A NAGYKÁTAI KISTÉRSÉG GAZDASÁGTFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA ÉS PROGRAMJA - HELYZETÉRTÉKELÉS III. kötet

A NAGYKÁTAI KISTÉRSÉG GAZDASÁGTFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA ÉS PROGRAMJA HELYZETÉRTÉKELÉS III. kötet

2005. november

PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

Tartalomjegyzék Oldalszám TARTALOMJEGYZÉK ............................................................................................................................................. 2 BEVEZETÉS................................................................................................................................................................. 4 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ..................................................................................................................................... 6 TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE.............................................................................................................. 7 1. A PROGRAMOZÁS MÓDSZERTANA .............................................................................................................. 8 1.1. A PROGRAMOZÁS JOGSZABÁLYI KERETEI .......................................................................................................... 8 1.1.1. A kistérségi rendszer.................................................................................................................................. 8 1.1.2. Gazdaságfejlesztési programozás............................................................................................................. 9 1.2. A TERÜLETFEJLESZTÉSI PROGRAMOZÁS SZABÁLYOZÁSA ...............................................................................11 1.2.1. Területfejlesztési koncepció....................................................................................................................11 1.2.2. Területfejlesztési program .......................................................................................................................11 1.2.3. Stratégiai program...................................................................................................................................12 1.2.4. Operatív programok ................................................................................................................................13 1.3. A FEJLESZTÉSI TERVEK FINANSZÍROZÁSA ........................................................................................................15 1.4. TÁMOGATHATÓ TERÜLETEK .............................................................................................................................16 1.5. FEJLESZTÉSI TÍPUSOK ........................................................................................................................................16 1.6. STRATÉGIAI PROGRAM ÉS OPERATÍV PROGRAM „MÉLYSÉGE” ........................................................................17 1.7. A FEJLESZTÉSI PROGRAMOK UTÓGONDOZÁSA .................................................................................................17 1.7.1. Folyamatos társadalmi – gazdasági - környezeti elemzés ...................................................................17 1.7.2. Forrástérkép.............................................................................................................................................18 1.7.3. Projektgenerálás......................................................................................................................................18 2. A KISTÉRSÉG BEMUTATÁSA.........................................................................................................................19 2.1. A KISTÉRSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI ..............................................................................................................19 2.1.1. Domborzati viszonyok..............................................................................................................................20 2.1.2. Vízrajz .......................................................................................................................................................21 2.1.3. Növény és állatvilág .................................................................................................................................21 2.1.4. Éghajlat, időjárási viszonyok ..................................................................................................................22 2.1.5. Térszerkezet ..............................................................................................................................................22 2.2. A KISTÉRSÉG TELEPÜLÉSEINEK BEMUTATÁSA .................................................................................................30 2.2.1. Farmos......................................................................................................................................................30 2.2.2. Kóka ..........................................................................................................................................................31 2.2.3. Nagykáta ...................................................................................................................................................31 2.2.4. Pánd ..........................................................................................................................................................32 2.2.5. Szentlőrinckáta .........................................................................................................................................32 2.2.6. Szentmártonkáta .......................................................................................................................................32 2.2.7. Tápióbicske...............................................................................................................................................33 2.2.8. Tápiógyörgye............................................................................................................................................33 2.2.9. Tápióság....................................................................................................................................................33 2.2.10. Tápiószecső.............................................................................................................................................34 2.2.11. Tápiószele ...............................................................................................................................................34 2.2.12. Tápiószentmárton...................................................................................................................................35 2.2.13. Tóalmás...................................................................................................................................................35 3. A KISTÉRSÉG GAZDASÁGI JELLEMZŐI ...................................................................................................37 3.2. A VÁLLALKOZÁSOK SZERKEZETE .....................................................................................................................37 3.1.1. Társas vállalkozások................................................................................................................................38 3.1.2. Egyéni vállalkozások................................................................................................................................41 3.2. FOGLALKOZTATÁS ............................................................................................................................................42 3.3. JÖVEDELEMMEGOSZLÁS....................................................................................................................................43

2 PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

3.4. GAZDASÁGI ÁGAZATOK ....................................................................................................................................43 3.4.1. Mezőgazdaság ..........................................................................................................................................43 3.4.2. Ipar............................................................................................................................................................44 3.4.3. Idegenforgalom.........................................................................................................................................46 3.5. A TÉRSÉG TŐKEVONZÓ KÉPESSÉGE ..................................................................................................................50 3.6 A KÖZÖSSÉGI SZFÉRA SZEREPE A GAZDASÁG- ÉS VÁLLALKOZÁSFEJLESZTÉSBEN ..........................................52 3.6.1 Vállalkozásfejlesztés.................................................................................................................................52 4. INFRASTRUKTÚRA ............................................................................................................................................56 4.1. MEGKÖZELÍTHETŐSÉG ......................................................................................................................................56 4.1.1. Közúton .....................................................................................................................................................56 4.1.2. Vasúton......................................................................................................................................................59 4.2. VÍZ- ÉS CSATORNA ............................................................................................................................................59 4.3. VEZETÉKES GÁZ ................................................................................................................................................60 4.4. HULLADÉKGYŰJTÉS- ÉS FELDOLGOZÁS ...........................................................................................................60 5. INTÉZMÉNYRENDSZER ...................................................................................................................................61 5.1 A GAZDASÁGFEJLESZTÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE ............................................................................................61 5.1.1. Nemzetközi tapasztalatok.........................................................................................................................61 5.1.2. A Tápió-vidék önkormányzatainak szerepe ............................................................................................61 5.1.3. A kisebbségi önkormányzatok szerepe....................................................................................................63 5.1.4. A gazdaságfejlesztési intézmények szerepe.............................................................................................63 6. RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ FORRÁSOK.........................................................................................................64 6.1. A PÁLYÁZATI „ TALÁLATI” VALÓSZÍNŰSÉGE ÉRTÉKELÉSE ..............................................................................66 6.2. POTENCIÁLISAN BEVONHATÓ ÖNERŐ MÉRTÉKE ..............................................................................................66 6.3. EGYÉB JÁRULÉKOS, A TÁMOGATÁS TERHÉRE NEM ELSZÁMOLHATÓ KÖLTSÉGEK ..........................................67 6.4. UTÓFINANSZÍROZÁS ..........................................................................................................................................68 7. KITEKINTÉS A 2007-2013 PROGRAMOZÁSI IDŐSZAKRA....................................................................68 7.1. FEJLETTSÉGI KÜLÖNBSÉGEK REGIONÁLIS SZINTEN .........................................................................................68 7.2. SZOCIÁLIS KOHÉZIÓ ÉS AZ ELSZEGÉNYEDÉS VESZÉLYE ..................................................................................70 7.3. A RÉGIÓK VERSENYKÉPESSÉGÉNEK ERŐSÍTÉSE ...............................................................................................70 7.4. A STRUKTURÁLIS ÉS KOHÉZIÓS POLITIKA KAPCSOLATA AZ EU POLITIKÁKKAL ............................................70 7.5. A 2007-2013-AS PROGRAMOZÁSI IDŐSZAK PRIORITÁSAI ................................................................................71 7.6. TERVEZÉSI ÉS VÉGREHAJTÁSI ELVEK ...............................................................................................................73 MELLÉKLETEK.......................................................................................................................................................75 1. számú melléklet...............................................................................................................................................76 2. számú melléklet...............................................................................................................................................80 3. számú melléklet...............................................................................................................................................82


Bevezetés Jelen dokumentum a Nagykátai kistérség gazdaságfejlesztési koncepciójának és programjának kidolgozásához készült helyzetértékelést tartalmazza. A gazdaságfejlesztési stratégia és program kidolgozásának célja, hogy a térség rendelkezzen egy olyan középtávú fejlesztési tervvel, mely meghatározza a térség gazdaságának fejlesztési irányait, a fejlesztések céljait és lehetséges eszközeit összhangban az Európai Unió, a magyar kormány és a KözépMagyarországi Régió fejlesztési törekvéseivel. A helyzetelemezés, ugyanúgy mint a helyzetértékelésre épített gazdaságfejlesztési stratégia és program, területi vonatkozásban a nagykátai statisztikai kistérséget fedi le , ezért az anyagban a továbbiakban a Nagykátai kistérség és a Tápió-vidék kifejezéseket szinonim fogalomként használjuk. A Tápió-vidék több szempontból is sajátos helyet foglal el a kistérségi rendszerben. A Kistérség főbb jellemzői: •

a térség erős rurális jegyeket, falusias karaktert hordoz. A kistérséget kevésbé fejlett jellege miatt gyakran „kis Hortobágyként” és „Pest megye Nyírségeként” említik. A térség sajátos migrációs problémája, hogy a Budapestről az agglomerációba kitelepülő alacsony státuszú népesség egyik célterülete.

•

meghatározó Budapest közelsége. A külső és belső körülmények megfelelő alakulása esetén ez a kistérség is szerves része lehet Budapest tágabb agglomerációjának, amelynek feltétele a tőke, a munkaerő, az áru és az információ zavartalan áramlásának megteremtése.

•

az eltartó-képesség szintje alacsony. A helyi munkaerőpiac egyoldalú, a munkavállalók jelentős része ingázik (Budapestre, valamint Szolnokra, Újszászra, Jászberénybe).

•

a közlekedési összeköttetés (vasúti-közúti hálózat, tömegközlekedés) a külső központokkal, elsősorban Budapesttel gyenge színvonalú, és kedvezőtlenek a térségben a közúti kapcsolatok is, rossz minőségűek a belső utak.

•

a munkaerőpiaci feszültségeket a helyi gazdaság saját erőből nem képes oldani. A helyi önkormányzatok eddig kis sikerrel tudtak külső beruházókat vonzani a térségbe.

A tervezett gazdaságfejlesztési program a következő elemekből áll: –

a helyzetértékelés keretében meghatározásra kerülnek a kistérség fejlesztési szükségletei és az ezeket meghatározó fejlesztéspolitikai, társadalmi, gazdasági, környezeti, intézményi és pénzügyi peremfeltételek;

–

a fejlesztési koncepció meghatározása során a kistérség számára felvázolásra kerül egy olyan reális jövőkép, amellyel a kistérség gazdasági, közszféra-beli szereplői azonosulni tudnak, továbbá a jövőkép elérésének feltételei, lehetséges módjai (ún. fejlesztési forgatókönyvek) is meghatározásra kerülnek;


–

a gazdaságfejlesztési stratégia által meghatározott jövőkép elérésének, a meghatározott fejlesztési célok megvalósításának tervét a szűkebb értelemben vett gazdaságfejlesztési program tartalmazza. A program feladatai: – –

egyrészt azon fejlesztési szükségletek, célok meghatározása, amelyek révén megvalósítható a jövőkép, másrészt az egyes céloknak a térség szereplői által történő megvalósíthatóságának, a megvalósítás feltételeinek vizsgálata.

A helyzetértékelés feladata a kistérség fejlődésére ható külső és belső tényezők összességének meghatározása és fejlesztési szempontból való értékélése. A helyzetértékelés műfaját tekintve nem leíró jellegű megalapozó (extenzív) munka, hanem problémafeltáró, elemző jellegű (intenzív) tevékenység. A helyzetértékelés feladatai: 1. a kistérség pozícionálása: a kistérség - a többi kistérséggel szembeni - komparatív előnyeinek, illetve hátrányainak feltárása, a kistérség egyedi arcának keresése, illetve annak megfogalmazása; 2. a kistérség helyzetének értékelése: a kistérség társadalmi helyzetének, gazdasági szerkezetének és környezeti állapotának, és azokban fellelhető anomáliák, hiányosságok, működési zavarok felmérése, melyek károsan hatnak az adott térség versenyképességére és növekedési lehetőségeire; 3. a kistérség fejlesztésbe bevonható erőforrások számbavétele: a feltárt hiányosságok, működési zavarok és zavarok kiküszöbölésére használható, valamint lehetőségként adódó eszközök meghatározása, értékelése.


Köszönetnyilvánítás A helyzetértékelés összeállítói ezúton mondanak köszönetet Nagykáta polgármester asszonyának, a kistérséghez tartozó települések polgármestereinek, valamint a Tápiómenti Területfejlesztési Társulás munkaszervezeténél dolgozó munkatársaknak az anyag készítése során nyújtott értékes információkért és támogatásukért.


Táblázatok és ábrák jegyzéke Táblázatok 1. számú táblázat: a Tápió-vidék települései 2. számú táblázat: a Tápió-vidék településszerkezete 3. számú táblázat: a Tápió-vidék népessége 4. számú táblázat: a Tápió-vidék népességmozgása 5. számú táblázat: a Tápió-vidék településeinek területe és lakónépessége 6. számú táblázat: a Tápió-vidék településeinek népessége 7. számú táblázat: távolságok Nagykátától km-ben 8. számú táblázat: a Nagykátai kistérség nemzeti és etnikai kisebbségei 9. számú táblázat: a kistérség településeinek néhány összefoglaló fontosabb adata 10. számú táblázat: vállalkozások a Tápió-vidéken 11. számú táblázat: működő társas vállalkozások a Tápió-vidéken 12. számú táblázat: működő társas vállalkozások megoszlása foglalkoztatás szerint 13. számú táblázat: az 50 főnél nagyobb alkalmazotti létszámmal és 2 millió euronál nagyobb éves árbevételt elérő cégek 14. számú táblázat: működő társas vállalkozások megoszlása ágazat szerint 15. számú táblázat: működő egyéni vállalkozások megoszlása ágazat és foglalkoztatás szerint 16. számú táblázat: munkanélküliség a Tápió-vidéken 17. számú táblázat: személyi jövedelemadó a Tápió-vidéken 18. számú táblázat: turisztikai vonzerők a Tápió-vidéken 19. számú táblázat: kereskedelmi szálláshelyek száma a Tápió-vidéken 20. számú táblázat: magán szálláshelyek száma a Tápió-vidéken 21. számú táblázat: kereskedelmi szálláshelyek kapacitása 22. számú táblázat: kijelölt gazdasági területek 23. számú táblázat: lakásállomány és kommunális infrastruktúra 24. számú táblázat: a csatlakozott államok 10 legfejlettebb NUTS 2-es régiója Ábrák 1. számú ábra: Magyarország regionális felosztása 2. számú ábra: a gazdaságfejlesztési program elvi sémája 3. számú ábra: a Közép-Magyarországi Régió területi tagoltsága 4. számú ábra: a Tápió-vidék települései 5. számú ábra: a Tápió-vidék településeinek elhelyezkedése 6. számú ábra: a magyar közúthálózat forgalmi terhelése 7. számú ábra: elérhetőségi vizsgálatok a Közép-Magyarországi Régióban


1. A programozás módszertana A fejlesztési programozás a gazdaság, a társadalom és a környezet folyamatos változásaiba, illetve ezen változások térbeli leképződésében kifejeződő (törvényszerű és véletlenszerű) folyamatokba való tudatos, a potenciálisan mobilizálható erőforrásokra alapozott beavatkozások előkészítésére irányul annak érdekében, hogy a társadalom számára érzékelhető, és egyben objektíven mérhető, kedvező hatásokat indukáljon. A programozás tehát olyan tervezési folyamat, melynek során adott térség pillanatnyi gazdasági, társadalmi és környezeti állapota és lehetséges fejlesztési potenciálok részletes tanulmányozása után megfogalmazásra kerül a térség szereplői által kívánatosnak és reálisan elérhetőnek tartott célállapot (jövőkép), továbbá ennek eléréséhez vezető fejlesztési irányok, a szükséges eszközök, a közreműködők köre és a fejlesztések által kiváltandó hatások értékelése, valamint a megvalósítás részletes forgatókönyve. A programozásnak részben eltérő kritériumai, módszerei, tartalma van a különböző területi szintű (országos, regionális, megyei, kistérségi és települési) fejlesztési tervek esetében annak érdekében, hogy az adott területi szintre jellemző specifikumok a megfelelő módon felszínre kerülhessenek. A magasabb területi szintekkel szemben a kistérségi szint specifikumára jellemzően a az egyes szereplők konkrét kezdeményezéseinek és a települések általános fejlesztési érdekeinek közvetlen összhangját meg lehet teremteni. A szoros belső kohézió, erős interperszonális kapcsolati hálók és együttműködési készség, ugyanakkor a korlátozott kompetenciák, kis számú együttműködő partner, erőforráshiány miatt a települési és kistérségi fejlesztési terveknek olyan sajátosságai vannak, melyek tartalom, részletezettség, módszertan, érdekegyeztetés, stb. szempontjából megkülönböztetik a magasabb területi szintek hasonló tervdokumentumaitól. Elsősorban beszélhetünk az elvi, stratégiai, valamint a közvetlen tevékenységekhez, cselekvési szinthez kapcsolódó tartalom arányainak a konkrétság, a közvetlen megvalósíthatósághoz szükséges részletezettség irányába való eltolásáról.

1.1. A programozás jogszabályi keretei 1.1.1. A kistérségi rendszer Magyarország térszerkezeti, területi igazgatási sajátosságait (lásd 1. számú ábra) tekintve indokolt a kistérség (NUTS 4-es területi szint) funkcionális megerősítése és ennek keretében javítani a kistérségek pozícióit, hogy közvetlenül lehessenek fejlesztési támogatási források kedvezményezettjei. Ez azt jelenti, hogy a kistérségi szinten erősítendő a fejlesztéspolitikai tervezés, programok, projektek koordinációja, illetve végrehajtása, és minden kistérségben –a hatékonyság diktálta mértékig- meg kell teremteni az ehhez szükséges tervezési és menedzsment kapacitásokat.


1. számú ábra: Magyarország regionális felosztása A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI-es törvény 2004. június 21-i (és 2004. szeptember 1-től hatályos) módosítása a kistérségi programozás meghatározó peremfeltételeinek hiányzó elemeit megteremtette, amennyiben pontosította/módosította a kistérség fogalmát: „a települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egység”. Az új megközelítés szerint a kistérségek területe teljes mértékben és ismétlésmentesen lefedik az ország területét és illeszkednek a területfejlesztési-statisztikai régió, a megye, valamint más kistérség határaihoz, továbbá minden település közigazgatási területe csak egy kistérségbe tartozik. A törvény a kistérségekben a területfejlesztési feladatok összehangolására, a kistérségi területfejlesztési koncepció elfogadására, közös területfejlesztési programok kialakítására létrehozta a kistérségi fejlesztési tanácsot. Azokban a térségekben, ahol – a statisztikai kistérségi lehatárolás mentén - többcélú kistérségek jöttek létre a kistérségi fejlesztési tanács feladatait a többcélú kistérségi társulás látja el.

1.1.2. Gazdaságfejlesztési programozás Míg a gazdaságfejlesztési programozással szemben nincsenek közvetlen jogszabályi előírások, a területfejlesztési (és területrendezési) tervek tartalmi követelményeit jogszabály rögzíti. Szemben az ágazati tervezéssel a területfejlesztési programozás sajátossága, hogy adott térségre vonatkozón a gazdaság versenyképességére, a lakosság életminőségére és a környezet fenntarthatóságára gyakorolt és gyakorolható hatásokat egymás mellett, illetve


egymással kölcsönhatásban vizsgálja. A gazdaságfejlesztési programozás számára módszertani oldalról a területfejlesztési programozás nemcsak modellt kínál, hanem egyúttal szükséges a területfejlesztési és gazdaságfejlesztési tervek összhangjának, „átjárhatóságának” biztosítása érdekében, hogy a területfejlesztési programozás alkalmazható elemeit a gazdaságfejlesztései programozási gyakorlatba átvegyük. A kistérség és a kistérségeket alkotó települések közötti kölcsönhatások jellegéből következően a településszintű fejlesztési tervek figyelembevétele szükséges a kistérségi tervek kidolgozása során. Ugyanakkor a kistérségi fejlesztési terveknek koherens módon kell illeszkedniük a magasabb területi szintek, megye, régió és a nemzeti szintű fejlesztési tervekhez. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény egy "kétlépcsős" rendszert alkalmaz, amely koncepcióból és programból áll. A törvény 5. § "m" és "n" pontja definiálja a területfejlesztési koncepció és program fogalmát. Ezek szerint: –

területfejlesztési koncepció: az ország, illetve egy térség átfogó távlati fejlesztését megalapozó és befolyásoló tervdokumentum, ami meghatározza a térség hosszú távú, átfogó fejlesztési céljait, továbbá a fejlesztési programok kidolgozásához szükséges irányelveket, információkat biztosít az ágazati és a kapcsolódó területi tervezés és a területfejlesztés szereplői számára;

–

területfejlesztési program: a területfejlesztési koncepció alapján kidolgozott középtávú cselekvési terv, amely stratégiai és operatív programokra épül.

Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 27. pontja szerint a településfejlesztési koncepció: „a településrendezési tervet megalapozó, az önkormányzati településfejlesztési döntéseket rendszerbe foglaló, önkormányzati határozattal jóváhagyott dokumentum”. A településfejlesztési koncepció tehát a területhasználatot alapozza meg a gazdasági, társadalmi, infrastrukturális és környezetvédelmi tényezők meghatározása révén. A törvény nem ír elő kötelezettséget arra, hogy a településfejlesztési koncepciót stratégiai és operatív programok kidolgozása kövesse. Ezért célszerű itt is (a gazdaságfejlesztési tervezéshez hasonlóan) visszanyúlni a területfejlesztéshez, mely a stratégiai és operatív programozást a különböző területi szintű térségek számára előírja, és a stratégiai és operatív programok tartalmi követelményire részletes szabályozást ír elő. Mint ismeretes, az 1996-ban törvénybe iktatott területfejlesztési és területrendezésről szóló törvény felhatalmazása alapján a területfejlesztésért felelős kormányzati szerv, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a területfejlesztési koncepciók és programok tartalmi követelményeit rendeletben szabályozta (18/1998 KTM rendelet). A továbbiakban a területfejlesztési koncepció és program, a városfejlesztési koncepció együttes, valamint a gazdaságfejlesztési koncepció és program megnevezésére a programozási vagy tervezési dokumentumok, fejlesztési tervek kifejezéseket használjuk.


1.2. A területfejlesztési programozás szabályozása 1.2.1. Területfejlesztési koncepció A területfejlesztési koncepció célja az adott térség számára egy a kistérség jelenlegi helyzetének és fejlesztési környezetének átfogó értékelésére (helyzetelemzésre) épülő jövőkép felvázolása és a jövőkép megvalósításához szükséges kitörési pontok, fejlesztési szükségletek meghatározása, átfogó fejlesztési célok rendszerének kidolgozása. A jövőkép hosszú távon elérhető állapotot tükröz, egy olyan statikus, időhorizonttal nem rendelkező célállapot, amely az adott területi egység adottságaira, potenciáljaira épül és figyelembe veszi annak fejlődését befolyásoló külső tényezők összességét is. A jövőképet a fejlesztési forgatókönyvek "hozzák mozgásba" adnak számára időbeliséget, amennyiben a fejlesztési forgatókönyvek a jövőkép elérését, megvalósulását elősegítő, illetve akadályozó belső és külső tényezők, körülmények számbavételével, és azok alapján megfogalmazott elvek, feltételek, illetve a közöttük lévő interakciók függvényében a fejlesztési célok között relatív súlyozást, sorrendiséget alakítanak ki, valamint meghatározzák a programozhatóság kereteit, peremfeltételeit, és ezeket mind a megfelelő idősíkban helyezik el. A területfejlesztési programozás fontos momentuma, hogy a területfejlesztési koncepciót jogszabály alapján társadalmi vitára kell bocsátani. A gazdaságfejlesztési koncepcióval is célszerű széleskörű társadalmi és szakmai vitát lefolytatni. A koncepció mélysége olyan, hogy fejlesztési elveket fogalmazzon meg, egy jövőképet tudjon az adott térség számára felvázolni, illetve jól tükrözze a jövőkép megfogalmazásához vezető utat, ugyanakkor ne egyes tervezett fejlesztések konkrétumain legyen a hangsúly, azaz a viták a térségről, a közösségről és ne településekről, szervezetekről, egyéb szereplőkről szóljanak. A koncepciónak tehát azt a kérdést kell világosan megválaszolnia, hogy „hogyan szeretné a térség önmaga jövőjét látni”. A társadalmi egyeztetések során tehát azokat a kérdéseket kell feltenni, hogy: – – – –

a térségre vonatkozó adatok, információk, a térség fejlődését befolyásoló tényezők, elvek, jogszabályok teljes körűen fel lettek-e mérve? a tervezők helyesen értelmezték-e ezeket az adatokat és információkat, stb.? helyesek-e a rendelkezésre álló információ bázis alapján levont következtetések? tud-e a térség a tervezők által megfogalmazott „saját jövőképpel” azonosulni?

