A MŰANYAG HULLADÉK SZELEKTÍV KEZELÉSÉNEK LOGISZTIKAI PROBLÉMÁI KÜLÖNÖS TEKINTETTEL ESZTERGOM TÉRSÉGÉRE

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK

Újabb diplomás tagozat Logisztika-szállítmányozás szakirány

A MŰANYAG HULLADÉK SZELEKTÍV KEZELÉSÉNEK LOGISZTIKAI PROBLÉMÁI KÜLÖNÖS TEKINTETTEL ESZTERGOM TÉRSÉGÉRE

Készítette: Szécsi Edina Budapest, 2011

Tartalomjegyzék Bevezetés……………………………………………………………………………………...4 1. Hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogforrások…………….…………………………8 1.1. Hulladék és hulladékgazdálkodás terminológia………………………………….……8 1.2. Az Európai Uniós környezetpolitika irányelvei a fenntartható fejlődés jegyében..…. 9 Akciótervek………………………………………………………………….9

1.2.1.

Az Európai Unió hulladékgazdálkodásának irányelvei…………...……..10

1.2.2.

1.3. Magyarország hulladékgazdálkodási jogszabályai…………………………..………12 2000. évi XLIII. tv………………………………………………….……..12

1.3.1.

A hulladékgazdálkodás szervezése………………………………………14

1.3.2. 1.3.3.

Szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozó jogforrások……………………15

1.3.4.

Termékdíj kontra licencdíj………………………………………………19 Országos Hulladékkezelő Ügynökség……………………………20

1.3.4.1. 1.3.5.

Regionális szintű Hulladékgazdálkodási Rendszer………………………22

1.3.6.

Helyi hulladékgazdálkodási Rendszer……………………………………24 Esztergom Város Hulladékgazdálkodási Terve…………………24

1.3.6.1.

Szemétszállítási díjrendszer………………………………………26

1.3.6.2.

2. Szelektív hulladékgyűjtés……………………………………………………………27 2.1. Hulladékfrakciók…………………………………………………………………27 2.1.1.

Papír………………………………………………………………………..28

2.1.2.

Társított csomagolóanyag – „tégla csomagolóanyag……………………28

2.1.3.

Üveg……………………………………………………………………...30

2.1.4.

Fém………………………………………………………………………31

2.1.5.

Műanyag…………………………………………………………………31 Műanyag - számokban…………………………………….....……32

2.1.5.1. 2.1.5.2.

Anyagmeghatározás – műanyagfajták……………………………...33

2.1.5.2.1.

Polietilén-Tereftalát (PET) és újrahasznosítása………………33

2.1.5.2.2.

Kissűrűségű polietilén (LDPE) és újrahasznosítása…………..33

2.1.5.2.3.

Nagysűrűségű polietilén (HDPE) és újrahasznosítása………...34

2.1.5.2.4.

Polipropilén (PP)………………………………………………34 1

2.1.5.2.5.

Polisztirol, expandált polisztirol (EPS) és újrahasznosítása…..34

2.1.5.2.6.

Polivinil-klorid (PVC) és újrahasznosítása……………………35

2.1.5.2.7.

Vegyes műanyag hulladék és újrahasznosítása………………..35

2.1.5.2.8.

Bioműanyag…………………………………………………...37

2.1.5.3.

A műanyag története……………………………………..…………37

2.1.5.4.

A műanyag újrahasznosítása……………………………..…………38

3. A szelektív gyűjtés logisztikai folyamatának áttekintése és felmerülő problémái ………………………………………………………………………………40 3.1. Definíciók……………………………………………………………………………41 3.2. Logisztikai követelmények……………………………......…………………………42 3.3. Begyűjtési rendszerek……………………………………..…………………………43 3.3.1.

Átürítéses módszer…………………………………………………………43

3.3.2.

(Csere)konténeres módszer………………………...………………………44 Zsákos módszer…………………………………….……………………44

3.3.3.

3.4. Gyűjtés ………………………………………………………………………………45 Járdaszéli gyűjtés…………………………………...……………………45

3.4.1. 3.4.2.

Szigetes megoldás………………………………….………………………45

3.4.2.1.

Edényzet…………………………………….………………………46

3.4.2.2.

Gyűjtősziget kontra házhoz menő……………..……………………47

3.4.3.

Házhoz menő………………………………………………………………48

3.4.3.1.

Házhoz menő kontra gyűjtősziget…………………..………………49

3.4.4.

Hulladékudvar……………………………………………………………50

3.4.5.

Kampányszerű gyűjtés……………………………………………………52

3.4.6.

Ipari begyűjtés……………………………………………………………52

3.5. Szállítás………………………………………………………………………….…53 3.5.1.

Ezközpark…………………………………………………………………54

3.5.1.1.

Hagyományos gyűjtőjárművek……………………………………..54

3.5.1.2.

Konténerszállító gyűjtőjármű………………………………………55

3.5.1.3.

Görgős nagykonténeres gyűjtőjármű………………………………55

3.5.1.4. 3.5.2.

Zsákos gyűjtés-szállítás járművei……………………………………55

Ürítés……………………………………………………………………….55

3.6. Előkezelés……………………………………………………………………………56 3.7. Átmeneti tárolás……………………………………………………………………...57 2

4. Esztergom városának szelektív hulladékgazdálkodása……………………………….57 4.1. Gyűjtés……………………………………………………………………………….57 4.2. Begyűjtés……………………………………………………………………………..59 4.3. Ipari begyűjtés………………………………………………………………………..61 4.4. Szállítás………………………………………………………………………………63 4.5. Átrakóállomás, előkezelés…………………………………………………………...63 5. Hasznosítás………………………………………………………………………………65 5.1. Fogalmak……………………………………………………………………………65 5.1.1.

Újrahasználat (reuse) ……………………………………………………66

5.1.2.

Újrahasznosítás (recycling)……………………………………………...66

5.1.3.

Visszanyerés (recovery)………………………………………………….67

5.2. Újrafeldolgozó ipar…………………………………………………………………..67 Holofon Zrt………………………………………………………………68

5.2.1. 5.2.1.1.

Regranulátum……………………………………………………….69

A feldolgozó ipar nehézségei…………………………………………….69

5.2.2.

5.2.2.1.

Beszállítói minőség…………………………………………………70

5.2.2.2.

Szekunder anyag sokadszor………………………………………...70

5.2.2.3.

Hulladék mennyisége………………………………………………70.

5.2.2.4.

Piaci „függőség“……………………………………………………71

5.2.2.5.

Kína, mint konkurencia……………………………………………71.

6. Ártalmatlanítás………………………………………………………………………..…72 6.1. Égetés……………………………………………………………………………...…72 6.2. Lerakás…………………………………………………………………………….....73 Összefoglalás…………………………………………………………………………………75 Bibliográfia………………………………………………………………………………..….78 Mellékletek……………………………………………………………………………………82

3

Bevezetés

„A múzeumok a múltat őrzik meg, a hulladékfeldolgozók a jövőt.” (T. Ansons)

A fokozódó urbanizáció, a rohamos műszaki-gazdasági fejlődés, a fogyasztói társadalmi igények következtében régóta probléma a világszerte keletkező egyre több hulladék. Ugyanakkor igazán csak a 60-as évektől kezdődően ismerték fel ennek környezetkárosító hatását, majd a 80-as években a fenntartható fejlődés fogalmának elterjedésével; az elsődleges nyersanyagokkal

és

a

természetes

erőforrásokkal

való

takarékoskodás

igényével

párhuzamosan megjelentek a hulladékban rejlő értékek kiaknázása iránti törekvések. Az anyag-és energiatakarékos gazdasági termelés kihívást jelent a hulladékgazdálkodás számára. Míg hazánkban a hulladék az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig majdnem teljes egészében lerakókba került, addig Nyugat-Európában már régóta tendencia, hogy másodnyersanyagot gyártanak belőle vagy energetikailag hasznosítják. Szerencsére Magyarország is ebbe az irányba halad, részben azért mert az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal vállaltuk környezetpolitikánk fejlesztését, a nyugaton már évek óta jól működő, fejlett hulladékgazdálkodási rendszer meghonosítását hazánkban is, részben a nálunk is erősen jelenlévő környezettudatosságnak köszönhetően. Bár az uniós hármas elvet, miszerint a megelőzés-hasznosítás-ártalmatlanítás helyes sorrendjét kellene követni még nem sikerült teljes mértékben elsajátítanunk. A számok elrettentőek: évente Európában több mint hárommilliárd tonna hulladék keletkezik, Magyarországon évente 109 millió tonna. A világon naponta keletkező szilárd háztartási hulladék 20%-a műanyag, ráadásul az összes műanyag 40 százaléka csomagolóanyag, amely a rövid életciklusából adódóan gyorsan hulladékká válik. A világszerte növekvő műanyaggyártással és feldolgozással természetesen a műanyag hulladék mennyisége is növekszik, terheli környezetünket. Éppen ezért nem mindegy, hogy mi lesz a műanyagból életciklusa lejártával: „szemét” vagy hulladék, ami értékké alakítható. Ebből kifolyólag a környezetvédelemben alapvető helyet kell elfoglalnia a műanyag újrahasznosítás iparágának. A műanyag sokak szemében „megvetett” anyag. Sokáig csak a negatívumokat társították

4

hozzá: nehezen bomlik le, több emberöltő is kevés hozzá, nem természetes „mű” anyag, értéktelen és környezetet terhelő szemétnek tartották. Ez így is van abban az esetben, ha lerakóba kerül és valóban szemét lesz belőle. Azonban ha sok más termékhez hasonlóan a műanyagot is visszaintegráljuk a saját körforgásába, értékes másodnyersanyagot nyerhetünk belőle. Az ehhez vezető egyik lépcső a szelektív hulladékgyűjtés, melyre egyre nagyobb lakossági igény mutatkozik a fogyasztói társadalomnak ésszerűen ellentmondó, a saját ökológiai lábnyomának csökkentésére, a környezettudatos vásárlásra törekvők körében. A hulladéklogisztika kialakulása Németország, Svájc, Dánia, Ausztria fellépésének köszönhető. Ők ismerték fel először és szabályozták törvényekkel, hogy az ellátási lánc menedzsmenttel (SCM: Supply Chain Management) nem érhet véget a logisztikai rendszer. Kibővített ellátási láncban (ESC) kell gondolkodni, melybe a hulladéklánc menedzsment (WSC: Waste Chain Management) vagy Return Management (RM) integrálása is beletartozik.1 A termékek életútja nem érhet véget a hulladékká válással. Az inverz logisztikai rendszerszemlélet2, a hulladékhierarchia alkalmazásával a hulladékgazdálkodásban résztvevő valamennyi szereplőnek feladata a fenntartható fejlődés mottója alatt tevékenykedni. Ugyanakkor ez nemcsak lakossági odafigyelést igényel, hanem a termelő vállalatoknak már a gyártási folyamatok megtervezésekor figyelembe kellene venniük a keletkező hulladék mennyiségét3, és ezt hulladékszegény technológiák mind kiterjedtebb alkalmazásával a minimálisra kellene leszorítaniuk4. A hulladékgazdálkodás tisztán piaci alapokon nem tud megfelelően működni, az államnak segítséget kell nyújtania. Amíg a hulladékra épülő feldolgozóipar elmarad az elvárhatótól, addig a szelektív gyűjtés, az újrahasznosítás nem lesz megfelelő alternatíva és a lerakók még mindig kifizetődőbbek 1

2

Mosonyiné, (2006) inverz logisztika: „Az inverz logisztika olyan tudományos és gyakorlati ismeretek, tapasztalatok és

módszerek összessége, amelyek alkalmasak az eredeti használaton kívülre kerülő áruk, termékek, erőforrások és az ezekhez kapcsolódó információk hálózatokon belüli és hálózatok közötti áramlásának koordinálására, a termék előállítók szolgáltatásainak bővítéséért és a környezetvédelmi előírások betartásáért.”(forrás: Déri András, www. inverzlogisztika.hu letöltés: 2011.01.25. 12:57) 3

„termelésintegrált környezetvédelem“ Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 1.(2003)

4

„Egyes vizsgálatok azt mutatják, hogy a végfelhasználó által ténylegesen hasznosított termék 1 kg-jához

az előállítási és szolgáltatási folyamatok láncolatában általánosan 4 kg hulladék keletkezése párosul”, Vermes (2005), p. 67.

5

maradnak az újrahasznosítással szemben. A hulladék feldolgozóipar erősítése azért is elengedhetetlen, mert a korábbi majd 2500 hulladéklerakóból az EU-normáknak alig 80 regionális lerakó5 felelt meg és maradhatott fenn 2009 után6. Ezek kapacitása természetesen véges, nem beszélve a környezetet terhelő szállítás költségeiről, a környezetszennyező kibocsátásokról. Dolgozatomban az egyik legtöbb problémát jelentő, a sokat, és sokak által vitatott műanyaghulladék kezelésének lehetőségeit, irányvonalait, felmerülő problémáit szándékozom felvázolni magyar viszonylatban, lakóhelyemre, Esztergomra fókuszálva. A műanyaghulladékkal kapcsolatban az inverz logisztikai lánc minden pontján nehézségek sorával találkozhatunk. Lakossági begyűjtés szintjén felmerül a „mit, hova és miért?” kérdésköre, a berögzült rossz szokások hatalma, ennek következtében a „tiszta anyag” hiánya – ami végül a következő logisztikai láncszemnél csapódik le. Először a begyűjtőnél, a közszolgáltatónál, akinél ezáltal többletköltségek sora jelenik meg (utóválogatások, szállítási többletköltségek), majd a hulladék továbbértékesítésekor, a műanyag újrahasznosítóknál teljesedik ki. Akiknél a jó minőségű, tiszta hulladék relatív hiánya piaci értékesítési nehézségek sorozatát indítja el. Dolgozatomban a szelektív hulladékgyűjtés logisztikai folyamatát elemzem. Elsőként a hulladékgazdálkodás Európai Uniós és magyarországi jogforrásainak főbb anyagát tekintem át. Minthogy lakóhelyem, Esztergom hulladékgazdálkodásán keresztül tárgyalom a műanyag frakciót, így a regionális, valamint a helyi szinten készített hulladékgazdálkodási terv is a feldolgozandó irodalom közé tartozik. Valamint felvázolom a jelenleg még érvényben lévő a gyártókat, közszolgáltatókat, hulladékhasznosítókat összefogó koordináló szervezetek szerepét és kitérek a két lépcsőben 2011. szeptemberben és 2012. januárban bevezetésre kerülő állami kézben lévő hulladékgazdálkodó ügynökséggel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. A továbbiakban a szelektív hulladékgyűjtés logisztikai láncának kifejtésével folytatom – elsőként gyors áttekintést nyújtok a hulladékfrakciókról, majd egy átfogóbb ismertetést adok a műanyagról: anyagmeghatározás, történeti áttekintés, újrahasznosítás, feldolgozóipar. Ezután

5

ld. melléklet, 5. ábra

6

A működő lerakók mellett 2435 db 1950 után létesült bezárt és felhagyott, de nem rekultivált lerakó

létezik. forrás: Települési Szilárd Hulladékgazdálkodás Fejlesztési Stratégiája 2007-2016 (2006)

6

a begyűjtés-szállítás témaköre következik. Itt köszönöm meg Bajnok Évától (esztergomi közszolgáltató), valamint Ferenczi Zsolttól (Saubermacher Bicske Kft szelektív üzletág vezető), és az Alcufer Kft.-től kapott segítséget. Elemzem a begyűjtési formákat (házhoz menő, gyűjtőszigetes, hulladékudvar, ipari begyűjtés), a begyűjtés szállítással kapcsolatos igényeit (eszközpark, begyűjtési módok, járatszervezés), az átrakó állomások, utóválogatás, bálázás, deponálás kérdését. Majd a „kronológiai sorrendet” követve, foglalkoznom kell a hulladékhasznosítók

tevékenységével

(köszönet Toronyi

Zoltánnak

a Holofon Rt.

bemutatásáért). Sajnos a dolgozat szűkös keretei miatt a koordináló szervezetek, a civil szervezetek a környezetért, valamint a lakosság, illetve ipari termelők mint „kezdet és vég” nem kaptak helyet a dolgozatban.

7

1. Hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogforrások 1.1. Hulladék és hulladékgazdálkodás terminológia A hulladékot többek között a következőképpen definiálhatjuk: „Minden olyan gáznemű, folyékony (folyékony hulladék) vagy szilárd anyag (szilárd hulladék) és tárgy, amely a mindennapi élet, munka és gazdasági tevékenység során keletkezik. A keletkezése helyén haszontalan vagy felesleges, zavarja az emberi tevékenységet, esetleg veszélyezteti, vagy károsítja az ember egészségét és környezetét“7. „… amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles.“8, „anyag rossz helyen és időben“9 A hulladékok eredetük szerint lehetnek települési, termelési és veszélyes hulladékok, ezen belül halmazállapotuk szerint beszélhetünk szilárd, folyékony, iszapszerű és gáznemű hulladékokról. A hulladékok meghatározására a 16/2001 (VII.18) KöM rendelet megalkotta az egységes hulladékkatalógust, az úgynevezett EWC kódok alá sorolást 10. Az egyes hulladékokat 3 X 2 jegyű számokkal jelzi 2 számjegyű főcsoportok illetve 2 X 2 jegyű alcsoportok alatt. A dolgozatban tárgyalt műanyagok (a lakosságnál gyűjtött csomagolási hulladék) 11 a 15-ös főcsoport alatt („hulladékká vált csomagolóanyagok; közelebbről nem meghatározott abszorbensek, törlőkendők, szűrőanyagok és védőruhák) a 1501 „csomagolási hulladékok (beleértve a válogatottan gyűjtött települési csomagolási hulladékokat)“ alcsoport alatt, azon belül a 02-es alcsoport alatt, tehát a 150102 számmal szerepelnek. A hulladékgazdálkodás a 2000. évi XLIII. törvény meghatározása szerint a következőt jelenti: „a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, 7

Fizika Hulladékgazdálkodóknak. 13. , p.1.

8

2000. évi XLIII. törvény, 3.§ a.)

9

Hulladékgazdálkodás jegyzet (2002), p. 162.

10

ebben is változások várhatók

11

a 20-as főcsoport alatt pedig a műanyag általában („települési hulladékok(háztartási hulladékok és az

ezekhez hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok) beleértve az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat is“) a 2001 „elkülönítetten gyűjtött hulladék frakciók“ alcsoport alatt, azon belül a 39-es alcsoport alatt, tehát a 200139 számmal szerepelnek

8

utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást.“12

1.2. Az Európai Uniós környezetpolitika irányelvei a fenntartható fejlődés jegyében 1.2.1 Akciótervek13 Az Európai Unió országaiban a hulladékkezelés jelentős eltéréseket mutat. Azokban az országokban, ahol korán felismerték és alkalmazták a fenntartható fejlődés elvével 14 összhangban a megfelelő környezetpolitikát, hulladékkezelést, mára szinte egyáltalán nem kerül csomagolási hulladék a lerakókba. Belgiumban 93%-os a hasznosítási arány, Hollandiában 92%, Dániában 90%, Luxemburgban 88%, Németországban 87%. A hulladékkezelés problémája sokáig nem szerepelt az Európai Közösség kiemelt témái között. Először 1972-ben az ENSZ Emberi Környezet stockholmi konferencia és a Római Klub jelentésének hatására látták be a közös környezetpolitika szükségességét, és fogalmazták meg az alapelveket. Az Európai Bizottság az 1.Akcióprogram (1973-1976) keretében lépett fel a közös környezetpolitika kialakításának igényével. A legfontosabb kérdés a legsúlyosabb környezeti károk felszámolása volt. 1975-ben fogadták el a hulladékról szóló keretirányelvet, amely a tagállamokat a hulladék keletkezésének megelőzésére, a keletkezett hulladék környezetbarát ártalmatlanítására kötelezte. A 2. Akcióprogram (1977-1981) még mindig csak a kárelhárításról szólt, (légszennyezettség, vízszennyezés). A 3. Akcióprogramban (1982-1986) már a megelőzés kapta a főszerepet. A 4. Akcióprogram (1987-1992) fő témája a vízvédelem, levegővédelem, zajterhelés, valamint ekkor már a hulladékgazdálkodás is külön teret kap. 1992-ben bevezetik az ökocímkét, mely azt jelzi a fogyasztónak, melyek azok a termékek amik kielégítik a környezetbarát termékekre vonatkozó követelményeket. Az 5. Akcióprogram (1993-2000) a korábbi általános célok helyett már konkrét célokat, intézkedéseket jelöl meg, határidőkkel, 12

2000. évi XLIII. törvény, 3 § h)

13

a fejezet http://ec.europa.eu/environment, (letöltés: 2011.08.15. 18:42) alapján készült

14

Fenntartható fejlődés, mint kifejezés a 80-as évek elején jelent meg a nemzetközi szakirodalomban, a

Bruntland jelentésben. „A fenntartható – harmonikus - fejlődés a fejlődés olyan formája, mely a jelen igények kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációját saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől”

9

résztvevő tagállamokkal. Cél, hogy a tagállamok saját maguk gondoskodjanak a hulladékokról a keletkezési helyükhöz minél közelebb. 1994-ben a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelv a csomagolási hulladékok újrafeldolgozására és újrahasznosítására állapít meg célértékeket. Talán ez az a dátum, ami Európa szerte elvezetett a szelektív hulladékgyűjtés elterjedéséhez. A 6. Környezetvédelmi Akcióprogrammal az Európai Unió azt a célt tűzte ki, hogy 2000-hez képest a végső hulladék mennyiségét 2010-re 20%-kal, 2050-re pedig 50%-kal csökkenti,

különleges

hangsúlyt

fektetve

a

veszélyes

hulladékok

mennyiségének

csökkentésére. Napirendre kerül a hulladék keletkezésének megelőzése; az újrahasznosítás, újrahasználat, energiatermelés; a hulladékfeldolgozás feltételeinek javítása; a hulladékszállítás szabályozása; a szelektív hulladékgyűjtés.

