SZEF KÖNYVEK SOROZAT 13. KÖZSZOLGÁLAT MAGYARORSZÁGON ÉS EURÓPÁBAN a szakszervezetek nézõpontjából

SZEF KÖNYVEK SOROZAT 13.

KÖZSZOLGÁLAT MAGYARORSZÁGON ÉS EURÓPÁBAN a szakszervezetek nézõpontjából

A Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának nemzetközi konferenciája 2004. szeptember 30.— október 1.

SZEF KIADÓ BUDAPEST 2005

ISSN 12195367

ISBN 963 86068 51

Szerkesztõ: Szathmári Gábor Kiadja a Szakszervezetek Együttmûködési Fóruma (SZEF) Felelõs kiadó: dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke Nyomdai elõkészítés: Dura Stúdió (Budapest) Nyomás, kötés: Dunaújvárosi Nyomda Kft.

Felelõs vezetõ: Farkas István ügyvezetõ igazgató

Bevezetõ A multinacionális tõkének világméretekben mind nagyobb a befolyása a társadalmi folyamatokra, mind erõteljesebb a nyomása a kormányokra. A magyar gazdaság meghatározó szereplõi is egyre nyíltabban törekszenek arra, hogy vezetõ szerephez jussanak a társadalompolitika alakításában. Ez a törekvés érzékelhetõ az állam újraelosztó szerepének mérséklésében, a szociális rendszerek átalakításában, a munkajövedelmek és a tõkejövedelmek közötti arányok munkavállalókra hátrányos változtatásában, a munkavállalói jogok csorbításában. A multinacionális tõke nyomulásának hatása jelenik meg a közintézmények mûködésére fordított költségvetési pénzforrások szûkítésében, ebbõl következõen a fûnyíróelvû létszámcsökkentésben, a közszolgáltatások privatizálásában, piacosításában. A közszolgálat munkavállalóit — és közvetve a szolgáltatásaikat igénybevevõ milliókat — képviselõ szakszervezetek nem maradhatnak fegyvertelenek ezekkel a folyamatokkal, globális kihívásokkal szemben. Erõteljesebb összefogásra, hatásosabb összefogásra, a munka során szerzett tapasztalatok rendszeresebb kicserélésére van szükség ahhoz, hogy jobb esélyünk legyen az emberek életminõségét veszélyeztetõ negatív hatások mérséklésére, vagy lehetõleg semlegesítésére. Ezt a célt szolgálta a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) „Közszolgálat Magyarországon és Európában a szakszervezetek nézõpontjából” címmel 2004. szeptember 30.-án és október 1.-jén Budapesten rendezett kétnapos nemzetközi konferenciája. A tanácskozáson dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke, dr. Cser Ágnes, Fehér József, és Varga László, a SZEF alelnökei a közszolgálat mai magyar viszonyairól tartottak bevezetõ elõadást. A konferencián részt vett és tartalmas tájékoztatást adott hazája közszolgálatának helyzetérõl, a közszolgáltatásokat érõ globális kihívások — magyar szempontból is figyelmet érdemlõ — jelenségeirõl dr. Wilhelm Gloss, az Osztrák Közszolgálati Szakszervezet (GÖD) elsõ alelnöke, dr. Walter Sauer, az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) nemzetközi osztályának képviselõje, Nick Crook, az UNISON nemzetközi titkára (Nagy-Britannia), Laurence Laigo, a CFDT titkára (Franciaország), Juan Carlos Jiménez, a CC.OO. nemzetközi osztályának képviselõje (Spanyolország), Paulo Trindade, a CGTP-IN Végrehajtó Bizottságának tagja (Portugália), Dominik Schirmer, a VER.DI Bavaria tartományi egészségügyi és szociális szervezetének vezetõje (Németország). A konferencián részt vettek a SZEF tagszervezeteinek, megyei koordinációinak vezetõi, s jelen volt és felszólalt dr. Vígh László, a SZEF-fel Uniót alkotó Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke is. Könyvünkben szerkesztett formában közreadjuk a konferencián elhangzott magyar és külföldi elõadások, felszólalások, kérdések és az azokra adott válaszok teljes szövegét. Meggyõzõdésünk ugyanis, hogy a tanácskozáson szóba került

helyzetelemzések, cselekvési ajánlások a közszféra minden ágában haszonnal szolgálhatják a közszolgálatban dolgozók és a közszolgáltatásokat igénybevevõk érdekeinek védelmét.

k onferen cia2041 Beszámolók a magyar közszolgálatról Dr. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) elnöke KÖZSZOLGÁLAT A MULTINACIONÁLIS TÕKE SZORÍTÁSÁBAN Kedves Kolléganõk, Kollégák! A konferencia idõpontjának kijelölésekor még nem tudtuk, hogy tanácskozásunkra olyan idõpontban kerül sor, amikor Magyarországnak új miniszterelnöke

és

kormánya

lesz.

Az

új

kormányprogram

—

amelyet

természetszerûen még nem tudtunk górcsõ alá venni egyénileg sem, testületileg meg különösen nem — tegnap látott napvilágot. A korábbihoz képest — legalábbis véleményem szerint —, kevesebb konkrétumot tartalmaz, inkább általánosságban megfogalmazott célokat és kitörési pontokat rögzít. Közvetve azt is sugallja, hogy az elõzõ kormány túl sokat vállalt, és vállalásának egy részét nem tudta teljesíteni. A programból sajnos kimaradtak olyan részek, amelyeket a korábbi program tartalmazott, és hozzánk közelebb álló konkrétumokat jelöltek meg a közszféra

helyzetére, a közszféra felzárkóztatására vonatkozóan. Abban bízunk, hogy ha a programban ilyen konkrétan nem is szerepelnek, de azért módunk lesz a kormánnyal érdemi és hasznos tárgyalásokat folytatni ezekrõl a témákról is. Vagyis a jelenlegi kormány — ahogy látható —, kevesebbet ígér, de azt teljesíteni fogja. Errõl azonban nyilván majd a késõbbiekben tudunk nyilatkozni. A SZEF az utóbbi években több nemzetközi konferenciát rendezett a közszolgálat problémakörérõl. Abból indultunk ki — és ma is abból indulunk ki —, hogy globális méretûek azok a kihívások, amelyek a közszolgálat intézményeit és munkavállalóit érintik. Rögtön hozzáteszem, hogy ezt a kérdést sosem tekintettük csupán a közszektor belsõ ügyének, hanem mindig az állampolgárok jogos érdekeivel és elvárásaival együtt szemléltük, együtt értékeltük. Mai tanácskozásunkon is ezt tartjuk szem elõtt. Az a tapasztalatunk, hogy a multinacionális tõke profitnövelõ szándéka érdekében mind nagyobb befolyást gyakorol a társadalmi folyamatokra, s mind erõteljesebb nyomást gyakorol a kormányokra. A magyar gazdaság fõszereplõi is egyre határozottabban lépnek fel azzal az igénnyel, hogy vezetõ szerephez jussanak a társadalompolitika kialakításában. Ennek hatása nemzetközi méretekben és a magyar viszonyok közepette is jól felismerhetõ. Egyebek között az állam újraelosztó szerepének mérséklésében, a szociális rendszerek átalakításában, a munka- és tõkejövedelmek közötti arányok munkavállalókra hátrányos változtatásában, a munkavállalói jogok csorbításában. Ez a hatás jelenik meg a közintézményekre fordított pénzeszközök nagyságrendjének csökkentésében, ebbõl következõen a fûnyíróelvû

létszámcsökkentésben,

a

közszolgáltatások

privatizálásában,

piacosításában. A szakszervezetek, a munkavállalók nem maradhatnak fegyvertelenek ezekkel a folyamatokkal szemben. Közös stratégiára, együttmûködésre, a tapasztalatok kicserélésére van szükség ahhoz, hogy esélyt teremtsünk az emberek és a közszolgálatban foglalkoztatottak életminõségét veszélyeztetõ, negatív hatásokkal szemben. Ezt a célt kívánjuk szolgálni a mai eszmecserénkkel is. Magyarországon is fontos cél — és ez az új kormányprogramban is megtalálható — az állami visszavonulás, az állami szerepvállalás mérséklése a közszolgáltatásokban. Anélkül, hogy megalapozott választ adnának arra a kérdésre, meddig terjed az állam felelõssége az állampolgárokkal szemben az életviszonyaikat alapvetõen meghatározó ellátások és szolgáltatások biztosításában. Miközben nem hagyható figyelmen kívül, hogy hazánkban közel 3 millióan élnek a létminimum határán, s a társadalom nagy része — beleértve a közszektor munkavállalóit is —

nagyon beosztó életvitelre kényszerül. Más szóval az állami jólét jelentõs arányú visszaszorításának, az öngondoskodás különbözõ rendszereinek nincsenek meg a társadalmi-életszínvonalbeli feltételei. Arra sem rendelkezünk alapos és körültekintõ válaszokkal, hogy összeegyeztethetõ-e — és ha igen, milyen területeken és mértékben — a magánosítás, a privatizálás a humán közszolgáltatások jellegével. A privatizálás már ma is jelentõs az egészségügyben, s további lépésekre lehet számítani. Vannak hasonló szándékok a felsõoktatásban, kiszervezések a közigazgatásban, és a közszektor más területein. Annak ellenére, hogy a közelmúltban állami megrendelésre készített vizsgálat egyértelmûvé tette: a privatizált szolgáltatások általában többe kerülnek az állami költségvetésnek, színvonalukban pedig nem jobbak, sõt esetenként rosszabbak az állami szolgáltatásoknál. Mind markánsabban jelenik meg az a nézet is, hogy a reálszféra és a humán közszféra folyamatait és módszereit nagyjából analóg módon kell kezelni. Errõl a tõrõl fakad a már említett privatizációs szándék, valamint a versenyszektor teljesítményelvének változtatás nélküli, kidolgozatlan alkalmazása a közszférában. Szeretném világossá tenni: nem vagyunk ellenzõi a közszolgálati intézményrendszer modernizálásának. Teljesen nyilvánvaló, hogy a változó társadalmi, gazdasági viszonyok, az Európai Unióhoz történt csatlakozás, az Internet széleskörû megjelenése, és más körülmények indokolttá teszik az átalakítást, az alkalmazkodást. Azt viszont határozottan elutasítjuk, hogy megalapozatlan, improvizatív, pénzügyi kényszer diktálta merényleteket kövessenek el a közszolgáltatásokat nyújtó intézmények ellen. Az a kiinduló pontunk, hogy az állam nem bújhat ki a humán közszolgáltatás felelõssége alól. S ezt dominálóan — ha nem is kizárólagosan — költségvetési intézmények és közszolgálati jogviszonyban álló alkalmazottak útján kell biztosítania. Ez a problémakör, s az ehhez kapcsolódó érdekképviseleti munka képezi ma a magyar közszolgálati szakszervezetek egyik legjelentõsebb feladatát. A másik kérdés, amelyet röviden érinteni kívánok, a közszolgálati jogviszony ügye. Erõsödnek azok a vélemények, hogy nem kell, vagy legalábbis csak nagyon szûk keretekben kell különbséget tenni a versenyszektor és a közszektor jogviszonya között. Eszerint a jogi szabályozásból ki kell gyomlálni azokat az úgynevezett

privilégiumokat,

amelyek

a

közszektorban

foglalkoztatottak

jogviszonyában – éppen a szektor sajátosságaiból következõen — jelen vannak. Értve ez alatt a foglalkoztatottság nagyobb biztonságát, a kiszámítható elõmeneteli rendszert, a kiegészítõ juttatásokat. A kormány két évvel ezelõtt döntést hozott egy egységes közszolgálati

törvény elõkészítésére. Ezt 2004 õszén kellett volna a parlament elé terjeszteni. A munka azonban késésben van. Részint amiatt, hogy mind szakmai, mind szakszervezeti vélemények vitatják, hogy lehet-e egységesen szabályozni a köztisztviselõk, a közalkalmazottak és a szolgálati viszonyban álló fegyveres és rendvédelmi szervek dolgozóinak jogállását, vagy meg kell elégedni egy keretszabály megalkotásával. Másrészt amiatt van a késés — és ez a figyelemre méltó —, hogy a kormány is elbizonytalanodni látszik arra hivatkozással, hogy a nyugat-európai gyakorlat is mindinkább megkérdõjelezi a közszféra stabilitásának és kiszámítható pályaútjának garanciáit. Mi határozottan azt képviseljük, hogy nem lehet egyenlõségjelet tenni a versenyszektor és a közszféra viszonyai közé. Nem lehet elfogadni azt a jórészt neoliberális tõrõl fakadó nézetet, hogy nincs szükség külön szabályozásra. Indokainkat — úgy vélem — ebben a körben nem kell részleteznem. Csupán annyit jegyzek meg, hogy a közszféra egyes szektorainak alkalmazottai a közhatalom végrehajtói, másrészük pedig az alkotmányos kötelezettségekbõl — közoktatás, egészségügy és így tovább — eredõ alapszolgáltatások nyújtói. Ez határozza meg a velük szemben támasztott követelményeket, alkalmazásuk szigorú feltételeit, a jogi és etikai elvárásokat. Harmadik témaként említem a közszféra bér- és kereseti helyzetét. Általában is igaz, hogy a keresetek Magyarországon elmaradnak a gazdasági teljesítmények mögött, illetve a nyugat-európai országok átlagához képest. A gazdasági teljesítmények a nyugati teljesítményeknek 50-52 százalékát teszik ki, a bérek pedig vásárlóértéken legfeljebb az egyharmadát. Fokozottan igaz ez a közszférára. A nyugati országok — beleértve a szomszédos Ausztriát is — közszolgálati alkalmazottai, fõképp diplomásai 8-10-szer annyit keresnek, mint magyar kollégáik. Igaz, hogy a most felváltott kormány hivatalba lépését követõen, 2002 õszén átlagosan 50 százalékos alapbéremelést hajtott végre a közalkalmazottak körében, és egy korábbi intézkedés befejezése a köztisztviselõi körben is hasonló emelést eredményezett. Ez példanélküli volt, jelentõsen mérsékelte az évtizedes elmaradást a versenyszférához képest, de nem szüntette azt meg. A felzárkózási folyamat nem folytatódott, mivel az ezt követõ két évben lényegében nem volt béremelés, ami a korábbi értékeket részben elinflálta. Ez komoly tiltakozást váltott ki, beleértve az Országos Közszolgálati Sztrájkbizottság megalakítását is. Ma a közszolgálatban a bruttó átlagkereset 150-170 ezer forint, ami nettó 80100 ezer forintot jelent. Néhány nappal ezelõtt kezdõdtek meg a tárgyalások a jövõ évi költségvetésrõl, az adó- és járuléktörvényekrõl, és a bérekrõl. A személyi jövedelemadó jövõre valamelyest mérséklõdik, ami 1-2 százalékos keresetnövekedést

jelenthet az átlagos és az átlag alatti keresetek esetében. A jövõ évi béreket illetõen azt képviseljük, hogy az emelés reálértéke egyezzen meg a GDP növekedésének mértékével. Ez a tervek szerint 4 százalék körül alakulna. A kormány ennél 1-1,5 százalékkal kevesebbet tervez. Az inflációs elõrejelzés 4 és fél százalék, az ez évi várakozás 6,5-7 százalék. A bértárgyalások feszültségeit a mértékrõl szóló vitánál is jobban kiélezi az, hogy a közigazgatásban a kormány az ez évi költségvetési támogatás mértékét jövõre eleve 5 százalékkal csökkenteni kívánja, és ebbõl a redukált összegbõl kell kigazdálkodni a jövõ évi béremelést, valamint a 13. havi illetmény fedezetét is. Ez a mi prognózisunk szerint több mint 10 ezer ember elbocsátásához vezethet a közigazgatásból. A kormány a közszféra más szektoraiban is másfél százalékkal kevesebbet kíván juttatni a bérek fedezetéül, ami azt jelenti, hogy ezekben a szektorokban is nyilván létszámcsökkentést prognosztizálhatunk. A kormány programja szerint 2010-ben válik lehetõvé az euró bevezetése. Ez nagyon komoly követelmények alkalmazását igényli. Ez magában foglalja az államháztartás hiányának jelentõs mérséklését, és összefüggésben van az elosztásra fordítható kondíciók csökkentésével. Következésképpen a következõ évek sem ígérnek kedvezõ kilátásokat az életviszonyok javulása tekintetében, ami feszült viszonyokat tarthat fenn a társadalmi közegben, beleértve a közszférával kapcsolatos konfliktusokat is. Befejezésül a szakszervezetek helyzetérõl és az érdekegyeztetésrõl szólok röviden. A rendszerváltást követõen jórészt az üzemi struktúra átalakulása, másrészt az érdekérvényesítés jogi eszközeinek jelentõs megnyirbálása, szakszervezetek

gazdasági

alapjainak

meggyengülése

valamint a

következtében

a

szakszervezetek taglétszáma nagy mértékben visszaesett. A szervezettség ma a gazdasági szférában 25, a közszférában 40-45 százalék körül van. A szakszervezetek részint pozícióik említett kedvezõtlen változásai miatt, másrészt — és különösképpen — a társadalmi stabilitás megõrzése iránt érzett felelõsségbõl fakadóan az elmúlt években kevésbé alkalmazták a konfrontáció hatékony eszközeit. Ez is hozzájárult támogatottságunk csökkenéséhez. A kompromisszumokra törekvés, a megegyezés szándéka és a szociális párbeszéd

európai

követelményei

következtében

Magyarországon

korán

és

széleskörûen kialakult az érdekegyeztetés intézményrendszere. Ezek egy része tripartit, másik fele dipartit alapon mûködik. A közszférának is megvannak a maga országos, területi és helyi érdekegyeztetõ fórumai. Gondunk a mûködés eredményességével van. A tárgyalások

gyakorta konzultatív jellegûek, kompromisszum. szorgalmazott

Lassú

az

a megállapodásokban sokszor

nagyfokú a

elõrehaladás

a

szakszervezetek

által

kitartóan

foglalkoztatás bõvítésében,

a

foglalkoztatás európaihoz mért

kedvezõtlen arányának javításában. Magyarországon az aktív korúaknak körülbelül 57 százalékára tehetõ a foglalkoztatás aránya. Úgy tudom, hogy Nyugat-Európában ez 64-65 százalék. Gyorsabb és érzékelhetõbb változást szeretnénk a munkavállalók kiszolgáltatottságának

mérséklésében,

a

munkaügyi

ellenõrzés

hatásfokának

javításában, a 25-30 százalékra tehetõ fekete gazdaság visszaszorításában, a bérek gyorsabb ütemû felzárkóztatásában, a szegénység mérséklésében. Az érdekérvényesítés körülményeit nagymértékben befolyásolja — általában is, a közszférában pedig fokozottan —, hogy a nyomásgyakorlás megnyilvánulásaira, demonstrációkra még inkább a sztrájkra nagyon különbözõ mértékû a hajlandóság a munkavállalók körében. Ennek számos oka van. Részint a tradíció hiánya, a sztrájkalapok elégtelensége és sajnos különösképpen a megtorlástól való félelem. A közszférában voltak ugyan az elmúlt években országos demonstrációk, elszórtan figyelmeztetõ sztrájkok, de ezek nem mindig hoztak megfelelõ eredményt, szervezésük pedig nagy erõfeszítést igényel, és sikerükben is sokszor nagy a bizonytalanság.

Jelenleg is van egy

sztrájkkezdeményezés — ezúttal az

egészségügyben —, de errõl majd nyilván az alelnök kolléganõ szól. Érdeklõdéssel és némi irigységgel figyeljük egyes nyugat-európai országok szakszervezeteinek megmozdulásait, s ezzel kapcsolatban is szívesen vesszük a tanácsaikat. Kedves Kolléganõk, Kollégák! Bevezetõben ezeket kívántam elõrebocsátani, figyelemmel arra, hogy alelnök kollégáim egy-egy ágazatot érintõen még kiegészítéseket tesznek. Természetesen találkozónknak nagyon fontos célja, hogy megismerjük külföldi vendégeink tájékoztatását a szakszervezetüket aktuálisan foglalkoztató kérdésekrõl, véleményüket az általunk szóba hozott témákról, s különösképpen javaslataikat közös gondjaink megoldására.

Dr. Cser Ágnes, az

Egészségügyben

és

Szociális

Területen

Dolgozók

Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke, a SZEF alelnöke Válság és stabilitás az egészségügyi ellátásban

Demokratikus

Magyarország sorsdöntõ idõszakot él át. Nem csak azért vagyunk sorsdöntõ pillanatban, mert 14 év után elõször fordult elõ, hogy egy kormány nem bírta ki a 4 éves periódust, hanem azért is, mert álláspontom szerint a szabadság és mindaz, ami ma itt Magyarországon állandósult és kialakult, nem egyenlõ azzal, amit 1990-ben elképzeltünk. Mondhatnám azt is, hogy szabadság helyett szabadosság van Magyarországon. Alapfogalmak, alapintézmények megkoptak és az állampolgárok zömének már nem ugyanazt jelentik, mint amit 14 évvel ezelõtt gondoltak. „Válság és stabilitás” — ezzel a témakörrel kívánok foglalkozni elõadásomban. Melyek azok az intézmények, amelyek egy adott államon belül fontosak? Magyarországon, megítélésem szerint a legfontosabb az Alkotmány, mint a stabil, demokratikus államberendezkedés intézménye. Már május elseje — EUcsatlakozásunk — elõtt is nagyon fontos volt az Európai Szociális Karta. Fel kellett készülnünk az Európai Unió programjára. A minõségi közszolgáltatásokhoz való jog, mint az Európai Szociális Karta követelménye, a közszolgáltatásokon belül a minõségi egészségügyi ellátást is kötelezõen elõírja, nem csak a magyar állampolgárok, hanem jelenleg 25 ország állampolgárai részére. Mi az, ami válságot, és egyben a stabilitást is jelenti az állampolgár oldaláról? Csak a teljes információval rendelkezõ, és döntéseit tudatosan meghozó állampolgár nem érzi magát válságban. Az, aki tudja, hogy mihez van joga, mit jelent az önrendelkezési jog, és mit jelent a társadalmi közéletben való részvétel. Ahogy Elnök úr bemutatta, a szociális dialógus megítélésünk szerint nem csak Magyarországon van válságban, hanem az Európai Unióban is. Az Európai Szakszervezeti Szövetséggel való szoros együttmûködésbõl kollégáim is tudják, hogy a munkaidõ direktíva kapcsán, vagy más alapintézmény kapcsán az Európai Unión belül is komoly feszültségek vannak a szakszervezeti érdekérvényesítésben. Az együttmûködés a civil szervezetekkel Magyarországon és az Európai Unióban azért van válságban, mert a hatalom — a maga szempontjából nagyon okosan — a különbözõ csoportosulások között feszültséget teremt. Ezért a szakszervezetek mellett a civil szervezetek is szeretnének részt venni a döntéshozatalban és annak elõkészítésében. Nem tudom, hogy másutt miként van, nálunk a nagyon szûkös pénzeszközök osztogatásával tökéletesen szembe lehet fordítani egymással a civil szervezeteket is. A szakszervezeti jogok érvényesíthetõségének csökkentésével, illetve a szakszervezetek erejének csökkenésével

elértéktelenedik

a

munkavállalók

érdekképviselete

az

államhatalommal, a mindenkori hatalommal szemben. Tizennégy évvel a rendszerváltás után a közszolgáltatások állami garanciája csökkenõben van, az egyetemes emberi jogok alapján járó, az állam által garantált

közszolgáltatásokhoz nem jut mindenki hozzá. Tehát az esélyegyenlõség ma nagyon korlátosan érvényesülhet Magyarországon. Ez különösen igaz az egészségügyi ellátásra, ahol súlyos különbségek és mély szakadékok vannak, attól függõen, hogy Magyarországnak ki, melyik térségében él. Két esélyegyenlõségi feltételnek nem felel meg az egészségügyi ellátásunk. Az egyik ezek közül az azonos feltételekkel való hozzájutás követelménye. Egy közúti balesetnél nem mindegy, hogy például az Alföld melyik pontján történik az eset. Autópályához közel vagy attól 80-100 km-es körzetben, egy dombos, megfelelõ kórházzal nem rendelkezõ térségben, vagy mondjuk a belvárosban következik be. Az életben maradás, a gyógyításhoz való hozzájutás esélyei között óriási szakadékok vannak. A különbözõ politikusok ezt szeretik elhallgatni, mert ennek a kiküszöbölésére nem, hogy hatékony és megfelelõ lépések történtek volna, hanem tovább mélyül a szakadék. A másik esélyegyenlõségi követelmény az egészségügyben az azonos tartalmú szolgáltatásokhoz való jog. Alkotmányunk és más törvényeink szerint azonos tartalmú szolgáltatásra jogosult Budapesten, Szegeden, Zalaegerszegen, vagy egy tanyán élõ állampolgár. Ez sincsen betartva. Tehát ez is válságban van. Azt szoktam mondani, hogy Magyarország az írott törvényei, és jogszabályai alapján végrehajtotta az Európai Uniós feltételeket, de azok tartalmában és végrehajtásában nagy adósságaink vannak. Ilyenkor nagyon haragszanak rám, hogy miért mondok az országomról olyat, amivel rontom megítélésünket. Nekem meg az a véleményem, hogy ez olyan, mint egy házasság: lehet azt mondani, hogy „szép vagyok, fiatal vagyok és gazdag”, de lehet, hogy már a nászéjszakán nagyon sok minden

kiderül.

Sokkal

tisztességesebb

egy

hosszabban

tartó,

kölcsönös

megbecsülésen alapuló kapcsolat kiépítésére törekedni, mint egymást szédíteni. Miért van nekünk különösen az egészségügyben és a szociális ellátásban problémánk? Mert például nem született nemzeti konszenzus arról, hogy mit tartunk alapvetõ egészségügyi szolgáltatásnak, hogy mit értünk az esélyegyenlõség követelményén. Az egyik legnagyobb problémánk, hogy a korrupciós szintet tekintve is aggályos a magyar egészségügy. A közpénzek beszedésének, így az egészségügyre fordított közpénzek beszedésének, nyilvántartásának és elosztásának rendszere 1999. január elseje óta lényegében titokban folyik. Csak homályos számokat ismerünk. Tehát a válság és stabilitás kérdése nem megoldott Magyarországon. A lisszaboni stratégia követelménye szerint a gazdaság motorja az egészséges munkaerõ, így szoros összefüggés van az egészségügyi ellátások, a prevenció, az életmód, a munkahely és a munkavállalói érdekképviselet között. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az egészségügyi közkiadásoknak csak 11 százaléka

befolyásolja az egészségi állapotot, 43 százalékban az életmód befolyásolja. Mégis azt kell, hogy mondjam: az életmód vonatkozásában több tényezõ rendkívül fontos a közszférában. Bármilyen furcsa, de sokak szerint az elsõ, hogy a fizetési feltételek garantáltak-e? De szerintem ezt megelõzi az, hogy biztos lehetek-e abban, hogy megõrzöm a munkahelyemet. A harmadik, hogy látok-e magam elõtt tervezhetõ életpályát, és a társadalom valamennyi tagja számára, és azon belül a hatalom számára fontos-e az a szolgáltatás, amit én nyújtok? Magyarországon az utóbbi 14 év alatt devalválódott a közszférában foglalkoztatottak becsülete, és erõs törekvés indult meg a közszolgáltatások privatizációjára. Magyarországon nagyon komoly problémák vannak az élve születéssel, a halálozással. Az egészségügy feltételeit Magyarországon a társadalombiztosítási elv alapján vesszük figyelembe, ami nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is klasszikus társadalombiztosítás van. Érdemes megnézni, hogy a 10 millió magyar állampolgárra vetítve rendelkezünk-e a társadalombiztosítási feladatok ellátásához elegendõ forrással, vagy sem. 1990-ben 10,5 millió magyar állampolgárból 5.146 ezer, a fele, vagy valamivel több mint a fele rendelkezett munkahellyel, azaz járulékot fizetett, és 1:2 volt az arány az eltartó és az eltartottak között. 2000-ig, tehát 10 év alatt csaknem 2 millió munkahelyet veszítettünk el. Ez a privatizáció eredménye. Magyarországon a rendszerváltással kapott szabadság — amit mi szabadságnak nevezünk — nagyon csökkentette a foglalkoztatottak számát, és súlyosan érintette, felborította a közteherviselést. Míg 1990-ben egy munkavállalóra két eltartott jutott — önmaga és egy másik —, addig ez 10 év alatt egyrõl a háromra torzult. Ez azt jelenti, hogy az említett bizonytalanságok miatt veszélyeztetett a dolgozó munkahelye, nincsen elegendõ jövedelme, s azt a szorongást, azt a tudatot is meg kell élnie, hogy a társadalmi igazságosságban hátrébb került, és egy aktív dolgozóra 3 eltartott jut a társadalombiztosítási szolgáltatásokra. A társadalombiztosítási bevételekben az állam — és ebben mind a négy kormány felelõs — súlyos hátrányt szenved: a társadalombiztosítási járulékokat hiányosan szedték be, és egyáltalán nem tettek meg mindent azért, hogy a kintlévõségeket behajtsák. Európa halálozási statisztikájában sajnos Magyarország vezet, és azon belül is a férfiak vannak a legrosszabb pozícióban. A születéskor várható élettartam szerint átlagosan 10 évvel élnek kevesebbet a férfiak. Ha ezeket a tényeket összevetjük a 14 év alatt történtekkel, azt látjuk, hogy a politikai szabadságért halálos árat fizetünk. Nem tragikus képet akarok festeni, csak szeretném érzékeltetni: nálunk társadalmi konszenzusra van szükség ahhoz, hogy

politikai nyilatkozatokkal ne lehessen ezeket a kérdéseket elkendõzni. Nem csak Magyarországon, hanem Európában is komoly problémák vannak e téren. Az elszegényedési folyamat, amelyrõl Elnök úr tájékoztatást adott, nem csak magyar jelenség. Európában a jövedelmek 40 százaléka fölött a lakosság 20 százaléka rendelkezik, míg az alsó 20 százaléka, tehát a szegény réteg a jövedelmeknek csak 8 százalékával rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy általános elszegényedési folyamatról van szó. Elõadásomat a stabilitás és a válság fogalomkörére építettem, hiszen a közszolgáltatásoknak az lenne a szerepük — írott alkotmányunk szerint —, hogy biztonságot, tervezhetõ megélhetést biztosítsanak az ország állampolgárai számára. De az állam szerepvállalásától kezdve a társadalmi szolidaritáson át — beleértve a közszolgáltatást is — sok minden válságban van Magyarországon. Nálunk minden kormánynak van egészségügyi reformja. Azzal kezdik, és azzal fejezik be a tevékenységüket, hogy pénz helyett a reformötleteiket mondják éjjel-nappal. A magyar egészségügybe a világpiaci árak betörtek a szolgáltatások vásárlásánál, de nem a béreknél. Az intézményi feltételek alacsonyan maradtak, a szocializmus színvonalán, viszont a határok kinyitásával az energia, a gyógyszer, minden gyógyítási kellék ára felment. Az alapvetõ szolgáltatásokat nem szabályozzák megfelelõen, az állampolgár nem rendelkezik kellõ információval arról, hogy mi jár neki a kötelezõ szolgáltatások körében. A kötelezõ csoportba a válságban lévõ szereplõk, a betegek, a hozzátartozók, a gyógyítók és a szolgáltatást nyújtók sorolhatók. Az a véleményem, hogy az önkormányzatoktól elkezdve a média, a politikusok, a tulajdonosok mind válságban vannak. Ha nem tudják, hogy egy ellátó rendszerben hatalmas a pénzhiány, akkor hogyan oldják meg a törvényben elõírt kötelezettségeket? Külföldi kollégáim nem ismerik a paraszolvencia fogalmát. Ez a zsebbe rakott pénz. Azért vagyunk válságban mindannyian a magyar egészségügyben, mert miközben mindenki azt hiszi, hogy a járulékon keresztül megfizeti a szolgáltatást, az alacsony bérek miatt nem jut elegendõ pénz a társadalombiztosítás kasszájába. A források válságáról annyit, hogy 10 év alatt több mint 1500 milliárdot vontak ki a magyar egészségügybõl. Keserû humorral szoktuk emlegetni: legnagyobb csoda a magyar egészségügy, hogy ennyi pénzbõl még mûködik! Az igazat megvallva, ez a mûködés már csak a látszat. Ezért vagyunk most sztrájkhelyzetben. Az ellenõrzések és a nyilvántartások szintén válságban vannak. Nincsenek közhiteles nyilvántartásaink, nincsenek kellõ adatbázisaink. Van tehát mit tennünk. Sokféle tény jelzi tehát, hogy a magyar egészségügy válságban van. Emiatt

kezdeményeztük a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalt. Csak az a baj, hogy nem tud létrejönni társadalmi konszenzus, mert az aktuális kormányzó pártok nem ülnek le a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztalhoz. Európai Uniós tagállamként, ha nem tudunk hatékony, kétoldalú együttmûködéseket kiépíteni, ha nem tudunk ágazati kollektív szerzõdéseket elérni, akkor a mi olcsó munkaerõnk el fog menni külföldre, és olcsóbban fog szolgáltatást nyújtani az ottani privatizált intézményekben. Ezért követeljük, hogy meg kell kezdeni a kétoldalú együttmûködéseket, meg kell kezdeni az ágazati kollektív szerzõdések kötését. Szeretnénk, ha az EU-tagországokban dolgozó egészségügyiek megõriznék a munkahelyeiket, mert szeretnénk itthon megtartani a mi szakképzett munkaerõnket. És szeretnénk fokozatosan elérni azt a jövedelemszintet, amely az EU tagországaiban általános. Ennek érdekében a szakszervezeti együttmûködést szorosabbá kell tenni. Ágazati szinten állandó kapcsolatot kell kiépíteni és az Európai Uniós intézményi szinteket is igénybe kell venni ahhoz, hogy hatni lehessen az európai jogalkotásra. Érdekeltek vagyunk abban, hogy valóban ne legyen szociális dömping a 15 régebbi tagországban. Viszont mi tízen — és itt nem csak a magyarokról beszélek —, ezeket a célkitûzéseket egymagunkban nem tudjuk elérni, csak a korábbi tagországok szakszervezeteivel együttmûködve. Fehér József, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) fõtitkára, a SZEF alelnöke Reformtörekvések a magyar közigazgatásban Arra kaptam lehetõséget, hogy a magyar közigazgatás modernizációjáról, a magyar

közigazgatásban

tapasztalható

reformtörekvésekrõl

foglaljam

össze

gondolataimat. Be kell vallanom, hogy a SZEF vezetõi nem egyeztették elõadásuk minden részletét és minden gondolatát. Ha lesznek hasonlóságok és azonosságok egyegy ágazat problémáit illetõen, az nem a véletlen mûve. Dolgozzunk bár különbözõ ágazatokban, a problémák alapgyökere — akár egészségügyrõl, akár oktatásról, felsõoktatásról vagy közigazgatásról van szó — szinte mindenhol azonos. Én is meg tudom erõsíteni, hogy a közszolgálat, — és ezen belül természetesen a közigazgatás — modernizációját, korszerûsítését a rendszerváltás óta eddig minden magyar kormány kiemelt célként jelölte meg programjában. Minden kormány elindított különbözõ reformprogramokat, de eddig — ahogy hallottuk az egészségügy tekintetében is —, egyetlen kormány sem valósította meg reformcéljait, egyetlen

kormány sem fejezte be az általa megkezdett változtatásokat. Azt is elmondhatjuk általános tapasztalatként, hogy a rendszerváltás óta hivatalba lépett négy kormány — függetlenül értékrendjétõl, tehát attól, hogy jobboldali, vagy baloldali volt —, a reformprogramjait más és más elvi alapállásból indította, más-más szervezeti modellt akart megvalósítani. Különbözõek voltak a modernizáció politikai célkitûzései, és nem utolsósorban igen eltérõek voltak a reformhoz rendelt pénzügyi, financiális feltételek. Egy 20-25 percre korlátozott elõadás keretében természetesen nem vállalkozhatom arra, hogy a magyar közigazgatás modernizációjának történetét bemutassam. Annyit azonban feltétlenül meg kell állapítani, hogy ez a modernizációs szándék szinte minden alkalommal megjelent. Nem csak a rendszerváltás óta, hanem azt megelõzõen is. Szinte minden évben lehet találni ezzel kapcsolatos törekvéseket, a modernizáció felé vezetõ programokat.

