Martonné Dr. Erd s Katalin

EGY SZAKMAI ÉLETÚT EREDMÉNYEI ÉS SZÍNHELYEI

Tiszteletkötet

Martonné Dr. Erd s Katalin egyetemi docens 60. születésnapjára

Szerkeszt : Dr. Csorba Péter

Debrecen 2006. június

A kötet elkészítéséhez anyagi segítséget nyújtott a Meridián Táj-és Környezetföldrajzi Alapítvány

Szerkesztő: Dr. Csorba Péter tanszékvezet Technikai szerkesztők: Bodnár Réka Kata és Kiss Anita Borítóterv: Somlyai Imre és Szűcs Viktor

ISBN 963 06 0339 x

Nyomdai munka: CIVIS-COPY Kft., Debrecen Példányszám: 70 példány Terjedelem: 372 oldal Felel s vezet : Kiss László cégvezet Kiadja: Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék

Martonné Dr. Erdős Katalin

TARTALOMJEGYZÉK

Köszönt ..................................................................................................................... 9 Bevezet ...................................................................................................................... 11 Martonné Dr. Erdős Katalin tudományos munkáinak jegyzéke ........................................................................................................... 15

1. Kezd lépések a klasszikus geomorfológia szellemében Fényképek Martonné Dr. Erd s Katalin: A Déli-Bükk középs részének felszín- és völgyfejl dési problémái (Eredeti megjelenés: Doktori disszertáció I. II. Debrecen, 1972.) ................................................................................................. 23 Dr. Novák Tibor: Növényi kolonizáció jelent sége riolittufa felszín lepusztulásában a cserépfalui kaptárköveken ................................................... 29

2. A legendás tájföldrajzi csapatmunka: Bodrogkeresztúr Fényképek Martonné Dr. Erd s Katalin: A Bodrogkeresztúri-katlan talajeróziójának formái és területi elterjedése (Eredeti megjelenés: Geoökológiai viszonyok néhány sajátossága Tokajhegyalján B.A.Z. Megyei Tanács pp. 98-115.) ..... 39 Dr. Pinczés Zoltán: Az 1986/87. évi téli fagykár alakulása sz l ültetvényben Tokaj-Hegyalján ................................................................................................. 55 Dr. Kerényi Attila: Az areális és lineáris erózió mennyiségi értékelése bodrogkeresztúri mérések alapján..................................................................... 67 Dr. Csorba Péter: Egy bodrogkeresztúri hóolvadás menetének tájföldrajzi elemzése ............................................................................................................. 79 Dr. Nyizsalovszki Rita: Morfológia és területhasználat kapcsolata TokajHegyalján ............................................................................................................ 89 Kerekes Ágnes: Folyók és utak menti tájökológiai folyosók tájszerkezeti vizsgálata zempléni mintaterületen ................................................................... 107 Szokolovszki Zoltán: Hulladékgazdálkodás regionális szinten: a formálódó Abaúj-Zempléni Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer bemutatása ..... 119

3. Vissza a Bükkaljára; új irányzatok a tájkutatásban Fényképek Martonné Dr. Erd s Katalin: Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszínek pleisztocén felszínfejl désében (Eredeti megjelenés: Földrajzi Közl. 3. sz. pp. 149-162.) ........................................................................................................127 Dr. Szabó Szilárd – Dr. Szabó György: Sósavas terhelések hatásának vizsgálata a talajok kémhatására és a nehézfémek mobilizációjára Ramannféle barna erd talajokon .....................................................................................151 Dr. Szabó György: Nehézfém-mobilizáció vizsgálata Cserépfalu környéki talajokban ............................................................................................................159 Dr. Fazekas István: Hajdú-Bihar megye területének szennyezés-érzékenységi térképezése, és kistájainak min sítése a hulladéklerakásból származó szennyez désekre ................................................................................................171

4. Turizmusföldrajz; a szakmai kiteljesedés Fényképek Martonné Dr. Erd s Katalin: Bogács termálfürd re alapozott idegenforgalmának jellemz vonásai (Eredeti megjelenés: Földrajzi Értesítő. XXXIV. pp. 455-474.) ..........................................................................189 Dr. Csordás László: Helyzetkép az Alföldön turisztikai projekteket tervezett településekr l ......................................................................................................213 Dr. Szabó Géza: Turizmus és földrajz: kapcsolatok az elméletben és a gyakorlatban, a kutatásokban és a tervezésben.................................................227 Dr. Michalkó Gábor – Dr. Szalai Katalin – Szépvölgyi Emese – Kiss Róbert: Diskurzus a turizmusföldrajzi tudás mibenlétér l ...........................255 Szilágyi Zsuzsanna: Magyarország egészségturizmusa .........................................273 Bodnár Réka Kata: A Tisza-tavi turizmus jöv je: fenntartható turisztikai célterület vagy ökológiai katasztrófa ..................................................................303 Benkhard Borbála: Földtudományi értékek Magyarországon – az oktatástól az ökoturizmusig......................................................................................................319 Kiss Anita: Dél Borsod-Abaúj-Zemplén megye kavicsbánya tavainak turisztikai hasznosítási lehet ségei ......................................................................................331 Nagy Viktória: Hollandia idegenforgalmának aktuális kérdései ............................343 Bolgár Blanka: A síturizmus gazdasági hatásainak vizsgálata ..............................353 Vasas Attila: Falusi turizmus Magyarországon ........................................................363

KÖSZÖNT A 60. életév betöltését kerek évfordulónak mondják, pedig nem igazán az. Sokszor gondol az ember ilyen furcsán felnagyított dátumra, el tte is, utána is, kicsit rácsodálkozva, kicsit túlzásnak érezve, hogy ekkora jelent séget tulajdonítsunk neki, hiszen ett l még nem érezzük rögtön nehezebbnek feladatainkat, mint egy héttel ezel tt! Miért kellene lassabban menni az egyetemre csak azért, mert tegnap hatvanadszor volt nyári napforduló egy hajdani esemény óta? Miért kellene lemondani néhány feladat elvégzésér l, csak azért, mert azóta már hatvanszor virágzott a tavaszi rét a cserépfalui határban? Tényleg eltelt volna hatvan év? Egyszer hosszúnak, máskor rövidnek érezzük ezt a több mint fél évszázadot, amire ilyen korban vissza tud emlékezni az ember. Hosszúnak, ha a nehézségekre, a nehezen múló mindennapok küzdelmeire gondolunk, de rövidnek, ha felbukkan egy-egy évtizedekkel ezel tt végzett tanítvány, ha meglátunk egy régi fényképet. 60 év! Sok vagy kevés? Szilveszterkor talán már nem teszünk korszakos fogadalmakat, de 60 évesen óhatatlanul leltárt készítünk. Számba vesszük mi sikerült, és mit lehetne még hozzátenni? Hosszú az eredménylista, ha a cikkekre, tanulmányi kirándulásokra, el adásokra, tanítványokra gondolunk, de egy kis hiányérzetünk támad, ha a „mimindent lehetett volna még” fel l szemléljük a dolgot. Akárhogy is, ez a furcsán kerek évforduló számvetésre késztet, de ösztönzés is egyben a tervek átgondolásához. Er t is ad, hiszen van még lehet ség néhány izgalmas téma feldolgozására, még érdemes beszúrni néhány friss tudományos eredményt a Magyarország el adásanyagba.

Kedves Kati, kedves Tanárn ! Az évfordulóhoz szeretettel gratulálunk, a számvetéshez és ösztönz er gyűjtéshez pedig igyekszünk támogató hátteret biztosítani, mi tanszéki és társtanszéki munkatársak, tanítványok, debreceni és innen elszármazott geográfusok.

2006. június 28.

9

BEVEZET Egy tudományos életút természetesen nem tagolható éles fejezetekre, vannak örök kedvencek, vissza-vissza tér témák, és vannak hirtelen felbukkanó nagy irányváltások. Az Ünnepelt is a legklasszikusabb természetföldrajzzal, a geomorfológiával kezdte, majd innen jutott el a geográfia egyik legújabb szakterületéhez, a turizmusföldrajzhoz, mindeközben id r l-id re újra megjelenik egy kis felszínelemzés – ha új köntösben is – pl. a Cserépfalu környéki tanösvény-kijelölés keretében. A szakmai életút id közben igazodott a munkahelyet biztosító debreceni tanszék változó kutatási mintaterületeihez is, s emiatt mégiscsak el lehet határolni a 3ő éves tudományos pályaív négy jellemz szakaszát. A szakdolgozat, az egyetemi doktori disszertáció elkészítése még a szül hely, a Bükkalja felszínalaktani formáihoz, jelenségeihez köt dik. A tanítómester, Dr. Pinczés Zoltán irányításával a rejtélyes kaptárkövek morfológiai genezisének vizsgálata hozta az els tudományos eredményt. 197Ő nyarától azonban az akkor még Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék regionális munkacsoportja átfogó tájföldrajzi terepi munkát kezdett Tokaj-Hegyalján, a – ma már önállóságát visszakapott Bodrogkisfaludhoz közelebb es – Bodrogkeresztúri-félmedencében. Ebben a csapatmunkában Martonné Dr. Erd s Katalin a vízrajzi témát kapta, s legintenzívebben az eróziós árkok feltérképezésével, min sítésével foglalkozott. 1981-t l színhelyet váltottunk, s egy hasonlóan komplex kutatást kezdtünk a Bükkalján: Bükkzsérc, Cserépfalu és Bogács területén. Az Ünnepelt tehát visszatért a szül földjére, ám a geomorfológiai térképezés mellett érdekl dése csakhamar a szakmai kiteljesedést hozó turizmusföldrajz felé fordult. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe volt annak, hogy a mintaterületen – Bogácson – az 1970-es évekt l dinamikus fejl désnek indult a gyógyfürd fejlesztés és a hozzá tartozó üdül telep egyre jelent sebb belföldi és külföldi idegenforgalmat vonzott. A Tanszék kutatástörténetében egyébként is fordulópont volt ez az id szak, ekkor és ezen a mintaterületen kezdtünk behatóan foglalkozni több modern geográfiai irányzattal, mindenekel tt a tájkutatás környezetvédelmi és tájökológiai aspektusaival. Az 1980-as évek közepét l az Ünnepelt tudományos tevékenységének súlypontja áthelyez dött a korábban már említett turizmusföldrajz kutatására, melynek keretében a keleti országrész több pontján – a Tisza-tónál, a debreceni Erd spusztákon, a Zsóri-fürd ben, Bükkszentkereszten stb. – végzett kutatásokat. Ebben a témakörben országos hírnevet szerzett, s az tevékenysége révén említhet Debrecen a turizmusföldrajz egyik kutatóműhelyének.

11

A szakmai életútnak Martonné Dr. Erd s Katalin esetében hangsúlyos szelete az oktatói tevékenység. A földrajzoktatás egyik legfontosabb tantárgyának, a Magyarország természeti földrajzának tanítása önmagában is teljes embert kívánó feladat. Az ünnepelt 2ő éve viszi ezt a stúdiumot, nem csak a nappali szakos hallgatók számára, hanem a tanártovábbképzés keretében is. Iskolateremt hatását azonban mégiscsak a turizmusföldrajz debreceni meghonosításával fejtette ki. Tanítványai vitathatatlanul meghatározó szerepet töltenek be a mai hazai turizmusföldrajzi kutatásokban, és több fels oktatási intézmény ezirányú munkájában. Az Ünnepelt ezzel a témakörrel vesz részt a modern oktatási próbálkozásunk keretében indított távoktatási kurzusunkban is.

A Martonné Dr. Erd s Katalin 60. születésnapjára összeállított ünnepi kötet a szokásostól egy kicsit eltér en tanszéktörténet, illetve a debreceni alma mater utóbbi 30-40 évének fényképekkel felidézett históriája is szeretne lenni. Az ünnepelt tevékeny résztvev je volt ezeknek az évtizedeknek, így természetesen els sorban az személyéhez köt d kordokumentumok között válogattunk. Szeretnénk azonban, ha ezt a kötetet örömmel lapozgatnák azok is, akik hallgatóként, tanítványként, munkatársként az Ünneplett l kicsit eltér szemszögb l, vagy rövidebb id szakot felölel en köt dnek a színhelyekhez, mindenekel tt a Debreceni Egyetem patinás f épületének Földrajzi Intézetéhez. Reméljük, hogy ez a formabontó ünnepi kötet képes lesz felidézni a földrajzi tanszékek elmúlt évtizedeinek és munkahelyi közösségének hangulatát, a hely szellemét, s emiatt évek multán is érdemes lesz leemelni a könyvespolcról. Szeretettel és nagy kedvvel írtuk az itt sorakozó cikkeket, mert az id sebb kortársak felidézve a bodrogkeresztúri vagy bükkaljai témákat id ben visszafiatalodtak egy kicsit, a fiatalabb generáció tagjai pedig a nagybetűs Tanárn tiszteletére írták meg tudományos pályájuk egy korai cikkét.

Kedves Kati! Örömmel válogattunk a régi képekb l; fotóztuk az épület, a tantermek, a folyosók, a tanszék apró részleteit, mert úgy éreztük, hogy talán így sikerül jobban megragadni azt a fizikai és szellemi mili t, melynek kívánjuk, hogy még sok éven át részese legyél!

a Tanszék és a Szerz k nevében: Dr. Csorba Péter

13

TUDOMÁNYOS PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE Martonné Dr. Erdős Katalin

1.

MARTONNÉ ERD S K. 1972: Az Alsó-Bükk kaptárkövei. Acta Juvenum Universitatis Debreceniensis de Ludovice Kossuth nominatae Studium III. pp. 109125.

2.

MARTONNÉ ERD S K. 1972: A Déli-Bükk középs részének felszín- és völgyfejl dési problémái. Doktori disszertáció I. II. Debrecen

3.

MARTONNÉ ERD S K. 1974: Adnovremennoszty linejnih i arreálnüh erózionnüh processzov na adnom vulkánicseszkom padgorije v Juzsnom-Bükke. Acta Geogr. Debrecina. 1973. XII. pp.7ő114.

4.

PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K. 1978: A talajtakaró pusztulása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. Földrajzi Közlemények, XXVI. pp. 210236.

5.

PINCZÉS Z.  CSORBA P.  MARTONNÉ ERD S K. 1978: Rendkívüli szeptemberi fagykár hatása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. Földrajzi Közlemények, XXVI. pp.237245.

6.

JUSTYÁK J. MARTONNÉ ERD S K. 1979: A domborzatnak és a napsugárzásnak mint term helyi tényez nek alakulása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. Földrajzi Értesít , XXVIII. pp. 249266.

7.

MARTONNÉ ERD S K. 1981: Az eróziós árkok lepusztulási formái és szerepük a jelenkori felszínfejl désben a Bodrogkeresztúrifélmedence példáján. Acta Geogr. Debrecina 19791980. XVIIIXIX. pp. 4979.

8.

MARTONNÉ ERD S K. 1981: A Bodrogkeresztúri-katlan talajeróziójának formái és területi elterjedése. In: Geoökológiai viszonyok néhány sajátossága Tokajhegyalján B.A.Z. Megyei Tanács pp. 98115.

9.

PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K.  CSORBA P. 1981: Judgement of the danger of erosion throug the evaluation regional conditions. Soil Conservation. Congresses CIT Prese Cranfield Institute of Technology Cranfield. Bedford. pp. 87103.

10. PINCZÉS Z.  MARTONNÉ ERD S K. 1983: Untersuchung eines Winterfrostscha-dens in der Tokajer Weingegend. Acta Geogr. Debrecina. XXI. pp. l83l88. 11.

MARTONNÉ ERD S K. 198Ő: A mez kövesdi Zsóri-fürd vonzáskörzetének vizsgálata. In: Az Alföld gazdaságföldrajzi kutatásának eredményei és további feladatai. V. Infrastruktúra, Békéscsaba, pp. 280306.

15

12. PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K.  CSORBA P. 1984: Effect of inappropriate terrain correction on surface soil erosion. 25 Congres International de Geographie, Resumes des Communications, Tom I. Paris. Alpes Th. 1. 61. 13. PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K.  CSORBA P. 1984: Rekonstruction of a vineyard area based on the analysis of the geoecological factors. In Proceedings of the first international seminar on methodology in landscape ecological research and planning. Theme IV: Methodology of evaluation synthesis of data in Landscape ecology. Rotskilde University Centre pp. 8998. 14. MARTONNÉ ERD S K. 198ő: Einige Merkmale des Gästeverkehrs des Thermalbodes von Bogács. Acta Geogr. Debrecina, 1983. pp. 2946. 15. MARTONNÉ ERD S K. idegenforgalmának pp. 455474.

198ő: Bogács termálfüd re alapozott jellemz vonásai. Földr.Ért. XXXIV.

16. MARTONNÉ ERD S K. 1986: Socialno-geografické vyskuny v rekreacnej zone mesta Miskolc. In: III. Medzinárodná Konferencia o cestovnam ruchu na tému. Materialno-technika zakladna v rozavji cestovného ruchu. Zbornik. Strabské Pleso 1986. pp. 144150. 17. MARTONNÉ ERD S K. 1987: Vegleichende socialgeographische Untersuchungen in der Rekreationszone der Stadt Miskolc. Acta Geogr. Debrecina. 1984. XXIII. pp. 203234. 18. PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K.  CSORBA P. 1987: Geoecological research methods and utilization of the results on the basis of investigations in Tokaj Mountains. Ekologia (CSSR), Vol. 6. pp. 403416. 19. PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K.  CSORBA P. 1987: Bodenvernichtung infolge einer unrichtigen Terrainregulierung. Acta Geogr. Debrecina. 1984. XXIII. pp. 125144. 20. MARTONNÉ ERD S K. 1988: Szociálgeográfiai vizsgálatok Miskolc rekreációs övezetében. Területi Kutatások 8. pp. Ő160. 21. CSORBA P. KERÉNYI A. MARTONNÉ ERD S K. 1989: Untersuchung der ökologischen Gegebenheiten an Hängen von unterschiedlicher Exposition. Acta Geogr. Debrecina, 1985/86. XXIVXXV. pp. 3356. 22. MARTONNÉ ERD S K. 1989: A tájak érzékenysége a földhasználat változására (a Dunától K-re es területen). In: Ökorendszerek és tájérzékenység, Kutatási jelentés a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából, Budapest, pp. 3943.

16

23. KERÉNYI A. - MARTONNÉ ERD S K. 1989: Talajvíz szennyezettségének vizsgálata Tokaj-Hegyalja és Bükkalja egy-egy községének belterületén. Vizeink védelme VI. Tudományos ülésen elhangzó el adások összefoglalói 15 p. 24. MARTONNÉ ERD S K. 1990: A turizmus hatása a területre. In: Beszámoló a Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszék által a G-10 jelű OKKFT program keretében végzett munkáról. Kézirat pp. 8296. 25. MARTONNÉ ERD S K. 1990: A tájak érzékenysége a földhasznosításra (Dunántúl). In: Ökorendszerek és tájérzékenység, Kutatási jelentés, Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium megbízásából, Budapest, pp. Ő045. 26. MARTONNÉ ERD S K. 1990: Environmental Consequences of Urbanisation in the Bogács basin. Abstracts. In: East European Region of International Association for Landscape Ecology Hungarian National Section. International Conference. Noszvaj. pp.1920. 27. MARTONNÉ ERD S K. 1990: Az egyéni rekreáció lehet ségei és megvalósulása Miskolc környékén. Kandidátusi disszertáció I.-II. kötet 28. MARTONNÉ ERD S K. 1991: Az urbanizáció környezeti következményei a Bogácsi-medencében. Acta Geogr. Debrecina 198990. XXVIII XXIX. pp. 113126. 29. MARTONNÉ ERD S K. 1992: A miskolciak városkörnyéki rekrációja. Földr. Közl. CXVI. 34. pp. 143162. 30. MARTONNÉ ERD S K. 1993: Miskolc lakosságának városkörnyéki szabadid s tevékenysége. Periurban leisure-time activities of the population of Miskolc. Acta Geogr. Debrecina 19911992. XXXXXXI. pp. 171194. 31. PINCZÉS Z.  MARTONNÉ ERD S K.  DOBOS A. 1993: Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszinek pleisztocén felszínfejl désében. Földr. Közl. 3. sz. pp. 149162. 32. KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K. 199Ő: Talajtani gyakorlatok földrajz szakos hallgatóknak (Átdolgozott kiadás). KLTE, Debrecen 91 p. 33. MARTONNÉ ERD S K.  SIMON N. 199Ő: A turizmus környezetvédelmi vonatkozásai. A Földrajz Tanítása, pp. 1520. 34. MARTONNÉ ERD S K. 1994: Recent landform development processes in the hilly fareland regions. CarpathoBalcan Geomorphological Comission Abstaracts, Visegrád, pp. 1415.

17

35. MARTONNÉ ERD S K.  SZABOLCSKA J. 199Ő: Változások  egy regionális jelent ségű üdül hely  Bogács idegenforgalmában. Acta Geogr. Debrecina, pp. 109126. 36. MARTONNÉ ERD S K. 199Ő: Az idegenforgalom fejlesztésének kívánalmai. In: Süli-Zakar I. (szerk.) Debrecen fejlesztési elképzelései, pp. 143149. 37. MARTONNÉ ERD S K. 199Ő: Az idegenforgalom adottságai és fejlesztési eredményei. In: Süli-Zakar I. (szerk.): Debrecen megyei jogú város önkormányzatának 1990199Ő. évi tevékenysége, Debrecen, pp. 191202. 38. MARTONNÉ ERD S K. 199ő: Magyarország természeti földrajza I. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 179 p. 39. MARTONNÉ ERD S K. 199ő: A turizmus környezeti hatásai. Oktatási segédanyag PhD hallgatók számára.KLTE, Debrecen, ő6 p. 40. MARTONNÉ ERD S K. 1996: Turizmus és környezet. Hogyan tovább. Kincsünk és környezetünk. 3. pp. 79. 41. MARTONNÉ ERD S K. 1996: Az Erd spuszták térség terület- és településfejlesztésének stratégiai alapjai. In: Süli-Zakar I. (szerk.): Az idegenforgalom adottságai, fejlesztési lehet ségei. MTA RKK, Debrecen, pp. 113149. 42. MARTONNÉ ERD S K. 1996: A Tisza mente kistérség terület- és településfejlesztésének stratégiai alapjai. In: Süli-Zakar I. (szerk.): Az idegenforgalom adottságai, fejlesztési lehet ségei. MTA RKK, Debrecen, pp. 171194. 43. MARTONNÉ ERD S K. 1998: Az Északi-középhegység. In: Térségi turizmus fejlesztés IV. modul 1. füzet, Turisztikai termékfejlesztés, Kereskedelmi és Gazdasági F iskola. Kossuth Lajos Tudományegyetem, SzolnokDebrecen, pp. 163191. 44. MARTONNÉ ERD S K.  KERÉNYI A. 1998: A turizmus környezeti hatásai. In: Térségi turizmus fejlesztés III. modul 1. füzet, Vidékfejlesztés, Kereskedelmi és Gazdasági F iskola. Kossuth Lajos Tudományegyetem, SzolnokDebrecen, pp. 114. 45. MARTONNÉ ERD S K.  KERÉNYI A. 1998: A fenntartható turizmus feltételei és elemei. In: Térségi turizmus fejlesztés III. modul 1. füzet, Vidékfejlesztés, Kereskedelmi és Gazdasági F iskola. Kossuth Lajos Tudományegyetem, SzolnokDebrecen, pp. 1530. 46. MARTONNÉ ERD S K.  KERÉNYI A. 1998: A természeti táj és az épített, környezet terhelhet sége. In: Térségi turizmus fejlesztés III. modul 1. füzet, Vidékfejlesztés, Kereskedelmi és Gazdasági F iskola. Kossuth Lajos Tudományegyetem, SzolnokDebrecen, pp. 3140.

18

47. MARTONNÉ ERD S K. 1998: A települések teherbíró képességének meghatározása. In: Térségi turizmus fejlesztés III. modul 1. füzet, Vidékfejlesztés, Kereskedelmi és Gazdasági F iskola. Kossuth Lajos Tudományegyetem, SzolnokDebrecen, pp. 4145. 48. MARTONNÉ ERD S K. 1998: Idegenforgalmi tervezés környezeti aspektusai. In: Vidékfejlesztés III. modul, Kereskedelmi és Gazdasági F iskola. Kossuth Lajos Tudományegyetem, SzolnokDebrecen, pp. 4659. 49. MARTONNÉ ERD S K. 1998: Esettanulmányok. In: Térségi turizmus fejlesztés VI. modul, Kereskedelmi és Gazdasági F iskola. Kossuth Lajos Tudományegyetem, SzolnokDebrecen, 56 p. 50. MARTONNÉ ERD S K. 1997: Turizmus (El tanulmány). In: Csatári B. – Süli-Zakar I. (szerk.) Hajdú-Bihar megye területfejlesztési koncepciója. MTA RKK Kecskemét-Debrecen, 11 p. 51. MARTONNÉ ERD S K. 1997: Az Északkelet-magyarországi régió idegenforgalma. In: Süli-Zakar I. (szerk.): Az Északkeletmagyarországi régió er forrásai, társadalma és gazdasága. MTA RKK Debrecen, 12 p. 52. MARTONNÉ ERD S K.SZABÓ GY.KISS G. 1997: A turizmus hatásai a környezetre s a fejlesztések hatása a turizmusra. In: Kerényi A. (szerk.) A debreceni Nagyerdei park rendezési tervének várható környezeti, ökológiai és társadalmi hatásai. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp. 126156. 53. PINCZÉS Z. MARTONNÉ ERD S K.DOBOS A. 1998: A rétegzett homokoskavicsos (grézes litees) lejt üledékekr l. Földrajzi Értesít XLVII. 1. pp. 518. 54. MARTONNÉ ERD S K. 1998: Turizmus. In: Csefkó F. (f szerk.) Számvetés Debrecen Megyei Jogú város Önkormányzatának négy éve, pp. 261277. 55. MARTONNÉ ERD S K. 1998: Cserépfalu földrajza. In: Nagy K. szerk. Cserépfalu két és fél évszázada, Cserépfalu Polgármesteri Hivatal, pp. 4298. 56. MARTONNÉ ERD S K. 1998: Idegenforgalom, Konyár, Nyírmártonfalva címszavak. In: Süli-Zakar I. (szerk.) Hajdú-Bihar megye kézikönyve. CEBA Kiadó, Budapest, pp. 262264, 295297, 735 737. 57. MARTONNÉ ERD S K. 1999: Abádszalók. In: Csordás L. (szerk.) A fenntartható turizmus fejlesztési példái az Alföldön. MTA RKK, Kecskemét, pp. 121. 58. MARTONNÉ ERD S K. 1999: Debrecen. In: Csordás L. (szerk.) A fenntartható turizmus fejlesztési példái az Alföldön. MTA RKK, Kecskemét, pp. 2254.

19

59. MARTONNÉ ERD S K. 1999: Vásárosnamény. In: Csordás L. (szerk.) A fenntartható turizmus fejlesztési példái az Alföldön. MTA RKK, Kecskemét, pp. 122139. 60. MARTONNÉ ERD S K. 1999: Az Alföld turizmusának változása néhány esettanulmány tökrében  Összegzés. In: Csordás L. (szerk.) A fenntartható turizmus fejlesztési példái az Alföldön. MTA RKK, Kecskemét, pp. 140149. 61. MARTONNÉ ERD S K. 2000. Magyarország természeti földrajza I. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2Őő p. 62. MARTONNÉ ERD S K. 2000. Turizmus és környezet – Környezetvédelmi referensképzés, Távoktatási tananyag, Debreceni Egyetem Környezettudományi Központ, 132 p. 63. MARTONNÉ ERD S K. 2001: Magyarország tájföldrajza. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 19ő p. 64. MARTONNÉ ERD S K. 2001: Magyarország természeti földrajza I. Ő. átdolgozott kiadás. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 179 p. 65. MARTONNÉ ERD S K. 2001: Turizmus és Környezettudományi Központ, Debrecen, 132 p.

környezet.

DE

66. MARTONNÉ ERD S K. 2002: DebrecenHajdúszoboszlóHortobágy turizmusa a rendszerváltozás után. ÉszakkeletMagyarország, VII. 34. sz. pp. 1723. 67. MARTONNÉ ERD S K. 2002: A nemzeti parkok feladatai a környezeti tudat kialakításában. Debreceni Szemle, Ő. sz. pp. 707717. 68. FAZEKAS I.  MARTONNÉ ERD S K. 2002: A turizmus környezetvédelmi vonatkozásai az Európai Unióban. Debreceni Szemle, Ő. Sz. pp. 622638. 69. MARTONNÉ ERD S K. 2003: 1.3.Ő.6.7.8. állomás. In: Kiss Gábor (szerk.) Cserépfalu „Ördögtorony” tanösvény  kirándulásvezet , pp. ő6, 89, 1215. 70. BODNÁR R.  MARTONNÉ ERD S K. 2003: A Hortobágyi Nemzeti Park felé irányuló turizmus és fejlesztési lehet ségei. Acta Geogr. Debrecina 2001/2002 XXXIV. pp.169-82. 71. MARTONNÉ ERD S K. – BODNÁR R. 2003. A turizmus és környezet kölcsönhatásai a Tisza-tó példáján – In: Csorba P. szerk. Környezetvédelmi mozaikok, Tiszteletkötet Dr. Kerényi Attila 60. születésnapjára, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp .307-326.

20

72. MARTONNÉ ERD S K. – ORBÁN A. – PÉTER A. 2004. Falusi turizmus helyzete és lehet ségei a Fels -Tisza-szakasz üdül körzetben – In: Tar Károly szerk. Földtudományi Tanulmányok – Tiszteletkötet Dr. Justyák János 7ő. születésnapjára, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, pp. 121-129. 73. MARTONNÉ ERD S K. – SZILÁGYI ZS. 2003. Landscape and settlements forming of tourism – In Csorba P. szerk. Landscapes under the European transformation Materials o fan Intensive Seminare Projekt, University of Debrecen, pp. 153-167. 74. MARTONNÉ ERD S K. – SZILÁGYI ZS. 2003. A turisták Debrecenr l alkotottképe (egy kérd íves felmérés tanúsági) – Debreceni Szemle XI. pp. 505-521. 75. MARTONNÉ ERD S K. – BODNÁR R. 200Ő. A turizmus és környezet kölcsönhatásai a Tisza-tó példáján – Ö.K.O ÖkológiaiKörnyezetgazdálkodás-Társadalom, XII. 1-2. pp. 23-26.

21

EL ADÁSOK 1.

MARTONNÉ ERD S K. 1981: A Bodrogkeresztúri-katlan talajeróziójának formái és területi elterjedése. Geoökológiai viszonyok néhány sajátossága Tokajhegyalján, B.A.Z. Megyei Tanács.

2.

MARTONNÉ ERD S K. 198Ő: A mez kövesdi Zsóri-fürd vonzáskörzetének vizsgálata. Az Alföld gazdaságföldrajzi kutatásának eredményei és további feladatai. V. Infrastruktúra, Békéscsaba.

3.

MARTONNÉ ERD S K. 1986: Socialno-geografické vyskuny v rekreacnej zone mesta Miskolc - III. Medzinárodná Konferencia o cestovnam ruchu na tému. Materialno-technika zakladna v rozavji cestovného ruchu. Strabské Pleso.

4.

MARTONNÉ ERD S K. 1990: Environmental Consequences of Urbanisation in the Bogács basin - East European Region of International Association for Landscape Ecology Hungarian National Section. International Conference. Noszvaj.

5.

MARTONNÉ ERD S K. 1996: A turizmus és a környezet. Globális gondok, lehetséges megoldások c. konferencia, 1996. VI. 22., Gy r-MosonSopron Megyei Pedagógiai Intézet, a Magyar Földrajzi Társaság Kisalföldi Osztálya, TIT Pannon Egyesület Gy r Városi Szervezete, Gy r.

6.

MARTONNÉ ERD S K. 1998: Egy image-vizsgálat tanúságai Debrecen és Gy r példáján. Kultúra és Turizmus 1998 Nemzetközi Konferencia, Budapest.

7.

MARTONNÉ ERD S K. 2000: A turizmus és természetvédelem konfliktusai és együttműködési lehet ségei. Kultúra és Turizmus 2000 Nemzetközi Konferencia, Budapest.

8.

MARTONNÉ ERD S K.  SZILÁGYI ZS. 2000: Kultúra és Turizmus 2000 Nemzetközi Konferencia, Budapest.

9.

MARTONNÉ ERD S K. – SZILÁGYI ZS. 2002. Az értékközvetítés és településfejlesztés feladatai debreceni imázsvizsgáltok példáján – Kultúr és Turizmus 2002 Nemzetközi Konferencia.

10. MARTONNÉ ERD S K. – SZILÁGYI ZS. 2002. Landscape and settlements forming of tourism – Magyar-Német-Norvég intenzív Szeminárium.

22

Egy szakmai életút eredményei és helyszínei ___________________________________________________

A DÉLI-BÜKK KÖZÉPS RÉSZÉNEK FELSZÍNÉS VÖLGYFEJL DÉSI PROBLÉMÁI Martonné Erd s Katalin Doktori értekezés Debrecen, 1972 (részlet) Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Kaptárkövek A Déli-Bükk jellegzetes formái, a kaptárkövek is a mellékvölgyek kialakulásának köszönhetik létüket. Kúp alakú formájuk, ha miniatűr méretekben is a trópusi szigethegyekhez hasonlít legjobban. Hogy a nevüket alakjukról, vagy a beléjük vájt üregekr l kapták-e, az vitatható. A kaptárkövek falába bevájt kis fülkék els sorban a régészek és néprajzosok figyelmét vonták magukra. A vitát, melyet a fülkék rendeltetésére nézve folytattak (kabar, vagy szláv bálványtartó, áldozatot bemutató ill. méhészkedéssel összefügg emlékek-e), még ma sem zárták le. Már a XIX. század végén Bartalos Gyula és Halaváts Gyula foglalkozott ezzel a problémával az Archeológiai Értesít ben. A kaptárkövek titkának lelkes kutatója Dr. Saád Andor több mint 2ő éve foglalkozik a problémával. 1960-ban Dr. Karek József srégész végzett a kaptárköveknél ásatásokat. Területi elhelyezkedésük A legnyugatabbra lév kaptárk -csoport Demjén határában látható, 1Ő darabból áll. Eger és Noszvaj határában néhány kisebb kaptárk van. Az egyik legismertebb kaptárk -vidék Szomolya határában van, a Kaptárvölgy oldalában. Sajnos a legnagyobb kaptárk egy része elpusztult, mert k bányát nyitottak a területen. Három darab kaptárk található a völgyben. Cserépfalu határában, valamint a bogácsi Hintó-völgyben 2-2 darab látható.

23

Martonné Erdős Katalin ___________________________________________________

Cserépváralját a kaptárkövet nevezni; itt van a legtöbb kaptárk :  Csordásvölgyben ő db  K kapunál 3 db  K völgyoldal 1 db  Furgálvölgy ő db

„paradicsomának”

lehet

Legkeletibb el fordulásuk Kács és Tibolddaróc. Ezek alapján nem lehet azt mondani, hogy az egész Bükkalján elterjedtek ezek a formák. F központjuk Cserépváralja, s elterjedési területükként f képpen a Bükkalja nyugati részét lehet megjelölni. Kaptárkövek kialakulása és fejl dése A kaptárkövek a bevágódó mellékvölgyek lejt in alakultak ki. Ez azt jelenti, hogy a kaptárkövek a pleisztocénban, s t már az újharmadkorban a táj jellegéhez tartoztak, de minthogy a kaptárkövek efemer jelenségek, a régiek már elpusztultak. Kialakulásuk megértését megkönnyítette az a felismerés, hogy a kaptárkövek a lejt nek csak bizonyos szakaszain jelennek meg és nem magányosan, hanem csoportosan. Kett -három-négy, s t öt kaptárk is lehet egymás mellett a hegyoldal inflexiós vonalán kiugró lépcs t alkotva. Abban az esetben, ha a denudáció már el rehaladottabb: a f völgy mélyebb és a völgyoldalban megindult a másodrendű oldalvölgyek képz dése is, egy másik kaptárk sorozat is kifejl dik az els lépcs fölött. A cserépváraljai K kapu a legjobb példa erre. A cukorsüvegre emlékeztet kaptárkövek alakra és képz désükre nézve ui. egyfel l a trópusi szigethegyekkel mutatnak rokonságot, másfel l pedig a mi mészk platóinkról és vulkáni hegységeink lejt ir l levált oszlopokkal, „kövekkel”. A trópusokon k zett l függetlenül, a mérsékelt égövekben pedig a felsorol k zetekhez kötötten a folyóvíz és a túlnyomóan lebeg (S’j’r’) vagy túlnyomóan oldott (K’j’r’) hordalékával olyan völgyhálózatot hoz létre a hegylejt kön, amelyben a párhuzamos f völgyek a legmeredekebb lejt szakaszokon, azaz az inflexiós vonalon mély szurdokokat vésnek ki, illetve a szálban álló k zetet szirtekre 24

A Déli-Bükk középső részének felszín- és völgyfejlődési problémái ___________________________________________________

szabdalják. A szurdokok alatt a háromszög alakban szélesed völgyszakaszok, változékony állapotban hordalékukkal segítenek feltölteni, kiegyenlíteni a hegylábi síkot a hegylejt homorú szakaszán. Az inflexiós vonal szirtsorozata fölött pedig kiváltják a f völgyre mer leges, azaz a szirtvonalakat követ oldalvölgyek képz dését, ami a szirtsort a lejt b l még jobban kiemeli. A f völgyekkel szemben az oldalvölgyek a szirtek fel l meredekek, a hegytet felé pedig lankásak. Meredek esésű, másodlagos oldalvölgyeik a szirtsort még jobban felszabdalják, és oszlopokra bontják. A homogén összetételű és könnyen málló riolittufában az oszlopokat a csapadékvíz leöblítése méhkas alakú kaptárkövekké formálja. A kúpok meredek falán leöml víz, a kúp alján egy egyre szélesed , körbefutó árkot váj ki, akárcsak a trópusi szigethegyeknél. A felszínfejl dés dawisi értelemben vett érett állapotában, amikor a párhuzamos völgyek közötti vízválasztó hátak gerincekké keskenyednek el, az oldalvölgyek ezt a gerincet is kaptárkövekké szabdalják szét. Ilyet láthatunk Demjénnél. A kaptárkövek további fejl dése során a felszíni leöblítés következtében fokozatosan lealacsonyodnak, majd eltűnnek. Ez a folyamat hasonló a trópusi szigethegyek fejl désmenetéhez. Egy lényeges különbség azonban mégis van köztük: azok a tönklépcs k peremér l válnak le, és azok el terében pusztulnak el, a lépcs k hátráló eróziója során; ezek pedig a széles talpú völgyek meredek oldalain képz dnek olykor mindkét oldalon a völgybevágódás és völgyszélesedés következtében. A kaptárkövek ily módon a lebegtetett, vagy oldott hordalékot szállító lineáris folyóvízi erózió formatársulásához szervesen hozzátartoznak, ugyanúgy, mint a háromszögletű teraszok, a völgylépcs k és a dolinaképz dés. A kaptárkövek típusai A kaptárköveknek – fejl désüknek megfelel en – négy típusukat (1.ábra) lehet megkülönböztetni:  I-es típus a kezdeti stádiumot jelöli. Felbomlóban lév lépcs , tömb, vagy gerinc. Több egymás mellett illetve egymás után következ kisebb-nagyobb kúpok összefügg tömege (például Kács, Cserépfalu II-es kaptárk ). 25


 II-es típus: fejl d stádiumot jelöli. Széles talpazatról – esetleg talpazat nélkül – meredeken kiemelked kúp, mely viszonylag már elkülönült, de még egy keskeny nyakkal össze van kötve a lépcs vel, vagy tömbbel. (pl. Cserépváralja: K kapu I-es kaptárk ).  III-as típus: az érettség el tti stádiumot jelöli. Magányos kúp, széles talapzattal, melyet a kúpról lefolyó víz hozott létre. Például Cserépfalu I-es kaptárk , Bogács I-es kaptárk .  IV-es típus érett állapotot jelöli. Magányos kúp, talapzat nélkül. Pl. Cserépváralja: Furgál-völgy II-es kaptárk .

1. ábra: Kaptárkövek típusai

26

A Déli-Bükk középső részének felszín- és völgyfejlődési problémái ___________________________________________________

Típus és magasság közti összefüggés A kaptárkövek magassága 1,ő m-t l 22 m-ig változik. Bizonyos törvényszerűség fedezhet fel a típusok és magasságuk között. Mégpedig az, hogy a fejl dés fiatalabb szakaszában lev kaptárkövek általában magasabbak, mint a régebbiek. Így pl. az I-es típushoz tartozó kácsi kaptárk 21 m, a demjéni III/2-es számú pedig 22 méter magas. A II-es típushoz tartozók már alacsonyabbak. A cserépváraljai K kapu I ugyan még 16 m magas, de a többi II-es típushoz tartozó már 8-9 m között mozog. A III-as típushoz tartozók alacsonyabbak: 5-6-7 m magasak.

általában

még

ennél

is

IV-es típusnál Ő-ő m magasságok vannak. El fordulnak viszont, 8-9 m-es magasságok a III, vagy IV-es típusnál is. Ez abból adódik, hogy a kaptárk magassága nem csak a fejlettségi állapottól függ, hanem attól is, hogy hol helyezkedik el a lejt n. Nyilvánvaló, hogy a lejt magasabb részén lev kaptárkövek kisebbek, mint azok, amelyek az inflexiós vonalon fekszenek. Ezért van az pl. hogy a II-es típushoz tartozó csordásvölgyi III-as, IV-es számú kaptárk 2,2 ill. 1,7 m magasak csak. Kaptárkövek lejt viszonyai A kaptárkövek lejt viszonyai is szoros összefüggést mutatnak a fejlettségi állapottal, valamint a k zet keménységével. Hogy mennyire függnek a lejt viszonyok a fejlettségi állapottól, azt egy olyan helyen lehet a legjobban tanulmányozni, ahol egy k zettanilag homogén területen különböz fejl dési stádiumban lev kaptárkövek vannak, s így nem lehet a k zet keménységében különbség. Ezt Cserépfalu kaptárköveinél vizsgálhatjuk nagyon jól, ahol az I-es számú kaptárk az érettség el tti stádiumban, míg a IIes kaptárk a kezdeti stádiumban van.

27


Ha megnézzük a lejt szögeit, lényeges különbségeket látunk. A kezdeti stádiumban lev kaptárk átlagos lejt szögei ő3o-51o-65o, de el fordulnak Ő6o-26o-os értékek is. Ezzel szemben az érettség el tti stádiumban lev kaptárköveknél 68o-70o-86o-os értékek vannak. Tehát kezdetben a lejt szög nagysága n l a kaptárk korával. A k zet keménysége, ill. állékonysága a lejt szögeket úgy befolyásolja, hogy ahol keményebb a k zet, ott az I-es típushoz tartozó kaptárköveknél is 70-80o-os lejt szögeket találunk /pl. Demjénnél/. Érett állapotban, a III-as és IV-es típushoz tartozó kaptárköveknél a lejt viszonyok igen jellegzetesek. Minden kaptárk völgy felé es oldala hosszabb és lankásabb, mint a gerinc felé néz rövidebb oldala. Pl: Cserépfalu I-es kaptárk nél 69o ill. 86o-os értékeket kapunk. Cserépváralján a Csordás völgyi II-es számú kaptárk nél 69o–os ill. túlhajló a lejt . Tehát, mintegy 20o-os különbség van a két lejt között, bár nem minden esetben ilyen nagy az eltérés. A jelenség oka az, hogy a Fs’jV tipusú aszimmetrikus folyóvölgyeknek a hegytet irányába néz oldala mindig meredekebb, az általános lejtés irányába es szemközti oldalnál. A kaptárkövek pedig ott képz dnek, ahol két párhuzamos oldalvölgy fejl dik ki a völgylejt n. Ezért kapunk sokszor túlhajló lejt t gerinc felé néz oldalon. A kaptárk sorok csapásiránya 19 db kaptárk csapásirányát mértem meg. Ezek közül 16nak ÉNy-DK ill. DNy- ÉK volt a csapásiránya. Az ÉNy-DK-i csapású kaptárk sorok a hegység csapását követ mellékvölgyek oldalából el reugró gerinceken ülnek és így csapásirányuk az általános lejtés irányába esik. Ezek az oldalvölgyek egyúttal a riolittufa vonulattal is párhuzamosak. Ez a körülmény önmagában is magyarázat arra, hogy a f völgyek oldalából el reugró gerinceken képz dött DNy-ÉK –i csapású kaptárk csoportok száma az el z eknek csak 1/ő-e, hiszen ezek a völgyek a riolittufa területet keresztezik. A kaptárk csoportok csapásiránya ily módon a hegység csapásának és a hegyoldal lejtésének irányát tükrözi. 28


NÖVÉNYI KOLONIZÁCIÓ JELENT SÉGE RIOLITTUFA FELSZÍN LEPUSZTULÁSÁBAN A CSERÉPFALUI KAPTÁRKÖVEKEN Dr. Novák Tibor József egyetemi tanársegéd

Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

A kaptárkövek a Bükkalja riolittufa felszíneinek meghatározott domborzati elemeihez köt d markáns kisformái. Keletkezésük a puha k zetfelszín lepusztulási folyamatához köthet , földtani értelemben igen rövid életű, efemer képz dményekr l van szó, amelyek formálásban biogén tényez knek is jelent s szerep jut. E tanulmányban két cserépfalui kaptárk növényzetének tanulmányozásából levont következtetésekkel szeretném színezni e sajátos kisformák fejl dési folyamatairól szóló korábbi (MARTONNÉ E. K. 1972) ismereteket. A hangsúly ezért a növényzet kolonizációs sajátosságainak a kövekre gyakorolt hatásán van; sem teljes florisztikai jellemzést, sem pontos cönológiai leírást a kaptárkövekr l nem készítettem, inkább a nagyobb dominanciájú fajok jellemz habitatviszonyainak elemzésével szerettem volna felhívni a figyelmet néhány érdekes jelenségre. A kaptárkövek fejl dése, lejt - és k zetviszonyai A kaptárkövek bölcs je a lejt k inflexiós sávjában a felgyorsuló erózió következtében felszínre kerül , a tufát korábban betakaró talaj és málladék alatt hullámossá alakult riolittufa felszín (1.a-b ábra). Az inflexiós sávban felszínre kerül kúpok közeit még törmelék, k zetmálladék tölti ki, amely a benne visszatartott nedvesség és a vegetáció hatására tovább mállik. Az elmállott és felaprózott anyag elszállításáról az erózió gondoskodik, ezáltal a kúpok egymástól egyre inkább elkülönülnek, illetve környezetükb l kiemelkednek (1.c-d. ábra). A kaptárkövek fejl dését magyarázó elméletek a fejl dés

29

Dr. Novák Tibor József ___________________________________________________

el rehaladásával négy típust (I-IV.) különböztetnek meg (MARTONNÉ E. K. 1972). a)

b)

c)

d)

1. ábra: A kaptárkövek kialakulásának folyamata

Cserépfalu határában a Mész-hegy DNy-i, a Mész-patak völgytalpára néz oldalán egymás közvetlen közelében két eltér fejlettségű kaptárk található. Az Ördögtorony (Cserépfalu I.) elnevezésű kaptárk elkülönülten álló, meredek oldalú, magányos kúp, a III-as típust képviseli (MARTONNÉ E. K. 1972). A közvetlen szomszédságában álló másik kaptárk (Cserépfalu II.) a völgyvállhoz kapcsolódó lankásabb lejt jével, több kúpra tagolódó tet szintjével a fejl dés kezdeti szakaszában jár – I-es típus (MARTONNÉ E. K. 1972). A cserépfalui kaptárkövek 270-275 m tszf-i magasságban, nyugatias kitettségű lejt n jöttek létre. A kaptárkövek lejt viszonyai a fejlettségükkel arányosan változnak. A négy fejl dési szakasz során a kaptárkövek oldallejt je egyre meredekebbé válik. Így az I. típusba tartozóknál még csak Őő6ő°, míg a IV. típusnál 70-90° lejt szögek mérhet k (MARTONNÉ E. K. 1972).

30

Növényi kolonizáció jelentősége riolittufa felszín lepusztulásában a cserépfalui kaptárköveken ___________________________________________________

Anyaguk, a miocén bádeni emeletében hullott riolittufa, többnyire sekélytengeri üledékekkel kevert, horzsak ben gazdag, puha k zet (MARTONNÉ E. K. 2004). Helyenként diónyi, tyúktojásnyi méretű horzsak - és lávakavicsokat tartalmaz, amelyek a tufa könnyen porló, laza alapállományában ágyazódnak. Ennek ellenére állékonysága igen nagy, akár túlhajló lejt ben is képes megállni. Szerkezete következtében repedezésre kevésbé, mállásra, porlásra annál inkább hajlamos, nedvszívó k zet. A kaptárkövek vegetációja A kaptárkövek kialakulásának legjellemz bb területe a Bükkalja völgyközi hátainak völgyekre néz lejt in, a lejt inflexiós sávjában, mintegy 210-290 méter tszf-i magasságban húzódik. Ebben a magasságban a terület potenciális természetes vegetációjaként a zonális cseres-kocsánytalan tölgyes (Quercetum petraeae-cerris), illetve edafikus társulásként a mészkerül tölgyes (Genisto pilosaeQuercetum petraeae) jellemz (VOJTKÓ A. 2001). A kaptárkövek fejl déstörténetére vonatkozóan ennek alapján kiemelhet , hogy az adott vegetációs öv a holocén klímaingadozásai alatt végig erd sült területként jelölhet meg. Efemernek tekinthet fátlan közösségek csak a felgyorsuló erózió, illetve emberi tevékenység következtében kialakult kopáros foltokon jelenhettek meg. A kaptárkövek fejl désének az iniciális fázisa tehát fás vegetációval fedett tufafelszínhez köthet . A vegetáció alapvet en megváltozik a kövek kialakulásának els fázisától, amikor a talaj, illetve k zetmálladék a tufáról lepusztul, és a tufa kerül felszínre. Ett l kezdve a felszín nem alkalmas fás vegetáció megtelepedésére, mindenképp szem el tt kell azonban tartani, hogy a kövek közvetlen környezete továbbra is erd sült maradhatott. A jellemz fajok a cseres-kocsánytalan tölgyesek (Pulmonaria mollis), illetve a mészkerül tölgyesek fajai (Luzula luzuloides, Genista pilosa) közül kerülnek ki. Egyes fajok mindkét erd társulásban megjelen , közös fajok (Viscaria vulgaris, Silene nutans). A mészkerül pionír gyepek fajai els sorban a lankásabb, illetve törmelékkel borított felszíneken jelennek meg: (Hieracium pilosella, Rumex acetosella, Thymus pulegioides, Veronica verna). 31


Utóbbiak mellett jelent s a mohák (Ceratodon purpureus, Homalothecium sericeum, Racomitrium canescens) borítása. A meredekebb felszíneken a kékalgák (Cyanophyta) alkotnak csaknem összefügg sötétszürke-fekete bevonatot. Fásszárúak csak a lágyszárúak és mohák által id legesen rögzített detritusban, ill. a kövek pereméhez csatlakozó törmelékben vertek gyökeret (Betula pendula, Populus tremula, Quercus cerris, Tilia cordata, Robinia pseudo-acacia). Közülük els sorban az akác dominanciájának növekedése szembeötl . A kövek felszínén megtalált 26 fajt (Lychenophyta: 2 faj, Bryophyta: 5 faj, Cormophyta: 19 faj) ökológiai igényei alapján a talajnedvesség, a fényviszonyok és a talajreakció tekintetében diagramokba rendeztem (1-3. ábra). Az edényes fajok indikációs értékeihez BORHIDI (1993), a zuzmók esetében WIRTH (1992), a moháknál DÜLL (1992) munkáit vettem figyelembe. Mivel mindhárom szerz ELLENBERG (1992) rendszerét vette alapul, ezért az összehasonlítás vélhet en nem okoz torz eredményeket.

fajok száma

Fényigény alapján (2. ábra) a legtöbb faj (17) a 7-es és 8-as kategóriába tartozott. Ezek félnapfény, ill. napfénynövények, ami azt jelenti, hogy csaknem teljes megvilágítást igényelnek. Csak kisebb részben találunk félárnyéknövényeket, illetve teljesen nyílt, megvilágított term helyet igényl fajokat. Utóbbiakra a mohák között találtunk példát. 10 5 0 1

2

3

4

5

6

7

8

LB: relatív fényigény értékszámok

2. ábra: A kaptárkövek k zetfelszínén él fajok megoszlása relatív fényigény szerint

32

9


fajok száma

Talajreakció értékszám alapján (3. ábra) a legtöbb faj (6) a mérsékelten savanyúságjelz kategóriába (Ő) tartozik. Magas a széles tűrésű, illetve talajreakcióval szemben közömbös kategóriákba (6-7) tartozó fajok száma is, és meglep módon gyengén baziklin ill. bazifil fajok is el fordulnak (pl. Robinia pseudo-acacia). 10 5 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

RB: relatív talajreakció értékszám

3. ábra: A kaptárkövek k zetfelszínén él fajok megoszlása a talajreakció relatív értékszáma szerint

fajok száma

A talajnedvességi relatív értékszámai (Ő. ábra) egyértelműen jelzik, hogy az erodálódó tufafelszín meglehet sen száraz term hely. Az el forduló legmagasabb értékű ő-ös kategóriába – félüde term helyek – els sorban a mélyebb törmelékfelhalmozódásokban gyökerez fák (Betula pendula, Populus termula, Tilia cordata) tartoznak. A többi faj legfeljebb félszáraz (Ő kat.) term helyet jelez, de a diagram súlypontja a 2-es kategóriához (szárazságjelz növények, hosszú száraz periódusú term helyeken) esik. A széls ségesen száraz 1-es kategóriába egy pionír lágyszárú (Veronica verna) és egy mohafaj (Racomitrium canescens) tartozik. 10 5 0 1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

WB: relatív talajnedvesség indikációs szám

Ő. ábra: A kaptárkövek k zetfelszínén él fajok megoszlása relatív talajnedvességi értékszám szerint

33


A sziklalakó növények kolonizációs típusai A kaptárkövek k zetfelszínén – zuzmók és a mohák egy részét leszámítva – nem találunk obligát sziklalakó specialista fajokat: a k zetfelszínen, a felszín-egyenetlenségeket kitölt törmeléken, és a repedésekben a környez társulások jellemz fajai telepedtek meg. Fakultatív sziklalakó voltuk ellenére az ELLENBERG (1996) által, WETTER, W. (1918) alapján (CIT. ELLENBERG, H. 1996) megállapított kolonizációs típusokba besorolhatók. Az ektolithophytonokat els sorban a meredek oldallejt jű kaptárköveken növ kékalgák (Cyanophyta), és kéregzuzmók képviselik. A k zet felszínén megtelepedve, azt átsz ve egy biogén bevonatot hoznak létre, amely fokozatosan, levelesen válik le az ép k zetfelszínr l (5-6. ábra).

ő. ábra. A kaptárk felszínér l levélszerűen leváló, kékalgákkal bevont tufadarab

6. ábra. A lepusztulás során a tufa felszínéb l kipreparálódott lávakavics

A kékalgák egy része feltehet en nem csak a k zet felszínén, hanem annak hézagaiban, pórusaiban is megtelepszik (endolithophyton). A kaptárkövek felszínének legjelent sebb részén csak ezt a két típust találjuk meg. Sötétszürke, kékesfekete bevonatként többé-kevésbé összefügg mez t alkotnak a kövek felszínén. A felhólyagosodott, levelesen leváló foltjaik helyén a világosabb színű k zet kerül felszínre. A zuzmók jelent sebb része – els sorban a lombos- és ágas zuzmók – rhizoidjaik segítségével a k zet felszínére nem csak kémiai, hanem mechanikai hatást is gyakorolnak. Ezt a típust 34


(rhizolithophyton) a kaptárköveken ritkán találjuk. Lombos zuzmók inkább csak a mohapárnákon, epifitonként jelennek meg. Chomophythonokat – a törmeléket gyökérzetükkel, vagy rhizoidjaikkal visszatartó növénypárnákba tömörül fajokat – a mohák és az edényes növények között találunk. Számukra a megtelepedés el feltétele, hogy a k zetfelszín egyenetlenségeiben szerves és szervetlen törmelék, leveg b l üleped por gyűljön össze, amelyen már adottak a kolonizáció feltételei. A meredekebb oldallejt kön els sorban mohák képviselik ezt a típust, de a lankásabb, a fejl dés korábbi szakaszában lév kaptárköveken összetett növény-együtteseket találunk egy-egy ilyen párnában (Rumex acetosella, Hieracium pilosella, Veronica verna, Genista pilosa, Silene nutans, Thymus pulegioides). Egy-egy növénypárna által visszatartott törmelékben gyakran fásszárúak (Populus tremula, Tilia cordata) is kicsíráznak, ezek azonban kell élettér hiányában hamar elpusztulnak. A k zetfelszín hasadékaiba gyökereivel mélyen behatoló chasmophytonok közé itt els sorban fák (Betula pendula, Populus tremula, Quercus spp., Robinia pseudo-acacia, Tilia cordata) tartoznak. Az árnyékosabb helyeken olykor ezt a stratégiát látszik követni a Silene nutans és a Lychnis viscaria is. A kaptárkövek fejl désének sajátos vonása, hogy ezt a típust csak a kövek fejl désének kezdeti stádiumában lelhetjük fel. Mivel a tufában hasadékok, repedések ritkán képz dnek, ezért els sorban a még csak frissen kitakaródott tufafelszín kúpokra szakadozó állapotában vannak jelen. Itt is inkább a fejl d kúp, és a peremén felhalmozódott törmelék határán képesek a kolonizációra. A kés bbiekben a hasadékoktól mentes, egyre meredekebb oldallejt jű kúpokon már nem tudnak megtelepedni. Így a cserépfalui kövek közül is csak a fejl dés korai szakaszában járó kaptárkövön, illetve az azt övez kúpkezdemények oldalain találjuk meg ket. A fenti típusok közül az endo- és ektolithophytonok, valamint a rhizolithophytonok lejt szögt l függetlenül jelennek meg, tehát a legmeredekebb kaptárköveken is el fordulnak, s t a fejlett, III. és IV. típusba tartozó kaptárköveknél már csak ezek fordulnak el .

35


A chomophytonok és chasmophytonok megjelenése a forma felszabdaltságától és lejt szögét l nem független, ezért ezek inkább az I. típusba tartozó kaptárkövekre jellemz ek. A felszín egyenetlenségét l is függ en a chomophytonok növénypárnái Őő-ő0° -nál meredekebb oldallejt n nem képesek megmaradni ezért leginkább az I.. típusra jellemz ek. Ugyancsak az I. típusra jellemz , hogy több kúp a törmelékb l kialakult vállal kapcsolódik egymáshoz. A kúpok közti törmelék destabilizálásában és eróziójának el remozdításában els sorban a fásszárúak gyökérzete lehet hatékony. Szűkebb értelemben vett hasadéklakókat pedig a tufa k zettani sajátságai miatt nemigen találunk. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kaptárköveken jelenlév fajok mindegyike (a Kryptogámok egy részét leszámítva) talajlakó, így fakultatív sziklalakókká a tufakúpok kínálta üres habitatok betöltése révén, alkalmilag válnak csak. A vegetáció hatása a felszínfejl désre a kaptárkövek fejl désének különböz szakaszaiban A kaptárkövek fejl dése voltaképpen már akkor megkezd dik, amikor a tufa felszínét még málladék, esetleg talaj, és azt fás vegetáció borítja. A tufán és málladékán megteleped erd gyökérzetével mélyen behatol a k zetbe azt mind mechanikai, mind kémiai úton destabilizálja, tömbökre bontja. A tufa mállása erd alatt nyilvánvalóan gyorsabb folyamat, mint a már kialakult kaptárkövek csupasz k zetfelszínén. A kaptárk létrejöttét közvetlenül megel z fázisban a lankás oldallejt jű tufakúpok saját törmelékükbe és málladékukba takarózva bukkannak a felszínre. Az oldallejt ket magasan beborító törmelékben, a k zet hasadékaiban a fás vegetáció továbbra is jelen van és a felszín alatt bontja a k zetet. Az ily módon megbontott tufatörmelék sokkal könnyebben esik áldozatául a felszíni leöblítésnek. A kaptárkövek további fejl dése során a megbontatlan k zetb l formálódó kúp egyre magasabb és meredekebb oldallejt kkel emelkedik ki az t körülvev málladékból. Ezáltal a tufa biogén mállási folyamata lelassul, mivel a meredekebb oldallejt kön már nem tud felhalmozódni annyi törmelék, amely az er teljesebb gyökérzetű fajok megtelepedéséhez elegend .

36


A szabaddá váló, egyel re még igen lankás oldallejt jű kúp (I. típus) oldalán a k zet egyenetlenségeiben felhalmozódó törmelékben növénypárnák telepszenek meg (7. ábra). A növénycsomók gyökerei által visszatartott szerves és szervetlen törmelék egyben a nedvesség visszatartására is alkalmas, így a növénypárna alatt a tufa felszíne gyorsabban mállik, mint a növényzetmentes k zetfelszín. A leglankásabb helyeken megteleped párnák ezáltal éppen az ket megtartó, kiálló peremek elmállását segítik el , fokozatosan egyre meredekebbé alakítva a kúp oldallejt jét. A kaptárk -fejl dés kés i szakaszában (III-IV. típus) a törmelékb l magasra kiemelked , meredek oldallejt jű magányos kúpok jellemz ek, amelyeken már csak az ektolithophython, illetve a rhizolithophython kékalgák, mohák és zuzmók tudnak megtelepedni (8. ábra). Ezek mintegy kéregszerű bevonatot alkotnak a k zet felszínén, amely a tufafelszín további erodálhatóságát jelent sen csökkenti. A további pusztulás tulajdonképpen a k zet felszínén kialakult biogén bevonat (f leg Cyanophyta) és az alatta lev k zet eltér viselkedéséb l adódik. A biogén bevonat és a felszíni néhány milliméteres k zetréteg jelent s mennyiségű vizet képes felvenni, és azt hosszabb id n keresztül képes is megtartani. A szerves anyaggal átsz tt k zetréteg vízfelvételkor megduzzad, majd a víztartalom lassú elvesztése közben jelent s mértékben zsugorodik. Ezzel szemben a bevonat alatti friss k zetre a vízfelvétel és -vesztés csak jóval korlátozottabb mértékben jellemz , így térfogat-ingadozása is kisebb mértékű. A sorozatos átnedvesedés és kiszáradás következtében az eltér mértékű zsugorodás és duzzadás végül a biogén bevonattal átsz tt hártya felpattogzását, felhólyagosodását, végül leválását eredményezi. A felszín leveles pusztulása következtében a kaptárkövek végül igen meredek lejt jűvé válnak, a körülöttük felhalmozódó törmelék elszállítása következtében pedig egyre labilisabbakká.

37

Dr. Novák Tibor József ___________________________________________________ Szakirodalmi hivatkozások BORHIDI A. – SÁNTA A. (szerk.) (1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1-2., TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó. Budapest 404 p. BORHIDI A. (1993): A magyar flóra szociális magatartástípusai természetességi és relatív ökológiai értékszámai JPTE Növénytani Tanszék. Pécs 93 p. DÜLL, R. (1992): Zeigerwerte von Laub- und Lebermoosen. In: Ellenberg, H. – Weber, H. E. – Düll, R. – Wirth, V. – Werner W. – Paulißen, D.(1992): Zeigerwerte von Pflanzen in Mitteleuropa. Scripta Geobotanica 18. pp. 175-214. ELLENBERG, H. (1996): Vegetation der Felsen- und Steinblöcke. In: Ellenberg, H. (1996): Vegetation Mitteleuropas mit den Alpen. 5. Auflage. Ulmer. Stuttgart pp. 641-649. MARTONNÉ ERD S K. (1972): A Déli-Bükk középs részének felszín- és völgyfejl dési problémái. Doktori értekezés. Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézete pp. 88-96. MARTONNÉ ERD S K. (200Ő): Magyarország tájföldrajza. Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen pp. 14-15. SIMON T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó. Budapest 892 p. SIMON T. (szerk.) (1991): Baktérium-, alga-, gomba-, zuzmó- és mohahatározó. Tankönyvkiadó. Bp. 792 p. SIMON T. (1999): Mészkerül pionír gyepek. In: Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól 1. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó. Budapest pp. 313-320. VOJTKÓ A. (szerk.) (2001): A Bükk-hegység flórája. Sorbus. Eger pp. 42-43. WIRTH, V. (1992): Zeigerwerte von Flechten. In: Ellenberg, H. – Weber, H. E. – Düll, R. – Wirth, V. – Werner W. – Paulißen, D. (1992): Zeigerwerte von Pflanzen in Mitteleuropa. Scripta Geobotanica. 18. pp. 215-237.

38


A BODROGKERESZTÚRI-KATLAN TALAJERÓZIÓJÁNAK FORMÁI ÉS TERÜLETI ELTERJEDÉSE Martonné Dr. Erd s Katalin egyetemi docens Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Talajerózión azoknak a folyamatoknak az összességét értjük, amelyek hatására a talaj humuszban és tápanyagban gazdag fels része elvékonyodik, vagy teljesen lepusztul. Ennek következtében termelékenysége er sen lecsökken, ill. széls séges esetben mez gazdasági művelésre alkalmatlanná válik. A talajpusztulást el idéz tényez k vizsgálatakor különbséget kell tennünk a természetes növénytakaró alatt fellép természetes, illetve az antropogén hatásra bekövetkez , gyorsított erózió között. A természetes erózió rendszerint lassú folyamat, s a talajpusztulás hosszabb id t tekintve, egyensúlyban van a talajképz déssel. A gyorsított erózió által el idézet talajpusztulás, mely els sorban a szántóföldi művelés során alkalmazott helytelen agrotechnika következtében lép fel, már felülmúlja a talajképz folyamatok ütemét. Éppen ezért a mez gazdasági művelés szempontjából rendkívül káros folyamat. A talajpusztulás folyamatainak és ezek hatásának ismerete nélkül, nem tudjuk megfelel en értékelni a talajok termelékenységét, s nem határozhatjuk meg a helyes, gazdaságos talajvédelmi módszereket sem. Magyarország mez gazdaságilag művelt területének mintegy 40-45%-át érinti különböz mértékben a gyorsított erózió. Veszélyeztetett terület Hegyalja is. Ez tette indokolttá, hogy a Bodrogkeresztúri-katlanban folyó komplex földrajzi kutatás keretében nagy hangsúlyt helyeztünk a talajpusztulás folyamatainak vizsgálatára. Az eróziós veszély jelenlegi nagyságát legjobban a kis parcellákon végzett mérések adatai szemléltetik, melyek adott – általában 100 m2 – terület eróziós káráról tájékoztatnak. A 39

Martonné Dr. Erdős Katalin ___________________________________________________

Bodrogkeressztúri-katlan lejt in egy-egy nagyobb – ismert mennyiségű és intenzitású – csapadék után több alkalommal meghatároztuk, az es barázdák szélességének, hosszának és mélységének mérésével, a lehordott talajmennyiséget. Néhány számszerű adat: 197ő. július 18-19., 20-án összesen Ő8,ő mm csapadék hullott. Eróziós kárt a 18-án 1Ő-21h között hullott 1ő,1 mm-es, illetve a 19-én 1Ő-21h között leesett 20,Ő mm-es csapadék okozott. A Lapis 35%-os DNy-i lejt jén – karós sz l ben – a lehordott anyag mennyisége 3,83Ő6 m3/100 m2 volt. Ez hektáronként Ő60,1ő t veszteséget jelent. A Vár-hegy 25%-os DNy-i lejt jén, szintén karós sz l ben 2,2527 m3/100 m2 volt a lepusztult anyag mennyisége (270,32 t/ha). A Lapis 7%-os lejt jén is jelent s volt az anyagveszteség: 0,5084 m3/200 m2, azaz 30,50 t/ha. A kutatás során figyelembe vettünk minden olyan tényez t, mely kiválthatja, illetve befolyásolhatja az eróziót. Kiváltó tényez k, a talajrészecskéket szállító közeget és annak energiáját adják. Kiváltó tényez k Csapadék

Lejt

40

es

mennyisége cseppnagysága hevessége id tartama meredeksége hosszúsága alakja kitettsége

hó

mennyisége olvadási ideje

A Bodrogkeresztúri-katlan talajeróziójának formái és területi elterjedése ___________________________________________________

Befolyásoló tényez k, melyek az erózió hatását csökkentik vagy növelik, de önmagukban általában nem váltják ki az eróziót:  a talaj nedvességi állapota  a talaj vízgazdálkodása  a talajszerkezet  növényborítottság  antropogén hatás. Az erózió megjelenési formái Az eróziós folyamatok eredményeként kialakult formák a mez gazdasági művelés és a terület művelhet sége szempontjából három csoportba sorolhatók. 1. A felületi erózió több folyamat összegz déseként jön létre (lepelerózió, csepperózió, talajfolyás, stb.). Hatására a felszínr l vékony talajréteg lehordódik vagy sűrű, 1 - 2 cm mélységű barázdahálózat képz dik. Ez a barázdahálózat azonban már sekély talajműveléssel eltüntethet , s így hatása areális. 2. A barázdás erózió már kifejezetten lineáris lepusztulási forma. A barázdák mélysége elérheti az ő0 cm-t, de a szintvonalas művelést nem akadályozzák, mivel még ezek is megszüntethet k mélyebb talajműveléssel. A talaj elegyengetésével az eredetileg lineárisan jelentkez anyagveszteség itt is felületivé válik. 3. A vonalas erózió állandó, egyszerű talajművelési eszközökkel meg nem szüntethet formája az árkos erózió. Ezek a szintvonalas talajművelést már adott szélességű táblákra korlátozzák. Vizsgálatainkat mindhárom talajpusztulási formára kiterjesztettük, feltérképeztük térbeli eloszlásukat és er sségük fokát.

41


A terület erodáltsági viszonyai Felületi rétegerózió A területr l készült felületi rétegeróziós térképet 127 ásott szelvény és 290 fúrás jegyz könyvei alapján szerkesztettük meg (1. ábra)1. A talaj erodáltsági fokának meghatározásánál a következ értékeket vettük alapul:

1. ábra: A Bodrogkeresztúri-félmedence felületi rétegeróziós térképe 1. nem erodált talajok; 2. gyengén erodált talajok; 3. közepesen erodált talajok; Ő. er sen erodált talajok; ő. igen er sen erodált talajok; 6. akkumuláció A táblázat adatai – az igen er s erózió fokozatánál feltüntetett váztalajokat kivéve – a területen uralkodó agyagbemosódásos barna erd talaj szintjeire vonatkoznak.

1

42


A talaj erodáltságának foka Nem erodált Gyengén erodált Közepesen erodált Er sen erodált Igen er sen erodált felhalmozódás

Elkülönít bélyegek Az A-szint 40-60 cm vastag, A + B szint 1 m-nél vastagabb Az A-szint 10-40 cm vastag, a B-szint normális vastagságú Az A-szint 10 cm-nél vékonyabb, a B-szint normális vastagságú Az A-szint hiányzik, a B-szint csonka (művelt területen létezhet Asz-szel jelölt kevert szint) a talaj vastagsága nem haladja meg a 30 cm-t Váztalajok, vagy a C-szintig lepusztult erd talajok Az A-szint 60 cm-nél vastagabb, vagy normális vastagságú A-szint eltemetve

A felületi rétegeróziós térkép az erodáltság térbeli eloszlása mellett feltünteti a talajpusztulás következményeként fellép , ellenkez irányú folyamatnak, az akkumulációnak a helyeit is. Az egyes eróziós fokozatok területi aránya

km2 %

Nem erodált

Gyengén erodált

Közepesen erodált

Er sen erodált

Igen er sen erodált

Akkumulációs terület

Bánya

3,42 38,0

2,01 22,3

T a l a j 0,90 10,0

0,84 9,30

0,70 7,8

1,08 12,1

0,05 0,5

A katlan területének mintegy ő0%-át sújtó felületi rétegeróziót természeti és antropogén tényez k egyaránt befolyásolják. Közülük meghatározó szerepet játszanak a lejt viszonyok. A lejt kategória térképet (2.ábra) összevetve a felületi rétegerózió térképpel jól látható az összefüggés az erózió fokozatai és a lejt kategória értékei között.

43


2. ábra: A Bodrogkeresztúri-katlan lejt kategória térképe 1. 0-5%; 2. 5,1-12%; 3. 12,1-17%; 4. 17,1-25%; 5. 25%

A katlan középs 12%-nál kisebb lejtésű része neutrális térszín, ahol általában nincs vagy kicsi az erózió. Foltszerűen akkumuláció is jelentkezik.

44


A 12,1-17%-os lejt k, amelyek keskeny sávban keretezik a katlan legalacsonyabb, központi részét, gyengén erodáltak. Közepesen erodált kategóriába tartoznak a 17,1-25%-os lejt k alsó részei. Nagyobb tengerszint feletti magasságban pedig már az er s erodáltság a jellemz (Alsó-Kakas, Nyerges, Fels -Kakas, Lapis, Csirke-dűl ). A 25% feletti lejt n igen er s az erózió (Nyerges, Csadó, Fels -Kakas, Vár-hegy, Cigány-hegy). A felületi erózió nagysága fokozódik a lejt hosszúságával is. A Kakas és Nyerges 6ő0-700 m, a Lapis 2000 m, valamint a Várhegy 350-őő0 m hosszú lejt i jelent sen hozzájárulnak a kisebb lejtésű el terük talajpusztulásához. A lejt k alakja az erózió és akkumuláció helyeit, és intenzitását szabja meg. Homorú lejt n a fels és középs szakasz pusztul er sebben, alsó szakaszán pedig akkumuláció lép fel (Lapis D-i lejt je, Nyerges-lejt alja). Domború lejt n viszont az alsó szakasz a legerodáltabb (Csirke-dűl Ny-i lejt , Lapis Ny-i lejt ). A felsorolt tényez k hatását tovább módosítják a terület talajainak erózióval szembeni ellenálló képessége, vízgazdálkodási tulajdonságai, melyekr l a kés bbiekben lesz szó. A terület talajainak jelent s mérvű lepusztulásához nagyban hozzájárult maga az ember is. A sz l termelés klasszikus övezete zömmel a közepes-er s erodáltságú lejt kön húzódik. Ezeken a területeken minden bizonnyal fokozta a talajpusztulás ütemét az erózióval szembeni ellenálló képességet csökkent rendszeres talajlazítás. A barázdás erózióval kapcsolatos felméréseink a recens erózió mértékére, illetve területi elterjedésére szolgáltattak adatokat. Az erózió nagyságára számszerű értékeket a bevezet ben már említett kis parcellákon végzett mérések adtak. Ezek azt igazolták, hogy az erózió mértékét a sz l táblákban els sorban a lejt szög és a 45


csapadék intenzitása határozza meg. Jelent sen megnövekszik a lehordott anyag mennyisége még a 10%-os lejt n is, ha a talaj rossz vízgazdálkodású. A recens erózió térbeli elterjedése és er ssége A recens eróziót a természeti adottságokon kívül a művelési ágak területi megoszlása befolyásolja. Sz l ben különösen a frissen művelt parcellákon, azonos lejt viszonyok és csapadék esetén nagyobb volt az eróziós kár, mint a parlag területen, de kisebb volt az erodáltság foka a gabonával, vagy ével növénnyel hasznosított területeken is. Ezt reprezentálja az 1976 tavaszán készített barázdás eróziós térképünk is (3. ábra). 1976. május 20–25-e között lehullott nagy mennyiségű (80,6 mm) nagy intenzitású csapadék hatására a terület nagy részén komoly barázdás eróziós kár keletkezett. Ezt sikerült feltérképezni még a barázdákat eltüntet talajművelés el tt. Több helyen akkumuláció is jelentkezett. A barázdasűrűség alapján az erózióra három fokozatot különítettünk el. Er s erózió kategóriájába kerültek azok a parcellák, amelyekben majdnem minden sz l sorban kialakult eróziós barázda (7ő-100%). Közepes fokozatnál a sz l sorok 2ő-75%-ában jött létre barázda, 2ő%-nál kevesebb barázda esetén alkalmaztuk a szórványos kategória jelzést. Térképeztük az akkumulációt is két fokozatban. Gyenge fokozattal a néhány (1-2 cm) és hézagos, er s fokozattal az összefügg 2 cm-nél vastagabb felhalmozódást jelöltük. A térképen az erózió és akkumuláció egyes fokozatai igen mozaikos elrendez dést mutatnak. Ennek az els dleges oka az, hogy a mez gazdasági növények termelése is ilyen mozaikos. Még a sz l övezetben is gyakran választja el egymástól a sz l táblákat parlag vagy más mez gazdasági kultúra. Ez a magyarázata annak, hogy egymás mellett er sen erodált, illetve nem erodált területet találtunk. Az azonos adottságú sz l táblák esetében is fokozatbeli eltérést okozott a frissen, vagy korábban megmunkált, ill. a kapálatlan sz l .

46


Az erd s és parlag területeket a zivatar okozta erózió alig érintette. Ezért maradtak most fehéren ezek a területek. A központi részen nem vagy csak szórványosan jelentkezett az erózió. A Nyerges kis lejtésű el terében a fels régióból érkez vizet a parcellák fölött húzódó mélyút vezeti le. Ez az oka annak, hogy itt a barázdák csak szórványosan jelentkeznek. A Vár-hegy D-DNy-i lábánál pedig a talaj jó vízgazdálkodási tulajdonságaival magyarázható a szórványos erózió.

3. ábra: A Bodrogkeresztúri-félmedence barázdás eróziós térképe (1976. május 20-2ő. között lehullott 80,ő mm-es csapadék által okozott eróziós kár) 1. er s barázdás erózió; 2. közepes barázdás erózió; 3. szórványos barázdás erózió; Ő. akkumuláció; ő. nincs barázdás erózió

47


A Lapis D-i el terében az új telepítésű sz l ben hosszú, keskeny sávban jelentkez er s eróziót a mögöttes területr l lefutó felszíni víz, illetve a 190 m-es magasságban húzódó forrásvonal mentén feltör talajvíz együttes eróziója okozza. A mozaikos elrendez dés ellenére a térkép jól tükrözi a sz l övezetet, melyre általában er s és közepes erózió a jellemz . Az eróziót sok helyen el segítette még a terület rendezetlensége is, melynek következtében a sz l táblák a fölöttük fekv parlagterületekr l - a nagy lejt szög és a talaj rossz vízgazdálkodása miatt - sok vizet kapnak. A félmedence alsó, f leg két műút közötti részén, az akkumuláció okozott kárt. A hordalék lerakódását a műút töltése, illetve az azon kialakított kis áteresz is nagyban el segítette. Árkos erózió A felületi és barázdás erózió mellett a Bodrogkeresztúrikatlanban az árkos erózió is komoly veszélyt jelent. Az eróziós árkok területi eloszlása igen egyenetlen. Leger sebben felszabdalt a Galagonyás-ároktól Ny-ra es terület. Itt van az árkoknak több mint fele. Közepesen felszabdalt a Lapis, Cigány-hegy, Vár-hegy közötti terület. Minimális a felszabdaltság a két f völgy közötti területén, akárcsak a Vár-hegy Ny-i és D-i lejt jén (4. ábra). A terület eltér felszabdaltsága részben domborzati adottság, részben antropogén hatás következménye. A két leger sebben felszabdalt rész közül a Lapis, Cigány-hegy – Vár-hegy közötti területen a természetes erózió alakította ki ezeket az árkokat. A Galagonyás-ároktól Ny-ra es területen az árkok egy részét (1, 2, 3, 5) szintén a természetes erózió hozta létre. Az árkok többsége (6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13) viszont antropogén hatásra alakult ki. Képz désük els dleges oka, a kisparaszti parcellákhoz vezet , lejtésirányt követ utak voltak. A Lapis és Vár-hegy D-i lejt in viszont 1945-ig nagybirtok volt, ahol szerpentineken közlekedtek a szekerek. Ezeket az utakat a Lapison ma már nem használják, mivel a tagosítás után itt is létrehozták a lejtésirányt követ utakat.

48


Ő. ábra: A Bodrogkeresztúri-félmedence eróziós árkainak mélységviszonyai 1. 1,4 m; 2. 1,5-2,9 m; 3. 3-4,9 m; 4. 5-7,4 m; 5. 7,5-10 m

A Lapis K-i és Ny-i, valamint a Vár-hegy Ny-i lejt jének megközelítésénél már elkerülhetetlen volt a lejt vel közel párhuzamos utak kialakítása. A 1Ő, 1ő, 2Ő, sz. árok ennek eredményeként jött létre. 49


Az árkok átlagos mélysége: 3,88 m. Mélységük csak a kezdeti szakaszukon, illetve a katlan leglankásabb részein – csökken esetenként 0,ő m alá. Maximális mélységük 10 m (Ő. ábra). A medence árkainak mélysége összhosszuk arányában a következ : 1,4 m-nél sekélyebb árok 1,5–2,9 m mély az árok 3,0–Ő,9 m mély az árok 5,0–7,Ő m mély az árok 7,5–10 m mély az árok

11,3%-a 29,8%-a 33,8%-a 17,5%-a 7,6%-a

Az árkok mélysége els sorban vízgyűjt területük potenciális energiájától, valamint a lejt ket beborító, laza, negyedkori üledékek vastagságától függ. A Galagonyástól Ny-ra es sz l övezetben az árkok általában 3 m-nél mélyebbek, de legmélyebb szakaszaikon ő m-t, s t néha a 7,5 m-t is meghaladják. Szélességük is tekintélyes (ő-10 m) s így alapvet en megszabták a kialakítható parcellák méretét. A Lapis és a Vár-hegy árkai kevésbé mélyék, s viszonylag kis részt különítenek el a nagy kiterjedésű felszabdalatlan lejt kt l. A recens felületi és barázdás eróziónál kisebb mértékben az árkos erózió veszélye is fennáll. Az árokképz dés jelenleg a völgyf k területén a legintenzívebb, ahol az árkok hátravágódásával újabb és újabb részek esnek ki az erd vel hasznosítható területekb l. Kialakulhatnak árkok a sz l övezetben is. Erre különösen a még használt, lejt vel párhuzamosan futó s egyre mélyül utaknál van lehet ség, valamint a katlan kis lejtésű központi részén, az új telepítésű sz l ben, mivel a mögötte lév meredek lejt n elmaradt a vízlevezet csatornák kiépítése. Az ároklejt k pusztulása, azaz az árkok kiszélesedése lassú, de állandóan ható folyamat, mely fokozatosan csökkenti az árkok közötti parcellák méreteit. Az árkok lejt jén kialakult keskeny, mély es barázdák pedig mellékágak kiindulási helyei lehetnek, ha nem védekeznek ellenük megfelel en.

50


Talajvédelmi javaslatok Ismerve a Bodrogkeresztúri-katlan erodáltsági fokát, valamint a jelenleg ható eróziós folyamatok intenzitását, a sz l művelés fenntartása és kiterjesztése érdekében a következ talajvédelmi intézkedéseket tartjuk szükségesnek. 1. A Bodrogkeresztúri-katlan központi részén a Galagonyás és a Csirke-árok közötti területen, mind a felületi, mind pedig a vonalas erózió a következ intézkedésekkel mérsékelhet . a. Az árkos erózió kialakulásának megakadályozására meg kell oldani a Lapis lejt r l lefolyó víz - els sorban az utakon és mélyutakon lefolyó felszíni, ill. talajvíz elvezetését, hogy az ne jusson le a központi részre. b. Felületi és barázdás erózió els sorban a talaj rossz vízátereszt képessége miatt lép fel. Ez a negatív tulajdonság csak az utóbbi években lett jellemz je ennek a körzetnek, mikor ide is sz l t telepítettek. A rossz vízátereszt képesség a telepítést megel z rigolírozás, valamint a gépi művelés tömörít hatásának az eredménye. Káros hatása gondos és gyakori talajlazítással és szintvonalas műveléssel csökkenthet . 2. Talajvédelmi szempontból külön kell választani a Nyerges Ki lejt jének meredekebb fels 160 m feletti részét az alsó, kisebb lejt jű alsó szakasztól. A meredek (12-25%-os) lejt vel párosuló nagy lejt hossz, valamint a rossz vízátereszt képességű talaj a területet az egész Bodrogkeresztúri-katlan eróziótól leginkább veszélyeztetett körzetévé teszi. Itt húzódik a sz l termelés klasszikus övezete, mely a kedvez tlen természeti adottságok negatív hatását tovább fokozza. Talaja, a terület alsó kisebb hányadán még csak gyengén erodált, de feljebb már a közepes, majd az er s erodáltság jellemz . A hajdani mélyutakból kialakult árkok a katlan legfelszabdaltabb lejt jévé alakították. Az árkok 80110-150-200 m-re követik egymást. A talajvédelem megoldása így rendkívül sürg s és összetett feladat.

51


Legnagyobb beruházást a megfelel szélességű nagyüzemi táblák kialakítása igényel az árkokkal er sen felszabdalt területen. Az árkokat övez hosszú lejt k a felületi erózió következtében ugyanis már kisebb-nagyobb mértékben lealacsonyodtak erózióbázisuk, azaz az árkok felé. Az ilyen lejt k pedig, még ha az árkokat be is temetjük, lineáris irányítottságot adnak a lefolyó csapadékvíznek. Így az árkok betemetésével nem szüntethet meg mindenütt az árkos erózió veszélye. A vízlevezetést azoknak az eróziós árkoknak a felhasználásával kell megoldani, amelyeknél ez a folyamat el rehaladottabb (ő, 7, 8/a sz. árok). A kisebb vízgyűjt területű árkok betemetésével (6, 8/b, 9, 10. sz. árok) már kialakíthatók megfelel szélességű parcellák. További nehézséget jelent az, hogy az árkok betemetése planírozással nem mindenütt oldható meg, mivel nem elég vastag – különösen 200-210 m felett – a laza negyedkori fed réteg. A felületi rétegerózió mérséklésére szintén 200-210 m tengerszintfeletti magasságig van lehet ség. A teraszozás túlságosan költséges lenne, mivel ahhoz nem elég vastag a laza lejt üledék. Olcsóbban megvalósítható viszont a sáncolás, árokkal kombinálva. Meg kell szüntetni a kialakítandó táblák fölötti területekr l lefolyó víz káros hatását is, közvetlen a vízlevezet árkokba való vezetésükkel. Az eróziós árkok völgyf inek területét az árkok további hátravágódástól kell megvédeni. A lejt k fásításával az ároklejt k kiszélesedésének, oldalvölgyek kialakulásának a lehet sége csökkenthet . Az árkok túlmélyítését gátak építésével lehet megakadályozni. 3. A Nyerges 160 m-es szintvonal alatti Galagonyás-árokig terjed lejt inek eróziós veszélyeztetettsége kicsi. Kedvez helyzetét nemcsak enyhe lejt inek köszönheti, hanem a terület fels határán futó részben már felhagyott mélyútnak is, mely a felülr l jöv eróziós árkok vízlevezet je. Így a magasabb lejt kr l lefutó víz nem veszélyezteti ezt a lejt t. Talaja ugyan rossz vízgazdálkodású, de ez a negatív tulajdonság ellensúlyozható rendszeres talajlazítással. 52


4. A Lapis 200 m feletti lejt jén szintén jelent s a talajerózió. Talajai közepes vízgazdálkodásúak, így els sorban a meredek (17-25%-os) lejt , és az évszázadok óta folyó sz l művelés az oka a közepes erodáltságuknak. Délies lejt it a kedvez sugárzás viszonyok az egész terület egyik legjobb adottságú részévé teszik. Talajai és lejt üledékei sok vizet tárolnak. Nagyobb es k alkalmával a lejt alján a talajvíz szintje rendszerint a felszínig emelkedik. Ez már a talajművelést is gátolja. A terület vízrendezése több okból is szükséges. a. A felületi rétegerózió csökkentése miatt, melyet a fed réteg vastagságától s a lejt szögt l függ en teraszok vagy sáncok építésével érhetnek el. b. Az árkos erózió kialakulásának megakadályozása végett, melynek veszélye a lejt vel párhuzamosan futó utak kialakításával jelent sen megn tt. Elhárítására a korábbi utak (szerpentinek) rendbehozatala és használata szükséges. c. De szükséges a vízrendezés azért is, mert annak elmulasztásával az alatta lev központi területen is jelent sen megn az eróziós veszély. Ennek megakadályozására nemcsak a felszíni, hanem a lejt alján felszínre tör talajvíz elvezetésér l is gondoskodni kell. 5. A Vár-hegyet délies lejt i, jó vízgazdálkodási tulajdonságú talajai emelik a Bodrogkeresztúri-katlan sz l termelésre legalkalmasabb körzetévé. Talajeróziót 160 m magasságig, els sorban a magasabb lejt r l lefolyó víz okoz, ezért vízlevezet k építésével ez a veszély hatékonyan lecsökkenthet . Mérsékelhet az erózió még a 200 m magasságig is vízlevezet árkok és sáncok létrehozásával. Teraszozással pedig még magasabbra (220 m) is felhúzódhat a sz l határ. Kialakításához nemcsak több pénz, hanem kell vastagságú fed réteg is szükséges. 6. A két műút közötti területen, illetve a központi mag leglankásabb f útvonalhoz közeles részein az akkumuláció okoz gondot. Megfelel vízlevezet csatornák és nagyobb méretű átereszek létesítésével ez a kár is jelent sen csökkenthet . 53

Martonné Dr. Erdős Katalin ___________________________________________________ Szakirodalmi hivatkozások ÁDÁM L. (1967): A Szekszárdi dombvidék talajtakarójának pusztulása. Földr. Ért. 16./4. pp. 451-469. ÁDÁM L. (1975): Az antropogén tevékenység felszínformáló hatása a Tolnaidombságon. Földr. Ért. 2. pp. 159-168. ER DI B. – HORVÁTH V. et al. (1965): Talajvéd gazdálkodás hegy- és dombvidéken. Mez gazdasági Kiadó. Budapest 403 p. ERD SI F. (1969): Az antropogén geomorfológia mint új földrajzi tudományág. Földr. Közl, 1. pp. 11-26. FEKETE Z. (19őŐ): A term talaj védelme. Egyetemi Nyomda. Budapest GÓCZÁN L. – MAROSI S. – SZILÁRD J. (19őŐ): Adatok a k zetmin ség, az erózió és a tektonikus mozgások jelenleg ható felszínformáló szerepéhez, valamint a talajerózióhoz. Földr. Közl. 2. (78) pp. 73-82. HORVÁTH V. – ER DI B. (1963): Természetes lejt kategóriahatárok meghatározása az erózió intenzitás függvényazonossága alapján. Országos Mez gazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (MÉM Információs Központja). KERÉNYI A. (1977): Különböz reliefenergia-ábrázolások és az erózió kapcsolata a tokaji Kopasz-hegy példáján. Földr. Ért. 26./3. KERÉNYI A. – MARTONNÉ ERD S K. – PINCZÉS Z. (1978): A talajtakaró pusztulása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. Földr. Közl. 3. pp. 210-236. MATTYASOVSZKY J. (1953): Talajok vízvezet képességének vizsgálata és a vizsgálat eredményeinek alkalmazása a talajvédelemben. Agrokémia és Talajtan. 2. pp. 161-172. MATTYASOVSZKY J. (1956): A talajtípus, az alapk zet és a lejt viszonyok hatása a talajeróziós folyamatok kialakulására. Földr. Közl. Ő.(80). pp. 355-364. MIHOLICS J. (1970): A talajpusztulás célgeomorfológiai vizsgálatának néhány kérdése. Földr. Ért. 19. pp. 135-144. PINCZÉS Z. (1968): Vonalas erózió a Tokaji-hegy löszén. Földr. Közl. 16. XCII 2. pp. 159-171. PINCZÉS Z. (1971): Die Formen der Bodenerosion und der Kampf gegen sie in Weingebiet des Tokajer Berges. Acta Geographica Debrecina. Tom. X. pp. 63-70. SIPOS G. – LAMMEL K. (1964): Gyakorlati talajvédelem. Budapest STEFANOVITS P. (1964): Talajpusztulás Magyarországon. (Magyarázatok Magyarország eróziós térképéhez) OMMI Budapest 7. 58 p. STEFANOVITS P. (1977): Talajvédelem, környezetvédelem. Mez gazdasági Kiadó 243 p.

