A MI KÓRHÁZUNK augusztus. Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai

A MI KÓRHÁZUNK Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Eg yesített Kórházai

2010. augusztus

• Semmelweis Nap a Kórházban • Bemutatkozik a Krónikus Belgyógyászati és a Neurológiai Rehabilitációs osztály • Felújítások és beruházások

Tartalomjegyzék Semmelweis Nap a Kórházban Szent János Kórházért Emlékdíj Találkozás dr. Salamon Ferenccel Neurológiai betegek rehabilitációja a Margitban Idős betegek a Krónikus Belgyógyászaton Új vezető a Gyermekosztály élén Kórházi összefogás az árvízkárosultakért Folyamatos megújulásra van szükség – Beszélgetés az új ápolási igazgató-helyettessel Csoportterápia az Ápolási Osztályon Felújítások és akadálymentesítések a János Kórházban Mikropontok védik a kórház értékeit Nagy értékű eszközadomány Németországból Köszönjük, fimon volt! Tóth Éva a Margit főszakácsa „Adj vért, és ments meg három életet!” Postaládánkból Gyermekgyógyászati esték Budán Hírek, Búcsúzunk

3 4 6 8 10 11 12 13 15 16 17 18 19 20 21 22

Ez a lapszám a Roche (Magyarország) Kft. támogatásával készült.

A Mi Kórházunk • a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató Szerkesztőbizottság: Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes, Dr. Badacsonyi Szabolcs, Lászlóné Dezső Kornélia, Dr. Demeter Pál, Dr. Katona József, Dr. Balázs Magdolna, Bősze Izabella • Újságíró: Székely Ilona • Címlapfotó: Bazánth Ivola • Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán • Fotók: Bazánth Ivola, Szabadosi Béláné, Várkonyi Zoltán Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. Felelős vezető: Borvető Béla Kapcsolat: [email protected] • Budapest 1125 Diós árok 1–3. ISSN 1587-1193

Semmelweis Nap a Szent János Kórházban és egyesített intézményeiben szakorvosi gárdától az ápolószemélyzeten át a kórház működtetésében résztvevő munkatársakig.

Semmelweis Nap – július 1-je, a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe, Semmelweis Ignác születésnapja. Semmelweis nagyságát a gyermekágyi láz okainak felderítése, s az általa kidolgozott prevenció adja – szakmai oldalról. Emberileg pedig a lelkiismeretesség,

A

a kötelességtudás, az önzetlenség, amellyel éjjel-nappal a betegek rendelkezésére állt az „Anyák megmentője”. Ezen a napon minden magyar egészségügyi intézményben megemlékeznek róla, és elismeréseket adnak át az egészségügyben dolgozóknak – a legelhivatottabbaknak – a

A Szent János Kórház egy különleges díjat is alapított, ezáltal is emelve a nap jelentőségét. Az intézmény osztályvezető főorvosi kara idén tizenötödik alakalommal szavazott a Semmelweis-gyűrű adományozásáról. A gyűrűt eddig minden évben egy kiemelt teljesítményt nyújtó főorvosnak ítélték oda a kollégák titkos szavazata alapján, de ebben az évben két főorvos asszonyt is kitüntettek: Dr. Boros Veronikát, a Gyermekosztály osztályvezető főorvosát, és Dr. Demeter Jolánt a Mammográfiai centrum vezetőjét. A tavalyi évben hagyományteremtő szándékkal Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony a „Szent János Kórházért Emlékdíjat” alapított, melyet idén a 80 éves Dr. Salamon Ferenc professzor úr vehetett át.

A Semmelweis Nap alkalmából az intézményben kiemelkedő szakmai munkát végző munkatársak főigazgatói, orvos-igazgatói és ápolási igazgatói dicséretben részesültek. Főigazgatói dicséret Dr. Kunszenti Tamás mb. gondozóvezető főorvos Dr. Polner Kálmán osztályvezető főorvos Dr. Varga Éva főorvos Dr. Mészárosné Szmodics Katalin képi diagnosztikai asszisztens Szalay József informatikus

Holeczné Zám Anikó minőségügyi osztályvezető Fábián Anikó személyügyi ügyintéző Pásztor Ferenc kertész

Ápolási igazgatói dicséret Nagy Henriett diabetológiai szakápoló Alkony Nándorné szakasszisztens

Orvos-igazgatói dicséret Dr. Hangyál Éva szakrendelés-vezető főorvos Dr. Buzna Endre adjunktus

Gazdasági igazgatói dicséret Tóth Éva főszakács Varnyuné Juhai Mária Andrejevna pénzügyi előadó

Hagyományosan ezen a napon kapják meg a szakmai előléptetésüket is a szakorvosok, akik adjunktusi vagy főorvosi kinevezésben részesülnek. Adjunktusi kinevezést kaptak: Dr. Braunitzer Henrik, Dr. Kádár Péter, Dr. Keszthelyi László, Dr. Lengyel Éva, Dr. Lieber Rita, Dr. Rumszauer Ágnes, Dr. Tobisch Borbála. Dr. Trócsányi Márta, Dr. Urr Henrik, Dr. Vadinszky Péter, Dr. Zádoczky Éva

Főorvosi kaptak:

kinevezést

Dr. Antal Péter, Dr. Bóka Béla, Dr. Burka Gabriella, Dr. Deák Tamás, Dr. Gábeli Tamás, Dr. Kazinczy Rita, Dr. Kiss Sándor, Dr. Lemák László, Dr. Lőrik Gábor Attila, Dr. Mousa Moustafa, Dr. Nyiri Péter, Dr. Sándor Ferenc, Dr. Schulteisz Ervin, Dr. Stadler Péter Pál Az ünnepélyes díjátadásra július 1-jén 14 órakor került sor a Kórház

Auditóriumában, ahol immár hagyományosan – Dr. Kovács András osztályvezető főorvos úr segítségének köszönhetően – az Operaház művészei adtak ünnepi műsort. Közreműködtek: Novák Zita – hegedűművész, Krusic Eleonóra – fuvolaművész, Kuncz László – énekművész, Sztankovics Béla – gitárművész. Köszönjük a művészeknek a gyönyörű előadást! A díjátadásokat követően a Roche Magyarország Kft. támogatásának köszönhetően az ünneplő kollégák egy fogadáson vehettek részt az ebédlőben. Minden díjazottnak gratulálunk, és további sikeres munkát kívánunk

Szent János Kórházért Emlékdíj Találkozás Dr. Salamon Ferenccel

órházunk közismert belgyógyászával, az örökifjú vízipólóssal és sportdiplomatával találkoztam. A fehér hajú főorvos napbarnított és egyenes járású, nem is értem, hogy hagyhatta el a nyolcadik ikszet. Mosolyog tekintélyes íróasztalánál: 1958 óta gyógyít a Jánosban. Azt mondja, az ember is csak olyan, mint a bicikli. Ha nem hajtják, felborul. Az orvosi szakmát sem lehet kívülről követni, hiszen naponta változik. Itt kell lenni a betegágynál a gondok között, részt kell venni a fiatalokkal együtt a problémák megoldásában. Az egykori kórházigazgató most részlegvezető főorvosként dolgozik a II-es Belosztályon. Salamon doktor magabiztos gyó-

K

4 • A Mi Kórházunk

gyító, mintha fehér köpenyben született volna. Pedig nem egészen így történt. Tizenhat éves lehetett, amikor betért a városligeti panoptikumba. Látványosságként ritka betegségek illusztrációit, torz testrészeket mutogattak a publikumnak. Úgy elborzadt a dolgok láttán, hogy eldöntötte: orvos soha nem lesz. Ráadásul a bizonyítványa sem volt valami fényes. Háború utáni időket élt, beteges, sovány gyerek lévén a Lukácsba járt úszni, hogy kissé emberesedjen. Tempózott a medencében, de egy idő után ezt is unalmasnak találta. Így került a vízilabdásokhoz, ahol már kedvére játszhatott. Profi pólós lett belőle, viszont rossz jegyei miatt eltanácsolták a gimnáziumból. Egy sportszerető

matektanárnak köszönhette, hogy egy másik iskolában átment az érettségin. „Éktelen rossz kölyök voltam, a szüleim textilesek voltak, beadtak egy gyárba szakmát tanulni” – emlékszik vissza a főorvos. – Fél évig bírtam, aztán jobb ötletem támadt: 1949-ben jelentkeztem az Orvos Egyetemre, ahol 1955-ben „cum laude” minősítéssel avattak orvossá.” Erősen káderezték akkoriban a végzős orvosokat. A teljesen kezdő Salamon doktort a Nyírségbe, Penészlekre irányították. Az MTK első osztályú játékosa azonban nem mehetett vidékre, hiányzott volna a csapatból. A sportnak köszönhette, hogy 1956-58ig a Budai Járási Tanács orvosa lett. A János Kórházban dr. Takó József igazgató keresett főorvos-titkárt az adminisztratív munkákra. Salamon Ferenc korábban medikusi gyakorlatra járt a kórházba, s örömmel vállalta a feladatot. Az adminisztráció mellett a szakmát is tanulhatta: belgyógyászként Korányi professzornál dolgozott az I-es Belosztályon. Így kezdődött pályája a Jánosban, s lett később orvosnemzedékek számára a kórház főorvosa, igazgatóhelyettese, majd több cikluson keresztül igazgatója. Megtörtént, hogy választania kellett: független kórházigazgatói pozícióját vagy az osztályos munkát tartja meg. Habozás nélkül a gyógyítás mellett döntött. Belgyógyászati, endokrinológiai és egészségügyi szervezői szakvizsgával,

valamint lipidológiai képesítéssel rendelkezik. Számos közleménye jelent meg hazai és nemzetközi szaklapokban. Sokfelől érkeztek hozzá a betegek: művészvilágból és politikusi körökből egyaránt. Faludy György több helyen megírta: dr. Salamonnak köszönheti élete meghosszabbítását. Salamon főorvos nem tartja illendőnek, hogy kibeszélje híres betegeit, de a szobája falát díszítő festményeket, grafikákat nem tagadhatja le. Szántó Piroska, Kondor Béla, Márk Tivadar, Brenner György, Várnai György és mások képei, hálás szavai sorakoznak egészen a plafonig. A nyolcvanas évek elején ő álmodta újjá a II-es Belosztályt. A II-es és az V-ös „Bel” összevonásával az ország egyik legszínvonalasabb osztályát hozta létre. Az első emeleten most is látni azokat a megsárgult fotókat, melyek a régi áldatlan állapotokról tanúskodnak. Rozzant ágyak a folyosón, vizes falak, málló vakolat. A mellette lévő tablón szépen festett kórtermek képei mutatják a látványos megújulást. A vele dolgozó orvosok elárulták, hogy baráti szellemben építette az osztályt. Ha valakinek magánéleti gondja volt: nem maradhatott előtte titok. Egy kolléganő második gyermeke megtartását köszönheti neki: Salamon doktor az orvoshiány ellenére eltépte az abortuszra utaló papírt. Másnak anyagi nehézségein segített. „Nagyon örülök annak, hogy az akkori osztályon dolgozó belgyógyászcsapatból többen vezető főorvosok lettek, mint Harmos Géza, Kovách Gergely vagy Winkler Gábor – mondja Salamon doktor. – Az különösen jó érzéssel tölt el, hogy egykori munkatársam, Winkler Gábor, aki ma már egyetemi tanár, vette át tőlem az osztály vezetését és vele több, mint tizenöt éve harmonikusan dolgozom együtt, mint beosztott munkatárs, pedig valamikor a főnöke voltam. Azt hiszem, ez irodalmi ritkaság az orvostársadalomban.” Számtalan kitüntetése, díja közül meg kell említenünk a Kiváló orvos kitüntetést (1989), a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (2008) és az Elhízás-tudományi Társaság Életmű-díját (2008). Ez utóbbi