A fejlesztési koncepció tehát elveket, kereteket, kitörési pontokat, a fejlesztési célok rendszerét, várt hatásokat fogalmaz meg, ezeken keresztül egy jövőképet ad a térség számára. Nem feladata, hogy a konkrét fejlesztések, projektek, szereplők, akár konkrét időzítés mellett elkötelezze a térséget.

1.2.2. Területfejlesztési program A területfejlesztési koncepció által meghatározott jövőkép elérésének, a meghatározott fejlesztési célok megvalósításának tervét a területfejlesztési program tartalmazza. A jogszabály a programnak két szintjét, a stratégiai és operatív programot határozza meg. A stratégiai program célja kettős:


– –

egyrészt azon fejlesztési szükségletek, célok meghatározása, amelyek révén megvalósítható a jövőkép, másrészt az egyes céloknak a térség szereplői által történő megvalósíthatóságának, a megvalósítás feltételeinek vizsgálata.

A célok szükségszerűen részcélokra bomlanak fel, és a részcélok rendszerének elemei három kategóriába sorolhatók: 1. a megvalósítás nem a térség szereplőinek feladata, 2. elvben megvalósítható cél, de a megvalósítás konkrét feltételeit meg kell teremteni, 3. a kitűzött cél megvalósításának feltételei adottak. Az operatív program, a tulajdonképpeni cselekvési szint, azokat a programokkal (esetleg projektekkel) kapcsolatos feltételeket határozza meg, amelyeknél a feltételek elvben adottak a megvalósíthatás megkezdésére. E feltételek között meghatározó a kezdeményező, a későbbi gesztor/kedvezményezett személye, az adott program előkészítettségi foka, a végrehajtás személyi és pénzügyi feltételei, valamint a megvalósítandó programtól várt hatások verifikálása.

1.2.3. Stratégiai program A stratégiai program tartalmát a 18/1998. KTM rendelet az alábbi pontokban foglalja össze:

a) közép-, illetve rövid távú célpiramis kialakítása, a végrehajtandó közép- és rövid távú feladatok meghatározása, rangsorolása; b) a megvalósítás lehetséges szereplőinek és a közreműködők körének megjelölése, a megvalósítás mechanizmusának bemutatása; c) a fejlesztéshez szükséges lehetséges források feltárása, a finanszírozás átfogó rendszerének kialakítása; d) a program és alprogramok eredményessége kritériumainak, illetve mutatóinak meghatározása, a társadalmi, gazdasági és környezeti beavatkozások hatásainak bemutatása; e) a program végrehajtásában közreműködő szervezetek közti munkamegosztás, együttműködés és információcsere meghatározása, az érdekérvényesítés rendszere; f) a program egészének, illetve az egyes részprogramoknak végrehajtásáért felelős operatív szervezetek megjelölése; g) a fejlesztési programok megvalósítását, a társadalmi, gazdasági és környezeti hatások nyomon követését, hatékonyságelemzését és a források felhasználását követő monitoringrendszer meghatározása.

A tervezési gyakorlatban elterjedt, hogy a stratégia célok rendszerét magában foglaló egyetlen stratégiai program helyett stratégiai programok rendszeréről beszélünk. A gazdaságfejlesztési stratégia programokkal szemben támasztható minimális követelmény, hogy meg lehessen fogalmazni az alábbiakat:


§ § § § §

a stratégiai program céljainak bemutatása (általános és közvetlen célok meghatározása, melyek egyben utalnak a program által érintett célcsoportra is); a program indoklása összhangban a helyzetértékelés megállapításaival és következtetéseivel, illetve a meghatározott jövőképpel; a program leírása, főbb komponensek; a program várható hatásai és eredményei (lehetőség szerint számszerűsíthető indikátorokkal alátámasztva); költségbecslés és a finanszírozás forrásai.

A stratégiai program általános célja(i) annak megfogalmazása, hogy az adott térség egészének fejlődése szempontjából a programnak mi a jelentősége, a megvalósítása miért célja a térségnek. Az általános cél(ok)nak feleltethetők meg a várható hatások, melyeket a tervezett program megvalósítása térségi szinten eredményez. A közvetlen cél(ok) a program megvalósítása során –program leírásában részletezett és a meghatározott célcsoportot érintő- tevékenység(ek) konkrét célja(i). A közvetlen cél(ok) megvalósítása révén a célcsoport számára keletkező hozzáadott értéket tekinthetjük a program eredményének. Adott stratégiai programot abban az esetben is érdemes megfogalmazni, ha az a térség számára fontos, de pillanatnyilag nincs olyan személy vagy szervezet, amely az adott program kezdeményezője, koordinátora vagy végrehajtója lehetne. Ugyanakkor a stratégiai programnak nincs létjogosultsága, ha a megvalósítás költségigényét nem lehet hozzávetőlegesen meghatározni vagy a finanszírozás módja nem behatárolható.

1.2.4. Operatív programok Az operatív programok a stratégia programok azon elemeiből dolgozhatók ki, amelyek megvalósításának feltételei elvben adottak. A stratégiai programok operacionalizálási vizsgálatának három kimenete lehetséges: § § §

operatív program megfogalmazásának feltételei adottak, ekkor az operatív program kidolgozható; operatív program megfogalmazásának feltételei még nem teremtődtek meg, ekkor az operatív program kidolgozása később, a feltételek megléte esetén indokolt; az operatív program indokolt, de kidolgozása (és megvalósítása) nem a térség feladata.

Az operatív programok azokat a programokkal (esetleg projektekkel) kapcsolatos feltételeket határozzák meg, amelyeknél a feltételek elvben adottak a megvalósítás megkezdésére. E feltételek között meghatározó a kezdeményező, a későbbi gesztor/kedvezményezett személye, az adott program előkészítettségi foka (pl. műszaki és pénzügyi tervek, szakhatósági engedélyek), a végrehajtásnak személyi és pénzügyi feltételei, valamint a megvalósítandó programtól várt hatások verifikálása. A kistérségi és települési programoknál az operatív programok szintjén törekedni kell a minél nagyobb konkrétságra, célszerű eljutni az egyes fejlesztés, vagy az egyes projektek szintjére. A 18/1998 KTM rendelet az operatív programok tartalmi követelményeit az alábbiakban határozza meg:


a) b) c) d)

e) f) g) h)

az egyes feladatok elérendő céljainak részletes meghatározása; az egyes feladatok végrehajtásának intézkedési és ütemezési terve; a végrehajtásért felelős szervezetek és közreműködők; a megvalósításhoz szükséges források pénzügyi ütemterve (elkülönített alapok, központi célelőirányzatok, egyéb központi források, térségi decentralizált, helyi önkormányzati, lakossági, vállalkozói, nemzetközi, hitel- stb. források szerinti bontásban); a végrehajtás módja és feltételrendszere; a végrehajtás ellenőrzési rendszere; az eredményesség vizsgálata és értékelése; a teljesítés-igazolás követelményrendszerének kialakítása.

A fentiek figyelembevételével a gazdaságfejlesztési operatív programok felépítése a következő: § § § § § § § § § § § §

az operatív program célja (általános és közvetlen célok); indoklás (kapcsolat a stratégia programmal); a program tartalma, az egyes komponensek leírása; a program várható hatásai és eredményei (lehetőség szerint számszerűsíthető indikátorokkal); területi hatókör; kedvezményezettek köre (általános és közvetlen kedvezményezettek); a programvégrehajtás főbb szereplői (projekt koordináció, projekt menedzsment, végrehajtók köre); a megvalósítás ütemezése; a program költségvetése és lehetséges forrásai; a megvalósítás értékelési kritériumai (lehetőség szerint számszerűsíthető indikátorokkal); kapcsolat az országos, regionális és megyei fejlesztési prioritásokkal; kapcsolat a térségi program egyéb prioritásaival.

Helyzetértékelés ↓ Gazdaságfejlesztési koncepció ↓ Stratégia program ↓ Operatív program ↓ (Cselekvési terv) 2. számú ábra: a gazdaságfejlesztési program elvi sémája


A gazdaságfejlesztési koncepció és program elvi felépítését a 2. számú ábra mutatja.

A gazdaságfejlesztési program hatóköre korlátozott abban az értelemben, hogy nem feladata – és a piacgazdasági keretek ezt nem is teszik lehetővé!-, hogy a kistérség egyes gazdasági szereplői vállalati szintű fejlesztési stratégiai döntései, beruházási elképzeléseivel és forrásbevonásával kapcsolatos döntések felelősségét a közösségi szféra valamilyen módon is átvegye. A közösségi szféra (a kistérségi tanács, önkormányzatok, civil szervezetek) szerepe olyan gazdasági infrastrukturális és humán környezetet biztosítása, melyben a vállalati szféra kedvezőbb versenyfeltételek mellett tud fejlődni. 1.3. A fejlesztési tervek finanszírozása A fejlesztései tervezés végső célja a rendelkezésre álló források felhasználása fejlesztés projektumok megvalósítsa érdekében. A hazai –uniós típusú- fejlesztési programozás tartalmi, módszertani, intézményi és pénzügyi szempontból egyaránt meghatározó momentuma, hogy – leggyakrabban vissza nem térítendő- közösségi forrásokra épül, melyek pályázati rendszereken keresztül érhetők el. A különböző területi szintű térségek, így a kistérségek feladata is a forrásbevonás szempontjából hármas: 1.

2.

3.

azoknak projekteknek kidolgozása és megvalósítása, melyeknél a térség, pl. jelen esetben kistérséget reprezentáló kistérségi fejlesztési tanács, közvetlenül pályázati alapok kedvezményezettje, gesztora és megvalósítója tud lenni; azon projektek kidolgozásának és megvalósításának támogatása, melyeknél a térség/település egyes szereplői, pl. gazdasági társaságok, civil szervezetek, önkormányzati intézmények a pályázati alapok címzettjei; és végül a fentiek ellátásához szükséges tervező, programozó és végrehajtó, valamint monitoring és értékelő kapacitás működtetése.

A külső forrásokra való támaszkodás ténye alapvetően meghatározza a programozás tartalmát és konkrétságát. Egy kistérség által reálisan bevonható forrástömeg nagyságának meghatározására a jelenlegi peremfeltételek mellett nem lehet pontos algoritmust találni. A tényleges költségek becslését az alábbi szempontok figyelembevételével célszerű elvégezni: § § § § §

a mobilizálható önerő, mint a forrásbevonás abszolút felső korlátja; a projekt előkészítés (műszakai tervezés, engedélyeztetés, pályázatírás) költségei; támogatásból nem finanszírozható költségek; árfolyamkockázat (€-ban szerződött, de Ft-ban folyósított EU támogatások esetén); utófinanszírozás által okozott likviditás költségei.

A fejlesztések közé sorolandók a két feladat ellátásához szükséges intézményi, humán és esetleg pénzügyi feltételek megteremtését célzó projektek is. A területfejlesztési koncepció tárgyalásánál más összefüggésben tértünk ki arra, hogy a fejlesztések, projektek elsődlegesen nem saját forrásból, hanem külső forrásokra építve tudnak megvalósulni. Ez a térségek/települések számára egy "életforma", amely a külső források felhasználási szabályai


és a belső fejlesztési igények közötti folyamatos kompromisszum keresését jelenti, és a programozási, projekttervezési folyamat egy sajátos irányát jelöli ki. 1.4. Támogatható területek A fejlesztések külső támogatási forrásokra való alapozása determinálja, hogy fejlesztések finanszírozhatók ezen, külső források bázisán. A 2004. évi EU csatlakozás után a Strukturális Alap forrásai és az ezekhez rendelt hazai társfinanszírozás szabályrendszere határozza meg a támogatások felhasználását. A Strukturális Alapok támogatási területeit az EU a 2000-2006. közötti időszakra körülhatárolta 1, melyeket a 1. sz. melléklet mutat be. A 2007-2013. időszakra tervezett támogatási területeket a 2. sz. melléklet adja meg. 1.5. Fejlesztési típusok A fejlesztési projektek lehetnek beruházás és nem beruházás jellegűek. A beruházás jellegű projekteknek pénzügyi/megtérülési szempontból a következő három típusa van: – – –

piaci alapon megtérülő beruházások; piaci alapon nem vagy hosszútávon megtérülő beruházások, melyek működése pénzügyileg hosszútávon fenntartható; piaci alapon nem vagy hosszútávon megtérülő beruházások, melyek működtetése pótlólagos forrásokat igényel.

Azok a projektek, melyeknek kimutatható a jövedelemtermelő képessége általában –ha egyéb kritériumoknak megfelelnek- alacsony szinten támogathatók, de minden addicionális, vissza nem térítendő forrás javítja az adott projekt megtérülését, életképességét. Ebben az esetben mindig végig kell gondolni a támogatásigénylés indokoltságát és a konkrét fejlesztésen túlmutató hatásokat. Tulajdonképpen egy költség-haszon elemzés elvégzése szükséges, nevezetesen a pályázati források bevonásának idő- és költségigénye, valamint annak lehetősége, hogy ha a támogatási forrást nem sikerül elnyerni, hogyan állítható szembe egy sajáterőből (és nem támogatásjellegű külső forrásokból) azonnal megkezdhető beruházással. A támogatási források befogadásának első számú célterülete azok, a jellemzően közösségi célokat szolgáló beruházások, melyekre az alacsony megtérülés miatt nincs kezdeményezés, ugyanakkor működtetésük, üzemeltetésük rentábilis. Ide sorolhatók egyebek között a kommunális szolgáltatások infrastrukturális fejlesztései. Itt a fejlesztések közötti prioritások felállításának összehasonlítási alapja a várt gazdasági, társadalmi és környezeti hatások. Végül azok a beruházások, amelyeknél a működtetés, üzemeltetés a projekt keretein belül nem kitermelhető és pótlólagos forrásokat igényel, első közelítésben nem képezik a fejlesztési támogatások akcióterületét, hacsak a fenntarthatóság biztosítása más forrásból nem igazolható meggyőzően. A nem beruházásjellegű fejlesztési projektek az előkészítő és egyéb szakértői tevékenységek (műszaki tervezés, képzés, közbeszerzési tanácsadás, stb.), valamint az intézményfejlesztés

1

Vademecum: Plans and programming documents for the Structural Funds 2000-2006


elsősorban a gazdaságfejlesztési programhoz kapcsolódó tervező és végrehajtó kapacitások megteremtése és fenntartása. 1.6. Stratégiai program és operatív program „mélysége” A stratégiai program célja kettős, egyrészt azon fejlesztési szükségletek, célok meghatározása, amelyek révén megvalósítható a jövőkép, másrészt az egyes céloknak a térség szereplői által történő megvalósíthatóságának, a megvalósítás feltételeinek vizsgálata. A célok szükségszerűen részcélokra bomlanak fel, és a részcélok rendszerének elemei három kategóriába sorolhatók: • • •

a megvalósítás nem a kistérség feladata, elvben megvalósítható cél, de a megvalósítás konkrét feltételeit meg kell teremteni, és a kitűzött cél megvalósításának feltételei adottak.

Az operatív program, azokat a programokkal (esetleg projektekkel) kapcsolatos feltételeket határozza meg, amelyeknél a feltételek elvben adottak a megvalósíthatás megkezdésére. E feltételek között meghatározó a kezdeményező, a későbbi gesztor/kedvezményezett személye, az adott program előkészítettségi foka, a végrehajtásnak személyi és pénzügyi feltételei, valamint a megvalósítandó programtól várt hatások verifikálása. A végrehajthatóság szempontjából a kistérségi programoknál célszerű lenne eljutni az egyes fejlesztés, vagy projekt szintre. Ez természetes nem mentesíti a gazdaság szereplőit attól, hogy saját vállalati szintű stratégiáikat, terveiket kidolgozzák. Ideális esetben viszont a vállalati szintű fejlesztési tervek közvetlenül össze tudjanak kapcsolódni a gazdaságfejlesztési programmal. 1.7. A fejlesztési programok utógondozása A fejlesztési program folyamatos karbantartást, aktualizálást igényel. A programnak képesnek kell lenni egyrészt arra, hogy reagáljon a stratégia környezet változásaira, amely által újabb stratégia célok megvalósítása előtt nyílik meg a lehetőség. Másrészt folyamatosan vizsgálni kell, hogy mely stratégiai cél vagy annak részcélja számára érnek meg a megvalósítás konkrét feltételei, és lehet a programot ezáltal új operatív programmal kiegészíteni. A gazdaságfejlesztési program karbantartásának három, folyamatos monitoring tevékenységet igénylő kardinális eleme van: § § §

a társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők folyamatos elemzése, források, pályázati lehetőségek nyomon követése, projektötletek, -kezdeményezések nyilvántartása és aktualizálása.

1.7.1. Folyamatos társadalmi – gazdasági - környezeti elemzés A kistérség környezeti, gazdasági, társadalmi folyamatainak, változásainak nyomon követésének, elemzésének és dokumentálásának célja:


§ § §

naprakész információk szolgáltatása; az országos, regionális és megyei területi információs rendszerek kiszolgálásán keresztül egy alsó szintű területi információs rendszer létrehozása; a gazdaságfejlesztési monitoring rendszer működésének támogatása, amely kiterjed a megvalósított projektek, fejlesztések és hatásainak vizsgálatára is.

A monitoring és elemző munka, illetve annak összefogása az önkormányzati fejlesztésekkel foglalkozó szervezeti egységének feladata. Kutatási-elemzési együttműködési megállapodás alapján az egyes tematikus felméréseket, elemzéseket az együttműködő belső és más külső partnerek is készíthetnek. A tevékenység az alábbi területeket fogja át: § § § §

a gazdasági folyamatokra kiterjedő alapadatok gyűjtése, az ezekből származó elemzések, (általában az országos információs, statisztikai adatok, a településekre és az összehasonlítást biztosító adatállományokra vonatkoztatva); tematikus adatbázisokra épülő elemzések tanulmányozása; felmérések, interjúk, valamint összehasonlító vizsgálatok; szöveges értékelő dokumentumok kidolgozása legalább évenkénti általános és tematikus értékelések formájában, (pl.: támogatásokkal megvalósult fejlesztések, infrastruktúra fejlődése, vállalkozási szerkezet, adózási folyamatok, befektetések, vállalkozói toplista, munkaerő-piaci folyamatok stb.).

1.7.2. Forrástérkép A forrástérkép célja a kistérség által potenciálisan bevonható források, pályázati lehetőségek nyomon követése és róluk naprakész nyilvántartás vezetése. A feladat szükségessége tükrözi azt a lényegesebb momentumot, hogy a kistérségi programok végrehajtása alapvetően külső, támogatási források általi finanszírozásra épültek, mely jellemzően pályázati rendszereken keresztül érhető el. A források folyamatos nyomon követésének tevékenysége elsődlegesen az önkormányzat feladata.

1.7.3. Projektgenerálás A projektgenerálás a projektötletek, projekt kezdeményezések felszínre kerülésének elősegítése azzal a céllal, hogy a kistérség fejlesztési céljaival összhangban lévő projektötletek, projekt kezdeményezések projektekké fejleszthetők legyenek és beépülhessenek a kistérség fejlesztési programjába.


2. A kistérség bemutatása 2.1. A kistérség általános jellemzői

A Tápió-vidék Pest megye keleti-dél-keleti részén helyezkedik el, a legközelebbi pontja Budapest közvetlen közelében található (a budapesti agglomerációban), míg a térség másik vége egészen Jász-Nagykun-Szolnok megye határáig (az Alföld széléig) nyúlik. A kistérség nem alkot homogén természetföldrajzi egységet, érinti ugyanakkor a dombvidéki jellegű Gödöllői-, valamint a Monor-irsai dombság egy részét, és az Alföld sík jellegű tájegységét is (lásd 3. számú ábra). 3. számú ábra: a Közép-Magyarországi Régió területi tagoltsága

Forrás: a Közép-Magyarországi Régió Stratégiai Terve 2007-2013


A Tápió-vidék vizsgálatánál a Bevezetésben leírt indokok alapján a Nagykátai kistérség 13 települését vettük figyelembe (1. számú táblázat). 1. számú táblázat: a Tápió-vidék települései Sorszám

A település megnevezése

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Farmos Kóka Nagykáta Pánd Szentlőrinckáta Szentmártonkáta Tápióbicske Tápiógyörgye Tápióság Tápiószecső Tápiószele Tápiószentmárton Tóalmás

2.1.1. Domborzati viszonyok A Tápió-vidék földrajzi fekvése igen sajátos, három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozik itt, ami változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. A térség természetes és természetszerű élőhelyei az intenzíven hasznosított területek között mozaikosan, a korábbinak töredékére zsugorodva fordulnak elő, természeti értékekben azonban rendkívül gazdagok. A természetes és természetszerű élőhely típusok közül jelentős kiterjedésűek, változatosak és értékekben gazdagok a vízi és időszakosan vizes élőhelyek, a nyílt, száraz pusztai,valamint a fás vegetációjú élőhelyek. A táj legértékesebb élőhelyeit foglalja magában az 1998. júliusában létrehozott Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet, amelynek természetvédelmi kezelési feladatait a budapesti székhelyű Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság végzi. A Tájvédelmi Körzet (TK) mozaikos elrendezésű: három nagyobb és kilenc kisebb részegysége Tápiószecsőtől Újszászig, illetve Nagykátától Gombáig elszórtan helyezkedik el. Területe 4.515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez (csak engedéllyel, szakvezető irányításával látogathatók). A TK legnagyobb összefüggő területe Farmos és Nagykáta között terül el. A Felső-Tápió mentén - Tápiószecsőtől Tápiószentmártonig - húzódik a második nagyobb részegység. Ehhez kapcsolódik a TK egyetlen, terjedelmesebb nyílt vizekkel is rendelkező vizes élőhelye, a tápiószecsői halastó. A TK talán legsajátosabb részlete az Északi-középhegységhez tartozó Monor-Irsai-dombság peremén helyezkedik el. A dombságból az Alsó-Tápió felé kifutó Gombai- és Úri-patakok löszvölgyeit mocsárrétek, nádas-fűzes foltok kísérik. A tápiógyörgyei Nagy-megyeri legelő és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Újszász határában található gyepterületek már egyértelműen a tiszántúli szikesekre emlékeztetnek. 20 PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

