[a rádiózás elmélete és gyakorlata]

K I SKÖZÖSSÉGI RÁDIÓSOK KÉZIKÖNYVE

[a rádiózás elmélete és gyakorlata]

online kiadás

SZABAD RÁDIÓK MAGYARORSZÁGI SZERVEZETE

KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓSOK KÉZIKÖNYVE [a rádiózás elmélete és gyakorlata]

K I SKÖZÖSSÉGI RÁDIÓSOK KÉZIKÖNYVE

SZABAD RÁDIÓK MAGYARORSZÁGI SZERVEZETE BUDAPEST • 2005

KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓSOK KÉZIKÖNYVE online

Szerkesztette: Hargitai Henrik ([email protected]) a Péterfi Ferenc, Gosztonyi Gergely és Magyar Ádám szerkesztésében korábban megjelent kiadványok felhasználásával. Elsõ online kiadás. 2005. 1.1 verzió EZ A KIADÁS A 2005. JANUÁRJÁIG ELÉRHETÕ INFORMÁCIÓK ALAPJÁN KÉSZÜLT. A nyomtatásban megjelent kiadás javított, bõvített változata. http://www.szabadradio.hu ISBN 963 217 559 X (nyomtatot kiadás)

Ez a kiadvány szerzõi jogi védelem alatt áll. Egészérõl vagy részleteirõl kereskedelmi céllal másolat készítése, vagy profitorientált médiumban való bármely formában való felhasználása – leszámítva a kritikai vagy ismertetõ célú írásban, mûsorban felhasznált idézeteket – csak a kiadó engedélyével lehetséges. Oktatási anyagként vagy kisközösségi rádiósok körében való terjesztésére engedély nem szükséges; erre a kötet szerzõi kifejezetten bátorítják a tisztelt Olvasót. Kérjük, hogy ha bármilyen hibát talál a kiadványban, vagy észrevétele volna, jelezze a kiadónak. Köszönjük. Támogatók:

[email protected]

A kötet nyomtatott változata a kiadó címén vásárolható ill. rendelhetõ meg:

Kiadja a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete 1066 Budapest, Ó u. 11. I/6.; Tel/Fax: (06-1)-3111-855 E-mail: [email protected] Elsõ kiadás: 2004. Tipográfia: Hargitai Henrik Korrektor: Botos Eszter

9 10 25 28 41 46 51 53 61 74 83 86 92 95 104 112 123 158 172 221 236 240 250 253 256 268 269 270 272

| TARTALOM

Mi a kisközösségi rádió? Rádiók típusai Rádiós mûfajok VAJDA ÉVA: Általában a rádióról (25–27) Hírek a rádióban DR. HERMAN JÓZSEF, MESTER MÓNIKA: A rádiós hírszerkesztés alapjai (28–38) Interjú, riport Interaktív mûsorok Gyerekmûsorok Rádiómûvészet A rádiós mûsorfolyam BATKI ZSOLT: Rádiómûsor-tervezés (61–68) A rádiózás keretei (arculat) Idõ és hely a rádióban Zene a rádióban WINDHAGER KÁROLY ÁKOS: Hogyan használjunk fel komolyzenét rádiómûsorokhoz? (83–86) Nemzeti jelképeink a zenében (86–88) A rádiós beszéde A rádió és mûsorai reklámozása A rádió bevételi forrásai (pályázatok) A rádiózás jogi kérdései Hangtechnika (gyakorlat) Beszélgetések a rádiózásról FÜGGELÉKEK Zenei kislexikon Angol és magyar rádiós szaklexikon A rádió intézményi hátterének megszervezése Pályázat! (a pályázattól a rádióengedélyig) Fizess! (kinek, hogyan, miért?) Rádió az interneten, kábelen Az elsõ tapasztalatok Tanfolyamok Az eddigi nyertesek Hasznos címek, telefonszámok Felhasznált irodalom (A külön forrásmegjelölés nélküli szövegeket HARGITAI HENRIK írta)

6

– A sajtó azzal szolgálja a politikai rendszert, hogy általánosan hozzáférhetõvé teszi a közügyekkel kapcsolatos információkat, vitákat és szempontokat; – a sajtó tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy képessé tegye az embereket a saját érdekükben való cselekvésre; – a sajtó megvédi az egyén jogait azáltal, hogy szemmel tartja a kormányt. Amerikai Sajtószabadság Bizottság „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”

ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. pont

| Elõszó

elõszó 7

AZ ELMÚLT ÉVEKBEN Magyarországon – és a világ több más országában – megteremtõdtek a legális feltételei az új típusú, pár km-es vételkörzetû, „kisközösségi” rádiók létrejöttének.

Jelen kiadványunk célja az ORTT kisközösségi rádiós pályázatán részt vett vagy részt venni szándékozók segítése a kisközösségi rádiók létrehozásában és mûködtetésében.

A kiadványban a rádiózás során felmerülõ, legkülönfélébb kérdésekkel foglalkozunk, a kisközösségi rádiók történetétõl a pályázatírás rejtelmein, a hírszerkesztés szakmai kérdésein át a helyes beszédtechnikáig. Anyagunkban támaszkodunk a SZABADON, ill. „Legalább ennyit a kisközösségi rádiózásról” c. korábbi kiadványokra, melyet a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete jelentetett meg. A kézikönyv, ill. egyes fejezetei, valamint a rádiózás szakmai kérdéseirõl további hangzó és szöveges anyagok a www.szabadradio.hu és a www.visszaaradiohoz.hu oldalakon is megtalálhatók. A könyvet reményeink szerint haszonnal forgathatják a csak interneten vagy más módon közvetítõ rádiók is. Az internetes rádiózással külön fejezet foglalkozik.

Ez a könyv tanácsok, ötletek, szakmai írások, oktatási segédanyagok, címlisták stb. gyûjteménye, így nem folyamatosan olvasandó. A könyv folyamán az írások stílusa is változik: szubjektív és objektív, gyakorlati és elméleti jellegû szövegek váltják egymást. Egyes cikkek kezdõknek szólnak, akik még nem fogtak mikrofont a kezükbe, mások azoknak, akik már máshol, más szemléletû állomásnál rádióztak, és most egy kisközösségi rádióban szeretnék folytatni a szakmát, megint mások azoknak a közösségi rádiósoknak, akik még jobb mûsorokat szeretnének készíteni. Mindenki válassza ki a magának valót. Hargitai Henrik Jelen kötet szerkesztõje További közremûködõk: Gosztonyi Gergely, Magyar Ádám, Péterfi Ferenc, valamint a „Szabadon – a szabad közösségi rádiózásról” c. kiadványból idézett részeknél Cs. Kádár Péter és Weyer Balázs, továbbá Marko Ala-Fossi, Bakos Gergõ, Ballai Éva, Alexandros Baltzis, Batki Zsolt, Linda Belducci , Botos Eszter, Bratkó József, Buskó Tibor, Giczey Péter, Hizsnyik Dénes, Lazányi János, Liling Tamás, Lõrincz Marcell, Molnár Márton, Nánai Márti, Lars Nyre, Peták Péter, Susana Santos, Schlemmer Balázs, Helen Shaw, Sülyi Péter, Szabó Krisztina, Szakács Zsuzsáné, Vajda Éva, Vályi Gábor, Jon Peder Vestad, Windhager Károly Ákos

8

1.| mi a kisközösségi rádió?

mi a kisközösségi rádió? 9

A szabad, közösségi, non-profit, harmadik típusú rádiókat az különbözteti meg a közszolgálati és a kereskedelmi rádióktól, hogy – a politikai és állami szervezetektõl, az önkormányzatoktól és a nyereségérdekelt gazdasági szervezetektõl függetlenül mûködnek, – meghatározott (helyi, etnikai, vallási, kulturális vagy életmódbeli) közösségek (kisebbségek) érdekeit szolgálják, és törekednek arra, hogy ezek részt vegyenek a mûsorkészítésben, – demokratikusan hozzák döntéseiket, – mûsoraikban óránként legfeljebb három percig sugároznak reklámot, – bevételeiket nem osztják szét, azt önmaguk fenntartására, mûködtetésére visszafordítják (non-profit jelleg), – mûsorkészítésükben önkéntesek munkájára is támaszkodnak, – bevételeik legfeljebb 50%-a származik mûsorszolgáltatással kapcsolatos üzleti-reklám tevékenységbõl. A közösségi rádiók meghatározása a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete Alapszabályában (2004) A kisközösségi rádiózás célja, hogy lehetõvé tegye olyan rádiók mûködtetését a kistelepüléseken és kisebb közösségekben, amelyekben nem lehetséges egy helyi rádió gazdaságos mûködtetése, de a helyi közösség igényelné egy neki szóló rádióadó létét, valamint, hogy lehetõséget nyújtson azon intézményeknek, amelyek a rádiózással egy speciális hallgatói kör igényeit elégítenék ki. Idézet az ORTT pályázati kiírásából: http://www.ortt.hu/palyazatok/helyi_radio_20030716.doc Kisközösségi rádió: A médiatörvény értelmében helyi, nem nyereségérdekelt vagy közmûsor-szolgáltató rádiós mûsorszolgáltatási szerzõdéssel rendelkezõ, magyarországi lakóhellyel rendelkezõ természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaság vagy a rá vonatkozó szabályok szerint nyilvántartásba vett önkormányzati intézmény, közhasznú társaság, alapítvány, közalapítvány, egyesület. Korlátozott vételkörzetû mûsorszolgáltatása egy határozottan körvonalazott (lakóhelyi, szubkulturális, kisebbségi-nemzetiségi vagy más), speciális célközönségre irányul. Számára a Nemzeti Hírközlési Hatóság a 87,5–108 MHz sávú frekvenciatartományban tervezett meg frekvenciát, amelynek vételkörzete sztereó vétel esetén legfeljebb az adóállomástól számított mintegy 1 km sugarú körre terjed ki, és az adóállomás maximális effektív sugárzási teljesítménye 1–10 W lehet. (Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete hivatalos definíciója, 2004.)

10 a rádiók típusai

A RÁDIÓK TÍPUSAI

Közszolgálati rádió: – kötelezõ tájékoztatási minimumok, – nagyon kevés kommentár, –„közlöny”-szerû mûködés, a kommunikáció útja egyirányú: tájékoztatás – információközlés, – „erõs kulisszák”, távolság a hallgatók és a készítõk között, „kimértebb” stílus, – nagyobb munkamegosztás. Kereskedelmi rádió: – minél szélesebb körhöz eljutni minden áron, – a figyelem mozgósítása reklámkampányokkal, akciókkal, játékokkal, erõs show-elemekkel, – stílusában igyekszik minél simulékonyabb, fülbemászóbb lenni, – híres sztárszemélyiségek bevetése, – a kommunikációból fogyasztási cikket csinál, – legfõbb törekvése: a két reklám közötti idõt valahogy kitölteni.

Közösségi rádió: – nem feltétlenül, nem mindenáron akar mindenkihez szólni, – szubkultúrák, kisebbségek, egy-egy speciálisabb társadalmi csoport meghatározó jelentõsége, – többségében önkéntesek munkáján alapul, – személyesség, nyitottság jellemzi, – hozzáférhetõség: azok csinálják, akiknek szól, – partnernek tekintik a befogadót, – rádió és hallgató kölcsönösen hatnak egymásra, közvetlen információcsere, – nonprofit mûködési keretek: az esetleges mûködési bevételeit visszaforgatja a rádió mûködtetésére, olcsó mûködtetés, – „puha kulisszák”: a hallgató részese a rádióprogram születésének, – helybeliség különös jelentõsége, – igyekszik erõsíteni a helyi kultúrát, a helyi nyelvezetet, – többnyire erõsen azonosul az általa felvetett témákkal, – fõszereplõje nem a híres sztár, hanem a hétköznapok embere, – erõs átfedések a munkamegosztásban, összecsúszó szerepek, – témái nem a nemzetközi és országos események és nem is a pártpolitika, hanem többnyire a helyi, települési, szomszédsági események, történések, a helyi emberek-közösségek ügyei, örömei és konfliktusai, vagy egy érdeklõdésû közösség számára fontos események, témák, – értékei: a helyi kultúra és a tematikából következõen a helyi önszervezõdések, ill. az idõtálló, a divat szeszélyeire fittyet hányó jelenségek, alkotások stb. bemutatása.

RÁDIÓS ALAPFILOZÓFIÁK: KORSZAKOK ÉS ELVEK

alapfilozófiák 11

„Ezzel bevonult a magyar mûvelõdés rendszerébe egy új, jelentõs tényezõ, amely nagy feladatokra hivatott, egyrészt népünk oktatása és kulturális emelkedése terén, másrészt a magyar mûveltségnek, kivált a magyar zenének és általában a magyar névnek a külföldön való megismertetése terén.” [Demény Károly államtitkár, a m. kir. posta vezérigazgatója beszédébõl, 1925. dec. 1.] „A broadcastingnak nemcsak az a hivatása, hogy a tanyai világra elvigye a magyar kultúrát, jelentõsége az, hogy egyrészt az egyetlen szabad összeköttetési lehetõség elszakított véreinkkel, másrészt demonstrálja a magyar kultúrfölényt olyan nemzetekkel szemben, amelyek hatalmasabbaknak hiszik magukat, mint mi, de amelyek kultúrája a mienknek nyomába sem léphet... [A Magyar Rádió elsõ adásában az MTI vezérigazgatójának, Kozma Miklósnak a megnyitó beszéde, 1925.]

„A Szovjetunióban a rádió a népé és a népet szolgálja. [...] A Szovjetunió népeinek több mint 70 nyelvén folynak rádióadások. A szovjet rádió óriási szerepet játszik a szovjet nép ideológiai, politikai és kulturális színvonalának szakadatlan emelésében. A szovjet rádió Marx, Engels, Lenin és Sztálin magasztos eszméinek népszerûsítõje, és a kommunizmus szellemében neveli a népet. A szovjet rádió arra hivatott, hogy „fejlessze, felvilágosítsa, nevelje a széles tömegeket, bevigye tudatukba az emberi együttélés legnemesebb és leghumánusabb elveit (Kalinin). A rádió tájékoztatja a szovjet állampolgárokat az országunk életében és határain túl lefolyó fontosabb eseményekrõl. A rádió beszámol a szocialista ipar eredményeirõl, népszerûsíti az élenjáró módszereket, megvilágítja országunk kulturális és tudományos életét. [...] A rádióban felolvasásokat, elõadásokat tartanak, cikkeket és egyéb közleményeket olvasnak fel a központi és helyi sajtóból. A mikrofon elõtt fellépnek tudósok és írók, kiemelkedõ közéleti személyiségek és sztahánovisták. Külön adásokat szerveznek a parasztok, az ifjúság, a Szovjet Hadsereg és a Szovjetunió hadiflottájának katonái és tisztjei számára. Különös figyelmet szentel a mi rádiónk a gyermekeknek, érdekes és szórakoztató adásokat szervez részükre. [...] A zenei mûsorszámokban nagy helyet foglalnak el az orosz klasszikusok és a világ klasszikusainak zeneszámai s a szovjet szerzõk legjobb mûvei. Tág teret szentelnek a Szovjetunióban élõ népek zenéjének. A szovjet rádió adásai az egyszerû emberek millióit mozgósítják az egész világon a békéért és a demokráciáért folytatott további küzdelemre.” (M. G. Mosenszkij: Az amerikai rádió a monopoltõke szolgálatában. Szikra, 1950) „Az Egyesült Államok rádiójában nagy helyet foglalnak el az úgynevezett „kereskedelmi” adások. [...] „A burzsoá sajtóban, a burzsoá rádióban és a filmben is nagy szerepet játszanak a szenzációk, a szórakoztató epizódok, a bûnügyi és politikai botrányok, a magasállású személyek családi perpatvarai stb. Mindez kedvezõ anyag az újságírók, a rádiótudósítók számára, [akik] szívesen fogadják ezeket, mint olyan eszközt, amellyel újabb lapvásárlókat, [...] rádióhallgatókat lehet szerezni s amely egyúttal olyan módszer, amellyel el lehet vonni az embereket a fennálló valóság elemzésétõl, a fennálló valósággal kapcsolatos elmélkedéstõl.

12 alapfilozófiák

[Kalinin, in: Pártépítés. 1945. 6. (oroszul)] Az amerikai rádiótársaságok mûsorszámai mûfajukban ugyan különböznek, de mind egy fõcélt követnek: a rádióhallgatók legalantasabb ösztöneire akarnak hatni, a legalantasabb ízlést akarják ápolni, el akarják bolondítani a hallgatót, megmérgezni öntudatát. Az amerikai rádió által közvetített zeneszámok, akárcsak a drámai adások is, a hallgatók elbolondításának feladata mellett a „csapda”, a csalétek szerepét is játsszák: ezek segítségével lepik meg és kábítják el a reklámokkal a hallgatókat, mielõtt ráébrednének, hogy mirõl van szó, és ki tudnák kapcsolni a vevõkészüléket. [...] Egyetlen mûsorszámban sincs annyi reklám, mint a „szappanoperákban”. Ezeknek az „operáknak” a közvetítése alatt nemcsak a mûsor elején, végén, az egyes részek között, hanem cselekmény közben is adnak reklámokat, amikor is a színész egyszerre minden átmenet nélkül reklámokat kezd mondani.” (M. G. Mosenszkij, 1950)

„Az MRT [Magyar Rádió és Televízió] legfelsõbb elvi irányítását az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya, bizonyos jogkörökben a Kormány és a Tájékoztatási Hivatal gyakorolja. A költségvetést a Pénzügyminisztérium biztosítja. [...] A mûsorpolitika célkitûzései szerint a mûsorok egészében tükrözõdnie kell a munkásosztály vezetõ szerepének. [...] A riporter a párt politikáját, az MRT mûsorpolitikáját és a közönség érdekeit az ügy igazságának megfelelõen képviseli. [...] A mûsorfejlesztés elvi és gyakorlati feladatait az MRT Elnöksége, vezetõ testületei és vezetõi az MSZMP és a kormány politikája alapján határozták meg. [...] A rádió tartalmi feladatait a párt és a kormány politikai, társadalmi és kulturális programjának megfelelõen kidolgozott mûsorpolitika alapján határozzák meg. Tájékoztatni kell a közönséget az ország és a világ eseményeirõl. A rádió ismereteket nyújt és nevel a rádiómûsorokban. Mûvészi és szórakoztató mûsorokkal segíti a hallgatók mûvelõdését és szórakozását. Olyan végletes nézeteket, miszerint a rádiózás jövõjét a zene és a hírek vegyítése jelenti majd, nálunk a hivatalos és mértékadó körökben senki sem vett komolyan. [...] A rádió politikai intézmény. [...] Az irodalmi mûsorok mindig nagy szerepet töltöttek be a magyar rádiózásban. Szerkesztésük évek óta a „három T” néven jelzett kategorizálás alapján történik (támogatás, tûrés, tiltás). A rádióban elhangzó irodalmi mûvek túlnyomó része a „támogatott” kategóriába tartozik. A „tûrt” mûvekbõl kevesebb, a „tiltott”-ból pedig egyáltalán nem hangzik el. (Ez utóbbi tömegkommunikációs alapelv szerint bizonyos mûveknek nincs helye a rádióban.) Ugyanez a „tiltott” mû esetleg megjelenhet a szakmai folyóiratokban, elõadhatják színpadon, kiadhatják könyv formában.” „A reklám hasznos a gazdasági élet számára, segíti a fogyasztókat is. A feldolgozás minõségi javításával el kell érni, hogy a szocialista reklám levetkõzze azokat a már nem jellemzõ, de esetenként fellépõ ízléstelen vonásokat, amelyek teljes egészében megkülönböztetik a kapitalista reklámtól.” (1975) A BBC szórakoztatni, tájékoztatni és nevelni akar. „A BBC-nek meghatározó szerepet kell betöltenie a következõ területeken: – biztosítani az állampolgárok azon jogának érvényesülését, hogy jól tájékozottak legyenek, és ezáltal garantálni a közbeszéd egészséges fejlõdését; a

rádiós alapelvek 13

BBC felelõs azért, hogy a kiemelkedõ jelentõségû bel- és külpolitikai eseményekrõl bárki pártatlanul és objektíven tájékozódhasson – a BBC feladata a brit kultúra táplálása és õrzése, valamint az, hogy a nemzeti kulturális értékeket részesítse elõnyben a nemzetközi tömegkultúra termékeivel szemben – a BBC feladata kielégíteni a többféle népet, kultúrát, értékrendet magába olvasztó egykori brit birodalom leszármazottainak lelki, vallási, jogi, erkölcsi érdeklõdését és igényeit, megtalálni a hangot azokkal a kisebbségekkel, amelyekre nem figyelnek a profitorientált adók – a BBC kötelessége, hogy a világ számára betekintést nyújtson a brit nemzeti életbe, ugyanakkor kitekintést nyújtson a britek számára is, elõsegítve ezzel egymás jobb megértését.” (Extending Choise, BBC, 1992.)

„A Magyar Rádió Rt. a mûsorszolgáltatás során gondoskodik: 1. Az ország lakosságát érintõ társadalmi és gazdasági folyamatok bemutatásáról, a problémáik megoldását, jogaik gyakorlását elõsegítõ jogszabályok és gyakorlati tudnivalók megismertetésérõl. 2. Az Országgyûlés, az állami és az önkormányzati szervek, az egyházak, a pártok, az érdekképviseletek, a társadalmi szervezetek és állampolgári közösségek tevékenységének bemutatásáról, mûködésük nyilvánosságáról. 3. A magyar kultúra értékeinek bemutatásáról, történelmünk megismertetésérõl és a nemzeti hagyományok ápolásáról, a nemzeti önazonosság megõrzésérõl és fejlesztésérõl. 4. Az egyetemes kulturális értékek megismertetésérõl, a más népek és kultúrák iránti megbecsülés erõsítésérõl. 5. A nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának bemutatásáról, hagyományainak ápolásáról, önazonosságuk megõrzésérõl és erõsítésérõl 6. A közösséget érintõ állampolgári vélemények és kezdeményezések széleskörû megismertetésérõl. 7. A tudományos ismeretek terjesztésérõl, és a tudomány újabb eredményeinek megismertetésérõl. 8. Az iskolai oktatást támogató, azt kiegészítõ, az általános mûveltség fejlesztését elõsegítõ mûsorokról. 9. Az ország különbözõ területei sajátos történelmi és kulturális értékeit, társadalmi és gazdasági életét, az ott élõ emberek helyzetét bemutató mûsorokról. 10. A természeti és az épített környezet, Magyarország és a világ természeti értékeinek bemutatásáról, az emberi környezetet károsító tényezõk megismertetésérõl. A környezeti értékek megóvását szolgáló kezdeményezések népsze rûsítésérõl. 11. Az életkoruk, testi, szellemi, lelkiállapotuk, súlyos fogyatékosságuk vagy társadalmi körülményeik következtében hátrányos helyzetû emberek életének bemutatásáról; a mindennapi életvezetésüket, szociális és kulturális hátrányaik csökkentését segítõ ismeretek közreadásáról. 12. A közösségeknek és egyéneknek szóló sokoldalú szolgáltatásokról; a mindennapi életvezetést, az egészség megõrzését, a személyes biztonságot, a közlekedés biztonságát szolgáló ismeretek terjesztésérõl.

14 a kisközösségi rádiók

13. A gyermeki jogokat ismertetõ, a gyermekek védelmét szolgáló, az igénybe vehetõ szolgáltatásokról tájékoztatást nyújtó mûsorokról. A gyermekek és a fiatalkorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlõdését, ismereteik gyarapodását elõsegítõ, érdeklõdésüket kielégítõ mûsorokról. 14. Az egészséges életmód, a sportolás és testedzés népszerûsítésérõl, a jelentõs sportesemények közvetítésérõl és a kiemelkedõ sportteljesítmények bemutatásáról. 15. Az igényes szórakoztatásról, a szabadidõ kellemes és hasznos eltöltését szolgáló mûsorokról.”

Regionális és helyi mûsorszolgáltatás „1. Az MR Rt. a közszolgálati funkciók maradéktalan ellátása érdekében regionális és helyi mûsorszolgáltatást végez. 2. A regionális és helyi mûsorszolgáltatás a helyi társadalom fejlõdésének elõsegítése érdekében elsõsorban a vételkörzetben élõ lakosság életét jelentõsen befolyásoló eseményekrõl, tényekrõl, vitatott kérdésekrõl ad tájékoztatást. Célja: az állampolgári közösségek erõsítése, a közügyekben való részvétel lehetõségeinek kiszélesítése. 3. A regionális és helyi mûsorszolgáltatásban megfelelõ idõt kell biztosítani a vételkörzetben élõ nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvének ápolását, kultúrájuk megõrzését segítõ, életüket bemutató mûsorszámoknak. 4. A regionális és helyi mûsorszolgáltatásban különösen fontos a helyi történelmi, kulturális, vallási és természeti értékek bemutatása, a mûvészeti- és sportesemények közvetítése. 5. A regionális és helyi mûsorszolgáltatásban figyelmet kell fordítani arra, hogy a közérdekû és vitatott kérdésekrõl az önkormányzatok és a politikai pártok véleményének közreadása mellett a téma szempontjából fontos lakossági csoportok és civil szervezetek álláspontja is megismerhetõ legyen.” Magyar Rádió Részvénytársaság Közszolgálati Mûsorszolgáltatási Szabályzat. Letöltés: 2004. dec. „Amit ma sokan minõséginek neveznek a brit televíziózásban, az nem más, mint egy szûk elit értékeinek tükre, azokéé, akik kézben tartják a televíziót, és akik mindig is azt hitték, hogy az õ ízlésük garancia a minõségre. [...] Szerintem bárki, aki a törvényeket betartva olyan mûsorokat kínál, amelyeket a közönség látni akar és meg is tud fizetni, joggal nevezheti magát a köz szolgálójának”. (R. Murdoch, 1989, Edinburgh, in: Financial Times)

A KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓK EGYIK LEGFONTOSABB SAJÁTOSSÁGA, hogy markánsan fogalmazzák meg a korlátozott vételkörzetben megcélzott csoportot. Ez lehet egy kisebbség, nemzetiség, valamilyen szubkulturális, korosztályi csoport, valamilyen intézmény használói-lakói, nagyon körülhatárolt lakóközösség (pl. kis falu, településrész, szomszédság, egyetemi negyed stb.) vagy egy azonos érdeklõdésû közösség. A kisközösségi rádiókat – ebbõl a szempontból – határozottan el kívánja különíteni az ORTT a helyi mûsorszolgáltatók kategóriájától, s fõként attól, hogy azok városi, térségi funkciókat és kereskedelmi érdeket bújtassanak annak hátterébe.

hozzáférhetõség és pluralizmus 15

Ennél a rádiótípusnál alapértékként többnyire közösségi, szociális, környezeti, kulturális jellemzõket érdemes megfogalmazni; pl. a helyi társadalom bevonása, aktivizálása; szociális szerepvállalás, perifériára szorultak segítése, szolidaritás, tolerancia, helyi értékek megerõsítése, hagyományok ápolása, nyelvkultúra fejlesztése, tanulásképzés segítése stb. A kisközösségi rádiók kiemelten fontos jellemzõje, hogy jórészt önkéntesek mûködtetik. A közösségi rádiók segítenek abban, hogy az „egyszerû emberek” rádiózhassanak: fontos cél megmutatni, hogy a média által sugallt mítosz hamis: a rádiózás NEM feltétlen egy nagyon összetett, nehezen elsajátítható, különleges képességeket igénylõ foglalkozás. Gyakran belsõ fékeket, gátlásokat, elõítéleteket, indokolatlan félelmeket is le kell küzdenie a helyi közösségek tagjainak, amíg elhiszik, hogy õk is képesek „médiázni”. A rádiósok sokszor saját hobbijaik szerinti témákban készítenek mûsorokat, ezzel „hobbi”-közösségeket is létrehoznak. Ezen médiumokban megváltozik – szinte megszûnik – a távolság a mûsorkészítõk és a hallgatók között. A hallgató része az adások létrejöttének, abba beleszólhat, annak készítõje, szereplõje is lehet. Hangzásában is másmilyen egy közösségi rádió: gyakran behallatszik a környezet zaja, nincs hermetikus elzártság a stúdió és a környezet között. Ellentétben a többi médiummal, itt nem kell a valóságot átalakítani ahhoz, hogy az a mûsorba kerülhessen, az adásba illõ legyen, ellenkezõleg, az adások körülményei alakulnak át a tartalomhoz igazodva. Nem a videóklippek és reklámszpotok ritmusa határozza meg a közösségi rádió üzeneteit, mûsorait; azokban a gondolatok végigmondhatók, a zeneszámok lehetõleg végigjátszhatók. Többnyire különös figyelmet fordít a közösségi rádiók jelentõs része a nonprofit szektor szervezeteire, eseményeire. Ezek gyakran meg sem jelennek a többi médiumban, vagy ott csak perifériális szerepük van. S nem csak a nonprofit szektorra, de a hátrányos helyzetûekre, a sérültekre is. Ez utóbbiak megjelenése a közösségi médiában különös új színt és értékeket jelent – ennek technikai feltételeire (mozgás-utazás segítése, sajátos telefonos kapcsolatok megteremtése, személysegítés biztosítása), továbbá az érintettek szakmai felkészítésére fontos figyelmet fordítani. Ha a kedves Olvasó, vagy a környezetében valaki közösségi rádió alapításával foglalkozna, ajánljuk, keresse meg a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetét – ezen füzet kiadóját –, itt sok tapasztalattal állunk az érintettek rendelkezésére. Ennek a szervezetnek éppen az az egyik vállalt küldetése, hogy közösségi rádiók elindítását sokféle módon segítse. Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete

HOZZÁFÉRHETÕSÉG ÉS PLURALIZMUS

A közösségi rádió egyik meghatározó jellemzõje az a mód, ahogy a helyi célcsoport tagjai részt vesznek a rádió mûköd(tet)ésében. Ahhoz, hogy a rádió prosperáljon és elnyerje a közösség támogatását, a hallgatóknak szükségük van arra, hogy érezzék: ez az Õ állomásuk is. Fontos, hogy a „befogadó közeg alkotórészei” érezzék: – a témák, amelyek felvetésre kerülnek a rádióban, érdekesek, és figyelembe veszik az õ nézõpontjukat is;

16 kisközösségi vs. kereskedelmi?! vagy fordítva?

– felvehetik a kapcsolatot a rádióval, részt vehetnek rendezvényeiken, illetve az õket érintõ témákkal foglalkozni fog a mûsor (és ez „behallható” idõn belül meg is történik); – bejöhetnek a stúdióba, hogy tanulhassanak valamit a mûsorkészítésrõl, és részt vehetnek az adás sugárzásának néhány vagy minden részletében; – kaphatnak mûsoridõt vagy tárgyalhatnak programokról, melyeket az õ csoportjuk készít (amennyiben megfelelõ a minõség és a szellemiség); – a rádió mûködtetésében és döntéshozatalaiban résztvevõkké válhatnak – ha már eleget értenek abból, hogyan is mûködik a rádió; – tetszés szerint részt vehetnek a munkában önkéntesként, és a részvételük értékelésre talál. (A Szabadon – A szabad, közösségi rádiózás lehetõségei Magyarországon címû kiadványból.) Amíg a „nagy” rádió igyekszik egy szûk rétegen keresztül mûködtetni a rádiót, addig a közösségi rádió az emberek széles rétegét vonja be. Gyakran ez a sokféle ember egy közösségbõl származik. De a helyi közösségeken és érdekcsoportokon belül is az ízlések és vélemények nagy különbözõségét figyelhetjük meg. Ahelyett, hogy a nagy rádióktól ellesett „homogén image” kialakítására korlátozódnának, bátorítják és elismerik ezt a sokféleséget. Ennek ellenére lehet az állomásnak saját identitása, ami azonban leginkább a tolerancia, sokféleség, és – röviden – a „pluralizmus” szavakkal határozható meg.

A KISKÖZÖSSÉGI ÉS A KERESKEDELMI RÁDIÓZÁS KÜLÖNBSÉGEI

„A nagy országos csatornák mellett számos körzeti ill. helyi rádióadó versenyez a piacon. A kisvárosi rádiók [...] legnagyobb része helyi reklámbázis hiányában veszteséges, és a költségeket igyekszik pályázati pénzekbõl, önkormányzati támogatásokból, és más, közeli nagyvárosi piacról szerzett bevételekbõl pótolni. Ezáltal ezek az adók jelentõs gondot okoznak a nagyvárosokban mûködõ kereskedelmi rádióknak is.” [...] „Két tervezett frekvenciameghirdetést igyekszünk megakadályozni: az egyik a kis helyi frekvenciákból felépített regionális jogkörû rádióké, a másik pedig az úgynevezett „minifrekvenciáké”, amelyeket intézmények, illetve kisebb közösségek számára terveznek. Ezek kulturális értékét nem látjuk, és véleményünk szerint elõbb-utóbb versenybe szállnak a reklámbevételekért, és ezzel tovább rontják a piaci szereplõk jelenleg sem rózsás helyzetét.” (Szombati Béla, a Helyi Rádiók Országos Egyesületének elnöke nyilatkozata – Szombati, 2002)

A kereskedelmi rádiók célja, hogy profitot termeljenek. Ebben egymás versenytársai és ez sajátos szemléletet alakít ki közöttük. A fenti idézet azt mutatja, hogy hogy védi a kereskedelmi rádiós a pénzügyi érdekeit akár a kisközösségi rádiók ellen is. A kereskedelmi rádiók rossz hazai helyzete sajnálatos tény, de nem valószínû, hogy pár falusi rádió vinné csõdbe õket (illetve azt hiszem, hogy ha egy falu hallgatósága hirtelen átáll tõlük a helyi kisközösségi rádióra, akkor nem a rádióengedélyek megszüntetésével, hanem jobb mûsorokkal érdemes versenyezni. Vagy más méretekben: a közszolgálati rádió több európai országban (Finnország, Nagy-Britannia) egyáltalán nem sugároz reklámot,

változatok egy témára 17

részben függetlenségük (színvonaluk) megtartása érdekében, részben pedig azért, hogy ezzel a kereskedelmi rádióknak meghagyják a teljes reklámpiacot, hogy õk is életképesek legyenek – és ezzel szinvonalasabb mûsorokat készíthessenek.). A mûsoridõ bérbe adását már az 1920-as években kipróbálták az USA-ban, de akkor teljes kudarc lett az eredmény, mert az állomás csak reklámot (fizetett üzeneteket) sugárzott. A másik, sikeres rádiós filozófiát használó adó viszont saját mûsort sugárzott. A kereskedelmi rádiók tehát „kénytelenek” mûsort is adni a reklámok között. („A cikk helykitöltõ elem két hirdetés között” – áll a felirat egy megyei lap fõszerkesztõjének szobájában. [Zöldi, 2001]) Minél több ember hallgatja a mûsort, annál magasabb lehet a reklámok ára, így a cél a minél nagyobb hallgatóság megszerzése. Erre az ideális megoldás a slágerzenék sugárzása. A kisközösségi rádiók célja nem a kereskedelmi rádiók stílusának átvétele vagy a velük való versengés megteremtése (még akkor sem, ha törvény szerint sugározhatnak reklámot és slágerzenét is). A kisközösségi rádiók megteremtésekor a törvényalkotók színesíteni kívánták a rádiós palettát a hallgatók számára az új rádiós formátummal.

„A globális médiaóriások kialakulása veszélybe sodorja a média szabadságát. Egyes esetekben a sajtó belsõ szabadsága is veszélybe kerül. A Rupert Murdoch tulajdonában lévõ News Corporation a világ egyik leghatalmasabb médiavállalata. A News Corporation meghatározó szempontja a befektetések megtérülése. Semmit nem jelentenek számára az olyan értékek, mint a sajtószabadság vagy a kulturálisan „magasabb rendû” termékek. Murdoch, a lapjai szerkesztésébe beleszóló és teljes szerkesztõi kontrollt követelõ médiacézár kijelentette: „tulajdonosként végsõ soron enyém a felelõsség lapjaim sikeréért vagy bukásáért. […] Mivel egy lap sikere vagy bukása a szerkesztõségi irányvonalon múlik, miért ne szólhatnék bele, ha egyszer látom, hogyan lehetne javítani rajta.” A fõként szexet, bûnügyeket és színes sztorikat közlõ kiadványai minõségérõl Murdoch azt mondja: „Senkinek nem tartozom számadással, csak a közönségnek. Õk mondják meg nekem, mit akarnak, és én meg is adom nekik azt, amit kérnek. Ha a közönségnek nem kellenek a meztelen nõket ábrázoló fotók, abbahagyom a közlésüket. A közönségnek panaszkodjanak, ne nekem.” Murdoch nincs egyedül véleményével. A német kereskedelmi csatorna, az RTL vezetõje, Helmut Thoma így beszélt a mûsorok minõségérõl: „fõ, hogy a hal szeresse a csali ízét. A horgász ízlése lényegtelen.” (Kunczik, 2001)

VÁLTOZATOK A KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓZÁSRA

Naerradio, Free Radio, Access Radio, Community Radio, Microradio, Low Power Radio, Educational Radio, Kisközösségi rádió: megannyi kifejezés olyan rádiókra, melyeknek közös tulajdonsága az, hogy kis vételkörzetben sugároznak, nem nyereségért, általában önkéntesekkel, helyi mûsorkészítõkkel helyi hallgatóságnak. Ezen túl szinte mindenben különbözhetnek. A közösséget összetarthatja a földrajzi közelség, azonos nyelv, kultura, hobbi, életstílus (szubkultúra), együtt átélt élmények stb. Egy megközelítés szerint ez a „free radio” – a szabad rádió, ami általában a szólásszabadságra és politikaigazdasági függetlenségre utal. Egy brit meghatározás szerint a közösségi rádiók feladata: „give voice to the voiceless” (adj hangot a szótlanoknak), olyan értelemben, hogy azok szava is eljusson a közönséghez, akik nem kapnak szót a hagyományos duális médiarendszerben (közszolgálati és kereskedelmi). Ezek az etnikai kisebbségek (bevándorlók, nemzetiségek), hajléktalanok, menekültek stb. Ez a megközelítés egyfajta szociális rádiót takar. A

18 „az emberi hang”

közösségi rádiózás harmadik útja bármiféle szûk rétegnek szóló mûsorok készítése, akiket nem szolgál ki a többi adó: így nem feltétlen szociális okok miatt, hanem csak azért, mert pl. a helyi rádiós piacon nincs pl. japán anime mûsor. Igaz: ez inkább a mûsorkészítõk érdeklõdését tükrözi (niche radio), de képes lehet lelkes hallgatóság szerzésére. A fenti meghatározások szerinti rádiók vételkörzete bármilyen, akár országos is lehet. A kisközösségi rádiókat azonban a fentieken kívül (vagy elsõsorban) a kis (max. 1 km-es) vételkörzet is jellemzi. Alapvetõ tulajdonságuk, hogy a stúdiótól a hallgató pár perces “járástávolságban” van, és ez az emberi közelség adja sajátos hangját és erejét is. A BBC eredeti, Reith-i értelmében a rádió vegyes mûsort kínál, olyat, amit ha valaki folyamatosan hallgat, kitágítja érdeklõdését is, mert olyasmit is hallhat, amit magától, tudatosan nem keresne – és sokszor ezért nem is tud róla. És egy meghatározás az is, hogy a közösségi rádiók feladata közösséget teremteni és bebizonyítani a hallgatóknak, hogy a rádió nevû találmányt nem csak a hatalom vagy kereskedelmi érdekek szolgálatában lehet használni: demisztifikálni a rádiózást, az „emberek kezébe adni a mikrofont”. A közösségi médiumok fontosságát az is mutatja, hogy az emberek „a kereskedelmi adókat komolytalannak tartják, a közszolgálatiakat pedig az aktuális hatalom szócsövének” (televízióról szóló kérdés válaszainak értékelése, Rádiós Alapkutatás, 2000). Az elsõ kisközösségi rádió természetesen magyar találmány: 1893-ban indult és Telefonhírmondónak hívták:-) Bár mûsora inkább egy közszolgálati rádióra emlékeztetett, de földrajzilag Budapesthez kötõdött, azon belül is egy kb. 6000 fõs elit „kisközösséghez”. Az õ igényeik szerint alakította ki mûsorszerkezetét is (ezért a budapesti telefonhírmondón a gazdasági hírek kiemelten fontosak voltak, míg a párizsi és londoni telefonos adásokban hírek nem, csak zenei közvetítések voltak). Esténként közvetítést adott a város nagy színházaiból, külön hírszerkesztõsége volt. Érdemes példát venni róla, hiszen kezdetleges technológiával, de nagy ötletességgel képes volt igen színes mûsorválasztékot kínálni hallgatóinak. Igaz, munkatársai nem önkéntesek voltak, és az adásért is fizetni kellett… A közösségi rádió nagyon sok mindent jelenthet. Nem másolhatjuk le egy másik formátumát, mert minden közösség más és más. A soknyelvû, sok kultúrájú kerületekben ilyen rádióra van szükség. Van, ahol oktatási rádiót, megint máshol egyházi adót szerveznek a helyi közösség számára. Ahol sokan szeretik a countryzenét, de ahol ilyet máshonnan nem hallhatnak, ott egész napos country rádió indul. Vannak rádiók kifejezetten gyerekeknek vagy nyugdíjasoknak. Van, ahol rádiózást tanítanak a rádió segítségével fiataloknak. Van, amelyik „buliból” kalózkodik, máshol csak ez a lehetõség volt a szabad szólásra. Vannak a szólásszabadságért küzdõ, politikailag aktív, ellenzéki rádiók, antirasszista vagy épp homoszexuális adók. Más igénye van egy félig diktatúrában élõ afrikai vagy ázsiai közösségnek, mint egy demokrációában élõ szegénynegyed közösségének. Az igények, a közösség maga alakítja saját mûsorkínálatát. Az adásnak nem kell egységes formátumúnak lennie, mint amilyen a kereskedelmi rádió, pontosan meghatározott célközönséggel. Itt egy földrajzilag jól körülhatárolható, de érdeklõdést tekintve roppant heterogén közönség a hallgatóság. Érdemes megkeresni azokat, akik amúgy is programokat szerveznek, és rádiósítani tevékenységüket. A rádióba jelentkezhetnek lelkes iskolások, akik punkzenei mûsort adnának, egy idõs bácsi, aki kertészkedési tanácsokat adna, az iskola magyartanára, aki magyar irodalomról tartana rádiós órákat, a helyi pap, aki vasárnaponként prédikálna a rádióban (is), a helyi népdalkör élõben adna elõ a rádióban, az óvónõvel kiváló gyerekmûsorokat lehetne szervezni, melyben az egész óvoda részt vesz; a polgármesteri hivatal közhasznú információkkal

kisközösségi rádiók külföldön 19

látná el a rádiót (amire az ellenzéki képviselõk kontrázhatnak), a faluházbéli elõadások felvételrõl megismételhetõk a rádióból is stb stb. A végeredmény egy sokszínû, az adott település életét tükrözõ mûsor lehet (ábrát lásd a 79. oldalon!). A kisközösségi rádió azonban ennél több: a mûsorkészítõkrõl, az õ egyéni zenei vagy irodalmi izlésvilágáról is szól. A kereskedelmi rádiók úgy tudják magukból a legtöbbet kihozni, ha nem kell rájuk kényszerített közszolgálati kötelezettségeknek is megfelelniük, és a reklámpiac egészével rendelkezhetnek, amibõl jól meg is tudnak élni. Céljuk a profit megteremtése és a hallgatók „átsegítése a munkaidõ mocsarán”. A közszolgálati rádió akkor tud a legjobb lenni, ha nem kell kereskedelmi (sem politikai) igényeknek megfelelni, csak a mûsorkészítésre koncentrálnak – s ehhez megfelelõ pénz áll rendelkezésre. Célja, hogy ablakot nyisson a világra és a nemzeti kultúrát ápolja, fenntartsa és dokumentálja („a nemzet intellektuális bölcsõje” – mondták a BBC-rõl, melynek eredeti célja nevelni, szórakoztatni, tájékoztatni). A közösségi rádiók helyzete e kettõnél jobb is és rosszabb is: jobb, mert nem kell a reklámozók igényének megfelelõen átlagos-tömeges hallgatottságú mûsorokat gyártani, hanem szabadon dönthetnek a mûsorokról, azonban munkatársai (a hazánkban közmegegyezéssel elfogadott definíciónk szerint) „többségükben” önkéntes munkával dolgoznak, azaz ez csak hobbi, az elsõ „keresõ” munka rovására nem mehet. A kisközösségi rádió nem tömegkommunikációs eszköz: emberi kommunikációra méretezett.

KITEKINTÉS: KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓK A VILÁGBAN

EGYESÜLT ÁLLAMOK: Low Power FM (LPFM) Az amerikai FCC két éves elõkészítõ munka után és számos kalózrádió (elsõsorban Stephen Dunifer és a Free Radio Berkeley) nyomása” hatására 2000 januárja óta engedélyezi – ahogy õk hívják – kisteljesítményû FM rádiók (más szóval „microbroadcaster” vagy „szomszédsági” rádiók) mûködését, melyek célja a helyi tartalom megteremtése. Ezek (mégis?) csak nem nyereségérdekelt oktatási adók lehetnek. Ilyen rádiót üzemeltethetnek oktatási intézmények, közlekedési és biztonságvédelmi szervezetek, de magánszemélyek és kereskedelmi cégek nem. Az állomások hívójele a szokásos 4 betûs kód után -LP. Az adók max. 100 W teljesítménnyel sugározhatnak. (Ez nálunk már normális helyi rádiónak számít). Ezzel kb. 6 km távolságig szólnak el. Korábban a minimális adóteljesítmény volt 100 W, amivel az volt a baj – szólt az érv –, hogy ilyen nagyot egy kisközösség nem tud megfizetni, így sérül a szólásszabadsághoz való joga. A rádiók indulása után a nagy kereskedelmi rádiótulajdonosok rögtön kampányt indítottak ellenük, mondván, hogy interferenciát okoznak a városokban sugárzó kereskedelmi rádióknak (hazai párhuzamról lásd még a kereskedelmi rádiós fejezet mottóját). Ennek eredményeképp csak a nagy rádióktól távoli területeken (azaz nagyvárosokban alig) engedélyezik õket. Kiderült azonban, hogy az azóta elhíresült „interferencia-érv” megalapozatlan, így ezt a korlátozást 2004 során tervezik felülvizsgálni. Az eltelt 4 év alatt (2004 júniusáig) 1600 jelentkezõbõl csak 260 állomás kapott engedélyt. Míg a kezdeményezõk erõsen átpolitizált, zeneileg is alternatív rádiók voltak, az új LPFM rádiók esetében jellemzõen egyetemek, egyházak és – kisebb részt – kisközösségek (részben rádiós klubok, ifjúsági intézmények) éltek a lehetõséggel. Az elsõ amerikai LPFM állomás 2001. jún. 21-én indult KCJM-LP.

20 kisközösségi rádiók külföldön

Valójában már 1948-ban megindult az elsõ hasonló rádió: az FCC „10 wattos oktatási rádiók” programja keretében. Ezek az iskolarádiók mûködtek, de nem túl sikeresen, az amerikai kutatók szerint azért, mert túl kevés volt a rájuk kiadott pénz, reklám, kutatás, a stáb és a felszerelés.

Néhány kisteljesítményû rádió típusa az USA-ban: – Autós kertmoziban a filmek hangja autórádión hallható – Éttermi rádió a környéken parkoló autósoknak – Iskolai (általánostól egyetemig) rádió helyi zenekarokkal, mesével, hírekkel, egyetemi hivatalos közleményekkel, az éttermi menüvel, hallgatói apróhirdetésekkel. Számos iskolarádió végtelenített szalagról (fájlból) sugároz viszonylag rövid adásokat (10 perc – 1 óra) – Sport: mérkõzések alatt közvetítés a nézõknek – Vakoknak rádió: az aznapi újság felolvasása, könyvek felolvasása – Kórházi rádió: az 1920-as évektõl létezik. Nagy-Britanniában ma 300 adón 11500 önkéntes dolgozik kórházi rádió mûsorán. – Egyetemi vagy intézményi rádiók, melyek olyan kábelrendszeren adnak, melybõl botantennával is fogható a kisugárzott adás (slotted coaxial transmitting cable). – Határrádió Határállomások kisvárosainak kisteljesítményû rádiója a határ autós útinformja, a határmenti bevásárlási lehetõségek (reklámok), valutaváltási információk, a határõrség közleményei (készítsék elõ útlevelüket) stb. Pacifica Alapítvány: Az USA-ban mûködõ pacifista alapítvány, mely több közösségi rádiót is mûködtet, így a legelsõ nem oktatási közösségi adót: a KPFA-t, mely a II. világháború után, 1949-ben indult San Franciscóban. Amikor indult – az FM sávban – még szinte senkinek sem volt FM vevõje. Õk vezették be a maratont, illetve azt, hogy a hallgatók „elõfizessenek” a rádióra. Azóta is csak hallgatói adományokból él, reklámot nem sugároz. Ma egymillió dolláros költségvetésbõl gazdálkodik. Mûsorrendje: 05: Kora reggeli zene 06: Demokráciát most! Interjúk és elemzések (szombaton gospel) 07: Reggeli show. Helyi és nemzetközi hírek, kulturális, mûvészeti hírek, események. 09: Demokráciát most! Interjúk és elemzések 10: A világ zenéje (szombaton ifjúsági rádió) 12: Ötletek, interjúk, elemzések 13: Zöld mûsorok 15: Szólásszabadság Rádió Hírek 15.30: Borítótól borítóig: világirodalom 16: Kemény kopogás 17: Interjúk, elemzések 18: Helyi esti híradó 19: Minden nap más híradó: Afrikai, Közel-keleti, Óceániai ill. E-zine mûsor, rádiójáték 20: Jazz, blues, világzene, country, folk (minden nap más mûfaj) 22: Akusztikus zene, reggae, folk, rock, funk, soul stb. 24: Kísérleti zene, hip-hop, rap, groove stb. 02: Electric mix, funky stb.

kisközösségi rádiók külföldön 21

NAGY-BRITANNIA: Access Radio Az 1970-es években az akkor még egyeduralkodó BBC az FM adások elindításakor azt tervezte, hogy az új technológiát felhasználva kb. 200 helyi „kisközösségi” BBC stúdiót indít. Ehhez segítségül hívta volna az egyes városok egyetemeit, egyházközségeit, hogy õk alakítsák ki a rádiók mûsorszerkezetét. A tervbõl végül nem lett semmi, mert a helyi rádiók helyett az országos televíziót fejlesztette tovább a BBC (válaszul a kereskedelmi televíziózás elindulására), és egészen máig váratott magára a kisközösségi rádiós mûfaj indulása. A viszonylag új kisközösségi mûfaj neve Angliában: „Access Radio” (Hozzáférés rádió). Ezen kívül rengeteg ideiglenes engedéllyel sugárzó rádió is mûködik, melyek vagy iskolai rádiók, vagy egy adott esemény idõpontjában mûködnek. Az elég nagy vételkörzetet biztosító ideiglenes frekvenciákat egy évben kétszer négy hétre nyerheti el a pályázó. Így egy frekvencián váltják egymást. Ezt nonprofit rádióknak találták ki, de néhány kereskedelmi vállalkozás is használja arra, hogy néhány éven át ilyen 4 hetes adásokkal „bejárassa” nevét (és gyakoroljon), majd önállóan is elinduljon. Ez a veszély persze az itthoni kisközösségi frekvenciáknál is megvan. Bár a digitális földfelszíni rádiózás (DAB) technológiája nem támogatja helyi adások létét, már van rá példa, hogy közösségi rádió DAB-on is hallható legyen Nagy-Britannia egyes vidékein.

Néhány Access Radio állomás rövid jellemzése: – Bradford Community Broadcasting: „Mûsorok hátrányos helyzetû közösségeknek, beilleszkedésüket segítendõ, és mûsorkészítési lehetõség a helyi embereknek” – Angel Community Radio: mûsorok 60 éven felülieknek – Cross Rhythms City Radio: A helyi keresztény közösség rádiója – Takeover Radio: A 8–14 évesek rádiója, melyben e korosztály nem csak hallhat, hanem készíthet is mûsort. – Resonance FM 2002: mûvészi rádió, melyben helyi kreatív mûvészek hoznak létre rádióra írt, „hangmûvészeti” alkotásokat. Tematikája nem földrajzi, hanem értelmiségi közösséghez köti. A Resonance 104,4 „A hallgatás mûvészete”. (Egy személyes megjegyzés: Londonban elõször járva tekergettem az állomáskeresõt. A kommersz zenei állomások között elbújva egyetlen olyat találtam, mely valami mást adott, akkor épp valami népzeneféleséget. Itt hagytam az állomáskeresõt, és hamarosan kiderült: ez épp ez a kisközösségi rádió.) „The world’s best radio station that you’ve never heard” (a világ legjobb rádiója, amit sosem hallottál) címen jelent meg róla cikk a The Independent c. brit napilapban, 2004. okt. 11-én: „A Resonance csak 3 mérföldes vételkörzetû, de hatalmas siker az interneten”. A világ legjobb rádiója megtisztelõ címet egy New York-i magazin adta neki. Mûsoraiban éhezõ mûvészektõl, hajléktalanoktól egyszerû tizenévesekig és kisebbséghez tartozókig sok mindenki megszólal, aki máshol nem. „A Resonance olyan, mintha a [BBC] Radio 4 (a brit intellektuális közszolgálati rádió) éjszakázni ment volna, túlságosan belõtte volna magát droggal, átpartizta volna az éjszakát, majd leült volna elkészíteni a rendes mûsorát” „A kereskedelmi rádiókból azért van az embernek elege, hogy olyan kiszámíthatóak. Nálunk a legjobb dolog a váratlanság. Egyszer valaki behozott egy ablakot, fa ablakkeretben, amit hangszerként használt. De amin nevettem, nem ez volt, hanem az, hogy a hangmérnök úgy viselkedett, mintha ez teljesen normális

22 kisközösségi rádiók külföldön

dolog volna – mondta az állomás vezetõje. – Nagyszerû dolog, ha egy ablakot, fazekat vagy számítógépet éppolyan tisztelettel kezelnek, mint egy akusztikus gitárt.” Néhány mûsora: Klasszikusok gyorsolvasva, Képzelt audio utazások (sci-fi), Webrádiómûsor (átvétel) Átvétel egy német közösségi rádióból, Ökoakusztikai mûsor: terepi felvételek IndyMedia News Wire, Rádiójáték, Kongói zene, japán zene, népzene Éjszakai mûsor: valósidejû felvétel (környezeti hangok) a világ valamely részébõl Költészeti mûsor, Mûsor a Hyde Parkból (nyílt mikrofon) (A mûsorok mp3-ban hallgathatók vagy letölthetõk)

AUSZTRÁLIA: Community Radio A helyi közösségi rádiókon kívül egy Community Radio Satellite (COMRADSAT) mûholdas adás is létezik. KANADA északi részén az eszkimó közösségek mûködtetnek kisközösségi rádiókat (pl. Wawatay Radio Network), mely számukra a telefon, posta, találkozóhely, és iskola is egyben.

SVÉDORSZÁG: närradio. A svéd kisközösségi rádiók neve: närradio. Stockholmban 3 db, 200 ill. 20 W-os adón szól a närradio mûsora. Ezeken az adókon „bérel” adásidõt az összes stockholmi közösségi rádió. Az adók a Stockholmi Közösségi Rádió Szövetség tulajdonai. Õk osztják ki a mûsoridõket az egyes közösségek között, melyben kritérium, hogy az adott, nonprofit szervezet fõ tevékenysége nem lehet rádiózás. Az adás a 3 adóról az egész városban fogható, de ahol kevésbé jó minõségben, ott kábelen is lehet hallani. A rádióban napi 1–5 órás adásidõvel váltják egymást a legkülönfélébb rádiók: Filadelfia, Advent, Deewane, Maranata, Kultur, Rocket, Bolivia, Lady-P, Yelah, Sv. Demok., Universo stb. A dániai Radio Rosa (Koppenhága) sajátos szubkultúrát képvisel: a leszbikusok és melegek közösségi rádiója (FM és kábel). FINNORSZÁG YLE Kantii A finn közszolgálati rádió (YLE) FM vegyesfelvágottja: éjszaka és reggel külföldi nemzetközi rádiók élõ adásainak átvétele (BBC, VOA, NPR, CBC, Kínai Nemzetközi Rádió, angol, finn, orosz nyelven), utána délelõtt a finn közszolgálati rádió digitális (DAB) adásának átvétele, majd a tamperei egyetemi rádió mûsora, utána az YLE multimédiás internetes rádiójának mûsora, és így tovább felváltva. Radio Moreeni Az elsõ finn egyetemi rádió jelenleg adásidejének nagy részét bérbeadja helyi nonprofit szervezetek számára. Ezt azonban nem ingyen teszi meg, mint a magyar gyakorlatban, hanem pénzért: akár egyház, akár környezetvédõ szervezet az illetõ, az általa így „megvásárolt” adásidõért rendes pénzt kell fizetnie. Ezen kívül bizonyos mûsorait átveszi (megveszi) az YLE is, amiért ismét „rendes” pénzt kapnak. Ebbõl a két forrásból nullszaldósan tudják eltartani magukat.

japán-magyar 23

JAPÁN Mini FM Japánban 1957-ben szabályozták az FM sáv kis teljesítményû adók általi szabad használatát („bijaku-denpa”). Így nem kellett külön engedély a garázsajtó-távirányítóhoz, drótnélküli mikrofonhoz stb., viszont ennek a „besugárzási területe” csak pár száz méter volt. A nyolcvanas évekre azonban a rádiók érzékenysége megnõtt, az adók ára pedig annyira lecsökkent, hogy a japánok elkezdték ezt a lehetõséget rádiózásra is felhasználni. Az FM sáv még Tokióban is szinte üres volt, az állami NHK uralta az étert, a fiatalok pedig inkább az amerikai hadsereg Far East Network nevû katonáiknak sugárzott mûsorát hallgatta. Ilyen környezetben jelentek meg a Mini FM rádiók, melyek az engedélyhez nem kötött, legális, kb. 500 méter sugarú besugárzási körzetükben a zsúfolt nagyvárosokban akár 20 ezer embert is elérhetnek. Mivel a magánembereknek, csoportoknak más lehetõsége nem volt rádiózásra, az 1982-ben indult KIDS nevû elsõ „mini FM” állomást több száz követte szinte heteken belül egyetemi kampuszokon, kávézókban, boltokban, ismert találkozóhelyeken. A posta- és távközlési minisztérium ezt látva sem változtatott a szabályozáson, azaz továbbra sem kötötte engedélyhez ezeket a rádiókat. Három év alatt több ezer mini FM rádió alakult, Tokióban kb. száz mûködött 1988ban. Különféle típusú mini FM adók jöttek létre. Az egyik fiatalok DJ-szenvedélyének kiélése és egyfajta showmûsor produkálása, bárokban, kávézókban, nyílt stúdiókban vonzották a közönséget. A másik inkább alternatív közéleti mûsorokat sugároz, olyan témákban, melyek az NHK-ban nem kapnak helyet. Az AD AD nevû adó közvetítõadók hálózatával alternatív zenei mûsort sugároz Tokióban. A harmadik típus példája a Setagaya MaMa, mely egy bioboltból sugározza azok szövegét, akik az ott lévõ mikrofonhoz mennek. Ha épp nincs senki, háttérzaj hallható, de idõnként többen is összegyûlnek, és ilyenkor ezt hallva a házban vagy környéken lakók is leszaladnak a bolthoz, és csatlakoznak a vitához. Ez áll legközelebb a klasszikus kisközösségi rádió elképzeléséhez. A Radio Komedia Suginami egy kávéházból sugároz, és vitamûsoraiban való részvételre invitálja a hallgatót, akinek csak annyit kell tennie, hogy bemegy a kávéházba és csatlakozik a többiekhez – ami reklámnak sem utolsó. A Radio Home Run közéleti problémákat vitat meg mûsoraiban, de itt nem az adáson, hanem a vitapartnerek, a csoportok élõ találkozásán van a hangsúly. Az adó csak ürügy mindehhez. Célja nem az arctalan embercsoporttal való tömegkommunikáció, hanem az emberek személyes találkozásának megszervezése. (McCormack, 1988.) MAGYARORSZÁG A most meginduló kisközösségi rádiók nem az elsõk ebben a mûfajban. Már több mint egy évtizede több tucatnyi kisközösségi rádió mûködött hazánkban – de õket kalózrádióknak hívták. Funkciójuk inkább az önkifejezés volt, de néhány tucat fiatal körében megteremtett egy éteren át kapcsolatot tartó kisközösséget. A másik hasonló mûfaj az iskolarádiók. Ezek zártláncú kábelen mûködtek eddig, külön szervezetük is van (DUE), mûsoruk nem különbözött nagyon az Amerikában ma éterbe (is) sugárzó iskolarádióktól. Most nekik is megvan a lehetõség, hogy akár a szülõk lakásáig is elszóljon az iskolarádió adása. l

24 a jövõ

A KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓK TÁVOLABBI JÖVÕJE

Az eddig legelterjedtebb digitális földfelszíni rádiós technológia (DAB) nem kedvez a kisközösségi rádióknak. A DAB alapvetõ elõnye, hogy az egész országot (körzetet, várost) egy frekvencián lehet besugározni (Single Frequency Network (SFN) – egy frekvencián nem egy adó, hanem egy multiplex mûködik, ahol sok adás digitálisan egybe van fûzve, a vevõkészülék válogatja szét a jeleket). Az SFN-hez az kell, hogy minden adó pontosan ugyanazt a csomagot sugározza, azaz egy nagyon kis földrajzi helyhez kötött rádió ebbe a hálózatba nem illeszthetõ be: nem lehet egyszerûen egy új adót elindítani, mert az adóállomásokat nem a rádió, hanem egy „multiplex operator” cég mûködteti: velük kell megegyezni, és õk általában kereskedelmi rádiókkal töltik fel a programhelyeket. (Jelenleg Nagy-Britanniában a DAB-on akkor jelenhet meg egy közösségi rádió, ha a multiplex operator – aki az adót mûködteti – „befogadja” az állomást.) A közösségi rádiók számára megoldás lehet, ha a nem földrajzi közösséghez kötött (pl. nemzetiségi) állomások körzetivé vagy országossá válnak – ám így is csak néhány (egy) állomásra jut hely (a DAB-ban is frekvenciaszûkösség lesz), így adásidejüket meg kell osztani. Másik megoldás, hogy egy külön sávot kapnak, (L sáv, 1,5 GHz, ma pl. Kanadában használják), mely kis földrajzi terület besugárzására kifejezetten alkalmas (1-2 km), és ez nem illeszkedne a többi hálózatba. Ennek hátránya, hogy az L sáv vételére a mai európai DAB-vevõk ritkán alkalmasak. Végül pedig, miután a tervek szerint egy idõ múlva az FM sugárzást felváltja a DAB, és a nagy országos hálózatok FM adói kikapcsolnak (amit Angliában 2010-re terveznek), az egész FM sávot a kisközösségek használhatják – mint egyfajta rádiós szeméttelep. Miután valószínûleg a rádiókészülékek is egy idõ után csak DAB (vagy DRM) vételre lesznek alkalmasak, és feltehetõen az FM sávot (vagy jó részét) is valami másra fogják használni, ez a megoldás nem látszik realisztikusnak. Következésképp a kisközösségi rádiók számára a legelfogadhatóbb megoldás az volna, ha a helyi vagy körzeti DAB csomagokban helyet kapnának, ill. a szolgáltató – a kábelhálózatokhoz hasonlóan – kötelezve lenne a körzetén belül bárhol sugárzási engedélyt kapott kisközösségi rádiók adásának továbbítására. Elképzelhetõ államilag üzemeltetett multiplex is, ahol esetleg külön helyeket tartanak fenn a közösségi rádióknak. (RTÉ, 2004.) Az élõ internetes rádiók bár globálisan elérhetõk és igen szûk érdeklõdési körnek adhatnak mûsort, csõdbe mehetnek, amint megnõ hallgatottságuk: a sok hallgató nagyobb sávszélességet kíván, ez pedig jelentõs beruházást, ami bizonyos hallgatói szám (egyidejûleg pár száz) felett megfizethetetlen még egy kereskedelmi rádiónak is. A kis közösségi jelleg azonban kiválóan biztosítható. A számítástechnika fejlõdésével egyébként egyre közelebb kerül az intelligens, beszélõ számítógép megjelenése, aki akár külön rádióként is mûködik: felolvassa a híreket, regényeket stb. (Egyes honlapokon már figyelmeztetnek is, hogy az adott szöveg felolvasása illegális! [konkrét példa egy mesekönyvoldalról]) Ez a TTS (text to speech) technológia már ma is elérhetõ (magyarul: Multivox), amivel pl. kiváló robot mûsorvezetõt mûködtethetünk, aki (“aki…”) az általunk legépelt szöveget olvassa fel. (Egy amerikaikanadai határmenti kisközösségi rádióban [Surrey] pl. a valutaárfolyamot és az idõjárásjelentést olvassa 24 órán át automata.)

2.| rádiós mûfajok

Általában a rádióról 25 VAJDA ÉVA

ÁLTALÁBAN A RÁDIÓRÓL*

A RÁDIÓ FÕ ELÕNYE, hogy mindig egy személyhez szól, tehát közvetlen, és haladék, illetve késedelem nélkül képes továbbítani az információkat, mert nem lassítja nyomda, elõhívás, egyéb technikai nehézségek. Ezt angolul úgy hívják, hogy intimate és immediate – ebben a két tulajdonságban a rádió különbözik minden más médiumtípustól, hiszen az egyidejûség és közvetlenség élményét legfeljebb az Internet képes hasonló módon nyújtani (a televízió a technikai kötöttségek miatt sokkal macerásabb). A rádiót úgy szokás definiálni, hogy rádió=hírek+zene. Ezt a definíciót attól függõen lehet változtatni, hogy milyen típusú rádióállomásról van szó. Ha közösségi rádióról beszélünk, akkor ezt a képletet változtathatjuk úgy, hogy rádió egyenlõ beszéd és zene. Ha pedig kereskedelmi rádióról beszélünk, akkor rádió egyenlõ reklám és információ (és persze, sok zene). A hallgatók a rádióban csak hangot hallanak, tehát mindennek világosnak, egyszerûnek és érthetõnek kell lennie, mert ha nem hallják, nem értik, nem élvezik, akkor kikapcsolják a készüléket. Angolul ezt hívják KISS szabálynak: Keep it simple, stupid! Azaz Légy egyszerû, buta! Igaz tehát, hogy a rádió nem képes képet mutatni, ami segítené a hallottak megértését, és az is igaz, hogy törekednie kell a nyomtatott sajtóban megengedhetõnél egyszerûbb fogalmazásra, ám ennek ellenére rádiós mûfajok sokasága alakult ki – hiszen a rádióban szavakkal, hangokkal, zajokkal, soundbite-okkal kell láttatni, nem pedig mozgóképpel vagy fotókkal. A mûfajok sokasága képes ellensúlyozni a rádió „gyengéit”, azaz azt, hogy nincs kép, ami segítené a megértést, és visszalapozni sem lehet, ha menetközben elkalandozott a figyelmünk. Ugyanakkor pont az intimitás és az egyidejûség miatt a rádió képes arra, hogy azt nyújtsa, amit az irodalom: történeteket mesél, és tág teret ad a fantáziának, hiszen a hallgató beleélheti magát egy-egy helyzetbe és elképzelheti, mi történt. Ehhez azonban az kell, hogy a (közszolgálati) rádióban dolgozó újságíró ismerje az egyes mûfajokat és azok sajátosságait, és tudjon is ezekkel bánni. Lássuk elõször a híreket! A rádiós hírek rövidebbek, mint a nyomtatott sajtóban megjelenõk. A rádiós hír nem hosszabb 0’40-1 percnél, ami azt jelenti, hogy nem több mint tizenkét gépelt sor. Egy ötperces rádiós híradás körülbelül két és fél flekknyi újsághírt képes közölni, a klasszikusnak tekinthetõ harmincperces rádiós hírmûsor, a Krónika pedig körülbelül 14-15 flekknyi tudósítást, hírt közöl összesen. A rádióban alaptétel, hogy két fõ eszköz áll a hírmûsorokban dolgozó újságíró rendelkezésére: a hír szóbeli közlése, illetve interjúk készítése. A közszolgálati rádióban azt tanítják, hogy elõször el kell készíteni az információszerzõ alapinterjút, amibõl megszületik

*Ez az írás az ELTE Kommunikáció szakán használt oktatási segédanyagnak készült. Alapjául szolgáltak az 1997-ben tartott BBC tanfolyamon tanultak, valamint a MUOSZ Sajtókönyvtár sorozat Mûfajismeretének rádióról szóló része, amelyet Farkas Zoltán írt, akitõl nagyon sokat tanultam a közszolgálati rádiózásról. A mûfaji csoportosítást részben saját tapasztalatok alapján készítettem, kifejezetten az ELTE Kommunikáció szakának rádiós órájára

26 rádiós mûfajok

az alaphír, ez azt tartalmazza, hogy valakivel valahol valami megtörtént. Amikor az alaphír újabb fejleményekkel egészül ki, azt hívjuk a rádióban fejleményhírnek. Az alap tehát a hír a rádióban is. Erre épül fel minden további mûfaj.

RÁDIÓS MÛFAJOK A rádiós hírszerkesztés szabályai rendkívül szigorúak. A hír két részbõl áll: lead+body. A lead a hír címe, a body pedig a hír teste. A hírmûsorok headline-jai – magyarul elõzetes tartalomjegyzéke – a legfontosabb hírek lead-jeit emeli ki. Fontos megjegyezni, hogy a helyesen megírt lead – ami legtöbbször egyetlen mondatból áll – önmagában is hír. Ennek elkészítéséhez ismerni kell az adott esemény elõzményeit, hátterét, összefüggéseit. Mindegyik hír leadje kell hogy tartalmazza a legújabb fontos fejleményeket. Fontos további szabály a rádiózásban az erõs kezdés vagy felütés szabálya: ha van egy jó, az adott „sztorira” jellemzõ hangeffektus, akkor érdemes azzal indulni. Ha ugyanis a rádiós már az elején leköti a hallgató figyelmét, akkor van rá esély, hogy a mûsor (de legalább a hír) végéig sikerül azt megtartani. És ez a háttér-rádiózás korában különösen fontos! (A rádiós hírszerkesztés szabályairól és további rejtelmeirõl részletesen lásd dr. Herman József - Mester Mónika cikkét [28. old.]) A hírre épülõ további mûfajok: 1. A tudósítás. Hír, információ az esemény helyszínérõl, esetleg az eseményrõl visszaérkezett tudósító utólagos, tárgyilagos, objektív beszámolója a stúdióból. Tartalmazhat hangbejátszást, beszédrészletet, de alapvetõen arra épül, hogy a tudósító mondja el, mit tapasztalt. Idõtartama maximum két perc, de általában rövidebb. A tudósítás „továbbfejlesztett” változata a hírmagyarázat és a kommentár. Ez utóbbi két mûfaj közös eleme, hogy rávilágít a háttérre és az összefüggésekre, de amíg a hírmagyarázat nem tartalmazhatja a tudósító-szerkesztõ véleményét, addig a kommentár tartalmazhat személyes véleményt is. Ezek hosszúsága változó, de általában nem hosszabbak három percnél (ami körülbelül harminchat gépelt sor terjedelmû). 2. Az interjú. Ez a rádiózás legkedveltebb és leggyakrabban használt mûfaja, amelybe a rövid, céltudatos kikérdezéstõl kezdve a több felet megszólaltató stúdióbeszélgetésen vagy a hallgatókkal telefonon történõ csevegésen át a több órás portrémûsorig sok minden beletartozhat. Interjún alaphelyzetben két egyenrangú fél – az interjúalany és a riporter – beszélgetését értjük, meghatározott témáról. Az interjú idõtartama két-három perctõl – ezek a kikérdezéses, úgynevezett informatív vagy kis interjúk – a nyolc–tíz perces beszélgetésig terjedhetnek, amelyek a közélet egy-egy vitatott témáját járják körül úgy, hogy a riporter kiválasztja az egyik kulcsszereplõt, és interjúban ütközteti az illetõ véleményét az ellenvéleményekkel, a hallgató, a közvélemény kételyeivel, kérdéseivel. Külön mûfaj a portréinterjú, amely általában egy személyiség bemutatása fél-egy órában. Az interjúkészítés során fontos – legyen szó bármelyik típusú interjúról –, hogy a riporter legyen felkészült, hiszen kérdéseivel alapvetõen õ irányítja a beszélgetést, céltudatosan és célirányosan, orientálja a hallgatót, õ csinál a beszélgetésbõl kerek egészet a szó átvitt értelmében és szó szerint is. A rádiós interjúk egy jelentõs része ugyanis vágott, azaz szerkesztett beszélgetés, amelyet azonban tilos manipulálni: a megvágott beszélgetés az eredeti beszélgetés arányos rövidítése kell legyen. Az interjút meg kell különböztetni a nyilatkozattól, amelynek felvétele során a riporter nem aktív, mindössze bekapcsolva tartja a magnóját és hivatalos állásfoglalást, közleményt rögzít. A rádióban ennek a mûfajnak is

hírek a rádióban 27

van létjogosultsága, aminek azonban nincs helye a rádiós mûfajok között, az az álinterjú, azaz egy elõre megbeszélt vagy elpróbált beszélgetés, az alákérdezõs interjú. 3. A montázs vagy „az utca hangja”. Gyakran alkalmazott rádiós mûfaj, amely színesíti, feldobja a mûsort, nem szabad azonban azt képzelni, hogy egyenlõ egy reprezentatív mintavétellel, vagy hûen tükrözi a köz vélekedését egy-egy adott kérdésrõl, sokkal inkább azt tükrözi, hogy milyen a köz hangulata, azonban ezt jelentõsen befolyásolja, hogy a montázst milyen helyszínen, mikor rögzíti a riporter, hiszen nyilván más lesz a hangulata egy „Ön melyik pártra szavazna, ha ma lennének a választások?” kérdésre épülõ montázsnak, ha a riporter szombat este a Kálvin tér aluljárójában veszi fel a válaszokat, vagy ha szerda hajnalban a kõbánya-kispesti metrómegállóban kapja mikrofonvégre az embereket. A montázs általában nem több mint másfél perc, legalább tíztizenöt véleményt tartalmaz, klasszikus alapképlete az 1+1=3. Azaz két ellentétes vélemény egymás után vágásával a hallgató többletinformációhoz juthat, azonban a montázs arra nem alkalmas, hogy hírt gyártsunk belõle, sokkal inkább hírkövetõ mûfaj. 4. A riport. Általában helyszíni beszámoló, ahol a riporter aktív – cselekvõ – és így tudósít a cselekményrõl, éppen ott van a helyszínen, ahol az esemény történik, ezért ez a mûfaj alkalmas leginkább az egyidejûség élményének keltésére, éppen ezért a legrádiósabb mûfaj. A riporter eszköze a saját és mások hangja, ezekkel kell az eseményeket láttatni, érzékeltetni, beszámolni azokról. A riport klasszikus esetben interjúfüzér, azaz a riporter helyszínrõl helyszínre halad, kérdéseket tesz fel, ezeket egybefûzi és így próbálja kideríteni, hogy mi is történt valójában. Ideális esetben a riport nem hosszabb nyolc–tizenkét percnél. 5. A feature (magyarul: rádiós összeállítás). A legösszetettebb rádiós mûfaj, amely az alapmûfajokra épít, hiszen egy-egy összeállításban lehet tudósítás, nyilatkozatok, interjúk, riportok. A feature körülbelül negyedóra hosszú. A közszolgálati rádióban a dokumentummûsorok vagy oknyomozó riportmûsorok a feature-ok hosszabb változatai, amikor a riporter egy alaphírt körbejárva nyilatkozatokat gyûjt be, interjúkat készít, riportszituációkba keveredik, és ezekbõl az elemekbõl építkezve – tudósításokkal, kommentárokkal kiegészítve – próbál elmesélni egy történetet. Ezek idõtartama témától függõen akár húsz–harminc perc is lehet. 6. Véleménymûfajok: rádiós jegyzet, publicisztika, glossza – ezek az írott publicisztika, kommentár rádiós megfelelõi, általában rövidek, két–három percnél nem hosszabbak. Gyakorlatok (amelyek jól használhatóak akár egy közösségi rádióban dolgozó mûsorkészítõk

„pallérozására” is): Az a feladat, hogy ezekre az alaphelyzetekre egy perc alatt írj fel öt kérdést, amelyet

riporterként feltennél. A kérdéseknek önállóaknak kell lenniük, de az öt kérdés (és az arra adott

válaszok) ideális esetben „lefedik” a sztorit.

1. A város központjában kigyullad egy szálloda, három ember bent reked. Mit kérdezel a

helyszínen a mentési munkálatokat irányító parancsnoktól?

2. Multinacionális cég képviselõje bejelenti, hogy megveszi a helyi, meglehetõsen lepukkant

állapotban lévõ, acélsodronyok gyártására szakosodott gyárat. Mit kérdezel a cég képviselõjétõl a

sajtótájékoztatón?

3. Extravagáns kreációiról híres divattervezõ bemutatója botrányba fullad a helyi mûvelõdési

házban. Mit kérdezel tõle egy nappal a történtek után úgy, hogy te magad nem vettél részt a bemutatón? 4. Vak ember készül megmászni a Himaláját, és te lehetõséget kapsz, hogy interjút készíts vele az

indulás elõtt. Mire vagy kíváncsi az expedícióval kapcsolatban?

28 a rádiós hírszerkesztés alapjai

2.1.| Hírek a rádióban DR. HERMAN JÓZSEF, MESTER MÓNIKA

A RÁDIÓS HÍRSZERKESZTÉS ALAPJAI*

A hír A HÍR A VILÁG LEGEGYSZERÛBB, egyben egyik legbonyolultabb „találmánya”. Létezik, amióta az ember, napjainkra pedig iparággá vált. Meghatározására változatos, nem egyszer egymásnak ellentmondó definíciókat fogalmaztak meg. A hírírás szabályai meglehetõsen szigorúak, mégis van, hogy a legjobb hír a szabályok felrúgásával születik. Az alábbiakban a „hír” fogalmát a legszûkebb értelemben használjuk: csak azt értjük rajta, amit egy rádióban a bemondó felolvas. A hallgatók számára természetesen hír a tudósítás is, a rádiós újságírók pedig sokszor annak tekintik az MTI – nem rádiós szempontok szerint szerkesztett – anyagait is, melyek a rádiós hírszerkesztõnek minden szempontból csak nyersanyagok, terjedelmi, nyelvi és más tartalmi okok miatt egyaránt. Hogyan definiálja a hírt a szakirodalom? Íme néhány a számtalan meghatározás közül: „A hír a történelem elsõ, vázlatszerû piszkozata”, „A hír az, amit elhallgatnak”, „Ha egy kutya megharap egy embert, az nem hír. Ha egy ember harap meg egy kutyát, az hír”, „A hír az, ami érint, ami fontos, aminek hatása van életünkre”. Mindegyik meghatározás igaz, de önmagában egyik sem teljes. A kérdésre, hogy „mi a hír?”, a fentiek mellett vagy talán elõtt leginkább kérdéssel kell válaszolni: kinek, mikor mi a hír? A nyaralónak elsõsorban az idõjárás, a víz hõmérsékletének változása, a vihar közeledte vagy elvonulása, a vonatok, repülõk késése, az autópálya bedugulása a hír nyáron. Télen viszont a hóakadályok, a lavinaveszély vagy éppen a hóhiány. Egy soproninak hír, ha csõtörés miatt le kellett zárni a belvárost, ám ez kevéssé érdekli a szegedi polgárt, akit ugyanabban az idõben a Tisza vízszintjének emelkedése izgathat jobban. A természetbarátnak hír, ha a Hortobágyi Nemzeti Parkban költ egy ritka vándormadár, a klasszikus zene szerelmeseinek viszont az, ha mondjuk Magyarországon lép fel a három tenor. A fenti példák mindegyike megfelel annak a kritériumnak, hogy az említett esemény (vagy annak hiánya) többeket érint, érdekel, befolyással van emberek életére, mégsem mindegyikbõl lesz hír mindenütt, minden rádióban. A hírérték meghatározásakor tehát a hírszerkesztõnek mindig tisztában kell lennie azzal, hogy kinek ír, ki a célközönsége. Ez alapvetõen meghatározza, hogy mibõl lesz és mibõl nem készül hír, és a híradáson belül egy-egy hír milyen helyet foglal el. Ugyanakkor létezik egy másik, ritkán említett szempont is: az, hogy a hírszerkesztõ „kinek a hangjára” írja a hírt. Ugyanis a legjobb fogalmazást is tönkreteheti a rossz elõadásmód. A legegyszerûbb – a kereskedelmi rádiókra jellemzõ – helyzet, ha a hírszerkesztõ maga olvassa a híreit. Õ idõvel kitapasztalja, mi az, ami jól hangzik a saját szájából, milyen fordulatot, nyelvi játékot, milyen ritmusú mondatszerkesztést engedhet * Elõször megjelent: Médiakutató, IV. szám – 2001. õsz Utánközlés a szerzõk szíves engedélyével.

a rádiós hírszerkesztés alapjai 29

meg magának. Más a helyzet, ha bemondónak ír, mint a közrádióban. Ez sokkal kevesebb egyéni megoldásra ad lehetõséget, mert az igen eltérõ egyéniségû bemondók nem mindegyikének „áll jól” egy-egy megfogalmazás. A rádiós hír és a rádiós mûfaj sajátosságai A mindenkori cél a tekintélyt érdemlõ, kiegyensúlyozott és megbízható hírszerkesztés, amely a tágabb értelemben vett újságírás igen szûk, ám annál hatásosabb és szigorúbb mûfaja. A hírszerkesztõ dolga, hogy a történéseket lényegükre egyszerûsítve, a fontosság sorrendjében, minél gyorsabban és pontosabban a hallgatók tudomására hozza. A rádió fõ elõnye, hogy mindig a személyhez szól, vagyis közvetlen. Haladék nélkül képes továbbítani az információkat (nem lassítja a nyomda, a film vagy fotó elõhívása stb.). Ez az elõny a képi technika fejlõdésével némileg csökkent a tévével szemben: egyre gyakoribb az úgynevezett breaking news híradás, vagyis rendkívüli események idején az adás megszakítása az élõ, helyi tudósításért. A képi információ elõnye a vizuális gazdagság. Hátránya azonban, hogy több figyelmet von el: le kell ülni a képernyõ elé, de még a kocsiban – vagy a közeljövõben már a mobiltelefonon – mûködõ mini-képernyõ is nagyobb koncentrációt igényel, mint a hang. A rádió hátránya a vizuális információ hiánya. Nincs kép, amely sokszor magáért beszél, és kevés szöveget igényel. Ezért a rádióban tömören, lényegre törõen, élvezhetõen, figyelemfelkeltõ módon kell fogalmazni, az élõ nyelv követelményeit szem elõtt tartva. A hallgató gyorsan és keményen ítél: ha nem hallja, nem élvezi, nem érti mindazt, ami elhangzik, akkor kivagy átkapcsol. (Jelenleg a Magyar Rádión belül a fõ közszolgálati csatornának tartott Kossuth adó legfõbb technikai hátránya, hogy nem vehetõ a CCIR hullámsávon, azaz a „nyugati normás URH-n”. A régi, „szocialista” URH vételére alkalmas készülék egyre ritkább, a középhullámú adás vételi minõsége pedig elég gyenge. Ezért például autóban szinte élvezhetetlen.) A „KISS” a rádiózásban gyakran emlegetett szabály. Angolul: Keep it simple, stupid! Körülbelül: légy egyszerû, te buta! A hallgató csak hangot hall, nehezebb felkelteni és ébren tartani a figyelmét, mint a képpel, ábrával. A hír felépítése A figyelemfelkeltés eszköze a lead: ebbõl tudja meg a hallgató, hogy miért figyeljen arra, ami következik. A logikus szerkezet pedig abban segít, hogy követhetõ maradjon a hír hallás után is. A hír felépítése nagyon fontos, de soha nem szabad elfelejteni, hogy a hírszerkesztõ minden esetben egy történetet – „sztorit” – mond el, mesél. Ugyanakkor adott a hírek mûfaji szerkezete: 1. Címmondat (lead): egy mondatban össze kell foglalni a hír leglényegesebb elemeit, és mindjárt a hír elején el kell igazítani a hallgatót, hogy milyen témájú, milyen jellegû hír következik, és hol történt az esemény. 2. A tárgyalás, „részletek” (body) – ebben a részben kell kifejteni a tömör fogalmazású lead tartalmát, részletekkel eligazítani a hallgatót, rövid hátteret adni a hírhez, vagy a leadben foglaltaknál kevésbé jelentõs, de a témához kapcsolódó további információkat elmondani. Fontos, hogy a különbözõ tartalmi elemeket a fogalmazásban átkössük, így ne csak tartalmilag, hanem nyelvileg is kapcsolódjanak a mondatok. 3. Zárómondat, a „befejezés” – nem minden hírben különül el, fõleg a katasztrófahírek


fontos eleme, hogy visszahozzuk a legfontosabb információt. Így az is megtudja a lényeget, aki az elejérõl lemaradt. A rádióhírekben legtöbbször a leadben és a hír elején a legfontosabb, a legújabb fejlemény áll, és így haladunk a régebbi, a kevésbé fontos részletek felé. Ha új fejlemények érkeznek egy hírhez, akkor többnyire azok kerülnek az elejére, és hátrébb szorítják az eredeti leadben foglaltakat. Ez sem abszolút érvényû azonban. A hír mindig adjon választ a következõ kérdésekre: – Mi történt? – Hol történt?* – Mikor történt? – Kivel történt? – Miért történt? – Hogyan történt? – És a háttér: mindez mit jelent?

A hír néhány jellemzõje Az alábbiak többsége jellemzõ a hírre, függetlenül attól, hogy rádiós közszolgálati, kereskedelmi vagy a nyomtatott sajtóban megjelenõ hírrõl van szó. Közeli és fontos. Ahhoz, hogy egy sztorinak hatása legyen, fontosnak kell lennie. Az emberek számára fontossá a történés közelsége – de nem mindig csak szûk földrajzi értelemben vett „közelsége” –, vagyis az érintettség teszi az eseményt. Ilyen esemény volt az, amikor magyar turisták kerültek bajba egy kigyulladt szingapúri szállodában. Az is biztos, hogy a közelükben történõ dolgok sokkal inkább érdeklik az embereket, mint a tõlük messze, távol történõ események. (lásd buszbaleset az Alföldön, szemben egy távoli kontinensen történt hasonló esettel stb). Ide kapcsolódik, hogy az utóbbi években egyre népszerûbbek az önkormányzati lapok, helyi-regionális rádiók, televíziók. Friss. A médiában, elsõsorban a rádióban a hír az, ami most történik, illetve éppen megtörtént. Ami tegnap volt, az már „halott”, hacsak nincs új fejlemény az ügyben. A hír csak akkor hír, ha – a fontossága mellett – újdonság is. A tegnapi hírek általában a mai újságokban vannak, a tévéhíradók is inkább összefoglaló jellegûek (esti, reggeli, esetleg déli, kivéve a hírtelevíziókat, mint a CNN, a BBC World vagy a Euronews). A közszolgálati Magyar Rádió csatornáin óránként vannak négyperces híradások a Kossuth adón és – napközben minden óra 30-kor, „félkor” a Calypso fõvárosi regionális rádióban**, kétóránként a Bartók és a Petõfi Adón, illetve van az elsõsorban hangos tudósításokra épülõ, de híreket is nagy számban felhasználó Reggeli, Déli, Délutáni, Esti és a Késõ Esti Krónika. 24 órás „hírrádióként” jelenleg csak a fõváros körzetében mûködõ Info Rádió dolgozik***. Érdekes. Alapkövetelmény, hogy a hír magára vonja a figyelmet. Ez elsõsorban a headline-on múlik (ami nem más, mint a hír lényegének tömör, egy-két mondatos összefoglalása, bizonyos esetekben a hír címe). A hírszerkesztõ, tudósító feladata, hogy megtalálja: mi a fontos a hírben, és utána ezt világosan, tényszerûen és érdekesen megfogalmazza. * Különösen külföldi eseményeknél célszerû a hírt az országgal kezdeni, és a végén is elmondani, hogy hol történt mindaz, amirõl beszámolunk.

** Idõközben megszûnt

*** Idõközben újabb indult


Drámai. A bûnügyi történetek – lövöldözések, erõszakos bûncselekmények, autós üldözések – mindig érdeklik az embereket. A veszély, a kaland, a konfliktus mindig magára vonja a figyelmet. Az ilyen híreknél fokozottan kell ügyelni arra, hogy semmiképpen se sértsük meg az érintett emberek személyiségi jogait, érzékenységét, és óvakodjunk az ízléstelenségtõl. Ne „tocsogjunk” a vérben, ha tragédia történt, kerüljük a részletek naturalista leírását. Ezt szabályozzák a vonatkozó törvények és jogszabályok mellett a különbözõ újságírói etikai kódexek is. Jogot és erkölcsöt sért, felelõtlenül fokozza a tragédiát, ha az érintett hozzátartozók éppen a médiából értesülnek arról, hogy az õ rokonuk, barátjuk áldozat vagy az áldozatok között van: ezért a nevekkel rendkívül óvatosan kell bánni, akkor is, ha a szerkesztõség kapott valamilyen információt. Még a kereskedelmi adóknál is csak ritkán, a mindenáron a hallgatottságnézettség növelésére, „olcsó” népszerûségre törekvõ vezetés alatt fordul elõ, hogy minden más értéket elsöpör a „vért elõre” (bleedig is leading) irányelv: vagyis az erõszak, véres, durva jelenetek a legfontosabbak, minden más érték és szakmai szempont háttérbe szorul. Szórakoztató. A hírek stílusa meglehetõsen szigorú, kötött, kötelezõen száraz, emiatt könnyen válik unalmassá. Ez oldható anélkül, hogy a tartalom rovására menne: adott esetben elfogadható a könnyedebb hangvétel például egy könnyûzenei adónál: a mûsor stílusa érintheti a hír formáját, de tartalmát semmiképpen. Lehet egyidejûleg tájékoztatni és szórakoztatni, vagyis a hírnek-híradásnak sem kell szükségszerûem unalmasnak lennie: lehet üdén, fordulatosan, cselekményszerûen fogalmazni, a lehetõ legnagyobb mértékben érdemes kerülni, oldani, vagyis hétköznapi, élõ, beszélt nyelvre „fordítani” a száraz, bürokratikus fogalmazásokat. A fõ szempont az, hogy a hallgató egyszerûen, érthetõen és érdekesen kapja vissza a fontos történések lényegét. Ezt persze az idõ szorításában, sokszor a politika, diplomácia árnyalatnyi „finomságai” miatt igen nehéz megvalósítani. A politikus gyakran körülír dolgokat, eufemisztikusan („alul”) fogalmaz, ami a lényegen – amit nekünk kell visszaadnunk – mit sem változtat ugyan, de gyakran ahhoz vezet, hogy a politikus késõbb tiltakozik, mondván: õ nem ezt állította. Egy napon hivatalos telefon-tiltakozás érkezett a szerkesztõségbe: „ne mondják, hogy XY (politikus) nem vesz részt a bizottság ülésén”. „Miért, ott lesz?” „Nem, de megbízottjával képviselteti magát.” Máskor azt találtuk írni, hogy Z (akkor ugyancsak kormányzati szereplõ) külföldi útját elhalasztották. Az illetõ sajtósa kikérte magának, mondván: az utat „nem elhalasztották, csak késõbb kerül rá sor”. A száraz híradások oldására népszerû és elfogadott megoldás, hogy a komoly hírek végére teszünk egy (magazinmûsornál esetleg közben, több) „színes” hírt. Ezek a közélet, a politika „komoly” világából kilépõ érdekességek (sokszor humoros események, kulturális, tudományos érdekességek, akár egy-egy politikusról szóló, vele történt nem mindennapi, „színes” esemény). Gyakori felkonferálása, hogy „és végül elmondjuk, hogy” (angolban az and finally sztori).

A hírek témái Válsághelyzetek. Tûz, áradás, minden tömeges baleset, nukleáris, vegyi katasztrófa, vízi-, barlangi, hegyi mentés. Minden olyan eset érdeklõdést kelt, amikor emberi élet(ek) kerül(nek) veszélybe. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy minél nagyobb hallgatóságnak szól a mûsor, annál súlyosabbnak „kell” lennie a helyzetnek ahhoz, hogy „téma” legyen. Természetesen minden egyéni dráma tragédia a közvetlenül érintetteknek,


de a nagyobb közösséget már nem biztos, hogy érdekli (sajnos naponta van több tucat halálos baleset; egy Kínában történt tömegszerencsétlenség nem igazán érdekli a magyar hallgatókat, de az M0-ás sokadik egyéni tragédiája igen.) Helyi önkormányzat és országos kormányzat. Hír minden olyan helyi vagy országos kormányzati döntés, amely sok embert érint. A politikusok azonban hajlamosak okkal-ok nélkül keresni a szereplés lehetõségét, hogy önmagukat, pártjukat népszerûsítsék. A szerkesztõnek kell eldöntenie, hogy az elmondottaknak valóban van-e hírértékük. Építkezés, tervezés. Az országos és nagyobb helyi építési tervek, minden olyan beruházás, amely sokak életét változtatja meg, „átrajzolja” a térképet, hatással van egy térségre, érdekli az embereket. Természetesen az is, hogy milyen pénzbõl, pályázattal vagy megbízással történik a beruházás, vagy ha éppen elmarad, illetve késik az elõre beharangozott tervhez képest. Az ilyesmi sok új lehetõségeket teremt, de károkat is okozhat (például új munkahelyek, telekspekuláció). Napjainkban külön szempont, hangsúlyosan nemcsak a „zöld” mûsorokban: az eddig okozott károk miatt nagyon fontossá vált a környezet fokozott védelme. Konfliktus és ellentmondás. Tág értelemben lehet szó utcai összecsapásokról vagy éppen ellentétes gondolatok ütközésérõl. Minden közügynek vannak pártolói és ellenzõi. A szerkesztõ – különösen a hírszerkesztõ – dolga, hogy egymás mellé tegye az ellentétes szempontokat, érveket: így a hallgató alkothat önálló véleményt a fontos kérdésekrõl. Ipar, gazdaság. A legtöbb ember életében alapvetõ, hogy van-e munkája, állása, ezért az iparban, mezõgazdaságban történõ változások sokak számára hírértékûek, akkor is, ha nem közvetlenül õket érintik. Ilyen volt a közelmúltban a Danone-konfliktus Gyõrben, amely szakszervezeti, városi önkormányzati ügyként indult, majd országos, kormányzati kérdéssé is vált. A szabad, piaci gazdálkodás új igényeket is teremtett: ilyen például a rendszeres tájékoztatás a tõzsdérõl, pénzügyi helyzetrõl (BUX-hírek, KSH közlemények, konjunktúra-jelentések). Ezeket megfelelõ idõsávban – például a Kossuth Rádióban reggel fél hét körül vagy délután – igénylik a menedzserek, de õket általában szûk szakmai szempontok vezérlik, és részletesebb információkra van szükségük. A köztájékoztatás erre nem alkalmas, mivel az emberek többségét közvetlenül nem érintik a tõzsdei ármozgások, nem érdeklik a bonyolult, száraz közgazdasági összefüggések – ezért elegendõ a legfontosabb alapinformációk rövid közlése. Egészségügy. Létünkbe vág, alapvetõen fontos mindenkinek, tehát érthetõ, hogy szinte minden esetben hírt kell adni róla. Hírértékû a járvány, vagy akár csak a járvány veszélye, a vérhiány, új perspektívát nyitó orvosi felfedezések, új gyógyszer – például itthon még el nem ismert rákellenes készítmény – megjelenése, bármilyen gond az egészségügyi ellátással. Emberi történetek. Mindig érdekes, amikor valami rendkívüli történik hétköznapi, „átlagemberekkel”. Ilyen lehet egy lottó telitalálat, valamilyen rendkívüli siker (nemzetközi díj, szakmai elismerés), vagy éppen a fordítottja: egy-egy megrázó emberi tragédia. Ilyen az is, amikor egy gyakori közszereplõvel történik valami érdekes, ami éppen nem a hivatásához tartozó, „hétköznapi”, emberi oldalát mutatja meg például egy politikusnak, élsportolónak vagy mûvésznek. Személyiségek. Egy-egy filmcsillag vagy más híresség látogatása mindig érdekli az embereket. Itt sem azonos mércét alkalmaznak a kereskedelmi adók és a közszolgálati média: az utóbbiban általában az esemény „csak” egy hír a sok közül, esetleg „hátrébb” sorolódik, a színes hírek közé. A kereskedelmi adóknál viszont könnyen felboríthatja a megszokott tartalmi sorrendet: akár induló anyaggá is válhat egy híradóban.


Sport. Az eredmények, gyõzelmek, fõleg a csúcsok mindig érdeklik az embereket. Erre a témakörre a médiában mindenütt külön szakmai csapat van, így általában nem a hírszerkesztõ dolga az események követése. Kivétel az olyan idõsáv, amelyben nincs sportmûsor vagy ügyeletes sportszerkesztõ, de mégis mindenkit érdeklõ dolog történik. A közszolgálati rádiónál a sok élõ közvetítés, rendkívüli sportmûsor ellenére volt egy idõsáv, amelyben szervezési okok miatt a politikai híradások szerkesztõjétõl várták el a hazai olimpiai érmek bejelentését. Évszakhoz kötõdõ hírek. Minden nagy esemény, mint például a karácsony, húsvét, anyák napja, gyereknap stb. vonzza a híreket. Ami az adott eseménnyel, évfordulóval kapcsolatos, szinte minden embert, minden családot érint (ajándék-láz, nyitvatartás, virágárak), ezért hírt kell adni róla. Ebbe a mûfajba tartozik az idegenforgalmi szezon és vonzatai, vagy éppen a rendkívüli téli idõjárás. Idõjárás és közlekedés. Nincs ember, akit ne érintene. A médiumok rendkívüli adásnapot tartottak például 1987. január 12-én, mert „hóhelyzet” volt: négy napig egyfolytában esett, a közlekedés megbénult. A média próbált közvetíteni. Egészen más természetû rendkívüli adásnapok voltak például a romániai „forradalom” idején, 1989 karácsonyán: akkor olyan polgárháborús helyzet, politikai válság volt, amely halottakat és sebesülteket követelt, közvetlen szomszédunkban, ahol mintegy kétmillió magyar is él. Állatok. Az állatvilágról – az ember közvetlen barátairól, kedvenceirõl, például a lovakról, kutyákról – szóló hírek többnyire ideális „színesek”. Fogalmazásuk lehet könnyedebb, oldottabb, barátibb az átlagos híreknél, de soha ne legyen gyerekes, gügyögõ.

Lényeges apróságok Számok. Mivel elsõ hallásra nehezen érthetõek, nem szabad túl sok számot, adatot tennünk a hírekbe. Számmal lehetõleg ne kezdjük a hírt. Használjunk kerekített számokat. Ha lehet, helyezzük összefüggésbe a számokat (mihez képest mennyi a növekedés/ csökkenés, vagy – megfelelõ forrásra hivatkozva – minõsíthetjük a számokat: például mekkora adósság milyen minõsítést jelent a pénzintézetek szemében). Nevek. Általában mondjuk el a neveket, ha ismert személyekrõl van szó. Ne mondjunk neveket, ha a külföldi név nehezen mondható ki, nehezen érthetõ, megakasztja a bemondót és a hallgatót. Ha új nevek bukkannak föl, egy ideig megtehetjük, hogy állandó jelzõkkel emlegetjük õket, legalábbis amíg a hallgatók megszokják, hogy kirõl van szó (Bush új amerikai elnök – mondtuk egy ideig megválasztása után). Magyar neveknél mindig a teljes nevet (tehát ne csak a vezetéknevet) mondjuk. A hírek szövegében sose tegyük hozzá a névhez, hogy „úr”, mert ez csak megszólításba való. A doktori és egyéb címeket hírekben csak akkor használjuk, ha az adott összefüggésben fontosak. Idézetek. Lehetõleg ne kezdjünk hírt idézettel. Ha idézünk valakit, akkor a hír elején hangozzon el, hogy ki beszél, és csak utána – függõ beszédben – az, hogy mit mondott: „A magyar miniszterelnök közölte, hogy....”. A bevezetés nélküli idézet – különösen, ha érzékeny politikai témáról van szó – azt az érzést keltheti a hallgatóban, hogy a mi véleményünket hallja, nem pedig azét a politikusét, aki ténylegesen nyilatkozott. Szokatlan megnyilatkozások esetén idézzünk szó szerint, és erre hívjuk is föl a hallgató figyelmét: „XY úgy fogalmazott, hogy – idézzük –: ”…”. Ez egyfajta önvédelem is, mert a politikusok hajlamosak „átmagyarázni” korábbi nyilatkozataikat. Szóhasználat. Használjunk inkább egyszerû szavakat a bonyolultabbak vagy a ritkábban használatosak helyett. Kerüljük a nehezen kimondható szavakat. Idegen szavak


helyett, ha csak lehet, használjunk magyar szavakat. Kerüljük az olyan szavakat, amelyek értékítéletet sugallnak. Lehetõleg kevés jelzõt és sok tényt tegyünk a hírekbe. Hagyjuk ki azokat a jelzõket, amelyek nem tartalmaznak külön információt (például a rendõrökrõl ne mondjuk külön, hogy „kivezényelt”, vagy ha a tûzoltók a hírben oltanak, akkor ne mondjuk külön, hogy a „riasztott” tûzoltók). Hagyjuk el az olyan fölösleges jelzõket, mint például „tragikus” szerencsétlenség (van-e szerencsés szerencsétlenség?) Valamely párt vagy csoport megjelölésére csak olyan jelzõt használjunk, amelyet az illetõk saját maguk elfogadnak. Ha ilyen nincs, akkor a hallgató eligazítására válasszunk olyan, tárgyszerû jelzõket, mint például: „kormánypárti”, „ellenzéki”, „legnagyobb”, „a legutóbbi választásokon gyõztes”, „az ellenzék vezetõ erejének számító”. Kifejezetten rádiós sajátosság, hogy bizonyos szóösszetételeket nem használunk, mert a szóvégi-szóeleji összecsengés félreértésekre adhat okot. Ilyenek például a kórházba szállíttották (helyette inkább vitték), tegnapi napon (egyszerûen csak tegnap). Hasonlóan, ha két testület összeül és együtt tanácskoznak, akkor az együttes ülés, és nem közös. Az ilyen hibákat, a fogalmazási aknákat és a túl bonyolult mondatokat egyaránt segít elkerülni, ha a hírt hangosan felolvassuk magunknak – kiderülhet, hogy mit nem lehet kimondani, és az is, hogy mi az, amit jobb, ha úgy nem mondunk ki.

A hírforrások Riporterek (jó esetben szakriporterek). Közvetlen munkatársak, elsõdleges információjuk megbízhatónak tekintendõ, õk azok, akik a „csapatból” a helyszínen, a „tûz közelében” vannak. Természetesen vissza kell kérdeznünk, ha más forrásból (hírtelevíziók, MTI) eltérõ tájékoztatást kapunk, de számunkra õk a primér forrás. Helyzetükbõl fakadóan állandó kapcsolatban kell lenniük azokkal, akik „a híreket csinálják” vagy érintettek (politikusok, szóvivõk, érdekvédelmi csoportok vezetõi, rendõrség stb.). A riporterek feladata, hogy hozzák a sztorit, keressék az érdekes eseményeket. Minden szerkesztõségben kell lennie egy házi, a konkurencia miatt csak belsõ használatra szánt telefonkönyvnek, amely a fontos emberek elérhetõségét tartalmazza. Hírügynökségek, tévé- és rádióadók. A hazai és külföldi hírügynökségekre elõ kell fizetni, de például a CNN hírtelevízió is pénzt kér azért, ha képes riportjait felhasználják. Sokszor azonban az is elég, ha az elkészített anyagban – a hírben, tudósításban – hivatkozunk a hírforrásra. Nemzetközileg elfogadottak a nagy hírügynökségek, miután nagyon szigorú a saját információik belsõ ellenõrzése is: ezek – a teljesség igénye nélkül – a Reuters, a DPA, az AFP, az AP. Ugyanakkor a hírügynökségek sem egyformán megbízhatók: itthon a nemzeti hírszolgálati iroda, az MTI rendelkezik a legkiterjedtebb hazai és külföldi tudósítói hálózattal, illetve – a fordítással járó késedelemmel és hibaszázalékkal együtt – a legtöbb külföldrõl átvett anyaggal. A tapasztalatok szerint a közelmúltban alapított kisebb magánhírügynökségek anyagai többnyire használhatók, de szakmailag kevésbé megbízhatók, kevésbé ellenõrzöttek. Tükör. Az elõre tudható, bejelentett, tervezett várható eseményeket tartalmazza (napi elõzetes, heti tükör stb.). Szakszolgálatok. Kritikus eseteknél érdemes felhívni a rendõrséget, a mentõket, a tûzoltókat (vagy éppen a hegyimentõket, parti õrséget, ahol van ilyen). Megszokott, hogy az ottani ügyeletes nem örül a hívásunknak: olyan eseményrõl akarunk még többet, pontosabban megtudni, amirõl jó eséllyel még õ sem tud eleget – nekünk viszont a lehetõ leggyorsabban tájékoztatnunk kell. Sokszor gát a felelõsség felmerülése is: akit felhívtunk,


egyeztetni akar a fõnökével, ami két-három órás késést is jelenthet – közben a közszolgálati rádiónál négy adón félóránként hangoznak el híradások. Ennek a jelentõségét a médiatörvény érvénybe lépése óta egyre inkább felismerik az érintett hatóságok is: a rendõrségnél például elterjedt és mûködik a sajtóügyeletesek rendszere, már a megyéknél és a nagyobb városi kapitányságoknál is. Ne feledjük: itt is elõnyt jelent a jó személyes kapcsolat.) Sajtóközlemények, sajtótájékoztatóra szóló meghívók. Ezeket óvatosan kell kezelni. Az esetek többségében csak a propaganda, az önreklám eszközéül szolgálnak azoknak, akik küldik: ritkán van bennük valódi hírérték. Ha mégis hír készül belõlük, ügyelni kell arra, hogy ne a reklám, hanem a közérdek kapjon hangot. Gyakoriak az olyan meghívók, amelyek a hírszerkesztõhöz futnak be, valójában azonban a (szak)riporterekre tartoznak – ezeket értelemszerûen nekik kell továbbítani. Vannak olyanok is, amelyek megérnek valamilyen háttérelemzést, aktuális riportot – ezekbõl hír nem készül, de szintén tovább szoktuk adni. Internet. Új forrás-lehetõséget teremtett az új technika, az internet. Felhasználásának tapasztalatai kettõsek. Pozitív, hogy rendkívüli mértékben kiszélesedtek az információhoz jutás lehetõségei. Negatív, hogy a technikai gyorsulás mellett szabályozatlanok, egyúttal csökkentek is a szakmai követelmények. Tehát: az internet bizonyos esetekben jó, vagy akár nélkülözhetetlen hírforrás, de – megfelelõ szakmai kontroll híján – válhat álhírek terjesztésének forrásává is. A döntés a szerkesztõ felelõssége. Pozitív hatása vitathatatlan volt, amikor Jugoszláviában, a Milosevics-rendszer utolsóéveiben többször is elõfordult, hogy betiltották a B-92 független belgrádi rádióadót: adásait, információit továbbra is el lehetett érni az interneten. A legtipikusabb álhír is az internetrõl került nyilvánosságra. 2001 áprilisában az ITARTASZSZ hírügynökség közölte, hogy meghalt a szaudi uralkodó. A jelentés kuvait-városi (!) diplomáciai forrásokra hivatkozva adta le, hogy a halálhírt néhány órán belül hivatalosan is be fogják jelenteni Szaud-Arábiában. A hírt a Magyar Rádió nem közölte: a bizonytalan forrás, hivatalos bejelentés hiánya mellett erõsítette a kételyt az is, hogy a mértékadó nemzetközi hírforrások (BBC, CNN) sem adták le. A 14.17-kor kiadott gyorshírt – nyilván a megfelelõ ellenõrzés után – 17.27-kor cáfolták (MTI 2001.április 9.). Mint kiderült, a téves információ egy honlapról terjedt el.

Legfontosabb értékek és célok Ezek az alapelvek magától érthetõdõnek tûnnek, mégis érdemes felidézni õket. A hírek szerkesztésének alapelvei: Pontosság. Közzététel, vagyis adás elõtt meg kell gyõzõdni arról, hogy igaz-e az információ. Általános szabály, hogy minden hírt – a rendkívüli eseményeket mindenképpen – legalább két, egymástól független forrásnak meg kell erõsítenie. Ilyen volt például, amikor rálõttek Orbán Viktor feleségének az autójára: a rendkívüli esemény úgy derült ki, hogy a hidakon, a fõvárosból kivezetõ utakon rendõri ellenõrzõ posztokat állíttok föl. Errõl „fülest”, értesülést kaptunk valamelyik kollégától: az információt a Miniszterelnöki Hivatal, a rendõrség és a kormányõrség erõsítette meg, illetve pontosította, mielõtt az MTI kiadta volna. Kiderült, hogy valójában elrabolták a terepjárót, nem volt benne a miniszterelnök felesége, és a kormányõr lõtt rá a rablóra. A kétes forrásokat ki kell szûrni. Ugyanakkor egyértelmûen elfogadjuk, és csak rendkívüli (gyanús) esetben ellenõrizzük külön az MTI anyagait, mert az ellenõrzést a


távirati iroda hivatalból elvégzi. Hasonlóképpen kezeljük a saját tudósítóink vagy kollégáink információt. Minden szokásostól eltérõ forrást külön jelölünk a hírek fejlécében, saját, belsõ információként. A hírben magában akkor szoktuk a hírforrást említeni, ha nem egészen vagyunk biztosak annak tartalmában, de leadjuk – ezzel némileg a felelõsséget is áthárítjuk (például a „CNN hírtelevízió úgy értesült...”). Etikai, szerzõi jogi okokból indokolt a forrás megnevezése, ha exkluzív információról van szó. Ebben az esetben a forrás közlése nem tekinthetõ az adott médium reklámozásának. Pártatlanság. Fontos elv és követendõ gyakorlat, hogy a híradások, hírmûsorok tartsanak egyformán távolságot minden parlamenti párttól és kormányzati intézménytõl – szemben azzal az idõnként hangoztatott elvvel, hogy a közszolgálati médiának minden parlamenti párthoz egyformán közel kell állnia. A hírszerkesztõnek nem szabad saját véleményét, állásfoglalását beleszõnie a hírbe, híradásba: vita esetén nem állhat egyik fél mellé sem, vagyis elengedhetetlen a tárgyilagos tájékoztatás. A pártatlanságot a híradások folyamán terjedelemben (mûsorpercben) is biztosítani kell, természetesen a hír fontosságának függvényében. Érdektelen, lényegtelen eseményrõl nem szabad csak azért hírt leadni, hogy arányos legyen a pártok szerepeltetése. Külön szabályok vonatkoznak a választási kampányra. Ezeket általában maguk a pártok egyeztetik egymással, illetve a média vezetõivel. Természetesen sokszor fizikai képtelenség egy négyperces híradáson belül az arányosság biztosítása, tehát a lényeg a hírfolyam (a hírek és híradások egész napos folyamatának) kiegyensúlyozottsága, pártatlansága. A hírekben lehetõleg tartózkodni kell a minõsítésektõl, kivéve azokat az eseteket, amikor a megértést szolgálják a jelzõk: például szélsõséges vallási csoport fegyveresei stb. Kiegyensúlyozottság. Vitában, konfliktushelyzetben mindig meg kell szólaltani a másik (harmadik, negyedik...) felet is. Ez általában csak a hírfolyam egészében biztosítható, de visszautalással érzékeltethetõek az elõzmények. A nyilvános vitában minden odatartozó nézetnek helyt kell adnunk, bizonyos idõn belül. A hír általában adható akkor is, ha valamelyik felet nem tudjuk elérni. Reagáltatni a következõ adásban is lehet. Korrektség. A nyilatkozót (adott esetben riportalanyt) tilos félrevezetni. Például ha csak névtelenül hajlandó nyilatkozni, kötelezõ a titoktartás, hasonló igény esetén a hang eltorzítása, az arc kitakarása, illetve nem szabad titokban felvenni a beszélgetést. Tilos a mondanivalót úgy szerkeszteni, vágni, hogy az mást sugalljon, mint a nyilatkozó tényleges álláspontjának a lényegét. A szerkesztés nem torzíthatja a nézeteket. Világos fogalmazás. Fontos a pontos fogalmazás, de legalább ennyire fontos a közérthetõség is. Mindig szem elõtt kell tartani, hogy ugyanazt az adást széles rétegek hallgatják egyszerre: idõsek, fiatalok, képzettek és kevésbé képzettek. A hírszerkesztõ dolga, hogy valamennyiük számára egyformán érthetõen és tartalmasan megfogalmazza az esemény lényegét. A hír(adás) tárgyszerû mûfaj: kerülendõk a dramatizáló, szenzációhajhász jelzõk, de jó, ha a fogalmazásmód üde, érdekes, változatos, nem hivataloskodó, közel áll a köznapi beszédhez. Szakszerûség. Sok esetben magyarázat kell ahhoz, hogy mindenki megértse, miért fontos és érdekes, ami történt. A hírben ez ritkán lehet több egy mondatnál. Néha azonban elõfordul, hogy maga a hír egyetlen mondat (vagyis a lead) – a többi háttér, magyarázat.


Ebben az esetben sem szabad azonban elfelejteni, hogy ez sem tükrözheti az újságíró magánvéleményét. A szakszerûség abból a szempontból is fontos, hogy ha egy hallgató a saját szakterületén tévedésen vagy pontatlanságon kapja a hírszerkesztõt, akkor a késõbbiekben más témákban is feltételezni fogja, hogy az adott médium információi nem megbízhatóak. Ennek elkerülésére a hírekkel komolyan foglalkozó adók szakriportereket foglalkoztatnak, akik nemcsak jó újságírók, de egy-egy szakterületnek (például az egészségügynek, repülésnek vagy éppen a parlamenti visznyoknak) is avatott ismerõi. Gyorsaság. A gyorsaság, pontosság és a fontosság szempontjai keresztezik egymást. Általános tapasztalat, hogy bizonyos hírszolgálatok hajlamosak arra, hogy a gyorsaságot tekintsék elsõdlegesnek. Ennek eredménye lehet, hogy ellenõrizetlen, vagy valós, de pontatlan információt közölnek – legfeljebb késõbb helyesbítenek. Ilyen eset volt, amikor a világrádiók egy része egy amatõr rádiósra hivatkozva (még a nyolcvanas években) közölte, hogy a Perzsa-Arab öböl fölött lelõttek egy nyugati utasszállító gépet. Mint késõbb kiderült, ez nem volt igaz: a szóban forgó légitársaság minden járata utasaival együtt épségben megérkezett. A BBC nem áldozza fel a pontosságot a verseny kedvéért: a legfontosabb szempont a hitelesség, inkább valamivel késõbb, de korrekt információt közöl. Ezt az alapelvet fogadja el a Magyar Rádió is. Az erõsödõ hírversenyben azonban mindig nagy nyomás nehezedik a mindenkori szerkesztõre, hogy elsõként adjon közre egy információt. Ugyanakkor látni kell, hogy a munka során nincsenek „fekete-fehér” helyzetek, éppen a felelõs szerkesztõ feladata az ellentétes szempontok kezelése. Jogszerûség. Látszólag nyilvánvaló követelmény, hogy az újságírónak – saját maga és a cég érdekében is – ismernie kell és tiszteletben kell tartania tartania saját országa törvényeit, valamint annak az államnak a törvényeit, ahol éppen dolgozik. Egyetlen hitelesnek tartott, komoly adó sem tûri el, hogy a munkatársa törvényt sértsen. Érzékenység. Ez a szempont általában a kisebbségi, illetve bármilyen „mássági” ügyek kapcsán kerül elõ. A fõ szabály, hogy tiszteletben kell tartani a kulturális, vallási és egyéb sokféleséget, amely minden társadalomra jellemzõ. Ugyanez igaz az emberek magánéletére is – hacsak a köz ügye másképp nem kívánja. Ennek meghatározása azonban megint csak rendkívül érzékeny kérdés, és embere válogatja, hogy kinek mi fér bele a „közügy érdekében” kategóriába. Az biztos, hogy a nyugati sajtó sokkal kevésbé hajlamos tekintettel lenni a közszereplõk ilyen értelemben vett egyéni érzékenységére, mint a hazai. Fogalmazni mindenképpen úgy kell, hogy szavaink ne sértsék a kisebbségeket, a hátrányos helyzetû embereket, csoportokat. Hatékonyság. A BBC – és minden maga iránt igényes adó – állandóan magas színvonalú munkát vár el munkatársaitól. Ennek alapja a megfelelõ szakmai tapasztalat és rutin – ez azonban önmagában soha nem elegendõ. A minõségi szerkesztés rendszeres és folyamatos felkészülést igényel. Ennek feltételeit (terhelhetõség, munkaidõ, beosztás) a jó menedzsment beépíti a mûködési rendszerbe. A rendszeres – adáson kívüli – felkészülés mellett szükséges az alkalmankénti, nagyobb lélegzetû továbbképzések biztosítása is, annak érdekében, hogy a hírek, hírmûsorok szolgáltatása ne váljon lélektelen rutinfeladattá. Mindezek az alapelvek azonban csak akkor követhetõk, akkor válnak hatásos eszközévé az újságírói munkának, ha a hírszerkesztõ egy mûködõ szerkesztõségi rendszerben dolgozhat, ahol megkapja a szükséges szakmai és háttér támogatást

38 csináljunk-e híreket?

munkájához. Ehhez is kell egy csapat, még akkor is, ha maga a szerkesztõ formálisan egyedül dolgozik. Bizonyos kérdésekben, ügyek kezelési módjában pedig elkerülhetetlen egy egységes szerkesztõségi álláspont kialakítása, mert az egész intézmény megítélését rontja, ha a szerkesztõség különbözõ tagjai különbözõ gyakorlatot követnek. Felhasznált irodalom: BBC Radio Journalism Training Course (1997), oktatási segédanyag, kézirat Bánkúti Gábor (1970): Híreket mondunk. Budapest: MÚOSZ Bedõ Iván (1995): Hírkönyv. Budapest: Magyar Rádió.

MIBÕL LESZ A HÍR?

