A MATRA- ÉS BÜKKALJÁN MÉLYÜLT EGYES KUTATÓFÚRÁSOK PANNONKORÚ KÉPZŐDMÉNYEINEK ÜLEDÉKKÖZETTANI VIZSGÁLATA HAJDÚNÉ MOLNÁR KATALIN

A MATRA- ÉS BÜKKALJÁN MÉLYÜLT EGYES KUTATÓFÚRÁSOK PANNONKORÚ KÉPZŐDMÉNYEINEK ÜLEDÉKKÖZETTANI VIZSGÁLATA HAJDÚNÉ MOLNÁR KATALIN Kézirat beérkezett: 1968. február 28 án -

A mátra- és bükkalji fás-barnakőszén (lignit) telepeket természetes feltárásokból már a század elején ismerték. Említésre érdemes bányászatunk a korábbi id őben csak a Mátraalján folyt. Az elmúlt években a Bükkalján megindult jelent ősebb kutatások szükségszerűen felvetették a két terület telepes összleteinek összehasonlítási lehet őségét, valamint a telepek keletkezési körülményeinek a tisztázását. A kezdeti vizsgálatokhoz legalkalmasabb, a Mátra- és Bükkalját átfogó — az egykori feltételezett tengerpa rt vonalában elhelyezett — szelvény mentén választott fúrások képződményeinek üledékk őzettan feldolgozása (1. ábra). A kutatófúrások mindegyike teljes egészében harántolta a pannon széntelepes rétegsort, de a Visonta 247 és Tarc1 19 jelű fúrásokból a fekürétegek mintái hiányoztak. A Mátraalján megismert pliocén összlet, a legújabb vizsgálatok szerint fels ő pannon korú. Felcvőjét a legtöbb helyen tortonai vulkáni összlet, i ll . a „vulkáni aljzatra rétegzett túlnyomóan andezit anyagú alapkonglomerátum" [1] képezi. A Bükkalján a kutatófúrások eredményeib ől összetevődő általános kép a mátraaljitól eltérő , mivel itt a szarmata riolittufára alsó-pannon k őzetek települtek, melyek a fels őpannon kőzetkifejl ődéshez hasonlóak. Mind az alsó-, mind a fels ő-pannon képz ődményekben mutatkoztak barnak őszéntelepek, az utóbbiakban azonb an jóval vékonyabb meddő betelepülésekkel, tagoltabb kifejl ődésben. Az alsó-pannon tenger transzgressziója Magyarország jelent ős területét elborította és partvonala a vizsgált területen húzódott [2]. A pannon sekélytengeri üledékképz ődés, a medence süllyedésével lépést tartó anyagfelhalmozódással, nagy vastagságú üledékes összletet eredményezett. A pannon üledékek regionális izopach térképe alapján a medence-peremi részek lassúbb süllyedését, és tapes partalakulatokat feltételezhetünk. 29 NME Közleményei, I. sorozat, Bónydszat, 23(1976), 29-43

A lapos, sekély vízzel borított partokon a tenger hullámmozgásának dinamizmusa lecsökken. Az ilyen partszegélyek jellemz ői a nyílt vízfelülett ől homokzátonyokkal elgátolt, különböző méret ű, a nyílt tengert ől eltérő vízháztartású lagunák. A lagunákban a vízmozgás intenzitása a partvonal felé csökken, és ezzel együtt csökken a mozgatott üledékanyag átlagos szemcsemérete is. A lagunákkai tarkított partvonal mocsári képz ődmények, p1. a kő szén kialakulásának kedvez ő környezetet ad. A kőszéntelepes összletek kialakulásának tisztázásánál els ő sorban a „ritmusos" üledékképző dés [3, 4, 5] alapvet ően fontos faciális és geotektonikai tényez ő inek állandó kölcsönhatását ke ll figyelembe venni. Bármely faciális környezetben a közeg (víz, szél) dinamikai aktivitásának változása első sorban a szá llított és leüleped ő anyag szemnagyság szerinti összetételére nyomja rá a bélyegét. A granulometrikus összetétel alapján a szedimentációs kö rnyezet fácieseinek sorrendje, az adott kö rnyezetre jellemz ő közeg dinamikai aktivitásának a fokmér ője. A faciális tényez ők mellett az üledékcilflusok kialakításában részt vesznek olyan geotektonikai tényez ők is, melyek — úgy tűnik — függetlenek a nagy tektonikai mozgásoktól, és az epirogenetikus térszinváltozással kapcsolatos különböz ő nagyságrendű oszcillációs mozgásokban jutnak kifejezésre [3, 4, 5]. A vizsgálati módszerek A fenti megállapítások szükségszer űen kijelölik a szedimentpetrográfiai vizsgálatok sokaságából a legcélravezet ő bbeket, melyekkel az egykori üledékgy űjtő karakterét és fejlő déstörténetét közelít ő pontossággal körvonalazni lehet. A vizsgált mintaanyag kiválasztását a rétegváltozások határozták meg.