54


AZ 1986/87. ÉVI TÉLI FAGYKÁR ALAKULÁSA SZ L ÜLTETVÉNYBEN TOKAJ-HEGYALJÁN Dr. Justyák János – Dr. Pinczés Zoltán professzor emeritus Debreceni Egyetem E-mail: [email protected]

Közismert, hogy a kora szi és kés tavaszi fagykárok meteorológiai (h mérsékleti) tényez kt l függenek. A fagykárok mértékét a h mérsékleten kívül a fagy fellépésének id pontja, az el z id járási viszonyok alakulása, a fagy idején uralkodó leveg nedvességi viszonyai (száraz vagy nedves id járás), a fagy er ssége, ismétl dése, tartama, a sz l el élete, agrotechnikája, anyagellátása, fiziológiai és fenológiai állapota, a fajta fagytűr képessége határozza meg. A téli fagykárokét meteorológiai és a fentebb már említett tényez k együttesen alakítják ki. A fagykár ténye viszont kizárólag a h mérséklet függvénye: a kritikus h mérsékleti értékek fellépésének id pontja, nagysága, ismétl dése, tartama, ill. a h mérséklet változása (ingása). A domborzati viszonyok azonban módosítják a meteorológiai tényez k hatását, következésképpen a fagykárokat. A geomorfológiai formák els sorban az éjszakai h mérsékleteloszlásban hoznak létre jelent s különbségeket. A széls séges h mérsékletjárás a tagolt felszíni területek lehűléséb l adódó különbségek miatt alakulnak ki. A tokaj-hegyaljai sz l ültetvényekben az 1986/87. évi téli fagykár-felvételezéseket 1987. június elején végeztük el az alábbi módszerrel. Az adott területen a sz l kultúra alsó- és fels határa között – különböz tszf.-i magasságban – 10-10 sz l t két vettünk vizsgálat alá. T kénként megszámoltuk az összes vessz t, majd ebb l a fagyott vessz k számát. Fagyott vessz knek tekintettük azokat, amelyeken az összes rügy megfagyott. Ha a vessz n már egy rügy is kifakadt, ill. hajtást hozott, nem vettük fagyott vessz nek. Végül az összes vessz és fagyott vessz aránya alapján a vizsgált t kére vonatkoztatva a %-os fagykárt megállapítottuk. 55

Dr. Justyák János – Dr. Pinczés Zoltán ___________________________________________________

A téli fagykárokat – a sz lészetben jól ismert – hajtatási kísérletek útján is felmértük. 1987 márciusában Hegyalja több pontján, adott tszf.-i magasságból és adott kitettség mellett, 2ő-25 db kb. 25-30 cm-es hosszúságú vessz darabokat vágtunk le. A vessz darabokat vízzel megtöltött edényekben hajtattuk, majd a fagykár %-ot a már fentebb említett módon határoztuk meg. 1987 júniusában a fagykár-felvételezéseket a Justyák–Pinczés-féle módszerrel megismételtük. A fagykár er sségére négy (IV) kategóriát állítottunk fel: I. mérsékelt, ha a fagykár 2ő-50% II. közepes, ha a fagykár 50-75% III. er s, ha a fagykár 75-90% IV. teljes, ha a fagykár 90-100% A fagyveszélyes területek és fagykárok megállapításával, ill. térképezésével a külföldi szakemberek már régóta foglalkoznak. Hazánkban JUSTYÁK az 1960-as évek közepén a talajmenti minimum-h mérsékletek alapján Tarcal–Szarvassz l ben készített fagyveszélyességi térképet. Kés bb pedig – de más módszerrel – PINCZÉS készített fagyveszélyességi térképet a Bodrogkeresztúrifélmedencében (1985). A mesterséges fagyzugok minimumh mérsékleteinek területi eloszlását sz l ültetvényben KOZMA– DÁVID–SIMON (1987) vizsgálta. A külföldi szakemberek fagykár-felvételezéseiket sz l ültetvényekben az un. „szem és fül” módszerrel végezték. Ennek lényege, hogy egy adott helyen és id ben a fenológiai jelenségeket, így a fagykárokat is szemrevételezéssel és a lakosság elmondásaiból, vagyis hallás útján állapítják meg. Itt a fagykárfokozatok megállapítása önkényes, szubjektív, a felvételez egyén(ek)t l függ en változik. Ebben rejlik leglényegesebb hibája is. A legkorábbról ismertek ZAHN (1941) fagykár vizsgálatai a Frank sz l vidéken, KORDES-nek (1939) pedig a pfalzi sz l kben. LUGEON-SCHELLENBERG-KUAN (19Ő8) Svájcban térképezte a májusi fagykárokat, kimutatva azok kapcsolatát a domborzati formákkal. WEISE (19ő2) a kora szi fagyok hatását térképezte a sz l levélzetének a színe alapján. TICHI (19őŐ) a májusi kisugárzási fagyok útján létrejött fagykárokat térképezte Landautól– 56

Az 1986/87. évi téli fagykár alakulása szőlőültetvényben Tokaj-Hegyalján ___________________________________________________

Oppenheimig elterül sz l vidékeken. BURCKHARDT (1956) a rajnahesseni borvidékr l készített színes fagykártérképeket, amit a sz l termel khöz juttattak el gyakorlati felhasználás céljából. BAIER és társai (19őő) a fagykárokat a terepformák függvényében vizsgálták 2Ő db hossz- és keresztmetszet alapján. TISOWSKY (1975) a fagykárt a lombozat alapján állapította meg, mely szerint a fagykár er ssége a tengerszint feletti magasság növekedésével csökkent. De a kár mértékét ugyanazon magasságban a geomorfológiai formák befolyásolták. Megemlíti, hogy már 1,0 m-es szintkülönbség (pl. a dellék esetében) eltér fagykárosodást eredményezett. VAUPEL (1959) a Rajna-Pfalz borvidéken fagykártérképeket készített – a májusi fagyokról – amelyen külön-külön megjelölte az advekciós és a kisugárzási fagyok hatására kialakult fagykárokat. GEIGER (1973) a Rajna völgyében sszel a sz l lombszínez désének állapotát térképezte fel. Megállapította, hogy a levélszínez dés és lombhullás mértéke a tengerszint feletti magasságtól függ, anélkül, hogy észrevehet expozíciós különbség mutatkozott volna. Az eredményeket összehasonlította a fagyveszélyességi térképekkel, rámutatott arra, hogy egy-egy megfelel id ben a sz l állományról készített légi felvétel pótolhatja a fagyveszélyességi térképeket. Az idézett szerz k kutatásaiban a végs célkitűzések azonosak. Egyrészt a sz l termesztésre alkalmas és alkalmatlan területek felderítése, másrészt a bizonyítékokat, adatokat felhasználni olyan nagyszabású intézkedései tervekhez, amelyek a „tájklíma” javítását szolgálják (klímamelioráció). Az 1986/87. évi téli fagykár Az id szak meteorológiai viszonyait Tokaj (T) és Sárospatak (S) Meteorológiai Állomásokon mért adatok alapján az 1. táblázatban mutatjuk be (OMSZ 1987). A táblázatból látható, hogy januárban a rendkívül hideg sarkvidéki leveg hatására a minimum h mérséklet -25–-290C-ra süllyedt. Februárban a talajmentén -240C-ra csökkent a h mérséklet. Februárban és márciusban ismét egy nagyon hideg periódus következett. A hideg id márciusban csaknem a hónap végéig tartott, ez volt az évszázad leghidegebb márciusa. A többször 57


megismétl d hideg, zord, fagyos id járás a sz l ben komoly fagykárt okozott. 1. táblázat: A fontosabb id járási elemek alakulása Hegyalján Hónap

Január

December

Év

1986

ő0 é.á.

1987

Február

ő0 é.á.

1987

ő0 é.á.

Március 1987

ő0 é.á.

Havi napsütés összeg (óra)

T

-

-

-

-

-

-

-

-

S

20

43

65

63

77

72

146

148

Havi közép. h m. (0C)

T

-2,9

-0,2

-6,0

-3,1

-0,3

-0,8

0,1

4,8

S

-4,6

-0,5

-8,4

-3,3

-2,2

-1,2

-2,5

4,3

Absz.max. h m. (0C)

T

3,5

15,2

4,6

12,5

10,6

16,0

16,5

24,4

S

4,8

-

4,8

-

11,2

-

12,5

-

Absz. min. h m. (0C)

T

-16,0

-26,5

-24,6

-25,0

-20,0

-27,8

-14,4

18,1

S

-16,0

-

-24,2

-

-23,8

-

-18,2

-

Absz. min. h m. a talaj mentén (0C) Havi csapadékösszeg (mm) Fagyos napok száma (min≤O0C) Zord napok száma (min≤100C)

T

-18,0

-

-24,6

-

-20,9

-

-14,4

-

S

-18,0

-

-29,0

-

-24,0

-

-19,0

-

T

42

40

63

29

27

30

27

33

S

34

44

43

30

15

32

69

32

T

23

9

27

14

17

7

20

1

S

28

-

31

-

10

-

24

-

T

3

3

17

7

3

4

4

1

S

4

-

18

-

5

-

9

-

A Tarcali Kutató Állomás Szarvassz l jében néhány száz méter hosszúságot kitev déli lejt t teraszírozott. A teraszok szélessége 0-6%-os lejt n Ő8,6, a 1ő-25%-oson 5,4m. 1976–77-ben Furmint T-92-es fajtával telepítették be. Tenyészterülete 300×1ő0 cm. T keművelése magasművelésű kordon. Így az 1986/87. évi téli fagy hatására kialakult fagykárokat azonos korú, fajtájú, tenyészterületű, t keművelésű sz l állományban állapíthattuk meg. Következésképpen a fagykár er sségét tisztán a tengerszint feletti magasság és a teraszok együttes hatása szabta meg. Az 1987. június 3-án és 9-én felmért károsodás mértékét a 2. és 3. táblázatban mutatjuk be.

58


2. táblázat: Az 1986/87. évi téli fagykár alakulása TarcalSzarvassz l ben F=felvételezési módszerünkkel (JUSTYÁK–PINCZÉS 1978), H=hajtatási kísérleteink alapján megállapított % jelenti Tszf.-i Magasság (m)

Fagykár (%) H 100

Tszf.-i magasság (m)

Fagykár (%)

95

F 100

100

100

-

140

53

105

94

95

145

66

135

F 58

H 56

Tszf.-i magasság (m)

Fagykár (%)

175

F 41

H 46

-

180

36

-

62

185

37

40

110

75

-

150

46

-

190

39

-

115

73

76

155

51

54

195

40

39

120

68

-

160

44

-

200

36

-

125

63

61

165

52

52

205

28

25

130

58

-

170

49

-

210

20

-

95-130

79

83

135-170

52

56

175-210

35

38

A 2. táblázat szerint Szarvassz l ben a lejt alján 9ő-100 m magasságban 100%-os a fagykár, sok t ke kipusztult. De sok volt az olyan t ke is, amely t b l hajtott ki. A lejt fels bb részein 19ő-205 m magasságban a fagykár csökken 3ő, ill. 210 méteren 20%-ra. A táblázatból látható még az is, hogy a kétféle felvételezési módszer között nincs lényeges eltérés. A „t”-próba szerint a kétféle módszerrel kapott fagykárértékek között nincs szignifikáns különbség. A kétféle módszer tehát a fagykár megállapítására egymással helyettesíthet . Hajtatásai kísérleteink szerint – Szarvassz l ben – kb. 140145 tszf.-i magasságban nem teraszírozott területen a sz l állomány 45-ő0, teraszírozottan őő-65%-a szenvedett fagykárt. A teraszírozás tehát növeli a fagyveszélyt. (JUSTYÁK-PINCZÉS 1978). A teraszokon a leger sebb károsodás általában a legbels , közvetlenül a rézsű melletti t kesorokat érte. Kifelé a terasz pereme felé haladva a fagykár csökkent (3. táblázat).

59


3. táblázat: Fagykárok (%) teraszokra telepített sz l ültetvényben hajtási kísérletek szerint A terasz tszf-i kb. magassága (m)

A terasz t kesorainak fagykárai (%) Bels t kesor Küls t kesor

200 165

38 51

28 46

130

63

58

110

92

85

A legbels t kesor er sebb elfagyása a teraszt alkotó elemek mikroklíma-módosító hatásával függ össze (1. ábra). A terasz lapja és a rézsű talppontja találkozásánál – ahol csökken a turbulens légcsere – legalacsonyabb a leveg h mérséklete. Ezen szélárnyékos részen – télen – nagyobb mértékű a hó felhalmozódása, egyben a leveg lehűlése is. Itt a legnagyobb a légh mérséklet ingása, míg a terasz síklapja végén (szélén), vagyis a rézsű felett a turbulens légcsere fokozódása miatt kisebb.

1. ábra: A teraszt alkotó elemek sematikus rajza 1: a bevágás talppontja; 2: a terasz lapjának közepe; 3: a töltés talppontja (a terasz széle)

60


Az 1986/87. évi téli fagykár hatását Hegyalja néhány területér l a Ő. táblázat tartalmazza nagyrészt a hajtási kísérletek alapján. Ő. táblázat: Az 1986/87. évi téli fagykár (%) Hegyalja néhány területén A terület megnevezése

Fagykár (%)

Tszf.-i m. kb.

A terület megnevezése

Tszf.-i m. kb.2

Fagykár (%)

Bodrogkeresztúr környéke

A Tokaj-hegy környéke Tarcal Vezér

95

H

100

B. félmedence

125130

H

100

Szarvassz l

95

F

100

Kakas-hegy

135

H

83

Szarvassz l

135

F

58

Kakas-hegy

165

H

61

Szarvassz l

150

F

46

Kakas-hegy

175

H

64

Szarvassz l

165

F

52

Lapis

165

H

47

Teréz-hegy

125

H

97

Lapis

175

H

39

Teréz-hegy

150

H

68

Lapis

210

H

28

Teréz-hegy

200

H

30

Vár-hegy

175

H

58

Területi átlag

95200

FH

69

Területi átlag

125210

H

60

A Ő. táblázat folytatása A terület megnevezése Erd bénye környéke Meszes-major Meszes-major E.bényei med. E.bényei med. Sajgó-hegy Margita dűl Területi átlag

Tszf.-i m. kb.

115 135 120 135 150 135 115-150

H H H H H H H

Fagyk ár (%)

100 80 98 77 52 76 81

A terület megnevezése Sárospatak környéke Hosszú-hegy Király-hegy Megyer-hegy Hercegkút

Tszf.-i m. kb.1

Fagykár (%)

135 135 160 125

H H H H

95 75 50 100

Területi átlag

135-160

H

80

A fagykár %-os értékei súlyos téli fagykárról tanúskodnak. A károkat az el z évek jelent s aszálykárai is fokozták. Sajnos az er s 2

Itt a tszf.-i magasság turistatérkép alapján becsült érték!

61


fagyok a Hegyalján még az ökológiailag optimálisnak mondható term helyeken lév ültetvényben is károkat okoztak. A fagykárok alakulását jelent sen befolyásolja a tszf.-i magasság. A magasság növekedésével csökken a fagykár, ami a leveg h mérsékletének a magassággal való növekedésével függ össze. Az ábra azt mutatja, hogy 216 m magasságban fagykár elvileg már nem volt, továbbá azt, hogy 9ő-21ő m között, 10 m-es magasságnövekedés 12%-os fagykárcsökkenéssel jár (2. ábra).

2. ábra: A fagykár er sségének (x) összefüggése a tengerszint feletti magassággal (y) 1986/97 telén Tokaj-Hegyalján

Az 1986/87. évi téli fagykár felvételezéseink kapcsán választ kerestünk arra is, hogy van-e kapcsolat a sz l t ke életkora és a fagy hatására kipusztult t kék között? Az idevonatkozó adatokat B.A.Z. Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztálya szolgáltatta. Ennek 62


révén olyan adatokhoz jutottunk, amelyek a sz l t ke életkorát, az elhalt (kipusztult) t kék %-os értékeit tartalmazták. A felvételezés adatai Tokaj-Hegyalja 111 helyér l valók. A t kék kora és a kipusztult t kék közötti összefüggést a (3. ábra) szemlélteti. Az ábra azt mutatja, hogy a szőlőtőkék korának növekedésével nő – a fagy hatására – a kipusztult tőkék százalékos aránya.

3. ábra: Az 1986/87 telén kialakult fagyok hatására kipusztult t kék összefüggése a t kék életkorával Tokaj-Hegyalján. Az ábrán jelzett karikák a t kék átlagos életkorát jelentik

MERZSAIAN (19ő1) szerint is az id sebb t kék kevésbé fagyállók, mint a középkorúak. A tapasztalatok és a vizsgálatok azt mutatták, hogy az 1986/87. évi téli fagykár után azok a termel k, akik 1987 tavaszán a t kefejig visszavágták sz l t kéiket, új alapokkal és el nnyel indulhattak. Akik ezt nem tették, hanem a 63


régi törzsekre alapoztak – és ha ezek a törzsek károsodtak – azoknak továbbra is számolni kellett a t kék folyamatos elhalásával (LESKÓ 1988). A sz l ültetvények 1986/87. évi téli károsodásának felmérését a MÉM Mezőgazdasági Főosztálya által alakított bizottságok is elvégezték (B.A.Z. Megyei Tanács MEO jelentése 1987). A bizottsági felmérés eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze: A term korú sz l ültetvények 13,4%-a (922 ha) kipusztult, 59,4% (Ő07ő ha) regenerálhatóan károsodott, 11,6%-a (800 ha) 50%-nál nagyobb, 1ő,Ő%-a (1061 ha) 50%-nál kisebb mértékű rügykárt szenvedett. A 663 ha nem term ültetvény 7,2%-a pusztult ki, 87,9%-a pedig regenerálhatóan károsodott. Tokaj-Hegyalján a fagykár okozta kieső termés mértéke 40768 tonna, ezen belül Hegyalja legnagyobb sz l term üzeménél, a TÁG Borkombinátnál közel 10 ezer tonna volt. Eredményeink kapcsán felmerül a kérdés: szabad-e a hegylábi területekre az un. „szoknyára” szőlőt telepíteni? A kérdésre adandó válaszok különböz ek. Egyetértünk azokkal az aggodalmaskodókkal, akik megkérd jelezik a hegylábi területek sz l vel való betelepítését, ahol nagyobb gombafert zéssel és fagyveszéllyel kell számolni. Ezért a mélyebb fekvésű fagyzugos és igen fagyveszélyes területeket végre ki kell zárni a telepítésből. Ugyanakkor a szőlő mennyiségi és minőségi emelésének az útja csakis az lehet, ha feltárjuk a szőlő élettevékenysége számára a megfelelő optimális ökológiai termőhelyeket, mert csak ezzel érhetjük el a fagykárok csökkentését, esetleg teljes kiküszöbölését. Szakirodalomi hivatkozások: BAIR, W. ET AL. 1955: Frostbekampfung im Weinbau. Ber. Dt. Wetterd. 2. 15. 47. p. BURCKHARDT, H. 1956: Probleme und Möglichkeiten zu Kartierung der Frostgefahrdung. Met. Rundsch. 9. 5/6. pp. 92-98. GEIGER, M. 1973: Beobachtung und Kartierung der Weinlaub verfarbung in Herbst. Mitt Pollichia 3. 20. pp. 145-165.

64

Az 1986/87. évi téli fagykár alakulása szőlőültetvényben Tokaj-Hegyalján ___________________________________________________ JUSTYÁK J. – PINCZÉS Z. 1978: A domborzat fagykármódosító hatása TokajHegyalján. Földr. Ért. 2ő. 1. pp. 31-60. KORDES, H. 1939: Die Frühjahrsfröste im Jahre 1938 in der Pfalz und ihre Auswirkungen in Weinbau. Wein u. Rabe 21. pp. 119-143. KOZMA F. – DÁVID A. – SIMON J. 1987: Mesterséges fagyzugok hatása a sz l ültetvények fagykáraira. Légkör. 32. 3. pp. 2-6. LESKÓ J. 1988: Sz l t kék törzsének fagykárosodása. Kézirat. 7. p. LUGEON, J. – SCHELLENBERG, A. – KUAN, W. 1948: Die Frühjahrsfröste 19Őő und ihre Auswirkung im Schweizerischen Obst- und Weinbau. Anm. Schweiz. Meteor. Ztr. Anst. 1945. B. 82. pp. 1-16. MERZSANIAN, A. SZ. 1951: Vinogradarsztvo. Moszkva. pp. 205-265. OMSZ 1987. Országos Meteorológiai Szolgálat. Adattár. 263. p. PINCZÉS Z. (1985): Die Ergebnisse der landschaftsökologischen Forschungen aus dem Tokajer Weingebiet und ihre praktischen Anwendungsbereiche. VII.th International Symposium on Problems of Landscape Ecological Research. Pezinok, 1-8. TICHY, F. 1954: An den Grenzen des Weinbaues innerhalb der Pfalz, eine geländeklimatologische Studie. Mitt. Pollichia. 2. 3. pp. 7-35. TISOWSKY, K. 1975: Häcker und Bauern im den Weinbaugemeinden am Schwanberg. Franfurter Geogr. 31. 94. p. VAUPEL, A. 1959: Advektivfrost und Strahlungsfrost. Mitt. Dt. Vetterd. 3. 17. 31. p. WEISE, R. 1952: Mikroklimatische Geländestudien an der Laubvärbung der Reben im Herbst 19ő1 und ihre Folgerungen für den fränkischen Weinbau. Ber. Dt. Wetterd. US-Zone. Nr. 38. 6. pp. 237-240. ZAHN, H. 1941: Untersuchungen über Spätfrostschäden an der Rebe. Gartenbauwissenschaft. 4. pp. 553-618.

65


AZ AREÁLIS ÉS LINEÁRIS ERÓZIÓ MENNYISÉGI ÉRTÉKELÉSE BODROGKERESZTÚRI MÉRÉSEK ALAPJÁN Dr. Kerényi Attila egyetemi tanár

Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: keré[email protected]

Bevezetés Az 1970-es évek második felében a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszékének regionális csoportja Pinczés Zoltán professzor vezetésével részletes tájanalízist végzett a Bodrogkeresztúri-félmedence területén. A mindössze 9 km2-es mintaterület az Eperjes-Tokaji-hegység déli részén Tokaj-Hegyalján, Tokaj várostól mintegy 6-8 km-re É-ra terül el (1. ábra). A tájanalízis fontos része volt a mintaterület talajtípusainak és a talajok erodáltsági állapotának térképezése. Ezek a térképek az ökotopok és a chorikus egységek meghatározásánál játszottak szerepet. A táj jelenlegi változásainak bemutatásához azonban a talajpusztulás recens dinamizmusát is vizsgálnunk kellett. Az ilyen célú kutatásaink eredményeit több korábbi publikációnkban ismertettük (KERÉNYI A. 1984, 1991; PINCZÉS Z.–KERÉNYI A.– MARTONNÉ E. K. 1978; MARTONNÉ E. K. 1981). Jelenlegi dolgozatunkban korábbi adataink olyan szempontú feldolgozását mutatjuk be, amelyre mindeddig még nem került sor. Arra keressük a választ, hogy a mintaterületen mekkora talajveszteséget okoz az areális és mekkorát a lineáris erózió.

67

Dr. Kerényi Attila ___________________________________________________

1. ábra: Tokaj-Hegyalja középs és keleti részének topográfiai térképe: MT=mintaterület (Bodrogkeresztúri-félmedence), M1, M2, M3=az eróziós kísérleti parcellák helyei

Az areális és lineáris talajerózió értelmezése Miel tt vizsgálataink módszerével foglalkoznánk, szükségesnek tartjuk, hogy az areális és lineáris talajerózió fogalmának értelmezéseir l is szóljunk, mert adataink értékelését kétféle felfogás szerint is el kívánjuk végezni. Az eróziós folyamat els szakasza (1) a csepperózió, amely a talaj szerkezeti elemeinek szétiszapolásában és a talajszemcsék robbanásszerű szétszóródásában nyilvánul meg, egyértelműen areális hatású. A felszíni lefolyás lepelszerű vízmozgással kezd dik, amelynek során a csepperózióval szétiszapolt talajszemcsék a vízzel szuszpenziót képezve folynak le a lejt n. Ez (2) a lepelerózió 68

Az areális és lineáris erózió mennyiségi értékelése bodrogkeresztúri mérések alapján ___________________________________________________

ugyancsak felületi hatású. Néhány méter után azonban a talajfelszín egyenetlensége miatt a talajrészecskéket szállító víz vonalak mentén rendez dik, és (3) sűrű, miniatűr méretű mederhálózatot formál. E hálózat sűrűsége és sekélysége miatt, továbbá a talajlakó állatok átforgató tevékenysége következtében, es után bizonyos id múlva csak a talajveszteség areális következménye mérhet : a talajréteg vékonyabb lesz. (Itt most nem térünk ki a sokszor csak tizedmilliméteres eróziós veszteség mérésének technikai nehézségeire.) A vonalak mentén rendez d lefolyás a vízhálózatok kialakulásának általános szabályait követve egyre nagyobb „medrekbe” terel dik: a nagyobb víztömeg (Ő) eróziós barázdákat képez, s a bennük lefolyó egyre nagyobb víztömeg a lejt n lefelé haladva egyre mélyebb barázdákat formál. Ha a lejt elég hosszú, a lineáris erózió a talajképz k zetig is lehatolhat, vagyis mélysége mindig meghaladja a fél métert, s ezt már (ő) eróziós ároknak nevezzük. A bemutatott folyamat első három szakaszát együtt areális eróziónak tartjuk, a Ő. szakasz azonban kétféleképpen értelmezhet . Az eróziós barázdák ugyan egyértelműen lineáris képz dmények, de szántóföldeken – vagy más, akár tartósabb növénykultúrák parcelláin is – ahol rendszeres talajművelés folyik, a barázdák az ismétl d szántás hatására eltűnnek. Ez maximum fél méteres mélységig következik be, az ennél mélyebb lineáris formák már tartósan megmaradnak, s t az újabb nagy es k hatására egyre tovább mélyülnek. Az eróziós árok minimális mélységét ezért a szakemberek 0,ő méterben határozzák meg. Az ennél sekélyebb eróziós barázdák keletkezésükkor lineárisak, szántás után azonban a barázdákból hiányzó talajmennyiség areális veszteséggé válik, így szemlélet kérdése, hogy melyik eróziós formához számítjuk. A továbbiakban a mintaterületünkön végzett barázdás eróziós mérések eredményeit mindkét szemlélet szerint értékeljük.

69


Módszerek A csepperóziós és lepeleróziós anyagmozgatást (beleértve a mikrobarázdás hálózat veszteségeit is) szabadtéri kisparcellákon mértük (0,8 x 2,őm, 10°-os lejt szög). Mivel ez személyes felügyeletet és rendszeres mintavételt igényelt, Tokaj-Hegyalja hasonló félmedencéjében, Károlyfalvánál (1. ábra) tudtuk biztosítani ezeket a feltételeket (b vebben ld. KERÉNYI A. 1991). A mérési eredményeket négy egymás melletti parcella átlagaként értékeltük.

2. ábra: Egy parcella eróziós barázdáinak méretei és az akkumuláció helyei. A tört számlálójában a barázda szélessége (cm), nevez jében a mélysége (cm), a tört alatt a barázda sematikus keresztmetszeti képe látható. A pontozott terület az akkumuláció helyét, a nyilak a lejtés irányát jelölik

70


A barázdás eróziós veszteséget egy Ő2 mm-es csapadékesemény után mértük. (Ehhez hasonló, Ő1 mm-es csapadék után mértük az areális erózió mértékét az el bb említett parcellákon.) A barázdás erózióval lepusztult talaj térfogatát helyszíni mérések alapján a közismert térfogatszámítási eljárással határoztuk meg. A 2. ábrán egy lejt irányú parcellán képz dött eróziós barázdák méreteit és keresztmetszetük formáit látjuk. Ehhez hasonlóan mértük fel az egész térképezett területet (3. ábra). Az egyes parcellákra vonatkozó adatokat különböz képpen értékeltük.

3. ábra: A barázdás erózió fajlagos értékei (m3 ha-1) a Bodrogkeresztúri-félmedence középs és keleti részén 1979. február 23-án. (Az eredeti térkép méretaránya 1:2880.) 1=kisméretű akkumuláció (ő m3 ha-1-nál kisebb); 2=jelent s akkumuláció (ő m3 ha-1-nál nagyobb); 3=a parcellán nem volt mérés; Ő=épület; ő=földút; 6=eróziós árok; 7=országút; 8=feny erd

71


A 3. ábrán a barázdás erózió fajlagos értékeit mutatjuk be. A térképen azt is láthatjuk, hogy a vizsgált terület D-i részén jelent s akkumuláció történt. A kapott térfogatadatokat a párhuzamosan meghatározott térfogattömeg-adatok segítségével tömegadatokra számítottuk át. A térfogattömeg-értékeket Vér-féle bolygatatlan mintákon a földrajzi laboratóriumunkban határoztuk meg, 1ő2 mintán. A terepi méréseket 76 parcella eróziós barázdáin végeztük el. Összesen 210 parcellát vizsgáltunk meg, de 13Ő esetben nem képz dött barázda. Az árkos erózióval lepusztult talaj mennyiségét a MARTONNÉ (1981) által szerkesztett árkos eróziós térkép adataiból és a terepen végzett mérésekb l számítottuk. Míg az el z két esetben egymással összevethet adatokat kaptunk, az eróziós árkokból hiányzó talaj és k zet hosszú id (legalább 100 év, de lehet több évszázad is) alatt erodálódott, így az egy év id tartamra vetített talaj+k zetveszteség csak durva becslésnek számít. Mivel az eróziós árkok mélyen bevágódtak a riolittufa alapk zetbe, a lepusztulás el rehaladtával (miután az erodáló víz teljesen „átvágta” a talajréteget) lényegesen lelassult az eróziós folyamat. Eredmények A kisméretű eróziós parcelláinkon a kiválasztott 41 mm-es záporszerű csapadékból 18,3 mm folyt le a felszínen, vagyis a teljes lehullott mennyiség ŐŐ,6%-a. Ez elég jelent s lefolyás, ami azzal magyarázható, hogy a talaj er sen töm dött állapotban volt, és agyagtartalma – a bodrogkeresztúri talajokhoz hasonlóan – a 32%ot is meghaladta. A talaj nedvességi állapota ugyancsak kedvezett a nagyobb lefolyásnak. (A szántóföldi vízkapacitás 90%áig telített volt a parcella talaja az es el tt.) A kisméretű parcelláinkról a csepperózió és lepelerózió pusztította le a talajt. Mi ezt a két folyamatot együtt korábbi munkánkban (KERÉNYI A. 1991) iniciális eróziónak neveztük. A parcellák növénymentes felszínér l lepusztult talaj mennyiségét átszámoltuk t/ha-ra, az eredmény 10,42 t/ha-nak adódott.

72


A barázdás erózióval lepusztult, valamint kis távolságon belül akkumulálódott talaj mennyiségét az 1. táblázatban foglaltuk össze. 1. táblázat: Az eróziós barázdák összesített talajvesztesége és a kis távolságon belül akkumulálódott talaj mennyisége (Az erózió és akkumuláció területi megoszlását ld. a 3. ábrán)

A térképezett területr l lepusztult talaj: A térképezett területen akkumulálódott talaj: A térképezett területr l elszállított talaj: A térképezett területt l D-re akkumulálódott talaj: Az összes akkumulálódott talaj: A Bodrogba jutott talaj:

759,7 t 337,9 t 421,8 t 74,0 t 411,9 t 347,8 t

Az adatok alapján megállapítottuk, hogy a barázdás eróziós talajveszteség valamivel több, mint őŐ%-a kis távolságon belül felhalmozódik. (Az akkumuláció mértékét a térképezett területt l D-re is felmértük.) Tekintettel arra, hogy a csapadék idején a helyszínen voltunk, mintákat vettünk a barázdákban lefolyó vízb l, így meg tudtuk mérni a benne lebegve szállított talajszemcsék mennyiségét, s t szemcseösszetételét és humusztartalmát is. Ennek alapján megállapítottuk, hogy a Bodrog folyóba szállított közel 3ő0 tonna talaj átlagosan 1,7% humuszt tartalmaz, és a lepusztult Aszint értékes szervetlen kolloidokban is gazdag (20% feletti arány). A barázdás erózióval legintenzívebben pusztuló parcellák talajvesztesége meghaladta a 30t/ha értéket. Ezeknek a parcelláknak az átlagos meredeksége (13-15°) lényegesen meghaladta az iniciális eróziós parcellák 10°-os lejtését. A parcellák lejt szög-adatai alapján kiválogattuk a 10°-os lejtésűeket. Ezek átlagos fajlagos talajvesztesége 12,ő t/ha-nak adódott, vagyis 2 t/ha-ral nagyobbnak, mint az iniciális eróziós pusztulás. A parcellák lejt irányban 80-200 m hosszúak voltak. Ezt azért tartjuk szükségesnek külön is hangsúlyozni, mert a barázdás erózió mértéke szempontjából sokkal nagyobb jelent sége van a lejt hossznak, mint az iniciális erózió esetében. Ez utóbbinál a lepelszerűen áramló vízréteg mozgása lassú, csak néhány cm/s 73


értéket ér el, mert a nagy fenéksúrlódás megakadályozza a vízréteg felgyorsulását. Így tehát a lepelszerűen mozgó víz sebessége néhány méter után már nem n tovább. Más a helyzet az eróziós barázdában mozgó vízzel. A barázdák a lejt n lefelé haladva általában mélyülnek, mert a bennük mozgó víz mennyisége (összegyülekezés a mikrovízgyűjt kön) és sebessége is n , ezáltal munkavégz képessége is fokozódik. A lejt hossz meghatározó szerepe ebben a folyamatban a nagyméretű parcellákon érvényesül. A 3. ábrán a vizsgált terület Ny-i részén látjuk a Kovács-tanyát. Ett l a ponttól DDK-re haladva óriástáblákat figyelhetünk meg: a legnagyobb – lejt irányban – 800 m hosszú. A fölötte elhelyezked , átlagosan 80-os lejtésű Ő00 m-es tábláról – a vízelvezetés hiánya miatt – akadálytalanul haladt tovább a felszínen lefolyó víz, és egyre mélyebb eróziós barázdákat mélyített a talajba. A domborzati adottságok miatt a barázdák az alsó, 800 m-es táblán egy óriásbarázdában egyesültek, amely a legalsó 100 m-es szakaszon elérte az 50 cm-es mélységet, vagyis az árkos erózió határértékét. Ennek a táblának a lejtése itt már csak 30 volt, a barázda nagy vízgyűjt je miatt azonban 197,8 t talaj pusztult le err l a területr l. Kiszámítottuk az „óriástáblákról” lepusztult talaj fajlagos értékét, s ez csak ő,1 t/ha-nak adódott. Vagyis a nagyon látványos nyomot hagyó lineáris erózióval is csak fele annyi volt az 1 hektárra jutó talajveszteség, mint az areálisan ható iniciális erózió esetén. Arra azonban ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy az iniciális eróziós parcellák lejtése 10°-os volt, míg az óriástábláké a vízgyűjt fels részén 8°-os, az alsó részén már csak 3°-os. Ami a barázdás erózióval lepusztult talaj mennyiségét illeti (1. táblázat), hosszabb távon (több éves intervallumot figyelembe véve) a teljes talajveszteség areálisan érvényesül, mert az ismételt szántások miatt eltűnnek az eróziós barázdák, és a talaj Aszintjének átlagos vastagsága csökken. Megvizsgáltuk azonban a maradandó eróziós árkok talajveszteségét is. MARTONNÉNAK (1981) az el z ekben már hivatkozott munkájában szerepel az a térkép, amely számításaink alapját képezte. Az eredményeket a 2. táblázat tartalmazza. 74


2. táblázat: A Bodrogkeresztúri-félmedence eróziós árkaiból hiányzó talaj mennyisége (Martonné térképe alapján számított adatok) Az árokszakaszok átlagos mélysége 0,70 m 2,25 m 4,00 m 6,20 m 8,75 m Összesen:

Térfogat (m3)

Tömeg (t)

2 970 27 600 68 200 101 556 167 860 368 186

4 396 40 848 100 936 150 303 248 433 544 916

A táblázat adataiból jól látható, hogy az eróziós árkokból kierodálódott anyag abszolút tömege három nagyságrenddel nagyobb a barázdás erózió során lepusztult talaj tömegéhez képest. E hatalmas különbséget azonban két tényez jelent s eltérése magyarázza. A barázdás eróziós talajveszteség egyetlen jelent s csapadék hatására következett be, míg az eróziós árokrendszer évszázadok során lezúduló ismeretlen mennyiségű zápor erodáló tevékenységének eredménye. Az eróziós árkok vízgyűjt területei együttesen 6,7 km2-t (670 ha-t), a térképezett barázdás eróziós terület pedig csak Ő km2-t (400 ha-t) tett ki. Ha az eróziós árkok kialakulását száz év id tartamúnak vesszük, akkor az egy év alatt egy hektárról lepusztult talaj mennyisége (M) a következ képpen számítható:

M

544916 t  8,13t  ha 1  év1 670 ha 100 év

Az egyedi 42 mm-es csapadékhoz tartozó átlagos fajlagos barázdás eróziós lepusztulás (Mb) pedig:

Mb 

759 ,7 t  1,899 t  ha 1 400 ha

75


Ehhez kell hozzáadnunk az iniciális erózióval lepusztult talaj mennyiségét. Ezt átszámoltuk a vizsgált területre jellemz lejt szögre (átlagosan 80), és 6,8Ő t.ha-1 értéket kaptunk. Így arra az eredményre jutottunk, hogy az egyetlen nagy csapadék hatására areálisan lepusztult talajmennyiség 8,739 t.ha-1, ami meghaladja az eróziós árkokból évi átlagban lepusztuló talaj mennyiségét. TokajHegyalján a sz l termelés ezer éves múltra tekint vissza, ugyanakkor vizsgálataink helyszínén nem sikerült megállapítani, hogy az eróziós árkok 1970-es évekbeli hálózata mikor kezdett kialakulni. Az biztosnak látszik, hogy több évszázaddal ezel tt, így az árkos eróziós talajveszteség az el z ekben számítottnál jóval kisebb, vagyis az areális eróziós lepusztulás még nagyobb mértékben meghaladja az árkos erózió mértékét, mint azt a fenti adatok mutatták. Az eróziós árkok azonban az egyes területeken kialakult túlzott felszabdaltsággal a talajművelést akadályozták, ezért indokolt volt az 1970-es évek végén a Bodrogkeresztúrifélmedencében végrehajtott tereprendezés. Szakirodalmi hivatkozások KERÉNYI A. 198Ő: A hagyományost kiegészít kvantitatív talajeróziós térképezés (A Quantitative Method Supplementing Traditional Soil Erosion Mapping). Agrokémia és Talajtan 33. 3-4. pp. 458-486. KERÉNYI A. 1986: Az iniciális erózió laboratóriumi vizsgálata homokon és szerkezetes talajokon (Laboratory Simulation Study on the Initial Erosion of Sand and Soils with Well Developed Structure). Agrokémia és Talajtan 35. pp. 18-38. KERÉNYI A. 1987: New possibilities of the mapping of soil erosion in the study of erosion and water conservation. In Proceedings IV. International Conference on Soil Conservation 1985. Maracay (Venezuela) pp. 900-910. KERÉNYI A. 1989: Examination of Runoff and Loess of Soil in Field Experiments with Special Reference to Precipitations. Conference on Climate and Water. Vol. 2. The Publications of the Academy of Finland 9/89. Goverment Printing Centre. Helsinki pp. 89-99. KERÉNYI A. 1991: Talajerózió – térképezés, laboratóriumi és szabadföldi kísérletek. Soil Erosion – Mapping, Laboratory and Field Experiments (Hungarian). Akadémiai Kiadó. Budapest 219 p.

76

Az areális és lineáris erózió mennyiségi értékelése bodrogkeresztúri mérések alapján ___________________________________________________ MARTONNÉ ERD S K. 1981: Az eróziós árkok lepusztulási formái és szerepük a jelenkori felszínfejl désben a Bodrogkeresztúri-félmedence példáján. Acta Geogr. Debrecina 1979-1980. XVIIIXIX. pp. 49-79. PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K. 1978: A talajtakaró pusztulása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. Földrajzi Közlemények XXVI. pp. 210236. PINCZÉS Z.  KERÉNYI A.  MARTONNÉ ERD S K.  CSORBA P. 1981: Judgement of the danger of erosion throug the evaluation regional conditions. Soil Conservation. Congresses CIT Prese Cranfield Institute of Technology Cranfield. Bedford pp. 87-103.

77


EGY BODROGKERESZTÚRI HÓOLVADÁS MENETÉNEK TÁJFÖLDRAJZI ELEMZÉSE Dr. Csorba Péter egyetemi docens Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Komplex tájkutatás Bodrogkeresztúrban 197Ő és 1980 között, hét egymást követ nyáron 8-10 napos intenzív terepkutatási tábort szervezett Bodrogkeresztúrba Dr. Pinczés Zoltán, az akkor Gazdasági és Regionális Földrajz néven működ tanszék vezet je. Ilyen hosszú ideig fenntartott, és valóban komplex kutatási programmal dolgozó terepi munkára sem azel tt nem volt és sajnos, azóta sincs példa a hazai tájkutatásban. Pinczés professzor úr tájkutatási elképzelései rokoníthatók az Emil Neef, ill. közvetlen követ i; Günter Haase, Karl Mannsfeld, Günter Schönfelder neve által fémjelezett (kelet)német iskola munkamódszerével. Ismerte azonban Karl-Friedrich Schreiber, Hartmut Leser munkásságát is, akik aztán az 1980-as években jártak is nálunk. Bodrogkeresztúri eredményeinket megmutathattuk olyan nemzetközi szaktekintélyeknek, mint a német Horst Mensching, Gerold Richter, Heinz Hubrich, a cseh, ill. szlovák Jaromir Demek, Tadeus Czudek, Josef Kvitkovic, Emil Mazur, valamint a lengyel Lesek Starkel, Zdzislaw Czeppe, Tadeusz Bartkowski. A tanszék máig profitál a borogkeresztúri eredményeink bemutatása során Walter Zsilincsarral, Miklós Lászlóval, Olaf Bastiannal kialakult, er södött kapcsolatokból. A helyszíni bemutatók, szakmai beszélgetések során gyakran képezte vita tárgyát a tájkutatás topológiai alapegységének meghatározása. Bár az 1970-es években a szakterületnek már csaknem minden véleményformáló egyénisége ökotópnak nevezte a szóban forgó elemi területi egységet, már ritkán bukkant fel a tájcella, fiziotóp stb. alternatíva, az ökotóptérképezés metodikája meglehet sen bizonytalan lábakon állt. Ilyen körülmények között 79

Dr. Csorba Péter ___________________________________________________

érthet , hogy Bodrogkeresztúrban mi is igyekeztünk a lehet legalaposabban körüljárni a témát, s figyelembe venni a lehet legtöbb tájszerkezet-befolyásoló elemet. A tájat felépít elemi részek megrajzolásához mi is pl. a lejt kategória térkép, az els rendű vízgyűjt k, a talajtípusok, a területhasználati térkép elkészítésével közelítettünk, de volt néhány speciális tartalmú térkép, amely azóta is ritkán szerepel az ökológiai tájkutatások tudományos programjában. Hóolvadás 1976 márciusában A tájszerkezetet befolyásoló alapelemek között a klimatikus faktor vizsgálata a nehezebben megfogható tényez k között van. Az adott terület éghajlattani alapszövetét a besugárzási viszonyokra, a h mérsékletmérésekre, csapadékviszonyokra támaszkodó adatokon keresztül szokás megrajzolni. A meteorológia tanszék az 1970-es évek els felében a mintaterületen, három helyen meteorológiai mér házikót tartott fenn, majd matematikai számítások alapján elkészült a félmedence besugárzási térképe is (JUSTYÁK J.–TAR K. 197ő). Nyári kutatótáboraink során mi is többször végeztünk terepi lég- és talajh mérséklet méréseket. Ezen adatok alapján a 9 km2-es mintaterület klimatikus adottságait az átlagosnál jóval nagyobb részletességgel tudtuk jellemezni, de az ökológiai szemléletű értékeléshez, a klímatópok megrajzolásához még ezt sem éreztük elegend támpontnak. 1976 telének végén egy ritkán el forduló meteorológiai helyzet alkalmat adott arra, hogy kiegészítsük az ilyen irányú ismereteinket. 1976. február 1ő. és 18. között 10-12 cm vastag hótakaró képz dött, amely a hónap végéig még csekély mértékben tovább gyarapodott, s Tokaj-Hegyalját átlagosan 12-1Ő cm vastag hó fedte. A havazáskor nem volt jelent s szélmozgás, emiatt a hótakaró nagyjából egyenletesen fedte be a tájat. A havazások után borult, hideg id szak következett. Március 11. és 16. között viszont egy er s anticiklon hatására napokig derült id uralkodott, s az er s napsugárzás hatására elkezdett olvadni a hótakaró. Mivel a leveg h mérséklete a déli órákban is nulla fok alatt maradt, olvadás kizárólag a közvetlen inszolációs hatásnak kitett felszíneken volt. Mivel a hótakaró nem volt nagyon vastag, az er s napsugárzásnak 80

Egy bodrogkeresztúri hóolvadás menetének tájföldrajzi elemzése ___________________________________________________

kitett részeken már a második-harmadik napon elolvadt, a finom mikromorfológiai különbségeket jelz hómentes fekete foltokat jól lehetett térképezni. Az említett napokon végig a területen voltam, és a hóolvadás menetét igyekeztem 1:10 000 térképre vinni, dokumentálni. A félmedencét délel tt 9 és 12 óra között Kakas – Nyerges – Lapis – Várhegy útvonalon bejártam, majd délután fordított irányban napszálltára visszaértem a falu melletti riolittufa k bányához. Természetesen a 3-Ő órás bejárási id nem volt elegend arra, hogy minden lejt t megvizsgálhassak, de fotózással, jó kilátópontokról történ térképezéssel az elolvadt „kilyukadt” hótakaró fekete foltjait nagy biztonsággal azonosítani tudtam. Az olvadást regisztráló terepbejárásaim során csakhamar kitűnt, hogy a hóolvadás ütemét a domborzaton kívül a földhasználat is kimutatható mértékben befolyásolja. Ezúttal is számolni kellett tehát a tájkutatást leginkább megnehezít körülménnyel, amikor több egymástól részben független tényez szinergetikus hatása érvényesül. A hóolvadás területi mintázatának kialakulásában ugyan a lejt kitettség és a lejt meredekség egyértelműen uralkodó szerepet játszott, ezen belül a szántók földhantjainak és a sz l t kék körüli földkupacoknak a déli irányba néz oldalain sokkal hamarabb elolvadt a hó, mint pl. a parlagokon. Különösen a csak néhány évvel korábban felhagyott parlagok dús gyomos vegetációjának el z szr l ottmaradt sűrű elszáradt lágyszárú növényzete védte eredményesen a hótakarót az elolvadástól. A hóolvadás menetének értelmezését tehát nagyban megkönnyíti, ha tisztában vagyunk a mintaterület akkori területhasználati szerkezetével (1. ábra). A térképvázlaton ábrázolt állapothoz képest 1976-ra csak annyi változás történt, hogy a Messzelátó-hegyen felhagyták a félmedence legjobb term helyi adottságaival rendelkez lejt művelését. A félmedence területhasználata még az 1970-es évek közepén is megfelelt a hegylábi területeken hagyományosnak számító zonális elrendez désnek. A medencét övez hegyek csúcsait, gerinceit erd fedte, kisebb rétekkel, legel kkel tarkítva. A 180-230 m tszf-i zónában, a legmeredekebb lejt kön a kisparcellás sz l k, majd ez alatt vegyes gazdálkodási övezet következett. A medence központi részét a szántóföldek foglalták el. 81

Dr. Csorba Péter ___________________________________________________

1. ábra: A Bodrogkeresztúr–Bodrogkisfaludi félmedence növénytakarója (földhasználata) a növényzet természetességi foka szerint, az 1960-as évek végén 1 – természetes rét, eróziós árok; 2 – természetközeli erd ; 3 – másodlagos sarjerd , id s bokorerd ; Ő – telepített erd ; ő – rét, kaszáló, fiatal parlag; 6 – földutak menti bolygatott növényzet, mélyutak; 7 – sz l ; 8 – gyümölcsös, konyhakert; 9 – szántóföld; 10 – beépített terület; 11 – k bánya; 12 – műút; 13 – vasút; 1Ő – földút

82


Az els napon, 1976. március 12-én az els fekete foltok a hótakaróban a félmedencét körülvev lejt kön mindenütt 190-210 m tszf-i magasságban, és 1ő-20 fokos meredekségű lejt kön jelentek meg (2. ábra). A Lapis el terében és a Várhegy DNy-i lejt jén a művelt szántón, ill. sz l parcellában térképeztem az els hómentes foltokat, mindkét helyen a fent említett mikro-morfológiai helyeken. Az inszolációs energiabevétel mégsem itt lehetett a legnagyobb, hanem a hegy lejt jén (ld. JUSTYÁK J. – TAR K. 1975), de mivel itt a sz l művelését az el z évben abbahagyták, s kezdett elgyomosodni a terület, az elszáradt fűtakaró véd hatása miatt a hó elolvadása egy kis „késésben volt” a növényzetmentes szántókkal, ill. az alig fedett sz l parcellákkal szemben. A növényfedettség tehát ebben az esetben a napsütésnek legjobban kitett lejt n is 1-2 nappal elnyújtotta a hótakaró olvadását.

2. ábra: A hóolvadás menete a Bodrogkeresztúri-félmedencében, 1976 márciusában

83

Dr. Csorba Péter ___________________________________________________

Március 13-án az el z napi foltok növekedtek, egyre határozottabbá váltak. Különösen a Messzelátó lejt jén volt határozott a folyamat, itt-ott már nem csak hómentes, de felszáradó foltok is megjelentek. Máshol új, hó nélküli foltot nem találtam. A hóolvadás ütemének átmeneti lefékez déséhez az is hozzájárulhatott, hogy a reggeli párásság a déli órákig kitartott, vagyis az inszoláció intenzitása kicsit alacsonyabb volt, mint az el z , ill. az ezt követ napokon. Március 1Ő-e az intenzív olvadás beindulásának napja volt (1. ábra). Az egész napra jellemz ragyogó napsütés hatására a délel tti és a délutáni terepszemle során térképezett állapot között is számottev különbséget tapasztaltam. A délel tt még „csaknem hómentes foltnak” min sített területeken délutánra teljesen elolvadt a hó. A változás ütemét ezen a napon volt a legnehezebb követni, ekkor vittem térképre a legtöbb új olvadási gócot. A markáns új tendenciát az is er sítette, hogy az el z két napon már hómentes területekkel szomszédos parcellák egy része, (pl. a Messzelátón) parlag vagy cserjés terület, s itt nem folytatódott a hómentes területek térnyerése. Máshol ellenben 6-8 új helyen kezd dött meg a fekete foltok terjedése. Ez leginkább a Nyergeshegy lejt jére vonatkozik, ahol a lejt t tagoló eróziós árkok felé néz meredek oldalakon sorra felszakadozott a hótakaró. A Lapis lejt jén nem volt ilyen földhasználati különbség az el z napokon hómentessé vált folt körül, így ezen a napon az itteni folt területe n tt meg leginkább, és a növekedés a meredekebb lejt szakasz felé volt er teljes, tehát a hómentes folt terjedését itt els sorban a lejt szög befolyásolta (1. ábra). Úgy tapasztaltam, hogy ezen a napon a földhasználati különbségeknek nem volt olyan er s hatása az olvadás felgyorsulásában, ill. lelassításában, mint az el z napon. Általánosítható következtetésként tehát kijelenthet , hogy a vegetációsűrűség olvadást differenciáló hatása a március közepén már igen er s inszoláció teljes érvényesülése esetén már alárendelt. Március 1ő-én a félmedence DNy-i részén lév Galagonyásárokra néz rövid, de meredek lejt kön volt a legintenzívebb az olvadás, és a Lapis, ill. a Várhegy medence felé es igen meredek lejt in gyakorlatilag befejez dött a hó elolvadása. Mivel az 84


expozíciós adottságok miatt az inszolációtól leginkább védett Nyerges-hegy lejt je, itt még csaknem összefügg hótakaró fedte a lejt ket. A félmedence középs részén, ahol a 3-ő fokos lejt kön akkor még kizárólag szántóföldek voltak, a hó olvadását még csak a bakhátakon éppen felszakadozó stádium jellemezte. Sajnos március 16-án egy enyhe melegfront miatt délel tt borult id volt, délutánra pedig a leveg h mérséklete 3-4 órahosszáig nulla fok fölé emelkedett. Emiatt a közvetlen inszolációs hatástól függetlenül mindenütt er s olvadás volt. Ekkor már csak a tartósan hóval fedett maradványfoltok helyének rögzítésére volt lehet ségem. A tartósan megmaradó hó leginkább a Nyerges-hegy lejt jének parlagosodó részeit jellemezte, valamint az eddig nem is említett erd ket. Az erd k jellemzésére eddig azért nem tértem ki, mert itt a kiinduló helyzet is változatos volt, attól függ en, hogy milyen fajösszetételű volt az erd . A mintaterületen több helyen el forduló telepített fiatal fenyvesekben és a fiatal sarjeredetű cseres tölgyesekben hó csak hézagosan fedte a talajt, az id s cserestölgyesekben viszont a megfigyelés kezdetén is megvolt a 12-15 cmes hótakaró. A hóolvadás megfigyelése során nyert adatok felhasználása a bodrogkeresztúri tájkutatás további részterületein A ritka meteorológiai helyzet kínálta lehet ség nyomán készített hóolvadás térképet a mintaterületen folytatott kés bbi kutatásaink során többször is felhasználtuk. Legkézenfekv bbnek mutatkozott az összehasonlítás a sz l cukorfokának területi különbségeivel. A bodrogkeresztúri komplex tájkutatás komplex jellege ui. természetesen kiterjedt a sz lészet-borászati, ezenkeresztül a legf bb gazdasági-társadalomföldrajzi vonatkozásokra is. A sz l a mintaterületen akkor még nagyrészt magántulajdonban lév kisparcellákon n tt (korabeli kifejezéssel: „háztáji tulajdon”). A területhasználat gyökeres átalakítása 1980-81ben következett be, amikor a félmedence 2/3 részén nagyüzemi művelésre alkalmas hatalmas teraszokat alakítottak ki. Ezt 85

Dr. Csorba Péter ___________________________________________________

megel z en a sz l -, ill. mustfelvásárláskor pontosan jegyz könyvezték a beadott termék származási helyét, ill. cukorfokát. Sajnos ezen adatok (többéves átlagok) felhasználásával készített összegzés nem adott kell en differenciáló, ökotópszintű térképet. Különösen a Nyerges-hegy oldalán ui. a hosszan lefutó parcellák jellemz ek, az innen származó termés cukorfok-adata tehát magába foglalja a fels , a középs és az alsó lejt szakaszon n tt sz l min ségét egyaránt. Az adatokból azért annyi kitűnik, hogy a legalacsonyabb cukorfokot a Nyerges-hegylejt jér l (K vágó-dűl , Medve-dűl ) szolgáltatták be, itt a cukorfok néhol csak 17,9 volt, a Messzelátón viszont 21,7-es értéket is mértek. A vártnál kisebb eltérést tudtunk kiolvasni a Lapisról, ill. Várhegyr l származó termés adataiból, mindkét területen 18 és 21,2 közötti értékeket jegyeztek fel. A kutatás egyik súlyponti eleme volt a talajviszonyok, a talaj vízgazdálkodás ill. a talaj kiszárdásának elemzése. Ebben a témában több publikáció is született, melyekben fel is tudtuk használni a hóolvadás megfigyelésekor szerzett általános tapasztalatokat (CSORBA P. ET AL. 1989; KERÉNYI A.–CSORBA P. 1991; KERÉNYI A.– CSORBA P. 1996; PINCZÉS Z. ET AL. 1980, 1984). Ugyancsak hasznunkra volt a besugárzási viszonyok megismerése, a hóolvadás menetének tanulmányozása akkor, amikor az szi fagyok növényzetkárosító hatását vizsgáltuk (PINCZÉS Z. ET AL. 1978). A fagyveszély és az inszolációs viszonyok között szintén nyilvánvalóan kimutatható bizonyos kapcsolat. Nem sikerült viszont a szóban forgó téma során nyert ismeretek révén közelebb kerülni a cikk elején említett általános tájkutatási probléma, az ökotópkijelölés megoldásához. Ehhez a hóolvadás menetének térképezését l jóval több eredményt kaptunk egy másik ritkán alkalmazott tájkutatási módszer; a zoológiai adatok segítségével. 1978-ban egy teljes vegetációs perióduson keresztül, kéthetenkénti csapdázással begyűjtöttük, feldolgoztuk a talaj felszínére kihelyezett csapdákban összeszedett futóbogarak fajösszetételét. A 9 km2-es mintaterületre összesen 1Ő csapdát raktunk ki, s ezek helyének meghatározásakor természetesen igazodtunk a különféle tájalkotó tényez k – többek között a besugárzási viszonyok – által felvázolt tájszerkezeti struktúrához. 86


Ez az elemzés már valóban jellegzetes tájrészlet, ökotópnagyságú területr l adott fontos él helymin ségi információkat. Összegzés A bodrogkeresztúri intenzív tájkutatás csaknem tíz éves története alatt egyetlen alkalom kínálkozott arra, hogy a hóolvadás ütemét egy különleges meteorológiai helyzetben térképezzük. 1976. március 11. és 16. között 12-1ő cm egyenletes hótakaró elolvadását kísérhettük figyelemmel, amikor az olvadás folyamatosan 0 oC alatti légh mérséklet mellett, dönt en az inszolációs hatásra következett be. A naponta megismételt terepbejárás, és térképezés során megállapíthattuk, hogy az expozíció és a lejt sség mellett a földhasználat, azaz a növényfedettség számottev mértékben lassította, vagy gyorsította az olvadás menetét. Bár az eredményeket nem tudtuk közvetlenül felhasználni a mintaterület ökotóptérképének elkészítéséhez, több egyéb tájkutatási téma kapcsán hasznos információnak bizonyult a hóolvadás menete alapján kirajzolódó tájszerkezetre vonatkozó ismeret. Köszönetnyilvánítás: Az itt felhasznált nyersanyag évtizedek óta az íróasztalom egyik alsó fiókjában várta a feldolgozást. Az OTKA T0302ő6 számú tájkutatás-metodikai pályázat ösztönz ereje kellett ahhoz, hogy ezt a restanciámat pótoljam. Szakirodalmi hivatkozások CSORBA P. 1999: Tájszerkezeti változások a Bordogkeresztúri-félmedencében (Tokaj-Hegyalja). Földrajzi Közlemények CXXIII 3-4. pp. 109-128. CSORBA, P. – KERÉNYI, A. – MARTON-ERD S, K. 1989: Untersuchung der Ökologischen Gegebenheiten an Hängen von Unterschiedlicher Exposition. Acta Geographia Debrecina Tom. 24-25. pp. 33-56. KERÉNYI, A. – CSORBA, P. 1991: Assessment of the sensitivity of the landscape in a sample area in Hungary for climatic variability. Earth Surface Procesess and Landforms Vol. 16. pp. 663-673. KERÉNYI A. – CSORBA P. 1996: A talaj kiszáradásának folyamata különböz kitettségű lejt kön. Környezet- és Tájgazdálkodási Füzetek II/4. GATE pp. 63-67.

87

Dr. Csorba Péter ___________________________________________________ PINCZÉS Z. – CSORBA P. – MARTONNÉ ERD S K. 1978: Rendkívüli szeptemberi fagykár hatása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. Földrajzi Közlemények 26. (102.) 3. pp. 237-245. PINCZÉS, Z. – KERÉNYI, A. – MARTON-ERD S, K. – CSORBA, P. 1980: Judgement of the danger of erosion through the evaluation regional conditions. In: MORGAN, R.C.P. (ED.): Soil Conservation, Problems and Prospects. John Wiley and Sons. Silsoe. Bedford, UK pp. 89-103. PINCZÉS, Z. – KERÉNYI, A. – MARTON-ERD S, K. – CSORBA, P. 1984: Reconstruction of a vineyard area based on the analysis of the geoecological factors. IALE Proceedings. Roskilde, Denmark Vol. IV. pp. 89-98. PINCZÉS, Z. – KERÉNYI, A. – MARTON-ERD S, K. – CSORBA, P. 1987: Geoecological research methods and utilization of the results on the basis of investigations in Tokaj Mountains. Ekológia (CSSR) Vol. 6. No. 4. pp. 403-416. TAR K. – JUSTYÁK J. 1975: Investigtions on the Ratio of Direct and Global Radiation Amounts. ACTA Geog. ac Geol. et Meteor. Debrecina pp. 125-137.

88


MORFOLÓGIA ÉS TERÜLETHASZNÁLAT KAPCSOLATA TOKAJ-HEGYALJÁN Dr. Nyizsalovszki Rita tudományos munkatárs

Debreceni Egyetem, Földműveléstani és Területfejlesztési Tanszék E-mail: nyrita@delfin. unideb. hu

Bevezetés A Tokaj-Hegyalja tájszerkezetét a mez gazdasági tájhasználat, ezen belül is els sorban a sz l termelés határozta és határozza meg. Magyarország Európai Unióhoz történ csatlakozása új helyzet elé állította a magyar borászatot, így részben a támogatások következtében, részben pedig az EU csatlakozással életbe lép telepítési tilalom hatására az 1990-es évek második felét l megélénkült a telepítési kedv Magyarországon, amelynek hatására jelent s átalakulások indultak meg a földhasználat vertikális elrendez désében és szerkezetében. Magyarország sz l területei – különösen Tokaj-Hegyalja – az ún. borklíma északi határán helyezkednek el, így hazánk területén a sz l meglehet sen érzékenyen reagál a természetföldrajzi adottságok változásaira, hiszen a sz l min ségét meghatározó tényez k között a term hely ökológiai adottságainak – éghajlat, talaj, morfológiai viszonyok és fekvés – kiemelked szerepe van (KÁDÁR GY. 1982). Egy rövid esettanulmány bemutatásával egy szűkebb mintaterület földhasználati változásait elemezve keresünk választ arra, hogy hogyan változott meg a morfológiai adottságok szerepe az elmúlt évszázadokban a telepítések helyének megválasztása szempontjából és mely térrészek lehetnek a telepítések várható célterületei. Tokaj-Hegyalja lehatárolása, jelent sége Tokaj-Hegyalja 1000 év óta sértetlenül fennálló, markáns sz lészeti tradíciókkal rendelkez borvidék, jelent ségét és nemzetközi hírét sz l kultúrájának köszönheti. A természeti adottságok minél hatékonyabb kihasználása következtében Tokaj89

Dr. Nyizsalovszki Rita ___________________________________________________

Hegyalját az elmúlt évszázadok alatt rendszeres és ismétl d antropogén hatások érték és érik ma is. A hegylábi övezet a történelem során mindig is energikus tájhatár volt. Benne ötvöz dtek a hegységre és az alföldre jellemz táji adottságok. Itt érintkeztek egymással az alföld és a hegyvidék jellegzetes tájgazdálkodási (területhasználati) formái: szántóföldi művelés, sz l termelés, legeltet állattartás és az erd gazdálkodás. A hegylábi tájak tehát természetföldrajzi-tájökológiai szemszögb l összeköt típusú találkozási övezetek (CSORBA P. 1995). Annak ellenére, hogy Tokaj-Hegyalja határait a hegységt l érezhet en elkülönül és kivételes természetföldrajzi adottságokon nyugvó közös gazdasági (termelési, illetve kereskedelmi) és társadalmi sajátosságok, valamint az egyedi földhasználati struktúra alapján jelölték ki, mégsem tekinthet önálló természet– és tájföldrajzi egységnek. Településeit a kistáj-kataszter több közép (3), és ezen belül kistájba (6) sorolja be. A magyar tájföldrajzi hierarchiában így kistájcsoportként tartják számon (MAGYARORSZÁG NEMZETI ATLASZA 1989; MAROSI S.-SOMOGYI S. 1990), amely 180 km2-es területi kiterjedésével a Tokaj-Zempléni hegyvidék (középtáj) 20%-át teszi ki. Tokaj-Hegyalja tehát tulajdonképpen egy mesterségesen kialakított/kialakult történelmi tájnév, borközigazgatási terület. Ennek ellenére határa mégis kijelölhet , els sorban morfológiai alapon, jellegét pedig az egyedi földhasználat szabja meg. Geomorfológiai nagyformák és földhasználatuk A Tokaji-hegység és Tokaj-Hegyalja határát a földhasználat jelöli ki, ugyanis a hegység erd gazdálkodása a tájhatárnál válik el a hegyaljai sz l kultúrától. A sz l parcellák a borvidék fénykorában (XVII-XVIII. század) a pleisztocén hegylábfelszínek denudációs részére is felkapaszkodtak, a neogén szubvulkáni testek pereméig. A filoxéravészt követ telepítések után a tájhatár már nem rajzolódik ki ilyan élesen, hiszen a geomorfológiai és a földhasználati határok már nem esnek egybe. 90

Morfológia és területhasználat kapcsolata Tokaj-Hegyalján ___________________________________________________

Struktúrfelszínek A szarmata vulkáni működés szüneteiben szubtrópusiszemiarid éghajlaton elegyengetett felszín kialakulása indult meg, amit PINCZÉS Z. (1960; 1969) szarmata komplex eróziós felszínnek nevez. A hegység központi részének morfológiai képét ma els sorban ezek az eróziós felszínek, illetve az ezután meginduló szarmata andezit vulkanizmus különböz formái (kitörési központok, lávatakarók) határozzák meg. Tengerszint feletti magasságuk Ő00 m felett van. Mivel a besugárzás is kisebb, mint az alacsonyabban fekv , nagyobb lejt szögű területeken, ezért adottságai csak az erd gazdálkodásra teszik alkalmassá. Ennek megfelel en a szint a múlt században és ma is az erd övbe tartozik. A hegylábfelszínekt l jelent sen eltér adottságai következtében ezek a felszínek a sz l kultúra számára geoökológiai gátat képeznek (NYIZSALOVSZKI R. 2003). Harmadidőszaki hegylábfelszínek A hegységperem jelenlegi morfológiai képét a pliocénpleisztocén hegylábfelszín-képz dési folyamatok határozták meg. A pedimentáció és az emelkedés következtében létrejött lépcs s felszínek els sorban a hegység peremein figyelhet k meg. Magasságuk a D-i részen 2ő0-3ő0 m, É-on pedig 300-Ő00 m között változik. A lépcs k általában keskenyek, de Mád környékén, a Szerencsi-dombságban és Károlyfalvától ÉNy-ra több kilométer szélességet is elérnek. Nagyobb kiterjedésük mindig riolittufához köt dik (PINCZÉS Z. 1960). A Sümegiumban, mintegy 8-7 millió évvel ezel tt a hegység megemelkedett, és a meleg-száraz éghajlaton hegylábfelszínképz dés indult meg (SCHWEITZER F. 1993). A Sümegiumi hegylábfelszínek f földhasználati formája a filoxéravészt megel z évszázadokban az erd volt. Tokaj-Hegyalja egészére erd határként FRISNYÁK S. (2001) a 250-300 méteres magasságot jelölte meg, ám ez több település pl. Tokaj, Tállya esetében a rendkívül intenzív sz l kultúra következtében 300-32ő méteres magasságig tolódott ki. S t, a XIX. században a sz l parcellák egyes dűl knél akár a 91


350-Ő00 méteres magasságot is elérték. Peremi helyzetük és keményebb k zetanyaguk miatt területükön mind a völgysűrűség, mind a relatív relief értékei magasabbak mint a pleisztocén hegylábfelszíneken, így az elparlagosodás is fokozott mértékben érintette ket. Ma területükön a szukcesszió különböz fázisaiban lév parlagok (művelésb l kivett területek), az erd és a rét-legel ágazat dominál. A Sümegiumi hegylábfelszín fejl désének folyamatát emelkedés szakította meg, és megindult egy újabb szint, a Bérbaltaváriumi felszín kialakulása. SCHWEITZER F. (1993) szerint a hegylábfelszín-képz dés f id szaka (6,3-ő millió év). A Bérbalataváriumi hegylábfelszín az el bbinél kb. 100 méterrel alacsonyabban található, hozzávet leg 2Ő0-280 méteres magasságban. A XIX. században e felszínek teljes egészében a sz l művelés térszínei voltak, de mára egy részük – f leg a magasabb területeken – elparlagosodott, másik részük pedig átkerült a rét-legel kategóriába. Ezek a területek az 1996 után megindult újabb telepítési hullám f színterei. SCHWEITZER F. kutatásai alapján feltételez mintegy 3-2 millió évvel ezel tt egy harmadik hegylábfelszín-képz dési periódust is a Kárpát-medence területén. Ez az ún. Villányiumi hegylábfelszín azonban nem nyomozható Tokaj-Hegyalja területén. Egyrészt ugyanis a klimatikus viszonyok ismeretében valószínűsíthet , hogy itt csak gyengén fejlett hegylábfelszín alakult ki. Másrészt, ha ki is alakult a felszín, az igen er teljes pleisztocén krioplanációs folyamatok felemésztették azt – pl. a Bodrogkeresztúrifélmedencében, ahol a krioplanáció nemcsak az esetlegesen kialakuló Villányiumi, de még a Bérbaltaváriumi szintet is eltüntette. A Tokaji-hegység D-i részén a Sümegiumi felszín 3Ő0380 m, a Bérbaltaváriumi pedig 2Ő0-280 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Pleisztocén hegylábfelszínek A Tokaji-hegység pereme a pleisztocénban ismét jelent s változáson ment át. A pliocénban kialakult lépcs k alatt a pleisztocénban periglaciális éghajlaton, krioplanációs folyamatok 92


hatására újabb lépcs k jöttek létre a hegység lábánál, amelyek hazánk legszebb hegylábi krioglacis felszínei (PINCZÉS Z.–CSORBA P. 1987). A krioplanáció során a hegység lábánál a felépít k zett l függ en több tíz métert l 1-2 kilométer hosszúságig terjed lejt s térszínek jöttek létre. Tokaj-Hegyalja formakincsét ma ezek a 3003ő0 m magasságból a helyi erózióbázisok felé aláereszked pleisztocén hegylábfelszínek határozzák meg. A hegylábfelszíneket a hegység belsejéb l induló lealacsonyodó gerincek, eróziós medencék, félmedencék tagolják, ennek következtében a borvidék mikroklimatikus adottságai is nagyon változatosak. A krioplanációs lejt k két részb l tev dnek össze: a meredekebb (17-25o-os) denudációs, és egy kisebb lejtésű (ő-12oos) akkumulációs szakaszból. A denudációs lejt k sugárzási adottságai, a nagy lejt szög és tengerszint feletti magasság, valamint a zömében délies kitettség miatt kedvez ek, ezért nem meglep , hogy nagyrészt sz l borítja ket. A különböz irányítottságú lejt kön végzett h mérséklet- és sugárzásmérések alapján JUSTYÁK J. megállapította, hogy a 3-6o-os lejt szögű É-i lejt k 2-3%-kal kevesebb, az ugyanilyen lejtésszögű D-i lejt k pedig 1-2%-kal több sugárzást kapnak. Ez a sugárzásbevétel-többlet a D-i lejt n a vegetációs periódus alatt Ő-6%-kos h mérsékleti többletet, míg az É-i oldalon 3-10%-os hiányt eredményez (JUSTYÁK J.– MARTONNÉ ERD S K. 1978). A szoknya területek (a krioglacis-k akkumulációs szakaszai) ökológiai adottságai kedvez tlenebbek a sz l termesztés számára. Területükön a teljes sugárzási mérleg napi összege a lejt k felszínéhez képest feleannyi (JUSTYÁK J. 1965), h mérsékletük széls ségesebb, nagyobb a fagyveszély. A filoxéravész el tt a krioglacis-ok akkumulációs térszíneit els sorban szántók foglalták el. A rekonstrukciók során azonban ezek az egyszerűbben megközelíthet (kisebb völgysűrűségi és relatív relief), f leg pedig gépekkel könnyebben művelhet területek kerültek el térbe a nagyüzemi sz l telepítések során. A kordonos művelés hatására a termésmennyiség megn tt, viszont a min ség akár 2-3 cukorfokkal is elmaradhatott a hagyományos művelésű sz l k mögött. A rendszerváltás után a sz l k egy részét kivágták, helyüket ismét a 93


szántók vették át, illetve a rét-legel hasznosításba kerültek át. Az eddigi szántók helyére viszont több helyen gyümölcsösöket telepítettek. Árterek A hegyaljai agrárgazdaság legalacsonyabb térszíne a Bodrogés a Taktaköz ártéri síksága, a Szerencs-patak völgye, amely egyben korát tekintve a legfiatalabb is. A víz és a legel szűkössége végigkísérte a mikrorégió történetét (TAKÁCS P. 2000), ez látszik abból is, hogy Hegyalja földalapjának csupán 1Ő-15%-a alluviális térszín (FRISNYÁK S. 2001). Területüket a hegyaljai települések els sorban rét- és legel ként hasznosították. Az erd és vízfelületek (nádasok) aránya nagyon alacsony volt. A tájhasználat változásai A hagyományos tájhasználat kialakulása A táj életében az els jelent s változás a XVI. században következett be: feler södött a társadalmi-gazdasági igények tájalakító szerepe és megindult a mai kultúrtáj jellegzetes vonásainak kialakulása. A XVI-XVIII. században végbement innovációs folyamatok jelent sen átformálták a tájhasználatot, különösen a 1ő0-300 m tszf.-i magasság közé es régiót. Kialakult a hegyaljai borfalvak és városok tájhasználatának sajátos övezetes elrendez dése: Az elmúlt évszázadok alatt TokajHegyalja területhasználata a makro- és mikrodomborzathoz igazodva magassági övezetekbe rendez dött. Hegyalja települései az elmúlt évszázadokban a morfológiai viszonyoknak megfelel en hasznosították a területet: a 300-3ő0 m feletti csúcsrégiót erd fedte, az alatta elhelyezked 1ő-30%-os lejtésű hegylábfelszínek jelentették a sz l művelés színterét, és ez alatt foglalt helyet a szántóföldek szélesebb-keskenyebb kiterjedésű, 1-10%-os lejt kkel rendelkez öve. A folyók és patakok alluviális síkságát rétlegel ként hasznosították. A sz l és az erd övezet között (morfológiai adottságoktól függ en) szintén kialakulhatott egy rét94


legel sáv, amely azonban nem alkotott összefügg (FRISNYÁK S. 2001).

övezetet

Az egyes övezetek térbeli megjelenésében a természeti adottságoknak igen meghatározó szerepe volt, a sz l számára ideális ökológiai feltételek meglétén keresztül, így a morfológiai és a területhasználati határ egybeesett. Tokaj-Hegyalja 250-300 m-nél magasabb térszíneit erd k foglalták el, a sz l telepítések pedig jórészt az erd övezet rovására történtek. Az andezitb l felépül struktúrfelszínek (els sorban a szarmata eróziós felszínek) geoökológiai gátat képeztek a sz l kultúra számára, bár sok esetben maga a tengerszint feletti magasság még lehet vé tette volna a sz l termesztést. Azonban a struktúrfelszínek területén a term helyi adottságok egyértelműen kedvez tlenek a sz l számára. Ahol viszont k zettani, morfológiai akadályok nem jelentkeztek ott a sz l -öv akár 3ő0-400 m tszf.-i magasságig is felhúzódhatott (Pl. Tállya-Vár-hegy; Tokaj-Kopaszhegy). A sz l övezet alsó határát a sz l számára szintén negatív term helyi adottságokkal rendelkez szoknyaterület (a pleisztocén hegylábfelszínek akkumulációs szakasza) képezte. A tájhasználat változásai 1895-1990 között Tokaj-Hegyalja földhasznosítási szerkezetében 189ő és 19Őő között jelent s változások nem következtek be, azonban a területhasználat hagyományos vertikális szerkezete azonban az elmúlt 1ő0 év alatt jelent sen megváltozott, mozaikossá vált. A filoxéravészt követ két sz l rekonstrukció telepítési elvei újrarajzolták a 300 m tszf.-i magasság alatt elhelyezked övezet arculatát. Egyes területhasználati ágak szempontjából megváltozott bizonyos természetföldrajzi tényez k megítélése (pl. a domborzaté), el térbe került a gazdaságosság és a könnyebb művelhet ség. Megindult a sz l termesztés szempontjából kedvez adottságokkal rendelkez , de nehezebben megközelíthet , illetve művelhet parcellák elparlagosodása. 1962 és 1990 között Tokaj-Hegyalján a művelés alól kivett területek aránya ő%-kal n tt (11,1%-ról 1ő,9%). Els sorban az erd k 95


alatti fels régiókban, az egykori sz l ültetvények helyén (kb. 2ő03ő0 m) dominál (1. táblázat). Ez az övezet nagyrészt elparlagosodott, kisebb részt pedig a rét-legel kategória arányát növelte. Kis mértékben, de növekedett az erd területek aránya (19,9%-ról 23,7%-ra), amit el segített az a folyamat is, hogy a közvetlenül az erd peremén fekv egykori sz l k területe jórészt már visszaerd södött, vagy a szukcesszió fás-cserjés fokán áll. 1.

táblázat:

Tokaj-Hegyalja földhasznosítási ágazatainak megoszlása 1962-1991 között Forrás: KSH

Művelési ág Szántó Kert-gyümölcsös Sz l Gyep Erd Művelés alól kivett Nádas

1962 38,7 3,8 6,1 20,1 19,9 11,1 0,2

1971 36,7 4,0 7,2 19,8 20,7 11,5 0,3

1984 29,4 4,6 7,9 23,0 22,6 12,2 0,4

1991 29,2 1,7 7,8 21,2 23,7 15,9 0,6

A fenti folyamatokkal párhuzamosan a sz l területek az alacsonyabb térszínekre húzódtak le. A legnagyobb telepítések az 115%-os lejtésű pleisztocén hegylábfelszínek területén történtek, visszaszorítva ezzel itt a szántóföldeket. A gyümölcsös-telepítési hullám pedig tovább csökkentette a szántók területét, tovább fokozva a területhasználati mozaikosságát. A telepítések hatására kis mértékben, de növekedett a sz l területek (6,7%-ról 7,8%-ra) és a gyümölcsösök aránya (3,8%-ról Ő,6%-ra). Változások a rendszerváltás után A rendszerváltást követ en újabb átalakulások indultak meg a területhasználat vertikális elrendez désében és szerkezetében, amely az egész Tokaj-Hegyalját érint általános folyamat. Az 1990es évek els felében drasztikusan visszaesett a sz l telepítések üteme (1993 és 199ő között még az évi 100 hektárt sem érte el), majd részben a támogatások, részben pedig a közelg európai uniós csatlakozás hatására 1996-tól megélénkült a telepítési kedv. 96


Az 1990-es években megindult folyamatok a gazdasági kihívásain keresztül jelent s hatással voltak a birtokviszonyok alakulására, de módosult egyes természetföldrajzi adottságok szerepének megítélése a telepítések térszíneinek megválasztásában is. A természeti potenciálok megítélésének változásai egy szűkebb mintaterület példáján Tokaj-Hegyalján a sz l kultúra kialakulását a természetföldrajzi adottságok mellett természetesen politikai, gazdasági és kereskedelmi hatások is el mozdították. Az elmúlt évszázadokban jelent sen módosult egyes természetföldrajzi adottságok jelent ségének a sz l telepítések szempontjából történ megítélése. Vizsgálati terület A vizsgálati terület Tokaj-Hegyalja DNY-i részén helyezkedik el, Tállya község környezetét, az ún. Tállyai-félmedencét foglalja magába. A felszínen szarmata vulkáni képz dmények uralkodnak, a hegység peremét keményebb andezit, illetve riolit építi fel, míg a félmedencében különböz típusú riolittufák találhatók. A pleisztocén során a terület emelkedése, illetve az erózióbázis süllyedése miatt a félmedence területér l a vízfolyások nagy mennyiségű riolittufát szállítottak el, enyhe lejtésű félsíkok (krioglacisok) alakultak ki, amelyek kés bb er teljesen feldarabolódtak. A tagolt domborzat következtében a mikroklimatikus adottságok is igen változatosak. A talaja (barna erd talaj, erodált erd talaj, lejt hordalék talaj) jórészt kötött, ami szintén kedvez a sz l termesztésnek. Tállya és környéke a Tokaji borvidék kiemelked körzete, a XVI. századtól meginduló fellendülés során a Ny-i perem központi településévé vált. 1873-ban Tokaj-Hegyalján Tállya határához tartozott a legnagyobb sz l terület (920 ha), emellett a község a bor min ségével is kitűnt környezetéb l.

97


Orográfiai adottságok, tengerszint feletti magasság A sz l művelés egykori és mai térszíneinek tengerszint feletti magasság szerinti százalékos megoszlásából (1. ábra) jól látszik a területhasználat változásai kapcsán már többször említett tény, miszerint a sz l művelés területe az elmúlt 1ő0 év alatt fokozatosan az ún. szoknya területére, vagyis a 200 m-es szintvonal alá húzódott.

1. ábra: A sz l területek tengerszint feletti magasságának megoszlása kategóriánként 1886 el tt és 1999-ben Forrás: BOROS L. által feldolgozott adatok (1851-1991) és saját adatok alapján szerkesztve

A tengerszint feletti magasság növekedésével a klíma elemei közül a napi középh mérséklet és az évi tenyészid szak h összegcsökkenése érezteti leginkább hatását a sz l fejl désére, a termés mennyiségére és min ségére (a fagyveszély és a kisebb besugárzás révén). A lejt mentén, hozzávet legesen a 300-3ő0 méteres szintvonaltól csökken er sebben a h mérséklet, ami nem esik egybe a sz l kultúra jelenlegi, viszont egybeesik a filoxéravész el tti határával (JUSTYÁK J. 1965). A határvonal a vizsgált területen is kimutatható az egykori obalák (k sáncok) és sz l teraszok segítségével.

98


A mintaterületen ugyanakkor ma a 300 méter feletti sávba a parcelláknak csupán töredéke húzódik, míg 1890 el tt ez az arány majdnem a négyszer nagyobb volt (12,8%) volt. Ezzel szemben, ha nem is ilyen jelent s mértékben, de növekedett a 100-160 m, valamint a 160-200 m-es magasság közötti kategóriák aránya. Völgysűrűség Egy terület horizontális tagoltsága er sen behatárolja a különböz növénykultúrák gazdaságos termeszthet ségét, a művelés lehet ségeit és a parcellák méretét. A mintaterületen a domborzat felszabdaltsági indexének átlagértéke 1,31 km/km2, ami jóval meghaladja a Tokaj-Hegyalja egészének számított átlagát (0,3-0,39 km/km2) (CSORBA P. 1987). A morfológiai tagoltság tekintetében jelent s eltérések mutatkoznak a különböz morfológiai nagyformák, a hegységperem és a medence területek között. 

 

A legkisebb értékek a szarmata struktúrfelszínekhez, vagyis a szarmata eróziós felszínhez (Molyvás-csoport) – 0,73-0,87 km/km2 –, illetve a szarmata lávatakaró felszínhez (Murány, Csonkás) – 0,92-0,95 km/km2 – kapcsolódnak. A félmedence bels területein már magasabb értékek jelennek meg: 0,7-1,76 km/km2. A hegységperem (krioglacis-k denudációs szakasza) a filoxéravész el tt a sz l művelés hagyományos területe volt. A felszabdaltsági index értéke itt a legmagasabb (1,31-3 km/km2 között változik, átlagértéke pedig 1,9ő km/km2), amit teraszozással és kisparcellás műveléssel mérsékeltek, és bár ez a terület soha nem veszítette el teljesen a jelent ségét a sz l művelésben, aránya mégis fokozatosan csökkent.

A XX. század második felében a nagyüzemi gépesítés következtében a kevéssé tagolt, jól megközelíthet , alacsonyabban fekv medence-területeket részesítették el nyben. Ennek megfelel en az új telepítések területén a felszabdaltsági index átlaga 1,2 km/km2.

99


A rendszerváltás után a parlagok újratelepítését leginkább a felszabdaltság befolyásolta, azaz a megközelíthet ség és a gépi művelés lehet sége még fontosabb lett. A magasabb lejt szögértékek ellenére is azok a parcellák kerültek visszatelepítésre, ahol a domborzat kisebb felszabdaltsága következtében adott a nagyobb mez gazdasági gépekkel történ művelés lehet sége (Rohos, Hasznos-dűl ). Relatív relief  



A legalacsonyabb értékek ebben az esetben a félmedence területén jelentkeznek (31,ő-68,5 m/km2 ). A hegység bels bb részein, a szarmata eróziós felszíneken és a lávatakarók térszínein 9Ő-185 m/km2 közötti értékek jellemz ek. A legmagasabb értéket ebben az esetben is a hegységperemek mutatják (13ő-201,5 m/km2), mivel az er teljes krioplanációs folyamatok hatására a hegységperem keményebb k zetei kipreparálódtak, és így tagolt domborzat alakult ki.

A filoxéravész el tt a peremeken elhelyezked sz l területek átlagos reliefenergiája 100-150 m/km2 között változott, ám ezek a XX. század folyamán fokozatosan elparlagosodtak. Napjainkban az ültetvények a 80 m/km2 átlagos reliefenergiájú térszíneken találhatók, amely megfelel a Tokaj-Hegyalja területére számított 76100 m/km2-es átlagértéknek (CSORBA P. 1987). Lejtőszög Leginkább a dombsági, de a hegylábi területeken is a lejt szög értékek tekinthet k a domborzat gazdasági szempontból leglényegesebb elemének (SZABÓ J. 1984), mivel a hajlásszög befolyásolja a lejt hasznosíthatóságát. Tokaj-Hegyalján a lejt szögnek a művelhet ségen kívül sokkal inkább a sz l min sége szempontjából van meghatározó jelent sége, mivel a lejt teljes sugárzási mérlegének napi összege a sík felszín kétszerese (JUSTYÁK J. 1981). A mintaterületre vonatkozó 100


számításaim is meger sítették, hogy a virágzásra és a mustfok értékekre a lejt szög hatott a leginkább. A sz l parcellák lejt kategóriák közti eloszlását mind a filoxéravész el tt, mind azután jelent sen befolyásolta az a tény, hogy a terület gazdaságilag művelhet részein alacsony a 17o feletti lejt k aránya. A filoxéravész el tt a sz l területek a művelhet ség határain belül a nagyobb lejt szögű térrészeken voltak jelen, tehát els sorban a 12-17o-os lejt kön. Ugyanakkor a sz l k az alacsonyabb lejt szögű területeken is elterjedtek voltak (2. ábra). A rekonstrukciók, különösen az 19ő0-60-as évek telepítési hulláma a gazdaságosabban megművelhet szoknya területeket részesítette el nyben. A parcellák 12o feletti lejt inek a vizsgált id szak folyamán bekövetkezett 20%-os területi vesztesége az alacsonyabb hegylábfelszínek 0-12o-os lejt kategóriájában jelenik meg területi nyereségként.