1.2.2. Az Európai Unió hulladékgazdálkodásának irányelvei

Az Európai Unió hulladékgazdálkodási stratégiájának irányelvei a következő hierarchikus prioritási renden alapulnak: 

Megelőzés elve – a hulladék keletkezésének visszaszorítása; az ipar

ösztönzése a hulladékszegény és anyagtakarékos technológiákra, a veszélyes anyagok minimalizálására; a vásárlók ösztönzése az ilyen elven készült termékek, az újrahasználható és tartós termékek vásárlására. Ennek az elvnek az alapján dolgozza ki az EU az európai hulladék-újrafeldolgozási stratégiát is. 

„A szennyező fizet elve”: a szennyezéssel kapcsolatos költségek a

szennyezésért felelős személyt vagy szervezetet terhelik. A veszélyes anyagokat ezért azonosítani kell, azok előállítóját pedig kötelezni kell a hulladék összegyűjtésére, kezelésére és újrafeldolgozására. 

Az elővigyázatosság elve: amennyiben valamilyen kockázat lehetősége

felmerül, meg kell kísérelni annak elhárítását. 

A közelség elve: a hulladékkal a forrásához legközelebb kell foglalkozni.



Hasznosítás elve: elkülönített összegyűjtés és meghatározott arányú

hasznosítás, újrahasznosítás, újrafeldolgozás, energianyerés.

10



Végleges ártalmatlanítás elve: azon hulladékokra, amit végképp nem lehet

újrahasznosítani a rendezett lerakás vagy termikus ártalmatlanítás vonatkozik. Az Unió minden újonnan csatlakozó országa számára ezen irányelveken alapulva meghatározott környezetpolitikát irányoz elő. Az inverz logisztikai lánc15 5R elnevezésű környezetvédelmi intézkedési programja hatja át az érvényben lévő hulladékszabályozásokat, a hulladék irányelvek megalkotását, melyek a következőek: Respect: a hulladékok keletkezési helyeinek felkutatása Reduce: a hulladékok mennyiségének csökkentése, a keletkezési helyen közvetlenül (reduction at the source) Replacement: hulladék helyettesítése kevésbé problémás anyaggal Reuse: szelektív gyűjtés után újrafelhasználás Recycle: szelektív gyűjtés után újrafeldolgozás vagy Reutilization/újrahasznosítás. Az Európai Unió környezetvédelmi jogszabályai 80%-ban direktívák, azaz a tagállamok a saját szabályozásuk, törvényeik által, a direktívában meghatározott időn belül kell, hogy végrehajtsák. Speciális típusa a keretdirektíva, amely általános elveket, követelményeket határoz meg és amely egy komplex környezeti probléma megoldására, kezelésére egyszerre több szektor (lakossági, gazdasági) számára tartalmaz előírásokat. Az Európai Unió környezeti jogalkotása valamennyi jogszabályi formában történhet: rendelet (regulation), irányelv (directive), határozat (decision), ajánlás (recommandation) ill. vélemény (resolution) formájában. Jelenleg a hulladékgazdálkodásra vonatkozóan az EU joganyaga több mint 60 tanácsi vagy bizottsági rendeletet, irányelvet, határozatot és ajánlást fogalmaz meg, melyek három fő területre vonatkoznak: hulladékokra és hulladékgazdálkodásra vonatkozó szabályok; hulladékkezelő létesítményekre és tevékenységekre vonatkozó követelmények; anyag-vagy hulladékáramra vonatkozó speciális előírások.16 A hulladékra vonatkozó egyik legfontosabb Uniós szabályozás a 75/442/EGK hulladék15

Réti Tamás 7M kritériumot érvényesítene az inverz logisztikában is és az „egyszerű” hulladékkezelésnél

és környezetvédelmi aspektusnál sokkal tágabban értelmezi. Nem a hulladékkezelési szempontokat tartja mérvadónak, hanem a gazdaságosságot, hatékonyságot, eredményességet. 16

http://ec.europa.eu/environment, (letöltés: 2011.08.15. 18:42)

11

keretdirektíva,

amelyet

hulladékkategóriákat,

a

a

91/156/EC

veszélyességi

irányelvvel kritériumokat,

módosítottak.

Tartalmazza

a

hulladékkezelés,

speciális

a

hulladékszállítás szabályozását, valamint a hulladékégetőkre, hulladéklerakókra vonatkozó elveket fogalmazza meg. „A környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamoknak – azon kívül, hogy lépéseket tesznek a hulladékok felelősséggel végzett ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására – intézkedéseket kell tenniük a hulladéktermelés korlátozására, különösen a tiszta technológiák és a termelési folyamatba visszavezethető és újrahasználható termékek támogatásával, figyelembe véve a hasznosított hulladék meglévő vagy lehetséges piaci elhelyezési lehetőségeit.”17 Az Európai Uniós irányelv hat évre szóló nemzeti hulladékmegelőzési programok kidolgozására kötelezi a tagországokat.

1.3. Magyarország hulladékgazdálkodási jogszabályai 1.3.1. 2000. évi XLIII. tv Hazánkban 2001. január elsején lépett hatályba a 2000. évi XLIII. törvény, más néven Hgt (Hulladékgazdálkodási Törvény), mely átfogóan, az EU követelményekkel összhangban alkot szabályokat, valamint közeli és távoli célokat tűz ki. Célja az „emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel; a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, {…}, a hulladékkeletkezés megelőzése {…}, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, {…} a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása.“18 Előnyben kell részesíteni „az anyag-és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását; az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását; a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot eredményező

17 18

Az Európai Parlament és tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról, (6). 2000. évi XLIII. törvény, 1.§ a)b)

12

termékek előállítását; a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását.“19 Mindezek eléréséhez a törvény előírja a gyártók kötelezettségeit (technológiatermékfejlesztés, termék-és csomagolás jelölése, hulladékká vált termék és csomagolóanyag visszafogadása), a forgalmazó kötelezettségeit (hulladék visszafogadása, szelektív gyűjtése), a hulladék birtokosának kötelezettségeit (az ingatlan tulajdonosa köteles gyűjteni és hulladékkezelőnek

átadni

az

ingatlanán

keletkezett

hulladékot).

Szabályozza

a

hulladékhasznosítás, hulladékártalmatlanítás, hulladékszállítás kérdéseit. Megállapítja a hulladékkategóriákat

(Q1-Q16),

a

veszélyességi

jellemzőket

(H1-H14),

a

hulladékártalmatlanítást szolgáló műveleteket (D1-D15), a hulladékhasznosítást szolgáló műveleteket (R1-R13). A települési önkormányzat kötelessége a hulladékkezelésre közszolgáltatás szervezése és fenntartása. A hulladékgazdálkodás törvényben meghatározott alapelveiről, melyek az Európai Unióval összhangban kerültek megfogalmazásra a dolgozat szűk keretei miatt csak a felsorolás

erejéig

teszek

említést:

megelőzés,

integrált

szennyezésmegelőzés;

elővigyázatosság; gyártói felelősség; megosztott felelősség; elvárható felelős gondosság; elérhető legjobb eljárás; szennyező fizet; közelség elve; regionalitás elve; önellátás; fokozatosság; példamutatás; költséghatékonyság elve.20 A 6. Akcióprogramnak a „Környezet 2010: A jövőnk a mi választásunk“ megfelelően hazánk célkitűzéseit az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben (2003-2008) fogadták el. Ezek fő vonalai a következők: a magas hulladékképződési arány csökkentése, a hasznosítási arány növelése és a takarékos anyag-és energiagazdálkodás ösztönzése; a lerakással történő ártalmatlanítás magas arányának minimalizálása; a hulladékkezelés színvonalának és biztonságának növelése; a korábbi évek nem megfelelő hulladékelhelyezéséből adódó veszélyeinek és a szennyező területek felszámolása; egyes területek hiányos szabályozási rendszerének teljessé tétele; környezettudatos és jogkövető magatartás erősítése; hulladék monitoring eszközrendszerének fejlesztése; hulladékgazdálkodási célok elérését segítő kutatás- és műszaki fejlesztés ösztönzése; piackonform gazdasági szabályozások megtétele; állam és a magánszféra közötti együttműködés erősítése; oktatási-nevelési-szemléletformálási

19

2000. évi XLIII. törvény, 5. § (2)

20

2000. évi XLIII. törvény, 4§.

13

tevékenység hatékonyabbá tétele.

21

A II. OHT (2009-2014) pedig már kiemelt célként tűzi

ki, hogy a forrásokat a megelőzésre, és a hasznosítás intenzifikálására összpontosítsa. 1.3.2. A hulladékgazdálkodás szervezése A hazai hulladékgazdálkodás több kormányzati cikluson keresztül ívelő fejlődését a Környezetvédelmi-és Vízügyi Minisztérium által több tárca részvételével kidolgozott HgTben határozta meg az Országgyűlés. A hazai hulladékgazdálkodás négy szinten valósul meg. Az Országgyűlés a hulladékgazdálkodási elvek érvényesítése érdekében a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (OHT)22 fogad el, amely stratégiai szintű tervezést jelent, azaz országos szinten határozzák meg a célokat, célkitűzéseket, valamint a célok elérését szolgáló intézkedéseket, programokat, a finanszírozási és gazdasági eszközöket. Ez a legfelső szint. Majd az OHT elfogadása után a hét statisztikai tervezési nagyrégiókra kiterjedő területi hulladékgazdálkodási terveknek kell készülniük helyi önkormányzatok, hatóságok, érdekképviseleti és környezetvédelmi társadalmi szervek bevonásával, melyet a környezetvédelemért felelős miniszter rendeletben hirdet ki. Egyes speciális hulladékokra külön programok kerülnek kidolgozásra: ipari hulladékmegelőzési program, csomagolási hulladék, biológiailag lebomló szerves hulladék, hulladék olajok, elemek és akkumulátorok, gumi-abroncsok, kiselejtezett gépjárművek, elektromos és elektronikai készülékek, állati eredetű hulladékok, azbesztmentesítés, építésibontási hulladékok. A megyei önkormányzat a települési önkormányzatokkal közösen az országos és területi tervvel összhangban megyei hulladékgazdálkodási tervet készít. A települési önkormányzat helyi hulladékgazdálkodási tervet készít, amit rendeletben hirdet ki. A jelentősebb hulladéktermelő gazdálkodó szervezeteknek egyedi hulladékgazdálkodási terveket kell készíteniük. A különböző szintű tervek az OHT célkitűzéseit figyelembe véve a Nemzeti Környezetvédelmi Programmal összhangban hat évre készülnek és három évente beszámolót

21 22

Magyarországi Hulladékgazdálkodás és az Európai Unió (2004) 2002-es Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003-2008, és II. Országos Hulladékgazdálkodási Terv,

2009-2014

14

kell prezentálni a végrehajtásról. A hulladékgazdálkodási terveknek tartalmaznia kell a „keletkező, hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladékok típusait, mennyiségét és eredetét; a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelményeket; az egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedéseket; a hulladékok kezelésére alkalmas kezelő telepeket és létesítményeket, a kezelésre felhatalmazott vállalkozásokat; az elérendő hulladékgazdálkodási célokat; a kijelölt célok elérését, illetve megvalósítását szolgáló cselekvési programot: a hulladékok kezelésének

(begyűjtésének,

szelektálásának,

szállításának,

ártalmatlanításának

és

hasznosításának) racionalizálását elősegítő intézkedések meghatározását, végrehajtásuk sorrendjét és határidejét, a megvalósításhoz szükséges eszközök, megfelelő előkezelő, ártalmatlanító és hasznosító eljárások, berendezések és létesítmények meghatározását valamint ezek becsült költségeit.“23 Beszámolóban kell közzétenniük a területükön keletkező hulladékok mennyiségét, a hulladékgazdálkodás helyzetét. Az OHT újragondolásával a Környezetvédelmi-és Vízügyi Minisztérium 2006 végén megalkotta a Települési Szilárd Hulladékgazdálkodás Fejlesztési Stratégiáját (TSZHFS), amely 2016-ig a következő stratégiai célokat jelöli meg: a korszerű települési szilárd hulladék kezelési közszolgáltatás kiterjesztését az ország teljes lakosságára; a korszerűtlen, régi hulladéklerakók bezárását és rekultiválását; a szilárd hulladék kezelési rendszerek EU normákhoz igazodó átalakítását; a hulladékgazdálkodás fejlesztéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez szükséges jogi-szervezeti háttér megteremtését, megadja a szükséges irányszámokat, a rekultivációs intézkedéseket, fejlesztési tevékenységeket elemzi. Valamint a kiemelten kezelendő hulladékáramok (csomagolási hulladék, biológiailag lebontható szervesanyag-tartalmú hulladék, elemek és akkumulátorok, gumiabroncsok, elektronikai hulladék, építési és bontási hulladék, egyéb veszélyes és szelektíven kezelhető hulladékok) gyűjtése, begyűjtése és előkezelése érdekében tett teendőket elemzi. Ebben a dokumentumban a hulladék keletkezésének elkerülése – ami az EU hierarchikus szinten szerveződő hulladék politikájának első eleme – sajnos még csak említés szintjén sem jelenik meg.24

23

Hgt, 37.§(4)

24

Dr. Munkácsy Béla-Ballabás Gábor, Komárom-Esztergom megye hulladékgazdálkodása, p.285

15

1.3.3. Szelektív hulladékgyűjtésre vonatkozó jogforrások A dolgozat témájához igazodóan a hulladékgazdálkodás szelektív hulladékgyűjtésére vonatkozó legfőbb paramétereit tekintem át. A tagállamok számára kötelező irányelvek segítik elő a hulladék másodnyersanyagként történő, illetve energetikai hasznosítását. Ezek egyrészt a csomagolóanyagokra, csomagolási hulladékok kezelésére, másrészt a lerakásra kerülő hulladék biológiailag lebomló szerves-anyag tartalmának csökkentésére vonatkoznak. Ezekre vonatkozóan a 94/62/EK és a 99/31/EK irányelv, valamint az ezeket honosító 22/2001. X.10 KöM és a 94/2002 (V.5.) Kormányrendelet került kihirdetésre. A hulladékgazdálkodásban a Közösség által felállított fő szabály szerinti hierarchikus sorrendet – megelőzés, hasznosítás, ártalmatlanítás – be kell tartani, miszerint amíg a sorban előrébb lévő megoldás alkalmazható, addig nem szabad az azt követőt alkalmazni. Azaz pl. az égetés, mint energianyerés nem előzheti meg a másodnyersanyagként történő hasznosítást, ha arra lehetőség adódik. A hulladék hasznosítása történhet újrafeldolgozással, alapanyaggá visszanyeréssel, energetikai hasznosítással, aerob és anaerob lebontással.25 Minden esetben nélkülözhetetlen annak elemzése, hogy ökológiailag előnyös, technikailag és technológiailag lehetséges műveletről van-e szó, a felmerülési költségek ésszerűek, társadalmi szempontból új érték jön létre, a létrejött termék felvevőpiaca biztosított.26 Tóth Gergely ezt „ökohatékonyságnak“ nevezi.27 A HgT előírja, hogy „amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés)“.“Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, melynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak.“28

25

Hgt 18.§

26

Dr. Marton Emőke, (2001),p. 43.

27

Tóth Gergely, Megtakarítások a hulladékok csökkentésén keresztül, in Zimler (2003) (écobilan a francia

terminológia szerint) 28

Hgt, 5.§ (5) és (6).

16

A Nemzeti Környezetvédelmi Program és a HgT kimondja a hasznosítható és a veszélyes összetevők szelektív gyűjtésére irányuló infrastrukturális háttér kialakítását, a szelektív gyűjtés fokozatos bevezetését; valamint azt, hogy az EU irányelveknek megfelelően fokozatosan csökkenteni kell a lerakásra kerülő hulladék biológiailag lebomló szerves-anyag tartalmát (2009-re 2000-hez képest 50%-ra kellett csökkenteni, 2016-ig 35%-ra). 2012. december 31. napjáig a hulladékká vált csomagolóanyagok tömegének legalább 60%-a hasznosításra vagy energiahasznosítás mellett elégetésre kerüljön, valamint legalább 55%-a, de legfeljebb 80%-a anyagában kerüljön hasznosításra, ami arány az egyes frakciók esetén: üvegnél 60%, papír-és kartonnál 60%, fémnél 50%, fánál 15%, műanyagnál 22,5%. A bevezetőben említést tettem arról, hogy műanyag hulladék esetében annak 40%-a csomagolóanyagból áll, így lényeges átfutnunk a 94/2002. (V.5.) Kormányrendeletet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól. Csomagolás „valamennyi olyan termék, amelyet a termelő, a felhasználó vagy a fogyasztó áruk (a nyersanyagtól a feldolgozott áruig) befogadására, megóvására, kezelésére, szállítására és bemutatására használ, ideértve az ugyanilyen célra egyszer használatos terméket“29. A csomagolás lehet fogyasztói, gyűjtő-és szállítási csomagolóanyag. A csomagolási hulladékok keletkezési helye szerint beszélünk háztartási és ipari csomagolásról. A kormányrendelet szerint a csomagolási hulladék visszavételét, valamint hasznosítását minden esetben a gyártónak kell biztosítania. Mindent csomagolást hulladéknak tekint, melyre vagy az államnak fizet a kibocsátó termékdíjat, vagy egy koordináló szervezetnek fizeti be a fajta és mennyiség alapján kalkulált licencdíjat30. Megállapodásnak minősül a csomagolóanyagon, illetve eszközön a koordináló szervezet által előírt jelzés feltüntetése. A csomagolási irányelv 2004-ben elfogadott módosításában meghatározott új hasznosítási arányok teljesítésére 2012-ig kaptunk haladékot. Ennek eléréséhez növelni kell a szelektív gyűjtés intenzitását (2012-re a lakosság 80%-a számára elérhetővé kell tenni a szelektív gyűjtést), szélesíteni, fejleszteni kell az erre épülő háttéripart, mert enélkül a kitűzött 29

94/2002. (V.5.) Korm. rendelet, 2§ (1aa)

30

változás történik a tekintetben, hogy mit tekintenek csomagolóeszköznek, csomagolószernek, ki lesz a

termékdíjra kötelezett (a csomagolást végzők helyett a csomagolóeszköz-gyártók, pl. a reklámanyagoknál ezentúl a nyomda fizet termékdíjat)- azonban Tánczos Zoltán (NAV főosztályvezetője) szerint visszaigénylési rendszert is ki kell dolgozni, mert a gyártó nem minden esetben tudja a csomagolóeszköz végső rendeltetését meghatározni, van amikor pl. a fóliák nem csomagolásra kerülnek.(forrás: Ökoindustria konferencia)

17

célok nem érhetőek el. Az új HgT törvénytervezetében31 – mely az elmúlt tíz év gyakorlati tapasztalataira épít – arányban az Uniós célkitűzésekkel, fő cél a hulladékképződés megelőzése, a hulladékszegény technológiák alkalmazása32, a kevesebb szennyező anyagot kibocsátó termékek előállítása, a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltása, majd a képződő hulladék fajtánként elkülönített begyűjtése, újrafeldolgozása. Új fogalmakat léptet életbe: elkülönített gyűjtés, újrahasználatra történő előkészítés33, bevezeti a hulladékhierarchiát, melléktermékek megkülönböztetését, a hulladékstátusz megszűnését34, reformálja a közszolgáltatást, bevezeti az életciklus-szemléletet. A hulladékképződés megelőzése, valamint a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében – az OHT önálló részeként – hat évre kiterjedő Nemzeti Megelőzési Programot kell a környezetvédelmi hatóságoknak és a települési önkormányzatoknak kidolgozni. Az első NMP-t 2013. december 12-ig kell kidolgozni. Az új törvénytervezet rendelkezik az elkülönített hulladékgyűjtési rendszer egész országra kötelező bevezetéséről, amit 2015-ig el kell indítani, de úgy, hogy a gyűjtőszigetes mód csak kiegészítő megoldásként alkalmazható, ott ahol a házhoz menő begyűjtés nem lehetséges. A lakossági szelektív gyűjtés kitételként szerepel: „A hulladék birtokosa a további kezelésnek megfelelően papír, fém, műanyag és üveg hulladékot elkülönítetten köteles gyűjteni.”35 2020-ig a háztartásokból származó üveg, fém, műanyag és papír hulladék 50%-át, a nem veszélyes építési-bontási hulladék 70%-át vissza kell gyűjteni és anyagában hasznosítani.