EGER o 1TARD

GYÖNGYÖS o

l

ME2fSKERESZTES

^—

NAGYREDE ^

o HATVAN

C

HALMAJUGRA

_ a fúrások ássacsítelt szelvényronala

1. ábra A kiválasztott fardsok (Nagyréde 112, Visonta 247, Halmajugra 116, Tard 19 és Mez őkeresztes 64), és összesített szelvényvonaluk. (A fúrások képz ődményeinek mintaanyagdt az az O.F.K.F. V. Északmagyarorszdgfi Üzemvezet ősége adta dt a vizsgdlatok céljaira)

30

1. Szemnagysági elemzés A feldolgozott laza, cementálatlan k őzetféleségek vízben könnyen diszpergálhatók voltak. A szemnagysági osztályok szétválasztása 0,045 mm B felett nedves szitálással, alatta Köhn-féle pipetta elemzéssel (0,005 n nátriumoxalát diszpergálószer alkalmazásával) [6] történt. A kapott eredmények alapján a k őzetnevek a Bárdossy-féle [7] nevezéktan szerint adódtak. A 0,045 mm 8-nél nagyobb szemnagyságú elegyrészek granulometriai elemzésének alapján je llegzetes szemeloszlási görbetípusok adódtak (2. ábra). (A jelzett szemnagysági osztályokban oly an komponensek v an nak túlnyomó többségben, melyeknek méreteit a dia-, epigenetikus hatások nem változtatják meg, ezért ezek szemeloszlásából megfelel ő következtetéseket lehet levonni.) A 2. ábrán a szemeloszlási típusok átlagos gyakorisági görbéinek, és a hozzájuk tartozö 0,10-0,20 mm 8 j ű „nehézásványok" genetikai csoportjainak darabszám %-os összefüggése v an feltüntetve. (Az ásványok darabszám %-át 2000 db szemcse szisztematikus számlálásából számított eredmény adja). A vizsgálatok szerint az 1. típusú szemeloszlási görbe maximumának helye (0,32 mm 0) és je ll ege (0,32-0,63 min 8 j ű frakcióra a szemcsehalmaz 50-60%-a esik) a törmelékanyag élénk dinamizmusú szállítottságát, vízi transzpoitációját jelzi. Az uralkodó szemnagyság az üledékgy űjtő peremterületét, a szortírozottság és a homogenitás, ennek kissé mélyebb régióját valószín űsíti. A 2-3-4-5. jelű szemeloszlási görbék közös sajátossága a 0,06 és a 0,2 mm 8-nél mutatkozó két gyakorisági maximum. (A 0,06-nál feltüntetett csúcs a 0,06-0,1 mrn 010 szemcsék súlyszázalékos mennyiségére vonatkozik, amíg a 0,2 mrn-nél feltüntetett csúcs a 0,2-0,32 mm 0-j ű komponensek mennyiségét adja). A két maximumú görbe egyid őben működő különböző jellegű hatóer őket jelez. A maximumok nagyságának változása a tényezők időbeli változásának az eredménye. A 0,2 mm 8-nél kirajzolódó maximum a törmelékanyag vízben történt szállítását jelzi. A maximumhoz tartozó szemcsék %-os mennyiségének csökkenése a medence feltöltődésével hozható kapcsolatba. A 0,06 mm 8-nél adódó maximum az üledékgy űjtőt borító víztömeg hullámzásával mozgatott és torlatszer űen felhalmozott anyagmennyiséget jelzi, melynek nagysága a hullámmozgás intenzitásával arányos. A 6-os görbével je ll emzett kőzettípus, a < 0,06 mm Old szemnagyság dominanciájával (70-80 %), az erózióbázis kereteinek érett felszíni állapotát, azaz csekély intenzitású lepusztulást jelez. A 7-es görbetípushoz tartozó kőzeteknél a na gy obb átmér őjű szemcsék mennyiségének feldúsulása a pannonvégi orogén fázisok intenzív térszinformáló hatásainak jelz ője.