Definíció: „Hír az, amibõl az újságírók hírt csinálnak” Mi mindent „kell” tudni, mirõl „kell” beszélni? A mai embereknek a média a valóság tükre – már közvetlen közösségünk esetében is: amit nem „tükröz vissza”, az olyan, mintha a valóságban sem létezne. „A világ mediatizálttá vált”. A rádió képes (volt?) meghatározni az emberek véleményét a dolgokról: tematizálja a közbeszédet. De ennél is fontosabb, hogy a rádióból (is) tudják meg az emberek, hogy mirõl is kellene véleményt alkotniuk. A rádió (tévé stb) jelöli ki az aktuálisan fontos témákat a hallgatónak. (A „national conversation”, nemzeti beszédtémák (=közbeszéd) forrásai). Az emberek ez alapján érzékelik nagyobb közösségük (ország, világ) történéseit. A kisközösségek szempontjából fontos, hogy a nagy rádiók mûsorába, a közbeszédbe (általában) sosem kerülnek be azok a témák, melyek saját földrajzilag meghatározott közösségünk témái (lennének): így ezek a témák sokszor nem is jutnak el az érintettekig sem (pl. az adott település eseményei, problémái, örömei). Ma már minden rádió kialakítja a saját „köz-”beszédtémáit; és – ha a hallgatót egyáltalán érdeklik ezek a témák – nem is annyira a hírek vagy krónikamûsorok határozzák meg, hogy mirõl is beszélnek az emberek, hanem nemzeti szinten a reggeli / délutáni „bulvár” mûsorok mûsorvezetõi – DJ-i (illetve még inkább a darabokra, érdeklõdési csoportokra, valójában virtuális kisközösségekre szakadt közösségek saját internetes oldalai(nak hálózata)). A hírek legfontosabb területe a politika, államigazgatás, gazdaság. A napi aktualitású „kemény” (kopogós) hírek elõre tervezettek vagy váratlanok, de szavatosságuk max. 24 óra után lejár. Ezek mellett megjelennek a kis színes „puha hírek”, pl. a tudomány világából vagy a szenzációk rémhírvilágából. Szinte mindig elõtérben vannak a bûncselekményekkel kapcsolatos hírek és a katasztrófahírek: „a rossz hír jó hír” elvén. „Elõfordulhat, hogy egy nap nincs olyan esemény, ami egyértelmûen hard news csoportjába illene, [...] ilyenkor a szerkesztõk gyártanak legalább egyet. A híradó elsõ hírei ugyanis mindig kopogós hírek, ha nem azok, akkor legalábbis azt a látszatot keltik. [...] Sokféle esemény is „feltupírozható”. Például a szerkesztõk elõvehetnek egy tudományos hírt – amelyrõl csak az adott terület szûk tudományos közössége tudja, hogy nem újdonság – és valamilyen ürüggyel aktualizálhatják. Így úgy tûnik, mintha csak aznap lehetne leközölni” (Jenei, 2001)

Hasonlóképp mûködnek a slágerlisták is: jó szám híján is lesz mindig elsõ helyezett a listán, melyet úgy prezentálnak, mintha tényleg jó lenne.

a konstruált valóság 39

Ilyen álaktualitás még a napi kalendárium is, mely kényelmes és elõre tervezhetõszerkeszthetõ mûsorelem. A rádióban elhangzó hírek jó részének semmi köze életünkhöz. Már a közszolgálatban is arra építenek, hogy az emberek szörnyülködhessenek. „Indiában 12-en meghaltak buszbalesetben” – hallottam e sorok írásának reggelén. Ez persze szörnyû dolog, de miért olyan fontos, hogy egy budapesti rádió bemondja? Mit kaptunk ettõl a hírtõl? Mit tudtunk meg az indiai emberekrõl, azon kívül, hogy 12-en halottak? Természetesen azt az érzést, hogy milyen jó, hogy mi nem azon a buszon utaztunk, és élünk (erre a jó érzésre építenek a katasztrófahírek szerkesztõi). Próbáljunk olyan híreket gyûjteni, melyek közvetlenül érintenek bennünket vagy hozzáadnak a világról való tudásunkhoz. Ebben valószínûleg nem sok segítségünkre lesznek az országos médiumok, saját fejünkre, kapcsolatainkra, értesüléseinkre vagy ötleteinkre kell támaszkodni: alkossuk meg a híreket mi magunk, ne másoljunk másokat. A világsajtó is úgy mûködik, hogy sokszor rég elfeledett témákat vesz elõ újként, új hírként tálal régi felfedezéseket – mi is „frissíthetünk” tudásunkon ezáltal. (lásd még a Beszélgetések a rádiózásról c. fejezetben a kisközösségi rádiósok kerekasztal-beszélgetését!) Keressünk más hírforrásokat: internetes fórumokat, irodalmi, mûvészeti, kulturális, tudományos lapokat – vagy épp a helyi italmérést, az iskolai faliújságot, helyi könyvtárat, mûvelõdési házat, templomi hirdetõt. A századfordulós sajtóról írják: „a kávéház legalább annyira az információszerzés egy lehetséges helyszíne volt, mint a pihenésé”. (Sipos, 2002) Hozzátehetünk minden hírhez valami pluszt is: a hírek hátterét. Ez általában hiányzik a rövid rádiós hírekbõl: mi a hír háttere, esetleg hatása a jövõre. „A hírmûsorok konstruált világában a társadalmi folyamatoknak csak egy-egy kitüntetett (könnyen ábrázolható) elemérõl esik szó, például nevekrõl, adatokról, ezek azonban – mivel a sietõsen felolvasott mondatokban jóval több van belõlük, mint amennyire oda tudna a közönség figyelni – gyakran akadályozzák a befogadói értelmezést. A figyelem szinte kizárólag arra irányul, ami épp történik, nem pedig az okokra és azt indítékokra vagy a lehetséges következményekre. Az események kontextusát a szerkesztõk csak felszínesen, néhány sietve elhangzó mondatban vázolják. A hírek az eseményeket mutatják be, nem pedig a folyamatokat, az események kiindulópontjára esik a hangsúly, nem a társadalmi processzualitásra, az események dinamikájára, idõbeli lefolyására. Az ilyen módon prezentált társadalmi valóságképbõl hiányzik a kontinuitás, a világ fragmentáltnak, instabilnak és összefüggéstelennek tûnik. Az eseményeket és a szereplõket az interpretáció és a feldolgozás során leegyszerûsítik, megfosztják jellegzetességeitõl, és sztereotípiákra redukálják õket.” (Jenei, 2001]

A fenti trend a tévés, rádiós és írott sajtóbéli hírtálalásra is jellemzõ: „Maga a családi lap azt jelenti, hogy a kelleténél jobban ne borzoljuk az olvasók idegeit, ne sulykoljuk az összefüggéseket, inkább az információkkal, semmint az elemzésekkel traktáljuk a helyi érdeklõdõket. Legyen sok sport az újságban, a helyi híranyag oldalakat kapjon, a nõket színészinterjú, hátgerinctorna-leírás és fogyókúrarecept vonzza. A globális lapot tehát egyaránt forgathassa gyerek, szülõ és nagyszülõ is.” (Zöldi, 2001) Miközben ez jó recept a helyi médiumoknak, azt mutatja, hogy ötleteket meríthetünk belõle, de követendõ példaként nem alkalmazható. A háttér ismeretéhez persze szakértõnek kell lenni a témában, vagy alaposan utána kell járni (nem véletlen, hogy az újságírók ritkán írnak hátteret) – ha mi sem érjük, mi miért

40 a sajttájtól az idõjárásjelentésig

történt, jobb, ha nem magyarázzuk (sokszor a szakértõk is vitatkoznak). „Bár egyes nézetek szerint a hírmûsorokban és napilapokban megjelenõ tájékoztatás hézagosságáért kárpótolnak a részletes elemzéseket közlõ és az események hátterét is feltáró hetilapok, [...] ezek olvasottsága elhanyagolható”–áll egy felmérésben. (Bajomi-Lázár, 2001) A Tilos Rádió találmánya az „õk mondják a híreket”: az utcán vagy épp egy kocsmában a „rendes” napi hírekrõl kérdezik az épp ott lévõ „egyszerû embereket”: beszélnek az õket érintõ hírekrõl, de a politikaiakról is, az õ szavaikkal: igazi közösségi híradás. A híreknek – ma már különösen nyugaton – egyre fontosabb része, hogy az adott hír szereplõi maguk is megszólalnak a hírben (vagy a helyi tudósító). Ezek ugyan csak pár másodperces soundbite-ok (interjú- vagy beszédrészletek), de mégis ez helyettesíti a tévéhíradók képanyagát: az ember úgy érzi, a rádió is a helyszínre viszi hallgatóját. Nyugaton a nagy rádiók híreiben már rendszeresen hallhatók helyszíni felvételek a hírek felolvasása háttereként: szirénázó mentõautó, robbanás stb. (a tévés felvételek eredeti hangcsíkjaiból). A száraz beolvasott hír helyett a valóság egy hangdarabját kapja a hallgató. És végül: mikor a hírolvasó olvassa a híreket, úgy kell olvasnia, hogy a hallgatók elhiggyék: valóban ezek a legfontosabb hírek. Új fejlemény a hírekkel kapcsolatban, hogy ez is kezdi elveszteni hivatalosságát. Egyrészt a mögötte szóló zene miatt, másrészt a „humorkodó” mûsorvezetõk egyre többször szólnak „bele” a hírekbe, hírolvasásba. Újabban már a reklám is befurakodott a hírekbe: Amerikában a kereskedelmi rádiókban már szinte tipikus, hogy a hírek headlinejai után 5 perces reklámblokk következik, és csak ezt követik a részletes hírek.

SAJTÓTÁJÉKOZTATÓK: FELHASZNÁLÁSI JAVASLAT

Miért kezeljük óvatosan a helyi politikusok által rendezett sajtótájékoztatókat?

„A PR megpróbálja befolyásolni a médiát is. E célból sajtóközlemények jelennek meg, a média számára érdekesnek és hírértékûnek tartott eseményekrõl sajtótájékoztatókat tartanak. Az információ forrása ez esetben nem passzív, hanem õ kezdeményezi a kapcsolatfelvételt a médiával. Az újságírók gyakran közölnek készen kapott információkat. A sajtóközleményeket sokszor változtatás nélkül jelentetik meg; az újságíró gyakran nem fárad a sztorik felkutatásával. A PR aktív információ-szállító iparrá fejlõdött, amelynek termékeit egyre szélesebb körben használják az újságírók. A befogadó olvasók, hallgatók, nézõk nem ismerik fel, milyen nagy mértékben függ a média a PR-tól, mert szerepét az újságírók nagyon ritkán tárják a nyilvánosság elé. A PR egyúttal az álcázás és megtévesztés mûvészete is. A sikeres PR azt jelenti, hogy a célcsoport nem veszi észre: PR-tevékenység áldozatává vált.” (Kunczik, 2001)

AZ IDÕJÁRÁS-JELENTÉS

A média világában talán az egyetlen mûfaj, melyet a szakemberek nem engedtek át (vagy igyekeznek nem átengedni) az újságírók kezébe, az idõjárásjelentés. Sok külföldi országban törvény van rá, hogy idõjárásjelentést csak képzett meteorológus, ill. média-meteorológusi képesítésû szakember készíthet. Nálunk jogilag „lelophatók” az Országos Meteorológiai Intézet jelentései. Az OMSZ helyi rádióknak, kifejezetten az adott vételkörzetre készít napi szöveges idõjárásjelentéseket (24/36 órára), melyet ingyen meg lehet rendelni emailben a www.met.hu webcímrõl. Jelenleg kb. 50 helyi rádió kap ilyen jelentéseket.

2.2 | Interjú, riport

interview, reportage 41

(Az interjú egyszerû beszélgetés, a riport a környezetrõl, a háttérrõl is szól)

TIPPEK A BESZÉLGETÉS ELKÉSZÍTÉSÉHEZ:

ELÕTTE – Felkészülés elõre: kutatás: mindent megtudni, de a témát le kell szûkíteni, nem szabad széles körben mozogni (vagy csak általánosságban) – valamire összepontosítani kell – A megfelelõ embert kell megkeresni (ha nem a megfelelõ, az hamar kiderül. Érdemes meggyõzõdni errõl, hogy ne mindenre „nem tudom, nem vagyok illetékes”-sel válaszoljon). Ha nem tudjuk, kit keressünk, próbálhatjuk pl. telefonon az illetékes hivatalnál, cégnél (“ki az illetékes személy?”), az interneten vagy szaklapokban (a témában publikálók között). – Kiket keressünk? Ellenzék (kontra) / Mellette állók (pro) / Szemtanúk / Szakértõk / Hatóság / Elemzõk – Telefonon/e-mailben fixálni a találkát – Ha nem stúdióbeszélgetést csinálunk, érdemes a riportalany munkahelyén készíteni a felvételt, hogy a háttérzajok is hozzáadjanak az atmoszféra megteremtéséhet.

INDULÁS – Amikor a riportalanyhoz megyünk, ne felejtsük el, hogy mi a neve. – Mielõtt elindulsz az interjúalanyhoz, vagy – élõ mûsor esetén – a vendégedet bekíséred a stúdióba, gyõzõdj meg arról, hogy mindened megvan, ami szükséges. Ellenõrizd, hogy mûködnek-e a felvevõk, hogy van-e pótelemed/tartalék kazettád! – Ellenõrizd, hogy megvan-e a jegyzetfüzeted, tollad és a kérdésekrõl készített jegyzeted. Az a legjobb, ha kérdéseidet nem írod le szóról szóra. Inkább jegyzetpontjaid és szükséges információid legyenek arról, amit fel akarsz tárni. – Legyen világos, hogy mit akarsz kihozni az interjúdból! – Ha a stúdión kívül rögzíted az interjút, gyõzõdj meg arról, hogy a hely megfelelõ és nem túl zajos-e!

ÉRKEZÉS (külsõ helyszín) – Elkésni nem szabad! – Bemutatkozás, cél: ha telefonon már megtettük korábban, akkor is újra mutatkozzunk be, és mondjuk el, kitõl vagyunk, hol fog lemenni a mûsor! „Fel fogom venni!” – Fülhallgatón ellenõrizzük a felvételt! – Elõre beszéljük meg, hogy a riportalany kérhet-e a változtatást a felvétel után? – Ha az interjúalanynak feltettük az elsõ kérdést, és egyértelmûvé tettük, hogy a beszélgetést azzal a szándékkal vesszük fel, hogy vágás nélkül adásba kerüljön, attól kezdve – ha elõzõleg (írásban) beleegyezett a beszélgetésbe – amit mond, az adásba adható, beleértve az „ezt vágjuk ki” megjegyzéseket is. Az interjú addig tart, amíg a magnó/mikrofon ki nincs kapcsolva. Ez az újságírót védi a politikusoktól, de nem szabad visszaélni vele jóindulatú interjúalannyal. Létezhet olyan beszélgetés is, amikor az elhangzottakat az újságíró meghallgathatja, de nem hivatkozhat rá (vagy csak úgy, hogy egy „neve elhallgatását kérõ személytõl tudjuk, hogy...”), de ezeket a

42 Riportkészítés

beszélgetés elején tisztázni kell (nem a végén). – Már a beszélgetés elején állapodjunk meg abban, hogy kb. milyen hosszú lesz a nyers beszélgetés, és milyen hosszú lesz adásban. Ha sokkal hosszabb lesz a nyersanyag, mint a végsõ, rengeteg dolgunk lesz a vágással. – Kérdezzük meg, hogy a felkonferálásnál hogyan mutathatjuk be (pontos név, pozíció, foglalkozás). – Ha lehet, ne mondjuk meg a riportalanynak elõre, hogy mit is kérdezzünk majd tõle, és ne tegyük fel neki kikapcsolt mikrofonnál a kérdést elõre: elõre elmond minden érdekeset, és majd bekapcsolt magnónál már lelkesedését vesztve kevésbé érdekes dolgokat mond majd.

BESZÉLGETÉS – Figyelj oda, hogy a kérdéseid megfelelõek legyenek és a tárgyra vonatkozzanak! – A beszélgetés párbeszéd legyen, amiben kérdezõ és válaszoló egymásra reagálnak, de úgy, hogy alapvetõen a riporter ne engedje alanyát mellébeszélni (kérdezze meg akár ugyanazt újra és/vagy hozza vissza az eredeti témát), de ne is vágjon folyton a szavába (ezt túl sok riporter követi el). – Túl általános kérdésekre a riportalany vagy semmitmondó választ ad, vagy elkezd az õt érdeklõ témáról beszélni (akár érdekesen is). – Az állítva kérdezés alkalmat ad a riportalanynak, hogy azonnal cáfolja vagy megerõsítse. Nem baj, ha hülyeséget mondunk, felfogható provokációnak is. – A kérdezés közben ne tartsunk kiselõadást a témából. Ha olyan okosak vagyunk, minek hívtuk a riportalanyt? Ha jól ismerjük a témát, akkor fel tudunk tenni olyan kérdést, amire a riportalany épp azt válaszolja, amit szeretnénk – vagy kiderülhetnek meglepetések is… – Rugalmasság: nyitott fül a riport közben. Az interjú készítõjének is van elõzetes elképzelése a témáról, ami nem feltétlen egyezik meg az interjúalanyéval. Ha ez beszélgetés közben derül ki, nem szabad ragaszkodni a hamis elképzeléseinkhez, hacsak nem úgy látjuk, hogy az alany félre akar vezetni. – Hasonlóképp: elõre leírt kérdéseinkhez se ragaszkodjunk, ha láthatóan más irányt vesz a beszélgetés. – Ne tegyünk fel egy kérdésben több kérdést! (“Két kérdésem volna. Az egyik az, hogy…”) – Felvételkor ha valami érdekeset, mást, újat mond, ne állítsuk le, hanem kérdezzünk rá akkor is, ha eredetileg nem akartuk. De ha nem érdekes, ne hagyjuk magunkat, vagy legfeljebb udvariasságból – tudjván, hogy ezt úgyis ki fogjuk vágni. – Ha az interjúalany nem a kérdésre válaszol (ami politikusoknál fordul elõ gyakran), újra fel kell tenni ugyanazt a kérdést. – Ha a riportalany elkezdi magát ismételni, baj van, mert kifogyott a mondandóból, várja az újabb kérdést, de nem akar csöndben maradni, tehát „felteszi újra ugyanazt a szalagot”. – Ne helyeseljünk hangosan (igen, ühüm stb., mert behallatszik és hülyén hangzik)! – Hogy ne kapjunk nem/igen választ, javasoltak a miért?, hogyan? kérdõszavakkal kezdõdõ kérdések (eldöntendõ kérdések helyett kifejtendõk). – Legfontosabb kérdés: miért? – Kételkedés! (kérdésekben).

riportkészítés 43

– Akkor a legérdekesebb az interjú a hallgató számára, ha a vendégek beszélnek a legtöbbet, és nem a riporter. Hosszú lélegzetû kérdések és rövid igen/nem válaszok nem keltik fel a hallgatók érdeklõdését. Kifejtõ kérdéseket próbálj meg feltenni, amikre nem lehet egyszerû igen/nem a válasz. A tipikus kifejtõ kérdések a következõvel indulnak: – Mi a véleménye...? – Miért gondolja...? – Ki, mi, hogyan, miért, hol, mikor... ? stb. Ne tegyél fel eldöntendõ kérdéseket, azaz olyanokat, amikre egyetlen „igen” vagy „nem” lehet a válasz. A tipikus eldöntendõ kérdések a következõképpen kezdõdnek: – Gondolod, hogy...? – Igaz, hogy...? – Örül neki, hogy...? – Saját magamnak válaszolni nem szabad! – Kérdezni kell, a visszakérdezésre nem válaszolni. Én kérdezek, nem õ. – Ha nem értem, mit mond, rá kell kérdezni, mert a hallgató se fogja érteni. Felvett beszélgetés közben – hacsak nem úgy egyeztünk meg, hogy vágás nélkül kerül adásba – nyugodtan kérdezhetünk úgy és olyat, ami nem mutatna szépen adásban, mert úgyis kivághatjuk: „elmondaná még egyszer... ez nem volt elég világos...” ilyenkor az eredeti, zavarosabb részt kicserélhetjük az újabbra – a második válasz rendszerint tömörebb és lényegretörõbb az elsõnél (kivéve a politikusok interjúit, mert õk sokszor direkt beszélnek zavarosan). – Tegyünk fel személyes (de nem személyeskedõ) kérdéseket is! Ha hallgató mindig kiváncsi a riportalany személyes véleményére, élményeire is – végül is emberekkel beszélgetünk. – “Van még valami amit el szeretne mondani?” Sokaknak van. – Külsõ helyszínen háttérhangot (vágóhangot) is fel érdemes venni, külön, beszéd nélkül, min. 2 percnyit, amit késõbb felhasználhatsz, ha szünetet kell beiktatnod az interjúba vagy késõbb jut eszedbe valami, amit nem mondtál el a helyszínen (így „utószinkronizálható”).

UTÁNA – Hallgassuk vissza a felvétel után, hogy felvette-e a magnó! – Ha zenei aláfestést használunk, funkciója legyen! – A felkonferálás keltsen érdeklõdést a hallgatóban (miért értdemes ezt meghallgatni)! – A mûsort kezdhetjük a riportalany legérdekesebb, meghökkentõbb, legszemélyesebb mondatával. – Külsõ összekötõ szöveg: a helyszín leírása, ne legyenek tények. Azok a stúdióban felvett szövegekben legyenek. – A gondolatébresztõ szövegrész után lehet valami kis zene, szünetnek (gondolkodási idõ a hallgatónak!). – „Split Ident”: mikor a riportalany a szövegét elkezdi, az elsõ félmondat/mondat után mondjuk be a nevét, foglalkozását (ez divat, különösen nyugaton)! – Az adás végén saját magunk bemutatkozása. „XY-t hallották.” Érzelemre ható anyagnál: elõre beszélgetni az alannyal, de nem a témáról, mert elõszörre kell a mikrofonba mondania.

44 interjú

Szakértõi kérdésnél: elõtte beszélni az alannyal, magyarázza el a riport tárgyát, mi szerinte a fontos, addig, amíg én megértem, és meg tudom mondani, hogy mi fontos. Lehet a kérdéseket jegyzetelni a beszélgetés közben Politikussal: nagyon rövid elõbeszélgetés, nem szabad a kérdéseket elõre mondani, csak kb. max. a témát. Ha utólag kérik a kazettát, az eredetit sose adjuk oda. A jog véd. Másolatot lehet. Adatok: lehetõleg többször vagy többféleképpen mondani, hétköznapi életbõl vett összehasonlítással. Számokat csak kerekítve! A valós életbõl vett példák lehetnek csak referenciák, amivel mindenki találkozik.

AZ ODAFIGYELÉS FONTOSSÁGA

Annak ellenére, hogy nagyon körültekintõen készítetted elõ interjúdat, soha nem tudhatod pontosan, mit fog mondani vendéged az interjú alatt. Éppen ezért ne legyen egy olyan kérdéssorod, amihez foggal-körömmel ragaszkodsz, tekintet nélkül arra, amit a vendéged mond. Ha elkezd valami érdekesrõl beszélni, kövesd õt a gondolatmenetében. Sokkal érdekesebb lehet így, mintha elõre eltervezett kérdéseidet teszed fel. Hogy könnyebb legyen a vendégedre való odafigyelés, a jegyzeteid legyenek minimálisak. Szedd pontokba azokat a problémákat és információkat, amiket fel akarsz tárni. Így nem leszel a jegyzeted olvasásával elfoglalva, és végig a vendégedre tudsz figyelni. Ha nem kapcsolsz az érdekes pontoknál, amiket felvet, a hallgatók csalódottak lesznek, hogy kihagytad a ziccert!

TELEFONINTERJÚ

Bemutatkozásnál adjuk meg nevünket, elérhetõségünket, a rádió nevét és típusát, és hagyjunk idõt az interjúalanynak a felkészülésre. Célszerû legalább egy nappal a tervezett telefoninterjú elõtt megbeszélni, hogy a rádióban ilyen és ilyen témában szeretnénk beszélni vele, hogy felkészülhessen. Bár lehet „azonnalra” (pl. élõben) is kérni interjút, kevés interjúalany vállalja ezt.

ÉLÕ VAGY KONZERV? (NEM CSAK RIPORTHOZ)

Egyes közösségi rádiók alapvetõen folyamatos élõ mûsort közvetítenek, máshol elõnyben részesítik az elõre felvett mûsorszámokat. A rádiózás hõskorában minden adás élõben ment – a zenék is (bár volt gramofon, a kiadói lobbi elérte, hogy rádióban sok országban nem lehetett gramofont adásba adni, így jöttek létre a rádiók zenekarai vagy mulatókba kiépített közvetítõvonalai.) Nem lehet eldönteni, hogy a szerkesztett vagy az élõ mûsor jobb-e: mindkettõ más és másra jó. Az élõ mûsorban az interaktivitás, az egyidejûség varázsa és a „bármi történhet” izgalma akár egy színházi elõadás vagy sportmérkõzés élménye. A szerkesztõnek ilyenkor minden mûsorelemet elõre elõ kell készíteni. A vágott mûsor elõnye, hogy a mondanivaló sokkal jobban koncentrálható, alakítható, a szerkesztõ (vágó) biztosan kezében tartja a mûsor fonalát, hiszen utólag maga gombolyíthatja tetszése szerint, a megfelelõ helyre beillesztve a megfelelõ mûsorelemeket: sokkal nagyobb szabadságunk van a vágott mûsorokban: pergõvé tehetõk effektekkel, riportrészletekkel, zenei elemekkel, melyek akár a riportok elkészítése után utólag is hozzákereshetõk a mûsorhoz, a fel- és lekonferálások, narrációk már a teljes mûsoranyag ismeretében készíthetõk el: a mûsor komponálható, akár mûvészi fokon is. És – könnyen megismételhetõ más idõpontban.

interjú 45

Bizonyos esetekben (pl. sok szünetet tartó vagy gyakran õ-zõ riportalanynál) az élõ adás kínos kudarc lehet, de ugyanez a beszélgetés megvágott formában teljes értékû, élvezhetõ mûsorrá tehetõ: ilyenkor az élõ mûsor kerülendõ. Egyes riportalanyokból az élõ adás izgalma hozza ki a legtöbbet, máshol épp a „nem élesben” felvett mûsor nyugalma biztosítja, hogy összeszedetten tudjon beszélni.

MIÉRT SZERKESZTÜNK (VÁGUNK) INTERJÚT?

Számtalan oka lehet, amiért meg akarod szerkeszteni a munkádat: – lerövidítheted az anyagodat, ha eltávolítod a fölösleges részeket, az ismétléseket, hosszú szüneteket; – az interjúdat vagy az anyagodat összefogottabbá tudod szerkeszteni; – ki tudsz vágni zavaró zajokat, pl. széknyikorgást, ajtócsapkodást, köhögést, tüsszentést, hadarást; – ki tudsz vágni bakikat a felolvasásból; – újraszerkesztheted a felvett anyagot, hogy érthetõbb legyen; – kellõ hosszúságúra vágott anyaggal ki tudsz tölteni egy váratlan szünetet.

Nem szabad bármelyik szerkesztési eljárást egy interjú lényegének megváltoztatására használni. Ha például egy választ nem az eredeti kérdés után rakunk, annak súlyos következményei lehetnek a bíróságon! Ideális esetben annyira felépíted elõre a felvételt, hogy csak minimális utószerkesztési munkát kell végezned, mégis, különösen kezdetben, sok fölösleges anyagod lesz – ne aggódj, bele fogsz jönni! Mielõtt hozzáfogsz a szerkesztéshez, hallgasd végig az anyagot, és jegyezd fel a részeket, amiket meg akarsz tartani. Próbálj meg szigorú lenni az anyagoddal szemben, nagyon határozott elképzeléseid kell, hogy legyenek arról, mit akarsz megtartani illetve kivágni. Ellenõrizd le, hogy az anyag világos és hallgatható legyen, soha ne feledd: a közönség csak egyszer hallgatja meg a mûsort, nem tekerheti vissza a kazettát a végén. Lehet az a legizgalmasabb és legérdekesebb anyag, amit valaha készítettél, de ha zavaros és rendezetlen, nem fog átjönni a túloldalon. Igyekezd megõrizni az eredeti felvétel ritmusát és szüneteit: ez azt jelenti, hogy meg kell figyelned a beszélõ légzéstechnikáját, sõt benne kell hagynod nyögéseket illetve töltelékszavakat.

TIPPEK A VÁGÁSHOZ:

Interjú, elõadás hangfelvételének vágásáról („javításáról, tisztításáról”): A mai vágási gyakorlat a rádióban az, hogy az interjúban lévõ szüneteket, csendet – amikor a beszélõ gondolkozik – kivágjuk, így több másodperc idõt nyerünk. A hallgató ezt úgy érzékeli, hogy az interjúalany oly gördülékenyen beszél, hogy már levegõt sem vesz. A túlvágott beszéd élettelen és befogadhatatlan is lesz: élettelen, mert az élõszó ritmikájának „ízesítõ” (tagoló, értelmezõ) eleme hiányzik belõle, s befogadhatalan, mert a szóözönben nem jut idõ a hallottak felfogására sem. Ezért fontos, hogy a beszélõ szüneteit akkor vágjuk csak ki, ha a beszélõ érezhetõen megakad, gondolkodik a következõ szón. Ez úgy érzékelhetõ, hogy épp egy mondat közepén van szünet, és nem mondat- vagy tagmondathatáron. A mondat utáni szünetet is lehet vágni, de inkább csak rövidíteni (ha túl hosszú), mint kivágni. Sokan annál hosszabb szünetet tartanak, minél fontosabb volt az

46 interjúvágás könnyen, gyorsan

elõtte elhangzó szöveg. Így tehát a csend hossza adja meg az elõzõ mondat súlyát. Hasonló funkciójú a mondat elõtti csend is, mely felkészíti a hallgatót a fontos közlendõre. Az õ-zés személyre szabott “stílus”-elem, mely kíméletlenül kiirtandó! Az õ-ket igen könnyen ki lehet vágni, mert jól elkülönülnek a többi hangtól. Ha összeolvad az elõzõ hanggal (egyõõ), az fade out-tal lekeverhetõ. De itt is kivétel, ha (tudattalanul) stíluselemként alkalmazza a beszélõ: ha pl. a hezitálását akarja kihangsúlyozni. Hasonlóan meghagyandó lehet a beszélõ felsóhajtása is. A köhögéseket, torokköszörülést stb. ki kell vágni, hacsak nincs valami funkciója. Vannak, akik megkettõznek bizonyos mondatrészeket (a-aa-a, egy-egy-egy, ez…), itt általában kivágható a „felesleges” duplikátum (dadogás, hebegés), de ez néha technikailag nehéz, és érezhetõ ugrás keletkezik a szövegben. Technikai TIPP A hirtelen vágásnál az ugrás finomítható a vágáspontban fade in/out paranccsal. Ha vágáspontban kattanás hallható, addig kell nagyítani a hanghullámot, míg hullámformája látható lesz és a hullámvonalat úgy kell kiigazítani, hogy „összeérjen” a vágás két végpontja, azaz a hullám ne szakadjon meg, ne legyen lépcsõ benne. A lényeg mindig az, hogy a megvágott anyag ne legyen zavaróbb, mint az eredeti, hiszen a vágás célja alapvetõen nem az, hogy mûsoridõt nyerjen a vágó (illetve jó lenne, ha nem ez lenne), hanem az, hogy a szöveg megõrizve a beszéd ritmusát és stílusát, minél könnyebben befogadható legyen. A megvágott szöveg „igaz legyen”, ne csak a „valódi”. A túl gyakori, tudattalan õ-zés (mely nem a közlendõ tartalom része, általában még metatartalomként sem) vagy a túl hosszú szünet zavaró, ezért vágandó ki. Vágás közben néha találkozhatunk olyan részletekkel is, melyeknél nem egy felesleges „a” vagy „egy” szó szerepel, hanem zavaróan hiányzik ez vagy akár az alany. Ilyenkor – hangsúlyozva, hogy a mondandó tartalmán nem változtathat – megpróbálhatjuk a beszélõ szövegébõl máshonnan ezt a hiányt kipótolni, akárcsak a korrektor teszi ezt egy publikáció szövegében. Gyorsmunka TIPP: Hosszabb riport, szöveges felvétel vágásakor gyorsíthatja a munkát, ha a lejátszóprogrammal felgyorsítjuk a szöveget, ha erre alkalmas a program. (A Soundforge Resample → Set sample rate only funkciójával ez könnyen megtehetõ, majd az eredeti sebesség minõségromlás nélkül visszaállítható. Tapasztalat alapján 44100 Hz mintavételezésnél 70 000 Hz gyorsításnál még érthetõ és vágható marad a szöveg, ha lassan és érthetõen beszélt a riportalany – feltéve, ha férfi. Az eleve magas hangú nõknél ez a gyorsított módszer nem mûködik.)

2.3.| Interaktív mûsorok

A rádiós interaktivitás fontos eszköze a telefon. Néhány dolog, amit még az adás elõtt ki érdemes dolgozni: hogy szûrjük a beérkezett hívásokat? Kit engedünk az éterbe (mindenkit?) A telefon bekapcsolásakor hogy mutatkozunk be, és milyen formulát várunk el a hallgatótól (és a mûsorvezetõtõl) (becenév, álnév, csak keresztnév, teljes név)? Ha valami baj van, mit csinálunk (pl. a betelefonáló káromkodik stb)? Lesz-e e-mailes/SMS-es beleszólási lehetõség? Ezeket hogy kezeljük, mit olvasunk be és mit nem? (Minden elhangzottért a rádió a felelõs!). Az interaktivitás esetén alapvetõ kérdés, hogy az elõzõ üzenet befolyásolja-e a következõt? Ha nem, a kommunikáció csak egyirányú. A betelefonálós mûsorok szereplõi legtöbbször nem beszélgetnek, hanem monologizálnak. Mind sorra elmondja a véleményét a megadott

interakció 47

témában, de egymással nem vitatkoznak: a mûsor nem interaktív. Az az igazi interaktivitás – és a rádió erre kiválóan alkalmas –, ha az egyes betelefonálók egymásra reagálnak: a kommunikáció kétirányú, elõre halad. Nehéz kérdés, hogy hogyan érjük el, hogy ne csak vélemény és ellenvélemény hangozzon el egyre hangosabban, hanem az érvelés haladjon is valamerre? (Nyre, 2004b) A betelefonálók néhány típusa: – aki csak csevegni akar, kibeszélni másokat vagy saját magát (mert egyedül van, unatkozik stb.); – aki véleményével, információjával járul hozzá a mûsorhoz (pozitív résztvétel); – akinek ellenvéleménye van, és/vagy vitatkozni akar (pozitív vagy negatív értelemben); – aki valamilyen nyeremény megszerzéséért hajlandó betelefonálni; – aki meg szeretne tudni valamit, és kérdésével telefonál. (Kérdés: a Te rádiódban mely típusokat kedveled? És te melyik csoportba tartozol?)

Betelefonálós mûsorok tekintetében természetesen az USA rádiói dolgozták ki a legkifinomultabb mûsorokat. Szinte minden amerikai fülében ott cseng a betelefonálót beadó mágikus mondat „xy, you’re on the air”. A középhullámú sávban szinte minden adón hallható „call-in show” a legkülönfélébb témában. (Ennek a stílusnak a Tilos Rádió mûsorai adták elsõ hazai példáját.) Az egyik leghallgatottabb országos rádiómûsor a „car talk”: két autókhoz és szavak forgatásához jól értõ mûsorvezetõ (gyakorlatilag: profi autószerelõ) vezeti, és csak az autókról van szó. Hasonló „átlagférfiakhoz szóló” adásai vannak a brit Talk Sport rádiónak is. Miért ne próbálhatnánk meg mi is valamit? Megkereshetünk pár valamilyen területen szakértõt a környezetünkben a kertésztõl helyi ügyvéden és szakácson át az autószerelõig, azzal, hogy övé egy óra egy héten, amikor lehet neki élõben telefonálni. (E sorok írása után derült ki számomra, hogy az egyik hazai közösségi rádió egyik legnépszerûbb mûsora szombat reggel fél nyolckor egy félórás adás, melyben a betelefonálóknak ad a két mûsorvezetõ szaktanácsokat – építészeti témában, pl. hol kapható a legjobb malter…) Az SMS szavazásos mûsorok szintén fontosak: minél többen vesznek benne részt, annál erõsebb lesz a kötõdésük a rádióhoz és mûsorához (és a közösséghez) is, (és annál nagyobb lesz a mobiltelefonos cég bevétele). A telefonok kezelésének problémája, hogy sokszor a rádiós mûsorvezetõ számára nem az egyén szólal meg, hanem a tömegvélemény egy megtestesítõje, a statisztikai igenek és nemek egyik véletlenszerûen kiválasztott megfogalmazója. A betelefonáló hangja nyersanyag, melyet a mûsorvezetõ felhasznál mûsora érdekesebbé tételéhez. Hasonló ez az „utca embere” összeállításokhoz, ahol a sokféle véleménybõl a mûsor számára csak a tipikus ellenvéleményeket válogatják ki a szerkesztõk (rosszabb esetben pedig csak az egyik oldal véleményét).

INTERAKTÍV MÛSOROK NÉHÁNY TÍPUSA

– Nyílt mikrofon (mindenki egyenlõ partner) („el akarom mondani”, „say what you want to say”, „burgerfunk”, „connecting people”). A rádió így modern fórumként szolgál, összeköti a hallgatókat, „demokratikus” agóra. A mûsorvezetõ vagy moderátor itt egyfajta telefonoskisasszony, aki csak összekapcsoja a beszélgetni vagy

48 interaktivitás

vitázni vágyókat. Ilyenkor is érdemes egy indító témát felvetni, de úgy, hogy a hallgatók is felvethessenek újakat. A hallgatók kérdeznek is egymástól, és a kérdésre valamelyik hallgató adja meg a választ. Egy adott témáról így a legegyszerûbb mûsort készíteni: a mûsorvezetõ minden elõzetes munka nélkül csak ül a stúdióban, felveszi a telefont. A témát úgy kell megválasztani, hogy az átlagember véleménye releváns (és érdekes) legyen a kérdésben, és sokféle ütköztethetõ vélemény létezzen. (Ugyanez vonatkozik a voxpop-montázs készítésre is.) – Stúdióbeszélgetés betelefonálási lehetõséggel („Adásban van, mi a kérdése?”). Felkészült szakemberek, politikusok (és mûsorvezetõ) beszélnek a témáról, akiktõl a hallgató kérdezhet vagy kérhet, vitázhat stb.

A HALLGATÓI AKTIVITÁS / RÉSZTVÉTEL LEHETÕSÉGEI

– A mûsor tudatos bekapcsolása (alapfeltétel és aktivitást kíván). – A mûsor letöltése, rögzítése. – A mûsor odafigyelõ meghallgatása, elgondolkodás a mûsoron. Ha nincs betelefonáló, hanem a szerkesztõ készíti el, tervezi meg a mûsort, akkor is részt vesznek a hallgatók, akik bekapcsolják a mûsort: hallgatják és gondolkodnak róla. Nem kell feltétlen betelefonálás a hallgató aktív részvételéhez! – A bekapcsolódás lehetõségének megfontolása (élõ mûsor esetén, „akár be is telefonálhatnék”). Egy élõ beszélgetés meghallgatása sokkal hatékonyabban jut el a hallgató tudatába (még passzív hallgatóként is, hisz a fejében folyamatosan véleményt alkot), mint egy elõre felvett mûsor, ahol nincs meg a bekapcsolódás lehetõsége sem. – A hallgató tényleges bekapcsolódása a mûsorkészítésbe (a hallgató hallható) (hallgatóhallgató vagy hallgató-meghívott/mv.). – A hallgató szeretne valamit: kérések, kérdések (kívánságmûsor, milyen témája legyen a következõ adásnak, a szakember válaszol, ön kérdez, mi megkeressük stb.). – A hallgató nyerni szeretne. – Visszajelzés a mûsorról a szerkesztõk felé. A hallgatók bekapcsolódásának csatornái: – Internetes blog (napló) vezetése a mûsorvezetõknek. – Internetes portál, rajta fórum, szavazás stb (ezek a mûsorban felolvashatók) – Chat/irc. – SMS/E-mail (kérdés, szavazás, kívánság, üzenet). Különösen manapság sokkal többen hajlandók SMS-t, e-mailt küldeni, mint saját hangjukkal élõben szerepelni. – Voxpop: az utca emberének hangja. A hallgató (aki lehet hogy nem is hallgató) kikényszerszerített „interaktivitása”; de így legalább biztos lesz „külsõs” megszólaló a mûsorban.

INTERAKTIVITÁS A SZABAD RÁDIÓZÁSBAN

A szabad rádiókat nem véletlenül hívják közösségi rádióknak is. Mindkét kifejezés azt takarja, hogy a rádiózásnak ez a típusa alapvetõen különbözik a rádiózás minden más fajtájától. Leginkább abban, hogy hangvétele, beszédmódja nem elidegenítõ, hanem ellenkezõleg: beengedõ, bevonó típusú. Közösségi rádiózáson nem csak azt kell érteni, hogy e rádiókat rendszerint közösségek üzemeltetik (jóllehet ez igaz). A közösségi rádiózás kifejezésben benne foglaltatik az is,

bevonni a hallgatót 49

hogy ezek a rádiók valamilyen szempontok alapján körülírható csoportoknak szólnak, még akkor is, ha ez a szempont csak az, hogy az emberek e csoportja az adott rádió hallgatója. Azaz: „közösség”-en nemcsak a mûsorkészítõket kell érteni, hanem a hallgatókat is. Hogy a hallgatókból közösség válik-e (azaz a rádió betölti-e hivatását), az adott rádión múlik. Különbözõ utak vezetnek ahhoz, hogy a hallgatók egy idõ után saját magukat is mint egy adott közösség tagjait ismerjék fel. Az egyik ilyen út, hogy a rádió egy jól körülírható (lehet, hogy szûk) csoport érdeklõdését elégíti ki, tehát már eleve egy valamilyen csoportosítási szempont alapján közösségnek tekinthetõ körnek szól. Ha azonban nem egy már kész vagy félkész közösséget szeretnénk megszólítani, akkor a feladat egy közösség megteremtése. Ennek módja a hallgatók bevonása a rádió életébe, azaz a hallgatói lét közösségszervezõ erõvé való emelése. Hogyan érhetõ ez el? Az eszközök: a nyílt beszéd, a nem elidegenítõ, nem médiaszerû fogalmazás, illetve az interaktivitás, azaz a hallgatókkal való kapcsolat kétirányúvá tétele. Ez a kapcsolat akkor válik kétirányúvá, ha a hallgatók is a mûsor részévé, alkotóivá, formálóivá válnak. Mivel rádióról van szó, ezért a hallgatóknak beleszólási, megszólalási lehetõséget kell teremtenünk a mûsorokban. Nem kivételként, nem érdekességként, hanem alapszolgáltatásként. Fontos, hogy a betelefonáló hallgatóknak ne legyen „Nahát, szerepelek a tévében!” - élménye, ne sorolják be a rádiót a megszokott médiakategóriákba, hanem vegyék természetesnek, hogy közbeszólhatnak. Ez természetesen fokozott józanságot, elõvigyázatosságot és felkészültséget igényel a mûsorkészítõktõl: folyamatosan résen kell lenniük, hogy ne kaphassanak nyilvánosságot gyûlölködõ, gyalázkodó, alkotmányba ütközõ kijelentések, és hogy az adott rádió által fontosnak tartott egyéb követelmények se sérüljenek. A Médiatörvény szerint nem lehet valakit egybõl adásba kapcsolni, az interaktivitást, a bevonó jelleget viszont alapvetõen sérti egy közbülsõ lépcsõ, egy szûrõ beépítése. Ezért az adásban, de minden egyéb lehetséges módon is nyilvánvalóvá kell tenni, hogy az adott telefonszám tárcsázója azonnal adásba kerülhessen – amennyiben ezt maga is óhajtja. Ahhoz, hogy a hallgatók adekvát lépésnek érezzék a betelefonálást, a mûsorvezetõknek köznapi, nyitott, õszinte, nem elidegenítõ beszédmódot kell alkalmazniuk. Nem kell elhallgatni, ha valamirõl nincs információjuk, nem kell szégyellni kifejezni bizonytalanságukat, adott esetben nem kell tartani a véleménynyilvánítástól, hiszen ez „provokálja” a vitát. Az interaktív mûsorok egyfajta vitafórum-szerepet is betöltenek, jótékony hatással: megmutatják a leegyszerûsítõ gondolkodás veszélyeit, a lehetséges szempontok végiggondolására sarkallnak, és érthetõ, világos fogalmazásra kényszerítik a mûsorkészítõt és a hallgatót egyaránt. A hallgatóknak természetesen mások a szempontjaik, mint a mûsorkészítõknek, és gyakran az egyes hallgatók szempontjai is eltérõek. A hallgató rossz esetben csak a saját szempontjait veszi figyelembe: szeretne elmondani mindent, ami a fejében van, témát szeretne váltani, vagy egyszerûen csak beszélgetni szeretne. A mûsorkészítõ célja ezzel szemben az, hogy minél többen megszólalhassanak (azaz az egyes betelefonálók ne beszélhessék végig az adást), lehetõleg az áttekinthetõség keretein belül tartsa, irányítsa a vitát, s ha a téma még fut, akkor arról legyen szó. Megfigyelhetõ azonban, hogy egy idõ után a hallgatók hajlamosak maguktól is érvényesíteni a mûsorkészítõi szempontokat, miután hallgatóként nekik is az az érdekük,

50 ortt és betelefonálók

hogy a többi betelefonáló is érvényesítse azokat, azaz egy-egy hallgató szempontjai ne befolyásolják döntõen a mûsor alakulását. A rádió és az egyes hallgatók így közösséget alkotva, csoportszerûen törekszenek konszenzusra. Milyen szerep marad a mûsorkészítõnek, ha a mûsoridõ nagy részét a betelefonálók töltik ki? Az ilyen mûsorokban jóval nagyobb felelõsség hárul rá, mint a hagyományos programokban. A mûsorkészítõ a felelõs azért, hogy a sokszínûség, a különbözõ vélemények és szempontok ne csapjanak át káoszba, azaz a mûsor azok számára is élvezhetõ legyen, akik nem telefonálnak be – bármennyire a hallgatói közremûködésre épít is egy mûsor, már csak technikai okokból is õk maradnak többségben. A mûsorkészítõ felelõssége az is, hogy sértõ, félelmet keltõ, gyalázkodó vélemények ne hangozhassanak el az éterben. Egy ilyen struktúrában természetesen a mûsorvezetõ marad továbbra is központi figura: nem csak meghallgatja, amit a hallgatók mondanak, hanem beszélget velük, világos fogalmazásra és érvelésre kényszeríti õket, szembesít a lehetséges ellenérvekkel, vitatkozik, orientál és segít, miközben egy pillanatig sem éreztetheti vélt kivételezett helyzetét vagy képzelt felsõbbrendûségét. A közösségi rádiózás többek között abban különbözik a rádiózás más formáitól, hogy a mûsorkészítõ nem válik felsõbbrendûvé, jobb vagy fontosabb emberré attól, hogy a véletlen különös játéka folytán éppen egy rádióstúdióban ül. (A „Szabadon – a szabad, közösségi rádiózásról” c. kötetbõl.)

INTERAKTÍV MÛSOROK JOGI KÉRDÉSEI

Az Országos Rádió és Televízió Testület elvi állásfoglalása, 942/2004. (VII.7.) számú ORTT határozat: „Az Alkotmánybíróság határozatai alapján kijelenthetõ, hogy a véleménynyilvánítás joga olyan alapvetõ demokratikus jog, mely csak nagyon kis mértékben korlátozható külsõ, állami – ha úgy tetszik hatósági – beavatkozás által, és csakis abban az esetben, ha ezen jog gyakorlása közben másik jog, vagy mások jogának sérelme valósul, illetve állapítható meg. Mindezek figyelembe vételével a Testület álláspontja az, hogy megengedhetetlen annak a hangnemnek, elõadási stílusnak az elterjedése a médiumokban, melynek térnyerése megfigyelhetõ a mûsorszolgáltatók mûsorszámaiban – legyenek azok bulvár jellegû, vagy komoly hangvételû és komoly napi politikai kérdésekkel, témákkal foglalkozó, azokra reflektáló mûsorszámok. Utóbbiak tekintetében fokozottabban kell a megfelelõ elõadásmódra, a vélemény megfelelõ formában történõ kinyilvánítására ügyelni. A mûsorszolgáltatóknak fokozott felelõsséggel kell eljárniuk hallgatói, nézõi vélemények megjelenítésekor különösen az olyan típusú mûsorszámok vonatkozásában, melyeket kifejezetten a vélemények „mozgatnak”, azaz a hallgatók, nézõk aktivitása határozza, vagy határozhatja meg a téma irányvonalát. Ugyanez vonatkozik azokra a mûsorszámokra is, amelyekben csak néhány, esetleg érdekesebb, provokatívabb hozzászólás kap teret a mûsorszám vagy a tárgyalt téma színesítéseként. A mûsorszolgáltatóknak – ide értve a mûsorszámok létrehozásában közremûködõ munkatársakat, de elsõsorban szerkesztõket, mûsorvezetõket – a különbözõ témák tárgyalása, megbeszélése során a mérleg nyelve szerepét kell betöltenie, legfõképpen akkor, ha durva, súlyosan sértõ hangvételû hallgatói, nézõi véleménynek adnak teret. Az ún. „betelefonálós” mûsorszámok esetében a mûsor készítõinek egyrészt a médiatörvény

gyerekmûsorok 51

4. §-ában elõírtak sérelmét, továbbá egyéb más jogsérelmet kell elkerülniük, másrészt figyelniük kell arra, hogy ne gátolják, vagy fosszák meg a hallgatót, nézõt véleményszabadságától, azaz szabad véleménynyilvánításhoz való jogától. A mûsorszolgáltatóknak az objektivitást, tényszerûséget, kiegyensúlyozottságot, tárgyilagosságot mindenek elõtt figyelembe véve kell meghozni a megfelelõ döntést ezen esetekben is, lehetõleg jogsérelem elkerülésével. Az sms-ben, vagy elektronikus levélben küldött vélemények közzététele kapcsán sokkal eredményesebben érvényesülhet és kell is érvényesülnie a szûrõ funkciónak, azaz annak, hogy a jogszabályi elõírások – és itt nem csak a médiatörvény szabályairól van szó – sérelmét jelentõ, ilyen tartalommal bíró üzeneteket a mûsorszolgáltató lehetõleg ne hozza nyilvánosságra, ne jelenítse meg a képernyõn. Tehát amennyiben egy írásos üzenet – legyen az e-mail vagy sms – annak tartalma, avagy szóhasználata okán alkalmatlan közzétételre, a mûsorszámban közremûködõknek – mûsorvezetõknek, szerkesztõknek – kell az azokban kifejtett véleményeket kontrollálnia és lehetõség szerint megakadályozni éterbe kerülésüket. A Testület álláspontja szerint a mûsorszolgáltatók a szerkesztõi szabadság elvét nem helyezhetik mindenek fölé, hiszen a médiatörvény alapelvei egyértelmûek, azok betartása minden magyarországi mûsorszolgáltató számára kötelezõ és a minõségi, hiteles mûsorszolgáltatás alapköveit jelentik.”

2.4.| Gyerekmûsorok

[E fejezet elsõ részének az alapja: Padisák, 1964. (itt erõsen rövidítve)] A gyermek öt-hat éves korára eljut odáig, hogy rádióhallgatóvá válik, s figyelni kezdi a számára érthetõ mûsorokat. [De már 2 évesen odafigyel, különösen a gyerekhangokra – H. H.] Figyelme természetesen még nem elég intenzív, nem elég kitartó, nem lehet és nem szabad hosszú ideig igénybe venni. Az óvodába járó gyermek [...] általa is ismert dalokat, verseket élvezhet újból és újból, s könnyebben fogadja be az újat is. Az óvodásmûsorokban helyet kap a zene, ének, mese, versek, gyermekjátékok, gyermekjelenetek és az ismeretkörbõvítõ beszélgetések. Felépítésükben egyszerûnek, játékosnak, tagoltnak és változatosnak, pergõnek kell lenniök. A magyar népi gyermekdalokkal nemcsak a hangok egymásutánját, hanem a magyar néplélek sajátos hangulatát is megismeri. A dalok tökéletes elõadása biztosítja, hogy megtanuljanak különbséget tenni a jó és a rossz elõadás, a hamis és nem hamis éneklés között. A gyermekverseknél követelmény, hogy egyszerûek, gyermekek számár érthetõek legyenek és fontos tényezõ a vers zeneisége, ritmikája is. A jó tolmácsolásban hallott [...] mese, kivált szuggesztív elõadásban, leköti, gyönyörködteti, elgondolkoztatja (a gyermeket). Fontos, hogy a mese felolvasója szépen, magyarosan beszéljen, világosan tudjon értelmezni, ki tudja emelni a mesébõl a lényeget, tudja követni a mese tempóját, de ne legyen túlmagyarázó, negédeskedõ, gügyögõ. A meseolvasást tekintve két irányzat alakult ki: az egyik szerint a mesét elegendõ jól, kedvesen felolvasni, a másik szerint a mesefigurákat meg kell eleveníteni, s a mesét egy kicsit el kell játszani. Miután a gyermek ragaszkodik megszokott jó ismerõseihez, nagyon hatásos állandó mesefigurák szerepeltetése a rádióban. A mesehõsökön túl reális állandó figurák is lehetnek gyermekmûsorokban, pl. Miska bácsi. Egy-egy jól sikerült állandó figura egész

52 mûvészet

gyermekgenerációk nevelõjévé, jóbarátjává válhat. A gyermek keresi a kapcsolatot az állandó figurával, ír neki, választ vár, beszámol életérõl, legintimebb dolgairól, örömeirõl, bánatairól. A rádió legsajátosabb, legrádiószerûbb mûsora a mesejáték. Rádióban a mesejáték a zene és az akusztikai hatások segítségével szabadon szárnyalhat térben és idõben, megelevenedhetnek állatok, növények, tárgyak, viaskodhatnak hétfejû sárkányok, nem akadály az Óperenciás tenger. [...] Az expozé legyen nagyon egyszerû, világos, a cselekmény legyen egyszálú, a jelenetek egymásból folyjanak és a cél felé törjenek. A mesejátéknak mindég van pozitív hõse, s a hõs mindég gyõz – ha sok nehézség árán is – s a kis hallgató természetes igazságérzete kielégül. Narrátor alkalmazása csak akkor engedhetõ meg, ha olyan különleges a mesében szereplõ tárgy, vagy olyan bonyolult egyik-másik cselekmény, hogy a gyermek narrátor nélkül nem értené meg. Zenés mesejátéknál ügyelni kell, hogy a dalbetétek szövege ne valamiféle külön produkció legyen, hanem szervesen kapcsolódjék a darabhoz. A mesejáték zenei kötéseinek a legtöbb esetben fontos dramaturgiai funkciójuk van. Biztosítják a meseszerû helyszínek hangulatát, elmélyíthetik a meseszerû alakok jellemét. A „kötelezõ irodalmi” mûvek adaptációinak sugárzása után jellemzõen megnõtt a könyvet keresõ/elolvasni akaró iskolás gyerekek száma. Az ismeretbõvítõ céllal készített hangjátékok segíthetik a gyermek földrajzi, történelmi, természettudományi ismereteinek bõvítését, s a cél érdekében a mûfaji megoldás lehetõségei végtelenek. Szállhat vissza az „idõgépen” régmúlt korokba, kalandozhat a jövõbe, távoli bolygókra, Földünk ismeretlen tájaira, a tudomány magaslataira stb. Ezek lehetnek egyediek és sorozatszerûek. (1964) A gyerekmûsorok azért is fókuszban lehetnek, mert a mai gyerekek mai rádióhallgatási szokásai határozzák meg a következõ évtizedek rádióhallgatási szokásait. Ha a gyerekeket igényes mûsorokkal sikerül a 3-4 rajzfilmcsatornáról a rádió elé csábítani, akkor a jövõben is keresni fogják ezeket a mûsorokat. Ha nem, akkor csak zenehallgatásra használják majd ezt a médiumot. A mai gyerekek gyûjtögetõszenvedélyüket az interneten is kiélhetik: szeretik, ha saját dolgaik, játékaik vannak, és éppígy szeretik, ha a rádiómûsorokat is magukénak tudhatják. Erre legjobb eszköz az internetrõl letölthetõ program. Egy ír rádiós szakember mesélte e sorok írójának, hogy gyereke sokat hallgatja az amerikai gyerekrádiókat (Disney vagy magánrádiók) az interneten, és szereti, ha a mûsorok letölthetõk. A Civil Rádió valódi gyerekmûsort készít: a gyerekek maguk vezetik, készítik az interjúkat olyan kérdésekrõl, mely õket érdekli: meglepõ módon ezek nem gyermekded mesék, hanem pl. a Mars-kutatás legújabb eredményei – és érdekes módon ezek a beszélgetések sokkal érthetõbbek, mint a felnõtteknek készítettek: a kérdezõ mer rákérdezni arra, amit nem ért, a válaszoló pedig szájbarágósan próbálja elmondani a problémát (ahogy mindig is kellene). Ez esetben nem az a gyerekmûsor, amit a felnõtt szerkesztõ úgy gondol, hogy a gyerekeknek hallaniuk kellene. Amerikában az Earth and Sky c. mûsort CD-n terjesztik. Ez a napi 2 perces adás az adott nap csillagászati jelenségeihez kapcsolódik vagy más, földrajzi-csillagászati érdekességrõl szól, kifejezettek kisiskolásoknak. 2004 novemberében 700 rádió rendelte már meg ezt az adást – ingyen (itthonról is megrendelhetõ a mûsor webcímérõl). „A 20. század egyik legõrületesebb találmánya a gyerekkultúra, mintha a gyerekeknek valami más kultúrára lenne szüksége, mint a felnõtteknek.

hangjáték 53

A hagyományos világban nem voltak gyerekdalok, a gyerekek a felnõttek dalait énekelték... [ma is: már az óvodások kórusban éneklik a slágerlista zenéit HH]. Weöres Sándor is azt vallotta, hogy nem kell külön gyerekverset írni, hiszen a gyerekek nem hülyék, csak kicsik. A hagyományos közösségben felnõtt gyerek észrevétlenül tanult meg mindent, ami a közösséget éltette.” (Sebõ Ferenc, 2004)

2.5.| Rádiómûvészet

HANGJÁTÉKOK, DOKUMENTUMJÁTÉKOK, HANGKÖLTEMÉNYEK, BOOTLEGEK

Ha valaki mozgóképrõl beszél, egybõl a mozi, a film jut eszünkbe, és nem a tévé. A rádió, a hang mûvészete a hangjáték, a dokumentumjáték. A kisközösségi rádióban éppúgy megvan ezeknek a helye, mint az összes többiben … vagyis, gyakorlatilag a Magyar Rádióban. Vagy a BBC-nél. Mert kereskedelmi rádió nem foglalkozik rádiómûvészettel. A kisközösségi rádiók lelkes csapata viszont ideális mûsorkészítõ mûhely, hiszen azt csinálhatja, amit szeret – és miért ne csinálna kreatív hangjátékokat, dokumentumjátékokat? A rádiójáték (hangjáték – radio play – Hörspiel – rádiószínház – Radio Theatre – radio drama) dramatizált történet, mely vagy adaptáció vagy eleve rádióra írt alkotás. Élvezetéhez teljes koncentrálás szükséges, azaz háttérként nem befogadható. Rutinmunka végzése vagy utazás közben (akár meg-megszakítva) viszont kiváló, ezért is népszerû nyugaton audio book (hangos könyv) formában. A hangjáték történetébõl A kezdeti nyersanyag – még a Telefonhírmondó korában – a színházi közvetítés volt, amirõl hamar bebizonyosodott, hogy rádióban jobbára élvezhetetlen. A stúdióban játszott színházi elõadások sem voltak túl élvezhetõek, mert a színházi elõadás változatlanul került a mikrofon elé. A darabot rádióra kellett alkalmazni, hogy a látvány nélkül is érthetõ legyen minden része. Így már élvezhetõ volt a dráma is. Az elsõ sikeres elõadás a BBC-n Shakespeare Julius Caesarja volt. De hamar kiderült, hogy az igazán rádióhoz illeszkedõ darabot rádióra kell írni. A budapesti rádióban kezdetben rögtönzött kabaréestek voltak, majd a hallgatók tiltakozására (túl alacsony volt a színvonal) drámai elõadások következtek, pl. 1926-ban a teljes János vitéz, amire sok kritika érkezett, mert sokan nem tudták követni a cselekményt. Ezután jobban megválogatott darabok következtek, melyek rádióban is élvezhetõk, de még mindig a színházi repertoárból. A színészek ülve olvasták fel a darabokat, mely szintén nem használt az elõadásnak. Az elsõ magyar rádióra írt hangjáték (Somogyváry Gyula: Hazatérés) nem hozott sikert. A rádióhallgatás sajátosságait maximálisan használta ki a BBC egyik elsõ, kifejezetten a rádió számára írt hangjátéka: Richard Hughes: „A comedy in Danger” címû darabja 1924ben, mely egy szénbányában játszódik, ahol kialszik a világítás... Itt csillant meg elõször a rádiójáték (Radio Play) különleges lehetõségeinek tárháza, melyet semmilyen más médium (színház, könyv, tévé) nem tud használni. Igaz, ez csak kezdeti rácsodálkozás arra, hogy mit lehet kezdeni a színházzal, ahol nem látni semmit. A hangjátékról azóta bebizonyították, hogy nem „láthatatlan színház”, kép nélküli film, hanem egy önálló,

54 hangmûvészet

harmadik mûfaj. Ez a hangjáték így csak a kezdeti években lesz a kor hangjátékainak iskolapéldája, mert nem irodalmi igénnyel íródott. Németországban a rádiójátékok kezdetben hangkompozíciók voltak (Hörspiel), zajgépek és zörejek montázsa. A „zajkulisszák” alkalmazása, a rendezõk „alternatív” ötletei, technikai trükkjei odáig vezettek, hogy Németországban így került be a hangjáték a köztudatba: „Hangjáték következik? Akkor gyorsan kapcsold ki a rádiót”. (Jámbor, 1975) A rádiójáték túl alternatív volt még kora átlaghallgatóinak. Angliában számtalan „zajszimfónia” készült, mely egyegy élethelyzetet mutatott be hangok segítségével. Amerikában gyors vágású, folytatásos ponyva-hangjátékok arattak nagy sikereket. Míg nálunk Az ember tragédiája, az USA-ban a Superman készült a rádiózás hõskorában. Külön „radio noir” mûfaj is kialakult, olyan horror-rádiójátékok, melyek arra építettek, hogy a hallgató – a rádióhallgatás mûfaji sajátosságait kihasználva – otthon, este, egyedül hallgatja az adást. Erre is épült Orson Welles Világok Harca c. legendás hangjátéka (1938 Halloween estéjén). Ennek az áldokumentum-játéknak a fõ erõssége az volt, hogy – a rádiójáték keretein belül – valós mûsornak tüntette fel az adást, azaz ugyanazok a mûsorvezetõi elemek, szignálok, zenék stb. mentek, mintha rendes mûsor lenne. A pánikot okozó rádiójáték azóta klasszikus minta lett, számtalan rádió számtalan változatban újra elkészítette, nem ritkán sztármûsorvezetõkkel, és mindig az adott korszak rádiós stílusához idomítva (pl. a BBC Independence Day c. hangjátéka). A másik iskola megteremtõje a brit R. E. Jeffrey, aki Walter Scott „Rob Roy” c. regényét dolgozta fel „rádiódrámaként” 1923-ban. A rádiójátékok a film megjelenése után indultak, s a Nemzetközi Rádióegyesület 1929-ben már határozatot adott ki megfelelõen tehetséges színészek toborzására a rádiójátékokhoz: azaz mindig is másodlagos fontosságú volt a filmmel szemben. A 30-40-es évek hõskora után, a tévé megjelenésével végképp visszaszorult a mûfaj, de manapság egyre több közszolgálati rádió kezdi újra felfedezni – értelmiségi mûsoraiban – a hangjátékot. Ha becsukjuk a szemünket egy igényes mozifilm vagy akár egy jobb természetfilm nézésekor, ennek alapján elképzelhetjük, hogy egy mai hangjáték hogy „nézne ki”. Sok film „hangcsíkja” önmagában is mûvészi értékû, pl. a Kozmosz c. ismeretterjesztõ sorozat is szinte megállja a helyét „hangban is”, pedig nem arra íródott. A rádiójátékok között sok a feldolgozás, sok viszont kifejezetten hangjátéknak készült, azaz könyvként vagy drámaként nem is jelent meg. Ezeket is a szépirodalomban jegyzett írók szerzik. Külön fesztiválja is van a nagy országos rádiók által készített rádiójátékoknak és dokumentumjátékoknak, a Prix Italia. A hangjátékkészítés Európában tipikusan közszolgálati rádiós mûfaj. Amerikában sokáig nem volt közszolgálati rádió: ekkor, a kereskedelmi rádiókon születtek a mai sci-fi, horror, krimi mozik eredetijei, képregényként és hangjátékként – ezek még ma is népszerûek, a közösségi és helyi közszolgálati rádiók mûsorán szerepelnek (OTR - Old Time Radio alcímen). Ez a magyar kultúrából teljesen kimaradt. Amerikában viszont mára eltûntek az új készítésû rádiójátékok. Nagy-Britanniában, hála a BBC-nek, megmaradtak: a 80-as években a Galaxis Útikalauz rádióban jelent meg elõször, de nagy sikerrel ment A Gyûrûk Ura is. Az USA közszolgálati rádiója ugyanakkor elkészítette a Csillagok Háborúja rádióváltozatát… A mai kereskedelmi rádiók nem tekintik feladatuknak ennek a mûfajnak a mûvelését: túl sok munka van benne, és nem térül meg: az élõ zenejátszásnál nincs olcsóbb és jövedelmezõbb mûfaj. A legjobb hangjátékok itt – a jobb reklámok. A hangjáték (rádiójáték, rádiószínház) nem egyszerû színházi közvetítés: kifejezetten rádióra írt mûfaj. Forrása lehet irodalmi mû, regény, dráma, novella, eposz, vers vagy akár

rádiójáték 55

egy író munkásságából vett töredékek (igen népszerû volt a rádióban a kerettörténettel ellátott „magyar anekdotakincs” c. sorozat a nyolcvanas években). A Magyar Rádió persze kiváló színészi gárdával rendelkezik: a közösségi rádióknak maguknak kell felkutatni a tehetséges helyi színészeket vagy „magánzó” tehetségeket. Egy tehetségtelen hang megölheti a rádiójátékot, akármilyen jó is a rendezés. Talán ez a legnagyobb feladat egy közösségi rádióban, jó hangokat találni: ha öreg kell, öreget, ha gyerekhang kell, olyat (ez nõi hang is lehet). Hangjáték lehet kalandregény, népmese, mûmese (gondoljunk a meselemezekre), életrajzi jellegû vagy akár dramatizált, kerettörténettel megírt humán vagy természettudományos ismeretterjesztõ mûsor is. Ezek a mûsorok késõbb is lejátszhatók, eltehetõk, a nemzeti kultúra kincsestárának részévé válnak. Más rádiók is szívesen leadhatják. Ez lehet egy olyan pont, ami megfoghatja a rádiótól eltávolodott hallgatót, ami ismét középpontba állíthatja a rádiót.

A hangjáték formanyelve (dramaturgia) A rádiójátéknak a következõ fõ elemek állnak rendelkezésre: – Emberi beszéd, szó, lélegzetvétel, – zene, – zörej, zaj, – csend – illetve bármilyen korábbi hangdokumentum. A hangjáték lehet pár perces vagy pár órás is, lehet egyedi vagy sorozat. Alapegysége a hangkép, mely egy adott helyen, „valós idõben” játszódik. A hangképeket átkötheti zene, zaj, zörej, elúszás, vágás, szünet. Mivel csak hangokkal játszik, ezzel kell megteremtenie a drámai feszültséget is. (Lóránt, 1964) Ennek megteremtésében segíthetnek a következõ hangok egymás mellé állításai, „konfliktusai” vagy a különféle „kameraállások”: – közeli és távoli hang (éles és tompa; kemény és visszhangzó hang), – szólóhang és tömegek hangja, – férfi és nõi hang, – öreg és fiatal hang, – természetes és „effektel ellátott” (gépi/szintetizált/eltorzított) hang, – külsõ és belsõ hang, – eltérõ nyelvhasználat, – nyugodt vagy ziháló légzés, – sírás vagy nevetés, – megtorpanás a beszédben, – beszédstílus (teátrális vagy hétköznapi ill. jól artikulált és nyegle), – folyamatos és hezitáló, – a mûhöz tartozó és improvizált hang, – halk és hangos hang (suttogás-kiabálás), – semleges és dialektusban (vagy akcentussal) beszélt nyelv, – anyanyelv és idegen nyelv, – valós hang és médiahang (pl. ha a rádiójátékban felhangosítják a tévé sportközvetítését – a „média a médiában” újabban igen divatos elem. Utóbbi lehet fikció vagy hangdokumentum.) A hangjátékok tematikája nagyon széles körû: klasszikusok és kortárs írók, mesék, sõt akár görög filozófusok is elhangozhatnak – modern feldolgozásban.

56 effektek

Érdemes olyan mûfajt választani, amit ismerünk, és nem túl nehéz mûfaj (pl. ne egybõl az Iliászt dolgozzuk fel). Akárcsak egy filmnél, készítsünk forgatókönyvet: melyik szerepet ki játssza (vagy egyvalaki olvassa fel az egészet), melyik jelenetben kell átírni a szöveget vagy leírást, hogy „rádiós” (könnyen elmondható) legyen, hol érdemes egy leírást inkább valamelyik szereplõ beszédével vagy hangeffekttel helyettesíteni (avagy narrátor mondja el) (pl. „megnyikordult az ajtó” – ez lehet egy effekt is). Mindig gondolkodjunk azon, hogy egy leírás, élethelyzet hogyan dolgozható fel hangban, az elmondott szöveg, narráció helyett. A forgatókönyvben tehát tüntessük fel a szerepeket, az effekteket, az átírt vagy kihúzott részeket, zenei betéteket és a színészi utasításokat (távol a mikrofontól, közel, hangosan, suttogva vagy akár késõbb szûrõvel „trükközve” (pl. lassítva, visszhangosítva, ismételve, végtelenítve, széttördelve, telefonhangon, sárkány- vagy hupikék törpike hangon – ilyesmiket jól tud pl. a Soundforge program). Zenei bejátszás lehet klasszikus zene vagy akár a legmodernebb elektronikus tánczene – ez dinamikussá teszi a hangjátékot. Az effekteket igyekezzünk magunk felvenni, akár a színész játékával egyidejûleg, akár attól függetlenül – ezek késõbb bekeverhetõk a megfelelõ helyen. Az effektek használatáról többféle „iskola” mást-mást mond. A rádióban az effekt nem maga a jelölt hang, hanem csak azt jelzõ szimbólum. Nem lényeges, hogy a hang az eredeti felvétele legyen, hanem elég felismerhetõvé tenni: a hangjátékban nem a természetes hangzás a cél, hanem felismerhetõ szimbólumok használata. A lépések zaja vagy ajtónyikorgás általában valóban valóságos (a rádió effektszobájában található ajtó illetve megfelelõen nyekergõ padlószelet). Valósághûségre törekszik pl. a mennydörgés hangját bádoglemez lobogtatásával felidézni, vagy a lódobogás stúdióbéli kókuszdióval való elõállítása. A rádiós „szélgépek” zaját is realisztikusnak érezzük, pedig e sorok írója életében egyszer hallott ilyen szél-hangot a valóságban, egy lakótelepi ház padlásajtajának résén. Sokkal szimbólumszerûbb, jelzésértékû viszont egy távoli hajót morzejelekkel érzékeltetni, a reggel beköszöntét távoli kakasszóval. A szürrealista vagy absztrakt hangszimbólumok még elvontabbak, ezek különféle zenei vagy zörej hatásokkal jeleznek pl. érzelmi állapotokat. A beszéd eltorzítása jelezheti a beszélõ belsõ gondolatait, elkülönítve külsõ hangjától. Bizonyos zenei stílusok bejátszása is szerepelhet szimbólumként, pl. westernzene a párviadalt, megfelelõ korszakstílusok a rádiójáték történetének idõpontját. Jellemzõ eleme a rádiójátékoknak a helyszínt érzékeltetõ atmoszférazaj. Egy erdei helyszínt lehet pusztán madárcsicsergéssel jelezni, ami maga is lehet akár csicsergõ furulyaszó is. A városi környezetet egyértelmûen a forgalom zaja (esetleg dudálásokkal) szokta jelezni. A kezdeti hangjátékok gazdagon alkalmazták az ilyen zajokat, zörejeket, ma már egyre kevesebb ilyen elemmel élnek a rádióban – és annál többel a moziban. A mozik effekjeiben viszont egyre inkább valós hangokat használnak, de csak alapanyagként (pl. Csillagok Háborúja), melyeket valahogyan eltorzítanak (a lézerfegyverek hangjának eredete kifeszített drótkötél ütögetése, az ûrhajóké mennydörgés, a vukiké babahang, az újabb sorozatban porszívó és kisrepülõgép stb. hangja szerepel, máshol ûrhajók hangját kórus énekli fel). A másik iskola szerint a valósághû hangzás sokkal hatásosabbá teszi a hangjátékot: ezalatt értve azt, hogy ha az utcán játszódik, akkor a jelenetet valóban az utcán vegyük föl, de legalábbis a háttératmoszférát mindenképp. Sok mozifilmhez az eredeti hangot vették föl, pl. tengeralattjáró hangjához valódi tengeralattjáró-hangot, közelrõl, távolról, kívülrõl, belülrõl. A mozik esetében a képet, effektet a hang teszi realisztikussá. Sokszor olyan hang, mely a valóságban nem is létezik. Persze nagyon jó hangjátékot lehet úgy is csinálni, ha egyvalaki áll a mikrofon elé, és

dokumentum 57

felolvassa a mûvet – de ehhez színészi tehetség kell. Ha amatõrökkel dolgozunk, ügyeljünk a megfelelõ beszédtechnikára, hiszen a színészek évekig tanulnak „beszélni”. (lásd a beszédtechnika fejezetnél). A felolvasásnál ráadásul nem kell külön engedély a szerzõtõl (ha még jogdíjas a mû) a dramatizálásra (ezt jó tudni, de azért ne ez legyen a szempont). A hangjátékok zenei hátterét régen, a hatvanas években komolyzenei betétek adták, ezek szerepét ma már néhol a megfelelõen mixelt és válogatott elektronikus tánczene kezdi átvenni, még akár klasszikus tematikájú darabokban vagy dokumentumjátékokban is. A háttérzene funkciója a filmzenéhez hasonló: akkor jó, ha érzelmi hatást idéz fel, vagy egy szereplõ jellemének szignáljaként tûnik fel, s akkor nem jó, ha zeneként figyelünk fel rá. Vágás Ha megvan a felvétel, megfelelõ többcsatornás keverõprogrammal (pl. Cool Edit pro) keverjük meg, és kész is van. Ez utóbbi a filmeknél a vágó munkája – mint tudjuk, ezzel csodákat is lehet tenni, és mindent el is lehet rontani. Ha zene szól valahol beszéd alatt, ügyelni kell rá, hogy hangereje ne nyomja el a beszédet, és lehetõleg instrumentális zene legyen, mert ha énekelnek a beszéd alatt, még egészen halk zene esetén is jelentõsen rontja a beszéd érthetõségét. Nem kell feltétlen kész irodalmi mûveket feldolgozni: mi is írhatunk hangjátékot akár saját közösségünk történeteinek feldolgozásával. De készíthetünk napi „karcolatokat” is, írásunk egyszerû felolvasását. Nagy íróink napi sajtóban megjelent „vonal alatti” karcolatai (mai szóval publicisztika, jegyzet) ma már külön kötetben jelennek meg. Hangjátékosíthatók vagy dramatizálhatók tudományos ismeretek is, pl. egy felfedezés története. A mûsornak nem feltétlen kell szólnia egy témáról: a „magáért való” (abszolút) zenéhez hasonlóan készülhetnek olyan darabok, melyek érzésekrõl szólnak. Zenék, szövegtöredékek, környezeti zajok, effektek segítségével. Ez már hangköltészet. A hangjáték (vagy dokumentumjáték) dramaturgiájában fontosak a konfliktusok, döntéshelyzetek, amikor a hallgató maga is együtt gondolkodik a szereplõkkel. Fontos, hogy legyen fõszereplõje a történetnek. És legyen története, felépítése a hangjátéknak.

A dokumentumjátékoknak (documentary feature, package) éppúgy kell történetének, szereplõinek lennie, mint a „sima” hangjátéknak, de a történet alapfonala helyszíni hangfelvétel vagy hangfelvételek montázsa. A dokumentumok egy része korabeli (archív) hangfelvétel is lehet. A külsõ helyszíneken – akárcsak egy filmnél– „vágóhangokat (wildtrack)” (rábeszélés nélküli atmoszférát) kell felvenni, amit késõbb felhasználhatunk. A mûsor folyhat fel- és lekonferálással, narrációval, de folyhat csak az eredeti felvételek és vágóeffektek, zenék egymásután vágásával is. Készülhet egy interjú alapján vagy számos interjú egymás után illesztésével, egymásra feleltetésével. A dokumentummûsor interjúzása kicsit más, mint a valódi interjúkészítés. Általában a kérdések nem maradnak a végsõ anyagban, és az egyéni érzések, érzelmek, történések fontosabbak, mint az interjúalany által adott információk. A dokumentummûsorok narrációja a 80-as évek környékén meglehetõsen színpadias volt. „Voice of God” (égi hang) szólt a rádióból, miközben elmondta szövegét. Mára ez kezd megváltozni, és a narrátor inkább a történet része lesz: a televízióban ez hasonlóképp van: a riportalanyok nem a semmibe beszélnek, hanem a riporternek, egy várost nem az „égi hang” mutatja be a pergõ városképek mögött, hanem ott megy a riporter, néha ormótlan mikrofonnal kezében (amire a tévé esetén technikailag sokszor nincs is szükség). A dokumentummûsorokban a legújabb stílus egy témát egy vagy néhány kiválasztott

58 játék a hanggal

ember szemén keresztül bemutatni: nem semleges, mindent mindenhonnan látó szerkesztõként, hanem az egyik szereplõ érzésein, élményein keresztül. Sõt – a szereplõk néha riporterként vagy narrátorként is feltûnhetnek. A mikrofon már nem egy szigetelt stúdióban van, hanem kint van a világban, sõt, együtt mozog az emberekkel. A helyszínen felvett jelenetek vagy azok egymásutánja nyújtja a legszínesebb képet a hallgatónak, melyben õ is a helyszínen érezheti magát. Ilyen helyszíni felvétellel nyitni a mûsort a leghatékonyabb módszerek egyike. A package szó csomagot, összeállítást jelent; pl. a BBC alkalmazza mûsoraiban. Ez olyan mûsort takar, melyben bármilyen saját témájáról a riporter egy összeállítást készít. A tudósítás itt nem egyszerû felolvasás, hanem a riporter saját, helyszínen felvett élménybeszámolója, saját, utólag megírt és felolvasott narrációja (felkonferálás/ lekonferálás/ összekötõ szövegek), rövid riportok, helyszíni zajok, zörejek, és ha a téma megkívánja, zenék. Általában egy package 5–10 perces. A riporter készíti, gyûjti és vágja meg. Ilyen tudósításokkal a hallgatót valóban a helyszínre lehet varázsolni, részvevõvé tenni ott, ahol mi is voltunk. Ez lehet egy vásári tudósítás, akár „tudósítás az állatkertbõl”, utazási mûsor, tudósítás egy nagygyûlésrõl, de lehet egy beszélgetés egy helyi környezetvédõvel – bármi. Érdemes figyelni az ismeretterjesztõ tévécsatornák mûsorait: az igényesebbek tévére is ezt csinálják, de 30–50 perces terjedelemben. Ez a mûsortípus is „lenyúlható” a rádió számára – érdemes a helyi oktatási intézmények oktatóit felkérni segíteni ilyen mûsorok készítésében.

Mikor nem mûködik egy hangjáték (dokumentumjáték, package)? – Ha rossz a felütése. – Ha a hallgató számára sokáig nem derül ki, hogy hol vagyunk és mirõl is van szó (hacsak nem ez a poén). – Ha gyenge a vége. – Ha nincs eléggé elõkészítve (szpotok, audio vagy írott elõzetesek). – Ha túl sok hasonló hang szerepel benne, amit a hallgató nem tud megkülönböztetni (nincs szõke és barna). – Ha a történet unalmas. – Ha a színészek (ha vannak) rosszak (ha a hallgató azért izgul, hogy a színész ne bakizzon) – Ha a hallgató nem a történetet látja lelki szemeivel, hanem a színészt a mikrofon elõtt: a stúdióhangzás hiteltelen. – Ha nem egységes stílusú (akár a mûsor folyamában, akár a zenei/effekt elemek és a történet vagy színészek stílusa).

A hanggal való játék másik mûfaja a játék a zenével, avagy bootleg. Ebben különféle zenéket mixel össze a „házi DJ”: a zenék mellett szerepelhetnek mindenféle zörejek, hangok, idézetek (politikusok beszédétõl idõjárásjelentés- vagy verstöredékekig) – a végeredmény egy zenei és szöveges utalásokkal keresztülszõtt új mûalkotás (még ha a szerzõi jog ezt nem is minõsíti annak: a DJ itt csak szerkesztõ). A variációk száma végtelen. A bootlegek zenei utalásokkal vannak teli: ilyen értelemben szinte zenei „intertextualitást” teremtenek: az átvett dallamokkal, bejátszott zenei idézetekkel valamilyen kapcsolatot teremtenek az egyes mûvek között. Egy cikkben könnyû idézni egy írásos mûbõl, egy rádiómûsorban nehéz idézni, részben szerzõi jogi akadályok, részben hozzáférési akadályok miatt. Igazán a hang akkor kerülhetne bele a kultúrába teljes jogúként, ha egy jövõbeli, ma még csak elképzelt digitális archívum

szendvics 59

SZENDVICS-MAGAZIN (DOKUMENTUMJÁTÉK) A szendvicskészítés rádiós változatában két kenyérfél közé annyi finomságot passzírozunk be, amennyi belefér úgy, hogy ne kapjunk gyomorrontást. A mûfaj klasszikusan az összeállítás (package) nevet viseli. Ez kb. 5–10 perces mûfaj. Kibõvített változata akár egy órás is lehet. A hozzá valók hasonlók mindkét esetben: – Menjünk olyan helyszínre, ahol történik valami az emberekkel (vagy a természettel), és aminek lehetõleg hangja is van (vagy ha nincs, az emberek reakcióinak van)! – A mûsorhoz minél több mindent vegyünk fel a helyszínen, és ne stúdióban! – Vegyünk fel „vágóhangokat”, azaz olyan atmoszférazörejeket (nem légköri zajok), melyek a környezetet jellemzik, mindenféle rádumálás nélkül (késõbb jó lesz az egyes egységek közé kötõhangnak, effektnek, de akár rá is tudunk beszélni, mintha a helyszínen lennénk: kegyes csalás, tényleg ott voltunk)! – Keressünk a témához illõ effekteket, mely beszúrható az egyes riportrészletek, fel/lekonferálások, zenék közé! Ha nincs „igazi” hang, keressünk megfelelõ hangulatú zenei hangot. Effektet érdemes magunknak csinálni, de ha nincs, interneten is kereshetünk. (Sound effects) – Keressünk a témához tematikájában (pl. dalszöveg) vagy hangulatában illõ – de/és még elviselhetõ – zenéket! Ha csak „nem elviselhetõt” találunk, abból legfeljebb részletet játsszunk le. Dalszöveg kereshetõ az interenetes dalszövegtárakban. – Keressünk egyéb hangokat: videó hangját (csak rövid részlet adható le szerzõi jogi okok miatt), archív dokumentumokat stb.! (Pl. a MR archívumban) – Írjunk a fel- és lekonferálásokon kívül narrációt, „keretes” anyagokat: kis, beszúrt érdekességeket a témában! – A mûsort építsük fel minidrámaként: legyen megkapó bevezetõje (akár helyszíni felvétellel is kezdõdhet), története, drámai késleltetése (amikor a hallgató már vár valamit, ami majd ki fog derülni) és izgalmas befejezése! – Ha kész az összerakott mûsor, ne felejtsünk el hozzá mûsorelõzetest készíteni: ez a 1/2–1 perces anyag lemehet az adott rádióban az adás elõtti héten többször is, felhíva a figyelmet remekre sikerült alkotásunkra. Ha tudjuk elõre az adás idõpontját, a hírt juttassuk el a helyi sajtónak is. – A mûsor végén adjunk lehetõséget a hallgatóknak kommentárra, visszajelzésre: mondjuk be e-mail-címünket (vagy a rádióét), ahová várjuk a megjegyzéseket! Feladat: Figyeljünk meg néhány tévés dokumentummûsort, és próbáljuk visszafejteni, hogy készült: hány emberrel készítettek beszélgetést, kiket választottak ki, hogy vágták meg a beszélgetéseket, hogy fûzték bele a beszélgetésekbõl kiragadott soundbite-okba (részletekbe) a narrátor szövegét és az eredeti „terepi” felvételeket stb. Lehetõleg egy nemzetközi csatorna mûsorát figyeljük meg (pl. BBC)!

segítségével bárki nem csak meghallgathatná, hanem használhatná is: kivehetne idézeteket innen (akár egy író szavait, akár egy riportrészletet, beszédrészletet), és azt a maga mûsorában (mely már „mû” lenne) felhasználhatná.

60 képrádió

KÉPEK A RÁDIÓBAN

A rádióban a hallgató fantáziája idézi fel a képeket a hallott jelenet alapján. (Ezt az Igen!Rádió! vizsgálat (2004) is bizonyította: rádióreklámok esetén a hallgatók 77%-ának lelki szemei elõtt jelent meg valamilyen kép. Ez persze lehetett a reklámozott termék képe vagy a tévébõl ismert reklámja, de erre építeni is lehet: a tévébõl, filmekbõl ismert hangelemek, kísérõ háttérzenék, rádióváltozatának elõállításával (hang-szimbólumokkal vagy hang-ikonokkal) a hallgató fejében sokféle képet tudunk megjeleníteni. A vizuális hatásra különösen a mai klipkultúra segít rá: már a zeneszámok is egy videoklipet juttatnak annak eszébe, aki ezek aktív fogyasztója (azaz nézi a zenetévéket). „A rádió mûködésének pszichológiai magyarázata szerint a hatásnak az a titka, hogy az ember verbálisan gondolkodik. Szavakban, és nem képekben asszociál. A rádió az emberek képzeletét azért mozgósítja, mert a szavak asszociatív hálózata sokkal összetettebb, mint a képeké. Egy kis piros szív, azt jelenthet: szerelem. Könnyû rá emlékezni. De az a szó, hogy szerelem, ha kimondjuk, már emlékeket is ébreszt. Így mûködik például a rádiójáték.” „...az emberek a hangokon keresztül kapott információkat kiegészítik, és bensõvé teszik. A rádió interiorizált média. Belsõvé válik. Ugyanaz mindenkinek más lehet, és mindenki többet kap a hangok által, mint amit az uniformizált kép jelenthet. A kép általában félreérthetetlen, vagy egyszerûen értelmezhetõ, a hang azonban jelentéssel teli, mert a képzelettel kell kiegészíteni.” „A rádiót behunyt szemmel lehet élvezni. A rádiót nem kell hárítani, mint a TV-t, nem kell a távkapcsolót markolászni és a reklámblokknál halkítani. A rádió velünk van, és ahogy megfogalmazzák: barátságos módon van velünk.” „Ha belegondolunk abba, hogy behunyt szemmel milyen aktív cselekvéseket végzünk figyelemmel és odaadással, a csókolódzás és a szeretkezés kínálkozik példaként. És a rádióhallgatás harmadiknak.” Mindez a reklámokra vonatkozóan a következõ hatású: „A rádióreklám nem mutatja meg azt a környezetet, melyben a terméket, szolgáltatást használják. Nem látjuk magát a fogyasztót sem, ezért mindenki könnyedén önmagát képzelheti a helyébe. A rádióreklám tehát olyan eszköz, mellyel csökkenthetjük a társadalmi különbségeket, mert mindenki vonatkoztathatja önmagára.” (Idézetek forrása: Rádiós alapkutatás értékelései, 2000) A vizuális effekteket úgy is alkalmazhatjuk a rádióban, hogy megfigyeljük, az egyes vizuális effekteket a filmekben milyen hangeffekt kíséri. Sok olyan természetellenes effektet találunk, amit a képernyõn, vásznon természetesnek ható hangeffekt kísér: a hang egyedüli használata is kiválthatja a látvány képét, mert ezek általában sablonok, így a sok ismétléstõl már reflexszerûen felidézik a képet. A gyengébb effekteknél viszont kiderülhet, hogy kép nélkül nem állják meg a helyüket. Gyakorló feladatok:

1. Készítsünk hangmontázst, melyben bemutatunk egy helyszínt vagy élethelyzetet, rövid

történetet – szöveg nélkül. (példa: Egy reggelem; A metróban; Jön a vonat stb.)

2. Keressünk olyan helyet, ahol csönd van (rádióstúdió kivételével)! Figyeljük meg, hogy milyen

hangokat hallunk.

3.| A rádiós mûsorfolyam

mûsorfolyam 61

BATKI ZSOLT*

RÁDIÓMÛSOR-TERVEZÉS

EGY RÁDIÓ MÛSORÁNAK MEGTERVEZÉSÉHEZ elegendõ tudnunk, hogy mi a tulajdonosok óhaja, és mi a közönség óhaja. Illetve majdnem elegendõ. Tudnunk kell azt is, mit is tervezünk, milyen mélységben és pontosságban, és fõleg hogyan. Az valóban szinte mindig ismert, hogy a tulajdonos pénzt akar keresni a rádiójából, vagy saját érdekeit közvetítõ szócsõként kívánja azt használni, esetleg egy csoport közösségi szellemét kívánja a rádión keresztül ápolni, vagy szolgálni kívánja a közt, a hallgatókat. A megcélzott hallgatói réteg is hamar tisztázódik, kiderül, hogy milyen korcsoportot, társadalmi réteget esetleg etnikai csoportot, lokális kisközösséget kíván a rádió mûsora elérni. Az igazi munka azonban csak itt kezdõdik – néha pedig sajnos itt ér véget. A terveknek újra- és újra elõ kellene kerülnie, ahányszor csak valami új vagy megújított dolgot indít egy csatorna. Tanácsadói munkám során azt tapasztaltam, hogy ha egy rádiómûsorral problémák vannak, annak hátterében mindig a hiányos tervezés áll. Olykor az derül ki, hogy olyan alapvetõ kérdéseket sem gondoltak át a mûsorkészítõk, amelyek a rádió egészének arculatára kihatnak. Ilyenkor hiába javítgatjuk a mûsort tûzoltó jelleggel, átütõ eredményt csak az alapok ismételt átgondolása hozhat. Alább igyekeztem összeszedni a legfontosabb ilyen alapkérdéseket, megmutatva azt is, hogyan érdemes az adott téma tervezésekor eljárnunk, sõt, néhány olyan tippet is igyekszem adni, melyek segíthetik a tervezést. Sok közülük talán evidenciának tûnik, de mint ahogy a tervezés folyamatából sem maradhatnak ki, úgy itt is szerepelniük kell.

A SZÖVEG ÉS A ZENE ARÁNYA A szöveg és a zene arányát már a rádiós pályázat benyújtásakor meg kell határozni, ám ott csak átlagról van szó, a mûsor tervezésekor azonban ennél részletesebben is ki kell dolgozni az arányosítást. A mûsorszolgáltatók éppen a pályázat miatt gyakran túlvállalják magukat a szöveges elemek terén, mivel általában az ORTT elbírálási rendszerében elõnyt jelent a több szöveg, fõleg, ha az még közszolgálati elemeket is tartalmaz. Óvatosan kell azonban ezzel bánni, hiszen a szöveges mûsorok készítése, tervezése sokkal költség- és idõigényesebb a zenés produkciókénál. Az arányokat érdemes a tulajdonosi cél és a célközönség ismerete alapján meghatározni. Egy fiatalokhoz szóló kereskedelmi rádió esetében akár már tíz százaléknyi szöveg is elegendõ lehet a rádió sikeréhez, még akkor is, ha itt a szöveges részbe a reklámok és hírek idejét is bele kell számolnunk. A negyven százalék fölötti szövegarány ugyanakkor egy ilyen rádiónál szinte biztos bukást jelent. *A szerzõ a Danubius Rádió szerkesztõ-mûsorvezetõje volt, jelenleg az ELTE Mûvészetelméleti és

Médiakutatási Intézetének rádiós oktatója, a Media Consulting Group tanácsadója.

62 mûsorfolyam

Tervezés: Vegyünk egy átlagos napközbeni órát és határozzuk meg, hogy a 60 percbõl mennyit szánunk a szövegre és mennyit a zenére. Ezzel meghatározzuk az ideálisnak tartott arányt. Ezek után egy átlagos napot veszünk, és meghatározzuk mind a 24 órájára, hogy a fenti ideális aránytól milyen irányban és mértékben fogunk eltérni. A cél az, hogy a mûsorszolgáltatási szerzõdésben vállalt szöveg-zene arány a 24 óra átlagában megvalósuljon, ugyanakkor a célközönségünk életritmusát követve mindig a lehetõ legideálisabb arányban szolgáltassunk zenét vagy szöveget. Tippek: Legyen több a zene, ha… – a közönség fiatal; – a célközönséget korcsoport szerint határoztuk meg; – az adott napszakban feltehetõleg csak háttérrádióként hallgatják a mûsort (pl. munkaidõben); – elsõdleges célunk a szórakoztatás, lehetõleg kevés ráfordítással.

Legyen több a szöveg, ha… – a célközönség idõsebb; – célközönségünk képzettség, szociális státusz szerint magasabb kategóriába tartozik; – az adott napszakban feltehetõleg intenzívebb figyelemmel hallgatják a mûsort (pl. autóban – drive time); – elsõdleges célunk a közönség szolgálata vagy befolyásolása.

A MÛSORFOLYAM TAGOLÁSA Egy 24 órás rádió mûsorfolyamának alapvetõ egysége egy naptári hét, illetve annak hét napja. Persze lehet az adásban évszakos vagy hónapos eltérés is, mégis a tervezéskor a hét napjait érdemes alapegységnek tekinteni. Ezen belül pedig tovább tagolhatjuk a mûsorfolyamot, napszakoktól egészen akár percekig leosztva is. A legfontosabb a tagolási szempontok meghatározása. Feloszthatunk egy napot vagy hetet mûsorokra is, bár érdemes megjegyeznünk, hogy az erre épülõ klasszikus rádiós mûsorstruktúra már kiveszõben van. Ennek egyik oka az, hogy a hallgatók többsége nem rádiómûsorok közül választ, hanem rádiócsatornák közül, szemben a televízióval, ahol még mindig sokan a mûsorújságok böngészése után választanak mûsort, függetlenül attól, hogy melyik csatornán is vetítik azt. A felosztás alapját jelenthetik a mûsorvezetõk is, akik meghatározott idõtartam után váltják egymást, de lehet a tagolás alapja valamilyen rendszeresen ismétlõdõ mûsorelem (például hírek) vagy egyszerûen csak egy-egy mûsoróra is. Tervezés: Határozzuk meg a tagolás legnagyobb egységét (például hét), majd osszuk fel a legkisebb egység (például óra) szerint. Ezek után nincs más dolgunk, mint minden egyes egységhez hozzárendelni valamilyen mûsort, legyen az egy önálló produkció vagy csak egy szimpla zene-hírek-mûsorvezetés felépítésû óra. A hozzárendeléskor mindig vegyük figyelembe a megcélzott közönség életritmusát, napi rutinját, és ennek megfelelõen próbáljuk kialakítani struktúránkat. (Ábra: 80. oldal)

mûsorfolyam 63

Tippek: – Legjobb, kiemelt mûsorainkat mindig a potenciálisan legtöbb hallgatót elérõ idõsávba tegyük, hiszen így van esélyünk a hallgatók meghódítására hosszabb távon is, vagyis így érhetjük el, hogy máskor is a mi csatornánkra kapcsoljanak. A rádióban ez általában a reggelt és a délutáni hazafelé autózós idõszakot jelenti. – Ha heti magazinmûsoraink vannak, igyekezzünk a témának megfelelõ sugárzási napot kiválasztani. Mozis mûsort például a mozipremierekkel érdemes összehangolni (csütörtök), míg egy utazási vagy szabadidõs mûsort a hétvégi idõszakban célszerû sugározni. – Mûsorórák helyett inkább mûsorsávokban gondolkodjunk, amelyek több órát is felölelhetnek egy napon belül. A sávok határait a célközönség életritmusa jelöli ki. Igyekezzünk egy mûsorsávon belül minden nap azonos típusú mûsort szolgáltatni, mert a hallgatók többsége meghálálja az efféle kiszámíthatóságot.

A NYELVEZET A célközönség meghatározása után egyértelmûnek tûnik, hogy milyen nyelvezetet kell használnunk az adásban. Nyilván olyat, amilyet a célközönség tagjai is használnak egymás között, hogy ezzel emocionálisan is kössük hallgatóinkat csatornánkhoz. Mégis érdemes átgondolni néhány alapkérdést, és ezeket minden mûsorra vonatkozó alapszabályként rögzíteni.

Tervezés: A nyelvezet meghatározásakor döntsük el, hogy a párbeszédekben tegezõdünk vagy magázódunk. A párbeszéd lehet a mûsorkészítõk és a hallgatók, a mûsorkészítõk és vendégek, vendégek és hallgatók stb. között. Nyilván az a szerencsés, ha minden viszonyban ugyanazt a formát használjuk. Mivel az alapstílust a célközönség ismerete evidensen meghatározza (pl. roma célközönségnek roma nyelv és közösségi szleng a megfelelõ nyelvezet, idõsebb rétegnek a konzervatív stílus felel meg stb.), ezért érdemesebb a szélsõségeket kijelölnünk. Azaz tegyük egyértelmûvé, hogy meddig mehetnek el a mûsorkészítõk a szövegben, és mi az, ami már nem fér bele a rádió stílusába. Tippek: – Minél szélesebb a célközönségünk, annál konzervatívabb nyelvezetet érdemes használnunk, hiszen egy szûkebb réteg nyelvezete taszíthatja a többséget. Egy erõsen szlenges fiatalos nyelvezet például elkapcsolásra készteti idõsebb hallgatóinkat, ugyanakkor az idõsebbeknek is megfelelõ konzervatív nyelvezet használata nem zavarja a fiatalokat sem. – Legyünk következetesek a nyelvezet kérdésében, és ne csak a mûsorvezetõi megszólalásoknál érvényesítsük, hanem promócióinkban, saját szpotjainkban, sõt, ha lehet, még a fizetett hirdetések esetében is!

A MÛSORKÉSZÍTÕK Talán nincs értelme azt megterveznünk, hogy kik fogják a mûsorainkat szerkeszteni, vezetni, de azt mindenképpen érdemes tisztáznunk, hogy az adásban megszólalók milyen szerepet töltsenek be. A kérdés az, hogyan viszonyuljanak a mûsor egészéhez és a hallgatókhoz. Többnyire csak általános szempontokat sikerül meghatározni e kérdésben,

64 mûsorfolyam

de ez már elegendõ ahhoz, hogy a megfelelõ személyeket tudjuk kiválasztani, és hogy eldöntsük, kinek a kedvéért érdemes eltérni az általános elvtõl.

Tervezés: A mûsorkészítõk szerepét tulajdonképpen céljaink és lehetõségeink alapján tudjuk meghatározni, akár az egész mûsorfolyamra, akár egy-egy programelemre gondolunk. Mûsorkészítõink lehetnek sztárok, akik személyiségükkel vonzzák (vagy taszítják) a hallgatókat, lehetnek szakértõk, akik az adott mûsor témájában járatosak, lehetnek „arctalan” mûsorközlõk, akik csupán megvalósítják a kiadott feladatot, és könnyen cserélhetõek, lehetnek a csatornánk által képviselt közösség tagjai vagy egyszerû hétköznapi emberek is. A lényeg, hogy mindenkinek egyértelmû legyen a szereposztás, hiszen egy szerepébõl kiesett mûsorvezetõ az egész rádiónk megítélését ronthatja. Tippek: – A hallgatók többsége szívesen köti kedvenc rádiócsatornáját egy-egy archoz, hiszen könnyebb egy ismerõs arcot szeretni, mint egy arctalan hangot. Ezért érdemes egy-két olyan mûsorkészítõt alkalmaznunk, aki gyakran szerepel a nyilvánosság elõtt a rádiós mûsorain kívül is. – Óvatosan bánjunk a szakértõkkel, hisz a rádióban nem a szaktudás, hanem e tudás átadásának képessége a döntõ. Elõfordul, hogy a szakértõ olyan szakzsargont használ, amit nem értenek a hallgatók, és olyan tudást feltételez róluk, amellyel azok nem rendelkeznek. Természetesen ez a hallgatók elpártolását eredményezi. – A rádiót az emberek nagy többsége önállóan hallgatja, még olyankor is, ha az mások között – mondjuk munkahelyen vagy szórakozóhelyen – történik, hiszen a rádióban hallottak az ember saját fejében állnak össze teljes képpé. A mûsorvezetõknek ezért meg kell tanulniuk egyetlen emberhez beszélni a mikrofonon keresztül, tömegek megszólítása helyett.

A ZENE A zenei stílus meghatározásánál ismét a célközönség összetétele a döntõ fontosságú, és még akkor sem elkerülhetõ, ha beszélõ rádiónk van, ahol a zene csak idõkitöltõ szerepet kap. Ekkor is fontos ugyanis megtalálni azt a stílust, amely nem zavarja a hallgatóinkat, nem készteti elkapcsolásra õket. A leglényegesebb a megcélzott közönség életkora, hiszen az emberek többsége azt a zenét kedveli, amelyet 15–25 éves kora között hallott. Ha tehát ismerjük a célközönség életkorát, meg tudjuk határozni, hogy mely évtized zenéje volt rá a legnagyobb hatással, melyiket szereti hallgatni. A zenei korszakon belül persze tovább szûkíthetjük a játszott dalaink körét egy-egy stílusra is (rock, disco, hip-hop, stb), ám tartsuk szem elõtt, hogy minél kevesebb embert érhetünk el fizikailag, annál tágabb és konzervatívabb zenei válogatással kell dolgoznunk. Egy szûk piacot ugyanis nincs értelme önként tovább szûkítenünk. Ahol viszont a piac nagy, ott olyannyira fontos a zenei paletta meghatározása, hogy legtöbbször a csatorna stílusát is a játszott zenével határozzák meg. Tervezés: Készítsünk játszási listát (playlist), amely különbözõ kategóriákba sorolva tartalmazza az összes általunk (gyakran) játszott dalt! Az egyes kategóriák legfõbb jellemzõje a rotáció, vagyis az, hogy a bennük szereplõ dalok milyen idõközönként ismétlõdhetnek meg az

mûsorfolyam 65

adásban. A hit rádiók kiemelt kategóriájában például általában négy óránként ismétlõdõ dalok szerepelnek, míg az alsó kategóriákban lehetnek olyan dalok is, amelyeket csak hetente egyszer játszanak. Kategóriáink meghatározása után vegyünk egy átlagos mûsorórát, majd a zene – szöveg arány ismeretében számoljuk ki, hogy egy órában hány dalt játszhatunk le. A dalok természetesen változó hosszúságúak, de ha átlagosan négy percet szánunk egy dalra, nem tévedhetünk nagyot. Miután megvan az óránként játszható dalok száma, osszuk fel ezt a számot az egyes kategóriák között – vagyis határozzuk meg, hogy egy óra összes dalából mennyit játszunk az A kategóriából, mennyit a B kategóriából, és így tovább. Ezek alapján már egyértelmûvé válik, hogy kategóriánként, illetve összességében hány dallal tudunk megtölteni 24 órányi, vagy egy teljes heti mûsort. Már csak össze kell szednünk a megfelelõ számú és kategóriájú dalt. Ma egyébként egy 400 dalt játszó hazai zenés adó már változatosnak tudhatja zenei palettáját.

Tippek: – Az egyes dalok kategóriába sorolásánál legfõbb segítségeink a zenei kutatások eredményei és a slágerlisták lehetnek. A slágerlisták esetében inkább az eladási listákra hagyatkozzunk, mert azokat kevésbé befolyásolják az egyes kiadók, és hívebben tükrözik a valódi közízlést. – Amikor egy dalról el kívánjuk dönteni, hogy melyik zenei korszakhoz tartozik, akkor nem az számít, hogy mikor íródott, hanem az, hogy mikor ismerte meg a publikum, mikor vált a közönség kedvencévé. – Zenei kutatást mi magunk is végezhetünk. Évente egyszer érdemes kiválasztanunk 100–150 hûséges hallgatót, és azokat egy auditórium-tesztre meghívni. Itt a tesztelni kívánt dalok legjellemzõbb néhány másodperces részletét lejátsszuk nekik, majd megkérjük õket, hogy a tesztben szereplõ kérdések alapján minõsítsék a dalokat. – Egy auditórium teszten több száz dalt szokás megméretni. Általában 600 dalrészlet hangzik el. Telefonos teszteléskor ugyanakkor csak 40 dalt szokás vizsgálni. – Egy dallal kapcsolatban a legfontosabb jellemzõk, hogy mennyire tetszik, mennyire ismerõs, és mennyire unalmas. A teszteken is ezekre a kérdésekre kell választ keresni.

A BESZÉD Mûsorunk szöveges elemei ugyanúgy tervezhetõek, mint a zene. Nyilván meg kell terveznünk az egyes mûsorok tartalmát, a megszólalások hosszát és tartalmát, témáját, a megszólalók számát stb. Ezekrõl azért nem érdemes szólnunk, mert minden igényhez egyedi megoldások születnek, van azonban néhány olyan szabály, amit nyugodtan alkalmazhatunk minden egyes mûsorvezetõi megszólalás esetében. A tervezés itt tehát elsõsorban a mûsorvezetõ és a mûsor szerkesztõjének dolga, amit minden egyes mikrofonbekapcsolás elõtt el kell végezniük. Ennek hiányában lényeges dolgok kimaradhatnak a megszólalásból, könnyebben összeakad a mûsorvezetõ nyelve, és általában olyan dolgok hangozhatnak el, melyek rontják az egész rádió imázsát. Tervezés: Csak a legritkább esetben ajánlott egy megszólalást elõre megírni, majd az adásban felolvasni, úgy, mintha az spontán megszólalás lenne. Általában ugyanis kilóg a lóláb, azaz hallható, hogy felolvasásról van szó. Többnyire elegendõ csak a megszólalás vázát

66 mûsorfolyam

megtervezni. A legfontosabb talán az elsõ mondat, hiszen ha még az sincs a fejünkben a megszólalás pillanatában, máris belezavarodhatunk mondandónkba. Ugyanilyen fontos az utolsó mondat megtervezése, hogy tudjuk, hová akarunk eljutni. Az elsõtõl az utolsó mondatig tartó utat pedig többnyire elég néhány kulcsszóval felvázolnunk, amelyek emlékeztetõül szolgálnak arra, mit is akarunk elmondani. Ez minden megszólalásra igaz, de párbeszédek esetében ennél többre is szükségünk lehet. Ha például két-három mûsorvezetõ van adásban, a szereposztást is meg kell elõre terveznünk. Ha hallgatókkal kívánunk telefonon beszélni, tudnunk kell, mit és mennyit akarunk tõlük hallani, és e szerint kell irányítani a beszégetést. Ha interjút készítünk, érdemes néhány kérdéssel is elõre készülni, amelyeket csak akkor vegyünk elõ, ha megakad a beszélgetés. A tervezésnél azonban sokkal fontosabb a párbeszédek esetében, hogy figyeljünk a másik félre, és reagáljunk kulcsmondataira. Tippek: – Ha az elsõ mondat zene után következik, az soha ne tartalmazzon lényegi új információt, mert ilyenkor jó néhány másodperc szükséges ahhoz, hogy a zene alatt elandalodott hallgatóink figyelme ismét felébredjen, és szavainkra koncentrálni tudjanak. Ilyenkor inkább a „kötelezõ”, kevésbé lényeges dolgokat mondjuk el, mint a pontos idõ vagy az állomás azonosítója. – Soha ne kezdjünk egy megszólalást vagy témát közhellyel! – Mindig gondoljunk azokra, akik ebben a pillanatban kapcsolódnak be a mûsorba. Ezért ha egy témát több megszólaláson keresztül fejtünk ki, a megszólalások elején igyekezzünk összefoglalni az eddig elhangzottakból azt a keveset, ami szükséges a most következõ megszólalás megértéséhez. – Ne felejtsük el, hogy lineáris mûfajban dolgozunk, és amit egy perccel korábban elmondtunk, azt talán már el is felejtették hallgatóink. Ezért igyekezzünk a megszólalásokat úgy tervezni, hogy az információk a fontosságuknak megfelelõ helyre kerüljenek. Ha például programot ajánlunk, annak helyét és idejét mindig mondjuk el az ajánlat végén (is), hiszen hallgatóink éppen a programajánlat közben döntik el, hogy az adott esemény érdekli-e õket. – Az adásban megszólaló hallgató ugyanolyan része a mûsornak, mint a mûsorvezetõ. Ezt nem csak a hallgatók által adásban elmondottak miatt büntetést kiszabó ORTT gondolja így. Nekünk is így kell kezelnünk a hallgatót, azaz nem kell sem udvariasabbnak, sem durvábbnak lennünk velük, mint azt a mûsor hangneme megkívánja. Ha lejárt a rá szánt idõ, el kell tõle búcsúzni, ha nem adásképes a modora, ki kell venni az adásból, ha sértegetni kezd, helyére kell tenni – persze a megfelelõ modorban. – Mindig emeljük ki az idézeteket, hogy a hallgatónak egyértelmû legyen: a most következõ gondolat nem a miénk, nem a mûsorvezetõé! Ugyanígy érdemes eljárni akkor is, ha élõ beszédbõl felolvasásba váltunk (például egy hírrészletet olvasunk fel), hiszen ez is idézet, ráadásul legtöbbször önkéntelenül is megváltozik ilyenkor a beszédtempó és a hangszín. – Ha bakizik a mûsorvezetõ, mérlegeljen. Egy egyszerû nyelvbotlást nem érdemes kijavítani, de ha rosszul mutatunk be egy vendéget, vagy egy nullával többet olvasunk egy számnál, azt fontos kijavítani. A lényeg, hogy ne csináljunk ügyet a bakiból, hiszen semmi szükség erre külön felhívni a hallgatók figyelmét.

mûsorfolyam 67

A MÛSOR RITMUSA Amikor egy önálló mûsort vagy a mûsorfolyam egy óráját tervezzük, mindig felmerül a helyes ritmus kérdése is. Itt természetesen nem a zene ritmusáról van szó, hanem az egyes mûsorelemek, a szövegek és zenék váltakozásából, ismétlõdésébõl adódó ritmusról. Ezeknek az elemeknek a helyes idõbeli elrendezésével olyan ritmust kell kialakítanunk, amelyet kellemes hallgatni hosszan is, ugyanakkor a csak rövidebb ideig adásunkba kapcsolódó hallgatók is képet alkothatnak a mûsor teljes egészérõl. A helyesen megformált ritmus kiszámíthatóvá teszi adásunkat. A hallgatók néhány nap után már érzik, hogy mikor milyen mûsorelemnek kell következnie, és milyen hosszan lesz hallható. Ha betartjuk ezt a ritmust, elérhetjük azt, hogy hallgatóink a nekik kevésbé tetszõ mûsorelemek (például egy nem kedvelt dal vagy egy reklámblokk) alatt is állomásunkon maradjanak, hiszen tudják, hogy ezt meddig kell kibírniuk, és hogy utána mire számíthatnak.

Tervezés: A ritmus tervezéséhez a legjobb segédeszköz az óratárcsa (clock) (229. oldal). Rajzoljunk egy hatvan percre felosztott óratárcsát, és ezen belül helyezzük el az egyes mûsorelemeket, a megfelelõ hosszakkal. Így azonnal kirajzolódik elõttünk, ha egy órán belül valahol aránytalanul sok a zene vagy a szöveg, vagy ha a ritmus valahol megbicsaklik. Az óratárcsa minden mûsortípusnál jól használható a megfelelõ ritmus kialakításában. Ugyanakkor a megfelelõ ritmus nem csak a mûsortípustól függ, hanem az adott napszakra jellemzõ hallgatói szokásoktól is. Az olyan idõszakokban ugyanis, amikor hallgatóink hosszabban hallgatnak rádiót (például munkaidõben vagy éjszaka) a ritmus lazább lehet, míg olyankor, mikor rövidebb ideig kapcsolják be készülékeiket (például reggel vagy délután) a ritmusnak feszesebbnek kell lennie.

Tippek: – A ritmus alapegysége nem perc vagy óra, hanem az az idõtartam, ameddig egy átlagos hallgató az adott napszakban hallgatja mûsorunkat. Ebben az idõtartamban kell megmutatnunk minden általunk fontosnak tartott elemet. Ha például átlagban 15 percig hallgatják adásunkat, akkor úgy kell kialakítanunk a ritmust, hogy az óra bármelyik 15 percében benne legyen az, ami nekünk a legfontosabb – például egy állomásazonosító szignál és egy adónkra jellemzõ sláger. – Szinte mindig vannak olyan mûsorelemek, amelyek rendszeres idõközönként kötelezõen ismétlõdnek. Ilyen lehet a reklámblokk vagy a hírblokk. Érdemes az óratárcsán elõször ezeket feltüntetni, és ezek köré elhelyezni a mûsor többi elemét.

STÍLUSHORDOZÓ AUDITÍV ELEMEK Rádiónk stílusának igazi ismertetõjegyei azok a szignálok, szpotok, amelyek néhány másodpercbe sûrítik mindazokat a stílusjegyeket, melyeket a fentiekben áttekintettünk. A szignáloknak tehát összhangban kell lenniük a zenei stílussal, a nyelvezettel, mûsorkészítõink szerepével stb. Egy rockzenét játszó adón a szignáloknak is rockos hangzással kell bírniuk. Ha egyébként magázzuk hallgatóinkat, akkor a szignálokban is ezt kell tennünk, ha pedig sztárokat akarunk mûsorvezetõinkbõl csinálni, a szignáloknak is õket kell sztárolniuk. A szignálok azonban nem csak a rádió stílusát azonosítják, hanem magát az állomást is, névvel, frekvenciával, esetleg szlogennel. Így érhetjük el, hogy

68 „családtagok”

hallgatóinkban tudatosuljon, mit is hallanak, és ez alapján késõbb, a naplós felméréskor a mi állomásunkat jelöljék be, mint hallgatott adót.

Tervezés: A szignálpark elkészítése azzal kezdõdik, hogy átgondoljuk, mikor milyen szignálra lesz szükségünk a mûsorfolyamon belül. Szükségünk lehet mûsorszignálokra, amelyek az egyes önálló mûsorainkat indítják vagy végét jelzik. Önálló mûsorainkon belül további összekötõ szignálokra is szükség lehet. Érdemes az állandóan ismétlõdõ mûsorelemeknek (például hírek, programajánlat stb.) is önálló szignált készítenünk. Szükségünk lehet zenék között olyan elválasztó szignálokra, amelyek a nem jól keverhetõ dalokat átvezetik egymásba (például gyors dal és lassú dal között). Feltétlenül kell néhány állomásazonosító szignált készítenünk, amelyek tartalmazzák adónk nevét, esetleg frekvenciáját és szlogenjét is. Ezen túl nagyobb akcióink, promócióink, játékaink is önálló szignálokat, szpotokat érdemelnek. Ha mindezt felmértük, a többi már csak pénz vagy tehetség kérdése, hiszen megrendelhetjük profi stúdióktól is a szignáljainkat, de mi magunk is elkészíthetjük azokat.

Tippek: – A mûsorszignálokban is hangozzék el az állomás neve, hiszen az adásban a mûsor szignálja után nem fogunk még egy állomásazonosító szignált is lejátszani, hanem kezdjük a mûsort. – A szignálparkunk legalább annyira legyen változatos és friss, mint amennyire a rádió egésze, zenei palettája. Egy hit rádió például gyakrabban kényszerül szignálparkját cserélni, mint egy konzervatívabb, beszélgetõsebb mûsort szolgáltató adó. – Érdemes az alapszignálokat ugyanazzal a hanggal (station voice) felmondatni, így ez is erõsíti a stílus egységét.

Ha a fentieket mind átgondoltuk, megválaszoltuk a felmerülõ kérdéseket, már készen állunk a mûsor megalapozásával, de még nincs kész a rádiónk. Hasonlóan meg kell tervezni a rádió saját kommunikációját, a reklámidõk értékesítését, a finanszírozást, a hierarchiát stb. Éppen ezért fontos, hogy a tervezés soha ne egyszemélyes munka legyen, mindig egy csapat dolgozza ki a stratégiai alapokat. A csapatban pedig ugyanolyan helye van a mûsorigazgató mellett az értékesítési és marketinges kollégáknak is, mint a szerkesztõknek és a mûsorvezetõknek vagy a külsõ tanácsadóknak. A szakmai konzulensek ugyanis minden probléma megoldásakor hasznos segítséget nyújtanak független, szakmai szemléletükkel és tapasztalatukkal.

4.| A rádiózás keretei (arculat) A „CSALÁDTAGOK”

A hallgató emberi hangot akar: a rádiókban így a mûsorvezetõk mindenki által ismert ismerõsök lesznek. A kereskedelmi rádiók esetében, mivel a legtöbben háttérrádióként (hangkulisszaként, zajfüggönyként) hallgatják õket, gyakorlatilag mindegy, mit mondanak, csak ne legyen túl hosszú (általában kereskedelmi gyakorlatban max. 3 perc),

kapcsoljuk a külvilágot 69

és lehetõleg vicces legyen (ezt jelezvén idõnként nevetnek). A lényeg, hogy valami szöveg szóljon, amire nem kell odafigyelni: ennek a szövegnek nem is ez a funkciója. Bárhol kivagy bekapcsolató. Idõtlen: nem halad sehonnan sehová. Az ismerõs hangok, kb. 6 percenként ismételt ID-k (szignálok) az embert megnyugtatják, hiszen ha ismerõssel találkozik, „otthon érzi magát”. A (nagy)közösségi rádiók „ismeretlen” hangjai ezért idegenek a hallgatónak. Fontos lehet „ismerõssé”, „családtaggá” tenni õket. (A „perszonalizálni” az internetes rádióknál személyre szabást jelent: olyan mûsorokat válogatni, mely a konkrét hallgatót érdekli. Ez is egy módja a személyessé tételnek). Amerikában voltak elõször tömegesen népszerûek a „personality” rádiók, melyek alapját a rádióban dolgozó mûsorvezetõk személyes vonzereje, stílusa adta (azaz nem elsõsorban a „mûsorok” vagy zenei stílus, hanem a személyes stílus – egy hazai helyi rádióban Nagy Ferót nem az általa játszott (de más által válogatott) zenék miatt, hanem õérte hallgatják). Amerikában általános gyakorlat, hogy a hírrádiókban minden órában a híreket megelõzõen körkapcsolásszerûen bemutatkoznak a következõ órában megszólaló riporterek, a meteorológus, útinformos stb., elmondja, hogy ki õ, mirõl fog beszélni, és kapcsol tovább. A személyességhez és a mûsor sikeréhez az kell, hogy a mûsorok, mûsorvezetõk rendszeresen és gyakran visszatérjenek – ami nagy probléma egy önkéntes hobbi-mûsorkészítõ esetén (ezért általában ilyen, fegyelmezetten azonos stílusú szöveget produkáló állandó munkatársakat csak az országos rádiók tudnak megfizetni). Egy kis közösségben annyival könnyebb a helyzet, hogy a megszólalót valószínûleg eleve sokan ismerik (pl. a pap rendszeresen prédikál, egy kertész rendszeresen rádiókertészkedik, az óvoda csapata napi esti mesét ad stb.). A kisközösségi rádióknál megszólalók eleve személyes ismerõsök: itt tehát természetesen adódik a rádiós mûsorvezetõ ismerõssége. Mivel mi nem a „legszélesebb, arctalan közönséghez” szólunk, hanem saját közösségünkhöz, gyakran kaphatunk releváns visszajelzést tõlük, és valószínûleg tõlünk is azt várják, amit egy személyes beszélgetésen: részben „semmitmondó” fecsegést (az idõjárásról, a saláta idei növekedésérõl, a pap vasárnapi prédikációjáról), részben azt, hogy „okosakat mondjunk” (miért ilyen az idõ, és milyen várható, mit tegyünk, hogy szebb legyen a saláta, mi okosat mondott a pap). Ez a „kommunikáció fenntartása” funkció a mindennapi beszédben is fontos, ez teremti meg a kapcsot, és ezt használják ki a kereskedelmi rádiók is milliós „ismerõs-táborukkal”. Ma már kedvelt több mûsorvezetõ egy mûsorokban, akik egymással is beszélgetni tudnak. Ha van elég emberünk, feltétlen próbáljuk ki – ez még inkább közelebb hozza a valós élethelyzet érzését.

KAPCSOLAT

A rádiók másik funkciója, hogy megteremtse a környezetétõl elszakadtan, civilizációban élõk számára a kapcsolatot a környezettel, avagy a rádió (tévé, internet) segítségével meg tudjuk konstruálni képünket az aktuális valóságról. Ezért (is) szól idõjárásjelentés, útinform, és ezért halljuk a hírekben éveken át ugyanannak a pár hazai vagy világpolitikusnak az élettörténetét – gyakorlatilag a hírek a legnagyobb szappanopera, ismerõsök (bemondók) mesélnek arról, hogy mi történt a többi ismerõssel (Husszein, Orbán, Kuncze, Bush), akik közül, akárcsak az életben, egyeseket szeretünk, másokat nem. Itt országos (azaz valójában nem létezõ, virtuális, „imagined” [elképzelt]) közösségrõl van szó, ahol a „fix pontok”, az ismerõsök a közösségi életüket önként a nyivánosság elõtt élõ

70 a rádió arculata

„közszereplõk”. (Nem véletlen, hogy a médiasztárokat sokszor csak keresztnevükrõl ismerik a nézõk, hallgatók; sõt, Angliában még a miniszterelnököt is „Tony”-nak (Tony Blair) vagy Mr. Tonynak hívják.) Hasonló hatáson alapszik a valóságshow-k sikere. A kisközösségi rádió híreiben is valahogy fel kell építeni egy ilyen „ismerõs-hálózatot”, akikrõl a hírek szólnak. Ez nem feltétlen a helyi polgármester (akik különösen a helyi tévék mûsorait szeretik sajtótájékoztatóikkal megtölteni), de semmiképp sem lehet magánember magánszférája: nem szabad bulvárrádióként mások magánéletébe hatolni. Hasonlók a hétrõl hétre visszatérõ sportközvetítések is: valamilyen focicsapat biztos van településünkön, akinek a meccseit akár felvételrõl is érdemes közvetíteni (egy magnóval és egy vagy inkább több egymással is beszélgetõ riporterrel megoldható). Itt lehet a helyi csapatnak drukkolni! Érdemes „kidolgozni” helyi, rendszeresen visszatérõ rovatokat. (A hagyományos idõjárásjelentés mellett piaci árak, jókívánságok, születésnapok, halálozások, üzenetek, apróhirdetések, helyi lapszemle, programajánlat, kalendárium, évfordulók, a nap idézete, a nap zenéje, rendszeres, hasonló szabályú játékok, rejtvények stb. – lényeges, hogy minden alkalommal azonos idõpontban jelentkezzenek, és így megszokássá tegyék hallgatásukat. Egy magyar rádiós felmérés szerint (Rádiós alapkutatás, 2000) „vidéken sokkal nagyobb szerepet kapnak azok a médiumok, melyek a közvetlen környezetet informálják, és konkrét adatokkal szolgálnak: mit, hol, mennyiért.” Érdemes tehát a kisebb településeken ilyen jellegû mûsorokat is beépíteni hallgatócsalogatóként.

FORMÁTUM/ARCULAT

A rádió identitásának legfontosabb része formátuma. A „format rádiózás” Amerikából indult. Az elsõ nem „általános” (full service) rádió az 1950-es években TOP40 formátumú volt: szakított azzal, hogy mûsorában mindenféle elemek legyenek, és csak a legújabb slágereket játszotta (a TV megjelenése miatt kényszerültek váltani: a full service jelleget átvette a TV). Ez akkor forradalmi újdonság volt, de ugyanez megesett a tévével is az 1980as években: az elsõ az MTV volt, hasonló jellegû váltással: csak zenei klipeket játszott, ami addig elképzelhetetlen volt. A kisközösségi rádiók sem feltétlen full service adók, azaz nem kell feltétlen mindennek szerepelnie mûsorában, koncentrálhat gyerekmûsorokra, egy bizonyos zenei stílusra stb. Erre számos külföldi példa is van: nagy elhatározás kell hozzá, de nagy siker lehet (vagy nagy bukás, de akkor még mindig lehet formátumot váltani). Egy másik, biztonságosabb megoldás a mûsorsávok alkalmazása, amikor bizonyos „formátumú” mûsor megy adott idõpontban rendszeresen – lehetõleg más, mint ami a közszolgálati vagy kereskedelmi rádiókból már ismert. Ha párhuzamba állítjuk a nyomtatott és a hangzó médiumokat, talán nem erõltetett a következõ párhuzam: a betûknek megfeleltethetõ a hang, a tördelésnek, arculati tervének a rádió formátuma, a cikkek a szöveges, a képek a zenei mûsoroknak. A sztármûsorvezetõk a népszerû publicisták. Az olvasói levelek a betelefonálók. Mint ahogy ugyanazt a mûvet lehet többféleképpen is csomagolni (más betûtípus, tördelés, esetleg csak folyószövegként), ugyanazt a rádiós tartalmat, pl. ugyanazokat a zenéket is lehet egész máshogy „keretezni”, különbözõ hang-arculatú rádiókkal, vagy épp egy arculat nélküli, „formázás nélküli folyószöveget” adó jukebox-szolgáltatással. A rádió „rádióságához” nem csak a zenék és szövegek válogatása, hanem az arculat („tördelés”) is alapvetõ elem.

ritológia 71

Feladat: keresd ki, milyen tartalmi elemek vannak meg a napilapokban, folyóiratokban, melyek a

rádióból hiányoznak – és fordítva; illetve mik azok, melyek mind az írott sajtóban, mind a rádióban

megtalálhatók.