A

változtatásra

irányuló

tervek

elnevezése,

célirányultsága

korszakonként más és más volt. Általában valamilyen más országban elért változás megvalósítását célozták vagy valamilyen, az aktuális hatalom által megváltónak feltételezett elméleti modell megvalósítását tûzték ki célul. Anélkül, hogy a reformtervek részletes elemzésébe bocsátkoznánk, közös, jellemzõ

tulajdonságunkként

említhetjük

a

reformszándék

folyamatosságát,

permanenciáját. Ez talán abból is ered, hogy amint már említettem, eddig egyetlen terv sem valósult meg, vagy csak igen részleteiben. Ezért tehát ezeket a programokat állandóan meg kell újítani, ismételni kell. Csak példaképp említem, hogy az 1930-as években tevékenykedõ, ma is méltán nagyra becsült Magyary Zoltán professzor által megfogalmazott reformcélkitûzések lényegében szinte szó szerint ma is aktuálisak. Magyary professzor teljesítményének szellemi értékébõl semmit nem von le, ha azt mondom, hogy amit õ az 1930-as években megfogalmazott, az lényegében nem volt más, mint a XIX. század hetvenes éveiben született reformcélkitûzések egy aktualizált változata. A magyar közigazgatás modernizációs kísérleteinek másik közös jellemzõje az, hogy az indítékuk nagyon-nagyon sok esetben külsõ eredetû. Azt gondolom, természetesnek vehetõ, hogy egy Magyarország méretû társadalom képtelen magát függetleníteni a külvilágtól, a külsõ, és tegyük hozzá, erõsebb hatalmak, vagy erõsebb politikai akarat ráhatásaitól. Napjainkban is így van ez. Semmiféle elmarasztalás nincs a megjegyzésemben, amikor azt mondom, hogy a magyar közigazgatás reformjaihoz ma a legerõsebb impulzusok az Európai Unió irányából érkeznek. Nincs sok új vonás a modernizáció okai tekintetében sem. A modernizációs törekvések bármely kormány erre irányuló programjában két célt fogalmaznak meg:

az állam eredményesebb mûködését, és — a közigazgatásra is érvényes az, amit az egészségügyi válságról hallottunk — a költségek visszaszorítását célozzák. Az elmúlt évek, vagy évtizedek modernizációs kísérleteinek szintén közös jellemzõje az, hogy azok egy része semmilyen mértékben nem járult hozzá a közigazgatás eredményességéhez. Egy másik részükbõl talán lett valami tanulmány, vagy soha végre nem hajtott jogszabály. Harmadik részükbõl ugyan lett valami, de soha nem akkor, és soha nem azon idõszak alatt, amikor ezt elindították, hanem jó néhány év, vagy évtized múlva. Az elmondottak alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy általában sikertelenek voltak a magyar modernizációs kísérletek. Ez a sikertelenség két fõ okra vezethetõ vissza. Az egyik — és talán ez a leglényegesebb —, hogy minden reformprogram sajnos nélkülözte a szakmai és tudományos megalapozottságot, és minden program nélkülözte a reformhoz szükséges pénzügyi forrásokat. Jellemzõ — ha nem is minden programra, de a programok döntõ többségére —, hogy azok igen jelentõs mértékben politikai igénybõl és pénzügyi kényszerbõl táplálkoztak, és némi túlzással azt mondhatnánk, hogy vajmi kevés vagy semmi közük nem volt a szakmai folyamatokhoz. A másik okot sorolva nem kívánok megbántani nagy tekintélyû, jeles szellemi teljesítményt nyújtó tudósokat, de tény, hogy akik ezeket a programokat megfogalmazták (leginkább a politikusok), a szakkérdéseket vagy egyáltalán nem ismerik, vagy ha ismerik, olyan elméleti szakemberek, akiknek egy program operativitása, tehát megvalósíthatósága tekintetében fogalmuk sincs a mindennapi életrõl. A sikertelenség okai között kell említenem, hogy a reformelképzelések a kormányzati ciklusokhoz, vagy egy-egy kormányhoz kötõdtek. Szóltam már arról, hogy eddig minden kormány, csak a saját korszerûsítési programját kívánta megvalósítani, azt érezte kötelezõnek, a korábbiakról szinte tudomást sem vett. Saját elképzeléseikrõl az elragadtatás hangján beszéltek, míg az elõzõ kormányok ilyen programjáról nagyon elmarasztaló véleményt mondtak. Az eredménytelenség egyik igen lényeges oka ezen programok gazdátlansága. Azt még lehet tudni, hogy honnan indulnak ezek az elképzelések. Általában magas kormányzati szintrõl. Jogszabályok azt is tartalmazzák, hogy milyen a határidõ, adott esetben milyen intézmények felelõsek a program végrehajtásáért. De azt már nem tartalmazzák, hogy milyen pénzügyi eszközöket, milyen személyi feltételeket, milyen intézménybiztosítékokat kell a reformhoz rendelni. Mindezek alapján talán nem meglepõ, ha azt mondom, hogy nem fûzök

túlzott, vérmes reményeket a különbözõ programokhoz. Ezzel a véleménnyel nem egyedül vagyok. Nem becsüljük le a szándékot, nem vitatjuk a magasztos célokat, de szerintünk az élet azt igazolja, hogy a közigazgatás, vagy szélesebb értelemben véve a közszolgálat egészének önfejlõdését, a társadalmi változásokhoz, a lakossági, állampolgári

igényekhez

való

igazodását

lehet

kisebb-nagyobb

mértékben

befolyásolni, ám az úgynevezett nagy ugrások, vagy a mindent megváltó programok valóságtartalmát eddig még nem igazán sikerült igazolni. Így az eddig elmondottak részemrõl jórészt kritikai megjegyzések voltak, kritikai észrevételeket tartalmaztak a múltra, és részben persze a jelenre vonatkoztatva is. Önök joggal kérdezhetik, hogy ha ilyen jól látjuk a problémákat, és ilyen fejlett a kritikai érzékünk, akkor van-e saját receptünk? Van-e saját javaslatunk a közigazgatás, a közszolgálat modernizációjára, vagy netalántán azt képviseljük, hogy minden így jó, ahogy van, semmilyen változtatás nem indokolt, semmin nem szükséges módosítani? A válaszunk — természetesen nem csak a retorikában, hanem a mindennapi gyakorlatban is — az, hogy a szakszervezet, és általában a közszolgálati szakszervezetek, ezen belül a SZEF tagszervezetei, igazoltan reformpártiak Szabó Endre elnök úr is utalt arra, hogy a szakszervezetek helyzetükbõl adódóan sem tehetnek mást, minthogy folyamatosan közremûködnek a változások, átalakítások végrehajtásában. Tehát igenis támogatjuk a valós tartalmat jelentõ modernizációkat, de a kétes értékû, fiskális szemléletû mûködéssel kapcsolatos álreformokat határozottan elutasítjuk. Ezek után vizsgáljuk meg, hogy mi mit látunk ma a magyar közigazgatás, s általában a magyar közszolgálatok szempontjából a leglényegesebb kihívásnak, illetve milyen kérdésekre kellene a reformprogramoknak válaszolniuk? A kihívásokkal kapcsolatban, talán ironikusnak hangzik — de majd megpróbálom tényekkel alátámasztani —, hogy ma a magyar közigazgatás legnagyobb kihívása a saját kormánya. Nem elõször fogalmazódik meg az olcsó állam — nyugodtan kimondhatjuk — demagóg követelménye. Ez a jelzõs szerkezet önmagában is elárulja, hogy a legfõbb cél a költségek csökkentése. Valljuk be, hogy ez az aktuális hatalomnak jelent, vagy jelenthet — rövidtávon — nagyon lényeges népszerûségi pontokat. Ez a célkitûzés a mindennapi kommunikációban rendkívül szimpatikusan jeleníthetõ meg. Ez ellen érvelni, és azt követelni, hogy ne olcsó, hanem hatékony szolgáltató, eredményesen mûködõ, vagy polgárbarát legyen az állam, ezt elég nehéz a közvéleménnyel elfogadtatni. És tisztában vagyunk azzal, hogy ezt a másik oldalon — a kormányzati oldalon — is tudják. A változtatásokkal kapcsolatban alapvetõ követelmény arra a kérdésre

válaszolni, hogy a reformok kiindulópontja miért csak az lehet, hogy az állam a közfeladatokat milyen szervezetben, milyen személyi feltételekkel, és milyen pénzügyi kondíció mellett kívánja ellátni. Miért olyan bonyolultak ezek a kérdések? Nehezebb erre válaszolni, mint arra, hogy mit értünk olcsó állam alatt. Amikor tagadjuk az olcsó állam filozófiáját, vagy követelményét, akkor azonnal visszavágnak a másik oldalon, hogy az olcsó állam ellentéte a drága állam. És különösen nagy gondot jelent, ha ez a politikai szlogen, vagy jelszó konkrét módon, költségvetési politikában, vagy kormányzati filozófiában jelenik meg. Napjainkban ennek vagyunk tanúi. Szabó Endre elnök úr is utalt rá, hogy 2005-re a kormányzat nem kíván reformprogramokkal bíbelõdni, hanem az az elképzelése, hogy elõször vág, csökkent, megszorít, merthogy ezek a megszorítások majd önmaguktól kikényszeríthetnek korszerûsítést, modernizációt, eredményesebb mûködést. A Magyar Köztársaság állami költségvetésének fõ száma 6200 milliárd forint. Ebbõl a közigazgatásra, tehát a szûken vett bürokráciára — ami nem tartalmazza a bíróságot, ügyészséget, rendvédelmet, honvédelmet — az állam nem egészen 300 milliárdot fordít. Ez a költségvetésnek kevesebb, mint 5 százaléka. És ha böngésszük ezt az állami költségvetést, és a különbözõ helyeken megjelenõ támogatásokat összeadjuk, akkor meglepõdünk, hogy ez az állam, amely a közigazgatáson kíván spórolni, több mint 1200 milliárd forintot fordít a különbözõ vállalkozások — beleértve az agrártámogatásokat is — közvetett, vagy közvetlen finanszírozására. Amit mi nem vitatunk,

mert

nyilván

szükséges,

hogy

különbözõ

vállalkozásélénkítõ,

munkahelyteremtõ programokat adóforintokból támogasson a kormányzat. De ha valahol spórolni lehet, akkor nem valószínû, hogy az 5 százaléknyi, vagy annál kevesebb közigazgatási kiadás lehet ennek a forrása. Amikor azt mondtam, hogy a közigazgatási modernizáció számára a legnagyobb kihívás maga a magyar kormányzat, akkor ezekre a részben megalapozatlan és tarthatatlan kormányzati, politikai elképzelésekre gondoltam. Milyen kérdésekre kell válaszolnia egy reformprogramnak? Az egyik leglényegesebb, vagy talán a leglényegesebb kérdés, hogy a magyar közigazgatás megfelel-e az európai elvárásoknak, az Európai Uniós jogrend szerinti mûködés követelményeinek? Talán nem kell nagyon részletesen indokolnom, ha azt mondom: a magyar közszolgálat, és ezen belül a közigazgatás, a csatlakozáshoz szükséges feltételeket — külföldi, szakértõi vélemények szerint — a legmagasabb színvonalon teljesítette. De egy uniós állam mindennapi, közigazgatási gyakorlatához szükséges feltételekkel nagyon hiányosan rendelkezik. Igen komoly strukturális problémák vannak, számottevõ hiányok mutatkoznak az eszközellátottságban. Hozzáteszem:

szemléletbeli problémák is gátolják az eredményesebb mûködést. És azt sem kell elhallgatni, hogy fõként a nyelvtudás tekintetében, bizony felkészültségbeli hiányosságai is vannak az állománynak. Mi a megoldás? Ezen változtatni csak befektetéssel, humántõkébe, eszközbe, intézményrendszerbe, infrastruktúrába történõ pénzbefektetéssel lehet. A második kérdés, hogy a magyar közigazgatás struktúrája megfelel-e az Európai Uniós gyakorlatnak, illetve az Európai Unió országaiban tapasztalt és ott jól bevált szervezeti feltételrendszernek? Azt hiszem, részletesebb indokolás nélkül mondhatjuk, hogy nem felel meg. Nem felel meg az úgynevezett szubszidiaritás követelményének — annak az igénynek, hogy a közszolgáltatás az állampolgárhoz legközelebbi intézményben intézze az ügyeket, és nem felel meg a regionalizáció követelményeinek. Ezt egyszerûbben úgy is lehet mondani, hogy centralizáció, vagy decentralizáció. Miközben az általam kritikai éllel említett programok mindegyike tartalmazta a decentralizáció szándékát és követelményét, az elmúlt 10 évben minden kormány — értékrendjétõl függetlenül — igazából centralizált. A harmadik ilyen kérdés, amelyre már Szabó Endre elnök úr is utalt, a teljesítményelv érvényesítése. Meggyõzõdésünk, hogy a versenyszférában jól bevált teljesítménymérés a közigazgatásban nem érvényesíthetõ. És legkevésbé az egyénre vonatkoztatva. Van tudomásunk arról, hogy jó néhány országban — én személy szerint az angol példát ismerem valamelyest — van teljesítménykövetelmény, van teljesítménydíjazás. De jellemzõen hosszú távon vizsgálják, és elsõsorban az intézmény teljesítményét, és nem az egyén teljesítményét. Tehát nem zárkózunk el attól, hogy a jelenlegihez képes erõsödjön valamelyest a teljesítménnyel kapcsolatos szemlélet, de elfogadhatatlan az, amit a kormányzat ráerõltet a közigazgatásra, és egy semmitmondó, mondvacsinált teljesítménykövetelményt kíván meghatározni. Nem beszélve arról, hogy a teljesítménykövetelmény mellé teljesítménydíjazás szükséges. Nyilván eleve halott dolog úgy teljesítményt követelni, hogy annak nincs meg a megfelelõ díjazási feltétele. A negyedik kérdést csak röviden érintem, mert a probléma lényegében ugyanaz, mint az egészségügyben: közfeladatot közintézményben, vagy privát intézményben kell-e ellátni. A leglényegesebb, hogy a nem alaptevékenység — tehát egy intézmény technikai mûködtetése és egyéb, nem alaptevékenységi körbe tartozó feladatok tekintetében — elképzelhetõ a privátszféra betörése. De az alapfeladatokra vonatkozóan az az alapelvünk, hogy közfeladatot közintézményben, közszolgálati munkavállalók által lehet eredményesen ellátni. Engedtessék meg nekem, hogy egy olyan példára hivatkozzam, amely talán sokunk elõtt ismert. Lehet azt mondani, hogy

a vasútbiztonságot majd privatizáljuk, mert azt esetleg egy privát szervezet jobban látja el. De ha bekövetkeznek olyan súlyos balesetek, mint ami megtörtént Angliában, akkor nyilvánvalóan felvetõdik a kérdés, hogy az állam ellenõrzõ szerepét, szabályozó feladatait, felügyeleti funkcióját bármilyen kérdésben — legyen az népegészségügyi, labor, vagy környezetvédelmi ellenõrzés — bízhatjuk-e privát szervezetre? Az ötödik, és egyben utolsó kérdés: a politika, vagy a szakma prioritása érvényesüljön-e a közigazgatásban? Ez már a humánpolitikai teendõkhöz is átvezet. És megint csak azt mondhatom, hogy politikai színezettõl függetlenül minden kormány, vagy hatalom arról volt ismert a közigazgatás tekintetében, hogy mérhetetlenre nõtt a politikai zsákmányszerzése. Némi túlzással ugyan, de az mondható, hogy a rendszerváltás óta eddig minden kormány szinte teljes egészében lecserélte az elõzõ kormány által kinevezett közigazgatási vezérkart, és szinte minden poszton megtörténtek a vezetõi váltások. Nyilvánvaló, hogy ez elfogadhatatlan, indokolatlan, és nem európai gyakorlat. Ennek megszüntetéséhez a szükséges törvényi feltételek is hiányoznak, de leginkább a politikai akarat nincs meg hozzá. Tisztelt Konferencia, Kedves Vendégeink! Kedves Kollégák! Elnézésüket kérem, hogy ha nem túlzottan bíztató, és pozitív képet festettem a magyar közigazgatás modernizációjának helyzetérõl, de azt gondolom, hogy Illyés Gyulával szólva: „Növeli, aki elfedi a bajt”. Nem célravezetõ, ha az eddigi problémákról nem beszélünk nyíltan. Az a dolgunk, hogy tegyük fel a választ kívánó kérdéseket, és közösen keressük rájuk a választ. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen széleskörû nemzetközi részvétellel rendezett konferencia igen jó lehetõséget ad a párbeszédre, a tapasztalatok kicserélésére.

Varga László, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, a SZEF alelnöke Útkeresõ magyar közoktatás A tegnap esti vacsoránál kiderült, hogy vendégeink közel fele pedagógus! Ezért gondolom, hogy az oktatásra jobban figyel, vagy figyelhet. Ugyanakkor persze elintézhetném én a mondandómat egy olyan egyszerû mondattal is, hogy arra kérek mindenkit: amit eddig az egészségügyrõl, vagy a közigazgatásról hallott, a megfelelõ

szót helyettesítse be a közoktatással, és akkor nagyjából mindent hallott! Egyetértek alelnök társammal, hogy azért vannak hasonló mondataink, mert hasonlóak a gondjaink. Ez a gondközösség nyilvánvalóan abból a permanens átalakulásból fakad, ami úgy, és olyan módon zajlott le az oktatás területén is, ahogy azt alelnök kollégám a közigazgatásra vetítve elmondta. Néhány adatot, illetve lényegi dolgot ismertetek a magyar közoktatásról. Az egyik ilyen lényegi elem, hogy a magyar költségvetés nagyjából a GDP 5 százalékát fordítja közoktatásra. Ez a statisztika szerint nem áll messze az uniós átlagtól, csak az torzítja a statisztikát, hogy a magyar GDP elég messze áll az uniós átlagtól. Egy nagyjából hasonló nagyságrendû százalék nominálisan jelentõsen kisebb összeget takar, miközben a feladatok tartalma és költsége nagyjából hasonló. Néhány gondolatot hadd mondjak el a magyar iskolaszerkezetrõl. Magyarországon, a jelenleg érvényes törvények szerint a közoktatásban annak a tanévnek a végéig tart a tankötelezettség, amelyik tanévben a gyerek betölti a 18. életévét. Ez az európai átlagnál hosszabb ideig tartó kötelezettség, ami egyben automatikusan azt is jelenti, hogy ennek a teljesítése az átlagnál nagyobb ráfordítást igényel. Magyarországon az iskolakezdés elõtt egy év iskola-elõkészítõ kötelezõ. Ez egyébként azt jelenti, hogy maga az óvoda nem kötelezõ, de ha nem jár a gyerek óvodába, akkor ezt az egy évet vagy az óvoda által — ez a gyakoribb — vagy az iskola

által

szervezett

iskola-elõkészítõben

kell

tölteni.

Lassan

70

éve,

Magyarországon egy látszólag stabil 8+4-es iskolaszerkezet alakult ki, amely lefedi a 18 éves életkort. Azért mondom, hogy látszólag stabil, mert miközben a gyerekek legtöbbje így megy végig a közoktatáson, 1990. óta megjelent a 6+6-os, vagy a 4+8as, ami bizonyos szerkezeti és tantervi problémákat okoz. A magyar fogalmak szerint a gyerekek többsége 8 évig az úgynevezett általános iskolába jár, és ezt követõen háromirányú középfokú képzésben részesülhet. A számarányokat tekintve legkevesebb diák — ma már mindössze 15 százalék — olyan szakiskolákba jár, amelyek valamilyen szakmai végzettséget adnak. De az a végzettség önmagában nem jogosít felsõfokú továbbtanulásra. A gyerekek 80 százaléka érettségit adó középiskolába jár. A középiskoláknak valamivel kevesebb, mint fele a hagyományos értelemben vett gimnázium, a másik fele pedig olyan szakközépiskola, ahol az érettségi mellé valamilyen szakmai képesítõ vizsga letételével középfokú szakmai végzettséget is szereznek a gyerekek. A tartalomról is említek néhány gondot, illetve gondolatot. Lassan egy évtizede, hogy Magyarországon a közoktatás az úgynevezett nemzeti alaptanterv által meghatározott tartalmi keretek mentén zajlik. Ez Európában általános gyakorlat. Ez a

megoldás az erre épülõ kerettantervekkel — amelyek hol kötelezõek, hol meg csak ajánlottak voltak, attól függõen, hogy az éppen adott oktatáspolitikai kurzus mit tartott jónak —, egy folyamatszabályozásos oktatásszerkezetként is felfogható lenne. Ugyanakkor az intézményi szabadság a helyi, úgynevezett pedagógiai program alapításában ettõl jelentõs eltéréseket is megenged, vagy megengedett, megint csak attól függõen, hogy a pillanatnyi oktatáspolitikai kurzus mit igényelt. Ezért nálunk az oktatás tartalmi meghatározására létezik az úgynevezett kimenet-szabályozás is, amit érettségi követelményekként fogalmazunk meg. Ezt illetõen éppen egy induló reform évét éli a magyar közoktatás. A végzõs középiskolások ebben a tanévben fognak elõször az úgynevezett kétszintû érettségi szabályai szerint érettségizni. Ez egy középés egy emeltszintû érettségibõl áll, és ettõl az évtõl a felsõoktatás nem felvételizteti azokat az emelt szintû érettségivel rendelkezõ diákokat, akik oda jelentkeznek, hanem az elõre — 2 évvel korábban — meghatározott érettségi követelmények alapján kell felvennie az elsõéveseket. A fenntartásról is említek néhány gondolatot. Általános a magyar állami közoktatás fenntartásával kapcsolatban az a rendszerváltás nyomán kialakult helyzet, hogy a közoktatási intézményeket valamilyen önkormányzat, az esetek többségében települési, a középfok tekintetében jellemzõen megyei önkormányzat tartja fenn, különösen a középfokú és szakképzéssel is foglalkozó nagy intézményeket. Ez igen komoly gondokat is okoz alkalmanként. A finanszírozásról egy rövid gondolat. Magyarországon jellemzõ a kétszintû finanszírozás, aminek a lényege az, hogy az érvényes jogszabályok szerint az önkormányzatok

által

fenntartott

intézményekben

folyó

közoktatási

tevékenységekhez az állam a központi költségvetésen keresztül hozzájárul. És ez nálunk állandó vita tárgya, mert nem azt mondja, hogy finanszírozza az ott folyó munkát, hanem hozzájárul annak finanszírozásához. Ami a számok nyelvére fordítva gyakorlatilag azt jelenti, hogy országos átlagban az intézmény valóságos mûködtetéséhez a központi költségvetés ritkán fordít többet, mint 60-65 százalékot, és az összes hiányzó forrást a fenntartó önkormányzatnak kell hozzátennie. Ez felveti azt az esélyegyenlõségi, vagy hozzáférési problémát az oktatás kapcsán is, amirõl alelnökasszony kollégám az egészségügyet tekintve beszélt. Hiszen az, hogy egy adott településen az ott élõ gyerekek milyen közoktatáshoz férnek hozzá, nem csak az állami szerepvállalás, hanem a helyi önkormányzat anyagi forrásainak is függvénye. Ezért a magyar közoktatásnak az a célkitûzése, hogy átjárható legyen — leegyszerûsítve: ha egyik településrõl a másikra költözik egy gyerek, akkor ugyanolyan intézményi ellátást vehessen igénybe —, gyakorlatilag a rendszerváltás

óta nem valósult meg. Ha egy jobb infrastruktúrájú, jobb anyagi kondíciójú településre költöznek a gyerek szülei, akkor javul az esélye, fordított esetben romlik. Ebbõl egyértelmûen nyilvánvaló, hogy ha valaki az országnak olyan részén él, ahol rosszak a munkaerõ-piaci viszonyok, nagy a munkanélküliség, alacsony az adott terület gazdasági teljesítménye, akkor a közoktatáson keresztüli kitörési esélyei is rosszabbak a gyerekeknek. A magyar közoktatást ma érõ néhány kihívásról is szólnom kell. Két alelnök kollégám és elnök úr is említette, hogy a közszolgálat egészében gond a privatizáció. A közoktatásban nem tapasztalható az, hogy az ellátórendszer egészét privatizálnák, ugyanakkor viszont évek óta gond az a fajta — általam látensnek nevezett — privatizáció, ami egy-egy területet érint, és komoly anyagi gondokat is okoz a szolgáltatást igénybevevõknek. Az egyik ilyen gond, hogy a magyar tankönyvpiac és tankönyvellátás gyakorlatilag teljes egészében privatizált. Ez kétfajta anomáliát teremt. Az egyik: a tankönyvjegyzéken szereplõ könyvek száma — minden szûkítési szándék ellenére — négyezres nagyságrendû. Ez azt eredményezi, hogy akár a szomszéd iskolában sem ugyanabból a tankönyvbõl oktatják ugyanazon az évfolyamon a gyerekeket. Ez elvileg lehetne szabadság is, de iskolaváltás esetén csorbul a hozzáférés esélye. A másik probléma — amely már politikai szintre is felment — a tankönyvek irreálisan magas ára. A 2002-ben hivatalba lépett kormány számára ez olyan értelemben okozott is kellemetlenséget, hogy eredeti programjában az általános iskolások ingyenes tankönyvellátását hirdette meg, de nem volt olyan költségvetés, amely ennek a fedezetét biztosította volna. A másik kihívást a permanens tantervi káosz jelenti. Hadd mondjak egy egyszerû, de életszerû példát. Ha ma valakinek van három gyermeke, és mind a három gyerek általános iskolába jár, akkor a legkisebb, aki most kezdte az elsõt, a legutóbbi NAT módosítása eredményeként alakított tantervi és órarendi szabály szerint tanul. Ennek bevezetése felmenõ rendszerû, vagyis 12 év alatt lesz teljes körû, minden osztályra érvényes. Ez testvérek között is három kormányváltás idején megy végbe. Nem tudom, mi lesz a jövõje. A gyerek két évvel idõsebb testvére a négy évvel ezelõtt kialakított tantervek és órakereti szabályok szerint tanul, a három évvel idõsebb testvére viszont, aki ötödikbe jár, a négy évvel ezelõtt kialakított tartalmi, de a most életbe lépõ órarendi szabályok szerint tanul. Tessenek elképzelni, hogyan tudja ezt követni egy szülõ, vagy miként tudja ezt tartalmi szempontból követni egy iskola. Meg kell küzdenünk azzal a kihívással is, hogy folyamatosan, és sajnos radikálisan csökken a gyereklétszám. Magyarország demográfiai helyzete — azt kell, hogy mondjam — tragikus. Ebbõl adódó gondunk a tervezhetõség labilitása.

Miközben azonban én azt gondolom, hogy az a demográfiai kép, ami majd 50, vagy 60 év múlva lesz, ma nem egyéb jóslásnál, de az, ami hat év múlva lesz — mondjuk egy közoktatási kapacitásban — az pontosan kiszámolható. Mert azok a gyerekek, akik hatéves korukban elkezdik majd az iskolát, azoknak mindegyike hat évvel korábban megszületett. Évente, átlagosan 20 ezer fõvel csökken az általános iskolás diákok száma, és ennek figyelembevételével megfelelõ intézkedésekre van szükség. Költségvetési, illetve finanszírozási reformra, intézményszerkezeti reformra, amivel kapcsolatban írásban is megtettük a javaslatainkat. Nem egyedül, hanem a legnagyobb magyar önkormányzati szövetséggel, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével együtt. Egy évnek kellett eltelnie, hogy reagáljon rá az oktatási kormányzat. Néhány gondolatot szeretnék elmondani a területünket érintõ hatékonysági kihívásokról. Ezek komoly értelmezési vitákat gerjesztenek. Az egyik nyilvánvalóan a rendszer mérethatékonysága. Az oktatás olyan speciális intézmény, amelynek a költségei egy bizonyos méreten optimálisak lehetnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy finanszírozási szempontból az sem jó, ha túl nagy egy intézmény, és az sem elõnyös, ha a méretei kicsinyek. Magyarországon ma 200 olyan általános iskola mûködik, amelyiknek a tanulólétszáma nem éri el a húszat. A magyar általános iskolák egyötödében van 200-nál kevesebb tanuló. Ez azért hatékonysági probléma, mert a költségvetési finanszírozás legnagyobb része fejkvóta szerint, a tanulólétszám alapján kerül a fenntartókhoz. Ebbõl adódóan a költséghatékonyság a másik olyan elem, amit vizsgálni kell. Ebben az ügyben jelentõs vitáink vannak azokkal az oktatáskormányzati, pénzügypolitikai szándékokkal, amelyek egyelõre csak sejlenek, de a rendszerváltás óta napirenden vannak a közoktatás tekintetében. Ugyanis nagyon leegyszerûsítve: a tanulócsoport nagysága és a pedagógusok kötelezõ óraszáma együtt határozza meg a közoktatás pénzigényét. Viszont mind a kettõnek vannak pedagógiai, szakmai követelményei, s ezek meghatározását ettõl függetlenül pénzügyi szempontok alapján szeretik elvégezni. Egyébként tapasztalatom szerint az Unió régi tagországaiban is. Magyarországon 350 évvel ezelõtt dolgozott egy Európa szerte közismert cseh pedagógus, Koméniusz, aki már akkor leírta, hogy pedagógiai szempontból az optimális csoportlétszám a húsz. A kevesebb se jó, de a jelentõsen több sem. Ehhez képest a mi csoport-normaszámaink szinte minden évfolyamon és iskolatípusban meghaladják a harmincat. Magyarországon a pedagógusok kötelezõ munkaideje, mint minden munkavállalónak 40 óra, és ezen belül oszlanak meg az ellátandó feladatok. Ezen

belül történik az úgynevezett tanítási óra-kötelezettség teljesítése is, amit évek óta minden oktatási kormányzat megpróbál emelni, hiszen ezzel a foglalkoztatás, a bér költségei csökkennek. Egy gondolatot a foglalkoztatás kapcsán mindenképpen szeretnék elmondani, mert ez a fejlettebb országok általam ismert rendjével ellenkezõ irányú. A portoalegrei oktatási konferencián is, de a brüsszeli tanácskozásainkon is, arról panaszkodnak a fejlettebb országok pedagógusai, hogy a szektorban a szakképzett munkaerõ hiánya kezd kialakulni. Magyarországon, sajnos ennek az ellenkezõje igaz. Miközben statisztikailag nincs komoly pedagógus munkanélküliség, a csökkenõ gyereklétszám miatt ennek a realitása egyre nõ. Az elmúlt években a diplomás pályakezdõ munkanélküliek körében jelentõs mértékben nõtt a pedagógus diplomával rendelkezõk száma. A legfrissebb statisztikai adatok szerint ez már közelít az egyharmadhoz. Egy másik olyan gondot is szeretnék jelezni, amely az oktatási rendszer egészének nagy problémája, és nem a mi béreinkkel függ össze. Ezt azért mondom el, mert mi tudatosan nem csak a béreinkért küzdünk, hanem az oktatás egész feltételrendszerének a javításáért. Az utóbbi években végzett több, egymástól független vizsgálat azt igazolta, hogy az oktatásra használt magyar épületek 2 százaléka felel meg a jogszabályokban elõírt követelményeknek. Az oktatásra használt épületek közel fele a két világháború közt, vagy azt megelõzõen épült. Ez pedig azt jelenti, hogy a magyar közoktatásban olyan intézményi, rekonstrukciós folyamatra van szükség, ami néhány éven belül ezt az állapotot megszünteti. Ma Magyarországon majdnem 100 olyan oktatási intézmény van, ahol nincs angol WC. Ezek ténykérdések, és ezek nem a fizetést, nem a tartalmi munkát érintik, hanem azokat a szociális feltételeket, amelyeket mi biztosítunk a gyerekeknek. A helyzet javítását célzó folyamat elindult, az Uniós csatlakozás ezen segít, hiszen az európai fejlesztési alapokból a nemzeti fejlesztési terven keresztül lehet Uniós pályázati forrásokat megnyitni erre. Ugyanakkor óriási mennyiségû pénzt, milliárdokat kell arra fordítani, hogy elérjünk egy olyan szintet, amely átlagosnak tekinthetõ Európában. A bérekrõl én különösképpen nem szeretnék szólni, hiszen ebben ugyanaz a jelleg érvényesül, mint amit az egészségügy vagy a közigazgatás kapcsán elmondtak a kollégák. Ma Magyarországon, mivel jogilag egy minimum bértarifa-rendszer van érvényben, a közalkalmazottak döntõ többsége nagyjából hasonlóan keres. A keresetkülönbség a közalkalmazott szolgálati idejétõl és végzettségétõl függ. A jelenlévõ kollégáktól két ügyben szeretnék segítséget kérni, hiszen egyebek között azért vagyunk közös Unióban, hogy segítsük is egymást. Az egyik: segítsenek minket abban — és ezt mi már kezdeményeztük az oktatás területén —, hogy azt az

adatszolgáltatási rendszert, amelyet az Unióban használunk, és amivel idõnként a saját kormányunk és a politikusaink szeretnek megvezetni minket, olyan módon sztendertizáljuk, hogy az adatok valóban összehasonlíthatóak legyenek. Ugyanis az oktatás területén ez nincs mindig így. És amikor a tanári munkaterheket hasonlítjuk össze, akkor azok, akik ezt az összehasonlítást végzik, soha nem tudnak egyértelmû választ adni, hogy vajon mit is hasonlítunk össze? A másik kérésünk — amit mi már egy éve kezdeményeztünk —, két ok miatt született meg bennünk. Egyrészt annak az infrastrukturális helyzetnek az eredményeként, amelyrõl az elõbb külön is tájékoztatást adtam, másrészt pedig amiatt, hogy a sajtóból kiderült: az Unióban igen komoly normatívái vannak az állattartásnak. Meg van határozva, hogy egy tyúkfarmon milyen „szociális” körülmények között kell tartani a tyúkokat, a sertéseket, vagy a szarvasmarhákat. Mi úgy gondoljuk, hogy egy ilyen értelmû, és nem is alacsony szintû normakövetelményt — a fejlesztési célokhoz igazítás szempontjából — a közoktatási infrastruktúra kapcsán is meg kellene fogalmazni. A tapasztalatom azt mondja, hogy erre különösen a csatlakozott, és a csatlakozásra váró országok tekintetében is szükség van. De a már régen uniós tagországok számára sem jönne rosszul, ha egy ilyen standarddal érvelhetnének a saját kormányuknál az oktatási intézményhálózat korszerûsítése érdekében. Európai tapasztalatok Wilhelm Gloss, a GÖD elsõ alelnöke (Ausztria) Nagyon örülök annak, hogy az Osztrák Közalkalmazotti Szakszervezettõl lehetõséget kaptam részt venni ezen a szemináriumon. Érdeklõdéssel olvastuk a meghívóhoz mellékelt helyzetismertetõ dokumentumot, amelybõl képet kapunk arról, hogy a SZEF milyen módon dolgozik, milyen sikereket ért el, hogyan végzi a munkáját. Nagyon örülök annak, hogy létezik a SZEF, mert mi azt látjuk, hogy kimondottan erõsíti a közalkalmazotti munkavállalók érdekegyeztetõ képességét. Tudjuk, hogy Szabó Endrének több évtizedes tapasztalata van az érdekképviseleti munkában, és az õ tapasztalata az erõk összefogásának fontos motorja. Mi már pár évtized óta ismerjük egymást, és nagyon remélem, hogy a hivatalos témákon túlmenõen is beszélgethetünk. Amit itt ma hallottam, az engem bizonyos mértékig mindazon problémákra emlékeztet, amikkel mi Ausztriában találjuk szembe magunkat. Ennek az uralkodó

hangnemét — ahogy a közalkalmazotti terület fejleményeit ábrázoltátok, ahogy a közalkalmazottak helyzetét leírtátok — szinte egy az egyben ki lehet vetíteni Ausztriára is. Én nem merek az Európai Unió többi tagországa nevében beszélni, de nemzetközi tapasztalataim alapján mondhatom, hogy az Európai Unióban majdnem mindenütt ugyanez a helyzet uralkodik. Az állam mind jobban visszavonul a közszolgálatból, nagy erõfeszítéseket tesznek, hogy az alkalmazottak számát csökkentsék, a bérköltségeket kisebbre vegyék. Ahogy Fehér kolléga mondta, hogy kevesebb munkatárssal többet teljesítsenek. Ez tulajdonképpen általános helyzetkép, amely mindenütt tapasztalható. Mindezt nagyon szimpatikus fogalomra, a közalkalmazotti terület reformjára, modernizálására hivatkozva alkalmazzák. Ezzel a lakosságnak nem a közszolgálat területén tevékenykedõ része — és ez a választók nagy többségét jelenti — egyetért. Õk ezt a programot, a közszolgálat takarékosabbá tételét nagy megelégedéssel fogadják. Ez kétségkívül az egyik oka a problémáinknak. Mi jól tudjuk, hogy mire, milyen eszközökre van szüksége a közszolgálatnak. Pontosan tudjuk, hogy a közszolgálat mit teljesít az állam, a közösség részére. De azok vannak többségben, akik ezt nem tudják. Nekik végül is az a véleményük, hogy a közszolgálat csökkentésének politikai programja rendben lévõ. Ausztriában a következõ stratégiát választottuk, hogy ezt a komplikált helyzetet kezelni tudjuk. Azt mondtuk: nem foglalunk olyan állást, amellyel mindent leblokkolunk, minden újítást ellenzünk. Helyette támogatjuk ezeket az új terveket, reformtörekvéseket, ha azok szakszervezetileg elfogadhatóak, és hasznosnak tûnnek. Ez a mi hozzáállásunk. Mi most pontokat érünk el azzal, hogy azt mondjuk: a közszolgálati területnek a költségvetési oldalon meg kell tartania a helyi értékét, mert Ausztria számára nagyon fontos, hogy teljesítõ-képes közszolgálattal rendelkezzen, hiszen csak akkor jelennek meg nálunk a beruházók. És az emberek csak akkor viszik el a pénzüket egy országba, ha ott a közszolgálat jól mûködik, korrupciómentes, gyors, pontos, és még jogvédelmet is garantál a beruházóknak. Ez a mi érvelésünk. Ha a politika hajlandó arra, hogy az általunk megfogalmazott gondolatokat akceptálja, akkor mi a reformokat konstruktív módon támogatjuk. Problémáink is vannak, és most számokat fogok említeni. Gondot okoz, hogy a közalkalmazotti területen dolgozók száma nagyon jelentõs mértékben csökkent. Magyarország és Ausztria összehasonlítható nagyságrendû országok. Ausztriában a közszolgálati területen körülbelül 500 ezer ember dolgozik a szövetségi, a tartományi és a helyhatósági hivatalok apparátusában. Szövetségi szinten körülbelül 170-180 ezer közszolgálati alkalmazott volt még nemrég. A 2000. év óta 13 ezer álláshelyet szüntettek meg, tehát most 157 ezer emberrel végezzük ezt a munkát. A feladatok

terjedelme azonban alapvetõen ugyanakkora maradt. Ebbõl az következik, hogy növekedett a közszolgálat termelékenysége. Ezt a termelékenységi növekedést az ott dolgozók javára kell fordítani. Ezt az emberek, még a nem közszolgálati alkalmazottak is egyetértõen értékelik. Ez nagyon fontos. Tehát azt mondják, hogy a termelékenység növekedésének teljes hasznát az állam nem teheti zsebre, hanem azokat is részesíteni kell belõle, akik a termelékenység növekedését létrehozták, tehát a

fokozott

igénybevétel

körülményei között dolgoznak.