31

A0,1-9-2 rbgysági

SZEME

men

ré siJ et

A szem -

AvIZSG.41-1 KFYZŰ UMENY

3SV ányos

Neve

ricc irt'trlr I rh oán(4) Lmc.u ^t Awn Hernaa9 F^^

Jele

I

1 I 7.....7.

♦

II

,

I

II 11

^ ^

r l; ^

—

I

1 . I

r' I 1

11

I

I

1 11 l

J ^

? II

^^^^

II I I

=_

z

^ I

J

-

1 1

1 I I

==_

_ ==

^y JL

I

I /

,^^^ I

/ _=_

1 I

I I

I I

I

'

_.

I

R^

0 •32 10

I

tnl pnoM

I

I 81i7`Í"IvI^

r

0 •2

1

o0

In 0.06

I

I

I

I

•

.

r 11

/ //i

6

.

Izsl pno y

II I 1 1

5

^^

Rotuodrx tzr tla7 91- H

4

•

1

^

—= =_

• .•:•:':'

t

1

K őzet lisz tes ho mokKő ze t lisz tes hom o4 K ő ze t lisz tes homo

9YanY•

1

Homokos kóu tliu

K Ű ZETfIPUS

. ....

..

2. ábra. A szemeloszlási görbetípusok és a típusgörbék vizsgáit szemcsefrakcióinak jellemz ő nehézásvány csoportjai (- - - - vonallal a szélsőértékek vannak jelölve).

32

2. Mikromineratogiai elemzés A 0,10-0,20 mm B j ű szemnagysági frakció ásványtársaságának min őségi és menynyiségi elemzését centrifugálással kombinált fajsúly szerinti szétválasztás el őzte meg (a rendelkezésre álló bromoform fs: 2,75). A 2,75-nél kisebb fajsúlyú elegyrészeknél a kvarc, és Na-K-földpátok elkülönítése a földpátok megfestésével történt [8]. Az egyes görbetípusokkal jellemzett k őzetféleségek nehézásvány csoportjainak mennyiségi arányai igazolják, ill. kiegészítik az üledékképz ődésről formált elképzelést (2. ábra). A limonit aggregátumok mennyisége minden eset be n ugrásszer űen növekszik a lignittelepeket kísér ő kőzetekben. Ez a felismerés indokolttá teszi annak a feltételezését, hogy a limonitok többsége a k őszénképződéssel szingenetikusan képz ődő vasszulfid ásványok oxidatív bomlási termékei. (A vizsgálatok ennek a mindenütt jelentkez ő mélyreható oxidációs hatásnak ke ll ő részletesség ű magyarázatára nem tértek ki). A vasszulfid ásványok ill. limonitok — mint a vizsgált üledékek autigén komponensei — mennyiségi változása az üledékképz ődési környezet Eh (ill . pH-)viszonyainak a fokmér ője, és az üledékfelhalmozódás intenzitásának közvetett jelz ője. Az allotigén ásványok csoportjában a hematit és „egyéb ásványok" felszaporodása a lepusztulási terület petrográfiai karakterét jelzik. A csillámok mennyiségi változásai, je ll emző alaki sajátságaik figyelembevételével els ősorban az üledékgyűjtő közeg (víz) dinamikai aktivitását indikálják. A 2, 3, 4, 5, 7görbetípusok 0,06 mm B -nél mutatkozó maximumai, melyeknek méretei a csillámok mennyiségével e gy enes arányban változnak a víz mozgásával létrehozott, torlatszer ű csillámfelhalmozódást jelölnek. A felismert összefüggés szerint a csillámok mennyiségi változásai nem a lepusztulási terület k őzetféleségeinek az összetételére utalnak, h an em az üledékgyűjtő sajátos akkumulátumai. Az autigén komponensek közül a limonit halványabb vagy sötétebb vörösbarna színű aggregátumok formájában mutatkozik a vizsgált képz ődményekben. E gy es aggregátumok magvában az el nem bontott pirit-markazit még felismerhet ő . A pirit-markazit aggregátum és hipidiomorf egyedekként vizsgálható. (A pirit vagy markazit min ő ségi meghatározására kevés az an yag). A gipszek színtelen, áttetsz ő , idiomorf (táblás vagy prizmás termet ű) ásványok. Az allotigén elegyrészek sorában a csillámok csoportjában a muszkovit színtelen táblácskái mellett a halványabb sötétzöld klorit pikkelykék mennyisége jelent ős; a biotit hipidiomorf, többségében xenomorf töredékei világosbarna rozsdásbarna szín űek, színváltozásukban a kezd ődő bomlást jelezve. A hematit fekete, többé-kevésbé mart-koptatott felület ű idiomorf, hipidiomorf egy edek vagy töredékek formájában mutatkozott a vizsgált üledékekben (3. ábra). A táblás termet ű kristályokon a (0001) bázislap uralkodó, mellette a törzsromboé der (1011) gyengén fejlett lapjai szabják meg az ásványok habitusát. -

