Szent Bonaventura:
Ima a Szentlélek hét ajándékáért Kérjük kegyelmes Atyánkat, általad, értünk emberré lett, keresztre feszített és megdics ült egyszülött Fia által, hogy árassza belénk a hét ajándék Szentlelkét, aki minden teljességével rajta nyugodott. Add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy az élet fájának, aki Te vagy igazában, gyümölcsét, éltet ízét megízleljük; az értelem ajándékát, hogy elménk látása megvilágosodjék; a tanács ajándékát, hogy nyomdokaidon a helyes ösvényre lépjünk útjainkban; az er sség ajándékát, hogy támadó ellenségeink zaklatását er tlenné tegyük; a tudomány ajándékát, hogy a jó és rossz megkülönböztetéséhez kell szent tudománnyal beteljünk; a jámborság adományát, hogy az irgalom indulatát magunkra vegyük; az istenfélelem ajándékát, hogy elkerüljünk minden rosszat, mély tisztelettel megnyugodjunk örök Fölséged végzésében. Azt akartad, hogy ezeket kérjük abban a szent imádságban, amelyre bennünket tanítottál. Kérünk, hadd nyerjük el most is szent kereszted által mindezt szentséges Neved dics ségére, akinek az Atyával és Szentlélekkel együtt tisztelet és dics ség, hálaadás, tisztesség és hatalom mindörökkön-örökké. Ámen
39.
2006. augusztus Szent Bonaventura : Ima a Szentlélek hét ajándékáért A testvéri közösség Assisi beszédek
A testvéri közösség, mint alapvet eleme Szt. Ferenc lelkiségének A meghívás fogalmát a Szentírásban mindenütt megtalálhatjuk. Ezt szemléltethetjük az Ószövetségben Ábrahám, az Újszövetségben Jézus és a XII. században Szent Ferenc hivatásával. Megértve, hogy Isten hív egy személyt a FVR-be, így mindenki a rendben felel s a kezdeti hivatás gondozásáért. Az egész képzési folyamat célja: kísérni a személyt a saját útján, melyen felfedezi Istent, felfedezi Szent Ferencet és felfedezi saját hivatását. Mikor az els apostolok keresték Krisztust, az válasza ez volt: „Jöjjetek, nézzétek meg!” (Jn,1,39) Ma is ez az alapvet magatartása a világi ferenceseknek azokhoz, akik keresik, hogyan követhetnék Krisztust. „A világi ferencesek Regulája és élete ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát, követve Assisi Szent Ferenc példáját, aki Krisztust választotta az Istennel és az emberekkel együtt élt életének középpontjául és inspirálójául.” A képzést úgy értelmezzük a világi ferences életútra és életúton, mint az egyén és a közösség növekedésének valós táplálását úgy, hogy az út, amit a mai világban élünk, egyre jobban és jobban alkalmazkodjon az evangélium példájához. A képzésnek kis csoportokban kell történnie,melynek tagjai megosztják hitbeli tapasztalataikat. A közösség élete valóságos tényez je a képzésnek. A közösségi élet hozzájárul az interaktív viszony fejl déséhez, a ferences személyiség és jellem képzéséhez, a ferences viselkedés fejl déséhez. 1. Ferences örökség Ami úgy kezd dött Ferenc számára, mint részleges válasz egyéni meghívásra, Isten gondolata szerint nem így folytatódott. Ferenc eredetileg azt hitte, hogy az Úr hívása az életében az saját megtérése miatt történt. Azt gondolta, hogy a felszólítás életének megváltoztatására egyéni hívás volt, hogy alakítsa át ifjúsága önfej ösvényeit. Fiatalságából olyan sokat töltött el úgy, hogy kicsit vagy egyáltalán nem figyelt az evangélium üzenetére! Ez az igazság fokozatosan vált világossá számára bebörtönzésén, betegségén, Assisin kívüli barlanglátogatásain keresztül. Kikristályosodott benne az Úr hívása szívének megváltoztatására. Ez a hivatás valóban Isten akarata volt az életére vonatkozóan. Ferenc elégedett volt ezzel a helyzettel, de Istennek nem ez volt a szándéka. Hogy meglep dött, mikor Bernardo Quintavalle lovag kérte, hogy csatlakozhasson az életútjához, miután titokban megfigyelte Ferenc éjszakai imáját! Péter kanonok is kérte, hogy a társaság tagja lehessen. A mez r l a földm ves jött, hogy közéjük álljon. Volt valami, amit Ferenc megragadott, ami másokat is vonzott életútjának követésére. Ferenc alapkérdése látszólag ez volt: „Milyen életformát válasszunk?” Ebben a helyzetben ismét a Szentíráshoz és az imához fordult, hogy megértse, mit kíván t le az Úr. Ferenc még világosabban megértette, ahogy elmondja Végrendeletében: „Mikor az Úr testvéreket adott mellém, senki sem mondta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt , a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem.” (Végr 14) Ferenc a „testvér” kifejezést használta azokra az emberekre, akik kérték, hogy társulhassanak hozzá. Soha nem hivatkozott rájuk, mint követ ire vagy fiaira, ahogy más egyházi rendekben szokás volt. Még a név is, amit választott számukra, a Kisebb Testvérek Rendje, bepillantást enged abba, hogyan látta magát és a többieket vele együtt. Nem magasra helyezve, hanem szolgaként, követve a mi Urunk példáját. Saját közösségükben senkit sem emeltek a többiek fölé. Aki a többiekre gondot viselt, az r (gvárdián) volt, aki Isten közelében tartotta ket. Ferenc a családot választotta kapcsolataik modelljéül.