Nos,

ez relatíve

problémamentesen történik. A megvalósítás során a szakszervezetnek természetesen nagyon sok aktivitást kell felmutatnia, de ez most a stratégiai cél, amelyre ráálltunk. Az eddigi tapasztalatok szerint helyes úton járunk. Ugyanis a tagjaink száma azonos szinten maradt, sõt a szervezettség kis mértékben növekvõ, miközben a közalkalmazottak száma egyértelmûen csökkent. Ez azt jelenti, hogy kollégáink sokkal jobban egyetértenek ezzel az eljárási móddal. Azért jöttünk szívesen erre a tanácskozásra, mert reményeink szerint hasznos dialógust folytathatunk egyik-másik speciális témával kapcsolatban: például a privatizációs törekvésrõl, a kiszervezés, illetve az állam visszavonulása és bizonyos állami feladatok privát kézbe adása körüli problémákról. Ez mind nálunk is létezik és meg kell mondanom, hogy mindezt mi nagyon rosszkedvûen szemléljük. Többek szerint ugyanis a kívülállók éppen olyan jó minõségû munkát tudnak végezni, mint a közszolgálat területén dolgozók. Ez tévedés. A kívülállók a munkát nem tudják olyan jó minõségben elvégezni, mint azok, akik egy életre elkötelezték magukat a közszolgálati tevékenység mellett. Mi a modernizálást támogatjuk, amennyiben ez technikai jellegû, s a munka menetének gyorsítását eredményezi. Ha viszont ez pluszterhelést jelent a dolgozóknak, akkor ennek pénzügyileg, tehát a jövedelmek oldalán is jelentkeznie kell. Ez pillanatnyilag a mi szakszervezeti politikánk. Laurence Laigo, a CFDT titkára (Franciaország) Mielõtt a vitához kapcsolódnék, a közszolgálatra vonatkozóan be fogom mutatni

azokat

a

nehézségeket,

amelyekkel

ma

szembetaláljuk

magunkat

Franciaországban, valamint azokat a kihívásokat is, amelyek a közszolgálat elõtt állnak. Azokról a nehézségekrõl szólok, amelyek — úgy gondolom — nem olyan nagyságrendûek, mint amit Magyarországról hallottunk. Tudatában kell lennünk annak, hogy az Európai Uniós csatlakozás, amely mellett mindig kiálltunk, egy lehetõség, ugyanakkor nagyon nagy erõfeszítéseket igényel a csatlakozó országoktól. Szóltatok a privatizációról, a költségvetési

megszorításokról, ugyanakkor a lényegbevágó modernizációra is szükség van. Tehát pontosan érzékeljük, hogy milyen nehézségekkel álltok szemben. Mi természetesen nagyon nyitottak vagyunk az együttmûködésre, hiszen felelõsnek érezzük magunkat az új tagországokkal szemben. Tudjuk, hogy a bõvítés esély, ugyanakkor óriási feladatot ró mindannyiunkra az együttmûködés terepén. A fejlõdés itt nyilvánvalóan sokkal inkább tetten érhetõ, mint a mi országainkban. Azokról a tendenciákról, amelyekrõl szó esett itt eddig, én is szólni szeretnék. Tehát a francia közalkalmazotti szféráról szeretnék beszélni. A közalkalmazott státusz nálunk 1946. óta — Franciaország felszabadítása óta — létezik. Az akkori reform kidolgozói három típusú közszolgálatot határoztak meg: egy állami közszolgálatot, amely ma 2,8 millió alkalmazottat foglalkoztat. Van egy területi közszolgálati szervezõdés, amely technikusokat, különbözõ megyékben és területi egységekben animátorokat foglalkoztat. Összesen 1,4 millió dolgozó van ebben a szférában. Ezen kívül van a kórházi közszolgálat, amely a közegészségügyhöz kapcsolódó szakmákat tömöríti. Ennek a szervezõdése gyakorlatilag ugyanolyan, mint az állami közigazgatásé, amelyben 950 testület van. A közegészségügyben 860 ezer dolgozót tömörítenek a különbözõ testületek. Franciaországban az aktív lakosság egyötöde a közszférában, a közszolgálatban dolgozik. Mint ahogy már szó esett róla, az államreform kérdése nálunk is felvetõdik, hiszen új szükségleteket kell figyelembe venni. Számos kihívás áll elõttünk, a francia társadalom elõtt, és nyilván a közszféra, a közszolgálat elõtt, hiszen ez egy külön misszió, egy sajátos küldetés, és a társadalom nagy, fejlõdési irányzatainál mindig jelen van a közszolgálat. A modernizáció kérdése lényeges nálunk, hiszen Franciaországban is jelen van a demográfiai gond. Nálunk 2005. és 2010. között fogjuk megélni azt az idõszakot, amikor kettõbõl egy közalkalmazott nyugdíjba fog menni. Ennek erõteljes következményei lesznek. Ezért mondom, hogy a közszolgálatot modernizálni kell, hatékonyabb mûködést kell biztosítani számára, és ugyanakkor fiatalokat kell vonzani erre a területre. Más reformokról is szólhatok, amelyek már elindultak. A decentralizációs reform 1992-ben kezdõdött, és néhány éve újabb szakaszát ismertük meg. Ezen kívül van egy olyan költségvetési perspektíva, amely szerint a közszférának nyújtott költségvetési tételek odaítélése megváltozik. Eddig minisztériumonként osztották el a költségvetést,

és

a

parlamentnek

kevés

lehetõsége

volt

arra,

hogy

a

minisztériumoknak juttatott költségvetési tételekbe beleszóljon, vagy módosítsa azokat. Eddig kormányrendelettel döntötték el, hogy mennyi pénzt kap egy-egy

minisztérium, ma pedig kidolgozás alatt van egy olyan törvény, amely missziókra és projektekre fogja kiutalni a költségvetési tételeket. Tehát nem minisztériumi, hanem tárcaközi finanszírozás lesz. Ezt a projektet, ezt a tervet nagyon pozitívan ítélték meg a szakszervezetek, hiszen célkitûzései újak, és a kormány koncepciója új, hatékony mûködést tud biztosítani a közszférában. Ugyanakkor elég sok kérdõjel vetõdik fel azzal kapcsolatosan, hogy ilyen felállásban a szociális dialógus, az érdekvédelem sokkal nagyobb fontosságot nyer. A közszférában jelenleg a minisztériumokkal folytatjuk a szociális dialógust, az érdekképviseleti párbeszédet. Mivel a tervek szerint más finanszírozási lehetõség nyílik a közszféra elõtt, a szociális dialógusnak, vagy az érdekvédelemnek óriási szerepe lesz. Ezen kívül szólnom kell a közösségi jog ügyeirõl. Az állam hosszú idõn keresztül úgy ítélte meg, hogy a közszférára nem vonatkoznak az európai irányelvek, direktívák. El kell mondanom, hogy Franciaországban a közszféra, a közszolgálat területén a szociális dialógus, az érdekvédelem nem hasonlítható össze azzal, ami a magánszférában történik. Elõfordul nagyon gyakran, hogy az állam anélkül hoz intézkedéseket, hogy egyeztetne az érdekképviseletekkel. Azt tudni kell, hogy az egyeztetés kötelezõ lenne, ugyanakkor az európai irányelvek átültetése is kötelezõ, és ma van egy sor olyan irányelv, direktíva, amely alkalmazásánál az államnak nincsen lehetõsége arra, hogy a szociális partnerekkel tárgyaljon errõl. Erre vissza fogok térni, amikor a határozott idõre kötött munkavállalói szerzõdésekrõl fogok beszélni egy direktíva kapcsán. Franciaországban ma kötelezõ figyelembe venni azt, hogy a közszférában a munkahelyek bizonytalansága sajnos valósággá vált, pontosan az európai irányelvek átvétele kapcsán. És ezzel foglalkoznia kell az államnak. A szakszervezetek ezeket a változásokat politikai irányú változásként fogják fel, a reformok ritmusa viszont eléggé lassú, késleltetett volt. A közszféra szakszervezetei eléggé erõsek Franciaországban. A kormányok akarattal késleltették a reformokat, miközben egy olyan növekedési idõszakot éltünk meg, amikor megfelelõ pénzeszközünk lett volna arra, hogy ezeket a reformokat megvalósítsuk. Most a reformokat olyan körülmények között

kell

megvalósítani,

amikor

költségvetési

hiánnyal

állunk

szemben.

Franciaország, akár csak Németország, nem tartotta be a stabilitási paktum elõírásait, és ma a költségvetés helyzete eléggé kényes. Tehát, mint ahogy Önök is elmondták Magyarországra vonatkozóan, a reformok valószínûleg csak költségvetési okok miatt kerülnek alkalmazásra, és nem épp azért, hogy a közszférát modernizálják, vagy fejlesszék. Ma már bejelentették,

hogy a nyugdíjba vonulás tömeges lesz, tehát 2 közalkalmazottból egy nyugdíjba fog menni. Ebbõl következik, hogy a reform inkább mennyiségi szempontból mûködik, és nem minõségi szempontok mentén. És ez gondot okoz, mert a szociális dialógus minõsége a közszférában nagyon gyenge. A szakszervezetek nagyon nehezen tudják hallatni a szavukat a kormánnyal szemben. Azt tudni kell, hogy létezik egy szociális dialógus az egyén és az egyén kategóriába való besorolása ügyében. Az állam mindig is arra törekedett, hogy ezt a szempontot elõtérbe helyezze. Nem volt hajlandó bõvebb és tágabb kérdésekrõl tárgyalni a szociális dialógus keretében. Így a szakszervezetek gyakorlatilag kénytelenek nagyon korporatív megközelítésekkel élni a kormánnyal való tárgyalások során. A szociális dialógus felépítése ma nem teszi lehetõvé a francia közszolgálati szakszervezetek számára, hogy lényeges kérdéseket felvessenek, és hogy a jövõre vonatkozó

döntések

kialakításánál

fontos

szerepet

játsszanak.

A

vita

Franciaországban ma arról szól, hogy miként szervezzük ezt a szociális dialógust, ezt az érdekegyeztetést. Azt tudni kell, hogy a megkötött megállapodások 2001. óta hiányosak. 2001. óta nálunk nem volt bérmódosítás, béremelés. Ma 4 százalékosnak ítéljük azt a béremelési hiányt, amit nem kaptunk meg. Ráadásul a francia közalkalmazotti szférában a munkahelyek eléggé bizonytalanok. Igaz vannak olyan kollégáink, akiknek a kinevezése teljesen biztonságos. Az õ bérbesorolásuk attól függ, hogy hány éve dolgoznak, és milyen végzettségük van. De nagyon sokan csak határozott idõre szóló munkaszerzõdéssel rendelkeznek, és alacsony bért kapnak. Ezek a kihívások, amelyekkel szembesülünk, a bértárgyalásokat sajnos befagyasztották. Van

egy

olyan

szociális

dialógus,

amely

inkább

egyoldalú

akaratnyilvánításnak mondható, mint dialógusnak, mert a szakszervezetek egymás között megállapodnak, de elõfordul, hogy ezt az állam nem veszi tudomásul. A szakszervezeteknek nincsen lehetõségük arra, hogy bírósághoz forduljanak ilyen esetben. Nagyon sok olyan megállapodást kötöttünk a tárgyalások során, amit utána az állam nem alkalmaz, nem tart be. A nyugdíjra vonatkozó tárgyalásokra utalok, valamint arra, hogy 37-rõl 40-re emelik azoknak az éveknek a számát, ameddig a közalkalmazottnak nyugdíjjárulékot kell fizetnie. Ha viszont a 60 éves kor elérése elõtt 40 évet már fizetett a munkavállaló, akkor hamarabb, 58 éves korában mehet nyugdíjba. Eddig ez nem volt lehetséges. Az állam ezt az intézkedést alkalmazza a magánszférában, de nem alkalmazza a közszférában. És ez gondot okoz a mûszakiak

számára, akik gyakran nagyon nehéz körülmények között dolgoznak az állami szférában, nehezebb körülmények között, mint a magánszférában. A magánszférában aláírt megállapodásokat nem alkalmazzák a közszférára vonatkozóan. Tehát egy sor gondunk van. Azt kell mondanom, hogy bizonyos szempontból erõteljes garanciákkal rendelkezünk, a munkahelyek biztonsága megvan, de azt tudni kell, hogy az állam paternalista magatartást tanúsít a közszféra irányában. Hosszú éveken keresztül ez így volt, és ezért sincs annyi lehetõségünk ma arra, hogy a szociális dialógusban eredményeket érjünk el. Az oktatásra vonatkozó kérdésekre késõbb fogok reflektálni. Dominik Schirmer, a VER.DI Bavaria tartományi egészségügyi és szociális szervezetének vezetõje (Németország) Hozzászólásomban azzal szeretnék foglalkozni, melyek ma a német közszolgálat aktuális problémái, illetve, hogy milyen megoldások vannak ezekre a gondokra. Ugyanis egy dolog teljesen világos, és errõl hallottunk is egy érdekes elõadást a magyar fél részérõl. Az elhangzottakat át lehet vinni arra, hogy milyen keretfeltételek mellett mûködik a közszolgálat. Gondolok a bürokrácia leépítésére, az államigazgatás karcsúsítására. Gondolok arra, hogy az állampolgároknak visszaadjuk a felelõsséget. Ezek azok a címszavak, amelyek radikálisan megváltoztatják a közszolgálat jellegét nálunk Németországban is. A közszolgálatnak ezt a radikális megváltozását több tényezõ befolyásolja. 1. Nagyon elõmozdítja ezt az átalakulást a közszolgálat pénzügyi helyzete, amelyet a Német Szövetségi Köztársaságban is politikai döntések befolyásolnak. A mostani és az elõzõ kormány intézkedései révén vannak bizonyos eltolódások az adórendszerben. Németországban az állam és az önkormányzatok bevételi helyzete rosszabb lett, ami miatt különösen az önkormányzatoknál egy eklatáns probléma merült fel. Gondolok azokra a szolgáltatásokra, amelyeket az önkormányzatoknak, a szövetségi tartományoknak kellett végezniük. Ezeket már nem tudják olyan mértékben finanszírozni, mint eddig évtizedeken keresztül. Az elmúlt évben, illetve 2002-ben Németországban elõször szembesültünk azzal a helyzettel, hogy az önkormányzati adóbevételek — az iparûzési adó, amelyet a vállalatok, a cégek fizetnek — nem hogy nullára visszaestek, hanem egészen paradox módon vissza kellett fizetni a vállalatoknak. Mert az adótörvények ezt írták elõ. Ez az önkormányzatoknál finanszírozási válságot okozott, és az elõbb említett folyamatokat gyorsította. 2. Nem szabad alábecsülnünk azt a politikailag szándékolt értékváltozást,

amely nem csak a konzervatív pártoktól indult, hanem a kormánypárt is kezdeményezte. Arra a szlogenre gondolok, hogy visszaadjuk a felelõsséget az állampolgároknak. Ez ugyan szlogen, de nagyon jól hangzik. Például átvállalom a felelõsséget a saját egészségemért. De, ha ezt a felelõsséget magamra vállalom, akkor többet is fizetek az egészségemért. Tehát mérséklõdik az, amit eddig a kollektív társadalombiztosítási rendszer szabályozott, és azt mondjuk, hogy az állampolgár felelõsségét növeljük, az állampolgárra bízzuk a döntést, hogy õ mennyi pénzt szán az egészsége megõrzésére. Hogyan fogalmazzuk meg ezt az értékváltást? Mi tartozik a közszolgáltatás fogalomkörébe?

A

mai

vitában

és

a

hozzászólásokban

tulajdonképpen

differenciálódásról beszéltünk, és ezzel összefüggésben a közigazgatásról. De a közigazgatás a közszolgáltatásoknak csak egy része. Tíz-tizenöt évvel ezelõtt még társadalmi konszenzus volt abban, hogy a közszolgálathoz, a közszolgálatisághoz a telekommunikáció is hozzátartozik. A lakosság megfelelõ telefonhálózattal való ellátása idõközben egészen egyértelmûen a magántársaságok feladata lett. A helyi közlekedés — megfelelõ Európai Uniós törvények alapján — szintén a versenypiac részévé vált. Azt mondják, hogy minden falu elérhetõ kell legyen közszolgáltató eszközökkel. De hogy ezt a célt hogyan érik el, és ki valósítja meg, ez idõközben már egészen egyértelmûen a piacgazdasági kritériumok kategóriájába került. Tehát hogyan valósítjuk meg a közszolgálatiságot? Visszatérek Fehér kolléga mondandójára: azt az alapelvet kell tartani, hogy a közfeladatokat kizárólag közintézményekben láthassák el. De mind nehezebb csupán annak a meghatározása is, hogy mi a közfeladat. Én a kórházi ellátás példáján szeretném ezt érthetõvé tenni. Nálunk ugyan a szociális állam követelményét az alkotmány rögzíti. A lakosság orvosegészségügyi ellátása az állam feladata. De most társadalmi egyetértés van egy lényegi kérdésben: az államnak kell arról gondoskodnia — keretfeltételeken keresztül lehetõvé tennie —, hogy ez az elv megvalósuljon. Az államnak magának kell ezt a feladatot ellátnia, nem is a helyhatóságoknak. A konkrét gyógyító munkát vállalhatják magánszemélyek is. Például magánszemélyek szervezhetik meg a mentõszolgálatot is, de az a fõ, hogy a mentõkocsi menjen. Az, hogy ki üzemelteti ezt a mentõkocsit, egy állami intézmény, a Vöröskereszt, vagy netán egy magáncég, ez már másodlagos. Az értékek módosulását tapasztalva felmerül a kérdés számunkra: milyen társadalmi konszenzus létezik a közszolgálat fogalmával kapcsolatban? A mi tapasztalatunk is az, hogy a bürokrácia csökkentése, az államigazgatás karcsúsítása nagyon kedvezõ sok ember fülének, de kedvezõtlen nekünk, szakszervezeteknek. Azt látjuk, hogy ha a feladatokat átadják magáncégeknek, azok kezdetben jobban

mûködnek, új technikai megoldásokat és eszközöket alkalmaznak, tehát a társadalmi konszenzus fennáll a politikai értékátalakulás vonatkozásában. Úgy gondolom ez a körülmény bennünket, szakszervezeteket arra kényszerít, hogy még egyszer megfogalmazzuk és ellenõrizzük, hogyan reagálunk erre. Németország közszolgálati szakszervezeteként mi azt tapasztaljuk, hogy a közalkalmazotti munkavállalók a szakszervezetüknek egy helyettesi funkciót adnak. Mit értek helyettesi funkció alatt? Évtizedeken keresztül nálunk a klasszikus közalkalmazotti dolgozóknak sohasem kellett a saját érdekeikért fellépniük. Ha munkaharc helyzet jött létre, akkor mindig csak az energiaellátási, a közlekedési dolgozók mentek ki az utcára, õk sztrájkoltak. A különbözõ kórházi, vagy az államigazgatási alkalmazottak, a közhivatalnokok, tisztviselõk nem is sztrájkolhattak. Egyszerûen meg volt a helyettes, aki a mi érdekeinket érvényre juttatja. Ez hatalmas probléma a mi érdekérvényesítési tevékenységünkben. A közszolgálati területi szakszervezetek, a szolgáltatói ágazati területen és a közszolgálat egy része azt mondták, újonnan kell megfogalmaznunk a saját helyzetünket és más, új szervezeti struktúrákra van szükségünk. A VER.DI megszületésével elsõ alkalommal hoztak létre egy olyan szakszervezeti tömörülést, amely a társadalom összes szolgáltatói területét képviseli. A magánszolgáltatói területeket és a közszolgálati területeket egyaránt. Ez az elsõ oka annak, hogy mi ennek következtében jobb érdekképviseletet tudunk érvényesíteni például az egészségügyben. Az egészségügyben jelen van az összes struktúra, amit a német munka- és tarifajog kér. Ott vannak a köztisztviselõk a pszichiátrián, az egyetemeken, a klinikákon, a kutatóintézetekben. A magánegészségügyi intézményekben is alkalmazottak vannak, és az állami egészségügyi intézményekben is alkalmazottak vannak, de az egészségügyi intézményekben vannak munkások is.

Ez utóbbi csoportok szakszervezeti érdekképviseletét külön

szakszervezetek látják el. Így nehezebb az érdekérvényesítés, mintha mindezeket a struktúrákat összefognánk. Kérdés tehát, hogyan szervezõdjön a szakszervezet, hogyan biztosítsuk, hogy a politikailag akart értékátalakulással foglalkozni tudjunk. Fontos kérdés, hogy miként tudjuk mi, európai szakszervezetek a véleményünket kicserélni. Ezen a téren sok mindent be kell pótolnunk. Francia kollégánk mondandójára utalok. Õ az Európai Uniós irányelveket pozitívnak mondta. De van egy aktuális fejlemény. Mi, a szakszervezetek képviselõi nem figyeltünk megfelelõ módon a részletkérdésekre, és miután nem vagyunk eléggé szoros kapcsolatban egymással, ezért sok problémánk adódott. Az Európai Unió Bizottsága, az Európai Munkadirektívának új változatát terjesztette elõ a múlt héten. De Valencia tartományban és Spanyolországban az Európai Törvényszék 2000-ben azt mondta: azt

az idõt, amit az emberek a munkahelyükön töltenek el, teljes egészében munkaidõnek kell tekinteni. A politikailag jól szervezett lobbytevékenység következtében mindenekelõtt a munkáltatók és részben a nemzeti kormányok vettek részt a munkadirektíva új változatának elõkészítésében. 2003. decemberében az Európai Bizottság ezt a döntést megerõsítette. Egy nagyon fontos védelmi jogot, a munkaidõ definíciójának átfogó értelmezését, tehát egy érvényes európai uniós munkaidõ direktívát a hátrányunkra megváltoztattak. Az Európai Szakszervezeti Szövetség ugyan megpróbálta ezt befolyásolni, mivel azonban a nemzeti szakszervezetek nagyon különbözõ módon foglalkoztak ezzel a témával, végül is nem foglaltunk egységesen politikai álláspontot. Az egymáshoz fûzõdõ kapcsolatainkat tehát javítanunk kell, összehangoltabbá kell tennünk a munkánkat. Ilyen értelemben a mai rendezvényt ösztönzésként értelmezem, hogy arról is beszéljünk, hogyan tudnánk mi jobban együttmûködni. Juan Carlos Jiménez, a CC.OO. nemzetközi osztályának képviselõje (Spanyolország) Mindenek elõtt hadd mondjak köszönetet a meghívásért. Remélem, hogy ezzel a tanácskozással is javulni fog a szakszervezeteink közötti együttmûködés. Mindenek elõtt engedjék meg, hogy elhelyezzem a spanyol helyzetet az európai összképben. Hiszen Spanyolországban van néhány hasonló, de akad néhány eltérõ vonás is a magyar helyzettel összevetve. 1972-ben, a diktatúra vége után, amikor elkezdõdött a demokratizálódási folyamat, nagyon gyenge volt az állam, ezért újra kellett megerõsítenünk, újra kellett felépítenünk. Például a magánoktatás sokkal jelentõsebb volt, mint a közoktatás. Természetesen nem minden szinten és nem minden gyerek járt iskolába. Ki kellett építenünk a jóléti államot. A demokratikus állam elsõ munkája ez volt. A késõbbiekben, a 90-es évekre, a neoliberális — a Theacher- és Reagan-féle — ideológiák teret nyertek. Karcsúsítani kell az államot — ez volt a jelszó. Spanyolországban is megpróbáltak így eljárni. Az oktatásban, a felsõfokú és középfokú oktatásban még mindig 35 százalékos a magánoktatás aránya. Az oktatás — a magánoktatás is — állami támogatást kap, hiszen a magániskolák is, a vallási intézmények is szolgáltatnak. Ezért a szolgáltatásért az államtól természetesen csak bizonyos feltételek mellett kapnak pénzt. Az oktatásnak ingyenesnek kell lennie, és mindenki számára hozzáférést kell biztosítani az ilyen magánintézményekhez is alsóés középszinten. Minden gyerek, aki egy adott támogatott iskolába kíván járni, mehet oda.

Ilyenfajta diszkrimináció nincs. Nagyon fontos ezt megemlítenünk, hisz meg kell határoznunk, hogy mi az igazi közszolgálat. Tehát a közszolgálat meghatározásánál figyelembe kell vennünk, hogy ki a közszolgálat biztosítója: az állam, a helyi önkormányzat, vagy más. Akkor beszélhetünk közszolgálatról, ha mindenki egyetemes módon, diszkriminációmentesen hozzáférhet az ingyenes szolgáltatáshoz. Függetlenül attól, hogy ki nyújtja ezt a szolgáltatást. A spanyolországi oktatásban természetesen teljes magánoktatás is létezik, tehát olyan oktatás, amely nem kap állami támogatást. Azok járatják oda a gyerekeiket, akiknek van erre pénzük. Spanyolországban egyébként a közoktatás sokkal jobb minõségû, mint a magánoktatás. Bár vannak hiányosságok, például a nyelvoktatás szintjén, vagy az épületek állaga tekintetében. A közoktatás azonban mindenképen sokkal magasabb nívójú, mint a magánoktatás. A közoktatásban dolgozók sokkal jobb fizetést kapnak, mint a magánoktatásban dolgozó pedagógusok. Azzal a folyamattal párhuzamosan, hogy ki kellett építeni az államot, egy nagyon fontos decentralizációs folyamat indult be. Ami korábban az állam kompetenciája volt, az a 17 régió kompetenciájába került. Ezt spanyol nyelvhasználattal autonóm közösségeknek nevezzük. És nagyon sok hatáskör átkerült az önkormányzatokhoz is. A közszolgálatoknak legalább a fele az állam, a másik 50 százaléka az önkormányzatok és az autonóm közösségek (régiók) hatáskörébe tartozik. Az oktatás területén az autonóm közösségeké a legtöbb hatáskör. Az állam minimális keretet határoz meg. Mindez problémát jelent a szakszervezetek számára. Legalábbis abban a vonatkozásban, hogy a munkakörülmények, a munkafeltételek és a javadalmazási feltételek természetesen mások egy katalóniai, és egy madridi tanár esetében, vagy egy Andalúziában dolgozó és egy madridi orvos között. Tehát különbözõ díjazások, javadalmazások létezhetnek. A szakszervezeteknek ezt mindig a regionális kormányzatokkal, önkormányzatokkal kell megvitatniuk. Sok szakszervezeti platform létezik az ilyenfajta tárgyalásokra. Szeretnénk, ha egyfajta homogenizáló folyamat indulna be, hogy az orvosok, tanárok, egészségügyi alkalmazottak mindenütt megfelelõ szinten és jól keressenek. Tehát mindenképpen egyfajta kiegyenlítõdés felé kívánunk elmozdulni. A harmadik kérdés, ami ugyancsak más, mint a többi országban, a szakszervezetek helyzete. Amikor megjelentek az önálló szakszervezetek — korábban egyetlen szakszervezet volt —, akkoriban a szakszervezeti pluralizmus nagyon fontos volt. A spanyol szakszervezeti helyzet ma már hasonló a franciaországihoz. Egy adott iskolában például lehetnek tíz szakszervezethez tartozó oktatók is. Egyetlen

munkahelyen lehet tíz különbözõ szakszervezethez tartozó munkavállaló is. Minden szakszervezet, amely akkoriban megjelent, más és más ideológiát követett, és nagyon sok szakszervezet kezdte meg a mûködését. Óriási erõfeszítésre volt szükség, hogy egységesen

tudjunk

fellépni,

amikor

követelésekkel

álltunk

elõ

az

önkormányzatoknál, a regionális kormányzatoknál, vagy az állammal szemben. Tehát fontos volt, hogy egységes legyen a fellépés, hogy egységes megállapodást lehessen kötni. Rengeteg más problémával is találkoztunk. Például a szakszervezeti vagyon tekintetében. Spanyolországban kétféle szakszervezeti vagyonról beszélhettünk: az egyik az volt, amit 1936-ban az állam elvett az akkor létezõ szakszervezetektõl, annak idején az OJT-tõl, mely akkor már létezett, és a CNT-tõl, amely egyfajta anarchoszindikalista mozgalom volt. Az állam kisajátította a vagyonokat, és meg kellett keresni az iratokat, a dokumentumokat, hogy vissza lehessen követelni ezt a vagyont. Az újonnan létrejött szakszervezetek például a munkástanácsok, munkásbizottságok olyan szakszervezeti vagyonból részesültek, amely a diktatúra idején létesült. Tehát így sikerült elérnünk, hogy a szakszervezetek vagyonhoz jutottak. Tulajdonunk nincs, csak használati jogunk van. A tulajdonos továbbra is az állam, mindenféle szakszervezeti vagyon esetében. Milyen formában osztották fel a szakszervezeti vagyont? A reprezentativitás alapján, a négyévente megtartott szakszervezeti választások eredményei szerint. Négy évenként a vállalatok szintjén lezajlanak a választások. Tíz szakszervezet közül lehet választani. Például az oktatás területén tíz szakszervezet mûködik, a dolgozók közülük megválasztják saját képviselõjüket. A szavazatok tíz százalékát elérõ szakszervezet reprezentatív, és az ilyen reprezentatív szakszervezet részt vehet a kormánnyal

folytatott

tárgyalásokon.

Spanyolországban

két

nagy

országos

szakszervezeti központ — az Általános Munkásszövetség és a Munkásbizottságok — érte el azt a bizonyos szintet, hogy a kormánnyal tárgyalhasson. Az országosnál alacsonyabb szinteken már természetesen több szakszervezet is színre léphet. Három olyan szakszervezetrõl beszélhetünk — az egészségügy területén például ötrõl —, amelyek elérték az adott ágazatban a tíz százalékos szavazati arányt. Ezek reprezentatív szakszervezetek az adott ágazatban, az adott szektorban tárgyalhatnak. Milyen szakszervezeti problémáink vannak ma? Az elsõ probléma az, hogy hogyan rendezzük, artikuláljuk a kollektív tárgyalásokat a különbözõ tárgyalási szinteken. Beszéltünk arról, hogy a kormánnyal is folyik a legmagasabb szintû tárgyalás. Az állami alkalmazottak tekintetében, és minden más olyan terület vonatkozásában, melynek a központi költségvetésre vannak kilátásai, itt határozzák

meg az összes tárgyalási témát. Aztán van egyfajta kerekasztal, a köztisztviselõi tárgyalási kerekasztal. Ez az oktatás, az egészségügy, az igazságügy területén, vagy regionális és önkormányzati szinteken egyaránt mûködhet. Nagyon sok probléma adódik ezeken a tárgyalásokon, hiszen a torta kicsi, és sokan szeretnének részesülni belõle. Rengeteget veszekszenek egymással az ágazatok, a különbözõ szektorok, hogy a tortából a legnagyobb darabot kaphassák. A mi szakszervezeti központunk tömöríti a különbözõ ágazatokban dolgozó közalkalmazottakat. Amikor a szakszervezetek tárgyalnak, és csak egyes ágazatokat képviselnek, mindig nagyon nehéz egyezségre jutni, mert csak adott koorporatívista ágazati érdeket képviselnek. Elég jól bevált szokás az, hogy ha bérnövekedés van, az lineáris legyen, és minden dolgozó számára, s utána legyen egy alap, melyet a kerekasztal-tárgyalásokon osztanak fel. A lineáris növekedés mindenkire érvényes, az alapból a kerekasztal tárgyalásokon elnyerhetõ rész pedig pluszt jelent. Tehát a szakszervezetek vitatják meg, hogy milyen módon lehet az adott ágazat plusz alapjait felosztani. Milyen más problémáink vannak? Mi például ellentmondást látunk a parlamenti kompetenciákat illetõen. Ha például a kormánnyal megegyezünk, nem biztos, hogy ez a megállapodás a parlament egyetértését is kivívja. Ha például hároméves a megállapodás, és idõközben országgyûlési választásokra kerül sor, megváltozik a parlamenti többség, és már megtörtént, hogy nem teljesítették a három évre szóló megállapodást. A parlament szuverén szervezet, tehát a parlament dönthet arról, hogy mit mire fordít. Évente döntenek a költségvetésrõl. Az elõzõ kormány hiába egyezett meg valamiben, ha a kormány megváltozik, akkor annak függvényében dönt a parlament, hogy mi élvez elsõbbséget. Például egy hároméves megállapodásunk volt, bíróság elé is mentünk, az alkotmánybíróság elé. Még nem döntött az alkotmánybíróság. Az a véleményünk, hogy ha a kormány kötelezettséget vállal, azt a következõ kabinetnek el kell ismernie. Például, ha országutat épít, és nem egy, hanem 2-3-4 év alatt épül meg egy autópálya, s annak építésére a kormány egyezséget köt magánvállalatokkal, ki kell fizetnie a vállalt kötelezettségek szerinti összeget. Miért nem vállalja akkor a kormány a szakszervezetekkel három évre kötött megállapodást? És még egy témát érdemes megemlítenünk, amirõl elég nagy vita folyik. Ez a bérrevízió-záradék. A bérek ugyanis normális körülmények között a szerint határozhatók meg, hogy milyen az infláció, mit mondanak az inflációs elõrejelzések. Spanyolországban az infláció például az idén 3,3 százalék, a bérek viszont csak 2,5 százalékkal növekedtek. Tehát egyfajta deficit alakult ki. A nyugdíjasok számára is

indexálni kell a nyugdíjakat, és ki kell fizetni az elõre jelzett infláció, és a valós infláció közötti különbséget. A köztisztviselõk helyzete szintén hasonló. Ez a záradék mostanában eltûnt, felszámolták. Új kormányunk van, és mi tárgyalásokat kezdeményeztünk vele országos szinten, az összes dolgozóra vonatkoztatva éppúgy, mint a köztisztviselõk tekintetében is. A köztisztviselõket tömörítõ három reprezentatív szakszervezet megpróbál közös platformot kialakítani. Néhány témát hadd idézzek. Az elsõ és legfontosabb törekvésünk az, hogy csökkentsék az ideiglenes munkaerõ hányadát. Tehát, hogy sokkal inkább állandósítsák az alkalmazást, és a köztisztviselõk számára öt óra legyen a napi munkaidõ. Szeretnénk világosabban meghatározni a tárgyalás kereteit. Szeretnénk tudni, hogy ki, miért felelõs, milyen szinten a különbözõ tárgyalásokon? Harmadik összehangolást kívánó témánk a bérekkel kapcsolatos. Beszéltünk a béremelésekrõl. Tudjuk, hogy a kormány mit ajánl. Ismerjük a jövõ évi költségvetés nagy vonalait. A kormány lineáris béremelést javasol, és ajánlja azt is, hogy legyenek külön nyugdíjalapok. A spanyol rendszer szerint elosztó-kirovó társadalombiztosítási rendszer van, és kiegészítõ elemként javasolják magánnyugdíj-alapok létrehozását. A bérnövekmény egy része ezt a kiegészítõ nyugdíjalapot táplálná. A szakszervezetek természetesen

szeretnék

megtartani

a

társadalombiztosítás

kölcsönösségen

(szolidaritáson) alapuló rendszerét. Végezetül pedig a kormány a munkaegészségügy, a munkahelyi betegségek megelõzése témájában is szeretne tárgyalásokat folytatni. Nos, ezek a kérdések szerepelnek majd a szakszervezeti platformon. A tárgyalások az elkövetkezendõ napokban kezdõdnek meg. Paulo Trindade, a CGTP-IN Végrehajtó Bizottságának tagja (Portugália) Külön köszönetet szeretnék mondani a SZEF-nek azért, hogy meghívta a CGTP Portugál Szakszervezeti Központot. Örömmel veszünk részt ezen a fórumon, mert úgy gondoljuk, hogy mindannyiunk számára nagyon fontos a tapasztalatcsere, az információcsere. Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nagyon sok hasonlóság van közöttünk. Több kollégám is szólt már arról, hogy mi jellemzi a jelent, hogyan élnek a különbözõ országokban a köztisztviselõk. Portugáliában a kormányok, a jelenlegi kormány által is rendszeresen használt szlogen nem más, mint az, hogy a kevés állam, a kisebb állam a jobb állam. Úgy gondoljuk, még senki nem bizonyította be, hogy valóban így van. Nagyon sokan azt mondják, hogy a magán az igazán jó, a közszolgálat rossz.

