„A NÕ ÉS A TÁRSADALOM” A NÕK MÛVELÕDÉSÉÉRT (1907–1913)
1
2
Kereszty Orsolya
„A Nõ és a Társadalom” a nõk mûvelõdéséért (1907–1913)
MAGYAR TUDOMÁNYTÖRTÉNETI INTÉZET BUDAPEST, 2011
3
A jelen kötet összeállításához szükséges kutatás az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával készült Szakmailag lektorálta: EHÉR
ATALIN
© Kereszty Orsolya, 2011 Photos © Rosika Schwimmer papers. Manuscripts and Archives Division. The New York Public Library. Astor, Lenox, and Tilden Foundations, 2011
ISBN 978-963-9276-92-5 ISSN 1416–5368
Nyomdai elõkészítés, borító: Tordas és Társa Kft. Nyomdai kivitelezés: RÉNOR 2003 Kft.
4
TARTALOM
Bevezetés ................................................................................... 9 Meghatározó elméletek: posztkolonializmus és gender ................................................................................. 13 Posztkolonialista mûvelõdéselmélet ................................ 14 Gender: régi-új nézõpont a nevelés- és andragógiatörténet-írásban .......................................... 21 Társadalmi nem és nemzet összefüggései ..................... 29 Nõk mûvelõdési lehetõségei a dualizmus kori Magyarországon ..................................................................... 35 A nõk középfokú oktatása .............................................. 39 Polgári leányiskolák ....................................................... 40 Felsõbb leányiskolák ...................................................... 42 Tanítónõképzõ intézetek ............................................... 47 Leánygimnáziumok és leánygimnáziumi tanfolyamok ................................................................ 50 Felnõttoktatás- és mûvelõdés fõbb jellemzõi a dualizmus kori Magyarországon ............................. 54 Az egyesületek szerepe a nõk mûvelõdésének elõmozdításában különös tekintettel a Feministák Egyesületére .................................................................. 64 A felnõtt nõk mûvelõdési lehetõségei ........................... 70 A korszak sajtójáról .............................................................. 79
5
A Nõ és a Társadalom szerepe a mûvelõdésben ............ 85 A folyóirat indulása .......................................................... 87 A Nõ és a Társadalom célja ........................................... 93 A folyóirat értékelése ....................................................... 96 A Nõ és a Társadalom tartalmi elemzése ........................ 99 Transznacionalizmus és egyetemesség ......................... 101 Transznacionalizmus és nemzetköziség ..................... 104 Kelet-reprezentációk ................................................... 121 Ex occidente lux ........................................................... 131 Lokális egységek és globális szervezõdések ............... 139 Harc a választójogért: „Rólunk, nélkülünk” ............................................... 151 Rekonstruált terek .......................................................... 161 Nõk társadalmi nemi szerepei ..................................... 165 A házasság újraértelmezése ....................................... 175 Nõk férfiakéval egyenlõ szintû nevelése .................... 185 A „nõi munka” és mozgalom rekonstrukciója a folyóiratban ........................................................... 190 Gyermekvédelem, anyavédelem, nõvédelem ............ 208 Szexuális nevelés és harc a prostitúció ellen .................................................... 215 Összefoglalás ......................................................................... 229 Köszönetnyilvánítás .............................................................. 233 Bibliográfia ............................................................................ 235 Elsõfokú források ......................................................... 235 Másodfokú források ..................................................... 235 A mellékletek forrása ......................................................... 245
6
(Schwimmer Róza)
7
8
BEVEZETÉS
A felnõtt nõk nem intézményes formában megvalósuló mûvelõdésének térnyerése szempontjából a dualizmus idõszaka kiemelkedõ jelentõségû a magyarországi andragógiatörténet-írásban.1 Az ügyért folytatott harcban fontos szerepe volt a korabeli feminista nõmozgalomnak. Erõs kultúrpolitikai beállítódását mutatja az a küzdelem, melyet a mozgalom elsõ éveiben a nõk mûvelõdéséért és fiúkéval egyenlõ oktatásáért folytatott.2 A nõmozgalmak története értelmezhetõ az egyes országos nemzeti történelme részeként, de – ahogy arra Susan Zimmermann rámutatott –, a nemzeti nõmozgalmak mind részesei voltak egy sokszínû, transznacionális társadalmi reformmozgalomnak, vagyis a korabeli nõmozgalmak egyaránt mûködtek lokális és globális kontextusokban.3 A nõmozgalmak markáns nemzetközi dimenziója volt az oka an1
2
3
Szapor Judith egy 2004-es összegzõ tanulmányában hívja fel a figyelmet arra, hogy a nõmozgalmak története még mindig elhanyagolt kutatási terület Magyarországon. A nõtudomány (Women's Studies) mint kutatási terület és egy egyetemi diszciplína még csak gyerekcipõben jár. Szapor, 2004. 189. N. Szegvári, 1969. 141. Késõbb, az 1905-ös évektõl egyre inkább megjelenik a mozgalom célkitûzésében, és hangsúlyosabb lesz a nõk választójogáért folytatott harc. Magyarország sajátságos és egyedülálló pozíciójából – egyszerre volt központi és periferiális helyzetben – adódóan a nyugati politikai, filozófiai és társadalmi eszmék mind hatással voltak rá. Ugyanakkor ezek az eszmék idõbeni késéssel érkeztek meg a térségbe, és alapvetõ változáson mentek közben keresztül. Szapor, 2004. 189.
9
9
nak, hogy a különbözõ országokban, eltérõ célokkal, szervezeti mûködéssel, elképzelésekkel mûködõ lokális mozgalmak között látszólag megmagyarázhatatlan hasonlóságok voltak, de ugyanakkor, köszönhetõen az egyedi esetek és a transznacionális hasonlóságok közötti komplex kapcsolatnak, a nemzeti mozgalmak gyakran megõrizték egyedi, megkülönböztetõ vonásaikat. A nõmozgalmak történetírásának analitikus és interpretív horizontjait nagyban szélesíti az, ha mind a globális, mind pedig as lokális kontextust, valamint kötõdéseiket egyaránt a vizsgálat tárgyává tesszük.4 Az intézményes oktatást tekintve, az 1868-as Eötvös-féle népoktatási törvény rendelkezett a „tömegek” oktatásáról, beleértve a nõket is. Az 1870-es években – elsõsorban a Veres Pálné5 köré csoportosuló mozgalom hatására – egyre többször és intenzívebben fogalmazódott meg a lányok középfokú oktatásának kívánalma, összhangban a korabeli „fejlett” európai térségekkel. A reformgondolatok és követelések „bázisa” a korabeli nõmozgalom volt, mely elsõdleges célja mellett (a nõk választójogának kivívása) kiemelt célként kezelte a nõk intézményes oktatását. A kezdeti, Veres Pálné nevéhez fûzõdõ, a lányoknak a fiúk középiskolai oktatásával egyenlõ szintû oktatás megvalósulását sürgetõ elképzeléseket a mindenkori kormányzat fokozatosan háttérbe szorította, és a felsõbb leányiskolákat igyekezett a középosztály igényeinek megfelelõen, a magyar nemzet érdekeit szem elõtt tartva, a lányok „természetes” (biológiai) szerepeit hangsúlyozó oktatást megvalósító intézményekként megszervezni. Mindezzel párhuzamosan nem csökkent azoknak a száma, akik a „valódi” középfokú oktatást sürgették a lányok számára. Egy évvel azután, hogy Wlassics Gyula megnyitotta az egyetemek böl4 5
Zimmermann, 2000. 1. Veres Pálné Beniczky Hermin (1818–1895), az Országos Nõképzõ Egyesület egyik alapítója.
10
10
csész, gyógyszerész és orvosi karait a nõk elõtt, 1896-ban szintén Veres Pálné kezdeményezésére, társadalmi összefogás eredményeként megnyílt az elsõ magyarországi leánygimnázium.6 Köszönhetõen annak, hogy még csak egy kibontakozóban levõ folyamatról beszélhetünk a dualizmus elsõ felében, a nõk jelentõs tömege nem részesülhetett intézményesen szervezett oktatásban a korabeli Magyarországon. A nõk öntudatra ébresztése, vagy egyszerûen a figyelemfelkeltés mindvégig kiemelt célja volt a nõmozgalmaknak. Ennek egyik megvalósulási útja a különbözõ összejövetelek, tudományos, ismeretterjesztõ és kulturális (szórakoztató) programok mellett a különbözõ egyesületekben mûködõ, vagy azokhoz szorosabb-lazább szállal kötõdõ nõk mûvelõdésének elõsegítése, megszervezése volt. A 19. század a civil társadalom kezdeti szervezõdésének idõszaka, melynek során számtalan, nõket és férfiakat egyaránt tömörítõ egyesület alakult a korabeli Magyarországon.7 A 19. század második fele volt az az idõszak, melynek során – köszönhetõen a globális, nemzetközi szinten is mûködõ nõmozgalmaknak – több olyan szervezet alakult, mely a felnõtt nõk mûvelõdését, szabadidõs tevékenységét segítette, vagy egyszerûen csak alkalmat adott a közös gondolkodásra.8 Lényeges, hogy ezek a szervezetek társadalmi osztály és felekezet szerint (esetenként érdeklõdési kör szerint is) erõsen differenciáltak voltak. A dualizmus kori nõegyesületek általában karitatív vagy vallásos célból alakultak, közös céljuk a nõk helyzetének javítása volt. 1896-ban alakult meg például a Nõtisztviselõk Országos Egyesülete az elsõsorban irodai 6 7 8
Lásd részletesen: N. Szegvári, 1969. 294–335., Kéri, 2008. 101–112., Kereszty, 2010. 198–213. Burucs, 1993. Kéri, 2008. 78.
11
11
munkát végzõ nõk gazdasági és társadalmi érdekeinek védelmére.9 Írásom középpontjában A Nõ és a Társadalom folyóirat (1907–1913) áll. Az elméleti keretet alkotó, elsõsorban a társadalmi nemek tudományára (gender studies) építõ bevezetés után, nagyrészt az Amerikai Egyesült Államok különbözõ levéltáraiban található források alapján elemzem a folyóirat indulását, az azt övezõ hazai és nemzetközi társadalmi párbeszédeket és vitákat, illetve a folyóirat, és a szerkesztõ Schwimmer Róza saját magára vonatkozó, a késõbbi években folyamatosnak tekinthetõ önértékelését. A középpontban a folyóirat tanulmányainak elemzése áll, mely rávilágít a társadalmi nemek tudománya szempontjából is jelentõs problématerületek – úgymint például transznacionalizmus, lokális és globális síkok a történetírásban, egyetemesség-különbözõség, „kelet”–„nyugat” dichotómia – fontosabb kérdéseire, az egyes témákhoz kapcsolódó levéltári források integrálása pedig lehetõvé teszi az árnyaltabb megfogalmazásokat, a meglevõ szakirodalmi megállapításokon túlmutató kérdések megválaszolását.10 Az elemzés kapcsán példákkal illusztrálom az elméleti keretben a társadalmi nemek tudománya történetírásra, elsõsorban a nevelés- és mûvelõdéstörténetre vonatkozó fõbb megállapításait, különös tekintettel a magyarországi kontextusra. Munkámban nagy hangsúlyt fektetek a Magyarországon eddig ismeretlen vagy kevéssé ismert kapcsolódó források közlésére.11 9 10
11
N. Szegvári, 1969. 127–139. A dualizmus oktatástörténetére vonatkozó dokumentumok nagy része a második világháborúban és az 1956-os, a Magyar Országos Levéltárban kitört tûzben megsemmisült. Annak oka, hogy kevés magyarországi forrás áll rendelkezésre elsõsorban az, hogy miután Schwimmer Róza, a magyarországi feminista nõmozgalom egyik vezetõje az USA-ba emigrált, teljes levelezését, feljegyzéseit, naplóját, telefonregiszterét az Egyesült Államokba szállíttatta. Lásd a Mellékletekben Schwimmer Róza dolgozószobájában az Archívumot megörökítõ fényképet.
12
12
MEGHATÁROZÓ ELMÉLETEK: POSZTKOLONIALIZMUS ÉS GENDER
A jelen munkában tárgyalt kérdések és problémakörök nem elemezhetõek kizárólag országhatáron belül, mert ekkoriban a korabeli nõmozgalmak kiterjedt nemzetközi kapcsolati hálóval rendelkeztek, az eszmék ide-oda vándorlása, importálása és exportálása jól nyomon követhetõ. Így mindenképpen indokolt a Magyarországon felvázolt, kívánt, és megvalósított mûvelõdési lehetõségek szélesebb körû, egy nem csak lokális, de globális képet is mutató vizsgálata. Mindehhez szükséges egy olyan elméleti keret, mely egyrészt a kutatás integrált részének tekinti a társadalmi nem kategóriáját,12 másrészt pedig – köszönhetõen elsõsorban a globális témáknak – alkalmat ad a posztkolonialista szemléletmód alkalmazására is.
12
A társadalmi nemek tudományának elméleteire is reflektálva. Lásd a Gender: egy régi-új nézõpont a nevelés- mûvelõdés- és andragógiatörténet-írásban címû fejezetét.
13
13
POSZTKOLONIALISTA MÛVELÕDÉSELMÉLET A feminista nõmozgalom nemzetközi színtéren való aktív és markáns részvétele alkalmat ad – leginkább saját folyóiratában, A Nõ és a Társadalomban megjelent írások kapcsán – „kelet” és „nyugat” kategóriáinak, a „fejlõdõ” és „fejlett”, „haladó” és „elmaradott” országok dichotómiájának elemzésére, de- és rekonstrukciójára.13 Mindehhez egy hatékony és az Európa-centrikusságot kimozdító elméleti és módszertani keret, szempont- és nézetrendszer szükséges, mely jelen esetben a társadalmi nemek tudománya mellett a posztkolonializmust14 jelenti. Ahhoz, hogy a szövegeket az adott történeti kontextusban értelmezni lehessen, figyelembe kell venni Magyarország „keleti”, Ausztria vágyott „nyugati” pozícióját az Osztrák–Magyar Monarchiában.15 Magyarország a dualizmus korában egyedülálló és különleges pozícióban volt, hiszen hatással voltak rá a legmeghatározóbb nyugati politikai, társadalmi folyamatok, elméletek, de ezek az országba jóval késõbb érkeztek meg, és jelentõs átalakuláson mentek keresztül.16 A rendkívül széles körben kutatott és jelentõs személyi13
14
15 16
Írásomban „kelet” és „nyugat” mindvégig idézõjelben szerepelnek mégpedig azért, hogy érzékeltessem azt, hogy üres kategóriák. Mindkettõ homogénnek, rögzítettnek és megkérdõjelezhetetlennek ábrázol viszonylagos, szemléletmódtól függõ, bonyolult és flexibilis hatalmi és érdekviszonyban konstruálódó, és önmagukban is sokszínû politikai térségeket. A posztkolonializmus elméleté(ei)nek az angolszász területeken kiterjedt és széles körû irodalma van. Magyarországon leginkább az irodalomtörténet-írásban és a mûvelõdéselmélet területén találkozhatunk magyar nyelvû szövegekkel. Ebben a részben röviden bemutatom a posztkolonializmus elméletét, majd a neveléstörténet-írással való kapcsolatát elemzem. Ehhez lásd Zimmermann, 2000. Jelen munkában lásd részletesen a Transznacionalizmus és egyetemesség címû fejezetet. Szapor, 2004. 189.
14
14
ségek által fémjelzett posztkolonializmus térnyerése szorosan köthetõ a gyarmatosított államok gyarmatosítás alól való felszabadulásához, de ma a posztkoloniális mûvelõdéselmélet nem korlátozódik azokra országokra, melyek gyarmati múlttal rendelkeznek.17 Maga a fogalom is legalább kétjelentésû, hiszen egyrészt közvetlenül utal a függetlenség elnyerése utáni idõintervallumra. Jelen írás szempontjából a posztkolonializmus elméletének és módszertanának jelentõségét – bár röviden kitérek a fõbb alkotók mûveire és megállapításaira18 – leginkább a második értelmezésében használt, kritikus nézõpontként való megfogalmazása jelenti. Egy olyan megközelítés, mely nem „Európát” (Nyugat-Európát értve alatta), a „nyugatot” tekinti az elemzésben referenciapontnak, hanem a referenciapontok esetlegessége, flexibilitása mellett foglal állást. Egy olyan nézõpont mellett, mely nem a „haladó” és „fejlett” Európán keresztül próbál meg megérteni Európán kívüli térségeket, hanem mindig az adott kontextusban értelmezi a szövegeket.19 A nemzetközi nõmozgalomba beágyazódott, abban – leginkább a századforduló utáni idõszakban – tevékeny részt vállaló magyarországi feminista nõmozgalom, illetve annak reprezentációi saját folyóirata hasábjain alkalmat adhatnak a posztkolonialista szempontrendszerben történõ elemzésre. Szamosi Gertrúd A posztkolonialitás címû tanulmányában utal arra, hogy a posztkolonialitás intézményesülõ és megszilárduló kritikai diskurzusa messze túlmutat a „Harma17 18 19
Tárnok, 2004. Ehhez lásd az összegzõ mûveket: Abraham, 2007., Loomba, 2007., Gandhi, 1998., McLeod, 2007. Az egyetemes neveléstörténet írását célként kitûzõ, elsõsorban összehasonlító szemléletû munkákat összegzõ mûvében szintén emellett foglal állást Kéri Katalin is, külön hangsúlyozva a „nem nyugati” nézõpont fontosságát a kultúrák megértésében, az egyén attitûdjeinek és szemléletmódjának formálásában. Kéri, 2010.
15
15
dik Világ” történeti és politikai realitásán, ugyanis minden olyan etnikai öntudatformálódásnak létezik posztkoloniális olvasata, mely közösségek tudattalan hatalmi törekvéseinek kohójában született; értelmezésében pedig Közép-Európa gazdag a „kölcsönös kolonizálások szövedékébõl font értelemképzési hálókban”.20 Susan Zimmermann a 19–20. századfordulós magyarországi nõmozgalmak elemzésénél arra hívja fel a figyelmet, hogy szükséges lenne egy olyan történetírási irányzat, mely kilép a hegemón „nyugati” szemléletmódból, nem a „nyugat”-ot tekinti a történelem központi modelljének, és nem általánosítja a nyugati történelmi fejlõdés folyamatát az egész világra.21 A 19–20. századfordulós nõmozgalmak törekvései és harcai eredményeként létrejött A Nõ és a Társadalom folyóirat alkalmat ad a Zimmermann által felvetett, elsõsorban a társadalmi nemek tudományán belül megfigyelhetõ posztkolonialista megközelítés és szemléletmód alkalmazására. A posztkolonializmus „elõzményeiként” Frantz Fanon és Mahatma Gandhi munkássága tekinthetõ, akadémiai intézményesülése Edward W. Said 1978-ban megjelent Orientalizmus címû mûvéhez kötõdik,22 mely alapvetõ volt az eurocentrizmus központi és univerzális értékeinek kizökkentésében. A posztkolonializmus egyrészt – ahogy látható volt – jelent egy történelmi periódust, másrészt pedig egy olyan ideológiai orientációt, melynek során a már szabad államok megpróbálnak eltávolodni a gyarmatosító struktúráktól és gondolkodásmódtól. Mindezzel párhuzamosan és szorosan összefüggõen megindul egy folyamat, mely górcsõ alá veszi a gyarmatosító diskurzust meghatározó fogalmakat, mint a faj, nem, társa20 21 22
Szamosi, 1996. 418. Zimmermann, 2000. Said, 1995. (elsõ kiadás: 1978) Said mûvét késõbb sok kritika érte, melyekre maga is reagál mûvének késõbbi kiadásának „Utószavában”, és némely esetben felülbírálja saját álláspontját. Tárnok, 2004.
16
16
dalmi osztály, nemzetállam. Mindig kérdés marad azonban, hogy a gyarmatok hivatalos függetlenségével eltûnnek-e a gyarmatosítás határai. A dekolonizáció ebben a megközelítésben tehát nem csak egy formális politikai folyamat, hanem létrehozott különbözõ elméleteket, melyek a reprezentációhoz, történelemhez, nyelvhez, kultúrához, a kapitalista modernizmushoz köthetõek; leginkább az eurocentrikus felvilágosodás paradigmájának ellenpontjaiként.23 Prakash szerint a posztkolonializmus egy olyan területen helyezkedik el, mely a nyugati dominancia területén sem belül, sem kívül nincsen, hanem kizárólag érinti azt. A területtel foglalkozó kutatók maguk is felhívják a figyelmet arra, hogy a posztkolonializmus – mivel maga is egy kritikai fogalom – folyamatosan (ön) kérdésfeltevésre késztet, egy rendkívül vitatott terület. Legvégsõ célja a posztkolonialista elméleteknek mindig a társadalmi cselekvés, egy egyenlõbb társadalom alapjainak megteremtése. Ehhez kapcsolódik az az ellentmondás vagy nézetkülönbség, mely szembeállítja az elmélet/kultúra/irodalom fontosságát a valós politikai cselekvéssel és szerepvállalás fontosságával. A posztkoloniális mûvelõdéselmélet hozzájárulhat különbözõ kultúrák globális, egyetemes, világméretû perspektívájú elemzéshez. A neveléstörténet- és andragógiatörténet-írásban is egyre inkább hangsúlyos az, hogy nem elégséges mindösszesen helyi, országonkénti történeteket írni. Hasonlóképpen megkérdõjelezhetõ – már csak a különbözõ nézõpontok, elemzési módok okán is – egy olyan összehasonlító történetírás, mely az egyes országok történetének megírása után, azo-
23
A kritikák leginkább azt emelik ki, hogy a posztkolonialista elméletek kritikátlanul elfogadták a globális kapitalizmust mint egy olyan keretet, melyben mûködhetnek.
17
17
kat hasonlítja össze.24 Az egyénben a kultúrákat sokszínûségükben értelmezni és értékelni tudó, a saját elfogult, hatalmi és érdekviszonyokba ágyazott nézõpontra reflektálni tudó szemléletmód (ki)alakításához valóban szükség van egy nemzeteken, országokon átívelõ történetírásra. Az egyetemességre, globális nézõpontra való törekvéssel de- és rekonstruálható a hagyományos „nyugati” történetírásban létrejövõ „kelet”–„nyugat” dichotómia, és lehetõvé válik egy olyan történelem létrehozása, melyben nem e két rögzített, és bizonyos attribútumokhoz kötött hatalmi pólus mentén rendezõdik a különbözõ kultúrák pozíciója. Kéri Katalin legújabb, a témára vonatkozó 2010-es tanulmányában részletesen bemutatja és elemzi azokat a – leginkább ezidáig külföldön megjelent – mûveket, melyek ezt a fajta egyetemes, összehasonlító, vagy országokon átívelõ szemléletmódot próbálták érvényesíteni a neveléstörténet-írásban. Tanulmányában rámutat arra, hogy miért lényeges a világméretû perspektíva a neveléstörténet tanulmányozásában. Salimova és Dodde kézikönyvükben fogalmazzák meg azt, hogy az egyetemes szintû neveléstörténet hozzájárulhat a tudományos és multiperspektivikus szemléletmód alakulásához mégpedig a közös pontokon, az összekapcsoló elemeken keresztül úgy, hogy közben rámutat az egyediségekre. A „nyugati” neveléstörténet-íráson belül is megfigyelhetõ egy olyan irá24
Kéri Katalin szintén e problémakör tárgyalása során arra hívja fel a figyelmet, hogy egyrészt ezek az elemzések sosem teljesek, hiszen lehetetlen az emberiség teljes múltjának a megjelenítése, másrészt pedig az egyes országok homogénként kezelt neveléstörténet-írása elmoshatja a az egyes népcsoportok, nemzetek, csoportok jellemzõit. Ezekben az esetekben szintén probléma, hogy nem valósul meg az egyetemes, glóbusz-szintû szintézis. E helyett egy olyan megközelítést javasol, mely a világ különbözõ térségeiben jeles pedagógiai gondolkodók történetét gyûjti össze, így mutatva be az egyes korok és területek pedagógiai eszmék, gondolatok és gyakorlatok vándorlását. Kéri, 2010. 273.
18
18
nyú törekvés, mely nem kizárólag a „nyugati” neveléstörténet bemutatását tûzi ki célul, de ugyanilyen fontosnak tartja, hogy megjelenjenek „más” kultúrák is.25 Fontosnak tartom, hogy legalább kétféle megközelítést elkülönítsünk. Az egyik szerint lényeges az, hogy megjelenjenek, „leíródjanak” a „nem nyugati” térségek, kultúrák is. Egy Másik megközelítés szerint, nem csak a megjelenés a fontos, hanem az ábrázolásmód milyensége is, a saját, nem a „nyugat”-ot referenciapontként tekintõ pozíció saját kontextusban való értelmezése, megalkotása és elemzése is. A második esetben nem kizárólag leíró jelleggel jelennek meg a „nem nyugati” kultúrák, de saját helyzetükbõl adódóan, mint az elemzés önálló szubjektumai, aktorai, referenciapontjai. Ez felveti a történeteket létrehozó szubjektum-pozíciójának a kérdését is, általánosságban azt, hogy mennyiben képes a történetíró kilépni saját helyzetébõl? Létezik olyan megközelítés, mely szerint ez nem lehetséges, a „nyugati” kutatók nem tudnak kilépni saját „nyugati” látásmódjukból.26 A posztkoloniális mûvelõdéselmélet a saját szemléletmódból való kilépéshez, a szemléletmód váltásának lehetõségéhez jelent egy értelmezési keretet. A korabeli magyar nemzetépítõ diskurzusokra és oktatáspolitikai intézkedésekre, valamint a heteroszexuális család metaforájában elképzelt27 középosztálybeli nemzetkonstruk25 26
27
Kéri, 2010. 266. Idézi: Kéri, 2010. 266. Kéri Katalin írásában felsorol olyan példákat is, amikor „nem nyugati” szerzõk írják meg saját térségük történetét, például a gyarmatosítók szempontja helyett, az õslakosok szemszögébõl tárgyalva. Kéri, 2010. 268. A „kelet”-„nyugat” dichotómia dekonstruálásának egyik módja a fogalmak és meglévõ részrehajló elvárások felülvizsgálata, a jelenségek kizárólag az adott kontextusban való elemezése, vagyis a történetek újraírása. Ehhez lásd: Kéri, 2010. 269–270. A nemzetek mint képzelt közösségek témaköréhez lásd Benedict Anderson meghatározó mûvét: Anderson, 1991.
19
19
cióra nagy hatással voltak a helyi és nemzetközi nõmozgalmak követelései. A magyar nemzetkonstrukció fluktuálását tekintve a tantervek, rendeletek és utasítások szintjén megvalósuló korabeli oktatáspolitikai döntések mellett a korabeli nõmozgalmaknak is jelentõs szerepük volt. A nõmozgalom nemzetközi összefogást hirdetett. Schwimmer Róza szerint például az egyik legfontosabb dolog a nõk közötti sorsközösség, egységesség és összefogás volt a nemzetközi vonalon.28 A nõmozgalom a nõi érdekeket képviselte mind nemzetközi, mind országos szinten; a kettõ azonban szorosan összefüggött. Éppen a nemzetköziség hangsúlyozása miatt gyakran vádolták a nõmozgalmat nemzetietlenséggel vagy akár nemzetellenességgel. A nemzetietlen (helyenként) nemzetellenes vádak értelmezésének forrása a korabeli magyar nemzetkonstrukciókban keresendõ. A magyar nemzetkonstrukciókból következõ oktatáspolitikának nem volt érdeke az, hogy a nõknek a biológiai és kulturális reprodukciós funkciókra felkészítõ oktatáson kívül magasabb szintû oktatást és a privát szférán kívüli tereket is biztosítson (mely esetleg veszélyeztette volna a magyar nemzetépítés szempontjából elsõdleges funkciók sikerét).
28
Schwimmer Róza, „Vita a feminizmusról,” (1909): 35–38.
20
20
GENDER: RÉGI-ÚJ NÉZÕPONT A NEVELÉS- ÉS ANDRAGÓGIATÖRTÉNET-ÍRÁSBAN Susan Zimmermann a társadalmi nemek tudományának kelet-közép európai és posztszovjet területeken megfigyelhetõ intézményesülése történelmének elemzése során mutat rá arra, hogy a társadalmi nemek tudománya, vagyis a gender studies „akármerre tekintünk, valamilyen formában mindenütt jelen van (…) S bármennyire korlátok közé szorított és/vagy veszélyeztetett ez a folyamat, az »államszocializmus« utáni idõszakot mégiscsak felfoghatjuk a társadalmi nemek tudományának diadalmeneteként is.”29 A magyarországi nevelés-, mûvelõdés-, és andragógiatörténet-írás figyelme az elmúlt pár évben fordult kifejezetten és erõteljesebben a társadalmi nem (gender) mint elemzési kategória felé. Pozitívumként értékelhetõ, hogy egyre több tanulmány szól, valamint egyre több konferencián hallhatunk a gender elemzési szempontját is „használó” kutatásokról. Az is megfigyelhetõ ugyanakkor, hogy még mindig egy-egy konferenciát rendeznek a társadalmi nem témakörében, folyóiratok egy-egy tematikus száma jelenik meg. Az ritkábban figyelhetõ meg, hogy konferenciák, folyóiratok integrált része lenne a társadalmi nem elemzési szempontja a nevelés- és mûvelõdéstörténetben.30 Ez egyrészt ugyanis jelenti azt, hogy a társadalmi nem bekerült a hazai nevelés-, mûvelõdés-, és andragógiatörténeti diskurzusba, másrészt pedig feltehetõ a kérdés, hogy milyen formában. Kérdés, hogy amikor társadal29
30
Tanulmányában Zimmermann részletesen elemzi a felsõoktatási rendszer különbözõ szintû, érdekek menti átsrukturálása és a társadalmi nemek tudományának sikeres intézményesülése közötti kapcsolatot. Zimmermann, 2007. 25. Erre hívta fel a figyelmet Thun Éva is 1996-os tanulmányában. Thun, 1996.
21
21
mi nemrõl van szó, vajon a kutatók reflektálnak-e a mögötte húzódó elméleti keretre és módszertanra, vagy ezek az írások kizárólag és inkább a nõkrõl szólnak? Ahogy arra már Joan Wallach Scott is rámutatott a történettudományokban úttörõnek számító tanulmányában,31 a társadalmi nem elemzésekor szükség van elméleti keretre, különben hiábavaló a nagyszámú, jó színvonalú történeti munka. Ennek ellenére, bár egyre több kutatás épít a társadalmi nemek tudománya eredményeire, vagy inkább csak integrálja a társadalmi nem elemzési kategóriáját, annak definiálásával, az ahhoz tartozó – nemzetközi szakirodalomra épülõ – elméleti és módszertani keret felvázolásával ritkán, vagy egyáltalán nem találkozhatunk a magyarországi szakirodalomban. Petõ Andrea a nõtörténetírás történetérõl szóló munkájában Pierre Nóra definíciójából kiindulva – mely szerint a történelem az emlékezés helye, és hatalmi kérdés, hogy ki és mire emlékszik, ki uralja a múltat és az emlékezetet –, a nõtörténetírás céljaként fogalmazza meg a nõknek a történeti elemzések középpontjába való állítását. Cél tehát a nõket az elemzések alanyaivá tenni, megvizsgálni a politikai eseményekben, mozgalmakban, társadalmi változásokban játszott szerepeiket. A nõtörténetírás 30 éves történetének három korszakát és megismerési modelljét különíti el. A nõtörténetírás elsõ korszaka, a kompenzációs-szeparatista iskola az 1970-es és 80-as évekre tehetõ, amikor is célként fogalmazódott meg a nõk láthatóvá tétele. A rendszeres történeti elemzések elsõ eredményeiként a híres nõk életrajzait, a nõk intézményeit, iskoláiknak történetét, a nõi munkavállalás, a fizetett és az otthoni, fizetetlen munka kialakulásának történetét, valamint a család, családmodellek és reprodukció történetét említhetjük. A 70-es évekre jelentõs irodalom született a nõtörténet témakörében. Ekkor azonban a nõtörténet még 31
Scott, 2001. (elsõ megjelenés:1986)
22
22
inkább a tények leírására fókuszált, és nem újszerû elméletek és módszertan létrehozására. A második korszak, az integrációs iskola volt, mely a nõket mint társadalmi csoportot vizsgálta a társadalomtörténeten belül, és ehhez a különbözõ, már meglévõ tudományok módszereit használta. Ennek is köszönhetõen ezek a kutatások a kezdetektõl fogva erõsen interdiszciplináris jellegûek. A második korszakhoz kapcsolható a hagyományos politikatörténet-írás megkérdõjelezése, melyben a történelmet a férfiak idõrendben megírt történetének tekintették. Ugyanakkor a második korszaknak sem sikerült a történetírás alapkategóriáit megkérdõjelezni, mégis pozitívumként értékelhetõ, hogy a nõtörténetírások és a nõtörténetet kutatók bekerülhettek a hagyományos intézményi struktúrákba. Az elsõ két korszak a women’s studies, vagyis a nõtudományok intézményesülését eredményezte. A 80-as évek elejére ez együtt járt az intézményes és intellektuális elszigetelõdéssel, és a társadalmi nem fogalmának megszületésével. A harmadik korszakot Joan Kelly alapozta meg, és egyértelmûen köthetõ Joan Wallach Scott a korban úttörõnek számító, 1986-os elõadásához.32 Ekkor a társadalmi nem már mint elméleti kerettel is bíró módszer jelenik meg a tudományos diskurzusban. Azt vizsgálja, hogy melyek azok a nõk és férfiak által létrehozott formák, melyek a társadalmi különbségeket meghatározzák, és ezek hogyan kapcsolódnak a hatalomhoz. 33 Még mielõtt rátérne a társadalmi nem fogalmának meghatározására, a kidolgozott elméleti keretre és módszertanra, valamint azt integráló kutatások elemzésére, Scott rámutat, hogy a „társadalmi nem” legegyszerûbb formában szinonimája a „nõk” szónak: „Minden olyan cikk és könyv, amely a nõk történelmének témájában az utóbbi néhány évben megjelent, 32 33
Scott, 2001. Lásd: Petõ, 2001.
23
23
címében a »társadalmi nemmel« helyettesítette a »nõk« szót.”34 Ez a szóhasználat Scott szerint a tudományterület politikai szempontból való elfogadhatóságát jelöli, a mû tudományos alapjait hivatott jelezni, merthogy a „társadalmi nem” lényegesebben objektívabbnak és semlegesebbnek tûnik, mint a „nõk” kifejezés, valamint könnyebben beilleszthetõ a tudományos paradigmába, merthogy elkülönül a feminista politikától: „Míg a »nõtörténelem« kifejezés (…) meghirdeti a politikáját azzal, hogy a nõket társadalmi alanynak tekinti, addig a »társadalmi nem« meghatározás magában foglalja, de nem nevezi meg a nõket, így nem jelent kritikai veszélyt.”35 Másfelõl, a „társadalmi nem” a „nõk” helyettesítõjeként jelentheti azt is, hogy az egyik nem vizsgálata magában foglalja a másik nemet is, és így a nõkrõl szóló információk egyben szólnak a férfiakról is. Ez a megközelítés azt hangsúlyozza, hogy a nõk világa részese a férfiak világának, azáltal és abban jött létre. Scott „társadalmi nem” definíciója két részbõl és több altételbõl áll, melyek kölcsönös kapcsolatban vannak egymással. Meghatározásában a társadalmi nem jelenti egyrészt a nemek közötti különbségeken alapuló társadalmi kapcsolatok alkotóelemét, valamint a hatalmi kapcsolatok elsõdleges jelölési módját. A nemek közötti különbségeken alapuló társadalmi kapcsolatok alkotóelemeként négy egymáshoz kapcsolódó elem alkotja: kulturálisan hozzáférhetõ jelképek, normatív fogalmak, a társadalmi intézményekrõl és szervezetekrõl szóló utalások, és a szubjektum identitása. „A történészeknek inkább azokat a módokat kell megvizsgálniuk, ahogy a társadalmi nemmel felruházott identitások létrejönnek, majd az így nyert eredményeket kell hozzákapcsolniuk egy sor tevékenységhez, társadalmi szervezõdéshez és történetileg meg34 35
Scott, 2001. 130. Scott, 2001. 130.
24
24
határozott kulturális ábrázoláshoz.”36 A fent említett négy elem közül egyik sem mûködik a többi nélkül, de nem egyidejûleg mûködnek, egyszerûen csak tükrözik egymást. A történettudomány feladata Scott szerint annak vizsgálata, hogy mi a kapcsolat a négy elem között. A társadalmi nem elméletbe foglalása a Scott-féle definíció második felében jelenik meg, mely azt állítja, hogy a társadalmi nem a hatalmi viszonyok elsõdleges jelölési módja, egy olyan terület, amely által a hatalom megfogalmazódik. Nem tekinthetõ az egyetlen ilyen területnek, de a szerzõ szerint Nyugaton, a zsidó-keresztény és az iszlám hagyományban az egyetlen tartós és ismétlõdõ módja a hatalom kifejezésének. Bourdieu szerint: „A társadalmi nem objektív referenciakészletként létrehozott fogalmai építik fel az egész társadalmi élet konkrét és szimbolikus szervezetének észlelését.”37 A „társadalmi nem” nem egy metafogalom, hanem reflektív, önmaga is folyamatos vizsgálat tárgya, és elengedhetetlen annak a vizsgálatához, hogy hogyan jöttek létre a társadalmi nemmel felruházott identitások. A társadalmi nem kategóriája arra figyelmeztet, hogy férfi és nõ üres kategóriák, nem bírnak önálló jelentéssel, de másfelõl túlzottan telítettek is, mert többféle, változó definíciót hordoznak magukban: „Üres, mert nem rendelkezik tapasztalattól független, általános érvényû jelentéssel. És telített, mert ha állandónak tûnik is, még mindig alternatív, eltagadott vagy elfojtott definíciókat hordoz magában.”38 A társadalmi nem elemzési kategóriájának használata olyan történelmet teremt, mely új megvilágításba helyez régi kérdéseket, és újabb, lehetséges kérdések megfogalmazására ösztönöz. A társadalmi nemek történetének írói a posztmodernhez közeli diskurzuselemzést használják, elutasítva a nagy narratívákat. 36 37 38
Scott, 2001. 146. Idézi: Scott, 2001. 147. Scott, 2001. 152.
25
25
Tamar Mayer egyik összefoglaló mûvében fogalmazza meg azt, hogy a társadalmi nem (gender) – csakúgy mint a szexualitás, nacionalizmus – társadalmilag és kulturálisan megkonstruált kategóriák, melyek fontos szerepet töltenek be egymás létrehozásában is. E folyamat eredményeképpen, vagy ezzel párhuzamosan létrehozzák a privilegizált „mi” kategóriáját, és a „másik” kirekesztõdését.39 Az egyén identitáskomponensei – mint a nem, faj, etnicitás, szexualitás – mindig a szükségszerûen kijelölt „másik”-kal ellentétesen konstruálódnak meg kulturálisan és társadalmilag egyaránt, vagyis ezen kategóriák globálisan összefüggenek. Judith Butler a performativitásban látja a társadalmi nem lényegét. A performativitás jelenti ebben az esetben azt a folyamatot, melynek során a társadalmi reprodukció létrehozza a társadalmi nemet. Vagyis, ahogy teszünk/viselkedünk határozza meg azt, hogy mivé válunk, függetlenül a biológiai kromoszómáktól.40 A társadalmi nem tehát nem egy fix kategória, hanem egy bonyolult, nem egyértelmû terület, mely mindig egyéni és intézményes hatalmi folyamatok eredményeképpen jön létre. A leggyakrabban felmerülõ kérdés a társadalmi nem elemzési kategóriája kapcsán, hogy mennyiben tehetõ különbség a társadalmi nemek története (gender history) és a nõtörténelem (women's history) között. Ruth Watts, a nevelés- és mûvelõdéstörténet egyik kiváló kutatója a History of Education nagy múltú tudományos folyóirat 1976–2004 közötti számait elemezve41 mutat rá arra, hogy a „gender”, „gender studies” kategóriáit meglehetõsen „lazán” használ-
39 40 41
Mayer, 2000. 1–2. Butler. 1990. A tanulmányok listáját lásd: Watts, 2005b.
26
26
ják, gyakran a „nõk” kategória szinonimáiként.42 Ennek elsõsorban az az oka, hogy a kettõ között a határ annyira elmosódott, hogy nehéz megkülönböztetni õket.43 A társadalmi nem mint elemzési kategória jelentõségét az elmúlt két évszázad kutatásai egyértelmûen hangsúlyozták. A kérdés leginkább az, hogy a társadalmi nemi kérdés (gender) egyre inkább megvalósuló láthatósága hozzájárult-e ahhoz, hogy megváltoztassa a gender-értelmezéseket, és hatott-e az egész tudományterületre?44 Elsõsorban az angolszász területekre jellemzõ, hogy a feminista és társadalmi nemek története mellett egyértelmûen megállapítható a posztkoloniális és posztstrukturalista elméletek hatása a neveléstörténet-írásra.45 Ezen elméletek hatása megfigyelhetõ a folyamatosan megújuló módszertanban és a témák tekintetében is. Az interdiszciplinaritást hangsúlyozva problématerületként jelöli meg a nõk láthatóvá tételét, a társadalmi nem és a hatalom viszonyát, a munka és a társadalmi nem kapcsolatát, a szexualitás társadalmi konstrukcióját, a köz- és magánszféra dichotómiáját, a család, társadalmi osztály, különbözõ társadalmi hálózatok kutatását.46 42
43 44
45
46
Szintén a History of Education folyóirat cikkeit elemzi 1972 és 2004 között Goodman és Martin, különös tekintettel a megjelenõ vitákra, a témákra, módszerekre. Kérdésként teszik fel, hogy mennyire voltak képesek a történészek meghaladni a rögzült akadémiai határokat. Goodman – Martin, 2004. 1. Watts, 2005a. Watts elemzésében kiemeli, hogy nem az az érdekes, hogy számszerûsítve több cikk jelent-e meg a History of Education folyóiratban a nõkrõl vagy nõi szerzõktõl, mert ez csak egy leegyszerûsített kvantitatív mutató lenne. Külön felhívja a figyelmet arra, hogy vannak olyan írások, mely nõkrõl szólnak, de nem szólnak társadalmi nemi kérdésekrõl. Watts, 2005a. 226. Goodman – Martin, 2000. Az elméletek és a feminista nézõpont közötti kapcsolatról, leginkább Margaret MacLure megközelítése alapján lásd: Goodman, 2003. 158. Watts, 2005a. 225–227., 232.
27
27
A magyarországi neveléstörténet-írásban a „nõk” története a „nõnevelés-történet”, a tágabb történettudományon belül pedig a „nõtörténet” megnevezés alatt szerepel. Levine rámutatott, hogy azok a kutatások, melyek nem integrálják a társadalmi nem mint elemzési kategóriát, hiányos, egyoldalú és esetleg torz elemzéseket eredményezhetnek, mert a társadalmi nem kategóriájának negligálása eliminálja a korabeli társadalom „felét”, a „nõket”, etnicitásra, nemzetiségre, vallási hovatartozásra, korra, földrajzi elhelyezkedésre, szexuális orientációra való tekintet nélkül.47 Ebbõl következik az, hogy a gender-szempontú elemzések és következtetések mindig politikailag telítettek; és a jelenben is folyamatos kritikai kérdésfeltevésekre késztetnek.
47
Levine, 2004.
28
28
TÁRSADALMI NEM ÉS NEMZET ÖSSZEFÜGGÉSEI A hároméves futamidejû kutatásom (2010–2013)48 egyik kérdése, hogy milyen szerepe volt a kormányzatnak a felnõttoktatás megszervezésében a dualizmus kori Magyarországon, illetve ez milyen kapcsolatban volt a magyar nemzetépítõ törekvésekkel. Jelen kutatásomban a kérdést a magyarországi feminista nõmozgalomnak a nemzetközi szervezetekhez és nõmozgalmakhoz való kapcsolódásában értelmezem. A magyar nemzetépítõ folyamatok értelmezéséhez, a lokális és globális szintek együttes és egymást feltételezõ és meghatározó elemzéséhez járultak hozzá azok a kutatások, melyek elsõsorban az 1980-as évektõl azt hangsúlyozták, hogy a nemzet és nacionalizmus fogalmainak megértéséhez nem nélkülözhetõ a társadalmi nem fogalma. Tamar Mayer azt állítja, hogy a nemzet mindig szexusokkal rendelkezõ szubjektumokból áll, melyek mindennapi performativitásuk során létrehozzák nemcsak saját, de magának a nemzetnek a társadalmi nemét is, s így a társadalomban az elfogadott normák és viselkedések (pl. szaporodás, militarizmus, heteroszexualitás) alapján meghatározott hatalmi hálókban jön létre egy társadalmi nemi szempontból privilegizált nemzet. Nacionalizmus és társadalmi nem egyaránt társadalmilag és kulturálisan meghatározott kategóriák, és minden esetben a „másik” ellentéteként, vagy legalábbis a „másik”-kal való kapcsolatban fogalmazódnak meg. Részesei egymás konstrukcióinak azzal, hogy megidézik és létrehozzák a „mi” és „õk” ellentétét, és ennek eredményeként a „másik” kizárását. Tamar Mayer arra is rámutat, hogy egy nemzet megkonstruálása a „másik” oppozíciójában („mi” vs. „õk”) mindig magában hordoz egy másik ellentétet is: a „mi nõink” és az „õ nõik” kö48
MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (2010–2013)
29
29
zött. A „mi nõink” mindig tiszták és morálisak, míg az „õ nõik” deviánsak és immorálisak.49 Társadalmi nem és nemzet egyaránt a „különbség” ideológiai szerkezete körül társadalmilag konstruált kategóriák; melyeket éppen a „különbség” von bele a hatalmi összefüggésekbe. A kutatók egyre inkább megegyeznek abban, hogy a társadalmi nem és nemzet modern diskurzusai kölcsönösen alakították és befolyásolták egymást; erre elsõként az antikoloniális nemzeti mozgalmak kutatói mutattak rá.50 Nemzet és társadalmi nem kapcsolata egyfajta szimbiózisnak értelmezhetõ, melyben a nemzeti narratívák nagyban támaszkodnak a társadalmi nemi különbségek állítólagos „természetességére” annak érdekében, hogy új politikai identitásokat szilárdítsanak meg. Valamint ugyanez fordítva is igaz: a nemzeti diskurzusok pedig legitimitást biztosítanak a „maszkulinitás” és a „femininitás” normatív kategóriái számára.51 Nemzetépítés és nacionalizmus egyaránt társadalmi nemi karakterisztikára utaló jellegben konstruálódnak meg.52 Az államokat és a nemzeteket általában olyan férfikonstrukcióként ábrázolják a nemzetekrõl szóló diskurzusokban, mely a férfiak közötti hatalomért folyó harcokban jönnek létre; ugyanakkor nemzetépítés és nacionalizmus a férfiak és nõk közötti folyamatos és mindennapos társadalmi interakciók során konstruálódik meg. 53 A nemzeteket azonban nemcsak a társadalmi nem kategóriája határozta meg, mindezzel párhuzamosan a különbség többi tengelye is. Ezek a jelölõk nem kölcsönösen jönnek létre, hanem szintén különbözõképpen alkotódnak meg; nem egyenlõk és nem hasonlóak. A nacionalizmus tehát mindig a különbözõségrõl szól, vagyis arról, 49 50 51 52 53
Mayer, 2000. 5. Sinha, 2004. 182. Sinha, 2004. 194–198. West, 1997. xviii. West, 1997. xiv.
30
30
hogy társadalmi nem, faj, társadalmi osztály és a szexualitás kategóriái mentén folyamatosan belsõ hierarchiák jelennek meg.54 Ann McClintock sokat idézett, a társadalmi nem és nemzet kutatásainak szemléletmódját alapvetõen befolyásoló könyvének, az -nek egyik állítása az, hogy a nemzeteket családi leszármazásokként képzelték el.55 A 19. századi „család” olyan intézményt jelölt, mely „létezõ”, „természetes” volt; az árupiacon, politikán és történelmen felül létezett. A „család” lett a történelem ellentéte és a történelem szervezõje is egyben. A nemzet és nacionalizmus szempontjából a „család” metaforájának több jelentõsége is van.56 Egyrészt fontos a nemzet organikus egységként való elképzelésében, melyben minden tagnak, csakúgy mint egy család tagjainak „természetes” és nem választható szerepei vannak. A családi ábrázolás egy erõteljes legitimáló nyelvezet tehát az elképzelt nemzet számára. A nemzetrõl szóló diskurzusokban a „család” depolitizált, történelem elõtti, és egy olyan konstrukció, mely ellenáll a változásoknak. Az organikus, idõtlen és „természetes” „családban” való ábrázolás jelentõsége az is, hogy így a rokonsági kapcsolatoknak fontos szerepe van abban, hogy a nemzet kisajátíthasson olyan elemi szenvedélyeket, melyek elsõsorban a vér szerinti kötelékhez társíthatóak. S így a nemzet megbecstelenített anyaként vagy parancsoló apaként azt követelheti, hogy lányaik és fiaik védjék meg õket/engedelmeskedjenek nekik társadalmi nemi szerepeiknek megfelelõen.57 54 55 56
57
Mayer, 2000. 6. McClintock, 1995. Ez a „család” a modern nemzet esetében a heteroszexuális, középosztálybeli, nukleáris család, melyet a szexualitásra és a nemekre vonatkozó normatív konstrukciók tartanak fenn. Az ezeknek való megfelelés lett a civilizáció mércéje. Lásd McClintock, 1995. McClintock, 1995. 357–358.
31
31
A „család” metaforájának funkciójához tartozik az is, hogy a nemzeten belüli és a nemzetek közötti hierarchiákat természetesnek tünteti fel. Hiszen, ha a „család” egy olyan tér, melyben a tagok készségesen saját érdekeiket a „család” érdekei alá helyezik, a „család” az egységen belüli hierarchia jelölõjévé is válik. A „család” mint egy fundamentális egység fennmaradását az a hit tartja fenn, hogy a „családban” a nõk és gyermekek a férfiaknak vannak alárendelve. McClintock szerint a 19. század második felében éppen a „természetes” és patriarchális család képe és a pszeudo-tudományos szociáldarwinizmus együttességével vált lehetõvé a kultúrák egyetlen és globális narratívába való rendezése, melyet az európaiak irányítottak.58 Homi K. Bhabha diszkurzív, hatalommal telített struktúraként értelmezi a nemzetet, mely kirekeszti magából az önmagát reprezentálni képtelen részeket. A reprezentációért folytatott harc határozza meg azt, hogy ki írhatja meg a nemzet történetét. Bhabha értelmezésében a modern nyugati nemzetek története a haladás, kapitalizmus és osztály történetei mentén bontakozik ki, melyek megtagadják egyes társadalmi csoportoktól a nemzet elképzelt közösségében való részvételt. Bhabha a nõk és bevándorlók történeteit felhasználva kérdõjelezi meg a homogén nemzeti kultúrák és a történeti tradíciók folytonosságára vonatkozó koncepciókat. Bhabha posztkoloniális szubjektumának egyik vonása a „mimikri”, vagyis az utánzás. A mimikri a gyarmatosító hatalom egyik legmegfoghatatlanabb és leghatékonyabb stratégiája; a gyarmatosítás saját érdekei ellen dolgozó stratégia, az antikoloniális visszautasítás egy formája, a hatalomtól megfosztottak stratégiája. A „mimikus emberek” a birodalom közvetítõiként és tolmácsaiként funkcionálnak (iskolázott bürokraták, tanítók, katonák). Bennük a gyarmatosító saját képmását lát58
McClintock, 1995. 357–358.
32
32
ja, mely a fenyegetettség érzetét válthatja ki benne, hiszen a gyarmatosított a hatalom birtoklását is utánozhatja, ezáltal elmosva a gyarmatosító és a gyarmatosított szubjektuma közötti határt. Így az utánzás egyszerre feltételezi a hatalom meglétét és megrendülését. A mimikus embernek egy olyan képet kell utánoznia, amit nem tudhat teljesen magáénak; az ambivalens lakhatatlan terében kell léteznie, mely sem identitást, sem különbséget nem juttat neki. A posztkoloniális szubjektum újabb fontos vonása a hibriditás, mely azt jelenti, hogy az „én” és a „másik” kölcsönös egymásra gyakorolt hatásukban léteznek. Ebben az értelmezésben a „másik” nem egy megközelíthetetlen és zárt egység, hanem az „én”-nel együtt nyer értelmet.59 A posztkolonialitás, a társadalmi nem és a nemzet / nacionalizmus kapcsolatának kutatói létrehoztak egy olyan nyelvezetet, melynek használatával több lényeges dimenzió mentén elemezhetõ a dualizmus kori felnõttoktatás, iskolarendszeren kívüli „szabadoktatás” szerepe. Többek között a „család” intézményéhez kapcsolódó, a szexualitásra és a társadalmi nemi szerepekre vonatkozó normák, a különbségek és azonosságok mentén megfogalmazott identitások és „Mások” ideológiai pozícióinak megfogalmazása, valamint annak artikulálása, hogy a nemzet a társadalmi nem által meghatározott kategória, jelentõs mértékben hozzásegít a bonyolult hatalmi hierarchiában megkonstruált, és folyamatosan fluktuáló magyar nemzet pozíciójának és a magyar nemzetépítés folyamatának elemzéséhez.
59
Bhabha, 1999., Sinha, 2004., Szamosi, 1996.
33
33
Hirdetések A Nõ és a Társadalom 1909-es évfolyamában
34
NÕK MÛVELÕDÉSI LEHETÕSÉGEI A DUALIZMUS KORI MAGYARORSZÁGON
A dualizmus korával foglalkozó mûvelõdéstörténeti kutatások egyik fontos kérdésköre, hogy hogyan szervezték meg az egyre intenzívebben öntudatra ébredõ nõk mûvelõdési lehetõségeiket Magyarországon. Az 1867 és 1918 közötti idõszak mûvelõdéstörténeti és neveléstörténeti szempontból egyaránt kiemelkedõnek tekinthetõ, ha megvizsgáljuk, hogy milyen változások, fejlõdések történtek, reformgondolatok fogalmazódtak meg. A gazdasági és társadalmi változásoknak köszönhetõen – elsõsorban a városi és középosztálybeli – nõk lehetõségei szélesedtek, és a kiharcolt tevékenységek egyre inkább elfogadottabbá váltak. A magyar társadalom modernizációja ekkor rendkívül elmaradott volt, és a 20. század eleji magyarországi parlamenti demokrácia korlátozott módon valósult meg, hiszen az európai térséghez képest sokkal kevesebb férfinak biztosított választójogot.60 A feminista nõmozgalom célja nem kizárólagosan a magánszférából való kitörés volt,61 hanem – a habermasi terminológiával élve – egy új, alternatív közszféra megteremtését is vállalta.62 Magyarországon a nõk mûvelõdési lehetõségeinek kiterjesztéséért folytatott harc az 1870-es években indult meg, elsõsorban a korabeli egyesületek mûködésének keretében. Sok60 61 62
Petõ – Szapor, 2004. A közszféra és a magánszféra társadalmi nemek általi meghatározottságához, dichotómiájához lásd: Vogel, 1991. Habermas, 1971. Habermas elõször a francia forradalmat megelõzõ polgári átalakulás leírására használta. Idézi: Petõ – Szapor, 2004.
35
35
féle nézõpont megfogalmazódott a nõk politikai- és mûvelõdésügyi emancipációjával kapcsolatban. Az egyik tábor a nõemancipációt kizárólag mûvelõdési kérdésnek tekintette, mások azt hangsúlyozták, hogy a nõk mûvelõdési joga az élet fenntartásához szükséges ismeretek eszköze. Utóbbiak esetében szintén minimum két nézõpontot különíthetünk el. Az elsõ a „hagyományos” nõkép alapján, a kenyérkereseti pályát kényszerként tekintve érvelt, a második tekintettel volt arra a tényre, hogy a gazdasági-technikai és társadalmi változások okán több nõ vállalt fizetett munkát, melynek egyéb, oktatásügyre vonatkozó konzekvenciái voltak.63 A korban általánosan jellemzõek voltak a gyakorta kialakuló sajtóviták, melyek elemzése jól tükrözi a változatos és sokszínû, gyakran ellentmondó álláspontokat, véleményeket, és gyakran konkrét gyakorlati javaslatokat.64 Sz. Molnár Anna mutat rá arra, hogy „a felnõttoktatást komplexen, a rokonszakmákkal együtt, a nevelés- és mûvelõdéstörténet egységében szükséges vizsgálni, mert feltételezhetõ, hogy a tanítói és népmûvelõi hivatással való összehasonlítás világít rá a lehetséges okok egyikére: a felnõttoktatás hazai kialakulásának sajátos körülményeire. A felnõttképzési tevékenység mint társadalmi funkció ugyanis változatos módon intézményesült,65 különbözõ szakmai tevékenységrendszerekbe sorolódott be, pl. általános és középiskolában, mûvelõdési házakban, munkahelyeken, vagyis az intézményi széttagoltság és heterogenitás jellemzõ, mely a professzionalizálódás esélyeit rontja.”66 2007-ben megvédett doktori disszertációmban részletesen bemutattam,67 hogy a dualizmus kori középfokú leánynevelés 63 64 65 66
Lásd részletesen: N. Szegvári, 1969. 113–127. Ehhez lásd: Kéri, 2008., N. Szegvári, 1969., Kereszty, 2010. Lásd például a tanítók szerepét az analfabetizmus felszámolása elleni harcban az Eötvös-Türr-Irányi koncepció idején. Sz. Molnár, 2006.
36
36
nem értelmezhetõ a korabeli magyar nemzetépítõ folyamatok nélkül. A dualizmus kori magyar nemzet elképzelésében és megalkotásában a középosztály és az értelmiségi réteg volt a domináns és meghatározó társadalmi osztály, mely alapvetõen befolyásolta azt, hogy a magyar nemzetépítésben a középoktatásnak szántak jelentõs szerepet. A dualizmus kori nemzetiségpolitika magyarosító törekvéseinek elsõdleges célpontja a nem-magyar ajkú nemzetiségek értelmiségi rétege volt, és mindehhez – a társadalmi osztály által meghatározott nemzetkonstrukciónak megfelelõen – a középiskolát gondolta a leghatékonyabb eszköznek. A középfokú oktatásnak szánt fontossághoz hozzájárult az a tényezõ is, hogy az érettségi által igazolt mûveltség a felsõbb (úri) osztályba való belépés eszköze volt.68 Mivel a nemzetiségi hovatartozás meghatározója a beszélt nyelv volt, az oktatás színterén megvalósuló asszimilációs politika egyik legfontosabb eszközének a magyar nyelven való oktatást tartották. Ezt ugyanis alkalmasnak gondolták arra, hogy eltörölje az államon belül létezõ etnikai különbségeket, mely a nacionalizmus egyik megvalósítandó célja volt.69 Így akarták lehetõvé tenni azt, hogy tömegek válhassanak a kulturális, és nem etnikai alapon szervezõdött magyar nemzet integráns részévé. A „spontán magyarosítás”-i folyamat értelmezõi is elismerik, hogy „ahol erre lehetõség nyílt, igyekeztek elõsegíteni, meggyorsítani (a spontán magyarosítást), s mindenekelõtt arra törekedtek, hogy a nemmagyar értelmiség és középosztály tagjai tanuljanak meg ma67
68 69
Lásd Kereszty, 2010. Részletesen bemutattam a korabeli nemzetiségi politikát, a nem-magyar nemzetiségek helyzetét, az oktatáspolitika törekvéseit, valamint az esetenként eltérõ, gyakran egymásnak ellentmondó szakirodalmi elemzéseket is. Disszertációmban amellett érveltem, hogy a nemzetépítõ folyamatok nem értelmezhetõek a társadalmi nem kategóriája nélkül. Karády,1997. 171. Ránki, 1999. 21.
37
37
gyarul, alakuljon ki bennük az összetartozás tudata és a hazafias szellem, s kapcsolódjanak be a magyar állami élet, a kultúra és az irodalom közösségébe, mert a nemzeti egység elsõsorban ezekben nyilvánul meg”.70 Vagyis a domináns magyar társadalom által a nem-magyar értelmiség és középosztály gyermekei számára „nyújtott” magyar nyelvû formális oktatás volt hivatva biztosítani ezen rétegek integrációját a magyar nemzetbe, és a domináns társadalom kommunikációs rendszerében való részvételt.
70
Katus, 1979. 1361.
38
38
A NÕK KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSA Kelemen Elemér mutat rá, hogy Magyarországon az állami felügyelet a korszakban arra törekedett, hogy a kezdeti, az 1868-as eötvösi népoktatási törvényben megfogalmazott demokratikus és nyílt iskolarendszer helyett, divergens, egymástól társadalmi szempontok alapján elkülönülõ intézményrendszert hozzon létre. Az egyes intézménytípusok anyagát nemcsak az ott tanuló növendékek társadalmi háttere határozta meg, de majdani társadalmi szerepeik és tereik is. Az állam tehát egy erõsen széttagolt iskolarendszer kiépítésére törekedett, melyet Kelemen szerint az oktatás tartalmában felfedezhetõ egységességgel kívánt ellensúlyozni.71 A rendeletekbõl nyomon követhetõ, hogy mind a felsõbb leányiskolák, mind pedig a polgári leányiskolák esetében a cél az volt, hogy a „természetes” szerepek szerint képezzék a nõket. A társadalmi nemi szerepek biológiai meghatározottságának köszönhetõen a nõk középfokú iskoláztatása kezdettõl fogva az állami kontroll egyik fõ kérdése lett. A magyarországi középfokú nõnevelés alakulása szoros kapcsolatban volt nemcsak a korabeli nõmozgalmakkal, de a magyar nemzetépítõ törekvésekkel is. A nõk közép- és felsõfokú tanulmányai követelésének két alapvetõ oka volt. Egyrészt több volt az egyedülálló középosztálybeli nõ, akik számára gondoskodni kellett megélhetésrõl, azonban számukra társadalmi státusuknak megfelelõ munka végzése gyakran középfokú végzettséghez kötött volt. Ugyanakkor mindezzel párhuzamosan a nõk maguk is küzdöttek magasabb fokú képzési lehetõségekért.72 A középfokú leánynevelés intézményeinek elsõsorban a leánygimnáziumok tekinthetõek, de ide tartoznak a felsõbb leányiskolák mellé rendelt 71 72
Kelemen, 2002. 110–111. Müller, 2006a. 683–684.
39
39
gimnáziumi tanfolyamok, esetenként a felsõbb leányiskolák, és a képzés tartalmát tekintve a polgári leányiskolák is. Bár megítélésükben szintén nem egységes a szakirodalom, a leánygimnáziumok és leánygimnáziumi tanfolyamok 1896-os megjelenéséig a tanítónõképzõk voltak a nõnevelés legmagasabb fokú intézményei. Jelen munkámban azt vizsgálom, hogy milyen szerepet töltött be a Feministák Egyesületének hivatalos folyóirata a nõk mûvelõdési lehetõségeinek kiszélesítéséért folytatott harcban. Mindehhez fontosnak tartom röviden bemutatni a közoktatás jellemzõit, különös tekintettel a lányok középfokú iskolatípusaira, valamint a korabeli felnõttképzés helyzetét, részletesebben pedig a nõk mûvelõdési lehetõségeit. POLGÁRI LEÁNYISKOLÁK Az 1868-as népoktatási törvény rendezte elõször a polgári fiú- és leányiskolák helyzetét a kiegyezés után. A polgári leányiskolák – a fiúkéval ellentétben – négyévesek voltak, és az általános mûveltség nyújtása mellett a gyakorlati életre voltak hivatottak felkészíteni a diákokat. A polgári leányiskolát olyan 10–14 éves lányok számára tervezték, akik az elemi iskola után folytatni kívánták tanulmányaikat. Elvégzése után a továbbtanulás lehetséges volt például a különbözõ szakiskolákban vagy a felsõbb leányiskolákban.73 A „gyakorlati” jelzõ a polgári leányiskolák esetében a lányoknak a „természetes” hivatásnak megfelelõ oktatást jelentette, csakúgy mint a felsõbb leányiskolák esetén az „általános” megfelelõ. A polgári fiúiskolák esetében számos reformprogram született, melynek során az ipari fejlõdés követelményeinek megfelelõen a szakképzés mind nagyobb teret kapott. A polgári leányisko73
Müller, 2000a. 140., N. Szegvári, 1969. 271.
