségügyi ellátásban. (Az állásfoglalást és a hozzá csatolt szakértõi véleményt Szabó Endre és Vígh László ÉSZT-elnök megküldte a hat parlamenti párt frakcióvezetõjének, Mikola István egészségügyi miniszternek, Õry Csabának, a

Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának, valamint a szakszervezeti konföderációk vezetõinek.) XI. 13. Megalakult a Köztisztviselõi Érdekegyeztetõ Tanács (KÉT). A mûködését rendezõ alapdokumentumot a kormány képviseletében Kontrát Károly, a BM politikai államtitkára, valamint hét köztisztviselõi érdekképviselet — a SZEF-hez tartozó szakszervezetek közül a KSZSZ, az MKKSZ és a BRDSZ — vezetõi írták alá. XI. 15. A SZEF és tagszervezeteinek vezetõ tisztségviselõi sajtónyilatkozatokban fejezték ki egyet nem értésüket azzal a kormánydöntéssel, amely szerint a munkavállalói érdekképviseletek többszöri és határozott állásfoglalása ellenére nem bérbe építve, hanem egyszeri juttatásként fizetik ki a tervezettnél magasabb infláció miatti keresetkiegészítést. Szabó Endre a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben sürgette, hogy mielõbb kezdõdjön tárgyalás az ügyrõl a KOMT-ban. Õry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára — ugyancsak a Népszabadságban — úgy reagált a szakszervezeti álláspontra, hogy a kormány messze túlteljesítette azt, amit a SZEFkormány megállapodásban vállalt, a bérek az inflációt és a GDP felét meghaladóan emelkedtek 2001-ben, a 2002-es bérbeépítésrõl pedig folytatódnak a tárgyalások, de a megoldást szerinte a közalkalmazotti életpálya jelenti, amelynek kidolgozása már megkezdõdött. Michalkó Péter és Borbáth Gábor a Népszava összeállításában tényekkel prognosztizálta azokat az anomáliákat, amelyeket a közszolgálati bérviszonyok, s a minimálbér — egyébként szükséges — emelése 2002-ben teremtenek. Vadász János KKDSZ-elnök a Magyar Nemzetben (XI. 16.) fejtette ki ugyanerrõl az álláspontját, s azt a javaslatot, hogy kezdõdjenek tárgyalások egy egységes közszolgálati kerettörvény megalkotásáról. XI. 20. A SZEF Ügyvivõ Testülete tájékozódó jellegû beszélgetést folytatott Kiss Péterrel, az MSZP munkaügyi kabinetjének vezetõjével az MSZP választási programjának a közszolgálatban foglalkoztatottakat és a szakszervezeteket érintõ koncepciójáról. A találkozón Kiss Péter körvonalazta az MSZP elgondolásait arról, hogy kormányra kerülése esetén miként kíván valódi partneri viszonyt kialakítani a szakszervezetekkel, s felvázolta az egységes közszolgálati keretszabályozás és egy bérfelzárkóztató program koncepcióját. XI. 22. Sem választási együttmûködésrõl, sem szakszervezeti vezetõk parlamenti mandátumáról nem lesz szó az MSZP miniszterelnök-jelöltjével a közeli napokban folytatandó megbeszélésen — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. Mivel a közszféra munkáltatója a mindenkori kormány, a SZEF nem pártokkal, hanem az eséllyel induló két miniszterelnök-jelölttel kívánja megbeszélni, hogy mit vár a választások után megalakuló kormánytól. XI. 26. A SZEF a jövõ kormányától világosabb, kiszámíthatóbb, átgondoltabb koncepciót vár a közszolgálattal kapcsolatos állami és kormányzati tennivalókról, a közszféra egészére nézve pedig elfogadható életpálya-rendszer kialakítását és mielõbbi bevezetését igényli — foglalta össze Szabó Endre a SZEF elvárásait az MSZP miniszterelnök-

jelöltjével, Medgyessy Péterrel tartott megbeszélésen. A SZEF vezetõi a találkozón jelezték, hogy szeretnék, ha már az új ciklus kezdetén a közszféra egészére vonatkozó bérfelzárkóztatási egyezséget kötne a kormány a szakszervezetekkel. Medgyessy Péter kijelentette: nem talált olyan követelést a SZEF listáján, amelyet ne támogatna. Kész középtávú megállapodást kötni, fontosnak mondta a háromelemû bérrendszer bevezetését, amelynek része a bértábla fokozatos korrigálása, a szakmai és a teljesítményhez kötött bérpótlék. Azt mondta: a politikai kinevezettek kivételével senkinek nem kell távoznia a közszolgálatból azért, mert egy elõzõ kormányt is szolgált. A tárgyalásokat követõ sajtótájékoztatón Szabó Endre bejelentette: amint a Fidesz hivatalosan megnevezi miniszterelnök-jelöltjét, a SZEF õt is meghívja egy hasonló megbeszélésre. XI. 27. Vadász János több lapban, Michalkó Péter és Borbáth Gábor a Népszavában bírálta, hogy a kormány félreérthetõen közölte a bérkorrekcióval kapcsolatos döntést. Emiatt sok kiskeresetû közalkalmazott azt hitte, hogy részese lesz a kompenzációnak. Ahol saját forrásból egészítették ki 12 százalékra a béremelést, ott az intézmény nem kap a bérkiegészítésre az állami költségvetésben rendelkezésre álló 14 milliárd forintból. Így az összeg jelentõs része az állam zsebében marad. XII. 3. A Pedagógusok Szakszervezete megkezdte aláírásgyûjtési akcióját azért, hogy az Országgyûlés tûzze napirendre és tárgyalja meg a közalkalmazotti bértábla minimálbérhez igazítását. Az akciót a SZEF és a konföderáció több tagszervezete tevõlegesen támogatja. XII. 4. A SZEF Ügyvivõ Testülete a kormány illetékeseihez eljuttatandó állásfoglalást fogadott el, amelyben kezdeményezi a KOMT sürgõs összehívását. A konföderáció a kormány képviselõivel folytatott különbözõ tárgyalásokon több ízben is nyomatékkal jelezte azokat a várható súlyos feszültségeket, bértorlódásokat, amelyek a minimálbér szükséges és a szakszervezetek által is üdvözölt jelentõs emelése következtében álltak elõ. A kialakult helyzet rendezésére azonban mindeddig nem történt semmi, s a 2002. évi közszolgálati bérekkel kapcsolatos tárgyalások sem kezdõdtek meg. Ez indokolja az érintett munkavállalók nyugtalanságát, a SZEF különbözõ tagszervezeteinek emiatt kezdeményezett akcióit, amelyekkel a SZEF szolidáris. Ezért követeli, hogy a kormány haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a KOMT-ban az érintett érdekképviseletekkel a 2002. évi bérekrõl, s az eltorzult bértáblával kapcsolatos feszültségekrõl. Az Ügyvivõ Testület konzultációt folytatott a közalkalmazotti életpálya-koncepció elõkészületeirõl, a kidolgozással megbízott szakszervezet-kormány vegyes bizottság megalakulásáról és elsõ ülésérõl. XII. 6. Cser Ágnes EDDSZ-elnök levélben kérte Orbán Viktor segítségét, hogy folytatódjanak a 2000. decemberi 26 pontos petíciójuk átadása után megszakadt tárgyalások a kormány képviselõjével. XII. 6. Kétórás figyelmeztetõ sztrájkot hirdet december 14-re a KKDSZ — jelentette be sajtótájékoztatón Vadász János —, mert „elfogadhatatlan, hogy a jövõre 50 ezer forintban

meghatározott minimálbér a közalkalmazotti bértábla 68 osztályát — mintegy félmillió közalkalmazott bérét — teszi azonos összegûvé. Ezzel gyakorlatilag megszûnik a közalkalmazotti bér-elõmeneteli rendszer." XII. 10. „A közszolgálatban foglalkoztatottak életpálya-rendszere" címmel nemzetközi szakmai konferenciát rendezett a SZEF Budapesten. A tekintélyes osztrák, francia, német, portugál szakelõadók és több nem a SZEF-hez tartozó közszolgálati szakszervezet képviselõinek részvételével megtartott tanácskozáson Szabó Endre azt emelte ki vitaindítójában, hogy az utóbbi két-három évben a közszféra bér- és jövedelmi helyzetének javítását célzó kormányzati intézkedések részben protekcionista jellegûek, részben pedig tûzoldást szolgáló hatásúak voltak. A SZEF álláspontja szerint nem halasztható tovább a kaotikus bérviszonyok megszüntetése, a közszolgálatban dolgozók számára biztatóbb jövõkép felvázolása, a közszolgálat jelenleg igen differenciált szabályozásának egységesebbé, harmonizáltabbá tétele. A leglényegesebb a közszféra egészét érintõ bérfelzárkóztatás és a közszolgálati életpálya-rendszer fenntartásához szükséges állami költségvetési garancia megteremtése. A kormány képviseletében felszólaló Pál Lajos, a Miniszterelnöki Hivatal helyettes államtitkára elismerte az átfogó megoldás keresésének szükségességét, de az ország anyagi helyzete nem teszi lehetõvé, hogy valamennyi közszolgálati ágazat problémája egyszerre megoldódjon. Csak fokozatos rendezésrõl lehet szó. Ezért a köztisztviselõk után a következõ években a közalkalmazottak helyzetének javítására kerülhet sor. A külföldi elõadók arra hívták fel a figyelmet, hogy Nyugat-Európa több országában a közszolgálat mûködésének jó feltételeit most gyengítik, a közszolgálatban dolgozók kiemelkedõ kedvezményeit fokozatosan megnyirbálják. XII. 10. A Pedagógusok Szakszervezete állásfoglalásban nyilvánította ki, hogy egyetért a pedagógus életpálya-modell céljaival, ám úgy látja, hogy az oktatási tárca által kiadott vitaanyag részletei nem, vagy nem világosan szolgálják ezek elérését. A PSZ számára elfogadhatatlan a modell finanszírozásának idõbeli üteme. A nemzetgazdasági bérátlag 125 százalékának 2006-ra történõ elérése a pedagógus-keresetek felzárkóztatásának elodázását jelenti. Ezért a PSZ gyorsabb közelítést kér. XII. 11. A SZEF elnöke nyilatkozatban fejezte ki szolidaritását és támogatását a KKDSZnek a közalkalmazotti bér- és elõmeneteli rendszer módosítását, valamint a minimálbér emelése miatt a bértáblában keletkezett aránytalanságok felszámolását követelõ kezdeményezéseiért. (A nyilatkozatot Vadász János levélben köszönte meg december 19én.) XII. 12. A SZEF elnöke nyilatkozatban jelezte megütközését azon, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szokásos szerda reggeli rádióinterjújában a pedagógusok gondjaként említette a közalkalmazottak egész közösségét érintõ súlyos bérfeszültséget, amely a közalkalmazotti bértábla tételei felének összecsúszásával — a minimálbér egyébként szükséges jelentõs emelése miatt — állt elõ. Így a gondok orvoslása sem korlátozódhat csupán a pedagógusokra. A SZEF elvárja — szögezi le a nyilatkozatban Szabó Endre —,

hogy azonnal kezdõdjenek tárgyalások a közszféra jövõ évi béreirõl, a közalkalmazotti bértábla módosításáról, az életpálya átfogó koncepciója kidolgozásának felgyorsításáról. XII. 13. Elégedetlenek vagyunk a közoktatásban 1998. óta végrehajtott fizetésemelésekkel. A pedagógusok átlagkeresete 2002-re alig emelkedik a nemzetgazdasági átlag fölé, így nem következik be a közoktatásnak erre a ciklusra várt felzárkóztatása — szögezte le a PSZ évértékelõ sajtótájékoztatóján Borbáth Gábor fõtitkár. A szakszervezet szerint a gazdaság teljesítménye lehetõvé tenné, hogy ne a kormány szerinti 2006-ban, hanem legkésõbb 2003-ban a nemzetgazdasági átlag 125 százalékára emeljék a pedagógusbéreket. XII. 14. A kulturális alapintézmények dolgozóinak 90 százaléka vett részt a KKDSZ által szervezett kétórás figyelmeztetõ sztrájkban. Az országos akció elõestéjén Vadász János petíciót nyújtott át Szili Katalinnak, az Országgyûlés alelnökének. A petícióban a KKDSZ elnöke a szakszervezet követeléseként azt fogalmazta meg, hogy a minimálbér 50 ezer forintra emelésével egyidejûleg a jelenlegi 25 ezer helyett 50 ezer forintra emeljék a közalkalmazotti bértábla legkisebb összegét. XII. 20. Szabó Endre a Népszavának adott interjúban kifogásolja, hogy a kormány mindeddig nem válaszolt a SZEF Ügyvivõ Testületének arra a 2001. december 5-én a kormány illetékeseihez eljuttatott állásfoglalására, amelyben a szakszervezeti szövetség a KOMT sürgõs összehívását kéri, hogy tárgyalások kezdõdhessenek a 2002. évi közszolgálati bérekrõl és az eltorzult bártábla miatt kialakult feszültségekrõl. A SZEF elnöke azért is elengedhetetlennek tartja a tárgyalást, mert a kormány elfogadta, hogy 2002.-ben a versenyszférában 8-10,5 százalékkal emelkedjenek a bérek, a kétéves költségvetés szerint a közszférában viszont mindössze 7,75 százalékos emelésrõl lehet szó. Így nem teljesül az a SZEF-kormány megállapodásban rögzített kormányzati ígéret, hogy a közszférában a versenyszféráénál magasabb lesz a béremelés. XII. 21. Vadász János sajtótájékoztatón jelentette be: mivel a kormány elutasította a KKDSZ-nek azt a követelését, hogy a minimálbér 50 ezer forintra emelésével egyidejûleg emeljék 50 ezer forintra a közalkalmazotti bértábla legalsó tételét, a KKDSZ felszólítja a SZEF-et, hogy kezdje meg egy január végi, február eleji Kossuth téri országos tiltakozó demonstráció szervezését, amennyiben a kormány 2002. január 15-éig nem tesz érdemi javaslatot a bérfejlesztésre. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzetnek és a Magyar Hírlapnak (XII. 22.) nyilatkozó Szabó Endre kijelentette: teljesen idõszerû a KKDSZ követelése. A minimálbér emelésébõl adódó bérfeszültség megoldása valóban feszítõ kérdés, de a SZEF elsõsorban tárgyalásos úton szeretné megoldani a problémát. Ha a SZEF legkésõbb január elején nem kap a kormánytól megfelelõ javaslatot a közalkalmazotti bértorlódás megoldására, akkor az Ügyvivõ Testület dönt arról, milyen lépéseket tesz, hogy céljait akár nyomásgyakorlás útján is érvényesítse. XII. 30. A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete és a Független Rendõrszakszervezet közleményben jelentette be, hogy sikertelenül zárult a Belügyi Érdekegyeztetõ Tanács ülése. A miniszter a belügyi közalkalmazottak és munkavállalók részére 12-rõl 15 százalékra módosította 2002. évi béremelési ajánlatát, amelyet azonban

a szakszervezeti oldal — testületi felhatalmazás hiánya miatt — nem fogadott el. A két szakszervezet fenntartja eredeti követelését: 20 százalékos, vagy január 1-jétõl 16 százalékos és július 1-jétõl további 3-4 százalékos legyen a béremelés, mivel a belügyi közalkalmazottak és munkavállalók több mint 60 százaléka 2002. január elsejétõl csak a minimálbért kapja fizetésként. 2002. I. 7. A közalkalmazottak 2002. évi bérének emelésérõl szóló tárgyalásokat sürgeti a Népszavának adott nyilatkozatában Szabó Endre. A SZEF elnöke sérelmezi, hogy a kormány illetékesei több mint egy hónap óta nem válaszolnak a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának összehívását kezdeményezõ SZEF-levélre. Miután a kormány is elfogadta, hogy a versenyszférában 8-10,5 százalékkal emelkedjenek 2002ben a bérek, a közszférában pedig csak 7,75 százalékos emelést tervez az állami költségvetés, a kormánynak be kell váltania a SZEF-kormány megállapodásban tett, a közszféra bérfelzárkóztatására vonatkozó ígéretét. I. 8. A SZEF Ügyvivõ Testülete elhatározta: Orbán Viktorhoz írandó levélben kell sürgetni, hogy a kormány adjon végre választ a 2002. évi közszolgálati bérfeszültségekkel kapcsolatos SZEF-kezdeményezésekre. A testület gratulációját fejezte ki a KKDSZ-nek a kulturális alapintézményekben dolgozók 2001. december 14-én nagy részvételi aránnyal megtartott figyelmeztetõ sztrájkjáért. Az Ügyvivõ Testület a szolidaritás jegyében támogatta az Agrárkamarának azt a kérését, hogy az Alkotmánybíróság soron kívül tárgyaljon a földtörvény alkotmányossága ügyében hozzá benyújtott kérelemrõl. I. 9. A SZEF elnöke — az Ügyvivõ Testület megbízásából — levélben kérte Orbán Viktor miniszterelnöktõl, hogy mozdítsa ki a jelenlegi megtorpanásból a 2001. márciusában aláírt SZEF-kormány megállapodásból következõ együttmûködést. A levélben Szabó Endre szóvá tette, hogy a közalkalmazottak körében jelentõs a feszültség és az elégedetlenség a minimálbér — a szakszervezetek által is támogatott — jelentõs emelése következtében elõállt bértorlódások miatt. A feszültség enyhítésére a SZEF több kezdeményezést tett, ezeket azonban a kormány képviselõi a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának (KOMT) elsõ ülésein elutasították. A helyzetet még problematikusabbá teszi, hogy a közszektor számára 7,75 százalékos bérszorozó-emelés van érvényben 2003-ra, ami a versenyszférának tett bérajánlás alsó határát sem éri el. Ezért a SZEF 2001. december 5-én levélben kérte Stumpf István, Matolcsy György és Varga Mihály miniszterektõl, hogy a KOMT keretében mielõbb kezdõdjenek tárgyalások a 2002. évi bérhelyzetrõl és a szükséges lépésekrõl. A levére azonban — többszöri sürgetés ellenére — egyik miniszter sem válaszolt. Ez nem egyeztethetõ össze a SZEFkormány megállapodásban vállalt kötelezettségekkel. I. 12. A SZEF a parlamenti választásokra nem állít képviselõjelölteket, nem szorgalmazza, hogy a konföderáció tisztségviselõi közül bárki listára kerüljön vagy egyéni jelöltként induljon, de nem is kifogásolja, ha bármelyik tagszervezetének vezetõje

úgy dönt, hogy akár egyéni jelöltként, akár listán indul a választásokon — válaszolta a Népszabadság körkérdésére a SZEF elnöke. I. 12. A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete több napig tartó alku után aláírta a belügyi bérmegállapodást, amely szerint a BM közalkalmazottainak és Munka Törvénykönyves dolgozóinak 15 százalékkal nõ az alapbére 2002-ben, az eddigi 25 ezer forintos ruhapénz pedig 9 ezer forinttal emelkedik. A BRDSZ mégis elégedetlen, mert a 15 ezer belügyi közalkalmazott közül több mint 9 ezren továbbra is a minimálbér és az 57.500 forint közötti kereseti sávba tartozik, — nyilatkozta a Népszabadságnak dr. Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára. I. 15. A SZEF elnöke a Világgazdaságnak adott interjúban sürgeti a közszféra bérfelzárkóztatási programjának kidolgozását, mert a közszolgálat egyes ágaiban végrehajtott tûzoltó jellegû intézkedések feszültséget keltettek a szféra különbözõ ágazatai között. Szabó Endre hozzátette: a SZEF elsõsorban egy egységes, átfogó, jogi, strukturális és pénzügyi vonatkozásokat is magában foglaló közszolgálati program megvalósítását szorgalmazza. I. 16. Feltételezhetõen az Orbán Viktorhoz írt levél hatására szánták rá magukat a kormány illetékesei, hogy többszöri sürgetésre végre összehívják január 30-ra a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának (KOMT) ülését, — mondta a Népszabadságnak adott nyilatkozatában Szabó Endre. A SZEF elnöke hozzátette: a konföderáció érdemi tárgyalásokat vár a 2002. évi bérekrõl, s azt reméli, a kormány olyan javaslatokkal áll elõ, amelyek enyhítik a közintézményekben jelenleg tapasztalható feszültségeket. A KOMT-ülés összehívásához kapcsolódik a SZEF elnökének a Népszavában megjelent nyilatkozata is. Ebben a minimálbér — egyébként a SZEF által is támogatott — emelése miatt elõállt feszültségekrõl szól Szabó Endre. A SZEF ezekrõl és arról szeretne tárgyalni a KOMT-ülésen, hogyan lehetne valamivel megtoldani a 7,75 százalékos közalkalmazotti bérszorzót. A Népszavának ugyanebben az összeállításában Borbáth Gábor PSZ-fõtitkár azt teszi szóvá, hogy az önkormányzatok sok helyen vonakodnak az általuk fenntartott iskoláknak kifizetni a béremeléshez szükséges összegeket. Arra hivatkoznak, hogy még nem készült el a 2002. évi költségvetésük. I. 16. A minimálbér emelése az egészségügyben a dolgozóknak 60-70, a szociális ágazatban pedig több mint 90 százalékát érinti. Félõ azonban, hogy egyik-másik intézmény létszámcsökkentésre kényszerül, mert a minimálbér emelésének fedezetét az intézményeknek maguknak kell kigazdálkodniuk. Az is várható, hogy az emelést követõen összecsúsznak a bértábla tételei, ami munkahelyi, szakmai feszültségeket kelt, nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Cser Ágnes EDDSZ-elnök. I. 17. A közalkalmazottak bérhelyzete tarthatatlan és tûrhetetlen, — jelentette ki a SZEF elnöke a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének „Feketébe öltöztetem a

szívemet" jelszóval megrendezett rendkívüli kibõvített országos értekezletén. Dr. Szabó Endre felszólalásában kiemelte: a kormányzatnak is be kell látnia, hogy ez a szféra méltánytalanul rossz helyzetben van. A SZEF nem ért egyet az olyan bérpolitikával, amely úgy próbált enyhíteni a közalkalmazottak helyzetén, hogy egyes foglalkozási csoportokra szerény eseti beavatkozásokat foganatosított. Azzal sem érthetünk egyet, hogy az inflációt követõ korrekció egyszeri kereset-kiegészítés legyen, s ne épüljön be a bérbe. A kormánynak szembe kell néznie azzal, hogy csak egy érzékelhetõ béremelés hozhat nyugalmat és tisztességesebb életminõséget a közalkalmazottak körében. I. 19. Egy új közalkalmazotti bértábla kivételes sürgõsséggel történõ azonnali megalkotásának kikényszerítését célzó országos sztrájk támogatásának felmérését kezdeményezi a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ). Több országos politikai napilapnak errõl nyilatkozva Vadász János hozzátette: ha a felmérés eredményes lesz, s a SZEF szintjén kellõ mértékû sztrájkhajlandóságot tapasztalnak, akkor még a február eleji parlamenti ülés elõtt általános közalkalmazotti sztrájkot szerveznek. A Népszabadság és a Magyar Hírlap ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva Szabó Endre elnök és a SZEF Ügyvivõ Testületének több tagja (Borbáth Gábor, Michalkó Péter, Fehér József) is úgy nyilatkozott: a SZEF most arra készül, hogy a KOMT január 30-ra összehívott ülésén érdemi tárgyalásokat folytasson a kormánnyal a 2002. évi közalkalmazotti bérek emelésérõl. Ha a tárgyalóasztalnál eredménytelen lesz az egyeztetés, megvizsgálják a további lépések lehetõségét. I. 21. A Pedagógusok Szakszervezete a Népszava hasábjain kifogásolja, hogy az Oktatási Minisztérium által közreadott pedagógusi életpályamodell-tervezet 2006-ra akarja elodázni a pedagógus-bérek rendezését. A PSZ határozott álláspontja: már 2003-ban a nemzetgazdasági bérátlag 125 százalékában rögzítsék a pedagógusok jövedelmét, s kiemelkedõen fontos vonzóvá tenni a fiatalok számára a pedagógusi pályát, valamint biztosítani az oktatási intézmények mûködéséhez szükséges forrásokat. I. 22. Az MSZP a SZEF-nek is megküldte azt a szociális fordulatot ígérõ együttmûködési javaslatot, amelyet — zömmel a versenyszférához tartozó — 35 szakszervezet már aláírt. A Magyar Nemzet ezzel kapcsolatos kérdésére válaszolva Szabó Endre kijelentette: a tagszervezetek és a Szövetségi Tanács állásfoglalása alapján dönt a SZEF az aláírásról. I. 24. Szabó Endre a Magyar Hírlap kérdésére — sztrájkot hirdet-e a SZEF Vadász János kezdeményezése alapján — azt válaszolta: a konföderáció megvárja, mit mond a kormány a január 30-ra nagy nehezen összehívott KOMT-ülésen a közszférában dolgozók 2002-es bérköveteléseirõl. A SZEF egyértelmûen elfogadhatatlannak tartja a 7,75 százalékos emelést. A KOMT-ülést február 7-én követõ Szövetségi Tanácsülésen születhet döntés az esetleges figyelmeztetõ sztrájkról. I. 24. A Pedagógusok Szakszervezetének vezetõi átadták az Országos Választási Bizottságnak azt a 216 ezer aláírást, amellyel a PSZ és a népi kezdeményezéshez csatlakozott 31 közalkalmazotti szakszervezet követeli, hogy az Országgyûlés tûzze