Holott ez egyáltalán nem így van. Hiszen a magán nem jó, és a köz nem jó csak azért, mert köz, vagy magán. A lényeg az, hogy miként gazdálkodunk, hogyan látjuk el a feladatokat. A lényeg az, hogy mûködjön minden jól, és elsõsorban a közszolgálat. Számunkra ez a legfontosabb. A jelenlegi portugáliai politikai kampányok tulajdonképpen nem új keletûek. Az egészségügyi miniszter nyilvánosan kijelentette, hogy aki egészséges akar lenni, annak meg kell fizetnie az egészséget. Ez a folyamat sajnos már régen elkezdõdött. Megpróbálják privatizálni a lehetõ legtöbb közigazgatási területen mûködõ szervezetet. Egyes területeken sok mindent privatizáltak már, és ez különösen az egészségügyre igaz. Két módon történt a privatizáció. Részben úgy, hogy a közkórházak átadták a vezetést gazdasági csoportoknak. Például a Mello nevû portugál gazdasági csoport korábban a tengerészetben mûködött, és hirtelen átment az egészségügybe. Mi, szakszervezeti vezetõk azt mondjuk, hogy aki a tengeri szállításban mûködött, az nem fog lemondani a haszonról. Tehát mindenképp az egészségügyben is arra törekszik, hogy hasznot, nyereséget termeljen ki. Aztán még úgy privatizálnak az egészségügyben, hogy átalakították a kórházak egy részét részvénytársaságokká,

részben állami tõkével. De a

részvénytársaságok igazgató tanácsába az egészségügytõl teljesen idegen embereket vettek be. Mi történik? A kormány minden évben bizonyos összegeket szán a mûködési költségekre. Ha nem elég ez a költség — márpedig nem szokott elég lenni arra, hogy a kórházak megfelelõen mûködjenek —, a kórházak igazgató tanácsának kell pénzt szereznie. Magánbankokhoz fordulnak és kölcsönt kérnek. A kórházak jelen pillanatban meglehetõsen eladósodottak, és nagyon nagymértékben függnek a bankoktól. A következõ lépés az lesz, hogy a bankokhoz kerül a kórházak tulajdonjoga. A kórházakba tulajdonképpen mindenki bekerülhet, csak meg fog változni az, hogy mi módon. A jelenlegi kormány azt mondja, hogy emelkedik majd a megfizetendõ díj attól függõen, hogy mennyibe fog kerülni az igénybevett szolgáltatás. Nyilvánvaló az is, hogy ha elérkezünk majd eddig a pontig, az emberek többsége nem fog tudni kórházi ellátásban részesülni, nem fogja tudni kifizetni például az operáció, — mondjuk egy szívmûtét — költségeit. Milyen alternatíva van? Hogy külön egészségbiztosítást kössön az ember. Ezek a biztosító csoportok viszont ugyanazokhoz a bankcsoportokhoz tartoznak, amelyek az egészségügyi vagyont megpróbálják privatizálni, illetve legalábbis ezektõl függenek. Az emberek tehát kénytelenek lesznek olyan kórházakba járni, amelyek a megfelelõ biztosító társaságokkal kötöttek megállapodást, különben pedig nem fognak részesülni a nekik szükséges egészségügyi ellátásban.

Az oktatásügyben is rendkívül sok probléma van, fõleg a közoktatás finanszírozásával. Emiatt természetesen csökken az oktatás színvonala. Normális körülmények között két hete már el kellett volna kezdõdnie az új tanévnek, de 30 ezer tanár még mindig nem tudja, hogy milyen iskolában fogja megkezdeni az oktatást. Miért van ez így? Azért, mert a tanárok elosztását magánintézmény kezébe adták. Nem egy informatikai cég osztja el õket, hanem egy magáncég, melynek érdekeltségei vannak az egészségügyben, és ez a cég nem ismeri, és nem tudja, hogy az informatikai rendszer kompatíbilis-e a másik, késõbben használatos informatikai berendezéssel? Ezért aztán az iskolai év nem tud idõben elkezdõdni, mert a tanárokat nem tudták idõben beosztani, és így tovább. Idézhetnék több más területet is, ahol óriási problémák vannak. De a privatizációs tapasztalatok azt mutatják, hogy három végkövetkeztetést kell levonni. A privatizáció következményeként részben megszûnik a közszolgálatokhoz való egyetemes hozzáférés. A második konklúzió az, hogy csökken, romlik a közszolgálatok színvonala, és egyre többet kell fizetni a szolgáltatásokért. A harmadik következtetés az, hogy nagyon sok munkaügyi szabályozást is sértenek ezek a rendelkezések. A vívmányaink, amelyeket húsz év alatt értünk el — 1974. óta a munkaidõ, a pályaút tekintetében, a munkahelyi védelem munkaügyi területeken, és így tovább — veszélybe kerülnek. Visszavonják a vívmányok jó részét, vagy legalábbis megkérdõjelezik, hogy a köztisztviselõknek valóban joguk van-e ezekhez a vívmányokhoz. Az elõzõ kormány által hozott törvények — például a közigazgatásról hozott törvény — szerint azok a munkavállalók, akik a közigazgatásban kezdenek dolgozni, már nem lesznek köztisztviselõk, hanem egyéni munkaszerzõdést fognak velük kötni és az adott intézmény vezetõje fogja meghatározni a munkafeltételeket. Vannak konkrét példáink. A 36 órás munkahét volt az egyik legfontosabb legutóbbi vívmányunk. A mostanában alakuló részvénytársaságok 46 órás, sõt 50 órás munkahetet határoznak meg, a fizetés viszont korántsem olyan magas, hanem a 36 órának megfelelõ munkabért fizetik. Nemrég kaptunk egy javaslatot, amelyre a szakszervezetek meg is adták a választ: az éjszakai munkát is csak akkor tekintik igazi, éjszakai munkának, csak akkor fizetik úgy, ha éjfél után kezdõdik. Egyébként az éjfél elõtti munkát normális munkaidõnek tekintik. Ezek nem kis kérdések. Általánosságban elmondhatom tehát: az egyik legfontosabb problémánk az, hogy a jelenlegi portugál társadalomban az emberek nem fogják föl, hogy a közszolgálat az állampolgár joga. Tehát az állampolgárnak joga van a társadalombiztosításhoz, a nyugdíjhoz, az egészségügyhöz, a közoktatáshoz. Ez nem épült be a köztudatba. Becsapják õket a kis állam, jó állam típusú szlogenek. Az

emberek nem értik, hogy mi történik most. Ha beveszik ezt a sok ámítást, akkor nem fognak hozzájutni az ingyenes oktatáshoz, vagy az egészségügyi ellátáshoz. Megpróbáljuk az embereket felvilágosítani, igyekszünk a közvéleményt tájékoztatni. A fogyasztói szervezetekkel együtt és a civil társadalomban mûködõ más szervezetekkel összefogva fórumokat szervezünk. Megpróbáljuk tájékoztatni az embereket az egészségügy, az oktatásügy fenyegetõ folyamatairól. A szülõket hívjuk össze, hogy az oktatásügyrõl tájékoztassuk õket, megvilágosítsuk elõttük ezt az egész kérdéskört. Másrészt megpróbáljuk a munkavállalókat mozgósítani azért, hogy tényleg meg tudják védeni a jogaikat. Nagyon sok mindent mondhatnék még. Csak bevezetõnek szántam azt, amit elmondtam, és szívesen állok rendelkezésre a portugál helyzettel kapcsolatban is. Nick Crook, az UNISON nemzetközi titkára (Anglia) A helyzet Nagy-Britanniában bizonyos szempontból meglehetõsen hasonló ahhoz, mint ami itt elhangzott, bizonyos szempontból pedig más. A költségvetési megnyirbálások tekintetében hasonló a helyzet. Az elmúlt hét évben ugyanakkor — ez általánosan értendõ — igen komoly plusz ráfordítások keletkeztek nálunk az oktatás költségvetési finanszírozásában. Igaz nagyon alacsonyról indultunk hét évvel ezelõtt, a konzervatív kormány idején nagyon csekély volt az oktatási költségvetés. Az is tény, hogy a közlekedésre és a lakásépítésre fordított források megduplázódtak az elmúlt hét évben. Körülbelül 60 milliárd eurót költött erre az elmúlt hét évben a mostani kormányzat. Ez azt jelenti tehát, hogy a közkiadásokban óriási változások következtek be. Elõrelépést tapasztalhatunk a foglalkoztatásban is, a közszolgálat területén például jelentõs növekedés következett be. Jelenleg a helyzet az, hogy hiányunk van tanárokból, orvosokból. Éppen ezért nagyon sok dolgozót — nõvéreket, stb. — kell más országokból toborozni. Nõvéreket például toborzunk Dél-Afrikából is, ezzel nehéz helyzetbe hozva a dél-afrikai egészségügyet. De jönnek hozzánk ÚjZélandról, Ausztráliából is. Tehát azt kell mondanom, bizonyos szempontból igen pozitív a helyzet, és ezeket a kedvezõ jelenségeket a szakszervezetek részérõl semmiképpen nem kritizálhatjuk. Ugyanakkor van egy másik oldala is ennek a képnek. Komoly elmozdulás, kivonulás érzékelhetõ például az állam által közvetlenül nyújtott szolgáltatásokból. Ez is egyfajta típusa a privatizációnak. Klasszikus, új infrastrukturális projektek indultak be például az elmúlt hét évben Nagy-Britanniában. Óriási kórház- és iskolaépítésekre került sor. Ha nagyobb városokba megyünk, akkor vadonatúj iskolákat, kórházakat látunk. Ugyanakkor mindezeknek a kivitelezése

nagyobbrészt a magánvállalatok segítségével történt. A kormány magánvállalatokat von be a kivitelezõ munkába, de nem csak magába a kivitelezésbe, hanem például az iskolák, kórházak fenntartásába, irányításába is bevonja a magánvállalatokat, a magánszektort. Mégpedig több évre szóló szerzõdések keretében. Azt mondja minderre az állam, hogy így nagyobb értéket lehet ugyanazért a pénzért kapni. Ebben mi kételkedünk. Kételkedünk, mert szerintünk az államnak nincsenek meg a megfelelõ tapasztalatai, hogy ilyen jellegû szerzõdésekrõl tárgyaljanak a magánvállalatokkal. Ugyanakkor a magánvállalatok rendkívül tapasztaltak az üzleti tárgyalások bonyolításában. Másrészt pedig azt gondoljuk, hogy a magánszektor gyakorlatilag megépíti a kórházakat, majd irányítja azokat, de ha bármilyen probléma adódik, a felelõsség nem az övéké, hanem az állami szektoré. Tehát a kormányzatnak kell a felelõsséget viselnie ezekben az esetekben. Ha például komoly hiba keletkezik — és ilyenek elõfordulnak —, az építészeti tervezésben, akkor nem a magánvállalat fogja megfizetni ennek az árát, hanem a költségvetés. Ez vonatkozik az iskolaépítésekre is. Számos új iskolát építettek, de a kockázatot itt megintcsak nem a magánvállalat, hanem a helyi közösség, vagy a központi költségvetés viseli. Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor hosszútávon drágább ez a fajta megoldás. Ezen túlmenõen megosztást tapasztalhatunk a közszféra dolgozói között. A tanárok, orvosok, nõvérek, ápolónõk fizetése jelentõsen nõ. Ugyanakkor számos más esetben, amikor magántõke bevonásával épül egy új iskola, az úgynevezett kiszolgáló személyzet

(takarítónõk,

stb.)

a

magánvállalat

irányításához

tartozik,

a

magánvállalatok adják ezt a gárdát, õk határozzák meg a fizetésüket, bérüket, és ily módon meghatározzák a nyugdíjakat is. Ez megosztottsághoz vezet a közszférában dolgozók között. Amikor új dolgozókat vesznek fel, akkor az õ számukra megpróbálnak alacsonyabb béreket, rosszabb munkafeltételeket biztosítani. Ez megint megosztottságot szül. Ez vezet el oda is, hogy gyakorlatilag ugyanazért a munkáért az emberek egészen különbözõ béreket kapnak, egészen különbözõ munkafeltételek mellett. Csak azért, mert az egyiket most toborozták, a másik pedig régebb óta dolgozik ugyanazon a munkaterületen. A helyi önkormányzatoknál felvetettük ezeket a problémákat, és sikerült az egyenlõtlen bérezés kérdésében az egészségügy területén — a kormányzattal kötött megállapodás révén — némi eredményt elérnünk. A másik közszolgálati ügy némileg különbözik az elõzõtõl. Arról természetesen nem hallunk, hogy az állam a közszolgálat karcsúsítására törekszik. Ezt nálunk a kormányzat nem így fogalmazza meg, hanem a személyre szabott szolgáltatások bõvítését hangsúlyozza. Tehát, ha valaki hajlandó magasabb adót, vagy

több nyugdíj-hozzájárulást fizetni, akkor majd több lehetõsége lesz az igényei szerinti ellátásra. Választási lehetõségük van az embereknek, hogy melyik kórházba menjenek. A szülõknek választási lehetõségük van, hogy melyik iskolába küldik a gyereküket. A szakszervezetek szempontjából természetesen nagyon nehéz ezt a növekvõ kínálatot támadni, mert végül is ez mindenféleképpen elõnyös helyzet. Tehát nehéz ez ellen fellépni, de azt szóvá tudjuk tenni, hogy egyenlõtlenség van a választási lehetõségekben. Nem mindenki számára adott a lehetõségek ugyanolyan széles skáláját választani, ha iskoláról, kórházról van szó. Ez azt jelenti, hogy a közszolgáltatások terén és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésnél is egyenlõtlen lehetõségek vannak. Nemcsak az egészségben, hanem az oktatásban is ez a helyzet. Számos új iskolát hoztak létre különbözõ városi kerületekben, olyan helyeken, ahol korábban az oktatás nem volt túlságosan magas színvonalú. Az önkormányzatok törekednek erre, meg arra is, hogy különbözõ specializált iskolákat hozzanak létre. Létre is jöttek ilyenek. A szülõk most úgy látják, hogy növekszenek a választási lehetõségeik. A középosztályhoz tartozók valóban nagyszerû, széles választékhoz férhetnek hozzá. Az alacsonyabb életnívójú rétegeknek azonban korlátozott az iskolához való hozzáférése, hiszen az anyagi mozgáslehetõségük is korlátozott. A felsõoktatásban a helyzet már egészen más. Nagy-Britanniában az elmúlt 14 évben a felsõoktatás volt a legrosszabbul finanszírozott oktatási forma. Az általános és középiskolai oktatás terén komoly finanszírozási pluszforrások keletkeztek, ugyanakkor ez nem igaz a felsõoktatásra. A kormány ezzel a kérdéssel oly módon kíván foglalkozni, hogy tandíjat vezet be a diákok számára. Az egyetemek, felsõoktatási intézmények 2005-tõl kezdõdõen körülbelül ötezer fontnyi tandíjat számíthatnak fel a diákoknak. Nem beszélek olyan oktatási intézményekrõl, mint az oxfordi vagy a cambridge-i egyetem, ahol egy évben 10 ezer eurót is elérheti a tandíj. Ez

gyakorlatilag

csak

az

amerikai,

kiemelt

felsõoktatási

intézmények

tandíjbevételéhez hasonlítható. A diákoknak egyre nagyobb hiteleket kell felvenniük ahhoz, hogy tandíjukat finanszírozni tudják. Gyakorlatilag ezt illetõen nem igazán van alternatíva. Reméljük ugyanakkor, hogy a kormányzat lehetõséget fog biztosítani további hitelfelvételekre. Amikor mi ez ellen tiltakozunk, a kormány azt mondja, hogy a tandíj emelése az egyetlen alternatíva. Jobban emelkedett a fizetés, mint máshol, de ennek a növekvõ liberalizáció és a kúszó privatizáció az ára. Amikor a legfontosabb szolgáltatásokat privatizálják, az 20 évre meghatározza az érintettek sorsát. A növekvõ privatizáció

miatt nagyon kevert a kép Angliában. Pozitív egyrészt, de aggódunk egyben, hogy hogyan és milyen szolgáltatásokat adunk. Mi, felelõs szakszervezetként továbbra is azt

valljuk,

hogy

a

közszolgáltatásokat

a

köz

rendszerén

keresztül,

közalkalmazottaknak kell ellátniuk, és nem profitorientáltan, hanem az állampolgárok javára. Dr.Vígh László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke Figyelmesen végighallgattam mind a magyar, mind a külföldi kollégákat. Szavaik megerõsítették, hogy nagyjából közösek a problémáink, közösek a gondjaink. Pontosan arra szeretném felhívni a fegyelmet, hogy a közös gondok nem azonos súlyúak. Ugyanis minden országban egészen más a közgazdasági, gazdasági környezet. Sõt talán a politikai környezet is más, ezért azt gondolom, hogy mindenütt használható recept nincs a megoldásra. De a tapasztalatok átadása nagyon fontos és valamilyen közös stratégia kialakítása viheti elõbbre az ügyünket. Ebben nagyon sokat tehet ez a tanácskozás is. Mégpedig akkor, hogy õszintén el tudjuk mondani a problémákat — azt gondolom, hogy ez nagyjából megtörtént —, és a megoldást is valamilyen közös mederbe tudjuk terelni. Ehhez valószínû, hogy fel kell használnunk az európai szakszervezeti szövetségek segítségét is, hogy megértsék õk is, mekkorák ezek a problémák. A privatizáció, mint olyan, hol régebben, hol a közelmúltban mindenütt megjelent, de ennek a megítélése is egészen más egy úgynevezett modern, gazdag országban, mint egy szegényebb országban, egy rosszabb körülményekkel rendelkezõ államban, akár az egészségügyet nézzük, akár a közoktatást, akár a felsõoktatást, de mondhatnám a többi területet is. A privatizáció valóban lehet jó is, elõrevivõ is, ha az egész folyamat együtt kezelhetõ. De hangsúlyozni szeretném: minden országban tisztázni kellene, hogy mi az állami feladat. Anélkül, hogy ezt nem tisztázzák — és ez sajnos nálunk sem tisztázott, — ezt a kérdést nem lehet, és nem is érdemes tárgyalni. Ha ebben sikerül megállapodni mindannyiunknak a saját államával, a saját kormányával, attól kezdve már csak abban kell megállapodnunk, hogy akkor az állami felelõsségnek is jelen kell lennie mind az input, mind az output oldalról, amirõl szintén szó volt. Magyarul: az állami felelõsséget a közszférából nem lehet kiiktatni, mert az anarchiához vezet az én tapasztalatom és meglátásom szerint. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, és még arra, hogy a most csatlakozott országok, például mi is, egy kicsit más helyzetben vagyunk — és ez a más nem rosszabb vagy jobb, nem szeretném minõsíteni, de más helyzetben vagyunk

—, mint azok a kollégáink, akik már régebben az Európai Unió keretein belül vannak. Talán még egy dolgot — ezen gondolkoztam, hogy elmondjam-e, de elmondom, mert elég sokszor megfordulok én is Brüsszelben — van olyan tapasztalatom (és ezért senki ne sértõdjön meg), hogy bár egységesnek mondjuk az Európai Uniót, de mégis a gyakorlatban mintha nem egészen így lenne. Mindig van egy angol, egy francia, egy német álláspont, a többiek pedig „futottak még”. Van erre egy magyar közmondás: „Annak muzsikálnak, aki fizet.” Nyilvánvaló, hogy aki többet tesz be a közösbe, valamilyen módon több szava van. De szerintem akkor lesz ennek az egész uniós családnak nagyobb ereje, ha a szolidaritást valóban komolyan tudja venni, és tényleg segíteni akar azokon, akik egy kicsit messzebbrõl indultak, vagy rosszabb volt a rajtjuk. És miután még holnap is folytatódik a tanácskozás, javaslom, hogy ezekrõl is essék szó, amennyiben érdemesnek tartják. Kérdések, vélemények — válaszok Tóth Károlyné, a SZEF Békés megyei koordinátora, az EDDSZ megyei elnöke Szeretném külföldi kollégáinktól megkérdezni, milyennek ítélik meg a saját érdekérvényesítõ képességüket, és mit javasolnak számunkra, hogy eredményesebben tudjunk tevékenykedni? Várnai Ferenc, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) képviselõje A kirajzolódott tendencia világos: globális folyamatról van szó. Szeretném megkérdezni a jelenlévõktõl, hogy van-e intézményes kapcsolatuk országukban a globalizációt ellenzõ mozgalmakkal? Dominik Schirmer, a VER.DI Bavaria tartományi egészségügyi és szociális szervezetének vezetõje (Németország) Az utolsóval szeretném kezdeni a kérdések megválaszolását: vannak-e intézményes kapcsolataink a globalizációt ellenzõkkel. A VER.DI hivatalos kapcsolatot tart fenn az ATTACK globalizációs hálózattal, ugyanakkor azt gondolom: nem elegendõ, ha egyszerûen azt mondjuk, hogy intézményként tagja vagyunk az ATTACK-nak, és rendszeresen kicseréljük a véleményünket. Ezt a viszonyt én jónak tartom,

ugyanakkor

kritikusnak

is.

A

legkülönbözõbbek

a

motivációink,

különbözõképpen értékeljük, kritizáljuk a globalizáció hatásait, különbözõképpen

akarjuk megváltoztatni. Mi különösen a szociális állam reformjával összefüggõ belpolitikai vitákban szereztünk tapasztalatokat. A globalizációt ellenzõk egészen másként viszonyulnak a szociális államhoz, a társadalombiztosításhoz, mint mi. Ez különbözõ értékítéletekkel, ideológiai szemléletekkel függ össze. Õk a munka fogalmát is másképp értelmezik, a mienktõl eltérõ szerepet adnak a munkafolyamatnak, az értékalkotásnak, és így tovább. Tény az, hogy vannak kapcsolataink, nagyon kritikusnak minõsített kapcsolataink, amelyek igen gyakran gyümölcsözõek is. Fõleg akkor, ha nem torkollnak közös akciókba. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy ha absztrakt módon, elméleti síkon beszélünk, akkor az együttmûködésben sokkal nehezebb eredményre jutni, mint ha egy konkrét, világosan definiált projekten dolgozunk. Fontos, hogy ne absztrakt ideológiai vitákat folytassunk, hanem határozzuk meg azt, hogy hol, miben tudunk együttmûködni. Ahol vannak közös metszéspontok, ott dolgozzunk együtt, és akkor ezzel zárjuk is le. Sokkal összetettebb az elsõ kérdés: hogyan tudjuk végrehajtani, megvalósítani az akaratunkat. Egy aktuális példát szeretnék megemlíteni belpolitikai vitáinkból. Németországban jelenleg a szakszervezeteken belül élénk vitát folytatunk arról, hogy elfogadjuk-e a szociáldemokrata párt elnökének a törvényes minimálbért illetõ ajánlatát. Az SPD elnöke kvázi felkínálta a szakszervezeteknek ezt a vitát. Azt mondta: ha a német szakszervezetek akarják ezt a vitát folytatni, és ilyen követelést szabnak meg, akkor mi a törvényes parlamenti úton egy új kezdeményezést indítunk el a törvényes minimálbér bevezetése érdekében. Németország az egyik olyan ország az unióban — nagyon kevés ilyen van —, ahol nincs minimálbér. Ennek megvan a hagyománya Németországban. A szakszervezetek ezzel kapcsolatos álláspontja az elmúlt években megváltozott. Két-három évvel ezelõtt ugyanis még volt egy szakszervezeti konszenzus. Mi azt mondtuk, hogy nem akarunk törvényes minimálbért, mert szakszervezetként erõsek vagyunk, mi a kollektív szerzõdések útján tudjuk szabályozni a munkafeltételeket. Két éve ez a pozíciónk megváltozott. A németországi szakszervezeti mozgalom ma nem alkot egységet e kérdés tekintetében. Több szakszervezet — például az IG-METAL, az Építõmunkás Szakszervezet, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezete — úgy érvel, hogy a minimálbér rontja a kollektív szerzõdéssel kapcsolatos tárgyalásainkat, mert ez az állami beavatkozás keretek közé szorítja a szabad bértárgyalásokat. A VER.DI szakszervezet, valamint a keresztény szövetségek önkritikusan megállapítottuk, hogy egyes ágazatokban, különösen a magánszolgáltató szférában nem tudjuk véghezvinni az akaratunkat, nem tudunk egy, a kollektív szerzõdésben

meghatározott munkafeltételeket kialkudni. A kollektív szerzõdésekhez való kötõdés nem mindenütt általános. Az új szövetségi tartományokban például — de nem csak ott — az összes foglalkoztatási viszonynak csupán 27 százalékát szabályozza tarifaszerzõdés. A régi tartományokban is mind jobban csökken a tarifaszerzõdések hatása. Már csak a foglalkoztatottak 67 százalékára vonatkoznak tarifaszerzõdések. Ha kiélezzük a helyzetet, két alternatívánk van. Vagy azt nézzük, hogy a tarifaszerzõdések hatékonysága tovább csökken. És sajnos meg kell állapítanunk: nincs meg az erõnk arra, hogy ezt a helyzetet megváltoztassuk. A másik út az, hogy egy törvényes minimálbér alapján világos versenyfeltételek alakulhatnak ki egyes ágazatokban. Ezzel próbáljuk meg a szakszervezeti érdekérvényesítõ erõnket újból felépíteni. A VER.DI ezt az utóbbi utat tartja elõnyösebbnek, mert megállapítottuk, hogy az elmúlt években a szolgáltatások területén csökkent az érdekérvényesítési erõnk hatékonysága. Walter Sauer, az ÖGB nemzetközi osztályának képviselõje (Ausztria) Én is a második kérdés megválaszolásával kezdem. Az Osztrák Közalkalmazotti

Szakszervezet

intézményes

kapcsolatokkal

rendelkezik-e

a

globalizáció ellenfeleivel. Ezt a kérdést nem lehet egy mondatban megválaszolni. Két összefüggésben kell a kérdésre felelni. Az Osztrák Szakszervezeti Szövetségnek, az ÖGB-nek van intézményes kapcsolata a globalizáció ellenfeleivel. Voltak ezzel kapcsolatban különbözõ megállapodások. Az ATTACK-ot már említették, de vannak más, nem annyira prominens szervezetek is. Ezek minimálisan hatékonyak, de látványosan dolgoznak. A közalkalmazotti szakmai szakszervezetnek nincs intézményes kapcsolata a globalizáció ellenfeleivel. Ennek oka az, hogy a mi tagjaink munkáltatója a közszolgálati terület, és nem a világgazdaság, vagy valami Ausztria területén kívülálló intézmény. A velünk szemben álló fél nem a globalizált emberek gyülekezete, hanem a nemzeti kormány, a nemzeti autoritás. Éppen ezért a szakmai szakszervezetnek nincs feladata a globalizáció kérdéseivel kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy mi, mint konzulensek érdekeltek vagyunk a globalizáció kérdéseiben, de minden magánszemély kapcsolatban lehet a globalizációt ellenzõ szervezetekkel. Szakszervezetként nekünk tárgyalási mandátumunk csak a nemzeti kormánnyal van. Éppen ezért a mi tárgyalási témáink között a globalizáció semmiféle formában nem szerepel. Ezért nekünk nincs intézményes kapcsolatunk a globalizáció ellenfeleivel, a szövetségnek viszont van.

Az elsõ kérdés az volt, hogy lehetséges-e javítani a szakszervezeti érdekérvényesítést? Mi azt a tapasztalatot szereztük, hogy jó a tárgyalni-tárgyalnitárgyalni jelszó, de a tárgyalási folyamat valamikor befejezõdik, mert az ember vagy sikeres, vagy felismeri azt, hogy nem lehet sikert elérni. Ebben az esetben két különbözõ lehetõség van. Az egyik a sztrájk, a munkabeszüntetés, a tiltakozó gyûlések munkaidõben, tehát a munkaharc. Ezt megtettük, és csúcsszervünk az ÖGB is többször folytatott munkaharcot, változó sikerrel. Tehát az, amit régebben munkaharcnak neveztek, a sztrájk legalábbis parciálisan sikereket hozott. Véleményünk szerint azonban már elhasználódott ez az eszköz. A sztrájkfenyegetésnek már nincs olyan átütõ ereje, mint gondoljuk, hogy azzal bármit elérhetünk. Bizonyos munkaharc, illetve az abban való részvétel készségének megcsappanása is érzékelhetõ a munkavállalók körében. Tehát a kollégák összességében, pontosan tudják, hogy mi érhetõ el és mi nem. Ha kilátás van arra, hogy valami elérhetõ, akkor az emberek hajlandók a szakszervezeti akciók támogatására. De ehhez nem kell munkaharcot folytatni. Miért olyan nagyon nehezen lehet elérni, hogy a munkavállalók részt vegyenek a szakszervezeti akcióban? Miért szorult háttérbe — legalábbis pillanatnyilag — Ausztriában a munkaharc. Ennek az az oka, hogy munkabeszüntetés idején a közszolgálat minden esetben megbénul. Nem közlekednek a vonatok, a buszok, a hatóságok irodái zárva vannak, a telefonkapcsolatok megszakadnak. Az emberek ezt nagyon rossz szemmel nézik. Ha egy kormány azt érzi, és a lakosság többsége is azt mondja, hogy nagyon bosszúsak vagyunk, mert azok ott sztrájkolnak, ez tulajdonképpen hátszelet, támogatószelet ad a kormánynak arra, hogy nemet mondjon. A széles tömegek nem jelzik, hogy ezzel a munkaharccal szimpatizálnának, egyetértenének. És ha ez így van, akkor ez már kezdettõl fogva olyan projekt, amit le kell állítani. Éppen ezért mi az utóbbi idõben fokozottabban törekszünk arra, hogy a lakosság szimpátiáját megszerezzük a különbözõ érdekeink, ügyeink iránt. Ausztriában van egy könyv, Az állam szolgája a címe. Ez egy bestseller, amely a közszolgálattal foglalkozik. A beavatottak körében ez tehát bestsellernek számít. Azzal a gondolattal foglalkoznak ebben, hogy az ember a teljesítménye alapján kerüljön látókörbe, tehát jól végezze el a feladatát. A közszolgálat akkor tesz jót, ha a rendõrség, a csendõrség, a telefonszolgálatok, a közlekedési eszközök, a tanárok, az orvosok a nap 24 órájában mûködnek. Tehát a közszolgálat a hét 7 napján csak jót cselekszik. Ezt kell a legmodernebb eszközökkel, marketinggel az embereknek bemutatni. Azt, hogy nem csak az a köztisztviselõ, aki egy könyökvédõben az

íróasztal mellett ül, hanem a rendõrség, a csendõrség, a hadsereg, az orvos, a kórházi személyzet, a nõvérek valamennyien közszolgálati munkavállalók, akik valóban a nap minden szakában az állampolgárok rendelkezésére állnak. Fontos szimpátiát nyerni, és ebbõl a következtetést levezetni. Mindenkinek az a véleménye Ausztriában, hogy a gazdasági növekménybõl részt akarnak kapni, és minimálisan az inflációt egyenlítsék ki béremeléssel, hogy a vásárlóerõ ne csökkenjen, s ezt a közszolgálatiak részére is biztosítani kell. Tehát az egyenlõ bánásmód gondolata pillanatnyilag a stratégiánk, s a tagjaink és kollégáink is támogatnak bennünket ebben. Mindenki szereti, ha találkozik e témával általában a sajtóban, a magazinokban, a rádióban, a tévében. Aktív marketinget folytatunk, és mindig bemutatunk olyan embereket, akik különösen nagy erõfeszítést tesznek és elkötelezettséget mutatnak. Így lehet szimpátiát szerezni, és ilyen légkörben a kormány sokkal nehezebben tudja elutasítani követeléseinket. Tehát ha mi azt mondjuk, hogy mindenki, aki dolgozik, részesül az értékteremtés eredményébõl, és az infláció kiegyenlítése megtörténik, miért ne kapnák meg ezt a közalkalmazottak is. Ehhez hozzájárul még a teljesítmény-elem is. Mi egészen tudatosan azt mondjuk, hogy teljesítményorientáltak vagyunk, és nem akarjuk elfogadni a kizsákmányolást. Nagyon kell vigyázni, hogy ne a kizsákmányolás támogatójaként ábrázolják a szakszervezeteket. A kollégák figyelmét is arra kell irányítani, nehogy az önkizsákmányolás módszerére, útjára lépjenek, nehogy túl sokat akarjanak keresni, például az orvosok, mert õk tulajdonképpen sosem tudnak eleget dolgozni. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy 40 órás munkahetünk van, de az orvosok 50-60 órát akarnak dolgozni. Pedig szakszervezeti tagok, miközben mi szakszervezetként büszkék vagyunk a 40 órára. Óvatosnak kell lenni tehát, hogy ne mondhassák: a kizsákmányolást támogatjuk. S az önkizsákmányolás se jelentkezzen. De ezt mindenki vállalja a maga tevékenységben a közalkalmazotti, közszolgálati területen is. Fontos, hogy teljesítmény-orientáció létezzen. Ezek azok a gondolatok, amelyeket mi a szakszervezeti munka során most elõtérbe állítunk. Nick Crook, az UNISON nemzetközi titkára (Anglia) Végighallgatva a német és az osztrák kollégát, néhány gondolat ébredt bennem az antiglobalizációs mozgalom kapcsán. Önök közül is sokan tudják, hogy az Európai Szociális Fórumra a jövõ hónapban Londonban kerül sor. Az UNISON szerepet vállalt a szociális fórum megrendezésében, képviselve leszünk ott. Közös szemináriumot tartunk a résztvevõkkel.

Részben az okoz gondot, hogy nincs egy koherens globalizáció ellenes mozgalom. A mozgalom különbözõ szervezetekbõl áll, ezek különbözõ igényekkel, különbözõ idõben lépnek fel, nem koherensek. Egyes követeléseik szakszervezetellenesek. Konstruktív dialógusra törekszünk velük, de intézményesített kapcsolatot nem szándékozunk fenntartani. A dialógusra azért is szükség van, mert ha megnézzük a globalizációt ellenzõ mozgalomban résztvevõk korát, fiatalokról van szó. A szakszervezeti mozgalom pedig korosodik. Ez olyan kérdés, amivel foglalkoznunk kell. A második gondolat: mennyire vagyunk hatékonyak? Miért van az például, hogy a szakszervezetek Európa-szerte nem tudnak a fiatalokhoz szólni? Miért nem tartanak fontosnak bennünket? A szakszervezeti tagok között miért kevés a nõ? Ezt mindig megkérdezzük magunktól az UNISON-on belül is ahol pedig a tagság 60 százaléka nõ. Már 30 év óta tilos a nemek szerinti megkülönböztetés, a nõk azonban még mindig 20 százalékkal kevesebbet keresnek, mint ugyanabban a munkakörben a férfiak. Mindig megkérdezzük magunktól: miért? Európa-szerte csökken a szakszervezeti tagság. Angliában 25 éve tart ez a folyamat. Húsz évig egy szakszervezet-ellenes kormányzata volt Angliának. Rengeteg törvényt hoztak ellenünk. Noha az utóbbi idõben eltûntek ezek a jogszabályok, még mindig vesztünk tagokat. Szerencsére a közszolgálatokban emelkedik a taglétszám. Ez a plusz foglalkoztatottság miatt adódik. Sajnos a szakszervezeti tagság növekedése nem tükrözi a közszolgálatok növekedési arányát. Még mindig problémánk, hogyan gyõzzük meg az újonnan jövõket, hogy csatlakozzanak a szakszervezethez. A kollektív szerzõdés kötésének nálunk szigorú a feltétele. Ha 50 százaléknál kisebb a reprezentativitásunk, akkor kevésbé leszünk fontosak, és nem ülnek le velünk tárgyalni. Hatékonyság, új tagság, a régi tagok megtartása, koncentrálni azokra a kérdésekre, amelyek érdeklik a tagokat, — ezek alapvetõen fontos kérdések a mindennapi munkánkban. Végül is tagjaink jelentõs tagdíjat fizetnek havonta. Mi nagy szervezet vagyunk, s szakszervezetként felelõsséggel tartozunk azért, hogy okosan költsük el a tagdíjat és védjük a tagjaink érdekeit. Ha nem ezt tesszük, akkor nem lesznek tovább szakszervezeti tagok, otthagynak bennünket. Paulo Trindade, a CGTP-IN Végrehajtó Bizottságának tagja (Portugália) Ami a globalizáció ellenes mozgalmakkal kapcsolatban feltett kérdéseket illeti, a portugál CGTP nem épített ki intézményes kapcsolatokat ezekkel a mozgalmakkal. Úgy gondoljuk, hogy a szakszervezeti mozgalom céljai mások,

specifikusak, saját identitásunkból fakadóak. A globalizáció ellenes mozgalmak más célokat követnek. Igaz, a szakszervezeteket is foglalkoztatják a globalizáció okozta problémák. De mind a két mozgalomnak saját, külön céljai vannak. Néhány antiglobalista mozgalom még szakszervezet-ellenes magatartást is mutat. Bár úgy gondoljuk, hogy akcióegységrõl idõnként és konkrét kérdésekben szó lehet. Részt veszünk a Világfórumon, az Európai Szociális Fórum ülésein. 2003-ban is volt, 2004ben is rendeznek nálunk, Portugáliában szociális fórumot, amelyen megvitatjuk a globalizációval kapcsolatos fõbb problémákat. Ami pedig a második kérdést illeti, ennél bonyolultabb a válasz. Annál is inkább, mert ha jól értettem, az volt a kérdés, hogy miként tudjuk jobban védeni a munkavállalói érdeket, hogyan tudjuk érvényesíteni az érdekeket? Mit javasolhatunk a mi tapasztalataink alapján a magyar kollégáknak? Nehéz erre a kérdésre felelni, mert úgy gondoljuk, hogy nincs igazi recept. Minden országnak megvan a saját hagyománya, szociális, munkaügyi helyzete. Az imént Vígh László kolléga azt mondta, hogy olyan problémáink vannak, amelyek nem olyan súllyal esnek latba náluk, mint más országokban. Ez így van. Ezért mondom, hogy nincs egyetlen megoldás a problémákra. Azt tudnám elmondani erre a kérdésre a saját tapasztalataink alapján, hogy milyen viszonyok vannak a portugál közigazgatásban és milyen nálunk a munkavállalók helyzete. Nyilvánvaló az is, hogy szakszervezeti szempontból ez a helyzet nem könnyû. Több oka is van ennek. Külön kell említenem a fiatalokat, a fiatal munkavállalókat. Portugáliában különösen nehéz a közigazgatásban dolgozó fiatalokat bevonni a szakszervezetbe. Az az igazság, hogy a fiatalok nagyon sok esetben bizonytalan, törékeny helyzetbe kerülnek. Hogyan lehet a munkaerõpiacra bejutni fiatalon? Hiszen azt tapasztaljuk, hogy egyre idõsebb korban jut be az ember a munkaerõpiacra. A neoliberális filozófia szerint mindenkinek magának kell megoldania a problémáját. Szubjektív okok miatt senki nem tudja igazából, hogy mit kellene tennünk. Az utóbbi 4-5 évben jelentõsen csökkent a közigazgatásban dolgozók száma. Évente tízezerrel kevesebben dolgoznak a közigazgatásban. Tehát jóval kevesebb fiatal munkavállaló kerül be, és ha fel is veszik, nagyon rövid idõre. Akiket újonnan felvesznek, egyáltalán nem azért veszik fel, hogy pótolják a kiesett munkaerõt, vagy azokat, akik nyugdíjba kerülnek. A közigazgatásban a szakszervezeti szervezettség nem túl magas. Ez nem jelenti azt, hogy elégedetlenek vagyunk, csak azt, hogy tovább kellene növelni a szervezettségi szintet. A szakszervezeti gyakorlat szerint szeretnénk a munkahelyeken aktivizálni a dolgozókat. Megpróbáljuk a követeléseinket számukra érthetõvé tenni.