40
40
lák viszont a felsõbb leányiskolák útján haladtak, vagyis a nemzeti szellemû, „általános” mûveltség útján, mely a nõk „természetes” szerepeire való felkészítés elképzelésén alapult; ez nem állt összhangban a kenyérkeresõ munkát folytatni kényszerülõ vagy akaró nõk számával a századfordulón. A polgári leányiskolák szerkezetét és tartalmát érintõ rendeletek mindvégig megmaradtak annál az értelmezésnél, mely a gyakorlati mûveltséget a nõk „természetes” hivatásával tette egyenlõvé. Még az 1908-as tantervben is növekedett a nõi hivatásra elõkészítõ órák száma. Az 1914-ben kiadott végrehajtási utasítás pedig a mûvelt, magyar polgárasszonyt jelölte meg, mint a polgári leányiskola mûvelõdési ideálját.74 Az 1916-os, a nõk középfokú oktatásának egységesítést célul tûzõ rendelet végül a polgári leányiskolák négy osztályát a felsõbb leányiskolák alsó négy osztályával feleltette meg.75 A polgári leányiskola az alsóbb középosztály igényeit volt hivatva kielégíteni; elsõsorban a kisiparosok, vállalkozók, kereskedõk és tisztviselõk lányai jártak ide. A szülõk foglalkozását tekintve a lányok polgári iskolái magasabb társadalmi szintet képviseltek, mint a fiúké, és a lánytanulók száma is gyorsabban nõtt. A polgári leányiskolák a felsõbb leányiskolákkal együtt annak az igénynek a nyomán születtek, hogy megnövekedett a lányok eleminél magasabb képzése iránti igény.76 Az eleminél magasabb fokú leánynevelés terén a polgári leányiskoláknak jelentõségéhez hozzájárult az is, hogy az odajáró lányok száma jóval meghaladta a fiú polgári iskolákba járók számát. N. Szegvári szerint ez valószínûen abból következett, hogy a polgári leányiskola olcsóbb és „gyakorlatiasabb” volt,77 mint a felsõbb leányiskolák, ugyanis az eredeti koncepció va74 75 76 77
Müller, 2000a. 140. N. Szegvári, 1969. 267. Müller, 2000a. Müller, 2000a. 141., N. Szegvári, 1969. 270–271.
41
41
lóban az volt, hogy a rendelkezésre álló rövid négy év alatt minél jobban kihasználják a képzési idõt a gyakorlati ismeretek és az általános mûveltség szolgáltatására. Azonban a rendeletekbõl világos, hogy a „gyakorlatiasság” végig a családanyai és háziasszonyi teendõkre való felkészítést jelentette. N. Szegvári mindezt azzal magyarázza, hogy a hivatalos kultúrpolitika a kezdetektõl „nem vett tudomást a nõk megváltozott társadalmi szerepérõl”, melynek eredményeképpen a polgári leányiskola mûvelõdési eszménye a „vallásos, a gyakorlati háztartási munkában némiképp jártas polgárasszony nevelése” volt.78 FELSÕBB LEÁNYISKOLÁK A felsõbb leányiskolák a dualizmus korában épültek ki, és – bár pozíciójuk az oktatási palettán többször változott –, a középfokú magyarországi rendszeres leánynevelés elsõ iskolái voltak. A század végére egyre több igény fogalmazódott meg egy olyan nõi középiskola létesítésére, mely a felsõbb társadalmi osztályok leánygyermekeinek tanulási és mûvelõdési igényét is ki tudta volna elégíteni. Az ilyen típusú iskolák az érettségit adó végzettséggel megnyithatták volna az utat a leányok számára az egyetemek felé. A felsõbb leányiskola a dualizmus vitatott nõnevelési intézménye volt, hiszen szerkezetét érintõ változtatások hol népoktatási, hol pedig a népoktatási szintnél magasabb, esetlegesen középfokú intézménynek minõsítették.79 Az Országos Nõképzõ Egyesület már 1869ben megalapította Magyarország elsõ felsõbb leányiskoláját, míg a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium csak 1875-ben kezdte meg az állami felsõbb leányiskolák szervezését. Trefort Ágoston kultuszminiszter megbízta Molnár Aladárt az 78 79
N. Szegvári, 1969. 270–271. N. Szegvári, 1969. 315., Müller, 2000a. 165–169.
42
42
elsõ állami felsõbb leányiskola megalapításával. 1875. október 20-án megnyílt az iskola, melynek programjában az szerepelt, hogy a „nõi hivatás” más, mint a férfiaké, és éppen ezért attól eltérõ, de azzal egyenlõ szintû oktatást kívánt a lányoknak biztosítani. Molnár Aladár fontosnak tartotta, hogy államilag támogassák, és gondoskodjanak a „nemzet nõ tagjainak” nevelésérõl. Molnár szerint a létesítendõ leányiskola feladata az volt, hogy teljesen a „nõi hivatáshoz” idomuljon.80 A felsõbb leányiskola szerkezetét és tartalmát többször módosították rendeleti szinten a dualizmus korában. Az 1875-ös, 1879-es szervezeti szabályozások után, melyekben megindult a kezdeti hármas tagozódásnak felszámolása, az 1883-as rendelet megszüntette a hármas tagozódását az intézménynek és egy egységes, hatosztályos felsõbb leányiskolát hozott létre. Innentõl kezdve az elemi iskola 4. osztályának elvégzése volt a kötelezõ az intézménybe való felvételhez. Az 1885-ös miniszteri rendelet már nem középiskolaként rendelkezett a felsõbb leányiskolákról, sõt, a rendelet azt is kimondta, hogy a két nem eltérõ „természete” az indok arra nézve, hogy nem kell a lányoknak a fiúk gimnáziumában elsajátítható mûveltséggel egyenlõ szintû mûveltséget kapniuk. Elrendelte azt is, hogy a felsõbb osztályokban nem lehet a lányokkal szemben ugyanazokat a követelményeket támasztani, mint a fiúiskolákban, melyet a lányok gyengébb szervezetével, és így gyengébb szellemi kapacitásával magyaráztak.81 1887-ben két részre osztották a képzés tartalmát. A négyéves, befejezett egészet alkotó, alsó négy felsõbb leányiskolai osztály megfelelt a polgári iskola négy évének. A felsõbb leányiskola felsõ két osztályában az alsó négy osztály kiegészítésére került sor. A rendelet így kétféle felsõbb leányiskolát külön80 81
N. Szegvári, 1969. 299–300. N. Szegvári, 1969. 299–335., Müller, 2000a. 151–160., Müller, 2006a. 677–682., Kereszty, 2010.
43
43
böztetett meg; a polgári iskolák tartalmával megegyezõ négyosztályos, másodrendû felsõbb lányiskolát, és a hatosztályos, elsõrendû leányiskolát. Ennek az intézkedésnek a legfõbb oka az volt, hogy a kisebb városokban a felsõbb leányiskolák felsõ osztályai fokozatosan elnéptelenedtek. Hangsúlyozva azt, hogy a felsõbb leányiskolák nem számíthatók a középiskolák közé, a népiskolai tanfelügyelõk hatáskörébe sorolta õket a rendelet. Ugyanakkor szigorította a tanárok képesítésére vonatkozó követelményeket: a felsõ osztályokban felsõbb leányiskolai tanítónõ vagy középiskolai tanár, az alsóbb osztályokban pedig csak polgári iskolai tanítónõk taníthattak.82 Müller értékelésében az, hogy a polgári leányiskolák és a másodrendû felsõbb leányiskolák tanterve szinte teljesen megegyezett, vagyis az a törekvés, mely a polgári leányiskolákat és a felsõbb leányiskolákat igyekezett egymáshoz közelíteni, megint csak a felsõbb leányiskola „felsõbb” jellegének megkérdõjelezését jelentette.83 Az 1901-es tanterv ismét középiskolaként értékelte a felsõbb leányiskolákat öt évvel azután, hogy megnyílt az elsõ leánygimnázium Magyarországon, és hat évvel azután, hogy a nõk is felvételt nyerhettek a magyarországi egyetemek bizonyos karaira. Ugyanakkor a tantervben ismét csak központi helyen szerepelt a nõk „természetes” feladataira való felkészítés, és egyre hangsúlyosabb lett a magyar nemzeti szempont is a képzés tartalmában. Az 1901-es rendelet megszüntette a két tagozatra tagolást, és egységes hat évfolyamú iskolaként rendelkezett a felsõbb leányiskolákról.84 1916-ban a felsõbb leányiskolák hétévesek lettek, és átjárhatóvá váltak a többi középfokú oktatást nyújtó intézmé82 83 84
N. Szegvári, 1969. 299–335., Müller, 2000a. 151–160., Müller, 2006a. 677–682., Kereszty, 2010. Müller, 2000a. 153. N. Szegvári, 1969. 299–335., Müller, 2000a. 151–160., Müller, 2006a. 677–682., Kereszty, 2010.
44
44
nyekkel. A lányok kereskedelmi és mûvészeti akadémián, vagy elemi tanítóképzõben folytathatták tanulmányaikat a felsõbb leányiskola után.85 A leány-középiskola alsó tagozata egységes lett, a felsõ tagozat pedig háromféle lehetett: felsõ leányiskola, kereskedelmi iskola, vagy leánygimnázium. Felsõ leányiskola állítása mindenütt kötelezõ volt, e mellé lehetséges volt a másik két típussal való kiegészítése.86 A felsõbb leányiskolákban a tanítási nyelv a magyar volt. N. Szegvári Katalin értékelésében úgy látta, hogy kezdetben társadalmi bázisát tekintve elsõsorban egy szûk rétegnek szánt exkluzív és luxus intézmény volt, késõbb a századfordulóra azonban már nagyobb rétegek számára is elérhetõvé vált. Ennek egyik oka – szerinte – a vagyonosabb középosztály deklasszálódása volt, melyet a mûveltségi jogok terén a gyakorlatiasságra való törekvés jellemzett; valamint az ebben az idõszakban jelentkezõ nõemancipációs követelések is elõsegítették az ez irányú elmozdulást.87 Müller és N. Szegvári is egyetértenek abban, hogy a kormány jelentõs, a többi iskolatípushoz képest nagyobb összeggel támogatta a felsõbb leányiskolákat; cserébe ez az iskolatípus maximálisan igyekezett kiszolgálni a hivatalos kultúrpolitika érdekeit, melynek két legfontosabb jellemzõje a „vallásos” és „nacionalista” szemlélet volt.88 N. Szegvári mutat rá arra is, hogy a nemzeti szellem terjesztése miatt fontos volt az államnak az, hogy kezében tartsa a nõnevelést, mert – a korabeli hozzáállás szerint – aki a nõnevelést tartja kezében, az kontrollálhatja az egész jövõ nemzedéket, hiszen a nõk voltak azok, akik alapvetõ befolyással bírtak a családra és a keresõ nemzedékre. Az állam a felsõbb leányiskolákat olyan városokba helyezte, ahol külön85 86 87 88
N. Szegvári, 1969. 299–335., Müller, 2000a. 151–160., Müller, 2006a. 677–682., Kereszty, 2010. Müller, 2000a. 182. N. Szegvári, 1969. 294–298. N. Szegvári, 1969. 303–304., Müller, 2000a. 156.
45
45
bözõ nemzetiségek laktak, a központtól távol, gyakran vegyes ajkú lakosság által lakott vidéken. A máramarosszigeti felsõbb leányiskola programja kimondta például, hogy cél egy „vallás- és nemzetiségi különbség nélküli megyei felsõbb leányneveldének felállítása.”89 N. Szegvári értelmezésében tehát a felsõbb leányiskolák a nacionalizmus legkedveltebb eszközének számítottak, hiszen ezeket az iskolákat „kultúrpolitikánkban uralkodó nacionalista szemlélet már szinte bölcsõjében fojtogatta.”90 A mindenkit befogadni kívánó asszimilációs politika arra törekedett, hogy a felsõbb és a polgári leányiskolákat tekintve minden lányt a magyar nemzetépítésnek megfelelõ oktatásban részesítsen. Érdekeinek megfelelõen „magyar anya és háziasszony” bárkibõl válhatott nemzetiségére való tekintet nélkül, aki megfelelõ képzésben részesült, elsõsorban a polgári és a felsõbb leányiskolákban. A magyar nemzetépítés politikájának célja tehát az volt, hogy a magyar nemzeten „kívüli” nõket a magyar nemzetbe befogadja – az asszimiláció árán. A nem-magyar nemzetiségi nõk számára azonban az asszimiláció lehetõsége gyakran nem választás volt, hanem kényszer. Ugyanakkor a magyar nemzeten belüli nõkkel szemben a konzervativizmus volt a jellemzõ a középfokú oktatás terén. Ennek eredményeként a felsõbb leányiskolákat érintõ reformtörekvések ellenállásba ütköztek, mert a kormány elzárkózott – a kritikákban egyre inkább megfogalmazott – a gyakorlati életet figyelembe vevõ reformoktól. N. Szegvári mutat rá: a hivatalos kultúrpolitika érdekelt volt abban, hogy szándékosan továbbmélyítse a leány és fiú középiskolák mûvelõdési különbségeit, kihangsúlyozva az oktatásnak a két nem „természetes hivatásáról” szóló követelményeit.91 Értelmezésében a felsõbb leányiskolák egy „konzervatív nõképzési 89 90 91
N. Szegvári, 1969. 302. N. Szegvári, 1969. 304. N. Szegvári, 1969. 301–302.
46
46
eszménynek megfelelõ”, „családanyákat nevelõ”, „mûvelt háziasszonyképzõként” funkcionáltak.92 TANÍTÓNÕKÉPZÕ INTÉZETEK A polgári iskolákkal megegyezõen az elemi, polgári, és a felsõ népiskolai tanítónõképzésrõl is az 1868-as népoktatási törvény rendelkezett. A tanítónõképzõk rendkívül népszerû intézménynek számítottak a dualizmus korában, elsõsorban azért, mert a leánygimnáziumok 1896-os megjelenéséig a felsõbb leányiskolák mellett ezek az intézmények szolgáltatták a nõk számára elérhetõ legmagasabb mûveltséget. Sok nõ éppen ezért az elnyerhetõ általános mûveltségért választotta ezt az intézményt, és nem a tanítónõi képesítés miatt; sokan nem is léptek a végzés után tanítónõi pályára, hanem vagy otthon maradtak, vagy más pályákon helyezkedtek el.93 A társadalomban is elfogadott volt a nõknek a tanítónõi pályán való kiteljesedése elsõsorban azért, mert ez összhangban volt „természetes” hivatásukkal, vagyis a biológiai és a kulturális reprodukcióval. A századfordulóig leginkább a vagyonosabb, vagy magasabb értelmiségi rétegek lányai tanultak ebben az intézményben, a századfordulótól pedig tendenciaként a középosztály alacsonyabb rétegeinek leányai. Ez elsõsorban annak volt köszönhetõ, hogy az elsõ leánygimnázium megnyitása után a magasabb társadalmi rétegekhez tartozó nõk fokozatosan a magasabb értelmiségi pályákat választották.94 Az 1868-as törvény három évben határozta meg a tanítónõképzõk képzési idejét, melyek elsõsorban a felsõ nép- és polgári iskolák számára képeztek tanítónõket.95 Kötelezõvé 92 93 94 95
N. Szegvári, 1969. 311. Müller, 2000a. 142–146., N. Szegvári, 1969. 277–286. N. Szegvári, 1969., Müller, 2000a. Müller, 2000a. 142.
47
47
tette a törvény az internátust a hallgatók számára, s a kintlakást csak kivételes esetekben engedélyezte. A felvétel feltétele a 15. életév betöltése és a felsõ népiskola elvégzése volt; ezt késõbb jelentõsen szigorították, és a fiúkéhoz igazították; köszönhetõen a jelentõs túljelentkezésnek. A tanítóképzõkbe a tanítónõképzõk gyakorlatával szemben jóval szigorúbban állapította meg az 1868-as törvény a bejutás feltételeit: gimnázium, reáliskola, vagy a polgári iskola négy osztályának elvégzése után folytatták itt a diákok tanulmányaikat.96 1877ben új tantervet kaptak a tanító- és a tanítónõképzõ intézetek, majd 1881-ben a tanítónõképzõk is négy évfolyamosak lettek.97 1902-ben, 1911-ben, és 1917-ben rendeleti úton a VKM folyamatosan bõvítette a tananyagot.98 Az elsõ állami elemi tanítónõképzõt 1869-ben állították fel Budán, vezetõje Zirzen Janka lett. Az évek alatt mindvégig magas volt az alapított tanítónõképzõk között a felekezeti kézben levõk aránya, melyek csak kétévesek voltak, és a színvonaluk is elmaradt az államiakétól.99 Az elsõ polgári iskolai tanítónõképzõt 1873-ban állították fel Budán, a budai elemi iskolai tanítónõképzõhöz kapcsolódva; késõbb különvált, majd 1898-tól „Erzsébet Nõiskola” néven mûködött tovább.100 A polgári iskolai tanítónõképzõ tanárai az elemi iskolai tanítónõképzõbõl kerültek ki; az intézetnek az 1875/1876-os tanévig nem volt sem önálló épülete, sem önálló tanári kara. 1875-re teremtette meg a felsõbb vezetés a mûködés pénzügyi feltételeit, melynek eredményeként az iskola elvált az elemi iskolai tanítónõképzõtõl. Voltak a katolikus elemi tanítóképzõkben is polgári iskolai tanítónõképzõ tanfolyamok, azonban ezek nem voltak teljesek. A pol96 97 98 99 100
Müller, 2000a. 142. Mészáros, 1991. 75. Müller, 2000a. 142–146. Müller, 2000a. 142. Müller, 2000a. 142–143.
48
48
gári iskolai tanítónõképzõk csak a „tudományos” tantárgyakra képezték ki a lányokat; az ének, kézimunka és rajz tantárgyak a Zeneakadémia, az Országos Nõipariskola, az Országos Mintarajztanoda és a Rajztanárképezde hatáskörébe tartoztak. A képzés a polgári iskolai tanítónõképzõkben hároméves volt, szervezete hasonlóan épült fel a tanítóképzõkéhez, és a vizsgakövetelmények is azonosak voltak mind a két intézet növendékei számára.101 Az 1880-as évektõl nagy hangsúlyt fektetett az állam nemcsak a tanítónõk, de a nevelõnõk képzésére is, melynek egyik eredményeként 1882-ben már nem csak a tanítónõk, de a nevelõnõk képzése is a polgári iskolai tanítónõképzõk célja volt. 1885-ben a VKM elrendelte egy különálló nevelõnõképzõ intézet felállítását is.102 A felsõbb leányiskolai és a tanítónõképzõi tanítónõk képzése az 1887/88-as tanévtõl valósult meg szervezett formában, mikor is a budapesti polgári iskolai tanítónõképzõben felsõbb tanítónõképzõt állítottak fel. A képzés egy-két évig tartott, s évente egy-két növendéket vettek fel. A felvétel feltétele legalább jeles minõsítésû polgári iskolai tanítónõi képesítõ vizsga volt. Az intézmény nem bizonyult életképesnek, s hosszú évek után 1899-tõl módosított szervezete és tartalma értelmében a növendékek rendkívüli hallgatóként az egyetemen részt vettek továbbképzésen, egészen 1903-ig, mikor is a képzés mûködésében újabb szünet következett. 1906-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszter két évben állapította meg a képzés idejét a polgári iskolai tanítónõképzõk számára szervezett tanárképzésben, melynek során a növendékek az elméleti képzést az egyetemen kapták. A felvétel feltétele a polgári iskolai tanítónõi oklevél volt.103
101 102 103
Müller, 2000a. 143. Hegedûs, 2002. 38. Müller, 2000a. 143.
49
49
LEÁNYGIMNÁZIUMOK ÉS LEÁNYGIMNÁZIUMI TANFOLYAMOK Bár már az 1880-as években felmerült az igény egy leány-középiskolára, az ilyen célzattal alapított felsõbb leányiskolák nem feleltek meg a feladatnak. Az igény legfõbb indoka az volt, hogy a középosztálybeli nõk egyre inkább rákényszerültek arra, hogy munkát végezzenek. A középosztály presztízsének megfelelõ munkákhoz azonban magasabb fokú végzettség lett volna szükséges; ez a hiány kiegészült a nõk mûveltségével szemben megnövekedett követelményekkel. A leánygimnázium iránti szükséglet 1895 után vált igazán égetõvé; azután, hogy a nõk elõtt megnyitották az egyetemek bölcsészettudományi és orvosi karát, és gyógyszerészeti tanfolyamot.104 Az elsõ magyarországi leánygimnázium megalapításáig a lányok magántanulóként érettségizhettek a fiúgimnáziumokban, az 1883-as középiskolai törvény alapján. Az 1890-es években két elképzelés fogalmazódott meg a lányok középiskolai oktatásának megvalósításáról, mely a lányokat az egyetemi tanulmányokra és a munkavégzésre volt hivatva felkészíteni. Az egyik szerint a már meglevõ – rengeteg kritikával illetett – felsõbb leányiskolákat kell leányok számára megfelelõ középfokú intézményekké fejleszteni. A másik elképzelés egy teljesen új iskolatípusban látta a megoldást, mely a leánygimnázium intézménye volt. A II. Országos Egyetemes Tanügyi kongresszus 1896-ban Szuppán Vilmos királyi tanácsos és felsõkereskedelmi iskolai igazgató javaslatát fogadta el, aki a felsõbb leányiskolákat részesítette elõnyben, és azt hangsúlyozta, hogy a lánygimnáziumokat nem lehet a fiúgimnáziumokhoz hasonlítani, mert az elidegeníteni õket „természetes hivatásuktól”. Elgondolása az volt, hogy a felsõbb leányisko-
104
Müller, 2000b. 169–170.
50
50
lák tantervét kell módosítani abból a célból, hogy ugyanolyan szintû mûveltséget nyújtsanak, mint a fiúiskolák.105 1890 elõtt már az Élet címû folyóiratban felvetõdött a nõk gimnáziumi oktatásának rendezése, de ez csak az 1890-es évek elsõ felében lett konkrét vita tárgya.106 Hampelné Pulszky Polyxénia vetette fel annak a leánygimnáziumnak a tervét, mely nemcsak általános mûveltséget nyújtana a növendékeknek, de elõkészítené õket a munkára és az egyetemre is. Ez a már az 1880-as években felmerült követelés az 1890-es években is „merész” állításnak számított, hiszen a magyar kormányzat ebben az idõszakban sem tartotta fontosnak a nõk középiskolai tanulmányait. Müller Ildikó értelmezése szerint annak a célnak a megfogalmazásával, miszerint a leánygimnázium egyetemre is és a jövõbeni munkára is elõkészítene, egyértelmûnek látszik: a fogalmazók meg voltak gyõzõdve arról, hogy a nõk egyetemre bocsátása csak idõ kérdése.107 1895-ben összeállt egy bizottság, melynek feladata az volt, hogy kidolgozza a készülõben levõ, az eddigieknél magasabb szintû leányiskolának a koncepcióját. Az Országos Nõképzõ Egyesület által kezdeményezett társadalmi mozgalom eredményeként, 1896. január elsején elhatározták a leánygimnázium, az új leány-középiskola létesítését. Az iskola célja az volt, hogy általános mûveltség mellett az egyetemi tanulmányokra is elõkészítse a lányokat, különös tekintettel „természetes hivatásukra”.108 Nem vette át a fiúgimnáziumok tantervét, csak azt, amit fontosnak és nélkülözhetetlennek gondoltak a lányok számára. Nem tanultak a lányok például görög nyelvet, csak az ötödik osztály után kezdték a latint, a kézimunka-oktatás már az elsõ osztályban elkezdõdött, valamint rajz és 105 106 107 108
Müller, A vitát Müller, Müller,
2000a. 163. részletesen feldolgozta Müller, 2000a. 165–169. 2000a. 167. 2000b. 205.
51
51
ének a képzés tartalma alatt végig a tantervben szerepelt. A gimnázium egységes nyolcosztályosnak indult, de már az elsõ hat év kerek és lezárt mûveltséget adott, mert sok szülõ kivette az iskolából a lányát 16 éves kora után. Az elemi iskola negyedik osztályait befejezve elsõ osztályban, vagy a polgári és felsõbb leányiskolák negyedik osztályának elvégzése után ötödik osztályban folytathatták itt a növendékek tanulmányaikat. A leánygimnáziumot elõkészítõ bizottság javaslata az volt, hogy az ötödik és a hatodik osztályban az irodalom és a történelem tantárgyakon legyen a hangsúly, míg a hetedik és nyolcadik osztályban a természettudományon és a matematikán. Ennek Müller szerint valószínûleg az volt az oka, hogy az irodalom és a történelem fontos része volt a nõktõl megkövetelt mûveltségnek. A választmány a nemzeti mûveltség és nemzeti érzés fejlesztését, vagyis a magyar irodalom, történelem és földrajz hangsúlyozását tartotta fontosnak.109 Az Országos Nõképzõ Egyesület leánygimnáziumát a kezdetektõl támogatta a kormányzat. Nyolcosztályossá az 1899/ 1900-as évben vált, ekkor kapta meg az érettségiztetés jogát is. A tandíj jóval magasabb volt, mint a fiú-középiskolákban. Az 1904/05-ös tanévig a diáklétszám fokozatosan nõtt, majd stagnálás mutatkozott, és az 1910/11-es tanévtõl kezdett ez a helyzet ismét megváltozni. Az idõközbeni stagnálás annak tudható be, hogy elhatározták az intézmény váltakozó négyosztályos gimnáziummá való alakítását, melyet a következõ években meg is próbáltak valósítani.110 A dualizmus kori Magyarországon több évig összesen három olyan nyilvános jelleggel mûködõ intézmény volt, mely gimnáziumi képesítést adott a nõknek; az Országos Nõképzõ Egyesület leánygimnáziuma, a VI. kerületi állami felsõbb leányiskolával kapcsolatos gimnázium, és a IV. kerületi közsé109 110
Müller, 2000b. 206., Müller, 2000a. 170–171. Müller, 2000a. 173.
52
52
gi felsõbb leányiskolával kapcsolatos gimnázium.111 Az induló leánygimnáziumok nem tudták kielégíteni a lányok középiskolázási igényeit, amit az is jelez, hogy az 1913/14-es tanévben a gimnáziumi lánytanulók csaknem fele magántanulóként végezte az iskolát, mert nem létesült lakóhelye közelében leánygimnázium.112 Müller Ildikó elemzésében rámutatott: az állam sokáig nem gondolta, hogy szükség lenne a nõk nagyobb tömegeinek az egyetemi tanulmányok folytatására. Így nem szorgalmazták a leánygimnáziumok létesítését, helyette a „nõi szerepre és hivatásra” való felkészítést gondolták fontosnak.113 Bár 1895-ben Wlassics Gyula megnyitott a nõk elõtt bizonyos egyetemi karokat, nem támogatta a nõk gimnáziumi képzésének bõvítését, mert úgy gondolta, hogy az akkoriban létezõ három intézmény elegendõ a nõk számára. Wlassics nem tartotta fontosnak, hogy a nõk az egyetemre jutás lehetõségét nagyobb számban használják ki; és azzal, hogy nem támogatta a leánygimnáziumok további létesítését, kevesek számára teremtette meg a feltételeket a további tanulásra. A Wlassics után következõ kultuszminiszterek is követték ezt az irányt; vagyis a felsõbb leányiskolák fejlesztését tartották fontosnak. Az 1916-os reform meg akart felelni a társadalom kívánalmainak, és figyelembe kívánta venni a nõk „speciális hivatását” is. A háromféle leány-középiskola – a felsõ leányiskola, a felsõ leányiskolára épülõ gimnázium, valamint a felsõ leányiskolára épülõ kereskedelmi iskola – alsó tagozatai egységesek lettek, alaptípusként pedig a felsõ leányiskola mûködött. A felsõbb leányiskola feladata még mindig az volt, hogy felkészítsen a „természetes nõi hivatásra”, de a képzést gyakorlatiasabbá és alaposabbá kívánták tenni.114 111 112 113 114
Müller, Müller, Müller, Müller,
2000a. 2000a. 2000a. 2000a.
176. 178. 200. 160.
53
53
FELNÕTTOKTATÁS- ÉS MÛVELÕDÉS FÕBB JELLEMZÕI A DUALIZMUS KORI MAGYARORSZÁGON A magyarországi andragógiatörténet-írás szempontjából a kiegyezés utáni idõszak kiemelt jelentõségû. A középfokú oktatás erõs állami szabályozottságából kiindulva fontos megvizsgálni azt a kérdést, hogy milyen szerepe volt az állami befolyásnak a felnõttoktatás- és mûvelõdés megszervezésében majd szabályozásában, valamint ez hogyan kapcsolódott a korabeli magyar nemzetépítõ folyamatokhoz.115 Tudható, hogy a korszak kezdetén Eötvös József nem az állami befolyás érvényesítésével kívánta megszervezni a felnõttek oktatását, de késõbb ez erõsödött, különösen az 1896-os II. Egyetemes Tanügyi kongresszustól kezdve.116 Ebben a fejezetben – a teljesség igénye nélkül – bemutatom a korszak legfontosabb ismert mûvelõdésügyi törekvéseit és mozgalmait, melyek meghatározóak a felnõttoktatás története szempontjából.117 Az 1868-as népoktatási törvény lefektette a népoktatási rendszer alapjait, kötelezõvé tette a népoktatást. Intézményesülése hozzájárult ahhoz a gondolathoz, mely a tanítóknak szánt nagy szerepet a felnõttek oktatásában, tanításában és 115
116 117
Munkámban csak röviden érintem a kérdést, elsõsorban a nõk mûvelõdési lehetõségei kapcsán. A probléma 2010–2013 közötti futamidejû MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjam egyik központi kérdése, melynek során tárgyalom a különbözõ társadalmi rétegû, valláshoz tartozó, földrajzi elhelyezkedésû nõk mûvelõdési helyzetét. Sz. Molnár, 2006. Ebben a fejezetben a szakirodalom által már feltárt és elemzett törekvéseket mutatom be, különös tekintettel az Eötvös-Türr-Irányi felnõttoktatási koncepcióra, a munkásmozgalom fõbb törekvéseire, az egyesületi formában mûvelt közmûvelõdés jellemzõire. A korszakra vonatkozóan részletes bemutatást nyújt Novák, 1975., Bajusz-Filó-Németh, 2004. Fontos megjegyezni, hogy a korszakban rendkívül sok feltáratlan terület, kutatható téma.
54
54
képzésében. A szakirodalom korszakolása alapján a szabadoktatás/szabadtanítás korszakának kezdete az 1868-as népoktatási törvény, mely egészen 1907-ig tartott.118 A kiegyezés után rengeteg – addig emigrációba kényszerült – szakember és tudós tért vissza Magyarországra, ahol tapasztalataikat hasznosították. Ekkoriban és ennek köszönhetõen a felnõttoktatásban angol és francia hatás érvényesült. Fontos mintaként jelent meg a Jean Macé kezdeményezésére, Victor Duruy miniszterelnök támogatásával létrejött Ligue Francaise de l'Enseignement, valamint a chartista mozgalom társadalmi kezdeményezése, a Working Men's College, és a University Extension is. Az angol és a francia hatás mellett a bolgár csitaliste-k a késõbbi magyar olvasókörök mintáiként szolgáltak.119 A korszak elsõ éveiben bontakozott ki Eötvös József, Türr István és Irányi Dániel felnõttképzési koncepciója, melyet késõbb nagy erõkkel meg is valósítottak. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált a felnõttoktatás megszervezésének kérdése, az írástudatlanok és a kevés iskolai osztályt végzettek helyzetének javítása. Eötvös mûvelõdéspolitikájának egyik meghatározó pontja volt, hogy azt hirdette, a tudás fényének mindenhova el kell jutnia, a tudósok az életnek és az ország felemelkedéséért dolgoznak, és a tudomány feladata hogy a gyakorlatot megtermékenyítse.120 Az egyetemes és nemzeti fejlõdés szoros egységét hirdette, úgy látta, hogy a magyar nemzet csak akkor „csatlakozhat” a „fejlett” nyugati civilizációkhoz, ha részese lesz az egyetemes mûvelõdésnek. Számára Magyarország jövõjének kérdése leginkább kulturális kér118
119 120
A szakirodalom eltér abban a kérdésben, hogy mikortól is számít a szabadoktatás kezdete, jelen munkámban ennek 1868-at tekintem. BajuszFiló-Németh, 2004. Novák, 1975. 80–81. Eötvös mûvelõdéspolitikájához lásd részletesen: Felkai, 1979., Bényei, 1998.
55
55
dés volt.121 Minisztériuma hét nyelven adta ki a Néptanítók Lapját, melyben helyet kaptak felnõttoktatási hírek és tanulmányok is.122 1870-ben a Néptanítók Lapjában egy felhívást tett közzé, melyben felszólított a népnevelési egyesületek alakítására.123 Türr Istvánnal és Irányi Dániellel közösen indította el az analfabetizmus felszámolása elleni harcot, a népoktatási körök megszervezését.124 Az emigrációból visszatért Türr István 1868-ban egy felhívást intézett a magyar társadalomhoz, melyben célként jelölte meg az analfabetizmus felszámolását, és népnevelési szövetségek alakítását. 1870-ben jött létre a Központi Népoktatási Kör, mely késõbb Budapest Népoktatási Körként (1873), majd Országos Népoktató Egyesületként mûködött tovább (1913).125 Az 1870-es évektõl a mozgalom fellendült, egyre több egyesület alakult. Eötvös és Türr egyértelmûen a társadalmi összefogást gondolta a mozgalom alapjának, míg a francia emigrációból hazatérõ Irányi Dániel az állami szerepvállalást szorgalmazta.126 Novák értelmezésé121 122
123
124 125
Bényei, 1998. 99. A folyóirat egészen 1944-ig mûködött. Lényeges, hogy az egyház nem fogadta el a Néptanítók Lapját, és küzdött Eötvös eszméi ellen. Novák, 1975. 81. Eötvös elképzelésében az egyesületeknek felekezetre való tekintett nélkül kell megalakulniuk. Az egyház igyekezett megakadályozni a tanügy demokratizálódására irányuló törekvéseit. Bajusz-Filó-Németh, 2004. Lásd Kubatov, 1970., Kotnyek, 1976., Novák, 1975. 80–87. A Központi Kör irányító tevékenysége a fõvárosra korlátozódott. Az oktatás során komoly anyagi nehézségek merültek fel, mert kevés olyan egyén volt, aki anyagilag is hozzá tudott volna járulni a mozgalomhoz. A kérdést megoldandó, Türr maga több alkalommal kiegészítette az oktatásra szánt összeget. A tanfolyamok résztvevõi számára ingyen biztosította a tanszereket, tankönyveket. Az általában hat hónapos kurzusok alatt a résztvevõk megtanultak írni és olvasni. Leginkább gyári munkások, katonák, varrónõk, önálló iparosok, kereskedõ és iparos tanulók, segédek, szolgák és napszámosok vettek részt a kurzusokon. Kubatov, 1970. 1145–1146. Fontos megjegyezni, hogy a Kör részt vett a munkások mûvelõdésének megszervezésében. Novák, 1975. 95.
56
56
ben kezdetben nem kapcsolták össze a magyarosító törekvésekkel, hanem a nemzetiségek nyelvén oktattak. A mozgalomban fontos szerepet játszottak a tanítók, akiket külön díjaztak felnõttoktatói tevékenységükért.127 Irányi számára lényeges volt, hogy a mozgalmat törvény biztosítsa, csak így látta maradandónak és fejleszthetõnek. A mozgalom pénzügyi finanszírozása az 1870-es évek elején folyamatos kérdésként merült fel.128 Eötvös halála után utódja, Pauler Tivadar terjesztett be törvényjavaslatot, és a mozgalom egyre inkább szélesedett. Ennek hatására újabb javaslatok fogalmazódtak meg, állandó közösségek alakultak, olvasókörök, dalárdás, színjátszó körök, bálok szervezõdtek. 1874-re megfogalmazódott a felnõttoktatás ellenõrzésének megszervezésének a kérdése,129 új vizsgáztatási rendszer és tananyag kidolgozásának az igénye. Pauler után Trefort Ágoston fokozatosan vonta meg az addigi pénzügyi támogatást a mozgalomtól, aminek eredményeképpen megindult a mozgalom felszámolása. Az Eötvös–Türr–Irányi koncepciónak nemcsak a társadalmi hatása a fontos, mely szerint minden vallási, nemzetiségi, politi126
127 128
129
Irányi a kezdetektõl fogva arra törekedett, hogy az országgyûléssel egy törvényt fogadtasson el, mely az állam kötelességeként határozta meg a felnõttek oktatását. Kubatov, 1970. 1144. Ezek a kifizetések nem mindig valósultak meg, a tanítók helyzete ellehetetlenült a korszak végére. Lásd Sz. Molnár, 2006. Irányi elõször 1869-ben fogalmazta meg három pontból álló törvényjavaslatát, majd visszavonta a javaslatot. 1870-ben újabb és részletesebb törvényjavaslatot nyújtott be, amit a képviselõház elfogadott. Mielõtt azonban az átdolgozott törvényjavaslat a parlament elé kerülhetett volna, Eötvös meghalt. Lásd Novák, 1975. 80–87. Kubatov arra mutat rá, hogy a kormány által biztosított támogatás a kezdetektõl fogva nagyon szerény volt. Kubatov, 1970. Irányi 1870-es II. törvényjavaslata óra nevezték egyre többen szabadoktatásnak a felnõttek iskolapótló oktatását. Sz. Molnár, 2006. Problémaként merült fel, hogy egyes tanítók több ember után vették fel a juttatást. Novák, 1975. 80–87.
57
57
kai hovatartozást mellõzni kívántak, hanem az akció a felnõttoktatás elméletének továbbfejlõdését is segítette.130 A korszakban a tanítóknak a felnõttek oktatásban betöltött szerepét számos konferencián megvitatták, többek között a rendszeresen megrendezett tanítógyûléseken. 1874-ben a tanítóegyletek javaslatot fogalmaztak meg a felnõttek oktatásának hatékonyabbá tétele érdekében.131 Szabályozni akarták az oktatás módját, tartalmát, az oktathatók körét, illetve azt is, hogy konkrétan kik azok, akik a felnõttek oktatásában részt vehetnek. Bár a néptanítók elsõ egyetemes gyûlésén még nem volt szó lényegesen a felnõttoktatásról, az 1874-ben megrendezésre került második gyûlésen már az egyik központi kérdés volt.132 Érdekesség, hogy 1870-ben külön napirendi pont foglalkozott a rabok oktatásával.133 Ismét a felnõttoktatás fontosságát és annak szigorúbb ellenõrzését fogalmazták meg, az egész életen át tartó folyamatos tanulást sürgették, hiszen „a meglett férfiú is elfelejti azt, amit hosszabb ideig nem ismétel.”134 Probléma volt a nagyszámú analfabéta (58%), akinek az oktatásáról szintén gondoskodni kívántak, elsõsorban a szemléletmód alakítását célozva meg ezzel: „Meg vagyunk ugyan is gyõzõdve, hogy ha nem mindegyik veszi annak pozitív hasznát, hogy megtanul írni és olvasni s ha nem lesz író vagy buzgó újságolvasó, de az bizonyos, hogy látva a késõ fáradságos tanulást – az iskolázásnak többé ellensége nem lesz, a tudományt, a szépmûvészeteket jobban fogja 130 131
132 133 134
Kotnyek, 1976. 729. Tanítóegyletek javaslata a felnõttek oktatásának elõmozdítása érdekében. In A magyarországi néptanítók második egyetemes gyûlése. Budapest, 1874. 68–71. Közli Felkai, 1976. 75–76. A magyarországi néptanítók második egyetemes gyûlése. Budapest, 1874. 72–79., 114–115. Közli Felkai, 1976. 77–81. Bajusz-Filó-Németh, 2004. A magyarországi néptanítók második egyetemes gyûlése. Budapest, 1874. 72–79., 114–115. Közli Felkai, 1976. 77.
58
58
tisztelni, nem lesz oly vad, durva; tehát gondolkozásának módja is igen sokban megváltozik.”135 A tanítógyûlés a társadalmi összefogás eredményeképpen képzelte el a felnõttoktatás megszervezését, pontosan meghatározva annak szervezeti és tartalmi kereteit.136 Érdekesség, hogy a fegyencek és katonák oktatását is fontosnak tartották, mindehhez állami szabályozást sürgettek. Az 1878-ban megrendezett harmadik tanítógyûlés egyik központi kérdése a közmûvelõdés szempontjából a népkönyvtárak felállítása volt.137 Az 1880-as negyedik tanítógyûlés konkrét javaslatot fogalmazott meg a felnõttek oktatásáról, melyben hangsúlyosan a magyar nemzeti szempont került elõtérbe.138 A vizsgált korszakban mindvégig – egészen az 1860-as évektõl – hangsúlyos volt a munkások mûvelõdésének megszervezése, a munkásmozgalomban szervezõdõ felnõttoktatási- és képzési törekvések.139 Az 1860-as évektõl figyelhetõk meg az egyre inkább fellendülõ munkásszervezõdések, melyek gyakran szakmák szerint szervezõdtek. Külön egyesületei voltak az asztalossegédeknek, cipészsegédeknek, budapesti könyvnyomdászoknak, vagy az esztergályosoknak is. 1869-ben jött létre a Pest-Budai Munkásképzõ Egylet, Horn Ede vezetésével. Az egyesületek a mûsoros estek, színjátszás, énekkar, szórakoztató rendezvények, könyvtárak, olvasókörök megszervezése mellett kettõs céllal mûködtek. Egyfelõl fontos bázist 135 136
137
138 139
A magyarországi néptanítók második egyetemes gyûlése. Budapest, 1874. 72–79., 114–115. Közli Felkai, 1976. 78. Az oktatást heti 6 órában határozták meg, novembertõl áprilisig, és a fõbb tárgyak csak az alapozó beszéd- írás- és olvasásgyakorlás után következtek. Felkai, 1976. 79. Javaslatok a népkönyvtárak felállításáról a harmadik tanítógyûlésen. In. A magyarországi néptanítók harmadik egyetemes gyûlésének naplója. Budapest, 1978. 102–113. Közli Felkai, 1976. 91. A magyarországi néptanítók negyedik egyetemes gyûlésének naplója. Budapest, 1981. 57–58. Közli Felkai, 1976. 91–92. Lásd részletesen: Novák, 1975., Felkai, 1980.
59
59
jelentettek a munkásosztály mûvelõdésében, másrészt viszont a munkásság érdekérvényesítõ tevékenységére is felkészítettek.140 A budapesti cipészsegédek önképzõ egyletében például kezdetektõl fogva hangsúlyt fektettek a mûvelõdésre. Az elemi oktatás mellett szakoktatás is folyt, késõbb olvasószobát is mûködtettek, czipész-dalárdát, szakelõadásokat szerveztek.141 A korszakban több, a munkásmozgalomhoz tartozó folyóirat is mûködött, mint például a Munkás Heti Krónika, vagy az Általános Munkásújság. 1890-ben alakult meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, mely deklaráltan foglalkozott a felnõttek oktatásával és mûvelõdésével. A munkásság mûvelõdésében mindvégig fontos szerepet játszottak az ipari szövetségek is, leginkább az általuk szervezett ingyenes tanfolyamok és azok hirdetése okán. Hasonlóképpen az önképzõ csoportokhoz, a cipészsegédek kisipari szövetsége is például elõfizetett külföldi lapokra, és rendszeresen hívtak meg Magyarországra külföldi elõadókat is.142 Az 1870-es évek második felétõl az állam hivatalosan nem támogatta és szervezte a felnõttoktatást, az állami támogatás az 1890-es évektõl vált ismét jelentõssé. A századforduló után egyfajta elmozdulás figyelhetõ meg, ugyanis már iskolán kívüli formákat is állami támogatásban részesítettek, és megjelent az igény egy olyan szervezet iránt, mely állami támogatásban részesülne, és úgy látná el az irányítást a területen: „S miután a köznevelés szüksége túlterjed az iskolák határvonalán, szükséges, hogy a jelenlegi vallás és közoktatás140
141 142
Ehhez mintaként szolgált a németországi Lasalle által alapított „Általános Német Munkásegylet” (1863) tevékenysége. Bajusz-Filó-Németh, 2004. Horváth János – Farkas István: A budapesti czipész segédek szakegylete 25 éves története 1877-tõl 1902-ig. Budapest, 1902. Közli Felkai, 100–101. Novák, 1975. 97.
60
60
ügyi minisztérium hatásköre is túlterjedjen az iskolákon s gondozása körébe kell vonni az össze közmûvelõdési intézményeket és intézeteket.”143 Nem csak a Néptanítók Lapjában megjelent írások esetében figyelhetõ meg ez az eltolódás, de az 1896-ban megrendezett II. Egyetemes Tanügyi Kongresszus már részletesen foglalkozott a felnõttek oktatásával, a külön megszervezett „Társadalmi nevelés szakosztályban”: „Azért a társadalmi nevelés eszközei tulajdonképp a szellemi élvezetek, az irodalom és mûvészetek eszközeibõl állanak. A mint az iskolában a tanítás legfõbb eszköze a tankönyv, úgy a társadalmi nevelésnek is elsõ eszköze a jó könyv.”144 A kongresszuson részletesen tárgyalták az iskolán kívüli permanens felnõttnevelés kérdését, melynek formái elsõsorban az elõadások, könyvtárak, múzeumok és színházak voltak.145 1905-ben a közmûvelõdésrõl tartott hatodik egyetemes tanítógyûlésen még erõteljesebb hangsúlyt kapott a magyar nemzeti jelleg.146 1907-ben Pécsett rendezték meg a Szabad Tanítás Magyar Országos Kongresszusát,147 amelyen 140 szervezet vett részt, 547 rendes és 134 rendkívüli taggal.148 1897-ben jelent meg a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelõségének Szabályzata. A szabályzat kiterjedt a felügyeleti tevékenységre, a annak céljára, valamint meghatározta a közmûvelõdés képviselõibõl álló országos tanács, „A múzeumok és könyvtárak országos tanácsa” szervezetét. 143 144 145 146 147 148
A II. Országos és Egyetemes tanügyi kongresszus naplója. I. kötet. 351– 360., 365–366., 369. Közli Felkai 1976. 122. A II. Országos és Egyetemes tanügyi kongresszus naplója. I. kötet. 351– 360., 365–366., 369. Közli Felkai 1976. 121–125. Novák, 1975. 117–118. A magyarországi néptanítók hatodik egyetemes gyûlésének naplója. Budapest, 1905. 160–162. Közli Felkai, 1976. 125–126. Az 1907-es kongresszus egy tagsági jegyét (Nõtisztviselõk Országos Egyesülete) lásd a Mellékletben a 16. képet. Novák, 1975. 124.
61
61
A felügyelõség a VKM végrehajtó szerve volt, a tanács tanácsadó testületként a múzeumok és közkönyvtárak támogatásának társadalmi úton való megszervezésében vett részt. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelõségének újabb szabályzata 1901-ben jelent meg, melyben markánsan volt jelen az állami szabályozásra való törekvés.149 1903-ban a VKM 1902. 92094. számú rendelete alapján megalakult a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége, mely összefogta azokat a közmûvelõdési, tudományos és irodalmi egyesüléseket és intézményeket, melyek múzeumot, könyvtárat, vagy bármely, közmûvelõdési célt szolgáló intézményt tartanak fenn.150 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1906-ban rendeleti úton szabályozta a Magyar Gazdaszövetség támogatását.151 Ugyanebben az évben a 103800. számú rendeletben szabályozta a vidéki városokban a felolvasásokat abból a célból, hogy szakítva a központosító törekvésekkel, vidéken is közmûvelõdési „gócpontok” alakuljanak ki.152 1908-ban készült egy, az iskolán kívüli oktatás tartalmát és szervezetét is szabályozó törvénytervezet, ami késõbb nem emelkedett törvénnyé.153 1911-ben a VKM rendeletben sza149
150 151
152
153
A Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelõségének Szabályzata. Hivatalos Közlöny 1898. VI. évfolyam 2., 1901. VIII. évfolyam 79–82. Közli Felkai, 1976. 191–194. Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének Szervezete. Hivatalos Közlöny 1903. XI. évfolyam 3. szám. 37–39. Közli Felkai, 1976. 194–198. VKM rendelete a magyar gazdaszövetség népjóléti irányú törekvéseinek támogatásáról és a népkönyvtárak állapotáról. 1906. Néptanítók Lapja, 1906. 34. szám. 10–11. Közli Felkai, 1976. 143–145. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1906. év 103800. számú rendelete vidéki városokban tartandó felolvasások tárgyában. Hivatalos Közlöny 1906. XIV. évfolyam 15. szám. 547–548. Közli Felkai, 1976. 198–200. A szabadoktatás országos szervezete. Budapest, 1909. 130–148. Összeállította az Országos Közoktatásügyi Tanács. Közli Felkai, 1976. 212–222.
62
62
bályozta a szabadoktatás (felnõttek oktatása, iskolán kívüli oktatás) országos szervezését, mely „mint minden nyilvános jellegû tanítói és közmûvelõdési tevékenység, az állam fõfelügyelet alá tartozik.” A rendelet az összes kérdést, mely a szabadoktatással összefüggésben van, az Országos Szabadoktatási Tanácsnak rendelte alá.154 A korszakban az évek múlásával sorra alakultak az olvasókörök, kulturális- és közmûvelõdési egyesületek, a különbözõ felekezethez, nemzetiségekhez, szakmákhoz tartozó egyletek. A korszak fontosabb, a különbözõ rétegek mûvelõdésének megszervezésében vezetõ szerepet vállaló egyesületei közé tartozott a Szabad Lyceum, a Társadalomtudományi Társaság, a Társadalomtudományok Szabad Iskolája,155 az Uránia Tudományos és Közmûvelõdési Egylet, a Galilei Kör, a Julián Egyesület, a Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesülete, a Vasárnapi Kör.156
154
155
156
A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1911. évi 50877. szám alatt kelt rendelete a szabadoktatás országos szervezése tárgyában. Hivatalos Közlöny 1911. XIX. évfolyam 13. sz. 278–285. Közli Felkai, 1976. 231–237. A Társadalomtudományok Szabad Iskolájának egy, a munkástanfolyamokról és felsõbb tanfolyamokról tudósító plakátját lásd a Mellékletben (17. kép). Novák, 1975. 118–122.
63
63
AZ EGYESÜLETEK SZEREPE A NÕK MÛVELÕDÉSÉNEK ELÕMOZDÍTÁSÁBAN KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FEMINISTÁK EGYESÜLETÉRE Az 1870-es évektõl vált egyre intenzívebbé a nõemancipációért folytatott harc Magyarországon. Köszönhetõen az egyesülési- és gyülekezési jog elismerésének – elsõsorban a napóleoni háborúk okozta nyomor enyhítésére – már a reformkorban megindult a nõegyletek alapítása, mûködésük virágkora a dualizmus idõszakára tehetõ, nem csak Magyarországon, de Európában157 is. 1888-ban Londonban alakult meg az International Council of Women (ICW) (Nemzetközi Nõtanács), 1906-ban az International Woman Suffrage Alliance (IWSA) (Nõk Nemzetközi Választójogi Szövetsége).158 Magyarországon az egyesületek alapítói kezdetben a vidéki arisztokrata rétegbõl kerültek ki, majd módos polgári rétegek asszonyai voltak. Késõbb megjelentek a polgári és a munkásnõ-egyletek is. A nõegyletek közös vonása, hogy vallásos és karitatív jellegûek voltak a korszak kezdetén,159 késõbb – az egyesületek számának növekedésével – tevékenységi körük is jelentõsen szélesedett. Lényeges, hogy a nõk társadalmi helyzetének javítását, de legalábbis átalakítását kívánták, a fennálló társadalmi intézményrendszer keretein belül, az alapvetõ gazdasági-társadalmi struktúra változtatása 157 158 159
Európa mint entitás problematizálásához lásd Zimmermann, 2000. Az alakuló nõegyletekre vonatkozóan lásd: Kéri, 2008. 78–90., Burucs, 1993. A karitatív jellegû egyesületek száma az 1890-es évektõl folyamatosan nõtt. Szapor Judith megállapítása szerint még nem tisztázott az, hogy pontosan milyen szerepet játszottak a nõk emancipációjában a karitatív célú egyesületek. Itt elsõsorban azon nõk emancipációjára gondol, akik számára a „mainstream” feminizmus elérhetetlen volt. Szapor, 2004. 200., Petõ – Szapor, 2004.
64
64
nélkül.160 A jótékony egyesületek céljaikat az úgynevezett „anyai keretben” fogalmazták meg, a hangsúly a nõk családanyai szerepén volt, mely gyakran összekapcsolódott a nemzet felemelésének diskurzusával.161 1861-ben alakult meg a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesülete, mely a hagyományos jótékonysági feladatokat a nemzeti ügy programjával és az „anyai programmal” fûzte össze. 1896-ban alakult meg az Országos Katholikus Nõvédõ Egyesület, mely a kenyérkeresõ nõk szellemi és anyagi támogatását tûzte ki célul. A nõk számára létrejövõ vallási egyesületek szintén a vallásos misszió mellett szintén az „anyai keretben” fogalmazták meg programjukat.162 A nõk mûvelõdésügye szempontjából mérföldkõnek tekinthetõ az 1868-ban megalakult Országos Nõképzõ Egyesület (ONE), Veres Pálné vezetésével, mely a nõk mûvelõdése és oktatása területén eszközölt fontos változtatásokat. Magyarországon az elsõ felsõbb leányiskolát is az egylet alapította, ekkor még abból a célból, hogy a fiúk középiskolai oktatásával egyenlõ szintû oktatást nyújtson a lányoknak.163 A 19–20. század fordulójára a nõegyletek száma Magyarországon elérte a 84-et, beleszámítva a területi és vallási alapon mûködõket is. Ezek legnagyobb része még mindig jótékony célú volt. 1904-ben alakult meg az ICW magyarországi osztályaként, Rosenberg Auguszta kezdeményezésére a Ma160 161
162 163
N. Szegvári, 1969. 127–139., Kéri, 2008. 78–90. Ezekben a diskurzusokban a „család” kategóriájában értelmezõdött a nemzet, melyben férfiaknak és nõknek pontosan körülhatárolt és megkérdõjelezhetetlen feladataik voltak. Lásd: Kereszty, 2010. Petõ – Szapor, 2004. Petõ Andrea azt emeli ki, hogy a konzervatív nõszervezetek története kevéssé kutatott Magyarországon. Késõbb az állami szabályozás fokozatosan eltávolította a felsõbb leányiskolákat a középiskolai jellegtõl, és feladatuknak a közép- és felsõbb osztályok-beli lányoknak a „hagyományos” nõi szerepekre való felkészítését tûzte ki célul. Ehhez lásd: Kereszty, 2010.
65
65
gyarországi Nõegyesületek Szövetsége (MNSZ), mely tömörítette a magyarországi nõegyletek nagy részét. 1909-tõl saját lapot is indított, Egyesült Erõvel címmel, melyet Perczelné Kozma Flóra és Szemere Ilona szerkesztett. N. Szegvári kiemeli, hogy így az igen heterogén összetételû szervezet nem volt alkalmas arra, hogy a nõk politikai jogaiért folytatott harcát irányítsa, azonban megfigyelhetõ, hogy késõbb a feminista mozgalom térhódításával nõtt a befolyása a szervezet felett is.164 Az 1896–1914 közötti idõszak tekinthetõ a magyarországi nõmozgalmak mûködésének leginkább intenzívebb és eredményesebb idõszakjának. Egy olyan idõszak, amikor is kijelenthetõ, hogy létezett egy pontosan meghatározott és nagy hatással bíró feminista mozgalom a különbözõ egyéb nõmozgalmi ágak között.165 1896-ban alakult meg a Nõtisztviselõk Országos Egyesülete,166 az irodában dolgozó nõk gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme érdekében. 1904-ben alakult meg a Feministák Egyesülete Schwimmer Róza és Glücklich Vilma vezetésével, melynek mindvégig szoros kapcsolata volt a Nõtisztviselõk Országos Egyesületével.167 1906-ban az egyesületnek 342, 1907-ben 507,168 1910-ben 700 tagja volt.169 N. Szegvári értékelésében a Feministák Egyesülete „magában foglalta az egész nõtársadalom mûvelõdési, munka- és politi164
165 166 167
168 169
Ennek egyik megnyilvánulásaként értékelhetõ amikor 1907-ben megalakult a szervezeten belül a Nevelés- és oktatásügyi iroda, valamint megbízták a Feministák Egyesületét, hogy szervezze meg a gyakorlati tanácsadót. Ehhez lásd: N. Szegvári, 1969.127–139. Szapor, 2004. 194. Lásd a Mellékletben a 4. képet. N. Szegvári értékelésében ez volt az oka annak, hogy a mozgalom a nõi mûveltségterületek közül elsõsorban azok kiterjesztéséért harcolt, melyek a nõk tisztviselõi pályájával voltak összefüggésben. N. Szegvári, 1969. 127–139. Kéri, 2008. 87. Szapor, 2004. 204.
66
66
kai jogáért folytatott harcának igényét, a valóságban azonban a legszûkebb körû polgári és néha arisztokrata elemeken kívül nem tudta mozgósítani a szélesebb nõtömegeket.”170 A közös célok ugyanis ellentmondásban voltak, vagy nem igazán tértek ki a különbözõ, nõket fel/megosztó komponensekre (társadalmi nem, osztály, etnicitás, faj, földrajzi elhelyezkedés, végzettség, kor stb.). Kérdés, hogy ez a két megközelítés hogyan és milyen módon reprezentálódott a nõmozgalom egyik meghatározó sajtóorgánumában, A Nõ és a Társadalom címû folyóiratban. A kérdéshez értelmezési keretként szolgálhat a Woolstonecraft-dilemma, mely szerint a nõk politikai részvételének történetét az határozza meg, hogy milyen célt tûztek ki: az volt a cél, hogy az egyenlõséget a férfiakkal együtt érjék el, vagy férfiaktól eltérõ nõi különbség elismertetéséért harcoltak.171 Ezt a két látszólag szemben álló megközelítést a századforduló magyarországi feminista mozgalma esetében nem lehet elválasztani, mert mind a két érvelési módot ismerték, és használták is.172 A Woolstonecraftdilemma kapcsán éppen mégsem az egyenlõség és különbség a kérdés, hanem az alárendelõdés foka és mértéke. Vagyis, hogy hogyan változik a társadalmi nemek szerint az állampolgárság kritériumainak meghatározottsága?173 A csoportérdekek érvényesítésének legalább két szempontja van Lovenduski szerint. Az elsõ, amikor a csoport tagjai jelen vannak a döntések meghozatalakor, a másik, amikor a tagok érdekeit figyelembe veszik a döntések meghozatalakor.174 Anne Philips a „jelenlét politikájának” nevezi azt a je170 171 172 173 174
N. Szegvári, 1969. 140. Carol Pateman fogalma. Pateman, 1988. Idézi: Petõ – Szapor, 2004. Petõ – Szapor, 2004. Petõ – Szapor, 2004. Az állampolgárság fogalmának meghatározásának különbözõ szempontjaihoz lásd: Petõ és Szapor, 2004. Lovenduski, 1993., Idézi: Petõ – Szapor, 2004.
67
67
lenséget, mely szerint a társadalmi tapasztalat azt mutatja, hogy az úgynevezett nõi érdekek érvényesítése a nõk által hatékonyabb. E szerint a megközelítés szerint a nõk különálló közös érdekeit a politikai vitákban és a döntéshozatali folyamatokban nyilvánosan hangsúlyozni kell.175 Vagyis a kérdés az, hogy tekinthetjük-e a nõket egy külön érdekcsoportnak? Van-e egyáltalán olyan különálló és közös érdeke a nõknek, amit képviselni kell? A nõk állampolgári jogainak kiterjesztése a férfiakkal való egyenjogúsítás mellett az úgynevezett „anyai alapú” feminizmus útján is lehetséges, amikor is – a különbséget hangsúlyozva – a közéletben elismerik a nõk gondoskodó és nevelõ munkáját.176 Ebben az esetben a politikai jogokat a nõk anyai (normatív) szerepéhez kötik, és éppen e miatt ezt a megközelítést rendkívül sok kritika is éri.177 A Feministák Egyesülete178 – ahogy az világosan látható A Nõ és a Társadalom folyóirat elemzése kapcsán – rendkívül sok területen tevékenykedett nem csak elméleti szinten, de gyakorlatban is megvalósítva a reformgondolatokat.179 1904 után egyre inkább hangsúlyos lett a választójogért folytatott harc,180 melynek eredményeképpen konkrét, gyakorlati feladatokat fogalmaztak meg folyóiratuk hasábjain, és intenzí-
175 176 177 178
179 180
Philips, 1991., Idézi: Petõ – Szapor, 2004. Petõ – Szapor, 2004. Ezt az érvelési módot hangsúlyozza a konzervativizmus is. Hiszen nem minden nõ anya is egyben. Írásomban a nõmozgalomnak azzal az irányzatával foglalkozom, melyet a köznyelv és saját maguk is „feminista”-ként jelölt meg. Nem tárgyalom a nõmozgalom szociáldemokrata ágát, sem a keresztény-szocialista nõmozgalmat. Ehhez lásd: N. Szegvári, 1969. 158–190. Lásd részletesen a folyóirat tartalmi elemzését tárgyaló fejezeteket. Szapor, 2004. 195.
68
68
vebben tárgyalták a külföldi példákat is.181 Minden egyéb más területnek és célnak a választójogért folytatott harc lett az alapja. A Feministák Egyesülete bekapcsolódott az Országos Választójogi Liga munkájába is, melynek során kérvényekkel, deklarációkkal, felvonulásokkal harcoltak a nõk választójogáért. N. Szegvári ezt a következõképpen értékeli: „A választójogi harcba való egyre mélyebb bekapcsolódása miatt a feminista mozgalom harci ereje egyre jobban elfordult a nõi mûvelõdési jogokért folytatott harctól, éppen abban az idõszakban, amikor az a legfontosabb lett volna.”182 Szapor Judith mutat rá, hogy az 1900-as évek elsõ két évtizedében a feministák183 száma és hatása egyre inkább nõtt nem csak Budapesten, de vidéken is. Ugyanakkor érdeklõdési és tevékenységi körük kezdett egyre inkább csak a választójogi mozgalomra korlátozódni. Érvelésükben keveredett a hagyományos, „anyai alapú”, konzervatív érvelés a szociáldemokratákra jellemzõ diskurzussal.184 Az 1910-es évekre a feminista követelések egyre inkább láthatóakká váltak, és jelenlétük a politikai életben elfogadott volt. Szapor úgy értékeli, hogy az 1913-as budapesti választójogi kongresszus a magyarországi feministák számára az egyre inkább növekvõ nemzetközi elismerést jelentette.185
181
182 183 184
185
Szapor Judith nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy a választójog központi szerepét a harcban egyértelmûen a brit választójogi mozgalomnak lehetne tulajdonítani. Szapor, 2004. 196. N. Szegvári, 1969. 143. A feminista szót nem utasították el, azzal azonosultak. Szapor, 2004. 195. Petõ – Szapor, 2004. A szociáldemokraták az osztályharcról szóló szocialista érvelést terjesztették ki a nõkre, mely szerint ha a nõk elnyomása is osztályharc, akkor a nõk jogi, politikai és oktatási emancipációja nélkül a program nem lehet sikeres. Szapor, 2004. 198–199.
69
69
A FELNÕTT NÕK MÛVELÕDÉSI LEHETÕSÉGEI Az elmúlt években a nevelés- és mûvelõdéstörténészek egyre szélesebb körben és mélyebben kezdték kutatni a nõk mûvelõdési lehetõségeinek történetét. A „kezdetek” alól kivételt képeznek Kéri Katalin kutatásai, aki kutatópályája kezdeteitõl hangsúlyosan érvelt a mellett, hogy a mûvelõdéstörténeti kutatások nem nélkülözhetik a nõk történetét.186 Miként arra már kutatásaiban rámutatott, számos forrás áll nemcsak Magyarországon, de világszerte is rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy milyen szórakozási és mûvelõdési formái voltak a különbözõ osztályokba tartozó nõknek a dualizmus kori Magyarországon. Elsõsorban a szigorú társadalmi osztálybeli meghatározottság miatt nehéz általánosságban beszélni a nõk szórakozási lehetõségeirõl, hiszen a naplókból csupán az egyes nõk életvitelére következtethetünk, az illemtankönyvek és az újságok pedig csak szûkebb rétegek vagy korosztályok életvitelét mutatják be.187 Éppen ezért a mûvelõdéstörténeti vizsgálódásokhoz újabb és érdekes adatokkal járulhatnak hozzá korabeli, nõktõl származó, és a témára vonatkozó levelek elemzése, melynek során és eredményeképpen tovább árnyalható a szakirodalom által már felvázolt kép. A dualizmus korában egyre inkább szélesedtek a nõk mûvelõdési, munka és tanulási lehetõségei, köszönhetõen egyrészt a korabeli társadalmi, gazdasági változásoknak, és az egyre inkább kiteljesedõ és meghatározó feminista mozgalomnak. A feminista mozga186
187
Lásd például a legújabb, témához kapcsolódó munkáját: Kéri, 2008. Nem tárgyalom a történettudományi munkákat, amelyek kezdetektõl fogva integrált részként fogalmazták meg a gender-kutatásokat. Lásd például: Zimmermann, 1999abc. Kéri, 2008. 159.
