A Mezõség esélyei civil összefogással

VIII. Kárpát-medencei Keresztkötõdések Konferencia

A Mezõség esélyei civil összefogással (etnokulturális tereptanulmány és tanácskozás) Helyszín: Mezõmadaras – Melegföldvár – Ördöngösfüzes – Marosvásárhely (Bod Péter Diakoniai Központ 540082 Str. Padurii nr. 7/b, jud. Mure)

A Mezõség magyar öröksége – Turcsány Péter esszéje

KERESÕ PROGRAM 2 A

RÉSZTVEVÕK ÉLETRAJZA

5

MAGYAR ÖRÖKSÉGE 11 I. Mezõség, a „nyomorúság Golgotája”, a feltámasztott „Holt tenger” vidéke 12 II. Egy árpádkori államvédelmi terület fölfedezése 27

A MEZÕSÉG

1. Vos(Wass)-birtokokra emlékezünk 27 2. A valahai Wass-birtokok és Szék város vallás szerinti népességi adatai 61 3. A szûkebb táj népességének magyar-valachi (oláh) arányának reciprocitása 62

PROGRAM In memoriam Kövesdi Kiss Ferenc 2006. október 20. péntek 8.00 gyülekezõ a Batthyány téren 8.30 indulás Budapestrõl autóbusszal Kb.16.00 érkezés Mezõmadarasra, uzsonna és falujárás Esti beszélgetés: Szabó Izolda, az egyesület elnöke bemutatja a Mezõmadaras Fejlesztési Egyesületet Kántor Attila, a Maros–Mezõségi Egyházmegye fõjegyzõje a szórványban élõk támaszáról, a vallási közösségrõl beszél Szabó Andor, mezõmadarasi lelkész a Maros–Mezõségi régiót mutatja be Vacsora, szállás elfoglalása

Kövesdi Kiss Ferenc, a Mezõség apostola

3

Program

2006. október 21. szombat mezõségi körút autóbusszal 7.00 reggeli 8.00 – 16.00 kirándulás Melegföldvár (8.30), Vasasszentgotthárd, Czege, Götz, Ördöngösfüzes útirányon át Feketelak (kb. 11.30), Barticel Krisztián melegföldvári lelkész kalauzolásával. Magyarpalatka (kb.12.30), Mezõméhes (kb.13.30), Mezõzáh (kb.14.30) útirányon át Marosvásárhely (kb.16.00) 16.00 estebéd 17.30 Turcsány Péter, a Kráter Mûhely Egyesület elnöke megnyitja a konferenciát 18.00 Holttengeri szigetek – Mezõségi Helikonisták (Adamovits Sándor mûvészettörténész elõadása) 18.30 Egy Árpád-kori államvédelmi terület emlékei – A középkori Wassbirtokok nyomában (Turcsány Péter Kölcsey-díjas író) 19.00 Wass Albert Mezõsége (Szakács István Péter Pro Urbe- és Wass Albert-díjas író) 19.30 Templomok és emberek a Mezõségen – vetített képes bemutató (Bálint Zsigmond egyháztörténész) 20.00 Gálfy-Bódi Tamás mezõségi születésû képzõmûvész kiállításának megnyitása (Székely András Bertalan nemzetiségi- és kisebbségkutató) 21.00 vacsora, szállás elfoglalása a Bod Péter Diakoniai Központban

4


2006. október 22. vasárnap 8.30 reggeli délelõtt: Istentisztelet a Református Vártemplomban és a marosvásárhelyi vár megtekintése 12.00 ebéd konferencia folytatása 13.00 Kövesdi Kis Ferenc hagyatéka (Pap Vilmos, Budapest-Kõbányai lelkész) 13.30 A Mezõségi Õrzõkör bemutatása (Felföldi Zoltán közgazdász, az egyesület elnöke) 14.00 A Kráter Mûhely Egyesület új honlapjának bemutatása (Csernóczky Judit bölcsész, a Kráter Mûhely Egyesület sajtóreferense) 14.30 Mezõségi néprajz (Barabás László író, magyar-néprajz szakos tanár) 15.00 A Mezõségen az egyház (Zöld György teológus, missziói elõadó) 15.30 Az Erdélyi autonómiatörekvések szórványesélyei (Vetési László lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi szakelõadója, a Diaszpóra Alapítvány elnöke) 16.00 Czipott Géza zeneszerzõ és elõadómûvész mûsora 16.30 Egyszemélyes intézmények, cselekvõ kisközösségek a Mezõségen (Nagy Kund Miklós író, tanár, a Marosvásárhelyi Népújság fõszerkesztõhelyettese) 17.00 A Mezõség ökológiájáról (dr. Makkai Gergely tájbiológus, tanár) 17.30 Konferncia értékelése és a záróokmány elõterjesztése (Ötvös József, a Marosi Egyházmegye esperese és Turcsány Péter, a KME elnöke) 18.00 vacsora 18.30 indulás Budapestre

Konferencia elnöke: Turcsány Péter, a Kráter Mûhely Egyesület elnöke Konferencia társelnöke: Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora, a Marosi Egyházmegye esperese Fõszervezõ és sajtóreferens: Csernóczky Judit Szervezõ: Kráter Mûhely Egyesület Támogató: Nemzeti Civil Alapprogram Nemzeti Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma

A résztvevõk életrajza Adamovits Sándor – önmagáról 1937. május 3-án születtem Déván, 1946-ban családommal Nagyenyedre költöztünk – és itt végeztem középiskolai tanulmányaimat a világhíres Bethlen Kollégiumban (akkor Magyar Vegyes Líceum). Itt kaptam életre szóló indíttatást és elkötelezettséget a magyar irodalomhoz. Érettségi után, sajnos, egyetemre jutásom nem sikerült, így kereskedelmi szakember lettem, de kötõdésem, vonzódásom az irodalomhoz megmaradt. Kinevezésem Marosvásárhelyre szólt s ez lehetõséget adott, hogy könyvtárakat, irodalmi esteket látogathassak. A ’70-es évek végén már egy-egy bátortalan írásomat közölni kezdte A Hét, Új Élet, Mûvelõdés és végre tehettem azt, amire mindig is vágytam. Marosi Ildikóval való ismerkedésem után, látva érdeklõdésemet, felkért néhány címszó megszerkesztésére a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon számára; ugyanebben az idõben látott napvilágot A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája, a szívdobogtatóan sok irodalomtörténeti adatával. Ez a két tényezõ végleg eldöntötte életem további alakulását. 1989 új fordulatot hozott életemben, akkor végre hozzáfoghattam az íráshoz. Elõször fõleg az évfordulós eseményekre összpontosítottam és küldtem írásaimat a Romániai Magyar Szónak, a marosvásárhelyi Népújság Múzsa mellékletének. A szócikkek összeállításánál jöttem rá, ha egy személyrõl képet akarsz alkotni, milyen sok helyrõl vagy kénytelen az adatokat összeszedni. A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom talán egész irodalmunk gyöngyszeme, ez tudatosult bennem s ezután már csak az Erdélyi Helikon szabad írói közösség 55 tagjának és a vécsi házigazda, minden idõk legnagyobb mecénásának Kemény Jánosnak élete és munkásságára összpontosítottam. 2001 januárjától a Brassói Lapokban – egy éven keresztül – sorozatban megjelent az 55 helikoni író portréja, majd 2005-ban kötet formájában A vécsi vár vendégei. 2000-ben alapította meg Kemény János fia Miklós a Helikon – Kemény János Alapítványt melynek elnöke vagyok. Az eltelt 6 évben megjelent Kemény Jánosról írt részletes ismertetõm A Helikon házigazdája címmel, Kemény halálának 30. évfordulójára alapítványunk kiadta A Mecénés c. emlékalbumot, melynek anyagát Marosi Ildikóval válogattuk, az idén pedig kiadásra került Helikoni nagyasszonyok c. kötetem, melyben 13 nagyasszonynak (írónõ, feleség, pártoló, elõadómûvész) állítottam emléket. (Sorozatban a Hargita Népében). A romániai magyar lapokban (az említetteken kívül) írásaim jelentek meg: Erdélyi Naplóban, Nyugati Jelen (riportversenyén Ficzay Dénes díjat kaptam), Üzenet. 2000 januárjától fõszerkesztõje vagyok a marosvásárhelyi Vártemplom gyülekezeti lapjának (havi). Eddig megjelent írásaim száma közel a 400-hoz. Volt még egy szenvedélyem – a néprajz, pontosabban a monumentális fafaragás: székely kapuk, faragott fejfák, haranglábak. Elõbb, ösztönszerûleg, csak a megmentés vágya sarkalt, menteni õsi néphagyományainkat, utána már tudatosan kutatni kezdtem a forrásokat, díszítõ elemek eredetét, tájegységek szerinti megosztását, a motívumok jelentését. A három évtizedes gyûjtõmunka eredményeként született meg a Kapuk, kopják, haranglábak (Közdok Kiadó, Budapest, 2003) c. nagyformátumú albumom. Barabás László A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom, valamint néprajz szakos tanári diplomát. Jelenleg a marosvásárhelyi Református Kántor – Tanítóképzõ Fõiskolán 13 éve, 1991 óta oktat néprajzot, 2001 óta mûvelõdéstörténetet, míg a nagykõrösi fõiskolán 1997 óta néprajzot. Mindkét fõiskolán szakdolgozatok témavezetõje is.

6


Néprajzi gyûjtõ-, és kutatómunkáinak eredménye hat kötet és közel száz tanulmány, valamint közlés a népi kultúra területérõl. Húsz néprajzi dokumentum és oktatófilm elkészítése és oktatásban való felhasználása fûzõdik nevéhez. 1993 óta néprajzi nyári táborokat szervez Erdély különbözõ vidékein. Megjelent könyvei: Forog az esztendõ kereke – Sóvidéki népszokások (1998); Kapun belül, kapun kívül – Népismereti írások (1998); Aranycsitkók, maszkurák, királynék (erdélyi magyar népszokások, 2000); Magyar karácsonyok – Karácsonyi népszokások (2000); Húsvét szép reggelén – Húsvéti népszokások (2001). Filmjei: Feltámadt Krisztus e napon (székely húsvéti népszokások, 2000); Farsang farkán (erdélyi farsangi népszokások, 2000); Tüzeskerekek (Nemzetközi díjas néprajzfilm, 1996.)

Bálint Zsigmond – önmagáról 1937 október 21-én születtem Marosvásárhelyt. Mérnöki oklevelet szereztem Kolozsváron 1965-ben, majd visszatérve Marosvásárhelyre a MOBEX bútorgyárban dolgoztam nyugdíjazásomig. A fényképezéssel a középiskolában ismerkedtem meg. Az egyetem elvégzése után fényképeim rendszeresen szerepelnek az országban, majd 1969-tõl külföldön. Eddig több mint 250 hazai és közel 300 nemzetközi kiállításon mutatták be munkáimat. A 80-as évek elejétõl rendszeresen fényképezem az erdélyi falvak világát, tárgyi és szellemi néprajzát. Fényképeim megtalálhatók a párizsi, a varsói, a budapesti, a kecskeméti valamint a santa-fe-i (USA) múzeumokban. 1994-tõl rendszeres résztvevõje vagyok a képzõmûvészeti, fotómûvészeti alkotótáboroknak. Dolgoztam a hortobágyi, homoródmenti, gyergyószárhegyi, székelyvarsági, mezõségi stb. alkotótáborokban. Az évek során több néprajzi könyv képanyagát készítettem el, fényképeim megjelentek különbözõ folyóiratokban. Saját albumom jelent meg a népszokásokról „Karácsonytól pünkösdig” címmel 2004-ben. Elsõ egyéni kiállításom 1974-ben Marosvásárhelyt volt. Az erdélyi falvak életét ismertetõ képeimet egyéni kiállításon mutatták be az Egyesült Államokban, Csehországban, Magyarországon és idehaza. A közel 70 egyéni bemutatkozás, személyes találkozás a közönséggel mindanynyiszor élményt jelentett számomra. Alapító tagja vagyok az 1953-ban alakult Marosvásárhelyi Fotóklubnak, 1969-tõl titkára majd 1992–2002 között elnöke. 1978-tól a Fotómûvészek Nemzetközi Szövetsége (FIAP) AFIAP kitüntetettje. 2003-tól a Magyar Fotómûvészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének (MAFOSz) alelnöke.

Czipott Géza

1960-ban született Budapesten. Gyermekkorától folytatott zenei és képzõmûvészeti tanulmányokat, de erõs volt az irodalom, a színház, a film iránti érdeklõdése is. Grafikusként könyvborítókat, könyvillusztrációkat készített. Dolgozott restaurátorként is. Zeneszerzõként színpadi és filmzenéket írt, játszott különféle mûfajú zenekarokban is. Volt – egyebek között – népmûvelõ, irodalmi szerkesztõ, hangstúdióvezetõ is. Elõadómûvészként, mint versmondó, énekes, hangszeres játékos látható, hallható. Zenés irodalmi estjeiben elsõsorban a keresztény magyar irodalommal, a kortárs és a határon túli –kiemelten az erdélyi – magyar költészettel foglalkozik. A magyarországi színpadokon kívül fellépett például Nyugat-Európa és Erdély több városában is. Tavaly jelent meg – 25 év munkásságát összegzõ – lemeze, melynek címe: Hideg borogatás – zenés irodalmi látlelet Erdélyrõl.

Felföldi Zoltán

1973. február 19-én született. Elõször az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán szerzett diplomát orosz nyelv és irodalom szakos hallgatóként 1995-ben, majd a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett közgazdászként 1997-ben.

A résztvevõk életrajza

7

Három éve ügyvezetõje, tulajdonosa a HBF Hungaricum Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft-nek. Angolul és orosz kiválóan beszél. A Mezõségi Õrzõkör Alapítvány elnöke. Az Alapítványt a Széchenyi István Szakkollégium tagjai hozták létre, hogy a Mezõség szociális, kulturális és oktatási helyzetét javítva, élhetõ körülményeket biztosítva és értelmes jövõt teremtve a Mezõségen, otthon tudják tartani a magyar fiatalokat szülõhelyükön, és ezáltal élhetõvé tegyék újra ezt a tájat.

Gálfy-Bódi Tamás – önmagáról 1946-ban születtem Mezõbergenyén a Mezõség keleti kapujában. Középfokú mûvészeti végzettséggel grafikai és festõi diplomát szereztem Marosvásárhelyt. Tanítómestereim Zsigmond Attila és Nagy Pál voltak. Több közös tárlaton szerepeltem Erdélyszerte. Nagyobb kiállításaim: Marosvásárhely „Apolló Galéria”, Ifjúsági Palota, Alkotások Háza, és a szovátai Könyvtár. Anyaországi kiállításaim: Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem, Budakalász (több ízben), hatvani Moldvai Gyõzõ Galéria, ahol 2006. november 25-én Kárpát-medencei tájképekkel Biennálén szerepelek. Kiállítottam Budapesten a Gellért Szállóban, Piliscsabán a Makovecz Imre által tervezett Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, 2000-ben a budapesti Guttenberg Mûvelõdési Otthonban, 2002-ben a dabasi Móricz Kúriában (Dr. Székely András Bertalan nyitotta meg), 2003-ban a Gazdagréti Közösségi Ház „Rét Galériában”, 2004-ben a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola Aulájában. Rendszeresen adott otthont a tárlataimnak és könyvbemutatóimnak a Litea Könyvszalon is. A Mûvészetbarátok Egyesületének rendezésében is több településen állítottam ki, valamint a Mûvészetbarátok székházában több ízben. Többször a Magyarok Házában – többek között 2003-ban, Kós Károly születésének 120. évfordulóján „Üzenet a Kárpát-medencébõl” címmel. 2006-ban közös tárlaton szerepeltem sok erdélyi és Erdélybõl elszármazott mûvésztársammal a Vármegye Galériában Bartók Bélára emlékezve, mely tárlatot Szokolai Sándor zeneszerzõ nyitott meg. 2006 júniusában az isaszegi Református Templomban egyéni kiállításomat dr. Székely András Bertalan nyitotta meg, ahol ez alkalommal hazafias és istenes verseimbõl Dr. Torday Ferenc félórás elõadást tartott. 2006. október 18-án a Pataky Mûvelõdési Központban – 1956-ra emlékezve – közös tárlatunkat Koltay Gábor filmrendezõ nyitotta meg. Könyvborítók: Mátyás B. Ferenc „Mezítelen árnyékod” c. regény, Magvetõ; Matatias Carp: Holocaust Romániában 1940 – 1944, Primor kiadó; Erdélyi Magyarság Antológia – Primor Kiadó. Könyvillusztrációk: Gyakorlótér (fiatal váradi költõk antológiája) Széphalom Könyvmûhely kiadása;Venczel József: Misztériumjáték c. könyvének illusztrációi és borítóterve (1993). Megjelent könyveim: „Az ezerbundás kis szörnyeteg” (mesekönyv) saját gyûjtés, saját illusztrációkkal, könyvborítóval és szövegzáró díszekkel. „Az ébredés dilemmái”– aforizmakötet szintén saját szerkesztésben (1995 Anahita kiadó). 1997-ben a Bíró family kiadásában a „Grafikai Füzetek’ 97/3” címmel 20 éves képzõmûvészeti tevékenységem rövid keresztmetszete látott napvilágot. Szerkesztés alatt: „Uram, én leszállok a keresztrõl” c. istenes és hazafias versek; „A kõ marad” c. antológia, a magyarság ezer esztendejérõl. Erdélyben, az Anyaországban és Délvidéken több lapban valamint folyóiratban közölték metszet-repróimat, verseimet és írásaimat. Szerepléseim alkalmával többször nyilatkoztam a médiának is. (Helyszûke miatt sem heti-, sem havi-lapok, ill. folyóiratok nevét nem említem.) New-York-tól Singapore-ig, több magángyûjteményben vannak alkotásaim. 20 év után ez az elsõ mûvészeti megnyilvánulásom a „Civitas novum forum Siculorum”-ban.

8


dr. Makkai Gergely – önmagáról Marosvásárhelyen születtem 1952. április 7-én. A Nagyszebeni Regionális Meteorológiai Központ Marosvásárhelyi Kirendeltségénél meteorológus szaktanácsadóként dolgozom. 1975-ben végeztem a Kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Földrajz Karán, meteorológiai, vízgazdálkodási és környezetvédelemi szakképesítéssel, majd 2003. január 31-én a Budapesti „Szent István” Egyetemen Doktori fokozatot szereztem a környezettudományok területén. Doktori disszertációm címe: „Az Erdélyi-mezõség tájökológiai fejlõdéstörténete, és tájrehabilitációjának megalapozása”. Alapállásomon kívül óraadó tanárként oktatok a Budapesti „Corvinus” Egyetem Kertészettudományi karának Nyárádszeredába kihelyezett távoktatási tagozatán 1994-tõl; a Kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Földrajz karának magyar vonalán 1997 óta; a Marosvásárhelyi „Sapientia” EMTE Kertészeti karán 2002 óta; a Kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Környezettudományok karának magyar vonalán 2006 óta. Nagy Miklós Kund – önmagáról 1943. december 6-án Nagyenyeden születettem. A Bethlen Gábor Kollégiumban érettségiztem. Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron szereztem román-magyar illetve magyar-francia tanári diplomát. 1968-tól vagyok újságíró, 17 évig rádiószerkesztõ voltam a Marosvásárhelyi Rádiónál, majd az írott sajtóban dolgoztam. Jelenleg a marosvásárhelyi Népújság fõszerkesztõ-helyettese vagyok, és a Múzsa címû heti irodalmi-mûvészeti mellékletet szerkesztem. Óraadó tanárként dolgozom a Sapientia Egyetem kommunikáció szakán. Könyveim közül néhány: Helikoni arcképcsarnok (I-II), Mûterem (I-II-III), Múzsák fellegvára, Bábel Amerikában, Az örökifjú Ariel, Aki a könyveknek szolgál, Míg a magnó összekapcsolt, mûvészeti kismonográfiák: Simon Endre, Maszelka János, Gyarmathy János, Hunyadi Mária, Kedei Zoltán, Kiss Levente.

Papp Vilmos 1932-ben született és a budapesti Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészi oklevelet 1956-ban. Ettõl fogva másfél éven át lektorként mûködött ugyanitt az Ószövetségi Tanszéken. 1957 végén Dunántúlra helyezték segédlelkésznek. 1960-1985 között az õrségi Bajánsenyén volt lelkész. 1985 végétõl Budapest-Kõbányai lelkész. 1996-ban Dr. h.c.-ként a K.G.R.E. hittudományi szakának ószövetségi tanszékén mûködött hat éven át kõbányai lelkészi szolgálata mellett. Ötven év alatt írt 1500 cikket, két tucat tanulmányt, s néhány könyvet. Zömmel az Ószövetség tárgykörébõl, a magyar irodalomban található bibliai hatásokról, Õrség múltjáról. Szakács István Péter – önmagáról Székelyudvarhelyen születtem 1957-ben. Általános– és középiskolai tanulmányaim befejezése után a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakán szereztem tanári oklevelet 1984-ben. Azóta szülõvárosomban tanítok, jelenleg a Tamási Áron Gimnáziumban, egykori iskolámban. A nyolcvanas évek második felétõl – a diktatúra legsötétebb idõszakában – kezdett el foglalkoztatni az írás gondolata; szellemi légszomjam csillapításáért, menekülésként, a kiszolgáltatottság miatt érzett düh levezetéséért, vagy egyszerûen intellektuális kalandvágyból kezdtem el írni, magam sem tudom már. Írásaim 1990-tõl jelentek meg erdélyi és magyarországi lapokban, folyóiratokban. (Tekintet, Látó, Helikon, Korunk, Székelyföld, PoLíSz stb.). Elsõ novelláskötetem, a Francia tavasz 1996ban jelent meg a marosvásárhelyi Mentor kiadónál. Ezt követte, ugyancsak a Mentornál, A belga utazó c. könyvem 2001-ben. Legújabb, elbeszéléseket tartalmazó kötetem, a Jerikói lonc 2003-ban jelent meg a Kráter kiadónál. Tizedik éve rendszeresen közlök publicisztikai íráso-

A résztvevõk életrajza

9

kat is az erdélyi magyar sajtóban. Több szépirodalmi antológiában szerepelek: Erdélyi Dekameron 1996, 1997, Erdélyi Szép Szó 2000, 2001, 2003, 2004, 2005, 2006, Lassított lónézés – erdélyi magyar elbeszélõk 1918–2000, Újabb erdélyi elbeszélõk (Bp. 2005) Szépírói és publicisztikai tevékenységem mellett a 90-es évektõl tudományos munkával is foglalkozom. Irodalomtörténeti szakterületem a nyugati magyar s azon belül a kanadai magyar irodalom. E témakörbõl doktoráltam. Dolgozatomat 1997-ben védtem meg a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetemen. Ebbõl született Szavak prérijén c. irodalomtörténeti tanulmánykötetem, ami 2002-ben jelent meg a kolozsvári Polis kiadó gondozásában. Ugyancsak 2002-ben látott napvilágot A vádlott neve Wass Albert c. dokumentum-összeállításom a székelyudvarhelyi Litera kiadónál, amiben elsõ ízben kerültek a nagy nyilvánosság elé az író koncepciós perébõl való hivatalos iratok. Tagja vagyok az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványnak, a Romániai Írók Szövetségének, a Magyar Írószövetségnek és a Castellum Alapítványnak. Az elmúlt években több alkalommal is részesültem szakmai elismerésben: Látó Nívó-díj (1994) – próza kategória; az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány által hirdetett pályázatokon két alkalommal nyertem III. díjat: az 1998-as novellapályázaton Halálhíradó c. alkotásommal, 2000-ben pedig az esszépályázaton Szavak tükör kertjében c. írásommal. Szépirodalmi és publicisztikai tevékenységemért 2002-ben Pro Urbe-díjat kaptam Székelyudvarhelyen, 2004ben pedig a Wass Albert irodalompolitikai rehabilitációja érdekében végzett kutatói munkámért Wass Albert-díjat Budapesten.

Székely András Bertalan 1952-ben született Budapesten. Négy gyermek édesapja. Földmérõ mérnöki oklevelét 1977-ben a Budapesti Mûszaki Egyetem Építõmérnöki Karán, mûvelõdésszociológusi diplomáját 1981-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte. 1982-ben avatták bölcsészettudományi doktorrá. Mérnöki, népmûvelõi, muzeológusi munkahelyei után 1985-89 között tudományos munkatársként az Állami Gorkij Könyvtár nemzetiségi kutatócsoportjában, majd a Magyarságkutató Intézetben vett részt hazai és határon túli kisebbségkutatásokban. A kisebbségpolitikai rendszerváltás kezdetétõl az államigazgatás különbözõ intézményeiben – Miniszterelnöki Hivatal, Határon Túli Magyarok Hivatala, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Oktatási és Kulturális Minisztérium – végez köztisztviselõi munkát. A balkáni háború idején ilyen minõségében hat esztendeig a délvidéki, baranya-szlavóniai és muravidéki magyarság érdekében tevékenykedett, 1998-tól a tizenkét hazai nemzeti kisebbség kulturális kérdéseivel foglalkozik. 1996 óta a Szent László Akadémia Kárpát-medencei Régió Tanszékét is vezeti, emellett a nemzetiségi kérdésrõl speciálkollégiumot és elõadásokat tartott több egyetemen. Szerzõje, társszerzõje vagy szerkesztõje huszonnégy hazai és szomszéd országbeli tudományos, ismeretterjesztõ és szépirodalmi kiadványnak. A Mocsáry Lajos Alapítvány kuratóriumában a kezdetektõl a 2004. évi megszüntetésig a délvidéki magyarság ügyeinek referens kurátora. A Józsefvárosi Önkormányzat szociális bizottságában 1998–2002 között dolgozott. Több mint két évtizede tevékenykedik a honismereti mozgalomban (egy ideig alelnöke volt a Honismereti Szövetségnek). Kezdeményezésére alakult meg a délvidéki magyarságot támogató hazai civil szervezet, a Hunyadi Szövetség, amelynek elsõ fõtitkári tisztét is betöltötte. A 2002-ben létrehozott Magyar-Szlovén Baráti Társaság alelnökévé választotta. A Magyar Kultúra Lovagja.

10


Turcsány Péter 1951. március 7-én született Budapesten. Író, szociológus, kiadóvezetõ. Felesége Szutor Ágnes kertészmérnök, szinkrontolmács, népdalénekes. Gyermekei: Villõ, Édua, Botond, Tormás, Bíboranna, Torda. Verseit már gimnazista korától közlik országos irodalmi fórumok. 18 esztendõs korában, 1969 márciusában, a cseh Jan Palach halálhírére, tudatos lázadóként abbahagyja tanulmányait. Ennek ellenére az MTA Közgazdaságtudományi Egyetemén külön szemináriumon elvégzi Szelényi Iván vezetése alatt a szociológia szakot. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémia Szociológia Intézet Értékkutató Mûhelyének és az MTA Irodalmi Tudományos Intézet szemiotikai és verstani kutatócsoportjának. 1988. szeptember 12-én a Bös Nagymarosi Erõmû építése ellen tiltakozó tüntetés nyitó szónoka. 1988-89ben a Bajcsy Zsilinszky Társaság képviselõjeként részt vesz Budapesten a XI. kerületi Kerekasztal Tanácskozásokon. Költészetét különbözõ irodalmi díjakkal ismerték el kortársai (a Lakitelek Alapítvány Kölcsey Díja, Pest megye Millenniumi különdíja). Volt geodéta, földmérõ, kérdezõbiztos, irodalomkutató, szociológus, külön személyi ajánlással magyar-történelem tanár és népmûvelõ, önkormányzati tanácsos, lektor, szerkesztõ és kiadóvezetõ. 1982-tõl a Magyar Írószövetség tagja. 1988-tól kis megszakítással a PoLíSz címû irodalmi lap fõszerkesztõje, 1991-tõl a Kráter Mûhely Egyesület könyvkiadó-vezetõje, majd 1998-tól elnöke. 1999-tõl a Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetségének (ITÁSZ) ügyvezetõ- majd alelnöke. 2006. október 1-tõl Pomáz város képviselõtestületének választott tagja. Verseskötetei: Tarisznya (1982, Magvetõ), Testamentum (1986, Szépirodalmi), Mázsa és pehely (1995, Antológia), Megmentett tisztásaink (1998, Kráter), Emelkedj, Atlantisz! (2003, Kráter). Eszszékötete: A mérleg közepén I-II. – „Gyermekpedagógiai, verstanpoétikai, irodalomismereti és közéleti írások” (2000, Kráter). Fordításkötek: (Blaga Dimitrova, Salvatore Qasimodo, Giuseppe Ungaretti, Velemir Hlebnyikov) társfordítója és szerkesztõje. Vetési László Református lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi szakelõadója, aki az erdélyi magyar (elsõsorban szórvány-) közösségeket nemcsak lelkipásztorként, hanem fáradhatatlan kisebbségi „mindenesként”: lapszerkesztõként és kiváló kutatóként szolgálja. Zöld György

1948. augusztus 14-én született Székelykövesden. Teológiai tanulmányait 1977-ben fejezte be és ekkor került a mezõségi Köbölkútra. Ezt követõen a szamosmenti Retteg lelkipásztora. A mezõségi és szamosmenti szórványok után Székelyvajába hívták meg. Itt a Marosi egyházmegyében 8 évig volt lelkészértekezleti elnök, jelenleg missziói elõadó. Érdeklõdési területe az egyház és mûvelõdéstörténet valamint a néprajz. Hitépítõ írásai és prédikációi különbözõ egyházi lapokban jelentek meg. A szolgálat mellett négy gyermekünkben is sok örömöt ajándékozott Isten.