31

még mindig csak törvénytervezet, pedig már 2010-ben kihirdetésre kellett volna kerülnie, valószínűleg

2012 januárjában lép életbe 32

Hgt törvénytervezet melléklete a hulladékkeletkezéssel, a gyártással, tervezéssel, forgalmazással,

fogyasztási, használati szakasszal összefüggő intézkedésekre tér ki 33 34

a hierarchia piramisban ez a megelőzés után következik, értjük ezalatt a tisztítást, javítást. ezáltal a hulladékok szabad áramlásának lehetővé tételét (ez EU-s szabályozás, mert rájöttek arra, hogy a

hulladék szabad áramlása fontos az európai gazdaságnak, így csökken az adminisztratív teher is: hulladékszállításban, tárolásban. A hulladékstátusz vége azt is jelenti, hogy az anyag a gyártási folyamatba már nem mint hulladék, hanem mint termék érkezik 35

Hgt II törvénytervezet, 25§

18

1.3.4. Termékdíj kontra licencdíj A csomagolási hulladék visszavételére kötelezett gyártók az Európai Unióban 21 évvel ezelőtt hozták létre a szelektív hulladékgyűjtési koordinációt. A csomagoláson feltüntetett Zöld Pont mindenképpen sikeresnek mondható. Nemcsak az Unión belül, hanem Kanadában, Mexikóban, az Egyesült Államokban, Szerbiában, Írországban, Norvégiában is bevezették. Világszerte 33 ország 400 millió állampolgára gyűjti ilyen keretek között a hulladékot. Minden uniós tagállamban az állami szférától függetlenül, de általa ellenőrizve, a lakosság aktív részvételével működik.36 A

gyártók

koordináló

szervezeteket

megbízva

visszavételi-és

hasznosítási

kötelezettségeik egy részét a kereskedőkre és külső logisztikai szolgáltatókra bízzák. A 94/62. számú csomagolásról szóló irányelv írja elő a „gyártói felelősség” és a „kiterjesztett termékfelelősség” elvén, hogy a gazdasági szereplőknek kötelességük az általuk kibocsátott csomagolási hulladékot visszagyűjteniük és újrahasznosítaniuk, valamint eleget tenniük az adatszolgáltatási kötelezettségüknek. A kibocsátók ezen feladatok elvégzésére koordináló szervezeteket hoznak létre, akiknek feladata a csomagolásból származó hulladékot visszagyűjteni, ezért licencdíjra jogosultak, melyet a gyártók fizetnek be fajta-és mennyiség alapján. A koordináló szervezetek a kibocsátó fél és a begyűjtő-hasznosító fél között koordinálnak. A kapott licencdíjat37 (hasznosítási díjat) osztják szét a begyűjtők, hasznosítók között. Az állam által létrehozott felügyeleti szervek pedig a rendszer biztonságos és jogszabályokhoz igazodó működését hivatottak ellenőrizni. A szelektív hulladékgyűjtési szervezetek európai szövetsége a Pro Europe, amit hazánkban többek között az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. képvisel. Az ÖKO-Pannont38 2003-ban alapították. Mintegy 2800 vállalkozás begyűjtési-és hasznosítási kötelezettségét teljesíti 150 hulladékbegyűjtő-és hasznosító partnere segítségével; ezzel ma Magyarország legnagyobb koordináló szervezete. A teljes hazai csomagolás 70%36

www.tozsdeforum.hu, Húszéves a szelektív hulladékgyűjtés az EU-ban, letöltés: 2010. okt 18.13:27

37

„koordináló szervezet részére, az általa a visszavételi, hasznosítási és az ezzel összefüggő

adatszolgáltatási kötelezettség a Hgt. szerinti kötelezettől történő átvállalása fejében, az átvett csomagolási hulladék fajtája és mennyisége függvényében meghatározott díj” 94/2002. (V.5.) Korm. rendelet, 2§ (1.d) 38

néhány a koordináló szervezetek közül: akkumulátor: Hungakku, Hungarohab; csomagolási: ÖkoPack,

ÖkoFerr, Öko-Kord, Recyclomed; E+E: Ökomat, Elektro-Waste, gumiabroncs: Hurec, Kör-Koor, ÖkoGum.

19

áért felel. 2003 és 2009 között összesen több mint 2 millió tonna hulladék került hasznosításra közreműködésével. A koordináló szervezetek 2010-ben 500 ezer tonna hulladékot kezeltek.

1.3.4.1.

Országos Hulladékkezelő Ügynökség

Magyarországon 2011 nyarán ezt az EU-ban is jól működő rendszert szinte egy tollvonással húzták át Sebestyén László, fideszes képviselő beadványára született törvénytervezettel. Az 100%-os állami tulajdonban lévő 2011. szeptember 1-jén alakult OHÜ (Országos Hulladékkezelő Ügynökség) veszi át a koordináló szervezetek szerepét 2012. január 1-jétől. A jelenlegi folyamat szervezetei, érdekeltségei attól félnek, hogy a hulladékok visszagyűjtési és újrahasznosítási folyamatai lelassulnak39, megszűnik a szereplők közötti érdekkapcsolat. „Ha ezt bevezetik, akkortól nem tudnánk beleszólni, sőt, igazából bele sem látnánk, hogy mire megy el a pénzünk, hogy a termékdíjként befizetett összeg minden fillére hulladékgazdálkodási célokat szolgál-e” – fogalmazott az egyik érintett vállalkozás neve elhallgatását kérő illetékese.40 Szerinte félő, hogy költségvetési lyukak betömésére használják majd fel a befolyt összeget, ami a hulladékgazdálkodási rendszer összeomlását vonná maga után. Szakértők szerint jogos az aggodalom, hogy a közbeszerzések beiktatása miatt sokkal nagyobb szerepet kapnának a külföldi hulladékhasznosító vállalatok41, így pont az állam szerepének növelése csökkentené tovább a hazaiak lehetőségeit. Az Európai Unióval is ellentétesnek tűnik a tervezet, ahol immár húsz éves múlt a gyártói felelősség elvén működő szelektív hulladékgyűjtési koordináció. A rendszer minden uniós tagállamban az állami szférától független, de általa ellenőrzött, az iparág szereplői között, a lakosság aktív közreműködésével működik. A központosítás sehol nem történt meg, lévén, hogy az érdekeltségi alapokon működő, környezetvédelmi hatóságok által felügyelt rendszer

39

most pl. 15 napra fizetnek a koordináló szervezetek, ez akár 2 hónapra is kitolódhat.

40

Molnár Tamás-Haász János, Államosítanák a hulladékfeldolgozást, www.index.hu, letöltés: 2011. 06.09.

41

a nemzetközi közbeszerzéseken „el fogják vinni azt a hulladékot, amit mi itt szépen szelektíven gyűjtünk,

9:15 így a hazai hasznosító vállalkozások padlót fognak. Ez esetben nem munkahelyek születnek, hanem munkahelyek vesznek el.“ Szilágyi László, A hulladékhasznosítás államosítása, http://www.humusz.hu, letöltés: 2011. 07.22. 22:10

20

hatékonyabban képes teljesíteni a hulladék begyűjtési-és hasznosítási célkitűzéseket, mint a központosított állami rendszerek. Ugyanakkor Szilágyi László42 szerint a jelenlegi rendszer korántsem volt tökéletes. Túl sok kiskapu volt, a kötelezettek maguk szabták meg, mekkorák legyenek a hasznosítási díjak, (hiszen ők maguk voltak tulajdonosok a koordináló szervezetekben), vagyis az adóelkerülés egyik formáját alakították ki. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy ez a rendszer teljesítette az uniós elvárásokat, egyszer sem kellett büntetést fizetni!

Mivel csak elméletben tudjuk összehasonlítani az aktuális és a leendő rendszert, gyakorlatban még nem, a koordináló szervezetek álláspontja után nézzük az államét43. Hazánkban a profitalap kiküszöbölésére törekedve magántársaságok helyett az állam lesz a bevételek kezelője és az azokból finanszírozott hulladékkezelési munkálatok megbízója. Az állam 50Mrd Ft bevétellel számol, azaz közel ugyanannyival mint jelenleg. Eddig a gyártók és importőrök évente 20-25 milliárd forintot fizettek termékdíjként a költségvetésbe, további 1520 milliárdot pedig licencdíjként a koordináló szervezeteknek. Most is ez a 45-50 milliárd keletkezik, csak egy kézben gyűlik össze. Megszűnik a licencdíj és a termékdíj-mentesség rendszere. Az új díjak 10-30%-kos emelkedésére lehet számítani, és egyéni mentességet csak az kaphat aki pl. 100 db PET-palackból 65-öt begyűjt, illetve környezetbarát jelzéssel ellátott termékeket forgalmaz. (Ekkor a termékdíj 75%-át kell megfizetni.) A befizetett termékdíjak hulladékgazdálkodási, környezetvédelmi célokra fordítódnak. A palackos ásványvíz árának több mint 90%-a a csomagolás díja, ebből 2 Ft termékdíjat „vesz” majd el az állam „zöld dolgokra”. A termékdíj kiegyensúlyozó szerepet fog betölteni, főleg akkor amikor a másodnyersanyag ára alacsony és értékesíthetetlen a piacon. Előtérbe helyezik az újrahasználatot az egyszer használatos dolgokkal szemben, erősítik a betétdíjas rendszert. Intézkedéseket tesznek a feldolgozó iparban (pl. színes üveg terén) jelentkező hiányos lánc ellen. Tervük, a nem gazdaságosan kihasznált szigetek megszüntetése, a házhoz menő rendszer bevezetése, komposztálható és nem komposztálható hulladék külön gyűjtésével. Gyűjtőszigetek helyett az olasz modellt támogatják, azaz az emberek külön gyűjtenék a papírt, külön a fémet-műanyagot-üveget, külön a komposztálható anyagokat, illetve az ezeken felül keletkező egyéb hulladékot. Ma a koordináló szervezetek 5%-ot fordítanak társadalmi 42 43

„A hulladékhasznosítás államosítása”, www.humusz.hu, letöltés: 2011. 07.22. 22:20 Jelen rész a Kossuth Rádióban elhangzott beszélgetésre épül. „Esti beszélgetés a Földről” Vámosi

Oszkárral, az OHÜ ügyvezető igazgatójával. 2011.10.07

21

tudatformálásra. Az OHÜ ezt az arányt 7%-ra emeli. Nyugaton ugyanerre 20-30%-ot fordítanak, hiába nevelődött ki már a 3. generáció, mégis állandóan „tudatosítják” bennük a hulladékproblémát! A HgT-ben megfogalmazott irányelvnek megfelelően 2015-re mindenhol kötelezővé teszik a szelektív hulladékgyűjtés rendszerének kiépítését. A kiadásaik több mint 70%-át fogják begyűjtési és hulladékhasznosítási szolgáltatások megrendelésére fordítani. A megelőzés, a fogyasztás és a termelés ésszerűsítése viszont sehol nem hangzik el a termékdíj törvényben. A törvény a szelektív gyűjtés kapcsán is csak azt szabályozza, hogy a begyűjtésnek Magyarországon kell történnie, de az újrahasznosítás és a másodlagos nyersanyag felvásárlás bárhol lehet. Tehát semmi nem utal arra, hogy a nyersanyag felvevő piacot erősíteni kívánná az állam!44

1.3.5. Regionális szintű Hulladékgazdálkodási Rendszer Uniós csatlakozásunkkal térségi integrált hulladékgazdálkodási rendszer kialakítását is vállaltuk. A regionális rendszer alapvető célja, hogy a régióban jelentkező valamennyi hulladékgazdálkodási problémára környezetvédelmi és gazdaságossági szempontból is megfelelő megoldást nyújtson, másrészt az együttműködő szervezetek számára hosszútávú, tervezhető piacot és a nagy-értékű eszközök megfelelő kihasználtságát biztosítsa. 7 statisztikai nagyrégióra osztották fel Magyarországot. A régiókban keletkező települési szilárd hulladék (TSZH) nem egyenletes eloszlású. A keletkező települési szilárd hulladék mennyiségét a lakosok száma, illetve a régió gazdasági fejlettsége befolyásolja. Az országban keletkező települési szilárd hulladék harmada a közép-magyarországi régióban képződik, ami döntően a főváros 26%-os részarányának köszönhető. A közép-dunántúli régióban pedig közel másfélszeres az egy lakosra jutó fajlagos hulladékképződés az észak-alföldi régióhoz képest.45 Komárom-Esztergom megye Fejér és Veszprém megyével együtt a Közép-dunántúli Statisztikai Régióhoz tartozik. Hulladékgazdálkodási tervének elkészítéséért a Középdunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség a felelős. A terv elkészítésébe a területen működő helyi és megyei önkormányzatokat, érdekképviseleti és környezetvédelmi társadalmi 44

Graczka Sylvia, Termékdíj törvény: az állam pénznyerő automatája, www.humusz.hu, letöltés: 2011.

07.22. 22:20 45

Települési Szilárd Hulladékgazdálkodás Fejlesztési Stratégiája 2007-2016, (2006)

22

szervezeteket vontak be. A Terv összefoglalja a térség aktuális helyzetét, illetve az OHT-nak megfelelően az elérendő célokat. Cselekvési programokat ír elő: gyűjtőszigetek, hulladékudvarok, átrakó állomások, hulladékégető, hulladékkezelő létesítések, rekultiváció terén. A regionális hulladékgazdálkodási rendszer lényege: kialakul a hulladékok valamennyi fajtájának együttes kezelése; hatékonyabbá tehető a gyűjtés, szállítás, előválogatás, előkezelés, ártalmatlanítás és hasznosítás; kisebb térfogatú és minél kisebb kockázatot jelentő hulladék kerül végleges lerakásra. Jól ellenőrizhető, irányítható rendszer alakul ki, mely számos EU-s forrásra pályázhat. Többek között az Előcsatlakozási Alapok közül az ISPA, a Strukturális Alapok közül az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) szolgál környezetfejlesztési célokra. A Komáromi Régióban két nagy nemzetközi fejlesztésekre alapuló projektet indítottak. A Közép-Duna Vidéki Régió Hulladékgazdálkodási Rendszert, valamint a Duna-Vértes Köze Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszert.46 A Közép-Duna Vidéke Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer a Dunántúl északi részének közepét és a déli rész keleti zónáját érinti, áthúzódva a Duna-Tisza közére is. 157 település kb. 604 ezer lakosának nevében írták alá a szerződést a polgármesterek 2003 decemberében. A Duna-Vértes Köze Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer a Komáromi Régió keleti részét érinti, mely mind a földrajzi elhelyezkedés, mind a szolgáltatók, valamint a szolgáltatókkal szerződéses jogviszonyban álló önkormányzatok szemszögéből egy már régről létező régiónak tekinthető. Ide tartozik a bicskei, pilisi, szigetszentmiklósi, szentendrei, dorogi, tatabányai, komáromi, törökbálinti, dunamenti körzetek. Azonban a Duna-Vértes Köze Hulladékgazdálkodási Projekt területébe belenyúlik néhány olyan település, amely Közép-Duna Vidéki Régió Hulladékgazdálkodási Rendszerhez csatlakozott. Ezek közül leginkább szembetűnő Esztergom városa. Ugyancsak megállapítható, hogy néhány település, amely kifejezte csatlakozási szándékát a Duna-Vértes Köze Hulladékgazdálkodási Projekthez ugyanígy beékelődik a szomszédos településeken. Ez mindig felveti az esetlegesen jelentkező szállítási, logisztikai nehézségeket. A régióban 299 környezetvédelmileg nem megfelelő, vagy nem kellő kapacitással rendelkező lerakó rekultiválását, vagy felszámolását kellett megtervezni, melyből 2008-ig a nagy és közepes környezeti kockázatú lerakókra elvégezték a szükséges beavatkozásokat. 46

ld. melléklet 4.sz.ábra

23

2009 után az alábbi települések hulladéklerakói működhettek tovább: Polgárdi, Sárbogárd, Székesfehérvár, Oroszlány és Tatabánya. A rendszerek kiépülése segítséget adott a szelektív hulladékgyűjtés rendszerének, a hasznosítás és ártalmatlanítás fejlesztésében előrelépést hozott, de a megelőzés, mint elsődleges és lehetséges lépés kimaradt a tervezésből.47 Komárom-Esztergom megye „eminens” megyének számít a hulladékkeletkezés vonatkozásában. A települési szilárd hulladék elszállítása 2003-ra minden településen megoldott volt, a bevont lakások aránya 97%-ot ért el. Azonban az éves keletkezett TSZH a maga 140-150 ezer tonnájával magasabb, mint azt a lakosságszám indokolná. Ennek egyik fő oka az üzemek és intézmények nagy mennyisége.48

1.3.6. Helyi hulladékgazdálkodási Rendszer Magyarországon 2001-től lett az önkormányzatok kötelessége a közszolgáltatás megszervezése. 2003. január 1-től pedig már a 2000 fő alatti településeken is kötelezővé tették a szilárd hulladék rendszeres, szervezett szolgáltatás formájában történő kezelését.49. A begyűjtés gyakoriságát külön rendelet szabályozza. Az önkormányzat feladata a hulladékkezelési

közszolgáltatás

megszervezése,

díjak

megállapítása,

helyi

hulladékgazdálkodási rendeletek megalkotása, hulladékkezelési létesítmények megvalósítása és üzemeltetése, közterületek tisztántartásának megszervezése, helyi hulladékgazdálkodási tervek elkészítése.

1.3.6.1.

Esztergom Város Hulladékgazdálkodási Terve

Esztergomban 2008-2012-re vonatkozóan nem készült terv így a 2004-2008-as időszakra vonatkozó, 2005-ben készült, a 2002-es bázisévre épülő tervet tudtam csak használni. A rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakások aránya már ekkor elérte a 100%-ot. Becsült adat szerint a TSZH mennyisége 2002-ben 16.808 tonna/év volt.

47

Dr. Munkácsy Béla-Ballabás Gábor, Komárom-Esztergom megye hulladékgazdálkodása

48

Dr. Munkácsy Béla-Ballabás Gábor, Komárom-Esztergom megye hulladékgazdálkodása

49

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek.4. (2003)

24

Szelektív gyűjtésről még nem beszélhettünk 2002-ben, csak az egészségügyi veszélyes hulladékokat gyűjtötték az orvosi és szociális intézmények szelektíven. 2002-ben a TSZH 98%-a (16500t/év) lerakásra került, a maradék 2% (308t/év) került csak hasznosításra. A veszélyes hulladékok 100%-a is lerakóba került. Minden csomagolási hulladék a kommunális hulladékkal együtt került lerakásra. Az első szelektív gyűjtésre vonatkozó adat 2005-ből származik. 2005 novemberétől tervezték 10 db gyűjtősziget kialakítását (a helyi Hulladékgazdálkodási Terv szerint), majd 15 újabb bevezetését tervezték a tervezési időszakon belül. Ma is csak sajnos 19 db hulladékgyűjtő sziget kihelyezése történt meg. Az illegális hulladéklerakókat (szám szerint:16-ot) 2005-ig meg kellett szüntetni. Ennek eleget is tettek, bár vadlerakók egyes helyeken időről-időre újra felbukkannak, amik ellen folyamatos lépések szükségeltetnek. Az Uniós elvárásnak a 32400 m2-es esztergom-kertvárosi hulladéklerakó nem felelt meg. 2002-ig a Rumpold-Esztergom Kft. üzemeltette, majd a Vertikál Építőipari és Kommunális Szolgáltató Rt. vette át fél évre, aztán következett az önkormányzati tulajdonként létrehozott Esztergomi Köztisztasági Szolgáltató (Eszköz) Kft. Az Eszköz Kft.-ben az önkormányzat 51%-ban tulajdonos, a fennmaradó 49% tulajdonrészen a polgárdi székhelyű Vertikál Rt, a budapesti Terszol Környezetvédelmi-és Építőipari Szövetkezet, és az Enviroinvest környezetvédelmi, Befektető és Tanácsadó Kft. osztozik. Kezdetben Bicskére szállították a város hulladékát, majd Bicske bezárása után 2011-től Polgárdiba50, mintegy 100 km-re kénytelenek elvinni. Az ipari üzemek döntő többsége megmaradt a Rumpold Kft.-nál – mára Saubermacher Magyarország Kft, amelyik a bicskei lerakó bezárása után a pilisvörösvári átrakó közbeiktatásával Ajkára szállítja a hulladékot. Ipari hulladékhasznosító létesítmény nem üzemel. Húszezer fős lakosszámot meghaladó településeken hulladékudvar-rendszer kialakítása 2005. december 31-ig kötelező lett volna. Esztergomban (30 ezer lelkes város) ez a mai napig nem került kialakításra. 2005. júliusáig el kellett érni, hogy a csomagolóanyagok 50%-a kerüljön hasznosításra, azon belül 25%-a anyagában hasznosításra. Ez Esztergom esetében nem teljesült, lévén hogy

50

szintén a Közép-Duna Vidéke Rendszerhez tartozik – talán ez is mutatja a korábban említett esetlegesen

felmerülő logisztikai problémák jelentkezését

25

az első bevezető jelleggel kihelyezett gyűjtőszigetek csak 2005-ben kerültek kihelyezésre. 2008 utánra a Közép-Duna Vidéki Rendszer keretében hulladékkomposztáló mű megépítését tervezték. Ez sem valósult meg. Ugyanígy a hulladéklerakó kötelezően előírt rekultiválása is várat magára.

1.3.6.2.