napirendre a közalkalmazotti bértábla korrekcióját, mivel a minimálbér 50 ezer forintra emelése az 551 ezer közalkalmazott kétharmadának azonos szintre hozta a keresetét, eltüntetve a szakképzetlenek és a diplomások bérkülönbségeit. I. 28. A SZEF a parlamenti választások miatt nem fogja felnagyítani a közszférán belüli konfliktusokat, de hangtompítót sem tesz a szájára, mert nem fogadható el az az érv, hogy a kétéves költségvetés miatt nem változhat a közalkalmazottak 7,75 százalékra tervezett 2002. évi béremelése. A SZEF tényekkel igazolható objektív érdekképviseleti politika folytatására törekszik és arra, hogy megõrizze a politikai pártoktól való függetlenségét, — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek adott exkluzív interjúban Szabó Endre. I. 28. A SZEF Nyugdíjas Választmányának ülésén Szabó Endre a SZEF idõszerû feladatairól, a 2002. évi közalkalmazotti bérek eredetileg tervezettnél nagyobb mértékû emeléséért folytatott érdekképviseleti erõfeszítésekrõl, a közszférában kialakult feszültségek oldási lehetõségeirõl, az Orbán-kormány érdekegyeztetéssel kapcsolatos magatartásáról tájékoztatta a résztvevõket. A testület Mihalovits Ervin elõterjesztésében tárgyalt a Nyugdíjas Választmány 2002. évi feladatairól, s állásfoglalást fogadott el a szociális igazgatás és ellátórendszer fejlesztésérõl. I. 29. A SZEF Ügyvivõ Testülete beható vita után alakította ki a KOMT másnapi ülésén elõterjesztendõ javaslatait és álláspontját. A SZEF a kormány felzárkóztatási kötelezettség-vállalását is figyelembe véve a 7,75 helyett 17 százalékos — de legalább 13 százalékos — béremelést kér a közalkalmazottaknak 2002-re, s ragaszkodik ahhoz, hogy a kiegészítést ne egyszeri juttatásként, hanem bérbe építve kapják az érintettek, méghozzá január 1-tõl visszamenõleg, és semmi esetre sem csak július 1-tõl. I. 30. A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának (KOMT) mára összehívott — a miniszterelnökhöz írt levéllel kikényszerített — ülésérõl a Népszabadságnak és a Népszavának nyilatkozva Szabó Endre a közalkalmazotti bértábla minimálbérhez igazítását és a 7,75 százalékban megszabott 2002. évi béremelés 17 százalékra növelését jelölte meg legfõbb tárgyalási témaként. (A 7,75-höz a SZEF 5 százalékot kér azért, mert az elõzõ két évben a tervezettnél magasabb infláció miatti kereset-kiegészítéseket nem építették be a bérbe, további 4 százalékot pedig bérfelzárkóztatás címén.) A SZEF elnöke furcsállotta, hogy a kormány ezúttal — az eddigi gyakorlattól eltérõen — semmiféle írásos anyagot nem küldött elõzetesen a szakszervezeteknek, így nem tudható, hogy milyen javaslatot kíván elõterjeszteni a tanácskozáson. A KOMT ülése igazolta az érdekképviseletek elõzetes aggodalmait: a kormány képviselõi üres kézzel, javaslat nélkül ültek tárgyalóasztalhoz, így csak a szakszervezeti oldal mondta el követeléseit, amelyek teljesítésének azonban a kormányzati oldal szerint a választások elõtt nincs realitása. A tárgyalást így egy hétre felfüggesztették, bejelentve, hogy az érdekképviseletek február 6-ig világos választ várnak igényeikre. A tanácskozás után Borbáth Gábor, a KOMT munkavállalói oldalának ügyvivõje és Szabó Endre SZEFelnök újságíróknak kijelentette: ha kedvezõtlen lesz a kormányoldal válasza, s nem mutatkozik semmi esély még kompromisszumos megállapodásra sem, akkor a SZEF Szövetségi Tanácsának február 7-ei ülése dönt a szakszervezeti oldal további lépéseirõl.

I. 31. A KKDSZ Ügyvivõ Tanácsa nyilatkozatban szólította fel a közalkalmazottakat, hogy közösen és egységesen lépjenek fel bérük emeléséért, a közalkalmazotti bértábla induló tételének a mindenkori minimálbér szintjére emeléséért. Az ezt bejelentõ sajtótájékoztatóján Vadász János elnök közölte: ha a SZEF országos közalkalmazotti sztrájkot hirdet, felmérésük szerint a KKDSZ tagságának 98 százaléka részt vesz azon. A sztrájknak február 27-ét, az utolsó parlamenti ülésnapot megelõzõen lenne értelme. II. 1. A SZEF bérköveteléseirõl beszélgetett a Kossuth Rádió „Közéleti Ütközõ" címû mûsorában — Bálint István mikrofonja elõtt — Szabó Endre és Õry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. A SZEF elnöke részletesen indokolva kifejtette a KOMT ülésén elhangzott szakszervezeti igényeket, külön kiemelve annak a több mint 200 ezer közalkalmazottnak a gondját, akik a 7,75 százalékos — a versenyszféráénál alacsonyabb — emelésen kívül semmiféle szorzóemelésben nem részesült. Az államtitkár a minimálbér, a köztisztviselõk, a rendészeti dolgozók és a hivatásos katonák béremelésére hivatkozva bizonygatta, hogy a közszféra minden eddiginél nagyobb bérfejlesztésben részesült, s a közalkalmazottak bérének érzékelhetõ javítására csak 2003-tól, az életpályarendszer bevezetésével lesz lehetõség. A betelefonáló hallgatók általában kormánypárti szemszögbõl ítélték meg a közszféra bérköveteléseit. II. 7. A SZEF Szövetségi Tanácsa a közalkalmazottak bérhelyzetérõl, s a 2002. évi béremelési tárgyalások megfeneklése után követendõ szakszervezeti magatartásról tárgyalt. Szabó Endre helyzetértékelése és alapos vita után a testület állásfoglalásban hozta nyilvánosságra, hogy bár a 2001. márciusában kötött SZEF-kormány megállapodás alapján némileg javult a közszféra egyes csoportjainak bérhelyzete, de a köztisztviselõkön és a szolgálati viszonyban állókon kívül más kategóriákban érzékelhetõ javulás nem történt, a bérfelzárkóztatás nem jutott elõbbre, a kormány nem támogatta az összeomlott közalkalmazotti bérrendszer korrekciójára vonatkozó szakszervezeti kezdeményezéseket, Orbán Viktor miniszterelnök nem válaszolt a SZEF hozzá intézett levelére. A kialakult helyzetet nehezíti, hogy a SZEF-kormány megállapodásban rögzített idõpontnál jóval késõbb alakult meg a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT), s nem vált az érdemi érdekegyeztetés fórumává. A Szövetségi Tanács azt is kifogásolta, hogy a közalkalmazotti életpályát kidolgozó bizottság is jóval késõbb alakult meg, mint ahogy a SZEF-kormány megállapodás alapján kellett volna. Emiatt lehetetlenné vált, hogy még ebben a parlamenti ciklusban törvény szülessen a közalkalmazotti életpálya-rendszerrõl. Mivel a SZEF-kormány megállapodásban foglalt kormánykötelezettségek közül több nem kellõ idõben és mértékben, vagy egyáltalán nem teljesült, a Szövetségi Tanács ülésén többen javasolták, a megállapodás egyoldalú felmondását. Vita után a Tanács úgy döntött, hogy a tagszervezetek és a régiók képviselõibõl akcióbizottságot alakít, s a függõben maradt bértárgyalások eredményeit és a megállapodást aláíró más közszolgálati szakszervezetek véleményét is figyelembe véve még februárban ismét tárgyal az ügyrõl a Szövetségi Tanács rendkívüli ülése.

A Szövetségi Tanács egyetértõen tudomásul vette Szabó Endre tájékoztatóját az MSZP miniszterelnök-jelöltjével folytatott tárgyalásokról, megelégedéssel nyugtázta, hogy Medgyessy Péter reálisnak és megvalósíthatónak minõsítette a „Mit vár a SZEF az új kormánytól" címû dokumentumban megfogalmazott szakszervezeti követeléseket. A testület úgy döntött: a SZEF nem köt írásos együttmûködési megállapodást az MSZP-vel, de egyetért a párt ajánlatában foglaltakkal. II. 8. A Pedagógusok Szakszervezetét meglepte, hogy az Oktatási Minisztérium a PSZ-el való egyeztetés nélkül hozta nyilvánosságra az önálló pedagógus-bértáblát, amelyhez a szakszervezet is készített javaslatokat. A PSZ igényt tart arra, hogy megkezdõdjenek ez ügyben az egyeztetések az érdekképviselet és a szaktárca között — nyilatkozta a Népszavának Borbáth Gábor fõtitkár. II. 12. „Õk így látják" címmel jelent meg Polgár Tibor Fõcze Lajossal, Nagy Sándorral, Palkovics Imrével és Szabó Endrével az érdekképviseleti küzdelmek buktatóiról, egykori és mai vitákról, a szakszervezetek elégtelen társadalmi presztízsérõl folytatott beszélgetéseit tartalmazó interjúkötet, amelynek a sajtóbemutatója a Benczúr Hotelban volt. II. 13. A SZEF és az ÉSZT közös nyilatkozatban kifogásolja, hogy a kormány február 12ei ülésén válaszra sem méltatta a közalkalmazottak 2002. évi bérének a tervezett 7,75 százalékosnál nagyobb arányú emelésére vonatkozó szakszervezeti javaslatot. A két konföderáció arra szólítja fel a kormányt, hogy sürgõsen adjon nyilvános választ az érdekképviseleti javaslatra. A nyilatkozat szóvá teszi azt is, hogy a közszféra szakszervezetei és a kormány 2001. márciusi megállapodása nem hozott pozitív változást az érdekegyeztetésben. A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) az érdemi párbeszéd helyett meghallgatási fórumként mûködik, s a szétforgácsolt és összehangolatlan életpálya-tervek csak ígéretek, nem értelmezhetõk válaszként a közalkalmazottak 2002. évi bérügyeire. A témáról a Népszabadságnak (II. 14.) nyilatkozva Szabó Endre hozzátette: a kormány nem teljesítette azt a szakszervezeti követelést sem, hogy 50 ezer forint legyen a közalkalmazotti bértábla induló tétele, hogy a gazdasági, technikai, mûszaki, fizikai munkakörben dolgozó közszolgálati alkalmazottak is kapjanak 2002-ben méltányos béremelést, s hogy a köztisztviselõk már 2002. elejétõl kapják meg az életpályaprogramhoz kapcsolódó bérszorzó-emelésbõl hiányzó 30 százalékot. II. 18. A 2002. évi közalkalmazotti béremelés ügyérõl a Népszavának Szabó Endre kijelentette: ha a február 13-ai SZEF-ÉSZT nyilatkozatra sem válaszol a kormány, akkor a SZEF a hallgatást tekinti válasznak, s a Szövetségi Tanács február 20-ra összehívott ülése ennek megfelelõen dönt a további lépésekrõl (Az interjú megjelenésének napján végre válaszolt Õry Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, s közölte: „ A kormány nem lát lehetõséget a közalkalmazottak további béremelésére.")

II. 20. A SZEF Szövetségi Tanácsa rendkívüli ülésen tárgyalt a közszférában kialakult feszültségrõl. Alapos vita után megállapította: a kormány ráutaló módon egyoldalúan felmondta a SZEF-kormány megállapodást azzal, hogy — tárgyalás nélkül elutasította a 2002. évi közalkalmazotti bérek 7,75 helyett 17 százalékra emelésére vonatkozó SZEF-igényt, — a közalkalmazotti bérek felzárkóztatása 2002-ben nem valósul meg, — a SZEF határozott igénye ellenére nem épült be a bérekbe a 2000. és 2001. évi inflációs kereset-kiegészítés, — a KOMT késve alakult meg, nem vált az érdemi párbeszéd intézményévé, nincs törvényi garanciája, egyetlen ülésén sem fogadtak el szakszervezeti javaslatokat, — nem fejezõdött be a közalkalmazotti életpálya-rendszert kidolgozó szakértõi munka, az országgyûlés így már nem foglalkozhat a témával. A SZEF változatlanul fenntartja követeléseit: a közalkalmazotti bérek 7,75 helyett 17 százalékos emelését 2002-ben, a közalkalmazotti bértábla A1-kategóriájának a mindenkori minimálbérrel azonossá tételét, a közszolgálati feladatok ellátásához szükséges munkavállalói létszám foglalkoztatási feltételeinek garantálását, a közintézmények korábban befagyasztott mûködési költségeinek visszapótlását, a közszolgálati érdekegyeztetés fórumainak érdemi mûködését. A kormány elutasító magatartása miatt tovább nõtt a feszültség, az elégedetlenség a közalkalmazottak körében. A választási elõkészületek miatt azonban a SZEF az ilyen kezdeményezések ellenére nem szervez országos akciót, mert el akarja kerülni, hogy pártpolitikai törekvésekre legyen felhasználható egy ilyen rendezvény, vagy provokációknak legyenek kitéve a résztvevõk. Ugyanakkor támogatja tagszervezeteinek, regionális szervezeteinek ilyen jellegû helyi vagy regionális rendezvényeit. II. 22. A SZEF Szövetségi Tanácsának február 20-ai döntésérõl a Népszavának nyilatkozó Vadász János kijelentette: „A SZEF csak a nyilatkozataiban volt erõs, az országos akciót már nem vállalta, ami nem volt helyes magatartás a szervezet részérõl." II. 26. Megyei SZEF-fórumot rendeztek Zalaegerszegen. A lelkes hangulatú fórumon Szabó Endre beszélt a közalkalmazottak bérhelyzetét javító SZEF-kezdeményezésekrõl, a kormány ezzel kapcsolatos elutasító magatartásáról, s az érdekegyeztetés intézményeinek kiüresedésérõl. A fórum résztvevõi állásfoglalásban követeltek jobb béreket. III. 1. A SZEF nyilatkozatban biztosította szolidaritásáról a március 4-ére kétórás figyelmeztetõ sztrájkot hirdetõ védõnõket, s felhívta tagszervezeteit: kék zászló kitûzésével, támogató nyilatkozat kiadásával illetve minden más törvényes eszközzel támogassák az EDDSZ Védõnõi Tagozatának béremelési követeléseit.

III. 4. A 4500 védõnõ közül több mint 2700 vett részt (60 %) az EDDSZ Védõnõi Tagozatának kétórás országos figyelmeztetõ sztrájkjában. III. 5. Szabó Endre levélben hívta meg Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy neki megfelelõ idõpontban vegyen részt a SZEF Szövetségi Tanácsának kibõvített ülésén, amelyen a közszféra helyzetérõl és a jövõ lehetõségeirõl esne szó. A levél tájékoztatta a miniszterelnököt arról, hogy a SZEF — az Ügyvivõ Testület döntése alapján — a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltjének küldte meg a „Mit vár a SZEF a 2002-es választások után megalakuló új kormánytól" címû dokumentumot, mindkettejüket találkozóra invitálva. Az MSZP miniszterelnökjelöltjével már sor került a megbeszélésre. (A levélre IV. 2-án azt válaszolta Orbán Viktor, hogy március 20-ig minden idejét leköti a kormányzati munka, azt követõen pedig maga is bekapcsolódik a választási kampányba, s már minden napja le van kötve, de a választások után a jövõben is kiemelt feladatának tekinti a közszféra helyzetének javítását.) III. 13. Bár lenne okunk rá, jelenleg nincs szó arról, hogy bérmelyik ágazati vagy jelentõsebb szakmai tagszervezetünk sztrájkot tervezne a választásokig. Az EDDSZ Védõnõi Tagozata is mindössze kétórás figyelmeztetõ sztrájkot szervezett a választási kampány miatt, — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. III. 17. A KKDSZ Országos Ügyvivõi Tanácsa azt javasolja a kulturális tárcának, hogy a Nemzeti Színház építkezési költségeibõl megtakarított egy milliárd forintot fordítsák a kulturális intézmények gazdasági, technikai, mûszaki, fizikai dolgozóinak 10 százalékos béremelésére. III. 19. A SZEF Ügyvivõ Testülete az ágazati életpálya-bizottságokban folyó munkáról tárgyalva megállapította, hogy egyes helyeken felgyorsult a munka, másutt viszont vagy nem folyt, vagy csak egyszer volt ilyen témában egyeztetés. Általános tapasztalat, hogy a kormánynak nincs ezügyben koncepciója, az életpálya-elképzelésekrõl tárgyalók nem rendelkeznek semmiféle felhatalmazással, legkevésbé pénzügyi kompetenciával. Az ÜT megerõsítette: a SZEF kitart álláspontja, az egységes szabályozás gondolata mellett. Az egységes szabályozást figyelembe véve célszerû kidolgozni a szakmai sajátosságokat. A kormány láthatóan az ágazati életpálya-programokat szorgalmazza, de egyértelmûen nyilatkoznia kellene, hogy elveti vagy elfogadja az egységes szabályozás igényét. III. 20. Szabó Endre az MTI-nek adott exkluzív interjúban fejtette ki a SZEF álláspontját a parlamenti választások után megalakuló új kormánnyal szembeni szakszervezeti igényekrõl, s a SZEF-kormány megállapodás felemás végrehajtásáról, kifejezve a SZEF elégedetlenségét amiatt, hogy 2002-ben nem folytatódik a közszféra béreinek felzárkóztatása a versenyszféra béreihez. IV. 3. A SZEF elnöke sajtótájékoztatón ismertette a SZEF álláspontját a közszolgálatot érintõ négyéves kormányzati munka tapasztalatairól és a 2001. márciusában aláírt SZEFkormány megállapodás végrehajtásáról, valamint azt, hogy mit vár a SZEF a parlamenti választások után hivatalba kerülõ új kormánytól. Szabó Endre sajnálatát fejezte ki amiatt,

hogy a két esélyes miniszterelnök-jelölt közül csak Medgyessy Péter fogadta el a konföderáció meghívását, s hallgatta meg a SZEF igényeit. IV. 3. A SZEF-kormány megállapodás aláírása óta eltelt egy évrõl kérdezte a Népszabadság Michalkó Péter SZEF-alelnök és Vadász János KKDSZ-elnök véleményét. Michalkó Péter fenntartotta azt a korábbi véleményét, hogy a megállapodásban foglaltak hiányos végrehajtása ellenére is érdemes volt aláírni az egyezséget, mert az jelentõs pluszt adott a köztisztviselõknek és a közalkalmazotti életpálya-rendszer kidolgozására is kötelezettséget vállalt a kormány. Ugyanakkor azonban „tárgyalási pozícióban még mindig kiszolgáltatott és megalázott helyzetben érezhetjük magunkat", s a versenyszféra számára a közszféráénál magasabb bérajánlást fogadott el a kormány 2002-re, tehát a bérfelzárkóztatás csak ígéret maradt. Ezzel a kormány lényegében felrúgta a megállapodást. Vadász János is kitartott korábbi — a megállapodást bíráló — álláspontja mellett. Szerinte „…nem született áttörés sem a köztisztviselõk, sem a közalkalmazottak bérpozícióiban, foglalkozási és jogi helyzetében… A paktum gyengítette a szakszervezetek közötti szolidaritást és a gyakorlatban megszüntette az ágazati és az országos érdekegyeztetést." IV. 5. Az EDDSZ nyilatkozatban szólította fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy tegye nyilvánossá azt az állítólagos kormányhatározatot, amely az egészségügy 607 milliárd forintos konszolidációjáról szól, de eddig senkinek nem sikerült a dokumentum nyomára bukkanni. IV. 15. A SZEF közszolgálati fórumán Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnökjelöltje ismertette a közszolgálat jövõjével kapcsolatos elképzeléseit. Szocialista választási gyõzelem esetén szoros együttmûködést törekszik kialakítani a szakszervezetekkel. Háromelemû közszolgálati bérrendszert ígért, a közszférában dolgozók jobb erkölcsi és anyagi megbecsülését, az egészségügy kormányzati centrumba állítását és érdemi szociális párbeszéd kialakítását nemcsak a szakszervezetekkel, hanem a civil szervezetekkel is. IV. 17. Van esély egy, a következõ kormányzati ciklus végéig szóló középtávú megállapodás kötésére a következõ kormánnyal — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak és a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. IV. 18. A bölcsõdék magyarországi mûködésének 150 éves jubileuma alkalmából a SZEF-ben tartott sajtótájékoztatón Mester Jánosné, a Bölcsõdei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke ismertette az újságírókkal a bölcsõdékben dolgozók mostoha bérviszonyait, a bölcsõdék mûködésének gondjait jelzõ felmérésük tapasztalatait. IV. 19. A SZEF tisztségviselõi és a tagszervezetek vezetõi, tagjai közül sokan vettek részt az MSZP és az együttmûködõ szakszervezetek budapesti városligeti elõ-majálisán, amelyen Medgyessy Péter volt a fõszónok.

IV. 26. Május 1. megünneplésének programját a Benczúr Hotelben tartott sajtótájékoztatón ismertette az újságírókkal a makroszintû érdekegyeztetés munkavállalói oldalának soros elnökeként Szabó Endre SZEF-elnök. IV. 26. Figyelemre méltóak az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a szociális párbeszéd helyreállítását célzó tervei. Ezek egybeesnek a SZEF törekvéseivel, az érdemi partneri viszony feltételeinek megteremtését szorgalmazó igényeinkkel — jelentette ki a Népszabadságnak és a Népszavának adott nyilatkozatában Szabó Endre. V. 1. A SZEF-hez tartozó szakszervezetek sok tagja vett részt Budapesten az öt konföderáció közös városligeti majálisán, amelyen — hagyományosan — a SZEF-nek is külön sátra volt. A szakszervezeti sátrakat felkereste, s kötetlen baráti beszélgetést folytatott a szakszervezeti vezetõkkel, aktivistákkal Kovács László, az MSZP elnöke és Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt. A SZEF-tagszervezetek aktív résztvevõi voltak a megyei, városi majálisoknak is. V. 3. A Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában Szabó Endre úgy foglalt állást, hogy még a koalíciós megállapodás megkötése elõtt szükség lenne a szakszervezetek és az MSZP képviselõinek informális találkozójára, amelyen egyes, a munka világára vonatkozó — már elõkészületben lévõ — intézkedésekrõl fejthetnék ki álláspontjukat a szakszervezetek. A SZEF elnöke szerint a szakszervezetek nem tartanak attól, hogy a koalíciós alkufolyamatban csorbát szenvednének a szakszervezeteknek és a munkavállalóknak tett ígéretek. V. 8. A pedagógusoknak és az egészségügyieknek ígért átlagosan 50 százalékos alapbéremeléssel összefüggésben Szabó Endre a Népszabadságnak nyilatkozva fontosnak mondta, hogy a szakmai szorzók — az egyes fizetési kategóriák közötti különbségek — megmaradjanak, s a kiemelkedõ felkészültség, a nagyobb teljesítmény a keresetekben is kapjon nagyobb elismerést. V. 9. A SZEF Ügyvivõ Testülete a SZEF-ÉSZT Unió létrehozásáról szóló megállapodás tervezetérõl tárgyalt, s több ponton módosítást ajánlott a dokumentumon. A testület tudomásul vette, hogy Lengyel Judit lemondott a SZEF budapesti koordinációjának vezetésérõl. V. 10. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó Vadász János KKDSZ-elnök továbbra is fenntartja követelését: a közalkalmazotti bértábla legkisebb tétele a minimálbér összegével legyen egyenlõ 2002. szeptember 1-jétõl, s a további kategóriák ennek megfelelõen módosuljanak. A KKDSZ 2003-ra egységes közszolgálati törvény, illetve bértábla bevezetését várja a kormánytól. Az összeállításban szintén nyilatkozó Borbáth Gábor PSZ-fõtitkár — utalva a közalkalmazotti bértábla módosítását követelõ 174 ezer hitelesített aláírásra — azt az igényét fejezte ki, hogy még 2002-ben meg kell születniük az ezzel kapcsolatban szükséges jogszabály-módosításoknak.