kapcsán érdeklődöm: vajon miért népbetegség hazánkban a kövérség. „Az eltelt hatvan év alatt nagyon sokan megfordultak az osztályunkon: különféle nemű, foglalkozású, korú és életvitelű emberek – válaszol. A tapasztalat szerint az ilyen panaszokkal érkező nők és férfiak 85-90%-ának az elhízáson kívül semmilyen más betegsége nem volt. A túlsúly viszont nagyon megterheli a szervezetet, halálos bajhoz is vezethet, ezért harcolni kell

ellene. Az ilyen típusú kövérség oka nagyon egyszerű: az emberek szénhidrátból és zsiradékból a szükségletüknél sokkal többet fogyasztanak, nem mozognak és fegyelmezetlenek. Sajnos a minőségi étrend drágább is: a prágai sonkáért, vagy a halért többet fizetünk, mint a zsíros felvágottért, tésztáért. Már a szülők is édességre szoktatják a gyerekeket: csokoládéval, tortával jutalmaznak. Rendszeresen viszont nagyon kevés ember mozog, pedig a kocogáshoz, gyalogláshoz nem kell sportolónak lenni. Én például tudatosan nem használom a liftet, naponta többször lépcsőzöm. Mindig ráállok a mérlegre, s ha többletet mutat, aznap kevesebbet

eszem. Önfegyelem nélkül nem megy.” Egészséges mozgásról lévén szó, nem hallgathatjuk el Salamon doktor sportban elért eredményeit. 1947–62ig volt az MTK vízilabdázója. Az egyik rivális csapatból Kárpáti György (Fradi) nyilatkozta: nagy kő esett le a szívéről, amikor Salamon Feri abbahagyta a játékot. A labda és a víz szerelmese azonban játékvezetőként, majd nemzetközi sportdiplomataként folytatta. 12 évig tagja volt a MOB-nak, és hosszú évtizedeken át szolgált és közreműködik ma is a Nemzetközi (FINA), az Európai (LEN) és a Magyar Úszó és Vízilabda Szövetség munkájában. Peking volt a tizedik olimpia, melyen hivatalból részt vett. Tevékenységét 1993ban Magyar Köztársasági Sportdíjjal, 2003-ban MOB-díjjal jutalmazták. „A sport számomra nem csupán megfelelő fizikai kondíciót, jó közérzetet, hanem szellemi fogalmat is jelent. A medencében értettem meg a küzdelem lényegét, a csapatjátékot. Megtanultam elviselni a kudarcot, hogy miként kell a vereségből felállni és folytatni a harcot. Ez a képesség nélkülözhetetlen az élethez és a gyógyításhoz egyaránt.” Salamon főorvos néhány szabadalmat is magáénak mondhat, többek között egy új rendszerű és az egyik nagy gyár által megvásárolt, gyógyszert tartalmazó tapaszt. A hazai és nemzetközi szakmai társaságok mellett tiszteletbeli tagja a Magyar Pen Klubnak, ahol egykori tanára, Komlós Aladár emlékére hozott létre egy alapítványt, melynek keretében minden évben írókat, irodalomtudósokat jutalmaznak munkájukért. Őszintén csodálkozom: hogy képes ennyiféle dologban magas szinten tevékenykedni. „Jó családi háttér és kiváló munkatársak nélkül nem sikerült volna. Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, Krúdy Zsuzsának, aki munkája mellett nyugalmas családi hátteret biztosított számomra. Lányom, Dóra két szép unokával ajándékozott meg, fiam, Dániel két kisfiú édesapja. Belőle kutatóorvos, virológus lett. Jelenleg a stockholmi Karolinska Intézetben ösztöndíjas, a világhírű és magyar származású Georg Klein professzor mellett dolgozik.” Székely Ilona

A Mi Kórházunk • 5

Neurológiai betegek rehabilitációja a Margitban Team-munka a gyógyulásért Neurológiai Rehabilitációs Osztály vezetőjét, dr. Tóth Ignácot a Bécsi úton kerestem fel. A főorvos úr elmondja: még valamikor a gimnáziumban, a genetika fejlődése irányította figyelmét az orvostudományra. Ezzel párhuzamosan a fizika és az elektronika is erősen foglalkoztatta, úgyhogy sokáig habozott: orvosi, vagy mérnöki pályára lépjen. Végül Pesten végezte az orvosi egyetemet, ahol már ötödévesen EEG vizsgálatokkal kapcsolatos tudományos diákköri munkát végzett a Pszichiátriai Klinikán. Hamar eldöntötte: a pszichiátria és a neurológia lesz a szakterülete. 1976-ban a tatai kórház pszichiátriai osztályán kezdte a gyógyítást. Két évvel később visszahívták a Balassa utcai klinikára, ahol az epilepszia osztályon és az EEG laboratóriumban dolgozhatott. „Innen indult az epilepszia betegség iránti érdeklődésem, s ez végigkísérte egész életemet – folytatja Tóth főorvos. – Akkoriban még nem vált

A

élesen ketté a pszichiátria és a neurológia, s valahogy engem mindig is a két szakma közti határterületek foglalkoztattak. Az epilepsziás megbetegedések is egyértelműen neurológiai eredetűeknek mondhatók, de maguk a betegek sok esetben érintettek pszichiátriai szempontból is.” A neurológia főleg az idegrendszer szervi eltéréseivel, betegségeivel foglalkozik, míg a pszichiátria szakterületetét a lelki jelenségek, elmezavarok, hangulatváltozások alkotják. De a valóság az, hogy a kettőt élesen elkülöníteni nem lehet. Nem volt véletlen, hogy a Juhász Pál professzor által vezetett Pszichiátriai Klinikán először neurológiából kellett szakvizsgát tenni, s csak utána következhetett a pszichiátria szakvizsga. Dr. Tóth Ignácnak is előnyt jelentett a kétféle szakvizsga, mert egy személyben tudott kezelni olyan problémákat, melyek a két szakma határterületére estek. 1986-ban adták át a Szent Margit Kórházban az új B épületet, melyben az „Organikus Idegosztály” is helyet kapott. Ez volt a Margit első neurológia osztálya, mely teljes neurológiai profillal kezdte meg működését. Vezetője az a Pszichiátriai Klinikáról érkezett dr. Marosfi Sándor lett, aki a klinikán Tóth doktor főnöke volt. Ő hívta Ignácot gyógyító csapatába a Bécsi útra, ahol 1994-től már dr. Tóth Ignác vezeti főorvosként az osztályt. Ebben az időszakban nagyon sokat fejlődött az orvostudomány, s ezen belül a neurológia is. Megjelentek a számítógépes képalkotó eljárások (CT, MRI), melyek se-

gítségével – a beteget nem megterhelő módon – pontos képet lehetett kapni a beteg idegrendszerének szerkezetéről. Korábban a legelterjedtebb módszerek egyike volt az angiográfia, melynek során tűvel megszúrták a nyaki verőeret (artéria carotis), majd kontrasztanyagot fecskendeztek be, s ez kirajzolta az artériás és vénás rendszert. Vagy a másik gyakori diagnosztikus eljárás volt, melyet PEG-nek (pneumoenkefalográfiának) hívtak, amikor agyvizet bocsájtottak le, s az agyvíz helyébe levegőt fújtak, s a levegő kirajzolta az agykamrákat. Tulajdonképpen az agykamrák deformitását lehetett megfigyelni ezeken a felvételeken. „Ezek az eljárások fájdalommal jártak és nem voltak teljesen veszélytelenek – mondja dr. Tóth Ignác. – Ráadásul indirekt képalkotásról volt szó, hiszen a kamrarendszeren észlelt benyomatból lehetett arra következtetni, hogy ott valamiféle daganat van. Vagy az érrendszeren rajzolódott ki valami furcsaság, s ez utalt tumorra vagy egyéb eltérésre. Az elektroenkefalográfia (EEG) nem volt megterhelő a beteg számára: feltettük a fejére az elektródákat, s máris mérhettük az agyi elektromos tevékenységet. Az epilepszia vizsgálatánál az EEG jelentősége most sem csökkent, mivel ennél a betegségnél az elektromos eltérések nagyon jellegzetesek. De míg 20-25 évvel ezelőtt az agyi érkatasztrófákat és az agydaganatokat is részben az EEG segítségével diagnosztizáltuk, ma már a CT és az MRI átvette a régi diagnosztikus eljárások szerepét. Korábban be kellett feküdni a kórházba a vizsgálat idejére, most már mindez ambulánsan megoldható. Ezért jellemzően a nagyon súlyos és az idős betegek fekszenek a neurológiai osztályokon.” 2007-ben szűnt meg az aktív neurológiai ellátás a Margit Kórházban. Tóth főorvostól megtudom: a kórház annak idején nem jutott CT-készülékhez, emiatt viszont egy idő után

nem lehetett korszerű neurológiai osztályt működtetni. (A betegek vizsgálatra való utaztatása sem volt célszerű.) A trombolízis kezelés, melynek lényege, hogy bizonyos agyi érbetegségek esetén, ahol az érelzáródás okozza a stroke-ot, lehetőség van a vérrög azonnali oldására és a betegség következményeinek (bénulás, beszédzavar) enyhítésére, Magyarországon is terjedni kezdett. Ennek elvégzéséhez nagyon gyorsan kell a kórházba került betegnél elvégezni bizonyos vizsgálatokat. Ezt az osztályon CT nélkül végképp nem lehetett teljesíteni. „Ebben az időben készítettünk tervet a Fővárosi Önkormányzat részére – emlékszik vissza Tóth főorvos. – Lényege az volt: vagy megteremtjük az aktív ellátás feltételeit, vagy valamilyen krónikus ellátásra kell berendezkednünk. A neurológiai betegek, általában hosszabb ideig gondozásra, ápolásra szorulnak. A rehabilitációs ellátás megteremtésének lehetősége is felmerült, de a személyi és tárgyi feltételeket a Kórház önerőből nem tudta biztosítani. Így váltunk 2007-ben krónikus osztállyá, de ezzel egy időben a Margit Kórház nagyon sok rehabilitációs ágyat kapott, s ezeket működtetni kellett. Ekkor kaptunk lehetőséget, hogy rehabilitációs osztállyá alakuljunk. A 2008-ban bekövetkező integráció után az egyesített kórház vezetése is támogatta ezt az irányt.” Az eltelt idő bebizonyította: óriási az igény a neurológiai rehabilitációra. Tóth főorvos osztálya 45 ággyal működik. Fő feladatuk az agyi érkatasztrófán (stroke) átesett betegek korai rehabilitációja, majd gondozása, illetve a szekunder prevenció irányítása. A gondozást, követést igénylő neurológiai betegségek, elsősorban a neurodegeneratív kórképek (Parkinson betegség, Alzheimer kór és egyéb szellemi leépüléssel, mozgászavarral, organikus affektív zavarral kísért tünetegyüttesek) is sok feladatot adnak. Ambulanciáik az epilepszia, a perifériás neurológiai betegségek (alagút szindrómák, polyneuropathiák) diagnosztikájához tud hozzájárulni (EEG, EMG,

