A MI KÓRHÁZUNK. Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai augusztus

A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Eg yesített Kórházai

2009. augusztus

• Interjú az ápolási igazgatóval • PIC-i életek – a koraszülött-ellátás • Informatika a gyógyítás szolgálatában

Tartalomjegyzék Szakszerű és humánus ápolás Interjú Lászlóné Dezső Kornélia ápolási igazgatóval

3

PIC-i életek – a koraszülött-ellátásról

5

Informatika a gyógyítás szolgálatában

7

Semmelweis napi ünnepség a Kórházban

9

Kitüntetettjeink Dr. Julow Jenő

Új, 15 millió forintos eszköz a Bolyai utcai Gyermekszakrendelőben

10

Dr. Winkler Gábor

11

Dr. Sinkovics Mátyás

12

Egyesített kórházak egyesített gyógyszertára

13

Az orvosi műszerek szakértője Interjú Turainé Martinyák Gabriellával

Fotó: Front Page Communications

15

Hurrá! Nyaraltunk! – Kórházunk táborairól 17 Szépülő épületek – felújítási munkáinkról

20

Interjú dr. Szigeti Zoltán főorvossal

21

Hírek

22

Új, a nyilvánosságnak nemrégiben bemutatott, magyar fejlesztésű, 15 millió forint értékű orvostechnikai eszközt kapott térítésmentesen a Kórház Bolyai utcai Gyermekszakrendelője az Aprónép Alapítványon keresztül a magyar

fejlesztő és feltaláló jóvoltából. Az ünnepségre 2009. július 9én került sor a sajtó jelenlétében, melyen részt vett a Fővárosi Önkormányzat részéről Horváth Csaba főpolgármester-helyettes, a Kórház részéről Dr. Pintérné dr.

Gönczi Ágnes főigazgató asszony és Dr. Madarasi Anna orvosigazgató-helyettes, aki egyben az Aprónép Alapítvány kuratóriumának elnöke is. A Sensolite sejtműködést regeneráló polarizáltfényterápiás rendszer feltalálója Fenyő Márta biofizikus Klein Péterrel, a technológiai és gyártási hátteret is biztosító fejlesztő segítségével hozta létre a teljes emberi testfelületen alkalmazható polarizáltfényterápiás ágyat - a Sensolite-ot, melyet az eseményen ünnepélyesen átadtak. Az eljárás lényege, hogy a vér polarizált fény általi kezelésével képes az emberi sejtműködést regenerálni. A kezelés jelentősen serkenti az immunsejtek aktivitását, fokozza a vörösvérsejtek oxigén megkötő és oxigén megtartó képességét, ezáltal számos betegség gyógyulását segíti és gyorsítja. Az eszköz csak beutalóval vehető igénybe.

Postaládánkból

A Mi Kórházunk • a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, Dr. Balázs Magdolna, Bősze Izabella • Újságíró: Székely Ilona • Címlapfotó: Bazánth Ivola Nyomdai elõkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. Felelős vezető: Borvető Béla Kapcsolat: [email protected] • Budapest 1125 Diós árok 1-3. ISSN 1587-1193

Korunkra jellemző, hogy a sajtóban csak a rossz hír „a hír”. Halál, robbanás, támadás, bármi, ami negatív. Tegyék a kezüket a szívükre, Önök mikor hallottak utoljára egy kórházról jó véleményt a sajtó nyilvánossága előtt? Ezért is határoztuk el, hogy időrőlidőre teret adunk pozitív visszajelzéseknek is, egy picit talán ezáltal is erősítve, hogy azért történnek jó dolgok is. Az egyik levél írója a III. Belgyógyászat – Kardiológia osztály munkatársainak, és név szerint kezelőorvosának Dr. Szilárd

Teodóra főorvos asszonynak mond köszönetet. „…mindenkinek volt türelme hozzá, hogy a gondos kezelésen-ápoláson túl, a maga szakterületéről hasznos javaslatokkal is segítse a betegeket. … valamennyien türelmesek, segítőkészek, és mindnyájan bizalmat ébresztő, emberi hangot használnak.” A másik levél szerzője az aláírás szerint „egy testvér”. A báty vagy öcs – ki tudja, a II. Belgyógyászat – Diabetológián feküdt. „Szeretném megköszönni az ápoló személyzet tagjainak munkáját,

akik nagy odaadással lelkiismeretes munkát végeztek.” A harmadik levél szerzője egy hölgy, aki Dr. Nádor Katalinnak, a Pathológiai osztály szakorvosának mond köszönetet „kedvességéért, segítőkészségéért, emberségért, tájékoztatásáért. Soha ilyen rendes orvossal nem találkoztam még… .” Kedves Betegek és Hozzátartozók! Köszönjük, hogy időt szakítottak arra, hogy pozitív élményeiknek, benyomásaiknak ilyen módon is hangot adjanak. Igyekszünk a jövőben is méltóak lenni az elismerő sorokra.

Szakszerű és humánus ápolás Interjú Lászlóné Dezső Kornélia ápolási igazgatóval

– Hogyan indult a pályája? – Szarvason jártam gimnáziumba és érettségi után rögtön a szegedi Csecsemő- és Gyermekápoló-képzőbe jelentkeztem. Édesanyám óvodában dolgozott, talán ezért is szerettem gyerekekkel foglalkozni, ugyanakkor az ápolási munka is vonzott. Gyakorlataimat a szegedi klinikán végeztem. A koraszülött osztályon folyó munka érzelmileg nagyon megérintett. Csodálatos élmény volt látni, hogy egy-egy kis súlyú koraszülöttet a szakszerű ápolás eredményeként három és fél kilós egészséges babaként tudott hazavinni a család. 1973-ban, amikor az Intézetbe kerültem, csak korlátozott számban volt ápolói felvétel, így alföldi lányként ismerős segítségével tudtam elhelyezkedni a „Jánosban”. Boldog voltam, hogy a koraszülött részlegen kaptam munkát. Hálával gondolok azokra a munkatársakra, akiktől emberszeretetet, precizitást, a szakma szeretetét tanultam. Margit főnővér, Graci nővér, Panni nővér. Az orvosok közül dr. Vass Miklós főorvos a

Fotók: Bazánth Ivola

– Július 1-jétől ön lett a kórház ápolási igazgatója. Az utóbbi évben már megbízott ápolási igazgatóként dolgozott, talán nem lepődött meg, hogy nyert a pályázaton. Hogy érzi, miért ön mellett döntött a bírálóbizottság? – Harminchat éve munkahelyem a Szent János Kórház, szinte minden szegletét, osztályát ismerem régi épületeivel, sérüléseivel, örömeivel, gondjaival, szakdolgozóival, orvosaival együtt. Pályázatomban kiemeltem: célom, hogy betegeink személyes odafigyelést, emberséget és szakszerűséget tapasztaljanak ápolóink részéről. Méltóvá kell válnunk súlyponti kórházi szerepünkhöz. Több mint egy éve dolgozom dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszonnyal és úgy érzem, nagyon jó munkakapcsolat alakult ki köztünk, hiszen céljaink közösek.

mai napig számomra a szakma iránti valódi alázat példája. Dr. Forrai Mária, dr. Terpitkó Mária és dr. Szőnyi László nevét is meg kell jegyeznem, hisz ők voltak azok, akik pályakezdőként segítettek, hogy megfeleljek az osztály szakmai elvárásainak. – Egy gyerekosztályon egészen más jellegű az ápolási munka, mint a felnőtt betegeknél. Miért jött el a kicsiktől és hogyan lépett innen tovább?

– Tíz évig dolgoztam a koraszülött osztályon, majd intézeti szakoktatói feladatok ellátására kértek fel. Ebben az időben indult kórházunkban a szakdolgozók számára az oktatásszervezés, közel száz képesítés nélküli dolgozót iskoláztunk be különböző szakirányú képzésekre. Budapesten elsőként az ETI (Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet) által szervezett kihelyezett segédápolói képzésben oktatói és szervezői feladatokat láttam el. A szakképző intézményeknek gyakorló

A Mi Kórházunk • 3

területei voltunk. Ennek révén ismertem meg közelebbről a kórház gyógyító osztályainak ápolásszakmai munkáját. Közben elvégeztem az Egészségügyi Főiskola szakoktató szakát. Ezzel párhuzamosan választott tisztségviselőként szakszervezeti szervező-titkári feladatokat is elláttam.

Ápolási igazgatóként létrehoztam a Főnővéri Kollégiumot, amelynek feladata már akkor is az ápolás szakmai munka minőségének javítása, továbbá az ápolók leterheltségének csökkentése volt. Kidolgozott szempontrendszer alapján ápolási viziteket végeztünk, amelyeket dokumentáltunk.

– Az elmondottak alapján soha nem szűkölködött munkahelyi teendőkben. A sok szervezés, oktatás, ápolás és tanulás mellett jutott idő a családjára? – Nagyon sokat köszönhetek a férjemnek. Amikor megszületett Petra lányunk, ő vállalta, hogy bölcsődébe, majd óvodába viszi a gyereket, hogy reggel időben beérhessek Rákoscsabáról a kórházba. Lányom azóta közgazdász, férjem nyugdíjas építőmérnök, de jelenleg is szakértőként dolgozik. A párom leveszi vállamról az otthoni gondokat, biztosítva ezzel a kiegyensúlyozott családi hátteret.

– Amikor 2000-ben főigazgató váltás volt a kórház élén, más lett az ápolási igazgató. Az integrációt követően azonban ismét önt bízták meg a vezetéssel. Ennyi tapasztalattal a háta mögött, hogy látja: sokat romlott a nővérek, ápolók munkakörülménye, leterheltsége az évek folyamán? – Komoly problémát jelent a leromlott infrastruktúra az intézeten belül. Nagyon sok épület felújításra szorul, s ez a dolgozók közérzetét is befolyásolja. A másik óriási gond, hogy kevés a megfelelően képzett munkaerő. Egy friss felmérés szerint közel százhúsz fővel kevesebb szakdolgozó dolgozik a kórházban, mint amennyire szükség lenne. A hiányt túlórával kell pótolnunk, ami az itt dolgozók számára igen megterhelő.

– A kilencvenes évek elején már ápolási igazgató helyettes, majd 97ben ápolási igazgató lett. Milyen feladatokat, törekvéseket emelne ki ebből az időszakból? – Ápolási igazgató helyettesként az oktatásszervezés mellett a szakdolgozói létszámellátottság és a szakdolgozók szakmai irányítása, illetve a segédszemélyzet tartozott hozzám. Az akkori ápolási igazgató asszonytól Udvareva Melániától sajátítottam el igazán azt a humánus és betegközpontú szemléletet, aminek érvényesítésére ma is törekszem.

