A AN NA AG GY YBBA AJJO OM MII ÉÉSS PPÁ ÁLLM MA AJJO OR RII EEG GY YH HÁ ÁZZK KÖ ÖZZSSÉÉG GEEK K LLA APPJJA A
151. szám
1155.. éévvffoollyyaam m 77--88.. sszzáám m 22001133.. jjúúlliiuuss--aauugguusszzttuuss
2
Credo 2013. július-augusztus
Helytörténet Marics József (Berzence):
Nagybajom katolikus papjai 17. A fiatalon elhunyt, szeretett plébános: CZIGONY IMRE (1825 – 1835) Gerócs János lelkipásztorunk Orosztonyba történő áthelyezése után a szomszédos plébánián működő, somogyfajszi káplánt, Czigony Imrét helyezték Nagybajomba. Az új plébánosunk a Sopron megyei Bogyoszlón született 1791. augusztus 1–én. Szülei: Tzigály Mihály és Takáts Julianna. Azonnal felmerül bennünk a kérdés, hát akkor mi is volt az igazi neve a derék lelkipásztorunknak? A családi neve, teljes bizonyossággal Tzigány volt. Ezt a tényt a fellelhető dokumentumok és a hivatalos iratok egyértelműen bizonyítják. A Tzigány név nem azt jelenti, hogy cigány származású volt. A magyar nemesi családok között ott találjuk a Zágorhidi Czigány familiát is, mely egy kiváló, agilis papot adott az egyháznak: Zágorhidi Czigány Gyula Dióskáli esperes személyében. Imre atya is Nagybajomig a családi nevét használta. 1825–ben, amikor elkezdte az anyakönyvezést, a lap alján Czigány Imreként mutatkozik be. Ezek után hogyan és miként lett a Czigányból Czigony, az igazi okot nem tudjuk. Nem állunk messze az igazságtól, amikor feltételezzük, hogy Nagybajomban és a szomszédos pusztákon, tanyákon több cigány élt. A szegény plébános attól félt, hogy a végén még őt is a romák közé sorolják. Ezért lett egy betű megváltoztatásával a Czigány–ból Czigony. ettől kezdve a neve már ebben a választott alakban szerepel. A plébánosunk a tanulmányait a legjobb helyeken végezte: a filozófiát Szombathelyen, a jogot Győrött, a teológiát Veszprémben. 1814. szeptember 8.–án szentelte pappá a Szombathelyi székesegyházban Somogyi Lipót szombathelyi püspök a Veszprémi Egyházmegye szolgálatára. Káplánként: Káptalantótiban 1814-1815, Gyulakeszin 19151817, Somogyfajszon 1818-1825-ig működött. Nagybajom volt az első és egyetlen plébánosi állomáshelye. 1825. májusában érkezett meg hozzánk. Tíz éven át volt a településünk kiváló, jóságos és szeretett lelkipásztora. A plébános utódai megjegyzik róla, hogy jó pap, kötelességtudó, munkáját precízen végző, vendégszerető, paptestvéreihez és híveihez mindig kedves, igen népszerű atya volt. A kerület papjaival és a segesdi ferences atyákkal igen jó kapcsolatot ápolt. Gyakran megfordultak a nagybajomi plébánián a somogysárdon működő szerzetesek: P. Baksa Vince, P. Salatnyák Hiláriusz,
P. Bonaventúra, P Gazdag Gábor és P. Tóth Domonkos. A közszeretetnek örvendő Czigony atya szomorúságának oka egyértelműen Sárd volt. Az elődjéhez hasonlóan ő sem tudott jó kapcsolatot kialakítani sem a sárdi kegyúri családdal, de a hívekkel sem. Szerencséje volt, hogy jósága és buzgósága miatt a sárdiak nem jelentgették az állami és egyházi fórumokon. Tízévi lelkipásztori szolgálat után váratlanul, fiatalon, az Égi Hazába költözött életének 45. évében, 1835. október 7–én. A nagybajomi temetőben helyezték örök nyugalomra. Nehezen képzelhető el, hogy a holttestét a távoli Bogyoszlóra szállították volna. A sírja az elődeihez hasonlóan már régóta ismeretlen az ősi nagybajomi temetőben. Czigony atya plébánossága alatt: 1825-1835 között sok minden történt hazánkban. 1825. október 22. – A magyar országgyűlés tiltakozik a rendeleti úton történő újoncozás és kereskedelem ellen. 1825. november 3. – Az országgyűlés előtt ajánlotta gróf Széchenyi István birtoka egy évi jövedelmét az MTA megalapítására. 1825. telén jelenik meg Budán nyomtatásban az első román és szlovák szótár. 1825–ben a segesdi Ferences rendházban még megtaláljuk a horvátul és németül beszélő hitszónokokat, de a hívek jelentős része Segesden és környékén már magyarul beszél. 1827. június 10. – Megalakul a Pesti Kaszinó. 1828. május 20. – Az első lóverseny Pesten. 1828 júniusában Brunszvik Teréz grófnő megalapítja Budán az Angyalkertet, az első magyar óvodát. 1828–ban hazánk lakossága 9.801.255 fő volt. Magyarországon 51 várost, 686 mezővárost, 9117 falut és 2846 benépesült pusztát tartottak számon. 1830. szeptember 28–án Pozsonyban királlyá koronázták V. Ferdinándot, I Ferenc fiát. 1831. február 11. – Megindult a rendszeres gőzhajó forgalom Pest és Bécs között. 1831. szeptember 13. – Meghalt Rudnay Sándor, esztergomi érsek. 1833–ban a király Széchenyi István grófot nevezte ki a Duna–szabályozás királyi biztosává.