Turcsány Péter

A Mezõség magyar öröksége1 „1043 óta2 ugyanazon a dombon éltünk együtt a néppel.” Wass Albert: Voltam és más életrajzi történetek

„A gyermek megindult. Lassú, tétova lépésekkel ment végig az udvaron, fel a lépcsõn, s megállt az apja elõtt. Az intett neki. – Gyere. Végigmentek a tornácon, tova a kis toronyhoz. Ott megálltak. Félkörben látszottak a hegyek, sötéten, némán. A rabonbán azokra mutatott. – Látod ezeket a hegyeket? – Igen, látom, apám. – Ezek közt a hegyek közt a mi népünk él, mióta világ a világ, tudod-e. S kell éljen örökké! Érted, fiam? Komor csengése volt a hangjának, a gyermek nem tudta miért, nem sokat értett az egészbõl, de megérezte, hogy súlyos nagy szavak estek a fejére, és súlyuk alatt kigyúlva rebegte. – Értem, apám! A súlyos férfikéz a gyermek vállára szállt. – S minden, amit teszünk, õérettük legyen! Sötéten álltak körül a hegyek, s hallgatták a szót. Sokáig álltak még ott, apa és fia. Egymás kezét fogták, arcuk a hegyeknek feszült. A hegyek fölött fekete füst szállt, kiégett lármafák füstje. Az asszony pedig ugyanakkor ott térdelt a Szûzanya képe elõtt.” Wass Albert: Az utolsó áldozat3

1 Részletek Turcsány Péter Wass Albert élet(mû)rajza címû készülõ esszéregényébõl. 2 Rejtélyes utalás a Vata-féle lázadás idõpontjára, az Orseleo Péter elleni elsõ össznemzeti felkelésre, amit végül a Lengyelországból hazatérõ Vazul-fiak trónra kerülése rendezett el. A Mezõségnek ezen a táján, a Wass-család birtokainak lábtõ-szomszédságában valóban terültek el Ákos nembeli Moisnak birtokai még a 14. században is, a szentgotthárdi tóval szemben, keletre, Búzán voltak birtokaik. Talán a dátum szellemisége fejezi ki Wass Albert magyarságszemléletének szellemi irányát. 3 Az Utolsó áldozat címû történelmi novellának éppen a 11. századi Erdély politikai önállóságának elvesztése adta a témáját. A 20 évvel késõbbi Vata fia Vata lázadás leverésével a király megvonja a választott erdélyi Rabonbán (vezetõi tisztségviselõ) hatalmi jogkörét az erdélyi nép fölött, ettõl kezdve a vajda tisztség királyi kinevezéssé töpörödött. WA-ZS

12

Turcsány Péter

I. Mezõség, a „nyomorúság Golgotája”, a feltámasztott „Holt tenger” vidéke „A Kárpátok roppant gyûrûjébe zárva, laposan, szélesen húzódik a Mezõség. Hajdan tûzhányókkal koszorúzott tengeröböl, ma elöregedett, formájában és lényegében megváltozott vidék. Szépségét nehéz megérteni, de ha mélyebben elemezzük a tájat, évmilliók ködös távlatából ragyogva bontakozik ki eredeti képe. A ma kopár domboldalakon óriás tölgyesek zsongtak akkor, tisztásain vaddisznók tanyáztak. Kanyargó patakvölgyei, melyek ájult meztelenségben hevernek a déli verõs, kékes csillogó tavakkal ékeskedtek. Ilyen volt és ilyen lehetne ma is a Mezõség. Az erdõket évszázadokkal ezelõtt kiirtották, a középkor ezernyi halastava eltûnt, s a vidék jellege megváltozott. Ma fehérlõ tufa padok s a földcsuszamlások szeszélyes formái, különös alakú képzõdmények jellemzik a tájat. Sivár domboldalait záporpatakok óriás vízmosásai sebzik fel. Selymékes tõs rétjein vadrucák, bíbicek hada tanyázik. Esténkint dallal kezd a mocsár s ha szél zendül a nád karcsú veséjén, a különben semmitmondó vidék megtelik bájjal és poézissal.” (W. A. Keleti Újság, 1939. 298. sz.) „A nyomorúság Golgotáját járja e szegény nép is. Lányai: ugyanolyanok testben, ugyanúgy érzõk, örvendõk, sírók, mint a márványos paloták asszonyai: húsokat harapják, fáj szívük, ha ideje eljött – megmozdul, ugyanolyan jussal a boldogságra, mint a gazdagoké… Öregeik: ugyanolyan gyengék, gondosság, ápolás után vágyók, gyámoltalanok, mint minden emberi aszalék.” (Petelei István : Mezõségi út, Úti jegyzetek, 1884 augusztus)

4

„Nemzedékem életének kísérõje a tragikum és a szépség volt” – foglalta össze kortársainak életsorsát Wass Albert. Hasonlóan foglalhatnánk tömör kifejezések gyûrûjébe az általa mindhalálig szeretett tájat, a Mezõséget. „Holt tenger” – ami feltámasztásra vár, mai is. A történelem viharainak, a földrajzi táj változásainak, a népesség kipusztulásának tragédiáira mindig talpra állással kellett felelni e táj urainak, népének és lakóinak egyaránt.

A mi dombjaink „Tudom, hogy a mi dombjaink nem szépek. Kopárak, hajlottak, szürkék. Olyanok a völgyeink is, mintha örökös hétköznap lenne az életük, nem is lehet határozottan tudni, hogy hol kezdõdnek, s hol végzõdnek. Úgy simulnak át lassú emelkedéssel a dombokba, mint ahogy a munkás, szürke élet belesimul a halálba. Nincs minálunk semmi érdekes. Aki idegen közénk vetõdik, unottan nézi álmos lankáinkat, erdõtlen, kopár oldalainkat, melyeknek martjain csak egy-egy sor tüskés kökénybokor és néhány árva vackorfa díszeleg. Falvaink félszegen húzódnak meg egy-egy völgysarokban, vályogból vert falú házaikon ócska nádtetõkkel, s még tavainkban is kevés az öröm: sekély vizüket iszap, nád, sáté lakja, gazdag tanyája piócának, békának, vadrucának. Széles legelõink füve zöld színét hamar veszti, már nyár elején

4 WA-VA

A Mezõség magyar öröksége

szürke és kopott. Nyáron mocsárszag bosszantja az átutazó orrát, aki kényes autójával rossz utainkon néha átdöcög, õsszel áztatott kender keserû bûze, égett trágya füstje és a sár, mely mély és ragacsos. És ez a vidék nekünk mégis szép. Furcsa ez, és idegen elõtt érthetetlen. De aki sokat van itt, az megérzi hamar: valami van nálunk a levegõben, valami van a dombok hajlásában, ahogy puhán és szelíden egymásra borulnak a láthatár alján, a völgyekben, ahogy szélesen és barátságosan elénk tárják õszinteségüket. A tavainkban van valami titokzatos, mikor az alkonyodás táján ezüstös párát lehelnek, s a nádasok susogásában ezer kis moccanás vegyül, mikor suhogva kelnek szárnyra a vadrucák, s fent magasan, a gyöngyszínû ég páráiba veszve egymást keresõ gémek szólanak. Mikor a bölömbika szavára megmozdulnak a békák, zagyva lármával, mint egy roppant zenekar, s a brekegésük mindent átfogó zsongássá nõ. Van valami furcsa, megnyugtató varázsa annak, ahogy a dombokról visszatûz a napfény, ahogy a csend ezer kis megszokott zajból összetevõdik, amikor sátés rétjeinken szólnak a békák, mezõinken cirpelnek a tücskök, egy-egy marha elbõdül valahol, távoli tanyán ugat egy kutya, s messzirõl jövõ, messzire menõ országúton porfelhõt kavar egy áthaladó gépkocsi. Dombok hajlott gerincein, ha állunk reggelenként, s figyeljük zsibbadt lélekkel a csendet, mely, mint egy anyagtalan, langyos, meghitt palást terül fölénk és dombjaink vállára, úgy érezzük, hogy az élet szép és egyszerû. Érezzük agyunk hajszálereiben az álmos bágyadozást, melyet lankás oldalak sárga agyagföldje sugároz felénk, s melyben egyetlen zsongásként szûrõdik a messzire nyúló legelõk tücsökzenéje a völgyi békák zagyva lármájával. Ez a zsongás, mint egyetlen lágy ezüsthúr feszül ki völgyek és lankák fölé, dombról-dombra nyúlik, hullámról-hullámra, s rezgése betölti a levegõt valami bús egyhangú melódiával. Furcsa varázslat alatt állunk ilyenkor, lassan mozdul a szántogató ökrök lába, lassan veti az eke a barázdát, lassan és megnyugodva ver a szívünk. Érezzük feszülni az izmainkat, a napfényes levegõt mélyen beszívjuk, s az életet szépnek és szelídnek látjuk, akár a tavaszi reggelt, mely harmatos arany seprûvel végigszalad vetéseink fölött, s kedvére borzolja a röghöz lapuló kis pacsirta tollát. Tavaszi szag leng a levegõben, s az omladékos, kopár dombokra, mint apró álmos bogarak, fölmásznak az ekék. Csak alig mozdulnak, és lassan mégis hosszú csíkokat marnak a földbe, egyre többet, és ha sokáig nézzük õket, megértjük, hogy az a kimért, lassú nyugalom, mellyel ökreink a barázdát tépik, maga az élet és a valóság. Nem izgalmas történéseken, nem fejtörõ elméleteken, de azon fordul minden, hogy miképpen omlik a föld az eke mögött, a borona hogyan takarja a magot, s mikor búvik ki zölden a vetés. A föld és az ember összetartozik, s minden, ami kívül van ezen, csak cicoma, csipke, bárányfelhõ. Egyének, családok és nemzetek sorsát súlyos horgonyláncok tartják lekötve a földhöz, s aki ezt a láncot eloldja, azt úgy elsodorja valami, mintha nem is élt volna sohasem. Sokszor gondolunk ilyesmit, mikor egy-egy dombon állunk, és nézzük a falvainkat, ahogy elnyújtóznak a langyos napsütésben, és békés mosollyal tenyerükre veszik a templomot meg a temetõt, hogy megmutassák az Úristennek. Elgondolkozunk néha azon is, hogy miért vannak a falvak mindig a völgyek alján, s dombon csak a templom meg a temetõ és itt-ott egyegy öreg udvarház. Aztán belefáradunk a gondolkodásba, és felelet nélkül hagyjuk. Telik az idõ, s a világ északos oldalán fekete felhõk gyûlnek, viharfogaikat reánk vicsorítják, s mi behúzódunk tetõink alá. Falvaink meglapulnak a völgyben, míg zúg a nagy idõ fölöttünk, összehúzódnak nádfödeleik alatt, mint vén, subás juhászok, s ha nagyon csattog a villám, felnéznek a templom falára, s a félelem messzi elkerüli õket. És ilyenkor hirtelen megértjük, hogy miért van dombon a templom, ahol minden ház egyformán meglátja. S mert kell valaki mindig, aki a viharral szembenézzen, azért van dombon az udvarház is. Komolyan és önérzetesen áll a maga helyén, nem hivalkodik, és nem retten meg, ha jobban

13

14

Turcsány Péter

éri a szél, mint másokat. Boltíves vén falai vannak, századokra szóló fundamentuma. A vihar néha leveri róla a vakolatot, vagy megtépázza mohos tetejét, egy-egy ablakát bezúzza. De nem dönti le, mert erõs kövekbõl épült, és oda van nõve a földhöz. Néha rossz napokat él, olyankor dudva növi be elõtte az udvart, s tört ablakait papírral ragasztják télvíz idején. Gazdája csizmát hord és otthon szõtt ruhát, s pár év alatt visszabillen minden a régi rendbe. Feldaraszolják újra az udvart, meszelik a házat, s az ablakokat beüvegezik. Az udvarház falát vadszõlõ futja be vagy repkény. Körülötte néhány fenyõ õrködik, s hirdeti télen át a hóba fúlt völgyeknek, hogy nincsen halál, csak Csipkerózsa-álom. Nem szereti, ha kastélynak csúfolják. Vastag falai közt egyszerû, õsi rendet õriz. Nehéz tölgyfa kapuját, mely mindig nyitva áll, messzire elkerüli minden, ami divat, múlandó hiúság, üres és cifra jelszó. De betérhet rajta bárki, akit derûs vagy borús arccal az útja arra visz. Tágas pipázóját agancsok díszítik, s a könyves polcokon gazdasági könyvek állanak békés sorban újabb regények mellett. Szobáiban csöndes szavak esnek vetésrõl, szántásról, földi gondokról. S ha apró bajlódások fonalán a szó nagy közös bajok mélységéig ér, lehajtott fejjel és ritka beszéddel emberséges és súlyos gondolatok érnek. Tetõi viharállók, és messzire néznek. Megszokták már nagyon, hogy hevítõ napsütés után zápor paskolja õket, s bölcs türelemmel tudják, hogy a vihar után szebben nõ a fû, zöldebb a vetés. Nehéz idõkben is bízva néznek végig a falu fölött, s a falu kunyhói is nagy idõk estéjén a dombot figyelik.” W. A.: Udvarház a mezõségen

Dr. Koós Károly néprajztudós A Mezõség néprajza címû munkájában a falvak neveibõl óvatos következtetéseket von le a táj múltjával kapcsolatban: „Magyarajkú lakosság elsõsorban a Mezõség dél-keleti és észak-nyugati településeiben él. (…) A vidék betelepülése szempontjából igen tanulságos volna a helységnevek eredeti alakjukban való tüzetes vizsgálata. A nemzetségnevek és a d- képzõs helységnevek a magyar települések legkorábbi rétegéhez tartozhatnak. Korai jelentõs (egyházas) településre utalnak a szentekrõl elnevezett helységek, vagy az olyanok, mint Barátfalva, Veresegyháza. Többnyire késõbbi településekre utal a telepítõ nevét vagy a telepesek népiségét jelzõ -falva, -háza, -laka, -fája, -hida végzõdésû falunevek hosszú sora. A „kapus” helységnév az egykori gyepû vonal kijáratát õrzõ helységet jelöli. Gyepûvel kapcsolatos õrhelyekre utalnak: katona, õr, vár, udvar, szavakat tartalmazó helységnevek. Talán a kereszténység késõi felvételére vonatkozik a Bálványosváralja, Ördöngösfüzes helynév.” Balás Gábor, a Székelyek nyomában címû monografikus értékû nagy munkájában, történeti szerepet lát a Mezõség központi helyzetében, még a Honfoglalás elõtt a Kárpát-medence nyugati részérõl visszafordult székelység központi letelepedési, majd kisugárzási helyének tekinti ezt a termékeny folyókkal és titkos gyepûkkel körülvett tájegységet: „Csak a Mezõség /Csigla-mezõ/ az a terület, mely három oldalról is /Jó/ nevû folyó és pataknevekkel határos. Csak a Mezõség az a terület, mely a koraavarsággal északról és délrõl érintkezett, de tömegesen nem telepedtek meg koraavarok. Csak a Mezõség az a terület, ahol késõ avar lelõhelyek nem fordulnak elõ jelentõs mértékben (…) Így csak egyetlen terület van, ahol a székelység korai letelepedése az írástörténeti és kiegészítõ adatokkal bizonyított – s ez a Mezõség, a Csigla-mezõ. Ez viszont egyezik a székelység történeti hagyományaival is.”5

5 Balás Gábor: Székelységet és Erdélyt érintõ lényeges õstörténeti adatok, Zürichi Magyar Történelmi Egyesület

15


A mezõségi magyarság „A mezõségi magyarság hajdan nagy és zárt tömbben élt Erdély közepén. A mezõségi nyelvjárás határozza meg Erdély magyar nyelvét. A közös mezõségi-csángó nyelvi jelenségek nagyon régiek. A csángók, és a mezõségi magyarság nyelve szorosan összetartozik. Igen régi magyar nyelvállapot két tömbjét alkotják. A mezõségi magyarság hajdan mai területénél keletebbre is élt. A bizonyíték az, hogy a székely mezõség falunevei kirívóan magyarok, de nem székely, hanem náluk korábbi, mezõségi jellegûek: Szabad, Bergenye, Sámsond, Bánd, Kövesd, Galambod, Szabéd, Báld… Csejd, Agárd, Sárd, Kakasd… a legrégíbb magyar helynevek a Kárpát medencében. Ezeket a nagyon régi magyar faluneveket az egész nagy belsõ erdélyi medencét megszálló magyarok adták… Moldovában egyáltalán semmi nyoma nincsen Árpád népe érkezésének és megtelepedésének. A magyarság máig azt a csángó-mezõségi nyelvjárást beszéli, amelyet már a X. század elõtt is ott élõ magyar õsei. Amely különbözik a székelytõl, sõt a székely Mezõségen régibb a székelynél. Anonimus sorai nem legenda, hanem józan beszámoló. A székelyeknek voltak elõdeik Attila korában. Csaba állott a hunok élén a Sicambria, azaz Óbuda falai között vívott csatában. Erdélybe elõször egy Csiglamezeje nevû táborban teremtett magának széket. A határ menti hegyekben, a blakokkal kapták meg osztályrészüket. Azoknak betûit használják, botokra vésik ügyesen ro-ják, rovás módjára. A székelyek az avarok országába 670 körül beköltözött magyarok. A csángók és mezõségi magyarok után kerek száz évvel érkeztek Hunniába. A krónikák is gyakran hunoknak nevezték a kései avarok népeit. Az Erdélybe visszavonuló háromezer hun harcos nem hódolt be a frankoknak. Megõrizték egységüket. Erdélyben a Csiglamezõn vészelték át a IX. évszázadot.” (Makkai László közleményének kivonata, Hitel 1996. szept.) „A Mezõség-i magyaroknak 10. századi kétségtelen régészeti nyomai és 11. századi írásos emlékei maradtak fenn, nem is beszélve a korai, részben akár a 10. századéra is visszavezethetõ magyar helységnevekrõl… E tájon birtokoló Zsombor és Agmánd nemzetségek tagjai… Szívesen vették, hogy a geszta író az õ birtokjogaik õsiségét is hajlandó bizonyítani, s ennek érdekében közölték vele családi hagyományaikat. A Zsomborok valószínûleg a hét vezér egyikét tekintették õsüknek… ezért joggal tekinthetjük õket Erdélyben õsfoglalóknak. Doboka megyérõl már kimutatta a kutatás, hogy kb. egyharmada még a 13. században is a Zsombor nemzetség kezén volt. A Mezõségi Mélyes patak völgyében… (Szász)Zsombor, Mányik, Kékes, (Szász)Móric és (Dellõ)apáti… helységnevek többsége rag és képzõ nélküli nominatívuszban álló személynév… ezek 900 – 1270 közötti magyar helynévadásra utalnak… A Zsombor nemzetség birtokában volt, s nyilván a tatárjáráskor elpusztult, késõbb sem újraépült puszták – Póstelke, Lõrincszigete, Váma, Mikustelke, Kéthorpágy, Õrvénytelke, Pikacstelke, Tibatelke, Berketelke, Palota, Rigótelke, és Boroszló… régi típusú magyar nevek. A Mezõségen, a Lekence völgyében ugyancsak õsi Ágmánd-birtokok feküdtek: (Uzd)i szentpéter, (Nyulas)néma, Mezõ(rücs) a még néhány, azóta eltûnt falu… Királyi várbirtokok: Lomb, Pata, Szopor, Szovát és telepített katonaeleme utolsó (Mezõ)Õr, és (Mezõ)Keszü… Jenõ a dobokai, Keszü a kolozsi, Megyer talán a tordai várhoz tartozott… Doboka elsõ ispánja István királynak közeli rokona volt. A vár már elõbb is fennállhatott, mint a Zsombor nemzetség központja. Doboka a Zsombor nemzetség rokonsági körébe tartozott.” Erdély története I. kötet 260. old. Akadémia Kiadó, 1986 – Budapest

16

Turcsány Péter

„A finnugorok aránya a mai magyarságban 4,6 százalék, a törökös típusé az ötvenet is meghaladja. (…) Álmos illetve Árpád honfoglalóinak bejövetelekor a Kárpátmedence sûrûn lakott volt. Ez a népesség elsõsorban az avarokhoz köthetõ, szintén elsõsorban török megjelenésû volt, de lehetett itt még a hun birodalom népeibõl, és valószínûleg itt voltak a székelyek õsei is. Tehát a mai népanyagunk õsének mintegy fele már itt volt a 896-táján történt honfoglalásunk idején.” Dr. Csihák György a Zürichi Magyar Történelmi egyesület elnöke a Magyar Nemzet 1994. április 7-i cikkébõl, idézi KKF „László Gyula professzor kettõs honfoglalására utalva, sejtette, hogy a hunmaradékok itt lehettek a Kárpátmedencében az Árpád vezetése alatti Honfoglaláskor. Megnyugtató volt a feltevés, amit egyre többen fogadnak el. Ki tudja bebizonyítani, hogy a hunok visszavonulásakor nem maradtak itt néptöredékek. Ezt a lehetõséget a Mezõség kitárt karral kínálta a maga megszámlálhatatlan tavaival, tórendszerével, amelyekbõl ma is még sokat láthatunk. Jóllehet egyre csökken a számuk az állandó lecsapolásokkal, gondozatlanságokkal. A parton lakók siettetik is a kiszáradást, mert zöldséges kertecskét alakíthat magának, lásd Katona, Cege, Ombuz-völgye tavainak szûkülését, s a parti lakók mosolyát: már szénát, kórét is lehet tárolni a kiszáradt meder szélén. Nos, a Marha Sándor, Marha Ferencek nevei mit sejtetnek? Nem napjainkban használatos nevek.” Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang!

Az Erdélyben is lezajló államalakítás folyamatában Makkai Gergely tudós megvilágítása szerint „nem kis szerepe volt az erdélyi és ezen belül a mezõségi táj otthonos, megélhetést biztosító ökológiai viszonyainak, amelyet eleink messzemenõen meg tudtak becsülni. Pusztai erdetük, a természettel való állandó kapcsolattartásuk a mértékletesség nemes ösztönét oltotta vérükbe. (…) Az Erdélyi Mezõség ebben az idõszakban a szerencsésen egymásra talált ember és táj harmonikus együttélésének iskolapéldája volt.”6 Szolnok-Doboka Megye 19. századi monográfusa a az itt élt különbözõ néprétegek letelepedését állapítja meg a helynevekbõl: „Amint a vármegye általános története elmondja, a magyar királyság gazdasági okból hatolt a Szamos vidékére, melynek szláv lakosai sóbányászatot ûzve, a Szamoson s a Tiszán szállították le terményeiket. Királyi birtokok alakultak a Szamos vidékén, melynek nevét – Solnik – Szolnok alakban az érkezõ magyarok is megtartották a terület megnevezésére, s a Szamos-folyót és mellékfolyóját a maguk nyelvén Sajónak nevezték, a mi (Sav-jó) kifejezésünk szintén a terület geológiai typusából nyeri eredetét. Ime tehát, a topographiai nevek összefüggése a népek egymásutánjára milyen megbízható kalauzul szolgál. Sok idõ telt, míg a szolnoki terület megalakulásáról írott emlékekbõl alkothatunk képet magunknak. A XII-ik század vége az az idõpont, midõn az elsõ helynevekrõl van tudomásunk. Ezek a mai Szent-Egyed, 1173–1196-ban Wesscel* vagy Vascuteleke „de Sancto Egidio”, Igalia vagy Zenth-András, Doboka, Mohaly, Devecser (kis és nagy), Kendermart, Paptelke, Füzestelke a legrégibb oklevélben, mely a mai gróf Wassok õseinek adományozott birtokokkal foglalkozik. – Utánuk következnek a XIII-ik században: Kozárvár 64(1205–35), Deésvár (1236), Désakna (1236), Czegõ (Czegeteleke 1243), Pujon (1265), Décse, Jenõ, Csoboló (Csobolótelki), Böktelek, Csépántelke (1269), Aranyos-Szász-Móricz (Mowrucz 1278), Kecsed, Kentelke, Lozsárd, Darvas (1279), Felsõtõk (1280), Csicsó és Retteg (1283), Néna és Beke (1288), Szék, Bálványos, Lápos, Gerlahida (1291), Péntek, Kodor, Ormány, Szükerék (Szilkereke), Cseh, Deáki (1294), Õs (1294) és Kétnyires (1298).

6 MG-EMT 19-20. old.

17


Ez volt vármegyénk topographiája a XII. és XIII. században. Mit magyaráznak e helynevek? Hogy vármegyénk lakosságát az itt talált szlávokon kivül (Retteg, Pujon, Néma, Doboka szláv jelentésû helynevek) a XII. század folyamán magyarok képezték, a kik a szlávokat assimilálva, az elsõ maradandó társadalom alapját vetették meg; e társadalom alakulásához járultak a szászok (Flandrenses), akik II. Géza korában (1141–1161) lépnek fel Erdélyben”

A Mezõség középkori gazdagsága „A középkorban a vízterületek védelmi célokra történõ alkalmazása közismert. A mezõségi tavak vonatkozásában ilyen irányú feljegyzéseket nem találunk ugyan, de számos jel arra mutat, hogy õket is létezésük egy bizonyos szakaszában hasonló célokra is alkalmazhatták. Erre abból lehet következetni, hogy a természetes terepakadályok hiányában a kor hadászati gyakorlatának megfelelõen az ellenség elõretörésének lassítására jó lehetõség volt a völgyek vízzel történõ elárasztása. Tereptani szempontból erre ideális lehetõséget szolgáltattak a csaknem párhuzamosan haladó, többnyire észak-dél irányú patakvölgyek, amelyekben a duzzasztásokban összeálló tófüzérek egy több védelmi vonalból álló gyepûövezetet képeztek. (…) A magyar törzsek hatalmas állatállománnyal érkeztek a mezõség területére, amelynek létfontossága volt az ivóvíz kérdése. Továbbá abban az idõben az ásott kút ismeretlen volt. Így emberi használatra a forrásokat, az állatok számára a folyó- illetve állóvizet használták. A mezõségi folyóvizek természetes állapotukban nem elégítették ki az állatállomány ivóvízszükségletét, de a dugások felduzzasztották õket, és így rövid idõ alatt számos tófelületet alakítottak ki a legelészõ csordák közelében. A tóalakítás másik okát a halászatban kell keresnünk. Eleink halászattal már az õshazában foglalkoztak. Vándorlásaik során több halásznéppel is kapcsolatba kerültek, akiktõl a halfogás legkülönfélébb formáit sajátították el. Mikor az új hazába értek, elég hamar felfedezték a mezõségi patakvölgyekben rejlõ duzzasztási lehetõségeket, tófelületet alakítottak ki, és ezekben tudatos halgazdálkodást folytattak. (…) A lakosság foglalkozásában a földmûvelés és állattartás mellett a halászat játszotta a legfontosabb szerepet. Mivel a tóvidék az egész középkoron át nemcsak a helyi lakosság, hanem a vizektõl távol esõ területek szükségleteit is ellátta. A magyarok által lakott területek halbõségét egy korabeli 1300-as leírás Norvégia után Európa összes királyságai között a legkiemelkedõbbnek tartja.” Makkai Gergely: Az Erdélyi-mezõség tájökölógiája, 30-31. old

A késõbbi háborúk, a tatár és kun betörések, a török elleni harcok, majd a Habsburg megtorló hadjáratok és az oláh betelepítések szinte megfordították a nemzetiségi arányokat Erdély több területén, de köztük különösen a Mezõségen. A mûvelõdéstörténész Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek címû összegzõ munkájában így ír errõl a folyamatról: „A középkori zord idõk teremtették meg az erõddé alakított és várfalakkal körülvett templomokat. De ezek sem tudták megmenteni a népet a nagy vérveszteségtõl és sok templomot a felégetéstõl. A veszteségek egyik következménye, hogy amíg kezdetben alig ismerték a vegyes településeket, és a nép vallás szempontjából is egységes volt, a XIII. századtól a pusztává lett vagy meggyérült lakosságú településekre keleti szertartásúakat telepítenek. Ez a folyamat különösen a nagy török hadjáratok korában erõsödik, amikor a Balkán a török felvonulás útjává válik nyugat felé.