„És bárhol tartózkodnak vagy találkoznak a testvérek, mutassák meg, hogy egy családból valók. És egyik a másiknak bizalommal tárja fel baját, mert ha az anya táplálja és szereti test szerinti fiát, milyen gondos szeretettel kell kinek-kinek szeretnie lélek szerinti testvérét.” (2Reg 6. 7-8) „Amennyire az Isten kegyelme engedi, mindenki úgy szeresse és táplálja testvérét, miként az anya szereti és táplálja gyermekét.”(1Reg 9,11) Azonkívül, hogy bajaikat egymás tudomására kellett hozniuk, a köztük lév betegekkel tör dniük kellett, javítani egymást alázattal és szeretetteljesen, nem volt szabad emlékezni a másik hibáira. Mikor a remeteségben az imádkozó és a róla gondoskodó viszonyát leírja Ferenc,az anya és fia viszonyához hasonlítja. „Akik szerzetesként akarnak remeteségben élni, hárman vagy legfeljebb négyen legyenek együtt; közülük kett legyen az édesanya, és legyen nekik két vagy legalább egy fiuk. A két édesanya Márta életét utánozza, a két fiú pedig Máriáét.” (RegR 1) Ez a kis csapat, ez a testvériség lehet az alapja az egyház újjáépítésének. Mint világi ferencesek, nekünk is adott az Úr testvéreket és n véreket. „ A világi ferences regulája és élete ez: megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát...” Ezt tesszük mi „Assisi Szt Ferenc példáját követve, aki Krisztust választotta az Istennel és az emberekkel élt életének középpontjául és inspirálójául.” A testvéri közösség az, amely által, és a környezet, amelyen belül meg vagyunk híva, hogy éljük az evangéliumot. „A FVR hivatása az evangélium megélésének hivatása testvéri közösségben. E cél érdekében a FVR tagjai egyházi közösségekben gy lnek össze, melyet testvériségnek hívnak.” Vannak testvérek és n vérek, hogy támaszt és bátorítást nyújtsanak egymásnak. Vannak, hogy tanítsanak. Hogy javítsanak. Vannak, hogy segítsenek nekem élni az evangéliumot, és én vagyok, hogy segítsek nekik élni az evangéliumot. 2. Közösség-modell Isten atyasága és Jézus Krisztus testvérisége alapján Ez az alapsejtje a Rendnek, látható jele az Egyháznak, természetfölötti valóság Isten atyaságára és Jézus Krisztus testvériségére alapozva, átélve a Szentlélek erejében. A Lélek ajándéka az Egyházának, hogy hálával fogadjuk, megosztva adományainkat, hogy az egység és közösség jelévé váljunk „azokért, akik szavukra hinni fognak bennem.” (Jn 17, 20) A hierarchia mellett ott van az Egyház prófétai és karizmatikus jelenléte, amely részt vesz küldetésében. Ez az a speciális hely, ahol a testvérek és n vérek támogatást kapnak keresztségi méltóságuk tudatosabbá válásában, az Egyházhoz tartozásuk megélésében, a ferences karizma megjelenítésében az Egyházban, hitük megérlelésében és abban, hogy Krisztus feltámadásának tanúivá legyenek. A FVR az egész világon a test, és a testvéri közösségek a test tagjai, amelyek fenntartják. Minden közösségnek van saját alakzata és fizikai helyzete, de nincs és nem is lehet elszigetelve a többit l. Ez fojtogató lenne. Ártalmas meggyengíteni az összetartozás érzését az egész FVR-del, és bezárkózni saját közösségünk kis környezetébe, mert meg lennénk fosztva a Rend által közvetített él vízt l. A testvéri közösség él ajándék, amit mindig magunkban hordozhatunk, ami egészen más, mint csak találkozókat tartani: azok csak megadják a ritmusát az út készítésének.
A közösségnek van Tanácsa, amely lelkesíti és vezeti, találkozókat szervez,hogy tagjai fejl djenek hittani ismeretekben, lelkiekben, lélektanilag és szociálisan. Mindezek megtétele vezet oda, hogy a közösség anyává váljon, aki folyton szüli Ferenc követ it, és tanítóvá, hogy oktassa és nevelje ket. Jelen képzési kurzusunk alatt fogjuk látni a ferences élet kívánalmait. A szeretet közösségének kell lennie, a folytonos megtérés helyének kell lennie, és a támasz helyének, hogy az evangéliumot meg tudjuk élni a világban. Az idézett források ilyen elnevezéseket használnak: barát, testvér, n vér és emberek. Ezek az írások, melyek tele vannak bölcsességgel, alkalmazhatók a FVR testvéreire és n véreire, férfiakra és n kre is. A közösség ferences eszményképe Isten atyaságából és Jézus Krisztus testvériségéb l származtatja alapját. A Szentháromság olyan egység, amelyben egyik személy sincs a többi fölött. Habár ez a radikális egyenl ség nem igaz a teremtmények viszonyaira, mégis tanít minket, mit jelent Isten képére és hasonlatosságára lenni (Ter 1,26), és látomást nyújt, amelyre az emberek törekedhetnek. Az alázat megnyitja az emberi szíveket ennek az isteni viszonynak a megtapasztalására. A fölséges Isten dicséretében Szt. Ferenc kimondja: „Te vagy az alázat!” mert a mi Szentháromságos Istenünk természeténél fogva személyek szabad egyesülése uralkodás és alárendeltség nélkül. Mivel Istenhez hasonlóknak vannak teremtve, az emberek is lassan személyek szabad közösségévé válnak uralkodás és alárendeltség nélkül, így megvalósítva az igazi alázatot. Szt. Bonaventura mondja nekünk a Megtestesülésr l: „Isten alázatosan lehajol, hogy felemelje a mi természetünk porát saját személyével való egységbe.” A Szentháromság az alapvet viszony, amely megteremti az Egyházat: „Az egyetemes Egyház úgy jelenik meg, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéb l eggyé vált nép.”