Vedd számba, hogy milyen formátumok vannak meg és melyek hiányoznak lakóhelyeden, melyre

igény lehetne. Alapvetõ trend, hogy a nagyvárosoktól távolodva eltûnnek a szöveges mûsorokat su-

gárzó adók, az alternatív zenei adók, a hírrádiók, és ami marad, az a kommersz popzenét játszó keres-

kedelmi rádió.

ARCULATI KERETEK, RÁDIÓS RÍTUSOK

„A médium maga az üzenet” (McLuhan alapján) „A forma válik a tartalommá, a tartalomból lesz a forma” (Hegel alapján) A formátum csak egy fontos elem a rádióban hallható mûsorszámok közül: ez határozza meg a játszott zenék stílusát, tempóját, kifinomultságát (azt, hogy nehéz-e megérteni, befogadni), készültének idejét. A hallgató azonban nem feltétlen csak a zenei formátum alapján választ rádiót (bár ez lehet az elsõ lépés egy adó kiválasztásában), hanem inkább a mûsorvezetõk stílusa, az általunk felhozott témák alapján: egy kifejezetten zenei rádióban is fontosabb lehet a szöveges tartalom és azok „szervírozása, tördelése”, mint a zene (ezért lehet teljesen eltérõ hallgatottságú több, szinte teljesen azonos zenei formátumú rádió ugyanazon a rádiós piacon). Márpedig – érvelhetünk – ha nem csak a zene számít, nem fontos erõltetni a kommersz zenét sem. Fontosak a rádió arculati elemei (szignáljai), melyhez hozzáérthetõek mindazok a „nem-mûsor” mûsorszámok, melyek kedvéért sose kapcsolnánk be a rádiót, de melyek nélkül nem éreznénk a rádió „lelkét”. Mint egy váza formája: sokféle lehet, ami beválik a gyakorlatban, de nekünk mégis csak bizonyosak tetszenek. A szakosodott rádióknál már egyértelmûen formátumtervezésrõl beszélhetünk, ami hasonló egy nemzeti hangzásvilág, keretrendszer kialakításához, de ízlésbeli, érdeklõdési csoportok preferált (vagy annak vélt, ill. így azzá tett) hangzásvilágát alakítja ki. Mindez érzelmi kötõdést is kialakít ezekhez a keretekhez, formátumokhoz. Amikor egy amerikai „urban”, „smooth jazz” vagy „classic” formátumú rádiót hallgatunk, vagy egy magyar kereskedelmi, közszolgálati vagy közösségi adót, úgy érezzük, hogy a bemondó, a szignálok, az egész mûsor stílusa, „formája”, hangzásvilága természetes módon, harmonikusan illeszkedik a játszott zenei mûfajok stílusához, hangzásvilágához, az adott zenei mûfajjal összefonódott kulturáliséletmódbéli klisékhez. Ezt a „magától adódó” stílust kell megtalálnia a közösségi rádiós szerkesztõknek, bemondóknak is (akár mûsorszinten is: egy csillagászati, egy környezetvédelmi és egy politikai mûsor egész más zenei világokat idéz fel az emberben, holott a játszott számoknak többnyire nincs köze a mûsor tartalmához – érdekes hatást érhezünk el, ha ellenállunk a kísértésnek, és máshová passzoló stílusban készítjük el a mûsort.) Megfordítva: a hallgató is definiálja identitását azzal, hogy mely rádiókat hallgat és melyet nem. Ez a „hangzó formatervezés” (vagy „nemzeti formátumtervezés”) Európa országainak rádióiban az I. világháború után (illetve egy új világnézeten alapuló második nemzetteremtés a II. után) nagyban hozzájárult a nemzeti önazonosság, nemzethez tartozás tudatának kialakításában. Ebben nem csak az anyanyelv játszott szerepet, hanem a bemondók stílusa, a játszott zenék és irodalmi mûvek, elhangzó hírek válogatása – hasonlóképp, mint ahogy egy népdal dallam- és motívumvilágát magyarnak érezzük és azonosulunk vele (nemzeti hang-kultúra [György Péter egyik írásában nevezte így]). Nem

72 nemzeti hangok

zene

konf.

zene

idõ Hagyományos mûsorfolyam dinamikája (közszolgálati-közösségi)

hangerõ

hangerõ

utolsósorban a rádió „nemzeti” arculatának keretei, „rítusai”: korábban a szünetjelek, ma a szignálok (angolul: ID-k, identitásjelzõk), és egyéb elemek, az óránkénti pontos idõjelzés (ha van) mikéntje: nálunk öt sípszó (máshol hat sípszó vagy gongütés stb.), a mûsorkezdés zenéje és nap mint nap azonosan ismételt rítusa (nálunk bejelentkezés-köszöntésfrekvenciák-Rákóczi-induló), illetve az egész órakor közvetített mûsorelemek; az adáskezdés és -zárás „rituáléi”. Ilymódon teremtõdik meg a „magyaros” rádiózás hangzó világa, stílusa, itt nem népies értelemben (hisz akkor népzene és magyar nóta lenne a rádiómûsor), hanem úgy, ahogy a globális világ aktuális hangzáskultúrájába, „divatjába” illeszkedik a magyar rádió egyéni hangzásvilága. Ezen keretek egy részét egy szocialista rádiós szakkönyv (Takács, 1975) rádiós „szolgáltatások” címszóval foglalja össze: vallásos félórák, („a négy legnagyobb létszámú vallásfelekezet kérésére”), reklám(!), lottóeredmények, mûsorismertetés, vízállásjelentés, idõjelzés. Ezek egyben „meta-narratívák” abban az értelemben, hogy mindegyik mûsorelemnek megvan a maga világa, törvényei, helye, melybõl nem lép ki, s melyek át sem fedik egymást (a klasszikus rádiózásban legalábbis – a formabontó rádiózásba már a szerepcserék is beleférnek, (illetve ezek emelkednek ki a megszokottból). Már fõleg tartalmi kérdés a nemzeti identitás, a kulturális emlékezés fontos részeként a rádió („nemzeti fõadó”) gondosan válogatott „hõsies etnotörténelmi” szimbólumrendszere. Nemcsak az említett keretek, hanem az állami propaganda szöveges megjelenése, a mûsorok témaválasztása, az ünnepi mûsorok forgatókönyve és nem utolsósorban (sõt, politikai kérdésként) a zenei mûsorelemek arányai is fokozták a nemzeti különbségeket az egyes országok egyébként azonos célú rádiói között. Így lett az 1940-es években államilag támogatott a cigányzene és a magyarnóta is. Egy kisközösségi rádióban is próbálkozhatunk félig mesterségesen, de valós alapokról létrehozott „közös kisközösségi hangzó szimbólumrendszer” létrehozásával, merítve a hely, a közösség hagyományos kultúrájából, történetébõl; külön figyelve a helyben megült ünnepeket és egyéb hagyományokat (mesék, történetek, népdalok stb.). Mindezt finoman tegyük, semmiképp se víve túlzásba a lokálpatriotizmust, és ellenõrizzük, hogy a közösség tagjai elfogadják-e az általunk válogatott szimbólumrendszert magukénak. Ha nem földrajzi,

zene

konf.

zene

reklám zene

idõ Mai kereskedelmi mûsorfolyam dinamikája (a reklám mindig kicsit hangosabb)

Rádiók hangzás-dinamikája Két jelenséget látunk: az egyik a hangerõvel való bánásmód, a másik a mûsorszámok közötti átmenet kezelése. A hagyományos hangzásban az egyes mûsorelemek (zene, riport) elõtt/után szünet van, a zeneszámok megõrzik a hangerõ eredeti változatosságát (a csöndes részlet pl. komolyzenében tényleg csöndes), a modernben minden mûsorelem „egymásra úszik”, a zenék és szövegek hangerejét egyenletesre változtatják (így nem kell készenlétben állni a hangerõgombnál: nem lesz hirtelen túl hangos vagy túl halk az adás). Bármilyen típusú/tartalmú mûsort el lehet készíteni mindkét felfogás szerint!

szövettan 73

hanem érdeklõdésbeli közösséghez köthetõ a rádió, akkor ezzel kapcsolatban nekünk érdemes létrehozni olyan sokszor ismételt szimbólumokat, melyet a közösség tagjai mindannyian elfogadnak. A nemzeti zenékrõl (Himnusz, Szózat stb.) lásd külön írásunkat (Nemzeti jelképeink a

zenében, 86. oldal).

Ilyen, már kevésbé nemzetspecifikus, de egy hallgató számára éppígy ide tartozó keretek még a bemondók bejelentkezései, a mûsorismertetések, a bemondók stílusa, az egyes mûsorok fel- és lekonferálásának szokásai, a mûsorok önreklámjai (szpotok), a vízállásjelentés!, az adás ritmusa (gyors váltások, esetleg ciklusok, mint egy hírrádió esetén, ahol 15 percenként ismétlõdik minden; vagy egy órás mûsorblokkok), a bizonyos napszakokban vagy bizonyos napokon visszatérõ mûsorszámok (reggeli vidám mûsor, délelõtt gyerekmûsor, déli harangszó, délben jó ebédhez szól a nóta, a kinyerma, délután kívánságmûsor, este koncert, vasárnap reggeli gyerekmûsorok, este foci körkapcsolás, délutáni szappanopera stb).

MÛSOR-SZÖVETEK

Mindez az egyes programokra is igaz: a rádiómûsorok típusait „csukott füllel” is felismerjük, pontosabban a mûsor hangzásvilága, hangszövete, formája az üzenet (tartalom) része. Hasonlóan ahhoz, mint ahogy egy ABC-ben a címkére nézés nélkül is felismerjük az étolajat, ecetet, sört, üdítõt – már formájáról is –, bizonyos mûsorokat is felismerünk hangszövetérõl. Legyen az lengyel vagy kínai, 100% pontossággal meg tudjuk határozni, hogy micsodát is hallhatunk, még ha az üzenetet magát nem is értjük. (Hírek, pontos idõjelzés, slágerlista, telefonos kívánságmûsor, reklám, ill. közösségi, közszolgálati vagy kereskedelmi program stb). Ezek a könnyen azonosítható típusok általában az elõbb tárgyalt keretek közé tartoznak, azaz rendkívül fontos üzenethordozók. Ez mutatja: értünk „rádióul”, azaz megtanultuk a rádiós programtípusokat hangzás alapján azonosítani. Ha egy mûsor a mentálisan létrehozott „dobozainkból” kilóg, nem ismerünk rá, idegenkedünk tõle – vagy épp ezzel hat. Sajátos hatás érhetõ el, ha keverjük az egyes „meta-narratívák” hangzásszövetét: a híreket papként kántálva mondjuk, az idõjárásjelentést népdalként énekeljük, a közlekedést sportközvetítés-stílusban adjuk elõ. Mindez mutatja, hogy a tartalomhoz a forma mennyire szervesen hozzátartozik. A tisztán hangerõn alapuló hangszövet jól mutatja a mûsor jellegét: a lassú, klasszikus rádiózásban az egyes számok vége után szünet van, a bemondó konferálása, majd újabb zene ill. mûsorszám. A modern hangzásnál, hála a kompresszoroknak és limitereknek, a rádió hangereje végig állandó, akár zene van, akár szöveg, a kettõ egymásba úszik, nincs sem csönd, sem halk részletek: a gép mindent egy szintre emel, üresjárat pedig nem lehet. (egyetlen különbség, hogy a reklámok kicsit hangosabbak).

EGYÉNI VAGY KÖZÖSSÉGI

„Az „ismeretségi hatás” teljesen elnyomta a rádiót, az emberek egymással foglalkoztak. Mindszenten mindenki jól ismerte a másikat, és nem figyeltek (még érintõlegesen sem) a rádióra. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a rádióreklám elsõsorban magányos helyzetekben számíthat arra, hogy magára vonja az emberek figyelmét. A társaság és a beszélgetés semlegesíti a rádióreklámot.” (Rádiós alapkutatás, 2000) Bár a rádió tipikusan egyénileg, egyedül hallgatott médium, néhány esetben közösségek ill. nyilvános helyen hallgatják. Egy kisközösségi rádió esetén egy ilyen

74 a rádió helyei

nyilvános helyen lévõ hallgatóság a teljes hallgatóságot tekintve jelentõs arányú lehet. Így pl. egy kisvendéglõ, kocsma vendégei vagy egy rendezvényen lévõk elég sokan vannak ahhoz, hogy õket a mûsorban akár külön megszólítsuk (elképzelhetõ olyan kívánságmûsor vagy a koncerteken lévõ SMS-üzenõfalhoz hasonló üzenõmûsor, melyben a hallgatók az ott levõknek üzennek és viszont). Ma egy vendéglõ már szinte nem képzelhetõ el állandóan szóló tévé nélkül (ezeken a legváltozatosabb csatornák vannak beállítva, a zenetévétõl a kereskedelmieken át a sporttévékig). Ennek a passzív nézõi szerepét lehetne megpróbálni aktív hallgatói szereppé tenni.

MIRÕL SZÓLJANAK A MÛSOROK?

Természetesen arról, ami a hallgatót érdekli. Vagy… arról, ami a mûsorkészítõt?! Végezhetünk közvélemény-kutatást, de valószínûleg úgyis azok a sablonok köszönnek vissza, amiket az emberek a rádióból megszoktak, így érdemes új utakat kitaposni. Fontos azonban, hogy a mûsorkészítõ (vagy riportalanya) értsen ahhoz, amirõl beszél vagy mûsort készít. Ha profi valamiben (szakmája vagy hobbija miatt – ez lehet bélyeggyûjtõ mûsor vagy a legfrissebb punkzenék), és tud róla beszélni, akkor valószínûleg jó mûsort fog csinálni – de az egyes adásokra így is fel kell készülni, akár jegyzetekkel is. Ha egy társaság áll össze mûsort csinálni, egymással beszélgetve a témáról még izgalmasabbá tehetik az adást: kiegészítik egymást, esetleg ellentmondanak: beszélgetnek – ami sokkal érdekesebb lehet, mint egy monológ. „.. a genius loci, a hely szellemisége is megnyilvánulhat a lapokban. Ez pedig újságírói vélemények nélkül [...] nem lehetséges” (Zöldi, 2001) Ez az elv a rádióra is igaz. A helyi vélemények a kisközösségi rádió legnagyobb erõsségei lehetnek. Az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió az ELTE hallgatói körében (70 fõs mintán, 2004 novemberében) végzett felmérést arról, hogy mit szeretnének hallgatni az egyetemi rádióban. Egy megadott listából a következõ arányban választottak a diákok:

ELTE (helyi) hírek: Programajánló: Ismeretterjesztés: Egyetemi elõadások: Világzene:

69% 65% 64% 58% 58%

Popzene: Humor: Jazz: Dokumentummûsor: Komolyzene:

5.| idõ és hely a rádióban

55% 55% 49% 47% 43%

Elektronikus zene: Rádiójáték: Népzene: Magyarnóta:

33% 29% 20% 7%

A rádió a mindennapjaink folyamának része: az idõ múlását is rajta keresztül érzékeljük (hírek óránként stb). Fontos eldönteni, hogy a rádiónkban teljék-e az idõ vagy a bevásárlóközpontok idõbõl és térbõl kiszakított végtelenségében tartsa-e a hallgatót (mint azt egyes kereskedelmi rádiók teszik); ez utóbbi természetesen a legkönnyebb, hisz nincs szükség élõ adásokra, nem kell utalni az idõ folyására, az adásba kerülõ zenéket, szignálok egymásutánját akár egy véletlenszámgenerátor is irányíthatja (mint azt számtalan internetes rádió – vagy inkább „zeneszolgáltatás” – is teszi). Ez is lehet cél, azaz egy olyan rádió, mely napszaktól függetlenül ugyanazt nyújtja (a tematikus kábeltévécsatornák többsége ilyen). (Amerikában a kereskedelmi rádiók többsége soha nem mond híreket, nincs pontos idõ, az „egész órát” csak egy reklámblokk jelzi – az ilyen idõtlenség mellett

állandó mûsorok 75

jobban múlik a (munka)idõ: ezeket erre tervezik). A napirend felépítése, az „állandó mûsorok” jelenléte is fontos eleme annak, hogy a rádiót hallgatója hozzá tartozónak és egyéniségnek érezze, azaz ne gumizenét sugárzó tucatrádiónak. A kereskedelmi rádiók ezt sokszor ismételt szignálokkal és szlogenekkel oldják meg („a zene rádiója”), mi legyünk kreatívabbak. Találjuk ki a rádió „kereteit”, olyan visszatérõ mûsorelemeit, amire számíthat a hallgató, és aminek helyi vonatkozása is van. (Másolhatunk is: a helyi templom harangszava, kitalálhatunk helyi lottósorsolást, adáskezdés- és zárást stb. Ilyen a Katolikus Rádió félórás rózsafüzére esténként. De valahol hasonló a szerepe a muzulmánok napi ötszöri müezzin-szavának, melyet a rádiók is közvetítenek (másoknak ilyen a vízállásjelentés). Az idõ menete az európai rádiókban az egész órakor elhangzó pontos idõjelzés. (A rádiózás hõskorában a legkülönbözõbb pillanatokban mondtak pontos idõt – akkor az ingaórákat ez alapján állították be.) A kubai állami hírrádióban folyamatosan kettyen egyet egy óra másodpercenként, percenként kis dallamot csiripel, és a rádió egész hírmûsora egyperces blokkokra bomlik. A brazil hírrádiókban szinte minden elhangzó hír után bemondják a pontos idõt – majd a másik mûsorvezetõ automatikus kérésére újra elismétlik. Hasonlóan fontos eleme a rádió „lelkének”, hogy mennyire van kapcsolatban a külvilággal, a térrel: van-e élõ közvetítés, útinform, körkapcsolás. Portugáliában a pontos idõ elhangzásakor mindig bemondják az acoresi idõt (egy órával kevesebb) is. Mondhatjuk, hogy az útinform az autósoknak kell, az acoresi idõ pedig az acoresi közszolgálat része, de azt is, hogy a rádióhallgatók így gondolatban körbesétálnak az országban, és megbizonyosodnak róla, hogy Acores még mindig létezik. Akár idõtlen a mûsor, akár a múló idõt is érzékeltetõ, az arculat megléte valamiféle fogódzó napjaink folyamában, „egy biztos pont”, amibe kapaszkodhatunk, amiben nem csalódunk. Ha bekapcsoljuk valamelyik országos kereskedelmi rádiót bármely reggel, biztos hogy megkapjuk, amire számítunk. Ez a hallgatót jó érzéssel tölti el: tudja, mire számíthat, és meg is kapja. Ez rengeteg rendszeres munkát igényel, de egy kisközösségi rádiónak is azt kell nyújtania, amit hallgatója elvár tõle: ez akár lehet az is, hogy: meglepetést. De ez sem lehet improvizált, kaotikus mûsorfolyam, hanem elõre tervezett meglepetés, amire fel lehet készülni, mint a Kis herceg rókája tette találkozásaikkor.

CIKLIKUS MÛSOROK, KAMPÁNYOK, RENDKÍVÜLI ADÁSOK

(Takács, 1975 kategóriái felhasználásával) Sorozatok: lehet napi, heti, kétheti stb. sorozat. Lényege, hogy azonos idõpontban, címmel és jelleggel jelentkezzen, lehetõleg azonos mûsorvezetõvel. Lehet akár napi 2 perces sorozat is, de lehet „havilap” is. Folytatásos mûsorok: az elõzõtõl eltérõen az egyes részek között kapcsolat van, a mûsorok sorrendje nem felcserélhetõ. Tipikus példája a folytatásos regény. Hátránya, hogy az állandó hallgatók élvezik csak; a többiek kedvéért nem árt a mûsor elején összefoglalni az elõzõ rész tartalmát. Nálunk ilyen példa a Szabó család, de a mûfaj típuspéldája a BBC The Archers c. napi folytatásosa. A tévékben divatosak a minisorozatok (miniseries), melyek pár napon át futnak, és nagy nézõsereget vonzhatnak. Akciók: a rendszeres mûsorrendet „felborító” rendezvény, általában élõben és közönség jelenlétében. Köthetõ valamely kulturális eseményhez, de saját ötlet is lehet, pl. görög nap, az autózás világnapja, könyvhét, magyar zenei hétvége. Készítsünk idõnként külön-

76 tanácsok

IDÕJELZÉS, SZIGNÁLOK, ELÕZETESEK

– Pontos idõjelzés: (ha úgy döntünk, legyen, akkor pontos legyen. A Windows XP tud az internetrõl automatikusan pontos idõ szerinti idõt mutatni (time.windows.com vagy time.nist.gov). A hosszúhullámú rádióval vezérelt órák szintén atomóra szerinti pontos idõt mutatnak. – Szignálok: több szignálcsomag is készülhet, az adás kezdetére és végére egy beköszöntõ/elbúcsúzó hosszú szignál, melyben elhangzik minden fontosabb adatunk is, az adás közbenre pedig több rövid. Meg kell szervezni, hogy ki, mikor, hogyan játssza be a szignálokat, illetve milyen gyakran hangozzon el a rádió szignálja. – Elõzetesek: minden fontos mûsornak, sávnak érdemes elõzetest készíteni. Ezeket legjobb, ha az adott mûsor szerkesztõje készíti el (pl. ilyen szöveggel: „jazz mûsor minden kedden 8-tól” stb.), beilleszti egy elõzetes-tárba, ahonnan bármely mûsorkészítõ a nap bármely szakában be tudja játszani. Az elõzetesek elhangzásának pontos idejét is érdemes elõre megtervezni.

ADÁSKÉSZÍTÉS GYAKORISÁGA

Az alábbi felosztás azt a szempontot hangsúlyozza, hogy az egyes mûsorkészítõknek milyen gyakran kell új mûsorral elõállniuk egyéni szabadidõ függvényében. Ez talán a legfontosabb szempont a kisközösségi mûsorkészítésben. – Óránkénti frissítésû adások: pl. hírek, programajánló. – Napi frissítésû adások: pl. hírek, programajánló, zenés mûsorok. – Heti frissítésû adások: pl. magazinok, komolyabb összeállítások, zenés mûsorok, slágerlista, napszakonkénti zenei playlistek – Stábgyûlés! – Havi/ritkább frissítésû adások: pl. különleges magazinok, hangjátékok vagy random playlist alapmûsorok, egyes szignálok.

NÉHÁNY FONTOS DÖNTÉS

Az alábbi kérdésekre nem evidens a válasz. Nincs rossz vagy jó megoldás, de következetesen kell dönteni e kérdésekben. – Tegezõdünk vagy magázódunk? – Mondunk-e híreket? Milyen gyakran? (Van rá elég ember?) – Játszunk-e kortárs slágerzenét (mainstream pop)? – Játszunk-e magyarnótát, mulatóst? – Sugárzunk-e reklámokat? – Mennyi „próbaidõ” után engedünk élõ mûsort készíteni egy új önkéntesnek? – Játszunk-e ismétléseket? (Ha igen, hogyan rögzítjük/adjuk adásba az anyagot?)

TIPP: A HÉT FÕ MÛSORA

Alapvetõen nem az a cél, hogy dömpingben mindenki minél több mûsort készítsen, hanem az, hogy minél jobb mûsorok készüljenek. A „kevesebb több” alapelv egy kisközösségi rádiónál kockázatmentes, hiszen senki sem fog minket megbüntetni, ha hetente csak egy-két új mûsor készül, az adásidõ többi részében pedig zene vagy ismétlés megy. Készülhet hetente pl. olyan tematikus mûsor, melyben minden mûsorkészítõ részt vesz, és ami az adott rádió heti fõ produkciója. Témájáról az adott hét stúdiógyûlésén születik döntés, amikor mindenki jelen van. Mindenki csak részfeladatot kap, és egy szerkesztõ rakja össze a mûsort, mely fõmûsoridõben hangzik el, és sokszor ismételhetõ is, átadható más rádióknak stb.

MÛSORTÍPUSOK (egy lehetséges felosztás)

mûsortipológia 77

– Élõ zenei mûsor: a szerkesztõ összeszedi a zenéket, beviszi a stúdióba lejátszható formátumban (mp3, audio CD, kazetta stb), és élõben konferálja. – Élõ szöveges mûsor: a szerkesztõ összeszedi a témákat, felkészül belõlük, bevisz a stúdióba megfelelõ mennyiségû szöveges anyagot, a konferálásait kulcsszavakkal vagy szó szerint elõre leírva, valamint vendégeket az adott témában. Esetleg élõ telefonos kapcsolást is szervez a mûsor idejére. – Élõ magazinmûsor: egyes részeinek külön szerkesztõje van, pl. a híreket és a programajánlót más-más készíti el, azaz élõ csapatmunka kell hozzá. – Elõre felvett zenei vagy szöveges mûsor (egyrészes vagy sorozat): a szerkesztõ valahol számítógépen állítja össze az anyagot az összekötõszövegekkel, zenékkel, riportokkal, amit egyetlen, 1 órás hangfájlba ír, ez jut el a stúdióba. Hátránya, hogy nem szakítható meg adás közben, de nagyon egyszerûen ismételhetõ. – Elõre felvett, lineáris playlist alapú mûsor: a szerkesztõ elõre leadja azokat a fájlokat, amiket a megadott sorrendben adásba kell adni. A fájlok egy része zenei, más része a konferálást, beköszöntõt, búcsút tartalmazza. Ügyelni kell, hogy kijöjjön az adásidõ. Elõnye, hogy beleilleszhetõk más elemek is (hírek, szignálok, reklámok). Sok helyen a hírek is így készülnek, egymás után illesztett szöveges fájlokból, amik közé a szerkesztõ szúrja be a szignálokat. – Elõre felvett, random (véletlenszerû) playlist alapú (zenei) mûsor: a szerkesztõ leadja azokat a fájlokat, amelyeket adásba kell adni, de nem határozza meg azok sorrendjét, kivéve a legelsõ fájl, mely a beköszöntõt tartalmazza. Ha egy egyórás mûsorhoz 2-3 órányi anyagot készítünk, akár 5-6-szor is lemehet ez az összeállítás, anélkül, hogy a hallgató észrevenné az ismétlést. A zenékhez a zenefájlba kell beleilleszteni a konferálást is. Érdemes ilyenkor a zene elõtt és után is bemondani, mit hallottunk, különösen komolyzene vagy hosszabb darab esetén. Készíthetünk apróbb, 2–3 számból álló összeállításokat (seteket) is, hogy a véletlenszerûség kockázatait csökkentsük. A playlist tartalmazhatja a szignálokat is.

FELELÕSSÉGEK (egy lehetséges értelmezés)

– One man show, DJ típusú mûsor, egyszemélyes: a szerkesztõ egyben technikus is, õ keveri saját magát illetve a zenéket. – Technikus: ha van ilyen, akkor õ napi több órát bent van a stúdióban, keveri a zenéket, a mûsorvezetõt, a betelefonálókat stb, illetve bejátssza a felvételrõl lemenõ adásokat, illetve a megfelelõ idõben a szignálokat, reklámokat, mûsorelõzeteseket. Zárja/nyitja a stúdiót, kapcsolja az adót, ellenõrzi, hogy megy-e az adás, folyamatosan ellenõrzi, hogy megfelelõ-e az adás hangereje. Ha nincs technikus, mindezt a mûsor szerkesztõje teszi. – Bemondó, mûsovezetõ: ha van technikus, neki nem kell a techninával törõdnie, csak azzal, hogy szépen, érthetõen beszéljen, ill. értelmeseket kérdezzen. – Felelõs szerkesztõ: felel azért, ami elhangzik, azaz ha valaki megsérti a médiatörvényt, õt veszik elõ. – Fõszerkesztõ: felelõs azért, hogy mindig legyen mûsor, a mûsorok idõre elkészüljenek, és meghatározza, hogy milyen típusú mûsorok/zenék legyenek a rádióban és milyenek nem.

78 ismétlés

leges mûsorfolyamot. Pl. egy héten át csak kiribati zene szól; csak versek szólnak; elképzelt múltbéli vagy jövõbéli adást adunk stb. Éjszakai mûsornak vagy szünetkitöltõnek lehet soundscape-eket adni: hosszú, vágatlan reggeli madárfüttyöt (ezt tette adásszünetben egy londoni digitális rádió) vagy egy ablakunkba kirakott mikrofonról élõben az utca hangját (óránként harangzúgással, figyelve, hogy ne kiabáljanak az utcáról a mikrofonba – példa egy skandináv internetes rádióból). Kampányok: hosszabb idõre elosztott, egy tematika köré csoportosuló mûsorfüzér. Egy kampány lehet akár egy évre elosztott is, pl. kerek évfordulón Petõfi élete és összes mûve. Évfordulók: a legkönnyebben elkészíthetõ, „aktualitást” sugalló mûsor, pl. napi kalendárium. A nemzeti ünnepek, világnapok, csaták, felfedezések évfordulói jól tervezhetõ, késõbb is újra leadható, de sablonos mûsorokat is eredményezhetnek. Ezt persze el lehet kerülni, ha nem a megszokott közhelyekbõl építjük fel az ilyen adást. Mindenképp számba kell venni azokat az ünnepeket, melyet a közösségben ünnepnek számítanak: helyi jelentõségû évfordulók, vallási ünnepek, népszokások stb.

ISMÉTLÉSEK

Ismételhetünk azért, mert túl kevés mûsorunk van, vagy azért, hogy különféle hallgatói rétegek is meghallgathassák ugyanazt az adást; vagy hogy ha valaki lemarad egy mûsorról, késõbb meghallgathassa, vagy azért, mert épp nincs mûsorkészítõ (pl. éjjel), vagy ha emelni akarjuk a rádió sok munkával elkészíthetõ prózai mûsorainak arányát. Fontos, hogy a hallgató tudja, melyik mûsort mikor ismételjük. Az ismétlés alapfeltétele a jó (kiváló) minõségû archiválás! [Figyelem! Az ORTT „rezsi” pályázatában „bünteti” az ismétléseket! (lásd a pályázatoknál!)]

ÜTKÖZTETÉS?!

A Magyar Rádió három mûsora esetén természetes, hogy figyelnek egymásra. De a kereskedelmi rádiók is egymással versenyeznek: vagy épp azzal, hogy azonos típusú mûsort adnak ugyanabban az idõben (pl. kívánságmûsor vagy hírek egész órakor), vagy azzal, hogy eltérõ mûsort (pl. hírek félkor). A rádiók mûsorszerkezete eleve „ütköztet” a tévével, hisz az esti sávban tudják, hogy erõsen csökken a hallgatottság. A mi mûsoraink ban is figyelhetünk arra, hogy bizonyos mûsorsávokban alternatívát kínáljanak (pl. reggel, amikor a rádiók mûsora eléggé kiszámítható – lehetnek olyanok, akik ilyenkor mást akarnának hallgatni), vagy épp a tévével versenyezve a tévés fõmûsoridõben kínálják a leg érdekesebb programot. Gondolhatunk „kiegészítõ” mûsorokra is, pl. egy tévémûsor rádiós kommentálására, nézd a tévét a rádió hangjára felkiáltással (pl. élõ hangbemondással).

ÉLÕ MÉDIAESEMÉNYEK

A nagy országos vagy globális médiumok számára nem kérdés, mikor kell kiírni: „Breaking News”, „megszakítjuk adásunkat”, vagy mikor kell felborítani a megszokott mûsorrendet. Ilyen, általában élõben közvetített médiaesemények: jó hírek (természeti események (napfogyatkozás), állami/egyházi/naptári események (ünnepek, választások); rossz hírek (természeti katasztrófák (földrengés), állami gyász, háború, terrortámadás). Ezek egy része elõre látható (ünnepek), más részük nem (földrengés). Kisebb jelentõségû, eredményre épülõ „médiaesemények” a lottósorsolás, slágerlista, sportmérkõzések stb., amikor a hallgató izgatottan körmét rágva ül a készülék mellett, és várja az eredményt. Ezeket az eseményeket

, ek let ek z r ü

k tanáro szítõ

la isko orké mûs

ön ko rm kö ány tõtábla zv irde etí zat h tés /in fók/ botrá nyok ) k ó t a g l l lakóházak (ha

ünnepségek

-lékmû

áz+ v.h z mû ínhá sz

tem plo m

Honnan szerezhetünk információt a közösség életérõl? Honnan szerezhetünk munkatársakat vagy hirdetõket? Hol készíthetünk jó külsõ helyszíni mûsorokat? Hol reklámozhatjuk a rádiót? Milyen helyszínekre érdemes közvetítõvonalat kialakítani? (minta) Feladat: rajzold le a Te településed hasonló térszerkezetét (a rádió szempontjából fontos helyeket)!

ítések zvet ö k r spo

Néhány általunk elképzelt példa arra, kiknek a számára kínálhat lehetõséget összefogásra, közösségi megszólalásra ez az egészen új forma: településrészi-szomszédsági szervezõdések, teleházak, mûvelõdési otthonok, aprófalvak közösségei, kórház, fiatalokkal foglalkozó intézmény, bentlakásos intézmény (kollégium, szociális intézmény, börtön), könyvtár, egyetemi campus, lakótelep-lakótömb; idõszakos mûsorszolgáltatásra valamilyen fesztivál, vagy hasonló folyamatos rendezvénysorozat, tábor.

lá bolt m ok oz ók

em

gyerekmûsorok ovi

ma rcs ko

ya ipál foc B. E.

stúdió? teleház

zené s élõ z szórakozda enés m ûsorok

rok ûso vtár m y is kön rál u t l ku zeum ú m

EGY FALU INFORMÁCIÓS TÉRSZERKEZETE

a hallgató falu 79

80 mûsorrács óra 4 6 8

10 12 14 16 18 20 22

Hétfõ

Kedd

Szerda

Csüt.

CSAK ZENE

reggeli magazin vitamûsor délutáni zene

beszélgetõs mûsorok rétegzenei mûsorok

ZENE

Az Excel táblázatban a különféle mûsorsávok eltérõ színûek

Péntek

Szombat Vas.

ISMÉTLÉSEK ÉLÕ

Egy adáshét elõszerkesztése: a sávos mûsorszerkezet és a mûsorrács

Ha ezt egyszer megcsináljuk, (pl. Excelben) utána a mûsorkészítés bizonyos fokig magától menni fog. Ezen az oldalon három, különbözõ részletességben látható egy hét elõre megtervezett mûsorszerkezete. Az adás „borulhat” (sõt, boruljon) jelentõs esemény, helyi vagy nemzeti ünnepnap stb. esetén.

Ez csak MINTA! Nem másolandó!

óra Általános mûsorkiosztás Konkrét napi mûsor mûsorgazda 00 adásszünet adásszünet (szünetjel) 01 (szünetjel) 02 03 04 technikus csak zene Zene nonstop 05 technikus 06 technikus 07 technikus 08 lásd külön! reggeli magazin 09 lásd külön! 10 Környezetvédelmi Géza vitamûsor 11 idõ Jani 12 tematikus zenei mûs. Jazzfül 8:00 Béla beszélgetõs 13 autószerelõ óra 8:01 Jani 14 Rock and Roll könnyûzene 8:05 15 Juli 8:10 Béla 16 Terítéken: a sport beszélgetõs 8:14 Béla 17 18 Balkáni népzenék Marcsa 8:30 jazz/népzene Esti híradó Béla 19 magazin 9:00 20 tematikus zenei Marcsa 9:01 Filmzenék 21 9:05 Ákos 22 Kísérleti zenei progresszív zene 9:10 Ákos 23 9:14 Hogy mindenki tudja, mi a dolga … Õk jönnek be adást készíteni, õk szedik össze a zenét és a riportalanyokat, vagy ha nem tudnak jönni, felvételrõl elkészítik a mûsort, vagy szerveznek mást. Õk írják a szerzõi jogvédõnek a leadott zenék adatait.

9:30 9:35 9:40

Az ilyen részletes rács csak tájékoztató jellegû, természesen a perc idõpontokban lehet csúszni – vagy egész mást csinálni. A további elemek – szignálok, elõzetesek, reklámok, idõjelzés – idõpontjait, gyakoriságát külön kell kitalálni. mûsorrész felelõs pontos idõ techn. helyi hírek Géza helyi sport Béla

programok Géza zene

vendég

Sanyi Géza

pontos idõ techn. hírek (ism) Géza sport (ism) Béla

programok Géza zene

Sanyi

játék

Géza

helyi lapok Géza érdekesség Géza

helyszíni közvetítés 81

érdemes megragadni, és alkalmukból valamilyen, a többi médiától eltérõ feldolgozást készíteni: hogy éltük át mi?

A MÛSORHÉT ÖSSZEÁLLÍTÁSA

(Lásd még: 62. oldal!) A rádió mûködését jelentõsen megkönnyíti, ha papíron – sávos szerkezetben – összeállítjuk a rádió heti mûsorrendjét. Lehet egy ideális mûsorhetet is költeni, de a végsõ összeállítást az határozza meg, hogy ki mikor tud adást készíteni (kivéve, ha mûsorok mennek felvételrõl is). A belsõ kommunikációban fontos, hogy tudjunk egymás adásairól. Ezért érdemes heti stúdiógyûlést is tartani. Aki jelentkezik mûsorkészítésre, be kell osztani a lehetõ legmegfelelõbb idõpontra (kompromisszumként a hallgató és a mûsorkészítõ elvárásai között). A hét mûsorrácsa így lassan feltöltõdik. Ha elfogy a mûsor, vagy nincs aki megcsinálná. Biztos, hogy maradnak még lyukak, amit vagy ismétléssel, vagy „csak zene” típusú mûsorral, vagy más rádiókból átvett adásokkal lehet kitölteni (vagy további önkéntesek mûsoraival). Ha kialakítunk egy sávszerkezetet, akkor mindenki tudni fogja a dolgát, mintegy „magától” fog futni a mûsor, nem kell hétrõl hétre újra kigondolni a mûsorszerkezetet (az adott mûsor kigondolása már a szerkesztõ dolga). Ha hírek is vannak a mûsorban, az egyes híradások szerkesztõinek egyeztetni kell egymással, hogy ne hangozzon el ugyanaz a hír új hírként késõbb (mint némely napilapban ez megjelenik, ugyanaz a hír kicsit máshogy fogalmazva más rovatban). Ha marad egy-két percnyi idõ, oda régen szünetjel került. A Pesti Hirlapnál a tördelõ, ha maradt még hely, költeményt helyezett az üres részre – ez a módszer rádióban is alkalmazható (lásd a debreceni Szóla Rádió példáját!). A kereskedelmi rádióban ma már zene tölti ki a lyukakat – ha még érezhetõ egyáltalán, hogy lyuk van valahol: mûsorok híján az egész adásfolyam bármikor bármivel behelyettesíthetõ, a zenei rádiókban adás közben készül a mûsor. Végszükségben mi is alkalmazhatjuk a „csak zene” megoldást. Mindenképp ki kell jelölni valakit, aki vészhelyzetben beugrik adást csinálni, vagy kitalálni egy módszert, amivel feltölthetõk a mûsorkészítõ pl. betegsége miatt támadt lyukak (pl. a technikus ilyenkor berak egy adást egy elõre erre a célra elkészített mûsortárból). Feladat: Excel (vagy egy papírlap és ceruza) segítségével készítsük el rádiónk egy heti általános

mûsorrácsát, és próbáljuk meg konkrét személyek mûsoraival feltölteni. Ha maradnak helyek,

töltsük ki valamivel (ismétlés, zenélés playlistbõl stb).

HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉSEK

Ha valamilyen kulturális esemény van a településen/vételkörzetben, a résztvevõknek is közvetíthetünk (pl. a büfében szóljon), de minidiszkre felvéve az eseményt késõbb is leadhatjuk: a résztvevõk közül biztos sokan meghallgatják. Ha zenei együttes, színháztársulat vagy valamilyen elõadómûvész lép fel, engedélyükkel (amirõl papírt is alá kell íratni!) vegyük fel és adjuk le késõbb. Az ilyen felvételek szerkeszthetõk, rövidíthetõk, vághatók, de fontos, hogy az elõadás tartalmán nem változtathatunk, és érdemes annak, aki megszólal a felvételen, adás elõtt megmutatni a kész anyagot. De mi is felkereshetjük településünk (vételkörzetünk) idõsebb nagy mesélõit, akik életükrõl, élményeikrõl mesélhetnének (kisközösségi Aranyemberek mûsorként), vagy akár az esti mesét is õk mondhatnák. Ezzel a közösség kulturális életének eseményeit archiváljuk, és az adás más rádióknak is átadható. Érdemes a helyszíni felvételeinket archívumba rendezni és pl. a helyi könyvtárban elérhetõvé tenni. Feladat: derítsük fel környezetünk rádiózás szempontjából érdekes helyeit, rádiós „térszerkezetét”

(lásd: illusztrációk!)

a lakótelepi rádió

B. E.

82

Egy lakótelep térszerkezete rádiós mûsorkészítõi és hallgatói szempontból. A mûsorkészítõk mind ott vannak a lakótelepi tömbben, csak meg kell találni õket. Az ismerõsök szívesen hallgatják egymás mûsorait. A lakóknak általában van véleménye a helyi dolgokról.

A RÁDIÓHALLGATÁS HELYSZÍNEI ÉS IDEJEI

Munkahelyen (hétköznap nappal) általában a kereskedelmi rádiókat hallgatják: ha a munkahelyi hallgatókat célozzuk mûsorunkkal, rövid, könnyen emészthetõ, sok zenével tarkított mûsorblokkokra lehet szükség. A legtöbben reggel hallgatnak rádiót; illetve a krónikát délben. Ekkor tehát erõs versenytársaink lesznek, de a legtöbb hallgató is ekkor van a készülékek mellett. A reggeli csúcsidõben a hallgatók átlag 20 percig rádióznak, azaz alig akad olyasvalaki, aki két hírperiódust (pl. a 6 és 7 órás híreket is) meghallgatja: itt tehát elvileg ismételni is lehet. A rádióhallgatás este 6 után csökken jelentõsen, amikor elindul a tévés fõmûsoridõ. Ekkor a tévével kell versenyezni, azaz versenyképes alternatívát kínálni a filmek helyett. „Az idõsekkel szemben több fiatal számolt be arról, hogy este is hallgat rádiót. Az idõsebbek ilyenkor inkább TV-t néznek. Az esti rádióhallgatásban viszont nagyobb szerepet kaphatnak a beszélgetõs mûsorok, melyeket már nem háttérként, hanem programként hallgatnak a fiatalok. Az esti rádiózás általában magányos tevékenység. A szülõk által preferált és a fiatalok szemében gyalázatos TV-sorozatok bámulása helyett történik.” (Rádiós alapkutatás, 2000.)

6.| zene a rádióban

zene 83

WINDHAGER KÁROLY ÁKOS

HOGYAN HASZNÁLJUNK FEL KOMOLYZENÉT RÁDIÓMÛSOROKHOZ?

A KLASSZIKUS ZENE SAJÁTSÁGA, hogy – bárki írja is bármelyik zenetörténeti korszakban – hallható szerkezettel bír. Ez belsõ zenei összefüggéseket takar, melyre azonban egy átlagos rádiómûsorban nincsen szükség. A szokványos rádiómûsorban a zene mindig csupán jelzés: szignál, átvezetõ két mûsorrész között vagy hangulatfestõ háttérzene. Szignálnak elsõ megközelítésben érdemes lehet jól hangzó, könnyen fütyülhetõ dallamot választani, ahogy például a Juventus Rádió tette. Érdekes, hogy a nagy állami rádiók ezzel szemben – legalábbis a szocialista idõk óta – mindig valamilyen kulturális alapismeretre támaszkodó idézetet használnak, pl.: a Kossuth rádió Szabó Ferenc: Feltámadott a tenger címû, réges-rég elfeledett oratóriumának egyik visszatérõ motívumát, a „Kossuth Lajos azt üzente” kezdetû magyar verbunkos dallamra írt variációját választotta, míg a Bartók rádió Bartók Béla: 3. zongoraversenyének elsõ ütemeibõl íratott Lendvay Kamillóval egy szignált. Az egyes mûsorok saját szignálja a lehetõ legnagyobb eltérést mutatja, ám megfigyelésünk szerint egyre dinamikusabbá, dallamosabbá válik a zene, majd megszólal a cím, s végül ez halkul el. Szintén nem általános érvényû megfigyelés, hogy az egyes mûsorok szignálja nem zenekari darabokból származik, hanem inkább zongora-, dob-, csellódarabból, vagy olykor valamilyen népdal-imitációból. Az átvezetõ zenék rendszerint rövid tételek, legfeljebb 1–2 percesek. Érdekes módon nagyon ritka, hogy erre a feladatra komolyzenét használjanak a rádiósok, ide mindig valamilyen az épp kapcsolódó hangulatot festõ könnyûzenét, vagy kortárs elõadók szerzeményeit játsszák le. A háttérzene klasszikus zenei elemeit négy tényezõ befolyásolhatja. Amíg a Walt Disney-filmek széles hangskálát használhatnak, és ezért akár teljes szimfonikus zenekar kísérheti Tomot és Jerryt, addig a rádiómûsor ugyanazt a hangszórót használja aláfestésnek is és a mûsor megszólaltatásához is, így egyensúlyozásra kényszerül. Ennek következtében vagy kitûnõ hangszabályozásra van szükség a háttérben felhangzó zenemû részlete és az elõtéri beszélgetés között, vagy, ami gyakoribb, hogy két beszédrész közé vágnak be zenei betétet. Másik nehezítõ körülmény, hogy a rádiójátékban mindennek hallatszania kell, hiszen csak hangok alapján érti meg a hallgató a cselekményt. Így a klasszikus zene olyan apró mozzanataira lenne szükség, mint szélzúgás, tányércsörömpölés, szuszogás, lépések zaja, szívdobbanás... Bár ezekre a motívumokra rá lehetne találni, inkább kéznél levõ zeneértõ szakember szerkeszt hanghatásokat. Újabb tényezõ, hogy egy temetés kapcsán a gyászzenének ki kellene tartania a temetés végéig, és közben a gyászközönség beszédét sem lenne szabad elnyomnia, ugyanígy egy hosszú menetelést megrajzoló rádiómûsorban a menetzenének el kell tartania a célig.

84 zene

A klasszikus zene szerkezeti sajátossága miatt ez utóbbi elvárást képtelen teljesíteni, így a hangerõ állandósága egyetlen zenemûben sem figyelhetõ meg, de az azonos tempójú egyenletes lépegetés sem. Vagy újfent az elõbbi zeneértõ ismerõst kell igénybe venni, vagy csalni kell a zenével, és a kiválasztott zenei anyagot újra és újra elindítani anélkül, hogy bármiféle zeneesztétikai elvnek meg akarnánk felelni. Negyedik tényezõ, hogy még ha az egész hangsáv áll is rendelkezésre a zene lejátszásához, akkor is súlyozni kell a hangmérnöknek az egyes szólamok közti viszonyt. Amíg élõben a zenekar a hangversenydobogóról szólal meg pl.: 120 m2-es felületrõl, addig itt 120 cm2 áll rendelkezésre ehhez. A bonyolultabb, összetettebb zenemûvek így veszítenek értékükbõl és élvezhetõségükbõl. A kitûnõ hangfaltechnikák és közvetítési eljárás fejlõdése mellett egy másik utat is végig kell járnia a rádió zenei szerkesztõjének, méghozzá bele kell nyúlnia a zenei szövetbe, és egyszerûsítenie kell azt. A szerzõk ezt a 30as években olyannyira nehezményezték, hogy õk maguk vették tudomásul az új technikai feltételeket és létrehozták a rádióopera mûfaját, mely nem formailag új, hanem zenekari technikájában. A szerzõk arra törekedtek, hogy zenéjük élvezhetõ legyen rádióközvetítésben is. A kísérõzenének pont ezért olyan mûvet érdemes választani, amely minden összetettsége ellenére is jól hangzik (pl. Bartók, Kodály, szemben Mahlerrel, Ives-zel). A rádiózene ennek ellenére komoly mûfaj, komolyzene, a kor legjelentõsebb zeneszerzõi írtak rendszeresen rádiójátékokhoz zenét (Britten, Sosztakovics, Prokofjev, Davies, Petrovics, Hidas, Vujicsics). Sõt, a magyar zeneszerzõk nagy része a Magyar Rádió Zenei Osztályának köszönheti, hogy 1947 és 1982 között nem kényszerült pályaelhagyásra. A rádiómûsorok kitûnõ aláfestõ zenéje általában karakterdarab, vagyis olyan, ami egyetlenegy jelleget emel ki. A XIX. század legfantasztikusabb karakterdarab-sorozatai: Muszorgszkij: Egy kiállítás képei, Saint-Saens: Az állatok farsangja, Schumann: Carneval, Grieg: Peer Gynt-szvit, Szimfonikus etûdök, vagy Brahms: Változatok egy Haydn-témára, Magyar táncok, Dvořak: Szláv táncok, majd a XIX. századot idézõ Resphigi: La boutique fantastique. Emellett a legkitûnõbb karakterszerûséggel bírnak az egyes indulók, vagy a balett-tételek (Lullytõl kezdve Schuberten át Csajkovszkijig, Delibes-ig és még tovább Bartókon át Sosztakovicson, Prokofjeven át korunkig, pl: Dubrovayig).

Az alábbiakban az Egy kiállítás képeit veszem sorra és az egyes tételeken keresztül kívánom bemutatni, mire lehet (még) felhasználni. 1. Séta: Komoly hangzású fanfármotívum, mely mind az ünnepélyesség, mind a fátyolosság felé is elfordul, mégis uralkodik a fény és erõ benne. Rövidsége miatt alkalmazható szignálként, felhívójelként. 2. Gnóm: Egy torzszülött életének három oldalát mutatja be, a groteszkségét, a fájdalmát és hõsies, bár kudarcra ítélt erõfeszítését. Inkább tragikomikus, mintsem mélabús. Szereplõk jellemzéséhez, vagy reklámhoz vicces háttérzenének, illetve paródiákhoz használható. 3. Séta: Most a motívum líraian szólal meg. Átvezetõ zenének kiváló, hogyha valamilyen csendes, megilletõdött beszélgetést fejeztünk be, vagy kezdünk el. 4. Az ódon várkastély: Az egész tétel lassú, melankolikus, csendes, szomorú. A dallam alatt folytonosan lüktet a lassú tá-ti-tá-ti ritmus, így temetések közvetítéséhez, vagy gyászindulónak felhasználható. Ugyanúgy régi szomorú történet elmeséléhez is ajánlott. Viszont nem fejez ki éles és nagy fájdalmat, csupán már a sorssal megbékélt szomorúságot. 5. Séta. Harsány, erõs, szinte abba sem akarja hagyni a trombitás a témát. Rövidsége

zene 85

miatt mûsorkezdésnek, -zárásnak alkalmazható, vagy nagy jelentõségû beszéd közvetítése elõtt, esetleg a csapatok megérkezésének jelzésére. Ez a nyolcütemnyi tétel valójában fanfár, így minden jókedvû figyelemfelhívásra alkalmas. 6. Tuileries: Gyors, fürge és élénk tétel, akár vidámnak is mondható. Derû, és jókedvû munka érzékeltetésére alkalmas. Eredetileg gyerekek futkározását írja le, így akár gyerekmûsorokban is használható. 7. Bydlo: Az emberi munka nehézségét, kínját, a földi élet terhét szólaltatja meg. Minden olyan mûsorhoz, ami hõsies, nehéz és mégsem diadallal végzõdõ életutat szemléltet, használható. Királyok esetében tévedés, könyvtáros, napszámos jellemzésére kitûnõ. A lassú cammogást, baktatást is megjelenítheti, eredetileg egy hatökrös szekér lassú vonulását ábrázolja. 8. Séta: A motívum elõbb világos és magas, majd mély és sötét regiszterben szólal meg. A motívum tétovázást és fátyolszerû bánatosságot tükrözhet. Bár könnyed a zene mozgása, mégis törékenységérzetet kelti. Egy átlagos nap, esõ-közeledte, elmaradt vallomás vagy szép, de nehéz mutatvány jelzésére használhatjuk. 9. Csibék tánca a tojáshéjon: A mû legjátékosabb, legpajkosabb, legvidámabb tétele. Minden emberi vidámságról, gyerekekrõl, hosszantartó nevetésrõl, békérõl szóló mûsorban használható. Amikor mindenki jókedvûen van a helyén. Reklámokban szokták alkalmazni, bár politikai felhasználása csõdhöz vezetett. 10. Samuel Goldenberg és Schmuyle: Eleinte a gazdag és szegény családtagot szembesíti egymással nagyon-nagyon drámaian, majd a két felet egyszerre szólaltatja meg, amitõl a feszültség csak fokozódik. A dráma kezdetét jelképezheti, de akár háború, csata aláfestéséhez is kiváló folyamatos trombitaszólója miatt. Az igazi drámai, konfliktussal terhelt jelenetek zenéje. 11. Limoges-i piac: Újfent gyors és élénk tétel, megint az élet sebes áramlását, rohanását, egyre sebesebbé válását rajzolja meg. A tételt rendszeresen játsszák úgy, hogy fokozódik a tempója. Minden olyan mûsorban, mely a technikai civilizáció fejlõdését, diadalát vagy az emberek napi rohanó robotját ismerteti, kiváló. Bár könnyed és vidámságot is tartalmaz, nem a fetrengõ röhögés, hanem a gyors mosolyok zenéje. Mûsorzárásra, finálénak is alkalmazható. 12. Katakombák: A lelassult, kõvé vált idõ zenéje. Hangos, de kimérten lassú zene, csak kis mozgások hallhatóak. A halál jelenik meg itt a nyüzsgõ ember számára. A megkérdõjelezhetetlen, a megfellebbezhetetlen, a végsõ igazság megjelenítésére használható, vagy esetleg építészeti mûsorokban. 13. Holtakkal a holtak nyelvén: Csendes, nyugodt, a földi sík fölé emelkedõ éteri zene. Lassan hömpölyög elõre, de kifejezetten érezhetõ benne a mozgás, az örök isteni rend lépése. Ami befejezõdött, az elmúlt, de nem a vég jött el. Szép és tiszta gyászzene, s ha indulónak nem is jó, búcsúztatni, megemlékezni valakirõl kitûnõ. A társukat sirató közösség aláfestésére, a telet, esetleg a kiábrándultságot, a hazatalálás szemlélõdését ábrázolhatja. 14. Baba Jaga kunyhója: Az orosz banya boszorkánykonyhájába nyerünk bepillantást, fortyognak az üstök, gonosz lidércek ugrálnak és ijesztgetnek mindenhonnan, majd megérkezik a vasorrú, rettentõ káromlásba és boszokánykodásba kezd. A riasztó, a drámai és a groteszk egy idõben szólal meg. Az ember legrémisztõbb kalandjait átélve ismerheti meg ezt a helyzetet. A hõs egyedüli végsõ kalandja esetén jól érzékelteti a belsõ-külsõ feszültséget. Az egész tételre jellemzõ a gyors elõrehaladás és a félelmetes sötétség érzése

86 zenei jelképek

is. Így mindenképp egy akció utolsó elemét jelzi. A viszonylag hosszú tétel (4–5 perc), középrésze halkabb, de csak a fokozás kedvéért, hogy utána még sokkal idegesebbek legyünk a végsõ rohanásban. 15. A kijevi nagykapu: A dicsõség, a hatalom, a teljesség, a gyõzelem, a diadal zenéje. Úgy tûni, gyõzött az elõzõ rész hõse. Félelmetes nagyságú jótékony erõ szabadul fel a zenében. A végsõkig fokozza a szerzõ a monumentalitást, miközben ortodox egyházi dallamimitációkat is megszólaltat, hogy még kozmikusabbá váljék a fény. Ha nem az elsõ mondatban jelzetteket akarjuk megszólaltatni vele, akkor elképzelhetõ himnusznak, szignálnak és bármiféle más ünnepi zenének. Az elõzõekben adott értelmezés csak minta. Egy adott elemzési szempont érvényesül benne, és egy fajta ízlésvilág rádiózenérõl vallott elképzelését tükrözi. Ez a felhasználás mások számára belemagyarázásnak tûnhet, ám minden felhasználás belemagyarázás, hiszen a zene tág értelmezési körét egyetlenegy jelenséghez köti. De a puding próbája az evés. WINDHAGER KÁROLY ÁKOS

NEMZETI JELKÉPEINK A ZENÉBEN

LEGALAPVETÕBB NEMZETI JELKÉPEINK zöme a romantikában született, és ez egybeesik a liberális nemzetelmélettel, miszerint a nemzetfogalom a romantika idején telítõdött azzal a tartalommal (az azonos nyelvi hagyományban élõ egyének közössége), melyet többékevésbé ma is használunk. A romantikus magyar nemzetfogalom az elõzõ meghatározáson túl még magában foglalta a történelmi tudatközösséget is, így kerül majd be a jelképek közé sok-sok történelmi elem. Legfontosabb nemzeti zenés jelképünk a Himnusz. A romantika idejéig két egyházi himnuszt tekinthetünk elõzménynek: a pápai himnuszt és/vagy a Boldogasszony-anyánk kezdetû népéneket. Mindkét egyházi ének csak a katolikus felekezetre jellemzõ, a protestáns egyházak hasonló jellegû szokásáról nem tudunk. 1845-ben merült fel, hogy Kölcsey 1823ban írt többrétegû költeményét, mely egy 16. századi protestáns prédikátor szerepében szólal meg, megzenésítve országos jelképpé kellene tenni. A pályázatot Erkel Ferenc nyerte meg, s a nemzeti ima innen kezdve terjedt el, 1848/49-et leszámítva majd csak 1867-tõl tölti be mai feladatát. Rákosi Mátyás Kodályt többször felszólította, hogy írja át, vagy készítsen újat, de a mester mindig csak annyit mondott: „Á, jó nekünk ez a régi is!” Erkel imája eredetileg is zenekarra és kórusra íródott, de nagyon erõsen magán viseli az énekjelleget, ezért könnyû énekelni. A világ négy legszomorúbb nemzeti himnuszának egyike (többi: chilei, portugál és az izraeli). A Himnusz jelentõségét szemlélteti, hogy az 1930-as években az utcára vonuló tüntetõk a csendõrök kardlapozása közben énekelni kezdték, mire a kivezényelt karhatalom vigyázzban hallgatta és énekelte végig. Ellenpélda, hogy az 1946-85 közötti idõszakban azokat a tanárokat, akik elénekeltették egy óra alkalmával, bejelentés nélkül, állásukból elmozdították, és olykor még öngyilkosságba is kergették. Ma gyenge hangon, nyöszörögve, kelletlenül éneklik a legtöbben, ha egyáltalán hajlandóak erre. A nemzeti fõadó naponta éjfélkor játssza. Második zenei jelképünk a Szózat. A szózat mûfaja kifejezetten retorikai-politikai, s ebben a zenés nemzeti dal formájában egyedülálló. Vörösmarty vátesz-szerepben megírt

zenei jelképek 87

nemzetébresztõ szövegére 1844-ben írt ki a Nemzeti Színház igazgatój, Bartay András zenei pályázatot. Az elsõ helyet azért nem Erkel kapta, mert maga is benne lévén a zsûriben, nem volt hajlandó azt elfogadni, így került sor Egressy Béni darabjára. (Erkel pályamûve nagyon emlékeztet az egy évvel késõbbi Himnuszra, így igazából nyertünk Egressyvel.) Egressy Béni dalmûve a legjellegzetesebb verbunkos-jegyeket viseli magán, és igen-igen szenvedélyes. Ha nem is vidám, de sokkal derûsebb és reménykedõbb, mint a Himnusz. A Szózat, bár eredetileg csak kórusra íródott, valójában hangszerszerû alkotás. Emiatt a korabeli verbunkos bandák gyönyörûen játszották, éneklése viszont azóta is gondot okoz. Ezért vette magának a bátorságot Nagy Feró, hogy egyszerûsítsen rajta, de remélhetõleg ez nem fog visszahatni az eredeti mû szerepére. A Himnuszhoz hasonló sikertörténetet futott be, azt leszámítva, hogy a nyugati emigrációban élõk nem énekelik a honmaradásra való felszólító sora miatt. Több nagyszabású zenemû tett kísérletet arra, hogy ezt a két dalt összekapcsolja, így Erkel: Dózsa György címû operájában a keresztesek indulójában, majd az Ünnepi nyitányban, Liszt Ferenc a Himnusz és a Szózat címû variációjában (mely jobb, mint az eredeti), Mosonyi Mihály: Ünnepi nyitányában, végül a legnagyobb szabású alkotás ezen a téren Dohnányi 1923-as Ünnepi nyitánya, ahol egy nagyzenekar mellett még egy fúvószenekar is bekapcsolódik. Harmadik és külföldön talán legismertebb jelképünk a Rákóczi-induló. A Rákócziinduló alapja a Rákóczi-nóta (Haj, Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi! kezdetû kuruc sirató), amelynek kézirata alapján elõször Erkel írt indulót – zongorára. Liszt Ferenc szintén ismerte ezt a dallamanyagot, és a XV. rapszódiában zongorára, egy más alkalommal zenekarra hangszerelte meg a saját Rákóczi-indulóját. Hector Berlioz 1844-es magyarországi hangversenykörútja elõtti este kapta meg a Rákóczi-nóta kottáját Bécsben. Annyira magával ragadta, hogy õ is készített belõle indulót, azzal a kiszámított hatással, hogy megnyerje vele a magyar közönség tetszését. Sikere nem maradt el, bár önéletírásában ez a fejezet némileg csöpögõsre sikerült. Noha zeneileg Liszt indulója a jobb, ma mégis a Berlioz-féle változatot ismerik többen. A francia mester a szerzeményét belekomponálta Faust elkárhozása címû drámai legendájába, így még nagyobb ismertségre tett szert a Franciaországban egyébként is kedvelt Rákóczi fejedelemre emlékezõ induló. Jellemzõ, hogy amíg 1867 után a nemzeti imáink megszólalhattak, addig Rákóczi személyisége tovább is tabu lévén, csak a 90-es években csendülhetett fel újra ez az induló. Manapság népszerûsége csökken, erre mutat, hogy fúvószenekari átirata gyatra, koncerten pedig csupán külföldiek játsszák ráadásszámként olykor. Rádióban a Kossuthon lehet hallani minden nap adáskezdéskor. Negyedik nemzeti jelképünk a Hunyadi-induló, melyet Erkel a Rákóczi-nóta elemeinek felhasználásával írt az 1844-es Hunyadi László címû operában. Az opera nyitánya és késõbbi közzenék alapján írta végül Doppler Ferenc – Erkel barátja és zenekarának fuvolása – a ma is játszott fúvószenekari indulót. A Hunyadi-induló a legnépszerûbb magyar indulók egyike, melyet az elnyomatás éveiben a „Meghalt a cselszövõ” szövege miatt is örömmel énekeltek ellenállás gyanánt. Az induló népszerûségét jelzi, hogy saját korában a még Erkellel is szembenálló egyetemi ifjúság saját politikai céljaira használta fel saját költésû szöveggel. Idõrendben ötödik, jelentõségében harmadik legfontosabb nemzeti zenei jelkép a Székely himnusz. Csanády György 1921-ben írt, nemzeti gyászt megéneklõ költeményét feltehetõen még abban az évben megzenésítette Mihalik Kálmán. Ezt megelõzõen a Csíksomlyói Mária-himnusz számított a székelység nemzeti zenés imájának. A Székely

88 zene

himnusz abban a helyzetben született, amikor az ország területének kétharmadát és a magyar lakosság egyharmadát elcsatolták a trianoni békediktátumban. Így az AABA népdalszerkezetet felhasználó dal még a Himnusznál és a Szózatnál is erõsebb politikai felhanggal rendelkezik, sorsa ennek megfelelõen alakult. 1945-tõl tiltott mû, majd az 1980as évektõl kezdve rendszeresen elhangozhatott egyházi szertartások részeként. A Székely himnusz egyszólamú dal, így a többi nemzeti imával ellentétben gitár, hegedû, cigánybanda vagy tangóharmónika kíséretében is hallható. Buktatója, hogy magyarnótás jellege miatt sokszor üvöltve éneklik, ami ellentmond dallamának és szövegének is. A Kárpátaljai himnusz vélhetõen a Székely himnusz hatására született meg Dévai Nagy Kamilla gitárján. E mûnek mind szövegét, mind zenéjét az ismert énekesnõ szerezte, aki saját kazettán terjeszti, de ennek ellenére a mû ismertsége még várat magára. Lassan történelmi nemzeti jelképpé válik Beethoven Egmont-nyitánya is. Az 1956-os forradalom idején ez a mû szólt a politikai közvetítések közti szünetben, mivel a Rádió épületét nem használták a forradalmárok, és az országházbeli stúdióban csak ezt a lemezt találták meg. Szabó István Apa címû (1963-65) filmjében már ez jelképezi 56-ot. Az azóta született 56-os emlékmûsorokban már kezd valóban jelképpé válni ez a tragikus nyitány. A Honvédség avatási szertartásokon rendszeresen jelképként használta Erkel: Bánk bán címû operájából a címszereplõ „Hazám, hazám...” kezdetû áriáját. A szövege alapján a hazaszeretrõl, sõt a magánélettel szembeni elsõbbségérõl szóló szöveg miatt kerülhetett be ebbe a sorba. Erkel zenéje ebben az áriában sok zenetörténész szerint a csúcsra érkezik el, így annak szenvedélyessége, ereje és fájdalma mesteri fokon izzik össze a sokszor csiszolt szöveggel. A kuruckori dalokból nagyon keveset tart számon a magyar énekkultúra, bár nemzeti jellegük vitathatatlan, pl. Csínom Palkó, Bezerédi brigadéros, Cinka Panna dala, Hej Rákóczi,… Szintén nemzeti jelképpé váltak az 1848/49-es népdalaink, melyek a korban ismert verbunkos-toborzó dalok dallamára íródtak át nemzeti szöveggel. Pl. Gábor Áron rézálgyúja, Kossuth Lajos azt üzente, Kossuth Lajos táborában, Kecskemét is kiállítja, … Az 1867–1916 közötti idõszakban igen sokan írtak kuruc-, vagy honvéddalokat, ezek túlnyomó része azonban mára nem maradt fenn. Két szerzemény tekinthetõ kivételnek, Egressy Béni Klapka-indulójára Thaly Kálmán írta a mai is énekelt „Fel, fel vitézek az csatára!” kezdetû szöveget. Másik túlélõnek az Andrássy Katinka (késõbbi Károlyi Mihályné) írta: „Krasznahorka büszke vára” kezdetû mûdal számít. Az 1920–44 közötti idõszakban igen sok hazafias témájú dal születik (Árpád apánk, Kárpátok bércei, Honvéd áll a Hargitán,…), manapság ezek kedveltsége csak egy szûk körre terjed, jelképértékük igen kicsi. Magyar állami jelképpé nõtte ki magát az 1920-as években a „Szép vagy, gyönyörû vagy Magyarország” kezdetû mûdal, mely a trianoni katasztrófa ellenére életben maradó országot élteti. A dal eredetileg Vincze Zsigmond – Kulinyi Ernõ: Hamburgi menyasszony címû operettjében áriaként hangzott fel, ahonnan elindult igazi világkörüli útjára. Himnikus és világszínvonalú feldolgozására Bartók: Concerto 4. tételében került sor, míg a Horthy-korszak jelképévé Fábri Zoltán emelte Hannibál tanár úr címû, 1956-ban bemutatott filmjében. Petõfi Nemzeti dala több megzenésítést is megért, mégsem vált énekes kultúránk részévé. A lelkesítõ szózatnak szánt költemény a mai napig nem vált zenés jelképpé.

A RÁDIÓ ZENEI ARCULATA

rádiós zenei arculat 89

(Lásd még: 64. oldal!) Egy rádiót – még ha az szöveges is – alapvetõen meghatározhatja zenei arculata. A Kossuthnak is van zenei arculata, és egy iskolarádiónak is. A profi kereskedelmi rádióktól eltérõen a közösségi rádiókban általában nincs zenei szerkesztõ (producer), aki adott, elõre jól definiált szempontok és saját ítéletei (de nem ízlése!) alapján összeállítaná a játszott számok listáját, és nincs közvéleménykutatás sem a hallgatói célcsoport zenei ízlésérõl. A közösségi rádiók általában nem is az épp slágerlistás számokat játsszák: többnyire minden mûsorba az adott mûsorvezetõ hozza a felvételeket. De itt is van egy alapelv, mely kizár egyes mûfajokat és elõtérbe helyez másokat (általában a „konzervatív-értelmiségiközösségi” rádiókban kizártak a magyar nóta, lakodalmas rock és mainstream (slágerlistás) popzene és preferáltak a jazz, népzene, világzene). Feladat: Milyen zenei stílust szeretnénk játszani? Milyet NEM engedünk adásba kerülni (miért

nem)?

„Milyen a Civil Rádió zenei világa? Olyan zenéket adunk, amelyek más rádiókban nemigen hallgathatók. Megegyezés szerint a preferált zenei mûfajok: hangszeres zene (jazz, new age), világzene, etno-jazz, dallamos progresszív rock, blues, népzene, hagyományos jazz, közérthetõ klasszikus zene. Törekszünk a hangszerek, s nem a gépek által elõállított zenéket játszani. Kimondottan kerüljük az aktuális sláger-közhelyzenét, a disco, a rap, a techno, a party zenék, a musical, az operett mûfajait, elismerve, hogy ezek is lehetnek értékes felvételek, de ezek a mûfajok más adókon is megszólalnak. Lehetõség szerint törekszünk a magyar elõadók és felvételek bemutatására is. Fontos még, hogy a zenés blokkokban a felvételeket végigjátsszuk, általában nem beszélünk rá, és nem szakítjuk meg a zenéket. A Civil Rádió hangzásvilágának része a természetes hanglejtésû, magyar hangsúlyrendszerû beszéd, ha ezt az elhangzó gondolat úgy kívánja, az alkalmi csend; a szignálok. Igyekszünk kerülni a zenével és a szignálokkal is a felesleges „ráindításokat” – tehát a rövid szüneteknek dramaturgiai szerepük is lehet. (Indokolt esetben persze nem kizárt, hogy éppen egy ráindításnak, átkeverésnek is jelentõsége legyen.) S adások közben minél kevesebbet „hagyjuk egyedül” a hallgatót, a zenék között is meg-megszólalunk.”

„Miért van az, hogy bizonyos zenék nem játszhatók a FIKSZ Rádióban? A FIKSZ Rádió igyekszik különbözni más rádióktól például abban is, hogy milyen muzsika szól benne. Abból kevesebb vita van, hogy operett és lakodalmas rock miért nem szól benne; inkább a divatos partyzenék hiánya szokott vihart kavarni a hallgatók és a mûsorkészítõk között egyaránt. Noha a partyzene fogalma sem határozható meg pontosan, azért mindenki tudja, hogy itt a gépek által elõidézett, monoton ritmusú, repetitív jellegû muzsikáról van szó – techno, acid, rave, drum and bass stb. – fõként. Ez a muzsika ugyanis általában ugyanolyan kommersz könnyûzene, mint a magyar nóta, legfeljebb egy másik korosztály tánczenéje. Ráadásul ez a zenei ágazat igen közeli kapcsolatban áll a

90 slágerek

kábítószerekkel, eredeti funkciója a kábítószer marketingje, csakúgy, miként a pornó a prostitúcióé. Persze, ez nem azt jelenti, hogy aki technót hallgat, az drogfogyasztó is, csakúgy nem, mint ahogy a Playboy lapozgatói sem rohannak azonnal a kupiba.”

ZENE ÉS BESZÉD KAPCSOLATA

Régen az volt a természetes, hogy a zeneszámokat felkonferálták, és amíg a zene szól, alatta nem beszéltek (ez meg sem fordult a mûsorvezetõk fejében). Mára az a természetes, ha még a hírek alatt is van valamilyen ritmust adó zene; szinte térkitöltõ elemmé vált, a természettudósok horror vacuija (mely szerint a természet irtózik az ürességtõl, ezért azonnal kitölt minden üresen maradt teret – ma a csendtõl vagy még inkább az állandó ritmus hiányától való rettegés a rádióban). A 90-es évek elején lett egyre népszerûbb kereskedelmi rádiós szerkesztési módszer a csak zene – semmi szöveg elve. Egyre több olyan mûsorblokk készült, melyben néhány szám vagy 10–20 perc erejéig csak zene szólt („triple play”, „uninterrupted music” „szövegelés- és reklámmentes félóra”). A 2000-es években, különösen a reggeli mûsorokban egyre több szöveg jelenik meg – a kifejezetten zenei rádiókon!: már nem alkalmazzák a 3 perces mûsorvezetõi beszédhatárt, sõt, akár 10 percig vagy még tovább is zene – és háttérzene – nélkül mehet a kereskedelmi mûsor, melyben a mûsorvezetõk egyszerûen csak beszélgetnek.

SLÁGERLISTA, TOP 40

A kereskedelmi rádió körében népszerû elv, miszerint a mindenkori adott helyi (vagy amerikai/„globális”) lemezeladási statisztikák alapján összeállított lista közszolgálati mûsor, hiszen ez az, ami a közönség ízlését leginkább tükrözi, mindenféle elõítélettõl mentesen. (Tehát a lehetõ legbiztosabbra megy: csak azt játssza, amit a legtöbben vásárolnak, és (a hallgató részérõl is) amit a legtöbbek elfogadnak: a lemezeladási statisztika az átlagközönség ízlésének legobjektívabban mérhetõ formája). Így a közönség azt kapja, amit szeret, és nem azt, amit a zenei szerkesztõ úgy gondol, hogy szeretnek vagy – a BBC elsõ vezetõjéhez kötõdõ, Lord Reith-i hagyományai szellemében – amit úgy vél, hogy szeretniük illene/kellene. Az érv több fronton is megkérdõjelezhetõ, mert – az aktív lemezvásárlók köre nem feltétlenül azonos ízlésû a (vásárlási szempontból passszív) hallgatósággal, viszont utóbbinál jóval kevesebb embert képvisel. – a lakodalmas rockot a kazettapiaci népszerûsége ellenére sem játsszák, talán e zene hallgatójának szalonképtelennek kikiáltott ízlése és kis vásárlóereje miatt – azaz mégsem a hallgató dönt: van válogatás. – az érv ráadásul farkába harap: a slágerlistára akkor kerül fel egy szám (azaz akkor veszik sokan a lemezboltokban a CD-t), ha azt a számot sokszor játssza egy rádió (a TOP 40 rádiók játszási listái sem kizárólag a már slágerlistán levõ számokat tartalmazzák, hanem a „potenciálisan slágerlistás” számokat is: a lemezboltokban kapható friss CD-k trackjei közül a „slágergyanúsakat”, azaz: a játszott zenei palettán új, szokatlan színek nem is jelentkezhetnek. (Az ilyen rádiók másik jellemzõje: megbízhatóan ugyanazt a „stílustalan” stílust adják). Késõbb, ha már valóban sokan vásárolják, akkor „ez még fontosabbá teszi, hogy játsszuk a mûsorban. Ha játsszuk, a szám még ismerõsebb, és remélhetõleg népszerûbb lesz, az emberek pedig hamar felismerik” (BBC Radio 1, Chinnery). A MAHASZ eleve elismeri a körkörös érvet: „A Rádiós Top 40 elsõsorban azt

aláfestõ zenék 91

mutatja, hogy az adott héten országos szinten melyek a legnépszerûbb dalok, a legtöbb ember által hallott felvételek, az „Editor’s Choice” [lista] azokat a dalokat vonultatja föl, amelyeket a legtöbb rádió tûz mûsorára, tehát várhatóan a közeljövõben válhatnak közismert slágerré”. Az embereket tehát lassan rá kell döbbenteni, hogy az épp listás számok tetszenek nekik, s hogy ezt minél hamarabb felismerjék, sokszor kell játszani ezeket a zenéket – foglalhatnánk össze a TOP40 rádiók filozófiáját. A még listára nem került számok válogatásáról (a listák alapanyagáról) pedig nem a hallgató, hanem az „Editor’s Choice” lista megalkotói, azaz a rádiós zenei szerkesztõk gondoskodnak. A slágereket sugárzó rádiók mindig a legismertebb számokat adják leggyakrabban, a leghallgatottabb sávokban. A folyamat hosszú idõ alatt egyfajta elszabadult visszacsatolásként a popzenei stílusra is visszahathat, hiszen mindig az kerül a listákra, amihez hasonló már szólt, és bevált. (Így a kereskedelmi rádió még amikor nem reklámot ad, akkor is hirdet: a zenei kiadókat, CD-boltokat, elõadókat [de ezért õ fizeti a jogdíjat]. A legtöbb „ingyenhirdetést” a legnagyobb slágerek kapják – és így lesznek még nagyobb slágerek.) Hasznunkra fordíthatjuk, hogy bármely rádióban alkalmazhatjuk ezt a módszert: ha egy zenét sokszor játszunk (legyen az bármi), az adott rádiót sokat hallgatók elõbb-utóbb ismerõsként fogadják azt a számot, és ezzel együtt meg is kedvel(het)ik. A közösségi rádió természetesen célozhatja a slágerlistákat alakító vásárló-hallgató közönséget, de célja, funkciója inkább az, hogy az innen kimaradó zenék kedvelõinek igényét elégítse ki: azokét, akik a kevésbé fogyó, az átlagból „kilógó” zenéket hallgató közönséghez tartoznak. Így olyan zenét is „hirdethet” mûsorában, mely – a popzene többségétõl eltérõen – nem (kizárólag/elsõsorban) a minél nagyobb bevételért készült, hanem (elsõsorban) mûvészi céllal.

RÁDIÓS ALÁFESTÕZENÉK

„A kísérõ hangszerek könnyítsék meg (miséken) a tevékeny részvételt. Ne legyenek olyan hangosak, hogy elfödjék a szöveget. Amikor a pap vagy szolgálattevõ hangosan beszél, némán kell maradniuk.” (Római instrukció a misék zenéjérõl, 1967) Akárcsak a filmzenéknél, a rádiómûsorok esetében is sokszor találkozhatunk azzal, hogy a zene nem elõtérben hallható, hanem olyan háttérzenét ad, melyben a leghatékonyabban akkor mûködik, ha a hallgató nem tudatosítja a zene jelenlétét. Erre külön szakosodott CD-ket jelentetnek meg (globális terjesztéssel, aminek az az eredménye, hogy távoli rádiókban is ugyanaz a zene megy pl. a hírek alatt). A zene stílusa (vagy léte/nemléte) eleve utal valamennyire a rádió értékrendjére, típusára. A szöveg alatti zenék alkalmazása akkor fontos, ha a szöveg nem olyan fontos, hogy a hallgató intenzív odafigyelését igényelné. Ha tényleg figyelünk a szövegre, akkor a háttérzene kifejezetten zavaró. A kereskedelmi rádiók „okos lánya” zenét és beszédet is ad egyszerre: ha valakit nem érdekel a szöveg, akkor sem teker el, mert a „zenei parfüm” továbbra is betölti a légteret. Tehát: óvatosan és mértékkel bánjunk a háttérzenékkel. Néhány jellemzõ példa arra, amikor ilyen aláfestõzenék alkalmazhatók: hírek alatt (visszatérõ ritmusos), idõjárás alatt (new age, madárcsiripeléssel) tudományos dokumentummûsor alatt (elektronikus, inkább csak akkordok), programajánló alatt, ûrkitöltõ zene (ha van még idõ a következõ mûsor elõtt – ez az amerikai NPR-en (National Public Radio, az USA-beli országos közszolgálati rádió) leginkább semleges jazz, mely bármikor lekeverhetõ).

92 beszéd

7.| a rádiós beszéde

A mai rádiókban a folyamatos csevegés, sõt még a riportok is olyanok, mintha minden szót spontán elõre foglamaztak volna: nincs õ-zés, nincs félbeszakadt mondat, minden simán megy. Ez vagy profi lyukatahasbabeszélõ talkshow hostok sok évi gyakorlásának, vagy szoftverrel végzett vágó munkának az eredménye. Egy élõ közösségi rádiós mûsorban sokszor megakad a beszélgetés, a bemondó hibázik, nyelve megakad, belenevet zavarában a mikrofonba, köhög, hadar, lenyeli a hangokat stb. Mindezek a mai rádiókhoz szokott fülnek nehezen emészthetõk, mert megszoktuk a tökéletességet. Mit tehetünk ellene? Figyeljünk oda, mit mondunk, írjuk le (nem szégyen és nem látja senki) a mondandónk kulcsszavait vagy akár kulcsmondatait, amibe, ha kifogyunk a gondolatból, vagy zárlatos lesz az agyunk egy beszélgetés közepén (elõfordul!), legyen mibe kapaszkodni. Kérdés azonban, hogy kell-e tennünk a spontán élõbeszéd hangulata ellen. Talán épp az lesz a rádió vonzereje, hogy nem a tökéletesre csiszolt hangú, stílusú és mûnevetésû mûsorvezetõket kell hallgatni, hanem olyasvalakit, aki akár „én” is lehetnék: és épp ebben áll a kisközösségi rádiók egyik ereje. Felolvasásra írt (tervezett) szöveg: ha írott szöveg kerül adásba, mindig lényeges, hogy a szöveg itt nem el-, hanem felolvasandó. Azaz ha elõre megírt szövegrõl van szó, írás közben folyton tudatában kell legyünk, hogy ez a szöveg elmondásra készül – a papírnak készült szövegek jó része „nem mûködik hangban”, azaz felolvasva nehezen érthetõ: próbáljuk is ki. Ilyenek az alárendelõ, tagmondatokkal és közbeékelt megjegyzésekkel teli mondatok – jobban érthetõk a lineáris szerkezetû, mellérendelõ, de lehetõleg egyszerû (sõt, tõ-) mondatok. Bármilyen rádióra írt szövegnél ezt figyelembe kell venni: nincs lehetõség ismétlésre, újra átolvasásra, a szövegben való visszaugrásra: a hallgatónak mindent egyszeri hallásra kell megértenie. Így az adatsorok, hosszú számok különösen emészthetetlenek rádióban.

BESZÉDTECHNIKA

„A rádiós beszéd funkciója nem az, hogy elhangozzék, hanem hogy eljusson a hallgatóhoz” (Wacha, 1999)

A beszélt nyelv sajátos elszürkülésen (eltompuláson) megy keresztül napjainkban. Ez jól hallatszik akkor, ha egy átlagos, de tanult városi ember fog mikrofont, ellentétbe állítva bármely idõs vidéki bácsival/nénivel. Ha a városi ember nem végez el több retorika- és beszédtechnika-gyakorlatot, élvezhetetlen lesz beszéde, míg a vidéki emberek elsõ megszólalását is élvezettel hallgatja a hallgató. Ez az ízes beszéd titka, melyet az írásbeli közléshez és érzelmei eltitkolásához szoktatott városlakók már elfelejtettek. Az elsõ brit autósztráda építésérõl készült riport visszahallgatásának élményérõl számol be így E. MacColl: „Megfigyeltük, hogy alapvetõ különbség volt abban, ahogy a szavakat a kétkezi munkások iletve a mérnökök használták. Az utóbbiak, bár iskolázottak voltak, és közérthetõen fogalmaztak, mégis unalmasak és fárasztóak voltak. „Iskolázatlan” riportalanyainkat azonban akármeddig elhallgattuk volna. Több szalagot is kielemeztünk, és érdekes következtetéskre jutottunk. A mérnökök a hangmagasságok nagyon kis részét használták beszédjükben. Beszédjük tempóját a témától függetlenül alig változtatták.

beszéd 93

Mindig határozatlan vagy általános névmást használtak, és szinte sosem alkalmaztak hasonlatot vagy metaforát. Inkább „eléd” beszéltek, mint „neked”. A végeredmény egy ésszerû, közömbös, távolságtartó hangfolyam volt. És unalmas. A munkások viszont egyértelmû élvezettel használtak hasonlatokat és metaforákat. A beszédritmust is gyakran változtatták, ha hangsúlyozni akartak valamit. Hosszú hasonlatokat és hangsúlyos igéket alkalmaztak úgy, hogy minden mondatuknak súlya volt. Szinte mindegyikük egyes szám elsõ személyben beszélt. Nagyon széles skálán mozgott beszédjük hangterjedelme. A munkások a drámai hatás eléréséért beszéltek, és várták a hatást, míg a mérnökök csak információkat adtak át.” A munkások saját, élõ tapasztalatból beszéltek – a mérnökök csak tankönyvi tudást adtak át. (Hendy, évszám nélk.) Néhány dolog, amire figyelni kell, mert az érthetetlen vagy nehezen érthetõ beszéd tönkreteszi a mûsort: a hallgató azzal lesz elfoglalva, hogy megértse a szavakat: mintha betûzve kellene olvasnia. (A beszéd alatti énekes (vokális) vagy egyszerûen túl hangos zene ugyanígy hat.) A helyes beszédtechnika alkalmazását csak (a színészekhez hasonlóan) hosszú gyakorlással lehet elérni. Ha a mondanivalóra figyelünk (márpedig mûsor közben arra), nem tudjuk tudatosan irányítani beszédünket: a tiszta artikulációnak rutinná kell válnia. Ehhez legjobb beszédtechnika-órák vétele és a megfelelõ szakkönyvek által ajánlott szövegek, versek fennhangon való gyakorlása. Érdemes viszont kritikus füllel visszahallgatni beszédünket: így kitûnnek hibáink, ami abban segít, hogy tudatában legyünk annak, hogy hol kellene javítani beszédünkön. Nézzük, mire kellene leginkább figyelnünk:

Beszédtechnika: ne motyogjunk, nyissuk ki a szánkat beszéd közben. Nagyon gyakori hiba, hogy bizonyos hangokat elnyelünk, különösen a szavak végén levõ t és k hangokat. Légzés: nagy levegõvel beszéljünk (hogy erõteljesen szóljon)! Tempó: ne hadarjunk, és ne beszéljünk egyforma tempóban (se túl gyorsan, se túl lassan)! A magyar (olasz, finn) nyelv szereti az erõteljes hangsúlyokat – a román (francia) ellenben pattogó, monoton tempójú. A szép beszéd változatos tempójú, tehát fontos része a szünetek megfelelõ alkalmazása (ezért vigyázzunk, ha egy riportból kivágjuk a riportalany szüneteit: lehet, hogy nem azért hagyott szünetet, mert épp nem jutott eszébe a folytatás, hanem mert ezzel tagolta mondandóját). A szünetek a hallottak jobb megértését is segítik. Használjunk ritmusváltásokat! Dallam, hanglejtés: ne monoton hangon, hanem inkább „énekeljünk” jobban, szélesebb hangterjedelemben, mint hétköznapi beszédben szoktuk: a rádióban így hat természetesebben (azért ne énekeljünk annyira, mint egyes hírolvasók szoktak). Felolvasáskor az ember ösztönösen szûkebb hangterjedelemben beszél – ezt tudatosan ellensúlyozni kell, de csak bizonyos mértékig. A papok kántáló misézése az egyházi szertartás része, sajátos énekmondás. Ez nem a rádiós mûsorvezetõ példája. Közepes hangmagasság: a rádióban beszéljünk kicsit mélyebb hangon, mint a természetben! Ezt némely nõi bemondók egész karádys hangig fokozzák – ne essünk túlzásba! Hangerõ: a tempó váltakozásához hasonlóan a hangerõ váltakozása is fontos: néha csendesen kell beszélni, néha hangosan. Rádióban azonban ezzel óvatosan kell bánni, mert könnyen érthetetlenül halk vagy túl torz lesz a hangunk. Érdemes halk beszédnél a mikrofonhoz közelíteni, hangosnál távolodni, de legalábbis felvétel/adás elõtt kipróbálni, hogy a várt leghangosabb és leghalkabb hangok hogy jutnak el a hallgatóhoz.

94 beszéd

Értelem szerinti hangsúlyozás: próbáld megérteni elõbb, amit olvasni fogsz, és csak azután felolvasni! Az iskolás beszédmodor elfelejtése: az elhangzó mondatok nem a tankönyv szerint hangsúlyozandók: a vesszõnél általában – a közhiedelemmel ellentétben – nem kell felvinni a hangsúlyt, nem mindig a szó elsõ szótagja hangsúlyos, nem mindig a jelzõ hangsúlyos stb. A mondat dallama legtöbbször íves: a végén mélybe száll, és nem magasba. Egyéb metajelek: ha mosolyogsz beszéd – pl. idõjárásjelentés – közben, a hallgató hallani fogja (és õ is örülni fog, bár nem feltétlen tudja, miért). Viszont kerüljük azt a fajta stílust, amit egyes telefoncégek automata üzeneteiben lehet hallani, amint a szeretõ hitves intim meghittségével duruzsolják a fülünkbe, hogy foglalt a vonal. Ez nem a helyzethez illõ hangzás, így inkább visszataszító lehet. Ha valaki beszédhibás, vegyen beszédtechnika-órákat, és álljon bátran a mikrofon elé. Itt nem ez számít, hanem a mondanivalója. A csend szerepe nagyon fontos, mert ez ad idõt a hallgatónak az addig hallottak teljes befogadásához (Wacha, 1999). Ezért hibás, ha a hírmûsorokban szinte egymásba folynak az egyes hírek: bár elhangzottak, alig lesz valaki, aki be tudná fogadni. („A szent csendet is meg kell tartani, hogy a nép bensõségesebben csatlakozzon az ünnepelt misztériumhoz.” – Római instrukció a liturgikus zenérõl, 1967). A csend jelentéshordozó is, hangsúly is lehet. Idegen nyelvû szavak kiejtése: vagy külföldi személynevek, vagy zeneszámok címe és elõadója nevének kiejtésekor kerül elõ a “hogyan ejtsük ki” problémája. Alapvetõ elv, hogy nem az számít, hogy milyen szépen mondod ki, hanem az, hogy a hallgató be tudja azonosítani, kirõl/mirõl is beszélsz. Ha magyar betû szerint ejted, az is jobb, mint ha majmolod az amerikai, francia stb. kiejtést. Egy amerikai kereskedelmi rádió mûsorvezetõje egyszer felháborodva szólt azokról az ázsiai származású mûsorvezetõkrõl, akik tökéletes amerikai angolt beszéltek, de a kínai neveket “kínaiul” ejtették: az adott nyelvi közegbõl a kínai hangok kiváltak, nem illeszkedtek bele. Az angol szavakat úgyis egész máshogy ejti a skót (szép pergetett “r”-el), az ír, az amerikai, a délangol stb. Tehát nem kell izgulni a kiejtés miatt, ejtds, ahogy természetesnek érzed, a magyar hangokhoz illeszkedve (viszont érdemes a kiejtendõ hangokat eltalálni, azaz a countryzenét inkább kantrinak, mint “c-o-un-tráj”-nak mondani…).

ÁLTALÁNOS MÛSORVEZETÕI HIBÁK

A túl gyors beszéd. Amikor elõször kerülsz adásba, természetes, hogy ideges vagy, és hadarva mondod a szavakat. Tudatosan próbálj relaxálni, végy egy mély lélegzetet, és nyugtasd meg magad. A mûsorod túl komplikált vagy zavaros. Elõfordulhat: annyira felkészültél, hogy teletûzdeled a mûsorodat végeláthatatlan tényekkel és apró információkkal, amit a hallgató „szõnyegbombázásként” érzékel majd. Legyen világos, mit akarsz elmondani, és körültekintõen tervezd meg, mi a téma tálalásának legjobb módja. – Az elõadásmód lapos vagy unalmas. Ha nem hangzik érdekesnek, amirõl beszélsz, hogyan várhatod el a hallgatótól, hogy érdeklõdést tanúsítson? Mindig emlékezni kell arra, hogy – szemben egy négyszemközti beszélgetéssel – a hangodnak kell hordoznia az érdeklõdést, az izgalmat, a különlegességet arról, amit mondasz. Ezenkívül a hanglejtésednek szintén nagy utat kell bejárnia a mikrofontól a keverõn, az adón és az éter hullámain keresztül a hallgató rádiójának hangszórójáig. Ez a technológia

reklám:prómóció 95

lenyûgözõ érdeme. Amit neked ebbõl meg kell jegyezned, az az, hogy ez a nagy „utazás” valamennyire ellaposítja a hanglejtésedet. Meg kell tehát próbálnod eltúlozni természetes hanghordozásodat – már amikor lehet –, de ne próbáld meg fölvenni a nagyrádiók bemondóinak hamis, behízelgõ stílusát! A mûsorod nem érdekes. Talán úgy találtad, könnyû dolog élõ mûsort csinálni, és csak az amatõröknek van szükségük felkészülési idõre, mielõtt adásba mennek. Ha semmiféle terved nincs a mûsorral kapcsolatban, különlegesen tehetségesnek kell ahhoz lenned, hogy úgy tudjál „fecsegni”, hogy az a hallgatóknak is érdekes legyen. Gondolj a hallgatóságra, érdeklõdési területükre, és legfõképp arra, hogy a mûsort miattuk csinálod (és nem csak magad miatt). A szabad rádiózásban általában bevett érintkezési forma a tegezés, de ez még nem jelenti azt, hogy lekezelõen beszélhetsz. Ne oktasd ki a hallgatókat, ez nagyon lefárasztja õket, végül aztán kikapcsolnak. Úgy kell elképzelned a mûsort, mint egy szerkesztett, ugyanakkor könnyed társalgást a hallgatóval. Ha lelki szemeid elõtt lebeg valaki, akivel beszélsz, az segíthet a helyes tónus megtalálásában. Úgy beszélsz a hallgatókhoz, mintha azok tömegben hallgatnának téged. A legtöbb ember azonban akkor hallgatja a rádiót, amikor magában van, vagy legalábbis egyedül a gondolataival. Úgy beszélj, mintha csak egy emberhez beszélnél. Talán megoldhatatlan kérdés, hogy hogyan szólítsuk meg a hallgatót: egyes- vagy többesszámban (“XY mûsort hallod” vagy “XY mûsort halljátok”). Utóbbi a megszokottabb, elõbbi erõteljesebb. A “Kedves hallgatóink” mindenképpen eltávolító formula, inkább a közszolgálati rádiózásra jellemzõ.

8.| a rádió és mûsorai reklámozása

HOGYAN TEGYÜK ISMERTTÉ A RÁDIÓT ÉS MÛSORAIT? (MARKETINGFOGÁSOK)

Gondoljuk el, mennyi mindent jelent egy mozifilm! Nem egyszerûen csak a filmet magát: ebbõl készített tévésorozatot, filmzenei cédéket, képregényt, hirdetéseket, fizetett cikkeket vagy kritikákat az újságokban, számítógépes játékot, sajtóvetítést, premiert, jelenlétet a díjkiosztó gálákon, esetleg díjakat, papírpohár-feliratot, SMSjátékot, tévévetítést, ismétlést, bõvített verziót, kihagyott részleteket, werkfilmet (hogy készült?) és még lehetne sorolni. Most nézzük, milyen csomagja van egy mai magyar rádiómûsornak? Hát igen. Ha fel akarjuk kelteni és ébren akarjuk tartani az érdeklõdést mûsorunk iránt, próbáljunk ötleteket lopni a mozifilmek promóciós stratégiáiból, plusz használjuk ki a már jól bejáratott közösségi rádiós fogásokat: – támogató koncert: helyi zenekar, belépõjegy árából felépíthetõ egy stúdió is, – belépõs parti valakinél (ez Amerikában mûködik), – „maraton”: egy héten át mûsor helyett az megy a rádióban: „küldj pénzt, ha továbbra is szeretnét hallani a rádiót”. Jutalmazd meg a hallgatót azért, hogy hallgat:

96 reklám: promóció – – – –

rádiós póló, rádiós matricák, rádiós képeslap, szóljon a rádió a helyi üzletekben, kávézókban stb., cserébe az adott hely reklámjáért (barter, lehetõleg papírral, pl. 100 Ft+ÁFA-ról mindkét részrõl), – rádiós „tagsági”, éves díjjal, hírlevéllel, – rádiónk szignálja csörgõhang vagy oplogó formájában, – tarts fenn valamilyen fórumot arra, hogy a hallgatók javasolhassanak mûsortémákat, vagy jelentkezhesenek mûsorkészítõnek!

Az, hogy a rádió nevét már mindenki ismeri, még nem jelenti azt, hogy hallgatják is. Az egyes mûsorok népszerûsítéséhez a mûsorokról is érdemes szórólapokat készíteni, illetve a mûsorrendrõl saját szórólap-rádióújságot kiadni (ehhez állandó mûsorok kellenek!). Ezt el lehet juttatni a helyi sajtónak is (a helyi újság biztos lehozza), kiragasztani az ABC-ben, könyvtárban, teleházban, kocsmában, templom hirdetõjén, utcai hirdetõtáblákon, társadalmi és kisebbségi szervezeteknél stb. A tematikus mûsorokról küldhetünk értesítést az adott tematika szerinti újságoknak, médiumoknak (pl. egy csillagászati mûsorról egy csillagászati lapnak vagy weboldalanak, hogy adjon hírt rólunk, vagy esetleg a weboldalára tegye fel legjobban sikerült mûsorunkat). Szélesebb közönséghez is eljut az adás, ha saját honlapja is van az interneten, akár mûsorarchívummal.

HOGYAN SZEREZZÜNK TAGOKAT, HOGYAN VONJUNK BE EMBEREKET? (ÁLTALÁNOS TAGTORBORZÓTAN)

1. MIÉRT VAN SZÜKSÉG TAGOKRA? (itt a „csoport” a mûsorkészítõ stábot ill. a hallgatókat jelenti) Minél többen vagyunk, – annál többet tudunk végezni. – annál jobban tudatosítja a csoport az embereket érdeklõ és érintõ kérdéseket. – annál reprezentatívabbak vagyunk. – annál erõsebb lesz a csoport a közös cselekvéshez.

2. MIT KELL ÁTGONDOLNI EGY TAGTOBORZÓ KAMPÁNY ELÕTT? – Ki akar majd belépni a csoportba? – Mekkora földrajzi területrõl akarunk toborozni? – Mennyire formális tagságot akarunk? Mik is a csoport céljai: – minél több embert bevonni egy-egy kérdés megvitatásába? – egy földrajzi terület érdekeit képviselni? – egy embercsoport érdekeit képviselni? – egy adott probléma megoldásáért harcolni? – egy projektet véghezvinni vagy egy szolgáltatást beindítani? – kampányt indítani egy adott kérdésrõl egy nagyobb területen, akár az egész megyében?

stábtoborzó 97

3. AZ ELSÕ ÖSSZEJÖVETEL – Hirdessük meg! – Szóljunk személyesen is a lehetõ legtöbb embernek! – A tagtoborzás folyamatos dolog: nem csak az elsõ alkalomra korlátozódik, nem lesz még ott mindenki, legyen folytatása!

4. FORMÁLIS/INFORMÁLIS TAGSÁGI VISZONY A formális tagság: – tagsági kártyával és tagdíjfizetési kötelezettséggel jár. – erõs kötõdést jelent. – kicsi, de biztos pénzforrás – indulásnál fontos. – bejegyzéshez, pályázáshoz szükséges. – taszíthat olyan embereket, akik csak alkalmilag szeretnének vagy tudnának segíteni. – rendszeres nyilvántartási munkával jár. Gyakori gond, hogy a cselekvõ mag haragszik a többiekre, hogy nem dolgoznak, pedig azok csak nem tudnak részt kérni a munkából. Fontos tudatosítani, hogy a saját viselkedésünk hogyan gátolhat meg dolgokat. A szervezet növekedésével új tagok jönnek, s õk nem nagyon értik azt, amit a régiek elindítottak. Legyen kialakult gyakorlata annak, hogy mit csinálunk az új tagokkal. Elõfordul, hogy nem igazán tudják a csoportok befogadni az új belépõket, oda se mennek hozzájuk, nem foglalkoznak velük. Van-e a csoportunkban valaki, akinek a feladata az új emberekkel való foglalkozás?

5. TOBORZÓMUNKA Sikere attól függ, mennyire tudjuk eljuttatni üzenetünket az emberekhez, és milyen bekapcsolódást kínálunk nekik. Ügyeljünk a pontos, világos, közérthetõ fogalmazásra! – Gyûléseinkre és bármilyen nyilvános összejövetelre vigyünk szórólapokat, hírleveleket magunkról. Legyen egy asztal, ahol akár azonnal is be lehet lépni! – Legyen legalább egy biztos emberünk, címmel, telefonnal, akit könnyû elérni. – A fesztiválokat, ünnepeket, bálokat stb. ne csak pénzszerzésre, hanem tagtoborzásra is használjuk! – Legyünk „láthatóak”, szerepeljünk: szervezzünk utcai gyûléseket, legyünk jelen információs standdal a vásárokon, készítsünk területünk problémáiról egy videofilmet! – Derítsük ki, hogyan vélekednek kívülállók a csoportról: sokszor nagyon homogénnak hisznek bennünket, és ez taszít („csak fiatalok”, „csak vallásos emberek” stb.). 6. A TAGOK MEGTARTÁSA Sokszor elõfordul, hogy a nagy kezdõlétszám hamarosan leapad. – Tartsuk a kapcsolatot a tagokkal! – Ismerjük meg motivációjukat és elvárásaikat! – Tartsunk rendszeres összejöveteleket, segítsük a tagokat hálózatok kialakításában, kapcsolatok kiépítésében! – Hasznos lehet egy hírlevél – de ne felejtsük, hogy ez egyirányú kommunikáció! – A legjobb módszer a személyes kapcsolattartás. – Figyeljünk oda a munkamódszerre: bármilyen sok munkát végezzen is egy kis munkacsoport, ha nem konzultál a tagokkal, és nem ad információt, a tagok elveszítik

98 kapcsolat a sajtóval

az érdeklõdésüket. Tisztázzuk, hogyan lehet valaki egyszerû tagból aktív tag. Elõfordulhat, hogy egyesek kisajátítják a munkát, nem engednek hozzá másokat. – A lehetõ legtöbb feladatot osszuk meg a tagsággal! – Ne engedjük, hogy a lelkesedés lelohadjon: ha pl. tervünket külsõ okok miatt halasztani kell, addig is keressünk és javasoljunk más tevékenységet! (A hosszú távú, nagy terveink mellett mindig legyenek kisebb, rövid távon is sikerélményt kínáló céljaink.)

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Ha mi adunk ki más médiumoknak/MTI-nek közleményt magunkról, tevékenységünkrõl, akcióinkról, bármi eseményrõl a rádiónkkal kapcsolatban, figyeljünk a következõkre: – akkor írjunk a lapoknak/más médiumoknak, ha ami történt, „hírértékû” – nekik. Vagy eleve alakítsuk úgy az eseményeket, hogy az legyen! – küldjünk információkat magunkról (mûsorterv, elérhetõség, e-mail)! – a közlemény max 1 (-2) A/4-es oldalnyi legyen!

RÁDIÓMÛSOR-ÚJSÁG

A rádiómûsorok akkor találják meg hallgatóikat, ha azok tudnak róla. Ezért érdemes állandó mûsorrendet bevezetni, amikor pl. minden kedden este 9-kor van a bélyeggyûjtõ mûsor. A mûsorrácsot az interneten és a helyi lapban, nyomtatott vagy e-mailes hírlevélben, vagy akár falragaszokon is érdemes közzétenni. Ha részletesebb mûsort is adni szeretnénk (pl. ebben az adásban a monacói bélyegekrõl lesz szó), azt annyira elõre kell tervezni, hogy a kiadvány nyomdai átfutásába beleférjen, azaz kb. 2 héttel a mûsor

Két mûsor „hirdetése”a BBC Radio Times c. rádióújságában a 70-es évekbõl

mit tegyünk a weblapunkra? 99

elõtt (ez nem olyan nehéz, csak kicsit elõre kell gondolkodni). A budapesti helyi rádiók 2003 decemberében adták ki elõször a Budapesti Rádióújságot, mely a helyi rádiók mûsorrendjét közölte napi összesített és tematikus bontásban. Ezt folytatni is tervezzük. Magyarországon a nagy napilapok körében egyre kevésbé közlik a rádiók mûsorát. (Angliában viszont minél színvonalasabb egy napilap, annál részletesebb rádiómûsort és kritikákat közöl…) A magyarországi gyakorlat azt mutatja, hogy az az országos lap, melynek feladata a kulturális életrõl beszámolni, és amely a legkisebb pesti klub vagy színpad mûsorát is közli, a rádiókat úgy összességükben nemlétezõnek tekinti. A rádió zárt doboz a kulturális élet figyelõi, szervezõ erõi számára. Jobb esetben közlik a Magyar Rádió mûsorait (a vidéki lapok közlik a helyiekét is), de a közösségi rádiók mûsoráig egyik sem jut el. Persze értelmetlen bizonyos rádiók mûsorát közölni (ennyi lenne: zene reggeltõl estig), de ahol van mûsor – a kisközösségi rádiók ilyenek –, azt valahogy a rádiónak kell elérnie, hogy ember- vagy kulturális programszámba vegyék, és tudomást vegyenek létezésérõl.

INTERNET, WEBLAP, MP3

Az internetes honlapon a rádió mûsorai is fenn lehetnek. Érdemes legalább egy egyoldalas idegen nyelvû leírást is készíteni rádiónkról. Akármit is csinálunk a neten, fontos észben tartani, hogy nem a netrõl lesz a legtöbb hallgatónk: ne öljünk túl sok energiát a weblap készítésébe, inkább a hallható rádió mûsoraira koncentráljunk, és lehetõleg hangzó tartalmat tegyünk az internetre is! A honlapnak megjelenésében és tartalmában tükröznie kell(ene) a rádió arculatát, céljait, stílusát: ami a rádió hangban, az legyen a honlap (ill. a rádió emblémája is) képben, szövegben, interaktivitásban. Ha mûsort is kínálunk a weben, ne felejtsük el, hogy a hallgató, hacsak nem tölti le a mûsort, és hallgatja egy hordozható kütyüben, a számítógépen mindig úgy fogja hallgatni, hogy közben mást csinál: szövegszerkeszt, böngészik, játszik. A számítógép, különösen az élõ online rádió ezért csak háttérrádiózásra alkalmas. A komolyabb odafigyelést kívánó mûsorunkat mindig tegyük letölthetõvé, lehetõleg mp3 formátumban. (Talán a szomszéd falu teleházában is meghallgatják így az adást:-) Az internet felhasználásának jó példája a BBC honlapja, ahol pl. a brit Szabó család, az Archers oldalán a következõ szolgáltatásokkal találkozhatunk: (ötletbörzének kiváló) – Hallgasd meg a legutóbbi részt! – Olvasd el a legutóbbi rész forgatókönyvét! – Hallgasd meg a korábbi részeket! – E-mailezd el a legutóbbi rész forgatókönyvét! – A történet képzeletbeli helyszínének interaktív térképe, benne hangklipekkel – Háttérkép, képernyõvédõ, üdvözlõlap – Ki kicsoda? (színészek, szereplõk, az egyik szereplõ naplója) – A hallgatók oldala: fórum az egyes részek tartalmáról (parázs viták: ki mit miért csinált, és vajon mi lesz a következõ részben) – Hallgatók által írt paródiák – Játék – Csöngõhang. Az észt rádió weblapján olyan rádiójátékot kínál, melyet három nyelven feliratozva hallgathat meg az online hallgató. (StrawBully-TarBubble, 1997)

100 hallgatói visszajelzések

Érdemes megnézni a következõ oldalakat: www.bbc.co.uk – a BBC oldala www.visszaaradiohoz.hu – mûsorok közösségi rádiós mûsorcseréhez, írások és mûsorok a rádiózásról filemile.radio.hu – a Magyar Rádió Mûvészeti Fõszerkesztõségének kreatív oldala Hasznos, ha a hálózatra feltett mûsorokat reklámozzuk a rádióban is, így akár régebbi mûsorok is meghallgathatók. Ezek éppúgy reklámozhatók, kis hangrészletekkel, mint az új mûsorok, csak nem azzal végzõdnek, hogy adás szerdán hatkor, hanem azzal, hogy az adás meghallgatható az adott webcímrõl. A letölthetõ mûsorok még értékesebbek (vigyázzunk a jogdíjakkal), mert a hallgató alapvetõen örül, ha gyûjtögethet, és adásokat birtokolhat. Legjobb mûsorainkat érdemes 64 kbps monó vagy 128 kbps sztereó formátumban a széles sávon internetezõknek és 24–36 kbps monóban a modemes felhasználóknak kínálni. Mindenképp mp3-ban, hisz így a hallgatók nagy része egyszerûen beillesztheti mp3 tárába, playlistjébe, vagy feltöltheti hordozható mp3 lejátszójába (mobiltelefontól memóriachipig). Néhány adat az mp3 elterjedtségérõl: az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió ELTE-n, egyetemisták körében végzett felmérése (2004) szerint az egyetemisták 71%-a töltött már le zenét az internetrõl, 38% hallgatott már élõben online rádiót, 29% töltött már le rádió internetes archívumából mûsort. Zenei hanghordozó tekintetében 74%-uk hallgat mp3 fájlokat, 61%-uk audio CD-t, 10%-uk magnókazettát. Ha CD-n avagy mp3-ban az interneten komplett programot archiválunk/töltünk fel, fontos, hogy a mûsor megõrizze állomásunk arculatát is. Érdemes tehát az elejére és a végére illeszteni a rádió szignálját, a mûsor fel- és lekonferálását, esetleg a legvégén felmondani a mûsor letöltési helyét, vagy odamásolni más mûsoraink mûsorajánlóit is (akárcsak a VHS-videók esetében szokásos). Így az archivált mûsor sem szakad ki a rádió (és földrajzi helyünk) környezetébõl. A témáról lásd még az Archiválás, adásrögzítés c. fejezetet! Design: a weblapon ne alkalmazzunk csicsás, nagyon új, izgõ-mozgó, hipercool technológiákat, mert a felhasználók jó részének egyrészt nem fog mûködni, másrészt lassítja a letöltést, harmadrészt a rendszerek egy része lefagy vagy összeomlik tõlük. Ha lehet, kerüljük a flash és hozzá hasonló alkalmazások használatát, mely, bár nagyon szép lehet, ha mûködik, több bajt okoz, mint ha nem. Használjunk egyszerû html-t, vagy szerver alapú programokat.

MIÉRT NEM HALLGATNAK?

Ha megkérdezünk valakit, hogy hallgat-e minket, és nemmel válaszol, próbáljuk megtudni, hogy miért nem: melyik volt a leggyengébb láncszem a kommunikációban, ahol megszakadt. Ha az illetõ az adáskörzeten kívül él, nincs mit tenni (illetve itt is lehet kábelhálózattal, internettel próbálkozni), de ha nem, akkor más oka van: nem ismeri a rádiót, nem tudta, hogy milyen mûsorai vannak; tudja, de nincs neki tetszõ mûsor; van, de nem akkor, amikor hallgatni tudná stb. Érdemes néha ilyen körkérdéssel zaklatni egymást, hogy ennek alapján alakíthassuk a rádió mûsorát, marketingjét. Egy beérkezõ hallgatói levél/telefon stb. általában 200 hallgatóval ér fel (ebbõl 199 csak hallgat és hallgat).

ÖNREKLÁM MÛSORBAN

önreklám

Mit tanulhatunk a kereskedelmi rádiókban alkalmazott reklámstatégiáktól? Azt, hogy mi hogy készítsünk saját szpotokat (1/2–1 perces mûsorokat), önreklámokat, „kisközösségi hirdetéseket” (ami lehet ismeretterjesztõ, programajánló, társadalmi célú, bármi). Egy amerikai felmérés szerint a reklámot 3–5-ször hallja a hallgató, mire egyáltalán észreveszi (ismétlés szerepe). A következõ 3–5 alkalom arra való, hogy a hallgató fel is fogja, mirõl szól a hirdetés. Az ezt követõ 3–5 alkalommal szánhatja el magát cselekvésre. Ezért vagy nagyon sok hirdetésre van szükség – mert egy adott hallgató nem mindig hallgatja a rádiót, tehát a hirdetések össz-számának csak egy részét hallja –, vagy az adott szpot mindig ugyanabban az idõpontban menjen le, amikor valószínûleg egy adott csoport hallgatja. Hatékony lehet egy akár egymondatos, jellegzetes effekttel kísért reklám is, ha elég sokszor szól – de ha túl sokszor, akkor már riasztóan hat. Valószínûleg a hallgatóink kialakítanak valamiféle állandó rádióhallgatási szokást. Elég állandó otthoni hallgatói táborunk lesz, és kevesen lesznek, akik autóban hallgatják a mûsort (bár amíg elugranak a közeli boltba, lehet, hogy a mi rádiónk szól). Érdemes megtudni a közösség különbözõ csoportjainak rádiózási szokásait, hogy adott hallgatóságnak a megfelelõ idõpontban adjunk mûsort. A rádióhirdetésnek nem az a célja, hogy a termékrõl minden információt megadjon, hanem hogy kedvet csináljon hozzá: bármilyen pozitív képzetet alakítson ki bennünk a termék nevével kapcsolatban. Ez lehet akár egy gongütés és a termék neve – ennyi is elég lehet. Egy hirdetés lehet frappáns jelszószerû, elmesélhet egy történetet (mini-hangjáték, „mini-saga”), lehet komoly vagy vicces stb. A mai magyar kereskedelmi rádiók reklámjai inkább negatív példák, mert a reklámozó cégek sokszor maradékként kezelik a rádiós reklámot, és nem nagyon erõltetik meg a fantáziájukat egy rádióreklámhoz. Tehát jobb, ha nem másoljuk az igénytelen rádióreklámokat, hanem helyi kreatívok segítségével „ötletbörzén” találunk ki frappáns szpotravalókat. A „Rádiós alapkutatás 2000” szerint „A lányokra jellemzõ, hogy észreveszik, tudatosítják egy reklám kellemes hangulatát és emocionális hatását, sõt, ezt szeretik meg a reklámban. A rengeteg termék között a reklám keltette hangulat és érzés mentén orientálódnak.” „A humor fontos eleme a reklámnak.” „Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy legyen zene a reklám alatt, viszont ne nyomja el azt, húzódjon meg a háttérben. Mindig örültek a megkérdezettek, ha ismerõs számot fedeztek fel. Nagyon fontos a párbeszéd; nem tetszettek azok a reklámok, ahol egyvalaki darálta el a szöveget. Szeretik, ha több hang szólal meg, és beszélgetnek, viszont nem jó, ha nagyon bugyuta a beszélgetés. Kifejezetten nem kedvelik, és feleslegesnek tartják az olyan reklámokat, ahol rengeteg információ hangzik el; mert úgysem tudják megjegyezni, viszont idegesítõ. (Telefonszámok, irányítószámok, címek, e-mail stb.) Nem népszerûek a túlbonyolított és túl hosszú reklámok sem, a rövid, frappáns, lényegre törõ reklámokat kedvelik. Nem mellékes szempont a reklám „pörgõssége”. A fiatalok szeretik, ha a reklám gyors, figyelemkeltõ és harsány; az idõsebbek a nyugodt, higgadt hangvételû reklámokat kedvelik. Elsõsorban a felnõttek számára vonzó, ha akció vagy nyereményjáték is kötõdik egy reklámhoz. Ezeket figyelemfelkeltõnek tartják. A fiatalokat ez kevésbé izgatja.”

101

102 reklám

HOGY JUTHAT EL MÛSORUNK A HALLGATÓKHOZ? Legfõképpen: az élõ rádiómûsorban

De ezen túl még a lehetõ legtöbb felületen:

FM ismétlésben FM más rádióban, más vételkörzetben online mp3 letölhetõ (mindig vagy csak adott idõszakban) (gépben hallgatható vagy hordozható mp3 lejátszón vagy HiFin) online streaming audio élõben CD-n a rádiótól megrendelhetõ (vigyázat: a zenéknek jogdíja lehet) CD-n a helyi könyvtárból kikölcsönözhetõ helyi újságban írott verzió (fényképpel) a téma szerinti szakmai lapban írott verzió online a honlapon írott verzió (képekkel) a téma szerinti online újságban írott verzió

HOGYAN HIRDESSÜK A MÛSOROKAT (VAGY A RÁDIÓT)?

Rádiónkban mûsorelõzetes helyi/online újságokban mûsorelõzetes (mit moziajánló) helyi/online újságokban a mûsorrács (rádióújság) közlése plakát (utcán, intézményekben, önkormányzatnál, könyvtárban) szórólap a téma szerinti szakmai lapban “szponzoráció”: minden helyi esemény plakátján ott legyen az emblémánk vagy nevünk online holapokon reklámcsíkokként (bannerben) ha online is elérhetõ a mûsor, ezt a lehetõséget is hirdessük a rádióban és írott sajtóban ha letölthetõ mûsorok vannak, melyek nem avulnak el, ezek bármikor hirdethetõk rádióban/újságban is!

REKLÁM, HA NINCS REKLÁM

Egyes amerikai rádiók már ott tartanak, hogy azzal hirdetik magukat, hogy „míg a másik hasonló formátumú rádió emennyi perc reklámot ad egy héten, mi csak amannyit, ami alatt Ön zenét hallgathat”. Akár azért is választhatja valaki kedvenc állomásának a kisközösségi rádiót, mert itt – eltérõen mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi rádióktól – nincs reklám (reklámkerülõ hallgatók)! Európában a brit BBC vagy a finn YLE szintén teljesen reklámmentes minden adóján. Nálunk egyedül a közösségi rádiók közt vannak olyanok, melyek nem sugároznak reklámot, ilyen pl. a Tilos Rádió. Ezáltal a

önreklám 103 mûsorok teljes függetlenséget élveznek mindenféle kereskedelmi szemponttól, és a hallgató idejét sem veszik el a reklámok.

SZPOTOK (ELÕZETESEK, MÛSORAJÁNLÓK)

Itt nem a termék neve+telefonszám a sujkolandó téma, mint a reklámokban, hanem a mûsor címe+idõpontja – de a módszerek ugyanazok. Nagyon fontos, hogy a rádióban legyenek figyelemfelhívó szpotok saját, késõbbi vagy rendszeres mûsorainkra. Egyes rádiók adásidejének jelentõs részét csak szpotok töltik ki (pl. Info Rádió), természetesen ezt sem kell túlzásba vinni. A BBC rádiós szpotjai, mellyel sorozataikat ajánlják, hangzásukban a mozielõzetesekre hasonlítanak: az elhangzó riportok pergõ soundbite-jai, elején és végén narrációval és megfelelõ zenei aláfestéssel. A posztmodern reklám már önmaga paródiája, vagy más kulturális szövegkörnyezetbõl vett idézetek megfelelõ keverése. Egy sörreklámban (televízióban) pl. egy ember sört iszik, és ennyi. Senki sem mondja: sört igyál (mint egy 40-es évekbeli magyar rádióreklám tette), az üzenet kommentár nélküli.

ÖNREKLÁMOK, MÛSORELÕZETESEK JOGI KÉRDÉSEI

Az önreklám itt nem azt jelenti, amit, hanem jogi kategóriaként kezelendõ. Nem önreklám az állomásazonosító (szignál, jingle, ID). A „hallgass minket” típusú szpot sem önreklám. Nem önreklám a saját mûsort ajánló mûsorelõzetes, hiszen az a mûsorszolgáltatási tevékenységhez kötõdik. A mûsorelõzetesben szerepelhet az adott mûsort támogató (szponzor) cég neve, adott szponzorüzenet, akár effektje is (mindezt reklámszignál nélkül). Azonban önreklámnak minõsül, ha a reklámozott tevékenység nem a mûsorszolgáltatási tevékenységhez (audio program) kötõdik (pl. weblapunk címe (csak ha a webcím is szerepel), gyere velünk biciklitúrázni, vedd meg kiadványunkat). Ez elõtt és után be kell mondani hogy „reklám” vagy reklámszignált tenni. Legalábbis ajánlott, ugyanis az önreklámra egymással ellentétes értelmezések léteznek. „Önreklám: a reklám speciális fajtája, amely a mûsorszolgáltatók esetében magát a csatornát/adót népszerûsíti, azaz a mûsorszolgáltató arculatát, illetve a róla alkotott képet formálja, illetve önreklámnak számít a mûsorszolgáltató ehhez kapcsolódó másodlagos tevékenysége, így pl. a mûsorszolgáltató által elõállított terméknek, valamint az általa nyújtott szolgáltatásnak népszerûsítése. Az önreklám beleszámít a mûsoridõbe, így megfelelõen alkalmazandók a reklám közzétételére vonatkozó szabályok. (Megjegyzés: Az önreklám és a mûsorszolgáltatóhoz kapcsolódó szlogenek viszonya: a mûsorszolgáltatásban közzétett, a mûsorszolgáltatóhoz kapcsolódó azon szlogenek, amelyeket a mûsorszolgáltató mûsorszignálként vagy csatornaszignálként bejelentett, nem minõsülnek önreklámnak. Minden más esetben, amikor a közlés/szlogen nem tartalmazza a mûsorszolgáltató azonosítóját, sajátos jegyeit kifejezõ közlést, vagy oly módon jelenik meg, amely a fenti funkción túlmutatva, elsõsorban a mûsorszolgáltató arculatának vagy a róla alkotott képnek a népszerûsítését szolgálja, megvalósul az önreklámozás.)” (1472/2002. (X. 3.) sz. ORTT-határozat) „A mûsorszolgáltató mûsorszolgáltatásához kapcsolódó kulturális jellegû kiadványok, szolgáltatások és programok ajánlása, a mûsorszolgáltató ilyen típusú

104 pénzforrások „önreklámja” olyan mûsorszám, amely nem minõsül reklámnak, nem terheli a reklámidõ keretet.” (243/2002. (I.31.) ORTT határozat) „Mûsorelõzetes: olyan mûsorszám, amely a mûsorszolgáltató által a késõbbiekben közzétenni kívánt mûsorszámról, mûsorszámokról, vagy azok tematizált válogatásáról közöl információkat (így többek között tallóz azok témái közül, részleteket sugároz vagy közöl, tartalmi összefoglalót ad, ismerteti a sugárzás idõpontját.) A mûsorelõzetes csak és kizárólag jövõbeni sugárzáshoz kötõdhet, utólagos összefoglalókra, visszatekintésekre nem vonatkozhat. A mûsorelõzetesben a késõbbiekben sugározni kívánt mûsorszám valamely specifikumának meg kell jelenni a bemutatáson és az ismertetésen keresztül” (1472/2002. (X. 3.) számú ORTT határozat)

9.| a rádió bevételi forrásai

FORRÁSTEREMTÉS A SZABAD RÁDIÓK GYAKORLATÁBAN (A „Szabadon – a szabad, közösségi rádiózásról” c. kötetbõl.)