– Vezetőként mit tudott elérni, hogy javuljon a szakdolgozók helyzete? – Főigazgató asszony és a menedzsment tagjai számára is fontos szempont a szakdolgozók körülményeinek javítása. Nemrég kezdtük el a névre szóló új munkaruhák beszerzését, és éves BKV-bérletet biztosítottunk ebben az évben a kinevezett dolgozók számára, továbbá az Ápo-

lók Nemzetközi Napja alkalmából ajándékutalványt kaptak a hozzám tartozó munkatársak. Az ápolást segítő eszközök beszerzése is folyamatos. Ilyenek például: a felfekvést megelőző matracok, a hidraulikus betegtolókocsik és egyéb kisebb eszközök. Lehetőséget kaptam arra is, hogy újraindítsam a korábban megszűnt Főnővéri Kollégiumot. Az ápolási viziteken kívül, kommunikációs tréningeket is szerveztünk, hogy elősegítsük a telephelyek közti jó kapcsolatot. – Milyen elképzelései vannak a jövőről? – Fontosnak tartom, hogy a betegápolásban szakmailag jól képzett munkatársak dolgozzanak, ennek érdekében intézeten belüli kredit pontszerző továbbképzéseket szervezünk. Ezt folytatom és fejlesztem. Szeretném létrehozni az ápolás koordinátori munkakört, mely korábban a Margit Kórházban már sikerrel működött. Ezt a Főnővéri Kollégium is támogatja. A koordinátor átvenné a szaknővértől a gyógyszerelés feladatát, az ápolás tervezését és annak dokumentálását, és a betegfelvétel körüli teendők végzését, hogy a szaknővér több időt tölthessen közvetlenül a betegágy mellett. Az általános sebészeten már dolgozik egy ápolási koordinátor. Eddig jók a tapasztalatok, remélem hamarosan sikerül ezeket a munkaköröket betölteni a többi osztályon is. – A szakápolói munka területén nemcsak a puszta jelenlét, de a hangnem és viselkedés is nagyon fontos. A beteg is jobban gyógyul, ha odafigyelnek rá, kedvesen szólnak hozzá. A magyar egészségügyben általában szoronganak a betegek a kiszolgáltatottságtól. – Az ápolók a nap 24 órájában a betegek között dolgoznak, ezért nagyon lényeges a kommunikáció. Hiába operál kiválóan egy sebész, sokszor a nővérek segítőkészsége, kedvessége alapján ítéli meg a kórházat a beteg. A stílus, az odafigyelés nem pénzkérdés, „a gyógyító beszélgetés” hivatásunk fontos része. Székely Ilona

PIC-i túlélők a Jánosban Bemutatkozik a Perinatális Intenzív Centrum színes takaró alatt kötött sapkában egy 600 g-os baba lélegzik. Orrában a lélegeztető gép vékony csöve, átlátszó inkubátor pótolja az anyaméh melegét. Szíve dobog, a monitor pontosan jelzi életfunkcióit. A nővér igazít a takarón, a fiú álmában nyújtóztatja lábait. Szeme csukva, egészen aprók az ujjai. Húsz-harminc évvel ezelőtt a koraszülött osztályokon mindennapos volt, hogy meghalt egy másfél kilós újszülött. Nem volt az országban elég lélegeztetőgép, s a fejletlen tüdejű babák nem élték túl születésüket. Ma már tudjuk: talán pár nap lélegeztetésre lett volna szükségük, s ma is élhetnének. A koraszülött-ellátás hatalmas változáson ment keresztül az egész világon. Magyarországon az újszülötteket ellátó osztályokat három csoportra osztották. Az 1-es neonatológiai osztályba tartoznak az egészséges, megfelelő időre született babák, őket a

A

szülészeti osztályon látják el. A 2-es koraszülött ellátást kapják a 32. és 37. hét között született csecsemők. Ezeken a koraszülött osztályokon kisebb légzésterápiára is van lehetőség, valamint olyan babákat is gondoznak itt, akik valamilyen fertőzést kaptak, vagy túlságosan sok súlyt vesztettek. A 3-as progresszivitási szint a PIC, azaz a perinatális intenzív centrum. Ide az egészen kis súlyú babák kerülnek, a 32. hét előtt született újszülöttek vagy olyan érett, nagyobb súlyú babák, akik például tartós lélegeztetést igényelnek, vagy egyéb súlyos betegségben szenvednek. „Régen 28 hét volt az élveszületés alsó határa – mondja dr. Princzkel Erzsébet, kórházunk PIC osztályának főorvosa. – Tíz évvel ezelőtt az egész világon ezt 24 hétre módosították. De 23 hétre született babát is meg tudtunk menteni, aki ma már egészséges, mosolygós kisgyerek. Mivel mozgott, sírdogált, felélesztet-

tük és az élet csodája, hogy jól van. Azért az újszülöttért, aki életjelenséget mutat, mindent meg kell tennünk.” Amerikában a hatvanas években kezdték el létrehozni a PIC osztályokat, nálunk a hetvenes évek végén indult el a szervezés. Felismerték: a különleges, eredményes koraszülött ellátáshoz szakképzett orvosokra, nővérekre és korszerű gépekre van szükség. Ma 21 PIC van az országban, ebből öt a fővárosban működik. Két éve zárták be a budapesti Schöpf-Merei Kórházat, ahol az egyetlen, főváros által fenntartott PIC osztály is létezett. A több évtizedes sikeres munka következtében sok kisbaba köszönheti életét ennek a részlegnek. Dr. Princzkel Erzsébet 2006-ban második éve vezette az osztályt. (Előtte gyerekgyógyászként húsz évig dolgozott Debrecenben, majd a Szabolcs utcai Kórház koraszülött osztályáról került a SchöpfMereibe.) „Nagyon jó közösség vol-

Fotók: Bazánth Ivola


tunk, elhatároztuk, hogy megpróbáljuk együtt folytatni a gyógyítást – meséli Princzkel főorvosnő. – Több kórháznál is kilincseltem, nem fogadnának-e be minket. Végül itt a Jánosban, dr. Havas Szófia orvosigazgatótól kaptam a leghatározottabb biztatást. Rajta kívül dr. Szolnoki Andrea és dr. Bognár Ilona segítettek a fővárosi önkormányzat egészségügyi vezetése részéről, hogy végleg helyet kapjunk és beköltözhessünk műszereinkkel, lélegeztetőgépekkel együtt a János kórház intézményébe.” Dr. Nyulasi Tibor orvosigazgatóhelyettes magára vállalta az új osztály elhelyezésének technikai lebonyolítását. Dr. Boros Vera, a gyerekosztály főorvosnője pedig felajánlotta, hogy helyet biztosít osztályán a PIC számára, amíg kialakítják számukra a megfelelő helyiséget. Március 6-án lett kész a szülészet épületében az új intenzív koraszülött részleg. Nagyon fontos volt, hogy a PIC a szülészet mellett működjön, mivel a védtelen babáknál egy hoszszabb szállítás rontaná az életben maradás esélyeit, fertőzés forrása le-

6 • A Mi Kórházunk

het. Egy régi nővéröltözőt építettek át teljesen a szakemberek. Kicserélték az ablakokat, leverték a régi csempét. Tavasz óta frissen festett szobákban, jól működő inkubátorokban gyógyulnak, fejlődnek az Intézet legkisebb betegei. A szülészeti osztállyal nagyon jó a kapcsolat, egy beindult koraszülésnél azonnal egyeztetnek a teendőkről a PIC munkatársaival. Az osztály 12 ággyal rendelkezik, de júliusban volt olyan időszak, hogy 16 babát is elláttak. A legnagyobb kihívást az 500 g-os újszülöttek jelentik. A kis súlyú babáknál az első napokban a tüdő a legkritikusabb pont. „Náluk a lélegeztetés azért bonyolult dolog, mert egy éretlen pici tüdőt kell lélegeztetnünk, ami még nagyon fejletlen – avat be az orvoslás titkaiba Princzkel főorvosnő. – Ilyenkor oxigén adására van szükség, amit súlyos esetben a lélegeztetőgép segítségével a baba orrán levezetett tubuson keresztül juttatunk a tüdőbe. A másik alapműködés, amit muszáj gyorsan stabilizálni: a keringés. Az első napokban szinte csak ezzel foglalkozunk. Eközben infúzióban kapja

az újszülött a különféle sókat, cukrot, fehérjéket és gyógyszereket.” Az etetés először miniatűr adagokban történik. Szondán keresztül szájon át 1 gramm anyatejet kap az újszülött. Ha minden rendben, ez naponta nyolcszor megismétlődik. Aztán fokozatosan emelik az adagot, attól függően, hogy a baba mennyire tudja megemészteni a táplálékot. A nővérek figyelik: nem puffad-e a hasa, rendben van-e a széklete. 8-10 gramm tejnél már csökkenteni lehet az infúziót. Az édesanya az első naptól kezdve lefeji a tejet és az apró koraszülött ezt kapja táplálékul. A nagyon kis súllyal született babák átlag három hónapot töltenek az osztályon. Akkor mehetnek haza, ha elérik a 2 kg-ot, jól táplálhatóak és nem igényelnek külön oxigént. Addig az anyukák naponta négyszer látogathatják őket. A PIC orvosok, nővérek nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a koraszülött kisbaba mellett a kétségbeesett szülőkkel is beszélni kell. Princzkel doktornő szerint az a legjobb, ha az első perctől kezdve mindent elmondanak. Az apának és az anyának tud-

nia kell, hogy milyen gyenge az újszülött tüdeje, hogy fejlődik, javul, esetleg romlik az állapota. S mindezt oly módon kell közölni, hogy az édesanya ne veszítse el hitét gyermeke felépülésében, hiszen akkor nem lenne képes hetekig, hónapokig tejet fejni. A nagyon korai babáknál viszont túl nagy reményeket sem szabad ébreszteni, hiszen egy 500 grammos baba életben maradási esélye 50%. A 800 gramm fölöttieknél ugyanez már 89%. Tavaly 165 újszülöttből 16-ot veszített el az osztály. „A koraszülések nagy részét valamilyen fertőzés okozza, mely miatt megreped a magzatburok – mondja Princzkel főorvosnő. – Ráadásul az orvoslás fejlődésének következtében ma már olyan nők is vállalkozhatnak szülésre, akiket 20-30-40 évvel ezelőtt még eltiltottak a terhességtől. Nem ritka a súlyos szívbeteg, vesebeteg vagy cukorbeteg kismama. Náluk szintén gyakori a koraszülés. A koraszülött babák nem egyforma eséllyel vágnak neki az életnek. Mi mindent megteszünk értük, génjeik,

betegségük, állapotuk azonban különböző. Vannak olyan babák, akik életben maradnak, de súlyos maradandó sérüléssel.” A PIC orvosok azonban úgy látják: minél jobban végzik munkájukat, minél finomabbak a készülékek, annál több lesz az egészséges állapotban életben maradt koraszülött. Amíg a 70-es, 80-as években az orvosok a túlélésért küzdöttek, hogy minél több babát megmentsenek, most már a jobb életminőségre törekszenek. Hogy ne legyen a koraszülöttnek idegrendszeri károsodása, agyvérzése, ne lépjen fel nála oxigénhiányos állapot, amely fogyatékosságot okozhat. Egy nemrég végzett országos felmérés szerint a magyar PIC osztályok műszerezettsége, ellátottsága a nemzetközi viszonyokhoz képest nem túl jó. Kórházunk jobb helyzetben van, itt rendben sorakoznak a szükséges lélegeztető gépek, infúziós pumpák, inkubátorok, monitorok. A műszerek lehetnének ugyan modernebbek, de a meglévők jól működnek. Az itt dolgozó nővé-

rek figyelme, lelkiismerete többet ér a legjobb monitornál. Ők azok, akik észreveszik a csecsemők minden apró mozdulatát. „A babát legalább egyéves koráig visszahozzák a szülők kontrollvizsgálatra, hogy ellenőrizzük: rendben fejlődik-e – meséli Princzkel doktornő. Koraszülött-gondozást végzünk, melyben a gyerekek testi, de főleg idegrendszeri fejlődését kísérjük figyelemmel. Ha mozgássérülésre utaló jelet észlelünk, beállítunk egy mozgásfejlesztő tornát, vagy elirányítjuk őket olyan helyre, ahol ezen segítenek. Nagyon sok kisgyerek visszajár később is, vagy a szülők telefonálnak, hogy köszönik, jól vannak és időnként a tanácsomat kérik például az iskolaválasztásban. Látjuk a nagyra nőtt vidám gyereket és eszünkbe jut, milyen volt kicsinek az inkubátorban. Ez rendkívüli öröm a szülőknek és mindannyiunknak, akik együtt aggódtunk a kisbaba sorsáért.” Székely Ilona