(LG 4) „Aki szeret engem, megtartja szavamat, és Atyám is szeretni fogja ket, és hozzájuk megyünk és bennük fogunk lakni.” (Jn 14, 23) A buzgóság, hogy megtartsa Jézus szavát, inspirálta Ferencet, hogy az evangéliumot tegye a testvéri élet alapjává. Az evangéliumhoz való h ségre alapozva, a testvéri evangéliumi élet a Szentháromság bens séges viszonyába von be minket. Ferenc magáévá tette Istennek a teremtményekre vonatkozó tervét, mint n vérek és testvérek családját: Napfivér, Holdn vér stb. Soha nem beszélt önmagáról egyszer en mint Ferenc, hanem mindig mint Ferenc testvér. „Testvér” - kinyilatkoztatja a viszonyt minden teremtménnyel, amelyhez Isten hívta t. „Testvér”kifejezi az küldetését is: gyógyítani a kapcsolatokat engedelmes alázat által. 3.Élet a testvéri közösségben „Testvériség”, ez a kulcs modell a világi ferences evangéliumi élethez. Az isteni hívás a tökéletes szeretetben való életre, a szentségre való törekvésre és az Isten országának építésére a testvéri életben és a csoport közös er feszítésében csúcsosodik ki és ölt formát. A FVR közösségi szemlélete már a Regula különböz szövegeiben megtalálható: Az FVR az egész világon elterjedt, szervezett katolikus testvéri közösség, (Reg 2)az egész ferences családdal való életközösségben óhajtják megtestesíteni a közös szeráfi atya karizmáját,(Reg 1.b) és hagyományosan „b nbánó testvéreknek és n véreknek” hívják ket.(Reg 7.a) Mély és érzékeny testvériség volt jellemz a korai barátokra, egy Ferenc által kit zött eszme. „Az Úr testvéreket adott nekem”, mondja Ferenc a Végrendeletben, és meghonosította, hogy Kisebb Testvéreknek hívják ket. Regulájában világossá teszi, hogy
szabályok és törvények magukban nem irányíthatják a ferences testvériséget. A hit, a szeretet és a kegyelem is kiveszi a részét ebb l. A korábbi Regula figyelmezteti a barátokat.: „És mindegyikük kell, hogy szeresse és gondoskodjon testvérér l minden olyan dologban, amelyben megkapja Isten kegyelmét, ahogy az anya szereti és gondozza fiát.” A kés bbi Regulában ez más kifejezést nyer: „Ha az anya testb l született fiának így gondját viseli, ki ne szeretné és gondozná lélek szerinti testvérét még sokkal inkább?” a. Szeretet-közösség A közösség, melyet a Szentlélek hívott össze Krisztus nevében, a b nbánó életnek kiemelked en jelent s és pótolhatatlan néz pontja. A testvérek segítik egymást, hogy növekedjenek az Isten iránti szeretetben az egymás iránti kölcsönös szeretet, bátorítás, testvéri figyelmeztetés stb által. k együtt felülemelkednek a nehézségeken, megszabadulnak az önzést l, és tanúságot tesznek az Istenhez való megtérésr l. Ferenc írásai azt sugallják, hogy megértette: a testvérek adománya több, mint egyszer en Isten segít eszköze. k szükséges feltétele és kifejezése az evangéliumi életnek, ami megköveteli a tanúságtételt Isten szeretet-közösségér l, ami a Szentháromság. Ahhoz, hogy megszülessen „az evangélium igazságának lelke, szüksége volt testvérekre” a Lélek szerint. Amikor a testvérek vagy a n vérek kölcsönösen szeretik egymást, az Isten Lelke lakik bennük, és maga Isten, a mindenható Atya, a Fiú és a Lélek lakóhelyet készít köztük. Mint ugyanannak a mennyei Atyának fiai, és mint közösség, részesednek az isteni életben, testvérei Krisztusnak. „Ó, milyen szent és gyönyör séges, hogy ilyen testvérünk van!” Mind a tanításban, mind a gyakorlatban Ferenc létrehozott egy testvéri életet, amely er s és gazdagon értelmezett. A közösségnek, el ször és legel ször is, szeretet-közösségnek kell lenni. Szent Klára mondja Végrendeletében: „Krisztus szeretetével szeretve egymást, a szívetekben lév szeretet küls leg tettekben nyilvánuljon meg úgy, hogy ilyen példa által kényszerítve, a n vérek növekedhessenek az Isten és az egymás iránti szeretetben.” A FVR közösség, mondja a Regula, testvérek és n vérek csoportja, akik a Szentlélekt l indíttatva saját világi állapotukban akarják megvalósítani a szeretet tökéletességét. Fogadalmuk által elkötelezik magukat arra, hogy élik az evangéliumot Szt. Ferenc módján. Tudjuk, hogy a közösség alapja Isten atyasága és Jézus Krisztus szövetsége a bennünk él Szentlélek tanúsága szerint, az Egyház tanítása által vezetve és biztosítva. Mindez Szt. Ferenc példájának értelmezéséb l él, és az közösség-adományán keresztül. Megtudjuk a Regulából, hogy a helyi testvéri közösség „az egész Rend alapsejtje”, ami azt jelenti, hogy vannak más egységek is, együtt alkotva az egész testet. Ezért szükséges az életer , a kapcsolatok és a tapasztalatok cseréje a különböz egységek között, hogy együtt növekedjenek, és elkerüljék az elszigetel dést egy zárt körben, amelyt l az elsorvad és meghal. A helyi közösség „látható jele az Egyháznak, amely szeretet-közösség”. Ebb l adódik a kötelesség: megmutatni az Egyház jellemz it egy kijelölt életúton és egymást építve. A helyi közösség „legyen a tagok számára az egyházias érzület és a ferences hivatás fejl désének kiváltságos helye, és apostoli m ködésük éltet je.” Ez azt jelenti, hogy a közösségnek tanulnia kell, hogy újból és újból képes legyen fejleszteni ezeket az értékeket, és hiteles ferencesekké tenni azokat, akiket a ferencességbe elindított.
