2013. december
XVI. ÉVFOLYAM 4. szám
a Mi lapunk
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasai Országos Szövetségének kiadványa
A mérleg két oldala Nem könnyű feladat mérleget vonni egy olyan időszakról, amely talán még az aktív dolgozók számára sem mindennapi eseményeket, történéseket ölel fel. Nehezíti az értékelést az a tény is, hogy a nyugdíjas lét más körülményeket, lehetőségeket biztosít számunkra, ezért sokszor akaratlanul is olyan helyzetek pozitív vagy negatív résztvevői, szenvedői lehetünk, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek. Talán az idősebb emberek érzékenyebbek, és ezeket nem tudjuk egyformán kezelni. Talán nehezíti a megítélést az is, hogy sokszor bizonyos dolgokról nem teljes az információ, vagy éppen valamiféle sértődöttségből nyilatkozunk… Ugyanakkor szerencsések is vagyunk, hiszen kisebb-nagyobb személyi változással már a második ciklus végén járunk, és elfogadott Alapszabályunknak megfelelően működtünk és működünk. Minden évben küldöttértekezleten számoltunk be munkánkról, rendben megtartottuk elnökségi üléseinket, végrehajtottuk a munkatervünkben megfogalmazott elképzeléseinket, klubjaink egyre magasabb színvonalon, sokszor egymást segítve végezték munkájukat. Végül, de nem utolsósorban reszortosaink, aktivistáink – sajnos legtöbbször ugyanazon kevesek – önzetlenül segítették a különböző programok szervezését. Tevékenységünkről A Mi Lapunk hasábjain is folyamatosan tájékoztattuk nyugdíjasainkat. Talán elég lenne elővenni és fellapozni az elmúlt évek lapszámait, és magunk is megdöbbennénk utólag, hogy mennyi minden történt, és mennyi mindent tettünk. Sajnos közben az idő is telt… Nézzük a konkrét történéseket!
Minőségi változások Megválasztásunk után munkánk még a megszokott szervezeti és szabályozási keretek között indult el. Az elnökség, az egyre hatékonyabban és önállóbban működő regionális felelősök és a stabilan működő klubok megléte mellett a minőségi ténye-
zőkre helyezte a hangsúlyt. Ezt az akkori országos parancsnokok is méltányolták, hiszen arra az időre tehető a korszerűsített VPOP-NYOSZ Megállapodás megkötése, de nem véletlen az sem, hogy első ízben kapta meg a NYOSZ a Vám- és Pénzügyőrségért Érem arany fokozatát! Ez utóbbi már a várható átszervezési időszakra esett. Az új megállapodás pedig konkretizálta azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek nem szerepeltek a korábbi 4. számú VPOP-parancsban, és a gyakorlatban más problémát okoztak. Ezzel már egyedülálló lehetőséget kaptunk arra, hogy munkánkat tervszerűen, stabil anyagi keretek között végezhessük. Különösen fontos volt a helyi klubok támogatása a postázás, elhelyezés, szállítás területén. Rögzítettük az országos és regionális találkozók megtartásának feltételeit, a kirándulások és egyéb rendezvények anyagi támogatásának mikéntjét stb. Sikerült elérni az egyre színvonalasabb, évenkénti regionális találkozók összehívását, ahol az illetékes vezetők látják vendégül nyugdíjasainkat, tájékoztatván őket a szervezetre háruló feladatokról. Változatlanul sikeres kirándulások mellett – melyek közül több anyagilag támogatott volt – igény mutatkozott az ún. önköltséges szervezésekre is. Ezenkívül sok-sok színes prog-
Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk! Tudósítóinknak és cikkíróinknak megköszönjük az értékes gondolatokat, munkájukra számítunk 2014-ben is. Szerkesztőség
ram (színház, múzeum, vetélkedő, kiállítás, főzőverseny stb.) szolgálta a kellemes időtöltést. Szociális területen a klubok helyi rálátása és segítsége, valamint az alapítvány működése emelhető ki. Ez utóbbi működésével kapcsolatban a szervezeti és szabályozási változások miatt új feladataink lesznek. Továbbra is lehetőségünk volt az aktív nyugdíjasaink elismerésére, ami az ezredesi rendfokozattól a dísztőrön át a különböző érmek és dicséretek odaítéléséig terjedt. Külön köszönet ezekért… A Nyugdíjasokért plakettünket több, munkánkat segítő aktív vezetőnek adtuk át. A megújított plakettet legutóbb a kegyeleti dolgainkat segítő Bohács Tamás alezredesnek, valamint Sidó Géza ny. ezredesnek és Köpf László ny. tanszékvezetőnek adtuk át. Kapcsolataink mind a VPOP, mind a NAV legfelső vezetésétől a regionális és alsófokú szintekig példamutatóan alakultak. Különösen fontos és hatékony a humánpolitikai apparátussal kialakított kapcsolat. A lehetőségeinken belül nagy hangsúlyt helyezünk az információáramlás biztosítására. A Mi Lapunk teljes és színes képet ad eseményeinkről és gondjainkról egyaránt. A beküldött cikkek és fényképek bemutatkozási, egyben a többi klubbal való ismerkedési lehetőséget nyújtanak az olvasóknak. Létszámunk növekedése miatt növeljük a példányszámot is. A kezdeti számítógépes tanfolyamok szervezése után beindult a www.navnyugdijasok.hu honlapunk, ami egyre több, és főként friss információt tartalmaz.
Új helyzet, új feladatok A NAV tv. hatálybalépésével a vám- és pénzügyőrség életében új helyzet alakult ki nem csupán az aktív szervezet, hanem a NYOSZ tekintetében is. A NAV tv. mellett a korábbi Hszt. csak eltéréssel alkalmazható, és kiadták az azóta már módosított Foglalkoztatási Szabályzatot, amely szintén érinti a nyugdíjasokat. Okafogyottá vált a korábban megkötött VPOP-NYOSZ Megállapodás is, hiszen az adóágnál nyugdíjas szervezet nem működött. Valószínűleg szervezetünk pozitív működése és megítélése is közrejátszhatott abban, hogy dr. Vida Ildikó asszony, a NAV elnöke írásban támogatta a NYOSZ elnökségét arról, hogy a tevékenységét most már az új szervezetre kiterjesztve végezze. Ehhez a feltételeket a nem kis előkészítő munka után 2011. december 27-én aláírt NAV-NYOSZ Megállapodás fogalmazza meg. Ez tartalmazza azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyek a korábbiban szerepeltek. Mindezek vonatkoznak az adóági főigazgatóságokra és igazgatóságokra is, így lehetőség nyílt az adóági klubok megalakítására. A klubok utazási programjaihoz az előző, Budapest-centrikus gyakorlatot módosítva pénzügyi fedezetet kaptunk autóbuszok bérlésére. Ezzel a vidéki klubok lehetőségei javultak, és igazságosabbak lettek az utazási feltételek. Szerkesztői üzenet Kérem tisztelt tudósítóinkat, hogy a 2014 márciusában megjelenő következő számunkhoz február 10-éig szíveskedjenek eljuttatni írásaikat és papír- vagy JPEGformátumú fényképeiket a
[email protected] elektronikus levélcímre vagy a NAVNYOSZ 1554 Budapest Pf. 68 postacímre. Kérem továbbá, hogy szíveskedjenek írásaikat maximum másfél oldalra korlátozni (12-es betűméret, másfeles sortávolság).