Credo 2013. július-augusztus
3
1835. február 27. – A budai magyar színház beAz 1828–as összeírás szerint Nagybajom beltemutatta Katona József: Bánk bán c. tragédiáját. rületén 3580, a külterületen 358 lakos élt. A teljes 1835. március 2. – Elhunyt I. Ferenc császár, létszám 3938 fő volt. magyar király (1792–1835), fia V. Ferdinánd (18351830-ban Czigony plébános a plébániának új 1848) lépett az örökébe. pecsétet készíttetett. SIGILL(UM) PAROCH(IAE) NAGYBAJOM 1830. felirattal. A pecsét közepén A hazai események vázlatos áttekintése után Monstrancia (Szentségtartó). Nem tudom, ez a pevizsgáljuk meg, mi is történt Nagybajomban? csét és az elődje megtalálható-e a plébánia régiségei Az 1828–as összeírás szerint Kaposvár és Szi- között? getvár után Nagybajom volt a megyében a legnépe1830-ban a Sárközy család lóki birtokán elkezsebb település. Városunkban 14 iparos és 7 keres- dődött a méhészkedés. kedő működött: 5 szabó, 2 takács, 1 varga, 1 csiz1831–ben kolerajárvány pusztított hazánkban. A madia, 1 szíjgyártó, 1 bognár, 1 szűcs és 2 mészá- Gondviselés igen kegyes volt hozzánk, mert Nagyros. 1831–ben ezekhez társult még 4 kovács, 80 bajomban csak kevesen estek áldozatul a fertőző állatőrző (csordás, kanász, juhász), és működött betegségnek. Nagybajomban a hamuzsír égetés, a szappanfőzés, a téglavetés és az üveggyártás is.
Vida Zoltán:
Pécs+Rio de Janeiro= HungaRio (július 24-28) Idén Rio de Janeiroban rendezték meg a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozót XVI. Benedek pápa felhívására. Mivel Rio de Janeiro az amerikai kontinensen található (kicsit messze tőlünk ☺), ezért mi magyarok Pécsen szerveztünk egy találkozót, a Riói világtalálkozóval egyidőben. Így lett Pécs, a magyar Rió, HUNGARIO néven. Az ország számos pontjából érkeztek ide fiatalok, sőt nem csak határainkon belülről, hanem Felvidékről, Délvidékről és Erdélyből is. Körülbelül 2000-en lehettünk résztvevők. Nagybajmot Horváth Veronika (Roni) és jómagam képviseltük. Roni önkéntes Voluntario volt. A Világtalálkozó eseményeibe kivetítőkön kapcsolódhattunk be. Volt élő kapcsolat a kint lévő magyarokkal is. Számos program volt, amelyeket nem is lehet a teljesség igényével felsorolni. Délelőttjeink hasonlóan teltek: reggeli után dicsőítésen vettünk részt, amit katekézis követet. Ezeket, a tanításokat mindig egy jelenlévő püspök atya tartott, megadott témák szerint. 1 nap: Szomjúság a reménységre, szomjúság Istenre 2. nap: Tanítványság 3. nap: Küldetés Majd a ketekéziseket követően műhelymunkákban vettünk részt. Így volt, aki kiscsoportos beszélgetésre ment, volt, aki csendességre vágyott, vezetett meditáción vett részt, volt, aki játékokkal dolgozta fel az aznapi tanítást és volt olyan is, aki az előadó püspök atyával beszélgetett. Fél egykor szentmisére mentünk, melyet egy meghívott püspök atya mutatott be, a jelenlévő püspökökkel és papokkal koncelebrálva. Ebédünket követően már szabadabbak voltunk. A Ladik Keresztény Könnyűzenei Fesztivál és az Ifjúsági Fesztivál programjai közül válogathattunk. Felléptek többek között Iváncsits Tamás és barátai, Sillye Jenő és barátai, Csiszér László. Aki viszont nem a zenés evangelizációra vágyott, az nyakába vehette a várost és különféle helyszíneket kereshetett fel. Például volt bibliai ételkóstoló (itt datolyát, fügét, pirított búzát, lepényt, uborkát stb. kóstolhattunk), Döntés műhely (a Jezsuiták tartották), filmvetítés (Az utolsó hegycsúcs), akadályversenyek, mini zarándoklatok, beszélgetős sátrak (szaléziak, pálosok), sportolási lehetőség stb. Este vacsora után a Dóm téren koncertek, szentségimádás várt bennünket. 4
Credo 2013. július-augusztus
Külön kiemelnék néhány programot: Pénteken késő délután közösen vehettünk részt az Ifjúsági Passión, melynek keretében elkísértük Jézust utolsó útjára. A helyszín Pécs utcái voltak, így a helyiek is bekapcsolódhattak a szenvedéstörténetbe. Láthattuk egymás arcán az átérzést, a fájdalmat. Ugyancsak pénteken volt a Nyitott Templomok Éjszakája is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a pécsi templomok éjszakai programokat tartottak, így volt taizéi- imaóra, színdarab, orgona hangverseny, szentségimádás… Én a görög katolikus templomot választottam, jó néhány társammal együtt. Itt himnuszt énekeltünk a Szűzanyának Kocsis Fülöp görög katolikus püspök vezetésével, aki ezt követően tanított is bennünket. Nagyon sokat lehetett meríteni a himnusz szövegéből, a dallamvilágból. Feltöltekezve jöttünk ki onnan. Szombaton a Dzsámi előtt közösen táncoltunk a Pécsieknek, a világtalálkozó himnuszára. Vasárnap délután pedig karneváli felvonulásban érkeztünk meg a Dóm térre, ahol már Dr. Erdő Péter bíboros, prímás érsek atya várt minket és kezdetét vette a záró szentmise. A szertartás kezdetén Magyarország apostoli nunciusa tolmácsolta nekünk Ferenc pápa szavait. A szentmise végén nagy örömmel fogattuk a bejelentést, hogy a következő világtalálkozó helyszíne Krakkó lesz. Átgondolva a történteket mi is volt az, ami engem annyira megfogott? A püspök atyák, a papok és a szerzetesek közvetlensége. Jó volt látni, hogy ott mozognak a fiatalság közelében. Szóba elegyednek velünk, viccelődnek. A fiatalok sokasága, hiszen azt mondják, fogy a katolikusok száma, és mégis milyen sokan ott voltunk imádkozva, előadásokat hallgatva, tanúságot tenni Krisztusról és megmutatni, hogy igen is élő egyház vagyunk! Köszönjük Dr. Udvardy György pécsi megyéspüspöknek, hogy helyszínt adott a találkozónak, a meghívott püspököknek előadásaikért, prédikációikért, a szervezőknek és az önkéntes segítőknek hogy ilyen tartalmas módon tölthettük el ezt a pár napot! Én úgy gondolom, gyarapodtunk hitben és szeretetben. Végül a találkozó mottójául választott bibliai idézettel zárom soraimat: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!” (vö. Mt 28,19)