Csak így válik helyes és kiváltságos hellyé, nemcsak a saját hivatás iránti kötelesség-érzetb l, hanem még inkább hitelessége által és az emberi gazdagság nyújtása miatt. A Konstitúciókban olvassuk, hogy „ a FVR testvéri közössége annak az Assisi Szt. Ferencnek a felfogásában fedezi fel eredetét, akinek a Legfölségesebb kinyilatkoztatta a testvéri közösségben élt élet evangéliumi lényegét” és segítse el „az együttm ködést a testvérek és n vérek között, valamint tevékeny és közösségi jelenlétüket mind a helyi, mind az egyetemes Egyházban”. (Konst 28) A közösség tagjai „kölcsönösen felel sek annak a helyi közösségnek az életéért, amelyhez tartoznak, és a FVR-ért az egész világon.... Ez megköveteli a személyes jelenlétet, a tanúságtételt, az imádságot és a tevékeny együttm ködést, összhangban mindenki eszközeivel és lehet ségeivel, a közösség életének formálásában.” (Konst. 30) b. A közösség az összetartozás, az egység és a kölcsönös szeretet megélt tapasztalata A közösségnek egy fontos tulajdonsága az összetartozás megélt tapasztalata. Ennek a tulajdonságnak az értelmezése a közösség életére a következ k: 1. A közösség ajándék, melyet fel kell fedezni és élni, rá van utalva a kegyelem ösztönzésére és az Isten kezdeményezésének igényére, és nem az egyén saját elfogadásának min ségét l, az elhatározása szeszélyét l vagy társválasztásától függ. 2. A közösség egy hívás szabad és felel sségteljes elfogadásán alapszik, személyes önátadásból ered összetartozás, szándékos elhatározás, bizalomból ered elkötelezettség, nem a törvényb l vagy a közösség struktúrájából. Konkrét kifejezése az „egy test, egy lélek Krisztusban”, az „egy szív, egy lélek”, nem a szabályokon vagy egyformaságon alapuló összetartozás. 3. A közösség életének tükröznie kell az Atya irántunk való szeretetét, az választását, hogy összehozzon minket Krisztusban, a Szentlélek energiájának átadását, hogy helyreállítson mindent Krisztusban. 4. Az élet a közösségben felismeri minden személy méltóságát abban, hogy Isten választott gyermeke, hogy Krisztus megváltotta, hogy képes válaszolni a Szentlélek ösztönzésére, hogy saját világának mestere, hogy megtestesíti a jellemvonások és képességek egyedi keverékét. „ A mi közösség iránti elkötelezettségünk h sége és hitelessége modellt nyújt a világban, mit jelenthet az élet Istennel, és bemutatja a szív szentségre való törekvésének a lehet ségét”. A legkorábbi ferencesek, szabadon az önz szeretett l, minden kedvességüket a közösség szívébe öntötték A közösségi szeretet bemutatja az egységet a világnak, hadd lássa. A n vérek egyöntet sége „birtokolva az egy szeretetet, egyesülve lélekben és eszmében” Isten kedvességének kifejezése, Isten gyengédségének szentsége, Isten kedves rködésének tanújele. Ahogy Jézus imádkozta, „legyenek bennünk egyek, hogy a világ elhiggye, hogy Te küldtél engem,” és „hogy az egységük legyen teljes, hogy a világ tudja, hogy szeretsz engem,” és „hogy a Te irántam való szereteted éljen bennük és én bennük” (Jn 17, 21,23,26), így a közösségi élet megmutatja és óvja a Legfölségesebb finom, szeret és gondoskodó jelenlétét.
c. A közösség, mint szentség az evangéliumi életben Az életr l a közösségben úgy beszélhetünk, mint az evangélium megélésének „szentségér l”, amely kifejezi és el idézi a Krisztussal való egységben élés egész skáláját, amely életünk középpontja és inspirációja. A közösség élete szentségi min séggel bír, mert: - valódi támasz az evangéliumi növekedéshez - hasznos tapasztalat a csoport lelki irányvonalára vonatkozólag - a biztonság kontextusa az evangéliumi értékek és gyakorlat megalapozására és megérlelésére; - konkrét, emberi megnyilatkozása egy mélyebb lelki valóságnak; - valóságos jele az igazságnak, a békének, és az ellentétek elsimulásának Isten uralma alatt. d. A közösségi élet összetev i A közösségi élet, mint az ideál és irányadó az evangéliumi életre a következ összetev kb l áll: 1. Részletes felépítés (Reg 20-22) - valódi közösség (nem klub vagy baráti kör) különböz szinteken létezve - a Tanács vezetésével animálva és irányítva - betöltve a részegyházi, apostoli és ferences feladatát 2. A szükséges életer (Reg 23) - él vé téve megfelel képzéssel; - mélyítve tagjainak állandó elkötelezettsége révén; - megérlelve párbeszéd és harmonikus probléma-megoldás által. 3. Fenntartó er k, melyek táplálják a közösségi életet (Reg 24-26) - rendszeres és gyakori találkozók a közösségben és a Tanácsban; - a tagok folyamatos támogatása; - megfelel lelki asszisztencia; - pasztorális és testvéri vizitáció.