18

Turcsány Péter

Ez a folyamat négy évszázadon keresztül folytatódik, amikor a jobbágy nélkül maradt nagybirtokosok betelepítéssel próbálták pótolni a munkaerõhiányt. Ez magyarázza, hogy a Székelyföld, ahol nem volt általános a nagybirtok, miért tudta majdnem mindenütt tisztán megõrizni településeit. Ezzel szemben a Maros, a Szamos mente, a Mezõség, valamint a nagyobb, gyakoribb és korai támadásoknak kitett Dél-Erdély, a Szászföld nem tudta kiheverni veszteségeit. Verancsics Antal szerint „1550-ben az addig egy vallású három nemzet (Siculi, Hungari, Saxones) aránya Erdélyben az összlakosságnak egy-egy negyedét teszi ki, vagyis összesen a lakosság háromnegyedét képezi. (Chorographia Transsylvaniae.) Két évszázad múlva ez az arány negatív értelemben Kelet felé néz a táj – Noszoly teljesen megváltozik. Ebben talán részes az is, hogy 7 ezalatt a nép vallási egysége is felbomlik.” Dr. Koós Károly a Mezõség éghajlatáról, mezõgazdaságáról imént idézett munkájában a következõ összefoglaló megállapítást teszi: „A környékre a ligetek voltak jellemzõk. Egyébként a dombvidék vegetációja sztyeppei jellegével tûnt ki, és azzal, hogy Erdély fõ éléstára volt!” Az agrártörténész Makkai Gergely fájdalmas adatokat tár fel a mezõségi magyarság pusztulásáról: „Erdély valamennyi tájegysége közül a legnagyobb arányú népességcsere a Mezõségen következik be. A jelenségnek szerteágazó politikai, gazdasági, társadalmi okai vannak. Mint ismeretes, ezen a területen összpontosult a korabeli Erdély nagybirtokosságának a zöme. A XIII. századi tatárdúlás, majd az ezt követõ nagy török hadjáratok korában, amikor a balkán a török felvonulás útjává válik a nyugat felé, a Mezõség egyike azon vidékeknek, amelyre mindenfelõl török és tatár betörések zúdulnak, és tizedelik a népességet. A lakosság rohamos pusztulását a ránk maradt írásos forrásokból adat hûen egész helységszintig követni tudjuk. Így 1601 és 1603 között Mihály vajda és Basta támadásainak idején Vasasszentgotthárd csaknem teljesen elpusztul. Vasasszentivánon két család, a Beszterce vidéki Besenyõn 14 család éli túl a pusztulást. 1643-ban Aranyosszentmiklóson 5, Boncnyíresen 2, Búzán 4, Centén 5, Feketelakon 5, Kjerlésen pedig egyetlen család sem maradt meg. Az 1661. évi hadjáratban a Kajántó környékérõl a templomba menekült lakosságot a tatárok az ostrom után lemészárolták. A terület elnéptelenedését fokozták az osztrák csapatok XVII. Század-végi dúlásai, az 17031711 közötti kuruc-labanc háborúskodás és különösen az 1708-tól több évtizeden át pusztító „fekete halál” néven ismert pestis és egyéb járványos betegségek.”8 Újratelepített fenyvesoldal Göcrõl

7 Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek 8 MG-EMT

19


A mezõségi táj „Az Erdélyi-medencének azt a részét, ahol a lejtõkön a mezõségi agyag bukkan elõ és az anyag formái és élete túlnyomó, azt nevezzük Mezõségnek. Élesen el nem határolható terület, de körülbelül a Maros és a Kis-Küküllõ és a Nagy-Küküllõ vidékéig terjed ki. Fátlansága különösen jellemzõ, ezért kapta a Mezõség elnevezést. (489. old.) A medence vizei négyfelé csorognak ki a medencébõl. Legnagyobb vízterülete van a Marosnak, azután a Szamosnak, jóval kisebb az Oltnak és egészen kicsi kis darabot csapol le a Sebes-Körös. A városi terraszokat vastagon fedi a kavics. 15-20 méter magasak és helyenként igen nagy kiterjedésûek. Ezeken vannak a városok és falvak. A városok legnagyobb része a városi terraszon épült. Ugyanezeken vannak a falvak, rendesen a terrasz peremén, hogy a falunak legyen rétje az alluviumon, szántója a terraszon és erdeje, gyümölcsöse, esetleg szõlõje a hegyoldalon. (490. old) A völgyoldalaknak igen érdekes és rendkívül jelentõs tüneménye a suvadás. Ez a tünemény döntõ jelentõségû a medence életére, és sajátságos, hogy eddig egyáltalában nem értékelték, eredményeit félremagyarázták, a legtöbben észre sem vették. Suvadásnak nevezzük az agyaglejtõk lecsúszását. A völgyek közt fennmaradó fennsík darabok lejtõinek végzetesen káros mozgása ez. A völgyoldalak mezõségi agyagból vannak, a hegytetõket leginkább a kemény szármáciai homokkõ vékony lapja takarja. Emiatt nem keletkezik normális lejtõ, hanem a védõlap sokáig ellenáll a lepusztulásnak, az alatta lévõ agyagot pedig átáztatja a talajvíz, s akkor a fedõlap egy darabja elszakad, s a lejtõ lecsúszik. A fedõlap meredek szakadékkal tekint le a lecsúszott tömegre. Ezt nevezi a nép szakadásnak. Alatta plasztikus lávafolyás vagy gleccserjég módjára lefolyik és alul szétterjed. A kemény takaró egyes darabjai a suvadás felszínén merész halom alakjában emelkednek ki, azelõtt minden író preisztarikus halmoknak tekintette õket. A suvadó területeket nem igen lehet mûvelni. Elhagyatott legelõ területek ezek, mert ha mûvelés alá veszik, s eltávolítják a gyeptakarót, akkor még könnyebben átázik az agyag, azonnal megindul a suvadás. Régente terraszozták az ilyen területeket, s ezzel a suvadás folyamatát nagyon hátráltatták. Amióta az oláhok beözönlöttek a Mezõségbe, a terraszos földmûvelést elpusztították, legelõvé alakították, hogy a lejtõt elsimítva kukoricát (erdélyiesen törökbúzát) termesszenek rajta. Az ilyen oldal aztán egy-kettõre lesuvad. Vannak völgyek, amelyekben egyáltalán lehetetlen a földmûvelés. (493. old) A mezõségi tájképek dezolátusak. A suvadás és napégette halmokon alig van egy-egy bokor, fenn a fennsíkon is csak a peremeken marad a legeltetés miatt. A kis mellékvölgyek fenekén hajdan sok száz halastó csillogott, ma azok is elpusztultak, víztelen, napégette pusztaság mindenfelé. Csak ott látni meredekebb lejtõket, kellemesebb vonásokat, ahol a mezõségi agyag rétegei közt kemény tufarétegek vannak, mert ezek megakadályozzák a suvadásokat, s néha egészen meredek, függõleges falú szakadékokat lehet látni, s ezek körül fák nõnek. (496. old.) A hegyoldalakon mindenütt látni, hogy hajdan Erdélyben terraszosan mûvelték a földeket, mindenütt biztosan ki lehetett mutatni, ahol a suvadások tönkre nem tették. De a terraszos mûvelés ma csak a magyarok és szászok lakta területeken van életben. Ahol oláhok laknak, ott a terraszok maradványait látni lehet ugyan, de az oláhok keresztül-kasul kapálnak rajtuk, s természetesen sokkal kevesebbet termelnek, mint a terraszokon lehetett volna. Sõt legtöbb helyen nem is mûvelik a földet, hanem legeltetnek rajta. De mivel a halastavakat is elpusztították, nincs mivel itatni az állatokat.

20

Turcsány Péter

Nyomor, süllyedés, durvaság mindenfelé. A pásztor tanyákon nincs egyetlen fa sem, hogy árnyat adjon, de hosszúnyelû póznára kötött seprû ki van állítva minden tanyán, hogy a boszorkányokat és gonosz lelkeket elriassza. Kõkorszakbeli jeleneteket látunk a hajdani magyar nép helyett. Megcáfolhatatlan történelmi tények, pontos okmányok bizonyítják, hogy körülbelül József császár idején tódult ide be a temérdek, nép, s tönkretette a fejedelmek korának gyönyörû mûveltségét. Ha a rómaiak és dákok utódai volnának, hogy lehet az, hogy ez a nép még ma is kõkorszakát éli hamisíthatatlan, havasi pásztor életében.” (500. old.) Cholnoky Jenõ: Magyarság földrajza

A táj író születte, Petelei István (Marosvásárhely, 1852 szeptember 13. – 1910 január 5.) látlelete 1884-bõl már egy „komorra fordult” világot mutat be: „Látható határvonalai vannak a Mezõségnek. Ahol megkopárodnak a hegyek, az ormok, hol sárgák az agyagtól, dombok hol vetés nélkül, bokor nélkül,. Szakadékok tátongva, szép teknyõk, oldalak, drága földek vetés nélkül – az utas azt mondja: ez a mezõség, itt kezdõdik. Ezt nem lehet mappán rajzolni. Az utas rájön magától.” „Mindenki szegény, pedig nagy a határ és jó termõ.” „A tanyák: Pagocsától Madarasig a völgyben fekete, jó a föld! „Csupa kánaán.” „Mit tesznek télen? Embersegítség nélkül, szomszéd nélkül, Gömbkövek Szentegyed határában emberszó nélkül! (…) Tán ki sem mozdulnak.” „A határ java része mívelés alatt van. Primitív módon van mívelve, azzal a régi rablógazdasággal. Nem trágyáznak. Dolgos pedig a nép! Ha hozzáfog, dolgozik, és jól, fáradhatatlanul. De könnyelmû a költésben és tanulatlan.. … Iszik, kocsmázik. Igénye nincs. Nincs a szobájában egy darab tisztességes bútor. Földháza van törpe, kevés fával. Betapasztják, hogy ki ne menjen a meleg. Nehéz, szörnyû levegõ. Öregember kevés van. Legtöbbet harminc-negyven éves korában temetnek el. … A nép könnyelmûen csinálja az adósságot, s elesett. Urak is vannak az uraságok közt, meg más is, aki itt gazdagodott meg, szívta a népet. A kamat egy picula egy forint után egy hónapra. Ha meg nem fizette, minden napra egy-két krajcár egy forint után. Csöndesen ûzik ezt most is. Vadházasság sok van. … Arra is van eset, hogy k…jával együtt hál felesége elõtt a házasember. … Sok a nemes. Az utca végig, hol a pap lakik, mind nemes. … össze-vissza százon felül van a számuk … A nadrágjában különbözik a paraszttól, de életmódjában semmiben. … Rosszul él. (Bánd, 2300 lakos.) „A tó … Megkapó látvány. Mint egy nagy L betû, úgy terjed el a nagy víz. Szélén sást ringat. Ez a nád gyékénynek való és szatyornak. Hegyek lábánál fekszik. Mint egy gyûrû, úgy fogják körül zöld oldalas dombocskák. Egyik oldalán messze nyúlik a sík szélén, akácfákkal. … Tizennégy halász tartja halait bérben. Tele vannak panasz-

21


szal. Jobb volt, szebb volt, gazdagabb volt valaha minden. Az emberek bõkezûbbek, a tó bõkezûbb. Most el se adják, amit fognak. Alig élnek… Az én halászom sem bízik bennünk. A porciótól félnek. Fodor fodor felett. Csobog a rúd… s az aljban zúg a malom, mit a tó lehulló vize hajt. Szalad a vizen a hóda, át az egyik nádcsomóból a másba. Szárnya csattog, s úgy fut haza. S a sás susog… Lila-fényes az ég a barna hegyek felett.” Petelei István: Mezõségi út, Úti jegyzetek A Trianoni Diktátum természetszerûen súlyosan érintette a Mezõség falvait és magyar birtokosságát, Wass Albert önéletrajzi írásában – saját családjuk helyzetérõl írva – példaértékû adatokat közöl: „Mikor az elsõ világháború után Romániához csatolták Erdélyt, a románok kisajátítottak minden magyar birtokot, és csak 200 hold szántót-legelõt és 800 hold erdõt hagytak meg a birtokból.” WAÉ E kezdeti idõszak visszapillantó regényeit a fiatalon az 1. világháborút megjárt Daday Lóránt (Beszterce, 1893. november 6. – Dés, 1954. július 23.) Székely Mózes álnéven írta meg. A Zátony címû elsõ kötetének Votan nevû kutya a narrátora (!), egy az 1. világháborúban megvakult veterán hû kutyája, az õ meglátásaira bízza és az õ szájába adja a mezõségi szórvány és az erdélyi magyarság helyzetének meghatározását, állapotrajzát. „A zátony szó gyakran elõfordul a regényben. Hiszen tisztában vannak vele, hogy õk, az erdélyi magyarok »zátonyon vergõdõ faj széttiport virága«, tengnek és mégis görcsösen ragaszkodnak az élethez. »Reménytelen gyötrelem, de a zátonyról megmentik a bõrüket.«” – írja Tusnády Mária, a könyv kiváló elemzõje, mondhatni egyik értõ újra felfedezõje. Innen érthetõ a hû kutya fájdalmas zárójelentése „a kapitány”-ról, amikor az elnyomó és román áradat valós áradással vizionált képsoraiban a teljes elveszettségrõl ad számot: „Kábult álom! A tenger zavaros. Kelet felõl fekete-vörös áram lep el mindent. Hajónk süllyed. A víz ömlik, morog, nincs, ki szivattyúzza a vizet. Gazdám különös gép mellett áll. Betût ver szüntelen. S. O. S! S. O. S!” A haldokló gazdára tekintõ állat döbbenetében a nemzeti sorsazonosság és a nép iránti teljes részvét mondatait szinte némán nyüszíti ki az író: „Az óriás pupillákban egy ország haldokolt. Csak most döbbentem rá! Hiszen gazdám megkínzott, vak arca is a haldokló nép arca volt!” A fenti részletek írójának regényeiért nemcsak a 2. világháború elõtti Romániában, de utána is börtönt kellett viselnie. 1923-ban Makkai Sándor (Nagyenyed, 1890. május 13. – Budapest, 1951. július 19.) kiváló és megdöbbentõ, móriczi realitással bíró könyve, a Holttenger ebben a nagy fájdalmak dúlta térségben elsõként mutatja meg a mezõségi táj szépségeit, esélyeit, elhagyatottságát és babonás elmaradottságát és passzív lelki süllyedését és a Békediktátum utáni román berendezkedés mindent elsöprõ társadalmi áttörését. Ezzel a korrajz értékû munkával kezdõdik meg a mezõségi számvetések

Vasasszentgothárd dombja dél felõl

22

Turcsány Péter

késõbb egymásra és egymásból építkezõ regényeinek sora. A könyv többszöri erdélyi kiadása mutatja a két világháború közti idõszakban betöltött jelentõségét. Regényrészletei egyszerre vallanak lírikusi beleérzésrõl és epikai hitelességrõl, számunkra éppen a késõbbi Wass Albert-i írói látásmód elõképének tetszik ez a realitásokban is szimbolikus elõadásmód: „László rögtön megérezte, mintha ajtót csaptak volna be a háta mögött, hogy mikor lépték át ezt a külön mezõségi táj küszöbét. Alig futottak néhány kilométert az állomástól, az országút nagy kanyarodókkal kígyózott fel ez hosszan elnyúló magas dombsor tetejére, amely elválasztotta egymástól a tágas folyóvölgy, dús erdõk és hócsíkos kék hegyek mozgalmas, élettel teli zónáját attól a tájéktól, melynek elsõ kitárulása pillanatában fölszakadt László lelkébõl ez a szó: holdtenger. (…) A levegõ vígan, színesen vibrált a láthatár fölött. A pára nélküli távlatból élesen meredeztek ki a földcsúszásos omladékok fehér csúpjai, mint felcsapódó hullámok megmerevedett, tajtékos taréja. Az országút villogó szalagja egymás mögött torlódó dombok tetõin csillant föl. Mintha a világ végét keresné. Csend, álom, halál lebegett láthatatlanul, fanyarédesen illatozva mindenen. (…) A holdtenger dermedt hullámairól minden lefolyik, amit az ember hoz reá… Az emberek olyanok, mint a tovagyûrûzõ habok. Jönnek és mennek. Sikoltanak vagy kacagnak, de mennek, eltûnnek… De a halálnak ezek az örök hullámai, a végeláthatatlan dombsorok örökre itt maradnak, mozdulatlanul, halottan, irgalom nélkül.” 9 Így élt itt az elkárhozásnak indult idõben a mezõségi lélek, mielõtt elvesztette nemzettestét. Már csak múltja volt, ha még emlékezett rá, de jövõjében már papja, írója is alig remélhetett. Egy másik mezõségi író, Nyirõ József (Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953 október 16.) írja majd meg Néma küzdelem címû nagyregényében, tréfás keserûséggel, hogy vesztették el a románok által hitelbõl megvásárol templomuk eladása elõtt már a falusi szórványmagyarok az Istenüket is: „– Én emlékszem – meséli süket Forrai. – Gyermekkoromban sokat jáccodtunk, buttuk a templomot. A mész vastagon hullott le róla. Lehánta magáról. Az Isten? Az már rég elkölözött onnan! Én emlékszem – meséli süket Forrai. – Gyermekkoromban sokat játszottunk, buttuk a templomot. A mész vastagon hullott le róla. Lehányta magáról. Valamelyik gyermeknek megakad a szeme rajta és azt mondja: – „De itt valami veres rajz van a falon!”… Nézzük, vakarjuk, kopogtatjuk, s hát egy fejetlen Krisztus jön elé, hátán a kereszttel. Ahogy a pápistáknál szokás. Ez nagy dolog! – Gyûlnek oda az emberek. Süket Forrai látta az Istent! – Aztán mi lett vele? Sokáig ott volt, – sápadozik maga Forrai is, mert most jön rá, hogy nem mindennapi dologban volt része. – Aztán egyszer odalett… Lehet, hogy visszament a falba. Akkor hagyott el az Isten! Mondják többen is, és a hátukon végigfut a hideg. Különös hangulat lebeg a mezõ felett is. Furcsa csend és sejtelmesség. A varjak félénken bújnak meg a rög mögött. A nap fénye elszegényedik, s a láthatár beteges sápadtságba vész. A levegõnek egyszerre más lesz az íze, s a dombok összezsugorodnak. Az emberek közelebb hajlanak a földhöz és nem mernek szólani, amíg fölöttük a mindenség titkos változása meg nem történik.”10 E fenti regényrészletek megidézõje úgy gondolja, kell ez a tájra és népre hangolódás, akár Wass Albert elõdeinek és késõbb írótársainak tollából is, hogy a mezõség lelkéhez, titkához, a maiak õseihez közelebb jussunk, hiszen az emberi személyiség lassú és fokozatos alakulása és az írói látásmód és világlátás ebbõl a környezetbõl, az elõdök és társak által már megközelített regionális miliõbõl bontakozik majd ki.

9 MS-H, 53. old. és 318. old. 10 NYJ-NK, 117-118.old.

23


Cholnoky Jenõ írja a már többször idézett Magyarság földrajza címû tudós könyében: „Gázkitörések is ismeretesek voltak már õsidõk óta, például Kissármás mellett a Bolygóréten. Báznán az egyik kútból tör elõ, s örök lánggal égették. Fogaras körül Sorostélyon, Szászkézden stb. ismeretesek voltak a »sárvulkánok«, t. i. a kitörõ gáz iszapot vetett a felszínre s egész kis kráterkúpok keletkeztek. A földgázt aztán fúrásokkal sikerült igen nagy tömegben feltárni. Az elsõ gázkút Kissármás közelében nyílt meg. A fúrással valjában káliumsõkat kerestek, de a gáz olyan erõsen tört fel, hogy nem lehetett tovább fúrni. Ezen a kúton naponként körülbelül 140 vagon kõszén fûtõértékével egyenlõ fûtõértékû földgáz tör föl, tehát egész nagy vagyon, hatalmas iparnak lehet hosszú évtizedekre kimeríthetetlen forrása.” A Mezõség sajátos 20. századi történetében számunkra sajnálatos szerepet is (!) játszott a földgáz kincs ipari felhasználásának nagy lehetõsége. A századközép magyar-román határkijelölései éppen a gázmezõk feltárása miatt lettek ismételten igazságtalanok a Dél-mezõségen lakó magyarság számára.

A Mezõség külön öröme és külön bánata „Kettévágni Erdélyt, mint a csürkét! Mióta világ a világ, ilyesmi nem volt…” W. A.: Kard és kasza 1940. augusztus 30. A 2. bécsi döntés napja. A Németország és Olaszország külügyminiszterei által levezényelt döntõbíróság határoz arról, hogy Észak-Erdély a Székelyfölddel, Nagyváraddal és Kolozsvárral visszakerül Magyarországhoz, a valóban túlnyomórészt román-lakta Dél-Erdély a szászok lakta Királyföldével, Araddal és Temesvárral együtt Romániáé marad. Magyarország visszakap 43 591 négyzetkilométernyi területet és 2 185 546 lakost, melynek több mint a fele magyar, de a román nemzetiségû lakosság is 42%. Hol a mi múltunk? – A trianon-jelenség, Helikon kiadó „Kolozsvártól kelet felé a határ nagy kanyarulatot írt le, a feltûnõ beszögellést nem nemzetiségi megoszlás keletkeztette. A Mezõségnek azon az eléggé gyéren lakott területén kevert magyar és román lakosság élt, egyik sem jelentõs többséggel a másikkal szemben. Földrajzi szempont sem határozta meg ezt a vonalat, és a határ utakat, vasútvonalakat vágott el, Kolozsvár és a székelyföld vasúti összeköttetése megszakadt. Ezért kellett lóhalálában megépíteni a Szeretfalva-Déva vasútvonalat. A magyar vasútépítõk és geológusok számára igen nehéz feladatot jelentett ez a Mezõség suvadásos terepén. A beszögellés a Mezõség rendkívül gazdag földgázmezõit (Kissármás) és az arra települt sokféle és jelentõs ipart kanyarította ki Románia javára. (Gazdasági érdekét szolgálva, a másik félre más súlyos gazdasági terheket rótt: a gazdasági elvû területmegosztás sem könnyebb feladat, mint a nemzetiségi elvû.) A gázmezõre települt iparban jelentõs érdekeltsége volt a németeknek, s ezt még növelni kívánták a következõ években.” Rónai András: Térképezett történelem, Magvetõ, 1989 „Az apahidai elágazásnál önkénytelenül a Mócs felé vezetõ útra tért, mint mindég. Már fent volt a domb tetején, amikor hirtelen beléje döbbent a valóság: csonka útra tért, mely nem vezetett sehova, csupán egy sorompóhoz. Mócson, Pusztakamaráson, Gyekén Románia maradt a világ. Rosszabb, kegyetlenebb, vadabb, mint bármikor azelõtt. Fent a bonczhidai gerincen megállította a kocsit. Elõtte, mint egy nagy dermedt hullámú tenger, ott feküdt a Mezõség. Hullámos dombhát hullámos dombhát mögött, míg ellátott a szem, a kék õszi égbolt szelíd párái alatt. Távol, a fátylak összesûrûsödtek. Ott valahol húzó-

24

Turcsány Péter

dott meg Sármás, Báld, Mezõ Záh… mint egy elsüllyedt világ, melyrõl ideát az öröm zajában mindenki megfeledkezett. Sokáig ült ott mozdulatlanul vadonatúj gépkocsijában az országút szélén, maga elé bámulva. Odalent a völgyben vidáman füstölgött a Gaál Péter malma. Szorgalmas traktor szántotta a lankát, lófogatok boronálták a fekete földet, s zöldre festett vetõgép vetette bele az õszi búza magját. Megismerte messzirõl is: Gaál Petykó maga lépdelt a vetõgép mögött, ingujjban, földetlen fõvel. Egyszerre csak valami furcsa irigység szorította össze a szívét, iszonyú honvágy: szerette volna orrában érezni újra a föld szagát, talpa alatt a simára boronált talaj szelíd süppedését, kezébe venni egy rögöt és szétmorzsolni ujjai között… Elindította a kocsit, megfordult s visszaereszkedett a Szamos völgyébe. De hiába lengett vadonatúj magyar zászló a válaszúti Bánffy-kastélyon, hiába csillant meg Iklód utcáján a napfény egyenes tartású magyar csendõrök kakastollán, hiába állt õrt magyar honvéd a szamosújvári kaszárnya kapujában: fullánk maradt a szívében és sajgott, tompán, mélységesen, könyörtelenül. Wass Albert: Kard és kasza II. kötet

A II. világháború befejezése után újra egy a Kárpátmedence magyarságára ráerõszakolt békediktátum következett.11 A teljes mezõségi magyarság szenvedéseinek fokozódásával és további, hovatovább félévszázados megaláztatásával. A középmezõségi, mócsi származású Kiss Jenõ 1958-ban írt Folyók címû verse a mozgékony, dinamikus folyók retorikai ellenpontjaként idézi fel szülõföljének tavait, jellemzésén mégis átsüt a mezõségi embernek és tájának izzó szeretete, sõt paradoxnak tetszõ erkölcsi példaadása: „Minden folyótól távol éltem én, hol én születtem folyók nincsenek, põrén, sután ott úszni nem tanul a kisgyerek, hol én születtem, folyók nincsenek, csak az van ott, egy nevenincs patak, nyáron kiszárad, hangja elakad, és aztán vannak itt- amott tavak, nagy, õs vizek bús maradékai, kik megtanulnak várni s állani, s harcolni is, tó-módra, konokul s villódzó akarással, megküzdeni a kivont kardú sással, mely a parttól mind benned nyomul, a káka buzogányos pandúrhadával szembeszállni, kik megtanulnak várni s állni – ezek neveltek engem, e tavak, amint a völgyben megvillámlanak, a tó volt fájó példakép, a tó, a jó, a helytállásra bíztató.”

11 1946 július 29 – 1947 február 10: a Párizsi Békeszerzõdés újólag szentesítette a trianoni határokat és újabb terheket rótt az önálló, újra megkurtított magyar államra is.