Credo 2013. július-augusztus
5
Örömre hívott Ferenc pápa az apericidai Mária-kegyhelyen „Tartsuk életben a reményt, hagyjuk, hogy Isten meglepjen bennünket, és éljünk örömben” – buzdított homíliájában a pápa július 24-én, az apericidai szentélyben bemutatott szentmisén. A Mária-kegyhelyen elmondott imádságában a Szentatya a Szűzanya oltalmába ajánlotta pápaságát.” „Tisztelt püspök- és paptestvéreim, kedves fivérek és nővérek! Nagy örömet okoz nekem, hogy eljöhetek minden brazil Édesanyja, az Aparecidai Miasszonyunk kegyhelyére! Miután megválasztottak Róma püspökévé, első nap felkerestem Rómában a Santa Maria Maggiore-bazilikát, hogy a Szűzanya oltalmába ajánljam péteri szolgálatomat. Ma azért jöttem el ide, hogy Mária, Édesanyánk közbenjárását kérjem az ifjúsági világtalálkozó jó kimeneteléért, és lába elé helyezzem a latin-amerikaiak életét. Mindenekelőtt szeretnék valamit mondani nektek. Ezen a kegyhelyen, ahol hat évvel ezelőtt Latin-Amerika és a Karib-tengeri országok püspöki konferenciáinak ötödik közgyűlését tartottuk, csodálatos dolog történt, amelyről személyesen győződhettem meg: láttam, ahogy a püspökök, akik a Krisztussal való találkozás, a tanítványok és a küldetés témáján dolgoztak, úgy érezték, hogy bátorítják, elkísérik, sőt bizonyos értelemben inspirálják őket azok a zarándokok, akik naponta ezrével jöttek el a kegyhelyre, hogy életüket a Szűzanya oltalmába ajánlják. Az a Közgyűlés fontos pillanat volt az Egyház számára. És valóban: azt lehet mondani, hogy az aparecidai dokumentum éppen a főpásztorok munkájának és a zarándokok egyszerű hitének összefonódásából született, Mária anyai oltalma alatt. Az Egyház, amikor Krisztust keresi, mindig az Édesanya otthonába kopogtat be, és kéri: 'Mutasd meg nekünk Jézust'. Máriától tanul a valódi tanítvány. Ezért van az, hogy az Egyház mindig Mária nyomán halad a misszióban. Ma, amikor az ifjúsági világtalálkozó miatt Brazíliát felkerestem, én is eljöttem, hogy kopogtassak Mária otthonának ajtaján. Mária szerette és arra nevelte Jézust, hogy segítsen mindnyájunknak, Isten népe főpásztorainak, a szülőknek és nevelőknek, hogy átadjuk az ifjúságnak azokat az értékeket, amelyek egy igazságosabb, szolidárisabb és testvéribb nemzet és világ alakítóivá teszik őket. Ezért szeretnék most három egyszerű magatartásra emlékeztetni: tartsuk életben a reményt, hagyjuk, hogy Isten meglepjen bennünket, és éljünk örömben. Az első magatartásforma a remény életben tartása. A szentmise második olvasmánya drámai jelenetet mutat be: egy asszonyt, aki Mária és az Egyház jelképe, egy sárkány – az ördög – üldöz, és fel akarja falni fiát. A jelenet azonban nem a halál, hanem az élet jelenete, mert Isten közbelép, és megmenti a gyermeket (vö. Jel 12,13a.15-16a). Mennyi nehézség van mindnyájunk életében, az emberek, közösségeink életében! Azonban akár milyen nagynak is tűnhetnek ezek a nehézségek, Isten soha nem hagyja, hogy ellepjenek bennünket. Az elbátortalanodással szemben, amely előfordulhatna életünkben, azok életében, akik az evangelizáció terén munkálkodnak vagy akik arra tesznek erőfeszítést, hogy mint családapa vagy családanya éljék meg a hitet, szeretném határozottan állítani: legyen szívetekben mindig jelen ez a bizonyosság, hogy Isten mellettetek halad, egyetlen percben sem hagy sorsotokra! Soha ne veszítsük el a reményt! Soha ne oltsuk ki szívünkből! A sárkány, a gonosz, jelen van történetünkben, de nem ő az erősebb. Isten erősebb, és Isten a mi reménységünk! Igaz, hogy ma egy kicsit mindnyájan és fiataljaink is hatása alá kerülnek annyi bálvány – a pénz, a siker, a hatalom, az élvezetek – bűvöletének, amelyek saját magukat állítják Isten helyére, és látszólag reményt adnak. Gyakran a magány és az üresség érzése lesz úrrá sokak szívében, és ez egyfajta kompenzáció, a tovatűnő bálványok kereséséhez vezet. Kedves fivérek és nővérek, legyünk a reménység világossága! Tekintsünk pozitívan a valóságra. Bátorítsuk a fiatalokat jellemző nagylelkűséget, kísérjük el őket, hogy váljanak egy jobb világ építésének főszereplőivé. Nagy hatóerejű gépezetet jelentenek az Egyház és a társadalom számára. Nemcsak dolgokra van szükségük, hanem mindenekelőtt arra, hogy olyan nem anyagi értékeket javasoljanak nekik, amelyek egy nép spirituális lelkét, emlékezetét alkotják. Ezen a kegyhelyen, amely Brazília emlékezetének része, szinte 6
Credo 2013. július-augusztus
olvashatjuk ezeket az értékeket: spiritualitás, nagylelkűség, szolidaritás, kitartás, testvériség, öröm – olyan értékek ezek, amelyek legmélyebb gyökere a keresztény hitben található. A második magatartásforma: hagyjuk, hogy Isten meglepjen bennünket. A nagy reménységet a hit adja nekünk. Aki a remény fia, leánya, tudja, hogy a nehézségek között is Isten cselekszik és meglep bennünket. A kegyhely története jó példa erre: három halász – egy terméketlen nap után, amikor egyetlen halat sem tudtak kifogni – a Paraíba folyóban valami váratlant találtak: a Fogantatás Szűzanyjának kegyszobrát. Ki gondolta volna, hogy egy sikertelen halászat helye olyan hellyé válik, ahol minden brazil érezheti, hogy ugyanannak az Édesanyának a gyermeke? Isten mindig meglep bennünket – mint az új borral az előbb hallott evangéliumi szakaszban. Isten mindig a legjobbat tartogatja számunkra. De azt kéri, hogy hagyjuk meglepni magunkat szeretetétől, hogy fogadjuk be meglepetéseit. Bízzunk Istenben! Távol Tőle