Informatika a gyógyítás szolgálatában úniusra megvalósult integrált intzéményünkben a stabil és modern informatikai háttér. Kórházunk az informatikai szolgáltatásra a fővállalkozó HP Magyarország Kft.-vel kötött szerződést, akik két alvállalkozóval végzik tevékenységüket. A Humansoft Kft. a hardver- és rendszerüzemeltetés területével foglalkozik, a Globe Net Zrt. pedig a szoftverekkel kapcsolatos részt vállalta magára. A HP Magyarország főleg az üzemeltetés és a rendszerbiztonság kapcsán felmerülő feladatokat látja el. A HP által szállított integrált informatikai üzemeltetési szolgáltatás magában foglalja a három telephely egységes informatikai üzemeltetési koncepciójának kialakítását, az elektronikus adatcsere megvalósítását a kórházi rendszer egységesítésével, a kor el-

J

várásainak megfelelő informatikai eszközpark, szerverek, munkaállomások, hálózati komponensek szállítását valamint az egyes rendszerelemek, szolgáltatás komponensek közti integráció megvalósítását is. A fejlesztést a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat is jelentős öszszeggel támogatta. Az egyik fontos lépés: a medikai rendszerek egységesítése volt a három telephelyen. Dr. Badacsonyi Szabolcs főigazgató-helyettes elmondta: három különböző hagyománnyal és adottságokkal rendelkező kórházat kellett egységes rendszerként kezelni. A medikai rendszerek tekintetében korábban a Budai Gyermekkórház, a Margit Kórház, valamint a Szent János Kórház is más-más rendszert használt. Az integráció után problé-

A HP Magyarország Kft. és két alvállalkozója június 23-án fogadással egybekötve ünnepélyes keretek között mondott köszönetet az informatikai átalakításokban oroszlánrészt vállalt kórházi munkatársaknak. mát jelentett a telephelyek közti földrajzi távolság, hiszen pl. nehezen lehetett elérni a társszakmákat informatikai úton. Ezenkívül az osztályok nem tudták mindenhol on-line módon megrendelni a szakmai anyagokat. A Szent János Kórház a legnagyobb, ezért az ott már jól működő MedWorkS-rendszert vette át a másik két telephely. On-line kapcsolattal összeköttetésbe került mindhárom intézmény, korszerű számítógépek, szerverek és munkaállomások kerültek beüzemelésre. Már egyik telephelynek sem jelent problémát a központi gyógyszertárból, raktárból való rendelés elektronikai úton. A Bécsi és a Bolyai úton ugyanolyan feltételekkel rendelhetnek a készletből, mint a János Kórház telephelyen. A volt Budai Gyermekkórház és Margit Kórház dolgozóit a GlobeNet Zrt. oktatási tematikája alapján képezték ki a számukra új rendszerből. Az integráció csak akkor éri el célját, ha a kórház a hatékonyabb működés mellett magasabb színvonalú szakmai szolgáltatást tud nyújtani a betegeknek. Az on-line összeköttetés előnye pedig nemcsak a laboratóriumi rendelések könnyedségében rejlik, hanem abban is, hogy a menedzsment egységesen áttekintheti mindhárom telephely tevékenységét, adatbázisát. Ez sokat segít a jól működő keretgazdálkodás megvalósításában is, mivel az osztályok elektro-


nikusan mindig friss információhoz juthatnak aktuális teljesítésükről, illetve kiadásaikról. Az egészségügyi adatok minden arra jogosult személy számára hozzáférhetőek. A HP a szolgáltatás részeként bevezette az úgynevezett "vékony kliens" architektúrára épülő felhasználói munkakörnyezetet, melynek lényege, hogy a hagyományos PC-vel ellentétben a munkavégzéshez szükséges kapacitás nem a felhasználó asztalán, hanem egy zárt, ellenőrzött adatközpontban kerül elhelyezésre. A felhasználó asztalán csak monitor, billentyűzet, egér valamint az adatközponthoz történő csatlakozást lehetővé tevő eszköz, a vékony kliens kap helyet. A különböző alkalmazások, szoftverek futtatása és a rögzített adatok tárolása nem a felhasználó gépén, hanem az adatközpontban, biztonságos körülmények között történik. A nyilvánvaló előnyök mellett a technológia lényegesen kevesebb energiát fogyaszt, csökken a meghibásodások és leállások száma, az eszközök hoszszabb ideig maradhatnak használatban, így üzemeltetésük alacsonyabb költségből megvalósítható. Ha a vékony kliens technológia jól működik és beváltja a hozzá fűzött reményeket, bővítésre is sor kerülhet. Jelenleg 50 gép működik ezzel a technológiával. Kórházunk az első magyar egészségügyi intézmény, ahol ilyan high-tech informatika segíti a gyógyítást.

A főigazgató-helyettes véleménye szerint, a sikeres integráció fontos eleme az is, hogy a különböző telephelyeken dolgozó orvosok, nővérek megismerjék, hogy a másik két kórházi részlegben milyen munka folyik. Ebben segíthet egy egységes levelezőrendszer az informatikai rendszeren belül. Ha a belső nyilvánosság könnyen átjárható, közelebb hozhatja egymáshoz az intézmény dolgozóit, s ezzel az emberek jobban magukénak éreznék az összevont északbudai kórházat. A következő időszak lényeges feladata még az egységes minőségügyi rendszer megalkotása, mivel korábban a telephelyeken ebből is három különböző rendszer működött. A minőségügyi rendszerhez tartozik az egységes dokumentációs rend bevezetése is, mely folyamatban van. A dokumenetáció kialakításában az informatikai rendszernek óriási szerepe lesz. Dr. Badacsonyi Szabolcs a jövőre vontakozóan megemlítette: egy stratégiai kontrolling és vezetői információs rendszer kiépítését is kéri a kórház a Globenet Zrt.-től, hogy a menedzsment a lehető legrugalmasabban juthasson hozzá szakmai, gazdasági és pénzügyi információkhoz. A high-tech informatikai fejlesztés segíti kórházunkban a biztonságos adatkezelést, a magas színvonalú betegellátást, a pénzügyi és gazdasági biztonságot.

Semmelweis Nap a Szent János Kórházban és egyesített intézményeiben Semmelweis Nap – július 1-je –, a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe, Semmelweis Ignác születésnapja. Semmelweis nagyságát a gyermekágyi láz okainak felderítése, s az általa kidolgozott prevenció adja – szakmai oldalról. Emberileg pedig a lelkiismeretesség, a kötelességtudás, az önzetlenség, amelylyel éjjel-nappal a betegek rendelkezésére állt az „Anyák megmentője”. Ezen a napon minden magyar egészségügyi intézményben megemlékeznek róla, és elismeréseket adnak át az egészségügyben dolgozóknak – a legelhivatottabbaknak – a szakorvosi gárdától az ápolószemélyzeten át a kórház működtetésében résztvevő munkatársakig.

A

A Szent János Kórház egy különleges díjat is alapított, ezáltal is emelve a nap jelentőségét. Az intézmény osztályvezető főorvosi kara idén tizennegyedik alakalommal szavazott a Semmelweis-gyűrű adományozásáról. A gyűrűt minden évben egy kiemelt teljesítményt nyújtó főorvosnak ítélik oda a kollégák titkos szavazata alapján. Ebben az évben Prof. dr. Winkler Gábor, a II. Belgyógyászati osztály osztályvezető főorvosa, a Magyar Diabetes Társaság elnöke kapta az elismerést. Idén hagyományteremtő szándékkal dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony „Szent János Kórházért Emlékdíjat” alapított, melyet első alkalommal dr. Sinkovics Mátyás, az intézmény volt főigazgatója kapott meg.

A Semmelweis Nap alkalmából az intézményben kiemelkedő szakmai munkát végző munkatársak főigazgatói, orvos-igazgatói és ápolási igazgatói dicséretben részesültek.

Adjunktusi kinevezést kaptak: dr. Márczi Viktória, dr. Kovács István, dr. Szelényi Miklós, dr. Szilágyi Péter és dr. Zaránd Rajmund.

Főigazgatói dicséret Dr. Altmann Anna főorvos Dr. Fazekas Gábor osztályvezető főorvos Dr. Hajós Péter főorvos Dr. Haris Ágnes főorvos Gerő László munka- és tűzvédelmi előadó Török Emese szakoktató, aneszteziológiai szakasszisztens

Főorvosi kinevezést kaptak: dr. Plavecz Julianna, dr. Gyűdi István, dr. Pirót László, dr. Garay Zsolt, dr. Valálik István, dr. Veres Andrea, dr. Csúsz Gábor, dr. Kósa Gyöngyi, dr. Varga Ágnes, dr. Farkas Beáta.

Orvos-igazgatói dicséret Dr. Czinczok Márta főorvos Dr. Kenderfi Gábor szakorvos Ápolási igazgatói dicséret Somogyiné Kelemen Csiki Mária vezető asszisztens Tarján Péterné felnőtt szakápoló Hagyományosan ezen a napon kapják meg a szakmai előléptetésüket is a szakorvosok, akik adjunktusi vagy főorvosi kinevezésben részesülnek.

Az ünnepélyes díjátadásra július 1-jén 14.00 órakor került sor a Kórház Auditóriumában, ahol immár hagyományosan – dr. Kovács András osztályvezető főorvos úr segítségének köszönhetően – az Operaház művészei adtak ünnepi műsort. Közreműködtek: KissDomonkos Judit – cselló, Kunszeri Márta – fuvola, Szűcs Árpád – ének, Fekete Valéria – szintetizátor. Köszönjük a művészeknek a gyönyörű előadást! Minden díjazottnak gratulálunk és további sikeres munkát kívánunk!

