A Phralipe és az önkéntesség January 30

C-PRESS Hírügynökség - Üdvözöljük a C-PRESS oldalán!

A Phralipe és az önkéntesség 2012. January 30.

A Phralipe Független Cigány Szervezet 2010-ben három családnak segített a rasszista támadások és gyilkosságok túlélõi közül. Befejeztük a Csorba szülõk házát Tatárszentgyörgyön, két fürdõszobát alakítottunk ki és biztonságot teremtettünk Kislétán, valamint a romlásnak indult tiszalöki házat javítottuk a Nemzetközi Újjáépítési Akció résztvevõivel.

14 itthoni és három német szervezet - ötvennél több önkéntes közel három ezer órában tette a dolgát. Anyagilag csak a külföldiek (nagykövetségek és a Bauorden), valamint a civilek és egyházak támogatására számíthattunk.

Az idei év kalákáiról és nehézségeirõl szól mai beszámolóm.

Idén, Balog Zoltán államtitkár úrnak a záró konferencián tett írásos ígéretéhez híven a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány meghívásos pályázata biztosított forrásokat a közös cselekvéshez. Négy család kapott 2-2 millió forintot, amelybõl per-teher- és igénymentes lakást kellett vásárolnunk, valamint a bonyolítási költségekre kaptunk félmilliót (ügyvédi díjak, tulajdoni lapok, utazások, szállítások, stb...)

Decembertõl márciusig a családok már szinte hozzászoktak - jóhoz nem nehéz hozzászokni - a havonta érkezõ ötvenezer forintos támogatáshoz, amit a kortárs képzõmûvészek alkotásainak eladásából tudtunk finanszírozni. Kevesen kérdezték, honnan is telik minderre, és igazán csak akkor lepõdtek meg, amikor márciusban levél is jött, a hírrel: a pénzes támogatásoknak vége, kezdõdik a lakhatásuk rendezése.

http://c-press.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 25 June, 2016, 09:18


Alsózsolca

Az áldozatok közül talán Rontó Krisztián élt a legnehezebb körülmények között. A támadás idején alig 20 éves fiatalember három hétig feküdt kómában, belsõ szervei sérültek, mozgása már sohasem lesz a régi. Szülei a kilencvenes évek elején építettek házat, tetõtér beépítési lehetõséggel gondolva a következõ nemzedékre. Csakhogy a valaha bányászként, építõipari munkásként dolgozó apák sorra elveszítették munkájukat. A Dankó utca ma gettó, befejezetlen emeletes házak sora árulkodik a hirtelen jött és állandósult munkanélküliségrõl, nyomorról. Krisztián szülei az utolsó mozdítható eszközöket is eladták a házból, hogy látogatni tudják fiukat a kórházban...

Elsõ nekibuzdulásunkban arra gondoltunk, a tetõtér beépítésével egyszerre segíthetjük a teljes családot, és a fiataloknak is kiutat teremtünk. Német barátaink is erre a helyszínre készültek májusi építõtáborunkba, s itt kezdtünk Vintze Balázs és Bodrog Ildikó önkéntes mérnökeinkkel a tervezésbe. Statikai szakvélemény és földmérés, részletes építési tervek, határidõben beadott engedélyeztetés, no meg a házra terhelt közel ötmilliós terhelés lealkudása, kivásárlása több százezer forintért - mindez megtörtént, mire kiderült: az önkormányzat nem járulhat hozzá az építéshez. Ugyanis a szülõk háza nem arra a telekre épült, amely a nevükön van. A folyamatosan építkezõ családok felosztottak egy papíron még létezõ telket maguk között, és átfogó rendezési tervek kellenének ahhoz, (no meg néhány tízmillió) hogy minden szakszerû legyen. Tulajdonképpen ezzel az önkormányzat maga is ösztönözte a fiatalokat, hogy elköltözzenek, önállóan keressenek boldogulást. Ez annál is inkább idõszerûvé vált, mert közben Krisztián megnõsült, másfél éves kislánya és második gyermekükkel terhes felesége saját családot jelent számára. Vagy tíz falut bejártunk, hogy megtaláljuk a megfelelõ házat, a közalapítványhoz beadott engedélyt is kétszer kellett megváltoztatni, míg végre rátaláltunk.