elfogy az öröm bora, a reménység bora. Ha közeledünk Hozzá, ha Vele maradunk, az, ami hideg víznek tűnik, ami nehézség, ami bűn, a Vele való barátság új borává változik. A harmadik magatartásforma: éljünk örömben! Kedves barátaim, ha reménységben haladunk előre, ha hagyjuk, hogy meglepjen bennünnket a Jézus által felkínált új bor, akkor öröm tölti el szívünket, és nem tehetünk mást, mint hogy tanúskodunk erről az örömről. A keresztényt mindig öröm tölti el, soha nem szomorú. Isten elkísér bennünket. Van egy Édesanyánk, aki mindig közbenjár gyermekei életéért, értünk, mint ahogy az első olvasmányban Eszter királyné (Eszt 5,3). Jézus megmutatta nekünk, hogy Isten arca egy olyan Atyáé, aki szeret bennünket. Legyőzte a bűnt és a halált. A keresztény nem lehet pesszimista! Nem olyan az arca, mint aki örökösen gyászol. Ha valóban szeretjük Krisztust, és érezzük, hogy Ő szeret bennünket, akkor a szívünk lángra lobban, olyan örömmel, amely ráragad mindazokra, akik körülöttünk élnek. Mint ahogy XVI. Benedek mondta: „A tanítvány tudatában van annak, hogy Krisztus nélkül nincs fény, nincs remény, nincs szeretet, nincs jövő” (2007. május 13, az aparecidai közgyűlés megnyitó beszéde). Kedves barátaim, eljöttünk, hogy kopogtassunk Mária otthonának ajtaján. Ő ajtót nyitott nekünk, beengedett otthonába, és megmutatja nekünk Fiát. Most azt kéri tőlünk: „Tegyétek, amit mond” (Jn 2,5). Igen, Anyánk, elkötelezzük magunkat, hogy azt tesszük, amit Jézus mond nekünk! És ezt reménységgel tesszük, bízva Isten meglepetéseiben, örömmel eltelve. Így legyen.” Az aparecidai kegyhelyen bemutatott szentmise végén hangzott el a Szentatya imája, amellyel a Szűzanya oltalmába ajánlotta pápaságát. Az imádság eredeti szövege a portugál nyelvű misekönyvben szerepel. Az alábbi fordítás a nem hivatalos olasz változat alapján készült. Legszentebb Szűz Mária, Urunk, Jézus Krisztus érdemeiért a Te oly tisztelt Aparecida-i kegyképedben áraszd ki egész Brazíliára számtalan jótéteményedet. Én, jóllehet méltatlanul, de gyermekeid közé tartozom, teljesen szeretnék részesülni irgalmad jótéteményeiben, lábad elé leborulva Neked szentelem elmémet, hogy mindenkor a szeretetre, ne pedig az érdemeimre tekintsek. Neked szentelem ajkamat, hogy mindig téged dicsérjen, hogy terjessze tiszteletedet. Neked szentelem szívemet, hogy Isten után mindenekfelett Téged szeressen. Fogadj el engem senkihez sem hasonlítható Királyné, Te, aki a Megfeszített Krisztust nekünk ajándékoztad, Édesanyaként, fiaid és leányaid boldog sokaságában, fogadj be oltalmadba, siess segítségemre minden lelki és evilági bajomban, főként halálom óráján. Add áldásodat mennyei szószóló, és közbenjárásod minden hatalmával erősíts meg gyöngeségemben, hogy hűségesen szolgálhassalak ebben az életben, hogy dicsérhesselek, szerethesselek és hálát adhassak az égben Mindörökre. Ámen. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír Credo 2013. július-augusztus
7
Ferenc pápa: Menjetek, ne féljetek, szolgáljatok Vasárnap, július 28-án délelőtt ünnepi szentmise zárta le Rio de Janeiró-i Ifjúsági Találkozót, melynek végén a Szentatya bejelentette, hogy a következő találkozót 2016-ban Krakkóban tartják. A szentmisét, amint az előző esti imavirrasztást is, eredetileg egy erre az alkalomra kialakított hatalmas térre tervezték, ám a rendkívül rossz időjárás miatt a Campus Fidei használhatatlanná vált. Brazíliában most tél van, de a hőmérséklet Rióban nem szokott 18–20 fok alá süllyedni. A szentmisét az immár ismerős fehér homokkal borított Copacabanatengerparton felállított oltárnál mutatta be a pápa, délelőtt 10 órai kezdettel, amikor Európában már délután 3 óra volt. A szentmise elején a brazil papokból álló énekkar a találkozó himnuszát énekelte, a mise többi énekét országszerte meghirdetett verseny győzteseinek a szerzeményeiből válogatták. A szentmisén jelen volt Dilma Roussef elnökasszony és számos más közméltóság. Argentínából megérkezett Cristina Fernandez elnök is. Számítások szerint 40 ezer argentin hívő tisztelgett a honfitárs Ferenc pápa előtt ezekben a napokban. A rió–i polgármester nyilatkozata szerint a záró szentmisére 3 milliónál is több fiatal érkezett. Az imavirrasztáson résztvevő fiatalok közül sokan hálózsákban a tengerparton töltötték az éjszakát. „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet. Jézus e szavait ma a fiatalokhoz intézi. Szép élmény volt a világtalálkozón való részvétel, az, hogy a négy égtájról érkezett fiatalok közösen élték meg a hitet. Ám most neked menned kell, hogy ezt az élményt közöld másokkal is. Jézus arra hív, hogy légy tanítványa ebben a küldetésben” – mondta homíliájában a pápa. A szentmise olvasmányai három kulcsszót tartalmaznak: „menjetek”, „ne féljetek”, „szolgáljatok”. Az első tehát a menjetek. Rióban itt ezekben a napokban a Jézussal való közös találkozás szép és örömteli élményében volt részük. Ez azonban ne maradjon becsukva életükbe, a plébánia, a mozgalom, a közösség kis csoportjába. Ez olyan lenne, mintha elvonnánk az oxigént a tűztől, a hit ugyanis olyan, mint a tűz, a láng, amely annál jobban lobog, minél jobban osztozunk benne, hogy mindenki megismerje, szeresse és megvallja Jézus Krisztust, a világegyetem és a történelem Urát. Figyelem, Jézus nem azt kéri, hogy menjetek, hogy ha lesz hozzá kedvetek és egy kis időtök. A hitélményben való osztozást, a tanúságtételt, az evangélium hirdetését az Úr Jézus az egész egyházra, vagyis személy szerint rád is bízta. Ez egy parancs, ám nem a hatalomból, hanem a szeretet erejéből fakad, hiszen Jézus elsőként jött közénk és teljesen nekünk ajándékozta