Szemétszállítási díjrendszer

A szemétszállítási díjak rendszere ellen számtalan kifogás érkezett. Az Alkotmánybíróság által említett a polgári jog egyik alapvető elvét, a „szolgáltatás-ellenszolgáltatás” egyenértékű követelményét sértő intézkedés51, azaz személyre szabott szemétdíj rendszer van érvényben, mely nem veszi figyelembe a valóban termelt szemét mennyiségét. Az ingatlanba bejelentett lakosok száma alapján való számlázás szerint a közszolgáltató annyi szemetet szállít el, amennyit a lakosság a hulladékgyűjtő edényben a közterületre kihelyez, ennek következtében azonban az emberek egyre több hulladékot termelnek. A közszolgáltató többször benyújtotta javaslatát az arányos díjfizetésre, lévén, hogy ezzel elősegíthetné a lakosság ösztönzését a kevesebb szeméttermelésre, a szelektív hulladékgyűjtésre, azonban az Önkormányzat egyszer sem írta alá. Az Eszköz Kft. adatai alapján 2008-ban 2,8 l/fő/nap, 2009-ben 3,4 l/fő/nap, 2010-ben 3,86 l/fő/nap volt Esztergom város lakossága által termelt hulladékmennyiség, amely magasan meghaladja az uniós normát. Jelenleg az állandó lakcímmel Esztergomba és az ideiglenes lakcímmel máshova bejelentkezett személyek kötelesek fizetni szemétdíjat, de az ideiglenes lakcímmel Esztergomba és az állandó lakcímmel más városba bejelentkezettek csak használják a rendszert, de nem fizetnek érte. 52 Végre úgy tűnt 2011 augusztusában, hogy rendeződhet az áldatlan állapot, mert a képviselő testület is megszavazta a szerződésmódosítás javaslatot – a literre számított ürítés díját, – azonban a folyamatos politikai csatározások miatt végül a polgármester asszony dobta vissza a javaslatot. Érzékeltetésül a díjak: egy 4 fős család havonta 4840 Ft szemétdíjat fizet. Ezek után hogy várható el a lakosságtól, hogy odafigyeljen a hulladéktermelésére, hogy saját maga költségén (idő, pénz) szelektív gyűjtőszigetre hordja el a hasznosítható hulladékát?!

51

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 2. (2003)

52

Cserép János, Módosuló szemétdíjak, www.szeretgom.hu, 2010. 12. 29. 18:19

26

2.

Szelektív hulladékgyűjtés A szelektív hulladékgyűjtés lényege a véglegesen lerakásra kerülő hulladék csökkentése.

Ennek alappillére a megelőzés, majd a keletkezett hulladék hasznos összetevőjének hasznosítása. Lakossági szinten ez a szelektív gyűjtést jelenti, illetve a környezettudatos vásárlást, termelői szinten pedig a termelés-és termékintegrált környezetvédelmet. A termelésintegrált környezetvédelem meghatározása szerint, el kell érni, hogy a gyártási folyamatban minimális szinten keletkezzen hulladék, a termékintegrált környezetvédelem pedig a termékek összetevőinek a termék használata utáni kinyerését, annak a termelési folyamatba

visszavezetését;

hosszabb

élettartamú

termékek

gyártását,

többféle

csomagolóanyagú termékek elkerülését jelenti. Mindez zárt körforgalmú anyaggazdálkodást jelent53. Magyarországon ma a szelektív gyűjtőhálózat főleg hulladékgyűjtő szigetekre épül, melynek sűrűsége nem kielégítő, kihasználtsága alacsony és csak a lakosság 80%-a részére elérhető. Jelenleg a vállalkozó rendszereken keresztül hulladékbegyűjtésből származó feldolgozott mennyiség jelentősen meghaladja a közszolgáltatás keretében begyűjtött mennyiséget. Cél 2015-re a 100%-os lakossági bevonás elérése. Ehhez vezető út a hulladékudvarok szám szerinti növelése, valamint a házhoz menő szelektív gyűjtés elterjesztése. A gyűjtés mindig csak az első lépcső, amit a feldolgozásnak kell követnie. Azonban számos hulladékfajtának nincs hazai feldolgozó kapacitása (színes üveg, elem, akkumulátor, színesfémek többsége, képcsövek). A jövőben ennek iparát mindenképpen szélesíteni kell, hogy a hasznosítási kötelezettségek az elvárt szinten teljesüljenek.

2.1. Hulladékfrakciók Ebben

a

részben

a

szelektív

hulladékgyűjtésbe

bevont

anyagokat,

azaz

hulladékfrakciókat nagy-vonalakban áttekintem, majd a dolgozat témájául szolgáló műanyagot bővebben kifejtem. 53

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 1. (2003)

27

2.1.1. Papír A gyűjtendő anyagok egyike a papír, amit egységesen kék edényzetben gyűjtenek. Ez lehet információt hordozó papír, (újságpapír, magazin, prospektus), csomagolóanyag, kartonpapír, szórópapír (ez teszi ki a papírhulladék 60%-át). Fontos, hogy a papírhulladék közé nem kerülhet idegen anyag (indigó, műanyag, fém), sem vízben nem oldható anyag. Csak a szennyeződéstől mentes papír értékes. Tilos: ragasztós papírt, óriásplakátot, etikettet, tapétát, indigót, túl feketére fénymásolt papírt, műanyag fóliás kiadványokat a szelektív gyűjtőbe dobni. A papírt 8-12 alkalommal lehet visszaforgatni, amíg annyira el nem gyengülnek a szálai, hogy kivonják őket a folyamatból. 1 tonna begyűjtött papírból 900 kg újrahasznosított papír lesz (forrás: Éco-Emballages). 1 tonna újrahasznosított papír használatával 17 fát mentünk meg. 1 tonna újrahasznosított kartonpapírral 2,5 tonna erdőt mentünk meg! (forrás: Éco-Emballages).

2.1.2. Társított csomagolóanyag – „tégla csomagolóanyag” Újonnan megjelent gyorsan hulladékká váló csomagolóanyagok az italoskartondobozok54, melyek 5-6 összepréselt rétegből álló ún. társított csomagolások. Anyaga 75%-ban nagyon jó minőségű papír, 20%-ban polietilén, 5%-ban alumínium55. A papír a tartást és a merevséget biztosítja, a polietilén rétegek a folyadékot tartják meg és védenek a mikroorganizmusok ellen. Az alumínium a levegő, a fény és a külső ízek megóvására szolgál. Egy egyliteres tejesdoboz például 20 g papírt, 6 g műanyagot (polietilént) és 1,5 g alumíniumot tartalmaz. Egyes településeken a papír-, míg máshol a műanyag, vagy fémhulladékkal együtt gyűjtik azokat. Budapesten és Esztergomban is a papírral együtt gyűjtik, ellenvetés ezzel szemben az lehet, hogy beleolvad a papír közé, míg a műanyagok között testidegen anyagként könnyen leválogatható.56 Magyarországon a Tetra Pak a budaörsi lakossági szelektív hulladékgyűjtési programhoz 9 db fehér színű gyűjtőkonténer kihelyezésével járult hozzá, amelybe a háztartási italos-karton hulladékok gyűjthetők. 54

Magyarországon jelenleg csak kb. 17%-ot gyűjtünk vissza. EU-n belül ez 30-40%. Németországban

65%! (forrás: Doboz-nap 2011 Esztergom, prezentációs előadásanyag, IKSZ) 55

ez az UHT-s dobozok összetétele, a nem aszeptikus dobozé: 91%-ban papír, 9% PE (forrás: Doboz-nap

2011 Esztergom, prezentációs előadásanyag, IKSZ) 56

többek között Ferenczy Zsolt, (Saubermacher Bicske Kft. szelektív üzletág vezetője) véleménye

28

2010-ban a világon több mint 30 milliárd darab Tetra Pak által gyártott italos kartondoboz került újrahasznosításra, mely a 2002-es adatokhoz képest kétszeres növekedést jelent. Így 473.000 tonnányi papír hulladék válhatott új termékké az elmúlt évben. Sajnos, Magyarországon a forgalomba kerülő 9-10 ezer tonnának csak mindössze 17,7%-a gyűlik vissza szelektíven.57 Jelenleg az újrahasznosítás csak az italosdoboz papír rétegét érinti. Németországba, Ausztriába, Szlovákiába, Csehországba szállítjuk. Ott visszaforgatják a papírgyártásba, bútorgyártásba, építőiparba58; az alumínium és műanyag részeket egyelőre elégetik. Magas hőfokra melegített vízzel áztatják le a papírt. A rostok magukba szívják a vizet, és nedves rostiszappá állnak össze. A nem papír elemek a felszínen maradnak vagy lesüllyednek és kiszedhetők, lekaparhatók vagy leszűrhetők. A folyamat általában 15-30 percet vesz igénybe, és a rost nagy részének visszanyerését biztosítja. A visszanyert rost ezután felhasználható. A papírból csomagolópapír, kéztörlő, nyomtatópapír, papírtasak, selyempapír, tojástartó doboz vagy hullámpapír lesz. 1 tonna társított csomagolóanyag újrahasznosításával 2 tonna fa életét mentjük meg. (forrás: Éco-Emballages). Az italos kartondobozok gyártásukhoz hasonlóan újrahasznosításkor is kisebb CO2 kibocsátással járnak, mint a PET vagy az üveg palackok.

1. forrás: www.szelektiv.hu, (letöltés: 2011. 05.16. 15:20)

57

(Molnár András, Lustaság és információhiány, www.humusz.hu, letöltés: 2011.07.22.22:20

58

Tektán gyártás, amikor nem szedik szét összetevőkre az italos dobozt, hanem aprítják, hő és nyomás

hatására táblákat préselnek, ld. melléklet 8. kép

29

A fenti táblázatból kitűnik, hogy szállítását tekintve a kartondoboz hatékonyabb csomagolóanyagnak bizonyul, mint a többi folyadék tárolására alkalmas csomagolóanyag. Egy teherautónyi italos kartondobozba csomagolt tejet üvegbe csomagolva csak 2 teherautón tudnánk elszállítani. Így szállítása is kétszer akkora CO2 terhelést jelent a légkör számára. A vezető italos kartondoboz-gyártó Tetra Pak Kínában már működtet olyan gyárat, amely kizárólag megújuló erőforrásokkal üzemel, így tevékenysége nem is jár CO2 kibocsátással. Továbbá a dobozok jelentős része megújuló anyagból, farostokból készül, és a vállalat törekszik arra, hogy csomagolóanyagai minél nagyobb arányban tartalmazzanak megújuló forrásból származó anyagokat. A TetraPak célkitűzései között szerepel a 100%-osan újrahasznosított anyagok használata, a hulladéktermelés nullára szorítása, összességében a vállalat öko-lábnyomának minimalizálása. A cég egy brazil, zöld polietilént gyártó vállalattal szerződött annak érdekében, hogy 2011-től piacra dobja cukornád alapú, újrahasznosítható polimert tartalmazó kupakját. 2020-ra tervezi a hulladékká vált italos kartondobozok újrahasznosítási arányának megduplázását, így akkora már több mint 100 milliárd darab használt italos kartondoboz hasznosításáról lenne szó. Ezt a célkitűzést a teljes újrahasznosítási folyamat szereplőinek aktív bevonásával – a technológiai fejlesztésektől, a hatékony visszagyűjtési és szelektálási rendszereken át a fogyasztók tudatosságának növeléséig – valósítaná meg a vállalat.59

2.1.3. Üveg Zöld edényzetben gyűjtik az üveget – általában vegyesen, nem szín szerint elkülönítve, mert sajnos a magyar embertől sok esetben azt is nehéz elvárni, hogy a síküveget, porcelánt, villanykörtét stb. ne dobja bele. Az üveget tisztítják, és szín szerint válogatják optikai elven működő berendezés segítségével fehér és színes üvegre. Vegyes üvegből csak zöld üveget lehet gyártani. A gyárban beolvasztásra kerülnek, majd palackok és ipari üvegtáblák készülnek belőle. Az útépítés során is használják az üvegcserepet, megfelelő méretűre zúzzák, cementtel vagy bitumennel keverik és az útfelületre terítik. A kőzúzalék egy részét helyettesítik ily módon. A legtöbb esetben érdesebb és tartósabb aszfaltot kapunk. Az építőiparban is jól bevált, pl. a betonhoz adott finomra őrölt üvegpor növeli annak tartósságát.

59

Jelen rész a www.trademagazin.hu (letöltés: 2011. 05.16. 15:20) és a www.tetrapak.com (letöltés: 2011.

07.14. 11:45) alapján készült

30

Használják falazóelemek gyártásához is.60 Szükséges az üveghulladék területén a begyűjtés és hasznosítás fokozása, mert az összes csomagolási hulladékon belül itt elmaradásban vagyunk, és leszünk is, ha nem történik előrelépés. Súlyos gondot jelent a színes cserepek hazai feldolgozhatatlansága is. Amíg az EU tagországaiban 64%-os a hasznosítási arány, nálunk ez csak 28% volt 2009-ben, majd 2010ben ezt 41%-ra sikerült végre feltornázni! 2010-ben az Öko-Pannon az „Üveg éve” néven bonyolított kampányt, melynek négy része: „Re-Üveg” (iparművészek számára kiírt pályázat), „Üvegfutár” (vendéglátóhelyeknek nyújtott szolgáltatás), „Re-pohár” (fesztiválozó fiatalok voltak a célközönség), és a Kis üveghatározó”kiadvány segítségével hívta fel a lakosság figyelmét az üveg újrahasznosításának fontosságára.

2.1.4. Fém A legjellemzőbb fémből készült csomagolástípusok: italos alumíniumdobozok, alumínium csomagolófóliák, konzervdobozok, kupakok. Az alumínium dobozok szinte 100%ban hasznosíthatóak, nagyon fontos a visszagyűjtésük. A fém italosdobozok a műanyag hulladékkal együtt is gyűjthetők, mert utólagos különválogatásuk egyszerűen kivitelezhető. Az italosdobozok önálló konténeres gyűjtését leginkább a nagyforgalmú kereskedelmi központoknál alkalmazzák. Az acélgyártás során a fémhulladékot hozzáadott alapanyagként használják, nemcsak nyersanyagot, de jelentős energiát takarítva meg ezáltal. (1 tonna acélt ércből előállítani 13 szoros energia szükséges, mint másodlagos nyersanyagból) 670 sörösdobozból akár 1 bicikli is lehet. (forrás: Éco-Emballages). De 210 dobozból házilag készíthetünk egy 1 KW energianyereségű sörkollektort is.

2.1.5. Műanyag A műanyag hulladékot sárga edényzetben gyűjtik. Tiszta állapotban beledobható: Petpalack, fóliahulladék (zacskó), tisztítószerek csomagolóanyaga, ételszállító edényzet, vajas,

60

Hulladékgazdálkodás, jegyzet (2002)

31

tejfölös doboz. A kupakot le kell csavarni a palackokról61, hogy a bálázó gép laposra tudja „taposni”. A PET-palackokat szín szerint különválogatják, mert az átlátszó PET értékesebb, újra palack gyártható belőle. A gyűjtendő anyagokban eltérés mutatkozik, nemcsak országok között (pl. Franciaországban csak a palackok és flakonok (PET és HDPE) gyűjtendőek külön), hanem országon, régiókon belül is. Magyarországon is mutatkoznak eltérések, van ahol fogadják a tejfölös-margarinos dobozokat, máshol a „ne dobj bele” kategóriába tartozik.

2.1.5.1. Műanyag – számokban A világon naponta keletkező szilárd háztartási hulladék közel 20 százaléka műanyag. A műanyagot számos területen használják. Csomagolóanyagok, tárolóeszközök, elektronikus tárgyak bevonatai, járművek, berendezések kiegészítő részei, ipari adalékanyagok, háztartási eszközök, játékszerek, ruhaipari cikkek stb. készülnek műanyagból. A legelterjedtebb műanyagfajták, amikből később a műanyag hulladék 80 százaléka lesz: a polietilén (PE), a polipropilén (PP), a polivinil-klorid (PVC), valamint a polisztirén (PS). A nyugat-európai országok közül különösen magas a műanyag hulladékok keletkezése Németországban (2363 Mt), Franciaországban (2311 Mt) és Olaszországban (1996 Mt). A Skandináv országokban átlagosan csupán 220 M tonna műanyag hulladék keletkezik62. Évente ma Magyarországon kb. 800 ezer tonna műanyagot dolgoznak fel. Ennek több mint 40%-a csomagolóanyagként kerül piacra, ami rövid életciklusából kifolyólag hamar hulladék lesz. Az évente keletkező 300 ezer tonna műanyag hulladék a környezetben rendkívül lassan, vagy egyáltalában nem bomlik le (lebomlási ideje még nem ismert, akár évszázadokig állhat elzárt közegben), égése során veszélyes anyagok szabadulnak fel (rákkeltő anyagok keletkeznek). A csomagolási anyagokra vonatkozó azonosítási rendszert 1988-ban rögzítették az USAban, az anyag szerinti begyűjtés és újrahasznosítás megkönnyítése miatt. A csomagolás újrahasználható vagy hasznosítható jellegére utaló grafikus jel alatt jelennek meg. PET 1, HDPE 2, PVC 3, LDPE 4, PP 5, PS 6. (20-tól papírra, 40-től fémre, 50-tól fára, 60-tól textilre, 70-től üvegre, 80-tól kompozitokra vonatkozik.)

61

azonban pl. Franciaországban nem kérik a kupak levételét, mondván, hogy az esetlegesen bennmaradt

folyadék így nem ömlik ki. Svájcban, Belgiumban szabadon eldönthető rajtahagyjuk-e vagy sem. 62

www.recyclen.hu, letöltés: 2011.06 08. 06:24

32

2.1.5.2. Anyagmeghatározás – műanyagfajták63 A műanyagok olyan makromolekulájú anyagok, amelyeket mesterségesen, művi úton hoznak létre a természetben megtalálható makromolekuláris anyagok kémiai átalakításával, vagy kis móltömegű anyagok polimerizációjával nyernek. A hőre lágyuló műanyag szerkezete szerint fonalas, a hőre keményedő pedig térhálós szerkezetű. Különbözőségük miatt a szelektív gyűjtésben, újrahasznosításban is külön kezelendőek. A hőre keményedő műanyagokat nem lehet újrahasznosítani.

2.1.5.2.1. Polietilén-Tereftalát (PET) és újrahasznosítása A PET kristályos szerkezetű változata hőre lágyuló műanyag, átlátszó, fényes felületű. Aromazáró, a széndioxiddal és az oxigénnel szemben jó gázzáró tulajdonsága miatt előnyös élelmiszer csomagolására. PET-ből döntő többségében palack készül. A palackokat elsősorban üdítőital, ásványvíz, tej, étolaj, kozmetikumok csomagolására használják fel. A PET átlátszóságának és vegyszerállóságának köszönhetően szinte teljesen kiszorította a csomagolásból a PVC felhasználását. Jó szálképző tulajdonságú ezért a palackok mellett döntően a műszálgyártásban használják. Újrahasznosítva műszálat és textilipari terméket készítenek belőle: pl. hálózsák bélést, szőnyeget, pulóvert, kötelet, párnát. Egy tonna PET-ből 1813 polár pulóvert tudnak gyártani.

2.1.5.2.2. Kis-sűrűségű polietilén (LDPE) és újrahasznosítása Az LPDE a legrégebben és a legnagyobb mennyiségben gyártott hőre lágyuló műanyag, mely döntő többségében hőre zsugorodó fólia formájában kerül alkalmazásra. Az élelmiszeriparban különösen elterjedt mélyhűtött termékek, tej, tejtermékek, savanyúság stb. csomagolására, ill. zacskókat, reklámszatyrokat készítenek belőle. A használt LDPE termékekből aggromerálás és regranulálás után ismét fólia vagy leggyakrabban szemeteszsák készül.

63

az anyagok bemutatása a Fizika Hulladékgazdálkodóknak (http://www.ddkkk.pte.hu, letöltés: 2011.03.22.

10:30) alapján készült

33

2.1.5.2.3. Nagy-sűrűségű polietilén (HDPE) és újrahasznosítása A fúvóformázással előállított palackok döntő többsége HDPE alapú. A legnagyobb konkurenciát a PET flakon jelentheti számukra. Az 5 literesnél kisebb HDPE palackokba háztartás-vegyipari, kozmetikai és élelmiszeripari termékeket töltenek, míg az iparban alkalmazott hordók, kannák, ballonok 220 literes méretig készülnek HDPE-ből. Második életében virágcserép, szemetes kosár, vagy akár forgalomirányító bója is lehet belőle. Egy tonna HDPE-hulladékból 7,5 km hosszú cső készülhet.

2.1.5.2.4. Polipropilén (PP) Polipropilénből fólia, palack, tégely, vákuumformázott pohár, tányér, doboz és dobozfedél, joghurtos doboz, lekváros üveg, flakonkupak, mustáros, ketchupos flakonok készülnek. A HDPE és a PP alapú termékek élelmiszerekkel közvetlenül is érintkezhetnek, ezért az élelmiszeripari csomagolás a fő piacuk. Az újrahasznosítás darálás és regranulálás útján történik. A hulladékból előállított regranulátumból készülhet láda, rekesz, esővízgyűjtő, virágdézsa, autó akkumulátor-doboz.

2.1.5.2.5. Polisztirol, expandált polisztirol (EPS) és újrahasznosítása A polisztirol tiszta állapotban rideg és átlátszó, habosítva csomagolásra, hő-és hangszigetelésre

alkalmas. A habosított

(expandált)

polisztirol gyorsan

terjedt

a

csomagolástechnikában, mert kiváló védelmet nyújt ütések ellen, a kívánt formára történhet a habosítása, élelmiszerekkel is érintkezhet64 (eldobható kávés pohár, csomagoló eszközök, húsos tálca), vízhatlan, hőszigetelő és rendkívül könnyű. Élelmiszerek, háztartási, híradástechnikai, elektronikai berendezések, ipari és fogyasztói termékcsomagolások anyaga, kiválóan alkalmazható a hűtő- és az építőiparban. Az EPS csomagolási hulladékot darálás után az építőipari termékekben lehet hasznosítani: aljzat vagy falszigetelés készítéséhez az építőipari termékbe bekeverve növeli annak hőszigetelő képességét.