2. ábra: A sz l területek megoszlása lejt kategóriánként 1886 el tt és 1999-ben Forrás: BOROS L. által feldolgozott adatok (1851-1991) és saját adatok alapján szerkesztve

101


Lejtőkitettség Az expozíció szerepe nagyon jelent s, hiszen éppen a sz l számára fontos periódusokban – a tenyészid szak elején (április), végén (október - érés) és télen (január) – fejti ki kedvez hatását. A délies expozíciójú lejt k energiamérlege a legkedvez bb, míg a K-i és É-i hegyoldalak a korai és kései, illetve a téli fagyveszély miatt is kedvez tlenebbek. Ha nem fenyeget fagyveszély, a délies expozíciójú lejt k közül a DK-i kitettségűek adottságai a legmegfelel bbek, mert a sz l biológiai folyamataihoz (asszimiláció, virágzás) a délel tti napfényes órák a kedvez bbek (KOZMA P. 1964). Mivel a terület a Tokaji-hegység DNy-i peremén helyezkedik el, így a félmedence is D-DNy-i irányú nyitottságot mutat. Ebb l következik, hogy a sz l termesztésre alkalmas térszíneken els sorban a délies lejt k (62,1Ő%), ezen belül különösen a DNy-i irányú lejt k aránya magas (3Ő,ő6%). A másik fontos lejt irány a Ny-i, amely a félmedence DNy-i részén meghatározó, az É-i és K-i lejt k aránya viszont elenyész (É: 2,11%, K: 3,2Ő%). Így nem meglep , hogy a lejt irányok egymáshoz viszonyított arányában csak minimális (max. ő%-os) változások következtek be a két vizsgált id szakot összehasonlítva. Geológiai adottságok A k zettani felépítés befolyásolja a felszínformák kialakulását, ezáltal pedig a domborzati nagyformák geoökológiai adottságait. Közvetetten hatással van tehát a völgysűrűségre, a relatív reliefre, a lejt szög értékére, ezen keresztül a talajtakaró vastagságra és összetételére. A zeolitosodott riolittufa málladék fontos mikroelemekkel látja el a sz l t, így érthet , hogy a zeolitosodás f övezete nemcsak a riolittufa összletek felszínre bukkanási helye, hanem egyben a sz l termesztés f színtere is. A k zettani felépítés tehát preformálta a lepusztulás mértékét és irányát, közvetetten pedig határt szab a területhasználati ágak horizontális és vertikális kiterjedésének is.

102


Érdemes megfigyelni, hogy a sz l területek esetében a kiömlési k zetek közül az andezit mindig kisebb szerepet kapott, mint a riolit. Ez azért tekinthet sajátos jelenségnek, mert TokajHegyalja más sz l területein a parcellák magasan felhúzódtak az andezitre. A két k zet közötti markáns különbségeket a riolit és andezit eltér települése, valamint a geoökológiai viszonyok jelent s eltérése okozza. A riolit alacsonyabb tengerszint feletti magasságban (2Ő0-270 m), vagyis a sz l övben helyezkedik el a területen, és ökológiai adottságai szerint nem különül el élesen a környezetében települ riolittufától. Az andezit a mintaterület legmagasabb térszíneit adja (3ő0 m felett), amely egyrészt klimatikus okokból (3ő0 m-t l er sebben csökken a h mérséklet), másrészt települési adottságai miatt is határt jelent a sz l termesztés szempontjából. A felszínek ugyanis szinte falként emelkednek környezetük felé, majd felszínükön a lejtés ismét lecsökken, így a besugárzási viszonyok már kedvez tlenek a sz l re nézve. Emellett a hideg leveg sem tud „lefolyni” a területükr l, tehát a fagyveszély is megn . Ahol a krioplanációs fal hatása nem érvényesül ennyire markánsan (pl. a kitörési pontok esetében), ott a sz l k magasabbra tudtak kapaszkodni az andezitlejt kön is. Összegzés Az 1990-es évek közepét l felélénkül telepítések a betelepítend terület helyének megválasztásakor mérlegelik a természetföldrajzi adottságokat is. A min ség ismét el térbe került, azonban ezzel párhuzamosan továbbra is fontos, s t egyre inkább meghatározó tényez a gazdaságos művelhet ség. A területhasználat, els sorban a sz l parcellák és a parlagok kiterjedésének és elhelyezkedésének várható alakulására a következ tendenciák jellemz ek: 

A természetföldrajzi adottságok közül meghatározó szerepe van a geológiai felépítésnek, illetve a geomorfológiai nagyformáknak. Bármilyen er teljes is legyen a visszatelepítés üteme, nagy valószínűséggel a szarmata vulkáni formák (struktúrfelszínek) barrier hatása továbbra is határt szab a sz l parcellák kiterjedésének.

103








Napjainkban a telepítések csak a legkedvez bb adottságú területeket célozzák meg, tehát az ÉK-i és f leg az É-i lejt k valószínűleg parlagok maradnak, illetve más művelési ágba kerülnek át (gyep, erd ). A gépesítés miatt, a nagyobb tengerszint feletti magasságban elhelyezked tagoltabb, kisparcellás parlagok valószínűleg szintén nem kerülnek visszatelepítésre. Az el z területekhez hasonlóan vagy a művelésb l kivett vagy a gyep illetve erd kategória arányát fogják növelni. A korábban művelt sz l területek kiterjedését figyelembe véve önmagában sem a lejt szög, sem a relatív reliefenergia értékei nem fognak határt szabni a visszatelepítéseknek.

Várhatóan tehát a nagyobb tengerszint feletti magasságban elhelyezked , kedvez expozíciójú, kevésbé tagolt lejt kre telepítik vissza. Szakirodalmi hivatkozások CSORBA P. (1987): Tájökológiai tényez k min sítése és gyakorlati célú értékelése a Tokaj-Zempléni hegyvidék példáján. Kandidátusi disszertáció. Debrecen 180 p. CSORBA P. (1995): Tokaj-Hegyalja tájökológiai szerkezetének és geomorfológiai adottságainak összehasonlítása. Földr. Ért. XLIV. 1-2. pp. 39-51. FRISNYÁK S. (2001): Tokaj-Hegyalja földhasznosítási övezetei a 16-19. században. A táj változásai a Kárpát-medencében a történelmi események hatására. Szent István Egyetem Gödöll pp. 101-107. JUSTYÁK J. (1965): Terepklímamérések a tokaji Nagy-Kopasz déli lejt jén. Acta Geographica Debrecina. Tomus X/III. pp. 27-38. JUSTYÁK J. – MARTONNÉ ERD S K. (1978): A domborzatnak és a napsugárzásnak, mint term helyi tényez knek alakulása a Bodrogkeresztúrifélmedencében. Földrajzi Értesít 28. pp. 2Ő9-266. JUSTYÁK J. (1981): A makro-, mezo- és mikroklíma néhány jellemz je Tokajhegyalján. In: Geoökológiai viszonyok néhány jellemz je Tokajhegyalján. Bp. pp. 13-47. KÁDÁR GY. (1982): Borászat. Negyedik, átdolgozott és b vített kiadás. Mez gazdasági Kiadó Budapest 576 p. KOZMA P. (1964): Sz l termesztés I-II. Mez gazdasági Kiadó. Bp. 312, 562 p. MAGYARORSZÁG NEMZETI ATLASZA (1989) Cartographia. Bp.

104

Morfológia és területhasználat kapcsolata Tokaj-Hegyalján ___________________________________________________ MAROSI S. – SOMOGYI S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. 479, 1023 p. NYIZSALOVSZKI R. (2003): Tájökológiai vizsgálatok a Tállyai-félmedencében – különös tekintettel a sz l term helyi adottságainak vizsgálatára. Doktori értekezés. Debrecen 1Ő6 p. PINCZÉS Z. (1960 b): A tönkösödés kérdése a Zempléni-hegység déli részén. Földrajzi Értesít 9. Ő. pp. Ő63-476. PINCZÉS Z. (1969): Tertiary surfaces of the Tokaj (Zemplén) Mountains. Studia Geomorfologica Carpatho-Balcanica. Vol. III. Kraków pp. 3-16. SCHWEITZER F. (1993): Domborzatformálódás a Pannóniai-medence belsejében a fiatal újkorban és a negyedid szak határán. Doktori értekezés tézisei, Budapest SZABÓ J. (1984): A természeti környezet mez gazdasági szempontú min sítése a Csereháton. Földrajzi Közlemények 3. pp. 2őő-284. PINCZÉS Z. – CSORBA P. (1987): Problems of Cryoplanation Slope Evolution in the NW Part of the Tokaj Mts. Studia Geomorphologica Carpatho Balkanica. Kraków TAKÁCS P. (2000): Tállya. Száz magyar falu könyvesháza (Sorozat szerk. Porkoláb Albert). Budapest 209 p.

105


FOLYÓK ÉS UTAK MENTI TÁJÖKOLÓGIAI FOLYOSÓK TÁJSZERKEZETI VIZSGÁLATA ZEMPLÉNI MINTATERÜLETEKEN Kerekes Ágnes PhD hallgató


Bevezetés A folyosó fogalmát a különböz tudományágak képvisel i (de sokszor még egy tudományterületen belül is) gyakran különböz tartalmakkal töltik meg, és hogy a zavar még nagyobb legyen, sokszor azonos tartalmakat különböz névvel illetnek (HESS, G. R.– FISCHER, R. A. 2001). Általánosságban folyosónak tekinthet k azok a lineáris tájelemek, amelyek mindkét oldalukon különböznek a környezetükt l. A tájban zajló mozgások és áramlások szabályozásával a folyosók kiemelt szerepet játszanak a tájak működésében és stabilitásában. Ebb l következ en létük vagy hiányuk alapvet befolyással lehet a tájak fejl désére (FORMAN, R. T.T. 1995). A tájökológiai folyosókat alapvet en 3 csoportba sorolhatjuk: lineáris, sávos és változó szélességű korridorok (KERÉNYI A. 2006). A lineáris korridorok keskeny térrészletek, amelyek szélessége általában Őm alatti és csak szegélyzónából állnak nincs bels magterületük. A sávos folyosók általában több 10 m szélesek és sajátos bels területtel rendelkeznek. A változó szélességű korridorok olyan folyosók, amelyek bizonyos szakaszaikon elkeskenyednek, máshol olyannyira kiszélesednek, hogy akár folt méretű bels tér is kialakulhat bennük (KERÉNYI A. 2006). Sajátos csoportot képeznek a mesterséges lineáris tájelemek (él sövények, út menti folyosók). A magasságuk alapján beszélhetünk a környezetüknél alacsonyabb, illetve magasabb (FORMAN, R. T. T. 1995), míg eredetük szerint bolygatott, maradvány, környezetfügg , regenerált valamint ültetett/mesterséges folyosókról (FORMAN, R. T. T. –GODRON, M. 1986; FORMAN, R. T. T. 1995). 107

Kerekes Ágnes ___________________________________________________

A folyosók többféle funkcióval rendelkezhetnek, fajáramlást segít funkciójukkal segíthetik a tájban zajló mozgásokat és áramlásokat, gátként (barrier) vagy szűr ként (filter) akadályozhatják vagy nehezíthetik azokat, de él helyként, forrásként vagy „fajnyel helyként” is szolgálhatnak (FORMAN, R. T. T.–GODRON, M. 1986; FORMAN, R. T. T. 1995). Ugyanaz a lineáris elem pl. az egyik faj számára csatornaként, más fajok számára szűr ként, megint mások számára áthatolhatatlan gátként szerepelhet (KERÉNYI A. 2003). A folyosókat strukturális szempontból pl. a hosszúságuk, a szélességük, magasságuk, az elkeskenyed , esetleg a megszakadó szakaszaik száma, hossza, a szegély és a bels terület megléte vagy hiánya ill. szélessége és az összekapcsoltságuk segítségével jellemezhetjük (FORMAN, R. T. T.–GODRON, M. 1986; FORMAN, R. T. T. 1995). A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a strukturális és funkcionális összekapcsoltság nem azonos, bár ha két tájelem között a térbeli kapcsolat létezik, akkor azok gyakran, de nem minden esetben funkcionálisan is kapcsolatban vannak egymással. Vizsgálatokkal azt is igazolták, hogy a strukturális kapcsolat megszakadása nem feltétlenül jelenti a funkcionális kapcsolatok megszakadását (HESS, G. R.–FISCHER, R. A. 2001; BAUDRY, J.– MERRIAM H. G. 1988). A folyosók működését a szomszédos tájelemek típusa is befolyásolja, különösen az elvékonyodó és/vagy megszakadó szakaszok mentén (CSORBA P. 1994). A folyosók ökológiai hatásainak elemzésekor a kutatók kiemelik, hogy el nyökkel és hátrányokkal egyaránt járhatnak. Az el nyök közé tartozik például, hogy zavaró hatás vagy túlnépesedés esetén menekülési útvonalként, míg a zavarás elmúltával forrásként szolgálhatnak az érintett foltok számára (BROWN, J. H.-KODRICBROWN, A. 1977). Hátrányukként a kórokozók, az invazív fajok és a zavaró hatások terjedésének el segítését szokták említeni (CSORBA P. 1999). Általánosságban azonban elmondható, hogy több el nnyel, mint hátránnyal járnak (FORMAN, R. T. T. 1995) ezért

108

Folyók és utak menti tájökológiai folyosók tájszerkezeti vizsgálata zempléni mintaterületeken ___________________________________________________

felmérésük és fejlesztésük a tájak jelene és jöv je szempontjából egyaránt meghatározó. Anyag és módszer A folyosókkal kapcsolatos vizsgálatainkat a Zemplénihegyvidék két mintaterületén a Kemence és a Bisó patak vízgyűjt jén végeztük (1. ábra). A mintaterületek kiválasztását az eltér területhasználat indokolta, hisz a Kemence-patak vízgyűjt je egy antropogén hatások által kevésbé érintett terület, ahol az erd k aránya 90% feletti, míg a Bisó vízgyűjt jén az erd k (Ő0%) mellett a füves területek (26%) és a szántók (22,ő%) területi aránya is magas (SZABÓ GY. 200ő). Emiatt a folyosók megjelenése és működése között is valószínűleg jelent s különbségek figyelhet k meg.

1. ábra: A Bisó és a Kemence patak vízgyűjt je

109

Kerekes Ágnes ___________________________________________________

A vizsgálatainkat az EOTR 1:10000 térképlapjai alapján az ArcView 3.2 és az Microsoft Excel szoftverek segítségével végeztük. A térképen feltüntetett vízfolyások és utak mellett az azokat kísér fasorokat és erd sávokat is bedigitalizáltuk. Vizsgálataink során a patakok és az utak mentén húzódó vegetációs sávot szakaszokra osztottuk az alapján, hogy csak az egyik vagy mindkét oldalon megtalálhatók-e, majd tovább finomítottuk a beosztást az alapján, hogy fasorról vagy erd vé szélesed folyosóról van-e szó? Mértük ezenkívül még azokat a szakaszokat is, ahol a folyosók mindkét oldalon megszakadnak, és azokat is, ahol a patakok és az utak nagyobb erd területek mellett haladnak el. Az így kapott adatbázis alapján készítettük el a folyosókra vonatkozó összesítéseket. Ez a vizsgálat a két mintaterületen folyó foltokra, folyosókra és mátrixra kiterjed komplex tájmetriai felmérésnek a része, amelynek els szakaszát a körülbelül 20 évvel ezel tti állapotokat tükröz térképlapok feldolgozása, a következ szakaszt pedig a 2005-ös légifelvételezés alapján készült ortofotók elemzése jelenti majd. Folyó -és útmenti korridorok A vízfolyások és az utak menti folyosók együttes vizsgálatát a strukturális adottságaikban mutatkozó hasonlóságok magyarázzák. Mindkett re jellemz , hogy a vegetáció egy nem vegetációs részt kísér egyik vagy mindkét oldalról (2. ábra). Fontos különbség azonban, hogy mint nevükb l is adódik a folyó vagy patak menti korridorok vízfolyások mentén, míg az út menti korridorok a járművek által használt utak mentén találhatók. Folyó vagy patak menti korridorok A vízfolyásokat kísér folyosók változatos szerkezettel és számos funkcióval rendelkezhetnek. A korridor magába foglalhatja a folyóhátat, az árteret és a lejt ket is, széles ártereken összetett, sávos folyosók jöhetnek létre. Keskeny vízfolyások felett a fás növények folyamatos és zárt lombborítást biztosítanak, a szélesebb vízfolyások esetében a lombkorona nem zár teljesen, így azok nyílt 110


vagy félig-nyílt folyosót alkotnak. A növényzet magasabb és/vagy alacsonyabb is lehet a környezeténél. A folyók menti korridorok jelent s befolyással vannak a tápanyag és vízfluxusra, mez gazdasági területeken pedig gyakran ezek biztosítják a nagyobb foltok elérését (INGEGNOLI, V. 2002). Azokon a területeken, ahol er teljes antropogén hatás érvényesül (mez gazdaság, erd gazdaság, stb.) a korridorok szélessége is er sen változó.

2. ábra: Út menti és folyó menti folyosók Forrás: Ingegnoli, V. 2002

A vízfolyások menti folyosók megítélésében a hosszúság, a szélesség, szerkezet és az összekapcsoltság a meghatározó! Minél szélesebbek és minél összetettebbek a folyosók, annál inkább betölthetik él hely, fajáramlást segít , filter, forrás és fajnyel funkciójukat (FORMAN, R. T. T. 1995). Bisó vízgyűjt je: Területe: 41,3 km2 Vízfolyások hossza: ő7,9 km Vízfolyássűrűség: 1,Ő6 km/km2

111

Kerekes Ágnes ___________________________________________________

A patakok menti folyosók értékelésénél a fás vegetációt vettük alapul, így a folyosók hosszára: 32,2 km adódott. A patakok mentén 1000 m-re jutó folyosó: őő6 m, de ha figyelembe vesszük, hogy a vízfolyások a Hegyközi-dombságot övez erd kben erednek és a teljes hosszuk 2Ő%-a erd s területre esik, akkor láthatjuk, hogy legfeljebb a teljes hosszúság 76%-án kísérhetnék ket „galériaerd k”. Ez azt jelenti, hogy az erd területeken kívül a patakok mentén minden 1000m-re 73ő,3 m folyosó jut. Elmondható, hogy a f ként mez gazdasági művelés alatt álló terület vízfolyásait 73,ő%-ban fás vegetáció kíséri. A vízgyűjt területén Ő2 db els rendű, 19 db másodrendű, 1ő db harmadrendű és Ő db negyedrendű vízfolyást azonosítottunk, összesen 80-at. Ebb l 13 szakasz esetén fordult el , hogy a fasorok vagy erd sávok végigkísérték az adott patakszakaszt. E két adat alapján számított összekapcsoltság a tényleges és a maximálisan lehetséges szakaszok hányadosa: 13/87, azaz 1ő%. A patak menti korridorok működése szempontjából fontos, hogy a megszakítottság mindkét oldat érintie vagy csak az egyiket. A Bisó patakon végzett mérések eredményei: A Bisó 1ő km hosszú és 12,4 km-en egyik vagy mindkét oldalán fasor és/vagy erd sáv húzódik, 1,2 km hosszan erd ben fut. Összességében tehát a Bisó patakot teljes hosszának 90%-án fás vegetáció kíséri. A Bisó jobb oldalán 9 km hosszan húzódik patak menti korridor 28 szakaszban. A folyosók átlagos hossza: 3ő0m. A bal partját 10 km hosszan fasor és keskeny szegélyezi 37 szakaszban. A folyosók átlagos hossza: 296 m. A folyosó számos alkalommal megszakad. 2ő alkalommal mindkét oldalon, ezenkívül még Ő alkalommal a jobb, 7 alkalommal pedig a bal parton. Ötször erdei és mezei utak (szélességük kb. 2 m), egyszer közút (szélessége: 20 m) szakítja meg. Ezek valódi gátként vagy szűr ként szolgálnak. A patak településeken átvezet szakaszai mentén részben vagy egészében megszakad a vegetációs sáv, ő67 m hosszúságban mindkét oldalán. A települések er sen korlátozhatják a patak menti folyosók fajáramlást segít illetve él hely funkcióját.

112


1. táblázat: A Bisó menti tájökológiai folyosók megszakítottsága száma hosszúsága

25 2,074 km

Jobb parti megszakítottság

átlagos hossza száma hosszúsága

82,96 m 29 4,224 km

Bal parti megszakítottság

átlagos hossza száma hosszúsága

145,7 m 32 3,304 km

átlagos hossza

103,3 m

Teljes megszakítottság

A Kemence-patak vízgyűjt je: Területe: Őő,ő km2 A vízfolyások hossza: őŐ,Ő km A vízfolyássűrűség: 1,2 km/ km2 A táji mintázatot, ezen belül a folyosókat tekintve is alapvet en különbözik a Bisó vízgyűjt jét l. A területet 90%-ban erd borítja, a második legnagyobb területi aránnyal (7%) a füves területek rendelkeznek. A terület sajátosságai közé tartozik, hogy a 1őŐ füves folt több, mint fele a patakoktól mért 100m-es sávon belül, 70%-a pedig 200m-en belül helyezkedik el. A patakok mentén felfűzött füves foltok nem csak a környez erd ket megszakító táji elemeknek, de akár lépeget köveknek (stepping stones) is tekinthet k, hiszen a vízgyűjt peremein ill. az azokon túl elhelyezked nagyobb füves foltok felé vezetnek. A lépeget foltokhoz hasonló térbeli elrendez dés azonban nem jelent garanciát a funkcionális kapcsolat kialakulására. A sajátos helyzet miatt, a patakok nagyrészt (a teljes hossz 68%-án) erd ben futnak, így kevesebb helyen alakultak ki patak menti folyosók. Összesen 26 fásszárú folyosót tudtunk elkülöníteni, amelyek átlagosan 175,6 m hosszúak, a teljes hosszuk pedig 4,6 km. A patakokat kísér korridoroknak itt koránt sincs akkora jelent sége, mint a másik mintaterületen, mert nem ezek jelentik az egyetlen összeköttetést a szomszédos erd területek között, hiszen a mátrixot alkotó szálerd dominál a tájban, nemcsak, mint a legnagyobb kiterjedésű, de mint a leginkább összekapcsolt tájalkotó elem is. 113

Kerekes Ágnes ___________________________________________________

Út menti korridorok Az út menti folyosók magukba foglalják a járművek által használt utakat kísér bármilyen vegetációs sávot. Az utak mentén általában nyílt és er sen zavart folyosók alakulnak ki. Füves, bokros és fás vegetáció is kísérheti az utakat, amelyek a környez tájrészt l függ en környezetüknél alacsonyabbak és magasabbak is lehetnek. Gyakran árkok, kerítések és falak is részei lehetnek. Az utakon zajló forgalomtól függ en különböz mértékű zavaró hatások érik a folyosóban él és mozgó él lényeket. A járművek által kibocsátott szennyez anyagok, zaj és rezgés hatására a kis tűr képességű, érzékenyebb fajok elvándorolnak vagy kipusztulnak, a helyüket legtöbbször zavarástűr , gyakran tájidegen, invaziv fajok foglalják el. Az út menti folyosók is többféle funkciót tölthetnek be: számos faj számára szűr ként, gátként vagy „fajnyel helyként”, mások, els sorban a zavarástűr fajok számára él helyként, illetve terjedési útvonalként szolgálnak. Más, természetes vagy természetközeli folyosókkal összehasonlítva a nyel , gát és szűr hatása igazán er s. Az utak fragmentáló hatását többek között a rajta zajló forgalom alapján számítják (CSORBA P. 2005). Bisó patak vízgyűjt je: Az utak hossza: 200 km Útsűrűség: Ő,8 km/km2 A különböz úttípusok hossza és százalékos megoszlása: -autóút: 19,9 km -javított talajút: 7,4 km -talajút: 6,5 km -mezei-és erdei út: 164 km -gyalogösvény: 2,2 km Mivel a gyalogösvények, a talajutak és javított talajutak a Hegyközi medencedombságot övez erd vel borított területeken futnak, ezért az utak menti folyosókkal kapcsolatos vizsgálatainknál nem veszzük ket figyelembe. A jórészt mez gazdasági művelés alatt álló Hegyközi területen áthaladó autó- illetve erdei –és mezei utak mentén alakultak ki út menti folyosók. Ezek hossza 9 km, amelyb l ő,1 km az autóutak mentén (19 szakaszban), 3,9 km erdei 114


és mezei utak mentén (31 szakaszban) húzódik. A fasorok és vékony erd sávok elszórtan helyezkednek el, nem alkotnak összefügg folyosót. Néhány kivételt l eltekintve nem jelentenek összeköttetést sem a patakok mentén húzódó korridorok, sem az erd foltok felé. Ebb l következ en az utak menti folyosók ökológiai értelemben sokkal inkább szűr , gát vagy nyel funkciót tölthetnek be, mint a fajok áramlását segít funkciót. Az út menti folyosók pozitív hatása valószínűleg elmarad az utak fragmentáló hatásától. Kemence- patak vízgyűjt je: Az utak hossza: 248 km Útsűrűség: ő,ő km/ km2 A különböz úttípusok hossza és százalékos megoszlása: -autóút: 19,6 km -javított talajút: 65 km -talajút: 9,4 km -mezei-és erdei út: 138 km -gyalogösvény: 16 km Összesen 2,3 km hosszúságban kíséri fasor és keskeny erd sáv az utakat. 1,7 km az autóutak mentén, 0,Ő3 km a javított talajutak mentén és 0,2 km talajutak mentén. Az utak a patakokhoz hasonlóan nagyrészt erd ben futnak, kivételt ez alól csak az autóutak képeznek, amelyek a nagyobb patakok, mint a Kemenceés az Ördög-patak völgyében, részben az ott koncentrálódó füves foltok mentén ill. azokon keresztül haladnak. A 12 fás korridor közül 10 a füves foltok és az erd határán fut, ahol nincsen jelent sebb összeköt szerepe. Két folyosó halad csak az alacsonyabb füves foltok belsejében, de csak egy biztosít kapcsolatot az erd átellenes szegélye között. Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy az útmenti folyosók nem játszanak túl nagy szerepet az ökológiai kapcsolatok kialakításában a Kemence patak vízgyűjt jén.

115

Kerekes Ágnes ___________________________________________________

Összegzés A patak menti korridorok a Bisó vízgyűjt jén kisebb-nagyobb megszakításokkal végigkísérik a patakokat és összeköttetést biztosítanak a mintaterült északi és keleti részén elhelyezked nagykiterjedésű erd k felé. A vízgyűjt jelent s része mez gazdasági művelés alatt álló terület, ahol csak ezek a fasorok, erd sávok és a patakok mentén található kisebb erd foltok biztosíthatják a fás vegetáció összekapcsoltságát. A legnagyobb megszakadások a települések területére esnek. Ezek jelentik a legnagyobb akadályt a patakokat kísér korridorokban él és mozgó él lények számára. A Kemence-patak vízgyűjt jén a patak menti korridorok nem csak kiterjedésük, de széttagoltságuk és erd széli helyzetük miatt sem töltenek be olyan nagy szerepet, mint a Bisó vízgyűjt jén. Az út menti korridorok egyik mintaterületen sem túl jelent sek, sem hosszukat sem összekapcsoló szerepüket tekintve. Vizsgálataink célja az volt, hogy az EOTR 1:10000-es térképlapjai segítségével feltárjuk a táji mintázat nagyjából 20 évvel ezel tti helyzetét. Terepi mérések hiányában azonban kevés információ áll rendelkezésünkre, ahhoz, hogy mélyreható következtetéseket vonhassunk le a táj és a folyosók működésér l. A felmérés további szakaszában a jelenlegi állapotok feltárására a terepi mérések és megfigyelések mellett 2005-ös légifelvételezések alapján készült ortofotókat is fel fogunk használni, amelyek segítségével többet fogunk tudni a mintaterületek tájszerkezetér l. Szakirodalmi hivatkozások BAUNDRY, J. – MERRIAM, G. (1988): Connectivity and connectedness: Functional versus structural patterns in landscapes. In: K-F Schreiber: Connectivity in Landscape Ecology. Münstersche Geographischer Arbeiten 29. Schöning. Paderborn. In: Csorba P – Mez si G.: Tájökológia. Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen pp. 98-104. BROWN, J. H. – KODRIC-BROWN, A. (1977): Turnover rates in insular biogeography: effects of immigration on extinction. Ecology 58. pp. 445449. In: Hess, G. R. – Fischer, R. A. 2001. Communicating clearly about conservation corridors. Landscape and Urban Planning 55. pp. 195-208.

116

Folyók és utak menti tájökológiai folyosók tájszerkezeti vizsgálata zempléni mintaterületeken ___________________________________________________ CSORBA P. (1994): Tájökológiai folyosók Tokaj-Hegyalján. ÖKO V. évf. Ő.szám pp. 27-31. CSORBA P. (1999): Tájökológia. Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen 112 p. CSORBA P.(2005): A táji felszabdaltság (fragmentáció) kérdése. Debreceni Disputa. Debreceni Egyetem Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék és Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék. Debrecen pp. 195-215. FORMAN, R. T. T. – GODRON, M. (1986): Landscape ecology. John Wiley. New York. In: Hess, G. R. – Fischer, R. A. 2001. Communicating clearly about conservation corridors. Landscape and Urban Planning 55. pp. 195-208. FORMAN, R. T. T. (1995): Landscape mosaics. Cambridge University Press. Cambridge pp. 145-282. HESS, G. R. – Fischer, R. A. (2001): Communicating clearly about conservation corridors. Landscape and Urban Planning 55. pp. 195-208. INGEGNOLI, V. (2002): Landscape ecology: A widning foundation Springer-Verlag Berlin Heidelberg New York pp. 66-68. KERÉNYI A. (2003) Környezettan. Mez gazda Kiadó. Budapest pp. 253-259. KERÉNYI A. (2006): Tájvédelem. Mozaik Oktatási Stúdió. Megjelenés alatt. MEZ SI G. – FEJES CS. (2004): Tájmetria. Táj és környezet. Tiszteletkötet a 7ő éves Marosi Sándornak. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézet. Budapest pp. 229-242. SZABÓ GY. – KERÉNYI A. (2005): Vízszennyezettség térbeli és id beli változásai a Zempléni-hegység néhány vízfolyásán. Szerencs, Tokaj-Hegyalja kapuja. Nyíregyházi Tanárképz F iskola. Nyíregyháza pp.99-109.

117


HULLADÉKGAZDÁLKODÁS REGIONÁLIS SZINTEN: A FORMÁLÓDÓ ABAÚJ-ZEMPLÉNI REGIONÁLIS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER BEMUTATÁSA Szokolovszki Zoltán Ph.D. hallgató


Új irány a hazai hulladékgazdálkodásban Hazánk Európai Uniós csatlakozása és az ezzel összhangban lev jogi szabályozásunk a hulladékgazdálkodásban is új irányt és új prioritásokat jelöl ki. A környezetközpontú hulladékgazdálkodás célja, hogy biztosítsa a hulladék keletkezésének megel zését, a keletkez hulladék mennyiségének- és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, környezetkímél ártalmatlanítását. Mindezek érdekében el nyben kell részesíteni az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását; az anyagnak, illet leg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását; a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyez anyagot eredményez termékek el állítását; a hulladékként kockázatot jelent anyagok kiváltását (BORDA J.–LAKATOS GY.–SZÁSZ T. 2003). Emellett a keletkez települési szilárd hulladék kezelésére-elhelyezésére az alábbi f célokat tűzi ki:  a rendszeres, szervezett hulladékgyűjtés megvalósítása Magyarország minden településén;  a települési hulladékok szelektív gyűjtésének bevezetése minél több településen, a szelektív hulladékgyűjtés arányát az összes hulladék tömegéhez viszonyítva 2008-ig a jelenlegi 3-4%-ról 3ő-40%-ra kell növelni, ezáltal megteremteni az újrahasznosítás lehet ségét;  a jelenlegi, műszaki-üzemeltetési el írásoknak meg nem felel lerakók bezárása, tájba illesztése, hosszú távon 10-15 119

Szokolovszki Zoltán ___________________________________________________

 





nagy befogadóképességű regionális lerakótelep üzemeltetése (ORSZÁGOS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERV 2002); a csomagolási hulladékok ő0%-os hasznosítási arányának elérése 200ő. december 31-ig; a lerakással ártalmatlanított hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiségének 2007-re ő0 tömeg%-ra, 2014re 3ő tömeg%-ra csökkentése; regionális gyűjt -szállító körzetek és a kapcsolódó hasznosító, ill. ártalmatlanító létesítmények kiépítése az ország egész területén, melyek komplex hulladékgazdálkodási rendszereket formálnak; a hulladékgazdálkodás működ képes finanszírozási stratégiájának kialakítása (FAZEKAS I. 2002).

A komplex, regionális hulladékgazdálkodási rendszerek jellemzése a) A komplex regionális hulladékgazdálkodási rendszerek kialakításának szükségessége A települési hulladékban található hasznosítható anyagok (papír, fém, üveg, műanyag), továbbá a lerakóban nem elhelyezhet hulladékok (csomagolóanyagok, biológiailag bomló szerves anyagok, gumi, stb.) hasznosítása, valamint a szelektív gyűjtés utáni maradék hulladék műszakilag ellen rzött körülmények között történ lerakása komplex regionális begyűjt -kezel rendszerek kialakítását igényli. A komplex regionális kezel rendszer legf bb létesítményei a szelektív gyűjtéshez kapcsolódó hulladékudvarok, utóválogatóművek; a szállítási költségeket csökkent átrakóállomások; a biohulladék kezelését szolgáló komposztáló telepek, és végül a maradék hulladék biztonságos ártalmatlanítását szolgáló lerakóhelyek vagy éget művek. A rendszerek létrehozásával az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségének jelent s mértékű csökkenése várható. Hosszú távú cél, hogy csak a nem hasznosítható hulladék kerüljön a lerakókba.

120

Hulladékgazdálkodás regionális szinten: a formálódó AbaújZempléni Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer bemutatása ___________________________________________________

Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint el kell érni, hogy az országban 2010-ig legfeljebb 100 lerakó, illetve maximum 6, az egyes régiók nagyvárosai körzetében felépül éget k köré szervez dött komplex kezel rendszerek jöjjenek létre, emellett gondoskodni kell a nagy kockázatot jelent , nem megfelel en működ lerakók rekultiválásáról is. A cél egy olyan egységes, az ország teljes területét lefed rendszer megteremtése, melynek elemei egymással összehangoltan működnek és átláthatóan biztosítják az ország regionális szintű, komplex hulladékgazdálkodását. b) Az Abaúj-Zempléni Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer tervezése, jellemzése A Területi Hulladékgazdálkodási Terv szerint Borsod-AbaújZemplén megye a következ három hulladékgazdálkodási rendszerrel fedhet le: a Sajó-Bódva-Völgyi Rendszer, a DélBorsodi Rendszer és az Abaúj-Zempléni Rendszer (1. ábra). A projectek működéséhez szükséges a még nem csatlakozott települések valamely rendszerhez való miel bbi társulása, ill. a megfelel hulladékkezelési infrastruktúra kiépítése. Az abaúj-zempléni települések kommunális szilárdhulladékkezelésének EU- konform megoldása Kohéziós Alap program keretében valósulna meg, míg a Sajó-Bódva-Völgyi- és a DélBorsodi Rendszer formálódása nyertes ISPA pályázat miatt már el rehaladottabb állapotban van. A központ és a körzetek jellemzése Az Abaúj-Zempléni Hulladékgazdálkodási Rendszer központját a terület ellátására egyedüliként alkalmas lerakó, a bodrogkeresztúri depónia képezi. Ide kerül beszállításra a térségben gyűjtött összes, tovább fel nem dolgozható vegyes hulladék. A lerakó a 37-es számú közlekedési út mellett, a mádi-tarcali elágazás közelében, a zempléni dombsor lábánál található. Területe 121


„Führer-bánya” néven volt ismeretes, ui. itt az 1960-as évekig zeolitos riolittufát bányásztak.

1. ábra: Az Abaúj-Zempléni Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer kiterjedése (Szerk.: a szerz .)

A bányaterület 1998-ban a MENTO Környezetkultúra Kft. tulajdonába került, majd a Kft. 3 évig tartó tervezési, pályázási és beruházási munkájának eredményeképpen 2001-t l a megye ideális elhelyezkedésű, a legszigorúbb környezetvédelmi követelményeknek is eleget tev hulladéklerakója (2. és 3. ábra). A további beruházások csak a bodrogkeresztúri hulladéklerakó hulladékkezelési központtá fejlesztésével, több lépcs ben valósulhatnak meg, ezért a következ lépés a lerakó alkalmassá tétele a növekv igények ellátására. A lerakó tervezett teljes kapacitása 1.3 millió m³ tömörített hulladék, amely körülbelül ő millió m³ begyűjtött hulladékot jelent tömörítés el tt.

122


A depó ő ütemben megvalósuló teljes kiépítettségével a térség vegyes hulladékának biztonságos elhelyezése 2ő-30 évre biztosítható. A lerakó regionális szerepének ellátásához szükséges fejlesztések hatásfoka akkor a legjobb, ha az összevonható, hasonló funkciójú egységek koncentrált elhelyezést nyernek. A szakmai tapasztalatok szerint azonban 50 km-nél nagyobb távolságból a begyűjtött hulladékok kezel létesítménybe történ szállítása már nem költséghatékony, ezért szükség van további gyűjt központok – hulladékátrakók és szelektív utóválogatók – kialakítására. E centrumok lehet séget nyújtanak úthálózatuk alapján köréjük szervezett alegységek (körzetek) létrehozására, melyekb l – ket mintegy sejtszerűen egymáshoz kapcsolva – felépül a gyűjt rendszer. Ezen elvek alapján, a terület nagyságát tekintve 3 körzet kialakítása szükséges (Ő. ábra): 1. körzet: encsi centrummal 2. körzet: sárospataki vagy sátoraljaújhelyi centrummal 3. körzet: bodrogkeresztúri centrummal A körzetek a települések diszjunkt halmazai, középpontjaik a térségben betöltött szerepük mellett, a fent felsorolt elvek alapján a következ k szerint kerültek kiválasztásra. Az 1. körzetet f ként a 3-as számú f út mellett elhelyezked települések alkotják, így az infrastrukturális okok egyértelműen meghatározzák Encs központi szerepét. A 2. körzetben logisztikai szempontból a sárospataki centrum mellett szól a város Bodrog folyón átível hídja, melyen keresztül a Bodrogköz települései is megközelíthet ek, valamint a Sárospatakra tervezett biomassza-éget . A körzet centrumaként azonban Sátoraljaújhely is számításba jöhet, ugyanis – a hulladékbegyűjtés szempontjából is – kiterjedt vonzáskörzetével, valamint a meglév és fejl d szelektív hulladékgyűjtési rendszerével jelent s befolyást képvisel a térség hulladék-gazdálkodására. A 3. körzetben a bodrogkeresztúri központ létrehozását f ként a meglév lerakó indokolja. E hulladékdepó nemcsak a 3. 123


körzet, hanem az egész Zempléni régió szempontjából el nyös elhelyezkedésű, ui. a többi körzeti centrumtól közel egyenl távolságra fekszik és a 37-es f útvonalon jól megközelíthet .

Encs

Sátoraljaújhely

Sárospatak

Bodrogkeresztúr

Szerencs

Ő. ábra: Az Abaúj-Zempléni Regionális Rendszer f bb központjai (Szerk.: a szerz .)

Komposztálóüzem elhelyezése Bodrogkeresztúron és Szerencsen javasolható, ez utóbbi városban a cukorgyár is indokolja az ilyen típusú hulladék helyi kezelését. A formálódó rendszerben kett s célt szolgál egy építésibontási törmeléket feldolgozó üzem Bodrogkeresztúr határában, ui. az évi 1ő0 ezer tonnás kapacitásával az újrahasznosítás mellett a lerakót is tehermentesíti. Ezzel, valamint a szelektív gyűjtéssel és a növényi nyesedékek kiválogatásával a depóba kerül kommunális hulladék csaknem a felére csökkenthet , ami a létesítmény élettartamát megduplázza.

124


A hulladékbegyűjtés módszerei A kommunális hulladék begyűjtésénél egyre nagyobb szerepet kell, hogy kapjon a szelektív mód, azonban szükség van a maradék (vegyes)hulladék szervezett begyűjtésére és ártalmatlanítására is. Családi házas övezetben minden háztartás kap egy 2Ő0 l-es kukát, amelybe vegyes hulladékát gyűjtheti. Bérházas övezetben ezt 1100 l-es kukák kihelyezésével oldják meg. A vegyes hulladék átrakóállomásokra kerül, ahonnan majd a bodrogkeresztúri lerakóra szállítják, ill. a kés bbiekben a hulladék energetikai hasznosítását is tervezik. A szelektív hulladékgyűjtés módszerei: 1. Gyűjt ládás módszer, mely kisvárosban (pl. Sátoraljaújhely), családi házas övezetben különösebb nehézség nélkül bevezethet és jól működtethet . 2. Többfrakciós gyűjt szigetek létesítése, melyek a papír-, az üveg-, a műanyag- és a fémhulladék szelektív visszagyűjtését teszik lehet vé (ő. ábra). 3. Kisebb településeken a házaknál speciális gyűjt zsákok kihelyezése, melyekre rá van írva, hogy milyen hulladékfajta gyűjtésére szolgál. Mindezek mellett házi komposztálók segítik a szerves növényi hulladékok, nyesedékek hasznosítását; valamint a lakosságnak lehet sége van arra is, hogy a tönkrement akkumulátoroktól és autógumiktól a környezet károsítása nélkül szabaduljon meg. Bíztató jöv : hazai összefogás, Uniós támogatás A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek-, ill. a rendszereken belüli infrastruktúra kialakítására és fejlesztésére jelent s EU-s támogatás pályázható. Csatlakozásunkig az ISPAprogram keretében 12 hulladékgazdálkodási project kapott zöld jelzést, melyhez 176 millió euró támogatás érkezik. A 12 project az 125


ország több mint egyharmadán – 1228 településen – 3,6 millió lakos számára biztosítja majd a hulladék korszerű elhelyezését. Az Európai Unió tagjaként támogatást a Kohéziós Alapból és a Strukturális Alapokból kaphatunk. A Kohéziós Alap keretében a Közösség által nyújtott támogatás vissza nem térítend segítségnyújtás formájában történik, mértéke a költségek 80-85 százalékáig terjedhet. A társfinanszírozás a központi költségvetésb l, önkormányzati hozzájárulásból (10%) és egyéb forrásokból biztosítható. Így a jelenleg benyújtott projectek megvalósulásával több, mint 2200 település 6 millió lakosának hulladék-elhelyezése oldható meg biztonságosan. A kiépül rendszereknek, mint magasabb szintű szervez dési egységeknek olyan új jellemz i lesznek, melyek a hulladékgazdálkodás terén lehet vé teszik a régiók, a körzetek, ill. a települések közötti kooperációt; a regionális problémák hatékonyabb megoldását, végs soron a hulladékgazdálkodás magasabb színvonalú és átláthatóbb működését. Szakirodalomi hivatkozások Abaúj-Zempléni települések települési szilárdhulladék-kezelésének megoldása ISPA program keretében. Megvalósíthatósági tanulmány (2003) Miskolc 54 p. A Bodrogkeresztúri Regionális Települési Szilárdhulladék Lerakó műszaki, infrastrukturális fejlesztése (2003) MENTO Kft. Miskolc pp. 3-14. BORDA J. – LAKATOS GY. – SZÁSZ T. (2003): Környezeti kémia II. Kossuth Egyetemi Kiadó DE. Debrecen pp. 3-5. FAZEKAS I. (2002): Az Európai Unió környezetvédelmi politikája és a magyar integráció. Kossuth Egyetemi Kiadó DE. Debrecen pp. 107-110. OHT (2002): Országos Hulladékgazdálkodási Terv (2003-2008). Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2002. július Budapest Szóbeli közlés (2003. április, 200ő. március): Lengyel Attila a Mento Kft. és a ZHK Kft. környezetvédelmi f mérnöke. Miskolc Szóbeli közlés (200ő. március): Györgyi Béla a MN KÖZTI Kft. Ügyvezet igazgatója. Sátoraljaújhely Területi Hulladékgazdálkodási Terv (részlet). Magyar Közlöny 2003/128. p. 9731. 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról www.kvvm.hu 200ő. március 11.

126


ELTÉRÉSEK ÉS HASONLÓSÁGOK A HEGYLÁBFELSZÍNEK PLEISZTOCÉN FELSZÍNFEJL DÉSÉBEN Pinczés Z. – Martonné Erd s K. – Dobos A. egyetemi docens Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés A pleisztocén id szak periglaciális éghajlata alatt Magyarország területén jelent s felszínátalakulás következett be. Ez a változás mind az alföldi, mind pedig a hegyvidéki területeken megfigyelhet . Sokan úgy vélik, hogy a pleisztocén felszínformálódás eredményeként teljesen új domborzat született. A hegységeinkben korábban kialakult elegyengetett felszínek jelent sen letarolódtak és átformálódtak. Ezt az átalakulást számos tényez - a terület fekvése, szerkezete, magassági helyzete, a felépít k zetek milyensége – befolyásolta, s ennek megfelel en mai morfológiai képük jelent sen különbözik. A helyi tényez k különböz ségeinek megfelel en még egy hegységen belül is változott a letarolás és a felhalmozódás, ill. az általuk kialakított formakincs. E dolgozatban két hasonló k zettani, éghajlati, morfológiai adottságú terület pleisztocén átformálódásának folyamatán keresztül bemutatjuk, miért alakulhatott különböz képpen a felszínfejl dés menete, miért jöhetett létre eltér morfológiai kép. 127

Pinczés Z. – Martonné Erdős K. – Dobos A. ___________________________________________________

A kiválasztott két terület a Tokaji-hegységnek a Bodrogra néz K-i pereme: a Hegyalja és a Bükk-hegység D-i szegélye: a Bükkalja (1. ábra). Természetföldrajzi adottságaik szerint a két terület több vonásában hasonlóságot, ill. különböz séget is mutat. Mindkét kistáj eredetileg hegységperemi fiatal hegylábfelszín (fels -pannon 300-3ő0 m, ill. pliocén kori 200-250 m tet szintekkel) része, el terükben pleisztocén hordalékkúppal. Hátterüket ő00 m körüli középhegységi területek alkotják: a Tokajihegységben szarmata korú eróziós felszín, a Bükkben pedig krétaközéps -eocén exhumált tönkfelszín.

1.ábra: A két hegylábi terület földrajzi helyzete

Azonosságok és különbségek a földtani felépítésben A hegylábfelszín mindkét hegységben különböz eredetű riolittufán alakult ki. A Tokaji-hegységben az északabbi területeken 128

Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszínek pleisztocén felszínfejlődésében ___________________________________________________

bádeni-emeletbeli összesült riolitártufa, ill. másutt szarmataemeleti áthalmozott riolittufa, riolitártufa, hullott riolittufa a legfontosabb képz dmények, míg a Bükkalján f leg a „középs riolittufa"-ként ismert kárpáti-korabádeni korú, öszesült riolit- és dácittufák a legelterjedtebbek (HÁMOR G.–RAVASZNÉ BARANYAI L.– BALOGH K.–ÁRVÁNÉ SOÓS É. 1978; VARGA GY. 1981). Mindkét területen – színez elemként – lávabetelepülések szakítják meg a tufafelszíneket. A Tokaji-hegységben a mögöttes terület kemény vulkáni lávatakarójából kinyúló lávanyelvek bontják meg a hegylábi el tér k zettani egységét. A Bükkalja tufatakaróját viszont két DNyÉK-i irányú riolit, riodácit, dácit habláva (rhioignimbrit) vonulat tagolja. A peremi részén foltokban pannon üledék is el fordul. A középhegységi háttér k zettani felépítése már lényegesen különbözik egymástól. A Tokaji-hegységet vulkáni k zetek, f leg savanyú piroxénandezit és piroxéndacit láva alkotja, a Bükköt pedig nagyon változatos képz dmények - különböz mészkövek, dolomit, agyagpala stb. - építik fel, s éles törésvonal mentén határolódnak el a Bükkalja vulkáni eredetű k zeteit l.

A felszínformáló folyamatok közös, ill. eltér vonásai Az emelked Bükk- és Tokaji-hegység peremén – a Pannonbeltó visszahúzódásával párhuzamosan – már a fels -pannonban beindult a hegylábfelszínképz dés, s folytatódott a pliocén során is. A hegylábfelszínek – területi megjelenésüket tekintve – különböz képpen formálódtak. A bükkaljai hegylábfelszín egy nagyjából DNy-ÉK-i irányú vonal mentén élesen elkülönül a mögöttes, keményebb k zetekb l álló Déli-Bükk területét l. A 129


Tokaji-hegység peremén sokkal nehezebb az elhatárolás, mivel a lávanyelvekkel lehatárolt tufafelszíneken sokkal gyorsabban zajlott az elegyengetés, és így a hegylábfelszín beöblösödéseketfélmedencéket létre hozva behúzódhatott a hegységbe. A fels pannoni planációt megszakító emelkedést követ en alacsonyabb szinten indult meg egy újabb hegylábfelszín formálódása, amelynek területe az id sebb rovására egyre inkább növekedett. A pliocén végére az id sebb felszínnek már csak szigetszerű részletei maradtak meg, többnyire – az eróziónak jobban ellenálló – lávabetelepülésekhez kötötten: a Bükkalján két, DNy-ÉK-i keresztirányú szakadozott sávot alkotva, a Hegyalján pedig a félmedencék peremét képez lávanyelveken. E kett s hegylábfelszín feldarabolódása a pliocén elején vette kezdetét, amikor a csapadék növekedése és a h mérséklet csökkenése következtében a felszínt areálisan formáló záporpatakok helyét egyre inkább a lineáris eróziót kifejt vízfolyások veszik át, megindítva a hegylábfelszínek felszabdalódását (PINCZÉS Z. 1957, 1968, 1969, 1977; HEVESI A. 1986; MARTONNÉ ERD S K. 1972). A folyóvízi erózió völgymélyít tevékenysége a pleisztocén folyamán - f ként a melegebb, nedvesebb periódusokban, egy-egy emelkedési szakaszt követ en több alkalommal is jelent sen feler södött. Ennek eredményeként alakultak ki a Bükkalja és a Hegyalja széles völgytalpú, sokszor teraszos, eróziós völgyei, és ezekhez az id szakokhoz köthet az oldalvölgyek intenzívebb be-, ill. hátravágódása is. A folyóvízi erózió azonban eltér hatékonyságú volt a két hegylábi területen. Csak ezzel magyarázható, hogy míg a Tokaji130


hegység K-i peremén mindössze négy állandó vizű patak (Erd bényei-, Tolcsva-, Hercegkúti-, Bózsva-patak) alakult ki, addig a Bükkalját egymással párhuzamosan, hosszan elnyúló völgyek sokasága tagolja, amelyek többségében ma is állandó vizű patak (az Egert l a Hej ig) folyik. S t a mai szárazvölgyek egy részét is – formáik alapján – feltétlenül vízfolyás alakította. Az eltér hatékonyságú folyóvízi erózió magyarázatakor alapvet en a következ tényez ket kell figyelembe venni:  a vizsgált térség vízfolyásainak vízgyűjt területét,  a vízgyűjt területre érkez csapadék mennyiségét,  a vízgyűjt terület földtani felépítését, szerkezetét, domborzatát, ill. az általuk meghatározott lefolyási viszonyokat,  a vízfolyások által szállított hordalék milyenségét. A Bükkalja vízfolyásai általában nagyobb vízgyűjt területűek. A völgyek egy része a széles hegylábi övezeten túl felnyúlik a Déli-Bükk területére (s t a Nagy-fennsík karsztvízének egy része is erre talál lefolyást). A keskenyebb hegylábi övezetet alkotó Hegyalján csupán a már említett négy patak hasonló adottságú. A bükkaljai patakok vízgyűjt területére több csapadék is hull. A Tokaji-hegység központi területeinek 6ő0-700 mm és a Hegyalja 620 mm-ével szemben a Déli-Bükkben 6ő0-830 mm közötti, a Bükkalján pedig 630 mm körüli a sokévi csapadékátlag. A csapadékkülönbségek, miként a lefolyásbeli eltérések is, minden bizonnyal a pleisztocénban is léteztek. Objektív mutató az átlagos vízfolyássűrűség, mely a Bükkalja Ny-i részén ő km/km2, K131


en 2,4 km/km2. Hegyalján ez az érték 2,2 km/km2 (MAROSI S.– SOMOGYI S. 1990). Az er s felszabdalódást az is segítette, hogy a bükkaljai patakok hordalékának zömét a Bükkalja É-i határán, valamint a Déli-Bükk területén az alsó-miocénban (PINCZÉS Z. 1956) felhalmozódott, s a pleisztocén folyamán az Alföld irányába áthalmozott kvarckavicsok adták. Ez a kavics a fagyaprózódásnak is ellenállt, vízi szállítás folyamán nem aprózódott, így a völgyek kivésésében és felkavicsolásában nagy szerepet játszott. A kvarckavicsok jelent s felszínformáló szerepét a völgytalpakat kibélel vastag üledékrétegek is alátámasztják. Az allúviumok anyagában - a kétségtelenül bükki eredetű kevés mészk és palakavics, valamint a bükkaljai riolittufafelszínek lepusztulásából származó finomabb-durvább szemcse-összetételű lejt üledékek mellett - a kvarckavicsok mindenütt jelen vannak (DOBOS A. 1993). Más jellegű a hegyaljai patakok hordaléka. Itt az andezitkavics jelenti a kemény, „vés " hordalékot, amely azonban a szállítás folyamán hamarabb aprózódik. A patakok mentén lefelé haladva az allúvium anyagában folyamatos finomodás figyelhet meg, s ezért feltételezhet en a völgyek kivésésében is egyre kisebb szerepet játszhattak. A bükkaljai sűrűbb völgyhálózat kialakulását el segítették bizonyos tektonikai események is. Az Alföld pliocén-korajégkori, esetleg még fiatalabb lezökkenését követ felgyorsult bevágódással lehet leginkább megindokolni a Déli-Bükköt vízgyűjt területükkel alig elér (vagy el sem ér ) fiatalabb patakvölgyek kialakulását (HEVESI A. 1986). A Bükkalja területét érint kisebb tektonikai mozgásokkal hozható kapcsolatba néhány patak folyásirányának 132


pleisztocén kori megváltozása (PINCZÉS Z. 1955, 1956), valamint számolni lehet – f leg a mellékvölgyek kialakulásakor - a területet felszabdaló törésvonalak bizonyos „preformációs" szerepével is. (A Hegyalján az Alföldi el tér süllyedése – az el z ekben felsorakoztatott indokok miatt - nem növelte meg a lineáris erózió szerepét). A mellékvölgyek kialakulását segítették a bükkaljai tufatakarót DNy-ÉK-i sávokra tagoló lávabetelepülések is, mert a különböz ellenálló képességű k zetek szelektív denudációjának eredményeként jöttek létre a lávasávok el tti mellékvölgyek. E körülmények ismeretében már érthet , hogy miért tagolják eróziós völgyek sokkal inkább a Bükkalját, s bomlott fel a hajdani hegylábfelszín hosszan elnyúló keskenyebb-szélesebb völgyközi hátakra. Végül magyarázatot kapunk a Hegyalja kisebb mértékű felszabdaltságára is. A pleisztocén hideg periódusaiban, a periglaciális klímaszakaszokban a felszínfejl dés módja jelent sen megváltozott, areálissá vált. A periglaciális felszínformálódás egyik legfontosabb tényez je a fagyhatás, mely a naponként ismétl d olvadás és fagyás következtében, a tél és nyár közötti átmeneti id szakokban a leghatékonyabb. A fagyváltozékonyság hatására a k zetek felaprózódtak, majd az állandóan fagyott talajon fellép fagyemelés, geliszoliflukció, es - és hóléleöblítés következtében a keletkezett lepusztulási termék áttelepít dött, ill. részben el is szállítódott a térségb l. Mivel mindkét hegylábi terület f leg könnyen aprózódó riolittufából épül fel, a folyamat igen hatékony volt. Eredményeként

133


a magasabb régió tet i, lejt i er sen pusztultak, az alacsonyabb térszíneken pedig kisebb-nagyobb feltöltés következett be. A riolittufa túlsúlya ellenére a két hegylábi területen keletkezett lepusztulási termék, a felaprózott anyag elszállításának a módja jelent s eltéréseket mutat. Összességében a Bükkalja pleisztocén lejt üledékei szemcseösszetételüket tekintve durvábbak, ill. nagyobb változatosságot mutatnak. A különbség több tényez vel hozható kapcsolatba. Közülük leghangsúlyosabb a folyóvízi erózió hatékonyabb volta. Ennek következménye nemcsak az er sebb völgyi felszabdaltság, hanem a nagyobb intenzitású hordalékmozgás is. Nem nehéz belátni, hogy egy eróziós völgyekkel sűrűn tagolt dombsági területen a keletkez aprózódási termék gyorsan lejut a völgy talpára, ahonnan a vízfolyás, f ként a pleisztocén humidusabb periódusaiban, id r l id re tovább is szállítja. A kisebb tagoltságú Hegyalján a lejt n történ áttelepít dés folyamata jóval lassúbb volt, így a riolit- és andezittufatörmelék hosszabb ideig aprózódhatott, ill. (a melegebb, csapadékosabb id szakokban) mállott. Els sorban ezzel hozható kapcsolatba a Hegyalja pleisztocén lejt üledékeinek magasabb iszap-agyag tartalma, s ebb l vezethet le a szállítás módjában mutatkozó különbség is. A Bükkalján a lejt k alacsonyabb régióiban felhalmozott üledékek többsége rétegzett, amelyb l a fagyaprózta törmelék víz által – areális (lejt leöblítéssel) vagy lineáris pályán (pl. eróziós árkokban) – történ szállítására következtethetünk. A Hegyalja finomabb szemcseösszetételű lejt üledékeit els sorban a geliszoliflukció mozgatta. Esetenként azonban a geliszoliflukciósan felhalmozott rétegek közé, a bükkaljaihoz hasonló, durvább és rétegzett üledékek ékel dnek. Mindkét területen számolni kell 134


eolikus eredetű felhalmozódásával is.

poranyag

kisebb-nagyobb

mértékű

A Bükkalján f leg a vízi szállítású lejt üledékek mutatnak nagy változatosságot. Ennek oka f leg az er sen tagolt domborzat (különböz meredekségű és hosszúságú lejt k) és az ebb l következ változatos mikroklíma, de közrejátszik a tufák eltér állékonysága is.

A hegylábfelszínek formakincse A két hegylábi terület leglátványosabb különbségeit a felszíni formák adják. A Hegyalján a pleisztocénban általános volt a kriopedimentek/krioglacisok keletkezése, s t hazai viszonylatban talán itt alakultak ki a legszebb effajta formák. A Tokaji-hegység K-i peremének Bodrogközre néz lejt jén pl. csaknem megszakítás nélkül követhet k. Szélességük változó. A lávanyelvek közötti területek hegységbe nyomuló völgyei mentén – miként a hegylábfelszínek is – jelent sen kiszélesednek (néhány 100 m-r l több km-re). Kialakulásuk számos rokon vonást mutat a középhegységeink magasabb térszínein gyakorta megfigyelhet krioplanációs lépcs kkel, teraszokkal. Közös jellemz jük, hogy létrejöttükben a fagy játszotta a dönt szerepet. Fagyaprózódás révén pusztult a szálban álló k zet, és a fagy segítette a felaprózott törmelék elszállítását is (geliszoliflukció, gelipluviáció). A folyamat tehát egyaránt magába foglalja a lejt letarolását, a krioplanációt és a törmelék elszállítását, lerakását. 135


A közös vonások ellenére a krioplanáció folyamata és a létrejöv forma területenként más. Az eltérés oka mindenekel tt a k zetmin ségben (könnyen aprózódó riolittufa) és az alacsonyabb tszf.-i helyzetben kereshet . Ezzel indokolható az a sajátos, k zet befolyásolta formaegyüttes létrejötte, ahol a krioplanációs lépcs t egy hosszú, meredek, 1ő-30 fokos lejt (krioplanációs meredek lejt ) helyettesíti, s amelyhez egy, a lejt hátrálásával kiformálódott, hosszan elnyúló, enyhe lejt jű félsík, a tulajdonképpeni kriopediment (vagy krioglacis) kapcsolódik (PINCZÉS Z. 1977. A.B., 1983).

2. ábra: A krioplanációs meredek lejt kialakulása P1: fels pannon hegylábfelszín; P2: fels pliocén hegylábfelszín; K: krioplanációs lejt ; D: denudációs rész; A: akkumulációs rész; B: alapk zet

A Hegyalja egyik legszebb krioplanációs formaegyüttesei a Bodrog-peremi félmedencékben alakultak ki. A Bodrogkeresztúrifélmedencében végzett kutatások kapcsán részleteiben is megismerhettük a pleisztocén hegylábfelszínek kialakulásának menetét. A krioplanációs meredek lejt k a mindenkori erózióbázishoz (völgyekhez) igazodva, azok mélyülését követve fejl dtek ki. A fagy ui. ott a leghatékonyabb, ahol az alapk zetet csak vékonyabb 136


fed képz dmény (talaj, törmelékréteg) borítja. Ez a feltétel els sorban a meredek lejt kön, a lépcs k peremén, a bevágódó völgyek mentén volt adott. Így a tufából felépül lejt k a k zet laza szerkezete, nagy nedvszívó képessége miatt gyorsan pusztultak és hátráltak. A keletkez törmelékben felhalmozódó nedvesség biztosította a fagyaprózódás továbbélését, ill. megteremtette a melegebb periódusokban – f leg a D-i és Ny-i lejt kön – a mállás feltételét. Kés bb azonban a lejt t beborító anyag a lejtés irányába, különböz módon áttelepült, elszállítódott. A Bodrogkeresztúri-félmedencében területrendezés kapcsán kialakított vízlevezet árkok és az id szakos vízfolyások által kialakított eróziós árkok falából vett üledékminták elemzéséb l a szállítás módjára is következtethetünk (PINCZÉS Z. 1978, 1983; MARTONNÉ ERD S K. 1981). A legnagyobb jelent sége a geliszoliflukciónak volt, amely részben areálisan mozgatta a lejt n lefelé a törmelékanyagot. Hasonló módon fejtették ki hatásukat a lejt t leöblít záporok, hóolvadékvizek is. Az üledék nagyobb része azonban lineáris pályán – f leg dellékben, kisebb részt deráziós völgyekben, ill. eróziós árkokban – mozgott. A krioplanációs meredek lejt k leggyakoribb pleisztocén formái minden bizonnyal a dellék voltak. Az el z ekben említett vízlevezet árkok falában néha három szintben is el fordulnak, s általában igen sűrűn – mintegy 50 m-enként – követik egymást (PINCZÉS Z. 1983). A krioplanációs meredek lejt t behálózó dellék fokozatosan vágódtak vissza a lejt k magasabb régióiba, ugyanakkor nagyon gyakran a hátravágódásból származó anyagból a dellék alsó része fel is tölt dött. A dellék tehát csak a pleisztocén

137


hegylábfelszíneknek ideiglenes formái. Ezzel magyarázható, hogy napjainkban számuk jóval kevesebb. A Bodrogkeresztúri-félmedence legmarkánsabb negatív formái az eróziós árkok. Egy részük kétségtelenül a pleisztocénban is létezett, s igen fontos szerepük lehetett a keletkezett törmelékanyag gyors elszállításában. Ebbe a csoportba kell sorolni azokat az eróziós árkokat, amelyek a két f völgy (Galagonyás- és Csirke-árok) deráziós völgyf ib l vagy a vízválasztót tagoló deráziós nyergekb l indulnak. Ezek az eróziós-deráziós formák tagolják fel a krioplanációs meredek lejt t, s genetikájuk, formakincsük alapján leginkább a Bükkalja oldalvölgyeire hasonlítanak. Az eróziós árkok másik csoportja nem kapcsolódik közvetlenül a f völgyekhez. A krioplanációs meredek lejt t l távolodva, a félmedence enyhén lejt hegylábfelszínén fokozatosan csökken a mélységük, végül kisimulnak vagy valamelyik mélyútba torkollanak (MARTONNÉ ERD S K. 1981). Az eróziós árkok többsége – eltekintve néhány bizonyítottan antropogén hatásra kialakult formától – a pleisztocénban is megvolt, ha nem is mindig ugyanazon a nyomvonalon. A félmedence Ny-i felében kialakított vízlevezet árok falának vizsgálatából tudjuk, hogy két árok is északabbra tolódott a pleisztocén folyamán (20, ill. ő0 m-rel). Korábbi nyomvonalaik feltölt dése valószínű egy hidegebb, szárazabb periódusban indult meg, víz mozgatta üledékkel. Kés bb azonban szoliflukciós üledékek folytatták a feltölt tevékenységet.

138


Mindezen folyamatok eredményeként a krioplanációs meredek lejt fokozatosan hátrált, a pliocén hegylábfelszín területe egyre jobban felemészt dött, s t a fels -pannon hegylábfelszín is csak a félmedence lávával koronázott peremi vízválasztóin maradt meg (2. ábra). A bels területeket pedig a krioplanációs meredek lejt t l induló pleisztocén hegylábfelszín uralja 1-3 km szélességben – jelezvén a krioplanációs kiindulási helyzetét – részben a Bodrog, részben a félmedence két f völgye felé irányuló lejtéssel. A krioplanációs meredek lejt denudációjából származó anyag tekintélyes hányada, jelent sebb vízfolyás hiányában, a félmedence központja felé növekv vastagságban (6-10 m) a hegylábfelszín kis lejtésű térszínein halmozódott fel. A szélesebb hegylábi övezetet alkotó Bükkalján korántsem kaptak olyan fontos szerepet a kriopedimentek/krioglacisok. A Hegyaljához hasonló, általános hegylábfelszínképz dés itt nem következett be. Ennek els dleges oka az, hogy a Bükkalján a pleisztocén felszínfejl dés meghatározó tényez i a folyóvízi erózió volt. Mélyít és oldalazó erózióval alakította ki a bükkaljai hegylábfelszínt felszabdaló ÉÉNy-DDK-i irányú f völgyeket. Az eróziós völgyek széles völgytalpán helyenként fiatal pleisztocén és holocén teraszok is felfedezhet k. A f völgyek közötti hátak – a fels -pannon-pliocén hegylábfelszín feldarabolódott pásztái – er sen pusztultak, és átformálódtak. A leghatékonyabb, leglátványosabb folyamat e völgyközi hátaknak további, oldalvölgyekkel végbement felszabdalódása volt. A bevágódás els fokozatát itt is a f völgyek lejt in formálódó dellék jelentették. A Hegyaljával ellentétben azonban itt a hátravágódásból származó anyag – a már említett 139


intenzívebb törmelékmozgás következtében – nem rekedt meg a dellék alsó végén, hogy kitöltse ket, hanem lefelé mozgott. Id vel kijutott a f völgybe, ahonnan pedig a vízfolyások tovább szállították az el tér irányába. Ennek köszönhet , hogy a dellék nem tűntek el, hanem tovább formálódtak és lassan völgyekké alakultak. A bükkaljai mellékvölgyek méretük és alakjuk alapján egyaránt rendkívül változatosak. Genetikájuk azonban nagyon hasonló. A völgyformálódás kezdetén a dellék és a kisebb méretű völgyek kialakításában az areálisan ható deráziós folyamatoknak mindenekel tt a lejt leöblítésnek – lehetett meghatározó szerepe. A völgyek hosszának, vízgyűjt területének növekedésével azonban már az id szakos – esetleg állandó – vízfolyások is bekapcsolódtak e formák kialakításába. Ennek megfelel en a jellegzetes homorú völgykeresztmetszetet mutató deráziós völgyek mellett megjelentek a lineáris erózió formajegyeit (eróziós barázda, eróziós árok, völgylejt t l határozottan elkülönül völgytalp) is egyre inkább magán visel deráziós-eróziós, ill. eróziós-deráziós völgyek. Alakrajzi sokféleségüket számos tényez

befolyásolja. A

szélesebb völgyközi hátakba bevágódó oldalvölgyek a leghosszabbak. Legtöbbször egy hosszabb-rövidebb Ny-K-i irányú szakasz után az általános lejtésiránynak megfelel en DK-nek fordulnak, s hosszan elnyúló vályúszerű völgyformát alakítanak ki. Kissé keskenyebb, meredek lejt jű völgyközi hátak jellegzetes völgyformája az eróziós árkokkal tagolt, mély, kádszerű derázióseróziós völgy. Keskeny, enyhébb lejt jű hátakon gyakoriak a sekély „óriásdellék". Az id sebb völgyek völgyf ihez, oldallejt ihez gyakran kapcsolódnak fiatalabb, kisebb oldalvölgyek vagy dellék. Az

140


oldalvölgyek fiatalabb generációjához kell sorolni a f völgyek lejt it csipkéz kisebb völgyeket is (3. ábra). A völgyi felszabdalódás mellett a völgyközi hátak areálisan is pusztultak, lealacsonyodtak. Különösen hatékony volt ez a folyamat a könnyen aprózódó riolittufából álló enyhe lejt kkel ereszked völgyközi hátak esetében. A Hegyaljával ellentétben a letarolás az egész hátat érintette, jelent sen lealacsonyítva eredeti magasságukat. A völgyekkel ellentétben a hátakról areálisan mozgatott lepusztulási anyag egy része a hátak alacsonyabb szakaszainak, vékonyabb-vastagabb üledéktakaró formájában fel is halmozódhatott, jelent sen ellankásítva lejt iket. Arra alkalmas helyeken, a Bükkalján is kiformálódtak a pleisztocénben a Hegyaljára, annyira jellemz hegylábfelszínek. Krioplanációs meredeklejt kialakulására a legalkalmasabbak azok a helyek, ahol a pusztuló mögöttes terület keményebb, eróziónak jobban ellenálló k zetekb l épül fel. Ilyen lejt k ereszkedhetnek le a lávak zetekkel koronázott tet kr l vagy a Bükkalja É-i határán, ahol a meredeken kiemelked hátteret már a Déli-Bükk keményebb mészköve jelenti. A krioplanáció erózióbázisa a Bükkalján legtöbb esetben a mellékvölgy. El fordul az is, hogy a fiatalabb pliocén hegylábfelszínt l indult el a hátravágódás. Ilyen folyamat játszódott le a pliocén hegylábfelszínb l meredeken kiemelked , lávatet s Nyomó-hegy esetében, melynek É-i és K-i el terében jött létre a jellegzetes, enyhén lejt félsik: a pleisztocén hegylábfelszín területe. Ritkán megjelenhet a forma a f völgyek egyes szakaszaihoz kapcsolódva is. Létrejöttükhöz alapvet en két feltétel szükséges. Az egyik egy – pl. a vízfolyás oldalozó eróziója révén kialakuló – meredek lejt szakasz megléte, amely a krioplanáció kiindulási 141


pontja. Így jöhetett létre az a kis völgyi pedimentrészlet, mely a Déli-Bükkb l éppen hogy kilép Hór-patak K-i völgylejt jéhez kapcsolódik.

3. ábra. A Bogácsi-medence geomorfológiai térképe (részlet) 1 – tereplépcs ; 2 – hordalélkkúp; 3 – eróziós völgy, 20 m-nél nem mélyebb; Ő – eróziós völgy, 20 m-nél mélyebb; ő – lapos eróziós-deráziós völgy; 6 – mély eróziós-deráziós völgy; 7 – deráziós völgy; 8 – eróziós árok; 9 – kueszta; 10 – felszabdalt kuesztaperem; 11 – bánya; 12 – völgyközi hát; 13 – fiatal hegylábfelszín; 1Ő – id s hegylábfelszín maradványa

142


A hegylábfelszínek üledékei A hegylábfelszínek eltér pleisztocén fejl dése következtében a két terület lejt üledékei is különböznek, de azonos területen belül is jelent s különbségekkel találkozunk. A legváltozatosabb lejt üledékek a Bükkalján vannak. Itt a tet ket, lejt ket és teraszokat 1-Ő m vastag pleisztocén kori lejt üledék fedi, amelynek típusait els sorban a magassági helyzet és a terület er s felszabdaltságából adódó változatos domborzati viszonyok határozzák meg. A Bükkalja lejt üledékeinél szabályos változás szabálytalan mozaikos elrendez dés egyaránt megfigyelhet . 

és

Szabályos változás fedezhet fel északról dél felé, ill. a magasabb részekr l az alacsonyabbak felé. A Déli-Bükkel határos részeken a hegylábfelszín kezdeténél 300-350 m magasságban a lejt ket vörösagyag borítja. A tet kön eredeti településben, a lejt kön azok alján áttelepített formában fordul el . Ez utóbbi az elterjedtebb és néhány m vastagságot is elér. Az agyagot jellemzi az osztályozatlanság, a magas agyagtartalom (20-Ő0%), a szemcsegörbe ferde szabályos futása. Ha az anyag áttelepített, akkor a görbe több maximumú (Ő. ábra 1). SÜMEGHY J. (19ŐŐ) a vörösagyagot hullóporból, tehát eolikus úton származtatta és a lösz fáciesének tekintette, amely nedvesebb helyen nem hideg sztyep éghajlaton halmozódott fel. A vörösagyag keletkezésére több elgondolás is született. A riolittufa mállásterméke is igen gyakran vöröses színű és magas agyagtartalmú. A vörösagyag egy része kialakulása után nem 143


maradt meg az eredeti helyén, hanem a lejt n áttelepít dött. Az er sen agyagos, iszapos üledékbe ekkor kerültek be homok, murva vagy kavicsszemek. A vörösagyag déli irányban fokozatosan változik. SÜMEGHY J. (1944) ezt a változást is éghajlati okkal magyarázta. Ennek megfelel en változik a vörösagyag színe és a csökken agyagtartalommal párhuzamosan n a lösz és homok frakcióaránya. Az elmondottak a Bükkalján olyan formában mutatkoznak, hogy a vörösagyagot már ő-6 km-re dél felé löszszerű üledék váltja fel. E zonális üledékváltozás mellett a domborzat er s felszabdaltsága, a változatos lejt szög és lejt kitettség (expozíció), a mozaikos elrendez désű mikroklíma rendkívül változatos üledékképz dést (aprózódás, mállás, allúviumok) és üledékszállítást eredményezett. A domborzat, a lejt szög és a lejt hossza meghatározta az anyagszállító folyamatokat (vízi, eolikus, geliszoliflukciós, deluviális, proluviális), azok sebességét. Mindezek eredménye a változatos szemcseméret, a lerakott anyag eltér vastagsága, szerkezete. A lejt expozíciója befolyásolta a szállítás módját, a lejt s folyamatokat Az er sen tagolt domborzat következtében a Bükkalján a negyedid szaki üledékek számtalan típusa jött létre (PINCZÉS Z. 1979). A típusos lösz mellett megtaláljuk a löszszerű üledékek különböz változatait eredeti és áttelepített formában. A Bükkalján a löszszerű üledékek makroszkopikusan meglep hasonlóságot mutatnak a típusos lösszel. Fakósárga színük, oszlopos szerkezetük löszökre emlékeztetnek, de általában nincs mésztartalmuk, mert uralkodó frakciójuk az iszaptól a homokig terjed, az utóbbi túlsúlyával (Ő. ábra 2).

144


Ő. ábra: Lejt üledékek szemcse-összetételi görbéje 1 – Síkf kút: vörösagyag; 2 – Pazsag: feltárás alsó része; 3 – a bodrogkeresztúri Nyerges-tet ; Ő - Bodrogkeresztúri-medence: fúrás 600-830 cm

Az üledékek tarka képe tükrözi a domborzat gyors változását. Éppen ezért az egyes üledéktípusok felszíni területi elterjedése kicsi, gyakran csupán néhány m2. A feltárásokból az is megállapítható, hogy néhol vertikálisan is változik az üledék, változik a színe, szemcsemérete, rétegzettsége, az anyag genetikája, amely eltér szállítási módra (eolikus, fluviális, geliszoliflukciós, gelifluviációs, niveofluviációs) utal. Az üledékekb l így a lerakódás idejének klímájára is következtethetünk. 

A riolittufán kialakult üledékeket változatos szemcsenagyságú rétegzettség jellemzi. Homokrétegek váltakoznak apró szemű kavicsokkal. Az egyes rétegek szemcseméretét az azonosság jellemzi. A kavicsos rétegekben uralkodik (7ő%) a középszerű, a durva szemcséjű homok, murva és kavics (> 0,2 mm). Ezzel szemben a homokos rétegekben kavicsfrakció nem vagy csak elvétve fordul el . Az anyagot lényegében különböz frakciójú homokszemek 145


alkotják. Mindkét üledéket jellemzi, hogy a finom frakció (0,1 mm-nél finomabb) maximálisan 10%-ot ér el, és az iszap-, ill, agyagfrakció szinte teljesen hiányzik. Az üledék településéb l és szemcseösszetételéb l megállapítható, hogy az hideg, periglaciális id ben keletkezett, és az anyag telepítését id szakos torrens vizek végezték. Típusos grèzes litées üledék. A keményebb lávak zetek lábánál már durvább szemcséjű üledék-felhalmozódással találkozunk. Tömegében ez is homokos rétegzett üledék, de benne nagyobb kavicsok, blokkok is el fordulnak. Az el bbi üledékt l megkülönböztetve ez már éboulis ordonnés jellegű üledék. Keletkezésében, illetve felhalmozódásában a torrens vizek mellett a gravitáció is szerepet játszott. Kevésbé változatos üledékkel találkozunk Tokaj-Hegyalján. Mint az el bbiekben láttuk, itt a lejt formálását els sorban geliszoliflukció végezte. Ezért tiszta eluviális üledékkel ritkábban, els sorban az id sebb hegylábfelszín alig lejt s felszínén találkozunk. Ezek az autochton lejt üledékek hullóporos képz dményekb l vagy a riolittufa alap aprózódása, ill. mállása útján keletkeztek. A felszínen lerakódott hullóporos üledékek további fejl dése, ill. átalakulása a pleisztocén klíma függvénye. Itt is, mint Bükkalján, megfigyelhet az üledékeknek É-ról D-i irányba történ változása. Az északi részén vörösagyag, míg délen a száraz hideg sztyep-klímán valódi lösz alakul ki. Hegyalján azonban csak kis területen fordulnak el a két képz dmény közötti változatok. Eolikus lösz lényegében csak a Tokaji-hegyen képz dött, ill. csak itt maradt fenn. A pleisztocénban azonban É felé nagyobb kiterjedést ért el; a Bodrogkeresztúri-félmedencében pl. minden bizonnyal 146


kialakult. Erre több bizonyítékunk is van. A medencét övez peremhegyeket (fels pannon felszín) vagy az egykori krioplanációs meredek lejt t borító üledékek talajainak C szintjében több helyen foltszerűen löszmaradványt találtunk. Ahol ez már elpusztult, ott is a C szint gyakran meszet tartalmaz, amely a felszínt borító egykori löszlepelb l vándorolt a C szintbe. Az Erd bényei-medencét l É-ra azonban már csak vörösagyag, nyirok keletkezett. A Tokaji-hegység ennek az üledéknek klasszikus területe. SZABÓ J. (1881) az elmúlt évszázadban e területr l írta le el ször. Maga a megnevezés is e vidékr l ered. Tokaj-Hegyalján is megfigyelhet a vörösagyagnak É, ill. a hegység belseje felé történ változása. Az üledék színe sötétebb, szemcseösszetétele pedig finomabb, agyagosabb. Ugyancsak autochton üledék borítja a Hegyalja peremét alkotó id s hegylábfelszínt. Az üledék itt is a helyi riolittufa alap aprózódása útján jött létre. Ez az anyag – az aprózódás el rehaladottságának megfelel en – néhány 10%-ban már riolittufa kavicsot (10 mm fölött) tartalmaz. Az anyag szemcse-összetételi görbéje típusos periglaciális anyagot tükröz. Típusosságát mutatja a szemcse-összetételi görbe átlós futása és az üledék agyagtartalmának csaknem teljes hiánya. Némely mintában megfigyelhet a szemcse-összetételi görbe futásának megtörése, ill. a homokfrakciónál (pl. 0,1-0,2 mm) maximum kialakulása (Ő. ábra 3). Az autochton üledékek mellett sokkal nagyobb kiterjedésű az áttelepített geliszoliflukciós anyag, amely – mint már korábban említettük – a sokszor több km hosszúságot is elér krioplanációs lejt t borítja. Az üledék a krioplanációs meredek lejt n még vékony, néhány dm esetleg 1 m vastagságot ér el, de a félmedencében már 8147


10 m vastag. A lejt n lefelé haladva az áttelepített üledék rendez dik. A durva üledék az el tér felé haladva fokozatosan finomodik és vastagszik. A Hegyalja peremén kialakult félmedencékben az anyag finomodása els sorban azt jelenti, hogy a durva frakció, a kavics és a murva aránya, valamint, a durva homokfrakció aránya er sen lecsökken. Az üledék ő0-50%-a 0,10,01 mm szemcseméretű, tehát az eolikusan lerakódott anyagból áll (a szemcsetartományon belül számtalan változat ismeretes). Az agyagtartalom is megnövekszik. Még a hegység D-i részén, a Bodrogkeresztúri-félmedencében is elérhet 10-15%-ot (Ő.ábra 4). Az anyag finomodásával párhuzamosan az üledék kivastagszik, és ezzel együtt már id sebb würmi anyagot is tartalmaz. A Bodrogkeresztúri-félmedencében pl. a 8-10 m vastag üledékben két fosszilis talajt is feltártunk. Sajátos üledékfelhalmozódós ment végbe a félmedencéket elválasztó hátakon. Itt a riolittufát andezit lávanyelv fedte. Ezeken a kimagasodó elválasztó hátakon a pleisztocénben csak vékony talajtakaró volt. Ennek következtében a fagy a nyers alapk zetet aprózta, s a felaprózott k zetet valószínűleg víz szállította a hegy lábához, ahol helyenként ő-12 m vastagon felhalmozta. Ezek a típusos steril, csak riolittufa homokból álló grézes litées üledékek. Az üledékek legszebb feltárását Bodrogszegi mellett, a folyó mentén láthatjuk. Ugyancsak itt több, de már csak kisebb feltárásokat találtunk, amelyek már vegyes szemcsenagyságú anyagot tartalmaznak (éboulis ordonnés).

148

Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszínek pleisztocén felszínfejlődésében ___________________________________________________ Szakirodalmi hivatkozások DOBOS A. (1993): A Hór-völgy fejl dése Bogács és Cserépfalu között. Szakdolgozat. Debrecen HÁMOR G. – RAVASZNÉ BARANYI L. – BALOGH K. – ÁRVÁNÉ SOÓS É. (1980): A magyarországi miocén riolittufa szintek kora. MAFI Évi Jelentések 1978. évr l pp. 65-73. HEVESI A. (1986): A Bükk-hegység felszínfejl dése és karsztja. Kandidátusi értekezés. Bp. MAROSI S. – SOMOGYI S. (szerk.) (1990): Magyarország kistájainak katasztere 1-11. MTA FKI Bp. MARTONNÉ ERD S K. (1972): A Déli-Bükk középs

részének felszín- és

völgyfejl dési problémái. Doktori disszertáció I., II. Debrecen MARTONNÉ ERD S K. (1981): az eróziós árkok lepusztulási formái és szerepük a jelenkori felszínfejl désben a Bodrogkeresztúri-félmedence példáján. Acta Geogr. Debrecina 1979-80. X V II I-XIX. pp. 49-79. PINCZÉS Z. (1955): Morfológiai megfigyelések a Hór-völgyében. Földr. Ért. IV. 2. pp. 145-156. PINCZÉS Z. (1956): A Déli-Bükk és el terének néhány fejl déstörténeti problémája. Acta Universitatis Debreceniensis de Ludovico Kossuth Nominatae. Tom. Ili. 2. pp. 1-12. PINCZÉS Z. (1957): Az Eger-völgy problémái. Földr. Ért. VI. 1. pp. 29-43. PINCZÉS Z. (1968): Herausbildung der terziären Oberflächen den Bükk-Gebirges. Acta Geographica Debrecina. Tom. XIV, VII. pp. 189-200. PINCZÉS Z. (1968): A Bükk-hegység tönk- és pediment felszínei. Term. Földr. Dokumentáció 7. sz. MTA FKI pp. 32-39. PINCZÉS Z. (1969): Tertiary surfaces of the Tokaj (Zemplén) Mountains. Studio Geomorphologica Carpatho-Balcanica. vol. IIL Krakow pp. 3-16. PINCZÉS Z. (1977): Cryopedimentation and its sediments in Hungarian Highlands X. INQA Congress. Birmingham 358 p.

149

Pinczés Z. – Martonné Erdős K. – Dobos A. ___________________________________________________ PINCZÉS Z. (1977): Hazai középhegységek periglacális planációs felszínei és üledékei. Földr. Közl. XXV. (CI) 1-2. pp. 295. PINCZÉS

Z.

(1978):

Untersuchung

der

Kornzusammensetzung

von

Solifluktionsmaterial. Wissenschaftliche Zeitschrift der Ernst-MoritzArndt Universität. Greifswald XXVII. 1-2. pp. 73-77. Pinczés Z. (1979): Types of loess and loess-like sediments in the environment of Eger (Hungary). Acta Geologica Academiae Scientiarum Hungaricae 22. pp. 287-299. PINCZÉS Z. (1980): Production of planation surfaces and their types as illustrated on the examples of a Tertiary volcanic and a Mesozoic Mountain. Acta Geographica. Geologica et Meteorologica Debrecina XIV-XV. 1975-1976. pp. 5-29. PINCZÉS Z. (1983): A krioplanációs meredek lejt

kialakulása és morfológiája.

Földr. Ért. XXXII. pp. Ő61-473. Sümeghy J. (1944): Tiszántúl. Budapest Szabó J. (1881): Tokaj-Hegyalja geológiai viszonyainak újabb alakulása. Magy. Tud. Ak. Ért. Varga Gy. (1981): Újabb adatok az összesült tufatelepek és ignimbritek ismeretéhez. MAFI Évi Jelentése az 1979. évr l.

150


SÓSAVAS TERHELÉSEK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA A TALAJOK KÉMHATÁSÁRA ÉS A NEHÉZFÉMEK MOBILIZÁCIÓJÁRA RAMANN-FÉLE BARNA ERD TALAJON Dr. Szabó Szilárd – Dr. Szabó György egyetemi tanársegéd – egyetemi adjunktus

Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected] – [email protected]

El zmények A környezet és ezen belül a talajok savanyodása a világ nagy részén és Magyarországon is nagy problémát jelent. Ennek oka az, hogy más, a környezet min ségét érint káros folyamattal – pl. az erózióval – szemben a savanyodásnak nincsenek látható nyomai, legfeljebb közvetett jelek utalnak rá, így kevésbé van a köztudatban. A talajok min ségének hosszú távú meg rzése megköveteli, hogy foglalkozzunk a degradációs folyamatokkal és tárjuk fel az általuk kiváltott potenciális veszélyeket (CSORBA P. 2001). A környezet elsavanyodásra el ször Robert Angus Smith skót vegyész figyelt fel 18ő2-ben a Manhattan környékén végzett leveg min ség (és ennek keretében a csapadék-pH) vizsgálatai közben. T le ered a savas eső kifejezés: összefüggést talált a leveg SO2-tartalma és a savas kémhatású csapadék között. Megállapításai ma is helytállók, viszont csak egy évszázaddal kés bb vették ket figyelembe - amikor már az els komoly problémák jelentkeztek (MCCORMICK, J. 1989). A talajsavanyodás problémája a talajvédelem tárgykörébe tartozik, melynek fogalma hazánkban az 1920-as, 1930-as évekt l ismert. A savanyú talajok javítása kapcsán id. VÁRALLYAY GY. már 1942-ben adatokat közöl: szabadföldi kísérletében meszezéssel 1085%-os terméstöbbletet ért el. A javítóanyag-szükséglet meghatározása terén Prettenhoffer I. és Pálfalvi I. végzett fontos kísérleteket 19ő0-60 között (CSATHÓ P. 2001). Napjainkban igen b szakirodalma van a talajsavanyodás témakörének, a potenciális 151

Dr. Szabó Szilárd – Dr. Szabó György ___________________________________________________

károk ismertek, a gazdasági helyzet legtöbbször mégsem teszi lehet vé a melioratív célú beavatkozásokat. A korábbiakban meglév támogatási rendszert a rendszerváltás után felszámolták, a gazdálkodó szervezeteknek pedig nincs lehet ségük ezt öner b l finanszírozni. Amellett, hogy hazánk 2,3 millió ha savanyú talajából 620 ezer ha igényel melioratív meszezést, 2002-ben pl. ez csak 10 ezer hektáron történt meg. A talajok savanyodása mez gazdasági és környezetvédelmi szempontból sem kívánatos. Csökken a tápanyagtartalom, kedvez tlenné válnak a fizikai tulajdonságok, kimosódnak a növények növekedése szempontjából fontos kationok. A talaj kémhatása befolyással van a felszíni és felszín alatti vizek min ségére, valamint a talaj biológiai aktivitására is. A csökken pH miatt új egyensúlyi állapot alakul ki a talajkolloidok felszínén, így fémek kerülnek a talajoldatba: gyökérméregként viselked Al 3+ionok és toxikus hatású/mennyiségű nehézfémek mobilizálódnak. A nehézfémek mobilizációja – a növények által felvehet állapotba kerülése, vagy talajvízbe mosódása – több területen is problémát okozhat. Veszélyeztetheti a termelési potenciált, valamint csökkentheti a településfejlesztési lehet ségeket és a biodiverzitást (BLASKÓ L. ET AL 1998; CSILLAG J. ET AL. 2001; GY RI Z. ET AL. 1994; FILEP GY.–BLASKÓ L. 1997; FILEP GY.–CSILLAG J. 1993; KIEKENSCOTTENIE 1985; MOLSKI-DMUCHOWSKI 1986). A talaj mint feltételesen megújuló természeti er forrás bizonyos mértékig elviseli a környezeti hatásokat öntisztuló, szűr , tompító és méregtelenít képessége révén (KERÉNYI A. 1995). Az, hogy hol van ennek a képességnek a határa, talajtípusonként, s t helyi változatonként más és más, tehát egyedileg kell meghatározni. Ebben a munkában egy kisebb és egy nagyobb koncentrációjú sav különböz expozíciós idejű hatását vizsgáltuk meg a nehézfémek mobilizációjára nézve egy bükkaljai mintaterületr l származó Ramann-féle barna erd talaj mintákon. A mintaterület A mintaterület Bogács – Cserépfalu – Bükkzsérc települések között fekszik, a MAROSI S.–SOMOGYI S. (1990) besorolás szerinti 152

Sósavas terhelések hatásának vizsgálata a talajok kémhatására és a nehézfémek mobilizációjára Ramann-féle barna erdőtalajon ___________________________________________________

Egri-Bükkalján (1. ábra). Nyugati határa a Szoros-patak és Cseresznyés-patak közötti völgyközi hát, északon a területet a Középs -Bükk mészk hegyeit l elválasztó völgy határolja, keleten a Hór-patak alluviális síkja, délen pedig az Alsó-réten keresztülfutó vízválasztó. Területe 7,ő6 km2.