ENG). Pszichológusuk teszteket készít, és pszichoterápiás kezeléseket végez. „A János Kórházban működő Mozgásszervi Rehabilitációs Osztállyal, illetve a Neurológiai Osztállyal a legszorosabb az együttműködés – mondja a főorvos. – A János Kórházon belül felmerülő rehabilitációs igényeket először Fazekas Gábor főorvos úr nézi meg konzílium során. Azokat a betegeket, akiket alkalmasnak talál a rehabilitációra, megosztjuk egymás között. Úgy állapodtunk meg, hogy akinek még szüksége lehet kontrollra, megfigyelésre pl. egy combnyaktörés esetén, célszerű, ha az aktív osztály közelében marad, hogy ne kelljen utaztatni. Míg az ezt nem igénylő betegek egy része hozzánk kerülhet. Sajnos a betegösszetétel korántsem ideális, nem mindenkit lehet azonnal rehabilitálni. Nagyon sok az idős, egyéb kísérőbetegségektől szenvedő, súlyos állapotú, teljes körű ápolást igénylő beteg. Náluk egy hosszabb ápolási időszak során derül ki, hogy alkalmasak lesznek-e rehabilitációra, vagy sem. Ezért a betegek egy része inkább krónikus ellátásban részesül, mint rehabilitációban. A jobb rehabilitációs ellátás érdekében több gyógytornászra és ergoterapeutára lenne szükség. A rehabilitációban részesülő betegek átlag egy hónapot tartózkodnak osztályunkon. De volt már olyan alkoholproblémával küzdő betegünk, akit egy év után tud-

tunk csak hazaengedni. Az ő kezelése sikerrel zárult: egy fekvő és teljes ellátást igénylő ápolt helyett egy munkaképes, önellátó férfi hagyhatta el a kórházat.” A betegek sorsát illetően jó eredménynek mondható, ha a rehabilitációt követően kisebb károsodással távozik az osztályról a beteg, s vissza tud illeszkedni a családi környezetébe, illetve munkába tud állni. Sajnos sok idős ember kerül nehéz helyzetbe, ha elveszti önellátó képességét és egyedül él. Ők innen ápolási osztályra, vagy idősek otthonába kerülhetnek, de ezek többsége „fizetős”, s amelyik intézmény nem az, hosszú a várakozási idő. Az osztály orvosai a Szent Margit Kórház osztályain végeznek neurológiai és pszichiátriai konzíliumot. Dr. Plavecz Julianna 2010-ben tett sikeres rehabilitációs szakvizsgát. Itt is gondot jelent a nővérhiány, ráadásul az osztályra kerülő betegek ápolása, gondozása nagyon megterhelő. Tóth főorvos fia is édesapja hivatását választotta: belgyógyászként praktizál. Érdeklődöm: a tapasztalt neurológus mit tanácsol, hogyan kerülhetjük el idős korunkra a súlyosabb szellemi leépülést. Dr. Tóth Ignác mosolyogva ennyit mond: „Minél tovább aktív az ember, minél idősebb koráig használja szellemi képességeit, annál kisebb az esély a leépülésre.” Székely Ilona


Idős betegek a Krónikus Belgyógyászaton Méltósággal az élet alkonyán János Kórház Krónikus Belgyógyászati Osztálya a 25. épület első emeletén található. Annak idején a krónikus osztályokat azért hozták létre, hogy külön helyet teremtsenek azoknak a betegeknek, akik nem igényelnek aktív ellátást, de még nem bocsájthatók haza és folyamatos orvosi felügyeletre szorulnak. Az aktív osztályokon ugyanis nem célszerű a betegeket hosszú ideig ápolni, sem finanszírozási, sem pedig orvosszakmai indokok miatt. Nálunk a krónikus belgyógyászati osztályon tartózkodnak olyan betegek is, akik helyszűke miatt átmenetileg nem juthatnak be az Ápolási Osztályra. Több idős ember küzd szociális problémával: akad, kinek alacsony a nyugdíja és nem él egyetlen hozzátartozója sem, egyedül nem tudja ellátni magát, s ezért nem engedhető haza. A betegek másik csoportja úgy kerül ide, hogy a kivizsgálását és kezelését kell befejezni. „A krónikus belgyógyászat elnevezés nem jelenti azt, hogy itt kizárólag belgyógyászati betegeket gondozunk – folytatja dr. Harmos Géza osztályvezető főorvos, aki a megalakulásától irányítja az osztályt. – Szinte minden osztályról érkeznek hozzánk betegek, de a belgyógyásza-

A

ti osztályokon kívül legnagyobb számban a Traumatológiáról és az Ortopédiáról. Közülük sokan olyan állapotban vannak, hogy még nem alkalmasak a rehabilitációra, de aktív ellátást már nem igényelnek. Nekünk meg kell kísérelnünk úgy javítani az állapotukon, hogy elkezdhessék az aktív rehabilitációt.” Az osztályon folyamatos orvosi és nővéri ellátás van, gyógytornászok segítik a betegek mozgásképességének helyreállítását. Az épületnek ebben a részében korábban a Tüdőosztálynak egy 47 ágyas krónikus részlege látta el a betegeket. 1995-ben hozta az OEP azt a rendeletet, miszerint egy osztály szerkezeten belül nem működhet egyszerre krónikus és aktív ellátás. Az újjászervezés következtében alakult meg itt 1995. decemberében a Krónikus Belgyógyászati Osztály, melynek ágyszáma az átépítést követően 45-ről 70-re bővült. Sajnos ekkor volt utoljára ablakfestés is. A nyílászárók szinte minden részen elöregedettek és javíthatatlanok. Nyáron még kellemes a szellőzés, télen viszont gondot okoz a hideg levegő beáramlása. Ahol felrepedezett a festék az ablakkereten, a tisztán tartás sem kellőképpen megoldható. A közüze-

mi rész elavult, a melegvíz nehezen „jön fel” az épületbe, a betegek, ápolók, és orvosok korszerűbb fűtési rendszert érdemelnének, amely még olcsóbban is működhetne. (A felmérések szerint a beruházás igen sokba kerülne, mivel a probléma az egész kórházat érinti.) A „krónikus belen” a betegek átlagéletkora 85 év felett van. Az osztály ellátási területe az I., II., XII. kerület, valamint Páty, Perbál, Pilisborosjenő, Piliscsaba, Pilisjászfalu, Pilisszántó, Pilisszentiván, Pilisvörösvár, Remeteszőlős, Solymár, Telki, Tinnye, Tök, Üröm és Zsámbék. OEP szabályozás szerint egy beteg egy éven belül 3 hónapot tölthet a krónikus osztályon ahhoz, hogy a kórház a finanszírozást (egy betegre napi 6 ezer forint) megkapja. Ha a beteg továbbmarad, azaz a kórház „túlteljesít”, akkor napi 1120 forinttal kevesebbet utal erre az időszakra. „Ez arra ösztönöz bennünket, hogy a három hónap leteltével osztályon kívüli megoldást találjunk az idős, magányos betegeknek – mondja dr. Harmos. – Szerencsére elég sok beteget haza tudunk engedni, míg másokat az Ápolási Osztályon vagy szociális otthonokban helyezünk el. Mivel hozzánk főleg a nagyon idős betegek kerülnek, a halálozási arány is magas: harminc-negyven százalék. Az átlag ápolási idő 30-35 nap körül mozog. A magatehetetlen öregek elhelyezése köztudottan súlyos problémát jelent egy családnak, ezért nem meglepő, hogy kórtermeinkben alig akad üres ágy. Nyáron, a kórház aktív osztályaihoz hasonlóan, itt is kisebb a forgalom. Kétágyas, háromágyas, négy- és hatágyas kórtermeink vannak. A beteganyagtól függően alakítjuk őket férfi, illetve női betegszobákká. Érdekes, hogy amikor elkezdtem az osztály vezetését (1995), mindössze egy hatágyas kórterem elég volt a férfiak ellátásához. Ennek egyik oka lehetett, hogy a férfiak viszonylag fiatalon meghaltak, vagy a feleségük sokáig gondozni tudta őket, ezért nem

szorultak agg korukra kórházi ápolásra. Az utóbbi 3-4 évben a helyzet megváltozott: a férfiak száma növekedett. Jelenleg az osztályon lévő betegek 30-40%-a az erősebb nem képvielőiből kerül ki.” Harmos főorvos elmondja még, hogy különösen nagy gondot jelent az osztályon a nővérhiány. Volt idő, amikor 35 betegre 4 nővér jutott nappalra és 2 éjszakára, most 2 ápoló (néha 3) látja el ugyanazt a munkát műszakonként, pedig az idős ápoltak körül temérdek a tennivaló. A betegek nyolcvan százaléka inkontinens, pelenkázni, fürdetni kell őket, sokan szenvednek felfekvéstől, melynek kezelése rendkívül időigényes. A speciális antidecubitus matrac sokat segít, de nem pótolja a nővérek munkáját: a felügyeletet, felültetést, forgatást. A Szent János Kórház Krónikus Belosztályán Kezelt Betegekért Alapítvány nyert ugyan pályázatot, melynek eredményeképp 8 millió forint értékben kerülhetett az osztályra antidecubitus matrac, fürdetőszék, hidraulikus emelő, de a gondos ápolás, az emberi szó nem helyettesíthető eszközökkel. Dr. Harmos főorvossal együtt mindössze három közalkalmazotti állományban lévő orvos dolgozik az osztályon. Nekik segít még három szellemi szabad foglalkozású belgyógyász. Ezzel a kis létszámmal gondot okoz a helyettesítés. Sajnos nem túl vonzó szakma a krónikus belgyógyászat. Aki nem szereti az idős betegeket, hamar elhagyja a pályát. A kórtermekben a legkülönfélébb ágyak találhatók, de kevés közülük az állítható magasságú, s ezért az idősek könnyen balesetet szenvedhetnek a le- és felszálláskor. Éjjeliszekrényekből is olyanokra lenne szükség, melynek kihúzható részén könnyen étkezhet a beteg. „A legtöbb idős embert etetni, itatni kell – folytatja Harmos doktor. – Van, akinek a hozzátartozója naponta háromszor is bejön, hogy megetesse férjét vagy feleségét, de több beteghez hosszú ideig senki sem jön. A leépült idősek etetése egyénenként félóráig is eltarthat, s ezt nehezen tudja teljesíteni a szolgálatban lévő két nővér. Jómagam is alkal-

manként háromnegyed óráig etettem nyolcvanéves édesanyámat, aki a Parkinson kór mellett Alzheimer kórban is szenvedett.” Dr. Harmos Géza pályáját patológusként kezdte. Friss diplomásként bizonytalan volt: manuális vagy egyéb szakmát választ majd a gyógyítás területén. 1974-től a János Kórház Pathológia Osztályán sokat megtudott az emberi betegségekről. 1979-től tapasztalatát a Légzéspathológiai Osztályon kamatoztatta. 1983-ban Salamon Ferenc főorvos hívta az akkori II. Belgyógyászat csapatába, ahol a patológia szakvizsga mellé a belgyógyászati szakvizsgát is megszerezte. 1994 és 2002 között részt vett a kórház igazgatósági munkájában, mint orvosigazgató-helyettes, majd orvosigazgató és három hónapig megbízott főigazgató is volt. „Nagyon sokat köszönhetek Salamon főorvosnak, akit a belgyógyászat terén a mesteremnek tekintek – meséli dr. Harmos Géza. – Ő támogatott akkor is, amikor igazgatósági tisztségeket vállaltam, és segítsége nélkül nehezen tudtam volna elindítani a Krónikus Belgyógyászati Osztályt. Az új osztály szervezésében hű társaim voltak: Szalóki Sándorné főnővér és Csermák Jánosné főnővér helyettes is, akik a mai napig velem dolgoznak.” Harmos doktor gondoskodó, határozott személyiség. Úgy tűnik: bíznak benne az idős emberek, pedig nem lehet könnyű reményt adni az elesett betegeknek. Meg is kérdezem: hogy tudja elviselni nap mint

nap látni az élet hanyatlását. „Szeretem az idős embereket, ezért nem okoz szenvedést a velük való foglalkozás – válaszol a főorvos. – Sajnálom, hogy a finszírozási rendszer nem ad lehetőséget a jobb körülmények kialakítására, mivel a krónikus ellátás jóval kedvezőtlenebb elbírálás alá esik. Nem működhetünk nyereségesen, mivel a mi betegeink polimorbid betegek és többféle drága gyógyszert igényelnek. Lelkileg azt a legnehezebb elviselni, amikor látom, hogy a leépülés következtében egy valamikor ragyogó, friss elme elveszíti az emlékeit, gondolatait és még a hozzátartozóit sem ismeri meg.” Harmos főorvos három gyerek édesapja, akik közül a legfiatalabb is már 22 éves. Kikapcsolódásképp szívesen lapozgat képzőművészeti albumokat, a művészéletrajzok szenvedélyes gyűjtője. Derűs időben, vagy nyári szabadság alatt a kerékpárt és a kajakot részesíti előnyben. „Sokak számára szomorúnak tűnhet az orvoslásnak ez a területe, hiszen nem történik látványos életmentés, a nagyon idős betegek már soha nem épülnek fel teljesen – mondja végül a doktor úr. – Mégis szeretem a munkám, mert vallom, hogy orvosi tudásunk lehetőségei szerint segítenünk kell az embereknek, hogy méltósággal és könnyebben viselhessék öregségüket, gyengeségüket.” Székely Ilona