33

3. ábra. (0001) szerint táblás, koptatott-mart

4. ábra. Színtelen idiomorf kristályok

felületű idiomorf hematitok (80-szoros nagyításban).

(100-szoros nagyításban)

5. ábra. Halványrózsaszín, gömbdedre csiszolódott cirkonok és idiomorf töredékek (80-szoros nagyításban)

A rirkonok többségükben színtelen vagy halvány rózsaszín ű idiomorf kristályok, melyeken a jól fejlett prizma zónában az (100) és (110) a tet ő ző formák közül az (111) biztosan felismerhet ők (4. ábra). Az idiomorf egyedek mellett a halványrózsaszín, gömbdedre csiszolódott alakok ugy an csak gyako ri ak (5. ábra).

A gránátok halványabb vagy teltebb lilás árnyalatú rózsaszín űek, erő sen koptatottak. A turmalinok oszlopos termet ű , idiomorf ásványtöredékek, melyek egy része sörltípusú, a további hányadukat a zöldesbarna-sötétbarna, zónás színeloszlású kristálykák képezik (5. ábra). 34

Az alábbi felsorolás a meghatározott hipidiororf vagy xenomorf töredékek formájában mutatkozó allotigén elegyrészeknek a vizsgált üledékekben felismert jellemz ő sajátságait foglalja össze. A rutil sötét, vörösbarna, mart felületű, az apatit színtelen, halványsárgás színű hipidiomorf kis ásvány vagy xenomorf töredék, a staurolit élénk barnás árnyalatú narancssárga, az epidot zöldessárga, sárgászöld üde töredék, a kordierit kékesszürke, lapos, egyes példányokon a kezdődő bomlás jeleivel, a wollasztonit halvány sárgászöldre színezett, a disztén színtelen vagy halvány-kékes árnyalatú, az aktinolit halványabb-sötétebb zöldes színű, a tremolit színtelen halványszürke, a szerpentin világoszöld, selymes fény ű, rostozott, lapos táblácskák, a barna amflból sötétbarna, és a zöld am./ ból kékes árnyalatú zöld, oszlopos termet ű. A 2. ábrán „egyéb ásványok" jelz ővel összefoglalt komponensek átlagos min őségi és mennyiségi megoszlását a 6. ábra szemlélteti. Az „egyéb ásványok" darabszám %-os mennyiségét 100 %-nak véve az egyes elegyrészek egymáshoz viszonyított aránya a vizsgált képződményekben nem mutat jelentösebb változást. A kvarc minden kőzetféleség uralkodó mennyiség ű, allotigén, minerogén komponense. A változatos felület-morfológiájú kvarctöredékek között a víztiszta, változatos nagy formájú, szilánkos törés ű formák vezető szerepe az üledékanyag vízi transzportációját igazolja [9] (7. ábra). A földpátok töredékeinek mennyisége elenyész ően csekély. A feldolgozott fúrásszelvényekben ősmaradványok nem mutatkoztak. A feltételezhető Ostracoda-fauna közismerten rossz megtartása az üledékk őzettani vizsgálatokat legjobb esetben is csak kiegészítette volna, de geokronológiai tagolásra és biotópok körvonalazására a jelenlegi ismeretek szerint nem alkalmazható [10]. A hematit és „egyéb ásványok" csoportja a lepusztulási terület fitológiai felépítésének megítélésében megbízható következtetésekre nyújt lehet őséget. A hematit felt űnően ép morfológiája közeli — megjelenési formája „metaszomatikus" — képz ődményeket jelez. (Schreter Zoltán 1933-ban Sály községből nehézásványokban gazdag homokot gy űjtött, melyb ől Koch Sándor a Magyarország ásványai c. munkájában a vizsgáltakhoz hasonló kifejl ődésű egyedeket írt le, amelyek a többi nehézásványokhoz mérten nagy mennyiségben vannak jelen.) Az „egyéb ásványok" többségükben a metamorf kőzetek jellemz ő elegyrészei (staurolit, disztén, gránát, kordierit, epidot stb.), i ll . a metamorf kő zetekben is otthonos ásványok (turmalin, csillámok, tremolit, aktinolit), vagy járulékos komponensek (apatit, rutil, cirkon). A ba rna és a zöld amfibólok jelentéktelen mennyiségei az allotigén anyag petrográfiai forrásának kérdésében nem értékelhet ők. Az allotigén, törmelékes elegyrészek egyrészt metamorf k őzetekből felépült, másriszt ásvány-detrituszban szegény üledékes k őzetekből álló, pusztuló térszint jeleznek. A pusztuló térszin maihoz hasonló kőzettani felépítésének elrendeződését feltételezve a pannon tenger partvonalat északon szegélyez ő üledékes tömegek, távo!abb pedig metamorf kőzetek területe az allotigén elegyrészek forrása. 35