e. Testvéri szolgálat Az evangéliumi közösség alapját Krisztusba helyezi, aki els szülött a sok testvér között, aki minden embert egy igazi közösségbe von. A közösségi élet úgy épül, hogy örömmel üdvözli a kenózis választását a megtestesülésben és húsvétban, és követi Krisztus, a szolga lábnyomát. „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon és életét adja sokakért váltságdíjul.” (Mt 20,28) Mióta Krisztus életét adta másokért, a szolgálat magában foglalja a lemondás, a megalázás és a szenvedés néz pontját. A szolgálat természetes kontextusát a szomorúakkal való szolidaritás elvárásában találja meg, és nem a jutalomban és elismerésben. Szükségszer , hogy a testvéri élet iránti elkötelezettség és annak m velése az áldozattal végzett szolgálat ajándéka által és ingyenesen valósuljon meg. Ajándék, mert testvéreink szolgálatáról beszélünk, és nem arról, hogy k szolgálnak minket. Áldozati szolgálat, mert áldozat van benne; csak a szolgálat kerül valamibe. Ingyenes, mert nem követel viszonzást, mert nem a rabszolgaság kényszerében találja indíttatását, hanem a szeretet szabadságában, a másokról és a közösségr l gondoskodó szeretet szükségességében. Miféle szolgálat? 1. „Egymás terhének hordozása” - szolgálat Ez az els és alapvet formája a testvéri diakóniának, mert a testvér nem tárgy, amelyen uralkodni kell, hanem egy „teher”, amit meg kell „szülni”: és pontosan azért testvér, mert súlyosan ránehezedik mások vállára. A testvéri közösség, mint „támasz” valósul meg, akár az Isten és ember közti közösség is. Valóban, Isten támogatta az embereket Krisztus testében, mert „a mi fájdalmaink nehezedtek rá, magára vette a mi szomorúságunkat.... a mi b neinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze. A mi üdvösségünkért érte a büntetés...” (Iz 53, 4-5) A testvéri közösség a kereszt közössége; ez van jelen, ha egyik átérzi a másik terhét. Másrészt, ott nem lehet keresztény közösség és Krisztus törvényét tagadják meg, ahol nem érzik a másik testvér terhét. 2. A jó példa szolgálata A jó példa mindig megtalálja a helyét a metanoiával kapcsolatban és összefüggésben, amely megparancsolja az ön-átalakítást, er szakot téve kinek-kinek szenvedélyein és gonosz vágyain. A közösségi élet nem megbeszélésekkel épül, nem a közösség védekezésének folyománya; inkább alapszik annak a példáján, aki kész a megszentel désre, aki felülemelkedik saját természetének vonakodásán a feladatok kivitelezését illet en, amely tartalmazza a lemondást, a fáradságot és nélkülözést; aki nem engedi magát szívtelenné válni a középszer ség ellenzéke révén, melynek a „jó példa” szemrehányás. A közösségi élet alázatos és egyszer tanúságtétel eredménye: függ a személyes készségt l meghalni a búzaszem módjára; ez a cél, soha véglegesen el nem érhet , állandó napi h siesség.
1. A közösség a megtérés helye A közösség lehet a megtérés helye és kilöv pálya a tagok apostoli tevékenységéhez. FVR Konst. III1/3. mondja: „a helyi közösség … az egész Rend alapegysége és az Egyház látható jele, amely szeretet-közösség. Legyen ez a tagok számára az egyházias érzület elmélyítésének és a ferences hivatás kibontakoztatásának kiváltságos helye, és a világban való apostolkodásuk éltet je.” A helyi közösség az egész Rend él alapszervezete. Ez a középpontja a lelki növekedésnek, az apostoli m ködésnek kifelé, és a tagok közti szeretet-egységnek. A közösség lehet a hely, ahol alkalom kínálkozik a megtérésre, a lelki növekedésre. Két oldala van a testvéri életnek. Egyik a bels hivatás, másik a küls ; bels lelki fejl dés és küls apostoli munka. Mindkett fontos a FVR életében. A Regula szólítja fel a világi ferenceseket, hogy menjenek az Evangéliumtól (megtérés) az élethez (apostolkodás). 2. Az Eucharisztia a közösség életének középpontja A b nbánat szándéka és a folytonos megtérés egészen maga után vonja az Eucharisztiában való részesedés választását, hogy így Krisztus teste váljon a gyámolítás és a biztonság f forrásává az egyén döntésének megújulásához a kereszt által, és vegye a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét. Az Eucharisztia mint szövetség, megszentelés,táplálék,ünneplés, közösségépít , kiengesztel dés és élet-stílus adja az els dleges élményt a bens séges, valódi jelenlétr l. Ez aktiválja és aktualizálja a b nbánó és a szeret Úr közti egyesülést. 5. A közösségi élet kihívása A közösség mindenféle emberb l áll, és nem vagyunk egyformák. Ezt a különböz séget tisztelnünk kell. Mary Ann Julian FVR írja: Közösségeink a gyerekszoba, ahol Isten el készíti a táplálékot, és meger sít minket munkánkra a világban. Ezekben a „szeretet kertjeiben” minden növény (mi) egyedi, változatos, tervszer . Mindegyik képes tisztelni Istent és jót tenni másoknak valamilyen módon. Most kísértések fújnak át a kerten, és gyakran az „egymáshoz dörzsöl dés” ingerültté tesz minket. Ha mi saját adományainkban bízunk, vagy ezekre vagyunk büszkék, súrlódás és megoszlás fog bekövetkezni. Ha mi megtanulunk meghalni magunknak, és alárendelni magunkat a Kertész ( és törvényes el ljáróink) szeret gondoskodásának, az
szépsége, az
szeretete és az
békéje fog elterjedni bennünk, és elárasztja az egész világot.