25


Logodi Imre újságíró egy a Mezõség mai életében harang-félreverésnek szánt cikkében12 már a tájegység 21. század eleji népére, sorsára vet pillantást, sosem feledve múltját: „Ki hinnné, hogy mint utcai kavicsba, az ember itt is folyton Erdély kis mohácsaiba botlik. De hát a kis mohácsok is jók valamire: ha hegy heggyel nem, ember emberrel találkozni szokott, s ha megvan az együttlét, hát emlékezni is lehet valamire. Ott van például Apanagyfalu, Bánffy Dénes végzete, Kerlés mellett pedig a cserhalmi ütközet színhelye, Dellõapáti, a magyar parasztot, nevesen Budai Nagy Antalt itt már rászedték, Széken a Bertalan-napi gyászünnepséget szinte kötelezõ megülni. Bár fizikailag már nincsenek itt, Besztercén és környékén (korridorral le Szászrégenig) máig ott vannak a szász emlékek, egy elvándorolt népnek porló nyomai.” „Nem jó, ha szórványt emlegetünk – figyelmeztet Barabás László tanár úr –, hiszen színmagyar, vagy „fele-fele” falvak sorakoznak, és táblákat sem mázoltak errefelé a román vadnacionalizmus primitív aktivistái. Vicét például kilencvenöt százalékban magyarok lakják, Veresegyházát még mindig többségben. De persze ha Feketelakot, Cegét, vagy éppenséggel Apanagyfalut vesszük alapul, akkor már kétségtelenül fogyatkozó magyarságról beszélünk.”

A Mezõség és Wass Albert öröksége A Füzes mentén nincsenek hegyek, csak lekopott tetejû dombok vannak. És miként Wass Albert is, akit évszázadokra ilyen dombokhoz köt õseinek történelmi múltja, az tudja igazán megbecsülni és félteni a hegyeket. Mert bizony el lehet lopni a hegyeket is, a völgyeket és patakokat is. Nem is kell olyan sok, és egy országot akár „farkasveremmé” is lehet változtatni. El lehet sikkasztani, meg lehet fertõzni a patakokat, és gyõzhet a gyilkos akarat, ha nincs ott a székely furfang mellett az összefogás nagy békéltetõ agyagfalvi rétje, az egyetértés rendteremtõ pünkösdi lelke. Nagy baj van, ha Isten székénél magasabban nem látjuk ránk vigyázni a történelem Urát. Ott a Füzes mentén nincsenek sziklák és köveket sem görget a Füzes csendes patakja. Csak aki ott élt, az tudja értékelni a földbe kapaszkodó, a havasi vizek zuhatagának ellenálló kövek méltóságát. De a Füzes mentén a köveket gyorsjárású vizek nem sodorják messzire, hanem láp és mocsár lepi be, és elsüllyed minden a sáros utakon, a tavak mélyén. A kõ ott is megkapaszkodik, elsüllyed, de marad. Megcsendesedik az ott élõ ember is, szerény lesz és elhalkulva alázatos, tájhoz, nyelvhez, többséghez igazodó, tõrbe süllyedõ, hogy megmaradjon. Aki valaha is élt már távolra szakadva otthonától, övéitõl, csak az tudja, érti igazán, hogy mitõl félti annyira otthon maradt övéit Wass Albert, amikor aggódó szavakkal oly gyakran üzen haza, ahová életében soha haza nem jöhetett. (…) Wass Albertnek majdnem minden könyve innen indul vagy ide tér haza, de távolról is, Amerikából is minden sora üzenet haza. Albi gróf úr ma azt üzeni a Székelyföldre a Füzes mentérõl, és Amerikából is, hogy sokkal jobban kell vigyázni hegyeinkre. A hegyeket is el lehet hordani, be lehet telepíteni, a fenyveseket is ki lehet vágni, le lehet tarolni, házainkat is mások lakhatják, legelõinken mások õrzik juhaikat. Azt kiáltja keletre és nyugatra, hogy „adjátok vissza hegyeimet”. De azt is, hogy agyat, lelket és anyanyelvet mosó suvadásos idõkben is, nagy rengések közepette is „a kõ, de a kõ marad”. (…) Wass Albert szülõföldjén az 50 km-en, a völgy szájának két faluján kívül, ma már egyetlen nyolcosztályos iskola sincs, és egy-négybõl is csak egyetlen egy. (…) Vigyázzunk tehát, hogy ne csak õ, de immár Wass Albert üzenete, árva népe is örökre velünk maradjon. Vetési László: Wass Albert – marad!13

12 13 VL-NCS Vetési László: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kalota, Kolozsvár, 2002

26

Turcsány Péter

Kövesdi Kiss Ferenc Még szólnak a harangok! címû kötetének rövidített, elsõ, 2002-es kiadásában ezt írta: „A lebénult jelen gazdag múltnak is lehet õrzõje.”14 Bíztató kell ma is annak, ki járja, s megismeri e táj népének életét.

Összefogás a Mezõségért

14 A teljes kiadás: Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang! Kráter, 2006.

27


II. Egy Árpád-kori államvédelmi terület fölfedezése „A Honfoglalást követõ azonnali idõszakban az ún. gyepûs erdõk védekezési feladatokat láttak el, amelyek mint nevük is sugallja a gyepük (országhatárok) mentén helyezkedtek el, és az akkori kor hadászati felfogásának megfelelõen többnyire lakatlan, nehezen járható terepakadályt képeztek a szomszédok felé. Veszély esetén jó rejtõzködési, ellentámadási és csapda lehetõségeket kellett ellássanak. Az Árpád-kori krónikák Szentgotthárd mellett tesznek említést egy gyepûs erdõ létezésérõl. A hasonló feladatokkal bíró erdõk száma azonban gyakorlatilag jóval több lehetetett.” MG-EMT, 35. old. „A falvak rendesen a terrasz peremén vannak, hogy a falunak legyen rétje az alluviumon, szántója a terraszon és erdeje, gyümölcsöse, esetleg szõlõje a hegyoldalon.” Cholnoky Jenõ: Magyarország földrajza

1. Vos(Wass)-birtokokra emlékezünk A szentegyedi és czegei Wass-család több mint 800 évvel ezelõtt, 1176-ben a Szamosba torkolló Füzes vízgyûjtõterületét és tóvidékét kapta III. Bélától birtokául, két testvér „fegyveres szolgálatainak érdeméül”, amely terület birtoklásában megerõsítette õket IV. Béla 1230-ban, illetve Károly Róbert 1320-ban (16 esztendei királyi elkobzás visszavonása után). Csak a helyszínen történt terep- és szállásviszonyok ismeretében tûnik ki a királyi ajándék igazi célja, mondhatni ország-védelmi, állambiztonsági feladata. Õrizni magunkat, fennmaradni, letelepülni. Valahogy így, ebben a sorrendben. A lomha kanyarokat vetõ Szamos erõsödve éri el Szamosújvár alatt elõbb a Szilvás patak, majd a Füzes torkolatát. Itt siklik magasba, mintegy õrtálló dombként, a füzesi és mikolai dombok elõörseként: Víz-Szilvás. A falucska patakot követõ kanyarjai fölött téres helyet alkotva kémlel távolba a református templom. Többször kellett javítani, de ma is takaros. (Fölötte a temetõben a Szilvás-Szénási domboldal felöl magyar sírok, s a folyóra nézõ oldalban oláhok temetkeznek. Itt fent a mûemlékké nyilvánított görög katolikus fatemplom kiürítve várja a teljes korhadás elérkeztét. Lent a faluközpontban már építet-

A szilvási templom, és az elrománosodás jelei a temetõkertben

28

Turcsány Péter

tek egy újat a románok, központi helyen, módosabb házak között.) Szilvafa, szilvafa mindenütt, a templomkertben, a temetõben, már a kaszálatlan fõágyon is, betemetõdve a földbe. A régebbi magyar udvarházak lakatlanok, néhányba beköltöztek a cigányok. A református templom dombjáról s a temetõ csúcsáról teres, tágas a kilátás. A valahai Wass-birtokok, s az észak-középi Mezõség legnyugatibb magaslatán állunk. A falu a terület nyugati õrhelyeként szolgált. Innen belátás nyílik a Szamos-jobbparti dombvidékre, különösebben a Kecseg patakának Zsombor-gyula-kori, Doboka-ispán-kori völgyecskéjére, az Árpád-kori emlékekben gazdag vidékre. Kis túlzással mondhatjuk: egy jókora nyíllövéssel, vagy irányváltás nélküli sas szárnyalással már ideláthatjuk Doboka várának képzeletünkben magas földbástyáit… Innen egyenes a légi jelzések (a mindig lobbantásra kész õsi tûzjelzések) útja be a dombok közé, le Nagy Szamosra és tovább, tovább a Tiszáig, Dunáig, a pilisi Budaváráig, Esztergomig. Még találkozhatunk református magyar gondnokkal a faluban, és kezet foghatuk magyar kaszásemberrel. Amit itt elõállítanak, ami állatot itt tartanak, az megy az unokáknak városra. De meddig? Kiké marad ez a Fõútról alig-alig látható falucska? Magyarok emlékét õrzi-e tovább? Bár rozoga kövesút vezet Bonchida felé, s a fiatal lelkész onnan kéthetente ki-kijár. Négyen-hatan jönnek össze falubeliek ma még az Istentiszteletkor. Fejedelmi családok leszármazottai fölsírnak-e olykor a temetõdomb elrománosodott magyarjainak hantjai alatt?

MOHALY. Magyar ember már nem lakja. Õsi településszerkezetét a betelepült oláhok õrizték meg. A hegytetõre kanyargó, sárdagasztó utacska mentén szegény román családok élnek. A kastély árnyékában. Így volt ez századok óta. „1173-75 körül III. Béla király Mohal birtokot a mostani Gróf Wass család õseinek adományozta.” „Lobról ezen birtok fiára, Chamara (Csomára) szállott, kit is 1230-ban IV. Béla király ebben meg is erõsített. Chama után a birtok Jakabra, ennek utána pedig fiaira Mihály, Miklós, Tamás és Jakabra jutott. 1357-ben pedig egyedüli birtokosa azok közül azon Miklós, aki már állandóan a Vass nevet használja, s ki a mondott évben Mohaly határait kijáratta. 1366-ban Lajos király Vass Dezsõnek, a Mohalyból járó juhötvenedet elengedi, lakói ekkor jobbára oláhoknak kellett lenniük, mert a juh-ötvenedet kizárólag oláhok fizették, s más oklevélben is világosan oláh kenézek és vajdák említtetnek.” Az évszázados családi tulajdonlást mutatják a birtoklevelek: „1469-ben birtokosok: Szentgotthárdi Vass Vid fiai: László, István, Pál, János és Zsigmond 1477-ben Vass Vid leányai: Erzsébet és Margit atyjuk itteni részébõl testvéreiktõl Vass István, Pál és Zsigmondtól osztályt követeltek, amit azok megtagadván, perre került a dolog. 1478-ban Vass Domokos Mohalyból ugyancsak a fentiektõl Dombháti kazalmagány, Mohaly osztályt követelt. 1496-ban birtokosai: Czegei Vass Domokos fi-


29

ai: János, Balázs, Miklós, László, György és Mihály.1504-ben Vass István fia, Mihály itteni részét Balázsnak veti zálogba, aki 1505ben visszaadja. 1507-ben Czegei Vass István fia Mihály itteni részét Szentegyedi-Vass Jánosnak és Czegei Vass Balázsnak adja cserébe. 1528-ban Vass Pál itteni részét néhai Czegei-Vass Balázs özvegyének s fiainak, id. és ifj. Jánosnak és Balázsnak eladja. 1568-ban Somlai Gergelyné Ágnes, néhai Szentgotthárdi Vass János leánya atyjának itteni részébõl Czegei Vass János fiától, Györgytõl osztályt követel. 1594: Vass György hûtlenségbe esvén itteni birtoka eladományoztatott, de késõbb újra visMohalyban még élnek bennük... szakapta. 1609-ben Vass Ferenc özvegye, Bogáthy Druzsi és fia György, id. Vass Gergely unokája, atyai nagybátyja Vass Jánossal itteni birtokukon megosztoznak. 1786-ban birtokosai: gróf Wass Miklós özvegyének van 9 jobbágya, 3 zsellére, gróf Wass Ádám özvegyének 8 jobbágya, 4 zsellére, gróf Wass Sámuelnek 10 jobbágya, 3 zsellére. 1809-ben birtokosai: Gr. Wass Sámuelnek van 9, gróf Wass Miklósnak 8 telke. 1863-ban gróf Wass Ádám, Káli-Nagy Ferenc, Wass Samu, Janka Lajos részére úrbéli kárpótlást utaltak ki.” A századfordulóra a családi birtoklás megszakad. 1891-ben már nem volt a Wass-család kezén birtokrész. Az 1891-es vallási összeírás szerint a 355 lakosból 3 róm.kath., 347 gör.kath., 1 gör.keleti, 1 ev-ref. és 3 izraelita. Innen bizony elfogyott a magyar. A felsorolt tulajdonlások nem akármilyen birtoktörténeti folytonosságot mutatnak ezen az örökké változó és változásokat termõ világban. 700 esztendõs jogfolytonosság itt az oláh lakosságú Moholy településén. A többi Wass-településen viszont már a 800 esztendõt közelíthette volna meg az öröklõdési lánc, ha nem érte volna durva szakadás a két világháború diktátumai és a békeidõk diktatúrái alatt… Gazdálkodó, szorgos a falu. Egy nagy, állatoknak való itatóskút fogad romantikus állatcsendélettel az ortodox templom alatti domb-horpaszban. Körötte néhány régi, magyar típusú épület, mondhatni polgárias benyomású házak, talán a földbirtokosoktól maradtak itt. Libák, tyúkocskák a napsütötte patakban. Mohaly patakja a Devecser patakjába ömlik, de egyetlen szekérútja magaslat felé tart: a szánáson, a kaszálón túl ma koronadomb alakú erdõség. Gyalogosan hosszú a kapaszkodó, lovon észre sem vennénk. Érdemes a legmagasabb pontig eljutnunk. Hatalmas a kilátás! Alattunk a Füzes kanyargó útja visz a Mezõség, a tóvidék benseje felé. Szembe velünk Császári dombocskája, s amellett jobbról Szent Íván, ma még jól kivehetõ templomával, udvarházaival, s a Szent Egyed felé törõ, széles teknõjû patakvölgy is idelátszik, az ornitológusok terepvilága, Hermann Ottó kedvelt kutatási helye. Ellátni egészen a Devecser és a Füzes patakjának találkozásáig, mint vándorok, ha találkoznak s megpihennek, úgy nyugszik el itt a táj egy máig megmaradt vendéglõ csendjében. az út valahol azon túl kanyarodik el Kékesvásárhelyre, Szépkenyerûszentmáron felé,

30

Turcsány Péter

arra is élnek még szépbeszédû magyarok, a parókiában tiszteletes úr lakik. Évszázadokon át a Wass-család birtokolta a falut. Udvarház, kastély sehol. Letelepülésükkor hová is építkezhettek? A hadászatilag kitûnõ magaslatra netalán valami földvárféle erõdöt, s védett zugába udvarházat építettek az õsök? Elkelne még itt egy kis régészeti kutatás a koronadomb alakú erdõs hegytetõn… Egy bizonyos: katonailag a füzesi és a devecseri völgy innen biztonsággal õrizhetõ, lovas és íjász-csapatokkal bármikor lezárható. S ugyanakkor a vízjárás felõl szakadékos szorost alkot a mohalyi hegy a szemben lévõ Császári dombjával, szinte megközelíthetetlenül. A Wass-birtok másodiknak megtekintett települése már megerõsíti azt a feltételezésünket, hogy III. Béla a két kiváló hadfinak, Loóbnak és Tamásnak (Turmus, Tormás?) katonapolitikai célok miatt adományozta a nagy kiterjedésû ún. Füzes-menti földterületet. Tatárok ellen, kunok ellen védmûalkotásra alkalmas ez a táj. Keleti emlékû hadászati területkijelölés történt. Lezárni minden folyót, tavat. Magaslatokkal körbevenni és kiépíteni a terület védelmét. Az ide bekerülõ ellenséget Szakadásnak indul az út Mohaly fölött hol tõrbe csalni a nádasokba, hol nyílzáporral elfalazni elõtte a betörésre alkalmas vízparti szorosokat. Se át! Se be! Vagy ha be – akkor ki ne! A görög birodalmi ismeretekkel és tapasztalatokkal bíró III. Béla keletrõl hozott harcászati bölcsességének nyomait õrzi a letelepített Wass-család birtokszerkezete. Szolgálatra szerzõdtek õk itt a királlyal, hûségre, kihelyezett ország- és államvédelemre, a hagyományos gyepûhatár korszerûsítésére!

DEVECSER patakja felé érdemes egy szomorú pillantást vetnünk. A befelé zötykölõdõ köves út mentén, lankás dombok között egy nagy múltú magyar falu éli elrománosodásának lezáruló napjait. A Kékesvásárhelyrõl származó Both és Bolyki családok nevükrõl ítélve õsi székely nemzetségfõk, nemzetségek leszármazottai. Mikor feleségemmel megérkezünk a faluba, a Devecserben legõsibb birtokos család dolgos kezû családfõje, Somai Albert a falu református gondnoka, hû „faluõrként” penderül elénk a lassuló gépkocsi-zúgásban. Õsei 331 évvel ezelõtti ajándékára még emlékezik az Egyház.15 Ma is õ kalauzol végig a falun. Hatvan üres porta, visszatelepedõkre vagy a végsõ pusztulásra vár. Pedig az Árpád-kori környezet, a templom, a templomkert, a paplak bármikor helyreállítható volna gondoskodó és vállalkozó kezek által! „A templom két korszaknak építészeti jeleit õrzi. A bejárati ajtó fölött 1784 olvasható. De a szentélyrész évszázadokkal megelõzi az újabban épült hajót. A Régi szentély hasonmása az Oroszfáján

Devecseri harang

15 Az Erdélyi Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárából Kelemen Lajos által kiadott okmány a SOMAI család 1595-beli jelenlétét igazolja Devecserben. Feljegyzés õrzi, hogy 1675-ben Somai Béni két ónkannát adományozott a ref. Egyháznak.


31

létezõnek, melyet a szakemberek az 1200-as évekbõl származtatnak. Ehhez hasonló a búzai, melegföldvári, feketelaki. A hajlított ívû ablakok, az északi fal ablaknélkülisége a jelzett 1784-évtõl messzi századokkal korábbról érkeztek hozzánk, s indítanak mélységes elgondolkozásra. Még nem késõ! Lépjünk Isten segedelmével. Kegyelmi idõ! A szomszéd településekhez hasonlóan itt is református egyház alakult feljegyzések szerint 1625-ben” KKF. Kalauzunk a tiszteletadás szomorúságával mutat a paplak és a temetõ közötti soha be nem ültetett, téglalap alakú gödörre: – Mert hogy akkor gödröet csináltak, és nem töltették meg többet földdel. Megölték mind, idehozták a magyarokat, betemették ide õket, aztán úgy maradtak. A tatárok ölték meg a magyarokat. Az öregemberek mesélték, amikor jöttünk kaszálni. Feltehetõ, hogy itt is a Székre betörõ 1690-es tatárjárás nyomaival találkoztunk. Emléktáblára, emlékmûre alkalmas hely a templommal, a kettõs haranggal és haranglábbal, a paplakkal és az iskolával egyetemben. Egy darabka magyar középkor! 1883-ban a régi harang mellé még újat öntetett a református egyház. A községben 1893ban: 94 ref., 101 evangélikus, 22 zsidó élt, 19 tanköteles gyermekkel. Ma 7-en ha összegyûlnek Úrvacsoraosztásnál, mikor a tiszteletes Szépkenyerûszentmártonból ellátogat a gyülekezethez. – Négy férfi, három asszony. Voltak magyarok sokan, vagy harmincan, de a fiatalok mind kimentek a városba, az öregek meghaltak, vissza nem jöttek. – Cseng a fülünkben a falu talán utolsó magyar kurátorának összegzése. Otthon feleségével, unokáival már õ is magyarul beszél. Miként is kapcsolódik a Wass-birtokok múltját feltáró utunkhoz ez az északi dombok közé benyúló, Géza királyunk nevére emlékeztetõ helység?16 1) Közvetetten a Füzes-Szamos vízgyûjtõrendszer egy a magyarok által õsileg birtokba vett területéhez tartozik, amelyet egészen a 20. század elejéig többé kevésbé a család meg tudott magának õrizni. 2) A mai gróf Wassok õseinek birtokadományaival foglalkozó legrégebbi Szolnok-Doboka vármegyei oklevél által néven nevezett települések közé sorolják, mely õsiségét bizonyítja: „Wescel vagy Vascutelke de Sancto Egidio, Igalia vagy Zenth-András, Doboka, Mohaly, Devecser, Kendermart, Paptelke és Füzestelke.”17 A fenti településsor történelem-földrajzi összefüggését hadtörténészeknek, mûvelõdéstörténészeknek érdemes lesz majd kutatniuk.

Chama (Csoma) vitéz devecseri ágáról: „Lobtól e birtok (négy közül az egyik) fiára Csomára (Chama) szállott, kit is 1230-ban18 IV. Béla kirély ebben meg is erõsített. Hogy késõbb is Csoma utódai kezében maradt, azt nem tudhatjuk, de igen valószínû, s így azon 1298-ban, majd 1305-ben említett19 Ábelt, ennek fiát Mihályt, s ismét ennek fiait Andrást és Ábelt az õ utódainak tekinthetjük; Nagy-Devecser ezután azon Ábel fia Lõrinczre szállott, aki 1347-ben20 már világosan Nagy-Devecser birtokosának iratik, õ és fiai András, erdélyi vajda, és Miklós,21 akik a kis-devecseri András fiával Miklósal osztályos atyafiak voltak, s akiket Lajos király 1370-ben e birtokkal megajándékozott”. A 14. századtól feljegyzésekben szereplõ Feldevecseri, illetve Devecseri családoknak Vos(Vass)-család felmenõivel való késõbbi kapcsolatát nem ismerjük. Feltehetõ, hogy a Vos vezetéknév nem volt oly erõs ennél az oldalágnál, hogy azt használják. A fenti leszármazási ágat azért hangsúlyoztuk, mert nyomaival a Wass Irattár kutatói nem találkoztak, de reményeink szerint a jövõbeni kutatók ebben a vonatkozásban is még értékes adatokkal számolhatnak. Kádár József Szolnok Doboka vármegye monográfiájából

16 17 18 19 20 21

Géza, Décse, Devecser rokon származtatását feltételezi Gyõrffy György. GyGy-SzIM SZDV Hazai Okmt VII. 20. D1 30589 Anj. Pmt. V. 136. Apaffy elench és D1 29425

32

Turcsány Péter

VASASSZENTIVÁN a Füzes (vagy a cegei) patak jobboldali részén fekszik, ligetes terület. Kiemelkedõ hely, letelepülésre alkalmas, de bizony nehezen védhetõ, patakok találkozási helye, egyik Székrõl, másik Cege felõl érkezik. A közeli, nevezetes Régi Malom kerekeinek halk durozsolása már létével is jelezte az utazónak, hogy régtõl lakott település alatt visz az útja. Feltehetõen már a kora Árpád-korban, III. Béla adományozása idején is virágzó településrõl beszélhetnénk, talán elõtte is: „1305-ben már plébánia temploma volt itt.”22 Az ispáni okmányok is sûrû életrõl tanúskodnak: „1305-ben vita volt Szentiván és Göc között 23 húzódó határ felett.” Aztán tudhatunk arról is, hogy „1334-ben Johanne plébánusa 3 garast, pápai tizedet fizet”. 1453-ból büszke följegyzés szól a még élõ egyházról: „N de Wasasszenthyvan ecclessie Plebanus” 24 S mint szinte mindenütt a mezõségi tájon, következnek a szomorúbb idõk, az újrakezdések vagy elveszések zord idõszakai. Kövesdi Kiss Ferenc, a mezõségi múlt szent szellemi számvevõje így emlékezik a falu tragédiájára, a Habsburg generális Basta barbár mészárlására: „Az 1601–1608 közötti pusztítás, népirtás eredménye ma is érezhetõ. Ekkor váltak csaknem pusztává a virágzásnak jelét is sejtetõ települések. Érthetetlen… úgy kiirtani a gabonatermelõ szorgos népet, hogy írmagja se maradjon…”25 „Vasasszentivánon mindössze 2 református maradt életben.” LF-MK Wass Albert is gyász-betûkkel szedette ki a község és társfalvai nevét: „1603 tavaszán Basta hadai végigdúlták a Mezõséget… a zsoldossereg földig égette Báld, Sármás, Pusztakamarás, Katona, Gyeke, Vasasszentgotthárd, Czege és Szentiván községeket, míg Melegföldvár, Búza, Feketelak, és Kispulyon elrejtve erdõk és dombok között, megmenekedett a veszedelemtõl.”26 Az újjáépítõ Bethlen Gábor 1622-ben általános „vizitációs rendelete” számba veszi Erdély településeit, s ekkor temploma még állott, bár iskolája romban, s a késõbbi idõkben széthordták kõtemplomát is. A 19. század közepére a magyarság szinte kimúlt a faluból. 1950-ben 484 lélekbõl 10 református, 6 evangélikus, 28 izraelita és 431 görög katolikus. 1860-ból még feljegyezhette a krónikás, hogy Torma Károly birtokos az évszázados emlékezetû temetõbõl a sírköveket a maga udvarába hordatta: melyek „alkalmassá váltak lépcsõ szolgálatra a palotákban”.27 1996-ban 15 magyart számlált az ott magyarokat keresõ Kövesdi Kiss Ferenc. „Egykoron tiszta magyar falu volt, ma senki sincs közülünk ott.” – hangzott el az ördöngõsfüzesi tanító és mindenes ember Lapohos András szájából.28 A község két palotája szinte sértetlenül áll a falucska fölött. A ligetes ma is csodás. A falu fölött távolban a Mikola magasodik. Hogyan is vette számba 1338-ban Vos Miklós uram, a Károly Róbert király fõzászlótartója, a neki igazolt birtok északkeleti területét, benne a mai SzentivánSzentivánra nézve nal? 22 23 24 25 26 27 28

LF-M GyGY-SzIM Mindkét idézet KKF KKF (WA: Hagyaték) SZDV KKF

33


„Mikola telekfõ erdõnél s ezen átmegy a Hollókerek bérczre s innen egyenesen a Szarvastó folyóhoz száll le, vagy a régi malomhoz, innen egyenesen Tyurzonbereke-hez s az erdõ fejénél a régi határjeltõl az erdõn át keletre a Torliget erdõhöz…” Ó micsoda magyar világ? Micsoda emlékek jõnek fel a susogó nyár lombjai alól kísérteni erre a tájra! Megfejtjük-e szépséges helyneveid emlékezetében megõrzött sugallataidat, üzeneteidet? Beszél-e, üzen-e még nekünk ez õsi, mezõségi táj?

CSÁSZÁRIt Vasasszentivánhoz olvasztotta be papíron a román közigazgatás. A betonozott úton hét kilométerre fekszik Szentivántól. Önálló település ma is. Kanyarog, tekereg fel a Szénás felé a dombra egyetlen fonál-forma utcácskája. A kanyarodókban itató kutak az állatoknak. A laposka terepszinten õsi magyar harangláb és egy új görög katolikus templom. Mintha egy évezrede, mintha két-háromszázada mi sem történt volna, olyan a telekrendezés.29 Néhol a házak is magyar színekben tisztelegnek a késõn jött magyarnak, ötven-hatvan év nem sok, talán azóta maradt meg a házak színe, öntudatlan is emlékezve magyarságukra, de a bennlakók nyelve már csak a románt beszéli. „A kerítések imitt-amott zöldre festve, a régi házak ablakkeretei, rámái szintén amolyan õsi reményszínre: zöld, és fehér olajjal védik az idõjárás fogaitól. Kiegészíti a piros cseréptetõ.” 30 1603-ban:

1 magyar

1850-ben:

1898-ban:

215 lélekbõl

231 lélekbõl

6 református 4 catolikus 205 görög kat.