2
Bővülő klubhálózat A legnehezebb feladat ezek közül – a semmiből történő adóági klubok megalakítása – erre az évre esett, és nem kis fejtörést, munkát, összefogást, leterhelést igényelt tőlünk. Munkánk a nevünk megváltoztatásával, az adó-főigazgatóságok megkeresésével kezdődött. Az elnökségünkbe kooptált három adóági nyugdíjastársunk, regionális felelőseink és klubvezetőink hathatós segítségével folyamatosan alakultak meg az új, adóági nyugdíjasklubok. Ezt a kiemelkedő munkát tetézte meg az első országos klubvezetői tanácskozás megszervezése és megtartása, a jövőbeli egységes gyakorlat szerinti működést elősegítendő. Ahhoz azonban, hogy ez jogilag is megfelelő legyen, szükségessé vált új Alapszabály megalkotása is. Ez többszöri megvitatás és észrevételezés után körvonalazódott, s most elfogadásra ajánljuk a küldöttértekezletnek azzal, hogy majd egyéves közös működés után a tapasztalatok birtokában rögzítsük, s fogadjuk el végleges formájában. Nagyobb fejtörést okoz számunkra a Foglakoztatási Szabályzat ránk vonatkozó része. Ez érinti a szociális gondoskodás, az egészségügyi ellátás, a kegyeleti eljárás területét, sok esetben a korábbiakhoz képest hátrányos módon. Ezzel kapcsolatban komplett előterjesztést készítettünk a problémák megvitatására. Szintén javaslatot készítettünk a VPOP által létrehozott Nyugdíjas Alapítvány működtetésére. Reméljük, hogy felvetett kérdéseinket megvitatják, és kedvezően bírálják el. Érdek-képviseleti munkánkban rajtunk múlóan próbáltuk kezelni a szolgálati járadékosaink helyzetét. Sokan közülük nálunk is tisztségviselők, és mint Alapszabályunkban rögzítettük, továbbra is számítunk minden járadékosra. Megoldásra vár a megnövekedett létszámunk következtében bővülő feladatok ellátása, a szabályos működés, a számítógépes nyilvántartás megvalósítása érdekében szükséges adminisztrátori létszám kérdése. Érzékeny pontja nyugdíjasainknak az ún. szanatóriumi kezelés (ma az aktívaknak járó rekreációs pihenés) lehetőségének visszaállítása. Nem véletlenül próbáltuk jelezni újságunk hasábjain, internetes honlapunkon egyes kétkedőknek, hogy bizonyos programok nem véletlenül maradtak ki az elnökség által elfogadott idei munkatervből, hiszen erre az évre lett előrehozva egy másik jelentős esemény, a decemberi vezetőségválasztó közgyűlés. Ezen a ciklust záró küldöttértekezleten kell megválasztani, most már az adóági klubokkal kibővülve, az új helyzetnek megfelelő új vezetőséget. Itt kell elfogadni a módosított Alapszabályt, ezzel is lehetővé téve, hogy a következő év a NAV NYOSZ életében tiszta lappal kezdődjön. A beszámoló közel sem teljes. Nem beszéltünk a személyes találkozók sokaságáról, a jó hangulatú összejövetelekről, a szomorú kegyeleti eseményekről, az elismerések felemelő pillanatairól, a NAV Galéria új kiállításáról, a zenekarunk hangversenyeiről, a múzeumnak adott tárgyainkról stb. Aki olvassa újságunkat, böngészi honlapunkat, veszi a fáradságot, és találkozni kíván a volt munkatársaival, az teljes képet kap arról a munkáról, amit a NYOSZ elnöksége, klubvezetői, aktivistái, tagjai önzetlenül végeznek. Köszönet nekik, köszönet a NAV vezetőinek és munkatársainak. Az új vezetésnek sok sikert és jó munkát kívánunk! Czikora András nyugalmazott vezérőrnagy, a NAV NYOSZ elnöke
Országos klubvezetői tanácskozás Nyugdíjas szövetségünk életében történelminek nevezhető eseményként jegyezhetjük fel az utókor számára 2013. szeptember 25-ét. E napra hívta össze az elnökség a széles e hazában működő valamennyi NAV-nyugdíjasklub vezetőjét közös tanácskozásra. E találkozó célja legfőképpen egymás megismerése volt. A márciusi közgyűlés óta igencsak megszaporodott, újonnan alakult adóügyi nyugdíjasklubok vezetői nem csupán az elnökséggel és a vám- és pénzügyőri klubvezető társaikkal ismerkedtek, hanem egymással is, hiszen az 1987-ben megalakult APEH egykori munkatársai leginkább régiójukon belül tartottak munkakapcsolatot kollégáikkal, országosan nem igazán. A régiónként helyet foglaló meghívottak élénk beszélgetése arról árulkodott, hogy több helyen gyümölcsöző kapcsolat alakult ki az adóügyi és a vám- és pénzügyőri klubok között. A kölcsönös bemutatkozás során a klubvezetők erről örömmel számoltak be, és többen köszönő szavakkal illették azokat a régiófelelősöket, akik fáradságot nem kímélve segítettek a tapasztalattal nem rendelkezőknek klubjuk létrehozásában. Czikora András nyugalmazott vezérőrnagynak, a szövetség elnökének meghívását elfogadva Kiss Ferenc, a NAV pénz-
ügyi és erőforrás-gazdálkodási elnökhelyettese, Poór Jenő humánpolitikai főosztályvezető és Kosztyu János, a NAV KEKI főosztályvezető-helyettese is megtisztelte jelenlétével az eseményt. Kiss Ferenc hozzászólásában megerősítette, hogy a NAV vezetése a jövőben is minden erkölcsi és főleg anyagi támogatást megad a nyugdíjasainak. Nemcsak az újonnan alakuló adóági, de elvétve a pénzügyőri klubok is küzdenek a megoldatlan helyiség problémájával. Ez ügyben a főigazgatóságoknak kell segítséget adni, a régiófelelősök, klubvezetők hozzájuk forduljanak. A NAV támogatja a nyugállományúak rendezvényeit. A találkozó betöltötte szerepét. Lehetőséget adott a frissen alakult klubok vezetőinek, hogy személyesen megtapasztalják, milyen is egy komoly, huszonegy éves múlttal, tapasztalattal rendelkező szervezet részesének lenni. Fogalmat alkothattak az itt folyó munkáról, amelyből szintén ki kell venniük a részüket önként vállalt feladatként. De ízelítőt kaphattak abból a jó hangulatból is, amely az összeszokott, egymást ismerő vám- és pénzügyőri csapatot jellemzi, azt a közösséget, ahová mostantól ők is tartoznak. b.g.j.
Köszöntő
az Idősek Világnapja alkalmából Budapest, 2013. október 1. Szívből és szeretettel köszöntöm a Nemzeti Adó- és Vámhivatal valamennyi nyugállományú dolgozóját az Idősek Világnapja alkalmából, melyet az ENSZ döntése alapján szerte a világban 23 éve már, hogy október 1-jén ünneplünk! Ezen az őszi napon köszöntjük mindazokat az embereket, akik hosszú élet munkáját, tapasztalatait tudják maguk mögött. A történelem során mindig meghatározó volt az idősek nevelő szerepe. Bölcsességük, tapasztalataik átadása termékeny talajra talál a fiatalokban. Segítségükkel ápoljuk a hagyományainkat, száll generációról generációra a sok tudás. A fiatalok pedig az idősek révén fedezhetik fel saját gyökereik gazdagságát. Általuk sajátítják el azt a képességet, hogy azt értékeljék, ami valóban értékes és el nem múló. Ezért fontosnak tartom a hiteles, nemzedékek közötti kapcsolatok nevelő hatásának kihasználását az egyre növekvő, generációk közötti szakadék kiigazítására. Erre törekszünk a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál is, elsősorban a Nyugdíjas Szövetség és a Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézet aktív közreműködésével szervezett kulturális és ismeretterjesztő programok révén, melyek során lehetőség nyílik arra, hogy a különböző generációk közelebb kerüljenek egymáshoz. A NAV Nyugdíjas Szövetség bővülésével egyre több nyugállományú, hivatásos és kormánytisztviselő volt munkatársunk részére nyílik alkalom a közös megmozdulásokon való részvételre, az egymással való rendszeres találkozókra. Szeretettel gondolunk idős embertársainkra, nemcsak ezen a napon, hanem az év minden napján, hisz tudásukkal, kitartásukkal, bölcsességükkel ők is mindig a rendelkezésünkre állnak. Azt gondolom, hogy valamennyiünk kötelessége hozzájárulni a nemzedékek közötti harmónia, odafigyelés, közösségi gondolkodás és összetartozás megteremtésé-
hez a családban és munkahelyen egyaránt. Mindez az idősebb generációk szívét melegséggel, békességgel tölti meg. Várnai Zseni költőnőnk szép soraival kívánok minden nyugállományú munkatársamnak jó egészséget, tartalmas, boldog életet: Várnai Zseni: Úgy tégy, mintha örökig élnél Úgy tégy, mintha örökig élnél, Úgy folytasd minden dolgodat, Mintha már semmitől se félnél, Az elmúlás se riogat... Mert nem lehet fölérni ésszel, Hogy jön a Perc! S mindent bevégzel... Megszűnsz létezni, Nem leszel! Mintha sohase lettél volna... S ez lenne minden élők sorsa?! Ne gondolj erre, Nem szabad! Csak folytasd minden dolgodat. Úgy tégy, mintha örökig élnél! Hinned is kell, hogy így igaz. Megérik majd munkád gyümölcse, Kertedből kipusztul a gaz... Teremtő zápor hull a földre, Jogod van fényre És örömre.... Dr. Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke
3
K
L U B H Í R E K
Bemutatkozik az APEH Nyugdíjasklub Veszprém Ebben az évben, 2013-ban ünnepelte az APEH Nyugdíjasklub Veszprém a megalakulásának ötéves évfordulóját. 2008. január 24-én gyülekeztek a nyugdíjasok az alakuló ülésre. Ezen a napon döntöttek klub alapításáról, megválasztották a vezetőséget. A klub vezetésére Ferencsik Évát kérték fel. Éva ettől a naptól vezeti, szervezi a klub tevékenységét, munkáját segítik a vezetőségi tagok, aktív klubtagok, akik egy-egy programot javasolnak és megszerveznek. A megalakulást követően a klub csatlakozott a Veszprémi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Szervezetéhez, és belépett az Életet az Éveknek Országos Szövetség Veszprém megyei szervezetébe. Havi rendszerességgel rendezik meg a Veszprémi Nyugdíjas Klubvezetők Fórumát, ahol klubvezetőnk vagy helyettese részt vesz. Igy lehetőségünk nyílik a városban nyugdíjasok részére szervezett, és egyéb programokon részt venni. 2013-ban csatlakoztunk a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetségéhez. A nyári hónapok kivételével havi rendszerességgel találkozunk minden hónap első csütörtökjén a Városi Művelődési Központban. Az elmúlt években több alkalommal járt nálunk meghívott vendég. Az egyik leglátogatottabb programunk, amikor Máthé Éva és férje, László vetítéssel egybekötött élménybeszámolót tart külföldi útjaikról. Több alkalommal jártunk Horvátországban, úticélunk minden alkalommal a tengerparti Opatija volt. Köszönet klubvezetőnknek Ferencsik Évának, aki minden évben áldozatos munkával szervezi ezeket a kirándulásokat. Évente részt veszünk a megyei nyugdíjas majálison. Jártunk az Idősek Akadémiájára, a Laczkó Dezső Pedagógus Klub Dr. Borsi Lőrinc Nyugdíjas Szabadegyeteme rendezvényeire. Részt veszünk az Idősek Világnapja városi rendezvényén, Idősek karácsonyán. A volt munkahelyünk által szervezett nyugdíjas találkozón, ahol a klubfoglalkozásokra nem járó társainkkal is találkozhatunk. Évente rendezünk karácsonyi előzetest, egy-egy alkalommal szilveszteri előzetest. Az ötéves évforduló alkalmából a csopaki üdülőben találkoztunk, ahova alapító klubtagokat, jelenlegi klubtagokat hívtunk, vendégeink is voltak, így többek között társklubunk, a Vám- és Pénzügyőrség Veszprémi Nyugdíjasklubjának képviselői, a volt munkahelyünk jelenlegi igazgatója, szakszervezeti vezetője, a Városi Nyugdíjas klubvezetők Fórumának vezetője. Kint a szabadban, bográcsban főztünk, és kellemes beszélgetéssel töltöttük el a délutánt. Vajda Tamásné
Őszi színpompa Fokozott várakozással indultak Szarvasra a Gyulai Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub tagjai októberi egynapos kirándulásukra. Nem véletlenül terveztük a programunkat épp ekkorra – a kirándulás legfőbb célja, a Szarvasi Arborétum ugyanis ősszel, lombhullatás előtt lélegzetelállítóan szép, leírhatatlanul színpompás. A Szarvasi Arborétumot (Pepi-kertet) a 1800-as évek végén az olasz származású Bolza család alapította. A 82 hektáros területen
4
. . . .