Új vezető a Gyermekosztály élén

úlius 15-től dr. Madarasi Anna vette át a Gyermek-, koraszülött és csecsemőosztály vezetését. A törékeny doktornő az eltelt évek alatt a legkülönfélébb kórházakban bizonyította rátermettségét a gyermekorvoslás és a kórházigazgatás területén. 2003-tól a Budai Gyermekkórház orvos-igazgatója és a Légzésrehabilitációs Osztály megbízott osztályvezető főorvosa, a 2008-as integrációt követően pedig, mint megbízott orvosigazgató-helyettes lát el vezetőségi feladatokat az egyesített kórház keretein belül. A Bolyai utcában ma is

J

két szakrendelőben – pulmonológiai és allergológiai – várja a kiskorú pácienseket. A főorvosnő szülei közgazdászok voltak, bátyjából geofizikus lett, Annát viszont az ember érdekelte. Vonzotta a pszichológia is, de végül az orvosi egyetemre jelentkezett. „Gyermekgyógyászati gyakorlatomat a Tatabányai Megyei Kórházban töltöttem, s ez az időszak döntő szerepet játszott abban, hogy ezt a szakterületet választottam. Friss diplomásként is itt kezdtem a pályámat. Nap mint nap adódtak izgalmas, fontos feladatok, rengeteget tanulhattam már az első időkben. Aztán családi okok miatt a fővárosba költöztünk. Itt a Kassai Péter vezette Apáthy István Gyermekkórházban (ma Bethesda) kaptam állást, ahol szintén nagyon jól éreztem magam. Felejthetetlen volt az a szakmai együttműködés, amit átélhettem a gyermekorvoslás terén. A különféle szubspecialitások megteremtőivel dolgozhattam együtt: dr. Dénes János gyereksebésszel, dr. Lábas Zoltán gyerekgégésszel, vagy dr. Lukács V. Ferenccel, az újszülött intenzív ellátás hazai úttörőjével.” Később a doktornő távolabbi vidéken gyűjtött tapasztalatokat. 1988-tól 1991-ig a Jemeni Köztársaság Sana’a Al-Thawra Hospital Gyermekosztályán látott el konzulensi felada-

tokat. A külföldi munka a család számára egyszerre bizonyult kalandnak és tanulmányútnak, hiszen az északjemeni arab kultúrán belül egy kiválóan felszerelt, gyönyörű kórházba csöppentek. Madarasi doktornő olyan betegségekkel találkozhatott, melyeket korábban csak tankönyvekből ismert. Nem volt ritka a diftéria, vagy a skarlát szövődményeként bekövetkező súlyos szívbetegség, és naponta hoztak be kisgyereket gennyes agyhártyagyulladással, maláriával. „Amikor visszatértem az Apáthy István Kórházba, Magyarországon is nagy változások zajlottak – folytatja a főorvosnő. – Az intézmény újra a református egyházhoz került, és az addigi vezető főorvos és kórházigazgató a Heim Pál Gyermekkórházban vállalt pozíciót. Ő hívott az Üllői útra, s ezt a váltást sem bántam meg. Komoly szakemberekkel dolgozhattam egy nagy forgalmú kórházban, ahová a gyerekek a legkülönfélébb panaszokkal érkeztek. A hozzánk kerülő gyerekek 60%-át a hörghurutos, asztmás, tüdőgyulladásos, vagy mellhártyagyulladásos gyerekek tették ki. Ezért választottam szubspecialitásnak a pulmonológiát, mert láttam, hogy tüdőgyógyászra nagy szükség van a mindennapi gyakorlatban. Jóval később, kiegészítésként szereztem meg az allergológiai szakvizsgát. Ez azért is volt jó döntés, mert nagyon sok közös vonás van pl. az asztma és más allergiás megbetegedések (ételallergia, szénanátha, bőrbetegségek ) között, s ez a szaktudás sokat segít a kicsik sikeres gyógyításában.” Amikor Madarasi doktornő kisebbik fia óvodáskorú lett, nem tudta tovább vállalni a Heim Pál Kórház munkarendjét, ezért megpályázott egy állást a lakóhelyéhez közel lévő Budai Gyermekkórházban. A Bolyai utcai intézmény szinte második otthona lett. Családias légkör, nagy tudású szakemberek vették körül, el tudták látni a gyerekgyógyászat teljes palettáját. Pár év múlva orvosigazgató lett. Mivel 2007-ben megszűnt itt az aktív ellátás, megszervezték a Gyermekrehabilitációs Osztályt.

„Egy ideje komoly erőfeszítéseket teszünk azirányba, hogy földrajzilag sikerüljön egy helyre terelni Budán a gyerekellátással kapcsolatos szakmákat – folytatja a főorvosnő. – Nem ideális állapot, hogy a szakrendelők máshol vannak, mint a fekvőbetegellátás. Az egyesített János Kórház Gyermekosztályának vezetését azért is pályáztam meg, hátha sikerül ez ügyben a holtpontról kimozdulni. A Diós árok mentén kedvesen fogadtak, egy nagyon jól képzett orvosgárda dolgozik itt. Terveim között szerepel, hogy kibővítsük szakmai tevékenységünket a Bolyai úton lévő sok szakvizsgás, országosan elismert szakemberek közvetlen bevonásával.

Így színesedne az osztály profilja az általános belgyógyászathoz képest, hiszen a volt Budai Gyermekkórházban kiváló gasztroenterológusok, diabetológusok, neurológusok gyógyítanak. Szakmai csoportokat hoznánk létre, ahol a fiatal orvosok megtanulhatnák a különböző szubspecialitásokat is.” Madarasi Anna PhD dolgozatát egy nagyon súlyos veleszületett anyagcsere-betegségről, a mucoviscidosisról írta, melynek túlélése nagyban függ az illető gyermek tápláltsági állapotától. A gyógyító munka során az egyik legnagyobb örömöt az jelenti számára, hogy a kezelt betegek évek óta visszajárnak hozzá, s

egykori páciensei közül már akad, aki saját gyerekét kíséri a rendelőbe. A gondozott gyerekek sorsa szinte élete részévé vált az évek folyamán. „Örülök, hogy annak idején létrehoztuk az Aprónép Alapítványt – mondja Anna –, mely a Budai Gyermekkórházért Alapítvány folytatásaként működik, s melynek segítségével többek között életmód tábo rokat szervezünk a R e ha bi litációs Osztályon a krónikus betegségben szenvedő gyermekeknek. De legfőbb célkitűzésünk: egy budai gyermekegészségügyi központ létrehozása.” Székely Ilona

Kórházi összefogás az árvízkárosultakért

Indulás a táborba kórház egyik alapítványának (Aprónép Alapítvány a Gyermekek Megsegítésére) kezdeményezésére június végén az intézmény gyűjtést szervezett a munkatársak körében. Mindhárom nagy egységben (Szt. János Kórház, Szt. Margit Kórház, Budai Gyermekkórház) a kollégák behozhatták a felajánlásra szánt ágyneműt, ruhaneműket, melyeket a Humánpolitikai Osztály munkatársai és egészségügyi szakdolgozók „zsákoltak be”. Az intézmény egyik orvosigazgató-helyettese dr. Madarasi Anna önkéntes orvosi ügyeletet is vállalt Felsőzsolcán. A ruhaneműkből, igen sok gyűlt

A

össze, így azt már kórházi szervezésben nem tudtuk eljuttatni a rászorulókhoz. A felsőzsolcai önkormányzat segítségével sikerült szállítót találni, aki a felajánlásokat a helyszínre juttatta. Ezúton is szeretnénk minden kollégának megköszönni a segítséget! A gyűjtés mellett az Alapítvány két turnusban árvízkárosult gyermekek táboroztatását is segítette, akik így

Az Álomautó kiállításon

egy hetet tölthettek a fővárosban. A meghirdetett életmódtáborban így az árvízi traumán átesett gyerekek együtt kapcsolódhattak ki budapesti fiatalokkal. A mindennapos gyógytorna mellett mindenféle érdeklődési kört kielégítő programok között válogathattak: jártak Vadasparkban, látták az Álomautó kiállítást Budafokon, meglátogatták a Sziklakórházat, kirándultak a budai hegyekben, sőt híres vendégeik is voltak, pl. Béres Alexandra, aki beszélgetett is a gyerekekkel a helyes étkezésről és mozgásról. A kevésbé aktívakat filmnézés, gyöngyfűzés is várta. Ha csak rövid időre is – az egy hét gyorsan elszállt –, de reméljük, sikerült a gyerekeket egy kicsit kizökkenteni az otthoni problémák sűrűjéből.

Folyamatos megújulásra van szükség Bemutatkozik az új ápolási igazgató-helyettes kórházegyesítés óta megnövekedtek az Ápolási Igazgatóság feladatai, terhei. Az Ápolási Igazgatóasszony mellé belső pályázat útján keresett kórházunk megfelelően képzett segítőt, munkatársat a Szent János Kórházba. Tapasztalata, rátermettsége és eddigi teljesítménye alapján Felföldi Katalint választották ápolási igazgató-helyettesnek, és június 1-jével meg is történt a kinevezése. – Pár mondatban elmondanád: honnan indultál, s mikor kerültél a Jánosba? – Nagyváradon érettségiztem matematika-fizika szakos gimnáziumban. Orvosi egyetemre jelentkeztem, s mivel elsőre nem sikerült bekerülnöm, úgy gondoltam: az informatika területén fogom képezni magam. Kis kitérő után a gyulai kórházba kerültem, ahol számítógépes munkához, az élelmezésre kerestek munkatársat. Nagyon sokat köszönhetek a kórház akkori ápolási vezetőjének, Kissné Lenke néninek, aki meggyőzött arról, hogy nekem az ápolás szakma területén, az intenzív osztályon a helyem, ahol éppen segédápolóból van hiány. Nem tévedett: első perctől megszerettem az ápolói pályát. Nővérszállón laktam, s hamarosan elvégeztem a felnőtt szakápolói tanfolyamot. Talán szorgalmam és egyéniségem is szerepet játszott abban, hogy hirtelen ugrással tanoncból oktatónővérré léptettek elő. A hasi sebészeten vezettem tankórtermet, s ez a feladat még inkább ösztönzött a tanulásra. Amikor férjhez mentem, Budapestre költöztünk. Állás után járva több kórházat felkerestem, de végül a Szent János Kórházban találtam legkedvezőbbnek a feltételeket. A II-es Belgyógyászatra kerültem, ahol Salamon főorvos úr emberi és szakmai hozzáállása nyomán a már akkor kialakult kiváló csapat tagjaként dolgozhattam.

A

– Betegágy melletti munka, klasszikus nővéri feladatokkal. Egy idő után nem fáradtál el, nem vágytál többre?