V. 13. Borbáth Gábor, a PSZ fõtitkára sajtótájékoztatón mondta el: a szakszervezet népi kezdeményezését mind az MSZP, mind az SZDSZ beépítette választási programjába, s az elsõ száz nap kormányprogramja összhangban van a népi kezdeményezés célkitûzéseivel. V. 24. A SZEF és az ÉSZT elõkészületben lévõ együttmûködési uniójával kapcsolatban Kuti László ÉSZT-alelnök a két közszolgálati konföderáció szoros együttmûködésének elõnyeit méltatva a Népszabadságnak adott nyilatkozatában kifejti: mivel se a SZEF-nek, se az ÉSZT-nek nincs saját székháza, célszerû lenne bérelni egy közös ingatlant, amelyben helyet kaphatnának a két szövetség tagszervezetei is. V. 24. A bértábláról tárgyaltak a Pedagógusok Szakszervezetének vezetõi Hiller István leendõ oktatási államtitkárral, aki egyetértett a PSZ bértábla-elképzeléseivel. A PSZ azt is javasolta, hogy a tanév mindig szeptember elsõ munkanapján kezdõdjék és június második hetével fejezõdjék be. V. 24. A Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének Országos Választmánya az MKKSZ szakszervezet-politikai és érdekvédelmi munkájáról tárgyalva azt az igényt fogalmazta meg, hogy kormányzati szinten ismerjék el: a közszféra alkalmazottainak tényleges munkáltatója a mindenkori kormány. A közszolgálatban a versenyszféráétól elkülönülõ szabályrendszert kell érvényesíteni, s jó színvonalú közszolgálathoz anyagilag is, erkölcsileg is megbecsült alkalmazottak kellenek. A tanácskozáson a SZEF képviseletében felszólaló Szabó Endre bíztatónak nevezte a készülõ kormányprogram eddig ismertté vált elemeit, azt, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt rövid idõn belül kétszer is vendége volt a SZEF-nek és reálisnak, teljesíthetõnek minõsítette a „Mit vár a SZEF az új kormánytól?" címû dokumentumban vázolt igényeinket. V. 27. A SZEF Ügyvivõ Testülete nyilatkozatban üdvözölte Medgyessy Péter miniszterelnök bejelentését: a kormány az eredetileg tervezett október helyett már szeptember 1-jétõl megvalósítja a közalkalmazottak teljes körére kiterjedõ béremelést. A nyilatkozatban a SZEF mielõbbi tárgyalásokat szorgalmaz a béremelés végrehajtásának módjáról. V. 28. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Medgyessy Péterrel június 5-ére tervezett találkozón felvetendõ szakszervezeti igényekrõl tárgyalt. V. 29. A leköszönt Orbán-kormánnyal kötött megállapodásnak voltak pozitív hatásai a közszférában dolgozók számára, de összességében csalódást okozott az egyezség, nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket — nyilatkozta a Népszabadságnak Szabó Endre. — A leköszönõ kormány nem tekintette érdemi partnernek a szakszervezeteket, gyakorlatilag üressé tette az érdekegyeztetés fórumait. V. 31. A SZEF és tagszervezeteinek tisztségviselõi, tagjai közül is sokan vettek részt Budapesten, a Városligetben megtartott „nyílt kormányülésen".

VI. 4. Borbáth Gábor a Népszavának adott nyilatkozatában kijelentette: hosszú idõ után remény van arra, hogy érdemi párbeszéd legyen a kormány és a szakszervezetek között, a kormányzati oldal nyitott arra, hogy meghallgassa az érdekképviseleteket. A bértábla módosításával korrigálhatók lesznek a bértorlódások legsúlyosabb feszültségei, de a bérekkel kapcsolatban még fennmarad és megoldásra vár egy sor probléma, — mondta a PSZ fõtitkára. VI. 5. Medgyessy Péter — fél év leforgása alatt immár harmadszor, miniszterelnökként elõször — látogatást tett a SZEF székházában, s megbeszélést folytatott a SZEF és a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsában résztvevõ más közszolgálati szakszervezetek vezetõivel a kormány 100 napos programjában megjelölt közalkalmazotti béremelésekkel összefüggõ kérdésekrõl, valamint a közszolgálat érdekegyeztetõ rendszerének jövõjérõl és egy hosszabbtávú megállapodás lehetõségérõl. Szabó Endre nagyon fontos üzenetként értékelte, hogy a miniszterelnök hivatalba lépésének már a tizedik napján találkozott a közszféra szakszervezeti vezetõivel. Ez annak jelzése, hogy a kormány komolyan gondolja a szakszervezetekkel folytatandó párbeszédet és annak elismerése, hogy a közszférában a fõ munkáltató a kormány. A SZEF elnöke üdvözölte, hogy a kormány szeptember 1-jétõl az egész közszférára kiterjedõen valósítja meg a közalkalmazottak alapbérének átlagosan 50 százalékos emelését, s az intézkedés vonatkozik a közszolgáltatást nem közalkalmazotti jogviszony alapján végzõkre is. Szóvá tette viszont, hogy a köztisztviselõi státuszból szakszervezeti tiltakozás ellenére kiszervezett mintegy 12 ezer munkavállalóra nem vonatkozik ez a béremelés, s kifejezte azt a reményét, hogy a következõ években is folytatódik a közalkalmazottak most megkezdett bérfelzárkóztatása. Azt is kérte, hogy legyen garantálva az idén erre szánt költségvetési pénz csak béremelésre történõ felhasználása, s javasolta ezzel kapcsolatos ágazati ajánlások kiadását, és ezek jogszabályban való kihirdetését. A szociális párbeszéd témakörében Szabó Endre azt kérte a miniszterelnöktõl, hogy álljon vissza a közszolgálat teljes körét átfogó makroszintû érdekegyeztetõ fórum, de a szektorális érdekegyeztetés is mûködjék a közalkalmazotti, köztisztviselõi és a fegyveresrendvédelmi szférában, s az ágazati érdekegyeztetés is érdemi módon funkcionáljon. Hasznos lenne, ha a kormány felhívná a miniszterek figyelmét az érdekegyeztetéssel kapcsolatos kötelezettségükre. A SZEF kész tárgyalni egy olyan hosszabb távra — a kormányzati ciklus végéig — szóló megállapodásról, amelynek elemei lehetnének: egy egységes közszolgálati kerettörvény elõkészítése, a közszolgálat bérfelzárkóztatási programjának kimunkálása, a közszolgálati életpálya-rendszer harmonizálása, a szakszervezeti jogok további erõsítése a közszférában. Szabó Endre azt is javasolta, hogy közösen aláírandó emlékeztetõben rögzítsék azokat a kérdéseket, amelyekben ma megegyeznek az álláspontok. Medgyessy Péter elismerte: a közszféra az utóbbi évtizedekben nem kapott kellõ figyelmet. Õ együttmûködésre törekszik a közszolgálatban dolgozók képviseleteivel. A közalkalmazottak átlagosan 50 százalékos alapbéremelésére tett ígéretét maradéktalanul

teljesíti a kormány annak ellenére, hogy a makrogazdaság állapota nem jó, s az Orbánkormány az idõarányosnál jóval többet költött. A miniszterelnök egyetértett Szabó Endrével abban, hogy ez a jelentõs közalkalmazotti béremelés része az európai bérekhez történõ felzárkóztatás folyamatának, de hozzátette: „hasonló léptékû újabb emelésre a közeljövõben nem lehet számítani. Igyekszünk viszont mindent megtenni azért, hogy sem abszolút, sem relatív értelemben ne értéktelenedjen el a közalkalmazottak, a közszolgálati dolgozók bére." Egyetértett a kért ágazati ajánlások kiadásával, s kérte, hogy a szakszervezetek helyi és ágazati szinten is ellenõrizzék a béremelés végrehajtását. A miniszterelnök egyetértett a közszolgálat makroszintû érdekegyeztetési fórumának létrehozásával, s vállalta, hogy felhívja a miniszterek figyelmét az ágazati érdekegyeztetés fontosságára. Egyetértett a hosszabb távra szóló megállapodás gondolatával, javasolt témaköreivel és azzal is, hogy írásban rögzítsék a mai megbeszélésen kialakult közös álláspontot. VI. 7. A magyar szakszervezeti konföderációkkal együtt a SZEF is aláírta az Európai Szakszervezeti Szövetség brüsszeli ülésén „Szociális helyzet Európában" címmel elfogadott dokumentumot, amely egyeztetett akciókat helyezett kilátásba a munkavállalói jogok védelme érdekében. Az érdekegyeztetés munkavállalói oldalának soros elnökeként a témáról a Magyar Nemzetnek (VI. 8.) nyilatkozó Szabó Endre kifejtette: a magyar szakszervezetek akkor vesznek részt az ESZSZ tervezett akcióiban, ha azok a hazai helyzet alapján is indokoltak. VI. 12. A SZEF elnöke is részt vett Medgyessy Péter miniszterelnök és a szakszervezeti konföderációk vezetõinek találkozóján, amelyen a munka világában (a Munka Törvénykönyvében) szükséges változtatásokról és a jövõbeni együttmûködés kereteirõl cseréltek véleményt. A szakszervezeti vezetõk a munkavállalók helyzetét javító újabb elemeket javasoltak a Munka Törvénykönyvébe, s a szakszervezetek véleményezési jogosultságainak bõvítését igényelték. A Népszabadságnak (VI. 13.) errõl nyilatkozva Szabó Endre konstruktív találkozónak, a bizalomépítés fontos állomásaként jellemezte a megbeszélést. VI. 13. A szakszervezetek válságban vannak, s ha rövid idõn belül nem történik meg az érdekvédelmi szervezetek fúziója, kiüresedhet a magyar szakszervezeti mozgalom — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szõke Károly, a Vasas Szakszervezet elnöke. A lap megszólaltatta a témáról Szabó Endrét is, aki így reagált: a közszféra szakszervezeteiben nincs válság. Bár valóban a szakszervezeti mozgalom javára válnék, ha a szakszervezetek jelenlegi elaprózottságán javítanának, ez a folyamat semmiképpen nem jelentheti a szakszervezeti pluralizmus megszûnését. VI. 18. A SZEF Szövetségi Tanácsa meghallgatta Szabó Endre tájékoztatóját a Medgyessy Péter miniszterelnökkel VI. 5-én folytatott tárgyalásról, állásfoglalást fogadott el az új kormány programjáról, amelynek egyes tételeihez kapcsolódva megfogalmazta a kormányzati ciklus egészére vonatkozó SZEF-igényeket is. A testület elfogadta, hogy létre kell hozni a SZEF-ÉSZT Uniót.

A Szövetségi Tanács reményt keltõnek minõsítette a kormány programjában megfogalmazott célokat, fontosnak tartva, hogy a szándékok valóra váljanak. A testület az utóbbi évtizedek legjelentõsebb bérintézkedéseként értékeli a közalkalmazotti bértábla tételeinek átlagosan 50 százalékos emelését, üdvözli a bérintézkedés kiterjesztését a közszolgáltatást nem közalkalmazotti jogviszonyban végzõkre is, a minimálbér adómentessé válását szeptember 1-tõl, és a közalkalmazotti bértábla A1 tételének 50 ezer, F1 tételének 100 ezer forintra emelését. Mindezzel együtt a SZEF változatlan követelménye a teljes közszféra kereseti színvonalának további folyamatos javítása, az uniós közszolgálati bérátlaghoz történõ felzárkóztatása. Az állásfoglalásban a SZEF fontosnak tartja, hogy a közszolgálati bérek reálértéke a nemzetgazdasági átlagnál gyorsabban emelkedjen, az emelés fedezetét a közszolgálat teljes körére nézve biztosítsa az állami költségvetés. Idõszerû lenne napirendre tûzni a közszféra foglalkoztatáspolitikáját, s a testület a keresetarányok sérelme nélkül tartja megvalósíthatónak a munkaidõ csökkentését. A SZEF támogatja a közszolgálati életpálya egységes elemeit is magába foglaló közszolgálati kerettörvény megalkotását, szükségesnek tartja a közszféra makroszintû, ágazati, települési és munkahelyi érdekegyeztetési rendszerének jogi újraszabályozását, ennek keretében a Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács létrehozását, szorgalmazza a szakszervezeti jogok bõvítését, a szakszervezetek mûködési feltételeinek javítását. VI. 19. A közszolgálati szakszervezetek nevében dr. Szabó Endre (SZEF), dr. Vígh László (ÉSZT), Kerpen Gábor (PDSZ), Kónya Gusztávné (SzTDSz), dr. Bárdos Judit (BRDSz), Borbáth Gábor (PSZ), dr. Cser Ágnes (EDDSz), Fehér József (MKKSz), dr. Gyimesi László (MSzSz), dr. Kis Papp László (FDSz), dr. Kuti László (TUDOSz), Gábor Mária (KSzSz) és Vadász János (KKDSz), a kormány képviseletében pedig Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter aláírta azt a 9 pontból álló megállapodást, amely Medgyessy Péter miniszterelnök és a közszféra szakszervezeteinek a SZEF-ben lezajlott 2002. június 5-ei találkozóján kialakult egyetértésen alapul. A megállapodásról több lapnak nyilatkozó Szabó Endre reményét fejezte ki, hogy ez egy folyamat kezdetét jelenti, a közalkalmazottaknak kilátásba helyezett nagyarányú béremelés az elsõ jelentõs lépés a versenyszférához és az EU bérátlagához történõ felzárkóztatás folyamatában. VI. 24. A SZEF Nyugdíjas Választmánya a kormányprogram megvalósulását elõmozdító feladatokról, az önkormányzati választásokkal kapcsolatos tennivalókról, a nyugdíjpolitika fõbb kérdéseirõl tárgyalt, s tájékoztatót hallgatott meg az Európai Szakszervezeti Szövetség nyugdíjas szervezetének (FERPA) akcióiról, az Európai Konventnek küldött javaslatairól. Személyi kérdésekrõl is tárgyalt a testület. Tudomásul vette, hogy a KKDSz Nyugdíjas Tagozata Gál Istvánt választotta vezetõjévé, s a SZEF Nyugdíjas Választmányába delegált képviselõjévé. Az MKKSZ május 30-án megalakult Országos Nyugdíjas Tanácsa Mihalovits Ervint választotta elnökévé, s Ritzl Ferenc helyett õt delegálta a SZEF Nyugdíjas Választmányába. A testület — Szabó Endre SZEF-elnök javaslatára — Mihalovits Ervint megerõsítette a Nyugdíjas Választmány elnöki tisztében.

VII. 11. Dr. Szabó Endre SZEF-elnök és dr. Vígh László, az ÉSZT elnöke a sajtó képviselõinek jelenlétében ünnepélyesen aláírta a két konföderáció megállapodását a SZEF-ÉSZT Unió létrehozásáról. A megállapodás rögzíti, hogy rövid idõn belül elkészítik az Unió Szervezeti és Mûködési Szabályzatát. Az Unióban összehangolt lesz a képzési, oktatási programok szervezése, a tájékoztatási tevékenység, a nemzetközi ügyek intézése, a szakértõi állomány foglalkoztatása, ugyanakkor azonban most még egyik fél sem kezdeményezi az Unió bírósági bejegyzését. Mind a SZEF, mind az ÉSZT önálló jogi személyként, de szorosan együttmûködve képvisel egyeztetett álláspontot jövedelempolitikai, foglalkoztatáspolitikai, szociális, érdekegyeztetési, társadalombiztosítási, költségvetési és más ügyekben. VII. 15. A SZEF Ügyvivõ Testülete arról tárgyalt, milyen álláspontot képviseljen a SZEF a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) ülésén a közalkalmazottak béremelésének végrehajtása ügyében. VIII. 1. A kulturális intézményekben mûködõ szakszervezetek képviseletében Vadász János KKDSZ-elnök és Gyimesi László, a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke írta alá a kulturális szférában dolgozók átlagosan 50 százalékos béremelésérõl szóló megállapodást a szaktárcával. A lapoknak errõl nyilatkozó Vadász János kiemelte: az eredményes bérharc utáni jelentõs bérfejlesztéssel helyreállt a közalkalmazotti bérrendszer megbontott egysége. Elismeréssel méltatta, hogy a béremelés a kulturális alapintézmények legtöbbjében az 50 százalékot jóval meghaladja, s hogy az intézkedés nemcsak a közalkalmazotti státuszban lévõ könyvtárosokra, levéltárosokra, muzeológusokra, népmûvelõkre terjed ki, hanem a kulturális intézmények szakfeladatainak ellátását más jogviszonyban segítõkre is. VIII. 6. A közszférában végrehajtandó, átlagosan 50 százalékos béremelés ellenére az inflációt meghaladó, érzékelhetõ reálbér-növekedésre számít a SZEF 2003-ban, — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. — Ehhez annak tudatában is ragaszkodunk, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt mértékû közalkalmazotti béremelésnek jelentõs áthúzódó hatása lesz a költségvetésre 2003-ban, mert folytatni kell a közszféra kereseteinek felzárkóztatását a versenyszféráéhoz, illetve az uniós átlaghoz, — mondta a SZEF elnöke. VIII. 7-8. A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ) — más belügyi szakszervezetekkel együtt — sérelmesnek tartja, hogy a mintegy 15 ezer belügyi közalkalmazott az átlagosan 50 százalékos közalkalmazotti béremelés helyett csupán 37,5 százalék emelésre számíthat szeptember 1-jétõl, mert a tárcánál nagyon sok a felsõfokú végzettséggel nem rendelkezõ alkalmazott, a diplomások pedig általában köztisztviselõk. A BM szakszervezetei nem akarják elfogadni a tárca ilyen mértékû béremelési tervét — nyilatkozta több lapnak Bárdos Judit fõtitkár. (Válaszként a minisztérium vezetõi megígérték: a költségvetés tartalékalapjából igyekeznek megszerezni a hiányzó 12,5 százalékot.) VIII. 8. Ragaszkodunk ahhoz, hogy a köztisztviselõknél is vezessék be a diplomás minimálbért, s 2003. július 1-rõl január 1-jére hozzák elõre a köztisztviselõi

illetményszorzó 2001-es emelésébõl elmaradt 30 százalék kifizetését, — nyilatkozta a Népszabadságnak Michalkó Péter, a KSZSZ elnöke. VIII. 20. Mádl Ferenc köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést adta át Szabó Endrének „a közszolgálat területén a munkavállalói jogok és érdekek képviselete és a társadalmi párbeszéd intézményrendszerének fejlesztése terén végzett kiemelkedõ tevékenységéért". VIII. 28. A 3 ezer forint körüli minõségi bérpótlék az eddiginél is jobban eltörpül a jelentõs közalkalmazotti béremelés után, ezért a továbbiakban a különféle pótlékokról és a minõségi munkát jutalmazó bérrendszerrõl kell tárgyalásokat folytatni a kormánnyal, — nyilatkozta a Népszabadságnak Borbáth Gábor, a Pedagógusok Szakszervezetének fõtitkára. IX. 3. A SZEF Ügyvivõ Testülete az átlagosan 50 százalékos közalkalmazotti béremelés végrehajtásának egyes részletkérdéseirõl tárgyalva fontosnak minõsítette, hogy a 2003. évi bértárgyalásokon a SZEF kiemelten kezelje a közalkalmazotti pótlékok összegének növelését, a minimálbér legalább mérsékelt emelését, s a bérskála hozzáigazítását a remélt új minimálbérhez. Az is felvetõdött, hogy jogszabályban kellene kimondani: az intézményi saját forrásból finanszírozott munkáltatói béremelés nem tekinthetõ a garantált közalkalmazotti béremelés részének. A testület egyetértett azzal, hogy a KKDSZ elnöki tisztérõl állami megbízatása miatt leköszönõ Vadász János szakszervezeti — és a SZEF-ben végzett — kiemelkedõ munkásságát emlékplakett adományozásával ismerje el a SZEF. IX. 5. A SZEF sajtótájékoztatón ismertette a konföderáció álláspontját a kormány száznapos programjában szerepelt, a közszolgálattal kapcsolatos ígéretek teljesülésérõl, s a „fegyelmezettebb költségvetési politika", a „visszafogottabb bérkiáramlás" 2003-ra várható pénzügyi terveirõl. Szabó Endre hangsúlyozta: a SZEF évek óta kitartóan hangoztatott bérköveteléseinek is komoly szerepe van a közalkalmazottak példa nélkülien nagy béremelésében. Az intézkedés elismerõ méltatása mellett a SZEF elnöke azt is leszögezte: ezt a lépést még továbbiaknak kell majd követniük, mert a bérfelzárkóztatásban még sok a tennivaló. A 2003. évi bérekrõl várható tárgyalásokkal összefüggésben Szabó Endre kijelentette: a SZEF igénye, hogy a felzárkóztató bérintézkedések következtében megnövekedett közszolgálati keresetek ne veszítsenek reálértékükbõl 2003-ban. Ehhez az infláció mértékével megegyezõ automatikus bérkompenzációra van szükség. A SZEF evidenciának tekinti a közalkalmazotti bértábla tételeinek inflációhoz igazítását, s a közalkalmazottakéval azonos diplomás minimálbér bevezetését a közigazgatásban, a fegyveres szolgálatoknál és a közszektor más szféráiban foglalkoztatottak részére is. IX. 6. A Pedagógusok Szakszervezetének sajtótájékoztatójáról tudósítva több napilap is idézi Borbáth Gábor szavait: a PSZ jelentõsnek tartja az átlagosan 50 százalékos

béremelést, de azt szeretné, ha már 2003. január 1-jétõl emelkednének a szakmai és a minõségi bérpótlékok is. IX. 12. A közszféra szakszervezetei jelentõsnek és fontosnak, de csak az elsõ lépésnek tekintik a felzárkóztatás útján a közalkalmazottak átlagosan 50 százalékos béremelését, — jelentette ki a Népszabadságnak Szabó Endre. — A SZEF a 2002-ben megemelt közszolgálati keresetek reálértékének megõrzését célzó intézkedéseket vár a kormánytól 2003-ban. A hamarosan kezdõdõ bértárgyalásokra az õszi bérintézkedésekbõl kimaradt pótlékok és a köztisztviselõi illetményalap emelését is szorgalmazni fogja. A Népszavának adott nyilatkozatában azért emel szót a SZEF elnöke, hogy a köztisztviselõi státuszból kiszervezett ügyviteli dolgozókkal együtt a mûszaki-technikai alkalmazottakat is helyezzék vissza köztisztviselõi jogállásukba. IX. 20. A SZEF elnöke a Kossuth Rádió Krónika címû mûsorában reagált azokra a jelzésekre, amelyek szerint nem minden közalkalmazott bruttó béremelése érte el az 50 százalékot. Szabó Endre emlékeztetett arra, hogy átlagosan 50 százalékra szólt az ígéret. Elsõsorban a diplomával nem rendelkezõk körében vannak, akiknek az emelés nem éri el az átlagot, mert az emelés egyik célja a szakképzettség jobb megbecsülése, a minimálbér jelentõs növelésével elõállt aránytalanságok mérséklése volt. A minimálbér adómentessé válásával a diploma nélküliek nettó keresetének emelkedése is megközelítheti az 50 százalékot. IX. 23. Szabó Endre SZEF-elnök a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezetének V. (rendkívüli) Kongresszusán elismeréssel méltatta a KKDSZ elnöki tisztségétõl megváló, s állami funkcióba kerülõ Vadász János KKDSZ-ben és SZEF-ben végzett magas színvonalú tevékenységét, s átnyújtotta neki a SZEF kitüntetését: A Köz Szolgálatáért-díjat, az ezt tanúsító oklevelet és a díszplakettet. A kongresszus Redl Károly eddigi alelnököt választotta a KKDSZ ügyvezetõ elnökévé. IX. 23. A kormányzat 2003. évi adótábla-javaslata alapján újra kell gondolnunk a jövõ évre szóló bruttó béremelési követeléseinket, mert ez a változat jelentõs körben nem eredményez majd adóteher-csökkenést, — nyilatkozta a Napi Gazdaság c. lapnak a SZEF elnöke. IX. 24. A kormány a korábbi ígéretekhez képest csak szolid módosításokat javasolt az szja-szabályokban, ezért a béreket kell a tervezettnél jobban megemelni, hogy érezhetõen növekedjen a minimálbér, — nyilatkozta a Blikk címû napilapnak Szabó Endre. IX. 25. A közszférában végrehajtott 50 százalékos béremelés kedvezõ hatását nagyban csökkentheti a jelenlegi adótábla-tervezet, mert a diplomás minimálbért kapók magasabb adósávba kerülnének. Ez a sávhatár ugrás akár reálkereset-csökkenéssel is járhat számukra. Ha az adótábla-tervezet nem produkál nettókereset-emelkedést, akkor azt béremeléssel kell kompenzálnia a kormányzatnak, — jelentette ki a Népszavának adott nyilatkozatában Szabó Endre.