Bükk

Bükkalja

1. ábra: A vizsgálati terület elhelyezkedése

A mintaterületen a zonális barna erd talajok a meghatározók (barnaföld, agyagbemosódásos barna erd talaj, erodált barna erd talaj), és gyakoriak ezek lejt hordalékai is. Az éghajlati átmenetiségnek köszönhet en a Ramann-féle barna erd talaj az uralkodó. Anyag és módszer Vizsgálatainkat 10 szántó területhasználatú Ramann-féle barna erd talajról származó talajmintán végeztük el. A sósavas kísérlet során ő g talajhoz 0,00ő és 0,1 mólos sósavat adtunk, méréseinket háromszoros ismétlésben végeztünk. A mintákat 1 napos, 1 hetes és 1 hónapos expozíciós id után leszűrtük, majd F-AAS készülékkel lemértük a szűrletek nehézfémtartalmát (Cu, Ni, Co, Fe, Mn, Zn).

153


A sósavas kísérletben szerepl 10 talajminta háromszoros ismétlése a két különböz koncentrációjú savval és háromféle expozíciós id vel összesen 180 szűrlet mérését jelentette hat fém esetében (180x6=1080 mérés). Az adatok feldolgozását a normalitás vizsgálatával kezdtük, és mivel úgy találtuk, hogy a legtöbb változó nem normál eloszlású, az elemzések során Kruskal-Wallis próbát alkalmaztunk a kezelések közti különbségek megállapításához. A szűrletekben mért koncentrációkat összehasonlítottuk a különböz töménységű savas kezelések és a különböz expozíciós id k között. A salétromsavas kísérletben arra is lehet ségünk nyílt, hogy a szántó és sz l területhasználatú területekr l származó talajokból oldatba kerül nehézfém-mennyiségeket hasonlítsuk össze. Eredmények A talajok sósavas vizsgálatával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a 0,00ő M-os kezelésnek alávetett minták eredményei a kimutathatósági határ közelében voltak, a 0,1 M-os kezelés során pedig jól mérhet mennyiségeket kaptunk. Az alkalmazott savterheléseknél olyan koncentrációkat igyekeztünk kiválasztani, melyek – antropogén hatásra – el fordulhatnak a környezetben is. Eredményeink alapján tendenciáit jellemeztük.

a

fémmobilizáció

általános

Az adatsorokat el bb az extrakciós id alapján elemeztük, melynek az volt a tanulsága, hogy a pH az id múlásával arányosan emelkedett. Az emelkedés üteme határozott, a varianciaanalízis is szignifikáns különbségeket mutatott. A 0,005 M-os HCl alkalmazása során az 1 nap után mért Ő,ő3-ról ő,63-ra emelkedett a pH, a 0,1 M-os sósav esetében pedig 1,39-r l 2,12-re (2. ábra). A pH-növekedés az agyagásványok pufferoló szerepével magyarázható. Eredményünk egyben rámutat az eltelt id jelent ségére is a pufferfolyamatok érvényesülésében. 154


Ennek egyenes következménye lett az, hogy az emelked pH-hoz igazodva új egyensúlyi állapot állt be a szuszpenzióban, és az oldatba került nehézfémek közül néhány (pl. a réz és a nikkel) visszaköt dött a talajkolloidok felületére. Miközben a sav roncsolja az agyagásványok felületét, köt helyek alakulnak ki, ahol a korábban oldatba került fémek megköt dnek. A másik lehetséges magyarázat, hogy a savasodás hatására szétes 2. ábra: A talaj pH-változása agyagásványok kovasavtartalma különböz savas terhelések csapadékot képez, melyben fémek is és expozíciós id esetében leköt dnek(GREENWOOD– EARNSHOW 1997). A fémek koncentrációja az eltelt id függvényében azonban többnyire növekszik, bár vannak ennek ellentmondó adatok is Cu, Ni; (3. ábra).

mobilizáció a talaj összes fémtartalmának %-ában

60

0,005 M 0,1 M

50

40

30

20

10

0

1 nap

1 hét

Cu

1 hónap

Ni

1 hét

Ni

1 hónap

1 nap

1 hét

Zn

1 hónap

1 nap

1 hét

Co

1 hónap

1 nap

1 hét

Mn

1 hónap

1 nap

1 hét

1 hónap

Fe

3. ábra: A vizsgált fémek mobilizációja különböz savterhelések és expozíciós id k hatására

A kioldott mennyiségeket tekintve nem a szakirodalomban mobilisnak tekintett réz, cink és nikkel került a kioldódási sor élére, hanem a mangán és több esetben a kobalt (3. ábra). Ennek magyarázata a talaj kémhatásában és az ezzel összefüggésben lév 155


vegyületeikben keresend . A mintaterület talajai meglehet sen savanyú kémhatásúak (az átlag pH=ő,ő, a medián pH=ő,3), így véleményünk szerint a könnyen mobilizálható elemek (pl. éppen a Zn, Cu, Ni) már oldatba kerültek és kimosódtak a talajszelvény mélyebb szintjeibe. A különböz hosszúságú extrakciós id k hatására mobilizálódó fémkoncentrációk különbségének alakulását mutatja az 1. táblázat. A változás a réz és a nikkel kivételével minden esetben a talajoldatban mérhet nehézfém-koncentráció növekedését jelenti, a pH esetében pedig a semleges tartomány felé való elmozdulást. A kobalt és a cink kivételével változás nem szignifikáns. 1. táblázat: A különböz hosszúságú extrakciós id k hatása a nehézfémek mobilizációjára (szignifikancia szint: „-”=nincs szignifikáns különbség; *=p<0,0ő; **=p<0,01) pH

Cu

Co

Fe

Mn

Ni

Zn

1 nap1 hét

**

-

*

-

-

-

-

1 hét1 hónap

**

-

-

-

-

-

-

1 nap1 hónap

**

-

-

-

-

-

*

Az egy napos és egy hetes extrakció utáni koncentrációkat összehasonlítva látszik, hogy egyedül a kobalt esetében találtunk szignifikáns különbséget. A mobilizálódó cink mennyisége pedig csak egy hónap elteltével lesz szignifikánsan több az 1 naposhoz viszonyítva. A többi fém esetében – méréseink alapján – egy hét, s t egy hónap alatt sem történt nagy mértékű változás. Ezt követ en azt is megvizsgáltuk, hogy a különböz er sségű savterhelések okoztak-e szignifikáns különbségeket a nehézfémek kioldódásában, az extrakciós id t is beleszámítva. Az eredmények összefoglalása a 2. táblázatban látható.

156


2. táblázat: A különböz savas terhelések hatása a nehézfémek mobilizációjára az extrakciós id függvényében 0,005M – 0,1 M HCl alkalmazása esetén (szignifikancia szint: „-”=nincs szignifikáns különbség; *=p>0,0ő; **=p>0,01; ***=p>0,001) kezelési idő 1 nap

1 hét

1 hó

pH

***

***

***

Cu

**

**

***

Co

*

**

***

Fe

**

-

-

Ni

*

*

***

Zn

-

-

*

Mn

***

**

***

Az elemzés eredményéb l kitűnik, hogy a pH esetében mindig szignifikáns különbség van az egyes savmennyiségek között, míg a fémek esetében megosztottabb a kép. Er söd savhatásra a réz és a nikkel esetében az oldatkoncentráció csökkenésér l, a többi fém esetében pedig a növekedésér l van szó. A cinknél azt láthatjuk, hogy elenyész a 0,00ő és 0,1 mólos sósav által mobilizált mennyiség különbsége, kivéve az 1 hónapos extrakciót, ahol már nagyobb mértékű a kioldódás és a végeredményben is szignifikáns az eltérés. A vasnál viszont éppen azt látjuk, hogy az id múlásával nem n számottev en a kioldódott mennyiség. A fémek mobilizációja, a pH és a pufferkapacitás közötti összefüggést a korreláció-analízis is meger sítette. A pH-val 1 napos extrakció után a nikkel, a kobalt és a mangán; 1 hét és 1 hónap után a vas kivételével minden fém egyaránt nagymértékben és szignifikánsan (r=0,6; p<0,01) korrelált. Eredményeink szerint a pH az 1 napos extrakció utáni eredményekkel korrelál leginkább: ebben az esetben a mangán, a nikkel, cink és kobalt mutat összefüggést, míg az id múlásával már csak a mangán és kobalt.

157

Dr. Szabó Szilárd – Dr. Szabó György ___________________________________________________ Szakirodalmi hivatkozások BLASKÓ L. – DEBRECZENI B-NÉ – HOLLÓ S. – KADLICSKÓ B. – Sárvári M. szerk. (1998): Műtrágyázás, talajsavanyodás és meszezés összefüggései az OMTK kísérlethálózat talajain. Regicon Kft. Nyomdaüzem. Kompolt. 237 p. CSATHÓ P. (2001): Összefüggés a talajsavanyúság mértéke és a mészhatások között a hazai szabadföldi kísérletek adatbázisán, 19ő0-1998. I. A mészformák és a talajtulajdonságok szerepe a mészhatások megjelenésében. Agrokémia és Talajtan (ő0) 1-2. pp. 103-117. CSILLAG J. – LUKÁCS A. – BUJTÁS K. – PÁRTAY G. (2001): A Cd-, Cr-, Ni-, Pb- és Znkoncentráció változása a talajoldatban szennyezés és savterhelés hatására, laboratóriumi kísérletben. Agrokémia és Talajtan. ő0. No. 3-4. pp. 297-311. CSORBA P. (2001): Környezeti hatásvizsgálat. Távoktatási tananyag. Phare 343. program 135 p. FILEP, GY. – BLASKÓ, L. (1997): The role of amelirioration in agricultural land use. In: Filep Gy. – Németh T. eds: Land Use and Soil Management. DATE. Debrecen pp. 68-85. FILEP, GY. – CSILLAG, J. (1993): Aluminium Mobilization as an Aspect of Chemical Degradation of the Soil. Agrokémia és Talajtan, 42. No. 1-2. pp. 79-88. GREENWOOD, N. N. – EARNSHOW, A. (1997): Az elemek kémiája I. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest őŐ9 p. GY RI Z. – GOULDING, K. – BLAKE, L. – PROKISCH J. (1994): Soil analyses in the Rothamsted Park Grass experiment. Agrokémia és Talajtan. 43. 3-4. pp. 319-327. KERÉNYI A. (1995): Általános környezetvédelem. Mozaik Oktatási Stúdió. Szeged. 383 p. KIEKENS, L. – COTTENIE, A. (1985): Principles of investigation on the mobility and plant uptake of heavy metals. In: Leschber, R. – Davis, R. D. – L’Hermite, P.: Chemical methods for assessing bio-available metals in sludges and soils. Elsevier Applied Science Publishers. London – New York pp. 32-41. MAROSI S. – SOMOGYI S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere. MTA FKI. Budapest 1021 p. MCCORMICK, J. (1989): Acid Earth, The Global Threat of Acid Pollution. Sec. ed. Earthscan Publications. London 225 p. MOLSKI, B. A. – DMUCHOWSKI, W. (1986): Effects of acidification on forests and natural vegetation, wild animals and insects. Acidification and its Policy Implications. Editor: Schneider, T., Studies in Enviromental Science 30. Elsevier. pp. 29-51. STEFANOVITS P.–FILEP GY.–FÜLEKY GY. (1999): Talajtan. Mez gazda Kiadó 472 p.

158


NEHÉZFÉM-MOBILIZÁCIÓ VIZSGÁLATA CSERÉPFALU KÖRNYÉKI TALAJOKBAN Dr. Szabó György egyetemi adjunktus Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés A talaj nehézfémtartalmának egy része kötött formában van jelen, amit a növények nem képesek felvenni, ezért, ha a talaj nyomelem-szolgáltató képességét vizsgáljuk, vagy arra keressük a választ, hogy fennáll-e a toxicitás veszélye, nem elég a talaj „összes” nehézfémtartalmát ismerni, hanem meg kell határoznunk a növények számára „felvehet ” nehézfémtartalmat is. A „felvehet ” elemtartalom meghatározására gyakran alkalmazzák a LakanenErvi féle feltárási módszert, azonban igazán pontos képet csak akkor kaphatunk a kérdésr l, ha az egyes növények esetében konkrétan megnézzük a ténylegesen felvett nehézfémek mennyiségét. E tanulmány keretében a Cserépfalu környezetében található mintaterület legjellemz bb termesztett növényfajainak − búza, napraforgó, kukorica – nehézfémfelvételét tanulmányoztuk. A talaj és a vizsgált növények nehézfémtartalmának ismeretében nyomon követhet a különböz fémek felvételének alakulása a talaj-növény rendszerben. A begyűjtött minták segítségével megvizsgáltuk, hogy az adott terület talajából a növények mennyi nehézfémet képesek felvenni, illetve a felvett fémek hogyan oszlanak el a növény különböz szerveiben. Azt a kérdést is vizsgáltuk, hogy a LakanenErviö-féle módszerrel meghatározott „felvehet ” elemtartalom mennyiben felel meg az egyes növények által ténylegesen felvett fémmennyiségeknek.

159

Dr. Szabó György ___________________________________________________

A mintaterületek bemutatása A vizsgálatokat a Bükk-hegység déli el terében, Cserépfalu környezetében végeztük (1. ábra). A mintegy 10 km2-es mintaterület morfológiailag egy eróziós és deráziós völgyekkel tagolt kett s hegylábfelszínként értelmezhet , amelynek kialakulása a pannon és a pliocén szemiarid klímájához köthet (PINCZÉS Z. 1955; PINCZÉS Z. ET AL. 1993; MATRONNÉ ERD S K. 1998). A változatos domborzati viszonyoknak köszönhet en talajtani szempontból a terület igen sokszínű (KERÉNYI A. 1972; KERÉNYI A.–PINCZÉS Z. 1992). A savanyú vulkáni k zeteken és az agyagos lejt üledékeken kialakult zonális barna erd talajok a leggyakoribbak. A f típuson belül a Ramann-féle barna erd talaj az uralkodó típus, de foltokban megtalálható az agyagbemosódásos barna erd talaj is. Az élénkebb reliefű, 12-25%-os lejt kön a barna erd talajok erodált változataival találkozhatunk. A legmeredekebb lejt kön pedig gyakoriak a köves-sziklás váztalajok. Az említetteken kívül el fordulnak még lejt hordalék talajok, s a patakok allúviumán öntéstalajok is (KERÉNYI A. 1994; SZABÓ GY. 2000).

1. ábra: A mintaterületek topográfiai térképe

160

Nehézfém-mobilizáció vizsgálata Cserépfalu környéki talajokban ___________________________________________________

A kutatási terület természetes növényzete a legmagasabban fekv , hűvösebb mikroklímájú területeken a gyertyános-tölgyes, az alacsonyabban fekv részeken pedig a cseres-tölgyes volt. Ma már ezek az erd társulások eltűntek, erd gazdálkodás csak néhány tet közelében, illetve a nagyon meredek lejt kön jellemz (KOLOZSVÁRINÉ PÁSZTOR A. 1995). A terület nagy része intenzív mez gazdasági művelés alatt áll. A kevésbé meredek lejt kön és a Hór-patak allúviumán els sorban szántóföldi művelés folyik. A szántókon f ként búzát, napraforgót és kukoricát termesztenek. A tanulmány tárgyát képez talaj- és növénymintákat ezekr l a szántóföldekr l gyűjtöttük be. Cserépfalutól keletre jelent s a nagyüzemi sz l termesztés is. A Nyomó-hegy déli és keleti oldalában, valamint az Ispán-szél nyugati lejt jén vegyes hasznosítású kerteket találunk. A kistermel k itt egyrészt sz l t, másrészt zöldségféléket és különféle gyümölcsöket termesztenek. Anyag és módszer Talajminták A vizsgálatokhoz összesen 7Ő talajmintát gyűjtöttünk be, melyek közül 66 átlagminta, 8 pedig a növény mintavételi pontokból begyűjtött pontszerű minta volt. Az átlagminták és a pontszerű minták is az „A” szintb l származnak, mely a talaj fels 15-20 cm-es rétegét jelenti. A begyűjtött talajmintákat szárítószekrényben 10ő C-on kiszárítottuk, majd elporítottuk. Kétféle el készítési módszert alkalmaztunk. Az „összes nehézfémtartalom” meghatározásához tömény salétromsavas roncsolással (SZABÓ GY. 2000) készítettük el a mintákat, amely valójában az összes fémtartalomnak mintegy 90%-át tárja fel, a „felvehet elemtartalom” meghatározásához, pedig a Lakanen-Ervi -féle el készítési módszert (MSZ-08-1722/1-1989) alkalmaztuk. Valamennyi mintát háromszoros ismétlésben készítettük el , hogy az esetleges mérési, vagy az el készítés során bekövetkezett hibát kiküszöbölhessük. A minták nehézfémtartalmának 161

Dr. Szabó György ___________________________________________________

meghatározását atomabszorpciós spektrométerrel és ICPAES-rel végeztük. Növényminták A mintaterületr l búza, napraforgó és kukorica mintákat gyűjtöttünk. A mintavétel 199ő-1997 között július els és második hetében történt. Ekkor a búza már teljesen érett állapotban volt, a napraforgónak és a kukoricának viszont még nem érett be a termése. 1997 szeptemberének els hetében - a júliusi mintavétellel megegyez helyr l - gyűjtöttünk napraforgó és kukorica termést. A növényeket gyökerest l, egészben gyűjtöttük be, a laboratóriumba történ szállításig műanyag zsákokban tároltuk. A növények szerveit a laboratóriumban különválasztottuk, majd szárítószekrényben 10ő C-on kiszárítottuk. A kiszárított növényi szerveket homogenizáltuk, ezután ő00 C-on, 16 órán át hamvasztottuk. Ezt követ en a hamut 10 ml 20%-os HCl-ban 30 percen át ő0C-on melegítve feloldottuk. Az oldatot tárolóedénybe szűrtük, majd desztillált vízzel 20 ml-re hígítottuk. Az így nyert oldatban a nehézfémtartalmat szintén atomabszorpciós spektrométer és ICP-AES segítségével határoztuk meg. Eredmények A talaj- és a növényminták nehézfémtartalmának összehasonlítása El ször arra kerestük a választ, hogy a vizsgált növényfajok egyes szerveinek nehézfémtartalma hogyan viszonyul a növénymintavételi pontból származó talajminta „összes” nehézfémtartalmához. A kérdést bonyolítja, hogy az egyes szerveknek különböz a nehézfémtartalma, ezért nem lehet egyetlen adattal kifejezni azt, hogy például a kukorica mennyi nehézfémet képes felvenni a talajból.

162


A továbbiakban a talajban mért nehézfémtartalmat 100%nak véve megnézzük, hogy a vizsgált növények szerveiben a minimális és a maximális nehézfémtartalom ehhez viszonyítva hány százalékot tesz ki (1. táblázat). 1. táblázat:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

A vizsgált növényekben mért maximális és minimális nehézfémtartalom %-os aránya a talaj fémtartalmához viszonyítva (a sorszámok a maximális értékek alapján számított sorrendet jelölik)

napraforgó max Fe 5,9 Co 7,5 Mn 22,3 Ni 30,6 Pb 51,0 Zn 167,5 Cu 187,6

min 0,2 <0,01 1,9 8,7 <0,01 62,2 41,9

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Mn Fe Co Ni Pb Cu Zn

búza max 9,2 11,8 12,1 24,9 30,0 64,7 199,0

min 1,0 0,2 <0,01 0,8 <0,01 13,8 7,8

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

kukorica max Pb 6,6 Fe 7,2 Co 9,0 Mn 12,3 Ni 28,4 Cu 78,2 Zn 115,8

min <0,01 0,1 <0,01 0,8 3,1 11,8 51,6

Az 1. táblázatban szerepl százalékos eredményeknél a vizsgált növények valamennyi szervének nehézfémtartalmát figyelembe vettük. Több esetben a magasabb értékek arra vezethet k vissza, hogy a vizsgált növények gyökerének a többi szervhez viszonyítva igen magas volt a fémtartalma. A gyökerekben található nehézfémek jelent s részét azonban a növények nem tudják a többi szerv felé transzportálni, mivel a fémek gyakran a gyökerek rizodermiszének sejtfalához köt dnek (Szabó Gy., 1997, 1998, Szalai Z, . Így valójában a sejtfalhoz köt d fémeket a növények nem veszik fel, csak a gyökerük küls felületén megkötik. Érdemes ezért úgyis megvizsgálni a talaj fémtartalmához viszonyított százalékos értékeket, hogy a gyökerek fémtartalmát nem vesszük figyelembe (2. táblázat). Ebben az esetben pontosabb adatokhoz juthatunk a növények által ténylegesen felvett fémmennyiségeket illet en. Az 1. és a 2. táblázat adatait összehasonlítva látható, hogy a vas és a kobalt esetében a maximális százalékos értékek 163

Dr. Szabó György ___________________________________________________

mindhárom növénynél alacsonyabbak voltak, amikor a gyökerek fémtartalmát nem vettük figyelembe. Az ólom esetében a napraforgónál és a búzánál, a nikkel esetében a búzánál és a kukoricánál, a mangán, a cink és a réz esetében pedig csak a búzánál kaptunk alacsonyabb értékeket, amikor a gyökerek fémtartalmát nem vettük figyelembe. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a vas, a kobalt, az ólom és a nikkel els sorban a gyökerekben, a mangán a réz és a cink viszont − a búza kivételével − els sorban a vizsgált növények föld feletti szerveiben akkumulálódnak. 2. táblázat: A vizsgált növények föld feletti szerveiben mért maximális és minimális nehézfémtartalom százalékos aránya a talaj fémtartalmához viszonyítva (a sorszámok a maximális értékek alapján számított sorrendet jelölik)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

napraforgó max min Fe 2,3 0,2 Co 6,3 <0,01 Pb 7,0 <0,01 Mn 22,3 1,9 Ni 30,6 8,9 Zn 167,5 65,4 Cu 187,6 50,4

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Fe Co Pb Mn Ni Cu Zn

búza max 2,5 3,2 5,9 8,8 16,3 29,5 53,6

min 0,2 <0,01 <0,01 1,0 0,8 13,8 7,8

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

kukorica max min Fe 1,8 0,1 Co 4,5 <0,01 Pb 6,6 <0,01 Ni 11,5 3,1 Mn 12,3 0,8 Cu 78,2 11,8 Zn 115,8 51,6

A következ lépésben a kapott eredményeket összevetettük a szakirodalmi forrásokkal (3. táblázat). Valamennyi növény minden egyes földfeletti szervére kiszámítottuk a talaj-növény szállítási koefficiens (soil-plant transfer coefficient) értékét, amit úgy kaptunk meg, hogy a növényi szerv fémtartalmát elosztottuk a növénymintavételi pontból származó talajminta fémtartalmával. A 3. táblázatból látható, hogy eredményeink jó összhangban vannak a KLOKE ET AL. (199Ő) által közölt adatokkal. A nikkel, a réz és a kobalt esetében az általunk kapott maximális értékek azért alacsonyabbak az irodalmi adatoknál, mert ezeket a fémeket bizonyos növények az általunk vizsgáltaknál jóval nagyobb 164


mértékben képesek akkumulálni. A KLOKE ET AL. (199Ő) által közölt értékek kiszámításánál minden bizonnyal ezeket a fajokat is figyelembe vették. 3. táblázat: A nehézfémek szállítási koefficiensei talaj-növény rendszerben KLOKE ET AL. (199Ő) és a három növényen végzett saját méréseink szerint Talaj-növény szállítási koefficiens Fe Co Pb Mn Ni Zn Cu

KLOKE ET AL. szerint

Saját mérések

— 0,01-0,1 0,01-0,1 — 0,1-1,0 1-10 0,1-10

0,001-0,03 <0,01-0,1 <0,01-0,1 0,01-0,2 0,1-0,3 0,5-1,7 0,1-1,9

Az általunk számított talaj-növény szállítási koefficiensek alapján meghatároztuk a vizsgált nehézfémek mobilitási sorrendjét. A növények által legkevésbé felvehet elem a vas. Az általunk vizsgált növények egyetlen földfeletti szervének vastartalma sem haladja meg a talaj vastartalmának 3%-át. Ezután következik a kobalt és az ólom. Az említett fémek esetében a talaj fémtartalmának maximum 10%-át mérhetjük a növényekben. A mangán esetében ez az érték 20%, a nikkelnél pedig 30%. A két legmobilisabb fém a cink és a réz. Ezekb l a fémekb l a növények a talaj fémtartalmánál nagyobb mennyiségeket is képesek akkumulálni, egyes szervekben a talaj fémtartalmát közel kétszeresen meghaladó mennyiségeket is kimutattunk. A saját méréseink alapján megállapított mobilitási sorrend pontosan megegyezik a KLOKE ET AL. (199Ő) által közölt sorrenddel, mely a következ képpen alakul: Fe < Co = Pb < Mn < Ni < Zn < Cu.

165

Dr. Szabó György ___________________________________________________

A talaj „felvehető” nehézfémtartalmának meghatározása A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy a Lakanen-Erviö kivonattal kezelt talajmintákból oldatba került nehézfémtartalom mennyiben felel meg a növények által ténylegesen felvett fémtartalomnak. Els lépésben meghatároztuk a mintaterületr l begyűjtött 7Ő talajmintában az egyes nehézfémek esetében az „összes” nehézfémtartalmat, majd a fentebb ismertetett módon valamennyi mintában meghatároztuk a „felvehet ” elemtartalmat” is. Mindegyik vizsgált nehézfém esetében kiszámítottuk a kétféle módszerrel kapott eredmények átlagértékeit, majd megnéztük, hogy a „felvehet elemtartalom” hogyan aránylik az „összes elemtartalomhoz” (Ő. táblázat). Ő.

A B B/A

táblázat:

Fe 22123 235 0,01

„Összes” nehézfémtartalom (A), „felvehet ” nehézfémtartalom (B), 7Ő talajminta nehézfémtartalmának átlaga (mg/kg) Zn 56 6,5 0,12

Ni 26 6,0 0,23

Pb 15,4 5,4 0,35

Co 10,4 4,3 0,42

Mn 782 429 0,55

Cu 13,1 8,9 0,68

A Ő. táblázatból leolvasható, hogy a vasnak csak igen kis hányada, körülbelül 1%-a van „felvehet ” formában a talajban. A többi vizsgált elem esetében ez az arány már lényegesen nagyobb. Az eredmények azt mutatják, hogy a mangán és a réz több mint 50%-a „felvehet ” formában van jelen. A mangán esetében az irodalmi adatok jóval kisebb, mindössze 1% körüli „felvehet ” mangántartalomról tájékoztatnak (SZABÓ ET AL. 1987). Igaz, a szerz k arról is említést tesznek, hogy a savanyú erd talajok mangánszolgáltató képessége ennél lényegesen nagyobb is lehet, néha a mozgékony formák a növények számára toxikus mértékben is feldúsulhatnak. A „felvehet ” réztartalom magas aránya összhangban van az irodalmi adatokkal. GY RI D. (1984) szerint az ország talajainak összes réztartalma 3,2-38 mg/kg között alakul, a jól oldódó, a növények számára hozzáférhet réztartalom pedig Ő20 mg/kg között változik (SZABÓ ET AL 1987). Az általunk mért „felvehet ” ólom- és nikkeltartalom is jó egyezést mutat az irodalmi forrásokkal. A FEKETE A. (1988) által 6000 magyarországi 166


minta alapján meghatározott „felvehet ” ólomtartalom 6,Ő3 mg/kg, a „felvehet ” nikkeltartalom pedig Ő,Ő3 mg/kg volt. A kiszámított talaj-növény szállítási koefficiensek értékei összevethet k az el z ekben kiszámított hányadosok értékeivel (5. táblázat). Amennyiben a Lakanen-Erviö kivonattal el készített mintákban mért „felvehet ” elemtartalom valóban felvehet a növények számára, akkor a hányadosok értékének összhangban kell lennie a növényminták alapján kiszámított talaj-növény szállítási koefficiensek értékével, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a két értéknek pontosan meg kellene egyeznie. ő. táblázat: A saját mérések alapján számított talaj-növény szállítási koefficiensek értékei (I.), valamint a Lakanen-Erviö kivonatban extrahált és a tömény salétromsavval roncsolt talajminták átlagának hányadosai, azaz a „felvehet ” fémtartalom aránya (II.) I. II.

Fe Ni 0,001-0,03 0,1-0,3 0,01 0,23

Cu 0,1-1,9 0,68

Pb Co <0,01-0,1 <0,01-0,1 0,35 0,42

Mn 0,01-0,2 0,55

Zn 0,5-1,7 0,12

A vas, a nikkel és a réz esetében azt mondhatjuk, hogy a „felvehet ” fémtartalom aránya jó egyezést mutatott a talaj-növény szállítási koefficiensek értékeivel. Az ólom, a kobalt és a mangán esetében a „felvehet ” elemtartalom aránya nagyobb, a cink esetében pedig lényegesen kisebb volt a szállítási koefficiensek értékeinél. Az eredmények alapján az a következtetés vonható le, hogy rézb l, ólomból és kobaltból a talajnak vannak tartalékai, amelyekhez a növények hozzájuthatnak. A talaj cinkszolgáltató képessége a termesztett növények igényéhez viszonyítva azonban meglehet sen kicsi, erre utal az, hogy a cink esetében a talaj-növény szállítási koefficiens értéke jóval magasabb, mint a „felvehet ” cinktartalom aránya. A Lakanen-Erviö-féle módszer valójában a növények által potenciálisan felvehet elemtartalom mennyiségének becslésére alkalmas, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az 167

Dr. Szabó György ___________________________________________________

adott növény az adott talajból ténylegesen fel is veszi a meghatározott fémmennyiséget. Az egyes talajtulajdonságok azonban id vel változhatnak. Általános tendencia például a talaj pH-jának csökkenése. Ez a folyamat a felvehet fémtartalom mennyiségének növekedéséhez vezet, ezért amennyiben a talaj elsavanyodása tovább folytatódik (FARSANG A. 1996; SZABÓ GY. 2000), hosszabb távon növekedni fog a növények számára ténylegesen felvehet fémtartalom. Ugyanakkor a mobilitás növekedésével, számolni kell a nyomelemek fokozódó kilúgzásával is, ami a term réteg nehézfémtartalmának csökkenéséhez vezethet (SZABÓ SZ. 2004). Ez esetben a talaj-növény szállítási koefficiensek értékei az ólom, a kobalt és a réz esetében is közelíteni fognak a Ő. táblázatban szerepl Lakanen-Erviö-féle módszerrel számított értékekhez. A cink esetében a talaj pH-jának csökkenésével párhuzamosan szintén n ni fog a növények által ténylegesen felvehet cinkmennyiség. Azonban tudjuk, hogy a talaj „felvehet ” cinktartalmának aránya igen kicsi volt a talaj-növény szállítási koefficiensek értékéhez viszonyítva, ezért elképzelhet , hogy id vel a talaj „felvehet ” cinkkészlete oly mértékben lecsökken, hogy a növények nem juthatnak hozzá a szükséges cinkmennyiséghez. Szakirodalmi hivatkozások FARSANG A. (1996): Talaj nehézfémtartalmának térbeli eloszlása mátrai mintaterületen, különös tekintettel az antropogén terhelésre. PhD értekezés. JATE. Szeged 131 p. FEKETE A. (1988): Nem esszenciális (toxikus) elemek a hazai talajokban. In: Mikroelemek szerepe az agrárkörnyezetben. MAE Környezetvédelmi Szakosztály Ankétja. Gödöll . Szerk. Fekete J. pp. 93-112. In: Debreczeni B. – Czech R.: A műtrágyázás hatása a talajok könnyen oldható mikroelemtartalmára. Agrokémia és Talajtan Tom. 40. 1991. No. 1-2. pp. 140-152. GY RI D. (198Ő): A talaj termékenysége. Mez gazdasági Kiadó. Budapest In: Szabó S. A. – Regusiné M csényi Á. – Gy ri D. – Szentmihályi S.: Mikroelemek a mez gazdaságban I. Mez gazdasági Kiadó. Budapest 1987. 235 p. KLOKE, A. – SAUERBECK, D.R. – VETTER, H. (1994): In Changing Metal Cycles and Human Health. Ed. Nriagu, J. – Springer-Veriag. Berlin 113 p.

168

Nehézfém-mobilizáció vizsgálata Cserépfalu környéki talajokban ___________________________________________________ KERÉNYI A. (1972): A Bózsva vízgyűjt jének geomorfológiája. Kézirat, doktori értekezés. KLTE Földrajzi Intézet Könyvtára KERÉNYI A. – PINCZÉS Z. (1992): Relationships between landforms and soil cover in test areas of the North Hungarian Mountains. In: New perspectives in Hungarian geography. Akadémiai Kiadó. Budapest pp. 21-30. KERÉNYI A. (1994): A környezetvédelem globális szempontú értelmezése és ennek hatása a földrajzkutatásra és oktatásra. Akadémiai doktori értekezés. Debrecen 165 p. KOLOZSVÁRINÉ PÁSZTOR A. (1995): A talajvíz nitrátszennyezettségének területi és id beli változásai bükkaljai falvak példáján. Egyetemi doktori értekezés. Debrecen 103 p. MARTONNÉ ERD S K. (1997): A Bükk felszínfejl dése és domborzata. Kézirat MARTONNÉ ERD S K. (1998): Cserépfalu földrajza. In: Cserépfalu hét és fél évszázada. Szerk. Nagy K. Cserépfalu pp. 42-98. PINCZÉS Z. (1955): Morfológiai megfigyelések a Hór-völgyében. Földrajzi Értesít IV. 2. pp. 145-156. PINCZÉS Z. – MARTONNÉ ERD S K. – DOBOS A. (1993): Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszínek pleisztocén felszínfejl désében. Földrajzi Közlemények CXVII. (XLI.) kötet. 3. sz. pp. 149-162. SZABÓ GY. (1997): Mobility of Heavy Metals in the Soil-Plant System. „The 2nd International Conference on Carpathian Euroregion Ecology CERECO’97. Miskolc pp. 116-123. SZABÓ GY. (1998): Heavy Metals in Soils and Plants. Acta geographica Debrecina. 1996/97. Tomus XXXIV. Debrecen. pp. 355-364. SZABÓ GY. (2000): Talajok és növények nehézfémtartalmának földrajzi vizsgálata egy bükkaljai mintaterületen. Studia Geographica. Egyetemi Kiadó. Debrecen 144 p. SZABÓ S. A. – REGUSINÉ M CSÉNYI Á. – GY RI D. – SZENTMIHÁLYI S. (1987): Mikroelemek a mez gazdaságban I. Mez gazdasági Kiadó. Budapest 235 p. SZABÓ SZ. (2004): Talajtulajdonságok szerepének értékelése egy tájérzékenységvizsgálat példáján. Studia Geographica 13. Debreceni Egyetem 152 p. SZALAI Z. (2000): Trace Element Budget of Riparian Ecosystems. In: Schweitzer F. – Tiner T. (eds.) Landscape research trends in Hungary. GRI HAS. Budapest pp. 87-98.

169


HAJDÚ-BIHAR MEGYE TERÜLETÉNEK SZENNYEZÉS-ÉRZÉKENYSÉGI TÉRKÉPEZÉSE ÉS KISTÁJAINAK MIN SÍTÉSE A HULLADÉKLERAKÁSBÓL SZÁRMAZÓ SZENNYEZ DÉSEKRE Dr. Fazekas István egyetemi adjunktus Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés és kutatási el zmények A szennyezés-érzékenységi térképezésre irányuló vizsgálatok világszerte szorgalmazottak, de egységes és nemzetközileg elfogadott értékel rendszert idáig nem sikerült kialakítani, miközben sokukat eredetileg szabványos min sítésnek szánták alkotóik (FÜLE L. 1997). Az ilyen térképek legf bb célja, hogy a területhasználati alkalmasság meghatározásában, területi stratégiák kialakításában segítsék a döntéshozatalt. A szennyezés-érzékenységi min sítésekre irányuló kutatások egyik igen fontos, és a környezetvédelmi hatóságok által ösztönzött irányvonala a potenciális hulladéklerakó telephelyek – hulladékból kioldott szennyez désekkel szembeni – érzékenységének vizsgálata. A szigetelés nélküli hulladéklerakókban elhelyezett hulladékok veszélyes összetev i a csapadékkal, felszíni- és felszín alatti vizekkel érintkezve kioldódnak és a csurgalékvízzel a környezetbe kerülnek. Ez a csurgalékvíz – amely az esetek nagy részében a háztartási szennyvíznél is szennyezettebb – tekinthet a hulladéklerakók által okozott felszín alatti környezetterhelés legf bb forrásának. Telephelyek környezetföldtani adottságainak szerepe a szennyeződés-érzékenység szempontjából A szigetelés nélküli hulladéklerakók alatt a talajvíz szennyezettségét dönt en befolyásolják a telephely környezetföldtani adottságai. A talaj mindenekel tt felszíni 171

Dr. Fazekas István ___________________________________________________

mechanikai szűr ként viselkedve, a csurgalékvízzel a környezetbe kerül szilárd szennyez anyagok jelent s részét fizikailag kiszűri. Ebb l a szempontból a legfontosabb talajtulajdonságok: a mechanikai összetétel és a telítetlen réteg vastagsága. A mechanikai szűrés mellett, környezetvédelmi szempontból jelent sebb az a kémiai folyamat, amely a talajkolloidokon történik. A talajkolloidokon er sen adszorbeálódott szennyez anyagok ártalmatlanná válnak, mivel a talajvíz nem képes kioldani azokat, és így a növények számára is jelent s részben felvehetetlenek maradnak. Ezzel szemben, a gyengén adszorbeálódott anyagokat a víz könnyen kioldja, és nagy távolságokra szállítja. A legmagasabb adszorpciós kapacitással az agyagásványok és a humuszkolloidok rendelkeznek. Nagy fajlagos felületüknek köszönhet en, nagy a kationmegköt képességük. Az agyagos szövetű felszínközeli rétegek átlagosan Ő0-70%-al több szennyez anyagot kötnek meg, a homokos szövetűekhez képest (FAZEKAS I. 2003). A folyamat egyensúlyát és lejátszódását a közeg pH-ja jelent sen módosíthatja. Savas kémhatás esetén a kationmegköt képesség csökken, – humuszkolloidoknál jóval er sebben, mint az agyagkolloidoknál – így a nehézfémek többsége mobilizálódik, míg semleges és lúgos kémhatású közegben stabilan kötve marad. A hulladékból származó szennyez anyagok fizikai és kémiai szűrésében egyaránt kiemelked szerepe van a lerakók alatt elhelyezked felszínközeli rétegek magas agyagtartalmának és alacsony hidraulikus vezet képességének (vízzáróságának). Hangsúlyoznunk kell, hogy azzal még korántsem biztosítottuk a felszín alatti környezet védelmét, hogy a hulladéklerakót agyagban gazdag, vízzáró rétegeken alakítjuk ki. Alacsony hidraulikus vezet képesség esetén ugyanis, ha a lerakóba kerül , illetve az ott képz d csurgalékvizet dréncsövekkel nem távolítjuk el, a hulladék tartósan vízhatás alá kerülhet. Igen gyakori ez egykori agyagbányák gödreiben kialakított hulladéklerakóknál. Ahol a lerakómedence a talajvíz szintje alá mélyül, ott a csurgalékvíz tartós jelenléte intenzív kilúgzást okoz a hulladékban. Így éppen itt alakulnak ki gyakran a legnagyobb abszolút terhelések a talajban és a talajvízben egyaránt. Összességében a felszín alatti környezetet a gödör típusú hulladéklerakók jobban terhelik, mint a dombépítéses lerakók. Az ilyen lerakók alatti talajvízben átlagosan kétszer-háromszor – de néhány esetben akár hatszor-hétszer – magasabb a toxikus anyagok

172

Hajdú-Bihar megye területének szennyezés-érzékenységi térképezése és kistájainak minősítése a hulladéklerakásból származó szennyeződésekre ___________________________________________________

koncentrációja, mint a hatásterületükön kívüli talajvizeké ( FAZEKAS I. 2003). Összességében kijelenthetjük, hogy a szigetelés nélküli hulladéklerakókból kilép csurgalékvízzel szemben – a felszín alatti vizek megóvásában – az alábbi táblázatban közölt környezetföldtani tényez k szerepe a leginkább meghatározó, így dönt en azok értékelésén alapszik a szennyez dés-érzékenység min sítésére kidolgozott módszerek többsége (1. táblázat). 1.

táblázat:

A szennyez dés-érzékenységet leginkább meghatározó környezetföldtani paraméterek (FAZEKAS I. 2005)

Környezetföldtani tényez k telephely morfológiai adottságai

Kedvez

Kedvez tlen

dombépítés

gödörfeltöltés

nagy (min.18%)

alacsony

mély (min. 1,ő m)

közeli, esetleg közvetlenül érintkezik

mechanikai összetétel (hidraulikus vezet képesség)

vízzáró (min. 10-8 >)

vízátereszt

pH érték (szorpciós folyamat egyensúlya)

nagy (min. 7)

alacsony

Humusztartalom (adszorpciós kapacitás)

nagy (min. 8%<)

alacsony

agyagásvány-tartalom (adszorpciós kapacitás) talajvíz mélysége (telítetlen réteg vastagsága)

A hulladéklerakással kapcsolatos szennyeződésérzékenység minősítésére kidolgozott módszerek A hulladéklerakóból származó szennyez désekkel kapcsolatos érzékenységi vizsgálatok, telephely-min sítések külföldön már az 1960-70-es években elkezd dtek, és els sorban a lerakók alatti víztartó rétegek sérülékenységére fókuszáltak. A vizsgálati módszerek zöme talajtani, földtani és hidrogeológiai adottságok pontozásos min sítésén alapult. A legtöbb probléma ezzel kapcsolatban a sérülékenységet befolyásoló, megfelel 173


magyarázó erejű, számú, és könnyen számszerűsíthet független változók megtalálása, bevonása és a közöttük történ súlyozás körül adódott. SENG, H. a hulladéklerakásra való terület-alkalmassági min sítési rendszerébe 80 súlyozott független változót vont be (SENG, H. 1974). Mivel nem érzékenységi min sítést készített, ezért rendszerében hangsúlyosak voltak a gazdasági, területgazdálkodási, szociális-közegészségügyi, jogi szempontok. A természeti adottságok együttes súlyát ő7,6%-ban adta meg, melyen belül a talajokkal szemben elvárható minimális követelmények súlyát 8,7%-nak határozta meg, az értékelési rendszerébe egyetlen talajtulajdonságot vonva: az altalaj vízzáróságát. A Le Grand-Brown értékelési módszer (FEHÉR L. 1984) négy könnyen mérhet hidrogeológiai paraméter súlyozott bevonásával készült, köztük a telítetlen réteg vastagsága és a talaj vízátereszt és szorpciós jellemz i. BOHN PÉTER – az el z ekhez képest kevésbé súlyozott – pontozásos értékelése (BOHN P. 1982; BOHN P. – GYURICZA GY. 1997) a hidraulikus vezet képesség és az alig differenciált telítetlen réteg vastagsága mellett már egy ötös skála mentén történ értékeléssel vonja be a mechanikai összetétel és az agyagásvány-tartalom paramétereket. A víztartók sérülékenységére kialakított egyik legelterjedtebb nemzetközi módszer ALLER, L. és munkatársai (1987) nevéhez fűz d , úgynevezett Drastic-módszer. Ebben hét – zömmel – hidrogeológiai tényez t (a felszín alatti víz mélysége, a fed k zetek anyaga, a víztartó anyaga, a víz utánpótlódása, a víztartó vízátereszt -képessége, a talaj mechanikai összetétele és a lejt szög) vesznek figyelembe, eltér súlyozással. A legnagyobb súlyfaktort a víz mélysége és a telítetlen zóna anyaga kapta. A módszer alkalmazására hazánkban az els példát a 90-es évek végén láthattuk (FÜLE L. 1997). Leser, H. és Klink, H.J. az Alsó-Szászországi Talajtani Intézetben kidolgozott – dönt en talajtani paraméterekre alapozott – min sítési rendszert vettek át, és azt tájérzékenységi értékelésre 174


használták fel. Rendszerükben súlyozottan veszik figyelembe a mechanikai összetételt, a telítetlen réteg vastagságát, a pH értéket a vas- és a humusztartalmat (LESER, H. – KLINK, H. J. 1988; FARSANG A. 1997). Pinczés Zoltán a tájak hulladéklerakásból származó szennyez déseivel szembeni érzékenységének vizsgálatába súlyozatlanul a mechanikai összetételt és a telítetlen réteg vastagságát vonta be független változóként (PINCZÉS Z. 1989), Horváth Zsolt pedig a legfontosabb talajtani változókat a telítetlen réteg vastagságában, a hidraulikus vezet képességben és a talaj adszorpciós tulajdonságaiban (els sorban agyagásvány-tartalom) látta, és azokat ugyancsak súlyozatlanul alkalmazta. A veszélyes hulladékokról szóló 102/1996. (VII. 12.) Kormányrendelet a lerakótelep kiválasztásánál a lerakó altalajával szemben fogalmaz meg követelményeket. A lerakó altalajának vastagságát minimálisan 3 méterben, hidraulikus vezet képességét k<5x10-8 m/s-ban, agyagásvány-tartalmát pedig minimálisan 10%ban határozta meg. Azaz a felszín alatti közeget sérülékenynek tekinti, amennyiben a lerakó telephelye az el bbi három feltételt nem elégíti ki. Feltétlenül el kell mondanunk, hogy az el bbiekben ismertetett módszereket számos kritika érte és éri napjainkban is. Gyakran megkérd jelezik az értékelés objektivitását, az abba bevont tényez ket, határértékeket és súlyfaktorokat. A kutatók számos terepi szennyezés-vizsgálattal igyekeznek meger síteni, vagy éppen cáfolni a módszerek alkalmazhatóságát. Ez indította a Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszékének néhány munkatársát – közöttük engem – arra, hogy a hulladéklerakó-telephelyek környezetföldtani adottságai és a talajvíz szennyezettsége közötti összefüggéseket terepi és laboratóriumi vizsgálatokkal tárjuk fel, majd azok alapján egy olyan min sít rendszert dolgozzunk ki, amely jól használható a folyóvízi üledékkel feltöltött síksági területek szennyez désérzékenységének értékeléséhez (FAZEKAS I.–PÁZMÁNYI S. 2001). A kutatás során a hulladéktelepekr l begyűjtött több száz talajvízminta szennyez anyag- és nehézfémtartalma, valamint 175


ugyanazon fúrások környezetföldtani paraméterei (mechanikai összetétel: agyag, iszap, igen finom homok, finomhomok, apróhomok, középhomok, durva homok frakcióként, a pH, az adszorpciós kapacitás, a szervesanyag-tartalom, a CaCO3-tartalom, a hidraulikus vezet képesség, a talajvíz mélysége, valamit a hulladéktelep morfológiai típusa) között kerestük a statisztikai összefüggéseket. Ennek során öt környezetföldtani tényez szerepe bizonyult meghatározónak a talajvíz szennyezettségének alakulásában. Így az általunk kidolgozott min sítési rendszer – a lerakó, illetve szűkebb környezete morfológiai adottságainak értékelése mellett – ezeket a következ súlyfaktorokkal veszi figyelembe (2. táblázat). 2. táblázat: A szennyez dés-érzékenység meghatározásába bevont környezetföldtani paraméterek és azok súlyfaktora (FAZEKAS I. - PÁZMÁNYI S. 2001) Környezetföldtani tényez k

Súlyfaktor

Agyagásvány-tartalom

35

Telítetlen réteg vastagsága

30

Mechanikai összetétel

15

pH érték

13,5

Humusztartalom

6,5

A többszörös determinációs együttható, a fenti öt független változó talajvíz-min séget meghatározó együttes hatását szignifikánsan 7Ő-94%-nak mutatta. További földtani paraméterek bevonásával nem sikerült jelent sen növelni az együttes magyarázóer t, ezért a rendszer áttekinthet sége és könnyen kvantifikálhatósága érdekében a változók számát nem emeltük. Az egyes független változókra kapott egyszerű determinációs együtthatók értékét tekintettük ezt követ en a paraméterek közötti súlyfaktornak. Min sít rendszerünk pontértékeit laboratóriumi 176


vizsgálatok során nyert adatok statisztikai analízisét követ en dolgoztuk ki és foglaltuk értékel táblázatokba (FAZEKAS I. – PÁZMÁNYI S. 2001; FAZEKAS I. 2003). A hulladéklerakással kapcsolatos szennyeződésérzékenység minősítése táji léptékben A hulladéklerakással kapcsolatos szennyez dés-érzékenység min sítésére kidolgozott módszereket a kutatók többnyire csak földrajzilag korlátozott kiterjedésben, a konkrét telephelyek értékelésére használták. A térinformatikai módszerek tájökológiában való megjelenéséig kevés táji léptékű tematikus szennyez dés-érzékenységi vizsgálat készült hazánkban. Az egyik legjelent sebb ezek közül a Debreceni Egyetem Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszéke, valamint a Corvinus Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének közös kutatásának eredményeként készült Magyarország középtájainak tematikus érzékenységét bemutató térképsorozat (CSIMA P.–KERÉNYI A. ET AL. 1989). A munka során a szerz k értékelték a hazai tájak érzékenységét az ipari és közlekedési eredetű leveg szennyezésre, a talajművelésre és túlzott műtrágyázásra, a földhasználat változására, az építkezési tevékenységekre, a rekreációs tevékenységekre, valamint a hulladéklerakásból származó felszíni szennyez désekre. Az utóbbi tematikus térkép készít i két paraméterrel kísérelték meg körülírni a hulladéklerakással szembeni tájérzékenységet. A geológiai képz dményekkel – melyeket szennyez désre érzékeny (karsztos és porózus k zetek), kevésbé érzékeny és nem érzékeny kategóriákba soroltak (az utóbbiaknál a differenciálás alapja a mechanikai összetétel volt) – és a talajvíz maximális magasságával (1,2,3,Ő méter és az alatti maximális magasság kategóriákat alkalmazva.). A kistáji léptékű térkép szakirodalmi és szaktérképi adatok feldolgozásával készült. A térképezés f célja nem annyira a megye eltér adottságú területei közötti érzékenységi különbségek részletes megjelenítése volt, hanem az, hogy a kistájak között felállítható legyen egyfajta érzékenységi sorrend, amely segítséget nyújthat tájvédelmi döntések meghozatalában (1. ábra). Az alkotók maguk is leszögezik, hogy a vizsgálatok korlátozott részletessége miatt, a térképek csak általános áttekintésre alkalmasak, valamint hogy 177


els sorban az Alföldön szükséges a tájak részletesebb feltárása a sokoldalúbb tájhasznosítási igények miatt (PINCZÉS Z. 1989). A Magyar Geológiai Szolgálat Kelet-magyarországi Területi Hivatala ugyancsak elkészítette az illetékességi területének értékelését a hulladéklerakással szembeni érzékenységre (2. ábra). Ez a térkép, az el z höz hasonlóan, szaktérképek felhasználásával készült. Els dleges szerepe, a hulladékgazdálkodás területi stratégiai döntéseinek el készít szakaszában van. Az alkotók három hidrogeológiai paramétert vettek figyelembe a megye szennyez dés-érzékenységének megjelenítésénél. A geológiai adottságokat (a telítetlen zóna hidraulikus vezet képességén keresztül), a felszín alatti víz mélységét és azok f bb áramlási irányát. Mivel a térkép nem kistáji léptékű, így dönt en nem azok határai képezik egyben az érzékenységi kategóriák közötti területi határokat. A két térkép összehasonlításával szembetűn , hogy az alkotók mennyire másként ítélték meg a megye némely kistájának szennyezés-érzékenységét. A legjelent sebb eltérést a Nagy-Sárrét esetében figyelhetjük meg, ahol az egyetemi kutatócsoport túlnyomórészt er sen érzékenynek, míg a hatóság kevéssé érzékenynek min sítette a kistájat. Ugyancsak komoly eltérések látszanak a Berettyó-Kálló köze, a Dél-Nyírség és a Dél-Hajdúság megítélésében. A tanszékünk munkacsoportja dönt en mérsékelten érzékenynek vélte az el bbi két tájat, szemben a másik térkép er sen érzékeny min sítésével, míg az utóbbi kistáj esetében épp fordított volt a helyzet. Részben épp az ilyen problémák eldöntésére határoztuk el, hogy magunk is elkészítjük a megye (hulladéklerakással szembeni) szennyez dés-érzékenységi térképét. Kutatási feladat és alkalmazott módszer A hulladéklerakó telephelyek környezetföldtani min sítésére kidolgozott, és az 1.2. fejezetben vázlatosan ismertetett saját értékelési módszerünket (részletesen lásd: FAZEKAS I.–PÁZMÁNYI S. 2001; FAZEKAS I. 2003.) ezúttal táji léptékben alkalmazva, meg 178


kívántuk vizsgálni Hajdú-Bihar megye felszínközeli rétegeinek – hulladéklerakásból származó felszíni szennyez déssel szembeni – érzékenységét. A feladat 2003-ban különösen indokolttá vált, miután a 2000. évi Hulladékgazdálkodásról szóló XLIII. törvény kötelez vé tette országosan és regionálisan, továbbá a megyei és a települési önkormányzatok számára a hulladékgazdálkodással kapcsolatos területi tervezést. Hajdú-Bihar megyében 2003-ban kezd dött a megyei hulladékgazdálkodási terv el készítése, melybe magunk is bekapcsolódtunk, els dlegesen a tervezett regionális hulladéklerakók telephelyeinek kijelölésével kapcsolatos területi stratégiai döntés tudományos megalapozásával. A célunk azonban nem csak egy megyei tematikus szennyezés-érzékenységi térkép elkészítése volt, hanem egyúttal Hajdú-Bihar megye kistájainak (3. ábra) érzékenysége közötti különbségek pontosítása.

3. ábra: Hajdú-Bihar megye kistájai

179


Úgy döntöttünk, hogy Hajdú-Bihar megye felszínközeli rétegeinek – hulladéklerakásból származó szennyez déssel szembeni – érzékenységét ábrázoló térképünket, az el z ekben bemutatottakkal szemben, szaktérképi feldolgozás helyett, terepi adatgyűjtéssel készítjük el. Ehhez el ször a megye területét teljes egészében befoglaló szabályos mintavételi rácshálót készítettünk, melynek a megye területén belül es metszéspontjain végeztük el a mintavételezést (Ő. ábra). A rácsháló egyes celláinak élhossza Ő.9ő0 m, területe 2Ő,ő km2. Az adatgyűjtés során, a vizsgálati területen (rácspontokban) 200 fúrást mélyítettünk a talajvízig (Ő. ábra). A fúrási pontok meghatározásához GPS-t használtunk. Mivel a felszínközeli rétegekben er s a vertikális geokémiai tagoltság, ezért a talajvízzel telített rétegekig mélyített fúrásainkból 10 cm-enként gyűjtöttünk be és elemeztük a talajmintákat. A 2. táblázatban bemutatott földtani paraméterek vizsgálatát a Debreceni Egyetem Földrajzi Laboratóriumában végeztük el. A mechanikai összetételt és az agyagtartalmat az MSZ-08-0205-1978, a pH-t az MSZ-08-0206/21978, az adszorpciós kapacitást (T-érték) az MSZ-08-0215/1978, a szervesanyag-tartalmat a Tyurin-módszerrel, a hidraulikus vezet képességet pedig a Zamarin-módszerrel határoztuk meg. Az azonos fúrásokból nyert értékeket a talajvízig számított teljes szelvényre átlagoltuk. A fúrásaink adatai alapján, elkészítettük a megye környezetföldtani tematikus alaptérképeit (5-9. ábra). Ezt követ en, a környezetföldtani paraméterek 2. táblázatban bemutatott súlyfaktorának figyelembe vételével kiszámítottuk az egyes rácspontokhoz tartozó érzékenységi értéket. Úgy véltük azonban, hogy a táj, csurgalékvízzel szembeni érzékenységét, a talajtani, morfológiai és földtani adottságok mellett, befolyásolják a klimatikus vízháztartási adottságok, ezért az utóbbi paraméter értékelését is be kellett vonnunk az érzékenységi vizsgálatba. Átlagosan az éves csapadékmennyiség 2ő%-a jelenik meg a lerakó alján csurgalékvíz formájában. A nyitott hulladéklerakóba beszivárgó csapadék mennyisége azonban nem csak a csurgalékvíz mennyiségét, hanem min ségét és a szorpciós folyamatokat is módosíthatja. Így kézenfekv volt, hogy a megye 180


klimatikus vízháztartási térképe (10. ábra) alapján módosítsuk az egyes érzékenységi pontszámokat. A vízháztartási adatok súlyarányát 2%-nak határoztuk meg, amely megfelel a SENG (1974) által javasoltnak. Az érzékenységi értékeket kiszámító program Avenue fejleszt i környezetben készült1. Fontos szempont volt, hogy a program lehet vé tegye a bármely változó(k) valós értékeinek módosulása következtében megváltozó érzékenységi viszonyok modellezését. A különböz geostatisztikai módszerek (Spline, IDW, Trend, Kriging) vizsgálata után a jelen helyzetben legnagyobb pontosságot jelent negyedik (kriging) interpolációs eljárást választottuk, majd ennek eredményét a második (IDW) eredményével módosítottuk. A krigelés olyan interpolációs módszert takar, amely feltételezi az adott távolságon belüli pontok értékei között függvénnyel leírható összefüggést, és érzékelteti a felület leírását el segít térbeli korrelációt. A koordináták ismeretében a geostatisztikai elemzést Arc/Info 7.2.1 (GRID), a megjelenítést Arc/View 3.2 környezetben végeztük. Eredmények, következtetések A felszínközeli rétegek érzékenységét el ször öt fokozatban (kategóriában) fejeztük ki, az érzékenységi pontszámok (0-1000) 200-as lépésközönkénti megjelenítésével (11. ábra). Ezt követ en, meghatároztuk az öt érzékenységi kategória kistájankénti területi arányait, majd az érzékenységi kategóriák és a hozzájuk tartozó területi arányok szorzatait tájanként összeadva tájérzékenységi pontszámokat nyertünk (3. táblázat). A Dél-Nyírség területe például három érzékenységi kategóriába került. 0,76%-a közepesen, 93,01%-a er sen, míg 6,23%-a igen er sen érzékenynek min sült. Azaz a kistáj érzékenységi pontszáma a következ képpen alakult: 3x0,76 + Őx93,01 + őx6,23 = Ő0ő,Ő7. Elvileg tehát a legérzékenyebb kistáj érzékenysége maximálisan ő00 pont lehet, amennyiben a teljes A program elkészítésében Pázmányi Sándor, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Informatikai Osztályának munkatársa közreműködött.

1

181


területe az igen er sen érzékeny (ő.) kategóriába kerül. Az így kapott érzékenységi pontszámok segítségével már számszerűen össze tudtuk hasonlítani az egyes kistájak érzékenységét, és felállíthatóvá vált Hajdú-Bihar megye kistájai között egy hulladéklerakásból származó felszíni szennyez déssel szembeni érzékenységi sorrend. Az érzékenységi pontszámok emelkedésével n a táj érzékenysége, csökken a potenciális terhelhet ség, n a felszín alatti környezet veszélyeztetettsége. Amint a táblázatból kiolvasható, az érzékenységi pontszámaink alapján a Dél-Nyírség bizonyult a legérzékenyebb, a Nagy-Sárrét pedig a legkevésbé érzékeny kistájnak. Az igen er sen érzékeny fokozat kizárólag csak a Dél-Nyírségben jelent meg, mintegy 6%-ot téve ki a kistáj területéb l. Leginkább a nyírvízlaposok durva szemű, mésziszapos, magas talajvizű homokterületei kerültek ebbe a kategóriába. Ezzel szemben, a legkevésbé érzékeny területek három kistáj (Hortobágy, Bihari-síkság, Nagy-Sárrét) leginkább vízzáró, mély talajvizű réti agyagos felszíneihez kapcsolódtak. A megye teljes területének mindössze 0,6%-án találkozunk ezzel az érzékenységi fokozattal. Környezetföldtani alapú értékelésünk tehát inkább a MGSZ térképével mutatott több egyezést. Egyetlen komoly eltérés a Hortobágy érzékenységének megítélésében mutatkozott. Amíg ugyanis az 1. és 2. ábrák a megye egyik legérzékenyebb tájaként mutatják be, addig nálunk inkább csak közepesen érzékenynek min sült. Mivel úgy véltük, hogy az el bbi érzékenységi min sítéssel nem annyira magát a tájérzékenységet, mint inkább a tájak felszínközeli rétegeinek érzékenységét írtuk le, úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk még néhány szempontot figyelembe venni a tájérzékenységi értékeléshez. Kézenfekv nek látszott, hogy vízvédelmi, természet- és tájvédelmi, valamint humánegészségvédelmi szempontokat is figyelembe vegyünk. Ezért készítettünk egy olyan érzékenységi térképet, amelyen a korábbi öt érzékenységi kategória mellett, azokat a területeket is ábrázoltuk, amelyeken a hulladék lerakása, az el bb felsorolt szempontokból tilos (12. ábra).

182


3. táblázat: Hajdú-Bihar megye kistájainak érzékenysége a hulladéklerakásból származó felszíni szennyez désre kistájak szerinti bontásban 1. csekély érzékenységű

2. Mérsékelten érzékeny

3. Közepesen érzékeny

4. er sen érzékeny

5. igen er sen érzékeny

A felszínközeli rétegek érzékenységi pontszáma

-

-

0,76 %

93,01 %

6,23 %

405,47

-

5,14 %

49,49 %

45,37 %

-

340,23

-

4,35 %

64,31 %

31,34 %

-

326,99

-

23,83 %

53,1 %

23,07 %

-

299,24

-

15,67 %

79,07 %

5,26 %

-

289,59

-

26,27 %

59,75 %

13,78 %

-

286,91

0,79 %

21,32 %

71,13 %

6,76 %

-

283,86

0,08 %

57,46 %

35,42 %

7,04 %

-

249,42

Nagy-Sárrét

5,68 %

52,06 %

42,26 %

-

-

236,58

Hajdú-Bihar

0,6 %

23,7 %

47,2 %

27,3 %

1,2 %

Kistáj

Dél-Nyírség Érmelléki löszös hát Borsodiártér Hajdúhát BerettyóKálló köze DélHajdúság Hortobágy Biharisíkság

Mivel kommunális hulladéklerakó nem létesíthet ár- és belvízveszélyes területeken, vízfolyások nagyvízi partvonalától számított 200 méteres sávban, vízbázisvédelmi övezetben, továbbá természetvédelmi oltalom alatt álló területen, energiaszállító vezeték véd sávjában, a települések belterületét övez ő00 méteres véd távolságban, így ezeket a területeket ezúttal egy még magasabb (6.) érzékenységi kategóriába soroltuk. Ezt az érzékenységet kistájanként egyetlen számmal fejeztük ki, a már korábban ismertetett módon. Úgy véljük, hogy ez az érzékenységi pontszám sokkal komplexebb módon veszi figyelembe a táj terhelhet ségét, hiszen már nemcsak a csurgalékvízzel szembeni környezetföldtani érzékenységb l vezeti le a táj érzékenységét, hanem vízvédelmi, természet- és tájvédelmi, valamint humánegészség-védelmi szempontokat is ötvöz (Ő. táblázat).

183


Ő.

táblázat:

Kistáj

1. Csekély érzékenységű

Hajdú-Bihar megye tájérzékenysége a hulladéklerakásból származó felszíni szennyez désre kistájak szerinti bontásban 2. Mérsékelten érzékeny

3. Közepesen érzékeny

4. Er sen érzékeny

5. Igen er sen érzékeny

6. Lerakásra alkalmat-lan

Tájérzékenységi pontszám

Dél-Nyírség

-

-

0,46 %

82,24 %

8,16 %

9,14 %

425,98

Hortobágy

0,73 %

17,51 %

39,02 %

3,17 %

-

39,57 %

402,91

Borsodi-ártér

-

3,35 %

61,32 %

13,93 %

-

21,4 %

374,78

Érmelléki löszös hát

-

3,27 %

48,9 %

43,78 %

-

4,05 %

352,66

Hajdúhát

-

23,1 %

50,39 %

22,39 %

-

4,12 %

311,65

BerettyóKálló köze

-

12,89 %

74,73 %

6,87 %

-

5,51 %

310,51

Dél-Hajdúság

-

23,55 %

56,7 %

14,19 %

-

5,56 %

307,32

Bihari-síkság

0,04 %

53,17 %

36,5 %

7,46 %

-

2,83 %

262,7

Nagy-Sárrét

5,47 %

44,86 %

47,22 %

-

-

2,45 %

251,55

Hajdú-Bihar

0,6 %

20,9 %

39,7 %

24,5 %

1,5 %

12,7 %

A táblázat alapján felállítható egy – hulladéklerakásból származó környezetterheléssel szembeni – tájérzékenységi sorrend, amelyben az elvileg elérhet legnagyobb érték 600 pont lehet. Figyelemre méltó, hogy a Hortobágy környezetföldtani szempontból csak a 7. legérzékenyebb kistája a megyének, ám a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével a második legérzékenyebb kistájnak min sült, mivel területének Ő0%-a védelem alatt áll. A Ő. táblázat tájérzékenységi pontszámait kategorizáltuk, fokozatokba soroltuk (ő. táblázat). Ezek alapján a megye kistájai három érzékenységi kategóriába kerültek.

184


ő. táblázat: Hajdú-Bihar megye kistájainak érzékenysége a hulladéklerakásból származó felszíni szennyez désre Tájérzékenységi határértékek ő00 pont fölött 400 – 500 pont

Tájérzékenységi kategória Igen er sen érzékeny táj Er sen érzékeny táj

300 – 400 pont

Közepesen érzékeny táj

200 – 300 pont

Mérsékelten érzékeny táj

100 – 200 pont 0 – 100 pont

Csekély érzékenységű táj Nem érzékeny táj

Kistájak Dél-Nyírség, Hortobágy Érmelléki löszös hát, Borsodi-ártér, Hajdúhát, Berettyó-Kálló köze, DélHajdúság Bihari-síkság, NagySárrét -

 Er sen érzékeny tájnak a Dél-Nyírség és a Hortobágy bizonyult. Az el bbi esetében a környezetföldtani, míg az utóbbinál a természetvédelmi szempontok bizonyultak dönt nek. A Dél-Nyírség homokkal fedett hordalékkúp síkságán mégis 90.ő00 m3/év hulladékot helyeznek el kiépítetlen lerakókban. A megye er sen érzékeny telephelyi adottságú hulladéklerakóinak több mint fele a DélNyírségben található. A hulladék Ő1%-a itt olyan homokgödörbe kerül, ahol a talajvíz mélysége id nként 0,Ő-1 méter, a lerakófelület közép- és durvahomok. A hulladék 59%-a kerül futóhomokbuckában kialakított egykori bányagödör, mélyebb talajvizű lerakóhelyén elhelyezésre. A lerakófelület ezeknél többnyire finom- és apróhomok.  Közepesen érzékenynek bizonyult a megye további öt kistája (Érmelléki löszös hát, Borsodi-ártér, Hajdúhát, BerettyóKálló köze, Dél-Hajdúság). Ezeken kedvez bbek a környezeti adottságok a hulladéklerakásra. Megfigyeltük azonban, hogy a kedvez bb lehet ségek ellenére a választott telephelyek adottságai gyakran sokkal rosszabbak, mint amit a táji adottságok kínálnának. A dönt en löszös Hajdúháton a hulladék 22%-a, az ugyancsak löszös Érmelléken a hulladék 65%-a kerül homokfelszínre. A Dél-Hajdúság és a Borsodiártér túlnyomórészt iszapos-agyagos felszínei helyett az el bbin a hulladék 21%-a, az utóbbin 8ő%-a kerül 185


homokterületre. A megye legkedvez tlenebb telephelyi adottságú hulladéklerakóinak közel ötöde épp a Borsodiártéren működik. Tiszacsege lerakóját min sítettük a megye legrosszabb, így legsürg sebben rekultiválandó kommunális hulladéktelepének. A magas környezeti kockázat összességében leginkább abból adódik, hogy a kistáj területének 1ő%-a különösen érzékeny, 8ő%-a pedig kiemelten érzékeny felszín alatti vízvédelmi terület. További problémát jelentenek az ugyan kedvez telephelyi adottságok mellett, de rossz üzemeltetési technológiával működtetett hulladéklerakók. A Dél-Hajdúságban a hulladék 33%-a egykori agyagbánya gödörbe, a Berettyó-Kálló közén pedig 93% vályoggödörbe kerül.  Hajdú-Bihar megye legkevésbé érzékeny tájainak a Biharisíkság és a Nagy-Sárrét – a maguk dönt en iszapos, ártéri löszös felszíneivel – bizonyultak. Környezetföldtani min sítésünk szerint, mindkett ben ő0% felett van a mérsékelten érzékeny területek aránya. A Bihari-síkság 9Ő%a, míg a Nagy-Sárrét 96,ő%-a tartozik a felszín alatti vizek védelmével foglalkozó jogszabály legalacsonyabb érzékenységű "C" kategóriájába. A védett természeti területek aránya az el bbi területének 1Ő,2%-a, míg az utóbbinak 7,2%-a. A hulladéklerakás szempontjából kedvez táji adottságokat azonban teljesen negligálja a hibásan megválasztott lerakási technológia. A Bihari-síkságon a hulladék többnyire magas talajvizű vályoggödörbe kerül, míg a Nagy-Sárréten 81%-ban olyan agyaggödörbe, ahol a lerakómedencéket gyakran teljes egészében csurgalékvíz tölti ki. Hajdú-Bihar megye tájainak tényleges terheltségér l további értékes információt nyújthat számunkra az egységnyi területre jutó nem biztonságosan (érzékeny telephelyeken) elhelyezett hulladék tájankénti mennyisége (6. táblázat). A környezetvédelmi szempontból leginkább kedvez tlen lerakó típusokban elhelyezett hulladék mennyisége alapján a Dél-Nyírség helyzete a legaggasztóbb. Az összes homokgödörben lerakott hulladék 60%-a, és a homokterületen dombépítéssel lerakásra kerül 7ő%-a a DélNyírség területén kerül elhelyezésre. Hasonlóan nagy környezeti kockázatot jelent a Hajdúhát és a Berettyó-Kálló köze számára az 186


el bbin az agyaggödör, az utóbbin pedig a vályoggödör típusú lerakókban elhelyezett hulladék-mennyiség magas aránya. 6. táblázat: A hulladéklerakás adatai (tényleges terhelés) Hajdú-Bihar megyében kistájanként

HajdúBihar megye kistájai

BerettyóKálló köze Dél-Nyírség Dél-Hajdúság Hajdúhát Érmelléki löszös hát Borsodi-ártér Hortobágy Bihari-síkság Nagy-Sárrét

Hulladék lerakók száma

Elhelyezett hulladék (m3/év)

Biztonságosan elhelyezett hulladék (m3/év)

Nem biztonságosan elhelyezett hulladék (m3/év)

Egységnyi területre jutó nem biztonságosan elhelyezett hulladék (m3/km2 /év)

10

48.000

-

48.000

120

16 9 3

543.100 79.200 67.100

452.600 -

90.500 79.200 67.100

103,6 83,2 78,8

3

5.200

-

5.200

35

2 7 17 8

6.400 110.000 20.400 16.600

59.500 -

6.400 50.500 20.400 16.600

32,1 29,2 27,1 25,5

A Berettyó-Kálló közén a legnagyobb az egységnyi területre es nem biztonságosan lerakott hulladék mennyisége. Ugyancsak er sen terheltnek bizonyult a megye legérzékenyebb kistája, a DélNyírség. Összegezve a megye tájainak szennyezés-érzékenységét és a tényleges terheltségét, környezetvédelmi szempontból legkritikusabbnak a Dél-Nyírség, legkedvez bbnek pedig a NagySárrét és a Bihari-síkság helyzete bizonyult a hulladéklerakást illet en. Szakirodalmi hivatkozások ALLER, L. – BENNETT, T. – LEHR, J. H. – PETTY, R. J. (1987): DRASTIC: a standardized system for evaluating groundwater pollution potential using hydrogeologic settings. US EPA Report EPA/600/2-87-035. Ada. Oklahoma. BERECZNÉ HORVÁTH E. – ANDÓ J. (1999): A geokémiai csapdák és gátak környezetgeokémiai szerepe és térképi ábrázolási lehet ségük

187

Dr. Fazekas István ___________________________________________________ bemutatása a Naszály térségi mintaterületen. In: Földtani Közlöny. Budapest 129/1. pp. 61-81. BOHN P. – GYURICZA GY. (1997): A részletes (1:2ő000-es) méretarányú környezetföldtani térképezés tartalmi követelményrendszere. Földtani Kutatás XXXIV (2). (1997) pp. 20-22. BOHN P. (1982): Radioaktív és er sen toxikus hulladékok elhelyezésére alkalmas geológiai képz dmények megítélésének rendszere. Földtani Kutatás. XXV/2. pp. 96-99. CSIMA P. – KERÉNYI A. ET AL. (1989): Ökorendszerek és tájvédelem. Kutatási jelentés. Debrecen 60 p. FARSANG A. (1997): A talaj filter-, puffer- és transzformátor funkciója. In: Mez si G. – Rakonczai J.: A geoökológiai térképezés elmélete és gyakorlata. Szeged pp. 43-52. FAZEKAS I. – PÁZMÁNYI S. 2001. Sensitivity Study for the Emplacement of Solid Refuse of Settlements on Territories Aggraded with River-Water Sediment. In: Acta Geographica Debrecina 1999-2000. Tomus XXXV. Debrecen pp. 67-82. FAZEKAS I. (2003): A települési hulladékgazdálkodás sajátosságai és környezeti problémái Hajdú-Bihar megyében. PhD értekezés. Debrecen 191 p. FAZEKAS I. (2005): Települési szilárd hulladékok kezelése. Eegyetemi jegyzet. Debrecen 155 p. FEHÉR L. (1984): Veszélyes hulladékok. Budapest 302 p. FÜLE L. (1997): Víztartó rendszer sérülékenységi értékelése DRASTICmódszerrel. Földtani közlöny. 127/1-2. Budapest Hajdú-Bihar megye Környezetvédelmi Programja (2003-2008). II. Melléklet. Környezetföldtani szennyez dés érzékenységi térkép HORVÁTH ZS. (1983): Kommunális hulladéklerakó helyek szerepe a felszín alatti környezetszennyezésben. In: Agrokémia és talajtan. Budapest 1983/3-4. pp. 494-498. HORVÁTH ZS. (1985): Települési szilárd hulladékok környezetkímél elhelyezésének környezetföldtani szempontjai. In: Hidrológiai Közlöny. Budapest 1985/2. pp. 85-88. LESER, H. – KLINK, H. J. (1988): Handbuch und Kartieranleitung Geoökologische Karte. Trier 349 p. PINCZÉS Z. (1989): A tájak érzékenysége szilárd, folyékony és iszapszerű szennyez désre. In: Ökorendszerek és tájvédelem. Kutatási jelentés. Debrecen pp. 26-33. Royle, A.G. – Clausen F. L. – Frederiksen, P. (1981): Practical Universal Kriging and Automatic Contouring. Geoprocessing. 1. pp. 377-394. Seng, H. (1974): Standortbeurteilung bei Deponien. Müll und Abfall. H5. pp. 147-156. Szabó I. (1999): Hulladékelhelyezés. Miskolci Egyetemi Kiadó. Miskolc 440 p.

188


BOGÁCS TERMÁLFÜRDŐRE ALAPOZOTT IDEGENFORGALMÁNAK JELLEMZŐ VONÁSAI Martonné Dr. Erdős Katalin egyetemi docens Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Az utóbbi évtizedekben, az üdülés hazánkban is tömegjelenség lett. Feltételeit, az üdülési igényt kiváltó tényezők – jövedelmi viszonyok, szabadidő, motorizáció, urbanizáció, a népesség foglalkozási szerkezete és műveltségi szintje stb. - kedvező irányú változása teremtette meg. A 60-as évek végére „divatos" üdülőterületeink (Balaton, Dunakanyar, Velencei-tó) túlzsúfoltsága már környezetrontó mértéket öltött, így elengedhetetlenné vált az ország más, üdülésre alkalmas területeinek az eddiginél nagyobb arányú fejlesztése. E felismerést követően született meg számos üdülőkörzet rendezési terve, s ezek szellemében egyre több település kapott új lehetőséget a továbbfejlődésre. 1971-ben hagyta jóvá a kormány a Mátra-Bükki üdülőkörzet rendezési tervét, amelynek keretében célul tűzték ki Bogács regionális jelentőségű üdülőhellyé való fejlesztését A dolgozat a település idegenforgalmi adottságainak és jellemzőinek feltárása érdekében az 1981 nyarán végzett széles körű adatgyűjtés részeredményeit tartalmazza. Bogács környékének természetföldrajzi viszonyai Bogács táji adottságai az üdülésre és pihenésre vágyó ember számára igen kedvezőek. A falu a Bükkalja középső részén, a Hórpatak kiszélesedő völgyében fekszik. Miocén vulkáni képződményekből (riolittufa, ill. riolit-, dacitláva), ill. délebbre pannonüledékekből felépülő dombsági táj övezi. A dombság ÉNyDK-i irányú, széles völgytalpú eróziós völgyeihez (Hór-, Szoros-, Cseresznyés-, Kánya-, Tardi-patak völgye) deráziós oldalvölgyek, 189


völgyrendszerek kapcsolódnak. A völgyek között szélesebbkeskenyebb völgyközi hátak, s a táj egyéni arcát leginkább meghatározó ÉNy-DK-i csapású, kb. 300 m-es magasságú aszimmetrikus alakú hegyek húzódnak (MARTONNÉ ERDŐS K. 1973). É-ról a Déli-Bükk 500-600 m-es csúcsai keretezik a dombságot, míg az Alföld felé szinte észrevétlen az átmenet a bükki patakok idősebb hordalékkúpjainak területére (PINCZÉS Z. 1978). A táj palettáját tovább gazdagítják a völgyi víztározók. Észak felől közvetlenül a településhez kapcsolódik a Szoros-patak völgyében kialakított kis mesterséges tó1. Valamivel távolabb található a Cseresznyés-pataki tározó. Most építik a Hór-völgyében, Bogácstól D-re a harmadik víztározót. A Bükkalja É-i részén egykor gyertyános-tölgyes, valamint sziklagyepekkel és sztyeprétekkel tarkított kontinentális molyhostölgyes erdő volt a természetes növénytakaró. Délebbre az erdőket lösz-sztyeprétek és erdős-sztyeprétek váltották fel. A patakokat pedig puhafaligetek kísérték (ZÓLYOMI B. 1969). Napjainkra már csak a szántók, gyümölcsösök, szőlőtáblák és legelők közé beékelődő kisebb foltok őrzik az eredeti vegetációt. Nincs messze viszont a Bükki Nemzeti Park, amelynek cseres, gyertyános, tölgyes erdői, bükkösei még szinte csorbítatlan szépségűek. A Bükkalja éghajlatában az Északi-Középhegységre jellemző hatások mellett az Alföld szárazságra hajló, szélsőséges éghajlata is érezteti hatását (NAGY L. 1984). A napsütéses órák évi összege igen magas (2085 óra), s ebből 1518 óra a nyári fél évre jut2. Az évi középhőmérséklet 50 éves átlaga alig marad el az Alföldétől (9,9 °C). Még kedvezőbben alakultak az évi és havi középhőmérsékletek 1951-1976. között (1. táblázat). A nyári napok száma 78, amelyből 15 júniusra, 23 júliusra, 20 augusztusra jut. Elsősorban a terület hegylábi helyzetéből A két meglevő tározónál jelenleg lúdtenyésztés folyik, így hatásuk inkább környezetrontó. Mivel Bogácson csak csapadékmérő állomás működik, így a terület éghajlatának jellemzésére a legközelebb fekvő állomás (Eger) adatait használtam fel. 1

2

190

Bogács termálfürdőre alapozott idegenforgalmának jellemző vonásai ___________________________________________________

fakadóan a csapadék évi összege nem éri el a 600 mm-t (2. táblázat). 1. táblázat: A hőmérséklet napi középértékei, OC-ban az 19511976. évi adatok alapján Hónap Állomás

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Év

Eger

-1,7

0,5

4,9

11,3

16,4

20,5

21,5

20,2

15,9

10,5

5,3

1,0

10,5

2. táblázat: A csapadék havi összegei mm-ben (1901-1970. évi adatok alapján) Hónap Állomás

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

XII.

Év

Bogács

30

33

33

42

62

80

58

59

46

43

54

44

584

A termálfürdő, mint alapvető vonzótényező Az idegenforgalom szempontjából kedvező fenti természetföldrajzi adottságokkal a Bükkalja minden települése rendelkezett. Közülük Bogács a termálbázisra épült strandjával emelkedett ki. Vizét kőolajkutató fúrással feltárt, 485 m mély termálkútból, triász és felső-eocén időszaki mészkőből nyerik. A Bükk D-i előterének termálvízkincse sajátos hidrogeológiai viszonyok következménye. Ebben a térségben az egységes víztartó rendszert (BÖCKERT T. ET AL. 1979) hordozó triász-eocén karsztosodó kőzetek törések mentén az Alföld felé egyre mélyebbre zökkentek, s lefedődtek harmad- és negyedidőszaki üledékekkel. A szabad tükrű hideg karsztvízrendszerből utánpótlódó, az Alföld irányába áramló fedett karszt vizét a mélyből feláramló földi hőáram melegíti fel a medencealjzat mélységének a növekedésével egyre nagyobb mértékben (SZLABÓCZKY P. 1974). A kút vízhozama: 275 l/perc. A bogácsi termálvíz hőfoka 73 °C. A termálvíz a kalcium-magnéziumhidrogén-karbonátos, kénes vizek csoportjába tartozik, s magas a szabad szénsavtartalma is (3.táblázat). 191


3. táblázat: A bogácsi termálvíz oldott alkotói, mg/l Kationok Megnevezés Nátrium-Kálium (Na+)

mg/l 18,17

Anionok Megnevezés Klorid (Cl-)

mg/l 6,00

Ammónium (NH4+)

0,28

Bromid (Br-)

0,02

(Ca++)

Kalcium Magnézium (Mg++) Vas (Fe++) Kationok összesen:

87,91 20,55

Fluorid 0,75 Szulfát (SO4--) 16,41 Hidrogénkarbonát 378,20 (CHO3-) 0,08 Szulfid (S--) 4,20 126,99 Anionok összesen: 405,58 Alkotók összesen: 812,50 mg/l

Savak Megnevezés Metabórsav (HBO2) Metakovasav (H2SiO3)

mg/l 3,00 11,4

(F-)

Szabad szénsav (CO2)

265,49

Savak összesen:

279,93

A bogácsi vizet hivatalosan nem ismerik el gyógyvízként, de gyógyhatását orvosi megfigyelések bizonyítják. Fürdőkúra keretében elsősorban reumás, mozgásszervi betegségek gyógyítására javallt. A légúti megbetegedéseknél a kénes, hidrogénkarbonátos pára belélegeztetése (inhaláció) fejt ki kedvező hatást. Ivókúra formájában gyomor- és bélbántalmak, valamint epe- és májbetegségek gyógyításában segít. De jól alkalmazható – fogkőoldó hatása révén – fog-és szájápolásra is. A strand hidegvízigényét a pleisztocén-időszaki folyóvízi rétegekre települt három ásott kút biztosítja. Az idegenforgalmi kínálat és kereslet alakulása a strand megnyitásától napjainkig Fürdőfejlesztés A termálfürdőt 1959 júniusában nyitották meg. Ekkor készült el – helyi kezdeményezésre – az első, mai napig is legnagyobb méretű medencéje. A helyi tanács kezelésében levő fürdőt a 60-as évek szerény anyagi lehetőségei miatt alig fejlesztették. Az alacsony szolgáltatási színvonalú fürdő így is gyorsan közkedvelt lett. 1965ben mintegy 50 000 volt, 1970-ben pedig már 63 000-re emelkedett a strandra látogatók száma3. Nagyobb mértékű fejlesztés az 1971-es kormányhatározat után következett be. Az Észak-magyarországi Intézőbizottság, valamint a B.-A.-Z. Megyei 3

A termálfürdő nyilvántartásából becsült adatok.

192


Tanács anyagi támogatásával, további létesítményekkel bővült a strand. (1973: ikermedence, gyermekmedence, zuhanyzók, üzemi épület; 1974: 808 férőhelyes közös öltöző; 1977: 104 db 3 személyes kabin, kereskedelmi pavilonok.) Így jelenleg 4 nyitott medence áll a fürdőzők rendelkezésére. A fürdőtelep területe 40 000 m2, összes vízfelülete 934 m2 , optimális befogadóképessége 1120 fő. Szállásférőhelyek A termálfürdő fejlesztésével párhuzamosan a település további lehetőséget kapott idegenforgalmának növelésére. 1971-ben kezdte meg a tanács a telekosztást hétvégi házak és vállalati üdülők építésére. A falu É-i végéhez kapcsolódó üdülőtelepen (1.ábra) 1981-ig 374 hétvégi ház épült fel. A tulajdonosok körében végzett felmérés adataiból - 140 kérdőív alapján - építési ütemük is kirajzolódott (4. táblázat). 4. táblázat: A hétvégi házak építésének megoszlása Bogácson 1971-1981 között Év

%

1971

1972

1973

1974

1975

1976

1977

1978

1979

1980

1981

Összesen

0,7

4,4

3,6

9,5

16,1

16,1

12,4

16,8

10,2

5,1

5,1

100,0

1974-ig a hétvégi házak mintegy 18%-a készült el. A legtöbb (> 70%) 1975-79 között épült. Az üdülőtelkek iránt megnyilvánuló túlkereslet káros következménye, az apró üdülőtelkek sokasága, itt is általános. A telkek 1/3-a nagyobb csak 80 0-nél. A sűrűn sorjázó, parányi kertekkel körülvett hétvégi házak esztétikailag kedvezőtlen benyomást keltenek, s már-már az eredeti funkciót, a zavartalan pihenést veszélyeztetik. Az igények további kielégítésére a falu belterületén az ún. „vegyes övezetek" kijelölésével lehetővé tették az elnéptelenedett parasztházak megvételét, hétvégi házzá minősítését, ill. a foghíjak beépítését. A vegyes övezetbe tartozó utcák a falu periférikus részein vannak (1.ábra), ott, ahol sok az öreg ház, míg a főutca, s a település erősen épülő D-i része megmaradt lakóövezetnek. Ily módon nagyobb beruházás nélkül növelhették a hétvégi házak 193


számát (1981-ig 54-gyel). Kérdőíves felmérésünk szerint az átlagos férőhely száma 4,56, így a magánszállás-férőhelyek száma megközelíti a 2000-et.