64

Bár a WHO nemzetközi rákkutató intézete a sztirolt lehetséges rákkeltő anyagként tartja számon, ami a

hormonháztartásba is beleszólhat, és a termékenységet is befolyásolhatja

34

2.1.5.2.6. Polivinil-klorid (PVC) és újrahasznosítása A PVC-ből padlóburkolatot, csővezetéket gyártanak. Azonban alapvető alkotóeleme, a vinilklorid előállításakor és elégetése során is dioxint bocsát ki, ami rákkeltő hatású és hormonzavarokat okozhat. A kommunális szelektív gyűjtés során nem is hasznosítják. Élelmiszerekkel érintkezve ftalátok és adipátok válnak ki belőle, ami forró és zsíros ételek esetén fokozottan érvényes. Ezeket a puhító hatású anyagokat gyártáskor adják a PVC-hez, hogy az kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezzen. Egereken végzett kísérletek egyértelműen kimutatták, hogy a ftalátok és adipátok születési rendellenességeket okozhatnak, roncsolják a májat, a vesét, a tüdőt és gátolják a szaporodást. Emiatt 1999-ben az Európai Unióban a ftalátok hat fajtájának használatát betiltották a gyerekjátékok gyártásánál, és szóba került a többi ftalát tartalmú fogyasztási cikk bevizsgálásának szükségessége, közöttük az élelmiszeriparban használatos csomagolóanyagoké is. A negatív megítélés ellen 2000-ben a teljes PVC ipar aláírta az Önkéntes Elkötelezettségét, a Vinyl 2010-et65. Céljuk bebizonyítani, hogy a PVC újrahasznosítható. Ennek

részeként

különféle

PVC-terméket,

csöveket,

ablakprofilokat,

kábeleket,

padlóburkolatokat elemeztek életciklus-értékelési és ökohatékonysági szempontból több európai országban és a PVC kiváló környezetvédelmi eredményt hozott. A Recovinyl program a PVC-termékek szelektív gyűjtését és hasznosítását szorgalmazza. A PVC hulladék egyszerű mechanikai őrléssel, darálással alakítható és teljes egészében a primer anyag kiváltására felhasználható. Összefoglalva kijelenthetjük, hogy élelmiszer tárolására a 2-es, 4-es és 5-ös számmal jelölt csomagolások a megfelelőek. Azaz a polietilén és polipropilén alapanyagú palackokat és edényeket használva nem jutnak rákkeltő és a hormonháztartást károsan befolyásoló anyagok a szervezetünkbe.

2.1.5.2.7. Vegyes műanyag hulladék és újrahasznosítása Az újrahasznosításban, a másodnyersanyagként való feldolgozásban a műanyagok sokfélesége, az hogy egy termék több teljesen különbözően viselkedő műanyagokból tevődik 65

Nagy Tamás, „A PVC újrahasznosítható, ZIP 2011/június”

35

össze számtalan nehézséget gördít a feldolgozóipar elé. Sokszor hiányzik az anyagmegjelölés; valamint egyes műanyagokból csak lassan gyűlik össze gazdaságosan feldolgozható mennyiség; a ráfordítások költségei meghaladják a kinyerhető, hasznosítható anyagok értékét. Valamint válogatáskor többször problémát okoz a gyártók csomagolási szokásainak gyors változtatása, amit korábban pl. polipropilénbe csomagoltak, PET-palackban hozzák forgalomba. A vegyes műanyaghulladékot hasznosító technológiák is csak akkor lehetségesek, ha a keverék legnagyobb része hőre lágyuló műanyag. Két fő kérdés merül fel: az összeférhetőség és a megfelelő kilágyítási hőmérséklet megválasztása. A legtöbb polimer nem kompatibilis egymással. Ezt az akadályt a kompatibilitást fokozó adalékok hozzáadásával próbálják kiküszöbölni. A cél adott: egy jó kompatibilitást növelő szer kifejlesztése a városi hulladékokban található műanyagokhoz. Ezzel a jelenlegi probléma egy része megoldódna, új tárgyak készítésére nyílna lehetőség, anélkül hogy a költséges és sokszor lehetetlen szelektálást előtte el kellene végezni. A nem elkülönítve gyűjtött műanyag hulladék szintén újrahasznosítható, csak a végeredmény nem lesz különösebben esztétikus, mert a regranulátum zöldesszürke színe határozza meg, valamint alacsony használati értékű termék gyártására nyílik csak lehetőség (pl. raklapok, fekvőrendőr, stb.) A technológiák lényege, hogy a vegyes műanyag hulladékot összedarálás és megfelelő arányú összetétel kialakítása után, a szükséges adalékanyagokkal ellátva, hőhatás mellett formázzák. A félkész termékből (lemez, oszlop, egyéb profil) faipari módszerekkel alakítják ki a készterméket vagy eleve formában történik a préselés. Másik egyre aktuálisabb probléma az E+E berendezések bontásából származó műanyag hulladék kérdése. Az E+E iparban 2000-ben közel 7 millió készüléket gyártottak, amely tömeg szerint 13,5 millió tonnát jelent, ebből közel 3 millió tonna műanyag. A felhasznált műanyag alkatrészek aránya 21%, a fejlődés következtében a készülékek súlya csökken, ezt részben a műanyagtartalom növelésével lehet elérni. Napjainkban az E+E berendezések kicserélődésének üteme felgyorsult, köszönhetően a fogyasztói társadalomnak, a technológiai újításoknak. Ezáltal a hulladékok mennyisége is jelentősen megnőtt. Az E+E ipar növekedése világszerte folyamatos és meghaladja az ipar átlagát. Magyarországon is növekszik az E+E berendezésekből származó hulladékok mennyisége. Éves szinten 10-16%-kal nő (háromszor gyorsabban, mint a kommunális hulladéké). Csak Magyarországon számítógépből 100-150 ezer, tévéből és monitorból pedig közel 200 ezer kerül a szemétbe évente, egy fogyasztó átlagosan 16 kg ilyen típusú szemetet 36

tesz hozzá az éves mennyiséghez. (Az OHÜ egyik lényeges intézkedése lesz az E+E hulladék kérdésköre).

2.1.5.2.8. Bioműanyag A műanyagok

kapcsán

érdemes

megemlíteni

a

bioműanyagot,

a

polimerek

biodegradációját (aerob vagy anaerob körülmények közötti lebontását). Vannak akik a biológiailag lebontható polimereket támogatják, hogy megoldják a hulladék problémát és a komposztálásban látják a megoldást a műanyag hulladéktól való megszabadulásra. Azonban jelenleg a bioműanyagok még nem kellően stabilak és előállításuk háromszor drágább, mint „hagyományos” társaiké. Érdekes, hogy a műanyagok korai történetében az egyik legkomolyabb probléma annak megoldása volt, hogy a műanyag ne bomoljon el az UV sugárzás hatására. Majd ezt különböző adalékanyagokkal megoldották és ennek köszönhetően ma az eldobott műanyagok évtizedekig nem bomlanak le. A biológiailag lebontható polimerekből készült tárgyakat azonban külön kell gyűjteni az egyéb szerves anyagoktól, (például az újságpapír nem bomlik le a szeméttelepen) és a hagyományos műanyagoktól is. A baktériumok csak a keményítőt tudják lebontani a keményítőt tartalmazó polietilénből, de magát a polietilént nem. Készítenek 50-50%-ban burgonyakeményítőből és polikaprolaktámból szemeteszsákokat, amik vízhatlanok és biológiailag lebonthatók, ám háromszor drágábbak, mint a polietilénből készültek. Jelenleg a lebomló műanyagok aránya 1%. Azonban egyes szakértők szerint 2-3 éven belül 10-12 %-ra is emelkedhet. Plusz terhet jelentene a szelektív gyűjtésben, mert a különgyűjtést már a háztartásokban el kellene kezdeni.

2.1.5.3. A műanyag története A műanyagipar egy hosszú, mintegy évszázadnyi kutatási és fejlesztési folyamat eredménye. A műanyag használatának tömeges elterjedése a 60-as években kezdődött. A műanyag kőolajból, adalékok hozzáadásával mesterségesen előállított anyag. Számos szénhidrogén alapú polimer kémiai és mikrobiológiai reakciókészsége a kőolaj nagy forráspontú frakcióihoz hasonlíthatók, és így rendkívül hosszú életűek. Fontos tulajdonságai 37

folytán, miszerint tartós, könnyen formálható, ellenálló, rugalmas, kiváló szigetelőanyag, mára nélkülözhetetlenné vált. A fával ellentétben a műanyag nem korhad, nem sérül, nem rozsdásodik, nem szívja fel a vizet. Vegyi anyagok csomagolására is felhasználható, mivel sav vagy lúg nem marja ki, és fertőtleníthető. Többször újra felhasználhatók. A fogyasztói társadalom fokozott igénye, az olcsóságra, kényelmességre törekvés, a divatirányzatok gyors egymásutánisága előtérbe helyezte a műanyagok használatát. Valamint a hagyományos anyagok (fa, fém, papír, üveg) kiváltása érdekében, a környezetvédelem szempontjainak figyelembevételével terjedt a műanyag felhasználása. A felhasználás területének széles köre is megmutatja, hogy műanyag alatt rendkívül sokféle és eltérő tulajdonságú alapanyagot használunk. Sok esetben a hadiipar számára, később az űrkutatás érdekében történt a műanyagok fejlesztése, de az eredmények szinte minden iparágban érvényesültek: villamos-, elektromos-és elektronikai-, orvostechnika, építő- és járműiparban, a gyógyászati- és orvostechnikában, a háztartási- és sporteszközökben, ruházati termékekben, valamint a csomagolóipar is ma már elképzelhetetlen műanyag nélkül. A műanyag csomagolással növelhető az élelmiszerek eltarthatósága, a szállítás biztonsága. Azáltal, hogy csökkent a csomagolóanyagok tömege jobb a szállítás kihasználtsága, a szállítás során energia megtakarítást, környezetszennyezés csökkentését (kevesebb üzemanyag) érjük el. A

műanyagok

számos

előnyös

tulajdonsággal

rendelkeznek:

a

feldolgozási

hőmérsékletük alacsony, ezért viszonylag kevés energia kell az előállításukhoz, kicsi a sűrűségük, ezért nagyon könnyű alkatrészek gyárthatók belőlük, ami pl. a járműiparban hatalmas fejlődést hozott. Jelentős üzemanyag megtakarítás, károsanyag kibocsátás csökkenés, korróziócsökkenés érhető el. Szigetelő képességének köszönhetően az épületek, hővezetékek,

hűtőberendezések

szigetelése

javítható,

ezzel

az

energiafelhasználás

csökkenthető, ami szintén kíméli a környezetet.

2.1.5.4. A műanyag újrahasznosítása A környezetvédelem előtérbe kerülésével párhuzamosan a nyersanyagokkal való takarékoskodás

és

a

környezetszennyezés

megelőzése

jegyében

a

műanyag

újrahasznosításának lehetőségei is teret kaptak. A műanyag hulladékok újrahasznosítása kíméli a környezetet, csökkenti a lerakókba kerülő hulladék mennyiségét, mérsékli a kőolaj felhasználását. Minden egyes tonna újrahasznosított műanyag 700 kg kőolaj felhasználását 38

spórolja meg. A begyűjtött műanyag csomagolóanyagokat a hulladékválogatóban fajtánként (illetve PET esetében szín szerint is) válogatják szét, majd tömörítéssel bálázzák66. A bálákat a műanyag újrahasznosítás helyére történő szállítás után aprítják, darálékot készítenek belőle, majd a műanyag darabkákat vegyszerek felhasználásával megtisztítják a szennyeződésektől. A megtisztított műanyagdarabkákat ezután granulálják. Az így nyert félkész terméket műanyag termékek és csomagolások előállításához használják fel újra.67 Elvileg a műanyag szinte minden fajtája újrahasznosítható, de jelenleg nem kifizetődő mindegyik. Az Egyesült Államokban a legtöbb helyen már csak az egyes és kettes jelölésű műanyagot gyűjtik külön és hasznosítják újra, ugyanakkor a többi műanyag bevonására törekszenek. A műanyag hulladékok hasznosítása folyamatosan fejlődik, és egyre jelentősebb méreteket ölt. Azonban léteznek olyan műszaki (azonosíthatóság, szétválaszthatóság, összeférhetetlenség,

szennyeződöttség,

minőség)

és

gazdasági

(begyűjtés,

szállítás,

hasznosítás költségei68) problémák, amelyek gátolhatják a fejlődést. Mindenképpen figyelembe kell venni az újrahasznosításba befektetett költségek és a megtérülés mérlegét. Pl. Franciaországban a joghurtos poharakat, reklámszatyrokat nem gyűjtik be, mivel túl könnyű a súlyuk az újrahasznosítás megtérüléséhez, illetve több energiát kellene felhasználni (víz és gőz) az élelmiszermaradéktól megtisztításához, mint amennyi nyereséget hozna az újrahasznosított anyag az elsődleges nyersanyagból készített anyaggal szemben. (Csak a PET és a HDPE flakonok újrahasznosítását végzik.) Tehát a következő kérdéseket költséghatékonysági vizsgálat céljából fel kell tenni: Hogyan történik a begyűjtés?, Mennyi energiát igényel a hulladékhoz jutás?, Gazdaságosabbe az újrahasznosítás (energia-és anyag szempontjából) mint az elsődleges nyersanyagból gyártás? Itt említeném meg, Ferenczy Zsolt (Saubermacher Bicske Kft.) hozzáállását, aki azt vallja, hogy minden anyagot –még akkor is ha csak kis mennyiségben talál a gyűjtőben – el kell tenni, mert bármikor lehet akkora mennyiség belőle amivel már érdemes lesz foglalkozni. A hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél nem 66

ld. 1. fénykép

67

ld. a melléklet 1.folyamatábráját

68

Pl. Európában nagyon kevés helyen használják az újrahasznosításnak azt a fajtáját, amikor a hosszú

polimer molekulákat alkotóelemeire bontják, majd újra polimerizálják és eredeti anyagot állítanak elő belőle. Ehhez nagy mennyiségű, fajtánként szétválogatott hulladék szükséges.

39

okozhat nagyobb környezetterhelést! Közgazdasági értelemben a hulladék újrahasznosítása olyan mértékig ésszerű ameddig annak határköltségei nem haladják meg a lerakásból származó környezeti határkárokat. A műanyag termékek használatuk és újrafeldolgozásuk közben számos környezeti hatásnak vannak kitéve (UV sugárzás, hőmérsékleti és mechanikai hatások, nedvesség…), amelyek az anyag szerkezetét károsíthatják. Így még a teljesen tiszta, szétválogatott műanyagok sem hasznosíthatóak újra tetszőleges számban.

3. A szelektív gyűjtés logisztikai folyamatának áttekintése és felmerülő problémái A települési szilárd hulladék szelektív gyűjtése a fejlett nyugati országokban az 1990-es években került előtérbe. A keletkezés helyén történő elkülönített gyűjtéssel és az erre épülő utóválogatással – ami ennyi év után sem elhagyható – sokkal tisztább, jobb minőségű másodnyersanyaghoz lehet hozzájutni. A tudatosan megtervezett lakossági szinten történő bevezetéssel párhuzamosan a feldolgozó háttéripar kialakítása is szükségeltetik. Míg Nyugaton átgondolt szervezéssel, intézkedésekkel, ösztönző támogatásokkal haladtak ebbe az irányba, addig Magyarországon számos buktatóval kellett és kell szembenéznie az inverz logisztikának. Uniós csatlakozásunkkal vállaltuk a meghatározott begyűjtési mennyiségeket és újrahasznosítást, de úgy hogy akkor még nem alakult ki a társadalmi-gazdasági igény-és feltételrendszer, valamint az ipari háttér ennek teljesítéséhez. Ugyanakkor a tendenciát tekintve akár bizakodóak is lehetnénk: a lakossági szelektív gyűjtésből származó hulladék 2003-tól 2010-re 15-szeresére nőtt. Ez a növekedés egyrészt a lakossági szelektív gyűjtés fejlesztésének támogatásából (központi költségvetésből), másrészt a gyártói kötelezettségbe tartozó csomagolási és elektronikai hulladékok hasznosítási kötelezettségeinek teljesítéséből adódott. De nem szabad elfelejtünk, hogy 2015-re ennél jóval többet kell elérnünk. (Valamint azt sem, hogy nulláról könnyebb felfejlődni 20%-ra, mint 20ról 25%-ra.). A gyűjtőedények száma 2010-ben meghaladta a 30 ezret, ma átlagosan 3 km2ként található gyűjtőpont az országban.69 69

az adatok a ZIP magazin 2011. április számából „Koordináló szervezetek: teljesítésre késztetve” való

40

A Hgt és a Hulladékgazdálkodási tervek előírják a hulladék mennyiségi csökkentésének megvalósítását,

tehát

az

önkormányzatoknak

a

települési

hulladékgazdálkodás

megszervezésekor nyitottnak kell lenniük mindenfajta új, megvalósítható szelektív gyűjtésre. Általában elmondható, hogy a háztartásban keletkező szemét 50%-a szelektíven gyűjthető, újrahasznosítható. Ennek mind nagyobb arányú visszagyűjtésére kell törekedni! A szelektív hulladékgyűjtés az egész inverz logisztikai lánc működésének alapja. Ha már itt sérülnek a megvalósítási szempontok, az összes többi, erre támaszkodó intézkedés (mint a lerakóba kerülő hulladék csökkentése, a lerakóba került szerves hulladék csökkentésére irányuló célkitűzések, a frakciókra vonatkozó visszagyűjtési arányok) megvalósítása is csorbát szenved.

3.1 Definíciók70 A hulladékgazdálkodással kapcsolatos logisztikai folyamatok a következőek: Gyűjtés: „a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás érdekében” Begyűjtés: „a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen (gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén” Szállítás: „a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is” Előkezelés: „a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár” Tárolás: „a hulladéknak termelője által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig tartó elhelyezése” Hasznosítás: „a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban – (…) eljárások valamelyikének alkalmazásával – történő felhasználása.” 70

az itt következő definíciók mindegyike a 2000. évi XLIII. törvényből való

41

Ártalmatlanítás: „a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása – a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával (…)”

3.2. Logisztikai követelmények A hulladékgazdálkodás a hulladék teljes életciklusára kiterjed: a hulladék keletkezésének megelőzésétől, csökkentésétől, a keletkezett hulladék gyűjtésén, hasznosításán keresztül a nem hasznosítható hulladék ártalmatlanításáig bezárólag komoly logisztikai kihívást jelent. A fogyasztó (ingatlantulajdonos), valamint a gyártó köteles a keletkezett hulladékot a keletkezés helyén összegyűjteni és átadni a közszolgáltató számára. A keletkezés üteméhez igazodó szervezett, környezetkímélő begyűjtés, tárolás, szállítás, feldolgozás függ a hulladék mennyiségétől, tulajdonságaitól. Az optimális waste chain management kialakításához szükséges a keletkező hulladék fontosabb jellemzőinek (minőségi, mennyiségi) ismerete, a keletkezés üteme, a gyűjtőhelyek jellegzetességei (gyűjtési mód, megközelítés,) és a szállítási útvonalak adatai (közlekedési, forgalmi viszonyok, kiépítettség, szállítási távolság). Ezen alapinformációk birtokában kell meghatározni a hulladékszállítási kapacitásokat, a célgépek számát és típusát; a gyűjtőtartályok számát; a gyűjtőkörzetek jellemzőit.71 Mindezt oly módon, hogy a szállítókapacitás maximális kihasználtsága mellett a szállítási költségek minimálisak legyenek. Bonyolultabb logisztikai folyamatnak tekinthető, mint a hagyományos SCM, mert ott a nagykereskedelemben megjelent árut a kis boltoknak kell szétosztani a lehető legkisebb költséggel, itt pedig a visszagyűjtésnek a háztartásokig, a telephelyekig kell eljutnia. Sokrétűbb eszközállományt és módszereket igényel (gépjármű-és gyűjtőkonténer).72 Kezdetben a szelektív gyűjtés mindenképpen költségesebb megoldás a hagyományossal szemben, de az elérhető deponálási megtakarítás mennyiségét figyelembe véve, valamint a hasznosítható nyersanyagot tekintve hosszabb távon akár gazdasági jövedelmezőséggel is járhat.