2.1.2. Vízrajz A terület vízfolyásai jellegzetesen északnyugat-délkelet irányú futásúak, követve az őket közrefogó domborulatokat és a hosszanti tektonikus törésvonalak haladását. A mérsékelten meleg, száraz éghajlattal összefüggésben (lásd 1.1.4. pont) a térségnek jelentős vízhiánya van, e vidéket is érinti még a Duna-Tisza közére jellemző talajvízszint süllyedés. A vízhiány, illetve a talajvízszint csökkenés egyaránt kihat a térség táji- és természeti értékeinek megőrzési-, fejlesztési lehetőségére, valamint a mezőgazdálkodás fejleszthetőségére. A térségnek nevet adó Tápió a Tisza vízgyűjtő területének része, két ága folyik át a területen és ömlik a Zagyvába. A Hajta-patak táplálta mocsarak (I-II-es tározó, Virágkerti-tó, Disznótúrási-tó) gazdag madárvilágnak nyújtanak fészkelő- és táplálkozó helyet. A dombságból az Alsó-Tápió felé kifutó Gombai- és Úri-patakok löszvölgyeit mocsárrétek, nádas-fűzes foltok kísérik. A természetvédelmi körzet egyetlen, terjedelmesebb nyíltvizekkel is rendelkező vizes élőhelye, a tápiószecsői halastó. Az egykor nagy kiterjedésű Fehér-tó a mocsár lecsapolására irányuló munkák következtében a jelentősen lecsökkent. 2.1.3. Növény és állatvilág A térség erdősítettsége alig haladja meg a 12%-ot, bár az Alföld egyes kistájaihoz viszonyítva ez magasabb érték, mégis jóval az országos és megyei átlag alatt marad. Növények változatosságát a vizes felületek, a természetvédelem alá vont területek növényállománya biztosítja. Az Alföldön ritka agárkosbor, tavaszi gyöngyike, bárányparéj, sziksaláta és réti őszirózsa jelzik a vidék háborítatlanságát. Sokféle védett növényfaj fordul elő: kései szegfű, homoki árvalányhaj, fényes poloskamag, báránypirosító, homoki nőszirom, orchidea, a pókbangó. A mélyebben fekvő részeken szibériai nőszirmok virágoznak. Megtalálható a szennyes ínfű, erdei szellőrózsa és a magyar zergevirág is. Az állatvilág összetétele alapján lehetőség van vadászatra. Többnyire apró vadakra vadászhatnak ebben a térségben: nyúlra, fácánra, kis testű dúvadakra és őzre. A természetvédelem alatt álló területeken lehetőség van ritka állatfajok megismerésére. Költ itt a fokozottan védett nagy kócsag, nyári lúd, egész évben megfigyelhető a fekete gólya, vidra és a mocsári teknős, vonuláskor rendszeresen feltűnik a halászsas. A Felső-Tápiónak feltűnően gazdag a halállománya, előfordul itt a hegyvidéki patakokra jellemző, védett kövicsík, illetve csak a Duna vízrendszeréhez kötődő, védett lápi póc. A környék madárvilága különösen gazdag, a védett állatfajok kétharmada madár. A madarak között megtalálható a bölömbika, a kék tollú szalakóta, míg a nádasokban vízimadarak sokasága él. Előfordul itt Európa egyik legritkább récefaja, a cigányréce is, a ragadozó madarak közül pedig a vörösvércse, az egerészölyv, a jóval ritkább kabasólyom és a barna rétihéja is. Az elszórt kisebb ligetekben kékvércsék költenek, míg a szikes réteken nagy godák, bíbicek, piroslábú cankók láthatók. A Nemzeti Park beruházásaként elkészült


mesterséges szikes tó, többek között, a fokozottan védett, felfelé görbülő csőréről könnyen felismerhető gulipán fészkelő helye. A farmosi nádastó a vonuló madarak fontos pihenőállomása, ezért a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács 1992-ben a Tápió-Hajta vidéket felvette az Európai Jelentőségű Madárélőhelyek jegyzékébe. A hagyományos gazdálkodási módok megőrzése érdekében tett első lépéseként a Nemzeti Park egy 150 szürkemarhából álló gulyát hozott létre a nagykátai Nyík-rét természetszerű kezelésére, amelyet a 31-es főút melletti aprópusztai majorban lehet megtekinteni. A tápiószentmártoni Kincsem Parkban őshonos, magyar állatok találhatók meg: néma kacsa, szamár, kendermagos tyúk. 2.1.4. Éghajlat, időjárási viszonyok Ennek a területnek jellemzője a mérsékelt kontinentális éghajlat. Az utóbbi időben ugyanakkor az óceáni és a mediterrán befolyások markánsabb megjelenése is tapasztalható. Az uralkodó szélirány az észak-nyugati. Az éves átlaghőmérséklet 10,7 °C fok. A leghidegebb hónap február és egyben a legnagyobb hőingadozás is ebben a hónapban fordul elő. A csapadék mennyisége: 536 mm/év, a csapadékmennyiség eloszlása éves szinten nagy szélsőségeket mutat. 2.1.5. Térszerkezet A kistérség településhálózati, térszerkezeti szempontból nem homogén, nem képez egységet, hanem több mikrotérségre tagolható. A mikrotérségek több szempontból többféleképpen is lehatárolhatók. Természetföldrajzi szempontból a Tápió-vidékhez összesen 21 település tartozik (lásd 4. számú ábra), közel 75 ezres lakosságszámmal. Jelen helyzetértékelésben ugyanakkor csak a Nagykátai kistérséghez tartozó 13 településre koncentrálunk.

4. számú ábra: a Tápió-vidék települései 22 PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

A településeket földrajzi fekvésük szerinti a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. a budapesti agglomerációval határos települések tartják a legszorosabb kapcsolatot Budapesttel, Nagykáta felé viszont alig vonzódnak, ezek: Tápiószecső és Kóka, 2. a kistérség középső részét Nagykáta, Szentmártonkáta, Tóalmás, Szentlőrinckáta, Farmos, Tápióbicske és Tápióság alkotják, 3. a kistérség déli része: a leginkább alföldi-típusú övezet, csak laza kapcsolatokat tart fenn a fővárossal, az ingázás feltételei rosszak: Tápiószele, Tápiógyörgye és Tápiószentmárton, Forrás: Tápiómenti Kistérség Területfejlesztési Koncepciója, 1999. június

A Tápió-mente ezért nem képez valódi térszerkezeti egységet, kohéziója gyenge: a kistérség eddig nem tudta betölteni valódi földrajzi és társadalmi funkcióját. Budapest főváros nyomasztó túlsúlya a környéken a kistérség városainak fejlődését is gátolta. A polgári városfejlődés is csak igazgatási központokat hívott életre (Nagykáta, Monor), ám ezekből mindmáig sokoldalú funkciókkal rendelkező valódi kisvárosok nem formálódtak. Az igazgatási központok vonzása is alacsony intenzitású volt, ráadásul a Tápió mente többfelé vonzódott és vonzódik (Budapest, Nagykáta, Monor, Cegléd, Szolnok és Jászberény felé) ugyanakkor a kistérség kapcsolatrendszere - különösen a második világháború után egyre inkább a fővárossal épült ki. A kistérségnek nem volt és ma sincs határozott profilú városa, a városi centrum, Nagykáta fejlődése-fejlesztése nem gyakorol számottevő hatást a kistérség egészére. Ennek ellenére Nagykáta városi szerepkörének gazdagítása, a térszervező erő fejlesztése, a városi „légkör”, a városias arculat kialakítása a kistérség döntő része számára kedvező következményekkel járhat. A kistérség községei közepes méretűek vagy nagyok, néhány település (Sülysáp, Tápiószele, Tápiószentmárton) megközelíti a városodás küszöbértékeit. A községek nagy része alapfokon ellátott, ezért a városi központokkal fenntartott kapcsolatok lazábbak, a községek egymásrautaltsága is csekélyebb. A Tápió mente népességének iskolai végzettsége, szakképzettsége, illetve az itt élő diplomások aránya még Pest megyei összehasonlításban is kedvezőtlen. Az igazgatási és munkaerő kapcsolatok mellett a városi javak igénybevétele terén is nyitott a térség. A városi intézmények által kialakított kapcsolatok nem biztosítanak kellő kohéziót a kistérségnek. A kistérség központjában, Nagykátán az alábbi intézmények találhatóak meg:


Közintézmények: • • • • • • • • • • •

APEH, Észak-magyarországi Áramszolgáltató (ÉMÁSZ) Rt., Földhivatal (kistérségi illetékességgel), Fővárosi Gázművek Rt., Monor Telefontársaság Rt., Pest Megyei Munkaügyi Központ, Postahivatal, Rendőrkapitányság (kistérségi illetékességgel), Tűzoltóság, Városi Bíróság, Városi Ügyészség.

Oktatási intézmények: • • • • •

Mátray Gábor Általános Iskola, Váci Mihály Általános Iskola, Damjanich János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Nagykátai Ipari Szakközépiskola, Szakmunkásképző és Szakiskola, Liszt Ferenc Zeneiskola.

Egészségügyi intézmények: • • • • •

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), Országos Mentőszolgálat Nagykátai Állomás (térségi központi ügyelettel), Szakorvosi Rendelőintézet, Tüdőbeteggondozó Intézet, Városi Központi Ügyelet.

Egyéb intézmények: • • • • • • •

Bartók Béla Művelődési Központ, Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, Időskorúak Gondozási Központja, Magyar Vöröskereszt Nagykátai Szervezete, Nyugdíjbiztosítási Pénztár Ügyfélszolgálata (rokkantsági nyugdíjjal, öregségi nyugdíjjal, árvaellátással, nyugdíjbiztosítási ügyekkel kapcsolatos ügyintézés), Radnóti Miklós Városi Könyvtár, Védőnői Szolgálat.

2.1.6. Népesség A 13 településből egy város (Nagykáta), a többi főleg 2000 és 4999 fő közötti lakosságszámú település (2. számú táblázat).


2. számú táblázat: a Tápió-vidék településszerkezete Települések száma

Ebből város:

-499

13

1

0

0

1

8

3

1

615

186

31

7

14

41

61

31

31

6 393

Nagykátai kistérség Pest megye összesen

500999

1 000-1 2 000-4 5 000-9 10 000-49 999 999 999 999 fős település

Terület (km2)

Forrás: Pest Megye Statisztikai Évkönyve 2003, Budapest, 2004.

A városok aránya az összes település számához képest a kistérségben 8%, ezzel jóval alatta marad a pest megyei 17%-os átlagnak.

3. számú táblázat: a Tápió-vidék népessége Lakónépesség az év végén változása a 2004. év fő végéhez képest, (%) Nagykátai kistérség Pest megye Közép-Magyarország

Városok népessége

Települések átlagos népessége

Népsűrűség fő/km2

61 173

1.6

13 108

4 706

99

1 124 395

3.2

572 624

6 045

176

2 829 704

4.7

2 277 933

15 132

409


A kistérségben az egyetlen város, Nagykáta népessége összesen 13 108 fő, a települések átlagos népessége 4 706 fő, amely 22%-kal elmarad a pest megyei 6 045 fős átlagtól, valamint 69%-kal a közép-magyarországi 15 132 fős átlagtól. A kistérség községei közepes méretűek. Néhány település (Tápiószele, Tápiószentmárton) megközelíti a városodás küszöbértékeit. A népsűrűség csaknem fele a pest megyei átlagnak és kevesebb, mint egynegyede a középmagyarországi értéknek. A Közép-Magyarországi Régióban a nagykátai mellett a ceglédi, a dabasi és a szobi kistérség népsűrűsége van csak 100 fő/km2 alatti. Az EU a strukturális nehézségekkel küzdő mezőgazdasági területeket támogatja, ahol a népsűrűség kisebb, mint 100 fő/km2, vagy a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya nagyobb a Közösségi átlag kétszeresénél, a munkanélküliségi ráta meghaladja a közösségi átlagot, vagy csökken a népesség. A kistérség településeinek az 1960-as években volt a legtöbb lakója, amely folyamatosan csökkent 1992-ig. Több mint három évtized alatt a csökkenés mértéke 12,4%-os. Míg tehát Pest megyét összességében a hatvanas, hetvenes években jelentős, évtizedenként több mint 10


%-os növekedés jellemezte és csak a nyolcvanas években volt kismértékű csökkenés, addig ebben a térségben folyamatos volt a népességcsökkenés. A népességcsökkenés oka a hatvanas években elsősorban az elvándorlás, hiszen ekkor még általában természetes szaporodás jellemezte a településeket. A hetvenes években településenként differenciáltan volt jellemző természetes fogyás és szaporodás, elvándorlás és bevándorlás, a kistérségi végeredmény azonban így is negatív lett. 1980-tól 1992-ig azonban a térség szinte minden települését az elvándorlás és a természetes fogyás együttes hatása jellemzi. 1992-ben ez a trend azonban gyökeresen megváltozott. Azóta szinte minden települést kismértékű népességnövekedés jellemez, melynek legfőbb oka az aktív vándorlási egyenleg. A vándorlási különbözet pozitívuma ráadásul növekvő tendenciájú, a kilencvenes évek közepére elérte a megyei átlagot (évi átlag 1 % feletti növekedést eredményez). 4. számú táblázat: a Tápió-vidék népességmozgása

Élveszületés

Halálozás

Belföldi vándorlási különbözet

Belföldi vándorlási különbözet átlaga 1990-2003

1000 lakosra Nagykátai kistérség Pest megye Közép-Magyarország

10 10.5 9.3

13.7 11.9 13.1

9.4 16.7 8.2

13.5 15.8 15.1

Forrás: Pest Megyei Statisztikai Évkönyve 2003, Budapest, 2004

A vándorlási különbözet értéke eltakarja azt a tényt, hogy a kistérségben nem klasszikus szuburbanizációs folyamatok zajlanak, hanem egy kedvezőtlen népességcsere. A bevándorlók és elvándorlók ugyanis teljesen más társadalmi összetételűek. A kistérség - elsősorban vasútvonal melletti települései - a fővárosi munkahelyek vonzásában saját területének népesség-eltartóképességéhez képest jelentősen túlnépesedett (6. számú táblázat).


5. számú táblázat: a Tápió-vidék településeinek területe és lakónépessége Sorszám

Település megnevezése

Terület (km2)

Lakónépesség száma (fő)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13


40.12 44.36 81.61 22.21 20.15 52.19 48.48 53.31 33.54 38.38 36.99 104.45 39.34

3 649 4 323 13 108 2 038 1 935 4 885 3 434 3 789 2 711 6 415 6 049 5 474 3 363

összesen:

615.13

61 173

Forrás: Pest Megye Statisztikai Évkönyve 2003, Budapest, 2004

A fővároshoz fűződő kapcsolatrendszer rendszerváltást követő változása, pedig számos térségi- foglalkoztatási-, jövedelemtermelési konfliktust eredményezett. (Az ingázás csúcsidőszakában a helyben lakó munkavállalók 53,8% ingázott, a keresők 44%-a naponta járt Budapestre dolgozni, további 7-8%-uk más külső munkaerőpiacon - Szolnok, Jászberény, Monor - talált munkát.) 6. számú táblázat: a Tápió-vidék településeinek népessége Sorszám


Jellege

Népsűrűség fő/km2

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13


község község város község község község község község község község község község község

átlag:

Belföldi vándorlási különbözet

90.95 97.45 160.61 91.7 96.03 93.6 70.83 70.07 80.83 167.14 163.53 52.41 85.49

Természetes szaporodás/ fogyás -14 -29 -4 -3 -26 -2 -6 -37 -17 -24 -6 -36 -25

99.01

-17.6

44

8 64 123 8 9 68 19 114 31 50 11 36 31



A kistérség központja, Nagykáta földrajzilag legközelebb Jászberényhez, legtávolabb Budapesthez fekszik (lásd 7. számú táblázat). 7. számú táblázat: távolságok Nagykátától km-ben

Nagykáta

Budapest

Jászberény

Monor

Cegléd

Hatvan

Gyömrő

62

17

33

32

44

40

Forrás: Magyarország autóatlasza

2.1.7. Nemzeti és etnikai kisebbségek

Pest megye átlagától eltérően a Tápió-vidék etnikailag egységesen magyar nemzetiségű, a nemzeti és etnikai kisebbségek aránya és létszáma alacsony a térség lakónépességéhez képest. A 2001. évi népszámlálási adatok alapján a magát valamely nemzetiséghez tartozónak vallók közül a legnagyobb arányú etnikai kisebbség a cigány (561 fő). A magukat németnek vallók száma 37 fő, a románok száma 14 fő.


8. számú táblázat: a Nagykátai kistérség nemzeti és etnikai kisebbségei

A nagykátai kistérség települései

1. Farmos 2. Kóka 3. Nagykáta 4. Pánd 5. Szentlőrinckáta 6. Szentmártonkáta 7. Tápióbicske 8. Tápiógyörgye 9. Tápióság 10. Tápiószecső 11. Tápiószele 12. Tápiószentmárton 13. Tóalmás

Főbb nemzeti és etnikai kisebbségek 2001. évi népszámlálás/fő/magát anonim módon valamely nemzetiséghez tartozónak valló

Kisebbségi önkormányzat van/nincs

Ha van, melyik nemzetiségé

nincs

---

nincs

---

van

cigány

van

cigány

nincs

---

van

cigány

van

cigány

van

cigány

nincs

---

nincs

---

van

cigány

van

cigány

van

cigány

összesen: 8 német: 6 összesen: 68 cigány: 52 összesen: 317 cigány: 282, német: 9 összesen: 144 cigány: 138, német: 4 összesen: 16 cigány: 14 összesen: 32 cigány: 23 összesen: 33 cigány: 23, német: 4 összesen: 51 cigány: 41, német: 7 összesen: 18 cigány: 9, román: 4 összesen: 74 cigány: 50, román 10 összesen: 210 cigány: 197, német 7 összesen: 9 cigány: 4 összesen: 14 cigány: 10

Forrás: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal, 2005


2.2. A kistérség településeinek bemutatása A Tápió-vidék településeinek elhelyezkedését az 5. számú ábra mutatja.

5. számú ábra: a Tápió-vidék településeinek elhelyezkedése

Forrás: Tápiómenti Kistérségi Társulás, 2005

2.2.1. Farmos Farmos község Pest megye délkeleti részén helyezkedik el, a Tápió-Galga-Zagyva vidék és a Hatvani-sík találkozásánál. A legközelebbi várostól, Nagykátától délkeletre (közúton 11 km) fekszik. Vasúton is elérhető, vasútállomással rendelkezik. A falu nyugati részén található az ún. Nádas-tó, amely az Alsó-Zagyva sík bezökkent süllyedékében foglal helyet. A tó körül szikes területek találhatók. Ettől keletre haladva, kiterjedt homokbuckákkal találkozhatunk, melyeket még a múlt század végén szőlővel, gyümölcsfákkal és erdőkkel megkötöttek. Farmos a honfoglalás utáni időkben már lakott hely volt, de a tatárjáráskor elpusztult. A falu első okleveles említése 1420-ból való. A XV. században a Péceli, Farmosi és Dobozy családé. A török megszállás kezdetén a település a szolnoki Mirliva ház birtoka. A XVII. században Farmost a teljesen elpusztult falvak között említik meg, hosszú ideig Nagykáta pusztájaként szerepelt. 1700-ban Zólyom megyéből telepítettek több szlovák családot a községbe. Az 1727-es vármegyei jegyzőkönyv szerint a falu mai területét - többek között - Bene Ádám, Kozma Boldizsár, gróf Grassalkovich Antal és mások birtokolták.


2.2.2. Kóka Kóka a Duna-Tisza közén, annak északi részén helyezkedik el, Pest megye volt nagykátai járásának legnyugatibb községe. A község neve szláv személynévből származik és már a tatárjárás előtt is lakott terület volt, IV. Béla király már 1254-ben kelt oklevelében említi. A Váraki-puszta a török alatt elpusztult, lakosai a kókai lápba menekültek. A váraki terület 1690-től 1871-ig a Keglevich-család birtoka. Kóka szőlőhegyein (Alsóhegy, Felsőhegy, Margithegy, Kutyahegy) a szőlőtermesztés az avarkorra nyúlik vissza. A Margit-hegy csúcsán álló kápolnából nézte Kossuth Lajos az Isaszeg felé vonuló hadakat 1849. április 6-án. Vizei a Nagyvölgyi-patak, az Úszói-patak, Dánsár, Polyák árok, Nagy Felsőtápió, Bagi-tó és Hajta-patak. 2.2.3. Nagykáta Nagykáta története a XII. századig nyúlik vissza, amikor a Káta nemzetség Pest megyei ága letelepedett ezen a vidéken. A város határában, a Kenderhalmon feltárt falu valószínűleg Nagykáta Árpád-kori előzménye volt. Hiteles írott forrás, a Váradi Regestrum is említi Káta falu nevét 1221-ben. A XV-XVI. században számos oklevélben Csekekáta alakban fordul elő. A XVII. század elején, 1607-ben megjelenő Nagykáta elnevezés a XVIII. század elejére válik általánossá. A török uralom idején többször is elpusztult falu mindig újjáéledt. A Buda visszafoglalása utáni években Nagykáta sorsa is a pusztulás volt. 1695-ig nem is szerepel az összeírásokban, de 1698-tól ismét van a községnek plébánosa és megkezdődik az anyakönyvek vezetése is. A Rákóczi-szabadságharc idején a fejedelem is járt Nagykátán. A település nagyarányú benépesedése a szatmári béke után ment végbe. Ezek az évek a gazdasági fejlődést jelentették Nagykáta számára: megindult a szőlőtermesztés, a nagyállattartás. 1743-ban Mária Teréziától mezővárosi rangot kapott a település, így országos vásárt tarthatott, ami serkentőleg hatott a kereskedelemre. A legkülönfélébb iparosok jelenléte is élénkítette a kereskedelmet. 1716-tól már tanítója is volt a községnek. Az 1770-ben kihirdetett úrbérrendezés csak átmenetileg enyhített a város jobbágyainak helyzetén, a XIX. század elejére pedig tovább romlottak a töredéktelkes jobbágyság életkörülményei, viszonyai, s ezen az 1840-ben végrehajtott határ-tagosítás sem változtatott lényegesen. 1849. április 4-én itt volt Görgey főhadiszállása, s részben Nagykáta határában zajlott le a tápióbicskei csata, melynek sebesültjeit Kossuth is meglátogatta a városban álló Keglevichkastélyban, amelyben ma a polgármesteri hivatal működik. (A polgármesteri hivatal falán ezt a látogatást 1999 óta emléktábla őrzi.) Április 4-e Nagykáta hivatalos városi ünnepe. Az ünnep alkalmából számos hazai és külföldi katonai hagyományőrző csapat érkezik a városba, és a hősök emlékének felelevenítése, valamint a koszorúzás után a Tápió partján, az egykori csatatéren felidézik az 1849-es ütközetet.


A városi rangot 1989-ben kapta vissza Nagykáta.