1. ábra: Bogács belterületének és üdülőtelepének funkciók szerinti megoszlása 1 = a belterület határa; 2 = az üdülőtelep határa; 3 = közút; 4 = vízfolyás; 5 = funkcionálisan elkülönülő területek határa; 6 = lakóövezet; 7 = vegyes övezet; 8 = közintézmények területe; 9 = a fürdő területe; 10 = a hétvégi házak területe; 11 = a vállalati üdülők területe; 12 = községi zöldterület, temető

A vállalati üdülők zömmel az üdülőtelep K-i részén helyezkednek el (1.ábra). Számbeli gyarapodásuk üteme hasonló a hétvégi házakéhoz, arányaiban azonban jóval kisebb jelentőségű. Az összes szállásférőhelyeknek alig több, mint 10%-át adják (5. táblázat). 194


Kereskedelmi szálláshely a fizető-vendéglátás útján kiadott szobák kivételével nincs a településen. Kellő propaganda hiányában azonban ezek is kihasználatlanok voltak. Ez az oka annak, hogy 1976-ban még 56 kereskedelmi szállásférőhelyet tartottak nyilván. Ez 1981-ben 11-re csökkent. 5. táblázat: Az üdülési szálláshelyek és szállásférőhelyek alakulása Bogácsom 1971-1981 között Év Üdülési szálláshelyek száma Férőhelyek száma

1971

1972

1973

1974

1975

-

-

2

2

2

-

-

46

46

48

Év 1976 5

60

1977

1978

1979

8

11

11

130

182

212

1980

13

229

1981

15

256

A vendégforgalom alakulása A hétvégi házak és a vállalati üdülők felépítésével tehát a szállásigényes (tartós és hétvégi) üdülés alapvető feltétele is megteremtődött a településen, ami a termálfürdő fejlesztése mellett nagymértékben hozzájárult a strandvendégek létszámának ugrásszerű növekedéséhez. Ez az érték 1976-ban már megközelítette a 150 ezret. A termálfürdő nagy vonzerejét felméréseink több oldalról is alátámasztják: - A megkérdezett hétvégiház-tulajdonosok 75%-a jelölte meg a fürdőt a helyválasztás elsődleges motívumaként. - A tartós üdülésben részt vevők körében végzett felmérés szerint, a 104 üdülővendég átlagosan napi 4 órát töltött strandolással. A látogatottság gyors emelkedéséhez természetesen hozzájárult a szállást nem igénylő strandvendégek számbeli gyarapodása is. Az emelkedő tendenciát mutató hétvégi látogatócsúcsok a megnövekedett szabadidővel hozhatók elsősorban kapcsolatba.

195


1976-tól a forgalom évenkénti alakulása a strand nyilvántartásából már pontosan nyomon követhető (6. táblázat). Az adatokból látható, hogy a 70-es évek közepétől a vendégszám stabilizálódott. 6. táblázat: A bogácsi termálfürdő éves vendégforgalmának alakulása 1965-1981 között Év

Látogatók száma, fő

1965

1971

1976

1977

1978

1979

1980

1981

50 000

65 000

149 875

163 530

156 070

172 409

149 748

165 409

Mivel a kérdőívekből viszonylag pontos képet kaptunk a hétvégi házak 1980. évi kihasználtságáról is, így - az Idegenforgalmi Évkönyv adataival kiegészítve - lehetővé vált a tartós és hétvégi üdülésben részt vevők számának, s az általuk ott töltött vendégnapok, ill. vendégéjszakák számának hozzávetőleges meghatározása is (7. táblázat). 7. táblázat: A tartós és hétvégi üdülésben részt vevő vendégek és vendégnapok, ill. vendégéjszakák száma 1980-ban

Magán

1852

Üdülésben részt vevők száma 1980-ban 4099

Üdülési

229

2110

14 827

Összesen

2081

6209

124 739

Szállásférőhely típus

Szállásférőhely száma

Vendégnapok, ill. vendégéjszakák száma 1980-ban 109 912

Bogács idegenforgalma erősen szezonális jellegű. A termálfürdő a legtöbb vendéget a főszezonban fogadja (2.ábra). (1978-81 között július-augusztus hónapban minden esetben 40 000 fölött volt a látogatók száma.) Üdülési szokásainkkal magyarázható, hogy ezt az értéket más hónapokban még akkor sem érte el, ha a havi középhőmérséklet meghaladta a július-augusztusét (pl. 1979ben). Ugyanakkor jól érzékelhető az időjárás és a fürdő forgalma közötti összefüggés is. A főszezonban mindig a magasabb középhőmérsékletű hónapokban nagyobb a látogatottság. A 196


harmadik legforgalmasabb hónap a június. Ennek a hónapnak az időjárás-érzékenysége a legszembetűnőbb (pl. 1979-ben és 1980ban).

2. ábra: A havi középhőmérséklet (A) és a vendégforgalom (B) alakulása Bogácson 1978-1981 között

A strandvendégek általában előnyben részesítik a májust szeptemberrel szemben még akkor is, ha középhőmérséklete alacsonyabb (pl. 1981-ben). Négy év átlagában a főszezon forgalma 2,5-szer haladta meg az előszezonét, 8-szor az utószezonét. A téli félév rendkívül alacsony forgalma elsősorban az időjárással függ össze, de hozzájárul a fedett medence hiánya, valamint az, hogy a hétvégi házak és vállalati üdülők döntő többsége nem fűthető. A fürdő hetente keddtől vasárnapig fogad vendégeket. A heti forgalom is rendkívül egyenetlen. Az év nagy részében a hétvégére jut a forgalom több mint 60%-a, s csak július-augusztusban csökken ez a kedvezőtlen arány valamivel 50% alá. A főszezon hétköznapjain a forgalom nagyobbik hányadát a tartós üdülésben részt vevők adják. 20 °C feletti középhőmérsékletű napokon 1200-1500, 197


kedvezőtlen időjárás esetén 600-800 főre csökken a napi vendégszám (3.ábra). Egy-egy nyári (25 °C-nál magasabb max. hőmérsékletű) nap forgalma hét közben a 2000, olykor a 3000 főt is meghaladhatja, vasárnap pedig akár 6000 fölé is emelkedhet. (Az eddigi legnagyobb forgalom 6250 fő volt. Figyelembe véve az 1120 fős befogadóképességet, ez majdnem hatszoros „kihasználtságot" jelent.)

3. ábra: A napi középhőmérséklet és a felhőzet napi középértékei (A), valamint a napi vendégforgalom (B) alakulása Bogácson az 1981. júl. 6-12. közötti héten 1 = napi középhőmérséklet, oC; 2 = a felhőzet napi középértéke, F%

Erős szezonalítás jellemzi a hétvégi üdülőnépességének számbeli alakulását is (8. táblázat). 198

házak


8.

táblázat:

A hétvégi házak üdülőnépessége Bogácson szezononként és egyéb időszakokban, 1980-ban Előszezon V-VI. hó

Főszezon VII-VIII. hó

Utószezon IX-X. hó

Egyéb időszak XI-IV. hó

Év

Üdülőnépesség száma, fő

1530

3 845

1 264

1 203

4 099

Itt töltött napok száma

22 107

55 960

15 327

16 518

109 912

Egy főre jutó átlagos napszám

14,5

14,6

12,1

13,7

26,8

Kihasználtság foka, %

19,6

48,7

13,6

4,9

16,3

Hónap

Hasonló szezonalitásra utal az üdülési szálláshelyek alacsony kihasználtsági foka (8,4%/év) is, amely alig haladja meg a hétvégi házakét. S bár az egy főre jutó átlagos vendégnapok száma elég magas, a hétvégi házak kihasználtsága még a főszezonban is csak a hétvégeken közelítheti meg a 100%-ot. A hétvégi csúcsok meglétét bizonyítja az is, hogy az üdülőtulajdonosok által 1980-ban itt töltött napok 53,4%-a jutott hét végére. A kereskedelmi és vendéglátó-ipari ellátás színvonala, amely az idegenforgalom fogadásához szükséges helyi feltételek nagyon fontos összetevője, nincs összhangban az előzőekben részletesen jellemzett, jelenlegi idegenforgalmi kereslettel. Bár 1970-80 között a 100 lakosra jutó kiskereskedelmi boltok alapterülete 18,9 m2-ről 24.7 m2-re emelkedett, s a fejlesztés elsősorban a fürdő területére összpontosult, ez az érték alig haladja meg a környező falvakét (Cserépfalu: 24,1 m2 , Bükkzsérc: 23,4 m2 ). Ezzel indokolható, hogy néha még az alapvető élelmiszerek beszerzése is gondot okoz. Az élelmiszer-ellátás hiányosságaira utal az is, hogy hosszabb tartózkodás esetén a megkérdezett hétvégiháztulajdonosoknak alig több, mint 40%-a tudja maradéktalanul helyben lebonyolítani vásárlásait. Valamivel nagyobb volt a különbség 1980-ban az egy lakosra jutó élelmiszer-forgalom értékében (Bogács: 7000 Ft, Cserépfalu: 6000 Ft, Bükkzsérc: 5500 Ft). Ugyanezek a mutatók pl. a szállásférőhely szám alapján azonos nagyságrendű Bükkszentkereszten jóval magasabbak voltak (33,5 m2 , ill. 9900 Ft).

199


A 100 lakosra jutó vendéglátóhelyek alapterülete ugyan jóval nagyobb (33,4 m2), mint a két szomszédos falué (Cserépfalu 12,1, ill. Bükkzsérc 12,8 m2), de messze elmarad Bükkszentkeresztétől (51,5 m2). Mivel a vendéglátó-ipari létesítmények az üdülőteleptől távol, jórészt a faluközpontban vagy a közeli fürdő területén vannak, így a tartós üdülésben részt vevők is kénytelenek az utóbbiakat igénybe venni. Az üdülőnépességet kiszolgáló vendéglátás strandközpontúsága és az idegenforgalom erős szezonális ingadozása ellenére a vendéglátó-ipari forgalom értéke (4800 Ft/lakos) megközelíti a jóval ismertebb és egyenletesebb idegenforgalmú hegyvidéki üdülőhely, Bükkszentkereszt értékét (5700 Ft/lakos). A közművesítés szintje sem kielégítő. A telekosztást követő 10 évben az üdülőtelepen csak a villamosenergia-ellátás, valamint az utak portalanítása valósult meg. Fokozódó gondot jelent a víz- és csatornahálózat hiánya. Bár a vízellátást ásott, ill. fúrt kutakkal oldják meg, a fürdőszobával, vízöblítéses WC-vel ellátott hétvégi házak aránya igen magas (61, ill. 92%), így tényleges veszélyt jelent az apró telkek (átlagos teleknagyság: 77 négyszögöl) szikkasztott szennyvizei által előidézett vízminőségromlás. 1982-ig komoly nehézségeket okozott a strand vízellátása is. Egyetlen, 150 1/perc vízhozamú kútra épült törpevízműve, amely egyben a falu 2,9 km hosszú vezetékes vízhálózatába bekapcsolt lakásainak a vízellátását is szolgálta, csak az alapvető higiéniai szint fenntartásához szükséges vízmennyiséget biztosította. Ezért vízcsere idején a medencéket csak a termálvíz 73 °C-ról 35-40 °C-ra való lehűlése után vehették igénybe a strandolók. 1982 őszétől két újabb kút üzembe helyezésével megszűntek ezek a gondok. A környező falvakkal összehasonlítva, a település csupán az építőipari tevékenységgel összefüggő szolgáltatások területén áll magasabb színvonalon. Bogácson 13 fő a lakásépítéssel és karbantartással foglalkozó kisiparosok száma, kétszer annyi, mint a környező településeken. A kulturális és egészségügyi ellátás színvonala sem az idegenforgalmi kereslethez méretezett. A falu – üdülőteleptől távoli – művelődési háza és könyvtára ugyanazt az „alapellátást" biztosítja, mint a többi üdülőfunkció nélküli település. 200


A kifejezetten az idegenforgalmat szolgáló kulturális rendezvények száma igen alacsony, évente 1-2. A megkérdezett üdülővendégek 95%-a egyáltalán nem élt a falu által nyújtott kulturálódási lehetőségekkel. A közeli városok viszont (Eger, Mezőkövesd) számos lehetőséget kínálnak a kulturális igények kielégítésére. Az egészségügyi ellátást egy körzeti orvos és egy gyógyszertár, ill. fogászati rendelés biztosítja. Nincs viszont orvosi ügyelet – 1982-től a főidény zsúfolt hétvégéinek kivételével – a termálfürdőben. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a sportolási lehetőségek területén. Általános panasz az úszómedence hiánya. A táj adta kirándulási-túrázási lehetőségekkel sem nagyon élnek az üdülővendégek. Felmérésünk szerint a tartósan itt üdülők 65,4%-a semmilyen kirándulást nem iktatott be heti programjába, s csak 13,5%-uk vállalkozott nagyobb gyalogtúrára. Feltétlenül javulna ez az arány, ha az üdülőtelep vagy a termálfürdő területén eligazító térkép mutatná a lehetséges úticélokat. A termálfürdő vonzáskörzete A vonzáskörzet meghatározására 1981. július 7-12. között feljegyeztük minden fürdővendég állandó lakhelyét. Ily módon 12 527 vendéget vettünk számba. A vendégek mindössze 6%-a volt külföldi. Legtöbben Csehszlovákiából érkeztek (76,2%), ezután Jugoszlávia (7,5%), majd a többi szocialista ország (7%) következett. A fennmaradó 12,3% pedig tőkés országbeli – főleg NSZK (7%) - vendég volt. A fenti adatok ismeretében megállapítható, hogy bár a bogácsi termálfürdő nem teljesen ismeretlen országhatárainkon kívül sem, idegenforgalmi kínálata – még a környező országok tekintetében is - igen csekély vonzerőt jelent.

201


A vendégek döntő többsége (94%) belföldről, az ország 330 településéről érkezett. A fürdő abszolút vonzáskörzetének a meghatározása az 1000 1akosra jutó látogatók száma alapján történt. A bogácsi termálfürdőhöz vonzódó települések átlagos vonzásintenzitása 6,47 fő/1000 lakos, átlagos távolsága – a közutakon mért legrövidebb távolságuk alapján – 109 km. A települések 31,5%-ára azonban a vonzás jelentéktelen, csak 227 helységnél haladta meg az 1 fő/1000 lakos értékét. A gyengén vonzódó települések – (1-4,99 fő/1000 lakos) aránya is igen magas (40,3%). A strand vonzáskörzetének a lehatárolásánál a dunántúli települések figyelembevétele – alacsony vonzásintenzitásuk és nagy területi szóródásuk miatt – nem indokolt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban a budapesti agglomerációból, valamint az Alföldről - főleg annak É-i széléről – érkezőket, akiknek viszonylag magas száma már rendszeres kapcsolatot sejtet (4. ábra). Az innen jövő látogatók döntő hányada városi lakos. (A vizsgált héten pl. Budapestről 616, Debrecenből 116, Kecskemétről 63, Ceglédről 61 vendég érkezett.) A térképen ezek – a többnyire gyengén vonzódó települések – mozaikszerűen jelentkeznek és határozottan elkülönülnek a szűkebb vonzáskörzet területétől. A bogácsi termálfürdő szűkebb vonzáskörzetéhez (vonzásintenzitása: ≥5 fő/1000 lakos) 93 település tartozik, ebből 82 a Mezőkövesd-Eger vonaltól K-re van, amely az országhatártól a Tisza vonaláig egy 50 km széles ÉNy-DK-i irányú sávot alkot. A fürdőhöz legerősebben a Bogácstól É-ra, ill. K-re fekvő szomszédos falvak vonzódnak (Bogács 128,5, Bükkzsérc 109,4, Cserépfalu 106,7, Noszvaj 105,8, Cserépváralja 70,8, Tard 70,3 fő/1000 lakos). Az erősen vonzódó kategóriába (20-49,9 fő/1000 lakos) 20 település sorolható. Közülük 11 összefüggő övezetet alkot Bogácstól D-re, DK-re. Ide tartozik a fürdőjéről országszerte ismert Mezőkövesd, s a Tisza mentén fekvő Tiszakeszi, Tiszatarján is. A szűkebb vonzáskörzeten belül helyezkedik el foltszerűen – Ipolytarnóc kivételével – e kategória többi települése is.

202


4. ábra: A bogácsi termálfürdő vonzáskörzete 1 = igen erős (>50,0 fő /1000 lakos vonzásintenzitási érték); 2 = erősen (20,049,9); 3 = jól (10,0-19,9); 4 = közepesen (5,0-9,9); 5 = gyengén (1,0-4,9) vonzódó települések; 6 = jelentéktelen (<1,0 fő/1000 lakos) vonzódás

A jól vonzódó kategóriába (10-19,9 fő/1000 lakos) 21 település került. Ebbe a kategóriába tartozik mindenekelőtt Miskolc, ahonnan a legtöbb vendég érkezett a hét folyamán (17,6%), valamint Eger, Ózd, Kazincbarcika és Leninváros. Ez utóbbiak a heti forgalom 20,7%-át adták. E városok köré további 11 azonos vonzásintenzitású falu kapcsolódik. A szűkebb vonzáskörzeten kívül mindössze 5 település tartozik ide. Nagy távolságuk Bogácstól (Gyömrő 132 km, Olaszliszka 115,4 km stb.) egyszeri csoportos látogatást valószínűsít. Közepes erősségű (5-9,9 fő/1000 lakos) a strand vonzása 47 településre. A Mezőkövesd-Eger vonaltól Ny-ra eső közepes vonzásintenzitású falvak (Istenmezeje, Bükkszék, Verpelét, Egerszalók, Ostoros) a magasabb kategóriájú Sirokkal együtt jelölik ki a szűkebb vonzáskörzet Ny-i határát. 47 település közül 22 a Sajó völgyében (Bánrévétől Sajószögedig) található. Mivel közéjük jól vonzódó, ill. gyengébb vonzásintenzitású helységek is beékelődnek, nem alkotnak összefüggő övezetet. Az elmondottakból kitűnik, hogy a bogácsi fürdő 203


vonzáskörzete nem tagolódik szabályos övezetekre, erősen eltolódik ÉK-i, K-i, és DK-i irányba, s csak a legerősebben, ill. – részben – az erősen vonzódó települések alkotnak összefüggő térségeket. E sajátos befolyásolta:

vonzáskörzet

kialakulását

több

tényező

1.) A település közlekedésföldrajzi helyzete, s az úthálózat térbeli rendje. Bár a település több irányból megközelíthető (5.ábra), elkerülik az első- és másodrendű főutak és a vasútvonalak is. A 3. sz. főútvonalból Mezőkövesdnél kiágazó 2511-es sz. úton további 11 km megtétele szükséges Bogács eléréséhez. Egerből pedig 20,5 kmes út vezet a településhez. Így – bár rendszeres autóbuszjárat köti össze a falut Mezőkövesddel és Egerrel – a tömegközlekedési eszközöket igénybe vevők csak átszállással érhetik el utazási céljukat. A látogatók zöme személygépkocsival érkezik, ami hétvégeken – különösen 1981-ig, a strand melletti parkoló megépítéséig – elviselhetetlen zsúfoltságot eredményezett. A harmadik útvonal É felől, a Bükkön át (Miskolc-HollóstetőCserépfalu) vezet. Jelenleg – a Hollóstető-Cserépfalu közötti útszakasz járhatatlansága miatt – nem vehető igénybe. Az 5. ábra nemcsak Bogács közúton történő megközelítésének irányait, hanem az utak heti forgalmának nagyságrendjét is megadja, amelyből jól érzékelhető a vonzáskörzet féloldalassága. Ennek megfelelően: legnagyobb a forgalom a 3-as sz. főútvonalon Miskolc valamint Ózd-Eger irányából (bár D és Ny felől Bogács – azonos légvonaltávolság esetén – rövidebb úton megközelíthető). Az ábrán a küldő településeket is feltüntettem, így jól látható az útvonalak rendező hatása: a Bogácshoz vonzódó települések döntő hányada főútvonalak mentén, ill. azok közelében (3, 25, 26-os sz. utak) helyezkedik el. Mivel az úthálózat térbeli rendje a sugarashoz áll a legközelebb, így szabályos, a távolság függvényében fokozatosan csökkenő vonzásintenzitású övezetek kialakulását feltételezne.

204


5. ábra: A bogácsi termálfürdő közúton történő megközelítésének irányai és az útvonalak heti utasforgalma

2.) A települések Bogácstól való távolsága. A települések vonzásintenzitási értékei és a Bogácstól való távolságuk közötti kapcsolat feltárására korreláció-számításokat végeztem4. A felhasznált adatsor nem tartalmazza a dunántúli, valamint a szűkebb vonzáskörzeten kívül eső, kiugróan magas vonzásintenzitású települések adatait. A fennmaradó 280 helység átlagos távolsága 87,4 km, átlagos vonzásintenzitásuk 7,03 fő/1000 lakos. Korrelációs együtthatójuk (-0,361) közepesnél lazább kapcsolatot jelez. Az adatsort tovább bontva a 4 legfontosabb útirány szerint már árnyaltabb képet kapunk. Közepesen szoros negatív korreláció jellemzi a TiszafüredMezőkövesd útvonalhoz kapcsolódó településeket (9. táblázat).

4

A számítógépes adatfeldolgozásban Tar Károly meteorológus volt segítségemre.

205


9. táblázat: A települések vonzásintenzitási értékei és a Bogácstól való távolságuk közötti kapcsolat főbb mutatói Útvonal Tiszafüred(Egerlövő)Mezőkövesd MiskolcMezőkövesd BudapestMezőkövesd Ózd-Eger Teljes vonzáskörzet

Korrelációs együtthatójuk (R)

Átlagos vonzásintenzitásuk (AY)

Átlagos kmtávolságuk (AX)

29

-0,513

1,34

136,04

1,987

84,652

105

-0,430

8,85

76,74

12,229

34,773

71 73

-0,365 -0,371

1,92 8,86

106,59 67,05

3,771 14,725

53,542 25,968

280

-0,361

7,03

87,41

14,196

51,337

Települések száma

Vonzásintenzitás szórásértéke (SY)

Távolság szórásértéke (SX)

Közepeshez közelálló korrelációs kapcsolat mutatható ki a 3as úthoz Miskolc¬Mezőkövesd felől csatlakozó falvaknál, városoknál. A legkisebb az átlagos távolsága azoknak a településeknek, amelyek Eger irányában találhatók. Ennél az útiránynál kaptuk a legmagasabb AY- és SY-értéket is. Korrelációs együtthatójuk viszont alig haladja meg a Budapest-Mezőkövesd útvonalét. Összegzésként megállapítható, hogy bár a települések vonzásintenzitása és Bogácstól való távolságuk között van kimutatható korrelációs kapcsolat, de ez útvonalanként eltérő mértékű. Számolni kell tehát egyéb olyan befolyásoló tényezőkkel, melyek e kapcsolat ellen hatnak és gátolják a szabályos vonzáskörzet létrejöttét. 3.) A vonzáskörzetet erősen módosító tényezők közül mindenekelőtt a térség gyógy- és termálfürdőinek elszívó hatását kell figyelembe venni. Bogács közelében több hasonló vagy magasabb szolgáltatási színvonalon álló fürdő is van, amely erősen eltorzítja vonzáskörzetét. Elsősorban a mezőkövesdi Zsóri-fürdő elszívó hatásának tulajdonítható, hogy a Budapest-Mezőkövesd útvonalhoz kapcsolódó, viszonylag közeli településekre igen kicsi a bogácsi termálfürdő vonzó hatása. A távolabbi falvak-városok lakói már több termálfürdő (Heves, Gyöngyös, Hatvan stb.) között is válogathatnak. 206


Még inkább érvényesül ez a hatás a termálfürdőkben gazdag tiszántúli területekre, ahol 100 km-es körzeten belül fekszik a tiszafüredi, berekfürdői, kisújszállási fürdő, de jóval több azoknak a meleg vizű strandoknak, gyógyfürdőknek a száma, amelyek a tiszántúli településekről rövidebb úton elérhetők, mint a bogácsi. Ez indokolja e térség alacsony vonzásintenzitási értékeit. Az Ózd-Eger útvonal alacsony korrelációs együtthatója az egri fürdő elszívó hatásával indokolható. Az Ózd környéki települések erősen szóródó vonzásintenzitási értékei pedig azt jelzik, hogy e települések lakói Eger, Bükkszék, Mezőkövesd mellett Bogácsot is gyakran választják úti célként. Bogács vonzása – szomszédos falvaitól eltekintve – legerősebb a tőle DK-re, K-re eső településekre. Bár ebből az irányból a Zsóri-fürdő eléréséhez 6 km-rel rövidebb út megtétele szükséges, elszívó hatása nem érzékelhető úgy, mint Ny felől. A Miskolc környéki településekre erősen lecsökken a bogácsi fürdő vonzereje. Ebben a térségben jónéhány meleg, ill. hideg vizű strand és tó ad lehetőséget a fürdési igények kielégítésére (a miskolctapolcai Termál- és Barlangfürdő, a diósgyőri Várfürdő, a miskolci Augusztus 20. strand- és termálfürdő, Mályi-tavak, Kácsfürdő) Miskolcon túl - a 70 km-nél távolabbi településeknél viszont Bogács vonzó hatása már valamivel nagyobb, bár a vonzásintenzitási értékek ott is erősen szóródnak. Ezek a helységek már az Északi-középhegység termálfürdőhiányos ÉK-i részére esnek, s így lakóik számára Bogács is számba jön egyik lehetséges célpontként Miskolc, Mezőkövesd, Szendrő, Eger stb. fürdői mellett. 4.) Statisztikai adatok bizonyítják az urbánus települések lakóinak fokozott üdülési igényét és a kielégítésükhöz szükséges feltételek magasabb szintjét. Így feltételezhető, hogy a fürdők elszívó hatása mellett a küldő települések eltérő társadalmi és gazdasági viszonyai is hozzájárulnak e sajátos vonzáskörzet kialakulásához. Megvizsgálva vonzáskategóriánként a vonzáskörzethez tartozó települések foglalkozási szerkezetét, mint az urbanizációs folyamat egyik fontos mutatóját (LETTRICH E. 1975), a következő eredményre jutottam (10. táblázat).

207


10. táblázat: A Bogácshoz vonzódó települések vonzásintenzitása és foglalkozási szerkezete közötti kapcsolat Településtípus

Vonzáskategória Igen erősen vonzódó (>50fő/1000 lakos) Erősen Vonzódó (20-49,9 fő/1000 lakos) Jól vonzódó (1019,9 fő /1000 lakos Közepesen vonzódó (5-9,9 fő/1000 lakos) Gyengén vonzódó (1-4,9 fő/1000 lakos)

Urbánus

Vegyes Enyhén IparIparosodó szegény agráragrárkeresők keresők 25-50% 25-50%

Agrár

Mérsékelt

agrárkeresők 15%

agrárkeresők 15-25%

-

20

80

40

20

35

-

5

-

10

5

-

-

100

-

55

30

Mérsékelten

Szélsőségesen agrárkeresők 50-75%

Fejlett

agrárkeresők 50-75%

%

-

100

100

39,6

27,1

18,8

4,1

10,4

-

100

33,6

25,4

27,8

8,2

5,0

-

100

Kizárólagos szerepe a távolságnak csupán az igen erősen vonzódó települések esetében volt. Ezek kivétel nélkül Bogáccsal szomszédos községek. Az erősen vonzódó kategóriába tartozóknál már sajátos kettősség érvényesült: a távolság mellett a küldő települések foglalkozási szerkezete is befolyásolta a vonzódás mértékét. Ebben a vonzáskategóriában a települések 40%-a a fejlett urbánus típusba tartozik, a közeli Mezőkövesd kivételével Bogácstól távol (átlagosan 78,2 km-re) helyezkednek el. E vonzáskategóriában a mérsékelten urbánus, a vegyes jellegű, valamint a mérsékelten agrár települések Bogácshoz jóval közelebb fekszenek. (Átlagos távolságuk nem éri el a 30 km-t.) Erős vonzódásukat közelségük indokolja. A 20 fő/1000 lakosnál alacsonyabb vonzásintenzitású településeknél a távolság szerepe tovább csökken. Átlagos távolság tekintetében minimális a különbség a jól vonzódó (10-19,9 fő/1000 lakos) fejlett urbánus (68,2 km), ill. a gyengén vonzódó (1-4,99 fő/1000 lakos) enyhén iparosodó (72,4 km) települések között. Jobban érvényesül a távolság-vonzásintenzitás közötti kapcsolat azonos településtípuson belül, pl. a jól, ill. gyengén vonzódó 208


kategóriába tartozó fejlett urbánus települések átlagos távolsága 68,2, ill. 87,6 km. Ezzel párhuzamosan tovább erősödik a foglalkozási szerkezet és a vonzásintenzitás közötti összefüggés. A jól vonzódó helységeknek már 85%-a sorolható urbánus típusba. A vonzás csökkenésével ez az arány 66,7, ill. 59%-ra csökken a nem urbánus települések javára a közepesen, ill. gyengén vonzódó kategóriában. A leírtak összegzéseként Bogács idegenforgalmáról a következők mondhatók: Ø Bogács idegenforgalmát alapvetően egy vonzótényező, a termálfürdő határozza meg. Évenként az időjárástól függően 150-170 ezer vendéget fogad. Jelentősebb vonzást (vonzásintenzitás ≥ 5 fő/1000 lakos) a Sajó-völgy - Tiszavonal - Heves megye K-i pereme közötti terület településeire gyakorol. Ø Idegenforgalma erősen szezonális jellegű, amely mindenekelőtt a fürdő évi forgalmának rendkívül egyenetlen eloszlásában nyilvánul meg. A vendégforgalom mintegy 60%-a jut a főszezon, s valamivel több, mint 30%-a az elő- és utószezon hónapjaira. Ø A heti pihenőnapok számának megnövekedése az üdülőnépesség további idényen belüli nagyfokú fluktuációját eredményezte. Hétvégeken fogadja a fürdő a vendégek 48%át a főszezonban, de még magasabb ez az arány az elő- (66%) és utószezonban (59%). Ø Az utóbbi évtizedekben a településen megteremtődtek a tartós üdülés feltételei is. A szállásférőhelyek száma 2000 fölött van. A döntően magánszállás-férőhelyek éves kihasználtsági szintje igen alacsony (< 20%), s még a főszezonban sem éri el az 50%-ot. Ø Az idegenforgalmi kereslettel nem tartott lépést a kínálat. A strand túlzsúfolt, nincs úszómedence, s a különböző korú és igényű fürdővendégek zavarják egymás pihenését, szórakozását. A kiskereskedelmi ellátás, a közművesítés szintje sem kielégítő. A kulturálódási és sportolási lehetőségek is igen szerények. Ø Az üdülőnépesség kis hányada él csak a táj adta túrázási lehetőségekkel.

209


Az összkép eléggé tipikusnak mondható, magán viseli a magyarországi idegenforgalom szinte minden negatív jellemzőjét. Mindezzel együtt a fejlődés mégis számottevő. A település, amely termálfürdője révén hosszú ideig Mezőkövesd és Eger fürdőinek árnyékában helyi jelentőségű idegenforgalmi hely rangját érte csak el – vonzáskörzetének ismeretében kimondható – az utóbbi évtizedben már kinőtt ebből a szerepköréből. A falu életében az 1970-1980 közötti időszakban bekövetkező kedvező irányú változások (amely mindenekelőtt a népesség újbóli gyarapodásában nyilvánul meg) részben az üdülési funkció megerősödéséből következnek. Az idegenforgalmi kínálat javítása meghatározó tényezője lehetne a falu jövőjének. Szakirodalmi hivatkozások BELUSZKY P. (1979): Borsod-Abaúj-Zemplén megye falusi településeinek típusai. (Településformáló folyamatok a megye falusi térségeiben.) Földr. Ért. 28. pp. 339-370. BELUSZKY P. (szerk.) (1981): A városi vonzáskörzetek (városkörnyékiség) vizsgálatának elvi-módszertani kérdései. Államigazgatási Szervezési Intézet Budapest. 97 p. BERÉNYI I.. (1979): Jósvafő földrajzi adottságainak értékelése, különös tekintettel az idegenforgalomra. F'öldr. Közt. 27. pp, 92-105. BOCKERT T. – CSOMA J. – LIEBE P. – LORBERER Á. – MAJOR P. – MÜLLER P. (1979): A felszínalatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében. Vízügyi Közlemények. 2. pp. 183-209. KARBUCZKY I. (1979): Magyarország távlati területi idegenforgalom-fejlesztési koncepciójához javasolt vizsgálati területkör. Területi Kutatások 2. MTA. FKI. Budapest pp. 94-118. LETTRICH E. (1975): Településhálózat, urbanizáció, igazgatás. MTA Állam- és Jogtudományi Intézet. Budapest. 93 p. MARTON K. ERDŐS (1973): Adnovremennoszty linejnüh i areálnüh erózionnüh processzov na adnom vulkánicseszkom podgorje v juzsnom Bjükke. Acta Geographica Debrecina. XII. pp. 75-114. MOLNÁR K. (1984): Az Országos Üdülőterületi Tervkoncepció megvitatása. Földr. Közl. 32. pp. 24-26. NAGY, L. (1984): Climate of Bükkalja. (I n: Econolghy of an oak forest in Hungary. Result of „Síkfőkút Project" I. Akadémiai Kiadó. Budapest. (Megjelenés alatt.) PINCZÉS Z. (1978): Geomorfológiai vizsgálatok a Bükk hegység déli előterében. Alföldi Tanulmányok./I. pp. 49-69. SZIGETI E. (1974): A nemzetközi és a magyar idegenforgalom területi struktúrája

210

Bogács termálfürdőre alapozott idegenforgalmának jellemző vonásai ___________________________________________________ és vizsgálatának módszerei. Kandidátusi értekezés tézisei. Bp. 22. p. SZLABOCZKY P. (1974): Karsztvíztározó rendszer termohidraulikai vizsgálata Miskolc környéki adatok alapján. Hidr. Közl. 1/. pp. 516-523. TIMÁR L. (1974): Idegenforgalmi típusok, központok, körzetek és övezetek. Földr. Közl. 22. pp. 313-329. TIMÁR L. (1980): Az idegenforgalom földrajzi vizsgálatának néhány kérdése. Földr. Ért. 29. pp. 273-301. ZÓLYOMI B. (1969): Észak-alföldi hordalékkúp-síkság. Természetes növényzet. (In: A tiszai Alföld) Budapest pp. 212-215. ORSZÁGOS ÜDÜLŐTERÜLETI TERVKONCEPCIÓ. Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Építészeti és Településfejlesztési Főosztály. Budapest. 1982. 88 p. BOGÁCS ÖSSZEVONT RENDEZÉSI TERVE. B.-A.-Z. Megyei Tanácsi Tervező Vállalat. Miskolc. 1971. Idegenforgalmi Statisztika: 1971, 1972, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1979. - KSH. Budapest 1980. évi népszámlálás. BácsKiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Hajdú-Bihar, Heves, Komárom, Nógrád, Pest, Szabolcs-Szatmár, Szolnok megye adatai. KSH Budapest

211


HELYZETKÉP AZ ALFÖLDÖN TURISZTIKAI PROJEKTEKET TERVEZETT TELEPÜLÉSEKRŐL Dr. Csordás László

a földrajztudományok kandidátusa E-mail: [email protected]

A turizmus jelentősége az Alföldön A XX. század utolsó harmadában bekövetkezett gazdasági, társadalmi, technológiai fejlődés jelentős változásokat eredményezett a modern társadalmak életében, amelyek az élet szinte minden területét érintették. Ennek a struktúraváltásnak egyik sajátos, az urbanizációval összefüggő jegye, hogy az ún. társadalmi alapfunkciók korábbi kettősségüket elveszítve időben és térben tovább tagolódtak: a lakó- és munkahelyek mellett egyre nagyobb jelentőségre tettek szert a szabadidő eltöltésének színterei. A turizmus fogalma alatt - a Manilai és a Hágai Nyilatkozat szerint – a személyek állandó lakó- és munkahelyén kívüli minden olyan – nem tartós munkavégzésre irányuló – szabad helyváltoztatását értjük, amelynek keretében térítés ellenében különböző szolgáltatásokat vesznek igénybe. A turizmus a nemzetgazdaság szolgáltató szektorának egyik fontos, multiplikátor hatást is kifejtő, viszonylag "új" ága, amely az elmúlt évtizedekben a világgazdaság legdinamikusabban fejlődő szektora lett, s – biztonságos és állandóan bővülő piacával – a legfontosabb interszektorális gazdasági ággá válik. A turizmus által támasztott sajátos szerkezetű keresletnek a vállalkozások széles körére, a foglalkoztatásra (munkahelyteremtés), a jövedelemtermelésre, a gazdaság szerkezetének modernizálására, az elmaradott térségek gazdasági vérkeringésbe történő bevonására, a fizetési mérlegre (láthatatlan export) gyakorolt kedvező hatása közismert. A gazdasági hatások mellett jelentősek a turizmus társadalmi, kulturális hatásai is, amelyek elsősorban a társadalmi mobilitás növelésében, a helyi és nemzeti értékek megbecsülésében fejeződnek ki.

213

Dr. Csordás László ___________________________________________________

A napjainkban feléledő érdeklődés, az érintetlen területek felé átterelődő kereslet a síkvidéki, határmenti stb. területek idegenforgalmának felértékelődését jelzi, azonban a spontán keresletnövekedés a már ismert centrumokban csapódik le. A túlzott koncentráció – amellett, hogy környezeti kockázatokkal jár – elvonja a figyelmet a szerényebb adottságokkal rendelkező háttérterületekről. A turizmus fejlesztésekor egyszerre kell megteremteni az ún. "szelíd" turizmus keretfeltételeit és kiterjeszteni az idegenforgalom előnyeit a feltáratlan térségekre, mert a vidéki területek bevonására az egész ország idegenforgalmának szüksége van. Az Alföldön egymás mellett léteznek igen vonzó természeti látnivalókkal, kulturális, tradicionális, termál- és gyógyvíz adottságokkal rendelkező idegenforgalmi centrumok és turisztikai szempontból “szűzföldekként” értelmezhető területek. Míg az első csoport keresettségére helyenként már a túlzsúfoltság jellemző (a nagyvárosok, egyes fürdőhelyek és folyószakaszok, nemzeti parkok részletei), addig egyes külső vagy belső periférikus területek (Bodrogköz, Rétköz, Bereg, Szatmár, Közép-Tiszavidék, Tiszazug, Sárrétek vidéke) még a hazai turizmus által is alig érintettek. Az Alföld egyes részein a turizmusnak már ma is jelentős szerepe van és ez a jövőben csak növekedhet. A mezőgazdaságot fenyegető termelési, túltermelési válság, az agrártámogatások fokozatos leépítésének kényszere és az EU-s elvárások bizonyos területeken alternatívaként előtérbe helyezik a fenntartható fejlődés kritériumainak is megfelelő, a természeti környezetet megőrizve fejlesztő környezetbarát üdülési formákat, mindazokat, amelyeket összefoglaló néven "a turizmus lágy formáinak" nevezünk. A természeti viszonyokon kívül az Alföld kulturális és művi adottságai, bemutatói, rendezvényei vonzó hatást gyakorolhatnak a hazai és a határokon túli magyarokra, valamint a külföldi turistákra is.

214

Helyzetkép az Alföldön turisztikai projekteket tervezett településekről ___________________________________________________

Turisztikai beruházások, projektek az Alföldön A kutatás során arra kerestünk választ, hogy az Alföld Program elindítása óta eltelt 6-7 évben az akkori, operatív programnak is tekinthető turizmusfejlesztési projektek megvalósultak-e vagy sem. Ezt azért tartottuk fontosnak, mert a turizmust sokan ma is a területfejlesztés egyik aktív eszközének tekintik. A vizsgálatból ugyanakkor az is kiderül, hogy milyen okok hátráltatták e projektek megvalósulását. Összesen 55 települést kérdeztünk meg a hat alföldi megyében, valamint Heves megye Tisza-tó menti részein s közülük 46 értékelhető módon válaszolt a kérdésekre (83,6%). Ezeken a településeken – az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak eljuttatott megyei fejlesztési elképzelések szerint – 1992-ben összesen 82 turisztikai jellegű projektet támogattak, illetve vettek tervbe (A projektek felsorolását ld. a következő oldalon, az 1. mellékletben). A kérdőívet kitöltő településeken az 1992-ben eltervezett 82 projekt alig 10%-a készült el, mintegy egynegyed része azóta is folyamatban van, több mint fele azonban nem valósult meg, illetve nem is tervezik azt. Az elmúlt időszakban a turizmus prioritásai is megváltoztak, így a települések 2/3-ában ma már a korábbitól eltérő fejlesztési igényekkel számolnak. A megvalósult fejlesztések kétharmada a helyi lakosság és a vendégek, mintegy egynegyede csak a máshonnan érkező turisták igényeit (pihenését, felüdülését) szolgálja, egyhetede pedig nem lát el kifejezetten idegenforgalmi feladatokat. Az idegenforgalommal kapcsolatos beruházások megvalósítása a projektek 17,1%-ában nem, 15,9%-ában lényegesen nem, 6%-ában alig, míg 19,5%-ában érezhetően javította a települések általános infrastrukturális ellátottsági szintjét. Az eltervezett projektek 2/3-a nem valósult meg, amely az esetek többségében pénzügyi és adminisztratív okokkal, valamint az érdeklődők és a befektetők hiányával magyarázható. A megvalósított beruházásokban a hazai tőke részesedése a meghatározó; az eltervezett projektek egynegyed részében elérte a 100%-ot. 215

Dr. Csordás László ___________________________________________________ 1. melléklet: Az alföldi megyékben eltervezett turisztikai jellegű projektek Forrás: Az Országos Idegenforgalmi Hivatalhoz eljuttatott megyei anyagok A Bács-Kiskun megyében nevesített fejlesztési projektek: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

Kecskemét, volt "Rudolf"-laktanya Kecskemét Szabadidő-központ és strand Kecskemét, városi mozi előtti terület Kecskemét, Batthyány utca-Dobó krt. sarok Bugac, "Klub Bugac" Kiskunmajsa, termálfürdő Tiszakécske, "Euroskanzen" Kalocsa, volt érseki magtár Kalocsa, Piros Arany Szálloda Kalocsa, papi otthon Hajós, alkotóház Hajós, pincefalu Baja, Béke tér északi térfala Baja, Petőfi-sziget, "Véndió"-bővítés Baja, Nagypandúr sziget, üdülőfalu Baja, Hídfő-tér (Halasok tere) Kunszentmiklós, Pusztai Idegenforgalmi Központ Solt-Kalimajor, kastély

Békés megyében nem voltak nevesített fejlesztési projektek, pusztán a települések felsorolására szorítkoztunk: Gyula, Békéscsaba, Szarvas, Orosháza, Mezőhegyes, Békésszentandrás, Gyomaendrőd, Köröstarcsa, Mezőberény, Békés, Doboz, Szabadkígyós, Mezőkovácsháza, és Vésztő. A Csongrád megyében nevesített fejlesztési projektek: 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

216

Szeged, Alsóváros, Indóháztér Szeged, Maty-éri evezőspálya környéke Szeged, Vásár- és kiállítási terület Szeged, Városi piactér Szeged, Városi Gőz- és Gyógyfürdő átépítése Makó, Gyógy- és termálfürdő bővítése Szentes, Termáltó idegenforgalmi hasznosítása Szentes, Termál-gyógyszálló létesítése Ásotthalom, Nemes Udvarház, fogadó Csongrád, Gyógyszálló építése

Helyzetkép az Alföldön turisztikai projekteket tervezett településekről ___________________________________________________ A Hajdú-Bihar megyében nevesített fejlesztési projektek: 29. Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő termálvizes gyógyító bázissá alakítása 30. Debrecen, Erdőspusztán európai színvonalú lovasközpont kialakítása 31. Debrecen, a Vekeri centrumban a feltárt termálkút vizének hasznosítása, a kemping bővítése, fürdő létesítése, egy nemzetközi kajak-kenu versenypálya építése 32. Hajdúszoboszló, a fürdő korszerűsítése, fejlesztése, 80-100 személyes gyógykezelő, a hidroterápia, balneológia világszínvonalon álló feltételeinek megteremtése 33. Hajdúszoboszló, A Civis Hotel és Gasztronómia Rt.: 400 férőhelyes gyógyszálló építése, 34. Hajdúszoboszló, A Hajdúszoboszlói Gyógyfürdő Vállalat: 200 férőhelyes gyógyüdülő-szálló építése a termálfürdő bővítésével egyidejűleg 35. Hajdúnánás, gyógyszálló építése 36. Hajdúnánás, a fürdő területén és környékén meglévő tórendszer hasznosítása, vízi-üdülőfalu kialakítása 37. Hajdúnánás, halász-vadász pihenőfalu 38. Hajdúnánás, lovas- és szabadidő sportbázis golfpályával 39. Tiszacsege, fürdő-fejlesztés 40. Tiszacsege, sétáló- és pihenőpart, az ifjúsági tábor, a vízitábor, a sport- és kulturális létesítmények egysége 41. Tiszacsege, hajózás feltételeihez szükséges kikötői háttér megteremtése 42. Hortobágy, fürdő és uszoda létesítése 43. Hortobágy, 60 szobás (120 férőhelyes) szálló építése 44. Bakonszeg, Létavértes, Hosszúpályi, Egyek, Tiszacsege, a falusi turizmus A Jász-Nagykun-Szolnok megyében nevesített fejlesztési projektek: 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62.

Abádszalók, Kisméretű szabadidős vízijármű kölcsönzés Cserkeszőlő, Családi szabadidő-központ és uszoda Jászberény, A néptánccsoport támogatása Jászberény, Borospince bemutatása Jászszentandrás, Borospince Karcag, Háziipari Szövetkezet Népművészeti Múzeuma Karcag, Kisvendéglők és éttermek Kunmadaras, Katonai repülőtér múzeum Kunszentmárton, Börtönmúzeum Kunszentmárton, Folyóparti étterem Mezőtúr, Képzőművészeti és Népművészeti Központ Nagykörű, Cseresznyéskert és étterem Szolnok, Autókölcsönzés Szolnok, Kaszinó Szolnok, Közlekedési és vasúti múzeum Szolnok, Tisza Szálloda felminősítése és fejlesztése Szolnok, Új ***-os szállodafejlesztés Szolnok-Tiszaliget, Gyaloghíd

217

Dr. Csordás László ___________________________________________________ 63. 64. 65. 66. 67.

Tiszafüred, Konferencia-szálloda Tiszafüred, Vadvilágot bemutató központ Tisza-tó, Szörf és vitorlázó központ Törökszentmiklós, Étterem Túrkeve, Finta Múzeum

Nem nevesítettek: 68. A Tisza és a Körös mentén, Hajókölcsönzés 69. Az É-D-i, Ny-K-i utak mentén, Útmenti étteremlánc 70. Kerékpár-csónak-lókölcsönzés 71. Szolnokon és bárhol, Lovasszekerek, a turisták a gépkocsiról szekérre 72. Tanulmányutak vadászoknak a vadászházakban 73. Termékfejlesztés a megyéről reklámhoz 74. Változó helyszíneken, Magyar-kun ünnepi játékok évi 17 alkalommal 75. Vízpart mellett, Úszóház-étterem A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nevesített fejlesztési projektek: 76. Csenger-Komlódtótfalu, Az üdülőfaluban kemping, strand, parkoló, mozi, ifjúsági ház 77. Kisvárda, gyógyszálló 78. Nagykálló-Harangod, kikötő, kilátó, táncház, napozó, sportterület, faházas üdülőtelep, sátortábor, 1000 férőhelyes nézőterű víziszínpad, 750 férőhelyes nézőterű szabadtéri színpad, társalgó 79. Nyíregyháza, a Kiskörútra egy belvárosi szálloda 80. Nyíregyháza-Sóstógyógyfürdő, 300 ágyas gyógyszálló 81. Szabolcsveresmart, Üdülési központ 82. Tivadar, a kisari öblözetben mesterséges üdülőfalu 83. 16 településen (Anarcs, Aranyosapáti, Csenger, Eperjeske, Gávavencsellő, Komlódtótfalu, Mándok, Nagyar, Nyírkércs, Pátyod, Szabolcs, Székely, Tiszadob, Tiszadob-Űkenéz, Tuzsér, Vásárosnamény), hasznosítható kastélyok és kúriák

A projektben résztvevő települések értékelése A fentiek ismeretében meglepő, hogy a 46 válaszadó település 43,5%-a reálisnak, további 37%-a részben reálisnak ítélte a turizmussal kapcsolatos korábbi, 1992. évi elképzeléseket, viszont 2/3-uk többet várt a turizmustól mint a vidékfejlesztés egyik formájától. Annak ellenére, hogy az elmúlt évek fejlesztései döntő részben nem valósultak meg, a válaszadó önkormányzatok több mint 70%-a úgy véli, hogy a turizmus továbbra is fejlesztési 218


alternatívát jelent a település számára. Igen érdekes, hogy az önkormányzatok 37%-a a turizmusnak jósolja a legnagyobb jövőt az adott településen. Tekintettel azonban arra, hogy az Alföldön készült a felmérés, a mezőgazdaságnak - különösen az állattenyésztésnek -, az élelmiszeriparnak, az iparnak és a szolgáltatásoknak fontosabb szerepet szánnak a települések fejlesztésében és életében, mint a turizmusnak. A második helyre sorolt gazdasági ágak közül szintén az ipar bizonyos területei (élelmiszeripar, feldolgozóipar), a harmadik helyre soroltaknál a könnyűipar, míg a negyedik helyen egy-egy településen a mezőgazdaság, a cipőgyártás, valamint mindegyik helyen a kisvállalkozások játszanak meghatározó szerepet. Arra is rákérdeztünk, hogy a turizmus mely területének fejlesztésére látnak reális lehetőséget. A válaszokból kiderül (1. táblázat), hogy a szabadidő-, a sport- és a hobbiturizmus, valamint (elsősorban a városokban) a rendezvény- és fesztiválturizmus fejlesztésének a települések több mint felében reális alapjai vannak. Ettől elmarad mind a gyógyturizmus (47,8%), mind a falusi-tanyai turizmus (39,1%), mégis ez az a két irány, amellyel az Alföldön a turizmus fejlesztése során érdemes számolni. A szezon széthúzását, valamint az üdülési idő meghosszabbítását és a költési szint növelését több település számára is elsősorban a gyógyturizmus biztosítaná. Hajdúszoboszló és Gyula példája azt mutatja, hogy 2004-ben az Alföldre érkező vendégek egyötöde, az általuk eltöltött vendégéjszakák 30%-a (a külföldiek vendégéjszakáinak 36,4, a belföldiek vendégéjszakáinak 28%-a) erre a két városra esik. A rendszerváltás idején, azaz 1990ben a fenti számok ugyanezen településeken azt jelezték, hogy az alföldi 6 megye összes, a kereskedelmi szállásférőhelyeket felkereső vendégeinek 9%-a, vendégéjszakáinak 14%-a, ezen belül a külföldi vendégéjszakák 15,2%-a, a belföldi vendégéjszakák 13%-a esett a fenti két településre. Mindez tehát azt jelenti, hogy az Alföldön belül – ahol a turizmus fenti jelzőszámai közül csak a belföldi vendégéjszakák és az összes vendég száma emelkedett – e két település együttes részesedése legalább a kétszeresére nőtt. Nagy tehát a “csábítás”, s ez tapasztalható e felmérésben is, hiszen minden második település gyógyfürdőt szeretne létesíteni, ha belvagy külterületén az egykori (olaj)kutatófúrások melegvizet találtak. 219


A falusi turizmusról (lásd még később) nap mint nap hallani. Az Alföld Program indításakor nagy reményeket fűztek hozzá, ugyanakkor csupán a falusi szálláshelyek, szobák kiadása nem teremti meg azt a jövedelmet, azt a diverzifikált családi gazdaságot, amelyre sokan számítottak. Amennyiben kiegészítő (kulturális, lovas-, vadász- stb.) programok nem kapcsolódnak hozzá, akkor az “olcsó” szálláshely önmagában még nem vonz annyi vendéget, hogy e tevékenységgel “megérje” foglalkozni. 1. táblázat: A turizmus fejlesztésének területei a projekteket tervező vizsgált településeken Forrás: Saját felmérés A fejlesztendő turisztikai területek a válaszok rangsorrendje alapján Szabadidő, sport, hobby Rendezvény, fesztiválturizmus Gyógyturizmus Falusi-tanyai turizmus Tranzitturizmus Üzleti és konferenciaturizmus Gasztronómiai turizmus Bevásárlóturizmus Borturizmus Vallási és zarándokturizmus

Aránya a megkérdezett 46 településen (%) 56,5 52,2 47,8 39,1 28,3 28,3 17,4 13,0 10,9 4,3

A vizsgált települések és az azokat magukba foglaló kistérségek kb. egyharmada rendelkezik turizmusfejlesztési koncepcióval, további 20, illetve 37%-uk pedig most készíti azt. Ennél sokkal fontosabbak a turizmus fejlesztésének szervezeti keretei a helyi önkormányzatok szintjén. Mindössze 7 településen (a városokban) segíti a munkát idegenforgalmi bizottság és referens, 8 településen idegenforgalmi bizottság, 9 településen csak referens működik, azaz a települések 45%-ában a turizmusfejlesztés önkormányzati szervezeti kerete is hiányzik. Idegenforgalmi jellegű társadalmi szervezet is csak a települések 40%-ában tevékenykedik.

220


A valós helyzetnek megfelelően a turisztikai programok végrehajtásának együttműködési színtere jelenleg a kistérség, amelynek szerepe a jövőben csak növekedni fog, s ez egybeesik az elkövetkező időszakra vonatkozó kormányzati elképzelésekkel is, míg a finanszírozásban – a települések szerint – ma még az országos és a megyei szint szerepe jelentős. (2. táblázat) A „regionális kormányzásra” való áttérés valószínűleg csak a jövőben érezteti majd hatását. 1998-ban megalakultak ugyan a regionális idegenforgalmi bizottságok, majd 2 évre rá a regionális marketing igazgatóságok, amelyek egyre inkább átvették e nagyobb területi egységgel kapcsolatos marketingfeladatokat, sőt a finanszírozás egy részét is, így a korábbinál kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek az alföldi települések a döntéshozatalban is. A települések egynegyed része csak a Magyar Turizmus Rttől, 6,5%-a az adott megye Megyei Területfejlesztési Tanácsától, 8,7%-a a fenti kettőtől és mintegy 2%-a saját megyéjének Megyei Önkormányzatától kapott támogatást a turisztikai programok megvalósításához. 2. táblázat:

A turizmus finanszírozásának és a települési együttműködések területi szintjei a turisztikai fejlesztési elképzelésekkel rendelkező településeken Forrás: Saját felmérés

A területi szint neve

Helyi, települési Kistérségi Megyei Regionális Országos Nemzetközi

A turisztikai programok megvalósításához szükséges finanszírozás (pénzügyi támogatás) területi szintjének aránya (%) 10,9 8,7 34,8 21,7 54,3 8,7

A turisztikai programok megvalósításához szükséges együttműködés területi szintjének aránya (%) 10,9 60,9 23,9 26,1 32,6 13,0

221


A válaszadó önkormányzatok közel fele rendelkezett turisztikai bevételekkel, amit elsősorban turisztikai marketingre, kiadványokra, hazai és nemzetközi vásárokon való megjelenésre, reklámra használtak fel. A települések 70%-ának volt saját prospektusa vagy éppen a felmérés idején készíttették azt, s mintegy felének a honlapja az internetes világhálón is megtekinthető. A 20 legnagyobb lélekszámú településen legalább néhány, a turisztikai infrastruktúra részét képező utazási iroda is működik, de egy-egy nagyvárosban akár 14-30 irodával (kirendeltséggel) is számolni lehet. Általában ugyanezek a városok jelennek meg a turisztikai vásárokon. Minél nagyobb, turisztikai szempontból minél jelentősebb egy település, annál fontosabbnak tartja, hogy ne csak a helyi, hanem a hazai és a nemzetközi vásárokon is részt vegyen. A német nyelvterület külföldi képviseletvezetőivel folytatott beszélgetések során kiderült az is, hogy azok az alföldi városok, amelyek aktív kampányba kezdtek, s olyan turisztikai potenciállal rendelkeznek, amelyre külföldi fizetőképes kereslet is van, jelentősen növelni tudták vendégforgalmukat és a területükön működő, turizmussal, turisztikával foglalkozó vállalkozások nyereségét is. A települések több mint felében bővült a szabadidő kulturált eltöltésének színtere és növekedett a szállásférőhelyek száma. Két településen 1.000-2.000, 7 helyen 100-1.000, míg 17 faluban 23-80 ággyal regisztráltak többet, mint a 90-es éves elején. Mindez azt jelenti (ha hinni lehet a kérdőívekben feltüntetett adatoknak), hogy – bár a szállástípusokat nem ismerjük – összesen 6.242 férőhelyet alakítottak ki az Alföld 25 településén, azaz az Alföldön 1990 óta bekövetkezett férőhelyszám-bővülés több mint háromnegyede a vizsgálatba vont településekre esik. (Nyilván hibás az adatsor, hiszen az Alföld egyetlen településén sem növekedett a kereskedelmi szállásférőhelyek száma 2.000-rel. A különbségre a falusi vendégfogadásba bekapcsolódó falvak adhatnának magyarázatot – hiszen azok nem tartoznak a kereskedelmi szálláshelyek közé – ám azok száma sem növekedett ilyen mértékben.)

222


A turisztikai projekteket tervező települések vizsgálatának legfontosabb megállapításai A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a korábbi konkrét turisztikai elképzelések, tervek töredéke valósult meg, melyekben a hazai tőke jelentős szerepet játszott, ám ezek a beruházások csak a települések mintegy egyötödében javították lényegesen az általános infrastrukturális ellátottsági szintet. Elsősorban az érdeklődés hiánya és pénzügyi (befektetési) okok miatt nem vált valóra az Alföld Program indításakor elképzelt projektek döntő része. A turizmus fejlesztéséhez az önkormányzatok - lehetőségeik és az adott helység turisztikai potenciáljának függvényében – eltérő módon járultak hozzá. Több falu rendelkezik fejlesztési koncepcióval, míg akad olyan megyeszékhely, amely csak az elmúlt évben kezdte készíttetni azt. A településmarketing – különösen az aktív turisztikai marketing – alkalmazásával több városban jelentős eredményeket értek el, ami nemcsak a vendégek és az általuk eltöltött vendégéjszakák számának növekedésében mutatkozott meg, hanem a korszerű, nyomtatott és elektronikus reklámhordozók (prospektusok, idegenforgalmi könyvek, kiadványok, CD-k, Internet) megjelenésében és ezek – 1992-ben még nem remélt - elterjedésében is. A válaszadó önkormányzatok több mint 70%-a úgy véli, hogy a turizmus továbbra is fejlesztési alternatívát jelent a település számára, több mint egyharmaduk pedig a turizmusnak jósolja a legnagyobb jövőt az adott település fejlesztésében. A felmérés szerint a szabadidő-, a sport-, a hobbi-, a rendezvény- és a fesztivál-, a gyógy-, valamint a falusi-tanyai turizmus fejlesztése iránt mutatkozik a legnagyobb igény. Ezek finanszírozását elsősorban az országos és a megyei szinttől, míg a települések közötti turisztikai együttműködést (a programok végrehajtását) a kistérségi szinttől remélik.

223


Összefoglalás Az Alföld turizmusa Magyarország idegenforgalmának egy sajátos szeletét jelenti. Mennyiségi, de főleg minőségi és területi vonatkozásait illetően elmarad más nagyrégióktól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincsenek jelentős vendégforgalmat vonzó központjai vagy a táj adottságai nem elég attraktívak a turisták számára. A fő probléma – ami könnyen előny is lehet – a feltáratlanság és látszólag ennek ellentmondva a túlzott centralizáltság. Ezt az elmúlt években csak kismértékben sikerült oldani, mert – bár a turizmusba bekapcsolódott települések száma másfélszeresére nőtt, s ezek felében az évtized elején nem járt vendég – a forgalom nagyrésze továbbra is a városokra, azon belül is a megyeszékhelyekre és a két országosan kiemelt gyógyhelyre koncentrálódik. A centrumok és “hinterlandjaik” összekapcsolása tehát továbbra is sürgető feladat, hiszen a legutóbbi években az idegenforgalomban megindult az Alföld felértékelődési folyamata. A belföldi és külföldi turisták kezdik felfedezni a gyógy- és hévizeket, a Tisza-tó kínálta lehetőségeket, a kulturális értékeket hordozó nagyvárosokat. Ez a felértékelődés rendkívül kedvező, de a turizmus sajátosságaiból fakadóan a spontán keresletnövekedés döntően a már ismert centrumokban csapódik le, tovább fokozva a zsúfoltságot, rontva az infrastrukturális hálózatok hatékonyságát s komolyan veszélyeztetve a környezetet. Az 1992-ben eltervezett turisztikai fejlesztési elképzeléseknek csak töredéke valósult meg, ám ennek ellenére a válaszadó önkormányzatok nagyobb része még mindig úgy véli, hogy a turizmus továbbra is fejlesztési alternatívát jelenthet a település számára, sőt egyharmaduk ennek jósolja a legnagyobb jövőt az elkövetkező időszakban. A településmarketingen belül a turizmusmarketing erősödése tapasztalható, amely az Alföld Program indítása óta több területen – korábban nem is remélt hatékonysággal – segít(het)i a turisztikai “termék” piacra vitelét. A turizmus – ha lassan is – a terület- és településfejlesztés, valamint a vidéki térségek megújításának egyik eszköze. Az Alföld egyes településein a legfontosabb gazdasági szektorrá válva – 224


multiplikátor hatása révén – jótékonyan szolgálhatja nemcsak az üdülők, hanem a helyi lakosság érdekeit is. Ehhez viszont a vágyakon túl, kellő akarat és tett kell… Szakirodalmi hivatkozások CSORDÁS L. – SZABÓ G. (1993): A falusi-tanyai turizmus szervezésének és fejlesztésének feltételei az Alföldön. Alföldi Tanulmányok 15. pp. 137-161. CSORDÁS L. (1992): (témav.-szerk.): Alföld Kutatási Program VIII. kötet. Az Alföld turizmusa. Kézirat. MTA RKK ATI. Kecskemét 243 p. CSORDÁS L. (1999): Helyzetkép az Alföld turizmusáról. Helyzetelemzés és összefoglaló. Kézirat. In.: Csordás L. (szerk.): Alföld II. Kutatási Program I/3. téma. MTA RKK ATI. Kecskemét 1999 36 p. CSORDÁS L. (2003): Helyzetkép az Alföld turizmusáról. In: A fenntartható fejlődés és az Alföld. Összeáll.: BAUKÓ T. és NAGY I. Budapest MTA Társadalomkutató Központ 2003. pp. 130-145. Sorozatcím: Magyarország az ezredfordulón, Stratégiai tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémián, Műhelytanulmányok

225


TURIZMUS ÉS FÖLDRAJZ: KAPCSOLATOK AZ ELMÉLETBEN ÉS A GYAKORLATBAN, A KUTATÁSOKBAN ÉS A TERVEZÉSBEN Dr. Szabó Géza

tanszékvezető, egyetemi docens Pécsi Tudományegyetem, Magyarország Földrajza Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés A turizmus a földrajztudomány számára napjainkra egyre fontosabb szerepet tölt be a kutatások alanyaként, valamint azon gazdasági ágazatként, amely szinte ideálisan egyaránt kiterjed a természeti környezetre, a gazdaság számos területére, többek között a településekre és a népességre egyaránt. Komplex és multidiszciplín áris, tehát valóságos „frissítő” kihívás a geográfia számára, amely tudomány önmagát a természeti szféra és a társadalmi szféra egyedüli komplex értékelőjeként definiálja. A kihívás nem csupán a turizmus kérdéskörének vizsgálatai során érzékelhető, hanem a fejlesztési tervek, – napjaink terminológiájával – a programok készítésénél is. A geográfia szakági rendszere – sokunk meggyőződése szerint – kiemelkedően alkalmas arra, hogy turisztikai, alapvetően térségi fejlesztési programok megalapozását és tervezését végrehajtsa. Ebben a meggyőződésemben még inkább megerősít az a jeles pályatárs – volt tanárom – Martonné Dr. Erdős Katalin, akinek a munkássága mindezeket a tudományágunkban meglévő potenciálokat a felszínre hozta és más szakmai irányokból érkező kollégáink számára is kézzelfoghatóvá tette. Köszönöm és köszönhetjük neki mindannyian, az idegenforgalmi földrajz művelői!

227

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

A turizmus földrajztudományi megközelítései A turizmus földrajzi, területi jellemzőit tette meg átfogó jellegű, holisztikus definíciója központi elemeivé LEIPER (In.: LENGYEL M. 1994). „A turizmus egy öt elemből álló és a szélesebb környezettel kölcsönhatásban lévő nyílt rendszer, amelynek elemei a következők: a turisták adják a dinamikus emberi elemet; a kibocsátó terület, a tranzitút és a fogadó terület adják a három földrajzi elemet; végül a turizmus szektor a gazdaságit. Mind az öt elem funkcionálisan és térbelileg rendezett kölcsönkapcsolatban van fizikai, technológiai, társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai tényezőkkel. A dinamikus elemet az utazó személyek képezik, akiknek az utazása bizonyos mértékig szabadidőn alapul és otthonuktól távoli időleges, legalább egyéjszakás tartózkodással jár.” A definíció, a turizmus igen kiterjedt, földrajzilag is értelmezhető, területi kötődésekkel jellemezhető kapcsolatrendszerére mutat rá, amely kapcsolati hálóban az egyes tényezők kifejlett hatásai és visszahatásai lényegi részét adják a tevékenységnek. A kapcsolati hálóban érintett tényezők (fizikai, technológiai, társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai) megfeleltethetők a földrajztudomány alapkategóriájának számító földrajzi környezetnek. Ez a komplex szemléletű tértagolás (PÉCSI M. 1979, 1984), a társadalmat körülvevő környezeti rendszert négy alrendszerre bontja (természetesen hangsúlyozva az egyes alrendszerek közötti kölcsönkapcsolatok meglétét). Így: · természeti környezet (ökoszféra) · átalakított természeti környezet (technoszféra) · társadalmi - gazdasági környezet (termelő szféra) · politikai - kulturális környezet (nem termelő, mai felfogásban szolgáltató szféra) Hasonló kölcsönkapcsolati rendszer értelmezhető egy konkrét környezet, a település földrajztudományi meghatározásánál is. A földrajzi térszemlélet komplexitásának példája TÓTH J. (1981, 1988) települési tetraéder modellje, ahol a felépítő négy szféra: 228

Turizmus és földrajz: kapcsolatok az elméletben és a gyakorlatban, a kutatásokban és a tervezésben ___________________________________________________

· · · ·

gazdasági szféra társadalmi szféra műszaki, infrastrukturális szféra, földrajzi környezet.

A szférák mindegyike érintkezésbe van a szakterülettel, egymást kölcsönösen befolyásolják.

másik

három

A turizmus is ebben a komplex területi – társadalmi – gazdasági - környezeti rendszerben jelenik meg, így kiváló alanya a földrajztudományi kutatásoknak. A turizmus a legtöbb gazdálkodási ágtól eltérően, a teljes földrajzi környezetre kiterjed. Annak egyes elemeit közvetlen használatba veszi, míg a többi a tevékenység hátteréül, területi, tevékenységi keretéül szolgál (SZABÓ G. 1991). A turizmus területi kiterjedése, ágazatokat, tudományágakat átfogó jellege, szerves kölcsönhatása a társadalommal és annak földrajzi környezetével, jelentős kihívás a földrajztudomány számára. A geográfia szemléletmódja, tudományszerkezeti felépítése, valamint kutatási módszerei alapján igen alkalmas azon tömeges és komplex jelenséghalmaz elemzésére, amit a társadalom szabadidős tevékenység, üdülés, turizmus megnevezésekkel illet. A földrajztudomány alkalmassága legfontosabb jellemzőiből következik: 1. Komplex tudomány, amelynek kulcsszavai az elterjedés, az elhelyezkedés, a területileg azonos helyen fellépő jelenségek összefüggéseinek, kapcsolatának vizsgálata (TELEKI P. 1917). 2. Holisztikus megközelítést alkalmaz, térbeli egységeket határoz meg és azokat a maguk teljességében vizsgálja. Alapvető kutatási területe – amelyet az összes tértudomány közül egyedül képes elvégezni – a természet és a társadalom térbeli kölcsönhatásainak vizsgálata (NEMES N. J. 1998). 3. A földrajz chorológikus (tér) tudomány, képes adott területeken, térségekben, régiókban meglévő térbeli kapcsolatok feltárására, fejlődésük nyomon követésére (PROBÁLD F. 1999). 229

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

4. Individuális, komplex térkategóriákkal (táj, környezet) operál, amelyekben integrálódnak a különböző tudományterületeken elért eredmények, összegződnek a társadalom, az élő és élettelen környezet kölcsönhatásai, így hangsúlyozódik ki a geográfia szintetizálásra való törekvése, ami új tudományágban, a földrajzi környezettanban ölt testet (SZABÓ J. 1993). A geográfia sajátossága az a kétszeres kettősség, ami tudomány-rendszertani felépítésében is megmutatkozik. A földrajztudomány két alapága: a természeti földrajz és a társadalomföldrajz egymástól kölcsönösen átvesznek módszereket és vizsgálati eredményeket kutatásaik során (holisztikus szemléletmód). Mindkét alapág vizsgálati megközelítései alapján általános (ezen belül ágazati) és regionális földrajzi módszereket alkalmaz. Az általános ill. ágazati megközelítés a jelenségtípusok szerinti vizsgálódást segíti az összefüggések, törvényszerűségek megállapítása érdekében. A regionális megközelítés a komplex területegységenkénti elemzést és szintetizálást teszi lehetővé (MENDÖL T. 1999). Ebben, a csupán a földrajztudományra jellemző struktúrában egy-egy jelenségtípus, kölcsönhatás négyféle megközelítésben elemezhető, a parciális vizsgálatok eredményei összegezhetők. A földrajztudomány metodikai, tudomány-rendszertani, szemléletbeli egyéni vonásainak rövid áttekintése nyomán érthetővé válik, hogy miért tulajdoníthatunk kiemelt szerepet e tudománynak a turizmus vizsgálatában, ill. miért vált hangsúlyos kutatási iránnyá a geográfiában a turizmus jelenségeinek és folyamatainak az elemzése. A külföldi földrajzi szakirodalom igen kiterjedt kapcsolatok létét mutatja a földrajz egyes tudományterületei és a szabadidő, a turizmus problematikája között. WOLF és JURCZEK (1986) szerint a földrajztudomány három különböző irányból közelíti meg a kérdéskört. A legrégebbi diszciplína, amelyet a századforduló óta művelnek, az idegenforgalmi földrajz (a gazdaságföldrajz egyik ágazati alrendszereként).

230


A szociálgeográfia 60-as évek óta végzett szabadidős tevékenység vizsgálatai jelentik a második megközelítést5 (RUPPERT K. – SCHAFFER F. 1969). A harmadik egy olyan interdiszciplináris felfogás, amely a földrajz, a szociológia, valamint a közgazdaságtan közös empirikus kutatásait összegzi. Ez a KAMINSKE (1981) nevével fémjelzett irányzat elterjedten alkalmazott vizsgálati metódust hozott a turizmus célterületre gyakorolt hatásainak elemzésénél. A szabadidő és a turizmus további földrajzi kutatásai az alábbi tudományterületeket érintették: · Kultúrgeográfiai megközelítés, a kulturális értékek szerepének, jelentőségének meghatározására a turizmusban. Jeles képviselőjük GRÖTZBACH (1981). · Gazdaságföldrajzi megközelítés (BECKER C. – KLEMM K. 1978) a turizmus gazdasági hatásainak értékelésére összpontosított. · Közlekedésföldrajzi megközelítésben VETTER (1974) végzett idegenforgalmat is érintő vizsgálatokat. · HOFMEISTER (1974) városföldrajzi alapú vizsgálatai a városi és kongresszusi turizmus jellemzőit tárták fel. · A harmadik világ földrajzi vizsgálatainak keretében (GORMSEN E. 1983; JURCZEK P. 1985) a turizmus hatásait (ökonómiai és szociális) értékelték a fejlődő országokban. · A társadalomföldrajz kutatásokon belül STEINECKE (1984) a turizmus társadalmi feltételrendszerét vetette elemzés alá. · A természeti földrajzi megközelítés (TRIMMEL H. 1974) a természeti hatótényezők értékelését végezte el. · Külön kiemelendő földrajzi vizsgálatok, a felhasználási, gyakorlati szempontú elemzések. Ezek a turizmus és a szabadidős tevékenységek tervezéséhez szolgáltatnak kiinduló információkat a turizmus feltételrendszerének javítása érdekében. Az alkalmazott geográfiai kutatások kiterjedtek a természeti és társadalmi tényezők vizsgálatára egyaránt (WOLF K. et al. 1978). Ide sorolható a Berényi I. (1993) által „közép-európai irányzatnak” nevezett iskolák kutatásai is pl. Ruppert K. - Maier J. (1970, 1971).

5

231

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

Hazai geográfiai irányzatok a turizmus és a rekreáció kutatásában A földrajztudomány hazai műhelyei sem maradtak ki a földrajzi környezet valamennyi elemével kontaktusban lévő idegenforgalom kutatásából. Azt már a témakör bevezetőjeként megállapíthatjuk, hogy a hazai vizsgálatok ugyan némi késéssel követték a külföldön elvégzetteket, és a tudományág hazai sajátosságaiból fakadóan – a természeti földrajz és ezen belül a geomorfológia primátusa – témaválasztásuk is részben eltérő struktúrát mutatott a határainkon kívüliekhez képest, ám a 70-es évek végétől és kiváltképpen a 80-as években kibővülő tematikával, a földrajzi szakágak széles körének bevonásával kiterjedt vizsgálatok folytak a témakörben. Ez természetesen összefüggött az idegenforgalom hazai fellendülésével, gazdasági és társadalmi súlyának növekedésével is. A turizmussal, rekreációval, üdüléssel kapcsolatos kutatásokat kitűzött céljaik, alkalmazott módszereik alapján három nagy csoportba sorolhatjuk. Természeti földrajz, azon belül is a (1.) tájértékelési és környezetminősítési kutatások; a társadalomföldrajz két szakága: a modern irányzatként feltűnt (2.) szociálgeográfia; valamint a „klasszikus” gazdaságföldrajzon belüli tudományterület, az (3.) idegenforgalmi földrajz. Az idegenforgalmi, üdülési célú tájértékelési és környezetminősítési kutatások problematikája A külföldi tudományos műhelyek kutatásaival (HAASE G. 1964, 1978) szinkronban az 1960-as évek vége, a 70-es évek eleje a hazai tájértékelési, majd környezetminősítési vizsgálatok indításának időszaka (MAROSI S. 1980). A kutatások a táj egyediségének, individuumának hangsúlyozásából indultak ki (BULLA B. 1962) és alapvetőnek tartották e térkategória komplex jellegű megközelítését. MAROSI értelmezése szerint: a tájat „természeti és társadalomtörténeti kategóriaként, embercentrikusan kell tekinteni, értékelni”.

232


A kutatások céljaként a gazdálkodást befolyásoló kedvező, vagy kedvezőtlen természeti adottságok feltárását – a tájpotenciál meghatározását – tűzték ki (RÉTVÁRI L. et al. 1986). A nyolcvanas évekre kibontakozó, mennyiségükben és alkalmazott módszereikben is kibővülő vizsgálatok a tájak természeti alapokon nyugvó potenciáljain túl, a természet- és társadalom kölcsönhatását tükröző környezeti adottságok és az ezekből származtatható erőforrások értékének meghatározására koncentráltak. (MAROSI S. 1980; KERTÉSZ Á. 1988; GALAMBOS J. 1986, 1988; RÉTVÁRI L. et al. 1986). A természeti környezet kínálta előnyök, potenciálok – kiemelten a rekreációs potenciál – vizsgálata beilleszkedik a földrajztudomány Vidal de la Blanche-től számítható posszibilista vonulatába. A természet és a társadalom kontaktusának értékelésével pedig új kapcsolatokat építettek ki a természeti földrajzi (tájföldrajzi) és társadalomföldrajzi diszciplínák között. A táj- és környezetpotenciálok meghatározásánál ágazati szempontú értékeléseket végeztek, amelyek két kiemelt területe a mezőgazdasági és az idegenforgalmi, rekreációs célú. Az idegenforgalom, az üdülés és rekreáció táji-, környezeti adottságainak feltárását célultűző vizsgálatok problematikája négy csomópontot határoz meg: a vizsgálatok tematikus kibővülését, a szintézisalkotás kérdéskörét, az értékelés objektivitásának meghatározását, valamint a kutatások céljainak tartalmát. A tematika kibővülése A táji-, természeti tényezők alkalmasságának, az általuk kínált lehetőségek – üdülési potenciál – feltárásán túl, a vizsgálatok további földrajzi témakörökre is kiterjedtek. Így a komplexitás jegyében értékelték a turizmus egyik alapfeltételének számító közlekedési kapcsolatokat, az elérhetőséget (SOMOGYI S. 1987). Szintén a társadalomföldrajz vizsgálati körébe tartozó települési környezet rekreációs célú minősítését is elvégezték a Visegrádihegység mintaterületein (RÉTVÁRI L. et al. 1986). A természeti földrajzi látásmódból következően a tájértékelési munkák a környezetvédelem problematikájával is 233

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

kiemelten foglalkoztak. A környezetminőség kérdését felvetették úgy, mint az idegenforgalmi adottságok érvényesülésének korlátját, a potenciálok „lerombolóját, ami a környezet állapot romlásával vonható párhuzamba” (RÉTVÁRI L. et al. 1986; továbbá: SOMOGYI S. 1987; WILHELM Z. 1995). Értékelték úgy is, hogy a társadalmigazdasági használatbavétel során, a turizmus kiépülésével a környezet (túl)terhelését előrelátó tervezéssel meg kell előzni (KERTÉSZ Á. 1988). Az üdülési tevékenység dinamikus kapcsolatban van a tájjal, adottságait hasznosítja és hatásaival befolyásolhatja a potenciálok jövőbeli változásait (GALAMBOS J. 1986, 1987, 1988). Sőt felfigyeltek a turizmus negatív táji, környezeti következményeire is. Ezek szerint a turizmus intenzív és tömeges válfajai (pl. vízparti üdülés, síturizmus) képesek lehetnek lerontani azokat a vonzerőket, amelyekre települtek, így a turizmus önmaga leépülését is okozhatja (KERÉNYI A. 1995). Szintézis kísérletek A rekreációs célú értékelések kialakult metodikája szerint előbb az egyes tájtényezők részpotenciáljainak elemzését végzik el, majd a részpotenciálokat az értékelés szakterületeinek megfelelő ágazati potenciálokba - jelen esetben üdülési potenciál - foglalják össze. Az egyes tényezők értékének összevethetősége érdekében gyakorlattá vált értékszámok, belső arányok, meghatározó súlyozások alkalmazása. Az így képzett értékekkel már matematikai módszerekkel megállapíthatóvá vált egyes területegységek alkalmassága az adott idegenforgalmi, üdülési tevékenység befogadására. A kvantitatív módszerek képessé váltak – számítógépes feldolgozás közbeiktatásával – raszterhálós területi értékkülönbségek kimutatására (KERTÉSZ Á. 1988; GALAMBOS J. 1988). Az 1x1 km-es, vagy 400x400 m-s négyzetekre megadott üdülési potenciál értékek jórészt a vizsgált tényezők értékeinek átlagaihoz közelítenek, bennük - a területegységre vonatkozó átlagok miatt - a pontszerű (pl. kilátópont, sziklaalakzat, barlang) attrakciók alig jelennek meg. Ennek a problémának a kiküszöbölésére az értékszámok, alkalmassági súlypontok használatával igen részletes parciális analizálást végeztek el 234


kistájszintű mintaterületeken. Az eredményeket tényezőnként, ún. eredmény- térképeken összegezték. Ám a részpotenciálok összevetésére, a különböző alkalmassági tényezők egységes összefoglalására az értékelt tényezők eltérő dimenziói (szegélyek futása, turistautak járhatósága, vagy a táj esztétikai értéke stb.) miatt nem került sor (RÉTVÁRI L. et al. 1986). Nagytáji szintézisét adta Magyarország üdülésre, idegenforgalomra való alkalmasságának SOMOGYI S. (1987). A természeti tényezőkön belül még a panoráma értékeket is figyelembe vevő értékelés a vonzerők kvalitatív leírását hozta. A vonzerőkre koncentráló szintézis különbséget tett az egyes adottságok között tudományos értékeik, fejlődéstörténeti sajátosságaik alapján. Ez egyes tájtényezők tartalmi, genetikai individuumainak megállapítására koncentráló kvalitatív értékelés kistájszintű megoldásai WILHELM Z. (1995) Alsó-Duna-vidéki kutatásai és SZABÓ G. (1993) Börzsöny-hegységi vizsgálatai. A minősítések objektivitása Az idegenforgalmi célú táj és környezet értékelések, minősítések eredményeinek gyakorlati hasznosíthatóságát alapjaiban meghatározza azok objektivitása. Az értékelés valamennyi fázisában jelen vannak szubjektív elemek is. Az első mindjárt az értékelési szempontok meghatározásánál feltűnik, hiszen az az értékszám, rangsor és súlypont rendszer, amellyel az egyes adottság elemeket vizsgálja a kutató, már erősen befolyásolja a végeredményt is. Mit tekint kiemelkedő fontosságú adottságnak és mely tényezőt indifferensnek? Melyik idegenforgalmi forma számára végzi el az értékelést? Ezek igényei a környezettel szemben meglehetősen széles skálán, egymástól eltérően helyezkedhetnek el. Gondoljunk csak a klasszikus turisztika, a természetjárás igényeire, és a kongresszusi turizmuséra. Azonos értékelési elvekkel nem vizsgálhatók. Részben megoldás lehet a problémákra az, hogy a környezettel, természettel közel azonos erősségű kapcsolatot tartó idegenforgalmi formákat csoportokba sorolják, és külön-külön meghatározzák igényeiket. Így SOMOGYI S. (1987) egyenként vizsgálta a gyógyászati, a pihenő-üdülő, a sportoló- és a természetjáró turizmusok tájjal, természeti környezettel kapcsolatos elvárásait. 235

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

A kvantitatív értékeléseknél is kiválasztott rekreációs tevékenység szemszögéből vizsgálták az adottságokat. Igen elterjedté vált a 80-as években a hétvégi házas üdülők és a rövid hétvégi kirándulások résztvevőinek vélt igényei szerint meghatározni az adott terület üdülési alkalmasságát. Az értékelő saját szakmai meglátásai szerint végzi el a potenciálok minősítését (KERTÉSZ Á. 1988; RÉTVÁRI L. et al. 1986). Az így kapott eredmények az ő megítéléseit is tükrözve, meglehetősen szubjektíveknek bizonyulhatnak. Példa lehet erre a Dunakanyar-hegyvidék természeti környezetpotenciáljának idegenforgalmi szempontú értékelése (alapvetően hétvégi házas és városkörnyéki kirándulók igényei szerinti). Az 1x1 km-es raszterhálóban szintetizált értékszámok a figyelembe vett, és az értékelésből kihagyott tényezők összegzett potenciálját úgy produkálták, hogy például a Dobogókő az üdülésre legkevésbé alkalmas területek közé került (KERTÉSZ Á. 1988). Más utat választott GALAMBOS J. (1988, 1986) üdülési célú dinamikus tájértékelésénél. A hétvégi üdülés számára figyelembe veendő tényezőket magukkal a potenciális üdülőkkel helyeztette fontossági sorrendbe. Az általa megadott 83 táji, környezeti elem közül, - a szociálgeográfia módszereit alkalmazva - lakossági mintavétellel, kérdőívvel mérte fel az értékelésnél figyelembe vetteket. Eredményei lakossági átlag megítéléseket tükröznek. Mindezek után megállapíthatjuk, hogy egyik alkalmazott elemzési módszer sem tudta kiküszöbölni a szubjektivitás meghatározó súlyát, és nem adott megoldást a turizmus több formája számára együttesen alkalmazható értékelésre. Az értékelések céljai A 80-as években elvégzett posszibilista szemléletű, idegenforgalmi célú tájértékelési, környezetminősítési kutatások megjelölt hasznosítási területe, a fejlesztési, földhasználati döntések alátámasztása, a tervezés megalapozása volt. Ennek megfelelően a kutatási eredmények az adottságok és helyenként az idegenforgalom akkori helyzetének, feltételeinek elemzésén túl fejlesztési javaslatokat nem tartalmaztak. Ilyen jellegű 236


vizsgálatokkal csak a 90-es években találkozhatunk, amikor már a területés településfejlesztési tervezés idegenforgalmi munkarészeinek kidolgozásánál alkalmaztak tájértékelési módszereket. Ilyen tájhasznosítási jellegű elemzésre, valamint fejlesztési feladatokat kistérségi szinten körvonalazó munkára példák GYURICZA L. (1996) szlovén határmenti térségben végzett kutatásai. A szociálgeográfia üdülést, idegenforgalmat érintő kutatási eredményei A földrajz másik nagy tudományterületének, a társadalomföldrajznak hazánkban viszonylag rövidebb, de annál gazdagabb kutatási múltra visszatekintő ága a szociálgeográfia. A társadalom térformáló szerepének értékelésére összpontosító diszciplína által vizsgált hét társadalmi alapfunkció között (munka; lakás; képzés; kultúra; ellátás; szolgáltatás; közlekedés és kommunikáció; társadalmi, közösségi lét) megjelennek a szabadidő felhasználási és rekreációs, valamint idegenforgalmi tevékenységek is. A tudományág a turizmust hármas kapcsolatrendszerben értékeli. Figyelembe veszi a turisták elvárásait, a célterület lokális társadalmának a viszonyulását a tevékenységhez, valamint a turizmus szervezőinek és szolgáltatóinak a magatartását (BERÉNYI I. 1979, 1983, 1986, 1992, 1993). A vizsgálatokban a turizmus társadalmi térformáló szerepének megnyilvánulásait kétféle megközelítésben értékelték. Egyrészt a turizmusban, üdülésben, rekreációban résztvevő különböző társadalmi csoportok konkrét tevékenységeinek térbeli kereteit és preferenciáit elemezték. Másrészt az idegenforgalom településekre, azok arculatára, szerkezetére, annak átalakulására gyakorolt hatásait vizsgálták (BERÉNYI I. et al. 1986, 1979, 1981,). A kutatások egymással összekapcsolódó, ám a kitűzött céloknak megfelelően differenciált módszerekkel folytak. A funkció érvényesülésének tér- és településformáló hatásait értékelték különböző mintaterületeken (Szilvásvárad, Jósvafő, Szentendre). A vizsgálatok a tevékenység által érintettek érdekérvényesítő képességének, aktivitásának, bekapcsolódási hajlandóságának 237

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

csoportspecifikus, időben és térben fennálló változásaira kitekintve folytak (BERÉNYI I. 1983). Az elméleti, a tudományterület fejlődése szempontjából kiemelkedő súlyú kutatásokra építve, kibővülő módszertannal, alkalmazott társadalomföldrajzi vizsgálatok is folytak. Ezek kitűzött célja, hogy a terület- és településfejlesztési döntések számára minél pontosabb információkkal szolgáljanak, valamint – és ez az igazi újdonság a kutatások ezen vonulatánál – reális fejlesztési alternatívákat dolgozzanak ki. Az alkalmazott vizsgálatok a kitűzött konkrét céloknak megfelelően, a legfontosabb tényezőkre összpontosítottak, ami leszűkítette a vizsgálódások körét, ám a rokontudományok, valamint a földrajztudomány más ágainak (pl. természeti földrajz, környezetminősítés, gazdaságés népességföldrajz) a módszereiből is válogathattak. A fentebb elemzett terület- és településfejlesztési kutatások települési és kistérségi szinteken elvégezve az alábbi fő témaköröket ölelték fel: · a turizmus természeti és környezeti adottságainak, vonzástényezőinek értékelése; · a művi vonzástényezők értékelése; · forgalmi pozíció, térszerkezeti helyzet; · a turizmus alapfeltételeinek mennyiségi és minőségi értékelése (szálláshelyek, szolgáltatások, infrastruktúra stb.); · a kereslet és kínálat területi struktúrájának és fejlődési folyamatainak az értékelése (területi típusok, forgalmi prognózisok). Tipikusan szociálgeográfiai megközelítésként: · a helyi társadalom fogadókészségének, gazdasági szerepvállalásának értékelése; · a turizmus hatásainak értékelése a településfejlődés szempontjából.