IX. 26. Elmaradnak a korábbi ígéretektõl a kormány adójogszabályokkal kapcsolatos tervei, — erõsítette meg álláspontját a Magyar Nemzetnek adott interjúban Szabó Endre. A SZEF elnöke kifogásolta, hogy az átlagkeresetek személyi jövedelemadója továbbra is a legfelsõ adósávba esik. X. 1. A SZEF Ügyvivõ Testülete a készülõ 2003. évi adótörvénnyel kapcsolatos álláspontjának kialakításáról tárgyalt. Meghallgatta Szabó Endre tájékoztatóját László Csaba pénzügyminiszter és a szakszervezeti konföderáció-vezetõk e témában tartott — ígéretesnek nem mondható — elõzetes konzultációjáról, a Kiss Péterrel a 2003. évi bérügyekrõl folytatott informális megbeszélésérõl. A testület azt a közös álláspontot alakította ki, hogy elsõsorban az érdekegyeztetõ fórumokon, s nem informális módon kellene ezekrõl a fontos kérdésekrõl tárgyalni. A SZEF ezért sürgeti a megszüntetett KIÉT funkcióit betöltõ Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács mielõbbi megalakítását. Az adórendszer tervezett könnyítései önmagukban nem biztosítják az emelt közszolgálati bérek reálértékének megõrzését, ezért a SZEF a bértábla-tételek emelését, a pótlékok, kiegészítõ juttatások szeptemberben elmaradt emelésének végrehajtását, a köztisztviselõi státuszból kiszervezettek visszavételét, a 2002. szeptemberi bérintézkedések 2003-ra áthúzódó hatásának teljes körû költségvetési finanszírozását követeli. Az Ügyvivõ Testület új funkciójában üdvözölte a kormánymegbizotti munkakörbe távozó Vadász János helyett a KKDSZ ügyvezetõ elnökévé választott Redl Károlyt, aki a szakszervezet 2003. februárra tervezett kongresszusáig vállalta e tisztség betöltését. Mivel az OFA-kuratórium tagjainak mandátuma lejárt, a testület úgy döntött, hogy ismét Kozma Károlyt delegálja a kuratóriumba a SZEF és az ÉSZT képviselõjeként. X. 2. A közalkalmazottak béremelésének végrehajtását szigorúan és következetesen ellenõrzik a Pedagógusok Szakszervezetének munkahelyi tisztségviselõi. Ahol a pedagógus átsorolási papírján és a bérjegyzéken szereplõ összeg kevesebb a besorolási táblában meghatározottnál, a szakszervezet egyeztetést kér a munkáltatótól, — nyilatkozta a Népszabadságnak Borbáth Gábor, a PSZ fõtitkára. X. 2. A 2003. évi béreket meghatározó tárgyalásokon az MKKSZ arra törekszik, hogy a községi önkormányzatok több mint 8 ezer köztisztviselõje számára érzékelhetõ béremelést harcoljon ki, mert a közszolgálat ügykezelõi és fizikai alkalmazottai mellett õk kapták a legkevesebb fizetésemelést a köztisztviselõi törvény 2001. évi módosításakor, — nyilatkozta a Népszabadságnak Fehér József. Az MKKSZ fõtitkára annak a véleményének is hangot adott, hogy a közigazgatásban dolgozó középfokú végzettségûeket a diploma megszerzésére kell ösztönözni, megengedhetetlen a jelenlegi állapot konzerválása. X. 5. A SZEF és tagszervezeteinek tisztségviselõi, tagjai közül is sokan vettek részt a szakszervezetek Budafokon rendezett szüreti baráti találkozóján, amelynek pódiumvitájában több más konföderációvezetõvel együtt részt vett dr. Szabó Endre is.

X. 7. A közalkalmazotti béremelések végrehajtásának tapasztalatairól készült Népszabadság-összeállításban Fehér József arról nyilatkozott, hogy az önkormányzatok háttérintézményeiben dolgozó közalkalmazottak október elsõ napjaiban rendben megkapták emelt fizetésüket. Azért nem mindenkinek 50 százalékkal lett több a keresete, mert a bértábla-tételek összetorlódásának mérséklése is cél volt, a szakszervezet ezt szorgalmazta is, így a diplomások az átlagnál többet kaptak. Jó néhány közszolgálati dolgozó számára csalódást okozott azonban, hogy a kényszerûen gazdasági társasággá alakított sportlétesítmények alkalmazottai kimaradtak a béremelésbõl. Az MKKSZ emiatt egyeztetést kér az Ifjúsági és Sportminisztérium közigazgatási államtitkárától. Dr. Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára arról tájékoztatta az összeállítást készítõ újságírót, hogy a 15 ezer belügyi közalkalmazott 99 százaléka elégedett az átlagosan 44,6 százalékos béremeléssel, de sokukat foglalkoztatja, hogy ha 2003-ban nem kapnak ismét béremelést, akkor devalválódik ez a mostani nagy fizetésjavítás. X. 8. A köztisztviselõk és a hivatásos állományúak diplomás-minimálbérének bevezetését, a jelenleg 33 ezer forintos köztisztviselõi illetményalap jelentõs emelését szeretnénk elérni a bértárgyalásokon, — nyilatkozta a Népszabadságnak dr. Bárdos Judit, a BRDSZ tõtitkára és Fehér József. Az MKKSZ — tette hozzá a fõtitkár — törvényi garanciát vár arra, hogy a jövõben a köztisztviselõi illetményalap is mindenkor igazodjék a minimálbér összegéhez. A szakszervezet azt is igényli, hogy a tavaly kiszervezett ügykezelõk és fizikai dolgozók kerüljenek vissza a köztisztviselõi státuszba, s a köztisztviselõi bérszorzó 2001-es emelésébõl elmaradt 30 százalékot ne 2003. július 1tõl, hanem már január 1-jétõl kapják meg az érintettek. X. 15. A SZEF Ügyvivõ Testülete Szabó Endre elõterjesztésében a 2003. évi bértárgyalásokon képviselendõ SZEF-álláspontról tárgyalt. Az a közös vélemény alakult ki, hogy nem kedvezõek a bértárgyalási kilátások, mert több oldalról is (EU, hazai munkaadók, magas a költségvetési hiány, igen jelentõs a 2002. szeptemberi béremelések 2003-ra áthúzódó hatása) erõs nyomás nehezedik a kormányra. Ennek ellenére a SZEF változatlan követelése, hogy a kormány teljes egészében fedezze a 2002. évi béremelések 2003-ra áthúzódó hatását, a minimálbér emelését a bértáblába építve garantálja a kormány a 2002. évi béremelések reálértékének megõrzését, rendezzék a pótlékok és a köztisztviselõi státuszból kiszervezettek ügyét, legyen törvényben rögzítve, hogy a bértábla A1 tétele a mindenkori minimálbérrel, az F1 tétel pedig annak kétszeresével azonos. A SZEF azt is igényli, hogy az alkalmazotti adókedvezmény ne devalválódjon, s — a közalkalmazotti diplomás minimálbér miatt — a köztisztviselõk és a szolgálati viszonyban állók illetményrendszerét is át kell tekinteni. A testület megbízta Smrcz Ervin alelnököt azzal, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tanácsban, Redl Károly ügyvivõt pedig azzal, hogy az EU-Integrációs Bizottságban képviselje a SZEF-et. X. 16. Michalkó Péter, az adóhivatali dolgozók szakszervezetének (ADOSZT) elnökeként arról nyilatkozott a Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek (X. 17.), hogy a szakszervezet számára elfogadhatatlan az a keresetcsökkenés, amelyet a készülõ

APEH-törvény okozna. (A törvénytervezet megtiltaná a bevételi elõirányzatok túlteljesítésébõl történõ bérkiegészítést.) Ez 30 százalékot elvenne a 13 ezer adóhivatali alkalmazott eddigi keresetébõl, ami ellen a szakszervezet tiltakozik. „Sztrájkot nem akarunk szervezni, de túlórázni sem fogunk azért, hogy meglegyenek a költségvetési elõirányzatok, ha a törvény így lép hatályba," — szögezte le Michalkó Péter. X. 24. A SZEF sajtótájékoztatón ismertette a 2003. évi béremelések és a tervezett adójogszabályok ügyében az érdekegyeztetõ tárgyalásokon képviselendõ álláspontját. Szabó Endre kiemelte: igényünk, hogy a szeptemberi béremelések 2003-ra áthúzódó hatását is teljes egészében a központi költségvetés fedezze, jogszabály rögzítse, hogy a bértábla a/1 tétele a mindenkori minimálbérrel, F/1 tétele pedig annak kétszeresével legyen egyenlõ, s a minimálbér legyen mindenkor adómentes. A közszolgálati bérek a jelentõs emelés ellenére változatlanul elmaradnak a versenyszféra azonos kategóriáinak bérétõl, ezért folytatni kell a bérfelzárkóztatást, a 2002. szeptemberében emelt közalkalmazotti bérek reálértékét meg kell õrizni. Indokolt a köztisztviselõk illetményalapjának emelése, a különbözõ juttatásaik reálértékének megõrzése, s az illetményszorzó emelésébõl 2003-ra maradt 30 százalék kifizetésének elõrehozása július 1-rõl január 1-jére. A SZEF fontosnak tartja a köztisztviselõi státuszból 2001-ben kiszervezett ügyintézõk és fizikai dolgozók visszahelyezését a köztisztviselõi jogviszonyba, s azt is, hogy a bírákon, ügyészeken kívül a bíróságok, ügyészségek nem bírói, ügyészi beosztású alkalmazottai is megfelelõ mértékû béremelést kapjanak. A SZEF elvárja, hogy az igazságügy területén is teremtõdjenek meg az érdekegyeztetés formalizált fórumai. A konföderáció sürgeti a 2003. évi bértárgyalások és az egész kormányzati ciklusra szóló megállapodás elõkészítésének mielõbbi megkezdését. Azt is igényli a SZEF, hogy vizsgálják felül az alkalmazotti adókedvezmény rendszerét, mert a közszféra sok munkavállalója nem élhet vele. Indokolt lenne az alkalmazotti szféra egészének lehetõvé tenni a szakmailag indokolt költségek elszámolását, késõbb pedig mérlegelni kellene azt, hogy az adó 1 százaléka a szakszervezetek számára is felajánlható legyen. X. 29. A Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában demonstráció szervezését helyezte kilátásba dr. Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára, ha a kormány a 2003. évi bértárgyalásokon nem terjeszt elõ megfelelõ javaslatot a köztisztviselõi illetményalap emelésére, és nem vezetik be a köztisztviselõk számára is a diplomás minimálbért. XI. 4. A SZEF Ügyvivõ Testületének ülésén részt vett Kökény Mihály, az egészségügyi tárca politikai államtitkára, aki az egészségügyi szolgáltatásokról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezésérõl szóló törvény-tervezet kormányzati indokait ismertette. Az Ügyvivõ Testület több tagja aggodalmának adott hangot a tervezettel kapcsolatban. Kifejtették: a SZEF alapvetõnek tartja, hogy a meglévõ betegjogok ne csorbuljanak, s hogy a kormány olyan megoldást találjon, amelyben a magántõke bevonása nem jár az intézmények lerablásával, a kispénzû betegek gyógyítási esélyeinek romlásával.

XI. 5. A köztisztviselõknek csalódást okozott a kormány 2003-as bérajánlata, mert a 2001. évi szorzóemelésbõl még hátralévõ 30 százalék megadásán kívül más béremelést nem fedez az állami költségvetés, — állapította meg az MKKSZ Országos Választmányának szenvedélyes hangulatú ülése. A testület ragaszkodik az illetményalap emeléséhez, a szorzóemelés elõrehozásához az év elejére, a kiszervezett ügykezelõk, fizikaiak visszavételéhez a köztisztviselõi státuszba. A bértárgyalások sikertelensége esetén az MKKSZ érdekérvényesítõ lépéseket kész tenni, de ezek formájáról (figyelmeztetõ sztrájk, demonstráció stb.) megkérdezik a tagság véleményét. XI. 11. A szeptemberi jelentõs közalkalmazotti béremelés veszíthet értékébõl, ha 2003ban változatlan marad a minimálbér, a bértábla, a pótlékalap és a minõségi pótlék, ezért a Pedagógusok Szakszervezete legalább az inflációt ellentételezõ lépéseket vár a kormánytól, — jelentette ki sajtótájékoztatón Borbáth Gábor, a PSZ fõtitkára. XI. 12. A SZEF ügyvivõ Testülete a 2003. évi állami költségvetési tervvel kapcsolatos — az Országos Érdekegyeztetõ Tanács november 15-ei ülésén képviselendõ — SZEFálláspont kialakításáról tárgyalva megerõsítette korábbi, a kormány illetékeseihez is eljuttatott tárgyalási pozícióját. A SZEF változatlanul fontosnak tartja, hogy célzott pénzként, központi forrásból legyen biztosítva a közalkalmazottak 2001. szeptemberi béremelésének 2003-ra áthúzódó fedezete, meg kell õrizni az emelt bérek reálértékét, a béralapból dologira, vagy a dologiból bérre nem csoportosíthatók át összegek, s a minimálbér emelését az illetménytáblán is végig kell vinni. A SZEF szerint a költségvetés bevételi oldala túltervezett, a községeknél viszont nincs meg a közalkalmazotti béremelések fedezete, s nincs fedezet a köztisztviselõi diplomás minimálbér bevezetésére sem. Elégtelen a dologi kiadásokra szánt összeg is. A SZEF fontosnak tartja, hogy a köztisztviselõi státuszból kiszervezettek pótlólagos béremelést kapjanak, mivel kimaradtak a korábbi béremelésbõl. Az Ügyvivõ Testület az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintõ törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kinyilvánította: mivel nemzetstratégiai kérdésrõl van szó, az átalakítást célzó lépéseket társadalmi vitára kell bocsátani. Szükséges, hogy az ágazati fórumokon kívül az OÉT is tárgyaljon az elõterjesztésrõl. A testület szerint alkotmányossági szempontból aggályos, hogy a törvénytervezet túl széles körben teszi lehetõvé kormányrendelet, miniszteri rendelet kiadását az egyes kapcsolódó témákról, amelyek így elkerülhetik az érdekegyeztetés fórumait. A SZEF nélkülözhetetlennek tartja a társadalombiztosítási alapok felhasználásának társadalmi ellenõrzését. A testület javasolja, hogy a Nemzeti Üdülési Alapítvány Kuratóriumi Felügyelõ Bizottságba a munkavállalói oldal dr. Szabó Endrét javasolja, mivel Michalkó Péter mandátuma lejárt, s nem kívánja újra jelöltetni magát. XI. 14. A kormány költségvetési javaslata szerint a közalkalmazotti keresetek 2003-ban a mozdulatlanságba merevedhetnek, amit nem tudunk elfogadni, ezért a SZEF a közalkalmazotti bértábla inflációt követõ módosítását szeretné elérni, — jelentette ki a Népszabadságnak és a Magyar Nemzetnek adott interjúban Szabó Endre.

XI. 14. A közszolgálatban dolgozók várják a közszférában a bérfelzárkóztatási programot, az új bérrendszer bevezetését, — mondta a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének tisztújító kongresszusán Michalkó Péter elnök, aki más elfoglaltságai miatt leköszönt posztjáról. A kongresszus dr. Hoffer Ferencet, az Ügyészségi Dolgozók Szakszervezetének elnökét a KSZSZ tiszteletbeli elnökévé, Várnai Ferencet pedig fõtitkárrá választotta. XI. 18. A BM hivatásos állományának hatékonyabb képviselete érdekében négy szakszervezet — a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete, a Határõr Szakszervezet, a Határõrségi Dolgozók Szakszervezete és a Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete — megalakította a Belügyi Szakszervezetek Unióját. A négy szakszervezet az együttmûködés alapján egyeztetett álláspontot fog képviselni a belügyi érdekegyeztetõ fórumokon. XI. 20. A SZEF Ügyvivõ Testülete a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa aznapi ülése elé kerülõ kérdésekrõl tárgyalva megerõsítette a 2003. évi közalkalmazotti béremelésekkel kapcsolatos korábbi álláspontját, hangsúlyozva, hogy a 2002. szeptemberi emelés reálértékét némileg csökkentette a 2002. évi, és tovább csökkenti a 2003. évi infláció. Ezért legalább az infláció mértékével emelni kell a 2003. évi közszolgálati béreket. Aggályos, hogy az emelés 2003-ra áthúzódó hatásának fedezetét nem a 2002-es módon finanszírozza a kormány. A testület a KOMT-ülésen szóvá teendõnek tartja, hogy még mindig nem jött létre az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács (OKÉT), s eddig még ágazati érdekegyeztetés sem volt a tárcák költségvetési terveirõl. XI. 20. A kormány 12 év elmaradást pótolt a közalkalmazottaknak adott szeptemberi jelentõs keresetnöveléssel, de ezt nem szabad összevonni a rendes évi béremeléssel. Ragaszkodunk legalább az inflációt követõ béremeléshez, — mondta a munkavállalói oldal képviseletében Szabó Endre a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának ülésén, amelyen nem sikerült közelíteni az álláspontokat. Mind a szakszervezeti, mind az önkormányzati oldal kérte a kormányt, hogy a szeptemberi béremelés gyakorlatához hasonlóan 2003-ban is célzott formában juttassa el az intézményfenntartókhoz az emelés áthúzódó hatásának bérfedezetét. (A kormány a normatívákon keresztül tervezi a finanszírozást.) XI. 23. A Magyar Nemzetnek adott interjúban kifogásolta Cser Ágnes EDDSZ-elnök, hogy az egészségügyi tárca úgy nyújtotta be az egészségügyet érintõ törvényjavaslatok többségét, hogy a szakszervezet többszöri kérése ellenére sem bocsátotta azokat érdekegyeztetésre. XI. 26. A SZEF pozitívan fogadja és üdvözli Medgyessy Péter miniszterelnöknek azt az MSZOSZ kongresszuson tett bejelentését, hogy a kormány támogatja a 38 órás munkahét fokozatos bevezetését. Ezt a SZEF 1999-ben tartott II. Kongresszusa programként fogalmazta meg, de csak olyan megoldást tud elfogadni, amely révén bércsökkenés

nélkül oldható meg a munkaidõ csökkentése, — foglalt állást a Blikk c. napilapnak adott interjújában Szabó Endre. XI. 26. A Színházi Dolgozók Szakszervezete elégedetlen azzal, hogy a közalkalmazotti státuszból vállalkozóvá kényszerített színházi dolgozókra nem vonatkozik a közalkalmazotti béremelés. Remélték, hogy a KKDSZ-nek és a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetségének a kulturális tárcával a közalkalmazotti béremelés végrehajtásáról kötött megállapodása majd erre is kitér, de nem így történt, — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Ráksi Katalin, a szakszervezet fõtitkára. XI. 26. A fegyverrel szolgálatot ellátó rendõrök, határõrök, katonák számára nem elfogadható, hogy a kormányzat 2003-ban sem kívánja megváltoztatni az illetményalap összegét, holott a fegyveresek illetményalapja az elmúlt két évben nem változott. A rendvédelmi szakszervezetek az illetményalap növeléséhez nem ragaszkodnak, bármilyen más keresetnövelõ konstrukcióról készek tárgyalni, — mondta a Népszavának Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára. XI. 27-28. A Bölcsõdei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének V. Kongresszusán Mester Jánosné elnök számolt be a BDDSZ elõzõ tisztújító kongresszusa óta eltelt öt év érdekképviseleti munkájáról. A tanácskozás határozatba foglalta: olyan felzárkóztató jövedelempolitikai és jogi intézkedéseket vár a kormánytól, amelyek következtében a szociális terület bérszínvonala elmozdul a nemzetgazdasági ágak közötti utolsó helyrõl. A szakszervezet kiemelten kezeli a bérrendszer és a besorolási feltételek módosítását, a pótlékrendszer felülvizsgálatát, javasolja a 14. havi bért, a 35 éves jubileumi jutalmat, az üdülési támogatást. A BDDSZ fontosnak tartja, hogy az intézmények mûködési kiadásait az eddiginél sokkal magasabb arányban fedezze a központi költségvetés. A szakszervezet halaszthatatlannak tartja a bölcsõdei szakdolgozók fõiskolai képzésének beindítását, a képzés-továbbképzés költségeihez való hozzájárulást, keret-jellegû kollektív szerzõdés kötését az ágazati miniszterrel. A BDDSZ valamennyi aktív dolgozó tagja részére balesetbiztosítást köt. „A BDDSZ aktív, hasznos munkát végez a SZEF keretében, példamutató magatartást tanúsít a konföderáción belüli partnerkapcsolatokban és fontos szerepe van az érdekegyeztetés országos rendszerében is. Munkájuk joggal vív ki elismerést és megbecsülést szakszervezetüknek." — írta a kongresszust üdvözlõ levelében dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke. A tanácskozás ismét Mester Jánosnét választotta a BDDSZ elnökévé. XI. 28. Nem sikerült megegyezésre jutni a 2003. évi közalkalmazotti bérek emelése ügyében a KOMT ülésén, ezért a kormánnyal tervezett középtávú megállapodás részeként tárgyalunk majd a bérfelzárkóztatás és a közszféra modernizációja mellett errõl is. Reményeink szerint 2003. elsõ negyedében megszülethet a megállapodás, — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. XI. 28. A közigazgatás intézményeibõl nyugdíjba került egykori közalkalmazottak és köztisztviselõk helyzetérõl rendezett konferenciát az MKKSZ Országos Nyugdíjas