2.2.4. Pánd Az Észak-magyarországi középhegység, Cserhátvidék, Gödöllő-Monori dombsága Monorirsai dombságában fekszik, Nagykátától 13 km-re. Négy patak folyik a környező völgyekben; az egyik a Sóska-réten ered Cserjénél és Cigánypatak néven a Pándi-patakba folyik a három fő völgy találkozásánál. A másik a Pándi-patak amely Szopókáson ered a Mélyárok kezdeténél, a harmadik a Dióspatak amely a Diósban ered és a diósi és szopókási völgy találkozásánál folyik a Pándipatakba, a negyedik pedig a Szilas-patak amely a Szilasban ered és a Szilas és a Dobos-hegy Tobány közötti völgy találkozásában folyik a Pándi-patakba. A leghosszabb a Pándi-patak, amely nyugat-keleti irányban szeli át a falut, és a falu északkeleti határánál északi irányba fordulva fut a Tápió felé, összegyűjtve a kisebb patakok vizét. A teljes hossza mintegy 5 km. A településen megtalálható egy magyar nyelvű végrendelet 1635. november 9-i dátummal, mely a református egyház legrégebbi anyakönyvébe is be van másolva. Ez a végrendelet Tarhó Jánosé és megtalálható rajta a legrégebbi ismert községi pecsét is. 2.2.5. Szentlőrinckáta Szentlőrinckáta Budapesttől 60 km-re, délkeletre fekszik Nagykáta és Jászberény közelében, Pest megye legkeletibb csücskében. A település határában folyik az egyetlen jelentős folyója, a Zagyva. Említést érdemel még a falut keresztül szelő Mérges-patak, illetve a falu közelében folyó Ér-patak. A közel 2000 lakost számláló község a 31-es főútról közelíthető meg. A település területéről származó, valamint a határoló községek gazdag régészeti leletanyagai tanúsítják azt, hogy a honfoglalást megelőzően a kedvező földrajzi viszonyok miatt már éltek itt különböző népek, ám első írott említése 1473-ban volt. Ekkoriban a Kátai-, a Kókai-, és a Galsai családok voltak a falu birtokosai. A XVI. sz. végén a település elnéptelenedett. Később, a XVIII. század elején királyi adományként a Sőtér család kapta meg a területet, ekkor kezdett ismét benépesedni a község. 1709-ben itt halt meg a Rákóczi szabadságharc legsikeresebb tábornoka, Bottyán János. Leghíresebb szülötte a Martinovics-féle összeesküvésben szerepet játszó Laczkovics János, akit 1794. nyarán letartóztattak, majd társaival együtt a Vérmezőn kivégeztek. 2.2.6. Szentmártonkáta A legközelebbi várostól, Nagykátától észak-nyugatra a 31-es főúton 7 km távolságban fekszik. A település önálló vasútállomással rendelkezik. A Felső-Tápiótól északra elterülő község felszíne változatos, homokbuckákkal tarkított. Feltehetőleg honfoglalás-kori település. Oklevél először 1349-ben említi. A Káta nemzetség birtoka volt 1663-ig. A Tápió-vidék más településeivel ellentétben a török uralom idején fennmaradt, protestáns lakosai Nagykátáról települtek be. A falu mellet az 1700-as évek elején kuruc sereg táborozott. II. Rákóczi Ferenc is tartózkodott itt.


A XVIII. század közepén történt nemesi összeírás szerint a Prónay, Battha, Fegyverneky, Némedy, és a Dinnyés család tagjai voltak a falu birtokosai. Kossuth Lajos a tápióbicskei csata után a Battha-kúriában szállt meg. 2.2.7. Tápióbicske Pest megye délkeleti részén a Tápió-patak völgyében fekszik, Budapesttől 60 km-re a Jászberény-Cegléd-Monor alkotta földrajzi háromszögben. Lakossága a betelepülés után fokozatosan emelkedett. Az első magyarországi népszámlálás (1784) idején a lakosság száma 1437 fő, jelenleg 3442 (a csúcs 1930-ban volt, 4226 fővel). A domb és síkvidék találkozása, a természetes vízfolyások és a jó talajadottságok mindig is kedvező feltételeket teremtettek az emberi letelepedéshez. 2.2.8. Tápiógyörgye Tápiógyörgye az Alföldön (nagytáj), a Közép-Tisza vidéken (középtáj), a Közép-Tiszai ártérben (kistájcsoport), a Jászságban (kistáj) fekvő település. A legközelebbi várostól, Abonytól észak-északnyugatra fekszik, közúton 19 km-re. A falu területén a Tápióból kiágazó Ilike mentén, sok értékes régészeti lelet került elő a feltárt lakóházakból. Az 1938-ban a Györgyey-család birtokán talált, késő antik bronzmécsest a kiváló régész, László Gyula, egyiptomi keresztény (kopt) eredetűnek vélte, amely feltehetően bizánci közvetítéssel kerülhetett Tápiógyörgye területére. A honfoglalás előtti idők kerámiái azt bizonyítják, hogy ezen a vidéken éltek szkíták, kelták, szarmaták, hunok és avarok is. A honfoglalást követő évtizedekben a falu területén megtelepedett az ország közepét elfoglaló Megyer törzs népének egy része. Ezt jól bizonyítja az az adat, miszerint a falu határában a mai napig két elnevezésben - Megyer és Füzesmegyer - fennmaradt ennek a törzsnek a neve. A falu első okleveles említése 1220-ban fordul elő. A település a tatárjárás idején teljesen elpusztult, s emiatt a XIII-XIV. században lakatlan. A XV-XVI. században a mai falu területén három településről tudunk: Györgye, Megyer és Füzesmegyer. A falu 1496-ban a solymári várhoz tartozott. Az 1528-ban készült, Lázár deák-féle térképen, jól látható Megyer falu kéttornyú gótikus temploma. A XVI. század elején a falu a Dobroviczky és a Podmaniczky családé volt, az előbbi család birtokát 1528-ban Werbőczy István kapta meg a királytól. Az 1540-es évektől ezek a falvak is török megszállás alá kerülnek, de teljes elnéptelenedésükig a XVI. század végén lezajlott, 15 éves háború pusztításáig, adófizető, sokféle növényt termelő és főleg juhtenyésztéssel foglalkozó népesség lakta. A falu újjátelepítése 1730-tól kezdődött el. A falu földbirtokosai ebben az időben Huszár József és Bencsik József, valamint a Prónay család. A fenti családok tevékenységének köszönhetően telepednek le a faluban palóc nyelvjárást beszélő magyarok és kisebb számban szlovák telepesek. A település urbáriumát 1770-ben hitelesítették. A II. József idején megtartott első magyar népszámlálás adatai szerint, Tápiógyörgyén 235 házban 316 család lakott, s összesen 1773 fő élt ebben a faluban. Ezzel a létszámmal a falu, a Tápiómente 4. legnépesebb települése volt, birtokosa a Prónay család. 2.2.9. Tápióság Közúton a 31. sz. közlekedési úton érhető el, Tápiószecső, vagy Nagykáta felől. A települést az Alsó-Tápió osztja ketté, a patak jobb partja dombokkal szabdalt, a bal parton elterülő falurész homokbuckás.


Első okleveles említése 1271-ből való. Az ősi Kartal nemzetség birtoka volt a XIII. században. 1633-34-ben a török kincstári adólajstromban szerepelt, a XVII. század végén elpusztult. Az 1720-as összeírás szerint két éve települt újra, cseh jövevényekkel. Az egyik falurész ma is viseli a „Csehország” nevet. Ekkor kapta meg adományként Koháry István gróf, akitől házasság útján az Esterházyakra, majd a Keglevich családra szállt. A Keglevich birtokot 1870-ben gróf Szirmay Sándor szerezte meg. 2.2.10. Tápiószecső Tápiószecső az Alföld és a Gödöllői dombság peremvidékén helyezkedik el. A tájbesorolás szerint az Észak-alföldi hordalékkúp-síksághoz a Tápió-Galga-Zagyva vidék kiscsoportjához tartozik. A település Budapesttől keletre a 31. számú főúton található 45 km-re. Tápiószecső egyik legrégebbi és egyben legszebb műemléke a római katolikus templom, legszebb természeti kincse a hatalmas halastó. 2.2.11. Tápiószele Tápiószele kedvező földrajzi adottságai miatt régóta lakott település. A legkorábbi régészeti leletek az újkőkorból (Kr. e. 5. évezred második fele) származnak, de területén jelentős szkíta, kelta és szarmata anyagot is feltártak. Régészeti kutatások igazolják azt is, hogy Szele a tatárjárás idején elpusztult. Tápiószele első okleveles említése 1219-ből való, Scela néven található a váradi lajstromban. Az 1337-es irat már Sceleiből Buda felé vezető útról tudósít. Az 1347-en kelt okmány a falu temploma mellett „Nogzele" és „Kyszele" nevekről tesz említést. A XV. században az Acsai, majd a Garai család, később a király birtoka volt. 1522-ben Dubraviczky Márk és testvére Mihály, II. Lajos királytól adományt nyert, Szele falura is. A mohácsi vész után Werbőczy István itt a földesúr. 1559-tői a török hódoltsághoz tartozott, 36 házzal. 1565-ben Zelech néven l5 portával szerepel Pest megye adólajstromában. 1686-tól lakatlan. 1690-ben az elhagyott helyek között írják össze. 1723-ban kezdték újratelepíteni, birtokosai a Mocsáry és Batik családok voltak. 1728-ban 18, 1760-ban 35 adófizető családfő van. Az új telepesek jobbára katolikusok voltak. A katolikus plébániát Althann M. Frigyes püspök újjászervezte 1728-ban. História Domusa 1669-ben kezdődik. A község első ismert pecsétjén N S (Nemes Szele) olvasható, s legkorábbi lenyomata 1732ből való. Az 1754-es pecséten már Tápió Szele községnév található. Az 1754/55. évi nemesi összeírás szerint: a Darvas, Batik, Dubraviczky, Ebecky, Komjáthy, Teszáry, Sárköry, Káldy családok rendelkeztek birtokjoggal a faluban. A település XVIIIXIX. századi birtokosai nagyobbrészt a protestáns vallás követői voltak, ezért is kezdtek 1825-ben saját erőből a templomépítéshez. 1848-ban Tápiószele 28 gyalogos nemzetőrt volt köteles kiállítani. A község és környéke többször belekerült a szabadságharc csapatainak mozgásterébe. Tápiószelén az 1893-as gazdacímtár szerint a Benedicty, Ebecky, Györgyei, Rákóczy, Sárközy, Szelényi, Tesszáry, Reinle, Viczián családok tagjai voltak földbirtokosok. A falu lakosainak száma szépen gyarapodott. 1780-ban 2227 fő, 1857-ben 3060 fő, 1920-ban 9780


fő lakott itt. Az 1939-es megyei adattár szerint lakosainak száma 9817 fő, ebből külterületen lakott 5961 fő. Területe 15 599 kat. hold volt. 2.2.12. Tápiószentmárton A legközelebbi várostól, Nagykátától közúton 14 km-re található délre. A település felszíne igen változatos. A község délnyugati részén a Monor-Irsai dombság nyúlványai magasodnak ki, míg a délkeleti része szinte sík területnek nevezhető. A település határában egyesül az Alsó- és a Felső-Tápió. A ma Tápiószentmártonhoz tartozó Sőreget, már 1219-ben és 1234-ben említik az oklevelek. A XIV. században a Sőregi családnak Sőregen kívül Vecsésen, Billén és Maglódon is voltak birtokai. 1513-ban egy oklevél említi meg Sőregi Tamás kúriáját, Sőregen. A faluban élő nemesek között a Blaskovich-család rendelkezett legnagyobb földbirtokkal a XIX. és a XX. században. Ennek a köznemesi családnak a tagjai nemcsak Tápiószentmárton történetében, hanem Pest, Heves és még néhány más megye politikai életében és közigazgatásában, valamint a magyar lótenyésztés történetében is meghatározó szerepet játszottak. Tápiószentmárton történetében a legfontosabbak voltak: özv. Blaskovich Józsefné Dacsó Anna, aki 1764-ben felépíttette a mai falu legrégebbi épületét, a helyiek által „kistemplomnak” nevezett, az 1980-as évek végén ismét helyreállított családi kápolnát. 2.2.13. Tóalmás Tóalmás Pest megye észak-keleti határán fekvő 3200 lakosú község. Szabadtelkes és fésűs beépítésű település, szabályos utcákkal. Első okleveles előfordulása „Almas” néven 1406-ból való, ekkor a jánoshidai premontrei apátság birtokai közé tartozott. A XV. század elejéig a Kókai családé, ennek kihalta után a Nógrád megyei Szanda városhoz tartozó királyi birtok. Zsigmond király feleségének, Borbálának ajándékozta. 1440-től gyakran cserélt gazdát, a Rozgonyi, Lábatlan, Báthori és Tárnok családoké volt. A török időkben is lakott hely maradt. 1708-ban saját pecsétje volt. 1730-tól a falu földesurai a Prónayak. Az 1730-as évek elején Prónay(I) Gábor Károly királytól az egész helységet Puszta-Boldogkáta és Szent-Mártonkáta egy részével adományba kapta, és ettől kezdve a Prónay család bárói ágának birtoka.

A Nagykátai kistérség néhány összefoglaló adatát a 9. számú táblázat tartalmazza.


9. számú táblázat: a kistérség településeinek néhány összefoglaló fontosabb adata

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13


Kiskereskedelmi üzletek száma

Vendéglátóhelyek száma


41 42 203 11 14 24 36 34 22 82 60 72 34

12 14 51 3 7 4 6 14 8 24 18 27 14



3. A kistérség gazdasági jellemzői 3.1 A Közép-Magyarországi Régió és a Tápió-vidék A Közép-Magyarországi Régió az ország gazdaságilag legfejlettebb térsége. A régióban koncentrálódik az országban bejegyzett külföldi tőke több mint 62%-a, a regisztrált vállalkozások 40%-a, valamint a foglalkoztatottak 30%-a, és itt valósult meg a beruházások mintegy fele. A relatív fejlettség ellenére a régió jelentős belső egyenlőtlenségekkel küzd, mely nagyrészt a budapesti agglomeráció és Pest megye külső területei (közte a Tápió-vidék) közötti kettőségben csúcsosodik ki. A gazdasági szerkezetre az előrehaladott tercierizáció (szolgáltató szektor túlsúlya) jellemző, ami egyértelműen Budapest hatása. A szolgáltatások részesedése a foglalkoztatásban Budapesten 79%, Pest megyében az országos átlaghoz közeli 60,3%.

3.2. A vállalkozások szerkezete A Nagykátai kistérségben a vállalkozássűrűség nagyon alacsony. A kistérségben az 1000 főre vetített működő vállalkozások száma 51, mely érték nem éri el a pest megyei átlag 60%-át és alig haladja meg a közép-magyarországi átlag 40%-át (lásd 10. számú táblázat). A vállalkozások sűrűsége szempontjából a Pest megyei kistérségek közül a 10. helyen áll a Tápió-mente, ennél csak a dabasi, a monori, az aszódi és a szobi kistérség adatai rosszabbak csak ennél.) A vállalkozások sűrűségét tekintve a térségben Nagykátán (603), Sülysápon (366), Tápiószecsőn (330), Tápiószelén (211), Kókán (206) és Mendén (174) van a legtöbb vállalkozás. A térség összes működő vállalkozásának csaknem 20%-a működik Nagykátán, és valamivel több, mint 10-10%-uk Sülysápon és Tápiószecsőn. A többi településnél ez az érték 5% alatt van, de van, ahol az 1%-ot sem éri el (Káva, Bénye). A térségben a jogi személyiséggel rendelkező társaságok száma az aktív lakossághoz viszonyítva a Pest megyei érték 1/3-át sem éri el. Ennek magyarázata keresendő egyrészt Budapest munkaerő elszívó hatásában, illetve abban, hogy a kistérség lakossága szolgáltatási igényeinek jelentős részét a térségen kívüli városokban (Budapest, Jászberény, Cegléd) elégítik ki, mely hátráltatja a helyi szolgáltatási szektor erősödését. A térségben a működő vállalkozások túlnyomó része egyéni vállalkozás, a jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek száma ehhez képest elenyésző. Ezzel szemben Pest megyében a jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások aránya az összes vállalkozáson belül kétszer ekkora.


10. számú táblázat: vállalkozások a Tápió-vidéken

Működő vállalkozások száma összesen

Ebből: Működő társas Működő egyéni vállalkozások száma vállalkozások száma

Nagykátai kistérség

3 097

1 040

2 057

97 394

47 014

50 380

346 987

187 542

138 857

Pest megye összesen KözépMagyarország


Budapestnek a térség foglalkoztatására gyakorolt hatása jelentkezik abban is, hogy relatíve kicsi az alkalmazottal nem rendelkező, önfoglalkoztatásra berendezkedett vállalkozások aránya. 3.1.1. Társas vállalkozások A működő társas vállalkozások esetében a térség pozíciói még kedvezőtlenebbek. Az 1000 főre vetített működő társas vállalkozások száma 17, amely érték a pest megyei átlag 41%-a és a közép-magyarországi átlag mindössze 26%-a (lásd 11. számú táblázat). 11. számú táblázat: működő társas vállalkozások a Tápió-vidéken Működő vállalkozások száma

összesen egy km2- 1000 lakosra vetítve re Nagykátai kistérség Pest megye összesen KözépMagyarország

Működő társas vállalkozások száma

Működő társas vállalkozások száma 1000 lakosra vetítve

3 097

5

51

1 040

17

97 394

15

87

47 014

41

346 987

28

123

187 542

66


A kistérségben működő társas vállalkozások minden foglalkoztatotti létszám kategóriában messze elmaradnak a megyei átlagtól (lásd 12. számú táblázat).


12. számú táblázat: működő társas vállalkozások megoszlása foglalkoztatás szerint Ebből

Nagykátai kistérség 1000 lakosra vetítve Pest megye összesen 1000 lakosra vetítve

Működő társas vállalkozások száma

0 és ismeretlen

1 040

337

617

50

17

5.5

10.1

47 014

16 585

41

14.7

1-9

10-19

20-49

50-249

250 és több

22

13

1

0.8

0.36

0.21

0.016

27 320

1 694

930

414

71

24.3

1.5

0.83

0.37

0.06

főt foglalkoztató


A térségben ugyancsak kevés a nagyvállalatok száma. Az 50 főnél nagyobb alkalmazotti létszámmal és 2 millió euronál (500 millió Ft-nál) nagyobb éves árbevételt elérő cégek száma mindössze 7 (lásd a 13. táblázatot). A nagyobb cégek bevonása szükséges a kistérségi gazdaságfejlesztésbe.


13. számú táblázat: az 50 főnél nagyobb alkalmazotti létszámmal és 2 millió euronál nagyobb éves árbevételt elérő cégek Vállalkozások megnevezése A település megnevezése

Farmos Kóka

Nagykáta

>250 fő alkalmazott és >50 M euro éves nettó árbevétel -----

---

Pánd Szentlőrinckáta Szentmártonkáta Tápióbicske Tápiógyörgye Tápióság

-------------

Tápiószecső Tápiószele Tápiószentmárton

-------

Tóalmás

---

>50 fő alkalmazott és >2 M euro (500 M Ft) éves nettó árbevétel

TEÁOR szám

Tevékenységi terület

--HUMÁN-RENT Szolgáltató Ipari és Kereskedelmi Kft. 1. CLARION Hungary Elektronikai Kft.

--70.12

--Ingatlanforgalmazás

32.10

2. SCA Packaging Hungary Kft.

21.21

3. OKTÁV Üzletlánc Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. --KÁTA CNC Ipari és Kereskedelmi Kft. ------CONTINUITÁS Élelmiszer Nagy- és Kiskereskedelmi Szolgáltató Kft. ----KO-BOR-HÚS Termelő, Kereskedő és Szolgáltató Kft. ---

52.11

----51.32

Elektronikai alkatrész gyártása Papír csomagolóeszköz gyártása Élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelem --Fémmegmunkálás ------Műanyag csomagolóeszköz gyártása ----Húsáru-nagykereskedelem

---

---

--28.52 ------25.22

Forrás: KSH Cég-Kód-Tár CD, 2005/1.


A működő társas vállalkozások ágazat szerinti megoszlása mutatja, hogy a mezőgazdaságnak továbbra is nagy szerepe van e térségben (lásd 14. számú táblázat). Ugyancsak látható, hogy a turisztikai szolgáltatások területén rendkívül nagy a lemaradás, településenként 3 vendéglátóhely és/vagy szálláshelyet kínáló vállalkozás van.

14. számú táblázat: működő társas vállalkozások megoszlása ágazat szerint Működő társas vállalkozásokból mezőgazdaság, ipar, erdőgazdálkodás, építőipar halászat Nagykátai kistérség Pest megye összesen KözépMagyarország

kereskedelem, javítás

szálláshely szolgáltatás, vendéglátás

ingatlanügyletek, gazdasági és egyéb szolgáltatás

70

309

275

40

182

1 094

11 984

11 655

1 649

13 740

1 960

20 959

48 943

6 865

105 524


3.1.2. Egyéni vállalkozások Az egyéni vállalkozások aránya kimagasló (66%) a kistérségben tevékenykedő összes vállalkozás számához képest (lásd 15. számú táblázat). 1-9 fő alkalmazottat az egyéni vállalkozók 20%-a alkalmaz, a többinél az alkalmazottak száma 0 vagy ismeretlen (80%).

A vállalkozások ágazati bontását tekintve a térségben a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokat ugyanaz jellemzi, mint az egyéni vállalkozókat: csaknem 50%-uk a kereskedelem és szállítás területén tevékenykedik, és mindössze 5%-uk foglalkozik mezőgazdasággal. Ezzel szemben a jogi személyiséggel rendelkező társaságok esetében a vállalkozások csaknem 20%-a mezőgazdasági tevékenységet folytat, és csak 1/3-uk foglalkozik kereskedelemmel. Pest megyében viszont a jogi személyiségű vállalkozások mindössze 5%-ának a mezőgazdaság a profilja, nagyobb részük a tercier szektorban tevékenykedik. A térségben a jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások közül 7-8%-kal többen foglalkoznak ipari tevékenységgel, mint a jogi személyiséggel nem rendelkezők; az építőiparban kb. azonos a megoszlás az egyes vállalkozási formák esetén (kb. 12%), viszont az előbb említettek miatt a jogi személyiségű társaságok közül kevesebben foglalkoznak egyéb tercier tevékenységgel, mint a jogi személyiséggel nem rendelkezők és az egyéni vállalkozók.


15. számú táblázat: működő egyéni vállalkozások megoszlása ágazat és foglalkoztatás szerint

Nagykátai kistérség Pest megye összesen KözépMagyarország

Működő egyéni vállalkozások száma

ipar, építőipar

Ebből kereskedelem, javítás

2 057

1 097

50 380 138 857

Ebből ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás

0 és ismeretlen

1-9

5

51

1 626

419

10 434

9 770

13 355

41 389

8 801

10 691

22 205

77 323

75 943

62 914

főt foglalkoztató


3.2. Foglalkoztatás

3.2.1. Munkanélküliség A Közép-Magyarországi Régióban a munkanélküliek aránya a ceglédi, a szobi és a Nagykátai kistérségben a legnagyobb, ez azonban nem éri el az országos átlagot (6,2%). A Nagykátai kistérségben ez az arány 3.6%, amely 56%-kal haladja meg a pest megyei átlagot (lásd 16. számú táblázat). 16. számú táblázat: munkanélküliség a Tápió-vidéken Munkanélküliek aránya (2003.12. 20., %)


180 napon túli munkanélküliek aránya (%)

180 napon túli munkanélküliek aránya a munkanélküliek körében (%)

A szellemi foglalkozásúak aránya a munkanélküliek körében (%)

Pályakezdők aránya a munkanélküliek körében (%)

1996. 12.20.

2003. 12.20.

1996. 12.20.

2003. 12.20.

2003.12.20.

2003.12.20.