– Nekem mindig örömöt jelentett, ha láttam egy betegen, hogy jobban van, ha éreztem, hogy gyógyulásában nekem is szerepem van. De a tanulás továbbra is vonzott. Amikor a jelenleg 16 éves kislányomat vártam, akkor jelentkeztem a főiskolára. A kislányom mellett tanultam és két év után visszajöttem a kórházba részmunkaidőben dolgozni. Ekkor vonták össze a II-es és IV-es Belosztályt, az akkori főnővérnek, Hári Katinak nem volt helyettese. Egy idő után megkért: vállaljam el a helyettesi pozíciót. Tőle szereztem első vezetői tapasztalataimat, sokat köszönhetek neki emberi bölcsesség tekintetében is. – A főiskola befejezése után körülnéztél, hogy milyen lehetőségeid lehetnek az egészségügyben? – Szerettem volna a tudásomat használni, újabb területeket megismerni. 1998-ban eljöttem a János Kórházból és a III. kerületi gondozási központban helyezkedtem el. Itt kerültem közel először az idős emberek szociális ellátásához. Jól éreztem magam, de amikor a Jánosba visszahívtak, szinte azonnal igent mondtam. – Milyen pozícióra kértek fel? – Akkor tervezték létrehozni az új Ápolási Osztályt, és ide hívtak osztályvezető főnővérnek. Az osztály azonban még sokáig nem nyílt meg, így kaptam különböző feladatokat az

Ápolási Igazgatóságon. Elmélyedtem a decubitus témakörében, megkezdtük intézeti szinten a felfekvéssel kapcsolatos adatok gyűjtését, és az intézeti program kialakítását. Részt vettem a műtéti egyszerhasználatos izoláció bevezethetőségéről szóló költséghatékonysági tanulmány készítésében. Ezek a munkák új, érdekes területre vezettek át, így amikor az Ápolási Osztály megnyílt, úgy döntöttem, hogy inkább a megkezdett munkáimat folytatom. – De valahogy mégis az Ápolási Osztályra kerültél. – Igen, mert a főnővér váratlanul kilépett és be kellett „ugrani” valakinek. – Nem okozott nehézséget a számítógép mellől ismét a betegágyhoz lépni? – Az az igazság, hogy decubitus koordinátorként nem szakadtam el teljesen az ágy melletti munkától, hiszen folyamatosan igyekeztünk Csorba Ági kolléganőmmel jelen lenni az osztályokon, segíteni a sebellátás

helyes gyakorlatának kialakítását, a betegek követését. Ennek ellenére ez egy óriási váltás volt számomra. Más volt a felelősség, hiszen a betegellátáson belül 18-20 ember munkáját irányítottam, az osztályon orvos csak konzulensként volt jelen, ami a kezdeti időkben fokozott stresszel járt. Ezt az időszakot kifejezetten eredményesnek éreztem. – Mit lehetett elérni a decubitusellenes programmal a kórházban? – Kidolgoztunk egy koncepciót, miszerint a decubitus ellen a legcélszerűbb prevenciós tevékenységre helyezzük a hangsúlyt. Adatokat gyűjtöttünk arról, hogy mennyi prevenciós eszközre lenne szükségünk ahhoz, hogy megelőzzük a felfekvések kialakulását. A gyakorlat során kiderült, hogy viszonylag egyszerű eszközökkel is rengeteget javíthatunk a megelőző munkán, annak eredményességén. Elértük, hogy 2005 és 2009 között duplájára emelkedett a prevenciós eszközökkel ellátott betegek száma, a helyben kialakult nozokomiális decubitusok számát 10%-kal sikerült csökkenteni, míg a III-as és IV-es stádiumú súlyos decubitusokét 18%kal. Az előző ápolási igazgató asszonynak, Somogyvári Zoltánné Marikának sokat köszönhetek. Ő bízott meg olyan feladatokkal, amelyek nagyban hozzájárultak ismereteim, szakmai tapasztalataim bővítéséhez. Így lettem a SEBINKO Szövetség elnökségi tagja, ez is segített abban,

hogy széles kitekintést szerezhettem, milyen eszközöket, kötszereket, szervezési módszereket használnak más kórházakban, és ezek közül melyek a leginkább eredményesek. Az ő bátorítására végeztem el a Corvinus Egyetemen az Egészségügyi menedzserképzőt, és vállaltam a Szakdolgozói Kamarában tisztséget. – 2008-ban újra megüresedett a főnővéri állás az Ápolási Osztályon. Megpályáztad, s elnyerted. A te vezetésedhez kötődik az osztály kifestése, az ágyak és az éjjeliszekrények lecserélése. Amikor arra jártam, meglepődtem, milyen szép a környezet, még a falakat is képek, fotográfiák díszítik. – A struktúra átalakítási pályázat segítségével sikerült az új ágyakat és éjjeliszekrényeket beszerezni, a gyönyörű képeket kolléganőnk férje fényképezte, a festéshez a festék nagy részét hozzátartozók segítségével vettük meg, a kórház biztosította a festőket. Mindezeknek nagyon örülök, de a legbüszkébb a munkatársaimra, az ápolói csapatra vagyok. A kolléganőim nagyszerűek sebkezelésben, de az ápolás más területein is kiváló munkát végeznek. Sikernek tartom azt is, hogy két frissen végzett diplomás ápoló kolléganő a nálunk töltött gyakorlat után a mi osztályunkat választotta munkahelyül. Nagyon jól képzett csapattal, önkéntes segítőkkel végzett közös munkával, a rehabilitációt előtérbe helyező szemlélettel

igyekszünk megfelelő ápolást, gondozást nyújtani és színesebbé tenni az idősek mindennapjait, enyhíteni magányukon. – Most azonban megint az Ápolási Igazgatóságon van rád szükség. Milyen terveid vannak? – Megtiszteltetésnek érzem, hogy Lászlóné Dezső Kornélia, ápolási igazgató asszonnyal együtt dolgozhatok, aki empátiával és kitűnő pszichológiai érzékkel nyúl minden kérdéshez. Nagyon sokat lehet tőle tanulni. Ápolási igazgató helyettesként a napi operatív feladatok mellett, feladatom a Decubitus Ellenes Program folytatása, megújítása. Fontosnak tartom, hogy jól képzett, emberi hozzáállásban is kiváló kollégákkal dolgozzunk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy ők intézetünkben maradjanak. Ehhez viszont javítanunk kell az élet- és munkakörülményeken. Azt is látom, hogy az ápolásban a túlterheltség és a létszámhiány mellett csak akkor tudunk fejlesztést elérni, ha az intézet költségvetésében, az ápolási igazgató hatáskörébe utalva, elkülönít erre a célra meghatározott összeget. Ennek segítségével olyan projekteket kell indítanunk, amelyek a betegellátás javítása mellett kollégáink számára is új lehetőségeket, kihívásokat teremt. Munkámmal szeretnék hozzájárulni, hogy Intézetünkben ne csak jól hangzó szlogen legyen az életpálya modell, hanem a mindennapok valósága.

Csoportterápia az Ápolási Osztályon Jeney Klára és Filep Orsolya az idősekért ülönleges előadást tartott az idén Jeney Klára ergoterapeuta és Filep Orsolya pszichológus az Egészségügyi Szakdolgozók XLI. Országos Kongresszusán, Kecskeméten. Klári és Orsi másfél éve dolgoznak együtt az Ápolási Osztályon, ahol nyolcvan év feletti betegekkel foglalkoznak nap mint nap. Mozgásés csoportterápiával próbálnak javítani az idős ápoltak életminőségén. Szakértelmük és türelmük meghozta gyümölcsét, segítségükkel több agg

K

korú beteg kimozdult korábbi tehetetlen, csüggedt állapotából és ha apró, lassú lépésekben is, de újra képessé váltak az önálló mozgásra. Az ergoterapeuta és a pszichológus arra a tudományos tényre alapozta közös terápiáját, hogy a testmozgás és a kognitív készségek működése szoros kapcsolatban áll egymással, azaz a fizikai testmozgás jótékony hatással van a megismerő funkciókra is. A közösen kidolgozott csoporttematikának köszönhetően az idős demens be-

tegek is kiléptek elszigeteltségükből, le tudták győzni szorongásukat és együtt mozogtak, beszélgettek a többiekkel, újra érdekelni kezdte őket a körülöttük lévő világ. S hogy zajlott, történik mindez ma is a gyakorlatban? „Mivel a hozzánk érkező betegek átlag 3-6 hónapot töltenek az osztályon, lehetőségünk nyílt rá, hogy bevonjuk őket egy hosszabb rehabilitációs folyamatba, ahol nagy hangsúlyt fektetünk a rendszerességre és


a fokozatosságra – mondja Klári. – Először egyénenként megismerünk mindenkit, hiszen 6-7 féle diagnózissal is jönnek ápoltak (stroke, trauma utáni állapot, Parkinson-kór, különböző típusú demenciák, osteoporosis, ISZB stb.), és szintfelmérést végzünk kognitív és mozgásszervi szempontból egyaránt. Megbeszéljük a hozzátartozóval, hogy mi lenne a cél, amit el kellenne érni az idős családtagnál, (pl. hogy tudjon egyedül enni, el tudjon szakadni az ágytól, és különböző tevékenységekre képes legyen) hogy haza tudják vinni, vagy éppen fel kell készítenünk egy szociális otthoni élethez.” Megtudom: az ápoltak kezdetben személyre szabott foglalkozásban részesülnek, majd a közel azonos állapotú időseknél kezdődhet el a csoportterápia. Az ergoterapeuta munkája mindig egy gyakorlatias tevékenységre irányul, melynek „újratanulásához” többféle eszközt használnak. Mindketten nagy szerepet vállalnak abban, hogy végül minél több ápolt bekapcsolódjon a terápiába. „Amikor összejön egy csoport,


rendszeresen egy-egy 45 perces öszszetett foglalkozást tartunk, melynek feladatsora függ a csoport összetételétől és a betegek képességeitől – folytatja Orsolya. – Együtt mindenképp találunk olyan típusú feladatot, hogy az idős embernek sikerélménye legyen. Általában heten, nyolcan üljük körbe a szobát és mindig légzésgyakorlattal indítunk. Ezt követik az olvasási és zenés gyakorlatok, amely megnyugtatja, ellazítja őket. A mozgásfejlesztő feladatokhoz labdát, különböző erősségű gumiszalagot, léggömböt, karikákat, vagy egyéb segítő eszközöket használunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy a kezdeti bizalmatlanság után az idősek kezdik a kis társaságban jól érezni magukat. Barátságok szövődnek, s egymást inspirálják a feladatok elvégzésében. Megfelelő szuggesztiós mondatokkal is cselekvésre bíztatjuk őket és nagy hangsúlyt fektetünk az orientációs feladatokra. Az első találkozáskor névtáblákat készítünk, az idősek bemutatkoznak, s legközelebb a folyosón már a nevükön szólítják egymást. Gyakran az adott év-

szak, vagy ünnep dalait, verseit idézzük. A foglalkozást mindig mozgással, keringésjavító, kontraktúraoldó és végül légzőgyakorlattal zárjuk.” Ha szép idő van, kiülnek a kertbe beszélgetni. Megható eset volt Feri bácsi története. Feri bácsiról kiderült: kötetnyi verset írt valamikor a negyvenes évei táján, de a műveket soha nem adták ki. Kláriék megkérték a családot, hozzák be a teleírt füzetet, a „csoporttársak” szívesen megismernék a költeményeket. Feri bácsi ettől kezdve már készült a foglalkozásra: megborotválkozott, gondosan öltözködött. Öröm volt látni, ahogy az esemény, hogy felolvashatja a többieknek verseit, mennyire motiválttá tette abban, hogy törődjön magával, míg korábban bele sem nézett a tükörbe és csak pizsamában járt. „A rehabilitációs foglalkozás sok sikerélménnyel jár – mondja Klári. – Jó érzés látni, hogy az idősek közérzete javul az osztályon töltött idő alatt és hogy nem csupán az ágyban fekszenek, hanem felkelnek, mosolyognak, beszélgetnek. Mindezen túl a mozgás hatására javul a keringésük és nem alakul ki a decubitus, melynek kezelése rendkívül idő- és költségigényes. A hozzátartozók sokszor csodálkoznak, hogy a kilencvenéves nagypapa vagy nagymama újra kisétál velük a kertbe.” Klári és Orsi felvállalták: az idős korosztállyal érdemes foglalkozni. Munkájukra egyre nagyobb szükség lesz, hiszen a társadalom nincs felkészülve az idősek számának rohamos emelkedésére, ellátásuk, gondozásuk a családokat sújtja. Székely Ilona