Arra törekszünk, hogy a bértárgyalásokat, vagy egyéb témákat a lehetõ legtöbb dolgozóval megbeszéljük, és konzultáljunk azokkal a szervezetekkel, amelyek érdekeltek a kérdésben. Általában a tárgyalási szakaszba bevonjuk a dolgozók széles körét is. Persze nem akarjuk elvetni az intézményes részvételt sem. Részt veszünk a Gazdasági és Szociális Tanács munkájában. Portugáliában is van ilyen, úgy tudom Magyarországon is van. Nálunk ez egy tripartit rendszer alapján mûködõ bizottság. A CGTP kezdettõl részt vesz ebben a testületben, amelyben több-kevesebb sikerrel folyik az egyeztetés. Az utóbbi idõben a kormány, a szakszervezet és a munkaadói szervezetek által lefolytatott tárgyalások sajnos nem vezettek konkrét eredményekre. Bár az intézményes egyeztetõ fórumok hasznosak, de sajnos nem járnak eredménnyel. A politikai pártokkal, a parlamenti erõkkel szintén próbálunk egyeztetéseket tartani, tárgyalni, hogy a legjobb feltételeket érjük el a munkavállalók számára. Számunkra ez a legfontosabb, hiszen mindenképpen azt szeretnénk, hogy a munkavállalói érdekeket eredményesen megvédjük. A siker attól függ, hogy mennyire tudjuk bevonni a munkavállalókat ebbe a folyamatba, és mennyire tudjuk mobilizálni õket. Nem akarunk állandóan sztrájkolni. A sztrájk nem az egyetlen megoldás. Lehet tüntetni is persze, mindenféle egyéb tiltakozási formák is léteznek. A média szívesen foglalkozik az ilyen látványos eseményekkel. Nagyon sok lehetõség kínálkozik arra, hogy érzékennyé tehessük a közvéleményt a bennünket foglalkoztató kérdések iránt. Ily módon próbálunk meg fellépni, ily módon próbáljuk meg érvényesíteni az érdekeket. Ha megkérdezik, hogy megéri-e a fáradságot, azt válaszolom, hogy Portugáliában az elmúlt húsz év során elsõsorban azért dolgoztunk, hogy új vívmányokat harcoljunk ki. Jelenleg viszont a harcaink nagy része azért folyik, hogy megvédjük a korábban kivívott jogainkat. Ezeket a vívmányokat ma ugyanis kérdésessé teszik, meg akarják nyirbálni a jogainkat. Portugáliában most a legfontosabb az, hogy a legkisebb eredményt is megbecsüljük, mert nagyon nehéz eredményeket elérni. A szakszervezetek a munkavállalók érdekeit védve csak kis lépésekkel tudnak elõrehaladni. A múlt héten például egy portói borral foglalkozó vállalkozásnál, ahol mintegy száz ember dolgozik, mind a száz dolgozóval egyéni munkaszerzõdést kötöttek. Közös szabályozást — kollektív szerzõdést — nem találtunk, és ezek a dolgozók hosszú idõ óta nem kapnak bért, nem kapnak fizetést. Nem tudtunk mást tenni, mint sztrájkba kellett lépni, és így sikerült elérni, hogy legalább kéthavi elmaradt bért kifizettek. A sztrájkig egyetlen egy szervezett dolgozó volt a cégnél. A sztrájk, illetve a bérfizetés után több dolgozó is belépett a

szakszervezetbe. Tehát az ilyen kis eredményekre gondolok. Ezeket is értékelni kell. Mi másfajta globalizációról beszélünk, mint amit általában antiglobalizáción értenek. Olyan alapon, hogy néha egyetértünk bizonyos dolgokban, máskor pedig nem. Semmi sem történik. Például egyetértettünk abban, hogy harcoljunk az iraki háború ellen, viszont nem értünk egyet az európai alkotmány ellen folytatott harcukkal. Mi igent mondtunk erre. Az antiglobalista mozgalmakkal mi is fõleg konkrét témákban, elsõsorban nemzetközi szinten tartunk kapcsolatot. Olykor kampányokat is folytatunk velük közösen, például a kereskedelem globalizációjáról. Van egy külön kampányunk a közszolgálatok területén, a szolgáltatások kommercionalizálása ellen. Természetesen ez hatással van a közszolgálatokra, illetve arra a direktívára, amely ezekre vonatkozik a belsõ piacon. Ez egy Európai Uniós irányelv-tervezet, és minket érdekel az, hogy egyezségre jussunk ezekkel a szervezetekkel. Például az ATTACK-kal is, amely szintén érdekelt abban, hogy a közös célokért együtt dolgozzunk. Tulajdonképpen stratégiai álláspontunk is az, hogy együtt dolgozzunk velük országos szinten is. Hiszen azt gondoljuk, hogy követelményeink hatékonysága attól is függ, mit nyerünk a közvélemény elõtt. Nem zárjuk ki a sztrájkokat, a mozgósítás formáját, de azt gondoljuk, hogy bármilyen mozgósítás, amit kezdeményezünk, ha nem rendelkezik a közvélemény támogatásával, akkor nem vezet eredményre. Éppen ezért állampolgári platformokkal dolgozunk együtt. Például létrehoztunk egy ilyen platformot a közoktatásban, és itt diákszervezetekkel, szülõk és diákok szövetségével, pedagógus szervezetekkel együtt dolgozunk, közös frontot alkotunk az oktatás minõsége, illetve a szakmai színvonal, az

oktatók

képzettsége

ügyében.

Ugyancsak

fontosnak

tartjuk,

hogy

a

munkakörülmények minõségi követelményeit is ismerjék el. Ugyancsak harcolunk az egészségügy közkézben tartásáért. Más területeken is együttmûködünk állampolgári kezdeményezésekkel. Az a véleményünk, hogy ilyen módon nagyobb esélyünk van a sikerre. Laurence Laigo, a CFDT titkára (Franciaország) Mennyiben vagyunk képesek az érdekeinket érvényesíteni? Ez felvet olyan kérdéseket, amelyeket én már megpróbáltam kibontani ma délelõtt, amikor is a szociális párbeszéd francia sajátosságairól beszéltem a közszolgálat keretében. Mint tudják, Franciaországban az állam nagyon fontos dolog, igen szorosan kötõdünk ehhez a kérdéskörhöz. Ugyanakkor az állam szerepe meglehetõsen nehéz abban, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a munkavállalók részvételi joga és a hierarchiai

alávetettség között. Tehát, hogy az alá- és fölérendeltségi viszonyokból adódó következményeket kezelni tudjuk. Ebbõl az következik, hogy a dolgozói állománynak — amennyiben részvételi joggal rendelkezik — általános érdekeket képviselõ rendezvényeken kell részt vennie. Mindennek ellenére az állam úgy gondolja, hogy neki meg kell õriznie a felettes vezetõi tekintélyét a dolgozói állomány tekintetében. A közszolgálat keretében már nem igazán az érdekegyeztetés fórumain, hanem inkább a kollektív tárgyalásokon találkozunk fontos témákkal. Nagyon gyakran olyan testületekrõl van szó, ahol egyszerûen csak tájékoztatják a dolgozókat az elõzetesen már meghozott döntésekrõl. Ez volt a helyzet akkor is, amikor a decentralizációs törvény ismertetésére került sor. Elõzetesen ugyan voltak egyeztetések, tárgyalások a szakszervezetekkel, de tényleges érdemi tárgyalásra nem volt lehetõség. Inkább csak a meghozott döntéseket mondták meg nekünk, minthogy ténylegesen bevontak volna bennünket a tárgyalási folyamatba. Tehát azt mondhatjuk, hogy a közszolgálatban a tárgyalás, a részvétel, az érdekegyeztetés valahogy másodlagos szerepet tölt be. Ugyanakkor az érdekegyeztetés a szociális párbeszéd szintjén nagyon kevéssé nyilvánul meg tervezett, formális módon. Tehát itt ugyancsak a felülrõl lefelé menõ tájékoztatásról beszélhetünk inkább, ami megint csak egy francia sajátosság. Ma

délelõtt

munkásbizottságokkal

Juan

Carlos

kapcsolatban.

feltett

egy

nagyon

Franciaországban

fontos

számos

témát

a

szakszervezeti

mozgalom létezik. Napjainkban a közszolgálatban már tíz szakszervezet mûködik. Ez az állam számára teremt kényelmes pozíciót, mert mondhatja, hogy látják mennyi szakszervezet van, nem képesek megegyezni egymással, tehát nekünk, a kormánynak kell kézbe venni a dolgot. Ez a nagyszámú szakszervezet oda vezetett, hogy a szakszervezetet

ellenzõ

többféle

mozgalom

is

kifejlõdött.

Miért?

Mivel

Franciaországban a szakszervezeti jog a közszolgálatban rendkívül fontos a szakszervezetek számára. Amikor minden európai országban a szervezettség csökkenésével kell szembenéznünk, Franciaországban a közszolgálat végül is felvállalja a szakszervezetekkel kapcsolatos dolgokat. A dolgozói létszám alapján határozzák meg a szakszervezeti függetlenített tisztviselõknek az állam által adott fizetését. Például engem nem a szakszervezet fizet, hanem mivel én a közszolgálatban dolgoztam eredetileg, kiemeltek, és az én béremet az állam állja. Egy olyan környezetben, amikor mindenki pénzügyi problémákkal küzd — ráadásul, amikor csökken a szakszervezeti taglétszám — egy ilyen vívmány megõrzése rendkívül jelentõs. Az érdekegyeztetés Franciaországban sem igazán létezik. Az egyetlen

kötelezõ egyeztetés akkor van, amikor sztrájkot jelentünk be. Amennyiben nem jelentik be elõre a sztrájkot, az állam visszautasíthatja a tárgyalást. Ez a fajta hozzáállás inkább a komoly, támadó jelleget segíti elõ, mint a tárgyalásos jellegût. Hiszen gyakorlatilag az egyetlen érdekegyeztetési tárgyalás a sztrájk-bejelentés függvénye. Az állammal kötött megállapodásaink mindenféle jogértékkel rendelkeznek. Ennek ellenére az állam nem mindig tartja be a megállapodásokat. Ez eléggé elveszi a szakszervezetek kedvét. Hiszen, aki például nem vesz részt a szakszervezeti tárgyalásokban, azt mondja, hogy semmi értelme ennek, hiszen sokat tárgyaltunk, és utána az állam mégsem ad helyt a megállapodott intézkedéseknek. A 35 órás munkahetet sikerült kialkudnunk egyebek között az egészségügyi ágazatban. A bevezetéséhez rengeteg új munkahelyet kellett volna létrehozni. Valójában azonban a szükséges státusokat nem teremtették meg, tehát a dolgozói állomány nem tudott élni a 35 órás munkahét lehetõségével. A következõ szakszervezeti választások során ennek megitta a levét az én szakszervezetem, a CFDT, mivel az állam nem tett eleget a kötelezettségeinek. Azt mondták nekünk: Önök aláírták ezt és ezt, pedig nem kellett volna. Valójában nem errõl volt szó. A megállapodás jó volt, ám nem érvényesítették teljes egészében. A mi szervezetünkben az a kultúra alakult ki, hogy tárgyalni kell, de sajnos mostanában, amikor a tárgyalást befejezzük, nem tudjuk, hogy milyen csapdába esünk. Van egy másik vetülete is a témának. A szociális párbeszédnek ez a gyakorlata a mobilitásnak is komoly gátja. Az állam ugyanis a szociális párbeszédet bizonyos témakörökre szûkíti, csökkenteni akarja a közszolgálatra fordítható költségeket, ugyanakkor nem hajlandó foglalkozni a humán-erõforrás gazdálkodással. Az így kialakuló rossz körülmények oda vezetnek, hogy gyakorlatilag nem pótolják az elfogyó létszámot. Például, aki elmegy nyugdíjba, annak a helyét nem töltik be, illetve ha valaki szeretne a közszférában dolgozni, akkor nincs meg a megfelelõ költségvetési keret arra, hogy új munkaerõt vegyünk fel. Vagy például a már meglévõ dolgozók számára nem biztosítják a továbbképzési lehetõségeket, illetve ha szeretné valaki a szolgálati helyét megváltoztatni, arra sem adják meg a lehetõséget. Ezek meglehetõsen paradox helyzetet eredményeznek. Egyelõre — bár paradoxonnak tûnik —, de az Európai Uniós jog az, ami lehetõvé teszi számunkra, hogy bizonyos mértékben elõrelépjünk. Egyes tárgyalási bizottságokban például sikerült érvényesítenünk azt a meglátásunkat, hogy a bizottság nem volt EU-konform, mivel az állam nem fogadta el olyan személyeknek a képviseletét, akinek nincs meg a közalkalmazotti jogállása, tehát csak ideiglenes

státusszal rendelkeznek. Így aztán, mivel érvényesítettük az Európai Uniós jogot, és ezzel képesek voltunk kibõvíteni a bizottságot, azaz a már véglegesített közalkalmazottakon kívül a csak ideiglenes munkaszerzõdéssel rendelkezõk is képviseltethették magukat. Az Alapvetõ Jogok Kartája kimondja, hogy a munkáltatóknak valamint az alkalmazottakat képviselõ szakszervezeteknek — a nemzeti és az EU-s jog, és más törvények értelmében — jogukban áll részt venni a tárgyalásokon, tehát például a kollektív szerzõdés tárgyalásain. Így sikerült elfogadtatnunk, hogy a mi EU-s értelemben meglévõ jogainkat a francia állam nem tartotta be. Látható tehát, hogy még Franciaországban is, és a francia közszolgálatban is érvényesíthetjük az Európai Uniós jogokat. Ez igencsak bátorító. EU-s keretek között nem régen került megalakításra az önkormányzatok tekintetében illetékes Ágazati Szociális Párbeszéd Bizottság. Ez megint egy nagyon jó dolog, hiszen rá fogja kényszeríteni a munkaadókat a tárgyalásra, és létre fogják hozni a közszolgálatra illetékes Szociális Párbeszéd Bizottságot is. Természetesen ezzel a intézményrendszerrel kapcsolatban Franciaország volt az, amely leginkább a viszolygásának adott hangot. Ez paternalista jellegû védekezés. A francia állam gyakorlatilag paternalista módon akarja menedzselni a közszolgálatot ahelyett, hogy egy valós szociális párbeszédnek adna helyet. E tekintetben sokat segít nekünk az EU jogrendszere. A második kérdéssel kapcsolatban — milyen viszonyban állunk az antiglobalista mozgalmakkal — napjainkban mi nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a szakszervezetek igenis tárgyaljanak a különbözõ civil szervezetekkel. Vannak ugyanis olyan témakörök, amelyek meghaladják a szakszervezeti kompetenciát. Ami magát a globalizációt illeti, a szakszervezeteknek speciális felelõsségük van a multinacionális cégekkel kapcsolatban, ahol is ki kell alakítani az európai léptékû szociális párbeszéd fórumait. Nyilvánvaló, hogy a párbeszéd tartalma állandóan változik, mert a tárgyalás másképp néz ki elméletben, mint a gyakorlatban. Ezt már tapasztaltuk. Vannak

olyan

törekvések,

célkitûzések,

amelyek

számunkra

antagonisztikusnak tûnnek a globalizáció-ellenes mozgalmak keretében. Arról a gondolatról beszélek, hogy bizonyos fajta protekcionizmust kellene újra bevezetni. Ez bizony eléggé anakronisztikusnak mondható. Egyes globalizáció-ellenes mozgalmak vissza szeretnének lépni ahelyett, hogy kordában tartanák a globalizációt. Végül is, ha az Európai Unió növekedési és fejlõdési modelljét nézzük, ez a szolidaritáson alapul. Ugyanezt kellene bevezetni a globalizáció tekintetében is. Amennyiben a szegény országok is jobban hozzáférhetnének a gazdagsághoz, akkor talán sikerülne

csillapítani a globalizáció vadságát. Annál kevesebb dömpingár lesz, minél inkább stabilizálni tudjuk a globalizáció szintjén megnyilvánuló cselekvéseket. Itt meglehetõsen ellentétben álló folyamatok harmonizálásáról van szó. Szeretnék egy példát mondani ezzel kapcsolatban a mezõgazdaságról. Franciaországban nagyon komoly viták vannak arról, hogy segíteni kell a szegény országokat. Valójában mi vagyunk az elsõk, akik mindenáron fenn akarjuk tartani az Európai

Uniós

támogatásokat,

ami

lehetõvé

teszi,

hogy

megõrizzük

a

versenyelõnyünket. A francia globalizáció-ellenes mozgalmak kifejezetten kritizálják a francia álláspontot. Látható, hogy a globalizáció-ellenes mozgalmakban születnek meglehetõsen leegyszerûsített állásfoglalások is. Nekünk az az érzésünk, hogy számos civil szervezet inkább a politika zászlója alá került, mint hogy valódi civil szervezet lenne. Nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy a fiatalokat, akiket mi nagyon nehezen tudunk bevonni a szakszervezeti munkába, sokkal inkább elcsábítják ezek a civil szervezetek. Napjainkban úgy tûnik, hogy sokkal kevésbé mobilizáló erejûek már ezek a civil szervezetek. Ez egyszerûen azért van így, mivel ezekbe a civil szervezetekbe kerülnek be a régen szélsõbalos vezetõk, és gyakorlatilag ezek a volt szélsõbalos vezetõk a civil szervezeteken keresztül adnak hangot azoknak a követeléseiknek, amelyek a politikai mozgalmakban már csõdöt mondtak. Ezért mi nagyon szelektíven választjuk ki a kapcsolatainkat e téren. Dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke Nagyon sokoldalú és érdekes válaszokat kaptunk az itt elhangzott két kérdésre. A magyar helyzetre utalva magam is úgy látom, hogy a globalizáció-ellenes szervezetekkel — és általában a civil szférával — mi is küszködünk. Magyarországon igazából az elmúlt egy-két évben kezdtek komolyabban kibontakozni ezek a sajátos civil szervezetek. Nagyon sok közülük még ma is elég nehezen meghatározható. Az egyik probléma itt nálunk is az, hogy ezek a szervezetek ideológiai, politikai szempontból nagyon komolyan különböznek. Megtalálhatók a szélsõ baltól a szélsõ jobbig terjedõ ideológiai és politikai felfogások. Konkrét céljaikat tekintve is rendkívül sokszínûek. Éppen ezért a szakszervezeteknek elég nehéz csatlakozni ezekhez, és adott akcióikban részt venni általában elég nehéz. A közszférában pedig — úgy gondolom — különösen problematikus. Itt már szó volt arról, hogy a közszférának az általános szakszervezeti helyzethez képest is vannak specifikumai. Egy sajátos közegben és sajátos munkáltatói milliõben dolgozik, hiszen zömmel a mindenkori állammal, illetve kormánnyal áll kapcsolatban. Ez nálunk is meghatározza

az ezekkel a szervezetekkel való együttmûködést. Másrészt

ez

az

alapállásunk

meghatározza

a

pártokkal

való

együttmûködésünket is, amirõl most ugyan nem esett szó. A szakszervezeti mozgalomnak azok a szervezetei, amelyek a versenyszférában mûködnek, adott esetben itt Magyarországon is sokkal inkább kifejezhetik egyik, vagy másik párthoz fûzõdõ szimpátiájukat. A közszférában — legalábbis a magyar viszonyok tekintetében — már óvatosabbak vagyunk. Általában nem a pártokkal, hanem a mindenkori kormánnyal igyekszünk megállapodásokat kötni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem képviselünk valamiféle értékrendet. A magyar szakszervezeti mozgalom alapvetõen baloldali értékrend mentén halad. De ez nem jelenti azt, hogy bármely párttal olyan fajta elkötelezettséget vállalnánk fel, ami viszont már részben zavarhatná az együttmûködésünket a mindenkori aktuális hatalommal. Másrészt dezorganizálhatná a tagságunkat is, amelynek a politikai palettája elég sokszínû. Vannak itt természetesen szocialista irányultságú emberek — elég nagy számban —, vannak keresztény-konzervatív irányultságúak is, szintén nem kis számban. És megtalálhatók a mi tagjaink körében is a szélsõ baltól akár a szélsõ jobbig terjedõ nézetek is. De hát a szakszervezeteknek, és fõként a közszféra szakszervezeteinek mind a partnerviszonyok szempontjából, mind a tagságon belüli álláspontok sokszínûsége miatt óvatosabbnak kell lenniük. Ez vonatkozik a civil szférára is. Nem beszélve arról, hogy jó néhány civil szervezetrõl azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen kik és hányan állnak mögötte. Egyes esetekben az a gyanúnk, hogy nagyjából a rokonság, meg esetleg a baráti kör képez egy-egy civil szervezetet. Tehát nagyon sokféle problémával találjuk szembe magunkat. Ezzel együtt persze a SZEF nagyon lényeges célnak tartja, hogy a civil szféra Magyarországon is fejlõdjék, és ha lehet, normális irányba próbáljuk befolyásolni a civil szféra fejlõdését. Más szempontból ugyanis tagadhatatlan, hogy ennek a civil szférának vannak fontos funkciói. A letisztulás folyamata azonban ma még Magyarországon inkább a kezdetnél tart, mintsem a befejezõdés közelében. Miközben itt is megvannak azok a jelenségek, amelyekrõl hallottunk — hogy sokszor nagyon radikálisak, és olyan célok érdekében is radikálisak, amelyeket a szakszervezetek már nem vállalhatnak fel —, más esetekben pedig bizonyos civil szervezetek nagyon is rugalmasak. Tehát esetenként az a veszély is fennáll, hogy azt mondja a kormány: ezek a szakszervezetek bizony eléggé megrögzött konzervatív álláspontokat képviselnek adott ügyekben, és van néhány civil szervezet, amely viszont kész sokkal inkább tolerálni bizonyos más álláspontokat. És esetenként rá is játszik a hatalom a civil szervezetek ilyenfajta flexibilisebb magatartásmódjára.

Magyarországon is elég komplikált a helyzet, több vonatkozásban talán egy kicsit fejletlenebb módon még, de számos elemében hasonlítanak a problémáink azokhoz, amiket itt hallottunk. Ezzel együtt a SZEF részt vesz a Magyar Szociális Fórum munkájában, de nagyon differenciált és disztingvált módon. Csak azokban az ügyekben vagyunk jelen partnerként, amely ügyekben összeegyeztethetõek az álláspontjaink, és törekvéseink. És ilyen ügyek adódnak. Bekapcsolódunk a Magyar Szociális Fórum munkájába, és valószínû, hogy képviselõink a londoni fórumon is részt vesznek majd. Részt vettünk Párizsban is a szociális fórum munkájában, még egyszer mondom, nagyon disztingvált módon. Árva János, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke Abban, amit a francia kolléganõ mondott — õt az állam fizeti —, veszélyforrásokat

is

látok.

Abszurdumként

el

tudok

képzelni

egy

olyan

teljesítménykövetelmény-rendszert, hogy amennyiben az állam fizeti a szakszervezeti tisztségviselõt, akkor az lenne az illetõ legfontosabb dolga, hogy folyamatosan csökkentse a létszámot. És ezért kapna fizetésemelést. Hogyan biztosítható így a szakszervezet cselekvési szabadsága? Fehér József elõadásában elhangzott, hogy bizonyos fajta privilégiumokat vissza akarnak vonni tõlünk. Megjegyzem, ezek nem nagy privilégiumok. 1945-öt megelõzõen sokkal nagyobbak és sokkal érzékelhetõbbek voltak a közalkalmazotti privilégiumok. Úgy tûnik fel számomra a francia kolléganõ elõadásából, hogy ott a magánszektornak van privilégiuma. A járulékfizetési rendszerre gondolok, amelynek alapján 40 év után elmehet valaki nyugdíjba a magánszektorból. A francia közszolgálatban nem sikerült elérni, hogy 40 év után lehetõség legyen a nyugdíjazásra. A szünetben beszélgettünk az MKKSZ fõtitkárával és azt mondtam, hogy elég pesszimista elõadásokat hallhattunk magyar részrõl. Most, amikor megismertem, hogy a külföldi kolléganõk és kollégák hasonló problémákat vetettek fel, akkor azt kell mondanom, hogy nem pesszimista megnyilvánulás volt a magyaroktól mindaz, amit mondtak, hanem a tényhelyzet ismertetése. Csatlakozom Vígh László elnök úrhoz, aki fontos feladatra figyelmeztetett: nagyon-nagyon lényeges a mai idõszakban, hogy a szakszervezetek nemzetközi színtéren is aktívabban összefogjanak. A munkaidõt meghosszabbítani akaró törekvésekkel és sok minden mással kell és kellene foglalkoznunk közösen az elkövetkezendõ idõszakban.

Végezetül egy technikai kérdésem van a spanyol kollégához. Mi már évek óta küszködünk azzal, hogy szeretnénk egy választási procedúrától leválasztani a szakszervezetek reprezentativitásának megállapítását. Jó úton haladunk, remény van a megoldásra, és ez a lényeg. Ha jól értelmeztem, Spanyolországban 4 évente van választás munkahelyi szinten, és a 10 százalékos támogatottság elérésével már reprezentatívvá válik a szakszervezet. A munkahelyi is. Gondolom, hogy valamilyen számítási metodika szerint az alágazati, ágazati, illetve az országos szint is megjelenik a munkahelyi választásokon keresztül. Ezért kérdezem spanyol kollégánkat, hogy a 10 százalékos támogatottságot fõszabálynak kell-e érteni valamennyi szinten, vagy más megoldások kerülnek elõtérbe a munkahelyinél magasabb szinteken? Laurence Laigo, a CFDT titkára (Franciaország) Ami a szakszervezeti jogokat illeti, való igaz, hogy a nagyobb létszámú munkahelyeken kihelyezik az alkalmazottat szakszervezeti munkára, tehát a saját intézményük fizeti továbbra is a bérét. Tudatában vagyunk, hogy milyen kockázatokkal jár ez a dolog, de az az igazság, hogy szakszervezeti jogként óriási elõnyt jelent. Tehát, hogy a munkaadó fizeti az érdekképviseleti tisztségviselõ bérét. Azt is elmagyaráztam ugyanakkor, hogy a szociális dialógus nagyon gyenge, és a szakszervezeteket csak kis mértékben vonják be a döntéshozatalba. Ma a szakszervezetek inkább blokkolni tudják azokat a reformokat, amelyek nem tetszenek nekik, s kisebb lehetõségük van arra, hogy olyan reformok szülessenek, amelyek a saját érdeküket szolgálják. A szociális dialógusról a közvélemény keveset tud. Az emberek gyakorlatilag úgy ítélik meg, hogy a szakszervezet inkább blokkolja a reformokat, mint elõsegíti. Ez olyan image-t teremthet a szakszervezetekrõl a közvélemény elõtt, hogy sokan megkérdezhetik: akkor mire való a szakszervezet? A mi jogosítványunk gyakorlatilag a tárgyalásról szól. Tárgyalni szeretnénk mindenrõl, és minden meghozandó törvényrõl. Nem tudom, más országokban mennyire érdekes ez a tárgyalási jogosítvány, de az, hogy nálunk az állam több helyen fizeti a szakszervezeti küldötteket, választottakat, és ugyanakkor mi nem tudjuk felhasználni õket arra, hogy a tárgyalásokon nekünk kedvezõ döntéseket érjenek el, valószínûleg összefüggésbe hozható. Ebben valóban hihetetlen kockázatok vannak. El kell azt érnünk, hogy a szakszervezetek eredményesebben vegyenek részt a tárgyalásokon. Az elõbb elmagyaráztam, hogy nehéz a tárgyalásokat végigvinni, mert ha olyan kormány van hatalmon, amely kedvezõ álláspontot tanúsít a közalkalmazotti

szférával szemben, akkor rendben van. De ha olyan kormányunk van, mint például most, amelynek a magatartása nem kedvez a közszférának, a közalkalmazottaknak, akkor gyakorlatilag a gazdasági nehézségek következményeit is a szakszervezetek számlájára

írják,

vagy

a

szakszervezetek

felelõsségét

hangoztatják

ezzel

kapcsolatosan. Így olyan helyzet áll elõ, hogy az állam egy adott ponton megkérdõjelezheti a megszerzett jogainkat. Igen, vannak jogaink, vannak eszközeink, de a hatékonyság szempontjából valami sántít. Amikor még nagyon jó idõket éltünk meg, mindenki nagyon boldog volt, mert gazdasági rendszereink inkább zárt rendszerek voltak. Akkor nem vetõdött fel az az elsõdleges kérdés, mint ma, hogy mit lehet kezdeni a közszférával. Korábban nekünk teljesen kedvezõ volt a kormányzati rendszer. Most pedig, ahogy a dolgok állnak, a közalkalmazotti, köztisztviselõi szférának is gondjai vannak. A szociális dialógusban most nem mûködhetünk úgy, mint régebben, hiszen a nemzeti gazdaságok már egybekapcsolódnak, az Európai Unió bõvül. Tehát a helyzet most sokkal nehezebb, összetettebb, mint azokban a sikeres idõkben, amikor a gazdasági fejlõdés erõteljes volt, és amikor a szakszervezetek megengedhették maguknak, hogy csak a bértárgyalásokra fókuszáljanak, csak az egyéni karrierek kérdését tárgyalják. Korábban nem volt ilyen szintû destabilizáció a társadalomban, mint most a demográfiai és a finanszírozási problémákkal. Tehát most nehéz idõszakot élünk. Korábban könnyebb volt a helyzetünk. Ami pedig a nyugdíjakat illeti, a legutóbbi reform után a tisztviselõk nyugdíjjárulék-fizetésének idejét meghosszabbították. Ahhoz, hogy valakinek joga legyen nyugdíjba menni, 40 évig kell járulékot fizetnie. Ez leginkább a járulékfizetéshez kötõdik. Azok, akik már 14 vagy 16 éves korukban elkezdtek dolgozni, és a 40 év járulékfizetési határidõt elérik, mielõtt 60 évesek lennének, az õ javukra különbséget tesz a törvény. Akik nagyon nehéz munkakörülmények között dolgoztak, 60 éves koruk elõtt is elmehetnek nyugdíjba. Nekik nem kell mind a két feltételnek eleget tenniük, vagyis annak, hogy a 60 évet betöltik egyrészt, másrészt pedig 40 évig fizettek járulékot. Ez a két szempont van. A kormány tehát elfogadta, hogy egyes kategóriáknak az egyik szempontot elengedi. A munkáltatói szervezetek természetesen ellene szegülnek, mert ez sokba kerül nekik, ugyanakkor belemennek a tárgyalásba. A közszférával kapcsolatban nem akarom azt mondani, hogy egyik szférában, vagy a másikban több elõny van. Óriási nehézségek vannak mind a két területen, de ebben a konkrét példában a kormány elutasítja azt, hogy errõl tárgyalni lehessen a közszférában. Szakmai szinten tárgyalások folytak a közalkalmazotti szférában arról,

hogy elengedjék a 60 éves kor elérésének követelményét, de nem lehetett eredményt elérni. A kormány, illetve mi azt mondjuk, hogy a szolidaritás fontos szempont, hiszen vannak olyanok, akik korán kezdtek dolgozni, vagy nehéz körülmények között végzik a munkájukat. Ugyanakkor nem mondom azt, hogy a közszféra általánosságban hátrányosabb helyzetben van, mint a magánszféra, de ebbõl a szempontból ez elmondható. Van egy megállapodásunk a szakképzésrõl is. A karrierépítés szempontjából folytathatunk tárgyalásokat, de a mobilitás szempontját elõtérbe helyezzük. Határozott álláspontunk: ha a közalkalmazottaknak lehetõséget adnak arra, hogy átképezzék magukat, és át tudjanak menni akár a magánszférába, nem lehet rájuk hárítani a költségvetési megszorítások következményeit anélkül, hogy megfelelõ eszközöket adnánk nekik karrierjük újraépítéséhez. Juan Carlos Jiménez, a CC.OO nemzetközi osztályának képviselõje (Spanyolország) Spanyolországban a szociális párbeszéd rendszere kialakult. Nem sikerül mindig megegyezésre jutnunk, de nagyon sok tárgyalóasztalhoz ülhetünk le, nagyon sok szakaszból áll a tárgyalás. Egy szakszervezeti választás alkalmával egy munkahelyen — tegyük fel a Gazdasági Minisztérium barcelonai kirendeltségén — a közjegyzõ

jelenlétében

bejegyeztetik

a

szakszervezetet,

és

szakszervezeti

választásokat tartanak. A választási eredmények kihatnak minden szintre: a konföderációs tárgyalások szintjére, a vállalati szintre és a katalóniai regionális szintre is, ha éppen ott zajlik a szociális párbeszéd. Tehát minden egyes ágazatban tudjuk, hogy milyen a reprezentativitás. Tudjuk, hogy melyik szakszervezetnek milyen szintû képviseleti hányada van. Tudjuk, hogy melyik a reprezentatív szakszervezet országos szinten, és melyik reprezentatív érdekképviselet milyen más tárgyalóasztalnál ülhet. A választások további jelentõsége az, hogy a megválasztott személyek szabadidõvel is rendelkeznek a munkaidejükön belül adott óraszámban, és ezt az óraszámot szakszervezeti munkával tölthetik el. Így kerültem én függetlenített szakszervezeti tisztségbe. Az Oktatási Minisztériumtól kapom a tanítói fizetést, azt a bért, mintha iskolában tanítanék, de szakszervezeti bizalmiként mûködöm. A többi bizalmi átengedte nekem az órakedvezményét. Az összes bizalmi kollégám minden óraszámát én használom fel. Így én teljes munkaidõben a szakszervezetnek dolgozhatom. Tehát az én érdekem az, hogy sok szakszervezeti tag, és sok szakszervezeti bizalmi legyen, mert akkor a szakszervezetek rendelkeznek sok ilyen függetlenített tisztségviselõvel, mint amilyen én vagyok.