3.6

4.6

1.4

57.8

37.8

14.9

6.2

2.3

2.5

0.9

53.1

39.1

24.2

6.0



3.3. Jövedelemmegoszlás A kistérségben a személyi jövedelemadót fizetők aránya 373 (1000 lakosra vetítve), amely 13%-kal alatta marad a pest megyei átlagnak. A személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem 32%-kal kevesebb a pest megyei átlagnál. A személyi jövedelemadó kevesebb, mint fele a pest megyei átlagnak (lásd 17. számú táblázat). 17. számú táblázat: személyi jövedelemadó a Tápió-vidéken


Személyi jövedelemadót fizetők (1000 lakosra)

Személyi jövedelemadó-alapot képező jövedelem

Személyi jövedelemadó

373

381 787

63 268

430

567 190

127 308

1 állandó lakosra (Ft)


3.4. Gazdasági ágazatok 3.4.1. Mezőgazdaság A mezőgazdasági tevékenységhez szükséges talajadottságok változatosak a kistérségben. A Tápió-mente talajainak átlagos aranykorona értéke 15, ennél magasabb átlagos értékek is jellemzőek Nagykáta, Tápiógyörgye, Tápiószentmárton, Sülysáp, Tápióság, Úri településekben. A talajhasznosításban a jobb termőhelyi területek szántó művelési ágban való hasznosítása mellett a homokos, gyenge minőségű földterületeken korábban hagyományosan alternatív kultúrát jelentettek a zöldségtermelés, a szőlő és gyümölcskultúra, az erdőtelepítés. Utóbbiak az elmúlt évtizedben, a földtulajdoni privatizáció káros mellékhatásaként, jelentősen visszaszorultak. A Tápió mente agrárgazdasága eltérő típusú, szerkezetű és eredményességű üzemtípusokkal írható le. A különféle üzemtípusok kialakításában egyfelől a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, ill. az állami gazdaságok átalakulása játszott meghatározó szerepet, az új típusú szövetkezetek és a többnyire jogi személyiségű társas vállalkozások játszottak meghatározó szerepet. A széles értelemben vett utódszervezetek kialakult piaci kapcsolatokkal, hitelfedezettel rendelkeznek, s ez még akkor is kedvezőbb piaci pozícióba hozza őket a magántermelők, egyéni gazdálkodók többségénél, ha csak ritkán rendelkeznek elegendő tőkével, és működésüket nem egy bizonytalansági tényező kíséri, mint pl. a földbérletek kérdése. A szövetkezeti és társas vállalkozói kör tevékenységét döntően a mezőgazdasági növénytermesztés és a gépi szolgáltatás jelenti. Az állattartó telepek száma csökkenő tendenciát mutat. A piaci kapcsolatok tekintetében a rendszeres termeltetői szerződéseken


alapuló kapcsolatok a meghatározók ebben a termelői körben, a földolgozó, fölvásárló cégek székhelye döntően Budapest, kisebb részben Pest és Szolnok, valamint Heves megye. A Tápió-mente településeinek döntő többségén valamely utódszervezet, társas vállalkozás jelenti a helyi agrárgazdaság egyik markáns pólusát, míg a másik oldalon az őstermelők, vállalkozók, ill. kistermelők tömege áll. A magángazdálkodói, kistermelői kör igen heterogén. A térség négy településén (Szentlőrinckáta, Farmos, Tápiószele, Tápiószentmárton) markánsan jelen van a mezőgazdasági vállalkozói hagyomány, a specializált üzem, részint a fővárosi piac közelségének (szántóföldi és fóliás kertészet), részint a termeltetői szerződések biztonságának (cukorrépa) köszönhetően. Az új termelők között tarthatók számon a középparaszti gazdaságok mintájára szerveződő, önellátásra és piacra egyaránt termelő, a növénytermesztés és állattartás pillérein nyugvó gazdaság. Ezt a típusú mezőgazdasági üzemet is majd minden településen reprezentálja néhány család, a helyi agrárgazdaság karakterét meghatározó csoportot a „gazdák” azonban mindössze egy településen (Szentmártonkáta) jelentenek. A térségi agrárgazdaság széles talapzatát a kistermelők jelentik, közülük őstermelői igazolvánnyal is rendelkeznek jó néhányan. A kisüzemi gazdaságok tömege sem elegendő földdel, sem termelési eszközökkel és tapasztalatokkal nem rendelkezik ahhoz, hogy az önellátáson túl tartós piaci szereplővé válhasson; az értékesítés esetleges és bizonytalan, a bevételek az egyszerű újratermeléshez, ha elegendőek. Noha ez a fajta üzemtípus és termelői kör várhatóan tartósan a térségi agrárgazdaság szereplője lesz, jelentősége leginkább az önellátás és a munkaerő lekötése lehet. A Tápió-mente agrárgazdaságát részben a mezőgazdasági kényszervállalkozások határozzák meg, azok a tőkeszegény családi gazdaságok, amelyek fönntartása szociális szempontból indokolt. Ugyanakkor a mezőgazdasági egyéni és társas vállalkozások többségét is a tőkeszegénység, a termelési eszközök és a termelési infrastruktúra alacsony színvonala jellemzi. Az agrárgazdaság kialakulása még nem fejeződött be, mindez azt jelenti, hogy az agrárszféra piaci szereplőinek is jelentős támogatásra, fejlesztésre, illetve tőkebevonásra van szüksége a jövőben. A piaci nyitás a konkurencia növekedését és nem piacbővülést jelent a térség számára.

3.4.2. Ipar A piacgazdaságba való átmenet és a gazdasági recesszió a ’90-es évek elején a Tápió menti kistérségben is új helyzetet teremtett. A helyi gazdaságnak alig volt mit átmentenie a piacgazdaságba. A még működő iparvállalatok is tönkrementek, a budapesti székhelyű ipari telephelyeket bezárták, eltűntek a mezőgazdasági nagyüzemek ipari és szolgáltató jellegű melléküzemági tevékenységei. Mindemellett, az az ipari kultúra, amelynek sikerült e térségben gyökeret verni, más formában továbbél. Ez megmutatkozik mind az új vállalkozások profiljában (az építőipari, ruházati és élelmiszeripari vállalkozások dominálnak), a személyi-üzleti kapcsolatok fennmaradásában, és egyes esetekben az ún. „kirajzás” példájára is rá lehet akadni, ahol a korábbi


nagyvállalatoktól vállalkozásokat.

távozó

szakemberek

ugyanabban

a

szakmában

alapítanak

új

A térség adottságai nem kedveznek igazán az új vállalkozások idevonzásának, megtelepedésének. A helyi munkaerő alacsonyan iskolázott, képzett. Ez elsősorban a nem helyi vállalkozók számára taszító helyzet, ezzel magyarázható részben a külföldi tőke érdektelensége is e térség iránt. De a helyi vállalkozók számára is gondot jelent általában a megfelelő munkaerő alkalmazása. A munkaerőpiac strukturális ellentmondásait igazolja az a tény is, hogy ugyanakkor a Pest megyei átlagot (az agglomeráció térségéről nem is beszélve) messze meghaladja a munkanélküliség szintje ebben a térségben. A vállalkozói mentalitás ebben a térségben gyenge, amely összefügg a korábbi foglalkozási szerkezettel (a bejáróknak kisebb késztetésük és lehetőségük volt a szocialista időkben részt venni a magán jellegű kiegészítő kisvállalkozásokban), az általános szegénységgel (a helyi lakossági megtakarítás alacsony szintű volt, ez gátolta a vállalkozások elindítását az átmeneti években), és a már sokat emlegetett alacsony fokú iskolázottsággal (amely az információszerzés, a gyors és rugalmas alkalmazkodás, a szakmaváltás, stb. feltétele). A Tápió-menti kistérségben lakók viszonylagos szegénysége oly módon is akadályozza a helyi vállalkozások kibontakozását, hogy nem teremt megfelelő keresletet, nincs elég vevő a boltokban, korlátozottan veszi igénybe a helyi lakosság a szolgáltatásokat, de a helyi vállalkozók sem teremtenek keresletet egymás számára. A térségben a lakosság vállalkozási kedve Tápiószecsőn a legélénkebb, ezt követi Nagykáta. A gazdasági aktivitás Tápiószentmártonban, Pándon és Farmoson a leglanyhább. A vállalkozások sűrűségét tekintve a legtöbb vállalkozás Nagykátán és Tápiószecsőn működik. A vállalkozásokon belül kiemelkedően magas az egyéni vállalkozók száma. A legtöbb vállalkozó a tercier szektorban dolgozik. A térségben mind a vállalkozások száma, mind a lakosság gazdasági aktivitása messze elmarad a Pest megyei átlagtól. Az alapvető műszaki infrastruktúra többnyire megtalálható a térségben (víz, gáz, villany, telefon, stb.). A vállalkozásokat elsősorban az útviszonyok, a vasút hiánya, a tömegközlekedés elégtelensége akadályozza. A vállalkozások többsége tőkeszegénységgel, likviditási gondokkal, a hitelfelvétel akadályaival küzd. A vállalkozások helyzete különböző a piaci versenyben. A bérmunka elterjedt mind a konfekcióiparban, mind az építőanyagiparban és kereskedelemben. A bérmunka vállalása általában túlélési stratégia, és a vállalkozás jövőjét, kibontakozását veszélyezteti, ha egész tevékenysége csak bérmunkára épül. A helyi kisvállalkozások tere, ha nem is csak a kistérségre terjed ki, meglehetősen korlátozott, mindemellett kapcsolati rendszerük bővül, sok szálon kapcsolódnak a helyi-regionális, de főként hazai munkamegosztásba. Hálózatot egyik vállalkozás sem tudott kialakítani, illetve nem része hálózatnak. Exportra többnyire csak esetlegesen, illetve termelésük kis hányadát viszik. A kisvállalkozók fejlesztési irányai a rugalmasság növelése, a termékskála bővítése, a piaci rések kihasználása, a minőségjavítás és a diverzifikálás irányába mutatnak..


A vállalkozások többsége inkább rövidtávú stratégiát alakít ki: több irányúvá bővítik vállalkozói tevékenységüket, de megtalálhatóak a hosszútávú alkalmazkodás elemei is, a technológiai fejlesztésre való törekvés, a minőség javításának igénye, a terjeszkedésnövekedés tervezése. Mindehhez azonban javítani kell a külső körülményeket: a munkaerő képzettségét, az infrastruktúra kiépülését, a gazdaság általános fellendülését, a kis-és középvállalkozások jelentősebb támogatását megfogalmazó gazdaságpolitikát.

3.4.3. Idegenforgalom A Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája, amely magában foglalja a Gödöllői-dombság meredek löszdombjait, az alföldi síkságot a maga egyedi növény- és állatvilágával.

3.4.3.1 Idegenforgalmi vonzerők A főbb idegenforgalmi vonzerőket településre lebontva a 18. számú táblázat tartalmazza.


18. számú táblázat: turisztikai vonzerők a Tápió-vidéken

Település Nagykáta Pánd Szentlőrinckáta Szentmártonkáta Tápióbicske

Tápiógyörgye Tápióság Tápiószecső Tápiószentmárton Tápiószele

Vonzerő megnevezése Keglevich kápolna Zsigerpusztai-Törökhíd Római katolikus templom Katona kúria Népi lakóházak Római katolikus templom Honvéd emlékmű, 1849 Bicskei kastély Zsille kúria 2 Györgyey-kastély3 Falumúzeum Népi építészet (lakóházak) Római katolikus templom Népi építészet (lakóházak) Blaskovich kápolna Attila domb Blaskovich-kúria Viczián villa Makovecz stílusú épületek

Minősítés Helyi Helyi Helyi Helyi Helyi Helyi Regionális Helyi (romos) Helyi Regionális Helyi Helyi Helyi Helyi Helyi Országos Országos Helyi Helyi

3.4.3.2. Turisztikai infrastruktúra A kistérség rendkívül szűkös kereskedelmi szálláshelyi kapacitása a középső és déli részen fekvő településeken található. A kistérség panziói a legkisebb kapacitású kereskedelmi szálláshelyek közé tartoznak. A panziók és a kemping kapacitása 1999 és 2001 között gyakorlatilag nem változott. A kistérség képét meghatározó emblematikus épületeket nem találtunk. A térség hangulatát talán leginkább a tápiószentmártoni Kincsem Park adja vissza, amely összefoglalja a térség lehetőségeit és adottságait. A települések látvány értékét nem növelik a rendezetlen portálok és udvarok, a szilárd burkolat nélküli utak. Kevés a régi lakóépület, amely megőrizte eredeti küllemét. Az új épületek jellemzően a mindenhol megtalálható külsővel kerültek megépítésre. Látható, hogy a települések többsége központ kialakításra törekszik, de az adottságok, a település szerkezetek, nem támogatják ezeket az erőfeszítéseket. A településeken a közterületek, parkok tisztasága megfelelő, a házak jó állapotban vannak. • Közlekedési feltételek A 4. számú nagy forgalmú országos főútvonal gyors megközelíthetőséget biztosít, amelyet a 31-es út jól egészít ki. Ugyanakkor a nagy átmenő forgalmat okozó útvonalak áthaladnak a

2 3

Egészségház Szociális otthon, megyei intézmény


községeken és falvakon. A településeket menetrendszerinti buszközlekedés köti össze. A már említett vasút is összekapcsol nyolc települést. Taxi szolgáltatás nincs. • Kereskedelmi ellátottság A kiskereskedelmi üzlethálózat a térségben kielégítő. Ezen a területen nem látszik fejlesztési igény. Nagyobb bevásárlóközpontok nincsenek. • Meglévő vendéginformációs rendszerek A kistérségbe érkezők jól kitáblázott utak mentén érhetik el a településeket, ahol azonban már kevés útbaigazító jelzést lel fel az ember. Turisztikai táblarendszer egyáltalán nincs. A térségnek jelenleg nincs önálló Tourinform irodája, de ennek megnyitása szerepel a megyei fejlesztési tervek között. A szálláshelyek mennyisége és minősége meghatározó szerepet játszik abban, hogy a turisztikai alapkínálat a piacon milyen hatékonysággal értékesíthető. Ezért a szálláshelyek kínálatát több szempontból is elemezni kívánjuk: • Jelenlegi ágy- és szobakapacitás, és ennek fejlődése az elmúlt években • A szálláshelykínálat színvonala, összetétele • Kapacitáskihasználtság az egyes szálláshely-kategóriákban (A Kincsem Park nem szerepel a Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartásában, bár 48 szobával rendelkezik, és panzió besorolása van.)

19. számú táblázat: kereskedelmi szálláshelyek száma a Tápió-vidéken

1999

Szállodák 0

Panziók 3

Kempingek 1

2000

0

3

1

2001

0

3

1

Forrás: KSH

20. számú táblázat: magán szálláshelyek száma a Tápió-vidéken

1999

Falusi szállásadás 1

Fizetővendéglátás 3

2000

1

4

2001

2

3

Forrás: KSH


21. számú táblázat: kereskedelmi szálláshelyek kapacitása

1999

Szállodák szoba ágy – –

Panziók szoba Ágy 14 29

szoba –

Kempingek férőhely 150

2000

–

–

14

29

–

150

2001

–

–

14

32

–

150

Forrás: KSH

3.4.3.3. Turisztikai termékek A Tápió-vidék nem tartozik a Közép-Magyarországi Régió hivatalosan is legfontosabb turisztikai területei (Budapest, Dunakanyar, Gödöllő és térsége, valamint a Ráckevei Dunaág) közé. A Nagykátai kistérség településeinek nagy része a ceglédi, az aszódi, a gödöllői, a váci, a gyáli, valamint a pilisvörösvári kistérség településeihez hasonlóan nem tartozik a fenti üdülőkörzetekhez. Több település (pl. Tápiószentmárton és Nagykáta) regionális vonzást is meghaladó attrakcióval rendelkezik, amelyek következetes termékké alakításával, támogatással eredménnyel kapcsolódhatnak be a régió turizmusába. Legsajátosabb vonzerők: a magyar kultúra, természeti értékeink bemutatása, a határainkon túl élő - elsősorban német - rokoni kapcsolatok ápolása, de nemzetközileg is versenyképes vagy azzá tehető vonzerőt jelentenek gyógy- és termálvizeink, a vadászat, a horgászat, a lovaglás és bizonyos versenysportok is. A kerékpáros turizmus fejlesztésében rejlő potenciál kihasználása várat magára, pedig a kis értékkel rendelkező települések számára lehetőség. Regionális jelentőségű termál, illetve gyógyfürdők és klimatikus Tápiószentmártonban, Nagykátán, Tóalmáson és Tápiógyörgyén vannak.

gyógyhelyek

A Tápió-vidéki kistérség olyan turizmust fejlesztett, amely a fejlesztési stratégiájában a természet értékeinek megőrzését prioritásként elfogadta és a fejlesztést szolgáló intézkedések és cselekedeteik is ennek megvalósítását biztosítják. A települések ünnepei, megemlékezései, a múlt, a hagyományok ápolása is olyan keretek között kerül megrendezésre, amelyek összhangban vannak a természet közeli arculattal, a környezetmegóvó törekvésekkel. Nem a mindenáron való növekedés, a mindig növekvő résztvevői szám a cél, hanem a bensőség, ragaszkodás a hagyományokhoz, a Tápió-vidék identitás alakulásához, alakításhoz. A következő turisztikai termékek feleltethetők meg a gyerek célcsoportnak: • Mikka-Makka játszóház, • öko-park, • tanösvények, • póni, • csata,


•

köznemesi életmód-hagyományok megélése (családok).

Természetből erőt meríteni- természetkedvelőknek • Horgászparadicsom: ahol a pecázás szerelmesei kalandként élhetik meg a szenvedélyük beteljesedését, • Minden horgásztó tud valami mást, • Más halak, más körülmények. Lovaglás: • Lipicai ló, amely egyben a hagyományőrzés legjelesebb képviselője és vezérmotívuma lehet. • Lovas barangolás, • Fogathajtás. Természet ereje: • Megújulás, • Gyógyulás, • Gyógyvíz, • Attila domb. Aktivitás, mozgás: Barangolás, Les: növény, madár, egyéb állat, Kerékpár. 3.5. A térség tőkevonzó képessége A településeken jelentős területek kerültek kialakításra gazdasági fejlesztés céljából (lásd 22. számú táblázat). A területek kijelölése és infrastrukturális előkészítése után elsősorban az alábbi iparágak megjelenését látnák szívesen a térségben: 1. környezetet kímélő, tájbarát ipari tevékenység (olyan vállalkozások megjelenése, amelyek kapcsolódnak a helyi tudásbázishoz az élelmiszergazdaság, biotechnológia területén, valamint segítenek megoldani az élelmiszeripar fejlesztését feldolgozó, raktározó, elosztó funkciókkal, nagybani piac szereppel) és 2. bio- és ökogazdálkodás, az ehhez szükséges infrastruktúra kialakulásával és továbbfejlesztésével (hűtőház, aszaló, raktározás, logisztikai bázis, csomagolás és kiszerelés).


22. számú táblázat: kijelölt gazdasági területek A település megnevezése

Meglevő gazdasági terület és annak jellege*

Farmos Kóka Nagykáta

nincs adat nincs adat nincs adat

Kijelölt új gazdasági terület és annak jellege

3 000 m2 szabadon álló Gksz-1 20 000 m2 szabadon álló Gksz-2 5 000 m2 szabadon álló Gksz-3

---

Pánd

Szentmártonkáta

---

Tóalmás-Szentlőrinckáta felé vezető út nyugati oldalán nyugati irányú bővítés, valamint az út keleti oldalán levő volt tsz major keleti irányú folytatása Gksz-M Forrópuszta 16.5 ha Gksz-M és Szunyogosi dűlő 42 ha Gksz-M

Tápióbicske

Új út melletti volt mgtsz telep (MOL kút, PB-telep, tsz géppark), színesfém forgácsoló üzem, varroda és temetkezési vállalat Gksz-M és Gip-M

Rákóczi út mellett ökogazdálkodáshoz kapcsolható tevékenységek (raktározás és kiforgalmú árusítás) céljára Gksz-1 és Gksz-2

Jelenleg is működő gazdasági területek Gip, Gksz, és Gip-M

Téglagyárral szembeni terület, Újszilvási út keleti oldala, Táncsics Mihály út külterülete + tartalék területek

Szentlőrinckáta

Tápiógyörgye

Káta CNC területe, malom és olajüzem a volt tsz major területén Gksz-M

Tápiósági Pékség, Bicskei út mellett Continuitás Bt. és Quercus raklap ökogazdálkodáshoz kapcsolható ipari üzem raktározás, logisztikai központ céljára Gksz-M és Gip-M Gksz-1 Belterületen Gksz-M Klára major: Tápiószecső Vállalkozási területek: Gip-2 Gip-1 és Gip-2 nincs adat Tápiószele Albertirsai út mellett majorhoz csatlakozóan --Gabonaszárítóüzem a Ceglédi útról, Tápiószentmárton palackozó üzem a Tápiószőlősi útról Élelmiszergazdaság, biotechnológia, biotermesztés céljára Tóalmás Tápióság

* Rövidítések:

kereskedelmi, szolgáltató területek: ipari területek:

Gksz-M, Gksz-1, Gksz-2 Gip-M, Gip-1 és Gip-2

Forrás: településszerkezeti tervek, 2005


3.6 A közösségi szféra szerepe a gazdaság- és vállalkozásfejlesztésben 3.6.1 Vállalkozásfejlesztés A gazdaság- és vállalkozásfejlesztés eszközrendszerét behatárolja egyrészt az európai versenypolitika és támogatáspolitika cél- és eszközrendszere, másrész az önkormányzatok korlátozott kompetenciái a gazdaságfejlesztés területén, és korlátokat szab a gazdaságfejlesztés helyi intézményi és humán kapacitásainak viszonylagos fejletlensége és a gazdaság szereplői közötti rendkívül kicsi együttműködési készség. Az Európai Unió versenypolitikája az Egységes Belső piac működését, a szereplők esélyegyenlőségét segíti elő a tisztességes versenyfeltételek biztosítására irányuló szabályozási rendszeren keresztül. Néhány kivételtől eltekintve tilos minden, ami a versenyt gátolhatja. Az államokat is figyelik, hogy ne adjanak előnyöket egyes vállalatoknak. Tiltott támogatási formának számítanak az adózással kapcsolatos kivételek is. A csatlakozással megszűnt a hazánkban működő külföldi vállalatok adómentessége is. Egyelőre nyitott kérdés, hogy milyen kompenzációval tudjuk a hazánkban működő külföldi tőkét maradásra bírni. A versenyszabályok és támogatási szabályok összefüggnek. A támogatáspolitika a versenypolitika szerves részét képezi, segíti a vállalkozásokat, hogy olyan gazdasági feltételek kerüljenek kialakításra, amelyek hosszú távon biztosítják a verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkentését. Ezek megvalósításáért kialakítja a támogatások folyósításához szükséges intézményrendszert. Az Európai Unió is felismerte, hogy a kis- és középvállalkozói szektorban születik a legtöbb innovatív, később jelentős haszonnal járó kezdeményezés, jelentőségük a társadalmi és regionális fejlesztés előmozdításában is elvitathatatlan. Mégis valamennyi országban – piaci helyzetükből, méretükből adódóan - számos problémával kell megküzdenie a kis és középes vállalkozásoknak. A nemzetgazdaságokon belül e szektor van a leghátrányosabb helyzetben (alacsony tőkeellátottság, nem megfelelő színvonalú infrastruktúra, információhoz jutás nehézségei, nyelvismeret hiánya, vállalati kultúra alacsony szintje). Az Európai Unióban ezért a vállalkozás fejlesztési politika középpontjában áll a kis és közepes méretű vállalkozási szektor fejlődésének problematikája. A Közösség által ajánlott egységes definíció (96/280/EC ajánlás) szerint kis- és középvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amely: § alkalmazottainak száma nem haladja meg a 250 főt; § éves forgalma kevesebb 40 millió €-nál (cca. 9,8 milliárd Ft), vagy mérlegfőösszege kevesebb 27 millió €-nál (cca. 6,6 milliárd Ft); § a nem kis- és középvállalkozások körébe tartozó tulajdonos(ok) tulajdonosi részaránya nem haladja meg a 25%-ot (függetlenségi kritérium). E definíció alapján - leszámítva a középvállalkozásokat – kisvállalkozás az a vállalkozás, amely: § alkalmazottainak száma nem haladja meg az 50 főt; 52 PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

§ §

éves forgalma kevesebb 7 millió €-nál (cca. 1.7 milliárd Ft), vagy mérlegfőösszege kevesebb 5 millió €-nál (cca. 1.2 milliárd Ft); függetlenségi kritérium.