Szerpen t in

z s dl r)

I IIO WaIj

11 tou 1 alty

ua1z51 (1

Sraurolil

I

7

lua ipJo N

99 Ju.p

L

I

IwtemJnj

loucJ p

topd

loa!f.0 ti

11 1pd y

,

I

Il0]1JIJ

90

{

,

I

80 1 I 70 1

90

1 80 1 70

I 60 1

1

I

50 1 40

30

I I

1 50

1

1 40

1

1

I

20 1 I 10

60

30

1 20

^

.

.

.

í1

I

^ ^

10

J

6. ábra. Az „egyéb ásványok" átlagos összetétele a vizsgált k őzetekben. A táblázat rövidítései: z. amfibol = zöld amfibol b. amfibol = barna amfibol

7.

ábra. Különböző felületmorfológiájú kvarckristályok (80-szoros nagyításban)

A vázolt képnek megfelel ően az „egyéb", f őként metamorf genetikájú ásványok társaságának mennyiségi fölszaporodása a sekélytengeri litofáciesekben a lepusztulásí terület esetenkénti területi növekedését tanúsítja, mennyiségük háttérbe szorulása f őként az üledékes kő zetekkel borított felszínre korlátozódó anyagszolgáltató térszint jelez. A 8. ábra egy nagy üledékgy űjtő vízzel borított partszegélyén képz ő dő üledékes kőzetféleségek egyszerűsített genetikai viszonyait szemlélteti az üledékgy űjtő feltölt ődésével, a lepusztítással és a parteltolódással kölcsönhatásban, a vizsgálatuk el őbbiekben kifejezett eredményei alapján. 36

A LEPUSZTULÁSI TERÜLET AZ ULEDERGY1,13TO a kőszénképződésnek kedvez ő körülmények az erózióbázis alakulása a vizsgált litofáciesekben v. szintje

JELMAGYARÁZAT = regresszív .). parteltolódási = transzgresszív irány = a görbék 0,06 mm 8 maximumnál jelölt hul1==51ámmozgás intenzitása, amely torlatjelleg ű ásványdúsulisokat eredményez (a vizsgailt képződményekben leggyakrabban csillantra). A nyilak hosszváltozasai a lerakódó isványmenynyiséggel arányosak. -, az diedékgy űjtőbe behordódó aliotigén anyag mennyiségenek változását jelöli a nyilak hoszsza és vastagsága. ..---...

7

8. ábra. A vizsgált sekélytengeri-partszegélyi üledékek egyszer űsített képz ődési viszonyai a medence feltölt ődéssel és a lepusztítás intenzitásával kölcsönhatósban.

NA(:YH£UF:

112 so. f .

9. ábra. A vizsgált fúrások szelvényei. Az egyes fúrások baloldali szelvénye a harán tolt kőzetféleségek sorát mérethelyesen tünteti fel. (A k őzettípusok jelölése azonos a 2. ábrán alkalmazott jellel.J

38

116 91.

r.