Tanácsa. A tanácskozáson, amelyet levélben üdvözölt Lampert Mónika belügyminiszter, felszólalt a SZEF elnöke is. Szabó Endre hangsúlyozta: „A SZEF a jövõben is azért harcol, hogy egyrészt a nyugdíjak adjanak lehetõséget a tisztes megélhetésre, másrészt pedig helyi megoldásokkal, a volt munkahelyek figyelmének ébren tartásával, közösségszervezõ kezdeményezésekkel, például nyugdíjas klubok mûködtetésével is segítsük elviselhetõbbé tenni az idõs korral járó gondokat." A SZEF továbbra is fontos feladatának tekinti a nyugdíjasok érdekvédelmének, érdekképviseletének segítését. XI. 29. A közszféra bérei valóban gyorsabban nõttek az utóbbi idõben, mint a versenyszférában dolgozóké, de ez nem jelenti azt, hogy éves szinten magasabbak is lettek azoknál, s ha az átlagok mögött a konkrét összegeket is megnézzük, akkor már nem olyan rózsás a kép — nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Fehér József MKKSZ-fõtitkár azzal kapcsolatban, hogy a KSH adatai szerint 2002. szeptemberben a költségvetési szférában dolgozók bruttó átlagkeresete 138, a versenyszférában pedig 113 ezer forint volt. XII. 2. A SZEF az átlagos béremelkedésnél dinamikusabb bérfejlesztést vár a kormánytól. Ezt abban a SZEF és a kormány közötti középtávú megállapodásban szeretnénk rögzíteni, amelyrõl rövidesen megkezdõdnek a szakértõi egyeztetések, — mondta a Népszabadságnak adott nyilatkozatában Szabó Endre. A SZEF elnöke cáfolta, hogy befejezõdött volna a közszféra bérfelzárkóztatása, amely még jelentõs intézkedéseket kíván a következõ években. A készülõ megállapodással a SZEF szeretne garanciákat kapni a közszolgálat foglalkoztatási biztonságára, hogy elejét lehessen venni a fûnyíróelvû létszámcsökkentéseknek, a rögtönzött kiszervezéseknek. XII. 4. A diákok kötelezõ óraszámának csökkentése önmagában nem elegendõ az iskolai túlterhelés enyhítéséhez, a tananyag mennyiségét is csökkenteni kellene — jelentette ki a Pedagógusok Szakszervezetének sajtótájékoztatóján Borbáth Gábor fõtitkár, aki egyben azt is bejelentette, hogy egészségi okok miatt lemondott fõtitkári posztjáról. XII. 5. Bérharcra készül a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete, mert elvesztették türelmüket, elégedetlenek a 2003. évi keresetükre vonatkozó ígéretekkel. Ha a következõ tárgyalási fordulóra sem sikerül jobb kereseti feltételeket elérniük, nem jön létre megállapodás, akkor demonstrációval adnak nyomatékot követelésüknek, — nyilatkozta a Népszabadságnak dr. Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára. A szakszervezet legalább bruttó 7 százalékos béremelést szeretne elérni. (A Népszabadság cikkében nyilatkozik „a BM vezetése" is: a szakszervezeti követelések közül teljesül a köztisztviselõi diplomás minimálbér bevezetése január 1-jétõl, bár az összegbe beszámítják az illetménykiegészítést is. Emelkedik a rendvédelmiek ruhapénze, de a kormány nem fogadta el azt a szakszervezeti igényt, hogy 33-ról 36 ezerre emeljék az illetményalapot, a kiszervezettek illetményemelésérõl pedig egyáltalán nem tárgyalt.) XII. 9. A rendvédelmi szakszervezetek 2003. március 21-én élnek érdekérvényesítõ jogukkal és demonstrációt tartanak, mert nem született megállapodás a rendvédelmi szervek érdekképviseletei és a kormány között a tárcaközi érdekegyeztetõ fórumon, — jelentette be a Népszabadságnak adott interjúban dr. Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára. A

tárgyaláson a 7 százalékos béremelés helyett csak a magas minõségû munka elismerésére felhasználható 3 milliárd forintot ajánlott a kormányzati oldal, valamint azt, hogy a hivatásosok diplomás minimálbérének bevezetését elõre hozzák január 1-jére, s a tiszthelyettesek beosztási illetményét a mindenkori minimálbér mértékére növelik. Nem teljesült viszont az a szakszervezeti igény, hogy a hivatásos állományúakra is terjesszék ki a lakásvásárlásra és _építésre vonatkozó állami kezességvállalást. XII. 10. Az MKKSZ Országos Választmányának ülése nyílt levelet intézett a kormányhoz és az országgyûlési képviselõkhöz, és egy kora tavasszal tartandó demonstrációt is kilátásba helyezett, mert nem tartja kielégítõnek a 2003. évi keresetemelésrõl a kormány képviselõivel folytatott tárgyalások eredményeit. A szakszervezet nem fogadja el, hogy a kormány befagyasztja a köztisztviselõi illetményalapot és a közalkalmazotti bértáblát, s bírálja azt a kormányzati álláspontot is, hogy a köztisztviselõk 2001. évi és a közalkalmazottak 2002. évi jelentõs béremelése nem teszi lehetõvé a 2003. évi béremelést. A tanácskozáson Szabó Endre SZEF-elnök a kormány és a szakszervezetek mozgásterének korlátairól beszélt felszólalásában, s annak a véleményének adott hangot, hogy a következõ egy-két hónap fõ célkitûzésének még mindig a 2003. évi béremelések ügyében megrekedt tárgyalások folytatásának megkísérlését kellene tekinteni, mert a közszolgálati szakszervezetek és a kormány tervezett középtávú megállapodása még javíthat a 2003. évi bérviszonyokon is. XII. 11. A SZEF Ügyvivõ Testülete a közszolgálati szakszervezetek és a kormány között kötendõ középtávú megállapodás elõkészületeirõl tárgyalt. Az az általános vélemény alakult ki, hogy a megállapodás megkötésének egyik fontos feltétele a 2003. évi bérviszonyok további — legalább minimális szintû — javítása, s az, hogy ellenõrizhetõ, konkrét kormányzati ígérvények és ne általánosságok legyenek benne. A testület elfogadta a szervezeti önállóságát megõrzõ, de formalizáltan és az eddiginél szélesebb körûen együttmûködõ két konföderáció szoros kapcsolatait demonstráló SZEFÉSZT Unió szervezeti és mûködési szabályzatát. XII. 16-17. A SZEF és a Közszolgálati Reform Kormánymegbízotti Hivatal „A közszolgálat munkaügyi és szociális reformja — tíz éve léptek hatályba a közszolgálati törvények" címmel konferenciát rendezett Budapesten. Szabó Endre SZEF-elnök a kétnapos tanácskozást megnyitó szavaiban kiemelte: a közszolgálati reform kidolgozásában, majd véghezvitelében nélkülözhetetlen a folyamatos konzultáció és tapasztalatcsere a szakmai és a munkavállalói érdekképviseletekkel. Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter azt hangsúlyozta, hogy a közszolgáltatások uniós szintre emelésének feltétele az ott dolgozók munkájának és megélhetésének uniós szintre emelkedése. A közszolgálatban foglalkoztatottak létviszonyai gyökeres javításának kiindulópontjait és ütemezését a szakszervezetekkel együttmûködve kívánja meghatározni a kormány. Vadász János, a reformot elõkészítõ kormánymegbízotti hivatal vezetõje részletesen ismertette a reform koncepcióját, amely egyebek között egyértelmûen rendezi majd, hogy a közszolgálatban az elsõdleges munkáltató az állam, a másodlagos pedig az e jogkörrel

felruházott intézményi vezetõ. Az egyes közszolgálati feladatok ellátásához szükséges létszámnormák meghatározása meggátolja majd a politikai beavatkozást a közszolgálat munkájába, véget vet a fiskális szempontú önkényes létszámcsökkentéseknek. A készülõ egységes közszolgálati törvény bérrendszerében a képzettség és a munkában töltött idõ lesz a meghatározó elem, a szakmai sajátosságokat pedig szakmai pótlék ismeri el. A versenyszféra és a közszféra közötti jövedelmi különbséget speciális szociális juttatásokkal egyenlítik majd ki. Az elképzelések szerint például 30 évi közszolgálati jogviszony után a fizetés 100 százaléka lenne a nyugdíj. A konferencián több egyetemi tanár, szakmai, önkormányzati és munkavállalói érdekképviseleti vezetõ is elõadást tartott. A tanácskozáson elhangzottakat a konferencia zárása után Vadász János és Szabó Endre sajtótájékoztatón ismertette. 2003. I. 13. A közoktatási törvény módosításának a tárca által összeállított koncepciója több ponton is aggályos, hiányzik belõle a szakmai konszenzus, — jelentette ki sajtótájékoztatón Varga László. A PSZ megbízott fõtitkára kifogásolta, hogy a tervezet nincs összhangban a közoktatási követelmények kiszámíthatóságának választási ígéreteivel, számos akut gondra nem kínál megoldást. I. 14. A közszféra 2003. évi béremelésérõl folytatandó tárgyalásokon a SZEF figyelembe veszi az energiaárak inflációt meghaladó emelését, — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre. A SZEF elnöke hozzátette: senki sem gondolhatta komolyan, hogy nem emelkednek a gáz- és villamosenergia-árak. I. 16. Az MKKSZ akkor áll el a márciusra tervezett demonstrációtól, ha a parlament elé februárban kerülõ köztisztviselõi törvény-módosítás lehetõséget teremt az illetményalap emelésére, — nyilatkozta a Népszabadságnak Fehér József. A fõtitkár elismeri, hogy a köztisztviselõk 2001-ben, a közalkalmazottak pedig 2002-ben kiugróan magas keresetjavítást kaptak, de szakszervezete helyteleníti, ha a kormány most úgy gondolja, hogy ezekkel a felzárkóztató intézkedésekkel a 2003. évi béremelés is letudható. (A január 26-ai tárcaegyeztetés után Varga László azt válaszolta a Népszabadság kérdésére, hogy közeledtek az álláspontok, a szakszervezeti aggályokra részben megnyugtató válaszokat kaptak, de a PSZ továbbra is fenntartja a finanszírozási és a munkajogi kérdésekkel kapcsolatos kifogásait.) I. 21. A SZEF Ügyvivõ Testülete elõzetes konzultációt folytatott a közszolgálati szakszervezetek és a kormány között kötendõ középtávú megállapodás egyes lehetséges témáiról, a SZEF ezzel kapcsolatos igényeirõl. (A megállapodást elõkészítõ szakértõi munkaanyagról elsõ olvasatban a következõ ÜT-ülés tárgyal majd.) A testület a SZEF-be felvételét kérõ három országos szervezésû szakszervezet — a Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete, a Határõr Szakszervezet és a Határõrségi Dolgozók Szakszervezete — írásos bejelentkezéseit áttekintve úgy döntött, hogy a

kérelmeket támogató javaslattal terjeszti a SZEF Szövetségi Tanácsának legközelebbi ülése elé. Az ÜT arról is döntött, hogy a SZEF III. Kongresszusát 2003. május 16-17-re javasolja összehívni, s a SZEF elnöke meghívja a kongresszusra Medgyessy Péter miniszterelnököt is. A kongresszus helyszíne a Budapesti Flamenco Hotel lesz. Külföldrõl azoknak a nagy nemzetközi szakszervezeti szövetségeknek a képviselõit hívjuk meg, amelyeknek tagja a SZEF, vagy valamelyik jellegadó tagszervezetünk (ESZSZ, PSI, EUROFEDOP, FERPA, FES). I. 27. Medgyessy Péter hivatalában fogadta Szabó Endrét, aki a SZEF Ügyvivõ Testülete nevében meghívta a miniszterelnököt a SZEF III. Kongresszusára. A beszélgetés során Medgyessy Péter közölte: örömmel fog eleget tenni a meghívásnak, sõt fel is szólal majd a tanácskozáson, mert megkülönböztetetten fontosnak tartja a kormány és a közszféra érdekképviseletei közötti rendszeres párbeszédet. I. 27. A SZEF Nyugdíjas Választmányának tisztújító ülésén Szabó Endre tájékoztatta a részvevõket a közszolgálat érdekegyeztetõ tárgyalásairól, a SZEF érdekképviseleti törekvéseirõl, a közszféra egyes területei (egészségügy, közoktatás, közigazgatás) modernizációjának elképzeléseirõl, a SZEF májusban tartandó III. Kongresszusának elõkészületeirõl. A tájékoztatót követõen többen azt az igényt fogalmazták meg, hogy Szabó Endre vállaljon még egy ciklust a SZEF elnöki posztján. Többek adtak hangot annak a félelmüknek, hogy az EU-csatlakozás után a nyugdíjasok létkörülményei bizonytalanabbá válnak, s azt is kérték, hogy a SZEF és tagszervezetei foglalkozzanak többet és érzékelhetõbben a közszolgálati nyugdíjasok ügyeivel. A Választmány ülésén Mihalovits Ervin elnök ismertette a Nyugdíjasok Országos Képviseletének összeállítását a nyugdíjasokkal kapcsolatos választási ígéretek teljesítésérõl. A testület tárgyalt a SZEF kongresszusának elõkészítésével kapcsolatos választmányi feladatokról is. A résztvevõk újraválasztották a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnökévé Mihalovits Ervint, alelnökévé Rágyanszki Györgynét és Legéndy Miklósnét, az elnökség tagja lett dr. Frischman Edgár, Fodor István, dr. Kiss Gyuláné, Kovács Irén és Paikertné Földiák Erzsébet. I. 28. A SZEF székhelyén megtartotta alakuló ülését a SZEF-ÉSZT Unió Tanácsa. A szervezeti önállóságát megõrzõ két konföderáció vezetõ testületeibõl álló Tanács jóváhagyta a 2002. július 11-én kötött megállapodás alapján létrehozott Unió Szervezeti és Mûködési Szabályzatát, és személyi kérdésekrõl is döntött. Dr. Szabó Endre SZEF elnököt az Unió elnökévé, dr. Vígh László ÉSZT-elnököt az Unió társelnökévé megválasztotta. A tanácskozáson Szabó Endre hangsúlyozta, hogy az Unió sajátos konstrukció, mert a két konföderáció egybehangzó kongresszusi döntéséig nem válik bejegyzett szervezetté, ám olyan folyamatok bontakoznak ki az országban és a közszférában, amelyek igénylik a formalizált együttmûködés erõsítését, egymás véleményének jobb megismerését, tevékenységeink alaposabb összehangolását. Vígh László is a formalizált kapcsolatok, és

a közszolgálati szolidaritás erõsítésének fontosságát, minél több kérdésben a közös álláspont kialakításának szükségességét emelte ki. Dr. Kuti László ÉSZT-alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az Unió megalakításával Magyarország legnagyobb szakszervezeti formációja jött létre. I. 28. A készülõ egészségügyi privatizáció veszélyeire tüntetésekkel hívja fel a figyelmet az EDDSZ, — nyilatkozta több lapnak, hírközlõ orgánumnak Cser Ágnes. Az EDDSZ elnöke bejelentette: az elsõ akciót február 8-án tartják. Amennyiben az egészségügyi tárca nem vonja vissza az elõzetes egyeztetés nélkül a parlamentnek benyújtott törvényjavaslatot, az EDDSZ ügydöntõ népszavazást kezdeményez. A szakszervezet követeli, hogy a kormány az egészségügy privatizációja elõtt törvénnyel rendezze a finanszírozást, s készítse el a dolgozók jogállásáról szóló jogszabályt. (Az EDDSZ elnöke a január 29-ei Népszabadságban azt jelezte: Medgyessy Péter miniszterelnöktõl kéri a kórháztörvény tárgyalásának felfüggesztését, s egyben arról is tájékoztatja a kormányfõt, hogy az OEP januárban nem utalta át az egészségügyi intézményeknek a béremelés fedezetét.) I. 29. A megyei SZEF-koordinációk vezetõinek budapesti értekezletén Szabó Endre a közszféra érdekegyeztetési fórumainak mûködésérõl, a kormánnyal kötendõ középtávú megállapodással kapcsolatos SZEF-igényekrõl, a közszolgálat egyes területeinek (egészségügy, közoktatás, közigazgatás) elõkészületben lévõ modernizációjáról, a SZEFÉSZT Unió Tanácsának megalakulásáról, a SZEF III. Kongresszusa elõkészítésének megkezdésérõl és a SZEF és a megyék közötti információáramlás technikai feltételeinek javításáról tájékoztatta a résztvevõket. A megyei ügyvivõk felszólalásaiban igényként vetõdött fel, hogy a SZEF nyújtson segítséget az EU-csatlakozással kapcsolatos helyi vagy regionális tájékoztató fórumok szervezéséhez. Az is határozott igény, hogy az EU-felkészüléssel kapcsolatos nyelvtanfolyamokon és más oktatási formákon kapjanak több részvételi lehetõséget a megyék. Több megyében elégedetlenség — és a szakszervezeti taglétszám gyors csökkenése — tapasztalható mind a köztisztviselõk, mind a közalkalmazottak körében amiatt, hogy 2003-ban nem került sor legalább az inflációt ellensúlyozó béremelésre, így a 2002. szeptemberi jelentõs béremelés veszít az értékébõl. Az is csaknem általánosnak mondható jelenség, hogy a közszolgálati munkahelyeken nincs vagy jelentéktelen az érdekegyeztetés. Fõleg a kisvárosokban és a községekben siralmas a helyzet, csak a megyeszékhelyeken és a nagyobb városokban — ott sem mindenütt — mondható úgyahogy kielégítõnek. Súlyos helyi konfliktusok adódnak abból, hogy az önkormányzatok képtelenek kigazdálkodni a 2002. szeptemberi közalkalmazotti béremelések 2003-ra áthúzódó hatásának fedezetét. Visszatérõ panasz, hogy a SZEF tagszervezetek megyei szervezetei közül nem mindegyik vesz részt a megyei koordináció tevékenységében. II. 4. A SZEF Ügyvivõ Testülete a SZEF soron következõ III. Kongresszusának elõkészületeirõl, a Szövetségi Tanács február 20-ai ülése elé terjesztendõ napirendi témákról, s az EU-csatlakozással kapcsolatos szakszervezeti felvilágosító munka lehetséges formáiról és témaköreirõl tárgyalt. A testület megvitatta a kormánnyal kötendõ középtávú megállapodással szemben támasztott legfontosabb szakszervezeti igényeket is.

Az a közös álláspont alakult ki, hogy a kormány munkaanyagként átadott ajánlata túlzottan általános, ezért lényegesen konkrétabbá és számon kérhetõvé kell azt tenni. II. 8. A bérfelzárkóztatás felgyorsítását, az érdekképviseleti feladatok ellátási feltételeinek javítását, az EU-csatlakozás elõkészítésében és az egységes közszolgálati keretörvény megalkotásában való együttmûködést szeretné rögzíteni a SZEF a kormánnyal kötendõ középtávú megállapodásban — nyilatkozta a Népszabadságnak Szabó Endre. A SZEF elnöke hozzátette: a SZEF néhány elintézetlen bérügyet rendezne az egyezségben. A szakszervezet nem mond le ezek megtárgyalásáról. Ilyen például az, hogy a köztisztviselõi illetményalap két éve nem emelkedik. II. 8. Tüntetést szervezett az EDDSZ a csepeli kórház önállóságának tervezett megszüntetése és a kórház-privatizáció kormányzati elképzelései ellen Csepelen és a budapesti Vörösmarty téren. Az egybegyûlt tiltakozók 7 ezer aláírást adtak át a csepeli polgármesternek és Szolnoki Andrea fõpolgármester-helyettes irodavezetõjének. Mindkét rendezvényen Cser Ágnes EDDSZ-elnök szólt a résztvevõkhöz. II. 12. A SZEF elnöke nyilatkozatban méltatta a kormány tízpontos Európa-tervét, amelyben a SZEF által is hosszabb ideje szorgalmazott oktatási, egészségügyi, kulturálisközmûvelõdési és más közszolgálati feladatok megvalósítását ígéri a kormány. „Mindezekhez elodázhatatlanul hozzá tartozik a közintézményekben foglalkoztatottak életviszonyainak, bér- és kereseti helyzetének további javítása," — jelentette ki dr. Szabó Endre. II. 13. A készülõ egységes közszolgálati kerettörvényrõl közöl hosszabb nyilatkozatot a Népszava Vadász Jánostól. Az összeállításban a pályázati rendszerrõl megszólaltatják Szabó Endrét is. A SZEF elnöke kifejti: a kormánymegbízott által ismertetett elképzelés helyes, de sok függ a kivitelezéstõl. A közszféra magasabb beosztású tisztségeinek pályáztatását a SZEF mindig is támogatta, sürgette, mert a foglalkoztatást a közszférában mentesíteni kell a politikai behatásoktól. A politikai zsákmányszerzés szempontjai itt nem érvényesülhetnek. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a közigazgatás csúcsain lévõ posztokat, például az államtitkárit, más országokhoz hasonlóan nálunk sem lehet kivonni a politika hatáskörébõl. II. 14. A SZEF elismeri a 2002. szeptemberi közalkalmazotti keresetemelés jelentõségét, de mivel valószínûleg nem lesz tartható az inflációs prognózis, olyan megoldást kell találni, amely garantálja a közalkalmazotti bérek reálértékének megõrzését 2003-ban, — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Szabó Endre SZEF-elnök. II. 18. A SZEF Ügyvivõ Testülete állásfoglalásban fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a parlamenti benyújtás elõtt álló „Az egészségügyi szolgáltatásokról és az egészségügyi közszolgáltatások szervezésérõl" szóló törvénytervezet nem került az érdekegyeztetõ fórumok napirendjére. Ez nem egyeztethetõ össze azzal a megállapodással, amelyet a kormány az érdekképviseletekkel, s külön is a közszféra szakszervezeteivel kötött. A törvényjavaslat az egészségügyi ellátás olyan kérdéskörét kívánja szabályozni, amely messze túlnõ az egészségügy szakmai érdekkörén, s érinti mind az egészségügyben

dolgozók alapvetõ egzisztenciális viszonyait, mind pedig a betegek érdekeit. Ezért a SZEF kezdeményezi az Országos Érdekegyeztetõ Tanács (OÉT), valamint az Országos Közszolgálati Érdekegyeztetõ Tanács (OKÉT) sürgõs összehívását és a törvényjavaslat megtárgyalását még a parlamenti beterjesztést megelõzõen. A testület a tagszervezetektõl beérkezett véleményeket összegezve tárgyalt a kormánnyal kötendõ középtávú megállapodással kapcsolatos SZEF-igényekrõl is, s úgy döntött, hogy a témát a Szövetségi Tanács február 20-ai ülése elé terjeszti. II. 19. A KKDSZ V. (rendkívüli) Kongresszusának második tanácskozási napján a küldöttek az elnöki tisztségéért induló három jelölt közül Fenyves Kornél népmûvelõt választotta meg a KKDSZ elnökéül. Az új elnök a választás után kijelentette: folytatni kívánja elõdei, Vadász János elnök és dr. Redl Károly ügyvezetõ elnök eredményes munkáját, s továbbra is jelentõs szerepet szán a KKDSZ-nek a SZEF-ben, illetve a PSI nemzetközi kapcsolatrendszerében. II. 20. A SZEF Szövetségi Tanácsa jóváhagyta az Ügyvivõ Testület 2003. február 18-ai ülésének azt az állásfoglalását, amely mielõbbi érdekegyeztetõ tárgyalásokat követel az egészségügyi törvénycsomag Országgyûlés elé terjesztését megelõzõen. A testület felvette a SZEF tagszervezetei sorába a Határõrségi Dolgozók Szakszervezetét és a Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezetét, jóváhagyta a SZEF 2002. évi költségvetési tervének végrehajtásáról készült jelentést és elfogadta a konföderáció 2003. évi költségvetési tervét. A Szövetségi Tanács konzultációt folytatott a közszolgálati konföderációk és a kormány között kötendõ középtávú megállapodással kapcsolatos SZEF-igényekrõl, valamint a SZEF és tagszervezeteinek az uniós csatlakozás népszerûsítését szolgáló programjáról. Az Ügyvivõ Testület elõterjesztésére a Szövetségi Tanács 2003. május 16-17.-re összehívta a SZEF soron következõ III. Kongresszusát, s a kongresszus elõkészítésével megbízott munkabizottságokat alakított. A Szövetségi Tanács ülése után tartott sajtótájékoztatón Szabó Endre elnök részletesen ismertette a testület döntéseit, s azt az állásfoglalást, amelyben a Szövetségi Tanács az EU-csatlakozás támogatására, az errõl döntõ népszavazás elõkészítésében való aktív részvételre hívja fel a közszféra munkavállalóit, szakszervezeti tagjait. A SZEF jelszava: „Építsük együtt a szociális Európát!" II. 21. Varga László megbízott fõtitkár és Árok Antal titkár sajtótájékoztatón ismertette a Pedagógusok Szakszervezetének álláspontját az EU-csatlakozásról, valamint a közoktatási törvény módosításának új változatáról. A PSZ szerint át kellene alakítani a közoktatás finanszírozását: a jelenlegi létszámarányú helyett feladatalapú finanszírozásra lenne szükség. II. 25. A Határõr Szakszervezet is csatlakozott a BRDSZ. március 21.-re tervezett budapesti autós demonstrációjához. A rendezvényrõl a Magyar Nemzetnek nyilatkozó Bárdos Judit kijelentette: a szakszervezet garanciát vár a BM-tõl és a kormánytól arra, hogy a hivatásos állomány várható reáljövedelem-csökkenését még az idén kompenzálják.