10 református 216 görög kat. 5 izraelita Császári

A statisztikai adatok nem mutatják teljesen a valóságot. A magyarság nyelvi önfeladását semmiképpen. Itt, ezen a ma már tisztán román nyelvet beszélõ községben is néhány ember felfigyelt a magyar szóra. Körülállták autónkat, s ízes mezõségi anyától ajánlott segítséget a tájékozódásban egy magyar anyától született, de elrománosodott családban, községben és közösségben élõ fiatalember. Itt már nem beszélnek magyarul egymás között sem, de bizony értik. Az élet hétköznapjaiban átveszik az asszimilált nyelvet, de lelki rezdüléseikkor még megszólal az anyai, az elfojtott magyar szó. Császári nevét oklevelek õrzik 1336 óta. Adományban visszakapott Vos Miklós-birtok volt ez a falu is. Talán Ottó császár pórul járt leánykérését õrizte meg nevében az Árpád- és Anjou-kori község? Talán a 14. századi erdélyi vajda virtusára emlékeznek itt a dombok? De a magyar múltról mindenképpen szólnunk kell. …Szent Iván – Mohaltelke – Császári… három falu a hét közül a 12. századi adományból! Középütt folyik a Cege patakja. A falu dombjával szemben szökik magasba Mohaltelke erdeje. S ha a szénásoldalon túl fölmegyünk Császári dombtetejére, ott ismét a fenséges ki29 „A telkes házakról látható a magyar telekrendezési öröklés.” KKF 30 KKF Az idézet folytatása: „Császáriban már meg is gyõzõdtem sejtésemrõl.”

34

Turcsány Péter

látás fogad, belátva a Székrõl érkezõ patakvölgy minden zeg-zugába, Sekuláj, azaz Kis Szék tavacskájáig és Szent Egyed kies-kedves völgyéig. Szembe tekintve pedig apró dombocskává válik Szent Iván a maga „palotáival”. Mégis: ez a Császári királyi hely. Beláthatóságai teszik azzá. Központivá. Mint ahogy központ a maga nemében lefelé a patak és az út mentén Czege és Vasasszentgothárd is itt a tavak mentén. Távcsõvel még Szent Ivánban a Kabdebó-kastély többszáz éves tölgyfája is belátható! S a francia arányosságú Schilling-kastély. Távolból megszépül minden, még a fanyar körtére emlékeztetõ, szomorú múltú magyar táj is. Csak a fájdalmas faluégetés ne volna a röhögõ Bastazsoldosokkal. Csak a tatárbetörés, az élve koncolás ne és a templomokban leöldösött magyarok máig idehallatszó jaja és hörgése ne! Megharmadolt magyar népünk, mire is jutottunk. De barátaim, gondolkodjuk tovább az évkönyvek tanulságain: 1587: még 20 magyar él Császáriban. Temploma büszkén hirdeti, mint megannyi társa ezen a mezõségi táhjon, a magyar reformációt. 1643-ban kõtemploma elõször romjaiban pusztul. 1695-ben cegei Vass György és felesége, Sárpataki Erzsébet újjáépíti az árpád-kori templomot, két harangot is helyeznek tornyába. Ekkor építi meg a pompás cegei udvarházat is. 1701-bõl a gazdagodó magyar nemes világ egy békebeli pillanatára vet fényt Vass György és Kemény Kata levelezése. Kedves intermezzo a történelmi viharok és drasztikumok közepette, egy megszívlelendõ bölcsesség adomájával fûszerezve: „Az szönyögök iránt való Tudósításátt Kgld(nek) megszolgálom én ugjan halvá(n) Kgld(nek) el ado szönyogeit kültem volt edgj szolgámot megnizisre, de mivel más Ember Szemire nehezen vasarolhat az ember, mind akarta(m) azolta s be menni, vagj kgld jo akarattyábol az szönyögök uta(n) utána küldeni… ne neheztelye kézben adni had láthassam meg.” 1819-ben a Wass-familia büszkeséggel utasítja vissza a Habsburgok császári tisztviselõjének túlkapásait: „Ezt… (mármint Császárit) a meg szállástól birja a Gr. Wass Fa(mili)a… birtokábol ki sem ereszti törvény uttyán kivûl, mivel ezen Investigatorokot fõ felsége sem hatalmazta anynyira, hogy Donállynak és Notázzanak; Az is ide járulván, hogy egy Interessatio miatt kitsapott szolga Biro az e’féle dologban nem credibilis és Autentica persona.” SZDV, Wass Lt A 18. században még anyaegyház volt filiákkal, ma a helyét sem ismerik. 1865-ben a templom ismét rommá lett. 1695-ban épített õrtornya még áll, benne 1 haranggal. Ki húzza meg? Mikor? Jár-e még ide Úrnapját tartani az üres levegõ ûrnek a tiszteletes?! Ki szólít itt imára a holtakért! A földért! A harapható földért, amely az elsõ esõzés után járhatatlan sárrá teszi a hegyoldalak dûnéit? Az illatozó légért, amit beszívtak itt õseink? Ki szólaltatja itt meg a románná asszimilált magyarok elfojtott, visszaharapott magyar anyanyelvét?

VASASSZENTEGYED mai nevét Szent-Egyed tiszteletére szentelt temploma után vette. A görög eredetû Agidius név latinosodott rövidülésével keletkezett szó jelentése: „pajzshordozó”. A görög néveredetû templomi védõszent jelentése szerencsés párhuzamot tart az elsõ Wass-õsök görögországi, Jeruzsálem alatti vitézségével. „A község hegyek által körülvett szûk völgykatlanban fekszik, mely észak felé nyúlik, keresztül folyik rajta a déli részén emelkedõ hegyekbõl eredõ patakocska, mely a községen jóval alább a széki tavakból folyó patakkal egyesülve, Vasas-Szent-Ivánnál a czegei patakba foly.”31 Mi éppen a két patak egyesülése irányából, a széki elágazásnál nem letérve, egy lapályos völgy és egy Mezõségre jellemzõ, helyenként a homokból évezredek multával kõtömbökké 31 SZDV


35

tömörödött part alatt, a bucskázó patak mentén, hosszan nyúló házacskák között érkeztünk meg a község hídjához. A híddal szemközti, Pulyon felé vezetõ domboldalban „karcsú tornyú” magyar református templom emelkedik, jobbra fent, a házak közt kivezetõ ösvényen régi görög katolikus templom fatornya látszik. A hídnál egy Kolozsvárról kiköltözött ember magyar szóval bíztatja Szellõ nevû lovát. Itt a hídfõnél a román asszony, éppen a két világháború közti birtokos Kezán család asszonytagja szép magyarsággal csatlakozik beszélgetésünkhöz. A déli, Omboz felöli dombok közt még laknak magyarok is. 1993-ban Kövesdi A szentegyedi templom Kiss Ferenc 16 magyar ajkú reformátust látogatott meg, meghitt beszélgetéseik emlékét õrzi a Riadóra szól a harang címû kötet helyi vonatkozású részlete: „Gondozott egészséges lakásokat építgettek, gyümölcsfákkal körülvett kertjeiket szorgosan gondozzák. Sertés, juh, szarvasmarhatartással foglalkoznak a mezõgazdasági növénytermesztés mellett.” 32 Mirõl beszél itt a Wass-multú emlékezet, ha megszólítjuk? „III. Béla király ezen Wesscel birtokot Ombuzteleke s másokkal együtt Lob-nak és testvérének Tamásnak Görögországban szerzett vitézi érdemeiért, a mostani gróf Wass család õseinek adományozta. Lobról e birtok fiára Csomára szállott, kit is 1230-ban IV. Béla király ebben meg is erõsített. Az 1315-iki osztálylevél szerint Szent-Egyed három részre osztatott, két rész ebbõl Tormács fiának33 Jánosnak keletrõl, a harmadik pedig Emich (Emuch) fiának Jánosnak és azon említett Csoma fiának nyugatról Jakabnak jutott. Midõn azonban 1321-ben Vos Miklós Csicsóvárát Tamás erdélyi vajdának kezéhez átadta, Tamás vajda azt ígérte neki, hogy Szent-Egyedet a királytól megszerzi számára, és mostani birtokosait vagy más birtokokkal vagy pénzzel fogja kielégíteni. Ez ugyan nem történt meg, de 1331-ben Csomafái János34 fiai: László, Bencz (Bench), János és Pál Szent-Egyedet azon ifjú Vos Miklósnak, s vele együtt Csoma fiának Jakabnak és Emichfi János fiának Miklósnak eladták. (…) Szent-Egyed egyik birtokosa a szintén ezen családbeli Vörös Péter 1344-ben ottani részeit bátyjának, Aczél Jánosnak adta át. Ezen kívül Szent-Egyed birtokosaiul 1347-ben elõsoroltatnak Emich fia János fiai t. i. Vas Miklós és László, Aczél János és Vörös Péter, nemkülönben idõsb Vas Miklós fia János.” SZDV A falu és a Wass-család kapcsolatára való tekintettel a megõrzött adatok között akad több említésre méltó. „1690-ben a tatárok egy harangján kívül mindenét elrabolták. 1693-ban ifj. Wass György és Bánffy Miklósné Wass Ágotha pótolták a hiányokat, amaz adott egy kancsót. (…) 1754-ben gróf Wass Ádám, Miklós és György viselt gondot a birtokokra… 1754-beli feljegyzés szerint a falu derekán egy telek, ezen alól, ahol egykor mesteri lak és iskolaház volt, van két zsellérház, jövedelmét az esperes és pap viszi. A nagy telek közepén régi kõtemplom kerített cintermével, felsõ részén a temetõ. 1804-ben gr. Wass Ádám és fiai Miklós és Dániel atyjok itteni részén megosztoztak. 32 KKF, Kráter 33 Elképzelhetõ, hogy Lób testvérének, Tamásnak (Tormacs, Tormács) ágánál öröklõdött az árpádházi név, s a birtoktest nagysága miatt is, az õ ágából valónak tetszik Tormács fia János. T. P. feltevése. 34 A Csomafái ág családi vonatkozásairól nincs tudomásunk.

36

Turcsány Péter

1885. évbeli feljegyzés szerint romlás szélén álló, merõben kõbõl épült temploma mennyezetén 1543, a harangon 1596, a tengelyén 1669. évszám olvasható.” Kelemen Lajos írja az Ódon Erdély címû könyvében, hogy Vasasszentegyeden található a vidék egyik becses mûemléke, amely nemcsak épületként becses, de fõképp kazettája által. „A XVI. Századból mindössze négy ilyen erdélyi magyar mûemlékünk van, ezekbõl is kettõ csak töredék. Közülük a Gogánváralja-i 1503-ból és 1520 közöttrõl nemcsak korra, de értékre is elsõ. Az ádámosi jó mennyezet 1526-ból, a homoródszentpéteri töredék 1520 tájáról, a vasasszentegyedi maradványok 1543-ból származSzentegyedi pár – egymásra utalva nak, s mind a négy mû annyira különbözik egymástól, hogy stílusokon kívül semmi rokonság nincs közöttük. A szentegyedi hosszúkás, keskeny deszkák virág és levéldíszei pedig az elõbbiektõl könnyed mintáikban, térkitöltésükben egyaránt különböznek, s a virágokban, de fõképp ezek festéstechnikájában ott van az a vonás, mellyel a kalotaszegi emlékek közül a magyarvalkói, legrégibb virágoknál találkozunk. Lehetséges, hogy mindkettõ közös kolozsvári eredetre megy vissza…” S milyennek látjuk ma a falu képét, magyar lakóit? Két hetente kijár még ide a lelkész a tucatnyi lelket számláló gyülekezethez. A városba költözõk itt is román iskolákba járatjak a gyerekeiket, vissza-visszalátogatva a többség már románul beszél. A föld, a domboldal ad gyümölcsöt, a tehénkének jut füves rét, a tej s a tejbõl készült ételekbõl jut bõven az asztalra, a szomszédnak is. A Kolozsvárról nyugdíjasként ide költözött ember két háza közül az egyiket árusítani kívánja, esetleg idegenforgalmi hasznosításra gondol. Konok megszállottnak tetszik: – Csak értelmes állatokat tartok, lovat, kutyát, disznót. Mindhez magyarul szólok, megértik. Itt a románokhoz is magyarul beszélek, mind érti, csak sokáig tagadták, magyarul is válaszolnak, már megszokták, hogy velem így beszéljenek… Ilyen is történik a transzszilván ég alatt! Egy ember, aki mit sem tud a magyar oldalról szinte elenyészõ, 5-10 % alá zuhanó népességi viszonyokról, aki bogaras, megújulni vágyó életösztönnel költözik ide, erre az édes lankájú, kellemes éghajlatú, kies, de Basta generális és a középkorvégi tatárok által is pusztított völgybe – s visszahozza a szobák s kertek mélyére számûzött, még magyar szót, magyari mondásokat. A község vallási statisztikája a tatárbetörés óta nagy elrománosodást mutat, a már bemutatott, elõbbi falvakhoz hasonlóan: 1587-ben

65 magyar

1603-ban

3 magyar

1850-ben

1898-ban

804 lélekbõl

930 lélekbõl

82 református 19 római katolikus 697 görög katolikus 6 izraelita

112 református 6 római katolikus 798 görög katolikus 14 izraelita

Vajon javítható-e még itteni magyarjaink számaránya a nyelvi elhalásunkat prognosztizáló folyamat visszafordításával? Esetleg a közeli Székhez igazodva (!), egy abba az irányába


37

kiépített út segítségével a magyarosodni visszavágyok lélekszáma fordulhatna-e pozitívabbra, a magyar iskolát keresõké, a magyar munkát ott megtalálóké? A históriai feljegyzésekben megõrzött dûlõnevek, mint az iménti konok ember az állataihoz, még öriznek magyar válaszokat az érdeklõdõ kutatónak: „1315-bõl: Likashatár 1483-ból Janka telke, 1587-bõl Erdõskerek, Kõszer, Nyulassalj, Füzes, Berekszeg, Milõ, Dano tere, Falkafa, Szilasalj, Kondor, Márok pataka, Nuraj, 1622-bõl Pap cserjéje, Alsó füzes padja, Szilvaj, Kismezõ, Gyepü, 1754-bõl Nagy utca, Temetõ, Szilvalj, Szõlõk, Liget, Templomon felül, Botos szer, Feljáró, Sóshíd, Nyilak, Eklezsia erdeje, Bükkös.”35

GÖCZre a Cegébe vezetõ út mentén, a híres Hódos tó keleti oldalához letérve, a Noszolyba vezetõ elágazásnál érjük el. Talán innen, északról a legszebb a naplementés Tóvidék, tava még ma is nyúlik le délnek, megcsapoltan, gátak közé szuttyontva. A falut 1898-ben 60 magyar református, két római katolikus, 455 görögkatolikus, egy görögkeleti és 15 ízraelita lakta. Ma három magyar. Haj, pedig határa valamikor – a Wass-család õsei kezén – Szentivánnal, Mohallyal vetekedet a 14. században. Patak iramodik itt is – mint annyi középkori és még korábbi településünkön – dombokról a völgynek, a czegei fõág friss patakjába. Meghitt vízmentei település emlékei. Néhány épület dacolva az idõvel õrzi évszázados szépségét. Iskola, két nagy és szép udvarház, agyagba mélyedõ nagypince Göcz fõútján. A dombon, nagy lombú fák között a mezõségi magyar reformátusság büszkeségére: a 2004ben felújított református templom áll. S megdöbbentõen sok halott van körötte a cinteremben (temetõben). Írásos emlékek idézik múltját: „Ev. Ref. egyházközség 1622-ben épségben lévõ kõtemploma szolgált a felnõttek iskolájául. Pap és iskolamester idõnként felváltva Czegében lakott, s néha az ott mûködõ iskola, ahová küldték a szülõk gyermekeiket tanulás végett. A czegei iskola megszûntével kezdett Göcz emelkedni. 1723-as feljegyzésben lévitát kérnek.” „1 ezüst pohár Vass Ádám elõdeitõl. 2 ónkanna 1786-ból Aknai Ádám adománya. Az eklézsia földje, szántó, kaszáló szõlõ: 19 hold, 166 öl.” „Göcz õsi településünkkel foglalkoznunk szükséges, erre kötelez mûemlék-temploma, cinterme, ahol évszázadok hõsei küzdöttek megmaradásunkért, ma pedig itt pihennek a földbe sülylyedt fejfák, sírkövek immáron olvashatatlanná málló feliratokkal…”36 Kövesdi Kiss Ferenc nemcsak könyvével állított emléket a Mezõségnek, hanem a göczi templom egyházközi segítséggel történt megújítása is az õ szervezõ munkáját és a helyi Szabó család áldozatvállalását dicséri, a Mezõség magyarságának méltó büszkeségére. Ha itt járunk a faluban, a Riadóra szól a harang! címû kötet legemlékezetesebb szakaszai jutnak újra és újra Göczi harangok eszünkbe: 35 Újabb ismertetése: Kádár: id. mû, VI. k., 341. old.; Lestyán Ferenc id. mû, II. k. 44 old. A dûlõnevek mai pontosítása tõlem származik, T. P. 36 KKF

38

Turcsány Péter

„Göcz nem egyedüli település, melyet leírtak, beolvasztották, Czege község egyik negyedévé minõsítették. Térképen nem jelzik a létezõ falut. (…) Egyre gyakrabban feltehetnõk a kérdést, a jól-ismertet: »Avagy õrizõje vagyok-é az én atyámfiának?!« Hol epekedhetik jobban az igenlõ választ, mint éppen Gönczön?! Válaszoljunk kórusban: »Igen, õrizõje vagyunk egymásnak! Ma Göczön, holnap Gyekén, Légenen, Pulyonon, a segítésvárás irgalmas epekedése. Hiszen egymás nélkül nem létezhetünk! » Jelenben látogassunk Göczre, érzékelni fogjuk a néma kövek sürgetõ zokogását. A harangok megszólalhatnának. A szószékrõl elhangozhatna a vigasztaló üzenet: »És lészen, hogy mindGöczi malomkõ az, aki az úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik». (…) Noszoly felé menet alig 100 méternyire egy zöld kerítés gazdájánál található a ritkán látogatott templom kulcsa. A kertben felkapaszkodunk, s máris eláll a lélegzetünk. Szabó István atyafi nélkül csak sejtjük a rejtélyt, a szótlan némaságot. »Ide költöztették a magyarokat. Nagy baj lehetett, ez a nagy hely csupa temetõ, ennyit mondogattak az öregek. Mi mondogatnánk tovább, ha lenne kinek, ide nem jön senki… de senki…«” 2006 nyarán Szabó István, miután „harcát megharcolta, futását megfutotta”, a templomújítást társaival elvégezte, maga is a cinterem szilvás árnyai alá költözött. Felesége és szomszédban élõ rokonai kis magyar szigetet alkotnak az utcácska és a falu románjai között. Egy évben egyszer, Szent István napján istentiszteleti ünnepet tartanak az emléktemplomban, ahogy azt feltámasztói megálmodták. Szabó István feleségének családja az író szüleinél dolgozott évtizedeken át. Apja, Albert István erdõõrként, édesanyja, „Mányika” szakácsként, idõsebb fiútestvére aztán szintén erdõõrként, leánytestvére – aki nála 12 évvel idõsebb volt – kenyérsütõként dolgozott a gróf úréknál. „40 emberre sütötte a kenyeret naponta.” Másodkézbõl hozott emlékei így is elevenek: – Mikor már jól letelt az idejük fent az udvarháznál, az idõs gróf (Wass Albert nagyapja) házvételhez segítette itt, Göczön édesapámékat, aki az elsõ világháborúból vakon jött haza, õk Szentegyedrõl jöttek ide, másokkal is így tettek, segítették a cselédséget. Szerették azokat, akik ott dolgoztak sokáig velük fent a nagyházban, dolgoztak ott Pulyonból is, Feketelakról is magyarok. A nyári konyhában a szövõszék még ma sem gazdátlan, hol ennek az unokának, hol annak készül rajta az ajándék. A szomszéd udvaron ó idõk tanúja kallódik, múzeumba illõ malomkerék, talán asztalkának használták az õsök, valamikor évszázadokon át tette szolgálatát a falu malmában. Sírkõ emlékezik a Wass-család mindenes szolgálójára „Néma kövek sürgetõ zokogása” – csöndesedtek e valaha?


39

CZEGE37 a czegei vagy Hódostó északnyugati végében, két hegy között, a keletre hajló lankás oldalán fekszik. Keresztül folyik rajta a Tisztás hegybõl eredõ patakocska. Északi irányból jövet elsõ láncszeme a Felsõ-tóvidék „ringatózó szépségeinek”.38 Czege a hozzá tartozó Wiszlótelekkel39 szintén a Wass-család õsi birtoka, kik azt SzentGotthárddal s más falvakkal együtt III. Bélától kapták 1176-ban. A tulajdont elõbb II. András, illetve a késõbbi IV. Béla, majd Károly Róbert erõsítette meg. A középkorban a környék legrégebbi pallosjoggal, bitó-állítással és vásározási szabadalommal rendelkezõ települése. „A Tóvidék egyik legfejlettebb települése. Czege nevével gyakran találkozunk, csaknem minden században méltó feljegyzésre, pedig a viharok sok írásos feljegyzést megsemmisítettek.” – Állapítja meg a faluról a Mezõséggel kapcsolatosan sokszor a soraink közé idézett Kövesdi Kiss Ferenc krónikás-tanár. A határában létesített hajdani majd felújított malom népes középkori közösségre enged következtetni. Gondot, kisebb perpatvart is hozott a környezõ õstelepes családokra a tó, a gazdag halászati lehetõségek kiaknázása, a vízzel elárasztott malom. A história iránti tiszteletbõl említsünk meg egy ilyen esetet: „1543-ban Czegei Wass Balázsnak s id. és ifj. Jánosnak halastavát, a híres Hódostót Kendy Ferencz szolgáival keresztül vágatta, melyen át a víz kiömlött a benne lévõ töménytelen hallal együtt, malmuk attól kezdve megállott, s ezzel nekik mintegy 2000 frtnyi kárt okozott. A felek azonban pör helyett ügyüket választott bírákra bízták, kik elõtt Kendy Ferencz a töltés átvágását ugyan nem tagadta, de azt állítá, hogy a töltésnek azon része az õ földjén, s nem a Wassokén fekszik s az õ jobbágyainak földein is tömérdek kárt okozott. A választott bírák Kendy Ferenczet az okozott kárért 100 frtban és 100 köböl búzában elmarasztalták”. De szép példáink vannak a családon belüli békés birtokmegosztásra is, különbözõ idõkbõl, álljanak itt ezek közül is: „1372-ben – Pujonhoz hasonlóan – e birtokon Szentegyedi Veres Péter, Miklós fiai István és Pál; László fia Lökös, Tamás fia László és Dezsõ fiai János és László megosztoznak.” „1609-ben Czegei Wass Ferencz özvegye (elõbb Barcsay Andrásné) Bogáthy Druzsi és fia György, az id. Czegei Wass György unokája, atyai nagybátyja Wass Jánossal itteni nemesi udvarházzal bíró birtokukon megosztoznak. 1627-ben Bethlen Gábor Vass Jánost és Györgyöt e birtokukban megerõsíti”. Õk az a testvérpár, kik Basta pusztításai után Moldvából telepítették oláhokkal újra be a falut. Kettõjük kapcsolata a további örökléssel kapcsolatban is tanulságosan alakult. Ezen Vass Jánost Brandenburgi Katalin fejedelemasszony minden jószágaiban a dézsmabér fizetés alól mentessé tette, csakhogy „jezsuita páterek közt tanult pápista lévén azon volt, hogy minden vagyonát a pátereknek hagyja, de ezt sikerült megakadályoztatni”, s halála után Vass György fiaira szállt a birtok, magok pedig reformátusok maradtak. Czege lakóinak írásbeli kultúráltságára már a XVI. Századtól vannak nyomaink. Czegei névtelen címen latinból verset fordított magyarra az akkori tanító (az írott emlék 1587-bõl való): „Ez históriát ki szerze versekbe… Deákból fordítá Maghiar énekbe. Egi ifiu Scolai Mesterségben… Ezeket éneklé egi ió kedveben…”

37 A fejezetben idézett részek lelõhelyei: KKF és SZDV. 38 KKF szép kifejezése. 39 Szláv eredetû szómagyarázattal: Vaszil(László)telke helynévbõl elírásal alakult: Viszlótelke? T. P. feltevése.

40

Turcsány Péter

„Pap és iskolamester idõnként felváltva Czegében és Göczön lakott, s néha az ott mûködõ iskola, ahová küldték a szülõk gyermekeiket tanulás végett. A czegei iskola megszûntével kezdett Göcz emelkedni.” 40 A 16. és 17. századból ismert iskolamesterek, a hit és anyanyelv ápolói közül a következõket ismerjük: „Plebanos de Czege 1529 Scolai Mester 1587 Széki Mihály 1630 – körül Sámsondi Ferenc 1652 – rektor Szabó Tamás 1687 – késõbb búzai mester Mártonfalvi János 1709 – Deési Sámuel 1720 – körül Buzogány István 1729 – elõtt iskola rektor”41 Az 1645-ben készült kegyeleti serleg és tálak a kurátorok kezén mindmáig megmaradtak, ezekkel élik meg Czegei kegytárgyak ünnepeiket ma is a gyülekezet tagjai. Czegén a Wass grófoknak a két kastélyuk volt. A régebbi emeletes épületet 1699-ben a késõbb II. Rákóczi Ferencet is szolgáló helyettes kolozsvári várkapitány (1703), késõbb kolozs- és doboka vármegye helyettes fõispánja, Wass György építtette (régibb kori alépítmények felhasználásával). E kastély építésérõl az alábbi feliratos kõ szól, mely az erkély alatt volt kivésetve: Ezer kilenczvennyolcz hatszáz esztendõben, Ez a ház Wass György által épült elsõben; Annak fia László nemzett magzatokat, De halál kivánja csakhamar azokat, Wass Dániel ágon így Wass Miklósé lõn S Bánffy Krisztináé, kit a gróf társul võn. Miklós holta után egy bástya ledüle És így építéshez az özvegy készüle. Ezer hétszáz hetven folytán felépüle Ez formában, a hogy az isten segítette, Áldassék szent neve örökké érette. Ki már gróf Wass Farkast itt oly fõvé tegye, Kirõl ízrõl ízre ez ház urát vegye. A másik czegei kastély falába s pincéje oldalába sok kõemlék volt befalazva, római reliefek, késõbbi címeres táblák és töredékek, a kastély homlokzatán: G WASS SAMVEL G BETHLEN ROSALIA 1800.

40 A fejezetben idézett részek lelõhelyei: KKF és SZDV. 41 KKF

41


S egy nagy kõlap állt az épületszárny aljában az építtetõre emlékezõ alkalmi versezettel: Lásd olvasó, Dávid nyugalmat magának Nem ad, míg sátorát nem látja urának, Gróf Wass Miklós úr is ezt vevén példának, Építe házat Isten szent házának. Hív s kedves párjával Bánffy Kristinával Együtt buzog s siet e kegyes munkával, Ezerhétszáz hatvankilencznek folitával Kezdé s végzé is ezt élte határával. E mellett a SZDV leírása szerint egy régi sírkõtöredék volt található: magyar férfialak páncélban mellig, jobb vállán buzogány. Emlékezetem szerint a mai cegei temetõkerttõl távolabb, az északi útkanyarra nézõ magas dombon még gazdátlanul hevert egy hasonló sírkõtöredék, Wass György feliratos szegéllyel. A parkban kövekbõl összerakott kerek pihenõhely, nyílásánál két méter magasságú római feliratos kõ, bent szemben a falban két római mellképet ábrázoló kõlap. A park szélén magános obeliszk a 19. század elejérõl, két galamb lefelé fordított fáklyával s alatta német nyelvû vers: O Chloe Indem Schatten hier Geniesz mit mir dein Leben, Die Götter können dir und mir Klein gröszer Glücke geben. Der Baum der uns jetzt Schatten giebt Wird bald den Lenz betrauern Doch soll auch unsere Zertlichkeit Des Lebens Winter dauern. Was brauchen wir des Glückes Gunst Mit seinen Gütern Allen Die Liebe lehrt uns ja die Kunst Uns ewig zu gefallen.