több mint 1600 növényritkaság található, amelyek megélhetéséhez jó klímát ad a szarvasi táj. Gazdag az állat- és madárvilága, számtalan ritka gombafaj fellelhető a parkban. A szabadon kószáló pávák kézből etethetők. A park ritka példányai közé tartozik többek között a mocsárciprus, virginiai varázsmogyoró, páfrányfenyő. Az erdei sétát követően tértünk be a Mini Magyarország mekatt parkba, ahol rövid idő alatt több évszázad hagyománya, főleg építészete elevenedett meg a szemünk előtt. A kicsinyített épületek általában 1:25 léptékűek, élethűek, időtálló anyagból készültek. A jelenleg huszonkét darabból álló kiállítás nevezetes épületei közül néhány: Országház, Széchenyi Lánchíd, Széchenyi Gyógyfüdő, Jáki templom, Esztergomi bazilika, Gyulai vár, Egri vár. Kirándulásunk záró felvonásában a Holt-Körösön hajókáztuk a Katalin II. sétahajóval, amelynek kapitánya rövid időre átadta a kormányzást vállalkozó kedvű utasainak. Sétahajókázás közben megtekinthettük a folyó partján lévő Milleneumi emlékművet, a Magyarország közepe emlékművet, a Bolza kastélyt, a Holt-ágak találkozása hidat, mocsárciprusokat, napozó mocsári teknősöket, valamint a szebbnél szebb és értékesebb nyaralókat. Az élményekkel teli kirándulást egy ízletes ebéd elfogyasztásával zártuk a szarvasi Vadászkürt vendéglőben. Pataki Mihály
Vámosok a paksi atomerőműben A pécsi és szekszárdi vám- és pénzügyőri klub közös szervezéssel mintegy 4 órás látogatást tett a Paksi Atomerőműben. Nagy várakozással és kíváncsisággal voltunk az ország villamosenergia-igényének 46%-át adó nukleáris üzem iránt. A hatalmas üzemhez közeledve világhírű tudósok mellszobrai között sétáltunk a Látogatóközpontba, amely modern interaktív kiállítással várja a látogató csoportokat, így bennünket is. Hasznos információkhoz jutottunk. Köszönhető természetesen a szakszerű idegenvezetőnknek, akitől megtudtuk azt is, hogy nagyon fontos elfogadtatni a lakossággal az atomenergia eszméjét. Az izgalmas kiállításon hallhattuk, hogy pl. az atomerőmű reaktorblokkjainak hűtéséhez másodpercenként 100 köbméter vizet emelnek ki a Dunából, mely dolga végeztével visszakerül ugyanoda. Elhangzott, hogy az atomerőmű körül mért sugárzás bőven a határérték alatt van, semmilyen veszélyt nem jelent sem az ott dolgozókra, sem a lakosságra. Látogatásunk legizgalmasabb része természetesen – már amennyire lehetett – maga az energiatermelés, az „üzem” megtekintése. Ehhez füldugót és sisakot kellett felvennünk. Így a szemünkkel láthattuk a hatalmas irányító központot, a reaktorokat, amelyekben a maghasadás révén a turbinák közbeiktatásával energiát állítanak elő. Tizenegy emelet lépcsőzés fel és le, közben pokoli a hőség. Bizony, kissé fárasztó volt, de megérte, mert nem mindennapi látványban volt részünk. Patikatisztaság és rend, fegyelem mindenütt! De még nem ért véget a program, az Atomenergetikai Múzeum meglátogatása volt még hátra, mely Európában egyedülálló. Egy éve nyitotta meg kapuit a nagyközönség számára, és nagy népszerűségnek örvend, hiszen láthatók itt az atomerőmű építésére és üzemeltetésére vonatkozó dokumentumok és tárgyi emlékek. Továbbá az atomerőmű történetéhez kapcsolódó képzőművészeti alkotások, reklámtárgyak, az erőműnek adományozott kitüntetések, emlékplakettek és ajándékok, az erőmű kiadványai, műszerei és technikai eszközei. Szóval,
ezt látni kell! Közben elgondolkoztatott a tárlatvezetés: Mint egykori vámszakmabeli tudom, hogy vámellenőrzés mellett valósult meg talán az ország eddigi legnagyobb beruházása az alapkő letételétől az 1992. évi próbaüzemig. Mint vámosok, ott voltunk az építkezésen mindvégig, és ott vagyunk ma is, mint a NAV. Feltűnt, hogy egyetlen szót sem hallottam a vámról, pedig nagy szerepe volt és van ma is. E kérdésben konzultáltam a látogatás befejeztével Bodajki Ákos munkatárssal. Örült a felvetésemnek, és különösen örülne annak, ha valamilyen tárgyi dokumentum (bármi, ami a testületre utal, pl. vámokmány, ruházat, eszköz, pecsét, stb.) az ott kialakításra kerülő „vámos vitrinbe” kerülne. Megígértem neki, hogy ez ügyben javaslatot fogok tenni a szakági regionális főigazgatónknak. S ezt már meg is tettem. Remélem, hogy meg is fog valósulni. Az ígéret elhangzott. Az üzemi látogatás után kissé elfáradva és nagyon megéhezve (dél már jócskán elmúlt) buszra „szálltunk”, és irány Szekszárd. Ott az ismert „törzsvendéglőben”, a Toscana étteremben elfogyasztottuk a finom ebédünket, majd a búcsú következett. A szekszárdiak maradtak, mi, pécsiek pedig buszra szálltunk, és irány Pécs! Köszönet Szabó László szekszárdi és Fehérné Kovács Tünde pécsi klubvezetőknek a nagyon jónak értékelt közös kirándulás megszervezéséért. Varga Imre régiófelelős
Jegyzőkönyv Tárgy: Túra autóbusszal, a pesti barátainkkal Kassára, Borsiba. Jelenlévők: Miskolciak 12-en voltunk, a pestiekkel együtt megtöltöttük a 40 fős autóbuszt. Miskolc, 2013. október 9. A volt kollégák, klubtagok találkoztunk 2013. október 9-én, 8 órakor a miskolci Tiszai pályaudvar előtti parkolóhelyen. Ezt követően Budapestről az IC-vel megérkeztek a pesti klubtagok Kulcsár Sándorné Zsuzsa klubvezető társaságában. Az autóbuszon a kiválóan felkészült idegenvezető a programunkhoz illő, szuper „történelemórát” tartott. Dicséretes tájékoztatást kaptunk. A magyar–szlovák határt Sátoraljaújhelynél léptük át. Irány Borsi, a Rákóczi-kastély. A belépés előtt, Rákóczi Ferenc szobránál egy kiváló – Rákóczi életét bemutató – tájékoztatást kaptunk. A kastély jelenleg felújítás alatt van, nagyobb része romos. A múzeumi rész rendezett, bőséges látnivalót adott. Következett Kassa. A város történelmi hangulata meghatározó az ide látogatóknak. Amit meg lehetett nézni, azt nem hagytuk ki. A kassai dóm látogatása volt az utolsó, Rákóczi sírhelyénél elénekeltük a magyar himnuszt. A kirándulás – köszönjük Zsuzsának – igazán jól sikerült. Köszönjük a kiváló idegenvezetést. Az autóbusz maximálisan kényelmes volt, melynek vezetője hozzájárult a túránk sikeréhez. A társaság jól érezte magát, úgy láttam, az alkalmon barátságok is kötődtek. Estére értünk Miskolcra, a pesti barátaink vonattal mentek tovább. Köszönöm mindenkinek – jó volt! Sok fotót készítettem, ami a Facebookon elérhető. Jegyzőkönyvvezető, emlékezést készítő Kecskés János klub titkár Gyógyház
Együtt Hévízen A NAV székesfehérvári nyugdíjasai október közepén két napot töltöttek Hévízen. A busz 35 fős utazóközönségét kb. fele-fele arányban tette ki a pénzügyőri, illetve az adóági klub tagsága. Dél körül értünk az üdülőbe, így az adós kollégák még az ebéd előtt megcsodálhatták Hévíz egyik legpatinásabb és legrégibb üdülőjét, immáron azt a helyet, ahol a jövőben bizonyára kellemes napokat töltenek majd családjaikkal. Mindenki szabadon rendelkezhetett a két nappal. A késő nyári melegben néhányan a tóra, mások a kórházi fedett fürdőbe mentek, megint mások a kirándulást, városnézést részesítették előnyben. Jómagam párommal az újjávarázsolt Keszthely városában tettünk egy nagy sétát, majd megnéztük a híres Cadillacmúzeumot. Megcsodáltuk a Keresztapa c. filmben szereplő eredeti autót, amely egy árverés során került a múzeum tulajdonosának birtokába. Vacsora után kötetlen, estébe nyúló
Húszas évek közepétől, vetődött fel éppen, jó terveket készítsenek, gyógyvíz mellett építsenek.