Dominik Schirmer, a VER.DI Bavaria-tartományi egészségügyi és szociális szervezetének vezetõje (Németország) Nagyon érdekesnek tartom azt a kérdést, hogy egy szakszervezet hogyan finanszírozza magát. Kifejezésre jut ebben az, hogy a szakszervezetek önmagukat is másképpen értelmezik. Ez nem szemrehányás, csupán a különbözõ történelmi fejlõdésre és az eltérõ politikai értékelésre szeretnék utalni. A német szakszervezetek számára egyenesen elképzelhetetlen, hogy a munkáltató fizessen bennünket, tehát a bérkiesést úgymond megtérítse. Ugyan van egy függetlenség, ám a szakszervezeti tisztségviselõ de facto ebben az esetben gazdaságilag mégis függ a munkáltatótól. Németországban három fontos, alapvetõ szabály van a szakszervezet fogalmával kapcsolatban, és ezt a Szövetségi Munkaügyi Bíróság is elfogadta. A szakszervezetnek politikailag függetlennek kell lennie. Függetlennek kell lennie az államtól, a pártoktól és más szervezetektõl. Németországi szakszervezetnek azért, hogy elismert — reprezentatív — szakszervezet legyen, egy szervezeten vagy konszernen túlmenõen is érdekképviseleti munkát kell végeznie. Tehát egy szakszervezet nem képviselheti csupán a Lufthansa, vagy a BMW, vagy az egyes munkáltatókkal szembeni munkavállalói érdekeket. A harmadik, nagyon fontos követelmény, hogy a szakszervezet gazdaságilag is független legyen. Mi nem vagyunk függetlenek a másik oldaltól, ha a munkáltató, vagy a kormány vagy az állam pénzügyi eszközeit megkapjuk. Tehát képeseknek kell lennünk arra, hogy mindazt, amit végzünk, saját magunk finanszírozzuk. Ehhez szükségünk van tagokra, tagdíjakra, és ha ezzel nem rendelkezünk, akkor nincs legitimációnk. Történelmileg nálunk ez így alakult ki, ez a definíció érvényes nálunk a szakszervezetekre. Ma délután a munkakapcsolatok alakításának különbségét állapítottam meg. A frankofon országokban sokkal inkább hajlandóak a sztrájk eszközeit alkalmazni, azzal fenyegetõzni: ha a munkáltató nem hajlandó kooperálni, akkor sztrájkolni fogunk. Mi másképp kezeljük a munkáltatókat. Persze, Németországban is elõfordulhat, hogy sztrájkfenyegetésre kényszerülünk, de tárgyalás elõtt nem ez a jellemzõ. A szakszervezeti munka állami támogatása ügyében érdekes módon Németországban van párhuzamosság Spanyolországgal. Franciaország gyakorlata viszont teljesen eltér Németországétól. Ausztriában azt mondja a törvény, hogy egy bizonyos üzemi nagyságrendtõl, tehát egy bizonyos munkavállalói létszámtól ennyi és ennyi szakszervezeti embert fel kell szabadítani a munka alól. Az állam fizeti és közben karrierjüket is építik, a karrierjüket nem fagyasszák be, abban az állapotban

vannak, mint ahogy felmentették õket a munka alól, õk a pályafutásukat papíron folytatják. Ennek a munkáltatói gondolkodásnak az áll a hátterében, hogy ha a szakszervezettel szemben pozitív a hozzáállás, és a szakszervezeti munkát valamilyen módon támogatják, akkor esetleg kevésbé radikálisak lesznek a szakszervezetek. A támogatást természetesen nem kötelezõ igénybe venni. Az állam a törvényen keresztül már több évtizede megadja ezt a lehetõséget, és a szakszervezetek nagyon ügyetlenek lennének, ha ezt a kezükbe helyezett pénzt nem fogadnák el. Ez ugyanis nem kevés pénz, miután több száz, több ezer szakszervezeti tisztségviselõ részére az állam adja részben, vagy egészében a fizetést. Buták lennének, ha visszautasítanák. Ezzel nagyon sok jót tehetünk a kollégákért, rengeteg akciót indíthatunk. Olyanokat, amelyeket különben nem indíthattunk volna el, mert a pénz a tisztségviselõk fizetésére kellett volna. Éppen ezért ez minden érdekelt javát szolgálja. Igazat adok az elõttem szólónak, hogy ez a radikalizációt kicsit fékezi. Ez egy gyakorlatias megoldás. Az viszont kevéssé ismert, hogy a szakszervezetek az államtól és nem a vállalattól kapják a pénzt. Ez tulajdonképpen nem is téma, hanem magától értetõdõ dolog immár értizedek óta. És az állam nem fenyeget minket, nem mondja azt, hogy ha rosszak vagytok, ha túlságosan radikálisak lesztek, akkor elvesszük tõletek. Ezt nem mondja nekünk senki. Természetesen ez zsarolás lenne, amelyet egyetlen oldal sem engedhet meg magának, mert összeomlana a rendszer. És ezt senki nem akarja. Sem az állam, sem a munkáltató nem akarja, és természetesen a szakszervezetek sem akarják. Éppen ezért ez a megoldás a közjót szolgálja. Varga László, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, a SZEF alelnöke Külföldi

kollégáinkat

hallgatva

számomra

újfent

igazolódott

egy

tapasztalatom. Amikor oktatási szakszervezetek képviselõivel tárgyalok a világ minden részén, kristálytiszta, hogy szakszervezeteink helyzetében nincs akkora különbség, mint amekkora különbség van országaink gazdasági helyzetében. Közszolgának lenni sehol nem könnyû. Mindenhol az a fenyegetettség van, hogy minél olcsóbban kellene minél több dolgot megoldani. Ráadásul egyik kormány se szereti igazán, ha a munkavállalók olyan erõs szervezete, mint a szakszervezet, belebeszél a dolgokba. Ezzel együtt vannak jogrendszeri hagyományok — pontosan úgy, ahogy az osztrák kolléga itt elmondta —, s ezért a kultúrnemzetek általában még veszekedni is megpróbálnak kulturáltabban, mint mi. Nálunk is létezik elvileg az a lehetõség, hogy fizessen minket az állam. Ugyanis a vonatkozó törvények taglétszám alapján adnak munkaidõ-kedvezményt,

vagy az oktatásban órakedvezményt. Ha jól fognánk össze, akkor egy-egy nagyobb városban — akár ugyanúgy, ahogy a spanyoloknál, vagy a franciáknál megoldották — tudnánk függetleníteni embert azon az áron, hogy egy-egy iskolában viszont akkor a bizalminak, vagy ahogy mi hívjuk, az alapszervezeti titkárnak nincs munkaidõkedvezménye. Nem gondolom, hogy Magyarországon megvesz minket az állam. Különösen azért nem gondolom, mert a függetlenített tisztségviselõnek nem azzal kéne tárgyalnia, aki igazából adja a pénzt, hanem a helyi döntéshozókkal. Tehát vannak olyan szintek, ahol elvileg komolyabb dolgok dõlnek el, mint az iskolában. A munkaidõ-kedvemény az iskola szintjén képzõdik. És ha ezt mi összeadjuk, akkor tudunk olyan embert találni, aki tud tárgyalni a nevünkben, és van is ideje felkészülni, mert itt errõl is szó van. Az egy óriási csapda, hogy aktivistáinknak a napi munka mellett alig marad idejük felkészülni arra, hogy olyan emberek partnerei legyenek, akik sokkal nagyobb apparátus támogatásával egész nap arra készülnek, hogy hogyan tárgyaljanak velünk. A társadalmi párbeszédrõl. Én szeretem nagyon precízen szétválasztani az oktatási tárcával kapcsolatban a társadalmi és a szociális párbeszéd fogalmát. Az oktatási miniszter ugyanis a sokfajta civil szervezet között mindig talál olyat, amelyik támogatja az elképzelését, és soha nem veszi figyelembe a szakszervezet semmilyen kritikáját. Ez pedig nem jó. Ezért mi nagyon tiltakozunk az ellen, ha foglalkoztatási és bérügyekben mással akar tárgyalni a tárca. Viszont azt a módszert, amit a spanyol kolléga említett, a nemzeti alaptanterv vitájánál tudatosan használtuk. Mert mitõl lenne okosabb a szakszervezet tantervügyben, mint mondjuk a Történelemtanárok Egyesülete, vagy a Gimnáziumok Országos Szövetsége. A finanszírozás ügyében nagyon tudatosan mûködünk együtt az önkormányzatokkal, a fenntartókkal, hiszen itt is megvan a közös ügy. Ami viszont a mi törvényes jogunk, azt igenis igényeljük, hogy arról velünk és csak velünk tárgyaljanak. Ez pedig pontosan az a szociális párbeszéd, amelynek nálunk megvannak az országos intézményei, de a közszolgálat ágazati intézményei nagyon ellentmondásosan mûködnek, és jogilag hiányzik is számos olyan szabály, amely valós tárgyalást tenne lehetõvé bérügyekben nálunk az oktatási miniszterrel. Laurence Laigo, a CFDT titkára (Franciaország) Szeretném, ha visszatérnénk a német, illetve az osztrák kolléga által elmondottakra, és a szakszervezeti jog közszolgálatban való gyakorlására, formájára, mivel a versenyszférában ez máshogy van. A közszolgálatban van órakedvezmény,

amit az állam fizet. Ez teljes mértékben csorbítatlanul hagyja a függetlenséget, mivel ezeket az órakontingenseket a választások eredményei, illetve a taglétszám alapján számítják. Ráadásul az államnak semmiféle hatása nincs ezekre a megválasztott tisztségviselõkre. Például az ilyen helyzetben lévõ szakszervezeti tisztségviselõket nem lehet elbocsátani, továbbá különbözõ paritásos bizottságokban fejtik ki tevékenységüket. Tehát itt semmiféle szegregációra, vagy diszkriminációra nincs lehetõség anélkül, hogy ezt egy megfelelõ paritásos bizottság jóvá ne hagyná. Mindez természetesen ad lehetõséget arra, hogy tovább kritizáljuk a rendszert, de még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a függetlenségünket ez semmiképpen nem csorbítja. Egyébként lehet, hogy ha ez nem így lenne, kevesebb lenne a sztrájk. Ami pedig a francia sztrájkkultúrát illeti, úgy vélem, hogy ez azért meglehetõsen változóban lévõ helyzet. Ennek a rendszernek is megvannak a maga korlátjai, és számos szakszervezet — köztük a miénk is — a tárgyalások híve. Tehát itt változásról van szó, de ahogy elmondtam, a közszolgálatban az állam tulajdonképpen az offenzív szervezeteket részesíti elõnyben. Nem igazán kapnak elõnyt az állam részérõl azok a szervezetek, amelyek ténylegesen javaslatokkal állnak elõ. Ráadásul, amikor mi tárgyalásokat kérünk az államtól, az állam ahelyett, hogy ennek teret adna, mégis inkább a törvényekkel próbálja a szabályozást megoldani. Így a tárgyalás nálunk többnyire központosított. Erre szeretnék néhány példát mondani. Pontosan a sztrájkokkal kapcsolatos nehézségek miatt elkezdõdött egy vita arról, hogyan határozzuk meg a minimális közszolgáltatás tartalmát, tehát azt, hogy sztrájk esetén milyen közszolgáltatást kell minimális szinten biztosítani. Megkezdtük a tárgyalásokat, ahogy minden állam meghatározza ezt a minimális szolgáltatást. Közben pedig az állam nagy hirtelen meghozott egy errõl szóló törvényt. Tehát nem adta meg a szakszervezeteknek, hogy az állampolgárok és a munkavállalók érdekeit is képviselve megoldási módokat javasoljon. Franciaországban a múlt évben nagyon nagy aszály és kánikula volt. Ennek következtében nagyon sok idõs ember meghalt. Franciaország számára sokkoló hatású volt, hogy mennyire nem tudták kézben tartani az aszály és a kánikula okozta problémákat. Ezért a kormány különbözõ intézkedéseket határozott el azért, hogy az idõsek, ha netalán megint kánikula tör ki, védettebbek legyenek. Ezeket az intézkedéseket elfogadták a munkavállalók, és végül is az állam törvényben úgy döntött:

ezt

a

pluszszolgáltatást

annak

árán

tudják

biztosítani,

hogy

a

munkavállalóknak le kell mondaniuk egy fizetett ünnepnapjukról. Mi, szakszervezeti tisztségviselõk nem így gondoltuk ezt, hanem tárgyalásos mechanizmusok során ágazatonként próbáltuk megoldani a fedezet elõteremtését. Az állam elõírta, hogy

pünkösdhétfõ legyen az a bizonyos fizetett ünnepnap, amirõl le kell mondaniuk a munkavállalóknak. Ezért például a pedagógusok számára is kötelezõ munkanap lesz a pünkösdhétfõ. Lehet, hogy tárgyalásos módon valahogy másként tudtuk volna megoldani a problémát. Franciaországban a gondoskodó állam, mint fogalom meglehetõsen megszokott, ennek megvannak az elõnyei. Ugyanakkor az államhatalom elég nehezen tudja elfogadni bizonyos esetekben, hogy más szervezeteknek, például a szakszervezeteknek legitim joguk van arra, hogy bizonyos kérdéskörökben õk tárgyaljanak. Ezért mondtam, hogy az állam a támadó, a vitatkozó szervezeteket és nem a tárgyalásra hajlamosakat részesíti elõnyben. Dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke Szeretnék emlékeztetni arra, hogy holnap — ugyan szûkebb körben, nem ilyen plenáris módon, de — újra találkozunk. Az az elgondolásunk és javaslatunk, hogy néhány konkrét kérdésrõl holnap még két, két és fél órás idõtartamban váltunk majd szót. Ami a mai napot illeti, azt hiszem, hogy elértük azt a célt, amit kitûztünk: hogy kitekintsünk egy kicsit Európára, ugyanakkor beletekintsünk egy kicsit saját kártyáinkba. Azt hiszem, a mai nap ezt kellõen szolgálta. Mostani tanácskozásunk után valamivel biztonságosabban nyilatkozhatunk arról, hogy melyek azok a problémák, amelyek egyaránt foglalkoztatnak bennünket, függetlenül attól, hogy egyegy országban milyen sajátos történelmi, vagy éppen aktuálpolitikai kérdések vannak elõtérben. Bennünket, közszolgálati embereket, a közszolgálat érdekvédõit nemcsak egyaránt foglalkoztatnak, de egyben össze is kötnek ezek a közös gondok, gondolatok. A másik dolog, amirõl röviden szeretnék szólni: most elsõ alkalommal ülünk úgy a tárgyalóasztalnál, hogy mi magyarok is tagjai vagyunk már az Európai Uniónak. Ebben az értelemben is megnövekedett közös problémáink súlya, mert az eddig eltelt években — amíg mi kívülrõl szemléltük és esetenként bíráltuk az Európai Uniót — az volt a benyomásom például az Európai Szakszervezeti Szövetség munkáját figyelve, hogy azért az ESZSZ alapvetõen az Európai Unió tagjainak a problémáira fókuszált. Viszonylag kevés szó esett azokról, akik még kívülrõl nézték az Európai Unió belsõ viszonyait. Nem gondolom, hogy gyors tempóban forradalmi változás következik be ebben. Azt viszont mindenképpen remélem, hogy belátható idõn belül minden tekintetben integrálódunk az Európai Unió sajátos viszonyaihoz, és

sajátos klímájához, és ezzel együtt az is reményem, hogy az újonnan csatlakozott országok szava a korábbiakhoz képest jobban megjelenik majd az Európai Unió döntéshozatalában. A magyar szakszervezetek egyértelmûen támogatták az EU-hoz csatlakozást. Még akkor is, ha láttuk — és bizonyos értelemben ma is látjuk — ennek a követelményeit és bizonyos értelemben a veszélyeit is. A kormány a csatlakozással összefüggésben alapvetõen azt helyezte elõtérbe, hogy miért jó nekünk a csatlakozás. Arról kevesebb szó esett, hogy a csatlakozásnak lesznek átmeneti — és bizonyos szektorokra akár kissé tartósabb — veszélyei is. Lesznek nyertesek és lesznek vesztesek is. Azért hangsúlyoztuk ezt nagyon komolyan, mert nem szeretnénk, ha az európai csatlakozás következményei miatt illúzióvesztés következne be egyes társadalmi csoportok, vagy nagyobb közösségek esetében. Nem lenne jó, ha az Európai Uniós csatlakozás traumát jelentene a társadalom egyes csoportjai részére. Ez fontos szakszervezeti nézõpont volt, és most is az. A közszférában megjelenik a csatlakozásnak az az aspektusa, hogy — amint említettem — 2010-ben szeretnénk csatlakozni az euró-övezethez. Erre vonatkozóan elkészült egy bizonyos konvergencia-program. Ez nagyon leegyszerûsítve azt tartalmazza, hogy az életnívó javulására, javítására fordítható kerettel nagyon takarékosan kell bánnunk. Az Európai Uniós csatlakozás ugyanis lehetõségeket teremt arra, hogy támogatásokat kapjunk, de ehhez önrészt kell biztosítani. A kormány azt mondja, hogy az önrész biztosítása akkor lehetséges, ha a költségvetésben visszafogunk olyan típusú kiadásokat, amelyek különben indokoltak lennének, fõként az életnívó javítását illetõen. Miután mi költségvetésbõl élünk, ismét elsõsorban a közszféra fogja elõlegezni azt, hogy majd 2007-tõl bõségesebben csurognak az Európai Unióból származó elõnyök. Addig ezt a periódust mindenképpen ki kell bírnunk. Ehhez a témához még egy megjegyzés: a holnapi tanácskozási napon szeretnénk arról is eszmecserét folytatni, hogy milyen lehetõség adódik majd arra, hogy EU-s pályázatok és projektek, — esetleg egy-egy projekt — esetében (ilyennel a VER.DI-vel már próbálkoztunk, illetve egy-két projektünk fut is) mennyire lehetne bõvíteni együttmûködésünket. Nagyon sok összefüggésben szóba került ezen az eszmecserén a globalizáció. Magam is azt vallom, hogy a globalizáció önmagában nem csak rossz. Nyilvánvaló, hogy a globalizációnak vannak a társadalom fejlõdésére gyakorolt pozitív hatásai is. Ugyanakkor azonban vannak negatív hatásai is. Ezt a kétféle hatást együtt kell szemlélni. A megjegyzésekbõl is kiderült az a szándékunk, hogy a káros hatásokat

lehetõleg mérsékeljük, és ahol lehet, valamilyen módon próbáljuk meg ellensúlyozni. Ez az egyik olyan téma, amelyben azt gondolom, mindannyiunknak megvan a maga szerepe és feladata. Szóba került itt az a téma is — és ez nagyon komoly ügy, nálunk abszolút életszerû —, hogy a társadalom mennyire akceptálja, mennyire támogatja a közszféra különbözõ jogos törekvéseit. Magyarországon differenciáltan jelenik meg a társadalmi támogatottság. Legkevésbé talán a köztisztviselõk esetében lehet tapasztalni a támogatást. Azt mondják, hogy ezek a köztisztviselõk könyökvédõs hivatalnokok. A társadalomnak kissé nagyobb a velük szembeni ellenállása, ezért bizonyos mértékben kisebb a támogatottságuk. Az egészségügy vagy az oktatás esetében ez kevésbé érzõdik. Igazolják ezt különbözõ felmérések is, amelyek arra vártak választ, hogy az emberek mire szánnák leginkább az adójukat. Ebben a sorban az egészség- és az oktatásügy mindig elõkelõ helyet foglal el. A szakszervezeti politikában és a társadalmi támogatottság megítélésében tehát ezeket a körülményeket figyelembe lehet venni. Erre a tényre támaszkodva mindenképp fel kell lépni azzal a nézettel szemben, amely fõként a gazdaság managementje részérõl jelenik meg. Vezetõ képviselõik még mindig úgy gondolják, hogy a közszolgálat improduktív szféra, amely csak arra jó, hogy fogyassza a társadalmi javakat. Márpedig a mai kor modern körülményei

között

rosszul

mûködõ

közszolgálat

esetében

nem

lehet

versenyképességrõl beszélni. Nincs igazán versenyképesség hatékony egészségügy, színvonalas oktatás, jó közigazgatás, színvonalas kulturális értékõrzés, biztonságos közrend nélkül. A közszféra védelmét szolgáló és a közszféra szerepét társadalmilag is megvilágítani szándékozó szakszervezeti felvilágosító munkánkban ezt is mind erõteljesebben fel kell használnunk. Nagyon sok szó esett arról is, hogy milyen a szakszervezeti mozgalom támogatottsága? Hallottunk olyan véleményeket, hogy stagnál a szervezettség. Örömmel hallottam, hogy egyes helyeken nõ. Más területeken viszont csökken. Sajnos nálunk Magyarországon is általában stagnál, de vannak területek, ahol csökken. Nagyon nagy kérdés, hogy miként lehet ezt a folyamatot megállítani, illetve ennek keretében — amirõl már szintén szó esett — az ifjúságot jobban mozgósítani a szakszervezetek irányába? Azt

a felismerést

kell felerõsítenünk,

hogy a

munkavállalókat érintõ kihívásokkal szemben, amelyekrõl itt szó volt, az egyetlen hatásos eszköz az összefogás és a jobb szervezettség. Ez nem könnyû dolog. Nehezíti például az, ami talán az egyik lehetõség lenne a tagság létszámának növeléséhez: az, hogy a jelenleginél jobban szolgáltató szakszervezet legyünk a tagság, a

munkavállalók részére. Gondolok például jogi szolgáltatásra, szociális jellegû és más szolgáltatásokra. De ezekre az anyagi lehetõségeink nagyon szûkösek. Az egész vagyoni témába nem óhajtok belemenni. Amikor Magyarországon újraosztottuk a szakszervezeti vagyont, nagyon igazságtalan módon történt az elosztás. Az akkori politika mindent elkövetett azért, hogy a szakszervezeteket dezorganizálja, és csökkentse anyagi bázisukat. Máig érezzük ennek a kedvezõtlen hatását. Végül én is úgy látom — sokan beszéltek errõl —, hogy bár sok sajátosság van egyes országokon belül, mégis (és ez a támogatottsággal is összefügg) nagyobb energiát kellene együtt fordítanunk arra, hogy az új kihívásokra korszerûbb stratégiával tudjunk válaszolni. Mert a világ változik, és változik a munka világa, változnak a foglalkoztatás viszonyai is. A korábbiakhoz képest új dimenziót kap a távmunka, a részmunkaidõs foglalkoztatás, és sok minden más olyan körülmény, amely

tulajdonképpen

az

érdekképviselet

hangsúlyait

is

sok

tekintetben

megváltoztatja. Kísérletet kell tennünk arra, hogy együtt próbáljunk a mainál hatásosabb és jobb válaszokat keresni ezekre a kihívásokra. És erõsítenünk kell a munkavállalók szolidaritását, együttmûködését, mert a nemzetközi tõke nagyon jól mûködik együtt. Ezeket a hatásokat meg kell kísérelni — amennyire csak lehet — mérsékelni. Elsõ napi tanácskozásunk zárásaként, — de eszmecserénket nem befejezve — megköszönöm mindenkinek, aki részt vett tanácskozásunkon és, aki gondolataival is gazdagított bennünket. Különösen külföldi barátainkat illeti nagy köszönet rendkívül sokszínû és figyelemre méltó tájékoztatásukért, megjegyzéseikért, javaslataikért. A konferencia második napja Dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke Arra gondoltunk, hogy ma a következõ témákról próbáljunk röviden szót váltani. 1.

Konferenciánk külföldi vendégeitõl szívesen hallanánk, hogy szakszervezeteik milyen módon vesznek részt az Európai Uniós munkában.

Képviseltetik-e

magukat

különbözõ

Európai

Uniós

bizottságokban, és egyáltalán milyen helyet kap gyakorlatilag az Önök munkájában az Európai Unió problémaköre. Ez számunkra azért hasznos információ, mert nálunk ez a fajta munka még igazából

kezdeti

stádiumában

van,

mivel

nem

régóta

csatlakoztunk.

Lehetõségünk azért van, mert több uniós bizottságban — részben az Európai Szakszervezeti Szövetségben, részben pedig közvetlenül az Európai Unió szakbizottságaiban is — vannak magyar szakszervezeti képviselõk, többek között a SZEF-bõl is. Cser Ágnes tegnap már említette, hogy õ képviseli a SZEF-et az Európai Unió Gazdasági és Szociális Bizottságában, amely igen tekintélyes testület, és más bizottságban is van már képviselõnk. De a részvételünk távol sincs még azon a szinten, ahogy az Európai Unióban kellene, hogy legyen. Hisz egy adott ország szakszervezeti képviselete ott még nem teljesen alakult ki. Tehát az egyik javaslatom, hogy errõl váltsunk szót. 2.

Tegnap ugyan már szó volt arról, hogy milyen az érdekegyeztetés rendszere, milyenek a kormányzati kapcsolatok. Ennek keretében szívesen hallanánk részleteket arról, hogy az állam, vagy adott esetben a kormány milyen módon támogatja a szakszervezeteket. Támogatja-e pénzügyileg, vagy más módon, vagy nem. Ez azért aktuális itt Magyarországon, mert két év óta megjelent egyfajta kormányzati támogatás a szakszervezetek részére. Ez azonban kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy az európai csatlakozásra való felkészüléssel együtt járó munkák, rendezvények, a szakszervezeti tisztségviselõk továbbképzése bizonyos mértékû állami támogatással történhet. Egyébként semmiféle más állami támogatás nincsen a szakszervezetek részére. Mi azt javasoltuk, hogy normatív — tehát törvényben rögzített — módon kapjanak a szakszervezetek valamiféle anyagi támogatást. Egyelõre ez csak javaslat, a kormány részérõl még nem történt reflexió.

3.

Az ágazati kollektív szerzõdés ügye. Nálunk Magyarországon ma az a helyzet

a

közszektorban,

—

tehát

a

köztisztviselõi

és

az

közalkalmazotti körben, — hogy csak munkahelyen lehet kollektív szerzõdést kötni, ágazati szerzõdések nálunk nem köthetõk. Ez jogilag nincs biztosítva. Ez is olyan téma, amelyben most elég határozottan próbálunk javaslattal fellépni, hogy ágazati kollektív szerzõdések kötésére is nyíljon mód a közszolgálat különbözõ területein, az egészségügyben, az oktatásügyben és más ágazatokban. 4.

A bilaterális kapcsolatok lehetõségei. Azt keressük, hogyan lehetne a kölcsönös információáramlást biztosítani. Ennek egyik eszköze kétségtelenül az Internet lehet. E téren nekünk vannak teendõink, mert

magyar nyelven elég jó színvonalú az internetes honlapunk, de ennek idegen nyelvû információja hiányos, nem naprakész. Ezért ezt sürgõsen javítani akarjuk. A másik dolog: tegnap már tettem bizonyos utalást arra, hogy részt veszünk egy-egy közös projektben. Fõleg a VER.DI-vel voltak, vannak ilyen kezdeményezéseink. Ezek általában sikeresek és azt gondolom, hogy mindkét fél számára hasznosak. A köztisztviselõi szakszervezetnek is, és az egészségügyi szakszervezetnek is. Szeretnénk ezeket a projektmunkákat rendszeresebbé tenni, és bõvíteni más európai szakszervezetekkel is, és amennyiben lehet, esetenként ilyen közös projektekre vállalkozni. A szakszervezeti kapcsolatok között említem még azt, hogy esetenként — mint, ahogy most itt Budapesten történik — más helyeken, más országokban is, más témákban egy kissé rendszeresebbé tehetnénk az eszmecseréket, a találkozókat. Ahol lehetséges, most már nem azt a megoldást kellene választani, amit mi választottunk, hogy elég sok mindenrõl próbáltunk itt szót váltani, hanem inkább egy, vagy két témára koncentrálva találkozzunk és váltsunk szót egymással. A kölcsönös tájékoztatás és tapasztalatcsere valóban hasznosítható minden szakszervezet munkájában. Mi eddig is rendeztünk nemzetközi találkozókat, és nyilvánvaló, hogy a SZEF a jövõben is folytatja majd ezt a gyakorlatot. De jó lenne ezt egy kissé programozottabban tenni. Ezek azok a kérdések, amelyekrõl javaslom, hogy váltsunk szót, ki hogyan látja ezeket a témákat? Dr. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) fõtitkára Engedjék meg, hogy röviden bemutassam a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetét (BRDSZ). Ez a szakszervezet a belügyi ágazatban dolgozó összes munkavállaló közel 35 százalékát tudja tagjai között. Rendõrök, határõrök, tûzoltók, köztisztviselõk és közalkalmazottak egyaránt megtalálhatók nálunk. Négy foglalkoztatási jogviszony vonatkozik rájuk, és ez azt jelenti, hogy tagjainknak nemcsak a munkavállalói jogviszonya, hanem a rájuk vonatkozó juttatási rendszer is teljesen eltérõ. Egyik nagy problémánk, hogy a belügyi ágazatban — jogszabály hiánya miatt — nem köthetõ ágazati kollektív szerzõdés. Így fordulhat elõ, hogy

szakszervezetünk közel 60 kollektív szerzõdés megkötésében vesz részt. Ezek a kollektív szerzõdések nagyjából azonos jellegû juttatásokat tartalmaznak, a mértékük azonban attól függ, hogy az adott munkáltató milyen költségvetési fedezettel rendelkezik. A másik gondot az jelenti számunkra, hogy a rendvédelmi szerveknél hiányzik a követeléseket alátámasztó legerõsebb munkavállalói jog, a sztrájkjog biztosítása. A rendõrségnél, a határõrségnél, a tûzvédelemnél, illetve a katasztrófavédelemnél dolgozó, és bármely jogviszonyban álló munkavállalói kör ennek a jognak a gyakorlásából ki van zárva. Miután az itt dolgozók ezzel a joggal nem tudnak élni, a munkáltató ezt a helyzetet sok esetben ki is használja, tudván tudva, hogy vele szemben nem lehet sztrájkolni. Ugyanakkor azt is el kell mondanom: ha valamiféle demonstrációra kerülne sor, az itt dolgozók nagy többsége bizony-bizony meggondolná, hogy részt vesz-e benne. Mondom ezt annak ellenére, hogy 2003. õszén, végén három sikeres tiltakozó nagygyûlést szerveztünk, s ezeken több mint 2000 munkavállaló vett részt. Jelenleg itt tartunk. Örömmel hallanám, hogy a társországokban ezeknél a munkavállalóknál mi a helyzet. Fehér József, az MKKSZ fõtitkára, a SZEF alelnöke Két kérdésem lenne kedves külföldi barátainkhoz. Az egyik: a Szabó elnök úr által

említett

tematikához

kapcsolódóan

az

ágazati

kollektív

szerzõdések

megkötésének lehetõségérõl kérdezem, hogy vendégeink országaiban hogyan sikerült megalakítani a közszféra ágazati párbeszéd bizottságait. Ehhez kapcsolódóan leginkább az érdekelne, hogy miként mûködik a munkáltatói oldal része? Nagyon röviden szólok a magyar helyzetrõl. A munkáltatói párbeszédbizottságok most alakulgatnak, alakulnak a versenyszféra különbözõ ágazataiban. Külföldön sincs igazából ágazati kollektív szerzõdés. Illetve az energiaiparban van egy — ott egyébként jól mûködõ ágazati szerzõdés van —, de a versenyszférában legalább remény van arra, hogy az ágazati párbeszéd bizottságok, ahol értelemszerûen a tulajdonosok és a tulajdonosi szövetségek alkotják a munkáltatói oldalt, a szakszervezeti oldal pedig adott. Ha ezek megalakulnak, — néhány helyen már meg is alakultak, — akkor a törvényi szabályozás nyilván lehetõvé fogja tenni, hogy ágazati kollektív szerzõdést kössenek. Nálunk a közszolgálatban az is probléma, hogy a törvény ma nem teszi lehetõvé — bár hozzáteszem: nem is tiltja — az ágazati kollektív szerzõdés

megkötését. Igazából szigorúan vett törvényi akadálya nincs, hanem a leglényegesebb akadálya az, hogy a munkáltatói oldal nem szervezõdik meg. Nem is nagyon akar, nem is nagyon tud, meg nem is nagyon világos, hogy a közszolgálatban, a humán közszolgáltatások

területén

igazából

ki

a

munkáltató.

Ugyanis

nem

az

intézményvezetõk szövetsége rendelkezik a forrásokkal, hanem a kormány, vagy az önkormányzat. Kérdésem lényege az, hogy ahol vendégeink országaiban a humán közszolgáltatás területén mûködik ágazati párbeszéd, ott a munkáltatói oldal hogyan szervezõdött meg? A másik dolog: a tegnap elhangzottaknál kissé részletesebben érdekelne, hogy a közszolgálat egészében, de ha szabad kérni, akkor konkrétabban a közigazgatásban hogyan állapította meg a kormányzat, — vagy ha úgy tetszik, a munkáltató — a teljesítmény-követelményeket? A mi kormányunk ugyanis már kissé hisztérikus, vagy eszelõs módon hajszolja, hogy csak és kizárólagosan teljesítmények alapján kíván bármilyen bérfejlesztést, vagy keresetnövekedést biztosítani. Igazságtalan, hogy az, aki többet dolgozik, ugyanannyit kap, mint aki kevesebbet. Állítjuk, és határozottan képviseljük az alkotmány azon tételét, amely szerint egyenlõ munkáért egyenlõ bér jár. De mindjárt vissza is üt a dolog, mert azt mondják: a törvény logikájában az is benne van, hogy nem egyenlõ munkáért nem egyenlõ bér jár, ami retorikai alapon persze

igaz.

Kérdésem:

van-e

valamilyen

megismerhetõ

rendszere

a

ti

országaitokban, fõleg a közszolgálatra vonatkozóan, a teljesítmény követelményének, a teljesítmény mérésének és a teljesítmények díjazásának. Szlankó Erzsébet, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke Tegnap is jól megdolgoztattuk külföldi vendégeinket, sok kérdést tettünk fel nekik. Ebbõl is látszik, milyen nagy az információ-éhség, mennyire fontos az ilyen jellegû tanácskozás. Az én három kérdésem közül az elsõ: ahogyan a hazaiak beszámolóját figyelték a vendégek, többször utaltunk arra, hogy most válaszút elé kerül a közszolgálatban dolgozó szakszervezetek többsége a vagy béremelés, vagy munkahely alternatívával. Bárdos Judit kolléganõm is utalt rá, hogy az õ ágazatában is ilyen helyzet áll fenn. Tehát, ha magasra tesszük a bérfejlesztési igényünket, akkor az foglalkoztatási

nehézségeket

okoz,

mert

csak

elbocsátásokkal,

létszámcsökkentésekkel lehet megoldani. Nagyon méltánytalannak érzem, hogy bármelyik kormány is, ilyen válaszút elé állítja az érdekképviselõket. Nagyon szeretnénk jól kikerülni ebbõl a helyzetbõl. Ezért kérdezem: volt-e már az Önök

országában ilyen helyzet, vagy lehet, hogy gyakran elõfordul? Hogyan lehet a béremelés vagy munkahelymegõrzés csapdahelyzetébõl kikerülni? A másik kérdés az oktatással összefüggõ. Több vendégünk említette, hogy van jelentõs számú magániskola az õ országában. Ezekben a magániskolákban mûködik-e szakszervezet? Értelemszerû-e, hogy mûködik, vagy szó sincs róla? Amennyiben mûködik, milyen a beintegrálása a közoktatás területén mûködõ szakszervezetekbe? A harmadik kérdés: hogyan történik országaitokban a tagsággal való napi kapcsolattartás? Milyen a tagság regisztrálásának módja, írásos formában vagy Interneten is lehetséges? Szakszervezeti tagkönyv van-e, vagy tagkártya, és így tovább. Wilhelm Gloss, a GÖD elsõ alelnöke (Ausztria) Az Európai Uniós szintû szakszervezeti tevékenység legalábbis osztrák szemszögbõl nézve még javításra szorul. Ugyan több éven keresztül egy osztrák volt az Európai Szakszervezeti Szövetség elnöke, aki egyben az osztrák szakszervezeti szövetség elnökének tisztét is betöltötte. Ugyanakkor a szakszervezetek valós befolyása Európai Uniós szinten — kollégáim véleménye szerint is — még nagyon szerény. Nem jut olyan mértékben kifejezésre, ahogy azt nemzeti szinten elképzeljük. Vegyük például a munkaidõ direktívát, amelyet az Európai Unió most fogadott el. Ez a munkaidõ direktíva a munkaidõ megoszlásának, beosztásának végül is a rosszabbodását eredményezte. Azt tartalmazza, hogy a készenléti idõ, amely alatt az ember készenlétben áll, hogy szükség szerint dolgozzon, nem a munkaidõ része. Miközben ez a készenléti idõ évtizedeken keresztül a munkaidõ szerves része volt. Hogy miként történhetett meg ez a módosítás, azt én egyszerûen nem értem. De több mint valószínû, hogy az Európai Unióban létezõ komplikált mechanizmusokra vezethetõ ez vissza. A közszolgálat helyzete az Európai Unió szintjén még bonyolultabb. A komplikáció abban van, hogy a közszolgálat munkáltatói oldala európai szinten nem szervezõdött meg, és nem is akar megszervezõdni. Ez azt jelenti, hogy a közszolgálatnak nincs tárgyaló partnere Európai Uniós szinten. A magánágazatoknak van tárgyaló partnerük: mindig a munkáltatói partneri szövetség. A közszolgálat területén európai szinten csak egy partner van, a közszolgálati fõigazgatók, de õk nem rendelkeznek tárgyalási mandátummal. Ezek a vezérigazgatók félévenként egyszer vagy kétszer, tehát minden elnökségi idõben egyszer vagy kétszer összeülnek, hogy információt cseréljenek. Ezeken a találkozókon semmiféle politikai jellegû

kezdeményezés nem történik abban az értelemben, hogy a fõigazgatók azt mondanák, most ilyen vagy olyan szabályt akarunk elfogadni, mit szólnak a többiek, elfogadják-e ezt a projektet, vagy nem. Ilyen nincs, ez csupán egy konferencia, amely az információ cseréjére korlátozódik. A közszolgálati terület európai szintû kooperációja tehát nem kielégítõ. Létezik egy lehetõség arra, hogy a szakszervezeti oldal hangoztassa a véleményét félévenként egyszer, tehát minden elnökségi ülésszakon. Ez az úgynevezett trojka — háromoldalú ülés —, amelyen az adott félévi elnökség szerepel és az az ország, amely a következõ félévben fogja adni az elnököt, valamint a szakszervezetek. A nemzetközi szakszervezeti mozgalom képviseletében többnyire két-három nemzetközi szövetség lép fel, és meg van a lehetõségük, hogy a közszolgálat kérdéseit elõadják. Nincs tárgyalás, hanem egész egyszerûen az álláspontokat ismertetik. A szakszervezetek elmondják, hogy õk ezt és ezt szeretnék, az aktuális és a jövõ elnökség képviselõi pedig azt mondják, hogy a mi programunk ez és ez. Ilyen ételemben nincsen dialógus, hanem csak bemutatják a saját álláspontjaikat. Nos ennyit a közszolgálati szakszervezetek részvételérõl európai szinten. A második téma a kormányokhoz fûzõdõ kapcsolatok. Ezen a területen mi osztrákok jobb helyzetben vagyunk. Rendszeres a kapcsolatunk a kormánnyal, és nem csak informális, hanem intézményes kapcsolataink is vannak. Nem szeretnék kitérni a sok kis hasznos tárgyalási lehetõségre, csak nagyvonalakban a bérfejlesztés vonatkozásában. Létezik egy nem egészen megszokott rituálé. Minden év utolsó negyedében kézbe veszik az éves gazdasági beszámolót, elemzik annak számait, hogy milyen volt a gazdasági növekmény a folyó év során, mit jelez a prognózis a jövõ évi inflációval kapcsolatban. Ezen az alapon folytatják aztán a tárgyalásokat az infláció kiegészítésérõl. Az alapelv az, hogy minimum az inflációt ellensúlyozni kell, és hogy milyen mértékû legyen a gazdasági növekményben való részvétel. Az alapelv harmadik tényezõje a közalkalmazotti dolgozók számának csökkentése kapcsán az, hogy kevesebb embernek kell ugyanazt a munkát elvégeznie. Erre van egy megszokott

eljárásunk.