A Hódos vagy czegei tó „A park mögött dél felé Erdély legszebb tava terül el, a Hódos vagy közönséges néven czegei tó, mely 2000 holdnyi területen Szent-Gotthárd, Gyeke felé húzódik s több kisebb tóval egy vízrendszert képez. Nevét a már itt ismeretlen, de a megye elsõ mongraphusa Hodor Károly42 korában még ismert hódoktól vette. A tó tükre kristálytiszta, nagyobb tükre Czege alatt, szélein pedig sûrû náderdõk himbálják bolyhos fejeiket, eldorádói kényelmet nyújtva a sokféle szárnyasnak, vadruczák, gémeknek, szárcsáknak s szép, fényes mellû búvároknak. Újabban több természettudós kereste fel a szép tavat, melynek gazdag faunája még mindig sok újat kínál.

42 Hódor Károly

42

Turcsány Péter

Pávay Vajna, Daday Jenõ dr. vármegyénk szülötte, a Magyar Nemzeti múzeum egyik zoológusa, továbbá Hermann Ottó szívesen idõztek a tóvidéken. Dadaynak: „Adatok a mezõségi tavak mikrofaunája ismeretéhez”, Hermannak: „A Hódos- vagy Szarvastó és környéke természetrajzi és jelesen állattani szempontból” címû értekezései jelentek meg a tóról. A tó hallal is nagymértékben bõvelkedik, s télen át rajta mindig nagyszerû halászatokat tartottak a birtokos Wass grófok. A tó alsó részén, fûz- és égerfák közé rejtve, állt egy kis malom.43” Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka megye monográfiája

„1866-ban az itt összeírt 120 füst közül 10 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Wass Ádám, Miklós és Sámuel, neje Eperjessi Róza; Mátyás Zsigmond és 8 Timbus családbeli. 1898-ban gr. Wass Jenõnek közel 2000 hold öröksége volt még gr. Wass Sámueltõl, s részben vétel gr. Wass Ádámtól.” Wass Albert elsõ regénye, a nevét elismeréssel övezõ Farkasverem Cegét, azaz regénybeli nevén Csudákfalvát, a magyar irodalmi földrajz egy kitüntetett helyévé nemesíti. A regény ennek a mezõségi falucskának történetiségében, szociorajzában és lélekábrázolásaiban is hiteles bemutatása. Írói, ábrázolói erényeire Kuncz Aladár, Bánffy Miklós, Schöpflin Aladár és Babits Mihály is felhívta az olvasóközönség figyelmét. A farkasokat tartó és a fiát nehezen kiházasító „vénasszony” mintája Wass Jenõ (18441911) felesége, Wass (Bakó) Mária Irma (1859-1939) volt. Távoli unokaöccse regényét életében még szeretettel olvasta el. A történet egy részletében pogány ritualitás keveredik az öregasszony férje iránti kegyeletével, a családi kriptához járulva éppen a kertésznek tölti ki naponta a halottnak kijáró napi borocskát. A kápolna pontos leírását érdemes felidéznünk: „A kápolna fent van a dombon, sûrûn ültetett fenyõk között. Mikor odaér, bizonytalan színû kötött kabátkájának valamelyik feneketlen zsebébõl elõkeresgéli a kulcsot, a kulcs madzagon lóg, a madzag végén piros cérnakarika, kinyitja vele a kápolnaajtót és belép. Az oltár mellett, két oldalt négy kis sötét üvegablak néz ki a falból. Három közülük üresen ásít, ásít és unatkozik, azonban a negyedikben koporsót lehet látni, és a koporsó felett egy kis fehér villanykörtét. Itt lakik báró Rápolthy Tamás”.44 Cegei felfedezõ útjaink egyikén a grófi leszármazottak egy cselédje, a román tehénpásztor, Sütõ vezetett el a családi kriptához. Kirabolva, tönkretéve, obszcén feliratokkal szentségtelenítve „ásítottak, ásítottak” az üres, betonkamrák. A regény fõszereplõjének, Rápolthy Jenõnek az alakjában a Cegén élõ Wass-ág férfiágon utolsó férfi képviselõjét, Wass Györgyöt formázta meg a fiatal író. Wass György (1878–1929) a Szolnok-Doboka vármegyei úri társaság közszeretetnek örvendõ alakja volt, nótáit kottákkal kiadták és játszották zenészek, verseit, novelláit közölte a Szamosújvári Hírlap, sõt egy regényérõl is45 tudomásunk van. Szóljunk itt emlékezetére néhány jó szót az inkognitóban maradt barát szavaival: „A gróf Wass György nevét – nemcsak mint jó lovasét, de mint költõ-íróét is – mi erdélyiek, de még magyarországiak is jól ismerjük. Sok és csordultig telt szerelmes szív enyhült meg amellett a nóta mellett: »Mond, hogy ott is gerle búgott, / Hazudd azt, hogy harang zúgott, / Hogy egy hû leányt temetnek.« A verseinek egyes sorait alkalmilag czitáljuk mindnyájan. Ez a legnagyobb elismerés a költõnek.”46 Késõbb Göczre, a Búza-Czege-i leágazó közelébe költözött ki a kastélyból. Élete utolsó éveit – a regény záró részeihez hasonló módon – felesége, Singe Larzen norvég írónõ ara43 44 45 46

SZDV, Czege WA-F Retteghy Tamás: Asszonyok, 1904. Ld. könyvecenzió az Ellenzék 1905. január 7. számában.


43

nyozta be, megértõen segítve a férfit, egyengetve irodalmi kapcsolatait, betegségében is haláláig mellette maradva. Mindketten elõadásokat tartottak a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság estélyein.

Kikrõl írta Wass György a történeteit? „Wass György jól ismeri az embereit, akiknek életébõl szakította ezeket a történeteket. Napjainkat a mindenféle divatos köntösbe öltöztetett, különbnél különfélébb nevek alá rejtõzõ semmittevés tölti be. S valamivel mégis csak kell foglalkozni. Hát megpróbálnak érezni, szeretni. Ilyenformán szünet nélkül foglalkoznak. Így születnek a – mondvacsinált érzések. Hõsnõik hamar készek önkívületbe esni, és éppen olyan hamar képesek szagos olajok nélkül is felocsúdni önkívületükbõl. Azt mondják, hogy hûl a föld, és hogy mi emberek satnyulunk, fajulunk. A huszadik század ezeket a – mondvacsinált érzéseket úgy hívja, hogy: szerelem. Dehogyis: üt meg a szerelem – mondják. Elmegyek színházba, meglátom a kis Toprádynét, aki véletlenül éppen másnak a menyasszonya. Én gavallér ember vagyok és kíváncsi. A dologban van egy letagadhatatlan tény, hogy a szépasszony jelenleg nem megközelíthetõ. Elég, hogy tudomására jussak ennek a ténynek, azonnal fölfedezem én a gavallér, hogy évek óta beteges rajongással hódoló rabszolgája vagyok a szépasszonynak. Az esetet érdekesnek találjuk, belehajszoljuk magunkat: én a szépasszonyt, a szépasszony engem. Sok csókkal, önkívülettel befejezzük életünk egyik nagy tragédiáját, de mindenekfelett alkalmat adunk gróf Wass Györgynek, hogy „egy asszony, aki kivétel,” „egy lepke” stb. címek alatt olyan élethû képet fessen rólunk és érzéseinkrõl, hogy minden elõleges figyelmeztetés nélkül azonnal magunkra ismerjünk.”47 Az egész könyv mesterien könnyed irályán keresztül vonul, valami kedves nemtörõdömség. „Nem bánom más mit gondol, én ezt tartom róla.” Amire az írónak egyszer ráesik a tekintete, ráirányul a figyelme, azt besorozza, s mint hasonlatot, megfigyelést, helyet ad neki. S mennyi igazság van a megfigyeléseiben. Azt mondja: az az asszony, aki látszólag kilép a kerékvágásból, tényleg benne marad, viszont aki tényleg kilép, annak van annyi esze, hogy látszólag benne maradjon. (Sajnos az õ asszonyai mind kilépnek tényleg.) Befejezném könyvének kritikáját, ha nem lenne még egy – akarattal keresztül ugrott – elbeszélés benne. Czime: Az áruló hamu. Tagadhatatlan, hogy ez is a csapáson halad, mert Wass – legalább elbeszéléseinek keretében – csak egy asszonyi típust ismer. Ugyanabban a társaságban ismerkedett meg a Palásthy Menyhért Madonnájával, amelyikben a többivel, nem a téma az, ami magasan fölülemeli a többi darabon, bár az is merész, messzemenõ. A forma, a kifejezések, a finoman összeszûrt hangulatok alkotják azzá az egésszé, amelynek határozott, nagy egyéni becse van. Firenzében láttam egy plafonfestményt. A vezetõ monoton hangján arra biztatott, hogy a zöld, sárga, kék és vörös színek mesteri összeolvadását figyeljem meg. Az áruló hamu címû elbeszélés keretében nem kevesebb eseményt összegez az író, mint a többiben, de szellemesebb ötlet még soha senkit sem tett valaki madonnájává, mint annak a két félig szívott cigarettenek az ötlete. Semmi kézzelfogható, durva, pozitiv adat. Semmi szenzációs, hangzatos szavakból mesterségesen összerakott mondat. Egy bizarr gondolat pókháló finom szövetbe öltöztetve, de nyakig begombolva. Egyik hangulat a másikat váltja fel, s kép kép után magyaráz. Így fejlõdik a történet. S a tollat forgató kéz bámulatos könnyedséggel fûzi össze ezeket a képeket.” Ellenzék 1905. január 7. részlet

47 A recenzió példája mintha Bánffy Miklós regénytrilógiájának alaptörténete volna! Bornemissza (Szilvássy) Karoláé és Bánffy Miklósé! Bár az ismertetõ szerzõje fölfedetlen.

44

Turcsány Péter

Wass Jenõ testvére, Elíz ment férjhez Blomberg Frigyeshez. Ez a leányág egy kedves aszszonyt, egy írót adott a családnak és Erdélynek, Blomberg Klárát, Wass Albert elsõ játszótársainak egyikét, kisdiákkori szerelmét. E szerelem kezdeti virágba borulását éppen a már említett, elhagyott vízimalomhoz kapcsolta az idõ és Isten játéka. Elõlegezzünk ennyit már most magunknak az író serdülõ korának pillanataiból: „A tó sarkában, rozoga vízimalomnál találkoztunk. Zúgott a zsilipek között a zöldeskék víz, s a lomha kerék néha megcsikordult. Zöld moha lepte a kerék fekete fáját. Az égen nagy, kövér felhõk hajóztak. Néha egymás szemébe néztünk és nem beszéltünk semmit. Órák hosszat ültünk szótlanul az elhagyott vízimalomnál, csak éppen a kezünk ért néha össze. Ha elgondolom, semmi értelme sem volt annak, ahogy ott ültünk. És mégis szép volt. Hallgattuk a nádirigót, s szemünk párhuzamos sugárral követte a tó fölött áthúzó vadgalambok röptét. A malom roskadt gerendái közül néha kidugta orrát egy fürge kis menyét, csillogó fekete szemeivel nézett minket, s mi ültünk mozdulatlanul.” A mûben szereplõ idõs asszonyok Wass Ádám (1821–1893) leányai. A Sándor Bertával (1830–1912) kötött házasságából származott leányaival: Hortenziával (1856–1939) és Bertával (1857–1937) is gyakran találkozhatott Albi gróf családi uzsonnázások, összejövetelek alkalmával. Az író novellákban is felidézi a család e kedves vénasszonyainak alakját. Még ismerhette bátyjukat, Olivér bácsit is, a királyi testõrt (1855–1932), hallhatott a Távol-keleten külügyi szolgálatokat teljesítõ fõkonzulról, Wass Árminról (1951–1914) is, lenyûgözõ tárgyi gyûjteményét minden esetre tisztelettel nézhette. Ebbõl a családból a legfiatalabb leány, Irma (1965–1933) ment férjhez Tarjáni Jenõhöz (1855–1903), ki élete derekán halt meg. Fiát viszont, a nagynénik kérésére leányági családtagként Wass Tarjáni Ákosnak (1900–1983) keresztelték. Neki szintén leánya született Tholnay Eugániától, kivel csak néhány évet élt együtt. Az asszony átköltözött Vasasszentgothárdra, mert Wass Endre párbajban elnyerte õt férjétõl. A cselédek visszaemlékezése szerint hiába küldött a hoppon maradt Jenõ úr még szekérsort is utána, hogy holmijával együtt visszahívja, õ már soha többé nem ment vissza Cegére. 2005-ben a megmaradt Wass-Tarján-i kastélyt örökösi jogon a Bécsben élõ Wass Tarjáni Zsuzsanna és az Ausztráliában élõ Wass Tarjáni Ernõ kapta vissza a román államtól. Az udvarház felújítására szép terveik vannak. A kicsiny birtok – csepp a volt tengerbõl – megújulásra készül: újulhat-e vele együtt Basta generális ocsmány mészárlása óta oláh többségû falucska magyar jövõje? „Deák Zsuzsa tanítónõ tanított itt utoljára magyarul az iskolában. 1955-ben megszûnt a magyarnyelv oktatás. Lendek Pál mondta: »Mi voltunk az utolsó magyarul tanulók az I–IV. osztályban. Ebben az idõben a Mezõségen 36 iskolánk szûnt meg gyermekhiány miatt! «”48 Czegén (Tagán) csak a 19. század utolsó harmadában tudta csak a magyar lélekszám átmenetileg lassítani a román lakosság többségi térnyerését, az utóbbi évtizedek ismét a románság arányszámának növekedését mutatják: 1350-ban

1587-ben

Templom

Templom 40 magyar

48 KKF

1603-ban

1850-ben

1891-ben

672 lélekbõl: 108 református 9 romai katolikus 545 görög katolikus 5 izraelita

535 lélekbõl: 108 református 8 romai katolikus 397 görög katolikus 4 görög keleti 1 lutheránus 14 izraelita


45

A magyar családok kihalása, elköltözése már-már megállíthatatlan folyamat. Bár a községben még ma is él egy maroknyi református közösség. Egy alkalommal orgonát hozattak ide a torony nélküli, de többszázados református templomba. Az orgona maradt, csak megszólaltató kántorra, csak ünnepi Istentiszteletekre és ide gyülekezõ, többgyermekes magyarokra volna itt is szükség. Vagy talán a szimbolikus birtok-központ újulhatna itt meg egy Wass Albert Emlékház létesítésével? A református egyházi háttér, a gróf vasasszentegyedi és cegei Wass-család történelmi múltja méltóvá tehetné ezt a települést A szentegyedi templom a vállalkozásra. Tervezzünk együtt, vállalkozzunk együtt, kedves mezõségiek! Bátran, ezen az õsi helyen mutassuk fel a Wass-család és az író múltjának örök értékeit! Itt a dombok oldalában, a legendás Tóvidék északi szívében!

VASASSZENTGOTHÁRD. Wass Albert névfosztásos névcserét feltételezett a településsel kapcsolatban. Most az írónak egy bõvebb kifejtését is elolvashatjuk õsi birtokuk nevérõl. Érvei tetszetõsek. Az említett gázló nyomait a Feketelak felöl könnyû ma is felismernünk: „Történelmi adatok szerint elsõ neve Bölényes volt, mely név abból származott, hogy itt volt az a nevezetes „gázló”, melyen keresztül a bölénycsordák évszázadokon át a völgyrendszert uraló tó- és mocsárhálózat egyik oldaláról átválthattak a másik oldalra minden nehézség nélkül. A legelõk ugyanis a dombok hullámait takarták, melyek alatt csillogó kék víztükör vagy sötétzöld nádas borított mindent.”49 A községben mindössze két magyar ajkú emberrel tudunk beszédbe elegyedni. Lábujjhegyen, lélegzet visszafojtva tesszük meg – a görög katolikus templomhoz vezetõ útelágazás elõtt – a jobbra felkanyaruló köves utacskán azt a pár lépést, amellyel a kétszintes udvarház puszta helyéhez, a sok pusztulást látott domboldalhoz érünk fel. „Itt most kizárólag csak az én kiszakított emberi gyökerem eredeti helyérõl lesz szó, Vasas-Szentgotthárdról, ahogy én azt saját szememmel láttam és átéltem, s mint lassan tovatûnõ életem legszebb emlékét õrzöm a szívemben.” – Folytatja fent megkezdett emlékezését Wass Albert a számtalanszor megidézett, megigézett, visszavarázsolt faluról. Pusztulás és szépség emléke gomolyog és száll az emlékezõ lélekben. 100 év alatt kétszer lett puszta semmivé e sok örömnek, gyönyörnek, szépségnek és gazdag kultúrának helyet biztosító családi központ. „1849-ben oláh telepesek felgyújtják Wass Tamás szentgotthárdi házát, s bár õ maga családjával idejében Kolozsvárra menekült, magyar cselédjeit megölték mind egy szálig, s javait fölprédálták. Gaztettüket négy évvel késõbb az osztrák császári bíróság három «oláh néptribun» felakasztásával megtorolta ugyan, de sem õ, sem fia nem költözött vissza a szetgotthárdi birtokra.”50 A már Sorbonne-t végzet mezõgazda és országgyûlési képviselõ, Wass Béla (1853–1936) és felesége, Bánffy Ráchel (1849–1936) hozatta rendbe a birtokot. Wass Albert nagyszülei. 49 WA-V, Vasasszentgothárd 50 WA-VOLTAM, Már csak a szépre emlkékezem.

46

Turcsány Péter

1944 telén megismétlõdött a harácsra éhes helybéliek bosszúja, s az utolsó sarokvasig szétszedték a kastélyt. A messze földön híres parkot az utóbbi ötven év alatt annyira pusztulni hagyták, hogy már csak a békalencsés tavacska „zsebkendõnyi területe” emlékeztet ma az üdítõ virágoázisra. Az udvarház helyén az évek során egyre jobban berendezkedõ tulajdonos kõkerítést emelt mûhelye és „az õsi fundamentumra” fölhúzott háza köré. Kerítésen belülre került egy különös kõhalom, amely korábbi látogatásunkkor tûnt fel, mintha elfedett volna valamit az udvar elõterében, apró gömbkövek, nagyobb kavicsok A kastély, és ami a helyén maradt egymásra hordva, mintha sebhely, szégyenfolt lett volna ott a valamikori kocsi feljáró helyén. Egy hatalmas égerfa (diófa?) rönkje emlékeztet csupán a fényképen még megõrzött múltra. S kicsit távolabb egy-egy kivágatlan „almafa”. Egy megmaradt, a kukoricás peremén kallódó almafa néhány éve még mintha a sorsában kettészelt író végzetét növényi módon mintázta volna bele az õt szülõ tájba. Feleségem fedezte fel: a fa egyik ága szinte kihasadva bukott a földre, de ez a lehasadó, vaskos ág is piros almákkal mosolygott a tó felé. A fa törzse és csonka koronája pedig még õrizte hajdan volt nyugalmát a kert szépségeinek. Az itt eltelt élet és az emigrációba kényszerültség kettõsségét éreztük át akkori pillantásunk nyomán. Öt-tíz éve még régi falmaradvány is emlékezett a nagyterû múltra. Fent pedig, közel a tetõhöz nagy itatókút és istálló-aljzat mutatta a híres gazdaság emlékeit. „Háromszáz marha, háromszáz juh, háromszáz ló” – emlékezett a gyerekkorától a grófoknál szolgáló román férfi, nagy szeretettel beszélve az íróról. Ugyanakkor édesapját már szigorúbbnak mutatta be, dölyfösnek, indulatosnak, de soha se rosszindulatúnak. Wass Endre és fia, Wass Albert segítette mindig a népet, a románt is, mint õseik századokon át.

Rend a régi Mezõségen „És most jól figyelj ide, hadd mondjak neked nehány szót a Mezõségrõl. Ez nem egy megye, valahol valamelyik ország testében. nem is egy tartomány, még csak nem is egy ország. Ez egy egészen sajátságos külön világrész… Mások a dombok és mások a völgyek, mások az erdõk és a vizek, mint a világ egyéb helyein. És egészen másféle emberek élnek ott, egészen másféle törvények szerint. A Mezõség nem egyéb, mint a földnek egy apró kis elsüllyedt darabja, mely fölött magasan újra összecsaptak a történések hullámai, s így történhetik, hogy ott lent minden megy a maga évezredes rendjén tovább, egyforma lassúsággal, mint egy lusta, öreg óramû. az élet nagy viharaiból oda csak egy-egy kis hullámverés jut el, melyet csöndes észjárású bölcsei és javasasszonyai fejcsóválva pletykálnak el a kemencék mellett s következtetnek belõle esõre, termésre, háborúra.


47

És az elsüllyedt világrész alszik. A hegyek sima csigaházak alá húzódva álmodoznak, s apró tavacskák mozdulatlan vizén a csend szelíd árnyéka tükrözõdik. Igaz, néha egy-egy rakoncátlan idegennek szemet szúr ez a békés vidék, s lármázva próbálgatja tûzcsóváit széjjeldobálni a nádfödeles házikók közé. De azokat a nádfödeleket már annyit verte az esõ, már annyit áztatta a hólé, annyit kátrányozta a szegénységszagú éjszakai füst s a köd, amely az erdõkrõl alászáll, hogy azok a nádfödelek nem akarnak lángra lobbanni tõlük. Azok a nádfödelek s a nádfödelek alatt gunnyasztó apró ablakos házak már úgy megszokták ezt az álmos, lassú rendet, hogy este a ködnek füstszaga legyen, hogy a tóban sokmillió béka zsongjon, hogy õsszel térdig érjen a sár, s ha esik, a tavak kijöjjenek a rétre. Hogy szóljon a harang, ha viharfelhõ jön, hogy szóljon a harang minden vasárnap, vagy ha valaki csöndesen lejjebb költözik néhány méterrel. Hogy tavasszal szántani kell, nyáron aratni kell, télen tûzifáért kell járni az erdõn. Hogy a falu felett fenyõfák vannak, s a fenyõfák közt kastély és a kastélyban mariásza, aki napszámot fizet. És hogy neki köszönni kell messzirõl, s a kocsijának idejében kitérni. S hogy a falu felett, az erdõ felett, minden felett lakik egy Isten, és az Istennek papjai vannak, akiknek mindenbõl adni kell. És hogy mindezt együtt úgy nevezik, hogy Rend. És a rendet emberi fõvel megbolygatni nem lehet. S a kis világ élete folyik, folyik lassan a maga rendjén.” Wass Albert: Elvira bárónõ A hely elrendeltsége, mint láttuk, erõs magyar gyászt hordoz. Mit is keresgetünk? Hová is fordulhatunk? Mutathat-e, sugallhat-e itt nekünk még valamit a hely szelleme? Ez a hely, amelyet Isten valamikor a béke ligetének teremtett, amelyet az ember olykor saját teste árán védett meg, olykor pedig e földdarabon „annyi balszerencse közt, / oly sok viszály után” csak fölkoncolt testével válhatott a hûség és magyarsága mementójává. Lássuk hát úgy ezt a számunkra szent helyet, melyet „hozzánk egy ezredév csatolt”, ahogy kényszerû emigrációjában is hozzá hû fia látta, többször haza, haza érkezve, hol többnyire csak a gond, a munka várta, a poros, sáros utakon vissza, haza: „A ház, amelyikrõl szó van, ott áll a Mezõség közepén, egy dombon. Nyíltan, messzire látható, templomszerûen fehér falakkal. Ma is ott áll, s aki a Hódos-tó mellett kanyargó országúton a Mezõség belseje felé igyekszik, messzirõl megláthatja. Zöld fenyvestõl övezve áll a domb tetején, egyszerûen, minden hivalkodás nélkül, de szigorúan figyelve az utat s rajta az idegen érkezõket. Aki meglátja, annak azonnal tudnia kell, hogy falu is van ott, bár a faluból még semmi sem látszik. De olyan a ház tekintete, mint a figyelõ pásztoré, kinek nyája veszedelem elõl rejtõzve legel.”51 Mi magyarok, most már, mindörökké ezt a virtuális otthont látjuk itt Wass Alberttel.

„Szent-Gotthárdot eleinte a király kezén találjuk, de I. Károly király 1321-ben Vas Miklósnak adományozta oda.” E birtokadomány megemlíti: „Miklós és fiai János és László ottani Gyepûs nevû erdejüket Pogány Istvánnak adták cserébe a közös erdõ alatti földekért. (…) 1340-ben SzentGotthárdot I. Károly az osztályos atyafiak egyenes kizárásával egyesegyedül az idõsb Vas (Vas) Miklósnak adomûányozta Csicsóvûára visszaadásáért.”52 Mivel ismerjük Vos (Vas) Miklós katonai érdemeit, s a táj katonai jelentõségét, érthetõnek tetszik, hogy az északmezõségi táj e határvédelmi szempontból is központi helye lesz a hírnevessé váló Wass-család majdani központi birtok- és szálláshelye. Szentgothárd környékének katonai, hadászati, nemzet- és országvédõ jelentõségére utal Makkai Gergely, a Mezõség tájökológiai kutatója is. Szerinte „a Honfoglalást követõ azonnali idõszakban az ún. gyepüs erdõk védekezési feladatokat láttak el, amelyek mint nevük is sugallja a gyepük (országhatárok) mentén helyezkedtek el, és az akkori kor hadászati felfogásának megfelelõen több51 WA-Zs 52 SZDM VI. 343. old.