Korszerű és kényelmes, Gyógyászatnak Háza, pihenés és szabadság vár, minden VÁM családra.
Megtörtént a telekvásár huszonnyolc nyarában, jövedéki bírságalap, került a kasszába.
Nyugalmazott Pénzügyőrök, töltik meg a házat, csendélet és nyugalom, járja át a tájat.
Telekvásár, építkezés, Park felőli úton, beruházás, felújítás, téglajegyen megvásárlás.
NAV-égre, hogy itt vagyunk, Vám-os, Nav-os együtt, Hé-vízében fürödhetünk, Gyógyházában pihenhetünk.
borozgatás közben ismerkedtünk egymással. Az adós kollégák még egy játékot is hoztak az estére, ami próbára tette elnyűtt memóriánkat. Másnap, a reggeli után a Gyógyház vezetősége részéről kaptunk egy tájékoztatót az üdülő történetéről és a beutalási lehetőségekről, valamint kézhez kaptunk egy általános tájékoztatót a NAV üdülőiről, pihenőházairól. Köszönjük! Az adóági klubtól Csarnó Hédi a fényképpel, Sipos Mari egy kedves verssel járult hozzá e pár sorhoz. Külön köszönet Fülöp Zolinak, aki mögött biztonságban érezhettük magunkat a buszban, és legfőképpen Dobos Károly klubvezetőnek, aki megszervezte és összehozta ezt a két remek napot. Sánta Sándor vezetőségi tag
5
Katona volt-e? A Salgótarjáni Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub mindennapjai – hasonlóan a többiekéhez – mozgalmasak, változatos programokkal színesítik az életünket. Sokan vagyunk, több mint negyvenen, a csapatnak van ifjabb és szépkorúbb tagja is, így a programok iránti közösségi igényük is széles területet ölel fel. Egy ilyen programot szervezett Tőzsér Tünde Leányfalu és Visegrád környékére. A papír szerint nyugdíjas kolléganőnk mindenre odafigyelve a kacsingatós szemeivel felügyelte a társaságot. A buszon átestünk a pálinkapróbán, majd a szilvórium szeszfokának az ellenőrzése következett. Ez egy sajátos fináncmunka, ki-ki hozza a maga portékáját, és szakértőként nyel egyet-egyet a másik porciójából. Elindul a pontozás a karcosan kopogótól a zamatosan fájinig, és a végére még jutalomdal is jut a legjobban fogyónak. A visegrádi várban előkerültek a történelmi ismeretek. Mátyás király uralkodása alatt teljesen megújult, a magyar történelem egyik kiemelt szegmensévé vált. Fontos szerepet vállalt a reneszánsz kultúra elterjedésében. Különösen kiemelkedő a Fellegvár. A maga lenyűgöző környezetében ad otthont a különféle állandó és időszaki kiállításoknak. A vár 1529-ig koronaőrző helyként is szolgált. A felső vár lovagtermében Bagyinszki Gyula őrnagy úr nosztalgiázott egy kicsit, megemlítve, hogy fiatalon, parancsnokhelyettesként szolgált az itteni Vám- és Pénzügyőri Szakaszon. Ha az öreg pénzügyőrökkel beszélek, mindig előjön a messze földre szóló vezénylések rendszere, és egy biztos, hogy a gyerek nem ott fejezi be az iskolát, ahol elkezdte. A történelmi pátoszos hangulatban néztem a kanyargó Dunát, majd hamarosan a bobpályánál láttam vidám csapatomat. Hát, ahogy ezek az öregek tudnak száguldozni, az felér egy reumakezeléssel, majdnem kisimult az EKG-m a robogásuk láttán. A megnyugvás a leányfalui Hableány vendéglőben ért utol némi csirkefalatok ropogtatása mellett. Ezután egy kis pancsi következett, majd visszafelé újra zsűrizni
Kirándulás élményekkel! Nyugdíjasklubunk 2013 szeptemberében, Szent Mihály havában, az év 261. napján elhatározta, hogy meglátogatja a Nyíregyházi Vadasparkot, a „legek állatkertjét”. A hosszú úton kis csapatunk a hazai ízek kóstolásáról is gondoskodott, így jó hangulatban érkeztünk meg.
6
kellett a párlataromákat. A buszon csupán csak szakmai alapú visszaemlékezések kerültek elő a szeszfőzdékről, a vámolásokról. Egy idősebb nénit emlegettek, akit megjegyzőkönyveztek a határon. A végén felszólították, hogy írja alá a dokumentumot, úgy ahogy a levelet szokta. Aláírta: Sok szeretettel, Nagyi! Szolgálatban A következő alkalommal, immár mustérés idején újra találkoztunk a szlovák kollégákkal. A találkozó helyszíne ismételten a Salgó Hotel volt. Össze is gyűltünk vagy ötvenen, és a szokásos vidám sztorizós délutánná, na jó, estévé sikeredett. A határon történt egyszer, hogy Pán Zsozsó, a magyar vám emberes tagja ellenőrizni kezdte az utasokat. „Mama! Katona volt-e magánál?” „Volt szemlész úr, volt, a háború után meglátogatott egy fiatal lövész!” Ajaj, tudni kell, hogy a hüle kérdés arra irányult, hogy a határőr katona kezelte-e már az útlevelét, nem pedig az ifjúkori bakajárásra, de a szóbeli árunyilatkozat-adás elegendő volt a vámmentes árubejelentéshez. Manapság a tartalékos katonai szolgálat sem idegen a járadékossá átminősített pénzügyőröktől. A csapatból is többen lettek elkötelezettek a honvédség iránt, és vállaltak szolgálatot a haza védelméért. Tünde is fegyverforgatóvá vált, és a bevonulása után éles helyzetbe került, azonnal levitték az árvízhez homokzsákozni. Soha sem késő! Ez az év az esküvők éve is volt, Stipsits Lajos bá’ 80 évesen szánta rá magát, és megnősült. Az anyakönyvvezető előtt azon morfondírozott, nem hamarkodta-e el a döntését, de hát a fiatalság bolondság, egye fene, igent mondott. Hasonló kapkodásról mesélt a másik esküvős, a fiatal menyecske is, de ő azzal magyarázta a tettét, hogy korban éppen benne van. Én meg a kettejük között ülök, mint a Szamos marcipános boci a zacskóban, és rágódhatok rajta, hogy most vajon elkapkodtam, vagy elhamarA szép, fényes napsütötte napon már az első élményt adó kedves fókákkal találkoztunk, akiknek kezdeményezésére együtt tapsolhattunk játékos produkciójukon. A 30 hektáros területen különböző földrészek állatvilága fogadott bennünket, hogy aki ide belép, végigjárhassa a földet, megfigyelhesse, miként élnek a világ különböző állatai. A sarkvidéken honos jegesmedvék, a madárházban lakó nagy testű, elkápráztató tollazatú papagájok és az általuk bemutatott élő show-műsor ejtett bennünket ámulatba. Megelevenedett előttünk a trópusi esőerdők állat- és növényvilága és a majomerdőben élő hosszú farkú makik. Az Ausztráliát jelképező kenguruk és az emuk állatvilágát is megismerhettük sétánk során. Utunkat tovább folytatva az Indiai Óceán élővilága jelenik meg. Az üvegfolyóson áthaladva a cápát, ráját és a korallokat csodálhattuk meg. Az Afrika-panoráma igazi kalandra csábít, hiszen itt ismertük meg a föld legnagyobb állatait, a zsiráfcsaládot, az elefántokat, és végigmehettünk Tarzan ösvényén, ahol még találkozhattunk a törpevízilóval, egy oroszláncsaláddal, krokodilokkal és a figyelő szurikátákkal. Talán e rövid írásomban nem teljesen sikerült minden élményt tovább adni, ami mindenki számára felejthetetlenné tette ezt a napot, de javaslom kedves klubtársaimnak, hogy ha tehetik, látogassanak el ide, és ismerjék meg ezen állatok különleges világát. Kiss Lászlóné „ Böbi” NAV Nyugdíjasklub tagja, Eger
kodtam az igahúzást. Bár még mindig jobb, mint az egykori székely gyerek esete. Történt ugyanis, hogy együtt ültek az apjával az ökrös szekér bakján hazafelé menet és beszélgettek: – Mit csinálsz fiam? – Hát, maszturbálok, apám. – Na, és hogy haladsz vele? – Sehogy, apám. – Hát akkor jobb vóna, ha a sajátoddal próbálkoznál. Találkozók A szervezeti élet és annak változásai is rengeteg munkát adnak a szövetségnek. Az egész év az átalakulás jegyében, az alapszabályzat átalakításával, az Együttműködési megállapodás finomra hangolásával telik el. Sorra alakulnak az adóági klubok. Őszre beindult az egész gépezet, és 2014-től megújult formában kell működniük a helyi kluboknak. Ezt segítette elő a szeptemberi összevont klubvezetői értekezlet Pasaréten, ahol valamennyi vezető bemutatkozhatott, ismertette a kis közössége életét, programját, elmondhatta a felmerült gondjait. A pénzügyőr klubok már 21 éve működnek, kialakultak a hagyományok, a testületi múlt ápolása, az öregekről való szociális és kegyeleti gondoskodás, és ki kell hangsúlyozni, hogy számos értékteremtő közösségi programot szerveztek az aktivisták. Október 2-án, Miskolcon az Idősek Világnapja tiszteletére találkozót szervezett a Regionális Főigazgatóság. Miért kell foglalkozni