- Ez alacsony és nem lesz nehéz kifûteni - vélekedett a sok fagyoskodást ismerõ fiatalember, amikor rátaláltunk a kétszobás kis házra. A felújítási munkálatokat ezúttal Babos Béla a Phralipe elnöke vezette, mániákusan megkövetelve családtól és önkéntesektõl egyaránt a fegyelmezett munkát, a rendrakást, a szerszámok elpakolását...

A szeptemberre tolódott felújítás során kicseréltünk és beépítettünk hat ablakot, egy bejárati ajtót és három beltéri ajtót, kialakítottunk egy fürdõszobát teljes felszereltséggel, emésztõt, csatornát építettünk. Bevezettük a vizet a konyhába is, csempéztünk, laminált parkettát raktunk le két szobában, megigazítottuk a kéményt, a folyosóra és a konyhába linóleumot raktunk, festettünk-mázoltunk, kívülrõl is újravakoltuk a ház hátsó falát, járdát építettünk a ház körül és felújítottuk a teljes villany vezetékrendszert. Másfél hónapig dolgoztak Rontó Krisztián házfelújításán a Phralipe önkéntesei. Vásárosnaményból, Hernádkércsrõl, és a Taktaköz számos falujából jöttek segédkezni a helyi Phralipések. Hogy aztán megmarad-e a kétszobás, fürdõszobás új házban az önállósághoz nem szokott, mindent mások szavára cselekvõ fiatal pár? - nagy kérdés. A felújítás alatt - szomorúságunkra - többet voltak távol a háztól, mint otthon. A facebook csoport közbenjárására bútor is került Krisztiánék házába, most egy szerény falusi porta tulajdonosai, már csak a tyúkok és a kacsák hiányoznak az udvarról.

http://c-press.hu




Items: Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a családtagok elhinni sem hiszik, és elképzelni sem tudják, hogy valaki önkéntesen segít nekik, és az utolsó fillérig elszámol tisztességesen a kapott támogatással. A felújítást vezénylõ Phralipe elnököt háta mögött vállalkozónak mondták, és szemére hányták, nem szereti a cigányokat, mert nem ad nekik pénzt... A válaszra, hogy be kell állni reggel héttõl délután ötig dolgozni, és akkor tud étkezéstérítést biztosítani - napi 2500 forintot - mint a többi önkéntesnek, az volt a válasz - ennyiért ugye nem gondolja, hogy dolgozunk? Vagyis a hagyományos egymás segítése, az erkölcs, a testvéri szolidaritás teljesen megroppant, idegenné vált. Ezt termeli a hagyománytalan, városszéli gettó.

Piricse

Piricsén két házra is molotov koktélt dobtak 2008. augusztus 15-én. A legutolsó kunyhóban lakó hatgyermekes család feje csak azért nem lett a támadók áldozata, mert a kilincs beletört a zárba, és nem tudott kijutni. Sokkot kapott, akkor kétéves kisfiuk azóta is epilepsziával küszködik. A második szomszédjukban lakó Getyinás nagymama a zajra és a lángoló ház látványára jött ki saját kunyhójából, akkor érte lábán a lövés. Nem engedte magát megmûteni, a sörétek azóta is a lábában vannak. A 2010 júliusában elhangzott államtitkári ígéret nyomán három faluban magam is jártam házat nézni a családfõvel, de nem találtunk per-, teher-, és igénymentes megfelelõt, olyat, ami elég nagy, de olcsón fenntartható, könnyen kifûthetõ egy kilenctagú családnak.

A kislétai kislány házának felújítása közben kapta a feladatot Sánta János mûvezetõnk, a felújítás dirigense, hogy ellenõrizze a tiszalöki ház tetõjavítását. - Ha már úgyis vándorolok - magammal vittem Getyinás Tibort is - magyarázta a helyzetjelentéskor Sánta János és neki nagyon tetszik a tiszalöki ház. Azt kérdezte, mikor költözhetnének? Ha lehet, mennének akár már holnap is, de legalább karácsonyra! - mondta 2010 októberében. De nem pusztán mûvezetõnk szólt, jelentkezett maga Getyinás Tibor is: - Ági néni, beszéljen már Évával, hadd költözzünk Tiszalökre!