70
70
lom egyik megfogalmazott célja volt többek között a nõk munkalehetõségeinek kiterjesztése, egyáltalán a házimunkán kívül, a közszférában végzett nõi munka elfogadtatása, valamint ezzel párhuzamosan a házimunka munka-értékének hangsúlyozása. A dualizmus korában egyre több nõ kényszerült arra, hogy fizetett munkát vállaljon, és – köszönhetõen a korabeli nõmozgalmaknak – egyre több nõ akart önszántából, felismerve annak emancipációs értékét – fizetett munkát vállalni. A nõk munkába állását a korabeli nõmozgalmi aktivisták és – köszönhetõen az egyesülési és gyülekezési jog elismerésének – az egyre nagyobb számban megalakuló egyesületek számos módon segítették.188 Az 1896-tól mûködõ Nõtisztviselõk Országos Egyesülete például tanfolyamokat, vitaelõadásokat szervezett, állásközvetítõi osztályt és könyvtárt mûködtetett. A tanfolyamokat igyekeztek az igényeknek megfelelõen szervezni, éppen ezért található közöttük gépírói tanfolyam, könyvvitel és gyorsírás tanfolyam is.189 Csakúgy, mint egyéb más emancipációs törekvést, a munka területén lezajló változásokat is számos kritika illette. A kétkedõk legfontosabb érve az volt, hogy amennyiben a társadalomban elfogadottá válik a nõk közszférában végzett, fizetett munkája, az komolyan veszélyeztetheti a családi szférában betöltött szerepeiket. A felnõtt nõk egyik fontos mûvelõdési lehetõségét nyújtották a korabeli egyesületek által megszervezett, gyakran konkrét állásokhoz, vagy életpályákhoz kötõdõ tanfolyamok. A tanfolyamok mellett többek között estélyek, kerti ünnepségek, tudományos és népszerûsítõ elõadások, sportolási lehetõségek jelentették a nõk mûvelõdési repertoárjának nagy részét. A jótékonyság a nõk munkavégzésének egyik fontos 188 189
Kéri, 2008. 78. Rosa Schwimmer Papers. New York Public Library. Mss Col 6398. (továbbiakban: NYPL RSP Mss Col 6398.) 478. doboz. 6. dosszié.
71
71
területét jelentette a dualizmus kori Magyarországon, melynek részeként a segélyek gyûjtése gyakran összpontosult egyegy korabeli szervezet vagy egylet körében. Trombitás Erzsi beszámolójában például egy olyan estélyrõl olvashatunk, melyet egy jótékonysági cél vezérelt, és szorosan kötõdött a Feministák Egyesületéhez, és tevékenységihez. Érdekes összefonódása ez a propaganda és figyelemfelkeltõ akciónak, a segélyek gyûjtésének, a nõk munkája elõsegítésének, és a mûvelõdési lehetõségeknek: „Arról van ugyanis szó, hogy a gyermekmenhelyen kívüli gyermekek /de állami védencek:/ karácsonyi felruházása javára egy nagyobb szabású pumpolást rendez az itteni gyermekmenhelyi telepbizottság. A társadalmat legsikeresebben megpumpolni mûkedvelõi elõadással vélik. A rendezõ hölgyek csupa jótékony és elõkelõ dámák, köztük Greisingerné is, kinek kezdeményezésére az elõadandó három egyfelvonásos darab közt helyet foglal a »Hogyan kaptak a nõk választójogot?« is. Jó reklám lesz ez ügyünknek, mert az elõadáson ott lesz az a társadalmi réteg is, mely a mi elõadásainkat látogatja. A »Nõ és a társadalom« már is közkézen forog, mivel abból írják ki a szerepeket. Az elõadás után választójogi gyûjtést is akarunk rendezni (…) Greisingerné is játszik, õ lesz a kutyás néni, én pedig Winifred. – Én tudom, hogy maguk nevetni fognak ezen, – de a cél szentesíti az eszközt.”190 A jótékonysági tevékenység, a szociális segítségnyújtás azért is lényeges, mert a társadalmi elfogadottság szempontjából nem számított egyértelmûen negatívnak. Köszönhetõ volt ez elsõsorban a nõk és férfiak eltérõ társadalmi szerepeinek és tereinek, melyek élesen elhatárolták egymástól a két nem lehetõségeit. 190
Trombitás Erzsi Pogány Paulának. Szombathely, 1910. szept. 21. NYPL RSP Mss Col 6398. 497. doboz. 9. dosszié.
72
72
Már a 19. század második felében megjelentek azok a nõk, akik külföldön folytatták felsõfokú tanulmányaikat, hiszen Magyarországon csak 1895-ben engedélyezte Wlassics Gyula, hogy a nõk is beiratkozhassanak az egyetemek bölcsészeti, orvosi karaira, és gyógyszerészeti tanfolyamaira. A külföldön megvalósuló mûvelõdés, tanulás és továbbképzés késõbb is fontos területe volt a felnõtt nõk önmûvelésének. A kormányzat az idõszakban nem támogatta a lányoknak a fiúkéval egyenlõ szintû oktatását, aminek is köszönhetõ talán, hogy így arra törekedtek, hogy önmaguk mûvelését a legszélesebb körben megvalósítsák, akár a formális oktatási rendszeren kívül is. A mûvelõdési lehetõségek nem értek tehát véget az iskolai képzés befejeztével, hanem elsõsorban – az egyre inkább terjedõ – olvasással, tanfolyamok és kurzusok látogatásával valósultak meg. Tánczos Emma, aki maga is aktív volt a feminista mozgalomban Glücklich Vilmának írt levelében hasonló körülményekre mutat rá: „(…) ma voltam a rendõrségen, ahol a Budapestrõl jött erkölcsömrõl szóló bizonyítványt kézbesitették. Pedig közben feleslegessé vált, u.i. az egyetemen kellett volna, ahol Oppenheimer heti 2 szociologiai óráját szerettem volna hallgatni. Többszörös utánjárással megtudtam, hogy ez semmiképpen sem lehetséges, csak érettségi bizonyítványnyal, ezek közûl is csak olyannak, amely latinról és görögrõl is szól. Hiába olvasták németre lefordított, a konzulátuson hitelesített iratot, hogy állásban levõ polgári iskolai tanár vagyok, történet, és földrajz módszerek tanulmányozására kiküldve és hogy ehez van szükség a szociológiára. Kellemetlen, de majd ezentúl is a könyveivel kell vigasztalódnom.”191
191
Tánczos Emma Glücklich Vilmának Berlin, 1913. május 1. NYPL RSP Mss Col 6398. 497. doboz. 10. dosszié.
73
73
A „valamivé levés”-hez azonban komoly anyagi háttér is szükséges volt. A felnõttkori tanulás, az iskolai oktatásba való visszatérés nem egyszer súlyos pénzügyi gondokat jelentett a nõknek. Errõl számolt be a magyarországi feminista mozgalom egyik jelentõs személyiségének, Glücklich Vilmának egykori tanítványa is, akinek levelébõl nyomon követhetõ a folyamat, melynek során a nõk egyre inkább kezdenek öntudatra ébredni, emancipálódni, önmaguk sorsára reflektálni: „a sablonos irodai munka, amit gyönyörüséggel végeztem addig, amíg nekünk kenyeret, szobát, tüzelõt, könyvet és vizsgadíjat adott, most kínos igavonás, rettenetesen nagy ár elõttem azért, hogy jóllakhassak, mert én megtanultam már régen, hogy nem muszáj mindennap jóllakni. (…) De azért mégis ott kell hagynom az irodát és tanuláshoz kell látnom, különben úgy érzem, hogy teljesen megörli idegeimet a »valamivé levés«-nek kimondhatatlan vágya. Hat gymnasiumot végeztem, esténként a régi könyveimet bujtam, ha nappal is tanulhatnék, juliusban le tudnám tenni a maturát és szeptemberben beiratkozhatnék az egyetemre. Egy tanitványra volna csak szükségem, akinek révén 50–60 koronát kereshetnék; ennyibõl meg tudnék élni.”192 Fontos mûvelõdési lehetõséget jelentettek a korabeli színházi elõadások és hangversenyek is, melyek a társasági életnek is kiemelkedõ színfoltjai voltak, melynek a nõk is egyre inkább aktív részesei voltak: „Tudni akarod hogy mulattam a táncvigadalmon? No hiszen neked megmondhatom, hogy táncoltam eleget, de nem mulattam; oly vegyes társaság volt, hogy kedvem volt mindjárt a koncert után haza menni. Tehát képzelheted mily jól éreztem magam; követelõnek tartsz te is a vé192
Reiss Szerén Glücklich Vilmának. Budapest, 1910. december 24. NYPL RSP Mss Col 6398 497. doboz. 9. dosszié.
74
74
gett hogy a tánczot egyedül nem nevezem mulatságnak? De azért voltam a mult héten szinházban, a mikor Blaháné itt vendégszerepelt, ez igazán élvezet volt. Kétszer láttam, és pedig: »A szókimondó asszonyságban« és a »Vöröshajuban«. Láttad vagy jobban mondva hallottad te Blahát? Mert nem szép már most, meglehet, hogy volt, de játéka és éneke gyönyör.”193 A 19. és 20. század fordulóján kibontakozó nõmozgalmak szintén több területen járultak hozzá az elsõsorban középosztálybeli nõk mûvelõdési lehetõségeinek szélesítéséhez. Gyûlések, röpiratok, elõadások, konferenciák segítették a nõk egyre inkább megvalósuló önszervezõdéseit. A leginkább a 19–20. század fordulóján virágzó magyarországi nõmozgalmakat társadalmi, gazdasági és politikai kérdések egyaránt foglalkoztatták. A magyarországi nõmozgalmakat két táborra oszthatjuk, az integracionistákra, akik leginkább hierarchikus társadalmi struktúrákban gondolkodtak, illetve az individualista modernistákra, akik elsõsorban a társadalmi és gazdasági viszonyoknak a nemekre gyakorolt hatását helyzeték a középpontba. Az elsõbe sorolható a „polgári” nõmozgalom úgynevezett mérsékelt szárnya, például a Magyarországi Nõegyesület Szövetsége, valamint a katolikus irányzat. A második csoportot alkotta például a „polgári” nõmozgalom „radikális” szárnyát képviselve a Feministák Egyesülete és a szociáldemokrata tábor.194 Kiinduló pontot jelentett az 1904-ben megalakult Feministák Egyesülete, mely mindvégig központi összekötõ mintát jelentett a többi tagszervezet számára.195 Folyamatosan gondoskodott a különbözõ tagszervezetek alapításáról, felhívá193 194 195
Kubicsek Irma Schwimmer Rózának. Temesvár, 1896. jan. 6-án. NYPL RSP Mss Col 6398. 1. doboz. Zimmermann, 1999c. Történetéhez lásd Zimmermann, 1999ab., N. Szegvári, 1969.
75
75
sokban kérte a nõket, hogy kapcsolódjanak be a munkába, járuljanak hozzá különbözõ módokon a célokhoz. Javasolták például, hogy alakítsanak a nõk Segesváron is fiókegyletet, melyhez részletesen vázolták az egyesületek mûködését és munkaprogramját: „E munkaprogram állhatna, természetesen a helyi viszonyokhoz alkalmazna, szociális, pedagogiai, szülõi értekezletek tartásában. – Mi például Budapesten havonként legalább egy ilyen értekezletet tartunk, amelyen laikusok vagy pedagogusok egy, a neveléskörébe esõ reformgondolatot ismertetnek megvitatás céljából. – Azután a feminizmus teoriájának ismertetésére lehetne sorozatos elõadásokat tartani, amelyeken a nõknek jogi, gazdasági és társadalmi helyzetét ismertetik és vitatják. – Egy kis feminista kölcsönkönyvtárt lehetne alapitani. – A legfontosabb feminista folyóiratokat a tagok között köröztetni. – A környékbeli gyermekvédelemben a társadalmi munkát szervezni. (…) Gyakorlati tanácsadót lehetne nyitni, amelyben hetenként egy-vagy kétszer hivatalos órát tartva az egyesület hozzáértõ tagjai pályaválasztási, jogi és egyéb ügyekben tanácsot adhatnának a hozzájuk forduló kérdezõsködõknek. – A városban esetleg létesítendõ kertészeti – vagy egyéb szakiskola érdekében, továbbá a leányoknak fiu-középiskolákba való felvétele érdekében folytathatnának a szükséglet szerint mozgalmat. A politikai jogok sürgetésében vállvetve dolgozhatnának központtal és a többi fiókegyesülettel.”196 A tagszervezetek folyamatosan értesítették a Feministák Egyesületét akcióikról, az éppen aktuális eseményekrõl. A Simon Blanka által vezetett segesvári Magyar Nõk Társasköre egyesülete például a következõkrõl számol be: 196
Feministák Egyesülete Simon Norbertnénak. 1913. február 26. NYPL RSP Mss Col 6398. 497. doboz. 10. dosszié.
76
76
„Kéthetenként gyûlünk össze, egy-egy felolvasás, lapokban olvasott dolgok megvitatása,stb. lenne a program.” (…) itt egész elejérõl kell kezdeni a dolgot és egy feminista-egylet fiókjáról félek hogy még két hét múlva is korai lesz beszélni – ha csak hatalmas változások nem történnek.”197 Bár a Feministák Egyesületének egyik legfontosabb céljaként a nõk választójogát fogalmazták meg, korán felismerték, hogy a több területen is szükséges harcolni ahhoz, hogy céljaikat meg tudják valósítani. A Feministák Egyesülete számos felnõtt nõnek jelentett mûvelõdési, önmûvelési lehetõséget nemcsak könyvtárával, ismeretterjesztõ vagy tudományos elõadásokkal, hanem annak a lehetõségével is, hogy a nõk részt vehettek az egyesületi életben, megszervezhették önmagukat, aktív részesei lehettek sorsuk alakításában.198
197 198
Simon Róbertné Kondor Blanka a Feministák Egyesületének. Segesvár, 1913. március 19. NYPL RSP Mss Col 6398. 497. doboz. 10. dosszié. Szapor Judith arra hívja fel a figyelmet, hogy nehéz megítélni a feminista nõmozgalom hatását, mert kevés tudásunk van a magyarországi nõmozgalmak többi ágáról. Szapor, 2004. 203.
77
77
Hirdetés A Nõ és a Társadalom 1909-es évfolyamában
78
A KORSZAK SAJTÓJÁRÓL
A dualizmus kori sajtó történetét a szakirodalom már széles körben kutatta.199 Ebben a fejezetben röviden bemutatom a korabeli sajtó fõbb jellemzõit, különös tekintettel az elsõsorban a mûvelõdés szempontjából meghatározó folyóiratokra. A kiegyezést megelõzõen Magyarországon az abszolutizmus formálisan érintetlenül hagyta a sajtószabadságot, de bevezette az utólagos ellenõrzést, mely szerint kinyomtatni mindent szabadon lehetett, de a kész nyomtatványokat kötelezõ volt benyújtani a rendõrségnek, aki utólag döntötte el, hogy árusíthatóak-e. Az utólagos ellenõrzés miatt a szerkesztõk és a kiadók – az anyagi veszteség elkerülése céljából – az öncenzúrázást igen erõteljesen gyakorolták, igyekeztek jó kapcsolatot ápolni a rendõrségi hivatalnokokkal, már ellenõrzött cikkeket tartottak „készenlétben”. 1852. május 27-én lépett érvénybe a sajtótörvény, mely egészen a kiegyezésig szabályozta a magyar sajtót. A törvény elõírta többek között az impresszumadatokat, kijelölte a kötelespéldányok gyûjtõhelyeit, szabályozta könyvkiadás jogát, a lapengedélyek megszerzésének feltételeit és módját. 1857. október 23-án császári rendelet vezette be a bélyegadót, melynek értelmében minden példány után 1 krajcárt kellett leróni, mely jelentõsen megdrágította a lapkiadást.200 A kiegyezés után 1867. március 17-én ismét életbe lépett 199 200
Kosáry – Németh G., 1985., Kókay – Buzinkay – Murányi, 2001. Kókay – Buzinkay – Murányi, 2001.113–151.
79
79
az 1848: XVIII. tc. a szabad sajtóról. A sajtószabadság mértékét befolyásolta, hogy a hírlapok terjesztése 1867 elõtt csak elõfizetés útján volt lehetséges, ettõl az évtõl rendeleti szinten szabályozták a sajtótermékek utcai árusítását. Mindezeket kiegészítette az ipar szabadságának szabályozása, melynek eredményeképpen az 1880-as évek elsõ felére a pesti nyomdák száma meghaladta a háromszázat. A kor legfontosabb lapjai között említendõ a Pesti Napló (1850–1939), a Magyar Sajtó (1855–1865), a Budapesti Hírlap (1849–1952), a Magyar Állam (1869–1908), A Hon (1863–), a Vasárnapi Újság (1854–1921). 1859 és 1873 között mûködött az elsõ magyarországi divatlap, a Pesti Hölgydivatlap.201 A Pesti Napló az 1890-es évekre az egyik legnagyobb szerkesztõséggel dolgozó napilappá vált, az eladott példányok száma folyamatosan nõtt. A századfordulóig veszteségesen mûködött, ennek is köszönhetõ, hogy a tulajdonosok és a szerkesztõk sûrûn változtak. Elsõdleges célközönsége a nagypolgárság volt. 1901-tõl Surányi József fõszerkesztõsége alatt fokozatosan visszavonult a politikától.202 A Vasárnapi Újság angol és német lapok mintájára indult 1854-ben. Profilját tekintve leginkább az irodalmi, mûvészeti és szaktudományi ismeretek jelentek meg benne. Mûködését neves szakemberek mellett magyar írók is segítették. Céljaként fogalmazta meg, hogy a társadalom széles rétege számára tegye hozzáférhetõvé a társadalom- és természettudományok újabb ismereteit. Pályázataival a tehetségek felkutatását és a problémák kollektív megoldását kísérelte meg. Az 1880-as évekre – köszönhetõen a megjelent lapok számának és eladott példányszámaiknak – a sajtó tömegsajtóvá vált. A tömegsajtó létrejöttéhez szükséges elemek között található a potenciális olvasóközönség, a fejlett technika, a fej201 202
Kókay – Buzinkay – Murányi, 2001.113–151. Kókay – Buzinkay – Murányi, 2001. 177.
80
80
lett infrastruktúra és üzleti szellem. Erre az idõszakra tehetõ, hogy megjelent a közép- és nagypolgárság, melynek eredményekeképpen elterjedtek a számukra készült lapok is, mint például a Magyar Salon, a Pikáns Lapok, vagy a Magyar Figaró. A nagypolgárság megjelenése szoros összefüggésben volt a tömegsajtó megszületésével, hiszen a vállalkozók egyik fõ üzleti tevékenysége lett a tömegsajtó, a bulvárlapok kiadása.203 A bulvársajtó az a laptípus, melyet forgalmas nagyvárosi helyszínen árusítottak, leginkább trafikokban, könyvesboltokban, szatócs- és fûszerüzletekben, az árusokat pedig rikkancsnak nevezték. 1897. április 13-án belügyminisztériumi rendelet szabályozta a hírlapok árusítását, melynek értelmében csak a címet és a tartalmat szabadott „kikiabálni”. Jellemzõ volt, hogy a nyereség fokozása érdekében a kiadók rengeteg rikkancsot foglalkoztattak.204 A korabeli bulvárlapok között említhetõ a Kis Újság, a Rákosi Jenõ nevéhez fûzõdõ Esti Újság, a Friss Újság, A Nap és az Est. Az Esti Újság volt az elsõ igazi bulvárlap, Barna Izidor szerkesztésében. Kettõs céllal jelentkezett a lap, olcsó és könnyen megszerezhetõ információkat kívánt közönségének biztosítani. Rovatai (Világ folytatása, Fõváros, Irodalom és Mûvészet, Táviratok, Hírek, Sport, Törvényszék, Közgazdaság) mellett apróhirdetéseket és illusztrációkat is közölt. 1910-ben jelent meg Miklós Andor lapja, Az Est, melyet nagy népszerûsítõ kampány elõzött meg. A fõszerkesztõ és kiadó tisztán üzleti vállalkozásnak tekintette a lapját. A munkát kiváló riporterek, szépírók és költõk végezték. Itt jelent meg elõször sportrovat és meteoro203 204
Kókay – Buzinkay – Murányi, 2001. 182–198. A rikkancsok között katonai hierarchiához hasonló fegyelem uralkodott, és szigorúan elosztott körzetek szerint dolgoztak. 1912-ben megjelent belügyminisztériumi rendelet a 18 éves korhoz kötötte a rikkancsengedély kiállítását, azt is három hónapos érvényességgel. Kókay – Buzinkay – Murányi, 2001.182–198.
81
81
lógiai jelentés. A korszerû technikai felszerelés is hozzájárult ahhoz, hogy Az Est nagy sikert aratott. Az idõszakban egyre nagyobb számban jelentek meg a nõk számára íródott folyóiratok. Kéri Katalin mutat rá arra, hogy „az újkori nõk történetének tanulmányozásához és megismeréséhez az alapmûvek értelmezésén kívül elengedhetetlenül szükséges a sajtótermékek vizsgálata, hiszen az újságok, folyóiratok mindig meglehetõsen jól tükrözik azt a kort, amelyben íródtak.”205 Könyvében egészen a XVII. századtól részletesen tárgyalja a „nõi sajtó” történetét, európai kitekintéssel. Elmondható, hogy az elsõ idõkben a mûveltebb és vagyonosabb nõk olvasták ezeket a folyóiratokat. A nyereség érdekében a lapkiadók számára fontos bevételi forrást jelentettek a legkülönbözõbb hirdetések, illusztrációk és reklámok.206 A nõk számára íródott folyóiratok két csoportba sorolhatóak. Az egyik csoportba tartoznak azok a lapok, melyek nõktõl íródtak nõknek, a másik csoportba pedig a nem elsõsorban nõknek írt, de mindkét nem számára érdekes és releváns írásokat tartalmazó cikkeket jelentetett meg. A második csoportba tartozó folyóiratok ezen híreit és írásait nagyban meghatározta mag a folyóirat „nõképe”, az irány, amit képviseltek a nõk emancipációjának kérdésében. Hatása ezen utóbbiaknak volt nagyobb, hiszen – mivel nem egy szûk közönség számára készültek – szélesebb kör olvasta. A dualizmust megelõzõ évtizedek meghatározó nõi lapjai közé tartozik a Regélõ (1833–1841), az azt követõ Regélõ Pesti Divatlap (1842–1844), majd a Pesti Divatlap (1844–1848), 205 206
Kéri, 2008. 22. A Nõ és a Társadalom néhány jellemzõ hirdetését lásd a Mellékletben (21. kép). Fontos, hogy bár a lap egyik jelentõs bevételi forrásának számítottak a hirdetések, és a magyarországi kereskedelmet is támogatni kívánta tevékenységével, tudatosan nem közölt olyan típusúakat, melyek nem illeszkedtek a profiljába.
82
82
a Magyar Életképek (1843) (késõbb Életképek), a Honderü (1843–1848), a Hölgyfutár (1849–1860), a Nõvilág (1857–1864), és a Családi Kör (1860–1880).207 Elmondható, hogy az ebben az években egyre nagyobb számban megjelenõ divatlapok nagyon változó színvonalat és tartalmat képviseltek. Ebben az idõszakban jelent meg a Divatcsarnok (1853–1858), a Nefelejts (1854-tõl), mely 1874-ben összeolvadt az 1866-ban elõször megjelent Divat címû újsággal, és Divat-Nefelejts néven mûködött tovább, a Magyar Bazár (1866–1904), melybe 1873ban beolvadt a Nõk Munkaköre címû újság. Utóbbi a divattal foglalkozó részeken túl közölt írásokat gyakorlatias, a háztartással kapcsolatos tudnivalókról is.208 Az elsõ önálló, nõknek szánt magyarországi lapok német mintára jelentek meg. Nõk Lapja címmel 1871-ben és 1872ben is jelent meg folyóirat, az elsõ Egloffstein Amália, a második Krátky János szerkesztésében. 1916 és 1919 között a Feministák Egyesülete készített ugyanezzel a címmel lapot, Spády Adél szerkesztésében. Az 1884-ben megjelent Magyar Háztartás a háztartással kapcsolatos tudnivalókon túl színházzal, testmozgással, nõegyleti hírekkel is foglalkozott. Ebben az idõszakban mûködött a Magyar Gazdasszonyok Lapja (1884–1887), a Magyar Háziasszony (1882–1890), mely 1890tõl a Magyar Nõk Lapja, 1894-tõl Jókai Magyar Nõk Lapja, 1896-tól ismét Magyar Nõk Lapja címmel mûködött 1898-ig. 1880-ban jelent meg elõször a Nemzeti Nõnevelés címû folyóirat, az elsõ, mely kifejezetten a nõk nevelésével kapcsolatos, de tágan értelmezett gyakorlatias és tudományos írásokat közölt.209 A századfordulóra a sajtó az élet elsõdleges információ207 208 209
A dualizmust megelõzõ évek nõk számára íródott lapjaihoz lásd Nagydiósi Gézáné, 1958., Kéri, 2008. 26–30. Kéri, 2008. 30., Nagydiósi Gézáné, 1958. 212–219. A folyóirat tartalmi elemzéséhez lásd Kereszty, 2008.
83
83
hordozója lett. A nõk potenciális olvasóközönséget alkottak, éppen ezért több folyóirat rendelkezett kifejezetten nõknek szánt melléklettel. Több korabeli egyesület jelentetett meg újságot, melyben a tájékoztatás mellett, elsõsorban a nõkrõl szóló írásokat is közöltek. A század elején virágkorát élõ nõmozgalmak erõsödésének és térhódításának tulajdonítható, hogy egyre több hírlap, folyóirat jelentetett meg nõkrõl szóló híreket. A korabeli lapok közül kiemelendõ az 1853 és 1921 között megjelenõ Vasárnapi Újság.210 1904 és 1914 között jelent meg a Magyarországi Nõegyletek Szövetségének lapja, az Egyesült Erõvel, 1905-tõl 1938-ig adták ki a munkásnõmozgalom hivatalos folyóiratát, a Nõmunkást. 1907 és 1913 között mûködött a feminista nõmozgalom hivatalos folyóirata, A Nõ és a Társadalom, mely 1914-tõl A Nõ címmel élt tovább.
210
Kéri, 2008. 32–35.
84
84
A NÕ ÉS A TÁRSADALOM SZEREPE A MÛVELÕDÉSBEN
A korabeli nõmozgalmi törekvések bázisaként mûködõ Feministák Egyesülete (FE) 1904-ben alakult meg, kiválva a Nõtisztviselõk Országos Egyesületébõl (NOE), Schwimmer Róza211 és Glücklich Vilma vezetésével. Általános és legfontosabb célként a nõk választójogának kivívását fogalmazták meg, de hangsúlyos szerepet kapott a nõk gimnáziumi és egyetemi képzésének engedélyezéséért majd kiterjesztéséért folyó küzdelem, az anya- és csecsemõvédelem, a nõvédelem, a nõi munka elõsegítése is. A Feministák Egyesülete vezetõi hamar felismerték, hogy konkrét céljaik eléréséhez, valamint általánosabb és alapvetõbb tevékenységükhöz, a nõk mozgósításához szükség van egy periodikára.212 A Nõ és a Társadalom a Feministák Egyesülete és a Nõtisztviselõk Országos Egyesülete hivatalos havi lapjaként indult 1907-ben. Elõzményének a Feminista Egyesület Értesítõje tekinthetõ, melyet 1906/1907-ben adtak ki Glücklich Vilma szerkesztésében.213 A Feministák Egyesülete mellett a Nõtisztviselõk Orszá211 212
213
Életével kapcsolatban lásd: Wynner, 1979., Zimmermann, 1999a. Egy lap indításának tervét – könyvtár fenntartása, kulturális mozgalmakban való részvétel, elõadások rendezése, társadalmi és természettudományok ismeretének terjesztése, szakmunkák kiadása, vidéken fiókegyletek létesítése és fenntartása – már rögzítette a Feministák Egyesületének 1905. évi rendes közgyûlésén elfogadott alapszabály módosítása is. MOL P999. 1. d. 1. t. Kéri, 2008. 32.
85
85
gos Egyesülete is hivatalos közlönyének fogadta el az 1907ben induló A Nõ és a Társadalmat: „ (…) nagy örömmel fogadtuk a »A Nõ és a társadalom« lapkiadó-társaság ajánlatát, mely hajlandónak nyilatkozott arra, hogy olcsó áron átengedi lapját tagtársainknak, ha egy bizonyos minimális lapszám átvételére kötelezzük magunkat.”214 A vállalkozás sikerét nem csak az hivatott garantálni, hogy a kiadónak tagjai leginkább az egyesület tagjai körül kerültek ki, hanem az is, hogy a folyóirat nem csak egy céltudatos szaklapként fog funkcionálni, hanem egy „magas színvonalon álló, általános nõi érdekeket szolgáló” lap lesz. A szerzõdés értelmében a tagdíjemelés fejében a NOE tagjai is megkapták a lapot, melybõl értesülhettek az egyesületet érintõ aktuális történésekrõl: „A kiadó-társaság szerzõdésünk értelmében köteles, minden lapszámban tért hagyni hivatalos közleményeink, szakcikkeink és sajátos érdekeinket szolgáló tudósítások számára.” Nem csak tartalmilag történt megosztás a két egyesület között, a lapkiadó társaság alapszerzõdése értelmében a vállalat jövedelmébõl is fele-fele osztozott a két egyesület.215
214 215
A Nõtisztviselõk Országos Egyesületének jelentése a IX-ik rendes közgyûlésén. NT 1907/5. 90. A Nõtisztviselõk Országos Egyesületének jelentése a IX-ik rendes közgyûlésén. NT 1907/5. 90.
86
86
A FOLYÓIRAT INDULÁSA A lap alapítása mellett, létrejött a Nõ és a Társadalom Kiadóhivatal is, mely az Andrássy út 83. szám alatt mûködött (Szerkesztõség a Nefelejts u. 41. szám alatt volt). Schwimmer Róza 1906-ban, egy évvel a lap hivatalos indulása elõtt már világosan megfogalmazta annak célját: „ … címen január 1.én szaklap indul a magyar nõmozgalom elvi irányítására, ismertetésére és támogatására. A kiadóvállalat megbízott a lap szerkesztésével. A feladattal azt a felelõsséget vállaltam, hogy lapunkat úgy a magyar nõmozgalom gyakorlati és ideális szellemében vezetem, mint azt, hogy a legmagasabb irodalmi színvonalra helyezzem. Felelõsségteljes kötelességemet természetesen csak akkor teljesíthetem, ha a nõmozgalom elveit támogató szakíróink érdeklõdnek a lap iránt és munkájukkal felkarolják.”216 Ekkor az induló lap neve még kérdéses volt, késõbb errõl hosszú egyeztetések és viták folytak. A Feministák Egyesületének bizottsági ülésein is kérdésként merült fel az induló lap címe, és több lehetséges megoldás is született: „Nõmozgalom” (a nagygyûlés nem fogadta el), „A Nõ Szava”, „A Nõk Szava” (utóbbi kettõnek volt a legtöbb szavazata), bár a „szava” szó miatt ellenvetés támadt, mi szerint az túlságosan is rímelne a Népszavával.217 Schwimmer Róza a hasonlóság miatt egyértelmûen az utóbbi kettõ elvetése mellett foglalt állást: „(…) »esdve kérem« Magukat, ejtsék el a »Nõ szava« v. »Nõk szava« címet. Nõ szava = traccs. Nõk szava = locsogás.
216 217
Schwimmer Róza feljegyzése az induló folyóiratról. 1906. NYPL RSP Mss Col 6398. 8. doboz. Grossmann Janka Schwimmer Rózának. Budapest, 1906. NYPL RSP Mss Col 6398. 9. doboz.
87
87
Nem szavakról és szavakért folyik a mi küzdelmünk.”218 A felmerült ötletek helyett a „mozgalom” szót ajánlja, de a leglényegesebb elemnek azt tartja, hogy ne rímeljen a „Népszavára”. A lap címére vonatkozóan sokáig nem tudnak megegyezni,219 felmerült megoldásként többek között például az „Uj irány”, „Hírnök”, „Hírharsona”, „Csillag”, „Hold”, „Küzdelem”.220 A késõbbi cím, a „Nõ és a Társadalom” a feljegyzések szerint egy évvel a lap indulása elõtt merült fel elõször: „A vajúdás utolsó stádiumában vagyunk. Reméljük, mûtét nélkül fog megszületni »A Nõ és a Társadalom«, vagy tudom is én micsoda, és hogy nem lesz szörnyszülött.”221 A címre rögtön az elsõ szám szerkesztõségi állásfoglalásában reflexió is született, mely szerint a cím maga egy paradoxon, hiszen a „nõ” is része a társadalomnak, nem egy önálló entitásként képzelhetõ el: „Tulajdonképen szószaporítás. Hiszen a társadalom testének elválaszthatatlan része a nõ, helytelen, hibás összetétel tehát: a nõ »és« a társadalom”.222 A Feministák Egyesülete idejekorán felismerte egy periodika jelentõségét a nõmozgalom céljainak elérésében. Utaltak arra, hogy a magyarországi modern értelemben vett nõmozgalom Nyugat-Európához képest jóval késõbbi indulásának egyik oka egyértelmûen az volt, hogy nem volt olyan fóruma, amely szilárd bázisként szolgált volna a nõmozgalom és más, érdekkörébe tartozó kultúrmozgalom céljainak eléréséhez. Ezt ellensúlyozandó a lap indulásáig figyelemmel kí218 219 220 221 222
Schwimmer Róza levele a Feministák Egyesületének. Schwerin, 1906. szeptember. NYPL RSP Mss Col 6398. 10. doboz. Willhelm Szidónia Schwimmer Rózának. 1906. november 9. 10. doboz. NYPL RSP Mss Col 6398. 10. doboz. Glücklich Vilma Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. november 8. NYPL RSP Mss Col 6398. 10. doboz. A levél részletét lásd a Mellékletben. Glücklich Vilma Schwimmer Rózának. Budapest, 1906. november. NYP RSP Mss Col 6398. 10. doboz. A Nõ és a Társadalom. NT 1907/ 1. 1.
88
88
sérték a külföldi, elsõsorban az angol, német és francia folyóiratokban megjelent, a nõmozgalommal kapcsolatos híreket. „Mint minden más kulturfolyamat, a modern nõmozgalom is, Magyarországon jóval késõbb indult meg, mint a nyugati országokban. (…) Bizonyos, hogy más országokban sok tekintetben tovább jutottak már. De ez nagyrészt nemcsak a külföldi mozgalom régebbi keletkezésének köszönhetõ, hanem annak, hogy speciális sajtó támogatja minden küzdelmét. A mi évtizedes küzdelmünk elsõ mérföldjelzõje e lap. A magyar nõmozgalom tovább nem tengõdhet az angol, német és francia feminista lapokon, amelyeket magyar szaklap hiányában járattak mostanáig mindazok, akik a mozgalom irodalma iránt is érdeklõdtek.”223 A folyóirat indulása stratégiailag is nagyon fontos volt az önmagát „szervezettséggel”, „öntudatossággal” és „mûvelõdési vággyal” jellemzõ korabeli magyar nõmozgalom számára, mely túlhaladván „az elsõ és legnehezebb stádiumot: a semmibe vevés korszakát”, megértette a társadalommal, hogy: „a nõk mozgalmát csak komolyan tárgyalhatják még az ellenségei is”. Ehhez elengedhetetlen volt egy saját folyóirat, mely: „azt a szilárd alapot adja majd a magyar nõmozgalomnak, melyrõl igazságait korlátlanul hirdetheti, eszméit a maguk igazi ideális voltában ismertetheti. Errõl az alapról védekezhet a rengeteg támadás ellen, eloszlathatja a minden akciója után felbukkanó tévedéseket és rendületlenül – mert független minden külsõ befolyástól – vezethet gyakorlati céljainak megvalósulása felé.”224 Köszönhetõen annak, hogy a 19–20. századfordulós nõmozgalmak lokális és globális szintjei között szoros kapcsolat és együttmûködés volt,225 a folyóirat indulását és mûködését 223 224 225
A Nõ és a Társadalom. NT 1907/1. 1. A Nõ és a Társadalom. NT 1907/1. 1–2. Zimmermann, 2000.
89
89
nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is figyelem kísérte. Carrie Chapman Catt, a nemzetközi nõmozgalom egyik vezetõ személyisége nagyon fontosnak értékelte, hogy a folyóirat meg fog jelenni, errõl nemzetközi fórumokon hírt is adott, érdekelte, hogy mi a címe és hogy fog kinézni, valamint igényt tartott a megjelent lap egy példányára is. Ugyanakkor kiemelte, hogy A Nõ és a Társadalom folyóiratról hírt adó írásában nem tudta kellõképpen és megfelelõen kiemelni a magyar nõk eredményeit, elsõsorban azért, mert nem akarta megsérteni az osztrák nõk érzéseit, akik még akkor nem voltak tagjai a világszövetségnek: „In the article I wrote for the journal on Hungary I could not sing the praises of the Hungarians quite so loud as I would have been happy to do as I thought the Austrians would think that we were making an unfair comparison and as we wish them to organize and join with us I did not want to hurt their feelings. There are some fine women among them and there is no doubt that they would have a fine organization if it were not for the oppressive laws there which prevent it.”226 Pataj Sándor, az Igazság címû lap fõszerkesztõje és kiadója,227 azzal a kéréssel fordult Schwimmer Rózához, hogy „A Nõ és Társadalom” címû lapját, ha Önnek egészen mindegy, adja ki olyan formában, mint az Igazság”, azon okból, hogy hátha egyszer egyesülhet majd a két lap, vagy ugyanazt a tartalmat az Igazság címû folyóiratban mellékletként is megjelentetheti.228 A feljegyzések alapján következtetni lehet arra, hogy a folyóirat igen széles körû kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Hirdetést fogadott a Magyar Királyi Gyermekmenhelytõl, mely226 227 228
Carrie Chapman Catt Schwimmer Rózának. New York, 1907. február 13. NYPL RSP Mss Col 6398. 11. doboz. Ispánovics Csapó, 2003. Pataj Sándor Schwimmer Rózának. Zombor, 1906. december 3. NYPL RSP Mss Col 6398. 10. doboz.
90
90
ben egy hirdetést küldenek a lapnak, és kérik, hogy jelentessék meg.229 Nagy László a Magyar Gyermektanulmányi Társaság elnöke szintén küldte a társaság meghívóját Schwimmer Rózának a célból, hogy a lapban publikálják.230 A Magyarországi Munkások Rokkant- és nyugdíjegylete szintén egy hírt kívánt közzétenni a lapban, mely szerint az egyesületet közhasznú munkájáért állami aranyéremmel tüntették ki a nemzetközi balesetügyi és munkásjóléti kiállításon.231 A Társadalmi Múzeum folyóirat egyik rovatvezetõje, Kelemen Nándor is szívesen együtt mûködött Schwimmer Rózával, felajánlva, hogy mint a törvényes munkásvédelmi és munkásbiztosítási rovat vezetõje szívesen szolgáltat A Nõ és a Társadalom-nak is adatokat.232 Oppenheim Vilmos arról értesíti Schwimmer Rózát, hogy a „Komáromi Újság” és a „Csallóközi Lapok” szerkesztõjét megnyerte, munkájához ismertetéseket két és néhány folyóiratszámot.233 Dr. Baranyay József a „Csallóközi Lapok” felelõsszerkesztõje és a „Komáromi Újság” segédszerkesztõje kéri Schwimmer Rózát, hogy küldje el neki A Nõ és a Társadalom néhány számát, hadd csináljon ezekben propagandát.234 Az 1908-ban induló Nõi Élet szintén kéréssel fordult a folyóirathoz, hogy egy rövid hírt jelentessen meg a készülõ számmal kapcsolatban. A tervek szerint heti 229 230 231
232 233 234
A Magyar Királyi Gyermekmenhely Schwimmer Rózának. Temesvár, 1907. szeptember 4. NYPL RSP Mss Col 6398. 13. doboz. A Magyar Gyermektanulmányi Társaság Schwimmer Rózának. Budapest, 1907. december 31. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. A Magyarországi Munkások Rokkant- és nyugdíjegylete Schwimmer Rózának. Budapest, 1907. november 16. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. Kelemen Nándor, Társadalmi Múzeum Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. január 28. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. Oppenheim Vilmos Schwimmer Rózának. Komárom, 1908. augusztus 14. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. Dr. Baranyay József Schwimmer Rózának. Komárom, 1908. október 5. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz.
91
91
rendszerességgel megjelenõ hetilap „elsõsorban a modern nõkérdés nálunk is mind aktuálisabbá váló problémáit fogja hasábjain megvitatni, az erre legilletékesebb tényezõk – a magyar írónõk – közremûködésével, de ezenkívül a szépirodalmi, gazdasági és háztartási, irodalmi és mûvészeti, általában minden olyan területre ki fogja terjeszteni a figyelmét, mely a modern nõ életével s így a mûveltebb magyar családok gondolatkörével valami vonatkozásban van.” 235 Nem csak társlapok és egyesületek kísérték figyelemmel a folyóirat mûködését, de a kért publikációk kapcsán számtalan korabeli meghatározó értelmiségi is. Miután Schwimmer Róza felkérte egy cikk megírására, Ritoók Emma azt válaszolta, hogy nem tudja, tudna-e megfelelõt a lapnak írni, és kifejtette: „Nagyon sokat szeretnék vitatkozni a lapjukkal és úgy gondolatban vitatkozom is.”236 Undi Mariskától, a kor egyik vezetõ festõmûvészétõl szintén kért írást Schwimmer Róza, sõt Undi késõbb elõadóként is szerepelt a Feministák Egyesülete rendezvényein.237 A lap beszámolt hasábjain arról is, hogy Undi Mariska a II. kerületi Fehérkereszt kórházban dolgozott egy freskón, mely megtekinthetõ a helyszínen.238 A folyóirat rendszeresen szemlézett más folyóiratok cikkeibõl, kisebb – esetleg szerkesztõi – üzenetben reagált egyegy hírre, vagy cáfolta meg.
235 236 237 238
A Nõi Élet szerkesztõsége A Nõ és a Társadalom Szerkesztõségének. NYPL RSP Mss Col 6398. 17. doboz. Lásd a Mellékletben a 2. képet. Ritoók Emma Schwimmer Rózának. Budapest, 1909. február 1. NYPL RSP Mss Col 6398. 19. doboz. Undi Mariska Schwimmer Rózának. Budapest, 1907. december. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. Undi Mariska Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz.
92
92
A NÕ ÉS A TÁRSADALOM CÉLJA A Nõ és a Társadalom írásainak elemzése egyfelõl rávilágít azokra a témákra, melyeket a feminista nõmozgalom aktivistái fontosnak gondoltak. Másfelõl az írások mintegy reprezentációi is a Feministák Egyesületének a külvilág számára megfogalmazódó képnek. A cikkek elemzése során lényeges szempont, hogy a folyóirat 1907 és 1913 között mûködött, vagyis egy olyan idõszakban, amikor is a választójog szerepelt a nõmozgalmi követelések elsõ helyén,239 és határozott meg minden egyéb más célt és feladatot. Szintén ez az idõszak az, amikor is a magyarországi feminista mozgalom az úgynevezett „csúcspontját” élte, aminek az egyik manifesztációja volt az 1913-as választójogi kongresszus, mely a nemzetközi elismerést jelentette.240 Lényeges szempont az olvashatóság és a létrejött olvasó réteg szempontjából, hogy a 19–20. század fordulóján Magyarországon – az iskolakötelezettség ellenére – jelentõs volt az analfabéták száma a nõi lakosság körében. Ehhez kapcsolódik a folyóirat folyamatos önreflexiójának egyik pontjaként megfogalmazott gondolat, mely 1910-ben még több elõfizetõ toborzását tartotta fontosnak.241 Az induló lap kapcsán egyértelmûen arra helyezõdött a hangsúly, hogy – az akadályok ellenére – a „nép” olvasson, vagyis a publikált eszmék mintegy „öntudatra ébresztést” végezzenek a felnõtt lakosság körében: „A mi népünk temperamentuma és az a tény, hogy hivatalos statisztikák szerint 49% analfabétánk van kizárja azt, hogy a hûvös objektivitás legmagasabb fokáról beszéljünk 239 240 241
Szapor, 2004. 195. Szapor, 2004. 200. Elsõsorban azért, hogy a folyóirat ne csak havonta jelenhessen meg. Lásd „A folyóirat értékelése” alfejezetet.
93
93
vele. Az analfabéta és a kicsiny, sõt az úgynevezett nagyobb mûveltségû közönségünk sem tud önálló ítéletet alkotni, temperamentumánál fogva nem akar mélyebben gondolkodni. Absolute nem olvasna tehát olyan lapokat, a melyek elejétõl végig teljesen színezetlen objektivitásúak. Az erõk szabad játékában tovább is viaskodnunk kell, ha egyáltalában akarunk olvastatni a néppel.”242 Az objektivitást egy esetben kívánja meg a fõszerkesztõ, a politikai hírek megjelenésénél, bár felhívja a figyelmet, hogy „De nem nélkülözném a lap pártállása tendenciája szerinti tárgyalását az eseményeknek.”243 A folyóirat tervezett, és meg is valósított magas színvonalú, de mégis minden társadalmi réteg igényét kielégíteni kívánó irányvonala késõbb számos vita forrása volt. A kezdetekkor egyértelmûnek tekintették a tudomány és a gyakorlati relevancia kényes egyensúlyának megtartását éppen a célból, hogy „mindenki” számára – társadalmi osztálytól, etnicitástól, sõt nemtõl is – közös fórumként mûködhessenek. „Feladatunk legnehezebb része a teória és a gyakorlat szolgálatának összeegyeztetése: a mozgalmunk teóriáját ismerõ és a tájékozatlanabb közönség egyenlõ kielégítése. A tudományt szolgáljuk, de a gyakorlati célokat is ki kell domborítanunk, viszont a gyakorlati szempontokat nem szabad a tudományos kutatás rovására elõnyben részesítenünk. Akár gyakorlati, akár tudományos, akár ideális fegyvert használunk, a cél egy: a nõ egyéni, társadalmi, jogi felszabadítása.”244 A felnõtt, kevésbé tanult és képzett réteg igényének kielégítése késõbb is felmerült a lap mûködése során. A Szombat242 243 244
Schwimmer Róza terveinek vázlata A Nõ és a Társadalom kapcsán. 1907. NYPL RSP Mss Col 6398. 11. doboz. Schwimmer Róza terveinek vázlata A Nõ és a Társadalom kapcsán. 1907. NYPL RSP Mss Col 6398. 11. doboz. A Nõ és a Társadalom. NT 1907/1. 2.
94
94
helyi Nõtisztviselõk Egyesülete hívta fel a lap szerkesztõségének figyelmét arra, hogy elsõsorban a mindennapi életben használható, gyakorlati ismeretek is hangsúlyosabb szerepeljenek a hasábokon: „Miután tagtársaink körébõl ismételten panasz hangzott el szaklapunk kevéssé szakszerû volta ellen, folyó hó 10-én tartott rendkívüli választmányi ülésünk elhatározta, hogy kérést intézünk a Tekintetes szerkesztõséghez aziránt, hogy a lap közleményeinek megválasztásakor lehetõleg vegye tekintetbe, hogy tagtársaink legnagyobb része hiányos nevelésû, csekély intellingenciájú fiatal leány, akiknek elsõsorban arra volna szükségük, hogy szakdolgokra nézve felvilágosítást, útbaigazítást kapjanak. (…) Miután jól tudjuk, hogy mozgalmunk szempontjából mily nagy szükség van a lapra, mint összekötõ kapocsra, nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezen célnak meg is feleljen. Eddigi tapasztalataink alapján sajnos arra a meggyõzõdésre jutottunk, hogy az inkább ellenségeket, mint híveket szerez nekünk.” A túl absztrakt hangnem mellett a túl radikális nézõpontot is kritikával illették, például a „nemi kérdés” kapcsán: „Különösen a márciusi szám bevezetõ cikke ellen kelt ki számos tagtársunk szülõje és egyenesen megtiltották, hogy leányuk a Nõ és a Társadalmat olvassa. Vannak aztán sokan, kik viszont az ellen emelnek kifogást, hogy a nemi kérdést a lap minden száma tárgyalja, s kérdik, vajjon ez elsõ rendû szakkérdés-e a nõtisztviselõknek.”245
245
Trombitás Erzsi, Szombathelyi Nõtisztviselõk Egyesülete Schwimmer Rózának. Szombathely, 1908. március 16. NYPL RSP Mss Col 6398. 15. doboz.
95
95
A FOLYÓIRAT ÉRTÉKELÉSE A folyóiratban az 1910-es évektõl találhatóak viszonylag rendszeres módon közölt reflexiók saját mûködésükkel és eredményességükkel kapcsolatban. 1910-ben látták elérkezettnek elõször az idõt egy visszatekintésre, melynek során a szerkesztõség és a kiadóhivatal is úgy értékelte, hogy a „befejezett három évfolyam a magyar nõmozgalom virtualitásának, életerõs fejlõdésének krónikája.” Egyértelmû sikernek könyvelték el azt, hogy egy olyan folyóiratot hoztak létre, mely „a magyar közönség legszélesebb rétegeibe vitte a feminizmus problémáit. Megkönnyítette helyes megértésüket. Mi több: lelkesíteni, tettre serkenteni is sikerült mindazokat, akikben a feminizmus igazságai ösztönszerûen éltek ugyan, de gyakorlati központosítás híján, elméleti ismeretek támasza nélkül nem juthattak kifejezésre.”246 Negatívumként említették, hogy a lap havonta csak egyszer jelenik meg, holott „az aktualitások sokasága, az élet eseményeinek nõi szempontból való elbírálásának szükségessége, a védekezés, sõt a támadás kényszere” sokszor implikálná a gyakoribb megjelenést. A szerkesztõség és a kiadóhivatal szempontjából ennek mindösszesen anyagi okai voltak, ez ellen újabb elõfizetõk beszervezésével, új hirdetõk toborozásával lehetett tenni, vagy, ha mindenki arra törekedne, hogy a meglevõ hirdetõknél vásároljon.247 A viszonylag hosszú és részletes értékelésre, és arra a megfogalmazott igényre, hogy szeretnék a folyóiratot többször megjelentetni mint havonta egy alkalom, késõbb válaszok is érkeztek. Az 1910. év márciusi számában a sok ötlet közül egy nagyváradi olvasó javaslata mellett foglaltak állást a szerkesztõk, mely szerint minden
246 247
Lapunkról. NT 1910/1. 12. Lapunkról. NT 1910/1. 12.
96
96
elõfizetõ állítson össze egy listát, melyekre egy mintapéldányt szeretne küldeni a folyóiratból.248 Az 1911-es év elsõ számában még mindig azt hangsúlyozták a szerkesztõk, hogy szükség van arra, hogy a lapot minél szélesebb kör fejlessze: nem csak az alkotók, de a különbözõ munkatársak, olvasók, támogatók együttes munkájára egyaránt szükség van. Összegzésükben pozitívumként emelik ki, hogy a lap „harcolt az elõítéletek és a nõvel szemben elkövetett igazságtalanságok ellen, jogokért küzdött, a társadalom mostoháinak igazát védte, követelte jussukat.”249 Érdekes Schwimmer Róza visszaemlékezése az 1911-es évbõl, mikor is értékelte a folyóirat addigi mûködését: „(…) tudtam, hogy a rendelkezésemre álló eszközökhöz mérten a lehetõ legjobban csináltam a lapot, azt is tudom, hogy a külföldi feminista lapokkal összehasonlítva is megállja a helyét.” 250 Továbbra is szükségesnek gondolta a folyóirat létezését, nem csak a fenntartását, de a fejlesztését is. Ennek elsõ gátjának azt látta, hogy õ maga volt ilyen hosszú idõn át a szerkesztõ, és nem állt rendelkezésére elég pénz sem: „A lap tagadhatatlanul hozzájárult a feminizmus ismertetéséhez és az egyesületek tagjainak összetartásához, de távolról sem olyan mértékben, a milyenben hivatása volna, sem a fentartásáért hozott, áldozatokkal arányban.”251 Az 1912-es esztendõ elsõ száma bár pozitívumként értékelte a lap tevékenységét, mellyel a nõk jogainak és érdekeinek védelméért harcolt, de ismét hiányként jelölte meg, hogy anyagi okok miatt nem jelentethetik meg kétszer egy hónapban. 248 249 250 251
A Nõ és a Társadalom terjesztése és fejlesztése. NT 1910/3. 35. A szerkesztõség rövid írása. NT 1911/1. 3. Schwimmer Róza feljegyzése. Budapest, 1911. március 17. NYPL RSP Mss Col 6398. 22. doboz. Schwimmer Róza feljegyzése. Budapest, 1911. március 17. NYPL RSP Mss Col 6398. 22. doboz.
97
97
A beszámolóból kiderül, hogy az elõfizetõk száma az elmúlt öt év alatt megkétszerezõdött, de ugyanilyen arányban növekedtek a lap elõállítási költségei is. Célul tûzték ki, hogy „az elõfizetõk és a hirdetõk szerzésének aránya meghaladja majd a költségek növekedésének arányát, úgy, hogy az évtized második felében a társadalmi békének ez a harci szerve a béke dreadnoughtjává fejlõdhetik majd.”252 Feljegyzései szerint 1911-ben Schwimmer Róza a lemondását fontolgatta, de munkáját folytatta 1913 decemberéig, mikor is a szerkesztõség hivatalosan is bejelentette, hogy megszûnik A Nõ és a Társadalom, helyette a Feministák Egyesülete elindította A Nõ címû folyóiratot, melynek Szikra, gr. Teleki Sándorné és Pogány Paula voltak a szerkesztõi. Schwimmer Róza felelõs szerkesztõként dolgozott tovább.
252
A nõ és a társadalom szerkesztõsége és kiadóvállalata. NT 1912/1. 3.
98
98
A NÕ ÉS A TÁRSADALOM TARTALMI ELEMZÉSE
A gyakran „radikálisnak” tûnõ témák mellett a folyóirat igen széles körû, differenciált témákat felvonultató, és magas színvonalú írásokat közölt. A lapban a kor vezetõ értelmiségijei, mûvészei és politikusai egyaránt publikáltak. A tudományosság-gyakorlati relevancia kérdéskörét feloldandó, a hosszabb lélegzetû tanulmányok után külön rovatban találhatóak a Feministák Egyesületének hivatalos közleményei és a Nõtisztviselõk Országos Egyesületének hivatalos értesítései, melyet a Szemle, az Irodalom, a „Szerkesztõi üzenetek” és a „Kiadóhivatal közlései” részek követtek. Többször elõfordult, leginkább az 1913-as budapesti nemzetközi választójogi kongresszus kapcsán, vagy egy-egy tematikus kérdés kapcsán,253 hogy majdnem egy-egy teljes lapszámot szenteltek az ügynek,254 vagy állandó rovatok maradtak el, például az „Irodalom”, helyhiány miatt. Az állandó két rovat, a Feministák Egyesületének hivatalos közleményei és a Nõtisztviselõk Országos Egyesületének hivatalos értesítései beszámoltak az éppen aktuális elõadásokról, szak-, továbbképzõ-, és ismeretterjesztõ tanfolyamokról, valamint arról is, ha esetleg egy vidéki fiók vagy egy másik egyesület elõadót kért az egyesülettõl. A Nõtisztviselõk Országos Egyesülete is úgy találta, hogy A Nõ és a Társadalom teljesen alkalmas arra is, hogy a nõtisztviselõket képviselje: „Az egész lap a mienk is. Mert nem csak a mienk. Ez a része azonban kizárólagosan a mienk. Elmondhatjuk benne 253 254
Például a munkásmozgalom kapcsán. Lásd például NT 1913/4.
99
99
egymásnak nemcsak az örömeinket, hanem bosszúságainkat, panaszainkat is.”255 Késõbb, mûködésének második felében már nem csak a Feministák Egyesületének és a Nõtisztviselõk Országos Egyesületének, hanem a Nagyváradi, Temesvári, Szombathelyi és Aradi Nõtisztviselõk Egyesületeinek, és a „Férfiliga a nõk választójoga érdekében” hivatalos közlönyeként mûködött a folyóirat. A folyóiratot a Feministák Egyesületének és a Nõképzõk Országos Egyesületének minden rendes és pártoló tagja megkapta, amennyiben az egyesületi tagdíjat megfelelõen fizette. Bár a szerkesztõk tisztában voltak avval, hogy a befolyt összegek nagyban meghatározzák a mûködtetési lehetõségeket, de mégis fontosnak tartották, hogy csak olyan hirdetéseket közöljenek, melyek nem mondanak ellent a lap irányának.256 A folyóirat indulásánál megfogalmazott célt, vagyis, hogy „minden nõ” fóruma kíván lenni, mindvégig szem elõtt tartották a készítõi. A megjelent tanulmányok elemzése során nyilvánvaló, hogy a korabeli nõmozgalom fontosabb témái milyen gyakorisággal fordultak elõ a lapban, milyen idõközönként, és – elsõsorban a kvalitatív elemzés kapcsán – milyen szempontból, milyen mélységgel, mennyire újszerûen és provokatívan tárgyaltak egy-egy kérdéskört.257 Így egy periodika és a hozzá szorosabb-lazább szállal kapcsolódó más források elemzése kapcsán egy differenciáltabb és szélesebb körû képet kaphatunk a századfordulós nõmozgalmi törekvésekrõl és mûvelõdési lehetõségekrõl. 255 256 257
Nõtisztviselõk Országos Egyesületének hírei. NT 1907/1. 13. NT 1907/1. 16. A cikkeket a tartalomelemzés kvalitatív és kvantitatív módszerével egyaránt elemeztem. Áttekintettem a folyóirat teljes mûködését (1907–1913). A „Szemle”, „Glossza” rovatokban megjelent erõsen szubjektív, kisebb, általában név nélküli írásokat, véleményeket nem foglalja magában az elemzés. Az elõzetesen felállított kategóriákon helyenként módosítottam, ez általában bõvítést jelentett. Egy-egy cikk több kategóriában is szerepelhet.
100
100
TRANSZNACIONALIZMUS ÉS EGYETEMESSÉG A folyóirat hosszabb írásaiban megjelent témák jól tükrözik a korabeli nõmozgalom küzdelmeit, elérni kívánt céljait. A tárgyalt témák közül egyértelmûen a „nemzetköziség/transznacionalizmus” és a „választójog” kategóriái jelentek meg a legmarkánsabban az évek során. Ez elsõsorban annak is köszönhetõ, hogy bár a nõmozgalom igen kiterjedt tevékenységgel rendelkezett az élet számos területén – úgymint anya-és csecsemõvédelem, nõk oktatása, prostitúció – elsõdlegesen megoldandó kérdésként az egyébként a többi területen is megoldást hozó választójog kivívását jelölték meg.258 A választójogért folytatott harc, melynek fontos magyarországi mérföldkõje volt az 1913ban Budapesten megrendezett Választójogi Kongresszus, szintén markánsan meghatározta a folyóirat 1912-ben és 1913-ban megjelent lapszámait.259 A kongresszust megelõzõ elõkészületekkel, a különbözõ bizottságok munkáival külön rovatban foglalkoztak a folyóiratban. A kongresszus után külön lapszámokban értékelték hazai és nemzetközi résztvevõk egyaránt az eredményeket. 1913-ban kísérletet akartak tenni arra, hogy – a kongresszusra való tekintettel – a májusi és a júniusi számokat összevontan, rendkívüli ünnepi számnak adják ki. Ezt a lapot fenntartó testületek egyike megvétózta, „ragaszkodott a külön májusi számhoz, azért azt most – az ünnepi szám rovására – kiadjuk.”260 Susan Zimmermann mutatott rá, hogy a 19–20. századfordulós nõmozgalmak elemzése megfelelõ alkalmat nyújt 258
259 260
A választójogért folyó küzdelmet a szakirodalom széles körben tárgyalta lásd: N. Szegvári, 1981. A választójogot eszköznek tekintették, mely lehetõvé teszi a változásokat mégpedig úgy, hogy a nõk is – aktorként – részesei lehetnek a döntési folyamatoknak. Lásd például NT 1913/7–8. A szerkesztõség feljegyzése. NT 1913/5. 89.
101
101
arra, hogy történetírásban egyszerre értelmezzünk lokális és globális nézõpontokat, egymást kiegészítõ és párhuzamos nézõpontokként. Susan Zimmermann részletesen tárgyalja a „kelet-nyugat” dichotómia problematikáját a magyarországi nõmozgalom elemzése kapcsán.261 Magyarország az 1867-es kiegyezéssel saját belsõ autonómiával rendelkezett, de mindezzel egy idõben formális és gazdasági értelemben, hadügyi és külügyi kérdésekben integrált és nem független része volt a Monarchiának. Az Osztrák–Magyar Monarchiában Magyarország volt a „keleti fél”, vagyis része volt egy európai nagyhatalomnak, ugyanakkor autonómiáért harcolt, mely eltávolította volna a nagyhatalomtól. Így függetlenségét a nemzetközi térben kereste, melynek egy megvalósulási útját képezték a korabeli nõmozgalmak. Zimmermann arra is rámutat, hogy a magyarországi nõmozgalom kialakulása egyaránt köszönhetõ a nemzetközi és a magyarországi kontextusokban megvalósuló egyéni és kollektív erõfeszítéseknek. Érvelése szerint a magyarországi nõmozgalom nagy százalékban tekinthetõ a „globális homogenizáló tendenciák gyermekének”, melyek lokálisan is hatékonyak voltak. A századforduló után kezdték el a magyarországi nõk „felfedezni”, hogy nõknek más országokban nagyon hasonló problémákkal kellett megküzdeniük, és látták azt is, hogy már kiépült a helyi, nemzeti és nemzetközi aktivistáknak egy sokszínû hálózata. Ezek a hálózatok, melyek egyszerre jelentettek új felfedezést, és egy mintát, melyet követni kell, igen jelentõsen hozzájárultak a magyarországi nõmozgalmak mûködéséhez. A folyamatos kapcsolattartás és ötletcsere eredményeként a magyarországi nõmozgalom aktivistái egy erõs nemzetközi mozgalom részének érezhették magukat. Zimmermann szerint a magyarországi nõmozgalom (ki)fejlõdésében két elem játszott fontos szerepet: kollektív és egyéni tapasztalatok dimenziói mellett ugyanolyan fontos261
Zimmermann, 2000.
102
102
nak tekinthetõk a transznacionális homogenizáló folyamatok, melyek szintén nagy fokban szintén meghatározták a helyi elképzeléseket és modelleket. A nemzetközi szervezetek – elnyomva a helyi jellegzetességeket – feltételezték, hogy a nõk a világ valamennyi térségében ugyanazokkal a problémákkal kénytelenek szembenézni, a lokális szinten keletkezõ eltéréseket egyszerûen idõbeni csúszásként magyarázták. Ezt az álláspontot tették magukévá a magyarországi aktivisták is, ez volt ugyanis az az út, mellyel Magyarország elõbb vagy utóbb „Para-Európa” része lehetett.262 A magyarországi nõmozgalom egyik legfõbb feladata ennek megfelelõen az volt, hogy gyorsítsa ezt a folyamatot. Mindehhez követendõ célként pedig egyértelmûen a Para-Európa dominanciájú nemzetközi nõmozgalom és Para-Európa lokális nõmozgalmainak módszereit és perspektíváit határozták meg. A magyarországi helyzet specifikumát egyértelmûen az jelenti, hogy egyszerre volt nagyon közel és messze Para-Európától.263 Az érvelés, mely a magyarországi nõmozgalom eszköze volt a lokális diskurzusban a „nõkérdés” egyetemességét hirdette, azzal a céllal, hogy transznacionális támogatást szerezzenek saját ügyüknek.264
262
263
264
Zimmermann „para-európai”-nak nevezi azt a globális és eurocentrikus (inkább nyugat-centrikus) szemléletmódot, mely a 19–20. század domináns kutatási paradigmája volt, fõ jellemzõje, hogy normatív és teleologikus referenciapontként egyértelmûen a „nyugat”-ot jelölte meg. A paraeurópai gondolkodás tulajdonképpen a „nyugat” hegemón világszemléletét jelöli. Lásd Zimmermann érvelését a bekezdés elejét, mely szerint a kiegyezésnek köszönhetõen az Osztrák–Magyar Monarchiában Magyarország volt a „keleti” fél. Így Magyarország autonómiája keresésében éppen azt kockáztatta, hogy nem lesz részese Para-Európának. Zimmermann, 2000.