II. 26. A Népszabadság és a Népszava is nyilatkozatot közöl Bárdos Judittól a március 21.-re tervezett belügyi demonstráció elõkészületeirõl, a szakszervezeti követelésekrõl. Az érdekképviselet legalább bruttó 7 százalékos béremelést vagy négyheti fizetésnek megfelelõ kompenzációt szeretne elérni. (Az ügyrõl a Népszabadságnak nyilatkozó Lamperth Mónika azt mondta: a BM keresi a nem tervezett béremelés forrásait.) II. 26. Az EDDSZ az úgynevezett teljesítményelvû finanszírozási rendszer teljes felülvizsgálatát sürgeti, mert a biztosító nem a tényleges gyógyításokért és beavatkozásokért fizet, hanem hamis jelentésekre kényszeríti az egészségügyi intézményeket, — nyilatkozta a Népszavának Cser Ágnes elnök. II. 27. A közszférában tavaly bevezetett új, központosított bérszámfejtési program nem képes kezelni a nem havi rendszerességgel fizetett juttatásokat, nem vonja le a szakszervezeti tagdíjat, — nyilatkozta egy szakszervezeti felmérés tapasztalatairól a Népszabadságnak Gábor Mária, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének alelnöke. A KSZSZ a rendszer kijavítására vagy kicserélésére kéri a pénzügyminisztert. II. 28. Tizenkét-pontos követelést fogalmazott meg a kormányzat számára Cser Ágnes, az Egészségügy évtizede elnevezésû program szakmai vitáján. A privát források bevonását tervezõ tárca-elképzelésekkel szemben az EDDSZ elnöke egyebek között azt igényli, hogy a lakosság döntsön — akár népszavazás formájában is — arról, hogy a járulékokból és közpénzbõl fenntartott társadalombiztosítás pénzügyi nyereség forrása lehet-e. A 12 pontos követelés egyebek között tárgyalásokat sürget az ágazat ötéves bérfelzárkóztatási programjáról, szorgalmazza, hogy határozzák meg és ismertessék meg a lakossággal a kötelezõ egészségbiztosítás által nyújtandó szolgáltatásokat, teljes egészében vizsgálják felül az intézmények finanszírozási rendszerét, vessék alá elemzésnek a privatizált szolgáltatókat, az egészségügyi rendszerbõl kispórolt pénzek profittá alakulását. A felvetésekre válaszoló Kökény Mihály államtitkár szerint a szakszervezeti követelések közül többnek a megvalósítása folyamatban van, a számvevõszék rendszeresen ellenõrzi a modellkísérletet. Az érdekegyeztetés érdemibb lenne, ha a szakszervezet nem akadályozná 8 hónap óta az ügyrend elfogadását, a bérfelzárkóztatás pedig folytatódik, a következõ eleme a hûségjutalom bevezetése lesz. III. 3. Az Országos Érdekegyeztetõ Tanács (OÉT) plenáris ülése konzultációt folytatott az egészségügy korszerûsítési programjáról és a Munka Törvénykönyvének módosítására benyújtott képviselõi indítványokat vitatott meg. A munkavállalói oldal képviseletében Szabó Endre fontosnak mondta, hogy az állampolgárok anyagi terheik növekedése nélkül jussanak jobb, biztonságosabb egészségügyi ellátáshoz, határozzák meg az illetékes fórumok, hogy mi az, ami kötelezõen jár minden biztosítottnak. A SZEF elnöke tapasztalatokra támaszkodva hangsúlyozta, hogy az eddig privatizált intézményeknél nem csökkent a finanszírozási igény, s nem javult az ellátás színvonala. A szakszervezetek halaszthatatlannak tartják a közpénzek, a tb-alapok felhasználásának társadalmi ellenõrzését, amelybõl a járulékfizetõk képviselõi nem maradhatnak ki. Ez utóbbi követeléssel a munkaadói oldal is egyetértett, de megkerülhetetlennek mondta a mûködõ tõke bevonását az egészségügybe.

III. 5. A KKDSZ a Petõfi Irodalmi Múzeum eredeti státuszának helyreállítását szorgalmazza. A Népszabadságnak errõl nyilatkozó Fenyves Kornél elnök az Orbánkormány idején a múzeum-épületben létrehozott, s csak a protokoll-kultúra igényei szerint mûködõ Károlyi Palota Kulturális Központ tevékenységével kapcsolatban kijelentette: a szakszervezet egyetért azzal, hogy a múzeum rendelkezzen az épület mûködtetési jogával, s elvárja, hogy a szaktárca pályázatot írjon ki a vezetésére. (A Magyar Nemzet III. 6-ai számában Hankiss Ágnes, a Kulturális Központ és az ott mûködõ Hamvas Béla Kutató Intézet vezetõje éles szavakkal utasította vissza a KKDSZ állásfoglalását. Ugyanezt a visszautasítást a Népszabadság III. 25-ei számának levelezési rovatában fejtette ki Fodor Mónika, a Károlyi Palota Kulturális Központ rendezvényfelelõse.) III. 9. Az MTI-nek nyilatkozva Cser Ágnes cáfolta, hogy a Nemzeti Egészségügyi Tanács (NET) a kórháztörvényként ismert törvénytervezetrõl érdemben tárgyalt és határozott volna idei ülésein. Az EDDSZ elnöke szerint a NET határozata megtévesztõen hivatkozik érdemi tárgyalásra, mert a január 28-ai ülésen szóbeli tájékoztató hangzott el, s összesen 30 perc állt rendelkezésre, így semmilyen kiegészítõ javaslatról, észrevételrõl nem szavaztak. (Az MTI-hírt a Népszava közli III. 10-én.) III. 12. Bárdos Judit, a BRDSZ fõtitkára a Népszabadság hasábjain tiltakozik az ellen, hogy az ellenzéki pártok támogatásukról biztosították a szakszervezet március 21-ére kilátásba helyezett bérkövetelõ demonstrációját, mert kormányzati pozícióban nem intézkedtek érdemben a belügyi és rendvédelmi dolgozók bérhelyzetének javítása ügyében. A BRDSZ hajlandó lemondani a demonstrációról, ha a március 13-ai egyeztetésen a tárca az inflációt kompenzáló, négyheti bérnek megfelelõ ajánlatot tesz az érdekképviseletnek. III. 12. Cser Ágnes a Magyar Nemzetnek nyilatkozva reagált Kökény Mihály államtitkárnak arra az álláspontjára, hogy a magántõke bevonásának nincs alternatívája a súlyosan forráshiányos egészségügyben. Az EDDSZ elnöke szerint a járulékokból és közpénzbõl fenntartott társadalombiztosítás nem lehet pénzügyi nyereség forrása. A magánbefektetõknek ugyanis profitot kell garantálni, ami csak a betegek kárára történhet. III. 14. Mivel az egyes szakszervezeti konföderációk támogatottsága az évek folyamán jelentõsen megváltozott, a konszenzusos döntéshozatal kizárólagossága nem tartható fenn az Országos Érdekegyeztetõ Tanács munkavállalói oldalán — nyilatkozta a Világgazdaságnak Szabó Endre az OÉT alapszabály-vitájával kapcsolatban. III. 16. Cser Ágnes a Magyar ATV Más-nap címû hírmagazinjában törvénysértésnek minõsítette, hogy a szaktárca a munkavállalói oldallal történõ egyeztetés nélkül terjesztette a kormány elé a kórház-törvény tervezetét. Ha nem sikerül a szakszervezetnek a kormánnyal érdemben tárgyalnia a készülõ szabályozásról és kialakítani a garanciális együttmûködés szabályait, akkor az EDDSZ népszavazást kezdeményez a privatizáció leállítására,— jelentette ki az érdekképviselet elnöke.

III. 18. A SZEF ügyvivõ Testületének ülésén Szabó Endre elnök napirend elõtt köszöntötte Várnai Ferencet, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének fõtitkárát, aki ebben a minõségében elõször vesz részt az ÜT ülésén. A testület az április 1-jén Budapesten az EU-csatlakozás támogatására tervezett országos SZEF-nagygyûlés elõkészületeirõl tárgyalt, majd Varga László ügyvivõ számolt be a kormánnyal kötendõ középtávú megállapodás szakértõi elõkészületeirõl. III. 24. Öt szakszervezeti konföderáció (SZEF, Autonómok, MSZOSZ, ÉSZT, Liga) és a parlamenti MSZP-frakció vezetõinek találkozóján a szakszervezetek javasolták, hogy új, konkrét munkavállalói fejezettel egészítsék ki a kormány Európa Tervét. A SZEF nevébe Szabó Endre kijelentette: az EU-csatlakozás sorsfordító ügy, amelyre csak igennel lehet szavazni, de a kormány teremtsen perspektívát arra, hogyan valósulhat meg a szociális Európa. Lendvai Ildikó frakcióvezetõ megígérte: a jövõben rendszeresen egyeztetnek a szakszervezeti konföderációkkal. III. 28. Tiltakozunk az ellen, hogy a köztisztviselõi státuszból 2001-ben kiszervezett ügykezelõk és a fizikai dolgozók közül a fizikaiak kimaradnak a visszaszervezésbõl — jelentette ki a Népszabadságnak adott interjúban Fehér József. Az MKKSZ fõtitkára az „egy munkahely — egy jogviszony" elvére hivatkozva minõsítette indokolatlannak, hogy a minisztériumok, fõhatóságok, önkormányzatok feladatait segítõ mintegy 7 ezer fizikai dolgozó továbbra is a Munka Törvénykönyvének hatálya alá tartozzon. Az utóbbi két év tapasztalatai igazolták a szakszervezet aggodalmát. A munkaviszony megváltozása miatt hátrányos helyzetbe kerültek a kiszervezettek: kimaradtak a köztisztviselõk jelentõs fizetésemelésébõl, a reálkeresetük csökkent. Az MKKSZ még a Ktv.-módosítás parlamenti vitájának megkezdése elõtt a két kormányzó párt parlamenti frakciójától kér támogatást a fizikaiak visszavételéhez a köztisztviselõi státuszba. A törvénymódosítás más tételeivel az MKKSZ egyetért. IV. 1. A közszolgálati dolgozók országos nagygyûlése, — amelyet a SZEF rendezett a zsúfolásig megtelt budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban — állásfoglalásban nyilvánította ki: a közszféra munkavállalói érdekeltek Magyarország EUcsatlakozásában, ezért arra hívnak fel mindenkit, vegyen részt az errõl döntõ népszavazáson és szavazzon igennel. A nagygyûlésen dr. Szabó Endre SZEF-elnök a megnyitó beszédében egyebek között hangsúlyozta: „Kiemelten fontos, hogy a gazdaság teremtette javakból a korábbiaknál és a jelenleginél nagyobb arányban részesüljenek azok, akik az értékeket elõállítják és azok is, akik a mögöttünk hagyott évtizedek hasznos értékteremtõi voltak. Ezért szorgalmazzuk határozottan a bérfelzárkóztatási megállapodás mielõbbi megkötését általában és a közszférában, a nyugdíjak tekintetében pedig az értékállóság szavatolását és a nyugdíjminimum emelését. A következõ évek nagy kihívása lesz az, hogy képesek leszünk-e csökkenteni azt a méltánytalanul nagy különbséget, ami az életviszonyok tekintetében ma a társadalom többsége és a jómódban élõk kisebb csoportja között fennáll. Ez a társadalmi stabilitás és európaiságunk szempontjából is mellõzhetetlen kérdés."

A rendezvény fõszónoka Kovács László külügyminiszter volt. Felszólalt Rudolf Hundstorfer, az Osztrák Közszolgálati Szakszervezeti Szövetség (GdG) ügyvezetõ elnöke, dr. Gyimesi László, a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöke, dr. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke, dr. Redl Károly, a KKDSZ alelnöke, Fehér József, az MKKSZ fõtitkára, Mihalovits Ervin, a SZEF Nyugdíjas Választmányának elnöke és Varga László, a PSZ megbízott fõtitkára. A nagygyûlés résztvevõi szolidaritásukról és támogatásukról biztosították Irak lakosságát, közszolgálati dolgozóit a háborút követõ demokratikus berendezkedés, a jogállamiság intézményeinek kiépítésében, a szociális védelem szavatolását célzó garanciák megteremtésében, és gyors, minél szélesebb körû humanitárius segítségnyújtást sürgettek. IV. 3. A közszolgálatban dolgozók bérfelzárkóztatásáról nyilatkozott a Budapesti Nap c. lapnak Szabó Endre. A SZEF elnöke kijelentette: még ebben a kormányzati ciklusban szeretnénk elérni, hogy a közszférában dolgozók bére elérje az uniós átlag 60 százalékát. Az EU-csatlakozást követõen a kormány feladata az lesz, hogy megteremtse egy dinamikusan fejlõdõ gazdasági növekedés feltételeit, a miénk pedig az, hogy akik elõállítják a javakat, megfelelõen részesüljenek belõle. [Vissza a tartalomhoz] Beszámoló a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság tevékenységérõl 1999 _2003. A Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának alapszabálya rögzíti, hogy a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság (PEB) a Szövetség gazdálkodását ellenõrzõ — a SZEF Szövetségi Tanácsa mellett mûködõ — önálló testület. Tevékenységérõl a kongresszusnak számol be. A SZEF II. kongresszusa óta végzett PEB tevékenységrõl az alábbi írásos beszámolóban adunk tájékoztatást. A PEB a II. kongresszuson megválasztott elnökön kívül a PEB tagjait delegáló tagszervezetek egy-egy képviselõjébõl (9 fõ) áll. Az alakuló ülésen 1999. augusztus 31én egyhangú döntés született arra, hogy a PEB minden hónap utolsó keddjén tartja ülését. A PEB-üléseket az elnök Tóth Béláné szervezte. A tagszervezetek által delegált PEB tagok: Név Küldõ szervezet Borhi Károlyné Müvészeti Szakszervezetek Szövetsége Nádasy Elemér Pedagógusok Szakszervezete Ribánszky János Egészszégügyben Dolgozók . Demokratikus Szakszervezete

Ritz Ferenc SZEF Nyugdíjas Választmány Tornyi Lajosné Magyar Közalkalmazottak és Köztisztviselõk Szakszervezete Tóth Béláné Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége Vaszkó Jánosné Bölcsödei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete Várady Lászlóné Közgyüjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezete Zalabai Józsefné Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete A PEB minden évben elõre meghatározott munkaterv szerint, havi rendszerességgel ülésezett. Egy alkalommal — 1999. október 26-án — fordult az elõ, hogy határozatképtelenség miatt el kellett halasztani a PEB ülését. Tekintettel az egyre fokozódó munkaleterhelésre, 2001-tõl a munkatervünket már úgy állítottuk össze, hogy csak kéthavonta üléseztünk. Ez a módszer beváltotta a hozzá fûzött reményeket és a munka hatékonyságát nem rontotta. Minden egyes PEB-tag elvégezte az elvállalt vagy rá kiosztott ellenõrzést, az írásos anyagot idejében elkészítette, ill. beszámolt a következõ PEB-ülésen az ellenõrzés tapasztalatairól. A PEB elnöke tanácskozási joggal állandó meghívott a SZEF Szövetségi Tanács ülésein. Ezen kötelezettségének minden alkalommal eleget tett és a PEB tagjaival elõzetesen egyeztetett véleményt tolmácsolt minden olyan ügyben, mely a PEB illetékességi körébe tartozott. A PEB véleményt nyilvánított: — a Szövetség gazdálkodásával, — az éves költségvetéssel összefüggõ kérdésekben, — az elõzõ évi költségvetés végrehajtását értékelõ jelentéseket véleményezve, a rendelkezésre álló eszközökkel segítette a Szövetségi Tanácsüléseken elfogadott éves költségvetés végrehajtását, a hatékony és takarékos gazdálkodást, — ügyelt arra, hogy a számviteli elõírásoknak megfelelõen történjen a könyvelés és a pénzkezelés, — szükség esetén rendkívüli ellenõrzés beiktatásával segítette a SZEF Iroda munkáját. Az évente különbözõ idõpontokban elvégzett szúrópróbaszerû ellenõrzés kiterjedt a számlavezetés, a pénzfelhasználás ellenõrzésére különös tekintettel arra, hogy a számviteli elõírásoknak megfelelõen történjen a könyvelés és a pénzkezelés. Ebben a tekintetben jelenthetjük a kongresszusnak, hogy a beszámolási idõszakban a SZEF

gazdálkodásának könyvelése az elõírásoknak megfelelõen történt. Az egyes kisebb észrevételeket mindig közöltük az illetékesekkel az ellenõrzést követõen. A szigorú számadású bizonylatok sorrendben, áttekinthetõen vannak lerakva és a számviteli elõírások szerint történik a könyvelésük. A pénztárkönyv esetenként nem volt naprakész. Ezt észrevételeztük. Az esetleges javítások szabályszerûek, kézjeggyel ellátottak. A pénztárkönyvben elvétve fordult elõ téves beírás. A pénztárkönyv elõírások szerinti vezetése hatékonyan segítette az ellenõrzési munkát. A SZEF Iroda munkatársaitól segítséget kaptunk ahhoz, hogy a PEB tagjai zökkenõmentesen végezhessék munkájukat. Minden PEB-tag tudása legjavát adva részt vett a PEB munkájában és szakmai felkészültségével, észrevételeivel igyekezett eleget tenni vállalt kötelezettségeinek. A PEB 2000. tavaszától 8 fõvel végezte munkáját, tekintettel arra, hogy az EDDSZ képviselõje hosszú betegségét követõen nem vett részt a testület munkájában. Új képviselõ küldésére nem került sor. A II. kongresszus óta eltelt idõszakban egy alkalommal fordult elõ, hogy a SZEF-iroda rendkívüli ellenõrzést kért, mely felkérésnek haladéktalanul eleget tettünk. A SZEF BácsKiskun megyei referense elszámolása körüli bonyodalmak miatt került sor rendkívüli ellenõrzésre. Az ellenõrzést követõen az írásos anyagot és javaslatunkat leadtuk a SZEF Iroda vezetõjének azzal, hogy a tapasztaltakról tájékoztassa az Ügyvivõ Testületet. A beszámolási idõszakban a PEB-hez nem érkezett bejelentés, ezért más külön vizsgálatot nem kellett tartanunk. Néhány adat a végzett munkáról: A SZEF gazdálkodásáról: Az évek során — mint azt az éves költségvetés számai mutatják — emelkedtek a bevételi oldal számai a taglétszám emelkedése következtében, ugyanakkor sajnos emelkedtek a kiadási oldal számai is. Az inflációs áremelkedések miatt a SZEF-iroda mûködési költségei (energia, telefon, fax, Internet szolgáltatás, papírköltség, újság-elõfizetés emelkedése stb.) — a szigorú takarékosság mellett is — jelentõsen emelkedtek. A beszámolási idõszakban a költségvetés alakulásáról: év Bevétel eFt Kiadás eFt Egyenleg eFt 1999. 42.800 46.070 - 3.270 2000. 48.121 46.841 - 1.280 2001. 56.076 61.432 - 5.356

2002. 72.475 75.573 - 3.098 A SZEF éves költségvetése minden évben Szövetségi Tanácsülésen kerül napirendre, és a tanácskozáson résztvevõ tagszervezetek részletes betekintést nyernek a SZEF gazdálkodásával kapcsolatos részkérdésekbe. A SZEF pénzforrásának jelentõs része a szakszervezeti vagyont kezelõ AÉSZ mûködésébõl származik. A SZEF gazdálkodásának részét képezi a tagszervezetek által negyedévenként elõre befizetett tagdíj. Tapasztalatunk szerint az elmúlt években jelentõsen csökkent a tagdíjfizetési hátralék. Az elõzõ kongresszus óta észrevehetõen fegyelmezettebben fizetnek tagdíjat a tagszervezetek. Az is igaz, hogy erre a PEB is nagyobb figyelmet fordított. Az esetleges taglétszámváltozások következtében fontos, hogy a tagszervezetek idejében jelezzék a változásokat. A SZEF minden olyan pályázaton indult, ahol anyagi forrást el lehetett nyerni: A SZEF Országos Irodája a pályázatokon elnyert összegek révén jelentõs segítséget tudott adni ahhoz, hogy a SZEF megyei koordinációk mûködési feltételei javuljanak. Különösen érzékelhetõ a javulás az utóbbi idõben: a számítógépes ellátottságban és az internetes hozzáférésben haladtunk elõre. Az éves munkatervben meghatározott témákban a PEB tagjai folytattak ellenõrzéseket és készítették el az írásos jelentést a következõ PEB ülésre. Az ellenõrzésekrõl készült írásos anyagból minden esetben egy példányt a SZEF Iroda rendelkezésére bocsátottunk azzal, hogy az Ügyvivõ Testület tájékoztatást kapjon a PEB által végzett ellenõrzésekrõl, a tapasztalatokról. A PEB ülések napirendjén szerepelt témák: A SZEF PEB mûködési területének, feladatainak meghatározása, Minden évben az éves költségvetés megtárgyalása, véleményezése a Szövetségi Tanács ülését megelõzõen, A SZEF gazdálkodásával összefüggésben az ellenõrzési témák meghatározása, munkaterv összeállítása, az ellenõrzést végzõ PEB tag kijelölése, A SZEF gazdálkodásával összefüggõ szabályzatok, az Iroda adminisztrációját szabályozó utasítások, a feladatmegosztást szabályozó munkaköri leírások ellenõrzése, A SZEF nemzetközi költségeinek alakulása az évi költségvetésben tervezetthez képest. Szúrópróbaszerû ellenõrzés konkrét külföldi utazásokra vonatkozóan. A lekönyvelt adatok szúrópróba szerinti ellenõrzése, pénztárellenõrzés,

Az éves tagdíjbefizetések ellenõrzése, Megyei támogatások elszámolásainak ellenõrzése Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Pest megyében, A mindenkori aktuális ellenõrzési anyag megtárgyalása., a következõ ellenõrzési téma és ellenõrzõ személy kijelölése A II. kongresszus óta eltelt idõszakban nem értünk el ugyan látványos eredményeket, de a magunk részérõl igyekeztünk az Ügyvivõ Testület és a Szövetségi Tanács munkáját segíteni azzal, hogy a PEB hatáskörébe tartozó ügyekrõl minden esetben elmondtuk a véleményünket. A Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság vezetõje és tagjai ezúton is megköszönik mindazok segítségét, akik az elmúlt években segítették munkáját. Budapest, 2003 március Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottsága [Vissza a tartalomhoz] MAGYAR KÖZSZOLGÁLAT EURÓPAI TÉRBEN A Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF) PROGRAMJA 2003 - 2007. A SZEF tevékenységének középpontjában az elkövetkezendõ években is a közszolgálati intézményrendszer mûködési feltételeinek jobbításáért, a közalkalmazottak, köztisztviselõk, szolgálati viszonyban állók, a bíróságokon, az ügyészségeken dolgozók és valamennyi közszolgáltatást végzõ közszolgálati munkavállaló bér- és kereseti színvonalának növeléséért, foglalkoztatási biztonságuk erõsítéséért végzendõ munka áll. A konföderációnkba tömörült szakszervezetek érdekérvényesítõ tevékenységének közös célja: a közszolgálati munkavállalók és nyugdíjasok életminõségének érzékelhetõ javítása, a munka- és életfeltételek tekintetében az Európai Unió átlagszínvonalának mielõbbi elérése. A SZEF jelen programjában foglalt célok, indítványok megfogalmazásakor abból indul ki, hogy azok megvalósulása: - érvényesítse a konföderációt alkotó szakszervezetek képviseleti körébe tartozó munkavállalók és nyugdíjasok érdekeit;

- segítse az egzisztenciális biztonság javítását, biztosítsa a képviseltek érdekeinek védelmét; - járuljon hozzá a tisztességes megélhetést nyújtó javadalmazás, ellátás megvalósulásához, valamint - szolgálja egy modern, szociális jogállam közszolgálatának kialakítását. A SZEF - a munkavállalói érdekképviselet elsõdlegessége mellett - a jövõbeni tevékenységében nagyobb súlyt kíván helyezni az általános társadalompolitikai kérdésekkel való foglalkozásra. Konföderációnk közéleti szerepe és befolyása szükségessé teszi, hogy vélemény-nyilvánítási és javaslattételi szerepe a munka világán kívüli társadalmi, gazdasági és szociális kérdések tekintetében is erõsödjön. A SZEF történelmi fordulópontnak tekinti az ország Európai Unióhoz történõ csatlakozását, amellyel Magyarország a demokratikus és szociális Európa részévé vált. A csatlakozással összefüggésben kiemelt jelentõséget tulajdonít a jóléti rendszerváltásnak és a társadalmi felzárkózásnak. A tényleges csatlakozásig hátralévõ idõszakban a SZEF kiemelt feladatának tekinti közremûködését a közszolgálati munkavállalók felkészítésében, az uniós szabályok és normák átvételében és befogadásában, valamint a közszolgáltatást végzõ magyar munkaszervezetek uniós integrációjának elõsegítését. I. A SZEF céljai a költségvetési intézményrendszer mûködési feltételeinek javítása érdekében 1. A SZEF több mint egy évtizedes mûködése során mindig támogatta a közszolgálat modernizációját. A korábbi idõszakban sem vitatta az államháztartási reform azon célkitûzését, amely az állami újraelosztás mértékének ésszerû szabályozását, ebbõl eredõen a hatékonyabb költségvetési ráfordítást, valamint a közszolgálat színvonalas mûködését jelölte meg. A SZEF a jövõbeni reform-intézkedésekkel kapcsolatban továbbra is azt a következetes álláspontot képviseli, hogy a konkrét változtatások elõkészítése csak az ellátandó állami feladatok, a társadalmi hatások, a szakmai szempontok és a pénzügyi szükségszerûség együttes, egyidejû figyelembevételével, az eltérõ érdekek ésszerû kompromisszumával — lehetõleg társadalmi konszenzussal — történhet. Sarkalatos kérdésnek tekinti, hogy a változtatások az állampolgárok számára jobb alapellátást biztosítsanak, ne növeljék a lakosság anyagi terheit és ne járjanak a közszférában foglalkoztatási feszültségekkel.