- Én szívesen eladnám azt a házat, ha meg tudnátok venni nekik - volt Kókáné válasza, de nagyon sok utánajárás van, és a tulajdonos nem is én vagyok! És ugye nem várhatja el senki, hogy amibe beletettük az egész életünk munkáját, most egy fillér nélkül, ingyen, Isten nevibe, odaadjuk másnak. Még így se tudom, hogy netán tán a telekkönyvi tulajdonos mit fog mondani?

(Ez a jelenség (a rendezetlen telekkönyvi viszonyok) bizony, általánosan megtapasztalható a romák között. Milyen jó lenne a birtokviszonyok rendezésére országos programot indítani! Mennyivel könnyebben tudnának aztán lakásépítési kölcsönökhöz, hitelhez jutni?)

http://c-press.hu




A „türelmet kérünk, mi igyekszünk, de nem rajtunk múlik, pénz nélkül nem tudjuk megvenni" - válasz hetente ismétlõdött a sürgetõ kérdésre. A minden család esetében hivatalos környezettanulmánnyal, részletes és konkrét ingatlanra szóló - a leendõ tulajdonosok által írt kérelemmel felruházott pályázatunkra végül 2011. április közepén megérkezett az igenlõ válasz. És elhangozhatott a „lehet szervezni a költözést" - felkiáltás. Az egy portán álló két házas ingatlant így kaphatta meg a Getyinás család. A ház megvásárlása után mindössze ötvenezer forint maradt felújításra, de megígértük, hogy a szobákba melegpadló burkolat kerül - hát forrás után is kutattunk még... Végül sikerült a ház felújításához csemperagasztót, kül- és beltéri festékeket biztosítani, és megérkezett a laminált parketta, a mosogató is. S minthogy a rozsdás kád - festéssel - kijavításáról már a kezdetek kezdetén lemondott az új tulajdonos, megígértem, hogy azt is kap a felújítás során. Talán túl könnyen is. Bár bízhattam az önkéntesen szervezõdött facebook csoportban, a megoldást a Baptista Szeretetszolgálat teremtette, akik szanitereket, az Ökumenikus Segélyszervezet pedig csapokat, világítási eszközöket adományozott munkánkhoz.

Gulyás József és a facebook csoport becsületére legyen mondva, mire a költözésre sor került, a házat már be is rendezték. Ha nem is tökéletesen, de a legfontosabb holmik készen várták a családot. Krisztina, Júlia - a fiatalabb és az idõsebb is, Marika és párja, Józsi, Feri és Tibor - Teri és a többiek - mindig szolgálatkészen, önzetlenül, saját zsebüket és szabadidejüket nem kímélve igyekeztek segíteni az áldozatok családjait, amióta karácsony elõtt megalakult a „Csorba család karácsony" nevû facebook csoport. Bútorszerzés és szállítás, tüzelõre való vagy éppen rendkívüli kiadás, orvosi ellenõrzés megszervezése mind-mind önkéntesen vállalt feladataik közé tartozott-tartozik. És fizetségük csak egy köszönõ szó.

A Getyinás család átköltöztetéséhez elég volt egy mikrobusz, nem hoztak magukkal néhány gyerekholmin kívül semmit - még abból a kevésbõl sem, amilyük volt. Hûtõgép és mosógép, centrifuga, gázpalack és gázkészülék, a lakás minden bútora, szõnyege és edénye - a facebook csoportra és a Phralipére maradt. Nem is egészen értem, hogyan gondolták? ... A tulajdonba adás azonban valóban elhúzódó, bonyolult folyamat volt, több hónapig is eltartott mire a lövéseket elszenvedett nagymama nevére került az ingatlan. Fia és menye csak haszonélvezõi az új háznak, hiszen nevükön máig szerepel egy piricsei ingatlan.