Szabad rádiók esetében a következõ potenciális bevételi forrásokat különböztethetjük meg: – állami vagy önkormányzati támogatás, – szponzoráció, – reklámbevétel, – alapítványi vagy egyéb nonprofit jellegû támogatások, – hallgatói támogatások.

(Most tekintsünk el attól, hogy egy szabad rádió fenntartása alapvetõen lehetetlen lenne a közremûködõk önkéntes munkája és energiabefektetése nélkül, és csak a valódi financiális bevételi forrásokat vegyük sorra.) A felsorolt támogatási formák közül az elsõ három szükségmegoldás, de sok rádió számára nélkülözhetetlen forrás. A lehetséges források közül filozófiailag azonban egyértelmûen a hallgatói támogatások illeszkednek legjobban a szabad vagy közösségi rádiózás jellegzetességeihez. Ha egy rádió hosszú távra tervez és kiszámítható gazdálkodást szeretne, akkor a hallgatók támogatására kell alapoznia – ez az a forrás, amelynek adakozókedvét a rádió leginkább tudja befolyásolni, szemben az egyéb forrásokkal. 1. Az állami vagy önkormányzati támogatás (a szabad rádiók esetében az utóbbi a gyakoribb) kiegészítõ financiális forrásként képzelhetõ el. Ha egy rádió kizárólag vagy nagyobbrészt ilyenekre támaszkodik, akkor az könnyen veszélyeztetheti a rádió szellemi függetlenségét, és csökkentheti a hallgatók azonosulási hajlandóságát. Némileg kivételt képez ez alól egy, a magyar jogszabályok által biztosított lehetõség, amely az Országos Rádió és Televízió Testület felügyelete alá tartozó Mûsorszolgáltatási Alap bevételeinek százalékában, majdnem automatizmusként határozza meg a nem nyereségérdekelt rádióknak kiosztandó állami támogatások mértékét. Az elsõ, ebbõl a forrásból eredõ támogatások 1998 végén folytak be néhány ilyen rádióhoz. Az egyéb állami típusú támogatások Magyarországon csekélyek, néhány állami költségvetési alap (elsõsorban a Nemzeti

szponzorok 105 Kulturális Alap) tart fenn olyan programokat, amelyek alá besorolható néhány, az ilyen típusú rádiók által végzett tevékenység, de ezekre nem alapozható egy rádióállomás fenntartása. Az önkormányzatok által nyújtott vagy nyújtható támogatások értelemszerûen nagyon változóak. Tanácsos olyan típusú támogatásokat kérni az önkormányzattól, amelyek elmaradása nem ingatja meg alapjaiban a rádió mûködését: ez lehet kedvezményes helyiségbérlet vagy bizonyos egyszeri, nem mûsorjellegû programok támogatása. 2. A szponzorációnak két fajtája lehetséges: az egyik az, amelyért valamilyen ellenszolgáltatást kér a szponzor – ezért ez besorolható a reklám kategóriájába. Az önzetlen, cégszerû szponzoráció, amelyért az adakozó nem kér ellenszolgáltatást, a hallgatói támogatások alá is besorolható lenne, mégis érdemes ezzel a forrástípussal külön foglalkozni. A szabad rádiózás gondolatát és elméleti alapjait könnyen sértheti a reklámozás, sokak szerint ezért fontos, hogy a mûsorokban ne legyen reklám. A szabad rádiók szerepe és különlegessége éppen abban van, hogy ellássanak olyan feladatokat, amelyekre a gazdasági vállalkozás formájában mûködõ média képtelen. Ezek közé tartozik a közösségteremtés, hátrányos helyzetû, gazdaságilag erõtlen, gyenge érdekérvényesítõ képességû csoportok ügyének felvállalása, a társadalom sokszínûségének bemutatása, az értékteremtés és -közvetítés, a helyi közösségben vagy a társadalomban fontos, de a média figyelmét ki nem vívó ügyekrõl való beszéd. Attól, hogy az adásban reklámok is megjelennek, ez a hivatás persze még betölthetõ lenne, de a hatást mindenképpen csökkenti, és sokkal nehezebbé válik a kereskedelmi médiától való elkülönülés, hiszen a hallgatók a kereskedelmi jelleget elsõsorban a reklámokkal azonosítják. (Mindazonáltal vannak és lesznek rádiók, amelyek életben maradásukhoz nem mondhatnak le errõl a bevételi forrásról, ezért is szólunk majd errõl külön.) A kereskedelmi típusú bevételek egy enyhébb, a szabad rádiózás filozófiáját kevésbé sértõ formája lehet a szponzoráció. Kerülendõ, hogy egyes mûsorok legyenek szponzoráltak, sõt, már a reklámmal kapcsolatban említett okokból kerülendõ, hogy a szponzoráció a mûsorfolyamban bármikor megjelenjen. Ezért ajánlott inkább a rádió által szervezett, nem mûsorjellegû események (fesztiválok, koncertek, színházi elõadások, kiállítások, konferenciák, táborok stb.) szponzoráltatása. De még ezekben az esetekben is különös kreativitásra van szükség, hogy a szponzoráció ne a hagyományos formákban jelenjék meg az eseményen: el kell fogadtatni a szponzorral (persze meglehet, ez nem sikerül), hogy a közönség, amelyet megszólít ilyen környezetben, más megjelenést vár, és a hagyományos reklámozási formák ebben a környezetben csak visszatetszést kelthetnek.

3. A reklámozásról fentebb már elmondtuk, hogy miért kerülendõ mint bevételi forrás. Ha egy rádió nem engedheti meg magának, hogy lemondjon errõl a bevételi forrásról, akkor egy dolgot tanácsolhatunk: meg kell értetni a reklámozni kívánó céggel, hogy hagyományos reklámjaival itt nem megy semmire. Nem vállalható, hogy ugyanazok a reklámok jelenjenek meg egy szabad rádióban, mint egy kereskedelmiben, és az ilyen reklámok hatékonysága is sokkal kisebb ilyen környezetben – ezért érdeke a reklámozónak is, hogy ezt megértse. Általában persze nem multinacionális cégek kívánnak reklámozni a szabad rádiókban, de bárki is a reklámozó, világossá kell tennünk elõtte, hogy itt egészen más terepen jár, mint amihez hozzászokott. Ha a szabad rádiókról azt mondtuk, hogy

106 pénz

éppen azáltal töltik be hivatásukat, hogy nem elidegenítõ formákban kommunikálnak a hallgatókkal, akkor az is igaz, hogy a gyökeresen különbözõ szövegkörnyezet a reklámozóktól is új stratégiákat kíván. Hasznos, ha a reklámozónak felajánljuk, hogy konzultálunk vele ezen eltérõ reklámstratégiának a kialakításában. Mindenképpen vegyük figyelembe a médiatörvényeknek a nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatásra vonatkozó reklámozási korlátozásait (Magyarországon ez a kvóta a mûsoridõ 5%-a, azaz óránként max. 3 perc.)

4. Az alapítványi vagy egyéb nonprofit szervezetektõl származó pályázati támogatások kevésbé konfliktusosak, nem ellenkeznek a szabad rádiózás alapeszméivel, bár ez függhet a támogatni kívánt résztevékenységtõl is. Az ilyen támogatások ugyanis a legritkább esetben vonatkoznak egyszerûen egy rádió mûködésére – sokkal inkább valamilyen típusú mûsor készítésére, valamilyen, az adott szervezet által fontosnak tartott érték közvetítésére, egyszóval valamilyen konkrét tevékenységre. Az ilyen támogatásokkal kapcsolatban a legfontosabb az egyre bonyolultabb pályázati rendszerekben való eligazodás, az adminisztratív követelményeknek való megfelelni tudás elsajátítása. 5. A hallgatói támogatások a forrásteremtésnek az a formája, amely a leginkább illeszkedik a szabad, közösségi típusú rádiózás filozófiájához. Ahhoz, hogy egy rádió számottevõ bevételeket tudjon elérni ebbõl a forrásból, vagy erre tudja alapozni mûködését, három dolog szükséges: – olyan közösségi jelleg, amelyben a hallgatók azonosulnak a rádióval, és felismerik: saját maguknak is fontos, hogy hozzájáruljanak fennmaradásához; – átlátható gazdálkodás, a hallgatók rendszeres tájékoztatása a rádió pénzügyeirõl. Ez teremti meg a hallgatók bizalmát abban, hogy biztosan jó célra fordítják a pénzüket; – marketing. Bár furcsának tûnhet ez a kifejezés egy, a szabad rádiókról szóló szövegben, de önmagában nincs ebben semmi rossz. Be kell látnunk: ha el akarjuk érni, hogy a hallgatók áldozzanak a rádióra, akkor egyrészt meg kell értetnünk velük, hogy ez miért fontos, másrészt meg kell ajándékoznunk õket az adakozásért járó örömmel, harmadrészt, az adakozókedvet biztosan növeli – és szórakoztatóbb is – ha valamilyen formát teremtünk a dolognak. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy a hallgatóknak értesülniük kell arról: a rádió azt szeretné, ha támogatnák, hisz a legelkötelezettebb hallgatónak sem fog magától eszébe jutni, hogy adakozzék.

Ma már a hallgatói támogatások területén is több típust kell megkülönböztetnünk. Az egyik az 1998 óta minden civil szervezet elõtt nyitva álló lehetõség, hogy a személyi jövedelemadó-bevétel 1%-ából részesedjék. E lehetõség szerint minden magyar adózó állampolgár maga rendelkezhet adója egy százalékának valamely civil szervezethez történõ átutalásáról (vigyázat, csak olyan szervezetek részesülhetnek ilyen adományban, amelyeknek nincsen köztartozása!). Ma már ezen a területen is egyre nagyobb verseny van a civil szervezetek között, de a rádiók kifejezetten elõnyös helyzetben vannak ebben a versenyben. Míg a civil szervezetek többsége elsõsorban csak azoknak a támogatására számíthat, akik valamilyen formában maguk is tevékenyen részt vesznek a szervezet életében, a rádiók vagy a rádiót is üzemeltetõ szervezetek nagy számban képesek elérni velük semmifajta személyes kapcsolatban nem lévõ potenciális adományozókat is, elsõsorban mert mindennapos hozzáférési lehetõségük van célcsoportjukhoz. Mivel

források 107 azonban az egy százalékért folyó verseny igen nagy (hisz a legtöbb óvoda és iskola, illetve kulturális intézmény is tart fent alapítványt ilyen célból), egy rádió elsõsorban akkor számíthat bevételre ebbõl a forrásból (és általában a hallgatóktól), ha nagyfokú hallgatói azonosulást képes elérni. Ez akkor lehetséges, ha a rádió betölti közösségteremtõ hivatását. Természetesen a személyi jövedelemadó egy százalékából történõ részesedés sem képes önmagában eltartani egy rádiót, de egy jól mûködõ szervezet néhány százezer forintra biztosan számíthat ebbõl a forrásból. A hallgatói támogatásoknak egy – komoly munkát igénylõ – formája a rádió általi rendezvényszervezés. Ez csak már bejáratott, gazdaságilag megalapozott rádióknak ajánlott, mivel befektetést igényel, s emiatt kockázatosabb a többi lehetséges bevételi forrásnál. Ez a lehetõség abban áll, hogy a rádió szervezhet különbözõ – elsõsorban kulturális – eseményeket, melyek bevételét a rádió mûködésére fordítják. Az ilyen rendezvények meghirdetésekor egyértelmûen tudatosítani kell a hallgatókban, hogy a rendezvényen való részvétel a rádió támogatásának egyik formája. A bevétel természetesen csak akkor gazdagítja a rádiót, ha a rendezvény nyereséges volt. Egy rendezvény – koncert, színházi elõadás, filmklub, party, fesztivál stb. – nyereséges megrendezése nagyon nehéz feladat, és gyakran nyereségorientált, nagy apparátussal rendelkezõ szervezeteknek sem sikerül. Ezért javasolt olyan rendezvények szervezése, amelyek elõzetes tõkeigénye nem túl nagy, így a kockázat is kisebb. Az esetleges kockázat tovább csökkenthetõ: ez az a terület, amelyen olyan támogatások is bátrabban vehetõek igénybe, amelyek a mûsorkészítési tevékenység esetében aggályosabbak: szponzoráció, bizonyos esetekben reklám és egyes alapítványi támogatások is könnyebben elérhetõk ilyen egyszeri, konkrét események támogatására. Ilyen esetekben az önkormányzati vagy állami jellegû támogatás is elfogadhatóbb és elérhetõbb is, elsõsorban természetbeni támogatás vagy különbözõ kedvezmények formájában. Fontos, hogy az ilyen események szervezésekor mindig legyünk figyelemmel a nonprofit szervezetek vállalkozói tevékenységére vonatkozó különleges jogszabályokra! A hallgatói támogatások legletisztultabb formája a hallgatóktól célzottan a rádió támogatására, egyéb ellenszolgáltatás és közvetítõ nélkül érkezõ támogatás, azaz amikor a hallgatók pénzt – vagy egyéb támogatást – adnak a rádiónak. Utópiának tûnhet – és néhány évvel ezelõtt még az volt –, hogy emberek külön kényszer és bármilyen jellegû elõnyszerzés reménye nélkül pénzt áldozzanak valamire. Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb eredménye, hogy ez mégis lehetséges, és ezt többek közt a magyar szabad rádiózás bizonyította be. Annak, hogy egy rádió gazdálkodásában az ilyen típusú hallgatói támogatások meghatározó szerepet tudjanak játszani, van néhány elengedhetetlen feltétele: – Viszonylagosan nagy hallgatói létszám. Természetesen nem kereskedelmi méretekben kell gondolkodni, de jó tudni, hogy rendszerint a hallgatóknak csak egy töredéke áll az elkötelezettségnek, tudatosságnak és/vagy a jólétnek azon a fokán, hogy áldozzon ilyesmire. Ha ezer ember évente és fejenként ezer forintot adományoz a rádiónak, az egymillió forint, ami már komoly bevételnek számít az általában évi néhány millió forinttal gazdálkodó szabad rádiók esetében. Ahhoz azonban, hogy ezer ember adakozzon, sokszor ezer hallgatóra van szükség. Nem mindenki „hallgató”, aki hallgatja az adást: ahhoz, hogy valaki önmagát mint egy adott rádió hallgatóját definiálja, a kereskedelmi médiában ismeretlen mértékû azonosulásra van szükség. – A hallgatókkal fenntartott különleges viszony. A tudatos hallgató is csak abban az

108 támogatások

esetben áldoz a rádióra, ha tudja, hogy a pénzét felelõsen fogják felhasználni, és ha érzi, hogy fontos a segítsége. Mivel a segítsége tényleg fontos, ezt nem nehéz éreztetnünk. A rádiónak azonban mindig fair viszonyt kell fenntartania a hallgatókkal, úgy a mûsorban, mint azon kívül. Ennek része a pénzügyek teljes átláthatósága is. – A hallgatói támogatások akkor mûködnek, ha akciószerûen, idõben koncentráltan nyújtunk lehetõséget adakozásra. Tanácsos kijelölni egy idõszakot, amikor a rádió a hallgatói támogatásokat várja. Az ilyen akciók hatékonyságát növeli, ha valamilyen eseménysorozat szab neki keretet. Összeköthetõ hallgatói közvélemény-kutatási akciókkal, mûsorkészítõ-hallgató találkozókkal. Növeli a hallgatói bizalmat, ha a rádió valamilyen apró, az azonosulást elõsegítõ, a kivételezettség érzetét keltõ egyszeri ajándékot ad adományozóinak (ez lehet feliratos ruhadarab, bögre, matrica, törülközõ, sapka – a lényeg, hogy az össze- és a rádióhoz tartozás érzését növelje a hallgatókban, meg persze hogy kifejezze a rádió háláját). – Egy ilyen akció természetesen komoly szervezõmunkát igényel. Akár az akció köré tervezett rendezvények megszervezése, akár az esetleges ajándéktárgyak elkészíttetése, befizetési csekkek vagy elismervények beszerzése stb. A legfontosabb feladat mindezek mellett az, hogy megértessük a hallgatókkal az adott idõszak különlegességét, rendkívüliségét. Egy rádiónak erre természetesen a legjobb eszköze maga a mûsorfolyam – értelemszerûen így éri el a legnagyobb biztonsággal saját hallgatóságát. Szokásos eljárás ilyen esetekben, hogy az adott idõszakban (néhány napban vagy héten) a rádió adása hangsúlyosan magáról a rádióról és a támogató akcióról szól. A fent ismertetett lehetséges pénzügyi források közül általában egy sem alkalmas arra, hogy önmagában megoldja egy nonprofit alapon mûködõ rádió gazdálkodását. Ezért a lehetséges források kombinációja az, amely megalapozhatja egy rádió költségvetését. Ebben a csomagban azonban minél nagyobb súllyal, minél nagyobb arányban kell jelen lennie a hallgatói támogatásoknak, és csak a feltétlenül szükséges mértékben tanácsos igénybe venni kormányzati vagy kereskedelmi jellegû forrásokat.

HOGYAN PÁLYÁZZUNK? 10 TANÁCS PÁLYÁZATOK KÉSZÍTÉSÉHEZ

A mai pénzhiányos idõkben különösen gyakorivá váló kérdés: hogyan lehetne külsõ forrásokat találni településeknek, egyes intézményeknek, társadalmi szervezeteknek, egyesületeknek a mûködtetéséhez, újabb szakmai programok finanszírozásához? Látható az a tendencia is, hogy az állami költségvetésbõl a folyamatos támogatás lehetõsége és szándéka is egyre korlátozottabb – elsõsorban csak az alapvetõ létfeltételek biztosítására hagyatkozik. Ugyanakkor az egyes szakminisztériumok, az alapítványok, de más pénzelosztó (vagy újra elosztó) szervezetek is pénzeszközeiket ésszerûbbnek tartják célirányos, konkrét feladatokat, programokat felvállaló pályázatok keretében szétosztani, amelyek meghatározott és talán ellenõrizhetõ felhasználást szolgálnak. Ez egészen új helyzetet teremt, hiszen az automatikus leosztás helyett ezekért a támogatásokért a pályázónak meg kell mutatnia magát, programot kell összeállítania, gyakran versenytársakkal kell megmérkõznie. Ehhez a feladathoz kívánunk segítséget nyújtani az alábbiakban: 1. Ahhoz, hogy pályázatíráshoz kezdjünk, elõször is ismerni kell, hogy milyen

források 109 lehetséges források, pályázati kiírások, támogatási felhívások, alapítványok, ösztöndíjak stb. vannak, amelyek céljaink eléréséhez számításba jöhetnek. Ezt a csatornát a mai világban érdemes körültekintõen kiépíteni, amihez szolgálatunkra lehet a Pályázatfigyelõ, de egyéb folyóiratok, közönségszolgálati irodák, telefonszolgálatok, könyvtárak és más intézmények mûködése is. 2. Nélkülözhetetlen a sikeres pályázathoz, hogy a helyzet (a település, a társaság/ egyesület, egyszóval a pályázó helyzetének, a lehetséges belsõ erõforrásoknak) elemzését, a feladat bemutatását, a vállalt programot – amely az elõbbi elemzésre épül –, világosan és szakszerûen írjuk le. Ez a fázisa a feladatunknak különösen alapos felkészültséget igényel. Különbözõ nagyságrendû és tematikájú pályázatok léteznek: – Az átláthatóbb, egyszerûbb, kisebb támogatási összegeket igénylõ pályamû elkészítésére valószínûleg vállalkozhatunk helyben magunk, ha lehetséges, persze itt is érdemes – a témától függõen – szakemberrel konzultálni. – Elõfordulhat, hogy átfogóbb, speciális probléma megoldására, kezelésére a település vagy a közösség életét hosszabb távon meghatározó, nagyobb támogatási kérelmet akarunk benyújtani. Ilyen esetben lehetséges, hogy – felkészült szakértõknek is – több hetes (hónapos) elõkészítõ, elemzõ, programkészítõ munkára, komolyabb energiák mozgósítására van szükség. Ne sajnáljuk ilyen esetben – akár a megszerzett támogatás összegének néhány százalékában – a szakértõkre fordított költséget, ez minden bizonnyal belátható idõn belül megtérül. Egy mélyreható, szakszerû, helyzetfeltáró elemzés a késõbbiekben más helyzetekben, egyéb döntésekben is segítségünkre lehet. 3. Ne feledjük, ha átfogó és alapos programmal (programokkal) rendelkezünk – tehát hosszabb távon tudjuk, hogy mit és hogyan akarunk –, a késõbbiekben akár annak egy-egy részcéljára különbözõ pályázati helyekre esetleg egyidejûleg is beadhatjuk programunkat, vagy annak egy-egy részét könnyen adaptálhatjuk egy új forráshely lehetõségének megjelenésével. 4. Gyakori, hogy pályázatunkat a bírálók elutasítják. Vagy mert mi nem eléggé beláthatóan, meggyõzõen fogalmaztuk meg programunkat, vagy mert a mi programunk – az adott kiírásba – profilja, nagyságrendje miatt vagy egyéb okból nem fért bele, de az is lehet, hogy a bírálók nem voltak elég bölcsek, érzékenyek. Az alkalmi elutasítás velejárója a pályázat készítésének, nem szabad, hogy elkeseredetté, sértõdötté váljunk. 8–10 pályázatból jó ha 2–3 van, ami támogatást kap. Itt is az átfogó, elõrelátó tervezés segíthet, az új és új próbálkozásainknál már nem kell mindig elölrõl kezdeni a munkát, gyakran elég, ha a már meglévõ programunkat, tervezetünket aktualizáljuk. 5. Ismernünk kell azokat a gyakorlati példákat, amelyek a mi programunkhoz hasonlóak vagy ahhoz közelálló témájúak, amelyek tapasztalatai segítségünkre lehetnek, s amely példákra saját tervezetünkben akár hivatkozhatunk is. Jó, ha ismerünk olyan szakértõket, akik szakvéleményükkel támogató nyilatkozatokat adhatnak pályázatunk elbírálóinak. Fõként olyan személyekkel jó kapcsolatban lennünk, akik szakértõként tekintéllyel bírnak, s akik a pályázó eddigi mûködésérõl, hátterérõl pozitívan tájékozottak. 6. Általában fontosnak tartjuk, hogy a pályázóról kialakult kép, vélemény, annak karaktere (imágója), a közvéleményben tudatosan legyen kiépítve; az erre való törekvés a pozitív megítélés, a sikeres pályázat egyik fontos eleme. Itt szólunk a public relations (pr), a kapcsolatépítés, a közönségkapcsolatok

110 támogatások

kérdésérõl, ami – igen leegyszerûsítve – azt jelenti, hogy éltetõ társadalmi közeget alakítunk ki magunk körül, amely a sikeres együttmûködés záloga. Ezt a pályázatok készítõinek is fontos tudniuk. 7. Néhány formai elem jó tanácsként: – Válasszunk kifejezõ címet pályamunkánkhoz! – Az elején röviden (lehetõleg 2–3 mondatban) foglaljuk össze jól érthetõen a pályázat tartalmát! – Hosszabb anyagoknál feltétlen készítsünk tartalomjegyzéket, így áttekinthetõbb lesz a dolgozatunk. – Ha szükséges, készítsünk mellékleteket (sajtókivágások, táblázatok, diagramok, blokksémák), amelyekkel illusztrálhatjuk, s meggyõzõbbé tehetjük írásunkat. 8. Törekedjünk arra, hogy a pályázat hangneme legyen mértéktartó, szerény, ugyanakkor magabiztos! A szöveg lehetõleg sablonoktól mentes, eredeti megfogalmazású legyen! Helyzetünkrõl, eredményeinkrõl, céljainkról reálisan fogalmazzunk, ellenkezõ esetben könnyen leleplezõdhetünk, s így hitelét veszítheti dolgozatunk. 9. A pályázat legyen cselekvésre orientált (hacsak nem valamilyen elméleti téma kutatására, teoretikus feldolgozására kérünk támogatást), váljon érzékelhetõvé elõre haladásunk iránya! Legyen világos, hogy milyen pontról milyen pontra juthatunk el támogatóink segítségével, foglaljuk jól össze, hogy milyen hozadéka, következménye, új eredménye várható a támogatást igénylõ programnak. Írjunk arról is, hogy programunk hogyan mûködhet tovább a támogatás felhasználása után, esetleg keletkezik-e valamilyen új struktúra. Hangsúlyozzuk ki, hogy kiknek az együttmûködését, összefogását tudjuk megnyerni! 10. Ha elnyertük a pályázati támogatást, még nem ért véget a pályázók feladata, sõt, az igazán csak most kezdõdik: – Általában ilyenkor történik az eddigi terv pontosítása, esetleg részletesebb kidolgozása. – Nemcsak a támogatás elnyerésének, de felhasználásának – a pénz elköltésének – a tudományára is szükségünk van, fõként, ha ésszerûen, takarékosan akarunk cselekedni. – Egyre gyakoribb, hogy a támogatók a programot menet közben is követni, segíteni, ellenõrizni kívánják – erre is legyünk felkészültek! – A program végén vagy a támogatási idõszak leteltével készítsünk összefoglalót, rögzítsük írásban (vagy egyéb módon is) a jelentõsebb lépéseket, szakaszokat, új döntési helyzeteket – értékeljük a folyamatot! Ez a munka hozzásegíthet bennünket ahhoz is, hogy adott esetben publikálni tudjuk mûködésünket, szakmai elemzést készíthessünk arról. (A „Szabadon – a szabad, közösségi rádiózásról” c. kötetbõl.)

ORTT-PÁLYÁZATOK

Néhány pályázattípus azok közül, melyek (vagy melyekhez hasonlók) az ORTT-nél most futnak (vagy futottak, vagy fognak futni), és amelyek a kisközösségi rádióknak is hasznosak lehetnek. A pályázati felhívások, a pályázati kérelmek valamint a nyomtatványok átvehetõk az ORTT Alapnál (cím: Fontana Irodaház, 1052 Budapest, Váci utca 16/b., IV. emelet), vagy letölthetõek az ORTT Alap honlapjáról (http://alap.ortt.hu/).

pályázat 111 – Pályázat rádiós hírmûsor, sportmûsor illetve közérdekû szolgáltató magazinmûsor készítésének támogatására: négy negyedéven keresztül (a továbbiakban: támogatott idõszak) minden hét azonos napjain, azonos idõpontban, rendszeresen jelentkezõ közszolgálati rádiós mûsorszám (a továbbiakban: állandó mûsor) készítésének vissza nem térítendõ támogatása az alábbi mûsortípusokban: – helyi eseményekrõl szóló hírmûsor, – helyi eseményekrõl szóló sportmûsor, – helyi eseményekkel foglalkozó, helyi információkat közlõ közérdekû szolgáltató magazinmûsor. Az egy állandó mûsorra kérhetõ maximális támogatás – hírmûsor esetén havonta 250.000 Ft, – sportmûsor esetén havonta 250.000 Ft, – magazinmûsor esetén havonta 350.000 Ft. Az ORTT egy állandó mûsort tervezett összköltségének legfeljebb 75%-ával támogat.

– Pályázat magyarországi földfelszíni terjesztésû helyi és körzeti rádiós mûsorszolgáltatók mûsorszórásának korszerûsítésére. Ez a pályázat lapzártakor átalakulás alatt van. Az újonnan induló rádiók pályázhatnak adóberendezés, antenna, RDS kóder vásárlására.

– Pályázat nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók és közmûsor-szolgáltatók támogatására (Az úgynevezett rezsi-pályázat) A nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatói és közmûsor-szolgáltatói jogosultsággal rendelkezõ magyarországi mûsorszolgáltatók folyamatos tevékenységének havi támogatása fenntartási és üzemeltetési költségeihez való hozzájárulással. A legújabb (2004. nov.) kiírás szerint csak akkor érvényes a pályázat, ha: – a napi 24 órás jogosultsággal rendelkezõ mûsorszolgáltatók esetén minimum heti 72 óra; – a napi 12 órás jogosultsággal rendelkezõ mûsorszolgáltatók esetén minimum heti 36 óra; – a heti 8 órás jogosultsággal rendelkezõ mûsorszolgáltatók esetén minimum heti 6 óra önállóan szerkesztett ismétlés nélküli mûsort készít hétfõtõl szombatig. “Az ORTT jelen pályázati eljárásban havonta folyósítandó elõfinanszírozás formájában nyújt vissza nem térítendõ támogatást. Az egy pályázó által elnyerhetõ maximális támogatás összeg – nem lehet magasabb az éves fenntartási és üzemeltetési költségek – közmûsor-szolgáltatók esetében 50 %, – nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatók 67 %-ánál. – a kért támogatási idõszak figyelembe vételével nem lehet több mint havi 500.000 Ft. A jelen pályázati eljárásban a fenntartás és üzemeltetés költségének az alábbiak minõsülnek: – a stúdió ingatlanhasználati költségei (bérleti díj, közös költség, biztosítás, õrzésvédelem), – a stúdió közüzemi költségei (villany, gáz, víz, szennyvíz, fûtés, karbantartás, szemétszállítás, takarítás), – kommunikációs költségek (telefon, postaköltség, Internet-vonal bérlése, hírszolgáltatás igénybevétele), – irodai mûködés (irodaszer-beszerzés),

112 pályázatírás

– cégszerû mûködés (nyomtatvány-beszerzés, könyvelési díjak), – mûsorszolgáltatói mûködés (karbantartás, nyersanyagellátás, frekvenciahasználati díj, jogdíjak), – gépjármûvel összefüggõ költségek (üzemanyagköltség, súlyadó, felelõsségbiztosítás, karbantartás), – a pályázóval munkaviszonyban álló munkatársak munkabére és járulékai, valamint a pályázóval mûsorszolgáltatói tevékenység végzésére irányuló jogviszonyban állók számlával igazolt díja, – bankhitel vagy visszafizetési kötelezettséggel felvett támogatás 30 %-a.” „… a pályázaton való indulás érvényességi feltételei közé tartozó szokásos igazolások: — közös jogkezelõ szervezetek [MAHASZ, Artisjus] 30 napnál nem régebben kibocsátott igazolásai arról, hogy a pályázónak irányukban nincsen jogdíjtartozása; az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal 30 napnál nem régebben kibocsátott igazolása arról, hogy a pályázónak irányában nincsen adó-, illetve járuléktartozása; amennyiben a pályázó társadalmi szervezet (pl. egyesület, alapítvány) vagy egyéni vállalkozó, úgy hatályos jogi alapdokumentumának 30 napnál nem régebben kiállított példánya — beszerzését kezdjék meg. Beadási határnap: minden hónap másodika.” (Megj.: a most induló rádióknak (negyed évig) akkor sincs tartozása, ha még nem kötöttek szerzõdést, hiszen negyed évente kell fizetni a jogdíjakat.) – Technikai háttér kialakításának támogatása – egyenként 30 000 Ft-ot meghaladó beszerzési árú, – stúdiótechnikai, irodatechnikai, számítástechnikai és telekommunikációs célú mûszaki berendezések – adott évben teljeskörûen lebonyolított megvásárlásához.

SZARÁMASZER-PÁLYÁZATOK

Idõrõl idõre a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete is meghirdet pályázatokat tagjai számára. Ezek egy része a mûsorokhoz, más része adóberendezés stb. vásárlásához kötõdik. További információ: www.szabadradio.hu.

10.| a rádiózás jogi kérdései

Mint minden elektronikus médium, a kisközösségi rádiók mûködését is a médiatörvény (1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról) szabályozza. Néhány fontosabb kitétele (részletek! A teljes szöveg pl. az ORTT honlapján olvasható): 7. Fõmûsoridõ: rádióban a 6 óra 30 perc és 9 óra 30 perc, televízióban a 18 óra 30 perc és 21 óra 30 perc közötti idõszak. 8. Hálózatba kapcsolódás: két vagy több mûsorszolgáltató vagy mûsorszolgáltatás összekapcsolódása ugyanazon mûsorszám vagy mûsor, egyidejû vagy csaknem egyidejû szolgáltatására. 10. Helyi mûsorszolgáltatás: az a mûsorszolgáltatás, amelynek vétel körzetében éves átlagban legfeljebb százezer lakos vagy egy városon belül legfeljebb ötszázezer lakos él. [a kisközösségi nincs definiálva]

elvek 113 13. Kiegészítõ mûsorszolgáltatás: rádió-, illetõleg televízió-mûsorszolgáltatással egyidejûleg, kiegészítõ mûszaki megoldás segítségével, ugyanazon a mûsorelosztó, mûsorszóró csatornán továbbított, a mûsorszolgáltatáshoz szorosan kapcsolódó többletinformáció. 28. Mûsorszám: hang vagy kép, illetve ezek összekapcsolódó – zárt egységet alkotó, vagy önálló részekbõl zárt egységbe szerkesztett – együttese, amelyet az együttes egészét egyedileg megjelölõ fõcím, szükség szerint további megkülönböztetõ jelzés, illetõleg a befejezõdést jelzõ közlés határol. (Mûsoridõ, adásidõ: lásd a könyv végén lévõ pályázat fejezetben!)

Alapelvek 3. § (1) A Magyar Köztársaságban a mûsorszolgáltatás – e törvény keretei között – szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények mûsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi mûsorok szabadon vehetõk. A mûsorszolgáltató – a törvény keretei között – önállóan határozza meg a mûsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelõsséggel tartozik. (2) A mûsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyûlölet keltésére. (3) A mûsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. 4. § (1) A közérdeklõdésre számot tartó hazai és külföldi eseményekrõl, vitatott kérdésekrõl a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerûnek, idõszerûnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. (2) A mûsorszolgáltatásban közzétett mûsorszámok összessége, illetõleg ezek bármely tartalom vagy mûfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában. (3) A mûsorszolgáltató politikai tájékoztató és hírszolgáltató mûsorszámaiban mûsorvezetõként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közremûködõ munkatársak – a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül – mûsorszolgáltatónál politikai hírhez véleményt, értékelõ magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – nem fûzhetnek. (4) A mûsorban közzétett hírekhez fûzött véleményt, értékelõ magyarázatot e minõségének és szerzõjének megnevezésével, a hírektõl megkülönböztetve kell közzétenni. 4/A. § A mûsorszolgáltató nem mutathat be filmalkotást a szerzõi vagy szomszédos jogi jogosulttal kötött megállapodásban meghatározott idõszakon kívül. 5. § (1) A vallási vagy hitbeli meggyõzõdést sértõ, az erõszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása elõtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni. (2) A vallási vagy világnézeti nevelésre szánt, illetve arra alkalmas mûsorszámot e jellegének elõzetes feltüntetésével lehet közzétenni.

114 jogi tanácsadó

JOGI TANÁCSOK

E fejezet összeállításában Ballai Éva kunbábonyi konzultációját, a médiatörvényt, valamint az ORTT határozatait és elvi állásfoglalásait vettük alapul. Az idézetek forrása, ha külön nem jelöltük, az 1996-os I. tv (médiatörvény). Az egyes kérdésekben az egyes források között – a gyakorlatról nem is beszélve – konfliktus lehet, ezért minden vitás kérdésben érdemes közvetlenül az illetékessel beszélni. Fiatalkorúak védelme, diszkrimináció Miután nem lehet korhatárt jelzõ piktogramot elhelyezni a rádióban, öt kategóriát alakítottak ki, ebbõl a 2-3-4. kategóriákba kerülõ adásokat elõre be kell kategorizálni: 1. Bármikor szabad adásba kerülnie (tartalomtól függetlenül) – reklámok, sport- és hírmûsorok 2. 21–05-ig kerülhet adásba 12 éven felülieknek szóló mûsor 3. 22–05-ig kerülhet adásba 16 éven felülieknek szóló mûsor 4. 23–05-ig kerülhet adásba 18 éven felülieknek szóló mûsor 5. általánosan tilos adásba adni: pornográfia A fenti kategóriák az adott mûsor elõzetesére is vonatkoznak, azaz az elõzetes is csak abban az idõpontban adható le, amikor maga az adás is lemehet. 05–21 óráig tart a „fiatalkorúak” védett területe. Ebben az idõszakban különösen figyelni kell az adásokban elhangzottakra, különösen az élõ interaktív mûsorokat. Néhány ilyen rázósabb téma: bármiféle etnikai, vallási kisebbség diszkriminációja, „bántása”, beleértve a „szõke nõs” vicceket is.

Csúnya beszéd Bizonyos káromkodásformulák vagy szavak, kifejezések, asszociációk használatát az ORTT „köznyugalom megzavarására alkalmas” fordulatként értelmezheti (egy konkrét példa: „Nem a farkadra vagyok kíváncsi”). Mindezt – a Tilos rádió példájára gondolva – szövegkörnyezettõl és utólagos bocsánatkéréstõl függetlenül szankcionálják. Ezek a 05–21 órás idõben inkább kerülendõk, mint kipróbálandók. A bejátszott idegen nyelvû zeneszámok szövegéért – a benne elõforduló csúnya beszédért – nem felelõs a rádió. Szankciók, ha a rádió médiatörvényt sért: 1. Felhívás a sérelmezett magatartás megszüntetésére. 2. Írásbeli figyelmeztetés, pénzbírság. 3. Nagyobb pénzbírság. 4. Mûsor felfüggesztése valamennyi idõre, max. 30 napra (Utolsó figyelmelzetés). 5. Jogosultság visszavonása azonnal vagy valamilyen határidõvel. Reklámok

Reklám (hirdetés): olyan nyilvános tájékoztatásként ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében közzétett mûsorszám, illetve rendelkezésre bocsátott mûsoridõ, amely megnevezett vagy ábrázolt áru – termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség – értékesítését, vagy más módon ellenérték fejében történõ

reklám 115 igénybevételét vagy a reklámozó által kívánt más hatás elérését segíti elõ. (médiatörvény, definíció) Klasszikus reklám: minden olyan reklám, amely nem minõsül közvetlen ajánlatnak. (médiatörvény, definíció) Közvetlen ajánlat: az a reklám, amely a kereskedelmi elosztóval vagy a szolgáltatóval való közvetlen kapcsolatteremtés útján termékek vételére, eladására vagy bérletére, illetve szolgáltatások igénybevételére szólít fel. (médiatörvény, definíció) Reklámkorlátok és -tilalmak (részletek a médiatörvénybõl) „10. § (1) A reklám tényállításaiért – a tudatos félrevezetés kivételével – a mûsorszolgáltató e törvény szerint felelõsséggel nem tartozik. (4) A mûsorszolgáltató híreket közlõ és idõszerû politikai tájékoztató mûsorszámokban rendszeresen szereplõ belsõ és külsõ munkatársai sem képben, sem hangban nem jelenhetnek meg reklámban és politikai hirdetésben. Nem szabad közzétenni dohányárut, fegyvert, lõszert, robbanóanyagot, kizárólag orvosi rendelvényre igénybe vehetõ gyógyszert, továbbá gyógyászati eljárást népszerûsítõ, ismertetõ reklámot. 15. § (1) Reklámot, közérdekû közleményt, jótékonysági felhívást, politikai hirdetést a) e jellegének a közzétételt közvetlenül megelõzõ és azt követõ megnevezéssel, b) egyéb mûsorszámoktól optikai vagy akusztikus módon, jól felismerhetõen, elkülönítve kell közzétenni. A nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltató óránként három perc reklámot sugározhat. Reklámot mûsorszámok között lehet közzétenni. A mûsorszám támogatóját a közzétételt közvetlenül megelõzõen vagy azt követõen meg kell nevezni. Támogatott mûsorszám nem hívhat fel és nem befolyásolhat a támogató vagy az általa meghatározott harmadik személy üzleti tevékenységének igénybevételére, illetõleg az attól való tartózkodásra. Az üzemben tartók elosztásból származó reklámbevételeiket kötelesek folyamatosan elkülönítetten vezetni, és arról minden év március 1-ig a Testület részére havi bontásban tájékoztatót küldeni. A Testület ellenõrzései alkalmával jogosult a nyilvántartást ellenõrizni.”

Önreklám: lásd: 103. oldal! Burkolt reklám

Burkolt reklám: az a mûsorszám vagy mûsorszámon belüli tájékoztatás, amely semleges információ látszatát keltve ösztönöz áru vásárlására vagy szolgáltatás igénybevételére, vagy bármely más üzleti magatartásra. (médiatörvény, definíció) (5) Burkolt, illetve tudatosan nem észlelhetõ reklám nem közölhetõ (médiatörv.)

Terméknevet (üzletnevet, cégnevet...) ki lehet mondani, de nem szabad minõsíteni. Példa: – „Ittam egy Coca-colát” – lehet (nem reklám).

116 reklámtilalmak

– „Ittam egy Coca-Colát, ami a legjobb kóla, amit ismerek” – nem lehet (reklám). – „A sarki Tesco elõtt” – lehet (nem reklám). – „A sarki Tesco elõtt, hol most féláron lehet csirkebecsináltat kapni” – nem lehet (reklám). – Leg... A Versenyhivatal elõtt (az ORTT elõtt nem) a versenytörvény „megsértésében” tettestárs a mûsorszolgáltató, ha olyan reklámot közöl, melyben leg... -es jelzõ szerepel. (Ha az illetõ termék nem bizonyathatóan leg..., és általában nem az). A reklám tényállításaiért a médiatörvény szerint nem felelõs a mûsorszolgáltató, de a versenytörvény elõtt felelõs. – Nem szabad semleges információ látszatát keltve népszerûsíteni. – Barterszerzõdések (pl. sarki kocsmával reklám) esetén is írott szerzõdésre van szükség. (Lehet szóbeli szerzõdés is, de biztosabb, ha van papír, melyet az APEH követelhet.) Ingyenes szolgáltatást (barterként sem) 2002 óta nem lehet felajánlani. Így az ÁFA-törvény miatt a szerzõdésben fel kell tüntetni: „A szolgáltatás egyik értéke x Ft + ÁFA, az ellenszolgáltatás értéke x Ft+ÁFA, mivel ezek kiegyenlítik egymást, pénzmozgást nem igényel”. Az összeg akár 1 Ft is lehet. – Akár burkolt, akár rendes reklám vagy reklámjáték kerül adásba, mindegy, hogy a reklámért fizettek-e vagy sem: ha ingyen mondom, hogy „igyál X kólát”, az is reklámnak minõsül, nem lehet azzal védekezni, hogy senki sem fizetett ezért. „A Testület kimondja, hogy a pontos idõ közlésével egyidejûleg közzétett reklámértékû – ám reklámként nem jelzett – információkat burkolt reklámnak minõsíti.” (853/2000. (X. 31.) számú ORT-határozat) Névszponzoráció mûsortámogatásban A mûsor elején elhangzó szponzorüzenetben a szponzor minden imázseleme elhangozhat (pl. effekt, dallam, szlogen). Közérdekû közlemény:

a) „az állami vagy helyi, területi önkormányzati feladatot ellátó szervezet, illetve természetes személy kérésére és általa meghatározott tartalommal közzétett mûsorszám, amely a lakosság figyelmének felkeltését szolgálja, b) nem politikai cél elõmozdítására közzétett olyan mûsorszám, mely közérdekû cél támogatására szólít fel, ilyen eseményt vagy célt népszerûsít, továbbá az ilyen cél megvalósulását veszélyeztetõ körülményre hívja fel a figyelmet.

Jótékonysági felhívás: az a mûsorban – pénzbeli vagy más gazdasági természetû ellenszolgáltatás nélkül – közzétett mûsorszám vagy mûsorszám része, amely segítség nyújtására szólít fel természetes személy, természetes személyek valamely csoportja vagy ezek támogatására alapított társadalmi szervezet, alapítvány stb. érdekében.”

Támogatott mûsorszámok

„Támogatás: valamely – reklámnak nem minõsülõ – mûsorszám elkészítéséhez, nyilvános közzétételéhez a mûsorszolgáltatónak nyújtott pénzbeli

támogatók 117 vagy más gazdasági természetû hozzájárulás annak érdekében, hogy a támogató vagy általa meghatározott harmadik személy nevét, védjegyét, megkülönböztetõ jelzését, a róla alkotott képet népszerûsítse. 18. § (1) A mûsorszám támogatóját a közzétételt közvetlenül megelõzõen vagy azt követõen meg kell nevezni. (2) Támogatott mûsorszám nem ösztönözhet és nem hívhat fel a támogató vagy az általa meghatározott harmadik személy termékének beszerzésére (vásárlására, bérletére) vagy szolgáltatásának igénybevételére, illetõleg az attól való tartózkodásra. (3) A támogató a mûsorszolgáltató felelõsségét, illetve szerkesztõi szabadságát érintõ módon a mûsor vagy a támogatott mûsorszám tartalmát és mûsorbeli elhelyezését nem befolyásolhatja. (4) Nem lehet közzétenni – a mûsorelõzetes kivételével – olyan mûsorszámot, amelyben a mûsorszám támogatójának védjegye, megkülönböztetõ jelzése, jelszava megjelenik. (5) A hírmûsorszám és az idõszerû eseményekkel foglalkozó mûsorszám nem támogatható. (6) A kizárólag áru vagy szolgáltatás megrendelésére szakosodott mûsorszolgáltatásra e § – az (5) bekezdés kivételével – nem alkalmazható. 19. § (1) Nem támogathat mûsorszámot a) párt, politikai mozgalom, b) az a vállalkozás, amely – fõtevékenysége szerint – e törvény szerint nem reklámozható terméket állít elõ, nagykereskedelmi forgalomban értékesít, illetõleg ilyen termékekkel kapcsolatos szolgáltatást nyújt. Ez a tilalom nem vonatkozik a gyógyszer termék, illetve a gyógyászati eljárás tekintetében érintett vállalkozás neve és védjegye közléséhez kötött támogatásra. (2) A támogató megnevezésében (feltüntetett nevében) párt neve, jelszava, emblémája nem szerepelhet.”

Játékok Reklámjáték: Elõtte + utána reklámszignál kell, benne bármi lehet. (Pl. „Mennyibe kerül a májkrém a Tescóban?” – Nyeremény: egy doboz májkrém.)

Közszolgálati játék (közszolgálati mûsorszámnak minõsül): Nincs reklámszignál. (Pl. „Hány lába van a lónak?” – 3-nál már viheti a hallgató a lexikont.) A nyereményt nem ajánlotta fel senki, nem mondjuk be, hogy van-e támogató.

Névszponzoráció (Pl. „Hány lába van a lónak?” – A nyertes a Kutyagumi Rt. által felajánlott Cicababa macskaeledelt kapja.) Megnevezhetõ: a felajánló és a termék neve, egyéb információ nem. Más cég nem szerepelhet a felajánlón kívül, azaz csak egy cég lehet felajánló. – Feltétel, hogy nem függhet össze a kérdés és a felajánlott termék (ha van kapcsolat, az reklámjáték kategóriájú). – Ha a nyeremény értéke 5000 Ft feletti (2003-as adat), utána már adót (ÁFA) kell fizetni. Érdemes tehát a játékokban ezek alatt tartani a nyeremény értékét.

118 reklámozás

Ajánló Egy könyvajánlót reklámnak, egy tévémûsorról szóló beszélgetést burkolt reklámnak minõsítettek. Ezzel egy kulturális programajánló is reklámnak minõsül a törvény értelmében. A törvény ezzel kiirtaná a programajánló, mûvészeti kritika, ill. bármilyen kulturális termékrõl való beszélgetés mûsorát. Érdemes tehát nem zavartatni magunkat, és esetleges (de igen valószínûtlen) per esetén állni elébe! (Vásárlásra buzdítani nem lehet, de beszélgetni róla, pozitívan vagy negatívan kritizálni, ismertetni igen.) „A Testület elvi állásfoglalásában megállapítja, hogy valamely mûsorszám tartalmához kapcsolódó kiadványok, honlapok, zenei felvételek, kulturális szolgáltatások bemutatása a mûsorszámban önmagában nem minõsül burkolt reklámnak. A bemutatás tájékoztató jellegû lehet, reklámértékû információkat nem tartalmazhat, és nem hívhat fel az adott termék, szolgáltatás stb. igénybevételére.” (243/2002. (I.31.) ORTT-határozat) „…kulturális szolgáltatások ajánlása esetén lehetõség van ezek rövid, tényszerû bemutatására (esemény megnevezése, helyszíne, idõpontja, fellépõk listája). Ha a mûsorszolgáltató több programot ajánl egyszerre, gondoskodnia kell arról, hogy a közönség minél sokszínûbb tájékoztatást kapjon, illetve, hogy az ajánlott rendezvények közül egyik se jelenjen meg hangsúlyosabban, így ne szerepeljen gyakrabban, valamint a mûsorszolgáltató ne közöljön több információt róla, mint a többirõl. Abban az esetben, ha a mûsorszolgáltató kifejezetten egy eseményre szeretné felhívni a figyelmet, ugyanúgy mód van arra, hogy a program paramétereivel megismertesse a hallgatóságot, azonban az alapinformáción túl ekkor sem közölhet olyan kiegészítõ adatokat (pl. gazdasági információkat), melyek a programajánló közzétételével célzott ösztönzõ hatáson, illetve a program tartalma által keltett érdeklõdésen túl a közönségre további motivációként hathatnak.” (605/2001. (IV. 26.) számú ORTT-határozat)

Politikai hirdetés:

„Olyan mûsorszám, amely párt, politikai mozgalom a) választásokon való részvételének, sikeres szereplésének, jelöltjének, népszavazási kezdeményezésének támogatására szólít fel, befolyásol, b) nevét, tevékenységét, céljait, jelszavát, emblémáját, a róla alkotott képet népszerûsíti.” (médiatörvény, definíció)

Részletek az ORTT ajánlásából a 2002-es önkormányzati választásokkal kapcsolatban (a teljes szöveg az interneten olvasható!): – Egyetlen elektronikus médium sem részesíthet elõnyben valamely jelöltet, pártot, politikai mozgalmat, és nem fordíthat aránytalanul nagyobb figyelmet egyik jelöltre sem. – A választást megelõzõ nap 0 órájától a szavazás befejezéséig (kampánycsend) a jelöltek tevékenysége nem jelenhet meg a mûsorokban. Ebben az

pol. hird. 119 idõszakban azokat a témákat is kerülni kell, amelyek a jelöltek között vitára adhatnak okot. A szavazóhelyiségek nyitva tartásáról szóló beszámolók és a szavazók megjelenésérõl szóló tudósítások nem tartoznak e körbe. – A résztvevõ jelöltekkel, pártokkal, politikai mozgalmakkal összefüggésben az „utca embere” típusú riportokat, összeállításokat kerülni kell. – A választási kampány idõszakában a jelöltek, pártok, politikai mozgalmak, választási propagandaanyagaihoz felhasznált vers, zene vagy más mûvészeti alkotás, illetve ezek részletének sugárzása nem ajánlatos. – Választási kampányidõszakban a politikai tartalmú híreknél, lapszemléknél, közvélemény-kutatásoknál különösen ügyelni kell a hírforrás megjelölésére. – Aktív politikus mûsorkészítõként (pl. szerkesztõként, riporterként, jegyzetíróként) nem jelenhet meg a mûsorokban. – A médiatörvény értelmében politikai hirdetést csak választási idõszakban, illetve már elrendelt népszavazással összefüggésben lehet közzétenni. – Politikai hirdetésben (sem képben, sem hangban) nem jelenhetnek meg a mûsorszolgáltató azon munkatársai, akik rendszeresen szerepelnek hírközlõ, idõszerû politikai és tájékoztató mûsorokban. – A politikai hirdetés nem használhatja fel jogosulatlanul valamely személy nevét, képmását, hangfelvételét, nyilatkozatát. – A politikai hirdetés megrendelõjét (finanszírozóját) a hirdetésben jól felismerhetõen kell megnevezni. – A választási törvény értelmében a szavazást megelõzõ nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a pártokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét nem szabad nyilvánosságra hozni. – A politikai hirdetések tartalmáért a politikai hirdetés megrendelõje felel. – A politikai kommunikáció egyéb formáinak megjelenítési módjáért mindenkor a mûsorszolgáltató felelõs. – A mûsorszolgáltató nem nyilváníthat véleményt arról, hogy egyetért-e a politikai hirdetések tartalmával. Különös figyelmet fordítson arra, hogy az adásba kerülõ politikai hirdetés ne ütközzön az Alkotmányba vagy egyéb jogszabályba. – Az esélyegyenlõség biztosítása érdekében kívánatos, hogy a mûsorszolgáltató az általa alkalmazott reklámtarifa legalacsonyabb árán értékesítse a politikai hirdetés helyét. – A fizetett hirdetés megjelenítését vállaló médium a hirdetési hely megvásárlásának lehetõségét az összes politikai erõ számára egyenlõ feltételekkel kínálja fel. – A politikai hirdetéseket azonos nézettségi, hallgatottsági idõszakban kell sugározni.

SZERZÕI JOG

A szerzõijog-sértés elvileg 2–8 évi szabadságvesztéssel büntethetõ. Gyakorlatilag – leginkább a kereskedelmi rádiók esetén – az ASVA (szerzõi jogvédõ) Alapítvány a rendõrség támogatásával elkobozza a teljes stúdiófelszerelést (megtörtént eset). – Elvileg a reklám- és szponzorációs bevétel 4%-át, a költségvetési támogatások (ORTT, önkormányzat) 1%-át kell fizetni, de egyedi átalánydíj-megállapodás köthetõ, pontosabban van rá példa.

120 szerzõi jog A következõ szervezetekkel kell szerzõdést kötni ill. tárgyalni: – MAHASZ – a kiadókat képviseli és az elõadók egy részét, – ARTISJUS – a szerzõket képviseli és az elõadók másik részét. Ha pl. a rádióban egy hangjátékot készítünk, nem nekünk kell megkeresni a szerzõt, hanem ez az Artisjus feladata. Mindezt a szerzõdés tartalmazza (ellenõrizni kell). Az Artisjus-szerzõdés megkötésekor figyelni kell arra, hogy miket tartalmaz. Zenei és irodalmi kisjog és nagyjog (teljes mûvek). Külön kiadói/szerzõi jogok fûzõdnek a különféle felhasználásokhoz. – Elsõdleges felhasználás: pl. CD, lemez. – Másodlagos felhazsnálás: pl. rádióban elhangzik. – Harmadlagos felhasználás: pl. klipként a tévében sugározzák. Így más rádiók mûsorai csak szerzõdés vagy hozzájáruló nyilatkozat alapján vehetõk át.

Mi játszható, mi nem? Minden kereskedelmi forgalomban megjelent hangfelvétel adatát le kell adni a MAHASZ-nak (szerzõ/elõadó, cím, kiadó(!), kiadás éve). Az adásvezérlõbõl (pl. Nautilus) automatikusan gyártott játszási lista (playlist) készül, ha van ilyen. A MAHASZ kikötése, hogy az általa meghatározott számítógépes formátumokban kell benyújtani a játszási listát. Kézzel írott, gépelt stb. listát nem fogadnak el! – A kereskedelmi forgalomba nem hozott felvételeket (demó, saját felvétel) NEM kell feltüntetni a playlisten, de a kereskedelmi forgalomba hozott felvételeket pontosan, kivétel nélkül, minden megkívánt adatával fel kell tüntetni a listán. Ilyenkor is kell engedély az elõadótól/szerzõtõl. – Otthonról behozott cédét, lemezt adásba lehet adni akkor is, ha az a hanghordozó nincs fizikailag a rádióstúdióban, hanem otthon marad. Feltétel, hogy ezek adatait is szerepeltetni kell a játszási listán. – A fentiek alapján, ha nincsenek meg a kért adatok egy kereskedelmi forgalomba hozott felvételrõl (pl. ha megvan egy régi kazettánkon), az nem adható adásba. – Utcazenész: csak akkor adható be produkcióként, ha az adott zenész erre írásbeli engedélyt adott. – Bármely ember hangja csak a hozzájárulásával adható adásba (hanghoz fûzõdõ személyiségi jog), kivéve, ha a felvétel nyilvános rendezvényen készült (ott akár elõadó, akár nézõ volt az illetõ). Így politikusok beszédei is szabadon felhasználhatók. – Saját hangfelvétel beadható, ha minden résztvevõje hozzájárul ehhez (nyilvános rendezvénynél hozzájárulás nem szükséges). – Ha DJ lép fel a rádióban, a DJ által játszott felvételek adatait – beleértve a mixek összes felhasznált elemét is – a megkívánt adatokkal (kiadó is) fel kell tüntetni a beadott játszási listán. A DJ mixének rádióban való sugárzására a DJ színpadi szerzõdése nem terjed ki, így a rádióban leadott mixekért már a rádió a felelõs. A DJ ebben az esetben nem szerzõ (bármennyire is azt gondolnánk), hanem szerkesztõ (aki egyébként szintén igényt tarthatna szerzõi jogokra, de ezzel a rádiónak már nem kell törõdnie). – A kereskedelmi forgalomba hozott versek, prózai mûvek, meselemezek stb. is játszhatók, és be kell írni õket a játszási listába. – Internetrõl letöltött, egyébként kereskedelmi forgalomba hozott/jogdíjas anyagot nem lehet rádióba adni.

jogi kérdések 121 – Az internetrõl szabadon letölthetõ, egyébként kereskedelmi forgalomba hozott/jogdíjas anyagok általában csak egyéni felhasználásra tölthetõk le, rádióban nem adhatók be. – Az internetrõl szabadon letölthetõ, szabad felhasználásra közzétett anyagok általában rádióban beadhatók, de nem árt, ha van rá külön engedély is. – Forgalomba hozott videókazettáról nem lehet semmit bejátszani (különösen film hangját nem), kivéve rövid részletet idézetként. Ez különösen vonatkozik a mozik elõzetesére, melybõl egyáltalán nem lehet beadni. – Színházi elõadás felvétele közvetíthetõ, ha van megállapodás a színházi elõadás rendezõjével. – Egyetemi elõadások csak az elõadó írásos engedélyével adhatók adásba. Az elõadó tanár felettesének (rektor, tanszékvezetõ) engedélye nem szükséges. – Vakok számára készített felolvasó mûsoroknál (az USA-ban szinte minden városnak van ilyen, napi 24 órás rádiója) az adott újság hozzájárulása kell, ha teljes cikkrõl van szó, irodalmi mûnél csak akkor, ha a szerzõnek még vannak jogai (70 év), ha teljes regényrõl van szó, vagy ha a szerzõdésünk máshogy rendelkezik. – A hangfelvételek szerzõijog-védettsége 70 évre szól, kivéve ha van jogi örököse az adott szerzõnek/elõadónak. A beérkezett összes playlist alapján kiszámolják, hányszor játszották az adott elõadó zenéit adott évben a rádióban, és ez hány %-a az összes játszott zenének, és az adott elõadó megkapja az összes beérkezõ díjból (4%-ok) a rá jutó %-ot. Lehetséges az amerikai gyakorlatnak megfelelõen egyenesen az adott kiadóval/jogképviselõvel is megállapodást kötni, kikerülve a nálunk alkalmazott közös jogképviseletet, azonban egy kis rádió szempontjából jóval egyszerûbb a közös jogképviselet átalánydíját befizetni: ez esetben a bevallott játszási lista alapján a MAHASZ/Artisjus keresi meg a jogtulajdonost. Az ARTISJUS-szerzõdés a kisjogos zenei és irodalmi alkotásokra vonatkozik, azaz a kereskedelmi forgalomba jutott hangfelvételekre és könyvekre. A szerzõdés nem vonatkozik – nagyjogos szerzõi mûvekre (színpadra szánt mûvek, pl. dráma, opera, operett, nagyobb terjedelmû szépirodalmi, szakirodalmi mûvekre (pl. teljes regény, teljes szakmai könyv). Ezen esetekben a szerzõkkel kell külön szerzõdni, vagy a szerzõket képviselõ ügynökségekkel. Regény egyes külön fejezetei (kivéve, ha sorozatként az egész regény lemegy), mesék (kivéve: meseregény), novellák, versek szabadon felolvashatók, de nem dramatizálhatók (rádiójáték nem készíthetõ belõlük), mert ahhoz külön szerzõi engedély kell. (A szerzõ halálától számított 70 éven belül, az elõadó halálától 50 éven belül, hacsak nincs örökös.) („A hangfelvételek annak az évnek a végétõl számított ötven évig részesülnek védelemben, amelyben a hangfelvételt elõször hozták forgalomba, illetve – ha ezalatt nem hozták forgalomba a hangfelvételt – annak az évnek a végétõl számított ötven évig, amelyben a hangfelvétel készült.” – MAHASZ) Egész regény, tudományos mû esetén a teljes felolvasáshoz is külön engedély kell. Már nyilvánosságra hozott (lemezen, kazettán megjelent) mûvek esetén azok szabadon felhasználhatók, ha a kisjog fogalomkörébe tartoznak (vers, novella, mese, kabaréjelenet). Ha nem kisjogos, azaz pl. regény rádióváltozata, meseregény, meselemez stb, akkor itt is külön szerzõdés kell a jogtulajdonossal (szerzõvel). Ha külön szerzõdésre van szükség, meg kell keresni a jogtulajdonost. Címére, nevére érdemes elõbb az interneten rákeresni, és utána fordulni az ügynökségekhez, melyek

122 ilyenolyan engedélyek pénzért adják meg a kért jogtulajdonos elérhetõségét (azaz a cím birtokában magunknak kell letárgyalni az engedélyt). Az Artisjus a magyar szerzõk elérhetõségét ismeri: élõ szerzõ esetén, ha lezárt borítékban levelet küldünk az Artisjusnak, õk továbbítják a szerzõnek. Halottak és örököseik tekintetében írásos kérelmet kell benyújtani, melyben kérjük a már nem élõ szerzõ jogi örököseinek címét. (Alapdíj: 2000 Ft, minden 5 cím kb. 600-1000 Ft). Az ügynökségek elérhetõségei, ahol meg lehet találni a „nagyjogos” mûvek külföldi tudajdonosát is, olvasható a könyv végén, a címjegyzékben): Érdeklõdni: ARTISJUS Felosztási Fõosztály, Kolos Helga 06 1 488-26-99.

MÁS RÁDIÓK MÛSORAINAK FELHASZNÁLÁSA

„80. § (1) Ha a törvény eltérõen nem rendelkezik, a rádió- vagy a televíziószervezet hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy mûsorát a) más rádió- vagy televízió-szervezetek, illetve vezeték útján a nyilvánossághoz történõ közvetítést végzõk sugározzák, illetve a nyilvánossághoz közvetítsék; b) rögzítsék” (Szerzõi Jogi Törvény, XI. Fejezet, A szerzõi joggal szomszédos jogok védelme, A rádió- és televízió-szervezetek védelme)

A rádió mûsora a rádió tulajdona, ezért még a vízállásjelentést sem vehetjük át engedély nélkül. A mi engedélyünk nélkül a mi adásainkat sem vehetik át mások. A Magyar Rádió archívuma gyakorlatilag a magyar nemzet hangzó történelmének tára, magánkézben. A rádió honlapján található történelmi hangdokumentumok meghallgathatók, de adásba csak a rádió külön engedélyével adhatók. A Magyar Rádió hangarchívumában levõ anyagok magáncélra viszonylag méltányos másolási díjért kérhetõk ki, de ezek sem adhatók le rádióban. Ha saját készítésû dokumentummûsorban egy Magyar Rádióban felvett interjút, zenei felvételt stb. szeretnénk használni, mit tehetünk? Ha régi rádióújságok alapján (megtalálható könyvtárakban, pl. Országos Széchényi Könyvtár) tudjuk a mûsor adásának helyét, pontos idõpontját, ez alapján kérhetjük. Ha nem tudjuk, kutathatunk a rádió archívumának adatbázisában is. Ehhez kutatási engedélyt kell kérni. Ha tudjuk, mit szeretnénk, meg kell rendelni. A megrendeléshez le kell írni, milyen célra, milyen felvételt milyen hanghordozón kérünk. A rádió kommunikációs irodájában kiszámolják a felvétel eszmei díját és másolási költségét – ezt kell befizetnünk (érdemes ezt valamilyen pályázatból fizetni). Az alapdíj 5000 Ft+ÁFA/perc! A megrendeléshez érdemes beírni, hogy kisközösségi rádió, hátha méltányosabb díjat szabnak meg nekünk. Cím: MR Kommunikációs Iroda, Klimák Mara, Bródy S. u. 5-7. Tel: 06 1 3288521).

SZERZÕDÉS A MUNKATÁRSAKKAL

Minden munkatárssal foglalkoztatási szerzõdést ajánlott kötni: azokkal is, akik ingyen, önkéntes munkával dolgoznak, bármilyen munkakörben (technikus, bemondó, külsõs). A szerzõdésben alapesetben az legyen benne, hogy az illetõ önként és fizetés nélkül dolgozik a rádiónál. A szerzõdésben feltüntethetjük, hogy: „mindenféle szerzõi, szellemi alkotáshoz fûzõdõ jog a rádiót illeti meg minden felhasználási szinten”. Természetesen ettõl függetlenül fizethetünk neki, vagy máshogy is megállapodhatunk, de más esetben minden

szép hang 123 mûsor esetén, melyben az adott illetõ részt vett, külön szerzõdéssel adható le/tehetõ fel az internetre. Ez a mûsorkészítõ részérõl azt is jelenti, hogy ha ilyen szerzõdéssel készít mûsort, felette a késõbbiekben jog szerint nem rendelkezhet (azaz: eladta [ha ingyen is]: már nem õ a jogtulajdonosa). Közösségi rádiók esetén azonban ezzel kapcsolatban nem szokott probléma fölmerülni.

11.| hangtechnika

HANGZÁS ÉS VALÓSÁGHÛSÉG A RÁDIÓBAN

Mi a hiteles, valósághû mûsor? Az, ha a Mari nénit megszólaltató interjú kristálytiszta hangminõségben készül a visszhangmentes stúdióban, vagy ha a kiskertjében a kakasok kukorékolása, tyúkok kotkodálása és macskák miákolása közben? Az, ha Armstrong holdraszállásának mondatait hifi minõségben hallom, vagy ha épphogy érthetõ, telefonnál is rosszabb, zajoktól, zörejektõl terhes hangminõségben? Az, ha egy 50 éves felvételt CDminõségûre javítottak fel, vagy ha a gramofon sercegése és kattogása kíséri? Az, ha a mûsorvezetõ úgy mondja el a híreket, mintha otthon, a reggelizés közben számolna be arról, mi érdekeset talált az újságban, vagy mintha bírósági ítéletet olvasna szenvtelen hangon? Az 50–60-as évek rádiójában csiszolt stílusú szakértõk és szmokingos riporterek elõre megírt szövegû riportokat olvastak fel. A hallgatók számára ez nem volt különös: ezt várták el a rádiótól (legalábbis ezt gondolták a rádiósok). A hitelességet ez jelentette. Ma már egy ilyen mûsor biztos bukás volna: a mai hitelesnek tekintett stílus a hétköznapiság felé közelít, de ha meghallgatunk egy reggeli rádiómûsort, hallható, hogy a stílus továbbra is gördülékenyebb, mint a valóságban, mondvacsinált problémákra beküldött sms-eket olvasnak, mûpoénokra mûnevetéseket hallatnak a mûsorvezetõk. De ma ez a „természetesnek ható” hangzás, legalábbis a magyar kereskedelmi rádiós gyakorlatban. A régi, kitanult, „városi” kiejtésû mûsorvezetõk helyett külföldön egyre kevéssé kelti a „bunkó vidéki” képzetét, ha valaki tájszólásban szólal meg: nálunk ennek az ellenkezõje még erõsen begyökerezett a köztudatba, úgyhogy még egy szegedi helyi rádióban is „budapestiül” beszélnek. Itt ez jelenti a hiteles, „tanult” ember képzetét. Míg régen csak egy mûsorvezetõ volt, ma már egyre inkább követelmény a két vagy három: ezzel megszûnik a természetellenes monologizálás, és átadja helyét egy ugyan elõre megrendezett, de mégiscsak természetesebb beszélgetésnek.

Miért jobb néha a rosszabb? Ahogy Armstrong Holdon elmondott szavai azzal (is) váltak hitelessé, hogy úgy hangzottak, mintha „a Holdról jönne az adás” (Nyre, 2003) (ami tehát már szólás szinten is igazolva van), ma pl. az útinformban találkozhatunk hasonló példával. Az útinform az USA-ban legtöbbször alig érthetõen torz, mert a tudósító szinte mindig helikopterrõl tudósítva mondja el, mit lát az utakon. A hallgató annyira megszokja, hogy ha egy stúdióból hallaná a hifi útinformot, nem érezné hitelesnek, még akkor sem, ha a stúdióból kamerákon ugyanúgy látnák azt, mint amit a helikopterrõl lát a tudósító: az „élõ, helyszíni” tudósításhoz a helikopter zaja és a torz hang is szervesen hozzátartozik. (Nem tudom, ennek hatása-e az egyik magyar hírrádió autópálya-tudósításának rossz hangminõsége.) Ugyanígy a betelefonálós mûsorokban szokatlanul hangzik egy nagyon jó minõségû betelefonáló-hang (néha vonalas telefonoknál elõfordul). A mobiltelefonnál

124 rádiójátékok: történet pedig megszokott, sõt, a kivételes események helyszíni tudósításánál szinte pozitívum, ha néha szétesik a hangzás, ezzel hitelesítve az esemény rendkívüliségét (mozog az illetõ, terheltek a vonalak) (a mobilok esetén szabályozva van, hogy hangjuk nem lehet jobb a vonalas telefonokénál). A 60-as években a brit rádiójátékok kezdtek mûízûnek hangzani. Azt találták ki, hogy kosztümben veszik föl a jeleneteket, hogy így a színészek jobban beleéljék magukat a szerepbe. A hallgatók szerint a próba sikerült: a színészek hangja természetesebben szólt. Az interjúkat viszont többórás vágó munkával addig csiszolták-fényezték, míg tökéletességükkel minden emberi vonás lefoszlott róluk, ami élõvé tette volna az interjút. Az agyonvágott interjú tökéletes volt, de halott. Az 1960-as években a sztereó hangzás olyan csodaként jelent meg a rádiósok szemében, ami minden bajt megszüntet, és mindent valósághûvé varázsol, akárcsak az akkoriban megjelenõ színes TV. (Pedig sztereó színházi közvetítés már 1881-ben volt a párizsi theatrophone telefonos közvetítésén.) Legfontosabbként lehetõvé tette a hangok szétválasztását: egyszerre többen is beszélhettek, vagy zaj lehetett a háttérben, miközben a hallgató értette mindenki szavát, ami monó felvételnél lehetetlen lett volna. A dokumentummûsorokat is sztereóban vették fel (erre ma a minidiszk is képes!), sõt, a német hangmérnökök a 70-es években feltalálták az ún. Kunstkopf (angolul: binaural) technológiát: a koponyához hasonló rezonanciájú mûfejet építettek, mûhallójáratokkal, és itt helyezték el a két monó mikrofont. Fülhallgatóval visszahallgatva a hang a térben szólalt meg, „kívül fejünkön”! (Ezt a technológiát a „szegényember kunstkopfjával”, két, fülhallgatóra szerelt, monó csíptetõs mikrofonnal is meg lehet valósítani – én „valódi sztereónak” nevezem.) A hangzás még monóban is valósághûbb lett. A valósághûséget tehát nem hertzben és decibelben kell mérni – hanem a fül számára érzékelhetõ, agy számára feldolgozható hangzásban. Mindennek mértéke az ember – itt is. A sokcsatornás sztereó technológia lehetõvé tette már-már hangmûvészeti dokumentummûsorok készítését. A rádiós „expresszionizmus” egyik jellegzetes példánya a komplex szövetû, sok rétegû dokumentummontázs volt, melyet a BBC sugárzott „Long March of Everyman” címmel. A mûsor a világtörténelmet mutatta be 45 perces részekben a hétköznapi ember szemszögébõl. A montázsban szerepeltek felolvasások, történészekkel készült interjúrészletek, versek, népdalok, politikusok beszédei és a BBC Radiophonic Workshop (az effektgyár) effektjei. Egy kritika szerint a mûsorkészítõk jobban élvezték, mint a hallgatók... De ez volt a kezdet. Voltak, akik azt mondták, hogy a monó hangzás jobb, mert az ember fejében belül szólal meg, ezért személyesebb, míg a sztereó kívül, mintha egy színpadon szólna, ezért hatása gyengébb. A rádiójátékokban addig az effektek (akkori szóval: hangkulisszák) szimbólumok voltak: az ajtónyikorgásról, mennydörgésrõl, puskadörejrõl mindenki tudta, hogy nem az, hanem csak jelzi, hogy itt ez történik. A sztereó hangzású effektek már nem puszta szimbólumok voltak: a valódit mutatták meg. „Ez itt nem egy pipa hangja” – tehetnénk hozzá. Egyesek számára már az FM/CD hangzás is kezd túl hideg lenni: az analóg lemezjátszót, az AM hangzás melegségét szeretnék viszontlátni (utóbbi nem azonos a mai, lebutított rádiók üres, tompa hangjával – hallgassuk meg, hogy szólt egy szekrény nagyságú rádió 50 évvel ezelõtt!). (Ma már drágának és különlegességnek számít az a lemez, amin a nemrég még istenített DDD (csak digitális technológiával) felirat helyett a „teljesen analóg felvétel” közlemény díszeleg.) De ehhez profi berendezések kellenek.

stúdió 125 Ne cseréljük minidiszkünket diktafonra vagy magnóra! Szintén egyre divatosabb irányzat a való világot a maga nyerseségében visszaadni. Ennek része a soundscape-gyártó mozgalom, de ide tartoznak a hírtévék „no comment”, „vágatlan” programjai, és természetesen a valóság paródiájaként is felfogható valóságshow-k. Ki kezeli a technikát? Egy rádióban a „hangmérnöktõl” a villanyszerelõn át a rendszergazdáig sokféle technikai szaktudásra van szükség. Ha mi nem vagyunk profik minden területen (ami nem kizárt), akkor érdemes számítógépes kérdésekben a helyi teleház rendszergazdáját megkeresni, audio-technológiai kérdésekben a helyi mûvelõdési ház vagy diszkó hangosításával foglalkozót – a villanyszerelõnek meg írjuk fel a telefonszámát. Ha van helyi kábeltévé, ott is tudnak segíteni.

A STÚDIÓ RÉSZEI

(A következõ fejezetek a „Szabadon – a szabad, közösségi rádiózásról” c. kötet írásainak átdolgozott és frissített verziója. A *-al jelzett bekezdéseket nagyobb változtatás nélkül vettük át.) A stúdióhelyiség* Lehetséges olyan stúdiót kialakítani, ahol a vendégek, a mûsorvezetõ és a technikus (esetleg a telefon is) egy légtérben van. Ilyenkor a mûsorvezetõ lehet technikus is egyben, ha õ ül a keverõpult és/vagy a számítógépes adáslebonyolító elõtt. Ezt a megoldást több közösségi rádió is használja. Kialakíthatunk kéthelyiséges stúdiót, ahol a technikus egy ablakkal el van választva a mûsorvezetõtõl és a riportalanyoktól. Ilyenkor a mûsorvezetõnek nem kell a technikával (hangerõ, szignálok, zenék bejátszása) törõdnie, azaz annyira mégis, hogy pontosan el kell tudnia (elõre vagy adás közben mutogatva) mondani a technikusnak az igényeit. Erre érdemes elõre egy kódrendszert kitalálni (ill. a rádióban erre szolgáltak a hõskori „LASSABBAN”, „HANGOSABBAN” stb. táblák). Ma már olyan utasító-figyelõrendszert építenek ki, melyen át egy külön hangszórón vagy a fülhallgatóban hallhatják egymást az elválasztó ablak két oldalán lévõk. A legfontosabb ablakközi mondandó ilyenkor az, hogy a mikrofon él, azzaz adásban van. Erre általában egy piros lámpa szolgál a mikrofonnál vagy jól látható helyen, ill. az „ADÁSBAN” (angolul: On Air) felirat. Ez a megoldás is megtalálható közösségi rádióknál, de a Magyar Rádióban is ezt használják. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a kéthelyiséges rádiót már legalább két személy: a mûsorvezetõ és a technikus mûködteti. Nem önmagában a létszám duplázódása a gond, hanem az, hogy az elválasztott technikai helyiségben dolgozó technikus elõbbutóbb önálló életet kezd élni: telefonálgat, beszélget stb. Ez az önálló lét egyrészt nagyon zavarhatja a mûsorvezetõt, másrészt viszont felhívhatja a mûsorvezetõ figyelmét arra, hogy a mûsor bizony unalmas (vagy arra, hogy ha a technikus nevet, akkor „az egész ország nevet”, mint egy kereskedelmi rádió mûsorvezetõje megfigyelte). Mikrofonozás – Mit is várunk a jó mikrofontól?* Elõször is, hogy minél kisebb torzítással mûködjék, akár suttogás, akár üvöltés éri. Már gyenge hangrezgés esetén is nagy jelet adjon ki magából, és ilyenkor se sisteregjen. Ha a nyelét tapogatjuk, ne recsegjen-ropogjon, s ne durranjon, ha köpködõs, fújós hangok

126 stúdió vázlat

Egy bonyolultabb, analóg-digitális rádióstúdió felépítése VISSZAHALLGATÁS

(ADÁSMONITOROZÁS)

KÉT HANGFAL

HANGFORRÁSOK

INTERNET

– MP3 JÁTSZÓ – ADÁSRÖGZÍTÕ – ADÁSVEZÉRLÕ (AUTOMATIZÁLÓ) SZOFTVER

– MP3 ZENETÁR – SZIGNÁLOK – MÛSOROK

BEMENETEK

SZÁMÍTÓGÉP

FEJHALLGATÓ

STREAMING

MIKROFON/OK

HANGKÁRTYÁVAL

ÉS

SZERVER

SZÁMÍTÓGÉP

K I M E N E T E K

HANGKÁRTYÁS

KEVERÕPULT

MINIDISZK

LEMEZJÁTSZÓ

(ELÕ)- VÁGÓ SZÁMÍTÓGÉP HANG-

CD/MP3/DVD

SZERKESZTÕ

SZOFTVEREK

HANGKÁRTYÁS

SZÁMÍTÓGÉP

MAGNÓ

KOMPRESSZOR

ADÓ

Egy nagyon egyszerû „stúdió”

MIKROFON

FM ANTENNA

ADÁSRÖGZÍTÉS

(VIDEÓ VAGY MAGNÓ)

KAREOKE FUNKCIÓVAL

ELLÁTOTT MAGNÓ VAGY CD/DVD LEJÁTSZÓ VAGY

FM RÁDIÓ

2-CD-S DJ KEVERÕ

ADÓ

FM ANTENNA

mikrofon 127 („p”, „f”) érik. Olyan irányból fogja föl a hangot, amilyenbõl akarjuk. Tetszõleges hosszúságú kábellel csatlakozhassunk a mikrofon és a mikrofont követõ berendezés közé. Bírja ki azt is, ha idõnként a földre pottyan, és külsõ helyszínen a meleg, a hózápor vagy a jégesõ se zavarja. A közelmikrofonnak számító popmikrofonok helyett „normális”, lehetõleg kondenzátor stúdiómikrofont érdemes használni. – Használhatunk olyan mikrofont, melyek állványon állnak, és „hatósugaruk” befogja a teljes stúdiót: ilyenkor akármennyi beszélgetõpartner lehet a stúdióban, 2-3 mikrofonnal mindenki beszéde hallható lesz. Lehetséges, hogy mindenki felé irányítsunk egy mikrofont, de lehet az is, hogy többek hangját vegye egy mikrofon. Ilyenkor a beszélõ nem közvetlen a mikrofonba beszél, hanem attól kb. 50–100 cm távolságra van. Ilyenkor általában a stúdió zajai behallatszanak az adásba (ajtónyikorgás, telefoncsörgés, papírzizegés, nyitott ablakból az utca zajai), ami sajátosan „barátságos, közvetlen” atmoszférát teremt. Ez tehát nem hiba, hanem az akusztikus környezet tudatos alakítása: ha a telefont közel rakjuk, hangos lesz a csörgése, tehát a hallgató hallja, ha hívják a stúdiót, a stúdióba lépõ riportalany mozgása is hallható, a papírok csörgésével a hallgató tudni fogja, hogy a mûsorvezetõ felolvas valamit, vagy könyvekben lapoz, esetleg az asztalra rögzített mikrofon veheti a mûsorvezetõ erélyes asztalcsapkodását, mellyel nyomatékot ad mondandójának, mint azt több amerikai talkshow mûsorvezetõje teszi. – A másik megoldás vagy kis érzékenységû kézimikrofonok (hand-held), vagy fejre szerelhetõ, száj elé lógó közelmikrofonok (close-talk ill. ear-piece) használata, mely még nyitott stúdió esetén is steril, zajmentes könyezetet teremthet. Ilyenkor a beszélgetés minden egyes résztvevõje külön-külön mikrofont kap, azaz a résztvevõk száma a mikrofonok számától is függ. Így a beszéd érthetõbbé válik, és nem lesznek zavaró széknyikorgások, hátérzajok. Minden beszélgetõ hangereje külön szabályozható (a mûsor elõtt hangpróbát kell tartani). A beszélgetés hangzása megejtõen intim lesz. A megoldás egyik „hátránya” éppen az intimitásból fakad: ez a mikrofonozás nem viseli el, lebuktatja az õszintétlen harsányságot. (Vannak mûsorvezetõk, akik állványos mikrofonnal mesterien keverik a különféle tónusokat: néha egészen közel hajolnak a mikrofonhoz, ilyenkor hangjuk intim, közeli lesz, máskor hanagosan beszélnek/nevetnek/kiáltanak, de ilyenkor mindig távol hajolnak a mikrofontól. Hasonló fogásokkal énekesek is élnek.). A közelmikrofonoknál különösen ügyelni kell arra, hogy ne „lihegjünk” bele a mikrofonba. A kétféle „mikrofonozási filozófia” akár mûsortípusonként is változhat. – Házilag készített, számítógépen elõre megvágott mûsornál elegendõ egy számítógéphez csatlakoztatott mikrofon is, de ennek is jó minõségûnek kell lennie, és fontos, hogy a gép zaja ne hallatsszon az adásba (azaz ilyenkor is érdemes inkább minidiszkre felmondani a narrációs szöveget, és ezt bejátszani). – Riportkészítéskor, elõadások felvételekor használhatunk csíptetõs mikrofont is. Itt figyeljünk arra, hogy a riportalany ne piszkálja a mikrofont, az azt tartó gallért, hajtókát, a mikrofon drótját stb, (sõt, lehetõleg ne is mozogjon), mert az a rész a zaj miatt használhatatlan lesz – ha ezt látjuk, azonnal tudjuk, hogy ezt ki kell vágni: ha gondoljuk, kérjük meg a riportalanyt, hogy ismételje el, amit mondott, ill. kérjük meg, hogy vigyázzon a mikrofonra. Elõadások felvételekor én (HH) az elõadó zsebébe adom a minidiszket, így szabadon mozoghat. Egyszer elõfordult, hogy a zsebbe tételkor kihúzódott a mikrofoncsatlakozó: érdemes tehát erre is figyelni.

128 másik vázlat

Egy analóg (hagyományos) rádióstúdió felépítése VISSZAHALLGATÁS

HANGFORRÁSOK CD

(ADÁSMONITOROZÁS)

KÉT HANGFAL

BEMENETEK

MIKROFON/OK

esetleg külön elõadói helyiségben

HANGFORRÁSOK

FEJHALLGATÓ

ADÁSRÖGZÍTÉS

(VIDEÓ VAGY MAGNÓ)

K I M E N E T E K KEVERÕPULT

KAZETTA

FM ANTENNA

ADÓ

Egy egyszerû, digitális rádióstúdió felépítése

SZÁMÍTÓGÉP

HANGKÁRTYÁVAL

VISSZAHALLGATÁS

(ADÁSMONITOROZÁS)

KÉT HANGFAL

VAGY FEJHALLGATÓ

– MP3 JÁTSZÓ

MIKROFON/OK

SZOFTVER

– ADÁSRÖGZÍTÕ SZOFTVER

– CD JÁTSZÓ

– ADÁSVEZÉRLÕ

ADÓ

FM ANTENNA

stúdió 129 Szélvédõ szivacs használata* Érdemes elvégezni egy egyszerû kísérletet! Tegyünk szorosan a szájunk elé egy pulóvert! Ha most beszélni kezdünk, társaink alig fogják érteni mondandónkat. Ha a pulóvert elvesszük a szánktól, mindenki megkönnyebbül. A pulóverhez hasonlóan viselkednek a szélvédõ szivacsok is: 5 kHz fölött vágni kezdenek. A köpködõ hangzók hatását, a torlónyomást persze ki kell védeni valahogyan. A legolcsóbb, és nagyon hatásos módszer az, ha a mikrofontól kis távolságra egy tíz-húsz cm átmérõjû drótkeretet helyezünk el, amelyet közönséges nejlonharisnyával töltünk ki. A szerkezet egyszersmind azt is megakadályozza, hogy a beszélõ túl közel kerüljön a mikrofonhoz. Ilyen szerkezetet a mikrofongyártók is csinálnak, persze sokkal drágábban. A minidiszkhez kapható sztereó mikrofonnál a „puffogásra” különösen ügyelni kell, mert a sztereó mikrofon felépítése miatt a szél még szivacson át is könnyen jut el a membránig, ahol mély puffogó hangot hoz létre, s ezzel használhatatlanná teszi a felvételt. Ez igaz a külsõ helyszínen készített felvételekre is: még szélvédõvel is csak teljes szélcsendben készíthetõ felvétel. (Általában a természet hangjainak rögzítése is csak szélcsendben lehetséges – még a szél zúgó hangját is szélmentes helyrõl lehet csak felvenni.) A szájmikrofonoknál a kis szájtávolság miatt elkerülhetetlen a szivacs. Nagyon kritikus a mikrofon és a száj távolsága, ugyanis ha a mikrofon túl közel van a beszélõ szájához, a „p” és „f” hangok robbanásokat okoznak a hangképben.

Stúdióakusztika* Való igaz, hogy olcsóbbá tehetõ egy rádióállomás létesítése akkor, ha megpróbáljuk megtakarítani a stúdió akusztikai tervezését és a korrekt kivitelezést. Az igazság azonban az, hogy az akusztikailag jól tervezett és gondosan, szakszerûen megépített stúdió meghálálja a befektetett pénzt és munkát: a beszéd jól érthetõ lesz, a technikai helyiségben kevésbé lesz fárasztó a munka. Sajnos, sok rádiónak a falára ragasztanak teljesen feleslegesen tojástartó dobozokat, amelyeknek semmilyen akusztikai szerepük nincs. Az akusztika kialakítása igen nagy felkészültséget és gondos kivitelezést igényel; házilagos megoldása reménytelen. Terepi hangrögzítés A külsõ felvételeket száz évvel ezelõtt egyszerû, hordozható, mechanikus fonográffal készítették, ami meglehetõsen rossz hangminõséget produkált. Pár évtizeddel ezelõtt tízkilós orsós magnókkal szaladgáltak a riporterek, melyek nem mûködtek elemrõl (így még a szibériai sámánkutatónak is áramot kellett szereznie a felvételhez). A profi rádiósok késõbb (másmilyen nem volt) professzionális kazettás magnókat vagy digitális, de szalagra rögzítõ DAT magnókat használtak. A még ma is mindenhol kapható (normál) kazettás diktafonok csábítóan olcsó és megbízható riporteri eszköznek tûnnek – de nem azok. Hangminõségük még külsõ mikrofonnal sem jó, mert igen nagy alapzajú felvételeket készítenek: használatuk rádióban nem lehetséges (nem „broadcast minõségûek”). A mikrokazettás diktafonok minõsége még rosszabb. A digitális memóriakártyás vagy fényképezõgépes hangrögzítõ készülékek szintén nem használhatók rádióban, legfeljebb magunknak „jegyzetelésre” jók. (Természetesen „ennyi erõvel” a telefon sem lenne adható adásba – de ez más kérdés). A ma széles körben elterjedt hangrögzítési eszköz a minidiszk. Részünkrõl ma ezt ajánljuk terepi felvételekhez.

130

mikrofonológia

VÁLTOZATOK EGY MIKROFONRA

Függönycsíptetõ-mikrofon

FENN: Csíptetõmikrofon (ára 2900 Ft). Tapasztalat szerint nagyon jól mûködik, de közeli beszédhez kicsit hangos, ezért a minidiszken a mikrofonérzékenységet alacsonyra kell állítani, vagy a felvételi hangerõt manuális állásban magunknak kell beállítani. Elég gyenge a mûanyag csíptetõrésze, különösen a vékony ingekrõl csúszik le, ezért egy pillanatragasztóval függönycsipeszt ragasztottunk rá: így bombabiztos, de hátránya, hogy ha a beszélõ mozog, még jobban zizeg, mint csipesz nélkül.

sztereó dugó a minidiszk (magnó) mikrofonbemenetébe monó jel a másik mikrofonból a bal csatornába

LENN: fülhallgató? Nem: a legolcsóbb és legtérhatásúbb sztereó mikrofon. Két monó csíptetõmikrofont felcsíptettünk egy régi fülhallgatóvázra. A fejünkre rakva pontosan azt hallja, amit a fülünk, így tökéletes térhatású felvétel készíthetõ vele: ha fülhallgatóval visszahallgatjuk, a hang nem a fejünkbõl jön, hanem kívülrõl.

monó jel az egyik mikrofonból a jobb csatornába

Ez nem fülhallgató!

A fenti sztereó mikrofon csatlakozója minidiszkes felvételhez: a két monó mikrofon dugóját egy olyan átalakítóba dugtuk, ami a két jelet sztereóvá alakítja. Ilyen kábelt lehet barkácsolni vagy maszekoknál csináltatni: készen nem kapható. Ugyanezzel a módszerrel, egy ilyen közösítõ dróttal, akár egy mini keverõpult is helyettesíthetõ.

md 131 A minidiszk (MD) A SONY által kifejlesztett minidiszk „magneto-optikai” rendszer, azaz félig mágneses, félig lézeres technológiájú. Rögzítése digitális, tehát a számítógépes fájlokhoz hasonló. A minidiszklemez nem folyamatosan forog, hanem kb. félpercenként (negyedelõ sebességkor kb. 2 percenként) pörög fel a lemez, ekkor a gép beolvassa a következõ egység tartalmát, majd azt memóriából játssza. Így az energiával is takarékoskodik, és rázkódás esetén sem szakad meg a felvétel/lejátszás. A minidiszk rendszer kommersz hangrögzítõ eszköznek indult, hogy kisvártatva a profik is felfedezzék, és megtalálják benne a riportkészítés csaknem ideális eszközét. A minidiszkek különbözõ generációi igen eltérõ szolgáltatásúak: – A legnépszerûbb minidiszk-walkmanek elsõ sorozata különösen kellemetlen élményeket okozott mindenkinek. Az elsõ sorozat ugyanis úgy mûködött, hogy a lemez behelyezésekor a szerkezet a legelsõ felvétel legelejére állt, s ha ekkor elindítottuk a felvételt, minden addigi információt letörölt. Energiafogyasztásuk igen nagy volt, különösen felvétel esetén, így nagyon hamar elemet vagy akkut kellett cserélni. Egy lemezre 74 perc felvétel fért, monóban ennek kétszerese. – A következõ generációs minidiszkeket már LP2 és LP4 üzemmódban is lehetett használni, amivel kétszeres ill. négyszeres sztereó mûsoridõt lehetett elérni. Megjelentek a 80 perces lemezek. Ezek már jól gazdálkodtak az energiával, és egyetlen ceruzaelemmel mûködtek. A rádiós minidiszk sajátos hibrid volt, mert rádióból felvenni nem lehetett vele (a rádió a fülhallgató zsinórjába volt építve), aminek az volt (a nem reklámozott) oka, hogy a minidiszk a felvétel rögzítésekor széles sávú elektromágneses zajt bocsát ki, amivel a rádióvételt arra az idõre teljesen zajossá teszi. A NetMD minidiszkek képesek voltak számítógéprõl közvetlenül a minidiszkre, mint egy CD-re másolni (pontosabban saját szoftverjével ATRAC3-má konvertálni és átmásolni) a gépen tárolt zenéket, de a minidiszk felvételeit nem lehetett számítógépre játszani. Az LP4 tömörítés (66 kbps sztereó) már igencsak érezhetõen rosszabb hangminõségû volt, az élõ felvételeknél sokszor annyi tömörítésbõl származó mûhanggal volt szennyezett, hogy az az érthetõség rovására ment. – A legújabb generációs minidiszkek (Hi-MD) már képesek a számítógéppel kétirányú kommunikációra, azaz a felvételeink digitálisan és gyorsan (USB-n) bejátszhatók (de ez nem vonatkozik a korábbi MD-kkel készített felvételekre! Azokat csak analóg audio kábelen lehet bejátszani még Hi-MD készülékrõl is). Sajnos, mivel a minidiszket alapvetõen nem rádiósoknak, hanem a japán zenerajongó fiataloknak gyártják, olyan õrült másolásvédelmi rendszert építettek a Hi-MD-be (sajátosan épp OpenMG néven), melynek köszönhetõen saját felvételeink is azonnal jogvédettek lesznek, így hiába másolhatók át számítógépre, olyan formátumban lesznek, mely nem szerkeszthetõ, sõt, csak a SONY szoftverjével (SonicStage) játszhatók le: „Az OpenMG technológiával anélkül élvezheti a digitális zenét, hogy megsértené a szerzõi jogokat. A SonicStage a hangfájlokat OpenMG formátumban kódolja, és úgy tárolja azokat számítógépe merevlemezén, hogy megakadályozza jogosulatlan terjesztésüket” [Portable Minidisk Recorder kezelési útmutató MZ-NH700 2004, (c) Sony]. És ezt hatékonyan teszi. 2004. decemberében jött ki a SonicStage 2.3 verzió, melyhez a netrõl külön letölthetõ egy wav konvertáló (Wav converter), amivel a mikrofonnal felvett Hi-MD felvételek wav formátumúvá konvertálhatók. Ezzel megszabadítja a riportert a valósidejû átjátszás terhétõl és a teljes folyamat megmarad digitálisnak. Annyiban mégsem haszontalan a fájlként való bevitel lehetõsége, hogy az MD-rõl gyorsan, audiokábel (és annak zajai) nélkül bevihetõk a számítógépre, és ott, miközben a SONY programjával lejátsszuk, valós idõben egy másik hangfelvevõ programmal rögzíthetõ, majd így tetszés szerint feldolgozható. A Hi-MD-k 963 MB-os lemezei (illetve a Hi-MD-vel formázott régifajta 74/80-as (269/290MB) lemezei) az USB

132 dróttan

DRÓTTAN

kicsit komolyabb audio berendezések ezt használják (RCA): mindkét csatornára (bal, jobb) külön dugó

Minidiszk fülhallgatódugó. A kis fogacskák a távirányítást vezérlik.

Elõre „megtört” vonalú sztereó jack mini (3,5es) fülhallgatódugó

3,5-es sztereó, mini jack audiokábel dugó, pl. átjátszókábelhez.

Ha a végén a fémrészen két fekete csík van, a dugó sztereó, ha csak egy, akkor monó.

A MINIDISZK monó/sztereó LP2/LP4 felvételi mód váltó

FM/AM: megtévesztés. Az ilyen minidiszkkel csak hallgatni lehet rádiót a fülhallgató drótjában lévõ rádióból, felvenni nem lehet belõle.

felvétel tolantyú

Elemtartó. 1 db ceruzaelemmel mûködik, a gép egyben elemtöltõ is, ha bedugjuk az áramba. Fehér: line in (vonal-) bemenet, ha pl. rádióból akarunk felvenni (sztereó)

fülhallgató

Piros: mikrofonbemenet (sztereó) – figyelem: a számítógépeken általában a piros (mikrofon) bemenet monó!

md 133 kábel segítségével adattárolásra, külsõ lemezegységként is használhatók, azaz bármilyen fájl felmásolható, és a minidiszkrõl „kijátszható”. Az így felmásolt hangfájlok azonban nem lesznek a minidiszkkel meghallgathatók, azokat az MD adatfájlként, külön kezeli. Hi-MD-vel ömörítetlen PCM formátumban is rögzíthetünk (de átjátszáskor mindent levéd OpenMGvel). Az új minidiszkekkel nem lehet monóban rögzíteni. Név

PCM Hi-SP Hi-LP SP LP2 LP4 mono

Formátum

PCM 1,44 MB/s ATRAC3plus 256 kb/s ATRAC3plus 64 kb/s ATRAC 292 kbps ATRAC3 132 kb/s ATRAC3 66 kb/s ?

Lemezkapacitás 1GB 74 min. 1 ó. 34 p. 26 p. 7 ó. 55p. 2 ó. 10 p. 34 ó. 9 ó. 25p. – 74 p. – 2 ó. 28 p. – 4 ó. 56 p. – 2 ó. 28 p.

Egy normál elem élettartama (felvételkor) 2,5 ó. 4,5 5 4,5 6 6,5

Felvétel a minidiszkkel A minidiszk-walkmanek felvételkor többféle üzemmódban is használhatók. Az alapbeállítású üzemmód az automata felvétel. Ilyenkor a kivezérlés állításával nem kell bajlódnunk. A felvételi szint kézzel is beállítható, de ezt minden egyes felvétel elején külön kell beállítani. Zenei felvételeknél mindenképp javasolt a kézi beállítás, de ilyenkor vigyázni kell, hogy a hangos részek ne legyenek túlvezérelve, azaz inkább halkabbra állítsuk a felvételt, mint hangosabbra. A minidiszkek automatikája nem képes a nagyon hangos hangokat kezelni: már akkor is élvezhetetlenül torz lesz a hang, ha csíptetõmikrofont tûzünk valakire, vagy túl közelrõl beszélünk a mikrofonba: ilyenkor mindig kézi beállítás szükséges. Ne készítsünk komolyzenei felvételeket automata felvételi szint szabályzóval ill. LP/LP4 tömörítéssel, mert a felvétel hasznavehetetlen lesz. A Hi-DM-n már a fentieken kívül többféle mikrofonbeállítás lehetséges: Mic AGC – Standard: egy hirtelen erõs hang után hamar (2-3 s) visszaáll az eredeti felvételi hangerõ: ha kiabálunk a mikrofonba, minden rövid szünet után betorzulás hallható, amikor a gép visszaveszi a hangerõt. Mic AGC – LoudMusic: egy hirtelen erõs hang után a felvételi szint hosszabb ideig alacsonyan marad (hogy ne legyenek hirtelen betorzulások). Mic Sens High: a mikrofonbemeneten erõsítést alkalmaz (környezeti zajokra vagy olyan riportra, amikor a mikrofon kb. min. 20–30 cm-re van a beszélõtõl. Mic Sens Low: a mikrofon hangerejét leveszi, olyankor, ha erõs zajban kiabálunk a mikrofonba, vagy erõs jelszintû csiptetõmikrofonnál. A minidiszklemezek nem szeretik a port, ha nem megfelelõen tároljuk õket, gyakran kapunk DISC ERROR kijelzést, amikor a felvétel leáll. A készülék maga tapasztalataim szerint 2-3 leejtést visel el, különösen a sarkára nem szeret esni: ilyenkor a leolvasófej kimozdul, rosszabb esetben a készülék használhatatlan, jobb esetben csak zajos lesz. Digitális memóriakártyás hangrögzítõk A különféle kártyás hangrögzítõkön nincs mozgó alkatrész. Az adatokat memóriakártyára vagy beépített Flash diszkre írják. Az ilyen „hordozható lemezekrõl” a hangfájlok USB kábelen át egyszerûen átvihetõk számítógépre. Ma vagy rossz

134 digitális jövõ hangminõségû diktafonokat vagy olyan mp3 lejátszókat lehet kapni, melyek extra szolgáltatásként hangot is felvesznek. Épp jelen könyv kiadása idején jelennek meg ezek a kütyük a piacon, ezért itt csak arról írunk, hogy ha a következõ idõszakban nagyobb választékban kaphatók lesznek, mire kell figyelni beszerzésükkor: – hangformátum-kompatibilitás: olyan hangAz „MSI Mega Stick 256” FM rádiós, formátumban rögzítsen, amit gépünkre másolva monó mikrofonbemenetes, wav-ban 8000– szerkeszteni tudunk. Ilyenek pl. a wav (hátránya: 48000 Hz mintavételezéssel rögzíteni sok helyet foglal) vagy az mp3. Egyes digitális képes mp3 lejátszó, 256 MB tárhellyel diktafonoknak saját formátuma van, amit késõbb (nem lehet bõvíteni) és USB kapcsolattal. a gépen nem tudunk szerkeszteni és lejátszani is csak a saját szoftverével. – Mikrofonbemenet: legyen külön mikrofonbemenet, azaz ne csak line in (vonalbemenet). A mikrofonbemenet felerõsíti a mikrofon gyenge jelét, ezért van rá szükség. A mai diktafonok többségén nincs mikrofonbemenet, hanem beépített mikrofont használnak: ez nem elég jó minõségû az adáshoz. Ahol van bemenet, az is általában monó. – Változtatható felvételi hangminõség: a gép képes legyen 44100 Hz mintavételezéssel is kódolni (CD-minõség, 22 kHz hangmagasságig), de ha nincs elég tárhelyünk, kisebb mintavételezés szükséges (22050 Hz mintavételezés = 11 kHz hangmagasságig). A legtöbb digitális diktafon csak 3,5 kHz hangmagasságig rögzít! – Elegendõ tárhely van a kártyán a flash diszken? Ha nincs elég hely, jó minõséggel csak rövid felvétel készíthetõ. Átszámítási táblázat wav fájl esetén (a képen bemutatott MSI Mega Stick 256 csak wav formátumban tud rögzíteni, és 256 MB tárhelye van. Az újabb digitális mp3 játszóknak már több GB tárhelyük van).

Hangfájlok méreteinek összehasonlító táblázata Idõ Mintavétel m/st Fájlméret Kbps 60 p 44100 Hz sztereó 635 MB 1412 60 p 44100 Hz monó 317,5 MB 706 60 p 22050 Hz monó 159 MB 353 60 p 44100 Hz sztereó 86,4 MB 192 60 p 44100 Hz monó 43,2 MB 96 60 p 22050 Hz sztereó 43,2 MB 96 60 p 22050 Hz monó 21,6 MB 48 60 p 16000 Hz monó 7,2 MB 16

Formátum, megjegyzés wav, CD-minõség (hifi) wav, CD-minõség (hifi) wav, nem hifi (magas hangok levágva) mp3, CD-minõség (hifi) mp3, CD-minõség (hifi) mp3, nem hifi (magas hangok levágva) mp3, nem hifi (magas hangok levágva) mp3, kötelezõ archiválásra

Analóg és digitális stúdióberendezések Magnó A ma már kihalóban lévõ kazettás dekkeknél fontos, hogy legyen benne zajcsökkentõ, és ne búgjon lejátszáskor, ne egye meg a szalagot stb. Mindenesetre érdemes magnót is beszerezni – a mûsoros hanghordozók közül legolcsóbb a magnókazetta. A “kalóz-”másolt kazetták hátránya, hogy sistereghetnek, rosszabb a minõségük, és általában nem írjuk fel rá a kiadót, tehát nehéz beírni az Artisjus adatlapjára. Ha orsós magnónk is van, az külön jó, hisz a falu nagy öregjei saját felvételeit játszhatjuk le vele (zene esetén természetesen illegálisan).

stúdió 135 Hagyományos lemezjátszó* (LP, vinyl, bakelit) Még mindig szinte minden stúdió része! A bakelit nem halt meg, a régi lemezek is élnek (külön egzotikum, ha kattog is, pláne ha adás közben ugrál: igazi analóg feeling), de újabb lemezeket is kiadnak (legalábbis nyugaton; a CD-vel azonos áron). Elsõsorban DJ-k nélkülözhetetlen kelléke, és ha saját lemeztárunkat szeretnénk használni, mindenképp szükség lehet rá. Ha csak lehet, ne minihifi lemezjátszó-modulját használjuk. Igazából persze olyankor érdemes beszerezni, ha sok lemezünk van, de itt is érdemesebb a lemezeket eleve CD-re vagy számítógépre játszani (a hifi-rajongói mûsornál ez természetesen szigorúan tilos, illetve az ugrálást is bele kell csempészni a felvételbe). Ez legalább biztosan legális hanghordozó! CD* A kompaktlemez nagyon sérülékeny, ezért csak addig tartsuk a tokján kívül, ameddig feltétlenül szükséges. A portól óvatosan puha ronggyal tisztítsuk meg. Kencefice használata szükségtelen, bár a CD-tisztító löttyök biztos nem ártanak a korongnak. A lemezre semmilyen feliratot, címkét ne ragasszunk, esetleg a legbelsõ, átlátszó részt jelöljük meg óvatosan. Ha az eredeti tok eltörött, azonnal cseréljük ki újra! A CD-k meghibásodási statisztikája teljesen rapszodikus. Természetesen nagyobb az esélyünk arra, hogy gyári hibás vagy romlandó lemezeink legyenek, ha névtelen cégek kalózgyanús kínálatából választunk. A fûtõtestet, a rátaposást természetesen a CD sem kedveli. A tulajdonosváltást azonban igen: az általam felkeresett hazai rádióállomások vezetõi egyértelmûen állítják, hogy a CD-k sajátos vándorlási szokásokkal rendelkeznek. Ez a szokás annyiban hasonlít a költözõ madarakéhoz, hogy idõnként egy csapat CD eltûnik a stúdióból. A madarak azonban visszatérnek, az értékesebb, pótolhatatlan lemezek viszont soha. Hifitorony A sok CD-s, olcsóbb/középkategóriás hifitornyok hátránya, hogy hamar tönkremennek, általában legelõször a CD-játszó része. Érdemes külön venni az egyes lejátszókat, amik külön is javíthatók, ha esetleg elromlanak. Ma már sok helyen kapható CDre írt mp3 fájlok lejátszásra is alkalmas CD-játszó vagy hifitorony, azaz mp3 lejátszáshoz nem kell számítógép!!! Telefonhibrid A telefonhívások kezelésére, adásba adására szolgál a telefonhibrid. A telefon hangját azért nem lehet közvetlenül a hangbemenetre kötni, mert váltóáram folyik benne, ezért egy tekercset kell közbeiktatni, ami átalakítja a telefon jelét olyanná, amit egy hangbemenet is tud kezelni. A telefonhibrid kb. min. 20 ezer Ft-ból megoldható (pl. www.hells.hu).

Stúdiómonitor-rendszerek* (profi stúdiók számára) (=hangszórók, fülhallgatók) A hangminõség szempontjából a legszomorúbb tapasztalatokat éppen a végerõsítõk, hangsugárzók vonatkozásában szerezhetjük. Ezen méregdrága eszközök minõségi paramétereinek vizsgálata helyett ismét egy fontos kérdést kell feltennünk: mit is kell(ene) hallgatnunk ezekkel a készülékekkel? Élõ rádióközvetítés esetén nyilvánvalóan az adást. A legcélszerûbb, ha a lánc mindkét pontját – a stúdió és a vevõkészülék kimenetét – is figyeljük. Mivel a stúdióban elkövetett hibák inkább a stúdió kimenetét figyelve fedezhetõk föl, csak idõnként váltsunk át adásfigyelésre! A stúdióbeli mûsorhallgatás fõ célja tehát nem az élvezkedés, hanem a hibák felfedezése. De milyen hibáké? Ha az adás minden fontos jellemzõjét figyelembe vennénk, akkor bizony nagyon sokféle hibának kellene kideríthetõnek lennie. Ezek egy része ún. durva hiba: ilyen pl. a jelkimaradás, pattogás, recsegés, oldalcsere, sistergés, véletlen monósítás, az arányok vagy a hangszínek bántó mértékû elállítódása illetve digitális jelfeldolgozásnál a hangfájl túltömörítése, sérülése.

136 keverõ Úgy tûnik, hogy ma még nem lehet olyan hangsugárzót gyártani, amely szépen is szól, és az üzem követelményeit is kielégíti. Sokkal súlyosabb problémával állunk szemben, mint azt gondolnánk. A hangtechnikus ugyanis naponta több órán keresztül ugyanazt a kemény, torz vacakot hallgatja, s egy idõ után észre sem veszi, milyen rossz eszközei vannak. Kétségbeesetten próbálkozik ezek segítségével tetszetõs hangképet elõállítani – egyebek mellett intenzíven tekergeti a keverõasztal hangszínszabályzóit -, s mert a célt nem ér(het)i el, elõbb-utóbb elfásul. Idõközben tönkremegy a hallása is, hiszen azt hiszi, hogy ha bömbölteti a berendezéseit, akkor könnyebben észleli a hibákat. Mit tehetünk tehát? Bármilyen monitorrendszert használunk, normális szobahangerõnél nagyobb szinten csak kivételes esetekben üzemeltessük azt. A hangsugárzók közelében dolgozók napi munkaideje ne legyen több 4 óránál! Végül egy nagyon gyakran használt kontrolleszközrõl, a fül- és fejhallgatóról, a fülesrõl is essék szó! Ha végképp nincs más lehetõségünk (pl. egyhelyiséges, egylégterû stúdiókialakítás esetén), csakis akkor használjunk fülest! Torzításuk ugyan kisebb, mint a hangdobozoké, ám viselésük fárasztó, és irreális, a hangszórós hallgatástól eltérõ sztereót hallunk vele. A füles elszigeteli egymástól a rádió munkatársait, a közöttük zajló kommunikáció az ideges ordítozás és a csökevényes jelbeszéd sajátos keveréke lesz, állandó bökdösésekkel tarkítva. még néhány tanács… Elsõ alkalommal, különösen számítógépbõl kivezetett fülhallgatónál sose tegyük fel teljesen a fülünkre a fülhallgatót, mert ha véletlenül maximális hangerõ van beállítva, megsüketülhetünk. Mûsorunkat édemes (idõnként) egy egyszerû hangszóróval is meghallgatni – mert a hallgatók többsége így fogja hallani. Ha a mûsor csak fülhallgatóval érthetõ, akkor próbáljunk javítani a hangminõségen (pl. élesíteni a beszédhangokat). Akkor jó hangminõségû a mûsor, ha jó minõségû hangfalon vagy fülhallgatón is jól szól.

Keverõasztalok* (profibb rádiók számára) A rádióstúdiók legjellegzetesebb, központinak tekintett eszköze a keverõasztal. Mint minden összetett funkciójú eszközt, így természetesen a keverõasztalokat sem csupán egyetlen szempont szerint csoportosíthatjuk. Az egyik rendezõelv az, hogy az asztalt egyetlen helyre telepítve, stabilan beépítve használjuk-e, vagy hordozni is szeretnénk. A másik csoportosítás az asztal legalapvetõbb felhasználási módja szerint történik. Az asztalt felvételkészítésre, adás-elõkészítésre, adáslebonyolításra vagy hangosításra használhatjuk. A keverõasztalokat úgy is osztályozhatjuk, hogy egy adott cél kiszolgálására készültek-e – pl. hangjáték, rockzene, magazinmûsorok, hírolvasás –, vagy igyekszünk minden feladatot ugyanolyan asztallal megoldani. Az elõbbieket célasztalnak, az utóbbiakat általános asztalnak hívják. Bár a felhasználót a legkevésbé sem érdekli, hogy mi van az asztalban, a szolgáltatások száma és jellege a belsõ felépítés függvénye is. A keverõasztalok rendszerezésének újabb szempontja a megbízhatóság. A meghibásodás csekély mértéke általában összefügg a termék árával, s viszonylag nagy biztonsággal gyõzõdhetünk meg arról, hogy a gyártónak fontos-e a tartós mûködés. Általában elegendõ alaposabban megnézni az asztalba épített toló-potenciométereket. A jó tolópoti rendkívül drága, mert kis sorozatban készül, és robusztus felépítésû. Megjegyezzük, hogy a rövid poti eleve gyanús, bár ebbõl is készítenek jót. Ha azonban a

stúdió 137 fõ jelút potija 10 cm-nél rövidebb, akkor az asztalt nem nekünk találták ki. A mechanikai felépítés is sokat számít. A legtöbb keverõasztal moduláris felépítésû, ami azért kedvezõ, mert meghibásodás esetén – feltéve, hogy kiderül, mi hibásodott meg – pár perc alatt betehetõ a tartalék modul. A modulcsatlakozó-sor azonban szintén hibaforrás, és általában kifinomult érzék kell ahhoz, hogy a modul egybõl beletaláljon csatlakozójának párjába. Ha mellédugunk, a csatlakozó tönkremehet. Korántsem utolsó kategorizálási szempont az asztalok mûszaki jellemzõje. Sajnos itt nagyon éles a határ. Vannak jó és vannak rossz asztalok. Az elõbbi nagyon ritka, mert a hangminõség még paraméterek sokaságával is csak körülményesen jellemezhetõ. Ennek ellenére a neves gyártók általában tudják, hogy mely kritikus értékek alatt szól rettenetesen az asztal. Az egyik kritikus paraméter az asztal túlvezérelhetõsége. Ha ez az érték a névleges szinthez – általában 0 dBu-hoz, 775 mV-hoz – képest legalább 18 dB, akkor már reménykedhetünk. A másik fontos jellemzõ a frekvenciamenet. Nem az az érdekes, hogy a jellemzõ átviteli sávban milyen – ott általában 20 Hz és 20 kHz között szokott lenni –, hanem hogy milyen a sávon kívüli viselkedése. Ha túl nagy a sávszélesség, az asztal különösen hosszú kábelek esetén rengeteg zavart fog összeszedni, számítógépet pedig a közelébe se lehet majd tenni. A jel-zaj arány mikrofonbemenetrõl is érje el a 70 dB-t, különben adásunk sutyorogni fog. Drágább asztaloknál megadják a mikrofónia értékét is. Ha jó minõségûek az alkatrészek, nem ad ki magából zavaró jelet az asztal akkor sem, ha ráütünk. Nagyon fontos paraméter még az asztal mechanikus zaja, amit soha nem adnak meg. Márpedig ha pl. a transzformátor zúg, meg fogunk bolondulni. A kisebb közösségi rádiókban csak egy-két keverõasztalt használunk, s törekednünk kell arra, hogy ezek a lehetõ leguniverzálisabbak legyenek. Ezért a csatornaszámmal nem érdemes takarékoskodni, hiszen adás-lebonyolítás közben úgyis annyi mindenre kell figyelni, hogy nincs idõ az asztalra éppen nem férõ jelforrások csatlakoztatására. Mivel az asztalt sokan kezelik majd, a lehetõ legkevesebb kezelõszervet kell tartalmaznia, teljesen felesleges pl. a nagyszintû (magnók, CD-játszók stb.) csatornákban a bonyolult hangszínszabályozó. Nagyon fontos, hogy a különbözõ funkciók ki-bekapcsolását egyértelmû fényjelzések (lámpácskák) is jelezzék. A munkatársaktól megkövetelhetõ, hogy munkájuk végeztével az asztalt ún. alapállapotba hozva adják át a következõ stábnak, mert egy-egy benyomva felejtett gomb lehetetlenné teheti az egész adáskészítõi munkát. Keverõasztalok (egyszerûbb rádiók számára) A kisebb kisközösségi rádióknál meglepõen egyszerû módszerekkel fabrikálhatunk keverõasztalt. Analóg rendszer esetén egy kareokera képes rádiósmagnó vagy DVDlejátszó használható keverõasztalként, hisz itt rá tudunk beszélni a zenére (köszönet az ötletért Csének). Ez esetben a hangszóró- vagy fülhallgató-kimenet megy ki az adóra. Ha számítógépen dolgozunk, ott többcsatornás hangkártyával tudunk dolgozni, melynek a hangerõsség-szabályzójával külön szoftver nélkül tudjuk keverni a mikrofont, a hangbemenetet és egy számítógépes lejátszóprogramból kijövõ hangot.

Számítógép Ma már a kereskedelmi rádiók jó része is mp2/mp3 formátumban tárolja a zenei anyagát, és ezeket játssza be adásba adáslebonyolító szoftver segítségével. A hangszerkesztõ programok általában már be tudnak hívni mp3 formátumú felvételt, de menteni WAV-ban tudnak. Az mp3 elõnye, hogy kis helyen is elfér, hátránya, hogy rosszabb

138 adásvezérlõ

JELKULCS KEZDÕKNEK

stop – leáll a lejátszás/felvétel

play – lejátszás

pause (szünet, pillanatállj) – a lejátszás/felvétel szünetel. Ugyanezt a gombot újra megnyomva a lejátszás/felvétel folytatódik.

rec (record, felvétel) – elindul a felvétel. Piros színû gomb. Minidisken a felvétel nem törli az elõzõ felvételt – azt a külön menübõl elérhetõ törlés paranccsal kell törölni. fast forward – gyors továbbtekerés

rewind – gyors visszatekerés

minõségû lehet, ha úgy konvertáljuk. A Civil Rádió tapasztalatai szerint a 192 kbps sebességû (kódolású) mp3 optimális, azaz CD minõségû hangot ad. A széles körben használt 128 kbps mp3 kissé „szöszös”, szétszórt hangot ad (különösen háttérzajos beszédhangnál vagy suttogásnál zavaró), de egyben „lágyabbat” is. A számítógépen egyszerûbb mûsorszámok egycsatornás hangszerkesztõ programmal pl. (SoundForge) is megoldhatók; összetettebbeknél azonban többcsatornás keverõt érdemes használni (pl. CoolEdit Pro). Mp3 konvertálásra pl. a Cdex vagy az Mp3rightclick jól használható. Utóbbiak ingyenesen letölthetõk, elõbbiek hagyományos szoftverek. A számítógépes fájlok adásban való lejátszására egyszerûbb esetben Winamp használható, de ezzel nem lehet elõre „idõre programozni” a számokat (pl. hogy egész órakor játsszon be egy szignált). Erre külön adáslebonyolító (adásvezérlõ) szoftver kell.

Az adáslebonyolító (adásvezérlõ, broadcast automation software) Kétféle alaptípusa van az adásvezérlõknek: az egyiket élõ zenéléshez tervezték (pl. Party DJ), a másikat rádiók adásainak elõre programozásához (Broadcast DJ, illetve az ingyenes, Winamppal együttmûködõ Winamp Radio Scheduler). Az ilyen adásvezérlõk legfõbb elõnye az lehet, hogy a nem élõben menõ mûsorokat (fájlból) technikus (vagy a stúdióban bárki jelenléte) nélkül is idõben adásba lehet adni. Azoknak a kisközösségi rádióknak, melyek élõben (és napi pár órát) adnak, nincs szüksége adáslebonyolító programra! Ezen sorok írója eddig a román Iancu Andrei által 2002–2004-ben írt Winamp Radio Scheduler (WRS) nevû, internetrõl legálisan ingyen letölthetõ (freeware) programot használja. Ez, mivel ingyenes, (következésképp?) számos hibát tartalmaz, azaz küzdeni kell vele, amíg mûködni fog. http://andrei22.go.ro/. Zenei adatbázisokat nem tud kezelni, de – pl. a Winamp playlist szerkesztõvel – elõre definiált m3u playlisteket igen. A lejátszott fájlok naplózását az mp3 fájl tagjének az elsõ két sorából szedi ki. A 2.06-os hibái: át kell a regionális beállításokat románra állítani (az idõt románul mutassa), a Program files/Winamp/Wrs2/ccrpDtp6.ocx fájllal felül kell írni az ugyanilyen nevû, widowsxp/system32 fájlt, és még ez sem garancia, hogy mûködni fog. Komplexebb adások elõreprogramozásában több hibát is találtunk. Akinek ez nem jó, kereshet fizetõs programot is. A nagyobb rádiók a Nautilus nevût használják. A kisebbek a 69 ill. 150 USDbe kerülõ, SAM Party ill. Broadcast DJ nevût, de ez sem tud teljes elõre programozást, ill.

Cím

adásvezérlés 139 Adásvezérlés számítógéppel: elõre beállítható, hogy a felvett mûsor vagy az elõre elkészített játszási lista a szignálokkal mikor kezdõdjön. Akár a pontos idõjelzést is elõre lehet programozni. Lehetõség van napi, mindennapi vagy a hét adott napjain ismétlõdõ mûsorok elõre programozására is.