Tovább szűkítve az EU által meghatározott kategóriát mirkovállalkozásnak tekintendő az a vállalkozás, amely § alkalmazottainak száma nem haladja meg a 9 főt (ezen belül léteznek a 0 fős, úgynevezett alkalmazott nélküli önfoglalkoztatók). Jól látható, hogy a kistérség gazdasági szereplői gyakorlatilag mind a kis- és középvállalkozások körébe, így a vállalkozásfejlesztés támogatotti körébe esik. A Közösség vállalkozásfejlesztési (vállalkozástámogatási) szempontrendszer figyelembevételével érvényesül:

politikája

az

alábbi

§

az életképes, fejlődési potenciállal rendelkező vállalkozások kiemelt fontosságúnak tekintendők,

§

a vállalkozói szellem erősítésével párhuzamosan külön feladattá válik az induló vállalkozások segítése, működésük beindítása,

§

előnyt élveznek bizonyos speciális csoportok (nők, fiatal vállalkozók, kisebbségek), ezek társadalomba való beilleszkedésének előmozdítása.

Az Európai Kisvállalkozói Charta tíz területen ajánlást fogalmaz meg a kis- és közepes vállalkozások fejlesztése érdekében a döntéshozók számára. Magyarország 2002-ben csatlakozott a Chartához, melynek ajánlásai – meghatározva a vállalkozásfejlesztési politika irányvonalait - az alábbiakban összegezhetők: §

vállalkozói oktatás és képzés Már az iskolában oktatni kell általános ismereteket az üzleti és vállalkozói igényekről. A középfokú és felsőfokú oktatási programokba konkrét üzleti és vállalkozási témákkal foglalkozó modulokat kell szervesen beépíteni.

§

kevésbé költség- és időigényes vállalkozásindítás Egyre szélesebb körben kell terjeszteni az online (elektronikus) bejegyzéshez való hozzáférés lehetőségét (Máltán már mindössze egyetlen munkanap alatt bejegyezhető egy társaság).

§

kedvezőbb jogi környezet és szabályozás Lehetőség szerint a nemzeti és EU szabályozók egyszerűsítése (pl. a versenyre vonatkozók), egyben “felhasználó barát” adminisztratív dokumentumok bevezetése szükséges.

§

szakismeretekhez való hozzájutás Hozzásegítés a megfelelő szaktudás/szakismeretek megszerzéséhez, mely akár egy egész életen át tartó képzési és konzultációs lehetőség.

§

az on-line hozzáférés javítása Kívánatos lenne az állami hatóságok mind több területre kiterjedő, a hagyományos ügyintézést felváltó elektronikus kommunikációjára a kisvállalkozói szektorral (pl. elektronikus adóbevallás). 53


§

nagyobb előnyhöz jutás az egységes piac révén Cél az Unió határain belül egy egységes (a kisvállalkozások számára is “felhasználó barát”) Belső Piac megteremtése főként a kritikus területeken (pl. elektronikus kereskedelem, telekommunikáció, közüzemek, közbeszerzés).

§

adózás, pénzügyek Az adórendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok sikerorientáltak legyenek (személyes teljesítmény-ösztönzők), ösztönözzék új vállalkozások indítását, bővülését, az új munkahelyek létrehozását. Cél továbbá egy páneurópai tőkepiac létrehozása.

§

a kisvállalkozások technológiai kapacitásának erősítése Cél különböző minőségi és igazolási rendszerek kidolgozása és bevezetése, valamint valamennyi közösségi szabadalom rendelkezésre állása és könnyű hozzáférhetősége a kisvállalkozások számára. Támogatandó a cégek közötti csoportosulások, hálózatok kialakítása, erősíteni kell a páneurópai együttműködést a kisvállalkozások között az informatika felhasználásával.

§

sikeres elektronikus üzleti modellek és csúcsszínvonalú kisvállalkozói támogatás Hozzáférhetőség biztosítása a mentorok és ‘üzleti angyalok’ iránymutatásaihoz, illetve támogatásaihoz (pl. a web oldalakon), továbbá Európai Kis- és Középvállalkozói Megfigyelő Központ (European Observatory on SMEs) nyújtotta lehetőségek kiaknázása.

§

erősebb, hatékonyabb kisvállalkozói érdekképviselet kialakítása az Unió és az egyes országok szintjén.

Az EU 2001-2005 időszakot átfogó Középtávú Vállalat és Vállalkozásfejlesztési4 Programjának célkitűzései az alábbiak: § § § § §

a vállalkozások növekedésének és versenyképesség erősödésének elősegítése a globalizálódó és tudás alapú gazdaság keretein belül; a vállalkozóvá válás, vállalkozások létrehozásának elősegítése; az adminisztratív és szabályozási keretek egyszerűsítése, illetve hatékonyabbá tétele, annak érdekében, hogy az érdeklődés a kutatás, innováció és a vállalkozások létrehozása iránt erősödjön; a vállalkozások, különös tekintettel a kis- és közepes vállalkozások pénzügyi környezetének javítása; a Közösség vállalkozás támogatási szervezeteihez, szolgáltatásokhoz és programjaihoz való könnyebb hozzáférés biztosítása;

A kis- és közepes vállalkozások támogatásánál az az elv érvényesül, hogy 50-100 ezer € támogatás egy vállalatnak nem torzítja el nagyságrendi okok következtében a versenyt az egyes tagországok között. Ha a támogatás nem haladja meg az 50 ezer €-t, illetve három éven keresztül a 100 ezer € küszöbérték alatt van, akkor az európai unós szerződés értelmében nem tekinthető állami támogatásnak, ha nem zavarja meg a tagállamok közötti kereskedelmet, ennél fogva nem is kell bejelenteni azt a Bizottságnak. Ugyanakkor elképzelhető, hogy egy vállalat az említett támogatást beruházási, kutatás-fejlesztési és műszaki, gazdasági és beruházási tanácsadás céljából is igénybe veszi. Ezeket a szubvenciókat nem is kell jelenteni 4

Multiannual Programme for Enterprise and Enterpreneurship (2001-2005); 2000/819/EK Tanácsi döntés


az EK Bizottságának. A gazdaságilag elmaradott területen történő kis vagy közepes méretű vállalkozásalapítás szintén kumulált (többszörös) szubvencióban részesülhet.


4. Infrastruktúra

4.1. Megközelíthetőség 4.1.1. Közúton

A jelenlegi közlekedési helyzet értékeléseként megállapítható, hogy az 1980-90-es évek előtt (a kis- és középvállalatok hiánya, a személygépkocsi-állomány alacsony szintje, a KGST reláció tömegáru-forgalma miatt) a közúti közlekedési igények növekedésével nem járt együtt a közlekedési infrastruktúra fejlesztése. A piacgazdaságra áttérés, a működő tőke importja, a befektetők igényei, a munkahely megőrzés és a munkahelyteremtés felértékelték az elérhetőséget, azon belül is elsősorban a közúti elérhetőséget. Részletes hazai és nemzetközi elemzések alapján, Magyarországon a következő 15 évben a személyszállítási teljesítmények kétszer, míg a közúti árufuvarozási igények és teljesítmények háromszor gyorsabban nőnek, mint a vasúti szállításban. Az áruszállítás hazai összteljesítményéből a közút részesedése 2004-ben 48%, a távolsági személyszállításban 47% volt, az összes személyszállításban 62:25% az arány a közút javára. A közúti gépjármű állomány elérte a 3 millió darabot. Az országos közúthálózat forgalma 1985-től 2004-ig 25%-kal növekedett, és ennek a növekedésnek a nagyobb része az 1995-2000 közötti évekre esik. 2004-ben átlagosan 4%-kal nőtt a forgalom. Az autópályák és autóutak forgalma több év átlagában határozott növekedést mutat, mely részben az új szakaszok átadásának, a járműszám növekedésének hatását tükrözi. A főutak forgalma a teljes hálózatot tekintve egyre erősödő növekedést mutat. A díjas autópályák megjelenése miatt a forgalom egy része, ezen belül a nehéz teherforgalom számottevő része is átterelődött a párhuzamos utakra. A mellékutak forgalma a vizsgált időszak elején kissé csökkent, 1999-ig lényegében változatlan maradt, azóta az átlaggal megegyezően növekszik. A közutak forgalmi terhelésének vizsgálata (6. Ábra) jól mutatja a Nagykátai kistérség periférikus közlekedésföldrajzi helyzetét fő forgalmi tengelyek árnyékzónájában.


6. számú: a magyar közúthálózat forgalmi terhelése

A Tápió-vidék közúti közlekedés szempontjából autópályahiányos helyzetben van, az M3-as és M5-ös autópályák szögfelezőjében levő térség Budapestről a viszonylag rossz állapotú 31. számú főútról vagy annak mellékútvonalain keresztül közelíthető meg. A közúti megközelíthetőséget segíti a 4. számú országos főútvonal közelsége. A legközelebbi település távolsága Budapesttől közel 30 (Tápiószecső), a legtávolabbi közel 90 km (Tápiógyörgye). Közeli városok közül Budapest, Szolnok, Cegléd, Jászberény és Abony emelhető ki (lásd 7. számú ábra).


7. számú ábra: elérhetőségi vizsgálatok a Közép-Magyarországi Régióban

A térség belső úthálózata is hiányos, sem az észak-déli irányú kapcsolatok, sem a településeket egymással sokirányúan összekötő utak nem biztosítanak teljes körű elérhetőséget, nem szolgálják hatékonyan sem a térség együttműködését, lehetséges funkciómegosztását, sem Nagykáta térségközponti kisvárosi fejlődését. A települések, valamint a kistérségi központ elérhetősége statisztikailag kedvező képet mutat (lásd a fenti ábrát). A nagy átmenő forgalom miatt ugyanakkor az elérhetőségi idő jelentősen megnövekedik.


A belterületi utak minősége a hazai, illetve a Pest megyei átlagon áll. A fő utcák, utak szilárd burkolattal ellátottak, a mellékutak nagy számban burkolat nélküliek. 4.1.2. Vasúton A vasút a Tápió-vidék településeinek egy részét (Tápiószecső, Szentmártonkáta, Nagykáta, Farmos, Tápiószele és Tápiógyörgye) közvetlenül Budapesttel és Szolnokkal köti össze Újszászon keresztül (Budapest-Szolnok-Újszász viszonylat). A többi település átszállással közelíthető meg. 1999 őszén kezdődött el a Budapest-Újszász-Szolnok vasútvonal rehabilitációja az eredeti, 100/120 kilométer/órás pályasebesség visszaállítása érdekében. 2004-ig megtörtént a biztosítóberendezések felújítása, befejeződött a vágánykorszerűsítés Rákos és Sülysáp, valamint Újszász és Szolnok állomások között. Elkészültek a Sülysáp-Tápiószecső vonalszakasz főbb vágányépítési munkái. Eddig az időszakig a 88 kilométer hosszú kétvágányú pályának több mint felét korszerűsítették közel 14 milliárd forint költséggel. A költségvetési forrásból (EIB kiegészítés 47 millió euró) megvalósuló, 22 milliárd forint összegű projekt 2004-ben a Tápiószecső-Nagykáta vonalszakasz munkáival folytatódott, és várhatóan 2006-ban fejeződik be a kivitelezés a Nagykáta-Újszász közötti vonalszakasz felújításával.

4.2. Víz- és csatorna A térség településein a vezetékes ivóvíz a nagy többség számára biztosított, a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya meghaladja a 90%-ot. A szennyvízcsatorna hálózat hiányzik a térségből: a közüzemi szennyvízcsatorna hálózatba bekötött lakások aránya nem éri el a 10%-ot (6.3%). A helyzetet javíthatja, illetve megoldhatja a jelenleg előkészítés alatt levő szennyvízcsatorna beruházásra irányuló Kohéziós Alap projekt. 23. számú táblázat: lakásállomány és kommunális infrastruktúra Lakásállomány

100 Közüzemi lakásra vízhálózatba jutó lakos

2003 év végén Nagykátai kistérség Pest megye összesen

Közüzemi Vezetékes gázt szennyvízcsatorna fogyasztó hálózatba háztartások aránya a lakásállomány %bekapcsolt lakások aránya (%) ban

23 552

260

91.9

6.3

70.2

408 643

275

90.9

47.4

82



4.3. Vezetékes gáz A Tápió-vidék településeinek mindegyikén kiépített a vezetékes gáz. A vezetékes gázt fogyasztó háztartások aránya alatta marad a Pest megyei átlagnak (70.2%).

4.4. Hulladékgyűjtés- és feldolgozás A keletkező háztartási szemét rendszeres gyűjtése megoldott. A hulladékok legális lerakása, valamint a hulladékfeldolgozás jelenleg megoldatlan. A hulladékártalmatlanítás megoldása lehet a települések által benyújtott ISPA pályázat. Pest megyében összesen 185 település került bevonásra a szelektív hulladékgyűjtésbe. 2003ban az elszállított és ártalmatlanított hulladék mennyisége 384 ezer tonna volt. Pest megyében 48 lerakó üzemel.


5. Intézményrendszer 5.1 A gazdaságfejlesztés intézményrendszere 5.1.1. Nemzetközi tapasztalatok 5.1.2. A Tápió-vidék önkormányzatainak szerepe Az önkormányzati önállóság megteremtése egyszerre jelentett új lehetőségeket és új kihívásokat a tápió-menti települések számára. A megválasztott önkormányzati testületek országos és megyei összehasonlításban is nehéz helyzetet örököltek. A hálózati és települési infrastruktúra elmaradottsága, a közszolgáltatásokat nyújtó intézmények rossz működési feltételei, bizonyos közszolgáltatások hiánya, a helyi gazdaság fejletlensége, az egész térségre jellemző nagyfokú ingázás, az ekkor még szinte majd mindenhol csökkenő népességszám, valamint a helyi társadalom kedvezőtlen összetétele olyan problémahalmazt jelentettek, melyekkel egyszerre kellett szembenézniük. A rendszerváltás után elindult spontán társadalmi-gazdasági folyamatok pedig szintén ellentmondásosan érintették a térség településeit. Budapest viszonylagos közelsége nem eredményezett a térségben olyan látványos fejlődést, mint az agglomeráció településein. A budapesti gazdaság leépülése miatt megjelenő munkanélküliséget nem volt képes ellensúlyozni a helyi gazdaság megerősödése. Nem épült ki egy a fővárosi piacra is támaszkodó, a fővárosi gazdasággal szoros kapcsolatban fejlődő erős kis és középvállalkozói kör. A térség sokáig nem volt vonzó a külföldi befektetők számára sem. Ennek egyik kézenfekvő oka épp az infrastrukturális elmaradottság volt, nem utolsósorban a közúti közlekedés rossz feltételei. Vitathatatlan azonban, hogy a Tápió-mente fejlődését akadályozták kedvezőtlen társadalomszerkezeti mutatói, a lakosság alulképzettsége, illetve a kor követelményeinek nem megfelelő képzettsége, az elérhető közszolgáltatások minőségével kapcsolatos örökölt hiányosságok, az érintett községek, illetve Nagykáta város településminőségének előnytelen vonásai is. Az azóta eltelt időben - nem utolsósorban az önkormányzatok erőfeszítéseinek köszönhetően jelentős változások történtek. A települési infrastruktúra, elsősorban a telefon és gázhálózat ugrásszerűen fejlődött. Új közintézmények épültek, illetve korszerűsödtek a régiek. Egyes településeken rendezési, szabályozási tervezést és új kivitelezéseket indítottak. Az elsősorban hagyományos lakossági szolgáltatásokat nyújtó vállalkozók megjelenésével javult a településeken élők ellátottsága. A térségben megjelentek az első nagyobb befektetők. Megszűnt az elvándorlás és a népességcsökkenés. A települési önkormányzatok az elmúlt években komoly fejlesztéseket hajtottak végre, de forrásaik kiapadóban vannak. Az állami támogatások reálértékének csökkenését - az egyéb források korlátozottsága miatt - jobban megérzik. A meglévő települési infrastruktúrahálózatra a lakosság nehéz jövedelmi helyzete miatt nem teljes körűen kapcsolódik rá. Az infrastrukturális elmaradottság felszámolása pedig még távolról sem történt meg. Szinte teljes mértékben hiányzik a térségből a csatornahálózat, sok helyen komoly problémát okoz a szemét elhelyezése, a településeket összekötő, illetve a településeken belüli úthálózat rossz minősége. A Tápió-menti önkormányzatok Pest megyei összehasonlításban szegények. Az 1993-1996 közötti négy év egy főre jutó összbevétele a Tápió-menti kistérségben a Pest megyei kistérségek közül a második legalacsonyabb: 170 ezer Ft/fő. (a legalacsonyabb a dabasi kistérség értéke 168 e Ft/fő). A megyei átlagtól ez az


érték 60 ezer Ft-tal marad el, a megyei községek átlagától 30 ezer Ft-tal, de még az agglomeráción kívüli községek átlagától is 10 ezer Ft-tal. A térség önkormányzatainak gazdálkodását a kényszerű, vagy megfontolt óvatosság jellemzi. Összességében a Tápiómentén jellemzően az államháztartáson belüli működési kiadások teszik ki a kiadások 6075%-át. (A megye községeire átlagosan pedig a 60 % körüli érték a jellemző.) A költségvetések nagy részét emésztik fel a szociális kiadások. A társadalom és szociálpolitikai ellátottaknak kifizetett pénzbeni juttatás aránya Pest megye kistérségei közül itt a legmagasabb, a legtöbb településen több mint 10%. A Tápió menti önkormányzatokat is jellemezte az a beruházási aktivitás, ami a kilencvenes évek elején általánosan jellemző volt az országban, az önkormányzati önállóság és a infrastruktúra és a közintézmények fejlesztésében. A beruházások egy része több település összefogásában valósult meg, túlnyomó részben helyi finanszírozásban. Szinte teljeskörűen saját forrásból fedezték a Tápió-mentén lévő önkormányzatok a községek belterületi úthálózatának fejlesztését. A fejlesztések eredményeképpen ma már alig van olyan község, ahol a portalanított utak aránya alacsony (Mende, Tápióság, Úri). A beruházások másik jelentős csoportját a középületek átalakítása, újak építése jelentette. A legtöbb községben új, vagy felújított községháza működik. A céltámogatások működtetésének kissé ellentmondásos hatása, hogy a térség igen sok községében épült pl. új sportcsarnok, tornaterem. Az új középületek között találhatóak kifejezetten impozáns építmények, az intézmények felújítása, korszerűsítése sok esetben nagymértékben javította a településképet. Ennek kiegészítéseként több településen önkormányzati közreműködéssel rendezték a központot, új üzletsorok épültek, korszerűsödött a közvilágítás, kisebb parkokat alakítottak ki. A helyi gazdaság gyengesége az önkormányzatok vállaira is nagy terhet rak. Pest megyei viszonylatban nagy a munkanélküliség, sok a jövedelempótló támogatásra, illetve szociális segélyekre szoruló lakó, kevés a helyi gazdasági szereplők megadóztatásából eredő bevételi lehetőség. Akarva, akaratlanul aktív szereplőivé kellene válniuk a helyi gazdaságfejlesztésnek. A munkanélküliség nagy problémát jelent az önkormányzatoknak is, hiszen a jövedelempótló támogatást nekik kell finanszírozni. Nagyon sok család végleg berendezkedett arra, hogy ebből és hasonló juttatásokból tartsa fenn magát, és nem is mutatnak hajlandóságot arra, hogy munkát keressenek maguknak. Bár alkalmi és fekete munka mindenhol akad, de az illegális munkavállalók az önkormányzatok számára nem kezelhetők. A térség településeinek eddig megfogalmazott rövid és középtávú településfejlesztési elképzeléseinek egy része a térség általános infrastrukturális problémáihoz kötődik. A térség egyik legégetőbb gondja, hogy szinte teljesen megoldatlan a szennyvízelvezetés, kezelés. Tápiószentmártonban az uszodához szükség volt a csatornára, így ezen a szakaszon van kiépített csatornahálózat. Ezen kívül 1998-ban csak az egyetlen városban, Nagykátán volt csatorna, de itt is csak a lakások 7%-ában és a közintézetekben. A településfejlesztési tervek tükrözik, hogy a települések ezt a problémát felismerték, és a legtöbb település ilyen, vagy olyan módon foglalkozik a csatornázás, szennyvíztisztítás gondolatával. A csatorna és a tisztítótelep megépítése mellett nagyon fontos feladat a települési szilárd hulladék biztonságos elhelyezése, és az illegális szemétlerakók megszüntetése.


Miután a térség egyes települései kedvező természeti környezettel és adottságokkal rendelkeznek a turizmus, rekreáció számára az elképzelések között gyakran szerepel az ilyen irányú fejlesztés. Szálláshely szinte alig van a térségben. A falusi turizmus kialakításához sem igazán megfelelőek a feltételek, mivel a lakosság nem nyitott a vendégfogadásra és az ilyen célra alkalmas magánházak is gyakran hiányoznak. A jelenleg meglévő turizmus, idegenforgalom meglehetősen speciális, szűk körű. A helyi lakosság nem jár étterembe, a vendéglátó vállalkozások egy része tönkrement, vagy egyes településeken nincs is étterem. Minden jel szerint a turizmus, idegenforgalom megélénkülése még várat magára. Amint az a településeken megvalósított beruházások ismertetéséből és a településfejlesztési tervekből is kitűnik a közműfejlesztések esetén ebben a térségben is igen gyakoriak a közös beruházások. Nem ritka a térségben a közös intézményműködtetést szolgáló együttműködés sem. 5.1.3. A kisebbségi önkormányzatok szerepe A Nagykátai kistérségben a 13 településből 8-ban működik kisebbségi önkormányzat, ezek kivétel nélkül a cigány kisebbséghez tartoznak. A kisebbségi önkormányzatok eddig nem tudtak bekapcsolódni a térség gazdaság-, terület- és vállalkozásfejlesztési programjaiba. 5.1.4. A gazdaságfejlesztési intézmények szerepe A gazdaságfejlesztési intézmények közül az alábbiak említhetők meg: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Pest Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány: korábban aktív jelenlétet mutatott a térségben különböző programokon keresztül Tápiómenti Területfejlesztési Társulás Kistérségi Iroda: az iroda Nagykátán található, Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara: nincs kirendeltsége, a legközelebbi klub Cegléden található, Tápiómenti Ipartestület: az iroda Nagykátán található, Pest Megyei Agrárkamara, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ), irodája Cegléden található, Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ): a Pest megyei iroda Budapesten található.

Az intézmények eddig nem tudtak megfelelni a gazdaság-, térség- és régiófejlesztés kihívásainak. Az intézmények tevékenységének szorosabb koordinációja, összehangolása szükséges a különböző programok tekintetében.