A nyári viharok idején a palatetõ újra megsérült, s bár a biztosító felvette a káreseményt, a türelmetlen családfõ úgy gondolta, a beázást elhárítani, a tetõt megjavítani a mi kötelességünk. Amikor hetek múlva is csak a panaszt hallgattam, de nem ment fel a padlásra, hogy pontosabban lássa, mi történt - és nem építette be az általunk küldött bádogot valami balsejtelmem támadt. Talán túlságosan is hozzászokott mostanra, hogy pénzkiadó automata módjára mûködünk: egy telefonhívás, panasz és megoldódik minden gondjuk... Amikor pedig azzal szembesült, hogy elvárjuk, gondos gazda módjára gondolkozzon a sajátjukként lakott házról, viselje annak gondját, és költségeit - furcsa nyomásgyakorlási módot talált a jóindulatúnak nehezen nevezhetõ média mozgósításával.

A tiszalöki özvegy

Kóka Jenõné lánya családjához költözött a tragédia, férje elvesztése után. Az általuk lakott tiszalöki ház, amely csak telekkönyvön kívüli tulajdonuk volt, de nem volt átírva a nevükre - a tavalyi felújítás során megmenekült az enyészettõl.

- „Az a nagy kérdés, mikor költözhetünk mink el innen, a patkányoktól hemzsegõ házból? Hogy attól félünk, valamelyik http://c-press.hu




gyereket megharapják. Albérletbe' lakunk, azt is fizetni kell, a kocsi lízing és a temetéskor felvett adósság kifizetése után hat ezer forintom marad havonta. A lányom is, a vejem is munkanélkülin van, abból nekünk nem telik semmire, csak jó, ha ennivalóra meg a gyógyszerekre futja" - panaszolta az özvegy, aki korábban kétszázezer forintból gazdálkodott havonta. Férje elvesztése elõtt három héttel mondtak föl neki a ládagyárban. Kisírt szemekkel kérdezgette az ismerõsöket, nem tudnak-e munkahelyet neki, mert nem bír tétlenül ülni? Aztán megtörtént a gyilkosság. Azóta beteg. Rendszeresen kap vénás injekciókat és sok-sok antidepresszánst. Idõnként még kórházi beutalást is.

Amikor végre megérkezett a jó hír, és a lehetõség, hogy megvásárolhatjuk az általuk választott házat, nem hitte el. Csak amikor már kezében volt a kulcs és az ügyvéd által ellenjegyzett szerzõdés. A háromszobás házért kerek két milliót fizettünk, a felújítás költségeit a családnak kellett elõteremtenie. A telekkönyv szerinti tulajdonos, érzékeny lelkû, becsületes ember, a ház teljes vételárát felajánlotta az özvegynek. Éva asszony így aztán gyógyító hatású tervezgetésbe, felújításba kezdhetett. Három szobás házába öröm belépni, újonnan kialakított fürdõszobáját pedig sokan megirigyelhetnék. - Legalább az unokáimnak meg a családomnak nyugodt körülményei vannak. Most mán csak munkát tudjanak kapni a fiatalok, akkor elboldogulunk, ha egészségünk lesz - mondja az özvegy, akinek kisimulnak a vonásai, ha elégedetten körbetekint.

A nagycsécsi özvegy

A gyilkosságsorozat elsõ áldozatai 2008. november 2-án Nagy Tiborné és sógora, a mozgássérült Nagy József voltak. A támadásban sérülést szenvedett a férj, Nagy Tibor is, a hûtõrõl rápattanó söréteket úgy kellett kimûteni az oldalából. Süketnéma lányuk nem ébredt fel a zajra, így maradt életben. A felgyújtott, szívességi lakáshasználatba kapott házat az országos cigány önkormányzat helyrehozta fizikailag, a tulajdonviszonyok rendezése és a villany szabályos bekötésének elintézése azonban mind a mai napig várat magára. Az özvegyen maradt négy gyermekes apa minden vágya volt, hogy elköltözhessen a faluból. Közel szeretett volna lakni második lányához, aki gyámja sérült testvérének.

- Szóba sem jöhet más település, megyünk Krisztinához - volt Nagy Tibor álláspontja, amikor házkeresésre került a sor.

A megtalált vályogból épült öregházban még benn állt a búbos kemence, földes padlója hideget sugárzott nagy hõségben is. Kicsit rémületes volt szembesülni gyermekkorom körülményeivel. De Tibor konokul mondta a magáét.