a nyugdíjasokkal? A fiatalok is kérdezik, az idősebbek is, de egy biztos, hogy később a fiataloknak is jól jön majd, hogy létezik a NAV-on belül egy szervezet, amit Nyugdíjas Szövetségnek hívnak. „A mai rendszer is megköveteli a biztos, határozott, azonnali döntéseket, nincs idő a pénzügyőrnek íróasztal melletti molyolgatásra – mondta Szabó Zsolt dandártábornok –, hasonlóan, mint a ti időtökben.” A baráti délután nagyon jól sikerült. Visszatérve a találkozó kezdetére, volt egy pillanat, ami nagyon megkapott. A főigazgató úr az ünnepség előtt öltönyt váltott, alkalomhoz illő nyakkendőt kötött a tiszteletünkre. Kollégái osztályvezető munkatársai és Jutka mindent megtett a kedvünkért. Nagy Benjámin százados 1955-ben kezdett a mezőkövesdi Vám- és Pénzügyőri Szakaszon, és 1983-ban ment nyugdíjba Miskolcról. Szép korú, aktív éveinek elismeréseként átvehette Czikora vezérőrnagy úrtól a „NYUGDÍJASOKÉRT” kitüntetést. Meghatottság, ünnepi halk gratuláció lengte át a termet ezen a napon, 85. születésnapján Ő volt az ünnepelt. Gratulálok. Hazafelé beszélgettünk a gépkocsivezetővel a NAV feladatairól, a nyugdíjasok helyzetéről. Este volt már, sötét, mindenkit hazaszállított. Legkésőbb vidékiként én kerültem sorra. A sofőr szerepét vállaló kolléga búcsúzáskor azzal vált el tőlem, hogy ez csak természetes. Köszönetem jeléül leírom, hogy őt Blahó Péternek hívják, pénzügyőr alezredes, a NAV Nógrád megyei VP. igazgatója. Az idősek napja elmúlt, azóta gyertyát is gyújtottam a szeretteimért. Ma már beköszöntött a borongós, amolyan semmirevaló idő. Zuhog az eső, szél rohangál a fák között, vizes pokróc csapkodja a kutyaól bejáratát, lucsok és latyak mindenütt. Kimozdulni sem érdemes, legjobb melegedni a paplan alatt, amikor megcsörren a telefon. Több társam is telefonál, és kérik, hogy adjam át a kuratóriumiaknak a köszönetüket, megkapták a segélyt. Persze szomorú leírni, hogy segítségért folyamodtak, hisz egykoron büszke tartású pénzügyőrökként szolgálták a hazát, szedték az adóforintokat – előírás szerint. Ma megköszönik a Nyugdíjas Szövetségtől kapott pár ezer forintos támogatást, mert ez is csökkenti a gyógyszerre vagy a téli tüzelőre való kiadásaikat. Átadom a köszönő szavakat. Zárógondolatként eszembe jutott, hogy A Mi Lapunk következő száma decemberben, a karácsony havában jelenik meg. Azért ez minden bút, bánatot felülír. A szeretet ünnepe beko-
pogtat mindenkihez. Csillog az unokák szeme, izgatottan készülődnek a fahéjszagú boldogságra. Táncot járnak a gyertyalángok, szikrát szór a csillagfény. Mindenkinek áldott, meghitt ünnepeket kívánok Weöres Sándor soraival: „..Nagykarácsony immár eljő, érkezik az új esztendő, Míg a mező dermed, fázik, a zöld fenyves csak pompázik.” Géczy Attila (Attilko) regionális felelős
Borús időben, de nem borongósan Szeptember közepe táján (19-én) indultunk el a klub első kirándulására, Vácra. A szeles, borongós idő oda-vissza megélénkítette a magunkkal hozott „védőitalok” körbekínálását, no meg mindenféle textil magunkra vételét. Aztán séta közben meg úgy sütött a nap, hogy többször lekívánkozott az ancug. Miért pont Vácra mentünk? Mert az első vasút is odavezetett, mert csak a cementműről meg a börtönről hallottunk, néhányan mondták ugyan, hogy szép, de sosem esett útba, mert – és ez meghatározó szempont volt – egyik tagunk onnan származik. Kirándulásunkra meghívtuk a „vámos” klub tagjait is, akik tucatnyian ismét eljöttek közénk. Ismét, mert a majális fedőnév alatt szervezett rendezvényünkön megkezdődött az összerázódás. Lánciné Zsuzsa, az „adós” klub vezetőségi tagja lelkesen és alaposan felkészült szülőhelyéből, mind a történelem, mind az építészet a kisujjában volt, és ezt a tudást át is adta részben a buszon, részben városnézés közben. A városba komppal érkeztünk, ami már élményt jelentett, bár a dunai szél nem éppen vendégváró volt. A városban sétálva megismertük a barokk Vác nevezetességeit. Hogy, hogy nem, a börtönnél kezdtünk, megismerve annak eredeti funkcióját, majd a Kőkapun (diadalív) „belépve”, a városban folytattuk utunkat a Fő tér felé, ahol megtekintve a múzeumot láthattuk az egyedülálló Memento Mori kiállítást, majd a templomok, szobrok (a Duna-kanyar védőszentje, Szentháromság stb.) következtek. Amikor időnként már nagyon nem bírtuk, megpihentünk a város számtalan cukrászdájának egyikében, és energiaital helyett finom süteményekkel, kávéval, netán borokkal töltekezve gyűjtöttünk erőt. A résztvevők szerint – bár az időjárás végül is kíméletes volt, de azért hagyott kívánnivalót maga után – kirándulásunk jól sikerült, szép várost, szép tájat ismertünk meg, és a társaság is jól összerázódott, no nem az út és a busz miatt – az VIP Class volt –, hanem mert szimpatizálunk egymással, kedveljük a másik társaságát. Remélem, hasonlóan kellemes, élményekkel teli programokat tudunk „összehozni” ezután is, és bízom benne, még sok közös programja lesz a győri „vámos” és „adós” klubnak. Horváth Attila klubvezető
7
Idősek napi események
Programváltozás
A veszprémi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub szeptember utolsó hétvégéjén tartotta az idősek világnapi ünnepségét. Helyszín a Balatonfüredi Pihenőház volt, de tettünk helyi felfedezést is. Amikor összegyűlt a tagság, felkerekedtünk, és elsétáltunk a Jókai Mór Emlékházba. A küllemében megújult villa belső szobái visszarepítettek bennünket a múltba. Bizonyára már sokan ellátogattak ide – mindig nagyszerű érzés bepillantani ismert emberek otthonába. Főleg egy olyan ember egykori életterébe „belépni”, akinek nevéhez számos regény fűződik, melyeknek mindannyiunk által ismert a megfilmesített változata is. Számomra lenyűgöző volt az íróasztal, az előtte álló széken egy kabát, az asztalon korabeli tárgyak, melyeket az író használt egykor. Különösképpen érdekes volt egy fényképkeretbe foglalt írás az asztalon. „Aztán leülök az íróasztalomhoz. Ezen a kis asztalon írtam én meg az Egy magyar nábobtól elkezdve a regényeimet. Itt is ketten vagyunk: én meg az íróasztal. Élő lény ez már, aki beszél velem.” Jókai Mór
A debreceni, a nyíregyházi és a záhonyi pénzügyőr nyugdíjasok egy kellemes, közös kirándulás reményében indultak útnak autóbusszal, hogy megnézzék az Árpád-kori feldebrői altemplomot, a recski nemzeti emlékhelyet, szétnézzünk az ország tetejéről, kiránduljunk kisvonattal Mátrafüredről Gyöngyösre, és együnk egy finom estebédet egy mátraaljai borpincében. A kirándulás jó hangulatban indult Debrecenből, bár a kért nagy helyett csak harminckilenc fős autóbusz érkezett, így a szervezők izgulhattak, hogy Nyíregyházán vajon fel tudnak-e venni mindenkit, aki kirándulni szeretne. Aggodalmunk alaptalannak bizonyult, így a kirándulni vágyók elindulhattak az első úti cél felé. Mivel elég hosszú volt az út Feldebrőig, volt alkalmunk evés-ivásra, jóízű beszélgetésekre, viccelődésre, kacagásra. Feldebrőre érve idegenvezető várt bennünket, aki tájékoztatást adott a templomról, amely Magyarország 11. századi, korai építészeti emlékeinek egyik legkiemelkedőbb műemléke. Egyik érdekessége, hogy a felső templom kis ablakokkal van kapcsolatban az altemplommal. A pap ezeken keresztül celebrálta a misét az altemplomból, s a hangja tökéletesen hallható volt a hívek számára. Idegenvezetőnk – kérésünkre – ezt be is mutatta. Miután a templomot mindenki kívül-belül megcsodálta, s a fotók is elkészültek, indulhattunk további úti célunk, Recsk felé. Recsken a nemzeti emlékhelyet tekintettük meg, ahol fejet hajthattunk az 1950 és 1953 között létesített kényszermunkatáborban itt szenvedett és elhunyt rabok emléke előtt. Egy – az eredeti mintájára felépített – torony és egy barakk szemlélteti az akkori körülményeket. A lehangoló látvány miatt társaságunk kicsit megcsendesedve folytatta útját. Parádfürdőn áthaladva sofőrünk leállította az autóbuszt rosszullétre panaszkodva. Gyomorbántalmai miatt ki kellett hívnunk hozzá az ügyeletes orvost, s kétségessé vált az is, hogy egyáltalán folytatni tudjuk-e vele az utat. Kapott injekciót, pihent még fél órát, s amint jobban érezte magát, továbbindulhattunk, de az eredeti programot már nem tudtuk teljesíteni. Gyöngyösre igyekeztünk hát „ebédelni”. Délután négy óra volt, mire a pincéhez értünk, s a vendéglátóhely dicséretére legyen mondva, negyed hatra mind a harmincheten túl voltunk nemhogy az ebéden, de még a fizetésen is. Mire a buszhoz visszaértünk, sofőrünk állapota ismét rosszabbra fordult, de úgy döntött, nem kér segítséget, haza tud bennünket hozni. Még egy-két alkalommal meg kellett állnunk miatta, de végül szerencsésen hazaértünk a késő esti órákban. Nagy megkönynyebbülésünkre. A programok kényszerű megkurtítása miatt ugyan kicsit csalódottak voltunk, de azért általánosságban jól éreztük magunkat. Várjuk a következőt! Szabó Imréné