11.-KERESZTES

TARD 19a. (.

94 ot. f.

A jobboldali szelvény a telepes összletek közé iktatódó, vizsgált közeteket szemlélteti, görbetípusokkal jellemezve.

39

A görbetípusokkal jellemzett üledékes k őzetek depozíciós környezetét (parttávolság és vízmélység) egyrészt a törmelékanyag uralkodó szemnagysága és homogenitása, másrészt az ülepít ő közeg dinamikai aktivitását jelz ő torlatszer ű ásványfelhalmozódások jelölik ki. Továbbmenően: az üledékgy űjtőbe behordódó allotigén an yag mennyisége arányos az üledékgy űjtő és a lepusztulási terület relatív szintkülönbségével. A lepusztulási terület körvonalai is hozzávet őlegesen kírajzolódnak az allotigén ásványok származási területének figyelembevételével a medencefeltölt ődés egyes fázisaiban (8. ábra). Az üledékfelhalmozódás gyorsaságát közvetve jelz ő pirit-limonit képz ő dést esetenként mintegy ellensúlyozza az üledékgy űjtő vizének szellőztető hatású hullámmozgása, amit a csillámok mennyisége jelez (v. ö. 1-4 ill. 5, 7 görbetípusoknál 8. 2. ábra). A 6-os görbetípusnál a pangó csendesvíz szellőzetlensége ugrásszer űen megnöveli a pirit-limonit kialakulásának lehet őségét. A partvonal transzgresszív vagy regresszív eltolódását általában a szárazföld epirogén mozgására szokás visszavezetni. Az itt vizsgált pannon partszegélyi övben a tenger regressziója nézetem szerint azonb an a partszegély üledékkel való feltölt ődésének a következménye, amely a tengervizet kiszorítja. A medence-peremi feltölt ődés egyes fázisai (8. ábra) megszabják a k őszénképző dés lehetőségeit, annak mértékét, és a kialakuló telepes csoport fő jellemvonásait. A vizsgálatok szerint a tengerparti részletek fejl ő désében az 1 és 2, részben a 3 görbetípusokkal jellemzett szakaszokban allochton, tehát vízmozgással összesodort, szénülésre alkalmas anyagokból kialakuló telepek képz ő dhetnek, an nak ismeretes tulajdonságaival. A sekélyvizi-mocsári vegetáció kialakulásának kedvez ő további elsekélyesedés a 4, 5 és különösen a 6 görbetípussal jellemzett fáciesben az autochton sekélylápi k ő szénképző désre nyújt lehetőséget. A fentebb vázolt eredmények alapján kiértékeltem a vizsgált fúrások rétegsorát

(9. ábra). A rétegsorokban helyi eltérések mutatkoznak, ami arra utal, hogy nem egy öszszefüggő szénképző dési öv húzódott végig a Mátra- és Bükkalján, h an em a terület elkülönült önálló lagunákból állt. A partszegélyi-sekélytengeri összleteket harántolt kutatófúrások rétegsorainak öszszesítéséb ől kitűnik, hogy: a) A harántolt telepcsoportok többsége az 5, 6, esetleg 4 görbetípusokkal jellemzett medd őkőzetek közé ékel ődött. Ezek a telepek várhatóan autochton sekélylápi képző dmények. Az 1, 2görbetípusokkal jelzett üledékek környezetében kialakult, várhatóan allochton telepek száma alárendelt. b) A telepes összleteket magukba foglaló lagunák helyi sajátságokkal rendelkez ő telepképző dési szakaszai csak egy-egy laguna területén mélyült fúrások rétegsorainak azonosítását teszik lehet ővé. c) A 8. ábrán bemutatott ideális feltölt ő dési szelvényt ől való eltéréseket a helyi epirogenetikus mozgásokkal lehet megmagyarázni.