magát, hogy üdvözítsen minket és megmutassa nekünk Isten szeretetét és irgalmát. Nem szolgák vagyunk tehát, hanem szabad emberek, Jézus barátai és testvérei, aki nemcsak küld minket, hanem velünk is van ebben a küldetésében. Hova küld bennünket Jézus? Mindenkihez, határok nélkül, az evangélium nem keveseknek van fenntartva, hanem mindenkié. Nem kell félni attól, hogy elvigyék Krisztust minden környezetbe, azokhoz is, akik a legtávolibbnak és közönyösebbnek tűnnek, az életek perifériájára. Az Úr Jézus mindenkit keres, és azt akarja, hogy érezzék irgalma és szeretete melegét. Azt szeretném, ha ez a küldetés különösen visszhangozna a latin-amerikai egyház fiataljaiban, azokban, akik elkötelezték magukat a földrész missziójában, a püspökeik szándéka szerint. Brazíliának és egész Latin-Amerikának szüksége van Krisztusra. Erre a földrészre eljutott az evangélium híre, megjelölte életét, útját és sok gyümölcsöt termett. „Most a hithirdetés rátok van bízva, hogy új és új erővel hangozzék fel. Az Egyháznak szüksége van a fiatalok lelkesedésére, kreativitására és örömére. Boldog José de Anchieta, a hit nagy brazil apostola, mindössze 19 éves volt, amikor misszióba indult. Tudjátok-e, hogy mi a legjobb eszköz a fiatalok evangelizálására? Egy másik fiatal – mondta a Szentatya. A szentmise olvasmányainak másik kulcsszava: félelem nélkül. De hogyan hirdessem az evangéliumot, ha nincs rá megfelelő készültségem. „Kedves barátom – hangzott a pápa válasza: az ijedtség nem sokban különbözik attól, amit Jeremiás érzett, aki ugyanolyan fiatal volt, mint ti, amikor Isten meghívta őt, hogy legyen prófétája. Jézus ezt ígérte tanítványainak is: „Én veletek vagyok minden nap.” Ez valóban így van, Jézus soha nem hagy bennünket egyedül, mindig mellettünk halad. 8
Credo 2013. július-augusztus
Jézus nem azt mondta, hogy menj, hanem azt, hogy menjetek. Együtt hív meg bennünket. „Kedves fiatalok érezzétek tehát az egész Egyház társaságát és a szentek közösségét ebben a küldetésben. Ha közösen nézünk szembe a kihívásokkal, akkor erősebbek vagyunk, felismerjük, hogy több energiával rendelkezünk, mint gondoltuk. Ferenc pápa szavait ezután a fiatalokat ide elkísérő papokhoz intézte, és arra kérte őket, hogy továbbra is nagylelkűen és örömmel kísérjék útjukon a fiatalokat, hogy nem érezzék magukat egyedül, amikor elkötelezik magukat az egyház szolgálatában. A harmadik kulcsszó: a szolgálat. A szentmise elején felhangzott zsoltár így hangzik: Énekeljetek új éneket az Úrnak. Engedjétek, hogy életetek azonos legyen Jézuséval – kérte a pápa –, hogy az ő érzései, gondolatai, tettei töltsék el életeteket. Pál apostol mindenki szolgája lett, hogy hirdesse Jézust. Evangelizálni azt jelenti, hogy én magam elsőként tanúsítom Isten szeretetét, lemondok az önzésről, és megmosom testvéreim lábát, Jézus módjára. Ferenc pápa homíliáját ezzel a fiatalokhoz intézett felhívással zárta: Jézus Krisztus, az Egyház és a pápa számít rátok. Mária, Jézus és mindannyiunk Édesanyja oltalmazzon benneteket gyöngédségével. Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Életünk Elsőáldozások Nagybajomban és Pálmajorban Idén június 9-én templombúcsúnk napján tartottuk az elsőáldozást. Ahogyan a szülők is kérték, ekkor volt a beöltözés is és az elsőáldozás is. A gyermekek egész évben készültek erre a nagy napra. Mindenki izgatottan és reménykedve várta az ünnepet. Ilyenkor előtte vizsgát is kell tennie mindenkinek. 50 alapvető kérdést kapnak, amely az eddig tanult ismeretek gerincét adják. A tanult imádságokból kellett kettőt hibátlanul felmondani, majd pedig 3 húzott kérdésre válaszolni.
Elsőáldozók Nagybajomban: Gacs Máté (3) – Gacs Zoltán és Fehér Erika gyermeke Horváth Jázmin (3) – Horváth Ferenc és Noé Mónika gyermeke Kovács Lajos (3) – Kovács Róbert és orsós Margit gyermeke Simon Lea Eszter (3) – Simon Péter és Valkó Andrea gyermeke Gaál Vivien (4) – Gaál Róbert és Szecsődi Melinda gyermeke Kovács Krisztina (4) Kovács László és László Mónika gyermeke Orsós Regina (4) – Orsós László és Orsós Gyöngyi gyermeke Pap Virág (4) – Pap László és Varga Mónika gyermeke Péterfai Örs (5) – Péterfai Zsolt és Kiss Gabriella gyermeke Pap Levente (7) – Pap László és Varga Mónika gyermeke Szokolai Sándor (7) – Szokolai Sándor és Nagy Szilvia gyermeke
Elsőáldozók Pálmajorban: Ignácz Róbert (3) Ladányi Ádám (3) – Ladányi István és Orsós Iboly gyermeke. Orsós Brigitta (3) – Orsós György és Bogdán Katalin gyermeke Bogdán János (4) – Bogdán János és Orsós Rozália gyermeke Orsós Henrietta (4) – Orsós Krisztián és Orsós Katalin gyermeke Orsós László (5) – Orsós János és Orsós Ibolya gyermeke Orsós Péter (5) – Orsós József és Orsós Katalin gyermeke Orsós Árpád (6) – Orsós György és Bogdán Katalin gyermeke
Credo 2013. július-augusztus
9
Anyakönyvi adatok a plébánián: Halottaink: június 20.: özv. Hanyvári Sándorné (született Bogdán Rozália) – élt 75 évet. Gyászolják gyermeke: Gusztáv, unokái: László, Anita és Mónika, menye: Anna, testvérei: Erzsébet és Éva ill. azok családjai. június 27.: Tebeli Brigitta – élt 23 évet. Gyászolják: édesanyja Tünde, édesapja Zoltán, testvérei: Beatrix, Nikolett, Tímea, Nagyapja: Károly, dédnagymama: Mária. július 20.: Domján László – élt 61 évet. Gyászolja felesége: Ibolya, fiai: Ákos és László, menyei Szabina és Nikoletta, unokái: Bence, Olivér és Ármin. július 22.: özv. Nyári József – élt 68 évet. Gyászolja 5 testvére, 2 leánya, 4 fia és 7 unokája. július 24.: özv Bodó Ferencné (született Németh Irén) – élt 88 évet. Gyászolja leánya: Erzsébet, veje: István, unokái: István, Zoltán és József. 6 dédunokája és unokamenyei.