Hazafelé útban nem hagyhattuk ki a villától pár lépésnyire lévő őszi Balaton csodálatát. Az ünnepség folytatódott egy film megtekintésével, melyet a rendőrség adott ki az időskorúak ellen elkövetett bűncselekmények címmel. A filmben felhívták a figyelmet arra, hogy az idősek fokozottan ki vannak téve a bűnelkövetők céltáblájának. Elsősorban azt domborították ki, hogy az elkövetők az idős emberek hiszékenységét használják ki. Megjelenésük bizalomkeltő, jó kommunikáló készséggel rendelkeznek, szerencsére erőszakhoz ritkán folyamodnak. Gyakran előfordul, hogy pl. pénzváltás ürügyén az áldozat saját maga önként válik áldozattá. Ha ellenállást vagy veszélyt észlelnek az elkövetők, hirtelen távoznak. Fontos volna, hogy az idős emberek jó kapcsolatot ápoljanak a környezetükkel. A klubtagságon kívül részt vett az ünnepségünkön Stark Attila pénzügyőr alezredes, a NAV Veszprém Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság igazgatója, aki köszöntötte a tagságot, majd felolvasta dr. Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke által kiadott köszöntőt. Meghívott vendégként jelen volt Szilasi Szabolcs százados osztályvezető a tapolcai szolgálati helyről, valamint Terelmes Sándor pénzügyőr őrnagy, a NAV Veszprém Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság főosztályvezetője Pápáról, továbbá Fuchs Anikó, a NAV-üdülő vezetője. Az elmúlt időszak eseményeiről tartott ismertetőt Horváth Károly klubvezetőnk, majd én foglaltam össze a 2013. szeptember 25-én a NAV országos klubvezetői tanácskozáson elhangzottakat. Végül beszélgetéssel s az általunk készített szendvicsek és ügyes kezű háziasszonyok süteményének elfogyasztásával zártuk a napot. HL
8
Üdültetési tájékozódás Tájékoztatjuk a NAV tisztelt nyugdíjasait, hogy az üdültetési szabályzat, amely minden információt tartalmaz a beutalási feltételekről, lehetőségekről és az üdültetési díjakról, nem publikus. Aki tájékozódni szeretne, segítséget kaphat a lakhelyének megfelelő vám- és pénzügyőri igazgatóságon vagy adóigazgatóságon. A NAV Képzési, Egészségügyi és Kulturális Intézete (KEKI) üdültetéssel foglalkozó munkatársai a 06-1/412-7722, 412-7723 és 412-7724 telefonszámon érhetők el.
Októberi kirándulás
Lovagi játékok
Miskolcon működő NAV Nyugdíjasklubunk tagsága elhatározta, hogy a hosszan tartó szép őszi időben közös kirándulásra megyünk. Régóta terveztük a Hollóstetőn működő kemping meglátogatását, ahol V. György kollégánk kellő helyismerettel és jó kapcsolattal rendelkezik. De még milyen jóval! – a kemping üzemeltetője a jóbarát, így – kedvünkért, és kizárólag a mi számunkra – a szeptember 30-án már bezárt létesítmény október 4-én megnyitotta kapuit. Fél tíz körül érkeztünk, az ég olyan kék volt, mint Nápolyban, és az őszi fák levelei citromsága, arany és vörös színekben ragyogtak. Elbűvölő volt, de az is, hogy a „bennfentesek” a Gazda és felesége segítségével már kora reggeltől főzték nagy üstben a vegyes húsokból készülő fenséges babgulyás alapját, ami csodás illatokkal csiklandozta városi orrunkat. Mindannyian a tűz köré tódultunk, érdemes volt, hiszen az illatok mellett különféle ízes házi itókákkal – borokkal és különleges pálinkákkal – várták az érkező csapatot. Egy-egy üveg körül néhány fős baráti körök alakultak, és a hangulat, akár a „helyzet”, kellemesen fokozódott. Persze, azonnal előkerültek a táskákból is a reggelire, tízóraira hozott finomságok: pogácsák, sütik, szendvicsek sorakoztak a napos rét szélén felállított hosszú asztalokon. Hamarosan még a kiskabátok is lekerültek, részint a meleg napsütés, rtészint az elfogyasztott étel-ital hatására. Vidám csevegéssel, fényképmutogatással, tréfálkozással, baráti megbeszélésekkel telt az idő, mígcsak az egyik sportos jogász kolléganőnk tornászásra nem szólította fel a csapatot. Ki-ki vérmérsékletének, lustaságának, ill. derékfájásának megfelelő kedvvel és mértékkel vette ki a részét a szakszerűen vezényelt gyakorlatok végzéséből, amiről már másnap remek képeket élvezhettünk K. J. klubtitkárunk,és más fényképezők jóvoltából. Persze voltak jónéhányan, akik csak a tűz, illetve a készülő ebéd közeléből figyelték a „sportteljesítményeket”, és inkább kenyérkaréjokat tartva kóstolót kéregettek a pörköltszaftból. Időközben előkerült egy szintetizátor is, és felcsendültek a „Régi APEH-osok dalának” hangjai. Éppen ekkor érkezett meg a következő autóbusszal még több későn kelő klubtag, így ők is csatlakozhattak a közös éneklés „szívöröméhez”. Az ebéd remekül sikerült, mindenki étvágya szerint fogyaszthatott, a szakácsok még bőséges maradékot is csomagolhattak és osztogathattak.
Nagyné Horváth Edit vagyok, a győri nyugdíjasklub tagja. Szeretném megosztani az olvasókkal klubunk őszi kirándulásélményét. A szeptemberi összejövetelünk alkalmával megbeszéltük, hogy október hónapban a sümegi vár megtekintése lesz a célpont. A klub tagjai örömmel vették és szavazták meg ezt a kellemes és látványos programot. Az időpont megszavazása után mindenki a rábízott feladatot végezte. Ki a busz bérlését, ki a sümegi program szervezését, valamint a kollégák toborzását vállalta fel. Gördülékenyen folyt az előkészület, így sikerült néhány volt APEH-nyugdíjas kollégát is beszervezni erre a szép őszi kirándulásra. Az időpont végül október 5-ére esett. Az indulás is természetesen hibátlan volt. Sümegre érkezésünk után rövid ismertetést hallhattunk a sümegi vár történetéről. Így megtudtuk, hogy a
A kirándulás nagyszerű volt! – mindenki talált témát és társat, tetszés szerinti programokat. A hét végén aztán ki lehetett pihenni a kikapcsolódás fáradalmait. Kellett is, hiszen a csapat jó része kedden már – a budapesti NAV NYOSZ tagjaival közösen – Kassára indult, újabb kirándulásra, műemlék- és városnézésre. Éljenek a szervezők, éljen a nyugdíjas szabadidő! Dr. J. M.
várat a tatárjárás után IV. Béla kezdte el építtetni, majd a veszprémi püspökök fejeztették be. Sümeget első alkalommal 1292ben említi oklevél, 1318-ban pedig már a várról is említést tesznek. Jelentősége a mohácsi csata után nőtt meg. A várnak fontos szerepe volt a török megszállás alatt, mert a környék várai közül egyedül maradt magyar kézen. A vár rövid ismertetése után érdekes látnivaló várt bennünket: a fedett arénában a lovagi várjátékok izgalmát élhettük át, mely óriási sikerrel, vastapssal fejeződött be. Ezt követően nagyon szervezetten megtörtént a vendégsereg meghívása egy középkori autentikus vacsorára, ahol cigányzenekar adott kellemes hangulatot a lakomához. A finom bor elfogyasztásának köszönhetően jó nótázással zártunk, mely kitartott a győri végállomásig, azaz a győri NAV irodaházáig. A jövőben ismét szeretnénk hasonló, jó hangulatú kirándulásokat szervezni, együtt az APEH nyugdíjasklub tagjaival. Kívánok nagyon jó egészséget, hogy még sok-sok évet eltölthessünk együtt és vidáman. Nagyné Horváth Edit Vám- és Pénzügyőrség Győri Nyomozó Hivatalának nyugdíjasa Honlap A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége www.navnyugdijasok.hu címen honlapot működtet, ahová várják a NAV-nyugdíjasokat érintő, érdeklő írásokat, fotókat, kommenteket.