48

Turcsány Péter

nyire lakatlan, nehezen járható terepakadályt képeztek a szomszédok felé. Veszély esetén jó rejtõzködési, ellentámadási és csapda lehetõségeket kellett ellássanak. Az Árpád-kori krónikák Szentgotthárd mellett tesznek említést egy gyepüserdõ létezésérõl. A hasonló feladatokkal bíró erdõk száma azonban gyakorlatolag jóval több lehetetett.”53 A mai dunántúli településnév és barokk templomának mezõségi társával történõ párhuzamai is érdekes összefüggésekre mutatnak: „A Rába-Lapincs vidékén létesítette 1138-ban III. Béla a szent püspökrõl elnevezett monostort. Átkelõhely, gyepüvidék volt. Az Árpád-korban a XI-XII. század folyamán az országot hatalmas, 2-3 napi járóföld szélességû, áthatolhatatlan természeti és mesterséges akadály: erdõség, vízvidék, földvár vagy más erõsség védelmezte az idegen betöréstõl. Ez volt a gyepü. A kijáratokat állandó õrség tartotta megszállva. Ahol a Rába elhegyta az országot, ott alapította a Boldogságos Szûz és Szent Gotthárd tiszteletére III. Béla magyar király a franciaországi Trium Fontium anyamonostorból kirajzó szerzetesek számá54 ra az új cisztercita apátságot, mely azután e határhely névadója is lett”. Gyepüvidék jellege több mint különös hasonlóságot mutat a mezõségi gyepûre telepített szintén Gotthárdról elnevezett monostor környezetével, amelynek a szent elõbb oltalmazója, majd névadója lett. A párhuzam okaira az a momentum is felhívhatja a figyelmet, hogy a Dunántúlon elpusztult eredeti templom helyére a barokk korban újat építettek, s ennek freskói mintha megelevenítenék a Wass család felmenõinek birtokadományozási történetét! Szimbólikus és történeti párhuzamra ad okot a szent ábrázolása: „A dunántúli apátság mostani barokk temploma G-t magyar környezetben ábrázolja. A képen 5 csodatette látható: ebbõl az egyiken egy magyar fiú a szent közbenjárására föltámad, továbbá a másikon egy magyar férfi fogságba kerül, bilincsbe vetik, börtönében Gotthádhoz könyörög: a vaslánc magától leválik róla, õ pedig megszabadul. G. feltûnik az ebédlõ mennyezetén is. Az étkezõ mennyezete az 1664. évi szentgothárdi csatát ábrázolja, hol is a gyõzelmet St. Gotthárd közben járásának tulajdonítják.”55 Hogy is történhetett e megfelelés? A két Wass õs megmenekülése a Jeruzsálem alatt vívott háborúból hasonlóan csodás történettel volna magyarázható! A vesztes csatából történt megmenekülés pedig szintén Gotthárd közbenjárásának volt annak idején vélhetõ… Ismét egy mítosz-toposz korra jellemzõ együttállásáról beszélhetünk a történetek kapcsán. Mégis, úgy érzi az ember, a párhuzamok nem lehetnek a véletlen egymásra vetülései: a történetek erõsítik egymást, a szentnek a családhoz rendelése, a III. Béla korabeli lovagtörténetek és az oltalmazó szent egymáshoz rendelése már-már magyarázat-jellegû, de minden esetre emblematikusnak tekinthetõ a családtörténet és Gotthárd szentkultuszának kiemelt momentumai alapján! A Historia Domus adatai: Elõször 1138-ban, IV. Béla korában említik.56 „A 14. században virágzó római katholikus magyar lakókkal bíró egyházközség.” 1332-37 között Imre nevû pap pásztorolta népét és a pápai tizedbe 20 dénárt fizetett. Az 1350-es összeíráskor már volt temploma. „1510-ben megölik »scholasticusát«” – ennyi a följegyzés. Ritka esemény, okát az idõk homálya fedi. 1601–1603: Basta-járáskor Vasasszentgotthárd csaknem teljesen kipusztul. 1610 körül Czegei Wass János és György kénytelenek voltak Géczi nevû megbizottukat Moldovába küldeni új lakosság betelepítésére, amiért ezektõl egy darab birtokot kapott. 53 54 55 56

MG-EMT, 35. old BS-ÜK-378-379 O.o. BS-ÜK-378-379, Fellenberg 345

49


1632: czegei Wass János és György „megmondván azt, hogy az régi eleink idejében is ezen Szentgotthárd oláh és magyar falu volt, most is pedig oláhval kellett megszállítaniunk, minthogy a sok háborúságos idõkben az ember úgy elveszett volt, hogy sohult ött vagy hat házas embernél több meg nem maradt a jó földön, hogy azért a jó föld pusztába ne álljon, hanem ennél is inkább megszállják és megépítsék, bizonyos nemes Pap Istvánnak egy iteni telküket adományouzták.” 1694-ben birtokosa a Wass-család. 1754-ki feljkegyzés tanusítja, hogy temploma a falu déli részén egy dombon van a mellette levõ zsellérházzal, ezen alól egy telek, melyen régen a pap lakott. 1804-ben gr. Wass Ádám fiai Miklós és Dániel atyjuk itteni részén megosztoznak. 1837-ben új kõtemplomot emelnek, elõdje megsemmisült, az oláhok késõbb ezt is lerombolták. Akkori írások mesteri-lévitai földet említenek. Vasasszentgotthárd népeség-statisztikája 1849-el indult a magyarságra nézve katasztrofális romlásnak: 1350-ban

1787-ben

Templom van

Templom van 30 magyar

30 valachi

1603

3 magyar

1850

1898

625 lélekbõl 23 református 9 római katolikus 7 evangélikus 584 görög katolikus 2 izraelita

783 lélekbõl 36 református 3 romai katolikus 11 görögkeleti 726 görög katolikus 7 izraelita

A birtok és gazdaság további sorsáról már tudunk, illetve a késõbbiekben szerzünk majd tudomást róla. A sorjázó történeti idézeteket és száraz adatokat nem lehet büszkeséggel vegyes meghatottság nélkül olvasnunk vagy felidéznünk. Család, amely bizonyíthatóan nem adta soha egyre növekvõ birtokait idegen kézre 1320-tól 1918-ig, a Trianon utáni megalázó román megszállás napjáig. 57 Református iskoláját is ugyanazon idõkig mûködtette, fõként a fõnemesi birtokoscsalád adakozásai folytán. A gyermek Wass Albert elsõ diákéveit ott tanulta, együtt az oláh gyerekekkel, emlékei igazságos, szorgalomra és egymás megbecsülésére nevelõ iskolát mutatnak. A iskola elhagyottan ma is áll az út mellett, a tó felõli részen ültetett fenyõk között. Mögötte rét, sportpálya, a hajdani métatér. Elkelne itt is egy – még az útról is látható – kétnyelvû, a régi iskolára emlékezõ emléktábla. Az igazsághoz hûen, emlékeztetve a magyar oktatásügy erkölcsiekben gazdag idõszakára, idézhetnénk Wass Albert gyermekéveire emlékezõ írásából:58 „Nincs jogod senkit sem megsérteni.” E szép gondolattal – az egymásrautaltság békés emlékezetével – kellene ellensúlyozni a fõúti kereszthez emelt emlékhely gyászát, amelyet a magyar katonaság 2. bécsi döntés utáni román áldozatainak emlékére helyeztek el a román hatóságok 2006 nyarán. Lehetne arról beszélni, hogy ki kinek is tartozik méltó kegyelettel s bûnbánattal. Kiknek lehet oláh rablásért, gyilkolásért, a kastély porrá zúzásáért még ma is lelkiismeretfurdalásuk?59

57 58 A cikk megjelent a The Central European Forum elsõ számában, 1988-ban. (Ford.: Kovács Attila Zoltán.) 59 Wass Albert a családját és õt hamisan vádolókról és az udvarházukat széthordó uszított néprõl megbocsátasa jeléül írta meg a A lópataki kísértet címû novelláját. WA-VT

50

Turcsány Péter

Azt mindenképpen tudni kell magyarnak és románnak egyaránt, hogy az Omboztelkén és Czegén kivégzettek háborús állapotban, háborús helyzetben és háborús döntõbíráskodás alapján vesztették életüket.60 Fájdalmasan, sajnálatosan. Ezt nem érzelmek és indulatok szításával, hanem történészi együttmûködéssel kell a magyar és román állam történészeinek közös kutatócsoporttal feltárni és elemezni.61

PUJON. Vasaszentgotthárd északi végénél kanyarodik a tóba érkezõ pulyoni vízerecske torkolatánál a szekérút. Utolsó arra járásunkkor aszfalttal próbálták simítani gödreit. Az út mentén mintha tanyák közelednének a nagyfalu felé, de aztán bent a völgyben láthatjuk, hogy a nagyemlékû reformátustemplom alá fialódott ez a magyarásgát még utcahoszat megõrzõ falu. Ritkán hallható, szép csengésû magyar hangokat hallunk így estefelé. Ha nem olvastuk volna már, akkor is tudhatnánk, sejthetnénk: ezt a falut elkerülte a többszöri tatár veszedelem. 600 évig folytonosan a Wass-család birtokaihoz tartozott. „1265 Doboka várának földje volt, s egyik várának birtokosa Gyula fia György 1265-ben Pulyon két részét sógorának Szegna fiának, Ivánnak eladta. Ezen Iván s udódai 1268 óta Tódalaginak neveztetnek, mert atyja azon Szegna vagy Zegene 1266-ban Tódalagot megvette. 1322-ben Tódalagi Gábor és fia Pál Pulyont Szentegyedi Csoma fiának Jakabnak és Emich fiának, Vos Miklósnak 70 márkáért eladták. 1340-ben a Vass(Vos) család itteni jószágán határát kijáratta. 1362-ben a Vass(Vos) nemzetség hét tagja, t.i. Emichfi János fiai: Aczél János, Tamás, Dezsõ, Lõrincz, ifj.Vass Miklós és Vörös Péter, továbbá Vos László fia, Simon közt 7 részre felosztatott. 1372-ben e birtokon Szentegyedi-Vörös Péter, Miklós fiai István és Pál, László fia Lõkös, Tamás fia László és Dezsõ fiai László és János megosztoznak. 1402-ben Iklódi Domokos fia Osvát itteni részét SzentegyediVass Pál özvegyének és fiának Domokosnak eladja. 1462-ben Szentgotthárdi Vass Vid fia István részét Vasasszentiváni Vass Lászónak veti zálogba, s ugyanakkor mindketten és testvéreik Vass Tamás, Domokos, János és Zsigmond Kendy Antalt némely itteni részek elidegenítésétõl tiltják. 1468 Vass Vid fiai, János, István, Zsigmond és Pál tiltakoznak az ellen, hogy Vasszentiváni-Vass László leányát, Erzsébetet a királlyal itteni birtokára fiúsította. 1496-ban Vass Domokos gyermekei atyjuknak itteni részét maguk közt 8 egyenlõ részre osztották. 1496-ban birtokosai: Czegei-Vass Domokos fiai: János, Balázs, Miklós, László, György és Mihály s leányai: Erzsébet és Katalin, illetve férjeik. 1570-ben Czegei ifjú Vass János fia György Szentgotthárdi id. Vass János lányának, Ágnesnek, Szentegyedi Somlyai Gergely deák nejének s gyermekeinek István, Borbála s Margitnak köteles része fejében 12 telket és a Nagy Miklós tava helye neA pujoni templom vû halastavat adja oda.” 60 Bõvebben ld. saját képes összefoglalómat WAU elõszó 61 Magyar rászrõl történt már erre kísérlet: História


51

A halastavak erre felé is sajnos kiszáradóban – ki is tuna már elvinni minket a talán mo ndabeli emléket õrizõ-rejtegetõ helyre? „1694-ben birtokosai a Vass és Szente családok (Szentei). 1600-1603 között a háború alkalmával úgy elpusztult, hogy öt léleknél több nem maradt, ekkori nemesi udvarházát is fölégették. 1609-ben Czegei-Vass Ferenc özvegye, Bogáthi Druzsi és fia György, az idõsebb Czegei-Vass György unokája atyai nagybátyja Vass Jánossal itteni birtokukon megosztoznak. 1635-ben birtokosai: Vass György és Szente Gergely. 1804-ben gróf Wass Ádám fiai Miklós és Dániel atyjuk itteni részén megosztoznak.” 1839-ben A reformációt megelõzõ idõbõl való kõtemploma romlásnak indult, de 1842-ben újra építették és újraszentelték. Címterme bolygatatlan az õsök õsi jogán és õsi helyén. „1866-ban az itt összeírt 41 füstbõl 18 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai között gróf Wass Albert Mezõzáhról … 1898: gróf Wass Béla itt 189 holdon, 292 ölön gazdálkodott. 1891-ben 415 lélekbõl 150 ev-református, 45 római katoli„Boldogság, ha gondolnak ránk...” kus, 208 görög katolikus, 12 izraelita.”62 Hajdan népes, tisztán magyar lakta település volt. A hagyomány azt tartja, hogy egykor szászok is lakták. Megerõsítésére adatot nem találtam. 1920 után még volt gróf Wass Endrének a szõlõsoldalon présháza, mára nincs nyoma.

BÚZA, NOSZOLY, FEKETALAK, GYEKE, MELEGFÖLDVÁR, KATONA. „1329: Búza a 14. század elején az Ákos-nemzetségbõl való Majos (Mays) fiainak: Ellõs (Elleus) és Majsnak birtoka volt. Ezek azonban pártot ütvén Károly Róbert király ellen a hûtlenségükben, mint az oklevél mondja, „gonoszul elveszvén: Búza”, a király azt 1329-ben, a Garen és Pázmány nemzetségbeli Ferencz fiának, Pogány Istvánnak adományozta. Pogány Istvánnak Károly Róbert a Nyitra-megyei birtokáért adta cserébe Gyekekuta birtokát, melyet a hûtlen László vajda és fiai bírtak bitor módon, mert magtalanul elhaltnak a birtoka volt. Ugyanekkor adja Búzát, Noszolyt és Feketelakot, továbbá Gyulatelkét Szék-akna mellett, mely Nemes Gyuláé volt, ki magtalanul elhalt, s ezekbe Pogány Istvánt a káptalan be is iktatja (a birtok több helyen határos a Wass-ok birtokaival).”63 Elgondolkodtató, hogy a Wass-család délkeleti birtokszomszédjai is összefüggõ, szinte nemzetségi-nagycsaládi tulajdonviszonnyal rendelkeztek a 13-14. század folyamán. A már említett észak-mezõségi birtokváltással rokon folyamatot mutat a Búza –Noszoly – Feketelak (Gyekekuta – Melegföldvár – Katona – Légend – Gyulatelke) korábban létezõ nemzetségi-családi birtokformájának gyengülése és megtörése, illetve a király által adományozott hûbéri birtokforma-váltás kényszere. A Wass-birtokokkal keleten szomszédos terület nagy részét el- vagy kikerülték a tatár pusztítások. A tavak sora úgy szeli ketté ezt az egymással rokon területet, mintha nagy ün62 Az idézett részek: SZDM 63 LD, SZDM 304. oldal.

52

Turcsány Péter

nepi kenyeret szegnénk meg Nagyboldogasszony ünnepén. Kiegészíti egymást e két terület, egymásra látott a csodás vízivilág fölött körözõ vadmadarak vonalában és egymást segéllte bõ ezer éven keresztül. Elszakíthatatlanul egymásra utalt táj. A birtoktestek is, ahol a gázlók engedték, mint Feketelak vagy Melegföldvár alatt, vagy Gyeke és Légen között, áttörték a vizek vonalát. A dal, a mondóka, a népi babona, a tánc is az egymásrautaltságot erõsítette. Halljuk csak, hogyan áll össze a népi tevékenységeket helyi és õsi családnevekkel jellemzõ falusoroló mondóka: A katonai Királyok megparancsolták a pujoni Bíróknak hogy fogják be a laki Marhákat a buzai Ekék elé és szántsák ki a noszolyi Szántókkal a földvári Burjánokat! Észak-mezõségi mondóka, Márton (Mohos) Irma közlése.

Az arcok itt keletibbek maradtak, szélesebb mosollyal, a léptek mintha apróbbak volnának, de szaporák, a túloldali pujoniakhoz hasonlóak. Mintha egy mágikus hullámvonalban – mint a tömzsi székelykapuk életvonalában – õriznék itt – egymástól büszkén és kissé eltérve – a legszebb mezõségi táncokat: Szék – Palatka – Feketelak – Búza. Ma is mintha dél-nyugati lankáikra hosszabban sütne a nap, melegebben éltetné itt az embert a táj. Némelyek véleménye szerint a Búza szó annyi volna, mint buján vagy bõven tenyészõ (bujázó vagy bujáza), mely a bõséggel, a bõ terméssel bíró területet is jelölhette, vagy annak birtokosát. Hasonló hozzá a gabonát jelentõ szláv szvozse szó.64 A Feketalakon õshonos Marha családnév is „vagyonos”, „gazdag” értelemben volt használatos. Mirõl is árulkodnak a bõségre, gazdagságra utaló nyelvemlékek itt az Észak Mezõség még maroknyi magyar szórványának településein? Igaza lehet minden idõk mondhatni legnagyobb magyar földrajztudósának, Cholnoky Jenõnek, aki múltba látó tudásával a bõség földjeként, magas fokú kultúrtájként írta le e táj vidékét és hajdani életét. Ugyanõ a magyar és román náció termelési és kulturális szokásainak különbözõségébõl,65 az oláhok mértéktelen beözönlésébõl eredezteti a történelmi léptékû gazdasági és társadalmi zuhanás okát, és természetesen a hajdani föld- és vízgazdálkodási kultúra tapasztalatainak újrafelhasználásában látná a közös jövõ esélyét.

A mezõségi halastavak – bronzkori örökségünk! „Annyi bizonyos, hogy Erdélyben a bronzkorszakban sûrû és aránylag mûvelt nép lakhatott. Nagyon sok bronzkori lelet tanúskodik errõl, temérdek bronzfegyver, öntõmûhely-maradvány, urnatemetõ. De legérdekesebbek a halastavak maradványai. Oklevelek alapján többszáz halastó létezését lehet kimutatni.66 Minden mellékvölgyben, ahol csak lehetett völgyzárótöltést, úgynevezett dugást készítettek, s egyik halastó a másik után csillogott, sokezer egymás mellett az egész medencében.

64 CF MNYSZ 65 Cholnoky Jenõ: Az új magyar határ bírálata, Budapest, 1921. 66 Sztripszky Hiador: Az erdélyi halászat ismeretéhez, Régi és mai halásztavak, Kolozsvár 1908.


53

A dugások mögött levõ tavak évezredek folyamán feltöltõdtek, a maradványokat lecsapolták, tehát az aszók feneke67 mindig széles, lapos síkság. Amikor Erdélyt kezdtem megismerni elsõsorban a mellékvölgyeknek ez a rendkívül széles, lapos völgylapálya tûnt fel. (…) Csak amikor a dugásokat észrevettem s azokat kezdtem térképezni, akkor ámultam el az emberi munkának ezen az óriás teljesítményén! A dugások beható régészeti tanulmánya aztán kimutatta, hogy ezek mind bronzkoriak! Hálósúlyok, bronzkori szerszámok százával kerültek elõ a dugásokból és a tófenékrõl. Tehát a római hódítást jóval megelõzõ, homéroszi idõkben itt már sûrû lakosság, magas mûveltség volt! A halastavakban kétségtelenül halakat tenyésztettek, ezt a halászó szerszámok maradványai elárulják. De azon kívül a vízzel az állatokat megitathatták, a kerteket öntözhették, sõt a suvadáson átfolyó vízzel kis malmokat is hajthattak. Nem csak õrletésre, hanem minden más ipari gép hajtására is alkalmas lehetett ez a túlfolyó víz. Szükség volt ezekre a tavakra, s mai is szükség volna rájuk, mert az állatokat nem lehet megitatni, sõt igen sok forrás ihatatlan, sós vizet ad. Ezek még a fejedelmek korában megvoltak, amint az oklevelek s más emlékek bizonyítják, de aztán elhanyagolták õket. A tavak feltöltõdnek, eliszaposodnak, s a gátakat állandóan emelni kell. Tekintettel az aszók igen nagy szárazságára, a tavak mégis évezredekig megmaradhattak, s egy-egy gátemelés ismét hosszú idõre biztosította fennmaradásukat. Nem is emiatt pusztultak el ilyen alaposan, hanem az oláhok beözönlése miatt. Nekik legelõ kellett, kibérelték a földbirtokokat, a birtokos többé nem törõdött a tavakkal. Lassanként elpusztult minden, látni, hogy a gátakat mesterségesen átvágták, hogy a tavakat erõszakosan lecsapolták. Ma csak néhány halastó van csak meg. Ilyen a czegei, záhi tó, a katonai tó stb. Néhány kisebb névtelent is lehet látni erre, náddal, sással félig benõve. Rettenetes hanyatlás jelent meg! Aki a halastavakat az Erdélyi-medencében felújítja, honfoglalója lesz ennek a szerencsétlen vidéknek.” Cholnoky Jenõ: Magyarság földrajza, 498. old.

A csatározások, birtokcserék felszíne mögött megõrzött bronzkori tradíciók alapján az Árpád-korban a Középkor végéig még nyugodtan mûködött egy nagyon õsi tó-gazdálkodási és legeltetési rendszer, s mellette a nagy ókori birodalmak mezõgazdasági tradícióit még ismerõ teraszos földmûvelés. „Erdély éléskamrája” a megélhetés és gyarapodás lassú évszázadaira rendezkedett be, de a történelem sanyarú agresszivitása sajnos más sorsot szánt az itt lakónak, a földet, vizet és állatot megbecsülni tudó magyarságnak.

GYEKE, GYEKE-KUTA, a területnek a királyi oklevéllel is nyomatékosított központi szerepe miatt, a Czege település ikerpárjának tûnik. A czege-gyeke fõnevek ikerítésel képzett szókapcsolata erõsíti azt az elképzelésünket, hogy valóban õsinek mondható területi egységet foglal magába ez az Észak-mezõségi tájegység! „Gyeke–(kuta) határában lévõ „Asszonyerdeje” határnév (1329.) arra mutat, hogy kezdetben – legalább is részben – királynéi birtok volt”68 Elsõ jegyzett birtokosa a Bánk és Gertrudis királyné tragédiájából ismert Simon bán. Aztán a legendás emlékû és nagy hatalmú lázadó, a Szent Korona bitor hordozóját tõrbe ejtõ László vajda foglalta el õsi, de nem királyi jogon és hagyta utódaira a birtokot. Micsoda nagy emlékû, õsi urak és õsi környék. 67 „Aszott, száraz, sovány” földterületek, CF-MNYSZ alapján. 68 Gy. Gy.:Az Á.-kori Mo. tört-i fr. II. kt. 1987. Bp.

54

Turcsány Péter

„Gyekében házasság, hûtlenség, adományozás, öröklés útján sok nemes és fõnemes család vált birtokossá, egyben a falu arculatának, mai képének alakítójává. Bánffyak, Bethlenek, Kemények, Béldiek, mind fõnemesek, közben a föld eladása folytán nemesek vásároltak, örököltek, osztozkodtak a javak felõl, talán ezért nem alakulhatott ki egy szilárd alapokon nyugvó felekezeti iskola, miképpen a szomszéd Feketelakon, Földváron, sõt még Katonában is.”69 Kétszintes kastélya romlásnak indulóban, a bejárat büszke oszlopsora valaha ápolt, gyönyörû parkra néz. A park bejáratánál két cédrus-ágazású, hatalmas fenyõfa. A domb õrdombhoz méltóan méláz az alatta elnyúló Gyekei tóra. A tó fölött átlátni a Légen mögötti magasabb dombtetõkre, nehányan ott is élnek még magyarok a román tengerben. Mégis, ha visszanézünk a múló századokba, ha rekonstruálni tudjuk a szándékot és a szivárványos megvalósulást, akkor az egész Mezõség mintha egy földbõl és vízbõl, völgybõl és magaslatokból kialakított hatalmas korona lett volna, s rajta ékszerek a fõúri kastélyok. S mindez egymásra nézésekkkel, tûzjelzésekkel és lármafákkal egy nagyszerû védelmi rendszer õrhálója is volt egyben. Így lepusztulóban és lepusztítottan, több helyen megsemmisítve is felismerhetõ valamikori fenségük, õsi szépségük. Fehér meszelésû, Árpád-kori templomainkkal különös és megejtõ mûemléki egységet képeznek, nagyszerû átmenetet középkorból az újkorba, románkorból egyenesen a barokkba, olykor a legújabb kor kecses szecessziójába. Itt Gyekén a templomot és a templomhoz tartozó papi lakot a 2. bécsi döntés után felégették! A magyar pap és a birtokosság elmenekült. Két szövetségesnek mondott nemzet fiai közötti történt ez, a 2. világháború elõestéjén, határkiigazításkor. „Mócson, Pusztakamaráson, Gyekén Románia maradt a világ. Rosszabb, kegyetlenebb, vadabb, mint bármikor azelõtt.”70

Gonosz füst Gyekén „A nap már aláhajlóban volt az ombozi völgyre, s ferde sugarai még jobban megvilágították a fekete gomolygást. Gonosz füst volt, égõ házak füstje. (…) A füst ellepte a falut, mint egy nagy sötétszürke tenger, melynek közepébõl újabb feketeség gomolygott elõ. Már látni lehetett a lángok sárgás-piros nyelveit is, ahogy belenyaltak a haragos füstbe. S az emberek csak álltak az utcán s nézték. Senki se mozdult, senki se szaladt vízért, még csak segítségért se kiabált senki. (…) A magyarok temploma égett s a mellette lévõ papilak. Tömör téglaépület mindkettõ, s úgy égett mégis, mintha olajat öntöttek volna reá. A tûzzel szemben ott állt az utcán a csendõrõrmester, csípõre tett kézzel. Mellette a feketébe öltözött oláh pap s egy nagydarab tüszõs parasztember, alighanem a falusbíró. Nevettek.” Részlet Wass Albert: Kard és kasza címû könyvébõl

Gyekére érkezésünkkor, Isten kegyelmébõl, elsõ magyar szóval köszöntve olyan asszonyt ismertünk meg, aki lánykorában a törzsökös kurátorcsalád tagja volt, de románhoz ment férjhez. Négy gyereket nevelt fel, ha magyarul szólt hozzájuk, az ura verte, mindbõl román nyelvû ember lett, s az unokáiból is, õ csak azóta beszél újra magyarul a magyarokkal, mióta a férjét elvitte az ördög, azaz meghótt. Iskola itt csak román nyelvû van, a feketalaki alsósokat is idehozzák románul tanulni, s innen már román iskolákba mennek tovább. Átrománosítás gõzerõvel 69 KKF 70 WA-KK


A romlásnak indult gyekei kastély

55 Sajnos a Dél-Erdélyhez tartozás magyartalanító légkörét itt érezhetjük leginkább. Égbekiáltóan. „A I. világháború után 1930-ban 234 reformátust tartanak nyilván, ehhez hozzáadhatjuk a római katolikusokat, az unitáriusok mellett, így közösen mintegy 300 magyar anyanyelvû lakóval számolhatunk Gyekében. 1991-ben 47 személy.”71 Ma? Még néha el-eljár hozzájuk is a lelkész úr és nehányan el-elzsoltároznak még. Szerény, feljavított református templomocska álldogál a gyümölcstelen, füves kertben, a hatalmas görögkatolikus templom fölött, távol a fõúttól. A falu szinte elveszõben a magyarság szempontjából.

KATONÁN a 2. bécsi döntés utáni elsõ napokban gróf Logotetti Arisztidet és családját gyalázatos módon ölték meg. Kastélyuk épségét az mentette meg, hogy a község iskolát rendezett ott be kisiskolásoknak. Ma bedõlt ablakokkal, felszedett padlóval, a megrokkantak büszkeségével áll, hátában a felejthetettlen õsparkkal. Õsi, szép magyar családok: Ballák, Kissek, Szabók, Víghek laknak s dolgoznak még itt, csak református lelkészük nincsen. S a mondókabeli „katonai Királyok” közül is él még egy leszármazott… S ha összeülnek, az asszonyaik „ajkán még szépen csendül a zsoltár”.72 De bizony kimerült itt a magyar szó, talán a lélek is… Hány és hány családban, hol az anya még csak magyar volna, de a gyermek már csak az „apanyelvet” beszéli, a románt. 1991-ben megszûnt a közel ötszáz éves múltra visszatekintõ magyar nyelvû oktatás, megszûnt gyerekhiány miatt. „Mondhatjuk, hogy az iskola a nép szeme. Milyen jövõbelátást ébresztget, ha vak vezet világtalant… Iskola nélkül milyen tartalmas lehet egy nép, egy közösség élete…” – sóhajt fel többszöri idejövetelét összegezve Kövesdi Kiss Ferenc bátyánk. Neki a sóhaj után még van ereje a fohászra is, de vajon népének, az ittenieknek és Mezõségen a másholiaknak lesz-e ereje, vágya, akarata meghallgatni az õ fohászát, mely érettük és magyar jövendõnkért szólt és szólít ma is általunk, az õ hangján: „Élni is fognak, ha meghallgatják az idõ Talán még a katonai kastély sem menthetetlen esedezését, és teremni fog a magyar emberter71 Ua. 72 KKF

56

Turcsány Péter

mõ életfa. Miért lehetetlen? Hiszen ahol megjelenik 10 zsidó, életfeltételt tud teremteni magának, szívós kitartással pár év alatt tekintélyes anyagiakkal kezdi irányítani környezetét. Tanuljunk tõlük, bárkitõl… ezt igényli a jövendõnk.”