Keresztelések: június 8.: Melinda – Orsós Ferenc és Orsós Teréz gyermeke, Nagybajom június 9.: Anita–Melinda – Földvári István és Orsós Natasa gyermeke, Nagybajom július 7.: Sándor–Richárd – Balogh Elvira gyermeke, Nagybajom Ivett–Mária – Orsós Katalin gyermeke, Nagybajom (örökbe fogadottak) július 7.: Imre – Orsós Imre és Orsós Evelin gyermeke, Nagybajom július 13.: Olivér – Szekeres József és Lévai Gabriella gyermeke, Nagybajom július 21.: Melánia–Virág–Mária – Horváth Tibor és Óvári Mónika gyermeke, Nagybajom
Lelkiség Horváth István Sándor:
NAGYBOLDOGASSZONY. Szűz Mária mennybevételének ünnepe emlékeztessen arra, hogy a Szűzanya a mi égi édesanyánk, akinek pártfogására mindig számíthatunk. Ahogyan magyar őseink évszázadokon keresztül bizalommal fordulta a Magyarok Nagyasszonyához és miként szent István király ország felajánlásának mintájára önmagunkat ajánlották a szent Szűz oltalmában, ugyanúgy mi is bizalommal kérjük az ő mennyei közbenjárását önmagunkért, családjaink békéjéért és magyar hazánk lelki megújulásáért. Hozzá hasonlóan állítsuk egész életünket Isten szolgálatába és tegyük meg mindazt amit Isten ránk bíz. Mária hite erőt adott ahhoz, hogy Istentől kapott hivatását teljesítse. A hit adjon erőt mindannyiunknak, hogy Isten akarata szerint éljünk. Szűzanyánkhoz énekeljük el könyörgő imánkat! Nagyasszonyunk, hazánk reménye Nagyasszonyunk, hazánk reménye, bús nemzeted zokogva esd. Nyújts, irgalom, jobbod feléje, botlásaiért ó, meg ne vesd! Mi lesz belőlünk, hogyha te elhagysz, bús árvaságunk sírba hervaszt. Minden reményünk csak Te vagy, szent Szűzanyánk, Szent Szűzanyánk Ó el ne hagyj! Hozzád sír a jobbak keserve jámbor családok tűzhelyén Szebb idők után esengve, mikor nap süt hazánk egén. Ó, kérjed Istent újra értünk, he hagyd elveszni árva népünk! Minden reményük csak Te vagy Szent Szűzanyánk Szent szűzanyánk Ó el ne hagyj! Oltáraidat körülzokogjuk naponta, ó mert vétkeztünk. És sírva szent nevedet sóhajtjuk, Nagyasszonyunk, tekints felénk. Mutasd meg még egyszer e népnek, hogy párfogásod mint segíthet. Minden reményünk csak Te vagy, Szent Szűzanyánk Szent Szűzanyánk ó el ne hagyj! 10
Credo 2013. július-augusztus
SZENT ISTVÁN KIRÁLY A hit évében talán a legaktuálisabb beszélni arról, hogy Szent István király 1000 évvel ezelőtt a hit útján indította el a magyar nemzetet. Egy olyan úton amelyen a becsületesen végzett munka, a felelősségvállalás, mások szolgálata, az előrelátás számítanak mérföldköveknek. Egy olyan úton, amelyen a krisztusi tanítás senki számára nem marad elmélet, hanem gondolkozásmódunkat és mindennapi cselekvésünket meghatározó erővé válik. Egy olyan úton, amelyen az Istenbe vetett hit ösztönöz minket arra, hogy levessük az önzés köntösét és a szeretet új ruhájában öltözzünk. Egy olyan úton, amelyen egymást erősítjük a hitben és segítjük a továbbhaladásban. A kereszténység és a krisztusi értékrend évszázadokon keresztül meghatározta a világ, Európa és Magyarország életét. Lehet, hogy egyesek heves tiltakozása miatt erről nem tesztünk említést meghatározónak számító és alapértékek rögzítését célzó okmányokban, de ennek tudata él a hívő emberekben és a nem hívőkben is érdemes elismerniük. A hit és a hit szerinti élet az a szilárd alap, amire országunk jövőjét építhetjük. Látnunk kell, hogy a hívők helyzetét nehezíti egy olyan társadalom, amelyben a hitetlenség számít magától értetődőnek, a hit pedig igazolásra, védelemre szorul. Az Egyház és a hívő emberek elleni méltatlan támadások ennek jelei. A hívőknek sok esetben meg kell küzdeniük azokért a jogokért, amelyek elméletileg minden embert megilletnek. Még ha akadnak is olyanok, akik kétségbe vonják, Magyarország hívő emberek hazája, akik számára Szent István király és a többi magyar szent hite követendő példa. Ne csak a földi ország építésén fáradozzunk, hanem Isten országát is építsük, amelynek sziklalapja a hit. Mint köztudott, hogy hazánkért Magyarországért minden hónap utolsó napján 0 órától 24 óráig imádkozunk a nap minden órájában. Kérjük azokat a testvéreket akik szeretnének bekapcsolódni az imaláncba tegyék meg, és imádkozzanak hazánkért Magyarországért, Magyarország megújulásáért, az ifjúságért, munkanélküliekért, az ország vezetőiért – bölcs döntéseikért. IMA A HAZÁÉRT Magyarok Istene! Tekints le a földre! Egy bűnbánó nemzet térdel könyörögve. Milliók ajkáról esdő ima száll fel: Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben. A szeretet útján vezess tovább minket! Ne büntess! Ne büntess! Töröld bűneinket! Szárítsd föl a könnyet, vess véget a jajnak, Nyújts reményt, bíztatást sok szegény magyarnak! Ámen A HARAG (folytatás) A harag eltévelyedése annak az ösztönszerű érzelemnek, amely arra hajt, hogy védekezzünk, ha megtámadnak, és az erőszakot erőszakkal verjük vissza. A harag mint főbűn erőszakos és féktelen vágy, hogy embertársunkat megbüntessük, nemegyszer gyűlölet kíséri, melynek nemcsak az a célja, hogy visszaverje a támadást, hanem óhajtja a bosszút, a más baját. A gyűlölet meggondoltabb, tartósabb érzelem, amelynek éppen ezért súlyosabb következményei is vannak. A haragnak fokozatai vannak: l. kezdetben csak a türelmetlenségnek a megmozdulása: az embert kihozza a sodrából a legcsekélyebb ellenkezés, a legkisebb sikertelenség; 2. később ingerültség, mértéken felüli belső bosszankodás, amely féktelen külső taglejtésekben nyilatkozik meg; 3. majd erőszakosságba csap át, és nemcsak szavakban, hanem ütlegekben is megnyilatkozik; 4. bőszültséggé is fajulhat; a kolerikus ember ilyekor nem ura magának, összefüggés nélkül beszél, és olyan taglejtéseket csinál, hogy őrültnek látszik; 5. a harag végül engesztelhetetlen gyűlöletben mehet át, amely bosszúért liheg, és néha annyira jut, hogy ellenfelének halálát kívánja.