Végül

a

parlament

fogadja

el

a

bérfejlesztési

megállapodásunkat. Ha a pénzügyminiszterrel és a kormányfõvel megegyezünk, az õ döntéseiket a parlament általában elfogadja. A szakszervezetek támogatása a kormány által — ez volt a harmadik téma. Az osztrák kormány a múlt évszázad óta elismeri a szakszervezeteket. Még a monarchia idejében volt egy törvény a szakszervezeti szabadságról, tehát arról, hogy a munkavállalók jogosultak szakszervezeteket alakítani, és joguk van a munkaügyi

kapcsolataik gazdagítására. Ezt tartalmazza az úgynevezett koalíciós jog, amely az évtizedek során természetesen tovább fejlõdött és erõsödött. A kormány a szakszervezetek munkáját a tisztségviselõk hivatali munka alóli felmentésével támogatja. Azokat a kolléganõket és kollégákat, akik egy bizonyos számú szakszervezeti tagot képviselnek, a munka alól felmentik. Ez nem befolyásolási tényezõ a szakszervezeti munka vonatkozásában. Nem azt a célt szolgálja, hogy a szakszervezeteket meghajlásra kényszerítsék. Ez több évtizedes törvényes állapot, és Skandináviában is így van. Ilyen módon a szakszervezeteket bizonyos terhektõl mentesítik, mert sok funkcionáriusuk és alkalmazottjuk személyzeti költségét nem saját maguknak kell viselniük. Így a szakszervezetek sokkal mozgékonyabbak pénzügyileg, és sok olyat tehetnek, amit egyébként nem engedhetnének meg maguknak. Ágazati kollektív szerzõdések léteznek nálunk a közszolgálati területen. Mi közszolgálati szakszervezetként az összes közszolgálati munkavállaló részére országos megállapodást kötünk. Nem lehet például, hogy a pénzügyminisztériumi dolgozók többet kapjanak, mint mondjuk a katonaság, vagy a rendõrség. Egységes ágazati, tehát az egész közszolgálati ágazatra érvényes tarifaszerzõdést kötünk. Ugyan volt egy kísérlet a kormány részérõl — a liberálisok próbálkoztak —, hogy a bértárgyalásokat válasszák el egymástól, s szövetségi, tartományi és helyi szinten külön-külön tárgyaljunk. De végül is a munkáltatók között kezdõdött egy rivalizálás. A megyék, a más politikai jellegû megyék azt mondták, hogy mi jobb feltételeket adunk, mint amit a szövetségi alkalmazottak kapnak, tehát mi politikailag jobbak, barátságosabbak vagyunk, mint a szövetségi kormány, és ezért többet adunk. Erre fel a szövetségi kormány azt mondta: nem lehet az, hogy a szövetségi kormány szedi be az adókat, amibõl a közalkalmazottakat fizetik, és azok, akik nem szednek be adót, a megyék több pénzt osztanak ki az alkalmazottak között, mint azok, akik beszedik. Az egész helyzet tarthatatlan lett, ezért aztán a kormány feladta a saját programját, elfogadta, hogy mi tárgyaljunk az összes közszolgálati alkalmazott bérérõl, egyetlenegy tárgyalási sorozat keretében. A bilaterális kapcsolatainkat azt hiszem, kétségkívül elmélyíthetjük honlapon és Interneten, de rendszeres személyes kapcsolatokon keresztül is. Azt hiszem, a tárgyalandó témákat lehet elõre jelezni, de általában az élet határozza meg, hogy mely témákkal kell konkrétan foglalkozni. Tehát én is üdvözölném, ha gyakrabban tudnánk személyesen találkozni. Fehér József feltette azt a kérdést, hogy mi a helyzet a teljesítménybérezéssel a közszolgálatban. A közszolgálat területén a teljesítménybérezés nagyon nehezen

elképzelhetõ dolog. Miért? A gazdaságban, ha valaki többet teljesít, akkor a nyereség, a cég nyeresége nagyobb. Ez többnyire megállapítható. Egy közalkalmazott, aki nagyon sokat dolgozik, rendkívüli erõfeszítéseinek sikere nem nagyon mérhetõ, tehát a teljesítmény mérhetõsége a legnagyobb probléma nálunk. Ugyanis, ha valahol elégedett állampolgárok vannak, ez az elégedettség nem nagyon mérhetõ. Egy APEHos pontosan, lelkiismeretesen átnézi-e az adóbevallást, vagy nem, az nem nagyon ellenõrizhetõ. Egy köztisztviselõ, ha egy bírósági eljárást megnyer, vagy nem nyer meg, ez megint csak attól függ, hogy egyszerû, megnyerhetõ-e a tényállás, vagy komplikált? Ez azt jelenti, hogy semmiféle mechanizmust nem találtunk arra, hogy a közszolgálat területén a valós teljesítményeket bérezzük. Ez egyes területeken mérhetõ, mondjuk a rendõrségnél. Ha egy megyében kevesebb közlekedési baleset van, vagy különösen sok autóst büntetnek meg, akkor azt lehet mondani, hogy az ott dolgozó rendõr nagyon szorgalmas. De azt is eredményezheti, hogy a rendõrt nagyon utálni fogják, viszont mi azt akarjuk elérni, hogy a lakosság bennünket kedveljen. A teljesítmény mérése tehát nagyon-nagyon nehéz. Talán létre lehetne hozni egy közös munkacsoportot, és ott próbáljuk meg kitalálni, hogyan lehetne mérni a teljesítményt a közszolgálat területén. Szlankó Erzsébet azt a dilemmát említette, hogy több munkahely, vagy több bér? Az elõfordul nálunk is, hogy a bérezést a munkáért, vagy fordítva kijátsszák. Ez tulajdonképpen csak álszent érvelés, csak a tárgyalóasztalnál érvényes. A realitásban ugyanis mind a két dolog megtörtént, a munkahelyek akkor is megszûnnek, ha lemondunk a pénzrõl. Éppen ezért számunkra nem elfogadható érv ez. Nem fogadjuk el ezt az érvet, mert bizonyítani tudjuk, hogy mi kezdetben jóhiszemûen azt mondtuk: jó, mi most kevesebb pénzzel is megelégszünk, mert a munkahelyek fontosak számunkra. Nos, akkor aztán kevesebb volt a pénzünk, meg végül a munkahelyünk is. Éppen ezért mi ezt az érvelést egyáltalán nem fogadjuk el. A magániskolákkal kapcsolatban nem sokat tudok mondani, mert Ausztriában mi azt mondjuk, hogy a tulajdonos funkciójáról van szó. Ha a tulajdonos az állam, akkor a szakszervezeti munkát a mi közszolgálati érdekképviseletünk látja el abban az iskolában. De, ha ez az iskola magániskola, tehát magán munkáltatója van, vagy egyházak, egyházi közösségek, kutatási intézmények mûködtetik, akkor nem a mi szakszervezetünk illetékes. Mi csak a közszolgálati iskolákban vagyunk illetékesek. Ott egy másik szakszervezet, a magánalkalmazottak szakszervezete az illetékes. A szakszervezeti tagokkal való kapcsolattartás, foglalkozás az új technikával, Interneten, folyóiratokon keresztül jól mûködik. De végül is arra az eredményre

jutottunk, hogy a személyes találkozókat semmivel nem lehet helyettesíteni. A munkahelyi és a nagyobb közösségeket átfogó rendezvényeket mind fokozottabb mértékben elõtérbe helyeztük. A médiákon, faxon és e-mailen keresztüli kommunikáció csak kiegészítõ munka. A szakszervezeti összetartás vonatkozásában, a szakszervezeti együttmûködés erõsítéséhez a mi munkánk megismertetéséhez és tagjaink problémáinak megismeréséhez csak a személyes kapcsolat a jó megoldás. Még van egy mondatom: a legjobb fogás a kézfogás! Tehát a szakszervezeti tagokkal ez a legjobb kapcsolat, a kézfogás. Dominik Schirmer a VER. DI Bavaria tartományi egészségügyi és szociális szervezetének vezetõje Minden felvetett kérdéssel kapcsolatban lehetne egy külön szemináriumot tartani. Ezek nagyon fontos kérdések, mert pontosan a mi pillanatnyi problémáinkat érintik. Az egyes kérdéseket összetettebben fogom kezelni, illetve néhány kérdést az én szemszögembõl nézve részletesebben próbálok elemezni. Fõleg azokat a vonatkozásokat törekszem kiemelni, amelyek esetében jelenleg nagy változások figyelhetõk meg nálunk. Az EU-val kapcsolatban osztrák kollégámhoz kapcsolódva én is úgy látom, hogy az európai szakszervezetek hatékonysága az európai politikában nem túl sikeres. Olyan óriási problémákkal találjuk szemben magunkat, mint például a munkaidõ, amirõl már beszéltünk. A mi szervezetünkben, a VER.DI-ben is eléggé gyenge az európai kapcsolattartás és érdekképviselet. Nem túl intenzíven foglalkozunk ezzel a témakörrel. Ezt önkritikusan el kell ismernem. Az én szemszögembõl nézve a jövõben ez még nagyobb problémává fog válni, mivel azzal szembesülünk, hogy a munkaadó szervezeteink a nemzetállam határain kívülre terjeszkednek. Ha idõben foglalkoznánk ezzel a kérdéssel, kellõ tapasztalatokat gyûjtenénk ezzel kapcsolatban — például konkrétan a munkaadók viselkedésérõl —, akkor errõl informálhatnánk a kollégáinkat, például a külföldi országokban. Az érdekképviselet rendszere Németországban igen világosan strukturált és szervezett. Ez a kormányhoz fûzõdõ kapcsolatainkra is érvényes, mind a szövetségi, mind a tartományi kormányok esetében. Egyrészt világos rendszere van a szervezet nyilvános részvételének azon kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a civil szervezetekre tartoznak. Ez minden társadalmi és politikai szinten érvényes, például a környezetvédelmet, a szociális jogot és természetesen a munkaügyi kapcsolatokat érintõen is. A német jogi nyelvben létezik a nyilvános érdekek képviselõje fogalom. A nyilvános érdekek képviselõi elsõsorban a szakszervezetek. Például, ha egy új

törvényt hoznak, vagy meg akarnak változtatni egy már fennálló törvényt, akkor a közérdek képviselõinek, tehát a szakszervezeteknek véleményt kell nyilvánítaniuk ezzel kapcsolatban. Így nagyon formális, szocializálódott és elfogadott szerkezetek találhatók Németországban. Ez az egyik oldal. Nagyon fontos a politikai oldal is. Errõl azt mondhatjuk el, hogy rendszeres munkakapcsolatban állunk a minisztériumokkal, a tartományok minisztériumaival, és a szakszervezeteknek rendszeres találkozóik vannak a tartományi parlamentekkel is. Az utóbbi hónapokban nagy viták alakultak ki nálunk a szakszervezetek és a kormány között. A nagy szakszervezetek — mint amilyen a VER.DI és az IG.METAL is — politikailag igencsak egyértelmûen a szövetségi kormány politikája ellen érveltek, és ez vitákhoz vezetett. Ezzel át is szeretnék térni a harmadik kérdésre, hogy mennyire támogat minket, szakszervezeteket az állam. Tegnap már érintettem ezt a témát. Azt mondtam: Németország szakszervezeti életében történelmileg kialakult alapelv, hogy a szakszervezetek pénzügyileg teljes mértékben függetlenek. Tehát mi elutasítjuk az állam pénzügyi támogatását. Munkánk minden anyagi feltételét saját magunknak kell megteremtenünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nagyon nehéz. Nekünk, a VER.DI-nek is elég nagy nehézségeket okoz ez, mivel fuzionálásunk révén öt szakszervezet egy szervezetté vált, és emiatt nagyobbak a kapacitásaink, mint amennyire valójában szükségünk van. Fõleg az adminisztratív részlegen. A rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinkhez képest ezer alkalmazottal többünk

van.

Négyezren

vagyunk

összesen,

és

ezer

munkahelyet

kell

megszüntetnünk. Pénzügyi kényszerhelyzetbe kerültünk. Öt hét múlva már a sztrájkkasszánkat kellene felhasználnunk. Ezért pillanatnyilag nagyon kemény intézkedéseket kell hoznunk, ami ellen mi magunk is küzdünk. A fizetésünket csökkentjük havonta 5 százalékkal, a munkaidõnk viszont nõ. De ez annak az ára — talán túl nagy ár —, hogy függetlenek lehetünk. Szakszervezetként mi jogilag függetlenek vagyunk, és ahogy az osztrák kollégám is mondta, Németország alkotmánya a koalíciós szabadságot alapjogként fogalmazza meg. Ezen koalíciós szabadságból levezethetõ a tarifa autonómiája, a fizetés autonómiája. A kollektív szerzõdéseket csakis a szakszervezetek tárgyalják, vagy az egyéni munkaadókkal, vagy a munkaadói szervezetekkel. Az állam ebbe nem avatkozhat bele. Mi más európai országokból ismerjük, hogy ott például állami elõírások korlátozzák a sztrájkokat. Ez nálunk elképzelhetetlen. Az egyesülési szabadság és a tarifa-szabadság elve nagyon erõs nálunk. Politikai botrány lenne abból, ha például a kancellár egy éppen aktuális folyó tarifaszerzõdésbe beleszólna, és

az egyik vagy a másik párt mellett foglalna állást. Az ágazati tarifaszerzõdés szerkezete igencsak fejlett. Errõl igazából egy napot vagy még ennél is többet tudnánk beszélni. A pillanatnyilag aktuális tarifaszerzõdések rendszere a közszolgálatban óriási változásokon megy keresztül. Németországban hagyományosan hasonló szerkezetekkel rendelkezünk, mint ahogy ezt Ausztriáról hallottuk. Szövetségi közalkalmazotti tarifaszerzõdésünk a múlt század ötvenes évei óta van, mely mindent elrendez a közszolgálatban. Egyfelõl mi rendelkezünk nagy területet lefedõ tarifaszerzõdéssel. Ez szabályozza a munka és a kereseti feltételeket, az államigazgatási területeken a pénzügyi dolgozókét, vagy pedig a vízügyi igazgatóságoknál dolgozók, illetve a dunai zsilipeknél dolgozók bérét, de egyebek között szabályozza az Északi tengeri hajózási vállalat búvárjainak a bérezését is. Ez a közszolgálati szerzõdés több mint ezer különbözõ szakmai tevékenységi csoport bérezését szabályozza. Emiatt egy vastag könyvet tesz ki ez a szerzõdés, amely az ötvenes évek óta mindig tovább és tovább fejlõdött, jogilag bõvült. Nagyon nehéz ennek a közalkalmazotti szerzõdésnek a követése, mert az idõk során annyira bonyolulttá vált. Éppen ezért nagyon nehéz az egyes területeken dolgozók speciális munkaelõírásait is ebben megtalálni. De a legfontosabb mégis az volt, hogy a béremelés, tehát a bértarifa tárgyalók megállapodásai, — évente vagy kétévente folynak ilyen tárgyalások — mindig mindenféle korlátozás nélkül, valamennyi szakmai csoportra egyaránt érvényesek voltak. Tehát semmiféle eltérést ettõl nem engedtünk meg. A közalkalmazotti tarifareformon pillanatnyilag dolgozunk, éppen tegnapelõtt vettünk sikerrel egy nagyon döntõ akadályt: a közszolgálati munkáltatók azt mondták, hogy tovább tárgyalnak velünk. Ezt a tarifareformot az állam komplett módon fogja megváltoztatni. Meg kell állapítanunk, hogy a közszolgálat önmagában is megváltozott. Durván felvázolva azt látjuk, hogy a közszolgálatnak van egy olyan ága, amelyet adókból, vagy társadalombiztosítási járulékokból finanszírozunk. Az államigazgatás, a rendõrség, az APEH és az oktatás tartozik ide. Ugyanakkor a közszolgálatoknak van egy mind nagyobb területe, amelynek piacgazdasági alapokra épül a finanszírozása. Ez több éve így van. Ide tartozik a helyi tömegközlekedés, például a vasút, a buszok, az energiaszektor, a telekommunikációs ágazat és hihetetlen mértékben felgyorsult ez a fejlõdés az egészségügy területén is. A munkáltatók azt mondják, hogy ezeket a különbözõ finanszírozási feltételeket a kollektív tárgyalások során is figyelembe kellene venni. Ez az eddigitõl eltérõ helyzetbe hoz bennünket, miután az átütõ erõnk eddig azon alapult, hogy mindig

mindenkiért közösen tárgyaltunk. Olyan megoldást vázoltak fel, hogy lesz egy nagy közszolgálati tarifaszerzõdés. — ez lesz a neve — és ezen belül a munkaidõ, a szabadság, a betegségi ellátás stb. szabályozása mindenki számára egységes lesz, de a nagy

ágazati

közszolgálati

tarifaszerzõdésen

belül

lesznek

még

alágazati

tarifaszerzõdések is. Ilyen alágazatnak számít az államigazgatás, az oktatásügy, az energia, a hulladékgazdálkodás, az egészségügy stb. Ezekben a speciális tarifaszerzõdési részekben kitérnek az egyes alágazatok sajátosságaira. Ilyen méretû tarifareform még nem volt Németországban, ez hihetetlen feladatot ró ránk is. Szabó Endre kollega kérdésére — a bilaterális kapcsolatok ügyére — rátérve úgy gondolom, a bilaterális kapcsolatokat oly módon kellene továbbfejlesztenünk, hogy konkrétan egy-egy tématerülettel foglalkozzunk. Például, hogy miként lehet a közszolgálati tarifaszerzõdést kidolgozni egyes alágazatok figyelembevételével. Vagy a másik: hogyan lehetne a teljesítményt a közszolgálat területén megfogalmazni. Meggyõzõdésem, hogy konkrét témákkal kell közösen foglalkoznunk, ez sokkal hatékonyabb, mint ha arra törekszünk, hogy két nap alatt a szakszervezeti mozgalom összes kérdését megvitassuk. Fehér József kollega az ágazati tarifaszerzõdésekkel kapcsolatban feltette a döntõ kérdést: hogyan szervezõdik a munkáltatói oldal? Ez igen aktuális problémánk nekünk is Németországban. A közszolgálat eddig több évtizeden keresztül minden közszolgálati munkát megoldott egy közszolgálati tarifaszerzõdéssel, kommunális szinten. A helyhatósági szövetség kötötte a tarifaszerzõdést, amelyet minden város, járás nevében aláírtak. A szövetségi tartományok szintjén volt a tartományok tarifaközössége. A szövetségi kormány, mint önálló tarifapartner lépett fel. Három munkáltatói szövetséggel, munkáltatóval kellett megállapodást kötnünk. Most azt látjuk, hogy a tartományok sorra felbontották ezt a tarifaközösséget, amelybõl elsõként a konzervatív vezetésûi tartományok léptek ki, és egyoldalú megállapodásokat kötöttek elõször csak a tisztviselõk részére. Gyakorlatilag kész tények elé állítottak bennünket. Meghosszabbították a tisztviselõi bérkiegészítést, tarifaszerzõdés nélkül. Azt hallottuk, hogy Ausztriában is arra törekednek a politikusok, hogy azt a struktúrát tegyék tönkre, és a szakszervezetek tárgyaljanak. Ahol õk erõsek, ott szerencséjük van, ahol gyengék, ott pechesek. Éppen azért azt kell elérnünk, amit Ausztriában sikerült elérni, hogy ezt a tarifaegységet megint újból létrehozzuk. A teljesítményekkel kapcsolatban csak egy dolgot szeretnék említeni. Mindig arra törekedtem, hogy a bajor Vöröskereszttel tarifatárgyalásokat folytassak. A bajor Vöröskereszt, mint jóléti intézmény, nem csak a mentõszolgálat területén

tevékenykedik, nemcsak kórházai vannak, hanem ambuláns rendelõintézetei is. Ezeket a tarifaszerzõdéseket az egyik egyetem tudományosan is elemezte. Két évig tárgyaltunk, azt követõen a munkáltató azt mondta, hogy hagyni kell a teljesítményorientált bérezést, ugyanis az eszköztár objektív teljesítményt akar mérni, és ennek a költsége sokkal magasabb lenne, mint amit a munkáltatók meg tudnának takarítani a teljesítménybérezéssel. Éppen azért, ha egy ilyen teljesítménybérezést objektív módon akarnak bevezetni, akkor az annyira költséges, hogy már nem érdemes foglalkozni vele. Szlankó Erzsébet kérdése: béremelés, vagy munkahely? Nyilvánvalóan nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy a béremelésrõl lemondással munkahelyeket lehet nyerni. Osztrák kollégám helyesen mondta: vannak kivételes helyzetek, amelyek esetleg egyes üzemekre vonatkozhatnak, ott ismerjük az úgynevezett kényszerállapot tarifaszerzõdést. Az általános tarifaszerzõdési tárgyalások során azonban ez csupán zsarolási kísérlet, ami mindig kevesebb pénzt és munkahelyet eredményezett. A magániskolákban is mi tevékenykedünk. A VER.DI-nek partnerszervezete az oktatási szervezet is. Csak az a problémánk, hogy a magániskolákban alig van tagunk. A magániskolai pedagógusok szinte sohasem lépnek be a szakszervezetbe, ez alapvetõ probléma. A tagkapcsolatok ápolására — csatlakozom osztrák kollégámhoz —, mi is mindenféle médiát felhasználunk, de a személyes kapcsolat a legfontosabb. Személyesen kell rendelkezésre állnunk, ha tagjainknak szükségük van ránk, és megfelelõ ajánlatokat tegyünk arra, hogy folyamatos kapcsolatban álljunk. Sok témát csak érintõlegesen tudtunk elmondani, de remélem, hogy a jövõbeni kapcsolatainkban mindig kiválasztunk egyes témákat, és azokkal intenzívebben, konkrétabban foglalkozhatunk. Dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke Én is afelé hajlok, hogy az a hatékonyabb megoldás, ha egy, vagy két témát vitatunk meg. Ez a jelenlegi találkozónk most egy belemelegítõ tréning volt, és remélem, hogy meg tudunk majd egyezni valamiféle programban. Természetesen nem arra gondolok, hogy hetenként találkozzunk, mert persze mindenkinek sok dolga van a saját országában is. Ám egy-két fontos témát — és itt már hangzottak is el javaslatok —,érdemes idõnként alaposabban körbejárni. A másik megjegyzés: hallottuk, hogy a szakszervezetek keményen bírálják az államot azzal együtt — nekem az volt a benyomásom —, hogy a német

szakszervezetek orientációja általában a szociáldemokrácia orientációja volt. Az az igazság — a magyar tapasztalatok is arra utalnak —, hogy a baloldali kormányok sem szeretik túlságosan a szakszervezeteket. Nem lehet azt mondani, hogy baloldali kormányokkal

sokkal

gördülékenyebbek

a

kapcsolatok,

eredményesebb

az

érdekérvényesítés. Sõt, sok esetben bizonyos konfliktusok forrása, hogy abban a hitben él az ember: ezek a kormányok mégis nagyobb affinitást mutatnak a szakszervezeti ügyek iránt, mint más kormányok. Ebben néha-néha csalódnunk kell. Juan Carlos Jiménez, a CC.OO. nemzetközi osztályának képviselõje (Spanyolország) Nálunk is sokszor az az érzésem, hogy a jobboldali kormányok ugyan kevesebb dialógust folytatnak velünk, mint az úgynevezett, hozzánk közelebb álló, baloldali kormányok, ennek ellenére nagyon sok sztrájkot folytattunk például a szociális kormányzási idõ alatt. A jobboldali kormány idején jóval kevesebbet kellett sztrájkolnunk. Tehát a párbeszéd jobban folyt. Ez sok kérdést felvet, közülük többre hasonló módon válaszoltak már az elõttem hozzászólók. Ami az európai ügyeket illeti, ebben nekünk is felelõsségünk van, hiszen lemaradtunk, és nem építettük ki az igazi európai szakszervezetet. Ennek sok oka van. De a lényeg az, hogy mi is felelõsek vagyunk ezért. Nem kellett volna a szuverenitásunkból ilyen sokat átengednünk az Európai Szakszervezeti Szövetségnek. Az ESZSZ nem igazi szakszervezet, hiszen nem tárgyalhat, csak egyfajta koordinációs szerepet lát el. Tehát az európai szakszervezeti szövetségek koordinációs feladatait látja el, s nem tölt be igazi tárgyaló funkciót. Persze most már sokkal nehezebb egyébként a közszektorban is ellátni ezeket a feladatokat európai szinten is, hiszen a mi igazi partnerünk nemzeti szintû partner. Szakszervezeti tagjainkat sokkal inkább érdekli, hogy mi történik országon belül, mintsem az, hogy mi van az EU-ban. Meg kell néznünk azt is, hogy mi a különbség, illetve mi a közös abban, ami hazai szinten történik, és mi köszönhetõ mindebbõl az EU-nak, Brüsszelnek? Ezen túlmenõen a törvényi kereteket illetõen nagyon fontos vizsgálnunk, hogy a szakszervezeti jogok szerepelnek-e az uniós alkotmányban, van-e a szakszervezeti szabadságra egy külön, organikus törvény. Nálunk külön törvény rendelkezik a köztisztviselõkrõl, a szakszervezeti szerepekrõl. Három területre terjednek ki ezek a törvények. Egy a finanszírozás, hiszen az állami költségvetésbõl kapunk hozzájárulást, tehát az összes költségünk 20 százalékát az állami költségvetésbõl fedezzük. Ez a rész törvényileg meghatározott rész. Az igazi arány persze attól függ, hogy mekkora az egyes szakszervezetek

reprezentativitása? Azok a szakszervezetek tehát, amelyek a szakszervezeti választásokon 10 százalék feletti arányt érnek el, a rájuk adott voksokkal arányosan kapnak a költségvetéstõl. A mi szakszervezetünk az UGT, a munkásbizottságok 40 százalékot kapnak abból az összegbõl, ami a költségvetési fejezetben a szakszervezeteknek jár. A többi szakszervezet pedig a fennmaradó részen osztozik. A reprezentativitásról is rendelkezik a törvény, vagyis arról, hogy miként zajlanak a szakszervezeti választások. A választási eredmények adják meg tulajdonképpen a legitimitásunkat. Ez mérhetõ. Lehet, hogy kevés a tagunk, a kormány is azt mondja, a munkaadók is azt mondják, hogy a szakszervezetek gyengék, de mindig azt válaszoljuk, hogy a választásokon viszont legitimitást nyertünk. Ugyanolyan legitimek vagyunk, mint a politikai pártok, akik a választásokon nyernek. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor természetesen elfogadnak bennünket tárgyalópartnerként minden területen, minden szinten. Akár országos problémákat vitatunk meg, akár állami, vagy magán alkalmazottakra vonatkozó kollektív szerzõdéseket. Az ágazati kollektív szerzõdések ügyében a lényeg: ha egy adott minisztériumban dolgozik valaki, akkor az a minisztérium szervezi meg a munkáltatói feltételeket. A bértárgyalásokon tehát az adott minisztérium és a gazdasági minisztérium az igazi partnerünk. Az adott alkalmazó minisztérium foglalkozik az elõmenetellel, a mobilitással, az alkalmazási feltételekkel. Bérügyekben végül is a gazdasági tárca, vagy a pénzügyminisztérium bólint rá arra, hogy mekkora a fizetésemelés. Tehát ez a két minisztérium a lényeges partner, bármilyen tárgyalásról van szó. Nekünk is az a véleményünk, hogy nagyon jó lenne bõvíteni, erõsíteni a közszolgálati szakszervezetek közötti együttmûködést. Az európai szociális fórumok alkalmával találkozni szoktunk. Akkor szemináriumokat is tartanak, a közszolgálatról, a szakszervezetek szerepérõl esik szó. Párizsban legalább is volt ilyen szeminárium, Londonban is lesz néhány szeminárium. Tehát ilyen alkalmakat is felhasználhatunk arra, hogy foglalkozzunk egymással, eszmét cseréjünk, és ez külön költséggel nem is jár. Ezeken a találkozókon összevethetjük gyakorlatunkat, szakszervezeteink helyzetét, a köztisztviselõk helyzetét a különbözõ országokban. Ez egyfajta tanulmány lenne, amit elvégezhetünk mindannyian a saját országunkban, hogy a tapasztalatokat megosszuk egymással, és a jó megoldásokat átvehessük egymástól. Ahogy ez az üzleti életben is lenni szokott. Legalábbis meg lehet fontolni a tapasztalatok kölcsönök hasznosítását. Hogyan mérjük a teljesítményt? Ez a téma minden egyes reformban

Spanyolországban is elõjött, amikor a köztisztviselõket érintõ szabályokat meg akarták reformálni. Az oktatásban minden pedagógus ugyanolyan javadalmazási rendszerben kapja a fizetését. A rendszernek öt alapelve van. Az egyik a produktivitás, a termelékenység. Az oktatásban ilyenfajta produktivitás nem lehetséges. Nincs is, mert lehetetlen mérni, hogy mennyi a tanár teljesítménye a tanuló eredményében. Azzal mérnénk, hogy a gyerekek átmennek mind a következõ osztályba, vagy megbuknak? Akkor termelékeny, vagy nem termelékeny a pedagógus, ha a diák szorgalmas vagy lusta? Másfajta alapelveket kell meghatározni a javadalmazás mértékében. Az oktatásban legalábbis. A közalkalmazottak, a köztisztviselõk egyéb területein van egyfajta fix bérrész, ami csak azoknak jár, akik délelõtt elvégzik a rendes munkájukat. A bér egy adott százalékát pluszban kapja meg az, aki például délutáni munkát is vállal. A magánoktatásban vannak szakszervezeteink, mármint konföderáció-szinten nézve a dolgokat. Vannak szakszervezetek, amelyek a közoktatásban, és persze vannak szakszervezetek, amelyek a magánoktatásban is aktívak. Viszont vannak olyan

szakszervezetek

is,

amelyek

csak

a

közoktatásban,

vagy

csak

a

magánoktatásban tanítókat tömörítik. Általában a magánoktatásban dolgozók jóval kisebb mértékben csatlakoznak a szakszervezetekhez, mert ott a munkaadók sokkal szigorúbbak. A magánoktatásban mûködnek úgynevezett sárga szakszervezetek. Tehát olyan szakszervezetek, amelyek a munkaadóknak kedveznek. Majdnem mondhatnánk úgy is, hogy a munkaadó hozza létre ezeket a szakszervezeteket, és õ is finanszírozza. Ez a magánoktatásra vonatkozik. Ami a tagsággal való kapcsolatainkat illeti, jó lenne, ha az Internetet az emaileket jobban tudnánk használni, ha aktívabban kommunikálhatnánk az egyetemekkel, az oktatási központokkal. Általában hétfõnként szoktunk e-maileket küldeni a legfrissebb hírekkel valamennyi jelentõs tagunknak. Így sikerült rendszeressé tenni a kapcsolatainkat az oktatási központokkal, intézményekkel. Az Internetet nagyon nehéz felhasználni megfelelõen. Az oktatásban tulajdonképpen a számítógép rendelkezésre áll, az Internet-kapcsolat megvan, most már csak jól kéne használni. Dr. Szabó Endre, a SZEF elnöke Az állami támogatás szisztémája felkeltette a figyelmünket, mert mi is valami hasonlóban gondolkodunk, ahogy ezt elöljáróban már jeleztem. A kormány persze azt mondja, hogy itt is feltétel a reprezentativitás, mert hogy nem minden

szakszervezetnek óhajt azonos mértékû támogatást nyújtani. Ezt nyilván nekünk is végig kell gondolnunk, hogy milyen módszerrel lehet igazolni a reprezentativitást. Többféle elgondolás van arra, hogy szimpátiaszavazás legyen-e, ahol szavaznak a munkavállalók, hogy melyik szakszervezetet favorizálják, esetleg más megoldások legyenek, vagy a taglétszám jelentsen valamiféle kritériumot. Ez még nincs kidolgozva. Azért is tettük fel a kérdést, hogy lássuk, más országokban ez a téma megjelenik-e, és ha igen, akkor milyen formában. Laurence Laigo, a CFDT titkára (Franciaország) Mielõtt a kérdésekre rátérnék, szeretnék Bárdos Judit hozzászólására reagálni. Tegnap már én is beszéltem arról, hogy valóban rendkívül lényeges kérdés mindaz, ami a rendvédelmi szervek dolgozóit foglalkoztatja. Tulajdonképpen kétértelmû dolog a szakszervezet tárgyalási szabadsága, és ugyanakkor a rendvédelmi szervek esetében rendkívüli jelentõségû a szolgálat ellátásának feladatköre. Ez egy kicsit bonyolulttá teszi a helyzetet. Úgy vélem, ez a nehézség számos országban felmerül, ahol a sztrájkjog a rendvédelmi dolgozók számára nem azonos a többi dolgozóéval. Franciaországban a rendvédelmi dolgozók megfelelõ kapcsolatrendszere mindig függ a belügyminiszterrel kialakított jó kapcsolattól. A belügyminiszter személyétõl nagyon sok minden függ. Ha a belügyminisztérium jól áll hozzá ezekhez a kérdésekhez, tehát a rendvédelmi dolgozók problémáihoz, akkor a légkör enyhének mondható, és jó hangulatúnak. A kapcsolat minõsége tehát nagyon függ a miniszter hozzáállásától és az õ politikai elképzeléseitõl. Ami pedig a szakszervezetek és a tüntetések, utcai kivonulások helyzetét illeti, ezeket a problémákat számos országban megtaláljuk. Egyébként európai uniós szinten már kezdenek látszani különbözõ eredmények. Ezek kényes témák. A korrupció például most már teljesen közösen kezelt dolog, és paradox módon azt tapasztaljuk, hogy ez az egyes országokban nem igazán szervezett módon történik, nem mindenütt egyértelmû, hogy hogyan kell erre reagálni. Úgy gondolom, egyszer el kellene gondolkodnunk azon is, hogy a rendvédelmi dolgozók miközben megtartják a megfelelõ jogaikat, miként tudják kibontakoztatni az õ sajátos feladatkörüket. Az Európai Unió szintjén nagyon fontos, hogy az õ szólásszabadságuk is meglegyen. A rendvédelmi dolgozóknak már vannak közös bizottságaik. Különbözõ partnerkapcsolatok is kialakultak, éppenséggel az EU kibõvítése kapcsán. A régi EU-tagállamok ilyen irányú szervezetei együtt fognak mûködni az új tagállamokkal. Már megvan az Europol, illetve az Eurojuice, amely az

igazságszolgáltatási szervek együttmûködõ szervezete. Itt tényleg nagyon érdekes tárgyalásokra

kerül

sor,

hiszen

különbözõ

jogállású,

különbözõ

helyzetû

szakszervezetekrõl van szó, amelyeknek mégiscsak együtt kell mûködniük. Nagy kérdés, hogy miként tudunk ténylegesen dialógust folytatni olyan témákról, amelyek egyrészt a dolgozói állományra vonatkoznak, másrészt rendkívül lényegesek az Európai Unió célkitûzéseit illetõen. Ha az Európai Uniós honpolgárságról beszélünk, nem tudunk anélkül beszélni, hogy ne érintenénk a különbözõ szabadságjogokat. Ez valóban rendkívül lényeges kérdés, és nagyon köszönöm, hogy Bárdos Judit erre kitért a hozzászólásában. A francia közszolgálatban zajló szociális dialógusról szólva bevezetõ elõadásomban érintettem azokat a határokat, amelyekkel szemben találjuk magunkat Franciaországban. Most szeretném egy kicsit bõvebben kifejteni, hogy a szociális dialógus miként mûködik, milyen bizottságokban jut szóhoz a szakszervezet. Említettem, hogy három szinten van a közszolgálat megszervezve. Területi szinten, ahol a városi önkormányzatok a régió közszolgálati dolgozóit, vagy a megyei közszolgálatot teljesítõket tömörítik. Aztán van az állami szint, ott vannak az oktatási, az igazságügyi, a rendõri szervek. És ezen kívül van a kórházi, egészségügyi közszolgálat. A szociális dialógus négy négy szervezetben zajlik. Az egyik a Belügyminisztérium köré tagozódik, de ez a közszolgálat egészében. illetékes. Itt a tárgyalás alapvetõen a bérekrõl folyik, valamint az alapszabályról, a közszolgálati státuszról, a közalkalmazotti státuszról. Itt a szociális dialógus célirányosan két pontra irányul. Nincs kötelezettség arra, hogy milyen gyakran kell üléseznie ennek a fórumnak. Akkor hívják össze, amikor a kormány ezt elrendeli, vagy amikor a szakszervezetek ezt követelik. Ezen kívül van három felsõ tanács, mindegyik a közszféra egy-egy fõ ágában kompetens. Az egyik az állami szintnek, a másik a kórházaknak, a harmadik pedig a területi szervezõdéseknek. A vitát ezekben a tanácsokban a státuszra fókuszálják, tehát arra, hogy ebben a három tagozódásban a közalkalmazotti státusz hogy néz ki. A szociális dialógusban most alapvetõen a kategóriákra és az egyéni képzésekre koncentrálunk. A szolgálatok, a szolgáltatások megszervezésérõl azonban nincs igazán szociális dialógus. Arról a nehézségrõl is említést tettem tegnap, hogy a megkötött megállapodások teljesítésében nincs igazán jóakarat az államban. A megyei, regionális szinten természetesen van érdekegyeztetés, fõleg a humán erõforrásgazdálkodásra és a karrierre vonatkozóan. Az egészségügy szintjén fõleg a kórházakban magukban van szociális dialógus, amely gyakorlatilag pozitív irányba

fejlõdik. A szociális dialógus, a párbeszéd egészének kérdésköre alaposan áttekintendõ. Most olyan fejlõdési szakaszban vagyunk Franciaországban, amikor két fontos szempontot tartunk szem elõtt. Egyrészt a decentralizációt, amely már elindult, és egy másik szempont, amire odafigyelünk, az a költségvetési tételek kiutalása. Illetve az, hogy miként történik az elosztás. Eddig a minisztériumok kapták a költségvetési tételt, és azok osztották tovább. Néhány éven belül pedig oda fogunk eljutni, hogy programokra fognak pénzt kiutalni a költségvetésbõl. A programokban fogják meghatározni azt, hogy a különbözõ hitelek hogyan nyerhetõk el. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy nem a szolgálatokra és a közigazgatási struktúrákra adják ki a költségvetési tételt, hanem azokra a személyekre, akik egy adott programban közremûködnek. Más lesz a csoportosítás. Ez a szociális dialógus fejlõdését is türközi egyben. Nagyon nagy reményeket fûzünk ehhez a módosításhoz, mert missziókra, programokra bontva dolgozni sokkal érdekesebb lehet, mint ha a különbözõ minisztériumok külön-külön dolgoznak. Ez tárcaközi szempont érvényesítését jelenti. Reméljük, hogy ez hatékonyabb lesz, mert valószínû, hogy sokkal érdekeltebbé teszi a közalkalmazottakat. Ugyanakkor pontosítanunk kell azt, hogy a szociális dialógust a továbbiakban miként fogjuk szervezni, és hogy milyen fejlõdést remélhetnek a ma ismert testületek, ahová ez a három közalkalmazotti csoportosulás tartozik. Pontosítani szeretném, hogy a

CFDT-nek

milyen

szervezõdési

struktúrái

vannak.