A SZEF garanciákat követel annak érdekében, hogy a költségvetési intézményrendszert, azok munkavállalóit érintõ reform elképzeléseket, a konkrét intézkedéseket megfelelõ idõben és érdemben egyeztessék az érintett munkavállalói érdekképviselettel. 2. A SZEF álláspontja szerint a közszolgálati intézményrendszer biztonságos mûködéséhez szükséges jogi garanciák nem elégségesek. A közszolgálati munkavállalók élet- és munkakörülményeit befolyásoló jogszabályok megalkotásában a szakszervezetek érdemi részvételének lehetõségét a SZEF erõsítendõnek tartja. Kezdeményezi, hogy teremtõdjenek meg azok az alkotmányos alapnormák, amelyek hosszú távon is biztosítják az állampolgárok részére alanyi jogon járó oktatási, mûvelõdési, egészségügyi, szociális, rendvédelmi és közigazgatási alapszolgáltatások színvonalas mûködését, valamint az e területen dolgozó munkavállalók stabil egzisztenciáját. Ezen szolgáltatásokkal kapcsolatban az állami szerepvállalás köre és mértéke pontosítandó, garanciái erõsítendõek. Ennek keretében a SZEF támogatja a mûvészeti élet viszonyait szabályozó törvény megalkotását. 3. A SZEF _ a jelenlegi magyarországi adottságok mellett _ a közszolgáltatások és a közszolgálati intézményrendszer privatizálását nem tartja indokoltnak és elfogadhatónak, és veszélyesnek ítéli a közvagyon áruba bocsátását. A SZEF véleménye szerint nem adottak a feltételek ahhoz, hogy az állampolgárok alapellátását biztosító humán közszolgáltatás intézményrendszerének közvetlen fenntartásából az állam (akár csak részlegesen is) kivonuljon. A mai magyar jövedelmi viszonyok következtében az állampolgári, lakossági öngondoskodás gazdasági-pénzügyi feltételei szûkösek vagy teljes körûen hiányoznak. A SZEF meggyõzõdése, hogy az állampolgárokat közvetlenül érintõ reformfolyamatok keretében az állami szerepvállalás csökkentése csak olyan mértékben lehetséges, amilyen mértékben a jövedelmek emelkedése lehetõvé teszi azok egyéni finanszírozását. 4. A SZEF határozottan elutasítja a közszolgálati munkahelyek csökkentését, egyes közszolgálati feladatok részleges vagy teljes kiszervezését. Számos hazai és nemzetközi példa igazolja az ilyen lépések sikertelenségét és gazdaságtalanságát. A konföderáció meggyõzõdése, hogy a feladatokkal arányos létszámú közszolgálat széleskörû társadalmi érdek és az általános állampolgári biztonság része. 5. A közszolgálati intézményrendszer mûködésének alapvetõ feltétele a hosszú távra kiszámítható stabil finanszírozás. Az eddigi reform intézkedések mindegyike adós maradt e feltétel garantált megteremtésével. Változatlanul megoldatlan a finanszírozási biztonság, ellentmondásos a kormányzat és a települési önkormányzatok közötti munkamegosztás, ezzel összefüggésben a teherviselés aránya. Az ígéretek ellenére nincs megfelelõ szinkron a törvényekben (jogszabályokban) megjelenõ feladat-meghatározás és a feladatok költségvonzatainak biztosítása között. A jövõben a SZEF alapvetõ követelménynek tekinti: végre valósuljon meg, hogy a többletfeladatokat tartalmazó

törvények és más jogszabályok megalkotásakor a jogalkotó azzal egyidejûleg határozza meg annak dologi, bér- és egyéb járulékos költségvonzatait is. Elengedhetetlen, hogy a többletfeladatok színvonalas végrehajtásához szükséges forrásokat az adott jogszabály hatálybalépésének idõpontjától biztosítsák. II. A SZEF indítványai, javaslatai a közszolgálati munkajoghoz 1. A közszolgálati munkavállalók nagyfokú kiszolgáltatottságának megszüntetése érdekében a SZEF már 1999-es programjában igényelte a munkajogi törvények átfogó felülvizsgálatát és azok módosítását. Ennek során alapvetõ célként azt jelölte meg, hogy: „a közszolgálat és a gazdasági (magán-) szféra munkajoga _ a sajátosságoknak megfelelõ tartalommal _ különüljön el. Ezért a köztisztviselõk jogállásáról szóló és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvények alapvetõ jogintézményeit - a foglalkoztatási különbségekre is figyelemmel _ össze kell hangolni, és meg kell teremteni az általános közszolgálati munkajogi szabályok egységes érvényesülését." Ez a célkitûzés nem valósult meg, ezért a SZEF változatlan álláspontja szerint szükség van egy olyan egységes közszolgálati törvény (vagy közszolgálati kerettörvény) megalkotására, amely szabályozásnak kiindulópontja a munkaviszony tekintetében a közjog, magánjog felosztás következetes érvényesítése, fenntartva a jelenlegi intézményi és személyi hatály egységét. A SZEF álláspontja szerint az egységes közszolgálati szabályozásnak garantálnia kell: kiszámítható életpálya kritériumrendszerét; a közszolgálati munkavállalás stabilitását; az európai uniós szabályokkal összhangban a munkaerõ szabad áramlását; a foglalkoztatási jogviszony meghatározásánál az intézményi hovatartozás elsõdlegességét. A SZEF azt várja, hogy - az egységesítõ szabályozás eredményeként a közszolgálati javadalmazásban, a foglalkoztatási garanciákban, a munkavállalói védettségben _ ma tapasztalható különbségek kiegyenlítésénél a jelenlegi kedvezõbb szintek lesznek irányadóak. 2. A SZEF határozottan elutasít minden olyan törekvést, amely egyes tevékenységek jellegére hivatkozással nagy létszámú foglalkoztatotti kategóriák globális kizárását célozza a közszolgálati munkajogi szabályozásból. A SZEF véleménye változatlanul az, hogy a piaci viszonyokra épülõ Munka Törvénykönyv nem alkalmas arra, hogy szabályait a közintézményi feladatellátásban dolgozók foglalkoztatási viszonyaira alkalmazzák.

Szükséges, hogy a közszférában továbbra is egységesen hatályosuljanak a kötöttebb, ugyanakkor _ a versenyszférához képest alacsonyabb fizetéseket ellensúlyozó - nagyobb védettséget nyújtó közjogi szabályok. 3. A SZEF a közszolgálati munkajogi szabályozás keretében továbbra is idõszerûnek tekinti a munkajogi deregulációt. Az egységes (egységesebb) szabályozás hatálybaléptetése egyben a jogalkalmazás egyszerûsítését is szolgálja. A közjogi foglalkoztatás sajátosságának megfelelõen a SZEF a törvényi szintû szabályozás erõsítését szorgalmazza, a kormány-rendeleteket és alsóbb szintû szabályokat csak kivételesen és speciális kérdésekben tartja elfogadhatónak. 4. A közszolgálati munkajog törvényi szabályozásának elsõdlegessége mellett a SZEF _ a helyi sajátosságok, a lokális munkaerõpiaci hatások, az egyéni teljesítmények megfelelõ figyelembevételének biztosítása érdekében _ a helyi szintû szabályozás bõvítését tartja indokoltnak. Alapvetõ követelménynek tekintendõ, hogy a mûködéshez szükséges, garantált állami finanszírozás egységes szintû javadalmazást biztosítson. Ezen túlmenõ forrással rendelkezõ munkáltató (fenntartó) köthessen helyi kollektív szerzõdést. Erre alapozva indokolt megteremteni a közszolgálati ágazati (fenntartói) keret-kollektív szerzõdések rendszerét. 5. A SZEF tárgyalásokat kezdeményez a sztrájktörvény szabályozási tartalmának felülvizsgálatáért azzal a céllal, hogy a fegyveres és rendvédelmi szerveknél dolgozók — a vonatkozó jogszabályok figyelembe vételével — maradéktalanul gyakorolhassák alkotmányos és munkavállalói jogaikat. III. A SZEF foglalkoztatáspolitikai igényei 1. A SZEF az Európai Unió célkitûzéseivel összhangban saját programjának is tekinti az olyan teljes foglalkoztatottság megvalósítását, amely megfelel a gazdasági szükségszerûségnek, a társadalmi igényeknek és az egyének élethelyzetének. A SZEF tudatában van annak, hogy a teljes foglalkoztatottság feltételrendszerét elsõsorban a gazdaság teremtheti meg. Ugyanakkor a foglalkoztatás - gazdaságpolitikai elsõdlegessége mellett - kiemelkedõ társadalompolitikai ügy is. A gazdaság növekedése, az új munkahelyek létesülése a közszolgálatot is érinti. A gazdaság fejlõdésének _ a munkaerõképzéssel, a munkaerõ megõrzésével, a megfelelõ közjogi feltételek megteremtésével, a közbiztonság szavatolásával _ a közszolgálat maga is alapvetõ bázisa. Magyarországon a költségvetési intézményekben sem túlfoglalkoztatás, sem számottevõ létszámtartalék nincs, ezért a SZEF fellép minden olyan igénnyel vagy szándékkal szemben, amely a közszolgáltatást végzõ munkavállalók (közszolgálatban foglalkoztatottak) létszámának csökkentésére irányul. Magyarországhoz hasonló nagyságrendû és fejlettségû országok közszolgálati helyzetének ismeretében a SZEF az ország Európai Unióhoz történõ csatlakozását követõen a közszférában foglalkoztatottak jelenlegi arányának és létszámának

fenntartását tekinti kiindulópontnak. Bizonyos területeken (környezetvédelem, fogyasztóvédelem, területfejlesztés, stb) az EU-csatlakozás létszámbõvítést tesz szükségessé, illetve egyes _ fõleg egészségügyi, szociális - intézményekben a törvényes, szakmai létszámnormák érvényesítése szükségszerûen a foglalkoztatottak számának növekedését eredményezi. 2. A SZEF vizsgálandónak tartja a közszolgálat területén az atipikus foglalkoztatási formák bevezethetõségét. A részmunkaidõ vagy a távmunka olyan foglalkoztatási forma, amely a közszolgálattól sem idegen, feltéve, ha az annak keretében foglalkoztatottak keresete megfelelõ megélhetést biztosít, illetve a munkaviszonyok sajátos jellegéhez igazodóan garantáltak a munkavállalói jogok. 3. A SZEF a kormány célkitûzéseivel összhangban - mind társadalompolitikai, mind foglalkoztatási szempontból indokoltnak tartja az általános munkaidõ-csökkentést. Annak bevezetése - a jelenlegi kereseti arányokat nem érintve _ közérzetjavító hatásán túlmenõen a foglalkoztatásra is kedvezõ hatást gyakorolhat. A SZEF elvárja, hogy a kormány és az önkormányzatok -mint legnagyobb munkáltatók - elsõként érvényesítsék a heti munkaidõ 2 órás csökkentését, 2006-tól általánossá téve a heti 38 órás munkahetet. 4. A SZEF arra számít, hogy Magyarország az Európai Unió tagállamaként depolitizálja a közszolgálatot. A jelenleg is hatályos törvényi szabályozás következetes érvényesítése és a politika önmérsékletének következtében a közszolgálati karrier-állások és a politikai érdekû beosztások közötti határvonal egyértelmû és átléphetetlen lesz. A SZEF elvárja, hogy a közszolgálati állásokra (különösen a vezetõi beosztásokra) a kiválasztás elsõdlegesen nyilvános pályázatok útján történjen, az alkalmazás kizárólagos szempontja pedig a szakmai és felkészültségbeli megfelelõség legyen. IV. A SZEF törekvései a közszolgálati keresetek növelése, a közszolgálati keresetpolitika stabilitásának, garanciáinak erõsítése érdekében 1. A SZEF a közszolgálati munkavállalók érdekében alapvetõ fordulatot kezdeményez a közszolgálati keresetpolitikában. Az ország Európai Unióhoz történõ csatlakozási feltételeinek megteremtésében a közszolgálati munkavállalók nem kevés egyéni áldozatot is vállalva kimagasló teljesítményt nyújtottak. Tudatában annak, hogy „a bérharmonizációra nincs EU-s jogi kényszer", a SZEF és tagszervezetei a közszolgálati keresetek fokozatos és dinamikus emelkedésére számítanak. A kormánynak, mint a közszféra tényleges munkáltatójának számítania kell arra, hogy a közszolgálati munkavállalók jelentõs része olyan egységes (európai) munkaerõpiacon jelenik meg, ahol a megszerezhetõ jövedelem jelentõsen meghaladja a magyar közszolgálatban elérhetõt. A csatlakozást követõen _ fokozatosan bár, de - a magyar munkaerõpiac is része lesz az Európai Unió munkaerõpiacának. Magyarország és a magyar lakosság érdeke, hogy az Európai Unió munkaerõpiaca a felkészült magyar szakembereket (azok között is a konvertálható tudású fiatal munkaerõt) „ne szívja ki" az országból.

Valutaparitáson számolva a jelenlegi magyar közszolgálati havi átlagkereset az európai uniós átlagszint felét sem éri el. Nem irreális törekvés tehát az, ha a magyarországi közszolgálati bérfelzárkóztatás programja célként jelöli meg az uniós átlagszint alsó határának egy kormányzati ciklus alatt történõ elérését. 2. A SZEF az átfogó bérreform keretében indokoltnak tartja az egységes alapelveken nyugvó közszolgálati bérrendszer kidolgozását. Olyan bérrendszert tart támogathatónak, amely egyaránt kifejezi a közszféra egyetemlegességét, az egyes szakterületek különbözõségét, valamint megteremti az egyéni teljesítmények differenciált díjazhatóságát. A SZEF határozottan fellép annak érdekében, hogy mielõbb megtörténjen — lehetõleg már a kormánnyal kötendõ megállapodás keretében — a köztisztviselõi illetményrendszer felülvizsgálata. 3. A SZEF a közszolgálati keresetpolitika garanciális elemének tekinti, hogy a jelenlegi közszolgálati bérrendszerek alaptételeinek évenkénti emelkedése az inflációt automatikusan kompenzálja. Ezzel együtt a bérrendszerek kezdõ bértételei — törvényben rögzített szabály szerint — feleljenek meg a mindenkori minimálbérnek. A SZEF igényli, hogy a diplomás minimálbér jogintézményét törvény teremtse meg úgy, hogy az a mindenkori általános minimálbér kétszeresének megfelelõ összeg legyen. 4. A SZEF a közszolgálati keresetek általános emelkedésével összefüggésben _ a bérfelzárkóztatás elsõdlegessége mellett _ a bérjellegû juttatások (bérkiegészítések, bérpótlékok) és a béren kívüli ellátások egységes rendszerének és azonos arányának kialakításában érdekelt. Ennek keretében rövid távon megvalósítandónak tartja, hogy a közszolgálat valamennyi munkavállalója számára alanyi jogon legyen biztosítva: - a 14. havi bér - a ruházati költségtérítés, - az étkezési hozzájárulás, - a nyugdíj- és/vagy egészségpénztári tagdíjhoz történõ munkáltatói hozzájárulás, - az állami kezességvállalás mellett igényelhetõ lakáshitel. V. A SZEF elvárásai a közszolgálati szociálpolitikával összefüggésben 1. A SZEF azt a tényt, hogy Magyarország az Európai Unió tagállama lesz, a szociális Európához történõ csatlakozásnak tekinti. Ezzel összefüggésben alapvetõ elvárása, hogy a magyarországi szociális körülmények közeledjenek az Európai Unió átlagához. Erre figyelemmel igényli, hogy az országgyûlés a csatlakozással egyidõben teljeskörûen ratifikálja az Európai Szociális Chartát.

2. A SZEF a színvonalas és az esélyegyenlõségen alapuló egészségügyi ellátórendszer kialakításában érdekelt. Az intézmények szolgáltatásai _ a lakóhelyi és jövedelmi viszonyoktól függetlenül - valamennyi jogosult számára elérhetõek legyenek. A SZEF elégtelennek tartja a közszolgálati munkahelyek foglalkoztatás-egészségügyi ellátottságát, az ilyen célú szolgáltatások hozzáférhetõségét. Kezdeményezi, hogy a közszolgálati foglalkozások sajátosságából eredõ egészségkárosodások feltárása, megelõzése és gyógyítása érdekében készüljön a kormányzattal (önkormányzatokkal) közös program. Foglalkoztatás-egészségügyi szempontból is szükségesnek tartja a nyugdíjba-vonulás rugalmasabb szabályainak alkalmazhatóságát. A fentiekre is figyelemmel kezdeményezi, hogy a kormány - mint a közszolgálat munkáltatója _ alanyi jogon járó személyi juttatás fizetésével teremtse meg a közszolgálatban a kiegészítõ egészségpénztárak teljes körû mûködését. 3. A SZEF követeli a közszolgálatban is a munkavédelmi és munkabiztonsági erõírások következetes érvényesítését és betartásuk szigorú ellenõrzését. Elengedhetetlennek tekinti, hogy a védõfelszereléseket az egészségügyi elõírások szerint alkalmazzák, a munkaidõ szervezésénél az egészségkárosító tényezõket vegyék figyelembe és az egészségre veszélyes munkakörökben a pótlékokat minden esetben fizessék ki. Ennek kapcsán a SZEF felhívja a kormány, mint a legnagyobb munkáltató figyelmét munkáltatói felelõsségének minta értékû, következetes betartására. 4. A SZEF szerint megteremtõdtek a feltételek ahhoz, hogy a közszolgálati munkavállalók és nyugdíjasok üdülése, az aktív dolgozók rekreációja ismét biztosítható legyen. Ennek elsõ lépéseként a közszektor valamennyi intézményénél be kell vezetni a rekreációs szabadság intézményét. A következõ intézkedés az üdülési támogatás egységes rendjének érvényesítése legyen. 5. A SZEF továbbra is határozottan kiáll az egységes, kötelezõ, szolidaritáson alapuló társadalombiztosítás megõrzése mellett. Az 1999-es programjában foglaltakat változatlanul idõszerûnek tartja, és azok megvalósítására szólítja fel a kormányt. A SZEF indokoltnak tartja, hogy valósuljon meg a társadalombiztosítási alapok társadalmi ellenõrzése a munkáltatók, a biztosítottak és a volt biztosítottak (nyugdíjasok) részvételével. VI. A SZEF álláspontja és kezdeményezései az idõsügyi politikával és a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban 1. Az idõsödés folyamata világjelenség. E tendencia kihívásokat jelent a kormányoknak és a civil szervezeteknek egyaránt. Hazánkban a népesség 30 %-a idõskorú. A

kormánynak az Idõsügyi Charta alapján el kell készítenie az „Idõsekért Nemzeti Intézkedési Terv"-et, az Országgyûlésnek pedig meg kell alkotnia az idõsügyi törvényt. A társadalomnak az idõskorúakat és a nyugdíjasokat azon értékek alapján szükséges megítélnie, amelyeket egész életük során aktív munkavállalóként megteremtettek. Hátrányos megkülönböztetés e réteget a társadalom eltartottjaként minõsíteni. Az idõs korosztály kapjon arra lehetõséget, hogy tudásával, élettapasztalatával szûkebb családját segíthesse, és közéleti tevékenységével a nemzedékek kézfogását, a közjó gyarapodását szolgálhassa. 2. A nyugdíjasok aránya a SZEF tagszervezeteiben is jelentõsen gyarapszik, ezért érdekvédelmük, képviseletük — a munkavállalóktól eltérõ — differenciált törõdést igényel. Életminõségük javítása érdekében szükséges teendõk: a) A nyugdíjas életmódba való beilleszkedés megrázkódtatás nélkül történjen. Hasznosuljon az idõs szakemberek tudása, tapasztalata. Legyen lehetõség az arra megfelelõknek a nyugdíj melletti foglalkoztatásra, a „nagyszülõi gyes" igénybevételére. b) Elsõsorban a tisztességes megélhetést biztosító nyugdíjjal, a megfelelõ szociális és egészségügyi ellátással kell megteremteni számukra a stabil szociális és létbiztonságot. Megfelelõ biztosítékot kell adni az egy élet munkájával elért életnívó fenntartására, a méltóságteljes öregkorra. A létminimum alatti nyugdíjak, nyugdíjszerû ellátások felzárkóztatása állami, költségvetési feladat. c) A nyugdíjas érdekvédelmi szervezetek bevonásával erõsödjön e korosztály érdekvédelme, a megfelelõ fórumok biztosításával az érdekek érvényesítése. A SZEF egész tevékenységében érvényesüljön érdekvédelmük, akaratuk érvényesítésének segítése. Kezdeményezzük, hogy tagszervezeteinkben tekintsék át a nyugdíjasok helyzetét, jelöljék meg érdekükben a tennivalókat. Célszerû, ha a SZEF megyei koordinációi nyugdíjas összekötõket bíznak meg e teendõkkel, bevonják õket a megyei feladatokba és delegálják a Nyugdíjas Választmányba. d) Az élethelyzet reális számbavételéhez készüljön megélhetési minimumszámítás. Az egészségügyi ellátórendszer garantálja az idõskorúaknak a teljes körû hozzáférést. A gyógyszert és a gyógyászati segédeszközöket sorsszerûen fogyasztó idõsek kapjanak méltányos támogatást. 3. A SZEF — a nyugdíjasok és az aktív munkavállalók érdekében egyaránt — „társadalmi szerzõdésnek" tekinti a stabil nyugdíjrendszert. Kiemelt feladatnak tartja a nyugdíjreform hatásainak elemzését, a nyugdíjrendszer ismételt — az EU-s felzárkóztatás igényét is figyelembe vevõ — felülvizsgálatát. 4. A SZEF szerint a nyugdíjak reálértékének megõrzése, illetve fokozatos emelése kiemelt fontosságú társadalompolitikai ügy. A mindenkori nyugdíjemelés a nettókereset-

kiáramlással arányosan a biztosítási elvek betartásával valósuljon meg. A jelenlegi svájci indexálás gátja a nyugdíjak felzárkóztatásának. A SZEF kezdeményezi, hogy ebben a parlamenti ciklusban kerüljön sor egyszeri 10-12 %-os nyugdíjemelésre, amely felzárkózást jelent a bérekhez, és mérsékli a jelentõs különbségeket. Költségvetési támogatással emelni kell az özvegyi ellátás mértékét 20-ról 50 %-ra. A SZEF számít arra, hogy a kormány ígéretének megfelelõen a közeljövõben fokozatosan bevezetésre kerül a 13. havi nyugdíj. 5. A SZEF igényli, hogy a közszférában valamennyi költségvetési intézménynél törvényi szabályozás rendelkezzen a nyugdíjasokkal való munkáltatói törõdésrõl, a munkahelyi szociális bizottságok mûködésérõl. 6. Indokolt, hogy a SZEF tagszervezeteinek képviseleti körébe tartozó nyugdíjasok érdekérvényesítésében nagyobb szerepet kapjon a SZEF Nyugdíjas Választmánya. Erõsítendõ a Nyugdíjasok Országos Képviseletében és az Idõsügyi Tanács munkájában a SZEF képviselete. VII. A SZEF szervezetének és mûködésének, nemzetközi és hazai kapcsolatainak fejlesztése 1. A SZEF a magyar szakszervezeti mozgalomban kiemelkedõ szervezeti erõvel és magas akcióképességgel rendelkezik. A közszféra egészéért felelõsséget érez, de nem kívánja kisajátítani sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban a közszféra teljes körû érdekképviseletét. A korábbiakban is és a jövõben is együttes fellépést és közös cselekvést ajánl mindazon munkavállalói érdekképviseleteknek, amelyek egyetértenek céljaival. A SZEF továbbra is az egységes magyar közszolgálati konföderáció létrehozását tekinti szervezeti célnak. Ennek alapindítéka változatlanul az, hogy a munkavállalói érdekvédelem hatásossága a közszférában az állammal, mint a legnagyobb munkáltatóval szemben csak egységes fellépés esetén lehet sikeres. Ebben a szellemben fejleszti tovább az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel (ÉSZT) a SZEF-ÉSZT Unió keretében kibontakozó együttmûködését. 2. A SZEF az elmúlt több mint tíz év során olyan országos szakszervezeti szövetséggé alakult, amely kormányzati szinten megkerülhetetlen stratégiai tárgyalópartner. Tagszervezetei, területi koordinációi révén az önkormányzatoknál (területi és helyi szinten) jelenléte (csaknem) teljes körû, munkahelyi képviselete megfelelõ. Mindezen körülmények különösen indokolttá teszik, hogy erõsödjön a SZEF szakmai szakértõi bázisa, alakuljon ki érdekképviseleti tevékenységének tudományos, elméleti háttere.