Credo 2013. július-augusztus
11
Van jogos harag is, szent méltatlankodás is, amely szintén erős, de ésszerű vágy, hogy megérdemelt büntetésben részesítsük a bűnösöket. Ilyen szent haragra gyúlt Krisztus a kufárok ellen, akik üzérkedésükkel megszentségtelenítették Atyjának házát. Hogy a harag megengedett legyen, a következő kellékek szükségesek: - a tárgya legyen igazságos: azaz csak annak megbüntetését óhajtsuk, aki megérdemli, és csak olyan mértékben, amilyen mértékben megérdemli; - - a kivitelben legyen mérsékelt, csak annyira menjen, ameddig a sértés terjed, és tartsa be az igazságosságtól megkövetelt eljárást; - szándékában legyen szeretettel teljes, ne akarjon másnak rosszat, hanem csak az legyen a kívánsága, hogy a megsértett jogrend helyreálljon, és a bűnös megjavuljon. Ha ezek közül a féltetételek közül hiányzik valamelyik, a jogos harag megrovandó túlzásba csapott. Főképpen a szülőkben és elöljáróikban fordulhat elő gyakrabban a szent harag, de meg van engedve néha az egyszerű polgároknak is, hogy a köz érdekeit megvédelmezzék és a gazemberek diadalát megakadályozzák: mert vannak olyan emberek, akik nem félnek, csak a büntetéstől. (folytatjuk a harag orvosságaival)
Tanulságos történetek (Heti Lélekmentő) 1. Életünk, mint ajándék és feladat Életünk ajándék, nem mi teremtettük önmagunkat, hanem Isten adta létünket. Ezért nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Ha úgy akarjuk birtokolni létünket, hogy elfelejtjük az adományozót, súlyos következményekkel számolhatunk. A mai ember nem Istenből, hanem Isten helyett akar élni. Mintha Isten útban lenne neki. Csak akkor veszi észre, hogy valami baj van, amikor személytelennek és gépiesnek érzi az életet. Nem véletlen, mert ha Istent kizárjuk, akkor vele együtt a személyes jelleget is kizárjuk. Mi pedig önerőből nem tudunk igazán személyessé válni, mert bűneink miatt nem vagyunk kellően hajlékonyak. Isten személyei teljesen önmagukat adják, és így lesznek önmaguk. Sőt ez az önajándékozás még kifelé is sugárzik. Ebből lesz a teremtett világ. Mi viszont csak részben tudjuk adni önmagunkat, s nem biztos, hogy eljutunk arra a szintre, hogy kifelé sugározzunk is. Pedig mindenki erre kapott meghívást. A leghitelesebb embereknél láthatjuk ezt az életminőséget, akiket haláluk után szentekként tisztelünk. S milyen érdekes, hogy a nem hívők sem tartják őket bolondnak, legfeljebb azt mondják; nem tudnánk követni őket. Életünk ajándék és feladat. Akkor élünk igazán, ha életünket nem befejezettnek, hanem megkezdettnek tekintjük, hogy Isten országába fejlődhessünk. Sánta János
2. Hinni akarj, ne látni! Egyszer jámbor férfiak állítottak be Szent Lajos francia királyhoz és ezt jelentették: 12
– Fenség, az egyik párizsi templomban, amikor a pap átváltoztatás után fölmutatja a szentostyát, az eleven Jézus látható! A király nem csodálkozott különösképpen, ezért a hírvivő megkérdezte: – Mi az, Fenség, nem hiszi? – Hogyne hinném – válaszolta a szent király –, hiszen Jézus maga mondta: “Ez az én testem!” – Jöjjön el, nézze meg Fenséged is! – Dehogy megyek! – Miért, mégsem hiszi? – Milyen ostobák az urak! – válaszolta Szent Lajos. – Lelkem mélyéig hiszem, de ha ott lennék, becsuknám a szemem, hogy ne lássam és el ne veszítsem a hitem érdemét, jutalmát és boldogságát, hiszen Jézus maga mondta: "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20,29)
3. Kaktusz és pókmacska Valamikor régen egy férfi Istentől kért egy virágot és egy pillangót. Kaktuszt kapott és pókmacskát. A férfi elszomorodott, nem értette, miért nem teljesült kérése. Később arra gondolt: Istennek a sok emberrel rengeteg dolga van, bizonyára valamit összekevert. Bizonyos idő elteltével eszébe jutott a kaktusz és a pókmacska, elment megnézni őket. Hogy meglepődött, mikor látta, hogy a tüskés csúnya kaktusz kivi-
Credo 2013. július-augusztus
rágzott, hogy a ronda pókmacska átváltozott gyönyörű pillangóvá. Isten mindig csak helyesen cselekszik! Tudja, mi számunkra a legjobb, még ha nekünk néha nem is annak tűnik. Ha valamit szeretnénk és helyette mást kapunk, HIGGYÜNK! Higgyük, hogy a jó eljut hozzánk a legmegfelelőbb időben. Az, amit szeretnél... nem mindig az, amire szükséged van! Ne feledd ... A ma TÜSKÉI holnapra VIRÁGOK lesznek!