238


A vizsgálatok alapján, a turizmust az adott település ellenálló-képességének erősítőjeként, funkcióinak gazdagítójaként fogták fel. A kutatások másik fontos eredményeként rámutattak arra, hogy az idegenforgalmat nem célszerű csupán települési keretekben vizsgálni és fejlesztésére javaslatokat kidolgozni. Az elemzések és a fejlesztési tervezés legkisebb, még optimálisnak tartható területi kerete a kistérség lehet (BERÉNYI I. et al. 1986; MARTONNÉ ERDŐS K. 1996). Fontos felhívni a figyelmet a szociálgeográfia és a közgazdaságtudomány elemzési metódusainak összefüggéseire. A szociálgeográfiai elemzések idegenforgalmi infrastruktúrára vonatkozó részei a szállás, az ellátás és szolgáltatás, a szabadidő eltöltés (lásd program), valamint a közlekedés és információadás kérdéskörét vizsgálták. Ez a négy fő elem teljes egészében megfelel a közgazdaságtan, ezen belül a turizmus szakma idegenforgalmi termék összetevőiről alkotott definíciójának (LENGYEL M. 1994; KASPAR C. 1992). Speciális vizsgálódási irányok A diszciplína nemzetközi kutatási irányainak megfelelően, a hazai vizsgálódások is specializálódtak idegenforgalmi, üdülési tevékenységek és területi típusok szerint. A korábban elemzett alkalmazott területés településfejlesztési kutatások mellett, jelentős vizsgálatok irányultak a rekreáció, a városkörnyéki üdülés, a másodlakásos turizmus motivációinak, az érintett népesség összetételének, az üdülési tevékenységek feltételeinek az értékelésére (MARTONNÉ ERDŐS K. 1985, 1988, 1990, 1992; CSORDÁS L. 1994). A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején újrainduló falusi turizmus feltételrendszerének vizsgálatára, a helyi lakosság vendégforgalomhoz való viszonyának, vendégfogadási affinitásának felmérésére jelentős empíriákat is feltáró kutatások indultak (AUBERT A.–SZABÓ G. 1992; AUBERT A.–SZABÓ G.–KRAFTNÉ SOMOGYI G. 1992; SZABÓ G. 1993; CSORDÁS L.–SZABÓ G. 1993). A kutatások a helyi társadalom és gazdaság falusi turizmusban rejlő 239

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

fejlesztési lehetőségeinek feltárása mellett, a tevékenység területfejlesztésben, vállalkozásfejlesztésben és kistérségi együttműködésekben betöltött szerepét is értékelték, valamint konkrét fejlesztési alternatívákat munkáltak ki. Modern irányzata a szociálgeográfiai vizsgálatoknak a turizmus városi terekben érvényesülő hatásainak az elemzése (MICHALKÓ G. 1997). A helyi információgyűjtésen nyugvó elemzések és a hozzájuk rendelt következtetések, javaslatok a helyi turizmuspolitika formálásához adtak konkrét ismereteket. Komplex jellegű, a társadalomföldrajz irányából induló, de a földrajzi környezettannal is kapcsolatot építő elemzések történtek a turizmus rendszer környezetre való visszahatásának felmérésére. Ezen elemzések különbséget tettek az egyes turizmus formák környezeti igényei és környezetre, tájra gyakorolt hatásai között. Differenciálták az egyes idegenforgalmi formákat környezeti érzékenységük, a bennük résztvevők környezetszemlélete alapján (SZABÓ G. 1991). A kutatások feltárták a turizmus szerepét a környezet átalakításában, a táj antropogenizálódásában, ugyanakkor tennivalókat is megfogalmaztak, amelyek a turizmus okozta környezeti károk mérséklésére, vagy a lehetséges kiküszöbölésükre irányultak (MARTONNÉ ERDŐS K.–SIMON M. 1994). A gazdaságföldrajz klasszikus ága, az idegenforgalmi földrajz vizsgálatai A turizmus földrajzi szemléletű kutatásainak tradíciókkal rendelkező szakága az idegenforgalmi földrajz, amely a hazai geográfiában a társadalomföldrajz gazdaságföldrajzi tudományterületének egyik ágazati diszciplínájaként fejlődött ki. A szektorális vizsgálódások szemlélete, problémafelvetése és metodikája egyaránt eltér a társadalomföldrajz fentebb elemzett szociálgeográfiai irányzatáétól. Míg a szociálgeográfia az üdülést és idegenforgalmat a szabadidő felhasználás egyik formájaként értelmezi, és vizsgálataiban társadalmi mozgásformaként, ezek térformáló hatásait elemzi, addig a gazdaságföldrajz – és benne az idegen-forgalmi földrajz – a tevékenységet a gazdaság egyik ágazatának tekinti, olyannak amelyik a tercier szektorral fonódik össze szorosan. 240


Nemzeti jövedelmet növelő ágazat, amely az adottságokat az üdüléssel, pihenéssel, turizmussal összefüggő igények kielégítése során hasznosítja (BERÉNYI I. 1993). KOLLARIK A. (1991) definíciója szerint az idegenforgalom földrajza (idegenforgalmi földrajz) „az idegenforgalom területi tagozódásának, az idegenforgalmi területek sajátosságainak, szerkezetének, területi kapcsolatainak, törvényszerűségeinek feltárásával, elemzésével foglalkozik. Vizsgálja az idegenforgalomra ható természeti, társadalmi, kulturális tényezőket, az idegenforgalmi áramlás sajátosságait, a területi elhelyezkedésben bekövetkezett változásokat s azok okait és következményeit”. A tudományág alapvető tulajdonsága regionális leíró jellegének dominanciája. Ennek megvalósításaként települések, tájegységek, körzetek, országok és világrészek idegenforgalmának leíró bemutatására, jellemzésére vállalkozik (BÁNFALVI J. 1995, KOLLARIK A. 1992, 1993). Ezek a döntően tankönyvi célú, területi áttekintő munkák a vonzerők, látnivalók helyenként igen részletes, néhol útvonalpontos leírásán túl még az elérhetőség, a közlekedési kapcsolatok, az ellátás és információszerzés lehetőségeiről is tájékoztatnak. Igen kevés figyelem fordítódik a turizmus területi képének, változásainak, ok-okozati összefüggéseinek feltárására. Ilyen útiköny jellegű összefoglalók tipikus képviselőjének tekinthető BÁNFALVI J. (1995) Magyarország idegenforgalmi földrajza című, felsőfokú szakképzésben használatos tankönyvre. Az igen kiterjedt idegenforgalmi földrajzi kutatások egyrészt, konkrét területegységek turizmusának jellemzőit tárták fel (pl. Balaton: GERTIG B. 1980, vagy az Alföld: BAUKÓ T. 1987), továbbá településtípusonkénti (városaink turizmusának összehasonlító értékelése: SZABÓ G. 1996), illetve idegenforgalmi formánkénti adottságfeltárást, fogadóképesség értékeléseket végeztek (pl. a hazai falusi turizmusról: AUBERT A. 1994; In.: PERCZEL GY.–TÓTH J. (szerk.) 1994). A területi és tematikus kutatások eredményeit kitűzött céljaink, alkalmazott módszereink alapján az alábbi problémakörökbe rendezhetjük.

241

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

Az idegenforgalmi adottságok és feltételrendszer feltárása A szakterület vizsgálatai során az idegenforgalmi földrajzi potenciál feltárására törekszik. Ez a KÓRÓDI J. és munkatársai (1968) által bevezetett fogalom, az idegenforgalmi vonzást eredményező természeti és gazdaságföldrajzi (manapság inkább a társadalomföldrajzi megnevezéssel illetnénk) adottságok összességét jelenti. A további vizsgálatok konkretizálták a vonzerőket (természeti, kulturális, történelmi, műemléki), tisztázták a keretfeltételeket (települési, gazdasági, közlekedési), valamint az idegenforgalmi háttér infrastruktúrát (szálláshelyek, az ellátás, a szabadidő-eltöltés létesítményei: sportpálya, fürdő, lovarda stb.) (KOLLARIK A. 1986; TIMÁR L. 1980; SZIGETI E. 1994: In.: PERCZEL GY.–TÓTH J. (szerk.) 1994; BAUKÓ T. 1987). Tipizálás, területi szintézisek A földrajzi szemléletmódból fakadóan, a turizmus feltárt adottságai és jellemzői alapján azonos jellemvonásokkal rendelkező típusokba, területi és tematikus csoportokba rendezték az információkat. Így a hasznosított természeti adottságok, a fogadóképesség és realizált forgalom, valamint a települések attraktivitása (BAUKÓ T. 1987) szerint természeti földrajzi, vagy a területi munkamegosztás szempontjából értékelt területi típusokat, üdülési- idegenforgalmi körzeteket határoztak meg. A körzetek fontos jellemvonásának tartották, hogy földrajzilag hasonló jellegű területeket foglaljanak magukba, ám ez nem minden esetben jelentett homogén tájegységet. Sajátosságuk továbbá még az is, hogy nem terjednek ki egy egész tájegységre, hanem annak csupán egy-egy erősebb idegenforgalmi funkcióval rendelkező részét érintik (TIMÁR L. 1980). A tipizálást alkalmazták a vonzerők összetételének, jellegzetességeinek és hatókörének (pl. abszolút és relatív vonzás) meghatározására is (SZIGETI E. 1994; In.: PERCZEL GY.–TÓTH J. (szerk.) 1994; KOLLARIK A. 1986; TIMÁR L. 1980).

242


A területi különbségek értékelése Alapvetően a vendégforgalom – a határátkelők forgalmi – adatainak az elemzése, valamint a szálláshely kapacitások területi és települési különbségeinek feltárása nyomán mutattak rá a szakemberek egyes területegységek (megyék, üdülőkörzetek), települések, idegenforgalmi centrumok (városok, fürdőhelyek), valamint határszakaszok közötti jelentős eltérésekre. Ezek az összehasonlító értékelések a turizmus forgalmának, keretfeltételeinek jelentős földrajzi differenciáltságát a hazai turizmus egyik súlyponti problémájaként mutatták be. (TIMÁR L. 1980; BAUKÓ T. 1987; CSAPÓ T. 1995a,b; SZABÓ G.–TRÓCSÁNYI A. 1995; SZABÓ G. 1991, 1993, 1996, 1997, 1998). A forgalmi trendek, tendenciák elemzése Az idegenforgalmi földrajzi kutatások egyik gyakran alkalmazott munkamódszereként a vendégforgalmi adatok idősoros elemzése, extrapolálása, jövőbeli alakulásuk prognózisa is helyet kapott a vizsgálatokban. Ez a vendégéjszakák, a vendégek számának alakulását, a határforgalom értékelését egyaránt magába foglalta, és területek – helyenként országok – és települések közötti összevetésekre adott lehetőséget (SZIGETI E. 1994: In.: PERCZEL GY.– TÓTH J. (szerk.) 1994; CSAPÓ T. 1995b; AUBERT A.–SZABÓ G. 1999). Fajlagos mutatók alkalmazása A területi összehasonlító vizsgálatok kvantitatív elemzési metodikájának megalapozásaként új, fajlagos mutatók alkalmazását ajánlották a kutatások számára. Így TIMÁR L. (1980) dogozta ki – DEFERT P. alapján – az idegenforgalmi funkció körzeti, települési erősségére utaló érték számítási módszerét (kereskedelmi szállásférőhelyek száma x 100/állandó népesség), valamint a fogadóképesség intenzitásának kiszámítására az 1000 helyi lakosra jutó vendégek, ill. vendégéjszakák számaiból képzett mutatóját. Az idegenforgalmi földrajz tárgykörében elvégzett vizsgálatok rámutattak a turizmus gazdaságra, a foglalkoztatásra, valamint az 243

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

infrastruktúra fejlesztésére gyakorolt kedvező hatásaira. Nagyon fontosnak ítélték meg az elmaradott és válságtérségek fejlődését elősegítő pozitívumait. Így kiemelték előnyös vonásait, amelyek hatásaként: · foglalkoztatási és jövedelemszerzési lehetőséget teremt helyben; · javítja az ott élők életkörülményeit; · többletbevételt hoz a helyi önkormányzatok számára; · ösztönöz a települési környezet kulturáltabbá tételére (SZIGETI E. 1994: In.: PERCZEL GY.–TÓTH J. (szerk.) 1999; AUBERT A.–SZABÓ G. 1992; SZABÓ G. 1998). Ez utóbbi különösen fontos a falusi turizmus fejlődésétől várható hatások értékelésénél.

A kibővülő tematikájú idegenforgalmi földrajzi kutatások az alkalmazott geográfiai vizsgálatok centrumában A turizmus és a földrajztudományi kutatások közötti kapcsolatok eddigi elemzése során kiderült, hogy az idegenforgalmi földrajz területi struktúraelemző és folyamatértékelő metódusait további, gyakorlat-orientált földrajzi tudományágak is alkalmazzák. Így például az idegenforgalmi - üdülési célú környezetminősítési (RÉTVÁRI L. et al. 1986), vagy a település- és területfejlesztési tervezés idegenforgalmi munkarészeit megalapozó szociálgeográfiai kutatások (BERÉNYI I. et al. 1986) hasznosítják ezeket a módszereket. Az idegenforgalmi földrajz, mint ágazati gazdaságföldrajzi diszciplína a közgazdaságtannal is szoros kapcsolatokat ápol. A turizmus fajlagos mutatóiból levont következtetései a gazdaság- és turizmusfejlesztés szempontjából hasznosíthatók (KASPAR C. 1992). Mindezeket előrebocsátva felvethető az a lehetőség, hogy az idegenforgalmi földrajzot módszertani kibővítéssel, vizsgálati célkitűzéseinek a gyakorlati élet kívánalmainak megfelelő átalakításával, gondolati rendszerének átstrukturálásával, a területés turizmusfejlesztést megalapozó és támogató alkalmazott földrajzi irányzatként definiáljuk.

244


Az alkalmazott idegenforgalmi földrajz elemző és feltáró oldala Alkalmazott földrajzi irányzatként kutatási-elemzési módszereit két nagy kérdéskör, két elvárás köré csoportosíthatjuk. A két oldal külön-külön végzi komplex módszertani apparátus alkalmazásával vizsgálatait, ám a nyert eredmények egymás számára szolgálnak a továbblépés alapjául. Egy adott téregység (település, kistérség, régió, ország) turizmusának analizálásánál és a fejlesztési tervezést, a programozást támogató szintézisénél, mindkét oldal vizsgálatait el kell végezni. Ebben a felfogásban végrehajtott idegenforgalmi földrajzi elemzések a turizmus termékfejlesztési feladatainak egy jól körülhatárolható részét – a vonzerőfeltárást – is megvalósítják. Az elemző oldal vizsgálati céljai és módszerei A vizsgálatok az idegenforgalmi infrastruktúra és intézményrendszer, valamint a realizált kereslet területi struktúrájának és időbeli változásának értékelését szolgálják. Így elemzik: · A turizmus területi képét, térségi megoszlását a vendégéjszakák száma, a helyi lakossághoz viszonyított aránya alapján. A nyert eredmények segítségével a gócterületek, tranzit-zónák, és turizmus által nem érintett térségek identifikálására nyílik lehetőség. · A turizmus intenzitását, a szezonalítás megjelenését, a szállásférőhelyek kihasználtságát, a kereslet változását rövid, közép és hosszú időintervallumokon belül. · A turizmus minőségi jegyeit az átlagos tartózkodási idő (üdülési típusok), a fajlagos költési mutatók, a szálláshelyek mennyiségi és minőségi megoszlása alapján. · Az idegenforgalmi szuprastruktúra, a turizmus ellátó, szolgáltató, valamint szervező és információadó rendszerének minőségi, mennyiségi jegyei, területi differenciáltságát. · A vendégkör és keresleti információk empirikus gyűjtésével (vendégkör felmérések, kérdőíves 245

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

megkérdezések), valamint értékelésével a forgalom várható alakulását, átstrukturálódását. Ezen tevékenységek a turisztikai termékfejlesztés marketingkommunikációjához, a piacszegmentációhoz teremtenek kedvező kiindulási alapot. Az elemző oldal feltárt információi, az elvégzett kvantitatív és kvalitatív értékelések a turizmus fejlesztésénél nélkülözhetetlen helyzet-meghatározást teszik pontossá. Az összehasonlítások pedig a konkurencia elemzés kiindulópontjai. Az alkalmazott idegenforgalmi földrajz feltáró oldala; a feltáró jellegű vizsgálatok gócpontjai: 1. Vonzerő feltárás és értékelés, ami túlmutat a korábban megismert (SOMOGYI S. 1987) fajtánkénti szortírozáson és vonzerő leíráson. Itt a kifejleszthető turizmus termék legfontosabb részének, az attrakciónak a megtalálásáról és "kidolgozásáról" van szó. Elsőként meg kell határozni, hogy a felismert adottság potenciális vonzerővel rendelkezik-e (felhasználása a keretfeltételek megteremtődésével csak a jövőben várható), vagy valódi (már ma is aktív vonzást kifejtő) attraktivitással jellemezhető. Második lépésként meg kell határozni jellegét (a hazai vonzerő felmérések természeti, kulturális/örökség, valamint speciális kategóriákban vizsgálódnak6) és tartalmát. Ez utóbbi a feltárt adottság, vonzerő látványértékére, ritkaság értékére és tudományos (genetikai, fejlődéstörténeti) értékére vonatkoztatható. Harmadrészt reálisan meg kell jelölni hatóerejét (helyi, kistérségi, megyei, regionális, országos, vagy nemzetközi vonzású), valamint azt, hogy általános, valamennyi idegenforgalmi forma, terméktípus számára értelmezhető, vagy csak egy bizonyos piaci szegmens elérésére hasznosítható. Negyedik lépcső a vonzerő állapotának, jelenlegi helyzetének, fejleszthetőségének értékelését tartalmazza. A feltárás végső fázisa a vonzerők egymásra hatásának, esetleges szinergiájának, vagy kioltó jellegének értékelése. Mindezeken a teendőkön végighaladva lehetővé válik 6

Lásd Magyarország vonzerőleltára 1997. MT Rt. www. miwo. hu

246


az idegenforgalmi termékfejlesztés fő irányainak, terméktípusainak a meghatározása, a marketing és promóciós tevékenységek tartalmának a kiválasztása. 2. A meglévő fogadóterületek – vagy fejlesztéssel a turizmus vérkeringésébe bekapcsolható területek, települések – fogadókészségének és képességének feltárása szintén elvégezhető az idegenforgalmi földrajz alkalmazott módszereivel. A helyi lakosság, a helyi társadalom és a döntéshozók, a potenciális beruházók, a vállalkozók turizmussal kapcsolatos megítéléseinek az ismerete, a fejlesztési tervek realitását növeli. Attitűd és affinitás vizsgálatokkal értékelhető a turizmus befogadó környezete. Hasonlóan empirikus módszerek segítenek hozzá a turizmussal, vendégfogadással kapcsolatos vállalkozókészség (kedv, tervek a fejekben, elhatározás stb.) és vállalkozói képességek (pl.: felkészültség, körülmények, információk, kapcsolatok) megismeréséhez. Ilyen konkrét vizsgálatokat folytattunk kistérségi mintaterületeken (AUBERT A.–SZABÓ G. 1992; CSAPÓ T.–SZABÓ G. 1996). 3. A feltáró jellegű értékelések szükségszerűen kiterjednek a turizmus fejlesztésében hatókörrel rendelkező intézményekre és szervezetekre (önkormányzatok, térségi társulások, civil szerveződések stb.), valamint a tevékenységre vonatkozó tervekre, a programozás eddigi eredményeire egyaránt (SZABÓ G. 1998; In.: Baranya megye Turizmusfejlesztési Programja 1998, a fejlesztési tervek konvergenciája). A vonzerő feltárás, vonzerő elemzés és értékelés az idegenforgalmi földrajz nemzetközi irodalmában meglévő gyakorlat (JORDAN P. 1999). A hivatkozott vizsgálatok a kelet-európai térség államaiban fellelhető idegenforgalmi attrakciók jelentőségének (hatókörének), sűrűségének (területi koncentrálódásának), értékének (különlegesség) meghatározását jelentették. Módszerükben ezek a kutatások nem sokban különböztek a már említett hazai 1997. évi vonzerő felméréstől (MOLNÁR L.–PRISZTÁCS B. 1998). Eltérés a vizsgálatok szakmai tartalmában, tudományos igényességében lehetett, hiszen az egész Kelet-Európát feldolgozó munkában támaszkodtak az idegenforgalmi célú tájértékelés eredményeire is. 247

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________

A fentebb körvonalazott vizsgálati módszerekkel és tematikával rendelkező idegenforgalmi földrajz - véleményük szerint-, alkalmas lehet a turizmus, a rekreáció kutatásába bekapcsolódott geográfiai szakágak eredményeit összefogva, fejlesztéseket megalapozó, a terület- és települési-, valamint a vidékfejlesztési programozásba integrálható eredményeket hozni. Jövő és fejlesztés orientáltsága révén az idegenforgalmi földrajz alkalmazott földrajztudományi diszciplínaként határozható meg. Szakirodalmi hivatkozások AUBERT A. – KRAFTNÉ SOMOGYI G. – SZABÓ G. (1992): A falusi turizmus fejlődésére hatótelepülési tényezők elemzése Baranya megyei típusterületek alapján. In: Regionális politikák és fejlesztési stratégiák az Alpok-Adria térségben. Szerk: Ligetvári Ferencné XXXIV. Georgikon Napok Keszthely, 1992. szept. 23-24. pp. 316-327. AUBERT A. – SZABÓ G. (1992): A falusi turizmus újraindításának és fejlesztésének lehetőségei Baranya megye két eltérő adottságú településcsoporjában. MTA RKK DTI. Pécs. Kézirat. 59 p. AUBERT A. – SZABÓ G. (1999): Differenciált turizmusfejlesztés Baranya megye példáján (megyei önkormányzat és a turizmus). Turizmus Bulletin III. évf. 1. sz. pp. 24-30. BÁNFALVI J. (1995): Magyarország idegenforgalmi földrajza. KIT. Bp. 320 p. BÁRDOS CS. – SZABÓ G. (1993): Tourism and environmental protection. Specimina Geographica 1991/2. sz. pp. 107-116. BAUKÓ T. (1987): Az Alföld üdülési–idegenforgalmi helyzetéről. Alföldi Tanulmányok. pp. 307-323. BECKER, C. – KLEMM, K. (1978): Raumwirksame Instrumente des Bundes im Bereich der Freizeit. Schriftenreihe „Raumordnung” Bonn 28. Bd. BERÉNYI I. (1979): Jósvafő földrajzi adottságainak értékelése, különös tekintettel az idegenforgalomra. Földrajzi Közlemények 27. sz. pp. 91-105. BERÉNYI I. (1981): Az üdülőterületek területfelhasználásának kérdései Szentendre példáján. Területi Kutatások 4. sz. pp. 109-118. BERÉNYI I. (1983): A településkörnyezet társadalomföldrajzi vizsgálata. Földrajzi Értesítő 1. sz. pp. 37-49. BERÉNYI I. (1986): A települések természeti környezetének értékelése az idegenforgalom szempontjából. Idegenforgalmi Közlemények 3. pp. 3-9. BERÉNYI I. (1992): Az alkalmazott szociálgeográfia elméleti és módszertani kérdései. Földrajzi Tanulmányok 22. Akadémiai Kiadó Bp. 165 p. BERÉNYI I. (1993): A társadalomföldrajz alapvonásai. In.: Vuics T. (szerk.) Társadalomföldrajzi szöveggyűjtemény. Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. pp. 29-53.

248

Turizmus és földrajz: kapcsolatok az elméletben és a gyakorlatban, a kutatásokban és a tervezésben ___________________________________________________ BERÉNYI I. – CSÉFALVAY Z. – POMÁZI I. (1986): Az idegenforgalom térszerkezeti problémái Szilvásváradon. Földrajzi Értesítő 3-4. sz. pp. 279-297. BULLA B. (1962): Magyarország természeti tájai. Földrajzi Közlemények pp. 1-16. CSAPÓ T. (1995a): Idegenforgalmi szálláshelyek az Őrségben. Szombathely. Kézirat. 27 p. CSAPÓ T. (1995b): Vas megye idegenforgalmi koncepciója. In: Vas megye területfejlesztési koncepciója. Szerk: Csapó T. Szombathely. pp. 28-57. CSAPÓ T. – SZABÓ G. (1996): A falusi turizmus mint a vidéki térségek megújulásának egyik esélye. Velem. 1996 május 23-24. FTOSZ - MTA RKK Szombathely 176 p. CSAPÓ T. – SZABÓ G. (1997): Falusi turizmus. Oktatási segédlet a PATE Mezőgazdaságtudományi Kar Mosonmagyaróvár posztgraduális képzése számára. Szombathely 72 p. CSATÁRI B. – SZABÓ G. – TÓTH J.(ED.) (1997): The Impact of Political Changes on Rural Areas of East – Central Europe. Pécs–Kecskemét 2-6. 6. 1992. JPU–HAS CRS. Pécs 293 p. CSORDÁS L. – SZABÓ G. (1993): A falusi-tanyai turizmus szervezésének és fejlesztésének feltételei az Alföldön. Alföldi Tanulmányok, Békéscsaba pp. 137-163. CSORDÁS L. (1994): Szabadidő-lakások az Alföldön. Kandidátusi értekezés. MTA RKK Kecskemét 312 p. GALAMBOS J. (1986): Táji és környezeti adottságok üdülési szempontú differenciálása. Földrajzi Értesítő 3-4. füzet pp. 363-367. GALAMBOS J. (1987): A tájkutatás, tájértékelés és tájtipizálás néhány aktuális kérdése. Földrajzi Értesítő 3-4. sz. pp. 209-235. GALAMBOS J. (1988): Üdülési célú dinamikus tájértékelés. Műhely 1. sz. MTA FKI Bp. 17 p. GERTIG B. (1980): A Balaton idegenforgalmának néhány jellemzője. Földrajzi Értesítő 29. pp. 445-472. GORMSEN, E. (1983): Tourismus in der Dritten Welt. Geographische Rundschau 12. Braunshweig. pp. 608-617. GRÖTZBACH, E. (1981): Freizeit und Erholung als Problem der vergleichenden Kulturgeographie. Eichstätter Beiträge 1. Bd. Regensburg. GYURICZA L. (1996): Tájhasznosítási lehetőségek a szlovén határ mentén. Közlemények a JPTE Természetföldrajzi Tanszékéről, Pécs, 2. sz. 14 p. HAASE, G. (1964): Landschaftsökologische Detailuntersuchungen und naturräumlichen Gliederung. Peterm. Mitt. 108. pp. 8-30. HAASE, G. (1978): Tájhasznosítási feladatok és megvalósításuk ökológiai földrajzi alapjai. Földrajzi Közlemények 2. sz. pp. 101-117. HOFMEISTER, B. (1974): Adjustments of hotel locations and capacity to the groving demans of congress tourism. In.: Matznetter J. (ed.) Studies in the geography of tourism. Frankfurter Wirtschaftsund Socialgeographische Schriften, Frankfurt am Main. pp. 157-167.

249

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________ JORDAN, P. (1999): Die touristische Attraktivität des östlichen Europa. Europa Regional 07/01. pp. 2-13. JURCZEK, P. (1985): Groß- und kleinräumige Auswirkungen des Ferntourismus auf Peru. In: Die Erde, Berlin. pp. 27-47. KAMINSKE, V. (1981): Zur systematischen Stellung einer Geographie des Freizeitverhaltens. In.: Geographische Zeitschrift, Wiesbaden. pp. 217223. KASPAR, C. (1992): Turisztikai alapismeretek. KIT Bp. 158 p. KERÉNYI A. (1995): Általános Környezetvédelem. Mozaik Oktatási Stúdió Szeged. 383 p. KERTÉSZ Á. (1988): A Dunakanyar-hegyvidék természeti környezetpotenciáljának mezőgazdasági és idegenforgalmi szempontú értékelése. MTA FKI Bp. 168 p. KOLLARIK A. (1991): A turizmus földrajzi alapjai. Aula Kiadó Bp. 180 p. KOLLARIK A. (1991): Területfejlesztés, környezetvédelem és az idegenforgalom. (Természeti erőforrások és gazdaságföldrajzi adottságok). BKE-AULA Bp. 187. p. KOLLARIK A. (1992): A turizmus nemzetközi földrajza válogatott országok példáján. KIT Bp. 217 p. KOLLARIK A. (1993): A turizmus földrajzi alapjai. KIT Bp. 178 p. KÓRÓDI J. – KULCSÁR V. – LACKÓ L. – SOMOGYI S. – SZIGETI E. (1968): Idegenforgalmi földrajz. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. LENGYEL M. (1994): A turizmus általános elmélete. KIT Bp. 297 p. MAROSI S. (1980): Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények. Elmélet-Módszer-Gyakorlat 35. sz. MTA FKI Bp. 119 p. MARTONNÉ ERDŐS K. (1985): Bogács termálfürdőre alapozott idegenforgalmának jellemző vonásai. Földrajzi Értesítő 4. sz. pp. 455-475. MARTONNÉ ERDŐS K. (1988): Szociálgeográfiai vizsgálatok Miskolc rekreációs övezetében. Területi Kutatások 8. Elmélet-Módszer-Gyakorlat. MTA FKI Bp. pp. 15-29. MARTONNÉ ERDŐS K. (1990): Az egyéni rekreáció lehetőségei és megvalósulása Miskolc környékén. Kandidátusi értekezés, KLTE Debrecen. 158 p. MARTONNÉ ERDŐS K. (1992): A miskolciak városkörnyéki rekreációja. Földrajzi Közlemények 3-4. pp. 143-162. MARTONNÉ ERDŐS K. (1996): Az idegenforgalom adottságai, a fejlesztés lehetőségei. In: Süli Zakar I. (szerk.) Az erdőspuszták térség terület- és településfejlesztésének stratégiai alapjai. MTA RKK Debrecen. pp. 127149. MARTONNÉ ERDŐS K. – SIMON M. (1994): A turizmus környezetvédelmi vonatkozásai. A földrajz tanítása. pp. 15-20. MENDÖL T. (1999): A földrajztudomány az ókortól napjainkig. ELTE Eötvös Kiadó, Bp. (reprint) 274 p.

250

Turizmus és földrajz: kapcsolatok az elméletben és a gyakorlatban, a kutatásokban és a tervezésben ___________________________________________________ MICHALKÓ G. (1997): Budapest idegenforgalmának szociálgeográfiai vizsgálata. Kandidátusi értekezés. MTA FKI Bp. 148 p. MOLNÁR L. – PRISZTÁCS B. (1998): A Dél-Dunántúl régió turisztikai vonzerőinek számbavétele. Turizmus Bulletin 2. sz. NEMES N. J. (1998): A tér a társadalomkutatásban. Ember-Település-Régió. Bp. 261 p. PÉCSI M. (1979): A földrajzi környezet új szemléletű regionális vizsgálata. Geonómia és Bányászat 1-3. sz. pp. 163-176. PÉCSI M. (1984): A földrajzi környezet értelmezése és a környezeti hatások értékelése a gazdaságfejlesztés szolgálatában. Földrajzi Közlemények 4. sz. pp. 309-313. PERCZEL GY. – TÓTH J. (szerk.) (1994): Magyarország társadalmi, gazdasági földrajza. ELTE p. 274-287. PROBÁLD F. (1999): A földrajz fejlődése a XX. század második felében. In.: Mendöl T. A földrajztudomány az ókortól napjainkig. (reprint) ELTE Eötvös Kiadó Bp. pp. 224-259. RÉTVÁRI L. (szerk.) (1986): A Pilis–Visegrádi-hegység környezetminősítése. Elmélet-Módszer-Gyakorlat 34. sz. 139 p. RUPPERT, K. – MAIER, J. (1970): Zum Standort der Fremdenverkehrsgeographie. In: Zur Geographie des Freizeitverhaltens. Münchner Studien zur Socialund Wirtschaftsgeographie, Kallmünz. pp. 9-36. RUPPERT, K. – MAIER, J. (1971): Der Zweitwohnsitz im Freizeitraum. Raumrelevanter Teilaspekt einer Geographie des Freizeitverhaltens. In: Informationen. Bonn-Bad Godesberg. pp. 135-157. RUPPERT, K. – SCHAFFER, F. (1969): Zur Koncepcion der Socialgeographie. Geographische Rundschau pp. 205-214. SOMOGYI S. (1987): Magyarország természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése. MTA FKI Bp. 151 p. STEINECKE A. (1984): Zur Kritik der funktionalen Geographie des Freizeitverhaltens. In.: Hofmeister B. – Steinecke A. (ed.) Geographie des Freizeit- und Fremdenverkehrs; Wege der Forschung, Darmstadt. pp. 264-278. SZABÓ G. (1991): A szolnoki agglomeráció idegenforgalmi adottságai és lehetőségei. a Falu 1. sz. pp. 11 - 23. SZABÓ G. (1991): Együttműködés vagy konfrontáció? Gondolatok az idegenforgalom és környezetvédelem kapcsolatáról. ÖKO 1991 II/2. sz. pp. 53-60. SZABÓ G. (1993): A Központi-Börzsöny geomorfológiai értékei (Tájértékelés és természetvédelem). Specimina Geographica 1993/3. sz. Pécs, pp. 72-80. SZABÓ G. (1993): Új irányok a vidéki turizmus fejlesztésében. In.: Kovács T. (szerk.) Kiút a válságból, II. Falukonferencia. MTA RKK Pécs pp. 206212.

251

Dr. Szabó Géza ___________________________________________________ SZABÓ G. (1993): A szolnoki agglomeráció és a szomszédos települések idegenforgalmi adottságai és lehetôségei. In.: Tóth J. (szerk.) A szolnoki agglomeráció. MTA RKK Pécs, pp. 264-289. SZABÓ G. (1996): A vidéki városok idegenforgalmi szerepköre. In.: Tóth J. – Trócsányi A. (szerk.) A magyarországi városhálózat és a városhiányos térségek vizsgálata. JPTE TTK Pécs, pp. 47-58. SZABÓ G. (1998): Baranya Megye Turizmusfejlesztési Programjának egyes fejezetei. In.: Bokor B. – Kiss R. (szerk.) Baranya megye Turizmusfejlesztési Programja. Baranya megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ Pécs, 167 p. SZABÓ G. (1999): A területfejlesztés és a turizmus tervezés kistérségi tapasztalatai a Dél-Dunántúlon, különös tekintettel a falusi turizmus fejlesztési feladataira. Alma Mater II. évf. 3. sz. Budapest. pp. 65-85. SZABÓ G. – TRÓCSÁNYI A. (1995): Border- proximity as a Promoting Factor Shown on the Example of Sopron–Kőszeghegyalja Recreational Area. Acta Universitatis Matthiae Belii. Geographical Studies No. 1. Banská Bystrica pp. 105-114. SZABÓ G. – TRÓCSÁNYI A. (1998): Location and possibiliti (the development of tourism in neighbourhood of war crisis) In.: M. Koter - K. Heffner (ed.) Borderlands or transborder regions - geographical, social and political problems. Regions and regionalism No. 3. Opole-Lódz pp. 124-135. SZABÓ G. – TÓTH J.(szerk.) (1996): A magyarországi városhálózat és a városhiányos térségek vizsgálata. III/2. köt. JPTE TTK Pécs 180 p. SZABÓ J. (1993): A természetföldrajz tárgya, céljai, tagolódása, tudományrendszertani helye. In.: Borsy Z. (szerk.) Általános természeti földrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó Bp. pp. 7-28. TELEKI P. (1917): A földrajzi gondolat története. Kossuth Kiadó Bp. 1996 (reprint) 193 p. TIMÁR L. (1980): Az idegenforgalom földrajzi vizsgálatának néhány kérdése. Földrajzi Értesítő 29. pp. 273-301. TÓTH J. (1981): A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának gyakorlati kérdései. Földrajzi Értesítő 2-3 sz. pp. 267-291. TÓTH J. (1988): Urbanizáció az Alföldön. Területi és Települési Kutatások 3. Akadémiai Kiadó. Bp. 200 p. TRIMMEL, H. (1974): Fremdenverkehr und Schauhöhlen. In.: Matznetter J. (ed.) Studies in the geography of tourism. Frankfurter Wirtschafts- und Socialgeographische Schriften, Frankfurt am Main. pp. 169-182. VETTER F. (1974): On the structure and dynamics of tourism in Berlin West and East. In.: Matznetter J. (ed.) Studies in the geography of tourism. Frankfurter Wirtschafts- und Socialgeographische Schriften, Frankfurt am Main. pp. 237-258. WILHELM Z. (1995): Néhány természeti tényező idegenforgalmi szempontú vizsgálata az Alsó-Duna-vidéken. Közlemények a JPTE Természetföldrajzi Tanszékéről 1. sz. 16 p.

252

Turizmus és földrajz: kapcsolatok az elméletben és a gyakorlatban, a kutatásokban és a tervezésben ___________________________________________________ WOLF, K. – JURCZEK, P. – SCHYMIK, F. (1978): Errichtung, Struktur und Nutzung von Feriendörfern in Mittelgebirgen. Materialen 6. Frankfurt am Main. WOLF, K. – JURCZEK, P. (1986): Geographie der Freizeit und des Tourismus. Ulmer GmbH Stuttgart. 162 p.

253


DISKURZUS A TURIZMUSFÖLDRAJZI TUDÁS MIBENLÉTÉRŐL7 Dr. Michalkó Gábor – Szalai Katalin – Szépvölgyi Emese – Kiss Róbert főiskolai tanár –főisk. tanársegéd –főisk. tanársegéd –főisk. adjunktus Kodolányi János Főiskola, Turizmus Tanszék, Székesfehérvár E-mail: tanszek_turizmail.kodolanyi.hu

Bevezetés A Kodolányi János Főiskola Turizmus Tanszéke az idegenforgalmi felsőoktatás egyre szélesedő berkein belül azon szakmai műhelyek közé tartozik, amelyek a turizmustudományi ismeretek közvetítése során kiemelkedő figyelmet fordítanak a földrajzi megközelítéseknek. A geográfiának ez a fajta kitüntetett kezelése egyrészt arra vezethető vissza, hogy az ország egyik legnagyobb számú hallgatói közösségét oktató tanszék vezetője (Vizi István) eredeti szakmája szerint maga is történelem-földrajz szakos középiskolai tanár, másrészt a munkatársai közül négyen (e cikk szerzői) a Debreceni Egyetem (illetve jogelődje a Kossuth Lajos Tudományegyetem) földrajzi iskolájában szerezték diplomájukat, ennél fogva Martonné Erdős Katalin tanárnőnek köszönhetően megfertőződtek a turizmusföldrajz szeretetével. A jelen tanulmány – miközben köszönti azt a pedagógust, akitől kollégává lett tanítványai az ismereteken kívül szakmai igényességet, lelkiismeretességet és emberséget tanulhattak – rá kíván mutatni arra a problémára, amely a turizmustudomány kialakulásában úttörő szerepet játszó, azonban a fejlődés során megtorpanni látszó geográfia (MICHALKÓ G. 2005) küldetéstudata és valós funkciója közötti ellenétből fakad. Miközben a tanulmányban igyekszünk teoretikusan értelmezhető következtetéseket megfogalmazni, a szerzői kollektíva által alapvetőnek vélt kérdéseket párbeszéd formájában, a véleményeket külön-külön megjelenítve adjuk közre.

7 A tanulmányban közölt kutatási eredmények az OTKA T046074 (2004-2006), „Magyarország modern turizmusföldrajza” című kutatási program keretében kerültek feltárásra

255

Michalkó Gábor–Szalai Katalin–Szépvölgyi Emese–Kiss Róbert ___________________________________________________

A turizmusföldrajzi tudás relativizálódása Miközben a közoktatás a rendszerváltozást követően a Nemzeti Alaptanterv bevezetésével igyekezett a tanulók által elsajátítandó, ismeretekben és képességekben testet öltő követelményeket, legalábbis annak minimumát jogszabályok révén országosan egységesíteni, addig a felsőoktatásnak az intézményi autonómia és a tudomány különféle szabadságelveire hivatkozva jóval nagyobb mozgástere maradt eltérő összetételű tudással kibocsátani a diplomásokat. Egy-két évtizeddel ezelőtt sokkal könnyebb volt annak megfogalmazása, hogy mi az, ami a társadalom által elvárható tudás/műveltség részének tekinthető, mi az, amit „azért illik tudni”. A posztmodernnek nevezett korunkban, amelyben többek között az értékek sokoldalúságát, a szellemi homogenizálás visszaszorítását hangsúlyozzák (HABERMAS, J. 1993; JAMSON, F. 1998), egyre nehezebb leírni, mi is képezi valójában az átlag embertől elvárható tudás/műveltség építőelemeit. Ebben a helyzetben egy olyan fiatal tudomány képviselői, mint amilyen a turizmus, kizárólag jól körülhatárolt, az ismeretek minimális mélységének kijelölésével rendelkező tudáshalmaz megalkotásával léphetnek sikerrel a felsőoktatás palettájára. A turizmustudomány (MICHALKÓ G.–RÁTZ T. 2003) azonban számos részterületből, ha úgy tetszik diszciplínából tevődik össze, amelyben a geográfia a kezdetektől meghatározó szerepet tölt be, csak éppen a tőle elvárt fejlődés követelményeit nem tudta az utóbbi évtizedben a megfelelő mennyiségben és minőségben teljesíteni. Ezt, a megtorpanásnak tűnő, valójában az erőgyűjtést és egy új generáció felzárkózását jelentő időszakot használták ki a földrajztudomány azon ellenlábasai, akik hosszú ideje a turizmus kisajátítására törekszenek. Ennek köszönhetően fordulhatott elő az a megdöbbentő helyzet, hogy a „bolognai folyamat” sodrában megalkotott, a turizmus-vendéglátás alapképzési szak képesítési követelményei között egyetlen egyszer sem szerepel a földrajz vagy a geográfia kifejezés. Mivel e tanulmánynak nem célja annak feltárása, hogyan fajulhatott idáig a helyzet, pontosan milyen okok vezettek a turizmusföldrajz jeles képviselői által a szak kialakítása folyamatában megfogalmazott vélemények teljes ignorálásához, sokkal inkább arra törekszünk, hogy korszerű földrajzi tudáselemek kialakításával segítsük elő a hazai turizmustudomány

256

Diskurzus a turizmusföldrajzi tudás mibenlétéről ___________________________________________________

megerősödését, az önálló master szak megteremtésének lehetőségét. Bármilyen furcsán is hangzik, de a szellemi építkezés kiindulási alapjául az RTL Klub „Legyen Ön is milliomos!” elnevezésű, igen magas nézettségi mutatókkal rendelkező műsora szolgál. Ebben a vetélkedőben érhető leginkább tetten a tudás relativizálódása azáltal, hogy a szerkesztők 5 ezertől 40 millió forintig terjedő skálán bizonyos pénzösszegeket rendelnek egy-egy témakör kapcsán feltett kérdéshez. Miközben örömmel számolunk be arról, hogy a közelmúltban kutatás tárgyává tettük az alábbiakban felvetendő problémát (ebben partnerre találtunk a műsort előállító produkciós irodában), e helyen csak annyit emelünk ki, hogy egy-egy játék során szinte minden „nyereménykategóriában” előfordulnak a geográfiai műveltséggel kapcsolatos kérdések, amelyek között szép számmal akad Magyarország turizmusföldrajzához kötődő is. A 2006. február 8-i adásban például 200 ezer forintot ért az alábbi kérdés megválaszolása: Melyik megyében található Pusztavacs, Magyarország földrajzi középpontja? A, Pest B, Bács-Kiskun C, Jász-Nagykun-Szonok D, Fejér 200 000 forint Függetlenül attól, hogy a játékos tudta-e a választ, tovább jutott-e vagy sem, felmerül, vajon milyen ismérvek alapján sorolták a szerkesztők ezt a kérdést a 200 ezer forintos kategóriába, miért nem alacsonyabb, esetleg magasabb összeggel díjazták annak ismeretét? Éppen a turizmusföldrajzi tudásnak ez a fajta relativitása, vagyis a „tudhatóság” XXI. századi problematikája képezi a jelen diskurzusunk tárgyát. A játékban feltett kérdésben szereplő magyarországi megyék fekvése a jelenleg hatályos Nemzeti Alaptanterv, de a rendszerváltozást megelőző tantervek szerint is az általános iskolai földrajzoktatásban érvényes követelményrendszer alfájának és ómegájának számít, így azokat egy képzeletbeli koordinátarendszerbe helyezve, viszonylagos biztonsággal lehet az ilyen esetekben célravezető kizárásokat elvégezni. Pusztavacs nevének a kérdésben történő szerepeltetése teljes mértékben 257


irreleváns, mivel a földrajzi középpont és a megye párosítása tekinthető a valódi feladatnak. Ha nem oldották volna fel Pusztavacs „tudhatóságának” mibenlétét, vagyis nem tárták volna a játékos elé, hogy ezt azért „illik” tudni, mivel az északi szélesség 47°11’ és a keleti hosszúság 19° 30’ metszéspontjában fekvő, 1358 fős népességű falucska valójában az ország közepe, hanem mindössze Pusztavacs megyei hovatartozására kérdeznek rá, akkor egyrészt nem segítik a játékost a megoldásban, másrészt azzal a fajta kultúraközvetítő szereppel sem élnek, amely az ilyen jellegű műsorok küldetését képezi. Szóval a szerkesztők egyértelműen a társadalom tudomására hozták, hogy 1968 óta az ország földrajzi középpontjának számító Pusztavacs Pest megyéhez való tartozásának ismerete igen csak fontos dolog, amit azzal is alátámasztottak, hogy – adólevonás után – egy gimnáziumi igazgató 1 havi bérét kínálták érte. Igen ám, de egy átlag embernek honnan kellett volna azt tudni, hogy Pusztavacson ilyen jelentős nevezetességgel találkozhat az ember, a közoktatásban használatos tankönyvekben ez az információ nagy valószínűséggel már nem szerepel. Immáron megkerülhetetlenné válik a kérdés: mihez képest mérjük a dolgok tudhatóságát, különösen egy olyan diszciplínában, mint amilyen a turizmusföldrajz, melynek ismeretanyaga kizárólag a szakképzésben és a felsőoktatásban kerül elő. Vannak-e, és ha igen, melyek azok az általánosan elfogadott normák, amelyeket a turizmusföldrajzban elsajátítandó tudás közvetítése során szem előtt kell tartani annak érdekében, hogy a hallgató versenyképes ismeretekkel felvértezve lépjen ki a felsőoktatás szentélyeiből. A topográfiai ismeretek szerepe a turizmusföldrajzban Tekintettel arra, hogy a turizmus piacán észlelhető fokozódó versenyben egyre szélesedik a potenciális utazók számára kínált célállomások köre, ezzel párhuzamosan azon földrajzi helyek száma is bővül, amelynek ismerete egy idegenforgalmi szakembertől elvárható (PUCZKÓ L.–RÁTZ T. 1998). Mivel a desztinációk fekvésével kapcsolatos tudás hagyományosan a földrajzi kurzusokon kerül tárgyalásra, így az eredendően középiskolai tanári végzettséggel rendelkező oktatók automatikusan élnek a földrajztanítás módszertanában (KÖVES J. 1972; FEHÉR J. 1980) egykor kőbe vésett topográfiai jellegű ismeretek átadásával és igen 258


következetes számonkérésével. Az információs robbanás, különösen az internetről elérhető adatbázisok, a kábeltelevíziókon keresztül közvetített ismeretterjesztő műsorok, a szebbnél-szebb nyomdai kivitelezésű úti könyvek, digitális adathordozók szinte korlátlanná tették azt az ismerethalmazt, amely a turizmusföldrajzzal kapcsolatos kurzusok anyagát képezheti. Az utazások célállomásainak térképi elhelyezkedése és a velük szimbiózisban élő, leginkább leíró jellegű információk elmélyítése igen komoly módszertani felkészültséget is követel a tanároktól. Anélkül, hogy megkérdőjeleznénk a földrajzi nevek turizmusban betöltött szerepének fontosságát, felmerül a kérdés: Milyen mértékben van szükség a hagyományos topográfiai ismeretek elsajátíttatására a turizmusföldrajzban, helyettesíthetőe a vaktérképezés bármilyen a gyakorlatot jobban szolgáló módszerrel? Szalai: A turizmusföldrajz oktatása során elengedhetetlenül szükséges a topográfiai ismeretek legalább alapszintű elsajátítása. A földrajztudomány fontos alapkövét jelenti a térben való helyes tájékozódás, az hogy képesek legyünk kellő biztonsággal elhelyezni a térképen, illetve a fejünkben egy-egy topográfiai elemet. Ma, amikor a telekommunikációs eszközök segítségével otthon, a kényelmes karosszékben ülve figyelhetjük a Föld akár legtávolabbi pontján történő eseményeket, nem szabad elfelejtenünk, hogy mindez – bár csupán egy tévéképernyő közvetíti felénk – valójában 510 millió km2-en zajlik. A helyes térszemlélet, a távolságok megfelelő felmérése, az idegenforgalmi desztinációknak a földrajzi térben való elhelyezése kiváltképp elengedhetetlen a turizmussal foglalkozó szakemberek esetében. Mivel a Föld egésze a turizmus helyszíneként funkcionálhat, a turizmusföldrajz oktatása során fontos a hallgatók topográfiai ismereteinek elmélyítése, még ha a földfelszín összeszűkülni is látszik a közlekedés, elsősorban a repülés gyors fejlődésének köszönhetően. A klasszikus vaktérképes módszernél jobbat a névanyag elsajátítására jelenleg nem ismerünk, még akkor sem, ha fennáll annak a veszélye, hogy sokszor értelmetlen magolásnak tűnik az igen hosszú topográfiai lista megtanulása. Sokat segíthet azonban, ha az előadások, gyakorlatok alkalmával a névanyaghoz 259


kapcsolódóan más tudáselemek és fényképes illusztráció is bemutatásra kerül, így töltve meg tartalommal az önmagában levegőben lógó topográfiai listát. A memorizálás akkor nyer valódi értelmet, ha a névanyaghoz a térképen kívül mögöttes tartalom, vizuális élmény is társul. Szépvölgyi: A turizmus alapja az abban részt vevő személyek helyváltoztatása, A-ból a B pontba történő utazása. Ez a szakemberek részéről megköveteli a földrajzi térben való tájékozódást, a kognitív térkép kialakítását. A helyek térbeli elrendeződésének mentális reprezentációjához szükséges a tájékozódási képesség kialakítása, a települések, idegenforgalmi attrakciók megközelítő elhelyezése a felszínen. Ennél fogva úgy vélem, hogy a hagyományos topográfiai ismeretek elsajátítása megkerülhetetlen, a kérdés valójában az elsajátítás módszere lehet. Az a tapasztalatom, hogy a hallgatóknak a térképek használata (tájolása, olvasása) komoly nehézségeket okoz, és a felkészülésük során nem képezi szerves részét a tanulásnak. A klasszikus vaktérképezés elkerülhetetlen, azonban a számítógépek kínálta lehetőségekkel talán jobban lehetne motiválni és segíteni a tanulásnak ezt, az egyébként valóban nem könnyű részét. Számos internetes oldalon lehet már korrekt vaktérképgyűjteményt találni, ahol a véletlenszerűen generált objektumokat az egér segítségével kell a megfelelő helyre rakni. Nagy előnyük a variabilitás és az, hogy a számítógép az önellenőrzést is elvégzi. Ezeknek a digitalizált térképeknek a használata azonban megkövetel bizonyos technikai hátteret, amely ma még csak a hallgatók egy részénél áll rendelkezésre. Kiss: Tapasztalataim szerint szükség van alapfokú, a turizmusföldrajz elsajátításához nélkülözhetetlen topográfiai ismeretek megszerzésére az idegenforgalmi munkakörben elhelyezkedni szándékozó hallgatóknak. A bevezetőben ismertetett általános műveltséghez és a szakmai alapismeretekhez egyaránt hozzátartozik az idegenforgalmi szempontból fontos települések, térségek elhelyezkedésének megismerése. Természetesen egy olyan gyakorlatorientált névanyag összeállítását célszerű elvégezni, amely követi napjaink igen gyorsan változó, leginkább bővülő desztinációit

260


és lehetővé elhelyezését.

teszi

azok

megismertetését,

térképen

történő

A turizmusföldrajzhoz kapcsolódó topográfiai ismeretek ellenőrzésére vonatkozóan felmerülő „hogyan tovább” aktuális kérdésként jelentkezik, amelyre megnyugtató, de továbbra is a személyes térképhasználaton alapuló megoldást kell találni. Átgondolásra érdemes a távoktatás módszereinek segítségül hívása. A számítógépek korszakában digitalizált, a játékosságot, a feladatok variabilitását magában hordó, gyakorlást és önellenőrzést segítő programokkal helyettesíthető vagy legalább „fogyaszthatóbbá” tehető a vaktérképek alkalmazása, amelynek köszönhetően azok felhasználó-barátként jelenhetnének meg. A digitalizált térképi ellenőrzés folyamata egyben a diszciplína piacképességét is segítheti. Éppen ezért a térképek használatában radikális visszaesést produkáló generációknál a térbeli tájékozódás továbbfejlődését biztosítandó metódusként javasolható. Milyen szempontok alapján kerül összeállításra a turizmusföldrajzi kurzusok során számonkérendő, Magyarországra vonatkozó topográfiai ismeretek névanyaga, ennek során mennyiben lehet figyelembe venni a hallgatók ezirányú korábbi tanulmányait? Szalai: A Magyarországra vonatkozó topográfiai névanyag két részből áll, egyrészt a természeti adottságokhoz köthető elemekből, másrészt a valamilyen idegenforgalmi vonzerővel rendelkező településekből. A természetföldrajzi névanyagban szerepelniük kell a legeknek (pl. leghosszabb folyó), az egyedi vagy különleges természeti formáknak, jelenségeknek (pl. Szt. György-hegy bazaltorgonái), a hazánk táji változatosságát alátámasztó elemeknek (pl. eltérő keletkezésű és formakincsű hegységek), illetve a hozzájuk szorosan kötődő, ezek alapján létrehozott borvidékeknek és nemzeti parkoknak. Azzal kapcsolatban, hogy feltételezhetünk-e a turizmushoz kötődő, az általános és középiskolában elsajátított alapvető háttértudást, a tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy nem lehet egységesen kezelni ezt a problémát. Az első évfolyamosok között a végletekig menően eltérő szintű és mélységű tudással bíró 261


hallgatóval találkozhatunk. Ideális az lenne, ha a korábbi tanulmányokra kellő biztonsággal lehetne építkezni, a közoktatásban megszerzett földrajzi ismeretekre elég lenne visszautalni, esetleg emlékeztetni. Szépvölgyi: A turizmusföldrajzban szereplő névanyag összeállításánál a vonzerők hatóköre, a turisztikai termékek és a fő áramlási viszonyok figyelembevétele mellett fontos kritérium az aktualitás. A diszciplína dinamizmusát tekintve a listák felülvizsgálatára akár félévente is szükség lehet. Hazánk esetében alapvető követelmény az idegenforgalmi régiók és a megyék pontos lehatárolása, azok székhelyeinek ismerete. Fontos a legalább regionális hatókörrel rendelkező természeti és ember alkotta vonzerővel bíró desztinációk térképen történő ábrázolása. Ezek egy része közigazgatásilag lehatárolt földrajzi egységhez, településhez kötődik, másik része természetföldrajzi, táji kapcsolódású (pl. nemzeti parkok, borutak), így a nagy- és középtájak, illetve az egyedi vonzerővel rendelkező kistájak ismerete is indokolt. Miután az output minden hallgató esetében azonos (a képesítési követelmények legalább elégséges szintű teljesítését igazoló diplomával lépnek a munkaerő-piacra), a középiskolai tanulmányok figyelembevétele a végeredmény kialakításában nem vehető figyelembe. Erre a tanulás folyamatában kell tekintettel lenni, és differenciált munkával, feladatokkal lehet a hallgatók előrehaladását segíteni. Kiss: A hallgatók közép-, illetve általános iskolai előképzettsége igen széles határok között mozog, éppen ezért a tudásuk egységesítésére mindenképpen szükség van annak érdekében, hogy a kurzus végén összemérhető, a turizmusipar térbeli kihívásait elemezni és kezelni képes, szintetizáló ismeretekkel rendelkező hallgatók kerüljenek a szakmába. Ezért az előképzettség csak előnyt jelenthet, de a korábbi ismereteik mélysége figyelmen kívül hagyandó. A turizmusföldrajzi névanyag összeállításakor a természeti és az ember alkotta vonzerőként jelentkező helyszíneket célszerű feltüntetni, amelyek a nemzetközi turizmus áramlásait jelentősen befolyásolják, módosítják. A természetföldrajzi helyszínek közül a 262


jelentős vendégforgalmat indukáló tavakat, folyókat, hegységeket, csúcsokat, vagy az egyedi természetföldrajzi jelenségeket szükséges elsajátítani. Az ember alkotta vonzerők között azoknak a településeknek, tájaknak, térségeknek, régióknak a térképen történő elhelyezése is ismert kell, hogy legyen, amelyek kulturális, művészeti, történelmi, vallási, etnikai szempontból egyedi, nagy vonzerővel bíró desztinációk. Végül olyan elemekkel is ki kell bővíteni a listát, amelyek a mindennapokban is szerepet játszó, pl. borgasztronómiai termékek előfordulását jelentik, s csak egy adott térséghez köthetők. Ugyancsak meg kell említeni a turizmus térbeli mozgásaiban jelentős szerepet játszó csomópontok (repterek, kikötők) nevezéktanát is, amely a szükségszerű és elsajátítandó egységek, közé tartoznak. Egy átgondoltan összeállított turizmusföldrajzi névanyag segíti a térbeli tudás szintetizálását, és nem a lexikális, sokkal inkább a kombinatív, ok-okozati összefüggéseket igénylő ismereteket fejleszti, támogatja. A lexikális tudás szerepe a turizmusföldrajzban A hazai turizmustudomány bölcsőjénél kialakult munkamegosztás szerint a geográfusok feladatává vált az egyes célállomások idegenforgalmi vonzerőinek bemutatása, a velük kapcsolatos ismeretek feltárása. Ez a szerepkör hosszú időn keresztül oly mértékben lekötötte a turizmusföldrajzosok energiáját, hogy érdemtelenül kevés figyelmet fordítottak az utazással kapcsolatos mobilitás tér- és időbeli problematikájának, a kiindulási és a célállomás idegenforgalmilag releváns környezetének a tudományos vizsgálatára. Ettől függetlenül a tradicionálisan végzett munkájukat, a desztináció ismertetését magas színvonalon látták el, annak földrajzi vonatkozásait megkerülhetetlenül beépítették az idegenforgalmi ismeretekbe (SOMOGYI S.–KÓRÓDI J.– KULCSÁR V. 1968; MICZEK Gy. 1983). Ezt az örökséget a modernizálódni óhajtó magyarországi turizmusföldrajznak fel kell vállalnia és továbbra is elő kell segítenie a turizmus célterületeire vonatkozó komplex ismeretek közvetítését. A kérdések ez esetben is a mikéntek kapcsán merülnek fel:

263


Kell-e a turizmusföldrajzban hangsúlyt helyezni egy-egy településhez, tájhoz kötődő vonzerők, az ott soha sem jártak számára leginkább csak magolással elsajátítható ismertetésére? Amennyiben, igen, akkor milyen mélységűek legyenek ezek? Szalai: A vonzerők megtanulása szükségszerű részét képezi a turizmusföldrajznak, bár értelmet csakis úgy nyerhet, ha vizuális élmény kötődik a tényanyaghoz. A turizmussal foglalkozók számára Magyarország földjének ismerete az általános műveltségen túl kell, hogy mutasson, annál szélesebb körűnek és nagyobb mélységűnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a középiskolában hazánkról megszerzett tudást szükségszerű bővíteni, további tartalommal megtölteni, amely részben a tájakhoz, településekhez kapcsolódó vonzerők megtanulásában ölthet testet. A mélységet a tantervi keretek, leginkább az óraszám ismeretében lehet meghatározni, hiszen ezek nagyban befolyásolják, sokszor korlátozzák az ismeretanyag közvetítésének és számonkérésének lehetőségeit. Szépvölgyi: Jóllehet a turizmusföldrajz alapvető feladatának a „miértekre” való válaszadást, a szintetizálást tartom, a lexikális ismeretek elsajátítása alapvető követelmény kell, hogy legyen. A kérdés ebben az esetben is az elvárható információk körének lehatárolása. A magolással elsajátított információk a későbbiekben asszociációként jelennek meg. Természetesen a diszciplína szempontjából fölösleges és nem is várható el hazánk közel 3200 településének név és elhelyezkedés szerinti ismerete, szükségesnek tartom viszont a regionális és országos hatókörű vonzerővel rendelkező települések értékeinek ismeretét. Ezek egy része olyan, alacsony lélekszámmal, de egyedi vonzerővel rendelkező település, amely más kontextusban nem is igen fordul elő a köz- és felsőoktatásban. Kiss: A hazánkra jellemző turisztikai termékek legismertebbjei földrajzi elhelyezkedésének, vonzerőinek számonkérése a turizmusföldrajz keretein belül teljességgel elvárható követelmény, hiszen a szintetizálást segítő alapinformációkat e kurzus során kell a hallgatóknak elsajátítaniuk. Ekképpen a hazai települések közül a megyeszékhelyek, illetve a megyei jogú városok komplett ismerete kötelezően megkívánható minimum, mint ahogyan ezek mellett számos olyan, egyedi adottsággal rendelkező településé is, amelynek 264


ismerete és földrajzi térben való elhelyezése indokolt. Ilyenek a termálvonalak mellett található termál- és gyógyvízzel rendelkező településeink vagy az ugyancsak természeti környezet által létrehozott, hegyvidéki kiránduló és időszakosan használható síterepeink, vízparti üdülőhelyeink. E mellett fontos hangsúlyozni a kultúrtörténeti értékeinknek helyt adó településeket, térségeket is, köztük a történelmi, irodalomtörténeti emlékhelyeket, különféle vallási zarándokhelyeket vagy éppenséggel a népi hagyományokra építő, etnikai, nemzetiségi értékekkel bíró falvakat, valamint a kézművesség jelentősebb helyszíneit. Az ismeretek mélysége attól függjön, hogy a tantervi hálóban a bachelor és később a master képzés során ráépülő tantárgyak milyen előképzettséget igényelnek. Minimumként elvárható, hogy az adott települések turisztikai régiókban és természetföldrajzi tájegységekben történő elhelyezése ismert legyen hallgatók előtt. Milyen adatbázisok tekinthetők hiteles kiindulási alapnak egy vonzerőkre épülő turizmusföldrajzi ismeretanyag összeállításakor? Szalai: Mindenképpen figyelembe kellene venni a Magyarországra vonatkozó természetföldrajzi szakirodalmat, amelyből kigyűjthető az elméletileg vonzerőnek minősíthető természeti formák és jelenségek tára. Ezen kívül az idegenforgalmi gyakorlat oldaláról az adatbázis fontos részét képeznék a Magyar Turizmus Rt. kiadványai, valamint a nagyobb utazási irodák prospektusai, ajánlatai alapján összeállított vonzerőlista. Szépvölgyi: Kifejezetten a turizmus fő paramétereire vonatkozó naprakész és hiteles adatbázis kevés van. Részben módszertani nehézségek (pl. a turizmusból származó bevételek meghatározása), részben az adatgyűjtés nehézségei miatt. Nemzetközi szinten hiteles kiindulási alapnak tekinthetőek a WTO, a WTTC és az EUROSTAT adatbázisai. Korrekt információk szerezhetők be az UNESCO, valamint az IUCN internetes oldalain. Magyarországon a fő adatgyűjtő a Központi Statisztikai Hivatal, melynek adatbázisai viszonylag jól használhatóak, azonban az adatok feldolgozása igen hosszú időt vesz igénybe, és későn kerülnek publikálásra. A minisztériumok és a hazai szakmai szervezetek (pl. Magyar Turizmus Rt, FATOSZ) kisebb földrajzi egységekre vonatkozóan is 265


szolgáltatnak adatokat, ez azonban sok esetben nem fedi le az országot (pl. a falusi turizmusra vonatkozóan nem lehet minden térséget lefedő pontos, korrekt és hiteles adatbázist felkutatni.) Kiss: Alapvetően a nemzetközi szervezetek által létrehozott, ellenőrzött és frissített adatbázisokra javasolt az építkezés. Az egyes desztinációk turisztikai adatait a WTO és a WTTC honlapjain célszerű figyelemmel kísérni. A hazai forgalmi adatoknál a Központi Statisztikai Hivatal, illetve a Magyar Turizmus Rt. által közölt információk tekinthetők megbízhatónak, immár nemcsak országos, hanem régiós bontásban is. Elsők között említhető az UNESCO világörökségi listája, amely a nemzetközi közösség szakintézménye által legfontosabbnak tartott helyszíneket jelöli. A turizmus számára egyedi vonzerővel bíró hazai nemzeti parkokról és védett területekről az egyes igazgatóságok honlapjai adnak felvilágosítást, míg a nemzetköziekről a weboldalaikon található linkeken keresztül érhetők el a nemzetközi szervezetek adatai. Egy-egy turizmusföldrajzi ismeretanyag keretéül a települési, a kistérségi, a megyei vagy a regionális szintet kell megjeleníteni? Szalai: Hogy mekkora területi egységhez kötünk egy-egy vonzerőt, azt annak mibenléte határozza meg. Nem lehet egy kalap alá venni például a gyakran nagyobb területi kiterjedésű domborzati vagy mondjuk az esetleg csak pontszerűen megjelenő kulturális vonzerőket, éppen ezért nehéz egységesíteni a megjelenítési kereteket. Kiindulási alapnak a regionális (idegenforgalmi régió) szintet tartom a legcélravezetőbbnek, majd a nagyobb egységtől a kisebb felé haladva, a vonzerő típusától függően különböző területi egységekig kell visszanyúlni. Természeti formák és jelenségek esetében, úgy gondolom, hogy természeti egységekben van értelme gondolkodni (pl. Tihanyi-félsziget gejzírkúpjai), míg az egyéb vonzerőket (pl. Szigligeti Vár) a tájban és a közigazgatási egységek különböző szintjein (település-kistérség-megye-régió) is szükséges lehet elhelyezni. Véleményem szerint ebben a tekintetben nem szabad uniformizálni a területi megközelítést. Szépvölgyi: Fontosnak tartom a különböző területei szintek, azok típusának és funkciójának ismeretét, úgy vélem ennek tisztázása a turizmusföldrajz keretein belül is indokolt. Már csak azért is, mert a 266


vonzerők egy része kistájakhoz kapcsolódik, ezért kevés település tud önállóan, komplex turisztikai termékkel megjelenni a turizmus piacán. A településeket nem lehet a környezetüktől elszeparáltan vizsgálni, a turizmusban is érvényesül a rendszerszemlélet. Tekinthetjük tehát a települést legkisebb alapegységnek, azonban a szemlélet formálásában szerencsésebb nagyobb egységet alapul venni. A kistérségek megpróbálnak egységes turizmuspolitikát kialakítani, komplex termékcsomaggal megjelenni, alapvetően azonban statisztikai céllal születtek, formálódásukban a turisztikai tényezőknek nem volt szerepük. A hosszú történelmi múltra visszatekintő megyék alapvető funkciója a közigazgatás szervezése. A kifejezetten idegenforgalmi szempontok szerint lehatárolt földrajzi egységek az idegenforgalmi régiók, ahol már jól tanulmányozhatók a turizmus rendszerének folyamatai, többnyire egységes koncepcióval és marketinggel rendelkeznek. Ezeknek a régióknak a lehatárolása, működése, finanszírozása stb. számos kritikával illethető, azonban véleményem szerint ezek tekinthetők az ismeretek középszintű kereteként. Kiss: A térszemlélet kialakításának mérföldköve az egyes területi szintek elsajátítása, azok használata, illetve a kategóriák közötti oda-vissza történő biztonságos mozgás. A turizmusföldrajz egyik legtöbbet vitatott aktuális problémaköre az, hogy az elvileg legismertebb települési szint mellett melyik középszintet tegyük általánosan használttá? A történelmi hagyományokkal rendelkező megyei szint helyett esetünkben már a régiós felosztásra nevelés fontossága kell, hogy hangsúlyt kapjon, mert a – sokat vitatott – turisztikai régiók létrejöttének köszönhetően a települési információk immár az új középszint összevetésével nyernek értelmet, így a jövőbe tekintve egy versenyképes turizmusföldrajzi területi hierarchia kiépítése érdekében az ezeréves megyerendszert korszerű, EU-kompatibilis, régiós kategorizálással szükséges helyettesíteni. Mivel a turisztikai attrakciók hatóköre lehet regionális, országos, sőt nemzetközi is, ezért a kérdésre adandó válasz úgy helyes, ha az ismeretek komplexitására törekszünk, térbeli és hierarchiabeli tájékozódásra kész hallgatóságot nevelünk. Ez azt is jelenti, hogy a földrajzi tájak ismerete, elhelyezkedésük meghatározása, adottságaik vendégforgalomra gyakorolt hatásai és egyes régiókhoz történő kapcsolása elengedhetetlen ismeretként

267


kell, hogy szerepeljen, így azok bemutatására a régiók tárgyalása során kell sort keríteni. A turizmusföldrajzi ismeretek kialakításánál melyik metódus a célravezetőbb: az adott területi szint vonzerőit tárgyalni vagy a természeti és ember alkotta vonzerők csoportjaihoz kötni a leginkább jellemző településeket, térségeket? Szalai: Mindkét megközelítés fontos. A vonzerőkkel kapcsolatos tudás mélységének, illetve hasznosíthatóságának egyik fokmérője lehet, hogy a hallgató képes-e a másik oldalról történő megközelítésre. A vonzerőket területi egységenként jól megtanuló – szerintem ez az elsődleges –, logikus gondolkodásra képes hallgatók fejében remélhetőleg oda-vissza működik a felidézés, és egy-egy vonzerőhöz is képesek területi egységet társítani. A területi szint tekintetében a tudás alapegységének a települések közigazgatási határait tartanám a legkézenfekvőbbnek, hiszen így tehetők pontossá a topográfiai ismeretek. Szépvölgyi: A komplex tudást, úgy vélem, az jelentené, ha a hallgató megismerné hazánk turisztikai adottságait, meg tudná határozni a különböző hatókörű vonzerőket, turisztikai termékeket. Ezek után – akár az atlaszt fellapozva – tudna hozzájuk településeket rendelni. A biztos tudás birtokában, ha ezek után meghallja a település nevét, asszociál a vonzerőre és a turisztikai termékre. E kettő együtt jelentené az alkalmazott tudást, azonban a hallgatók előképzettségét és a rendelkezésre álló órakereteket tekintve ez irreális cél. Bachelor szinten az alapozást, a rendszerszemlélet kialakítását tartom feladatnak, így a vonzerőhöz való település, illetve táj rendelését tartom fontosabbnak. Kiss: Kétélű és ugyanakkor a tárgyi tudás szintézisét elváró kérdés ez, hiszen az idő rövidsége során általában a hallgatók egyik vagy másik mód elsajátítására képezhetők csak. Valódi kérdésnek azt tartom, hogy túl tudunk-e lépni a túlzott földrajzos igényeinken? Ugyanis szükség lenne a hallgatók szintetizáló gondolkodásának kialakítására, ami a prioritást jelentő ismeretek meghatározását vonná maga után. Ezeket a paramétereket javasolt településekhez, illetve régiókhoz kapcsolni, hiszen a térbeli tájékozódás alapja a földrajzi térségekben, kategóriákban való gondolkodás. Erre az 268


alapismeret-hálózatra építve lehetséges az azonos földrajzi adottságú területeket, térségeket, településeket a vonzerő jellemzője alapján összehasonlítani és egyfajta összegzésként önálló kategóriákat alkotva csoportokba sorolni. A turizmusföldrajz szintetizáló mivolta Ha a magyarországi turizmusföldrajzi szakirodalomban, történetesen a felsőoktatásban használatos szak(tan)könyvekben jelentkező ismereteket nemzetközi konstellációba helyezzük (BONIFACE, B.–COOPER, C. 2001; HALL, M.–PAGE, S. 2002), láthatjuk, hogy a tudás általunk preferált megközelítési módja igen erősen leíró jellegű. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a főiskolai szintű turizmus képzésünk nem követelte meg a problémaorientált gondolkodás elsajátítását, így a földrajzi ismeretek közvetítése során sokkal nagyobb hangsúly helyeződött a pusztán narratív tudáselemek megjelenítésére. A turizmusföldrajznak mint diszciplínának a fejlődését azonban a képviselői által tárgyalt kérdések összefüggéseiben kell tetten érni, ennek következtében a jövőben már a bachelor képzés során célszerű bizonyos, a területi problémákra koncentráló ismereteket a tananyagba csempészni. Kell-e hangsúlyt helyezni a szintetizáló képesség fejlesztésére a turizmusföldrajz alapképzésben (BSc) való oktatása során? Szalai: A „mi-hol-mennyi” típusú kérdésekre való felkészítésben is szerepet kell játszania a turizmusföldrajznak, hiszen ezen alapinformációk ismeretének hiányában a szintetizálás egy fontos eleme veszne el. Emellett viszont ugyanilyen fontosnak tartom a megszerzett tudáselemek összekapcsolásának, az összefüggések meglátásának, vagyis a szintetizálás képességének fejlesztését már az alapképzés során. A magasabb szintű, nagyobb mélységű szintetizáló elemzésekre való felkészítést azonban a master szintű turizmusképzés feladatának tekintem. A tantervi háló, az idő és a hallgatók eltérő képességei által szabott korlátok miatt nem tartom valószínűnek – bár jó lenne, ha tévednék –, hogy az alapképzés végére a friss diplomások tömegei válnak majd képessé a magas szintű turizmusföldrajzi szintetizálásra. 269


Szépvölgyi: A turizmusföldrajz feladata túlmutat a „mi-holmennyi” típusú kérdésekre adott válaszadáson. A kurzusok végén a sikeresen teljesítő hallgatónak a „miértre” kell tudnia megadni a választ, a tények, adatok, folyamatok közötti ok-okozati összefüggések feltárásával. A munkaerőpiac a BSc szinttől gyakorlati szakembereket vár, akik – többek között – megfelelő (turizmus)földrajzi ismeretekkel is bírnak. Egy egyszerű példa ennek szemléltetésére: egy utazási iroda munkatársának nem elegendő azt tudnia, hogy melyik katalógust vegye le a polcról, ha a vendég Thaiföldre kíván utazni (topográfia), hanem azt is tudnia kell, hogy mikor, melyik évszakban (természetföldrajzi tudás) javasolt az utazás és milyen etikettet, protokollt igényel a konfliktus mentes ott-tartózkodás (társadalomföldrajzi tudás), vagyis a földrajzi ismereteinek komplex alkalmazása szükséges. A szintetizálás tehát az alapszinten is követelmény kell, hogy legyen, melyet a tanítás során célirányos feladatokkal gyakorolhatunk. Kiss: A master képesítés nélkül végző hallgatóknak is kellő mélységű szintetizáló tudást kell elsajátítani, éppen ezért bizonyos ok-okozati összefüggéseket már a bachelor képzésben meg kell, hogy szerezzenek. A bachelor végzettségű szakembereknél a mindennapos munkájuk során nélkülözhetetlen bizonyos földrajzi folyamatok komplex ismerete (pl. a szezonalítással kapcsolatos összefüggések). A turizmusföldrajznak a „bolognai folyamat” keretében megvalósuló képzésben is alapozó tantárgynak kellene lennie, amely során elsősorban a „mi-hol-mennyi” kérdések megválaszolására alkalmas bachelorokat kell képeznie. Így – egy konkrét példával élve – a BSc-ben elsajátítandó ismeretekhez köthető a gyógy- és termálturizmus hazánkban jelenlévő versenyelőnyeinek ismerete, a létesítmények földrajzi elhelyezkedése (termálvonalak és fürdővárosok), míg a master végzettséghez a korábbi ismeretekre ráépülő, balneológiával foglalkozó kurzus (vízösszetétel és azok hatásai) elvégzése kapcsolódna. A kérdés tökéletes megválaszolása ugyanakkor azért sem lehetséges, mert az egyetemi szintű turizmusképzés még a tervezőasztalon található, bár számomra nem kétséges, abban már a menedzseléssel foglalkozó kurzusok száma fog majd erősödni.

270


Összegzés A Kodolányi János Főiskola turizmusföldrajzi műhelyében lezajlott diskurzus tanúságait figyelembe véve megállapítható, hogy a diszciplínához kapcsolódó tudás mibenléte és annak jövőképe kapcsán közel azonos álláspontot foglalnak el a beszélgetés résztvevői. Ennek oka egyrészt a debreceni alma materre visszavezethető, hasonló szakmai szocializációban, másrészt a Turizmus tanszék tantárgyi normáinak értelemszerű elfogadásában gyökeredzik. A fentiekben kikristályosodott, hogy elgondolkodtató hiányosságok jelentkeznek a hallgatók turizmusföldrajzi tudását, képességeit illetően, amely probléma elsősorban az általános és középiskolai tananyag elégtelen elsajátítására vezethető vissza. A szakmai specifikusságok helyett sokszor alapozó ismeretekkel kell a turizmusföldrajzi kurzusok időkeretét tölteni és még így is előfordul, hogy valakit a záróvizsgán zavarba lehet hozni a magyarországi megyék térbeli elhelyezkedését illetően. Ebből kifolyólag megkerülhetetlen feladatnak tűnik az idegenforgalmi célállomásokkal kapcsolatos topográfiai ismeretek elsajátíttatásának következetes folytatása, amely nemcsak a névanyag rögzítését segíti elő, hanem a térképi tájékozódás képességét is fejleszti. Ebben a munkában egyre nagyobb teret kell biztosítani az informatika nyújtotta technikai lehetőségeknek, amely a gyakorlást a tárgyalt földrajzi helyeket ábrázoló fénykép vizuális rögzítésével teszi eredményesebbé. A topográfiai ismeretek elsajátítását kétségtelenül az adott hely személyes felkeresése szolgálja a legeredményesebb módon, azonban a nevek mögé helyezett lexikai tudás közreadásával, a turizmusban vonzerőként hasznosuló természeti és ember alkotta adottságok fontosabb jellemzőinek bemutatásával azok térbeli elhelyezkedésének rögzülése még hatékonyabbá válhat. A turizmusföldrajz modernizációja előtt álló egyik legnagyobb kihívást a hallgatók szintetizáló képességének és ilyetén igényének a kialakítása jelenti. A megfelelő alapokra építve el kell érni, hogy már a BSc-képzésben sor kerülhessen a turizmussal kapcsolatos jelenségek és folyamatok térreleváns összefüggéseinek a feltárására, a turizmusföldrajzi kurzusok keretében történő tárgyalására. Az idegenforgalmi felsőoktatás alapképzésében végző gyakorlati szakemberek – különösen az utazási irodai vagy a területfejlesztési szektorban elhelyezkedők – többségének többek között a mobilitást biztosító 271


térben való eligazodás képessége biztosítja a sikeres helytállást az éleződő munkaerő-piaci versenyben. E képesség fejlesztése érdekében a diszciplína tudományos oldalát erősítő alapkutatások végzésével párhuzamosan az eredmények gyakorlati hasznosíthatóságának, a felsőoktatásba való átültetésének mikéntjét is célszerű szem előtt tartani. Szakirodalmi hivatkozások BONIFACE, B. – COOPER, C. (2001): Worldwide destinations: the geography of travel and tourism. Butterworth–Heinemann. Oxford 416 p. FEHÉR J. (1980): A földrajztanítás módszertana. Tankönyvkiadó. Budapest 319 p. HABERMAS, J. (1993): A posztmodern állapot. Századvég Kiadó. Budapest 295 p. HALL, M. – PAGE, S. (2002): The geogrphy of tourism and recreation: environment, place and space. Routledge. London 399 p. JAMESON, F. (1998): A posztmodern: avagy a késői kapitalizmus kulturális logikája. Jószöveg Műhely. Budapest 120 p. KÖVES J. (1972): A földrajz tanítása. Tankönyvkiadó. Budapest 318 p. MICHALKÓ G. – RÁTZ T. (2003): A sátorverésen túl. A turizmustudomány magyarországi állapotairól. Magyar Tudomány. 48. 6. pp. 447-457. MICHALKÓ G. (2005): Turizmusföldrajz és humánökológia: fejezetek a természet, a társadalom és az ember turizmushoz fűződő viszonyáról. MTA FKI – Kodolányi János Főiskola, Budapest–Székesfehérvár 213 p. MICZEK GY. (1983): Idegenforgalmi földrajz. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 215 p. PUCZKÓ L. – RÁTZ T. (1998): A turizmus hatásai. Aula–Kodolányi, Budapest– Székesfehérvár 491 p. SOMOGYI S. – KÓRÓDI J. – KULCSÁR V. (1968): Idegenforgalmi földrajz I-II. Tankönyvpótló jegyzet a vendéglátóipari szak idegenforgalmi ágazata számára. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest 619 p.

272


MAGYARORSZÁG EGÉSZSÉGTURIZMUSA Szilágyi Zsuzsanna

tudományos segédmunkatárs Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

A magyarországi egészségturizmus vizsgálatának indokoltsága A világviszonylatban is kiemelkedően gazdag termál- és gyógyvízkincsnek köszönhetően az egészségturizmus Magyarország meghatározó turisztikai terméke. Többek között fürdőkultúránk évezredes hagyományai, valamint a kedvező ár/érték arány eredményeként hazánk hagyományos egészségturisztikai létesítményei jól ismert és kedvelt attrakciók a nemzetközi turisztikai piacon. Mindezt az a felmérés is bizonyítja, amelyet a brit Condé Nast Traveller utazási magazin végzett 2001-ben (WWW.SPAS.ABOUT.COM). A magazin olvasóinak körében indított közvélemény-kutatás arra kérte a megkérdezetteket, hogy sorolják fel a legjobb külföldi spa szállodákat és üdülőhelyeket. A válaszadók a következőket értékelték: helyszín, kezelések választéka, felszereltség, ár/érték arány, szolgáltatások minősége, gasztronómiai kínálat, kiszolgáló személyzet, környezetvédelem, általános benyomás. A felmérés közölt végeredménye amellett, hogy rámutat az egészségturizmuson belüli fogalmi rendezetlenségre, a magyarországi egészségturizmus elismerését is illusztrálja, hiszen az értékelt tényezők alapján a díjazottak között előkelő helyen szerepelt Budapest patináns gyógyfürdője, a Gellért Fürdő (1. táblázat). A kedvező természeti adottságokra, valamint a termál- és gyógyturisztikai hagyományokra alapozva, országszerte megannyi, az egészségturizmus egyedi előnyeinek kihasználását célzó beruházás, illetve fejlesztés valósult meg az elmúlt években, és van folyamatban ma is. A különösen a Széchenyi Terv termál- és gyógyturisztikai alprogramja által nyújtott támogatásoknak köszönhetően megsokasodott egészségturisztikai desztinációk azonban aggodalommal töltötték el a vízügyi szakembereket, akik 273

Szilágyi Zsuzsanna ___________________________________________________

sérelmezték, hogy az országos fejlesztéseket nem előzték meg az egészségturizmus legfontosabb alapjának tekintett termálvízre vonatkozó hasznosíthatósági kutatások. A felkínált pénzösszegek sok önkormányzati vezetőt a termálturizmus megteremtésére vagy felfuttatására sarkallt, és a falusi turizmus mellett az egészségturizmus fejlesztése vált a turisztikai piacra kitörni vágyó települések mentsvárává. 1. táblázat: A világ legjobb spa-i 2001-ben Forrás: Condé Nast Traveller’s World Best Spas 2001 Spa szálloda 1. Le Saint Geran, Mauritius 2. Banyan Tree, Phuket, Thaiföld 3. Sovena Fushi, Baa Atoll, Maldív-szigetek 4. The Datai, Langkawi, Malajzia

Spa üdülőhely 1. Le Sport, St. Lucia 2. Chiva Som International, Hua Hin, Thaiföld 3. Banff Springs Hotel, Alberta, Kanada 4. Sanctuary Zara Spa, Mövenpick Dead Sea, Jordánia 5. Gellért Fürdő, Danubius Hotel Gellért, Budapest

A zöldmezős beruházások, illetve a kevésbé hatékonyan működő fürdőfejlesztések következtében a hévízhasznosítási igények folyamatosan növekednek, amelynek eredményeként esetleg tradicionális, jól működő, és jelenleg is nagy vendégforgalmat bonyolító gyógyfürdőink válhatnak veszélyeztetetté. A vízügyi szakma riogatásának hatására, valamint a turisztikai szakemberek igényeinek kielégítésére végül elkészült az a kutatási anyag, amely termálvízkészletünk fenntartható hasznosításáról és a használt víz kezeléséről szól (VITUKI-MÁFIAQUAPROFIT KONZORCIUM 2005). A továbbiakban ez az egész országra kiterjedt és értékes eredményekkel szolgáló, nagyszabású kutatás határozza majd meg a fejlesztéseket. A tanulmány a magyar turizmus szektor egyik leggyorsabban fejlődő és legkecsegtetőbb területét veszi górcső alá.

274

Magyarország egészségturizmusa ___________________________________________________

Magyarország egészségturisztikai potenciálja Magyarország abszolút földrajzi helyzetének, illetve az ebből következő földtani felépítésének köszönhetően kedvező geotermikus viszonyokkal rendelkezik. Hazánkban a geotermikus gradiens mintegy másfélszerese a világátlagnak: 100 méterenként átlagosan 5 ºC-kal növekszik a hőmérséklet. Az EU VízKeretirányelve szerint Magyarországon a 30 ºC-nál magasabb hőmérsékletű kifolyó víz tekinthető hévíznek, azaz termálvíznek. Ennek megfelelően az ország mintegy 80%-a alatt található termálvíz, amelynek eredményeként Japán, Olaszország, Franciaország és Izland mellett hazánk az első öt termálvízben leggazdagabb ország csoportba tartozik. Magyarország területén két fő termálvíz-tároló rendszer különíthető el. Az egyik a repedezett és így viszonylag rövid idő alatt utánpótlódó, jellegzetesen mészkőből és dolomitból álló mezozóos aljzat, a másik pedig a Kárpát-medence felső pannon - negyedidőszaki törmelékes üledékes összlete, amely termálvize a közbeiktatódott agyagos, vízzáró rétegek miatt lényegében nem pótlódik (1. ábra), (VITUKI ZRT. 2001). A Magyarországon jelenleg működő 915 db 30 ºC-nál melegebb kifolyó vizű kút mintegy 1/3-ának (293 db) a vizét hasznosítjuk fürdőkben és kórházakban csaknem kizárólag üdülésiidegenforgalmi és balneológiai célokra (2. táblázat). További 85 db (kb. 9%) többcélú hévíz kutunkat pedig a nyári szezonban fürdők vízellátására is igénybe vesszük (VITUKI ZRT. 2005). Az átlagosan mintegy 340 000 m3/nap hévíztermelésből kb. 140 000 m3/napra (41 %-ra) becsülhető a balneológiai felhasználás. A hazai fürdőkben felhasznált felszínalatti vízkészlet azonban ennél lényegesen nagyobb, mivel: · a legtöbb termálfürdő hideg-langyos vizű kutakkal (pl. a Lukács-fürdő) is rendelkezik; ·

a 30 oC-nál hidegebb vizű fürdők üdülési-idegenforgalmi szerepe sem hanyagolható el, hiszen ezek között 3 országos gyógyfürdő (Balf, Balatonfüred, Parádfürdő) és számos strandfürdő (pl. Rómaifürdő, Vác, Esztergom, Tata, Abaliget, Siklós, Kács, Miskolctapolca stb.) is található.

275


2. táblázat: Hévízkutak hasznosítás szerinti megoszlása a kifolyóvíz hőmérséklete szerint 2005. január 1-i állapot F - Fürdő, V - Ivóvízellátás, M - Mezőgazdasági, I - Ipari, K - Kommunális, T - Többcélú, R Visszasajtoló, Z - Zárt (lezárt), E - Észlelőkút, S - Selejt Forrás: VITUKI ZRt. Működő kutak száma (db)

Működő kutak megosz -lása (%)

Kutak száma (db)

Kutak megosz -lása (%)

F

V

M

I

K

T

R

Z

E

S

3039,9

401

43,89

683

37

73

203

74

44

1

6

-

120

50

112

4049,9

199

24,72

320

33,07

120

30

17

13

3

16

-

44

33

44

5059,9

99

10,81

145

7,09

51

7

15

11

2

13

5

21

10

10

6069,9

86

9,39

130

12,99

33

-

17

6

1

29

8

20

3

13

70-79,9

54

5,9

70

6,3

9

-

17

7

5

16

1

10

4

1

8089,9

32

3,49

41

1,18

4

-

20

3

1

4

1

6

1

1

9099,9

42

4,59

48

1,97

3

-

33

1

5

-

-

4

-

2

> 100

2

0,22

3

0,39

-

-

1

-

-

1

-

1

-

-

Össz.