3. A SZEF-szintû tájékoztató munka továbbfejlesztése a szakszervezeti össztevékenység nyilvánosságának és a szervezeti élet demokratizmusának növelése érdekében is indokolt. Alapkövetelménynek tekintendõ, hogy a képviselt munkavállalók - kiemelten a szakszervezetek tisztségviselõi és tagjai - legyenek tájékozottak a SZEF terveirõl, érdekképviseleti kezdeményezéseirõl, indítványairól. Továbbra is fenn kell tartani a SZEF rendszeres jelenlétét a sajtóban. Az országos elérhetõségû nyomtatott és elektronikus médiumokban való megjelenésen túl _ a SZEF területi szervezettségének bázisán _ a kiemelkedõ nézettségû, olvasottságú megyei (helyi) tömegkommunikációban való megjelenés erõsítheti tovább a SZEF munkájának nyilvánosságát. A SZEF internetes honlapja tartalmának bõvítése, a tartalom frissítése mind a belsõ tájékoztatás, mind a társadalmi nyilvánosság tekintetében elengedhetetlen. Ezzel egyidejûleg (témához vagy eseményhez kötötten) a nyomtatott SZEF-Hírlevél megjelentetése is szükséges. 4. A SZEF-ben tömörült szakszervezetek tagságának évtizedes elvárása, hogy a munkavállalók egészét érintõ érdekvédelmi és érdekérvényesítõ tevékenység mellett a konföderáció és/vagy annak tagszervezetei széles körben nyújtsanak kizárólag a tagság számára elérhetõ szakszervezeti szolgáltatásokat. E szolgáltató funkció kialakítása során SZEF-szintû szolgáltatásként a munkahelyi szervezetek tisztségviselõinek felkészítését kell elsõsorban megoldani. A helyi érdekvédelmi munka aktuális tartalmának megismertetése, a tárgyalási, érdekérvényesítési technikák elsajátítása, a szakszervezeti gazdálkodás követelményeinek ismertetése olyan kérdések, amelyek nem egy-egy ágazati szakmai szakszervezet, hanem a munkavállalói érdekképviselet valamennyi tisztségviselõjét egyaránt érinti. 5. A SZEF igényli, hogy a szakszervezetek: - a munkavállalók (szakmai, nyelvi, stb) oktatásában, - a tájékoztatásban, - a szociális párbeszéd intézményeinek mûködtetésében, - a foglalkoztatással és a munkaviszonnyal összefüggõ szabályok ellenõrzésében, - az ország nemzetközi kapcsolatainak erõsítésében való közremûködésükért _ amelyek megvalósításával közérdekû feladatot látnak el _ rendszeres költségvetési támogatásban részesüljenek. 6. A SZEF adós maradt ifjúsági szervezetének (tagozatának) létrehozásával. Ismételten hangsúlyozandó az a felismerés, hogy a szakszervezet jövõje, az érdekképviselet

folytonossága is függ a fiatalok érdekvédelmi szerepvállalásától. A konföderációnak indokolt kezdeményezõ szerepet vállalnia, hogy országos és munkahelyi szinten egyaránt teremtõdjenek meg a szervezeti feltételek a fiatal munkavállalókkal való találkozásra, szervezetek létrehozására és sajátos korosztályi érdekek megjelenítésére és azok érvényesítésére. 7. A SZEF kötelességének tekinti, hogy _ a közszolgálati munkavállalók általános érdekképviselete keretében _ a nõi munkavállalók sajátos érdekeinek feltárása és érvényesítése szervezett keretek között is biztosított legyen. Ennek érdekében a SZEF létrehozza nõszervezetét (nõ-tagozatát, nõi választmányát). A szakszervezeti tevékenységen belül a nõszervezet alapvetõ feladata lehet különösen: az esélyegyenlõség érvényesítése a nõk foglalkoztatási helyzetének, bérezési színvonalának javításában, szakmai és közéleti pályaútjukon történõ elõrejutásban, a gyermeket nevelõ családok életminõségét meghatározó feltételrendszer javítása; munkahelyeken nõket érõ sérelmek kivédése, orvoslása; családbarát munkahelyek létesítésének szorgalmazása. 8. A SZEF további mûködésének alapkövetelménye a belsõ demokratizmus erõsítése, a döntésekben a konszenzusra való törekvés elsõdlegességének megõrzése és a társult szakszervezetek egyenjogúságának érvényesítése. A SZEF 1995-ben alkotott és 1999-ben részlegesen módosított alapszabálya biztosította a mûködés törvényességét és önkéntesen elfogadott belsõ szabályainak betartását. Az alapszabály alapelveinek változatlanul hagyása mellett megvizsgálandó azon szabályozások esetleges változtatásának elõkészítése, amelyeket az elmúlt évek mûködési gyakorlata alakított ki. (Ilyen lehet például: a testületekben a képviselet és a személyes részvétel szinkronitásának biztosítása; a testületi tisztségviselõi hatáskörök önállóságának és egymásra épülésének biztosítása, a közösen elhatározott döntések végrehajtásának elemzése; a különbözõ testületekben, fórumokon, szervezetekben résztvevõ SZEFképviselõk beszámolási kötelezettsége.) 9. A SZEF folytatni kívánja a szakszervezeti vagyon megõrzésén alapuló, ésszerûen takarékos gazdálkodását. Határozottan igényli azon törvényi feltételek megteremtését, amelyek biztosítják a szakszervezetek vagyonával való szabad rendelkezést. 10. A SZEF megyei koordinációi az elmúlt években mûködésükkel igazolták meghatározó szerepüket. Területi szinten a SZEF mûködését és egységét a megyei koordinációk jelenítik meg, ezért a jövõben biztosítani kell, hogy aktívabban

bekapcsolódhassanak a konföderációs szintû döntés-elõkészítésbe és rendelkezzenek képviselettel a SZEF valamennyi testületében. 11. A SZEF megalakulása óta részt vesz a nemzetközi, elsõsorban az európai szakszervezeti mozgalom munkájában, 1998 óta pedig teljes jogú tagja az Európai Szakszervezeti Szövetségnek (ETUC). A SZEF Nyugdíjas Választmánya az ETUC nyugdíjas szervezetének, a FERPA-nak tagja. Az ország Európai Unióhoz történõ csatlakozása azt jelenti, hogy a SZEF azt követõen formalizáltan is részese lesz az európai szintû szociális párbeszéd minden intézményének. A nemzetközi kapcsolatokból származó elõnyök a konföderáció teljes körében hasznosíthatóak, ezért — az ágazati sajátosságok lehetséges figyelembevételével — azok bõvítése indokolt. 12. A SZEF a szakszervezeti mozgalom történelmi értékeit magáénak tekintve határozott és egyértelmû értékrend választása mellett a jövõben is párt-semleges konföderációként kíván mûködni. Tevékenységében azonban változatlanul az együttmûködési készség jellemzõ mindazon szervezetek irányában, amelyek felvállalják a közszolgálati dolgozók érdekvédelmét. A jövõben is tárgyszerû kapcsolatokra törekszik azon politikai pártokkal, amelyek közszolgálati politikája összeegyeztethetõ a SZEF törekvéseivel. A kormányzati kapcsolatok mellett a SZEF erõsíteni kívánja munkakapcsolatát a parlamenti pártok frakcióival és az országgyûlési bizottságokkal. Szükségesnek látszik, hogy a törvényhozás tagjai egyes kérdésekben közvetlenül is megismerhessék a munkavállalók álláspontját. 13. A SZEF a jövõben is kölcsönös elõnyökkel járó, kiegyensúlyozott kapcsolatot kíván tartani a civil szféra valós támogatottságot élvezõ, a SZEF céljaival szolidaritást vállaló szervezeteivel. Az együttmûködés alapja a szakszervezeti hatáskörök és a munkavállalói érdekképviseletek törvényekben garantált jogainak tiszteletben tartása, a közös érdeklõdésre számot tartó kérdésekben pedig véleménycsere és azonos álláspontok esetén azok megállapodásban történõ rögzítése és együttes képviselete. Budapest, 2003. május 16. [Vissza a tartalomhoz] A SZEF III. Kongresszusának állásfoglalása idõszerû kérdésekrõl 1)A Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma III. Kongresszusa az ország jövõjét meghatározó sorskérdésnek tekinti a csatlakozást az Európai Unióhoz. Olyan Európa mellett elkötelezett, amelyben általánosan érvényesülnek az emberi, szociális és szakszervezeti jogok, amelyben a gazdaság teremtette javak esélyt adnak az embereknek a tisztességes munkára és bérezésre, az egészséges környezetre, a kulturális értékek

felkarolására, a közszolgáltatások mindenki számára elérhetõ biztosítására, az életminõség javítására. A Kongresszus felhívja: a SZEF vezetõ testületeit és tagszervezeteit, aktívan vegyenek részt a csatlakozás elõkészítésében. Teremtsenek lehetõségeket arra, hogy a közszféra foglalkoztatottai tájékoztatást és választ kapjanak az õket érintõ és érdeklõ kérdésekre, Az Országgyûlést, s különösképpen a kormányt, hogy olyan programokat dolgozzon ki és valósítson meg, amelyek lehetõvé teszik az uniós források optimális felhasználását és kivédik, vagy legalább is mérséklik a csatlakozással együtt járó átmeneti nehézségek hátrányos hatásait. A kormány vonja be a szakszervezeteket az Uniós források monitorizálásába. A Kongresszus támogatja az Európai Szakszervezeti Szövetség soron következõ X. Kongresszusának a jövõ Európájára vonatkozó célkitûzéseit, különös tekintettel a teljes foglakoztatásért, a jobb bérekért, a szociális kohézióért, az állami szektor és a közérdekû szolgáltatások minõségének javításáért, a szociális védelemért, a kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd kiterjesztéséért folytatott harcot. 2)A Kongresszus elismeréssel nyugtázza a közszféra, különösen a közalkalmazottak bérviszonyainak javítására 2002-ben tett kormányzati erõfeszítéseket. Felhívja a figyelmet az idei évre áthúzódó hatás finanszírozási gondjaira, kedvezõtlen jelenségeire. Elvárja, hogy a kormány tekintse át a kialakult helyzetet, és hozzon intézkedéseket a megalapozott önkormányzati igények kielégítésére. 3)A Kongresszus megerõsíti a SZEF vezetõ testületeinek a 2003. évi keresetnövelésre vonatkozó álláspontját. Elengedhetetlennek tartja az egyes területeken létrejött megállapodások maradéktalan betartását, a közalkalmazottak, a bíróságok és ügyészségek alkalmazottai, valamint a fegyveres és rendvédelmi szféra egyes csoportjai reálkeresetének megõrzését. Szorgalmazza, az erre irányuló tárgyalások mielõbbi megkezdését, illetve sikeres befejezését. Támogatja a bírák és ügyészek elõmeneteli rendszerérõl szóló törvény módosítását. 4)A Kongresszus indokoltnak tartja, hogy a jövõ évi költségvetés közszférát érintõ kérdéseirõl a döntéseket megelõzõen kezdõdjenek el a tárgyalások. Kiinduló pont legyen a közalkalmazotti illetményrendszer A/1 kategóriájának, a köztisztviselõi illetményalapnak, valamint a diplomás minimálbérnek az általánosan érvényes minimálbér emelés mértékével megegyezõ növelése, a keresetek reálértékének javítása. 5)A Kongresszus határozottan tiltakozik a Nemzetközi Valutaalapnak az ország belügyeit érintõ durva beavatkozása ellen. A közszféra béreinek befagyasztására és juttatásainak megnyirbálására irányuló javaslatai figyelmen kívül hagyják a közszektor intézményeinek állapotát, munkavállalóinak kereseti helyzetét. Mellõzik azt a vitathatatlan tényt is, hogy a közszolgáltatások színvonala a gazdaság teljesítményét, az

életminõség alakulását és a társadalmi stabilitást egyaránt befolyásolja. A Kongresszus visszautasítja a Valutaalap indítványait, s reményét fejezi ki, hogy a Kormány saját programját tartja irányadónak a bérek felzárkóztatására vonatkozóan. 6)A Kongresszus sajnálattal állapítja meg, hogy a Kormánnyal közösen elhatározott középtávú megállapodás elõkésztése megtorpant. Sürgeti a tárgyalások mielõbbi folyatását. A megállapodás keretében számos, a közszféra munkavállalóit érintõ kérdésben kell kiszámítható perspektívát teremteni, meghatározva a szociális partnerség, az együttmûködés területeit, a felek érdekeit szem elõtt tartó kölcsönös vállalásokat, a bérfelzárkóztatás ütemezését. 7)A Kongresszus szorgalmazza az életpálya általános elemeit is magába foglaló közszolgálati kerettörvény megalkotását. Olyan jogszabályra van szükség, amely kifejezi a privát és a közszektor munkajoga közötti különbséget. Rögzíti a közszolgálati dolgozók jogviszonyának általános jellegû minimum normáit, a közszolgálattal együtt járó kötelezettségeket, jogokat és juttatásokat. Elõrelépést jelent az egyes foglalkozási csoportoknak és lehetõvé teszi sajátos jogviszonyuk kifejezését és szabályozását. 8)A Kongresszus, figyelemmel az egészségügy társadalmi jelentõségére, megerõsíti a SZEF-ÉSZT Unió és az OÉT munkavállalói oldala közös álláspontját az úgynevezett intézménytörvény-tervezetre, továbbá az orvosok és más egészségügyi dolgozók jogállásáról szóló törvénytervezetre vonatkozóan. Az ezt tartalmazó dokumentumot jelen állásfoglalás részeként tekinti, s mellékleteként csatolja Általános érvénnyel kinyilvánítja, hogy humán közszolgáltatást jellemzõen köztulajdonú közintézményekben, közszolgálati jogviszonyban történõ foglalkoztatás keretében kell nyújtani. 9) A Kongresszus jóváhagyja a SZEF Szövetségi Tanácsának a SZEF-ÉSZT Unió létrehozására vonatkozó határozatát. Fontosnak tartja a két közszolgálati konföderáció összehangolt együttmûködésének fejlesztését. Felhatalmazza a SZEF vezetõ testületeit, hogy kölcsönös érdekeltség esetén, járuljanak hozzá az Unió jogi bejegyzéséhez. Mindez nem érintheti a SZEF önállóságát és autonómiáját. 10) A Kongresszus szükségesnek tartja annak biztosítását, hogy a szakszervezetek szabadon rendelkezzenek vagyonukkal. Felkéri a Kormányt, hogy kezdjen tárgyalásokat a szükséges törvénymódosítás elõkészítésérõl. 11)A Kongresszus igényli, hogy a társadalombiztosítási alapok felett olyan felügyeletet hozzanak létre, amelyben helyet kapnak a befizetõk, munkavállalók, munkáltatók érdekképviseletei. *** A Kongresszus õszinte köszönetet mond a SZEF és tagszervezetei munkáját támogató szakszervezeti tagoknak, tisztségviselõknek. Köszönetét nyilvánítja az együttmûködõ

konföderációknak, szakszervezeteknek, kormányzati és más munkáltatói, valamint civil szervezeteknek. A Kongresszus felkéri a SZEF vezetõ testületeit, õrizzék meg és gazdagítsák a SZEF értékeit. Tekintsék kötelességüknek a munkavállalók joginak védelmét, érdekeik határozott képviseletét és érvényesítését. Konstruktív javaslatokkal, konszenzusra és megállapodásra törekvõ magatartással legyenek résztvevõi az érdekegyeztetés folyamatának. Építsék és erõsítsék a SZEF szervezeti és szakértõi bázisát országos, megyei és területi szinten. A Kongresszus meggyõzõdése, hogy a SZEF meg tud felelni a hazánk európai uniós jövõjébõl, a munkavállalói érdekek szervezettebb és hatékonyabb képviseletébõl adódó új kihívásoknak. Budapest, 2003. május 16. [Vissza a tartalomhoz] A SZEF tisztségviselõi ELNÖK dr. Szabó Endre 1932-ben született, 1957. és 1959. között középiskolai tanárként dolgozott. Egyetemi doktori címét 1974-ben szerezte. Négy és fél évtized óta aktív részt vállal a közszolgálat munkavállalóinak érdekképviseletében. 1959-ben lett az akkori Közalkalmazottak Szakszervezetének munkatársa, különbözõ beosztásokban dolgozók szakreferense, késõbb osztályvezetõje, majd 1972-ben közgazdasági és közigazgatási kérdésekkel foglalkozó titkára, 1985. decemberétõl pedig fõtitkára. A szakszervezeti pluralizmus jegyében 1990. elején megalakult Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége elnökévé választotta. Ezt a funkcióját nyugdíjba vonulásáig 1994-ig látta el. Egyik kezdeményezõje volt a közszféra szakszervezeteinek összefogását szolgáló Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF) létrehozásának. 1992. óta töltötte be a kezdetben konzultációs fórumként mûködõ SZEF soros elnöki tisztét, a laza szövetséget konföderációvá alakító 1995-ös I. Kongresszus pedig elnökévé választotta. Elnöki tisztében a II. és a III. Kongresszus egyaránt megerõsítette. Konszenzusra törekvése, a SZEF-et alkotó szakszervezetek összefogását, egységét erõsítõ, a közszolgálatban dolgozók érdekeit szolgáló sokirányú munkája jelentõsen hozzájárult a SZEF társadalmi súlyának, erejének hazai és nemzetközi tekintélyének vitathatatlan növekedéséhez.

ALELNÖKÖK Dr. Cser Ágnes 1949-ben született, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett egészségügyi menedzseri diplomáját késõbb közgazdász másoddiplomával egészítette ki, 1976-80. között a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem tudományos munkatársa, 1980-ban lett tagja a Budapesti Ügyvédi kamarának és a Budapesti 1. sz. Ügyvédi Munkaközösségnek. Ebben a minõségében több nagy egészségügyi intézmény jogi képviseletét látta el. Vezetõje volt az egészségügyi dolgozók szakszervezete központi jogsegélyszolgálatának. 1996-ban lett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) fõigazgatója, 1999-ben pedig az EDDSZ elnökév választották. Fehér József 1946-ban született, az ELTE Bölcsészettudományi szakán szerzett középiskolai tanári diplomát. Okleveles mûvelõdésszervezõ és közigazgatási szervezõ. 1968. óta szakszervezeti tag. 1976-ig gimnáziumi tanár, 1980-ig mûvelõdés-szervezõ, 1990-ig a Közalkalmazottak Szakszervezetének munkatársa, 1992-ig a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) titkára. 1992. óta a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) fõtitkára. Varga László 1953-ban született, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem szakos középiskolai tanári diplomát. Elvégezte a Budapesti Mûszaki Egyetem Közoktatás-vezetõi szakán indított szakszervezeti vezetõi kiegészítõt is. 1979-80-ban szakoktató Miskolcon a 101. sz. Szakmunkásképzõ Intézetben, 1980-85. között a KISZ borsod megyei Bizottságának középiskolai felelõse, 1985-89.: az MSZMP miskolci városi bizottságának ifjúsági felelõse. 1989-tõl 1998-ig a Szemere Bertalan Szakképzõés Mûvészeti Középiskola tanára, kollégiumi vezetõ-helyettes Miskolcon. Szakszervezeti tevékenységét 1975-ben kezdte. Többször bizalminak, majd iskolai alapszervezeti titkárnak választották. 1992-98. között a PSZ Borsod megyei elnöke volt. 1998-ban lett a PSZ országos érdekvédelmi titkára, s egyben a SZEF ügyvivõje. 2003-ban a PSZ elnökévé választották. [Vissza a tartalomhoz] A SZEF Ügyvivõ Testülete ELNÖK: dr. Szabó Endre ALELNÖKÖK:

dr. Cser Ágnes, az Egészségügyben és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) elnöke, Fehér József, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) fõtitkára, Varga László, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) megbízott fõtitkára. ÜGYVIVÕK: Árva János, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) alelnöke, dr. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete fõtitkára, Fenyves Kornél, a Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) elnöke, Kozma Károly, a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége (MSZSZ) fõtitkára, Mester Jánosné, a Bölcsõdei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) elnöke, Mihalovits Ervin, a SZEF Nyugdíjas Választmánya elnöke, dr. Orbán Istvánné, az EDDSZ Somogy megyei vezetõje, elnöke, Szlankó Erzsébet, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Várnai Ferenc, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének fõtitkára. ÁLLANDÓ MEGHÍVOTTAK AZ ÜT-ÉRTEKEZLETEKRE: Miriszlai Éva, a Közegészségügyi Szakszervezet titkára, Sziklavári Vilmos, a Külügyminisztériumi Dolgozók Önálló Szakszervezetének elnöke, Toma Lajos, a Mentõdolgozók Önálló Szakszervezetének elnöke, Várnai Ferenc, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) fõtitkára, Petõ Zszuzsa, irodavezetõ, Szathmári Gábor sajtómenedzser. [Vissza a tartalomhoz]

A SZEF Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottsága Elnök: Borhi Károlyné, Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége (MSZSZ), Tagok: Jagicza István, Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ), Ritzl Ferenc, SZEF Nyugdíjas Választmánya Tóth Béláné, Pénzügyminisztériumi Szakszervezet, Tornyi Lajosné, Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ), Vaszkó Jánosné, Bölcsõdei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ), Veres Sándor, Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), Zalabai Józsefné, Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ), [Vissza a tartalomhoz] A SZEF tagszervezetei Bölcsõdei Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (BDDSZ) Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (EDDSZ) Független Rádiós Szakszervezet (FRÁSZ) Határõrségi Dolgozók Szakszervezete Katasztrófavédelmi Dolgozók Szakszervezete Közegészségügyi Szakszervezet, Közgyûjteményi és Közmûvelõdési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) Külügyminisztériumi Dolgozók Önálló Szakszervezete Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezete (MKKSZ) Mentõdolgozók Önálló Szakszervezete

Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége (MSZSZ) Az MSZSZ tag-szakszervezetei: Artistamûvészek Szakszervezete, Filmmûvészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete, Képzõmûvészek, Iparmûvészek és Mûvészeti Dolgozók Szakszervezete, Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezete, Színházi Dolgozók Szakszervezete. Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) SZEF Nyugdíjas Választmánya A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége tag-szakszervezetei körébõl: Adó- és Pénzügyi-ellenõrzési Dolgozók Országos Szakszervezeti Tanácsa (ADOSZT) Akadémiai Igazgatási és Szolgáltatási Dolgozók Szakszervezete Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzési Dolgozók Szakszervezete Bírósági Dolgozók Szakszervezete Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete Gazdasági Minisztérium Szakszervezete Igazságügyi Minisztérium Szakszervezete Informatikai Szakszervezet Központi Igazgatásban Dolgozók Szakszervezete Központi Statisztikai Hivatal Szakszervezete KERMI Kft. Meteorológus Dolgozók Szakszervezete MTESZ Szakszervezete

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Szakszervezete Oktatási Minisztérium Szakszervezete OM Alapkezelõ Igazgatóságok Dolgozóinak Szakszervezete Pénzügyminisztérium Szakszervezete Statisztikai Igazgatóságok Országos Szakszervezeti Tanácsa Szociális és Családügyi Minisztérium Szakszervezete Tartalékgazdálkodási Igazgatóság Szakszervezete Ügyészségi Dolgozók Szakszervezete Vöröskereszt Szakszervezete [Vissza a tartalomhoz] A SZEF tagszervezeteinek szociális szervezetei BDDSZ „Alapítvány a bölcsõdei dolgozókért" KKDSZ „Nyugalmasabb évekért Alapítvány" KSZSZ Nyugdíjas Alapítvány MKKSZ „Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Egymásért Alapítvány" MSZSZ „Segítsünk" — színészek alapítványa „Alapítvány a magyar muzsikusokért" „Pro arte vitaris — Élõ mûvészetért" — képzõmûvészek alapítványa PSZ „Gárdonyi Géza Alapítvány" — az idõs pedagógusok megsegítésére