4. A Szentlélek és a lelkünk működése A Szentlélek a kereszténységben a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, kiáradása. A keresztény ikonográfiában galambként ábrázolják. Az Ószövetségben, a zsidók Isten lelkével azonosították a Szentlelket. Ez a lélek az, amely a teremtés kezdetén jelen van (Ter 1,2), amely Isteni erőt ad a választottaknak (1Sám 16,13). A prófétai tevékenység mozgatója (Iz 61,1). Az Újszövetségben Jézusra leszáll a Szentlélek, és ezáltal Isten fia teljesíteni tudta küldetését. A keresztények egységének alapja hogy "mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,13). A Szentlélek adományának tartják a különös lelki képességeket, görög szóval a karizmákat, amelyek a következő képességekre értenek: bölcsesség, tudomány, hit, gyógyítás ajándékai, prófétálás. A jó és a gonosz lélek megkülönböztetésének képessége stb. Nagy Szent Vazul (329–379) szerint a Szentlélek ugyanolyan imádatra méltó, mint az Atya és Fiú. Neki köszönhetjük, hogy a Konstantinápolyi Zsinat (381–ben) felvette a hitvallásba a Szentlélek témáját. "Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és életadóban(...), akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk, és együtt dicsőítünk, aki a próféták által beszélt." A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmaz: "Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke, (Vö. Gal 4,6.) valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet–ajándékában….” Szent Pál a Galatának írt levelében (5,22–23) a szentlélek adományait a következőképpen sorolja
fel: szeretet, öröm, békesség, türelem, béketűrés, jóság, kedvesség, szelídség, hűség, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság. Ezek a legértékesebb emberi képességek. Szentlélek ellen is képesek vagyunk bűnöket elkövetni. Amikor a jó indulatunkat visszatartjuk. Amikor a megismert igazság ellen foglalunk állást. Amikor másoktól irigyeljük Isten kegyelmét. Amikor meg akarunk maradni a bűnben, és azokat képtelenek vagyunk megbánni, a Szentlélek ellen vétünk. A Szentlélek működése legalább olyan titokzatos, mint a mi lelkünk működése, egy különbséggel. A mi lelkünk sötét indulataiban rombolni és pusztítani tud, az Isten Lelke mindig építő értékes tettekre sarkal. Ha követjük indításait, kibontakozik lelkünkben mindaz a jó, amit Isten belénk oltott. Úgy legyen. dr. Benyik György plébános
5. Az élet választások sorozata Bronnie Ware ausztráliai ápolónő éveken keresztül gondozott gyógyíthatatlan betegeket. Ott volt mellettük életük utolsó szakaszában. Fogta a kezüket és hallgatta a történeteiket. Sokszor órákon, napokon, heteken át. És akkor felfigyelt valamire: amikor a megbánásról beszélgettek, és arról vajon visszatekintve máshogy élnék–e az életüket, a betegek rendre ugyanazt az öt gondolatot fogalmazták meg. Álljon itt és gondolkodtasson el mindenkit az alábbi 5 pont: 1. Bárcsak lett volna bátorságom, hogy magamhoz hűen éljek, ne pedig mások elvárásai szerint! 2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen! 3. Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzéseimet! 4. Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal! 5. Bárcsak engedtem volna boldogabbnak érezni magamat! Az élet választások sorozata! Ez a TE életed! Válassz tudatosan, válassz bölcsen, válassz a szíved szerint! Válassz úgy, hogy minél kevesebb dolgot kelljen megbánnod! A héten mivel kezdi?
Credo 2013. július-augusztus
13
Recept Készítsük el a careftai özvegy lepényét! Illés történetében a careftai özvegy számára az el nem fogyó liszt és az olaj az éhínség idején a túlélést jelentette (1Kir 17,8–16). Vajon hogyan készülhetett ez a lepény? A Biblia szerint három hozzávalót olvasunk: liszt, olaj és tüzifa. A mi receptünk természetesen modernebb: Hozzávalók: 500 g liszt másfél teáskanál só 50 g élesztő 3 dl víz vagy tej 8 evőkanál olívaolaj Egy csipetnyi fűszer, például apróra vágott hagymaszár kakukkfű, szurokfű (oregánó) Az élesztőt a meglangyosított vízben elkeverjük, tehetünk hozzá egy kávéskanál mézet. A víz helyett használhatunk langyos tejet is. A liszthez hozzáadjuk a sót és az olívaolaj felét, belekeverjük az élesztőt és ízlés szerint a fűszereket. Addig gyúrjuk, amíg a tészta egyenletes lesz, közben hozzáadjuk kanalanként a többi olajat. Meleg helyen 45 percig állni hagyjuk egy kendővel letakarva, ezalatt a tészta megkel. Ujjnyi vastagságúra kinyújtjuk, a tetejét késsel berácsozzuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, vagy késsel kisebb darabokra vágjuk. Középmeleg sütőben kb. fél óráig sütjük. Akkor vesszük ki, amikor szép barnára sül.
Humor Asztali áldás: Egy család vendégül lát egy házaspárt. Vacsora előtt, az asztalnál ülve a házigazda anyuka odafordul hatéves kislányához és azt mondja: - Szeretnéd most te mondani az asztali áldást? - Nem tudom, mit kell mondani - feleli a kislány. - Csak mondd azt, amit én szoktam. A kislány lehajtja a fejét és ezt mondja: - Istenem! Mi a fenének hívtam meg ezeket az embereket vacsorára?
14
Credo 2013. július-augusztus
Gyermekeknek Találósok: Színes jel, de mégse bálvány, szebb, mint a legszebbik márvány, felhő ívén érkezik, Isten ránk emlékezik. Mi az?
Isten tízet vésett kőbe, s mikor Jézust megkérdezték, melyik a legnagyobb, kettő lett belőle. Mi az?
Száz közül az egyik eltűnt, elveszett. Gazdája meglelte, és örvendezett. Mi az?
Credo: Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) 357-134, (30)433-2162. E.mail címünk:
[email protected], Honlapunk: www.plebania-nagybajom.hu Alapító kiadó Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Szerkesztő: Vida Zoltán Munkatársak: Lukáts Istvánné, Lempach Gabriella Bankszámla számunk: 67100097-10000403, Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Kapos Color Print, 7400 Kaposvár Csokonai u. 8. Újságunk havonta jelenik meg.
A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn! Credo 2013. július-augusztus
15