A képen a WRS nevû, ingyenes program felülete látható. A szavak magyarázata: Shuffle: a playlistben felsorolt fájlok véletlenszerû lejátszása Repeat: a fájlt (fájlokat) a végükre érve megismételheti (ha van rá idõ) Clear Winamp Playlist: az új fájl betöltésekor az addig betöltött fájlokat kitörli a listából. Enable Jingles: a playlistben szereplõ fájlok közé adott idõközönként szignálokat szúr be Heavy Rotation: elõre meghatározott idõközönként beszúr egy hangfájlt egy elõre meghatározott listából, pl. a legfrissebb slágerek közül félóránként egyet (nem kisközösségi rádiók számára:-) Live Feed: élõ adás, pl. internetes rádió adásának idõzített átvétele Cue File Loading: Az elõre programozott idõközönként játszandó fájlokat nem pontosan

140 adásvezérlõ egy beépített progranmozási nyelven kell írni az adásvezérlés utasításait. Brit kisközösségi rádiók használatára fejlesztették ki a Sonicart nevû, ingyen letölthetõ programot. A választék nagy, de sok a gagyi, hasznavehetetlen program. “Egy jó adáslebonyolító a következõket tudja: 1. Több formátumú zenét lejátszik és kezel (mp3, wav, ogg, akármi más). 2. A zenéket egy playlisten egymás után lehet tenni, ezt választhatóan automatikusan vagy kézi indítással játssza a szoftver 3. Nagy adatbázisokat is tud kezelni. 4. Ha magára hagyják, akkor képes elõre megadott szempontok alapján (minden óra tízkor szignál, minden óra harminckor ajánló stb.) saját maga is playlistet generálni. 5. Lehet a számok között keresni és kategóriákba rendezni õket. 6. Playlistet ír a játszott számokból (lehet küldeni mailen a jogvédõknek, adatszolgáltatás letudva). 7. Haladó: megadott zenei arányok alapján maga generálja a rádió zenei világát. 8. Haladó: elõre programozható. 9. Haladó: internetre is tud adni. Véleményem szerint egy adáslebonyolító program kevésbé hasznos ott, ahol sok az élõ mûsor, mert akkor sokszor kell megszakítani a mûködését. Ahol viszont sok elõre felvett anyag megy kevés élõ mûsorral, ott nagyban megkönnyíti amunkát.” (Magyar Ádám)

Rádiózás számítógép nélkül Ahhoz, hogy zenét és szöveges mûsorokat könnyen lehessen keverni, egyszerû keverõpult kell, melyhez mikrofont, magnót stb. lehet csatlakoztatni. Lehet használt keverõpulthoz is jutni. Így a keverõpult kb. 50–60 000 Ft-ból jön ki. A számítógépes megoldás annyiban olcsóbb, hogy abban eleve „beépített” keverõpult van, plusz zenéket is lehet játszani, csak külön mikrofont kell vásárolni hozzá. Honnan játszhatunk be zenét, ha nincs számítógép? Alapszabály, hogy az olcsóbb általában drágább, mert hamar elromlik, és lehet kicserélni. Érdemes márkaboltokból beszerezni a készülékeket. De a legjobb készülékek kaphatók mûszaki antikváriumban is. Az analóg stúdió összeállítására lásd az elõzõ hifitorony, CD-játszó, magnó, lemezjátszó c. bekezdéseket.

A DIGITÁLIS HANGSZERKESZTÉS FÁZISAI

Az alábbiakban a rádiós hangkezelés fázisait mutatjuk be a nyersanyagtól a sugárzásig. A digitális hangszerkesztés során elvileg nem romlik a felvétel minõsége, de a teljes fázist digitálisan lebonyolítani ma gyakorlatilag lehetetlen – a sugárzás pedig amúgy is analógban történik (kivéve a földi DAB vagy digitális mûholdas adást, de ilyet ma még csak a MR készít; illetve az interneten közzétett anyagokat).

A hang beszerzése – Digitális felvétel Mikrofonnal (saját felvétel) Minidiszkkel: az MD és MD-Net minidiszkek hiába veszik fel digitláisan a mikfonjelet, minidiszkbõl „kihozni” a hangot csak analóg úton (pl. mini jack (walkmandugó) átjátszókábellel) lehet, így mire számítógépbe jut, átesik egy digitális (MD) – analóg (átjátszás) – digitális (számítógép) átalakításon. A Hi-MD-ken közvetlenül

stúdió 141 fájlként lehet bejátszani a felvett anyagot, de a bejátszott fájl nem szerkeszthetõ, így azt a gépen belül át kell játszani egy hangfelvevõ programra, ami ismét analóg átalakítással és valós idõben történik. Számítógéppel: közvetlenül a számítógép bemenetére kötött mikrofonnal vagy keverõpulttal. Laptopra kötött mikrofon is használható, de ellenõrizzük, hogy nem zúgbúg-e a mikrofon (a laptopoknál elõfordul). Memóriakártyás/flash diszkes diktafonnal (digitális fényképezõvel, mobiltelefonnal stb.): rossz hangminõségük miatt ma még nem ajánlott. Újabban vannak már jó minõségû mp3 diktafonok, ezek akkor használhatók, ha van rajtuk miokrofonbemenet is. Természetesen beépített mikrofonnal és rosszabb minõségben is készíthetünk felvételeket, nagyszüleink is elviselték a középhullámot, de az FM adón érezhetõ lesz, hogy a hangminõség nem olyan jó. Ha csak tehetjük, jó minõségre törekedjük. Videóval: a hifi videokamerával felvett hangjel átjátszva általában jól használható.

Rádióból, tévébõl: a rádió- és tévéadásokból felvett hang a szerzõi jogi problémák miatt nem használható fel (engedély kell hozzá a rádió- vagy tévétársaságtól is). Audio CD-rõl: a CD-rõl közvetlenül lehet szerkeszthetõ számítógépes fájllá átalakítani a CD tartalmát. Ehhez „CD-ripper” program szükséges (a folyamat angol neve Digital Audio Extraction). (pl. CDex). A számítógépben tömörítetlen WAV vagy tömörített mp3 fájl készül közvetlenül az audio CD tartalmáról. A CD-rõl (hanglemezrõl) mp3 készítése és ennek sugárzása teljesen legális! Hanglemezrõl, kazettáról, szalagról, videoszalagról: a lemezjátszót, magnót audiokábellel (din, jack stb.) a számítógép hangkártyájának line in bemenetéhez (kék) kötjük, és a számítógépben hangrögzítõ programmal lehet felvenni a hangot. Természetesen a hordozható minidiszkre is készülhet hasonló módon felvétel. Érdemes régi lemezeinket jó minõségû mp3 fájlokká alakítva õrizni! Újabban már kapható (kb. 30 ezer Ft) számítógépbe építhetõ magnó (a CD helyére kell betolni), amivel könnyebb a kazetták digitalizálása.

Internetrõl: a letöltött mp3 fájlok mp3-wav fájlátalakítóval vagy adott szoftverrel közvetlenül is szerkeszthetõk, felhasználhatók. Az olyan fájlok, melyek – a szerzõi jogok

A SZÁMÍTÓGÉP BE- ÉS KIMENETEI (HANG)

fekete: hangszóró

világoszöld: fülhallgató

rózsaszín: mikrofon

világoskék: line in bemenet

A gépekbe épített hangkártyán találhatók a képen látható dugaljak. Ezek a számítógép hátsó részén szoktak lenni általában, de a legújabb modelleken már elöl is vannak hangdugaljak.

142 mp3 védelme miatt – csak lejátszhatók, de nem letölthetõk (streaming audio vagy streaming video hangja), ugyanúgy rögzíthetõk, mint bármely más, külsõ forrásból bejátszott hang: a hangkártyán átvezetve, bármilyen hangrögzítõ programmal (ez esetben a felvételi hangerõszabályzón a „hang”, ”hanghullám”, „wave out” stb. hangerõszabályzóját kell kijelölni). Az interneten található hang (és zenefájlok) jelentõs része legális!, azaz szabadon letölthetõ és felhasználható (ezek a kereskedelmi forgalomba nem hozott „maszek” (demó stb.) felvételek). A weben található hangokat pl. a www.altavista.com keresõprogram hangkeresõjével kereshetjük. A találatok csak weboldalakra ugranak, ott nekünk kell megkeresni azt a linket, ahol a hangfájl található, majd ezt a jobb egérgombbal „save target as” „cél mentése” lementeni (azaz: nem simán ráklikkelni, mert akkor csak lejátssza, de nem menti le). A letölthetõ real audio/real media fájlok közvetlenül nem alakítjhatók át wav/mp3 formátumúvá, így ezeket a lejátszással egyidejûleg kell egy hangrögzítõ programmal valós idõben átvenni. A weben általában legális (demó stb) felvételek tölthetõk le közvetlenül weblapokról. A peer-to-peer (P2P) típusú, a felhasználók winchesterében közvetlenül keresõ fájlcserélõ programok (pl. Kazaa) jelentõs számú „illegális” felvételt tartalmaznak, elsõsorban a slágerlistás vagy népszerû zenéket, de ezek elõnye, hogy a fenti meghatározás érvényes más kultúrákra is, tehát indiai, arab stb. kortárs slágerek is könnyen találhatók, ellenben ritkaságok, autentikus népzene, teljes komolyzenei mûvek stb. kevésbé (utóbbi fõleg azért nem, mert a komolyzenei CD-ket általában tételekké aprítva rippelik mp3-á, melyek közül a legnépszerûbb trackek szaporodnak legjobban. Az egy fájlként közzétett teljes mûvek ritkák.). Az utóbbi idõben egyre népszerûbb a BitTorrent technológián alapuló fájlcserélés, melynek elõnye, hogy ha egy zeneszám nagyon sok helyen található meg, nagyon hamar letölthetõ (ill. itt nem egyedi fájlok, hanem teljes albumok tölthetõk le), de ezzel az is együtt jár, hogy az egyedi demófelvételek, ritkaságok stb. itt nehezen kereshetõk. Analóg felvétel – Magnóra (diktafonra): ma már nem ajánlott módszer a diktafonok nagy alapzaja miatt (egyrészt a beépített mikrofon miatt, másrészt a hangfelvétel jel/zaj aránya is rossz).

A HANG DIGITALIZÁSÁSA

Külsõ analóg forrásból (mikrofon, minidiszk, magnó stb): A minidiszk, magnó stb. forrást kössük össze audiokábellel a hangkártya kék (line in) bemenetével, a mikrofont viszont a piros aljzatba dugjuk (ez felerõsíti a mikrofon gyenge jelét). Belsõ forrásból (a számítógépen elõállított hang – streaming audio, minidiszk kódolt fájlja, real audio, DVD hangja stb.): Ez esetben az egyik hanglejátszó programon elindítjuk a lejátszást, a felvételi hangerõszabályzónál a Wave out/hangerõ fõ/hang gombot kijelöljük, és a hangrögzítõ programon elindítjuk a felvételt. Mindkét esetben elõbb indítjuk a felvételt, és utána a hang bejátszását. A fájl elején levõ szünet és kattanás késõbb kivágható. Minden esetben valós idõben, egycsatornás hangrögzítõ programmal kell elkészíteni a felvételt. (CoolEdit, SoundForge). A felvétel minõsége (a bejátszott hang minõségén túl) attól függ, hogy a felvétel elõtt milyen paramétereket állítunk be. Ajánlott: 44100 kHz/16 bit/sztereó. Mintavételi gyakoriság (Sample rate): az ember füle kb. 20–20000 Hz-ig hallja a

Digitális hangfelvétel és -vágás folyamata

tanácsok 143

(minidiszkre és cooledit/soundforge programokra)

Minidiszk – Van-e lemez a minidiszkben? – Ha van, van-e elég hely rajta (jó ráhagyással)? (megnézése: End Search gombbal vagy menübõl: display – rec remain) – Ha nincs, mono/LP2 üzemmódban esetleg elég lehet-e a hely? (átváltás: Rec Mode – mono/LP2 stb.) – Van tartalék lemezünk? (a lemez ritkán, de hibás lehet (por, mágneses hatások miatt), ilyenkor ki kell cserélni – és be is telhet, vagy még felvennénk valamit) – Fel van töltve eléggé (maximumig) az elem? Biztos jól mutatja az MD kijelzõje? – És van nálunk plusz elem? – Nem lehetne közvetlenül áramról elkészíteni a felvételt? Ha lehet, megvan a hálózati csatlakozó? Ha ez mûködik, nem búg tõle a mikrofon? – Nálunk van a mikrofon? – Mûködik a mikrofon? (jó benne az elem, nem kontakthibás a kábel?) – Nincs zúgás-búgás a felvétel közben? Tiszta a hang? Tapasztaljuk ki, milyen távolból nem „puffog” a mikrofon, ha az ember p, b, h hangokat mond. – Van nálunk audiokábel/üres CD? (néha szükség lehet felvételt készíteni más magnójáról, számítógépérõl, rádióból stb.) Gép – Ha egyenesen számítógépre vesszük a beszédet, riportot, elég hosszú a mikrofon a gép dugaljától a vendégig? – Jó a felvételi szint? Nem zúg, zörög, serceg a felvétel?

Ha riportot készítünk vagy magunk beszélünk: – Milyen környezetben leszünk? Külsõ helyszínen vagy belsõn? Ha külsõn, szeles lesz? Ha igen, hogy csinálunk felvételt (szélben nem lehet)? Ha belsõn, elég csendes lesz-e (telefonok, munkatársak)? Ha más forrásból (is) akarunk a minidiszkre felvenni (más magnó, TV, videó): – Van-e megfelelõ átjátszókábel, amivel a forrás (fejhallgató) kimenetét összekötjük a minidiszkkel? Ha nincs, venni kell (mûszaki boltban)! Ha nyilvános elõadást veszünk fel: – Van-e rá elõre engedélyünk (akár zene, akár beszélgetés)? (Ingyenesen látogatható nyilvános elõadásnál elvileg nem kell, gyakorlatilag (politikusok beszédeit leszámítva) nem árt az elõadótól engedélyt kérni, elõre elkészített papírra, írásban.) – Ha ki lesz hangosítva, a technikust megkérhetjük, hogy csatlakozzunk a rendszerére: van rá megfelelõ hangkábel, hogy összekössük a keverõpultját a minidiszkünkkel?

Riport, a beszélgetés elõtt: – Tisztáztuk, hogy a beszélgetõpartner akarja-e hallani a kész felvételt adás elõtt? Ha igen, hogy jut el hozzá? Ha nem, már megadta az engedélyt a közlésre (ha erre szükség van)? A felvétel elkészítése (érdemes a felvétel során fülhallgatóval monitorozni , hogy mi hallható, de a felvétel megkezdésekor mindenképp):

>>>

144 tanácsok

– Jó helyre dugtuk a mikrofont (piros dugalj) vagy az audiokábelt (fehér vagy kék dugalj)? – Bekapcsoltuk a mikrofont? (Minidiszkhez kötött mikrofonoknál mindig külön kell a mikrofont is bekapcsolni.) – Ha csíptetõmikrofon: ugye nem fog leesni beszélgetés közben? – Megfelelõ a jelszint a felvételnél? (Felvételre állás után, még pause állásban megnézhetõ a jelszint: ha beszélünk, és dinamikusan ugrál a jelszintkijelzõ, az a jó: ha állandóan max. közelében van, túl hangos, ha egy-két egységnyit totyog az alján, túl halk lesz.) (Átállítás: mic sens gombbal vagy menübõl (High: a gyenge mikrofont felerõsíti, low: a túl hangos mikrofont lehalkítja), illetve a manuális felvételi hangerõnél: rec volume – manual.) – Nincs zúgás, búgás, szélpuffogás a felvétel hangjában? Ha van, valahogy meg kell szüntetni (pl. elektromos berendezések közelében lehet zúgást hallani, néha akkor is, ha nem elemmel, hanem hálózatról megy a minidiszk.) – Ahogy fogjuk a mikrofont, az nem okoz majd zajokat (surrogás)? – A minidiszk saját zaja nem hallatszik bele a felvételbe? Ha igen, tegyük távolabb a mikrofontól! – A közelben nincsenek beszélgetõ/zajongó emberek? Ezt észre sem vesszük hétköznap, de a felvételt zavarni fogja. – Kikapcsoltuk a mobiltelefonjainkat? A csörgésen kívül egy SMS érkezése is erõsen zavarni fogja a felvételt. – Ha már kezdenénk: elindult a felvétel? Nem csak pause-on áll? (Ha villog, még nem megy. Ha folyamatosan ég a kijelzõ, és megy az „óra”, akkor kezdhetjük. Még egy pillantás a hangerõszintre, hogy jó-e, nem húzodott-e ki a mikrofondugó, és indulhat a beszélgetés.) A riport alatt: a riporter kérdései is hallhatók? Ha nem húzzuk magunkhoz a mikrofont, amikor kérdezünk, akkor nem lesz hallható a kérdés. Ha beszélgetést rögzítünk egy mikrofonnal: minden beszélgetõpartner csak akkor kezd beszélni, ha már nála van a mikrofon?

A beszélgetés közben: – Még mindig megy a felvétel? Még mindig van elég hely a lemezen? Még mindig nem merült ki az elem? Még mindig van jelszint (nem húzódott ki a mikrofon)? A beszélgetés végén: – (A stop gomb megnyomása után egy ideig eltart, amíg a minidiszk ráírja a rendszeradatokat a lemezre). Sikerült rögzíteni a felvételt? (Visszahallgathatjuk az elejét.) A minidiszk-hangfelvétel bejátszása számítógépre: – Az audiokábelt jó helyre dugtuk? (Gyenge jelszint esetén a pirosba (csak mono), erõsebbnél vagy sztereónál a kékbe.) – Nem zajos az átjátszás (zúgás-búgás)? – Beállítottuk a felvételi jelszintet a számítógépben? (Jobboldalt alul a tálcán duplakatt a hangszóró ikonra – beállítások-tulajdonságok-felvételhez-bemenet ill. mikrofoncsatorna ki van-e jelölve / hangereje fel van-e húzva?) – A rögzítõprogramon jól állítottuk-e be a hangminõséget? (file-new-44100 Hz/16 bit/stereo CD minõséghez)

>>>

tanácsok 145

– Lesz-e elég hely a felvétel bejátszásához? (1 óra = kb. 600 MB a fenti beállításokkal.) Ha nem, rögzítsünk monóban (fele annyi hely), ha az is túl sok, 44100 helyett 22050 Hz mintavételezéssel. – Látjuk a jelszintet? (általában zöld / piros ugráló csíkok). Ha dinamikusan ugrálnak, jó a jelszint, ha folyamatosan maximumnál vannak, halkítsuk le a minidiszk hangerejét vagy a felvételi szintet, ha alig ugrálnak a sáv legalján, akkor vagy nincs kijelölve a megfelelõ csatorna felvételi hangereje, vagy túl halk a minidiszk hangereje, vagy a csatorna felvételi hangereje nincs felhúzva eléggé.

Ha kész a felvétel, hallgassuk vissza: – Nem torz a felvétel? Nem túl halk? Nem sistereg túlságosan? Ha igen, kezdd újra!

A felvétel feldolgozása A kész felvételt bejátszás után meg kell vágni/szerkeszteni, hogy adásba kerülhessen. Amikor meghallgatjuk, figyeljünk a következõkre: – Nem nyög / õ-zik / gondolkodik csendben / ismétli el ugyanazt a szót / hangot / mondatot / gondolatot túl sokszor a riportalany? (Az õ-zéseket, hosszú csendeket vágjuk ki, kivéve, ha ennek funkciója lehet, pl. érzékelteti, hogy a beszélõ megakadt, hosszasan gondolkodik, vagy politikus.) – Elmentettük az eredeti fájlt? (A vágatlan verziót mindig õrizzük meg addig, amíg le nem adtuk a kész anyagot, de lehetõleg a félreértések elkerülésére, utána is.)

Vágás: A szerkesztett anyagnál a vágásoknál figyeljünk rá: – Nem lesz értelmetlen a mondat a vágás után? – Nem változik meg a mondat vagy gondolatmenet értelme a vágás után? – Van az elhangzottaknak értelme/funkciója? Ha nincs, és nem politikus az illetõ, kivágható, ha egész biztosak vagyunk a dolgunkban. Ha úgy érezzük, hogy lehet, hogy csak mi nem értjük, de más értheti, tartsuk meg! – Nem került-e ugyanaz a mondat véletlenül kétszer bele a végsõ anyagba? – Nincs kattanás a vágások pontjában? Ha van, az kiszûrhetõ, ha belenagyítunk a hanghullámba, és finom vágással folyamatossá tesszük a hullám vonalát: kattanás akkor hallható, ha ugrik a hanghullám rajza. A kattanás rövid fade in/out (felhangosítás, elhalkítás) parancsokkal is kiküszöbölhetõ (a megszólaló megszólalása elé fade in, utána fade out kell). – A vágás nem zavaró? Ha zavaróbb, mint az õ-zés, akkor az eredetit hagyjuk meg!

Ha mp3-ban kerül adásba az anyag: – Elég magas sebességgel kódoltuk a fájlt, hogy a minõsége ne romoljon? (Sztereó: 192 kbps, monó: 96 kbps a CD minõség. Ennél kisebb sebesség már zajos, szörcsögõ.) Ha azt hisszük, készen vagyunk: A kész, megvágott adást hallgassuk meg még egyszer. Nem árt, ha más is meghallgatja, aki észreveszi azokat a hibákat is, amiket mi nem.

146 digitalizálás

hangmagasság

hangokat. Ez inkább ideális eset, a „normális” ember 15-16000 Hz–ig hall, 50-60 éves korban már csak 8–10000 Hz-ig. Az a szám, amit a mintavételezési gyakoriság mutat, épp kétszer annyi, mint a felvételen hallható legmagasabb hang frekvenciája, azaz 44100 Hz mintavétel még 22050 Hz-es hangot képes rögzíteni. Az emberi beszédhangok a teljes frekvenciatartományt felölelik: Az f, sz, z használja ki a legnagyobb frekvenciatartományt (széles sávú zörej), 16–20000 Hz-ig, a d, t, cs, s 10–15000 Hz-ig nyúlik, a magánhangzók többsége 2–3000 Hzig szól, de ezek jó része felharmonikus (a beszédhang alapfrenvenciája – alapdallama 500800 Hz) (lásd a lenti képeken!). A középhullámú, rövidhullámú rádiókon csak ezeket a hangokat hallhatjuk: kb. 45000 Hz-ig. Ezért nem hallatszanak a sziszegõ hangok (itt a spektrogramon ezek helyén üresség van). A telefonátvitel még rosszabb. A valósághû hangzást régebben hifinek, ma „CD-minõség”-nek is nevezik. Utóbbi 44.1 kHz, sztereó, 16 bitmélységû hangfelvételt jelez: A 44100 Hz azt jelenti, hogy másodpercenként 44100 mintát vesz a gép a folyamatos (analóg) hanghullámból.

hangmagasság

idõ

Élõbeszéd spektrogramja (vagy szonogramja): a hangintenzitást mutatja a hang magassága (frekvenciája) függvényében. Világos: erõs hang, sötét: gyenge hang fekete: nincs hang

kHz 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

kHz 2,8 2,4 2,0 1,6 1,2 0,8 0,4 0

hangfelvétel 147 44100 Hz: CD-minõség. Beszédre és zenére is ezt alkal mazzuk. [74 percnyi sztereó hang 650 MB tárhelyet foglal el (=1 CD)] 22050 Hz (max. felvett hang 11025 Hz magas): Akkor használjuk, ha nincs elég hely a merevlemezen (fele annyit foglal el), vagy ha az eredeti hangfelvétel eleve nem hifi minõségû 11025 Hz vagy rosszabb: Telefonminõségû hang. Középhullámról felvett rádiómûsor archiválására.

Bit depth, bitmélység: 16 bit. Minden mintavételkor 2 bájtos (16 bit) „felbontású” mintát vesz a számítógép (azaz az amlitúdó kilengése 216 értéket vehet fel). (A 2-es számrendszerben egy 16 számjegyû szám). Lehetõleg csak ezt használjuk!

Channels: Monó/sztereó. Beszédhangot általában monóban vegyünk fel, zenét vagy terepi felvételt, ahol külsõ zajok is hallhatók, sztereóban. A zajos környezetben felvett beszédet is sztereóban, mert így könnyebb a hallgatónak kihámozni a beszédet a zajból. Sztereó wav fájl esetén a fájl mérete épp kétszerese lesz a monónak.

Hangerõ: A hanghullám amplitudóján (kilengési maximumán) látható a hangerõsség. Általános szabályként elmondható, hogy (beszéd esetén) minden dudor egy magánhangzót, azaz egy szótagot jelöl. A hanghullám annál nagyobb amplitudójú, minél hangosabb a hang. Ez a hanglemezek barázdáinak az „érdességén” is látható (a lemezbarázda hullámzása maga a hanghullám). Ha eléggé belenagyítunk a számítógép hanghullámfájljába, látható lesz a hullám maga. A felvételi hangerõ a lejátszási hangerõtõl függetlenül állítható, azaz ha hallom a számítógép hangszóróján a hangot, az nem jelenti azt, hogy felvételre állítva rögzíteni is fogja. A hangerõt a tálca jobb alsó sarkában a hangszóró ikonra gyorsan kettõt kattintva (vagy jobb gomb – hangerõszabályzó megnyitása) lehet állítani. Alapból a lejátszási hangerõszabályzó jön be. Innen a felvételi hangerõszabályzóhoz a „beállításoktulajdonságok-felvételhez” menükön át érhetünk el. A felvételhez gomb megnyomása elõtt jelölhetjük ki egy menübõl, hogy milyen csatornákat szeretnénk aktiválni. (kép a következõ oldalon!) Felvételnél a legtöbb hangkártyán csak egy forrást választhatunk ki. A MIDI a számítógépbe épített szintetizátor hangját jelenti, a zenei CD az audio CD hangját (a hangkártyán keresztül), a bemenet a kék aljzatba (line in) dugott drótból érkezõ jelet, a mikrofon a piros aljzatba dugott kábel jelét, a hang a számítógép által megszólaltatott hangot (wave, pl. hanglejátszó program, mpg videó hangja, számítógépes játék hangja, streaming audio hangja stb.) jelenti. Utóbbi a fõ szabályzó („felvétel fõ”) kijelölésével is hallható. A felvételi szint ezután a hangrögzítõ programon is követhetõ.

148 hangfelvétel

Fenn: a felvételi hangcsatorna kiválasztására és a hangerõ beállítására szolgáló párbeszédablak Balra: a felvételi hangerõ megjelenítése egy hangrögzítõ programban.

Ha a hangerõ túl hangos, a szintszabályzó idõnként vagy folyamatosan maximumon áll. Ez esetben a felvétel torz és használhatatlan lesz (késõbb sem lehet kijavítani). Ha nagyon változatos a hangerõsség a felvétel során, a leghangosabb részt vegyük alapul (az a rész nem nyúlhat túl a piros részen). Ha a mutató nagyon mélyen van, akkor túl halk lesz a felvétel (ez hangosítható, de a hang sistereghet a hangosítás után). Ha a szintjelzõ nem mozog, valószínûleg rossz csatornát jelöltünk ki, vagy valami más okból nem kap hangot.

A fájl mentése A kész nyers hangfájlt érdemes tömörítetlen Wav (= Microsoft Wav) formátumban menteni, mert ennek nem romlik a minõsége, és ez szerkeszthetõ a legkönnyebben és a legtöbb programmal. Más, kisebb helyet elfoglaló fájlok mentése is lehetséges, melyek különféle (általában rosszabb) hangminõségben szólnak. A hangfájlok méreteit lásd a 135. oldalon.

A hangfájlok archiválása, konvertálása A nagy méretû wav fájlokat illetve kész mûsorunkat mp3 formátumban (is) archiválhatjuk. Ehhez mp3-wav konvertáló program szükséges. (CDex, Waver, Rightclick mp3 stb.). Ezek egy része ingyenes, más része 30 napig ingyenes.) Az mp3 formátummá konvertáláskor alapvetõen fontos tisztában lenni a különféle mp3 beállításokkal, mert ezek határozzák meg a fájl hangminõségét. Az mp3 fájlok veszteségesen tömörítenek, de így az eredeti méret (a hanghullám 1:1 leírása) akár tizedrészére is összenyomható a fájl úgy, hogy nem hallható a különbség. Hová lesz akkor a sok adat? Az ilyen veszteséges tömörítés úgy mûködik, hogy azokat a hangokat kihagyja, melyeket a fülünk nem hall, pontosabban, amiket az agyunk nem érzékel. Ilyenek azok a hangok, melyeket egy hangosabb hang elfed (úthenger a hegedûszót), vagy amilyen frekvenciákat csak kevéssé használunk (tehát a magánhangzók alaphangmagassága és a

konvertálás 149 sziszegõk magas frekvenciás sziszegése köztiek) miközben a sziszegõk magas frekvenciás hangjai megmaradnak. Érdemes kipróbálni különféle tömörítési variációkat suttogáson vagy klasszikus zenén, mert ezek a legérzékenyebbek a veszteséges tömörítésre. Az mp3 konvertálás lehetséges beállításai: Version: Az MPEGII alacsony sebesség mellett (pl. modemes felhasználásra, avagy kis fájlmérethez) is képes kódolni, viszonylag jó minõségben (de nem éri el a real audio hasonló minõségét). A Waver programba épített 32 kbps mp3 kóder egészen élvezhetõ minõséget produkál. Ilyenekre azonban csak modemes internetfelhasználók megcélzásakor van szükség. Általában az MPEGI-et használjuk. Bitrate: sebesség, azaz a fájl hangminõsége (gyorsabb: jobb minõség). A 32 kbps-nél lassabb fájlokat általában az mp3-CD lejátszására alkalmas audiogépek nem tudják lejátszani! Monó felvételnél mindig a sztereó felét kell vegyük. Így a 192 kbps sztereó megfelelõje a 96 kbps monó. Ez a CD-minõség. Minél gyengébb a minõség, annál több benne a mûhang, és annál kevesebb a magas sziszegõ hang, és késõbb annál rosszabb lesz minden további átjátszás/konvertálás. VBR (variable bitrate): ahol kell, ott nagyobb sebességgel (pl. komolyzene), ahol nem kell, ott alacsonyabbal rögzít (pl. csönd), a hangnak megfelelõen. Lehet vele spórolni a fájl méretén, de sok fontos program nem tudja kezelni. Output samplerate: mintavételezési gyakoriság a kódolás (tömörítés) elõtt. A 44,1 kHzes minden hangból mintáz, a 22 kHz-es még tömörítés elõtt átkonvertálja a fájlt 22 kHz-essé,

Az ingyenes CDEx program beállítási párbeszédablaka

150 mp3 és ezt tömöríti, ezáltal zavaró mûhangok kevésbé fordulnak elõ, mert kevesebbet kell tömörítenie. Vagyis: 22 kHz-et akkor használjunk, ha kis fájlméretet szeretnénk viszonylag jó minõség mellett (pl. 48 kbps mono 22 kHz), vagy ha a hang eleve nem túl jó minõségû. Mono/stereo: kódoláskor is konvertálhatunk egy sztereó fájl monóvá, ez esetben kisebb (fele akkora) fájlméretet kapunk. Eleve monó felvételt ne kódoljunk sztereóban, tehát a megfelelõ bitrate-et is használjuk (sztereónak fele). A joint stereo opcióban a sztereó kódoláshoz kétféle sávot használ: a két csatorna különbségét és összegét használja: ha kicsi a különbség, azaz kb. monó a jel, akkor több jut az összegre: jobb minõségû lesz az a rész. Quality: beszédmûsorhoz mindenképp a Voice (hang) opciót érdemes választani, mert enélkül még magas bitrate mellett is bugyog a beszédhang. Néhány gyakran használt beállítás: Minõség Kapcsolat min. Kódolásjellemzõk (bitrate, mintavételezés) Telefonhang 14.4 kbps 8 kBit/s, 11,025 Hz, monó AM rádió 28,8 kbps 20 kBit/s, 11,025 Hz, monó AM/FM között 56.0 kpbs 32 kBit/s, 22,025 Hz, monó FM-minõség 96 kbps ISDN 56 kBit/s, 22,050 Hz, monó FM-minõség 384 kbps DSL 128 kBit/s, 44,100 Hz, sztereó CD-minõség kábel 192 kBit/s, 44,100 Hz, sztereó

Mp3 fájlmûveletek Életünket megkönnyíti, ha mp3 fájlokhoz azok kibontása nélkül tudunk más mp3-akat hozzáragasztani (pl. egy egyórás mûsor elé egy felkonfot vagy zenék közé konferálást), ill. késõbb ezeket levágni. A kulcsszavak: split, cut (szétválaszt), combine, join (összeragaszt). Több ilyen program is van, pl. az mp3 Workshop, mely a fentieken túl wav/mp3 konvertálni és CD-bõl bejátszani is tud, de ára 25 USD.

Mi az a peak file? Minden hangszerkesztõ program készít (vagy készíthet) ún. peak file-t, mely alapján az egyszer már megnyitott fájlt pillanatok alatt megnyitja újra. Ez a hanghullám egyszerûsített rajza, melyet gyorsan be tud hívni, ahelyett, hogy a hangfájl egészét hívná be és újra legyártaná a hanghullám képét. Ezeket tehát érdemes megõriztni, amíg a fájllal foglalkozunk.

A MÛSOR VÁGÁSA:

(Egyszerû vágásra egycsatornás vágóprogramot használjunk (pl. riport megvágására SoundForge), összetett adásra többcsatornás vágót. Ilyen pl. a CoolEdit Pro. Ez esetben egymásra úsztathatunk különféle hangokat, miközben azok hangerejét is szabályozhatjuk. A kész, összemixelt hangot sima wav fájlként menthetjük el, miközben a vágási forgatókönyv (ses fájl, multitrack session) is elmenthetõ (ez csak linkeket tartalmaz a hangfájlokra, a hangokat magukat nem tartalmazza).

EGYCSATORNÁS HANGSZERKESZTÉS

A Cooledit Pro használata egycsatornás hangszerkesztésre és többcsatornás (multitrack) keverésre: A bejelentkezõ ablak az egycsatornás hangszerkesztõ ablaka. Ebbe kell egymás után

vágás 151 behívni (file-open) a használandó hangokat. Itt már csak wav kiterjesztésû (tömörítetlen) fájlokat kell használni. (A Soundforge mp3 pluginjével be tud hívni mp3-at is.). Az egyes behívott fájlok nevei a windows menüpontban láthatók/válthatók. Mit lehet csinálni a keverés elõtt?

Generate menü: Silence – csend beszúrása adott idõtartamban. DTMF Signals – telefonszám-bipbipek generálása. Noise – zaj beszúrása (fehér, rózsaszín, barna: különféle beállítású sistergés, amilyet az FM sávban is hallhatunk. Ugyanez vagy nagyon hasonló hang a tapsolás, az esõverés, a vízesés stb. Tones – szinuszos hangok, felharmonikusokkal vagy anélkül. Itt tetszés szerinti hangmagasságú sípolást állíthatunk elõ. Kiváló saját fülünk hallásküszöbének megállapítására vagy a pontos idõ sípjelének elõállítására.

Transform menü: Reverse – visszafelé játssza le a kijelölt részt. Amplitude – a fájl egészét vagy kijelölt részét hangosítja, halkítja: amplitude – amplify. A constant amplificationnél „rendesen” hangosít/halkít, a Fade fület válaszva lehet levagy felúsztatni a hangot. Dinamics processing – ezzel a menüvel lehet egy felvétel hangerõszintjét kiegyenlíteni, ahogy a régi magnók, a legtöbb videókamera vagy a kereskedelmi rádiók teszik. Ilyen, ún. kompresszor egység van minden egyes kereskedelmi rádió hangerõszabályzója végén, ezért hallható ugyanolyan hangerõn a suttogás és a kiabálás (csak a reklámok hangosabbak kicsit). Külön beállítású kompressziót (dinamikacsökkentõt) kell használni zenei felvételekre és szövegesekre. Ezzel mindazonáltal vigyázni kell, mert a kiegyenlített hang elveszti természetességét, és az eredeti hangfelvétel ezután „adatvesztéssel” szegényedik. Normalize – ezzel az opcióval a dinamika kompressziója nélkül a lehetõ leghangosabbra veszi a kijelölt részt vagy a teljes hangfájlt a gép: megkeresi a leghangosabb részt, és annyira hangosítja fel az egészet, hogy ez a csúcs a lehetõ leghangosabb legyen, anélkül, hogy torzulna.

A CoolEdit program hanghullám nézete. Ebben a nézetben jól láthatók azok a részek, amikor a

beszélõ õ-zik.

152 vágás Delay effects menü: Chorus: 7 fejû sárkányt készíthetünk vele, mely egyszerre beszél. Delay, echo: különféle visszhangokat varázsolhatunk, katedrálistól az alagúton át a csatornacsõ-effektig. Flanger: sci-fiszerû bugyorgást, idõalagutakon való áthaladást, videoszalag nyávogást, marslakók hangját lehet vele kelteni. Filters menü: Az itt levõ menüpontok különbözõképp, de mind ugyanazt csinálják: grafikus ekvalizerek, azaz kiemelhetjük a mély hangokat és/vagy a magasokat, esetleg minden mély és magas eltüntetésével telefonhangot szimulálhatunk. Vagy minden köztes lépést megtehetünk.

Noise reduction menü: Itt mindenféle zajcsökkentõ szûrõk vannak, melyek kiszûrik a halk sistergést, a hanglemez kattogását stb. A túlszûrt felvételben nem lesz sistergés, de a hang olyan mûízû lesz, mintha egy UFO beszélne. Használata mértékkel ajánlott.

A Special→ music menüben egyszerû MIDI hangszerkesztõt találunk, ahol a hangjegyeket kell a megfelelõ helyre egérrel bedobálni egy kottán, és megszólal a lekottázott dal. A View menüben válthatunk waveform megjelenítésrõl (hanghullám) spektrálisra, mely a spektrumtérben mutatja intenzitálsuk alapján színezve a hangot.

Az Edit menü adjust sample rate menüpontjában lehet a fájlt más mintavételezésûvé tenni anélkül, hogy a fájllal bármi is történne: így gyakorlatilag gyorsítani vagy lassítani lehet a hangot.

SOKCSATORNÁS KEVERÉS

Arra alkalmas, hogy egymással egyidejûleg különféle hangok szólaljanak meg, pl. beszéd alatt zene, effektek stb. A Cool Edit Pro / Adobe Auditon 1,5 program példáján (2004tõl a CoolEditet Adobe Audition néven forgalmazzák. Ez ugyanaz a program, mint a CoolEdit Pro, csak idõközben tulajdonost váltottak. Az 1.5-ös verzióban a sokcsatornás keverõ csatornánként külön hangszínszabályzást tesz lehetõvé, ami hasznos bõvítés.) A file/edit menük alatt levõ kis ikonra kattintva kerülünk át a sokcsatornás keverõ modulba (multitrack view): Itt klikkeljünk rá valamelyik hangsávra, a másik egérgombbal válasszuk az insert menüt, és válasszuk ki, mely hangot szeretnénk erre a hangsávra tölteni. Ugyanezt ismételjük a többi sávval (lefelé), amíg minden szükséges hang be nincs töltve. (Ha a bal oldalon megjelennek a fájlnevek, ezeket drag and drop módszerrel be is húzhatjuk a megfelelõ sávra.) Az egyes wav fájloknak egységes mintavételezésûnek érdemes lenniük (ideálisan 44100 Hz mintavétel). A gép mindig az elsõként behívottat tekinti alapnak és minden késõbb behívott fájlt ennek a mintavételnek megfelelõjûvé konvertál (néha nem túl szépen hangzón).

keverés 153 A hangsávon belül a fájlok (hangok) mozgatása a másik egérgomb folyamatos lenyomásával lehetséges (feltéve, ha a fenti ikonok közül a hybrid tool nevû eszközt jelöltük ki). Így át is lehet dobni a hangot egy másik sávba. A hangfájl közepén vízszintesen végighúzódó kék vonal megfogásával és fel-le tolásával a sztereó egyensúly állítható (középen szól vagy máshol), a hanghullám tetején futó élénkzöld vonalra klikkeléssel pedig a hangerõ szabályozható kézzel egy hangfájlon belül: hangosítható, halkítható, fade-elhetõ stb. Itt állítható be pl. egy zenére rábeszéléskor, hogy a rábeszélés alatt mennyire halkuljon el a zene. Kijelölés, kivágás stb: a kijelölt részre kell a másik (jobb) egérgombbal kattintani. Erre bejön egy menü, itt: Lock in time: odarögzíti az adott ponthoz a hangot, nem tudjuk véletlenül odébbpöccinteni Splice: a kijelölt rész határain a hangot feldarabolja, azaz lesz egy elõtte, egy õ maga (a kijelölés) és egy utána levõ hangfájl-részlet, melyek szabadon mozgathatók. Trim: mindent levág, kivéve a kijelölt részt (elõtte-utána kivágja a hangot). Cut: a kijelölt részt vágja ki, az elõtte-utána lévõt meghagyja. Remove wave: a kijelölt hanghullámot kitörli a hangsávból. Mindez egyszerûbben: ctrl+k lenyomásával a kijelölt helyen vágópontot illeszt be (split). Két vágóponttal tudunk egy részt kivágni (a kivágnadó részt kijelölve a delete gomb megnyomásával)

Több csatornán megvágott szignál. A legfölsõ és a második sorban az aláfestõ zene található, a harmadikban a szöveg és az effektek, az ötödikben háttérzörejek. Ahol szöveg hallható, ott a zene

hangerejét levettük.

154 szignálparkolás

T T T T

SZIGNÁLOK ELHELYEZÉSE A MÛSORFOLYAMBAN

Kereskedelmi rádiós (pörgõ) hangzása

zene

nf .

le

zene

ko

zene

szignál

szignál

szignál

zene

zene

zene

f felkon

zene

énekes rész

zene

zene zene

A zene felvezetõje, ének nélkül

Haas-Frigge-Zimmer (1991) alapján, módosítva

lekonf

felkonf

zene

rövid csend

zene

T

zene

„Hibásan” alkalmazott keverés

zene

.

prózai mûsorelem

szignál

Nem kereskedelmi (nyugodt) hangzás

zene

szignál

lekonf

felkonf

zene

zene

idõponthoz kötött automatikus lekeverés, a szám közepén

Ha összehúzogattunk minden hangdarabkát: edit→ mix down to file→ all waves: ez egy hangfájllá mixeli a sokcsatornás anyagot, amit rögtön meg is nyit a hangszerkesztõben, és ez elmenthetõ, majd konvertálva mp3-má kész a mûsorunk. A Sound Forge 7 elõnyei (azon túl, hogy jóval kevesebbszer fagy le és gyorsabb is, mint az Audition): Effektek: Process → Time Strech: a hang hosszát úgy növeli meg, vagy csökkenti, hogy nem változik a hangmagasság: kis szünetek beiktatásával vagy apró részek kivágásával. Ha egy két perces anyag két perc 10 másodpercre sikerült, itt összébb lehet nyomni úgy, hogy csak kissé feltûnõ. Effects → Pitch → Shift: itt lehet az eredeti sebességet többé-kevésbé megtartani, miközben a hangmagasság változik: sárkány, szörny vagy hupikék törpike hang állítható elõ. Érdekes fiatal lányok hangját kissé lelassítani, hogy megkapjuk késõbbi hangjukat.

hangvágás 155 Process → Wave Hammer: itt található a CoolEditbõl ismert kompresszorfunkció. Resample: az eredeti mintavételezés átkonvertálható újjá. Ha a set the sample rate only opciót beikszeljük, a fájlon magán változás nem történik, csak gyorsabban vagy lassabban játssza le a gép. Ha ez nincs beikszelve, újramintavételezi az egész fájlt. Tools → Interpolate: a kijelölt rész két végpontját összeköti: a hanghullámban látható / kattanásként hallható ugrást simítja el. Replace: a kijelölt részt behelyettesíti az elõtte lévõ, hasonló hosszúságú részlettel.

Hangkártya Alapvetõen meghatározza, hogy mit tudunk egy gépen csinálni. Fontos szempont, hogy – képes legyen egyszerre több hangfájlt is kezelni (lejátszani), – képes legyen egyszerre felvenni és lejátszani. A rádió szempontjából fontos lehet az is, hogy ne csak lejátszani legyen képes egyszerre több hangfájlt, plusz egyszerre több bemeneti csatornából (mikrofon, line in bemenet), hanem – felvenni is képes legyen egyszerre több csatornából. Az egyes hangkártyák közül sok van, mely e három követelmény közül egynek sem (régiek), vagy csak 1-2-nek felel meg. A legújabb hangkártyák már alkalmasak a játékok és DVD-mozik miatt 4-6-8 hangcsatorna egyidejû, külön kezelésére, méghozzá 4-6-8 kimenettel (surround hangzás). Mivel a rádióban a kvadrofónia nem terjedt el, és ott max. 2 különválasztott hangcsatorna (sztereó) szükséges, ez az opció a rádiósok számára nem lényeges.

MIRE FIGYELJÜNK TECHNIKAI ESZKÖZÖK VÁSÁRLÁSAKOR?

– Fõleg induláskor csak azokat vegyétek meg, a) ami nincs meg nektek amúgy is (otthon, kölcsönözhetõ, nem használt). b) amire feltétlenül szükség van az induláshoz (pl. egy zenejátszó, egy mikrofon, és egy megoldás a kettõ keverésére) (nem kell komplett stúdióval elõállni!). c) ami olcsó (de nem gagyi). Olcsó alatt azt értjük, hogy kezdetben biztosan nem kell professzionális CD-játszó, mikrofon stb. – A csomagban kínált mûszaki cikkeknél legyünk elõvigyázatosak: biztos mindenre szükségünk lesz? – Kábelekbõl, csatlakozókból, átalakítókból vegyünk eleget. – Csak akkor vegyünk adáslebonyolítót, ha pontosan tudjuk, hogy miért és mire használnánk. Biztos szükségünk van rá? – Számítógépes programok vásárlásakor mindig próbáljuk ki a demó verziót, de inkább keressünk az interneten egy ingyenes (freeware) programot! – Bármilyen kütyü vásárlásakor csak azután vegyük meg, hogy kipróbáltuk, vagy ha nem lehet, megnéztük a technikai jellemzõit. – A nagy varázsló szoftverek és szép színû DJ-berendezések a gépi hangzást, a gépi vezérlést, a gépi érzést szolgálják. – A gépi hangzás és automatizált mûködtetés helyett az emberi közremûködést preferáljátok! (A kisközösségi rádiók levelezõlistájára írt levelek (pl. Péterfi Ferenc levele) alapján)

156 archívum

ARCHIVÁLÁS, ADÁSRÖGZÍTÉS „A szó elszáll, az írás megmarad”

„A közszolgálati mûsorszolgáltató a tevékenysége során birtokába került kulturális értékek és történelmi jelentõségû dokumentumok tartós megõrzésérõl archívumában gondoskodik, azokat szakszerûen összegyûjti, tárolja, gondozza.” (médiatörvény 27. § (1) ) „Az Archívum a Magyar Rádió elidegeníthetetlen tulajdona, és hanganyagát tekintve egyben a nemzeti kulturális örökség alapja. Teljességre törekvõen gyûjti a magyar és magyar vonatkozású hangdokumentumokat, válogatva gyûjti a világ egészének hangzódokumentumait, de a teljesség igénye nélkül gyûjti az írásos, ikonográfiai és tárgyi dokumentumokat is. A fent vázolt feladatok alapján tehát „nemzeti könyvtári” feladatokat is ellát, de e mellett közszolgálati feladatot is el kell látnia, hiszen ki kell szolgálnia a Rádió, mint közszolgálati médium 24 órás mûsorfolyamának információs igényét is. A hangzó dokumentumokon kívül (860 ezer hanghordozó) a teljesség igénye nélkül gyûjti az írásos (700 folyóméter iratmennyiség), ikonográfiai és tárgyi dokumentumokat (például régi rádiókat) is. A Magyar Rádió 80 000 kötetes könyvtára is az Archívumhoz tartozik.” (Közszolgálatiság a digitális korban. A Magyar Rádió Rt. Stratégiája 2002–2005)

A mûsorok archiválása törvény szerint 30 napig kötelezõ. Az ORTT idõnként – véletlenszerûen kiválasztott rádiótól és adásnapról – ezt be is kéri/kérheti. A rádiómûsor rögzítése legolcsóbban egy zsebrádió fejhallgató-kimenetére csatlakoztatott, félsebességgel felvevõ képmagnóval valósítható meg (4 órás kazettára így 8 óra fér). Ha van, aki felvegye, cserélgesse, ez megbízható megoldás. Ha nincs, automatizálni kell: számítógépes programokkal (pl. AirCheck) ez megoldható (minden órában külön mp3 fájlba írja az elhangzottakat): egy áramkimaradás, lefagyás miatt az addig el nem mentett anyag elvész, azaz ha pl. 1 nap hosszú felvételeket csinálnánk, ilyenkor nem tudnánk eleget tenni

Az Aircheck archiváló program néhány beállítási lehetõsége

archiválás 157 törvényi kötelezettségünknek. A hangminõség itt nem érdekes, kivéve, ha késõbb adásismétlésekre is akarjuk használni a rögzített fájlokat. A rögzítéshez nem elég az adásnapló, vagy külön eltéve azok a felvételek, amiket adásba játszottunk: az eredeti, „kimenõ” jelet kell rögzíteni (azaz azt, ami a rádión hallható volt). Érdemes azonban a legjobban sikerült mûsorainkat, a különleges eseményekrõl készített felvételeinket, és természetesen az eleve konzervnek (elõre megszerkesztve) készített mûsorokat külön is, az „örökkévalóságnak” archiválni – és valóban elérhetõvé tenni a közönség számára. Leghatékonyabb 192 kbps mp3 formátumban CD-n eltenni õket. Ebbõl másolhatunk a helyi mûvelõdési intézményeknek, könyvtárnak (ahol ki is kölcsönözhetõ lenne), leadhatjuk késõbb is (a Magyar Rádió mûsoraiban rengeteg az ismétlés), és az interneten is közzétehetjük. Ajánljuk közös mûsorarchívum-felületnek a www.visszaaradiohoz.hu honlapot. Ezeken kívül a legjobb mûsorainkról érdemes írásbeli változatot is készíteni, melyet a helyi lap is leközölhet. „A modern könyv egy emlékezet- és képzeletautomata.” (Ropolyi, 2003)

A rádió ma a pillanat pragmatikus médiuma: szórakoztat a pillanat élvezetéért, informál a legfrissebb hírekrõl a pillanatnyi tájékozottságért. Ennyiben hasonlatos a napilaphoz, aminek csak a legfrissebb száma ér valamit. Nagyon kevés mûsora van, az is a közszolgáltati rádióban, amely maradandó értéket alkot, akár dokumentumként, akár fikcióként. A hangzó mûsort alig tekintik igazi, (hivatkozható) publikációnak. A nyomtatott sajtó legkisebb cikkét, apróhirdetését is féltve õrzik a könyvtárak, míg a rádióban elhangzott mûsorokat – legyenek akármilyen kulturális, tudományos, mûvészi értékûek – nem õrzik hasonló archívumokban. Mivel tehát ezek nem is elérhetõk az emberek számára, elhangzásuk pillanatában halálra és feledésre vannak ítélve, amin még az esetleges alkalmi ismétlés sem segít. A hang lineáris természete miatt nem is nagyon alkalmas az egyszerû idézésekre, így a kulturális, mûvészeti, tudományos életben megjelenõ más mûvekre (de még más rádiómûsorokra) sincsenek hatással (részben a szerzõi jog korlátozásai miatt sem). (Kivétel ez alól a tiszta zene, lásd bootlegek.) A rádió így mindig passzív marad, csak beszámol a körülöttünk lévõ világról, de nem képes alakítani azt. Ahhoz, hogy a lassan a kulturális élet peremén is túlra szoruló rádió ismét aktívan bekerüljön a kulturális életbe, egymással is beszélõ rádiómûsorokra, (mûsorcsere, egymás mûsorainak hallgatása és reflektálás rá, illetve egyáltalán olyan mûsorok készítése, melyek a zenén és napi aktualitásokon túl reflektálható anyagot is tartalmaznak), valamint a rádióból (más médiumokba) kiszabaduló mûsorokra is szükség volna. A sajtóban alapkövetelmény más újságok, újságírók cikkeinek, híranyagának ismerete – a rádióban ez valamiért fel sem merül, nincs igény az eredetiségre. Hasonlóképp szükség van a felületes háttérrádiózás helyett a rádiózást elsõdleges tevékenységként (elemzõ, odafigyelõ, akár többszöri hallgatás) választókra, illetve olyan mûsorokra, melyek ezt megkövetelik (feladva a népszerû feltöredezett mûsorszerkesztési elveket). A könyv is hangzó médium volt kezdetben (minden könyvet hangosan olvastak, hogy az írásból szó lehessen), de leírva könnyen reprodukálható, másolható, részleteiben idézhetõ volt. Ezt a tulajdonságot talán a digitális technológia a tisztán hangzó médium, a rádió esetében is elõ tudja hozni.

158 beszélgetések

12.| beszélgetések a rádiózásról KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A KÖZÖSSÉGI RÁDIÓKRÓL

Az alábbi részletek a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének egyik szakmai szemináriumáról valók, ahol egy kerekasztal-beszélgetés során a közösségi rádiózás sajátosságait próbáltuk meg körbejárni. Cs. Kádár Péter: Nagyon furcsán kezdõdik a történet, ugyanis amikor az elsõ ilyen rádiók megalakultak Magyarországon, nem tudták magukról, hogy micsodák. Azt tudtuk, hogy két dolgot nem akarunk: nem akarjuk teletömködni reklámokkal a mûsorainkat, és nem akarunk a nagymamáknak rádiózni. Sokfajta ideológiát lehetett kiötölni, a Fiksz ideológiája az volt, hogy a magánvélemények és magánközlemények fóruma lesz. A kereskedelmi rádiók elsõsorban a hirdetést tartalmazzák mint üzenetet, a közszolgálatinak vagy államinak nevezett rádió a hatalom által fontosnak tartott információkat próbálja eljuttatni a néphez. Nekünk meg az a fontos, hogy a saját magunk, illetve azok világáról beszéljünk, akik vállalják, hogy problémáikat mûsorra tûzzük. Kicsit Hyde-park jellegû rádióként képzeltük magunkat, amelyben mindenki azt mond, amit akar. Kezdeti próbálkozásaink valóban ilyen véleményközlõ rádiózásról szóltak. Egyik elsõ, egynaposnál hosszabb rádiózásunknál – 1994-95 telén – bizonyítottnak látszott, hogy ez mûködik. Egy pesti padláson 18 napon keresztül ott van ki tudja, hány tucat ember, és csak mondja a magáét, beleköt a másikba, közben pedig idõnként zenél. Gyarapodunk, mert a hallgatónak is tetszik, egyre többen szólnak bele, egyre többnek van magánvéleménye a világ kisebb dolgairól. Kialakult egy jó bulihangulat, amelynek két feltétele volt: az egyik, hogy napi 24 órán keresztül rádiózzunk. Ez a fajta, életérzést sugárzó rádiózás csak hosszú idõtartamban képzelhetõ el, lévén nincsenek benne mûsorok. Ha a hallgató bekapcsolja a rádiót, akkor mindig ugyanazt hallja: hogy van egy nagyon közvetlen társaság, amelyik egyfolytában önmaga világáról beszél, s ha ez a világ olyan, mint az én világom, akkor ez az én rádióm is, és akkor elmegyek oda mûsort készíteni. Amikor aztán engedélyt kaptunk a másik két rádióval közösen, akkor az történt, hogy nem tudtunk éjjel-nappal rádiózni. Kicsikét sokan voltunk, úgyhogy el kellett osztogatni a mûsoridõt. Fél év után lassanként majdnem mindenkinek csak egy órányi mûsorideje maradt, és mert az emberek egyébként is elfoglaltak voltak, egyre kevésbé volt jellemzõ az, hogy találkozgattak egymással, bár egy ideig még a heti gyûldékre – stábgyûléseinkre – a rádió munkatársainak többsége összejött. Azonban a rádiózás mégiscsak egy szakma, s elkezdett kiderülni az, hogy hosszú távon azért nincsen annyi mondandónk. A mi világunk is véges világ, a mi világunk értékeinek állandó hangsúlyozása egy idõ után számunkra is unalmassá válik. Ehhez jött még az, hogy betette lábát a rádióba néhány pályázat, amikor már nemcsak a belsõ késztetésnek kellett megfelelni, hanem külsõ vállalásoknak is, és ebbõl számos feszültség adódott. Voltak preferáltabb mûsorok meg kevésbé preferáltak, jobban elismert mûsorkészítõk és kevésbé elismertek. Az lett a vége, hogy el kellett dönteni: bulit csinálunk-e továbbra is, és mellesleg tönkre fogunk menni anyagilag, vagy pedig összeszedettebb rádiót csinálunk, amely az alapértékekhez tér vissza: szociálisan érzékeny, kulturálisan magas szintû. Végül is egy nem teljesen demokratikus fogással úgy döntöttünk, hogy ha az

kerekasztal 159 alapértékekhez térünk vissza, akkor bizony néhány embert el kell küldeni. Azért nagyon nehéz ez, mert ezekre a figurákra végül is nem haragszik az ember, tehát szánkózni továbbra is elmehetnénk együtt, csak hát nincs, amiért elmenjünk szánkózni. Ennek következtében elküldtünk két embert, és velük ment vagy egytucatnyi. Nálunk alapvetõen nem arra szövetkezett az alapító, hogy rádiót csináljon, az csak késõbb jött. Sajnos kell valamiféle hierarchiát csinálni, ahol a közösség legtöbb tagja a döntések elõkészítésében vesz részt, a döntéshozatal viszont egyszemélyi feladatot jelent. Nem csak a külsõ felelõsség miatt, hanem azért is, hogy szét ne essen az egész. Legalább egyvalakinek át kell látni az egészet. Milyen eszközei lehetnek? Megesik, hogy valaki egybõl megsértõdik, ha szólnak neki valami miatt – nálunk is így van, ha nem is tömegesen, de távoznak el emberek. Igaz, utóbb kezdenek visszaszivárogni, mert hiányzik a dolog: jó, hát akkor nem teljesen azt csináljuk, amit akarunk, de megszólalni, zenéket összerakni, azért az nagyszerû dolog. Volt olyan is, akit többször kirúgtunk már, de újra bejön a stúdióba: nem csinál semmit a szerencsétlen, de olyan rohadt a külsõ világ, hogy valahová tartoznia kell – például egy rádióhoz. Mihályfi Tivadar: Amikor ’95 elején elindultunk, mi is azzal kezdtünk, hogy mutassuk meg: nem csak a profik tudnak rádiózni. Ez egy nagyon szép szlogen, nagyon könnyen ment addig, amíg elõ nem állt az a probléma, hogy nem hetente egyszer kell adást sugározni, hanem napi rendszerességgel. Természetesen mi sem vagyunk egy tõkével agyontámogatott rádió, ahol ha megfizetjük a munkatársakat, akkor azt csinálják, amit mi mondunk. Akkor kezdõdnek a hibák, amikor az önkéntes munkatársak megbízhatósága megkérdõjelezõdik. Nálunk különösen, mert a Szombathelyi Tanárképzõ Fõiskola hallgatói adták a rádió önkéntes stábjának többségét. Természetesen nem a szombathelyiek, mert õk aztán nemigen jönnek rádiózni, hanem a kollégisták. Véget ér a félév, hazamennek. Jön a nyár, kéne naponta rádiózni – de kivel? Ekkor kezd hígulni az önkéntes munkatársi gárda, mert olyanokat vagyunk kénytelenek megtartani, akiket amikor elegen vagyunk, nem szívesen foglalkoztatunk. Problémarendezés alkalmával a legelsõ stáció: le kell ülni elbeszélgetni az illetõvel. Meg kell értetni, hogy õ ennél a rádiónál két dolgot kapott: lehetõséget arra, hogy a hallgatókat tudásának megnyilvánulásaival traktálja, meg még egy lehetõséget, hogy ha ez jól sikerült, akkor legyen egy kis sikerélménye. Ez két olyan motiváció, amibõl a sikerélmény a nagyobb, s ez nagyon sok önkéntes munkatársunkat megtartja. Még azokat is, akiknek utána elfoglaltságuk van, ami nagyon nehézzé teszi a rádiózásban való részvételüket. Halics Attila: Gyerekek, az egész beszélgetésbõl egy derül ki: azt a fogalmat, hogy közösségi rádió, nem lehet egyféleképpen definiálni. Minden rádió a saját körülményei, a saját környezete alapján kell, hogy kialakuljon. Ne akarjunk mi sablonokat kimondani. A lényeg a következõ: mindig az adott környezetnek, körülménynek, hallgatói összességnek kell rádiómûsort sugározni, ez pedig mindig más. Nem erõltethetek a hallgatóságra olyan arculatot, amit én képzelek el magamnak. Egyet tehetek: megpróbálok a magam eszközeivel, adottságaival olyan mûsort csinálni, ami minél több hallgatót vonz. Ehhez viszont ismernem kell a hallgatóságot. Giczey Péter: Beszélgetünk itt fogalmakról: amatõr, profi, közösségi rádió, reklám, nem reklám stb. Szerintem ezek a fogalmak egyáltalán nem érvényesek a közösségi rádiózásban. A közösségi rádiózás más tér, más idõ, más dimenzió. Szerintem a közösségi

160 beszélgetések rádió az maga a hallgató. Van egy olyan mondás, hogy a közösségi rádió általában az, ahol a hallgató hallható. Szerintem ez tökéletesen kifejezi a közösségi rádiózás lényegét. Thuróczy Gergely: Kivételesen nem a Fiksz, hanem a pécsi Szubjektív Rádió „képviseletében” szólnék. A Szubjektív egy jó fél évtizede megszûnt rádió, még a kemény antalli idõkben kalózként sugároztunk Pécsett, nevetséges technikai körülmények között. Nem dobott föl, hogy senki sem hallgat, de csináltuk, mert tudtuk, hogy kell – noha még a saját kollégiumi szobatársaim sem hallgattak. A rádiózás nem amatõr vagy profi szembenállásról szól, ennél lényegesebb a pénz kontra nem pénz: igazi közösségi rádiózás ott lehetséges hosszú távon, ahol az anyagi érdekek háttérbe szorulnak. Kalózként meglehetõsen „ideális” szabad rádió voltunk. És ebbõl a valamibõl nõtt ki aztán a Publikum Rádió, Pécs hivatalos szabad rádiója. Kell egy kis fanatizmus ehhez a mûfajhoz, aki pedig rögvest sikerélményre vágyik, az keressen más formát az önmegvalósításhoz. Az elejétõl fogva komolyan vettük az egészet, pedig aztán tényleg csak légyzümmögés voltunk a viharzó magyar médiamoratóriumban. Nem azért csináltam a rádiót, mert arra számítottam, hogy majd megélek belõle, s még csak azt sem vártam el, hogy széles néptömegek hallgassanak, hanem azért, hogy jelen legyen valami más is az éterben: a lehetõség, az esély. Szerintem valahol itt kezdõdik a közösségi rádiózás, bár én szívesebben használom a „szabad rádió” terminust, melynek értelmében az ember saját magát és kedvtelésbõl nyomatja, és nem számít a hallgatók száma. Egyébiránt megértem, hogy a kereskedelmi rádiókban nem lehet pl. komolyzenét adni, mert akkor éhenhal a család, lévén elmaradnak a reklámbevételek. A szabadrádiós olyan mûsort készít, ami beleillik a közösségi rádió szellemiségébe, és ennek a produkciónak ott a helye, más rádiókban szinte értelmezhetetlen. A rádió számomra nem fétis, nem egy elérhetetlen fórum, nem a szerencsés-kevés „beavatottak” által ûzött médiamágia, hanem a hobbi-hétköznapok része: mondhatni semmi köze a profi újságíráshoz. Mindenki ír verseket – ennek nyomán miért ne rádiózhatna mindenki? Elismerem, hogy szélsõséges álláspontot képviselek, ért is engem elég vád, hogy ízlésterrorista vagyok. Finomabban szólva: nem árt népmûvelõ szándékkal közeledni ezen fajta rádiózáshoz. Nem a pillanatnyi közönségigény kiszolgálása a cél, nem a divat követése, hanem a progresszivitás, az újdonság ill. az idõtálló értékek felmutatása. Azt, hogy mi számít újnak, elég könnyû meghatározni, de hogy mi a jó, abba most inkább ne menjünk bele, mert az mindenkinél más és más. Számomra az a legfontosabb, hogy mi megy ki az éterbe – hogy ennek a gazdasági háttere micsoda, az a közösségi rádiózás szempontjából másodlagos. Biztos fellengzõsen hangzik, de én az „örökifjú értelmiségnek” készítem a mûsoraimat: ebbe számomra belefér a 14 évestõl a 80 évesig bárki, s ez elsõsorban mentális, szívbéli hozzáállást takar. Nem azt mondom, hogy ne legyen Pesten tíz nyalóka-rádió, arra is szükség van, viszont legyen más is, például leginkább egy kilencvennyolcmegaherc a maga civiltilosfikszével. Változatosság, sokszínûség és egy bizonyos megemelt szellemiség: ez a mi „filozófiánk” – ráadásul nem konkurensei vagyunk a kereskedelminekközszolgálatinak (mert aki nem rájuk kíváncsi, az inkább úgysem hallgat rádiót): mi kiegészítjük õket, nem pedig versenyzünk velük. Mi nem háttérrádió vagyunk, ránk oda kell figyelni – már amikor érdemes... Persze adódnak ebbõl „kellemetlenségek” is: bizonyisten kaptam olyan telefont, hogy muszáj kikapcsolni a Fikszet – nem azért, mert hallgathatatlan volt, hanem mert annyira lebilincselõ, hogy elvonja a hallgatót a munkától. Ennél nagyobb elismerést nehéz kapni ebben a mûfajban.

kerekasztal 161 Suba Péter: Nekem a rádió elsõsorban eszköz, s ebbéli minõségében egy folyamatot világít meg, amit például egy újság nem adhat meg. Azon van a hangsúly, hogy miképp érezzük magunkat a mûsor készítése folyamán. A rádió annyiból jobb az újságnál, hogy azonnal lehet érezni a reakciót, nincs idõ arra, hogy még egyszer átnézzük a dolgot – profivá tud nevelni, koncentrálja a gondolkodásodat. Természetesen az is fontos, hogy az önmegvalósítás és a szabad véleménynyilvánítás is belefér a folyamatba, s az itt tanultakat modellezni lehet majd életünk bármelyik területén. Produktumot hozunk létre a semmibõl. Péterfi Ferenc: Azt szeretném elmondani, hogy számomra mi az izgalmas a közösségi rádiózásban. Azt veszem észre, hogy aki nálunk dolgozik, és a mûsorában beszélget valakivel, azt érdekli a másik ember. Ez manapság elég ritka a világban. A másik, hogy nagyon helyi tud lenni ez a fajta médium. Nem azt mondja, hogy ami ezen kívül van, az érdektelen és értéktelen, de a világ olyan szeletét teszi elõtérbe, amivel a média más dimenziói nem foglalkoznak. Önkénteseink elsõsorban olyan dolgot tudnak jól megcsinálni, amihez személyesen kötõdnek. Általában azt tapasztalom, hogy van üzenete az embereinknek, akinek pedig nincs, az úgyis kikopik. A mi rádiónkban az a jellemzõ, hogy se a vendég nem sztár, sem a mûsor készítõje. Nem a külsõségek számítanak, hanem az érdeklõdés: próbálok közvetíteni valamit a többiek felé, kiemelni az átlagos világból, és jó esetben az én érdeklõdésem van olyan õszinte, hogy az a hallgató számára is meghitt lehet, tehát van üzenetem – és ez sem olyan mindennapos a média gyakorlatában. Cs. Kádár Péter: A közösségi rádiózásnak van egy nagyon fontos ismérve: a tolerancia. A Fikszben nem kivételes, hanem jellemzõ eset, hogy az átlagostól eltérõ emberek adják elõ saját dolgaikat, minek következtében egészen különleges mûsoraink vannak. Hozzánk igen ritkán téved be „normális” ember – mi valóban egyéniségeket tartunk. Eleddig sikerült elkerülnünk, hogy a Fiksz magánhangzóvá váljék, azaz egy személy vagy csoport rádiója legyen, ez pedig a sokszínûség következménye. Ha valaki irányzatos vendéget hoz magával, akkor többnyire mindig akad valaki, aki azt mondja: ezt a pasast mégiscsak meg kellene szorongatni, mert a mondókájának reklámíze van. S ebbõl a szempontból is különbözünk a közszolgálati rádió talpnyalós vagy álobjektív dolgaitól. Mi egy konfliktusvállaló rádió vagyunk, nem rettenünk meg attól, hogy a világ nem kerekded, s persze elsõsorban azokkal szeretnénk barátkozni, akik másként, alternatívabban mûködnek, mint a világ általában. Itt egy apró megjegyzést hadd tegyek: a közösségi rádió és az alternatív rádió nem ugyanaz. Tehát aki alternatív mûfajokat csinál, az nem biztos, hogy csupán közösségi rádió keretei közt teszi. Brüll Edit: A közösségi rádiózás számomra azt jelenti, hogy végre valamit nem pénzért kell csinálni. A szabad rádió és a közösségi rádió között különbséget teszek. A szabad rádió jóval tágabb fogalomkör számomra. Ilymódon persze a szabad rádiók körébe egy kereskedelmi rádió is beletartozhat, mert õ is lehet független – tehát én a szabad rádiózás alatt nem azt értem, hogy mindenfélét lehet benne beszélni, hanem a függetlenség a lényeg. A közösségi rádió független, nem pénzért kell csinálni, valamint nem valamiféle külsõ, hanem egyfajta belsõ kényszer határozza meg a tartalmát. Éveken keresztül közösen kell megteremteni az új értékeket, a régiekért pedig naponta megharcolni – az új emberekkel, a régiekkel, idõnként önmagunkkal. Azt gondolom, hogy ez nagyon érdekes és értékes folyamat. Itt nemcsak hallani, hanem meghallani kell a másikat, és nemcsak nézni kell, hanem látni. Foglalkozni kell azzal, aki elsõ látásra nem odavaló – egy kereskedelmi rádióban, ha rosszul is teszi a dolgát, akkor el kell zavarni, nálunk viszont más szempontok is közrejátszanak.

162 beszélgetések Váradi Ferenc: 4–5 évig dolgoztam egy debreceni lapnál, profi körülmények között, meglehetõsen magas fizetésért, csak egy idõ után a politika, illetõleg a gazdaság abszolút rátelepedett a közérzetemre. Nem írhattam meg azt, amit szerettem volna, mert ez esetleg elrémítette volna a potenciális hirdetõt. Egy idõ után belefáradtam és megutáltam az egészet, nem akartam hülyeségeket és hazugságokat írni – ennek ellenére ma is imádom az újságírást. Aztán elmentem a Szóla Rádióhoz, most meglehetõsen rossz anyagi körülmények közt dolgozom, nem Marlborót szívok, hanem hagyományos Sophianét – de egyébként jól érzem magam…

KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓKRÓL

az istenkúti közösségi házban a Remete Rádió indulásának estéjén, 2004. november (szerkesztett, rövidített változat) Megszólalók: Giczey Péter (Debrecen), Hizsnyik Dénes (Pécs-Istenkút), Hargitai Henrik (Budapest), Liling Tamás (Budapest), Peták Péter (Pécs-Istenkút), Péterfi Ferenc (Budapest), Sülyi Péter (Õriszentpéter), Szabó Krisztina (Debrecen), Szakács Zsuzsáné (Cserkút) PF Nehéz, hogy elszakadjunk a kereskedelmi rádiók sémájától, mert mindenki innen veszi a mintáját. Nagyon nehéz megalkotni új arculatokat, pedig ez az izgalmas benne. A kisközösségi rádiók megengedhetik, hogy sajátos karaktert és új stílusú mûsorokat találjanak ki. Világkatasztrófának látnám, ha a most induló kisközösségi rádiók kis Danubius vagy kis Sláger rádiók lennének, mert abból kicsit, gyengébbet csinálni nem is érdemes. Olyat érdemes csinálni, amit máshol nem lehet, és erre nagyon jó a kisközösségi rádió. Egész biztos, hogy Cserkúthoz szólni a legszemélyesebben ti tudtok, mert titeket ismernek és ti ismeritek õket. Az a tapasztalat, hogy ahol helyi lapok vannak, hiába van egyre nagyobb verseny a nyomtatott sajtó piacán, egyik sem tud vesenytársa lenni a helyi újságnak. A nagyok kioltják egymást ott fönt vagy megyei szinten, de a helyi lapnak nincs igazi versenytársa. Ha megtalálják a hangjukat, a kisközösségi rádiókkal is ugyanez lehet a helyzet. Sokan mondják, hogy a rádiózás ma nem divat, de ha lesz mit hallgatni, és ha nem egyfajta mûsor fog szólni 15 hangszóróból, akkor szerintem van arra esély, hogy az emberek visszaszokjanak. Az elején érdemes nagy erõfeszítéseket tenni, és nagyon eredeti ötleteket kitalálni egy kampányra, megtalálni a csatornákat, hogy az emberek elhiggyék, hogy érdemes hallgatni a rádiót, ahelyett hogy bekapcsolnák a tévét és üveges szemmel üljenek elõtte. Ez mirólunk szól, ahol lakunk vagy dolgozunk. Egyébként ha beindul, nagy kockázata és kiadása a rádió mûködésének nincs. Külföldi kollégák mondták, hogy olcsóbb egy közösségi rádiót mûködtetni, mint egy helyi újságot kiadni. Bizonyos ügyek erõforrásai lehetnek egy mellette levõ másik dolognak. Egy teleház segíthet egy újság kiadásában, egy rádió mûködtetésében. Most itt lett egy adó meg egy antenna, de ami kell hozzá, hogy tartalommal meg legyen töltve, az itt [a közösségi/teleházban] jelen van. Fontos, hogy kialakuljon, hogy a meglévõ újság és a rádió hogy tud építeni egymásra, hogy tudja a rádió felhívni az újságra a figyelmet, vagy az újság leközölni a rádióban elhangzott érdekes mûsorokat, mivel a szó elszáll. GP Óvnék attól, hogy a kisközösségi rádiók szent tehénként fogják fel a technikát, és arra törekedjenek, hogy minél tökéletesebb cuccokkal szólaljanak meg: nem, minimális technika is elég ahhoz, hogy megszólaljon egy kisközösségi rádió... PF Henrikék már egy hónapja indultak, te mit gondolsz? HH Én budapesti fejjel nézem az egészet. A mi rádiónk kb. az egyetem területét és a

kerekasztal 163 Nemzeti Múzeum kertjét szórja be, ami sajátos hallgatóságot ad, azaz a mi célcsoportunk nem ott él, ahol sugárzunk. Lehet, hogy meg kell nézzük, hogy akik ott laknak, abban a két utcában, ami az egyetem körül van, azokkal milyen kapcsolatot tudunk teremteni, ami egy egészen más profilt adna, mint amit eddig elképzeltünk. Pesten ugye úgy élünk, hogy senki nem ismer senkit a környezetében. Egy falun épp ellentétes a helyzet. Ahogy körbejártam 15 perc alatt a vételkörzetünket, és nézegettem a házakat, arra gondoltam, hogy itt laknak azok az emberek, akiket nem ismerek, de akiket meg tudunk szólítani és beszélgetni tudunk a rádión keresztül, vagy akik bejöhetnek a stúdióba. Egy hagyományos értelemben vett kisközösségi rádió egy nagyvárosban így létrehozhat egy közösséget, és pontosan azáltal, hogy ilyen kicsi a vételkörzete. Ebbõl a szempontból nem is lenne jó egy 2–3 km-nél nagyobb vételkörzet, mert megint ott lennénk, hogy nem ismerjük azokat, akikhez beszélünk. Ha mindenki ismer mindenkit – hallgatók és mûsorkészítõk – azt még nem tudom elképzelni, milyen lehet, de egy teljesen új rádiós megszólalást tenne lehetõvé. PP Nekem azt a tapasztalatom, hogy ha valaki Budaapesten megy egy tömegközlekedési eszközön, akkor csak a közlekedés zajait érzékeli, míg ha itt felszállunk a 22-esre, akkor nagy duruzsolás van, mert mindenki mindenkivel beszél, mert ugye itt laknak ezen a vonalon, rendszeresen találkoznak, mert van mondanivalójuk egymásnak, de ezek mind személyes kapcsolatok. Egy médiumban való megszólalás egy ilyen környezetben, ahol a hallgatók ismerhetik a megszólalót, mégis egy más dimenziója a kommunikációnak, mint a személyközi, tehát nekünk épp a másik irányba való elemelkedést jelenti ez, mint az, amirõl beszéltél az elõbb. Minimális tapasztalatunk az, hogy elsõsorban a fiatalokat sikerült ezzel a kezdeményezéssel bevonni, ez egyértelmûen látszik. Van nekünk ez az istenkúti szomszédság, amit eddig nem neveztünk így, hanem városrésznek tekintettünk. Ezzel a rádióval legalább ennyi embert fogunk elérni a Donátus részbõl és a Magyarürögibõl, amellyel korábban létezett kapcsolat, de 99 óta semmilyen kommunikáció nem volt ebben az irányban. Most õk is a vételkörzetünkbe tartoznak. A rádió nem kollektív tevékenység, hanem igazából egy ember hallgatja, és ezért is tetszik, hogy bár nem errõl lett elnevezve, hanem a helyi eredetlegendával kapcsolatban Antal remetérõl, de ez is kifejezi, hogy itt vannak magányos emberek, amihez jó lehet, hogy van egy személyes kapcsolata a rádión keresztül. Egyértelmû, hogy amikor tömegkommunikációs eszközök küzdenek a nézõkért, hallgatókért, nekünk nagy versenyelõnyünk van egy ilyen kisközösségi rádióval. Mert mi fokozza a nézõszámot? Ha hétköznapi, vagy közülünk való embereket mutatnak be. Ez nagyon erõs tendencia. Eleve a sztárkultusznak is ez a célja, hogy ismerõssé váljon. A másik ilyen, hogy helyi ügyekkel is foglalkozzanak. Ezért vannak a regionális stúdiók vagy helyi mutációk. Ebben a két dologban az elõnyünket akármilyen gyenge technikával, béna mûsorvezetéssel, rossz szerkesztéssel sem könnyû lerombolni. A másik, tömegkommunikációban látható jelenség a médiavalóság létrehozása, amikor a bulvárlapok, kereskedelmi médiumok között folyamatos szerzõ-, téma- meg szereplõcsere történik… PF Úgy gondolod, hogy õk találnak ki eseményeket? PP Igen, pl. valamilyen magazin címlapján levõ sztárról lehet információt találni a rádióban, tévében is, és viszont. PF A kereskedelmi rádió kénytelen nagy pénzen, híres sztárszemélyiségben, mesterségesen ezt az ismerõst megteremteni, akit pesze egyikünk sem ismer, csak azért, mert milyen híres. Ez csak a személyesség látszata. Itt viszont nem kell semmilyen sztár, itt tényleg személyes ismerõsök vannak.

beszélgetések PP Mi már hosszabb ideje üzemeltetjük a közösségi házat, a teleházat, mindenféle szomszédsági kísérleteket, és már úgy érzem, hogy kezdtünk kifulladni. A rádióval lesz egy azonnali nyilvánosság, ami új dimenziót fog adni annak, amirõl úgy éreztük, hogy már nem tudnánk tovább fokozni. PF Lehet hogy az lehet másutt is a siker záloga, hogy valami meglévõ közösségi mozgás mellé beépíteni a rádiót. Itt is arról van szó, hogy egy meg egy az három. SZZS Nekem az lenne a kérdésem, hogy otthon, a háztartásokban levõ rádiókon fogni lehet-e ezt az adást, vagy csak bizonyos új vagy épp régi vevõkészülékekkel? PF Az esetek 98%-ában lehet fogni. URH-ra szólnak az engedélyek, amin most az összes rádió is ad. SZZS Egy ilyen rádió elindításához mennyire kell szakmaiság, a mûsorok elkészítéséhez? Amikor a rádió megszólal, az felelõsség. Az erkölcsi oldalon kívül a szakmai minimum? Lehet, hogy sokakat ez tart vissza a rádiózástól. PF A Szabad Rádiók Szervezete szervez ilyen képzéseket. A mûsor felépítését a hely szabja meg sok mindenben. A szakmai alapok kis odafigyeléssel könnyen megtanulhatók. A képzéseken ezt lehet gyakorolni. PP Nekem az volt a legfontosabb egy ilyen képzésen, hogy én még sose csináltam ilyet, és mégis csináltunk egy 30–40 perces rádiómûsort, ami mégis tényleg rádiómûsor volt. Ezeket a kezdõ lépéseket most már itt minálunk [a Remete rádióban] is meg lehet tenni. GP A szakmaiságnak és a demisztifikálása híve vagyok, és egyfajta minimalizmusé. Semmi különösebb hókuszpókusz nincs ebben. Egy rádiómûsor elkészítéséhez természetes emberi felkészültség kell. Az, hogy ki tudjunk mondani egy mondatot, vagy fel tudjunk tenni egy kérdést. Egy frappáns megfogalmazása ennek az, hogy a közösségi rádió az a rádió, ahol a hallgató hallgató. Tehát pontosan a hétköznapi ember nyelvezetében, szókészletével lehet elkészíteni a mûsorokat. HH A médiatörvényt viszont be kell tartani. Persze ha valaki nem extrém dolgokat csinál, akkor nem kerül konfliktusba vele... PF De ezek nem nagyon elvont dolgok, pl. nem lehet a másikat becsmérelni … GP általános emberi vagy állampolgári jogok … PF Itt is egy nyilvánosság elõtt beszélnek, mint egy falugyûlésen, nagyjából errõl a felelõsségi körrõl van szó, nyilván kicsit kiegészítve. Ha valaki kicsit rosszabbul beszél, de van mondanivalója, oda fognak figyelni rá. SZZS Az élõ adásnak vagy a felvettnek mi a jelentõsége? PF Azoknak a rádióknak, melyekbõl ez a kisközösségi kinõtt, az a jellemzõje, hogy dominánsan élõ adás van, illetve elképzelhetõ, hogy ha megkérdezzük az utca emberét, akkor azt felvételrõl adjuk be, de az igazi sajátossága az élõség GP Ez éppen az egyidejûségbõl következik. Azonnal el lehet mondani egy történést, hogy pl. lezártak egy utat, és ennek praktikus oldala is van, hiszen konzervmûsorokat készíteni sokkal nagyobb munka. Egy óra szerkesztett mûsor nálunk minimum 3 óra munkába került, és miután mindenki önkéntes, nincs ennyi ideje, és ennek van igazán íze… PF De ezek mind a mi gyakorlataink, melyek felülírhatók. Nálunk a Civil Rádióban van két ember, aki az egyórás mûsorát van, hogy 8–10 óráig csinálja. Ettõl mindenkinek égnek áll a haja, de baromi jó mûsor keletkezik belõle. A többiek ha lehet, élõben csinálják, mert ez a leggyorsabb. De most a kisközösségi rádióknak minimum 14 óra a heti mûsoridõ.

kerekasztal 165 Sok helyen elképzelhetõ, hogy fontos lehet az élõ mûsort fölvenni, és akár többször ismételni. Így a kapacitással lehet takarékoskodni, vagy a mûsoridõ növelhetõ nagyobb erõfeszítés nélkül. Ezek sokszor nagyon értékes dolgok, így kár, hogy elszállnak, és az ismétlés fontos lehet ebben. HH Az ismétlésekkel ezen kívül a szöveges mûsorok aránya növelhetõ többletmunka nélkül, de szerintem természetesen amellett, hogy a megszólalókban nem érezhetõ az élõzés izgalma, a mûsorkészítõ sokkal inkább ura a mûsorának, sokkal jobban tud játszani a témával, a hangokkal, és bizonyos hatásokat csak felvett mûsorral tud elérni, ahol keveredik a helyszíni felvétel, a stúdiófelvétel, effektek, zenék stb. De ez egy másik mûfaj. HD Érdemes a 30 napos archiválási kötelezettséget úgy használni, hogy úgy rögzítsük az adást, hogy visszaszerkeszthetõ legyen. Legegyszerûbb, ha számítógépre vesszük, mert akkor nem kell újradigitalizálni. Kiszámoltam percre, hogy melyik nyersanyagnak mennyi a költsége. Úgy néz ki, hogy leggazdaságosabb a tömörített állomány. PP A kötelezõ rögzítés így arra is jó, hogy ismételhetõ lesz a mûsor. SZZS Kell-e mindenkihez eljusson a mûsor, vagy baj-e, hogy nem jut el mindenkihez? GP Törekedni lehet rá, de a hallgató majd eldönti maga. Nyilván cél, hogy minél többen hallgassák. HH De ez nem jelenti azt, hogy ne lehessen rétegmûsorokat készíteni. Az extrém zenei vagy költészeti mûsorok is nagyon fontosak egy kisközösségben. PF Ekkor keletkezik az építkezés: vannak különös igények, a kérdés az lesz, hogy elhelyezhetõ-e olyan mûsoridõben, amikor kevesebben hallgatják, de akiknek szól, azok tudják, hogy akkor érdemes erõfeszítést tenni. Ezt jelenti a szerkesztés, hogy amikor legtöbben hallgatják, akkor a legtöbb emberhez szól a mûsor. GP És fontos nagyon az a „szerkesztési” elv, hogy melyik önkéntes mikor ér rá … HH és mi érdekli az önkénteseket … GP Ez befolyásolja legjobban az adásszerkesztést. Nálunk a Szóla Rádió egyik leghallgatottabb mûsora a Gramofónia nevû, 50-60-as évek zenéit játszó mûsor, ami vasárnap délelõtt van, de nem a szerkesztési elv miatt, mely szerint az oldiesnek vasárnap délelõtt kellene mennie, hanem azért, mert egy középiskolai tanár szerkeszti, aki ekkor ér rá. De akik ezt szeretik, azok ekkor ott lógnak a rádión, és ezt hallgatják. HH Nálunk [az egyetemi rádióban] nappal, amikor az egyetemen dolgozók a büfékben hallgatják a rádiót, akkor alapvetõen zenéket sugárzó, szórakoztató mûsor van, délután magazinmûsorok következnek, a még ott maradtaknak vagy a környékbelieknek, akik már otthon vannak, és este az egyetemi elõadások mennek, amikor az egyetem már kiürült, és ez már csak az ott lakóknak szól. Napszakok szerint tehát teljesen más típusú mûsorok mennek, teljesen más közönségnek. SZZS Én arra gondolok, hogy ha az ember belekerül egy élethelyzetbe, pl. egy kórházi szobába, mivel azonos az élethelyzetük, azonnal megalakul a közösség. Egyébként idegen emberek, de hirtelen úgy érzik, mintha 10 éve ismernék egymást. Ezért gondolom én ennek a rádiónak az életképességét, mert a kisközösség olyan, mint az az egy kórházi szoba: mindenki ugyanazt éli meg, ugyanazt érzi, ugyanaz jut eszébe, talán ez összefogja és talán érdekli is. HH Az egyik definíció a kisközösségi rádiókat földrajzilag határozza meg: az tartja össze, hogy ugyanott élünk. De a másik definíciója az érdeklõdési közösség. Azaz ha valahol egy bélyeggyûjtõ rádiót akarnak, azt is megtehetik… PF de fõleg egy mûsort …

166 beszélgetések PP Hogyan tudom azt biztosítani, hogy a hírek mindig rendesen lemenjenek? SZK Nálunk minden nap hárman vannak reggel (minden nap mások). 15 percük van arra, hogy mikor 6-kor bejönnek, megnézik a kis dobozt – fachban gyûjtjük a híreket –, a programajánlót félreteszik, mert az késõbb lesz. Van egy újságíró srác, aki elõkészíti elõzõ délután a hírek egy részét. A helyi híreken van a hangsúly, a belföld kevésbé és a külföld sem, mert azt bármelyik más rádión hallja. Nálunk 1996 óta kiépültek olyan csatornák, hogy a mindennapi postával csomó olyan dolog jön helybe – meghívó sajtótájékoztatóra, kiállításra, programra, civil szervezetek hírlevelei –, amit csak ki kell bontani, meg kell nézni, el kell dönteni, hogy kell-e stb. Ugyanígy faxon rengeteg sajtóanyagot kapunk, de ezt ki kell építeni. Ahol lehet, be kell jelentkezni, fel kell venni a kapcsolatot. Aki hírek után megy, annak minden ilyen helyre el is kell menni. Feliratkoztunk a helyi debreceni hírlevelekre. Egyébként meg nyitott szemmel és füllel járunk. PF Egy kis faluban akár portáról portára végig lehet nézni, hogy ki mivel foglalkozik. Meg kell nézni hogy kinek a szomszédjától milyen hírek tudhatók meg. Ezek azért nagyon fontosak, mert soha sehol ilyen híreket nem lehet kapni. Ha ezek a kapcsolatok élõek, hogy a korongos és a sárkánykészítõ és a pék is hír tud lenni, nem hirdetés, hanem hír, és ha pár kapcsolat után rájönnek erre, akkor õk maguk hozzák majd ezeket. Ez egy nagy munka, de nagyon megérné. Ettõl nagyon helybe illeszkedhet a rádió. Olyan viszonyok alakulhatnak ki, amit mi nagyvárosban nem tudunk megvalósítani. Persze benne van az önkormányzati és egyházi hír, de az is, hogy mi történt ezzel-azzal. SZK Az is fontos, hogy az elsõ idõben mindig mindenhol ott kell lenni. Ha megismernek téged, akkor az illetõ már magától fogja mondani a híreket. Nálunk is mûködik, hogy szájhagyomány útján terjed a dolog. Amikortól azt mondták rólam, hogy fõszerkesztõ vagyok, akkor az elsõ idõben éjt nappallá téve semmi mást nem csináltam, csak azt, hogy ahol két fedõt összevertek, de ezt szó szerint mondom, ott voltam, megmutattam az arcomat, elmondtam hogy ki vagyok, mi vagyok, hogy tudják hozzám kötni, és most már úton-útfélen megállítanak: és a hír helybe jön. De ez két év volt. De még mindig ez mûködik a legeslegjobban. Ha van valakinek annyi pénze, hogy egy A/4-es szórólapot csináljon, azután utána lehet menni, de sok olyan dolog van, ami idáig sem jut el. Amerre én vásárolni megyek, bringások ott gyakorolnak, és véletlenül épp most csinálok szubkultúra-kutatást, és megálltam velük beszélgetni. Azóta folyamatosan hozzák a híreket. Egyre több fiatalt érdekel az extrém sport, de ezeket a híreket nem hirdetik meg a városban. SP Mi történik, ha mégsem sikerül eleinte kitölteni a mûsoridõt? PF Egyrészt lehet zenét adni, amit a helybéliek is szívesen fogadnak. A rádió alapvetõen mégiscsak zenei mûfaj, a zenének legalább 50%-nak kell lennie, még egy ilyen beszélgetõs rádióban is. A másik, hogy ha van 7 nap, elképzelhetõ, hogy csak háromban adtok, és a többi napokon megismétlitek az adást. HH Külföldön is sokan csinálják, hogy megcsinálnak egy óra mûsort, és egy napon át csak ezt ismétlik. A hírrádiók se nagyon csinálnak mást, 15 percenként ismétlik a mûsort, mert a hallgató úgyis csak ennyi ideig hallgatja õket. Ekkor a nap bármely szakában kapcsolja be a rádiót a hallgató, azt az egy órát fogja hallani, amit nagyon jól megcsináltatok, és ha újra kezdõdik, észreveszi, hogy itt a mai mûsor vége, és kikapcsolja. SZK Nálunk a mélyponton a technikus olvasta fel a helyi újságból a híreket a forrás megjelölésével. De tényleg ez volt a mélypont. GP Egy idõben minden este ráültünk a telefonra, hogy van-e valami híretek, ezt leírtuk, és ebbõl álltak össze a másnapi hírek. A lényeg, hogy ki kell építeni a kapcsolatot

kerekasztal 167 a hírforrással, és folyamatosan ki kell szedni belõle a híreket. Nekünk az is hír, ha kiállításmegnyitó volt, és ez nem programajánló, de máshol lehet, hogy már az hírértékkel bír, ha bemondod, hogy emberek, meghozták a friss pékárut. PF Sok történésre már csak a reflektálás is hírré válik. Akár megdicsérni az egyébként is létezõ dolgokat. SZK Ha csak azt elmondjátok, hogy mi történik itt a teleházban, ami lehet, hogy számodra evidens, az már lehet hír. Olyan dolgok, amik mivelünk történnek … PF És ez a kulcsszó, hogy az, ami velünk történik! LT Itt az a hír, amivel a hallgatóban azt tudatosítom, hogy ahol õ él, azok a fontos dolgok. Azt kell tudatosítani, hogy ha hallok valamit, és arról azt gondolom, hogy még egy embert érdekelhet, azt bemondom. A hallgatókkal való interakció egy idõ után kiderül, hogy mi az, ami érdekli õket. Ez egy közös felfedezés. Ez az élmény, hogy megyek az autóban, és még hallom a Peták hangját, és még mindig hallom, és hopp, elfogyott. Itt nem az lesz a legfontosabb, hogy milyen zene szól, hanem ami a zenéket összeköti. Az emberek, amit tényleg ott hallok, ami a varázsdobozból jön, ez az emberi, lelki üzenete, ami összeköti az embereket. GP Senkinek nem javaslom, hogy begörcsöljön, ha nincs hír. Ha nincs, akkor nem mondunk híreket. Helyette mondunk programajánlót… PF …vagy akár azt, hogy úgy tûnik, nem történt semmi különös. GP A Tilos rádióban volt egy mûsor, amiben kimentek este az utcára, és megkérdezték az utca emberét, hogy mi történt aznap, és mindenki azt mondta, ami neki a hír volt. PF És ez a fontos, hogy ne utánozzuk a rádiós modelleket. Ha nem a kereskedelmi rádiók fölspannolt ritmusában beszélünk, hanem csendesen, ahogy hétköznap, jobban mernek megszólalni a rádióban mások is. SZK Egy gyakorlatias tanács vészhelyzetre: a rádióban nálunk van egy jó vastag verseskötet, és van pályázatfigyelõ. Volt, hogy valaki az utolsó pillanatban telefonált, hogy nem tud jönni. A délelõtti a legrosszabb idõszak, amikor mindenki tanul vagy dolgozik. Ezt az idõt nagyon nehéz megtölteni. Még mindig jobb verset felolvasni, mint csak zenét adni. És van egy-két olyan téma, ha technikus van benn, amirõl mi ketten is el tudunk beszélgetni. És érdemes a visszaaradiohoz.hu-t is nézni, ahol sokféle letölthetõ mûsor van, amit vészhelyzetben be lehet adni.

TILOS RÁDIÓ – „ARRÓL SZÓL, AMI MAJD LESZ”

Magyar Hírlap 1991. okt. 24. A frekvenciamoratórium ellenére augusztus óta mûködik a Tilos Rádió, az egyetlen alternatív kulturális adó. Bár munkatársai illegalitásban dolgoznak, egyre többet hallani róluk. A Nyilvánosság Klub nekik ítélte a régóta átnyújtásra váró Civilkurázsi Díjat. Õk azonban nem csupán állampolgári engedetlenségre kényszerülõ, öntevékeny csoport tagjai. Elsõsorban egyfajta, nálunk csak amerikai filmekbõl ismert rádiózás megteremtõi, akiknek ugyan nagyon határozott elveik vannak, de amit csinálnak, szórakoztató játéknak fogják fel. Milyen ez a Nyugaton már réges-rég a kulturális élet szerves részének számító rádiótípus? Mennyiben nyújt mást, mint a tömegmédia? Errõl kérdezem a Tilos Rádió egyik munkatársát, akit jobb, ha nem nevezünk meg. (Az adás a nyugati URH-sávon – FM 95,5 – hallható, ha hallható, hétfõ, szerda és péntek délután.) – Alapelvünk, hogy olyan nonprofit rádió szeretnénk lenni, amely alternatív

168 beszélgetések kultúrával és kisebbségekrõl szóló kulturális kérdésekkel foglalkozik. Ezek a témák csak nehezen vagy elszórtan kapnak teret a tömegmédiában. Hogy a kereskedelmi médiából hiányoznak, az természetes, mert ezek a kisebbségek nem fizetõképesek. De az úgynevezett közszolgálati, a nagyobb médiában sincsenek jelen, mivel azok tömegigényt elégítenek ki, és mindenkinek akarnak szólni. – Melyek ezek a kisebbségek? – Egyrészt a kulturális értelemben vett kisebbségek, akik nehezen publikálnak, ritkán kerülnek szóba, és akiket nem nagyon támogatnak. Például olyan zenészek, akik nem hallhatók a nagy rádióban. Megszólalási lehetõséget kapnak még etnikai értelemben vett kisebbségek, például a cigányok. Tervezzük cigányfélóra elindítását, amely roma nyelven menne. Dolgoznak rajta, de még nincsen, és ez elég nagy baj. – Hallgatnák ezt azok, akik értik? – Az mindegy. Elõször teljesen mindegy. Amíg a nagy romarádió meg nem indul, addig ez mindenesetre gesztus. Ezt a rádiót különben sem lehet rendesen fogni, tekintettel a körülményekre, amelyek között dolgozunk. Így hát minden, amit csinálunk, csak gesztus, arról szól, ami majd lesz. Végül pedig foglalkozunk a szociológiai értelemben vett kisebbségekkel, például a homoszexuálisokkal, leszbikusokkal, környezetvédõkkel. – Milyen a rádió felépítése, szerkezete? – Gyakorlatilag egy szervezeti eleme van: egy napnak megvannak a felelõs szerkesztõi. De, hogy a mûsorba kitõl kérnek anyagot, az az õ dolguk. Arról van benne szó, amit ez a két-három ember fontosnak tart. Fõszerkesztõk nincsenek. A szerkesztõk (nem szeretem ezt a szót, de nem tudok jobbat) felelnek azért, hogy egy napra össze legyen válogatva az anyag. A mûsor 70-80 százaléka zene, a többit kell kitölteniük interjúkkal, novellák felolvasásával. Az adás tehát egyrészt úgy áll fel, ahogy nekik tetszik, másrészt azért meg kell felelnie az elõbb említett alapelveknek. Tehát abban is különbözünk a nagy rádióktól, hogy a mi munkánk homogénebb, mi csak a felsorolt témákkal foglalkozunk. Késõbb, ha napi nyolc-tíz órás adások lesznek, sem szeretnénk ezen a munkamódszeren változtatni. Inkább majd rengeteg külsõst fogunk alkalmazni, akik bejöhetnek, és elmondhatják a magukét. Ami a szerkesztõknek tetszik, az lesz a mûsor. Úgy gondolom, éppen ez a lényege az ilyen rádiózásnak. Az lenne a jó, ha tíz-húsz ilyen csoport összeállna. Ugyanúgy, ahogy az emberek lapokat indítanak. – A médiatörvény lehetõvé teszi majd az ilyen csapatok mûködését? – Nekünk van egy olyan ötletünk, elképzelésünk, amivel bõvíteni kellene a törvénytervezetet. Szükség lenne egy harmadik sávra, ahol néhány frekvencia lekötésével lehetõséget teremtenének az ilyenfajta rádiózásra. Így több száz közösségi rádió mûködhetne egyszerre. Minden falunak lehetne egy rádiója. Az emberek nem várnák, hogy majd legyûrûznek hozzájuk a hírek, hanem folyamatosan kommunikálnának. Sokkal jobban lehetne így a kis falvakban élni. Hatalmas kaland lenne. Nekünk is óriási kaland mikrofonba beszélni, még ha tudjuk is, hogy senki sem hallja. De a rádiózást erõsen misztifikálják, és ezt a törvényjavaslat is erõsíti: rádiózni valami nagy és felelõsségteljes dolog, amihez meg kell felelni rengeteg technikai és tartalmi követelménynek. Ez pedig nem így van. – Ez a fajta rádiózás, aminek ti is hívei vagytok, rugalmasabb, mint a közszolgálati vagy kereskedelmi rádiók? – Talán meglepõ, de a mûködés rugalmassága mellett bizonyos szempontból merevebbek vagyunk. Ami a mi érdeklõdésünkön kívül esik, azzal nem akarunk

tilos:retro 169 foglalkozni. Ennélfogva történhet bármi, ha az minket nem érdekel, nem fog bekerülni a rádióba. Eleve idegenkedünk például a politikától. Amit hagyományos értelemben politikának neveznek, azzal nem akarunk foglalkozni. Sokan kérdezték, miért nem mondunk híreket? Mert erre a nagy rádió alkalmas. A mi híreinket csak akkor fogják hallgatni, ha ezek speciális hírek. Van egy alternatív hírlánc Európában, amelyhez majd szeretnénk csatlakozni. A rádiónak kissé anarchista jellege van. Nem szeretjük, hogy engedélyeztetnek, hogy beavatkoznak. Persze mi elismerjük az állam szerepét, szeretnénk beleszólni a törvényjavaslat kidolgozásába, legálisak akarunk lenni. – Azt mondod, idegenkedtek a politikától, a Médiahajón például mégis jelen voltatok. Miért? – Meg kell jelennünk a nagyobb nyilvánosság elõtt, mert ezt a rádiót egyébként egy szempillantás alatt megszüntetnék. Tehát önvédelembõl. Másrészt beszállunk a civilnyilvánosság szervezésébe. Magyarországon nincs ilyen nyilvánosság, és különösen nincs alternatív nyilvánosság. Ezért mi nem csak azt akarjuk, hogy ez a rádió mûködjön, hanem ezeknek a mozgalmaknak az egymás közti kommunikációjában is szeretnénk segíteni. Részt veszünk például egy alternatív dokumentációs központ felállításában. A Nyilvánosság Klubbal és az Európai Szabad Rádiók Szövetségével együtt egy olyan konferenciát szervezünk, amely a szabad rádiózás kérdését fogja tárgyalni az összes érintett részvételével. Szeretnénk ott látni a Frekvenciagazdálkodási Intézet képviselõit, a törvénytervezet elõkészítõit, a rádiót, újságokat, független rádiócsírákat. Nem hiszem, hogy sikerül zárónyilatkozatot kiadni. Célunk inkább az, hogy a felek meghallgassák egymást. A sajtó pedig felállít egy összképet, amely így megjelenik majd a köztudatban. Talán ez az útja annak, hogy a javaslatunk bekerüljön a törvénybe. – Üldöznek még benneteket? – Persze. Változó intenzitással és leleményességgel. A Frekvenciagazdálkodási Intézet hivatalból megpróbál minket bemérni és felszámolni. Szorosan együttmûködnek a rendõrséggel, amely nyomozást folytat ellenünk. Úgy látszik, nem lehet itt elvárni, hogy egy rossz, elavult törvény megszegõi irányában toleranciát tanúsítsanak. – Féltek? – Nem. Nincs miért félnünk. Igazunk van. Nem lopunk, nem csalunk, nem zuhannak le tõlünk a repülõk, mint ahogy azt állítják. A jelenlegi törvényjavaslat olyan helyzetet akar elõállítani, amelyen nem lehet változtatni. Pedig dinamikus szemléletû médiatörvényre lenne szükség, amely abból indulna ki, hogy a rádiózás hatalmas iramban változik. Nem kell annyira félni attól, ha a dolgok szabadon folynak. Vitézy Zsófia

EGY BUDAPESTI KÖZÖSSÉGI RÁDIÓ ELVEI: A FIKSZ RÁDIÓ

A Fiksz Rádió budapesti közösségi adó. Nem kisközösségi, hiszen egész Pest megyében fogható, hanem közösségi: alapértékei hasonlók a közösségi rádiókéihoz. E rádió honlapján szerepel a „gyakran ismételt kérdések” rovat. Ebbõl idézünk néhány bekezdést: „Mijaza a FIKSZ Rádió? Még sosem hallottam rólatok.” … a FIKSZ Rádió szabad, közösségi, élvezeti rádió. Ez azt jelenti, hogy egyszer, régen egy maroknyi közösség, a FIKSZ Egyesület tagjai gondoltak egyet, és elhatározták, hogy

170 fiksz csinálnak egy rádióállomást. Mert rádiózni mindenkinek szabad, és noha a rádiómûsorkészítés szakma is, azért nem olyan bonyolult elkészíteni egy-egy mûsort. Az egyesület tagjai megegyeztek abban, hogy ez a rádió elsõsorban fiatalokhoz fog szólni, az õ örömeikkel és problémáikkal fognak foglalkozni a mûsorok, legcélszerûbben úgy, hogy a mûsorkészítõk önmaguk is fiatalok legyenek. Abban is egyetértettek az alkotók, hogy ez a rádió nem lesz egy a várhatóan sok gagyi között, hanem olyan kulturális értékrendet közvetít majd, amely az európai és a hazai civilizációs értékek értelmiségi vonulatába tartozik. És abban sem volt vita, hogy ebben a rádióban csakis humánus gondolatok kaphatnak nyilvánosságot – tehát semmilyen diktatúrát szolgáló, semmiféle rasszista, fasiszta, szexista, kirekesztõ nézetet nem képviselhetünk. Mint ahogy az egészség- és környezetkárosító termékeket elõállító és forgalmazó cégeket és az ilyen termékeket sem népszerûsítjük. Ezeket az elveket igyekszünk közel 10 év óta megvalósítani úgy, hogy a FIKSZ Rádióban mindenki önkéntesen, élvezetbõl rádiózik. Szabad-e kimondani a FIKSZ Rádió mûsorában aztat a szót, hogy lófasz? Nem szabad. Szabad-e a FIKSZ Rádió mûsorában lebuzizni, lecigányozni, lezsidózni valakit? Mindez szigorúan tilos. Rádiónk mûsorainak egy része éppen az ilyen magatartás ellen szól úgy, hogy igyekszünk bemutatni a hazai kisebbségek kultúráját, történetét. És lefasisztázni? A fasisztákat fasisztáknak kell nevezni, feltéve, hogy tényekkel megalapozottan meg vagyunk gyõzõdve arról, hogy az illetõ(k) tényleg az(ok). Egyszer elmarasztalt minket az ORTT panaszbizottsága, mert olyan személyt neveztünk fasisztának, akirõl ma már mindenki tudja, hogy valóban az. Korábban mi tiltottuk el a mûsorkészítéstõl azt a munkatársunkat, aki orrba-szájba lefasisztázott mindenkit, aki nem értett egyet vele. Szóval, nem árt óvatosnak lenni, mielõtt valakirõl véleményt mondunk. És mi van akkor, ha a hallgató zsidózik vagy lófaszozik az adásban is hallható telefonban? Azt tapasztaltuk, hogy azoknak a munkatársainknak a mûsoraiban nyilvánulnak meg szélsõséges nézeteket vallók vagy bunkók, akik még nem eléggé felkészültek. De persze mindenkit érhet baleset: ilyenkor kedvesen, humorosan, de határozottan elbúcsúzunk a hallgatótól, és igyekszünk elmondani, miért is ítéljük el azokat a nézeteket vagy nyelvhasználatot, amit õ képvisel. Na és mi van a szõke nõkkel? A FIKSZ Rádió mindenfajta hátrányos megkülönböztetés ellen van. A szexizmus a nemi hovatartozás szerinti megkülönböztetés, tehát igyekszünk elkerülni minden ilyen megnyilvánulást. A „szõke nõ” viccek legjava azonban sokkal inkább a hímsovén pasik görbe tükre, miként pl. a zsidó vagy székely viccek is inkább egy-egy népcsoport furfangos gondolkodásmódját, szemléletét tükrözik. Szabad-e a FIKSZ Rádióban bárkinek a saját nézeteit hangoztatnia? Csak azt szabad, a FIKSZ Rádiónak nincs hivatalos álláspontja, mindenki a saját véleményét képviseli. Nálunk a vélemény szent, ám a véleményeknek tényekre kell épülniük, mert a mûsorkészítõk közszereplõk. Azok a mûsoraink jók, amelyek többféle véleményt képesek megmutatni. Mert nem igaz az, hogy létezhet objektív kommunikáció. A kommunikációnak éppen a vélemények sokfélesége a lényege. Hogyan lehetek a FIKSZ Rádió munkatársa?

fiksz 171 Olyan egyszerûen, hogy szinte észre sem veszed. Ha tetszik az a hangvétel, ahogyan rádiózunk, írj egy emilt nekünk. Kb. egy oldalban fejtsd ki, milyen mûsort szeretnél készíteni. Ezt követõen a Szerkesztõbizottság kifaggat majd Téged, és a stábértekezleten is bemutatkozhatsz. Ha elviseled a stábértekezletek idõnként viharos levegõjét, heves vitastílusát, és eltöltöttél néhány hetet a rádióban, továbbá elfogadod a FIKSZ Rádió szabályzatát, akkor Tied a pálya. Hogy meddig, az csak rajtad múlik. Legyél Te is a munkatársunk! Ki az a barom, aki ingyér rádiózik? Akinek van mondandója a világról, és kíváncsi a többi ember véleményére; akinek ez a hobbija, szerelme. Ahogy a kedvesünktõl sem kérünk pénzt, ha megcsókoljuk õt, ugyanígy lehet élvezetbõl is rádiózni. Nem kötelezõ, csak jó. Rádiózni jó. Mi van akkor, ha olyan mûsort szeretnék csinálni, ami nem illik a rádió arculatába? Akkor arra kérünk, keress magadnak más rádiót. Hiszen annyi van már... Hogy valami vállalható-e, vagy sem, azt a FIKSZ Rádió fõszerkesztõje dönti el. Ebben a döntéshozatalban a Szerkesztõbizottság segíti õt, és persze a véleményét bárki elmondhatja. Olykor igen nagy viták vannak egy-egy mûsorkészítõi magatartás vagy zenei stílus ügyében. Az ilyen viták során nem nagyon kíméljük egymást, fõként azért, mert a legkevesebb korlátozást kívánjuk érvényesíteni. … Mibõl tartjátok el a rádiót? Például abból az 1%-ból, amit Te ajánlasz föl nekünk a személyi jövedelemadódból. Elsõsorban azonban különbözõ pályázatokból. Segíthetsz pályázatokat írni; általában konkrét mûsorokra és mûszaki fejlesztésekre lehet pályázni. Van néhány igazi, nagy támogatónk. Elsõ helyen a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem említhetõ, 1995 óta az egyetem biztosítja számunkra a technikai körülményeket nagyon kedvezményesen. Több pályázatot nyertünk az ORTT-nél, a Phare-nál, a Soros Alapítványnál, a Fõvárosi Önkormányzatnál, ifjúsági szervezeteknél. Mi a különbség köztetek és a Civil Rádió között? … A Civil Rádió inkább magázós, a FIKSZ Rádió többnyire tegezõs. A Civil Rádió ún. sávos mûsorszerkezetû, a FIKSZ Rádió mûsorszerkezete egyedi mûsorokból áll. A Civil Rádió fõként a közhasznú civil szervezeteket mutatja be, a FIKSZ elsõsorban a civil közélet résztvevõit, a polgárjogi mozgalmakat. A Civil Rádió mérsékeltebben, a FIKSZ Rádió élesebben fogalmaz. Ha már ingyér dolgozik nálatok valaki, kap-e speciális juttatásokat? Alapvetõen azt az örömet kapja, amit a jó mûsor és/vagy honlap készítése jelent. Ezenkívül kap egy igazolványt, amellyel sok helyre be lehet ingyen osonni. Meghívókat szerzünk sajtótájékoztatókra, továbbá a BME gyors internethálózata is igénybe vehetõ. És persze a FIKSZ Rádió által szervezett rendezvények elõkészítésében, lebonyolításában is részt vehet minden munkatársunk. A FIKSZ-ben csak az készül el, csak az történik meg, amit valaki vagy valakik megcsinálnak: legyen ez festés-mázolás, karbantartás, fejlesztés, mûsorkészítés, honlapgyártás, kirándulás vagy buli. Ám éppen az ilyen tevékenységek hozzák össze az embereket egymással – akár a FIKSZ-en belüli kisebb csoportokra, akár a párkapcsolatokra gondolunk. ”

172 fiksz

1. FÜGGELÉK: ZENEI KISLEXIKON A kislexikonban az egyes szócikkeket részben vagy egészben írták ill. hozájárultak megszületésükhöz: Buskó Tibor (alternatív), Schlemmer Balázs (jazz), Vályi Gábor (mai tánczene), Windhager Károly Ákos (komolyzene), Alexandros Baltzis (görög mûfajok), Linda Belducci (québec-i mûfajok), Marko Ala-Fossi (finn mûfajok), Helen Shaw (ír mûfajok), Susana Santos (portugál mûfajok), Lars Nyre és Jon Peder Vestad (norvég és más skandináv mûfajok) és sokan mások. A kész anyagokra nézve minden hiba a szerkesztõt (H. H.) terheli. Ez a lexikon nem tud, nem is akar teljességre törekedni, csak ízelítõt ad a mûfajok gazdagságából. Egy kis általános bevezetés „A mai civilizáció nagy veszélye, hogy gombok nyomogatásával akarja kielégíteni a zenei igényeket, holott a zene nemcsak arra való, hogy hallgassuk, hanem kommunikációs eszköz is, amelyet használni kell. […] A régi ének, zene és tánc magában hordozza a múlt hagyományát, mûveltséget közvetít, felszabadítja az emberek kreativitását.” (Sebõ, 2004)

A rádió és a hangrögzítés alapvetõen változtatták meg zenéhez való viszonyunkat. Korábban a zene csak élõ esemény lehetett. De még ma is a zene alaphelyei a diszkók, klubok, koncerttermek, ahol a zene egyben közösségbe kovácsolja a hallgató (és táncoló) közönséget. Az elsõ komolyzenei lemezek megjelenésekor sokan fanyalogtak, hogy egy felvétel az nem a zene, csak egy interpretációja a sok lehetséges közül. Ugyanez érvényes a népdalokra is: minden énekléskor más és más. A ma is sokféle popzenei remix az eltérõ elõadás lehetõségét hozza vissza. Sergiu Celibidache karmester soha nem engedte, hogy elõadásán felvétel készüljön (csak élõ közvetítésben hallhatták, vagy ha elmentek a koncertjére). Glenn Gould ellenben 10 éves sikeres koncertezés után soha nem lépett fel, csak hangfelvételt készített, mely így „tökéletes” lehetett. A zene szerzõsége is folyamatosan változik: korábban (pl. komolyzenéknél) a zeneszerzõ volt a sztár, késõbb a dalszövegíró is felzárkózott, majd az elõadó vált sztárrá (a 30-40-es években mindhárman ismertek voltak, s ez a helyzet ma az indiai filmzenei sikereknél, ahol a „tátogó” színész lehet a negyedik, aki igazából sikerre viszi a számot). Ma az elõadó (énekes) visz sikerre egy zenét, melynek sokszor nem is ismerjük zeneszerzõjét, dalszövegíróját és a háttérzenekart. Az elõadó pedig egyben szupermodell is, és a klip erejéig filmszínész is – sok esetben a rádiós játszásnál fontosabb a videoklip (vagy a lemezborító), mert a látvány adja el az egyébként gyermeteg és szánalmas zenét. És eljutunk a mai rádiós gyakorlatig, amikor már csak háttérben szól a zene, mindegy, ki játssza, ki szerezte (nem véletlen, hogy Amerikában népszerû lehetett az a zenei rádió, melynek szlogenje az volt: „mi bemondjuk a számok címét és elõadóját is”. A hallgatók zenei ízlését és zenei „mûveltségét” nagyban meghatározza, hogy mit adnak a fülébe a rádiók: milyen zenei palettáról merítenek, milyen igényességgel. Ennyiben jelentõs zenei hatalom van a kezükben, hiszen amit nem játszanak, arról nem is tud az átlagos hallgató. Ad-e egyáltalán hozzáférést a rádiós spektrum különféle mûfajokhoz, vagy csak a biztosan bejáratott amerikai slágergyár termékeihez engedi hozzáférni a hallgatót? Ennek felelõssége a zenei „kapuõröké” A multinacionális zenekiadók és a kereskedelmi rádiók nem feltétlen jó kapuõrök. A kisközösségi rádiók egyik célja lehet, hogy a hallgatók zenei látóterét növelje, olyan mûfajoknak is helyt adva, melyeket a biztosra menõ magyar kereskedelmi rádiók nem

zenei kislexikon 173 engednek adásukba, és melyek a helyi közösség önmeghatározásához is hozzátartoznak. A felsorolt mûfajoknak persze nem csak a rádiós szórakoztatás a célja: mûfajtól függõen táncolnivaló, szubkultúrák közösségösszetartó vagy -teremtõ, politikai üzenet, zenével kísért költemény stb. is lehet. Az alábbi listát azért állítottuk össze, hogy a leendõ kisközösségi rádiósoknak, a közönség zenei „kapuõreinek” legyen némi kitekintése a világ zenei palettájára, amibõl, mint látható, a hazai kereskedelmi rádiók meglehetõsen kis szeletet fednek le. A „világ slágerlista”, amit ezekben hallhatunk, valójában az angolszász kultúrkör popzenéjének slágerlistája, holott a világ zenei palettája – még a slágergyári popzene tekintetében is – ennél jóval változatosabb. Nézzük, hány lemezt (kazettát, LP-t, CD-t) adtak el 1986-ban és 1995-ben a világ különféle országaiban (kultúráiban): (Eladott mûsoros hanghordozók száma, millió – IFPI, Poyser, 1996)) ország 1986 1995 Megjegyzés USA 618 1100 3%-a komolyzenei felvétel Japán 177 416 72%-a hazai felvétel (nem jut külföldre) India 8 303 fõleg filmzenék magnókazettán, helyi fogyasztásra UK (N.Br.) 197 266 7%-a komolyzenei felvétel NY. Németo. 176 252 10%-a komolyzenei felvétel Franciao 110 144 47%-a hazai felvétel, 8%-a komolyzenei felvétel Oroszo. 136 83 A rendszerváltás óta fõleg legális mp3 CD-k Kína 34 83 Lengyelo. 11 22 Görögo. ? ? 56%-a hazai felvétel Világ 2290 3349

Magyaro. 1994 1997 2003

összes (m db) 5,7 7,8 5,1

hazai 2,5 3,3 2,0

külföldi klasszikus (Forrás: MAHASZ) 2,7 0,37(millió db) 3,5 0,94 2,4 0,69

A felsorolt mûfajok, stílusok túlnyomó része nem klasszikus zene, hanem a világ különféle tájain ma is születõ, valamilyen szempontból népszerû zenei mûfaj. Köztük sok van, mely az adott régióban (vagy idõben) külön 24 órás rádiós formátum, vagy a kereskedelmi rádiók mindennapos szereplõje (a „slágerség” is relatív, a country példáján: Amerikában kereskedelmi rádiók tömege játssza, Skandináviában egy kisközösségi rádió, Budapesten pedig egy kalózrádió mûfaja volt). Miközben számos globálisan játszott, helyhez nem kötött stílus van – azok, melyeket idehaza is hallhatunk –, sok stílus az országhatárokon ilyen vagy olyan okból már nem jut át – ott már kuriózumnak vagy ismeretlennek számít. Akkor hogy juthatunk mi hozzá? – kérdezheti a rádiós zenei szerkesztõ. Alapvetõen kóstolgatni õket internetes forrásokból érdemes, ezért adtuk meg a legtöbb stílusnál kulcsszóként fontos elõadók neveit; illetve internetes vagy mûholdas rádiók, zenei tévék mûsorából. A legális zenejátszás jegyében ezután be kell szerezni az adott országból CD-n a kiválasztott mûfajú elõadók felvételeit. A kevésbé felkapott együttesek esetén sok legálisan feltett, kereskedelmi forgalomba nem hozott zenét tölthetünk le pl. a www.altavista.com hangkeresõjével vagy egy P2P programmal.

174 zenei lexikon Persze a legjobb, ha jó lokálpatriótaként sok helyi zenét adunk: a helyi asszonykórust, a templom orgonistáját, az iskolai énekkart vagy rockzenekart, népdalokat vagy a helyi DJ saját szerzeményeit. Érdemes megismerni a közönség igényét is (hogy legyen mit megváltoztatni): A Szonda Ipsos 2000-2001-ben felmérést végzett a magyar lakosság hanghordozó-vásárlási

szokásairól. A kutatásban 20 mûfajt különítettek el. Ennek alapján a legnépszerûbb mûfajok:

Magyar nóta, operett,

Az ELTE-n 2004-ben az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió felmérést végzett az egyetemisták

hanghordozó-hallgatási szokásairól. Azt

kérdeztük: milyen mûfajú zenét hallgattál hanghordozón az elmúlt héten?

mulatós zene

24 % – kb. 2 millió fõ

Pop

54%

Klasszikus popzene

11%

Jazz, blues

12%

Humor

Filmzene

Mai popzene

…

Blues

Country

Elektronikus zene

Hard rock/metál

Alt./modern rock

22 %

13 % 11%

4% 3%

3%

3%

2%

Rock

Komolyzene Punk

Metal

Népzene

Filmzene

30%

28% 10%

9% 6%

6%

Egyéb: vers, new age, tiphop, house, középkori,

rádiójáték, ska, dub, drumandbass, elektonikus,

nyelvlecke, jungle, fado, rap, stb: 1–3%/mûfaj

Nem lehet elmenni ezen számok mellett, amelyek azt mutatják, hogy a népszerûségi lista csúcsa az 1930-as évek óta változatlan (az egész lakosság átlagában), és épp ez a mûfaj az, ami hiányzik a rádiós világból… A humor második helye sem meglepõ: a MR internetes letöltéseiben vezet a kabarék letöltése – ez nem magyar jelenség: az USA-ban a közelmúltban indított tévés és rádiós kereskedelmi alapú kabaréra (vagy humorra) szakosodott állomások is jelzik ezt az igényt. Fontos, hogy a magyar nóta/operett/mulatós rajongótábor 21 %-a szokott hanghordozót vásárolni, míg a rétegmûfajok híveinek 60+ %-a. Kérdés, amire a vizsgálat nem terjedt ki, hogy az adott rajongók milyen és mennyi rádiót hallgatnak. A következõ lista sok önkényes állítást, besorolást tartalmaz. A „dobozolás” csak önkényes lehet: sok zenekar különféle kategóriába sorolható számokat készít vagy egy számon belül is számos mûfajt kever. Tisztán kategóriákba sorolhatónak leginkább a klasszikus zenék számíthatnak (talán). (Bár egyre több ilyen leírással találkozhatunk: „funkot, soult, rhythm and bluest, hip-hopot és punkot vegyítõ csúcsmû” (Fun Lovin’ Criminals, in: Pesti Est). Mi több: ma már az a „trendi”, ha minél több a kikacsintás más szerzõkre és más mûfajokra. Mindenesetre egy ilyen lista mégiscsak több, mintha azt mondanánk: minden zene egyedi, „dobozolhatatlan”. Minden kritikát, bõvítést, javítást szívesen fogadunk.

zenei kislexikon 175

A capella (= kápolnai) 1. Csak énekhangra épülõ zene (énekkar, kórus) (Palestrina).