103
103
TRANSZNACIONALIZMUS ÉS NEMZETKÖZISÉG Az egyleti élet globális szintjét az egyes országok lokális szinten mûködõ egyleteit tömörítõ nemzetközi szervezetek jelentették. 1888-ban alakult meg a Nemzetközi Nõtanács (International Council of Women), Londonban. 1904-ben jött létre a Nõk Nemzetközi Választójogi Szövetsége (International Woman Suffrage Alliance), Carrie Chapman Catt elnökletével. Utóbbi elsõsorban olyan országok képviseletével alakult meg, ahol már mûködött szervezett feminista mozgalom, de olyanok is megjelentek, ahol ez még csak kialakulóban volt, mint például Magyarország, Ausztria, Új-Zéland és Svájc. Az ernyõszervezetként mûködõ nemzetközi szervezet265 létrehozásáról az 1902-ben, Washingtonban megrendezett kongresszuson született döntés, melyet megelõzött Carrie Chapman Catt felmérése az egyes országokban mûködõ választójogi mozgalmakról.266 A nemzetközi szervezethez való tartozás, a „közös problémák” mindvégig meghatározó jellemzõje volt a magyarországi nõmozgalmaknak, azon belül is leginkább annak feminista ágának. „A nõmozgalom belsõ erejének és külsõ hatalmának legimpozánsabb képviselõi azok a nemzetközi szervezetek, amelyek az egész mûvelt világ minden rangú és rendû nõit egyesítik eszméje szolgálatára.”267 Ahogy az idézetbõl látható, a nemzetközi szövetségek is és a magyarországi feminista mozgalom is általános elvként fogal265
266 267
A szervezetet az „óvatos” döntések jellemezték a tárgyalt idõszakban. Az 1908-as szabályzat értelmében lokális kérdésekben abszolút semlegességet képviselt, minden egyes nemzeti tagszervezet függetlenségét tiszteletben tartotta. Bosch – Kloosterman, 1990. 7. Bosch – Kloosterman, 1990. 7. Schwimmer Róza: Nemzetközi nõszövetségek. NT 1907/6. 97.
104
104
mazta meg, hogy nemzetiségtõl, vallástól, társadalmi osztálytól, etnicitástól függetlenül,268 valóban „minden” nõ érdekeit kívánta tömöríteni.269 A közös reprezentációhoz és érdekképviselethez legelsõ feladat egy közös nyelv – az angol – használatában való megállapodás volt, mely lehetõvé tette a különbözõ országokból származó nõk közötti különbségek áthidalását. A közös nyelv nem csak szavakban, de metaforákban is megnyilvánult. Egyik közkedvelt metafora volt a Nõk Nemzetközi Választójogi Szövetségének (IWSA) egy megkülönböztetett és különálló nõi birodalomként való ábrázolása volt, melyben Carrie Chapman Catt volt a koronázatlan királynõ.270 Bosch és Kloosterman a közös nyelv egyik mûködõ példájaként emeli ki a Schwimmer Róza és a holland nõmozgalom vezetõjének Aletta Jacobs-nak különösen széles spektrumú és mélységû fennmaradt levelezését, melybõl világos, hogy a teljesen különbözõ társadalmi és politikai háttér ellenére képesek voltak hasonló eseményekrõl teljesen hasonló leírásokat adni.271 268 269
270
271
Az interszekcionalitás témaköréhez lásd: Yuval-Davies, 2006., Anthias – Yuval-Davies, 1983., McCall, 2005., Walby, 2007., Squires, 2008. Lényeges elkülöníteni az egyes szervezetek által irányelvként megfogalmazott célokat a megvalósult gyakorlattól. A korabeli nemzetközi és hazai nõmozgalmak kapcsán egy fontos kérdés az, hogy valóban képviselhette-e például a feminista nõmozgalom „minden nõ” érdekeit és szükségleteit. Kapcsolódva, A Nõ és a Társadalom kapcsán is kérdéses, hogy az írások, felvetett kérdések és problémák valóban megjelenítették-e arányosan „minden nõ” érdeklõdési körét, érdekeit. Ennek egyik megfigyelhetõ reprezentációja a munkásnõk öntudatra ébresztése tárgyában íródott cikkek, melynek nagy része ebben a „mûvelt” nõk szerepére és feladataira hívja fel a figyelmet. Bosch – Kloosterman, 1990. 15. Catt maga is használta ezt a metaforát, bár õ magát nem királynõként, hanem cárként emlegette egyik, Schwimmer Rózának írt levelében. Lásd Bosch – Kloosterman, 1990. 131. Bosch – Kloosterman, 1990. 15. Schwimmer és Jacobs nagyon jól ismerték egymást – személyes ismertségük 1903-tól datálódott, de publicisztikáik nyomán már elõtte is ismerték egymás nevét –, bíztak egymásban,
105
105
A rendszeresen tartott nemzetközi összejöveteleken Magyarország is aktívan képviseltette magát, melyrõl A Nõ és a Társadalom hasábjain rendszeresen be is számoltak. A Nemzetközi Nõtanácsban (ICW) a Magyarországi Nõegyesületek Szövetsége, a Nõk Nemzetközi Választójogi Szövetségében (IWSA) a Feministák Egyesülete képviselte Magyarországot. A feminista nõmozgalom már az 1900-as évek elejétõl szorosabb kapcsolatban volt a nemzetközi nõmozgalommal.272 Schwimmer Róza 1903-ban találkozott elõször Aletta Jacobsszal,273 a holland feminista nõmozgalom egy vezetõjével, akivel késõbb szoros és elmélyült kapcsolat fûzte össze.274 Aletta Jacobs a férjével érkezett Ausztriába hivatalos ügyben, onnan utazott Magyarországra, ahol Budapesten több beszédet is tartott. Személyes jelenléte és támogatása nagyban közrejátszhatott abban, hogy 1904-ben megalakult a Feministák Egyesülete.275 Szintén az elõzményekhez tartozik, hogy az 1904-es berlini kongresszuson Schwimmer Róza már a kongresszus vége elõtt megígérte Carrie Chapman Catt-nek, hogy
272 273
274
275
melynek köszönhetõen változatos témákat érintettek a levelezésben, mint például a prostitúciót, feminista elméletet, fehér rabszolgaságot. Jacobs fordította le például Charlotte Perkins Gilman korban meghatározó mûvét a Women and Economics-ot, mely rendkívül inspirálóan hatott Schwimmer Rózára, késõbb több mûvét is véleményezésre küldte el Jacobs-nak. Bosch – Kloosterman, 1990. 32–34. Aletta Jacobs egy, Schwimmer Rózának írt levelét lásd a Mellékletben (12. kép). Rengeteg levél, meghívó, képeslap tanúskodik a kapcsolatról. Ehhez lásd NYPL RSP Mss Col 6398. Bosch – Kloosterman, 1990. 10–11. Jacobs az 1890-es évektõl volt aktív a nemzetközi nõmozgalomban. Jacobs életérõl lásd a visszaemlékezéseit: Jacobs, 1996, Harriet Feinberg és Harriet Pass Freidenreich elemzõ utószavaival. Ez késõbb, az 1915-ös hágai konferencia után megszakadt. Visszaemlékezéseiben Schwimmer Rózával való kapcsolatát leginkább a „csönd” és elhallgatás jellemzi, ahogy arra Freidenreich is rámutat: Jacobs, 1996. 203. Bosch – Kloosterman, 1990. 10–11., Jacobs, 1996. 59–60.
106
106
létrehozza az országos választójogi egyesületet, amit még abban az évben meg is tett.276 Általában elmondható, hogy a nõk közötti közvetlen kapcsolatok, az informális hálózatok alapvetõ fontosságúak voltak a Nõk Nemzetközi Választójogi Szövetségének (IWSA) mûködésében.277 A nemzetközi eseményekhez való tartozáshoz hozzájárulhatott az is, hogy a Nõk Nemzetközi Választójogi Szövetségének (IWSA) 1906-os koppenhágai kongresszusán döntés született arról, hogy két képviselõt küld a nemzetközi szervezet az Osztrák–Magyar Monarchiába, hogy segítsenek a helyi szervezeteknek és nõknek. Ez a két személy a nemzetközi nõmozgalom egyik két leginkább befolyásosabb képviselõje volt, Carrie Chapman Catt és Aletta Jacobs, akik leginkább Prágában, Brnoban, Bécsben és Budapesten bonyolítottak le programokat, melyrõl a magyarországi sajtó is részletesen beszámolt.278 276 277
278
Bosch – Kloosterman, 1990. 12. Ennek különbözõ formái voltak: például kongresszusok, utazások, elõadás-meghívások. Az informális hálózatok, a közvetlen kapcsolatok kutatására vállalkozott Bosch és Kloosterman, amikor is a nõmozgalomban aktív képviselõk személyes leveleit vizsgálták. Könyvükben Schwimmer Róza és Aletta Jacobs levelezése különálló egységet képez a témák mélységét és terjedelmét illetõen. Ahogy arra a kutatók rámutatnak, a személyes levelek nem mutatják be a „nemzetközi testvériséget”, de azt igen, hogy a nõk ezt hogyan konstruálták meg, hogyan tapasztalták meg. A személyes leveleknek a kutatásban való integrálása azért is lényeges, mert – elsõként Blanche Wiesen Cook – szakított azzal a történetírói hagyománnyal, mely kizárólag a közszféra politikai mozgalmait vizsgálja. Elméleti háttérként említhetõ a posztstrukturalizmus kérdésfeltevése is, mely alapvetõen kérdõjelezte meg a nõk kategóriájának és tapasztalatának univerzális voltát. Lásd Bosch – Kloosterman, 1990. 21–42. Rengeteg beszédet tartottak, ebédmeghívásaik voltak, délutáni teapartikon vettek részt. Utóbbi azért volt jelentõs, mert olyan nõkhöz is eljutottak, akik egyébként nem vettek részt gyûléseken. A programokról általában elmondható, hogy az ingyenestõl a viszonylag drága belépõdíjig igyekeztek széles spektrumot megjeleníteni. Jacobs, 1990. 60. A budapesti program meghívóját lásd a Mellékletben a 15. képen.
107
107
Schwimmer Róza 1907-ben mindamellett hogy részletesen tárgyalta a – Nemzetközi Nõtanács (ICW) és a Nõk Nemzetközi Választójogi Szövetsége (IWSA) – két leginkább meghatározó nemzetközi nõszövetség történetét, rámutatott arra, hogy ebben a két szervezetben valóban meg tudott valósulni a teljes demokrácia, hiszen a küldöttséget képviselõ nõk valóban reprezentálták a nõk különbözõségét: „Mind a két szervezet a legszigorúbb demokrácia alapján áll. Az amerikai szellem gyönyörû befolyása az a mi közéletünkben teljesen ismeretlen, feltétlenül érvényesülõ demokrácia, amely a két szövetség minden tettét jellemzi. A társadalmi ranglétra legmagasabb fokán álló nõk egyenlõ szerepet visznek a svájci szociáldemokrata munkás-nõegyesület kiküldöttével, vagy a dán cselédegyesület képviselõjével.”279 Az IWSA kétévente rendezte választójogi kongresszusait.280 1909-ben megrendezésre került londoni kongresszus kapcsán is azt emelte ki pozitívumként Schwimmer Róza, hogy az egyik legnagyobb nemzetközi nõszervezet annak ellenére, hogy nagyon sokféle lokális szervezetet és nõt tömörít, de az egyféle közös cél érdekében abszolút demokratikusan mûködik. „A leghatalmasabb impressziót mindenkire feltétlenül a Szövetségen belül mûködõ testületek kristálytiszta demokráciája keltette. Akármit mondjanak is a demokráciát hivatalos monopóliumuknak lefoglaló testületek tagadhatatlan, hogy nincsen a világnak más nemzetközi organizációja, amelyben hamisítatlanabb formájában uralkodnék a demokrácia, mint a Nõk Választójogi Világszövetségében.”281 279 280
281
Schwimmer Róza: Nemzetközi nõszövetségek. NT 1907/6. 97. Az IWSA kétévenként megrendezett választójogi kongresszusai: Berlin (1904), Koppenhága (1906), Amszterdam (1908), London (1909), Stockholm (1911), Budapest (1913). Lásd: Bosch – Kloosterman, 1990. 16., Crawford, 2001. 301. Schwimmer Róza: A londoni kongresszus tanulságai. NT 1909/6. 89–90., 1909/8. 133–134.
108
108
Az 1911-ben Stockholmban megrendezett IWSA kongreszszus értékelése kapcsán Schwimmer Róza ismét kiemelte a nemzetközi kongresszusok jelentõségét: „A választójog óriási haladása mellett a kongresszusok a nemzetközi tapasztalatok kicserélésére mind nagyobb idõt igényelnek.”282 Ezen az eseményen dõlt el, hogy a következõ kongresszust Budapesten tartja majd 1913-ban a nemzetközi szervezet: „Ez az esemény: a kongresszus egyhangúan elfogadta a Feministák Egyesületének meghívását 1913-ra, holott már az 1909-iki Londonban tartott kongresszus fenntartással elfogadta az osztrák nõmozgalomnak 1913-ra Wienbe szóló meghívását. Róma és Paris Budapest javára lemondott a szándékolt meghívásról, Wien a maga meghívását azonban megújította, úgy, hogy barátságos verseny fejlõdött ki. (…) A Feministák Egyesülete meghívásával nemcsak a már öt kongresszuson élvezett vendégszeretet viszonzására és tanulságainak meghálálására törekedett, hanem egészen önzõ célokat szolgált. Látva azt, hogy az ilyen kongresszusok a rendezõ ország mozgalmának mindenkor, semmilyen más akcióval el nem érhetõ jelentõséget adnak, hogy a kongresszusok elõkészítése minden egyéb munkánál erõsebb stimuláns a választójog érdekében való dolgozásra; hogy a választójogi világszövetség kongresszusain résztvevõ, egy célért küzdõ kiváló nõk és férfiak hatalmas tömege – Stockholmban 1600 tagja volt – ellenállhatatlan hatással van az ellenzõk és közömbösek táborára t Magyarországra k e l l e t t hozni a legközelebbi kongresszust.”283 A döntés kapcsán Schwimmer Róza beszámolt egy érdekellentétrõl is az osztrák nõmozgalommal kapcsolatban, mely282 283
Schwimmer Róza: A stockholmi kongresszus. NT 1911/7. 107–108., 1911/9. 143–145., 1911/10. 159–160., 1911/12. 195–197. Schwimmer Róza: A stockholmi kongresszus. NT 1911/10. 159.
109
109
nek képviselõi nehezményezték, hogy az 1913-as kongreszszusnak majd Budapest ad helyszínt, és esetleg ez hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarországon a nõk elõbb vívják ki maguknak a választójogot, mint Ausztriában:284 „A stockholmi kongresszus teljesen méltányolta a magyar meghívás indokolását annak ellenére, hogy Daisy Minor asszony, az osztrák meghívás közvetítõje fõképpen annak lehetetlenségét hangoztatta, hogy a kongresszus a magyar nõk választójogát siettetné: »Kérem, minálunk Ausztriában 1907-ben megcsinálták a férfiak általános választójogát – mondta Minor asszony – anélkül, hogy nekünk nõknek is megadták volna; tehát ki van zárva, hogy Magyarországon – mi elõttünk – megadnák a nõknek«.”285 A századfordulón többször is felvetõdött az a kérdés, hogy mennyiben tekinthetõ nemzetinek vagy hû hazafinak az, aki a nemzetközi összefogást sürgette. A vád – mely szerint „magyar nemzeti társadalom teljes kifejlõdésének mindenekfelett álló érdekeivel”286 ellentétes álláspontot képviselt – elsõsorban a nõmozgalom követelései és tevékenységei kapcsán fogalmazódott meg, hiszen az éppen azt hirdette, hogy a nemzetköziség fölötte áll az egyes nemzeteknek. A nõmozgalmat ért vádak szerint „nálunk a nem-magyar elemek idegen szerû 284
285
286
Ausztria ritkán szerepelt a diskurzusokban a folyóirat hasábjain, csakúgy mint a korabeli magyar nemzetépítõ diskurzusokban. Ennek oka az lehetett, amit Zimmermann részletesen kifejt a tanulmányában: Az Osztrák–Magyar Monarchiában Magyarország volt a „keleti fél”. Lásd Zimmermann, 2000. Schwimmer Róza: A stockholmi kongresszus. NT 1911/10. 159. A kongresszus a magyar és az osztrák delegáltak tartózkodása mellett megszavazta, hogy az 1913-as kongresszus Budapesten lesz, „kárpótlásul” felajánlották az osztrákoknak, hogy a kongresszus elõtt egy egynapos „sideway meeting”-et rendezhetnek, melyrõl késõbb, a tél folyamán dönt majd az osztrák nõmozgalom. A férfiliga egy esztendeje. NT 1911/7. 108.
110
110
izgágáskodásának szeretik a nõmozgalmat mondani.”287 A nõmozgalom képviselõi visszautasították a vádakat hangsúlyozva azt, hogy: „(...) a Feministák Egyesülete e küzdelemben külföldieket is megszólaltat: nem eshetik más elbírálás alá, mint amikor valamely színház vendégmûvésszel adat elõ egy szerepet, amelyet különben hazai erõk játszanak.”288 A nõk választójoga érdekében létrejött folyóiratban több formában és tartalmi megvalósulásban utasították vissza a túlzott „nemzetköziség” vádját. A nõk választójoga érdekében létrehozott Férfiliga289 egyéves mûködésének értékelése kapcsán például éppen a tanulás és mûvelõdés kapcsán határozottan hatékonynak és követendõnek ábrázolták a transznacionalizmus színterét: „Az internacionalizmus vádja meg éppenséggel unalmas ma, amikor már haladottabb stádiumban vagyunk, t. i. a nemzetek, sõt a nemzetiségek erõs ön tudatosságának fejlõdési fokozatán, mi mellett az internacionális eszmeáramlatok csak megtermékenyítõleg hatnak és a gõz és villamosság segítségével kellõleg ki is használtatnak, mert a nemzetek eljárnak egymáshoz, hogy egymástól tanuljanak. Erre nézve világos példák, hogy nagy nemzetek tudományos egyetemei cserébe küldik egymáshoz tanáraikat, nemkülönben az, hogy tavaly itt járt nálunk Roosevelt, az idén pedig visszaadta a látogatást Apponyi.”290 Ezekben a folyamatokban a magyar nõmozgalom a NyugatEurópa által dominált nemzetközi nõmozgalom perspektíváit és céljait a sajátjának tekintette, és önmagát a domináns nemzetközi mozgalom részeként képzelte el. Éppen e nemzetközi287 288 289 290
Schwimmer Róza: Nõmozgalom Balmazújvárosban. NT 1908/9. 144. Schwimmer Róza: Vita a feminizmusról. NT 1909/3. 37. Férfi Liga a Nõk Választójoga érdekében. Lásd Petõ – Szapor, 2004. A férfiliga egy esztendeje. NT 1911/7. 108.
111
111
ség hangsúlyozása miatt gyakran vádolták a nõmozgalmat nemzetietlenséggel vagy akár nemzetellenességgel. „A magyarországi feminista mozgalomról állítani, hogy külföldi ideák importján alapul, annyit jelent, mint a magyar nõ hagyományait, kiváltságos jogállását a múltban nem ismerni, vagy ezeket a hagyományokat érzelgõs, modern, honfibúval teli regények könnyeken át visszapillantó mendemondáiban látni. (…) S hogy a Feministák Egyesülete e küzdelemben külföldieket is megszólaltat: nem eshetik más elbírálás alá, mint amikor valamely színház vendégmûvésszel adat elõ egy szerepet, amelyet különben hazai erõk játszanak. A feministák a mozgalmuk körébe tartozó kérdéseket felvetik, tárgyalják, propagálják, lehetõleg sok oldalról vitatják meg. E többoldalú megvitatás érdekesebbé tételére mi sem alkalmasabb/mintha a tárgyalás alatt levõ problémákhoz egy-egy külföldi szaktekintély is hozzászól. Hogy e hozzászólások egyes ideáknak országok határait nem respektáló elterjedését, érvényesítésük egyidejûségét bizonyítják, nem lepheti meg azokat, akik tudják, hogy egy idea a tudomány, a technika, az irodalom terén egy idõben ütheti fel a fejét egymástól legtávolabb esõ, kultúra, temperamentum, mûveltség dolgában egymással ellentétes népeknél.”291 A magyarországi nõmozgalmak nemzetköziségéhez, vagyis para-európai irányultságához hozzátartozott az is, hogy megpróbáltak felzárkózni a „fejlett nyugati” szinthez, mely jelen esetben szélesebb körû és a férfiakkal egyenlõ szintû közép-és felsõfokú képzés követelését jelentette. Így, ha a nemzeti oktatáspolitikai fronton nem, de a nõmozgalmak a nemzetközi összefogásban sikeresen tevékenykedhettek a nõk maga291
Schwimmer Róza: Vita a feminizmusról. NT 1909/3. 37. Írásában hasonló megállapításokra jut Jánossy Gábor is: Jánossy Gábor: Magyar feminizmus és nemzetköziség. NT 1910/3. 41–42. Nála a feminista mozgalmak szükségszerûek és jelzésértékûek a civilizált országokban.
112
112
sabb fokú mûvelõdési lehetõségeiért, késõbb hasznosítva a nemzetközi front eredményeit lokális szinten. Sajátos kettõsség formálódik tehát az elemzésben. Egyrészt a magyarországi mozgalom a nemzetközi mozgalom „gyermekeként” a felzárkózás, a másolás és az ismétlés jegyében próbálta beérni „Nyugat-Európát”, s így a nõk oktatásának megfelelõ fejlettségi szintjét. Ugyanakkor, adódóan a fentebb már felvázolt mechanizmusokból, a nemzetközi színtér felé való fordulás szükségességét jelezte az, hogy a magyar nemzetépítésnek nem „megfelelõ” oktatást sürgetett a magyarországi nõmozgalom; a fiúkéval egyenlõ közép- és felsõfokú intézményeket. A nemzetköziség tehát ezzel párhuzamosan és kölcsönhatásban a „nemzetietlenség” és a „nemzetellenesség” vádját eredményezte a magyar nõmozgalom számára. A nemzeteken átívelõ mozgalom egyik fontos példájáról Grossmann Janka számolt be a „világ harmadik legnagyobb nõi szervezetérõl”, a Nemzetközi absztinens nõk világszövetségének mûködésérõl.292 Bár az alkoholellenes mozgalom története közel száz évre nyúlt vissza, lényeges elõrelépés csak az elmúlt huszonöt évben történt. Legnagyobb eredménynek Grossmann az alkoholellenes tanítás területén elért vívmányokat tartotta, de még megoldandó kérdésként jelölte meg az italmérés korlátozását is. Fontosnak tartotta azt – ami jól megfigyelhetõ a nõmozgalmi harcok egyes területeinek tanulmányozása során –, hogy ezek a területek, a problémák és a harcok összefüggenek: „A szövetség megértette az alapító intencióit és nem maradt meg tisztán a passzív propaganda, a szeszes italoktól való teljes tartózkodás mellett, hanem minden kulturmozgalomban részt vesz.”293 292 293
Grossmann Janka: Nemzetközi absztinens nõk világszövetsége. NT 1907/6. 103–104. Grossmann Janka: Nemzetközi absztinens nõk világszövetsége. NT 1907/6. 103.
113
113
Az alkohol-kérdés mindvégig a nõmozgalmak egyik kiemelt területe volt. 1912-ben például beszámoltak arról, hogy a különbözõ országokban milyen eredményeket értek el a területen.294 Az alkoholellenes mozgalom mellett a prostitúcióellenes mozgalom is létezett nem csak lokális, de nemzetközi szinten is: „hatalmas kultúrtényezõ, eleven hajtóerõ a kultúrmozgalmak sorában.”295 Abból indultak ki, hogy a prostitúció eszméje nem fért meg a modern kultúrállam eszméjével, mert mind a két nem lealacsonyítását jelenti. Nemzetközi szinten is megfogalmazták azokat az irányelveket, melyeket a magyarországi kontextusban is fontosnak tartottak: mind a két nem számára egységes erkölcsi elvek, a nyilvános bordélyházak megszüntetése, prostitúció hivatalos szabályozásának eltörlése. A Nõ és a Társadalom hasábjain rendszeresen beszámoltak különbözõ nemzetközi kongresszusokról, konferenciákról.296 Reflektálva arra, hogy a feminista mozgalom valóban „minden nõ” érdekeiért és jogaiért kívánt küzdeni, a nemzetközi szocialista nõkongresszus297 kapcsán jegyezte meg Schwimmer Róza, hogy mennyire elítélendõ az, hogy a kongresszusról kizárták a polgári sajtó képviselõit: „Milyen keserû szemrehányások illették volna a »polgári« nõmozgalmat, ha
294 295 296
297
Hermann Fernau: A nõk választójoga és az alkohol. NT 1913/2. 27–28., 1913/3. 46. Felicitas Buchner: A nemzetközi abolícionista föderáció. NT 1908/2. 23–24. Lásd például: Nemzetközi nõkongresszus a nõk választójoga érdekében. NT 1908/7. 113–114., Adelhaid von Welczek: A nõegyesületek nemzetközi szövetségének rendkívüli közgyûlése. NT 1908/10. 166–167. Az elsõ szocialista nõkongresszust Stuttgartban tartották 1907-ben, a másodikat Koppenhágában 1910-ben. Lásd: Callesen, é.n.
114
114
az »a munkásnõk ügye iránt nem érdeklõdött« volna?”298 A második szocialista nõkongresszus kapcsán ugyanerre a következtetésre jut egy dán szerzõ: „Impozáns gyûlés volt: világhírû nõi szerkesztõk, a suffragist-mozgalom »vezetõ« asszonyai. ismert nõi akadémikusok, különbözõ szakszervezetek vezetõi, magasrangú katonatisztek forradalmár leányai, ott mutattak – 3–4 nyelvet beszélve – nemcsak nagy nyelvismeretet. hanem szociális és politikai tudást. A szocializmus ezen teoretikusai között csak elvétve találkoztunk a küzdelmes élettõl kimerült azon munkásnõk egy-egy képviselõjével, akiknek érdekében rendezték tulajdonképen ezt a konferenciát.”299 A feminista mozgalom mindvégig azt képviselte tehát, hogy képes az összes nõ érdekeit képviselni. Ez a diskurzus jelent meg egy Hyde Park-ban történt demonstrációról szóló beszámoló kapcsán is:300 „Külön vonultak fel sárga zászlójuk alatt az ügyükért börtönt viselt nõk, külön az éhségsztrájkban résztvettek. Saját zászlóik alatt, ünnepies csendben, elszánt kifejezéssel szemükben sorakoztak egymásután a munkásnõk, magántisztviselõk, üzleti alkalmazottak, tanítónõk, színésznõk, doktorok százai és ezrei. Az idegenek csoportjában a világ minden mûvelt nemzete képviselve volt. A norvég nõk büszkén lengették zászlójukat, melyre nagy betûkkel volt fölírva, hogy a szabad Norvégia megadta asszonyainak a választójogot. Óriási csoport képviselte Dél-Afrikát és Amerikát; majd Ausztrália és Newzeeland következtek. Utánuk Németország, Franciaország, Dánia, Magyarország, Ausztria, Itália, Oroszország, Írország saját 298 299 300
Schwimmer Róza: Nõkérdés a nemzetközi szocialista nõkongresszuson. NT 1907/10. 171. Th. Daugaard: A második nemzetközi szocialista nõkongresszus. NT 1910/11. 174–175. A demonstráció 1910. július 23-án történt. Crawford, 1999. 25.
115
115
nemzeti zenekarával, gyönyörû népies viseletbe öltözött nõivel.”301 1912-ben adtak hírt egy, az ICW-hez kötõdõ, nõkre vonatkozó törvénygyûjteményrõl is, mely referenciákat tartalmazott minden olyan országra nézve, aki tagja volt a szervezetnek ebben az idõben.302 N. Szegvári Sándorné kiemelte, hogy „Arra van hivatva ez a könyv, hogy a kultúrnemzetek asszonyait nagyon végzetes tévedésekbõl kigyógyítson.”303 1913-ban Budapesten rendezték az IWSA nemzetközi választójogi kongresszusát. A folyóirat a kongresszust megelõzõen hosszasan számolt be az elõkészítõ bizottságok munkájáról,304 a programról,305 illetve Carrie Chapman Catt megnyitó beszédérõl.306 Chapman Catt összegzésében kilenc olyan független országot említett, mely nem rendelkezett szervezett választójogi mozgalommal: „(…) csak hét alkotmányosan szervezett, független nemzet létezik, amelynek nincs szervezett választójogi nõmozgalma. (…) Ezek közül voltaképpen csak három esik Eu301 302
303 304
305 306
Gémessy Aranka: Londoni események. NT 1910/8. 132. Az 1912-es évben a nemzetközi szervezet tagországai az elsõ alkalommal való részvét sorrendjében: Ausztrália (1904), Németország (1904), Nagy Britannia (1904), Hollandia (1904), Svédország (1904), USA (1904), Ausztria (1906), Kanada (1906), Dánia (1906), Magyarország (1906), Olaszország (1906), Norvégia (1906), Oroszország (1906), Bulgária (1908), Finnország (1908), Dél-Afrika (1908), Svájc (1908), Belgium (1908), Bohémia (késõbb Csehszlovákia) (1909), Izland (1911), Szerbia (késõbb Jugoszlávia) (1911). Lásd Bosch – Kloosterman, 1990. 275–276. N. Szegvári Sándorné: A nõ jogi helyzete a kultúrállamokban. NT 1912/7. 127–128., 1912/8. 144–145., 1912/9. 162–163., 1912/10. 181–182. Ungár Dezsõné: A vendégfogadó és vendéglátó bizottság. NT 1913/4. 63–64., Gr. Haller Györgyné: A gazdasági bizottság. NT 1913/4. 64., Szirmay Oszkárné: A tolmácsoló bizottság. NT 1913/4. 64–66., Békássy Elemérné: A propaganda bizottság. NT 1913/4., 66–67., Mellerné Miskolczy Eugénia: A kalauzoló bizottság. NT 1913/4. 68–69. A kongresszus programja. NT 1913/5. 59–91. Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. NT 1913/6. 109–112.
116
116
rópára, t. i. Görögország, Spanyolország és Luxemburg nagyhercegség. A többi négy a néger Libéria köztársaság Nyugat-Afrikában, továbbá Törökország és Perzsia, amelyeknek nincs szilárd önkormányzatuk, és Japán, ahol az autokráda még mindig túlsúlyban van a demokratikus irányzat fölött. (...)”307 Aletta Jacobs társaságában, az 1911/12-es években lezajlott agitációs világ körüli útjuk308 egyik eredményeként könyvelte el, hogy: „Holnap Kína nemzeti választójogi nõszövetségét fogjuk a szövetség tagjául felvenni és ezzel aztán nemzetközi szövetségünk zászlaja öt kontinensen lobog.” Világkörüli útjuk – melynek célja az volt, hogy megismerjék „az ázsiai nõk állásfoglalását e földrész progressiv irányú mozgalmaiban” – eredményeként az egyes országokat összekötõ hálózat egyre inkább szélesedett: Egyiptom, Kína, Japán, Palesztina, India, Burma, Szumátra, Filippinek, Hawaii mellett – bár oda nem látogattak el – Törökország és Perzsia is. A gyarmatosító Brit Birodalom diskurzusához hasonlónak értékelte, hogy „a választójogi nõszövetség birodalmában soha sem nyugszik le a nap”, és hamarosan újabb, meghódítandó világrészeket kereshet a szövetség: „Számos szigeten is léteznek már a nõk választójogáért küzdõ, szervezett csoportok; ezek között szerepelnek Java, Sumatra, a Filippinák és a Hawaiiszigetek. Ez valóban nagyszerû rekordja szövetségünknek, amely immár kilenc éve mûködik. Mint hajdan Nagy Sándor, úgy mi is nemsokára újonnan meghódítandó világrészeket kereshetünk. A brit császári birodalom közismert dicsekvéséhez hasonlóan, valóban mondhatjuk, hogy a választójogi nõszövetség birodalmában soha sem nyugszik le a nap.”309 307 308 309
Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. NT 1913/6. 109. Errõl lásd részletesen a következõ, a „Kelet-reprezentációk” címû alfejezetet. Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. NT 1913/6. 110.
117
117
Megnyitó beszédében is hangsúlyozta, hogy a „fejlett” kultúrnemzetek feladata megmutatni a világ „többi” részének, hogy mi a helyes irány, mi a tennivaló az egyetemes és általános, vagyis a nõkre is kiterjedõ választójogért folytatott harcban. Az öntudatra ébresztés, mely a kezdetektõl fogva hangsúlyos helyen szerepelt lokálisan a feminista nõmozgalom programjában, illetve globális szinten is a nemzetközi szervezetek programjában, mindvégig megmaradt az egyik fõ témakörnek a diskurzusokban. Az 1913-as kongresszuson a világ majdnem minden tájáról 3000 résztvevõ érkezett.310 A beszámolóban lényegesnek tartották kiemelni, hogy a konferencián minden társadalmi osztályt reprezentáltak a résztvevõk:311 „Marlborough hercegnõtõl a balmazújvárosi földmívesasszonyokig, a társadalom minden osztályának asszonyai vettek részt a kongresszuson. (…) A résztvevõk közt minden kongresszusnál nagyobb számban voltak a férfiak és nagyon jelentékeny számban házaspárok. Anyák leányaikkal, fiaikkal, sõt unokával is jöttek.”312 Nem titkolt célja volt a magyarországi feminista mozgalomnak az 1913-as kongresszus Budapesten való megrendezésével az, hogy hatására ténylegesen és érdemben történjen elõrelépés a nõk választójogi küzdelmében. Schwimmer Róza az
310 311
312
A kongresszus adataiból. NT 1913/7–8. 129–130. Szintén ezt hangsúlyozza Schwimmer Róza is: „Közel háromezren gyûltek össze. Minden világrész, a társadalom minden osztályának, minden fajnak képviseletében: tanácskozni, milyen módszerrel siettessék annak a jognak a megszerzését, amelynek segítségével a nõ helyzetét méltóbbá és az egész társadalmat emberibbé fogja tenni a nõmozgalomban szervezett, évezredes szenvedés fájdalmában megnemesedett akarat.” Schwimmer Róza: A kongresszus. NT 1913/9. 145. A kongresszus adataiból. NT 1913/7–8. 129–130.
118
118
esemény után úgy értékelte, hogy ezt sikerült megvalósítani, a magyarországi feminista mozgalom „Európa-szintû” lett:313 „Magyarország feminista mozgalma a nõvel szemben csodásán liberális régi törvények hagyománya és a külföldi nõmozgalom históriai tanulságai emelõjén mindjárt kezdetén Európa feminista mozgalmainak szintjére lendült. (…) Hazai mozgalmunk amint megszületett, az inas- és legényévek átugrásával, rögtön melléje helyezkedett azoknak az országoknak, ahol évtizedes küzdelmekben érlelték meg a nõmozgalmat korunk leghatalmasabb társadalmi mozgalmává. (…) S a külföld kezdettõl fogva egyenrangú társaként fogadta a magyar nõmozgalmat, amely frisseséget eredetiséget és ötleteket hozott cserébe azért, amit áldozatok és szenvedések árán szerzett tapasztalatokban kapott a régebben küzdõ bajtársaktól. A magyar és a külföldi nõmozgalomnak e viszonyát tükrözte vissza kongresszusunk.”314 Charlotte Perkins-Gilman kongresszus-értékelésében315 a nemzetek felettiséget, az összefogást és a testvériséget tartotta
313
314 315
Európa egyet jelentett a kultúrnemzeteket tömörítõ Para-Európával, a „nyugat”-tal, melyhez Magyarország mindvégig tartozni kívánt. Ehhez lásd Zimmermann, 2000. Schwimmer Róza: A kongresszus. NT 1913/9. 145. Több olyan írás is született, mely a kongresszust értékelte, mind különbözõ szempontból: Szirmai Oszkárné: A kongresszus tagjainak gyermekvédelmi kirándulása. NT 1913/7–8. 131–133., Cicely Corbett-Fisher: Az ifjúsághoz. NT 1913/7–8. 134–135., Gergely Janka: Kereskedelemtörténeti kiállítás Budapesten. NT 1913/7–8. 135–136., A leánykereskedés elleni norvég nemzeti bizottság jelentése. NT 1913/7–8. 136–137., A kongresszus sikere. NT 1913/9. 147–148., A kongresszus néhány határozata. NT 1913/9. 148., Apróságok a kongresszusról. NT 1913/9. 149–150., Chrystal Eastman Benedict: Kongresszusi megjegyzések. NT 1913/9. 151–152.
119
119
fontosnak kiemelni:316 „A nagy nemzetközi nõgyûlések legbámulatraméltóbb vonása ennek az eddig izolált és helyhezkötött nemnek egybesereglése és lakóhelyébõl kimozdulása.”317 A feminista nõmozgalom egy nagy eredménye az volt, hogy a nemzetközi folyamatokba való integrálódás eredményeként megnyitotta a nõk elõtt a „kultúrvilágot”, látásmódjukat tágította, összeköttetést teremtett a legfontosabb hazai és nemzetközi képviselõkkel: „Nemcsak saját hazánk szociális és politikai viszonyainak értékelésére tanított meg bennünket, de túl a haza korlátain megnyitotta számunkra az egész kultúrvilágot, összekötött bennünket a bel- és külföld legkiválóbb embereivel (…) A nõmozgalom törekvéseinek sikerült elsõ sorban, hogy a vagyonos, tehetõs osztály aszszonya ma egyéni, intellektuális életet élhet, részt kérhet minden szellemi mozgalomból, a mûvészi törekvésekbõl, önállóan bejárhatja a világot, tanulságos utazásokat tehet, boldogító benyomásokat gyûjthet és emlékeket õrizhet.”318
316
317 318
Ugyanezt tartotta fontosnak Maud Royden is, hangsúlyozva, hogy különbözõ országok és fajok gyûltek össze tanácskozni, mellyel megvalósulhatott az, hogy a nõmozgalom országhatárokon átívelt. Maud Royden: Solidaritás. NT 1913/9. 154. Szintén ezt emelte ki Winifred Harper Cooley is: „A civilizált világ csaknem minden földrajzi egységének feministái egyesült erõvel teremtették meg nemzetköziségüket. (…) Psychológiai szempontból semmi sem volt oly bámulatos a mostani kongresszuson, mint a nõk törekvéseinek belsõ egyöntetûsége.” Winifred Harper Cooley: Nemzetköziség. NT 1913/9. 154–155. Charlotte Perkins-Gilman: Egy nemzetközi nõkongresszus csodái. NT 1913/9. 146–147. Katharina Scheven: A nõ legszebb kora. NT 1913/11. 181–183.
120
120
KELET-REPREZENTÁCIÓK A nemzetköziségen/transznacionalizmuson belül érdekes, mondhatni különálló kategóriát jelentenek azok a cikkek, melyek sajátos nézõpontú „kelet”-reprezentációk, a „kelet”-et írják le, tárgyalják, vagy próbálják elemezni. A „kelet”–„nyugat” dichotómia a nõk jogaiért folytatott korabeli magyarországi diskurzus meghatározó érvelési eszköze volt, mi szerint ha Magyarország a „nyugat” része akar lenni, akkor haladó és fejlett módon kell a nõk helyzetét is rendeznie szemben a nõket elnyomó „kelet”-tel. A nõmozgalom aktivistái szerint a feminista mozgalom és a választójogért folyó harcban az összehasonlítások során Magyarország nem csak a referenciapontként szolgáló „nyugat”, de az „elmaradottabb” „kelet” szintjét sem érte el. A nõmozgalmi diskurzusokban a „másik” pozíciójában értelmezõdött a „kelet”, mely elsõsorban a hegemón világnézettel, és a magyar nemzet Monarchia-béli pozíciójával függött össze.319 A korabeli hatalmi harcok eredményeként kialakult dichotómia alapján ugyanis a világnak kettõ pólusa volt: a kultúrát és a fejlettséget jelentõ „nyugat”, és az ehhez képest és a „nyugat” pozíciójából fejletlennek és barbárnak értelmezett „többi”, vagyis a dichotómiához ragaszkodva a „kelet”. „(...) a nemzetközi mérlegen a mi serpenyõnk mind följebb és följebb emelkedik s hovatovább nemcsak a nyugat, hanem a kelet asszonyai mögött is messze elmaradunk. (…) A kultúrállamok asszonyai régen elhagytak bennünket és mind nagyobb ûrt tágítanak az õ és a mi jogaink között. (…) akkor nemcsak a nyugat asszonyai mögött maradunk el, hanem a keletéi szintén elébünk kerülnek. (…) A török asszonyok tegnap még mértföldnyire voltak mögöttünk, ma elértek bennünket s ha mi nem versenyezünk 319
Zimmermann, 2000.
121
121
velük, ha mi elõbbre nem iparkodunk, holnap messze elhagynak majd bennünket. Afrikát Fokföld és Natal hatalmas választójogi nõmozgalommal dicsekedhet, Ázsia titokzatos mélyébõl is elõtör a nõk egyenjogúsításának követelése és mi magyar asszonyok még mindig liberális hagyományaink maradékain lakunk jól, még mindig megelégszünk azzal, hogy a mi helyzetünk külömb volt, mint amazoké, akik a mi tunya tétlenségünket megszégyenítve, ma messze elõttünk járnak. (…) Ha a nyugat példája nem serkentett bennünket, buzdítson a keleti asszonyok elõrehaladása. A japán, a perzsa, a török, a bolgár asszonyok elõre néznék: vigyázzunk, hogy el ne maradjunk!” 320 A folyóiratban a Szemle rovatban rendszeresen beszámoltak a „kelet”-ként definiált térségek nõmozgalmi harcairól is. Vámbéry Ármin, a híres keletkutató is felajánlotta, hogy „Ha alkalom kínálkozik, szívesen írok b. lapjába a keleti nõk kulturtörekvéseirõl.”321 A lapban hírt adtak törökországi és dél-afrikai folyóiratokról, az egyiptomi és indiai nõmozgalmakról is.322 Az 1913-as budapesti Választójogi Világkongresszust megelõzõen Carrie Chapman Catt és Aletta Jacobs 1911–1912-es világ körüli agitációs útja során a világ minden tájáról érdeklõdtek az elõkészületek iránt.323 Útjuk során eljutottak Dél-Afrikába, Palesztínába, Szíriába, Egyiptomba, Ceylonba, Indiába, Burmába, Kelet-Indiába, a Fülöp-szigetekre, Kínába, Koreába és Japánba.324 A „kelet” reprezentációk elsõsorban Carrie Chapman Catt és Aletta Jacobs ezen útjáról történt beszámolók 320 321 322
323 324
A magyar nõ különb helyzete. NT 1908/12. 194–196. Vámbéry Ármin Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. május 15. NYPL RSP Mss Col 6398. 16. doboz. Lásd: Nõi folyóirat Törökországban. NT 1909. 205., Nõmozgalom Egyiptomban. NT 1909. 205., Nõmozgalom Indiában. NT 1312. 166. A legújabb nõi választójogi lap. NT 1913. 53. NT 1912. 112. Fay, 2003., Bosch – Kloosterman, 1990. 95.
122
122
kapcsán jelentek meg A Nõ és a Társadalomban.325 Az angol nyelvû szakirodalmak kimerítõen foglalkoznak Catt és Jacobs világ körüli útjával, melynek során európaiként „Európán kívüli” világokat láttak, alkalmuk volt az ott élõ emberekkel beszélgetni, tapasztalatot cserélni, megfigyelni a szokásokat, megvitatni a különbözõ problémákat.326 Az utazás során keletkezett levelek327 – mint a politikai 325
326
327
Carrie Chapman Catt: Délafrikai agitációnk. NT 1912/1. 4–6., Carrie Chapman Catt: Burmah asszonyai. NT 1912/7. 120–121., Carrie Chapman Catt: Kína asszonyai. NT 1912/11. 197–198. És egy az 1913-as Választójogi Világkongresszus kapcsán: Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. 1913. június 15. NT 1913/6. 109–112. Ezen kívül a folyóirat közölt még írásokat a „kelet”-rõl. Lásd például: Barand Margit: A kelet asszonyai. NT 1909/3. 41–44., 1909/4. 58–60., 1909/5. 70–72., A nõmozgalom Kínában. NT 1909/4. 60., Barand Margit: A japán nõnevelésrõl. NT 1910/7. 112–113., Abd' L Rahman Zaglul: Válás az Izlamban és Napnyugaton. NT 1910/7. 115–117., Sain Nihal Singh: A perzsa nõ új csapáson. NT 1911/7. 109–110., 1911/8. 134–136. Lásd például: Bosch, 1999., Bosch – Kloosterman, 1990., Gouda, 1995., Feinberg, 1990., Balckburn, 1997. Van Voris, 1987. 85–105. A részletes útitervért lásd: Bosch – Kloosterman, 1990. 95. Elsõsorban Aletta Jacobs levelei, melyek rendszeresen megjelentek a korabeli napi sajtóban Hollandiában. Az utazó levelek mint mûfaj tulajdonképpen a szerzõ „eszköze”, melynek segítségével kifejezi személyes ambícióit és belefeledkezéseit, leginkább az „otthon” számára. Sokkal énközpontúbb mint más mûfajok, és mindig épít az összehasonlításra, és a „másik” létrehozására. A levelek szövegeiben reprezentálódó feminista megfigyeléseiben részletesen elemezhetõ a holland nemzeti retorika és gyarmati gyakorlat, a kortárs imperialista és rasszista diskurzus. Ezek stratégiai eszközként szolgáltak a választójogért folytatott politikai harcban, és nem tudattalan interiorizálódásai voltak a feminizmuson kívül esõ elképzeléseknek. Lásd Bosch, 1999. Jacobs mellett Chapman Catt is rendszeresen hírt adott tapasztalatairól, melyek a Jus Suffragi-ban és az American Women's Journal-ban jelentek meg. Lásd Fay, 2003. Bosch és Kloosterman arra is rámutat, hogy nem feltétlenül számítanak megbízhatónak a személyes beszámolók, melyekre példákat is említenek. Ugyanakkor ezek a beszámolók mégis számot adnak az utazó sokoldalúságáról, illetve a különbözõségekre adott válaszairól. Bosch – Kloosterman, 1990. 95.
123
123
önéletrajzírás egy fajtája –, ugyanis alkalmat adnak arra, hogy posztkoloniális szempontból elemezzük a korabeli feminista elképzeléseket, választ kapjunk arra a kérdésre, hogy hogyan reprezentálódott a feminizmusuk, amikor átlépték „kelet” és „nyugat” közötti határt. Néhány levél A Nõ és a Társadalomban is megjelent, mely Burmában, Kínában és Dél-Afrikában szerzett tapasztalataikról számolnak be. Catt Kínáról szóló írásában részletesen bemutatta az évszázadokon át mûködõ, a nõket elnyomó társadalmi gyakorlatokat, kiemelve, hogy egy emberöltõ óta számos javulás érzékelhetõ a nõk helyzetében, melynek egyik eredményeként megalakították a választójogi egyletet.328 Kiemelte Kína különleges szerepét,329 melynek egyik megnyilvánulása volt, hogy: „és ezek az asszonyok nem a Nyugattól tanultak, mert legtöbbje csak kínai nyelven tud olvasni. Úgy látszik, teljesen saját belátásuk alapján dolgozták ki a küzdelem haditervét.”330 Catt és Jacobs utazásairól szóló leírásokban Kína különleges pozícióban szerepelt, mely Bosch szerint talán annak volt köszönhetõ, hogy mint nem gyarmatosított hatalom mûködött a keleti térségben. Bosch arra is rámutat, hogy bár papíron létrejött egy választójogi egyesület Kínában és a nemzetközi testület tagjaivá is váltak, de a valóságban mindösszesen egy zászló tanúskodott a kínai nõk részvételérõl az 1913-as budapesti választójogi kongresszuson, és késõbbi kapcsolataikról sincs dokumentáció:331 328
329 330 331
Szintén a kínai nõmozgalom eredményeit tárgyalja (különös tekintettel a nevelési és mûvelõdési eredményekre): A nõmozgalom Kínában. NT 1909/4. 60. Errõl részletesen lásd: Van Voris, 1987. 95–105. Carrie Chapman Catt, Kína asszonyai. NT 1912/11. 197–198. Bosch, 1999., Bosch – Kloosterman, 1990. Van Voris, 1987. 99. Bosch és Kloosterman arra is felhívja a figyelmet, hogy – kettõs mércét alkalmazva – a kínai militáns nõket nem ítélték el, ellentétben az angliai militáns feministákkal. Bosch és Kloosterman, 1990. 95.
124
124
„(…) nagy elismeréssel és lelkesedéssel beszél China modern gondolkodású asszonyairól. Azt tapasztalta, hogy ezek a nagymûveltségû, rendkívül intelligens nõk teljesen ismerik a chinai nõk helyzetének lealázó voltát és szorgalmas tanulással, öntudatos szervezéssel, lázasan dolgoznak nemük felszabadításán. A nõk választójogát mérhetetlen fontosságúnak tartják, és mozgalmuk eredményeképpen most 9 nõ foglal helyet China parlamentjében. Elsõrangú szónokaik vannak, akik fáradhatatlanul agitálnak az ügy érdekében. Egy választójogi gyûlés alkalmából, amelyen Mrs. Chapman Catt és társnõje dr. Aletta Jacobs is résztvett, a chinai nõk szolidaritásuknak kifejezést óhajtva adni, egy remek himzésû zászlót ajánlottak fel a Nõk. Vál. Világszövetségének »Segitsünk egymásnak, egyért küzdünk!« felhívással. Ezt a zászlót a chinai nõknek küldöttsége fogja az 1913. június havában Budapesten tartandó kongresszuson átnyújtani.”332 Dél-Afrikába is azzal a céllal érkezett Catt és Jacobs, hogy a elõbbre segítse az ott mûködõ nõmozgalmat, útmutatást és segítséget nyújtsanak ottani „testvéreiknek”. A dél-afrikai beszámolók jól példázzák a nyugati attitûdöt, mely leginkább irányítani és segíteni akarta az elmaradottabbnak vélt civilizációkat:333 „Bevallom, hogy soha életemben négy hónap alatt annyit megnemesedett a délafrikai problémák ismeretével. Az ország tragikus története felébresztette a tiszteletünket a férfiak félelmet nem ismerõ bátorsága és a nõk hasonló hõsiessége iránt. De még azt a hitünket is megerõsítette, hogy minden civilizált országban gyõzni fog az ügyünk és fajunk gyorsan fog elõre törtetni abba a jövendõ világba, 332 333
Ismeretlen: Chinai nõk Budapesten. (1911–1912) NYPL RSP Mss Col 6398 499. doboz. 12. dosszié. Bosch, 1999.
125
125
mely bár ismeretlen elõttünk, de mindenesetre fõbb szabadságot jelent az emberiség számára és nagyobb megértést és türelmet egymás iránt. Azzal az érzéssel hagytuk el Délafrikát, hogy ebben a sajátságos országban a fejlõdés titokzatos folyamata nagy jövõt hoz népének és hogy itt értékes dolgok fognak történni a civilizáció javára.”334 Dél-Afrikában jártak az utazók arany- és gyémántbányákban, iskolákban, kórházakban, struccfarmon, menhelyekben, kipróbálták a helyi gyümölcsöket. Az egységesség és a közös platformra való hivatkozás a nemzetközi nõmozgalom diskurzusaiban jóval túlmutatott társadalmi osztály, nemzetiség és vallás határain.335 Dél Afrikából már az 1911/1912-es világ körüli út elõtt is érkezett az egyetemességre alapozó megkeresés a magyar nõmozgalom támogatására: „I fear the reply from this far-away land will arrive too late to help with your campaign on the new Suffrage Bill. But it is not too late to assure you of our sympathy with you. The joy of the woman suffrage movement is the fellowship we women feel one with another whatever our country or race. At the Quarterly Meeting of our Enfranchisement League I told the large company assembled that I had a letter from the women of Hungary to show how this movement is banding the world’s women together, and there was instant applause. Here, in this country we have the sympathy and help of many of our leading men on both sides of politics. Several cabinet ministers in all four self-governing South African colo334 335
Carrie Chapman Catt, Délafrikai agitációnk. NT 1912/1. 4–6. Bosch, 1999. Bosch szerint a nõk közötti különbségek leginkább konferenciák társadalmi összejövetelein voltak nyilvánvalóak. A hivatalos találkozásokon és retorikában, a nemzetközi testvériség hangsúlyozásában a hangsúly az egységességen volt, mindenfajta különbözõségtõl függetlenül. Ez azt jelentette, hogy hivatalos szervezeti szinten a társadalmi osztály-vallási-etnikai különbségeket figyelmen kívül hagyták.
126
126
nies are on our side. This greatly strengthens our position as it proves that woman suffrage is not alone a woman’s question, but a national question.”336 Burma mint pozitív példa jelenik meg Catt beszámolójában.337 Nem csak a szavazati jog és az elismert nõi munka szempontjából, de a magántulajdon- és házasságra vonatkozó jog szempontjából is. A fiatalok Burmában a beszámoló szerint szerelembõl házasodhattak, és a válást is viszonylag egyszerûen intézték el, csak a falu vénjének vagy a fõnökének beleegyezése kellett hozzá. Jogaikat gyakorolták is, általában szavazni is elmentek. Catt és Jacobs 1911/1912-es világ körüli agitációs útja egyik eredményeként több ázsiai résztvevõre lehetett számítani az 1913-as kongresszuson: „A jövõ nyáron Budapesten tartandó nemzetközi nõkongresszusra már is jelentkeztek érdekesebbnél érdekesebb résztvevõk. Így legutóbb Mrs Carrie Chapman Catt a választójogi világszövetség elnöke jelentette, hogy földkörüli útján a nõk szervezése annyira halad, hogy újabban három ázsiai asszonyt jelenthet be a kongresszusra: Miss Kumudine Mittert Calcuttából, Mrs. S. A. Ranadayt Bombaybõl, Mrs. Hla Oung asszonyt Rangoonból, továbbá Mme Tackla Pashat Cairoból. (…) A budapesti elõkészítõ bizottság nagy örömmel fogadta Chapman Catt híreit és minden bizonnyal azon lesz, hogy az exotikus vendégek jól érezzék majd magukat.”338 A világkörüli út kapcsán joggal teszi fel Bosch a kérdést, hogy a közvetlen találkozás olyan sok nem nyugati kultúrából 336
337 338
Irene Mary Ashby Macfayden, President of the Women’s Enfranchisement League, Cape Town, South Africa Schwimmer Rózának. 1908 december 16. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz. Lásd a Mellékletekben. Carrie Chapman Catt: Burmah asszonyai. NT 1912/7. 120–121. Kelet asszonyai Budapesten. Budapest, 1912. május 25. NYPL RSP Mss Col 6398. 499. doboz. 12. dosszié.
127
127
származó nõvel milyen hatást tett a nõk nemzetközi testvériségrõl való gondolkodására? Freinberg elemzése során leginkább arra az eredményre jut, hogy nyomon követhetõ egy fokozatosság a levelekben, melynek eredményeként például elítélték a gyarmatosítást és a színes bõrû embereket a fehérekkel egyenrangúnak gondolták. Ugyanakkor ez nem tekinthetõ egy lineáris folyamatnak, mert ahogy eltávolodott a közvetlen tapasztalatoktól, fokozatosan elõjöttek Jacobs régebbi elõítéletei.339 Az mindenképpen leszögezhetõ, hogy Catt és Jacobs utazása gazdagította a személyes tapasztalatok nyelvezetét nemzetközi szinten.340 Catt és Jacobs útjairól készült beszámolók mellett találhatunk más szerzõk tollaiból származó írásokat is. Singh a perzsa nõk mozgalmáról számolt be,341 külön kiemelve a sajtó szerepét az eredmények elérésében, annak ellenére, hogy csak viszonylag kevés nõ jutott a nõmozgalommal és a nõk helyzetével foglalkozó lapokhoz. Tárgyalta azt a nyugati látásmódot is, mely szerint a muzulmán hit volt a felelõs a mohamedán nõk elnyomásáért, helyzetéért, és amely akkoriban fokozatosan indul változásnak:342 „De ma már új élet támad a muzulmán világban, magát az izlámot is másképpen magyarázzák és ez a modernizált mohamedánizmus határozottan ellenzi a nõknek mélysé339 340 341 342
Éppen ezért Jacobs beszámolóiban találhatók ellentmondások is. Bosch és Kloosterman, 1990. 98. Bosch és Kloosterman, 1990. 99. Sain Nihal Singh: A perzsa nõ új csapáson. NT 1911/7. 109–110., 1911/8. 134–136. Ugyanerre, illetve a téves értelmezésre és a változásra mutat rá a válás kapcsán: Abd' L Rahman Zaglul: Válás az Izlamban és Napnyugaton. NT 1910/7. 115–117. „Ha a nyugati törvényhozás bölcsesége a válás terén abból áll, hogy a házastársak és a család érdekét védi még akkor is, ha az érdekeltek gyûlölik egymást, akkor hozzátartozik a bölcsességhez. hogy a mindennapi jelenségek el ne térítsék a figyelmét a lényegtõl, mert a meglevõ bajokat kell elõbb gyógyítani, csak azután lehet új helyzetet teremteni.”
128
128
ges homályban tartását. (…) Látjuk is, hogy ugyanaz a hitvallás, mely eddig a nõket bilincsbe verte, új értelmezésében ledönti a jognélküliség korlátait és felszabadítja õket az õsi rabszolgasorból.”343 Singh a vallás reformációja mellett két tényezõt vélt számottevõnek a perzsa nõk mozgalmában: az Iránban letelepedett, helyzetükbõl adódóan tudatébresztõ hatással rendelkezõ modern nyugati nõket, és a modern nõnevelés bevezetését: „A letelepedett nyugati nõk példája a benszülött nõket hasonló elõnyök elérésére serkenti, mert elnyomott helyzetük tudatára ébresztik õket. Erõsen vágyakoznak modern mûveltség és tudományos képzettség után, hogy osztozkodhassanak nyugati testvéreik elõnyös helyzetében, akik náluknál annyival több szabadságot élveznék, mert nem rabszolgáknak, hanem szabad embereknek tartják magukat.”344 A lányok nagy része akkoriban amerikai és európai hittérítõk által alapított iskolákba járt, vagy olyanokba, ahol modern perzsa tanítók oktattak. Az oktatás tartalmára jellemzõ volt a nyugati hatás, a felsõbb osztályokban nyugati szerzõk mûveinek tanulmányozása, de már az alsóbb osztályokat is áthatotta a „modernizáció és demokrácia eszméje”. Fontos jellemzõ, hogy a beszámoló szerint mind a haladó és mûveltebb férfiak, mind a konzervatívabbak ragaszkodtak – az esetlegesen vállalt újítások ellenére – a fátyol viseléséhez. Barand Margit Japánról szóló írásában a buddhizmus és a konfucianizmus tanainak elterjedését jelölte meg, mint olyan mérföldkövet, mely határozott romlást okozott a nõk helyzetében, és mely következtében „a nõk az addigi elfoglalt helyzetükbõl fokonként kiszorultak”.345 Vagyis a „vallás befolyá343 344 345
Sain Nihal Singh: A perzsa nõ új csapáson. NT 1911/7. 110. Sain Nihal Singh: A perzsa nõ új csapáson. NT 1911/7. 110. Barand Margit: A japán nõnevelésrõl. NT 1910/7. 112–113.
129
129
sával egyenlõ lépésben haladt az asszony elnyomatása.” A modern kor vívmányaként azonban a nõnevelés megreformálása is napirendre került. Lényeges jellemzõje az a meglátás, amit a szerzõ idéz cikkében: „Azonban mi nem akarunk – írja a japán tudós – a külföldi misszionáriusok hibájába esni, nem akarjuk átvenni idegen országok rendszerét, hanem ezeket a rendszereket saját szükségleteinkhez akarjuk szabni.”346 Jacobs és Catt világ körüli útjának értékelésére az 1913-as budapesti Választójogi Kongresszus kapcsán került sor.347 Catt mindenképpen sikeresnek gondolta az utazást, hiszen sikerült a szervezés, összeköttetés alakult ki a „kelet asszonyaival”: „(...) most összeköttetésben állunk azokkal az asszonyokkal, akik Egyiptom, Palestine, India, Burmah, Kína, Japán, Szumatra, a Filippinák és a Hawaii szigetek nõmozgalmának legerõhaladottabb képviselõi; úgyszintén Törökország és Perzsia nõmozgalmának vezetõivel, amely országokat azonban nem látogattuk meg.”348 Catt kiemelte a „kelet” fejlõdését, a keleti nõk harcait és eredményeit a nõk jogaiért való küzdelemben: „A most ébredõ Ázsiában félredobtak rég túlhaladott õsi szokásokat, mint kopott ruhadarabokat; mindinkább tért hódítanak új gondolatirányok, amelyek a modern felvilágosodással inkább összeegyeztethetõk. A jelenlegi eredmény csodálatos keveréke a réginek és újnak, a Keletnek és a Nyugatnak, az átmeneti korszak összes bonyolult furcsaságaival.”349 346 347
348 349
Barand Margit: A japán nõnevelésrõl. NT 1910/7. 112. Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. 1913. június 15. NT 1913/6. 109–112. Carrie Chapman Catt és Aletta Jacobs a célból kelt útra, hogy minél több résztvevõt toborozzanak az 1913-as kongresszusra. Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. 1913. június 15. NT 1913/6. 111. Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. 1913. június 15. NT 1913/6. 111.
130
130
Az egyetemességet hangsúlyozva, de mindvégig a „nyugat”-ot referenciapontként meghatározva a térségek közötti különbséget egyértelmûen idõbeni csúszással magyarázta: „Most van a kritikus pillanat, amikor Nyugatról érkezõ segítségünk a Kelet nõmozgalmának lendületet, állandóságot kölcsönözhet. (…) Ha szemlét tartok a Nyugat asszonyainak tragikusan lassú küzdelme fölött, megilletõdéssel állok ama nehézségek elõtt, amelyeket a Kelet asszonyainak még le kell küzdeniök. (…) Csak abban lehetünk segítségükre, hogy õk segítsenek magukon. A Nyugat minden gyõzelme bátorsággal és lelkesedéssel fogja õket eltölteni, mert a mi gyõzelmeink az õ gyõzelmeik és a mi vereségeink az õ vereségeik. Mind világosabban kell megmutatnunk a Kelet asszonyainak és az összes fajok asszonyainak, hogy a mi ügyünk ugyanegy az övékkel, amely nagyobb, sokkalta nagyobb, mint bármely nemzeti vagy radikális kérdés; mert amiképpen a folyamat nem emelkedhetik magasabbra, mint a forrása, szintúgy nem emelkedhetik egy nép sem a saját anyái fölé.”350 EX OCCIDENTE LUX
351
Külön csoportot alkottak a folyóiraton belül az egyes országok pozitív gyakorlatait kiemelõ írások.352 Az írások elemzése során jól nyomon követhetõ, hogy általában a „mûvelt nyugat” követendõ példái segítségével jelölték ki az utat a ma350 351 352
Carrie Chapman Catt: Megnyitó beszéd. 1913. június 15. NT 1913/6. 111–112. A kifejezést lásd: Dr. Doktor Sándor: Hím civilizáció és a nõ értéke a társadalom felszabadításában. NT 1912/7. 128–129. Itt nem tárgyalom a külön fejezetet alkotó „kelet”-reprezentációkat, melyek tematikusan mindenképpen különálló egységet képeznek.