Fotó: Szabadosi Béláné


Batthyány-Strattmann-díj Találkozás dr. Julow Jenő idegsebésszel Fotó: Bazánth Ivola

érül-fordul fehér köpenyében, zöld teát készít a kedvemért. Kortyolom a kesernyés ízt, s nem győzőm nevetéssel a főorvos úr humoros szavait. Ügyeletes volt az éjjel, hajnali hétkor beszélgetünk. Nyolckor már operál. Rövid keresgélés után letesz elém egy bronz szobrocskát: Don Quijote feszít fáradt lován. „Mi, idegsebészek is ilyenek vagyunk – mondja dr. Julow Jenő. – A gyógyíthatatlan betegség ellen harcolunk a legtöbbet. Glioblastoma néven jegyzik az agydaganat gyakori, de legkegyetlenebb formáját.” A hősies kisplasztikát dr.Veér András ajándékozta orvosának egy sikeres műtét után. Az OPNI igazgatójának porckorong sérve volt, még sokáig vezette ezután a Lipótot. „Idegsebész tanoncként két alapművet kellett nagyon alaposan ismernünk. Katona Ferenc az idegsebészet történetét feldolgozó könyvét, valamint Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül című önéletrajzi regényét – folytatja a főorvos. – A nyolcvanas években magam is eljutottam Stockholmba, a Karolinska Intézetbe, ahol nemcsak Olivecrona professzor lányával találkoztam, de megtekinthettem Karinthy kórlapját is. Akkoriban az is csoda volt, hogy

T


CT és MR vizsgálat nélkül Bécsben diagnosztizálni tudták a tumort. Sajnos az író fejében megrepedt egy érkacs, s ez okozta hónapokkal később a halálát. A kiváló „viking” hiába végezte el sikeresen az agyműtétet. Egy idegsebész munkájában máig ez a legnagyobb tragédia.” Dr. Julow Jenő 1942-ben született Debrecenben. Édesanyja védőnő volt, az egész család pártolta, hogy a fiúból orvos legyen. A cívis város szigorú gimnáziumában sajátította el a latin nyelvet. A debreceni egyetemen olyan kiváló doktoroktól tanulta a szakmát, mint az anatómus Krompecher, a patológus Endes vagy az ideggyógyász Juhász Pál profeszszor. Julow főorvos máig rájuk gondol, ha élete során nehéz helyzetbe kerül. Az évfolyam legjobbjai közt végez, de mivel kitart választott szakterülete, a neurológia és az idegsebészet mellett, nehezen kap állást a debreceni klinikán. Az anatómus professzor saját pénzéből ad a fiatal tehetségnek fizetést. Rövid ideig a Debreceni Anatómiai Intézetben dolgozik, majd az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézetben helyezkedik el. Az Amerikai úton végzi első agyműtétét. „Egy idegsebész munkaideje 60-70%-át a

műtőben tölti. A koponya mellett gerincet és perifériális idegeket operál. A műtétek nagyon hosszúak, egy agyműtét 8-10 óráig is eltart – mondja a doktor úr.” Dr. Julow Jenő 1989-ben került a Szent János Kórházba az idegsebészet élére. Akkor a főváros hatszázmilliót költött arra, hogy felépüljön egy korszerű műtő, amit ma is használ az idegsebészeti osztály. „Egy orvosnak nem lehet nagyobb álma, minthogy egy osztályt a kezdetektől megálmodjon, felépítsen és vezessen – meséli Julow főorvos. – Nekem ez megadatott, úgy is fogalmazhatnék: itt lettem férfi.” Sokezer műtét történt azóta, az ország kedves színésznőjét, Halász Juditot is itt operálták. Julow doktor leghosszabb műtétje reggel nyolctól másnap reggel háromnegyed négyig tartott. „Egy papíripari munkás agydaganatát operáltam szájon keresztül. Ennek már tizenkét éve, nagy szeretettel gondolunk egymásra. Minden évben felhív, örülök, hogy jól van.” Julow doktor PhD disszertációját Japánban készítette, nagy sikerű előadást is tartott japánul a felkelő nap országában. Akadémiai doktori dolgozatát viszont itt, a Jánosban írta. Ez utóbbiban az agydaganatok besugárzásának tapasztalataival foglalkozik, komoly nemzetközi folyóiratok is megjelentették ezt a munkát. Dr. Julow Jenő műtétjeiből filmet készít, grafikai programokkal tökéletesíti koponyafelvételeit. A konditeremben angolul versel, vagy épp latin imádságot mormol a taposógépen. Hajnalban úszik, nappal operál, este várja a család. Julow doktornak két lánya és három unokája van. Hiába ment nyugdíjba, szenvedélye maradt a gyógyítás. Gratulálunk a minisztériumi elismeréshez, a BatthyányStrattmann-díjhoz! Székely Ilona

Semmelweis-gyűrű Cukorbetegeket gyógyít az operák szerelmese Dr. Winkler Gábor belgyógyász, diabetológus, endokrinológus Fotó: Szabadosi Béláné

orvoslás titkait. A szülők végül lebeszélték a zenei karrierről. A hang elmehet, a tehetség sérülékeny, biztos tudás kell a fiú életében. Győzött a medicina. Winkler Gábor azonban gyakorló orvosként sem lett hűtlen a zenéhez. Hanglemezeket szerkesztett (pl. Olasz dalok Miller Lajos előadásában, Mandolinvarázs Mayer Lajos közreműködésével), zenetörténeti tanulmányokat írt többek között az olasz dal világáról, a mandolin történetéről, és elkészített egy hiánypótló, négykötetes művet, Barangolás az operák világában kezdőknek, haladóknak és megszállottaknak címmel. Máig ez a legrészletesebb magyar nyelven megjelent operakalauz. Melis Györgyről írt munkája ősszel lesz kapható a boltokban. Winkler főorvos úr máig szívesen fakad dalra baráti társaságban. De most essen szó a gyógyításról is. Winkler doktor 1973-ban a Szent János Kórházban kezdett a belgyógyászaton, ugyanott, ahol most osztályvezető főorvos. Már fiatal orvosként elkötelezte magát a diabetológiával, folyamatosan írta a témába vágó cikkeket. 1983-ban elnyeri a Tudományos Akadémia belföldi ösztöndíját, három évig az I. sz. Belklinika aspiránsa Holló profeszszor irányítása mellett. Részt vesz dr. Tamás Gyula professzor vezetésével egy WHO kutatási programban, amelyben az akkor feltörő inzulinpumpa és az ugyancsak terjedőben lévő intenzív inzulinkezelés eredményeit hasonlították össze. Emellett végzi saját kísérleteit, dolgozik a klinika endokrin és diabétesz ambulanciáján és a János Kórházban is ellátja az osztályt. ’87-ben megvédi kandidátusi értekezését, 2000-ben habilitál, 2001-ben egyetemi magántanár

r. Winkler Gábor a hazai diabetológia egyik meghatározó személyisége. Aki olvassa szakcikkeit, ismeri kutatásait, könyveit, netán megfordult az általa vezetett osztályon, ebben nem is kételkedik. Pár hete arról értesítette a Semmelweis Egyetem, hogy címzetes egyetemi tanári címet adományozott részére, amelyet az októberi Dies Academicus ünnepség keretében adnak át. Ugyanekkor 90 éves, belgyógyász szakképzettségű édesanyja átveheti a vasdiplomát. (Winkler dr. idén júniusban a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára is lett.) Júliusban kórházunk Semmelweis-gyűrűvel jutalmazta a neves diabetológust. A pesti család kezdettől fogva az orvosi pálya felé terelgette a Winkler fiút, de a kamasz Gábor ügyesen zongorázott, majd még énekelni is tanult. Harmadéves medikus volt, amikor választania kellett: operaénekes lesz, vagy tovább kutatja az

D

lesz. Közben 1993-ban kinevezik az I. sz. Belosztály élére. „Itt egy új kutatásba kezdtünk Cseh Károly profeszszorral és Salamon Ferenc főorvossal – folytatja dr. Winkler. – Az inzulinrezisztencia és a citokinek összefüggését vizsgáltuk. Ez úttörő munkának számított, nagyon sok nemzetközi folyóirat publikálta eredményeinket.” 1997-től kórházunk II. sz. Belosztályát vezeti. A cukorbetegség nálunk népbetegségnek számít. A fejlett országokhoz hasonlóan a magyar cukorbetegek száma is egyre nő. Az elhízás, a túlsúly, a mozgásszegény életmód a 2-es típusú cukorbetegség előszobája. Szerencsére maga a diabetológia, mint tudományterület is sokat fejlődött. Egyre korszerűbb vizsgálati lehetőségek, kezelési eljárások állnak a betegek rendelkezésére. „Egy cukorbeteg számára az jelenti a legeredményesebb kezelést, ha ugyanolyan életminőséggel élheti az életét, mint az egészséges emberek – mondja Winkler főorvos. – Egyre kevesebb a cukorbetegség szövődményeként fellépő vakság, csökkent, bár még mindig magas gyakoriságú a végstádiumú veseelégtelenség és a diabéteszes emberek számához képest egyre kevesebb az amputáció. Az utóbbi idők egyik legnagyobb vívmánya, hogy cukorbeteg nők gyermekvállalása, megfelelő ellenőrzés mellett a nemcukorbetegekével azonos esélyű lehet. A magyar dibetológia élen jár a terhesgondozásban.” Dr. Winkler Gábor 36 éve gyógyít a János Kórházban. Elmondása szerint, ahogy az életünk, úgy az orvoslás is hihetetlenül felgyorsult és egy kicsit személytelenné vált. Évekkel ezelőtt előfordult, hogy az osztályon fekvő operaénekesnő és a különleges hangú röntgen szakorvos koncertet rögtönzött vasárnap a betegeknek. Ez ma elképzelhetetlen. „A betegek azonban gyógyulni jönnek a kórházba. Szeretem a zenét, de igazi hivatásom az orvoslás.”


Szent János Kórházért Emlékdíj Látogatás Dr. Sinkovics Mátyás nyugállományú főigazgatónál ürgén vezet körbe a lakásban, meghazudtolva nyolcvan évét. Az egykori főigazgatót nemrég operálták kórházunkban. A műtét jól sikerült, mert a doktor úr – sokaknak Matyi bácsi – türelmetlenül fészkelődik a karosszékben, mint mondja: amint jobban van, már unatkozik. Frissítőt hoz a konyhából, családi albumot tesz elém és rekedtes hangján mesélni kezd. Édesapja magyar volt, édesanyja rokonsága sváb származású. A háborús Jugoszláviából kitelepítették őket, a család az ostromot már Budapesten vészeli át. Később a fegyverek elhallgattak, de sem pénz, sem ennivaló nem maradt a túléléshez. Vissza nem mehettek, tanácsolták: Mezőkövesden csak egy orvos van, költözzenek az Alföldre. Így lett idősebb Sinkovics Mezőkövesden körzeti doktor. A Sinkovics fiúk itt érettségiztek, mindkettőjükből orvos lett. A lánytestvér szintén az egészségügyet választotta, asszisztesként dolgozott. Mátyás a diploma megszerzése után segített az apának, ketten járták