2. Különbözõ pop-zenei felvételek kizárólag az ének sávot tartalmazó verziói. Aboriginal Ausztrál bennszülött zene, melynek fõ hangszere a didzseridu: általában eukaliptuszfa kb. másfél méter hosszú ága, melyet a termeszek lyuggattak ki, és melybe az énekes ajakvibrációval fúj és énekel egyszerre. Körkörös légzési technikával szünet nélkül tud játszani. Aboriginal rock Ausztrál bennszülöttek által játszott mai rockzene, a hagyományos bennszülött hangszerekkel (didzseridu) és hangzásvilággal fûszerezve (Mandawuy Yunupingu, Yothu Yindi, Warumpi Band). Absztrakt zene, abszolút zene Önmagáért való zene, mely nem akar felidézni semmilyen tartalmat, történetet, képet vagy érzelmet. Acid Jazz A ’90-es években megjelent mûfaj a kortárs tánczenéket (techno, rap, funky, hip-hop stb.) elegyíti jazzes hangzással, akkordmenetekkel vagy betétekkel. Az egyik legismertebb acid jazz zenekar a Jamiroquai, de hasonló népszerûséget ért el a Brand New Heavies és az Incognito is. Mindenképpen úttörõnek tekinthetõ a US3, mely a ’93-as kiadású Cantaloop (Flip Fantasia) címû számmal írta be magát az acid jazz frissen nyitott nagykönyvébe. (The Brand New Heavies, Incognito, Galliano) Acid Táncolható, 4/4-es ritmusú, elektronikus zene, melynek alaphangzását a savas hangzású – „puttyogós, csavarós” – Roland TB303 analóg basszusszintetizátor definiálta. A 90-es évek közepén nálunk általában mindenféle új elektronikus zenét így neveztek – jórészt a Tilos Rádió hozta be a rádiós palettára. Active Rock Hangosan játszandó rockzene. Adult Album Alternative (AAA) Rádiós formátum. Olyan rádió, mely mai kortás, fõleg rockzenét játszik, mely inkább a felnõtteket (30+ évesek) célozza, mint a tizenéveseket. Az AAA playlistek sokkal tágabb körben tartalmaznak számokat, mint a hit rádió formátumú rádióké. Így nem csak a legnagyobb kislemezes slágereket játsszák, hanem a megjelent albumok (nagylemezek) más számait is. Stílusukat tekintve rock, folk-rock, blues, folk és világzene egyaránt lehet játszási listáikon. Vannak, akik „Progressive rock” állomásként is emlegetik, mely nem összetévesztendõ a 70-es évek hasonló nevû zenei stílusával. Adult Alternative Rádiós formátum. Mai slágereket játszó állomás, melyen kislemezek és a népszerû nagylemez számok is szólnak, s mely inkább a felnõtteket célozza, mint a tizenéveseket. Rock, pop, country-rock, folk-rock és blues szerepel az ilyen formátumú amerikai rádiókon. Adult Contemporary (AC) Rádiós formátum. Olyan állomás, mely kellemes hangzású népszerû pop vagy rockzenét sugároz az utóbbi 10-15 év termsébõl, általános hallgatóság számára, akik nem csak a legújabb slágereket akarják hallani. Célközönsége elsõsorban a 30 évnél idõsebb korosztály. Egyes állomások kicsit régebbi számokat, mások pedig a legújabbakat is belekeverik játszási listáikba. → Lite AC és Hot AC. Adult Contemporary AC-Romantica Rádiós formátum. Az AC formátum spanyol változata. Afro Beat Nyugat-afrikai tánczene, nigériai highlife és amerikai jazz és funk keveréke. (Fela Kuti, Tony Allen, Femi Kuti) Afro-cubano → jazz, latin Albán népzene jellegzetesen többszólamú, sokszor dobbal, klarinéttal kísért dalok. A permetarce vagy himarioce stílusokban féri kórus énekel, melybõl ketten válaszolgatva éneklik a dalt, míg a többiek kitartanak egy hangot. A dalok témái a kommunista párt dicsõítésétõl (ma már csak archív felvételen) a török elleni harcig változhatnak.

Hip-hop

RnB

A rádión kívüli tér

Urban

Dance

mai tánczenék

CHR, TOP 40

Mainstream AC

általános könnyûzene

Soft AC

Alt. rock

Élõ koncertek

Népies zene változó zenék (Volksmusik, Turbofolk, magyarnóta)

nemzetenként

Népzene

Nemzeti populáris zenék (latin, fado, cajun, norteno)

Mise

Színház

Comedy (kabaré)

Önálló formátumként is létezik (rádió vagy netrádió)

Parlament

Elõadások

Oktatási (Educational)

Mûsortípus

Rádiószínház

ÉS HOL VAN ITT A KÖZÖSSÉGI RÁDIÓ?

Óvoda, iskola

Gyerekrádió (Children)

Dokumentumjáték

Dokumentum

Sport Beszélgetõs-betelefonálós (Talk)

Idõjárás

Riport

Híradó

Gazdasági hírrádió (Business)

Hírrádió (News)

Rádiójáték

Vallási (Religious)

Közszolgálati rádió

Gospel

Klasszikus

Jazz

Country

Blues

Smooth Jazz

„intellektuális” zenék

Classic Rock

CD, lemez

Heavy Metal

Hard Rock

rockzene

Rock

Oldies

Big band

Nosztalgia (30-40-es évek)

New Age

PRÓZA R

Hot AC

Easy listening

lágy, nyugtató zenék

Beautiful Music

TÉ

Middle of the Road

R TÉ E EN Z

A RÁDIÓS FORMÁTUM-TÉR

176 zenei lexikon: a tér felosztása


Album Oriented Rock (AOR) Rádiós formátum. A korábbi, csak kislemezeket játszó TOP 40 állomásoktól való megkülönböztetést szolgálja ez az elnevezés. A zenei palettán a 60-80-as évek (általában) rockzenéi szerepelnek. A klasszikus rockzenei állomások altípusa. Lásd még Rock, Classic Rock. Alkalmi dalok A Ballag már a vén diáktól a Happy New Year (Abba)-en át a karácsonyi dalokig (Elvistõl a regösénekekig). Rádióban való játszásukról eltérõek a vélemények: egyesek szerint semmiképp se játsszunk ilyeneket az adott alkalom idõpontjában, mások szerint viszont ez elengedhetetlen. Alternatív, magyar Underground „szamizdat” rockzene a 80-as évekbõl. Késõbb, a német Neue Deutsche Welléhez vagy az amerikai alternative rockhoz hasonlóan vagy kihalt, vagy kommercializálódott, és sikeres mainstream lett. (Spions [talán az elsõ], URH, Kontroll Csoport és utódzenekarai, Európa Kiadó, Balaton, A. E. Bizottság, ill. Kispál és a Borz, PUF – ez utóbbi kettõ a legjobb példa a populárisabb altrockra) Alternative/Alternative Rock (ALT) (→ indie rock) Eredetileg minden post-punk, nemmainstream zene. (REM, Nirvana, Sonic Youth, Red Hot Chili Peppers) Újabban egyre inkább mainstreammé válik, és a fiatalabb korosztály is kedveli, elsõsorban az amerikai „vagányabb” tinik kedvence. Oroszországi elnevezése novij rock, melyre külön országos kereskedelmi rádió szakosodott. Rádiós formátumként: olyan állomás, mely olyan rockzenét játszik, ami a 80-as évek Seattle-i grunge együttesei, a 70-es évek punk/újhullám együttesei stílusát követi, ellentétben a 60–70-es évek klasszikus rockzenei elõadói stílusával. A 80-as évekbeli amerikai egyetemi rádiókban volt ez a mûfaj divatos, de mára mainstreammé nõtte ki magát. Elsõsorban a mai tizenéveseket célozzák, zenéjükben az új kislemezeket és népszerû nagylemez-számokat adnak. Fénykora a 90-es évek közepén volt, azóta számos alternatív rockegyüttes – és állomás – a modern rock vagy hard rock irányában átalakult. → Modern Rock. Ambient A hétköznapi lét, környezet hangjait imitáló, „jelentés nélküli”, csendes zene, mely bármilyen környezet zenei háttereként szolgálhat. Ennyiben globális zene, mert nem egy adott hely zenei kultúrájára/ba épül, hanem forrása az adott korszak zajstruktúrája. Az elsõ ambient lemez címe („Music for Airports”, B. Eno) jól mutatja felhasználását is. Kapcsolódik a zenei minimalizmus irányzatához. Háttérzeneként nem a környezetbe besimuló, hanem a hátteret kiemelõ szerepû. (Brian Eno, Bill Laswell, Erik Satie) Americana Rádiós formátum. Mai amerikai country-rock, folk-rock, blues és „American roots” zenét játszó rádió, mely inkább a felnõtteket,y mint a fiatalokat célozza. Anime zene Japán rajzfilmek filmzenéje. Antifóna (communio antifóna, áldozási ének) A zsoltárok elõtt és után éneklendõ dallamos gregorián tétel. A mise negyedik körmeneti éneke: az áldozók vonulását és a szentáldozást kíséri. A mise utolsó liturgikus éneke, proprium része. Jellegét tekintve funkcionális, kísérõ misetétel. Feladata, hogy egységet, communiót teremtsen az áldozók között. Arab klasszikus zene Pl. Umm Kulthum: egyiptomi énekes „sztár”, aki klasszikus arab zenét énekelt, és milliók hallgatták a rádióban. A klasszikus arab zene jellegzetes hangszere a kánún és az úd (citera ill. lant). (Faríd el-Atras, Abdel Halím Háfez, Warda) Arab popzene – modern egyiptomi popzene Két fõ mûfaja: (Al-) Jeel (=generáció): a fiatalok techno-pop stílusú zenéje (Amer Diab [Amr Diab, Amro Diab], Hanan, Ehab, Khedr, Hamid Shaeri, Sapho, Ehab Tawfiq) és a Shaabi (=népi): a városi munkások vidéki zenén alapuló, modernizált popzenéje. Ughniyah: arab dal. Az arab országokban is vannak fülbemászó arab popzenei slágerek, melyek éppolyan slágergyárak termékei, mint az euro-amerikai popzenéé, de (én) még hivatalos vagy rádiós slágerlistával sehol sem találkoztam. Évrõl évre

178 A

néhány szám eljut az európai slágerlistákra, és akkor az nyugaton is slágerré válik. Egyiptom (Kairó) az arab médiumok fõ központja (egy kisebb Bejrút), ezért a a Maghreb többi arab országára is alapvetõ hatással vannak az itt gyártott/játszott zenék. A nyitottabb arab országokban (Tunézia, Marokkó, Libanon, Egyiptom) az európai (frankofon és angolszász) és arab slágerek keverednek a rádióban, míg máshol (pl. Irán, vagy korábban Afganisztán) kifejezetten tiltott bármiféle popzene hallgatása. Az arab keleten a gazdag Kuwait a popzenei központ, ahol az indiai hatás is érezhetõ (Abdullah Roueshid). Napjainkra kezd divatos lenni nyugati szórakozhelyeken is arab, fõleg jeel vagy → rai zenét játszani. Arabesque Hagyományos hangzású, török pop; erõs népzenei és hagyományos hangszeres zenei ill. arab hatással. Almûfajai: „Taverna”, „Heavy Arabesque”. (Ibrahim Tatlises, Orhan Gencebay, Ferdi Tayfur, Kibariye, Muslum Gurses, Emrah) Az arabeszk szó még jelenthet díszítõ elemekkel teleszõtt klasszikus zenét, és nyugati zenészek által játszott arab zenét is. Avtorszkaja pésznya → bárd

Balett Táncos színházi zenés mûfaj. A színpadon táncosok adott irodalmi témát jelenítenek

meg testmozgással, s ezt legtöbbször zenekari muzsika festi alá, értelmezi. Az elsõ balettek a királyi udvarokban elõadott pantomimekbõl fejlõdhettek ki. A barokkban alakul ki ez a mûfaj is, elsõ jelentõs képviselõje Lully, pl. A gáláns Indiák. A balett mindig népszerû mûfaj volt, egyrészt a szemrevaló táncosnõk miatt, másrészt mert a szövegnélküli elõadásra nem kellett annyira koncentrálni, mint egy operára. Ennek ellenére az igazán híres balettek csak a romantika idején születnek. A balettirodalom legnépszerûbb darabja Csajkovszkij: A hattyúk tava. Más ismert balettek: Delibes: Coppélia; Bartók: A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin. Rádióban pl. hangjátékokhoz hangulatfestõ zeneként alkalmazható. Ballad vagy Love Ballad Angolszász megnevezése a lassú, lírai popzenei számoknak. A ballada eredetileg: tragédia dalban elbeszélve, azaz a néhány víg~t leszámítva mindben a végzet gyõzedelmeskedik az egyén fölött, pl. Arany: Tengerihántás. Zenei mûfajként borongós hangulatú darabokat jelöli. Bárd (magyarul: dalnok. Bárdköltészet, szamogyejatyelnaja pésznya (csináld magad dal), avtorszkaja pésznya). → Canzone d’autore Italiana. A ~ok eredetileg az i. sz. I–VIII. századig a kelta törzsekben a varázslóval azonos rangú személyek voltak, akik énekükkel gyógyítottak, harcra buzdítottak, és a törzs múltját õrizték énekeikben. (A magyar táltosoknak esetleg megfeleltethetõek.) A kereszténység elterjedésével visszaszorult feladatuk és már csak a múltõrzés maradt egyetlen gondjuk, míg Edward király, angol király ki nem irtott közülük 500-at... Mai értelemben akusztikus gitárral kísért, politikailag/szociálisan érzékeny szövegû dal, melyben az énekes játszik a gitáron is (Vlagyimir Viszockij orosz „éneklõ költõ” – ahogy maga nevezte magát vagy „a szovjet Bob Dylan”, ahogy mások nevezték nyugaton), mely mûfaj az oroszoknál ma is igen népszerû. A “bárd” a Szovjetunióban a hatalmon kívül álló gitáros-énekesek elnevezése a 60-as évektõl. Elsõsorban a dalszöveg fontos, nem a dallam vagy a zene kidolgozottsága. Másrészt eredetileg mindenféle kereskedelmi szemponttól mentes: nem eladásra készült dalok. Erre is utal hudozsesztvennaja szamogyejatyelnoszty (amatõr elõadómûvészet) hivatalos elnevezése (ami paradoxonná válik, amint egy dalnok sikeressé lesz). Orosz almûfajai a turistadal (a 70-es évek eszképista turizmusdivatjára utalva, pl. tengeri dal, a kemény munkáról), a politikai dal (a szovjet életforma ellen), valamint a blatnaja pésznya („orosz sanzon”) (→ sanszon). A mûfajt KSZP néven is ismerik, ami az egyetemeken található „Klub szamogyejatyelnoj pésznyi – KSZP” (amatõrdal-klub)-ra utal (szerepe talán a mi

zenei kislexikon 179 táncházainkhoz hasonló?). Turistadalok: Jurij Vizbor, Alekszander Gorodnyickij. Politikai dalok: Bulat Okudzhava. A 30-as években a Gulágból indult ki egy nagy bûnözõdal-hullám) és a kalózdal (tengerészdal). Bûnözõdalok (criminal song): Gulágra küldött ártatlanokról szóló (néha Gulágon születõ) dalok. Legnépszerûbbike az 1920-as évekbeli „Murka”. Alexander Gorodnitszkij, Vlagyimir Viszockij (korai éveiben), városi életrõl szóló dalok (ált. Moszva, az Arbat stb). Ma a bárd-dalok kifejezetten értelmiségi zenének számítanak. Ludmilla Zykina („az orosz Joan Baez”) népzenei elemeket vett bele zenéjébe. A mûfajt más szocialista országokban is átvették, pl. Cseh Tamás nálunk, Jaromír Nohavica a cseheknél (õ eredeti Viszockij-számok cseh fordítását játszotta). Lengyelországban Jacek Kaczmarski volt Viszockij követõje: a „Szolidaritás bárdja” (Bard Solidarnosci). Õ azonban még csak „tûrt” sem volt: 1984-94 között Franciaországban élt, és a Szabad Európa Rádióban vezetett heti mûsort. Beat (= ütem) A hatvanas évek elején kialakult zenei irányzat. A beat mint mozgalom a fennálló társadalmi értékek és elüzletiesedõ világ ellen volt, s az ebbõl való menekülés érzését segítette a hozzá kötõdõ drogozás is. Ideológiájával némi konfliktust jelentett a beatzene hatalmas üzleti sikere. A zenei mûfaj nevét a beatrõl, azaz a zenében egy különösen hangsúlyozott ütemrészrõl kapta, amelyet ebben az idõszakban egyre inkább kezdtek alkalmazni a zenekarok. Szembefordult a jazz-szel, melyet szinkópák révén eltolódott hangúlyok és egyes hangszerek elõtérbe állítása jellemzett. A kezdetekben jellemzõ hangszere az elektronikus Hammond-orgona, melynek hangzásaa a 2000-es években ismét divatossá kezd válni. (The Beatles, The Monkees, Kinks) Beautiful Music Rádiós formátum. Nem gyakori formátum, a 70–90-es évekbõl, melynek egyik jellegzetessége, hogy a zenéket 15 perces, elõre megkomponált egységekre bontották. Célközönségük a 25–49 éves nõk voltak. A formátumot részleteiben Jim Schulke dolgozta ki, aki szinte mûvészi tökélyre vitte ezt. A nyolcvanas évek végére egyre többen csak „liftzenének” (Elevator music) nevezték, és az ilyen rádiók formátumot váltottak. Be-bop A 40-es évek gyors, változatos ritmusú jazzmûfaja. Nagyon pontosan tartott, kemény ritmus jellemzi. Az elsõ modern jazz, ami két ellentétes táborra osztotta a stílust a negyvenes években. A szó azt az ütemes hangot jelzi, mely meghatározó a stílusban. (Charlie Parker) Big Band Legalább 10 zenész által játszott jazz (Glenn Miller, Count Basie, Duke Ellington), jellemzõ hangszerek: 4 trombita, 4 harsona, 6 szaxofon, nagybõgõ, dobszerelés, esetenként tuba, klarinét, gitár, basszusgitár. Rádiós formátumként: a 20-as – 40-es évek zenéjét játszó állomás. → Nostalgia Bikutsi Kameruni zene. Bizánci zene (Byzantine chant / music): Görög ortodox keresztény egyházi zene. Az ortodox egyházi liturgia zenéje. Hangszeres kíséretet nem alkalmaz, az orosz szimfonikus zenére nagy hatással volt, pl. Muszorgszkij, Csajkovszkij. A közkedvelt Kijevi nagykapu a Kiállítás képeibõl is bizánci eredetû motívum. Bluegrass Gyorsabb és pontosabb country, némi gospel hatással. Mai változata a New Grass. Blues Általában 12 ütemes periódusokból építkezõ, egyszerû harmóniamenetû (1. fok - 4. fok - 1. fok - 5. fok - 4. fok - 1. fok), az esetek túlnyomó többségében lassú, bánatos (blues angolul = lehangoltság, szomorúság), balladisztikus mûfaj. Nagyban táplálkozik az afroamerikai ültetvényes rabszolgák/munkások keserves munkadalából. George Gershwin (1898–1937), az egyik legnagyobb amerikai zeneszerzõ maga is sokat tett a blues kanonizációjáért: Summertime címû kompozíciója azóta is örökzöld blues-sláger, de szinte minden mûvét átjárják a tradicionális bluesból ellesett, átvett elemek. (Egy városi legenda szerint híres

180 B szerzeményét eredetileg Blues rapszódiának (Rhapsody in Blues) szánta a komponista, ám a nyomdában a figyelmetlen szedõ lefelejtette az s betût a címrõl, így a kompozíció Kék rapszódiaként (Rhapsody in Blue) aratott világsikert.) Ma már a bluesnak is számos alfajáról beszélhetünk: country blues, rhytm ’n’ blues, blues rock, soul blues, electronic blues stb. (John Mayall, John Lee Hooker, Muddy Waters, B. B. King, Etta James) Boer Music/Dél-afrikai búr zene A Dél-Afrikában a 19. században letelepedett holland (búr) telepesek magukkal hozott, countryszerû zenéje. Bolíviai zene Az aluljárókból ismert pánsípos indián zene. Bollywood (filmi) Ami egyesíti az indiai kultúrát: a mozi, melyben máig a zenés, sárgarózsaszín-kék-zöld színorgiájú selymekben pompázó, nõi táncegyüttesek tömegjelenetei dominálnak. A máig virágzó filmzene az, mely az indiai modern popzenének is alapanyag. Ezért általában a mozisikerekkel együtt kerülnek a slágerlistákra a bennük lévõ számok. Jellegzetessége: a férfi-nõi páros, erõteljes tamtamdob-hangzás, a sajátos táncmozdulatok, a magas hangú énekesnõk, akik sokszor valódi énekesekkel szinkronizáltak. Bombay (Mumbay) központtal. Gyakorlatilag slágergyár, a nyugati popzene legújabb stílusirányzataiból átvett elemekkel, de az indiai énekes hagyományok megtartásával. Túlnyomó részük hindi. 1989-ben a Maine Pyar Kitya c. film zenéje 5 millió példányban kelt el magnókazettán. (Lata Magneshkar) Bombay Pop, Indi-Pop Indiai popzene. Nem azonos a brit indie poppal. Boogie Legtöbbször a blues harmóniamenetére épülõ, gyors, technikás, állandó patternekkel dolgozó, vérpezsdítõ, általában jól táncolható, fõként zongoraszólózásra írt zene. Nagyfokú hangszeres tudást és függetlenítõképességet (jobb kéz/bal kéz) igényel. (Pl. Lionel Hampton, Albert Ammons. A magyar elõadók közül bízvást ajánlható a méltatlanul háttérbe szorult kiváló zongorista, Pleszkán Frigyes.) Bootleg, mash-up 1, Bootleg minden kalózmásolat, akár egypéldányos házi felvétel, akár kalózkiadók által sokszorosított kazetta, CD, DVD. Az USA-ban a 70-es években a kalózkiadásban megjelenõ kazetták – bootlegek – a piac 10%-át adták. 2, Több kiadott zeneszámból (és egyéb hangokból) akár házilag összemixelt újabb szám. Míg a bootleg alapvetõen a táncparkettek számára készülõ, általában két popsláger meglepõ kombinációjára épülõ szerzemény. Az ismert felvételek – a felhasznált alapanyag tekintetében hasonló – keverését kísérleti plunderphonicsnak („lopófónia”) nevezik, mert általában illegális az új szám létezése, azaz szerzõi jogai rendezetlenek. Mégis ezrek csinálják önnön és diszkóik szórakoztatására. Zenei kollázsnak is nevezhetõ. A mai zeneszerzõk régi lemezeken talált zenei töredékekbõl és mai ritmusokból darabolják össze az új tánczenei felvételeket, általában értelemszerûen az eredeti elõadó vagy jogdíjának birtokosa megkeresése nélkül. Ez az „intertextualitás” avagy plagizálás nem ismeretlen a klasszikus zenében sem. (John Oswald) Bossa Nova Az 1960-es évekbéli Rióból származó, brazil romantikus slágerzene, brazil szamba és a jazz keverésébõl. (Antonio Carlos Jobim, Joao és Astrud Gilberto, Stan Getz, Charlie Byrd) Breakbeat Eredetileg az 1970-es évek közepén a hip-hopot kialakító DJ-k hívták így az általuk játszott zenét, mert az jobbára a funk, soul, rock, diszkó és jazz lemezek ritmikus kiállásaiból (angolul break down vagy break) – ahol a zene dallamosságát adó szólóhangszerek elhallgatnak és csak a dob, vagy a dob és a basszus szól – állt. Az 1990-es évek elektronikus tánczenei forradalma során a hasonló, kiállásokból vett dob-hangmintákra épülo drum and bass-t is nevezték urban break beat music-nak. Ma az e kiállásokból építkezõ, középtempójú tánczenét nevezik így, ami a Fat Boy Slim és a Chemical Brothers által képviselt big beat

zenei kislexikon 181 mûfaj kevésbé hatásvadász, a progresszív trance-hez és house-hoz, valamint a posztrockhoz közelítõ utódja. Britpop Mint neve is mutatja. (Oasis, Blur, Pulp) Bruitizmus (zaj-zene): A nagyvárosi hangok forrásai (gépek) és hangszerek létrehozta zenemû. (Georg Antheil)

Cajun (Swamp pop) A louisianai franciák harmonikára és énekesre épülõ ma is élõ gyors

népzenéje, saját rádióállomással. A louisianai mocsarakról swamp pop néven is ismert, és árkádiai zenének is nevezik a helyrõl, ahol a legtöbb francia él. Calypso Trinidad és Tobago latin zenei mûfaja. Karneváli hangulatú tánczene. Alváltozata a soca. A 30-as években egyben éneklõ újságként is szolgált: a kikötõbõl érkezõ világpolitikai híreket calypsóban beszélték el az együttesek (Maestro, Brother Resistance) Canned music Konzervzene. (Ami a rádióban felvételrõl megy.) Cantpop Hong-Kong-i popzene az 1970-es évektõl, ma tömeggyártású popzene, sokszor tévésorozatok vagy mozifilmek zenéje (Roman Tam, Samuel Hui). Hagyományos kantoni énekstílus és amerikai lágyabb rockzene ötvözete, elõbb angol, majd kantoni dialektusban („a négy isten”: Aaron Kwok, Leon Lai, Andy Lau, Jacky Cheung; mai tizenéves sztárok: Sammi Cheng, Karen Mok, Eason Chan). A zenei dallamban a hagyományos szerzõk követik a kínai beszéd dallamát is. Hip-hop stílusban is játszanak (Yea Chi, The pancakes, LMF) Canzone d’autore Italiana (Canta autore, cantautori, „szerzõi dal”, olasz) (→ Musica de Intervencao, bárd) Olasz sanzonok az 50-60-70-es években. Szociálisan-politikailag érzékeny dalszövegek, szomorkás hangulatú ének és gitárkíséret. Énekesei egyben dalszövegeik költõi, és a kíséretet is õk játsszák. (Domenico Modugno, Adriano Celentano, Gino Paoli, Luigi Tenco, Fabrizio De André, Franco Battiato, Paul Conte) Caribbean (Reggae, Soca, Calypso) Rádiós formátum. A Karib-szigeteken népszerû formátumok. A soca gyorsabb, a reggae lassúbb zene. A Caribbean formátum ezeket elegyíti. Chaabi (shaabi): Arab popzenei mûfaj. Chamber Pop Kifinomult, szinte szimfonikus igényességû popzene vonósokkal, fuvolával, orgonával, sajátos dalszövegekkel. (Lee Hazlewood, Nick Drake, Scott Walker, Lambchop, Tindersticks, Jeremy Enigk, Nick Cave) Chance music (→ elektroakusztikus zene) (= véletlen zene, aletória [aleo = játékkocka]). Modern (1950-60-as évektõl) klasszikus zenei irányzat, mely a kompozíciókat nem elõre rögzített formában adja meg, hanem instrukciósorozatként, amely az egyes véletlennel operáló eszközök használatának kimenetele (azaz például az alapján, hogy dobókockával mennyit dobunk) alapján más és más zenei aktust ír elõ. Fõ képviselõje John Cage, akinek talán 4,33 c. mûve legismertebb: 4 p. 33 mp csend, melyben a „zenét” a közönség mormolása szolgáltatja. Képzelt táj (Imaginary Lansdcape) c. sorozatának hangszerei p. konzervdoboz, ajtócsengõ, papírkosár, kagylóhéj, oszcilloszkóp. Egyik képzelt tájában 12 rádiókészüléket 24 szereplõ kezel egy karmester irányítása mellett. A „kotta” utasítása az adott idõben megszólaló hullámsávra (egyik kezelõ) és hangerõre (másik kezelõ) vonatkozik csak. Máshol vizet kell önteni egyik tartályból a másikba. (Castiglioni, Lutoslawski, Stockhausen) Chanson (~ Francaise), sanzon. → Canzone d’autore, sanszon, bárd. Eredetileg a 14-16. sz-ban francia világi dalok elnevezése. A 19. századtól francia kabarédal, zongorakísérettel. A 20. században jellegzetes, énekes sztárokra épülõ romantikus, szövegközpontú francia popzene

182 C a 60-as években (Edith Piaf, Maurice Chevalier, Charles Aznavour, Jacques Brel, Charles Trenet, Alain Barriere, Claude Francois, Daniel Guichard), majd egész máig (Patrick Bruel, Francis Cabrel). Hasonlóképp talán ide is besorolhatók a 60-as évek nagy olasz (Adriano Celentano, Gianni Morandi, Nicola di Bari) vagy más latin (brazil, spanyol) (Raul Seixas, Roberto Carlos) slágerei is. Chorinho, Choro A brazil ragtime vagy dixie. [Dirchina Batista] Christian Pop, Contemporary Mai amerikai popzene, melynek egyetlen vallásos eleme a keresztény tematikájú dalszöveg. Nálunk is ismert popelõadóknak sok, amerikai fogyasztásra szánt, keresztény tematikájú dala jelent meg. Magyarországon a Hit gyülekezete is élen jár a mûfaj terjesztésében, de már a Katolikus Rádióban is hallható. A Christian Contemporary Music rádiós formátum. Mai keresztény popzenét sugárzó, keresztény alapértékeket közvetítõ állomás. Egyik állomásuk alapján: „Ezzel a médiummal bátorítjuk és fejlesztjük az embereket olyanná, amilyenné Isten szeretné, hogy váljanak.” Cigányzene (→ verbunkos, csárdás, magyarnóta, roma zene). Indiától Nyugat-Európáig rengeteg cigányzenész muzsikál, különösen a spanyol, flamencót játszó vagy a balkáni cigányzenészek ismertek; azonban a világ számára a magyar („muzsikás”) cigányok jelentik „A Cigányzenét”. A 18-19. században a magyarok a többi nemzethez hasonlóan saját nemzeti táncot szerettek volna a szórakoztató/tánczenei életben létrehozni, és ehhez „a cigányzene” szolgált alapul, elõször verbunkosként. Mai tudásunk alapján a magyar, a kárpát-medencei és a balkáni zenei elemekbõl kialakult verbunkost a cigányzenészek csupán játszották és cifrázták, de nem õk alkották meg saját dallamkincsükbõl. Míg a balkáni cigányzenészek tárogatószerû hangszeren és dobon játszottak, a magyarok átvették a nyugati normát, a hegedût. A hagyományosan magyaros öltözetû cigányzenekar hangszerei a hegedû, klarinét, brácsa, nagybõgõ, cimbalom. A magyarnótákon, csárdásokon kívül repertoárjukon voltak operanyitányok, lengyel táncok stb. is. Lényegében a 19.-kora 20. század szórakoztató /tánczenészei. Nyugaton is népszerûek voltak (fõleg Bécsben, ahol Bihari János prímást a magyar Beethovennek nevezték). A 30-40-es évek magyar rádiós zenei palettájának legfõbb és legnépszerûbb szereplõje. A cigányzene más megfogalmazásban tulajdonképpen a zenélési stílust jelenti: ahogyan játszották az egyébként nem „cigány”, hanem mindenki által elfogadott „népzenét”. „Cigányosan”, cigányzenét játszani, zenélni – a magyar fül számára – túldíszített stílust, jellegzetes, jól megkülönböztethetõ zenélési módot is jelent/het. De létezik cigány népzene is! (Lungo Drom, Kalyi Jag). Ez legkönnyebben fogyasztható, igényes népzenéinkhez tartozik. Az élõ cigányzenekari fellépések akár pár évtizede is számtalan falu életéhez tartoztak, mára leginkább falusi lakodalmakon és éttermekben tûnnek fel, de így is kb. 10 ezer munkanélküli cigányzenész van Magyarországon. Ma már a cigányzenészek közül sokan a jazz mûfajban tudnak befutni. Cintece batrinesti („a régi idõk dala”) Román, hivatásos (cigány-) zenészek által, pl. esküvõn játszott balladák, fõleg Havasalföldön, keleties elemekkel, mitikus történetekkel. Classic Rock Rádiós formátum. A 60-70-80-as évek rockzenéjét játszó rádió. Az akkori Album Oriented Rock állomások hangzását próbálják utánozni, illetve újrateremteni. Célközönsége inkább a felnõtt, mint a tinédzser korosztály. Egyes rádiók olyan mai zenét is bevesznek játszási listáikba, melyek ugyan maiak, de hangzásviláguk az akkorihoz hasonló. Classical Rádiós formátum. Komolyzenét játszó adó. A mi Bartókunktól abban különbözik, hogy irodalmi mûsorokat nem sugároz. Klasszikus zene alatt értendõ mindenféle komolyzene, így a klasszikuson kívül a barokk, romantikus stb., valamint az opera is. Amerikában

zenei kislexikon 183 minden nagy rádiós piacon (nagyvárosban) van egy 24 órás kereskedelmi klasszikus zenei állomás, de az egyetemi (college) rádiókban is van ilyen mûsorszám. Nálunk a mára már megszûnt budapesti Rádió M Classic a klasszikus példája. A komolyzenei rádiók között nagy különbségek vannak: a Bartók típusú közszolgálati adók sokkal nehezebben befogadható zenéket sugároznak, mint az európai Classic FM-hez hasonló, népszerû dallamokat játszó állomások, melyek mûsorán a legismertebb, fülbemászó dallamokat hallani a legújabb szimfonikus filmzenékkel keverve. A kortárs komolyzene azonban a kis hallgatottság miatt lassan teljesen kiszorul a közszolgálati rádiókból is. Classical Guitar Gitárzene. (Andres Segovia, Liona Boyd) Concerto (versenymû) A barokk egyik vívmányának tartott mûfaj, mikor az egyik szólam szembehelyezkedik az együttessel, és önálló dalra kezd, verseng a többivel. A barokkban eleinte azonban nem egy hangszer állt szembe a többivel, hanem egy kis zenekar a nagy zenekarral. (pl. Handel: Concerto grosso-sorozat). Csak a XVII. század legvégén hangzott fel elõször a szólóhangszer és zenekar versengése (pl.Vivaldi: Mandolin-verseny). A mai napig immár minden hangszerre írtak ~t, még üstdobra, nagybõgõre, vagy körtemuzsikára is. A huszadik századi ~k közül kiemelkedik a ~ grosso gyakorlatát felelevenítõ: Bartók: Concerto, ahol kis együttesek a zenekari anyagot motiválva és fejlesztve újra és újra versengésbe szállnak az egésszel, hogy a rohanó fináléban minden egybeolvadjon. Mûkorcsolyázók gyakran választják kísérõzenének. Complainte (= panaszkodó, fr. kanadai, québec-i) Kanadába érkezõ franciáknak (írek, skótok) az 1700-as évekbõl származó népzenéje. Eredetileg a letepeledõ tengerészek és feleségeik éneke, akik „panaszkodtak” az egymástól távol, egyedül töltött idõkrõl, ahol fõleg a nõk énekeltek az egyedül nevelt gyerekeiknek. Ma is élõ, és egyre divatosabb mûfaj, zene nélkül is létezik, és az új együttesek rockzenével keverve teszik mai fülnek is fogyaszthatóvá. A 70es évekbeli népszerûség után manapság kezd újra nagyon népszerû lenni a népzene Québecben, nagy folkfesztiválokkal, ami a fiatalok kulturális találkozója is egyben, ahol lehetõségük van a fr. kanadai kultúra életben tartására. (Michel Faubert, La Botine Souriante, Le Reve du Diable, Perdu le Nord, Les Charbonniers de l’Enfer – a capella) Contemporary Hit Radio (CHR) Rádiós formátum. Mai népszerû (mainstream) popzenét játszó rádió. Mivel ma már egyes számok 30-40 hétig is a slágerlisták élén vannak, a „mai” (vagy kortárs) zene az utóbbi 1 évet jelenti. Az 50-es évektõl a 80-as évekig népszerû „Top 40” állomások utódja, melyek viszont csak a tényleg legfrissebb kislemezeket játszották. Egyes CHR állomások a helyi lemezeladási statisztikák vagy telefonos kívánságok alapján állítják össze zenei listájukat, azonban a többség a Billboard Hot 100 vagy hasonló kaliberû slágerlistára alapoz. 1998 decemberében a Billboard Hot 100 olyan felvételeket is belevett slágerlistájába, melyek nem kislemezként kerültek forgalomba, és a számok súlyozásában a rádiós játszások számát háromszor olyan nagy súllyal kezdte szerepeltetni, mint a lemezeladási statisztikákat. Gyakorlatilag tehát a Billboard Hot 100 lista azt mutatja meg, hogy a CHR állomásokon mely zenéket játsszák, mely pedig épp e lista alapján játssza azokat a számokat... Talán ezért maradnak olyan stabilak a slágerlistás számok... Egyes CHR rádiók igyekeznek egy adott stílusra koncentrálni (Rock, Urban) vagy egy stíluscsokorra (Rock/Pop/Dance vagy R&B/Rap/Dance). Ha az állomás stílusában nincs elég friss zene egy 24 órás adásra, akkor korábbi (10-15 éves) számokat is játszanak. Egyes definíciói szerint a CHR rádiók nem a legújabb zenére koncentrálnak. → slágerlista CHR – 80-as évek Rádiós formátum. Az USA legújabban feltûnt, igen hamar nagyon nagy népszerûségre szert tett formátuma. Akár az oldies-be is sorolhatnánk (már). A

184 C nyolcvanas–korai kilencvenes évek popzenéjét játssza a most felnõtt, 25–35 éves korosztálynak. CHR – espanol vagy Latin pop Rádiós formátum. A spanyol ajkú lakosságot megcélzó formátum, az USA déli részén és nagyvárosaiban. Latin-Amerikában természetesen csak CHR-pop formátum néven említik. CHR – alternative Rádiós formátum. Mainstream pop és alternative (rock) slágerek. Elsõsorban az európai általános popzenét játszó rádiókat sorolják ebbe a kategóriába. CHR – dance Rádiós formátum. Több dance sláger és dance remix szerepel mûsorában. A játszási listán több a legfrissebb zene, ill. az utóbbi pár év termése. Célközönsége a 15–30 éves korosztály. CHR – local pop Rádiós formátum. Elsõsorban helyi popzenét játszó rádió. Ilyen hazánkban nincs, de Oroszországban a Nase Radio pl. ilyen – ez csak mai orosz popzenét sugároz. Európa és Ázsia országaiban népszerû, már ahol van akkora zenei piac, hogy el tud tartani egy ilyen állomást. CHR – pop/rock Rádiós formátum. Mexikóban és Latin-Amerikában népszerû formátum. CHR – rhythmic Rádiós formátum. Több hip-hop, rap és dance zenét játszik, és kevesebb rock és alternative található benne. A játszási listán több a legfrissebb zene, ill. az utóbbi 1/2-1 év termése. Célközönsége a 15-30 éves korosztály. CHR – pop vagy CHR – top 40 Rádiós formátum. Kicsit több rock és „alternative” szerepel benne. A játszási listán több a legfrissebb zene, ill. az utóbbi 1/2-1 év termése. Célközönsége a 15-30 éves korosztály. Cowboy, western a country mûfajának régebbi, mai füllel igényesebb, egyszerûbb, tematikájában a vadnyugati életmódhoz kötõdõ almûfaja. Amerikában a közösségi, egyetemi rádiókban tûnik fel rétegmûsorként. Country Eredetileg az amerikai délen élõ, fõleg skót-ír fehérek zenéje, akik a saját népzenéjüket az Amerikában hallott bluessal keverték. Amerikai „farmer” zene, mely hagyományosan a délen élõ fehérek körében népszerû, pl. Texasban vagy Californiában, de Amerika nyugati partján észak felé is elterjedt (a keleti parton nem). Sok helyütt a mai fiatalok erõsen „cikinek” találják – õk az alternatív rockzene hívei –, ezért ezeken a helyeken már csak a középkorúak-idõsek körében népszerû. Dalszövegei szentimentálisak, „elvágyódók” vagy a farmer/cowboy élethez kötõdõk. Néhol a meleg klubok kedvelt zenei mûfaja. Kereskedelmi verziója a szinte mérhetetlenül kedvelt, de az „igényesek” által erõsen lenézett, Nashville-i tömeggyártású Contemporary Commercial Country. Country együttesek szinte alig léteznek, az elõadók egyéni énekesek vagy énekesnõk. Külön változata az ausztráliai country (Pat Boon). Ma már külön értéknek számít a „klasszikus” (60-70-es évekbeli) country (más néven Old vagy Traditional Country) (Johnny Cash). A country nem csak hallgatnivaló zene (ilyenek a lírai „ballad” számok), hanem tánc is, amit klubokban valóban táncolnak is. Két fõ táncfajtája a gyors ritmusú twostep, ill. a line dancing, melyet vagy libasorban, vagy egyénileg táncolnak. Rádióban: ha Amerikában egy kisvárosnak egy rádiója van, szinte biztos, hogy az countryzenére fog szakosodni. Country, Contemporary (New Country, Young Country, Hot Country, Mainstream Country, Crossover Country) Popzenésített, tömeggyártású countryzene, több száz saját rádióállomással és saját zenei tévével. (Garth Brooks, Randy Travis, Shania Twain, Alan Jackson, Dixie Chicks, George Straight) Rádiós formátumként: mai countryslágerlistás számokat játszó állomás. Zenéi az utóbbi pár hónap termését tükrözik. Crossover változata rock, pop „kiszerelésben” is gyárt countryzenét, azaz a hagyományos „steelguitar” már nem feltétel.

zenei kislexikon 185 Country, európai A 70-es években számos volt szocialista országban vált népszerûvé (és tûrtté?) az amerikai countryzene. Nálunk megmaradt gyerekzene szintjén (→ gyerekzene), fõleg western stílusban. Lengyelországban (Colorado Band, Zayazd) a 70-es évek közepétõl léteznek kis körben nagyon népszerû country együttesek, de a közvélemény elég mostohán bánik a mûfajjal. Szlovákiában is van bluegrass/country (Meantrime, Grunt, Steam, Fragment, Country Team). Sokan csak vagy fõleg angolul zenélnek. Csehországban teljes jogú – cseh nyelvû – „popzenei” mûfajjá nõtte ki magát, mely, bár itt is elsõsorban a klasszikus bluegrass/western dominál, lépést tart az amerikai country stílusváltozásaival. (Fõszerepben a Limonádovy Joe címû cseh westernfilmmel) (Jiri Brabec). Magyarországon ma már többnyire csak angol nyelvû feldolgozások születnek. (Blue Timers, Dinnyés József) Csehországban külön rádiós formátum. Helyi, amerikai alapú countryzene létezik még Skandináviában és Németországban is. → köntrimusikk, boer (búr) zene. A country Írországban, pontosabban fõleg Észak-Írországban is igen népszerû. Saját stílussal (ami a 70es évek countryjára hasonlít) helyi elõadók is játsszák. A nashville-i külsõségekre (csizma, kalap) itt kevésbé figyelnek. (Daniel O'donnel, Margo, Hugo Duncan, Maria O'Connell) Country, japán Sajátos westerncsizmában-kalapban látni a japán arcokat, de Japánban szintén nagyon népszerû mûfaj a country – a helyi elõadók is angolul énekelnek. A II. világháború után az amerikai katonai rádióadókon hallhattak elõször countryt, és sok helyi elõadó elõször az amerikai katonáknak játszott countryt. (Kanehira & Texas Company, Moriyama Mika and The HonkyTonk Devils) Crkvena muzika Pravoszláv szerb egyházi zene. (Oce Nas, U Slavu Bozica). Crossover Különféle mûfajok vagy népek zenéinek keveréke, az utóbbi évek divatos terméke. Mivel a crossover zeneszám egyszerre több mûfajba is sorolható, így, (amerikai) rádiós szempontból többféle zenei formátumú (szakosodású) állomás mûsorán is szerepelhet. Csárdás A 19. században a verbunkos zene hatására kialakult magyar táncforma (új stílusú páros tánc), mely „lassú”-ból és „friss”-bõl áll. Ekkor vált a verbunkkal együtt „nemzeti” táncunkká (zenénkké). Leggazdagabb és legkiforrottabb formában – nem véletlenül – a reformgondolat, a „haza és haladás” eszméjét zászlóra tûzõ tiszántúli vidékeken alakult ki. (Szatmár, Nyírség, Tiszahát…) „Elit” változata a – ma fõleg szalagavatókon táncolt – palotás. – (A Nyugat-Dunántúlon a verbunkot és a csárdást együtt hívják palotásnak.) (pl. Erkel: Hunyadi László III. felvonásából) A Habsburg-korban oly jelentõs nemzeti magyar jelkép volt, hogy Csajkovszkij a Hattyúk tavában fellépõ magyar küldöttséget csárdás zenével jellemzi. Külföldön a csárdást Brahms Magyar táncaiból, vagy Carlo Monti karmester darabjából, a Monti-csárdásból ismerik. Csengõhang A mobiltelefonok korában ismét népszerûvé váltak a rövid, egyszerûsítve feldolgozott dallamtöredékek, melyek a 30-40-es években rádiós szünetjelként jelentek meg a kultúrában. A csengõhangok népszerûségi listája országonként eltérõ, de hasonlóan mûködnek, mint a slágerlisták, azzal a lényeges különbséggel, hogy sokkal szélesebb zenei palettáról merítenek, mint az aktuális slágerlista, így az adott kor zenei preferenciáiról sokkal teljesebb körûen tájékoztatnak.

Dal Általában énekhangra írt, rendszerint hangszerkíséretes mû. Nép~ és mû~t különítünk el eredete szerint: a népdalnak nem ismert a szerzõje, míg a mûdalnak ismert. Feltehetõen a legõsibb mûfaj; pl. Schubert: A szép molnárlány vagy Republic: Szállj, szállj, kismadár vagy Tavaszi szél vizet áraszt… Dance A diszkóból származó mai tánczene. Több formában is létezik a disco-tól a hip-hopig. A

186 D popzene történetén rengeteg dance mánia vonult végig kezdve a hetvenes évektõl egészen napjainkig. Maga a stílus a hetvenes években alakult ki azokban a klubokban, ahol a diszkót játszották, és még abban az évtizedben számos egyéb stílussá alakult át. Az összes stílus (dance pop, hip-hop, techno) megkülönböztethetõ egymástól, de a hangsúly a ritmuson van, és azon, hogy táncra alkalmas. Rádiós formátumként olyan zenéket játszó rádió, mely mai vagy korábbi zenét játszik, amit táncoláshoz készítettek (magyarul: tánczene). Gyakorlatilag a disco zenébõl eredõ irányzat. A legújabb tánczenéket játszó állomást gyakran „CHRRhythmic” néven emlegetik. Dansband, danseband Norvég, svéd, faröeri, és kisebbrészt dán területeken népszerû könnyûzene, mely a német schlagerzenék családjába tartozik. Inkább élõben, fesztiválokon, újabban tévés kívánságmûsorban hallható, rádióban egyáltalán nem. Szerepe és megítélése a mi mulatósunkhoz hasonló. Sokszor hallható kempingekben, illetve a vidékiesebb országrészekben. Dalszövegeik egyszerûek, elõadóik öltönyben lépnek fel, erõteljes a fúvósok hangja, alapvetõen az egyszerûbb emberek tánczenéje. (Ole Ivars [norv.]) Dar Marokkói zene mai brit tánczenével nyakonöntve. Dark Ambient Mint ambient, de a fülnek zavaró hangokkal. Diákzene A középkortól az egyetemeken tanuló diákok sajátos dalkészlettel rendelkeznek. Ezeket manapság általában a szakesteken éneklik közösen a diákok. A dalok többségének a szakest pontos „szertartásrendje” alapján meghatározott funkciója van (pl. vendégköszöntõ, szakhimnusz). A dalszövegek általában a diákélettel (tanulással vagy szórakozással) kapcsolatosak. A középkori diákdalok gyûjteményei a diákmelodiáriumok. Disco A 70-es évek végének, a nyolcvanas évek elejének erõsen ritmuscentrikus popzenéje. (Kool & The Gang, Salsoul Orchestra, Earth Wind & Fire, Boney M, Abba, Neoton) Dixieland (New Orleans Jazz) A korai alapágazatok egyike, általában masszív fúvósszekció, sokszólamú független dallamvezetés, pergõ ritmus jellemzi. Sokszor elõkelõ szerepet játszik a bendzsó is. (Világviszonylatban is elismert képviselõje például a Benkó Dixieland Band.) DJ zene Elõször 1935-ben szerepelt lemezlovas a WNEW New York-i rádióban (Martin Block), aki maga vette az épp népszerû gramofonlemezeket, melyeket bejátszott. Akkoriban ez azért is újdonság volt, mert a rádiók csak élõ zenét játszhattak az USA-ban szerzõi jogi viták miatt. Magyarországon az elsõ rádiós DJ B. Tóth László volt, aki Poptarisznya c. mûsorával vezette be a rádióban a mûfajt (tévés változatban Dévényi Tibor). Ebben az értelemben a számokat felkonferáló és keverõ egyén a lemezjátszó mögött. A rádióban a nagy újdonság az volt, hogy a számokat nem elejétõl végéig játszották ill. köztük konferáltak, hanem a hasonló ritmusú zenéket egymásba úsztatták és rábeszéltek. Ma a DJ nem konferanszié, hanem „csöndben” kevergetõ zeneszerzõ-zeneszerkesztõ. A legendák szerint a bronxi DJ Kool Herc volt az elsõ, aki már nem teljes számokat játszott, hanem azonos ritmusú zenék töredékeibõl keverte össze „mixét”. Doina (doine) Érzelmes román népdal, hosszú dal. Doo-Wop Énekesre, esetleg szaxofonszólóra épülõ amerikai rock-and-roll mûfaj, melyben gyakoriak voltak az olyan értelmetlen szavak, mint a du-vap. Downbeat (downtempo). Összefoglaló elnevezés a belassult, gyakran hip-hop ütemeket idézõ zenékre a trip-hoptól az ambientig. Döngicsélés Dél-Afrikából és Pápua-Új-Guineából feljegyzett népi hangszer a méhecske, amint lábánál fogva egy fadarabhoz kötve zümmög a “hangszeren” játszó egyén szája elõtt. A dallamot a szájnyílás változtatásával lehet befolyásolni. Drum ’n’ Bass Jazzes, a jungle-nál kevésbé agresszív, ritmikusan letisztultabb, mély, lassú

zenei kislexikon 187 elektronikus basszusra és gyors, pergõ ritmusra épülõ zene. (LTJ Bukem, Alex Reece, Grooverider, Adam F, Matrix, optical, Goldie, Roni Size, Danny Breaks, Bad Company, Ed Rush) Dub A reggae egyik formája. A reggae-dallamokat lecsupaszító, fõként a basszusra, a dobokra és a különbözõ effektekkel kezelt dallamfoszlányokra épülõ sötétebb hangzású, meditatívabb mûfaj. King Tubby, majd Lee „Scratch” Perry jamaikai énekes, DJ és producer kezdte el alkalmazni ezt a technikát. A hetvenes évek elejétõl majdnem minden jamaicai reggae elõadó úgy készítette lemezét, hogy az „A” oldalra a „vocal version”-je (énekes), a „B” oldalra pedig ugyanazoknak a számoknak a „dub instrumental version”-je került. (King Tubby, Lee Perry, Mad Professor, Augustus Paolo)

Eastern European music Nyugaton használt megnevezése a legkülönbözõbb mûfajú zenéknek

a klezmertõl az erdélyi és cigány népzenén át a polkáig és Bartók feldolgozásaiig. Mentségül hozzák fel: „A mûfajokat elég nehéz elkülöníteni, ha a mûvészek maguk is szabadon keverik õket”. Easy Listening Rádiós formátum. Kellemes hangzású zenék rádiója, manapság átalakulóban vannak Lite AC formátummá. Easy Listening, Middle-of-the-Road (MOR) Fõként háttérzenének kiváló, se nem túl ilyen, se nem túl olyan – ám gyakran csöpögõsen érzelmes, vagy édeskésen andalító – könnyûzene, amely fõleg a hatvanas években volt népszerû. Gyakran híres slágerek latin vagy nagyzenekari feldolgozásai sorolhatók ide. (Percy Faith, 101 Strings, James Last, Henry Mancini, Burt Bacharach, Herb Alpert & the Tijuana Brass, Sergio Mendes & His Brasil ’66) EBM (Electronic Body Music) Mechanikus zajokkal csúfított, agresszív tempójó, táncoláshoz készített elektronikus – industrial zene. Alapszáma a DAF (Deutsch Amerikanische Freundschaft) Der Mussolini c. felvétele (1980) (Front 242, DAF) Egyházi zene, buddhista (→ mantra) Egyházi zene, iszlám Hangszeres kíséret nélküli, muzulmán egyházi ének. Az imára az imakikiáltó (müezzin) hívja a muzulmánokat sajátos éneklõ hangon, bárhol is legyen, arab nyelven. A minaret tornyából (ma már inkább hangszóróból, valamint rádiókban, tévékben) elhangzó ének (imára hívás [adhan] formulája), valamint a Korán-részletek recitálása természetesen nem zeneként jelenik meg egy mohamedán számára. A hangszerek használata tiltott a Korán szerint. Egyházi zene, keresztény Az egyházi szertartások során elhangzó zenék összefoglaló neve. Az egyházi használat mellett ezek a mûvek ma felcsendülhetnek hangversenytermi, de akár egyszerû térzenei muzsikálás során is. Az ~ gyakorlatában ma már igen elterjedt a könnyûzenei vonal is, amivel a fiatalságot igyekszik megcélozni az illetõ egyház. A keresztény egyházi zene gyökerei az ókereszténység idejére nyúlnak vissza, s így eredetében igen összetett, a héber szakrális dallamok mellett görög, alexandriai, majd késõbb római dalok stb. is kiindulásul szolgálhatnak számára. Az egyházi zenérõl beszélve ma legtöbben a gregoriánumra gondolnak, ám emellett jellegzetes mûfaja a himnusz, a mise, az oratórium, a kantáta, a népének, passió, zsoltár, spirituálé, gospel. Electronica/Electric Szintetizátoron létrehozott zene egészen széles kategóriájú megnevezése. (Kraftwerk, Brian Eno, Alan Parsons Project) Elektroakusztikus zene vagy Musique Concrete, konkrét zene: Valós, nem hangszer keltette (vagy nem hagyományos módon keltette), mikrofonnal felvett zörejek, zajok, mindennapos hangok és azok magnóval keverésébõl, szûrésébõl, torzításából, visszafelé játszásából

188 E származó zene vagy valami olyasmi: inkább hangköltészeti mû, illetve ezek ötvözése hagyományos zenekari hangszerekkel. Elõadása nem ritkán performance-jellegû. Ill: „Kalimpálós” komolyzene. (Pierre Schaeffer, Varese, Messiaen, Boulez, Stockhausen, Pendereczki, Ligeti, Kurtág) Elevator Music Minden kultúrában fogyasztható háttérzene, mely az elegáns hotelek liftjeiben is szól – innen kapta nevét. Ezenkívül szól még repülõtereken, és ma – hívásvárakoztatásként. → beautiful music, ambient. Ének → recitálás Elméletek szerint a beszéd történetének kezdetén a fontosabb, szó szerinti megjegyzésre érdemes közlendõket (hagyományok, törvények, szertartások) nagyobb hangterjedelemben (= ambitus; magasabb és mélyebb hangokkal) adták elõ, mint az egyéb hétköznapi közlendõket. Késõbb a hangterjedelem tudatos szélesítésével létrejönnek a dallamok és az éneklés, s ehhez szövegként (ismét a jobb memorizálhatóság végett) versesrímes forma csatlakozik. A prózában elõadott szûkebb hangterjedelmû, de jól meghatározott dallamú „ének” lesz a beszéd területe. A versmondás területe – ahol a ritmus és a hangerõ adja a közlendõ akusztikus hangsúlyát, sajátos „harmadik” beszélõ dallammal kísérve – a kettõ között van. A mesemondás is jóval szélesebb hangterjedelmû és változatosabb ritmikájú a beszédnél. Az õsi énekelt versekben az elõadó a fejében levõ dallamokat és szövegformulákat társítja-variálja. Alapvetõen a vers mint önálló, „szavalt” mûfaj, modern találmány – régen mindig (variálható) dallammal együtt létezett. A recitálás szintén köztes, sajátosan szûk hangterjedelmû, de a megszokottnál magasabb fekvésû hangmagasságban elõadott kategória. A fõleg kereskedelmi rádiókra jellemzõ hírolvasásimûsorvezetõi stílus is egyfajta, sajátos törvényszerûségû énekes beszédnek tekinthetõ. A népi zenében az énekeknek funkciójuk van, ezek közül csak egy a szórakozásból énekelt zene. Lehet sirató, esküvõi dal, az udvarlás része, munkadal, mely a munka különféle fázisaihoz kapcsolódik (pl. a bahreini nahhamok gyöngyhalász-dalai), gyógyító dal, beavatási szertartás része, megszemélyesítheti a szellemek, istenek hangját, jelezheti a sikeres vadászatot, adhat varázserõt pl. hadba vonuláskor. Dallal lehet esõt kérni az esõistentõl (pl. Macedóniában a dodole dalok), vagy épp az esõs évszak beköszöntét ünnepelhetik vele stb. Számos nép zenéjében találkozhatunk csodálatos hangzású, több szólamon éneklõ polifonikus vagy épp egyszólamú férfi és nõi kórusokkal, melyben minden résztvevõ fejbõl tudja a helyét. Néhol válaszolgatnak egymásnak, máshol visszhangozzák egymás énekét. Ezek a közös éneklés erejét és szükségét is mutatják. Enka Japán nosztalgikus hangzású popzene, a 40-es évekbõl. Ma az idõsebb korosztály kedvelt zenéje. Énekesnõi általában kimonóban lépnek fel. Éntechno (Art Popular, népmûvészet): Görög, hagyományos költeményekre épülõ „minõségi” zene, az 1950-60-as évekbõl, a rebética utóda. (Mikis Theodorakis, Manos Hadjudakis). Jellegzetes hangszere a buzuki. Environmental A New Age egyik alfaja, melyben az elektronikus harmóniák mellett fontos relaxáló szerepük van a környezet hangjainak (madárcsicsergés, hullámmorajlás, szélzúgás, mennydörgés). Esztrád, estrada, varieté. Az orosz vagy orosz befolyású (belorusz, ukrán stb) területek popzenéje, általában szintetizátorkísérettel, kicsit több rézfúvós hangzással. Fehéroroszországban az esztrád állami popzene: a sztárok fõleg a középkorúak körében népszerûek. (Fehérorosz zenekarok: Sjabry, Verasy, Pesnjary, Poplavskaya & Tikhanovich) Etnorock, etnopop Népzenei elemeket vegyítõ rock vagy popzene. (Nox) Etno, horvát Horvátországban a modernizált népzenét hívják etnónak. Ezek között is sok a helyi

zenei kislexikon 189 változatosság. Az isztriai pl. pentaton, nehezen befogadható, ezért a rádiók sem kedvelik (Tamara Obrovac [isztriai], Lidija Bajuk [zágrábi]) Etûd Magyarul elõadási darab, amely célja inkább a hangszerjáték elmélyítése és gyakorlása, ritkábban az elõadás. (pl. a zongorázni tanulók réme, Czerny: D-dúr etûd). Euro Pop Az Európában (vagy Ausztráliában) gyártott, angol nyelvû popzene amerikai megnevezése (ABBA, Ace of Base, Kylie Minogue, Rick Astley, Samantha Fox, Spice Girls) Experimental Noise Sikoltozás, légkalapács, dinamit, improvizálva, ritmus és dallam nélkül. Japán zenei jellegzetesség. (Erzbow, Massona, Smegma) Experimental Rock Újabb hangzásokkal kísérletezõ rockzene. (No Wave, Tom Waits, Pere Ubu, Wire, Oingo Boingo, Sonic Youth)

Fado Portugál népi zene, egy gitár énekes kísérettel. Általában szomorú, melankolikus,

„elvágyódó” dalok, melyek az elkerülhetetlen végzetrõl (fatum) és a szerelemrõl szólnak. A portugál nemzeti zene. Az 1974-es forradalom után, mivel korábban igen népszerû volt, kontraszthatásként csökkent „állami” támogatottsága (lásd a Horthy-korszak támogatott cigányzenéjének szerepét a szocializmus alatt), de mára ismét igen népszerû. Rádióban elõször a kilencvenes években a vidéki helyi kalózadók mûsorán jelent meg ismét igen gyakran. (Amália Rodrigues, Cesaria Evora, Mísia) Falsetto Fejhangon való éneklés. Elõfordul gyakorlati (pl. afrikai törzsek vadászat közbeni jelzései) vagy zenei alkalmazása (pl. a pekingi opera). Feszültségkeltés zenemûvekben Feszültséget potenciálisan megválaszolható kérdésfeltevéssel kelthetünk. Így minden nyitott kérdés, minden titoksejtetés, illetve elkövetkezõ összecsapás beköveteztének elõlegzése feszültséget okoz. A zenében a fokozás eszközeivel érhetjük ezt el, így hangerõfokozás (crescendo), tempónövekedés (accelerando), zenekarnövelés (pl. Bolero, ahol egyre több hangszer kapcsolódik be a zenébe). Másik kiváló eszköz az orgonapont alkalmazása, amikor is egy szólam egy bizonyos hangot szólaltat meg, és az összes többi szólam ettõl különbözõ hangrendben játszik, ám végül az egész együttes megérkezik a tartott hang hangrendjébe (pl. Mahler: I. szimfónia, a zeneirodalom leghosszabb orgonapontja). Ugyanígy ~re használt eszköz a moll hangrendszer egyes fokainak kiaknázása és a különbözõ szeptimek (Wagner: Trisztán-elõjáték), alfaakkord (Bartók: Cantata profana), clusterek (Ligeti: Lux aeterna) alkalmazása. ~t érhetünk el az éles hangú ütõhangszerek alkalmazásával vagy hangsúlyeltolással is. Ezek mellett minden hirtelen, elõkészítetlen zenei váltás feszültséget teremt. Mai filmzenék leginkább a fokozás eszközeivel és a szeptimek alkalmazásával élnek. Filk Music (Filksings) (→ Folk) Eredetileg Science Fiction Folk Music, csak félregépelve. Sci-fi vagy ûrkutatás tematikájából ihletett, általában amerikai „népzene”, sokszor humoros formában, az 1950-es évek óta, melyet valódi „népdalkörökben” énekelnek, pl. a sci-fi összejöveteleken. Széles értelemben bármilyen tematikus zene, melyet egy ismert nép- vagy népszerû dal dallamára énekelnek. (Leslie Fish) Filmzene (→ Bollywood) Ahány film, annyi ~ meghatározás. A helyben rögtönzött gitár-, zongora, dob- vagy körtemuzsika-elõadástól kezdve a rockyn, a zörejeken és a nagyméretû oratorikus tablókon keresztül az operaegyüttesig bármit felölelhet (Prokofjev-Eizenstein: Jégmezõk lovagja). Ma, a hollywoodi nagy játékfilmek kísérõzenéje leginkább szimfonikus zenekart használ, méghozzá a Csajkovszkij és R. Strauss közötti zenei stíluskorszak zenei elemeit felhasználva. Jellemzõek a hõsies fanfárok (Willams: Csillagok háborúja), a lírai betétdalok (Williams: Hook), az összecsapások roppant hangzásörvényei (Gyûrûk ura – A

190 F király visszatér), és újabban a motívumhasználat is (pl. Goldsmith: Star Trek). A ~ mindig a háttérben marad, és mindig a képeket kell aláfesse. A zene ritmusa meghatározhatja a vágást, mégis másodrendû. A ~ épp felhasználási módja miatt nem rendelkezik bonyolultabb szerekezettel, alapvetõ gesztusokat használ csak. Mivel funkciója aláfestõ, illusztratív, önmagában csak ritkán állja meg a helyét hangversenyteremben (pl. Superman címzene) vagy a rádióban. Flamenco Eredetileg andalúziai cigányok zenéje, gitárral, kasztanyett- és tánckísérettel. Folk „American folk” (amerikai népzene) értelemben, azaz Amerikában a „folk” ezeken a hagyományokon alapuló, elsõsorban közönség elõtt játszott, szociálisan-politikailag érzékeny dalszövegû, a fennáló rend társadalmi igazságtalanságai ellen tiltakozó zene. (→ bárd) Elõadója akusztikus gitáron és szájharmonikán játszik és énekel is egyben. Jellegzetes stílusa a talking blues, az énekes beszéd. Sokszor a dal elõtt prózában megmagyarázzák a dal hátterét. Hagyományosan a 60-as évek politikai mozgalmaihoz kötõdik, mely egyetemistákat, politikusokat, aktivistákat, polgárjogi, háborúellenes mozgalmakat kovácsolt egybe (protest folk music). Külön folkfesztiválokat is tartottak (pl. Newport, Rhode Island). A „folk music” népszerûsége Amerikában a 30-40-es évek szocialista és kommunista csoportjaival kezdõdött, melyek az egyszerû – és az USA társadalmi rendszerével elégedetlen – nép üzenetét hordozták. (Pete Seeger, Bob Dylan, Joan Baez) A mi „népzenénk”-re inkább a „traditional music” (= hagyományos zene) nevet használják. A mi értelmezésünk szerinti népzene az amerikai népesség sokszínû eredete miatt nem jöhetett létre. Folk, Contemporary Általános értelemben akusztikus gitáron kísért lassú dalok (ballads). Folkemusikk, norsk (slattemusikk, bygdedans): Hagyományos norvég népzene, hegedûre (Hardingfele – Hardanger-hegedû) és harmonikára. A zenét állattenyésztõk és földmûvesek fejlesztették ki, így sokáig az európai zenei „fõ áramlatoktól” érintetlen maradt. → Gammaldans Folklorique, Music „musique pour boire et pour danser” (= tánc- és italozózene) Gyors, energikus, vidám, ír „reel” zene sok harmonikával és hegedûvel, a kanadai Québecben. Az 1950-70-es években tipikusan családi zenekarok játszották. A 80-as évek óta kihalóban lévõ mûfaj. (Famille Souci) Forró, Brazil Brazilia ÉK-i részének harmonikára épülõ, pergõ, népszerû népies zenéje. (Cavalo do Pao, Flor da terra, Trio Nordestino) Foxtrott 20-30-as évek, USA Divatos tánczene a 20-30-40-es években, számos (számtalan) sláger ritmusa. (Annette Hanshaw, Cab Calloway, Paul Whiteman) Foxtrott, 30-40-es évek, magyar slágerek: A foxtrott-korszak magyar slágereinek jó része filmzene volt eredetileg, a gramofonos megjelenés és a rádiós játszás csak ráerõsítettek arra, hogy mindenki ezeket dúdolja. Híres dalszövegírójuk és zeneszerzõjük Fényes Szabolcs, Seress Rezsõ, Eisemann Mihály. Egy részük globális sláger volt, mely itthon természetesen lefordítva, magyarul került forgalomba. (Tabányi Mihály, Kazal László, Sebõ Miklós, Fényes Kató, Nagykovácsi Ilona, Horváth Tivadar, Kalmár Pál, Karády Katalin) Fõcímzene A filmzenétõl eltérõen ezeket nem aláfestõzenének, hanem szignálzenének írták, vagy vették át meglevõ mûvekbõl. A legismertebbek talán a Dallas vagy az Onedin család fõcímzenéi, de kedveltek a rajzfilmek (→ gyerekzene, anime) zenéi is. Az angolszász világban külön CD-ken gyûjtik össze a legnépszerûbb sorozatok fõcímzenéit. French cabaret Az 50-es évek jellegzetes francia zenéje. Funk A soul zene 70-es évek eleji, felkeményedett, egyre inkább ritmuscentrikus, a basszust és a

zenei kislexikon 191 dobokat elõtérbe helyezõ, repetitív gitárriffekre és fúvóstémákra épülõ örököse. (James Brown, Sly Stone, George Clinton). Fúvósötös A barokkban kialakult, de igazi kedveltségét a romantikában elérõ hangszerösszeállítás, tartalmaz egy fuvolát, oboát, klarinétot, fagottot és kürtöt. (pl. Weber: Fúvósötös) A huszadik században a kísérletezõ kedvû és nagyzenekarhoz nem jutó alkotók kedvelt mûfaja. (pl. Ligeti: Hat bagatell fúvósötösre) Rádióban irodalmi mûsorok átvezetõzenéjeként vagy bizarr hangzásvilágot igénylõ mûsorelemekhez használt.

Gafieira Népszerû brazil tánczene.

Gammaldans = (norvég) régi tánczene A 19. századi európai táncok (keringõ [vals], rheinlender [ringlender], mazurka, polka) az elsõ világháború után kapták a „régi tánczene” nevet, amikor a hagyományos polgári-városi életben új, Amerikából érkezõ áramlatok, és a korábban hagyományos és egyeduralkodó hegedûvel szemben a harmonika átvette a tánczene szerepét – de nem teljesen: a régi tánczene máig élõ hagyomány. Gamelán („zenekar”) Indonéz (jávai, bali) zene, bronzból készült harang/gonghangú, gyakran pentaton hangolású ütõhangszerek együttese. Gangsta Rap A városi élet árnyoldalát reppelve bemutató, a gengszter életstílusra koncentráló, gyakran azt dicsõítõ zene. (NWA, Tupac, Master P., MC Eiht) Goa Mivel Indiában az LSD volt a legjellemzõbb drog, a goa (goai DJ-k szerzeményei) ennek hatására épít: a számok eleje lassan épül, az 5-6. percben éri el maximumát és a 8-10. percig lecseng. Gogo 20. sz. végi amerikai városi néger funk/soul/blues. (Chuck Brown) Gold → oldies. Gospel (→ spirituálé) Eredetileg God spell, azaz Isten szólít, avagy Istenrõl szóló énektanítás. Az afro-amerikai keresztény zene jellemzõ mûfaja. Európában immár könnyûzenei beütésként ismert vallási tartalmú ének. Rendszeresen gitár kíséri, de trombita, klarinét, zongora, dob is társulhat hozzá. Ritmikus, érzelemgazdag, sokféle déli néger mûfajt egyesítõ, (protestáns) vallásos tárgyú dalszöveggel. Pentaton, szinkópa ritmusú. A 17-18. században a keresztény zsolozsmák és a néger rabszolgák magukkal hozott afrikai zenei gyökereinek keresztezõdésébõl alakult ki. Ma külön rádiós formátum, különösen az USA déli részén népszerû. Ezek keresztény alapértékeket közvetítõ, gospel zenei állomások. Altípusai a southern (déli) gospel és a black gospel. Goth Rock Brit punkzene. Borzongató, romantikus. Gregorián Középkori egyszólamú egyházi ének, a liturgia része. Valamennyi diák tanulta, Európa-szerte nagyjából egységes éneklési mód volt, de helyi változatokkal (magyar gregorián – „mos patriae” [hazai szokás]). Groove Ritmusközpontú stílus, tele blues elemekkel. A groove-ban mindig vannak funky motívumok is, blues-rögtönzések és rengeteg gospel. A groove zenekarok általában kistagú tánccsoporttal lépnek fel, amelyet az elektromos gitár, orgona, basszusgitár és dobok kísérnek. A számokban gyakran használnak fúvós hangszereket, fõleg szaxofont, amelynek túlzott használata gyakran átmozdítja a groove-ot hard bopba, amely már egy ünnepélyesebb forma. (The Groove Collective, The Brand New Heavies, Die Lights) Grunge 80-as évekbõl származó mûfaj. Sok Seattle (USA) -beli együttes játszotta (Nirvana), ezért „The Seattle Sound” néven is hívják. Guoyue A kínai kulturális forradalom idején mesterségesen alkotott, lágy hangzású pán-kínai zene, melyet hangversenytermekben játszottak.

192 G Gyászmise (Requiem, rekviem) A mise állandó elemein kívül rendszeres eleme a Dies Iraehimnusz is, ahol a zeneszerzõk a dinamikai fokozást egyre hatalmasabbá növelték. (Érdekesség, hogy G. Faure elrettenve ettõl a hatalmas hangerõtõl, kihagyta ezt a tételt!) Ismertebb gyászmisék szerzõi: Mozart, Verdi, Liszt, Cherubini, Brahms, Dvorak. Állami gyász esetén a kiadott mûsor helyett általában Mozart Requiemjét vagy Chopin Gyászindulóját közvetítik. A mise öt zenés tétele közül hiányzik a Gloria és a Credo, viszont bekerül a Graduale és Tractus (szerzõnként változó szövegû). Példa: Verdi Requiem tételei: 1. Requiem (Adj, Uram, örök nyugodalmat), 2. Kyrie (Uram, irgalmazz), 3. Dies irae (Harag napja), 4. Offertorium (Könyörgés és felajánlás: Urunk, Jézus Krisztus, védd meg minden megholt lelkét; Felajánljuk áldozatunk) 5. Sanctus (Szent vagy), 6. Agnus Dei (Isten báránya) 7. Lux aeterna (Örök világosság fényeskedjék nekik) 8. Libera me (Szabadíts meg). Gyerekzene A világ minden országában a leginkább országhatárokon belül maradó dalok. Széles „mûfaji” kategória a Boci boci tarkától a Debrecenbe kéne menni típusú népdalokon, Halász Juditon, megzenésített verseken át a rajzfilmek fõcímzenéiig (itt ne a mai amerikai/japán, hanem a 70-80-as évek magyar rajzfilmzenéire gondoljunk). A 70-es évektõl sokan a country mûfaját gyerekmûfajnak kiáltották ki (Halász Judit, Fonográf, 100 Folk Celsius, Bojtorján), ma már egyéni hangvételû, mondern hangzású, de népi alapokról építkezõ énekesek, zenekarok játszanak igényes (szülõk által is közkedvelt) „gyerekzenét” – mely természetesen mindenkinek szól. A hagyományos dalokat sokszor mûvészi kórusok adják elõ, biztosítva azok hallgathatatlanságát. Sok az óvodai felvétel is. Némely gyerekdal valószínûleg a legõsibb magyar pogány hagyományokat õrzi szövegében. Részben szépirodalmi mûvek megzenésítésével létrehozott magyar zenei stílus (Kaláka, Gryllusz Dániel és Vilmos, Sebõ Ferenc). Az USA-ban a gyerekrádiók (Disney) alapvetõen Teen Pop mûfajú zenét sugároznak (pl. Britney Spears). A gyerekmûsorokban komolyzenei mûvek segítségével a gyerekek megérthetik, hogy zenével ki lehet fejezni a világ jelenségeit, megszólalhatnak állatok, kerek történetek is elmondhatók. (Debussy: Gyermekkuckó, Schumann: Gyermekjelenetek, Glinka: Pacsirta, Weber: Csónakon, Prokofjec: Péter és a farkas, Saint-Saen:s Állatok farsangja, Muszorgszkij: Egy kiállítás képei)

Hangversenytermi zene Az emberiség történetében igen kis idõt ölel fel az a korszak, amikor

a zenét hangversenyteremben hallgatja meg a közönség. A hagyományos dobozszínház színpadát lemásoló zenekari pódium jelensége a romantikában szilárdult meg, és a posztmodernben már meg is kérdõjelezõdött. A reneszánsz végétõl kezdve fordul elõ, hogy a zene ne szolgáljon immár semmit, hanem önmaga legyen a közvetítõ ember és ember között. A barokk idõszakban alakul ki az önálló és immár virtuóz hangszerjáték, a kísérõ zenekari hangzás és a zenélés miatt összegyûlõ közönség. Az operai elõadás és az önálló zenekari hangverseny a klasszika korára válik megszokott jelenséggé, bár „szentség”-ük közel sem volt oly mérvû, mint a 19. században. A mai, rádióban hallható komolyzene szinte csak ebben a keretben létezik, de már a tömegkultúra részeként. Ma már hangversenytermi zenét inkább rádión hallgatnak, de itt sem öncélúan magáért a zenéért, hanem háttérrádiózás funkcióval. Eredeti romantikus formájában feltehetõen hamarosan megszûnik, és visszaszerzi közösségi szerepét. Hard Bop → Groove Hard Rock Általában a hangos, torzított, gitáron alapuló rock and roll. Heavy Metal Hangos, gyors, agresszív hard rock. (AC/DC, Black Sabbath, Iron Maiden, Metallica) Különféle altípusai: Trash, Death Metal, Black Metal, Doom Metal, Speed Metal,

zenei kislexikon 193 Nu metal stb. A zenét leíró jellemzõ szó a „zúzás”. A Death Metal egyik központja Skandinávia. Hejnal → toronyzene Highlife Az anglofon afrikai országok (Ghana, Nigéria) zenéje. Eredete a 20-as évek foxtrottjának és a karibi kaisónak keveréke. Egyéb mûfajai: osibisaba, ashiko, dagomba (Liberian guitar style), gombe, foxtrot, waltz Himnusz, egyházi Istenhez szóló, magasztos lelki tartalmat hordozó, könyörgõ-dicsõítõ énekes ima. Legismertebb a Stabat mater, melyet Jacopo di Todi írt, valamint a Dies irae, dies illa kezdetû gyászhimnusz, melyet Celanoi Szt. Tamás fogalmazott meg. Ezek tömörsége és ereje mai napig megindító (szóló/ékar/+zkar). Himnusz, nemzeti A nemzeti himnusz az egyházi zenei gyakorlatból került az állami életbe. Az egyes uralkodókhoz kötõdõ nemzeti-állami jólétrõl (God save the King), a nemzet erejérõl (Marseilles), vagy mint a magyar az Isten áldását kéri a történelmi múlt ismeretében. A francia nemzeti induló hatására terjedt el a dinasztiától független nemzeti himnusz, így a legtöbb mû a romantika idejében keletkezett. (ékar/+zkar) Rádióban éjfélkor vagy mûsorzáráskor szokás játszani. Hip-hop A rapet, a graffitit, a dj-zést és a breaktáncot magában foglaló stílusegyüttes. Sokszor a rap zene szinonimájaként használják. Hangmintákból készült ritmikus alapokra általában fiatalok beszélnek ritmusosan rímelve (KRS One, Cypress Hill, Beastie Boys, Nas, Gangstarr, Jeru the Damaja) Hogaku (Hagyományos japán zene) Egy része mûzene, más része népzene, sokszor a hagyományos drámai mûfajokhoz kötötten. Honky tonk A country egyik fajtája, hagyományos countryzene. (Lefty Frizzell, Hank Williams) Hot Adult Contemporary (Hot AC) Rádiós formátum. Az utóbbi 10-15 év pop- és rockzenéjét játszó állomás, mely „élénkebb” zenét ad, mint az Adult Contemporary állomsok, de így is inkább idõsebb, mint fiatalabb hallgatóságot céloz. Egy másik definíció szerint olyan AC állomás, mely új rock- és popzenei számokat is játszik. Igazából nincs pontos recept arra, hogy mennyi játszott új szám után lesz egy állomás „CHR” vagy „Hot AC”. Egyes „Adult Contemporary” slágerlisták csak a legújabb számokat tartalmazzák, melyeket inkább felnõtt korosztálynak készítenek, de inkább poposabbak, mint az „Adult Alternative” lista zenéi. → AC, Lite AC House A diszkó utóda. Pulzáló, 4/4-es ritmus, bármilyen fülbemászó tánczenével. Miután a disco populárissá vált, a kevésbé poporientált és mechanikusabb ütemû house vette át a vezetõ szerepet. A kilencvenes évek zenéjévé formálódott, és mind a klubok, mind a széles közönség számára elfogadottá és közkedveltté vált Amerikában, majd Európában. Ma számtalan irányzata létezik párhuzamosan: a diszkó örökségbõl dolgozó amerikai house-tól nagyban különbözik a slágeresebb francia vonal, illetve az euro vagy VIVA house, ami csupán tempójában és ritmusaiban követi a diszkót, de soulos harmóniák helyett általában háromhangos szintifutamokra épít. Höömei (khoomii, hoomii) (→katajjaq) Tuvai (Oroszo.) torokéneklés. Alstílusaik neve: kargyraa, (a hegy, a sztyepp stb.) kargyraa-ja. A legmélyebb hangú ~ alaphangja 60 Hz. Az énekes a felharmonikusokat az u, a, o, e hangok kimondásával változtatja, így pentaton dallamot is képes énekelni egyidejûleg az alaphanggal. (Yat-Kha) Humppa Finn popularizált népzene az 1950-es évektõl a 1970-80-as évekig. Foxtrottra emlékeztetõ tánc, elnevezését jellegzetes „um-pap-pa” hangzásáról kapta. Mára divatjamúltként eltûnt.

194 H

I

DM (Intelligent Dance Music): Komplikált ritmusú, elektronikus zene. Illbient Az ambient társa és ellentéte: elsõsorban a városi zajokra koncentráló zene. Improvizáció (jazz). A jazznek lételeme az improvizáció (rögtönzés, impró), de a valóban free impró – érthetõ okokból – sokkal jellemzõbb a triókra, kvartettekre, vagy még inkább a szólistákra, mint a nagyzenekarokra, ahol a nagy taglétszám okán már sokkal nehezebb összehangolni a zenészek egyedi zenei elgondolásait. Az improvizáció persze már jóval a nagyzenekar elõtt eleme volt a jazznek illetve a zenének: ha egy missouri gyapottermelõ bendzsót vett a kezébe, és nekiállt prüntyögni, ott már nem lehetett nem improvizációról beszélni, hiszen fix, hogy kétszer ugyanúgy nem játszotta el ugyanazt a dalt. Természetesen az improvizáció gyökereit keresvén akár a komolyzenéig is vissza lehet menni, hiszen már a középkorban rengeteg variációt játszottak az akkori zenészek, nem beszélve a népzenérõl, amelynek mindig is eleme volt a variálás, az állandó átírás, spontán dallamformálás. A jazz tehát egy mindig is meglévõ vágyat, a leírt kottától való szabad és „legitim” eltérést, a zenei szabadság igényét kanonizálja. A zenei szabadság azonban – csakúgy mint minden szabadság –, csak korlátok között érvényesülhet. Még az improvizációnak is nagyon szigorú szabályai vannak, s csak egy botfülû outsider gondolhat olyat, hogy ha mindenki játszik valamit, ami nagyjából passzol, akkor az jó lesz. Ez természetesen nincs így. Mindig van egy téma, ami az adott szerzemény dallama, valamint adott a hozzá tartozó akkordmenet (kíséret), és ez keretbe zárja a darabot, ez alkotja az improvizáció vázát. A nyitó és a záró dallamvariáció között van csak az improvizációs rész, amikor el lehet kalandozni a pillanat mûvészete felé. Ez persze nem jelenti azt, hogy kisebb dallamvariációk, díszítések, átpontozások, átritmizálások ne lennének lehetségesek a felvezetésben és a levezetésben is, sõt, még csak azt sem jelenti, hogy az impró ne lehetne jóval hosszabb, mint maga a keret. Ritkán elõfordul az is, hogy a téma már nem is jön vissza, vagy legalábbis nem teljességében, illetve a progresszív jazzben elõfordulhat, hogy a téma mint olyan nem is létezik felismerhetõ formában, a zenészek egybõl annyira átdolgozott variációval állnak elõ téma gyanánt, hogy – úgymond – a saját „szülõatyja” sem ismer rá a szerzeményére. És ha már itt tartunk, meg kell említeni még egy jazzre jellemzõ különlegességet: a jazzben nem igazán értelmezhetõ a popzenében oly jól ismert lopás (koppintás, eponímia) fogalma. Egy-egy jazz-örökzöldet rengetegen feldolgoznak, mindenki a maga értelmezésében, stílusában, hangszerelésében, improvizációival, s így végül annyi hozzáadott érték csapódik a feldolgozáshoz, hogy szinte már önálló mûalkotásról beszélhetünk. Visszatérvén a rögtönzéshez, talán még fontosabb szabály, hogy soha nem kezd el imprózni mindenki egyszerre. Abból káosz van és szétesés, valamint szörnyû beégés. Az impróknak megvan a sorrendje, melyik hangszer mikor brillírozik, és mikor vált vissza „háttérüzemmódba”, ahol elkísérgeti, aláfesti az épp szólózó hangszert. De a legalapvetõbb szabály az, hogy van egy impróvázlat: még ha korábban soha együtt nem játszó zenészek állnak is össze jammelni egyet, akkor is minden szám elõtt megbeszélik a mindenki számára kényelmes hangnemet, a stílust, a tempót, az impró sorrendet, hogy hogyan lesz felépítve az impróbetét, kik milyen regiszterben (alterációban, fekvésben) és hogyan fognak hozzájárulni a nagy közös zenéléshez. Az impró is illeszkedik a szám stílusába, hangnemébe, hangulatába, ritmusába (néha persze van ritmus és/vagy hangnemváltás), amit érezni kell, mert ha ebbõl valaki kizenél, az nagyon zavaró. Amerikai és nyugat-európai jazz-klubokban teljesen megszokott dolog, hogy egy-egy estére úgy áll össze a fellépõ zenekar, hogy egy ügynökség kiközvetíti a klub vagy pub által kért hangszeres zenészeket, akik sok esetben a helyszínen találkoznak

zenei kislexikon 195 életükben elõször. Ugyanígy az sem ritka, hogy egy alkalmi betérõ vendég elõveszi például a trombitáját, és ha a megfelelõ szinten játszik, két-három szám erejéig beszáll a zenészekhez. Ezen ismeretek fényében talán már mondani is fölösleges, hogy az improvizáció óriási hangszeres és zeneelméleti tudást igényel, általánosságban szólva sokkalta nagyobbat, mint akár a komoly-, akár az improvizációt mellõzõ könnyûzene. Indiai klasszikus zene Pl. szitárzene, spirituális zene. (Ravi Shankar) Indiai zenék (→ Bollywood) népektõl, területtõl függõen punjabi, tamil, bangladeshi, malayam stb. zene, melyet Európában elsõsorban Nagy-Britanniában lehet hallani („kisebbségi rádiókon”). Indián zene (= amerindian, native music) Amerikai (USA, Kanada) bennszülött zene, mely alig kerül ki az indiánok köreibõl. Indie Folk Angolszász népzenei elemekkel tarkított indie pop. (Mary Lou Lord, Vic Chesnutt, Shannon Wright, Cat Power) Indie Pop Indie Rock elemekkel átszõtt popzene. Avagy: angolszász, gitárcentrikus popzene. (Belle and Sebastian, the High Llamas, Stereolab, Elephant 6) Indie Rock (indie=independent labels, független kiadói) Az Amerikában alternatív rockzenének nevezett mûfaj brit elnevezése. Olyan rock, mely nem vált kereskedelmi tömegtermékké, hanem független maradt. Manapság az „indie” megjelölést (rádiós formátumra) néhol a rockzenével szinte szinomimaként használják. Jellemzõ hangszere az akusztikus gitár. (Sebadoh, Guided By Voices, Superchunk, Beat Happening, Shellac) Induló Ma már igazából fúvószenekarokon megszólaló zenei mûfaj, mely valamely hatalmi személy illetve szerv dicsõítésére szolgál, valamint a katonák lépteinek összehangolására. Indulókat a legõsibb idõkben is zenéltek, pl. a spártai hadsereg i.e. 404-ben 400 fuvolást alkalmazott, mikor bevonult Athénbe! A mai klasszikusnak számító indulók az elsõ világháború elõtt születtek, egyrészt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében, (pl. Julius Fucik, kb. 300 induló, köztük: a Gladiátorok bevonulása), valamint az USA-ban (pl. John Philipp Sousa, Washington Post-induló). A legtöbb indulónak volt szövege, ami a mai gyakorlatban már ritkán szólal meg. A szimfonikus zenekari indulók közül kiemelkedik Berlioz: Rákóczi-~-ja és Elgar: Pomp and Circumtens ~sorozata. Industrial Az industriálban a kalapácsütés keveredik a zenével, már a neve is a gyár, nagyüzem hangulatát idézi. Zenéje a fülnek nem kellemes, disszonáns, nyers. Hangos dob, dobgép, ütõs hangszerek, zörejek és ipari gépekre emlékeztetõ sample-k (hang-minták). Durva, pesszimista, elektronikus rockzene, mechanikus hangokkal. (Throbbing Gristle, Nine Inch Nails, Ministry, Coil, Einstürzende Neubauten, Front 242) Instrumentális könnyûzene (szimfonikus könnyûzene, → Easy Listening) Jó részt 60-as évekbeli filmzenék, örökzöldek, énekes számok „semleges” újrafeldolgozásai. „Képújság alá”, töltelékzenének, repülõterek, hotelek légterét belengõ zenei parfümként szolgálnak („Elevator Music”). (Enrico Morricone, Fausto Papetti, Francis Goya, Frank Duval, Paul Mauriat, Richard Clayderman, Royal Philharmonic Orchestra) Ír zene (kelta, gael zene) A hagyományos (trad, traditional) és mai (zeneszerzõk szerezte, crossover: mindenféle mai zenei stílussal kevert) ír zene azonos hangszereken és ritmusokon alapszik, de a „mûvelt” fül számára olyan, mint a népzene és a magyarnóta különbözõsége, és az írek hasonló vehemenciával vitatkoznak is róla. A hagyományos zenét kedvelõ „puristák” hajukat tépik a modern feldolgozások hallatán, a mai hangzást kedvelõk pedig unalmasnak, repetitívnek tartják a hagyományos zenét. Mindkettõ a dudán (a skót dudától eltérõ, könyökkel hajtott, gael neve: uilleann pipe), az ujjakkal ütött kerek kisdobon (bodhrán),

196 I a hegedûn (fiddle), a harmonikán (pontosabban concertinón, legtöbbször nõk kezében található pici harmonikán) illetve pengetõs hangszeren (bendzsó, a modern feldolgozásokban gitár) alapszik. Általában instrumentális zene, de sean nós („régi stílus”) néven népdalokat is találunk, szintén inkább nõi elõadóktól. A hagyományos ír zenét otthonokban, konyhákban, szomszédoláskor játszották-énekelték az írek ill. gaelek (a zenés szomszédolás neve: scoraíocht, egész éjszakás változata: oíche cheoil). Ma a zenélés helyszíne a pubokba vándorolt. Az ír zenék egyben eltérõ ritmusú táncok is: ilyen a jig (dzsigg, 16. századi gyors, pontozott ritmusú), a reel (18. sz), a hornpipe (szólótánc). Ír zene elõször 1928ban a 2RN rádióállomáson volt rádióban hallható, amikor a sportközvetítéseken kívül a céilíbandek (ír zenekarok) élõ zenélése vonzott nagy hallgatóságot. Ma a gael nyelvû közszolgálati hálózaton (RnaG) csak gael-ír zene szól: angol nyelvû dalszövegût egyáltalán nem sugároznak ezen az adón. (trad: Mrs. Grotty, Harry Brasdsaw, Dennis Hayes; modern: Dubliners, Chieftains) Iscathamiya Hagyományos zulu a capella férfikórus mûfaj. (Ladysmith Black Mambazo) Iskelmä Finn népies slágerzene. Sokáig „tiltott” volt a médiában, de napjainkra hosszú kutatómunka után kialakítottak egy csak ilyen zenét játszó rádiós kereskedelmi formátumot, mely hamar népszerû lett. Almûfaja a tangó, → tangó, finn. Isvorna narodna muzika Autentikus szerb népzene.

Jam Rock Hippizene, mely az improvizációs jam-sessionökön alapszik.

Jazz (→ improvizáció) A XIX. század végén az USA déli részén afrikai és európai zenei elemekbõl keletkezett zenei stílus. Meghatározó elemei a precíz, összetett képletekkel (pontozás, szinkópák, aszimmetria) dolgozó változatos ritmus; a zenekari tagoknak nagy szabadságot adó dallam-, ritmus- és harmóniabeli improvizáció; a pregnáns, bonyolult felépítésû, szabadon alterálható akkordok és a nagyfokú mûfaji átjárhatóság. Forrásai a feketék tradicionális afroamerikai zenéjének különbözõ fajtái (elsõsorban a gospel spirituálék és az ültetvényeken dolgozó munkások szomorkás munkadalaiból kialakuló blues), valamint az amerikai tánc- és katonazene, fõleg a ragtime (fõ képviselõje: Scott Joplin) voltak. A jazz gyakran bonyolult ritmusképleteinek, harmóniáinak, és maguknak az improvizációknak az értelmezése, értékelhetõsége, élvezete megkövetel bizonyos zenei képzettséget, de legalábbis zenei mûveltséget, így a legtöbb jazz mûfaj mindmáig rétegzene maradt, aminek a befogadásáért rendszerint – úgymond – „meg kell dolgozni”. Ami a hallgatónak befogadói erõfeszítés, az a másik oldalon, a zenésznek rengeteg tanulás, gyakorlás és munka, s még sokéves gyakorlattal is komoly koncentrációt igényel minden egyes koncert. Nem csoda tehát, hogy a jazzhallgatásnak a megszokottól eltérõ szokásai, illeme alakult ki: illik például szám közben hangosan megtapsolni egy-egy jól sikerült improvizációt, és az sem számít udvariatlanságnak, ha a hallgatóságnak ritmusra jár a lába még az ülõkoncerten is. A jazz fejlõdését az segítette elõ, hogy a néger zenészek rengeteg fúvóshangszert meg tudtak vásárolni a polgárháború után a szélnek bocsátott katonai zenekaroktól. Ezért volt hosszú ideig a jazzben meghatározó a kemény fúvóshangzás, amit csak a huszadik század elején kezd majd a bendzsó-bõgõ-zongora ki. Mint a XX. század egyik legmeghatározóbb mûfaja, a jazz rengeteg almûfajt termelt ki, melyeket leginkább a jazz fegyelmezetten szabad, improvizatív szellemisége köt össze. Rádiós formátumként: jazzt játszó rádió. Jazz (ill. szinkópa ritmusú zene) játszása a 30-40-es években több európai (náci) országban be volt tiltva. Külön kategóriája a smooth jazz, lásd ott. Hasonló mûsorokat

zenei kislexikon 197 a közszolgálati vagy egyetemi rádiókon lehet hallani (nálunk pl. a Harmónia Rádió, a Fiksz Rádió hullámhosszán). Latin-amerikai változata a Latin jazz állomás, mely latin-amerikai elõadók zenéjét játssza. Európában legközelebbi változata a berlini vagy a moszkvai Jazz Radio. Jazz, latin vagy Afro-cubano Nagy hangsúlyt kapnak benne a latin-amerikai tánczenei ritmusok (bossanova, samba, cha-cha-cha, rumba, merengue stb.), dallama általában fülbemászó, könnyen énekelhetõ. A ritmusszekciót a dobszerelés(ek) mellett általában tekintélyes percussion eszköztár alkotja. Jellegzetes lehet emellett az erõs fúvósszekció is, csakúgy mint a repetatív patternekkel operáló zongora. Gyakori dallamhangszer a fuvola, a vibrafon vagy a xilofon is. A legjelentõsebb latin jazz komponista Antonio Carlos Jobim, sokat dolgozott együtt a kiváló zenészházaspárral, Joao (gitár, ének) és Astrud Gilberto-val (ének). Jobim nevéhez olyan örökzöldek fûzõdnek, mint a Brasil, a Girl from Ipanema vagy a Desafinado, és általánosságban véve sokat tett a bossanova népszerûsítéséért. Astrud Gilberto énekes szólókarrierjét nagyrészt lágy, fátyolos hangjának, és fõként szándékosan félreintonáló (hamiskás) énekstílusának köszönheti. Kiemelkedõ muzsikosok még: Tito Puente, Chucho Valdez. Ezen kívül mindenképpen említésre méltók a Cubanese közelmúltban újrafelfedezett sztárjai, a nagysikerû Buena Vista Social Club javarészt idõs zenészei: Ibrahim Ferrer, Ruben Gonzales, Compay Segundo, Omara Portuondo, Eliades Ochoa stb. A latin jazz kategóriába sorolható az erõs gitáralapú, modern flamenco is, ahol a basszusszólamot is sokszor gyönyörû hangú akusztikus basszgitárok adják. Jazz, Progresszív vagy Modern Jazz A hangszerek végsõ teljesítõképességét feszegetõ, sokszor kísérleti, absztrakt mûfaj. Az improvizációk egyre inkább elrugaszkodnak az eredeti témától, vad, sokszor disszonáns szólók, közízlés számára sokszor érthetetlen akkord- és dallammenetek jellemzik. Nem véletlen, hogy nem képezi a mainstream részét még a jazzrajongók körében sem. Néha azonban egy-egy kísérleti számból átütõ siker lesz, ilyen volt például Dave Brubeck híres-hírhedt, rengetegszer feldolgozott, 5/4-es ütemmutatójú kompozíciója, a Take Five. (Majd késõbb a szintén rendhagyó ritmusképletû Blue Rondo a la Turk, melyet szintén a Dave Brubeck Quartet jegyzett, ahol Brubecken (zongora) kívül olyan kiválóságok játszottak, mint Paul Desmond alt-szaxofonos, Joe Morello dobos és Eugene Wright bõgõs.) Az egyik legjelentõsebb „kísérletezõ” Miles Davis. Jazzrock A ’70-es és ’80-as évek népszerû mûfaja. Amint a neve is mutatja, a jazzbõl és a rockból (popból, disco-ból) gyúrták (gyúrják) össze, melynek eredménye a laikus füllel is könnyen emészthetõ, dallamos, de mégis bizonyos magaskultúrás jegyeket magán hordozó, improvizatív, többnyire soft rock. Részben a korszakból adódóan is, eleinte a mûfaj jellegzetes hangszerei voltak a különbözõ elektronikus billentyûs hangszerek: a Fenderpiano, a legkülönbözõbb fajta analóg szintetizátorok, mindenekelõtt a Hammond-orgona. Ehhez a hangzáshoz a basszusgitár – mint a rockban inkább elfogadott hangszer – jobban megy, ezért sok esetben felváltja a jazzre amúgy olyannyira jellemzõ nagybõgõt. Gyakori szólóhangszerek például a szaxofon (pl. SpyroGyra, Mezzoforte) és az érdekesre és/vagy szépre kikevert hangú szintetizátorok (pl. Bob James). Jazz Standards vagy Jazz Evergreens (örökzöldek) Olyan jazz-számok, melyek mára slágerré váltak, a rengeteg feldolgozás során széles rétegek ismerhették meg, s ma is újabb és újabb feldolgozásokat, arrangementeket, elõadásokat inspirálnak. (Például Glenn Miller: In the Mood; Oscar Peterson: Hymn to Freedom; Dave Brubeck: Take Five, Antonio Carlos Jobim: Brasil, Louis Armstrong: What a Wonderful World stb.) Jazz, Smooth Olyan mûfaj, aminek a mottója talán az lehetne: minél kevesebb befogadói

198 J „fájdalmat” okozni a hallgatónak. Kifinomult, cizellált dallamvezetés, a háttérben meghúzódó, megnyugtató basszus, egyenletesen megbízható akkordmenetek, kiszámítható ritmusképletek, kiállások, lezárások, kódák, egyszerûen dekódolható témák és variációk, kérdések és válaszok fémjelzik. A jazzre olyannyira jellemzõ dekadencia, változatosság, zabolátlanság, szabadság, improvizációkészség, meghökkentés épp csak fûszerként van jelen, és csak annyi, amennyi még épp nem vonja magára a figyelmet. Érdekes módon pont ez a szerény, háttérbe húzódó, sokszor lenézett, easy listening mûfaj az, amelyik különlegesen nagyfokú hangszerismeretet és tudást igényel. (Akiknél ez hiányzik, azokból lesznek az olcsó giccsekkel operáló, szerény-szegényes richard cleydermanok.) Ez a könnyen befogadható mûfaj kiválóan alkalmas háttérzenének, melyet a marketing is hamar felfedezett magának, ma már minden jelentõsebb bevásárlóközpontban, pályaudvaron, szállodai hallban, liftben, de még a nyilvános WC-kben is ez szól – nyugtatván az idegeket, megkönnyítvén a fogyasztást. Az meg már csakis az adott marketingesen és zenei (fél)mûveltségén múlik, hogy igényes smooth jazz-szel, avagy silány utánzattal szórakoztatja az – amúgy zeneileg nagy átlagban nem sokkal mûveltebb – nagyérdemût. Rádiós formátumként is népszerû. Könnyed hangzású, kellemes, „jazzy” érzésû dallamos zenét játszó rádió, mely inkább kellemes érzésbe ringat, mint intenzív odafigyelést igényel. Manapság már „New Adult Contemporary” vagy „NAC” néven, esetleg „New Age Jazz”ként is említik. Az internetes rádiók egyik legnépszerûbb formátuma. A 90-es évek amerikai rádióformátum-slágere. Jive Dél-afrikai popzene. Jódli Alpesi és mexikói népdal (-éneklési stílus), idõnként falzettbe csapó ének szöveg nélkül. Joik Lapp (saami) dalstílus. (Marie Boine) Joropo Venezuelai nemzeti tánczene. J-POP Japán popzene. Hangzásában hasonlít a nyugati diszkóhoz, de a dalszöveg japán, néhány angol kifejezéssel vagy refrénnel keverve. Általában lassú, melodikus. Általános népszerûségû nem csak Japánban, hanem a megfelelõ nyelven minden délkelet-ázsiai országban (Kína, Dél-Korea stb.) Elõadói általában tinisztárok, ujjatlan fekete trikóban, rövidre nyírt hajjal. (Sakamoto Kyu, Siam Shade, Kiyoharu, Utada Hikaru, Namie Amuro, Malice Mizer, Moi dix Mois). Rockzenei változata a J-ROCK. Jungle A kilencvenes évek legjelentõsebb, hatásában csak az acid house-hoz vagy a technóhoz hasonlítható mûfaja. Pergõ breakbeatek sokasága és ütemek sokfélesége, azaz poliritmia, a mélyben foszladozó basszusok és szubbasszusok, ismétlõdõ szöveges, általában torzított hangminta-töredékek. Bár a stílus Londonban született, fõleg basszusmeneteiben és az MCk szövegeiben gyakran épített a reggae-re. Az elnevezés a karibi fõvárosra, Kingstonra és annak a köznyelvben Jungle-ként emlegetett negyedére utal. (DJ Hype, DJ Zink)

Kabuki Japán opera. Az Edo-korszakból (1603–1867) eredõ zene, mely a kisemberek popzenéje

volt akkoriban. A darabok általában történelmi tárgyúak, szerelmi szállal fûszerezve, régies, cikornyás nyelven, monoton hangon elõadva, hagyományos hangszerekkel kísérve. Bizonyos szünetekben a közönség bekiabálhatja a legjobban tetszõ elõadó nevét. Kamarazene Kisebb zenekar által, általában kis hallgatóságnak játszott komolyzene. Kamarinszkaja Volga-vidéki orosz tánc, melyben a táncos leguggol, majd felváltva elõrenyújtja lábait. Kansanmusiikkia = népzene, finn. A zene a finn népköltészetben központi helyen található, → a Kalevalában Vejnemöjnen szerepét. Eredeti karéliai formájában mentes a germán hatástól. A

zenei kislexikon 199 finn tradicionális népzene alaphangszere az 5 és a 36 húros kantele, a nyugati országrészekben (ill. késõbb) viszont inkább a hegedû és a harmonika. Az 1960-as évek óta szaporodtak el a népzenei fesztiválok, melyek közül a legnagyobb a Kaustinen. (Marjatta, Martti Pokela). Kántálás → recitálás. Pl. karácsonyi népszokás. Kantáta A szólamok változatos belépésére és sorozatára épülõ, elbeszélõ és énekes jelenetekben bõvelkedõ, kórusos-zenekarkíséretes mûfaj. Lírai mûfaj, szemben a drámai oratóriummal. A korai korszakok morális-vallási szövegét esetenként a szépirodalom váltotta fel. A huszadik század megfejthetetlenül nagy hatású, mitikus szálakat is tartalmazó kantátája Bartók: Cantata profana-ja. A szólamok belépése teszi játékossá; ennek jó példája Bach Kávékantátája. Karnataka Dél-indiai klasszikus zene, mely kevésbé harmonikus, mint a klasszikus indiai zene, de dallamosabb. Több indiai mûvész együttesének programcsomagja. Katajjaq (→Höömei) Kanadai inuit, folyamatos ki- és belélegzéssel, repetitív motívumokkal kísért torokéneklés. Kayo kyoku Pentatóniára épülõ, a 10-es évekbõl származó, nyugati és japán elemket vegyítõ mûfaj Japánban. A japán önjelölt kareoke sztárok kedvelt popmûfaja. Kelta (→ ír zene) Ír, skót, angol és wales-i „hagyományos” népzene, melynek nyugaton elterjedt változata inkább relaxációs elektronikus zeneként definiálható: a hagyományos népzenéhez már egyre kevesebb köze van. Kínai hagyományos zene Kiforrt zenei világa és elmélete már jóval az európai zene elõtt kialakult. i. e. 206-220-ban a Han-dinasztia korában felállított birodalmi Zenei Hivatal már hivatalosan gyûjtött népdalokat és õsi dallamokat. A több ezer év során számos stílusa volt a kínai zenének. A kínai zene pentaton, de ennek heptaton (7 jegyû) újabb kiegészítését is használják. Kínai szimfonikus zene A nyugati szimfoniákhoz hasonló, de jellegzetes kínai hangzású zene. Kintorna, verkli Elõre felvett zenét megszólaltató, tekerõs mechanikus szerkezet. Budapesten még a 60-as években is voltak utcai kintornások. Klasszikus zene (→ Classical Music) Más néven komolyzene, szûk értelemben csak a bécsi klasszikusok (Joseph Haydn, W. A. Mozart és L. Beethoven) zenéje. Nem feltétlen rétegzene, hiszen számos mozifilmbõl vagy reklámból ismert dallam a popkultúra része lett: a nyugati világban a „klasszikus zenei” kereskedelmi állomások probléma nélkül megélnek. Klezmer Zsidó hagyományos zene, dobok nélkül, általában klarinét, hegedû és harmonika közremûködésével. (Klezmatics) Köntrimusikk Norvég countryzene, melynek tipikus hallgatója a norvég teherautósofõr vagy más „munkásosztálybeli” hallgató. A tanultabbak körében nem divat az ilyesmi hallgatása. Dalszövegeik vagy gügyék, vagy viccesek. Idõnként a helyi közszolgálati rádió (P1) mûsorán is megtalálható, különösen kívánságmûsorokban. (Björo Haaland mint Jim Reeves; DDE; Hootenanny singers, Roy Lonhoiden) Krontjong A fado és indonéz helyi zenék „eurázsiai” keveréke a valaha-volt holland gyarmaton, Indonéziában. Ma a helyi Dangdut indonéz stílussal keverve él tovább. Kulning Svéd népzenei hagyomány, az énekes magas hangon, szavak nélküli dala. Pásztordalok, melyben két énekes felelget egymásnak. Eredetileg a tehenek hívóhangja, melyet hagyományosan nõ énekel. (Lena Willemark) Kuplé (couplets, kupletti stb.) A századfordulós Pest mulatóinak sokszor humoros, fülbemászó dalai, kabaréban, közönség elõtt. Ma a rádiókabarék zenei betéteiként hallható.

200 K

Lado Õsi rituális dalok szláv elnevezése, mely a legismertebb horvát népzenei együttes neve. Kwaito Dél-afrikai 1990-es évekbeli hip-hop+house+R&B tánczene.