131
131
gyarországi nõmozgalom számára.353 A magyarországi nõtisztviselõk hiányos szervezése és öntudatra ébresztése kapcsán a cikk írója a „mûvelt nyugat” követésére szólított fel: „A Nõtisztviselõk Egyesülete irigységgel tekinthet a mûvelt nyugatra, ahol modern gondolkodású asszonyok elsõrendû feladatnak tekintik különösen az olyan szakegyletek anyagi támogatását, amelyek a nõi keresetképesség fokozásával, a nõi munka egyenlõ értékeléséért küzdenek. (…) A szervezettség hálózata be kell, hogy vonja végre Magyarország összes nõtisztviselõit, mert ha ez nem sikerül, nem fejlõdhet a központi szervezet sem, nem érhetõk el azok a gazdasági és jogi reformok, amelyek a tisztviselõi kar legfontosabb életérdekeinek alapjai.”354 A feminista nõmozgalom képviselõi szintén felhasználták a kelet-nyugat dichotómián alapuló érvelést akkor, amikor a nõk magyarországi helyzetét jellemezték. Egy 1908-as írásban például a szerzõ szerint nem csak a „mûvelt nyugat”, de a „kelet”355 mögött is lemaradt Magyarország. Utalt arra, hogy 1895 után a nõk egyetemi oktatásának szervezeti és tartalmi kereteit tovább kellett volna bõvíteni, de ez nem történt meg – köszönhetõen elsõsorban a nõk passzív hozzáállásának –, aminek eredményeképpen nem következett be haladás és fejlõdés: „(…) a nemzetközi mérlegen a mi serpenyõnk mind följebb és följebb emelkedik s hovatovább nemcsak a nyugat, hanem a kelet asszonyai mögött is messze elmaradunk. (…) Azalatt pedig nemcsak Franciaország, Svájc, 353
354 355
Ennek elsõsorban az volt az oka, amit Susan Zimmermann részletesen tárgyal írásában. Zimmermann, 2000. Lásd részletesen a „Transznacionalizmus és nemzetköziség” címû fejezetet. A magyar nõtisztviselõk szervezkedése. NT 1907/10. 166. A „kelet” a tanulmányban Törökországot és Bulgáriát jelentette Fokföld, Natal és Ázsia mellett. A magyar nõ különb helyzete. NT 1908/12. 194–196.
132
132
Olaszország és más, régebben is elõttünk haladt ország egyetemi tanszékeit foglalják el asszonyok, hanem Ausztria, a mögöttünk állott is, nõi tanárra meri bízni az egyetemi hallgatóságot. Napok kérdése, mikor nyitja meg a jogi fakultást asszonyai elõtt. (…) nemcsak a nyugat asszonyai mögött maradunk el, hanem a keletéi szintén elébünk kerülnek. (…) Afrikát Fokföld és Natal hatalmas választójogi nõmozgalommal dicsekedhet, Ázsia titokzatos mélyébõl is elõtör a nõk egyenjogúsításának követelése és mi magyar asszonyok még mindig liberális hagyományaink maradékain lakunk jól, még mindig megelégszünk azzal, hogy a mi helyzetünk külömb volt, mint amazoké, akik a mi tunya tétlenségünket megszégyenítve, ma messze elõttünk járnak.356 Schwimmer Róza Hedwig Dohm357-ot bemutató írásában arra mutatott rá, hogy bár Magyarországon alig ismerték a nevét, mégis fontosnak tartotta, hogy a nõk ismerjék a nõmozgalom magyarországi és külföldi elõfutárait: „Ahol az asszonyok öntudatra ébrednek, meg kell ismerniök a nõmozgalom elõharcosait, ápolniok kell emléküket, mert az õ bátorságuk nyitotta meg nekünk, késõbbi jövevényeknek a szabadsághoz vezetõ utat.”358 Az 1908-as év folyamán a külföldi példákat tárgyaló írások között találhatunk az ausztráliai nõmozgalomról,359 az angol nõtisztviselõkrõl360 és szavazatjogi mozgalomról,361 a németor-
356 357
358 359 360 361
A magyar nõ különb helyzete. NT 1908/12. 195–196. Hedwig Dohm (1831–1919). Az egyik elsõ német feminista, aki nyíltan és radikálisan kérdõjelezte meg a heteronormativitást, küzdött az egyetemes és általános választójogért. Lásd: Riley, 2008. Schwimmer Róza: Hedwig Dohm. NT 1907/8. 137–138. Vida Goldstein: A nõmozgalom Ausztráliában. NT 1908/3. 44–45. Louise Faubel: Angol nõtisztviselõk. NT 1908/4. 63–64. Az angol szavazatjogi mozgalom. NT 1905/5. 79–80., 1908/6. 98–99.
133
133
szági magánalkalmazottak állami nyugdíjbiztosításáról.362 1909ben hírt adtak a dán nõtisztviselõk helyzetérõl,363 az elsõ orosz nõi kongresszusról,364 az alakuló félben levõ spanyolországi nõmozgalomról,365 a norvég nõk közösségi munkájáról,366 és a torontói nemzetközi kongresszusról.367 Jó gyakorlatként említõdött az Amszterdamban 1903-ban megnyílt „Otthon iskolás gyermekek számára”, mely elsõsorban az utcán kóborló gyermekek, és a testileg-lelkileg gyengék számára nyújtott menedéket: „Ezen Otthonok új eszközök a bûn ellen való harcban. Mindenütt meg kellene teremteni azokat, ahol szegény, predestinált gyermekek arra hajlanak, hogy a rossz útra térjenek.”368 A fejlõdést és a haladást tárgyaló írások, a kelet-nyugat dichotómia alapján felépülõ diskurzusok egyik fõ jellemzõje volt a folyóiratban az egyébként maszkulin kategóriaként reprezentálódó nagybirodalmak és a gyarmatosító folyamatok pozitív tárgyalása. Egy 1909-as írásban például a németországi kereskedelmi iskolák jelentõségét emelték ki a német birodalom terjeszkedésében és hatalmának növelésében: 362
363
364 365 366 367 368
Eva Van Roy: A németországi magánalkalmazottak állami nyugdíjbiztosítása. NT 1908/7. 114–116., 1908/8. 138–139., 1908/9. 152–153. A szerzõ részletesen bemutatja az osztrák mintára létrejött kereskedelmi alkalmazottak mozgalmának keletkezését, melynek során elõször csak férfiak csatlakoztak, majd késõbb, fokozatosan a nõk is. Louise Nyargald: Nõtisztviselõk Dániában. NT 1909/2. 17–18. A szerzõ kiemelte, hogy Dániában található volt olyan bolt, ahol több nõ dolgozott mint férfi, de Dániában is problémaként merült fel a nem egységes és nem megfelelõ képzés, illetve – elsõsorban a bérezés tekintetében – a nõalkalmazottak hátrányos helyzete. Az elsõ orosz nõi kongresszus. NT 1909/2. 26. Mercedes Sarda: A nõmozgalom Spanyolországban. NT 1909/3. 40–41. Betsy Kjelberg: A norvég nõk közösségi munkájának eredménye. NT 1909/7. 111–112. Marie Stritt: A torontói nemzetközi kongresszus. NT 1909/9. 145–147. Elisabeth van Boddaert: Otthonok iskolás gyermekek számára. NT 1909/6. 93–94.
134
134
„Az iskola, a céltudatosan megszervezett, német alapossággal vezetett kereskedelmi iskola megalapozta a német világkereskedelmet, mely a német birodalom gyarmatává tett távoli világrészeket és a német ipar adófizetõjévé távoli népeket. Kereskedelme révén Németország elérte, sõt sok tekintetben túlszárnyalta Angliát.”369 Philippa Levine mutat rá, hogy a Brit Birodalom egy „maszkulin vállalkozás” volt, egy maszkulin tér, melyet fehér férfiak uraltak. A birodalom mûködésének és növekedésének megértéséhez nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gender (társadalmi nem) kategóriáját. Segítségével világosabb, hogy miért születtek bizonyos törvények és szakpolitikák, miért fejlõdött a birodalom úgy, ahogy fejlõdött, milyen szerepe volt a nõknek a birodalomban, és õk maguk milyen szerepet követeltek maguknak. Mind a gyarmatosítók mind pedig a gyarmatosított számára a gyarmatosítás gyakorlata és megélése a társadalmi nem által meghatározott volt, amire hatással voltak a szexuális különbözõségrõl alkotott értelmezések és a két nem szerepe a különbözõ kontextusokban.370 1910-ben a külföldi példákat, jó gyakorlatokat tárgyaló írásokban olvashatunk Selma Lagerlof-rõl és Ellen Key-rõl,371 369 370
371
Salgó Béla: Nõi kereskedelmi iskolák Németországban. NT 1909/8. 137– 139. Levine arra is rámutat, hogy a társadalmi nem (gender) kategóriája kontextusfüggõ, vagyis nem egy univerzálisan értelmezhetõ kategória. A társadalmi nem egy elemzési kategória, mely mindig központi szerepet játszik a társadalmi viszonyok alakulásában, felépítésében, biztosításában, megkérdõjelezésében. Levine a társadalmi nem kategóriáját nem önmagában, hanem a többi más társadalmi kategóriával együttesen tartja értelmezhetõnek. A 19. századi imperialista diskurzusokban a társadalmi nem kategóriája a minõség, képesség, hasznosság hierarchikus rendezõelveként funkcionált. A fehér férfi testesítette meg az ideált, míg a gyarmatosítottak és a nõktõl megtagadták az elõzõekben említett kategóriákat. Levine, 1993. Antal Sándor: Sema Lagerlof és Ellen Key. NT 1910/1. 4–5.
135
135
az angliai szociálpolitikáról,372 az ausztráliai választójogi mozgalomról,373 az angliai választójogi mozgalomról,374 a svájci otthonmunkások helyzetérõl.375 A svéd és norvég nõmozgalom kapcsán hasonlította össze a két ország szépirodalmát és abban a nõk szerepé, illetve reprezentációját Antal Sándor.376 Kiemelte, hogy bár az „új nõ” nem jelent meg a svéd irodalomban olyan intenzitással és mélységben, ahogy a norvégban megjelent, mégis létezik egy új, „tendenciózus” feminista szépirodalom: „Nórát nem írt svéd író, és a nõmozgalom vezetõi szerint nagyon súlyos kár, hogy a nagy svéd írók nem foglalkoztak az új idõk nõalakjaival azzal a szeretettel, mint Norvégiában Ibsen és Björnson. Egyrészt ennek tudják be a svéd nõmozgalom vezetõi a norvég politikai nõmozgalom sikereit.”377 1911-ben beszámoltak a folyóirat hasábjain az oroszországi nõmozgalomról,378 a skandináv nõk éjjeli munka tiltása elleni szervezett tiltakozásáról, melynek hatására a dán nõmozga372 373 374 375
376
377 378
Else Lüders: Modern szociálpolitika Angolországban. NT 1910/1. 10–12. Vida Goldstein: Az ausztráliai nõk választójoga. NT 1910/2. 21–22. Schwimmer Róza: Az angol események. NT 1910/7. 113. Mádayné Hentzelt Márta: Az otthonmunka Svájcban. NT 1910/7. 118– 120. A cikkben a szerzõ részletesen bemutatja az otthonmunkások mozgalmát az állami szabályozásért, s ebben a nõk szerepét. Antal Sándor (1882–1944), jogot és filozófiát hallgatott, szobrászati tanulmányok. Öt évet élt Németországban és Skandináviában. Nagyváradra hazatérve Ady Endre baráti köréhez tartozott. Részt vett a Holnap címû antológia szerkesztésében, a Nagyváradi Napló belsõ munkatársa, majd szerkesztõje. 1917-ben a Váradi Hét szerkesztõje. Antal Sándor: Az új nõ. NT 1910/10. 162–164. Zenéide Mirovich: Nõjogok Oroszországban. NT 1911/1. 4–5., 1911/2. 20–22. A történelmi áttekintés mellett a szerzõ felteszi a kérdést, hogy ha Franciaországban nem megfelelõ a nõk helyzete, akkor mit várhatnak az oroszországi nõk, ahol leginkább a munkásnõnek és a parasztasszonynak volt igen rossz helyzete.
136
136
lom is konkrét lépéseket fogalmazott meg: „Mindenütt tiltakoztak a munkásnõk a csupán rájuk vonatkozó tilalom ellen, mely nagyon hátrányos helyzetbe juttatja õket férfikollégáikkal szemben.”379 Ezek mellett szóltak az írásokban Lady Warwick életérõl,380 a párizsi nõmozgalom militáns jellegérõl,381 a svájci anya- és gyermekvédelmi helyzetrõl,382 a portugáliai fejleményekrõl,383 külföldi sajtó alapján az amerikai nõk szavazati jogáról.384 Az IWSA 1911-es stockholmi kongresszusának megnyitó beszédében Carrie Chapman Catt részletesen tárgyalta a választójogi mozgalom történetét és létjogosultságát.385 A világ hatalmi pólusait tekintve fontos és haladó tényezõnek értékelte Ausztráliát, melynek fejlõdése akár át is rendezheti (Nyugat-) Európa helyzetét a világban:386 „Ázsiában volt a civilizáció bölcsõje, Európa volt ifjúságában tanítója és vezetõje, de férfikora itt fog kifejlõdni. Útmutatásért már most sem fordul minden esetben Európához. Új fejlõdés ott jön létre, ahol a tradíciónak és régi szokásoknak kevés a befolyása. Amint Európa Ázsia fölé kerekedett, úgy – nemcsak lehetséges, de valószínû is – hogy Ausztrália demokráciájával, jogegyenlõségével ifjú
379 380 381 382 383 384 385 386
Louise Nergaard: A skandináv nõk a nõ éjjeli munkájának eltiltása ellen. NT 1911/3. 45–47. Guttenberg Pál: Lady Warwick. NT 1911/4. 53–54. Galló Paula: Suffragettekrõl és egyebekrõl. NT 1911/5. 70–72. dr. Platzhoff-Lejeune: Anya- és gyerekvédelem Svájcban. NT 1911/6. 91–92. Louise Ez: Portugál újdonságok. NT 1911/9. 145. Ágoston Péterné: Az amerikai nõk szavazatjogáról. NT 1911/12. 200–201. Carrie Chapman Catt: A nõk választójoga. NT 1911/7. 112–115., 1911/8. 131–132., 1911/9. 148–150. Chapman Catt bár Európát ír, de a nyugati régiót és az Egyesült Államokat érti alatta.
137
137
erejével, kísérletezési hajlamával kifogja szorítani Európát a civilizáció vezetõ állásából.”387 Az 1912-es évben is változatos külföldi példákat bemutató írások jelentek meg például a finn tisztviselõnõk helyzetérõl,388 az angliai fejleményekrõl,389 a nõk franciaországi kereskedelmi szakképzésérõl,390 a francia nõmozgalom cselédkérdéssel kapcsolatos nézeteirõl,391 az osztrák nõk elsõ választójogi konferenciájáról,392 az otthon végzett munkáról szóló kiállításról,393 a svájci nõk munkavállalásáról,394 a német postaés távirdatisztviselõnõk szövetségérõl,395 az angol nõk választójogáról,396 a svájci nõk kereskedelmi szakoktatásáról.397
387 388 389 390 391
392 393 394 395 396 397
Carrie Chapman Catt: A nõk választójoga. NT 1911/8. 132. D. F. Helsingfors: A finn tisztviselõnõk helyzete. NT 1912/1. 6–7. Cicely Dean Corbett: Jelentõs idõk küszöbén. NT 1912/1. 8–10. Nõk kereskedelmi szakképzése Franciaországban. NT 1912/2. 27–28. P. Bexheft Lilly: Francia feminizmus. NT 1912/3. 44–45. A szerzõ a cikkben úgy véli, hogy „a francia közvélemény még nem ad nagy visszhangot a feminizmusnak. (…) A régiek – mondjuk inkább a tegnapiak – a házi, otthoni munkának akarják megtartani a nõt.” Rámutat a magyar és a francia viszonyok különbözõségére is, mely szerint a magyar nõk helyett a férfiak nem végzik el a házimunkát, míg Franciaországban igen, melynek oka az, hogy utóbbiban a házimunkát is munkának tekintik. A cselédügyet tekintve Franciaországban a cselédek semmi olyan munkát nem vállalnak, mely „valakinek a személyes szükségleteit szolgálja, mert õ dolgozik és nem szolgál”. Így: „Ha személyes kiszolgálásra a fizetett cseléd sem vállalkozik, ki gondolna rá, hogy ezt a feleség cselekedje?” Daisy Minor: Osztrák nõk elsõ választójogi konferenciája. NT 1912/5. 85–86. Schwimmer Róza: A német nõk válasza. NT 1912/4. 57–58. M. Schaffner: Svájci asszonyok a kenyérkeresõ pályákon. NT 1912/5. 86–87., 1912/6. 109–110., 1912/8. 145–146., 1912/11. 201–202. PP.: A német posta- és távirdatisztviselõnõk szövetsége. NT 1912/6. 104–105. Philipp Snowden: Az angol munkáspárt és a nõk választójoga. NT 1912/7. 122–123., Suffragistek és suffragettek. NT 1912/10. 182–183. A. Junod: Nõk kereskedelmi szakoktatása Svájcban. NT 1912/9. 164–165.
138
138
Bár az 1913-as év második felének számaiban határozottan az 1913-as budapesti választójogi kongresszus elõkészületei, tudósításai, és késõbb az arról való értékelések voltak a hangsúlyosak, voltak beszámolók a kereskedelmi oktatásügyi kongresszusról,398 finn nõk és férfiak munkájáról,399 a férfiligák kongresszusáról,400 valamint a nõk választójoga és az alkoholizmus elleni mozgalom összefüggéseirõl.401 LOKÁLIS EGYSÉGEK ÉS GLOBÁLIS SZERVEZÕDÉSEK Az általánosságban értelmezett egyenlõség és a nõk közötti alapvetõ különbségekre (etnicitás, faj, társadalmi osztály, kor, földrajzi meghatározottság, iskolázottság, szexuális orientáció) reflektáló,402 azokat figyelembe vevõ nézõpont mindvégig jelen volt nem csak a folyóiratban megjelenõ írásokban, de korabeli nõmozgalmak egyik fontos és vitatott kérdésköre is. A folyóirat – ahogy az látható volt az induló éveket és a kezdeteket megelõzõ folyamatokban is – „mindenki” számára szeretett volna egy közös platformot biztosítani, elsõsorban társadalmi osztálytól függetlenül. Szintén ehhez a kérdéshez kapcsolódik a reprezentációnak egy másik aspektusa: a pol398 399 400
401 402
Gergely Janka: Kereskedelmi oktatásügyi nemzetközi kongresszus. NT 1913/9. 165. Vera Hjlet: Férfiak és nõk együttmûködése társadalmi és politikai téren Finnországban. NT 1913/10. 165–167., 1913/11. 185–187. Lukács György: A férfiligák kongresszusáról. NT 1913/10. 167–168., Dr. C. V. Drysdale: A Nemzetközi Férfiliga kongresszusa Budapesten. NT 1913/11. 187–188. Bertha Mason: A nõk választójogának szerepe az alkohol elleni küzdelemben. NT 1913/12. 202–204. A gender megközelítéshez lásd az interszekcionalitás fogalmát. Anthias és Yuval-Davies, 1983., Yuval-Davies, 2006., Walby, 2007., Nash, 2008., McCall, 2005.
139
139
gári (feminista) nõmozgalom képviselhette-e az „összes nõt”, megjeleníthette-e „mindenki” érdekeit? Globális és lokális szinten is jelentõs csoportot alkotnak a nõk szervezettségével, a nõmozgalommal és a különbözõ egyesületekkel foglalkozó írások. Ehhez kapcsolódnak a munkások és munkásnõk mozgalmát tárgyaló cikkek, melyeket mégis értelmezhetünk egy külön témaegységnek. Mégpedig azért, mert kezdetektõl meghatározó és vitatott kérdésköre volt a polgári nõmozgalomnak, hogy a Feministák Egyesülete, és periodikája A Nõ és a Társadalom valóban „minden” nõt reprezentál-e, összefogja-e az „összes nõt”, harcol-e mindegyikük érdekeiért. A Feministák Egyesületének álláspontja szerint céljuk az, hogy az elnyomottabb rétegeket, a munkásokat, a parasztokat is rádöbbentsék arra, hogy harcolniuk kell az érdekeikért, ki kell állniuk a jogaikért.403 Feladatukat elsõsorban ebben látták a polgári mozgalom képviselõi. „A mindent kategorizálók immár a feminizmust is belevonták osztályozásaik körébe. Mindinkább lábra kap a nõmozgalom fõ- és és alfajainak megkülömböztetése úgy, hogy ez idõ szerint beszélnek polgári és proletár nõmozgalomról, radikális, mérsékelt, sõt reakcíónárius feminizmusról és nyilvánvaló, hogy ezek a csoportok csakhamar gyarapodni fognak, mert vannak írók, akik az efféle fölosztások híján sem magukat nem érzik jól, sem a tudományt nem találják eléggé imponálóan megalapozottnak. (…) Én pedig úgy találom, hogy feminizmus csak egyféle lehet, föltéve persze, hogy valaki teljesen tisztában van evvel a fogalommal és át van hatva attól a vágytól, hogy azt mihamarabb megvalósulva lássa. Ha feminizmus alatt azt a törekvést értjük, hogy a nõ az állami, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet minden terén egyenlõ kötelességekkel 403
Lásd például: Schwimmer Róza: A Nõ és a Társadalom. NT 1907/10. 171–172., Szász Zoltán: A feminizmus és a kiváló nõk. NT 1908/2. 21–23.
140
140
és egyenlõ jogokkal csak úgy érvényesülhessen, mint a férfi és hogy egyben megszûnjenek mindazok a korlátozások, amelyeket távolról sem a természet, hanem egyesegyedül a férfiak teremtette jogrend és szokás állítottak gátakul ez érvényesülés elé: akkor lehetetlen ebbõl a törekvésbõl kisebb vagy nagyobb hányadot lealkudni és a megmaradó részt is a feminizmus nevével földíszíteni.”404 Vidéky Apolla egy, a szociális munka kérdését tárgyaló cikkére405 reflektálva a fõszerkesztõ, Schwimmer Róza a radikális nõmozgalom képviselõjeként egyetlen megoldást talált a probléma megoldására, a nõk öntudatra ébresztését és szervezésének megvalósítását: „A nõmozgalom, amely egy új társadalom elõkészítésének legnehezebb részét, a nõk szervezését vállalta, évtizedeken át tapogatózott a leghathatósabb eszköz megválasztásában. (…) A szervezés mindig taktika kérdése. A nõk szervezése a férfiakénál még sokkal nehezebb feladat. Ezt belátja a proletármozgalom, amely a nõi munkások számára »kedélyes estéket« rendez; a radikális polgári mozgalom, amely, mint pl. a Társadalomtudományi Társaság, teás zsúrokon gyûjti össze nõi híveit. A nõmozgalom is megtanulta azt, hogy ott kell támadni, ahol a legyõzendõ fél a leggyöngébb. Amikor tehát világszerte gyakorlatilag tapasztalta, hogy tudományos megállapításaival csak a legfegyelmezettebb agyuak értelméhez férhet, agitatorikus mûködésével pedig csak azokat a legerélyesebbeket nyerheti meg, akik már keresztül tudják törni a nemi uralom féltésébõl köréjük vont ezerféle bilincset, akkor a tömegek megnyerésére könnyebb eszközöket 404 405
dr. Márkus Dezsõ: Radikális vagy mérsékelt feminizmus. NT 1909/11, 181–183. Vidéky Apolla: Szegénygyámság. NT 1907/12. 193–195. Lásd részletesen a nõmunkásmozgalmat tárgyaló fejezetben.
141
141
kellett keresnie. (…) Mai társadalmunk megváltoztatásának szükségességét egyrészt azért nem ismerik fel az asszonyok, mert fogalmuk sincsen a társadalom fejlõdésérõl; az iskolai »minden úgy volt, ahogy van, s azért úgy kell annak mindig maradni« – törvény gondolkodás-bénító hatása alatt állanak. (…) Az asszonyt, aki Spencert, Marxot és Perkins Gilmant »könyvbõl« nem érti meg, gyakorlati úton kell arra vezetni, hogy magától lázadjon fel: »Ez így nem maradhat«. A »lázításnak« ez az egyetlen formája, amellyel az asszony tömegeket felrázhatjuk és magasabb társadalomszervezési fokra emelhetjük.”406 Máday Andor hívta fel a figyelmet arra, hogy régi és idejétmúlt az a beidegzõdés, mi szerint nem kell a feminizmusnak foglalkoznia a munkásnõkkel. Máday írásában jól megfigyelhetõ az egyik legtöbbször használt érv, mely szerint a nõk egy egységben tömöríthetõk, érdekük külön csoportot képvisel, vagyis „osztályérdek”:407 „Azok a nõk, akik ma a nõmozgalom eszméit szolgálják és azok a férfiak, akik az igazságos harcot támogatják, ez406 407
Schwimmer Róza: Szociális munka. NT 1908/3. 40. Az egységben megnyilvánuló erõre mutatott rá Stein Fülöp is: Stein Fülöp: Az alkoholizmus elleni XI. nemzetközi kongresszus. NT 1907/10. 167–168. Huzella Gyuláné tanulmányában jól nyomon követhetõ az „nõ” – „nõk” kettõsség, vagyis a nõkre mint egy homogén és általános kategóriaként tekintõ érvelés és az a szempont, mely szerint minden nõ különbözõ. A szerzõ bár elismeri ez utóbbit, mégis a nõket egy egységbe tömörítõ érvelési módot tartja célra vezetõnek a nõmozgalomban. „Tökéletesen igaza van. Nora nem – a nõ. hanem »egy nõ«. Amilyen differenciáltak vagyunk ma, senkinek sem fog sikerülni a modern asszonyról egységes típust adni. Minden ember egy külön világ. (…) hogy ha millió egymás közt különbözõ individium (millió asszony a világ különbözõ részében) egyformán gondolkozik a saját helyzete megítélésérõl: ebben van törvényszerûség. S mennél kevésbbé fedi ezt az egységességet a »jelszó« varázsa, annál több joggal állíthatjuk, hogy ez a törvény: a korszellem, melyet a fejlõdés kényszere teremt.” Huzella Gyuláné: Konzervativizmus és feminizmus. NT 1911/4. 57–59.
142
142
által egyformán ölelik fel az összes nõk szolidáris érdekeit, aminthogy a harcot is egyformán kénytelenek felvenni a kapitalista- és a proletár-férfi elõjogai ellen.”408 Az egyik legalapvetõbb érv az volt, hogy – érdekellentétek miatt – nem szabad hagyni, hogy csak férfiak üljenek a parlamentben, csak õk döntsenek az egész társadalmat érintõ kérdésekrõl.409 Ezt egészítette ki az az érvelés, mely elvetette, hogy a feminizmus káros lenne a társadalom berendezkedésére.410 Az egyesületek szintjén megjelenõ tömörülések, szervezettség – mely gyakran igen széles témakörök mentén valósult meg – a 19. században alakult ki.411 Külön csoportként mûködtek a nõegyesületek is, melyek általánosan harcoltak a nõk jogaiért.412 Az egyesületi létnek a nõk életében és mûvelõdésében meghatározó szerepet tulajdonítottak. A lokális szinten megvalósuló egyesületi élet egy tanulási és mûvelõdési platformnak tekintették,413 melynek elõkészítését a megfe408 409 410 411 412
413
Dr. Máday Andor: A feminizmus mint osztályharc. NT 1907/2. 18–19. Nõi szörnyetegek. NT 1907/2. 18–19., Wilhelm Szidónia: Az aradi gyûlés. NT 1910/4. 56–57. Perczelné Kozma Flóra: A nõmozgalom és a családi élet. NT 1907/2. 23–24. Lásd például: Henriette Fürth: Az egyleti élet hatása a nõre. NT 1908/9. 147–149. Burucs, 1993. A Feministák Egyesülete a nõk helyzetéért harcolt általánosan. Emellett rengeteg olyan egyesület is létezett, mely a nõk egy bizonyos rétegének érdekeiért harcolt. 1910-ben A Nõ és a Társadalomban például Schwimmer Róza egy külön tanulmányt közölt arról, hogy mit érdemes a feminista nõmozgalomban aktív, vagy az iránt érdeklõdõ nõknek olvasni. Schwimmer Róza: Mit olvassunk? NT 1910/9. 150–152. Ezen kívül – néhány kivétellel – minden egyes számban közölték a beérkezett mûvek listáját, illetve szemléztek is az alkotások közül. A Feministák Egyesülete mûködtetett könyvtárat is, melyrõl maradt feljegyzés a Magyar Országos Levéltárban: „A Feministák Egyesülete fennmaradt könyvtárának köteteirõl, folyóiratairól és a kisnyomtatványokról készült jegyzék.” MOL P999 23. doboz 6. tétel, a mûvek: MOL P 999 24–53. doboz.
143
143
lelõ iskolának volt a feladata ellátni. Ez természetesen – bár a nõk jogaiért való küzdelmet jelentette –, ugyanúgy integrálta a férfiakat is, akik a célokkal egyetértettek.414 A Feministák Egyesülete több más, nõérdekeket képviselõ egyesülettel is kapcsolatban volt, és számtalanszor adott hírt a velük kapcsolatos hírekrõl. Külön érdekcsoportot képviselt a Nõtisztviselõk Országos Egyesülete, akik szintén hangsúlyozták a közös fellépést, a szervezettséget, és a nõk aktív szerepvállalását a küzdelmekben.415 „A Nõtisztviselõk Egyesülete irigységgel tekinthet a mûvelt nyugatra, ahol modern gondolkodású asszonyok elsõrendû feladatnak tekintik különösen az olyan szakegyletek anyagi támogatását, amelyek a nõi keresetképesség fokozásával, a nõi munka egyenlõ értékeléséért küzdenek. (…) A szervezettség hálózata be kell, hogy vonja végre Magyarország összes nõtisztviselõit, mert ha ez nem sikerül, 414
415
A Feministák Egyesületének megalapításában a nõi tagok mellett ötven férfi tag is közremûködött. Petõ Andrea és Szapor Judith mutat rá, hogy a férfiak aktív támogatása nélkül, mint például a Férfi Liga a Nõk Választójogáért, nem tudták volna kivívni a nõkre is kiterjedõ választójogot. Petõ és Szapor, 2004. Szintén ezt tárgyalta A Nõ és a Társadalomban Egid von Filek is, aki azt hangsúlyozta, hogy a mûveltség egyik jele, ha a férfiak érdeklõdnek a nõk helyzete, a nõmozgalom iránt, illetve szándéka mélyebben elmerülni az alapkérdésekben. Egid von Filek: A férfi érdeke a nõmozgalomban. NT 1908/10. 164–165., 175–176. Mivel a nõmozgalom, a nõk jogaiért való küzdelem nem csak a nõket, de ugyanúgy az egész társadalmat érintette, hangsúlyozta Hanns Dorn, a Müncheni Mûegyetem közgazdaságtan tanára egy, a Feministák Egyesületében tartott elõadásában. Dr. Hanns Dorn: A férfi álláspontja a nõk mozgalmával szemben. NT 1909/1. 4–6. Ugyanezt állította Rudolf Goldschied is. A nõk megváltozott helyzete nem csak a nõkre, de a férfiakra is ugyanolyan jelentõsé hatással van. Rudolf Goldscheid: A nõkérdés mint fejlõdési probléma. NT 1909/10. 163–166. A posta, távirda és távbeszélõ nõi alkalmazottak érdekei is külön csoportként reprezentálódtak. Lásd: Szenczy Margit: A posta, távirda és távbeszélõ nõi alkalmazottai. NT 1908/1. 5–7., 1908/2. 24–25.
144
144
nem fejlõdhet a központi szervezet sem, nem érhetõk el azok a gazdasági és jogi reformok, amelyek a tisztviselõi kar legfontosabb életérdekeinek alapjai.”416 A földmûves asszonyok mozgalmának integrálása egy érdekes – de általánosnak nem tekinthetõ – példa a polgári feminista nõmozgalomnak azon törekvése igazolására, mely azt tûzte ki célul, hogy valóban minden nõ érdekeit próbálja meg képviselni.417 A Nõ és a Társadalom hasábjain már az 1908-as évben hírt adott Schwimmer Róza a balmazújvárosi földmûves asszonyok nõmozgalmi munkájáról, amiben már nyolcvan taggal „komoly nagy öntudatos munka folyik”: „Ez nem tréfa. Nem olyan jelentõségû, mint a »mucsai feminizmus«. Nem is azt jelenti, hogy a balmazújvárosi honoratiorok feleségei vagy leányai felesküdtek a feminizmus zászlójára. Nagyobbat jelent. Olyant, amire Közép-Európában nincsen példa, csak fent az északi államokban és amarra Oroszországban. Balmazújvároson az Országos Földmûvespárt központjában van nõmozgalom, parasztasszonyoknak a legmodernebb értelemben vett, szervezett nõmozgalma. Van nõegyesület, amely 1908. április 8-án tartott alakuló gyûlésén kimondta, hogy »Balmazújvároson A Nõk is Szervezkedni óhajtanak, A Célból, hogy Gazdasági téren úgy mint Politikai téren Férjeik és fivéreik melett küzgyenek Családjuk Boldogulásáért«.”418 Az elõzményekhez hozzátatozik, hogy az Országos Földmûves Párt megkérte Schwimmer Rózát, hogy segítse a földmûves asszonyokat a szervezkedésben. Nehézséget jelentett, hogy Balmazújvárosban megtagadták a gyûlést az utolsó percben, így azt az egylet udvarában kellett megtartani: 416 417 418
A magyar nõtisztviselõk szervezkedése. NT 1907/10. 165–166. Ez egy ritka példa volt a nõmozgalmak történetében. Petõ és Szapor, 2004. Schwimmer Róza: Nõmozgalom Balmazújvárosban. NT 1908/9. 143.
145
145
„Mire az egyesület tágas házába érünk és a barátságosan felszolgált kávéhoz ülünk, már annyi asszony, férfi, meg ficzánkoló gyerek van együtt, hogy akár rögtön megkezdhetnõk a gyûlést, reggel 6 órakor. A kávé felett sok-sok érdekes »szólásmód ejtõdik ki«. Megtudom, hogy - tout comme chez nous - külön kell az asszonyokat szervezni, mert megszólják azokat a nõket, akik a férfiakkal vegyest vannak az egyletben.”419 Schwimmer Róza pozitívumként emelte ki a szervezettséget, mely szerinte minden eredmény kulcsa lehet. Külön kiemelte, hogy a földmûves asszonyok követelései illeszkednek az „általános nõmozgalom” követeléseibe, mint például a választójogért, a munkalehetõségekért, a gyermekmunka tiltásáért folyó küzdelem: „Nyomorúságosan szegények. De azért nem panaszkodnak nyafogva, nem érik be egy túlvilági jobb jövõ reményével. Akarnak. És akaratukat tetté váltják. A szervezkedés még az eddigi nyomorúságos kenyerüket is veszélyezteti. Az öntudatos paraszt nem kedves embere a munkaadónak, az orvos sem szívesen látja el betegeit, azokat a tanítókat pedig, akik megértik ezt a gazdag intelligenciájú népet, a papok kiüldözik. S mégis összetartanak. (…) Középeurópában nem tudunk rá példát, hogy a földmûves népesség ilyen tisztában volna a nõk egyenjogúsításának fontosságával, hogy pláne érdekében szervezkednének. A balmazújvárosi Földmûvelõk Egyletének Nõi Szabad Szervezete közvetlenül hasonlít azokra a finn és más északi államok nõi szervezeteire, amelyek ezen országok nõmozgalmát oly hatalmassá teszik. (…) A magyar nõmozgalomnak valóságos kincsesbányája ez a friss nõi szervezkedési erõ, amely nagyobb súlyt fog neki adni, mint akárhány cifra nevû dilettáns kesztyûs közremûködése. A félig akaró, 419
Schwimmer Róza: Nõmozgalom Balmazújvárosban. NT 1908/9. 143.
146
146
félig dolgozó munkaerõket is acélozni fogja az a tudat, hogy a magyar nép zöme, természetes intelligenciájának java is belefonódott abba a hatalmas körbe, mely ma szervezett nõmozgalom alakjában átövezi az egész világot. (…) Balmazújváros földmíves asszonyainak szervezkedése és a feminista mozgalom osztályközi jellegének e szervezkedésben megnyilvánuló felismerése nagyjelentõségû a magyar nõmozgalomra nézve.”420 A Nõ és a Társadalom rendszeresen közölt olyan cikkeket, melyek mintegy tudatébresztõként funkcionáltak azon rétegek számára, akik sokszoros elnyomásban éltek. Schwimmer Róza a feminista mozgalom egy vezéralakja is erre mutatott rá. Írásában párhuzamot vont a munkásmozgalom és a nõmozgalom között, hiszen mindkettõ a társadalom alakítására törekedett. A kettõ együttes mûködését tartotta fontosnak, mert a nemi viszonyok nem változtak volna a gazdasági változás nélkül. Minden vívmányhoz azonban elõzetesen a nõk szervezése szükséges: „Az elmúlt század, a modern nõmozgalom százada, a nõ felszabadítása érdekében rengeteg munkát végzett. Óriási horderejû vívmányai között megbecsülhetetlenek a nõi mûvelõdés terén elértek, a gazdasági függetlenítés számos nehezen tört útja, de legfontosabb, legmesszirehatóbb ténye a n õ k szervezése. (…) Rabszolgaság csak ott és addig létezhet, amíg a szigorúan elkülönített egyének össze nem kerülnek és ahol sikerül õket elkülönítve tartani.”421 A földmûves mozgalom programja jelentõsen tágíthatta a feminista mozgalom politikai, gazdasági és mûvelõdési törekvéseit. Mivel a földmûves asszonyok életkörülményei jelentõsen meghatározottak voltak, így számukra a mûvelõdési lehetõsé420 421
Schwimmer Róza: Nõmozgalom Balmazújvárosban. NT 1908/9. 144–145. Schwimmer Róza: A nõ része a társadalom alakításában. NT 1907/7. 115–116.
147
147
geket leginkább a felolvasóülések, beszédek szervezése jelentette. Ez mégis igen jelentõsnek tekinthetõ, ha figyelembe vesszük az a nõk közötti informális kapcsolati háló erejét, a közvetlen találkozások szemléletformáló voltát. A folyóirat hasábjain Gémessy Aranka arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelentõs számot kitevõ parasztasszonyokat is integrálnia kell a feminista nõmozgalomnak. Más és más mûvelõdési fórumokat tartott fontosnak a mûveltebb és a kevésbé mûvelt nõk számára. Véleménye szerint a mûveltebb nõk feladata, hogy kevésbé mûvelt nõk számára hozzáférhetõvé és érthetõvé tegye a feminizmust, felhívja a figyelmüket az õ szükséges szerepeikre is: „A mûvelt ember helyesen értelmezvén a feminizmus célját s elveit, minden fennakadás nélkül, minden akadály nélkül beillesztheti azokat családi élete, vagy hivatali mûködése keretébe. A nép asszonyának alaposabb elõ készületekre van szüksége, hogy félre ne magyarázza az új tanokat és hogy azokat tényleg a maga és a gyermekei javára alkalmazhassa is.”422 A mindenki érdekeit képviselni akaró feminista mozgalom egyik fontos eredménye volt – és errõl A Nõ és a Társadalom is beszámolt –, amikor az 1910-es évben megalakult a Feminista Ifjúsági Csoport, körülbelül száz taggal. 423 1910422 423
Gémessy Aranka: A nép asszonya. NT 1910/2. 24. Lóránt Lenke: Feminista Ifjúsági Csoport. NT 1910/11. 176–177. Az Ifjúsági Csoport 1910 novemberében alakult, 16 és 24 év közötti emberek számára. Az Ifjúsági Csoport tulajdonképpen a Feministák Egyesületének egyik mûvelõdési programjaként termelõdött ki, annak a kezdeményezésnek az eredményeként, melynek során a szülõk irodalmi képzést szerveztek gyermekeiknek. Ebben az „új szellemben” nevelkedett gyerekek rendszeresen jártak ezekre a képzésekre, és késõbb az önkéntes munkába is bekapcsolódtak. A csoport elsõ összejövetelét 1910. november 5-én tartotta, Gyömrõi Boriska, Loránt Lenke, Szabados Piroska, Békássy Gyöngyi elõadásával, majd Charlotte Perins Gilman Women and Economics címû mûvérõl. 1910-ben az Ifjúsági Szakosztály két nyilvános összejövetelt is
148
148
en, az Ifjúsági Csoport elsõ irodalmi estélyén azt elemezték, hogy milyen olvasmányokat kell a fiatal lányoknak/nõknek olvasnia, és ennek meghatározásában – a tudatébresztés érdekében – milyen szerepe lehet a feminista mozgalomnak.424 „Magukba szívják a sok bakfisregényt, melyekben a nõ mindig gyönyörûi szép, elõkelõ és jól nevelt. Egyebet nem tesz mint szeret vagy gyûlöl, szót fogad vagy engedetlen. Ide vagy oda állítják gazemberek, vagy dühöngõ szülõk; sír, örül, vígad, nyög,jajgat, segítségért kiált vagy kegyelemért esdekel, elájul, amint a helyzet, a körülmények éppen megkívánják. S amíg a bakfís olvassa a regényt, maga is átéli a cselekvénynek minden fázisát; maga is szereplõje lesz a sok eseménynek s a hõsnõ tulajdonságait is, a saját személyében meglévõknek képzeli el. A fantáziája szabadon csapong, s folyton azon töri a fejét, hogy a megfelelõ helyzetben miként járna el õ maga. Megnyugszik a hõsnõ sorsában, alakját a lehetõ legjobban megszerkesztettnek, igazán az életbõl kitagadottnak hiszi és szentül megfogadja, hogy az élet megegyezõ körülményeiben a hõsnõvel megegyezõen fog eljárni, mert csakis úgy érheti el célját! Hisz a hõsnõ esete ezt eléggé bizonyítja! (…) Mert hát a feminizmus valóban fel akarja nyitni azoknak a szerencsétlen lányoknak a szemeit, kik tudatlanságban élve, csak a bakfísregényekbõl ismerik a nagy rejtélyt, a küzdelmes életet. (…) Oly könyveket akar
424
tartott, melyen körülbelül 500, 16 és 24 év közötti ember vett részt. Edith Wynner adatai könyvébõl. MOL P 999. 32. csomó 51. tétel. 1913-ban a Feministák Egyesülete megbízta Spády Adél cégét, hogy adjon ki könyveket a fiatalok számára, Modern Ifjúsági Könyvtár címszó alatt. A munkák papír kötésesek voltak, magas irodalmi színvonalat képviseltek, szép illusztrációk tarkították. A könyveket az utcán árusították. Ezekkel az eszközökkel próbáltak meg versenyezni az olcsóbb, és silányabb minõségû könyvekkel. Edith Wynner adatai könyvébõl. MOL P 999. 32. csomó 51. tétel.
149
149
a kezükbe adni, amelyekbõl alaposan megismerhetik az életet és az emberiség nemi és gazdasági viszonyainak összekapcsolásából eredõ végzetes bajokat. (…) S ha már éppen regényt kívánnak a lányok, azzal is szolgál, s olyan regényeket ad a kezükbe, – a ma regényeit – melyekben a nõk cselekvésének mind nagyobb és nagyobb tere jut.”425 Schwimmer Róza 1910-ben értékelte a feminista mozgalom eredményeit, kiemelve a prioritásokat (választójog), a balmazújvárosi nõk integrálódását a mozgalomba,426 a Férfi Liga megalakulását,427 szervezeteket, külföldi elõadók meghívását, ezzel igazolva, hogy „párt- és osztálykülönbséget nem tekintve, együtt dolgoznak mindazok, akik elismerik a nõnek a férfiéval egyenlõ értékét és együttmûködésükkel errõl tanúságot akarnak tenni.”428 A szervezéshez és tudatébresztéshez szükséges volt helyszínekre is, ahol összejöveteleket szervezhettek, vagy akár csak idõt tölthettek együtt. 1910-ben merült fel egy feminista 425 426
427
428
Sugár Margit: Feminizmus és olvasmányaink. NT 1911/4. 61., 1911/5. 74. Schwimmer Róza külön említi a balmazújvárosi nõk mozgalmának fontosságát, de a hivatalos folyóirat, A Nõ és a Társadalom 1910-ig mindösszesen egy nagyobb tanulmányt közölt a témáról. A levelezésekbõl tudható, hogy a Feministák Egyesülete tartotta a kapcsolatot a balmazújvárosi földmûves nõkkel. Két képviselõjük, Magyar Gáborné és Bordás Istvánné 1908-ban és 1909-ben több levelet is írt a FE-nek. Elismerték, hogy a tudományos-elméleti harcban nem tudnak részt venni, de tiltakoztak a törvény ellen, mely a nõket kirekesztette a választójogból, felhívták a figyelmet az összefogás szükségességére. Bordás Istvánné (elnök) a Balmazújvárosi nõegyesület küldöttjének beszéde a küldöttgyûlésen Budapesten. 1908. október 22. NYPL RSP Mss Col 6398. 17. doboz., Magyar Gáborné Scwhimmer Rózának. Balmazújváros, 1909. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz. Lásd a Mellékletben a 10. és 11. képet. Ehhez lásd: A férfiliga egy esztendeje. NT 1911/7. 108–109., Petõ Andre és Szapor Judith arra mutatnak rá, hogy a Férfi Liga nélkül nem valósulhatott volna meg a nõk választójoga. Petõ és Szapor, 2004. Schwimmer Róza: Mozgalmunk diadalútja. NT 1910/6. 89–90.
150
150
koedukált klub létesítése, mely elsõsorban angliai mintára kívántak megszervezni.429 „A feminista club alapításán fáradozik egy lelkes kis társaság, amely az ilyen egyesület társadalmi és propaganda-hatását külföldön tanulmányozta. A club a dolgozó vagy magános nõnek kávéház és vendéglõnél kellemesebb és olcsóbb otthont akar nyújtani kényelmes társalgóval, étkezõvel, lapokkal, ülésteremmel és könyvtárszobával. A clubban fogadhatnak a tagok vendégeket, s ilyen alkalommal talán sok hívet szerezhetnek a feminizmus ügyének. A különbözõ társadalmi osztályhoz tartozó aszszonyok érintkezésére igen alkalmas lesz ez a club és sokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a nõk egy része letegyen túlságos konzervativizmusáról.”430 HARC A VÁLASZTÓJOGÉRT: „RÓLUNK, NÉLKÜLÜNK” A feminista nõmozgalom egyik legfontosabb célja az 1904-es évtõl kezdve az általános választójog kivívása volt.431 A már idézett Woolstonecraft-dilemma szerint kérdés az, hogy az általános választójog ügyét egyenlõségnek vagy különbözõségnek kezelik. A nemi különbség a feministák, radikálisok és szociáldemokraták programjaiban egyaránt megtalálható volt.432 429
430 431
432
Megyerin-Brüll Hedvig: Feminista club. NT 1912/12. 216. Ez ügyben egy körlevelet intéztek az egyesület tagtársaihoz, melyben informálták õket a kezdeményezésrõl. NYPL RSP Mss Col 6398. 498. doboz. 3. dosszié. Megyerin-Brüll Hedvig: Feminista club. NT 1912/12. 216. A nõk választójogának története széles körben kutatott témája a nõk történetének. Lásd: N. Szegvári, 1969, 1981, 2001., Petõ és Szapor, 2004., Kéri, 2008. Írásomban nem tekintem át annak részletes történetét, csak a fõbb szakirodalmi megállapításokat, történeti mérföldköveket emelem ki. Petõ és Szapor, 2004.
151
151
A szociáldemokrata párt 1903-as programja elméleti szinten egyenlõ, a nõkre is kiterjedõ választójogot követelt, de ez a gyakorlatban nem szerepelt a párt programjában fontos helyen. Nem támogatta a párt a nõmunkások külön szervezkedését sem – Clara Zetkin nyomán –, bár támogatta a nõk választójogi harcát, azt, hogy „nõkérdés” egyáltalán létezik, nem ismerte el. 1903-ban történt elõször kísérlet arra, hogy a Magyarországi Nõtisztviselõk Országos Egyesületével közösen elõadásokat szerveztek a feminista nõmozgalom képviselõi a munkások számára.433 1904-ben megalakult a Magyarországi Munkásnõk Egyesülete, 1905-ben tartották az elsõ szociáldemokrata munkásnõ értekezletet. 1906-tól jelentõs változás következett be a párt retorikájában, ugyanis egyre inkább a férfiak választójoga lett hangsúlyos helyen. A párt vezetése úgy gondolta, hogy a férfiak választójogának egyenes folyománya lesz a nõk választójoga is.434 1906-ban a Magyarországi Nõegyesületek Szövetsége elvetette Schwimmer Róza azon javaslatát, mely szerint az egyesület hozzon létre egy választójogi szakosztályt.435 „Nem arról van szó, hogy egyik vagy másik liberális egyletnek egész programmját ráerõszakoljuk a konzervatívabb egyletekre; csak egy pontban: a választójog érdekében folytatott csendes, de önérzetes törekvésben – mely 433
434
435
Petõ Andrea és Szapor Judith mutat rá, hogy 1903-tól a párt támogatta a nõmunkások szervezését azért, hogy megszerezze az irányítást felettük. Petõ és Szapor, 2004. Egy 1907-ben megjelent írás is ezt a helyzetet mutatja be. A választójogért folyó harcnak a szerzõ szerint magában kell foglalnia a nõk választójogát is, és nem kizárólag a férfiak választójogáról kell szólnia. Ezzel ellentétes a Feministák Egyesületének programja, amely hangsúlyos helyen harcol a nõk választójogáért, a politikai nõmozgalmat egyértelmûen vezeti. A szociáldemokrata párt és a nõk választójoga. NT 1907/11. 179–181. Ennek egy kritikája: dr. Pataj Sándor: Az egyenlõség ellen. NT 1910/11. 177–178. Glücklich Vilma: A nõszövetség és a választójog. NT 1909/12. 197–200.
152
152
törekvés sikere nyitja meg egyedül elõttünk az ország sorsába való komoly beavatkozást – kívánjuk dolgozó nõinket csoportosítani.”436 Késõbb, 1909-ben a Feministák Egyesülete saját maga hozta létre választójogi szakosztályát.437 Az írások elemzésébõl nyomon követhetõek a feminista mozgalom választójogi küzdelmeinek fõbb állomásai, beleértve a vidéki városokban folyó politikai nõmozgalmat is.438 Szikra például a mellett érvelt, hogy az általános és a nõkre is kiterjedõ választójog jelenti annak az alapját, hogy a nõket státuszuknak megfelelõen becsüljék a társadalomban, a férfiak társainak: „Mióta a nõk választójogáért küzdõk táborába álltam, tulajdonképen folyton csodálkozom. Csodálkozom azon, hogy még mindig küzdenünk kell e magától értetõdõ jogért, holott – és ez a csoda! – az ellentábor még mai napig sem bírt a mi érvelésünkkel szemben egy fenállható érvet kitalálni. Ismétlem: egy érvet sem. Mert, amit õ k annak neveznék és hisznek, az egytõl egyig az elõ ítéletek dajkameséje csupán. Igaz, rémmesék. Hátborzongatós, ijesztõ mesék. (…) a tapasztalat azt tanítja, hogy amely percben valakit komolyan vesznek, az rendszerint meg is komolyodik (…) Éppen azért merem állítani, hogy amely percben jogegyenlõség lesz férfiak és asszonyok között, ha érezni fogják, hogy nem csupán kis nõcskéknek tekintik õket, hanem embertársaknak, akiket az állam is megbecsül, mert értékes szavazók, akkor õ náluk is rögtön felébred a buta kis hiúskodás helyében az önbecsülés, és még valami – a felelõsségérzet. És ez a fontos.”439 436 437 438
439
Glücklich Vilma: A nõszövetség és a választójog. NT 1909/12. 198. Miért kell a nõnek választójog? NT 1909/7. 114–115. A Feministák Egyesületének kiadványa, mely pontokba szedve tartalmazta az érveket. A temesvári helyzetrõl számol be: Lukács Margit: Nõk a politikában. NT 1910/7. 117–118. Egy visszatekintõ összefoglalás lásd: Schwimmer Róza: Állomások. NT 1911/6. 87–89. Szikra: Felelõsség. NT 1911/2. 19–20.
153
153
1908-ban a választójogi törvénytervezet kapcsán rendkívül sok cikk – és nem kizárólag A Nõ és a Társadalom folyóiratban – foglalt állást a mellett, hogy a nõk egyenjogúsítása megtörténjen.440 Kétféle érvelés keveredett a diskurzusban. Egyrészt az egyenlõség elve alapján ugyanazokat a jogokat követelték mind a két nem számára, másrészt a „jelenlét politikája” alapján azt állították, hogy a szükséges az, hogy nõk képviseljék a nõi érdekeket:441 „Bele a politikába, asszonyok, ha azt akarjátok, hogy rend legyen ebben a szerencsétlen társadalomban, amelyben ma ragadozók módjára marcangoljuk egymást!”442 1910-ben alakult meg a Nõk Választójogának Férfi Ligája.443 A férfiligába tömörült férfiakat nevezte Schwimmer Róza „radikálisoknak”, akik együttesen harcolnak mind a két nem választójogáért, ellentétben a konzervatívokkal és a szociáldemokratákkal: „A szónoklások kaotikus tömegébõl felismerhetõen két irány jegecesedik ki. Az egyik a nemzet védelme, a másik a haladás bajnoksága nevében csatározik – a maga kizárólagos hatalmáért. A mi szempontunkból, a nõ szempontjából, teljesen mindegy, melyik frázissal takaróznak, egyik sem védi igazán a »nemzet« érdekeit, egyik sem bajnoka az igazi haladásnak.”444 440
441
442 443 444
A választójog. NT 1908/4. 53–55., Schwimmer Róza: Politika. NT 1908/8. 131–132., Választójogi karácsony. NT NT 1908/10. 159., A választójogi reform küszöbén. NT 1908/11. 171–172., Schwimmer Róza: Rólunk, nélkülünk. NT 1908/11. 176–177., Történelmi esemény. NT 1908/12. 189–191., Magántisztviselõk és kereskedelmi alkalmazottak Andrássy választójogi tervezete ellen. NT 1909/1. 8., Ezt az álláspontot képviselte például: Jánossy Gábor: Nõk a közigazgatásban. NT 1909/11. 186–187., Svájci nõi magánalkalmazottak veresége. NT 1910/1. 9. Schwimmer Róza: Politika. NT 1908/8. 131. NT 1910/5. 67. Schwimmer Róza: A haladás bajnokai. NT 1910/11. 171.
154
154
A folyóirat indulásától kezdve hangsúlyt helyezett arra, hogy a választójogi küzdelmek nemzetközi eredményeit is bemutassa.445 1911-ben közölték a nemzetközi választójogi mozgalom egyik vezetõjének, Carrie Chapman Catt-nek a stockholmi kongresszuson tartott megnyitó beszédét, melyben a választójogi mozgalom történetét és létjogosultságát mutatta be. Külföldi államférfiak nyilatkozatait is közölték annak alátámasztására, hogy szükséges a nõk számára is a választójog,446 1910-ben pedig a magyarországi, a nõk választójogának támogatói nyilatkozatait gyûjtötték össze.447 Schwimmer Róza 1912-ben tett közzé két összefoglaló elemzést, mely az elmúlt éveknek az eredményeit mutatta be a választójogért folytatott harc területén: „A múlt esztendõ mérlegén nem változott követeléseink rovata. Semmit sem kaptunk meg abból, amivel a társadalom és az állam nekünk tartozik. Az állami mûhely 445
446
447
Dr. Maikki Friberg: A finn alkotmányharc és a nõk választójoga. NT 1907/1. 6–9., 1907/2. 19–22., 19 nõ a parlamentben. NT 1907/5. 75., V. Gerlach: A nõk mint választók. NT 1908/1. 3–4., Antal Sándor: Szavazati jog és házislöjd. NT 1909/11. 183–184., Antal Sándor: A szavazó nõk. NT 1910/5. 73–75., Schwimmer Róza: Nincs ugrás. NT 1912/2. 21–22., George Creel – Ben B. Lindsey: A nõk választójoga a gyakorlatban. NT 1912/2. 28–29., 1912/3. 41–43., 1912/4. 61–63., Dr. Doktor Sándor: Hím civilizáció és a nõ értéke a társadalom felszabadításában. NT 1912/7. 128–129., Ágoston Péterné: A választójogi mozgalom külföldön. NT 1912/11. 198–199., Hermann Fernau: A nõk választójoga és az alkohol. NT 1913/2. 27–28., 1913/3. 46. Az „általános” választójog új fogalma. Külföldi államférfiak nyilatkozatai. NT 1910/4. 49–52. A Feministák Egyesülete azért jelentette meg az írást, mert nem elégedett meg a Választójogi Szövetség magyarázatával, mely szerint csak a férfiak választójoga után következhet a nõk választójogáért való küzdelem. A levelet „olyan klasszikusnak ismerte el a Feministák Egyesülete, hogy 20.000 példányban való sokszorosításra és ingyen szétosztásra érdemesnek találta.”Az Á. E. T. V. O. Sz. és a feministák. NT 1910/6. 93–94. Kozma Andor: A nõk választójogáról. NT 1910/9. 171–173.
155
155
munkásai úgy vették fel 365 napi semmittevésükért a díjat, mintha megdolgoztak volna érte, holott csak hasztalanul elfecsérelték legdrágább értékünk, a pótolhatatlan idõ tizenkét teljes hónapját. (…) Tavaly ígérték, hogy az egyetemen rendet csinálnak a nõhallgatók ügyében: az idén még jobban megszigorították a felvételt, ígértek kertészeti iskolát, ipari iskoláknak megnyitását: tán a Marson vagy a Holdban be is váltották ezt az ígéretet.”448 (...) „Mosolygáson kezdik, folytatják gúnyolódással. Aztán semmibevevéssel, hamis hírek terjesztésével, gyanúsításokkal iparkodnak haladásának útját állani A legközelebbi állomások: agyonhallgatás és erõszakos ellenkezés. Ezután következik elfogadása, elismerése. Minek? Minden új ideának, vagy olyannak, amelyet újnak tartanak. Ezeken az állomásokon ment keresztül a nõk választójogának kérdése is világszerte s természetesen hazánkban is. Amikor 1903ban a magyar nõ hagyományos jogi helyzetére támaszkodva, egy lelkes kis csapat kiadta a jelszót, hogy a magyar nõktõl 1848-ban elvett politikai jogokat modern formában vissza kell szerezni, mosolyogva fogadták az ideát. Társalogtak, csevegtek róla, szelíden mosolyogtak rajta. Érdekes, kedves utópiának tekintették. Amikor 1905-ben mozgalom indult az »általános, egyenlõ, titkos és községenkénti« választójog érdekében és a Feministák Egyesülete a mozgalom programmjába kívánta felvétetni a nõk választójogát is, gúnyolódni kezdtek. (…) A társadalomnak minden rétegét megmozgatták és a mozgalom körébe hajtották az ellenséges erõk. Falvakból, városokból, szabadkõmûvesek és keresztényszociálisták táborából, liberálisok és konzervatívek egyaránt férfiak és nõk: jöttek, jöttek. Megdagadt a mozgalom árja és hullámai ma oda csapták 448
Schwimmer Róza: Az elmúlt esztendõ. NT 1912/1. 3–4.
156
156
fel a kérdést, ahonnan már csak a teljes diadal trónjára emelhetõ.”449 Hasonlóképpen Schwimmer Róza értékeléséhez, kritika érte a választójognak azt a manifesztációját, mely azt kizárólag a férfiakra gondolta megvalósítandónak, a nõk politikai emancipációjának problémáját hátrébb sorolta.450 Máday Andor készülõ új könyve, A magyar nõk jogai múltban és jelenben kapcsán mutatta be a nõk választójoga elleni két klasszikus érvet: „Egyrészt azt állítják, hogy a nõ alkotmányos jogai és politikai szerepe ellentétben vannak a magyar nemzeti tradíciókkal s az õseinktõl ránk hagyott jogrend szellemével, másrészt arra hivatkoznak, hogy a magyar jog – fõleg a magánjog – dacára annak, hogy férfiak a törvényhozók, jobban kedvez a nõnek, mint bármely más nép törvénye és így, törvényhozóink lovagiassága feleslegessé teszi a nõknek a jogalkotásban való aktív részvételét.”451 Az 1910-es évekre fokozatosan mérgesedett el a feminista nõk és a szociáldemokrata nõk viszonya. 1910-ben a balmazújvárosi parasztasszonyok keresték meg a feminista nõmozgalom képviselõit, és kérték meg õket arra, hogy képviseljék õket a mozgalmuk keretein belül.452 Az újabb választójogi törvénytervezet kapcsán a Feministák Egyesülete készített egy kérvényt, hasonlóképpen a Magyarországi Nõegyesületek Szövetségéhez. Utóbbi elképzelését sok kritika érte a feministák részérõl, akik a választójogot minden nõ számára lehetõvé kívánták tenni, és nem elégedtek meg egy olyan választójoggal, mely csak a kiváltságos nõkre volt értelmezhetõ: 449 450 451 452
Schwimmer Róza: Reálpolitika. NT 1912/9. 155–156. Gyümölcsérlelõ. NT 1912/8. 137–138. Máday Andor: Királyválasztás, osztályuralom és nõi választójog. NT 1912/9. 157–158. Petõ és Szapor írásában „ritka eseményként” értékelték a megkeresést. Petõ és Szapor, 2004.
157
157
„A Nõszövetség kérvényét, mint a nõ választójoga eszméje fejlõdésének egy érdekes dokumentumát közöljük. A Nõszövetség cenzusa természetesen nem elégíti ki a nõk összességének jogaiért küzdõ Feministák Egyesületét, amelynek intencióival azonos lapunk tendenciája. De mozgalmunk fejlõdésének érdekes állomása a lomhább mozgású, konzervatív irányú Nõszövetség elindulása, rendeltetése és hivatása teljessége felé. Mi a férfiakéval teljesen egyenlõ jogot követeljük; mindazt, a mi ezen alul marad, keveseljük. Ez az álláspont feleslegessé teszi számunkra a Nõszövetség kérvényének: részletes bírálatát.”453 1912. szeptember 16-ára a Feministák Egyesületének Politikai Bizottsága egy gyûlést szervezett, melyrõl a folyóirat is beszámolt. A cikk szerint „Férfiak és nõk, fiatalok és öregek, a társadalom ormán élõktõl le a keserves életküzdelem tanyáiból kikerültekig minden osztályhoz tartozók találkoztak itt.”454 A Nõtisztviselõk Országos Egyesülete szintén kérvényt intézett a belügyminiszterhez a nõk választójoga érdekében.455 Schwimmer Róza – a különbözõségen alapuló érvelést használva – a törvényjavaslat kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a nõk is részt vehetnének a döntésben – a „jelenlét politikájára” utalva –, rengeteg probléma megoldható lenne: „Háborús zaj, kétségbeesett családok százezreinek jajgatása, pótolhatatlanul elpusztult értékek, Európa lángbaborulásának lehetõsége: ez az egyoldalúan hímnemû állami berendezés eredménye. Tovább a süket és a vak sem állíthatja, hogy jól van minden elrendezve és hogy az állam léte és fejlõdése elég jó kezekben van, ha tovább is kizárólag a férfiakéban marad. Európa asszonyainak milliói sem pepecselhetnek tovább egyletesdi játékokkal. Az 453 454 455
Kérvények a nõk választójoga ügyében. NT 1912/9. 159. Szeptember tizenhatodika. NT 1912/10. 176. Nõtisztviselõk a választójogért. NT 1912/10. 180–181.
158
158
államok nem nélkülözhetik tovább a nõ polgárt. A kultúrának, a civilisátiónak szüksége van a nõben rejlõ tartalékra. Meg kell védenünk az emberiség legnagyobb és mindeddig barbár könnyelmûséggel állandóan veszélyeztett, kockáztatott javait.”456 A beterjesztett törvényjavaslat végül nem tartalmazta a nõkre is kiterjesztett választójogot. A nõk mellett rengeteg már társadalmi csoportot is kizárt a törvényjavaslat, mint például az elmebetegeket, gondnokság alatt élõket, azokat, akiknek bordélyüzlete van.457 „E csínos társaságban persze jól érezheti magát minden épeszû, gondnokság és csõd alatt nem álló. bordélyt nem tartó (de bordélyba nem is járó,) közsegélyt nem húzó, részegség miatt el nem ítélt, ellenben kenyeréért dolgozó, családját gondozó, adót fizetõ, hazájának kultúrájáért és civilizációjáért odaadással dolgozó nõ.”458 A törvényjavaslat kapcsán a folyóirat cikksorozatot közölt, melyben közéleti személyiségek véleményét gyûjtötte össze a kérdésben.459 1912. október 23. és 29. között tartották a nõk választójoga érdekében alakult férfiligák nemzetközi szövetségének elsõ kongresszusát: „Már nem lehet állítani, hogy csak egy kis csoport jelentéktelen férfi, néhány egyén, érzelgõ s idealista ismeri el és követeli a nõk egyenjogúsítását, mert amint láthatjuk, 456 457
458 459
Schwimmer Róza: A mi despotáink. NT 1912/12. 209–211. Schwimmer Róza: Magyarország megváltása. NT 1913/1. 4–5. A kormány teljes törvényjavaslatának szövege: A kormány a nõk választójogáról. NT 1913/1. 5–7. Schwimmer Róza: Magyarország megváltása. NT 1913/1. 5. Az Újság címû folyóirat karácsonyi száma nyomán közli a véleményeket. Karácsonyi gondolatok a nõk választójogáról. NT 1913/1. 11–13., 1913/2. 33–34. A sajtóban megjelent véleményeket összegzi: A nõk választójoga a sajtóban. NT 1913/2. 23–24. Késõbb a törvényjavaslatból törvény lett. Február 27. és március 1. NT 1913/3. 43–44.