F

a vidéket. A háziorvosi teendők temérdek elfoglaltságot jelentettek, a Sinkovics fiú 1968-ban Kiváló Orvos kitüntetésben részesült. 1970-ben kerül fel Budapestre, ahol a XIV. kerületi Május 1. úti Szakrendelő vezetését bízták rá. Itt ő szervezte meg az integrációt az SZTK és fekvőbetegrészlegek között. 1976 után egy rövid ideig az Uzsoki utcai kórház főigazgatója, majd 1977-ben megkapja a Szent János Kórház főigazgatói posztját. „Az az igazság, hogy egy kicsit tartottam a János Kórháztól mérete és átláthatatlansága miatt, de amikor megismertem az orvosokat és az itt dolgozó embereket, nagyon megszerettem az intézményt – emlékszik vissza az egykori főigazgató. – Abban, hogy tizenhárom évig sikeresen vezethettem a kórházat, nagy szerepe volt az orvosoknak, nővéreknek, szakdolgozóknak. Hálás vagyok az összetartó közösségért.” Neki köszönheti az akkor III. számú Belgyógyászati osztály, hogy hozzájutott első ultrahang készülékéhez. Akkoriban még hat belgyógyászati

osztály működött a Jánosban, dr. Sinkovics szervezte meg az osztályok racionalizálást, a csökkentéssel együtt mindegyik belgyógyászatnak külön profil jutott. dr. Wabrosch Géza professzorral együtt szorgalmazta és elérte, hogy az urológiai-sebészeti osztályra került az ország első ESWL vesekőzúzó készüléke. Az első CT vizsgálót a Máltai Szeretet Szolgálat segítségével hozta Németországból a kórházba. Ez használt volt ugyan, de hatalmas előrelépést jelentett a betegek kivizsgálásához. A Traumatológiai osztályt is ő alapította, valamint vezetése alatt épült fel az új Gégészeti pavilon. Létrehozta az Intenzív Terápiás osztályt, mely később befogadta a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás tanszékét. Ezt dr. Pénzes István professzor irányította. Vezetőként különlegesen jó természete volt, a közvetlen munkatársak, helyettesek kopogtatás nélkül beléphettek hozzá. Fontosnak érezte, hogy az orvosoknak, nővéreknek, szakdolgozóknak időnként apró mulatságokat, kirándulásokat szervezzen. A régi orvosok, ápolók közül még emlékeznek a közös hajókirándulásra, Buda környéki pincelátogatásra, vagy a Hiltonban elköltött ünnepi vacsorára. Az igazgatóság mellett és után Sinkovics doktor két fővárosi szállodában is üzemorvosként dolgozott. Pár hónapja betegsége miatt hagyott fel ezzel a munkával, szerette gyógyítani az embereket. Nemrég veszítette el feleségét, egyedül él a Naphegyen. A komódon színes fényképen jogász fia, menye és kislány unokája mosolyog. Gratulálunk igazgató úrnak tartalmas életéhez és a Szent János Kórházért Emlékdíjhoz! Székely Ilona Fotó: Szabadosi Béláné



Szent János Kórház Központi Gyógyszertára nemcsak az elnevezésében, hanem a valóságban is központi szerepet játszik az egyesített kórházak és a betegek életében. A három budai kórház 2008. január 1-jétől létrejött egyesülésének első lépése volt a párhuzamosan működő szolgáltató egységek – ezen belül a gyógyszertárak – részleges öszszeolvadása. A gondos tervezés ellenére a közös munka a kezdetektől számos buktatót rejtett magában. Ezek között kell megemlíteni, hogy a párhuzamosan zajló patikaliberalizáció miatt a fővárosban nyíló patikák „megtizedelték” a szakember-létszámunkat, és jól képzett kollégákat veszítettünk el. A megmaradt létszámmal legalább dupla feladatot kell ellátnunk, hiszen elsősorban a gyermekosztályok bővülésével (Koraszülött osztály, Fejlődésneurológia, gyermekrendelők, gyermek fül-orrgégészet) jelentősen megnőtt a magisztrálisan készítendő gyógyszerek (olyan gyógyszerkészítmény, amelyet a gyógyszerész a gyógyszertárban orvosi előírásra vagy a Gyógyszerkönyv szerint saját kezdeményezésére készít, és a gyógyszertár által ellátott betegek kezelésére

A

szolgál) mennyisége, az ellátandó osztályok száma. Ez nem csak fizikailag jelent sokkal több munkát, hanem az új profilok, új kollégák megismerése, elérhetősége is többlet energiát kívánt, és kíván jelenleg is. További nehézséget jelentett a közvetlen kollégák különböző munkakultúrájának, szokásainak összehangolása, valamint a különböző informatikai programok megismerése, alkalmazása a mindennapi gazdálkodásban. Ez utóbbiak megoldása szinte teljesen az én feladatomat képezte. Hiszen naponta tettem, és teszem meg az utat a János és Margit kórház között. A valódi nehézséget azonban 2009. elején éltük át, amikor a Szent János Kórház területéről a gyógyszer-, és infúziós raktár az óvoda épület kialakítása miatt a Margit kórházi telephelyre költözött. A kívülálló számára ez valószínűleg megmagyarázhatatlan lépésnek tűnik, a nagyobb kórházat a távol lévő kisebb telephelyről ellátni nap, mint nap. Az adott pillanatban azonban ez volt az egyedüli lehetséges megoldás, hiszen a Margit Kórházban a jogszabályi előírásoknak megfelelő gyógyszertár van, a gyógyszerféleségek szinte 80 %-a azonos volt a két raktárban, sőt

a párhuzamosan fenntartott készletek csökkentésével jelentős megtakarítást értünk el. Ezenkívül szintén mérföldkőnek tekinthető, hogy a gyógyszertár költöztetésével egy időben megvalósult az integrált informatikai rendszer a három telephely között, és ma már on-line kapcsolat révén valamennyi osztállyal, kórházi egységgel kapcsolatban állunk, és ki tudtuk iktatni a papíralapú információáramlást. A költözésre január utolsó hétvégéjén került sor, február másodikától pedig már valamennyi osztályt el kellett látnunk. Ezt csak leírni egyszerű mintegy félév után. A valóság leírhatatlan. Az ellátás kényszere, az osztályok működésének és a betegellátás zavartalan biztosítása komoly erőfeszítéssel, sok túlmunkavégzéssel járt elsősorban a gyógyszertár dolgozói részéről, akiknek kiváló munkáját itt is meg kell említenem, de ezúton is köszönetemet fejezem ki a kórház informatikus munkatársainak, a szállítási csoport tagjainak, az éppen gyakorlatukat itt töltő államvizsgás gyógyszerészhallgatóknak az áldozatos munkájukért, segítőkészségükért. Ma már elmondhatom, hogy munkánk a nehézségeken kívül,

Fotók: Szabadosi Béláné


mint minden feladat számos örömmel – az alkotás örömével – is társul. „Jót, s jól ! Ebben áll a nagy titok… ” Elsősorban a betegeinknek kell elmondani, hogy az intézeti gyógyszertári feladatokon kívül – melyek nagyon sokrétűek – a János Kórházban a Kápolna Patikát, a Margit Kórházban pedig a Hospitális Patikát is mi működtetjük, amelyekben mindazt a szolgáltatást, gyógyszereket megkapják, amit bármelyik gyógyszertárban. Esetenként ettől többet is, mert néhány speciális betegség kezeléséhez szükséges, vagy kórházi recept alapján készülő gyógyszerhez csak nálunk jutnak hozzá. Ezek a gyógyszertárak szerényebbek, kisebbek a közforgalmú gyógyszertáraknál, ez a külsőség részben jelzi, hogy az intézményen belül a hangsúly egyéb feladatainkon van. A patikai munkát rendszerint forgórendszerben látjuk el, emellett minden gyógyszertári dolgozónak a háttérben egyéb kórházi gyógyszerellátási feladatai vannak. Van tehát közvetlen kapcsolatunk is a betegekkel, és ennek számos előnye van betegeink számára. Mi általában ismerjük betegeinket, ismerjük a kezelő orvosaikat,

kórházban kapott kezeléseikről – ha közvetett módon is – de van tudomásunk róluk, ami segít bennünket a tanácsadásban, a jól bevált terápiák közvetítésében. Ehhez azonban szükségünk van kellő számú szakemberre, az idősebb kollégák tapasztalatára, és a fiatal gyógyszerészek lendületére. E lap hasábjain korábban már olvashattak egyik ifjú kolléganőnkről, aki a legutóbbi Fiatal Diplomások Versenyének győztese volt. De van frissen végzett asszisztensünk, szakasszisztensünk, akiknek szaktudására a jövőben számítunk. Én magam éppen az utánpótlás biztosítása miatt szívesen oktatom a gyógyszerészhallgatókat. E tevékenységem elismeréséül az idén a hallgatók szavazatai alapján már második alkalommal kaptam meg a Semmelweis Egyetem kiváló oktató gyógyszerésze címet, melyre nagyon büszke vagyok. Mint minden egészségügyi dolgozónak, nekünk is nagyon nehéz helytállnunk a jelenlegi gazdasági, finanszírozási körülmények között. Megnőttek az adminisztrációs terheink, szűkös anyagi kereteink között a

legjobb ellátást kell biztosítanunk súlyos létszámhiány mellett. Rövid távú terveink között mégis szerepel, hogy megfelelő felügyeletet biztosítsunk a fekvőbetegek gyógyszerelése felett, gyakoroljuk a klinikai gyógyszerészetet, és ismételten napi 8 illetve 10 órás nyitva tartással álljunk a járóbetegek rendelkezésére a Hospitális és Kápolna Patikákban. Dr. Cseh Ibolya főgyógyszerész

Kápolna Patika Szt. János Kórház Nyitva tartás: hétfő–péntek 8-16

Hospitális Patika Szt. Margit Kórház Nyitva tartás: hétfő–péntek 8-13 (16-ig egyedi kérésre gyógyszerkiadás lehetséges) Várjuk kedves Betegeinket!

Új vezető a Műszerügyi Csoport élén Interjú Turainé Martinyák Gabriellával ban tanultakat? – Hetvennyolcban végeztem és a diploma megszerzése után az Egészségügyi Beruházási Vállalatnál kaptam állást. Ekkoriban több fővárosi kórházat is bővítettek, így ebben a fejlesztésben közvetlenül én is részt vettem. Ekkor épült a Heim Pál Kórház A épülete, valamint a volt Margit Kórház A épülete, mely nagy diagnosztikai és ápolási tömb lett. Az én feladatom volt az orvosi műszerek telepítése az épületeken belül, valamint az orvostechnológia beüzemelése. A műszaki ellenőre voltam ezeknek a folyamatoknak. – A Műszerügyi Csoport kórházon belül a Műszaki Osztályhoz tartozik. Első hallásra az ember azt gondolná, hogy ez egy férfias szakma, nálunk mégis nők vezetik ezt a részleget. A szülési szabadságra ment kolléganő helyett márciustól ön vette át a csoport irányítását. Hogy lett önből az orvosi műszerek szakértője? – Középiskolában a matematika volt az erősségem, ezért mindenképp valamilyen műszaki pályában gondolkodtam. A Kandó Kálmán Műszaki Főiskola programjában fedeztem fel az orvosi műszer szakot. Felvételt nyertem, és tanulmányaim során nagyon megszerettem ezt a területet. A főiskolán az orvosi műszereket és a kórház technológiát ismerhettem meg, persze ekkor még csak elméletben. – Hol volt az első munkahelye? Sikerült hasznosítani az iskolapad-