Felújítások és akadálymentesítések a János kórházban

efejeződött a főbejárat felújítása. Ezen munkálatokra a kórház 12 300 000 forintot fordított. A felújítás célja elsődlegesen a balesetveszély elhárítása volt, mert a homlokzat feletti tetőszerkezet nagyon rossz állapotba került. A felújítás során megtörtént a bejárat feletti rész javítása, valamint 2 db üveg információs pult telepítése, amely lehetővé teszi a betegek, látogatók kulturált körülmények közötti tájékoztatását. Áthelyezésre került a Szt. János szobor a belső bejárati

B

kapu elé, a fedett főbejárati szakaszt új, csúszásmentes burkolattal látták el, a csillárt megtisztították, a labor és a főépület felé vezető lépcsősort sárgaréz korlátokkal látták el és a belső átjáró kaput az eredeti, sötétbarna színre festették újra. A Szemészeti Osztály épülettömbjének akadálymentesítése a KMOP-4.4.3. uniós pályázaton elnyert 35 millió forintból valósult meg. Ennek keretében egy új akadálymentes, automata ajtóval nyíló bejárat került az épület hátsó felén kialakításra, a hozzá vezető rámpa kiépítésével együtt. Kialakítottak továbbá 2 db új vizesblokkot és a belső

folyosókat is átalakították, kapaszkodó korlátokkal látták el. Felújították a régi bejárat lépcsőit, lecsiszolták, csúszásmentessé tették, továbbá irányító jelzőtáblákat szereltek fel az épületen belül. Az akadálymentesítés egy személyfelvonó beépítésével valósul meg majd teljeskörűen, amely a János büfé helyén került kialakításra. A János büfé kicsit arrébb, a III. Belgyógyászat mellé költözött és zavartalanul üzemel tovább. Köszönjük betegeink, hozzátartozóik, a látogatók és a kórház összes dolgozójának türelmét a felújítások következtében okozott kényelmetlenségek elviselésével kapcsolatban.


Mikropontok védik a kórház értékeit Szent János Kórház kedvelt célpontja a tolvajoknak, akik nemcsak a betegek pénztárcáira, mobiltelefonjaira, hanem a kórház tulajdonaira is rendszeresen vadásznak. A gyógyításhoz nélkülözhetetlen, értékes műszerek, számítógépek védelmére egy vállalkozó különleges biztonsági azonosítási rendszert ajánlott fel az intézménynek. Boros Ottó, bűnmegelőzési szakreferens tájékoztatása szerint május közepe óta alkalmazza a kórház a mikroportos jelölési rendszert. Míg a korábbi időszakban rendszeresen előfordultak lopások, addig a technológiai bevezetése óta jelentősen lecsökkentek a hasonló bűncselekmények. Évente közel egymillió ember fordul meg a kórházban, akik között különféle trükkös csalók és egyéb, kórházi lopásokra szakosodott bűnözők is előfordulnak. Többször megtörtént, hogy járóbeteg-részlegen rendelési időn kívül feltörték az irodákat és elvitték az értékes számítógépeket,

A

monitorokat, televíziókat, jelentős anyagi kárt okozva ezzel az intézménynek. Előfordultak extrém esetek is: egy reverendába öltözött szélhámos próbálta meg kipakolni az ügyeletes orvos táskáját, de akadt olyan személy is, aki a műtőig eljutva készült a személyzet ruháját átfésülni. Az idén már nyolcadik alkalommal loptak el az intézményből számítógépet, monitort. Legutóbb egy műtőssegédnek sikerült visszaszereznie egy elemelt LCD-monitort. Egészen az 59-es villamos végállomásáig üldözte a tolvajt, aki ott megvált terhes zsákmányától, és kereket oldott. Az elkövetőt még keresi a rendőrség. Mindennaposak a lopások a kórházakban, amelyek ugyan próbálják védeni értékeiket, mégsem tudnak igazán gátat szabni az egyre gátlástalanabbá váló tolvajok tevékenységével szemben. Az adományozó Artep Kft. ügyvezetője, Kovács Miklós állítja, lehetne hatékonyabban is védeni a kórházi berendezéseket, ha a cége által forgalmazott, úgynevezett mikropontos jelölési rendszert alkalmaznák. Ennek bizonyítására a Szent János Kórház részére felajánlott egy ingyenes mikropont-csomagot, amellyel közel ezer berendezést lehet egyedileg megjelölni. Kovács Miklós bízik benne, hogy más egészségügyi intézmények is csatlakoznak a kezdeményezéshez és ilyen módon radikálisan csökkenhet a sérelmükre elkövetett lopások száma. De mik is azok a mikropontok? Mint az ügyvezetőtől megtudtuk, olyan apró, 1 milliméter átmérőjű – vagy akár ennél is kisebb – műanyag korongocskák, amelyekre egyedi azonosító kódokat gravíroznak lézer-

rel. A homokszemcséknél alig nagyobb pontokat egy speciális ragasztószerrel számtalanféle felületre, a legeldugottabb helyekre is fel lehet vinni, így gyakorlatilag észrevehetetlenek. Bár kicsi rá az esély, ha a tolvajok mégis fellelnék az összes elhelyezett azonosítót, akkor sem tudnák azokat a tárgy felületéről roncsolásmentesen eltávolítani. A mikropontos védelmi rendszer működési elve az, hogy a profi tolvajok nem szeretnek ellopni azonosítható tulajdont, ez ugyanis jelentősen megnöveli a lebukás kockázatát. Ausztráliában, ahol először indult a piaci forgalmazás, mostanra valamennyi új járművön elhelyeznek a gyártók mikropontokat. Ennek eredményeképpen több mint 80%-kal csökkent a gépjárműlopások száma. A mikropontok alkalmazásával gyakorlatilag bármilyen értéktárgy egyedi azonosítóval látható el, a gépkocsitól az értékesebb elektronikus eszközökig, a festményektől a ruhákig. Az azonosíthatóság feltétele természetesen az, hogy a tulajdonos vezessen egy adatbázist, jegyzőkönyvet a megjelölt tárgyairól és az azokon szereplő azonosítószámokról, hiszen csak így lehet hitelt érdemlően bizonyítani, honnan is származik az ellopott eszköz. A mikropontokon lévő kód egyébként UV-fényforrással megvilágítva, speciális mikroszkóppal tehető láthatóvá, amit aztán össze lehet vetni a nyilvántartással. Bár egyelőre csak a kórház tulajdonát képező értéktárgyak jelölésére alkalmazzák a módszert, a vezetőség tervei között szerepel, hogy a betegek értékeinek védelmére, illetve sterilizálható orvosi műszerek megóvására is kiterjesztik az egyedi biztonságtechnikai rendszert. – Bízunk benne, hogy csökkeni fog az intézmény kárára elkövetett lopások száma, illetve a rendőrség felderítőmunkáját is nagyban segíti a fővárosi kórházak között nálunk elsőként alkalmazott új biztonsági azonosítási rendszer – mondta el Boros Ottó.

Nagy értékű eszközadomány Németországból r. Gombos Katalin, a szemészeti osztályt vezető főorvos asszony személyi kapcsolata révén mintegy 10 millió forint értékű eszközadomány érkezett a nyár folyamán kórházunkba. A háromszori szállítmány 115 kórtermi ágyat, ezekhez kiegészítőket: felső kapaszkodókat, infúzió-tartó állványokat, ágyrácsokat, 46 éjjeli szekrényt, 5 db vizsgáló ágyat, 7 db ételszállító kocsit, valamint masszázs ágyakat, pelenkázó kocsit, járó-kereteket, konyhai eszközöket, felszereléseket tartalmazott.

D

A kórtermi ágyak közül 20 db került a szemészeti osztályra, 43 db a neurológiai osztályra, 12 db a traumatológiára, 28 db az orthoped-traumára, és 12 db az idegsebészeti osztályra. Az ágyak a régebbieknél sokkal jobb minőségűek, hidraulikusan emelhetőek, magasságuk állítható. Az ágyak felszíne három részbe – a fejnél, térdhajlatnál – törhető. Ez megakadályozza a betegek lecsúszását, ezért a felfekvések nehezebben alakulnak ki. A felfekvések keze- lése költséges, lassú, sok munkával járó feladat. Az ágyak tartozékaiként ágyrácsok, felső kapaszkodók, infúzió-tartó állványok is érkeztek. Jól mozgathatóak, guruló kerekekkel felszereltek, és stabil fékrendszerük van. Az éjjeli szekrények közül 25 db a szemészeti osztályon és 21 db az orthopéd-trauma osztályon lelt otthonra. Ezek két oldalról nyit-

ható, fiókos kombinált éjjeliszekrények, mindegyiknek nyitható étkezőasztala van. Mind az ágyak, mind az éjjeliszekrények praktikusságuk mellett szép esztétikai kivitelűek is az eddigi használatuk ellenére. A konyhai eszközöket, felszereléseket a Margit kórház konyhája kapta meg. Minden osztály, részleg komfortját, a betegellátás minőségét javították az adományeszközök, amelyért köszönetet mondunk az összes közreműködőnek!

Elisabeth Wirth asszony magyar származású, de már több mint 20 éve Németországban, jelenleg Nürnbergben él, egy vegyipari cég alkalmazottja. Vele sikerült Gombos Katalin főorvos asszonynak baráti kapcsolatot kialakítania, melynek következtében Wirth asszony több Baden-württenbergi kórháznak is levelet írt, s kérte őket, hogy még jó állapotú, de már használaton kívüli eszközeiket ajánlják fel kórházunk számára. A Fürthi, Löwenstein-i és egy Heilbronn melletti kórház is pozitívan reagált megkeresésére, s kórházunk feladata lényegében csak az eszközök, felszerelések Magyarországra szállítása volt. A szállítás 1,1 millió forintba került, amelyért kb. 10 millió forint értékű felszerelést kaptunk.