71 72

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 2. (2003)

Dr.Rédey/Dr.Tamáska, A kommunális hulladékgazdálkodás helyzete in Zimler (2003)

42

3.3. Begyűjtési rendszerek73 Míg a hagyományos logisztika elsődlegesen az áruk szétosztására koncentrál, addig a WCM alapját a begyűjtési folyamatok jelentik, ettől függ a többi tevékenység sikere.74 A hulladékgyűjtési rendszer a hulladék gyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata. A begyűjtés során a hulladékot annak termelőjétől a további kezelés érdekében összegyűjtik és átveszik. A hulladék-begyűjtési rendszer lehet együtemű és kétütemű. Az együtemű hulladék begyűjtéskor a hulladék átrakás nélkül ugyanazzal a szállító célgéppel kerül el a begyűjtő helyről a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig. Ma a kétütemű hulladék-begyűjtési rendszer terjed, a regionális hulladékgazdálkodás bevezetésének is köszönhetően, a szállítási távolságok jelentős növekedéséből kifolyólag. Átrakóállomást iktatnak közbe (harminc kilométer felett már szükséges) a begyűjtés és a feldolgozás létesítménye közé, és külön szállítójárművel történik a begyűjtés majd a szállítás. A gyűjtő-szállító céljárműveket nem gazdaságos nagy távolságra használni. Míg egy kukásautó 6-tól 12 tonnáig terjedő mennyiséget tud elszállítani, egy multiliftes szerelvény 20 tonnát. A kétfázisú anyagmozgatás jelentősége, hogy a tranzittelepen a leömlesztett anyagot tömörítő prés segítségével, zárt nagy térfogatú konténerbe préselik. 3 vagy 3 és fél kukásautó mennyiségét összetömörítik amit egy multiliftes szerelvény szállít tovább a lerakóhelyre.

A begyűjtési rendszer három változata: 3.3.1.Átürítéses módszer Lehet pormentes és félpormentes. Félpormentes begyűjtéskor a hulladék gyűjtőjárműbe történő ürítése nem zárt rendszerű, így jelentős porképződéssel, szaghatással, esetleges környezetszennyezéssel (kiömlő hulladék) jár. Kézi erővel történik az átürítés, éppen ezért nincs speciális gyűjtőedényzet amit követelne. Alkalmazását kerülni kell, mert korszerűtlen.

73

a begyűjtés és szállítás fejezete a Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 2; Árvai, (1993); Vermes,

(2005) alapján készült 74

Mosonyiné, (2006)

43

Pormentes begyűjtéskor a zárt, szabványos gyűjtőedényt gépi emeléssel, zárt terű fedélnyitás közben a gyűjtőjármű zárt felépítményébe ürítik. Itt a tömörítés miatt a szállítás gazdaságos, por-és bűzmentes, a begyűjtés korszerű, gyors. Hátrányai között említhetjük beruházás igényét,

mivel

speciális

célgépet,

edényzetet,

ürítőszerkezetet

kíván,

valamint

munkaerőigénye is nagyobb.

3.3.2. (Csere) konténeres módszer Az itt használt konténerek fémből vagy műanyagból készülnek, különböző űrméretűek és közvetlenül alkalmasak a keletkezett hulladék összegyűjtésére, befogadására, majd a szállítóeszközre helyezve annak továbbítására. A megtelt konténereket a telephelyre szállítják és kiürítés után hozzák vissza vagy rögtön üresre cserélik. A konténerek nyitott változatait általában termelési, zárt típusait települési szilárd hulladék szállítására használják. Minimális a munkaerőigénye, higiénikus mert nem helyszíni ürítésű, ugyanakkor hátránya, hogy speciális konténerszállító jármű szükségeltetik.

3.3.3. Zsákos módszer Az ingatlanon keletkezett hulladékot zsákokban gyűjtik, majd meghatározott napokon összekötve

elszállításra

kikészítik.

Nem

szükséges

speciális

jármű,

egyszerűbb

beürítőszerkezet nélküli szállítóeszközök is használhatóak. Rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez, csúcsidőszakban kiegészítő gyűjtésre is használható. Higiénikus, mert por-és bűzmentes (nem történik átürítés), ugyanakkor potenciális veszélye van a zsák esetleges kiszakadásának. A szelektív, házhoz menő gyűjtésben maximálisan kihasználható. A hulladékszállítás egyéb változatairól, minthogy azok nincsenek a témával összefüggésben - a pneumatikus és a vízöblítéses gyűjtés-szállításról - nem teszek említést.

44

3.4. Gyűjtés A hulladékkezelés egyik legfontosabb a hulladék további sorsát nagymértékben meghatározó művelete a gyűjtés, azaz a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás érdekében. Minden esetben a környezet veszélyeztetését kizáró módon kell megvalósítani, ez kötelessége az ingatlantulajdonosnak is. Történhet keverten vagy szelektíven75, amikor az egyes hulladéktípusokat különgyűjtjük azok minőségi jellemzőit, kezelhetőségüket figyelembe véve. A gyűjtési módokat befolyásolja a terület jellege és beépítettsége, a lakosszámtól függően keletkező hulladék mennyisége, a hulladék jellemzői, a szállítás gyakorisága, a szállítás kivitelezhetősége, valamint gazdaságossági szempontok. A veszélyes hulladék gyűjtése soha nem történhet kommunális hulladékgyűjtő területen. A veszélyes hulladékot munkahelyi gyűjtőhelyen (keletkezése helyén), üzemi gyűjtőhelyen, speciális gyűjtőhelyen (gyógyszertár, üzemanyagkút, bevásárlóközpontok…), vagy hulladékgyűjtő udvarban gyűjtik.

3.4.1 Járdaszéli gyűjtés A járdaszéli gyűjtés során a lakosság a hulladékgyűjtésre meghatározott napokon kikészíti edényzetét a ház elé. A zárt kivitelű gyűjtőedénynek alkalmazkodnia kell a szállítójármű kialakításához.

3.4.2. Szigetes megoldás A szelektív gyűjtésben használt megoldás a gyűjtőszigetek, gyűjtőpontok kialakítása. Szigetről akkor beszélünk, ha három vagy annál több hulladékfrakciót gyűjtenek, gyűjtőpontról abban az esetben ha két hulladéktípust gyűjtenek szelektíven. A szigetek kihelyezésénél figyelembe kell venni a hulladékkeletkezés valószínűsíthető súlyponti helyeit, a ráhordási távolságot, a kényelmes megközelítést, azaz gyalogosan rövid 75

ld II.Hgt törvénytervezet szelektív gyűjtést kötelezővé tevő 25 §-át

45

távot kelljen megtenni, illetve lehetséges legyen a gépkocsival történő megközelítés is. A tervezett ráhordási távolság nem lehetne 200-300 m-nél nagyobb. Minden 1000 lakosra egy gyűjtőszigetnek/pontnak kellene jutnia. Továbbá a szigetek kihelyezésénél ügyelni kell a gépi ürítés lehetővé tételére, vagyis a gyűjtőjárművek akadálytalan megközelítését biztosítani kell. A gyűjtőhelyeken minden esetben szilárd burkolatnak kell lennie. A bővítésre is lehetőséget kell hagyni, mert sokszor egy-egy frakció gyűjtésére meg kell duplázni az edényzet számát. Nemcsak technikai, hanem esztétikai követelmények is kapcsolhatók a szigetek elhelyezéséhez: környezetbe illően esztétikus kivitelben kell végrehajtani a telepítést, valamint ügyelni kell a közterületi funkciók zavartalanságának biztosítására. Leginkább lakótelepeken, sűrűn lakott belvárosi területeken sikeres a használatuk.

3.4.2.1 Edényzet A közterületen kihelyezett hulladékgyűjtő szigetek edényzetének szempontjai (mindegyik az MSZ EN 840-es szabványnak megfelelnek):  zárható kivitel  könnyen hozzáférhető beürítés, illetve üríthetőség  a gyűjtendő hulladék összetevőknek megfelelően kiképzett bedobónyílás  nem rikító, de figyelemfelkeltő kivitel, pontos tájékoztatással a beledobható hulladék típusairól  a vandalizmus és guberálás elleni lehetőség szerinti minden intézkedés megtétele  időjárás és rongálás elleni védelem  minimális zajjal járjon a használata A szelektív gyűjtésben használják az 1100 l-es bolygókerekes, felül üríthető edényeket, valamint a harang alakú, alul ürítős edényzetet. A bolygókerekes változat előnye, hogy a kommunális gyűjtésben is használt gépjárművek üríthetik, tehát logisztikailag pótolhatóak az autók. A harang alakú edényzetet darus autó veszi fel. Előnye, hogy a vandalizmusnak ellenállóbb, nehezebben borítható, feszíthető fel. A többkamrás edényzet ürítéséhez az ürítendő kamrák számától függően két-három munkahengerrel kell felszerelni. Hátránya: eszközigényes, beruházás igényes. 46

Az edényzet kapcsán megemlítendő a kommunális hulladékgyűjtésre egyszeri felhasználásra szolgáló gyűjtőeszközök, az 50-100 l-es műanyag zsákok, amit egyszerű fém állványokra nyitott szájrésszel felfüggesztenek és fedéllel zárnak le. Jól használhatóak nemzetközi vásárokon, kempingekben, nyaralóövezetekben. A házon belül – lépcsőházban, közös helyiségekben – elhelyezett gyűjtőhelyekre vonatkozó szabályok ugyanazok, mint a közterületi gyűjtés esetén. A gyűjtőszigetek kizárólag a másodnyersanyagként hasznosítható összetevők gyűjtésére szolgálnak, veszélyes hulladékokat (szárazelem, festékes doboz, gyógyszermaradványokat tartalmazó csomagolások…), valamint bomló szerves hulladékokat és más egészségre káros hulladékot, illetve nagyméretű hulladékokat nem gyűjthetnek.

3.4.2.2. Gyűjtősziget kontra házhoz menő A kialakítandó új rendszerben (ld. II. Hgt, OHÜ) a szigetes gyűjtésnek másodlagos szerepet szánnak. Viszont elöljáróban mindenképpen megjegyezném, hogy a lentebb felsorolt negatív tapasztalatok ellenére, úgy gondolom, gyűjtőszigetek nélkül a lakosság még kevésbé tanulta volna meg a szelektálás „művészetét”. Egyfajta első lépcsőfoknak érzem. Valószínűleg a majdan általános bevezetésre kerülő házhoz menő gyűjtést nem tudnánk enélkül megoldani. Jó pár évnek el kellett telnie ahhoz, hogy ha nem is a teljes lakosság, de legalább egy része tudjon és jól tudjon szelektálni. Előnyei: létesítési költségei viszonylag alacsonyak, üzemeltetés költségei arányosak a begyűjtött anyagmennyiséggel, magas begyűjtött mennyiség, jól gépesített, alacsony idő-és munkaerőigény a szállításnál, viszonylag alacsony utóválogatási költségek, nem igényel folyamatos felügyeletet, kalkulálható begyűjtési mennyiség.76 Ellenérvek a szigetes megoldással szemben és érvek a házhoz menő megoldás mellett:  a lakosság nem tapossa laposra a palackokat, italoskarton dobozokat, ezáltal rengeteg 76

Siklóssy Mihály, Szelektív gyűjtés, de hogyan? ZIP Magazin 2011/május

47

levegőt gyűjtenek a konténerekben, majd szállítanak a begyűjtés során. Ezzel szemben a házhoz menő gyűjtés során a lakosságnak érdeke fűződik a minél kisebbre tömörítéshez – mivel pl. a Saubermacher Kft. havi 1 sárga (szelektív) zacskót ingyen ad, a többiért fizetni kell.  A palackon sok esetben rajtahagyják a kupakot, amit a válogató személyzetnek le kell csavarni, mert így a lyukasztó gép nem tudja kiszúrni77. Remélhető, hogy a személyes kommunikáció hatására (megjelölik a zsákokat a bármilyen értelemben rosszul végzett szelektáláskor) ez jobban tudatosodik az emberekben.  A begyűjtés nem gazdaságos. A sziget városban elfoglalt helyétől függ a benne lévő anyag tisztasága: ettől függően akár 10-50% kommunális hulladék is lehet benne. Ennek „elviseléséhez” viszont a gyűjtőjáratok magas költségen üzemelnek.  Ha nem jól választják ki a sziget helyét, nem hatékony a gyűjtés.  A vandalizmus ellen nehéz az intézkedés: felgyújtják, felborogatják, felfeszítik a kukákat. Ezek oka sokszor a puszta huliganizmus; a borogatás, felfeszítés pedig a guberálók számlájára írható. Budapest egész területén ennek kivédésére bevezették, hogy a fémgyűjtő edényeket kiiktatják oly módon, hogy ezentúl a sárga és a szürke konténerbe keverten lehet műanyagot és fémet is dobni. Így egyrészt az összekeveredett hulladékot nem guberálják ki, másrészt – és ez talán fontosabb érv –, nincs is rá idejük, mert a műanyag hulladék begyűjtése sokkal sűrűbben történik.  A szigetek környékét sokszor illegális lerakónak használják. Morális, esztétikai romboló hatása jelentős, a környezetszennyező (bűz) hatása mellett.  Az emberek alapvető lustasága meghatározza a szigetek kihasználtságát. A ráhordási távolság a házhoz menő gyűjtés esetében nulla. Ha a begyűjtő helybe megy a szelektív hulladékért, nagyobb hajlandósággal szelektálnak. Ugyanakkor a „mit szól a szomszéd” is motiváló erővel bír.

3.4.3. Házhoz menő A házhoz menő rendszerben minden ingatlantulajdonos kap egy általában átlátszó műanyag zsákot vagy kukát, amibe az elkülönítetten gyűjthető hasznosítható hulladék összetevőket gyűjti. Ebben az esetben a frakciók utólag kerülnek szétválogatásra. Minden 77

lyukasztó szerkezet Bicskén, 3. fénykép

48

hasznosítható frakciót – az üveg kivételével, ami balesetveszélyes és a guberálók miatt nem lehet ilyen keretek között gyűjteni – 120 literes sárga zsákba gyűjtik, amit havonta egyszer elszállítanak. Persze a szállítási rend változhat. Minthogy a szelektív gyűjtésért a Hgt szerint nem számítható fel díj, így a havi egy zsákot ingyen bocsájtják a lakosság rendelkezésére. Nemcsak a zsákos módszer, hanem a többkukás megoldás is terjedőben. A többkukás módszer lényege: 1 zöld kuka az üveghulladéknak, egy sárga kuka a hasznosítható összetevőknek: papír, műanyag, fém, egy szürke a maradék kommunális hulladéknak, valamint egy kisebb fedél nélküli a zöld hulladéknak. (pl. Cambrai, Franciaország). Néhány belgiumi díjtétel érzékeltetésül: a kék színű szelektív zacskóból (ahová a műanyag és konzervhulladékot kell gyűjteni – és joghurtos, illetve élelmiszerrel érintkezett műanyag poharakat, zacskókat nem, a palackokat kupakkal vagy anélkül) 20 darab kerül 3 euro 50 centbe, míg a kommunális hulladék gyűjtésére szolgáló zsákból 1 db ára 2 euro. A kommunális hulladékot kéthetente vagy hetente viszik el, vagy egyik héten szelektív zacskót, másik héten a kommunálist viszik, vagy akár egyszerre mindkettőt – nagyon terület-és szolgáltató függő. A komposzt gyűjtésére szemetesládát kell venni, valamint regisztrációs matricát, a zöld hulladékot zacskóban (1 euro darabja) kell a ház elé kitenni. A papírgyűjtés az iskolák kezében van, akik havonta egyszer gyűjtik. Ha a rendszer jól működik, a kommunális hulladék mennyiségének csökkennie kell. A rendszer költségesebb a szigetes megoldásnál, azonban a kapott több és tisztább78 anyag miatt a mérleg efelé billen. A II. Hgt törvénytervezete már említi a házhoz menő rendszer preferálását a gyűjtőszigetes megoldással szemben, utóbbit csak kiegészítő megoldásként, túl sűrűn lakott településrészeken tart indokoltnak üzemeltetni79.

3.4.3.1. Házhoz menő kontra gyűjtősziget A szakma két részre szakadt, szigetet preferáló, valamint ellenző oldalra. Fentebb a szigetes megoldás ellenérveit sorakoztattuk fel, most nézzük a házhoz menő rendszer ellenérveit:

78 79

ennek eléréséhez a begyűjtő közreműködése szükséges. Ha nem odaillő anyag van a zsákban, otthagyja. II. Hgt, 39 § (d)

49

 A rendszer költséges: minden háznál meg kell állni, még akkor is ha nincs szelektív hulladék80. Több üzemanyag, az állandó „kuplungozás” csökkenti a járművek élettartamát.  Egyes tapasztalatok szerint az első fél évben kiemelkedően jó a gyűjtött anyag tisztasága, majd az első év végére romlik a morál. Lehetetlen minden egyes zsák ellenőrzése, így a lakosság rájön, ha kommunális hulladékot rejt a műanyag palackok közé, szemétdíját csökkentheti. (Bár pl. Belgiumban évek óta jól működik a piros cédulával jelölés, ha olyan kerül a szelektív zsákba, ami nem oda való)  jelentős helyigénye van a háztartásokban az otthoni szelektáláskor  utóválogatás költsége nagyobb – ha egy zsákos módszert alkalmaznak  lényegesen nagyobb a munkaerő-és időigénye a begyűjtés során  bonyolultabb járatszervezést igényel  a lakossági motiváció és tudatosság mind a hulladékudvar mind a gyűjtősziget felkeresése esetén jelen van, ezzel szemben a házhoz menő gyűjtés során a tudatos cselekvést egy idő után felváltja a rögzült motiváció, a kontroll hiánya, sietség, megszokás, figyelmetlenség – így előbb-utóbb hatékonyságcsökkenést eredményez.81  üveg gyűjtésére nem alkalmas

3.4.4. Hulladékudvar A szelektív gyűjtési rendszer kiegészítő elemei a hulladékudvarok, ahová a lakosság eljuttathatja az elkülönítetten gyűjtött hasznosítható hulladék-összetevőket (papír-, üveg-, műanyag-, fém- és zöld hulladék, gumiabroncs), a nem rendszeresen keletkező nagy méretű hulladékait (lom), a bontási és építési törmeléket, a háztartási veszélyes hulladékot (háztartási berendezés, elektronikai hulladék, szárazelem, akkumulátor, festék- és lakkmaradék, sütőzsiradék, növényvédőszer-maradék, fénycső és izzó, fáradt olaj és veszélyes anyaggal szennyezett csomagolóanyagok). A hulladékudvar a közszolgáltatás elválaszthatatlan része, mert azon hulladékok

80

de ahogy a Saubermacher Bicske teszi, és csak egyszer mennek (egyelőre?) egy hónapban az adott

házhoz a szelektív zsákért, akkor ez nem növelheti annyira a költségeket 81

Siklóssy Mihály, Szelektív gyűjtés, de hogyan? ZIP Magazin, 2011/május

50

átvételére szakosodott, melyek a háztartási gyűjtőedényzetben nem helyezhetők el. Szolgáltatásai térítésmentesek a lakossági eredetű és lakossági mennyiségű hulladék esetén. (Azonban pl. Belgiumban csak személyi igazolvánnyal lehet a hulladékudvarokat igénybe venni. Évente három alkalommal lehet térítésmentesen hulladékot bevinni, de csak akkor ha általános dolgokat visz be az ember. Pl. személyautóval 7 euro egyáltalán a bemenetel díja, ami egy utánfutónál már 20 euro is lehet.) A hulladékudvarokat a település sűrűn lakott részén, könnyen megközelíthető helyen, parkolási lehetőséggel kell kialakítani. Az elfogadott ráhordási távolság kisvárosban legfeljebb 2-2,5 km, nagyvárosokban 1-1,5 km. Előnyei a képzett személyzet, amelyik segíti a helyes válogatást, az őrzött telep, a pontos adminisztráció; a hulladékfajták könnyű bővíthetősége; olcsó üzemeltetése (nincs szállítási költség: a lakosság szállítja be a jól szelektált hulladékát, a hasznosító pedig elszállítja azt). Hátránya: egyszeri beruházásigénye jóval magasabb; sokszor messze alakítják ki, így csak a közvetlen lakókörnyezet és csak kevesen veszik igénybe; valamint ma is sokan szeméttelepnek tartják a megfelelő tájékoztatás hiányában; általában rövid nyitvatartási idővel üzemel. Kihasználtsága sajnos alacsonyabb, mint lennie kéne. A hulladékudvarban néhány hétig tárolják a begyűjtött hulladékot, majd továbbítják a felhasználóhoz. A hulladékudvarba behordott anyag tisztasági foka, homogenitása messze a legjobb a módszerek között. Ráadásul nemcsak csomagolási hulladék hordható ide, hanem a nagyméretű és veszélyes hulladék is. Valójában tehát, mind a három begyűjtési módot (szigetes, házhoz menő, hulladékudvar) együttesen, a település szerkezete (sűrűn-ritkán lakott, családi házas-belvárosi), a lakosság szelektálási hajlandósága függvényében kellene alkalmazni. A lakótelepeken a gyűjtőszigetes lényegesen kifizetődőbb, a kis-és közepes településeken elegendő lehet szintén a sziget (illetve hulladékudvar –ami csak ritkán található, pedig régen szinte minden településen működött a MÉH). Kis településen a zsákos kevert gyűjtési mód csak abban az esetben alkalmazandó, ha van feldolgozói háttér a szelektálásra. (Bár megjegyezném, az önkormányzat alkalmazásában mindig lehetne közmunkásként munkanélkülieket alkalmazni, akikből sajnos egyre több van a falvakban is).