– Dolgozott máshol is műszerügyi területen? – Tizennégy évet töltöttem az első munkahelyemen, majd a Főpolgármesteri Hivatalba hívtak az Egészségügyi Osztályra, ahol a műszaki csoporton belül én lettem az orvosi műszerek beszerzésének koordinátora. Az összes főváros által fenntartott kórházat mi láttuk el műszerekkel. Egy szakmai bizottság és egy orvosszakmai csoport segítségével döntöttük el, hogy a lehetőségek szerint melyik kórház mennyi pénzt kaphat az igényelt eszközök vásárlására. Közben elvégeztem a klinikai mérnöki szakot egy posztgraduális képzés keretében és az Egészségügyi Minisztérium orvostechnikai főosztályán kaptam munkát, ahol országos egészségügyi pályázatokkal foglalkoztam. – Az orvosi műszerek nagyon

drágák. A beszerzés feletti koordináció és a pályázatok elbírálása felelősséggel járó feladat. Döntésének óriási súlya volt ezekben a pozíciókban. Miért döntött úgy, hogy elvállalja kórházunkban a műszerügyi csoport vezetését, ami azért más jellegű munkakör? – A főigazgató asszony januárban keresett meg, hogy szükség lenne egy műszerügyi területen tapasztalt vezetőre. Tetszett az integrált kórházhoz tartozó feladat, és hát az az igazság, hogy szerettem volna a szakmám másik oldalát is közelebbről megismerni. Hiszen nem a hivatalban, hanem a kórházban dolgozhatok igazán a műszerek „használóival”: az orvosokkal, sebészekkel, s itt láthatom „élőben” a modern orvostechnológiai eszközöket. Ezért mondtam igent a felkérésre. – A János Kórház mellett sikerült megismerni műszerek tekintetében a volt Margit Kórházat és a Bolyai úti telephelyet is? – Ez a pár hónap erre nem volt elég, de hamarosan sort kerítek a telephelyek látogatására. De már otthonosan mozgok a napi teendőkben, megismertem az embereket és a csoporttal közösen megoldottunk pár sürgős műszerügyet. – Melyik osztálynak kellett azonnali segítség? – Az I. sz. Belgyógyászati Osztályon a gasztroenterológia részlegen hibásodtak meg az endoszkópok, ezért gyorsan el kellett intézni a javításukat. – Néhány szóban összefoglalva: mi kórházunkban a Műszerügyi Csoport feladata? – A betegellátáshoz szükséges orvostechnikai berendezések, eszközök


beszerzése, felújítása, folyamatos üzemeltetésének biztosítása a gazdaságossági szempontok és lehetőségek figyelembevételével. Át kell tekintenünk a teljes orvostechnikai gép-műszer állományt és javaslatokat kell tennünk a beszerzésekre. Fontossági sorrendet is fel kell állítanunk az igényelt eszközök tekintetében, hiszen a válságból adódóan köztudottan apadtak a pénzügyi források. – Gondolom sokszor azt is mérlegelni kell: egy-egy berendezés javítása vagy egy új, korszerűbb gép vásárlása a gazdaságosabb. A kórháznak is van egy műhelye, ahol bizonyos javítások helyben megoldhatók. Hány műszerész van most a csapatban? – Hat műszerész dolgozik jelenleg a műhelyben egy vezetővel. Mindegyik dolgozónak saját szakterülete van. Ki az elektromos, ki pedig a mechanikus eszközökhöz ért jobban. Ha kapunk egy hibabejelentést egy műszer meghibásodásáról, akkor a műhelyfőnök dönti el, hogy meg tudják-e javítani az adott eszközt. Ha


ez nem lehetséges, külső szervizhez fordulunk, ahol sokszor egyben új műszer vásárlására is van lehetőség. Az az igazság, hogy több műszerészre lenne szükségünk, mivel a hat dolgozóból csak ketten nem nyugdíjasok és amúgy is lenne elég munka több szakembernek is. Évekkel ezelőtt 30 fővel dolgozott a műszerügyi csoport. Most az ügyintéző kolléganőkkel együtt tízen vagyunk, pedig a plusz két telephely ellátásával a feladatok is megnövekedtek. – Egyébként hogy érzi magát? Nem bánta meg döntését, hogy egy kórház küzdelmes életébe csöppent? – A nehézségek ellenére jól érzem magam. A kollégák nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velem az első perctől kezdve. Nagy segítség, hogy sok orvos, ápoló, ügyintéző és műszerész dolgozik a János Kórházban már több, mint harminc éve. Az ő helyismeretük, tapasztalatuk pótolhatatlan. – Nem kicsi ez az iroda, ahol most dolgoznak?

– Ez a szoba ideiglenes megoldás. Már elkészült a felújított új irodánk a Diós árok utcai oldalon fent a műszerügyi műhely épületében. Mire az újság megjelenik, ott fogunk dolgozni. – Páciensként korábban volt kapcsolata kórházunkkal? – Ez egy érdekes történet. A szüleim Óbudán laktak és én a Margit Kórházban születtem. Az első munkahelyem révén a Margit új épületének beruházásában vettem részt. Aztán egy év múlva a fiamat és később a lányomat is ebben a Kórházban szültem. 2000-ben a férjem került a János Kórházba, ahol a gasztroenterológiai osztályon nagyon jó kezelést kapott. Sajnos őt pár éve elveszítettem. A gyerekeim már felnőttek: egyik az informatika, másik a kereskedelem területén helyezkedett el. Bízom benne, hogy szaktudásommal segíteni tudom az egyesített kórház további sikeres működését. Székely Ilona

...áció, káció, akáció, vakáció! Kórházunk nyári kalandjairól elnőtt és gyermek egyaránt várja a „nagy szabadság” idejét. A szülőknek ugyanakkor gyakran gond, hogy a két és fél hónap alatt mivel kössék le csemetéiket. Ha a gyermek valamilyen betegségben szenved, akkor pedig hatványozottan jelentkezik a probléma, sőt a beteg felnőtteknek is gyakran nehézségekbe ütközik a nyaralás megszervezése. Ezeket a gondokat igyekeznek enyhíteni a Kórház munkatársai által szervezett táborok.

F

A Budai Gyermekkórházi egységben már több évtizedes múltra tekint vissza a fiatalok táboroztatása. A Gyermekgyógyászati Rehabilitációs osztály szervezésében idén öt tábor indult: Williams-szindrómás gyerekeknek, mozgásszervi betegeknek, obesitasban (kóros elhízás) szenvedőknek, korzettet (fűzőt) viselőknek és légúti betegségben (asztmás) szenvedőknek. A táborozás lehetőségére a szakrendeléseken hívják fel a

gyerekek és a szülők figyelmét, de nagyon jól működik az egymás közti hírháló is. Az egyik anyuka elmesélte, hogy ők egy osztálytárs révén értesültek a lehetőségről. A túlsúllyal küzdő kislányt alapos kivizsgálásnak vetették alá a táborozás előtt, és így derült fény olyan kialakulóban lévő betegségre, melyet így sikerült „megfogni”, mielőtt még komolyabb elváltozást okozott volna. Napközben kiscsoportos foglalkozások, beszélgetések és persze nagy adag játék várta a résztvevőket, és gyakran kirándultak is. A (gyógy)torna kiemelten fontos minden csoport számára. Az étkezésre is fokozott figyelmet fordítanak, különösen az obesitasos betegeknél, és életmódtanácsadást is szerveznek. A szülők szerint ez nagyon fontos, mert a gyerekek egy harmadik személytől jobban elfogadják a tanácsot, mint a közvetlen környezetüktől. Az is előnyös, hogy hasonló problémákkal küzdő gyerekek vannak egy turnusban – általá-

ban 13-15 fő -, így egymást is tudják lelkesíteni. Egy kislány elmondta, hogy ugyan a szülők látogathatták volna őket, de erre nem volt szükségük, hisz „tök jó szabadidős programok is voltak, a legjobb a csütörtök esti búcsúbuli volt, zenével, tánccal, grill-partyval”. A táborok ingyenesek, a napi program és az alvás a Kórház területén zajlik, ellátást is az intézmény biztosít. Az Epilepszia Centrum munkatársai és segítőik a gyermekek egészségi állapota alapján kétféle nyaralási lehetőséget kínálnak. Az egyikben a súlyos epilepsziásoknak és értelmi fogyatékosoknak nyújtanak maradandó élményeket. Őket várják napközis típusú táborba, ami a Kórház épületében zajlik, és évente egy alkalommal elutazós tábort is szerveznek. Idén Tihanyban jártak, ami valóban felejthetetlen élményekkel gazdagította a résztvevőket. A gyerekek kiválasztásában a fizikai és/vagy

pszichés állapotuk mellett a szociális háttér is szerepet játszik. A Child-Epi Help Alapítvány segítségével olyanoknak szeretnének segíteni, akik egyébként sehová nem jutnának el egész nyáron. Az ilyen típusú tábor nagyobb önállóságot is vár el a gyerekektől, és a gyerekek viselkedésének megismerésére is sokkal tágabb teret biztosít. A kirándulások mellett csoportos terápiás foglalkozásokon, egyéni fejlesztő foglalkozásokon is részt vesznek a gyerekek. A másik tábortípusba azokat a gyerekeket várják, akik pszichés problémákkal küzdenek, de epilepsziával kezeltek is szívesen látott „vendégek”. A gyerekek a Kórház területén vesznek részt mozgásos, önismereti, stresszoldó és művészetterápiás foglalkozásokon és hegyet mászni, strandolni is elmennek. Aki igényli, az bentalvós formában is részt vehet a táborban. A foglalkozások segítségével javulnak a gyerekek szociális készségei, problémafeldolgozásuk és önelfogadásuk. A szervezők szakmai szempontból nagyon fontosnak tartják, hogy módjuk nyílik a gyereket teljes egészében látni, hisz a viselkedés probléma inkább megmutatkozik a kortárscsoportban, és ez könnyebben orvosolható úgy, hogy a javasolt új viselkedésmódot a gyerek azonnal ki is próbálhatja. A másik fő érv a terápia intenzitása, amire évközben nincs lehetőség.


A harmadik, és talán legfontosabb érv a táborok mellett, hogy a gyerekeknek lehetőségük van arra, hogy megnyíljanak, felszabadultabbak, vidámabbak legyenek.

is felszabadulva mondanak igent. A táborozást, amely Balatonfenyvesen zajlott a Juvenilis-Diab-Help Alapítvány támogatja. A hangsúly ebben a táborban is az élményterápián van, és segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a cukorbeteg gyerekek felnőttként teljes értékű életet tudjanak majd élni. A közös kezelések alkalmával látják, hogy a problémájukkal nincsenek egyedül, és bátrabbakká is válnak. Sokan vannak, akik a táborozás alkalmával adták be először önállóan maguknak az inzulint. A gyakorlati betegoktatás mellett természetesen a főszerep a kirándulásoké, a fürdésé vagy éppen az éjszakai akadályversenyé. A tinitábor egyik résztvevője így fogalmazta meg gondolatait: „Itt mind egyformák vagyunk, itt senki sem «más». A tábor ideje alatt rengeteg élménnyel, ismerettel és baráttal lettem gazdagabb. Végre én irányítottam a «betegségemet» és nem fordítva. Nem volt mellébeszélés, senkire nem foghattam a hiper-, vagy hipoglikémiát.”