Köszönjük, finom volt! Tóth Éva a Margit főszakácsa Semmelweis Napon Tóth Éva, a Margit Kórház főszakácsa, főigazgatói dicséretet kapott. Kerestem Évát a folyosón, végül az orromra bíztam magam. A konyha felől bazsalikom, kakukkfű és sült paradicsom illata áradt. A tálalóban pirosra sült pizza dagadt a tepsiben, mellette sárgadinnye kínálta magát. A mediterrán ízek, a friss gyümölcs mindenkit jobb kedvre hangol. Most már értem, miért olyan jó hírű a „Margit” szakácstudománya. Éva derűsen fogad, ragaszkodik hozzá, hogy megkóstoljam az olasz lepényt. „A legjobban a magyaros ízesítést kedvelem, de az itáliai ételt olaszul fűszereztem – mondja Éva. – Amúgy ún. retro-konyhát viszek: só, pirospaprika, köménymag és a fokhagyma a kedvenc ízesítőm, meg egy kis Delikát. A gyümölcsmártásokhoz fahéjat és szegfűszeget használok. Ellene vagyok a levesporoknak és a fagyasztott készételeknek. Mindig friss alapanyagokból főzünk, a pizzára is idei paradicsomból készítettem a szószt.” Ránézek az alkalmazotti étlapra: 310 forintért mindennap három fogásban részesülhetnek a munkatársak. A menü jellegzetesen nyárhoz illő, holnap például a meggylevest töltött csirkecomb követi rizibizivel. Az alkalmazotti ebéden kívül 15-20 féle diétás étel készül a kórházi betegnek. Mást kap a diabéteszes, az epés, vagy a májbeteg. Ha egy orvos megbeteg-

A

szik, ő is előfizethet a megfelelő kímélő, kalóriaszegény étrendre. Éva rutinosan sorolja, mit ehet egy szívbeteg, s milyen a lisztérzékenyeknek készülő menü. Hosszú évek óta a betegélelmezés „kormányosa”, még 1984-ben került a Margit Kórházba. „Igazi vendéglátóipari családból származom: nagyapám a Gellért Szálló séfje volt, hét aranyérmes mesterszakács, anyukám is szakácsként dolgozott, apám pedig a Royal Szállóban szolgálta ki a vendégeket – meséli Éva. – Nagyapámnak Dunaharasztiban volt egy kis vendéglője, ott már 10-11 éves kislányként pincérkedtem, vittem a dúsan rakott tányérokat. Ratkó gyerekként nem sikerült bejutnom a vendéglátóipari szakközépiskolába, úgyhogy ipari tanulónak álltam. Szakácsinas voltam az egykori Szabadság Szállóban, többek között Benke Laci bácsi mellett. Korán férjhez mentem, s Zánkán, a balatoni úttörővárosban vállaltam üzletvezetői állást a parti büfében. Közben megszületett a kisfiam, s mivel Zánkán nem volt iskola, visszaköltöztünk a fővárosba. Dolgoztam a Csepel Vendéglátónál, a Pénzverdében, majd a Nagyvásártelepen. Válásom után Békásmegyeren laktunk a kisfiammal, s egyre nehezebb volt a munkába járás. Ekkor hallottam az újonnan nyíló Margit Kórházról és konyhájáról. Érdeklődtem munka felől, s 1984től már a Bécsi úton szakácskodtam.” Éva elmondja: nem volt egyszerű az átállás a klasszikus vendéglátói munkáról a kórházi étkeztetésre. Aztán megbarátkozott a sokféle diétával, s megtanulta: a pirított dara köret is lehet. A jó ízhez és a friss alapanyagokhoz viszont ragaszkodott. Szerette a kórházi

csapatot, a takarításból is kivette részét, fél év után megkapta a kiváló dolgozói kitüntetést. Fiatal nő lévén egyszer mégis váltott. Beállt a pult mögé, s a betegek helyett vendégeket szolgált. A Margitban viszont felmondott a főszakács. A kórházból a dietetikusok és a gazdasági igazgató is felkereste Évát, s kérték: jöjjön vissza főszakácsként, nagy szükség van rá. 1989 óta főszakácsként gondoskodik reggeliről, ebédről, vacsoráról. Felnőtt fejjel, túl a negyvenen, leérettségizett, majd az élelmezésvezetői képzést is elvégezte. „Büszke vagyok a munkatársaimra – folytatja Éva –, hiszen a lányok, akik hozzám kerültek előkészítőnek, már képzett szakácsok, asszonyok lettek. A konyhavezetővel, Makkai Lászlóné Zsuzsannával is nagyon jó a kapcsolatunk, mindketten hasonló nézeteket vallunk a főzésről. Általában reggel fél hattól délután fél négyig vagyok a konyhán, s mondhatom, hogy ez a kis csapat a családom. Fiam Angliába nősült, sajnos ritkán látom, de ha erre járnak, akkor otthon is kötényt kötök, sütök főzök. Egész életemben dolgoztam, hamarosan meglesz a nyugdíjhoz szükséges szolgálati időm. De szívesen vezetem tovább a konyhát, jól érzem magam, számíthatnak rám a kórházban.” Augusztus elsejétől a Margit Kórház konyhájáról szállítják az ételt a volt Budai Gyermekkórházba: a Baba utcába és a Bolyai útra is. A munkatársak már jelezték: sokkal ízletesebb az ebéd, mióta a Bécsi útról érkezik. Éva örül a bővítésnek, mert a konyha elbírja, s több személyre az ételek készítése is gazdaságosabb. A szakácsnő persze akkor igazán boldog, ha látja: kitörlik a tányért, nem marad rajta még morzsa sem. Ha nemcsak a paprikás csirkét, főtt marhát, de a főzeléket is megeszik. „Nagyon fontos, hogy a betegek elégedettek legyenek az étel minőségével és mennyiségével, mert ezzel hozzájárulhatok gyógyulásukhoz.” Egyszer egy beteg még a tálcára is ráírta: „Köszönjük az ebédet, nagyon finom volt!” Székely Ilona

„Adj vért és ments meg három életet!” – akár célzottan is ér. Sokan „félünk” tőle, pedig mindennapos dolog, hogy elvágjuk az ujjunkat, vagy kisebb sérülést szenvedünk, ahol kiserken a vér. Sajnos azonban ennél súlyosabb esetek is gyakran történnek, ahol a kórházi ellátáshoz nélkülözhetetlen a vérkészítmény. A biztonságos hazai vérellátáshoz évente közel félmillió ember önkéntes véradományára van szükség. Kórházunk kiemelten fontosnak tartja, hogy munkatársai és amennyiben lehetséges a betegek hozzátartozói minél nagyobb számban vegyenek részt a véradásokon. Az elmúlt hetekben az egyesített intézményben két alkalommal szerveztünk véradást. A Szt. János Kórházban június közepén a Szt. Margit Kórházban augusztus elején került erre sor. Mint a Transzfúziós laboratórium vezetőjétől – és egyben a János kórházi véradás szervezőjétől – Dr. Makács Zsuzsannától megtudtuk, aki vért szeretne adni, annak több lehetősége is van. Sajnos még kevesen ismerik az ún. irányított véradást. Ez azt jelenti, hogyha valakinek a hozzátartozóján előre tervezett műtétet hajtanak végre, akkor a kezelőorvossal konzultálva mód van arra, hogy célzottan a rokon kapja meg a vérkészítményt. Ehhez az szükséges, hogy a véradó ismerje a beteg adatait (TAJ szám, születési hely, idő, pontosan melyik osztályon fekszik), és ezeket a véradáskor megadja. Ha a hozzátartozó nem közvetlenül a kórházi véradó napon jelentkezik, akkor az Országos Vérellátó Szolgálat helyi kirendeltségével kell időpontot egyeztetnie, ez a Szt. János Kórház esetében a Budai Regionális Vérellátó Központ a Karolina úton. Ha valakiben most az ötlik fel, hogy „Jaj, nincs nekem erre időm”, akkor megnyugodva olvashatja, hogy hétköznap reggel 7-től este 7ig, szombaton pedig 8-12 között várják a véradókat. Aki vért szeretne adni, annak né-

V

hány dologra feltétlenül oda kell figyelnie. Léteznek ugyanis adminisztratív és egészségügyi korlátok. Az előbbiek közé tartozik, hogy csak eredeti TAJ kártyával, lakcímkártyával és személyigazolvánnyal van mód vért adni. Ezt mindenki megteheti, aki egészséges és betöltötte a 18. életévét, de még nincs 65 éves, és testsúlya meghaladja az 50 kg. Nők évente háromszor, férfiak évente négyszer adhatnak vért. Nagyon fontos a véradás előtti étkezés és a bőséges folyadékfogyasztás, így a véna is jobban látható. Kizáró tényező, ha valakinek a környezetében hányással, hasmenéssel járó betegség volt, és a nők a szoptatást követő 1 évig nem adhatnak vért. Akiknek testékszere, vagy tetoválása készült az elmúlt egy évben, nekik is türelemmel kell lenniük. Minden véradást egy kérdőív kitöltése előz meg, ahol rákérdeznek ezekre, és további rizikófaktorokra. Ez azért szükséges, hogy a legyengült beteg szervezetébe a lehető legbiztonságosabb vérkészítmény kerüljön. A Szt. János Kórházban a meghirdetett véradásra nyolcvanan jöttek el, akik közül sajnos többen az admi-

nisztratív korlátok miatt nem adhattak vért. A Szt. Margit Kórházban Müller Gabriella szociális munkás szervezte a véradást, aki a Vöröskereszttel vette fel a kapcsolatot, és az ő havi „kivonulási listájukra” került rá a Kórház. Így az ottani véradás nem csak a munkatársaknak, hanem a III. kerületi lakosoknak is szólt. Ezért a kórház dolgozói is sokat tettek, plakátokat ragasztottak ki bankoknál, önkormányzatnál, rendőrségnél. Az egyik „külsős” pl. elmondta, hogy két fia is a Szt. Margit kórházban született, ezért ahogy meglátta a felhívást rögtön eldöntötte, hogy részt vesz a véradáson. A 34 véradót kávé és tea fogadta a szervezők jóvoltából. Mindkét helyen a Főigazgató asszony támogatásának köszönhetően a kórház véradó munkatársai egy plusz szabadnapot kaptak az 500,-Ftos vásárlási utalvány mellé, melyet minden véradó megkap. A levett vérből vörösvérsejt-koncentrátum, plazmakészítmények és vérlemezke-koncentrátum készül, így egy egység teljes vér 3 beteg életén segíthet.


Postaládánkból Korunkra jellemző, hogy a sajtóban csak a rossz hír „a hír”. Halál, robbanás, támadás, bármi, ami negatív. Tegyék a kezüket a szívükre, Önök mikor hallottak utoljára egy kórházról jó véleményt a sajtó nyilvánossága előtt? Ezért is határoztuk el, hogy időről időre teret adunk pozitív visszajelzéseknek is, egy picit talán ezáltal is erősítve, hogy azért történnek jó dolgok is. Az egyik levél írója a Sebészeti Osztályon feküdt, ahol sérvvel műtötték. „… az ellátással nagyon elégedett voltam. Külön kiemelem a nővérek nagyon gondos ápolói munkáját, kedves viselkedésüket. A III. női kórteremben Gabi, Mónika, Marika, Kriszti, Bea nővéreknek ezen az úton is szeretnék köszönetet mondani.” A másik levél szerzője egy olyan helyzetben került a kórházba, amit mindenki szeretne elkerülni: fejsérüléssel hozta a mentő a Trauma-

tológiai és Kézsebészeti Osztályra. „A gyors és szakszerű ellátás után, az önök egyik alkalmazottja (Kiss László betegszállító) a munkaköri kötelességén túl, emberségből is nagyszerű példát mutatott! Mivel sem az irataim sem pénz nem volt nálam, illetve a hely ismeretlen volt számomra, Kiss László megmutatta a legközelebbi buszmegállót, sőt ezen felül a hazajutáshoz szükséges pénzzel is kisegített. Még egyszer nagyon szépen köszönöm!” A harmadik levelet egy hölgy írta, aki a Szt. Margit Kórház Szülészeti részlegének mondott köszönetet. „Anna lányom az intézetükben született, és ezen a módon is szeretném az osztály jó hírét öregbíteni. Az izgalmas, stresszes időszakot türelmesen segítettek átvészelni. Köszönöm a Csecsemőosztály minden dolgozójának a messzemenő segítséget, a kérdéseimre adott türelmes és kielégítő válaszokat. Végezetül köszönöm orvosomnak dr. Mihályi Istvánnak a

mindenre kiterjedő figyelmet, segítséget, a 37 hét munkáját.” Kedves Betegek és Hozzátartozók! Köszönjük, hogy időt szakítottak arra, hogy pozitív élményeiknek, benyomásaiknak hangot adjanak. Igyekszünk a jövőben is méltóak lenni az elismerő sorokra. Igaztalan lenne viszont azt állítani, hogy kizárólag pozitív megkereséseket kapunk. A kritikát azonban a betegek, hozzátartozók is vérmérsékletük szerint fogalmazzák meg. Egy e-mail pl. így kezdődött bármiféle megszólítás, vagy egyéb ciráda nélkül: „A fene essen belétek!!!” Nem mondhatjuk, hogy kellemessé tette a délelőttünket. Mint kiderült a kezelő este nyolckor nem vette fel a telefont, és egy aggódó szülő így vezette le az idegességét, mert nem érte el a kívánt osztályt. A problémát azóta igyekszünk orvosolni, az esti időszakban is megerősített telefonszolgálattal.