51

3.4.5. Kampányszerű gyűjtés Kiegészítő jelleggel negyedéves vagy féléves gyakorisággal kampány begyűjtésekre is sor kerül minden településen. Zöld hulladékot, veszélyes összetevőket, (E+E hulladék, szárazelem,…) gyűjtenek ily módon, valamint általános a lomtalanítás során elfogadott nagyméretű vegyes hulladék. Előnye, hogy nem szükséges különös beruházás, de gondos előkészítést, jól szervezett kampányhadjáratot igényel. Figyelemfelkeltés céljából, a hasznosítható összetevőkre fókuszálva kampányokat indítanak általában oktatási intézményekben – a gyerekek befogadó készségére alapozva. „Rendeznek” doboznapokat, az italoskarton begyűjtésére82 irányítva a figyelmet, fémdoboz, szárazelem gyűjtését szervezik. Hagyományos az iskolai papírgyűjtés, és be lehetne vezetni az iskolai doboznapot is, tekintve, hogy ma a tejet már szinte csak ebben a csomagolásban lehet vásárolni, így anyag bőven rendelkezésre áll minden családban83. Szárazelem gyűjtőhelyeket találunk drogériákban, bevásárlóközpontokban, a használt sütőolajat ma már a Mol-kutakon is le lehet adni. Kampány gyűjtésekre szükség van, így elkerülhető, hogy az emberek pl. a tévéjüket a kukába dobják. A hasznos összetevők gyűjtésekor pedig számottevő és tiszta mennyiség gyűlik össze. Ugyanakkor a rendszeres, ismételt tájékoztatás a lakosság figyelmét újfent egy-egy adott hulladékprobléma felé tereli.

3.4.6. Ipari begyűjtés A lakossági begyűjtés mellett nagyon fontos a termelő, szolgáltató egységek szilárd hulladékainak szelektív gyűjtése, már csak a mennyiség folytán is, ami sokszor meghaladja a szokásos háztartási hulladék mennyiségét. A technológiai és ipari hulladék elvben nem kerülhet ki a környezetbe. A gyárak közszolgáltatókkal, ipari begyűjtőkkel, hasznosítókkal kötnek szerződést. Kétedényes gyűjtés keretében különítik el a hasznosítható összetevőket – amit egy edényzetben gyűjtenek, – a nem hasznosítható maradéktól, amit egy másikban gyűjtenek.

82

pl. ingyenes Állatkerti belépő 20 dobozért

83

mint tudjuk, nagyon jó minőségű papírból készül. Fontos lenne a visszagyűjtése.

52

Az itt begyűjtött anyag nagy tisztaságú, különösebb előkezelés nélkül hasznosítható.

3.5. Szállítás A hulladékkezelés technológiai folyamatának következő szakasza a szilárd hulladék rendszeres elszállítása, mely a rendszer egyik legköltségesebb és legkritikusabb folyamata. Az inverz

logisztikai

folyamatok

költségeinek

mintegy

60%-a

a

begyűjtési-szállítási

tevékenységhez kapcsolódik. Így alapvető cél, hogy minél nagyobb mennyiségű hulladékot szállítsanak el a feldolgozás vagy ártalmatlanítás helyére a lehető legkisebb energia és költség felhasználásával. Az üzemanyag ára is kulcskérdésnek számít a szolgáltatóknál, a jövedéki adó-és gázolaj ára jelentősen növekszik napjainkban is. Valamint a nagyfokú zaj (szállítás, konténer átrakás, gyakori megállások, indulások) -és bűzártalom (kipufogógáz emisszió), környezetszennyezés, a városi teherforgalom növekedése (torlódások) is a kritikus pontok közé tartozik. A városi hulladékkezelési logisztikában kiemelt szerepet kell kapnia a szállítási lánc optimalizálásnak, mely a járatszám csökkentését, rövidebb járatokat, a rakodási kapacitás növelését, korszerű technológiákat, járatoptimalizálást, környezetkímélő járműveket, a forgalmi torlódások elkerülése érdekében ütemezett hulladékszállítást jelent. Ennek kapcsán már elég sok járatszervezési modellt forgalmaznak. A hulladékot rendszerint közúton, vasúton, vízi úton vagy nagy mennyiségű folyékony hulladék esetén csővezetéken szállítják. A szállítást szigorú nemzetközi egyezmények szabályozzák, főként a veszélyes hulladékok esetében. Minden esetben a legnagyobb gondossággal kell eljárni.84 A hulladék elszállítása legtöbbször a korábban említett két fázisban zajlik: a gyűjtőhelyeken meghatározott járatlogisztika szerint összeszedik a hulladékot, majd az átrakóállomásról tömörített, vagy bálázott állapotban továbbszállítják a hasznosítókhoz vagy a lerakóhelyre. A gyűjtőhelyről kivitt hulladékról nyilvántartást kell vezetni. A hulladék termelőinek és

84

a hulladékstátusz megszűnése a szállításra is hatással van. Az engedélykötelezettséget bejelentés

kötelezettség váltja fel, ezáltal csökkenek az adminisztratív terhek.

53

kezelőinek pontos, mért adatokat tartalmazó nyilvántartást kell vezetniük a hulladékról, annak forgalmáról, kezeléséről. Statisztikai és hatósági bejelentéseket kell tenniük. Ezek a hulladék útjának nyomon követését biztosítják. Az adatbejelentés alapján az EU felé történő nemzeti adatszolgáltatás is megtörténik.

3.5.1. Eszközpark A pormentes szállítás járműveinek felépítmény szerint két fő típusa a forgódobos megoldás, amikor a beürített hulladék a jármű hossztengelyében lévő, elől zárt hengeres tartályba kerül. A forgódobban csigamenet hordja be az elülső zárt rész felé a hulladékot, ami a dobban zúzódik, keveredik. A forgódobban összezúzódott, aprítódott hulladék homogén jellegű lesz. A tömörítőhatás miatt egy 22 m3-es tartály akár 110 m3 hulladékot is képes elszállítani. Kizárólag a maradékhulladék gyűjtésében alkalmazhatóak. Másik típusa a tömörítőlapos, zárt dobozszerű felépítményű gyűjtő-szállító célgépek. Itt préselőlap segítségével kerül a hulladék a gyűjtőtartály részbe, optimális tömörítőhatást kifejtve. A tömörítőlapos célgépek és a konténeres szállítójárművek jól hasznosíthatók a szelektív gyűjtésben. A települési szilárd hulladék térfogattömege viszonylag kicsi, ezért a gazdaságos szállítás elengedhetetlen része a tömörítés. A betöltött anyag aprítása és tömörítése a korszerű típusoknál legalább 1:5. A hulladékszállító járművek iránti követelmények: zárt tartály vagy felépítmény, amelyben hulladéktömörítő-és továbbító szerkezet is van; könnyű, gyors, zaj-és pormentes rakodás és ürítés; az igényeknek megfelelő térfogatú tartály; jó manőverező képességű alépítmény, üzembiztos indító-és fékberendezés; tartós, üzembiztos kivitel.

3.5.1.1. Hagyományos gyűjtőjárművek A szelektív gyűjtésben használt járművek többfélék lehetnek. A legegyszerűbb és legkevesebb beruházást a hagyományos tömörítőlapos célgépek használata jelenti. Szelektív gyűjtésnek megfelelően átalakított szabványedényzetből végzi a kiürítést, majd elszállítja. Előnye, hogy mind az edényzet (bár átalakított) mind a jármű szabvány, így „befogható” a kommunális gyűjtésből, helyettesíthető. Hátránya, hogy a 54

lakosság számára megtévesztő lehet, összekeverik a kommunális hulladékot gyűjtő autóval, munkaerő-igényes, járatonként 2-3 fő.

3.5.1.2. Konténerszállító gyűjtőjármű Az egy-vagy többkamrás gyűjtőedényzet ürítését speciális emelődarus jármű végzi. Lehet emelőkaros (a klasszikus cseretartályos megoldáshoz); emelőhorgos; billenőrámpáscsörlős (multilift rendszer). A konténerszállító jármű két alaptípusa: hátulemelős, oldalemelős. A konténereket az alvázra emeli, majd billentve üríti. A rendszernek több előnye is van: a vegyes hulladékgyűjtéstől függetlenül működtethető; a lakosság számára világosan beazonosítható; nem igényel drága célgépet (autódaruval felszerelt nyitott platójú tehergépjárművel is megoldható); alacsony a munkaerőigénye, 1 fő.

3.5.1.3. Görgős nagykonténeres gyűjtőjármű A

cserekonténeres

gyűjtőedényzethez

görgős

többrekeszes

nagykonténeres

gyűjtőjárművet alkalmaznak. Speciális célgéppel szállítják a hulladékot az utóválogatóba, ürítik, tisztítják, majd visszaszállítják az üres konténert. A célgép multilift rendszerű, a nagykonténert magára húzza és rögzíti. Egy fő munkaerő igénye van. Városi gyűjtőszigeteken nem igen használják, inkább csak nagy bevásárlóközpontoknál.

3.5.1.4. Zsákos gyűjtés-szállítás járművei Ennek a rendszernek előnye, hogy bármely hulladékgyűjtő jármű megfelelő. Bár a tolólapos tömörítésű célgép előnyösebb, mint a dobtömörítéses.

3.5.2. Ürítés A begyűjtés gyakorisága, a konténerek telítettsége függ az évszaktól. Nyáron pl a sárga konténereket kétszer-háromszor sűrűbben kell üríteni, mint télen, a több PET-palack 55

miatt. Természetesen a gyűjtést végző célgép kapacitása, a bejárandó gyűjtőkörzet nagysága is befolyásolja a járatlogisztikát.

3.6. Előkezelés

A begyűjtés fogalmába a hulladékgazdálkodási törvény meghatározása szerint a begyűjtő telephelyén végzett válogatás is beletartozik. A hulladékok előkezelésére a tárolhatóság, a szállíthatóság és a hasznosíthatóság lehetővé tétele szempontjából van szükség. A gyűjtőszigetekről, a házhoz menő gyűjtés során, valamint a termelő, szolgáltató egységektől szelektíven begyűjtött hulladékok piaci értékesítése elképzelhetetlen az utóválogató, tisztító funkciót betöltő, főleg kézi válogatás nélkül. A begyűjtött anyag soha nem lesz annyira tiszta – még a tudatosabb nyugati szomszédainknál sem – hogy ne lenne szükség utóválogatásra. A válogatás lehet negatív, amikor a fő összetevőt szennyező anyagot választják le; valamint pozitív, amikor a vegyes összetételű hulladékban a kinyerni kívánt összetevők közel azonos arányban szerepelnek és ezeket válogatják külön. A válogatás kis településeken természetesen kézzel történik, nincs szükség gépesített válogató csarnokokra. (ahol fejlett technológiával gépesítetten, szenzoros technikával válogatnak). A ipari és kereskedelmi begyűjtésből származó szelektíven gyűjtött hulladék közel 100%-os tisztaságú, nincs szükség különösebb előkezelésre. A lakosságtól és intézményektől származó szelektíven gyűjtött hulladékok tisztasága is elég jó, kb. 85-90 %-os. Azonban a hasznosító ipar magas követelményeket állít az átvett hulladékkal szemben, így szükséges a 10-15 %-os idegen anyag leválasztása. A műanyagok is többfélék (polietilén tereftalátba csomagolják az ásványvizeken túl újabban számos tisztítószert is, amit korábban nem), valamint a színes és fehér PET-palackot is különválasztják (a fehérből újra palack lehet). Az üveget is gyakran vegyesen gyűjtik, ezt is az utóválogatás során különítik el szín szerint. A szelektív gyűjtés során elérendő cél nem csupán az abszolút mennyiség növelése, hanem a tiszta, anyagában jól feldolgozható hulladék arányát is növelni kell a begyűjtött

56

mennyiségen belül. Különösen a műanyagok és a papír újrafeldolgozhatósága függ erősen a szennyezettségtől. Egy bizonyos szennyezettségi határ felett az anyagában történő hasznosítás nem oldható meg pozitív környezeti mérleggel. A mosási és elválasztási lépések környezetterhelése ekkor már nagyobb, mint amit az anyag feldolgozásával nyerhetünk.

3.7. Átmeneti tárolás

Olyan esetekben szükséges, amikor az összegyűjtött hulladék nem szállítható egyből a feldolgozás vagy ártalmatlanítás helyére. Pl. nincs elegendő, gazdaságosan szállítható mennyiség. A szakaszosság illetve az időbeni különbségek áthidalása miatt a hulladékot vagy annak egy részét átmenetileg tárolni kell. Átmeneti tárolás Magyarországon akár évekig is eltarthat. Sajnos a veszélyes hulladék esetében is. Az átmeneti tárolás során a környezetvédelmi előírások ugyanolyanok, mint a végleges lerakás esetén, engedmény nem adható.

4. Esztergom városának szelektív hulladékgazdálkodása 4.1. Gyűjtés Esztergom és Pilisszentlélek lakosságának hulladékkezelését az Eszköz Kft (Esztergomi Köztisztasági Kft) végzi 2003 óta. Működésének kezdetekor még egyáltalán nem volt szelektív gyűjtés, ezt a Helyi Hulladékgazdálkodási Terv célkitűzéseinek megfelelően 2005ben indította el, gyűjtőszigetek kihelyezésével. Kezdetben 10 szigetet helyezett el, azonban sajnos mára sem érte el az ideális „minden 1000 lakosra egy sziget“ számát. A két település közel 31.000 főt számlál, tehát 31 db szigetet kellene kihelyezni, ezzel szemben csak 19 db85 van. 85

ld. melléklet 9. ábra: térkép a belvárosi terület gyűjtőszigeteiről

57

A szigeteken 3 hulladékfrakciót gyűjt: papírt, műanyagot és vegyes üveget. Fémre nincs begyűjtési engedélye, viszont a közeli Tescoban ezt gyűjtik, így legalább a fémlopás miatt nem rongálják meg az edényeket. Egyébként az edényzetét86 nem is zárja le, mert felfeszítenék87. 2010 májusától gyűjti a társított csomagolóanyagot a papírhulladék között. Ennek népszerűsítésére 2011 tavaszán ún. doboznapokat is szervezett az oktatási intézményekben. A mennyiség egyelőre elenyésző, mintegy 2 tonna a 2011-es évre vállalt mennyisége. Viszont remélhetőleg a 2.1.2. fejezetben vázolt előnyös anyagtulajdonságai miatt emelkedni fog ennek a frakciónak a visszagyűjtése a lakossági tudatformálás hatására. A közszolgáltató gondolkodott a különgyűjtésen, 240 l-es kuka kihelyezésén – de letettek a gondolatról, mert sajnos az edény nem sokáig maradna a helyén. A közterületeken általában műanyag edényzetből kettőt helyezett el, illetve két forgalmas helyen ezt megnövelte háromra. 19 intézményben (iskola, óvoda, sportcsarnok, szálloda, kórház, fürdő) 1100 literes konténereket, általában műanyag és papír gyűjtésére (kivételes esetben üvegre) helyezett ki. Míg a közterületeken heti kétszeri ürítést (kedden-pénteken) végez, itt elegendő az egyszeri keddi ürítési nap. Ugyanígy a néhány étteremben, polgármesteri hivatalban, múzeumban elhelyezett kis űrtartalmú edényzetet is egyszer üríti. Nyáron vezették be az 5 fokozatú skálán való értékelését a sziget környékének tisztaságára, valamint a hulladék minőségére vonatkozóan. A konténerek telítettségét is rögzítik. Mivel elegendő adat nincs birtokomban, így messzemenő következtetéseket nem tudok levonni. Annyi mindenképpen megjegyzendő, hogy a régebb óta szelektáló területek (általában lakótelepek) jobb értékeket kapnak, mint a sokszor hátrányosabb szociális helyzetű lakókerületek (Esztergom-Kertváros). Van olyan körzet, - Tök-ház (ld. melléklet) - ahol a rendszeresen keletkező, demoralizáló kommunális szeméthegyek miatt a közszolgáltató kénytelen volt a gyűjtőszigetet megszüntetni88, és áthelyezni a közelben lévő irodájuk szomszédságába89. 86 87

ld. 7. fénykép az egyik esztergomi szigetről a hajléktalanok guberálása csupán „logisztikai értelemben jelentő beavatkozás, a szelektív gyűjtés

értelmét semmilyen szempontból nem kérdőjelezi meg“ Hargitai Miklós, „Szelektálunk a tévhitekben“, ZIP 2011/január p.35. 88

szigetes gyűjtés előnye: rugalmasság, áttelepíthetőség

89

októberben sajnos Kertvárosban is kénytelen volt megszüntetni egy szigetet (többszöri arrébb helyezés

sem vezetett eredményre)

58

Volt olyan, többször felemlegetett vád is az Eszköz Kft ellen, hogy a gyűjtőszigetek hulladékát összeönti a kommunális hulladékkal90. Ez egy sziget esetében igaz is, amikor a szelektív edényzetben tiszta anyagot csak elvétve lehetett találni a kommunális szemét között és ezzel „fertőzte“ volna a többit.

4.2. Begyűjtés A kommunális hulladék begyűjtését 7 tömörítőlapos gépjárművel végzi, a szelektív gyűjtésre ebből két kisebb méretű, így gazdaságosabb fogyasztású autóját használja – (új, két éves autóról van szó). Fogyasztása 22 liter üresen. A szigeteket kedden és pénteken üríti. Három m3-t tud elvinni a tartályában, ez kb. 700 kg műanyagot tesz ki ha jól tömörített (pl. nincs rajta kupak és laposra taposott) hulladékról van szó. De általában csak 400-500 kg lesz belőle, mert sok a levegő a hulladék között. Egy szelektív gyűjtőkör 103 km, ezt egy gépkocsivezető és egy rakodómunkás bejárja 6tól 14 óráig. A hulladékot a kertvárosi telephelyre szállítja, ahol utóválogatásra kerül (két fő munkaigény). Majd tömörítés után (Pöttinger-tartály tömörítő), 900-1000 kg PET-palack fog egy konténerbe beleférni és ezt heti-kétheti rendszerességgel továbbszállítja a Fe-Group Zrthez hasznosítás céljából. Nyáron a mennyiség duplájára is megnő91. 2005-től 2007-ig tartó indulási időszakban annyira minimális volt a szigetekről begyűjtött hulladékok mennyisége, hogy nem volt gazdaságos a frakciók további elkülönített kezelése. Viszont 2008-tól jól érzékelhetően nő a szelektív gyűjtésből származó hulladék mennyisége. 2008-ban 15 tonna műanyagot, 27 tonna papírt adtak át a hasznosítónak, 2009ben 21 tonna műanyag, 86! tonna papír, 2010-ben 23 tonna műanyag és 124 tonna papír, valamint 1 tonna kompozit és 22 tonna üveg került hasznosításra. Általánosságban elmondható, hogy a teljes szelektív gyűjtési rendszer kiépítése 5-7 évet szokott igényelni. A szelektív gyűjtés azonban még mindig veszteséges: az Öko-Pannontól kapott begyűjtői 90

ezt a vádat több közszolgáltató is megkapta, de erre jó válasz a ZIP magazinban (2011/január) megjelent

cikk: „Szelektálunk a tévhitekben”: a szelektált frakcióból bevétel származik, a vegyes szemétnek ugyanakkor negatív ára van, fizetni kell a lerakásért. Mi érdeke lenne bárkinek is összeönteni? 91

ld táblázat, melléklet 2. ábra

59

díj, valamint a Fe-Groupnak értékesített hulladék díja együtt 2010-ben is még mindig csak negyedannyi, mint a begyűjtés költsége. A műanyag begyűjtésének költsége 40-50 Ft. kilogrammonként. Az összes műanyagra vállalt mennyisége 2011-ben 26 tonna, amiből PET-palackra 24 tonnát vállalt. Külön, szerződésben vállalt mennyisége nincs a PP+HDPE flakonokra, a maradék 2 tonnát egyéb műanyagra (zsugorfóliára) vállalta. Amikor az adatokat dolgoztam fel, nem értettem miért csak ennyire szerződik, miért csak ennyit tud elvinni a hasznosítóhoz, mikor már augusztusig több mint 30 tonnát vitt be a telephelyre. Sajnos a kapott magyarázat egyszerű: 20-50 %-a a begyűjtött anyagnak nem hasznosítható műanyag, így leválogatásra kerül. A PET begyűjtői díjtétele kg-ként 80 Ft, a vegyes műanyagé 18 Ft. Tehát ebből kb. 2 millió Ft folyik be az Öko-Pannontól begyűjtői díjként, és hogy mennyiért tudja a FeGroupnak eladni az a sokszor gyorsan változó piaci viszonyoktól függ. A maradék frakciók 1,5 milliót92 tesznek hozzá. A vegyespapírért fizet a Fe-Group, a benne lévő kb 2%-nyi italos kartondobozért is vegyespapír díjat fizet, és csak az Öko-Pannon fizeti a társított csomagolásra vonatkozó begyűjtői díjat. Az elenyésző mennyiség miatt szétválogatásról nincs értelme gondoskodni. Ugyanakkor az Öko-Pannon a vegyespapír 40%-áért ad csak begyűjtői díjat, mert annyi benne a csomagolóanyag. A papírral együttgyűjtés a Fe-Group kérése, aki rögtön a papírgyárba továbbítja. A Saubermacher Bicske Kft. Komárom-Esztergom megye 18 településén lát el közvetlenül hulladékgyűjtési-és kezelési közszolgáltatói feladatokat, ez 100 ezer lakost és 2728 ezer háztartást jelent. Közvetve pedig további 80-100 ezer fő háztartási hulladéka fordul meg rendszerükben. A lakosság mellett 600 ipari és termelő szervezet található ügyfelei között. 2011 augusztusában 100 tonna műanyag és ugyanennyi papír fordult meg rendszerében. Egy napon egyfajta anyagot gyűjt, hetente kétszer műanyagot, egyszer az üveget, egyszer a papírt. Ezt csak általánosságban lehet mondani, mert természetesen a gyűjtőszigetek kihasználtsága a helyszíntől függ, így a kívánt ürítési gyakoriság is. Van ahol heti egy ürítés és frakciónként egy edényzet elegendő, de van olyan helyszín is ahol egy-egy frakcióra 3-4 edényt is kihelyeztek és heti kétszeri gyűjtés szükségeltetik. Az esztergomi

92

ld. táblázat melléklet 3. ábra

60

térségre93 kéthetente megy, így oda pl. két üveges gyűjtőedényt rakott ki. Nyár óta viszont folyamatosan bevonja a hulladékgyűjtő szigeteit94 és csak gyűjtőpontokat hagy kint. Ferenczi Zsolt fokozatosan a házhoz menő gyűjtésre áll át, mert a begyűjtés, a tájékoztatás, az edények karbantartási költségei (felgyújtják, kommunális szemetet dobnak bele – attól függően hol helyezkedik el a sziget a 10-től akár 50 % kommunális szemét is lehet benne) rendkívül költségessé és gazdaságtalanná tette a begyűjtést. Továbbá a szigetek környékén egyre gyakrabban megjelenő gazdátlan hulladék közegészségügyi, esztétikai és anyagi problémát jelent. Tisztább anyagot vár a házhoz menő gyűjtés eredményeként. Természetesen az összes szigetet nem lehet felszámolni, mert lehetnek átutazók, turisták akik a zsákos gyűjtésben nem tudnak részt venni. A házhoz menő begyűjtéssel az Eszköz Kft. vár addig, amíg a jogszabályi háttér nem tisztázott. Ami biztos, hogy jelentősen, minimum a duplájára növekedne a begyűjtő kör távja. Valamint a hulladék tisztasági fokával szemben is szkeptikus. Tart attól, amit több közszolgáltató megemlít, hogy egy év után már minőségi romlás tapasztalható. Viszont ha a zsákokat nem olyan gyakorisággal gyűjtenék, mint a szigetek ürítését végezték, összességében, havi szinten nem feltétlenül kellene jelentős kilométertöbblettől tartani. Egyelőre tehát tapasztalatgyűjtés folyik, a kísérleti jelleggel bevezetett települések visszajelzéseit összegzi.