(Ladarice) Lakodalmas rock (→ mulatós) Latin Mindenféle latin-amerikai zenét játszó rádiók megnevezése. A tropical, salsa és merengue formátumok állnak a latin-amerikai rádiós formátumlista élén. További stílusok: cumbia, sabrosita, mambo, andean, bossa nova, samba, tango, mariachi, bachata. Lautareasca, muzica lautareasca Román hagyományos kobozon játszott, cigány népzenei elemekkel tartkított zene. Lidová hubda (népzene, cseh) A cseh hagyományos népzene. A hagyományos öltözetben játszott népzene fõleg Morvaországban jellemzõ, és „idõsek hallgatják, borozgatás mellé”. Jellegzetes hangszerei a cimbalom és a hegedû. Modernizált, de hagyományos dalszövegû változata a fiatalok körében is népszerû. (Hradistan, Ceskomoravská Hudební Spolecnost [Cechomor]) Liedje Holland „dalocska”, egyszerû dallamú holland „country”. Litánia (→ mise) Recitatív mûfaj, mely a változó szövegû, szólista által megszólaltatott invokációból és a közösség által hozzákapcsolt, állandó refrén-kiáltásból áll. Lite Adult Contemporary (Lite AC) vagy Soft Adult Contemporary (Soft AC) Rádiós formátum. Az utóbbi 10-15 év könnyed hangzású pop és rockzenéit játszó rádió, általános hallgatóságnak, elsõsorban 35 évesnél idõsebbeknek. Az utóbbi évek „Easy Listening” formátumának utóda. → AC and Hot AC, Beautiful Music. Lo Fi Indie rockzene. Viszonylag kevés sávú, amatõr stúdiókban készült felvétel, hogy a „durva, közvetlen hangzást” fenntartsák. (Beat Happening, Guided By Voices, Smog) Lounge Az 50-60-as évek „laza”, szimfonikus és elektronikus zenéje, lásd Easy Listening. (Equivel)

Magyar nóta (magyarnóta) (→ lakodalmas rock) A 19. században verbunkos ritmusú, két

(lassú és friss) részbõl álló hangszeres darab; késõbb népies (magyaros) mûdal, egy énekes és kisebb hangszeres együttes (vonós, klarinét, cimbalom) elõadásában. „Fél évszázadon át ez volt az ország zenei köztudata” (Kodály). „A magyar nóta a XIX. század zenei köznyelve volt, ezen értett egyet a frissen asszimilálódott német, székely, magyar polgár és a kisparaszt. Mindenki elfogadta, nem úgy, mint a tájegységekhez kötõdõ népdalokat.” (Sárosi Bálint) Kosztolányi szerint minden magyar tud legalább 50 magyarnótát, még ha nem is vallja be. Története szorosan kapcsolódik a cigányzenekarokhoz. A két világháború között, de különösen a 40-es években államilag erõsen támogatott nemzeti mûfaj. Magyarország mai területén a rádiókból (a jó ebédhez ... kivételével) gyakorlatilag közmegegyezéssel kitiltott, szalonképtelennek kikiáltott, ennek következtében széles körben igénytelennek tekintett mûfaj; a határon túli magyar közszolgálati rádiókban azonban népszerû irányzat. Létezik szlovák nyelvû változata is. A leghíresebb nóták szerzõi: Egressy Béni, Szentirmay Elemér, Dóczy József több száz dalt szereztek. A két világháború között állítólag 20.000 nóta született, igaz, városon és falun egyaránt volt iránta igény. (Mai énekesek: Gaál Gabriella, Madarász Katalin, Kovács Apollónia, zenekarok: Boross Lajos). Népszerûbb dalai: Akácos út, Az a szép, Csak egy kislány van a világon. Egyesek szerint „szerepét kezdi átvenni az igénytelen mulatós zene”. Makkossa Kameruni zene, fõleg Párizsban élõ zeneszerzõktõl. A funk és az afrikai zene találkozása. (Manu Dibango)

zenei kislexikon 201 Mambó Jól táncolható, pergõ, gyorsütemû kubai tánczene. Manele Román mulatós, „lakodalmas rock”. Mantra A spirituális énekek egyike, mely lehet énekelt, de kántált vagy mondott is. A buddhista, hinduista (tibeti-indiai) meditáció fontos eleme. Szanszkrit szövegek monoton recitálásávaléneklésével éri el a transz tudatállapotot. A new age boltokban kapható transz-kazetták mellett megjelennek populáris termékekben is, mint pl. a Mátrix 3 filmben. (Shiva, Buddha, Visnu-Krisna mantrák). Mariachi Mexikói szerenád-dal illetve mulatós alkalmi zene, hegedûn, trombitán, gitáron és énekessel. A spanyol telepesek és az indiánok kultúrájának összhatására. Mbalax Szenegáli hagyományos zene afro-kubai jazz-szel keverve. (The Star Band, Youssou N’Dour) Melizma Egy szótagra kerülõ több hangos dallamfiguráció. A melizmatikus tételek egészét átszövõ melizmák nem utólagos díszítések, hanem egy õsi elõadásmód lenyomatai. (A népzenébõl ismert melizmatikához, földmûvesek vagy tengerészek örvendezõ, szöveg nélküli énekeihez hasonló.) Merengue Dominikából származó, erõteljes ritmusú, dobra és harmonikára alapozó zene. (Jimmy Bosch, Juan Louis Guerra, Maria Alejandra) MIDI Számítógépbe épített szintetizátor által elõállított zene. Minimális fájlmérettel hosszú, de korlátozott hangzású zeneszámok is programozhatók. A számítógépes játékok (pl. a hõskor C-64-esei) zenéi ilyenek, ma a csörgõhangok is hasonlók. Az 1980-90-es években több ezer C-64-re írt zeneszám született, melyek valódi programzenék, de ismert pop- vagy klasszikus szerzemények átdolgozásai is megtalálhatók közöttük. Minimalizmus (→ Chance music) Tudatosan játszhatatlan zenei kompozíciók (microtones). (John Cage, Erik Satie: Furniture Music, Charles Ives, Luigi Russolo: háttérzene; Magyarországon a 180-as Csoport) Mise A katolikus egyház liturgián alapuló „istentisztelete”. A mise hangosan megszólaló tételeinek egy részét a pap vagy más szereplõ adja elõ szóló recitációban (könyörgések, olvasmányok, prefáció). A másik nagy csoport a kórus által énekelt tételek, melyek két részre oszthatók. Egyikben a szöveg állandó („állandó miserészek”, „ordinárium”). A gregorián korban kialakult gyakorlat szerint ezt az ötöt zenésítettek meg: Kyrie eleison (Könyörülj uram!), Gloria (Dicsõség a magasságban Istennek!), Credo (Hiszek egy Istenben), Sanctus (Szent vagy, szent vagy, szent vagy!) és az Agnus dei (Isten báránya). A másik csoportban az adott napnak megfelelõ, saját szövegû tételek sorakoznak („változó miserészek”, „proprium”): Introitus, Graduale, Alleluja (böjtben Tractus), Offertorium, Communio. A misék eredetileg énekes mûfajt képviseltek, és ha használtak is benne hangszert (orgonát?), akkor az is csak az énekszólamokat erõsítette meg. A reneszánsz után azonban a hangszerek mind jelentõsebbé váltak, pl. a barokkban (Bach: H-moll mise). Mozart Requiemje és Beethoven Missa solemnise gyorsan hangversenydarabbá válva utat nyitott az egyházi használaton kívüli megszólalásnak is, így lassan a komolyzene egyik mûfajává vált a mise. Bár mind a mai napig íródnak egyházi használatra misék, valójában ma már az a szokatlan a hangverseny-látogatónak, ha ezekkel a mûvekkel a templomokban találkozik. Különbözõ, egyedi használatú misefajták: Te Deum, Istennek hálát adó mise – pl. Kodály: Budavári Te Deum – 1936.; templomszentelés, mely egy újonnan épített székesegyház felszentelése közben szólal meg: Liszt: Missa solemnis, Dohnányi: Szegedi mise; koronázás: Liszt, Mozart; csatabéli gyõzelem: Haydn: Nelson-mise → gyászmise. A templomi énekeket vezetõ vagy kísérõ személy a kántor (cantor = énekes). Érdemes

202 M részletesen is idézni néhány részletet – latin szakkifejezései ellenére is – a szentmisére vonatkozó római instrukciókból, hisz a liturgia zenéje jelentette a középkorban a legfontosabb zeneforrást, és ma is sokaknak az egyetlen élõ zenehallgatási/zenélési (éneklési) lehetõség. Legkorábban az istentisztelet maga az éneklés volt – legkorábban valószínûleg csak magát a Bibliát olvasták-recitálták-énekelték, akárcsak a muzulmánok a Koránt. Ma a misék „zenei szerkesztése”, annak interaktív elemei rugalmasan, de pontosan szabályozottak, akárcsak egy rádiós formátum elemei: „A misében, és különösen vasár- és ünnepnapon az énekes mise (Missa in Cantu) formáját alkalmazzák, ha lehet, többször is a nap folyamán. Az ünnepélyes, énekes és olvasott mise különbsége a hagyományok szerint megmarad, de átmeneti fokozatok is felállíthatók. Az elsõ fokozatban az énekelt részek: a bevezetõ párbeszéd, az oráció, az evangéliumot bevezetõ akklamáció [rövid felkiáltás], a super oblata, a [díszes recitációjú] prefáció a dialógussal és Sanctus-szal, a kánont záró doxológia, az Úr imája a bevezetéssel és embolizmussal, a Pax, az áldozás utáni könyörgés és az elbocsátás. A második fokozatban hozzá jönnek a következõk: Kyrie, Gloria, Agnus, Credo, hívek könyörgése. A harmadik fokozatban az introitus és communio, a lecke, az alleluja, az offertorium, esetleg az elsõ olvasmány. A polifon vagy zenekaros ordinárium megengedett, de a népet nem szabad abból teljesen kizárni. A Credot mindenki énekelje, vagy legalábbis megfelelõ módon vegyenek részt benne a hívek. A Sanctust mint a prefáció befejezõ felkiáltását normál esetben az egész nép énekli. Az Agnus többször ismételhetõ, amíg tart a kenyértörés; a nép is vegyen részt benne legalább az utolsó fohásszal. Az Úr imájának legjobb elõadása, ha a nép együtt énekli a pappal.” „Az ének fokozza az igeistentisztelet és népájtatosság hatékonyságát. A népájtatosságokon igen hasznos lehet a zsoltárok, az egyházzene régi és újabb kincseinek, a népéneknek és a hangszeres zenének alkalmazása. Itt kaphatnak helyet a liturgiából kiszoruló mûvek is, ha vallásos szellemet gerjesztenek és a szent misztériumok fölött elmélkedésre késztetnek.” „A hangszerek akár kíséretként, akár szólisztikusan hasznára lehetnek a celebrációnak. Az orgona nagy becsben áll a latin egyházban, más hangszereket is be szabad engedni, ha a templom méltóságával összhangban vannak, s a hívek épülését szolgálják. Azokat a hangszereket, melyek közvélemény szerint világi zenére valók, ki kell tiltani minden liturgikus celebrációból és népájtatosságból. A kísérõ hangszerek könnyítsék meg a tevékeny részvételt. Ne legyenek olyan hangosak, hogy elfödjék a szöveget. Amikor a pap vagy szolgálattevõ hangosan beszél, némán kell maradniuk. Az orgona (vagy más hangszer) kísérheti a kórus és a nép énekét, szólót játszhat bevezetés gyanánt, felajánláskor, áldozás alatt és a mise végén. E hangszerek nem játszhatnak szólisztikusan ádventben, böjtben, a szent három nap alatt, a halotti misében és zsolozsmában.” Modern Rock Rádiós formátum. Mai rockzenét játszó állomás, mely az utóbbi 5-10 év alatt népszerûvé vált elõadók zenéit játssza. A zenei stílus a Rock és az Alternative Rock közé sorolható. → Alternative Rock, Rock. Monumentális zenemû Kinek mi a monumentális? A barokkban akár egyetlen trombita monumentálissá növelhette a zenét, ma egy egész fúvószenekart sem hallunk annak. A ~ jellegezetesen romantikus és fõként késõromantikus jegy, mely az operaszínpadi gyakorlatból került a hangversenytermi zenei életbe. Az operaszerzõk egyre több hangszert szerepeltettek mind a zenekarban, mind a színpadi zenében, így beiktattak fúvószenekarokat, zongorákat, gitárokat, orgonákat a színpadi cselekmény hitelesítésére (katonák, szerenádozó szerelmes, otthoni éneklecke, templom). A zenekarokban az addigi szolid erõviszonyok akkor borultak föl, amikor a hagyományos megkettõzött fúvósötös

zenei kislexikon 203 helyett háromszoros faszólam és négy kürt, két trombita, három harsona, valamint tuba is megszólalt (pl. Berlioz: Fantasztikus szimfónia). Ezek az arányok Wagner zenekarában (Istenek alkonya) még tovább nõttek, s majd Richard Strauss, Bruckner és Mahler esetében már a hangversenyterembe is átkerültek. A késõromantika mindent kifejezni akarása nyilvánul meg ebben a hatalmas együttesben, melynek ugyan lehet katartikus hatása, gyenge karmesterek kezében azonban inkább csak bombasztikus hangzást eredményez. E négy utóbbi szerzõ esetében a ~ mindig összefügg az aktuális vallási kérdéssel, hogy az isten(ek) halálát csak ekkora, az egész emberiséget jelképezõ együttes képes elsiratni. Bruckner Isten dicsõségére (IX. szimfónia), Strauss a lélek mélységét feltárandó (Árnyéknélküli asszony), Mahler az új hangzásviszonyokbeli kísérletezésképp (VIII. szimfónia) zengeti ezeket a mamutzenekarokat. A huszadik században birodalmi célokra és filmzenékben használják a ~t. A ~ zeneileg ritkán nyújt újat, mert alapvetõen feszültségekre és feszültségoldásokra épül, s végül mindig dúr hármashangzatokhoz jutunk. Ives ~a eltér az európai hagyományoktól, õ több különbözõ, egyszerre megszólaló zenekart szólaltat meg (IV. szimfónia), de a befogadói nehézségek miatt mûvei ritkán hallhatóak. A huszadik században igényes, magasmívû zenei ~t Sosztakovics írt (V-VIII., X-XI. szimfónia), igaz a IX. és a XV. szimfóniában ki is gúnyolja ezért önmagát. MOR (’middle of the road’) Rádiós formátum. Az utóbbi évtizedek egyik legnépszerûbb formátuma, mely mára kihalni látszik. Ez a formátum a híreket, információs mûsorokat és a popzenét olvasztotta egybe. Európában (így nálunk is) általánosnak számít, de Amerikában az állomások további specializációja a hír- és információs mûsorszámokat kiszorította a zenei rádiókból. Mozgalmi dalok 1945 után a mozgalmi dalokat e mozgalmak résztvevõi elsõsorban „használati tárgyakként” kezelték. A mûveltebbek ezzel tisztában is voltak, és mûélvezés céljából a komolyzenei koncerteket látogatták. A mozgalmi dal nagy segítséget nyújtott a csoportnak abban, hogy önmagát önálló csoportként határozza meg. Ennek alapvetõen két módja volt: a csoportra jellemzõ repertoár kialakítása és annak elsajátítása. A közösen birtokolt repertoár elõsegítette a csoport önszemlélését, továbbá megkönnyítette a hozzá tartozók – s persze a kívülállók – felismerését. Ilyenkor a dalok a legszélesebb nyilvánosságban: az utcákon és a tereken hangzottak fel. És mivel a pártharcok mélyen belenyúltak a civil életbe, a személyes álláspontok és programok láthatóvá tétele és egyértelmûsége alapvetõ követelmény volt. Természetes, hogy a dalok egyik legfontosabb feladata a „toborzás” volt. A dal akkor volt jó, ha dallama kellemes és meggyõzõ, szövege pedig világos és egyértelmû volt. Egyik-másik nemcsak a csoportszimpátia felkeltésére volt jó, hanem – ha röviden is – a párt programját is tartalmazta. (Az 1789-es francia forradalom dalai: pl. Carmagnole, Chant du depart, Marseillaise, Ca ira; Az 1848-as polgári forradalmak dalai: pl. Az állam bajban van, Dózsa népe; Az 1871-es Párizsi Kommün dala (L’Internationale); A XIX. és a XX. sz. német és osztrák, szervezett munkásmozgalmainak iránydalai: pl. Auf Sozialisten!, Lied der Arbeit); Oroszország XIX. sz-i polgári forradalmi mozgalmainak dalai: (pl. Szmelo toveriscsi v nogu); Az 1905-ös orosz polgári forradalom dalai: pl. Bunkócska, Munkás gyászinduló; A lengyel polgári forradalmak és felszabadító mozgalmak dalai: pl. A vörös zászló; Az 1917es oroszországi kommunista puccs dalai: pl. Kronstandti tengerészek dala; Szovjet dalok az intervenciós háborúk idejébõl: pl. Krasznaja Armija vszeh szilnyej); Magyarországi szocialista és kommunista dalok a két világháború között: pl. agrárszocialista dalok, Hidas A., Schönherz Z., Szabó F. és Székely E. dalai; A bécsi munkásmozgalom dalai: pl. Wir sind die Arbeiter von Wien – dallama azonos a Krasznaja Armija vszeh szilnyej dallamával; Az

204 M olasz munkásmozgalom dalai: pl. Ne csüggesszen a bús, zord jelen, Avanti popolo; Az 1936os spanyol polgárháború dalai: pl. A Nemzetközi Brigád indulója; Az amerikai abolicionista mozgalom dalai: pl. John Brown’s body, „Elõkelõek nem vagyunk” fordítással; A jugoszláv partizánmozgalom dalai: pl. Tito marsall; A legújabb szovjet tömegdalok: pl. I. O. Dunajevszkij: Mars KOMSZOMOLa, Novikov: Mars demokraticseszkoj molodjozsi mira; A legújabb magyar tömegdalok: pl. Munkásoké a jövõ!, Sárközy I.: Dal a munkáról, Tardos B.: Szõdd a selymet elvtárs! Érdekes lehet még az (alternatív) rockzene és a mozgalmi zene bizonyos keveréke, pl. Levellers (UK). MPB, Brazil Mai brazil popzene. A tropicalia, bossa nova, reggae és rock keveréke. [Alicone, Badi Assad, Sergio Agusto, Jorge Ben, Gal Costa, Vinicius De Moraes, Familia Lima, Gilberto Gil, Joao Gilberto, Joanna, Zé Ramalho, Caetano Veloso] Mulatós, lakodalmas rock (→ turbofolk) Közép-Európa legtöbb országában helyi változatban is ismert, a XX. századi, vidéki, pergõ, mûdalokon alapuló popzene. Román változatában (manele) a keleti, törökös-arabos „cifrázás” hatása és a diszkóritmus keveredik. Nálunk a magyarnóta és a techno vagy mai könnyûzenei ritmusok keveredésébõl állítanak elõ diszkóban is táncolható és igen népszerû képzõdményeket. Jellegzetessége, hogy sok dalszövege/dallama hagyományos magyarnóta. Ezeket fõleg kazettán értékesítik, lévén, hogy a magyar rádiókban – elsõsorban gépalapú zenéje és mai dalszövegei igénytelensége miatt – nem szalonképesnek tekintett mûfaj. (M. C. Hawer és a Tekknõ, Lagzi Lajcsi) Muqam (on ikki muqam) Komplex ujgur zenei stílus, üzbég és tadzsik elemekkel (Turdu Ahun). Música de Intervençao Mint a Canzone d’autore (lásd ott), de Portugáliában, melyre elsõsorban a 74-es portugál forradalom hatott. Máig népszerûek, dalszövegeik versként is terjednek. Énekesei a „baladeiro”-k. (José Afonso, Adriano Correia de Oliveira, Fausto, José Mário Branco, Sérgio Godinho) Musical A musical olyan énekest, kórust és zenekart foglalkoztató zenés színházi mûfaj, amely a második világháború környékén alakult ki, jellemzõ rá a líra és humor mellett immár a drámai történés és a parodisztikus elemek szerepeltetése. Zenekara a hagyományos szimfonikus együttes mellett használhat elektronikus hangszereket és elõtérbe kerülhet az ütõk szerepe. Ma a legjelentõsebb különbség az operett és a ~ között, hogy ~t csak mikroporttal (mikrofonnal) adnak elõ, míg operettet anélkül is. A legtöbb musical valójában Broadway-Hollywood produkció. Legismertebb ~ek: My fair lady, Hegedûs a háztetõn, Kabaré. Bernstein West Side Storyja a felhasznált afroamerikai eredetû zenék és a zenekar viszonylag vadabb hangszíne miatt sorolható a ~ek közé. Musique Concrete (lásd elektroakusztikus zene)

Narodnaja pésznya, russzkaja: népdal, népzene, orosz. A népszerû orosz kultúrában alapvetõen orosz népzenének a mai elektronikus zenei ízlésnek megfelelõen, de nem techno stílusban elõadott nép/ies zenét nevezik, fõképp az orosz népi jelképtár minden kellékével fellépõ Zálátoje Kálco együttest. Ma már kevéssé ismert, és fõképp kevéssé hallgatott a hagyományos népdal, melynek számos stílusa van a kozák daloktól a csasztuskákon (rigmus) át az Oroszország különbözõ részein keletkezett dalokig, protjázsnájá (hosszú***), kupálszkije, horovodnájá (körtánc), szvadevnájá (lakodalmas), liricseszkájá (lírai) és táncokig (pljászóvájá). Ezek egy részét kórusok elõadásában hallhatjuk. „Valódi” orosz népzenét leginkább Oroszországon kívül szerezhetünk be. (Moszkovszkij Goszudarsztvennij Isztoriko-Etnograficseszkij Teatr)

N


arodni muzika Szerb népzene. Nederpop Általános elnevezése a holland rock- és popzenének. Golden Earrings (1961–) a Beatles holland megfelelõje. (60-70-es évek: Dragonfly, Sandy Coast, Peter Koelewijn, Shocking Blue (Venus), Radar Love) Nemzeti romantika Nemzeti hagyományokat kiemelõ komolyzenei irány a 19. században. (Erkel, Chopin, Glinka, Smetana, Grieg, Elgar, Sibelius, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov) Neofolk, novokomponovana narodna muzika A Milosevics rendszere alatti Jugoszláviában létrejövõ, a rockzenét felváltani hivatott, a hagyományos népzenét, új dalszövegeket és zenei hangzást ötvözõ mûfaj, gyakran erõsen hazafias propagandaszínezettel (mint amilyeneket Szerbia bombázása alatt sokat játszott a szerb állami rádió is). Továbbfejlesztett változata a turbofolk. Népdal, magyar, autentikus (→ táncház): a mi értelmezésünkben általában egyszólamú, pentaton dal, melynek szerzõje nem ismert, s többféle szövegváltozata is lehet. A Bartók Béla és Kodály Zoltán vezetésével kialakuló magyar népzenetudomány két nagy korszakát különítette el a népdalok keletkezésének. A honfoglalástól a felvilágosodás koráig születetteket régi, míg a késõbbieket új stílusú népdalnak hívjuk. A régi stílusú népdalok (mai napig kb. 150 000-et dolgoztunk fel) többségére jellemzõ az ötfokúság, mely õsi jegynek tekinthetõ. Leonard Bernstein mutatta ki, hogy az ötfokúság minden énekhagyományban megjelenõ zenei sajátosság. (Ennek ellenére Spielberg: Harmadik típusú találkozások címû filmjében az ötfokúságot Kodályhoz és a magyar népzenéhez kötik a film szereplõi.) Három nagy csoportot különíthetünk el a régi stílusú népdalok között, de a tiszta jelleget mutató dalok mellett igen nagy azok száma is, mely átmenetet képez. A három csoport: az ereszkedõ ötfokú dallamok (Röpülj, páva, röpülj, Megkötöm lovamat, Béreslegény), a zsoltár típusú dallamok – többségük ötfokú – (Szivárvány havasán, Körösfõi keretek alatt) és a siratók vagy sirató típusú strofikus dallamok (A Vidróczki híres nyája). Az új típusú népdalok nyugat-európai hatással és a verbunkossal való találkozás után születtek. Soknak tükrözi a szövege a változó életformát is, így találunk munkás-, bányás-, summásdalokat, de legnagyobb részük a szerelemrõl, vagy a katonaságról énekel. Ma mintegy 60 000-et ismerünk, sok közülük magyarnótává változott, és így került ki a népzenébõl, máskor viszont az a zavaró, hogy egyházi himnuszok illetve népies mûdalok szelídültek népdallá. Szerkezetük alapján 4 csoportot különíthetünk el: 1. AA5BA, (Most jöttem Gyuláról, Szép a gyöngyvirág egy csokorba), 2. AA5A5A (Letörött a kutam gémje, A bolhási kertek alatt), 3. ABBA (A mi házunk fölött, Este, este), 4. AABA (A nagy bécsi kaszárnyára, Amott legel). (A5 jelentése: az A sor 5 hanggal feljebb megismétlõdik). Az új stílusú népdalok nem oly változatos szerkezetûek, de hanganyaguk és ritmusuk sokkal gazdagabb, mint a régi stílusúaké. (WKA) A ~ típusai : 1. szertartáshoz kötött ének (az ún. regösénekek, amelyeket a karácsony és újév közti idõszakban énekelnek; a lakodalmi dalok; halotti siratók, aratási dalok stb.); 2. a táncdallamok csoportja; 3. szertartáshoz vagy különleges alkalomhoz nem kapcsoló „dalok”, melyeket lírikus vagy epikus szövegre énekelnek. Tematikái pl. gyerekdalok, katonadalok, amerikás dalok, kuruc nóták, betyárdalok, zsoltározók, siratódalok, szerelmi énekek, munkadalok, toborzók, kanásztáncok, dudanóták stb. Magyar népi hangszerek a dobok, köcsögdudafélék, citera, cimbalom, tambura, hegedû, tekerõ, koboz, gardon, kanásztülök, furulyafélék (tilinkó, peremfurulyák, pánsíp v. nádimuzsika, lopótök- ill. napraforgóduda, harántfurulya, cserépsípok, fûzfasíp, hatlukú furulya, hosszúfurulya, háromlukú nagyfurulya, kettõsfurulya), nyelvsípok (nádsíp, töröksíp, tárogató,

206 N klarinét), duda. Bartók Béla gyûjtött a magyaron kívül szlovák, román stb. népdalokat is; ma a KFKI honlapján kereshetünk a népdalok között. Rádióban tájegységek jelzésére, illetve hangulatot-témát aláfestõ zenének használhatjuk, illetve a vidéki jelleg tudatosítására. Népének Az az ének, amelyet az egyházi szertartáson résztvevõk énekelnek, általában a kántor vezetésével és orgonakísérettel. A katolikus népénekeket a romantika végén kanonizálták, s azóta is ezt éneklik a hívek (a zeneértõk nagy fülbántalmára). A protestáns egyházak szerencsésebbnek mondhatóak, mert XVI-XVII. századi, eredetileg is többszólamú, lejegyzett dallamokat énekelnek többségében ma is. A katolikus egyházi gyakorlatban orgonán kívül csak elvétve fordul elõ más hangszer (pl. ifjúsági miséken gitár), a protestáns használatban szinte mindig megszólaltak rézfúvósok, német néven: a Posaunenchor. A ma talán legismertebb katolikus népének: a Boldogasszony anyánk; a protestáns: az Erõs vár a mi Istenünk. Jellemzõen nem felvételrõl, hanem csak élõ miseközvetítésekkor (vagy magán a misén) találkozhatunk velük. Népzene, kelet-európai–ázsiai A Balkántól a mongol pusztákig követhetõ egy nagyon változatos, sokban hasonló népzenei kincs. Ezek nyelve az albántól a szlávokon át a török és mongol népekig változik. Találhatók benne csak hangszeres, csak énekes és vegyes zenék is, egy- és többszólamú kórusokat. A volt Szovjetunió tagköztársaságainak török és finnugor népeinél az orosz harmonika jellegzetes hangszer, de a dalok énekei kínai hatást is tükröznek. A modern, „népies” feldolgozások többnyire szintetizátort használnak, de mindenhol találhatunk hagyományos hangszeres és énekes zenéket is, melyeket sok népnél csak napjainkban kezdik CD-n kiadni (a Szovjet Rádiónak voltak eddig felvételei). (Vujicsics, Boban Markovic Orkester) Népzene, magyar „Hangszeres zenére nézve: hallgató az egész nép. Ott az elõadás egyesek, kevesek dolga. Akár cigány, akár népbeli a zenész: egyedül, vagy kevesedmagával áll szemben a hallgató tömeggel. Nem teljesen passzív a tömeg: erre a zenére járja a táncot és nagyon megérzi, ha nem kedvére való módon játsszák. Ellenõrzõ, válogató, meg tudja különböztetni a jobbat. 1910-ben mondta egy fiatal falusi cigány Erdélyben: legnehezebb az öreg székelynek muzsikálni. Ahogyan õ kívánja, fiatal cigány nem is igen tudja már.” [Kodály: A magyar népzene (Bp. 1973), 81. old.] Együttesei: 1. Cigányzenész együttesek. Hagyományosan hivatásos muzsikusokból állnak, akik mindig a megrendelõk által kívánt zenét játsszák. A megrendelõk lehetnek különféle etnikai vagy társadalmi osztályokhoz tartozó csoportok, akik a legkülönfélébb stílusbeli és repertoárbeli elvárásokkal léphetnek fel. A zenekar összetétele a helyi igényeknek megfelelõen alakul: hegedû - gardon, hegedû - cimbalom, hegedû - kontra, háromtagú vonószenekar (prím, kontra, bõgõ). Az országszerte legtipikusabb felállás: vonószenekar, mely gyakran kiegészüI cimbalommal, esetenként klarinéttal és csellóval is. Jellemzõ törekvésük a mindenkori piaci helyzethez (=divathoz) való gyors alkalmazkodás. 2. Parasztbandák (vagy magyar bandák). E rézfúvós ill. vonós-cimbalmos zenét játszó, mûkedvelõ jellegû együttesek lényegében a cigány együtteseket utánozzák. Mivel nem hivatásos mûvelõi a zenének, ezért a divatot kevésbé tudják követni, emiatt tehát hagyományosabban, „parasztosabban” játszanak azoknál. Neue Deutsche Welle A punk és új hullám irányzatokból származó német underground, majd kommersz zenei stílus a 80-es években. (Falco, Nena, Deutsch-österreichisches Feingefühl, Hubert Kah, Peter Schilling, UKW, Joachim Witt) Neue Slowenische Kunst Összmûvészet, de zene is, pl. Laibach. Neue Volksmusik, Alpine New Wave Münchenbõl kiinduló német „lakodalmas” zene, Münchenben 24 órás rádióval.

zenei kislexikon 207 New Age A 80-as évektõl élõ, szintetizátorra épülõ, „relaxációs”, nyugodt zene. Inkább harmóniára épül, mint dallamra, a hallgatótól kevés odafigyelést igényel. Idõnként természeti hangok kísérik (patak csörgedezése, hullámmorajlás stb). Eredetileg a hippimozgalom meditációra, más tudatállapotba kerülésre alkalmas zenéje. (Cliff Martinez [filmzene], Jean Michel Jarre, Vangelis, Zero 7, Klimkovszkij, Tangerine Dream, Mike Oldfield, Kövi Szabolcs) New Wave Punk és szintetizátorok. Noise A fekete, fehér, rózsaszín zajra (= FM sistergés) épülõ összeállítás, ritmus és dallam nélkül. Noise Rock Sajátos hangolású, visszhangzó, kakofón hangzású zene. (The Boredoms, Royal Trux, Guitar Wolf) Norteno, Nortena Mexikói (San Antonio, USA) stílus, keringõvel és polkával keverve. A 19. századi eruópai (német, lengyel) bevándorlók hatására jött létre. Gitáron és hegedûn, nagy sombrero kalapban, de amerikai farmeröltözetben játszandó. Novaja Volna Rossziji (orosz új hullám) Változatos pop-rockzenei irányzat a 80-90-es években. Alla Pugacsova a 70-es évek legnépszerûbb orosz elõadója: a Melodija szovjet lemezkiadó milliós példányszámban adta el lemezeit (pl. Million Roz). Sok együttes nyugati sílust honosított meg, pl. Delfin, 2va (dva) Szamaljota; DDT, Kino (Viktor Coj együttese – Peremen! (Változást!) c. daluk az orosz fiatalok egyfajta himnusza), Nautilus Pompilius, Akvarium, Agata Kristi, Mashina Vremeni). Nyitány A barokk korban kialakuló mûfaj, mely zenekari elõzenélést jelent. A nyitányok olyan motívumokat használnak fel, melyek elõlegezik a bekövetkezõ zenemû cselekményét. A romantikáig nem volt tematikus kapcsolat a nyitány és az utána következõ mû között. Weber: A bûvös vadász daljátékának nyitánya az egyik elsõ programnyitány: összegyûjti az opera legjellegzetesebb motívumait, és azt szimfonikus fejlesztés keretében tálalja, és értelmezi is. A nyitánynak igen sok alfaja alakult ki, pl.: francia ~ (lassú-gyors-lassú szakaszok, Bach: 1. szvit 1. tétele), olasz ~ (gyors-lassú-gyors-?, Mozart: Figaró), elõjáték (csak az elsõ jelenetet készíti elõ, kisebb zenekari kidolgozás, Wagner: Trisztán).

Ókori görög zene Funkcionális zene: áldozati, dicsõítõ vagy eseményeket (házasság, háború)

kísérõ zene. A hellenisztika korára már szórakoztató funkciója is volt. Hangszere a kithara. Oldies Rádiós formátum. Olyan rádió, mely pop, rock ’n roll és rock zenét játszik, mely az 50-6070-es évekbõl való. Gyakorlatilag ezek az állomások megpróbálják visszahozni az Amerikában 50-60-as években sugárzó AM (középhullámú) kereskedelmi rádiók stílusát – amit ugyebár mi legfeljebb a luxemburgi rádióból ismerhettünk. Célközönségük az akkori fiatalok, illetve az õ gyerekeik. Az oldies állomások pontos zenei listája változatos, egyesek az 50-60-as, mások a 60-70-es, mások csak a 70-es évek zenéit játsszák, ezen belül is van, ami csak „rock oldies”-t stb. Opera (európai) Az 1600-as évektõl a szélesvásznú mozit, nagyzenekart, színházat, bulizást, közösségi és privát találkát, kultúrközpontot egyesítõ mûfaj, melynek megtekintésekor sokszor fontosabb volt, hogy ki kivel találkozik a nézõtéren, mint hogy mi megy a színpadon. Áriákat, kis- és nagyegyütteseket, recitativót és zenekari közjátékokat tartalmazó, a XVII. század elején kialakuló színházi zenés mûfaj, ahol a zenekar és az énekesek egyenrangú zenei feladatot látnak el, irodalmi eredetû cselekmény megjelenítése során. Monteverdi Orpheóját (1608?) tekinthetjük az elsõ jelentõs operának, amelynek innen kezdve mérhetetlen sok alfaja alakul ki a vígoperától (Pergolesi: A szemtelen szolgáló) a komolyoperán (Händel: Xerxes) keresztül a daljátékig (Weber: A bûvös vadász); a

208 O tündéroperákon (Szerelemhegyi: Csörgõsipka) át a francia nagyoperákig (Verdi: Trubadúr); hogy a misztériumoperát (Debussy: Pelleas és Melisande) és a zenedrámát (Wagner: Mesterdalnokok) ne is említsük, majd pedig az antiopera (Menotti: Telefon) után eljöjjön az anti-antiopera (Ligeti: La Grand macabre). Ma az opera halálát bizonygató elméleti írások ellenére is születnek jó mûvek, melyek a hagyományos formákat rendszerint egyéni módon alkalmazzák. A mûfaj legfelsõbb régióit jelentik Händel: Judit, Mozart: Varázsfuvola, Wagner: Parsifal, Verdi: Othelló, Puccini: Turandot, Bartók: A kékszakállú herceg vára, Janácek: A ravasz rókácska, Muszorgszkij: Borisz Godunov, Csajkovszkij: Pikk dáma címû operák. Korábban csak kis közönség számára elérhetõ: ma részben rétegzene, részben a csapból is folyó melódiák. (Enrico Caruso, Placido Domingo, Maria Callas). Rádióban leggyakrabban nyitányokat (Glinka: Ruszlán és Ludmilla) és állami ünnepekkor nemzeti operákat (Erkel: Bánk bán) játszanak. Az operákat – mivel több órásak – teljes hosszukban nagyon ritkán játsszák a rádiók (hangfelvételen is nem ritkán több tucat lemezen jelenhetnek meg), és akárcsak a teljes operettek, ezek már színpadra szánt, „nagyjogos” alkotásnak számítanak, azaz szerzõi jogi kérdések miatt is külön engedély szükséges rádióban való lejátszásukhoz. Persze a teljes operát rádióban leadni teljesen kiszakítja az operát eredeti funkciójából, hiszen a színpadi darabot és az egész estés, közönség-közösség együttgondolkodását nehéz a hangszórón átadni. Opera, pekingi Klasszikus darabok, melyek fejhangon éneklõ férfi énekesekbõl, eredetileg pentaton skálán, sok gongütéssel, kerepléssel és egyéb zajokkal kísért színpadi történetek. Operett Fülbemászó dallamú, szatirikus hangú élcdarabokból, az operaparódiákból és a korabeli tánczenébõl kialakuló énekes-zenekari színházi mûfaj. A XIX. században alakult ki Franciaországban J. Offenbach mûvészete nyomán (pl. Orpheusz az Alvilágban), erõs politikai felhangokat is megszólaltatva az egyébként szirupos történetben (meghatározott cselekménye általában: bemutatkozás, félreértés, happy end). Offenbach mellett ifj. Johann Strauss alapította meg az operett bécsi változatát, ahol hiányzik ugyan a politika, de a szatíra helyett mindig kerül a zenébe fátyolos bánatosság, valami keserédes dallam is (pl. Cigánybáró). Kálmán Ferenc (Marica grófnõ, Csárdáskirálynõ), Lehár Ferenc (Víg özvegy, A mosoly országa) és Kacsóh Pongrác (János vitéz) az operett második, avagy magyar korszakának legjelentõsebb alkotói. A huszadik század húszas éveitõl kezdve az operettben elõfordul a szomorú befejezés is, ez azonban igen ritka marad. Az operett ma már kiszorulóban van, jóllehet a komolyzenei kategóriák közül messze a legnépszerûbb. Szerepét átvette mára a musical vagy rockopera. Oratórium Hosszú ideig csak bibliai szövegekre épülõ, énekesekkel elõadott zenemû, melyben a zenekarnak nagy szerep jut. A barokk idején éli elsõ virágkorát, pl. Händel: Júdás Makkabeus. A mai napig legsikeresebb oratóriumot Haydn írta: A teremtés címmel (régi magyar nevén az Alkotás), mely megkoronázása a mûfajnak. Haydn: Évszakok, Beethoven: Krisztus az olajfák hegyén bár hasonlóan gyönyörû, mind a mai napig nem éri el az elõbbi ismertségét. A romantika korábban kezdõdõ folyamatot lovagol meg, amikor vallási témák mellett irodalmi szövegeket zenésít meg, pl. Schumann Goethe Faustját (Szenen aus Goethes Faust). A XX. századi nagy siker, mely a rockkoncertek érzetét kelti elõadásai során, Orff felejthetetlen Carmina buranája. A rossz nyelvek szerint az ír oratóriumot, aki operát nem tud… Bibliai tárgya miatt a rádióban húsvétkor, karácsonykor játszanak oratóriumot. Örökzöld, evergreen nehezen meghatározható mûfaj. Elõadói között vannak az eredeti számok elõadói, az instrumentális vagy más feldolgozások, remixek, bootlegek sokasága. Talán jellemzõje lehet, hogy nem angol nyelvterületen saját nyelvre is átdolgozzák. (Zámbó Jimmy)

Palotás → csárdás


Paródia Hangzásában az eredeti slágerhez hasonló, dalszövegében azonban attól eltérõ, a készítõk által viccesnek tartott dalszövegû zenék. (magyar: Irigy Hónaljmirigy, USA: Weird Al Yankovich) Passió Krisztus szenvedéstörténetét dolgozza fel, a barokk óta rendszerint zenekari kísérettel. Leghíresebbek: J. .S. Bach: Máté- és János-passió. E mûvek minden értékükkel együtt is egy idõre elfelejtõdtek, és csak a Mendelssohn vezényelte, 1829-es lipcsei újraelõadás indította el azokat világkörüli útjukon. Sok passió született mintájukra, pl. Penderecki: Lukács-, vagy az egész Bach-kultusszal szembenézõ, igazi posztmodern alkotás, Kagel: Szent Bach-passiója. Ezen mûvek általában többórásak, így csak egyházi ünnepekkor kísérli meg a rádió közvetítésüket. Részletként áriákat és kórusokat emelnek ki belõlük. Pellimanni Finn népzene. Písnickári(énekes, cseh). A bárdok általánosan népszerû, cseh változata (→ bárd). Pleng Thai sakorn Nyugati komolyzene thai elõadásban Pol. beat (= politikai) Magyar elnevezése a 60-70-es évek amerikai protest songjainak mintájára létrejött, hazai daloknak. Ezek az amerikai alapstílushoz hasonlóan – az amerikai rendszert bírálták, csak ritkábban a magyart. Egyik fõ lelõhelyük a KISZ-táborok voltak. Hangzásában az amerikai változathoz hasonlóan gitár+ének+szájharmonika hármas jellemzi. (Gerilla, Dinnyés József) Elkülönül az orosz eredetû bárd-daltól, melynek szintén voltak hazai vándordalnok képviselõi (Cseh Tamás stb.) → folk Polka Eredetileg cseh tánc, de a mai popzenében Amerikában a 19. században bevándorolt lengyelek által meghonosított, már angolul énekelt (Cleveland-style polka) mulatós zene (lengyel eredettel mazurkaként). Pop-art (art-pop) Populáris klisék mûvészi megformálással párosulva. (David Bowie, Soft Cell). Pop, international Bármilyen zene, melynek az a célja, hogy minél több pénzt keressen kiadója. Rádiós elnevezése az ilyen zenét játszó állomásnak: Contemporary Hit Radio (CHR). A popzene a 20. század ötvenes éveiben, a rock and roll kialakulásával az Egyesült Államokban létrejövõ szórakoztatóipari ág, a popkultúra része, és paradox módon annak létrehozója. Újdonság, hogy a gyártás, a terjesztés, az eladás szakaszában egyaránt minden addiginál tudatosabban számol a lehetséges célcsoport(ok) gyorsan változó igényeivel, mi több, igyekszik formálni azt. A popzene a fiatalokat is komoly szokásokkal rendelkezõ, addig nem látott keresletet generáló fogyasztóknak tekintette, átalakítva ezzel az addig csak felnõttekre alapozott szórakoztatóipart. Történelmileg a pop mutatja az adott idõszak és pillanat (lehet, hogy csak pár nap) legnagyobb tömegek által kedvelt zenéjét. Tipikusan könnyû, mainstream (azaz vezetõ zenei irányzat), és mindig nagy a rajongótábora. Dalai alapismérve, hogy fülbemászóak, könnyen megjegyezhetõek és dúdolhatóak. Egyben nehezen rázhatók ki a fülünkbõl. A produktum fennmaradása már csak a minõségtõl és a környezettõl függ, valamint attól, hogy az elõadó képes-e mindig új arcot, új „imázst” hozni, amitõl a rajongók nem tudnak majd ráunni. Popzene minden országban létezik, az általunk is ismert „euramerikai” pop általános termék minden európai országban. Vagyis: nem csak angolul születnek dúdolható vagy épp érdekesebb popzenei felvételek, de a nem angol nyelvûek szinte soha nem lépik át az országhatárokat. Érdekes lenne ezekbõl is tallózni: a magyar mellett a szerb, orosz, román, lengyel stb. pop-rockzene éppolyan jó, mint az amerikai. Érdekes, hogy több kultúrában is általános, hogy nem a helyi nyelven, hanem részben (refrén) vagy egészben angolul éneklik a popzenék dalszövegeit (holland, japán),

210 P míg máshol ez kizárt (pl. francia elõadóknál). Az általunk nemzetközinek, vagy egyszerûen amerikainak nevezett popzene valójában egy globalizált mûfaj, melynek fõ dalai az USA-ból és Nagy-Britanniából érkeznek, csak a kanadaiak és ausztrálok tudják megmondani, de néhány népszerû amerikai elõadó valójában kanadai vagy ausztrál, és ott vannak a svéd, spanyol, német stb. együttesek is, melyek angolul énekelnek. Aki nem, az csak nagy ritkán jut a világ slágerlistáira (2-3 évente egy-egy török, indiai, arab szám – figyeljük meg, hogy mind elõfordul Európában kisebbségként). Pop, norsk A norvég, svéd, izlandi, dán popzenék 90%-a angol nyelvû, elenyészõ része használja a helyi nyelvet. Ennek oka egyrészt az, hogy egy nemzetközi zenei irányzatba úgy gondolják, hogy úgy tudnak megfelelõen bekapcsolódni, ha a nemzetközi nyelvet használják: a popzeneség szerves része az, hogy angol legyen. Egyesek szerint azért is angolul énekelnek, mert a hallgatóság (mindenki) beszél angolul is, és sokkal könnyebb a rejtett érzelmekrõl egy idegen, de értett nyelv „távolságtartásával” énekelni. Az angol „semleges” is a hasonló skandináv nyelvek között. Így hagyománnyá vált, de lehetõvé teszi a világpiacra való könnyebb betörést is (ABBA, A-ha, Roxette). Néha egy-egy elõadó helyi nyelven énekel: Odd Nordstoga pl. egy kevesek által beszélt norvég nyelvjárásban: némely minimalista dala hatalmas népszerûségre tett szert. Pop Rap Fülbemászó hip-hop, mindenféle veszélyes dalszöveg nélkül (Tone Loc, Young MC, Hammer, Coolio, Puff Daddy) Pop, kínai Az amerikai tinédzser popzenéhez hasonló, sztárokkal kísért kínai popzene a hagyományos kínai dallamvilágból építkezik, és hagyományos kínai hangszerivel válik jellegzetessé. (Andy Lau [A „négy király” kínai sztárénekes egyike], Teresa Teng) Pop, közép-ázsiai Fõleg török nyelvû népek kortárs (mulatós) zenéje, általában szintetizátoros, török popzenei elemekkel, népies hangzású szólóénekesekkel. Korábban a szovjet Melodija kiadó adta ki az összes tagköztársaság lemezeit is – ami a zenei igényesség garanciája is volt –, az azeri Zainab Khanlarova lemezeit pl. üzbégek milliói vásárolták. Programzene A romantika mûvészeteket egyesítõ törekvésének egyik megvalósulása, Berlioz, Wagner és Liszt mind saját úton jutott el a ~ megvalósításáig. A név arra utal, hogy a zenének szöveggel elmesélhetõ tartalma: programja van. A zenemûvek alapjául rendszerint egy verset (Lamartine: Les Preludes – Liszt) drámát (Shakespeare: Hamlet – Liszt), ritkább esetben regényt (mai példával: Tolkien: Gyûrûk ura – De Meij), eposzt (Aeneas – Berlioz: Trójaiak) vagy mítoszt (Parsifal: Wagner) választottak. Liszt olykor képzõmûvészeti alkotásokból, esetenként a Villa d’ Este szökõkútjaiból is merített ihletet. Propagandazene, agitációs zene (→ tömegdal) Politikai propagandát hordozó zenék. Ebbe a mûfajba sorolhatók – többek között – a német Harmadik Birodalom zenéi. 1933-tól Josef Goebbels porpagandaminiszter a rádiót tekintette a propaganda fõ médiumának. A német birodalmi rádióban (Grossdeutscher Rundfunk/Deutschlandsender) operettek, komolyzene (pl. Wagner), indulók stb. mentek, míg a jazz, swing tiltott zenék voltak, kivéve a nyugatra szánt propagandamûsorokat, ahol egy „titkosított” zenekar jazz/swing zenéket játszott fel, gúnyolódó dalszövegekkel. A náci belföldi adások népszerû mûsora volt a „Das Deutsche Volkskonzert” vagy Heinz Goedecke kívánságmûsora. Az elfoglalt területeken is a náci propaganda tûnt fel a többé vagy kevésébé átalakított rádiókban (pl. Soldatensender Belgrad). A Szovjetunió propagandazenéi, indulói egy részét kifejezetten választásokra írták (amíg még voltak). (választási rigmusok) Egy orosz felosztás: internacionálé, Moszkváról szóló dalok, hazafias dalok, Sztálinról szóló dalok. Többsége a hõs katonák és vezérek dicsõ tetteirõl, a vidám és fényes kommunista jövõrõl szól. Ha szigorúan nézzük, a verbunkos is

zenei kislexikon 211 agitációs zene, hiszen eredeti funkciója szerint a katonaságba toborzott fiatalokat – és a Kossuth-nóta is ide tartozik. Protest song → folk (amerikai népzene) Punk A rockzene agresszív formája, amely 1975–80 között nõtte ki magát nemzetközivé. Kiindulási helye Anglia. A zene nem mentes az ideológiáktól: háttere mindig szarkasztikus, anarchista és valamilyen általánosan elfogadott ideológiát támadó. Értékrendszerében az amatõr felette áll a profinak, az érzelem és energia a technikai tökéletességnek. Közelebb állt az „utcához”, mint az onnan eltávolodott popsztárok. Témája általában politika, a hátrányos helyzetû fiatalok, munkanélküliség, gyûlölet az idegenek ellen vagy csak „egyszerû” anarchizmus. (Ramones, The Clash, Sex Pistols, Joy Division – utóbbi már átmenet a New Wave felé, van Art-Punk is (pl. Patti Smith), Magyarországon: CPG)

Qawwali Pakisztánból eredõ, szúfi vallásos tárgyú, ma mainstream popzene. 5 énekes-tapsoló férfi és négy hangszeren játszó együttese adja elõ. Dallamos, meditatív. (Nusrat Fateh Ali Khan)

Rai (= szemlélet) Algériai (ered. orani) zenei mûfaj a 80-as évektõl, hagyományos berber, arab,

beduin elemekbõl, keverve modern nyugati (spanyol) zenével, mely a fiatalok körében vált hamar népszerûvé. Manapság az egész arab világban és bevándorlók révén nyugaton is népszerû, legfõképp erõteljes ritmusa révén. Mai változata, a pop-rai már elektromos hangszerekre is épít. (Cheb Mami (rai+rap keveréke), Cheb Khaled [cheb: kölyök], Cheba Zahouania). Raga Indiai klasszikus zenei mûfaj. Ragga A reggae keményebb, vokális verziója, mely fõként a hip-hop hatására alakult ki a nyolcvanas-kilencvenes években. A szövegek elõadásmódja közelebb áll a rappeléshez, mint az énekhez, s témájukban is a gangsta rap világát idézik. A ragga kifejezés a raggamuffinból származik, ami a gengszter jamaikai – patois – elnevezése. A reggae-ben toasternek vagy DJnek nevezett mikrofonisták gyakran jellegzetes mély torokhangon – lásd Shaggy – szólalnak meg, és gyakran magát e vokális stílust nevezik raggának. A ragga-hip-hop és a raggajungle az ilyen énekstílusban készült hip-hop és jungle felvételeket jelöli. A jamaika reggaeben gyökerezõ raggát gyakran hívják dancehallnak vagy dancehall reggaenek is. (Elephant Man, Sean Paul, Sizzla, Beanie Man) Ragtime (→ jazz) Ranchera (ranch-dal) Lassú, szerelemrõl szóló, mexikói „cowboy” mûfaj a boleróból és a bluesbõl keverve, az 50-es évek filmjeiben népszerû, mára popzenévé vált. Mexikó környékén rádiós formátum. (Los Rieleros del Norte, Vicente Fernandez, Rocio Durcal, Little Joe) Rádiós formátumként: leginkább Texasban ismert zenei stílus és formátum. Gyakorlatilag a spanyol nyelvû countryzenét takarja, ami a spanyolok szerint a legjobb alfaja a countrynak. Brazil alváltozata a sertanejo. Rebética (görög városi népszerû zene, urban popular music) Török, helyi görög és egyházi bizánci hagyományokat keverõ, városi népies zene, mely a 19. század végén indult fejlõdésnek. Jellegzetes szüneteket alkalmazott. Elsõsorban a peremen levõ, szegényebb rétegek körében népszerû. Fejlõdése végén helyét az éntechno vette át. (Tsitsanis Vassilis, Vamrakaris Markos) Recitálás (kántálás) → ének. A recitálás az ének és a beszéd között helyezkedik el. „A papnak mint a liturgia vezetõjének hangosan és érthetõen kell szövegeit recitálnia, a nép pedig

212 R odaadóan figyeljen rá.” (Római instrukció, 1967) „A recitációban a szöveg nemcsak érthetõbbé, hanem fontosabbá is válik. A recitáció érzékelteti, hogy szent szövegrõl van szó, mely nemcsak a jelenlévõknek szól, hanem érvényessége téren és idõn felül áll.” Az elsõdleges szóbeliség nyelve énekszerû, kántáló lehetett. A miséken elõadási alkalom szerint több fajtája lehetséges (pl. hirdetõ, felolvasó, esedezõ, szónokló stb.). A katolikus rádióban is hallható rózsafüzér imát is recitálva adják elõ. Reggae A jamaikai skából kinõtt zene, melyet amerikai középhullámú R&B rádiók hallgatása közben találtak fel a jamaikaiak. (Bob Marley, Peter Tosh). Rhythm ’n’ Blues, R&B Amerikai, déli (fekete) popzene, mindenféle mûfaj – jazz, soul, gospel – keverékébõl. Amerikában az egyik legpopulárisabb zenévé vált a negyvenes évek végén. Afrikai eredetû és bármennyire meglepõ, a rock is ebbõl az ágból fejlõdött ki. Jerry Vexler, a Billboard szerkesztõje 1947-ben nem kis ellenszenvet váltott ki az emberekbõl, amikor nem sokkal bekerülése után a slágerlista összeállításánál ezt a fekete zenét beszerkesztette. Ma jellemzõek rá a lassú, szentimentális dalok. (Whitney Houston). Rhythmic Oldies vagy Jammin’ Oldies Rádiós formátum. Újabban vált népszerûvé ez a formátum, mely a 60-70-es évek R&B (Rhythm and blues) zenéit játssza. Az oldies és az urban formátumok keveréke. Rock and Roll, International Rock Az amerikai country/westernzene és a blues (Rythm ’n’ blues) házasságából született. Bár a mintapéldája amerikai, minden országban születtek utánzói (Jovem Guarda: brazil, Hungária: magyar) Rock Rádiós formátumként mai rockzenét játszó állomás. Ezen belül számos alvariánsa lehet → Modern Rock, Alternative Rock, Active Rock. Rock en Espanol „alternatív rock” Az USA déli államaiban, spanyol nyelven, hagyományos latin ritmussal fûszerezve. [Divididos, Los Fabulosos Cadillacs, Charly Garcia, Herodes del Silencio, Soda Stereo] Rock, közép-európai A volt nagy-Jugoszlávia minden tangöztársaságában létrejöttek kultikus rockegyüttesek, melyek az egész országban – sõt, a többi szláv országban is – népszerûek voltak, és ma is azok. (a Yugorock együttesei: Bajaga, Prljavo Kazaliste) Híres cseh zenekar volt az Olympic, szlovák: Elan, lengyelek: Maanam, Czerwone Gitary (lengyel Beatles), Niebiesko-Czarni, románok: Phoenix, Iris, és (összehasonlításul) a magyarok: Illés, Kovács Kati, LGT, Omega stb. Az orosz rockot → Novaja Volna Rosszii. A mai határon túli (Erdély, Vajdaság) fiatalok magyarzene-hallgatási szokásaiban a 70-80-as évek magyar rock-blues zenéje sokkal nagyobb szerepet kap, mint a mai magyar popzene. Rock, Modern A 90-es évek kereskedelmi szempontok szerint írott rockzenéje. Rockabilly A rock Elvis Presley által kialakított elõdje. Rockopera (→ musical) Az opera és az operett színházi hagyományait felhasználó, újabb mûfaj, melyben immár rendszeresen alkalmaznak rockzenekart, így szólógitárt, basszusgitárt, dobszerelést, esetenként szintetizátort és más elektronikus eszközt. A rockopera atyamestere a Lehár-tanítvány: Andrew Lloyd Webber, pl. József és a színes, szélesvásznú Jézus Krisztus szupersztár, Hair, Evita, Az operaház fantomja. Magyar rockoperák: István, a király, Attila, A kiátkozott, Képzelt riport). Rock-pop, lengyel A 60-as években nem lemezen, hanem rádióból vagy koncerteken hallgatták a popzenét a lengyelek. A lemezkiadók túl lassúak és konzervatívok voltak, ráadásul a dalszövegek cencúrázottak, míg a rádió, különösen Studio Rytm c. mûsora (1960-as évek) meghívta és felvette a rockzenekarokat, majd pár nappal késõbb már játszotta is. A rádió nem is nagyon játszott rock-pop lemezeket (az USA-ban ezt a gramofonkorszakban törvény

zenei kislexikon 213 is tiltotta, ezért alakultak ott a rádiózenekarok). Mára sok szalagot letöröltek (akárcsak a magyar rádió sok koncertfelvételét, szalagtakarékosságból). Roma zene Igazából cigányzene, de azt már cigányzenész játszotta magyar népzeneként határoztuk meg. A roma zene így a mai, kortárs autentikus (nálunk: magyar) cigányzenét jelentheti. (Ando Drom, Romano Drom, Parno Graszt) Rosszijszkaja pésznya, russzkaja narodnaja pésznya Orosz dal (18. sz.) ill. orosz népzene. Balalajkával, harmonikával játszott zenekari feldolgozásaik közül a Poljanka talán a legismertebb (fõ elõadója a már 80 éves Oszipov (Ossipov) Orosz Népi Zenekar).

Salsa A kubai sonból (rumbából) Amerikában kinövõ, de Latin-Amerikában elterjedt tánczene.

(Tito Puente, Joe Arroyo, Ruben Blades, Lou Bega, Victor Manuelle, Gilberto Santarosa] Sama’ (hallgatás) Szúfi muzulmán zene, vagy inkább állapot: monoton dallamú zene mellé, az extázis eléréséhez szükséges ének, melyet a hívõ jellegzetes pörgõ tánccal (dervistánc) kísér. Sanzon, francia → chanson Sanszon (tyuremnaja muzika) („bûnözõdal”, orosz). Orosz dal, általában szintetizátoron kísért, „mulatós”, éttermi-kocsmai-börtön környezetben, a „kemény fiúk” lágy vagy épp keményebb dalai. A mi mulatósunknál zeneileg igényesebb, de némileg hasonló tematikájú; viszont polgárjogú, rádióban/városokban is népszerû. Schlager Német-osztrák mulatós zene (→ sramli, dansemusik). Schlager, flamand A flamand popzene alapvetõen a német schlagerhez hasonlít és elõadói is ismertek mind Hollandiában, mind Németországban. (Will Tura, Eddy Wally) Sertanejo (Brazil countryzene) A brazil „hátország” farmereinek zenéje [Daniel, Leonardo, Trio Parada Dura]. Kolumbiai változata a cantos de vaquería. Sevdalinka (sevdah=szerelem) Boszniai, városi pop-népzene, melankolikus hangulatú, kávéházi stílus, balkáni bluesnak is nevezik, egyesek a fadohoz hasonlítják. (Mostar Sevhad Reunion) Shturcite Bolgár dallamos rockzene. Sirató (→ gyászmise, népdal) A gyász szinte minden nép életében alkalmat adott az együtt éneklésre. Néhány példa: bocete vagy vaiete a román sirató neve, amit a halott nõi családtagjai énekelnek a halott házában, a nyílt koporsó mellett. A buddhista hagyományban a siratóval a halott lelkét készítik elõ az utazásra. Ska A reggae elõdje, a jamaikai – afrikai népzenei elemek, a calypso és az amerikai 60-as évekbeli R&B keresztezésébõl. Skót Alapvetõen dudán játszott népzene. Sláger, magyar Mindenféle fülbemászó, könnyen dúdolható, tömegesen eladható zene. Az elsõ magyar „slágerek” a 20. század elején születtek. Bizonyos értelemben a rock and roll generáció ellenében a régi stílust õrzõ, magyar tánczene-elõadók (Záray Márta-Vámosi János, Hollós Ilona, Korda, Payer András, Szécsi Pál, Máté Péter, Korda György, Koós János stb.) (Cseh megfelelõje: Karel Gott) Slágerlista A zene „generalista állatfajai”: a „legszélesebb környezeti feltételek között” megélõ zeneszámok listája, pontosabban azoké, amelyeket a rádiók zenei szerkesztõi kiválasztanak, sugároznak, majd így a listákra felkerülnek. A slágereket tehát a rádió (és a zenetévék) gyártják. „A MAHASZ TOP 40 lista százhúsz lemezbolt elõzõ heti eladási statisztikája alapján áll össze. Rádiós TOP 40 játszási lista több mint harminc országos, regionális és helyi rádió leggyakrabban játszott felvételeibõl áll össze, az országos lefedettség és a hallgatottság szerinti súlyozásos módszerrel összesítve. Az „Editors’ Choice” rádiós játszási lista ugyanezen rádiók heti játszási listáiból áll össze, de itt az egyes rádiók súlyozás nélkül

214 S szerepelnek. Míg a Rádiós Top 40 elsõsorban azt mutatja, hogy az adott héten országos szinten melyek a legnépszerûbb dalok, a legtöbb ember által hallott felvételek, az „Editor’s Choice” azokat a dalokat vonultatja föl, amelyeket a legtöbb rádió tûz mûsorára, tehát várhatóan a közeljövõben válhatnak közismert slágerré” (MAHASZ definíció). Már létezik Dance lista is, mely „több mint 100 hazai lemezlovas playlistjei alapján készül, és az derül ki belõle, hogy a diszkókban, klubokban mely zenékre táncol legtöbbet, legszívesebben a közönség.” Azokat a slágereket, melyek a slágerlistákat több héten át is vezetik, és a rádiók nagyon gyakran játsszák, újabban megaslágernek nevezik. Son (Rumba) Kubai latin zene (Buena Vista Social Club). Amerikában rumba, Kubában son a neve. Soukous Kongói (Zaire) modern popzene, mely nyugaton is népszerû. Másik kongói popmûfaj a kwassa kwassa, a madiaba. Soul A gospel és a blues egymásra hatásával alakult ki az amerikai fekete zenei kultúrában. Soundscape hangtájkép: egy adott helyen fixen felállított vagy mozgó mikrofonnal felvett és késõbb esetleg zanzásítva megvágott, az adott tájra (természeti vagy mesterséges) jellemzõ hangokat tartalmazó hangfelvétel (Murray Schafer, Bernie Krauser, Hildegard Westerkamp) Space Rock Hipnotikus, narkotikus, post-punk pszichedelikus zene. (Spaceman 3, Mogwai, Spiritualized). Másrészt mindenféle instrumentális elektronikus zene, mely sci-fis hangulatot áraszt (Jean Michael Jarre, Vangelis). Illetve az 50-60-as évek sci-fis hangulatú zenéi (Attilio Mineo, Byrds, Les Baxter, Tom Dissevelt, Tornados, „Captain Scarlet”) Spelmanslag Svéd népzenei klub. Az 1960-as években a fiatalok körében vált divatossá népzenét táncolni. Elõbb csak instrumentális polska zenét játszottak, az éneklés csak a 90-es évektõl lett népszerû. A rádió és tévé is játszotta ezt a zenét. Spirituálé A gospellel rokon, afroamerikai eredetû zenei nyelvezet és a missziós iskolák kereszténységének sajátos elegye. A gospeltõl eltérõen nem istent dicsõítõ ének, hanem szövegükben bibliai történetek elevenednek meg, afroamerikai zsolozsmákkal egyetemben. Hangszerkíséretére jellemzõ a gitár és a trombita, esetenként elõénekesre és kórusra oszlik a gyülekezet. Sramli, Schramli (azaz Schrammel, Joseph Schrammel nevébõl) Osztrák háromnegyedes /négynegyedes népies szórakoztató zene. A sramlizenekar alapfelállása: két hegedû, gitár, késõbb citera is. Nálunk svábok harmonikával kiegészült fúvószenekarai játsszák, ma már részben lakodalmas rock funkcióval. Standards/Big Band/Nostalgia Rádiós formátum. A 30-40-es évek big bandjainek korában készített felvételeket, illetve a 40-50-es évek énekeseinek zenéjét játszó állomás. Játssza a 4050-es évek „standard” slágereinek akár mai feldolgozásait is. A célközönség az idõsebb korosztály (mely Amerikában nagyobb arányú, mint nálunk). Más elnevezései: „Adult Standards” vagy „Nostalgia”. Egyes állomások az utóbbi 60 év mindenféle popzenéjét játsszák, ami nem rockzene. (Frank Sinatra, Fred Astaire) Stara Narodna Muzika – Starogradska Szerb hagyományos elemeket is õrzõ, mulatós zene. (Cigani Ivanovic’i, Frula, Odjila, Sedam Mladih, Spomenari, Tamo Daleko) Staroprazske pisnieky Cseh mulatós kocsmai dal. Stubenmusik Bajor vonósegyüttesek. Svéd népzene Fõ hangszerei a hegedû, a nyckelharpa, säckpipa (duda), és a harmonika. (Kalle Jularbo, Asa Jinder, Hjort Anders Olsson) Modern formában is létezik. (Garmarna, Groupa) Swing Alapvetõen nagyzenekari (bigband) hangzásra építõ, jellegzetes „szvinges” szinkópás

zenei kislexikon 215 ritmussal vezetett, könnyed, melodikus, rendszerint táncolható jazz. (Az alapritmus tá-timri ritmusképletét – melyet a dobos a kísérõ cinen hoz – nagyon jól visszaadja például a magyar „sísapka” szó.) Általában kevésbé komplex, mint a jazz késõbbi ágazatai, ezért gyorsan széleskörû népszerûségre tett szert. Virágkora a 30-40-es évekre esik. (Glenn Miller, Duke Ellington, Benny Goodman, Count Basie, Louis Armstrong) Szamba Afrobrazil eredetû, pergõ zenei stílusok összefoglaló neve. A brazíliai karneválok forgatagának tipikus zenéje (Airto Moreira). Szent zene (musica sacra) „Szent az a zene, melyet a liturgikus celebrációra alkottak, és a formák szent tisztaságával rendelkeznek. Fajai: a gregorián ének, a szent polifónia (régi és új), szent orgona (vagy egyéb hangszeres) zene, egyházi népének akár liturgikus, akár szimplán vallásos jellegû.” (Római instrukció, 1967) → mise Szerenád A szerelmes férfinak a szeretett nõ ablakához közel elõadott, vágyakozó dala. Legtöbbször a szólóénekest finom húros hangszerek kísérik, (pl. Haydn: Szerenád). Ma a koncertlátogatók azonban inkább a vonószenekari mûfajt ismerik, melynek legszebb példája Csajkovszkij Vonós~ja. A mai könnyûzenében szerenádnak tekinthetõ a dalok jelentõs része. Szimfónia Minden zenetörténeti korban mást jelentõ mûfaj, a mai értelemben többtételes zenekari alkotásként ismerjük. A barokk hagyományban súlyossá váló, nyitányból is merítkezõ mûfajt Haydn csiszolja tökéletesre Eszterházán. 3-4 tételes, szonátából kialakuló, a két saroktételében (1. és 4.) szonátaformában írott alkotás. (Pl. Haydn: 92. Oxfordi szimfónia) A tételek sorrendje: gyors, lassú, trió vagy menüett, végül élénk-gyors. A romantika idején fellazulnak a formai megkötések, és a tételek száma is szabadon változik (pl. Mendelssohn: V. szimfóniája 5 tételes), de olykor Beethoven: IX.-je hatására irodalmi, vallási motívumok is megjelenhetnek a szimfóniákban, pl. Liszt Faust és Dante-~ja. A huszadik században Mahler kórussal és óriási zenekarral kozmikus nagyságúra nagyítja a ~t, de közben arra is kísérletet tesz, hogy „a teljesség nem megjeleníthetõ” tételt is megszólaltassa ugyanabban a mûben (VIII. szimfónia). Mahler utána ~ elveszíti maradék szerkezeti szabályait, és nagy lélegzetvételû alkotássá válik, szabad tartalommal és szerkezettel. Rádióban a szimfóniáknak dinamikus, utolsó tételeit, gyászzeneként lassú tételeit stb. játsszák. Saroktételeik fõ témái szignálzeneként is megjelenhetnek. Szimfonikus költemény A romantika kedvelt programzenéinek egyik legjellemzõbb mûfaja, az irodalmi szöveg ihletésére születõ szimfónia. Liszt Ferenc alkotta meg ezt a mûfajt, õ maga 12 ~-t írt, (pl. Mazeppa, Les Preludes, Hamlet). A romantika célja az volt, hogy a mûvészetek közti határt átjárhatóvá tegye, így az irodalom és a zene között a ~ létesített szoros kapcsolatot. A ~ szerkezete laza variációsorozat, gyakorlatilag egy téma kibontásából és igen sokféle karakterré való alakításából áll össze. Liszt utáni jelentõs képviselõje: R. Strauss (Till Eulenspiegel vidám csínyei, Don Juan). A huszadik században a ~ kiment a divatból. Szonáta A barokk végén kialakuló mûfaj, mely a szimfonikus szerkesztés alapjává vált. Háromnégy tételes forma, az egyes tételek szerkezete a klasszika korában erõsen rögzített. Az elsõ tétel gyors, a második lassú, a harmadik élénk, a negyedik ismét gyors. A szonáta két saroktétele rendszerint ~formában íródott, melynek lényege a zenei mag bemutatása, annak kidolgozása, majd az eredeti mag felismerhetõ visszatérése. A szonáta (pl. Beethoven: Ciszmoll, Holdfény szonáta) elveszti a romantikában szigorú rendszerét, és csupán az eredeti formák gyökeit használja az új fejlesztési technika (pl. Liszt: H-moll szonáta). Rádióban szignálzeneként vagy összekötõzeneként is használható. Szvit A barokkban kialakuló zenekari és olykor szólóhangszeres (pl. Bach: cselló- és zongora~ei) mûfaj, mely egy hosszú és súlyos nyitányból, majd különbözõ számú és jellegû tánctételbõl

216 S áll. A szvitek a komolyzenei kategóriák közül a könnyûzene felé képezik az elvi átmenetet, mivel a korban népszerû táncok dallamát és fajtáit használják fel. Valójában azonban ezek a szvitbe került táncok oly stilizáltak, hogy táncolni rájuk csak mai balettkoreográfia alapján lehet. Népszerûek ma Bach szvitjei (pl. a 2. h-moll és a 3. d-dúr), Händel: Vízi- és Tûzijátékzenéje. A huszadik században Sztravinszkij próbálkozott Jazz-szvittel, majd a század második felében Vukán György írt azonos címû alkotást, melyek népszerûsége azonban nem jelentõs.

Táncházi zene (→ népzene) Eredetileg erdélyi népi szokás a táncházi zenélés. A hetvenes

évektõl Sebõ Ferenc és Halmos Béla tevékenysége nyomán a magyarországi értelmiség körében a Székbõl behozott, városi táncházi mozgalom zenéje. A hagyományos népzenébõl kiemelt, jól táncolható népzenék, eredetileg fõleg erdélyiek. Néhány altípusa: hajnali keserves, széki négyes, mezõségi lassú és gyors, kalotaszegi, gyimesi és moldvai lánctáncok, dél-alföldi, mátyusföldi. (Muzsikás, Méta, Téka). Mai népzenei stílusban játszó együttesek: Ghymes, Besh o Drom, Makám, Kolinda) Tánczene A 2000-es évekbéli értelemben elektronikus, táncolásra való (általában élõ DJ által mixelt-elõállított) zene. Korábbi értelemben könnyûzene, popzene. Ebbéli értelmében írja róla Mesterházi Márton: „A tánczene – giccs. A giccs fogyasztása egyértelmû a hatalmon levõ dolgozó osztályok hülyének nézésével és hazugságban tartásával, vagyis kulturális elnyomásával. Ugyanakkor a dolgozó osztályok számottevõ rétegeinek szubjektív indulatait sértené a táncdalgiccs kiirtása” (1972). Tango (globális) A 20-as évek Argentínájából világhódításnak indult popzene, melyet eredetileg nõkre kiéhezett férficsoportok táncoltak. Argentínában az 1930-40-es években a rádióban éppolyan népszerû volt a tangó, mint akkoriban nálunk a cigányzene. Globálisan népszerû volt, nálunk pl. Karády Katalin dalaiban. Tango, finn Finnországban a sötét szenvedélyek zenéje szinte nemzeti zenének számít. Nem a 20-as évekbeli változata lett divatos, hanem késõbb, az 1950-es években, a rockzene betörésével együtt. A finn stílus kialakítója Toivo Kärki és Unto Mononen zeneszerzõk voltak, akik ötvözték a szláv melankolikus dalok, az argentín tangó, a német indulók és az amerikai jazz elemeit. Legismertebb elõadója Olavi Virta. Míg a rock inkább délen, a tangó északon hódított. Hatalmas fesztiválokon szólalnak meg a tangóelõadók, de önálló rádiója nincs. Szinte nemzeti dalnak számít Unto Mononen 1955-ös tangószerzeménye, a Satumaa (Tündérmese-ország). (Seinäjoki Tango Festival) Techno A Kraftwerkbõl kinövõ monoton, repetitív elektronikus zene, detroiti gyökerekkel. Mára számtalan irányzata létezik a géppuskatempójú hard core techno-tól a kísérleti ambient technóig. A városi élet monotóniájára és ipari környezeteire reflektál. Korai formájának jellemzõ eleme a TR808 dobgép hangzása. Teen Pop Olyan popzene, melyet tizenévesek készítenek tizenéveseknek. Együtteseik általában nem születnek, hanem „felülrõl” készítik õket. (New Kids on the Block, Spice Girls, Britney Spears, The Backstreet Boys, N Sync). Tejano vagyis spanyolul texasi Texasi, mexikói népies, elõször kissé félrehangoltnak tûnõ hangzású, énekes popzene. Rádiós formátumként Texasban nagyon népszerû a spanyol ajkúak körében. TexMex A texas-mexikói határ mentén élõ, különféle, spanyol nyelvû, latin zenék: cumbia, mariachi, ranchera és norteno. (Lydia Mendoza, Flaco Jimenez) Top 40 Rádiós formátum. A legfrissebb kislemez-slágerlista elsõ 40 helyezettjét játszó állomás.

zenei kislexikon 217 1998 óta egyesek CHR állomásokká (is) alakultak, amióta a slágerlistákon már nem csak a kislemezeket szerepeltetik – és a még nem listás számokat is játsszák. A TOP 40 volt az elsõ rádiós formátum, az 1950-es években az USA-ban, mely az addigi full service állomásoknak a televízió megjelenése miatti válságakor képes volt új népszerûséget adni a rádiónak. Általában a fejletlen rádiós piacokat több TOP 40 (aktuális slágereket játszó) rádió jellemzi, míg lassan differenciálódnak a formátumok. Toronyzene Trombitát és harsonát foglalkoztató, négyszólamú zene, melynek gyakorlati feladata a koraújkorban volt, késõbb immár csak szórakoztatásra szolgált. Eredetileg 17. századbeli német fúvósdarabok, melyek a napszakokat jelezték a városháza vagy templom tornyából. Nyáron (Szent Györgytõl Szent Mihályig) 11 és 17 órakor, télen 4, 12 és 18 órakor (szombat kivételével) játszottak a várostornyokban, valamint minden kerek órát kikürtöltek. Napkeltekor és napnyugtakor az õ trombita- vagy dobszavukra nyíltak és záródtak a városkapuk. Õk jelezték a tüzeket is. A középkorban a toronyban is laktak – Pesten sokáig a Hatvani-kapunál/ban. (Valahol tehát a rádió egy szerepét is betöltötték – pontos idõ, „breaking news”) Ma már rendszerint turistacsalogatónak használják. (pl. Hidas: Toronyzene). Szignálokhoz kiválóan használható. A Lengyel Rádió délben nem a harangszót sugározza (amit a nándorfehérvári gyõzelem (1456) után vezettek be hálaadásként), hanem egy, a világ négy égtája felé eljátszott trombitaszót (hejnal). A dallam (Hejnal Mariacki) a közepén félbeszakad, annak emlékéül, amikor a tatárjáráskor 1241-ben a krakkói toronyzenész addig fújta a riadót (a legenda szerint a ma is hallható dallamot), míg az egyik ismétlése felénél egy tatár nyíl torkonlõtte. A trombitaszó élõben is szól minden órában a krakkói Mária székesegyház tornyából. Krakkóban egyébként ma is nonstop járõröznek a tûzoltóság emberei a tûztornyokban. Township jive, Mbaqanga A dél-afrikai, zárt, fekete gettó-államok zenéje a 60-70-es évelben. Tömegdal (mozgalmi dal, munkásdal, induló) (→ propagandazene, mozgalmi dalok) „Széles néptömegek lelkesítésére hivatott, strófikus szöveges zenei mûforma. [...] A mûfaj fénykora a nemzetközi munkásmozgalom kibontakozásával, a 19-20. században következett be.” (Böhm: Zenei mûszótár) „Legyen minden kórus egy-egy tank a reakciós kultúrpolitika várának bevételében” (Székely Endre, 1949.) A kortárs magyarázat szerint a tömegdal a népdal részének tekinthetõ, így születtek Sztálint dicsõítõ „népdalok” is. (Magyar Rádió Szimf. Zkara, Munkásõrség Közp. Férfikara, Magyar Néphads. Mûvészegy., A KISZ Központi Mûvészegyüttese) (Szõdd a selymet, elvtárs...) Mai legnagyobb elõállítója valószínûleg Észak-Korea. Tragikus zenemû A tragédia egyik definíciója szerint értékvesztéssel végzõdõ szomorújáték. A szomorúság kifejezésére a zenében igen sok eszköz igénybe vehetõ. Elsõ elem a tempó. Tragikus jelenet alá igen lassú zenét szoktak (pl. Mahler V. szimfónia 4. tétele) használni. Második elem a vitalitás. Vagy a fájdalom óriási súlya alatt nyögõ embert (Mozart Requiem Lacrimosa tétel), vagy a fájdalom hevességét (Beethoven VII. szimfónia 2. tétel) akarjuk ábrázolni. Harmadik elem a hangerõ. Rendszerint igen halkak a gyászzenék (pl. Csillagok háborúja – Darth Vader halála), de rendszerint dinamikusból elcsendesedõt találunk (Wagner Istenek alkonya, Siegfried gyászindulója). Negyedik elem a dallam. Fájdalom kifejezésére rendszerint moll-jellegû dallamot használhatunk, sok lefelé hajló kisterclépéssel, amit a szakirodalom sóhaj-motívumként is ismer. A siratódalok, gyászzenék ha át is térnek dúrba, és ha magasra is szöknek, nem idõznek ezekben a régiókban sokat, hanem gyorsan visszatérnek a már említett elemek közé. Ötödik elem a mûfaj. A gyászt a requiemek, gyászindulók (pl. a leghíresebb Chopiné) fejezik ki a leginkább, de van egy-két

218 T romantikus nyitány, mely „tragikus” elõnévvel bír (pl. Brahms) és a szimfóniairodalomban is találunk szép számmal gyász/tragikus szimfóniát (ez utóbbira példa: Schubert IV.-je, az elõzõre Mahler V., VI. és IX. szimfóniája). Ha valaki meg akar vigasztalódni, akkor Mozart Requiemjét, ha nem akar, akkor Mahler: Dal a Földrõl címû, élettõl búcsúzó zenekari dalát kell meghallgatnia. Ezeken kívül fájdalmas aláfestõ zenének minden szimfónia második tétele megfelel. Trampská hudba Cseh városi népzene. Trance Végtelenített elemekkel áttûzdelt, örvénylõ szintimenetekkel és visszhangokkal operáló, csúcsban kiteljesedõ, mint neve is mutatja, a hallgatót transzba ejteni szándékozó, „gõzmozdony” techno. Egyesek egész a sámánista dobszóig viszik vissza eredetét. (Paul Oakenfold, Timo Maas, BT, Paul van Dyk) Trash A trash a „hardcore (kõkemény) punk” sebességének és a „speed (gyors) metal” keménységének keveréke. Soha nem lett olyan népszerû, mint a metal. Ebben közrejátszhatott az, hogy gyakran összefüggést véltek felfedezni a trasht hallgató, kilátástalan, külvárosi serdülõkorúak és a körükben elkövetett öngyilkosságok között. Amíg a speed metal közelebb áll a heavy metalhoz, addig a trash inkább közelebb áll a punkhoz. A trash zenét a punkok jobban kedvelik a metalrajongóknál. A nyolcvanas évek végén majdnem kihalt ez a stílus, egy pár amerikai külvárosi underground zenekar tartja még életben. Trio A trio önmagában nem mûfaj, hanem zenekari felállás, ám a formából eredõ sajátosságok bizonyos mûfaji jellegzetességeket, kötöttségeket is eredményeznek. A trio jelentése: 3 zenész muzsikál együtt. Igen gyakori forma a jazzben, a zenekart rendszerint egy zongora, egy nagybõgõ és egy dob alkotja (pl. Oscar Peterson és triója), de természetesen ettõl eltérõ felállások is szép számmal akadnak. A kevés zenészbõl eredõen kivételesen letisztult játékmódot és nagyon összeszokott csapatot igényel. Fontos megjegyezni ezeknél a formációknál, hogy abban különböznek az esetenként (pl. koncertekre) összeálló, alkalmi zenekaroktól (ami szintén nem ritka a jazzben), hogy a formációk hosszú idõn keresztül együtt maradnak, együtt dolgoznak és együtt koncerteznek. Így a legapróbb részletekig ki tudják dolgozni az improvizációk sorrendjét, esetenként akár magukat a bonyolultabb improvizációkat is, a számok, sõt, az egész koncert felépítését, a harmóniabeli alterációkat, a ritmusváltásokat, kiállásokat és ezernyi olyan apróságot, melyre alkalmilag összeálló jazz-zenekar esetén nincs lehetõség. A trio mûfajilag sok mindent játszhat, a leggyakoribb mégis a swing, a blues és a jazzrock. Ahogy a zenészek száma emelkedik egy állandó zenekarban, úgy beszélhetünk quartetrõl (4 fõ), quintetrõl (5 fõ) vagy éppen sextetrõl (6 fõ). (A septet, octet és nonet elnevezések a jazzben nem használatosak, 7 fõtõl fölfele már egyre inkább nagyzenekarként (bigband) szokás emlegetni az adott formációt.). A ~ a klasszikus zenében a szonátával vagy a szvittel tarthatja a rokonságot. Közülük a barokkban a trió emelkedik magasabb szintre, mivel rendszerint az összetett szerkezetû darabok esetén a középrész feladatát töltötte be, jellegezetesen eltérõ dallamanyagával, tempójával és hangszínével. Trip Hop Hip-hop ritmusra rockos-jazzes vokális elemek. Az irányzatot megjelölõ kifejezés a Mixmag egyik újságírójának fejébõl pattant ki 1994-ben: az elsõ tag a „trip” azaz az „utazásra”, a második pedig a „hip-hop” rokonságra vonatkozik. Ennyi megkötésbe pedig szinte minden belefér, például a technóból számûzött hangszerek is. A zene nagy része instrumentális, gyakran meditatív. Jellemzõ a rengeteg apró váltás és a hangszerek

zenei kislexikon 219 használata a csellótól a zongorán át a fúvósokig. Itt nem divat a hangos, statikus basszusfutam. (Portishead, Tricky, Massive Attack) Tropicalia A hatvanas évek szociálisan érzékeny, politikailag szókimondó, brazil popzenei irányzata. Latin szambaelemek vegyítve amerikai rockzenével. A katonai diktatúra idején üldözött mûfaj. (Gilberto Gil, Caetano Veloso, Chico Buarque). Ma MPB (Musica Populare Brazilia) néven fejlõdik tovább. Turbofolk Gyors, modern (dance) kísérettel játszott, népdalok dallamain és dalszövegein alapuló, nyugati (MTV) stílusú klipekkel is kihozott, szerb mulatós-lakodalmas rock stílusú zene. Milosevics alatt államilag támogatott erõsen hazafias, (a nyugati klipekhez hasonlóan) a szexualitást is erõteljesen hangsúlyozó és a bûnözõkhöz (ill. bûnözõk elképzelt világához) is kötõdõ zene, de a neofolktól eltérõen inkább szerelemrõl szól, mint hazafiságról. A szerbiai magánrádiók tömege sugárzott turbofolkot a 90-es évek végén. A lakodalmas mûfajcsokron belül a turbofolk a legnépszerûbb a térségben. Turkish Pop Mindenféle török popzene, a nyugati popzenei és a keleti török hangzásvilág sajátos, igen karakteres keveréke. (Ajda Pekkan, Baris Manco, Sezen Aksu, Kayahan, Nilufer, Yonca Evcimik) Turntablist/DJ Egy DJ és két-három lemezjátszó együttese.

Underground, cseh A cseh alternatív (underground) rockzene egyik sajátossága a 80-90-es

évek fordulóján Frank Zappa szerepe. Hallatlan népszerûségét mutatja, hogy Vaclav Havel szerint Zappa „a cseh underground zene egyik istene”, a korban pedig a fiatalokat megrontó rockzene szinonimája volt a zappás zene elnevezés. Urban / Urban Contemporary más néven Black Contemporary Rádiós formátum. Az utóbbi évtizedek rhythm & blues mûfajából származó stílusú zenéket játszó rádió. Ezek a stílusok pl. a rap, a hip-hop, a r&b és a soul. Az utóbbi évek nagy slágere. Egyes állomások inkább tánczenére szakosodnak, ezek club, house, jungle, és trip-hop stílusokat is játszanak. Hogy milyen mértékben, az az adott rádió célközönségétõl függ. Általában inkább a nagyvárosi (urban) fiatalokat célozza. A felnõtteket célzók az utóbbi 20 év soul/r&b slágereit adják, amelyet másképp „Urban AC” formátumként is emlegetnek. Urban Adult Contemporary vagy Black Adult Contemporary Rádiós formátum. Mint az Adult Contemporary, csak „afrikai-amerikai” zenészektõl játszik zenét. (Toni Braxton, Luther Vandross).

Vallenato Harmonikán alapuló kolumbiai vidéki zene, melodikus dallamai miatt inkább

hallgatni, mint táncolni. [El binomio de oro] Vidám zenemû (Scherzo) Minden szimfónia scherzo-tétele (jellemzõen beethoveni mûfaj) ~nek tekinthetõ. Újfent ~nek értelmezhetõ a szimfóniák minden egyéb elõírású harmadik tétele, amennyiben az menüett, vagy ahhoz hasonlóan élénk tempójú. Ma mi már nem érzékeljük a zenei viccet, noha Mozart (IV. kürtverseny), Haydn (92. szimfónia 4. tétel), R. Strauss (Till Eulenspiegel vidám csínyei), vagy Dohnányi is (Változatok egy gyermekdalra) sokat írt. Szintén a ~ kategóriájába tartozik minden világos hangszínû élénk tempójú, jól fütyülhetõ dallam (Verdi Rigoletto La bella domine-ária). ~-vek közé tartoznak továbbá a zenei paródiák is (Ránki: Pomádé király új ruhája címû operából a címszereplõ áriái), vagy a vígoperák (Mozart: Cosi fan tutte, Rossini: Sevillai borbély). Olykor még ezeknél is nyíltabban jelzi a szerzõ humorizáló kedvét (Dvorak: Humoreszk, vagy Hidas: Vidám zene). Ezernyi további módon lehet még ~-vet írni, anélkül, hog bármi szervesen megragadható

220 V alapismérvet leírhatnánk, így Nilesen. II. szimfóniájának IV. tételében a szangvinikus embert állítja elénk, de Sibelius a Karélia-szvitben szintén a karélok vidám életét zengi. Világzene, World Music A nyugati angolszász világ számára mindenféle zene, ami nem amerikai: ez lehet helybéli kommersz popzene vagy hagyományos népzene is, ha a legkisebb helyi jellegzetessége is van (akár csak nem angolul énekelnek). Amerikában – a modern mítosz szerint – a Bolgár Rádió népi kórusa „Le mystere des voix bulgares” címen piacra dobott CD-jének meglepõ sikerével kezdõdött a világzene népszerûsége. Rádiós formátumként olyan zenéket játszó rádió, mely a világ egy vagy több régiójának népzenei elemeibõl építkezik, de nem feltétlen az adott országban készültek ezek a felvételek, vagy az adott népességet célozzák (→ Sebestyén Márta, Deep Forest, Ghymes). Másik definíció szerint így hívnak az USA-ban minden olyan rádiót, mely nem amerikai (angolszász) vagy spanyol popzenét játszik (pl. Törökországban). → Ethnic/International Music. Visesang Norvég, gitárral kísért dal. → chanson, bárd (Jan Eggum) Volksmusik (Schlager) Német (bajor), osztrák (tiroli), svájci modern népies mûzene. Az említett régiókban nem „ciki” hallgatásuk a fiatalok körében sem, dalszövegeik sokszor helyi tájnyelvûek, nem ritka a jódlizás motívuma, dalszövegeikben szerepet kapnak katolikus témák, pl. szentek történetei. Tévében is általános a jelenlétük. Vonósnégyes Joseph Haydn Eszterházán csiszolta ki ennek az elsõ és második hegedûre, mélyhegedûre és csellószólamra épülõ mûfajnak az összes szabályát. A ~ szerkezete a szonátára épül. Sokak szerint a legelitebb mûfaj, mások szerint a leghallgathatatlanabb. (Haydn: Erdõdy-vonósnégyes)

Yang, Geugpa Tibeti, dobbal kísért buddhista szerzetesi dal. Zigeuner musik Cigányzene, németül.

Zouk: Gaboni zene, afro-latin. Zydeco Louisiana hagyományos francia Cajun harmonikás népzenének és a modern electric bluesnak az érdes hangzású keresztezése New Orleans környékérõl. (Bozoo Chavis, Buckwheat Zydeco, Beau Jocque) Zsoltár Õsrégi, hangszerkíséretes, Istent dicsõítõ énekforma, melyet a hagyomány Dávid királynak tulajdonít, aki a Szentírás tanulsága szerint 150-et szerzett belõle, a legtöbbet már létezõ dalok dallamára. A zsidó liturgiából vette át a keresztény egyházi gyakorlat is. Ma már leginkább világi mûfajként használják énekszólókkal, énekkarral és zenekarral megszólaltatva. Pl. Liszt: 150. zsoltár vagy Kodály: Psalmus hungaricus (55. zsoltár). Korábban miséken is énekelték õket, de ma már helyüket népénekek vették át.

2. FÜGGELÉK: ANGOL ÉS MAGYAR RÁDIÓS SZAKLEXIKON

szakmai szótár 221

Ez a kislexikon betekintést ad a profi rádiózás szakszavaiba. A tévés vonatkozású szavakat akkor szerepeltettük, ha a rádióra is alkalmazható.

RÁDIÓS SZAKKIFEJEZÉSEK ÉS PRÓZAI RÁDIÓS FORMÁTUMOK LEXIKONA

A. C. Nielsen Co. – Nielsen Media Research Amerikai tévés nézettséget és rádiós

hallgatottságot kutató és mérõ csoport, melyet 1923-ban alapítottak. Acapella Olyan reklám, melyben nincs zenei betét, csak emberi hang (éneklés pl.). Ad hoc network Egy bizonyos alkalomra összekapcsolódó állomások, melyek általában egy forrásból vesznek át mûsort (azaz nem körkapcsolás). Acoustic boundary (hanghatár) Egy bizonyos hang hallhatóságának határa. A kifejezést általában természetben élõ lények által keltett hangok területére értik, pl. egy madár által becsivitelhetõ (hangjával védhetõ) terület határára. Affiliate Amerikai meghatározása egy olyan állomásnak, mely megegyezést kötött egy hálózattal arra, hogy annak bizonyos mûsorait sugározza. Air check Hang- vagy videófelvétel, mely éterbe sugárzott adásról készült. A DX-erek (hullámvadászok) a „levadászott” adásokról air checket készítenek, mellyel bizonyítják az adás vételét; de egy mûsor archiválása is történhet így. Gyakori olyan air checkek készítése, melyben a készítõ megpróbálja bemutatni egy állomás vagy egy lemezlovas mûsorának hangulatát, stílusát, dinamizmusát, így a zeneszámokat és reklámokat kivágja, és csak a bemondót hagyja meg a felvételen. Air date Egy adás sugárzásának idõpontja. Air ready Sugárzásra kész program, felvétel. Airplay Felvett anyag sugárzása. A slágerek egyik mérõszáma az, hogy hányszor játszották adásban, azaz hány airplay volt. All Wave DX Minden hullámhossz iránt érdeklõdõ hullámvadász. AM Amplitúdómoduláció. A mûsor jelének kódolása a kisugárzott jel amplitúdójának (erõsségének) változtatásával történik, miközben frekvenciája állandó marad. Általában a középhullám megnevezése, de helytelenül: a középhullámú sávban valóban amplitúdómodulációval sugároznak a rádiók, de ugyanígy AM adás van a hosszú és rövidhullámon is. → FM Analóg A jelek kódolásuk során bármilyen (folyamatos) értéket felvehetnek, ellentétben a digitálissal. Anchor Amerikai megnevezése a bemondónak, tudósítónak, mûsorvezetõnek. Általában egy hírmûsor vagy más program mûsorvezetõje. Ha ketten vannak, akkor co-anchors a megnevezésük. A sporthíreket bemondó músorvezetõ a sports anchor, az idõjárásjelentõ (weather anchor) vagy a helyszíni tudósító, a field anchor. Anncr.: Announcer Bemondó. Antennae Az antenna többes száma latinul és angolul. Applause, taps Stúdióban, közönség elõtt felvett adásoknál (vagy késõbb rákeverve) elhangozhat taps. A tapsmérõ a taps hangerejét méri, de a kívánt hangerõt is beállíthatja. Egy forgatókönyvben a tapssor azt a szünetet jelzi, ahol a tapsot kérik vagy várják a mûsorvezetõk.

222 A Appointment television Tévénézés a rádióújság alapján. A tévénézõ (rádióhallgató) elõre bejelöli a naptárában (vagy a mûsorújságban), hogy mely mûsorokat akarja megnézni. Az USA-ban a 40-es években alakult ki ez a szokás a hálózati rádiómûsorokra, az 50es években áttevõdött a tévémûsorokra. Ma, a szörfölés korában már kevésbé jellemzõ. AQH Persons Egy átlagos negyedóra alatt a mûsort/állomást hallgató egyének száma. AQH Rating A hallgatók száma elosztva az adáskörzetben élõk számával. AQH Share Az adott állomást hallgató/nézõ egyének száma az adott idõszakban bármilyen állomáson rádiót vagy tévét nézõk összes számához képest, százalékban. AQH: (Average Quarter Hour) Azok átlagos száma, akik egy állomást vagy mûsort hallgatnak egy átlagos, negyedórás idõtartamra (egy nap vagy hét során legalább 5 percet hallgatott/nézett egy állomást egy-egy negyedórás periódus alatt). Ez a legkisebb idõtartama a méréseknek. Arbitron Rádiós hallgatottság-méréseket végzõ amerikai cég. Eredetileg American Research Bureau, Inc. Azonos néven szerepel az a berendezésük, mely automatikusan méri a nézõk tévénézési szokásait. Átjátszó, Translator Olyan állomás, mely egy másik adóról átvett programot sugároz tovább, tehát önálló programja nincs. Nálunk így nevezik a leárnyékolt területekre kis teljesítménnyel sugárzó tévéadókat is. Audio book (hangoskönyv) Amerikában, Nagy-Britanniában, Németországban nagyon népszerû, profitorientált „mûsorterjesztési” forma: a népszerû rádiójátékok kazettaill. CD-kiadásai, melyet könyvesboltokban lehet kapni. Különösen elterjedt formája nem rádiók mûsoraiból kerül ki: ebben egy-egy népszerû színész felolvas egy teljes könyvet (ez a klasszikus audio book – a dramatizált „rádiójáték”-forma inkább kivétel). Nálunk leginkább meselemezek formájában volt népszerû az 1970-80-as években. Audio billboard Egy hangfelvétel elején a felvétel azonosítására szolgáló rövid részlet: a felvett esemény, a riporter neve, a felvétel sorszáma. Audio news release (ANR) Kazetta, amit cégek PR céllal küldenek rádióállomások hírszerkesztõségeibe. Audio Subcarrier Mûholdas adások esetén a segédhangvivõ sáv, ahol a tévéadások hangját és rádiómûsorokat is közvetítenek. Automatic Frequency Control (AFC) Automatika, mely egy adott frekvencián tartja a rádiót. Average audience (AA) Azon háztartások száma, melyek egy adott percben (vagy más idõtartam során) egy adott állomást néztek, hallgattak.

Back announce Az elõzõekben hallott mûsorszám bemondása.

Bandwidth, sávszélesség Az elektromágneses spektrum egy darabja (alsó és felsõ frekvencia közti különbség). Általában rádió- vagy tévéállomások sávszélességérõl beszélünk, ahol ez az érték meghatározza, hogy mekkora információmennyiség sugározható ki, azaz a mûsor milyen minõségben fogható; ill. két állomás milyen messze van egymástól az elektromágneses tartományban. Beeper Telefoninterjú. Régen a rádióállomásoknak egy kis bip hangot kellett beadnia az elõre felvett interjúk elé. Az elnevezés máig él, bár ma már csak a telefoninterjúkra használt. Binaural, kunstkopf, 3D-sztereó, virtuális sztereó Olyan sztereó hangfelvétel, melyet

szakmai szótár 223 visszahallgatva az ember a valós (eredeti) irányokban érzékeli a hangokat. A rendes sztereó nem a „valós” (ember által hallott) hangkörnyezetet adja vissza, mert nem veszi figyelembe a következõ emberspecifikus jellemzõket: a két fül távolsága miatt eltérõ idõben érzékeljük a hangot, a fej irányfüggõen leárnyékolja a hangokat, így amit az egyik fül hall, a másik sokkal gyengébben hallja, attól függõen, hogy honnan érkezett. A fülhallgatóval többnyire „fejünkben” megszólaló hangok ilyen technikával rögzítve a fejünkön kívül hallhatók. Hangszóróval visszahallgatáshoz az szükséges, hogy a két hangszóró között valamilyen hangárnyékoló fal legyen, hogy ne keveredjenek a hangok egymással fület érés elõtt. Biofonikus (hang, környezet) Élõlények által keltett hangok. A legtöbb ökológiai fülkének, növénytársulásnak, jellemzõ környezetnek saját biofonikus környezete van. Különösen párzási idõszakban ill. a napfelkelte-naplemente körüli órákban a leggazdagabb a természetes élõhelyek hangkörnyezete. → geofonikus Bird (madár) Távközlési mûhold angol beceneve. A „Birding” (madaralás) szleng a mûholdon át közvetített tévé és rádiómûsorokra (pl. élõ interjúk, átvett adások). Ha egy állomás képes erre, ennek elnevezése: madarazhatóság (birdability). A „to lose the bird” (elveszteni a madarat) adáskimaradást jelent a mûholdas kapcsolatban. Bite (bájt) Nem azonos a 8 bitet kifejezõ bájttal. Itt: rövid, ~15 másodperces hangbejátszás (sound bite) egy rádiós vagy tévés hírmûsorban. Lehet strong vagy weak. Boom Mozgatható kar, melyen távolra lógatható be a mikrofon vagy a kamera. BPM, beats per minute A ritmus gyorsaságát jelzõ szám, ütem percenként. Breaking news Az adott idõpontban történõ hír. Broadcast area, signal area, besugárzott terület, Az a terület, ahol egy állomás jelei még elfogadható minõségben foghatók. Broadcast day (adásnap) Amerikai kifejezés a rádió- vagy tévéadó bejelentkezésétõl búcsúzásáig. Brokered Rádiós formátum. Az állomás adásidejével üzletelõ rádiók: a frekvenciát gyakorlatilag más rádióknak adja ki, saját mûsort nem sugároz. Van rá hazai példa is. Bumper 1. Zenei fel-vagy levezetõje egy mûsornak, azaz szignál 2. (Tease is) Hallgatómarasztaló szlogen a reklámok elõtt, mint pl. „hamarosan visszajövünk”, „maradj velünk” vagy „a reklám után következik xy”. Burnout Egy zeneszám elérte a „kiégés” állapotát, amikor nagy népszerûsége miatt már annyiszor hallható a rádióban, hogy egy idõ után idegesítõ lesz, és népszerûsége zuhanni kezd. Bye-bye A riporter záró mondata bejelentkezése végén, pl. „That’s all from here in Chicago, and now back to the Studio”

C sáv Mûsorszóró mûholdak frekvenciasávja a 3-4 GHz tartományban. Általában afrikai,

távol-keleti mûholdak használják. Downlink: 3,7–4,2 GHz, uploink: 5,925–6,425 GHz. Cablecasting Kábelen át közvetített mûsor. Call letters, hívójel Amerikában és Ausztráliában ma is élõ, három vagy négybetûs azonosítása a rádió- és tévéállomásoknak; a rádióamatõrök világszerte használják. A Mississippitõl keletre általában W betûvel kezdõdnek, tõle nyugatra K-val. A kanadai állomások hívójele C-vel, a mexikóiaké X-szel kezdõdik. CC, closed-captioned, Feliratozás Európában teletexten belül, az USA-ban – teletext híján – erre a célra felszerelt tévén látható, esetenként többnyelvû feliratozás. Az USA-ban

224 C sokkal gyakoribb, mint Európában. CD, enhanced Olyan audio-CD, mely egyéb (pl. kép) adatokat is tartalmaz. Children (CHD) Rádiós formátum. Gyerekeknek szóló (5–15 éves) mûsorokat (zene és próza: mesék, oktatás stb.) sugárzó állomás. Legnépszerûbb példája a Radio Disney, mely a 10–15 éves korosztályt célozza. Clandestine Radio (klandesztin) Rádiós formátum. Olyan állomás, mely engedély nélkül, egy adott politikai irányzatnak elkötelezett propaganda mûsorokat sugároz. Clear-channel station Középhullámú állomás az USA-ban, melyet az amerikai Federal Communications Commission (FCC) felhatalmazott arra, hogy az adott frekvenciát „uralja”. Általában 50 kW a maximum teljesítménye, és másnak 750 mérföldön belül nem adják ugyanezt a frekvencát. Cliff-hanger Egy mûsor drámai megszakítása, amit reklám követ, s mely helyzet megoldását csak a reklám után tudhatja meg a nézõ/hallgató. Újabban a hírrádiók is alkalmazzák: az „és most részletes híreink” mondat után 2 perces reklámblokk következik, s csak utána a részletek. College – egytemi rádió Rádiós formátum. Egyetemek diákönkormányzatai által, önkéntes alapon üzemeltetett állomás. Az USA-ban külön sávot tartanak fenn nekik a 88 és 92 MHz között. Számos ilyen állomás azonban csak kábelen fogható. Zenei palettájukon a progresszív, alternatív, komolyzene, jazz szerepel. Comedy Rádiós formátum. Humoros jeleneteket (kabaré) (is) játszó rádió. Comedy liner A bemondók „vicces” szövegelése. Általában reggeli mûsorokban jellemzõ 6-10 óra között. Commercial break, commercials, commercial announcement, spot A reklám (hirdetés, advertisement) amerikai médiabeli megnevezése. Community – közösségi Rádiós formátum. Olyan közszolgálati rádió, mely egy meghatározott közösségnek szól. Pénzügyi hátterét állami támogatás, hallgatói hozzájárulás jelenti. Általában önkéntesek mûködtetik. Copywriter Reklámok, hirdetések, promóciós anyagok írója. CPB (Corporation for Public Broadcasting) Amerikai (USA) nonprofit magánszervezet, melynek célja az amerikai közszolgálati rádiózás fejlesztése. Az USA Kongresszusának tartozik felelõsséggel, közpénzekkel gazdálkodik, melyeket közösségi, közszolgálati rádió- és televízióállomásoknak oszt szét az USA-ban. Credit A munkatársak, források felsorolása. Mûsorszám elején opening vagy head credits, végén closing vagy tail credits. Crossfade Mikor az elsõ szám elhalkul, már lassan felhangosodik a második. Cue: Egy anyag legeleje, felvezetése (intro). Curtain Time Olyan idõpont, amikor sok hallgató (nézõ) vált csatornát vagy dönt arról, hogy mit nézzen/hallgasson. Pl. este 8-kor a család eldönti, mit nézzen. Ilyenkor érdemes hosszabb mûsort indítani rádióban is. Cutaway Rövid szünet egy hálózati mûsorban a helyi állomás számára, melyben az saját mûsort (ID, reklám, hírek stb) adhat. Csatorna, channel (ch) Egy állomásnak kiosztott frekvenciasáv. Az amerikai tévéállomások csatornaszámuk alapján azonosítják magukat. (Pl. Duna TV helyett 4-es csatorna) Cyber-jocking Helyinek látszó mûsor készítése valójában az adott helytõl távoli stúdióban. Az USA-ból induló, de már Európában is szinte mindennapos gyakorlat a

szakmai szótár 225 nagy rádiós hálózatok mûsoraiban: az adást egy stúdióban x városban készíti el a mûsorkészítõ egy vagy akár több távoli helyi rádió számára. A helyi híreket internetrõl veszi, a helyi pletykákat internetes fórumokból stb. Többnyire kis idõbeli késéssel kerül adásba, így az „élõ” hírek is.

DAB Digital Audio Broadcasting Digitális fölfelszíni rádióadás.

DAT Digital audio tape Digitális jelet hordozó magnókazetta. Daytime station Olyan amerikai középhullámú állomás, mely napkelte elõtt 15 perccel kezdhet adni, és napnyugta után 15 perccel ki kell kapcsoljon. DBS (Direct Broadcast Satellite) Olyan mûhold, mely egyéni mûholdvevõvel lehetõvé teszi adások vételét. Dead spot, holttér Olyan hely, ahol egy rádióadó elméleti hatótávolságán belül sem lehetséges a vétel; pl. egy hegy árnyékolása miatt. Digitális A jelek kódolásuk során csak kétféle értéket (0, 1) vehetnek fel. Docudrama, dokumentumjáték Dokumentummûsor és rádió/tévéjáték vegyítésébõl keletkezõ mûsor, valóságban megtörtént (történeti) események dramatizált változatban. Nem a tények bemutatására, hanem inkább a szereplõk (történelmi szereplõk, tudósok, felfedezõk stb.) személyes élményeinek, érzéseinek bemutatására törekszik. Documentary, dokumentummûsor Elsõsorban eredeti kép- vagy hangdokumentumokat használó mûsor. Az élõben közvetített valóságshow nem ebbe a kategóriába tartozik, az reality program. Downlink Mûholdról lesugárzott jelek. Drive time – csúcsforgalmi idõ Reggeli és délutáni órák, amikor sok rádióhallgató autóvezetés közben hallgat rádiót. Általában 6-10 és 16-19h, hétköznap. Ilyenkor sokan hallgatják autóban az adást – de még Amerikában sem többen, mint otthon. Drop-out / dropout Hangkimaradás, általában piszkos vagy gyûrt magnószalagon, sérült fájlban, nem elég erõs digitális vétel esetén. DX Distance X, azaz x (ismeretlen) távolság; illetve ismeretlen távolságból érkezõ rádióvagy tévéadás vétele. Általában: az a hobbi, melyben távoli vagy nehezen vehetõ rádió- vagy tévéállomásokat próbál befogni a hobbista. Alkalmazható minden sávra, még mûholdra is (horizonton levõ mûholdak). DX-er Hullámvadász. Dxpedition DX-erek találkozója egy jó vételi helyen (távol a városoktól, hegytetõn vagy akár távoli országokban), ahol felállítják készülékeiket, és igyekeznek minél több állomást befogni. → sound safari.

E

ducational (EDU) Rádiós formátum. Oktatási mûsorokat közvetítõ „iskolarádió”. Edutainment Szórakoztatva oktató (educational entertainment) mûsor. EQ equalizer Hangszínszabályzó: a legtöbb reklámban, és ma már sok rádióállomáson mindig a bemondók hangját szabályozzák, azaz bizonyos frekvenciákon felerõsítik, máshol legyengítik, hogy jobban hangozzon. A popzenei kereskedelmi rádiók jó része egész adásidejükben felerõsíti a közepes hangfrekvenciákat. A legtöbb a magas hangokat is felerõsíti, mert így közelebbrõl és érthetõbben hallatszik a beszéd. A levegõ ugyanis már kis távolság alatt is elnyeli a magas hangokat. Éter, air A rádió- és tévéadások (elképzelt) médiuma, közvetítõ közege. Innen származik

226 E az on the air (adásban) kifejezés. A kifejezés megalkotása óta kiderült, hogy éter nem létezik, hisz a rádióhullámok vákuumban (is) terjednek. Ethnic Rádiós formátum. Egy adott etnikai/nemzetiségi csoport zenéjét játszó állomás. → World Music.

f/x vagy fx Special effects Különleges effektek. Amerikában 10 dollárért lehet 50–60

különféle effektet (madárhang, jármûhang, kísértethang, ajtócsapódás) tartalmazó CD-ket vásárolni a nagyobb zeneboltokban, az interneten szintén lehet fizetõsen mp3ban effekteket letölteni számtalan helyrõl. Fade Elhalkulás, úsztatás. Egy zeneszám végén annak „elúsztatása” is fade, a rövidhullámon tapasztalható elhalkulás is fading. Family hour családi óra Idõintervallum, amikor – általában 18 és 20 óra közt az USA-ban – a tévé- és rádióprogramok erõszaktól és szextõl mentesek. Farm/agriculture Rádiós formátum. A News talk formátum alesete Amerikában, mely fõleg a mezõgazdasági életre koncentrál (búzaárak, marhapiac stb). Napközben hétköznap híreket, hétvégén pedig valamilyen stílusú zenét sugároz, ami általában country vagy AC, esetleg oldies. Általában középhullámon, a mezõgazdasági területeken (vidéki kisvárosok) található. Feed Egy nagy hálózat adása helyi állomás számára vagy helyszínrõl sugárzott adás az állomás számára. FM Frekvenciamoduláció. A mûsor jelének kódolása a kisugárzott jel frekvenciájának változtatásával történik, miközben amplitúdója változatlan marad. Általában az URH sáv elnevezésére is használják. Az FM1 itt a keleti (65–73 MHz), az FM2 a „nyugati” (88–108) URH sávot jelenti, de elõfordul fordítva is. Japánban a két sáv közötti részt használják. → AM. Format, formátum Egy rádió- vagy tévéállomás, ill. mûsortípus jól meghatározható általános arculata, stílusa. Általában a játszott zene négy alapvetõ paramétere határozza meg a zenei formátumot. Ezek: A zenei stílus, mely azt jelzi, hogy milyen stílusú a játszott zene, függetlenül attól, hogy ezt a rádió hogy csomagolja. A zenei korszak azt mutatja, hogy mikor volt új az adott felvétel. Az amerikai „current” (mai) az utóbbi 1 évet jelenti, a „Contemporary” (kortárs) az utóbbi 10–15 évre utal, míg az „Oldies” az 50-es évek közepétõl a 70-es évek közepéig terjedõ idõszakot jelenti. Nálunk ismeretlen a „Nostalgia” formátum, mely az USA-ban az 50-es évek elõtti zenéket jelenti. A zenei aktivitás szintje a szám dinamikus hatását jelzi, a „soft & mellow” (lágy és puha) kategóriáktól a „loud & hard-driving” (hangos és kemény) leírásig. Egyes zenei formátumokba eleve beépítik a zenei aktivitás szintjét jelzõ jelzõt is, pl: „hard rock”, vagy „smooth jazz”. A zenei kifinomultság (szofisztikáció) azt jelzi, hogy a zeneszám szerkezete és a dalszöveg egyszerû vagy komplex. Bár ezt számszerûsíteni nem épp könnyû dolog, a zenei kifinomultság (pl. klasszikus vagy slágerzene) gyakran döntõ egy állomás célcsoportjának a meghatározásában. Ez a kategória egyben a bemondók stílusát is jelzi. Más felosztás a zenéket szövetük alapján csoportosítja, a „vékony, áttetszõ”-tõl a „telített”-ig. Tévés változatát → genre.

szakmai szótár 227 FS Foreign Service Egy ország külföldre sugárzott mûsora (DX-rövidítésekben).

Genre 1. Zenei mûfaj. 2. Tévés mûsorformátum, pl. sitcom, kvíz, dokumentum, híradó,

szappanopera. Geofonikus A Föld természetes, de nem élõlények által keltett hangjai (néhány példa: szél zúgása, esõ, mennydörgés, földrengés, vulkánkitörés, folyó, patak, jégzajlás, jégdurrogás, gleccser mozgása, sivatag zenéje stb.). → biofonikus Geostacionárius, geoszinkron A Föld felett 36 ezer km magasan keringõ, egy pontból állni látszó mûhold. Grazing, Surfing, kapcsolgatás, mûsorlegelés A csatornák folyamatos kapcsolgatása, amíg valami érdekeset nem talál a nézõ/hallgató, ahol addig marad, amíg ott nem kezdõdik reklám, vagy unalmas nem lesz.

HAM Amatõr rádió/-s.

HDTV (high definition television, nagy felbontású tévé) A hagyományosnál kétszer akkora sorfelbontású tévéstandard. Hook Zenében: egy zeneszám legjellegzetesebb 8–10 másodperce, melyrõl azonnal felismerhetõ. A kereskedelmi rádiók ezt a 10 másodpercet játsszák le azokon a felméréseken, amikor egyszerre több száz zenérõl derítik ki, mennyire tetszik a hallgatóknak. Tévében: a mûsor legdrámaibb, feszültséggel leginkább terhes része, amelynek feloldására kíváncsiak lesznek a nézõk (ekkor eldöntik, hogy nem kapcsolnak tovább), – ez a stratégia rádiómûsoroknál is alkalmazható. Hot Clock, format wheel Egy rádió mûsorának bemutatása kördiagramban. HS Home Service Egy ország belföldre sugárzott mûsora (DX-rövidítésekben).

ID Állomásazonosítás (identification) [angolosan ejtsd: áj-dí] Pl: Kossuth Rádió, Budapest

vagy Helyi Rádió, 102 MHz, Kishelyháza vagy Kishelyházi Rádió, 102 FM. Kereskedelmi rádióknál íratlan szabály a 6 percenként kötelezõ ID. Infomercial Hirdetés és információ együtt. Infotainment Information + entertainment. Tévé- vagy rádióprogram, mely a híreket és szórakoztató mûfajokat (interjúk, kommentárok stb.) kombinálja: szórakoztatva informálja a nézõt. Ma már a kereskedelmi tévéhíradók mind ebbe a kategóriába tartoznak. Interval Signal, I/S Szünetjel (DX-rövidítésekben). Intro felkonf, a következõ zeneszám vagy mûsorszám felkonferálása. IRC International Postal Reply Coupon Nemzetközi válaszbélyeg, melyet akkor kell vásárolni a postahivatalban, ha választ várunk leveleinkre; különösen a szegényebb állomásoknak vagy országokba címzett leveleinknél.

Jingle Szignál. Általában fülbemászó dallamra épül. A szignálban benne van/lehet a rádió neve és szlogenje is.

Key station, kulcsállomás Egy hálózati programnál az az állomás, ahonnan a program

ered. Kilociklus (kc) 1000 ciklus másodpercenként, azaz 1000 Hz, 1 kHz. A kHz régies elnevezése. Konzerv, canned Elõre felvett anyag, melyet rádió- vagy tévéállomások akár többször is

228 J megismételve sugároznak. Ku sáv Mûsorszóró mûholdak frekvenciasávja a 11–12 GHz tartományban. Kunstkopf → binaural

Licence fee Elõfizetési díj, pl. a BBC-nél. A díjat mindenkinek fizetnie kell. „Cserébe” a

közszolgálati rádió és TV nem sugároz reklámot, így nem kell megfelelnie a reklámozók igényeinek, és teljes mûsoridejében közszolgálati feladatot láthat el. A hallgatóknak viszont meg kell felelni, tehát a minél nagyobb hallgatóság elérése itt is alapérv. Nálunk eltörölték; helyette állami támogatást kapnak a közszolgálati médiumok, tehát nem közvetlenül, hanem csak közvetve, az adókon keresztül kapják a pénzt a hallgatóktól; a végsõ szó a politikusok döntésétõl függ. Liner Amerikában a kereskedelmi rádiómûsorok összetevõi: zene, hírek, sport, reklám. Minden, ami nem ez, az liner. Local window Helyi ablak Olyan idõperiódus egy rádió mûsorfolyamában, amikor nem sugároz saját mûsort, hanem mástól vesz át pl. reklámot, híreket stb. általában egy hálózat részeként. Log Dx-elésben: egy adott napon (idõszakban) fogott állomások adatainak naplója. LW Hosszúhullám, long wave. Magyarországon nem használt sáv.

MC Magnókazetta.

Media literacy (Critical ~) Média-iskolázottság. Az általános mûveltség azon része, mely segítségével az ember képes a médiumokat megfelelõen, „kritikus hozzáállással” használni, illetve képes a médiatájképen belül megtalálni az általa igényelt mûsorokat. Néhány országban, különösen a televízió vonatkozásában a közoktatásban sajátítják el; norvégiában külön szakközépiskolák szakosodtak médiára. Middle break Egy mûsor kellõs közepén a reklám vagy állomásazonosító szünet. MON Monitorozó Kétirányú kommunikáció, általában 30 MHz felett: a rendõrség, mentõk, tûzoltók, katonai és tengerészsávok. MOS Man on the street. Az utca embere. → vox pop M-S Különleges dupla mikrofon a környezet hangjainak „holisztikus” rögzítésére, azaz egyfajta hangzó hologram. Az egyik mikrofon szív alakú, a másik nyolcas alakú karakterisztikájú, azaz más irányból és távolságból érkezõ hangokra érzékeny. A rögzített hangból különféle keverések segítségével igen változatos hangzások állíthatók elõ, mintegy szimulálva az eredeti természetet és a „belelógatott” különféle mikrofonokat. Hagyományos sztereó hangzás is kikeverhetõ belõle. Music bed Háttérzene, általában hírek vagy a mûsorvezetõ beszéde alatt. Music sweep Több zeneszám egymás után, reklám vagy mûsorvezetõi megszakítás nélkül. A 80–90-es évek jellemzõ rádiós fogása. MW, középhullám Európában 531–1602, Amerikában 530–1700 kHz-ig terjedõ sáv.

Narrowcasting Egy meghatároztott közönségnek szóló (szakosodott) rádió- vagy

tévéadás. Netcasting, streaming Interneten át közvetített mûsor. Network time Egy idõszak, amikor a helyi állomás a hálózati (központi) mûsort sugározza. News/Information (hírek) Rádiós formátum. Egész nap híreket sugároz, általában 10–15 perces blokkokban, amikor ismét híreket – idõjárást – közlekedést stb. mondanak. A

l go ekedé ld s

Hírek eg majd y monda tban, részle kö tes hírek z

)

k lá m

közlekedés

hely

dó(k)

i slá

d

re

bem ond ó(k ak ) tu ál is

gol

:35

ld ) go ó(k ond m e b ger helyi slá gold

bemon

(k dó n o m ld be go

:05

reklám

ger

d gol

Állomásazonosító, pontos idõ

idõjárás rrent

yi s lág e bemond r ó(k) gold

:40

recu

hel

m k lá

:45

go ld

re

:50

:55

:00

:30

:25

:10 :15 :20

Hot clock, programkerék: Egy európai kereskedelmi, nem szakosodott zenei rádió programkereke a kilencvenes évekbõl. Az elnevezések magyarázatát lásd a playlist szócikknél!

szakmai szótár 229 Egy óra mûsora. Ez egy olyan recept, amit számtalan kereskedelmi rádió egy az egyben alkalmazott – és sikeres lett (egy kis naplózással mi is visszafejthetjük, hogy a helyi kereskedelmi rádiónk milyet használ). A fentinek minden mûsorsávra (reggel, nappal, délután, este, éjszaka) megvannak a variációi. A fent bemutatott leginkább a napközbeni órákra értendõ. A közösségi rádiónak nem ezt kell utánoznia, de sok ötlet meríthetõ belõle, hogy ne legyen unalmas a zenei válogatás. A zenék listán levõ helyzetét a rádió maga határozza meg. Érdemes valamiféle preferenciát felállítani, idõnként egyes zenéket, stílusokat „felfuttatni”, hogy ne legyen unalmas a mûsor.

csúcsidõn kívül hosszabb lélegzetû mûsorok is szerepelhetnek adásában, de ez esetben News Talk állomásnak nevezik. A News Information állomásokon általában nincs betelefonálós mûsor. Az USA-ban általában minden nagyvárosban egy hírrádió található, az esetek nagy többségében a középhullámú sávban. Sok ilyen rádió mûholdon keresztül, egy központból kapja az adást. Az amerikai definíció szerint a BBC nemzetközi adásai ebbe a kategóriába tartoznak. News Talk Rádiós formátum. Helyi, körzeti és nemzetközi híreket, valamint sporthíreket, idõjárásjelentést és közlekedési híreket sugárzó állomás, mely betelefonálós és egyéb beszédmûsorokat is közvetít. Sok közülük a helyi sporteseményeket (Amerikában baseball) élõben közvetíti. Az amerikai definíció szerint ennek az egyik variációja a „full service” formátum, mely a mi közszolgálati rádiónknak felel meg: hírek, prózai és zenei mûsorok keveréke, „konzervatív” stílusban. Amerikában ez a formátum spanyol nyelvû változatban is ismert. Többségük középhullámon sugároz. News/Talk-business vagy News-Talk-Financial Rádiós formátum. A News talk formátum alesete, mely tematikájában az üzleti világra koncentrál. Általában csak a nagyobb városokban találhatók, a középhullámon. Európában is fogható mûholdról a New York-i Bloomberg News Radio. Niche 1. Biológiai életközösség. 2. Szûk, jól meghatározható hallgatói réteg, általában olyan, melynek kiszolgálására még nincs, vagy kevés mûsor van. NPR (National Public Radio – Nemzeti Közszolgálati Rádió) Amerikai nonprofit magánszervezet, melyet 1970-ben alapítottak. Mûsorokat készít, oszt szét, a közszolgálati rádiós mûholdrendszert üzemelteti, tagrádióinak képzést, mûszaki

230 O

Off the air Az adás vége, nincs adásban. segítséget stb. biztosít.

On the air Adásban → éter. Outro Lekonf, az elhangzottak lekonferálása (mit hallottak). Ökoakusztika, acustic ecology Az élõlények és a hangok kapcsolata: annak kutatása, hogy milyen hangzó környezetet hoznak létre az élõlények, az milyen ritmusban váltakozik, és hogyan hat az ember hangjainak megjelenése az élõlények életére; illetve magára az emberre.

Pacing, ritmus A rádió ritmusa, mely mûsortól vagy formátumtól függ. Gyors, ha egy

popzenei rádióban egy szám véget ér, a DJ azonnal hadarni kezd lelkes hangon, és a következõ szám még a beszédje alatt elindul, ill. ha egy megszólaló csak rövid ideig beszélhet. Lassú a Bartók rádióban, ahol nyugodt hangok konferálnak, és nem beszélnek rá a zenére, ill. egy megszólaló hosszan is beszélhet. Package, összeállítás Általában 45 másodpertõl 2,5 percig terjedõ hosszúságú tévés vagy rádiós összeállítás; lehet 2–5 részbõl álló is. Payola „Hálapénz” a mûsorvezetõknek azért, hogy adott lemezkiadó felvételét játsszák. Pay television (pay TV, fizetõs TV) Elõfizetéses tévécsatorna. Hívják subscription televisionnak (STV) is. Pay-per-view TV (PPV) Olyan megoldás, ahol a nézõ csak azért a mûsorért fizet, amit valóban meg is nézett. Phone-in Betelefonálós mûsor. Más interaktív lehetõségekkel is élhet, pl. e-mail és SMS, azaz a brit szóhasználatban „text”. Personality Rádiós formátum. Olyan állomás, mely a rádión szereplõ személyiségekre (bemondók, hostok, mûsorvezetõk) alapozza népszerûségét. Általában szórakoztató (humoros, parodisztikus, szatirikus) stílusúak, vagy a politikai-közéleti események kommentátorai. A zenei és más elemek sem maradnak ki ezekbõl a mûsorokból. Pilot Egy nagy tévétársaság vagy hálózat számára készített sorozat prototípusa, melynek sikere vagy bukása dönti el, hogy a társaság megveszi-e a sorozatot. Pirate Radio Rádiós formátum. Kalózrádió, mely többnyire zenét sugároz → Clandestine Radio Playlist, játszási lista Azon zeneszámok listája, melyek adott célközönségû rádióban adott idõszakban elhangoznak. Kereskedelmi rádiók részben vagy egészben a lemezkiadók érdekei szerint alakítják ki, ill. belõlük tudják meg a kiadók, hogy melyik számukat hol, hányszor játszották. A játszás gyakorisága a rotation. A rádiós playlistek tehát nem egymás után szerkesztett számok, hanem valamilyen szempont szerint (korszak, tempó, slágerség) összegyûjtött számok halmaza, melyek közül vagy a szerkesztõ vagy a számítógép adásba ad egyet-egyet. A playlist változhat mûsoronként vagy mûsorsávonként is, de elképzelhetõ, hogy egy rádió napokig ugyanazt a playlistet használja. Playlist, zenei kategóriák Az alábbi kategóriák nem az aktuális slágerlista, hanem a rádió játszási listája szerinti sorrend alapján csoportosítják a számokat. A rádióban feltételezik, hogy pl. a TOP 10-ben levõket akarja a hallgató legtöbbet hallani, ami oldies rádió esetén, azt jelenti, hogy az adott idõszakra mesterségesen elõhoznak és ismét népszerûvé tesznek zenéket (retro), ezért ezek gyakrabban szerepelnek a mûsorban. A CHR vagy TOP 40 formátumú rádiók játszási listája többnyire nagyon

szakmai szótár 231 hasonlít az aktuális slágerlistára is, de a kérdés bonyolultságát → a slágerlista c. fejezetben. Az, hogy melyik zeneszám épp melyik kategóriába esik, befolyásolja, hogy milyen gyakran és mikor (órán vagy napon belül) kerül adásba. Az alábbi, USA-ra méretezett kategóriákon túl, illetve belül Európában meg kell különböztetni egy nemzeti kategóriát is, azaz az adott ország zenei termését. – TOP 10 Az adott rádióállomás játszási listáján legtöbbet szereplõ, tehát legtöbbet hallható zeneszámok. – TOP 11–20 Értelemszerûen. – Risers 11–20, A records Most emelkedõben lévõ dalok. – Decliners 11–20, B records Most leszállóban lévõ dalok. – Power song A slágerlistán gyorsan emelkedõ szám. – Currents Ált. TOP 1–20. Aktuális slágerek. – TOP 21–30 Értelemszerûen. – Recurrent Olyan zeneszám, mely még sláger, de már túl van népszerûsége csúcsán: lecsúszó sláger, pl. a TOP 30-ból már kiesett zene, még max. 3–6 hónapon át. – New Addition A sláger/játszási listán szereplõ újdonságok. – New Releases Újonnan megjelent felvételek. Általában csak akkor kerülnek fel a rádiók játszási listájára, ha a rádiós már holtbiztos benne, hogy az adott szám tetszik a közönségnek. Ezért elõbb közvéleménykutatást csinálnak, vagy a kis, helyi vagy egyetemi rádiókban játsszák az új zenéket, és ha itt kiderül, hogy sikeres, akkor kerülnek át a nagy rádiókba. A brit közszolgálati Radio 1 sok új zenét játszik elõször. Ha egy olyan CD jön ki, mely több slágergyanús számot tartalmaz, általában fokozatosan dobják rádiós piacra õket, hogy minél nagyobb profitot hozzon. – Gold = oldie Régebbi számok. Rádiótól függõen lehet egy tavalyi slágerlistás zene vagy egy negyven évvel ezelõtti sláger is. Political Rádiós formátum. Az amerikai leírás szerint Franciaországban és a „kevésbé erõteljes médiaszabályozású” országokban ismert formátum, mely híreket és információkat sugároz, ami az anyaszervezet értékrendjét közvetíti. Presenter, Radio Presenter, Host, Anchor, DJ A mûsorvezetõ különféle elnevezései (Host: vendéglátó, Anchor: horgony, aki a „biztos alap” a mûsorban, akire támaszkodni lehet). PRI (Public Radio International) Nonprofit rádióhálózat Amerikában. 1983-ban alapították, központja Minneapolis, Minnesotában van. A helyi közszolgálati és közösségi rádiók számára készít mûsorokat. Promo A promóció rövidítése: az állomás saját magát reklámozó mindenféle aktivitása, mûsora. Public Service/Közszogálati Rádiós formátum. Általában államilag finanszírozott, de plitikailag független, „full service” állomás, mely mindenféle mûsort sugároz. Költségvetését elõfizetési díjakból is fedezheti. Az USA-ban 1967 óta létezik, amikor a National Public Radio (NPR)-t részben állami támogatással megalapították. Az NPR bevételének másik része a hallgatók adományai. Ma már számos más közszolgálati (Public) rádiós szervezet is létezik. A hír- és információs mûsorokon kívül komolyzenét és jazzt is közvetítenek, és elég sokszor a BBC mûsorait is átveszik. → state radio Public service announcement (PSA or P.S.A.) Kb. a társadalmi célú hirdetés amerikai megnevezése. Általában éjszaka sugározzák õket, még a kereskedelmi rádiók is.

232 P

Q rating Az amerikai TVQ/Marketing Evaluations Co. mérõszáma, mely a programok,

színészek, bemondók, közszereplõk stb. ismertségét méri. QSL lap Távolsági (DX) vétel esetén a rádióállomásnak írt vételi jelentés visszaigazoló lapja. Képeslaphoz is hasonlíthat, de hivatalos levél is lehet, melyben a rádió vagy tévétársaság igazolja, hogy valóban az õ adását vette a hullámvadász (DX-er). Minden társaságnak egyedi megjelenésû QSL lapja van. QTH A vétel helye.

RDS Rádiós adatszolgáltatás: az analóg FM jel mellett szöveges információk (állomás

neve, épp játszott zene adatai stb) sugárzása. Fõleg Európában elterjedt. Reel (magnetic tape) Orsós/szalagos magnószalag. Religious (vallási) Rádiós formátum. Ezek stílusa nagyon változatos lehet. Fõ célja, hogy pozitív gondolkodásra és lelki épülésre késztessen. Híreket, beszélgetõs mûsorokat, oktató adásokat és zenét is sugároznak. Amerikában az egyetemi és közösségi rádióknak fenntartott 88–92 MHz-es sávban sugároznak. Nálunk ilyen a Magyar Katolikus Rádió. Rotation → playlist

S

/off Adászárás (sign off) (DX-rövidítésekben). S/on Adáskezdés (Sign on) (DX-rövidítésekben). Satellite news (vagy newsgathering) jármû (SNF) Olyan kis furgon, melyrõl mûholdra lõhetõ fel program vagy vehetõ le onnan. Star trucknak is nevezik. Általában mini vágószobát is tartalmaz. Sávos mûsorszerkesztés, dayparting Az adásnap sávokra osztása, amikor az épp aktuális hallgatóság igényei szerint készül mûsor (pl. délelõtt nõknek vagy idõsebbeknek szóló, késõ délután fiataloknak, este rétegmûsor). Shotgun Rövid, velõs szignál. Sign off Adászárás. Sign on Adáskezdés. Simulcast Egy mûsor egyidejû sugárzása egy tévé- és egy rádióállomáson, vagy két (vagy több) rádióállomáson (általában AM és FM). SINPO vagy SINFO kód A DX-vétel értékelése különbözõ szempontok szerint 5-fokú skálán. (DX-rövidítésekben) Signal strenght (erõsség): 1–5: nagyon gyenge – nagyon erõs; Interferencia, zavarok: 1–5: extrém erõs – nincs; Noise (légköri zajok pl. villámlás): 1–5: extrém erõs – nincs; Fading (elhalkulások): 1: nagyon gyors (60+/perc) 2: gyors (20-60/perc); 3: közepes (5-20/perc); 4: lassú (1-5/perc); 5: nincs; Overall (általános): az az érték, mely alatt egyik másik adat sem szerepel (azaz ha van pl. 2-es, akkor maximum 2-es adható). Sister station, testvérállomás Olyan állomások, melyek tulajdonosa ugyanaz az egy cég. Sound bite, voicer Hangfalat, egy pár másodperces, kiragadott interjú- vagy beszédrészlet, mely a gyorsan pergõ mûsorba dokumentatív vagy színezõ elemként belefér, pl. hírekbe. Sound Safari Olyan kirándulás vagy tanulmányút a „vadonba”, melynek célja a természet hangjainak hallgatása és rögzítése. → DXpedition. Spanish Rádiós formátum amerikai megnevezése. Fõleg az USA-ban és természetesen Dél-

szakmai szótár 233 Amerikában található rádiós formátum, a legkülönbözõbb alformátumokkal. Az USAban spanyol hírrádió, tejano zenei rádió, karib-szigeti zenéket sugárzó tropical stb. alformátumai ismertek. Spektrogram Hangok és idõbeli változásuk vizuális ábrázolása. Az x tengelyen az idõ, az y tengelyen a hangmagasság (frekvencia) van feltüntetve. Jól láthatók és elkülöníthetõk rajta az emberi hangok, a zajok, vagy akár az egyes, fajra jellemzõ madárhangok is. Sports Rádiós formátum. Élõ sportközvetítéseket és sporthoz kapcsolódó mûsorokat (híreket, talk show-kat, játékokat) sugárzó állomás (All-Sports). Spot Rövid adásdarab, általában 60 másodperc vagy kevesebb, melyet mûsorszámok között használnak. Stand-up Helyszíni riport, ellentétben a stúdióbelivel. State radio Közszolgálati rádió állami (ideológiai) irányítás alatt. Student Diákrádió. Rádiós formátum. Helyi gimnázium vagy középiskola diákönkormányzatai által, önkéntes alapon üzemeltetett állomás. Straightvoice-talk-commercial Amerikai szokás: a mûsorvezetõ által felolvasott reklám, pl. betelefonálós mûsor közepén. Superstation Helyi tévéadás, melyet mûholdon át több másik piacra is közvetítenek. SW Shortwave, rövidhullám 1,6–30 MHz. Surfing, Szörfölés, channel surfing A nézõk vagy hallgatók gyakori csatornaváltása egész addig, amíg valami olyat nem találnak, ami megragadja a figyelmüket; illetve a reklámok elkerülése csatornaváltással. A távirányító teszi lehetõvé. Következménye, hogy a tévé- és rádiómûsorokat rövid, pár perces blokkokba osztják, hogy a nézõ/hallgató bármikor be tudjon kapcsolódni, illetve hogy a 30 másodperces reklámokat 15 másodpercesekké bontják szét. Szlogen, positioning line Egy állomás önmeghatározása, mellyel elkülöníti magát a többitõl, pl. „a nyolcvanas-kilencvenes évek legjobb zenéi”.

Talk (beszéd) Rádiós formátum. Olyan állomás, mely egy vagy több mûsorvezetõvel a

közéleti-politikai kérdésekrõl készült prózai mûsorokat sugároz, többnyire egy bizonyos politikai ideológiához kötõdve. Gyakoriak a stúdióvendégek vagy a betelefonálós mûsorszámok (lásd pl. „Beszéljük meg”). A telefonos mûsorokban a szakértõkbõl az „utca emberéig” széles spektrum megszólalhat. Egészséggel kaocsolatos, pénzügyi, illetve Amerikában az autózással kapcsolatos tanácsok különösen népszerûek. Általában középhullámon (AM) sugároznak, de a nagyvárosokban az FM sávban is találhatók (általában városonként egy). Ha az egész órásnál gyakrabban sugároz híreket, News Talk állomásnak nevezik. (Hírek a zenei állomásokon egyáltalán nincsenek.) Amerikában számos Talk állomás sugároz „szindikált” (általában betelefonálós) „coast to coast” mûsorokat, melyeket többszáz rádió egyidejûleg közvetít az egész USA-ban (Mancow, Limbaugh, és Stern Show) . Target audience Célközönség. Teaser Figyelemfelkeltõ szpot egy tévés show elõtt. Teletext, képújság A tévén megjeleníthetõ, „on demand” alapon lehívható, szöveges és ASCII karakteres, illusztrációkat megjeleníteni képes szolgáltatás. Tent pole Olyan mûsor, mely annyira sikeres, hogy a hallgatóság/nézõk egész este ugyanazon az állomáson maradnak miatta.

234 T Terjedés DX-er kifejezés: „terjedés van” – akkor mondjuk, ha az ionoszféráról visszaverõdött rádióhullámok foghatók az FM sávban. Általában nyáron, a nappali órákban tapasztalható – ilyenkor nagyon messzi állomások is foghatók. Time Signal, T/S, Exact Time Idõjelzés, pontos idõjelzés (DX-rövidítésekben) TIS (’Traffic Information Systems’) Nagyvárosok kisteljesítményû, csak közlekedési híreket sugárzó állomásai. Tourist Rádiós formátum. A turistarádiók kisteljesítményû, turistainformációkat sugárzó állomások, melyek mûsora elõre felvett, állandóan ismétlõdõ blokkokból áll. Trailer Egy film izgalmas jeleneteibõl összevágott elõzetes. Rádiómûsorokra is alkalmazható! Transcript Egy rádió- vagy tévémûsor szöveges (gépelt), szó szerinti átírása. Transzponder Távközlési mûholdak egy berendezése, mely fogadja a földi jelet és visszasugározza azt. Tune signal Szünetjel. Tunnel radio Amerikában több nagyvárosban az alagutakban sugárzó rádiók.