A dadogós elmegy éjszaka a patikába. Hiperolt akar venni. - Na, mit akar? – kérdi az álomittas ügyeletes. - Hip… hip… - Hurrá – mondja a gyógyszerész és becsukja az ablakot.

Kisfiam, legalább addig várj, amíg a Doktor Úr fájdalmat okoz!


Gyermekgyógyászati esték Budán Akkreditált tanfolyam indul Dr. Blatniczky László főorvos úr koordinálásával (tel.: 345-0600) a Budai Gyermekkórházban szeptember közepén. A tanfolyam célcsoportjába a házi gyermekorvosok tartoznak, akik 10 kreditpontot kapnak a tanfolyam elvégzéséért. A minden hónap második keddjén (szeptember és december között) kora-este tartott előadások díjtalanul látogathatóak. Jelentkezési határidő 2010.szeptemeber 14. Részletes program: 2010. 09. 14. kedd 17:00 Koraszülött utógondozás a házi gyermekorvosi gyakorlatban Dr. Princzkel Erzsébet 2010. 09. 14. kedd 17:30 Csecsemőkori idegrendszeri szabályozási zavar felmérése az alapellátásban Dr. Berényi Marianne orvostudomány kandidátusa 2010. 09. 14. kedd 18:00 Mozgászavarok a tanulási problémák hátterében Dr. Medveczky Erika Ph.D 2010. 09. 14. kedd 18:30 Területen alkalmazható antibiotikus terápia Dr. Fekete Ferenc 2010. 10. 12. kedd 17:00 Eszközös vizsgálatok helye a gyermekpulmonológiában Dr. Laki István 2010. 10. 12. kedd 17:30 Újdonságok az asthma bronchiale diagnosztikájában és kezelésében Dr. Madarasi Anna Ph.D

2010. 11. 09. kedd 18:00 Obstipáció Dr. Micskey Éva orvostudomány kandidátusa 2010. 11. 09. kedd 18:30 Esetmegbeszélés Dr. Lellei István 2010. 12. 07. kedd 17:00 Házi gyermekorvosok kompetenciája az inzulinhiányos cukorbetegség vonatkozásában Dr. Blatniczky László orvostudomány kandidátusa 2010. 12. 07. kedd 17:30 Új „járvány”-veszély: metabolikus szindróma gyermek-ifjúkorban Dr. Tobisch Borbála 2010. 12. 07. kedd 18:00 Serdülőkori hiperandrogenizmus és háttere Dr. György István 2010. 12. 07. kedd 18:30 Túlsúly és a pajzsmirigyműködés Dr. Muzsnai Ágota orvostudomány kandidátusa

2010. 10. 12. kedd 18:00 Ételallergia: esetek – tanulságok Dr. Kalmár Ágnes orvostudomány kandidátusa 2010. 10. 12. kedd 18:30 Korszerű láz-, és fájdalomcsillapítás Dr. Velkey György 2010. 11. 09. kedd 17:00 Milyen újdonságok vannak a hormonális kezelésben? Prof. Dr. Péter Ferenc orvostudomány doktora 2010. 11. 09. kedd 17:30 Az ingahere megítélése és naprakész kezelése Dr. Muzsnai Ágota orvostudomány kandidátusa


HÍREK – ESEMÉNYEK Tudományos ülés Június 17-én a Kórház Tudományos Bizottsága dr. Fazekas Gábor PhD osztályvezető főorvos elnökletével tudományos ülést tartott „Mozgásszervi rehabilitáció a Szt. János Kórházban” címmel. Bevezetőjében a levezető elnök kiemelte azt a sokszínűséget, ami a munkájukat jellemzi, és ami az előadások tematikájában is megjelenik. Vegyes profilú osztályról van szó, ahol a rehabilitációs team tagjai – a szakorvos, a logopédus, az ergoterapeuta, a pszichológus, a gyógytornász stb. – autonóm módon, nem egymással hierarchikus viszonyban végzik a munkájukat, a beteg igényeinek függvényében. Öt igen érdekes előadást hallhattunk, ahol az első előadó dr. Fazekas Gábor PhD: A „neuro-muszkulószkeletális” rehabilitáció helye az orvosi rehabilitációban volt. Hangsúlyozta, hogy a rehabilitáció eltér az aktív kórházi kezeléstől, mivel itt a beteg teljes együttműködésére van szükség, a pacienseknek aktívan

végre kell hajtaniuk amit a team tagjai kérnek. Dr. Horváth Mónika PhD Fizioterápiás módszerek és eszközök a csípőtáji töröttek rehabilitációjában című előadását Wenszky Ágnes tartotta meg a szerző külföldi útja miatt. Hering Andrea Az ergoterapeuta szerepe stroke-on átesett betegek rehabilitációjában témában beszélt igen érdekesen egy viszonylag új diszciplínáról és a kreatív terápia fontosságáról. Király Edina Neuro-pszichológiai feladatok súlyos koponyasérültek rehabilitációja során című előadásában az elfogadást emelte ki. Képessé kell tenni a beteget, hogy fogadja el saját betegségét, és ki tudjon alakítani egy új ÉN-t. dr. Tró csányi Márta beszámolójában –

Búcsúzunk Árvai Ferencné 1961–2010 „Lelkünkből szól ez a dal. Örökre velünk maradsz, Őrizzük mosolyodat, Lelkünkből szól ez a dal…” Gyászol a Szt. Margit Kórház Neurorehabilitációs és a GeriátriaKrónikus Osztálya. Szomorú szívvel búcsúzunk kedves dolgozónktól, Ilonka nővértől, aki tragikus hirtelenséggel hagyott itt bennünket. Nagyon nehéz szavakban önteni fájdalmunkat, amikor róla emlékezünk. Kedves lénye, szolid és mindig vidám egyénisége akkor is itt van velünk, amikor már tudjuk, hogy örökre elment.


A Szent Margit Kórházban több osztályon is dolgozott, mindenki nagyon szerette. Kiváló szakmai ismereteihez nagyon érző és segítő, emberi magatartás társult. Vidám egyéniségére, mosolyára és életvidámságára mindig emlékezni fogunk. Drága Ilonka, sosem feledünk, hisz „csak az hal meg, akit elfelejtenek”. Budapest, 2010. 07. 21. a Neurorehabilitaciós Osztály és a Geriátria-Krónikus Osztály Dolgozói

Oszteoporotikus törések statisztikai elemzése osztályunk 5 éves anyagában – rámutatott, hogy az oszteoporotikus törések száma egyre növekvő tendenciát mutat, mivel a társadalom tagjai egyre tovább élnek. Hangsúlyozta a megelőzés fontosságát, de egyben kimutatta azt is, hogy azok a páciensek, akikről tudni lehetett, hogy hajlamosak lehetnek erre a betegségre, ritkán kaptak megelőzésként gyógyszert, és ha kaptak, akkor sem mindig a legmegfelelőbbet.

HÍREK – ESEMÉNYEK Sikeres pályázat az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Programja keretében a Foglalkoztatás támogatása egészségügyi intézmények számára kiírt pályázatban eredményesen vett részt Kórházunk. A „Szakdolgozói létszám növelése, család-barát programmal” tematikájú projekt 50 millió forintos vissza nem térítendő támogatásban részesült (TÁMOP6.2.4/A/09/1/ KMR-2010-0008). A projekt fő célja egy ún. operatív csoport felállítása olyan GYES-en, GYED-en lévő szakdolgozók bevonásával, akiket a pályázat által biztosítani tudott plusz juttatások mellett sikerül a szakmában tartani. A 8 résztvevő rugalmas munkaidőben dolgozhat, és az alapfizetésük mellett kiegészítő juttatásokat kapnak (pl. budapesti bérlet térítése, meleg étkezési utalvány). Az elnyert összegből 24 hónapig finanszírozható a projekt, valamint a Kórház vállalta, hogy a juttatásokat a pályázat

befejezése után legalább fél évig fenntartja. Az intézmény kiemelten fontosnak tartja, hogy segítse a nők családi és munkahelyi szerepének összeegyeztetését, ami mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak előnyökkel jár. A résztvevők mindannyian jól felkészült, több szakterületen bevethető Kollégák, akik a betegápolási szükségletek napi függvényében változó osztályokon láthatnak el szakápolási feladatokat, ezáltal is növelve a betegápolás minőségét. A visz-

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Iskolakezdési támogatás igényelhető szeptember 3-ig Ebben az évben is, 2008-as évhez hasonlóan lehetőség van iskolakezdési támogatás igénylésére. Támogatás igénylésére kórházunk azon közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott munkatársai jogosultak, akik családi pótlékot kapnak és gyermekük közoktatási intézménybe jár. A támogatást az igénylők a támogatási utalvány formájában fogják megkapni szeptember második felében, s ez az utalvány október 31-ig lesz felhasználható. A támogaÚj helyen a János büfé

Az akadálymentesítési pályázat elnyerésének köszönhetően az alsó és a középső szint között lépcsőházba liftet építettek. Ez nagyban megkönnyíti a mozgásukban korlátozott betegeink és látogatóink kórházon belüli közlekedését. A lift aknájának kialakítása miatt azonban a János Büfének el kellett költöznie eddigi helyéről, igaz nem túl messzire. A felújított épület a III. Belgyógyászat – Kardiológia és a Pathológiai osztály között található. A kínálatra nem lehet panasz, és jó időben igazán kellemes falatozást tesznek lehetővé a kihelyezett kerti bútorok.

szatérők között van csecsemő- és gyermekápoló, műtős szakasszisztens, intenzívterápiás szakápoló, csupa olyan szakma képviselője, amiből hiány van szinte minden kórházban. Ezért is vagyunk különösen büszkék az elnyert támogatásra, melynek projekt-menedzsere a Kórház ápolási igazgatója Lászlóné Dezső Kornélia.

tás mértékéről a menedzsment a beérkezett igények után dönt. Bővebb, részletesebb tájékoztatás az Intraneten (54./2010.sz. Főigazgatói Körlevél a 2010. évi Iskolakezdési támogatás juttatásáról, augusztus 11.) olvasható és a támogatást igénylő adatlap és tanulói jogviszony igazoló formanyomtatvány is innen letölthető. A támogatások igénylését 2010. szeptember 3-ig kell benyújtani a Humánpolitikai osztály titkárságára.

Államtitkári látogatás a Budai Trauma Centrumban Ami az ország nagy részének felhőtlen kikapcsolódás, régen várt szórakozás, az néhány szakmában az év egyik legfeszítettebb napja lehet. Ilyen különleges nap augusztus 20-a is. 2010. augusztus 18-án dr. Szócska Miklós a Nemszeti Erőforrás Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára látogatott a Szt. János Kórházba a Traumatológiai és Kézsebészeti osztályra. A látogatás apropóját az adta, hogy Intézményünk már hosszú ideje aktívan részese a budapesti nagyrendezvények traumatológiai ügyeleti ellátásának az észak-budai régióban. Az államtitkár urat dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony fogadta és a dr. Detre Zoltán osztályvezető főorvos kalauzolta. Megtekintették azokat a területeket, ahol egy-egy ilyen ügyelet alkalmával a betegeket ellátják, így jártak a baleseti ambulancián, a kórtermekben, az őrzőben. Mire lapszámunk megjelenik, már mögöttünk lesz az ünnepnap. Reméljük, idén nem akad sok munkája az ügyeleteseknek.

A MI KÓRHÁZUNK augusztus. Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai

Recommend Documents