A Diabetológia szakrendelés kis betegeit is több évtizede várják a szervezett nyári táborok. Korosztályi csoportokat alakítanak ki, az első turnusba a 14 év alatti cukorbetegeket várják, a másodikba a 14-18 éveseket. Általában ez utóbbiban vesznek többen részt, kb. 60 fő, az előbbiben kb. 30-40 fő. A cukorbeteg gyerekeket a szülők csak nehezen engedik el táborozni, de ha találnak egy helyet, ahol minden értük és nekik van, akkor ők

A Szt. Margit kórházi egység Nefrológiai osztályának vezetője és munkatársai különleges, az országban egyedülálló tábort szerveznek az osztályon kezelt vesebetegeknek. Aki tartósan dialízisre szorul, annak ma – a ritka hemofiltrációt leszámítva – nagyjából két lehetősége van. Vagy gépi vesepótló kezelésre jár hetente háromszor a kórházba, vagy az ún. peritoneális dialízist (CAPD) választja. Ők az „önkezelő betegek”, akik

egy sebészeti beavatkozást követően otthonukban saját maguk cserélik napi háromszor, négyszer a két liter steril dializáló oldatot a hasüregükben, így biztosítva a szervezet méregtelenítését, és csak havonta egyszer járnak kontrollra a kórházba. Bármelyik lehetőséget is választják, akiről kiderül, hogy dialízisre szorul, annak az élete megváltozik. Számtalan dolgot kell megtanulnia, átalakítania. Ezért is tartja elengedhetetlenül fontosnak a betegoktatást Polner főorvos úr. Ennek segítségével a betegek tovább élnek, javul az életminőségük, és csökkenthető a kórházban töltött napok száma is. Sokkal kooperatívabbak is lesznek, ha értik, mit miért kell tenniük, és mi a következménye annak, ha pl. nem szednek be egy gyógyszert. Munkatársaival ezért már évek óta szervez saját szabadidejében Diósjenőn egyhetes oktató- és továbbképző táborokat, idén két turnusban. Az elsőben a CAPD-sek vettek részt, a másodikban a predialízis stádiumában lévő betegek. A tábor alapelve, hogy a betegeket kísérjék el a hozzátartozók, lehetőség szerint azok, akik otthon is segítenek nekik, pl. főznek. A jelentkezések után az osztály szociális munkása – aki a tábor ideje alatt is segíti az ottlévőket – dönt a részvételről, így turnusonként 12 beteg és családtagjaik táboroztak a kis faházakban, melyekhez önálló fürdőszoba és teakonyha tartozik. A szállást és teljes ellátást a Szent Margit Kórház Vese Alapítvány állja. Az egyik CAPD-s beteg férjével és fiával vett részt a táborban. Nekik idén ez a nyaralás. Elmeséli, hogy szerettek volna önállóan is elutazni, de a szálloda nem fogadta őket, mert jelezte, hogy a dializáló oldatokat a

gyártó cég a szállodába szállítaná, és ott pár napig tárolni kellene. A diósjenői táborban ez nem jelent gondot, sőt, aki gépi dialízisre szorul, az is bátran elindulhat a nógrádi dombok közt megbúvó kempingbe, mert a Haemobil Kht. 7 kezelőhelyes művese állomást működtet a kemping területén. Mindenki kiemeli, hogy a lelki segítség is nagyon fontos, amit itt megkapnak. A légkör pozitív gondolkodásra ösztönöz és a főorvos úr is mindent megtesz, hogy ne csak a testet kezelje. Vallja, hogy a gyógyulásban nem csak szervi kérdések játszanak szerepet, hanem a beteg lelkét, pszichéjét is gondozni kell. Ennek mentén a napirend, a reggeli gyógytornát követően „két perc emberséggel” folytatódik, ami „valós időben” kb. 30 perc beszélgetést jelent. Nagy az igény erre, és arra is, hogy részletes információkat kapjanak a betegek a kérdéseikre, ami idő hiányában az ambuláns ellátás keretében nem mindig megoldható a kórházban. A napi előadások között hallanak a résztvevők többek között a betegjogokról, a vesetranszplantációról vagy a krónikus veseelégtelenség kísérő

betegségeiről is. A diéta betartása kiemelten fontos, ezért a táborban dolgozó dietetikus egyénre szabott tanácsokat is ad. Személyes rehabilitációs tervet is készítenek a betegekkel, pszichológus is rendszeres előadója a táboroknak, sőt idén egyéni életminőség felmérést is végeztek. Egy táborlakó elmondta, hogy nagyon jó ez a lehetőség, mert kizökkenti a mindennapokból, csak a „tábori életre” kell koncentrálnia és olyan dolgokra eszmél rá, amelyek felett otthon átsiklott, mint pl. egy rossz beidegződés az oldatcserekor, amire itt derült fény. A sok-sok program közül semmi nem kötelező, de ennek ellenére szinte teljes létszámban ott van mindig mindenki, hisz érzi, hogy érte van, és számítanak az aktivitására. Egy korábbi táborlakó fogalmazta meg legtömörebben a résztvevők gondolatait: „Hiszi vagy nem, de nem ugyanaz az ember megy haza, mint aki idejött.” Az elhivatottságot nem lehet tanítani. Azzal vagy megáldotta a sors az embert, vagy nem. A táborok szervezőit megáldotta. Köszönet a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségért dr. Altmann Anna főorvos asszonynak, dr. Medveczky Erika osztályvezető főorvosnak, dr. Polner Kálmán osztályvezető főorvosnak, Kiss Enikő Hajna klinikai gyermekszakpszichológusnak és Keglevich Pál pszichológusnak, valamint munkatársaiknak, akik a táborozásokban részt vettek.


Szépülő épületek Festések, felújítások a kórházban römmel tapasztaljuk, hogy az utóbbi hónapokban a nehéz gazdasági körülmények ellenére egyre több helyiség újul meg kórházunkban. Ha kis lépésekben is, de folyamatosan szépül az intézmény, javul az infrastruktúra. Nemrég fejeződött be a János Kórház telephelyen a közvilágítás felújítása. A kinti lámpaoszlopokba, és az egyéb kültéri lámpákba energiatakarékos izzók kerültek. A korábbi háromnégyféle típushoz képest a lámpák mindenütt egységesek. A Margit Kórház telephelyen megújult az A épület, valamint előkészítés alatt van az egyik lift felújítása. Több gazdasági iroda, osztály dolgozott kényelmetlen körülmények között, kis szobákban, piszkos falakkal körülvéve. Ezekben a hetekben sokan költözhetnek a Diós árok úton frissen felújított, tágas munkahelyre. Új irodát kap például a Humánpolitikai Osztály, a Logisztikai és Beszerzési Osztály és a Műszerügyi Csoport. A János Kórházon belül a szakemberek folyamatosan rendbe teszik a gazdasági területeket. Hanusz Ákos, a Műszaki Osztály vezetője elmondta: ezen a téren félidőben tartanak a munkálatok.

Ö


A Szemészeti Osztályt 18 év után festették ki. A patinás épület már igazán megérdemelte, hogy kopottas ruháját hófehérre cserélje. „Egész más érzés itt dolgozni – mondja Lengyel Józsefné osztályos főnővér –, és természetesen a betegek is derűsebbek a tiszta környezetben. Nagyon csúnyák voltak már a falak: az egykori fehér már sötétszürkébe hajlott, a lábazati rész pedig zöld volt. Most mindenhol gyönyörű hószín az osztály: a boltívek, az ajtók, ablakok és a radiátorok is megszépültek. Ráadásul a falak könnyen tisztíthatókká váltak, az új festék mosószerrel lemosható.” A folyosón ezüstszürke bőrpárna került a hideg fémpadra, kényelmesebb ráülni, akár beteg az ember, akár nem. A főnővér örömmel mutatta, hogy az alagsorban is kifestették és kicsempézték a személyzeti wc-t, ahol korábban még a vakolat is hiányzott a falakról. A betegzuhanyzóknál várják még a zuhanytálcák

cseréjét, mert ezek mind a férfi-, mind a női oldalon elrozsdásodtak. Hamarosan az Urológia Osztályon is befejeződnek a festési munkálatok. Ha itt minden kész, az Ortopédia következik. „Előkészületben van egy lift felújítása is a János Kórház telephelyen – folytatja Hanusz Ákos –, most szervezik az orvosi gázhálózat felújítását, valamint az I. számú Belgyógyászat felújítása is tervezés alatt van. A tetőszerkezetek felújításának következő üteme közbeszerzés előtt áll. Itt csak hibaelhárításra van lehetőségünk, de ez is nagy pénzeket emészt föl. Ugyancsak közbeszerzési pályázatot írtunk ki a csatorna-felújítás következő ütemére, valamint a Szülészet-Nőgyógyászat nyílászáróinak újabb cseréjére. Kórházunk egy esélyegyenlőségi pályázaton is indul, anyagát most készítjük elő. Ennek keretében szeretnénk megújítani a térburkolatot, hogy megkönnyítsük a mozgássérültek, látássérültek és nagyothallók közlekedését a kórházon belül. Jó hír, hogy a János Kórház telephely főbejáratát is elkezdhetjük felújítani, megkaptuk rá a szükséges pénzt.” Székely Ilona

A szemész regénye Fotó: Szabadosi Béláné

Nyugdíj előtt dr. Szigeti Zoltán főorvos

rvosi nadrágban, papucsban is elegáns és magas, akár egy atléta. Dr. Szigeti Zoltán szemész főorvossal a déli órákban találkozunk a hűvös boltívek alatt. A szemészeti osztály gyönyörű és hófehér, üdítőek a frissen festett falak. A doktor úr személyisége igazi talány. Először azt hittem, ez tévedés, én egy 65 éves nyugdíjba vonuló emberhez jöttem, nem pedig egy napbarnított fiatalhoz, aki majd kicsattan. Aztán jöttek az újabb meglepetések. Szigeti doktor nemcsak zöldhályogot operál, de álnéven (Frank Sorel) novellákat, regényeket ír, horgászik és még fejfedőket, kalapokat is gyűjt. Frank Sorel akkor írja történeteit, amikor a doktor úr nem tud aludni. Éjjel és hajnalban. Állítja: ahogy múlnak az évek, egyre hosszabbak az éjszakák. Turán született a háború idején. Édesapja mérnök ember a vasútnál, édesanyja otthon neveli a három gyereket. „Anyukám rendkívül erős asszony volt, fejébe vette: fiaiból orvos és mérnök lesz, lányából pedig gyógyszerész. Szerényen éltünk, de mindent megtett értünk. A kertünkben termett málnát, barackot, paradicsomot felhordta Pestre a Garai piacra eladni, vagy éppen süteményt sütött a falubelieknek hozott lisztből és tojásból.” A gyerekek pedig valóra váltották az álmot.