915

100

1440

100

293

240

194

85

18

85

15

225

102

183

Hőfok (ºC)

Hasznosított kút (db)

A fürdők és a kórházak vízellátására közel azonos - 40-45 - mennyiségű hévíz-hozamot termelünk a hegységperemimedencealjzati termálkarsztvíz-tárolóból, illetve a medencét kitöltő üledékek rétegeiből (LORBERER Á. 2002). Mindkét hévíztároló típusra jellemző, hogy mennyiségi és minőségi károsodások nélkül csak a tartósan utánpótlódó vízhozam hasznosítható. m3/perc

A Hungaricumnak tekintett hévíz hasznosításának területi, vízkészlet-gazdálkodási-környezetvédelmi és pénzügyigazdaságossági korlátai is lehetnek, ezért a nagyszabású termálturisztikai fejlesztésekkel párhuzamosan jogos volt az igény a hazai termálvízkészletben rejlő lehetőségek vizsgálatát célzó kutatásra. 2004-2005-ben a VITUKI-MÁFI-AQUAPROFIT 276


Konzorcium a Magyar Turisztikai Hivatal megrendelésére elkészítette a „A fürdőfejlesztésekkel kapcsolatban a hazai termálvízkészlet fenntartható hasznosításáról és a használt víz kezeléséről szóló hidrogeológiai kutatást”, amely többek között megfogalmazza, hogy: · az eddigi fürdőfejlesztések nem okoztak jelentős hatásokat sem a felszín alatti víztestekben, sem pedig a felszíni befogadókban, · mivel az egyedi medencék a vízforgatásra való áttérés után a korábbi vízmennyiség 50%-át hasznosítják, a vízigények növekedése a vízjogi engedélyek alapján minimális volt, továbbá · a fejlesztési igények és lehetőségek szinkronban vannak, azonban a jövőben is szükséges a projektek vízjogi engedélyezése. A kutatás szerint a termálvíz felhasználás szempontjából általában kiegyensúlyozott igénybevételt mutat Észak- és KözépMagyarország, valamint a Dunántúl, azonban Budapesten (mennyiségi korlát), Egerben, Miskolctapolcán, Esztergomban, Sikondán, az Alföld peremén (hőmérsékletcsökkenés), Bükfürdőn (sókiválás), Zalaegerszegen, Kecskeméten, Mezőkövesden, Cserkeszőlőn, Komáromban és Igalon (vízminőségváltozás) csakis a mennyiségi és minőségi korlátok fokozott figyelembevétele mellett képzelhető el további fejlesztés (VITUKI - MÁFI - AQUAPROFIT KONZORCIUM 2005). A termálvizek minősége alapvetően meghatározza gyógyértéküket. Termális karsztvizeink kémiai összetételét főként azok a karbonátos kőzettömegek befolyásolják, amelyek repedésein átáramlik a víz, így ezek jellemzően kalcium-magnéziumhidrogénkarbonátos jellegűek (3. táblázat). Az intenzívebb áramlási zónákban a langyos és a meleg karsztvizek kis oldottanyagtartalmúak (összes oldott sótartalmuk 1 g/l alatti). A karbonátos kőzetekben gyakran vannak agyagásványok, amelyek érintkezésével a repedésekben áramló víz az alkáli hidrogénkarbonátos jelleg felé is eltolódhat. A pirit bomlásából jelentős szulfáttartalmat vehet fel a víz, s a kén a jelentős gyógytényezőként ismert szulfid formában is megjelenhet. Ugyanakkor a mélyebb, zárt termálkarsztos 277


tárolókban a nátriumklorid koncentráció is megnövekedhet (egyes esetekben a több 10 g/l töménységet is eléri). A termális karsztvizekben előforduló gázok legnagyobb része széndioxid. A széndioxid bizonyos mennyiségen felül agresszívvá teszi a vizet, amely a fémek megtámadásával jelentős problémákat okozhat a felszínre hozatalkor. A medencebeli törmelékes hévíztárolók vize általában alkáli hidrogénkarbonátos. Az összes sótartalom jellemzően 1-3 g/l, de a tárolók mélyebb, zártabb zónáiban elérheti a 10 g/l értéket is, amely a vizek kloridos jellegét erősíti. A víz az áramlás irányában lágyabbá válik, ami az agyagásványokkal történő érintkezés következménye. A nagyobb mélységben lévő vizek fölött több helyen vízrekesztő agyagmárgák helyezkednek el. Az ilyen vizek gyakran szénhidrogénekkel (pl. metán, olaj) együtt fordulnak elő. A metángáz a vizek kitermelése közben robbanásveszélyt okoz, míg a feláramló, csökkenő nyomású vízből felszabaduló széndioxid miatt az oldott mésztartalom kiválik, s a csövekben lerakódva gondokat okozhat az üzemeltetésnél (VITUKI ZRT. 2001). 3. táblázat: Termálvíz összetevők Forrás: Diós János Kationok

Anionok

Gázok

Nátrium

Hidrogénkarbonát

Metán

Kálcium

Szulfid, szulfát

Széndioxid

Magnézium

Halogén (F,Br,Cl,I)

Radon

A balneológiai célokat szolgáló, üzemelő hévízkutak csak egy részének, 133 kútnak a vize gyógyvíz (gyógyvízként tartjuk nyilván továbbá a hévízi tó forrását, valamint Budapest 4 és Eger 2 forráscsoportját), míg minősített ásványvizet 103 kutunk szolgáltat. A természetes gyógytényezőkről szóló 74/1999. (XII. 25.) EüM rendelet a gyógyvizet olyan ásványvíznek határozza meg, amelynek természetes, orvosilag bizonyított gyógyhatása van külső vagy belső használat esetén. Ásványvíznek az 1 000 mg/l-nél több oldott anyagot, vagy 500-1 000 mg/l közötti oldott anyag tartalom mellett egyes komponenseket meghatározott koncentráció felett tartalmazó 278


vizet tekinti a rendelet. Tehát annak a megítélése, hogy egy hévforrás vagy kút vize gyógyvízzé nyilvánítható-e, nem csak a víz összetételétől függ, hanem az alapvetően orvosi szempontokat figyelembe vevő minősítési eljárás eredményétől. A minősített gyógyvizek nagyobbrészt termálvizek, kisebb részben pedig hideg vizek, amelyeket főként ivókúrára és palackozásra használnak. A termális karsztvíz a kőzettömeg átalakulásából származó széndioxiddal is találkozhat a mélyebb rétegekben. A hideg- és melegvizek keveredésének határán a széndioxiddal dúsult víz további oldásra képes, amely nagyobb barlangok létrejöttéhez is vezethet. Működő termálforrásaink környezetében több olyan barlangot is ismerünk, amely a termálforrások egykori működési helyén keletkeztek. Hazánkban jelenleg 5 gyógybarlang található (Abaliget, Jósvafő, Budapest, Miskolc és Tapolca), amelyek egészségturisztikai vonzerejüket mindenekelőtt tiszta levegőjüknek és különleges klímájuknak köszönhetik. Gyógyértékű természetes széndioxid Mátraderecskén tör fel Magyarországon.

egy

helyen,

További fontos, turisztikailag is hasznosítható gyógytényezők az országban található klimatikus gyógyhelyek (Balatonfüred, Bük, Debrecen, Eger, Gyöngyös, Gyula, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Miskolc, Parád, Sopron, Zalakaros), gyógyiszaplelőhelyek (Hajdúszoboszló, Hévíz, Makó, Tiszasüly). A magyarországi gyógyvizek elsősorban mozgásszervi és bőr megbetegedések, nőgyógyászati panaszok, keringési betegségek kezelésére, valamint ivókúraként számos emésztőrendszeri bántalom enyhítésére alkalmasak. A barlangterápia főként asthma és allergia kezelésére javallott. A klimatikus gyógyhelyeken elsősorban a pajzsmirigy-megbetegedéseket lehet gyógyítani. A mofetta (szárazfürdő) igénybevétele pedig keringési, mozgásszervi, bőrgyógyászati és nőgyógyászati panaszok esetén javasolt (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2005). A wellness turizmus kínálata jellemzően nem természetes gyógytényezőkön alapszik, azonban a ma még szinte kizárólag strandolásra felhasznált termálkutak a wellness szolgáltatásai 279


számára is megfelelő alapot nyújthatnak. Mindezek miatt wellness turisztikai potenciálunk egyrészt magában foglalja a fenntartható módon kitermelhető termálvízkészleteinket, ugyanakkor a vonzó természeti környezet meglétével, valamint a kívánt szolgáltatások kialakításával az ország számos területe alkalmas lehet a wellness turizmus megteremtésére.

Az egészségturisztikai ágazat fejlődése Magyarországon Magyarország fürdőnagyhatalom. Nincs még egy ország a világon, ahol ilyen kis területen ekkora mennyiségű és ennyiféle termálvíz tör a felszínre. Magyarország fürdőkultúrája a kelta időkig nyúlik vissza, ennek emlékét őrzi az „AQ INC” - bő, gazdag víz elnevezésünk. A római időkben alakultak ki az első fürdőzőhelyek, s Mátyás király idejében már virágzó fürdőkultúrával rendelkeztünk. Mindezek nyomán a török uralom idején - ismerve a vizek gyógyhatását is - számos, ma is ismeretes fürdőhely alakult ki.: többek között Budapesten a Rác, Király, Lukács fürdők, valamint Egerben a török fürdő. A XIX-XX. század folyamán a fürdőkultúra tovább szélesedett hazánkban, köszönhetően annak is, hogy olaj vagy artézi víz után kutatva több helyen termálvíz tört fel a mélyből, amelyek kedvező gyógyhatása hamar kiderült. Így alakult fürdő többek között Hajdúszoboszlón, Zalakaroson, Sárváron. Gyógy- és termálvizeink nemzetközi elismertségét az is bizonyítja, hogy 1937ben a Budapesti Gyógyfürdő Egyesületnek 32 külföldi irodája működött. Ugyanebben az évben a világ 36 országából 340 vendég részvételével a Nemzetközi Termál- és Gyógyfürdők Szövetségének (FITEC) első ülését hazánkban rendezték, majd annak örökös házigazdája volt egészen a II. világháborúig. Az 1937-es konferencián a résztvevők egybehangzó véleménye alapján Budapestet a világ fürdő-fővárosává választották (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2005). Fürdőink többsége az 1950-es évek végén, illetve az 1960-as évek során nyílt meg a nagyközönség előtt. 1957től indult ugyanis el a tervezett fürdőfejlesztés Magyarországon (ez a folyamat Budapesten már az 1900-as évek elejétől megfigyelhető volt) (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2002). Ennek a bőségnek, évezredes fürdőhagyományainknak, valamint a fokozódó kereslet és az egészségturizmusban rejlő üzleti lehetőségek felismerésének köszönhetően az elmúlt évtizedekben soha nem látott fejlődésen 280


ment keresztül ez az ágazat. Az 1990-es évek második felétől hazánkban is ismertté és elterjedté vált a wellness és a fitness, amellyel a hagyományos értelmezésű gyógy- és termálturizmus új tartalmat nyert. Ma már nem csak a gyógyulni vágyók számára vonzerő a termálvíz, hanem a gyógyhatáson túlmenően felüdülésre, szórakozásra, sportra is kitűnően alkalmasak a fürdőhelyek. Sorra épülnek a wellness központok, gyógyszállók, aquaparkok, a különböző gyógy- és termálfürdők. Még a legkisebb falvakban is, ahol meglehetősen szerények az anyagi körülmények, megpróbálják kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Magyarországon már a rendszerváltást követően a Turisztikai Célelőirányzatból lehetett pályázni a különféle egészségturisztikai beruházások forrásaira. Az Országos Területfejlesztési Koncepció (35/1998. (III. 20.)) leszögezte, hogy hazánk a termálvízkincs integrált térségi hasznosításához kedvező természeti feltételekkel rendelkezik, ezért az országos területfejlesztési politika kiemelt célja és feladata: • a termálvízkincs védelme, megőrzése, • a felszínalatti vizek fenntartható, komplex és integrált térségi hasznosítása (pl. rekreációs-gyógyászati), valamint • a termál- és gyógydesztinációk kínálati differenciálása. Az egészségturizmus erőteljes regionális szintű fejlesztése az ezredfordulótól követhető nyomon. A gyógyfürdők, illetve az ezekhez kapcsolódó szálláskapacitás fejlesztésében mutatkozó egészségturisztikai fejlesztéseket kiemelten kezelte a Gazdasági Minisztérium által kidolgozott, 2000-ben indult középtávú átfogó nemzeti fejlesztési terv, a Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Programja (GM 2000). A Magyar Turizmus ZRt. által 2002. áprilisára elkészíttetett „Az egészségturizmus marketingkoncepciója” című kutatási anyag azon túl, hogy megfogalmazza az egészségturizmus nemzeti szintű marketingkoncepcióját, javaslatokat ad a termékfejlesztés orientálása érdekében. A koncepció elkészülte után, 2002. júliusában a Magyar Turizmus ZRt. a Magyar Wellness Társasággal közösen összeállította azt a kritériumrendszert, amelynek figyelembevételével a hazai turisztikai piac potenciális szereplői közel azonos értelemben indulhatnak el a wellness turizmus által 281


kijelölt úton (www.hungarytourism.hu/files/wellness_kriteriumok .doc). A Magyar Turizmus ZRt. 2003-ra meghirdette az Egészségturizmus Évét. A kampány általános marketingcéljai között kiemelt figyelmet kapott a specifikus információigények kielégítése, a vendégek, a szolgáltatók és a szakemberek termékismereteinek a bővítése, a piac szereplőivel történő együttműködés, a kialakult általános arculat megváltoztatása (betegségturizmus helyett egészségturizmus), végül, de nem utolsó sorban Magyarország európai egészségturisztikai központtá válásának elősegítése (OLÁH L. 2003). Mindezen célok elérése érdekében az integrált kommunikáció megannyi eszközét (sajtó, óriásplakát, rádió, televízió, Internet, kiadványok, konferenciák, rendezvények, study tour-ok, film, reklámspot, hírlevél, házi- és szakorvosoknak CDrom, direkt mail) igénybe vették. Szintén 2003-ban a Gazdasági Minisztériumban elkészült az egészségturizmus tízéves fejlesztési programja. A Széchenyi Terv, és a 10 éves egészségturisztikai fejlesztési terv stratégiai célja, hogy Magyarország az évtized végére vezető helyet foglaljon el Európa egészségturisztikai piacán (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2002). Az egészségturizmus fejlesztését az állam a Széchenyi Terv keretében 2001-2003-ban 30,9 milliárd Ft-tal támogatta, amelyből összesen 92 fürdő- és gyógyintézmény, valamint 8 szálloda nyert el fürdő- és kapcsolódó szolgáltatások fejlesztésére dotációt. Ezzel mintegy 81,5 milliárd Ft-os beruházás valósulhatott meg. 2004-ben a GKM a gyógy- és termálfürdők fejlesztéseire mindössze 400 millió Ft támogatási keretet különített el. Ezen kívül az egészségturisztikai vállalkozások még egy, a minisztérium által, és két, a Nemzeti Fejlesztési hivatal által kiírt, uniós-magyar finanszírozású turisztikai pályázaton csippenthettek le támogatásokat (DOMOKOS L. 2004). A fejlesztések eredményeként már 2003-tól megindult a verseny a gyógy- és termálturisztikai piac újrafelosztásáért (AUBERT A. 2004). A híres magyar gyógyfürdők sem ülhetnek a babérjaikon, a növekvő konkurencia új szolgáltatásokra sarkallja a szállókat. Zalakaroson például a Karosinvest ZRt. által épített négycsillagos wellness szállóban helyet kapó férfigyógyászati centrumot tartják az új nagy turisztikai piacnak. A terveket az utolsó 282


pillanatig titokban tartották, hogy elsőként rukkolhassanak elő az andrológiai kúra ajánlatával. Az európai uniós források hatékony felhasználása érdekében született I. Nemzeti Fejlesztési Terv turisztikai fejezetéből többek között sajnálatos módon kimaradt a hazánk talán legerősebb vonzerejét képviselő egészségturizmus (DOMOKOS L. 2004). A gazdasági tárca által publikált, s a kormány által 2005. szeptemberében elfogadott, átfogó Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia, amely hosszútávra (a 2005-2013 közötti időszakra) jelöli ki az ágazat fejlesztési irányait, és egyben megalapozza a II. Nemzeti Fejlesztési Terv turizmussal kapcsolatos részeit (MTH 2005). A II. Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásai között már megtaláljuk az egészségturizmust, az örökség turizmussal és a konferencia turizmussal együtt (BOZZAY A. 2005). A II. Nemzeti Fejlesztési Terv megközelítése az egészségturizmus komplex fejlesztése a turisztikai és egészségügyi szempontok összehangolt érvényesítésével. Átfogó célja a gyógyhelyek számának növelése, valamint a wellness szolgáltatásokat nyújtó üdülőhelyi kínálat kialakítása. Közvetlen célként pedig olyan gyógytérségek létesítését tűzi ki, ahol működik a turisztikai desztinációs menedzsment, és az egészségügyi és turisztikai szolgáltatások választéka és színvonala megfelel a kritériumrendszernek. Mindezek érdekében a gyógytérségek és turisztikai desztinációs menedzsment hiányzó elemeinek bármelyike dotálható. 2005-ben a kormányprogramnak megfelelően került sor a működő műemlék gyógyfürdők rekonstrukciójának támogatását célzó pályázat kiírására. Az Európai Bizottság jóváhagyta a turisztikai célelőirányzat kulturális jogcímmel való kiegészítését. Ugyanakkor az is kedvező, hogy a korszerű egészségturisztikai szolgáltatási infrastruktúra kialakítása szintén beruházásnak minősül. Eddig egészségturisztikai szempontból kiemelt jelentőségű műemlékfürdőink közül megújult a gyulai, a szegedi, valamint a nyíregyházi, további 3 budapesti fürdőben (Széchenyi, Rudas, Rác) pedig elkezdődtek a felújítási munkálatok. A tapasztalatok alapján az ágazat állami ösztönzésének leghatásosabb módja a döntően vissza nem térítendő támogatások alkalmazása. Ennek keretei azonban viszonylag szűkösek. A 283


különböző uniós lehetőségek némi többletforrást jelenthetnek, azonban ezek elnyeréséhez pályázati tapasztalat és viszonylag jelentős önrész szükséges. Magyarország egészségturisztikai kínálata Kiemelkedő adottságainkat csak jól kialakított kínálat segítségével tudjuk az egészségturizmus piacára vinni. A Magyar Turizmus ZRt. információi szerint hazánkban 385 településen működik termál-, illetve gyógyvizű fürdő. Ezek mellett 62 gyógyszállóval, valamint 5, egészségturisztikai szempontból is hasznosított gyógybarlanggal és 1 szárazfürdővel rendelkezünk. A 38 gyógyfürdő minősítésű szolgáltatói egységünk között 14 műemlék gyógyfürdőnk (Széchenyi, Rudas, Rác, Király, Gellért, Lukács, Császár, Gyula, Szeged, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Balf, Eger, Abony) is van. A Központi Statisztikai Hivatal Idegenforgalmi Évkönyve a szálláshely kapacitásra vonatkozó adatoknál 1999-től közli a gyógyszállodákra jellemző értékeket. A 2001-ben bekövetkező kapacitás szűkítést - amely mind az egységek, mind pedig a férőhelyek számában megmutatkozott - kivéve, 1999 és 2005 között a gyógyszállodák egységeinek, valamint férőhelyeinek a száma jelentős mértékben bővült, az egységek száma több mint négyszeresére, a férőhelyek száma több mint háromszorosára változott (2-3. ábra). Magyarország gyógyszállodáinak a száma 2005-ben 61 volt, ugyanakkor a házakban összesen 16 115 férőhely állt a vendégek rendelkezésére. Hazánkban a Magyar Wellness Társaság kritériumrendszere szerint a GKM 54/2003. (VIII.29.) rendelete alapján történik a wellness szállodák minősítése. Ezek nyomán wellness szálloda az a szálloda, amely megfelel a minimum háromcsillagos szállodákra előírt követelményeknek, az egyes szállodai szaktevékenységeket, illetőleg a szálloda által nyújtott szolgáltatásokat az erre vonatkozó szakképzettséggel rendelkező személyekkel látja el, az egészséges életvitelhez szükséges gasztronómiai, sport, relaxációs, ill. wellness szolgáltatásokat nyújt, közösségi programlehetőségeket biztosít.

284


70 61

60 56 50

48 44

40 30 26

24

20 13

10 0

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2. ábra: A gyógyszállodák egységeinek a száma, 1999-2005 Forrás: KSH

18000 16115

16000 14868

14000 12000

11690

10000

9299

8000

12502

8568

6000 4000

4393

2000 0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

3. ábra: A gyógyszállodák férőhelyeinek a száma, 1999-2005 Forrás: KSH

285


A magasabb kategóriájú wellness szállodákkal szembeni egyéb kritériumok a következők: · · ·

· ·

· ·

·

·

A szálloda minimum 1 beltéri fürdőmedencével rendelkezik. A szálloda rendelkezik minimum kétféle szauna vagy gőzfürdő-létesítménnyel. A szálloda az arc-, test-, kéz-, láb- és hajápolási szolgáltatások közül legalább négyféle szépségápolási lehetőséget nyújt. A szálloda minimum hatféle masszázs, relaxációs és egyéb közérzetjavító - vizes és száraz - szolgáltatást kínál. A szálloda gasztronómiai kínálatában szerepelnek a régióra jellemző, hagyományőrző magyar, továbbá reform- és vegetáriánus étel- és italajánlatok. A szálloda rendelkezik kardiogépekkel is felszerelt fitnessteremmel és sport, sportoktatóval vagy testnevelő tanárral. A szálloda minimum négyféle szabadidős sportolási vagy keleti mozgásprogramot kínál, és további minimum egyféle aerobik jellegű tréninget. A szálloda minimum háromféle közösségi, kulturális, zenei, művészeti programlehetőséget nyújt, illetve folyamatosan ajánlja a környék nyújtotta lehetőségeket. A szálloda a nappali és a délutáni műszakban rendelkezik minimum egy fő wellness végzettségű vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkező dolgozóval.

A Központi Statisztikai Hivatal wellness szállodákra vonatkozó, 2004-től induló adatközlése még fiatalabb, mint a gyógyszállodák esetében. A 2004-2005 közötti időszakban a wellness szállodák egységeinek a száma, 15-ről 28-ra növekedve, majdnem megduplázódott (4. ábra). Valamivel több, mint kétszeres növekedés jellemezte viszont a férőhelyek számát, azok a vizsgált időszakban 2 634-ről 5 331-re változtak (5. ábra).

286


28

30 25 20 15 15 10 5 0 2004

2005

4. ábra: A wellness szállodák egységeinek a száma, 2004-2005 Forrás: KSH

6000

5331

5000 4000 3000

2634

2000 1000 0 2004

2005

5. ábra: A wellness szállodák férőhelyeinek a száma, 2004-2005 Forrás: KSH

2005-ben a gyógy- és wellness szállodák egységeinek a száma 10 %-át tették ki az összes szálloda egységeinek a számának (6. ábra). 287


7%

3%

Egyéb szálloda Gyógyszálloda Wellness szálloda

90%

6. ábra: A gyógy- és wellness szállodák egységeinek részesedése a szállodák egységeiből, 2005 Forrás: KSH

Az 1. térképen a Magyar Turizmus ZRt. 2005-ben megjelent, magyarországi gyógy- és wellness ajánlatokat tartalmazó kiadványának létesítményeit jelöltük. A felsorolás korántsem teljes, azonban nyújt némi információt a szolgáltató egységek földrajzi elhelyezkedéséről. A térképvázlat részletesebb elemzése nélkül is kitűnik, hogy egészségturisztikai kínálatunk legnagyobb részt a fővárosra, a Balatonra, valamint a Nyugat-Dunántúlra és a DélAlföldre koncentrálódik. Magyarországon az egészségturisztikai szálláshelykínálat többségét két hazai szálloda lánc, a Danubius Hotels Group, illetve a Hunguest Hotels ZRt. képviseli. További jellemző adat, hogy 2001ben az 1 200 magyar utazási irodából mintegy 80 foglalkozik beutaztatással, amelyek közül kb. 60 iroda profiljába tartozik a gyógyturizmus (KISS K.-TÖRÖK P. 2001). Bár az elmúlt évek fejlesztési beruházásainak köszönhetően számos impozáns gyógyfürdő és wellness szálloda épült hazánkban, a szolgáltató létesítmények nagy részére még mindig ráfér a felújítás. 288


Fürdőink sokrétű, jellemzően gyógyvíz-alapú szolgáltatásokat kínálnak (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2002). Ugyanakkor wellness szállodáink kínálata is sokszínű, különféle fürdők, szaunák, szépség- és stílusszolgáltatások, valamint terápiás és relaxációs programok várják a vendégeket. Jelenleg Magyarországon az egészségturizmusban az egyre szaporodó kereslet, valamint képzési lehetőségek ellenére egyelőre szakemberhiány mutatkozik. Magyarország egészségturisztikai pozíciója, vendégforgalmi adatok Ahogy arra már a bevezető részben is utaltam, Magyarország hagyományosan az egyik legfontosabb szereplője az egészségturizmus nemzetközi piacának, amelyet elsősorban rendkívül gazdag és elismert termálvízkincsének és nemzetközileg is kedvező árszínvonalának köszönhet. Általánosságban véve a magyarországi egészségturizmusnak mindazon országok a versenytársai lehetnek, ahol a nemzeti marketing szintjén ez a szektor, illetve annak valamely részterülete fontos, kiemelt turisztikai termékként jelenik meg. A versenytárselemzéseknél azonban nagyon fontos figyelembe venni a földrajzi távolságot is, hiszen egy országnak, jelen esetben Magyarországnak, leginkább a szűkebb-tágabb környezetében lévő országokkal kell megküzdenie az egészségturizmus piacán. A fentiek tükrében, az európai egészségturisztikai piacot tekintve a hazai kínálat fejlesztésével a gyógyturizmus Ausztria, Németország és Olaszország versenytársává válhat (4. táblázat). A szomszédos kelet-közép-európai országok esetén a versenypozíció rövidebb időtávon következhet be, főleg akkor, ha például a romániai és szlovákiai szolgáltatások ár/érték aránya a közeljövőben javul (5. táblázat). A földrajzi távolságnak, szolgáltatási színvonalának, valamint kiegészítő vonzerőinek (elsősorban vonzó természeti környezetének) köszönhetően Svájccal rövid- és középtávon semmiképp nem konkurálhat 289


Magyarország gyógyturizmusa. Csehország viszont elsődleges versenytárs, hiszen a gyógyfürdők a magyarországihoz nagyon hasonló gyógyászati szolgáltatásokat nyújtanak, és a cseh szolgáltatók földrajzilag is közelebb vannak a fő küldőpiacokhoz, illetve Magyarországhoz (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2002). 4. táblázat: Magyarországhoz képest „követő” és „piacvezető” egészségturisztikai piacok Forrás: Magyar Turizmus ZRt. GYÓGYTURIZMUS Követő Piacvezető országok országok Lengyelország Ausztria Románia Németország Szlovákia Olaszország Oroszország

WELLNESS TURIZMUS Követő Piacvezető országok országok Románia Ausztria Szlovákia Svájc Horvátország Franciaország Olaszország

5. táblázat: Magyarország versenytársai a gyógyturizmusban Forrás: Magyar Turizmus ZRt. Rövidtávon

Hosszútávon

Elsődleges

Másodlagos

Elsődleges

Másodlagos

Csehország

Horvátország

Ausztria

Lengyelország

Szlovénia

Németország

Svájc

Románia

Olaszország

Oroszország

Szlovákia

A wellness turizmusban a Magyarországhoz képest piacvezető országok közül a kínálat összetétele, illetve annak földrajzi lefedettsége miatt Ausztria elsődleges versenytárs szerepe egyértelmű (6. táblázat). Ellenben a szolgáltatások magyarországinál szélesebb körét nyújtó Olaszország, Franciaország vagy Svájc inkább másodlagos versenytársként jelentkezhet (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2002).

290


6. táblázat: Magyarország versenytársai a wellness turizmusban Forrás: Magyar Turizmus ZRt.

Rövidtávon Elsődleges

Hosszútávon

Másodlagos

Elsődleges Szlovákia

Ausztria Szlovénia

Franciaország Svájc

-

Németország

Másodlagos

Olaszország

Csehország

Horvátország Románia

A Központi Statisztikai Hivatal 1999-től csupán a gyógyszállodák vendégforgalmi adatait közli. A hazai egészségturizmus fellendülését jelzi, hogy 1999 és 2005 között a magyarországi gyógyszállodák vendégeinek és vendégéjszakáinak a száma tendenciájában nézve dinamikusan, kb. háromszorosára növekedett (7. ábra). Az 1999-ben regisztrált 222 ezer fő után, 2005-re a vendégek száma elérte a 724 ezer főt. A vendégéjszakák száma 1999-ben 0,9 millió, míg 2005-ben 2,7 millió volt.

3000 2500 2000 1500 1000 500 0 1999

2000

2001

Vendégek száma (ezer fő)

2002

2003

2004

2005

Vendégéjszakák száma (ezer éjszaka)

7. ábra: Gyógyszállodák vendégeinek és vendégéjszakáinak a száma, 1999-2005 Forrás: KSH

291


Gyógyszállodáinkban a belföldi vendégforgalmat a külföldinél dinamikusabb növekedés jellemzi, mindez azonban egyelőre kevéssé vagy egyáltalán nem tükröződik a vendégforgalmi adatokban (8. ábra). 2004-ben 336 ezer fő belföldi, ugyanakkor 318 ezer fő külföldi vendéget regisztráltak. A vendégéjszakák tekintetében, 1 486 ezer éjszakával már jelentősebb volt a külföldiek részaránya szemben a belföldiek által eltöltött 1 011 ezer éjszakával. 1600 1400 1200 1000 Külföldi

800

Belföldi

600 400 200 0 Vendégek száma (ezer fő)

Vendégéjszakák száma (ezer éjszaka)

8. ábra: A Gyógyszállodák külföldi és belföldi vendég és vendégéjszaka száma, 2004 Forrás: KSH

A gyógyszállodák vendégszámát havi bontásban ábrázolva nyilvánvalóvá válik a terméktípus szezonalitást nagyban mérséklő hatása (9. ábra). A vendégéjszakákat nézve mindez már nem nyer ennyire egyértelmű alátámasztást, s kitűnik a július-szeptember hónapok népszerűsége. A vendégek számát tekintve, 2004-ben a gyógyszállodák legfontosabb küldő országa Németország, Ausztria és Japán volt, majd Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország és Svájc következett a sorban (10. ábra).

292


350000 300000 250000 200000 150000 100000

Vendégek száma (fő)

jú au lius gu sz sz t ep us te m be ok r tó no ber ve m de ber ce m be r

us jú ni

is

s

áj us m

áp ri l

ciu

ár

ru ár m

fe b

ja nu

ár

50000 0

Vendégéjszakák száma (éjszaka)

9. ábra: Gyógyszállodák vendégeinek és vendégéjszakáinak a száma havonkénti bontásban, 2004 Forrás: KSH

120000 96771

100000 80000 fő 60000

49990

40000 10326

20000

13742

13319

9043

17160

Ja pá n

Sv áj c

Au sz t ri

a Fr an ci ao rs zá g N ag yB ri t an ni a N ém et or sz ág O la sz or sz ág

0

10. ábra: A gyógyszállodák vendégszáma a legfontosabb küldő országok szerint, 2004 Forrás: KSH

293


A vendégéjszakákat tekintve, 2004-ben a sorrend némiképp módosult (11. ábra). Megmaradt Németország jelentős fölénye a legfontosabb küldő piacok között, őt követi Ausztria, viszont a harmadik helyen itt már Japán helyett Svájc szerepel, és azután Nagy-Britannia, Olaszország, Japán és Franciaország folytatja a sort. 754300

800000 700000 600000 500000 éjszaka 400000 300000 203253 200000 100000

30035 38961

35628

60277

34319

Ja pá n

Sv áj c

Au sz Fr t ri an a ci ao rs N zá ag g yB ri t an N ni ém a et or sz ág O la sz or sz ág

0

11. ábra: A gyógyszállodák vendégéjszakáinak száma a legfontosabb küldő országok szerint, 2004 Forrás: KSH

2005-ben az átlagos tartózkodási idő a gyógyszállodákban az országos átlagot (2,8 éjszaka) jelentősen meghaladta (3,7 éjszaka), a külföldi vendégek 4,5 éjszakát, a belföldi vendégek 3,0 éjszakát töltöttek a magyarországi gyógyszállodákban (12. ábra). A 13. ábrából leolvasható, hogy a gyógyszállodákban realizált szállásdíjbevételek 1999 és 2005 között jelentős növekedést mutattak. Míg 1999-ben a gyógyszállodák szállásdíjbevétele 7 milliárd Ft volt, addig 2005-re ez az érték több mint a kétszeresére, 16,4 milliárd Ft-ra emelkedett.

294


5 4,5 4 3,5 3 éjszaka 2,5 2 1,5 1 0,5 0 Külföldi

Belföldi

Összesen

Országos átlag

12. ábra: A gyógyszállodák vendégeinek átlagos tartózkodási ideje, 2005 Forrás: KSH

18000 16000 14000 12000 ezer Ft

10000 8000 6000 4000 2000 0 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

13. ábra: Gyógyszállodák szállásdíjbevétele, 1999-2004 Forrás: KSH

A vizsgált időszakban a gyógyszállodák átlagos szobakapacitás kihasználtsága összességében csökkent, ami a nagymértékű kapacitásnövekedésnek tudható be (14. ábra). 295


A wellness szállodákban a gyógyszállodákban tapasztalhatónál sokkal kiemelkedőbb részt képviselnek a belföldiek. 2005-ben a wellness szállodák vendégeinek több mint nyolctizede, a vendégéjszakáinak több mint héttizede a belföldi vendégektől származott. A vizsgált évben a magyarországi wellness szállodákban 276 ezer vendéget és 684 ezer vendégéjszakát regisztráltak: a vendégek száma közel nyolctizedével, a vendégéjszakák száma kétharmadával emelkedett a 2004. évihez képest. Az átlagos tartózkodási idő a wellness szállodákban a gyógyszállodákban regisztráltnál kevesebb volt (2,5 éjszaka) 2005ben, a külföldi vendégek 4,0 éjszakát, a belföldi vendégek 2,1 éjszakát töltöttek a wellness szállodákban (MAGYAR TURIZMUS ZRT. 2006).

68 66 64 62 % 60 58 56 54 52 1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

14. ábra: Gyógyszállodák szobakihasználtsága, 1999-2005 Forrás: KSH

A szobafoglaltsági adatokat elemezve kitűnik, hogy a gyógyés wellness szállodák messze megelőzik a kereskedelmi szálláshelyeket (15. ábra). A gyógyszállodák szobafoglaltsági értékeit még a szállodák ugyanezen értékeit is messze felülmúlják. 2005/2004 I-III. negyedévében a szállodák bevételei általában véve emelkedtek, azonban a legjelentősebb bevétel növekedést a wellness szállodák nyújtották (16. ábra).

296


80 70 60 50 % 40 30 20 10 0 I.n.év

II.n.év

III.n.év

I-III.n.év

Kereskedelmi szálláshelyek

Szállodák

Gyógyszállodák

Wellness szállodák

15. ábra: Kereskedelmi szálláshelyek, szállodák, gyógy- és wellness szállodák szobafoglaltsága, 2005. I-III. negyedév Forrás: Magyar Turizmus ZRt

Wellness szállodák

Gyógyszállodák

Szállodák

0

50

100

150

200

%

16. ábra: Szállodák, gyógyszállodák és wellness szállodák bevételeinek változása, 2005/2004 I-III. negyedév Forrás: Magyar Turizmus ZRt.

297


Összegzés A Magyarországot termálforrás nagyhatalomból gyógy- és termálturisztikai nagyhatalommá fejleszteni kívánó Széchenyi Terv egészségturisztikai alprogramjának eredményeként napjainkra az egészségturizmus a turizmus szektor egyik legdinamikusabban fejlődő, legígéretesebb területévé vált. Azonban ahhoz, hogy az ígéret beteljesüljön, nélkülözhetetlen a hazai egészségturisztikai kínálat és kereslet, valamint az adottságainkban rejlő lehetőségek elemzése. A tanulmányban leírtakat összefoglalva a legfontosabb jellemzőit az alábbiakban fogalmazom meg:

szektor

Ø Hazánk világviszonylatban is kiemelkedő mennyiségű termál- és gyógyvízkinccsel rendelkezik. Ø A magyarországi gyógyvizek főként mozgásszervi és bőr megbetegedések, nőgyógyászati panaszok, keringési betegségek kezelésére, illetve ivókúraként emésztőrendszeri bántalmak enyhítésére alkalmazhatók. A barlangkúrák elsősorban az asthmás és allergiás panaszokat kezelik. Klimatikus gyógyhelyeinken jellemzően pajzsmirigymegbetegedéseket lehet gyógyítani. A szárazfürdőzés pedig szintén keringési-, mozgásszervi, bőrgyógyászati és nőgyógyászati panaszok esetén javasolt. Ø Magyarországon a termálvíz-felhasználásra alapozó igények és lehetőségek egyelőre szinkronban vannak. Ø Egészségturisztikai kínálatunk változatos természetes gyógytényezők kihasználásán nyugszik. Ø Magyarország az uniós árak töredékéért, óriási gyógyszállodai kapacitással áll a külföldi turisták rendelkezésére. Ø Nemzetközi viszonylatban és a magyar egészségturisztikai piacon egyaránt rendkívül erős a vendégekért folytatott harc. A betegekért indult gyógyturisztikai versenyben egyre több fürdő rukkol elő eredeti, különleges helyszíneken megvalósult fejlesztésekkel. Hazai példaként a szabolcsi alma hírnevére épülő, Nyíregyháza-Sóstón tervezett Alma-fürdőt,

298


Ø

Ø

Ø

Ø Ø Ø Ø Ø

Ø Ø

Ø

Ø

vagy a víz mellett a szatmári szilva vonzerejére épülő vásárosnaményi Szilva-fürdő említhető meg. Hazánkban az elmúlt években kiemelkedő mértékben nőtt a gyógy- és wellness szállodák egységeinek és férőhelyeinek a száma. A wellness szállodák kapacitásának bővülése még a gyógyszállodákénál is intenzívebb volt. Egészségturisztikai kínálatunk legnagyobb részt Budapesten, a Balatonnál, valamint a Nyugat-Dunántúlon és az Alföldön koncentrálódik. Általában az egészségturisztikai szakemberek (pl. gyógytornászok, szakorvosok) száma az igényekhez képest egyelőre alacsony. Az egészségturizmus hazai kínálatában a szolgáltatások jelentős részének nem megfelelő a színvonala. A dinamikus szálloda- és fürdőfejlesztéseket nem követte az alap- és a turisztikai infrastruktúra kiépítése. Magyarországon az egészségturisztikai szolgáltatások iránti kereslet töretlen. A külföldi turisták a belföldieknél összességében sokkal több vendégéjszakát töltenek el gyógyszállodáinkban. A magyarországi egészségturizmusban a külföldiek körében hangsúlyosabban jelenik meg a gyógyulás, mint motivációs tényező, míg a belföldi vendégeknél leginkább a pihenés és a szórakozás a cél. Ennek megfelelően a belföldi turisták nagyobb arányban keresik fel a wellness szállodákat, mint a gyógyszállodákat. A magyarországi gyógyszállodák legfontosabb küldő országai Németország és Ausztria. Az egészségturizmus kedvező hatásait (a szezonalitás mérséklése, hosszabb átlagos tartózkodási idő) a magyar gyógyszállodák vendégforgalmi adatai is szemléltetik. Az egészségturizmus Magyarország egyik legfontosabb turisztikai terméke, amelyre a Széchenyi Terv megjelenése óta viszonylag nagy hangsúlyt fektet az országos turizmuspolitika. Az elmúlt években igen erőteljes egészségturisztikai fejlesztés valósult meg Magyarországon, s ugyan visszafogottabban, de

299


a beruházások, illetve ezek tervei napjainkban is folyamatban vannak. Ø Az egészségturizmus kínálatának nagyszabású bővítése miatt előtérbe kerültek a hévízkészletünk fenntartható hasznosításáról szóló kutatások. Ø Az állam által továbbra is fontosnak tartott egészségturisztikai fejlesztésekre szánt támogatási keretek 2004-től jelentősen megcsappantak. A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom fejlődésében a hazai egészségturizmus adottságainak, jellemzőinek, problémáinak, valamint a piaci követelmények tudomásul vétele nélkül nem várhatók tartós eredmények. Termálvízkészleteink és áraink nemzetközi szinten jelentős vonzerőt, illetve versenyelőnyt biztosítanak, az egyedi, magas színvonalú kínálat és marketingtevékenység azonban mind hazai, mind nemzetközi szinten rendkívül fontos. Szakirodalmi hivatkozások A. (2004): Az egészségturizmus regionális szintű fejlesztése Magyarországon BOZZAY A.-NÉ (2005): Az egészségturizmus fejlesztése és eredményei, a további lehetőségek. IV. Spa & Wellness kiállítás. Budapest. 2005. december 2. DIÓS J. (2005): Innováció a termálvízkezelésben. Termál-innovációs Nemzetközi Konferencia. Debrecen DOMOKOS L. (2004): Egészségturizmus; Növekvő forgalom, csökkenő támogatás. Spa manager 2004/3. pp. 14-16. GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM 2000. Széchenyi Terv Turizmusfejlesztési Program AUBERT

KISS K. - TÖRÖK P. (2001): Az egészségturizmus nemzetközi keresleti és kínálati trendjei. Turizmus Bulletin 5(3). pp. 7-14. KSH 2000-2006. Idegenforgalmi statisztikai évkönyvek LORBERER Á. (2002): Hévízkészleteink és idegenforgalmi-balneológiai hasznosításuk. Kézirat. MAGYAR TURIZMUS ZRT. (2002): Az egészségturizmus marketingkoncepciója. Vezetői összefoglaló. 2002. április 30. Végső jelentés. KPMG. Budapest MAGYAR TURIZMUS ZRT. (2006): A gyógy- és wellness szállodák forgalmának alakulása 2005. január-december

300

Magyarország egészségturizmusa ___________________________________________________ MAGYAR TURIZMUS ZRT. (2005): Egészségturisztikai eredmények és akciók. Dr. Galla Gábor Vezérigazgató prezentációja. IV. Spa & Wellness kiállítás, Budapest 2005. december 2. MAGYAR TURIZMUS ZRT. (2005): Egészségturizmus. Szakmai háttéranyag MAGYAR TURIZMUS ZRT. (2006): Gyógy + Wellness ajánlatok c. kiadvány OLÁH L. (2003): 2003 - Az Egészségturizmus Éve. Magyar Fürdőszövetség Közgyűlése. 2003. április VITUKI - MÁFI - AQUAPROFIT KONZORCIUM (2005): A fürdőfejlesztésekkel kapcsolatban a hazai termálvízkészlet fenntartható hasznosításáról és a használt víz kezeléséről szóló hidrogeológiai kutatás. Zárójelentés. 2005. VITUKI ZRt. (2001): Tájékoztató. Termálvízkészleteink, hasznosításuk és védelmük. Készült a Környezetvédelmi Minisztérium megbízásából. Bp. WWW.MTH.HU WWW.SPAS.ABOUT.COM

301


A TISZA-TAVI TURIZMUS JÖVŐJE: FENNTARTHATÓ TURISZTIKAI CÉLTERÜLET VAGY ÖKOLÓGIAI KATASZTRÓFA? Bodnár Réka Kata PhD-hallgató Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés Amikor 2000 februárjában, harmadéves hallgatóként diplomamunka témát és Martonné Dr. Erdős Katalin Tanárnő személyében témavezetőt választottam, még nem sejthettem, hogy a turizmusföldrajz kutatása ennyire meghatározóvá válik majd az életemben. Kezdeti bizonytalanságomból Tanárnő már az első konzultáción kimozdított; szakértelme, határozottsága megnyugtatott, hogy jó kezekbe kerültem, a téma iránti lelkesedése pedig magával ragadott. Így történhetett, hogy a folyamat, amely a Hortobágyi Nemzeti Park turizmusát vizsgáló diplomamunkával kezdődött, a PhD-évek alatt tovább kerekedett. A kutatási téma kibővült, és – a többi nemzeti park vizsgálata mellett – a Tisza-tó térsége lett a közös vizsgálódásunk színtere. A Tisza-tavi mintaterület egyrészt közelsége, másrészt sokoldalúsága, összetettsége, valamint az elmúlt évtizedekben tapasztalható dinamikus fejlődése miatt jó választásnak bizonyult, melyet az a tény is megerősít, hogy még számos érdekes és vizsgálódásra alkalmas folyamatot, tényezőt tartogat számunkra ez a régió a jövőben is. Ennek a beszámolónak az lenne a célja, hogy az eddigi – 2004-ben két közös cikkben megjelent – kutatási eredményeinkre támaszkodva, ugyanakkor az időközben fellépő és már-már „slágertémává” váló újabb tényezők (Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése, a globális felmelegedés hatása a turizmusra stb.) 303

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________

aspektusából – azokat egy kicsit továbbgondolva – mutassuk be a Tisza-tavi turizmus jövőjét vizionáló egyes szcenáriókat. Ez azért lényeges, mert a lehetséges jövő minél pontosabb ismeretének birtokában jelölhetők ki a hosszú távon is helyesnek bizonyuló fejlesztési irányok. Nagyon lényeges, hogy minden lehetséges és akár váratlanul is fellépő tényezővel (ld. 2000. évi cianid- és nehézfémszennyezés) számoljon a tervező, ismerje az okokozati összefüggéseket, és felelős döntéseit ezek ismeretében hozza meg. Csak így szavatolható a térség tartós sikere, hosszú távú jövője. A Tisza-tavi térség jelene A vizsgálódás során abból a tényből indulunk ki, hogy a turisztikai helyszínek környezeti állapota, kedvező vagy kedvezőtlen irányú változásai a turizmus fejlődését is jelentős mértékben befolyásol(hat)ják (PUCZKÓ L.-RÁTZ T. 1998). Ezért ebben a fejezetben röviden ismertetjük a Tisza-tó jelenlegi környezeti állapotát és annak hatását a tó turizmusára vonatkozóan. Terjedelmi korlátok miatt nem célunk a teljes körű jellemzés, egyébiránt épp ezeket a tényezőket taglalja részletesen a már említett két cikkünk (bővebben ld. MARTONNÉ E. K.–BODNÁR R. 2004). Mégis célszerű egy rövid pillantást vetni a jelenlegi helyzetre, mert ennek ismeretében tervezhető a jövő. A Közép-Tiszavidék elsődleges turisztikai vonzerejét megtestesítő Tisza-tó és annak térsége képezi Magyarország legfiatalabb üdülőterületét, hiszen csak 1973-ban – a Kisköreivízlépcső megépülését követően – jött létre az a 127 km2 területű (az ország második legnagyobb kiterjedésű tavát képező) vízfelület, amely megteremtette az idegenforgalom megjelenésének alapvető feltételét. Az elmúlt harminc év alatt a turizmus látványos változásokat hozott a Tisza-tó térségében. A nagyívű fejlődést mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1998-tól a Tisza-tavi régiót kiemelt üdülőkörzetté nyilvánították, amely 73 települést foglal magába (1. ábra).

304

A Tisza-tavi turizmus jövője: fenntartható turisztikai célterület vagy ökológiai katasztrófa? ___________________________________________________

A négy megye határán való fekvés a térkapcsolatok szempontjából megosztottságot jelent – ami a térség főbb gyengeségei közé tartozik – ugyanakkor kedvező adottság, hogy az Alföld és a hegyvidékek találkozásában fekszik, ami a turizmus szempontjából kedvező, mozaikos tájszerkezetet eredményez. A korábban jellemző kedvezőtlen megközelíthetőség az M3-as autópálya továbbépülésével javult, de a belső területek kapcsolataiban vannak még hiányosságok (átkelési helyek hiánya, tömegközlekedés nehézségei). Ebből eredeztethető a kistérségi kapcsolatok szétszabdaltsága is, ami a valós és a közigazgatásilag determinált kapcsolatok helyenkénti ellenérdekeltségét eredményezi. A Tisza-tó térségi alföldi táj természeti és környezeti adottságai igen kedvezőek a mezőgazdasági termelés, az üdülés, a természet- és tájvédelem számára. A térség tervezési területének közel 1/3-a védett, amely országosan is magas arány. Kezelését a Bükki- és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága látja el. A védett természeti területek – melyek kiterjedése több mint 80 000 ha – három fő típusba sorolhatóak: füves területek, vizes élőhelyek és erdők. Jelentős számban fordulnak elő a területen ex lege védett lápok, szikesek és kunhalmok is. A térségben a környezeti terhelést egyfelől az intenzív hasznosítású ipari, települési, üdülési és mezőgazdasági területek, valamint a közlekedésből eredő szennyezések okozzák, másrészről a Tiszán érkező külső szennyezések (pl. cianid és szilárd hulladék) és az árvizek jelentik. Területileg a szennyezések eloszlása nem egyenletes. Általánosságban megállapítható, hogy a Tisza felé haladva a szennyezőanyagok kibocsátása csökken, a természeti értékek és a védett területek aránya pedig növekszik. A környezet állapota szempontjából mindenképpen hátránynak számít mind a települési, mind az idegenforgalmi infrastruktúra nem megfelelő kiépítettsége, továbbá a hulladékgazdálkodás megoldatlansága, a keletkező szennyvizek elégtelen tisztítási aránya, valamint az intenzív szántóföldi művelés okozta talajdegradáció. Nagy eltérés mutatkozik a környezeti adottságok és a társadalmi cselekvésszint között, vagyis nem megfelelő a társadalmi igényesség a természeti és művi környezettel szemben. 305

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________

Külön kell szólnunk a Tisza Kárpát-medencén belüli kiemelten fontos és összetett ökológiai szerepéről (zöldfolyosó). Ennek egyik stratégiai gócpontja a Tisza-tó térsége, ahol a vízi és a szárazföldi ökoszisztémák találkoznak egy regenerálódásnak indult, stabilizálódó, ám ugyanakkor nagyon érzékeny környezetben. Épp ezen érzékenysége miatt fontos, hogy a lehető legkörültekintőbben járjunk el, amikor az új Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) kapcsán megvalósítandó fejlesztések hatásait elemezzük. A VTT-ben megfogalmazott – az árvízvédelmi, vidékfejlesztési és természetvédelmi prioritásokat egyforma súllyal kezelő – integrált vízgazdálkodás olyan eltérő igények kielégítésére képes, amelyeket az egyes vízhasználati módok (öntözés, tárolás, árvízvédelem, vízminőség), az ökológiai és természetvédelmi funkció, valamint az egyre differenciáltabb üdülés-idegenforgalom is elvár. Ezt a folyamatot segíti többek között a kiemelt üdülőkörzet lehatárolása is, melynek következtében a Tisza-tó rehabilitációja (mederkotrások, hínárvágás stb.), egyaránt kiterjed a tározó feletti és alatti szakaszokra. A Tisza-tavi tározó feletti szakaszon – a Vásárhelyi Terv részeként és az EU keretirányelvek szellemében – rehabilitálásra kerül a hullámtéri kubikgödrök rendszere. Mivel ezek a duzzasztási szinttel össze vannak hangolva, így ezek a területek kiemelt fontosságú vizes élőhelyek, halívó és halbölcső helyek. Fenntartásuk jelentősen hozzájárul a Tisza-tó térség halállományának javulásához és hasonló a helyzet a mentett oldalon található holtmedrekkel is. (Folyókilométer egységre számítva ebben a térségben található a legtöbb holtmeder: 70fkm/26). A 1107/2003. (XI.5) Korm. határozat a 2004-2007 közötti időszakban – a Tisza-tavi térségre vonatkozóan – Tiszasüly, Tiszaroff és Nagykörű térségében számol tározók építésével. A megépülő vésztározók – a vízborítástól függően, de mindenképpen – hatással lesznek a terület talajvízszintjére, ezért körültekintően kell megvizsgálni ezek hatását. Mivel a térség déli-délkeleti része jelenleg is ár- és belvízveszélyes terület, ezért itt a legnagyobb probléma a korábban kiépült belvízelvezető rendszerek karbantartása és a racionális belvízgazdálkodás hiánya.

306


A Tisza folyó, és így a Tisza-tó vízminősége szempontjából is nagy jelentőséggel bírnak a szóban forgó tározók (a felsőbb szakaszokon létesítendők is), mivel elsősorban a rendkívüli árvizek károkozás nélküli levezetését hivatottak szolgálni. Az utóbbi néhány év nagy árvizei (csak idén kettő) tanulságos példával szolgáltak arra, hogy az árvizek hogyan korlátozzák térben és időben a terület turisztikai hasznosíthatóságát. A vésztározók megépítésével ezek a negatív hatások mérsékelhetők, sőt kiküszöbölhetők lesznek, ezáltal a turisztikai idény is tervezhetőbbé válik majd, kevésbé zavarhatják meg nem várt, külső események (mint pl. a 2000. évi cianidszennyezés). E sajnálatos esemény megismétlődésének veszélye a Verespatakibánya állapota miatt továbbra is fennáll ugyan, de amennyiben ennek esetleges, ismételt bekövetkeztekor rendelkezésre állna – a felsőbb szakaszon – egy vésztározó, abban az esetben lokalizálható lenne ez a fajta károkozás. Mindazonáltal a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése az ökológiai alapú hasznosítás révén a hagyományos – XIX. századi folyószabályozás előtti – hasznosítási formákat figyelembe véve, nemcsak az élet- és vagyonbiztonságot növeli, hanem kezdeményezést és lehetőséget teremt a racionális földhasználatok elterjesztésére is. Ezt az Európai Unió agrárpolitikája, valamint a Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program is szükségszerűvé teszi. Még mindig a vízminőségnél maradva nagy probléma a Felső-Tiszavidékről származó szilárd hulladékok által okozott vízszennyezés, ugyanis a sok szennyet épp a Ramsari Egyezmény értelmében nemzetközi védelem alatt álló Tiszavalki-medencében rakja le a folyó, de a tó egészét érintő vadkempingezés nyomán is nagyon sok szemét marad a parton és a vízben. A mellékfolyók, patakok és öntözőcsatornák a lakossági szennyvízelvezetés megoldatlansága miatt szennyezettek (MARTONNÉ E. K.–BODNÁR R. 2004). Általános probléma a Tisza-tó vizének elhanyagolt állapota, a kotrás elmaradása, a halállomány kifosztása. Egyfelől a négy részmedence eltérő víztípusa, másfelől a bennük rejlő vízminőség javító ökológiai lehetőségek kihasználatlansága jelentősen 307

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________

csökkentik a vízterek öntisztulási folyamatait. A Tisza-tó É-i része algásodott, iszapos, a sulyomburjánzás miatt taszító, egyes helyeken bűzös. A turizmus szempontjából mindenképpen negatív tényező a térségben, hogy a szúnyogok szaporodása számára a kedvező élőhelyi feltételek adottak, a környezetbarát irtásuk azonban nagy gondot okoz (A TISZA-TÓ T T KONCEPCIÓJA 2005). A térség településeinek kedvezőtlen gazdasági mutatói, az alacsony jövedelmezőség magas munkanélküliséggel és öregségi mutatóval párosul. A kis- és középvállalkozások, ill. az önkormányzatok fejlesztési erőviszonyainak elégtelensége és az intézményrendszer felkészületlensége a problémák kezelésére tovább súlyosbítja a helyzetet. A Tisza-tavi térség gazdasága szempontjából ma is meghatározó a mezőgazdaság, de a kiemelt üdülőkörzet egészében betöltött koordináló szerepe következtében jelentősége tovább nő(het) a jövőben azáltal, hogy a környezettel együtt élő és dolgozó családi kisvállalkozások környezetbarát gazdálkodásában egyszerre van jelen a környezetvédelem (bio- és ökogazdálkodás), a természet- és tájvédelem (tájmegőrzés, élőhely fenntartás, védelem), a kultúra (hagyományok ápolása, bemutatása) és a turizmus (vendéglátás, egyedi, tájjellegű termékek előállítása). A több lábon álló családi és más típusú kisvállalkozások gyorsabban, könnyebben alkalmazkodnak a szezonális változásokhoz is. Nem mellékesen ezek a törekvések teljes összhangban állnak az EU vidékfejlesztési politikájával is, amely mögött közismerten jelentős támogatási rendszer áll. Meg kell jegyeznünk, a Tisza-tó mentén fekvő települések nagyon különböző mértékben tudnak élni a turisztikai fejlesztési lehetőségekkel. Ennek megfelelően a természeti, gazdasági, társadalmi és kulturális környezetükben bekövetkező kedvező és kedvezőtlen hatások is eltérő léptékűek. Ahhoz, hogy a jövőben fokozódjon a térség turisztikai vonzereje, s ezzel együtt a települések népességmegtartó ereje, a környezetbe integrált, környezettudatos turisztikai fejlesztésekre van szükség, amelyeket az egyensúly érdekében ki kell terjeszteni az eddig kevésbé érintett településekre is, s az eddigieknél egy jóval magasabb minőségű környezet létrehozására kell törekedni. 308


A fejlesztés lehetséges irányai; forgatókönyvek A Tisza-tavi térség jelenlegi állapotának ismertetése után most vizsgáljuk meg a jövőbeli fejlesztések lehetséges irányait. A tájat meghatározó, alakító tározó és a hozzá kapcsolódó települések képezik azt az eseménytért, melynek három lehetséges fejlődési iránya a következőképpen vázolható fel (A TISZA-TÓ TÉRSÉG TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 2005). Az első forgatókönyv a jelenlegi állapot fenntartása mellett bekövetkező, eseményeket követő, passzivitásra alapozó magatartás szcenáriója. Ennek a változatnak a térség szempontjából nincsenek pozitív következményei. Az események követése a legveszélyesebb változat, hiszen ebben az esetben a meglévő problémák felerősödnek, majd kiteljesednek, és kezelhetetlenné válnak. Ezen alternatíva bekövetkezése esetén a Tisza-tóval a következők történhetnek: · A víztér-csökkenés problémája: a jelenlegi duzzasztási szint és vízkormányzás ideális feltételeket biztosít a mocsári (nádgyékény) és hínár (sulyom) növényzet számára, amit az ki is használ. Elburjánzásuk már jelenleg is nagy méreteket ölt, a növényzet feltöltő szukcessziójának következménye a víztér csökkenése, a rendelkezésre álló tározótér feltöltődése, a terület elmocsarasodása, vonzerejének elvesztése. · A vízminőség megőrzésének problémája: a tározó ökológiai és környezeti állapotával szemben a mostani vízkormányzás – a patakok (Nyárád, Eger, Laskó) és szivárgóvizek tározótérbe vezetése, a tározó feletti hullámtéri vizes élőhelyek rendszerből való kihagyása, a tározó belső ökológiai vízminőség javító rendszerének a mellőzése – a víztérben rendelkezésre álló tápanyag következtében a növényzet burjánzásához és a vízminőség romlásához vezet. Ez jelentősen hozzájárulna a Tisza-tó szabad vízterének rohamos csökkenéséhez, vízminőségének romlásához. Mindezek következtében csökken a tározótér halállományt eltartó képessége, ami a horgászturizmus visszafejlődéséhez vezethet. E folyamat azt eredményezné, hogy a víztér csökkenése következtében a tározó turisztikai-gazdasági hasznosítása egyre nehezebbé válna, végül a tározó hullámterei feltöltődnének. 309

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________

Ezen változat bekövetkezte esetén megmaradna a szabad part menti sátorozás (vadkempingezés), a tájképi látványt (is) terhelő horgászhelyek kialakítása, ezáltal a turizmus a szegényebb rétegek igényszintjén maradna. Egyes helyeken (Abádszalók, Tiszafüred, Poroszló) a tömegturizmus mind nagyobb méreteket öltene, hatására a tározó térségében felerősödnének a negatív folyamatok (természeti értékek elvesztése, környezetkárosítás, szemetelés, vízminőség romlás), amelyek még a terület megmaradó hagyományos Tisza menti üdülési funkcióit is veszélyeztetnék. A települések egymással versengő magatartásuk miatt egymás érvényesülését is rontanák. Az idegenforgalom integrálásának hiánya, a szezont kiterjesztő létesítmények kiépítésének elmaradása következtében a közösségek jelentős bevételektől esnének el. A térségben markáns szervező központ nélkül az önkormányzatok és kistérségek együttműködése gyengülne, az érdeklődés és a pénz hiánya a konfliktusgerjesztő vetélkedést és szembenállást erősítené. A csökkenő vonzerő következtében az önkormányzatok és a kistérségi társulások mind több energiáját saját érdekkörük lobbizása kötné le, így kevesebb erő maradna a belső erőforrások megszervezésére (kulturális tényezők és természeti értékek megőrzésére). Ennek következtében a civil szféra bevonása is kudarcra van ítélve, nem bontakozna ki a részvételi demokrácia, a térség számára elvesznének azok a pótlólagos források, melyek elvben bevonhatók lennének. Fentiek hatására az amúgy is az átlagosnál depresszívebb demográfiai térségben tovább romlanának a demográfiai mutatók. Következményként elmaradnának a helyi ismeretekkel rendelkező, térséghez ezer szállal kötődő fiatalkorú népesség innovatív kezdeményezései, térséget éltető lokálpatriotizmusa. Összegezve megállapítható, hogy az eseményeket követő, passzív magatartás a kudarcok sorozatáról szól. Ebben a térség képtelen megbirkózni az eseményekkel, így hosszabb távon feléli adottságait, végül elveszti táji adottságait, természeti értékeit és a Tisza-tó térsége a hazai és a nemzetközi turizmus számára érdektelen területté válik.

310


A második forgatókönyv a centrumhelyzet felszámolása, a hullámtéri duzzasztás megszüntetése esetén kialakuló állapotokat vizionálja. Abban az esetben következne be, ha a tározó fenntartási költségei elmaradnának és a hullámtéri duzzasztás megszüntetésére kerülne sor. A helyzet hasonló az „első forgatókönyvhöz”, csak míg ott a feltöltődés és a visszarendeződés egy hosszabb folyamat eredménye, itt mindez hirtelen, az ember aktív cselekvése révén valósulna meg. Meghökkentő, de e forgatókönyv mellett igen komoly érveket is fel lehet sorolni. Először is a tiszalöki duzzasztáshoz hasonlóan itt is megvalósítható egy mederduzzasztás, amely nem terjed ki a hullámtérre, ebből adódóan a tározó fenntartási költségei is elesnének. Ennek a megoldásnak tehát legfőbb előnye az, hogy megszűnnének a nagy víztérrel járó fenntartási és karbantartási költségek, nem kellene foglalkozni az elhínárosodással, kotrással, a szivárgók, öblítőcsatornák karbantartásával, működtetésével (ti. a jelenlegi állapot fenntartásának összköltsége jóval százmillió forint fölött van évente). A települések visszakapnák termékeny földjeiket, gyümölcsöseiket, melyeket ismét művelhetnének, ezzel jelentős bevételekhez juthatnának. Egyes esetekben a visszakapott föld (Tiszavalk, Poroszló) a külterület közel 50%-át jelenthetné. Közel 12 000 ha művelhető terület (szántó, gyümölcsös, rét- legelő, erdő) újbóli visszanyeréséről lenne szó, az innen származó évi bevételek pedig elérhetnék az 1 milliárd forintot. Nem beszélve arról, hogy az öblítőcsatornák felhasználhatók lennének a hagyományos fokgazdálkodás számára, ami további bevételeket jelenthetne. A csökkentett duzzasztási szint következtében a felvízi települések partjain (Tiszacsegétől–Tiszalökig) újból megjelenhetnének a homokos strandok, melyek a magas duzzasztási szint következtében jelenleg víz alatt vannak. Alapvető hátránya azonban ennek a változatnak, hogy elveszne a tározó víztere. Ezzel egy újabb visszarendezési folyamat venné kezdetét, míg a térség vissza nem zökkenne a Tisza mentére jellemző átlagos szintre. Az idegenforgalom vonzereje is a Tisza mente általános szintjére esne vissza, melynek következtében 311

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________

megszűnne a kiemelt üdülőkörzeti státusz. Érdeklődés hiányában a befektetések elmaradnának, az értéküket vesztett üdülőtelepek lepusztulnának, az eddigi befektetések jelentős része tönkremenne, felszámolásra kerülne. A térséget ma is jellemző alacsony környezeti tudat méginkább megmutatkozna a települések, az utcák, az épületek elhanyagoltságában, a táj lepusztultságában. Megtartó erő hiányában a lakosság elvándorlása felgyorsulna, a leépülés a térség minden részén érezhetővé válna. A leépülési folyamatnak megmutatkozna egy elgondolkodtató sajátossága, amennyiben a tározó felé haladva a lepusztulás mértékének növekedését, és fordítva, a tározótól távolodva pedig csökkenését lehetne tapasztalni. A túlnövekedett települések nem tudnák ellátni feladataikat, több lenne a felhagyott épület és egy idő után sem fenntartásukat, sem védelmüket nem lehetne megoldani. A fiatalok elvándorlása felgyorsulna, a helyben maradt csökkenő lakosság elöregedne, ha itt-ott akadna is befektető, nem tudna kire alapozni, hiszen nem találna helyi munkaerőt (a kisebb településeken ma is ez a helyzet). Egyetlen, némileg fejlődő terület a mezőgazdaság maradna, de a lakosság elöregedése, a piaci és a külső tényezők kockázatai (időjárás, árvíz, aszály stb.) az itt jelentkező hasznot is kétségessé tennék. Összegezve megállapítható, hogy egy ilyen döntés rendkívül hátrányosan érintené a térséget. Itt már nem eseményeket követő, passzív magatartás kudarcairól beszélhetünk, hanem egy – az antropogén hatásokra drasztikusan reagáló – lepusztulási folyamatról, amelyet egyetlen tényező megszüntetése indítana el. A harmadik forgatókönyv a természeti-táji adottságokra épülő, fenntartható, integrált fejlesztés lehetőségét mutatja be. E fejlesztési változat alapját a tározótér rehabilitációja és fenntartási költségének garantálása képezi, amely jelenlegi árakon mintegy egyszeri 700 millió forint, majd évenként 150 millió forint fenntartási költséget jelentene. Enélkül nem biztosított a tározó vízminősége és használata, ráadásul a területfejlesztési törvényben előírt „kiszámítható jövőt” sem lehet garantálni.

312


E fejlesztés során arra kell törekedni, hogy a térségben a mezőgazdálkodás a természetes gazdálkodási szerkezetet kövesse, alapsejtjeit a hagyományőrző, tájjellegű termékeket előállító kis és közepes nagyságú gazdaságok képezzék. A nagyobb gazdaságok a térség magját képező Tisza-tó védőövezetétől kívül található, jobb minőségű földeken kapnának elsőbbséget. A célkitűzés egy sajátos piac kialakítása, ahol az áru, a feldíszített szintér maga a környezet és annak szereplői. Ehhez fel kell tárni a térség adottságait és az azokat fenntartó rendszereket, majd olyan funkciókat kell rendelni hozzá, amelyek kiemelik és megőrzik a bennük levő értékeket. Hosszabb távon pedig cél egy olyan rendszerbe integrálásuk, amely a helyi hagyományok és az ökológiai rendszer működésének fenntartása által állítja elő, őrzi meg és mutatja be értékeit. Ezekre a hagyományokra, fenntartható táji-természeti adottságok feltárására és megőrzésére lehet alapozni a sokszínű – meglévő és feltárandó – természeti és humán fejlesztéseket. A példa adott a Hortobágyi Nemzeti Park esetében, ahol a természet és az ember hagyománnyá, kultúrává érlelődött együttélését, természeti és emberi értékek létrejöttét és megőrzését az ENSZ Tudományos és Kulturális Bizottsága (UNESCO) „Világörökség” címmel értékelte. Ezt a századokon át fenntartott természeti és emberi értékeket teremtő és megőrző rendszert kell a Tisza-tó esetén is alkalmazni. Erre kötelez a világörökség rangja és az itt élő lakosság jólétének, jövőjének biztosítása. A „Világörökség” pedig nem mindennapi értéket és rangot jelent, melyet erősíteni kell. Ekkor mondhatjuk, hogy létrejöttek a „kiszámítható jövő” feltételei. A fejlesztési stratégia egyik meghatározó szerkezeti eleme a folyamatban lévő agrárszerkezeti átalakulás. Nagy segítség, hogy Európa fejlettebb térségeiben hasonló átalakulási folyamatok már lezajlottak. Ezek az esetek nem csak tanulságosak, hanem egyben példát is mutatnak. A fejlesztés elsősorban a többlábon álló családi gazdaságokra alapoz, melyeket a táji adottságok különbözőségére épülő programcsomagok (idegenforgalom) integrálnak egységbe. A térség alapsejtje és motorja a tájjal együtt élő családi gazdaság. Csak ezek a táj aktív részét képező, hagyományokat teremtő és őrző egységek képesek fenntartani a tájat. Ők tudnak legjobban alkalmazkodni, leggyorsabban reagálni a változásokra. Az 313

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________

egyéb fluktuáló (többlethaszonra vadászó) vállalkozások nem kötődnek a környezethez, csak használják, fölélik azt, majd odébbállnak. Nem erre van szükség. A tájban gyökeredző, tájat fenntartó, hagyományt teremtő, nemzedékeket adó egységekre – családokra van szükség. Ők kapcsolják össze a társadalmat és a környezetet. Hidat képeznek, amelyen a turizmus is átvezethető. Ezért a családi gazdaságok kell, hogy álljanak a fejlesztés célkeresztjében. Az ilyen alapokra helyezett fejlesztés jövőorientált, ellen tud állni a gazdaság bizonytalanságainak, időszakos kilengéseinek. Megvalósításának feltétele nem annyira a nagy összegű beruházások gyors és hatékony megvalósulása (létesítmény centrikus szemlélet), hanem inkább a térség reális és korszerű jövőképét integráló helyi társadalom együttműködő és hosszú távú érdekeiért áldozatokat is vállaló aktivitása (társadalmi- és/vagy holisztikus szemlélet). Összefoglalóan, ennek a fejlesztési változatnak a megvalósítása esetén (15-20 év távlatában) a térség az európai turisztikai piacon egyedülálló termék lehetne. A Tisza-tó tágabb környezetével egységben a rendezett, karakterében tájjelleget hordozó települések és külterületek – a Hevesi pusztákkal, a Hortobággyal, a Dél-borsodi Mezőséggel és a Tokaj-Hegyaljával együtt – a Tisza-völgy egyik attraktív és egyedi turisztikai centrumává fejlődhetne. Viszont, ha az első és/vagy a második forgatókönyvben vázolt állapot valósul meg – és a harmadik forgatókönyvben ismertetett, fenntartható fejlesztések elmaradnak, vagy elhúzódnak – úgy a térség perifériális helyzetének erősödése tovább generálná a környezet állapotának romlását is. Ez azonban óhatatlanul teljes ökológiai katasztrófához vezetne, ami – a turizmus visszafejlődése révén – a térség egészének létét fenyegetné. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ezek a bemutatott forgatókönyvek még nem számolnak ugyan a globális klímaváltozás hazai következményeivel, de egyre inkább bizonyossá válik, hogy a hosszabb távú jövő szempontjából nem kerülhető meg a kérdés. Mind több tudományos munka szól arról ugyanis, hogy az 314


időjárás szélsőségeinek fokozódása, kiszámíthatatlansága egyértelműen a globális klímaváltozás számlájára írható. A Magyarországra prognosztizált változások – a kezdetben csapadékosabb, hűvösebb nyarak nyomán mind gyakoribbá váló árvizek, majd az azt követő, egyre súlyosbodó aszály – egyike sem kedvez a térséget jelenleg jellemző turisztikai formának (nyári üdülés, vízi turizmus). Így szinte bizonyossággal állítható, hogy hosszú távon számolni kell ezekkel a problémákkal és a hatásukra átalakulni kényszerülő turizmus következményeivel. Ezért kijelenthető, hogy mindenképpen egy alapos, mindenre kiterjedő kutatómunka válik szükségessé belátható időn belül a Tisza-tavi térségben (is) a jobb tervezhetőség és kiszámíthatóság érdekében. A Tisza-tavi térség jövőképe Célravezető, ha a Tisza-tó térségének jövőképe az, hogy a kiemelt üdülőkörzet legyen kiszámítható, népességmegtartó fejlődési feltételeket és jóléti életszínvonalat nyújtó térség. A Tiszatavi régió optimális jövőképe megvalósításához mindenekelőtt a fenntartható turizmust kell a térségben hosszú távon kialakítani, amely nem okoz negatív hatásokat a természeti és kulturális környezetben, hanem – épp ellenkezőleg – hasznosításukon keresztül (is) hozzájárul megőrzésükhöz, a társadalmi és gazdasági fejlődéshez, amely a lakosságnak biztos megélhetést, a vállalkozások számára pedig stabil alapon nyugvó fejlődési lehetőségeket nyújt. A térség jövője szempontjából elengedhetetlen tehát, hogy a jelenleg még eléggé egysíkú és esetleges idegenforgalom átalakítása, kiszélesítése és biztos alapokra való helyezése minél hamarabb megvalósuljon. Ehhez olyan kínálat szükséges, amely a térség változatos vonzerőire alapozva komplex turisztikai termékkínálatot és szolgáltatásokat biztosít. Ezek megvalósításán keresztül érhető el a hosszú távon biztos megélhetést és a lakosság helyben maradását szolgáló turizmus megerősítése és kiszélesítése.

315

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________

Ugyanakkor tudvalevő, hogy a térség fejlesztése komplex feladat, ahol a fejlesztések jelentős részét a Tisza-tó és a hozzá kapcsolódó különféle táji, térszerkezeti, társadalmi és gazdasági rendszerek kölcsönhatásán keresztül lehet csak megvalósítani. A Tisza-tavi térségre 2005-ben elkészített komplex területfejlesztési koncepció jövőképének ez a kulcseleme, miszerint a különböző típusú fejlesztési irányok megvalósítása csak akkor éri el a kívánt hatást, ha azok rendszerbe integráltan, egymással összehangoltan és egymásra épülve kerülnek megvalósításra. A megfelelően felépített és koordinált célrendszer mentén nemcsak egy egységes szerkezetű, vonzó területet, hanem egy egységesen működő térséget lehet kialakítani, ahol a helyben élő lakosság gazdálkodása tartja fenn a tájat (szubszidiaritás elve), a hagyományok újraélesztésével (különböző termékekkel kapcsolatos rendezvények, termékbemutatók, fesztiválok, termékversenyek stb.) olyan sokoldalú minőségi kínálat állítható elő, amely a környezetromboló, stresszel járó tömegturizmussal szemben az igényesebb idegenforgalom felé nyit. Hatására – a környezetbarát tájgazdálkodáson keresztül – egy egységesen működő, kiegyensúlyozott táj- és vízhasználat által fenntartható, majd – hosszabb távon – önnfentartható térség jöhetne létre (A TISZA-TÓ TÉRSÉG TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA 2005). Összegzés Megállapítható tehát, hogy a Tisza-tó térségének hosszú távú jövője szempontjából kiemelt jelentősége van a turizmusnak. Épp ezért fontos lenne, hogy egy széleskörű szakmai ismereteken nyugvó, minden tényezőt – külső és belső körülményeket egyaránt – alaposan megvizsgáló és azok – egymásra is kifejtett – hatásait, kapcsolatrendszerét szisztematikusan elemző tudományos kutatómunka valósulhasson meg minél hamarabb a Tisza-tavi térségben akár a balatoni példa, akár külföldi esettanulmányok mintájára. A térség turizmusa szempontjából még rengeteg izgalmas témát tartogat számunkra a jövő. A kutatómunka megvalósítása révén tovább haladhatnánk a Martonné Dr. Erdős Katalin 316


Tanárnővel közösen megkezdett úton. A legendás bodrogkeresztúri minta alapján – a Debreceni Egyetem geográfus hallgatóinak bevonásával – sokrétű és alapos csapatmunka valósulhatna meg ebben a térségben is. A Tisza-tavi térség hosszú távon fenntartható, sikeres jövője érdekében elengedhetetlen, hogy a döntéshozók a fejlesztési irányok kijelölésekor és végrehajtásakor birtokában legyenek a mind szélesebb körű tudásnak, ismerjék az ok-okozati összefüggéseket, melyeket a minél alaposabb, sokrétűbb kutatómunka alapozhat csak meg. Végezetül ne feledjük, hogy a teljes sikerhez még nem elég, ha a döntéshozók ismerik a tudományos tényeket, összefüggéseket. Ugyanis a fejlesztések során nélkülözhetetlen a konszenzusra törekvés, mert csak akkor szavatolható a térség egészséges fejlődése, ha minden érintett fél érdekei egyenlően vannak képviselve és az egyensúly fenntartása biztosítva van, hiszen csak az egészséges, egyensúlyi rendszerek életképesek hosszú távon. Szakirodalmi hivatkozások A TISZA-TÓ TÉRSÉG TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓJA (2005): Egyeztetési anyag (Törzsszám: 2951/2004-2.2.1.). Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság. Budapest 95 p. BODNÁR R. – MARTONNÉ ERDŐS K. (2003): A Hortobágyi Nemzeti Park felé irányuló turizmus és fejlesztési lehetőségei (The tourism towards the Hortobágy National Park and its development possibilities). In: Acta Geographica Debrecina Tomus XXXVI. Debrecen pp. 169-182. MARTONNÉ ERDŐS K. – BODNÁR R. (2004): A Tisza-tavi turizmus hatása a természeti környezetre. ÖKO folyóirat XII. évfolyam 1-2. szám. Budapest pp. 23-36. MARTONNÉ ERDŐS K. – BODNÁR R. (2004): A turizmus és környezet kölcsönhatásai a Tisza-tó példáján. In: CSORBA P. (szerk.): Környezetvédelmi mozaikok – Tiszteletkötet Kerényi Attila 60. születésnapjára. Debrecen pp. 307-326. PUTCZKÓ L. - RÁTZ T. (1998): A turizmus hatásai. Aula Kiadó Kft. Kodolányi János Főiskola. Székesfehérvár 491 p. RÁTZ T. (2006): Az éghajlati és időjárási tényezők szerepe az utazási magatartás befolyásolásában. Turizmus Bulletin X. évf. különszám pp. 42-53.

317

Bodnár Réka Kata ___________________________________________________ INTERNET http://www.tisza-to.info.hu http://www.tisza-to-fejlesztes.hu http://www.tisza-to.lap.hu http://tiszato.emla.hu/tiszato http://www. hnp.hu http://www.del-alfold.hu http://www.delheves.celodin.hu http://www.nfh.hu http://www.vizugy.hu/vtt

318


FÖLDTUDOMÁNYI ÉRTÉKEK MAGYARORSZÁGON – AZ OKTATÁSTÓL AZ ÖKOTURIZMUSIG – Benkhard Borbála PhD-hallgató Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés A természetföldrajz és a táj szépségének szeretete nem az iskolapadban alakul ki, azonban sokak számára ott kezdődhet az igazi megismerés. Az oktatás során megszerzett ismeretek a személyes tapasztalás, terepi gyakorlatok során válnak teljessé. A földtudományi oktatásban nem részesülő, de érdeklődő nagyközönség számára viszont kirándulásaik során, más módon kell lehetőséget nyújtani a megismerésre, megértésre. Ebben a munkában az oktatók felelőssége nemcsak az ismeret-átadás ténye, hanem annak mikéntje is. Oktatók sora szerzett ebben elévülhetetlen érdemeket, s büszkén soroljuk közéjük Martonné Dr. Erdős Katalint is. A turizmus földrajzi vonatkozásaira történő specializálódása azonban sok szállal kötődik az előzőekhez, hiszen az oktatástól a turizmusig, ökoturizmusig mind gondolatban, mind a gyakorlatban több, hasonló út vezet. Az egyik ilyen ívet öleli fel ez a tanulmány, amely az intézményes földrajzoktatástól az intézményen kívüli, nagyközönségnek szóló oktatásig, tudatformálásig vezet. A bemutatás tárgya: földtudományi értékek A természeti értékek ezen csoportja foglalja magába azokat a tájalkotó elemeket, melyek ha öntudatlanul is, a természetjárás útvonalát, célpontját elsődlegesen meghatározzák. A „föltudományi értékek” kifejezés a csoportba tartozó értéktípusok (1. ábra) közötti szoros kölcsönhatásokat is kifejezi, amellett, hogy ezek az értékek gyakran térben is együtt fordulnak elő. 319

Benkhard Borbála ___________________________________________________

Ezeknek az értékeknek az összekapcsoltsága és együvé tartozása mellett a jelentését sem lehet az ismeretterjesztés során eléggé hangsúlyozni. Sajnos nagyon sokan (néha még a szakmában jártas emberek is) hajlamosak „földtani” értékekről beszélni akkor is, ha ezalatt a földtudományi értékek más csoportját, vagy akár az összességét értik. A félreértelmezés, illetve a helytelen szóhasználat ellen a legtöbbet a megfelelő oktatással, szemléletformálással és „menedzseléssel” tehetünk, aminek része a szakemberek képzése is. A hazai földrajzoktatás során az egyes egyetemek földrajz tanszékeinek erősségétől, szemléletétől függően külön tantárgyként is szerepelnek az élettelen természeti környezetet alkotó (illetve a talajok esetében az élő és élettelen közötti étmenetet képviselő) egyes értékcsoportok. A legátfogóbban azonban a „Magyarország természeti földrajza” című tantárgy szól hazánk földtudományi értékeiről. „Magyarország természeti földrajza” A tapasztalat azt mutatja, hogy a földrajz, illetve geográfus szakos hallgatók jelentős része hazánk természeti értékeit az iskolapadból ismeri meg először. Nemhogy a Kárpát-medence tekintetében nem rendelkeznek személyes tapasztalaton, élményeken alapuló ismeretekkel, hanem a jóval kisebb területű mai Magyarország határain belül található értékekkel, szépségekkel is alig találkoztak. A „Magyarország természeti földrajza” a felsőfokú földrajzoktatás egyik alapvető tantárgya. A földrajzot oktató tanszékekkel rendelkező egyes intézmények (egyetemek és főiskolák) órarendjében kicsit eltérő óraszámban, de mindenképpen kötelező jelleggel szerepel (1. táblázat). Az ábrán látható (nappali tagozatra és alapképzésre vonatkozó) óraszámok és felosztás a BSc/MSc képzés beindítása előtti (sok intézményben még jelenleg is érvényes) helyzetet mutatja. Ez az összeállítás a Bolognai folyamathoz történő csatlakozásunkkal egyben emlékké is válik, kiváltképp, hogy szerepel rajta az azóta sajnos megszüntetett Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskola Kara is.

320

Földtudományi értékek Magyarországon – Az oktatástól az ökoturizmusig – ___________________________________________________

1. táblázat: Magyarország természeti földrajzának oktatása, 2006 Forrás: Az egyes felsőoktatási intézmények honlapjai, ill. munkatársai Intézmény Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Debreceni Egyetem Természettudományi Kar Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar Eger, Eszterházy Károly Főiskola

Ajánlott évfolyam, heti óraszám (ea+gy)

megjegyzés

III. évfolyam 4+2

III. évfolyam 3+0 és 0+2 Geográfus szakon: III. évfolyam 2+2 és 3+1 IV. évfolyam 2+1 Földrajz alap szakon: II. évfolyam 2+2 és 2+2

Magyarország és a Kárpát-medence földrajza c. tantárgy keretében

II. évfolyam 2+2 III. évfolyam 3+1

-

II. évfolyam 2+2 és 2+0

Nyíregyházi Főiskola

II. évfolyam 3+0

Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola

II. évfolyam 2+1

Berzsenyi Dániel Főiskola

III. évfolyam 2+2

Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskola

III. évfolyam 3+1

A Kárpát-medence természeti földrajza c. tantárgy keretében

A Kárpát-medence és Magyarország természeti földrajza c. tantárgy keretében

321


A rendelkezésre álló előadás-, illetve szeminárium-idő előrevetíti, hogy milyen részletességgel áll módjában az oktatónak megismertetni hazánk tájait a hallgatókkal. A Debreceni Egyetemen a Martonné Dr. Erdős Katalin által tartott, úgynevezett Magyarország I. előadások után a tavaszi félévben meghirdetett Magyarország I. szemináriumokon van lehetőség az egyes tájak részletes természetföldrajzi elemzésére. Ez a hallgatók által kiválasztott egy-egy középtáj egyéni feldolgozását, és kiselőadás keretében történő bemutatását jelenti. A sorra kerülő középtájak száma mindig az adott szemináriumi csoportba jelentkezők létszámától függ. Az ideális szemináriumi létszám (max. 15 fő) tehát eleve lehetetlenné teszi, hogy hazánk mind a 35 középtája feldolgozásra kerüljön, kiselőadások keretében. A kimaradó területek önálló feldolgozás során válnak ismeretanyaggá, melyet írásbeli számonkérés követ. Mind az előadások, mind a gyakorlati órák, szemináriumok – diákszemmel – legérdekesebb része a szemléltetés. Amellett, hogy a tanulást befolyásoló érzékszervek között a látás első helyen áll, és a hallás csak a második információszerzési forrás (PUCZKÓ L.–RÁTZ T. 2000), a fényképek, diák élénkítik a figyelmet az előadások közben. Ugyanakkor a fotókkal történő illusztrálás nem lehet elegendő a földrajzoktatásban, a szükséges szakmai ismeretek mélyebb elsajátításához a terepi tapasztalatokon keresztül vezet az út. Földrajzi terepgyakorlatok a felsőoktatásban A földrajz, illetve geográfus képzés elengedhetetlen részei a tanulmányi kirándulások, terepgyakorlatok. Az évközben előadásokon, szemináriumokon megszerzett „száraz” ismeretanyag ezeknek köszönhetően élővé, könnyebben feldolgozhatóvá válik. A konkrét terepi munkákkal járó (társadalomföldrajzi, talajtani, hidrológiai, meteorológiai) gyakorlatok mellett a Magyarország megismerésére irányuló kirándulások, terepgyakorlatok kapnak nagy szerepet. A tájak komplex (természeti, társadalmi, gazdasági szempontból történő) bemutatása, a folyamatok illusztrálása nagytájakra bontva történik a képzési idő folyamán. Az „in situ” megismerés (bemutatás) megértésben betöltött fontos szerepe a földrajzoktatás résztvevői számára egyértelmű. 322


Hazánk földtudományi értékeinek természetvédelmi és ökoturisztikai szempontú kataszterezése (KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI INTÉZET 2003) során 2003-ban elkértük az egyes földrajz tanszékektől a földtudományi szempontból érdekes terepgyakorlati helyszínek listáját. Ezeknek az adatoknak az elemzésekor egyértelműen kirajzolódott a különböző főiskolák és egyetemek földrajzi környezete, a kutatási tevékenységeik során érintett tájak, területek határa. Ugyanakkor megfigyelhető a törekvés a földtudományi értékek sokrétű és hazánk tájainak mind szélesebb körű bemutatására. A listát 6 intézmény (Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Debreceni Egyetem Természettudományi Kar, Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar, Eszterházy Károly Főiskola, Berzsenyi Dániel Főiskola) küldte el, eltérő részletességgel. Ennek köszönhetően megállapítható volt, hogy az említett egyetemek és főiskolák összesen több mint 420, földtudományi szempontból érdekes helyszínre viszik el a diákokat. Ezek között egyaránt található busszal megközelítendő célpont (pl. Fertőrákosi kőfejtő) és hosszabb kirándulás során felfűzött több megállóhely (pl. Tihanyi-félsziget vulkáni és posztvulkáni formái) is. A Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi Tanszéke áll az első helyen, több mint 200, felszínalaktani, földtani, talajtani illetve víztani érték felkeresésével. Hazánk földtudományi értékekben való gazdagságát a szakmai szempontból bemutatásra érdemesnek ítélt helyszínek nagy száma mellett az is mutatja, hogy közöttük csupán 4 olyan található (ezek: Csárda-hegyi őskarszt, Tihanyi-félsziget: Kiserdő-tető, Szent György-hegy: bazaltorgonák, Darvas-tó: bauxit külfejtés), amelyet 5 intézmény is terepgyakorlati célpontként tüntetett fel. Olyan egy sem akadt, ahova – a megküldött listák alapján – mind a 6 válaszadó egyetem, illetve főiskola elmenne. A 4 intézmény által is felkeresni tervezett földtudományi objektumok száma sem magas, összesen 13 (ezek: Gánt: bauxit-külfejtések, Tihanyi-félsziget: gejzírmező, Hegyestű, szentbékkállai kőtenger, Sümeg: Sintérlapi kőfejtő, Jakab-hegy: Babásszerkövek, Misina-tető alapszelvényei, Köves-tető fonolit-kibúvása, Aggteleki-tó, Vörös-tó, Baradla-barlang, Szarvaskő, Szanda: Vár-hegy).