- Ezt nem lesz nehéz kifûteni, télbe meleg, nyárba hûvös, és jól elférünk benne. Pláne meg, ha a gazdasági épületet is rendbe tudnánk hozni. Ott egy kis család nyugodtan elférne! http://c-press.hu




Kovács István maga is ilyen vályogból készült, modernizált házban lakik. Az ezermester ács nyugtatgatott, amikor megpróbáltam az özvegyet rábírni, nézzen más lakás után.

- Igaza van, sokkal olcsóbb és egészségesebb tud lenni az a ház, mint a tégla. Csak szigetelni kell körbe és érdemes meleg padlót, csempét rakni ahova kell. Én szívesen vezetem a munkát.

A gyakorlattal rendelkezõ, sokat tapasztalt férfiakat nem lehetett jobb belátásra bírni. Látva a végeredményt, be kell látnom, igazuk volt. Egykori romaversitasos képzõmûvész diákjaim, Kállai Henrik, Rátsch Jenõ és Kállai András felajánlásából került három új ablak a házra, s a vételáron felül maradt félmillióból - no meg az ide felhasznált IBO forrásból - aztán felújítottuk mindkét házat: kidobtuk a kemencét, javítottuk a falakat, megszüntettük a felázást, ablakokat cseréltünk, betonoztunk és laminált parkettát raktunk a szobákba, külön WC-t, kézmosót építettünk az öregházba. Teljesen kicseréltük a villanyvezetékeket és a fúrott kútból hidroforral bevezettük a vizet is. A gazdasági épületbe födémet és közfalakat építettünk, kialakítottunk egy szobát, fürdõszobát és konyhát, meleg vízellátással, csempéztünk, burkoltunk, festettünk, mázoltunk mindenütt és ástunk egy óriási emésztõt is, minthogy a településen nincsen csatornázás. Bakonyi Ágnes barátnõm személyes felajánlásából kéz alatt vásároltunk két hordozható cserépkályhát és vasrácsos kerítéskaput, ajtót.

Nagy Tibor a munka nagyján túl a megmaradt vályogot gyûjtögette össze és nekilátott a disznóól helyrehozásának. - Két kis malac, néhány tyúk az udvaron, meg egy kis szemes takarmány megmentene bennünket az éhezéstõl. Ha még az is teremne, egész gazdagnak érezném magunkat - mondta búcsúzóul a nagycsécsi özvegy, aki rokkant nyugdíjából aligha tudja kigazdálkodni álmai megvalósulását, és a téli tüzelõt.

A tatárszentgyörgyi özvegy

Csorba Róbertet és alig négyéves kisfiát 2009. február 23-án gyilkolták meg. A hatéves Bianka oldalából kellett a söréteket kimûteni, gyûrûsujja nyomorék marad egész életére. A huszonnégy éves Renáta asszony két pici gyerekkel maradt magára. Egykori házuk kormos gerendái ma is vádlón merednek az égre. A merénylet után http://c-press.hu




szüleihez költözött az özvegy, a tragédia feldolgozásában nem kapott segítséget. De ugyan hogyan is bízott volna a szakmájukat megcsúfoló közintézményekben, orvosban, rendõrben, tûzoltóban, hiszen olyan szarvashibák egész sora tetézi ezt a terrorcselekményt, ami újkori történelmünkben is ismeretlen.

A felháborodott és szolidaritásukat vállalók a helyszínen elsõnek mindig a férj szüleivel találkoztak, s a részvétüket kifejezni igyekvõk tettei, cselekedetei, pénze ritkán jutott el az özvegyhez. Így történt ez német barátainkkal is, akik személyesen tettek ígéretet 2009 õszén, és tavaly nyáron a Csorba szülõk házát javította a „Nemzetközi Újjáépítési Akció" önkénteseinek csapata. Az idén megfontoltan és körültekintõen jártunk el. Annak ellenére, hogy nem építettünk központi fûtést és kerítést a Csorba szülõknek, és a házuk tûzfalának bevakolását is rájuk hagytuk (a hozzávaló nyersanyagokat biztosítva) - nem velük folytattuk a szolidaritási akciót, hanem unokáiknak és özvegyen maradt menyüknek segítettünk fedelet teremteni.