A

köztisztviselõk,

közalkalmazottak körében különbözõ föderációs szervezetek vannak. Mûködik egy pedagógusi, oktatásügyi föderációnk. Van egy olyan föderációnk, amelyhez a területi szervek — az igazságügy területi intézményei és a rendõri szervek — tartoznak. Fontos föderációnk az is, amely a szociális és egészségügyi alkalmazottakat — mind a magán, mind az állami szférából, — a postai dolgozókat képviseli. Ezek a föderációk folyamatosan egyeztetnek egymással, megfelelõ koordinációt, jobb koherenciát

biztosítva

funkcióikban.

Különbözõ

bizottságok

tárgyalnak

a

miniszterekkel, vagy a megfelelõ tárcával. Ahhoz, hogy egy-egy tárgyalási bizottság megfelelõ álláspontot képviseljen, elõzetesen a különbözõ föderációk találkoznak, üléseznek, érdekeket egyeztetnek, tehát egy közös álláspontot, platformot alakítanak ki. Ugyanezt a módszert alkalmazzuk európai szinten is. Igazság szerint ez még kezdeti stádiumban van. Gyakorlatilag a föderációink európai szinten csatlakoznak az európai ágazati szakszervezetekhez. Ahhoz, hogy megfelelõ álláspontot dolgozzanak ki, üléseznek és az európai témákat egymás között megvitatják egy európai

tisztviselõi szövetség keretében. Kiegészítõ információkat tudok arra mondani, hogy a közhatalom milyen pénzeket utal a szakszervezeteknek. Elmondtam, hogy a köztisztviselõk számára milyen lehetõség van arra, hogy kihelyezettként mûködjön egy szakszervezeti tisztségviselõ, amikor a pénzét ugyanattól az intézménytõl kapja meg. Különbözõ pénzeket utal ki az állam. Gyakorlatilag a paritásos bizottságokban tárgyaljuk meg mindazokat a kérdéseket, amelyek a különbözõ pénzügyekhez kapcsolódnak. Ezeken a tárgyalásokon természetesen jelen vannak a szakszervezetek, mert ezek a juttatások, kiutalások alapvetõen eredmény- vagy teljesítményfüggõk. Gyakorlatilag attól függõek, hogy melyik szakszervezet mennyire reprezentatív. A reprezentativitás kérdésével kapcsolatban szeretnék egy kérdést feltenni Önöknek. Magyarországon hogyan történik a reprezentativitás megállapítása. A szakszervezet kimondhatja-e magáról, hogy reprezentatív szakszervezet, vagy ehhez milyen feltételeknek kell teljesülniük? Tehát mennyi tagja kell, hogy legyen, milyen szakszervezeti struktúrák léteznek? A magánintézmények — mondjuk az oktatásügyi magánintézmények — szakszervezeteirõl a CFDT döntött, miután egy nagyon következetesen végigvitt vitát folytatott le a szakszervezeti tagság körében. Két szövetség létezik. Az egyik az állami oktatásügyi intézmények szakszervezete, a másik pedig a magánoktatási intézmények pedagógusait tömöríti. Ez hosszú vita után alakult így ki. Az egyházi iskolák

pedagógusait

nem

szervezzük,

hiszen

csak

olyan

oktatási

magánintézményekbõl tudjuk tömöríteni a pedagógusokat, amelyek állami feladatot látnak el, tehát amelyek szerzõdést kötöttek az állammal arra, hogy betartják azokat a feltételeket, amelyeket az állam az iskolákra szab. Arról, hogy a magánszférából lehet-e pedagógusokat tömöríteni vagy sem, nem a szakszervezeti tagok, hanem a pedagógusok döntöttek. Van egy olyan reform nálunk, amely kötelezi a magánoktatási intézményben dolgozó pedagógusokat, hogy ugyanolyan végzettséggel, képzettséggel rendelkezzenek, mint a közszférában tanító pedagógusok. Néhány évvel ezelõtt még nem volt ilyen elõírás, megkötés. És úgy gondoljuk, hogy ez nagyon fontos fordulat. Nagyon fontos az, hogy a diákok azonos minõségû oktatásban részesüljenek, mind a magán, mind az állami iskolákban. Az volt az elképzelésünk, hogy ha a magániskolákban a szakszervezeti szervezõdés megtörténik, akkor a koherenciát és az oktatás minõségét jobban meg tudjuk tárgyalni ezekkel a pedagógusokkal. Hangsúlyoznom kell, hogy nem volt könnyû, és még ma is elég nehézkes idõnként a tárgyalás. Az oktatásra vonatkozóan arról szeretnék beszélni, hogy milyen fontos a

kapcsolattartás a szakszervezeti tagsággal. Számos megyei, járási bizottság van, amelynek feladata a pedagógusok egyéni nyomon követése, vagy segítése. A pedagógusoknál a munkaidõ és a szakmában eltöltött idõ nagyon fontos szempont. Ennek hatása van a bérre és az évente nálunk szokásos bizonyos mértékû pedagógusmozgásra. A nyár végén nevezik ki a pedagógusokat. Mindaz, ami a pedagógus egyéni megítélését érinti az egy bizottsággal együtt a bizottság elõtt történik. A pedagógusnak meg kell adni egyrészt minden információt, másrészt ettõl a bizottságtól minden információt megkap arról, hogy milyen állást pályázhat meg, hogy esetleg a karrierjében milyen elõlépés lehetséges. Ezt az információtovábbítást a szakszervezet segíti abban, hogy az információ idejében eljusson az alkalmazotthoz. Ha a hatóság tájékoztatja a pedagógust arról, hogy milyen lehetõségei vannak egy állás elnyerésére, akkor óriási késlekedések lennének, és a pedagógus csak az iskolakezdés után három nappal tudná meg, hogy milyen lehetõségei lettek volna. A szakszervezet ezért idejében eljuttatja az információt a pedagógushoz. Ez nagyon lényeges mozzanat, mert így erõteljesebb lehet a kapcsolattartásunk a tagsággal. Még akkor is elõnyös ez nekünk, ha ebbõl néhány probléma adódik. A hatóság ugyanis gyakorlatilag teljesen a szakszervezetre hagyja ezt a feladatot. Ez elég sokba kerül nekünk, de erre érdemes jobban odafigyelnünk. Más témákat nem tudunk ennyire elõtérbe helyezni, pedig más témák is fontosak a szakszervezet számára, például a munkaidõ-szervezés, a pedagógiai szempontok, vagy a kapcsolattartás. Erõteljes a kapcsolatunk a tagsággal, ugyanakkor úgy tûnik, hogy túlságosan adminisztrációs jellegû ez a kapcsolat. Ami pedig az együttmûködési lehetõségeinket, valamint a kétoldalú kapcsolatokat illeti, mindabban, ami itt elhangzott, teljesen érzékelhetõ: szükség van arra, hogy szervezkedjünk. Tegnap már említettem, hogy két lényeges aktualitás van a közszférában. Egyrészt létrejött az önkormányzatok szociális dialógusbizottsága, másrészt talán a közeljövõben létrejön egy ágazati szociális bizottság a közalkalmazotti szférában. Azt hiszem, hogy ha ez a két kvalitásos bizottság megfelelõen tud mûködni — azt szeretnénk, hogy követeléseink egybe csengõek legyenek —, akkor azt kell követelnünk, hogy megfelelõ koordinációt biztosítsanak. Úgy gondolom, hogy ilyen szempontból lényeges új utakat kell felfednünk. Dr. Cser Ágnes, az EDDSZ elnöke, a SZEF alelnöke Mindannyiukra figyelve nemcsak mint ágazati szakszervezeti vezetõ, hanem mint jogász is beszélek. Az a tapasztalatom, hogy az európai szakszervezeti

mozgalom, az európai uniós intézményrendszer fázislemaradásban van az érdekérvényesítésben. Ezért örültem Juan Carlos beszámolójának. Õ azt mondta, hogy az Európai Szakszervezeti Szövetségnek nincs közvetlen tárgyalási pozíciója. A versenyszféra szakszervezetei nemzetállami szinten hátrányban vannak a globalizált cégekkel szemben, a közszférában pedig az ESZSZ-nek semmilyen érdemi konkrét ráhatása nincs az európai jogalkotásra. Megítélésem szerint ez azért van, mert az ESZSZ nem ébredt fel idejében, és nem ébredtünk fel mi, szakszervezetek, hogy kellõ intézményt hozzunk létre az európai intézmények mellett. Ezt nem kritikaként, nem elítélõen mondom, hanem tényként állapítom meg. Az a meggyõzõdésem, hogy ez az, amiben a legtöbbet kellene tennünk. Laurence ötletével egyetértek: nem biztos, hogy a korábbi utat kell járni, hanem újfajta együttmûködéseket kell kialakítani. Erre mi a magunk részérõl teljesen nyitottak vagyunk. Ebben a körben tartjuk a nemzetek közötti megállapodásokat, hogy a bilaterális együttmûködést kiépítsük. Olyan szintû együttmûködésre gondolok, mint amilyenre például az északi államok, vagy a mediterrán államok törekszenek: egyeztetnek elõzõleg, és egyesített véleményt fogalmaznak meg. Ennek kell megtalálnunk a végsõ formáját, azt, hogy miként tudnánk ezt a megoldást érvényre juttatni. Tehát az ebbéli elmaradásunkat kellene behozni. Konkrétan a munkaidõ-problémára gondolok. Teljesen egyetértek többek véleményével: súlyos vereséget szenvedtünk. És ezt a vereséget nemcsak az Európai Szakszervezeti Szövetség szenvedte el, hanem mi mindannyian, mert nem voltunk felkészültek arra, hogy ezt megakadályozzuk. Abban látom a problémát, hogy mindenki azt hitte: nemzetállami szinten ez megoldható. De nem megoldható, hanem rajtunk kívülálló okok miatti fölöttes döntés befolyásolja a mi helyi nemzetállami érdekegyeztetéseinket. Tehát ez az az ügy, amelyben a szoros együttmûködés elengedhetetlenül szükséges. Érdekes gondolat a szubszidiaritás-centralizáció. Jogászként az egyik oldalával egyetértek, de egy nemzetközi szintû esélyegyenlõség megtartása érdekében elengedhetetlenül szükséges a centrális tervezés, a centrális kiegyenlítés lehetõsége. Önmagában a régiókban való gondolkodást ugyanis nemzetállami felelõsség teljesen eltünteti, a szövetségi állam gondolata pedig nem került olyan szinten kimunkálásra, hogy az állampolgárok érdekeit mindenben szolgálja. A szakszervezeti tag aspektusából a mai konferencia egyik legfontosabb kérdése számomra: mit akarunk tenni, hogy az a munkavállaló, aki szakszervezeti tag és fizet tagdíjat, az többet kapjon, mint az a munkavállaló, aki nem fizet szakszervezeti tagdíjat. Megítélésem szerint a szakszervezeti mozgalom ott szenvedte

el a legnagyobb vereséget — leszámítva az északi államokat —, hogy a szakszervezeti tagdíjat fizetõ munkavállaló semmivel nem kap garantáltan többet, mint az, aki nem szakszervezeti tag. Innen kezdve nincs miért szakszervezeti tagnak lenni. Ez alapkérdés, mert itt kellene az elsõdleges összefogásunkat megfogalmazni az európai államokban. A kollektív szerzõdésben garantáltan több fizetést kap a munkavállaló, illetve a munkás, és még egy fantasztikus garancia van, hogy az aki nem szakszervezeti tag, annak csak kevesebb lehet a fizetése, és a munkáltatóval kötött munkaszerzõdést köteles a szakszervezetnek bemutatni. Már a munkáltató. Tehát nem lehet titokban kötni elõnyösebb szerzõdést szakszervezeti taggal. Lenne egy javaslatom: együttmûködve teremtsük meg a szervezett munkások jogait. Nagyon tetszik a dialógusokra való hivatkozás, amit szintén Laurence emlegetett, és nagyon érdekes volt hallgatni az osztrák, a német, a spanyol kolléga tapasztalatait. Ha a szakszervezetek presztízsét, a szakszervezetek értékét közösen nem teremtjük meg, a magánosítás, a privatizáció nagyon nagy teret hódít majd meg az Európai Unióban. Kérem és kezdeményezem, hogy rendezzünk közösen egyeztetõ fórumot arról, hogy mit értünk nemzetállami kötelességek alatt, mert a belsõ piac, tehát a piaci szabályok és a nemzetállamok kötelezettsége közötti összefüggésrõl, viszonyról mi, európai szakszervezetek nem fogalmaztuk meg az álláspontunkat. Helyette hagyjuk, hogy megmagyarázzák nekünk: a privatizált közszolgáltatás hatékonyabb és olcsóbb. Az a meggyõzõdésem: csak közös összefogással tudjuk meggyõzni az Európai Unió intézményeit, hogy a privatizáció nem megoldás. Paulo Trindade, a CGTP-IN Végrehajtó Bizottságának tagja (Portugália) Bárdos Judit szavaira reagálva: Portugáliában körülbelül három éve sikerült elismerni és elismertetni, hogy a rendõrségnél dolgozók szakszervezeti tagok lehessenek. Húsz éven át küzdöttünk ezért. Nagyon sok rendõrségi alkalmazott fellépett azok ellen a rendõrök ellen, akik szakszervezetet akartak létesíteni. Szolidaritáson alapult ez a szakszervezet, szakszervezeti szolidaritáson és nagyon sok európai rendõrszakszervezet ki is nyilvánította szolidaritását. Lisszabonban nagyon sokszor tüntettünk, a francia, a német, a spanyol rendõrkollégáink eljöttek, és a portugál kormánynak bizony nagyon nehéz dolga volt. Portugál erõket mégsem vethetett be külföldi rendõrök ellen, akik velünk tüntettek. Ezek a harcok végül is eredményre vezettek, a portugál rendõrök szakszervezetet alkothatnak, de sztrájkjoguk természetesen még mindig nincs. A következõ kérdés: az EU-ban hogyan mûködnek a szakszervezeteink. Részt

veszünk az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság munkájában. Számunkra ez nagyon fontos szervezet, két vezetõnk is jelentõs funkciót tölt ott be. Egyik kollégánk állandó jelleggel Brüsszelben tartózkodik, és lehetõségünk van, hogy ezen a szervezeten keresztül hallassuk hangunkat. Nagyon fontosnak tartom a vállalkozói szövetségekkel való együttmûködést, mert globalizálódunk, mert egyre nagyobb szerephez jutnak a multinacionális vállalatok valamennyi EU-tagállamban. Ezért aztán a vállalatok bizottsága — különösen a magánszektorban — egyre fontosabb lesz. A portugál szakszervezetek kapnak-e állami támogatást? Nincs állami finanszírozás a szakszervezetek számára. A CGTP-IN szerint nem szabad, hogy az állam támogassa a szakszervezeteket. Szerintünk csak így õrizhetõ meg a függetlenség. Számunkra nagyon fontos a függetlenség a vallási felekezetektõl, a pártsemlegesség és az államtól való függetlenség legalábbis gazdasági vonalon mindenképpen. Kizárólag a tagdíjakból tartjuk fenn magunkat. A tagdíj a bér 1 százaléka. Nyilvánvaló, hogy bizonyos meghatározott tevékenységek, amelyeket a szakszervezet végez ugyan, de nem jellegzetes szakszervezeti tevékenységek, ezek finanszírozhatók, mind az állam, mind az európai intézmények részérõl. Ilyenek például a szakmai képzések, továbbképzések. A portugál állam nem szervez szakmai továbbképzéseket, ezért aztán a különbözõ intézmények osztoznak a pályázatokon. A szakszervezetek csak úgy, mint bármilyen más oktatási intézmény. Nagyon szigorúak a feltételek. Különösen akkor, ha EU-s pénzekkel is támogatják a képzéseket. A szakszervezet tehát konkrét pályázat esetén elfogadja az állami és az EU-s támogatásokat. Portugáliában a magánszektor és a közigazgatás külön téma. A magánszektorban, a magánvállalatoknál háromféle szerzõdés létezik. 1. Van vállalati szintû kollektív szerzõdés. 2. Van olyan kollektív szerzõdés, amely az ágazat egy részét érinti. Például egy csoportot a textiliparban, mert elképzelhetõ, hogy jó néhány textilipari cég munkáltatói szövetséget alkot. 3. Van az egész ágazatra érvényes kollektív megállapodás is, például a szolgáltatások, vagy a textilipari területen, de ez csak a magánszektorra vonatkozik. A közszolgáltatások területén más a helyzet. Van törvényünk, amely rendelkezik arról, hogy miként kell értelmezni a kollektív tárgyalásokat a közigazgatás területén. A kollektív szerzõdésrõl minden évben tárgyalásokat kell folytatni az év utolsó negyedévében. Az egyik kötelezõ téma a bértárgyalások lefolytatása még akkor is, ha a kormány azt mondja: az inflációs szint nulla. Még akkor is, ha ezt a helyzetet tárgyalni kell. Ha a felek, tehát a kormány és a

szakszervezet egyetértenek, minden más témát is meg lehet vitatni. A munkaidõvel, a munkahelyi

balesetekkel

kapcsolatos

kérdések,

a

szakképzés

kérdései

is

szerepelhetnek a tárgyalás témáiként. Egy kicsit vitatott ez az egész, mert az elmúlt években nem sikerült megegyezésre jutni. És ha nem sikerül megegyezésre jutni, akkor a kormány rá kényszerítheti álláspontját a felekre. És olyannyira is elfajulhatnak a dolgok, hogy az utcára kell menniük a szakszervezeteknek, illetve az általuk képviselt dolgozóknak. Ha mégis megállapodás születik, akkor a törvény úgy rendelkezik, hogy a kormány törvényben hirdesse ki mindazt, amiben megállapodtak. A közigazgatás területén megpróbálunk élni az ágazati tárgyalások jogával. Ezek a tárgyalások olyan témákban folyhatnak, amelyeket a minisztérium határoz meg. Például szükség van arra, hogy ha meg kell változtatni az orvosi pályát, akkor tárgyalást folytassunk az Egészségügyi Minisztériummal errõl a kérdésrõl. A pénzügyminisztérium képviselõivel akkor, ha bérkérdés is érintett a témában. Ha orvosokról van szó, természetesen nem csak az orvosokkal folynak a tárgyalások, hanem az egészségügy többi alkalmazottaival is. Portugáliában tehát nagyvonalakban így folyik le a tárgyalási eljárás. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy fejlesszük a szakszervezetek közötti kétoldalú kapcsolatokat. A német és a többi kollega is említést tett errõl. Két-három fontos témát kellene meghatároznunk, és akkor ezeket jobban, alaposabban körbe tudnánk járni. A CGTP-IN készen áll az ilyenfajta együttmûködésre. Szeretnénk intenzívebbé tenni a kapcsolatainkat. Nekünk is van Internetes hozzáférésünk, de csak úgy, mint a magyar barátainknak, nekünk is az a bajunk, hogy csak portugálul van. Rengeteg tanulmányt készítettek a portugál szakszervezeti intézetek, amelyek e témával foglalkoznak. Ha nagyon szükséges, akkor adott kérésre angolul, franciául vagy németül is tudunk válaszolni. Beszéltünk arról, hogy miként lehet mérni a teljesítményt. Ez a téma nagyon gyakran

elõjön

Portugáliában

is.

Tegnap

említettem,

hogy

a

mostani

miniszterelnökünk délelõtt mást mond, mint délután. Ez a faramuci helyzet adódott a béremelések tárgyában is. Hiába mondta, hogy lesz, nem lett. A szakszervezetek ugyan kötöttek megállapodást atekintetben, hogy majd a teljesítmény mérhetõvé válik, és ennek függvényében történik meg a béremelés is. A helyzet azonban az, aki végiggondolja ezt a kérdést, nagyon jól tudja, hogy az emberi tényezõ a legfontosabb. Ennek a teljesítményét természetesen úgy lehet mérni, hogy ha valaki az adott területen dolgozik. És nagyon sok objektív tényezõ van, amitõl ez függ. Tehát úgy gondolom, hogy a humán területen dolgozók tevékenységét nagyon nehéz mérni,

szinte lehetetlen. Említettem, hogy az egyik felelõs tisztségviselõ vitatkozott velünk. Mondta, hogy a teljesítmény függvényében lehetne prémiumot adni a dolgozóknak. Egy példával illusztráltam neki, mennyire lehetetlen a teljesítmény mérése. Ha egy adott közszolgálati munkavállaló például a társadalombiztosításban dolgozik, a hozzá forduló ügyfélnek meg kell magyaráznia, milyen feltételek mellett kaphat segélyt. Lehet, hogy az adott embernek semmilyen segélyhez nincs joga, mehet isten hírével. A másik ügyfél nem rendelkezik minden feltétellel ahhoz, hogy megkapja a segélyt. Töltsön ki egy kérdõívet, figyelembe vesszük a család anyagi helyzetét stb. Ebben az esetben

nem

idõteljesítményt

mérünk,

hanem

az

figyeljük,

hogy

a

társadalombiztosítási alkalmazott minél jobban elmagyarázza az illetõre vonatkozó szabályokat. Különben azt a tisztviselõt kellene premizálni, aki egész egyszerûen azt mondja az ügyfélnek, hogy mehet isten hírével, önnek nincs joga a segélyhez. Tehát ez nem olyan termelékenység, mint amit mérhetünk mondjuk egy autó elõállításánál. Portugáliában is napirenden van ez a kérdés. Csakúgy, mint az a téma, amit Önök úgy mondtak, hogy béremelés vagy munkahely, magasabb bérért kevesebb munkahely. A magánszektorban, a versenyszférában ez mindennapos. De elképzelhetõ, hogy át fogják ezt venni a közszolgálatokban is. A textiliparban a munkaadók már régóta jönnek ezzel az érveléssel. A munkavállalók ellenállnak az ilyen törekvéseknek, de volt egy furcsa eset. Egy multinacionális cégnél, a Wolksvagennél az autógyártás területén. Ebben az esetben nem a szakszervezet váltotta ki a konfliktust, hanem az üzemi tanács. Az üzemi tanácsot a munkavállalók választják meg, tehát a szervezett dolgozók és a nem szervezett dolgozók is részt vesznek a megválasztásában. Ez az üzemi tanács például belement abba, hogy öt éven át ne emeljenek bért, de tartsák meg az összes munkahelyet. A szakszervezet ilyen alkuba nem ment volna bele. Kiderült, hogy ez az érv — alacsonyabb béreket kell elfogadni ahhoz, hogy a munkahelyek megmaradjanak — csak ahhoz kellett, hogy elfogadtassák egy új modell gyártását Portugáliában. A magánoktatásban dolgozók is szakszervezeti tagok, ugyanahhoz a szakszervezethez tartoznak, amelyhez a közoktatásban dolgozók. Viszont az adminisztratív dolgozók és a kisegítõ alkalmazottak más szakszervezetben tagok. Fehér József, az MKKSZ fõtitkára, a SZEF alelnöke Reprezentativitást Magyarországon csak a közszférában — és csak a közalkalmazotti területen — mûködõ szakszervezeteknél mérnek. Tehát a

versenyszféra szakszervezeteinek reprezentativitása ismeretlen. Vannak fogalmaink arról, hogy e szakszervezetek milyen támogatottsággal rendelkeznek, de ez nincsen hivatalosítva. A közszférában is kizárólag a közalkalmazotti jogállású munkaviszonyt képviselõ

szakszervezeteknek

reprezentativitása.

A

van

közigazgatási

hivatalos

jogszabályban

köztisztviselõk

körében

kihirdetett mûködõ

szakszervezeteknek nincs reprezentativitása. És akkor hogyan mérik? Közalkalmazotti munkahelyeken — egészségügyi, közoktatási, felsõoktatási, tudományos kutató intézetekben — van reprezentativitást mérõ választás, a közalkalmazotti tanácsok választása. Német, vagy osztrák területen a személyzeti tanács, vagy az üzemi tanács megfelelõje ez a magyar testület. Csak megjegyzem, hogy éppen most van változóban a reprezentativitás mérése. Ezzel kapcsolatban az a probléma, hogy a közalkalmazotti tanácsok választásában nemcsak a szakszervezeti tagság vesz részt. Ugyanis arról van szó, hogy a szavazatokat a munkavállalók — függetlenül attól, hogy tagjai egy szakszervezetnek, vagy nem — a közalkalmazotti tanácsba jelöltekre adják le. És amennyiben a szakszervezet jelöltjeire leadott szavazatok száma elér egy bizonyos határt, abban az esetben lehet reprezentativitási mérésrõl beszélni. Miért nem fogadják el ezt a szakszervezetek? Azért, mert mindkét eset lehetséges. Lehetséges az, hogy akár száz százalékosan jelen van a szakszervezet azon a munkahelyen, de mondjuk ad abszurdum nem indít jelölteket a közalkalmazotti tanácsba, mert nincsenek a feladatra alkalmas jelöltjei. Ebben az esetben a reprezentativitás nulla lesz. Fordítva is igaz ez. Abban az esetben, ha egy szakszervezetnek egy munkahelyen mondjuk van két-három-öt tagja, és valamennyit jelöli a közalkalmazotti tanácsba. Ha ez az öt ember megkapja a szavazatok száz százalékát, a szakszervezet száz százalékos reprezentativitással bír azon a munkahelyen. Tehát tizenkét év tapasztalata alapján mondhatjuk, hogy ezt meg kell változtatni. A reprezentativitási mértékek a következõk: országos szinten a konföderáció akkor reprezentatív, ha tagszervezetei az összes leadott szavazat 30 százalékát megszerezték. Csak megjegyzem, hogy a mi konföderációnk, a SZEF az eddig megtartott választásokon — jelesül 1993-ban, 1995-ben és 1998-ban — minden esetben 50 százalék fölött szerepelt. Tehát jóval az országos reprezentativitás követelménye felett. Az ágazatokban — tehát az oktatásban, egészségügyben, szociális szférában és egyéb ágazatokban — az adott területen leadott szavazatok 10 százaléka szükséges ahhoz, hogy ágazati szinten reprezentatív legyen a szakszervezet. Van egy nagyon fontos szint, az önkormányzati szint. Az önkormányzatnál

már nincs ágazat, mert az önkormányzatnak, ha van iskolája, óvodája, szociális intézménye, egészségügyi intézménye, ebben az esetben nem érdekes, hogy egy-egy alágazati intézményében melyek a reprezentatívak, az önkormányzat egészére vonatkozóan

állapítják

meg

az

önkormányzati

szintû,

vetülési

szintû

reprezentativitást, itt 20 százalék a mérték. Munkahelyi szinten az a szakszervezet jogosult kollektív szerzõdést kötni, amely reprezentatív, illetve a közalkalmazotti választásokon az összes leadott szavazat, több mint 50 százalékával rendelkezik. Tehát bonyolult, nem igazságos, nem igazán jól követhetõ, de Magyarországon eddig így mértük a reprezentativitást, amelynek megállapítása éppen most van átalakulóban. Dr. Szabó Endre összefoglalója Mai tanácskozásunk tovább gazdagította azoknak a témáknak a körét, amelyek kölcsönös érdeklõdésre tarthatnak számot. Valóban nagyon sokszínûen, sokoldalúan kerültek szóba azok a témák, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak. Egyetértek azzal, hogy az együttmûködés további módszeréül valóban azt kell választani, hogy egy-két fõ témára koncentráljunk, mert akkor azokról a kérdésekrõl érdemibb vitát tudunk folytatni. Most számunkra az volt a cél, hogy ismerkedjünk egymás helyzetével, és ebben az ismerkedésben több fórumról is kapjunk — ha másként nem, hát távirati stílusban — ismereteket. Azt hiszem, ezt maximálisan elértük, és ebben nagyon komoly szerepük volt külföldi barátainknak, akiket meghívtunk. Még egyszer nagyon hálásan köszönöm részvételüket és közléseiket. Meggyõzõdésem, hogy több témában hasznos tudnivalókat szereztünk a magunk munkájához, hisz jelenleg számos olyan ügy formálódik nálunk — nem csak a reprezentativitás, hanem a teljesítménymérés, és sok egyéb — amelyrõl itt szó esett. Ahhoz, hogy kialakuló vitáinkban megfelelõ érvekkel rendelkezhessünk, sok fontos és hasznos ismeretet és tanácsot is kaptunk itt. Nagyon örülök annak, hogy mindenki megerõsítette az együttmûködés erõsítésének fontosságát. Az Európai Unió közös ügyeiben és a bilaterális kapcsolatokban egyaránt fontos az összefogás. Ennek nyilván különbözõ módszerei alakulhatnak ki, ez elhangzott. A mi részünkrõl megerõsítem, hogy az egyik lehetõséget, az Internetes tájékoztatást mindenképpen bõvíteni akarjuk. Azt gondolom, hogy kapcsolatainkban felhasználhatjuk az Internetnek azt a szolgáltató lehetõségét is, hogy ha akarunk magunk között kommunikálni egy-egy konkrét kérdésben, nem árt valamiféle friss tájékoztatás sem. Például, ha valamilyen fontos téma kölcsönös tájékozódásra tarthat számot, akkor is használható az Internet. Mi a

magunk részérõl is fogunk ezzel élni. Felmerültek javaslatok arra is, hogy jelöljük meg a további megbeszélést igénylõ témákat. A lehetséges paletta természetesen szélesebb körû annál, mint ami itt szóba került. Hangzott el javaslat arra, hogy téma lehetne a teljesítménymérés ügye. Mi is abban a helyzetben vagyunk, hogy a jelenlegi pénzügyminiszternek ez kedves és kedvenc témája. Rendkívül erõteljesen nyomulna õ is, és azt gondolom, hogy a kormányzat más emberei is. Õket természetesen nagyon komolyan támogatják a versenyszféra munkáltatói abban, hogy a közszférában is legyen teljesítménymérés. Nekünk is az a véleményünk, hogy általában természetesen nem tiltakozunk a teljesítménymérés ellen, ha ez nem valamiféle szubjektív módon történik, nem úgy megy végbe, mint ahogy már tapasztalhattuk, hogy éppen ki tetszik a munkáltatónak, és ki nem, vagy miért nem tetszik. Ezt mindenképpen ki kellene kerülnünk, mert az ilyen „mérés” nem a teljesítményekre fog ösztönözni, hanem inkább demoralizálhatja a kollektívákat éppen a munkateljesítményben. Mi a magunk részérõl tehát ezt a javaslatot kedvezõen fogadjuk. Ugyancsak hangzott el javaslat a tarifaszerzõdések problémakörére. Ez is nagyon szerteágazó témakör, itt is hallottunk példákat arról, hogy melyik ország milyen gyakorlatot követ. Miután ez számunkra is aktuális ügy, ezt is nagyon szívesen megvitatnánk a kollégáinkkal. Elhangzott egy olyan észrevétel is, ami szintén elég régóta foglalkoztat bennünket. A szakszervezetek képviselik a munkavállalók érdekeit általában. Nos az a tapasztalatunk, hogy ha a szakszervezetek nem érnek el megfelelõ eredményeket, akkor a leghangosabban azok a munkavállalók bírálják a szakszervezeteket, akik nem is szakszervezeti tagok. Miközben semmilyen formában nem vesznek részt a szakszervezetek munkájában. Ha pedig eredményeket érnek el a szakszervezetek, azt természetesnek tartják magukra is vonatkoztatni. Ezért tehát foglalkoztat bennünket is az, hogy milyen módon lehetne ezeket a potyautasokat valamilyen módon vagy a szakszervezetekhez kapcsolni, vagy ha nem ily módon, akkor valamilyen módon azért õk is járuljanak hozzá azokhoz a költségekhez, amelyek azért jelennek meg, mert szakértõket kell foglalkoztatni. Az állami partner bõségesen rendelkezik szakértõkkel. Ahhoz viszont, hogy érdemi módon vitapartnerek lehessünk, és kellõen felkészült tárgyalásokat folytathassunk, ahhoz a szakszervezeteknek is jól felkészült szakértõi gárdára van szükségük. A VER.DI képviselõje említette, hogy hozzá kell nyúlniuk a szakszervezeti apparátus létszámához. A mi esetünkben is igaz, hogy pénzügyi lehetõségeink sajnos rendkívül

korlátozzák

a

mozgásterünket,

egyebek

között

a

szakértõk

foglalkoztatásában. Ez is olyan téma, amirõl azt gondolom, nem ártana szót váltanunk. De ez is elég komplikált ügy, mert jogi összefüggései is vannak, a szervezkedési szabadsággal összefüggõ ügyei is vannak stb. Szerintem mindenképpen ez figyelmet érdemlõ dolog. Végül arról is szó esett az EU ügyében — nekem is az a benyomásom —, hogy lemaradtunk egy kicsit. Az Európai Szakszervezeti Szövetséget is célszerû és szükséges újítani, hogy érdemibb szerepet tudjon felvállalni az Európai Unió különbözõ közegeiben. És természetesen a tagszervezetek együttmûködését is fejleszteni kell, ha el akarunk kerülni, vagy megpróbáljunk kivédeni olyan problémákat, amik kedvezõtlen irányt vehetnek az Európai Unió ügyeiben. A munkaidõ ügyét például többen is szóba hozták. Nem folytatva tehát a sort, azt szeretném megerõsíteni, hogy mi a magunk részérõl készek leszünk az együttmûködés bõvítésére, mi is nagyon szívesen teszünk kezdeményezést egy-egy téma esetében különbözõ típusú találkozókra. Készek vagyunk részt venni ilyen találkozókon. Abban az esetben, ha az Önök által képviselt szakszervezet ilyen kezdeményezéssel él. Hasonló módon és hasonló színvonalon, mint amilyen készséget és színvonalas beszámolókat, bemutatókat hallottunk itt Önöktõl. Befejezésül még egyszer szeretném megismételni: örültünk annak, hogy ez a fórum létrejött, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy elfogadták a meghívásunkat. Arra kérem Önöket, üdvözletünk átadásával együtt adjanak tájékoztatást is — ami azt gondolom, természetes is — a saját szakszervezetükben arról, hogy tulajdonképpen mi is történt itt ez alatt a két nap alatt. Minden szakszervezetnek és minden kollégánknak azt ajánljuk, hogy azokban az ügyekben, amelyekrõl itt szó esett — s amelyek elég sok gondot és nehézséget is jelentenek — mégiscsak legyünk optimisták. Mert az a véleményem, hogy aki a nehéz ügyek láttán, vagy nem egy esetben a kudarcok láttán elveszti az optimizmusát, az jobb, ha lelép a szakszervezeti pástról, mert az több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Én azt tapasztaltam itt — a saját berkeinkben is, és az Önök körében is —, hogy a gondok, problémák és olykori kudarcok ellenére mi azért optimista típusú szakszervezetek vagyunk. Meggyõzõdésem, ez az optimizmus minden bizonnyal hoz eredményeket is. Mindannyiuknak köszönöm a részvételt.

Tartalom A KONFERENCIA ELSÕ NAPJA

Beszámolók a magyar közszolgálatról Dr. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttmûködési Fórumának (SZEF) elnöke: Közszolgálat a multinacionális tõke szorításában Dr. Cser Ágnes, az Egészségügyben és Szociális ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke, a SZEF alelnöke: Válság és stabilitás az egészségügyi ellátásban Fehér József, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) fõtitkára, a SZEF alelnöke: Reformtörekvések a magyar közigazgatásban Varga László, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, a SZEF alelnöke Útkeresõ magyar közoktatás Európai tapasztalatok Wilhelm Gloss, a GÖD elsõ alelnöke (Ausztria) Laurence Laigo, a CFDT titkára (Franciaország) Dominik Schirmer, a VER.DI Bavaria tartományi egészségügyi és szociális szervezetének vezetõje (Németország) Juan Carlos Jiménez, a CC.OO. nemzetközi osztályának képviselõje (Spanyolország) Paulo Trindade, a CGTP-IN Végrehajtó Bizottságának tagja (Portugália) Nick Crook, az UNISON nemzetközi titkára (Nagy-Britannia) Dr. Vígh László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) elnöke Kérdések, vélemények, válaszok Tóth Károlyné, a SZEF Békés megyei koordinátora, az EDDSZ megyei elnöke Várnai Ferenc, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (KSZSZ) képviselõje Dominik Schirmer (Németország) Walter Sauer, az ÖGB nemzetközi osztályának képviselõje (Ausztria) Nick Crook (nagy-Britannia) Paulo Trindade (Portugália) Laurence Laigo (Franciaország) Dr. Szabó Endre (SZEF) Árva János, a Magyar Köztisztviselõk és Közalkalmazottak Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke Laurence Laigo (Franciaország) Juan Carlos Jiménez (Spanyolország) Dominik Schirmer (Németország) Varga László (PSZ) Laurence Laigo (Franciaország) Dr. Szabó Endre a tanácskozás elsõ napjának fõbb gondolatairól A konferencia második napja Dr. Szabó Endre bevezetõ gondolatai Dr. Bárdos Judit, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) fõtitkára Fehér József (MKKSZ) Szlankó Erzsébet, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke Wilhelm Gloss (Ausztria) Dominik Schirmer (Németország) Dr. Szabó Endre (SZEF)

Juan Carlos Jiménez (Spanyolország) Dr. Szabó Endre (SZEF) Laurence Laigo (Franciaország) Dr. Cser Ágnes (EDDSZ) Paulo Trindade (Portugália) Fehér József (MKKSZ) Dr. Szabó Endre összefoglalója