9
Nyíregyházi vendéglátás Nyíregyházára hívták idén nyugdíjasaikat a NAV Észak-alföldi Vám- és Pénzügyőri Főigazgatóságának és Igazgatóságainak vezetői a szokásos éves regionális találkozóra. Az ünnepi összejövetelt dr. Vida Ildikó elnök asszony időseket köszöntő beszédének felolvasásával kezdték, amely idén is Tóthné Somogyi Edit őrnagy előadásában hangzott el. Polcz Attila ezredes, főigazgató tájékoztatta a jelenlévőket a régió szak-
Egy kérés indoklása Lapunk legutóbbi számában kértem kollégáimat, hogy a vám- és pénzügyőrséggel (a vámőrséggel és a pénzügyőrséggel) kapcsolatos emlékeiket, az utókor számára történő megőrzés céljából, közöljék A Mi Lapunkkal, majd a múzeumunkkal. Leginkább személyes tapasztalatokra, emlékekre gondoltam, hiszen az elmúlt 146 év története nagyon változatos volt. Kezdve attól, hogy a szabályozás leírta, hány szára van a nadrágnak (hiszen akkor még a jelentkezők többsége írni-olvasni alig tudott, és bőszárú gatyában járt), addig, hogy meghatározza a hosszúszemű rizs keresztmetszetének és hosszának arányát. Azt szeretném, ha kiderülne, a két testület külön-külön is, és együtt is milyen hasznos szolgálatot teljesített a gazdaság védelmében, és általában a mai, modern élet kialakításában. Azt gondolhatnánk, hogy eljárásainkat minden esetben a bürokrácia jellemzi. Mégis látnunk kell, hogy az elmúlt néhány emberöltő alatt a szervezet rugalmasan alakult át, és teljesítette a mindenkori gazdasági-társadalmi követelményeket. 1. November elején emlékeztünk meg az I. Bécsi döntésről, aminek eredményeként a Csehszlovák Köztársaság szlovákiai területének egy részét visszacsatolták a Magyar Királysághoz. Évek óta furdal a kíváncsiság, a testület hogyan alkalmazkodott ehhez és a vámhatár további változásának körülményeihez. Hogyan hozták létre (jogilag és gyakorlatilag) az új átkelők és a zöldhatár biztonságos őrzését, hogyan szüntették meg a régi határátkelőket, milyen feltételekkel tudták a személyi állományt alkalmazni? Egészen kezdő koromban, az ötvenes évek végén, még találkoztam kollégákkal, akik részesei voltak ennek a kor-
10
mai feladatairól, a témát mindig adó ukrán határszakasz ügyeiről, a NAV vezetése által is támogatott elgondolásokról, tervekről, fejlesztésekről. A vám- és pénzügyőrségnél mindig is követhetők voltak bizonyos társadalmi változások. Most éppen a kötelező sorkatonai szolgálat évekkel ezelőtti felszámolásának „eredményei” jelentkeznek nálunk. A pénzügyőr újoncok ugyanis kimaradtak ennek híján a szakmájukhoz szükséges kiképzésből. A hiányok pótlására bevezették a fegyverhasználathoz szükséges ismeretek, gyakorlatok és az erőnléti fejlődést is elősegítő rendszeres alaki kiképzést számukra. Két nyolcvanéves ünnepeltet is köszöntöttek a sok kerek évfordulós között, Borsi Béla régiófelelőst és Popovics Miklóst, a Nyíregyházi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub egyik alapító tagját. Őt a szövetség a Nyugdíjasokért Emlékéremmel tüntette ki közösségi munkájáért. Elmaradhatatlan hegedűje, amely ennek az évnek az emblémája is lehetne, hiszen annyit szerepelt A Mi Lapunkban is, ezúttal sem úszta meg a szolgálatot… Úgy tűnik, a régi pénzügyőr szokás – a köztünk élő tehetségek adnak műsort kollégáiknak –kezd feléledni a nyugdíjasklubokban. Itt, Nyíregyházán bizonyosan. A hegedű dallamai után fiatal nyugdíjasuk, Tamási Áron (névrokona az erdélyi írónak) verseiből hallhattunk néhányat a költő előadásában, mialatt a versek válogatott fotóillusztrációiban gyönyörködhettünk a kivetítőn. A latinos temperamentumú kolléga a szakmákat is versbe foglalja, konzultálva az adott téma szakértőjével. Természetesen a pénzügyőrökről szóló költeményt hallhattuk tőle, amit egyszer majd olvasóink is elolvashatnak lapunkban. -lia
szaknak, de történeteiket elengedtem a fülem mellett, volt, amit megjegyeztem, ám az eltelt több mint fél évszázad bizonytalanná tette az emlékeimet. Tudom, kicsi az esélye, hogy ennek a történelmi eseménynek lennének élő tanúi, akik ráadásul meg is szólalnának. 2. A másik nagy változás lehetett 1949-ben, a közigazgatás átszervezésekor a nagyobb városokat megillető „vámszedési jog” eltörlése, a javadalomőrség felszámolása. A Budapestre bevezető fontosabb utak mellett ma is láthatóak a „vámházak” (az Üllői út melletti a Népligetnél szálloda lett, a Kőbányai úton, az egészségháznál, a Fehér úton, a Csepeli Szabadkikötői út mellett még áll a romos épület). Érdekes közlekedéstörténeti dokumentum, hogy ezek közül néhány a „kilépő oldalon” van, mert még a „jobbra hajts” közlekedés 1941-es bevezetése előtt épültek. Mi lett a személyi állománnyal, mi lett az épületekkel? 3. Feldolgozandó téma a pénzügyőrség és a vámőrség többszöri összevonásának és szétválasztásának gazdaságtársadalmi okai, a keletkezett sértődések, igazságtalanságok, amelyeket az idő vagy csak az elmúlás gyógyított meg. Ezekre gondoltam segítségkérő levelemben, de – mint többen figyelmeztettek – naiv vagyok. Igazuk volt, eddig csak Bircsák Adorján kollégánknak a Gépjárműtelepről küldött képes riportja érkezett a felhívásra. Még van idő, csak lassan kihalunk. És sok, a történelmi eseményeket alulról látó szem csukódik le örökre, és kár a lecsukódó szemért is, meg az alulról látott történelem homályban maradásáért is. Tánczos Imre
ÉLETUTAK
Amikor a hóhért akasztják Aggodalomra semmi ok, nem színesítjük a lapot a horror műfajával, csupán a helyzethez illő szólással utalunk interjúnk alanyára. Hosszú évek várakozása ugyanis elnyerte jutalmát: Kis István nyugalmazott alezredes, A Mi Lapunk előbbi szerkesztője nyolcvanadik születésnapját betöltvén ráállt a szerepcserére, és hajlandó önmagáról beszélni. Ámbátor felfogása szerint az igazán jó, érett interjú kilencven és száz év közöttiekkel kerekedik. Megjelent írásaiban sok mindent elárult már eddig is önmagáról személyes vonatkozású megjegyzéseiben. Most azonban ő a főszereplő! – A fotó, amit a beszélgetésünkhöz küldött, elég szigorú ember benyomását kelti. Pedig, akik ismerik személyesen és írásain keresztül, jól tudják, hogy a komoly felszín jó humorral megáldott személyiséget takar. Tudja, hogy eleinte én sem tudtam eligazodni magán? – Ezzel nincs egyedül. Volt olyan kolléganőm, aki elmenekült az enyémmel szemközt kijelölt íróasztalától, mert nem bírta elviselni a tekintetemet. – Mert biztosan nem olvasta az írásait. A jó fogalmazási készség már az általános (idősebbeknél elemi) iskolában kiderül, de később ez hogyan érvényesült az ön esetében? – A szekszárdi Garay János Gimnáziumban szerzett kitűnő érettségivel nem kellett felvételiznem, csak elbeszélgetésre menni az ELTE Természettudományi Karára. Itt aztán úgy ítélték meg, hogy ideológiai érettségem nem teljes, így végül az Idegen Nyelvek Főiskoláján kötöttem ki – a megpályázott, ám addigra már betelt francia helyett az orosz szakon. Ott is jól tanultam, és hamarosan másodmagammal felvettek az MTI-hez ösztöndíjas fordító gyakornoknak. Ha komolyabban veszem a dolgot, akár újságíróként is kereshettem volna a kenyeremet. – Ehelyett? – A főiskoláról nyelvigényes területekre vitték a végzősöket. A Külkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó Vámőrség személyzetise, Fülöp József évfolyamunkról egyedül engem szemelt ki erre a munkahelyre 1955-ben. Akkor láttam életemben először barna egyenruhás vámost. Hiába tiltakoztam, hogy nem szeretem az egyenruhát, végül el kellett fogadnom, mert esetleg máshol nem kaptam volna állást. Egyébként az egyenruhát később sem kedveltem meg. Egyetlen előnye volt, hogy nagyon sok híres sportolóval, színésszel, művésszel, íróval volt alkalmam találkozni és beszélgetni. Becsülöm azokat, akik hivatásként tisztelik a szakmájukat, s elmondhatják, hogy ha még egyszer újrakezdhetnék, ugyanígy tennének. Na, ez rám nem vonatkozik! – Miért tartott ki mégis az első és egyetlen munkahelyén? – Kényszerűségből. A leszerelési kérelmemet ugyanis nem fogadták el. Szalóki Lajos volt a személyzeti osztályvezető-helyettes 1964-ben, az összevonás évében. Őt jól ismertem a futballpályáról. Bizalmasan elárulta nekem, hogy dr. Terpitkó András, az új szervezet országos parancsnoka most senkit sem enged el, hiába is próbálkozom. Ez így is volt, fellebbezésemet
dr. Garamvölgyi Károly, későbbi országos parancsnok, akkori pénzügyminiszter-helyettes utasította el. Munka mellett így nyelvet tanultam, összesen négy nyelvből tettem vizsgát. Hogy miért? Kezdetben számomra a főiskolai diploma az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező elöljáróim szemében inkább hátrány volt, mint előny. Nem voltam párttag, ez újabb hendikep. Az előmenetel, a boldogulás, a kiemelkedés útját számomra a nyelvtanulás jelentette. Az erkölcsi siker mellett anyagilag sem jártam rosszul, mert 39% nyelvpótlékot kaptam a négy nyelvvizsgám után, és most a nyugdíjam is magasabb emiatt. – Komárom és Budapest. Ez a két város vált szakmai és magánéletének színterévé. Hogyan gondol rájuk? – A Komáromi Vámhivatal szakmai szempontból nagyon jó iskola volt. Az ott tanultaknak később nagy hasznát vettem. Az éjjel-nappali szolgálat körülményei voltak számomra elviselhetetlenek. Az érsekújvári vasútállomás várótermében rám telepedett éhes bolháktól való otthoni megszabadulás rendszeres napi tevékenységeim közé tartozott. Tudom is, hogy kiktől ugrottak rám, de nem nevezem meg őket, mert azonnal rám sütik a rasszista bélyeget. Ami Komáromhoz köthető egyik jó emlék, az a szép, új szolgálati lakás, ami miatt odamentem, és ami a budapesti lakhelyemül szolgáló nyári konyhához képest főúri lakosztály volt. A komáromi kollégákra is jó emlékekkel gondolok vissza. Ma is gyakran látogatom őket, az ottani nyugdíjasklubnak tiszteletbeli tagja vagyok. Budapesthez szinte csak jó emlékek fűznek. Főiskolai tanulmányaim tele sikerélménnyel, Puskás Öcsi és labdavirtuóz társainak hetenkénti csodálata a Népstadionban, mozi-, színház-, kiállítás-, koncertlátogatások, hosszú téli esték a parlamenti könyvtár csendjében stb. Szerelmese voltam a fővárosnak és annak a szőke, tanítóképzős lánynak, aki immár ötvenöt éve a feleségem, és aki megajándékozott két gyönyörű lánygyermekkel.