Lester Bach OFM Cap., szintén utal arra, hogy nem minden fenékig tejföl: A közösség újból és újból meg fogja tapasztalni a „Kivonulás” élményét. Sok probléma létezik ma is. A kudarcot nem könny kezelni... Nekünk több kell, mint a mi részünk az emberségb l. Mi elkötelez dtünk, hogy olyan légkört teremtsünk, amelyben az emberség megértett és elfogadott. Másrészt mi tudunk ünnepelni. Nekünk vannak ima-élményeink, amelyek örömkönnyeket fakasztanak. Mi kellemesen meglep dünk egy-egy testvér felajánlásától. Hatással van ránk annak az öröme, aki szenved. Mi felismerjük er nket, mint Jézusnak felajánlott nép, akarva „kitartani a kitartásban”, nem tör dve a díjjal. Mi sokat tanulunk a közösség más tagjainak a példájából. Jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül az Istenhez vezet zarándokúton. Mi Jézusról tanulunk a közösségben a becsületes megosztás révén.
Tanuljuk megünnepelni a megszokott adományokat, melyeket az élet magával hoz. Örömünket leljük szövetségünkben a szegények szolgálatával, amely meg- nyugvással tölt el. Az új tagok boldoggá tesznek minket, mert látjuk, hogy más is válaszol Jézus evangéliumi hívására. Ha a Halál N vér valakit hazaszólít, összejövünk bánatban a veszteségünk miatt, és hálaadásban az örök életért. Ha a mi tapasztalatunk segít valaki másnak, az ajándék kölcsönösen elégedetté tesz. A család szembesül az alapvet értékek lefokozásával, a házastársak rossz értelemben vett függetlenségével, a szül k és gyermekek viszonyának kétértelm ségével, a válással, az abortusszal, sterilizációval, fogamzásgátló gondolkodásmóddal, az eszme és szabadság-élmény megvesztegetésével. A család sok er áldozata, melyek el akarják pusztítani és deformálni. Az uralkodó szekularizmus hozzátev dik az éretlen pszichológiához, és társadalmi, gazdasági és politikai okokhoz, melyek megrázzák a család morális-etikai értékeit. Ennek a ténynek az eredménye a rendellenes csoportok problémája, és a szentség nélküli polgári házasságok számának növekedése. A nyomor, az éhezés és a munkanélküliség okozta kétségbeesés szomorú helyzete, a tisztességes élettér hiánya, az oktatás és az egészségügyi szolgálat hiánya stb. világosan mutatják a halál kultúrájának állandó kihívását (imperializmus, családtervezés az állam által értett és támogatott módon, háborúk és gerillaharcok, gyermekrablás, terrorizmus, kábítószer-kereskedelem stb.). A FVR elfogadja a kihívást, hogy válassza a család alakítását úgy, hogy a fiatalok és gyerekek találjanak biztonságot és irányítást és megfelel apa- és anyaképet, amely hozzájárul személyiségük érettségéhez. Ez a választás gondozást jelent és állandó harcot a fogyasztói társadalom támadásaival szemben, amely hedonista és nem veszi figyelembe a személyt, egy olyan valóságban, ahol sok esetben csak a n az, aki összetartja a családot és neveli a gyerekeket. Senki nem léphet be a közösségbe úgy, hogy egyedül marad. Ha valaki belép a Ferences Rend valamelyik ágába, belépett egy családba, egy közösségbe. Ferenc útján nem volt regula, sem életmód, míg Isten testvéreket nem adott Ferencnek. Ez az igazság ma is igaz. A FVR alapsejtje a helyi közösség. Ez tartalmaz személyeket, akik egyéni meghívást kaptak Istent l arra, hogy mélyebben éljék az evangéliumi élet radikális hivatását. A ferences keretek között ezt a hivatást kell élni, támogatni, kihívni és tisztelni másokkal együtt. A helyi közösség az otthon, amelyben minden tag hivatása gondozásban és vezetésben részesül. Ez volt Ferenc látomása, melyet Istent l kapott. Ferencnek fontos volt a család, és így fontos az egész ferences rendnek. Befejezés A ferences karizma jellege megkívánja a testvéri közösséget. Ha a világiak összejönnek, megtapasztalják a közösséget. A Tanács munkájának vezetésével a közösség alakul. A Rend alapegysége a helyi közösség. Ez a kiváltságos helye annak, hogy bekapcsolódjunk apostoli és szociális tevékenységbe, ahol megtapasztaljuk a lelki növekedést és a családi szeretetet. A barátok vagy lelki asszisztensek (klerikusok, szerzetes n vérek vagy világi ferencesek) hozzájárulnak részvételükkel a közösséghez, mint a Tanács egyenjogú tagjai, gondoskodnak a folyamatos képzésr l, vezetik a liturgiát, és ami a legfontosabb, jelen vannak a világi ferences testvérekkel az összejöveteleken. Folytatódjon Szt. Ferenc és Szt. Klára és közösségeik inspirációja számunkra közösségi életünkben! Utazzunk együtt, mint testvérek és n vérek, követve Krisztus és Szt. Ferenc lábnyomát, imádságosan emlékezve arra, hogy a kezdeti és a folyamatos képzés a kulcsa a FVR megújulásának és korszer sítésének. fr Irudaya Samy Ofm Cap generális asszisztens