40

A feltöltődés ütemében be következő hirtelen változások egy fajtáját az 1, 2 görbetípusokkal jelölt kőzetféleségek jelzik, melyeknek anyagtermel ő folyamataihoz szükséges szintkülönbségnövekedést a medencefenék na gy obb arányú süllyedése eredményezheti. Felmerült az epirogén mozgásokhoz kötött változások másik fajtájának, a medencefenék emelkedésének a lehet ősége is. Ez csak a 3 és a 4 görbetípusokhoz kötött széntelepek esetében igazolható, amennyi be n ezek autochton eredet űek. Az ősföldrajzi viszonyok, kőzetfáciesek alapján való kiértékelésénél figyelembe ke ll e gy-egy fúrás pontszerű dokumentszolgáltatást ad. Biztosabb kiértékelésre veni,hogy lehetőséget csak a feltételezett tengermozgás irányában elhelyezett fúrásoknak ilyen jellegű feldolgozása adhatna. d) Szembetűnő a Mátra- és a Bükkalja érintett területeinek különböz ő mozgásüteme. A Bükkalján konszolidáltabb területre utalóan kevesebb epirogénmozgás mutatható ki a fúrásszelvényekben, és ennek eredményeképpen itt a pannonvégi elsekélyesedés is kifejezettebben érvényesül. A kezdeti vizsgálatok alapján felismert üledékképz ődési sajátosságok nagyszámú kutatófúrásra kiterjesztve lehet őséget biztosítanak az e gy es laguna-területek körvonalazására, azon belül a további feltárási, termelési M. felhasználási lehet őségek kiindulásául szolgálhatnának. Összefoglalás A Mátra- és Bükkalja pannonkorú képz ődményeinek üledékkőzettani vizsgálatai alapján képet kaptunk a két terület lignittelepes összleteinek keletkezési körülményeir ől. A szemnagysági elemzések eredményei oly an kőzetcsoportokat jelölnek ki, melyek egy nagy üledékgyűjtő partszegélyén elhelyezked ő lagunák különböző mélységű üledékeinek felelnek meg. Az e gy es görbetípusokkal je llemzett kőzetekhez tartozó nehézásvány társaság allotigén elegyrészei közelítő pontossággal körvonalazzák a lepusztulási területet. A medenceperemi feltölt ődés e gyes fázisai megszabják a kőszénképződés lehetőségeit, annak mértékét és a kialakuló telepesösszlet fő jellemvonásait. A két terület telepes összletei jellegükben mege gy eznek, az eltéréseik különböz ő ütemű epirogenetikus mozgásokból adódnak. IRODALOM [1] KRUMBEIN, W. C.—SLOSS, L. L.: Stratigraphy and Sadimentation, San Francisco, I958. [2] PESTHY L.: A sajóhídvégi SA 121A sekélyfúrás üledékkőzettani és mikrourineralógiai vizsgálata, Földtani Közlöny, 1955. [3] FÖLDVARI A.: Anyagok iszapolása ammouiumhidroxid, nátriumoxalát és nátriummetaszilikát oldatban, Mat. és Term. Tud. Értesíts, 1935.

41

[4]

JÁMBOR A-NE.: A visontai 156 számú fúrás mikropaleontológiai vizsgálatának eredményei, Földtani Közlöny, 1963.

[5]

MOLNÁR B.: A magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány összetételi vizsgálata, Hidrológiai Közlöny, 1964.

[6] [7]

CSILLING L.: A bükkábrányi—em ődí barnakőszénterület, Földtani kutatás, 2, 1965 BARDOSSY GY.: Üledékes k őzeteink nevezéktanának kérdései, Földtani Közlöny, 1961.

[8]

MIKLOS M.: A visontai kutatási terület laza üledékes k őzeteinek statisztikai vizsgálata és kiértékelése, B. K. I. Köz1,1-2, 1956-66. [9] KORIM K.: A pannóniai rétegek víztároló és vízadó képességét meghatározó földtani tényez ők, Hidrológiai Közlöny, 1966. [10] MIKLOS M.: A mezőkeresztesi „M3" sekélyfúrás üledékkózettani es mikromineralógiai vizsgálata, Földtani Közlöny, 1955.

SEDIMENTARY PETROGRAPHICAL EXAMINATION ON THE

PANNON AGE FORMATIONS OF SOME PROSPECTING HOLES DEPENED IN THE LOWER MÁTRA AND BÜKK -MOUNTAINS MRS HAJDÚ CATHARINE MOLNÁR Summary On the ground of sedimentary petrography made on the Pannon Age formations of lower Mátra- and Bükk-Mountains, an information may be get about the origination circumstances of the lignite bed series in the regions mentioned above. The results of grain-size analysis pointed out such rock tribes, which correspond to the sediments of different depths in the lagoons settled on the border of a great sediment bulbe. The allotigenous composition-parts of heavy minerals assembly (series) belonging to the rocks and characterized by the single curves outline the devastation area. Some phases of accretion on the bank of the basin determine the possibility and measure of coal-formation and the chief characters of the series being in formation. The site series of both areas are coinciding, their differences arise from the epirogenetic movings of different cycles.