NOSZOLY, talán szíve lehetett valamikor a tájegységnek. Édes, csodálatos ízû kútjának forrása a két patak találkozása mellett tör föl a falu közepén. Vizét máig tetõs faházikóval õrzik, és hordják szét a családok. Temploma emélezetesen Árpád-kori, hengerpalástos nagy szentéllyel. A kút köré települtek, innen három irányban vezetnek fölfelé a viszonylag széles, szekereknek bõven helyt adó utacskák, házaik gyöngyeivel, kertjeik bársonyával kirakva. Búza vonzása él itt is. Búzából való a ma már idõs asszony. Énekszava, táncjárása is búzai. Önállósága, temploma, múltja, termõföldje, paraszti gazdasága igencsak említést érdemel: „Noszolyban a fehérfalu templom tatár-török dúlások, rombolások átvészelése után többször megújult a lakosok, patrónusok áldozatos élni akarásából. Visszakerültek a régi kõidomok, az összetörötteket pótolták, vigyázván várják (ezek a falak) a számban megritkult gyülekezetet küzdelmünk túléléséhez szükséges életenergia gyarapítása sokszorosítása végett. Hányszor kesereghették a sötét napokban: –»Mert én szívem nagy vágyódásban messze földrõl kiáltja felségedet«. A kiáltás meghallgattatott, a SION áll a hívek szerint mintegy 800 éve. Az írásos dokumentum 1220-at õriz. A település határában ma is Cigla névre hallgató dülõ messzibbre mutat, el egészen Attiláig, azóta adja át apa a fiának, unokáknak a Cigle, cigli-ciglizés, kicselezés õsi és ma is használatos fogalmat. Igen, ez a hadijátékok gyakorló területére utal, hiszen minden településen a magaslatokat nevezik, Cigla-Cigli vagy Cigle /hegy, tetõ…nek/. Stratégiai õrhelyek voltak egykoron. Ilyeneket találunk a szomszédos: Szépkenyerûszentmártonban, Uj-Ösben, Köbölkúton, Aranylábúkatonában, Búzában, Gyekében. Nemde ittlétünk folytonosságát erõsítik ezek a nevek. Az etnikum folytonosságát, apa a fiának való átadását, megõrzését tanúsítja”.73 Elszigeteltsége megdöbbentõ. Bekötõútján Göcz felõl nehéz a megérkezés. Fel az út, Búzának még elkeserítõbb, esõben, sárban nem is indulhatnánk rajta föl. A föld vonzása még élteti-éltetgeti a magyar nemzetiségûeket, de többségük vegyes házas. A tíz éve mért 100-as magyar lélekszám csökken és csökken egyre. A gyermekek kirajzanak tanulni, élni Szamosújvárra vagy messzebb városokba. Iskola helyben nincs magyar. A lelkészasszony Búzáról jár le. A gyermekek román iskolába járnak, csak a konfirmációs elõkészítéskor tanulják meg az írást-olvasást magyarul, ha a szülõk, a nagyszülõk még fontosnak tekintik. Szántó Imre bácsi 92 éves. Még gazdálkodik. A 2. világháború elõtt mindössze 2 hektárja volt, a földjét most vissszakapta, négy gyerek, kilenc unoka, nekik vet bele ezt-azt. Derûs arcok Noszolyban 73 KKF


57

– Négy gyermekem van, feleségem meghalt 13 éve, egyedül kínlódom, a gyerekek Szamosújvárt vannak, én nem mennék el innen, ameddig lehet. Eszünkbe jut és szeretettel idézzük fel együtt Kövesdi Kiss Ferenc lévitatanító könyvébe írott szép reményét: „Immáron hány emberöltõn keresztül hozott Valaki »Sebes tûzön, nagy árvizen«, és vagyunk és leszünk! Ezért dolgozunk, ezért keressük a szívcserés alkalmakat, csak legyen, aki átvegye, legyen a Jövõbe mosolygó emberpalánta, akit a megnemesült édesanya keblére ölelve dajkálgathat édesanyai sok szép szavával.”74

MELEGFÖLDVÁR jelzõhasználatában a helyiek szerint a napos déli-délnyugati fekvés játszik fontos szerepet, mely szintén jól mûvelhetõ és bõ termésû földeket ural. A község széles lapályra települt, két oldalt magas domb õrzi. Saját kútja, õsidõkbõl buzgó forrása van. A római idõben „HALLIO–GALLIO néven fennállott vára” nézett át a tó, a láp fölött távolabbi magaslatok, várak, õrtornyok felé. Az Árpád-korban Földvár nevezetes hely. Elhelyezkedése, õsi, szarmata, majd római lakottsága, a Besztercét Doboka várával összekötõ hadi útja egyként mutatják volt jelentõségét: „A Mezõség közepén foglal helyet… Valószínûleg a közelében lévõ Cege tartozott hozzá. A mellette emelkedõ tetõ neve Õrhalom. E vár feladata volt a jelentõs hadiút felügyelete.A betörõ kunok ellen felvonuló Salamon király (1063–1074) meg László herceg ezen jutott el Kerléshez.”75 A falu kibomló településhálózatában szinte rétegenként él a nép, egy román, egy magyar utcácska, le a lapályra, föl a hegynek. Temploma, volt grófi udvarháza túlélte a világháborúkat. Magyar népe is túlélt hosszú századokat. Basta ugyan – kegyetlen módszerességéhez méltóan – nem kerülte el ezt a falut sem, de lakosága megmaradt, csodával határos módon megmenekült.. „A község 1602 között elpusztult s ugyanekkor iskolája is rommá lett, s mint ilyent jegyzi fel 1621-ben az ev. ref. Esperes”, mégis „1622-ben már a reformátusok kezébe kerül az iskola az unitáriusok kezébõl, s önálló egyházzá lesz. Az eddigi leányegyház az Aranylábú-Katonától különszakad.”76 Magyar iskolája – ó, ritka kivétel – ha nehezen is, de folyamatosan (!) mûködik legalább 400 éve, de feltételezhetõen jóval régebben. De oly nagy büszkeségre azért nincs okunk, vergõdött bizony itt is az oskoláztatás ügye sokáig és még annál tovább is, nemcsak a Csokonai által fölemlegetett Somogyban, panaszra itt is volt ok: 1824-ben az iskolamesteri ház „a fedetlenség miatt ruinában vagyon annyira, mint a mester jelenti, hogy háza közepén lévõ tóban békák úsznak, s ennél fogva a gyermekek, kik számosan vannak, nem járnak. S ez így van kevés különbséggel 1796 óta azon ok miatt, hogy a köznép, mely a papi házat szokta építtetni s ellátni kerítéssel, meg is felelt kötelességének, de a nemesek, kik a mesteri telket, iskolát szokták építtetni s gondozni, kötelességeiknek nem tettek eleget.” (…) „1856-ban 18 tankötelesbõl egy se tanul, mert nincs „classis”. 19–20 tanA jövõ mosolya – tanítónõ Melegföldvárról köteles évtizedeken át nem volt hová járjon iskolába.”(…) 74 u. a. 75 Ferenczi Géza, Korunk 2001/3. sz.: 76 SZDV

58

Turcsány Péter

„1869-ben 29 fiú, 21 leány tankötelesbõl 9 fiú, 1 leány jár iskolába.” Az ezernél nem sokkal több lakosság fele magyar maradt, de már a tanköteles gyerekeknél romlik az arány, 1990-ben 24-bõl csak hét kérte alsótagozatban a magyar nyelvet. Ma vajon mi a helyzet? Romlott vagy javult-e? Egyet tudunk, végre, 2006 szeptemberétõl fiatal magyar házaspár vette át az eklézsiát. Fiatal lelkész házaspár lakja a parókiát, és a fiatal feleség végzi a tiszteletesi teendõiket, férje pedig a szomszéd falu, Feketelak és környékének református lakóit látja el hittel, szeretettel, fiatalos lendülettel, jóságos és szép szavakkal. Az iskolában még folyik magyartanítás. Fiatalság, bátorság, kezdeményezõkészség. Tisztességtudás. Tudatos tervezés. Ideérkezésük után a fiatalok felkérték a falu nagy képességû és nagy tudású szülöttét, Felszegi Ernõ biológia-természetrajz szakos tanárt, hogy ossza meg felgyülemlett kincseit a falubeliekkel és jóval a falun túliakkal is. A több évtizedes régészeti értékû leleteket – amit a tanár úr itt gyûjtött össze a falu területén és határában – feliratokkal és magyarázatokkal látták el, s egy kiállítást szerveztek. Egy szép vasárnapi napon ünnepélyesen Ernõ bácsi, tanár, a táj régészeti kutatója megnyitották az újjávarázsolt parókia legnagyobb termében. Évtizedek óta elõször – hagyományõrzõ táncainak népszerûsége mellett – a Mezõség múltjának értékeire is ráterelõdhetett Erdély figyelme. A szeptember 1-én beiktatott lelkész reggelente járja a falu utcáit. Beköszön a tehenüket fejõkhöz, meg-megvigasztalja a messsze földre szakadt fia s unokája után bánkódó aszszonyt. 20. századvégi, 21. századeleji helyzet: az elkívánkozókat lesz-e, ami itt marasztja a föld mellett, a tó mellett, a táj és nép múltja mellett? Ha lesznek, akik fölveszik itt is az értelmiségiek példamutató keresztjét, akkor nem félthetjük a Mezõség magyarságát sem. Ilyen egyszerû. Ismét és ismét: templom és iskola. És távlatteremtõ összefogás. Kölcsönös megbecsülés. Jobb út Búza felé! Ott már a felsõs osztályban is lehet a tananyagot magyarul tanulni és mezõgazdászképzõ iskola is mûködik. Bõvülhet a maroknyi magyar tömb. Megtámaszthatja hátát a magyar jövõ, lenne hová támasztania.

A történeti népességeloszlás tekintetében nagy jelentõséggel bír, hogy a mai Füzes patak jobb oldalának, a Tóvidék jobb szárnyvidékének többnyire békésebben alakult a múltja: e területet nem tették pusztává a 17. századi tatár-török betörések, magyar lakossága folytonos, tömbösíthetõ és tömbszerû. A Tóvidék két északi oldalának egymásrautaltságát ökológiai szempontból is összevethetjük: az õsi településszerkezet kialakításában mindkét oldalon nagy szerepet kaptak a fõpatakba, a Füzesbe („Szarvastó folyó”) betorkolló oldalpatakok völgyecskéi a gazdasági termelés miatt és dombjai a lakhatás (megszámlálatlan „szénás” szérûi pedig az állattartás) és legeltetés szempontjából. Feltehetõ, hogy a nyugati rész erdõs dombgerinceivel szemben a keleti részen nagyobb teret nyert a gabonatermesztés.


59

Ha lehetne tréfává oldani a tragikus fájdalmakat, mondhatnánk, hogy az aranylábú katonai férfiak mindenkor védeni is tudták e csöndes lankájú tájat, de tudjuk, hogy a nagyhatalmak diktátumaival szemben õk is tehetetlenné váltak. Igen fájdalmas lehetett Katonának, Gyekének, s a környezõ délibb településeknek a 2. bécsi döntéskor Románia kezén maradni, a román asszimilációs folyamatok azóta is erõsek e településeken. A magyarság összetartásában, megfeneklett életösztönének feltámadásában, élni akarásában és évezredes gazdálkodói tapasztalataiban kell bíznunk továbbra is. Egykézés helyett a többgyermekes családmodell visszatérésével, az úthálózat javításával összefüggõ magyar nyelvû iskolahálózat erõteljesebb kiépítésével, a mezõgazdasági termékszerkezet európai kereskedelmi modellekbe illesztésével, a tó- és erdõvidék tájrehabilitációjának megkezdésével,77 gazdaságossági és rekreációs újrahasznosításával még megnyílhat számunkra itt a Mezõségen is az önfeladás nélküli magyar jövõ, a több nemzetiségû és több vallású Erdély nagyszerû múltjához hûen. Észak-mezõségi utunk bepillantást engedett abba a heroikus középkori kultúrába, amely keleti hagyományaink vértezetében éppúgy katonai védelmi vonallá tudta szervezni a rábízott földterületet, mint ahogy állattartó és mezõgazdasági ismeretink birtokában szinte forrástól forrásig, pataktól domb- és hegycsúcsig be tudta népesíteni nemzetségek, nagycsaládok, családok magyarjaival. S ne feledjük, a Dunán és Szamoson túli Koppányok ivadékai és a székely rabonbánok utódai lettek István királyunk nyomán európai államalkotó nemzetté elõször itt, az Erdõelvén túl, a Kárpát-medence hatalmas folyói között! Nálunk nagyobb, sõt nevezetesebb népek, kelták, szarmaták, hunok, avarok nem tudták korábban ezt a területet maguknak megõrizni. Bár talán belénk is olvadtak közülük sokan, s talán éppen a ma itt magyarként tengõdõk az õ leszármazottaik is. S ha a történelem sanyarú kockavetése úgy hozta, akkor a mezõségi magyarság az idevetõdött szomszéd népek szorgalmas vagy éppen megbízható vagy olykor ügyeskedõ népcsoportjait is magához telepítette. Ez a táj befogadta és otthont nyújtott az örménységnek és a zsidóságnak. E táj urai letelepítették a Moldvából áthívott oláhságot. Részeltetve minden népet a magyarság nem alacsonyrendû kultúrájából, vagy éppen – nekik is komoly középkori iskolarendszert biztosítva! – hozzájuttatta õket Európa egyetemes értékeihez. A Wass-család felmenõinek érdeme évezredes érdem, s elsõsorban nem kolozsvári udvartartásukkal és tisztségviseletükkel érdemlik ki elismerésünket, hanem sorsuk és végzetük vállalásával itt, a Füzes vízgyûjtõterülete mentén. Évrõl-évre, évtizedrõl-évtizedre valóban „együtt éltek a néppel”, éltek, örültek, szaporodtak és haltak. Templo- és iskola-alapításaik egyidõsek az európai reformációval. A háborúk, betörések, barbár kínzások és felégetések dúlta falvaikat mindig talpra állították. Ahogy a mezõségi gyümölcsösök tavaszonként virágba borulnak, úgy virágozták és pallérozták itt a kultúrára fogékony elméket. Mikor szükség volt rá, hazát õriztek, s mikor lehetett: néphagyományt, erkölcsi tradíciókat. Kard és kasza – és toll! Mindhárom az élet fegyvere – és a léleké. Embert, nemzetet, s emberiséget menthet meg, ki jól forgatja e tárgyiasult szentháromságot. S ne féljünk leírni: a kultúra teremtette a népeket nemzetté, s a kultúra is mentheti meg. Éppen a czegei földbirtokos és országbíró, gróf Wass Dániel volt az, aki a román nemzeti szellemiséget megalapozó Sinkaynak a támasza tudott lenni nem csak rózsaszirmokkal hintett életútján. Az örmény származású Kabdebó család, az osztrák és német származású Schillingek, Blombergek otthonra, családra és jó rokonokra leltek itt a mezõségi udvarházak nem is oly komor árnyasaiban, lugasai és tavai közt. 77 MG-EMT, Összefoglaló, 118-120. old

60

Turcsány Péter

Így fejlõdgetett a Mezõség népe is lassan-lassan kultúremberré, kultúrnemzetté az Osztrák-Magyar Monarchia sokszor mimagunkra nézve is önpusztító évei alatt. E fejlõdést akasztották meg a nem a magyarok által kirobbantott és elindított 20. századi háborúk. A kultúra eltiprása, a fegyverek és a technika rémuralma alázta és alázza ismét tömeggé a nemzetet. A nemzeteket. E mezõségi föld és a magyar és erdélyi kultúra legnemesebb hagyományai adták nekünk Wass Albertet, 20. századi magyar irodalmunk Amerikában is elismerésre méltatott képviselõjét. S ma: nemzetlétünk szétdaraboltatása, bódulatba tompítása, szélnek eresztettsége és mármár önkéntes „szétporlása” idején ismételten a kultúra képviselete és felmutatása adhat újra értelmes feladatot és célt a nemzetnek. Wass Albert tiszta életének és következetes életmûvének a képviselete és felmutatása ma nemzeti kultúránk fontos része. Miért is? Választ nekem és a Mezõség népének a számûzött erdélyi ember, a szülõföldjétõl több mint fél életén át elszakított, de örökhûségû író maradandóan maga adott: „Minket, s köztünk engem is, magyarnak teremtett a Nagy Alkotó. Ez azt jelenti, hogy emberi életünk értelmét ezen a szinten kell keresnünk. Itt van számunkra a „kiindulási pont”: magyarok vagyunk, ennélfogva magunkon viseljük (akár tetszik nekünk, akár nem) mindazt, ami ezzel a szóval jár, és amit ez a szó jelent. Ez a szó már meghatározta számunkra a keretet, melyben élnünk kell, s mely keretben életünk célja rejlik. Hiába vergõdünk ellene, hiába próbálunk kitörni belõle: számunkra nincs más keret. Csak ebben a keretben élhetünk boldog, megelégedett, termékeny, emberhez méltó életet. A Nagy Teremtõ rendelése szerint csak ebben a keretben lelhetjük meg életünk értelmét és célját. Rá kell ébredjünk arra a feladatra, amit magunkkal hoztunk, mint láthatatlan útravalót: magyar voltunk feladatára. Amit, ha becsülettel elvégzünk: elégedetten térünk vissza Teremtõnkhöz. Ha elmulasztjuk: oda kerülünk, amit emberi szóval pokolnak neveznek, s ami valójában nem egyéb, mint lelki meghasonlás. Fontos tehát, hogy idejében felismerjük, és tisztán lássuk magyar mivoltunk feladatát: a nagy magyar feladatot. Minden feladat célt szolgál. Egyetlen nagy célt: a fennmaradást. A magyar feladat célja tehát nem egyéb, mint a magyar nemzet fennmaradása.”78 „Mert Isten, aki kivágott csonkból termõfát tud növeszteni újra, nem hagyja elveszni a népeket sem, akik 79 benne hisznek” . 78 WA-VA 79 WA-I

61


2. A valahai Wass-birtokok és Szék város vallás szerinti népességi adatai A Wass-család tulajdonában valaha volt települések vonatkozásában következõ táblázatunk számszerûen mutatja ki a nemzetiségi arányok magyarok számára hátrányos eltolódását az 1587-es, 1603-as, 1850-es és 1891-es felmérések alapján: Település elsõ feljegyzése

Település neve

1350-ben

1587/fõ

Ziluas (Zazsciluas)

Szilvás (VízSzilvás)

templom

templom 25 magyar

S.Johanne (Scentyuan)

Szent Iván

templom

Templom 45 magyar

2 magyar

484 10 ref. 6 evang. 28 izr. 431gör.kat.

terra Muholtelke

Muholtelke, Mohaj

10 valachi

6 valachi

265 gör.kat.

355 1 ev-ref. 3 róm.kat. 347 gör.kat. 1 gör.kel. 3 izr.

villa Czege

Czege

672 108 ref. 9 róm.kat. 5 izr. 545 gör.kat.

535 108 ev-ref. 8 róm.kat. 397 gör.kat. 4 gör.kel. 1 luthar 14 izr

Göcz

Göc

S.Egido(villaZentheged)

Szentegyed

Pulun

Pulyon

S.Gothardo(Scenthgothart)

Szent Gothárd

Czyaszar

templom

templom

1603/fõ

1891/fõ

428 56 ref. 472 gör.kat.

Templom 40 magyar

Templom 30 magyar

–

–

542 60 ev-ref. 2 róm.kat. 455 gör.kat. 1 gör.kel. 15 izr.

Templom 65 magyar

3 magyar

804 82 ref. 19 róm.kat. 697 gör.kat. 6 izr.


427 160 ref. 59 róm.kat. 208 gör.kat.


Templom 40 magyar

templom

1850/fõ

Templom 30 magyar 30 valachi

3 magyar

625 23 ref. 9 róm.kat. 7 ev. 2 izr. 584 gör.kat.

783 36 ref. 3 róm.kat. 11 gör.kel. 726 gör.kat. 7 izr.

Császári

Templom 20 magyar

1 magyar

215 6 ref. 4 róm.kat. 205 gör.kat.

231 10ev-ref. 216 gör.kat. 5 zsidó

Zokeli Ay (Sekelasz)

Szekuláj

20 valachi

6 valachi

365 6 ref. 359 gör.kat.

Zeek oppidium

Szék

100 magyar

3321 2402 ref. 236 róm.kat. 533 gör.kat. 6 izr. 139 gör.kel.

3379 2586 ref. 250 róm.kat. 472 gör.kat. 8 gör.kel. 3 ágostai 1 unit. 66 izr.

62

Turcsány Péter

A mai Szent-Egyed, „Wesscel* vagy Vascuteleke de Sancto Egidio” Igalia vagy ZenthAndrás, Doboka, Mohaly, Devecser (kis és nagy), Kendermart, Paptelke, Füzestelke a legrégibb oklevélben szerepelnek, amely a mai gróf Wassok õseinek adományozott birtokokkal foglalkozik. (SZDV) 1350-ös jegyzés szerint: Dominium Czege: templommal, S. Johanne (Scentyuan) templommal, terra Muholtelke, villa Czege, (+), S. Egido (villa Zentheged) templommal, Pulun, S. Gothardo (Scenthgothart) templommal. 1587-ben hozzá jegyzik még: Czyaszar (Császári) községet késõbb templommal, és Zeek oppidium(Szék) városát, Szekuláj = Kis Székkel. Névváltozások: 1850-tõl Víz Szilvás, ill.Vasas Szent Iván.

3. A szûkebb táj népességének magyar-valachi (oláh) arányának reciprocitása 1548: 395 magyar / 60 valachi = 455 fõ (családtagokkal) 1850: 3203 magyar / 5563 valachi = 8765 fõ (családtagokkal)

kb. 85% magyar kb. 35% magyar

A történelmi idõre s az oláh betelepítésre, a gyermekkori, a monarchiabéli együttélésre közel nyolcvan évesen egy angol nyelvû írásában így emlékezett az író:80 „A falu, ahol születtem, Erdély középsõ részén fekszik, melyet Mezõség néven ismernek. Egyike ez azoknak a szerencsétlen részeknek, ahol Basta György császári generális 1604-ben áthaladt, leégetvén minden várost és falut, meggyilkolva minden férfit, asszonyt és gyermeket. Miután a háború véget ért, egyik õsöm a hegyeken túlra küldetett, hogy munkaerõt hozzon Moldáviából. Akkoriban oláh néven ismerték õket. Manapság leszármazottaik románnak vallják magukat. 1910-ben falunk 881 lelket számlált. Közülük 106 volt magyar, a többi román. 1913-tõl 1917-ig jártam a falu elemi iskolájába. Tanárunk idõsebb ember volt, aki mindkét nyelvet folyékonyan beszélte. Öt láb hosszú sompálcájának köszönhetõen már az elsõ tanév végén mindegyikünk, magyarok és románok egyaránt, tudott írni és olvasni. Az ábécéskönyv, amit kaptunk, magyar nyelvû volt, ez igaz. De a román gyerekeknek a betûket és szavakat saját anyanyelvükön magyarázták el. Amint azt megtudtam, a román gyerekek minden szombat este külön okításban részesültek a román paptól és annak feleségétõl, melyeken saját kultúrájukkal foglalkoztak. Az iskola mögötti játszótéren a nyelv többnyire a román volt, mivel a gyerekek többsége román volt, és azt a nyelvet már sokkal azelõtt megtanultuk, hogy az iskolába kerültünk, csupán a közös játék segítségével. Így mûködött ez a régi szép idõkben a sokat gyalázott Magyar Királyságban, ahol a kisebbségeket szándékosan elnyomták. Azt kívánom, bárcsak az erdélyi és szlovákiai magyaroknak is annyi szabadsága volna manapság, mint a románoknak és szlovákoknak volt az elsõ világháború elõtt. Falunk bírója (magyarul bíró, románul primar) egy Petru Muresan nevezetû tehetõs oláh paraszt volt. Az emberek választották meg annak. A jegyzõ (románul notar) magyar volt, akit a megyei adminisztrátor alkalmazásában állt. Mindkettõnek járt egy fia az iskolába. Simion, a bíró fia egy évvel felettem járt, míg Laci, a jegyzõ fia két évvel felettem. Egy nap a szünetben Laci megharagudott a Muresan fiúra kint a játszótéren, és »büdös oláhnak« nevezte. Simion a tanítóhoz ment panaszra. »Mikor fürödtél utoljára?« kérdezte a tanító a levegõt szimatolva. A fiú elvörösödött, és dacosan így felelt: »Megmosom az arcom minden reggel, kinn a vályúnál! A fülemet is, ahogy az apám!«

80 WA-VA A cikk elsõ megjelenése a The Central European Forum elsõ számában, 1988-ban..(Ford.: Kovács Attila Zoltán.)

63


»Néhanapján nem ártana egy fürdés«, jegyezte meg szárazon a tanító. Aztán behívta Lacit és négy botütést mért rá a sompálcával. »Nem kellett volna mondanod neki, hogy román, mert tudja õ azt nagyon jól. Ha már bûzrõl van szó, néha te is bûzlesz. Nézd meg a kezedet. Koszos, mint a disznó lába. Nincs jogod senkit sem megsérteni.«” Hiába volt a magyar tanító szigorú embersége, hiába a tradicionális egymás mellett élés szép szabályai. Az 1916-os román betöréssel, majd a magyarok visszavágásával, s végül a Trianont megelõzõ hadi eseményekkel, majd a minden igazságosságot nélkülözõ trianoni diktátummal a jóval korábban elültetett magyar-román viszály ikerfája érlelte meg mérgezõ gyümölcseit. A nemzetiségek közötti reciprocitás folyamatát a Trianon utáni román megszállók politikai akaratból történt betelepítései teszik visszafordíthatatlanná. Wass Albert a Voltam címel tervezett önéletrajzi kötete egyik elõkészítõ írásában keserûen ír a viszás demográfiai és birtokmegoszlási jelenségrõl: „A Vasasszentgotthárdi birtokunkat, amelyet 1142-ben adományozott Magyarország királya a Czegei Wass családnak… és amelyen azóta megszakítás nélkül élt családunk, erõsen megcsonkította az új román hatalom: mindössze 200 acre megmûvelhetõ földet hagytak meg és 8OO acre mocsaras és erdõs területet. (1 acre: 40,47 ár) Az elkobzott területet egyrészt a román egyháznak adták, másrészt szétosztották az újonnan betelepítettek között, akiket szánt szándékkal azért hoztak Romániából, hogy kibillentsék Erdély etnikai egyensúlyát.” 81

Búcsú a Füzes-mentétõl

81 WA-MÖ

64

Turcsány Péter

Utalások jegyzéke BG-SZ Balás Gábor: Székelyek nyomában BS-ÜK Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium CF-MNYSZ Czuczor Gergely-Fogarasi János: A magyar nyelv szótára CJ 1921 Cholnoky Jenõ: Az új magyar határ bírálata, Budapest, 1921 ChJ-MF Cholnoky Jenõ: Magyarság földrajza ET-I. Erdély története I. kötet GYGY-Á GyGy, 1987 Györffy György: Az Árpád-kori Mo. tört-i fr. II. kt. 1987. Bp. GyGy-SzIM Györffy György: Szent István és mûve KKF Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang! KK-MN Dr. Koós Károly: A Mezõség néprajza LF-M Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek MG-EMT Makkai Gergely: Az Erdélyi-mezõség tájökölógiája, 30-31. old MS-H Makkai Sándor: Holttenger 53. old. és 318. old. NYJ-NK Nyirõ József: Néma küzdelem, 1944 PI-MÚ Petelei István: Mezõség út, Úti jegyzetek, 1884 aug. SZH Sztripszky Hiador: Az erdélyi halászat ismeretéhez, Régi és mai halásztavak, Kolozsvár 1908 SZDV Kádár Ferenc: Szolnok-Doboka vármegye monográfiája V-ChT Verancsics: Chonographia Transylvaniae VL-NCS Vetési László: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kalota, Kolozsvár, 2002 WA-H Wass Albert: Hagyaték, Kráter 2000 WA-MÖ Wass Albert: Magyar örökségünk, Kráter 2000 WA-V-A Wass Albert: Voltam és már életrajzi történetek – Astor, Kráter 2004 WA-VT Wass Albert: Valaki tévedett WA-ZS Wass Albert Zsoltár és trombitaszó, Kráter 2001 WAÉ Wass Albert Életrajza, szerkesztette Turcsány Péter, Kráter 2004 WAI Wass Albert igazlátó, szerkesztette: Szutor Ágnes, Kráter 2002 WAU Wass Alber utóélete, szerkesztette: Turcsány Péter, Kráter 2002

© Turcsány Péter, 2006 © Kráter Mûhely Egyesület, 2006 ISBN-10: 963-7329-99-4 ISBN-13: 978-963-7329-99-9 Felelõs kiadó Turcsány Péter Felelõs szerkesztõ Kovács Attila Zoltán Mûszaki szerkesztõ Stark Gergely Borító- és könyvtervezõ Borsódy Eszter Fotók: Szutor Ágnes, Turcsány Péter, Turcsány Torda, Turcsány Tormás Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület 2013 Pomáz, Búzavirág u. 2. Telefon/fax: 06-26-328-491 www.krater.hu [email protected] Nyomdai elõkészítés Clarion Stúdió Bt. Nyomta és kötötte a ReActor Digitális Nyomda

A Mezõség esélyei civil összefogással

Recommend Documents