Hírek Kinevezték Kovácsics Iván nyugalmazott dandártábornokot a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vám- és pénzügyőri szakmai alelnökévé, aki az elhunyt Arnold Mihály pénzügyőr altábornagy helyét foglalja el beosztásában. * A Szövetség javaslatára dr. Vida Ildikó elnök asszony dr. Kaizinger Tibort, a NAV NYOSZ vám- és pénzügyőri alelnökét az elmúlt ciklusban kifejtett munkásságáért a Szent Máté-érem arany fokozatában, Varga Sándor adóági alelnököt az újonnan létesített adóági nyugdíjasklubok megszervezésében és szövetségünkbe integrálásuk terén nyújtott áldozatos munkájáért a Bezerédj-díj arany fokozatában részesítette. * Szegeden megalakult az adóági nyugdíjasklub, amelynek vezetését dr. Boda Ibolya vállalta el. Az alakuló ülésen 48 fő vett részt. * Októberben újabb nyugdíjasklubbal gyarapodott a szövetség: a Közép-magyarországi Vám- és Pénzügyőri Nyugdíjasklub létrejöttével. A fővárosban a VPOP és a Budapesti mellett immár harmadikként. Klubvezetővé Untener Erika nyugalmazott századost választották.
11
– A VPOP-ról vonult nyugállományba 1988. november 30-án főelőadóként, őrnagyi rendfokozattal. Erre mondják, hogy ez ám a karrier! – Ahogy vesszük! Párttagsági könyv nélkül a testületben ennél magasabb pozícióba nem nagyon kerülhettem. 1975ben Szentendrére költöztünk, onnan jártam a 7. sz. Vámhivatalba három évig, itt parancsnokhelyettes voltam, majd a Vámés Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokságára, ahol kilenc éven át csoportvezetőként tevékenykedtem. A VPOP-n egy évet töltöttem el az Utas- és Ajándékforgalmi Vámosztályon. – Az önöké „tanulós” család. Mindkét leányuk főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkezik, a felesége két apró gyermek mellett, a háztartás minden nyűgével a nyakán szerzett főiskolai végzettséget levelező tagozaton. Ezt nyilván a családi háttér is befolyásolja. Ön milyen családból érkezett? – Szüleim Erdélyből menekültek Trianon után Magyarországra. Édesapám ott csendőr volt négy elemi végzettséggel, édesanyám pedig kereskedelmi érettségit szerzett, ami abban az időben ritkaság volt a nők körében. Tehát furcsa párost alkottak, de gyümölcsöző volt a frigy, mert hét pompás gyermeket eredményezett. A menekülés után szüleim Kaposváron telepedtek le, trafikot nyitottak, felváltva dolgoztak ott. Hatodik gyerekként jöttem a világra ebben a városban 1933. október 10-én. Azután még egy kishúgom született. Szüleim mindig vágytak vissza Erdélybe, ezért a második bécsi döntés után, 1941-ben mindent felszámolva, ám a trafikot Kolozsvárra áttelepítve visszatértek gyermekeikkel az ősi földre. A világháború után hiába akarták felvenni a román állampolgárságot, csakhogy ott maradhassunk – elűztek bennünket. Kiebrudalásunk után Bátaszéken, a Tolna megyei községben, a kitelepített svábok helyére költözhettünk a kitelepített felvidéki magyarokkal együtt. A tanulást édesanyám szorgalmazta, a fiúknak mindnek érettségizniük kellett, s akit betegség nem gátolt, annak még tovább tanulnia. – Ötvenöt éves korában lett nyugdíjas. Mi történt utána? Végre azt tehette, teheti, amihez igazán kedvet érzett? – Megalakult 1992-ben a Vám- és Pénzügyőrség Nyugdíjasainak Országos Egyesülete (később Szövetség), amelynek elnökségében kulturális felelősként tevékenykedtem. Népszerűek voltak az általam szervezett autóbusz-kirándulások. Tizenkét éven át szerveztem programokat. Közben – dr. Faragó Ambrus lapalapító halála után – 2001-ben átvettem A Mi Lapunk szerkesztését is. Bár a szerkesztői feladatokat már nem látom el, rendszeresen írok a lapba. Nagy idők nagy tanúi címmel rovatot nyitottam, amelynek a címe egyszer csak Életutakra változott, és folyamatosan keresem az „interjúérett” kollégákat
GYÁSZ Előző számunk megjelenése óta Bella Jenő ny. őrnagy (84) kapuvári, Bencsik István ny. százados (75) sárvári, Boruzs Imre ny. őrnagy (70) győri nyugdíjastársunk elhunytáról kaptunk értesítést.
Nyugodjanak békében!
a Mi lapunk 12
hozzá. Két jelentős elismerésben részesültem nyugállományúként: előléptettek alezredessé, és tollforgatói munkásságomért Pénzügyőr Aranytoll kitüntetést kaptam. – A befejezés előtt még valami érdekelne. Szinte most fújta el a születésnapi tortán a gyertyákat. Hogy élte meg nyolcvanadik születésnapjának beköszöntét? – Büszkén, azért, mert megéltem ezt a tekintélyes kort. Ez félig-meddig rajtam is múlott. Ha nem vigyázok magamra, nem biztos, hogy ez bekövetkezik. Mivel az egyik kedves hobbim az írás, örömet okoz, hogy lehetőségem nyílt magas korom kifejezésére olyan szavakat használni, mint aggastyán meg matuzsálem, megettem a kenyerem javát stb. Azért teszem ezt örömmel és teli derűvel, mert valójában nem érzem magam öregnek, habár – Csurka István képzavarával élve – az idő vasfoga elröpült felettem, és érzem magamon az öregség két nagy hátrányát, az egyik a memóriazavar, a másikat elfelejtettem. Nem kérdez a halálról? – Ha már így kiforszírozza belőlem… – Dicsérem a szerkesztő asszony bátorságát. Én sohasem mertem feszegetni ezt a tabutémát, amikor hasonló korúakkal vagy nálam idősebbekkel készítettem interjút. Belenyugodtam a gondolatba, hogy egyszer majd értem is eljön a kaszás. De addig úgy élek, mintha örök életű lennék. Bátran megveszem a tartós tejet, nem gondolva arra, hogy esetleg már nem lesz elég időm az elfogyasztására. Nem érzem úgy, hogy minden nap ajándék, ami rám virrad. József Attila verscímét kölcsön véve Kész a leltár, ami esetemben azt jelenti, hogy nyugodt lelkiismerettel, örököseimre adósságot nem hagyva fogadom majd a lélekharang csengését. Mintha csak rólam szólna Dsida Jenőnek a kolozsvári Házsongárdi temetőben lévő kriptáján olvasható sírfelirata: Mindent megtettem, amit megtehettem, kinek tartoztam mindent megfizettem. Elengedem mindenki tartozását, felejtsd el arcom romló földi mását. Fejezzük be ezt a morbid témát azzal, hogy zárjuk le most az akasztás esetére előkészített virtuális koporsómat üresen. Hadd maradjak még idekint! Amíg lehet. – Úgy legyen! B. Gados Júlia Olvasói kérés Tudósítás az 1928. évi Pénzügyőrségi Szaklapból: „…a magyar királyi pénzügyőrség történetét megíratja és a megírással Lukács Ferenc ny. I. osztályú pénzügyőri felügyelőt bízta meg. Lukács Ferenc a történet megírásával el is készült…” A fenti híradással kapcsolatban kérném azon pénzügyőröket és nem pénzügyőröket (örökösöket), akik ismerik, vagy birtokukban van a híradásban szereplő „elkészült munka" vagy annak másolata, annak egy példánya, hogy szíveskedjék erről telefonon vagy e-mailben értesíteni (e-mail címem: netyemihá
[email protected], telefonom: +36-20/988-1489). Hálás köszönet érte! (nm)
Kiadja a VIVA Média Holding, 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. Telefon: 288-7700 • Felelős kiadó: Moldován Tamás vezérigazgató • Felelős szerkesztő: Czikora András, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugdíjasainak Országos Szövetsége elnöke • Szerkesztő: Bogschützné Gados Júlia • Szerkesztőbizottság: Dr. Kaizinger Tibor, Kis István, Horváth Zoltán, Varga Imre, Dr. Bálint László György