323


A terepgyakorlatok, tanulmányi kirándulások során szerzett ismeretek, tapasztalatok és személyes élmények fontos részét képezik a szükséges ismeretanyag elsajátításának. Emellett az utak megtervezésekor, a megállóhelyek összeállításakor szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a földrajz-, illetve geográfusképzésben résztvevő hallgatók sok esetben ezeknek a kirándulásoknak köszönhetően jutnak el hazánk tőlük távolabb eső pontjaira. A nagy távolságok és a rövid idő miatt feszített programú terepgyakorlatok egynémely állomása csak arra elegendő, hogy felkeltse az érdeklődést, és megmutassa a hallgatóknak, hova érdemes visszatérniük. A földtudományi értékek bemutatásának helyzete Magyarországon A földtudományi értékek esetében különösen fontos a természetes környezetben történő megismerés. Egyrészt ezek az értékek nem vihetőek be oktatási intézményekbe, bemutató épületekbe (kivételt képeznek például egyes kőzetek és ásványok). Nemcsak eszmei értékük, védettségük (pl. Csárda-hegyi őskarszt), hanem akár méretük (például egy krioplanációs torony) miatt sem. Másrészt sok esetben az értékük a kialakulás folyamatában (időszakos karsztforrások), vagy a környezethez viszonyított helyzetében rejlik (mint például a bükki „kövek”). A természeti értékek között különleges helyet foglalnak el élettelen voltuk mellett különleges látványértékük, vagy a látogatók nagy része számára a kialakulásukat övező misztikum miatt is. A helyszínen történő bemutatásnak egy speciális esetét jelentik a terepgyakorlatok, hiszen ekkor vezető (akár az oktató, akár felfogadott helyi vezető) segítségével, az átlagosnál mélyebb szakmai ismeretek birtokába juthat a látogató (a diákok). Hazánk földtudományi értékeit azonban a nagyközönség számára is megismerhetővé és érthetővé kell tenni. Szerencsére egyre több az a földtani, felszínalaktani, víztani vagy talajtani érték Magyarországon, amelynek bemutatása valamilyen formában megvalósul. Ezt kezdeményezheti, vagy meg is valósíthatja akár egy helyi közösség, civil szervezet, iskola, vagy akár a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság. A bemutatás formája elsősorban 324


az anyagi lehetőségektől függ, ugyanakkor mérlegelni kell, melyik bemutatási mód a legmegfelelőbb. Figyelembe kell venni a természeti objektum érzékenységét éppúgy, mint azt, hogy milyen interpretációs módszerrel lehet a legjobban bemutatni az értéket, megértetni a jelentőségét. És nem utolsósorban – különösen nagyobb fejlesztések esetén – meg kell vizsgálni a befektetett energia és pénz erkölcsi illetve anyagi megtérülését (figyelembe veendő sajnos a rongálás valószínűsége is). Mindehhez már nem elegendő a földtudományokban jártas szakember, sokkal komplexebb elemzés kell annak érdekében, hogy értékeink „célba találjanak”. Az interpretáció megtervezésének, illetve a különböző bemutatási módok kialakításának szükségességét a természeti értékek felkeresése és megismerése iránt egyre növekvő igény is alátámasztja. A földtudományi értékek kataszterezésekor a 2002-03-as időszakban a nemzetipark-igazgatóságok földtudományi szakemberei által értékesnek és védettségi szempontból bemutathatónak minősített helyszíneket (182 db) tartalmazó lista alapján történt a terepbejárás. Részletes leírásra azon objektumok esetében került sor, melyek az ökoturisztikai szempontú elemzés során is bemutathatónak minősültek (KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI INTÉZET 2003). A nagyobb kiterjedésű, látványos földtudományi objektumok jelentős része ma már kiépített infrastruktúrával rendelkezik, így például a Baradla-barlang éppúgy, mint az Ipolytarnóci őslábnyomos lelőhely, vagy a Hegyestű. Ezek a bemutatóhelyek alapvetően a földtudományi értékre épültek, jelentős idegenforgalmi infrastruktúrával (parkoló, fedett épület, vendéglátóhely, ajándékbolt, mellékhelység, információs pavilon). Ezek azonban nagyon kis arányt (5,5%) képviselnek (2. ábra). Látogatottságuk viszonyt annál jelentősebb, éves szinten több mint 60 ezer (Hegyestű Geológiai Bemutatóhely), illetve 120 ezer (Baradla-barlang) turista keresi fel. A leggyakoribb, bár nem kifejezetten turisztikai célú bemutatási formát a felsőoktatási intézmények korábban részletezett terepgyakorlatai jelentik (81%). Szűkebb körnek (szakembereknek) szóló bemutatási típus ez, amely nem igényel semmilyen infrastruktúrát (bár nagyobb hallgatói létszámnál előnyös, ha van jelölt gyalogút és kiépített mellékhelyiség). A 325


hasonló típusú, de nagyközönségnek szóló (részletességét, struktúráját tekintve igény szerint változtatható) vezetett túrák a felmért objektumok harmadánál kérhetőek. Az állandó emberi jelenlétet nem igénylő, ugyanakkor hatékony bemutatási típusnak tekinthető tanösvények (karós-füzetes vagy tájékoztató táblás típusú) a földtudományi értékek közel egyharmadánál segítik a megismerést és megértést. Az esetek többségében komplex természetismereti tanösvényekkel találkozhatunk (például a Szalajka-völgyi Fátyol-vízesésnél vagy Fülöpházán a Báránypirosító tanösvény). Sok helyszínen több módon is megszerezhetőek a szükséges információk: vezetett túra, tanösvény, bemutatóhely stb. A bemutatási módok közül a második leggyakoribb a kiadvány, a földtudományi értékek több mint 40%-ával kapcsolatban érhető el valamilyen nyomtatott ismertető. Ez a kedvezőnek tűnő adat azonban igencsak változatos szerkezetet rejt. Ide számítanak a nemzeti parkok monográfiái éppúgy, mint az egy oldalas szóróanyagok. Szerencsére egyre több olyan kiadvány készül, amely az élő természet ismertetése mellett a földtudományi értékekről is hasonló részletességű leírást tartalmaz (ilyen például: A Balaton-felvidék természeti értékei c. sorozat). Hiányát éreztük azonban egy átfogó, a családi, baráti, vagy osztálykirándulások megtervezését nagyban elősegítő kiadványnak, amely egyben a helyszínen is ellátja elegendő szakmai információval a turistát (vagy a kirándulást szervező oktatót), arra legalkalmasabb formátumban. Az ökoturizmus egyik eszköze: az útikalauz A természetjárás, a földtudományi értékek felkeresése önmagában még nem tartozik az ökoturizmus fogalomkörébe. A Turisztikai Világszervezet (WTO) 1992-es csúcsértekezletén ajánlott 3 alapelv közül egy mindenképpen teljesül: magas minőségű környezetre alapozott. A gyűjtőfogalmat és szemléletet egyaránt jelentő ökoturizmus egyik sajátossága, hogy kisebb létszámú csoportok részvételével zajlik és az élmény megszerzése mellett annak jelentőségét (értékét, mibenlétét) a látogatók tudatosan értelmezhetik. A természeti értékek bemutatásának, a szabadidős tevékenységek lebonyolításának tervezettségét, szervezettségét is

326


sokszor (LINGAUER J. 2002; MICHALKÓ G. 2003) említik az ökoturizmus jellemzői között. A fentiek miatt lehet egy megfelelően összeállított útikalauz fontos eszköze az ökoturizmusnak, ugyanis a szervezettség nem csak egyféleképp képzelendő el. A látogatómenedzsment tevékenységei megvalósulhatnak úgy is, hogy a látogató semmit nem vesz észre belőlük. Ez különösen a természetbe irányuló turisztikai típusoknál fontos, hiszen a természetjárás egyik – még ha tudat alatti – motivációja a szervezettségtől, irányítottságtól és a civilizált társadalom nyomaitól való menekülés. A látogatható (nem, vagy csak kevésbé érzékeny) helyszínek kiadványokon keresztül való reklámozása, a felkereséshez szükséges összes információ megadása teszi lehetővé a turisták irányítását. Teszi mindezt úgy, hogy közben a látogatással szemben nagyon érzékeny, vagy fokozottan védett környezetben elhelyezkedő objektumok a háttérben maradnak, azokról csak az igazán érdeklődő, szakavatott és – remélhetőleg – megfelelő környezeti tudattal rendelkező látogatók szereznek tudomást. Az útikalauzba kerülő, jól kiválasztott és megfelelően tálalt információk a látogatható ugyanakkor érzékeny objektumoknál is segíti az értékek megőrzését; a kijelölt utakon történő közlekedésre, a látványosság érzékenységére (pl. könnyen mállik) külön felhívva a figyelmet. A látogatás szabályainak betartása a kirándulók testi épségének megóvása érdekében is fontos. Mindezt szem előtt tartva történt meg a hazánk látványos földtani, felszínalaktani és víztani objektumainak megismerését segítő útikalauz szerkesztése (2. kép). A kalauzban szereplő több mint 50 helyszín kiválasztására értékvédelmi, turisztikai és biztonságossági szempontok együttes figyelembevételével került sor. Jelenlegi bemutatásukat és idegenforgalmi infrastruktúrájuk kiépítettségét tekintve különbözőek. Szerepel köztük komplex bemutatóhellyel rendelkező érték (például az Ipolytarnóci őslábnyomos lelőhely), tanösvénnyel ellátott helyszín (A Tapolcai-medence bazaltsapkás tanúhegyei) éppúgy, mint eddig nem bemutatott, vagy csak külön igény szerint megszervezésre kerülő vezetett túra keretében látogatható objektum (Miklapuszta szikes világa) is. Kivétel nélkül mindegyik szerepel 327


azonban az egyetemek és főiskolák földrajz tanszékeinek terepgyakorlati listáján. Ez nemcsak az objektumok földtudományi értékét, szakmai jelentőségét mutatja, hanem azt is, hogy a szerzőkre nagy hatással voltak az egyetemi, főiskolai éveik alatt a terepgyakorlatokon szerzett élmények, ismeretek! Az útikalauz szerkesztésekor grafikailag jól különválasztottuk a kirándulás tervezéséhez, szervezéséhez szükséges hasznos információkat és a földtudományi leírást. Egyre többen járják ma már az erdőt GPS-szel, így természetes volt, hogy nem csak a legközelebbi települést, illetve az ajánlott turistaút jelzését és hosszát tüntettük fel a hasznos információk között, hanem a földrajzi koordinátákat is. A természetvédelmi oltalom meghatározása is tudatosítja a látogatóban a helyszín különlegességét, értékét. Evvel összhangban a látogathatóság is szerepel: szabadon látogatható, térben korlátozottan látogatható (pl. csak a kijelölt úton) vagy esetleg időben korlátozottan látogatható (bemutatóhely nyitvatartási idejében). A bemutatás típusánál a tanösvény nevét, illetve, ha van, a hozzá kapcsolódó kiadvány címét is feltüntettük, a további ismeretszerzés megkönnyítése érdekében. A kapcsolódó egyéb turisztikai szolgáltatások (esőbeálló, parkoló, vendéglátóhely, mosdó stb.) közül kiemelendő a kerekesszékkel való megközelíthetőség. Ez nemcsak a tolókocsival, hanem a babakocsival is megközelíthető helyeket jelenti, műúton, vagy nem túl göröngyös, emelkedő nélküli murvás esetleg földúton. Mivel a kiadvány egyik fő célcsoportja a természetkedvelő általános és középiskolás korosztály, ezért a leírások természetesen ismeretterjesztő stílusban íródtak, és igyekeztünk, hogy ez ne menjen a szakszerűség rovására. A kikerülhetetlen földrajzi szakkifejezéseket a kiadvány végén, a Kislexikonban találja meg az olvasó. Az egyes leírások után röviden az egyéb tudományos és természetvédelmi jelentőségről is tudomást szerezhetnek a kirándulók, milyen értékes élőhely található ott, vagy mit érdemes még megnézni, legyen az akár várrom, legendás barlang, vagy kiemelkedő szépségű panoráma. Mindez nemcsak a kirándulást teszi sokszínűbbé, hanem annak tudatosodását is elősegíti, hogy a 328


természeti értékek különböző típusai nem önmagukban álló értékek, sok esetben a kulturális, történelmi jelentőség alapjául is szolgálnak. A természetjárás szeretetével kezdődő, az iskolapadban szerzett ismereteken és a terepgyakorlatokon megélt élményeken át húzódó ív, ahogy láttuk, a „bemutatva megőrzés” gyakorlati alkalmazásáig is elvezethet. Ez az ismeretterjesztő kiadvány csak egy lépés azon az úton, amelyen sajnos le vagyunk maradva. Segítségével tudatosulhat az emberekben az élettelen természeti értékek jelentősége is az élők mellett. Ismereteik bővítésével az értékek védelme is könnyebbé válik. Ugyanakkor még sok olyan szépség, földtudományi érték lehet és van is hazánkban, amely nemcsak a kiadványba nem került bele, de a szakemberek körében is alig ismert, kevésbé feltárt és esetleg védelme sem megfelelő. Ezért a kijelölt útnak minden egyes köve nagyon fontos és tovább formálandó, fejlesztendő. Ennek a feladatnak, illetve az ismeretterjesztésnek a fontosságát mutatja az is, hogy hazánkban ritkaságszámba mennek a földtudományi kirándulásvezetők. Közöttük talán az egyik legkiválóbb, a XX. század elején készült „Geológiai kirándulások Budapesten és környékén” című könyv, melynek bevezetőjében dr. Schafarzik Ferenc műegyetemi tanár ezekkel az örökérvényű gondolatokkal buzdította a kirándulókat: „Eközben nemcsak nemes szórakozásban töltjük el időnket, hanem ezt a darab földet, amelynek fiai vagyunk, megismerjük s mintegy a belsejébe látva, a megismerés meleg szeretetével mindig bensőbben kapcsolódunk hozzá. A történelem szálain kívül semmi sem fokozza a hazaszeretetet annyira, mint a természettudományok. […] Tehát nyitott szemmel és elmével ki a szabadba!”

329

Benkhard Borbála ___________________________________________________ Szakirodalmi hivatkozások KISS G. – BENKHARD B. (2006): Kő kövön… marad. Útikalauz látványos földtani, felszínalaktani és víztani objektumok megismeréséhez. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Budapest 216 p. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI INTÉZET (2003): Földtudományi értékek kataszterezése 2002-2003. Környezetgazdálkodási Intézet Természetvédelmi Igazgatóság. Szerk: Benkhard B. – Kiss G. Budapest I-VI. kötet. LINGAUER J. (2002): Az ökoturizmus fejlesztése Magyarország nemzeti parkjaiban. In: „Ökoturizmus a Kárpát-medencében” c. konferencia kiadványa. Magyar Turizmus Rt. és Budapesti Gazdasági Főiskola. Budapest MICHALKÓ G. (2003): A fenntartható fejlődés ökoturisztikai aspektusai Magyarországon. Turizmus Bulletin 2003 IV. Budapest pp. 13-21. PUCZKÓ L., RÁTZ T. 2000. Az attrakciótól az élményig. Geomédia Szakkönyvek. Budapest. Intézmények órarendi honlapjai: Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar http://ttkto.elte.hu/tanrend/t2000_1/g016.html [letöltve: 2006.05.29.] Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar http://www.uni-miskolc.hu/~mfk/tanterv/geogr.html [letöltve: 2006.05.29.] Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar http://www.ttk.pte.hu/TO/orarend/Foldrajz.xls [letöltve: 2006.05.29.] Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar http://www.geo.u-szeged.hu/oktatas/foldrajz/tantargy/mo_termfold_ea.html [letöltve: 2006.05.29.] Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Kar http://157.181.174.19/tanrend/2002-2003-2/kotelezo/T010N2.html Eszterházy Károly Főiskola http://www.ektf.hu/oktatas/2002/szakok/foldrajz.htm [letöltve: 2006.05.29.] NyíregyháziFőiskola http://www.nyf.hu/others/docs/foldrajz_halo_nappali_2006.doc [letöltve: 2006.05.29.] Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola http://www.jgytf.u-szeged.hu/oktatas/kredit/kreditek/FOL.htm [letöltve: 2006.05.29.]

330


DÉL BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYE KAVICSBÁNYA TAVAINAK TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI Kiss Anita Ph.D. hallgató Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés Borsod-Abaúj-Zemplén megye Magyarország kavicsbánya tavakban egyik leggazdagabb területe. Bár a kavicsbányászat már az előző évszázadban jelentős tájsebeket hagyott hátra a megyében, az utóbbi években a felgyorsult útépítések (autópálya-építés) nyomán jelentősen megnövekedett a kisebb nagyobb bányatelkek és a bányatavak száma. A kavicsbányászat nyomán visszamaradó bányagödrökben, a talajvíz és csapadékvíz összegyülekezéséből alakulnak ki a kavicsbánya tavak. Ezzel biológiai és társadalmi szempontból új tájelem jelenik meg. Ugyanakkor kérdéses mi lesz a sorsa a visszamaradó vizeknek, a létrejött vizes élőhelyeknek, mivel a rekultiváció jelen gyakorlata nem megnyugtató sem, ökológiai sem tájvédelmi szempontból – holott törvényi előírás vonatkozik rá (239/2000.(XII.23.) Korm. rendelet a bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogkörökről és kötelezettségekről). A bányatavak pedig, megfelelő kezeléssel táji szempontból esztétikus területekké, ökológiai szempontból fontos élőhelyekké alakíthatók, melyek, egyaránt szolgálhatnák a kikapcsolódást, valamint különböző élőlények – halak, madarak, hüllők – életlehetőségeit is megteremthetnék. A növekvő turizmus, az üdülés, felfrissülés, pihenés és általában a kultúrált szabadidő eltöltése iránti igény, illetve mindezek helyi gazdasági előnyeinek növekedése miatt a kavicsbánya tavak, és környezetük felértékelődésével kell számolni.

331

Kiss Anita ___________________________________________________

Cikkemben a Sajó-Hernád hordalékkúpon kiépített kavicsbányák, elsősorban a Nyékládházi bányatavak turisztikai hasznosításának lehetőségeivel foglalkozom. A kavicsbányák geológiája A Sajó, Bódva és Hernád folyók által kialakított hordalékkúp a Miskolci-kaputól DDK-re terül el, DNy-on a Nagykunság, K-en a Hajdúság határolja, bár a hortobágyi folyómedrekben feltárt kavicsos homok ásványtani összetétele rendkívül hasonló a SajóHernád hordalékkúp bükk-peremi medreinek kőzet- és ásványösszetételéhez. Ezek alapján feltételezhető, hogy a Sajó hordalékkúphoz tartozik. Tehát a Sajó-Hernád-hordalékkúp benyúlik a Hortobágy területére, sőt fiatalabb üledékekkel fedetten a Hortobágy egész északkeleti részén megtalálható.(TÓTH CS. 2003) A Pannon-tenger idején indult el a kialakulása, de a fő felhalmozódás időszaka a pleisztocén. A durva üledék képződése és lerakódása már a pleisztocén vége előtt befejeződött, a folyóvölgyekben azonban még a holocénben is folytatódott. A hordalékkúp anyagában sűrűn váltakozik a durva kavicsösszlet, valamint a finomabb homok, lösz-, és iszaprétegek.

1. ábra: A Sajó-Hernád kavicsmélysége a felszín alatt Forrás: FRANYÓ F. 1966

332

Dél Borsod-Abaúj-Zemplén megye kavicsbánya tavainak turisztikai hasznosítási lehetőségei ___________________________________________________

Ezt a hordalékanyagot a holocén későbbi fázisaiban kevert szemcse-összetételű öntésagyag takarta be. A kavicsrétegek elsősorban a folyóvölgyek mentén fekszenek a felszínhez közelebb, mintegy 3-5 méterrel a talajszint alatt. (1.ábra) Az összkavicsvastagság a hordalékkúp központi részén a legnagyobb – 125 méter - a peremek felé kivékonyodik (DÁVID L. 2003). A Sajó-Hernád hordalékkúp kavicsbányáinak utóhasznosítása A kavicsbányászat során létrejövő tavak a környék lakosságának is új lehetőségeket teremtenek. A tóhasznosítás azonban további beavatkozást jelent a tavak életébe. A tavak többsége nem maradt érintetlenül azt követően, hogy felhagytak a műveléssel. A kavicsbánya tavakat részben a szabadidős tevékenységek (üdülés, nyári strandolás, horgászat, különböző vízi sportok), másrészt a mezőgazdaság hasznosítja (vízkiemelés, haltenyésztés és a ketreces halnevelés). A leghétköznapibb, a legtöbb helyen megfigyelhető hasznosítási mód Sajó-Hernád hordalékkúp tavai esetében is a horgászat és a strandolás. A térség 37 felhagyott bányatavából 18 tóba halakat telepítettek. Azonban a többi tó esetében sem kizárt a horgászati hasznosítás. A túlzott haltelepítés és a horgászat növeli a tó szervesanyag-tartalmát. Ami eutrofizációhoz vezethet. A strandolás néhány tó esetében jelentős szezonális terhelést jelent (Arnót, Csorbatelepi-tó, Mályi-tó). A vízi sport célú hasznosításhoz a Csorbatelepi-tó esetében egy európai szabványú kajak-kenu pályát építettek ki. A Mályi-tavat egy vitorlásegyesület hasznosítja. A legnagyobb zavarást okozó vízi sport a motorcsónakozás, a vízisí vagy a jetski (használatuk egyedül a hejőkeresztúri bányatavon engedélyezett). Amellett, hogy üzemanyagot és olajat juttathatnak a tóba, veszélyt jelenthetnek a fürdőzőkre is. Ahol üdülőtelkek is létesültek, ott a szennyvízelvezetés hiánya okoz környezeti problémát. A forgalmasabb helyeken nagy mennyiségű szemét is keletkezik. Ezek a problémák elkerülhetők, a lazább beépítéssel, a megfelelő infrastruktúra kiépítésével, a szemétgyűjtés és elszállítás megoldásával. A tavak életét befolyásoló másik tényező a mezőgazdaság. A kavicsbányákat 333

Kiss Anita ___________________________________________________

általában egykori mezőgazdasági területeken alakították ki. A bányaműveletek akadályozhatják a növénytermesztést, de a bányatónak előnye is lehet azáltal, hogy vizet biztosít az öntözéshez, az itatáshoz és a haltenyésztéshez. A mezőgazdaság azonban veszélyforrás is a tavak minőségére (növényvédő szerek, műtrágyák bemosódása) a vízkivétel pedig beavatkozást jelent a felszín alatti vízrendszerekbe. Halászat szempontjából elsősorban ketreces halnevelés céljára lehetett hasznosítani a tavakat. A Sajószögedi-tó vízminősége a közelben üzemelő sertéstenyésztő telep miatt igen rossz, illetve a közeli szarvasmarha telepről is ide hordják itatni az állatokat, ehhez hozzájárul a tó kis mélysége és kiterjedése is. A Mályi-tó és a Sajószögedi-tó nitráttartalma kiugróan magas (WWW.ANTSZ.HU). A települések is hatással vannak a bányatavak vizének minőségére. A Miskolc közelében fekvő bányatavak kiépítettebbek, mint a messzebb lévők. A 37 felhagyott bányató közül mindössze 11 található a településektől mért 1 km-es távolságon kívül. Minél nagyobb a település mérete, annál nagyobb a közelben lévő tavakra gyakorolt antropogén hatás. Az alapvető infrastruktúrával rendelkező bányatavak előnyöket élvezhetnek a többi tóval szemben a további hasznosítást illetően. Azok a bányatavak is kedvezőbb helyzetben vannak, ahol hamarabb felhagytak a kitermeléssel, így előbb kezdődhetett meg a hasznosításuk is. A terület bányatavainak többségét alapszinten hasznosítják, de a magasabb fokú használat csak kevés esetben valósult meg. Az autópálya-építés jelentős szerepet játszik a kavicskitermelésben. Az M3-as autópálya Füzesabony-Polgár közti szakasza a területen halad keresztül. Szintén kettészeli a térséget az M30-as autóút mely Miskolc és Hejőpapi között létesül. Az útépítések hatalmas mennyiségű nyersanyagot igényelnek. Az építkezés során különböző szemcseméretű kavicsot, homokot és zúzott követ használnak fel. Ezek közül a homok és a kavics megtalálható a területen. Az autópálya-építés kihatott egyrészt a tulajdonviszonyokra, másrészt pedig a bányák hasznosítására is. A nyékládházi kavicsbányák és a hejőkeresztúri, hejőpapi kavicsbányák az osztrák érdekeltségű Lasselsberger Kft. tulajdonába kerültek. A tiszatarjáni kavicsbányát a Colas Északkő Kft. vette meg. A kavicsbányák többsége tulajdonost váltott, s a hirtelen megnőtt megrendelések kielégítésére fejlesztések történtek. Így több helyen szereltek fel 334


kavicsosztályozót, kavicsmosót, bekötőutakat létesítettek és folytatták a felhagyott termelőhelyek fejtését, illetve újakat nyitottak. Ezáltal több bányató keletkezett és megnőtt a meglévők területe. Jelentős tájrombolás történt tehát kimondottan az autópálya-építés hatására. Remélhetőleg a későbbiekben az okozott károk helyreállítására is gondot fognak fordítani és a kavicsbányászat is ésszerű keretek között folytatódik, tekintettel annak minden gazdasági és ökológiai következményére (DÁVID L. 2003). Különösen, hogy törvényi előírás vonatkozik rá (239/2000.(XII.23.) Korm. rendelet a bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogkörökről és kötelezettségekről), mely kimondja, hogy: Bt. 36. § (1) A bányavállalkozó köteles azt a külszíni területet, amelynek használhatósága a bányászati tevékenység következtében megszűnt vagy lényegesen korlátozódott, a műszaki üzemi tervnek megfelelően, fokozatosan helyreállítani, és ezzel a területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozni vagy a természeti környezetbe illően kialakítani (tájrendezés). Vhr. 22. § (2) A tájrendezési tervnek tartalmaznia kell a bányászati tevékenységgel és külszíni létesítményeivel érintett, továbbá a bányászati tevékenységgel maradandóan megváltozó felszíni terület környezetkímélő újrahasznosításának tervezett célját, a megvalósításhoz szükséges feladatok ismertetését és éves ütemezését. (239/2000.(XII.23.) KORM. RENDELET) Sok esetben lehetőséget találhatunk a bányaterületek ökotúra-útvonalakba való beillesztésébe, vagy ha nincs ilyen, akkor azok kiépítésének fontos állomásai lehetnek. Az idegenforgalmi kínálat ezekkel is sokszínűbbé tehető. Másfelől a vízzel feltöltődött bányaterületek jó rekreációs lehetőségeket is nyújthatnak. A nyékládházi bányatavak története Az első világháború idején vették észre az emberek, hogy a község határában - alig néhány méterrel a felszín alatt - építkezési célra megfelelő, nagy kiterjedésű területen található kavics. 1917-ben meg is alakult a Mezőnyék-ládházi Kavicsbánya Rt, és elkezdődött a kitermelés. A második világháború végén a 335

Kiss Anita ___________________________________________________

visszavonuló német seregek felrobbantották a műtárgyakat. 1948ban a részvénytársaság fogott hozzá a kitermelés feltételeinek megteremtéséhez. Az 1949. évi államosítás során megalakult a Miskolc-környéki Kavicstermelő Nemzeti Vállalat. Az országban beindultak a nagy építkezések, amelyekhez jelentős mennyiségű kavicsra volt szükség. Számos nagyberuházáshoz szükséges kavicsanyagot innen termelték ki, mint például a Ferihegyi repülőtér, a Kiskörei Vízlépcső, a Tiszai Vegyi Kombinát stb. felépítéséhez szükséges anyagot is. A 300 fős kavicsbánya üzem szerepe az ország adalékanyag-ellátásában meghatározó volt, az országos termelés 13%-át adta. A rendszerváltás során a gazdaságban bekövetkezett változások miatt csökkentek a beruházások, a bányaüzemtől kevesebb anyagot kértek. Az üzem több átalakuláson is átment, jelenleg Lasselsberger Hungária Termelő és Kereskedelmi Kft. néven működik, budapesti székhellyel. Már 1978-ban megindult és ma is folyik a bányatavak környékének rekultivációs tevékenysége. Ennek során több tó körül üdülőterületet jelöltek ki, melyek napjainkra be is épültek (WWW.KSH.HU). 1. áblázat: bányatavak Forrás: www.haldorado.hu A bánya neve Nyékládházi tavak

Tófelület (ha) 450

Átlagos mélység (m) 7-20

Mályi tavak

34,1

5-7

Muhi tó

45,2

2

Sajószögedi tavak

30,3

4-5

Sajóörösi tó

1,54

n.a.

A bányatavak A Miskolc környéki kavicsbánya tórendszer (1. táblázat) (2. ábra), ezen belül a nyéki tavak úgynevezett "víznélküli" idegenforgalmú vonzerőkkel rendelkező régióban fekszenek. Nemcsak emiatt kedvező a földrajzi fekvése. Könnyen megközelíthetőek, hiszen a 3. számú és a 35. jelű főforgalmi utakon

336


zajló idegenforgalom számára a tavak ideális megállóhelyet jelentenek. A Nyéki tavak jelenleg hat tóból áll: Öreg-tó, Középső-tó, Egészségügyi-tó, István I-II. tó, Gólem tó és Debreceni tó. (3. ábra) A vízfelület jelenlegi nagysága kb 450 ha. A jelenlegi elképzelések szerint a kavicsbányászás 2030-ig tart, melynek során a vízfelület többszörösére nő, körülbelül 700-800 ha-os lesz. A tó nagy összefüggő vízfelülete révén elsősorban a vízisportokra /vitorlázás, vízisí, csónakázás stb./, valamint a nyári, illetve hétvégi üdülésre alkalmas (WWW.NYEKLADHAZA.HU). Az üdülési funkciók biztosítása mellett fontos feladat a terület fokozatos rekultivációja, a tórendszer használatának megfelelő kialakítása /meder- és partképzés, partmenti területek rendezése, védősávok kialakítása stb./ a tavak vízszintszabályozása, a felszíni vizek elvezetése, a vízvédelmet biztosító vízrendezés megtervezése. A tó jelenlegi területe magában foglalja a régi István I, István II tavakat, mely időközben összekotrásra kerültek a Gólem tóval. Debreceni tó–Gólem tó, a megye legrégebbi kavicsbánya tavai, közé tartozik. A kavics kitermelés jelenleg is folyik a tavak keleti oldalán, de a tó nagy része már nem fog változni. A turisztikai hasznosítás lehetőségei A tórendszer – bár jelenleg még folyik a kavics, illetve homokkitermelés – a nyári hónapokban közkedvelt pihenőhely. A part menti földek egy részén üdülő telepek épültek, nyáron nagy tömegek veszik igénybe a tavat és környezetét strandolás, horgászat és vízisportok céljából. A Gólem-, az István-, az Öreg- és a Középsőtó mentén kiterjedt üdülőövezet húzódik közel 800 üdülőtelekkel, összesen 31 ha területen – a telekosztás már az 1960-as évek elején megkezdődött. Nyári hétvégéken az itt üdülők száma eléri az 5000 főt. Ennek ellenére a tó vízminősége kiváló, még a nyári hónapokban sincs algavirágzás, vagy oxigénhiány, mert a tó, mint a legtöbb kavicsbánya tó igen mély – 7-20 méter – , az alsóbb rétegek 337

Kiss Anita ___________________________________________________

a melegebb hónapokban sem érik el a 20 C°–ot. A gyökerező hínárnövényeken és a parti nádasokban számos halfaj találja meg ívási feltételeit. A telepítéseknek köszönhetően a tó ponty állománya stabil horgászfogást biztosít az ide látogatóknak. Ragadozók közül a csukát fogják legnagyobb mennyiségben, de jelentős a tó süllő és harcsa állománya is (WWW.EMHE.HU). A tórendszer a strandolók, a vízisportolók, és a horgászok üdülőparadicsoma lehetne. A tavakat ingyenesen lehet egyelőre használni, mindenki megtalálhatja a neki megfelelő partszakaszt. Vannak népszerű széles, hosszú strandszakaszok, ugyanakkor találhatunk egy csendes részt is, mivel a tórendszert kisebb szigetek és benyúló félszigetek teszik igazán változatossá (4. ábra).

4. ábra: A 35-ös jelű főforgalmi út melletti bányatavak helyszínvázlata Forrás: SZLABÓCZKY P.

A tavak kiszámíthatatlan mélységük, néhol igen meredek, omlásveszélyes partjai miatt azonban veszélyesek is lehetnek, ezért fokozott óvatosságra van szükség. Sajnos számos halállal végződő baleset is történt, éppen ezért mindenképpen szükséges a terület biztonságának növelése. Ezen a partvonal megfelelő kiépítése 338


segíthetne, a meredek partfalak megszüntetésére, és a part közelében, elsősorban a strandolásra alkalmas helyeken, a hirtelen mélyülő meder feltöltésére lenne szükség. Természetesen több igényt is ki kell elégíteni a partvonal megfelelő kiépítése során, hiszen mást kíván a strandoló, horgászó közönség és mást az itt élő állatok. A nyéki tavak esetében elegendő hely és vízfelület áll rendelkezésre, mindegyik igény kielégítésére. Szintén rendkívül fontos a megfelelő infrastrukturális feltételek kiépítése. Egyes számítások alapján a nyéki tavak közel 20000 ember befogadására alkalmasak, ennek közel fele szállásférőhelyet nem igényel, a másik fele igen. Ezért fontos az üdülőterület további fejlesztése, ami pozitív hatással lehet a település fejlődésére is és a foglalkoztatottság növelésére is. A tó körül rendezett strandokat, öltözőket, folyóvízzel ellátott illemhelyeket, kempingeket kell kialakítani, növelni kell a kereskedelmi szálláshelyek számát panziók, motelek, szállodák, apartmanok építésével, hogy mindenki az igényeinek megfelelő szálláshelyet tudja kiválasztani. Éttermeket, vendéglőket, sporttelepeket kell létesíteni. Természetesen, mint minden üdülőhelyen itt is a szezonalitás csökkentése a cél. A téli hónapok forgalmát növelhetné, a közel 1000 méteres mélységben található termálvíz kihasználása. A gyógyturizmus jelenleg az egyik legvonzóbb és legnagyobb hasznot hozó turizmusfajta, illetve számos külföldi vendéget vonzana a területre. A tavakon túl idegenforgalmi vonzerőt jelent a település nyugati határán É-D-i irányban kilométereken át húzódó Szőlőhegy. Régebben a hegyen csak szőlőskertek, présházak, borospincék, valamint hétvégi házak voltak, ma viszont egyre több a lakás is. Télen kedvelt szánkózó hely. A tó környékén gyalogos, lovas és kerékpáros túraútvonalakat lehetne kialakítani, amelyek érintenék a környék olyan turisztikai látnivalóit, mint például a Muhi csata emlékműve, a Szőlőhegy tetején megbúvó régi, vályogfalú szőlőházak és a történelmi múltú szomszédos Ónod település nevezetességei, mint az Ónodi-vár, népi lakóház, Török-kastély. 339

Kiss Anita ___________________________________________________

Lehetőséget kell biztosítani a vízi sportok űzéséhez szükséges sportszerek és járművek kölcsönzésére (szörf, vízibicikli, csónak, kajak, kenu, vitorlás hajó), valamint labdajátékokra alkalmas pályákat is ki lehetne alakítani a part közelében. A Miskolci Kistérség Többcélú Társaság Fejlesztési Koncepciójában (2007-2013) már szerepel a fejlesztés egyik lehetőségeként a turizmus és ezen belül a bánytavak turisztikai hasznosításának terve. Ez alapján a kistérségnek ki kell tudni használnia a Bükk, a Sajó és a Hernád folyók, a bányatavak és az egyéb pontszerű turisztikai potenciálok meglétét. A turizmus fejlesztése terén elsősorban az attrakciók fejlesztését kell preferálni, illetve a turisztikailag frekventált mikrotérségekben és településeken az új szálláshelyek létrejöttét, a meglévők komfortfokozatának, szolgáltatási színvonalának emelését. A tervek szerint megépülne egy Miskolc-Kistokaj-MályiNyékládháza-Sajószöged-Tiszaújváros (a kavicsbánya tavak összekötésével majd a Sajó parton Tiszaújvárosig) húzódó kerékpárút is, ami az ökotúra útvonal alapja lehet. Összefoglalás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tehát számos kiaknázásra váró felhagyott, illetve részben hasznosított bányató található. A korábbi „tájsebek” ésszerű hasznosítással akár még a táj „esztétikailag” vonzó részévé is válhatnak. Mindezt elősegítheti az emberek látásmódjának változása is, hiszen egyre inkább nő a kereslet új kikapcsolódást jelentő, turisztikailag látványos helyszínek után. A nyékládházi bányatavak esetében mindezekre lehetőség van. A tavak már jelenleg is a környék településeinek fontos kirándulóhelyei. Az Öreg-tó és az István-tó körül nyaralóházak sora áll, a fiatalabb tavak mellett pedig autós-biciklis turisták találnak nyaranta nyugodt kikapcsolódást. A Debreceni-tó a nudisták közkedvelt fürdőhelye. A tórendszer a strandolók, a kellő jártassággal bíró vízisportolók, és a horgászok üdülőparadicsoma.

340

Dél Borsod-Abaúj-Zemplén megye kavicsbánya tavainak turisztikai hasznosítási lehetőségei ___________________________________________________ Szakirodalmi hivatkozások TÓTH CS. (2003): A Hortobágy negyedidőszak végi felszínfejlődésének főbb természeti és antropogén vonásai. Doktori Disszertáció. Debrecen. DÁVID L. – PÉNZES J. – TÚRÓCZI E. (2003): A kavicskitermelés jellemzői és a kavicsbányák hasznosítása a Sajó-Hernád hordalékkúpján. Gazdálkodás 2003. 7. számú különkiadás. DÁVID L. (2003): Felhagyott kő- és kavicsbányák turisztikai fejlesztési lehetőségei. Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén (AVA). FRANYÓ F. (1966): A Sajó-Hernád hordalékkúpja a negyedkori földtani események tükrében. Földrajzi Értesítő I-IV. SZLABÓCZKY P. (2002): A kavicsbányászat geológiai feltételei, különös tekintettel a környezet- és természetvédelmi kérdésekre. A kavicsbányászat és a kavicsbányatavak környezet -és természetvédelmi problémái. Miskolc. 239/2000.(XII.23.) Kormányrendelet. Google Earth Miskolci Kistérség Többcélú Társaság Fejlesztési koncepciója (2007-2013). Miskolc 2005. INTERNET www.haldorado.hu www.ksh.hu www.emhe.hu www.nyekladhaza.hu www.antsz.hu

341


HOLLANDIA IDEGENFORGALMÁNAK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI Nagy Viktória PhD hallgató


Bevezetés Hollandia malmokat és tulipánokat éltető kampánnyal próbál javítani az emberekben róla kialakult képen, miszerint a szex, a drogok és az eutanázia melegágya. „Ne engedd a lányod Hollandiába vakációzni, mert függőként tér majd haza!”, „Amszterdam belvárosában az ablakok mögött meztelen nők mutogatják magukat, és szinte minden utcasarkon illegális seftelés folyik.” – ilyen, és ehhez hasonló előítéletekkel kell szembenéznie az országnak. Az elmúlt tíz évben Hollandia imázsa zuhanórepülésbe kezdett, jelenleg is ezt próbálja orvosolni erőiket egyesítve a holland turisztikai hivatal1, a turisztikai információs szolgálat2, illetve a nagykövetségek. Holland állampolgárok százai dolgoznak nap, mint nap a holland turisztikai kínálat promócióján. A korábbi szimpla turistacsalogató metódus – miszerint „Hollandiát látnia kell!” – mára a múlté. 1997 óta fáradhatatlanul folyik a piackutatás, és a különböző célcsoportok igényeinek megfelelő reklámkampány kidolgozása. Hollandia idegenforgalmának gyenge pontja A reklám-hadjárat gyökerei a kilencvenes évek közepéig nyúlnak vissza. Akkor tudatosult először a gazdasági minisztérium és a turisztikai hivatal munkatársaiban, hogy az ország pozitívnak nem nevezhető imázsa komoly bevételkiesést okozhat az államkasszának, amennyiben Hollandia kiszorul a nemzetközi turizmusból. Félelmük nem volt alaptalan: egy, a kilencvenes évek 1 NBTC – Nederlands Bureau voor Toerisme & Congressen 2 VVV – Vereiniging voor Vreemdelingenverkeer

343

Nagy Viktória ___________________________________________________

második felében készült felmérés során olyan európai és amerikai potenciális turistákat kérdeztek az országról, akik még soha nem jártak Hollandiában. A megkérdezettek Amszterdamot látatlanban a rossz közbiztonsággal és a koszos utcákkal kötötték össze. Kevesen hallottak ugyanakkor például csatornáiról, a múzeumokról vagy történelmi jelentőségű épületeiről, holott Hollandia legismertebb porcikája a város. A korábbi évek negatív imázsa mára jelentősen javult, ennek ellenére akad olyan „sötét foltja” a holland idegenforgalomnak, amely a mai napi, sőt egyre inkább napirenden van. A kormány liberális drogtörvénye köztudottan megosztotta az embereket, kevesen értenek egyet annak preventív politikájával. Miután az ország vezetese belátta, hogy a drogfogyasztás problémáját teljesen felszámolni nem lehet, jobbnak láttak szakítani a korábbi évek „taktikájával”, és büntetések helyett kontrollálni a fogyasztást. Ezzel szemben a legtöbb ország vélemenye szerint a drogoknak egyszerűen nincs létjogosultsága. Természetesen az eltérő nézetek rendszeres súrlódásokhoz vezetnek Hollandia, valamint a környező országok, elsősorban Franciaország és Németország között. Belgium 2004 óta a holland modell útjára lépett, és több német törvényhozó is szorgalmazná a könnyű drogok használatának legalizálását, elsősorban a drogturizmus felszámolásának eszközeként. Az országhatárokon átnyúló kábítószerrel való visszaélések száma soha nem látott méreteket öltött. Ebből a szempontból az – Európa regionális felosztása szerint – Scheldemond határszakasz a legaktívabb, a kereskedelem pedig főleg a DK-Flandria – Henegouwen – Nord-Pas-de-Calais régión halad keresztül. A területre alapvetően jellemző szoros kooperáció lehetővé tenné, hogy hatékony eszközökkel harcoljanak a drogturizmus ellen, hatékony módszert azonban eddig nem sikerült kidolgozni az érintett országoknak. A tiltott szerek motiválta idegenforgalomnak két jellegzetes típusa alakult ki: egyrészt belga és francia turisták tömegesen keresik fel Hollandiát a coffeeshopok miatt, másrészt egyre több illegális árusítóhellyel lehet találkozni. Ez utóbbi jelenség Hollandiából fokozatosan a belga nagyvárosokba tette át székhelyét. 344

Hollandia idegenforgalmának aktuális kérdései ___________________________________________________

Ha külföldön kritikával illetik a hollandok könnyű drogokra vonatkozó törvénykezését, nem a coffeeshopokkal és a fogyasztókkal szemben szólalnak fel, hanem annak lehetőségével nincsenek kibékülve, hogy így olyan országokba is kijut kábítószer, ahol az egyáltalán nem megengedett. Sokat vitatkoztak a korábbi 30 grammos maximális határértékről is, amely mennyiség alatt a birtoklás még nem minősül visszaélésnek. Hosszas vívódás után végül módosították a mennyiséget. A mostani limit szerint egy vásárló nem kaphat 5 grammnál többet – egy coffeeshopban persze. De a tulajdonosok szerint egy átlagos fogyasztó nem is vesz magához három grammnál többet a coffeeshopban. A határ közelében fekvő helyeken azonban, ha ennél többre tart igényt valaki, a portéka szinte biztosan külföldön talál gazdára. A legtöbb településen egyébként egy coffeshop hétvégi bevételének mintegy kétharmada a drogturizmusnak köszönhető. A nagyvárosokon kívül – mint Amszterdam vagy Rotterdam – a határterületekre koncentrálódik az újfajta turizmus: Limburgban Venlo és Maastricht, Zeeuws-Vlaanderen tartomány területén pedig Terneuzen a legkeresettebb helyszín. Bármennyire is zavarja a holland kormányt, hogy őket teszik felelőssé elsősorban a marihuána illegális csempészéséért, ha megtiltanák az árusítást külföldi vendégek részére, alkotmányt sértetének a diszkriminációval. Kivitelezése pedig szinte lehetetlen lenne, hiszen ebben az esetben a holland polgárok, mint közvetítők vásárolnának drogot külföldi fogyasztóknak. A hatékonyabb együttműködés reményében tartott szimpóziumot 2006. május 26-án Belgium, Észak-Franciaország, valamint a holland Zeeland tartomány. Terneuzen – Zeeland tartományi központjának – polgármestere szerint elég volt a siránkozásból, a tettek mezejére kell lépni, és ki kell dolgozni végre egy olyan határon átnyuló politikát, amellyel meg lehet oldani a drogturizmus problematikáját. Úgy véli, ezt eddig csakis az országok közötti bilaterális kapcsolatok teljes hiánya gátolta. A jelenség természetesen nem kizárólag az említett határszakaszt érinti, Limburg tartomány Hollandiával szomszédos területe is problematikus. A legtöbb határmenti belga település polgármesterének véleménye azonban az, hogy itt nem egyszerűen 345

Nagy Viktória ___________________________________________________

szomszédok közötti problémáról van szó. Ha hatékony eszközt akarnak találni, magasabb szinten kell operálni, és az Európai Unió keretein belül kell egy megfelelő határon átnyúló szabályozást találni. A hollandok továbbra is azon a véleményen vannak, hogy csak a hasonló törvénykezés lehet megoldás, a „szomszédoknak” azonban eszük ágában sincs bevezetni a liberális drogtörvényt. Egyelőre marad a bevált módszer, a fokozott határellenőrzés. Az elmúlt évben egyébként csaknem háromszor annyi határőr próbálja kiszúrni a csempészeket, mint azt megelőzően. Hollandia egyébként újabb, a határ közelében létesítendő, coffeeshoppal provokálja Belgiumot. Ahogy azt Terneuzen polgármestere bejelentette, hamarosan egy harmadik coffeeshop fogja megnyitni kapuit. Terveik szerint a város határán kívül, olyan közel a belga határhoz, amennyire csak lehet, és olyan helyen, amely nagyszámú gépjármű számára biztosít parkolóhelyet. Természetesen a belga hatóságok nem fogadták a hírt kitörő lelkesedéssel, hallani sem akarnak róla. Terneuzen az egyetlen olyan település Zeeland tartományban, ahol legálisan lehet könnyű droghoz jutni coffeeshopokban. A nyolcvanas években fáradt bele a város vezetősége az állandó harcba, amit a terjesztőhálózatokkal vívtak, és végül 1995ben engedélyezték két coffeeshop létesítését a belvárosban. Egy a coffeeshopok között végzett vizsgálatok szerint, azok vendégeinek 95%-a külföldi. Ezért is gondoltak a hollandok arra, hogy vagy a már meglévő kettőt helyezik a városon kívülre, vagy egy harmadik árusítóhelyet engedélyeznek egy sokkal praktikusabb helyen, ahol autóval könnyen le lehet parkolni, a határ mellett, a Terneuzent Genttel összekötő út mellett. Zelzate polgármestere az elképzelést kategorikus „nem”-mel kommentálta. Nem csak a belga „szomszéd” fogadta szkeptikusan a hírt, Kortrijk polgármestere, akinek az észak-francia drogbandákkal kell hadakozni, valósággal felháborodott rajta. Véleménye szerint az új coffeeshop csak újabb fogyasztókat generálna. Terneuzen polgármestere a tiltakozással kapcsolatban csak annyit mondott, a coffeeshop intézményrendszere, azaz a figyelemmel kísért fogyasztás bevált módszer. Az egy főre jutó drogfogyasztás sokkal alacsonyabb 346


Hollandiában, mint Belgiumban vagy Franciországban. Azt is szorgalmazta továbbá, hogy a két ország vezetése gondolja át még egyszer a marihuána legalizálásának kérdését. A megoldás valószínűleg még várat magára, az mindenesetre biztató, hogy egyre több tudományos vita és fórum kezeli központi kérdésként a dolgot. A „jövő” turizmusa Az „új turisztikai kínálat” négy pilléren nyugszik: Amszterdam, a virágok, az aktív turizmus – elsősorban a kerékpározás és vízi sportok – valamint a tengerpart. Szeretnének végleg leszámolni a coffeeshopokkal és a vörös lámpás negyeddel kapcsolatos előítéletekkel. A négy legfontosabb vonzerő mellett a hadjárat fő mottója, hogy Hollandia kellemes hely, ahol az emberek barátságosak, toleránsak és minden dolog iránt nyitottak. Elsősorban német, angol, amerikai, belga és francia turistákra építenek, továbbá harmincöt év feletti, tehetős látogatók jelentkezését várják! A turisztikai hivatal évente mintegy 34 millió eurót áldoz a promócióra, melynek felét a gazdasági minisztérium állja, az összeg másik felének előteremtése pedig a kereskedelmi és ipari szektor feladata. A kampány alapköve a tulipán: utazási kiadványokon, posztereken, csomagolásokon immáron több éve látható ez a nemzeti szimbólum, természetesen narancssárgában. A piros – fehér – kék színekből elég volt, az egyesült nemzetek országainak mintegy 40%-ánál a nemzeti lobogó ebből a három színből tevődik össze. A tulipánt ugyanakkor ma már a világ minden részén Hollandiához kötik. Több piackutató szerint azonban minden rosszban van valami jó, hiszen az országba látogató turistát a meglepetés erejével fogja lenyűgözni a hely. A legjobb reklám pedig, ha a hazatérő vendégek szájról szájra adják tovább Hollandia jó hírét.

347

Nagy Viktória ___________________________________________________

Holland Városok Projekt A városok rövid időre szóló látogatása továbbra is jelentős részét adja a turizmus bevételének az egész világon, és ez Hollandiában sincs másként. Szinte minden olyan országban, ahol a holland turisztikai hivatal aktívan kampányol, a Holland Város Projekt kulcsfontosságú része a piacnak. A városok bemutatásán kívül az építészetet, a kávéházakat és bárokat, a múzeumlátogatást, a városnézést és a vásárlási lehetőségeket hangsúlyozza. Amszterdamra, Rotterdamra, Hágára, Utrechtre és Maastrichtra alapoz a projekt, de más városokat is bemutat természetesen. Holland Klasszikusok Projekt Az ország idegenforgalmának tradicionális szegmense, olyan szimbólumokkal, mint a tulipánok, a fapapucs, a szélmalmok és a sajt, de éppúgy épít az ország kulturális örökségére olyan hírességeket kiemelve, mint Van Gogh, Vermeer, vagy Rembrandt. Elsősorban kontinesen kívüli piacra akarnak ezzel a projekttel betörni, az Egyesült Államok, Japán és Kína a legfontosabb célpont. Holland Strandolás Projekt A holland tengerpart őrzi pozícióját, továbbra is csábító turisztikai célpontnak bizonyul. A parti terület motorja a természetes strand a maga dűnéivel, mögöttük szemrevaló városkáival. A különböző élményparkok és múzeumok látogatását gyakran kötik össze tengerparti programokkal, a kempingek, illetve nyaralók pedig óriási kitörési lehetőséget jelentenek az apró parti településeknek. Holland Izgalmak Projekt A Holland Izgalmak Projekt nem más, mint móka és szórakozás a természetben. Széles spektrumon kínálja a lehetőségeket, főleg látványparkokba és témaparkokba próbálja csábítani a turistát. Ezt az elemet kombináljak általában az 348


ismeretterjesztéssel, túrázáson és kerékpárutakon keresztül. Csak úgy, mint az előző projektnél, a szállás bázisa szinten kemping és bungaló. Célcsoport szinten a gyermekes családok (7-14 eves porontyokkal). 1996-ban az Egyesült Államokban például, egyik kampányuk során főleg nagyvállalatokat kerestek fel, hogy azok legkiválóbb dolgozóikat egy-egy hollandiai utazással jutalmazzák. A turisztikai hivatal 2000 céggel vette fel a kapcsolatot, és ismertető prospektusaik mellett piackutatási céllal, kérdőíveket is postáztak nekik. Olaszországban egy kertészeti szaklap mellékleteként mutatták be a holland virágkertészetet, és a virágkertészet legnevesebb városait úgy, mint Aalsmeer, Keukenhof és Biesbosch. Az együttműködésnek köszönhetően az információk 100000 olvasóhoz jutottak el. Angliában szintén a virágokkal próbáltak hódítani: neves napilapokhoz csatolt kiadványban Hollandiát „Európa virágaként” népszerűsítették. A kampány, amellyel a Hollandiáról alkotott téves képet akarták helyretenni, a turisztikai hivatal vezetője szerint sikeres volt. Az erőfeszítéseknek köszönhetően az angol emberek többségének ma már a malmok, a tulipánok, és a fapapucs jut eszébe Hollandia neve hallatán. A következő évben metró-, televízióés rádióreklámokon keresztül kampányoltak múzeumokról, a kerékpározásról és a vízi sportokról. Marketingpolitikájuk kiemelt célközönsége volt az amerikai homoszexuális közösség. A nekik készült bemutatkozó anyag a holland művészetet, kultúrát és történelmet népszerűsíti. A hivatal nem akart semmit a véletlenre bízni: Hollandia senki nem ítéli el a saját neméhez vonzódó embereket, sőt rengeteg meleg-bár található. Szeretnék továbbá valamilyen úton-módon, az egyszer már Hollandiát választó, turistákat következő alkalommal is visszacsábítani. Szállodákban, utazási irodákban és tourinform irodákban el kell helyezni olyan kiadványokat, amelyeket lapozgatva a turista betekintést nyerhet az ország már részeibe is, nem csak Amszterdamra és a tengerpartra koncentrálva. Akinek akkor éppen nincs több ideje az országban maradni, vissza kell 349

Nagy Viktória ___________________________________________________

jönni, így szól a tanács. Hollandia látogatóinak kétharmada egyébként nem először jár az országban. Ennek ellenére a negatív imázs továbbra is körbelengi Hollandiát. Külföldi lapokban előszeretettel emlegetik az országot, ha a drogokkal, szexszel, eutanáziával vagy abortusszal kapcsolatos hírek kapnak szárnyra. A németországi holland nagykövetet egy tizenéves lány például, arról kérdezte, mennyibe kerül 10 gramm hasis Hollandiában. Angliában, ahogy megjelenik valamelyik napilapban egy cikk Hollandiáról, folyamatosan csörög a telefon a nagykövetségen, de szerencsére a britek nem csak negatív kérdéseket tesznek fel, sokakat érdekel például, hogy mennyit keres a királyné, vagy hogyan kell borsólevest készíteni. A washingtoni holland miniszter általában felháborodott telefonhívásokat kap az abortusszal és az eutanáziával kapcsolatban. A férfiakat általában az amszterdami prostituáltak foglalkoztatják, miután sok újságban csak olyan sztereotípiákat olvashatnak az országról, mint a drog meg a szex. Hogy változtassanak a képen, a holland turisztikai hivatal évente mintegy 800 külföldi újságírót hív meg az országba, és a hivatalon keresztül 100 millió olvasóhoz jutnak így el cikkeik. A spanyol, brit és amerikai turistáknak kb. a fele, látogat el Wallenbe, Amszterdam vöröslámpás negyedébe. A fiatalok negyedének fő célpontja egy coffee-shop, tisztában van ezzel az amszterdami tourinform iroda is. A város azonban szakítani akar az ifjúság városa imázzsal. A külföldi turisták zöme 35 évnél fiatalabb. Ezért tesznek meg minden erőfeszítést, hogy az európai 35-nél idősebbeket a városba csábítsák. Nem utolsósorban azért is, mert ők átlagosan kétszer annyit költenek, mint a fiatalok. Hogy sikerüljön a misszió, a város évek óta egyre több kulturális rendezvényt és fesztivált szervez. És egy kis kozmetika a városon: graffitinek, rozoga biciklinek, szemétnek többet nincs helye az utcákon! Az előítéletek ellenére a turizmus igen fontos részét képezi Hollandia gazdaságának. Először 1995-ben hozta nyilvánosságra kutatásainak eredményét a holland statisztikai hivatal, és valamennyi, az ország idegenforgalmáért felelős intézet. Ennek célja az volt, hogy bárki pontos kimutatásokkal rendelkezhessen a Hollandiába irányuló vendégforgalomról, a 350


holland lakosság idegenforgalmi magatartásáról, illetve választ adhassunk általában a turizmussal kapcsolatban felmerülő kérdésekre. A 2004-es év igen változatos képet produkált. A megjelenő új folyamatok közül az állandó, hogy az összes vendég száma 2,9%-kal emelkedett. A fejlődés, különböző mértékű volt negyedévekre lebontva, a preferált szállástípusok és a küldő országok között. A növekedés leginkább a negyedik negyedévnek tudható be. Ráadásul, az emelkedés a szállodákban volt a legnagyobb. A kempingekben és bungalókban töltött éjszakák/foglalások száma csökkent. Végezetül a legnagyobb számban olyan országokból érkeztek a turisták, melyek hagyományosan nem jellemezték korábban Hollandia idegenforgalmát (Dél-Európa, Skandinávia, az újonnan csatlakozott uniós országok, Amerika és Ázsia). Azoknak a hollandoknak a száma, akik belföldön maradtak üdülni, alig emelkedett. Viszonylag erősen nőtt viszont a német turisták száma. Ez több különböző okra vezethető vissza: egyrészt a fapados repülőjáratok révén Dél-Európa sokkal több embert tud küldeni. Németországban viszont a fapados légitársaságok megjelenésének köszönhetően az emberek más – főleg olcsóbb – országok felé veszik útjukat. Szakirodalmi hivatkozások Internetes honlapok alapján összeállítva. NBTC – Nederlands Bureau voor Toerisme & Congressen VVV – Vereiniging voor Vreemdelingenverkeer

351


A SÍTURIZMUS GAZDASÁGI HATÁSAINAK VIZSGÁLATA Kisbányahavas – esettanulmány 1 Bolgár Blanka PhD hallgató Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés Az utóbbi évtizedekben az idegenforgalom a világgazdaság meghatározó ágazatává vált. Románia Nemzeti Fejlesztési Terve a turizmust az ország gazdaságának húzóágazataként jelölte meg. A turizmus valóban a gazdasági fellendülés egyik tényezője lehet, ha tudatosan fejlesztjük. Ehhez ismerni kell az idegenforgalom törvényszerűségeit, hatásait. Külföldön a turizmus gazdasági szerepének nyomon követése többé-kevésbé rendszeres gyakorlat, noha országonként vagy ország csoportonként különböző elemzési módszereket használnak (JANDALA CS. 1992). Nálunk azonban ez a gyakorlat még nem honosodott meg. Mindezek miatt az idegenforgalmi kutatások elengedhetetlen feltétele a turizmus gazdasági hatásainak a vizsgálata. A gazdasági hatások úgy definiálhatóak, mint a turizmus fejlődése következtében a küldő és fogadó területek gazdaságának jellemzőiben, gazdasági struktúrájában végbemenő változások (PUCZKÓ L.–RÁTZ T. 2002). A gazdasági hatásvizsgálat a turizmusnak a helyi gazdasághoz való hozzájárulását vizsgálja. A turisták kiadásának áramlását vizsgálja azzal a céllal, hogy az értékesítés, adóbevételek, jövedelem és munkahelyek terén bekövetkezett változásokat meghatározza (STYNES D. J.).

1

A kutatás a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet támogatásával készült

353

Bolgár Blanka ___________________________________________________

Jelen kutatás célja e hatások felmérése a kisbányahavasi síközpont példáján. A gazdasági hatások többféle módszerrel vizsgálhatóak, mi a chicagói Pénzgeneráló Modellt alkalmaztuk. E modell a turisták kiadásából adódó haszon kiszámítására, valamint a másodlagos hatások felmérésére, becslésére alkalmas. Kisbánya az Erdélyi Szigethegység legfontosabb síparadicsoma, az Öreghavas területén helyezkedik el, 1370 m magasan. Kolozsvártól mintegy 50 km-re, adminisztratív szemszögből nézve két megye - Kolozs és Fehér megye - határán terül el. Módszerek A vizsgálatok alapjául a D. J. Stynes által kidolgozott Pénzgeneráló modell (Money Generation Model MGM) szolgált, melyet azonban néhány helyen módosítottunk, kiegészítettük a BEA (U.S., Bureau of Economic Analysis) RIMS II nevezetű modelljével. Mindkét modell a vendégek kiadásából származó hatásokat becsli. Az első azonban a turisták kiadásának becsléséhez nem használ megkülönböztetett turista-kategóriákat. A második modellnek megfelelően meghatároztuk az üdülőközpontra jellemző turista típusokat, majd ezeken belül számoltuk ki az átlagos kiadást. A modellekhez szükséges adatokat a következő módszerekkel gyűjtöttük be: kérdőívezés, látogatószámlálás, másodlagos információs források használata, megfigyelés. Erre azért volt szükség, mert Romániában a statisztikai hivatalok csak nagyon kevés helyi szintű információval rendelkeznek. A kérdőívezés során 197 kérdőívet töltettünk ki a turistákkal, kérdezőbiztosokkal történő lekérdezés során, véletlenszerű kiválasztással.

354

A síturizmus gazdasági hatásainak vizsgálata ___________________________________________________

A gazdasági hatások becslése A gazdasági hatások között megkülönböztetjük a turizmus direkt és indirekt hatásait. A direkt hatások a helyi gazdaságban érzékelhető, a látogatók turisztikai kiadásának első „fordulójából” adódó változások. A indirekt vagy másodlagos hatásokat a turista szektort szolgáló háttér-iparágak és vállalkozásokon belül tapasztalt változások képezik. Ezek a változások az értékesítés, munkahelyek és jövedelem terén mutatkozhatnak meg. Például egy szálloda helyi javakat és szolgáltatásokat vásárol egy éjszakai elszállásoláshoz. Mindenik vállalkozás, mely javakat vagy szolgáltatásokat biztosít a szállodának indirekt módon részesül a turista szállásköltségeinek összegéből. Az indukált hatásokat a turisták kiadásából közvetett vagy közvetlen módon származó jövedelem háztartási elköltése során bekövetkezett változások képezik. A turisztikai vállalatok és háttériparágak alkalmazottai a jövedelmüket a régióban költik el, ezzel is gyarapítva a gazdasági aktivitást. Alacsony jövedelmek alacsony háztartási vásárlóerőt generálnak, ezzel negatív hatást gyakorolva a kiskereskedelmi egységekre és más vállalkozásokra, melyek a háztartási kiadáson alapulnak. A látogatók kiadásának gazdasági hatását általában a következő egyszerű képlet különböző változataival számítják: A turisták kiadásának gazdasági hatása = Turisták száma* Fejenkénti átlagos kiadás * Multiplikátor

A multiplikátor értéknövelő, érteket sokszorosító tényezőt jelent. Arra utal, hogy egységnyi plusz fogyasztás a gazdaság egészében hányszoros plusz jövedelmet jelent, mekkora többlettermelést vált ki, illetve hány új munkahelyet teremt (JANDALA CS. 1992).

355

Bolgár Blanka ___________________________________________________

A fenti egyenletből látható, hogy a hatásvizsgálat menete három különböző lépésből tevődik össze: 1. A vizsgált területre érkező turisták számának meghatározása. 2. A vizsgált területre érkező látogatók átlagos kiadásának meghatározása 3. A hatások elemzése. Ez történhet a helyi gazdaságban jelentkező változásoknak input-output gazdasági modellben való alkalmazása által vagy multiplikátorok meghatározása segítségével. A három lépés és a hozzá tartozó információ tipikusan különböző módszereket, modelleket és információforrásokat von maga után. Mindenik összetevő becslés által, másodlagos információforrások feldolgozása vagy elsődleges információk gyűjtése során határozható meg. Akár a felsorolt módszerek kombinációjaként is megoldható (STYNES D. J. 1999). 1.

Az üdülőközpontba meghatározása

érkező

turisták

számának

A turistaszám több módon határozható meg. A kutatás során mi látogatószámlálással oldottuk meg e feladatot, mivel nem mindenik szálláshely rendelkezik rendszeres statisztikai adatokkal. Csak a szálloda esetében vezetnek ilyen jellegű nyilvántartást. A rendelkezésünkre bocsátották a megszálló turisták és az eltöltött vendégéjszakák számát. Ezek azonban hiányosak és csak 2004-től kezdődőek, mivel a szálloda tulajdonost váltott. A szálláshelyek adatai azonban önmagukban nem elégségesek, mivel nem rögzítik azokat a turistákat, akik nem szállnak meg (csak egy napra érkeznek vagy csak átutazóban vannak a területen). Jelen esetben, a már említett okok miatt a látogatószámlálás az egyedüli módszer, mellyel a szükséges információ megszerezhető. A látogatószámlálást négy alkalommal végeztük 2006 február-március időszakában. Két hétvégi napon (szombaton) és két hétköznapon (szerda) végeztük, mivel azt feltételeztük, hogy a turistaforgalom a hét során különbözően alakul. Az üdülőközpont 356


egyetlen útvonalon közelíthető meg, így a látogatószámlálás adatai elég pontosnak bizonyulnak. A számlálás során rögzítettük a területre érkező személygépkocsik/autóbuszok számát, a bennük ülő személyek számát (1. táblázat), valamint rendszámát és típusát. 1. táblázat: A látogatószámlálás adatai IDŐPONT

SZEMÉLYGÉPKOCSIK/ AUTÓBUSZOK SZÁMA

SZEMÉLYEK SZÁMA

2006. február 8

34

93

2006. február 11

587

2837

2006. február 22

26

69

2006. március 4 Összesen

419 1066

1341 4340

Az eredmények igazolták a feltételezésünket, a forgalom hétvégén a legnagyobb. Ilyenkor egy-két ezer látogató érkezik, hétköznapokon pedig minimálisra csökken. A kapott adatokból megbecsülhető a teljes síszezon (december - március) alatt a központba érkező turisták száma. A hétvégi és hétköznapok adatainak átlagaiból kiszámolható a hetes, hónapos majd a teljes síszezon forgalma. Jelen esetben ez a szám 73 328 személy. 2. Az átlagos kiadás meghatározása Az átlagos kiadás meghatározása érdekében a BEA modell alapján a területre érkező turistákat különböző kategóriákba soroltuk. A kategorizálásra azért volt szükség, mert a kiadásszerkezetet a tartózkodás időtartama, a helyben felkínált szolgáltatások és kiadási lehetőségek határozzák meg. A kategorizálás fő célja a kiadás minél pontosabb meghatározása. Ennek érdekében elkülönítettük a turisták által végzett különböző tevékenységeket. A további pontosítás céljából 357

Bolgár Blanka ___________________________________________________

alkategóriákat határoztunk meg. A szállás kategórián belül elkülönítettük a meg nem szálló turistákat azoktól, akik egy napnál többet töltenek a központban. További kategóriákat képeztek az étkezés a sajátos alkategóriáival, a sízés, az igénybe vett szolgáltatások, az útiköltségek, stb. Hat fő kategóriát (2. táblázat) és 15 alkategóriát különítettünk el. A kérdőív adatai alapján meghatároztuk a kategóriánkénti kiadást, majd ezek összegeként a megkérdezettek teljes kiadásét. A fenti adatok rámutatnak arra, hogy az üdülés kapcsán a teljes kiadás kategóriában a legnagyobb költségeket a sízés generálja, ennek azonban legnagyobb hányadát a sífelszerelés teszi ki. A sízés után következik az utazásra és szállásra szánt költségek, ezek azonban nagyságrendben elmaradnak mögötte. Igaz ugyan, hogy a sífelszerelésre szánt költségek nem ismétlődnek meg minden alkalommal. 2. táblázat: A fő kiadási kategóriák Kiadási kategória Szállás Étkezés Sízés Élelmiszerboltok Egyéb szolgáltatás Utazás Összesen

Kategóriánkénti teljes kiadás/nap RON 5 293,00 3 345,00 69 019,05 175,00 2 150,00 1 475,00 81 422,05

Kategóriánkénti teljes kiadás/nap/fő RON 71,52 18,89 285,20 5,00 13,47 7,76 401,86

Ha a fejenkénti kiadást vizsgáljuk, akkor már eltérések adódnak az előbbihez képest. A sízés itt is első helyen áll, az utazásra szánt költségek azonban majdnem az utolsó pozíciót foglalják el, mivel számottevő a csoportos, autóbusszal történő szállítás.

358


3.

A turisták kiadásából származó gazdasági hatások vizsgálata

A vizsgált területen a látogatók kiadásából származó direkt hatásokat vizsgáltuk. Az indirekt hatások vizsgálatára adatok hiányában nem adódott lehetőség. Indukált hatások a területen nem jelentkeznek, mivel az alkalmazottak egyike sem helybéli, a kiszolgáló egységek és vállalatok működtetői is a településen kívülről származnak. Így a turizmusból származó jövedelmet nem az üdülőközpontban költik el. A direkt hatások becslése érdekében meghatároztuk kategóriánként a helyi termelés arányát és az importálás mértékét (3. táblázat). Ennél a szakasznál is a RIMS II modell eljárásait használtuk. Azért volt szükség erre az elkülönítésre, mert a területen direkt hatásként csak a helyi termelés fog megjelenni. Az importálás miatt a turisták kiadása nem a területen fogja kifejteni a hatását, hanem a behozatal területén. A síközpont sajátos gazdasági helyzettel rendelkezik, hisz a turisztikai tevékenységet végző vállalkozások közül egyetlen sem helyi, sőt a lakosság alkalmazottai közül senki sem dolgozik az idegenforgalmi szektorban. Emiatt a helyi szolgáltatások, termékek előállítása során nagyon nagy lesz a behozatal mértéke, a helyi termelés pedig minimális. A turisták igényeinek kielégítéséhez szükséges termékek és javak, a munkaerő Kolozsvárról importálódik, a legtöbb vállalkozás székhelye is Kolozsváron található. 3. táblázat: A helyi termelés és import mértéke Kiadási kategória

Helyi termelés

Import

Szállás

10%

90%

Étkezés

45%

55%

Sízés

40%

60%

Élelmiszerboltok

10%

90%

Egyéb szolgáltatás

10%

90%

Utazás

0%

100%

359

Bolgár Blanka ___________________________________________________

A táblázat értékeiből látható, hogy a helyi termelés értéke egyes kategóriákban nagyon alacsony, néhány esetben teljesen hiányzik. Az behozatal mértéke az utazás kategóriájában a legmagasabb. A szakirodalom a szolgáltatásokat 100%-os helyi termelésnek minősíti, a mi központunkra azonban ez nem érvényes, hisz a szolgáltatások megvalósításáért a termékeket, javakat és munkaerőt a településen kívülről importálják. A helyi termelés átlaga adja a megtartási rátát. Általában a megtartási ráta értéke 70-90% között váltakozik. A mi esetünkben a megtartási ráta nagyon alacsony, értéke 19,16 %, tehát a bevételeknek legnagyobb hányada „kifolyik” a központból, a vizsgált területen kívül (Kolozsváron) fejti ki hatását. Ez a nagyon alacsony érték azzal magyarázható, hogy a helyi gazdaság még nincs kifejlődve. Ugyanakkor az előbbi értékek régiókra vonatkoznak, míg mi egy kis síközpontra próbáljuk alkalmazni a modellt. Mivel nekünk nem álltak rendelkezésünkre a multiplikátorok, a szakirodalom által ajánlott értékekkel dolgoztunk, az Pénzgeneráló modell előírásait használva a továbbiakban. A szakirodalomban számos kutató a 2,0 vagy ennél nagyobb értékű multiplikátorokkal számol, a valóságban azonban ezek értéke az 1,0 - 1,5 intervallumban mozog (STYNES D. J.). A korlátozott gazdaságú fejlettséggel jellemezhető régiókra az 1,1 - 1,2 értékű multiplikátorokat használnak, így mi is ezzel az értékkel számoltunk. Ez azt jelenti, hogy egységnyi (1 USD) direkt hatás 0,1 vagy 0,2 USD indirekt hatást eredményez a kiadás kapcsán. Az előbbiekben kiszámolt vagy becsült értékeket behelyettesítettük az Pénzgeneráló modellbe (4. táblázat), így vizsgálva a 2005-2006-os síszezonban bekövetkezett teljes kiadás hatását.

360


4. táblázat: Pénzgeneráló modell 1. A területre érkező, nem helyiek aránya 2. A síszezon ideje alatti látogatások száma 3. Átlagos kiadás /fő 4. Összes kiadás 1*2*3 5a. Megtartási ráta 5b. Termelési multiplikátor 6. Direkt hatás 4*5a*5b

99% 73 328 személy 401,86 RON 29 172 914,17 RON 19,16% 1,1 6 148 483,39 RON 2 257 732,67 USD

A modellből leolvasható, hogy a több, mint 70 000 látogató egy síszezon alatt (2005/2006-os szezonra érvényes értékekkel számolva) 29 172 914,17 RON értékben költekezett a tanulmányozott üdülőközpontban. A helyi gazdaság ennek az összegnek csak 19,16%- át hasznosítja, mint tényleges bevételt, így az összes kiadás közvetlen hatása csupán 6 148 483,39, ami jóval kevesebb, mint a tényleges kiadás. Ugyanakkor csekély összeg az országos értékhez (24,6 bn RON) viszonyítva. Következtetések A gazdasági hatások becslése az MGM modell segítségével a szükséges adatok hiányában csak a direkt hatásokra mutatott rá. Ezekből a hatásokból megállapítható, hogy a vizsgált terület a turizmus pozitív gazdasági hatását alig hasznosítja. A bevételek nagy része kikerül a területéről, a közelében fekvő Kolozsvár profitál inkább belőle. Ugyanakkor e modell csak bizonyos megszorításokkal és módosításokkal alkalmas egyetlen síközpont hatásvizsgálatára. A továbbiakban e vizsgálatot szeretnénk kiterjeszteni egy tágabb

361

Bolgár Blanka ___________________________________________________

régióra (például Kolozs megye), más turisztikai célpontokat is bevonva a vizsgálatba. Kisbányahavas esetében a pozitív hatásokat a helyi vállalkozók bevonása által lehetne érvényesíteni. Jelenleg egyetlen helyi lakos sem folytat valamilyen turisztikai tevékenységet. Ajánlott lenne a turizmus további típusainak a beindítása, mint például öko- és falusi turizmus, agroturizmus. Továbbá hasznosabb lenne a helyi jellegzetességek érvényesítése, mivel a síturizmus Európa- és országszerte már kiforrott és nem annyira versenyképes (WTTC, 2006). Szakirodalmi hivatkozások GEOVET 2001 Bt. (2003): Turisztikai hatásvizsgálat – elméleti áttekintés. Turisztikai terhelésvizsgálati módszertan. pp. 102-104. JANDALA CS. (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft. Budapest. pp. 9-11. 77 p. PUCZKÓ L. – RÁTZ T. (2002): A turizmus hatásai. Aula. Budapest pp. 54-71 . STYNES D. J. (1999): Approaches to estimating the economic impacts of tourism; Some examples. Economic Impacts of Recreation & Tourism Web Site. http://www.msu.edu/course/prr/840/econimpact/ecimpvol2 STYNES D. J. Guidelines for measuring visitor spending. Economic Impacts of Recreation & Tourism Web Site. http://www.msu.edu/course/prr/840/econimpact/ecimpvol3 STYNES D. J. Economic impacts of tourism. Economic Impacts of Recreation & Tourism Web Site. http://www.msu.edu/course/prr/840/econimpact/ecimpvol1 STYNES D. J. Multipliers. http://www.prr.msu.edu/mgm2/econ/index.htm WTTC (2006): Romania. The 2006 Travel & Tourism Economic Research. www.wttc.org

362


FALUSI TURIZMUS MAGYARORSZÁGON Vasas Attila PhD hallgató Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék E-mail: [email protected]

Bevezetés A turizmus nemzetgazdaságban betöltött jelentősége nem vitatható, jóllehet a GDP-ből való részesedését a különböző források eltérően ítélik meg. Körülbelül a GDP 10%-át adja, azonban ha ehhez hozzávesszük a turizmus közvetett hatási által generált jövedelmeket is akár a duplája is lehet e részesedés aránya (NEMZETI TURIZMUSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA 2004). Fontos azonban leszögezni, hogy az idegenforgalom gazdasági hatásai mellett legalább olyan jelentősek a társadalmiak is, hiszen a turizmus fejlődésével növekszik a munkahelyek száma, a szolgáltatások bővülésével javulnak az életkörülmények, kedvező irányban változik a település képe, és az ott élők szemlélete is formálódik. Szállásférőhelyek tekintetében a turisztikai szektor legnagyobb súlyú szereplői a szállodák. A kereskedelmi szálláshelyek döntő többsége Magyarországon azonban, az egyéb kereskedelmi szálláshely kategóriájába eső kis- és középvállalkozás. Az idegenforgalom legkisebb szereplői a statisztika által magánszállásadóként nyilvántartott fizetővendéglátók és a falusi szállásadók.* Hazánkban 2004-ben közel 44 ezer magánszállásadót tartottak nyilván, így az országban 240 ezer férőhely állt a vendégek rendelkezésére (1. táblázat). A szállásférőhelyek több, mint 80%át kitevő fizetővendéglátás országosan kiemelkedő forgalommal bíró területei a Balaton, a Mátra-Bükk és a Tisza-tó térsége.

363

Vasas Attila ___________________________________________________

1. táblázat: Működő szálláshelyek és férőhelyeik száma, 2004 Forrás: www.ksh.hu Egységek száma Férőhelyek száma Kereskedelmi szálláshelyek ebből: szálloda Magánszálláshelyek ebből: falusi szállásadás

3001 824 43889

336494 112769 240376

7431

44365

A falusi vendéglátást azonban, törvényi meghatározottságból adódóan nem lehet minden esetben idegenforgalmi körzetekhez kötni. Megyék szerinti megoszlásukat vizsgálva Heves, BorsodAbaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megye emelkedik ki, a 2004-es évben 10 ezer főt meghaladó vendégforgalmukkal. Az érintett megyék domborzatuk, geológiájuk, vízrajzuk, élőviláguk, történelmük nyomán más-más adottságokkal rendelkeznek, így más-más turisztikai termékekkel csábítják a vendégeket a megyék településeire. * Fizetővendéglátás a városokban, községekben, kiemelt gyógyhelyeken, kiemelt üdülőhelyeken, a gyógy- vagy üdülőhelyeken folytatott, vállalkozói igazolvány nélkül folytatott magánszállásadói tevékenység. Falusi szállásadás falvainkban folytatható kivéve, ha a községet kiemelt gyógyhelynek, vagy kiemelt üdülőhelynek, vagy gyógyhelynek, vagy üdülőhelynek minősítették. Ennek kritériumait 110/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet rögzíti. (WWW.FATOSZ.HU)

Falusi szállásférőhelyek tekintetében a rangsor elején Veszprém, Borsod, Somogy, Heves, Vas és Jász-Nagykun-Szolnok megyék sorakoznak, míg a fizetővendéglátás keretében kínált férőhelyek esetében toronymagasan kiemelkedik Somogy megye, de jelentős Veszprém, Zala, Hajdú és Baranya megye kínáltat is (2. táblázat). Magánszállások vendégforgalma 2004-ben is dinamikusan nőtt, elérte a 680 ezret. Az előző évhez képest, ez 4,8%-os forgalomnövekedést jelentett. A vendégek átlagos tartózkodási ideje 4,5 éjszaka. A vendégéjszakák száma meghaladta a 3 milliót, amelynek több mint felét (52,8%) a külföldiek töltötték el (TURIZMUS 2004). 364

Falusi turizmus Magyarországon ___________________________________________________

2. táblázat: A magánszálláshelyek férőhelyszám megoszlása megyénként, 2004 Forrás: www.ksh.hu Falusi szállásadás

Fizetővendéglátás

Veszprém Borsod Somogy Heves Vas Jász Zala Pest Baranya Győr Nógrád Szabolcs Fejér Bács Csongrád Komárom Tolna Békés

5 439 5 345 4 923 4 686 4 405 4 271 3 031 2 350 1 809 1 730 1 058 1 010 981 832 696 515 489 450

Somogy Veszprém Zala Hajdú Baranya Fejér Borsod Tolna Budapest Békés Heves Pest Vas Győr Jász Csongrád Szabolcs Bács

88 906 35 349 27 198 10593 8 785 3 242 3 110 2 882 2 821 2 267 2 214 1 749 1 686 1 179 1 012 802 793 636

Hajdú

345

Komárom

592

Budapest

0

Nógrád

195

Összesen

44 365

Összesen

196 011

Meg kell azonban jegyezni, hogy a a külföldi vendégéjszakák döntő hányadát (85%) a három dunántúli turisztikai régióban regisztrálták. Országos szinten a falusi szállásférőhelyek száma 1998 és 2004 között 68%-kal bővült. A vendégszám alakulása - hat év alatt 64%-os növekedéssel - jól közelíti az előbbi tendenciát, bár a vendégszám növekedése nem volt annyira egyenletes, mint a férőhelyeké (1. ábra). 365

Vasas Attila ___________________________________________________

A tanulmány célja, hogy a 2004-es év adatai alapján bemutassa a falusi vendéglátás tekintetében kiemelkedő megyéket, ill. falvakat. Legfontosabb vonzótényezőik ismeretében, javaslatot kíván tenni, a jó, de kihasználatlan adottságú települések vendégforgalmának a növelésére.

1. ábra: A férőhelyszám és vendégszám alakulása országosan a falusi szálláshelyeken Forrás: www.ksh.hu

A falusi turizmus „A klasszikus értelemben vett falusi turizmus azt jelenti, hogy a faluban élők fő foglalkozásuk mellett (mezőgazdaság, ipar) jövedelemkiegészítő tevékenységként saját házaikon belül kihasználatlan szálláshelyeiket az üdülés szolgálataiban állítják, miközben a falu környezetével és hangulatával megmarad eredeti állapotában. Arra továbbra is mezőgazdasági termelés, állattartás és ezekhez kapcsolódó ipari tevékenység lesz a jellemző” (CSIZMADIA L. 1992). A falusi turizmus vendégköre az utazási cél alapján két nagy csoportot képez. A vendégek egyik része kifejezetten az adott településre utazik, annak rendezvényeire, szűkebb (jórészt) természeti környezetére kíváncsi. Általában a közeli városokból érkeznek, s a falusi élet nyugalmára vágyva, csak kisebb kirándulásokra vagy az aktuális helyi rendezvényeken való részvételre vállalkoznak. A vendégkör másik csoportja viszont csak egy-két napot tölt a településen. Inkább kiindulópontként használja a szálláshelyet, hogy megismerkednek a tágabb környék nevezetességeivel. 366


A falusi turizmus kínálata és eredményei 2004-ben Hazánk domborzati változatosságából és az egyes területek eltérő történelmi múltjából adódóan minden megye, kistérség egyedi arculattal, értékekkel rendelkezik. A 2004-es év alapján három megye is kiemelkedik, 10 ezer főt meghaladó vendégszámmal (3. táblázat). 3. táblázat: A három kiemelkedő megye részesedése az összforgalomból (%-ban), 2004 Forrás: www.ksh.hu Megyék Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Jász-Nagykun-Szolnok

Külföldi Belföldi Összes Külföldi Belföldi 3,6 5,9 3,1

Vendég 14,7 14,9 13,1

12,7 13,2 11,2

Összes

Vendégéjszaka 2,5 12,5 11,2 16,2 3,8 12,8

10,1 15,0 10,6

Az országos eredményekből való részesedést illetően Heves megye a vendégek és a vendégéjszakák száma alapján is a legjobb eredményt érte el, ugyanakkor férőhelyekkel csupán a negyedik legjobban ellátott. Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-NagykunSzolnok megyében jóval nagyobb arányt képviselnek a belföldi vendégek. A közeljövő feladata lehet a külföldi vendégkör elérése, ill. bővítése. A három megye eredményeinek külön-külön történő értékelésekor a 400 fős vendégforgalmat meghaladó településeket emeltem ki. Heves megyében a vendégszám területi megoszlása alapján (2. ábra) négy körzet különíthető el, ezek a Tisza-tó, a Bükk és a Mátra valamint a Mátraalja nyugati része. Heves megye falvai közül a gyógyvíznek köszönheti kiugró vendégforgalmát Bükkszék és Egerszalók, de ide sorolható még Szihalom is melynek forgalmában jelentős szerepet játszik a közeli Zsóri fürdő.

367

Vasas Attila ___________________________________________________

4.

táblázat:

A legeredményesebb megyék vendégfogadásban, 2004 Forrás: www.ksh.hu

a

falusi

2004

Vendég

Vendégéjszaka

Borsod

16 817

48 697

Heves

17 583

63 328

Jász

14 916

49 973

A változatos - hegységi vagy dombsági - környezet, a csend, a jó levegő a kikapcsolódás vonzza a turistákat Mátraszentimre, Felsőtárkány és Demjén településekre. Külön ki kell emelni Noszvajt is, mert mind megyei mind országos szinten – a rendezvényszervezéssel (pl. szilvalekvárfőzés), vagy a falukép alakításával, szépítésével – jelentős, tervszerű fejlesztési stratégiát valósítottak, ill. valósítanak meg (3. ábra). Országosan, de európai szinten is csaknem egyedülálló vonzerőt jelent Mátraderecske mofettája, az idelátogató vendégek többsége keringési betegségén próbál enyhíteni a szén-dioxid fürdővel. A megye falusi turizmusának bemutatása nem lenne teljes a Tisza-tó megemlítése nélkül, ahol Poroszló és Sarud falusi vendégfogadása képezi a kereskedelmi szálláshelyek jelentős konkurenciáját. A fennmaradó 25% - összességében mintegy 4400 vendég – a megye további 37 településén szállt meg. A megyében az átlagos tartózkodási idő 3,6 vendégéjszaka, de ez településenként nagy eltéréseket mutat. Az egészségturisztikai központokban, pl. Mátraderecskén vagy Szihalmon az 5 napot is meghaladja, míg a Tisza-tó melletti Sarudon 13,9 az átlag. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében összesen 103 településen fogadnak vendégeket a falusi turizmus keretében. Területi megoszlásuk alapján három körzet határozottan kirajzolódik. Az egyik a legtöbb települést felölelő zempléni körzet, a másik az aggteleki, a harmadik körzetet pedig a Miskolcot északról 368


és délről övező falvak alkotják. E három körzeten kívül esők szórt elrendeződésűek ( 4. ábra). A megyében - 22%-os részesedéssel - a legnagyobb vendégforgalmat Bogács bonyolítja. Nagy látogatottságát gyógyvizének köszönheti. A tartózkodási idő növekedéséhez pedig nagyban hozzájárul az évente egyre növekvő számú helyi rendezvény is. A Bükkalja a másik meghatározó települése Cserépfalu, amely gazdag természeti és épített értékeivel (kaptárkövek, barlanglakások stb.) többnapos programot biztosít vendégei részére. Az Aggtelek-Rudabányai-hegység területén Aggtelek és Jósvafő, valamint Teresztenye vendégforgalma számottevő. Aggtelek és Jósvafő kiemelkedő attrakciói a barlangok. A Békebarlang egyben - tiszta levegőjének köszönhetően - gyógyturisztikai célpont is. Teresztenye esetében a természeti környezet, a barátságos falusi légkör és a zsáktelepülés jelleg az, mely a vonzza a látogatókat. Tokaj-Zempléni-hegység területén több, 400 főt meghaladó vendégforgalmat regisztrált település található: Tállya, Füzér, Kéked és Olaszliszka. A négy falu és a többi, kisebb vendégforgalmat lebonyolító falu esetében, a vonzerőt a látványos természeti környezet, a borkultúra sajátos tájformáló elemei, a szőlőtáblák és pincék, a települések műemlékei és kiállításai jelentik (5. ábra). Az átlagos tartózkodási idő azonban településenként jóval kisebb szórást mutat, mint Heves megyében (1,4–3,3). A többi (összesen 92) település adja a megye falusi vendégforgalmának 48,7%-át. Településenként ez 100-500 közötti vendégszámot jelent évente. Jász-Nagykun-Szolnok megye a 14 916 fős vendégszámával a harmadik a sorban. A megyében a falusi vendéglátás területi elrendeződése szorosan illeszkedik a Tisza

369

Vasas Attila ___________________________________________________

vonalához (illetve a Tisza-tóhoz), a megyében - a gyógyfürdők mellett - ez a meghatározó tényező (6. ábra). Országos szinten a legtöbb vendég (9143 fő) Abádszalókon foglalt szállást falusi vendégházaknál. Abádszalók a ma Tisza-tavi üdülőkörzet legdinamikusabban fejlődő települése, számtalan lehetőséget kínál a víz és a vízpart kedvelőinek. A kiemelkedő eredmény a gondos programszervezéssel is összefügg („Abádszalóki Nyár” rendezvénysorozat). A további fejlődés csaknem biztosra vehető, amennyiben felépül a tervezett gyógy- és élményfürdő. Itt már 10. éve működik a Falusi Turizmus Egyesület, amely családias vendéglátást, kulináris örömöket, képzőművészeti programokat, kreatív szabadidős foglalkozásokat kínálva várja a vendégeket. Berekfürdő minden évszakban nyitva tartó gyógyfürdőjét több ezer vendég keresi fel évente. 2004-ben közülük 2883-an vettek igénybe falusi szálláshelyet. Cserkeszőlő legfőbb vonzereje szintén a gyógy- és strandfürdő, emellett a Tiszazug képviselte természeti környezet és a közeli álló- és folyóvizek nyújtanak kikapcsolódási lehetőséget. Tiszaörs 5%-os részesedésére a parasztházak nyújtotta olcsó szálláslehetőség, a csendes falusi hangulat és nem utolsó sorban a termálvízzel rendelkező strand a magyarázat (7. ábra). A fennmaradó 7% további 17 település között oszlik el leginkább a Tisza mentére koncentrálódva. Meglepően alacsony Abádszalókon az átlagos tartózkodási idő (3 vendégéjszaka). Ennek oka, hogy mind a nyári programokra, mind más időszakban érkező vendégek legtöbbje a hétvégéken érkezik így mindössze két ritkábban három éjszakát tölt el a településen. A megyében a legalacsonyabb érték Tiszaörshöz (2), a legmagasabb pedig Berekfürdőhöz köthető (5). A három legsikeresebb falusi turizmust lebonyolító megye főbb jellemzőinek ismeretében megállapítható, hogy jelentősebb volumenű falusi szállásadás a vonzó természeti adottságokkal változatos hegy-, dombvidék, termál/gyógyvíz, folyó-, tópart rendelkező településeken valósulhat meg. A hazai falusi

370


turizmusban a belföldi vendégforgalom a döntő, a külföldiek alacsony számára több magyarázat is adódik: Ø Külföldön, különösen a kelet-magyarországi falusi szálláshelyek igen szűk körben ismertek. A legforgalmasabb településekre is mindössze 400-500 külföldi látogat évente, pl. Bogács (443 fő, 2004), Abádszalók (400 fő, 2004). Ø Az említett települések közül a legtöbb rendelkezik honlappal, azonban csak elvétve akad idegen nyelvű tájékoztatás az adott településről. Ø A hazánkba érkező külföldiek túlnyomó része inkább a kereskedelmi szálláshelyeket, főleg a szállodákat, panziókat veszi igénybe. Hol vannak még kihasználatlan potenciálok? A szomszédos települések ismertségét felhasználva Heves megyében a Tisza-tó közelségét Újlőrincfalva is hasznosíthatná, továbbá Eger közelségére alapozva Andornaktálya, Nagytálya is bekapcsolódhatna az idegenforgalomba, bár e két utóbbi településnél a nagy átmenő forgalom rontja e lehetőségeket. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az Aggteleki-karszt területén – Szin, Szinpetri, Tornakápolna jelent fehér foltot (5. ábra), a Zemplén északi részén Nyíri, Filkeháza és Felsőregmec kapcsolódhatna be a vendégfogadásba, míg a Bodrog mentén Szegi és Szegilong lehetne alkalmas falusi turizmusra. Szolnok megyében Tiszaszőlős és Tiszabura kapcsolódhatna be a vendégfogadásba, míg a Tiszazug területén a Tisza és a Körös adottságait lehetne hasznosítania a Cserkeszőlővel szomszédos településeknek. Az előbb említett falvak esetében a természeti környezet és a nyugalom az, ami a fő vonzerőt jelentheti. A sikeres, szomszédos településektől átvett jó példákkal, közös programok szervezésével, megfelelő vállalkozó kedv esetén a falusi turizmus ott is betölthetné a kiegészítő jövedelemforrás szerepét, ahol jelenleg nincs.

371

Vasas Attila ___________________________________________________ Szakirodalmi hivatkozások NEMZETI TURIZMUSFEJLESZTÉSI STRATÉGIA 2004. Vitaanyag 3.verzió. 74 p. WWW.FATOSZ.HU

TURIZMUS 2004. Központi Statisztikai Hivatal. Bp. 2005. 64 p. CSIZMADIA L. (1992) Falusi turizmus – környezetbarát turizmus oktatási összefüggései. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Budapest. 62 p. ABÁDSZALÓKI FALUSI TURIZMUS EGYESÜLET KIADVÁNYA 2003. 4 p.

372

Martonné Dr. Erd s Katalin

Recommend Documents