159
159
a kongresszus vezetõi részben államférfiak, jogászok és politikusok, kiknek nagy tapasztalatuk van a törvényhozási reformok terén, részben pedig a vallás, a tudomány, nevelésügy, orvostudomány, irodalom, mûvészet, kereskedelem, ipar és különbözõ foglalkozások és szervezetek képviselõi.”460 1913 tavaszától – már csak a választójog kapcsán is – egyértelmûen az abban az évben tartandó nemzetközi választójogi kongresszusra fókuszáltak a cikkek.461 Addig azonban – a cikkek kapcsán – jól nyomon követhetõ a folyóirat és egyben a feminista mozgalom álláspontja a kérdésben, illetve az a kép, amit önmagukról legfõbb feladatuk kapcsán láttatni akartak.
460 461
Jvakoof Preelooker: Férfiak a nõk választójogáért. NT 1912/12. 216. Lásd a nemzetköziséget tárgyaló résznél részletesen.
160
160
REKONSTRUÁLT TEREK Külön csoportot alkotnak a nõk helyzetével foglalkozó cikkek, melyek szintén igyekeztek differenciáltabb, szélesebb kört megjeleníteni. A témák között megtalálható a házasság, a nemek közötti egyenlõség, a családban betöltött szerepek, ezek újraértelmezése. A témákat leginkább a folyóirat profiljába illeszkedõ szempontok szerint tárgyalták, de nem volt ritka egy-egy vita kialakulása sem. Külön értelmezhetõek az anya-, gyermek-, és nõvédelemmel foglalkozó cikkek, jellemzõen 1–5 között volt azon írások száma, melyek központi helyen tárgyalták a kérdést. A gyermekvédelmen belül a gyermekmunka kérdése és a házasságon kívül született gyermek jogainak védelme mindvégig hangsúlyos helyen szerepelt. A nõmozgalom komoly erõfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a törvénytelen gyermekeket is azonos jogok illessék. A nõvédelemmel szorosan összekapcsolódóan tárgyalták a prostitúció kérdését, illetve a lányok szexuális nevelését, testi nevelését és nemi felvilágosítását is.462 Leginkább a korabeli nemzetközi és hazai nõmozgalmi törekvések eredményeként és a reformkor idõszakában megindult törekvések folytatásaként, a dualizmus korában több szempontból megint újraértelmezõdtek a nõk szerepei és terei nem csak társadalmi, de gazdasági szempontból is. Korábbi kutatásaimban már részletesen bemutattam, hogy ezek a változások leginkább a korabeli magyar nemzetépítõ diskurzusok és valós nemzetépítõ folyamatok tükrében elemezhetõek.463 A lányok középfokú oktatásának felülrõl, azaz kormányzati szinten való megszervezése jól bemutatja azt, hogy 462
463
A kategóriák közül a következõket tárgyalom itt: család, gyermekvédelem/anyavédelem/nõvédelem, nemi különbség, házasság, nõk egyenlõ jogai, lakásügy, nõi ruházat Kereszty, 2010.
161
161
milyen szerep konstruálódott a lányoknak a korabeli Magyarországon, és hogyan próbálták meg a középfokú oktatást úgy alakítani, hogy közelítsen ezekhez a szerepekhez.464 A dualizmus korában kezdtek tömegesen, elsõsorban a középosztálybeli nõk a közszférában is aktív szerepet vállalni, egyrészt saját elhatározásukból, másrészt gazdasági okok miatt, mely szerint szükség volt a nõk keresetére is a családoknak, és egyre több középosztálybeli nõ kényszerült arra, hogy önállóan eltartsa önmagát. Mindehhez elengedhetetlen volt a megfelelõ elõképzettség, és annak igénye, hogy a nõk is tanulhassanak. A középosztálybeli nõk számára azonban társadalmi státusuknak megfelelõ munkát, ahhoz pedig megfelelõ elõképzettséget kellett biztosítani. A két nem „természetes” hivatásával való érvelés a 18. század második felében alakult ki, és a 19. században vált uralkodóvá. Ekkortól kezdve a két nem tulajdonságainak már nem a vallásos-rendi legitimációja volt jellemzõ, hanem ezek megállapításánál a biológiából indultak ki. Úgy gondolták, hogy a két nem tulajdonságait, hivatásait és feladatait maga a természet szabja meg, mely születésüktõl fogva determinálja õket ezekre a természet által elõre meghatározott, és így megváltoztathatatlan és megkérdõjelezhetetlen utakra. Ezt 464
Kereszty, 2010. A könyvben részletesen tárgyalom a középfokú lányoktatás alakulását, elsõsorban a korabeli magyar nemzetépítõ törekvések tükrében. A felsõbb leányiskola, a kezdeti Veres Pálné nevéhez fûzõdõ eszméje az volt, hogy a fiúkéval egyenlõ középfokú oktatást kívánt nyújtani a lányoknak. Késõbb, rendeleti szabályozással fokozatosan megszüntették ezt a jelleget, és egyre inkább a „tradicionális” nemi szerepeknek megfelelõ tartalom lett ezekben az intézménytípusokban a hangsúlyos. 1895ben Wlassics Gyula engedélyezte a lányok bizonyos egyetemi karokon való tanulását, az elsõ leánygimnázium 1896-ban, társadalmi összefogás eredményeképpen jött létre. A kormányzat hangsúlyosan a felsõbb leányiskolák intézménytípusát támogatta a középfokú intézmények körül. (Annak ellenére – vagy éppen azért – mert ez az iskolatípus a dualizmus kezdetétõl fokozatosan távolodott a középfokú jellegtõl.)
162
162
tudományosan is igazolni próbálták, elsõsorban az antropológia tudományának segítségével, melynek állítása szerint az ember teste meghatározza szellemét és lelkét. A két nemhez eltérõ tulajdonságokat társítottak; a nõi test volt az érzékenység és gyengeség, s így a nõket a passzivitás és az érzelmek dominanciája jellemezte. A férfitest jelentette az erõt, melybõl következtek a férfi tulajdonságai: a racionalitás és az aktivitás. A két nem eltérõ testfelépítését a szaporodásban betöltött funkcióik alapján magyarázták. S az eltérõ testek alapján további tulajdonságok és princípiumok is megfogalmazhatóak voltak, akár már a két nemnek az adott társadalomban betöltött pozícióira és szerepeire is vonatkoztatva; (1) a nõ: érzelem, akaratgyenge, a társadalomban a befogadó, tûrés, hûség, önfeláldozás, szelídség, ártatlanság, szerénység, türelem, míg (2) a férfi: ész, szilárd akarat, a társadalomban alkotó, az eszmék létrehozója, a kultúra hordozója, bátorság, erélyesség.465 Vagyis a nemek megállapított fiziológiai különbségeibõl vezették le – a korabeli érvelés szerint – a két nemnek a társadalomban elfoglalt helyét, mely a nõ szférájaként és kiteljesedéseként a családot jelölte meg, míg a férfi tere a nyilvánosság volt. A nõk magasabb képzése ellen tiltakozók éppen e dichotómia alapján azzal érveltek, hogy a nõk tanulmányaik miatt nem tudják majd a családban feladataikat rendesen ellátni, mely nemcsak a családot veszélyezteti, de indirekt módon a magyar nemzetet is. Így a magyar nemzetépítés érdeke az volt, hogy a nõk elsõsorban a számukra a családban kijelölt szerepek töltsék be. Azonban egy idõ után már nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt, hogy egyre nõtt azoknak az egyedülálló nõknek a száma, akik arra kényszerültek, hogy eltartsák magukat; a nõk által végezhetõ foglalkozások közül elsõsorban a tanítónõi volt a legelfogadottabb, köszönhetõen annak, hogy leginkább ez felelt meg a nõk természetes hiva465
Müller, 2006a.
163
163
tásainak és tulajdonságainak.466 A társadalmi nem mint kategória nemcsak a két nemnek a társadalomban betöltött szerepeit és tereit határozta meg, hanem ugyanígy a családmodellt is. Férfinak és nõnek, vagyis a korabeli hegemón diskurzusok szerint az apának és az anyának együttes, élesen elválasztott, komplementer feladatai voltak a gyermekek (családi) nevelésénél, de magánál a gyermekek „létrehozásánál” is. A két nem elkülönülõ társadalmi feladatai a két nem „természetes hivatásain” alapultak. A nõ birtokolta a testiséget, az érzésvilágot (test és érzelem) és a szépséget; az apa privilégiuma volt az eszmevilága (elme). Hall és Davidoff úttörõ munkájukban éppen a köz- és privátszféra közötti dichotómia kritikus olvasatára hívják fel a figyelmet; röviden arra, hogy a közszférában a férfiak aktivitását és sikerességét alapvetõen befolyásolta és meghatározta a dichotómiában az alacsonyabb rendûnek konstruált családi szféra, és benne a nõk tevékenységei. A közszférában tehát a férfiak teljesítménye és hatékonysága, például a magyar nemzetépítésben, nagyban függött a családi szféra munkájától.467 Selma Lagerlof egy 1911-ben publikált írásában szintén erre a következtetésre jutott.468 Miközben megpróbálta felsorolni, hogy a nõk milyen jelentõs sikereket értek el addig, elismerte azt, hogy nehéz kiemelkedõ nõt találni. Ennek oka a nemek eltérõ biológiai adottságán alapuló eltérõ és megkérdõjelezhetetlen társadalmi szerep volt, mely – köszönhetõen a nõmozgalomnak – egyre inkább kezdett megkérdõjelezõdni: „Mi az otthont adtuk az emberiségnek, csak az otthont és semmi egyebet. Ezen a kis épületen dolgozunk Éva anyánk ideje óta. (…) Az otthonért voltunk nagyok, és kicsinyesek is az otthonért voltunk. (…) Miért ér el nagy 466 467 468
Kereszty, 2010. Davidoff és Hall, 1992. Selma Lagerlof: Otthon és állam. NT 1911/8. 127–131.
164
164
sikert az egyik ember? Azért, mert jó otthonból indult el. Egy másiknak balszerencséje van. Ennek megint a neveltetése az oka. Egy ember csodálatraméltó erõvel viselt el minden megpróbáltatást. Azért, mert a felesége mindig jó otthonnal várta.”469 A nõk „természetes” szerepeit és tereit tágítani és reformálni igyekvõk is jól ismerték és használták a magyar nemzetépítés nyelvezetét. A reformokat sürgetõk általában elismerték ugyanis a nõk „természetes” hivatásának fontosságát, de hangsúlyozták, hogy ez nem akadályozza meg õket abban, hogy a családi szférán kívül, a gyereknevelési és háziasszonyi teendõkön túl is tevékenykedjenek, mert ezek a további tevékenységek nem lesznek „természetes” szerepeik kárára. Egyre inkább megfigyelhetõek voltak azok kezdeményezések a diskurzusokban, melyek megkérdõjelezték a biológiai alapú társadalmi terek nem-specifikus leosztását. Ebbõl következett az is, hogy értelmezésében a biológiai nembõl nem következtek egyértelmûen a nemek számára elõírt társadalmi terek. NÕK TÁRSADALMI NEMI SZEREPEI A Nõ és a Társadalom folyóiratban rengeteg írás foglalkozott a bevezetõben említett gondolatokkal. Schwimmer Róza külföldi példák alapján próbálta de-, majd rekonstruálni az antifeministák által kedvelt biológiai különbségeken alapuló érvrendszert.470 Olyan eseteket mutat be, ahol az egyének felnõtt korukban jöttek rá arra, hogy nem a biológiai nemüknek megfelelõen szeretnének élni: „Elképzeltem, mit szólnának majd ezek a rémlátók, ha tudnák, hogy tényleg
469 470
Selma Lagerlof: Otthon és állam. NT 1911/8. 128–129. Bédy- Sch. Rózsa: Mire férfiak leszünk: férfi-nõ különbség NT 1907/1. 9.
165
165
van rá eset, hogy férfi lesz, aki mint nõ élt hosszabb-rövidebb ideig a világon.”471 1907-ben a folyóirat hasábjain részletesen tárgyalták Kmety Károly függetlenségi párti képviselõ indítványát, melyben numerus clausus megállapítását kérte az egyetem nõhallgatóival szemben. Kmety aggasztónak találta a nõk szaporodó számát az egyetemeken, és egy új nõi típus kialakulását vázolta fel, a „nõi szörnyetegekét”.472 A feministákat „kozmopolita nõi szörnyetegeknek” bélyegzõ Kmety a mûveltséget és a tudást egyenlõvé tette a „családot robbantó bombával”, és azt állította, hogy a mûvelõdés szörnyeteggé teszi a nõket.473 Felszólalása természetesen megosztotta nem csak az országgyûlést, de a közvéleményt is, melynek hatására egy sokáig tartó, és több orgánumot is érintõ sajtóvita alakult ki.474 Az ügy kapcsán Buday Dezsõ egy érdekes momentumra hívta fel a figyelmet: „A Feministák egyesülete bizonyosan illõ módon és (…) reflektálni fog Kmetty úr tegnapi beszédére, akár vajda Sándor útján, akár másképpen. Én most csak egy nyers ötletet szolgáltatok hozzá: Kmetty felesége is ilyen »nõi szörnyeteg« volt. Pozsonyban végezte a képezdét, s õ ott (…) megláttam a mint kijött az iskolából. A piros bébé kalapban, könyvekkel tipegõ nõi szörnyeteget meglátni és megszeretni egy pillanat mûve volt. Még aznap megkérte.”475 A folyóirat apró hírei között késõbb meg is található a szerkesztõi válasz: „S. R. B. D. dr. tanár úrnak: Ha Kmety psychológiai elemzésével foglalkozni érdemes volna, bizony értékes adatot nyernénk az Ön közlésében. Így csak egy csendes 471 472 473 474 475
Bédy- Sch. Rózsa: Mire férfiak leszünk: férfi-nõ különbség NT 1907/1. 9. Errõl lásd részletesen: Kéri, 1996. Nõi szörnyetegek. NT 1907/2. 18–19. A sajtóvitát részletesen ismerteti Kéri, 1996. Buday Dezsõ Schwimmer Rózának. Pécs, 1907. jan. 16. NYPL RSP Mss Col 6398. 11. doboz.
166
166
mosoly kiváltására közöljük, hogy »Kmety felesége is preparandiát végzett ’nõi szörnyeteg’. Pozsonyban végezte a képezdét s Kmety ár, aki ottan jogtanár volt, saját elbeszélése szerint akkor gyûlt lángra a kisleány iránt, amikor elõször meglátta. Pedig a piros kalapos, könyvekkel terhelt leány akkor éppen a tanítónõképezde kapujából fordult ki. Az idõtájt alkalmasint nem merte volna használni a szájából most oly folyékonyán gördülõ gorombaságokat«. Hozzátehetjük, hogy Bánffy felesége is végigjárta a szörnyetegeket képzõ iskolákat. És Bánffy házaséletét õ maga mintaszerûnek szokta festeni. Tehát csak mások családi életét félti a mûvelt feleségtõl és anyától.”476 Beszámoltak rövid hírben arról is,477 hogy a kolozsvári egyetem nõhallgatói nyílt levelet intéztek a képviselõhöz, melyben sorra megcáfolták Kmety állításait.478 Késõbb Kmety módosította állítását, „nem a diákkisasszonyokra alkalmazta a nõi szörnyetegeket, hanem a feministákra”.479 Jelentõs módosításnak is nevezhetõ Kmety 1908-ban kommunikált álláspontja a nõk választójogáért folytatott harcban. Mellerné Miskolczy Eugénia befolyásos politikusok támogatását kérte, s így jutott el Kmettyhez, akinek a véleménye a következõ volt: „Kmetty Károly kijelentette, hogy õ híve a régi idõknek (kérdeztem, melyiknek? a 48 elõttinek) ellenzi a nõmozgalmat, de le kell vonni a helyzet consequentiáit, ha megadjuk a nõnek az egyetemen a diplomát, akkor meg kell adni annak. De csakis annak! – a választójogot is. Ha valaki indítványt ad be a nõk joga érdekében, ezen meggyõzõdéséért helytáll. Végül ha Andrássy ebbõl nem csinál 476 477 478 479
NT 1907/2. 32. NT 1907/3. 42. Lásd részletesen Kéri, 1996. NT 1907/4. 56.
167
167
kabinetkérdést, akkor lehetséges egy nagyon megszorított cenzusos jogot elérni, mely az elvet megtöri. Õ – Kmetty ezt pedig abban a reményben szavazza meg, hogy ezzel kitûnik a nõk alkalmatlansága a politikára, és erre attól is meg lehet fosztani!!”480 Jászai Mari481 1907-ben, a nemi egyenlõtlenséget tárgyaló írása nyomán egy élénk vita bontakozott ki a folyóirat hasábjain, és a kapcsolódó levelekben is.482 Biológiai érvek alapján tárgyalta Jászai férfiak és nõk eltérõ szerepét a mûvelõdésben. Meglátása szerint ha a mûvelõdésben egyenlõen vehetett részt mind a két nem, egyenlõbbek az esélyek. „Fájdalom, az utóbbi tíz esztendõ alatt, ifjú tanulóleányoknak oly súlyos percentjét láttam a tudomány mûvelésének áldozatául esni, mely kegyetlen bizonyítványa szavaim igazságának. De talán, talán, évszázadok folytonos gyakorlata folytán, az asszony koponyája is megtömörül, megsúlyosodik, anynyira, hogy versenyre kelhet a férfínemmel, anélkül, hogy magában éppen kárt tenne.”483 Jászai Mari cikkére két válasz is született a folyóirat hasábjain. Szász Zoltán azt vizsgálta, hogy milyen kapcsolat van a feminizmus által áhított nõkép és az akkori valódi nõkép között.484 Szász szerint nagyon sok nõ nem tudott azonosulni a feminizmussal, melyhez kapcsolódóan a feminizmus terjedésének gátját a társadalom szociológiai jellegû tudásának hiá-
480
481 482 483 484
Mellerné Miskolczy Eugénia Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. november 24. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz. A levelet lásd a Mellékletben a 18. képet. Jászai Mari a Magyar Absztinens Nõk Országos Egyesületének elnöke volt. Jászai Mari: A mi koponyáink. NT 1907/11. 181–183. Jászai Mari: A mi koponyáink. NT 1907/11. 182. Szász Zoltán: A feminizmus és a kiváló nõk. NT 1908/2. 21–23.
168
168
nyában látta.485 A polgári pályák és a szellemi pályák bár egyre inkább kezdtek nyitottak lenni a nõk számára, nagyon sokáig nemileg meghatározottak voltak. Glücklich Vilma válaszában egy nagyobb, általánosabb kérdésbõl indítja érvelését, miszerint „hogy esik, hogy épen zseniális asszonyaink nem csatlakoznak valamennyien a mozgalomhoz? Hiszen nekik kellene legerõsebben érezniök azt a: igazságtalanságot, amely a nõ helyzetében rejlik.”486 Glücklich Vilma arra jut, hogy ez elsõsorban azért fordulhat elõ, mert hiányzik ezekbõl a nõkbõl a szolidaritás érzése. Ennek némileg ellentmond Jászai Mari, hiszen: „És íme, Jászai Mari példája mutatja, hogy a fenti mondás nem illik rá minden zseniális asszonyra. Hiszen Õ, a nagy, aki után bizony megfordulunk, akármilyen divatos kalapot viseljen, mert kiválik a tömegbõl külsõleg is, õ érzi, hogy összetartozunk és beleszámítja önmagát is abba a tömegbe, amely önállóság és önérzet hiányában oly mérhetetlen távol esik az õ egyéniségétõl. Hogy lehet mégis, hogy a jelenségek igazi okát nem mindenben látja világosan? Miért ad határtalan hálát a sorsnak, hogy ma már senki sincs elzárva a tudás elõl, mikor fõiskoláinkon is megesik, hogy a mûvészi vagy tudományos pályára készülõ tehetséges leány azt az atyai tanácsot kapja: menjen inkább szobalánynak, szakácsnõnek vagy más effélének? Miért hiszi, hogy épen a szellemi munkának képezi akadályát a nõ fizikuma, mikor a parasztasszony, a házépítõnapszámosnõ, a két ember helyett dolgozó asszonymunkás osztozik a férfi munkájában: dolgozik ugyanannyit, vagy többet. Hogy a tanuló ifjúság mai esztelen életmódja, súlyosbítva a leányok kevesebb mozgásával 485 486
Szász szerint a nõk felszabadítása a gyakorlati szociológia körébe tartozik, ezért szükséges a társadalomtudományi tudás. Glücklich Vilma: Jászai Mari cikke. Levél a szerkesztõhöz. NT 1907/11. 186.
169
169
és nagyobb hiúságával, ma áldozatokat követel, az csak egyet bizonyít: hogy egész tanítási rendszerünk alapos reformra szorul. A természetes fejlõdéstõl várom én is a helyzet javulását; de miért ne küzdenénk a fejlõdés mesterséges akadályai ellen?”487 Glücklich az érvelésében – mely tulajdonképpen Jászai Mari cikkének egy kritikája – egy érdekes összefüggésre mutatott rá: az egyébként kiemelkedõt alkotó asszonyok nem látják szükségét „az életküzdelem megkönnyítésének”, a saját pályájukon elért eredményeket nem tekintik a szolidaritás és a segítségnyújtás alapjának.488 Bár a szolidaritást Jászaiban felfedezni vélte Glücklich, mégis hiányolta a közgazdasági szemléletmódot, mely nyomatékosan kimondja, hogy a nõk munkája a férfiakat kenyerüktõl nem fosztja meg. A cikk megjelenésével egy idõben (1907 novembere) íródott Jászai Mari levele, melyben arra nehezményezte, hogy írásából egyetlen mondatot kihagytak, mellyel tulajdonképpen elismerték, hogy „nem merünk õszinték lenni”. Ennek ellenére a továbbiakra is felajánlotta a munkáját a folyóirat számára. Valószínûsíthetõen írása A Nõ és a Társadalomban megjelent ezen cikkének publikálási körülményeire mutatott rá.489 487
488
489
A „természetes fejlõdés” a korabeli nõmozgalmi diskurzusoknak egyik közkedvelt érvelési módja volt. Glücklich Vilma: Jászai Mari cikke. Levél a szerkesztõhöz. NT 1907/11. 186. Érdekes, hogy a kiemelkedõt alkotó nõk felkutatása és bemutatása a korabeli nõmozgalom érveléséhez elengedhetetlen volt. Glücklich cikke mindemellett ezeknek a nõknek a vezetõ szerepét tartaná fontosnak, de éppen õk azok, akik nem vállalnak szolidaritást a kiemelkedõt nem alkotó „néppel”. Ugyanez a látásmód jelent meg Hugonnai Vilma írásaiban is, akit Schwimmer Róza integrálni próbált a választójogért folytatott küzdelembe a mozgalom elején. Levelét lásd a Mellékletben a 14. képen. Ugyanezt „figurázza ki” egy korabeli képeslap is „Antifeministák” címmel. Lásd a Mellékletben a 19. képet. Jászai Mari Schwimmer Rózának. Budapest, 1907. november 1. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz.
170
170
„A küldött 25 kr nem küldöm vissza mert a kis eszmefuttatással úgy bántak el, mint megfizetett tulajdonukkal. Helyes. Amint megfizették, azt tehetnek vele amit akarnak. Kivághatnak a gerinccsontjából egy darabot – de ezzel egyúttal elismerjük, hogy nem merünk õszinték lenni. A 25 koronát nem a kis írásocskáért, hanem a kihagyott egyetlen mondatért teszem zsebre.”490 A Jászai – Glücklich – Szász polémiához kiegészítésként szolgálhat egy negyedik szerzõ hozzászólása is, mely – ugyan nem jelent meg a folyóiratban – átfogóan összegzi és értékeli a vitát:491 „Én úgy vélekedem, hogy Jászai és hasonlóan gondolkodó nagynevû nõk álláspontja a nõmozgalommal szemben új bizonyítéka egy régi pszichológiai igazságnak, hogy ti. elenyészõen csekély azon egyének száma, kik egy régi idõk szokássá rögzött társadalmi igazságtalanság ellen õszintén fel tudnának lázadni, ha õk maguk személyesen nem szenvednek ezen igazságtalanság alatt.”492 A szerzõ szerint a kultúra hajtotta a gazdasági–nemi–jogi hármas iga alá a nõket. A rendkívül zseniális és igazságos nõk azonban nem érzik kiváltságaik miatt a gazdasági és nemi elnyomatást. Pozitívnak értékelte Glücklich válaszát: „Jászai kirohanására a nõi egyenjogusítás ellen Glücklich Vilma felelt nõies, majdnem azt mondhatnám lányos finomsággal és tapintattal.”493 Bár meglátása Glücklichnek szerint bele 490
491 492 493
Bár a folyóirat kezdeti éveinek tárgyalásánál már bemutattam ezt az idézetet, a szöveg fontossága miatt indokoltnak érzem a még egyszeri szerepeltetését. Jászai Mari Schwimmer Rózának. Budapest, 1907. november 1. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. r. a. (Rosenberg Auguszta?) Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. r. a. (Rosenberg Auguszta?) Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. r. a. (Rosenberg Auguszta?) Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz.
171
171
kellett volna írnia, hogy a mozgalom jogos, melyet tudományos és szépirodalmi könyvek egyaránt alátámasztanak. Ezek olvasását és ismeretét elengedhetetlennek tartotta, és Jászai Mari számára szükségesnek értékelte. Ha Jászai Mari elolvasta volna a mozgalom történetét, akkor látta volna, hogy minden vívmány keserves küzdelem eredménye, nem pedig idõvel és magától alakult ki. Szász Zoltán cikke kapcsán kiemelte, hogy Szász érdekesen tárgyalta mûvészet és szexualitás metszõ pontjait, bizonyos „feminista elfogultsággal”. Ugyanakkor meglátásában a mûvészet minden ága fõgyökerében szexualitáshoz vezet, így a mûvészek és mûvésznõk értékelése nem változhat a nõk jogi állásának változásával, de ugyanakkor az sem engedhetõ meg, hogy a mûvésznõt arra a szintre helyezzék, ahol a kurtizán áll. A Jászai Mari által említett „kimaradt mondat” a Pesti Napló hasábjain is vihart kavart, melyre A Nõ és a Társadalomban válasz is született: „Pesti Napló tarka krónikája a közönség mulattatására egy kis cikket közölt, amelynek az legyen a kacagtató pointeje, hogy »a feministák nem akarnak tudni az anyaságról«. Meríti ezt a tudományát egy mondatból, amely lapunkban technikai hibából kimaradt. Ha a Pesti Napló krónikása nemcsak a meg nem jelent mondatról tudna, hanem a lapunkban igenis megjelent cikkeket elolvasta volna, látná és tudná, hogy a feministák nagyon is komolyan foglalkoznak az anyasággal, tanulmányozzák, értékelik és fel akarják emelni olyan magasságra, ahol vásári viccek nem súrolják, nem érhetik.”494 Akár biológiai alapon, akár a társadalmi hovatartozás alapján tárgyalt nemi egyenlõtlenségek mindvégig az egyik legjelentõsebb témakört képezték a folyóirat hasábjain. Perczelné Kozma Flóra tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy a 494
NT 1907/12. 197.
172
172
nõk törekvéseitõl féltik a világ békés összhangját, és ez teljesen ellentmond a világ rendezõelvének:495 „De hogy visszatérjek a tárgyamra, tisztelettel, de határozottan merem állítani, hogy a nagy mindenség ura – nevezzük, akár Teremtõnek, akár csak Természetnek – okvetlen demokratikus alapokra építette e világot; s így csak egy ember fogalmat teremtett: a tökéletesedõ, haladó, felmagasztosult ember fogalmát.”496 Egy késõbbi írásában szintén etikai oldalról közelítette meg a kérdést, mikor is az idõsebb nõk munkavégzését és a biológiai alapú érvelést tárgyalva megállapította, hogy a nevelés az az eszköz, mellyel a nõket oly jól jellemzõ erkölcsi erõt egy erkölcsösebb társadalom javára ki lehet bontakoztatni.497 A Nõ és a Társadalom hírt adott arról is, hogy 1908 decemberi számában a Huszadik Század folyóirat külföldi szociológusok véleményét közölte férfiakról és nõkrõl, melyet mindenkinek ajánlottak.498 Az osztrák–magyar–szerb háborús konfliktus kapcsán a férfiasság területéhez sorolja Schwimmer Róza a bátorságot és a harcot.499 Multatuli meglátásában a törvények és a szokások tartják fenn a társadalmi berendezkedést, mely tulajdonképpen a nõk alárendeltségét is jelenti számos esetben.500 A szerzõ szerint a nevelés rögzíti társadalmi szerepeiket a lányokba, holott a természeti elvet kellene követni, és nem azzal ellentétesen nevelni. Rudolf Goldscheid a nõkérdést nem csak és kizárólag a nõk kérdéseként határozta meg, hanem az egész társadalmat 495 496 497 498 499 500
Perczelné Kozma Flóra: Alsóbbrendû lény-e a nõ? NT 1908/11. 172–174. Perczelné Kozma Flóra: Alsóbbrendû lény-e a nõ? NT 1908/11. 174. Perczelné Kozma Flóra: A nõmozgalom egy kérdésérõl. NT 1909/3. 38–39. Késõbb, az 1909 januári szám tartalmazott még írásokat, mely kiegészítette a decemberit. Kulturális dokumentum. NT 1909/2. 203–23. Schwimmer Róza: A férfiasság csõdje. NT 1909/4. 49–51. Multatuli: Mi lett a világból? NT 1909/8. 130–132., 1909/9. 147–148.
173
173
érintõ problémaként, melynek megértéséhez természettudományi és szociológiai tudást is szükségesnek látott.501 Rámutat arra az ellentmondásra, mely a nõi munkavállalás vitájában tetten érhetõ. Az egyik nézet szerint a nõk közszférában vállalt fizetett munkája ártalmas a családi életben, másrészt ugyanakkor: „Másrészt azonban kétségtelen, hogy a nõ csak azóta képes a nemi rabságából kiszabadulni, amióta módjában van a kenyerét – különbözõ pályákon – önállóan megkeresni.”502 Goldscheid szerint a polgári egyenjogúság megteremtése szükséges, hiszen a társadalom ugyanúgy dolgoztatja a nõket mint a férfiakat, de nem adja meg számukra ugyanazokat a jogokat. „És tényleg ezt az utat választotta a társadalom. Kényszeríti a nõt, hogy elhagyja a házat, de szemrehányást tesz neki, amiért megteszi.”503 Fontosnak tartotta, hogy a nõvédelem és a „nõk harca” egyensúlyban legyen, vagyis a nõvédelmi törekvések ne befolyásolják kedvezõtlenül a nõmozgalom harcait. A nõvédelem elsõdleges feladatának tartotta, hogy a nõk egészségéért a lehetõ legtöbbet megtegyék, hiszen õk játszanak a fajfenntartásban meghatározóbb szerepet. Megoldásként, a társadalmi változásokra adható egyetlen elfogadható válaszként – elvetve az intellektuális különbözõségekre alapuló érvelést – a nõk választójogát jelölte meg, kiemelve azt, hogy a nõknek is kell jogvédelem az otthonon kívül: „Tehát éppen azért, hogy a nõ nõ maradhasson, hogy a család szét ne robbanjon, arra kell törekednie a nõnek, hogy megszerezze politikai jogait.”504 501 502 503 504
Rudolf Goldscheid 1909/10. 163–166. Rudolf Goldscheid 1909/10. 164. Rudolf Goldscheid 1909/10. 164. Rudolf Goldscheid 1909/10. 165.
(Bécs): A nõkérdés mint fejlõdési probléma. NT (Bécs): A nõkérdés mint fejlõdési probléma. NT (Bécs): A nõkérdés mint fejlõdési probléma. NT (Bécs): A nõkérdés mint fejlõdési probléma. NT
174
174
A HÁZASSÁG ÚJRAÉRTELMEZÉSE A család változásban levõ intézménye nem csak a nõk jogaiért folytatott harc egyik sarkalatos kérdése volt, hanem a nõk emancipációját ellenzõké is. Komoly érvként merült fel, hogy az újabb nõi szerepek, a nõk fokozottabb társadalmi szerepvállalása veszélyeztethetik a létezõ családmodellt, és így indirekt módon a magyar nemzetet is.505 Ugyanakkor Preczelné Kozma Flóra azt is megkérdõjelezte, hogy a „reális” és „puritán” családmodell jellemzõ lenne a kor társadalmára, ezek helyett a „költséges látogatásokat és a nyilvános jour-ok”-at emelte ki: „Ahol én bensõ családi életet, nevelést és lelkiismeretet találok, ott már a rendesnél több tudást és tisztább látást árul el a ház asszonya; ezek a tulajdonságok pedig vagy már a nõmozgalomból erednek vagy ahhoz vezetnek. (…) Határozottan tagadom, hogy a „kedves tudatlanságban”, naivságban és járatlanságban nevelt asszony igazán boldogíthasson egy szociális érzékkel megáldott, szociális munkával foglalkozó férjet. Valamint határozottan tagadom, hogy a szociális kérdésekben járatlan, tapasztalatlan, sõt érzéketlen anya – mert aki kerüli a nehéz és kényes szociális kérdéseket, annak érzéketlennek kell lennie – szociális gondolkodású, lelkes és tevékeny polgárt tudjon nevelni a társadalomnak.”506 Perczelné kiemelte, hogy ahelyett, hogy a múlt asszonyait éltetnék, inkább azokat a modern nõket kéne tisztelniük, akik képesek reagálni a változásokra, szociális érzékenységük fejlett, és nagy munkabírásúak. Rámutat egy ellentmondásos logikai buktatóra is, mi szerint az erkölcs nevében megtiltanák 505 506
Errõl lásd részletesen: Kereszty, 2010. Perczelné Kozma Flóra: A nõmozgalom és a családi élet. NT 1907/2. 23–24.
175
175
a nõk számára a közszereplést, de a társadalom mégis hallgatólagosan támogatja az erkölcsileg erõsen megkérdõjelezhetõ társadalmi jelenségeket, úgymint a prostitúciót, orfeumokat, francia mulatókat: „Ott, ahol az ócsárolt, gúnyolt és üldözött feminizmus szelleme üt tanyát egy családban, ott a gondolatok emelõdnek, a megbeszélések és társalgások mélyebbek és komolyabbak lesznek, a közös törekvés pedig ambíciozusabb és harmonikusabb lesz, az apa megtalálja a kellõ szellemet otthon is s a fiúk szociális és nemzeti érzéket anyjuktól is nyerhetnek – a leányok pedig megtanulják, hogy a külsõ, kötelességszerû, szociális vagy kenyérkeresõ munkából hazajõve, az otthon nemcsak a fõzésre, takarításra, varrásra vagy mosásra jó, hanem magában foglalja a magasabb szellemi élvezetet is, mely legjobban egyesítheti és egy pontra kötheti a család legfinnyásabb ízlésû tagjait is.”507 A nõk egyre inkább terjedõben levõ közéleti szerepvállalásához kapcsolódóan jegyezte meg Laura Forst, hogy az ehhez szükséges tudást valahol el kell sajátítania a nõknek. Mivel a családi körben ezt a tudást nem lehetett elsajátítani, az egyesületeket ajánlotta, mint azt a közeget, ami tulajdonképpen a közélet lekicsinyített másának is tekinthetõ: „Az egyesület eredményes mûködésének alapja a tárgyilagosság, ez képezi a házi és az egyesületi munka közt a legnagyobb különbséget.”508 H. Folkart reflektálva arra, hogy egyre több nõ vállalt szerepet a közéletben, és egyre több hivatás nyílt meg a nõk számára is, rámutatott egy érdekes ellentmondásra. Bár a szülõk nem akarták, hogy a lányuk dolgozzon, de hamar férjhez adták õket: „Úgy látszik tehát, hogy a leányok kenyérkereseti munkájával szemben fennálló ellenszenvet nem csupán a taníttatás költségeitõl való rettegés idézi elõ, hanem még 507 508
Perczelné Kozma Flóra: A nõmozgalom és a családi élet. NT 1907/2. 24. Laura Forst: A nõ a közéletben. NT 1908/1. 8.
176
176
valami: az a nézet, hogy a kenyérkeresõ nõ nehezen kap férjet.”509 Fennállt ez a helyzet annak ellenére, hogy minden család kötelessége lett volna, hogy a lányokat taníttassák és kenyérkeresetre is neveljék, segítsenek a pályaválasztásban. Ennek egy árnyaltabb megfogalmazását adta Hermanné Ludvig Blanka, aki utalt arra, hogy egyre gyakoribb jelenség, hogy a családok taníttatják a lányokat, de a kenyérkereseti pályára való felkészítést már nem tartják fontosnak. Egyenlõ szintû oktatást sürgetett, és emellett kenyérkereseti pályára való felkészítést azért, hogy senkire ne legyenek rászorulva, függetlenek lehessenek. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csak olyan eset fordulhat elõ, amikor a lányok „gyomoréhség” miatt választja a mûvelõdést, hanem „szelleméhség” miatt. A háztartási ismeretek kapcsán megjegyezte, hogy arra inkább a felnõtt nõknek van szüksége, és nem a serdülõ lányoknak. A háztartástan mellett fontosnak tartotta az egészségtant, neveléstant, nemi élet egészségtanát, csecsemõgondozást is. A közszférában fizetett munkát vállaló nõk életvitele tárgyalása során mutatott rá, hogy nincs idejük a háztartásuk aprólékos vezetésére, „mosatja és takaríttatja ruháját; s üzletben veszi, nem pedig köti a harisnyáit.”510 Mivel a háztartástant nem sorolta egyértelmûen a legfontosabb iskolában elsajátítandó tantárgyak közé, megoldásként azt javasolta, hogy középiskola után, még a felsõfokú tanulmányok elõtt, mintaháztartásokban, asszonyképzõ tanfolyamokon tanulják a szükséges ismereteket.511 Szintén a nõk fizetett munkája kapcsán mutatott rá Gergely Janka a nõket sújtó kettõs teher jelenségére. Megoldásként központi háztartások létesítését tartotta megfelelõnek, 509 510 511
H. Folkart (Berlin): Szülõi kötelességek és gyermeki jogok. NT 1909/1. 7. Hermanné Ludvig Blanka: Levél egy – több – sok apának. 1909/2. 25. Hermanné Ludvig Blanka: Levél egy – több – sok apának. NT 1909/1. 9–11., 1909/2. 24–25.
177
177
mely mentesítené a nõket a háztartási kötelességek nagy része alól.512 A központi háztartás kérdésköre már a folyóirat elsõ évének elsõ számában felmerült. Glücklich Vilma mutatott rá, hogy a munkások helyzetének legsarkalatosabb pontja a lakásügy kérdése, ennek a rendezését kellene elõször megoldani, mégpedig: „(...) a munkásság igényeinek megfelelõen, a technika és a munkamegosztás összes vívmányainak felhasználásával, a munkásasszony túlterhelésén könnyítõ központi háztartás rendszerével (…).”513 Hiányosságként jelölte meg, hogy a gyermekvédelmi egyesületek nem szövetkeznek egymással, és míg az állam az elhagyott gyerekekrõl akar gondoskodni, addig a székesfõváros a munkásosztály gyermekeit védi.514 1907-ben Fick Ottó, a téma egyik kiemelkedõ szakértõje Feministák Egyesülete szervezésében több elõadást is tartott, többek között Pécsen és Kaposváron.515 Az elõadásokat Lily Braun és Flick Ottó tartotta,516 a téma egyik legfontosabb szakértõje. Schwimmer Róza a „hagyományos” nõi szerepek és társadalmi berendezkedés szubverzív, már-már karikatúra-szerû elemzését végezte el a „férfi szívéhez vezetõ út” bemutatása során. Azt a kérdést tette fel, hogy mi történne akkor, hogyan alakulna a nemek viszonya akkor, ha „eltüntetné” a gazdasági függõséget, a „kiszolgáló” háziasszonyi szerepkört, és már 512
513 514 515 516
Gergely Janka rámutat arra is, hogy – a magyar nemzetépítés diskurzusát használva – a nõk anyai kötelességei a nemzet és a haza szempontjából is fontosak. Társadalmi érdek a gyerekvállalás, a család, nem „egyéni passzió”, tehát felsõbb szabályozást kíván. Gergely Janka: Tisztviselõk cölibátusa. NT 1909/12. 200–202. Glücklich Vilma: Egyén és társadalom. NT 1907/1. 4. Glücklich Vilma: Egyén és társadalom. NT 1907/1. 4. Schwimmer Róza Dr. Buday Dezsõnek. Budapest, 1907. szeptember 30. és október 1. közt, éjfél. NYPL RSP Mss Col 6398. 13. doboz. Lily Braun helyett Fick Ottó adott elõ. A Feministák Egyesületének meghívója a központi háztartásokról szóló elõadásra, 1907. október 1-re. NYPL RSP Mss Col 6398. 13. doboz.
178
178
nem „a szakácsmûvészet döntõ tényezõje a szerelem törvényes szentségének: a házasságnak.” „Amikor a férfiszívhez vezetõ utak túlságos frekvencia miatt elkopnak, járatlanokká válnak, egy út nyitva marad még: a gyomor útja. A gyomor sínein gördül be a legényfogás vaggonja a férfiszív állomásába, Itt egy kis ügyességgel hirtelen össze lehet kötni a férfi és a nõ szerelmi és gazdasági vágyait és érdekeit. (…) Szent Ámor! Mi lesz birodalmaddal, ha a férfi szívéhez vezetõ gyomorutat mindenki által járható közönséges országúttá tágítják? Még odajutunk, hogy a férfi kénytelen lesz a nõt tisztán magáért, házias tehetségektõl független egyéniségéért szeretni, Az asszony pedig kénytelen lesz magában egyéni tehetségeket felfedezni és ápolni, hogy új utakat találjon a férfi tartósabb érzelmeihez. Mert a nem tartósokhoz amúgy is könnyû az ezernyi utacskát eltalálni.”517 Értékelésében „a tûzhely idealizált fénye elég homályos volt arra, hogy a házasság magasabb kellékeinek hiányait takarja”, amit a közös háztartások terjedése teljes mértékben újraalakított, mely hozzájárult a nemek közötti gazdasági egyenlõtlenség újraértelmezéséhez.518 A Nõ és a Társadalom 1907-ben számolt be arról, hogy – kezdeti lépésekként – már három helyen mûködött központi konyha az országban: Nagybecskereken, Debrecenben és Nagyváradon.519 1907 utolsó számában a következõ rövid értékelést olvashatjuk a folyóirat hasábjain: 517 518
519
Schwimmer Róza: A férfi szívéhez vezetõ út. NT 1907/9. 151. Schwimmer Róza: A férfi szívéhez vezetõ út. NT 1907/9. 150–151. Schwimmer Róza azt is kiemelte, hogy a közös háztartások és konyhák gondolata sok ember számára rémisztõ volt. NT 1907/5. 84. Késõbb, ugyanabban az évben, de a 10. számban már arról számolnak be, hogy egyre több városban szerveztek közös konyhákat: Kassa, Zenta, Zsombolya, Temesvár, Arad, Kaposvár, Pankota, Igló, Rákospalota, Pápa, Komárom, Nagyvárad, Pécs, Szabadka, Pozsony, Resica, Lúgos, Gyulafehérvár. NT 1907/10. 172.
179
179
„A háziasszonyi dicsõség alkonya. Az országban gombamódra szaporodó központi konyhák szemünk láttára igazolják a nõmozgalomnak azt az állítását, hogy nem a nõk iparkodnak férfias pályákra, hanem a férfiak veszik át az õsidõkben nõktõl kezdeményezett és végzett munkákat, mihelyt azok a családnak ingyen végzett munka stádiumából a differenciált ipari munka körébe lepnek át. Íme, még egy évvel ezelõtt, amikor nem gyõzték szidni a fõzõkanál uralma alól szabadulni akaró feministákat, minden hangnemben fújták, hogy a házi tûzhely lángjától nyílott rózsák nélkül törhetetlen az asszony s ma fényképeiket közlik azoknak az uraknak, akik városról-városra szervezik a központi konyhákat. Számos szervezõbizottság listája fekszik elõttem, egyetlenegyben sem találok nõi nevet. Bírák, tanárok, országgyûlési képviselõt, hivatalnokok, kereskedõk mélységes komolysággal összeróják a konyhát, a konyhát, mely abban a pillanatban lett a férfi territóriuma, amikor szervezett munka lett a dilettáns szervezetlenségbõl. S mire feleszmélnek az asszonyok és részt kérnek a konyha szervezésébõl, a férfiak úgy beleélik magukat ebbe a munkakörbe, hogy távol akarják majd tõle tartani a nõt, »aki nem való férfias munkakörbe«.”520 1908-ban adtak hírt az elsõ budapesti központi háztartásról: „Az elsõ központi háztartás Budapesten. Épületének, berendezésének és költségeinek terve elkészült és a Feministák Egyesületének lapzárta után tartandó értekezletén kerülnek nyilvánosság elé. Budán a Margit-híd közelében tervezik az elsõ ily berendezésû házat, amely minden modern kellékkel felszerelt lakásain kívül tartalmaz: a háztetõn elhelyezett téli kertet, a földszinti kertben tenniszteret, tornakészüléket, kuglizót. Téli kuglizót a souterrainhelyiségben. Udvar helyett fedett hallt, amely 520
NT 1907/12. 198.
180
180
a közösen használható társalgótermet és a gyermektermet foglalja magában. A részletes terv nyilvánosságra hozatala elõtt csak annyit jegyezhetünk meg, hogy ilyen kényelem mellett a lakások olcsóbbak, mint a mai közönséges lakások.”521 Az elsõ budapesti központi háztartást – ahogy látható volt – megelõzte a téma nemzetközi szakértõinek elõadása a Feministák Egyesülete szervezésében. 1907 októberében egy összejövetelen már több száz család jelezte,522 hogy szívesen részt venne a megvalósításban, melynek eredményeképpen két konyhát is tervezett az egyesület: „Vasárnap du. Buday (Buda?) – miként már említeném is – értekezletet tartott a felállítandó közös konyha ügyében. Az érdeklõdés oly népes volt, hogy a java a folyosóra szorult. Elõadván szándékunkat, azt igen nagy lelkesedéssel fogadták”523 Nem csak gyakorlatban történtek elõrelépések az ügyben, de az elméleti munkásság is figyelemre méltó. Schwimmer Róza egyenesen Charlotte Parkins Gilman-nak küldte el Zentralaushaltung címû mûvét, melyre nagyon pozitív és megerõsítõ választ kapott: „Thank you for your kindness in sending me your paper on Zentralhaushaltung. I am glad to see so many good words said in it’s favor. It is surely a matter of the greatest importance to women all over the world.”524
521 522
523 524
NT 1908/4. 64. A központi háztartások vállalkozó jelöltjeivel késõbb tárgyaltak is. Glücklich Vilma Schwimmer Rózának. 1908. december 11. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz. Csepely György Schwimmer Rózának. Budapest, 1907. október. NYPL RSP Mss Col 6398. 13 doboz. Charlotte Perkins Gilman Schwimmer Rózának. New York, 1907. október 30. NYPL RSP Mss Col 6398. 13. doboz.
181
181
Szabó Ervin arról számolt be, hogy nemrégiben jelent meg a könyvtár szakkatalógusának az a részlete, mely a lakáskérdés irodalmát tartalmazza.525 A Feministák Egyesülete figyelmet fordított arra is, hogy a kérdést – nem csak elméleti elõadásokkal – gyakorlatban is népszerûsítse. 1908 márciusában szervezték meg a budai központi háztartás bevezetésének bemutatását,526 majd a központi háztartásokat létesítõ szövetkezet alapszabályának megvitatását is feladatul tûzték ki.527 A Feministák Egyesületén kívül foglalkozott a kérdéssel a Magyar Társadalomtudományi Egyesület is.528 A Feministák Egyesületének vidéki fiókegyletei és vidéki szimpatizánsai a központi háztartások állításából is kivették a részüket. 1909ben a nagyváradiak jelezték, hogy szívesen létesítenének központi háztartást a városban, melyhez kérték Schwimmer Rózát, hogy küldje el A Nõ és a Társadalom folyóirat elsõ számát, amiben Flick írása található a témáról.529 Szabados Zádor a munkásság helyzetének javítását látta a központi háztartások létesítésében. Budapest a szerzõ szerint akkoriban a világ egyik legdrágább városának számított, elsõsorban azért mert a lakbérek nagyon magasak voltak. A lakók elégedetlenségükben kikényszerítették a községi munkáslakások építését. A harcban a nõknek markáns részük volt: „Nem lehet és nem szabad egyedül hagyni a munkásságot e nehéz küzdelemben. (…) A munkásasszonyok nél525 526 527 528
529
Szabó Ervin Schwimmer Rózának. Budapest, 1907. november 13. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. A Feministák Egyesületének meghívója 1908. március 30-ra. NYPL RSP Mss Col 6398. 15. doboz. A Feministák Egyesületének értekezlete. 1908. március 6. NYPL RSP Mss Col 6398. 15. doboz. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület meghívója 1908. október 20-ra. Dr. Forbáth Imre mûegyetemi magántanár elõadása: A lakáskérdés reformja. NYPL RSP Mss Col 6398. 17. doboz. Berkovits (?) Ferencné Schwimmer Rózának. Nagyvárad, 1909. április 10. NYPL RSP Mss Col 6398. 19. doboz.
182
182
kül e harcokat semmikép sem tudtuk volna eredményesen lefolytatni.”530 A modern életviszonyok okozta nehézségeket tárgyalta Ágoston Péterné is, aki ugyancsak a közös konyhákban és a központi háztartásokban látta a megoldást. 1912-ben számolt be arról, hogy világszerte kísérleteztek a központi háztartásokkal, Angliában például egyletet531 alapítottak a nõknek a háztartási munkára és házi kiszolgálásra való kiképzésére.532 A család megvitatásánál a cikkek kitértek – etikai is filozófiai szempontokat is integrálva – az egyes családtagok változó szerepköreire, illetve a család hivatalos alapját adó házasság jogi kérdéseire is.533 Masaryk mutatott rá, hogy a legáltalánosabban vett cél a monogámia és a monoandria lenne, de a társadalom életmódja – példaként a prostitúciót említi – egyáltalán nem felel meg ennek. Történeti elemzésében részletesen tárgyalta szerelem és család etikai és szociális vonatkozásait, különös tekintettel a modern szexuáldemokratikus irányzatra, mely újabb és modernebb irányzatként a két nem egyenlõségét hirdeti.534 A házasság Masaryk értelmezésében 530 531 532 533
534
Szabados Zádor: A budapesti lakásuzsora és és a házibojkottok. NT 1910/11. 174. Society for the Promotion of Co-operative Housekeeping and House Service Ágoston Péterné: A központi háztartás elõnyei. NT 1912/12. 219–221. Lásd például: Perczelné Kozma Flóra: A nõmozgalom és a családi élet. NT 1907/2. 23–24., F. G. Masaryk (Prága): Poligámia és monogámia. NT 1908/7. 111–113., 1908/8. 136–138., 1908/9. 145–147. Szintén a témát tárgyalja történeti szempontból: dr. Jancsó György: A házassági vagyonjogról. NT 1908/11. 177–179., 1908/12. 191–193. Cikkében arra jut, hogy: „Ezek szerint jogunkban a férj és a feleség, mint egyenrangú és egyenlõ jogú személyek állanak egymással szemben.” A négy irányzat: keresztény, humanista, szocialista, szexuáldemokratikus. A szexuáldemokratikus irányzat ellenzõinek legfontosabb kritikája a nemek egyenlõségére vonatkozóan, hogy férfi és nõ nem végezheti ugyanazt a munkát, mert a nõ fizikailag is gyengébb, és a munkavégzés ártana a családnak.
183
183
morálisan egy magasabb fejlõdési fokot képvisel, melynek elengedhetetlen velejárója a „tiszta nemi élet”. Ezt a fokot elérni az emberi élet egyik legfontosabb feladata, melyhez állami szabályozást látna szükségesnek: „Az egyenlõ munka ellen felhozott összes kifogások nem egyebek, mint a fennálló egyenlõtlenség megtartására irányuló kísérletek. (…) Talán nem mindenkinek egyformán felel meg a házasság. Miért ne volnának az emberek képesek arra, hogy szabad elhatározásból házasságon kívül, de természetesen nem többnejûségben éljenek? Hiszen vannak, akik ezt máris megteszik.”535 Az évek folyamán sokan szóltak hozzá a házasság témaköréhez. Szász Zoltán a társadalmi berendezkedés legfontosabb intézményének a házasságot jelölte meg. Negatívumként szólt arról, hogy a nõ alárendelt szerepben van, becsülete elsõsorban nemi szempontoktól függ.536 Charlotte Perkins Gilman egy tanulmányában amellett érvelt, hogy a házasság az akkori formájában nem vált be, erre utalnak a válási számok is.537 A nõmozgalom feladata Gilman szerint, hogy a házasság intézményét megreformálja, összhangba hozza a nõk megváltozott társadalmi-gazdasági-politikai helyzetével:538 „Az igazi házasságnak szenvedélyes vonzalmon kell alapulnia, külön535 536
537
538
F. G. Masaryk (Prága): Poligámia és monogámia. NT 1908/8. 137., 1908/9. 146. A szerzõ a férfi és a nõi becsület közötti különbségbõl indul ki. Megítélése szerint a férfinak becsülete van, a nõnek csak hírneve. A nõi becsület jellegzetessége nemi jellege, mely a nõket nemi lényekké teszi. Szász Zoltán: A nõi becsület. NT 1907/1. 5–6. Gilman Egyesült Államok-beli statisztikákra utal. Charlotte Perkins Gilman: Házasság és válás. NT 1907/4. 53–54. Fáber Oszkár cikkében éppen azt tárgyalja, hogy Magyarországon nincsenek megfelelõ, a társadalmi életre vonatkozó statisztikák, a magyarországi statisztikák általában hibásak és hiányosak. Fáber Oszkár: Statisztikai szilánkok. NT 1907/4. 58–59. Charlotte Perkins Gilman: Házasság és válás. NT 1907/4. 53–54.
184
184
ben csak barátság; de kipróbált barátságon is, különben csak szenvedély.”539 A nõk jogi helyzetének elemzése minden fõbb problématerületen megjelent a folyóiratban, így a házasság kérdéskörében is. Dr. Jancsó György összehasonlító és történeti alapvetésben mutatta be a magyar házassági jogot, arra jutva, hogy: „Ezek szerint jogunkban a férj és a feleség, mint egyenrangú és egyenlõ jogú személyek állanak egymással szemben.”540 A magyar szerzõk mellett külön tanulmányokat szenteltek a fõbb nemzetközi irodalom bemutatására,541 többek között például Ellen Key-nek a témához vonatkozó munkássága bemutatásának,542 vagy Edward Westermack A házasság története címû könyvének kritikáját is közölték.543 NÕK FÉRFIAKÉVAL EGYENLÕ SZINTÛ NEVELÉSE A nõk férfiakéval egyenlõ nevelésének kivívása a nõmozgalom egyik legmarkánsabban megfogalmazott célja volt. A Nõ és a Társadalomban a kereskedelmi szakoktatás, kereskedelmi tanfolyamok mellett a nõk egyetemi tanulmányainak kérdése volt a leginkább meghatározó. A szakirodalom már részletesen, több szempontot, módszert és elméleti keretet is integrálva feldolgozta a nõk nevelésének dualizmus kori törté539 540 541
542 543
Charlotte Perkins Gilman: Házasság és válás. NT 1907/4. 53. dr. Jancsó György: A házassági vagyonjogról. NT 1908/12. 191 Feminista asszony: Házasság és hivatás. NT 1909/4. 56–57., Kácser Lipót: Westermack a házasság természetrajzáról. NT 1910/11. 180–181., 1910/12. 193–195., Gonda József: A házasság reformja. NT 1912/4. 63–64., Antal Sándor: Házasság és feminizmus. NT 1912/7. 125–126. Gonda József: A házasság reformja. NT 1912/4. 63–64. Kácser Lipót: Westermack a házasság természetrajzáról. NT 1910/11. 180–181., 1910/12. 193–195.
185
185
netét.544 Ebben a részben elsõsorban azt vizsgálom, hogy a feminista nõmozgalom hivatalos folyóiratában milyen, a nõk nevelésével foglalkozó témákat tartottak „hivatalosan” is fontosnak, és kiemelt problématerületnek. Hogyan reprezentálódtak a mozgalom fõbb célkitûzései és feladatai a témával foglalkozó írásokban? A nõnevelésen belül a nõk egyetemi tanulmányaival foglalkozó írások két nagy csoportba sorolhatóak. Az elsõ csoportba tartozó cikkek célként tûzték ki a nõk minél szélesebb körû, valamennyi területet magában foglaló egyetemi tanulmányait.545 A második csoportban azok találhatóak, melyek azt próbálják bebizonyítani, és amellett érvelnek, hogy a nõk számára a férfiakéval egyenlõ oktatás szükséges valamennyi téren.546 Arnold Dödel547 professzor a kulturális fejlõdéshez elengedhetetlenül szükségesnek gondolta a lányok képzését is. Írásában több okot is említett, többek között a nõk szerepét a felnövekvõ generáció nevelésében, vagy akár azt, hogy a nõk alkotják a férfiak mellett a társadalmak „másik felét”: „A protestálás azonban nem sokat használ; a nõ tudományos emancipálódásának hatalmas áradatát tiltakozással feltartóztatni nem lehet, mert ezen áradat elõretolása természetes processzusa a kultúremberiség fejlõdésének. Elég soká tartotta távol az emberiség egyik fele, a férfi, az emberiség másik felét, a nõt a szellemi javak dúsan terített asztalától. (…) a nõ elnyomatása többet ártott a férfinak, mint a nõnek, kevésbé anyagi, mint inkább etikai tekintetben. Nem nehéz ezt kimutatni; ahol a nõ szo544 545 546
547
Lásd: Kéri, 2008., Müller, 2000ab, 2001ab., Kereszty, 2010. Schwimmer Róza: Deáklányok sorsa. NT 1911/1. 3–4. Nõi szörnyetegek. NT 1907/2. 18–19. Lásd még: Arnold Dödel: Diákok és diáklányok. NT 1910/3. 36., 1910/4. 52–53., Schwarz Gusztáv: Nõk jogi stúdiumáról. NT 1910/12. 191–193., Székely Béla: A nõ az egyetemen. NT 1911/12. 203–204. Arnold Dodel (1843–1908), biológiaprofesszor. (Zürichi Egyetem)
186
186
ciális alárendeltségben tengõdik, ott a férfi erõsen visszamarad az etikai fejlõdésben. Viszont mindenütt, ahol a nõ egyenrangú társa a férfinak, emez az etikai javakért küzdõk elsõ sorában áll.”548 Dödel sorra cáfolta meg az ellenérveket, mely szerint, ha tanulnak, akkor a nõk megcsúnyulnak és elveszítik a nõiességüket, a férfiak konkurenseivé válnak. Tizenöt évvel azután, miután Wlassics Gyula megnyitotta az egyetemek bizonyos karait a nõk elõtt, Schwarz Gusztáv jogászprofesszor549 azt vizsgálta, hogy szükséges-e, hogy a jogi kar továbbra is elzárt legyen a nõk részére: „Van-e ok, amiért a nõket a jogi stúdiumra kevésbé bocsássuk, mint az orvosira vagy bölcseletire, amelyekre már ezidõszerint is engedjük?”550 Schwimmer Róza egy évvel késõbb arra mutat rá, hogy az 1895-ös rendelet után nem fejlõdés következett be, hanem sok esetben visszalépés a nõk egyetemi tanulmányait illetõen.551 1911-ben egy statisztikai adatbázis kapcsán került az egyetemista nõk gazdasági helyzete az érdeklõdés középpontjába, és hívták fel a figyelmet arra, hogy a nõk sokkal rosszabb körülmények között élnek mint a férfiak: „Kegyetlenül és a számok borzasztó ridegségével fedik fel ezek az adatok azt a végtelen és megdöbbentõ nyomorúságot, amelyeken az egyetemi hallgatónõknek keresztül kell magukat törniök, kínlódniok, hogy végre a diplomát megkaphassák.”552 A nõk egyetemi tanulmányai mellett való érvelés mellett témaként megjelent a katonatisztek leányainak nevelése,553
548 549 550 551 552 553
Arnold Dödel: Diákok és diáklányok. NT 1910/3. 36. Schwarz Gusztáv (1858–1920) jogászprofesszor Schwarz Gusztáv: Nõk jogi stúdiumáról. NT 1910/12. 191 Schwimmer Róza: Deáklányok sorsa. NT 1911/1. 3–4. Székely Béla: A nõ az egyetemen. NT 1911/12. 204. Wittelstaedt A.: Katonatisztek leányai. NT 1908/8. 132–134.
187
187
a pályaválasztás kérdése,554 a fiúkéval egyenlõ oktatás szükségessége,555 a katonai gyakorlatok létjogosultsága,556 a technikai nevelés kérdése,557 az erdei iskolák és a természet fontossága a nevelésben,558 a zárdai nevelés.559 Külön egységet képeztek a koedukációval kapcsolatos írások, ami a feminista mozgalom nõnevelésen belül is egy hangsúlyos területének számított, mely témával nagygyûléseken,560 és hosszabb, a folyóiratban megjelent írásokban is foglalkoztak. Varsányi Géza azt vizsgálta, hogy miért fontos a nõmozgalom számára a koedukáció kivívása. Egyrészt így egyszerûbben megvalósítható az egyenlõ szintû nevelés, valamint cáfolható az is, hogy a nõk gyengébbek lennének a férfiaknál.561 „Praktikus szempontból is szükséges a közös iskolák bevezetése. Mert hogy állunk pl. hazánkban? A nõknek »megengedték« (ennek a fonákságait ne firtassuk most), hogy az egyetemen folytathassák tanulmányaikat. Arról azonban elfelejtettek gondoskodni, hogy a megkívánt elõképzettséget is könnyen megszerezhessék a leányok. Az az egy-két budapesti leánygimnázium igazán nem lehet 554 555
556 557 558
559 560 561
Gergely Janka: Pályaválasztás elõtt. NT 1909/6. 87–89. Lásd a nõk munkájának és mozgalmának reprezentációinak elemzésénél. Hermanné Ludvig Blanka: Levél egy – több – sok apának. NT 1909/1. 9–11., 1909/2. 24–25. Lásd a családot és házasságot tárgyaló részben részletesen. Az iskola jövõje. NT 1909/10. 166–167. László Artúr: A nõk technikai érzékérõl. NT 1910/1. 9–10. Szõke Sándor: Iskola az erdõben. NT 1910/5. 67–69. Szintén a természet fontosságára, a zöld területek hiányára, és éppen ezért a városi gyermekek hátrányára hívja fel a figyelmet Mellerné Miskolczy Eugénia is. Mellerné Miskolczy Eugénia: Városatyák, városanyák és városi gyermekek. NT 1910/6. 94–95. Berend Margit: Zárdák kertjében. NT 1911/10. 160–162., 1911/11. 177–180., 1911/12. 198–200. NT 1907/4. 64–65. Varsányi Géza: A nemek együttes nevelése. NT 1909/4. 54–56., 1909/5. 69–70.
188
188
elég a tanulni vágyó leányok befogadására. Meg aztán, a szegényebb vidéki szülõ egyáltalában föl se küldheti leányát Pestre, mert ez horribilis összegbe kerül.”562 Egy olyan iskoláról is megjelent beszámoló, melyben már koedukált oktatást folytattak. A tapasztalatok alapján megcáfolható volt az, hogy a két nem együttes nevelése elmosná a fiúk és lányok közötti különbségeket.563 Jelentõs számú írás keletkezett a kereskedelmi szakoktatás ügyében a folyóirat mûködése során. A Nõtisztviselõk Országos Egyesülete egyik legfontosabb feladataként a kereskedelmi szakoktatás megreformálását, színvonalának javítását tartotta:564 „De hiába vonultatja fel az egyesület bizonyításul megcáfolhatatlan adatait, hiába állítja megdönthetetlenül, hogy a kereskedelmi pálya megnyitása erkölcsi kötelességet ró az államra: tovább is a silány, rövid idõ alatt a legelemibb szaktudást sem nyújtó tanfolyamok szaporítják a hiányos képzettség miatt gyakorlatilag használhatatlan tisztviselõnõk seregét.”565 A nõk képzésének egyik hiányterülete az egyre nagyobb számú köztisztviselõnõk képzésének megfelelõ biztosítása volt. Schwimmer Róza, a folyóirat fõszerkesztõje is hasonlóképpen vélekedett. Legfontosabb feladatnak a kereskedelmi iskolák lányok számára történõ megnyitását jelölte meg, önálló iskolák létesítését a lányok részére,566 illetve a kereskedelmi 562 563 564
565 566
Varsányi Géza: A nemek együttes nevelése. NT 1909/5. 70. Oswald B. Powell: A coeducatio a felsõbb iskolákban. NT 1913/7–8. 127–129. Szellemi proletariátus. NT 1907/3. 35–36., Schwimmer Róza: Kereskedelmi magánoktatás. NT 1908/4. 57–58., Gergely Janka: Pályaválasztás elõtt. NT 1909/6. 87–89., Lányok kereskedelmi szakoktatása. NT 1909/7. 117–119., Gergely Janka: Proletárképzõ szakiskola. NT 1910/7. 111–112., Gergely Janka: A kereskedelmi leányoktatás körül. NT 1911/9. 150–151. Szellemi proletariátus. NT 1907/3. 35. Kereskedelmi leányiskolák. NT 1910/8. 136–137.