Uplink Mûholdra felküldött jelek. Variety Rádiós formátum. Számos különbözõ formátumot vegyítõ állomás.

Vételi jelentés Dx-erek jelentése a hallott/látott állomásnak, QSL lap kérésével együtt. Ennek tartalmaznia kell: a hullámvadász neve, a vétel helye, vételi frekvencia, idõpont, helyi idõ, UTC idõ, a vett adásrészlet részletes leírása, SINPO kód, a vevõkészülék típusa, az antenna típusa, egyéb berendezések, saját cím. Vinyl Bakelit hanglemez. Vocal group A szignálokat feléneklõk. Vox-Pop (vox populi) Az utca hangja. Bármilyen kérdés az „utca emberének” feltéve. Általában többféle, „kiegyensúlyozott” válaszból készül összeállítás, ami adásba kerül.

Wildtracking Helyszíni „vágóhangok” (környezeti zajok) felvétele. Zajmentes idõszak, noise free interval Olyan idõszak, amikor a természetben nem lehet

semmilyen mesterséges hangot hallani. Egyre ritkább, különösen az autók és repülõk miatt. Zajszennyezés, noise pollution Viszonylag frissen felmerült fogalom, mely szerint a környezet zajjal is szennyezhetõ. Különösen figyelnek rá a repülõterek környékén, hangos popzenei koncertek környezetében, de a természetes környezet élõlényeit is zavarhatja a zaj. Bizonyos, utcán sokszor hallható, különféle cégek autóinak „kikiáltást” helyettesítõ „szignálzenéi” vagy akár egy metróban túl sokszor szóló háttérzene is zavaró lehet, így zajszennyezésnek tekinthetõ. Zapping → grazing. Zenei formátumok Lásd a zenei szótárunkban! Zipping Videónézéskor reklámok vagy unalmas részek gyors továbbtekerése. A jelenség rádióban is feltûnhet, ha a mûsort mp3-ban tölti le a hallgató, és itt ugrálja át vagy tekeri át a neki nem érdekes részeket.

szakmai szótár 235 Számok 5.1 5+1 csatornás hangfelvétel. A kvadrofón (4 csatornás) helyett a gyakorlatban elterjedt, mozifilmekhez (és így DVD-hez) kötött sokcsatornás audio technológia. Rádióknál egyszerre így is max. 2 csatornát lehet átvinni. 73 DX-er üdvözlés és jókívánság (eredetileg morze-kódban). 88 Hölgyek DX-er üdvözlése (eredetileg morze-kódban). Saját kiegészítéseim:

236 háttér

3. FÜGGELÉK: A RÁDIÓ INTÉZMÉNYI HÁTTERÉNEK MEGSZERVEZÉSE

SZERVEZETI KERETEK Bár a kisközösségi rádió demokratikus intézmény, ez nem azonos a szabadon eresztett káosszal: nem ülhet mindenki mikrofon mögé. Szükség van valaki/k/re, akik – felelõsséget vállalva – eldöntik, hogy ki kerülhet mûsorba és ki nem. Alapvetõen a médiatörvény betartása mindenki számára kötelezõ, még akkor is, ha ezt a szólásszabadság megnyirbálásának tekintik: a törvény számára a kisközösségi rádiók sem kivételek. MILYEN LEGYEN A MÛKÖDTETÉS SZERVEZETI KERETE? Egyesület, alapítvány, önkormányzati intézmény, magánszemély? Létezik már a szükséges szervezet, vagy most fogják megalakítani, bejegyeztetni? Az alakuló csapatnak, társaságnak számba kell venni a következõ kérdéseket: Hajlandóak-e rendszeresen (naponta, hetente) több órányi önkéntes munkát végezni önök egy rádió mûködtetéséért? Van-e korábbi gyakorlatuk valamilyen önkéntes munkában? Ki vezeti és szervezi a csapatépítést és a mûsorkészítést? A feladatok és felelõsségek számbavétele, szerepek meghatározása. Önkéntesek és/vagy alkalmazottak dolgoznak majd? HOGYAN SZERVEZZÜNK – ALAKÍTSUNK – EGYESÜLETET?

1. Miért érdemes egyesületet alakítani? – Az emberek valamilyen cél elérésére tartós együttmûködésbe fognak (pl. érdekeik érvényesítésére, védelmére, közös érdeklõdésük, kedvtelésük megszervezésére stb.) – Hivatalos bejegyzés – jogi személyiség státuszának megszerzése – alapján jobb tárgyalási helyzetbe kerülhetnek más hivatalos intézményekkel, önkormányzati vagy kormányzati szervezetekkel. – Nagyobb esélyük lesz külsõ támogatások, pályázati források, kedvezmények elérésére, mintha magánszemélyek informális csoportjaként léteznének. – Nagyobb esélyük lesz arra, hogy részt vegyenek a tevékenységükkel a tagságukat érintõ szabályozók, rendeletek, törvények alakításában. 2. Az egyesületi forma legfontosabb jellemzõi: – Nyilvántartott tagsággal rendelkezik. – A tagok önkéntes elhatározásából keletkezik, alapításához legalább 10 nagykorú állampolgár ill. intézmény összefogása szükséges. – Önkormányzó, önszervezõ, önigazgató elven mûködik. – Saját „alkotmánya”: alapszabálya van, amit a tagok közgyûlése fogad el. – Gazdálkodási tevékenységében köteles betartani alapvetõ pénzügyi szabályozókat, vagyonát nem oszthatja fel, azt a szervezet tevékenységére kell fordítania.

3. Az alakítás legfontosabb lépései: – Alakuló ülés megszervezése. – Alapszabály elkészítése és szavazással annak elfogadása. Ebben feltétlen határozni kell a szervezet nevérõl, székhelyérõl, céljáról, a tagok jogairól és kötelezettségeirõl, a szervezet felépítésérõl, tisztségviselõirõl (a jogi

egyesület 237 képviselõrõl), az esetleges megszûnés körülményeirõl. – Tisztségviselõk megválasztása. 4. A hivatalos nyilvántartásba vétel módja: Az egyesület székhelye szerint illetékes megyei (fõvárosi) bírósághoz kell benyújtani a képviseletre jogosult személy(ek)nek egy bejegyzésre irányuló kérelmet az aláírásukkal. Ehhez mellékelni kell az elfogadott alapszabályt, az alakuló ülés jegyzõkönyvét (a jegyzõkönyv vezetõjének és két hitelesítõnek az aláírásával), a megválasztott tisztségviselõknek a nyilatkozatát arról, hogy a megbízatást vállalják, s hogy büntetlen elõéletû magyar állampolgárok. Praktikus, ha az alakuló ülésen készült jelenléti ívet is mellékelünk beadványunkhoz. A nyilvántartásba vételt a bíróság illetékmentesen, soron kívül végzi. (Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján) HOGYAN SZERVEZZÜNK – ALAKÍTSUNK – ALAPÍTVÁNYT?

1. Miért érdemes alapítványt alakítani? – Az emberek valamilyen cél elérésére tartós együttmûködésbe fognak. – Hivatalos bejegyzés – jogi személyiség státuszának megszerzése – alapján jobb tárgyalási helyzetbe kerülhetnek más hivatalos intézményekkel, önkormányzati vagy kormányzati szervezetekkel. – Nagyobb esélyük lesz külsõ támogatások, pályázati források, kedvezmények elérésére, mintha magánszemélyek informális csoportjaként léteznének. – Nagyobb esélyük lesz arra, hogy részt vegyenek a tevékenységükkel a tagságukat érintõ szabályozók, rendeletek, törvények alakításában.

2. Az alapítványi forma legfontosabb jellemzõi: – Tartós közérdekû célra alapítható – Az alapítvány javára a célja megvalósításához szükséges vagyont kell rendelni. – Alapítható nyílt alapítvány, amihez bárki csatlakozhat, illetve zárt alapítvány is. – Vagyonával önállóan gazdálkodik, vállalkozói tevékenységet is folytathat, (de elsõdlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem alapítható). – Mûködése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol. 3. Az alapítvány céljára rendelt vagyonról Az alapításkor a vagyon pénzbõl, ingó és ingatlan dolgokból, illetve ezek hozadékából vagy vagyoni értékû jogokból állhat. A bíróságnak mindig azt kell vizsgálni, hogy az alapító okiratban megjelölt cél a vagyon terjedelmével, mennyiségével, értékével összhangban áll-e, s hogy ez a vagyon a tartós közérdekû cél elérését lehetõvé teszi-e. Természetesen ezt az összes körülmény figyelembe vételével kell eldönteni. A mérlegelésnél figyelembe kell azonban azt is venni, hogy az alapítvány vagyona a késõbbiekben szaporodhat is. A bíróságnak a vagyon mértékén felül arról is meg kell gyõzõdnie, hogy az alapítvány nyilvántartásba vételekor a cél eléréséhez szükséges vagyona az alapítvány rendelkezésére áll-e. Ez konkrétan azt jelenti, hogy pénzbeli

238 Az Alapítvány adomány esetében a pénzösszeget pénzintézetben elkülönített bankszámlán kell elhelyezni, és ennek tanúsításához a számlavezetõ pénzintézet igazolását kell csatolni a bírósági nyilvántartásba vételi kérelemhez. Az alapító okiratban a vagyon összegét minden esetben pontosan meg kell határozni. Az alapítvány alapítója a nyilvántartásba vételt követõen nem csökkentheti a kötelezettségvállalásának a mértékét arra hivatkozással, hogy a pénzügyi helyzete megváltozott, és az alapítvány létrehozása után közvetlenül nem rendelkezhet az alapítványi célra rendelt vagyonnal.

4. Az alakulás fontosabb lépései: – Alapító okirat elkészítése. Ebben meg kell jelölni az alapítvány nevét, célját, székhelyét és a céljára rendelt vagyon felhasználási módját – A kezelõ szerv kijelölése. Elsõdlegesen az alapító által történik, azonban ha az alapító ezt nem teszi meg, akkor a bíróság jelöli ki a kezelõ szervet. Az alapító a kezelõ szervre meghatározó befolyást nem gyakorolhat. A kezelõ szerv az alapítvány általános ügydöntõ, ügyvezetõ és képviselõ szerve. Ez azt jelenti, hogy a kezelõ szerv (kuratórium) kezeli az alapítvány vagyonát az alapítvány céljának megfelelõen és érdekében, s képviseli az alapítványt hatóságok elõtt és harmadik személyekkel szemben. – Nyilvántartásba vételi kérelem benyújtása.

5. A hivatalos nyilvántartásba vétel módja: Az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha az alapító megfelel a Polgári Törvénykönyvben (74/A-G. §) meghatározott feltételeknek. Az alapítványt a székhely szerint illetékes megyei (fõvárosi) bíróság veszi nyilvántartásba, a kérelmet az alapítónak kell benyújtania. A kérelemhez csatolni kell az alapító okiratot, az alapítvány képviselõ szerve tagjainak a tagság elfogadására és a jogszabályban meghatározott követelményekre vonatkozó nyilatkozatát, az igazolást az alapítvány céljára rendelt vagyon rendelkezésre bocsátásáról, és a székhelyhasználat jogcímét igazoló okirat másolatát. A bíróság a kérelemrõl nemperes eljárásban határoz, amely eljárás illetékmentes. A bíróság legkésõbb a kérelem érkezésétõl számított hatvan napon belül köteles dönteni a nyilvántartásba vételrõl vagy a kérelem elutasításáról. E határidõ elmulasztásához az ún. automatikus bejegyzés jogkövet kezménye fûzõdik, azaz ha a kérelem elbírálására hatvan napon belül nem került sor, a nyilvántartásba vétel a határidõ leteltét követõ kilencedik napon a kérelem szerinti tartalommal létrejön. (A Polgári Törvénykönyvrõl szóló 1959. évi IV. törvény alapján)

HOGYAN, MIÉRT ÍRJUNK ALAPSZABÁLYT?

1. Miért van szükség alapszabályra? – Azért, hogy legyenek meg az eszközök és eljárások a szervezet demokratikus ellenõrzéséhez és rendezett mûködéséhez. – Legyen meg a szervezet formális identitása. – Világosan láthatóvá tegye a szervezet céljait és mûködésének módját. 2. Mire ügyeljünk az alapszabály megalkotásakor?

alapszabály 239 – Az alapszabály nem cél, hanem eszköz. – Kerüljük el az agyonbürokratizálást, lehetetlen mindent elõre látni és szabályozni.

3. Mi legyen az alapszabályban? – A szervezet neve; – kerüljük el az összekeverhetõséget. – ne legyen túl specifikus, ami kizárhat érdeklõdõket. – érdemes olyan néven gondolkodni, amelynek rövidítése figyelemfelkeltõ, és értelmes betûszót ad. A szervezet céljának megfogalmazása; – legyen világos – legyen rugalmas, de ne annyira, hogy visszaélésekre adjon lehetõséget. A tagság kérdése; – tagság fajtái (pl. társult v. tiszteletbeli tagság). – tagság korlátai (ki lehet tag). A választmány és tisztségviselõk megválasztása; – a megválasztás módja. – a tisztségviselõk és a választmány jogai (pl. aláírás, pénzutalás). – a szavazás érvényessége (megkívánt létszám). – a mandátum idõtartama. – a tisztségviselõk és a választmány feladatköre. – választmány üléseinek rendszeressége. Az éves közgyûlések; – meghirdetés idõpontja. – érvényességhez szükséges létszám. – pénzügyi beszámoló szükségessége. A rendkívüli közgyûlések; – összehívásának szabályozása. – érvényességhez szükséges létszám. A pénzügyek ellenõrzése; – a kincstárnok szerepe. – a pénzszerzés módjai. A szervezet feloszlatása; 4. Egyéb Kész alapszabálysémát csak gondos tanulmányozás után alkalmazzunk! A szabályokat és eljárásokat ne bonyolítsuk agyon! Ne vegyük az alapszabályt írott szentségszámba! Eszköz legyen, és ne végcél!

240 végre pályázunk

4. FÜGGELÉK: PÁLYÁZAT! (A PÁLYÁZATTÓL A RÁDIÓENGEDÉLYIG)

Az alábbiakban egy nyertes kisközösségi pályázat példáján mutatjuk be, hogy a pályázat megírásától kezdve az adáskezdésig milyen úton juthatunk át a bürokrácia labirintusán. Ha valaki az alábbiakat követi, eljuthat a folyamat végéig, de miután minden helyzet egyedi, a megfelelõ pontokat a helyi viszonyok szerint kell alkalmazni, azaz nem egy az egyben másolni. Ez csak egy példa a lehetséges sok közül. A szabályok, pályázati kiírások, formanyomtatványok is változhatnak (és változnak is), úgyhogy mindig az aktuális hivatalos papír az irányadó. Az alábbiak csak tájékoztató jellegûek. A pályázat megírása. [zárójelben a megjegyzések szerepelnek] [mi alapítványként pályáztunk, de pályázhat magánszemély vagy más egyesület is] PÁLYÁZATI ÛRLAP KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓ INDÍTÁSÁHOZ

I. Alapvetõ adatok 1. A mûsorszolgáltatás a) tervezett telephely pontos címe: [cím – itt kell az adónak is lennie!] b) földrajzi koordinátái: [földrajzi hosszúság, szélesség. Másodperc pontosságú koordináta kell Pl: f=47°29’38’’, északi szélesség., l=19°03’41’’ keleti hosszúság. Ezek az adatok kideríthetõk egy részletes térképrõl, vagy ha nem, a FÖMI-ben (Földmérési és Távérzékelési Intézet, 1149 Budapest, Bosnyák tér 6.). A részletes térképek a magyar EOV koordináta-rendszer szerint adják meg az adatokat. A kiírás szerint ezt is elfogadják, de nem baj, ha átszámoljuk földrajzi (WGS) koordinátákra – ehhez interneten is van konvertáló weboldal (http://fish.fomi.hu/angolfish/szolgaltatasok/ Atszamitas/ atszamitas.htm), de helyben is kérhetünk segítséget.] c) tervezett vételkörzete: [a pályázati kiírás szerint sztereóben 1 km (minden adat a vételkörzeti kör sugarára vonatkozik), monóban Kép: részlet a FÖMI ennél több is lehet, a kiírás szerint az adás 0,5–10 W teljesítménnyel 1:10 000-es térképéről és max. 30 m magasságban levõ antennával történhet, és a vételkörzet késõbb nem növelhetõ. A gyakorlatban zavarásmentes, sík területen a valós vételkörzet sokkal nagyobb is lehet, nagyvárosban pedig a házak zavarása miatt sokkal kisebb – az ORTT ugyanis a teljesítményt akkorára csökkenti, hogy max. 10 ezer fõt érhessen el, még akkor is, ha amúgy lehetséges volna nagyobb vételkörzetet elérni. A pályázati kiírásban, aláírt mûsorszolgáltatási szerzõdésben és a médiatörvényben errõl (kisközösségi vételkörzet lakosságszám szerint meghatározva) egy szó sincs – lapzártakor még reméljük, hogy a vételkörzet kérdését már a következõ pályázati kiírásban tisztázni fogja az ORTT. A vételkörzet mindig „tökéletes” minõségû, sztereó vételére vonatkozik, azaz távolabb, „sisteregve” vagy monóban még fogni lehet az adást (kivéve városban, mert ott hirtelen, szinte falszerûen tûnik el a jel). A gyakorlatban kiadott 0,1 W városban kb. 150 méteres sugarú körben ad tökéletes vételt, kb. 300 méterig elfogadhatót, utána semmi. Ugyanez a 0,1 W vidéken, sík terepen kb. 1 km-ig lenne hallható elfogadható minõségben. 10 W teljesítménnyel akár 15 km-ig is lehet fogni az adást.] d) antennarendszer tervezett magassága: [talajszinttõl]

pályázat 241 e) tervezett pontos telephely tengerszint feletti magassága: [térképrõl]

2. A pályázó neve: [magánszermély, szervezet vagy alapítvény stb. neve] 3. A pályázó címe: 4. A cégbíróság, bíróság neve, ahol nyilvántartásba vették (nem természetes személy pályázó esetén): 5. Azon büntetlen elõéletû személy neve és lakcíme, aki a személyes – sajtójogi (1986. évi II. törvényben meghatározott) – felelõsséget viseli a mûsorszolgáltató tevékenységéért a) neve: b) címe: 6. Az igénybe venni kívánt mûsorszórás megnevezése (nyilatkozat arról, hogy nyertessége esetén a pályázó saját maga vagy más, erre jogosult fogja a mûsort szolgáltatni) [a rádió elnevezése? – mi azt írtuk be – ha mi szórjuk a mûsort, érdemes a tervezett adó mûszaki adatait is beírni] 7. A mûsorszolgáltatás napi adásideje és adásidõ-beosztása, mûsorszolgáltatás napi adásideje kezdete és vége, valamint a mûsoridõn kívüli adásidõ-tartalma) Az 1996. évi I. tv. 2. § 1. pontja szerint: Adásidõ: a mûsoridõ és a mûsorszolgáltatás során közzétett egyéb, mûsorszámnak nem minõsülõ információk idõtartamának összege. Mûsorszámnak nem minõsülõ információ a mérõjel, a monoszkóp, a mûsorszignál, a szünetjel, a pontos idõ közlése, a bemondónak mûsorszámhoz nem kapcsolódó közlése, továbbá a mûszaki hibából eredõ mûsorszünet. A mûsoridõt a mûsorszámok alkotják.

8. A tervezett kiegészítõ mûsorszolgáltatás (a mûsorszolgáltatással egyidejûleg, kiegészítõ mûszaki megoldás segítségével, ugyanazon a mûsorelosztó, mûsorszóró csatornán továbbított, a mûsorszolgáltatáshoz szorosan kapcsolódó többletinformáció) és értéknövelõ szolgáltatások (a mûsorszolgáltatással össze nem függõ programok és információk terjesztése, pl. RDS): 9. A mûsorszolgáltatás állandó megnevezése: [a rádió neve] 10. A mûsorszolgáltatás szignálja: [ide mi ezt írtuk be: „Itt az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió (bemondóhang) – de igazából nem tudom, mit vártak tõlünk…]

II. Nyilatkozatok (Természetes személy pályázónak csak az 1., 3., 4. és 7. pont szerinti nyilatkozatokat kell megtennie) 1. A pályázó nyilatkozata arról, hogy nem esik a pályázati felhívás 2.1.2. és 2.1.3. pontjának kizáró okai alá 2.1.2. szerinti nyilatkozat: Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy a … (pályázó) az adott vételkörzetre bejegyzett székhellyel rendelkezik / a telephely szerinti településen állandó vagy ideiglenes lakóhellyel rendelkezem. 2.1.3. pont szerinti nyilatkozat: Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy … (pályázót) a törvény rendelkezései nem zárják ki a mûsorszolgáltatási jogosultság megszerzésébõl és az ÁPF pályázóra vonatkozó rendelkezéseinek is megfelel(ek). 2. Önkormányzati tulajdonban lévõ pályázó esetén a pályázó nyilatkozata a vezetõ tisztségviselõinek kiválasztási módjáról

242 pályázat Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy a … (pályázó) önkormányzati tulajdonban van. A vezetõ tisztségviselõk kiválasztásának módja: 3. Nyilatkozat arról, hogy van-e a pályázónak közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése magyar napilapot vagy hetilapot kiadó, lapterjesztõ, továbbá magyarországi mûsorszolgáltatást végzõ, illetõleg magyarországi mûsorszolgáltatási jogosultságot igénylõ gazdasági társaságban, és ha igen az milyen nagyságú Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy … (pályázónak) nincs/van közvetlen vagy közvetett tulajdoni részesedése magyar napilapot vagy hetilapot kiadó, lapterjesztõ, továbbá magyarországi mûsorszolgáltatást végzõ, illetõleg magyarországi mûsorszolgáltatási jogosultságot igénylõ gazdasági társaságban (ha van, milyen és mekkora részesedése van). 4. A pályázó nyilatkozata arról, hogy vele szemben a törvény szerinti kizáró vagy korlátozó okok nem állnak fenn, illetve más, folyamatban lévõ pályázatának elfogadása esetén nem keletkezne vele szemben ilyen kizáró vagy korlátozó ok Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy a … (pályázóval) szemben a törvény szerinti kizáró és korlátozó okok nem állnak fenn, illetve más, folyamatban lévõ pályázatának elfogadása esetén nem keletkezne vele szemben ilyen kizáró vagy korlátozó ok. 5. A pályázó nyilatkozata arról, hogy tudomásul vette, hogy a mûsorszolgáltatási szerzõdés fennállásának teljes idõtartama alatt köteles megfelelni a törvényben meghatározott személyi feltételeknek (mûsorszolgáltatási jogosultság a törvény 85–88.§, mûsorszolgáltató tulajdoni viszonyaira vonatkozó rendelkezések, törvény 109.§, 122-127.§) Alulírott … (pályázó) kijelentem és tudomásul veszem, hogy a … (pályázó) a mûsorszolgáltatási szerzõdés fennállásának teljes idõtartama alatt köteles megfelelni a törvényben meghatározott személyi feltételeknek (mûsorszolgáltatási jogosultság a törvény 85–88.§, mûsorszolgáltató tulajdoni viszonyaira vonatkozó rendelkezések, törvény 109.§, 122–127.§). 6. A pályázó nyilatkozata arról, hogy bíróság által elrendelt végelszámolás alatt áll-e, vagy ellene indított csõd-, illetve felszámolási eljárás folyamatban van-e Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy bíróság által elrendelt végelszámolás alatt nem/igen állok, ellenem csõd-, illetve felszámolási eljárás nincs/van folyamatban. 7. Milyen mûsorszolgáltatói jogosultsággal rendelkezik (szerzõdés vagy nyilvántartásba vétel alapján) vagy ilyen megszerzése folyamatban van-e Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy a … (pályázó) mûsorszolgáltatási jogosultsággal nem rendelkezik/rendelkezik (ez esetben jogosultság(ok) megnevezése), illetve más mûsorszolgáltatási jogosultság megszerzése sincs/van (ez esetben jogosultság megnevezése) folyamatban. III. Mûsorterv 1. Mûsortartalom – Általános rész: a) mûsorszolgáltatás jellege, célcsoportja, mûsor alapértékei b) tervezett mûsorszerkezet (sávos jelleggel fel kell tüntetni a mûsorterv alapvetõ tematikai elemeit, a feltételezett mûsortervet módosító tényezõket és a várható módosításokat szöveges formában össze kell foglalni) [ide kell beírni azt is, hogy mikor lesz mûsorszünet (ünnepeken, nyári szünet stb.] Speciális rész: a) speciális hallgatói csoportok [pl. kisebbség, korcsoportok, különleges érdeklõdésûek stb.]

pályázat 243 b) a vállalt célt, hallgatói csoportokat milyen mûsorszámok révén kívánja elérni, ezen mûsorszámok rövid leírása 2. Mûsorarányok: Heti átlagos óraszámban mennyit tervez szolgáltatni az alábbi mûsorterv-egységekbõl (ha nem tervez ilyen mûsort szolgáltatni, azt jelezze): 1. közszolgálati mûsorszámok 2. rendszeres híradásra szánt mûsoridõ 3. nemzeti, etnikai kisebbségekre szánt mûsoridõ 4. a) közmûsor-szolgáltatók esetén: a helyi közélettel foglalkozó, helyi mindennapi életet bemutató mûsorok heti óraszáma b) nem nyereségérdekelt esetén: a vállalt speciális cél, célcsoport megvalósítására, illetve szolgáltatására irányuló mûsorok heti óraszáma Pályázó nyilatkozata arról, hogy a rádió zenei mûsorszámokból szerkesztett évi mûsoridejének legalább 15%-át magyarországi gyártású zenei mûsorszámokból fogja szerkeszteni [ezt minden olyan rádiónak vállalni kell, amelyik zenét is sugároz. Amelyik nem, annak természetesen nem] Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy a rádió zenei mûsorszámokból szerkesztett évi mûsoridejének legalább 15%-át magyarországi gyártású zenei mûsorszámokból fogja szerkeszteni. IV. Gazdálkodási és pénzügyi terv 1. Összefoglaló [röviden ide kell írni, hogy kb. milyen kiadásaink lesznek, és milyen forrásokból akarjuk a rádió kiadásait fedezni, a következõ 3 évre elõre. Ide elég pár mondatos összefoglaló is. Megjegyzés: a mi esetünkben a kötelezõ 60 nap helyett másfél év telt el, amíg az ORTT elbírálta a pályázatot… ] 2. Tervezett kiadások és bevételek Tervezett költségek [Például: adóberendezés, antenna, hanghordozó nyersanyagok, zenei hanghordozók, szerzõi jogi díjak megfizetése, mûszaki ketyerék, weboldal domainnév-fenntartási költség, illetve, fizetés a munkatársaknak, de utóbbinál vegyük tekintetbe, hogy a közösségi rádiókban dolgozók alapvetõen önként végzik munkájukat] Tervezett bevételek [pl. pályázati támogatások, szponzorációs bevételek, alapítványi támogatások]

V. Mellékletek 1. a pályázó nem természetes személy létesítõ okirata és a nyilvántartásba vételrõl szóló 30 napnál nem régebbi igazolás, illetve egyéni vállalkozó pályázó esetén a vállalkozói igazolvány másolata 2. a pályázati díj megfizetését igazoló átutalási megbízás [ha nem sikerül, 80%-át visszatérítik] 3. a tervezett mûsorszolgáltatás szignálja kazettán, CD-n vagy lekottázva (ismert zeneszám, illetve zeneszám-részlet esetén annak megnevezése) 4. a pályázatban szereplõ mûsorszolgáltatás megvalósítását, illetve folyamatos mûködését biztosító vagy valószínûsítõ támogató nyilatkozatok, egyéb dokumentumok [pl. intézmény esetén az intézmény vezetõje stb.] 5. egyéb, a pályázó által az elbíráláshoz szükséges / elbírálást segítõ dokumentumok

244 papírok 6. bankigazolás a mûködés elsõ hónapjára szükséges anyagi források elkülönített bankszámlán történõ elhelyezésérõl [ez legyen összhangban a költségvetési tervünkkel, és legalább tartalmazza az adó és antenna árát] 7. mûszaki terv és nyilatkozat a szabványoknak való megfelelésrõl (pályázati felhívás 4.3.1. pontja) Alulírott … (pályázó) kijelentem, hogy mûszaki felszerelésünk megfelel a hazai és a nemzetközi szabványoknak. 8. a) közmûsor-szolgáltató mûsorszolgáltatás esetén a 4. számú mellékletnek megfelelõ dokumentumok b) nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatás esetén az 5. számú mellékletnek megfelelõ dokumentumok, nyilatkozatok és adatlap Pályázati ajánlat vagy nem nyereségérdekelt, vagy közmûsor-szolgáltatói státusú mûsorszolgáltatásra nyújtható be, melynek a jogosultság egész idõtartamára vonatkoznia kell. [Ez fontos pont lehet. Az ORTT pályázatai (amivel pénzt lehet szerezni mûsorokra, berendezésekre) egy része csak nem nyereségérdekeltekre vonatkozik, így az elsõ körökben azok jártak jól, akik ezt az opciót választották – de késõbb megváltozhatnak a feltételek. A két forma közti különbség részletesen olvasható a pályázat 4-5. mellékletében. A közmûsor-szolgáltatónak több „közszolgálati” kötelezettsége van, a nem nyereségérdekelt mûsorának min. 50%-ának kell kifejezetten a kitûzött cél elérésére irányulnia (kisebbségi, kulturális, hátrányos helyzetûeknek szóló vagy lakóhelyi fórumként szolgáltató mûsor), és minden bevételét visszaforgatja mûsorkészítésre, fejlesztésre, valamint a célcsoport számára min. heti 14 óra mûsort sugároz! Legfeljebb óránként 3 perc reklámot sugározhat. A médiatörvény alapján: 34. Nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltató: az olyan mûsorszolgáltató, amely nemzeti és etnikai vagy más kisebbségi, kulturális cél vagy hátrányos helyzetû csoport szolgálatát vállalja, vagy a lakóhelyi közösség közéleti fórumaként kíván szolgálni, ha a mûsorszolgáltatásból származó – elkülönítetten nyilvántartott – pénzügyi eredményét kizárólag a mûsorszolgáltatás folytatására, fejlesztésére használja fel. 17. Közmûsorszolgáltató: olyan mûsorszolgáltató, amely az Országos Rádió és Televízió Testület által elfogadott saját mûsorszolgáltatási szabályzat alapján mûsorában többségében közszolgálati mûsorszámokat szolgáltat. 18. Közszolgálati mûsor: az a mûsor, melyben a közszolgálati mûsorszámok meghatározó szerepet játszanak, és amely a mûsorszolgáltató vételkörzetében élõ hallgatókat, nézõket rendszeresen tájékoztatja közérdeklõdésre számot tartó kérdésekrõl. 19. Közszolgálati mûsorszám: a mûsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élõ hallgatók, nézõk tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló mûsorszám, így különösen: a) a mûvészeti alkotás, az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés, b) oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, c) tudományos tevékenység és eredmények ismertetése, d) a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti

pályázat 245 tevékenységet bemutató mûsorok, e) a gyermek- és ifjúsági mûsorok, valamint a gyermekvédelem céljait szolgáló ismeretterjesztõ, felvilágosító mûsorok, f) a mindennapi életvitelt segítõ, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, az egészséges életmódot, a környezetvédelmet, a természetés tájvédelmet, a közbiztonságot, a közlekedésbiztonságot elõsegítõ ismeretek terjesztése, g) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelkiállapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszám, h) a hírszolgáltatás.]

A pályázatot az ORTT által megadott idõben kell benyújtani. Ezután már csak várni kell az eredményhirdetésre. Általában bizonyos adatok hiánypótlására fel szokták kérni a pályázókat, tapasztalat szerint akkor is, ha nincs mit pótolni, ilyenkor el kell magyarázni, hogy a kérdéses dolog már az ORTT íróasztalán van – vagy ha nincs, pótolni kell. A pályázatot formai okokból is elutasíthatják, ilyenkor a következõ körben, fél év múlva pályázhatunk újra. A szerzõdéskötés akkor is késhet, ha nem sikerül frekvenciát találni, ill. egyeztetni, amire fõleg határmenti helyeken kell számítani. Ha megnyertük a pályázatot, aláírjuk a Mûsorszolgáltatási szerzõdést. Ebben néhány pontra felhívjuk a figyelmet: – a szerzõdés 3 évre szól, az aláírástól számítva, és további 3 évre megújítható, ha idõben kérik (6 hónappal lejárta elõtt). – hálózatba nem lehet más rádióval kapcsolódni, azaz más rádió mûsorát max. napi 4 órában lehet átvenni – az adás elindulásáról írásban tájékoztatni kell az ORTT-t, valamint minden év május 31-ig éves beszámolót kell küldeni – ha nem kezdjük meg az adást idõben (aláírástól számítva 180 napon belül), a mûsorszolgáltatási jogosultság megszûnik. Az adás megkezdéséig még rengeteg teendõ van: végig kell vinni a frekvenciakijelölési és rádióengedélyezési eljárást, adószerelést. Ha nem sikerülhet idõre, lehet még halasztást kérni írásban az ORTT-tõl. A mûsorszolgáltatási szerzõdésben már benne van a frekvenciánk is, de a teljesítmény még nincs. Így rádióengedélyezési eljárást kell indítanunk az NHH (Nemzeti Hírközlési Hatóság) budapesti területi szervénél (lásd: www.hif.hu). Az NHH-nál segítséget kérhetünk a Mûsorszóró Osztályon Nagy Attilától, Tel: 4577120, 4577175, ill. a Rádiótávközlési Osztályon Monori Györgytõl Tel: 4680229)) Ekkor már mindenképp tudnunk kell, hogy milyen adót és antennát fogunk használni. Adó (adó-kábel-antenna) Az adó és az antenna két különbözõ dolog. Az adó adja ki a kódolt (modulált) jelet a megfelelõ frekvencián a megfelelõ teljesítménnyel, amit az antenna sugároz ki. A két dolog egymástól távol is lehet, közel is lehet. A rádióengedélyt úgy adják ki, hogy pontosan meg van határozva, hány méter kábel lehet az adó és az antenna között. Ha késõbb kiderül, hogy mégsem annyi kábel kell az adó és az antenna közé, ez már nem módosítható (csak új engedéllyel), ilyenkor az audio jelet kell valahogy az adóig eljuttatni hangkábellel.

246 antenna Az adóantenna mûködtetése (és beszerzése) és a jel adóhoz való (kábeles, mikrohullámú stb) eljuttatása mindenképp szakembert kíván. Az adónál fontos, hogy hozzá legyen kötve a villámhárító hálózathoz. Az adóról két kiegészítõ információ: lehetséges monó vagy sztereó adás. Elõbbinél a mûsort távolabb is jobb hangminõségben lehet fogni (sistergés nélkül). Az adóhoz vásárolható RDS kóder is, mely segítségével a rádió (ha tudja – nálunk autórádiókba szokták beépíteni) kiírja a rádió nevét vagy egyéb információkat. Egy kisközösségi rádiónál ilyen alkalmazása nem feltétlen szükséges. Ha a keverõpult és az adó között ún. limiter van, ez megakadályozza, hogy túlvezéreljük az adót, és az a megengedettnél erõsebb jelet adjon ki, amivel zavarhatja a szomszédos frekvenciákon dolgozó adókat. Bizonyos adókba ez már be van építve. Külföldõl behozott adó: A hazánkban forgalomban levõknél olcsóbban lehet külföldrõl olyan adókhoz jutni, melyet a HIF (NHH) is elfogad (ha megvan a megfelelõ papír, az EU-ban kapható adók nagy része ilyen). Más információk szerint külföldi RDS kódert nem fogad el magyar hatóság. 10 W-os szlovák gyártmányú monó összerakható (csináld magad) adók kaphatók 3040 000 Ft-ért. Ez bõvíthetõ RDS/sztereó kóderrel. Állítható a teljesítménye és frekvenciája. Ezt kapcsolási rajzzal panelekbõl kell összerakni. Horvátországból sztereó kóderrel kb. 90–100 000 Ft-ért. 150 ezer Ft-ért kapható RDS limiter, adó, sztereó antenna nélkül. Ezen esetekben – még vásárlás elõtt – a HIF (NHH)-et meg kell keresni, és engedélyeztetni vagy rákérdezni. Az alábbiakban ismertetjük néhány adó elérési helyét, de az adókért nem vállalunk felelõsséget (nem próbáltuk): „MAX PRO I” 0–7 W-os FM adó: Frekvencia és teljesítmény gombnyomásra hangolható. Alapban monó, de bõvíthetõ sztereó kóderrel és RDS kóderrel. Antenna nélkül. US$ 155.988, LCD kijelzõ nélkül US$ 143.988. http://www.pcs-electronics.com/en/products.php?sub=3Dfm_kits#Max%20Pro%20=I A Fókusz-Tel Bt adója és antennája (Kapcsolat: Pethes István, Bp., 1185 Szent László u. 67.) A Pethes István által kifejezetten kisközösségi rádiók számára gyártott rádióadó 0,1–10 W közötti teljesítményûre állítható (csak szakember tudja állítani), monó vagy sztereó üzemmóddban mûködhet (csak szakember tudja átállítani), két (jobb és bal csatornás) hangbemenete van, RDS kóder építhetõ hozzá, beépített limitere van (védi túlvezérlés ellen). Ennek ára adott frekvenciára hangolt antennával együtt, minden szükséges HIF (NHH) engedélyekkel, EU kompatibilitással, sztereó kóderrel, felszerelõ bilinccsel stb. kb. 300 000 Ft + ÁFA. A HIF (NHH) elfogadta minden papírját.

Az antenna szerelése és mûködtetése Az antenna kivitelezése nem olyan nehéz, mint azt hinnénk. Nem kell pl. adótornyot építeni! Az antenna – ami egy két méter magas alumínium rúd – felszerelhetõ egy tartórúddal és bilinccsel bármelyik tetõre, pl. kéményhez rögzítve vagy egy használaton kívüli fa villanyoszlopra. Felszerelése nem nehezebb (sõt könnyebb), mint egy tévéantennáé. Érdemes megérdeklõdni, hogy milyen magasság felett kell engedély. Nem

adó 247 kell engedély (általában!) tetõre szerelt 3, földre állított 6 méter magas oszlop + antennamagasságig (a földtõl számítva, azaz egy 50 méteres domb teteje is 0 méter alapszintnek számít). Mûemléképületnél (pl. templom) is kell engedély, még akkor is, ha nem kell (általában az, ha nem látható az utcáról az antenna, ill. max. 2,5 méter magas, akkor nem kell engedély, de az NHH rádióengedély feltétele, hogy mûemléképületnél a mûemlékvédelmi hatóság és az épület gazdája hozzájáruljon az antenna felszereléséhez). Ha nem mi magunk szeretnénk az antennát felszerelni, számos cég kínál szerelésszolgáltatást. Ilyen pl. a V2 Média Kft. (1036 Budapest, Galagonya u. 4). Kb. 30–50 méter hosszúságú kábel esetén RG213 kábel ára 435 Ft/méter. Egy antenna felszerelésénél a szerelés díja általában az anyagdíjon felül kb. 50 ezer Ft. Az adóhoz villámvédelmi kütyü is szerelhetõ, ha esetleg belecsapna, ez kb. 30 ezer Ft. Az adóberendezés, antenna, szerelés árának jó része az ORTT-tõl utófinanszírozással elvileg visszaigényelhetõ. Télen, ónos esõben, vagy ha a jég ráfagy, fúj a szél, „lefagy”, túl nagy lesz az ellenállás, és az adó „nem látja” az antennát, ezért kikapcsol – ilyenkor le kell rázni vagy leolvasztani a jeget. Áramszünet/áramingadozáskor – újraindítani -- közel legyen, ha ki-be kell kapcsolni. Automatikusan nem kapcsol vissza – szünetmentes áramforrásra kell tenni. Ha nem napi 24 órában sugároz a rádió, az „üres” órákban vagy lekapcsolhatja az adót (ha az könnyen elérhetõ helyen van), vagy csendet ill. helyette szünetjelet sugározhat (de ez akkor beleszámít az adásidõbe, amit a pályázatban meg kellett adni!). Csak olyan adóval dolgozhatunk, amelyet a gyártó vagy mi már bejelentettük az NHH-nak. Info: NHH, Bucsás István 4680-661, ill. Bp., Visegrádi u. 100. Frekvenciakijelölési kérelem Ha tehát már tudjuk, milyen adónk és antennánk lesz, 2000 Ft illetékbélyeg kíséretében be kell adjuk a frekvenciakijelölési kérelmet az NHH-hoz. Ehhez innen lehet ûrlapot kérni: Nemzeti Hírközlési Hatóság, Rádiótávközlési Osztály, 1133 Budapest, Visegrádi u. 100 (1376 Bp. 62. Pf 997). Az adatok birtokában fogja az NHH elkészíteni a besugárzási tervet akkora vételkörzetre, amennyire az ORTT-tõl felkérést kapott. A kitöltött adatlapra kell ragasztani az illetékbélyeget. A kérelemnek tartalmazni kell a következõ adatokat: – a telepítendõ antenna típusa; – az antenna félhullámú dipólra vonatkoztatott nyeresége és karakterisztikája (nem én találtam ki, csak bemásoltam ide, amit az NHH akar); – az alkalmazandó kábel típusa, hossza, csillapítása (ez azért kell, hogy a kábel hossza és csillapítása alapján kiszámolják, hogy milyen teljesítménnyel adjon az adó ahhoz, hogy az antenna a végleges teljesítménnyel sugározhasson. Mivel veszteség (csillapítás) van a kábelben, az adónak nagyobb teljesítménnyel kell adnia, hogy a „maradék” jel eljusson az antennára. Az adó teljesítménye a „névleges teljesítmény”, az antennáról kimenõ a „kimenõ teljesítmény (ERP)”); – az alkalmazandó adóberendezés típusa; – az épületgazda engedélye az antenna felszerelésére és üzemeltetésére, ill. ha mûemlék az épület, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal engedélye. A frekvenciaengedélyhez sem frekvenciakeresési díjat, sem frekvencialekötési, sem frekvenciahasználati díjat nem kell fizetnie a kisközösségi rádióknak. A frekvenciaengedély birtokában még nem sugározhatunk, de már felszerelhetjük (ill: fel kell szereljük) az adót és antennát (állomást)! A sugárzás elindításához kell a következõ lépés:

248 freki

Kép: példa: egy rádióengedély részlete

hatóság 249

A Rádióengedély kérelme Ha megkaptuk a frekvenciakijelölési határozatot, kérhetjük a rádióengedélyt. Szintén 2000 Ft illetékbélyeg kíséretében. A rádióengedély-kérelemhez mellékelni kell: – az adó és antenna minden papírját, mely igazolja, hogy az NHH minden elõírásának megfelel; (Mindenképp legyen benne az adó és az antenna típusa és gyártási száma!) – a felszerelésrõl jegyzõkönyv (mérési jegyzõkönyv vagy nyilatkozat, hogy az adó/antenna megfelel az elõírásoknak – ezt elvileg az adó/antenna építõjétõl/gyártójától kapjuk); – „megfelelõségi igazolás másolata” (a rádióadó NHH-s nyilvántartásba vételi lapjának másolata); – a papírokra írjuk rá elérhetõségünket is! (pl. telefon) A rádióengedély betartását ellenõrzik, nem csak elvileg, hanem gyakorlatilag is: kijönnek, megmérik, tényleg annyi méter kábelt használtunk-e (ha rövidebbet, akkor az kevésbé csillapít, tehát több energia jut az adóba, vagyis nagyobb teljesítménnyel adunk), tényleg olyan magasan van-e az antenna, mint írtuk stb. Az elindulástól kezdve mindig archiválni kell az adást úgy, hogy az elõzõ 30 napi mûsorunk meglegyen (a régebbiek törölhetõk).

Még mindig nem szól a rádió! Mert be kell jelenteni a szerzõi / kiadói jogokat kezelõ szervezeteknek:

250 adó adó

5. FÜGGELÉK: FIZESS! (KINEK, HOGYAN, MIÉRT?)

MAHASZ-bejelentés: Tóth Gabriella vagy Csaba Amália, 1025 Bp., Csévi u. 18. Tel: 391-42-00, Fax: 200-26-78 (A Mûvészeti Szakszervezetek Szövetsége Elõadómûvészi Jogvédõ Irodája (MSZSZ-EJI) és a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ) közös szervezete). A kiadókat képviselõ MAHASZ jelenlegi anyagi és adatszolgáltatási követelései meghaladják a kisközösségi rádiók lehetõségeit, ezért a SZARÁMASZER keresi a mindkét fél számára elfogadható megoldást. Az elõadómûvészi és hangfelvétel-elõállítói jogdíj mértéke (részletek) 1. 1. A hangfelvételt sugárzás útján a nyilvánossághoz közvetítõ felhasználó, az elõadómûvésznek és a hangfelvétel elõállítójának együttesen költségvetési, fenntartói illetve mûsorszolgáltatáshoz nyújtott egyéb támogatása 1%-ának, továbbá elõfizetõi díjbevételei 2%-ának, valamint reklám- és szponzorációs bevételei 4%-ának megfelelõ együttes összegû, de legalább 9000 (azaz kilencezer) forint/hó jogdíjat köteles fizetni. [minden ár: +ÁFA] 1. 4. Az 1. 1. pontban említett reklám- és szponzorációs bevételen a bármilyen forrásból származó mindazon befizetéseket és dolog átadásával vagy tevékenység végzésével teljesített szolgáltatásokat érteni kell, amelyekre az adott felhasználó beszámolási/könyvvezetési kötelezettsége a mindenkor hatályos számviteli jogszabályok értelmében kiterjed. 2. 2. Ha a felhasználás részletes feltételeirõl szóló szerzõdés másként nem rendelkezik, a felhasználó adatot köteles szolgáltatni az 1. 1. – 1. 3. pontokban meghatározott jogdíj megfizetésének alapjául szolgáló bevételeirõl, továbbá a nyilvánossághoz közvetített hangfelvételekrõl. A hangfelvételekrõl a következõ adatokat kell közölni: a hangfelvétel címét, elõadójának nevét, kiadójának nevét, ideértve azt az ún. „label” nevet is, amely alatt a hangfelvétel megjelent, valamint a kiadás évét. A nyilvánossághoz közvetített hangfelvételekre vonatkozó adatszolgáltatásnak digitális formátumban kell eleget tenni. 2. 3. Ha a felhasználás részletes feltételeirõl szóló szerzõdés másként nem rendelkezik, az MSZSZ-EJI és a MAHASZ a jogdíjelszámolás alapjául szolgáló adatokat, valamint a hangfelvételek felhasználásának módját és mértékét a helyszínen ellenõrizheti. 2. 4. … a jelen díjszabás szerinti jogdíj és adatszolgáltatás naptári negyedévenként, a negyedévet követõ hónap 15. napjáig esedékes. … A fenti jogdíjak és felhasználási feltételek 2004. január 1. napjától december 31. napjáig érvényesek. – MSZSZ-EJI MAHASZ”

ARTISJUS-bejelentés: Média Osztály, Bp 114, 1539 Pf 593 Az Artisjus felé elõször be kell jelenteni, hogy létezünk, szeretnénk szerzõdést kötni. Ehhez meg kell adni az alapadatainkon túl a képviselõ, ügyintézõ nevét, adás megkezdésének idõpontját (ha már megy az adás, akkor is az elsõ adásét), az ORTTengedély számát, cégbírósági bejegyzés számát (ha értelmezhetõ) és adószámot. Ha a rádiónak nincs bevétele, negyedévente „nullás” bevallást KELL beadni. Ez után nem kell jogdíjat fizetni, és valószínûleg a lejátszott zenékrõl sem kell adatlapot beadni. Ha azonban kell, akkor minden lement zeneszám után meg kell adni a zenemû címét, zeneszerzõjét, szövegíróját, kiadóját (!!!).

jogvédõ 251

Artisjus szerzõdés – részlet

252 bevétel:kiadás

Artisjus szerzõdés – részlet

streaming 253

6. FÜGGELÉK: RÁDIÓ AZ INTERNETEN

INTERNET Technikai kérdések Élõ rádió az interneten (streaming audio) Az interneten való közvetítés „viszonylag” könnyen megoldható, ha van állandó, (kifelé) nagy sávszélességû internetkapcsolat, és egy külön gép, amit erre használunk. Többféle megoldás is lehet, fizetõs vagy ingyenes. – A legegyszerûbbek egyike egy olyan, IceCast nevû (mp3 vagy ogg formátumú) rendszer, mely a linux operációs rendszerrel mûködik. Egy CDrõl fut a linux rendszer és a szerver is, azaz még merevlemez sem kell ebbe a gépbe. További info: www.dynebolic.org. Ebben a következõ szoftvereket használja a rádió: Muse (Multiple Sreaming Engine: muse.dyne.org) és icecast (www. icecast.org). A teljes operációs rendszer programostul letölthetõ az internetrõl: emc.elte.hu/dynebolic vagy www. dynebolic.org. Ez egy db fájl, melyet CDre írva a CD rendszerlemezként ismer fel, IceCast és innen futtatható a programcsomag is. – A legegyszerûbb windowsos megoldás a Shoutcast. Ez a Winampot (www.winamp.com) használja segédprogramnak. A Winamphoz kell egy plugin, és fel kell installálni egy szerver programot valahová (vagy saját gépre vagy máshová is lehet). Minden szükséges program ingyen letölthetõ a www.shoutcast.com címrõl. Ugyanitt egészen részletes, képes leírás is olvasható lépésrõl lépésre elmagyarázva, hogy indítsuk el az adást (angolul). A közvetítés mp3-ban megy, kiválasztható hogy milyen minõség/ek/ben. A szerver letöltése és telepítése után a pluguint kell letölteni, telepíteni. Utána a Winampot kell elindítani és a beállításokban a plugint hozzáadni. Az output fülben állíthatók be a rádió adatai. Az encoder fül alatt állíthatók be a rádió hangminõségi adata. 56 k-s modemmel ez ne legyen több 32 kbps-nél. Kábelen lehet a 128 k-t beállítani. Tapasztalat szerint rádiót a neten eleve az hallgat, akinek ingyenes, állandó kapcsolata van, és ez a kábel vagy az egyeztemi hálózat. Mindkettõn a 128 k-s (legjobb, sztereó) minõség fogható, tehát érdemes erre is gondolni. Az input menünél lehet beállítani hogy honnan fogadja a jelet a gép a rádióadáshoz (hangkártya vagy a winamp maga). Ezzel a módszerrel nem csak online adást tudunk készíteni, hanem egy olyan helyszínrõl, ahol fel tudunk menni a hálóra, élõben tudunk közvetítést adni a rádió számára. (lásd: a Fiksz Rádió online közvetítései pl. konferenciákról).

254 web A netrádiók közvetítésekor néhány általános dolog: – Legyen folyamatos internetkapcsolatunk! – Minél nagyobb sávszélességû kapcsolatunk legyen (minden Shoutcast felhasználó, aki hallgat, a mi sávszélességünket szívja le, azaz egy 56k-s modemen max. 1 ember hallgathat minket 32 kval vagy ketten 16 k-val. – Feltétel, hogy fix IP címmel rendelkezzünk (pl. egyetemek, teleházak esetében ez nem probléma). Ez a szerver IP címe. – A szerveren a 8000-es portot használja a rádió, tehát általában az adás címe: valami.hu:8000/live vagy IP címmel 255.255.255.255:8000/live – A szervernek van jelszava, amit a rendszergazda tud.

Letölthetõ mûsorok „A teljes magyarországi, 14 évesnél idõsebb lakosság csupán 4 százaléka, mintegy 300 ezer ember tölt le mp3-as formátumban zenét az internetrõl.” (Szonda Ipsos, 2000–2001). Ez az a réteg, melyet a rádió saját legjobb mûsoraival meg tud célozni, ha a honlapján válogatva (azaz nem adásidõ szerint ömlesztve), letölthetõen közzéteszi, mp3 formátumban, hogy a többi zene között ezt is könnyen le tudja játszani. A hangminõségben érdemes egy gyengébbet (modemeseknek) és egy jobbat (kábeleseknek) is kínálni. (Erre vonatkozóan lásd még az Internet, weblap, mp3 címû fejezetet a 100. oldalon!)

Jogdíjak: a csak internetes, bevételekkel nem rendelkezõ rádió jogdíja az ARTISJUS felé 6400 Ft+ÁFA átalánydíjat havonta, az éterbe sugárzóé – ha nincs bevétele – (egyelõre) ingyenes; ha van bevétele, annak megfelelõ százaléka. A MAHASZ 6000 Ft-ot szed a csak internetes rádióktól minimumdíjként, a sugárzó rádióktól a befizetett jogdíj +5%-át. Mivel ez kiegészítõ vagy értéknövelõ szolgáltatásnak minõsül, ezért be kell jelenteni az ORTT-nek. Értelemszerûen az internetes sugárzás megkezdését a jogvédõknek is be kell jelenteni. – Letöltésre csak plusz díjért tehetõk közzé olyan mûsorszámok, melyek tartalmaznak kereskedelmi forgalomba hozott felvételeket: ha nem, akkor nem esnek a szerzõi jogi kérdések alá. – Internet esetén az internetrõl letöltött kész mûsorok csak akkor adhatók le rádiónkban, ha a rádiómûsorban szereplõk erre külön engedélyt adnak (azaz ha a szerzõdés csak az internetes közzétételrõl szól, az nem elég). Ha a mi rádiómûsorunkat tesszük fel az internetre, ahhoz, hogy egy másik rádió ezt letöltse és átvegye, külön engedélyt kell adni. Érdemes minden szerzõdésünkben (színházi felvétel, DJ fellépése, beszélgetés stb.) külön minden létezõ felhasználási módra engedélyt kérni a jogtulajdonostól (pl. elõadó) (így: rádiós közvetítés, a rádiómûsor ismétlése, internetes közzététel a rádió élõ mûsorában,

kábelrádió 255 internetes közzététel letöltéssel (a hallgatás idõpontja szabadon megválasztható), engedély az adás más közösségi/kereskedelmi rádiókban való sugárzására (mûsorcsere), illetve, ha tervezzük, engedély kazettán, CD-n vagy könyv formájában való megjelentetésre, írásban való közlésére helyi újságban, weblapon stb.)

Rádió kábelen – Kábeltévé-hálózat egyik rádiócsatornáján – ha van a mûködési körzetében televíziós kábelrendszer, s arra kívánja „rátenni” jelét, azon túl, hogy meg kell egyezzen a kábelrendszer üzemeltetõjével, sem az ORTT-tõl, de mástól sem kell semmilyen engedélyt kérnie, csupán bejelentési kötelezettsége van az Országos Rádió és Televízió Testület felé (ehhez ûrlapot a hivatalban lehet beszerezni). Helyi kábelszolgáltató bejelentés: a helyi kábeltévé üzemeltetõjénél. A helyi szolgáltató köteles minden helyi rádiómûsort szolgáltatni, feltéve természetesen, hogy az adás eljut hozzá valamilyen módon, adásminõségben. Az adásunkról tájékoztatót kell küldeni a kábelszolgáltatónak, majd rácsörögni, hogy szóban is elmondjuk, miért is küldtük azt a levelet. Helyi képújság alatt – ismeretlen okból – az ORTT nem engedélyezi a rádió hangjának közvetítését: ,,A Testület visszavonja a 651/2001. (V.9.) számú határozatát és kimondja, hogy a képújság közzététele alatt más mûsorszolgáltató mûsorának a sugárzása tilos.” (181/2002. (I. 24.) számú ORTT határozat)

– Hangszórókon (pl. iskolarádió) – nem kell engedély. – DAB digitális adásban egyelõre csak a Magyar Rádió sugározhat (nincs szabályozva).

256 elsõ tapasztalatok

7. FÜGGELÉK: AZ ELSÕ TAPASZTALATOK A gilvánfai csoda

Sellyén innen, Szentlõrincen túl, Baranya megye egyik eldugott szegletében fekszik Gilvánfa. Tipikus ormánsági cigány falu, pár százan lakják, és nyugodtan kijelenthetjük, Woody Allen után szabadon, hogy a környék nem foglalkozik a faluval, a megye nem foglalkozik a környékkel, és az ország sem sokat törõdik a megyével (meg persze a vidékkel úgy általában), arról ne is beszéljünk, hogy az országgal ki is törõdik, de a hangsúly itt azon van, hogy adott néhány lelkes roma lakos, akik hittek abban, hogy a sorsuk alakítása az õ saját feladatuk, mert helyettük ezt senki sem teszi meg. Talán ha tucatnyian, de összefogtak, és aktív munkába kezdtek a falu életének megreformálásához. Abszolút önerõbõl létrehoztak egy civil szervezõdést, a Roma Szakmunkás Egyesületet, és ennek keretein belül már mint jogi személyiség léptek föl érdekeik védelmében és lehetõségeik megteremtéséért. Néhány röpke év alatt sikerült hatékony csapattá formálódniuk, és letisztázták maguk elõtt a konkrét céljaikat. Ez elsõsorban a falu bevonása a világszerte egyre bõvülõ információáramlásba, a helyi kulturális élet bõvítése és persze munkahelyteremtés a falun belül. Az egyesület élén Palkó László áll, és valóban komoly áldozatok és tényleg kitartó munka árán, 2002 nyarán összehozott egy nyertes PHARE-pályázatot, mely mint a messiás, nagyon sok problémára jelenthet gyógyírt a leszakadó térségnek nyilvánított baranyai faluban. A nem csekély összegû támogatásból több párhuzamos projektet is lehetõségük van megvalósítani. Elsõsorban egy közösségi házat, információs központot építenek (várható átadása 2004 végén), ifjúsági táborokat szerveznek, egészségügyi tanácsadást, jogi segítséget és mindenki által hozzáférhetõ internetet hoznak a faluba. A képbe valahol itt jövök én. Mint pécsi egyetemista, lelkes aktivista szabadrádiós ismertem a falu problémáit, és egy beszélgetésünk kapcsán õk maguk vetették fel az ötletet, hogy szeretnének egy rádióállomást üzemeltetni, mely szólhatna a régióban szétszórtan elhelyezkedõ cigány falvakhoz. Mint költségtakarékos és fontos kezdeti lépés tanácsoltam nekik a kisközösségi rádió tervét, melyet lelkesen elfogadtak. Innentõl kezdve jött két formai okokból nyeretlen ORTT- és frekipályázat (nehézzé vált a kommunikáció Gilvánfával, mióta nem járok egyetemre Pécsre), de a harmadik lett az igazi, és immár várhatunk a frekvenciakimérésre, a szerzõdéskötésre, a MAHASZ általi hercehurcára stb. Addig is pár dolgot sikerült elõzetesen összehoznom az egyesületnek: pl. a Rádió C néhány mûsora biztosan helyet fog kapni a helyi programok között, és hallható lesz az interneten is. Sajnos a Szarámaszerbe még nem sikerült beléptetni õket, mert ez kicsit körülményes (csak a közgyûlésen van erre lehetõség, írott kérelem kell), de ami késik, nem múlik. Talán fél év és tényleg elkezdheti az adást az a néhány lelkes amatõr, aki hiszi, hogy van foganatja a munkájuknak, és nemcsak hiszik, de õk varázsolják – a gilvánfai csodát. (Lõrincz Marcell)

Berzsenyi Rádió

Szombathely, Berzsenyi Dániel Fõiskola, Károlyi Gáspár tér 4., 9700 A rádió egy helyi kisközösségi rádió, amelyet a fõsikola Mûvelõdéstudományi és Kommunikáció Tanszéke mûködtet, várhatóan novemberben indulunk, a szerzõdéskötés 12 héten belül várható, utána pedig az antenna szerelése. A pályázatot a második körben

Berzsenyi 257 nyertük el 2003 decemberében. A rádió tervezett vételkörzete: hivatalosan 1–3 km sugarú körben az adótól számítva. Nem nyereségorientált mûsorszolgáltatás várható, a hallgatók mûsorszerkesztésével. Célközösség a fõiskola hallgatósága illetve oktatói,.de a város fiataljainak is szólnak a mûsorok. A kezdetekben a mûsorsugárzás heti 6 óra, 2-szer 3 óra. Ez a két nap pedig kedd és szerda: 16–19 óra között. Mûsorterv: Fõleg kulturális célt szolgáló mûsorszolgáltatást terveztünk. – Krónika: hírek a fõiskola életérõl – Oktatói tudományos magazin – Szombathely tudományos élete – Megkérdeztük rovat: a hallgatók véleménye a fõiskolával kapcsolatban – Kulturális és közéleti blokk a város és a fõiskola életébõl – Juice: zenei szórakoztató program – kedd esténként – Ambrózia: szabadidõs program sok zenével – szerda esténként A rádió tervezett bevételei: reklámokból, pályázatokból, szponzorált mûsorokból, bedolgozás más rádiókhoz, tanfolyam, oktatás. Hogyan sikerült az engedély illetve a rádióstúdió megszerzése? Az engedélyre pályázni kell az ORTT-tõl, ami félévente ír ki pályázatot. A stúdió felépítéséhez szakembert hívtunk, aki szemlézte a terepet, (egy addig tanteremként funkcionáló helyiséget alakítottunk át), a szükséges technikai eszközök beszerzését ajánlotta. 2003 nyarán megépült a stúdió, minden technikai felszereléssel ellátva. Eközben a pályázat is készülõben volt, ami nagyon fontos és hosszadalmas elõkészületeket igényelt. Sok engedélyre és hivatalos okiratra volt szükség, és nem utolsósorban nagyon fontos, hogy a rádiózás jogi oldalaival is tisztában kell lenni. Több köteg jogszabályt kellett áttanulmányozni, egyrészt, hogy egyáltalán kivitelezhetõ-e egy rádió megépítése egy felsõoktatási intézményben, másrészt a pályázatban követelt jogszabályokat is át kellett nézni. A pályázatot beadtuk, de az elsõ körben nem nyertünk, csak 2003 decemberében sikerült nyerni.így nem indulhattunk el szeptemberben, és azóta sem, de nem rajtunk múlott. Mivel közel vagyunk az osztrák határhoz, a frekvencia beméréssel voltak gondok. Mit is csináltunk addig? A hallgatók kipróbálják órakereten belül és kívül hangjukat, tanulják a vágóprogramot, egyedül vágnak. A hallgatók toborzása nem is olyan egyszerû, mert számolni kell azzal, hogy a hallgatóknak elõadásaik vannak, ami sokszor megszakítja a rádiós munka folyamatosságát. Sok olyan hallgató van, aki nagyon lelkes szabadidejébõl sokat áldoz a rádiózásra, fõleg kedvtelésbõl. Igyekszünk kisebb stábokat kialakítani, akik egy-egy oktató „felügyelete” mellett dolgoznak, hopznak ötleteket, ami egy rádió indulásakor fokozottan szükséges. Mivel a célközönség a fiatal hallgatóság, igen színes palettán mozoghatunk. Mindenféle zenei stílusra vevõk vagyunk, mindenféle kulturális területnek teret kell adni. Igyekszünk majd olyan alternatív csoportokat bemutatni, akik színfoltjai a fõiskolának. A rádió technikai felépítése: a rendszer egy kisméretû, de teljes funkcionálású rádió, amely a legmodernebb technológiákat és berendezéseket alkalmazva, mp3 tömörítéssel dolgozik a riportfelvételtõl az editáláson keresztül, az adás lebonyolításáig. Az adásstúdió alkalmas manuális üzemmódban max. 5 mikrofonnal stúdióbeszélgetések, telefonos interjúk lebonyolítására, hanganyagok lejátszására cd-rõl vagy számítógéprõl. Automatikus üzemmódban, emberi beavatkozás nélkül képes az elõre megszerkesztett programot lejátszani.

258 elsõ tapasztalatok A stúdió technikai feltételei: mp3-rögzítõk: az anyag a számítógépekre mp3 formátumban USB kábellel feltölthetõ, 4 vágógépünk van, cool edit pro szoftverrel ellátva, amelyek természetesen regisztráltak. Az editáló munkaállomások két fontos részbõl állnak: számítógép+ hang és kontroll interface. Adáslebonyolító rendszer: Nautilus (automata és manuális üzemmódban), digigram hangkártyákkal mûködik Az adásstúdió: keverõ, mikrofonok, fülhallgatók, számítógépes rendszer, 2 db CD lejátszó, 2 telefon hybrid, mikrofonok. A keverõ kimeneteirõl háromféle funkciót látunk el: adás, archiválás, monitorozás. Az adás az elsõdleges- vagy fõmenetekrõl jut el az adóba. Az adó egy modern, kisteljesítményû FM adó, állítható kimeneti teljesítménnyel, ami táplálja az antennát. Az archiváló rendszer is számítógép alapú – ez 30 vagy 60 napnyi anyagot rögzít beállítás szerint, és tárol folyamatosan. A vezérlõben találhatóak a szerverek, az archiváló gép és az adásprocesszor, illetve minden olyan fontos berendezés, ami a rádió gépeit mûködteti, pl. szünetmentes tápegység, szerverek stb. A sugárzáshoz az engedélyen kívül kell: adásprocesszor és sztereó kóder, adó, antenna, kábelek. Jogi oldal: pályázatbenyújtás az ORTT- nek, engedély tõle a pályázat megnyerése után. Igen nagy harcot kell vívni a zenék jogtisztasága miatt. Csak olyan zenéket lehet lejátszani, amit a rádió fel is tud mutatni az ORTT felé, aki bármikor ellenõrizheti a rádiót. Két helyre hivatalos jelentést kell küldeni a playlistrõl: az Artisjusnak és a Mahasznak. A Mahasznak negyedévente, az Artisjusnak hetente. (Nánai Márti)

Elsõ Pesti Egyetemi Rádió

Célok A Rádió nem nyereségérdekelt, kisközösségi rádió. A Rádió célja tudományos, mûvészeti, kulturális ismeretterjesztés, (táv-)oktatás és a belváros szellemi életének formálása, tükrözése, fórum teremtése az itt tanulók és oktatók számára. Kiemelten fontos célunk a vételkörzetben élõk tájékoztatása az itt folyó tudományos, kulturális és mûvészeti tevékenységrõl, az ELTE diákéletérõl. A technikai és szakmai hátteret az ELTE média szak biztosítja. A rádió munkájában történõ részvétel önkéntes.

Az Eper Rádió megnyitója: Strawberry Statement (Elhangzott: 2004. október 1.) Kedves hallgatóim – ott, abban a körben, ami a Múzeum krt. 6-tól ötszáz méter jobbra, balra, elõre, hátra terül el – , szóval akikhez eljut ennek a kis, EPER Rádió névre hallgató adónak a hangja. Most az én hangom, nevezetesen Almási Miklósé, ha már így alakult, bemutatkozom, a Média Szakról. A mondat és a hang most még nekem is furcsa, mert ezt a megszólítást eddig csak a királyi magyar rádióból, vagy ha tekergettem a masinát, kereskedelmi rádiókból hallottam, most meg – a Média Tanszék munkatársai, diákjai, meg az egyetem egyéb lelkes hallgatói jóvoltából – én mondhatom ezt a panel mondatot. Poénkodok – pedig szívbõl örülök. Többévi munka fekszik e mondat mögött, amíg összejött ez az icipici közösségi rádió, amin beszélgethetünk, zenéket hallgathatunk. Apropó zene: nem ám olyanokat, amiket a többieknél nyomatnak – hanem olyat, ami máshol nincs, alternatívot, egzotikust, (mongol-török zene) jazzt, popzenét vagy éppen klasszikusokat: mondjuk Buxtehudét vagy Kurtágot szakdoliíráshoz. Mondom komolyabban: elõadások. Melyek a katedráról hangzanak el, aztán itt szétszórjuk ebben az egy kilométer átmérõjû körben. És nemcsak esztétikával meg médiával kapcsolatosak, hanem az egyetem gondolkodó életének egyéb hangjai is

ELTE 259 ELSÕ PESTI EGYETEMI RÁDIÓ 97,0 MHZ http://radio.elte.hu MÉDIA UNIVERSALIS ALAPÍTVÁNY 1088 BUDAPEST MÚZEUM KRT 6–8.

ENGEDÉLY ELÕADÁS RÁDIÓBAN TÖRTÉNÕ NYILVÁNOSSÁGRA HOZÁSÁRA (felhasználási szerzõdés)

Elõadó neve: … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … Elõadó elérhetõsége: (e-mail, tel.) … … … … … … … … … … … … … … … … … … Elõadás(-sorozat), tantárgy címe: … … … … … … … … … … … … … … … … … … Elõadás jellege: 1. Egy elõadás 2. több (....... db) elõadás 3. egy félévi elõadássorozat 4. egyéb Elõadás elhangzásának ideje: 20 … / 20 … évi … … … … … …félév Ezen hozzájárulási nyilatkozattal beleegyezem, hogy az általam az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (vagy: … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … … …) tartott, fent meghatározott elõadásaim a Média Universalis Alapítvány által üzemeltetett, nem nyereségérdekelt, kisközösségi Elsõ Pesti Egyetemi Rádió térítésmentesen, az alábbiak szerint nyilvánosságra hozza. 1. Ahhoz, hogy az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió a fenti elõadásaimat adásában a rádió által meghatározott idõpont(ok)ban éterbe sugározza, az éterbe sugárzással egyidejû (élõ) internetes adásában továbbítsa és az elõadás részleteit felhasználva ahhoz mûsorelõzetest készítsen, a) hozzájárulok (hozzájárulásom visszavonásig érvényes). b) nem járulok hozzá. 2. Ahhoz, hogy az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió a fenti elõadásaimat a rádió internetes honlapjának mûsorarchívumában bárki számára (ingyenesen) lehívhatóan (tetszés szerinti idõpontban letölthetõen) közzétegye, a) hozzájárulok (hozzájárulásom visszavonásig érvényes). b) nem járulok hozzá. 3. Ahhoz, hogy az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió a vele mûsorcsere-kapcsolatban álló más, éterbe sugárzó, kábeles vagy internetes rádiók számára a fenti elõadásaimat éterbe sugárzásra / internetes közvetítésre átadja, a) hozzájárulok (hozzájárulásom visszavonásig érvényes). b) elõzetesen hozzájárulok, de errõl külön, elõzetes értesítést kérek. c) nem járulok hozzá. 4. Igazolom, hogy a Rádió munkatársai az adáskész, vágott mûsort rendelkezésemre bocsájtották. A hozzájárulás akkor érvényes, ha a szerkesztõk a mûsor meghallgatása után hozott esetleges módosító javaslataim figyelembe vették, és az adást annak megfelelõen módosították. Módosító javaslatom a) nem volt. b) volt, azt mellékelve csatoltam.

Kereskedelmi célú felhasználásra a fenti szerzõdés egyetlen pontja sem vonatkozik. A felhasználásért anyagi juttatást nem kérek. A hozzájárulás akkor érvényes, ha az elõadás hanganyagában annak értelmét megváltoztató vágás nem történt. Budapest, 20…, …………………………

………………………………………… Elõadó Készült az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorának RH 417-1(T-168)04 számú, 2004. április 1-én kelt, a szerzõi jogok védelmében írt levele alapján.

„Ha a szerzõ alapos okból visszavonja a mû nyilvánosságra hozatalához adott engedélyét, vagy a már nyilvánosságra hozott mûvének további felhasználását ilyen okból megtiltja, a felhasználási szerzõdést felmondhatja.” – Szerzõi Jogi Törvény

260 elsõ tapasztalatok megszólalhatnak. (Van-e sör a Marson – vagyis a csillagda elõadásai, telefonált-e Görgey Kossuthnak, hogy vége a szabadságharcnak? – hogy néhány szakmai példát is mondjak.) Mondunk híreket is, de nem Irakról vagy hogy ki kit ásott el a Parlamentben, hanem azokat a híreket, melyek velünk történtek, bennünket – egyetemistákat – érdekel. (Teszem azt: bezárják-e az iskolát november végén pénzhiányból, miért zárták be a tanterembe tegnap délben Krapancsák Julit a tibeti szakról.) Persze nekem könnyû, mert én most itt csak nyomom ezt az ünnepi sódert – megnyitom a rádiót – a mûsorok azonban nem maguktól készülnek: kemény munka – igaz, fantasztikusan izgi, ha jól csináljátok. Vagyis aki hallja, adja át: jöjjetek a különbözõ szerkesztõségekbe, melyek most alakulnak: zeneibe, természettudományosba, ural-altájiba, történelmibe, önkormiba – meg mit tudom én, hány féle diákszerkesztõség alakul, – vagyis: az Eper Rádió a tiétek, ti csináljátok, magatoknak – én meg hallgatom. Nem fogok többet beledumálni, ne féljetek. Halljátok magatokat, beszéljetek a ti örömeitekrõl, hallgassátok a ti kedvenceiteket, vitatkozzatok, szidjátok a rádiót, iskolát, egymást, tanárokat – szabad száj a mûsor. Csak – meg kell csinálni. Ehhez kérem a segítségeteket – miközben itt a Rádió indulását ünneplem, máris kunyerálok. De hallgatóknak hallgatók által készített hallgatható rádiójához. Ja, és még egyszer mondom: ezt a rádiót, amin életemben elõször beszélek, úgy hívják, hogy EPER Rádió. (Mondanám: Strawberry Radio) Ennyi volt a Strawberry Statement – a többi a tiétek. (Almási Miklós)

Remete Rádió

Az elõzményektõl az elsõ adásig (Peták Péter)

Az alábbiakban konkrét dokumentumok és a saját – jelenlegi – nézõpontom alapján mutatom be az istenkúti Remete Rádió elõtörténetét. Az ORTT-pályázatunkban megfogalmazottakra nem hivatkozom, annak anyaga ugyanis már nyilvánosságra került, több helyen (nyomtatott és elektronikus formában) is hozzáférhetõ. A dokumentumok, amelyeket változtatás nélkül illesztettem a szövegbe, az Istenkúti Hírlevél különbözõ lapszámaiban megjelent cikkek, amelyek a rádió ügyével foglalkoznak (minden esetben jelöltem a megjelenés dátumát, és hogy az újság melyik oldalán közöltük). A nézõpont pedig, ahonnan most az elõtörténetrõl számot adok, a szokásos: még mindig nem sugárzunk, de már mindjárt. Az Istenkúti Hírlevelet 1999 óta adja ki az Istenkúti Közösségért Egyesület. Ez egy ingyenes kiadvány, ami 1000 példányban jelenik meg 6 vagy 8 oldalon. Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy ennek mint a helyi nyilvánosság egyetlen intézményes orgánumának nagyon fontos véleményformáló és közösségi identitáserõsítõ szerepe van. Az igazán heroikus elsõ idõk után több elképzelés is született a továbbfejlesztésérõl, de – mivel úgy gondoltuk, hogy kockázatos dolog nagyobb anyagi áldozatot vállalni, mint ami viszonylag biztonságosan finanszírozható – nem lett a tervekbõl semmi. Komoly eredménynek tartottuk a folyamatos megjelenést és a lap visszhangját, a visszajelzéseket, a lap által generált és a lap hasábjain megjelenõ ügyeket.

Istenkút 261 Ehhez képest a rádió hajmeresztõen merész vállalásnak tûnt, nem is kaptam semmilyen pozitív visszajelzést egyetlen, számomra fontos embertõl sem az elsõ idõszakban, mindenki a szûkös erõforrásokat féltette egy kalandor ötlettõl. Még több munkát, még több pénzt áldozni egy olyan dologra, ami iránt nincs semmilyen megfogalmazott helyi igény. Csak azért nem tettem le a dologról, mert rádiós ügyekben tapasztalt barátaim szerint ez újabb embereket vonz majd, nyugodjak meg, hogy nem a jelenlegi leterhelt csapat veszi majd vállára az ügyet, és még arról is meggyõztek, hogy ez a legolcsóbb nyilvánosság. Az elsõ biztató tekintet, az elsõ fontos megerõsítés akkor érkezett, amikor a rádió nevéhez próbáltam ötletelni: a Remete Rádió már jobban tetszett az embereknek, mint egy újabb projekt, Istenkút eredetlegendájának hõsében megérezték, hogy itt a „mi rádiónkat” csinálhatjuk meg. Istenkúti Hírlevél 2002. 09. 14. – 5. oldal: Remete Rádió Istenkút Például ez is lehetne a neve egy helyi közösségi rádiónak, ha sikeresen pályázunk az Országos Rádió és Televízió Testülethez mûsorszórási jog megszerzéséért. Kis hatósugarú rádiófrekvenciáért pályázati ajánlatot készít az Istenkúti Közösségért Egyesület, amelyhez minden segítséget szívesen fogadunk. A technikai – mûszaki szükségletek meghatározásán túl segítségre szorulunk a mûsorstruktúra összeállításában, várunk ajánlatot mûsorok szerkesztésére, tippeket arra, hogy a nap mely szakában, vagy hányszor (például reggeleste, vagy délben) tervezzünk adást stb. Legjobb lenne, ha a pályázati ajánlatot már egy lehetséges, a rádióindításban szerepet vállaló csapat, egy alakuló szerkesztõség fogalmazná meg, ezért kérjük az érdeklõdõket, hogy keressék a kapcsolatot az Istenkúti Közösségi Ház munkatársaival személyesen, vagy az 510–305-ös telefonon. (Peták Péter)

Mivel újabb emberek megnyerése, bevonása volt a cél, már a kezdeti szakaszban az Istenkúti Hírlevélen keresztül is próbáltuk bedobni a témát a köztudatba. A pályázat el is készült, bár nehéz volt egy nem túl pontosan körvonalazott elképzelés alapján az adatlap konkrét kérdéseit megválaszolni. Arra számítottam, hogy viszonylag hamar dönt az ORTT, és addig is érdemes felszínen tartani a rádiós témát, ezért a pályázat elkészítéséhez kapott írásos mûsorterveket az újság hasábjain is megjelentettem. Egyértelmû, fontos, de igazán nem meglepõ tapasztalatom lett, hogy elsõsorban az úgynevezett ifjúsági korosztály vált aktívvá, éppen azok, akikkel addig az volt az érzésem, hogy csak a „szolgáltatásainkat élvezik”, de maguk nem kezdeményeznek.

Istenkúti Hírlevél 2002. 10. 26. – 2. oldal Villenyik Gergõ mûsorterve tervezett istenkúti Remete Rádióhoz A tervezett mûsor zenei alapra épülne, amelyben különbözõ zenei stílusokat szólaltatnánk meg. A mûsor elsõsorban fiataloknak szól majd, de más korosztályok is megtalálhatják a nekik tetszõ mûfajokat. A többféle stílus, amelyekbõl a hallgatóink válogathatnának, többek között a hip-hop, rap, disco, house, trance, techno illetve a goa, progressive zenék, ezen belül az oldscool és newscool stb. stílusok. A mûsorban a zenei szervezõk által meghívott zenészek, dj-k illetve közéleti személyek interjúit hallhatják a hallgatók. A zenei blokkban megtalálható lenne a kívánságmûsor is. Az adásidõben igény szerinti gyakorisággal híreket is közzétennék. Az információk kiterjednének a mûvelõdési házak által szervezett rendezvényekre, különbözõ sporteseményekre, a környéken

262 elsõ tapasztalatok elõforduló esetleges infrastrukturális változásokra illetve minden közérdekû közleményre, melyben minden korosztály érdekelt lehet. (Villenyik Gergõ)

Istenkúti Hírlevél 2002. 12. 21. – 4. oldal Lepény Bank Martina mûsorterve a tervezett Istenkúti Remete Rádióhoz Célom bevonni a Remete Rádió hallgatóit a mûsorba. Lehetõséget adni az embereknek arra, hogy megoszthassák egymással véleményüket, akár saját élményüket, tapasztalataikat. És, hogy mindig tudhassanak arról, mi történik azon a helyen, ahol mi élünk. Úgy gondolom, szükség van arra, hogy az emberek beszélgetni tudjanak, kinyilváníthassák a véleményüket, mert így tudjuk csak egymás problémáit orvosolni. A mûsortémákat aszerint szeretném mindig kiválasztani, hogy mennyire aktuálisak. Függetlenül attól, hogy általános vagy konkrét dolgokról van szó. Szeretnénk olyan adásokat, ahol a hallgatók a saját problémájukra, élethelyzetükre keresnék a megoldást. Vagy a nagyvilágban megtörtént eseményekre. Viszont azt is szeretném, ha általánosságban beszélnénk az emberek szokásairól. (Bank Martina)

Egy nagyszerû példa a „rajtunk kívül álló okokból” származó késedelemre: a miniszterelnök és a köztársasági elnök nem tudott megegyezni az ORTT-elnök személyérõl, ezért a Testület nem ült össze, és döntést sem hozott közel egy évig. Mint kiderült, késlekedésbõl ez még csak ízelítõ volt, a döntés és a szerzõdéskötés között is eltelt fél év.

Istenkúti Hírlevél 2003. 09. 04. – 1. oldal Nyertes pályázat az ORTT-nél Az istenkúti Remete Rádió alapítása érdekében 2002 októberében az Istenkúti Közösségért Egyesület pályázatot nyújtott be az Országos Rádió és Televízió Testülethez, amelyet 2003 július 15-i határozatában a Testület 1173/2003. (VII. 15.) számú határozatával nyertessé nyilvánított. Az ORTT az Istenkúti Közösségért Egyesületet a mûsorszolgáltatási szerzõdés megkötésének napjával nem nyereségérdekelt mûsorszolgáltatóvá nyilvánítja. A döntést követõen az ORTT a Hírközlési Felügyeletet kéri fel, hogy az adott településre a megadott technikai adatok alapján a frekvenciát (87,5 és 108 MHz között) megtervezze. Az ORTT a mûsorszolgáltatási szerzõdést csak ezután köti meg Szervezetünkkel.

Nagyon alkalmas pillanatban jött a SzaRáMaSzer által kínált lehetõség, a kezdõ rádiós tanfolyam kisközösségi rádiósoknak, ez ugyanis arra is lehetõség volt, hogy újra lelkessé tegye a várakozásban megfáradt leendõ mûsorkészítõket. A képzésrõl írt beszámoló cikk pedig az egyre hosszabbra nyúló „bevezetõ sajtókampány” része lett.

Istenkúti Hírlevél 2003. 09. 04. – 8. oldal Rádiózni tanultunk A közösségek fejlesztése érdekében közösségi rádiók indulnak országszerte. Hamarosan az Istenkúti Közösségért Egyesület is elindítja saját rádióját. A Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete és a Civil Rádiózásért Alapítvány képzést tartott a kisközösségi rádiók képviselõinek június 20–22-én, a kunbábonyi Civil Kollégiumban. Kunbábony nem önálló település, Kunszentmiklós mellett van 9 km-re. Alig voltunk 20 fõnél többen. Pécsrõl mi négyen mentünk, Knyihár Bence, Knyihár

Istenkút 263 Bálint, Czentner Balázs és én. Mi voltunk a legfiatalabbak, pontosabban én voltam a legfiatalabb. Ráadásul három társamat csak látásból ismertem. Pénteken délután érkeztünk a Kollégiumba, 5 óra tájban kezdõdött el a képzés. Elõször mindenki bemutatkozott, megismerkedtünk egymással, megbeszéltük, mirõl lesz szó a napokban. Volt lehetõség arra is, hogy megmondjuk, mire vagyunk kíváncsiak. A képzést Péterfi Ferenc, a Civil Rádió elnöke, munkatársai: Pákay Viktória és Magyar Ádám, valamint Liling Tamás tartotta, õ a Nonprofit Médiaközpont Alapítványtól volt jelen. Az volt a feladatunk, hogy vasárnapra 40 perces rádiómûsort kell készítenünk. Már pénteken csapatokra osztottak bennünket, hogy elkezdhessünk dolgozni mûsorainkon. Este 11-ig rádiómûsor-készítésrõl és a technikáról volt szó. Késõ este jutott idõ arra, hogy megismerjem pécsi társaimat és még pár embert, akik velünk tartottak a Kollégium udvarára beszélgetni. Egy-két óra alvás után korán keltem, mert a szombatot úgy kezdtük, hogy minden csapatnak egy ötperces rádiómûsorral kellett elõállnia. Erre az én csapatom reggel készült fel. Szombat volt a legnehezebb nap. Rengeteg dolgot vitattunk meg, beszélgettünk a jogi, mûfaji, technikai kérdésekrõl, mûsorszerkesztésrõl. Este mindenki anyagot gyûjtött a másnapi adáshoz. Éjjel még sokan dolgoztak a másnapi mûsoron, ismét nem jutott sok idõ alvásra. Vasárnap délelõtt eljött az ideje, hogy meghallgassuk a mûsorokat. Az én csapatom rádiómûsora sajnos nagyon nem sikerült, talán a rossz témaválasztás, talán a csapaton belül történt szervezési hibák miatt. A többi mûsor viszont igazi kisközösségi magazinmûsor lett. A felvételek közös értékelése után megebédeltünk, majd elbúcsúztunk egymástól. Azt hiszem e napok után meggyõzõdtem róla, három társam tehetséges rádiós lenne. Knyihár Bence vágott egy vicces sörreklámot, ami nagy sikert aratott. Knyihár Bálintról nem gondoltam volna, de szerintem kifejezetten mûsorvezetõ alkat, mert jó érzékkel, hangsúlyosan mondta el felkonferálásait. Czentner Balázs kitûnõ kommunikációs készségére lettem figyelmes több rádiós beszélgetés során éppúgy, mint amikor személyesen beszélgettem vele. Magamról annyit, kicsit elkeseredtem sikertelen rádiómûsorunk miatt, de vigasztal, hogy Pákay Viktória azt mondta, van érzékem a szerkesztõségi munkához. Ahhoz, hogy ezeket megtudjam magamról és társaimról, szükségem volt erre a képzésre, ezért nagyon sok köszönettel tartozom a képzés vezetõinek. (Bank Martina) Alaptalannak bizonyult az a félelmem, hogy a rádiózás mûszaki feltételeit (stúdióeszközök, adó) nem sikerül idõben megteremteni. Mivel mindvégig kézzelfogható közelségûnek éreztem a rádió indulását, ezért a legkülönbözõbb forrásokból, támogatásokból igyekeztünk valahogy elõre lépni.

Istenkúti Hírlevél 2003. 12. 04. – 3. oldal Hírek a Remete Rádióról Két olyan közvetlen fejlemény is történt az elmúlt idõszakban, amely már egyre kézzelfoghatóbbá, már-már érzékelhetõ közelségûvé teszi a Remete Rádió Istenkút 87,8 Mhz mûsorszórásának beindulását. Az egyik, a fenti mondatban már megjelenõ újdonság az, hogy a Hírközlési Felügyelet megtervezte a frekvenciát, elkészítette a besugárzási tervet, és a 87,8 Mhz-en biztosított frekvenciát a Remete Rádió számára. – Ezek után kerülhet sor az Országos Rádió és Televízió Testület és az Istenkúti Közösségért Egyesület között a mûsorszolgáltatási szerzõdés megkötésére, majd az adás beindítására.

264 elsõ tapasztalatok A másik, nem kevésbé fontos hír az, hogy Egyesületünk a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének belsõ pályázatán elnyerte a Szervezet tulajdonában lévõ, Fiksz-2 típusú adóberendezést és sztereó kódert. A következõ naptári év folyamán immár biztosan adni kezd majd Istenkút kisközösségi rádiója. (Peták Péter)

Végül kiderült, hogy ez a bizonyos Fiksz–2-es túl nagy teljesítményû, igazából helyi, nem pedig kisközösségi rádiózáshoz alkalmas, de a Szervezet végül talált más módot, hogy adóberendezéshez segítsen bennünket.

Istenkúti Hírlevél 2004. 02. 14. – 1. oldal Remete Rádió Már talán a nyár elején szólni fog Istenkút közösségi rádiója. Januárban létrejött a mûsorszórási szerzõdés az Országos Rádió és Televízió Testület és az Istenkúti Közösségért Egyesület között, a stúdió felszerelése folyamatban van. Idõközben elkészült a Remete Rádió emblémája is. Az emblémát Knyihár Bence tervezte. Azért használta fel hozzá egy holló részletét, mert ez a Pálos Rendhez, azon keresztül pedig az istenkúti remetéhez kötõdik.

Istenkúti Hírlevél 2004. 07. 31. – 1. oldal Õsszel indul az istenkúti Remete Rádió Amint arról az Istenkúti Hírlevélben többször is beszámoltunk, az Istenkúti Közösségért Egyesület az Országos Rádió és Televízió Testület kisközösségi rádiók indítására kiírt pályázatán mûsorszórási jogosultságot szerzett. A pályázat 2002 õszén, az ORTT-szerzõdés 2004 januárjában született. Ezután indulhatott el a szervezkedés. Sikerült megteremteni a feltételeket egy rádióállomás felépítéséhez. Egyesületünk belépett a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetébe, összesen heten vettünk részt egy hosszú hétvégés rádiós képzésen. Hónapokig tartó folyamat végén az Egyesülethez megérkezett a Nemzeti Hírközlési Hatóság frekvenciakijelölési határozata, sikerült felszerelnünk és kialakítanunk a Közösségi Házban a Remete Rádió stúdióját is. Így aztán megkezdõdhet az adóberendezés telepítése, üzembehelyezése, amelyre forrásunk is akadt. Az adó és az antenna mûszaki tesztelése után már megkérhetõ majd a Rádióengedély, amelynek birtokában megkezdhetjük a rendszeres mûsorszórást. Mindennap du. 4-tõl 8-ig jelentkezik majd a REMETE Rádió FM 87,8. Benne a helyi élet híreivel, eseményeivel. Jó minõségben, sztereóban, 1 km-es sugarú körben lesz majd hallható. (Hizsnyik Dénes stúdióvezetõ) A stúdióhoz végül önkormányzati, NKA-s és Phare forrást is felhasználtunk, az adóberendezést és az antennát a SzaRáMaSzer költségére tudtuk megrendelni. Egyre nehezebb volt úgy írni fontos és konkrét dolgot a rádióról, hogy minél messzebbrõl kerülgessük az indulás pontos dátumát.

Istenkúti Hírlevél 2004. 10. 21. – 1. oldal Várjuk a rádiózás iránt érdeklõdõ helyi lakosokat a Remete Rádió mûsorkészítõi közé! Novemberben indul a kísérleti adás. Elhárulni látszik minden adminisztratív és mûszaki akadály, november elején megkezdhetjük a mûsorszórást: az Istenkúti Közösségi Házból, úgynevezett kisközösségi, nem nyereségérdekelt rádióként megszólalhat az istenkúti Remete Rádió.Ha a kísérleti sugárzáson túl leszünk, minden nap 16–20 óráig sugárzunk majd helyi gyártású mûsort az istenkúti stúdióból.

Istenkút 265 Elkészült ugyanis az adóberendezésünk és maga az antenna, már csak ezek telepítése, a jelet a stúdióból az adóig továbbító kábel kiépítése van hátra, valamint mûködési engedélyt kell kérnünk, és szerzõdéseket kötni a szerzõi jogvédõ irodákkal a zenei felvételek sugárzásáról. Több mint két éve kezdtünk bele a rádióalapításba az ORTT-pályázat elkészítésével. Az azóta eltelt idõszakban sikerült felszerelnünk – különbözõ támogatásokból – a rádióstúdiót. Beléptünk a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetébe (SzaRáMaSzer), amelyet nonprofit helyi közösségi rádiók alapítottak 1992-ben. (Lásd az ismertetõt a keretes szövegben) A SzaRáMaSzer jóvoltából egyrészt kezdõ rádiósoknak szóló képzéseken vettünk részt (összesen kilencen Istenkútról), másrészt a speciálisan kis teljesítményû adóberendezésünk gyártási költségeit a támogatásukból fedeztük. Felkészülés a folyamatos mûsorkészítésre A kísérleti adás indulásával egyidõben két – a SzaRáMaSzerrel közös szervezésû – rendezvénynek is otthont adunk: – a kisközösségi rádiózást népszerûsítõ regionális konzultáció a SzaRáMaSzer ügyvivõivel, amelyre az új lehetõség iránt érdeklõdõ civil szervezeteken túl a sajtó képviselõit is várjuk (ez a rendezvény november 5-én, pénteken 14–16 óráig tart majd), és – a Triangulum Rádió és a Remete Rádió mûsorkészítõ csapatának indulás elõtti felkészítõ képzést szervezünk az Istenkúti Közösségi Házban november 5-én 16 órától november 7-én vasárnap délutánig.

Több, mint két év után most ugyanazok a félelmeim vannak, mint a szándék megfogalmazásakor: igazán nem látom magam elõtt, hogy hogyan és kikkel és milyen forrásból készítjük majd a napi négyórás mûsort. A Hírlevélre is ráférne már a régen halogatott megújítás, ebben az évben már csak kéthavonta jelenik meg, ami régen kéthetente. Jó lenne, ha úgy mûködne a dolog a jövõben, mint a kereskedelmi tévék és a bulvárlapok, vagyis hogy egymást erõsítse a rádiónk és az újságunk, egymásnak adna témát és szerzõt a két nagyon helyi média.

A REMETE RÁDIÓ ISTENKÚT mûködésének szakmai-tartalmi ismertetése (Kivonat az ORTT-pályázatból) A mûsorszolgáltatás jellege Napi négy órás, (16–20-ig) tervezett adásidõnk karakterét tekintve interaktív magazinmûsor, amelynek tematikáját, szemléletét alapvetõen a szomszédságból verbuválódó, érdeklõdõ, aktív mûsorkészítõk személyisége, érdeklõdési köre és a helyi lakosság igényei határozzák meg. A REMETE RÁDIÓ ISTENKÚT … Mhz a lakóhelyi közösség közéleti fórumaként – ezen belül kulturális céllal, és a hátrányos helyzetûekhez szólóan is – szolgáltatja mûsorát. A helyi közélettel foglalkozó, a helyi mindennapi életet bemutató mûsoroknak nemcsak a lakosság közéleti aktivitásának fokozásában, a hallgatók közügyekbe való bevonásában lesz meghatározó szerepe, hanem – az immár negyedik éve folyamatosan kiadott Istenkúti Hírlevél tapasztalatai alapján – a helyi közösségi identitás kialakításában és megerõsítésében is meghatározó szerepet szánunk a helyi nyilvánosság újabb orgánumának. A napi négyórás magazinmûsorok riport-bejátszások, stúdióbeszélgetések és telefoninterjúk segítségével járják majd körül az aktuális témákat, amelyeket az állandó

266 elsõ tapasztalatok idõpontokban sugárzott hírek-programajánló-hírek (5, 6 és 7 órakor) mûsorblokkjai tagolnak, és a napi magazinmûsorok vezetõinek személyességében összekapcsolódnak. Tervezett témáink, céljaink: helyi és városi hírek, programajánló, helytörténet, környezeti értékek és veszélyek (környezetvédelem), kultúrtörténeti értékek, szemléletformálás, hagyományos családi értékek bemutatása, közösségen belüli konfliktuskezelés, érdekvédelem, a legfontosabb, mindannyiunkat érintõ problémák, közösségi identitáserõsítés, rendezvény-beszámolók és tudósítások, diákmûsor, sport, portré, recept, rejtvény, humor, szolgáltatáskínálat ismertetése és ajánlása, telefonos információszolgáltatás élõadásban, üzenetek, ingyenes lakossági apróhirdetés, zenei mûsorok, szõlõ- és gyümölcstermesztési tanácsok, befõzési tippek, informatika, mûvészet, színház, mozi, drogprevenció, hitélet, fiú-lány témák, barátság, szerelem, lakberendezés, piaci helyzet, várospolitika, helyi vállalkozók, munkaerõpiaci információk, helyi zenekarok és dj-k, party-k bemutatása, híres emberek, személyek, cégek bemutatása, suli, tanárok, kamaszkor, egészséges életmód, pályázati lehetõségek, idõsek tapasztalatai és problémái.

A mûsorszolgáltatás célcsoportja A REMETE RÁDIÓ ISTENKÚT célcsoportja alapvetõen három, egymással határos szomszédság, az istenkúti, a donátusi és az ürögi. Az istenkúti szomszédság, a volt istenkúti iskola közvetlen vonzáskörzete, a donátusi és az ürögi szomszédsággal kiegészülve pedig a tágabb vonzáskörzete. Az istenkúti szomszédságot – a pályázó Istenkúti Közösségért Egyesület tevékenységének elsõdleges célcsoportja – az 1999–ben szervezetünk által készített erõforrástérkép részletesen feltárta, ebben a körzetben terjesztjük 1999 óta az Istenkúti Hírlevelet. A donátusi és az ürögi szomszédságra azért tervezzük kiterjeszteni a rádió által biztosítható helyi nyilvánosságot, mert egyrészt az utóbbi idõben mindkét körzetben a helyi közéleti aktivitás erõsödését észleljük (mindkét területen civil szervezet alakult, a Donátusban helyi lapot is terjesztenek), másrészt azért, mert szervezetünk ettõl az évtõl ötéves közmûvelõdési megállapodás alapján a helyi mûvelõdési ház mûködtetõje, ennek az intézménynek pedig elsõdleges célcsoportja a volt iskola tágabb (három önálló identitású szomszédságot magába foglaló) vonzáskörzete.

Rádiónk alapértékei Indítandó rádiónk alapértékei megegyeznek a szervezetünk eddigi közösségfejlesztési programja során képviseltekkel: szabadság, autonómia, kooperáció, társadalmi integráció, tolerancia, család, közösség, természeti értékek iránti elkötelezettség, a szociális, kulturális és életmódbeli heterogenitás értékként való elfogadása és elismertetése. Napi négy órás magazinmûsorainkat (16–20 óráig) egyórás mûsorblokkokra tagolják a 17.00-kor és 19.00-kor sugárzott hírmûsorok, valamint a 18.00-kor kezdõdõ programajánló. Így heti 28 mûsorszerkezetileg elkülönített tematikai elem helyezhetõ el a mûsorszolgáltatás heti rendjében. Mûsortervünkben alapvetõ módosító tényezõ, hogy mûsorszolgáltatásunk kialakítása még nem történt meg, elõzetes várakozásunk szerint eleinte a tervezett tematikai elemek közül havi átlagban sem kerülne sor mindegyikre, illetve ezek a kezdeti idõszakban nagyon kevéssé különülnének el egymástól. Mindenesetre egy jelentõs médiatapasztalattal bíró, hétfõs stáb már a pályázati szakaszban összeállt, minden napra más szerkesztõ-mûsorvezetõ kerülhet adásba, és a mûsorkészítõk száma reményeink szerint már az elsõ idõszakban jelentõsen gyarapodni fog. A három önálló identitással rendelkezõ, egymással határos szomszédság (Istenkút,

Istenkút 267 Ürög, Donátus), az Istenkúti Közösségért Egyesület szolgáltatásait igénybe vevõk és rendezvényeit látogatók csoportja, a szociálisan hátrányos helyzetûek csoportja, a nagycsaládosok, az idõskorúak, a volt istenkúti diákok, a szõlõsgazdák, a tömegközlekedési eszközt, valamint a gépkocsit használók, az általános iskolás, valamint a közép- és felsõfokú képzésben részt vevõ diákok, a Pécsi Tudományegyetem szobrászhallgatói, a helyi értelmiség. A tervezett speciális hallgatói csoportok elérésében a tematikai elemeken túl elsõrangú szerepet tulajdonítunk annak, hogy már összeállt mûsorkészítõ stábunk tagjai személyükben képviselik szomszédságuk speciális hallgatói csoportjait. (Közülük való szól hozzájuk, õ alakítja ki a jelenleg még csak elgondolás szintjén létezõ mûsorszámokat, – és ezek végleges kialakításába eleve bevonhatja a megcélzott hallgatókat.)

ZsebRádió

A rádió útvesztõjében (Bakos Gergõ) Nem vagyunk már messze, néhány év, és végre teljes értékû mesterséges intelligenciára épülõ lényeket fognak létrehozni, akik a biológiai masszánkat helyettesítve megoldják néhány madárszárny-csapásnyi idõ alatt mindazt, amiket Mi több életünk során sem lennénk képesek. A ZsebRádió Halásztelek kisközösségi szabad rádiója. A rádió 2005 elején fog útnak indulni, addig egy baráti körbõl álló csoport álmodja meg a mûködéshez szükséges alapelveket. Mindenki egy picit másképp látja a rádió jövõjét, egyesek egy teljesen szabad médiumot szeretnének létrehozni, szabályok nélkül, de azért a többség belátja, hogy alapvetõ direktívák létrehozása elengedhetetlen. Megalkottunk egy mûködési szabályzatot, amely a rádió jellegét, az önkéntesek szerepét és a stúdió használatát írja le. Jogokkal és kötelezettségekkel ruházzuk fel a mûsorkészítés résztvevõit, felelõsséggel tartozik a szerkesztõbizottság a rádióért, ezért nem kerülhet be senki, aki nem értene egyet a rádió alapelveivel. Pluralizmus, mássághoz való türelem, rétegzenék, helyi közügyek témáinak feldolgozása, kulturális mûsorok jellemzik a rádió arculatát. A kereskedelmi és közszolgálati adók mûsorait kritikus füllel hallgatjuk, éppúgy, mint a szabad rádiók adásait. A hibáikból tanulunk, a jó mûsorszerkesztési technikákat próbáljuk a saját rádiónknál is alkalmazni, nem szakadunk el a nagy adóktól, másról szólunk, de a technikai alapvetések ugyanazok. A jó minõségû adás a célunk, aminek a tartalmát nem csak az önkéntes mûsorkészítõk, hanem a hallgatók is befolyásolják, akiket egyenrangú félnek tekintünk. Ha egy önkéntes csatlakozni szeretne a rádióhoz, akkor kap egy tájékoztató füzetet, amiben a rádió felépítése és az önkéntesek teendõi vannak leírva. Ez alapján eldöntheti, hogy megfelelõ platform számára a ZsebRádió, és ha igen, akkor egy önkéntes szerzõdés kitöltésével máris beléphet az oktatási rendszerünkbe. Szeretnénk, ha a rádióban közremûködõ mûsorkészítõk az alapvetõ rádióadás lebonyolításához szükséges technikai elemekkel is megismerkednének, így azok a mûsorkészítõk, akik felkészültnek érzik magukat, egyben az adás keverésében is részt vehetnek, ergo egy ember is rádiózhat. A rádiós oktatásban technikai ismereteket, a mûsor szerkesztéséhez és lebonyolításához nélkülözhetetlen ismereteket, valamint a magyar nyelv helyes használatát oktató ismereteket közlünk a jelentkezõkkel, lehetõség szerint szakavatott emberek bevonásával. Könnyû dolgunk van, számos embert érdekel az elektronikus médium szabad

268 elsõ tapasztalatok rádiós formája, minden emberben megvan a vágy, hogy szabadon, megkötések nélkül szólhasson, elmondhassa a világnak a gondolatait, bánatát, örömét. Nekünk, rádiót álmodóknak könnyebb dolgunk lenne, ha gépek végeznék helyettünk mindezt, de nem adnánk semmi pénzért másnak az alkotás és az ezzel járó nehézségek, kemény munka örömét! 8. FÜGGELÉK: TANFOLYAMOK

Magyar Rádió Szép, magyar beszéd! – Beszédtechnika, beszédstílus**, Zenei szerkesztõi tanfolyam, Hírszerkesztõi tanfolyam* A tanfolyamok regisztrációs díja: 4 000 Ft + 25 % ÁFA, tanfolyami díjak: 60 000 Ft + 25 % ÁFA Info: Tel.: 328-8714, Fax: 328-8117, [email protected] *Alapkövetelmény a felsõfokú végzettség. **Legalacsonyabb korhatár: 16 év

Független Médiaközpont Egyetem tér 5. 1. em. 7. – Intenzív rádiós újságírói tanfolyam 3×2 nap – Témák: riport, hír, vágás, adásvezérlés – Ára: 25 000 Ft/fõ – Rádióriport és interjú – 3 napos – témák: kutatás, szerkesztés, vágás. Ára: 12500 Ft/fõ – Hírforrások és hírírás a rádióban – 3 napos – Témák: hírforrások, ellenõrzés, tudósítás, riport, frissítés, bejátszások – ára: 12500 Ft/fõ – Hangok kreatív alkalmazása a rádióban – 2 napos – Témák: szignálok, vágás, keverés – ára: 7500 Ft/fõ – Digitális vágás a rádióban – 2 napos – Témák: Cool Edit, Adobe Audioton – ára: 7500 Ft/fõ – Bemondói, mûsorvezetõi ismeretek 6×4 h, heti 1 alkalom – 35000 Ft/fõ – Rádiók irányítása – vezetõi továbbképzés Mark West vezetésével. Témák: irányítás, promóció, marketing, reklám, menedzsment, ... Ára: 5000 Ft foglalkozásonként

Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete Rendszeresen szervez mûhelymunka jellegû tanfolyamokat, amikor a résztvevõk megbeszélhetik a kisközösségi vagy közösségi rádió indításával, mûködtetésével kapcsolatos konkrét kérdéseiket, és mûsort is készítenek. A Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete a Civil Rádiózásért Alapítvánnyal, a Nonprofit Médiaközpont Alapítvánnyal és a Közösség Kapcsolat Alapítvánnyal együttmûködésben folyamatosan szervez képzéseket a közeljövõben induló vagy pályázat beadására készülõ kisközösségi rádiók képviselõi számára. A képzés helyszíne általában Kunbábony (Kunszentmiklóstól kb. 9 km), a Civil Kollégium képzési központja. A képzések általános tematikája: – a rádió mûködéséhez és mûködtetéséhez szükséges általános információk; – a kisközösségi rádiózás alapelvei; – szerkesztési, mûfaji, mûsorvezetési alapelvek; – csapat- és stábépítés;

kik nyertek eddig? 269 – technikai alapismeretek; – rádióadás összeállítása, elkészítése. A tréning a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete tagjainak számára ingyenes, míg a többi rádió képviselõi számára önköltséges. A képzésen szállást, teljes ellátást és szakmai anyagokat biztosítunk mindenki számára. Az utazást minden résztvevõnek önmagának kell megoldania. Javasoljuk, hogy egy-egy kisközösségi rádióból többen (2–4 fõ) is vegyenek részt a képzésen, hiszen ez segítheti leginkább a további munkát, a tervezést. A programot Péterfi Ferenc (Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete), Liling Tamás (Nonprofit Médiaközpont Alapítvány) és Magyar Ádám (Civil Rádió) vezetik. Mivel a létszám általában korlátozott, a jelentkezéseket az érkezés sorrendjében tudjuk elfogadni. A képzések pontos idõpontjáról a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének irodájában lehet további információkhoz jutni: 1066 Budapest, Ó u. 11. I/6.; Tel/Fax: (06-1)3111-855 E-mail: [email protected] 9. FÜGGELÉK: AZ EDDIGI NYERTESEK ORTT-PÁLYÁZATON NYERTES KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓK 2002. okt. 21. 2003. márc. 3. 2003. szept. 1. 2004. márc. 1. 2004. szept. 1.

Beadott 12 11 20 15 17

Nyertes 6 2 14 6 ?

Abakusz Kör 4220 Hajdúböszörmény, Szilassy u. 109. Ady Endre Mûvelõdési Ház 3534 Miskolc-Diósgyõr Árpád u. 4. Ágoston Lajos 6800 Hódmezõvásárhely, Koszta József u. 9. Athéné Szakközépiskola Budapest, 107,2 MHz 1073 Budapest Erzsébet krt. 7. Balázs Péter 92,4 MHz 2113 Erdõkertes Szõlõsor u. 58. Berzsenyi Dániel Fõiskola – Berzsenyi Rádió 9701 Szombathely Károlyi Gáspár tér 4., Pf. 170. Tasnádi Róbert Császár Zoltán Rádió Weekend 5940 Tótkomlós Bot utca 17 Tuska Milán Csernai Árpád Mártély, 89,9 MHz 6636 Mártély Fõ u. 33. Ecserért Közösségfejlesztõ és Szépítõ Egyesület – Exe Rádió, Ecser 92,4 MHz 2233 Ecser Bajcsy-Zsilinszky utca 1-3. Emberkék Az Emberért Kht. – Rákóczi Hírmondó 89,9 MHz 5085 Rákóczifalva Szent L. kir. út 32. Felsõ Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete – Puszta Rádió, Kunszentmiklós 92,4 MHz 6098 Tass-Kunszentmiklós Árpád fejedelem u. 34. Szabó István Háló Zámoly Fejlõdéséért Alapítvány – Vértes Rádió 88,7 MHz 8081 Zámoly Rákóczi út 7. Menyhárd István [email protected] http://www.zamoly.hu/ Istenkúti Közösségi Egyesület – Remete Rádió, Pécs 89,9 MHz (87,8?) 7634 Pécs, Fábián B. u. 7. Peták Péter [email protected] http://www.istenkut.hu/ ITT Szeged-Egyesület a Rádióért és a Kultúráért – Rádió Mi, Szeged 89,9 MHz 6023 Szeged Szamos u. 16a.

270 címlista Kárász Péter 104,8 MHz 6449 Mélykút Rákóczi u. 21. Kelet-Nógrádi Ifjúsági és Kulturális Egyesület 92,4 MHz 3060 Pásztó Kölcsey út 12. I/3. Kogyilla Zsolt 4100 Berettyóújfalu Kodaly Z. u. 3. Kónya Róbert 4031 Debrecen, István u. 99. 3/11. Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzõ Fõiskola 88,0 MHz 4026 Debrecen Péterfia u. 5/7. Kútfõ Alapítvány 104,8 MHz 6449 Mélykút Béke u. 6/a. Kvalla Gábor Kiskõrös 87,8 MHz 6200 Kiskõrös Vattay J. u. 13. Laczy István – Sirius Rádió Gyömrõ, 92,4 MHz 2230 Gyömrõ Liszt Ferenc utca 70. http://siriusradio.fw.hu/ Média Universalis Alapítvány – Elsõ Pesti Egyetemi Rádió, Budapest 97,0 MHz 1088 Budapest Múzeum krt. 6-8. http://eper.elte.hu/ Molnár Zoltán 4220 Hajdúböszörnény, Kinizsi u. 24. Nyíregyházi Fõiskola Képzési és Továbbképzési Intézet 4400 Nyíegyháza, Sóstói út 31/b. Õri Alapítvány 88,7 MHz 9941 Õriszentpéter Városszer 116. Pánik Kulturális Egyesület – Téglási Rádió (4SSSS) 97,7 MHz 4243 Téglás Úttörõ u. 12/a. Keserû Tamás Pöcök Kulturális Egyesület – ZsebRádió 87,8 MHz 2314 Halásztelek Arany J. u. 7. Nagy Attila [email protected] Puskás Tivadar Távközlési Technikum Budapest, 107,3 MHz 1097 Budapest Gyáli út 22. Roma Szakmunkás Egyesület 7954 Gilvánfa, Vargatelep 58. Szike Egyesület – Rádió Egy 100, Százhalombatta 92,4 MHz 2440 Százhalombatta Szt. István tér 3. II. em Janovics András

10. FÜGGELÉK: HASZNOS CÍMEK, TELEFONSZÁMOK Artisjus Magyar Szerzõi Jogvédõ Iroda Egyesület Jogi Fõosztály 1016 Budapest, Mészáros u. 15-17. Tel: (1) 488 2637 Fax: (1) 212 1544 web: www.artisjus.hu e-mail: [email protected] Civil Rádió Tel: 489-0997, 489-0998, www.civilradio.hu e-mail: [email protected] Kapcsolat: Magyar Ádám Fiksz Rádió Tel: 463-43-13 SMS: 06-30-440-32-68 www.fikszradio.hu e-mail: [email protected] Közösségfejlesztõk Egyesülete Tel.: 201-5728, www.kka.hu e-mail: peterfi@kkapcsolat .hu Kapcsolat: Péterfi Ferenc Magyar Rádió Részvénytársaság Tel: 328-7000 www.radio.hu 1088 Budapest, Bródy Sándor utca 5-7. Kommunikációs Iroda (Archívum), Bródy S. u. 5-7. Tel: 06 1 3288521 Klimák Mara MAHASZ Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége 1025 Budapest Csévi utca 18. Tel.: 391-42-00 Fax: 200-26-79 E-mail: [email protected] Nemzeti Hírközlési Hatóság, Rádiótávközlési Osztály, 1133 Budapest, Visegrádi u. 100 (1376 Bp. 62. Pf 997). Monori György Tel: 4680229 Nemzeti Hírközlési Hatóság Mûsorszóró Osztály Nagy Attila, Tel: 4577120, 4577175, Nonprofit Média Központ Alapítvány Tel.: 373-0502, www.nonprofitmedia.hu e-mail: [email protected] Kapcsolat: Liling Tamás

címlista 271 ORTT Országos Rádió és Televízió Testület Budapest VIII. kerület Reviczky u. 5. www.ortt.hu ORTT Alap Fontana Irodaház, 1052 Budapest, Váci utca 16/b., IV. emelet Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete (SzaRáMaSzer) 1066 Budapest, Ó u. 11. I/6. Tel: (36-1)-3111-855 Fax: (36-1)-3111-855 E-mail: [email protected] Honlap: http://www.szabadradio.hu Kapcsolat: Gosztonyi Gergely Szóla Rádió Tel.:52/315-771, 20/9462-604, www.szolaradio.hu e-mail: [email protected] Kapcsolat: Giczey Péter, Szabó Kriszta

A legnagyobb forgalmú magyar zenemûkiadók 1. Universal Music Kft. 1108 Budapest, Gyömrõi út 140. [email protected] 801-8300 2. EMI Zenei Kft. 1090 Budapest, Könyves K. krt. 5. IV.em (Bajor Center) [email protected] 216-96-30 3. Warner Music Hungary Magneoton 1021 Budapest, Hûvösvölgyi út 54. www.warnermusic.hu 391-1500 4. Sony Music Kft. 1037. Budapest, Montevideo u. 6. 240-8255 5. BMG Hungary Kft. 1023 Budapest, Levél u. 4. [email protected] 316-03-16 6. Válogatás Reader’s Digest 1033 Budapest, Óbudai sziget 132. bzsuzsa@ readersdigest.hu 457-11-00 7. Record Express Kft. 1037 Budapest, Kunigunda útja 41/b [email protected] 437-1800 8. Hungaroton 1126 Budapest, Nagy Jenõ u. 12. [email protected] 202-20-88 9. Fonó Records 1116 Budapest, Sztregova u. 3. 203-17-51 [email protected] 10. Stefanus Kiadó 6300 Kalocsa, Tomori u. 36. [email protected] 06-78-461-27 Etnofon Records 1055 Budapest, Falk Miksa u. 16. [email protected] 266 5091 Folkeurópa Kft. 1115 Budapest, Bartók Béla út 92-94/A [email protected] 365 1611

Ügynökségek, ahonnan mûvek jogtulajdonosainak a címe (pénzért!) megszerezhetõ: Csataló Irodalmi Ügynökség Csataló Bt. 2013 Pomáz, Luppa Vidor u. 23. HOFRA Színházi Ügynökség Zádori Judit; 1025 Bp., Ruthén u. 45. Tel.: 335 5849 Kátai és Bolza Irodalmi Ügynökség 1093 Bp., Vámház krt. 15. Tel.: 215 8915 [email protected]; [email protected] Lex Copyright Office Dr. Szántó György Tibor 1054 Budapest, Szemere u. 21. Tel: 332 9340 Fax: 331 6181 [email protected] Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség 1022 Bp. Csopaki u 3/a

272 irodalom FELHASZNÁLT IRODALOM Marko ALA-FOSSI: Digital Radio: Local radio? 2004 BAJOMI-LÁZÁR Péter, Bajomi-Lázár Dávid: Újságírók és újságolvasók. A közvélemény a magyarorszégi sajtóról, Médiakutató, 2001. tél. BALLAI Éva: Beszélgetés a kisközösségi rádiók jogi kérdéseirõl a SZARÁMASZER kunbábonyi találkozóján, 2004 hangfelvétel. Stephen BARNARD: Keepers of the Castle: Producers, Programmers and music selection. in: On the radio: music radio in Britain. Open University Press, 1989 BECKER György (BMB Focus Kft): Rádiós alapkutatás, 2000 R. L. CARROLL-D. M. Davis: Electronic Media Programming. Strategies and decision making. MacGraw–Hill, Inc, 1993 Tim CROOK: Radio Drama – theory and practice. Routledge, 1999 DOBSZAY László: Az egyházzene egyetemessége (internet) Letöltés: 2004 Pekka GRONOW és Ilpo Saunio: An international history of the recording industry. Cassell, London-New York, 1998 HAAS-Frigge-Zimmer: Radio-management. Ein Handbuch für Radio-Journalisten. München, 1991 David HENDY: Reality Radio: The Documentary, In: More than a Music Box. Berghahn Books Dr. HERMAN József, Mester Mónika: A rádiós hírszerkesztés alapjai. Médiakutató, IV. szám – 2001. õsz INCZE Kinga (szerk.): Rádiós Évkönyv 2004. Danubius Sales House. 2004 JÁMBOR A.–Lóránd K.: Az európai hangjáték keletkezésérõl. Rádió és Televízió Szemle. 1975. Jubileumi szám. Tömegkommunikációs Kutatóközpont JENEI Ágnes: Mibõl lesz a hír? A televíziós hírgyártás szervezetszociológiai vizsgálata Médiakutató 2001. nyár KARDOS Zoltán: Közérthetõség a rádiós hírekben. Médiakutató, 2003. õsz. Gavan MCCORMACK és Yoshio Sugimoto (szerk.): The Japanese trajectory: modernization and beyond, Press Syndicate of the University of Cambridge, 1988, pp.54-66 Michael KUNCZIK A demokratikus újságírás. Médiakutató, 2001. nyár LÓRÁNT Lajos: A hangjáték esztétikájának vázlata. in: Rádióesztétikai tanulmányok, 1964. Lars NYRE: Fidelity matters, Sound media and realism in the 20th century. 2003 Lars NYRE: The Interactive Sublime. 2004a Lars NYRE, személyes közlés, 2004b. PADISÁK Mihály: A gyermekmûsorok készítésének esztétikai problémái. in: Rádióesztétikai tanulmányok. MR, 1964. PÉTERFI Ferenc (szerk.): A közösségi rádiózásról. Közösségfejlesztõk Egyesülete, http://194.38.125.230/_Kozossegi_Adattar/ […] 1992 PÉTERFI Ferenc (szerk.): Szabadon – a szabad közösségi rádiózásról. Budapest: Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete, 1999 PÉTERFI Ferenc, Huszerl József (szerk.): Legalább ennyit a kisközösségi rádiózásról (munkafüzet). Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete, Közösségi Kapcsolat Alapítvány, 2003

irodalom 273 RÁCZ Zsuzsa: Egy fejezet a BBC történetébõl. Médiakutató, 2001. nyár. ROPOLYI László: A könyv és az olvasás: Iskolakultúra, XIII (6-7), 114-120, 2003 RTÉ response to the final report on review of licencing of radio services in Ireland Frequency Spectrum Policy for terrestrial digital broadcasting (T-DAB) 2004. augszept. Murray SCHAFER: The Soundscape – the Tuning of the World. 1977 SEBÕ Ferenc: Énekelt versek (beszélgetés Sebõ Ferenccel) Szépirodalmi Figyelõ 2004/5 SIPOS Balázs: Irodalom és újságírás viszonya a 20. század elsõ felében Magyarországon. Médiakutató, 2002. tél SZOMBATI Béla nyilatkozata: Fejlõdéstörténet – A helyi rádiós piac története és jelenlegi helyzete Kreatív 2002. 08. 30-i (XI/7-8) TAKÁCS Ferenc: A rádiómûsor szerkesztése. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1975 Jon Peder VESTAD: Radio and identity in the digital age. Presentation at COST Digital Radio Cultures Group, 2004 WACHA Imre: Szöveg és hangzása. A Magyar Rádió Rt. Oktatási Osztálya, 1999. ZÖLDI László: A globális sajtó. Médiakutató, 2001. tél – Az 1967-es (ma is érvényes) római instrukció (Musicam Sacram) kivonata. Kiadva 1967. febr. 9-én Arcadio Cardina Larraona, a rítuskongregáció elnöke által, jóváhagyva VI. Pál pápa által, érvényes 1967. május 14-tõl kezdve. – Rádiós Alapkutatás, 2000 – Wikipedia, the free encyclopedia (internetes lexikon, szócikkek) www.wikipedia.org – World Music Central (internetes portál) www.worldmusiccentral.org – A Vissza a rádióhoz rádiólexikona www.visszaaradiohoz.hu

Alaptérkép: Lazányi János. Adatok: Bratkó József.

88,7 / 2W Õriszentpéter

Berzsenyi Rádió Szombathely

Roma Szakmunkás Egyesület Gilvánfa

(Exe R.) Sirius Rádió (Ecser 92,4) Gyömrõ, 92,4

Kútfõ Alapítvány Mélykút 104,8

Aroma Rádió Kiskõrös 87,8

Puszta Rádió Kunszentmiklós 92,4

Rádió Egy 100 Százhalombatta 92,4

Remete Rádió Pécs-Istenkút 87,8 / 0,1W

Vértes Rádió Zámoly 88,7

92,4 Erdõkertes

Rádió Mi Szeged 89,9

Mártély 89,9

4-SSSS

Nyíregyházi Fõiskola Képzési és Továbbképzési Intézet

Rádió Weekend Tótkomlós

Hódmezõvásárhely

Berettyóújfalu

Abakusz Kör Téglás, 97,7 Hajdúböszörmény Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzõ Fõiskola 88,0 Debrecen

Ady Endre Mûvelõdési Ház Miskolc

Rákoczi Hírmondó 89,9 Rákóczifalva

Kelet-Nógrádi Ifjúsági és Kulturális Egyesület 92,4 Pásztó

BUDAPEST: Puskás Tivadar Távközlési Technikum 107,3 MHz Elsõ Pesti Egyetemi Rádió 97,0 MHz / 0,1 W Athéné Szakközépiskola 107,2 MHz

ZsebRádió 87,8 Halásztelek

KISKÖZÖSSÉGI RÁDIÓK MAGYARORSZÁGON 2004.

274

Cím 275

Az 1.1 online kiadás kézirata lezárva: 2005. január 19. Kiadja a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete Készült Palatino betûvel ISBN 963 217 559 X (nyomtatott)

[a rádiózás elmélete és gyakorlata]

Recommend Documents