DIE SEDIMENTPETROGRAPHISCHE UNTERSUCHUNG DER FORMATIONEN AUS DEM PANNON'SCHEN ZEITALTER IN EINIGEN, IM UNTERTEIL DES MÁTRA -, BZW. BÜKKGEBIRGES SICH VERTIEFTEN BOHRLÖCHERN FRAU HAJDÚ KATALIN MOLNÁR Zusammenfassung Auf dem Grund der sedimentpetrographischen Untersuchung der Formationen im Unterteil des Mátra-, bzw. Bükkgebirges, die aus dem Pannon'schen Zeitalter stammen, haben wir ein Bildüber die Entstehungsumst nden des gesamten Vorrates mit Lignitablagerung beides Gebietes bekommen. Die Resultate der Analyse der Korngrösse bestimmen solche Steinmassen, die dem Sediment von verschiedener Tiefenlage der Lagunen entsprechen, die sich am Uferwand eines grossen Sedi-

42

mentsammlers befinden. Das Gebiet der Denudation wird durch die allothiogenen Gemengteile der Schwermineral-Assoziation, die den durch die einzelnen Kurventypen gekennzeichneten Gesteinen gehört, mit einer annühernden Genauigkeit geschildert. Die einzelnen Phasen der Verlandung am Muldenrand bestimmen die Möglichkeit, den Maí3stab der Steinkohlebildung, sowie die Charakterzüge des sich ausbildenden gesamten Vorrates der Ablagerung. Der gesamte Vonat der Ablagerung auf beidem Gebiete stimmen in ihrem Charakter überein, ihre Abweichungen ergeben sich aus dem epirogenetischen Bewegungen entgegengestztes Taktes.

BCQdIEAOBAHBE [IETPOrPATAti OCA,gOBHUX noPO,IIG igoPrttAAI[I3g IIAHHOHOI{Oi'i 3PH FLFHOTOPHX PA3BFIIAIIbIX BYPEHKPÍ, IIPOBYPEHHHX B OBJIACTB MATPA•-EDHILAJ[Si XAMYHE H. MOJIbHAP Pe 3 m M e Ha ocxoae accaeAosaxa# neTporpacpxx ocaAoxxbuc nopo,y OopMaux# naaHoxcxo# opM MaTpa—Btoxxana nonyganocb npeRcTasaexxe o6 ycnoaxx o6pa3oBaxxa cBHr Mecxopoa:Aexxa narHaTa 3THX Amyx oónacTe#.

a o6nacza

Pe3yAbTaTaMx axana3o8 Bena4xHH 3epxa xaMeneHH rpynnu nOpo,d,, cooTHeTCTBy7oII{xe ocaAxaM epa3nagxo# rnyóHno# naryx, pacnonarammxxca no Ha6epery óonbmoro c6opxx,ca oeaAKoa, AnnOTHrexxMMH npxMeoaMx Tarzenbr,c HexonaeMax, npxxaAnescautax K ornx4am ■ /puma HeKoTopbtMa TanaMa KpHBbiX nop0]f,aM OXapaKTepa3yeTCa 3pOAapOBaHHÖR o6nacTb 0 npH5nH3xTebHO# TO*{xOCTbm.

HexoTopae Qla3M xanoAHexaa xpax 6acce#na OnpeAenamT 903MO8CHOCTx oópa3oBaxax xaMemnoro yrAa, ero Macmxaó x rnaaxxe xapaxTepxcxxxa cpopMapymme#ca nnaczoaofi OBHTbI. II]facTOBble CBHTbI ynoMaHYTbrX AByX 06naCTe# CxOAaTCa OTHOCHTCnbHO cBOeI'o XapaK— repa, Hx oxxnoxexxa nOny4amTca 113 ene#poreHeTHYecxax ,7[BH$eHa# pa3Hor0 TeMná.

A szerző címe:

Hajdún Molnár Katalin Földtan-Teleptani Tanszék 3515 Miskoc-Egyetemváros

43