189
189
„zugtanfolyamok” helyett magas színvonalú és elegendõ hoszszúságú képzést.567 Megoszlottak a vélemények a megoldás tekintetében, mely szerint kereskedelmi iskolák felvettek nõi magántanulókat, akikbõl késõbb magasan képzett és jó munkabírású tisztviselõk váltak:568 „Ausztriában, Németországban és a legtöbb nyugati államban egyrészt a legtökéletesebb formában oldották meg e kérdést, amennyiben a kereskedelmi fiúiskolákat egyszerûen megnyitották a nõk elõtt.”569 Visszatekintésében az elsõ budapesti felsõ leányiskola megnyitása kapcsán negatívumként emelte ki a magas tandíjat Gergely Janka, és azt, hogy ugyanúgy megmaradtak a sokat kritizált tanfolyamok is. A „NÕI MUNKA” ÉS MOZGALOM REKONSTRUKCIÓJA A FOLYÓIRATBAN A nõk munkavállalásának dualizmus kori történetét több kutató széles szempontrendszerû kutatásokban feldolgozta már. A filozófiai és népesedési okok mellett az ebben a korszakban egyre inkább terjedõ nõi munkavállalás is szerepet játszott a politikai és mûvelõdési jogok kiszélesedésének hátterében. A 19. században bekövetkezõ iparosodás és városiasodás jelentõs számú nõt kényszerített arra, hogy otthonán kí567
568 569
Schwimmer Róza: Kereskedelmi magánoktatás. NT 1908/4. 57–58. A pár hónapos tanfolyamok nem biztosították a hivatáshoz szükséges ismeretek elsajátítását. Nem csak a fenntartók, de gyakran a szülõk is rövidebb hosszúságú tanfolyamokat szorgalmazták, mert így a lányok hamarabb munkába tudtak állni. A folyóiratban rendszeresen tiltakoztak például a lányok számára biztosított nyolc hónapos tanfolyamok ellen, szemben a férfiak hároméves tanfolyamaival. Gergely Janka: Pályaválasztás elõtt. NT 1909/6. 87–89. Gergely Janka: Pályaválasztás elõtt. NT 1909/6. 89–89. Lányok kereskedelmi szakoktatása. NT 1909/7. 117–119.
190
190
vüli, fizetett munkát vállaljon.570 A nõk munkavállalásának és fizetett, háztartáson kívüli munkájának magyarországi jellemzõi beleágyazódnak a nagyobb európai folyamatokba.571 Ugyanilyen hasonlóságot és párhuzamot mutatnak a sajtóban megjelent korabeli vélemények is.572 Magyarországon tehát a dolgozó nõk aránya, helyzete és bérezése hasonlóságot mutat a nagyobb európai trendekkel. Az 1890–1914 közötti idõszak tekinthetõ a gyáripar bõvülésének, ipari fejlõdés leginkább intenzív szakaszának.573 A leánynevelés intézményesülésének, terjedésének, a nõk egyetemi tanulmányainak köszönhetõen, a technikai fejlõdés, az életkörülmények alakulása, a kivándorlások következtében a 19. század végére jelentõs változás következett be a nõk által betöltött fizetett munkalehetõségek esetében. Az ebben az idõszakban bekövetkezett, a keresõk számának és arányának növekedése leginkább a nõknek a gazdasági életben való nagyobb részvételével függött össze. A nõk nagy része õstermelésben dolgozott vagy házicselédként, de a századforduló után egyre inkább nõtt az iparban dolgozó nõk száma is. A munkát vállaló nõk nagy része hajadon (özvegy vagy 570
571 572
573
A mezõgazdasági, háziipari, bedolgozó munka, és a házi cselédség egyre inkább háttérbe szorult, és az iparban, kereskedelemben, szállítás területén, valamint értelmiségi területeken végzett munka került elõtérbe. Kéri, 2008. 124–144. Az európai helyzetrõl összefoglalóan lásd: Kéri, 2008. 125–128. A magyarországi jellemzõkrõl: Kéri, 2008. 128–144. Ennek egy megközelítése lásd: Kéri, 2008. 134–140. Kéri Katalin mind az európai mind a magyarországi vélemények tükrében kétféle véleményt különböztet meg. Az elsõ csoportba olyan írások tartoznak, amelyek korabeli véleményeket tartalmaznak. A második csoportba olyan rövid hírek és tudósítások, melyek magyar és/vagy a külföldi helyzetrõl, egyedi esetekrõl számolnak be. A 19. században folyamatosan hanyatlott a textilipar, a házi cselédség száma apadt. A vegyipar, élelmiszeripar, nyomdai üzemek területén munkába állt nõk száma pedig nõtt. Kéri, 2008. 128–144.
191
191
egyedülálló) volt, de férjhezmenetelük után – csakúgy mint a nõk túlnyomó hányada – õk is nagy valószínûséggel eltartottak lettek.574 Egy német szerzõ cikkében azt hangsúlyozta, hogy ez nem vagy/vagy választás, mert „szellemi és vagyoni függetlenség, házasság és anyaság egészséges, józan embernél egyforma életszükséglet.”575 Az, hogy a nõk nem kerestek egy-egy háztartásban közvetlenül járul hozzá a nõk gazdasági elnyomásához, gazdasági függõségéhez, mely – Charlotte Perkins Gilman Women and Economics címû könyve alapján – minden probléma gyökerének számított. „De mily módon ébreszthetjük fel az asszonyban ezt a tudatot? Ha a dolog nem lenne olyan nehéz és bonyolult, akkor nem tartott volna 30 évig, míg a nõmozgalom hivatalosan tudomást vett errõl a problematikus ügyrõl.”576 Megoldásnak egyfelõl az öntudatra ébresztést tartotta a szerzõ a központi háztartások létesítése mellett. Bérezés tekintetében elmondható, hogy a nõk bére elmaradt a férfiaké mellett577 egyrészt a nemi megkülönböztetés, másrészt pedig a szakképesítés hiánya miatt.578 Mind Európában, mind pedig Magyarországon a munkásnõk egészségét védõ, a kisgyermeknevelés nyugodt körülményeit biztosító anyavédelmi intézkedések és törvények lassan kerültek bevezetésre.579
574 575 576 577
578 579
Ezt tárgyalta például: Helene Stöcker: A házvezetés mint hivatás. NT 1907/8. 135–136. Helene Stöcker: A házvezetés mint hivatás. NT 1907/8. 135. Helene Stöcker: A házvezetés mint hivatás. NT 1907/8. 135. Lásd például: Willhelm Szidónia: Az állami díjnokok fizetésrendszere. NT 1908/6. 104. Kiemelte azt is, hogy nem csak a bérezésben, de az elõmenetelben is hátrányban vannak a nõk. László Artúr: A telefonos kisasszony. NT 1912/4. 60–61. Az alacsonyabb bérek mindösszesen a nõk önmaguk fenntartására volt elég, vagy a férfiak keresetének „kiegészítésre” voltak alkalmasak. Lásd részletesen: Kéri, 2008. 140–144.
192
192
A folyóiratban rengeteg írás foglalkozott a nõk munkájának kérdéskörével,580 melynek egy jelentõs része a nõtisztviselõk helyzetét elemezte.581 Már a folyóirat indulásának évében megfogalmazódott, hogy a tisztviselõi pályákon egészségtelen körülmények között kell dolgoznia a nõknek.582 Beszámoltak hazai és nemzetközi kongresszusokról, illetve a nõtisztviselõk külön nõmozgalmáról.583 Willhelm Szidónia a nõtisztviselõk vidéki állásokban történõ alkalmazása mellett foglalt állást, elsõsorban az „Azért, mert egyéni fejlõdésünket, másrészt egész karunk munkafeltételeit javíthatjuk vidéki állások elfogadásával.” A 15 éves korukban munkába álló lányokat sokan feleslegesen féltették, hiszen a vidéki munkavállalás a szerzõ szerint nagyban hozzájárult a látókör szélesedéséhez.584 Willhelm írása kapcsán Groszmann Janka szintén a vidéki munkavállalás mellett foglalt állást. 1908-ban úgy értékelte, hogy a Nõtisztviselõk Országos Egyesülete egyre több vidéki várost vont be mûködésébe.585 A vidéki lét Groszmann szerint könnyebb megélhetést, egészségesebb viszonyokat, önállóságot, és szemléletmód változást jelentett a fiatal nõk számára.586 A posta, távirda és távbeszélõ nõi alkalmazottai kap-
580 581 582 583 584 585 586
Beszámoltak például egyéni álláskeresési gyakorlatról is. J.S.: Az álláskeresés örömei. NT 1907/12. 196–197. Ez köszönhetõ volt annak is, hogy A Nõ és a Társadalom a Nõtisztviselõk Országos Egyesületének is hivatalos lapja volt. Pogány Paula: A magánirodák helyiségei. NT 1907/7. 117. G.J.: Magántisztviselõk és kereskedelmi alkalmazottak országos kongresszusa. NT 1907/8. 133–134. Willhelm Szidónia: Menjenek-e a nõtisztviselõk vidéki állásokra? NT 1907/11. 185–186. Groszmann Janka: Fõvárosi nõtisztviselõk vidéken. NT 1908/3. 42–43. Háztartáson kívüli, fizetett munkát leginkább egyedülálló nõk (özvegyek, hajadonok) vállaltak. A lányok gyakran 15 éves koruk után munkába álltak.
193
193
csán a rossz körülmények mellett587 a szervezkedés hiányát588 említik meg.589 A szervezkedés hiányára, a nem megfelelõ körülményekre, a nemi egyenlõtlenségre mutatott rá a tanítónõk körében is Glücklich Vilma egy 1912-es írásában.590 1912-ben többször is napirenden volt a folyóirat hasábjain a tanítónõk ügye, az állami tanítók fizetésének tervezete kapcsán. A tervezet szerint – melyet hivatalosan nem erõsítettek meg – férfiak és nõk ugyanazért a munkáért különbözõ bért fognak kapni, mindösszesen biológiai nemük alapján: „Nem a múlt, nem a munka, nem a tehetség fizettetik meg, hanem a sexus; polgárait, hivatalnokait két nagy csoportra osztja szét az állam és így szól az egyikhez: te
587 588
589
590
Beszélõ számok. NT 1912/4. 58–59. A Nõtisztviselõk Országos Egyesülete fontosnak tartotta, hogy a vidéki fiókegyletekkel szoros kapcsolatot tartson. A programokról és hírekrõl rendszeresen beszámoltak a folyóirat hasábjain. Erre példa a Szombathelyi Nõtisztviselõk Egylete, melynek egyik vezetõjével, Trombitás Erzsivel Schwimmer Róza rendszeresen váltott leveleket, melyekben Trombitás beszámolt a szombathelyi fejleményekrõl. Lásd például: Trombitás Erzsi Schwimmer Rózának Szombathely, 1910. január 12. NYPL RSP Mss Col 6398. 22. doboz. Szenczy Margit: A posta, távirda és távbeszélõ nõi alkalmazottai. NT 1908/1. 5–7., 1908/2. 24–25. Késõbb, egy törvényjavaslat kapcsán, mely – a férjes nõktõl megvonta volna a lakásbért – igazságtalanul érintette volna a nõket a Feministák Egyesülete és a Nõtisztviselõk Országos Egyesületének közös, a sajtóban indított mozgalmaként és nagygyûléseként törölték a törvénytervezetbõl a kritizált paragrafust. Postatisztviselõnõ: Siker. NT 1912/7. 123–124. Glücklich Vilma: Tanítónõk ébredése. NT 1912/5. 77–78. A tanítói szakma a leginkább elfogadott „nõi” szakmák közé tartozott, a biológiai érvelésen alapuló megközelítés kapcsán. E szerint a nõk azért voltak alkalmasak a tanítónõi pályára, mert biológiai adottságaikhoz ez állt a legközelebb. Késõbb a tanítónõk kérdésével foglalkozott az 1912/6-os szám címlapja is, illetve: A tanítónõk sérelme. NT 1912/6. 103–104.
194
194
helyesen tetted, hogy férfinak születtél; és így szól a másikhoz: téged megbüntetlek, mert nõnek születtél.”591 A pályaválasztás, a nõk munkavállalásának elõsegítse, újabb területek megnyitása a nõk elõtt mindvégig fontos célja volt a Feministák Egyesületének. Gergely Janka a nõtisztviselõi pályára készülõ lányok pályaválasztását tekintette át, mutatott rá a hangsúlyos fejlesztési feladatokra, a szülõk szerepére, és a képzési struktúra hiányosságaira.592 Willhelm Szidónia a megtakarítás szükségességét emelte ki, melyhez azt javasolta, hogy mindenki lépjen be a Magántisztviselõk Országos Nyugdíjegyesületébe, melynek nõk is lehettek a tagjai.593 A svájci helyzettel való összehasonlítás kapcsán mutattak rá, hogy a magyarországi nõtisztviselõk nem ismerték fel, hogy helyzetük javításához szükségük volt a választójogra: „Pedig az a tény, hogy az igazan demokratikus országokban – ahol a nõk és a férfiak együtt alkotnak törvényeket – a nõ tisztviselõk és a nõi kereskedelmi alkalmazottak helyzete megfelelõen változik, gondolkodóba ejthetné a nõi magánalkalmazottakat. (…) A férfiak, amíg egyeduralomban bírják a hatalmat, nem törõdnek a nõ helyze591
592
593
Tanítónõk ügye. NT 1912/8. 139–141., Molnár Viktor a tanítónõk ügyérõl. NT 1912/8. 141–142., Bíró Lajos: Tanító és tanítónõ. NT 1912/8. 142–144. Bíró Lajos cikke eredetileg az „Újsag” címû folyóiratban jelent meg, de kivételesen leközölte A Nõ és a Társadalom is: „Bár lapunk kizárólag csak eredeti, máshol még nem közölt cikkeket tartalmaz, az illustris írónak »Az Újság«-ban július 7-én megjelent ezt a cikkét kivételesen leközöljük.” Bíró Lajos: Tanító és tanítónõ. NT 1912/8. 142. Gergely Janka: Pályaválasztás elõtt. NT 1909/6. 87–89. Gergely Janka kiemelte, hogy rengeteg olyan tanfolyam mûködött, mely nem megfelelõen készítette fel a lányokat. A férfiak számára a képzés három éves, szemben a nõk nyolc hónapos tanfolyamaival. A Nõtisztviselõk Országos Egyesülete állt a harc élére, mely a férfiakéval egyenlõ felkészítést akarta elérni a lányok számára is. A célok elérése hosszú folyamat, így addig a lányoknak azt tanácsolta, hogy látogassák a tanfolyamokat. Willhelm Szidónia: A nõtisztviselõnõ jövõje. NT 1911/5. 74–75.
195
195
tének javításával. Csak a nõk maguk irányíthatják jobbra, ma oly nehéz sorsukat. A politikai választójog az a kulcs, amely megnyitja elõttük a jobb jövõt.”594 Az 1912-es év vívmányának értékelték – mind a koedukáció, mind pedig a jogi tudományok megnyitása szempontjából –, amikor is a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletében engedélyezte, hogy: „(…) a tizenhatodik életévüket betöltött és négy középiskolai osztály, vagy annak megfelelõ, a nõk kiképzésére szolgáló egyéb tanintézetek sikeres elvégzését igazoló nõk a tudományegyetemek jog- és államtudományi karán, illetve a jogakadémiákon tartani szokott államszámviteltani tanfolyamokra rendkívüli hallgatókul a vallás- és közoktatási miniszternek esetrõl-esetre kikérendõ elõzetes engedélye alapján felvehetõk legyenek.”595 A nõtisztviselõk helyzete mellett az írások áttekintették az egyéb más területeken dolgozó nõk helyzetét is.596 A nõk mezõgazdaságban végzett munkájának elemzése kapcsán amellett foglalt állást Magyar Kázmér, aki ezt elsõsorban a tanítónõképzés területén tartotta kivitelezhetõnek. Ahogy más területeken is, itt is megfigyelhetõ volt, hogy a magasabb és a tanultabb osztályoknak nagy szerepet szántak a kérdésben: „A földmíves elem asszonyait a mezõ- és kertgazdasági intenzív mûvelés gondolatára és praxisára rá kell terelni a parlag területeken. Ezt az iskola útján lehet és kell keresztülvinni A feldolgozás és értékesítés nagy mûveleté594 595 596
Svájci nõi magánalkalmazottak veresége. NT 1910/1. 9. Gergely Janka: Nõk az állami hivatalokban. NT 1912/11. 200. Eddig is végeztek a nõk (körülbelül 10–12 fõ számviteli tanfolyamokat. Kitértek az írások arra is, hogy mely területeken található kevés nõ, és miért szükséges, hogy ezen elõsegítsék a nõi munkavállalást. Dirnfeld Janka például összegyûjtötte azon lehetséges pályákat, melyeken a nõk boldogulhatnak. Dirnfeld Janka: Pályamutató. NT 1908/6. 109–110., 1908/7. 125–127., 1908. 141.
196
196
nek és óriási hasznának az intelligens osztályt kell megnyerni. Az iskola úgy oldhatja meg feladatát. Ha minden tanítónõképezdében a tanítónõ jelöltek mezõ- és kertgazdasági alapos kiképezését biztosítjuk mindenikben kiváló gyakorlati gazdasszony veszi át a képzés és vezetés munkáját A gyakorlatban levõ tanítónõknek igen gyakorlatias praxist biztosítunk a termelés, feldolgozás és értékesítés összes vonatkozásaiban.”597 A nõk nem szerepeltek kellõ számban az iparmûvészi pályákon sem, eltekintve a „nõi” pályáktól, mint például a csipkekészítés, mûhímzés és mûszövés.598 Ennek oka a nemi egyenlõtlenség a képzésben magában, hiszen az iskolákba járhattak a lányok, de a mûhelyek már nem fogadták õket. A jó gyakorlatra példaként szolgált a bécsi iparmûvészeti iskola, amely rengeteg megfelelõen képzett nõt bocsátott már ki. Szintén negatívumként jelent meg, hogy a technikai pályákon sem található elegendõ számú nõ,599 csakúgy mint az iparfelügyelet területén.600 László Arthur – megcáfolva a természeti érvelést, mely szerint hiányzik a technikai érzék a nõkbõl – a technika területérõl említ kiemelkedõ, a nõkhöz köthetõ teljesítményeket.601 Abból kiindulva, hogy a nõk a gazdasági életben egyre inkább kezdenek meghatározó tényezõvé válni javasolta dr. Sebestyén József, hogy bírók is lehessenek nõk. A legfontosabb érve az volt, hogy igazán csak nõk érthetik 597 598 599
600
601
Magyar Kázmér: A õ szerepköre a mezõ- és kertgazdaság körén. NT 1907/6. 100–102. Lilly Baitz-Meran: Az iparmûvészet mint nõi hivatás. NT 1908/5. 76–77. László Artúr: Nõk találmányi produktivitása. NT 1910/12. 187–188. A szerzõ felhívja a figyelmet, hogy a korban azért nem ismerhettek nõi feltalálókat, mert ez a tudományterület teljesen el volt zárva a nõk elõl. Boross Lujza: Nõk az iparfelügyeletben. NT 1911/5. 73. A szerzõ Anglia, Németország és Franciaország példáit említi, ahol a munkásnõ nagy száma miatt az iparfelügyeletben is célszerûnek látták alkalmazni a nõket. László Arthur: A nõk technikai érzékérõl. NT 1910/1. 9–10., László Arthur: Egy ismeretlen nagyságról. NT 1911/8. 133–134.
197
197
meg a nõk problémáit.602 Az a tény, hogy akkoriban nõk nem lehettek esküdtbírók hatalmas fegyver volt a férfiak kezében. A pozíció birtoklásából adódott, hogy például házasságokban is részrehajlóan ítélhettek.603 1913-ban beszámoltak az igazságügy területén eszközölt változtatásokról is. A nõk az igazságügyi alkalmazásban is alárendelt pozícióban voltak. Elsõ lépésként az igazságügy miniszter tanfolyamot hirdetett bírósági kezelõtisztviselõk számára, és vizsgát is szervezett, melyeken a részvételt a nõknek is engedte, akik nagyon jól szerepeltek a vizsgán.604 Szenczy Margit, Hermanné Ludwig Blanka és Willhelm Szidónia is a szervezkedésben, az öntudatra ébredésben látta az egyenlõ jogok kivívásának a kulcsát, elsõsorban a munkaerõpiacon, a bérben megjelenõ egyenlõtlenségek okán.605 Szegvári Sándorné és gróf Teleki Sándorné, Szikra a mûvészet területérõl kiemelt példákkal szólalt fel a nõk és a férfiak egyenlõségéért. Szegvári Sándorné mutatott rá az egyik legjellemzõbb érvelési módra, mely szerint a nõemancipációt ellenzõk azt emelik ki, hogy eddig a mûvészet területén például kevés nõ alkotott kiemelkedõt.606 Szikra arra hívta fel a figyelmet, 602 603
604 605
606
Ugyanez az érvelés jelent meg a tanítónõi és az orvosi szakma vitájában is. Dr. Sebestyén József: Törvénylátó nõk. NT 1907/12. 199–200. Ugyanerre a következtetésre jut Szegvári Sándorné is. Szegvári Sándorné: Férfiak jogszolgáltatása. NT 1910/12. 188–189. Sági János: Nõk az igazságszolgáltatásban. NT 1913/3. 48–49. Szenczy Margit: A posta, távirda és távbeszélõ nõi alkalmazottai. NT 1908/1. 5–7., 1908/2. 24–25., Willhelm Szidónia: Az állami díjnokok fizetésrendszere. NT 1908/6. 104., Hermanné Ludwig Blanka: Az értelmiség szervezése. NT 1911/1. 8–9. Hermanné Ludwig Blanka szerint az értelmiséget kell szervezni, hogy az erkölcsi megújulást el lehessen érni. Szegvári azt állítja, hogy a nõk alkotó képessége szublimált anyaság, melyet elnyomtak a nõkben, ezért nem tudták kiteljesíteni magukat. Ennek a leküzdéséhez szükséges a politika. Szegvári Sándorné: A nõ zsenialitása. NT 1911/10. 164–165. A Szegvári által bemutatott érvelés tetten érhe-
198
198
hogy a nõi mûvészeknek nem ugyanaz a megítélésük, mint a férfi mûvészeknek. Szikra kiemelte, hogy nem egyformaságot akarnak elérni a nõk politikai jogaiért küzdõk, hanem egyenlõséget. A nõk mûvészeti alkotásainak és a nõi mûvészek társadalmi megítélésérõl írt Ego, Dr. Rózsavölgyiné Fried Margit is. Szikrához hasonlóan mutat rá a nõk – pusztán nemükbõl adódó – hátrányaira, arra, hogy külön kategóriák alapján ítélik meg a férfi és a nõi mûvészeket:607 „Mert úgy-e, hogy a nõ szellemi, mûvészi munkája úgyis csak dilettantizmus. A nõ csak »feltûnést akar kelteni« vele. (…) Megmondom õszintén: nem rajongok a nemek szerint elosztott és bemutatott mûvészetért. Azonban belátom és épp ezzel a cikkel bizonyítanám, hogy az »urak« nem szívesen adják meg a »hölgyeknek« a velük való szereplés prestige-ét és ezzel szinte kényszerítik õket az ilyen külön kiállítások rendezésére. (…) A nõi munka számára külön kritika-forma és kritikahang létezik. (…) És mit szólnak az urak, – már akiket illet – ha én most a többi, önérzetes, dolgozó nõ nevében is kijelentem, hogy miattunk az ördög viheti az egész udvariasságot, minden kiváltságosán szíves fogadtatást, melyhez nõ-voltunk révén jutunk, hogy mi ebben megint csak a nõi munka lesajnálását látjuk. A nõi munkáét, amely dilettantismussá sülyed abban a percben, amikor az emberek szemében szerzõjének személye, nõ-volta fontosabbnak látszik magánál a munkánál is. Nem kérünk, úgy-e, ebbõl az udvariasságból. (…) A szerzõ »bájos, üde arcocskájának« sem-
607
tõ a XX. századi nõtörténetírás szakaszaiban is. Lásd ehhez a „Gendermánia”: egy régi-új nézõpont a nevelés-, mûvelõdés-, és andragógiatörténet-írásban címû fejezetet. Szintén ehhez a témához lásd: László Artúr: Nõk találmányi produktivitása. NT 1910/12. 187–188. A különálló kategóriaként, homogén egységként értelmezett „nõi irodalom”, nõi mûvészet” témaköréhez lásd két kritikus megközelítés: Bán, 2004., Balla, 1997.
199
199
mi köze ahhoz, hogy a festménye, könyve, színdarabja rossz-e vagy jó. (…) Nem muszáj a villamosban a helyüket átadni, vannak köztünk olyanok, akiket sem fogadják, nem muszáj bennünket elõre engedni az irodákban; nem »csókolom a kezét, de pompás színben van!« kell nekünk, hanem õszinte, komoly szó. Nem udvariasság, hanem becsülés, nem gyöngédség, hanem kritika. (…) A méltányosság elvénél fogva ki kell jelentenem, hogy az én »írás mûveimmel« eddig elég tisztességesen bántak el a kritikus urak, túrósrétes és mosolyok nélkül.”608 A nõk munkavállalását ellenzõk egyik klasszikus érvére reagált és cáfolta meg egy német szerzõ a nõtisztviselõk elemzése kapcsán.609 A németországi helyzet kapcsán egyértelmûen kijelenthetõ, hogy a nõk megjelenése a pályán nem vezetett a férfiak számának és bérének csökkenéséhez. A munkás(nõ)mozgalommal, a munkások érdekeivel kapcsolatos írások már csak számukat tekintve is külön tematikai egységet képeznek a folyóiratban.610 A 19–20. század fordulójára már kialakult egy munkásnõréteg, aki ipari-mezõgazdasági termelés területén dolgozott.611 A cselédkérdés volt a korabeli feminista mozgalom egyik kiemelt problématerülete.612 A nagy számú cselédek számának egyik megoldására 608 609 610 611
612
Ego (Dr. Rózsavölgyiné Fried Margit): A nõi munka értékelése – nálunk. NT 1912/5. 79–81. Olga Schultze: Konkurense-e a nõtisztviselõ férfikollégájának? NT 1909/11. 188–189. A munkásmozgalom történetéhez lásd: Felkai, 1980. A munkásnõmozgalom történetéhez: Aranyossi, 1963., Zimmermann, 1999., Kaba, 2008. A nõk egyre inkább kezdtek megjelenni az értelmiségi és a kereskedelmi pályákon is. Szintén a dolgozó nõk közé sorolandók azok a nõk is, akik mindenféle segítség nélkül vezettek nagyobb háztartásokat. Külön réteget alkottak a nagy számban jelen levõ házicselédek is. Aranyossi, 1963. 3–5. Több szerzõ tárgyalta a cselédkérdés állami szabályozásának létjogosultságát és a cselédek alárendelt és gyakran megalázó életkörülményeit.
200
200
a központi háztartásokat gondolták. Köszönhetõen Budapest akkori polgármestere progresszív gondolkodásának, a központi háztartások egyre inkább elkezdtek terjedni, mely folyamatot a világháború szakította meg.613 1909-ben számoltak be a folyóirat hasábjain a Magyarországi Nõegyesületek Szövetségének nyilvános tanácskozásáról a cselédkérdés ügyében, melynek során konkrét javaslatokat fogalmaztak meg, többek között cselédképzés és cselédotthonok felállítását, életkörülményeik javítását. Glücklich Vilma felületesnek értékelte a kitûzött célokat, mert azok nem vettek tudomást a technika fejlõdésérõl, a megváltozott életkörülményekrõl. 614 Általánosságban elmondható, a családok megélhetéséhez gyakran szükséges volt a nõk és a gyermekek fizetésére is.615
613 614 615
Lásd például: Márkus Dezsõ: Házi fegyelem gyakorlása. NT 1907/5. 93–95., A cselédek megrendszabályozása. NT 1908/1. 9–10. Arról a reformtervezetrõl, mely a prostitúció szabályozásának mintájára a cselédeket is hasonló módon szabályozná: „Rendõrségi ügy lesz a cselédügy, épúgy mint a gonosztevõk és a prostituáltak ügye. Persze, hogy az intelligens munkáselem – és azt szeretnék a cselédpályának megnyerni – inkább éhen vesz a silány gyáribér mellett, mintsemhogy rendõrségi alanynak állna be. Így tényleg mindjobban csak azok az elemek mennek e pályára, amelyek benne nem megélhetést, hanem gonosz hajlamaik kielégítését keresik.” NT 1908/1. 9. Szapor, 2004. 201 Ankét a cselédkérdésrõl. NT 1909/5. 67–68. Aranyossi Magda részletesen tárgyalja, hogy az intézményrendszer nem segítette elõ a nõk munkavállalását. Gyári és üzemi étkezés nem létezett, napközi otthonok 1903-tól korlátozott számban, csak Budapesten mûködtek. Az egyetlen bölcsõde 1908-tól Kassán, a dohánygyári munkásnõk részére üzemelt. Óvodák kis számban voltak, rendkívül rossz higiéniai feltételekkel. Anya- és gyermekvédelem intézményesült formában nem létezett. Mindezen körülmények mellett a dolgozó nõket nem tisztelték, gyakran lenézték és megbélyegezték, így feltételezhetõen sok munkásosztálybeli nõ inkább nélkülözött, és nem vállalt háztartáson kívüli munkát. Aranyossi, 1963. 15. Az anyavédelemrõl, szülés elõtti- és utáni idõszakra vonatkozó állami szabályozásról lásd: Aranyossi, 1963. 17–19.
201
201
A nõk munkavállalói helyzetére a hosszú, 10–16 órás munkaidõ, férfiaknál alacsonyabb bér volt a jellemzõ a korszakban, mely ellen mindvégig különbözõ formákban igyekeztek küzdeni.616 Mindezek mellett a gyerekeknek és a nõnek kellett a gyárakat, mûhelyeket munka elõtt vagy után kitakarítani.617 Az egyre inkább növekvõ munkásréteg számára problémát jelentett a lakások és lakásbérek nagyon magas ára, mely városokra és falvakra egyaránt jellemzõ volt.618 A lakásuzsora egyik következménye a hajléktalanság volt, mely rétegben jelentõs számban találhattunk nõket és gyerekeket. A munkásnõk keresetébõl – amellett, hogy az ugyanazért a munkáét kevesebb volt mint a férfiaké – rengeteget vontak le a munkaadók mindenféle jogcímek alatt.619 A rossz bérek, elbocsátástól való félelem, munkanélküliség, társadalmi segítség hiánya, nyomor miatt komoly veszélyt jelentett a prostitúció.620 Az iskolakötelezettség ellenére Magyarországon ebben az idõszakban magas volt az analfabéták száma. A nõkre vonatkoztatva a 24 évesnél fiatalabb 4 millió nõbõl 1.600.000 tudott írni és olvasni.621 Felnõttként – elsõsorban a hosszú 616 617 618 619 620
621
A nõk munkakörülményeirõl a nõi munkáról lásd: Máday Andor: A nõi munka. Budapest, Pallas Részvénytársaság nyomdája, 1899. Lásd részletesen: Aranyossi, 1963. 5–14. Ebben az idõben Magyarországon gyakran pajtákban, barlangokban, pincékben is éltek az emberek. Ehhez lásd részletesen: Aranyossi, 1963. 5–14. Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy a dolgozó férfiak nagy része rendkívül rossz anyagi helyzetben volt. Éppen ezért a városi férfiak nem házasodtak 28–30 éves kor elõtt. Magyarországon ebben az idõben az újszülöttek 10%-a törvénytelen gyerekként jött a világra. Ezek a körülmények teremtették meg a szintén komoly veszélyforrást jelentõ leánykereskedelmet is. Aranyossi, 1963. 19. Ennek elsõ számú oka az volt, hogy – elsõsorban családi körülmények, a távoli iskola, vagy munkavállalás miatt – nagyon sok gyerek nem járt iskolába. Ez jobban vonatkozott a lányokra, hiszen ha egy családnak döntenie kellett, hogy melyik gyereket küldje iskolába, inkább a fiúkat küldték, a lányokra otthon volt szükség, a háztartásban. Az analfabéták magas szá-
202
202
munkaidõ, rossz állapotú háztartás, a gyakori terhesség miatt – már kevés alkalom adódott a nõk számára, hogy az elmulasztottakat önképzés útján pótolni tudja. Az 1880-as években sorra alakultak a városokban és a falvakban a munkásképzõ körök és az olvasókörök, könyvtárak, esti iskolák. A szakegyletekben, asztaltársaságokban, munkásképzõ körökben leginkább írni és olvasni tanították a felnõtt lakosságot, és olyan tárgyak tanítására törekedtek, amiket a közoktatás során kellett volna elsajátítani.622 A munkások részvételével mûködtetett és alapított önképzõkörök mellett mûködtek minisztériumi szinten mintagazda tanfolyamok és háztartásvezetési tanfolyamok, valamint a polgári nõmozgalom által létrehozott közmûvelõdési egyesületek is.623 Gyakorlatban nem létezett hivatalosan szervezett továbbképzés a munkások számára, ez kizárólag önképzõkörök útján valósult meg. A férfiak gyûléseit látogató nõket gyakran társadalmi megvetés kísérte. A Szabadság elnevezésû budapesti munkásképzõ egyletnek már 1897-ben voltak nõtagjai, de még 1902-ben is külön oktatták a nõket az írás-olvasásra, helyesírásra, fogalmazásra.624 1896 és 1903 között több munkásképzõ kör, asztaltársaság, vigalmi és mûkedvelõ társaság alakult, melyek fon-
622
623
624
mához hozzájárult az is, hogy nem voltak megfelelõ számú és színvonalú iskolák, valamint sok családnak komoly gondot okozott a tandíj kifizetése is. Aranyossi, 1963. 22–23. Az írás és olvasás után magyar és német helyesírást tanítottak, fogalmazást, számtant, nyelvtant, történelmet, földrajzot, mértant, rajzot, retorikát, szavalást, késõbb gyorsírást is. Aranyossi, 1963. 25–28. Aranyossi szerint az 1900-as években létrejövõ mintagazda tanfolyamok és háztartástani tanfolyamok nem voltak megfelelõek. A közmûvelõdési egyesületek mûködése pedig rendszertelen volt, leginkább abban merült ki, hogy könyveket osztogattak az iskolásgyerekeknek. Aranyossi, 1963. 25–28. Gyakori jelenség volt, hogy a nõk számára külön tanfolyamokat szerveztek. Aranyossi, 1963. 25–28.
203
203
tos szerepet töltöttek be a felvilágosító és nevelõmunka szervezésében.625 A munkásnõmozgalomban meghatározó esemény volt, amikor is Schwimmer Róza és Gárdos Mariska nõmunkásokkal együtt 1904-ben alapította meg – az addig Budapesti Nõk Asztaltársasága néven mûködõ – Magyarországi Munkásnõ Egyesületet,626 bár mind a két alapító már a hivatalos megalakulás elõtt rendkívül aktív volt a kérdésben.627 Az egyesület 1905-ben tartotta elsõ értekezletét, melyre igen széles és változatos programpontokat fogalmaztak meg a választójog és a munkabérek rendezése mellett kitértek az anya- és csecsemõvédelem intézményessé tételének szükségességére, a nõk analfabetizmusának visszaszorítására, és a munkásnõk politikai megszervezésének szükségességére is. Gárdos Mariska megfogalmazásában „nagyjából és általános harcoltunk mindenért, ami ebbe a problémakörbe tartozott.”628 Az egyesület megalakulása idején 14 nõegylet mûködött Budapesten. Az 1890 elõtt létrejött egyesületek passzívan próbáltak segíteni a rászorulókon, míg a késõbb létrejöttek – reflektálva a meg625 626
627
628
Lásd részletesen: Aranyossi, 1963. 50–53. Munkásnõmozgalom történetének fõbb eseményeihez, és abban a szociáldemokrata párt szerepéhez lásd: Aranyossi, 1963. 30–44. A Nõképzõk Országos Egyesülete jelentõs segítséget nyújtott a Magyarországi Munkásnõ Egyesület megszervezésében. Aranyossi, 1963. 50., Zimmermann, 1999. 209., Kaba, 2008. Aranyossi szerint ez bizonyíthatja, hogy akkoriban megvolt a lehetõsége egy minden szempontból egységes nõmozgalom megteremtésének. Az alapítás körülményeire, Schwimmer Róza és Gárdos Mariska életrajzára vonatkozóan lásd részletesen: Zimmermann, 1999. 196. Kéri Katalin mutat rá arra, hogy a századfordulón sem a munkásszervezõdések, sem a nõi egyesületek nem tartották fontosnak a munkásnõk védelmének megszervezését. Kéri, 2008. 90. A Magyarországi Munkásnõk Egyesületének megalapítása egy mérföldkõ volt a munkásnõk szervezésében, a közös tudat kialakításában. Zimmermann, 1999. 208. Lásd: Kaba, 2008. 8.
204
204
változott szerepekre és társadalmi helyzetre – a nõk önellátásra való képességét igyekeztek megteremteni, melynek egyik legfontosabb eszközének a nõképzést és a nõk munkához való jutását gondolták. A századfordulón a nõmozgalom szervezete és irányzatai jelentõs mértékben differenciálódtak. A munkásnõk elsõsorban emberként és nem nõként vívták a harcot a politikai egyenjogúságért. Késõbb, az egyesület hivatalos lapja, az 1905-ben alapított Nõmunkás többször és rendszeresen beszámolt a munkásnõmozgalom haza és külföldi eseményeirõl.629 Reflektáltak a folyóiratban a munkásosztály egyik legsürgetõbb problémájára, a lakásügyre is a publikáló szerzõk,630 melyet központi háztartások szervezésével kívántak orvosolni.631 A munkásosztályon belül is a nõk voltak a leginkább elnyomott réteg, hiszen a kettõs teher leginkább õket sújtotta. Schwimmer Róza ezen társadalmi réteg esetében is a Feministák Egyesülete legfontosabb feladatának a tudatébresztést tartotta: „Az elkínzottak között is vannak kettõs súly alatt nyögõk: a munkásnõk, akik a gazdasági jármon kívül a nemi igát is cipelik. Azt az igát, amely dupla fizikai munkát ró rájuk – a kenyérkereseten kívül a háztartásit – és amely a jogtalanságból, tudatlanságból duplán mér nékik, mert osztályuknak is õk az alosztálya: a nõk.”632 A kettõs teher problémájának egyik megoldásaként – a központi háztartások mellett – a munkásvendéglõket gondolta megoldásnak Schwimmer Róza. A munkásnõk körében ta629 630
631 632
Kaba, 2008. Szabados Zádor arra mutatott rá, hogy a lakásárak tekintetében Budapest volt a világ egyik legdrágább városa. Szabados Zádor: A budapesti lakásuzsora és a házibojkottok. NT 1910/11. 173–174. Például: Glücklich Vilma: Egyén és társadalom. NT 1907/1. 2–5. Schwimmer Róza: Május elseje és a munkásnõk. NT 1907/5. 76.
205
205
pasztalt nagyarányú megbetegedések egyik oka ugyanis a nem megfelelõ táplálkozási viszonyok voltak. „Észszerûbb táplálkozást biztosít a munkásságnak és a munkásnõt megszabadítja a kettõs megterheltetésnek attól a részétõl, amely erejét mértéken felül veszi igénybe, anélkül, hogy e fajrontó erõpazarlásnak megfelelõ eredménye volna munkájának.”633 A szervezés, öntudatra ébresztés elsõdleges feladatával párhuzamosan,634 a már manifesztálódott megoldásként megjelenõ központi háztartások, a munkásvendéglõk mellett kitûzött célként fogalmazták meg a túlnépesedés megakadályozását is.635 A munkások helyzetét igyekeztek több szempontból megközelíteni a folyóiratban megjelent írások. Az elsõ idõszakban beszámoltak röviden a szövetkezeti szervezkedésrõl, az otthonmunka kérdésérõl, az elsõ német munkásnõvédelmi konferenciáról, de a cselédkérdés aktuális helyzetérõl is.636 A jótékonyság, a karitatív módon való segítségnyújtást a problémamegoldás egyik útjának gondolták. A munkásosztályt sújtó lakáshelyzetre – a központi háztartások mellett – orvosságnak gondolták a munkásotthonokat is.637 „A munkásotthon persze lakást nem nyújt, csak ideiglenes tartózkodást. Az elöljárósági épület alsó földszínje szolgál 633 634
635 636
637
Schwimmer Róza: Munkásvendéglõ. NT 1909/3. 44. A témához lásd még: Freund Gyula: Dohánygyári munkásnõk helyzete. NT 1908/6. 93–97., Gémessy Aranka: A nép asszonya. NT 1910/2. 24., Szabados Zádor: A budapesti lakásuzsora és a házibojkottok. NT 1910/11. 173-174. Schwimmer Róza meghívóját a munkásnõmozgalom egyik elõkészítõ gyûlésére lásd a Mellékletben (13. kép). Reichenhaller Kálmán: A neomalthusianismus Angliában és Franciaországban. NT 1909/11. 187–188. Illés A.: Szövetkezeti szervezkedés. NT 1907/5. 76–78., Ferenczi Imre: Az otthonmunka. NT 1907/5. 80–81., 1907/6. 104–105., 1907/7. 118–119., A munkásnõk érdekeit védõ elsõ német konferencia. NT 1907/5. 81–83., Ankét a cselédkérdésrõl. NT 1909/5. 67–68. Vidéky Apolla: Szegénygyámság. NT 1907/12. 193–195.
206
206
ennek a célnak. Itt van a könyvtár, újságok. Csekély díjért kapnak theát, mely mellõl a rumot ki kellene irtani. Ez ellen az antialkoholista tagok már szót is emeltek. Itt csendben tölti a munkás az estéit, olvasva, szivarozva, társalogva. Vasárnap délutánján folynak az elõadások, gyakran vetített képekkel. Még a munkásasszonyok kevés részt kérnek ezekbõl, õket erre a házukon kívüli nemesebb szórakozási módra még nevelni kell.”638 A szerzõ a nõk mûvelõdésének és társadalmi munkájának egy – társadalmilag is legitimizált – módját képzelte el a fiatal nõk munkásotthonban töltött gyakorlata során. Azt javasolta, hogy a 18 éves lányokat – miután befejezték tanulmányaikat – kötelezzék közszolgálatra, melynek során bizonyíthatják, hogy nagykorúak. Egy felmérést követõen a temesvári dohánygyári munkásnõk méltatlan és rendkívül rossz helyzetérõl számolt be Freund Gyula.639 A megoldás kulcsát itt is leginkább a szervezésben látta a szerzõ, hiszen a szervezetlen és védtelen munkásoknak csak így lehetett esélye a rossz bánásmód ellen bármit is tenni. Ennek hátráltató oka leginkább a vezetõség azon határozata volt, mely megtiltotta a gyülekezést. Problémaként említette meg, hogy a munkásnõk annyira védtelenek és tudatlanok, hogy azokban is, akik rajtuk akarnak segíteni, az ellenséget látják.640 Ugyanerre a következtetésre jut Schwimmer Róza is a nõk gyáripari éjjeli munkájának eltiltása kapcsán: „A munkásmozgalomnak már régen tévesnek felismert jelszava szerint a proletár nõnek nincsen szüksége nõmozgalomra, mert a proletárnõnek teljes mértékben meg638 639
640
Vidéky Apolla: Szegénygyámság. NT 1907/12. 193. A dohánygyárhoz hasonlóan embertelen körülményekrõl számoltak be a temesvári gyufagyár kapcsán is. Kruppa Dezsõ és Freund Gyula: Élõk a pokolban. NT 1908/11. 179–180., 1908/12. 196–199. Freund Gyula: Dohánygyári munkásnõk helyzete. NT 1908/6. 93–97.
207
207
van a munkára való joga Az egyetemes – polgári és proletár nõmozgalomra fel nem osztható – feminizmus ezzel szemben arra utal, hogy a proletár nõ munkára való jogát ugyanazok a társadalmi és jogi intézmények korlátozzák, amelyek a polgári osztály asszonyait akadályozzák munkájuk szabad érvényesítésében.”641 GYERMEKVÉDELEM, ANYAVÉDELEM, NÕVÉDELEM A gyermek-, anya-, és nõvédelemmel foglalkozó írások – már csak mennyiségük okán is – egy teljesen különálló tematikai egységet alkotnak.642 Problémaként fogalmazták meg a lap hasábjain a szerzõk, hogy sem az anyavédelem, sem pedig a gyermekvédelem nem volt megfelelõ a korabeli Magyarországon:643 „Érthetetlen az, hogy nálunk nem megy át a köztudatba az az igazság, hogy az egész nõkérdés gazdasági kérdés, hogy az csak természetes reakciója azoknak a nyomasztó 641 642
643
Schwimmer Róza: Az éjjeli munka kérdése. NT 1911/3. 39–42. Ehhez valószínûleg az is hozzájárult, hogy a feljegyzések szerint Schwimmer Róza legkedveltebb témája ez volt a külföldi rendezvényeken. Edith Wynner adatai könyvébõl. 1952. január 30. MOL P 999. 32. csomó 51. tétel. Például: dr. Kunfi Zsigmond: Tankötelezettség és gyermekmunka. NT 1908/3. 38–39., 1908/4. 55–56., A nõszövetség anyavédelmi ankétje. NT 1908/3. 43–44., Schwimmer Róza: Az anyaság védelme. NT 1908/5. 73–76., dr. Edelmann Menyhért: Az anya védelme. NT 1909/5. 65–66., Jánossy Gábor: Az anya joga. NT 1909/8. 136–137., Galló Paula: Anyaság és militarizmus. NT 1909/9. 152–155., dr. Dirner Gusztáv: Feminizmus és anyavédelem. NT 1910/1. 3., Glücklich Vilma: Feminizmus és anyavédelem. NT 1910/2. 20–21., dr. Gotein Sándor: Életmentõ bûnösök. NT 1911/6. 94–96. Eltértek a szerzõk a kérdés tárgyalásának mélységében, és a fõbb problématerületek és megoldási módok kidolgozásában.
208
208
megélhetési viszonyoknak, amelyek elvégre is kiállhatatlanok lettek és tarthatatlanná tették a nõ eddigi pozícióját a társadalomban.”644 A hozzászólók – köztük neves szakemberek – a nõmozgalom egyik feladataként határozták meg az anyavédelmi és a gyermekvédelmi helyzet állami szabályozással történõ javítását: „A nõmozgalom keletkezésének legfõbb oka az az elnyomatás, amelyben a sokat dicsõített anyaság sínylõdik (…).”645 Ehhez szükségesnek tartották a nõk szavazati jogát is, illetve a nõk megfelelõ reprezentációját a törvényhozásban. A Feministák Egyesülete – nem egyedüliként – a kezdetektõl fogva fontosnak tartotta a kérdést: „Aki anyavédelemmel foglalkozik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy munkája tiszta feminizmus (…)”646 Glücklich Vilma kiemelte az összefogás szükségességét, a Feministák Egyesülete, vagyis „egyesületünk, mely új eszmék felvetésére és terjesztésére hivatott” vezetõ szerepét, valamint például az Országos Anyavédõ Egyesületet történt többszöri együttmûködést. „Mindig groteszk benyomást tesz a konzervatív körökre új eszmék harcosainak viselkedése; ki tudja, az aulikus fõurak körében nem ugyanígy beszéltek-e Kossuth Lajos és társainak mozgalmáról? De a fejlõdés kérlelhetetlen a maga haladásában, elsöpri maga elõtt az elõítéleteket s amikor valamely eszme gyõzedelmeskedik, sokszor azok verik a mellüket legnagyobb megelégedéssel, akik a harc kezdetén a legnagyobb ellenállást fejtették ki ellene.”647 Már 1905-bõl találunk egy, az állami gyermekmenhelyek országos felügyelõjétõl származó értesítést, melyben a Feministák Egyesületének pedagógiai tanfolyamát hívta meg a buda644 645 646 647
dr. Dirner Gusztáv: Feminizmus és anyavédelem. NT 1910/1. 3. Glücklich Vilma: Feminizmus és anyavédelem. NT 1910/2. 20. Glücklich Vilma: Feminizmus és anyavédelem. NT 1910/2. 21. Glücklich Vilma: Feminizmus és anyavédelem. NT 1910/2. 21.
209
209
pesti menhely intézetbe.648 A Nõ és a Társadalom mûködésének elsõ évében már érkezett megkeresés a Magyar Királyi Gyermekmenhely részérõl, melyben kérik Schwimmer Rózát, hogy az általuk küldött álláshirdetést, melyben másodorvost keresnek figyelemfelkeltõbb formában jelentesse meg.649 Általánosan elmondható, hogy Magyarország az 1900-as évek elején az általános- és gyermekhalandóságban kiemelkedõ arányokat ért el.650 Több szerzõ foglalkozott a gyermekek testi-lelki-szellemi állapotával, és az õket körülvevõ szûkebbtágabb társadalmi környezet hatásaival. Glücklich Vilma a gyermektanulmány egyik fontos kérdéseként értékelte a gyermekek nyilvános szereplésének megítélését, annak hatását a gyermekek lelkére.651 Strikerné Polányi Laura arra hívta fel a figyelmet, hogy nem volt megfelelõen megoldott a gyermekek nevelése 5–6 éves korban, az lenne a hatékony, ha a testiszellemi-fizikai területeket egyaránt fejlesztenék.652 A gyermekek védelme területén kiemelt problématerület volt a gyermekek tankötelezettségének be nem tartása, és ennek jogi úton való érvényesítése. Nagyon sok gyermek azért nem járt iskolába, mert nem volt megfelelõ számú tanár és tanító, valamint több iskola helyzete infrastrukturálisan sem volt kielégítõ. Mindemellett lényeges tényezõ volt a kivándorlás jelensége is és az olcsó, éppen ezért kívánatos és értékes 648 649 650
651 652
Az állami gyermekmenhelyek országos felügyelõje Schwimmer Rózának. Budapest, 1905. április 2. NYPL RSP Mss Col 6398 7. doboz. A Magyar Királyi Gyermekmenhely, Temesvár, Schwimmer Rózának. Temesvár, 1907. szeptember 4. NYPL RSP Mss Col 6398. 13. doboz. Bár Fáber Oszkár arra is rámutat, hogy Magyarországon nem léteztek megfelelõ, a társadalmi életre vonatkozó statisztikák. Fáber Oszkár: Statisztikai szilánkok. NT 1907/4. 58–59. Ugyanezt emeli ki Kunfi Zsigmond is. dr. Kunfi Zsigmond: Tankötelezettség és gyermekmunka. NT 1908/3. 38–39., 1908/4. 55–56. Szintén a nagy csecsemõhalandóságot tárgyalja: dr. Edelmann Menyhért: Az anya védelme. NT 1909/5. 65–66. Glücklich Vilma: Gyermekprodukciók. NT 1911/7. 115–116. Strikerné Polányi Laura: Néhány szó kisgyermekeinkrõl. NT 1911/9. 151.
210
210
gyermekmunka gyakorlata:653 „A gyermekmunka Magyarországon, ez is egy olyan fejezet mûvelõdéstörténetünkben, amely jobb ha megíratlan marad.”654 A gyermekmunka egyik legfõbb kiváltó oka az volt, hogy a szülõk nem tudtak megélni egy keresetbõl, ezt szükséges volt állami szinten rendezni. Nem volt megoldott a gyermekmenhelyek megfelelõ szakemberekkel való ellátottsága sem, éppen ezért dr. Szana Sándor a budapesti gyermekmenhely igazgató fõorvosa tanfolyamot szervezett, melyen körülbelül 150 fõ vett részt, leginkább óvónõk és tanítónõk. Az egy heten át tartó elméleti elõadásokat gyakorlat követte, melynek során a növendékeket a budapesti gyermekmenhely egyes telepeire küldték, ahol naponta 15–20 állami gondozott gyermeket voltak kötelesek meglátogatni.655 Megoszlottak voltak a vélemények a házasságon kívül született gyermek helyzete és a gyámság kérdésben is. 1909ben egy memorandumot nyújtottak be a belügyminisztériumnak, mely a házasságon kívül született gyermekek jogainak védelmét látta el.656 A memorandum eredményének értékelték, hogy létesült árvaszék Budapesten, ügyvédi szervezetek alakulnak, valamint a közvélemény figyelmét is egyre jobban sikerült a kérdés fontosságára irányítani. Ugyanakkor problémaként jelölték meg, hogy az állami gyermekmenhelyeken körülbelül 55000 gyermek volt, fele házasságon kívül szüle-
653 654 655 656
dr. Kunfi Zsigmond: Tankötelezettség és gyermekmunka. NT 1908/3. 38–39., 1908/4. 55–56. dr. Kunfi Zsigmond: Tankötelezettség és gyermekmunka. NT 1908/4. 56. dr. Ágoston Péterné: A gyermektelep – felügyelõnõi tanfolyam. NT 1906/6. 90–91. A memorandum címe: „Állami gyermekmenhely és a házasságon kívül született gyermek tartási igényének érvényesítése” dr. Engel Zsigmond: A magyar állam és a természetes apák. NT 1910/8. 135–136.
211
211
tett.657 Sok nõ egyszerûen nem is volt tudatában annak, hogy a gyermekének joga van a gyermekmenhelyhez. Szintén nem volt megoldott általánosságban az apák tartásdíj fizetése sem. Engel két évvel késõbb is, 1911-ben általános szociálpolitikai célként határozta meg a – leginkább az alsóbb néposztályokra jellemzõ, de mégis minden társadalmi osztályt érintõ – házasságon kívül született gyermek helyzetének rendezését: „A házasságon kívül született gyermek helyzetének igazi reformja jogi helyzetének a házasságon belül született gyermekével való egyenlõsítése.”658 Megoldatlannak látta a megfelelõ gyámok kijelölését is, hiszen leginkább a tapasztalatlanság és a tudatlanság jellemezte azokat, akiknek ezeket a feladatokat el kellett látniuk. A megoldást a – Budapesten már létezõ – pedagógiai és jogi végzettséggel egyaránt rendelkezõ hivatalos gyámok személyében látta, akiknek kettõs feladata a képviselet és a tartásdíj behajtása. A szerzõ két további személyt, egy jogi kérdésekben jártas szakértõt és egy bizalmi személyt is rendelne a hivatalos gyám mellé. A bizalmi személy státuszát tisztviselõi minõségben, fizetett munkaként csak tanult nõk tölthetnék be, akiknek van orvosi, jogi, pedagógiai tapasztalata. Frida Stéenhoff általános összefoglalását a házasságon kívüli gyermekek helyzetérõl 1912-ben közölte A Nõ és a Társadalom. A szerzõ szerint felületes és téves még 1912-ben is az a felfogás, mely szerint az anyaságot tisztelet övezi a társadalomban. Rámutatva arra, hogy különbözõ idõkben és országokban eltérõen értékelték az anyaságot, a korabeli „mûvelt Európa” meglátását így jellemzi: „az anyaság elkriminalizálódott”, hiszen egyértelmû megvetés sújtotta a törvénytelen 657
658
Évente körülbelül 70000 gyermek született házasságon kívül. A gyermekhalandóság a házasságon kívül született gyermekek esetében volt nagyobb. dr. Engel Zsigmond: A magyar állam és a természetes apák. NT 1910/8. 135–136. dr. Egel Zsigmond: A hivatalos gyámságról. NT 1911/2. 24–25.
212
212
anyaságot. Sikeresnek értékelte azt a törekvést, melynek az volt a célja, hogy a házasság legyen a nemi érintkezés egyetlen elfogadott formája. A nemi egyenlõtlenség, a nemek eltérõ társadalmi megítélése jól tetten érhetõ, hiszen mindezek mellett az álszent társadalom úgy tesz, mintha apaság nem volna lehetséges „házon kívül”.659 A gyermekkori bûnözéssel kapcsolatban az amerikai gyermektörvényszékek említõdik pozitív példaként, csakúgy, mint a családoknál való elhelyezés, a detention school-ok, vagy javítóintézetek. Hangsúlyos szerepet kapott a társadalmi környezet (alkoholista szülõk, rossz körülmények), melyek elõidézik ezt az állapotot.660 Schwimmer Róza – nemzetközi gyakorlat elemzése kapcsán – arra hívta fel a figyelmet, hogy gyermekvédelem és anyavédelem témakörét csak együtt lehet értelmezni.661 Eltértek az álláspontok abban a kérdésben, hogy az anyaság két funkciója közül (természetes és szociális) melyiket kell védeni, abban viszont egyetértettek a reformerek, hogy a védelmet mindenképpen intézményesen kell megoldani.662 Sem a házasságon kívül született gyermek védelme, sem pedig a sokgyerekes, házasságban élõ nõk védelme nem volt megoldott.663 Beszámoltak a lap hasábjain arról is, 1907 decemberétõl 1908 februárjáig rendezték meg a Magyarországi Nõegyesületek Szövetségének (MNSZ) ankétjét, melynek témája az anya659 660 661
662 663
Frida Stéenhoff: A törvénytelen anya és gyermek társadalmi állása. NT 1912/2. 22–25. Gyermektörvényszék. NT 1908/2. 28–29. Schwimmer Róza: Az anyaság védelme. NT 1908/5. 73–76. Ugyanerre hívta fel a figyelmet Edelmann Menyhért is. dr. Edelmann Menyhért: Az anya védelme. NT 1909/5. 65–66. Schwimmer Róza: Az anyaság védelme. NT 1908/5. 73–76. Edelmann úgy látta, hogy a nemrég alakult Országos Anyavédõ Egyesület jelenthetett megoldást a problémára. dr. Edelmann Menyhért: Az anya védelme. NT 1909/5. 65–66.
213
213
védelem volt. Annak ellenére, hogy egy rendkívül fontos társadalmi kérdésrõl volt szó – mely más országokban valódi társadalmi párbeszéd tárgya –, az ankét látogatottsága – eltekintve néhány orvostól és érdeklõdõtõl –, nagyon csekély volt. Ennek valószínûsíthetõen oka volt az MNSZ alacsony népszerûsége, illetve az anyavédelem megítélésének elhanyagolható volta. Legfontosabb feladatként a bábaügy rendezését és a gyermekágyi segély rendezését tartották, valamint határozatban mondták ki, hogy felesleges újabb magyarországi egyesület, melyet az anyaság védelmére hoznának létre, hiszen már van 800 mûködõ jótékonysági nõegylet.664 Többen hozzászóltak a gyermekágy kérdésköréhez is.665 Edelmann azt emelte ki, hogy sokan a gyermekágy lejárta után menhelyre mennek 8–9 hónapra, Galló Paula szükségesnek tartotta, hogy az anyáknak legyen lehetõségük arra, hogy szülés elõtt már három hónappal, utána pedig kilenc hétig nyugodt körülményeik legyenek. Megoldatlan volt azon szülõk helyzete is, akik nem rendelkeztek lakással. A bábaügyre általánosan jellemzõ volt a rossz körülmény, és a nem rendezett helyzet, holott egyrészt kereseti forrás, másrészt népjóléti szempontból is fontos területnek számított. A helyzeten nem javított az sem, hogy – a beszámolók szerint – gyakran elemi iskolát sem végeztek a bábák, sõt, analfabétákat is felvettek a bábaképzõkbe.666 Dirner Gusztáv, aki maga is tíz éve vett részt a bábaképzésben, a bábaképzés megújítása mellett harcolt. A legfontosabb, hogy a nõknek maguknak kell akarni, hogy a képzés színvonala emelkedjen, a változás – melynek legkívánatosabb eleme a képzettebb nõk jelenléte – csak így képzelhetõ el. 664 665 666
A nõszövetség anyavédelmi ankétje. NT 1908/3. 43–44. dr. Edelmann Menyhért: Az anya védelme. NT 1909/5. 65–66., Galló Paula: Anyaság és militarizmus. NT 1909/9. 152–155. dr. Dirner Gusztáv: Mûvelt nõk a bábapályán. NT 1908/5. 80–83.
214
214
Az 1913-as évben a Budapesten megrendezett nemzetközi választójogi kongresszus kapcsán Szirmai Oszkárné számolt be a résztvevõk gyermekvédelmi kirándulásáról, melynek keretében meglátogatták a nagyszalontai, nagyváradi és szegedi állami menhelyeket.667 Szintén 1913-ban Szirmai Oszkárné a gyermekvédelmi intézményt „nemzeti büszkeség”ként jellemezte.668 SZEXUÁLIS NEVELÉS ÉS HARC A PROSTITÚCIÓ ELLEN A nõk elleni elnyomás leginkább manifesztálódott megnyilvánulása a prostitúció vitájában, az alkoholellenes mozgalmakban, és a szexualitást övezõ vitákban érhetõ tetten. Susan Zimmermann értelmezésében a „szexuális kérdés” a századfordulós nõmozgalmak diskurzusában – mely a magyarországi tapasztalatokra és a nemzetközi nõmozgalomban folyó vitákra egyaránt támaszkodott – egyszerre jelentette a prostitúciót, a lánykereskedelmet, szexuális reformot, és a nemek közötti szexuális kapcsolat újraértelmezését.669 A „szexuális kérdést” elemezve Zimmermann bemutatja a magyar nõmozgalom két táborának mûködését: a hierarchikus struktúrákban gondolkodó integracionistákat és az individualista modernistákat.670 A kérdést az integracionisták erkölcsi problémának gondolták, míg a modernisták a társadalmi és gazdasági viszonyoknak a szerepét hangsúlyozták. A modernisták egyik 667 668 669 670
Szirmai Oszkárné: A kongresszus tagjainak gyermekvédelmi kirándulása. NT 1913/7–8. 131–133. Szirmai Oszkárné: A Feministák Egyesületének anya- és gyermekvédelmi mûködése. NT 1913/7–8. 138–139. Zimmermann, 1999c. Lásd részletesen a magyarországi mûvelõdési lehetõségeket tárgyaló fejezetben.
215
215
legfontosabb törekvése az volt, hogy kiküszöböljék a „gazdasági elemet” minden nem gazdasági jellegû viszonyból, mint például a házasság intézményében is. A Feministák Egyesülete szerint a nõk helyzetét alapvetõen határozta meg az, hogy sem jogilag, sem gazdaságilag és társadalmilag nem volt biztosítva a nõk egyéni szabadsága és egyenlõsége. E szerint az ideális nemek közötti kapcsolat tisztán eszmei – lelki – testi, vagyis mentes minden gazdasági és társadalmi kötöttségtõl. Más országokkal összehasonlítva a magyarországi nõmozgalomban a „szexuális kérdéssel” kapcsolatos kommunikációt leginkább az óvatosság jellemezte, annak ellenére, hogy a modernistákhoz tartozó Feministák Egyesülete számára az egyik legfontosabb kérdést jelentette.671 Ezt Zimmermann elsõsorban stratégiai-taktikai megfontolásokkal magyarázza, ami az ellenséges és támadó közvélekedés és fogadtatás nyomán alakult ki.672 Ellentétben az integracionistákkal, akik elutasították a szexuális reformot, a Feministák Egyesülete abban látta a problémák megoldását, ám gyakorlati tevékenységében ez kevéssé jelent meg. Ezt jelezte, hogy lassan a szexuális felvilágosítás kérdése is lekerült a napirendrõl, 1907 után az egyesület csak érintõlegesen foglalkozott a kérdéssel, figyelme a prostitúció felé fordult. Az integracionisták kommunikációjukban nem törekedtek arra, hogy a „szexuális kérdést” társadalmi párbeszéd részévé tegyék. Mindemellett nem kérdõjelezték meg az „alapvetõ” erkölcsi normákat és berendezkedéseket, köztük a házasság intézményét sem. A „szexuális
671
672
Ez a megközelítés szemben állt a Feministák Egyesülete által képviselt irányvonallal, mely teret biztosított a radikálisnak minõsített témáknak is. Zimmermann, 1999c. Zimmermann ezt egy példával magyarázza: a Feministák Egyesületének felvilágosító sorozatát hozza példaként, melynek témája a szexuális felvilágosítás, a nõi egészség és a higiénia volt. Zimmermann, 1999c.