Assisi beszédek - a Ferences Világi Rend Általános Káptalanján - 2005. november 07. Carol Gentile OFS - Lester Bach OFMCap Lester Bach OFMCap - 1. rész Kitüntetés számunkra, hogy megoszthatjuk veletek néhány, a világi ferences életmódra vonatkozó gondolatunkat. Hálásak vagyunk az Elnökségnek, hogy megadta ezt a lehet séget, és szólhatunk a világ minden tájáról összegy lt testvéreinkhez. Reméljük, hogy olyan elképzeléseket tudunk megosztani, amelyek ferences érzékenységgel segítenek hatnunk harcoló világunkra. Minden ferencesnek Szent Ferenc és Szent Klára szellemiségét kell a világba és a benne él emberekhez eljuttatnia. Életünkkel kell válaszolnunk a Szentlélek útmutatására és sürgetésére. Három szempontból vizsgáljuk a "Szentferenci újdonság" témakörét: 1. Mi az elgondolásunk a ma Egyházáról, mind a korai, mind a II. Vatikáni Zsinat Egyházát figyelembe véve? 2. Hogy hatott Ferenc az korára, és adott új életet az evangéliumi életformának, külön is megvizsgálva az "egyház megújítására" szóló hivatását? 3. Mi a világi ferencesek elgondolása ma, az 1978-as regula szellemében? Én magam a elgondolásról fogok beszélni el adásunk minden részében. Carol azokat az utakat fogja veletek megosztani, ahol ez az elgondolás testet ölthet manapság az Egyházban és a Ferences Világi Rendben. Gazdag örökségünk és történelmünk eseményei b séges forrást nyújtanak ennek a feladatnak a teljesítéséhez. Szent Lukács az els század hetvenes-nyolcvanas éveiben írta az Apostolok Cselekedeteit. Megpróbálta a korai Egyház fejl désének a történetét összefüggéseiben leírni. Legalább 30 évvel az események után írta. Ahogy Lukács az ApCsel. 4. 32-35 soraiban leírta, milyen következményei voltak a Lélek érintésének, és ahogy az Egyházon belüli konfliktusokról írt, valóságh képét adta a korai Egyháznak. Szent Pál leveleiben a konfliktusok és félreértések számos fajtájával találkozunk a korai egyházi közösségekben. Célunknak megfelel en el ször az Egyháznak az Apostolok Cselekedeteiben leírt életér l ejtünk szót. Lukács a Szentlélek eljövetelének a korai egyházi közösség tagjaira gyakorolt hatásáról beszél: "A sok hív mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Az apostolok nagy er vel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan b ségesen részesültek a kegyelemben. Nem akadt köztük sz kölköd , mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak bel le, a szükséghez mérten." (Ap.csel. 4.32-35) Ez az elgondolás megmutatja, mi minden lehetséges, ha Egyház vagyunk a szó legteljesebb értelmében. Az elgondolás arra hívja az embereket, hogy egy szív egy lélek legyenek. A keresztség adja a közösség formáját. Annak a megértéséhez, hogy milyen ereje van Jézus feltámadásának, szükséges a képzés. Megköveteli az evangéliumi tanításnak és Jézus szavainak az ismeretét. Párbeszédet igényel, hogy el segítse annak a közös megértését, hogy mit jelent az evangélium, és hogyan kell megélni. Lukács azt írja, hogy mindenük közös volt. Ez azt mutatja, hogy a hívek közössége megosztotta a tulajdonát, azért, hogy senki ne szenvedjen szükséget. Mivel valamiféle szervezetre szükség van, ezért az apostolok voltak felel sek az anyagi javak elosztásáért. A keresztények egyénileg is felfedezték a személyes gondoskodás iránti felel sségüket. Ez tette lehet vé. hogy a korai közösség minden szükséget szenved nek gondját viselje. A Lukács által közzétett vízió azt mutatja, hogy a gondoskodás iránti érzék - pl. minden vagyon megosztása - a közösségi élet egyik alkotórésze. Ez nem jelenti azt, hogy ez könny , és ebben az eredeti formájában nem is maradt fenn. Néhány fejezettel kés bb az Apostolok Cselekedeteiben azt lehet látni, hogy jelen van a konfliktus is. A keresztények nem osztották meg mindenüket a közösséggel. Látjuk a tulajdonhoz való ragaszkodás következményeit. Látjuk, hogy nem mindenki volt 'egy szív, egy lélek', amint azt a körülmetéltségr l szóló párbeszéd mutatja (v.ö.: Ap.Csel.15) Az Apostolok Cselekedetei jól mutatja egy olyan szervezet fejl dését, amely az elgondolást szolgálja. A fentebb említett idézet az Apostolok Cselekedeteib l (4.32-35) arra ad példát, hogy mennyire fontos felismerni azokat a jeleket, amelyek a közösségben munkálkodó Lélek erejét mutatják. Ahogy telik az id , a közösség konfliktusokkal találja szemben magát, és megtalálja az útját, hogyan kezelje ezeket. Ezt párbeszédben teszi, lehet vé téve, hogy a közösség tovább fejl djön. A számbeli növekedésnek természetes következménye a szervezet fejl dése. Ami els re könny nek t nt, most nehézzé változik. Meg kell hogy legyen annak az útja, hogy hogyan találunk rá az evangélium helyes értelmezésére. Kell egy szervezet ahhoz, hogy meghatározzuk azokat a folyamatokat és gyakorlatokat, amelyek által az Egyház nagy er vel les képes tanúságot tenni a feltámadásról, vagyis az evangélium elgondolását hirdetni, vagyis evangelizálni!