6. Rendelkezésre álló források A potenciálisan rendelkezésre álló források egyrészt az EU Magyarország számára allokált strukturális és kohéziós források, melyek költségvetési társfinanszírozással egészülnek ki, a központi brüsszeli pályázati források és végül a magyar költségvetésben, egyes minisztériumok fejezetében elkülönített fejlesztési források, célelőirányzatok. Az Európai Unió költségvetéséből strukturális és kohéziós támogatásokra 213 milliárd €-t fordítanak a 2000-2006 tervidőszakban. Ebből az összegből Magyarország a csatlakozástól kezdve a 2006-os év végéig bezárólag mintegy 3,0 milliárd €-val részesedik, mely összeg mintegy 14 %-át képviseli a tagjelölt országok számára nyújtandó 21,6 milliárd €-s keretnek. A Magyarország számára nyújtott EU strukturális és kohéziós támogatások kétharmadát adó, vissza nem térítendő, fejlesztési források decentralizált módon, kormányzati hatókörben – többnyire pályázatos úton- kerülnek elköltésre. A Strukturális Alapok forrásai és ennek közel egyharmadát kitevő központi társfinanszírozás felhasználásának elveit, területeit, céljait, kedvezményezetti körét, valamint keretszámait és az egyes pályázati lehetőségek pénzügyi feltételeit a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT), illetve annak ún. Kiegészítő Dokumentumai szabályozzák. Decentralizált forrásokról lévén szó, a NFT keretszámai, az EU-s támogatás és az állami társfinanszírozás, az állami költségvetés részét képezi. Mivel EU-s támogatási források a 2006-os év végéig állnak rendelkezésre az NFT érvényessége is eddig szól. A 2006-os év végéig az NFT öt operatív programjának a költségvetés által rögzített keretszámai az alábbiak. A NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV KÖLTSÉGVETÉSE (2004-2006) NFT Operatív Program 2004 2005 2006 (millió Ft) (millió Ft) (millió Ft) AVOP 24 847,1 35 473,9 45 958,7 GVOP 35 576,6 50 791,5 65 803,4 HEFOP 43 786,2 62 512,1 80 988,4 KIOP 26 033,7 37 167,3 48 152,5 ROP 26 766,7 38 213,8 49 508,3 Összesen 157 010,8 224 158,6 290 411,3 A részletes prioritásonként tagolt keretek a 2004-es költségvetési törvény 16. mellékletében szerepelnek. A Kohéziós Alap közvetlenül Brüsszelből irányított infrastruktúrafejlesztési program. Az Alap környezetvédelmi fejezete, mely a nagy lakosság egyenértéket képviselő kommunális víz- és szennyvíz, valamint szilárd hulladék gazdálkodási rendszerek kiépítését támogatja, jelenhet meg mint potenciális piac. (A közlekedési fejezetben kizárólag állami beruházások jelennek meg.) A Kohéziós Alappal kapcsolatos költségvetési előirányzatok az alábbiak.


A KOHÉZIÓS ALAP KÖLTSÉGVETÉSE (2004-2006) KA Fejezet 2004 2005 2006 (millió Ft) (millió Ft) (millió Ft) Közlekedés 35 975,5 29 213,3 42 223,9 Környezetvédelem 35 544,6 27 476,8 42 803,7 Összesen 71 520,0 56 690,1 85 027,6 A Kohéziós Alap esetében is az EU-s forrást költségvetési társfinanszírozás egészíti ki. A környezetvédelmi fejezet a fejlesztések 90%-át irányozza elő, a fennmaradó rész a kedvezményezett önkormányzatok által biztosítandó önerő. Az egyéb EU-s forrásoknál az ún. Közösségi Kezdeményezések és egyéb, Brüsszelből vezényelt ágazati programok (LIFE, Intelligent Energy for Europe, stb.) jöhetnek szóba. Az elnyerhető projektek száma meglehetősen korlátozott, ugyanakkor nagy presztízs értékkel bírnak. Ezen források elsődleges célja az EU-n belüli társadalmi-gazdasági integráció elősegítése, melyet regionális, szubregionális és határon átnyúló kezdeményezések megvalósítása révén kívánnak elérni. A EU 2007-2013-as tervidőszakban a strukturális és kohéziós politikájának célkitűzéseit és pénzügyi eszközeit át kívánja alakítani. Ennek elvét mutatja be a 3. sz. melléklet. A 2004-es magyar költségvetésben egyes minisztériumok fejezeteihez kapcsolódóan jelennek meg fejlesztési jellegű támogatási források pl. a GKM fejezetésben a SMART és a NEP programok. Ezen kizárólag a költségvetés által finanszírozott hazai források részletes vizsgálatától eltekintünk három ok miatt. Egyrészt a fejlesztésre fordítható források főtömegét az EU források és társfinanszírozásuk adják, másrészt, mivel a költségvetési források egy évre szólnak, így programozási szempontból tervezhetőségük igen korlátos, és végül a költségvetési megszorító intézkedések miatt a tényleges előirányzatok nagysága eltérhet a költségvetésben szereplő összegektől. Megjegyzendő, hogy a költségvetésben definiálnak több évre áthúzódó fejlesztési célkitűzéseket pl. a BM fejezetében térségi szilárdhulladék kezelő rendszerek és települési szennyvíz elvezetés és tisztítás létesítményeinek fejlesztése, vagy a kombinált fuvarozás és logisztikai központok fejlesztési programja a GKM fejezetében, de ezen célkitűzések mellé nem rendel a költségvetés forrásokat. Mint említettük a kistérségi fejlesztési programok végrehajtása számára elsődlegesen a decentralizált rendszerben felhasználandó Strukturális Alap források és központi társfinanszírozásuk adják a fejlesztési célokra fordítható támogatások elsődleges pénzügyi bázisát, melynek felhasználása a Nemzeti Fejlesztési Terv rendelkezései szerint történik, és a 2004-es költségvetés 2006. végéig biztosítja a Strukturális Alapok forrásainak központi társfinanszírozását. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a források végrehajtási mechanizmusa nem valamiféle "normatív" alapon történő forrásallokációt kíván elősegíteni, a források további, finomabb felbontása pl. a kormányzati hatókörben felhasználásra szánt elemek, az egyéb pályázaton kívül valamely meghatározott kedvezményezettnek szánt források, a vállalati kör vagy meghatározott egyéb kedvezményezetti kör (pl. egyetemek) által pályázható források bevonásával, illetve a területi fejlettség szerinti nivellálással a kistérségi szereplők által 65 PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

potenciálisan pályázható források mennyisége behatárolható és jó meghatározható a támogatás oldalról reálisan bevonható források felső korlátja.

közelítéssel

6.1. A pályázati „találati” valószínűsége értékelése A pályázati forrás elnyerése a pályázat kidolgozóinak szakmai hozzáértése és esetleges kétes értékű lobbizás mellett "valószínűségelméleti probléma" is. A nyerési valószínűséget befolyásolja a potenciális vetélytársak száma és a forrásbevonás indokoltságát igazoló érveik súlya, fontos következtetések vonhatók le a potenciálisan támogatott pályázatok számáról, a rendelkezésre álló keretösszeggel kapcsolatos információk értékelése. Célszerű a pályázatkiíró szándékát jobban megismerni, mi az "ideál projekt" a pályázatkiíró számára, amelynek megvalósítását szükségesnek ítéli (és hátha nem egy abszurd pályázati kiírásról van szó, hanem a saját oldalon nem sikerült a pályázat lényegét megérteni). Az esélyek latolgatásánál fontos annak ismerete, hogy mit terveznek a szomszédos vagy a tágabb környezetben elhelyezkedő, hasonló potenciállal rendelkező kistérségek, települések. Ennek ismeretében megtakarítható egy nagyobb potenciálokkal, esélyekkel rendelkező területtel versenyező esélytelen pályázat kidolgozására szánt költség és idő, vagy az a helyzet, hogy több, egymás közelsége miatt életképtelen fejlesztés induljon meg (lásd termál- és gyógyturizmus). 6.2. Potenciálisan bevonható önerő mértéke A Strukturális Alapok általános szabályairól szóló 1260/1999 tanácsi rendelet meghatározza, hogy az 1-es célterületek közé sorolt régiókban a Strukturális Alapok által támogatott intézkedések költségvetésében a közösségi támogatás nem haladhatja meg a 75 %-ot és el kell érnie a minimum 50 %-os szintet. A kohéziós országokban a Strukturális Alapok forrásaiból történő támogathatóság felső korlátja 80 % és egyes periférikus területeken, pl. a Görögszigetvilág, elérheti a 85 %-ot is. A rendelet a Strukturális Alapokból támogatott egyes beruházások, illetve kedvezményezettek esetében is meghatározza a közösségi forrásból nyújtható támogatás felső korlátját. Tekintettel arra, hogy a rendelet a 2000-2006-os programozási periódusra szól, és ezen időszak végéig Magyarország teljes területe az elmaradott térség kategóriába került besorolásra, csak az 1-es célterületekre vonatkozó specifikus szabályokat ismertetjük. Olyan infrastrukturális beruházások megvalósításához, melyek jelentős bevételt eredményeznek, a nyújtható uniós támogatások maximuma 40%, a kohéziós országokban 50 %. A vállalati kör beruházásaihoz legfeljebb 35 % adható, kis- és közepes vállalkozások esetében a támogatás további 10 %-kal emelhető. Ezekből a támogatási arányokból rajzolódik ki, hogy a kistérségi fejlesztések szempontjából meghatározó kedvezményezettek, az önkormányzatok, illetve önkormányzati társulások, nonprofit szervezetek és vállalkozások, milyen arányban részesülhetnek a támogatásban. A jelenleg futó hazai támogatások is visszaigazolják, hogy a non-profit szféra jellemző támogatottsági szintje 90 % körül mozog, egyes kedvezményezettek, illetve térségek esetében 95 %-ra is felmehet a támogatás aránya (a civil társadalom erősítését célzó kezdeményezések támogatása egyes esetekben elérheti a 100 %-ot is).


Ugyanakkor a gazdasági szervezetek és egyéb szervezeti keretekben megvalósuló jövedelemtermelő beruházások támogatása 30 és 50 % között mozog. Alacsonyabban támogatottak a turisztikai, energiahatékonysági projektek és nagyobb támogatási arány nyújtható az innovatív, a műszaki korszerűsítést megvalósító, a kisebb környezeti terheléssel járó technológiákat bevezető és egyéb a gazdasági szerkezetváltást, modernizációt célzó projektek részére. Az önmagában is kiemelten kezelendő kis- és középvállalkozói kör is általában 50 % körüli támogatottságot élvez. A korábbiakban leírtak szerint a forrásoldalról behatárolható, becsülhető potenciálisan bevonható forrástömeg "felső korlátjánál" önkormányzati és kistérségi kedvezményezetteknél általában szigorúbb felső korlátot jelent az önerő-kapacitás. Igaz ez annak ellenére is, hogy az önkormányzati szereplők és azok társulásai viszonylag kedvező, első közelítésben 90 %-os támogatási arány mellett juthatnak forrásokhoz. Önkormányzatoknál, kistérségi társulásoknál -kevés kivételtől eltekintve- az elvben bevonható és reálisan is megszerezhető források nagysága többszöröse az önerő alapján kalkulálható támogatási összegnél. Ebből a tényből (is) következik, hogy elengedhetetlenné válik az önerő felhasználás hatékonyságának, a tervezett fejlesztések közötti interakciók, sorrendiség, stb. vizsgálata, tágabb értelemben a hosszú távra történő stratégiai tervezés. Ez nyilvánvalóan önkormányzatoknál, kistérségi társulásoknál, megyei és regionális fejlesztéseknél jelentkezik elsődlegesen, ahol nagyszámú és szerteágazó fejlesztési igények jelentkeznek. (A vállalati körben a fejlődési pálya lényegesen determináltabb, itt a kérdés inkább úgy merül fel, hogy adott fejlesztési igényhez található-e megfelelő forrás.) Az önkormányzati típusú kedvezményezettek kedvezőbb támogatási feltételei és a gazdasági szereplők nagyobb pénzügyi kapacitása kínálja a köz- és a gazdasági szféra közötti partnerségi együttműködés, az ún. PPP5 konstrukciók létrejöttének lehetőségét. A PPP együttműködés nem csupán pénzügyi együttműködés. A partnerség akkor működik jól, ha a szereplők kölcsönösen érdekeltek az adott térség hosszú távú fejlődésében. Tipikus példa a PPP konstrukció tartalmára, ha az önkormányzat együttműködik a közüzemi szolgáltatókkal a településen megvalósuló ipari park fejlesztésében. Az önkormányzat érdekeltsége az ipari parkban megtelepülő cégektől származó közvetlen (pl. helyi adók) és közvetett (növekvő foglalkoztatás, új helyi vállalkozások létrejötte, stb.) hasznok. A közüzemi szolgáltatók számára a megtelepült vállalatok új piacot jelentenek. (Megjegyezzük, hogy a napjainkban tapasztalható önkormányzatok és kivitelező cégek között létrejövő szövetkezések inkább a korrupció kategóriájába, mint a PPP-k közé sorolandók.) 6.3. Egyéb járulékos, a támogatás terhére nem elszámolható költségek Programkészítés és projekttervezés során fontos annak ismerete, hogy a pályázatok rendszerében a támogatások terhére nem számolható el minden költség. Bár az elszámolható költségekre nem vonatkoznak egységes szabályok, érdemes a leggyakrabban előforduló költségnemeket áttekinteni. A pályázati gyakorlatban a nem elszámolható költségek közül az alábbiak a legmeghatározóbbak: – a program-, projekttervezés, pályázatkészítés, a pályázatokhoz szükséges műszaki tervdokumentáció kidolgozása, ahol szükséges hatósági engedélyezés, annak felmerülő költségei; 5

PPP: public-private partnership


– termőföld, földterület, telephely vásárlás (a Kohéziós Alap kivételt képez), bérleti díja, lízingdíja; – adók, vámok, illetékek, bírságok; – garanciadíjak, hitelkamatok, kamatok, banki jutalékok (előfinanszírozás költségei!); – működési/üzemeltetési költségek, beleértve a munkabéreket és a karbantartási költségeket is. A programozásra és projekttervezésre a működési költségeknek van a legnagyobb hatása, mert ez egyben elvi és módszertani kérdés is. A fejlesztések, beruházások működtetése, fenntartása pótlólagos forrásokat igényel. Az EU fejlesztési programozásának „fenntarthatóság” kritériumából következik, hogy azok a fejlesztések preferáltak, melyek pénzügyi fenntarthatósága biztosított, a működés költségeit kitermelik, vagy azok más módon biztosítottak. A működési költségek kizárása a támogatható költségek közül tehát ennek az elvnek a gyakorlatra való leképezése. Logikáját tekintve ide tartozik az az elv is, hogy megkezdett beruházásokat, elvégzett munkát a pályázati források visszamenőleges hatállyal nem támogathatnak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy megkezdett beruházásra nem vonható be pályázati forrás, csak kezdeti állapotnak a pályázatbenyújtás idején megvalósítási állapotot kell tekinteni. 6.4. Utófinanszírozás Fontos látni, hogy a támogatási projektek esetében a kedvezményezettek finanszírozási kapacitása a pályázati céloknak, specifikus feltételeknek való megfelelés mellett a legerősebb szelekciós tényező. A saját erő igény önmagában is megrostálja a potenciális kedvezményezetteket, de további szelekciót eredményez, hogy a források felhasználása utófinanszírozási rendszerben történik. A kedvezményezettnek a projektet, vagy egy szakaszát („mérföldkövét”) elő kell finanszíroznia, a kedvezményezett fizeti ki az esedékes szállítói számlákat és számlák alapján jogosult a megítélt támogatás arányában visszatérítésre. Ez az eljárás a hazai fejlesztési támogatások gyakorlatában sem ismeretlen, ugyanakkor a tapasztalat szerint a kedvezményezettek a tervezés és pályázatkészítés fázisában nem fordítanak erre kellő hangsúlyt.

7. Kitekintés a 2007-2013 programozási időszakra 7.1. Fejlettségi különbségek regionális szinten Az európai régiók egy része versenyképességüket csökkentő strukturális válságoktól terhelt, melynek következménye az alacsony termelékenység, a foglalkoztatás szintje, szociális feszültségek. Ugyanakkor sok térségben a rendelkezésre álló fejlett infrastrukturális és humán feltételek ellenére a gyenge innovációs képesség a gazdasági növekedés akadályozója. A Strukturális Alapok 1994-es reformja óta az 1-es célterületű (elmaradott) régiók egy főre jutó GDP-je folyamatosan közelítette az EU átlagot. Ennek a konvergencia folyamatnak mértéke régiónként jelentősen változott. A legelmaradottabb négy tagállamban, az ún. kohéziós országokban, a gazdasági növekedés mértéke lényeges nagyobb volt, mint a többi EU országban. A kohéziós országokon kívül fekvő elmaradott térségekben a növekedés nem volt jelentős, és mértékét alapvetően az adott országok növekedési rátája határozta meg. 68 PDF created with pdfFactory Pro trial version www.pdffactory.com

A 2004-ben csatlakozott 10 országban a népesség 92%-a él olyan régióban, ahol az egy főre jutó GDP a kibővített Unió (EU25) átlagának 75%-a alatt van és több mint kétharmaduk olyan térségben, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az EU25 átlagának felét. Miközben az új tagállamok csupán összesen 5 %-kal járulnak hozzá az Unió GDP-jéhez, a tíz új tagország csatlakozásával az EU teljes népessége 20%-kal növekedett. A volt (EU15) közösségi GDP átlag 12,5%–kal esett vissza a Huszonötök Európájában, melynek következtében a 2004 előtti 46 EU régió közül 18 régió – összesen 19 millió polgár – esett ki a támogatotti körből, mint 1es célterület. A 24. számú táblázat a tagjelölt államok 10 legfejlettebb NUTS 2-es régióját adja meg a 1999-es GDP adatok alapján. 24. számú táblázat: a csatlakozott államok 10 legfejlettebb NUTS 2-es régiója Régió

Prága Régió Pozsonyi Régió Ciprus1 Közép-Magyarország Szlovénia1 Mazóvia Nyugat-Dunántúl Málta1 Dél-Nyugat Csehország Dél-Kelet Csehország 1

Ország

Csehország Szlovákia Ciprus Magyarország Szlovénia Lengyelország Magyarország Málta Csehország Csehország

GDP % (EU15 átlaghoz képest) 124 95 85 75 68 58 57 55 54 51

az ország teljes területe egy NUTS 2-es régiót alkot

A 2004-ben csatlakozott országok 56 NUTS 2-es régiója közül összesen három régió (Prága és Pozsony térsége, valamint Ciprus) nem tartozik az elmaradott térség kategóriába. KözépMagyarország jelenleg elmaradott térségként van klasszifikálva, de várhatóan 2006 után (az EU25-ös átlag figyelembevételével) ezt a pozícióját elveszíti. Az a tény, hogy az ország hat régiója lesz csak kedvezményezett az 1. prioritás alatt, várhatóan a hazai regionalizáció folyamatának új lendületet fog adni. Jelenleg hasonló folyamat zajlik Portugáliában, ahol Lisszabon térsége (mely a Közép-Magyarországhoz hasonló súlyt képvisel Portugáliában) 2006 végére (az EU15 átlagához viszonyítva is) kikerül az elmaradott térség besorolásból. Összehasonlításként érdemes megjegyezni, hogy a csatlakozás előtti Unió 211 NUTS 2–es régió közül 22 régió haladta meg a Közösségi GDP átlag 125%-át és 143 régió egy főre jutó GDP-je mozgott 75 és 125% között. (46 régió nem érte el a 75 %-os küszöböt.). A legfejlettebb EU régiók sorrendben: Belső-London (242%), Brüsszel (217%), Luxemburgi Nagyfejedelemség (186%), Hamburg Tartomány (183%) és Île de France (154%). A legszegényebbek a francia tengerentúli tartományok és egyes görög, spanyol és portugál régiók. A legfejlettebb és a legelmaradottabb térség között 3,7-szeres volt az egy főre jutó GDP közötti különbség, a 2004-es bővítés után a különbség csaknem 9-szeres.


7.2. Szociális kohézió és az elszegényedés veszélye A korábbi és az új tagállamokban egyaránt jelentős az elszegényedés veszélye. Az elszegényedés által fenyegetettnek azt tekintik, akinek jövedelme saját országa jövedelmi átlagának 60%-a alatt van. 2000-ben az EU teljes népességének 15%-a, mintegy 55 millió ember volt kitéve az elszegényedés kockázatának, és ennek a népességnek körülbelül a fele esetében tekinthető az alacsony életszínvonal tartósnak. Az alacsony keresetűek teljes népességhez viszonyított aránya a mediterrán térségben, Írországban és számos újonnan csatlakozott államban magasabb. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt az Unió népességének életkora és az eltartottak aránya egyaránt növekszik. A munkaképes korú népesség fokozatosan csökken. Egyes becslések szerint a csatlakozás előtti EU tagállamok összességében (EU15) a 15 és 64 év közöttiek aránya 2025-re 4%-kal fog visszaesni a 2000-es évhez képest, ugyanezen csökkenést az újonnan csatlakozott országokban 10%-ra teszik. Az aktív népesség fogyása mellett a nyugdíj korúak aránya jelentősen növekszik. A volt tagországokban és az új tagállamokban egyaránt a 65 évesek aránya 40%-kal emelkedik 2025-re, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi négy aktív korú emberre eső egy nyugdíjas helyett 2025-ben három munkaképes korú emberre fog egy nyugdíjas jutni. A foglalkoztatottak az aktív korú népességhez viszonyított aránya az EU15-ben és az újonnan csatlakozott országokban 64%, illetve 56%, ami azt jelenti, hogy jelenleg egy nyugdíjasra két és fél foglalkoztatott esik, mely 2025-re két foglalkoztatott alá fog csökkenni. Ezek az előretekintések aláhúzzák munkahelyteremtés, illetve a magasabb életkorig való foglalkoztatás jelentőségét.

7.3. A régiók versenyképességének erősítése A régiók fejlődésének és versenyképességének fenntartásához két egymást kiegészítő feltételrendszer szükséges. Szükséges egyrészt a megfelelő műszaki infrastruktúra (közlekedési, telekommunikáció, energia hálózatok, környezetvédelmi létesítmények, stb.) és a humán kapacitások (megfelelően képzett munkaerő) megléte. Másrészt a régiók fejlődése szempontjából nem nélkülözhető a tudásalapú gazdaság kiépülésének alapját képező innovációs potenciálok kiaknázása, innovációs kapacitások kiépítése, valamint a környezet fenntartását biztosító tudásbázis és új környezetkímélő technológiák bevezetése.