Az alapot a biztosító kényszeredetten kifizetett és a gyermekek nevére letétbe helyezett 5,6 millió forintja jelentette. Ebbõl azonban aligha lehetett volna házépítésbe kezdeni. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták által adományozott két millió forint komoly segítséget jelentett, de még mindig nagy kérdés volt, hogyan lehet egy másik településen legalább egy telek megvásárlásával közelebb kerülni a célhoz? Matthieu és Laurent, francia barátaink személyes hozzájárulása a telek árával, önzetlen és gyors cselekvése megnyitotta a kaput. Ezúton is köszönjük nekik, Szüts Miklós festõmûvésznek pedig a közbenjárást. Május utolsó hetében hatfõs különítménnyel érkezett a Bauorden német önkénteseinek csapata. Az egyetemisták és értelmiségiek alkotta munkásbrigádnak versenytársa is akadt a családtagokból, rokonokból verbuválódott segítõkbõl. Tucatnyian ásták félmeztelenre vetkõzve, egymással versengve az alapokat. A korán jött nyárias napsütésben egy hét alatt elkészültek, és kiöntötték megvasalt betonnal az egy méteres alapokat. Balogh Tibor kõmûvesünk a falak tökéletességére ügyelt. Nem gyõzte osztani a munkát, hiszen a Phralipe borsodi önkéntesei három helyett tíz fõvel jelentek meg. Mára zárható a ház, lefedve, szigetelve, csatornázva a tetõ, kiépítve a víz, villany, kábeltévé, internet rendszer, belülrõl szinte teljesen kész, a központi fûtés befejezésétõl függ a folyosó vakolása és burkolása. Festés-mázolás, burkolás (a nyersanyag már rendelkezésre áll), kazán és radiátorok vásárlása és a külsõ szigetelés azonban a források fogytán - úgy tûnik - tavaszig várat magára. Reményeink szerint a család megkapja a többi áldozathoz hasonlóan a második milliós támogatást a közalapítványtól, s talán a biztosító elleni per is javukra dõl el. Azzal tökéletesen befejezhetik a házat. Mi most, csak ennyit tudtunk segíteni.

Önkéntesség - ennél és a többi helyszínen is emlegetem önkéntes segítõinket, de még nem mondtam el, hogy utazásukat és napi étkezésüket a Nyílt Társadalom Intézet Roma Programjának támogatása tette lehetõvé. Ha õk nincsenek, talán bele sem kezdünk a Nemzetközi Újjáépítési Akcióba. Õk biztosították az új ház építésének helyszínén a mûvezetõ jelenlétének költségeit, és azt, hogy naponta enni tudjunk adni munkásainknak.

Külön köszönettel tartozunk a Baptista Szeret Szolgálatnak, Leczó Sándor úrnak, szaniterek, számítógép és hozzátartozó asztal, székek és függönyök nagy örömet szereztek az áldozatok családjainak. Az Ökumenikus Segélyszervezet padlócsempéje és világítótestei is eljutottak a családokhoz, Nagy Tibor házában pedig az Oltalom Karitatív Szervezet segítsége biztosította a fürdõszoba csempézését. A Mazsihisz pénzadományából bejárati ajtók lettek a tatárszentgyörgyi özvegy házában.

Ha valami, hát az a kép jelképezi számomra az idei akciót, ahogyan az éppen Magyarországon tartózkodó Daishuke, a Genfben dolgozó japán fiatalember beáll hozzánk hetedik szamurájnak. Félmeztelen hátán a felkelõ nap tetovált sziluettje sötétlik. Alig látszik ki az alap gödrébõl. Ha nem látszana a tetoválás, a bõre színe miatt elsiklana a mieink között. Nem úgy német barátaink, fehér a bõrük, mint a mentõautó. Gondosan kell naptejjel bekenni, nehogy felégjenek. És a második hét végén, szépen piroslanak mindannyian. Bõrük, mint a frissen sült kenyér, „Lengi morcsi axtom peki, somnakuni mezil" - ahogyan mifelénk mondják. És ez az egészség, a testi és a lelki szépség jelképe. Adjon nekik a http://c-press.hu




Jóisten, erõt, egészséget, testi s lelki békét! Megérdemlik!

A rasszista támadások családjainak életét pedig kísérje szeretet és gondoskodás. Rászorulnak.

Daróczi Ágnes

C-PRESS

http://c-press.hu



A Phralipe és az önkéntesség January 30

Recommend Documents