Tisztességtelen dolog egy kiragadott szövegrészletre összpontosítva elvárni, hogy a mai Egyház olyan legyen, mint az ott olvasható. Inkább az egész szöveget fedezzük fel, összehasonlítva más forrásokkal, mint például Szent Pál levelei, és így megértjük mind az elgondolás, mind a szervezet természetes fejl dését a korai Egyházban. Mindkett hozzáad valamit az evangelizációhoz, vagyis ahhoz, hogy keresztények az egész világon hirdetik az evangéliumot. Az id k során az jelentette a veszélyt, hogy néhány egyházi szervezet elkezdett az elgondolásnál fontosabbá válni. Amikor az Egyház mind lelki, mind világi hatalomra szert tett, nem volt mindig tiszta, hogy a hívek számára az evangéliumi élet megélése az els dleges. Mindazonáltal világos, hogy a szervezet néhány formája olyan eszközt jelent, amely az elgondolást szolgálja. Egyik kapucinus testvérem, Randolph Graczyk OFMCap némi betekintést enged ebbe a dologba, amikor így ír a ferences rendr l: Van egy olyan irányzat a Ferences Rend (és más szerzetesrendek) történelmének vizsgálatában, hogy úgy tekintenek a kés bbi növekedésre és fejl désre, mint az alapító eszmeiségét l és az eredeti lelkiségt l való eltávolodásra. Hasonlóképpen, a megújulási mozgalmakat az alapító szellemiségéhez és eredeti elképzeléséhez történ visszatérésként jellemzik. Ez túlontúl leegyszer sített szemléletmód. Victor Turner kiemeli, hogy a tiszta egzisztenciális 'communitas'-tól a szervezet felé történ elmozdulás nem egyszer en az eredeti gondolattól való eltérést jelenti. A 'communitas' spontaneitása és közvetlensége ritkán tartható fenn hosszú ideig. "A történelem során minden spontán szervez dött közösség sorsa, hogy egy sokak által hanyatlásnak tartott folyamaton menjen keresztül, és szabályokat és szervezetet öltsön magára." - írja. "Az ember nem tud csupán a 'communitas' által élni. A közösségek nem tudnak fennmaradni, ha nem találkozik hitelesen az emberek anyagi és szervezet iránti igényeivel." Ezek után nyilvánvaló, hogy az els ferencesek eredeti közösségi formája és köztes életállapota soha nem érhet már tetten azokban a magasan strukturált, világméret szervezetekben, amelyekhez Szent Ferenc követ i manapság tartoznak. Hasonlóképpen, ha átgondoljuk Turner szemléletét, akkor ez segíthet abban, hogy árnyaltabb kép alakuljon ki bennünk Illés testvérr l, a konventuálisokról, és követ ikr l a kés bbi századokban: felismerték, hogy a szervezet hosszú ideig nem hagyható figyelmen kívül, és emberileg lehetetlen állandóan határmezsgyén mozogni. Másrészt viszont mindig van lehet ség ennek a köztes állapotnak és a spontán közösségnek a megélésére. A 'comunitas', közösségi lét mindigis része az emberi létnek, és megtalálja a maga útját, hogy a szervezett társadalom pereme mentén és a rései között kin jön. Ennek a közösségi létnek és köztes életállapotnak az emléke, amelyet Szent Ferenc és els követ i éltek, soha nem t nt el a ferencesek gondolataiból és szívéb l, évszázadokon át ösztönözve és új élettel eltöltve így a ferences mozgalmat.1 Az ezekben a napokban folytatott beszélgetésünkben az egyik feladatunk, hogy megújítsuk elgondolásainkat az Egyházról és a Rendr l, miközben felismerjük, hogy ezeket a szervezet támogatja. Feladatunk megbizonyosodni arról, hogy a szervezet sem nem uralja, sem nem csökkenti az elgondolást, hanem támogatólag szolgálja azt. Mégha Lukács egy kicsit romantikusan is ábrázolja a hív k közösségét, világosan bemutatja, hogy mi történik akkor, amikor a Szentlélek munkálkodik egy hitbeli közösségben. Szent Pál néhány levelében is felmerülnek olyan gondolatok, amelyekre érdemes reflektálni. A páli levelek azel tt születtek, hogy Lukács megírta az Apostolok Cselekedeteit. Pál tisztában volt a keresztény hivatás természetével: A keresztr l szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az el kel . Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ el tt gyönge, hogy megszégyenítse az er seket, s ami a világ el tt alacsonyrend és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten el tt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istent l bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentel désünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék." 1Kor 1.18-20,26-31 Egy másik levelében Szent Pál egy hitbeli közösség építésére bátorít bennünket: Nekünk, er seknek az a kötelességünk, hogy elviseljük a gyengék gyarlóságát, és ne a magunk javát keressük. Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére. Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste... Adja meg nektek a béket rés és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértsetek, hogy egy szívvel, egy szájjal magasztaljátok az Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját. Róm.15.1-3,5-6 Világosan emlékezni kell arra, hogy támogatni kell azt a szervezetet, amely azt szolgálja, hogy kiszélesítsük azt az utat, amelyen életre váltjuk ferences elgondolásainkat. Miközben jó szervezeteket építünk, folyamatosan kérdezzük magunktól, hogy miként szolgálják ezek evangéliumi elgondolásaink megélését. A következ részben Carol a II. Vatikáni zsinat eszméir l fog beszélni, megosztva veletek azt, milyen útmutatást nyújt számunkra most, a harmadik évezred ezen idejében.
folytatjuk...
1 Ferencesség és antropológia: a ferences mozgalom kezdetei Victor Turner gondolatai alapján Randolph Graczyk OFMCap - The nem round table, - Vol.38.No.2 - 1985 tavasz - pp80-81