216
216
kérdést” erkölcsi kérdésként kezelték, megoldását az úgynevezett patronage mozgalomban látták.673 A viták középpontjában a reglementáció intézménye állott, mely szerint nem tiltották, hanem megtûrték a prostitúciót.674 Vagyis, akik prostituáltként akartak dolgozni, be kellett magukat jegyeztetni a hatóságoknál, Budapesten pedig a rendõrségen,675 és rendszeresen kellett orvosi vizsgálatra járniuk. Az évek múlásával a rendõrség Budapesten egyre inkább célként fogalmazta meg a prostitúció felszámolását, melynek elõsegítése érdekében rendszeresen folytattak ellenõrzéseket közterületen, és igazoltatták a „gyanús” nõket. Az õrizetbe vett nõket pedig megpróbálták rávenni orvosi vizsgálatra. Zimmermann értékelésében a korabeli nõmozgalmak diskurzusában a prostitúció témája kevésbé számított provokatívnak, mint a minden népiskolai tanulóra kiterjedõ szexuális felvilágosítás kérdése.676 A prostituáltak „mások” voltak, akiknek az életmódját sem a „hagyományos” erkölccsel, sem pedig a szexuális reform által kivívott erkölcsi renddel nem tudták összeegyeztetni. Szükséges megkülönböztetés volt a „más” fenyegetõ kategóriájának kijelölése, mely fontos hatóereje volt a nõmozgalom reformtörekvéseinek. Látszólag ellentmondásosan, de a fenyegetõ „másság” mellett létezett a megvédendõ nõk szere673
674
675 676
A patronage munkásnõk, cselédek, kiskorú lányok körében végzett védõ-gondozó tevékenység. Céljuk az volt, hogy minél több nõt „mentsenek át” a „hagyományos” asszonyi életbe. Zimmermann kiemeli, hogy a reglementáció eltörlése nem lett volna kizárólagos megoldás a fennálló helyzetre, hiszen a két nem viselkedését eltérõ szabályok határozták meg, a nemek közötti kapcsolat továbbra is hierarchikus lett volna, illetve a szexualitás területén továbbra is meghatározóak lettek volna a piaci-, és csereviszonyok. Az abolíció nem jelentett megoldást, ehelyett gazdasági függetlenség és új nemi erkölcs kialakítása volt a hatékony út. Lásd a Mellékletben az 5. képet. Zimmermann, 1999c.
217
217
pe is, melyek párhuzamosan mûködtek egymás mellett. Cél az volt, hogy a prostitúciót eltüntessék a társadalomból. Az integracionisták célja az volt, hogy az erkölcsi normák, melyek a nõkre érvényesek voltak, a férfiakra is legyenek érvényesek, a modernisták viszont meg akarták szüntetni a kettõs erkölcsöt, és egy újabb, plurálisabb erkölcs kialakítását célozták meg. A nõmozgalom figyelme 1906 után fordult jelentõs mértékben a prostitúció témaköre felé, köszönhetõen két momentumnak,677 majd az 1909-as év, az újabb budapesti prostitúciós rendelet volt az újabb mérföldkõ, mely után az integracionisták vállaltak nagyobb szerepet a kérdésben. Az 1907hez kötõdõ két fontos esemény egyike Kathe Schirmacher budapesti látogatása volt,678 a másik pedig a budapesti prostitúciós rendelet hatósági reformtervezetének vitája. Az 1909-as rendelet lehetõvé tette, hogy a nõegyletek képviselõi a rendõrséggel együttmûködjenek, illetve 1911 után megvalósul-
677
678
Zimmermann részletesen tárgyalja a két okot, ami elõidézhette ezt az érdeklõdést, aminek hatására tulajdonképpen a MNSZ és a FE elérkezettnek látta az idõt a prostitúció elleni politikai úton történõ fellépések kidolgozására. Arra is felhívja a figyelmet a szerzõ, hogy – e két fontos esemény ellenére – nem alakult ki az 1906-os évet követõen mozgalom a prostitúció ellen Magyarországon. Zimmermann, 1999c. Schirmacher budapesti látogatását megelõzõen Schwimmer Róza kérdést intézett az Országos Védõ Egyesület a Nemi Betegségek ellen nevû egyesülethez, hogy tarthatna-e Schirmacher náluk elõadást, amire nemleges választ kapott, elsõsorban az egyesület kötött programja miatt. Országos Védõ Egyesület a Nemi Betegségek ellen Schwimmer Rózának. Budapest, 1906. NYPL RSP Mss Col 6398. 10. doboz. Késõbb, az egyesület keretében ugyanabban az évben, 1907-ben tartott elõadást például Salgó Jakab egyetemi magántanár A nemi betegségek okozta idegbántalmakról címmel. Mellerné Miskolczy Eugénia levele: Országos Védõ Egyesület a Nemi Betegségek ellen. Meghívó 1907. március 11-re. NYPL RSP Mss Col 6398. 11. doboz.
218
218
hatott a kórházban ápolt nemi beteg nõk látogatása is.679 A MNSZ figyelme ebben az idõben fordult a leánykereskedelem és az ifjúságvédelem felé. A prostitúció kérdésköre A Nõ és a Társadalom címû folyóiratban mindösszesen tíz írást jelentett mûködésének hét éve során, és ezek is – adódóan abból, hogy a Feministák Egyesületének hivatalos lapja volt – a modernista nézetet képviselték.680 Már a folyóirat kezdeti éveiben foglalkoztak a kérdéskörrel,681 Schwimmer Róza például a magyar nõk külföldi megítélését tárgyalta írásában, és arra mutatott rá, hogy a prostitúció köztudott Budapestrõl.682 A nõi bûnök két csoportját különítette el Szász Zoltán cikkében: a felsõbb társadalmi osztályokra jellemzõnek tartotta házasságtörést, és az alsóbb néposztályokra a prostitúciót: „A tisztességes nõ a ma uralkodó felfogás szerint a nemileg feddhetetlen, a házasságon kívül nemi életet nem élõ nõ.”683 Szász írása jól példázza a mind a két nemre azonosan érvényesülõ erkölcs szükségességét, a plurálisabb és szabadabb új társadalmi rend kialakulásának lehetõségét: 679
680
681
682 683
1913-ban beterjesztettek egy közgyûlési indítványt a belügyminiszterhez, melynek keretében követelték a bordélyházak betiltását. Zimmermann, 1999c. Ezek közül több írás más kategóriákba is beletartozott, vagy nem kifejezetten és kizárólag a prostitúció volt az egyetlen témájuk. Lásd például: Irinyi J.: Nõk a kriminalitásban. NT 1907/7. 120–121., Verai Béla: A magyar falu sexuális életéhez. NT 1910/6. 90–91. Már a folyóirat indulása elõtt kiemelt terület volt a prostitúció. A Társadalomtudományi Társaság 1904-ben nyílt levelet írt Schwimmer Rózának, melyben felkérték, hogy tanulmányozza a prostitúció kérdéskörét, valamit kérték a hatóságokat, hogy legyenek Schwimmer Róza segítségére. Nyílt ajánlólevél Schwimmer Rózának a Társadalomtudományi Társaságtól. Aláíró: Jászi Oszkár. Budapest, 1904. március 13. NYPL RSP Mss Col 5. doboz. B-Schwimmer Róza: A magyar asszony híre. NT 1907/3. 40–41. Szász Zoltán: A nõi becsület. NT 1907/1. 5–6.
219
219
„Ép ezért nem a törvények szigorítása, nem a közfelfogás ú. n. nemesbülése fogja a nõi becsületet mai szegényes, szûkkörû állapotából kiemelni, hanem magának az egész nõi nemnek gazdasági és ebbõl folyó erkölcsi és szellemi felszabadulása. Ha majd a nõ mûködési köre túlszélesül a családi élet, a nemi érzések keretein, s tudni fogja a férfi mûködési körét, akkor majd a nõi becsület is elveszti sajátos nemi jellegét s némi mellékes elemeitõl eltekintve, azonos lesz a férfibecsülettel. S ez a fejlõdés, mely mindenféle kettõs morált meg fog szüntetni, elõ fogja idézni azt is, hogy a nõi becsület, mely ma inkább csak hirnév, igazi becsületté fog emelkedni.”684 Mellerné Miskolczy Eugénia egy olyan fiatal lány esetérõl adott hírt, akit prostitúcióval vádoltak meg, annak ellenére, hogy tiszta volt. Mellerné szerint ez egyáltalán azért történhetett meg, mert általánosan létezõ jelenség volt maga a prostitúció: „A míg rendõrileg engedélyezett, privilegiumos, reglementált prostituáltak vannak, ilyen botrányos esetek, fel-lázító meghurcoltatások mindig lesznek.”685 Felicitas Buchner írása az abolícionista mozgalmat a következõképpen értékelte: „hatalmas kultúrtényezõ, eleven hajtóerõ a kultúrmozgalmak sorában”.686 Hangsúlyozta, hogy mind a két nem számára ugyanazokat az erkölcsi elveket kell érvényesnek elfogadni, meg kell szüntetni a nyilvános bordélyházakat, és a prostitúció hivatalos szabályozását el kell törölni. Ennek oka, hogy a prostitúció nem fér meg a modern kultúrállam eszméjével, és egyszerre jelentette mind a két nem lealacsonyítását.687 Ugyanakkor egy másik szerzõ, Dr. Robert Michels ha684 685 686 687
Szász Zoltán: A nõi becsület. NT 1907/1. 6. Mellerné Miskolczy Eugénia: Az erkölcsrendészet. NT 1907/8. 137. Felicitas Buchner (Genf): A nemzetközi abolícionista föderáció. NT 1908/2. 23. Felicitas Buchner (Genf): A nemzetközi abolícionista föderáció. NT 1908/2. 23–24.
220
220
sonló következtetésre jutott, amikor is a két társadalmi réteg között vont párhuzamot: „a prostituáltak. õk felelnek meg a proletariátusban a középosztálybeli vénlánynak.”688 Rámutatott, hogy elsõsorban anyagi okai lehetnek annak, hogy a nõk a prostitúciót választják/kénytelenek választani. Az 1909-es budapesti prostitúciós rendelet kapcsán fogalmazódott meg a kritika, hogy a szabályozásban a nõket semmi sem védte, az kizárólag a férfiak érdekében született, az õ szempontjaikat és érdekeiket vette figyelembe.689 Negatívumként emelte ki a szerzõ, hogy a rendõrség lett a rendelet szerint a szemérmesség bírája, és ha valamelyik nõ szemérmesebben ûzte a foglalkozást, akkor kaphatott magasabb rendû igazolványt. A kérdéskörrel foglalkozó utolsó írások egyikeként Carrie Chapman Catt, a nemzetközi nõmozgalom egyik vezetõ személyisége a budapesti 1913-as nemzetközi kongresszus kapcsán kérte a kongresszust, hogy kérjék fel a képviselt országok kormányait, hogy tanulmányozzák a prostitúció okait. Lényeges szempontként fogalmazta meg a nemzetközi szintû tanulmányozás szükségességét, és azt, hogy a bizottságokban kapjanak szerepet nõk is. Legáltalánosabban megfogalmazott célt a prostitúció megszüntetésében látta, melyhez a legfontosabb eszköz a választójog volt: „Ez a kérdés még általánosabb, még nemzetközibb, mint a választójog kérdése, mert világszerte ezen alapszik a nõ elnyomatása, és nem nyugodhatunk, amíg meg nem szüntetjük.”690 Külön csoportot alkotnak a szexuális neveléssel, testi neveléssel, és nemi felvilágosítással foglalkozó írások a folyó-
688 689 690
Dr. Robert Michels (Turin): A prostituált, mint a proletariátus „vénlánya”. NT 1909/3. 33. N.N.: A szabadalmazott erkölcstelenség. NT 1909/9. 150–152. Carrie Chapman Catt: A leánykereskedés. NT 1913/9. 153.
221
221
iratban.691 Glücklich Vilma Maria Lischnewska 1907-es budapesti elõadása kapcsán felvázolta az elõadó tervét, mely szerint a nemi felvilágosítást az iskolában a természetrajz keretében tartotta megvalósítandónak.692 Részletesen beszámolt az elõadásról, melynek tartalmát a napi sajtó is részletesen közölte. A Feministák Egyesületének terve az volt, hogy pedagógusokat és orvosokat hív össze vitaértekezletre, melynek során megpróbálnák eloszlatni számos félreértést is, mint ahogy azt az elõadó is tette.693 Glücklich arra is felhívta a figyelmet, hogy FE mellett a Középiskolai Tanáregyesület és a Nemi betegségek elleni védõegyesület is foglalkozott a kérdéssel. Egy másik írásában, egy külföldi, e témában rendezett kongresszus kapcsán mutatott rá a kongresszus legfontosabb üzenetére, mely szerint a legfontosabb feladat a szülõknek és
691
692 693
Érdekes, hogy számszerûsítve közel kétszer annyi írás foglalkozik a szexuális nevelés/testi nevelés/nemi felvilágosítás témakörével mint a prostitúcióval, annak ellenére, hogy 1907 után a szakirodalom szerint a Feministák Egyesülete csak érintõlegesen foglalkozott a szexuális felvilágosítás ügyével, érdeklõdése a prostitúció felé fordult. Ezt jelzi, hogy A Nõ és a Társadalom folyóiratban 1907-ben egy pályázatot írtak ki a szexuális felvilágosítás témakörében, melyre összesen kettõ mû érkezett, melyek közül egyet sem találtak megfelelõnek. NT 1907/4. 51. Zimmermann, 1999c. A konkrétan a kérdéssel foglalkozó cikkek mellett találhatunk hosszabb könyvismertetéseket is: Frank Wedekind: A tavasz ébredése. Ismerteti: Ignotus. NT 1907/3. 36–38., illetve külföldi gyakorlatot bemutató írásokat: Gyakorlati kísérletezések az ifjúság szexuál-ethikai felvilágosítása terén. Majna Melletti Frankfurtban. NT 1907/4. 57–58., Glücklich Vilma: Sexuális nevelés. NT 1907/6. 105–108., vagy akár az egyház szerepérõl a gyónások során: Daisy Minor: Liguori Szent Alfonz valláserkölcstana. NT 1908/3. 37–38. Találhatunk filozofikus írásokat: Bernard Shaw: Az álszeméremrõl. NT 1908/4. 62. Glücklich Vilma: Gyermekek nemi felvilágosítása. NT 1907/3. 43–44. Ilyen félreértés volt például, hogy a korai felvilágosítás csak felkelti a gyerekek nemi vágyát. Ugyanerre mutat rá: Bhear-Shrainka Fanny: Fogalmaink nemi életérõl. NT 1909/7. 119.
222
222
a tanítóknak a felkészítése a feladatra.694 Buday Dezsõ fogalmazta meg a folyóirat hasábjain 1907-ben, hogy a koedukáció és nemi felvilágosítás ügyében azonnali lépések szükségesek, ellentétben a választójog, abolícionizmus, lánykereskedés megszüntetésével, melyekre könnyen mondható, hogy még messzi célok, utópiák.: „A koedukáció az, amit holnap el lehet kezdeni és az, amit alulról el lehet kezdeni.”695 A szerzõ meglátásában a koedukációval a polgári gondolkodás inkább azonosulni tud, ezt pedig automatikusan követné a szexuális felvilágosítás. Hasonló véleményt fogalmazott meg Demény Ottóné Peisner Ella is, amikor a nemi felvilágosítást és a koedukáció kérdését egyszerre tárgyalta.696 A koedukációt csak távlati célként tudta elképzelni Bhear-Shrainka Fanny, ellentétben a szexuális felvilágosítás kérdésével, melyet egyértelmûen a szülõk feladatának gondolt.697 1908-ban adtak hírt a „szexuálpedagógiai szaktanácskozmányról”, melyet a Nemi betegségek ellen védõ egyesület kezdeményezett.698 A tanácskozás két fõ kérdés köré rendezõdött: Szükséges-e szexuális felvilágosítás? Hogyan valósítható meg? A kérdések kapcsán rengeteg gondolkodó és szakember kifejtette a nézeteit, többek között Kemény Ferenc, dr. Schwarz Artúr, Glücklich Vilma, Szirmai Oszkárné.699 A hozzászólók abban megegyeztek, hogy a szülõ és iskola feladata a szexuális felvilágosítás. Ezt leghatékonyabban úgy 694 695 696
697 698 699
Írásában részletesen bemutatta a kongresszus témáit, fõbb kérdéseit és megállapításait. Glücklich Vilma: Szexuális nevelés. NT 1907/6. 105–108. Buday Dezsõ: A sexuális ethika legsürgõsebb feladatai. NT 1907/10. 165. A szerzõ szintén a szülõk és az iskola feladatának tartja a nemi felvilágosítás megszervezését. Demény Ottóné-Pesiner Ella: Nemi felvilágosítás és koedukáció. NT 1908/9. 150–151. Bhear-Shrainka Fanny: Fogalmaink nemi életérõl. NT 1909/7. 119. Szexuálpedagógiai szaktanácskozmány. NT 1908/3. 45–47. A hozzászólók neveinek teljes listájáért lásd: Szexuálpedagógiai szaktanácskozmány. NT 1908/3. 45–47.
223
223
lehet elérni a vélemények szerint, ha mindez az iskolai tananyag részeként valósul meg, illetve, ha az Anyák Iskolájának programjába is beleágyazódna. Érdekes megközelítését adja a kérdésnek Pogány Paula 1908-ban íródott tanulmányaiban, melyben a társadalomban a testtel kapcsolatos ellentmondásokat elemezte:700 „A férfiak erõs testi vagy szellemi munka után romlott levegõjû kávéházakban, mulató helyeken pihenik ki a nap fáradalmait. A nõk a családi tûzhely mellõl egy-két órára kiszabadulva, magassarkú, szûk cipõkben, a legújabb »sikkes« francia, vagy »hygiénikus« angol fûzõbe szorítva, szûk és hosszú ruhákban, nehéz kalapokban »mozognak« a jó ízléssel és helyes szépségérzékkel bíró emberek õszinte kétségbeesésére.”701 A szerzõ szerint a társadalmi életet meghatározó emberek, mûvészek, orvosok és pedagógusok cselekszenek gyakran az ellen, amit hirdetnek. Általános „népbetegségként” fogalmazta meg, hogy a korabeli gyerekek nem sportolnak eleget, és a lányok, ha sportolnak is, azt is fûzõbe teszik. Ennek eredményeként a nõk nem lehetnek szépek, kitartók és egészségesek. Pogány – a nõi test torna útján való fejlesztésének nemzetközi irodalma alapján – a testgyakorlást szorgalmazta, melynek során az összes izom fejlesztésére hangsúly helyezõdik. „Pedig lehetnénk szépek, erõsek, karcsúak, egészségesek, rugalmasak, sõt mozdulataink is kecsesek lehetnének, ha annak a megértésére jutnánk, hogy az izmokat nem mint a természet által reánk rótt terhet kell cipelnünk, hanem mint szervezetünk fontos tényezõit, rendszeres, megfelelõ munkával kell hivatásukra alkalmassá tennünk.”702
700 701 702
Pogány Paula: A test kultúrája. NT 1908/4. 62–63., 1908/5. 77–78. Pogány Paula: A test kultúrája. NT 1908/4. 63. Pogány Paula: A test kultúrája. NT 1908/5. 77.
224
224
Pogány Paula az egyedüli tornázás helyett inkább a csoportban történõ testgyakorlást ajánlotta a nõknek, mely kitartóbbá tehette õket. Szintén a test kultúrájával, a test ápolásával és a testi neveléssel foglalkozott Ella Berger írásában.703 Megállapításában a korabeli társadalmakban a test kultúrája nem számított fontos szükségletnek, leginkább luxusnak tekintették, melynek eredményeképpen a testi nevelés teljesen elhanyagolt területnek számított, holott a munkavégzéshez is elengedhetetlen volt az egészséges test. Konkrét gyakorlati tanácsokat is megfogalmazott a szerzõ, mely szerint a hatékony idõbeosztás, a hozzáálláson való javítás nagyban hozzájárulhatna a kérdés megvalósításához. Hermanné Ludvig Blanka is hiányként jelölte meg a nemi felvilágosítást és a test elhanyagoltságát a lányok és nõk körében. „Már most gondoljuk csak el, micsoda piszkos és alacsony fokon álló nevelés az, amely mindent, ami emberi, ami testünkkel, önmagunkkal összefügg, szégyenletessé, eltitkolni valóvá tesz elõttünk.”704 Az egészségtelen testek és lelkek javítása érdekében szükségesnek találta, hogy a nemi felvilágosítást korán elkezdjék, illetve, hogy a társadalom megszabaduljon a felesleges, álszemérmes berögzõdésektõl: „S csakugyan szebb és tökéletesebb formákat mint az emberi testen, finomabb vonásokat mint egy nõi akton, az erõ és akarat, az öntudatosság teljesebb kifejezését, mint ép, normális férfiú alakján, nem találhatunk sehol.”705
703 704 705
Ella Berger (Berlin): Hogyan ápolja testét a dolgozó nõ. NT 1909/10. 170–172. Hermanné Ludvig Blanka: Szemérem és álszemérem. NT 1910/8. 31. Hermanné Ludvig Blanka: Szemérem és álszemérem. NT 1910/8. 31.
225
225
A testet és a lelket ölõ társadalmi gyakorlatok közé tartozott – a párbajellenes mozgalom mellett706 – az alkoholellenes mozgalom témakörében született tanulmányok.707 A téma egyik legelsõ szerzõje Stein Fülöp, aki számos önálló mûvet is publikált a területen.708 Stein A Nõ és a Társadalomban megjelent cikkében a XI. nemzetközi alkoholizmus elleni kongresszust tárgyalta.709 Meglátásában a kongresszus létezése megfelelõ bizonyíték volt arra nézve, hogy a nõk milyen nagy arányú pozitív kultúrmunkát képesek végezni a társadalomban. Elsõsorban népjóléti és népegészségügyi okok miatt a nõk kötelességének tartotta Stein, hogy szerepet vállaljanak az absztinens mozgalomban: „Az abstinenseknek foglalkozniuk kell a nõmozgalommal, mert csak a nõk egyenjogosítása, elsõsorban a nõk választói joga hozza meg az alkoholellenes állami intézkedésekhez szükséges többséget.”710 A nõk társadalmi munkája mellett a kongresszus elõadói az iskola szerepét tartották fon706
707
708
709 710
A párbajellenes mozgalom nem volt kiemelt területe a nõmozgalmi törekvéseknek, mégis megjelent a háború témakörén belül. Magyarországon 1903-ban alakult meg az Országos Párbajellenes Szövetség, akkor Rakovszky István elnökletével. A szövetségen belül mûködött nõi bizottság is. Országos Párbajellenes Szövetség felhívása. Budapest, 1906. március 20. NYPL RSP Mss Col 6398. 9. doboz. Országos Párbejellenes Szövetség felhívása. Budapest, 1908. NYPL RSP Mss Col 14. doboz. A két dokumentumot lásd a Mellékletben (8. és 9. kép). Az alkoholellenes mozgalom végrehajtó bizottságának egy 1906-os rendezvényén az egyik tanulmány szerzõje is szerepelt. Alkoholellenes mozgalom végrehajtó bizottsága meghívója az Alkoholellenes gyûlésre. 1906. január 21. NYPL RSP Mss Col 6398 8. doboz. Lásd a Mellékletekben. Stein Fülöp: Az alkoholizmus ellen való védekezés hazánkban. Budapest, 1901.,Stein Fülöp: Az alkohol. Budapest, 1906., Stein Fülöp: Az alkoholkérdés mai állásáról. (évszám nélkül), Stein Fülöp: Az iszákosság és annak leküzdése. (évszám nélkül) Stein Fülöp: Az alkoholizmus elleni XI. nemzetközi kongresszus. NT 1907/10. 167–168. Stein Fülöp: Az alkoholizmus elleni XI. nemzetközi kongresszus. NT 1907/10. 167.
226
226
tosnak. Jászai Mari – az alkoholellenes mozgalom egyik fõ harcosa711 – a pálinka káros hatásairól közölt egy hosszabb tanulmányt, melyben a mûvelt emberek fontosságát és társadalom alakító szerepét hangsúlyozta a mozgalomban.712 Az alkoholellenes mozgalom létjogosultságát nem csak a faj és a nemzet védelmezésében látta, de ugyanilyen fontos szerepet tulajdonított az egészség megõrzésének is. Bartha Mason az alkoholproblémát más társadalmi problémákkal összefüggésben tárgyalta, mint például a munkanélküliség, a lakásnyomor, az elégtelen táplálkozás, az erkölcstelenség, a különbözõ betegségek, vagy a gyerekekkel való kegyetlenségek.713 Egyértelmûen állami, törvények útján való szabályozást tartotta csak megoldásnak, melyhez elengedhetetlennek gondolta a nõk választójogát éppen azért, hogy õk maguk is részesei lehessenek a politikai nyomásgyakorlásnak, hallathassák hangjukat. Külföldi példák alapján bizonyítja be a szerzõ,714 hogy azokban az országokban, ahol már megvalósult a nõk választójoga, ott az támogatólag hatott az antialkoholista mozgalomra is.
711
712 713 714
Jászai Mari a Magyar Absztinens Nõk Országos Egyesületének volt az elnöke. Tea szelvény a Magyar Absztinens Nõk Országos Egyesületének összejövetelére. 1910. január 27. NYPL RSP Mss Col 6398 22. doboz. Lásd a Mellékletben a 6. képet. Jászai Mari: Az emberirtó. NT 1908/6. 100–103. Bertha Mason: A nõk választójogának szerepe az alkohol elleni küzdelemben. NT 1913/12. 202–204. Szintén külföldi jó gyakorlatot mutat be: Grossmann Janka: Nemzetközi absztinens nõk világszövetsége. NT 1907/6. 103–104.
227
227
228
ÖSSZEFOGLALÁS
Bár viszonylag jelentõs számú, a nõk dualizmus kori oktatásának, nevelésének és mûvelõdésének történetét elemzõ mû született Magyarországon, mégis számtalan feltáratlan terület és forrás várat még magára. Jogosan merülhet fel az a kérdés is, hogy a gender studies elméleti és módszertani alapvetései, a gender-szemlélet hogyan és milyen módon vetette meg a lábát a neveléstudományokban Magyarországon. A társadalmi nem szóhasználat valóban jelenti-e a kritikus reflexiót a tudományterületen született elméletekre és módszertanokra, vagy kizárólag azt jelenti, hogy az elemzés nõkre fókuszál? Munkámban alapvetõnek tekintettem az elsõ megközelítést, vagyis egy olyan definíciót, mely – leginkább Joan Scott megközelítésére alapozva – minimum két jelentést hordoz magában. Egyfelõl a nemek közötti különbségeken alapuló társadalmi kapcsolatok egyik alkotóeleme, másrészt pedig a hatalom elsõdleges jelölési módja. Egy olyan kategória, mely mindig a többi identitás-komponenssel – mint faj, etnicitás, kor, társadalmi osztály, földrajzi elhelyezkedés, szexuális orientáció – együtt értelmezendõ. A társadalmi nemet mint elemzési kategóriát integráló kutatásokat, az elemzési kategória hátteréül és alapjául szolgáló elméleti és módszertani munkákat is a munka részének tekintõ kutatásokat inkább tekintem szemléletmódnak, mint csupán egy olyan elemnek, amelyen keresztül egy-egy adott problémát vizsgálni kell. A magyarországi szakirodalom még adós azzal, hogy megvizsgálja, hogy a társadalmi nem manapság a társadalom229
229
tudományokban egyre inkább elterjedt, és kötelezõen megemlítõ kategóriáját „használó” írások valójában milyen nézõpontokból íródtak. Vagyis, hol tart a gender studies intézményesülése nem csak mint „önálló tudományterület”, hanem mint a társadalom és humán tudományokban is alkalmazott nézõpont. Kutatásomban a 19–20. századforduló egyik legjelentõsebb mozgalmának, a feminista nõmozgalom folyóiratában megjelent írásain keresztül vázoltam fel egyrészt az írásokon keresztül megjelenõ önreprezentációt, másfelõl pedig azokat a kérdéseket és problématerületeket, melyek kiemelt jelentõségûek voltak nem csak a feminista nõmozgalom, de a többi nõemancipációs mozgalom szempontjából is. A Nõ és a Társadalom címû folyóirat 1907-ben indult el, egy olyan reformmozgalom keretében és érdekében, mely összekapcsolódva a nemzetközi szinten zajló mozgalmakkal széleskörûen és eredményesen küzdött a nõk jogaiért. Annak a felismerésnek az eredményeként született, mely kimondta, hogy a „nõk” csak összefogással érhetnek el eredményt, és csakis akkor, ha öntudatra ébredésük megtörtént, vagyis tudatában vannak a megoldandó kérdéseknek. A Nõ és a Társadalom tehát a célból keletkezett, hogy ezeknek a folyamatoknak aktív eszköze és platformja legyen. Nem feltétlenül kaphatunk arra a kérdésre választ, hogy valóban „minden” nõ nézõpontját és érdekeit megjelenítette-e a lap és a mozgalom. A kérdés tisztázásához célszerû különválasztani egyrészt a megfogalmazott és kívánt célokat, és azt, ami valóságosan meg is valósult. A folyóirat elemzése és a kapcsolódó, elsõdleges források vizsgálata kapcsán az megállapítható, hogy a magyarországi nõmozgalom részese volt a nemzetközi nõmozgalom történéseinek, azokról viszonylag korán és gyorsan értesült, és adott is hírt a folyóiratban. Az is megfogalmazható, hogy a folyóiratban arra törekedtek, hogy öntudatra ébresszék azokat a rétegeket is, akik 230
230
– Szapor Judith megfogalmazásával élve – nem voltak részesei a korabeli „mainstream” feminista mozgalomnak. A feminista mozgalom nem csak arra törekedett, hogy harcoljon a nõk – megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetébõl adódó – folyamatosan változó érdekeiért, de egy új, alternatív közszféra megteremtésén is fáradozott. Kétféle módon fogalmazták meg az érveket, melyeket kontextusnak és érdekeiknek megfelelõen használtak is. Az egyik a hasonlóság alapján érvelt, a másik a különbözõség alapján. Szintén kérdés, hogy egyáltalán tekinthetünk-e a nõkre mint egységes és homogén entitásra, mely csoportnak önálló és különálló érdekei és céljai vannak? Vagy olyan csoportként értelmezõdnek, melyre a sokszínûség és különbözõség a jellemzõ, és nem találunk olyan egységes rendezõelvet, mely szerint külön csoportot alkothatnának? A kérdés filozófiainak tûnhet, de komoly gyakorlati konzekvenciái vannak. Philippa Levine fogalmazta meg azt, hogy a gender-szemléletû kutatások mindig politikaiak, hiszen folyamatos kérdésfeltevésre és kritikai felülvizsgálatra ösztönöznek. Ahogy az összegzõ részbõl látható ezen tanulmányban is fogalmazódtak meg újabb kérdések, vagy a kezdeti kérdésekre – az alkotó szubjektum-pozíciójából adódóan – nem adható egyértelmû válasz. A Nõ és a Társadalom vizsgálata egy kis lépés, mellyel tisztázottabb, de ugyanakkor esetenként kevésbé egyértelmû képet kaphatunk a korabeli nõk lehetõségeirõl, akaratáról, céljairól. Ha egyáltalán ezek értelmezhetõek így, ebben a formában közösként.
231
231
232
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönöm Fehér Katalin professzor asszonynak, mentoromnak és alkotótársamnak, hogy tizennégy éve folyamatosan kritikus, megerõsítõ és vigyázó pillantásokkal kíséri lépteimet kutatói pályámon, melynek egyik fontos mérföldköve ez az elkészült kötet. Az alapkutatások és a tudományosság szigorú kritériumai mellett való elkötelezõdésem nagy részben a hosszú évek alatt folytatott közös inspiráló beszélgetéseink, vitáink és együttes munkáink alatt formálódott. Köszönöm Szabolcs Éva professzor asszonynak, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézet igazgatójának a bátorítást és szakmai segítséget, mely alapvetõ volt ennek a kutatásnak és könyvnek a létrejöttéhez. Köszönöm Sz. Molnár Anna tanszékvezetõ asszonynak a nagyon pozitív szakmai támogató közeget és a biztatást kutatásom folytatásához. Gazda István professzor úrnak, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatójának a kötet megjelentetéséhez nyújtott rengeteg szakmai és emberi segítséget. Sok köszönettel tartozom a New York Public Library Manuscripts and Archives Division levéltárosainak. Köszönet illeti andragógia szakos hallgatóimat, akiknek tudományos eredményei folyamatosan megerõsítenek kutatói-oktatói hitvallásomban. A kutatást és a kötet megszületését a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Posztdoktori Kutatási Ösztöndíja tette lehetõvé.
233
233
234
BIBLIOGRÁFIA
ELSÕFOKÚ FORRÁSOK Rosa Schwimmer papers. Manuscripts and Archives Division. The New York Public Library. Astor, Lenox, and Tilden Foundations, USA. Mss Col 6398. (a szövegben: NYPL RSP Mss COL 6398) Rosika Schwimmer papers 1914–1937. Hoover Institution Archives. Stanford University. Stanford, USA Rosika Schwimmer papers, 1917–1989. Swarthmore College Peace Collection. Swarthmore, USA Feminista Levéltár. Magyar Országos Levéltár (Budapest) P999. (a szövegben: MOL P999) A Nõ és a Társadalom (periodika) (a szövegben: NT)
MÁSODFOKÚ FORRÁSOK Abraham, Taisha: Introducing Postcolonial Theories. Issues and debates. Delhi, Macmillan India, 2007. Anderson, Benedict: Imagined communities. Reflections on the origins and spread of nationalism. London, Verso, 1991. Anderson, Benedict: Képzelt közösségek. Ford.: Sisák Gábor. In: Nacionalizmuselméletek. Szerk.: Kántor Zoltán. Bp., Rejtjel, 2004. 79–108. Anthias, Floya – Nira Yuval Davies: Contextualizing feminism – gender, ethnicity and class divisions. = Feminist Review 1983 (1): 62–75. Anthias, Floya – Nira Yuval-Davis: Whose nation? Whose state? Racial/ ethnic divisions and the nation. In: Racialized boundaries: race, nation, gender, color, and class and the anti-racist struggle. Szerk.:
235
235
Floya Anthias – Nira Yuva-Davis, Harriet Cain-nel. London, Routledge, 1995. 21–60. Aranyossi Margit: Lázadó asszonyok. A magyar nõmunkásmozgalom története 1867–1919. Bp., Kossuth, 1963. Bajusz Klára – Filó Csilla – Németh Balázs: A magyar felnõttoktatás története a XX. század közepéig. Pécs, PTE TTK FEEFI, 2004. Balakrishnan, Gopal: The National Imagination: In Mapping the Nation. Szerk.: Gopal Balakrishnan, a Bevezetõt írta: Benedict Anderson. London, Verso, 1996. 198–213. Balckburn, Susan: Western Feminists Observe Asian Women. An Example from the Dutch East Indies. In: Women Creating Indonesia. The First Fifty Years. Szerk.: Jean Gelman Taylor. Clayton, Monash Asia Instutite, 1997. 1–21. Balla Zsófia: Nõirodalom, mi az? = Lettre 1997/tavasz. http://epa.oszk.hu/00000/00012/00008/14balla.htm (utolsó letöltés: 2011. január 31.) Bán Zsófia: Van-e az irodalomnak neme? In: Mindentudás Egyeteme, 2004. április 19. http://mindentudas.hu/elodasok-cikkek/item/5-van-e-az-irodalomnakneme?.html (utolsó letöltés: 2011. január 31.) Bényei Miklós: Eötvös József mûvelõdéspolitikai koncepciója és felnõttnevelési törekvései. In: A magyar felnõttoktatás története. Konferencia dokumentumok. Szerk.: Maróti Andor – Rubovszky Kálmán – Sári Mihály. Bp., 1998. 99–103. Bhabha, Homi K: Introduction: narrating the nation. In: Nation and narration. Szerk.: Homi K. Bhabha. London, Routledge, 1990. 1–7. Bhabha, Homi K.: The Location of culture. London, Routledge, 1994. Bhabha, Homi K.: A posztkolonialitás és a posztmodern. Ford.: Harmati Enikõ. = Helikon 1996 (4): 484–509. Bhabha, Homi K.: DisszemiNáció. A modern nemzet ideje, története és határai. Ford.: Sári László. In: Narratívák 3. Szerk.: Thomka Beáta. Bp., Kijárat, 1999. 85–118. Borbíró Fanni: Budapesti nõegyletek 1862–1904. In: A nõk világa. Mûvelõdés- és társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk.: Fábri Anna – Várkonyi Gábor. Bp., Argumentum, 2007. 185–207. Bosch, Mineke – A. Kloosterman: Politics and Friendship. Letters from the International Woman Suffrage Alliance, 1902–1941. Colombus, The Ohio State University Press, 1990. Bosch, Mineke: Colonial Dimensions of Dutch Women's Suffrage.
236
236
Aletta Jacobs's travel letters from Africa and Asia, 1911–1912. = Journal of Women's History 1999 (2): 8–34. Burucs Kornélia: Nõk az egyesületekben. = História 1993 (2): 15–18. http://www.tankonyvtar.hu/historia-1993-02/historia-1993-02-nok (utolsó letöltés: 2010. november 15.) Butler, Judith: Gender Trouble. New York – London, Routledge, 1990. Callesen, Gerd: The International Socialist Women's Conference. http://library.fes.de/si-online/frauen-intro-en.html (évszám nélkül) (utolsó letöltés: 2011. január 10. 15:48) Chatterjee, Partha: The Nation and its Fragments: colonial and postcolonial histories. Princeton, NJ, Princeton University Press, 1993. Cook, Blanche Wiesen: Female support networks and political activism. Lillian Wald, Crystal Eastman, Emma Goldman. In: A heritage of her own. Toward a new social history of American women. Szerk.: Nancy F. Cott – Elizabeth H. Pleck. New York, Simon and Schuster, 1979. 412–444. Crawford, Elizabeth: The women's suffrage movement. A reference guide 1866–1928. UCL Press, 1999. – London, Routledge, 2001. Davin, Ann: Imperialism and Motherhood. In Tensions of Empire. Colonial Cultures in Bourgeois World. Szerk.: Frederick Cooper – Ann Laura Stoler. Berkeley, California, California University Press, 1997. 84–151. Fay, Mary Ann: International Feminism and the Women's Movement in Egypt, 1904–1923. A Reappraisal of Categories and Legacies. Presented at the Conference on Institutions, Ideologies and Agencies. Changing Family Life in the Arab Middle East. University of North Carolina at Chapel Hill, April 2003. http://www.mediterraneas.org/IMG/pdf/International.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 15.) Feinberg, Harriet: A Pioneering Dutch Feminist Views Egypt: Aletta Jacobs's Travel Letters. = Feminist Issues, 1990 fall, 65–78. Felkai László (szerk.): A magyar népmûvelés története (1867–1919). Szöveggyûjtemény I/2. Bp., Tankönyvkiadó, 1976. Felkai László. Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége. Bp., Akadémiai Kiadó, 1979. Felkai László: A munkásság mûvelõdési törekvései a dualizmus korában. Bp., Tankönyvkiadó, 1980. Gandhi, Leela: Postcolonial Theory. A Critical Introduction. Delhi, Oxford University Press, 1998.
237
237
Goodman, Joyce – Jane Martin: Breaking boundaries: gender, politics and the experience of education. = History of Education 2000 (5): 382–388. Goodman, Joyce: Troubling histories and theories: gender and the history of education. = History of Education 2003 (2): 157–174. Goodman, Joyce – Jane Martin: Editorial. History of education – defining a field. = History of Education 2004 (1): 1–10. Gouda, Frances: Dutch Culture Overseas. Colonial Practice in the Netherlands Indies, 1900–1942. Amsterdam, Amsterdam University Press, 1995. Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Bp., Gondolat, 1971., Osiris, 1999. Hegedûs Judit: Zirzen Janka és a tanítónõképzés. In: Gyermek – Nevelés – Pedagógusképzés. Szerk.: Bollókné Panyik Ilona. Bp., Trezor, 2002., 35–50. Ispánovics Csapó Julianna: Egy zombori folyóirat a 20. század elején. = Magyar Könyvszemle 2003 (4): 442–458. http://epa.oszk.hu/00000/00021/00039/mksz2003_4_03.htm (utolsó letöltés: 2010. november 15.) Jacobs, Aletta: Memories. My life as an international leader in health, suffrage and peace. Szerk.: Harriet Feinberg. Ford.: Annie Wright. Történelmi utószó: Harriet Pass Freidenreich. Irodalmi utószó: Harriet Feinberg. New York, Feminist Press at The City of New York, 1996. Kaba Eszter: „...nagyjából és általánosan harcoltunk mindenért”. Munkásnõegylet a századforduló Magyarországán. = Múltunk 2008 (2): 8–18. Karády Viktor: A középiskolai elitképzés elsõ történelmi funkcióváltozása. In: Iskolarendszer és felekezeti egyenlõtlenségek Magyarországon (1867–1945). Történeti-szociológiai tanulmányok. Bp., Replika Kör, 1997. 169–194. Katus László: A nemzetiségi kérdés és Horvátország története. In: Magyarország története 1848–1890/II. Fõszerk.: Kovács Endre, szerk.: Katus László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1979. 1333–1393. Kelemen Elemér: Oktatáspolitikai és tantervpolitikai hangsúlyváltozások a magyarországi közoktatásban (1869–1945). In: Hagyomány és korszerûség. Oktatáspolitika a 19–20. századi Magyarországon. Bp., Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum, 2002. 95–120. Kereszty, Orsolya: Women's education in Hungary in the era of dualism.
238
238
Vision and Debate on Schooling and Learning for Women in the journal Nemzeti Nõnevelés (National Female Education) (1879– 1919). VDM Verlag, Dr. Müller, 2008. Kereszty Orsolya: Nõnevelés és nemzetépítés Magyarországon (1867– 1918). Sopron, Novum, 2010. Kéri Katalin: Kmety képviselõ úr és a „nõi szörnyetegek”. Egy 1907-es parlamenti felszólalás sajtóvisszhangja. = Iskolakultúra 1996 (3): 101–103. Kéri Katalin. Hölgyek napernyõvel. Nõk a dualizmus kori Magyarországon. 1867–1914. Pécs, Pro Pannonina, 2008. Kéri Katalin. Az egyetemes neveléstörténet tág értelmezése. = Magyar Pedagógia 2010 (3): 265–276. http://magyarpedagogia.hu/document/Keri_MP1103.pdf (utolsó letöltés: 2011. január 31.) Kotnyek István. Az elsõ országos felnõttoktatási akció Magyarországon (1870–75). = Pedagógiai Szemle 1976 (8): 723–730. Kókay György – Buzinkay Géza – Murányi Gábor: A magyar sajtó története. Bp., Sajtóház Kiadó, 2001. Köpeczi Béla. Eötvös József, a mûvelõdéspolitikus. = Világosság 1990 (2–3): 170–173. Kubatov János: Türr István és a magyar felnõttoktatás kezdetei. = Pedagógiai Szemle 1970 (12): 1142–1149. Lauretis, Teresa de: Feminist Studies/critical Studies: Issues, terms, and contexts. In: Feminist Studies/Critical Studies. Szerk.: Teresa de Lauretis. Bloomington, Indiana University Press, 1986. 1–19. Levine, Philippa: Introduction: Why Gender and Empire? In: Gender and Empire. Szerk.: Philippa Levine. Oxford, New York, Oxford University Press, 2004. 1–13. Mill, Sara: Discourses of Difference. An Analysis of Women's Travel literature and Colonialism. New York, Routledge, 1993. Loomba, Ania: Colonialism/Postcolonialism. New York, Routledge, 2007. Lovenduski, Joni: Introduction: the Dynamics of Gender and Party. In: Gender and Party Politics. Szerk.: Joni Lovenduski – Pippa Norris. London, Sage Publications, 1993. 1–15. Lowe, Roy: Do we still need history of education: is it central or peripheral? = History of Education 2002 (6): 491–504. Maclure, Margaret. Discourse in educational and social research. Buckingham, Philadelphia, Open University, 2003.
239
239
MacLure, Maggie: The offence of theory. = Journal of Education Policy 2010 (2): 277–286. Máday Andor. A nõi munka. Bp., Pallas Részvénytársaság nyomdája, 1899. Mayer, Tamar: Gender ironies of nationalism: setting the stage. In: Gender ironies of Nationalism. Sexing the Nation. Szerk.: Tamar Mayer. London, Routledge, 2000. 1–22. McClintock, Ann: Imperial Leather. Race, Gender and Sexuality in the Colonial Contest. New York, Routledge, 1995. McCall, Leslie: The complexity of intersectionality. = Signs 2005 (3): 1771–1800. McLeod, John: Beginning of Postcolonialism. New York, Manchaster University Press, 2007. Mészáros István: Magyar iskolatípusok, 996–1990. Bp., OPKM, 1991. Sz. Molnár Anna: A felnõttoktatói szakma kialakulásának kezdetei Magyarországon. In: Fókuszban a felnõttek tanulása. Szerk.: Feketéné Szakos Éva. Gödöllõ, SZIE Humántudományi és Tanárképzõ Intézete, 2006. gallery.site.hu/d/1334759-1/Fokusz05Szabone.doc (utolsó letöltés: 2009. március 4.) Müller Ildikó (2000a): Az alap- és középfokú leányoktatás Magyarországon a dualizmus idõszakában. = Sic Itur ad Astra 2000 (3): 131–204. Müller Ildikó (2000b): Nõk iskolája. Az elsõ magyar leánygimnázium oktatói és diákjai (1896–1917). In: A mesterség iskolája: tanulmányok Bácskay Vera 70. születésnapjára. Szerk.: Bódy Zsombor – Mátay Mónika – Tóth Árpád. Bp., Osiris, 2000. 202–226. Müller Ildikó (2001a): Nõk a budapesti tudományegyetemen a századfordulón. Ph.D. értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 2001. Müller Ildikó (2001b): A nõoktatás helyzete Ausztriában az Osztrák– Magyar Monarchia idején. =Aetas 2001 (3–4): 84–103. Müller Ildikó: A budapesti állami felsõbb leányiskola leánygimnáziumi tanfolyama, 1897–1918. In: Iskolák, diákok, oktatáspolitika a 19–20. században. Szerk.: Feitl István – Sipos András. Bp., Napvilág, 2004. 45–59. Müller Ildikó (2006a): Vélemények a nõk felsõfokú képzésérõl a dualizmus idõszakában. In: Nõk a modernizálódó társadalomban.
240
240
Szerk.: Nagy Beáta – Gyáni Gábor. Debrecen: Csokonai, 2006. 223–239. Müller Ildikó (2006b): Kísérlet a nõk középiskolai képzésének megszervezésére. A budapesti állami felsõbb leányiskola és leánygimnázium. In: Zsombékok. Középosztályok és az iskoláztatás Magyarországon a 19. század elejétõl a 20. század közepéig. Szerk.: Kövér György. Bp., Századvég, 2006. 673–711. Nagy Beáta: „Az asszonyoknak egy szalónt kellett teremtenünk”. Nõk és klubélet a századforduló Budapestjén. In: Nõk a modernizálódó magyar társadalomban. Szerk.: Nagy Beáta – Gyáni Gábor. Debrecen, Csokonai, 2006. 240–253. Nagy Péter Tibor (2005a): Az állami befolyás növekedése a magyarországi oktatásban. Akadémiai Doktori Disszertáció. = Iskolakultúra 2005 (6–7): 3–229. Nagydiósi Gézáné: Magyarországi nõi lapok a XIX. század végéig. In: Az OSZK Évkönyve 1957, Bp., OSZK, 1958. 193–227. http://epa.oszk.hu/01400/01464/00001/pdf/193-229.pdf (utolsó letöltés: 2011. április 20.) Nagyné Szegvári Katalin: A nõk mûvelõdési jogaiért folytatott harc hazánkban 1777–1918. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1969. Nagyné Szegvári Katalin: Út a nõk egyenjogúságához. Bp., Magyar Nõk Országos Tanácsa – Kossuth könyvkiadó, 1981. Nagyné Szegvári Katalin: A nõi választójog külföldön és hazánkban. Bp., HVG-ORAC, 2001. Nash, Jennifer C.: Re-thinking intersectionality. = Feminist Review 2008 (89): 2–15. Novák József: A magyar népmûvelés története (1772–1919). Bp., Tankönyvkiadó, 1968. Pateman, Carol: The Sexual Contract. Cambridge, Polity Press, 1988. Petõ Andrea: A nõtörténetírás története. = Rubicon 2001 (6): 42–44. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/notortenetiras_tortenete (utolsó letöltés: 2010. december 22.) Petõ Andrea – Szapor Judith: A nõi esélyegyenlõségre vonatkozó nõi felfogás hatása a magyar választójogi gondolkodásra 1848–1990. Az „állam érdekében adományozott jog” feminista megközelítésben. In: Recepció és kreativitás. Nyitott magyar kultúra. Befogadás és eredetiség a jogban és jogtudományban. Bp., 2004. http://www.phil-inst.hu/recepcio/htm/7/705_belso.htm (utolsó letöltés: 2011. január 30.)
241
241
Philips, Anne: Engendering Democracy. Cambridge, Polity Press, 1991. Racioppi, Linda – Katherine O’Sullivan See: Engendering nation and national identity. In: Women, States, and Nationalism. At home in the nation? Szerk.: Sita Ranchod-Nilsson – Mary Ann Zétreault. New York, Routledge, 2000. 18–34. Ranchod-Nilsson, Sita – Mary Ann Zétreault. Szerk.: Women, States, and Nationalism. At home in the nation? New York, Routledge, 2000. Ránki Vera. Magyarok – Zsidók – Nacionalizmus. A befogadás és kirekesztés politikája. Bp., Új Mandátum, 1999. Riley, Samantha Michele. Hedwig Dohm: The Literary Encyclopedia. First published 29 January 2008 http://litency.com/php/speople.php?rec=true&UID=11985 (utolsó letöltés: 2011. január 10.) Rupp, Leila J.: Sexuality and politics in the early twentieth century. The case of the international women's movement. = Feminist Studies 1997 (3): 577–605. Sa?d, W. Edward: Orientalizmus. Bp., Európa, 2000. (eredeti megjelenés: 1978) Scott, Joan Wallach: A társadalmi nem (gender): a történeti elemzés hasznos kategóriája. In: Van-e a nõknek történelmük? Ford.: Greskovits Endre. Szerk.: Joan Wallach Scott. Bp., Balassi, 2001. 121–160. (Elsõ megjelenés: 1986, American Historical Review) Sinha, Mrinalini: Nations in an Imperial Crucible. In: Gender and Empire. Szerk.: Philippa Levine. Oxford – New York, Oxford University Press, 2004. 181–202. Spivak, Gayatri Chakravorty: Szóra bírható-e az alárendelt? Ford.: Mánfay Alice – Tarnay László. = Helikon 1996 (4): 450–483. Squires, Judith: Intersecting Inequalities. Reflecting on the Subjects and Objects of Equality. = The Political Quarterly 2008: 53–61. Szamosi Gertrúd: A posztkolonialitás. = Helikon 1996 (4): 415–429. Szamosi Gertrúd: A skót nemzettudat posztkoloniális toposzai. = Korunk (2004) (12): 39–45. http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2004&honap=12&cikk=7714 (utolsó letöltés: 2011. január 30.) Szapor, Judith: Sisters of Foes. The Shifting Front Lines of the Hungarian Women's Movements, 1896–1918. In: Women's Emancipation Movements in the 19th century. A European Perspective.
242
242
Szerk.: Sylvia Paletschek – Bianka Pietrov-Ennker. Stanford, Stanford University Press, 2004. 189–205. Tájékoztatás a Feministák Egyesületének czéljairól és munkaterveirõl. Bp., Márkus Samu könyvnyomdája, 1905. Tárnok Attila: Posztkolonialitás – neokolonialitás. Egy tanulmányút tapasztalatai. = Korunk 2004 (12): 32–38. http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2004&honap=12&cikk=7713 (utolsó letöltés: 2011. január 31.) Taylor, Verta – Leila J. Rupp: Loving Internationalism: The Emotion Culture of Transnational Women’s Organizations, 1888–1945. = Mobilization: An International Journal 2002 (7): 125–144. Thun Éva: Hagyományos pedagógia – Feminista pedagógia. = Educatio 1996 (3): 404–416. Yuval-Davis, Nira: Nem és Nemzet. Ford.: Szabó Valéria – Szentmiklósi Tamás. Bp., Új Mandátum, 2005. Yuval Davis, Nira: Intersectionality and feminist politics. = European Journal of Women’s Studies 2006 (3): 193–209. Van Voris, Jacqueline: Carrie Chapman Catt. A Public Life. New York, Feminist, 1987. Vogel, Ursula: Is Citizenship Specific? In: The Frontiers of Citizenship. Szerk. Ursula Vogel. London, Macmillan, 1991. 58–85. Walby, Sylvia: Complexity Theory, Systems Theory and Multiple Intersecting Social Inequalities. = Philosophy of the Social Sciences 2007 (4): 449–47. Watts, Ruth (2005a): Gendering the story. Change in the history of education. = History of Education 2005 (3): 225–241. Watts, Ruth (2005b).: Appendix. Gender articles in History of Education since 1976. = History of Education 2005 (6): 689–694. West, Lois A.: Feminism Constructs Nationalism. In: Feminist Nationalism. Szerk.: Lois A. West, New York, Routledge, 1997. XI–XXXVI. Wilsther, Anne: Most dangerous women. Feminist peace campaigners of the Great War. London, Pandora and Westport CT, Greenwood Press, 1985. Wynner, Edith: Rosika Schwimmer. In: Dictionary of American Biography. Suppl. 4. 1946–50. Szerk. John A. Garraty – Edward T. James, 724–728. New York, Charles Scribner's Sons, 1974. Zimmermann, Susan (1999a): How they became Feminists. The Origins of the Women’s Movement in Central Europe at The Turn of the Century. In: CEU History Department Yearbook 1997–1998.
243
243
Szerk.: Andor Eszter – Petõ Andrea – Tóth István György. Bp., CEU University Press, 1999. 195–236. Zimmermann, Susan (1999b): Die bessere Hälfte? Frauenbewegungen und Frauenbestrebungen im Ungarn der Habsburgermonarchie 1848 bis 1918. Budapest – Bécs, Promedia Verlag, Napvilág Kiadó, 1999. Zimmermann, Susan (1999c): A magyar nõmozgalom és a „szexuális kérdés” a XX. század elején. = Eszmélet 1999: 49–66. http://www.freeweb.hu/eszmelet/42/zimmerman42.html (utolsó letöltés: 2010. december 22.) Zimmermann, Susan: Conflict between National and International Settings? The Transnational History of Women’s Movements and the Hungarian Case. (Konferencia elõadás). In: 19th International Congress of Historical Sciences, Oslo, 6th – 13th August 2000. MS Kézirat. Zimmermann, Susan: The Challenge of Multinational Empire for the International Women's Movement. The Habsburg Monarchy and the Development of Feminist Inter/National Politics. = Journal of Women's History 2005 (2): 87–117. Zimmermann, Susan: A társadalmi nemek tudománya Kelet-Közép Európa és a posztszovjet térség felsõoktatásában. = Eszmélet 2007: 25–59. Yuval-Davies, Nira: Intersectionality and Feminist politics. = European Journal of Women's Studies 2006 (3): 193–209.
244
244
A MELLÉKLETEK FORRÁSA
1. Glücklich Vilma levele Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. november 8. (részlet) New York Public Library Rosa Schwimmer Papers Mss Col 6398. 10. doboz. 2. A Nõi Élet szerkesztõségének feljegyzése A Nõ és a Társadalom Szerkesztõségének. 1908. augusztus 25. NYPL RSP Mss Col 6398. 17. doboz. 3. Irene Mary Ashby Macfayden, President of the Women’s Enfranchisement League, Cape Town, South Africa Schwimmer Rózának. 1908. december 16. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz. 4. Képeslap a Nõtisztviselõk Országos Egyesületérõl. Glücklich Vilma Schwimmer Rózának. Budapest, 1906. december 7. NYPL RSP Mss Col 6398. 10. doboz. 5. Kéjnõk körébe való felvételhez szükséges nyomtatvány. (1900) NYPL RSP Mss Col 6398. 4. doboz. 6. Teaszelvény. Magyar Absztinens Nõk Országos Egyesülete. NYPL RSP Mss Col 6398. 22. doboz. 7. Alkoholellenes mozgalom végrehajtó-bizottsága meghívója az Alkoholellenes gyûlésre. 1906. január 21. NYPL RSP Mss Col 6398. 8. doboz. 8. Párbajellenes Szövetség levele (1906). NYPL RSP Mss Col 6398. 9. doboz 9. Országos Párbejellenes Szövetség felhívása. Budapest, 1908. NYPL RSP Mss Col 6398. 14. doboz. 10. Bordás Istvánné (elnök) a Balmazújvárosi nõegyesület küldöttjének beszéde a küldöttgyûlésen Budapesten. 1908. október 22. NYPL RSP Mss Col 6398. 17. doboz. 11. Magyar Gáborné Schwhimmer Rózának. Balmazújváros, 1909. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz. 12. Aletta Jacobs Scwhimmer Rózának. Amsterdam, 1902. augusztus 30. NYPL RSP Mss Col 6398. 3. doboz.
245
245
13. Meghívó a Cipõfelsõrészkészítõk szakegyletében megrendezendõ nõi munkás értekezletre. 1903. február 1. NYPL RSP Mss Col 6398. 4. doboz. 14. Hugonnai Vilma levele Schwimmer Rózának. Budapest, 1904. március 24. NYPL RSP Mss Col 6398. 5. doboz. 15. Carrie Chapman Catt és Aletta Jacobs budapesti látogatásának programja. Feministák Egyesülete, Budapest, 1906. október 6. NYPL RSP Mss Col 6398. 10. doboz. 16. Tagsági jegy a Nõtisztviselõk Országos Egyesülete rendes tagja számára a Szabad Tanítás Magyar Országos Kongresszusán. Pécs, 1907. október 3–6. NYPL RSP Mss Col 6398. 11. doboz. 17. Társadalomtudományok Szabad Iskolája. NYPL RSP Mss Col 6398. 13. doboz. 18. Mellerné Miskolczy Eugénia Schwimmer Rózának. Budapest, 1908. november 24. NYPL RSP Mss Col 6398. 18. doboz. 19. Az antifeministák (karikatúra). NYPL RSP Mss Col 6398. 23. doboz. 20. Schwimmer Róza dolgozószobája és benne a feminista archívum. Hoover Institution Archives. Stanford University. Stanford, USA. Rosika Schwimmer Papers 2. doboz. 37005-10.A-V. 21. Hirdetések A Nõ és a Társadalom folyóiratban 22. Ritoók Emma Schwimmer Rózának. Budapest, 1909. május 4. NYPL RSP Mss Col 6398. 20. doboz. 23. Hugonnai Vilma Schwimmer Rózának. Budapest, 1910. január 26. NYPL RSP Mss Col 6398. 22. doboz.
246
246
A MÛVELÕDÉSTÖRTÉNETI ALSOROZATBAN MEGJELENT MÛVEK SZABÓ ÁRPÁD: A GÖRÖG MATEMATIKA V. MOLNÁR LÁSZLÓ: ÉLETUTAK TALÁLKOZÁSA, 1703–1848 V. MOLNÁR LÁSZLÓ: MAGYAR–OROSZ KULTURÁLIS KAPCSOLATOK 1750–1815 V. MOLNÁR LÁSZLÓ (SZERK.): A MAGYAR–LENGYEL TUDOMÁNYOS KAPCSOLATOK MÚLTJÁBÓL VEKERDI LÁSZLÓ: A TUDOMÁNYNAK HÁZA VAGYON GAZDA ISTVÁN: A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA REFORMKORI KIADVÁNYAI ÁCS TIBOR: A REFORMKOR HADIKULTÚRÁJÁRÓL ——— SZÁLLÁSI ÁRPÁD (SZERK.): A MÚLT MAGYAR ORVOSTÖRTÉNÉSZEI PERJÁMOSI SÁNDOR – GAZDA ISTVÁN (SZERK.): PATAKI JENÕ. AZ ERDÉLYI ORVOSLÁS KULTÚRTÖRTÉNETÉBÕL TAKÁTS LÁSZLÓ: A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC EGÉSZSÉGÜGYE AZ 1848–49-ES MAGYAR SZABADSÁGHARC EGÉSZSÉGÜGYE ÉS HONVÉDORVOSAI. I–II. SZÁLLÁSI ÁRPÁD: MAGYAR ÍRÓK ORVOSAIRÓL ÉS A MAGYAR ORVOSÍRÓKRÓL SCHULTHEISZ EMIL: FEJEZETEK AZ ORVOSI MÛVELÕDÉS TÖRTÉNETÉBÕL V. MOLNÁR LÁSZLÓ (SZERK.): ERNYEY JÓZSEF ÉLETMÛVE. MÛVELÕDÉSTÖRTÉNET – GYÓGYSZERÉSZETTÖRTÉNET SZÁLLÁSI ÁRPÁD (SZERK.): FEICHTINGER SÁNDOR (1817–1907) ORVOS-BOTANIKUS NAPLÓJA VEKERDI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁGI ÉS ERDÉLYI PESTISJÁRVÁNYOK A XVIII. SZÁZADBAN KAPRONCZAY KÁROLY: A MAGYARORSZÁGI KÖZEGÉSZSÉGÜGY TÖRTÉNETÉBÕL (1772–1944). I–II. KARASSZON DÉNES: A MAGYAR ÁLLATORVOSLÁS KULTÚRTÖRTÉNETE. I–II. ———
247
SZATHMÁRY LÁSZLÓ: RÉGI MAGYAR VEGYTUDOROK PACZOLAY GYULA: MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY GYÓGYVÍZTÖRTÉNELMÉBÕL PACZOLAY GYULA: A MAGYAR KÉMIAI SZAKNYELV TÖRTÉNETÉBÕL BATTA ISTVÁN: A MAGYAR FIZIKAI SZAKNYELV TÖRTÉNETE KIS DOMOKOS DÁNIEL (SZERK.): EÖTVÖS LORÁND, A TUDÓS FOTOGRÁFUS A. SZÁLA ERZSÉBET (SZERK.): FEJEZETEK A MAGYAR SZABADALOMTÖRTÉNETBÕL A. SZÁLA ERZSÉBET: NYUGAT-MAGYARORSZÁG MÛVELÕDÉS- ÉS IPARTÖRTÉNETÉBÕL VEKERDI LÁSZLÓ: AZ ÚJKORI MATEMATIKA ÉS FIZIKA MEGSZÜLETÉSE GAZDA ISTVÁN (SZERK.): EINSTEIN ÉS A MAGYAROK ——— ÁCS TIBOR: BOLYAI JÁNOS ÚJ ARCA – A HADI MÉRNÖK GAZDA ISTVÁN (SZERK.): EGY HALHATATLAN ERDÉLYI TUDÓS, BOLYAI FARKAS MÉSZÁROS FERENC (SZERK.): PETÉNYI SALAMON JÁNOS (1799–1855) EMLÉKEZETE ID. SZILY KÁLMÁN (1838–1924) EMLÉKEZETE. TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGÁNAK KRONOLÓGIÁJA A. SZÁLA ERZSÉBET: ID. SZILY KÁLMÁN, A TUDOMÁNYTÖRTÉNÉSZ ID. SZINNYEI JÓZSEF (1830–1913) EMLÉKEZETE. MÛVELÕDÉSTÖRTÉNETI ÉS SAJTÓTÖRTÉNETI ÍRÁSAI A. SZÁLA ERZSÉBET – PERJÁMOSI SÁNDOR – GAZDA ISTVÁN (SZERK.): ID. SZINNYEI JÓZSEF KÖNYVTÁRTUDÓS AKADÉMIKUS ÉLETMÛVE NEMERKÉNYI ANTAL (SZERK.): ID. LÓCZY LAJOS EMLÉKEZETE A. SZÁLA ERZSÉBET – PERJÁMOSI SÁNDOR (SZERK.): AZ ISMERETLEN BENEDEK ELEK. I–III. V. MOLNÁR LÁSZLÓ: ÁCS TIVADAR (1901–1974) MÛVELÕDÉSTÖRTÉNETI MUNKÁSSÁGA FEHÉR KATALIN: NÉPFELVILÁGOSÍTÓ TÖREKVÉSEK MAGYARORSZÁGON 1777–1849 KERESZTY ORSOLYA: „A NÕ ÉS A TÁRSADALOM” A NÕK MÛVELÕDÉSÉÉRT (1907–1913)
248