7.4. A strukturális és kohéziós politika kapcsolata az EU politikákkal Az EU egyéb politikáival szemben a strukturális és kohéziós politika célja a területi és szociális aránytalanságok csökkentése, kiegyenlítése. Ugyanakkor a regionális politika a maga sajátos kontextusában alkalmazza az ágazati és egyéb politikák cél-és eszközrendszerét. A regionális politika legerősebb interakciókban az EU ágazati politikák alábbi elemeivel állnak: a tudásalapú gazdaság kiépítése, kutatás és fejlesztés, innováció, információs gazdaság és társadalom; oktatás és képzés erősítése, az oktatási és a gazdasági szféra közötti együttműködés erősítése;


a foglalkoztatás növelése és minőségi munkahelyek teremtése; a környezet védelme a fenntartható növekedés biztosítása érdekében; a belső piac és a közszolgáltatások erősítése; agrár- és vidékfejlesztési politika; támogatáspolitika; igazságügyi és belügyi együttműködés (bűnözés-megelőzés, bevándorlás, stb.) vállalkozásfejlesztés közlekedés, Transz-európai Hálózatok

7.5. A 2007-2013-as programozási időszak prioritásai 1-es Prioritás

Konvergencia: a gazdasági növekedés és munkahelyteremtés a legkevésbé fejlett tagállamokban és régiókban

A jelenlegi bővítés következménye az Európai Unió eddigi történetében legnagyobb gazdasági és szociális egyenlőtlenségek kialakulása. A Római Szerződés 158 cikke célként fogalmazza meg a különböző fejlettségi szintű térségek közötti egyenlőtlenségek mérséklését. A gazdasági és társadalmi kohéziós célkitűzés stratégiai célkitűzése olyan növekedés feltételeinek megteremtése, melyek elősegítik a gazdasági és társadalmi konvergencia megvalósulását. A "konvergencia" prioritás kedvezményezettjei azok a NUTS 2-es régiók, melyekben az egy főre jutó GDP nem éri el a Közösség átlagának 75 %-át 6. A Bizottság javaslata szerint átmeneti támogatást kapnának azok a régiók is, melyek a bővítés előtti 15 tagállam bázisán a 75 %-os határ alatt lennének és bővítés következtében csökkenő átlagérték miatt esnek ki az elmaradott térség státuszból. Az elmaradott régiók támogatásában az ERFA, az ESZA és Kohéziós Alap forrásai vesznek részt. Az ERFA főbb támogatási területei: gazdasági struktúrák modernizációja, a gazdasági tevékenységek diverzifikálása a kedvezményezett régiókban, különös tekintettel az innováció és a vállalkozások erősítésére, a kutatási szféra és az ipar közötti együttműködés erősítésére, az infokommunikációs technológiák alkalmazásának szélesítésére, a kutatás és fejlesztés feltételeinek javítására, finanszírozás és know-how-k jobb elérésére és az új vállalkozások létrejöttének támogatására; az alapinfrastruktúra fejlesztése és korszerűsítése, úgy, mint a közlekedés, hírközlés, energiaellátó rendszerek, vízellátás fejlesztése és környezetvédelmi beruházások; a környezet védelme, ezen belül a tagállamok támogatása az EU jog teljes átvételében és végrehajtásában, a környezeti iparok fejlesztése, felhagyott iparterületek rehabilitációja, természeti és műszaki katasztrófák elleni védekezés fokozása, a Natura 2000-hez kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés, a fenntartható gazdasági fejlődés támogatása, környezetkímélő közlekedés és a megújuló energiaforrások alkalmazása; a Strukturális Alapokat és a Kohéziós Alapot menedzselő nemzeti és regionális intézmények funkcionális megerősítése. Az ESZA által támogatott területek az Európai Foglalkoztatási Stratégiával7 összhangban: 6 7

Vásárlóerő paritáson mérve az utolsó három év adatai alapján számítva European Employment Strategy


a munkaerő-piaci szervezetek, oktatási és képzési rendszerek, valamint a szociális és ellátó rendszerek minőségének és szolgáltatásainak javítása; emberi erőforrás fejlesztés, a képzettségi szint emelése, munkaerő-piaci alkalmazkodás erősítése, a munkaerő-piaci integráció elősegítése; a közigazgatás változó környezethez való alkalmazkodásának elősegítése intézményi és humán kapacitások fejlesztése révén. A Kohéziós Alap továbbra is azokat a tagországokat fogja támogatni, melyekben az egy főre jutó nemzeti jövedelem nem éri el a Közösség átlagának 90 %-át, a fő célok a korábbiaknak megfelelően a transz-európai közlekedési hálózatok fejlesztése, valamint a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése. A "konvergencia" prioritás támogatása a Bizottság 2004. február 10-i javaslata szerint a 2007–2013-as programozási periódusban kohéziós politikára rendelkezésre álló összeg 78 %át tenné ki, mely számszerűsítve mintegy 262,3 milliárd €, melyen az "új" kritérium (tehát EU25) szerinti, a "régi" kritérium szerinti (tehát EU25 szerint nem, de EU 15 szerint jogosult) elmaradott régiók, valamint a kohéziós országok osztoznak.

2-es Prioritás

Regionális versenyképesség és foglalkoztatás: a szerkezetváltás elősegítése

A következő tervidőszakban (is) az EU legelmaradottabb térsége lesz az EU kohéziós politikájának középpontjában. Ugyanakkor minden tagállam minden polgárát érintik azok a globális folyamatok, melyek az egész világ fejlődését meghatározzák, így a gyorsan változó gazdasági és szociális környezet, a kereskedelem globalizációja és a tudás-alapú gazdaság és társadalom feltételeinek kialakulása. A tagállamok számára kihívást jelent a népesség életkorának emelkedése, a növekvő bevándorlás, munkaerőhiány egyes kulcsfontosságú ágazatokban, valamint a szociális kirekesztődés veszélye. A 2. prioritás alatt ezen problémákra adandó válaszokat keresi, illetve a lehetséges megoldásokat kívánja az EU támogatni a következő programidőszakban. Az Európai Unió a legelmaradottabb tagállamok és régiókon kívüli területeit az új kohéziós politika keretében két szinten, regionális és nemzeti szinten kívánja támogatni. A korábbiakban említettük, hogy a csatlakozás következtében a Közösség egy főre jutó GDP-je 12,5%-kal csökken, aminek következtében a Központi Régió kiesik a konvergencia prioritás támogatása alól. A Bizottság javaslata szerint e térségek támogatására a kohéziós politika végrehajtására tervezett összeg 18%-a, azaz mintegy 60,5 milliárd € szükséges, melynek forrásait az ERFA és az ESZA biztosítja 50-50%-os arányban. Regionális komponens A regionális komponens keretében támogatott programok célja a strukturális válsággal küzdő városias és falusias térségek szerkezetváltásának, illetve hátrányos helyzetének leküzdésének elősegítése. A programok kedvezményezettjei a konvergencia prioritás alatt nem támogatott régiók, azok a jelenleg 1-es célterülethez tartozó régiók, melyek 2006. végéig kikerülnek e körből (pl. a Lisszaboni régió, Írország egy régiót alkotó fejlett térségei) átmeneti időszakra magasabb támogatásban részesülhetnek. A programok megvalósításának forrása az ERFA. Nemzeti komponens


A nemzeti szinten megvalósítandó programok célja a munkaerő-piaci szerkezetváltás és a szociális bevonás elősegítése az Európai Foglalkoztatási Stratégia célkitűzéseivel és irányelveivel összhangban. A programok három prioritási terület köré épülnek, melyek: a munkavállalók és vállalkozások munkaerő-piaci alkalmazkodó képességének erősítése, a munkahelyen belüli képzés és az élethosszig való tanulás fejlesztése révén; a foglalkoztatás növelése, a munkaerő-piacról idő előtt való kikerülés megelőzése, különös tekintettel az időskorú aktív népesség foglalkoztatása és a nők munkaerő-piaci jelenlétének fokozása révén; hátrányos helyzetű csoportok, fogyatékosok, etnikai kisebbségekhez tartozók, bevándorlók foglalkoztatási esélyeinek növelése, a munkahely megtartó képességük erősítése. A 2-es prioritás alatti nemzeti programokat az ESZA finanszírozza.

3-es Prioritás

Európai térségi együttműködés

A 3-as prioritás az Unió belső (tagországok közötti) és külső határai mentén, illetve tengerparti területein elhelyezkedő térségei közötti határmenti, nemzetközi és interregionális együttműködést kívánja erősíteni. A határmenti együttműködés kedvezményezetti körét a NUTS 3-as régiók alkotják, és elsődleges cél a szomszédos területek hatóságai közötti együttműködés erősítése közös fejlesztési problémák megoldására, illetve határon átnyúló gazdasági kapcsolatok, valamint a kis- és közepes vállalatok közötti együttműködés elősegítése. A tagállamok és harmadik országok közötti együttműködés erősítésére egy új pénzügyi alap létrehozását javasolja a Bizottság, Új Szomszédsági Eszköz (NNI8) elnevezéssel. A transznacionális programok esetében az INTERREG IIIB program keretében létrejött 13 transznacionális együttműködési övezet keretében, illetve mintájára erősítse a tagállamok közötti együttműködést a K+F, információs társadalom, környezetvédelem, környezeti kockázatok megelőzése és integrált vízgazdálkodás területén. A Bizottság javaslata szerint az interregionális együttműködésnek a nemzeti területfejlesztési programokba kell beolvadniuk. A térségi együttműködésekre előirányzott összeg a kohéziós politika következő programozási időszakára tervezett teljes költségvetésének 4 %-a. 7.6. Tervezési és végrehajtási elvek A Strukturális Alapok 1988-as reformja óta a programozás, partnerség, koncentráció és addicionalitás a strukturális és kohéziós támogatások tervezésének és felhasználásának meghatározó elvei maradnak. A 2000-től hét évre növelt programozási idő a programkészítés és pénzügyi tervezésnek, a több évre szóló projektek végrehajtására kedvező feltételeket biztosított, így a célok és tervezett programok/projektek közötti koherencia tudott kialakulni, és a végrehajtási fázisban erősödött a kedvezményezettek számára a lebonyolítás szakmai és pénzügyi biztonsága. A programozás metodikáját a jövőben egyszerűsíteni kívánják, ugyanakkor a programok felülvizsgálatát, változtatását rugalmasabbá akarják tenni.

8

NNI: New Neighbourhood Instrument


A jelenleg is futó programozási periódusban erősödtek a partnerségi kapcsolatok, mind a magán-, a közszféra és szociális partnerek vonatkozásában, mind pedig az egyes területi szintek, elsősorban a nemzeti és regionális, illetve a regionális és helyi szintek között. A partnerségi együttműködés növeli a programoknak, projekteknek a komplexitását, és adott terület egészére, illetve az ott élő népesség nagyobb részesedésére vonatkozó relevanciáját, innovatív ötletek felszínre kerülését és nem utolsó sorban a forrásabszorpciós kapacitást az önerő komponensnek több szereplő közötti megosztása révén. A koncentráció elve, mely folyamatosan visszaköszön az elmúlt több mint másfél évtized során, „kódoltan” utal a forrásfelhasználás hatékonyságára, pontosabban arra, hogy a támogatási forrásokat azokra a helyekre és olyan mennyiségben kell koncentrálni, ahol érdemi gazdasági-társadalmi hatást tud kifejteni. A 2007-2013 programozási periódus prioritási rendszere is a források koncentrációja jegyében a jelenlegi programozási időszakot jellemző 9 prioritás, 6 pénzügyi eszközről, a 3 prioritás 3 pénzügyi eszközre összpontosít. A forráskoncentráció mindig ésszerű egyensúlyt kell, hogy jelentsen a versenyképesség és a méltányosság között. Gyakran előforduló hiba, hogy a túlságosan fragmentált források csak valamilyen „tüneti kezelést” adnak akut problémák megoldására, miközben a problémák mélyebb rétegeibe nem tudnak elérni. A koncentráció elve felhívja a figyelmet a hatásvizsgálatok fontosságára, valamint az értékelési folyamatokra épülő korrekciós visszacsatolás jelentőségére. Az addicionalitás ugyancsak végigkíséri az EU fejlesztési programjait. Az elv „aprópénzre váltása” pusztán azt takarja, hogy az fejlesszen közpénzékből, aki saját maga kész pénzügyi terheket vállalni a fejlesztés megvalósításában. Ez egyrészt biztosítja a „komolyságot”, a fejlesztés melletti pénzügyi elkötelezettséget, mely indirekt módon sokszor szakmai és személyes elkötelezettséget indukál. Másrészt a forrás-abszorbciós képességen, finanszírozási kapacitáson keresztül a potenciális kedvezményezettek erős szelekcióját biztosítja.


Mellékletek 1. számú melléklet 2. számú melléklet 3. számú melléklet


1. számú melléklet A STRUKTURÁLIS ALAPOK TÁMOGATÁSI TERÜLETEI (2000-2006-os programozási időszak)

1

TERMELŐ SZFÉRA

11

Mezőgazdaság

12

13

111

Mezőgazdasági üzemek beruházásai

112

Fiatal farmgazdálkodók támogatása

113

Mezőgazdasági szakképzés

114

Mezőgazdasági termékek feldolgozásának és marketingjének javítása

Erdőgazdálkodás 121

Erdőgazdasági üzemek beruházásai

122

Faipari termékek előállításának, feldolgozásának és marketingjének javítása

123

Faipari termékek felhasználása és kereskedelme új piacainak erősítése

124

Erdőgazdálkodók szakmai szervezeteinek létrehozása

125

Természeti katasztrófa által sújtott erdőterületek rehabilitációja és prevenciós eszközök bevezetése

126

Mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek erdősítése

127

Védett erdőterületek ökológiai stabilitásának erősítése, illetve fenntartása

128

Erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó szakképzés

A vidéki területek alkalmazkodó képességének és fejlődésének elősegítése 1 3 01

Talajjavítás, meliorizáció

1 3 02

Földrendezés

1 3 03

Farm helyettesítési és menedzsment szolgáltatások

1 3 04

Minőségi mezőgazdasági termékek marketingje

1 3 05

A vidéki gazdaság és népesség számára nyújtandó alapszolgáltatások

1 3 06

Falufelújítás és –fejlesztés, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme

1 3 07

A mezőgazdasági és mezőgazdasággal kapcsolatos tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemtermelő tevékenységek fejlesztése

1 3 08

Mezőgazdasági vízkészlet gazdálkodás

1 3 09

A mezőgazdaság fejlesztését segítő infrastruktúra fejlesztése és javítása

1 3 10

Az idegenforgalmi tevékenységek fejlesztése

1 3 11

A mezőgazdasághoz kapcsolódó kézműves tevékenységek fejlesztése

1 3 12

A termőföld-, az erdőgazdálkodás- és a tájfenntartáshoz kapcsolódó környezetvédelem, valamint az állat jólét javítása


13

15

16

17

1 3 13

Természeti katasztrófa által sújtott mezőgazdasági területek rehabilitációja és a megfelelő prevenciós eszközök bevezetése

1 3 14

Pénzügyi tanácsadás

Halgazdálkodás 141

A halászati tevékenység javítása

142

A halászati flotta megújítása és korszerűsítése

143

A halászai termékek feldolgozásának, marketingjének javítása

144

Haltenyésztés

145

Halászati kikötők berendezései és tengerparti területek védelme

146

Társadalmi-gazdasági intézkedések (beleértve: segítségnyújtás a halászat időszakos felfüggesztésének idejére és műszaki korlátozások kompenzálása)

147

Szakértői közreműködés (beleértve szakképzés, kisvolumenű partmenti halászat)

148

Halgazdálkodáshoz kapcsolódó szakképzés

Nagyvállalatok támogatása 151

Tőkefinanszírozás (üzemek létesítése, technológia vásárlás, állami támogatás társfinanszírozása)

152

Környezetkímélő technológiák, környezetkímélő és gazdaságos energiatermelés

153

Gazdasági szervezetek tanácsadó szolgáltatásai (beleértve: nemzetközi együttműködés, export tevékenység, környezetirányítás, technológiák beszerzése)

154

Szociális szolgáltatások (munkaegészségügy, munkavédelem, szociális gondoskodás az eltartottak részére)

155


A kis- és közepes vállalatok, valamint a kézműves ágazatok támogatása 161

Tőkefinanszírozás (üzemek létesítése, technológia vásárlás, állami támogatás társfinanszírozása)

162

Környezetkímélő technológiák, környezetkímélő és gazdaságos energiatermelés

163

Vállalati tanácsadás (information, üzleti tervezés, tanácsadás, marketing, menedzsment, műszaki tervezés, nemzetközi együttműködés, export tevékenység, környezetirányítás, technológiák beszerzése)

164

Közösségi jellegű üzleti szolgáltatások (üzleti parkok, inkubátorházak, együttműködés generálása, promóció, hálózatépítés, konferenciák, vásárok)

165


166

A szociális gazdaságot támogató szolgáltatások (szociális gondoskodás az eltartottak részére, munkaegészségügy, munkavédelem, kulturális tevékenységek)

Turizmus 171

Beruházások támogatása (információs központok, szálláshely, vendéglátás, létesítmények)

172

Nem műszaki fejlesztések (turisztikai szolgáltatások és szolgáltatások fejlesztése, sport, kulturális és szabadidő programok, tárgyi és szellemi örökség)

173

Közösségi jellegű üzleti szolgáltatások az idegenforgalmi ipar számára (promóció, hálózatépítés, konferenciák, vásárok)


174

18

Idegenforgalmi szakképzés

Kutatás, műszaki fejlesztés és innováció 181

Egyetemre és kutatóintézetekre alapozott kutatási projektek

182

Innováció és technológia transzfer, a vállalatok és a kutatóhelyek közötti együttműködési hálók és partnerségi kapcsolatok kiépítése

183

Kutatási, műszaki fejlesztési és innovációs infrastruktúra fejlesztése

184

Képzés a kutatók számára

2

EMBERI ERŐFORRÁSOK

21

Munkaerőpiaci politika

22

Harc a szociális kirekesztés ellen

23

Ágazathoz közvetlenül nem kapcsolódó képzés és szakképzés

24

Rugalmas munkaerőpiaci alkalmazkodás, vállalkozói tevékenység, innováció, információs és kommunikációs technológiák

25

Munkaerőpiaci akciók nők részére

3

ALAPINFRASTRUKTÚRA

31

Közlekedési infrastruktúra

32

311

Vasút

312

Utak 3 1 21

Országos úthálózat

3 1 22

Regionális és helyi utak

3 1 23

Kerékpárutak

313

Gyorsforgalmi utak

314

Repülőterek

315

Kikötők

316

Víziutak

317

Városi közlekedés

318

Multimodális közlekedés

319

Intelligens közlekedési rendszerek

Hírközlési infrastruktúra és információs társadalom 321

Alapinfrastruktúra

322

Információs és kommunikációs technológia (beleértve: biztonság és megbízható adatátvitel)


33

34

35

323

Lakossági szolgáltatások (egészségügy, közigazgatás, oktatás)

324

Szolgáltatások KKV-k számára (elektronikus kereskedelem és ügyletek, oktatás és képzés, hálózatépítés)

Energia termelési és szállítási infrastruktúra 331

Elektromos áram, gáz, kőolaj termékek, szilárd tüzelő anyagok

332

Megújuló energiaforrások (nap-, szél- és vízi energia, biomassza hasznosítás)

333

Energia hatékonyság, kogeneráció, energiafelhasználás ellenőrzése

Környezetvédelmi infrastruktúra (beleértve: vízgazdálkodás) 341

Levegő

342

Zaj

343

Kommunális és ipari hulladék (beleértve: kórházi és veszélyes hulladék)

344

Ivóvíz (víznyerés, tározás, kezelés és vízellátás)

345

Szennyvízelvezetés és –tisztítás

Tervezés és rehabilitáció 351

Ipari és katonai területek fejlesztése, rehabilitációja

352

Településrehabilitáció

36

Szociális és egészségügyi infrastruktúra

4

EGYÉB TÁMOGATÁSI TERÜLETEK

41

Szakértői segítségnyújtás és innovatív akciók (ERFA, ESZA, EMOGA, HOPE) 411

Tervezés, végrehajtás, monitoring, tájékoztatás

412

Értékelés

413

Tanulmányok

414

Innovatív akciók

415

A közvélemény tájékoztatása


2. számú melléklet TÁMO GA TÁSI TERÜLETEK (2007-2013-as programozás i idős zak) "Konvergencia és versenyképesség"

"Regionális versenyképesség és foglalkoztatás" prioritás

prioritás

Regionális versenyképesség fejezet ERFA

1.

Innováció és tudásalapú gazdaság

§

Termelő beruházások

§

Az endogén potenciál erősítése Egyebek között:

§

Üzleti szolgáltatások erősítése

§

Innováció és K+F erősítése

§

Innováció és K+F erősítése; egyebek között: KKV-k és a tudásbázisok közötti kapcsolat erősítése, gazdasági hálózatok, klaszterek, KKV-k támogatása fejlett technológiákhoz és innovációs üzleti szolgáltatásokhoz való hozzáférésben

§

Vállalkozásfejlesztés

§

Vállalkozásfejlesztés; egyebek között: egyetemek, illetve meglévő cégek bázisán létrehozott új vállalatok támogatása, pénzügyi és üzleti inkubációs eszközök létrehozása

§

Beruházások közvetlen támogatása

§

Helyi infrastruktúra fejlesztése

§

Termelő beruházások

§

Az endogén potenciál erősítése

2.

Elérhetőség és közszolgáltatások javítása

§

Közlekedés, telekommunikáció és energia hálózatok, beleértve: Transz-Európai Hálózatok

§

Másodlagos hálózatok; egyebek között: közúti kapcsolatok a TEN közlekedési elemeivel, regionális vasúti csomópontok, repterek, kikötők és multimodális terminálok, regionális és helyi jelentőségű víziutak, vasúti fővonalakat összekötő tranzverzális pályák

§

Másodlagos hálózatok

§

Információs társadalom; egyebek között: szélessávú infokommunikációs hálózatok és szolgáltatások elérése, KKV-k támogatása az infokommunikációs technológiák elérésében

§

Szociális infrastruktúra

3.

Környezetvédelem és kockázat megelőzés

§

Segítségnyújtás a tagállamok részére EU jog teljes alkalmazásában

§

A fenntartható gazdasági fejlődést segítő és a NATURA 2000-hez kapcsolódó infrastruktúra beruházások


§

A környezeti iparok fejlesztésének elősegítése

§

Tisztább technológiák és szennyezésmegelőzés bevezetése a KKV szektorban

§

Felhagyott iparterületek rehabilitációja

§

Felhagyott iparterületek rehabilitációja

§

A természetes és műszaki kockázatokat csökkentő intézkedések támogatása

§

A természetes és műszaki kockázatokat csökkentő intézkedések támogatása

§

A közlekedés környezetszennyezésének mérséklése

§

Fenntartható városi tömegközlekedés támogatása

§

Megújuló energiaforrások alkalmazásának fejlesztése

§

Megújuló energiaforrások alkalmazásának fejlesztése

4.

A Stukturális Alapok és Kohéziós Alap menedzsmentjét ellátó nemzeti és regionális intézményi kapacitások megerősítése "Regionális versenyképesség és foglalkoztatás" prioritás Foglalkoztatás fejezet

ESZA

1.

Oktatási, foglalkoztatási és szociális rendszerek

1.

Munkaerő-piaci alkalmazkodás erősítése

§

Munkaerő-piaci intézmények fejlesztése

§

Az élethosszig való tanulási stratégiák fejlesztése, különös tekintettel a közigazgatásra és a szociális partnerekre

§

Oktatási és képzési rendszerek fejlesztése

§

Vállalaton belüli átképzés támogatása

§

Szociális és ellátó rendszerek fejlesztése

1.

Emberi erőforrás fejlesztés és munkaerő biztosítása

2a.

Munkaerő biztosítása

2b.

Korlátozott munkaképességűek

§

Kezdeti és folyamatos képzési intézkedések

§

Időskori foglalkoztatási stratégiák, a munkaerő-piacról való korai kilépés megelőzése

§

Aktív munkaerő-piaci intézkedések a munkaerő-piac mindenki számára történő elérésére

§

A nők munkaerő-piaci részvételének fokozása

§

A szociális bevonás támogatása

§

Fogyatékosok, átköltözők, etnikai kisebbségekhez tartozók munkaerő-piaci integrációjának elősegítése és egyenlő esélyek biztosítása a foglalkoztatásban

3.

A közigazgatás adminisztratív és humán kapacitásainak fejlesztése, adaptációjának elősegítése


3. számú melléklet AZ EU STRUKTURÁLIS ÉS KOHÉZIÓS POLITIKÁJÁNAK CÉLKITŰZÉSEI ÉS PÉNZÜGYI ESZKÖZEI 2000-2006 Célkitűzés

2007-2013 Pénzügyi eszköz

Kohéziós Alap

Kohéziós Alap

1-es Célterület

ERFA9

Célkitűzés Konvergencia és versenyképesség

Pénzügyi eszköz Kohéziós Alap

ERFA ESZA10 ESZA EMOGA– Orientációs fejezet 11

HOPE12 2-es Célterület

ERFA

Regionális versenyképesség és foglalkoztatás

ESZA

3-as Célterület

§

regionális szinten

ERFA

§

nemzeti szinten: Európai Foglalkoztatási Stratégia

ESZA

ESZA

INTERREG

ERFA

URBAN

ERFA

EQUAL

ESZA

LEADER +

EMOGA– Orientáció

Vidékfejlesztés és a halászati ágazat modernizációja az 1-es Célterületen kívül

EMOGA– Garancia fejezet

Európai térségi együttműködés

ERFA

HOPE 9 célkitűzés

6 pénzügyi eszköz

3 célkitűzés

3 pénzügyi eszköz

9

ERFA: Európai Regionális Fejlesztési Alap ESZA: Európai Szociális Alap 11 EMOGA: Európai Mezőgazdasági Garancia és Orientációs Alap 12 HOPE: Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz 10



A NAGYKÁTAI KISTÉRSÉG GAZDASÁGTFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA ÉS PROGRAMJA - HELYZETÉRTÉKELÉS III. kötet

Recommend Documents