O

Zoltán a turai Schossberger-kastélyba jár általános iskolába, ahol cserépkályhával fűtöttek és az egykori pálmaházban volt a tornaterem. A kastély sértetlenül maradt könyvtárába már ötévesen bejáratos volt. A romantikus helyszín Frank Sorel regényeiben is megelevenedik. Az aszódi gimnáziumból Szegedre jelentkezik az orvosira. Kiváló professzoroktól tanulja a szakmát: Kulka, Jancsó és Julesz doktorok a tanárai. A diploma megszerzése után Szombathelyre kerül, ahol a világhírű Miklós Andor szemészprofesszor rábeszéli a szemészetre. „A mozdulataimban, mondataimban még mindig Miklós professzor gesztusait, szavait vélem felefedezni. Szeptemberben kezdtem a kórházban, karácsonyi ajándékként kaptam az első három műtétet. Akkoriban az volt a szokás, hogy egyszerre mind a két szemet megoperáltuk. Nekem, mint fiatal kezdőnek, ott kellett állnom készen, bemosakodva. Amikor Miklós Andor megműtötte az egyik szemet és az sikeres volt, akkor én műthettem a másikat, úgy, hogy ő asszisztált.” Kilenc szombathelyi év után hívják Budapestre a Szabolcs utcai Orvostovábbképző Intézetbe. Itt dr. Brooser Gábor professzortól tanulhatta a szemészetben akkor használt

legmodernebb vizsgálati és terápiás technikákat. Az országban először itt kezelték lézerkészülékkel a diabéteszes betegeket. 1995-ben megpályázza és elnyeri a Szent János Kórház szemészeti főorvosi állását. „A szemészet kis osztály, nálunk mindig családias volt a hangulat – mondja dr. Szigeti. – A betegek soha nem voltak nagyon elkülönítve, nem volt rájuk csukva az ajtó. Mindig jutott idő egy kis beszélgetésre. Igyekeztem munkatársaim fejlődését, érvényesülését is segíteni. Még a szemészetben is kell specializálódni, olyan nincs, hogy valaki minden területen egyformán tehetséges. Egyik kolléganő neurológiából szakvizsgázott, a másik retinasebészetből vett részt továbbképzésen.” Tíz évvel ezelőtt Szigeti doktor egy 103 éves néninél is végzett hályogműtétet, ez akkoriban világrekordnak számított. Az idős asszony boldogan nézett körbe az osztályon, több évtizede nem látott már semmit. Ígérte: visszajön még a másik szemével is, hiszen olyan fess ember a főorvos. „A szemészet sok örömet adott a munkámban, de időnként fájdalmas csalódást is okozott– folytatja Szigeti doktor. – Előfordultak olyan balesetek, sérülések, amikor nem tudtam mit tenni. Úgy érzem, a glaukóma gyógyításában és a cukorbetegek szemészeti kezelésében értem el a legtöbbet. A gazdaságosság és a hatékonyság nagyon fontos egy kórház életében, de egy osztály munkája azon is múlik, milyen kapcsolatot tud valaki ápolni a társosztályokkal, és mennyi emberséget adunk a betegeknek. Saját magam kértem nyugdíjazásom, de az elkövetkező években is szeretném tapasztalatomat hasznosítani a kórházban. Mindig szerettem ide belépni. Remélem, valamilyen módon tovább dolgozhatok a szemészeten.” Dr. Szigeti Zoltán tehát nem pihen. Folytatja az orvoslást és élete regényét. Székely Ilona


HÍREK Kinevezések A Szemészeti osztály vezetésére kiírt pályázat elbírálására sor került. A pályázók közül dr. Gombos Katalint találta a bizottság a legalkalmasabbnak. A főorvos asszony amellett, hogy két gyermek édesanyja három szakvizsgával rendelkezik, és éves műtétszáma közelíti az ezret. Hozzánk a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájáról érkezik. A kinevezés szeptember 1-jei hatállyal határozatlan időre szól. Gratulálunk, és sok sikert kívánunk a munkájához! Civil szervezetek egy egységes Budai Gyermek-egészségügyi Központért

A Fővárosi Önkormányzat főpolgármestere által kiírt gazdasági igazgatói pályázat elbírálására sor került. A szakmai bizottság javaslata alapján dr. Demszky Gábor főpolgármester Horváthné Bajzár Ágnest nevezte ki 2009. szeptember 1-jei hatállyal határozatlan időre kórházunk gazdasági igazgatójává. Az új igazgató asszony ezt megelőzően a Szt. Rókus Kórház gazdasági igazgatója volt. Gratulálunk, és sok sikert kívánunk munkájához!

Az Aprónép Alapítvány elnöke dr. Madarasi Anna és az Égett Gyermekek Javára alapítvány elnöke dr. Pelényi Attila június 5-re találkozóra hívta a budai gyermekellátásban dolgozó érintetteket, hogy megbeszélhessék a budai gyermekellátás jelenlegi problémáit. A találkozón házi gyermekorvosok, gyermek-szakfelügyelő, a Budai Gyermekkórház és a Szent János Kórház gyermekorvosai, a fővárosi önkormányzat képviselője, Óbuda önkormányzatának alpolgármestere és az intézmény menedzsmentje is részt vett. A jelenlévők szinte kivétel

Kitüntetés

Dr. Kovács András az Urológiai osztály osztályvezető főorvosa a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (polgári tagozat) állami kitüntetésben részesült augusz tus 20-án, az endoszkópos diagnosztikai terápiás eljárások bevezetésében szerzett kimagasló érdemei elismeréseként. Gratulálunk a főorvos úrnak, és további sok sikert kívánunk a munkájához!


nélkül problémának jelezték a kapacitáscsökkentés következtében létrejött ágyszámot, amely a budai területet különösen sújtja. A kevés rendelkezésre álló aktív ágyszámon túl a másik nagy problémát az ellátás szétaprózottsága jelenti. Jelenleg ugyanis az Egyesített Kórház mind a három egységében van valamilyen jellegű gyermekellátás. A Budai Gyermekkórházban – ahol az aktív fekvőbeteg ellátás megszűnt – jó infrastrukturális körülmények között magas színvonalú szakrendeléseket vehetnek igénybe a budai lakosok, de nincs sebészeti és intenzív ellátás, s ez nem is alakítható ki. A János Kórházban magas színvonalú sebészeti, traumatológiai, intenzív és általános ellátásra van lehetőség és adott az összes társszakmával való konzultációs lehetőség is. Infrastrukturális adottságai miatt azonban jelenleg nehezen elképzelhető, hogy az összes budai gyermek-szakellátást be tudja fogadni. A Margit Kórház fogadta be a korábban Svábhegyen működő Fejlődésneurológiai Központot. A résztvevők az integrált ellátás szükségességében egyetértettek, az ellátás jövőbeni helyszínéről azonban szinte minden résztvevőnek más az elképzelése.

Tartalomjegyzék Szakszerű és humánus ápolás Interjú Lászlóné Dezső Kornélia ápolási igazgatóval

3

PIC-i életek – a koraszülött-ellátásról

5

Informatika a gyógyítás szolgálatában

7

Semmelweis napi ünnepség a Kórházban

9

Kitüntetettjeink Dr. Julow Jenő

Új, 15 millió forintos eszköz a Bolyai utcai Gyermekszakrendelőben

10

Dr. Winkler Gábor

11

Dr. Sinkovics Mátyás

12


13

Az orvosi műszerek szakértője Interjú Turainé Martinyák Gabriellával

Fotó: Front Page Communications

15

Hurrá! Nyaraltunk! – Kórházunk táborairól 17 Szépülő épületek – felújítási munkáinkról

20

Interjú dr. Szigeti Zoltán főorvossal

21

Hírek

22

Új, a nyilvánosságnak nemrégiben bemutatott, magyar fejlesztésű, 15 millió forint értékű orvostechnikai eszközt kapott térítésmentesen a Kórház Bolyai utcai Gyermekszakrendelője az Aprónép Alapítványon keresztül a magyar

fejlesztő és feltaláló jóvoltából. Az ünnepségre 2009. július 9én került sor a sajtó jelenlétében, melyen részt vett a Fővárosi Önkormányzat részéről Horváth Csaba főpolgármester-helyettes, a Kórház részéről Dr. Pintérné dr.

Gönczi Ágnes főigazgató asszony és Dr. Madarasi Anna orvosigazgató-helyettes, aki egyben az Aprónép Alapítvány kuratóriumának elnöke is. A Sensolite sejtműködést regeneráló polarizáltfényterápiás rendszer feltalálója Fenyő Márta biofizikus Klein Péterrel, a technológiai és gyártási hátteret is biztosító fejlesztő segítségével hozta létre a teljes emberi testfelületen alkalmazható polarizáltfényterápiás ágyat - a Sensolite-ot, melyet az eseményen ünnepélyesen átadtak. Az eljárás lényege, hogy a vér polarizált fény általi kezelésével képes az emberi sejtműködést regenerálni. A kezelés jelentősen serkenti az immunsejtek aktivitását, fokozza a vörösvérsejtek oxigén megkötő és oxigén megtartó képességét, ezáltal számos betegség gyógyulását segíti és gyorsítja. Az eszköz csak beutalóval vehető igénybe.

Postaládánkból

A Mi Kórházunk • a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, Dr. Balázs Magdolna, Bősze Izabella • Újságíró: Székely Ilona • Címlapfotó: Bazánth Ivola Nyomdai elõkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. Felelős vezető: Borvető Béla Kapcsolat: [email protected] • Budapest 1125 Diós árok 1-3. ISSN 1587-1193

Korunkra jellemző, hogy a sajtóban csak a rossz hír „a hír”. Halál, robbanás, támadás, bármi, ami negatív. Tegyék a kezüket a szívükre, Önök mikor hallottak utoljára egy kórházról jó véleményt a sajtó nyilvánossága előtt? Ezért is határoztuk el, hogy időrőlidőre teret adunk pozitív visszajelzéseknek is, egy picit talán ezáltal is erősítve, hogy azért történnek jó dolgok is. Az egyik levél írója a III. Belgyógyászat – Kardiológia osztály munkatársainak, és név szerint kezelőorvosának Dr. Szilárd

Teodóra főorvos asszonynak mond köszönetet. „…mindenkinek volt türelme hozzá, hogy a gondos kezelésen-ápoláson túl, a maga szakterületéről hasznos javaslatokkal is segítse a betegeket. … valamennyien türelmesek, segítőkészek, és mindnyájan bizalmat ébresztő, emberi hangot használnak.” A másik levél szerzője az aláírás szerint „egy testvér”. A báty vagy öcs – ki tudja, a II. Belgyógyászat – Diabetológián feküdt. „Szeretném megköszönni az ápoló személyzet tagjainak munkáját,

akik nagy odaadással lelkiismeretes munkát végeztek.” A harmadik levél szerzője egy hölgy, aki Dr. Nádor Katalinnak, a Pathológiai osztály szakorvosának mond köszönetet „kedvességéért, segítőkészségéért, emberségért, tájékoztatásáért. Soha ilyen rendes orvossal nem találkoztam még… .” Kedves Betegek és Hozzátartozók! Köszönjük, hogy időt szakítottak arra, hogy pozitív élményeiknek, benyomásaiknak ilyen módon is hangot adjanak. Igyekszünk a jövőben is méltóak lenni az elismerő sorokra.

A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Eg yesített Kórházai

2009. augusztus

• Interjú az ápolási igazgatóval • PIC-i életek – a koraszülött-ellátás • Informatika a gyógyítás szolgálatában

A MI KÓRHÁZUNK. Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai augusztus

Recommend Documents