4.3. Ipari begyűjtés Az Alcufer Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft95 1990-ben alakult, azóta a magyar hulladékipar

egyik

legjelentősebb

vállalkozása

lett.

Hulladékkereskedelemmel,

feldolgozással, hasznosítással, veszélyes hulladékkezeléssel és szállítással foglalkozik. Évente 430 ezer tonna hulladék fordul meg „kezei között“, melynek legnagyobb részét a fémhulladékok teszik ki (havonta 34 ezer tonna). Jelenleg 16 telephelye van, amiket legtöbbször ipari parkokban alakított ki és több helyen ipari vágánnyal ellátottak. Eszközállományuk jelentős: 15 db hulladéktároló csarnokuk, 118 szállítójárművük (ebből

93

ez Esztergom környékét jelenti, Esztergom városa nincs benne.

94

ld. melléklet 6. felhívás a zsákos gyűjtésre, 7. ábra zsákfelirat

95

„A felelős hulladékgazda” ahogy kiadványaiban említi magát

61

34 db multilift konténerszállító tehergépkocsi), 83 db anyagmozgató-és hulladékfeldolgozó munkagépük, több mint 2000 gyűjtőkonténerük van, (amiből több mint 400 gördülőkonténer), valamint 57 db vasúti kocsijuk van. Az Alcufer folyamatosan próbál minden új kihívásnak eleget tenni. Az egyre összetettebb műszaki termékek, gépjárművek, E+E berendezéseknek köszönhetően a hulladékkezelés is egyre bonyolultabbá vált. Olyan shredder berendezést (fémhulladék másodnyersanyaggá történő előkészítése) telepítettek Fehérvárcsurgóra, mely 100 ezer tonna autóroncs, E+E hulladék egy műszakban történő feldolgozását látja el, szétválasztja az anyagokat, előkészíti a végfelhasználó üzemek felé történő továbbításra. Partnerei többnyire ipari üzemek, hulladékgyűjtő vállalkozások, de a lakosság felé is nyitott. Konténereit kitelepíti a partnerekhez, akiktől így a már tiszta anyagot gyűjtheti be. Bár begyűjtési szakterülete főleg a vashulladék és a színesfém hulladék, de mint ipari létesítmények teljes körű hulladékkezelője, a többi frakció kezelését is vállalja. Papírhulladékot bálázó gépeivel és öntömörítő konténereivel feldolgozásra előkészíti és gazdaságosan szállítja a hazai papírgyárakba. A veszélyes hulladékok elszállítását, kezelését, ártalmatlanítását

is

biztosítja.

Az

átvett

veszélyes

hulladékot

közvetlenül

az

ártalmatlanítókhoz, valamint a saját szigetelt, kármentővel és ellenőrző szivárgóval rendelkező 15 db veszélyes hulladékgyűjtő csarnokának egyikébe szállítja átmeneti tárolásra. Műanyag hulladék terén főleg a gyártási (fröccsöntési) és csomagolási hulladékot gyűjtik be nagyrészt ipari üzemektől, intézményektől. A kihelyezett gyűjtés fajtánkénti elkülönítésére big-bag zsákokat, konténereket biztosítanak. Fóliabálázó és darálógépeikkel gazdaságos szállításra készítik elő a műanyaghulladékot is. Igény szerint külön személyzetet is tudnak biztosítani a megfelelő helyszíni szelektív gyűjtésre. A PE és PP anyagokat bálázva hazai feldolgozókhoz szállítják, a speciálisabb, ún. műszaki műanyagokat (PA, PBT, PC…) darálék formájában exportálják. (Érdekességként említem meg, mint szemléletes példát a termék életciklusát figyelmen kivül hagyó tervezésre, hogy az egyik gyár a műanyag granulátumát kívül papír, belül műanyag csomagolásban szállítja az egyik közeli gyárba, ezt szétválasztani lehetetlen, így ez a csomagolási hulladék végül a lerakóban végzi. Illetve pl. a két végén fém pántolószalagot sem lehet a szelektív gyűjtésben hasznosítani.) A hagyományos hulladékkezelés mellett építmények bontását is vállalja. A fém 62

hulladékon kívül a bontási törmeléket is hasznosítja. Speciális darálóberendezéssel dolgozzák fel a beton-és téglatörmeléket, amit útépítéseknél, építkezéseknél használnak feltöltő anyagként. Összességében megállapíthatjuk, hogy nincs olyan hulladéktípus, melynek kezelését nem tudná ellátni. Ezen kívül komplex hulladékkezelést (belső hulladékkezelés, gyártósoron, hulladékudvar kezelése, üzemcsarnokok takarítása) és szaktanácsadást, bevallások készítését, hulladékgazdálkodási terv készítését is vállal. A nem hasznosítható anyagokat eddig a váci cementgyárba vitte. Mostanában tértek rá a központi győri begyűjtéssel történő győri égetőműbe szállításra. A kommunális hulladékot Jánossomorján rakja le. Sajnos, a nem hasznosítható hulladékot az Alcufer is még mindig inkább deponálja, mert a lerakás olcsóbb mint az égetés. Azonban folyamatos tárgyalásokat folytatnak a győri égetővel, valamint tárgyalnak a dorogi Sarpi Kft-vel is.

4.4. Szállítás Az Eszköz Kft. 7 autóján jelenleg 15 fő dolgozik. A kommunális hulladékot a 120 km-re fekvő Polgárdiba viszik, miután az esztergom-kertvárosi, majd a bicskei hulladéklerakó bezárni kényszerült. 1 db multiliftes gépjárművük van, 2 konténert tud magára venni. 1 konténerben 27 m3 tömörített állapotú szemetet tud elszállítani. Általában napi 2 fuvart bonyolít le, ez 4 konténert jelent, 9-10 ezer kg hulladékot. Ezt a mennyiséget csak 12 átlagos kukásautó tudná csak elszállítani. Mostanában, bérfuvaroztatásban végezteti ezt a feladatot, mert így költséghatékonyabb.

4.5. Átrakóállomás, előkezelés A szállítás lehető legoptimálisabb lebonyolításához átrakóállomás szükségeltetik. Esztergomban 2010 óta gyakorolják a kétütemű begyűjtési rendszert. A begyűjtési-és szállítási engedélye alapján 2009. július 17-e óta a hulladékokat csak mérlegelés, illetve átmeneti kezelés céljából hozhatja be a telephelyre. A következőképpen zajlik a gyűjtő körjáratból beérkezett autó fogadása: a hídmérlegen lemérik a beérkező hulladék tömegét (bruttó súly

63

mínusz tárasúly), megtörténik az adatfelvétel, majd kiürítik a szállítmányt 96, ami utóválogatásra kerül. Különválogatják a PET-et (PET+HDPE flakonok), vegyesfóliát, zsugorfóliát, leválogatják a kommunális frakciót. Tömörítés után kerül a hulladék a feldolgozó szervezethez meghatározott időközönként továbbításra. Egyedül a PET-palackot viszik ők maguk Budapestre a Fe-Group Zrt-hez, a papírért, üvegért és a fóliáért (Big-Bag zsákokban gyűjtik) a Fe-Group jön. Az Eszköz kft. hulladékgyűjtő-válogató csarnoka 9X24 m alapterületű, a hídmérleg 30 t mérésére alkalmas. Az esztergom-kertvárosi telephelyen jelenleg inert hulladékot is tárolnak, aminek csak átmeneti 3 éves tárolására kaptak engedélyt. Előkezelés után az inert hulladékok hasznosíthatók,

többek

között

töltőanyagnak,

vagy

felhasználhatóak

a

lerakó

rekultivációjához is. Bicskén a szelektíven begyűjtött anyag nagyobb mennyisége miatt, már futószalagon történik a válogatás. A zsákokat egy ember feltépi, majd a felhordott anyagot három másik szelektálja. Ezután frakcióként bálázzák97 és értékesítik. Sajnos a szelektív hulladékban is van naponta 15-16 m3 kommunális, amit a többi szeméttel együtt a lerakó bezárása óta Ajkára szállítanak. Mindenképpen a jövő a válogatóművek telepítésében van. Ahogy korábban is írtam, külföldön sem működik száz százalékosan a lakossági előkezelés, homogén tiszta anyaghoz csak válogatás után lehet hozzájutni.

96

ld. 6. fénykép

97

bálázott PET, fólia, flakonok, italos kartondobozok, ld. melléklet: 1, 2, 4, 5. fénykép

64

Mielőtt a következő logisztikai folyamatra, a hasznosításra rátérek, szeretném egy gyors Swot-elemzéssel zárni az esztergomi közszolgáltatóval kapcsolatos meglátásaim. erősségek (S) gyűjtőszigetek használata (évek

óta

együttműködés

növekvő

Kft, kevés

erősödése,

mennyiségi-minőségi

(W)

gyűjtőszigetek

mennyiség), használata (sok a szemét benne, mellette),

lakosság-Eszköz

környezettudatosság

gyengeségek sziget,

kampány még így sem

javuló elegendő: hol marad az iskolai papírgyűjtés?, mutatók, alacsony díjfizetési morál,

eszközállomány: járműpark, edényzet lehetőségek (O) kampányok (doboz-

fenyegetések

(T)

szemétdíj,

nap), játékok-nyeremények, oktatás, nyílt közszolgáltatóba vetett bizalom, esetleges napok a telepen, önkormányzatra gyakorolt landfill tax szemétdíj növelő hatása, növekvő nyomás a szemétdíj-rendszer elfogadására

költségek, demoralizáló „pletykák“

5. Hasznosítás

A Möbius szalag 1970 óta az újrahasznosítható anyagok nemzetközi jele. Nem keverendő

össze a Zöld Ponttal,

ami az Európai Unióban a koordináló szervezetekhez

csatlakozott gyártók termékeinek jelölésére szolgál – ami nem jelent feltétlenül újrahasznosítható terméket!

5.1. Fogalmak Három fogalmat kell megkülönböztetnünk a hasznosításon belül:

65

5.1.1. Újrahasználat (reuse) Az újrahasználat azt jelenti, hogy adott terméket, létrejött hulladékot különösebb fizikai beavatkozás nélkül ugyanarra a célra, ugyanarra a tevékenységre használjuk. Tehát az eredeti

fogyasztási

vagy

termelési

területen

való

újbóli

használatot

jelent. Az

újrafelhasználásnak a szétválogatás, a hulladékosztályozás a feltétele. Például a betétdíjas üvegek újratöltése, vagy a gumiabroncsok regenerálása, újrafutózása, valamint a többutas csomagolások. De gondolhatunk itt pl. az E+E hulladék98 ismerősi körön belüli vándorlására is. Vagy akár a segélyszervezeteken keresztül szétosztott adományokra. A Humusz a már több országban bevezetett gyakorlatnak megfelelően a hagyományos lomtalanítás alternatívájaként ”újrahasználati központokat” létesített. Természetesen tudnunk kell, hogy nem mindenható rendszerről van szó, mert a begyűjtött termékeknek csak 6-7 %-át lehet használni (javítás, tisztítás után), 60-70 %-át újrahasznosítják, a maradék pedig ártalmatlanításra kerül.

5.1.2. Újrahasznosítás (recycling) Újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelynek célja, hogy a hulladékká vált anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és másodlagos, újrahasznosítható anyagokat

állítson

elő.

Az

anyagok

újrafeldolgozásával,

a

meglévő

hulladék

anyagkörforgásba való visszajuttatásával jelentős mennyiségű elsődleges nyersanyagot takaríthatunk meg. A recikláláskor ellentétben az újrahasználattal, a hulladéknak egy újabb terméknél történő felhasználásáról van szó. Ehhez bizonyos fizikai vagy kémiai változásokra, új anyagok hozzáadására, anyagtulajdonságok megváltoztatására van szükség99. Korábbi fejezetben említett példák mind ide tartoznak: PET palackból műszál, gumiabroncsból készült cipőtalp, stb. Az újrahasznosítás négy típusa:

98

mint tudjuk hulladék: „amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles“

99

upcycling ha a keletkezett anyag minősége javul, downcycling ha a minősége csökkent az eredetihez

képest

66

 természetes biológiai lebomlás a hasznosítás leghosszabb útja. Lehet fizikaikémiai hatásra (napfény), vagy mikrobiológiai (talajban) hatásra történő lebomlás.  Kémiai: kémiai reakció segítségével bontja alkotóelemeire a hulladékot. Oldás, hidrogénezés, szolvalízis, depolimerizálás.  Fizikai: Mechanikus úton, gépek segítségével őrlik, aprítják a hulladékot, majd a megömlesztett hulladékot fröccsöntik, extrudálják.  Termikus: pirolízissel

5.1.3. Visszanyerés (Recovery)

Ez olyan hasznosítási eljárás, ami során a hulladék valamely összetevőjét a termelésben vagy a szolgáltatásban alapanyaggá visszanyerjük. Ide tartozik az energetikai hasznosítás is, azaz a hulladék energiatartalmának kinyerése (energy recovery, vagyis energia visszanyerés); vagy például az elektronikai hulladék nyomtatott áramköreiből a fémek visszanyerése.

5.2. Hulladékfeldolgozó ipar

Az inverz logisztika egyik legalapvetőbb feladata az újrahasznosítás elősegítése. Az újrahasznosítási folyamatban a bementi tényezők és szereplők: a hulladékként begyűjtött anyag; a keletkezés helye (gyártói érdekeltség); a feldolgozói érdekeltség; az újrahasznosítói érdekeltség; a fogyasztói érdekeltség; a társadalmi környezetvédelmi érdekeltség; az EU környezetvédelmi előírásai és törvényei; a pénzügyi közreműködők (befektetés, hitel, bankok). A kimeneti tényezők: a környezeti életminőség javulása; új termék megjelenése a kereskedelemben; munkahelyteremtés; csak végső hulladék keletkezik; gazdaságossági tényezők100. Nagyon fontos, a korábban is többször említett gazdasági-környezetvédelmi megtérülés elemzése101. Pl. a nyomdafesték eltávolítására a folyóinkra jelentős szennyezéssel 100

Mosonyiné, (2006)

101

Recyclage, Wikipédia szócikk, letöltés: 2011. 02.25. 09:35

67

bíró klór használata sokkal nagyobb környezeti terheléssel jár, mintha „szürke“ papírt állítanak

elő.

Vagy

említhetnénk

az

üveg

újrahasznosítás

problémáját,

aminek

újrahasznosításához 1550 °C kell, valamint a szállítása is a tömege miatt több üzemanyag használattal jár. (Jobb lenne a betétdíj rendszer felélesztése, ami azonban szintén több logisztikai problémát vet fel: az üveg ne törjön össze szállítás közben, válogatás munkaerőigénye, újratöltés előtti tisztítás – energiaigény, üres „göngyöleg”összegyűjtése, szállítási költségei.) A műanyag hulladék begyűjtésével és hasznosításával több hazai cég is foglalkozik, csak néhányat említve ezek közül: Fe-Group Invest Zrt (ami több más hulladékfrakció hasznosítását is végzi), Recyclen Műanyagfeldolgozó Kft, Sárvári Huke Kft (PET-palackok), Tokod Műanyag Újrahasznosító Kht, valamint a tinnyei Holofon Zrt, amit szerencsém volt meglátogatni. A Remoplast Közhasznú Társaság összefogja a csomagolóipar műanyag hulladékainak kezelésével foglalkozó feldolgozó vállalatokat102. A magyarországi műanyaghulladék-feldolgozó vállalatok évi több mint 120 ezer tonna műanyag hulladék hasznosítását tudnák elvégezni, viszont 2010-ben csak 42 ezer tonnát hasznosítottak. Ez nemcsak kapacitásproblémára enged következtetni, hanem arra is, hogy a koordináló szervezetek egy része a saját rendszerében begyűjtött műanyaghulladék külföldön történő hasznosítását akkor is megengedi, ha van magyar hasznosító az adott fajtára.103 A hasznosított mennyiség 43,19 százaléka LDPE, 31,15 %-a PET, 16,81%-a PP és HDPE.

5.2.1. Holofon Zrt. A tinnyei Holofon Zrt. a PET-en kívül minden más hőre lágyuló műanyagot104 felvásárol. Bálázva, mért súllyal veszi át az anyagot. A közszolgáltatótól vásárolt anyag olcsóbb, mert kevertebb, kevésbé tiszta és mert magasabb licencdíjban részesül utána. Az egyéb helyről hozott ipari hulladék ára magasabb, homogénebb is, így jobban feldolgozható. A hulladékon kívül agglomerátumokat és darálékokat is felvásárol. 102

a www.kszgysz.hu oldalán megtalálható az összes műanyaghulladék hasznosításával foglalkozó vállalat

103

Balázs Ildikóval (Remoplast Nonprofit Kft ügyvezető ig) készült interjú a ZIP magazin 2011/júniusi

számában 104

PE, PP, HIPS, ABS típusúakat

68

Az átvett hulladékot ledarálja, de ebben így még marad mechanikai szennyeződés, ezért ezt

csak

raklapok,

rekeszek

gyártására

veszik. A vegyszeres

tisztítás

után

a

műanyagdarabkákat (mosott darálék, agglomerátum) az extrudáló gépen (ami 3 műszakban megy, mert csak így gazdaságos a felfűtése miatt) granulálják, majd hűtés és vágás után 100 %-ban tiszta, szennyeződéstől mentes regranulátumot kapnak105. A PET-et viszont nem jó mosás nélkül darálni (mert utána a darálót nagyon alaposan ki kell tisztítani), és mivel Tinnyén nincs mosó, ezért nem szívesen foglalkozik ezzel az anyaggal. A PET más hőfokon lágyul, így nem is lehet más anyaggal összekeverni.

5.2.1.1.

Regranulátum

„A regranulátum iránti kereslet alfája és omegája az elsődleges műanyag ára, illetve a másodnyersanyag minősége.“106 Regranulátumot az 1970-es évektől gyártanak a drága alapanyag kiváltására. Van azonban olyan iparág, mint az autóipar és az E+E ipar, amelyik nem engedi a regranulátumból történő termék gyártását. További probléma, hogy az eltérő műanyagfajták miatt egy-egy autóipari valamint E+E termék bontásából mindig csekély mennyiségű „fajtaazonos“ regranulátum keletkezik. 2010-ben a begyűjtött 60 ezer tonna műanyag csomagolási hulladékból 40-45 ezer tonnát hasznosítottak Magyarországon, 50 %-át regranulátumként, 12 %-át késztermékként, 39 %-át darálékként. A hulladékból készült termékek és másodnyersanyagok felét külföldön, felét belföldön használták fel. Tehát a magyar piacon termelt másodnyersanyag a nemzetközi igényeknek megfelelő minőségű.

5.2.2. A feldolgozó ipar nehézségei Jelenleg a hulladékfeldolgozó iparban több problémával is szembe kell nézni. Toronyi Zoltán említette ezeket a szempontokat, de nemcsak a Holofon Zrt-re igazak:

105

Hulladék árak érdekességképpen: a hulladék felvásárlási ára 60-110 ft között mozog, a regranulátum

190-220 ft között adható el. 2011-ben pedig a műanyag kereskedelmi csomagolás kg-ja után fizetendő hasznosítási díjtétel: 20,9 ft. (júniusi árak) 106

Regranulátumpiac: végtelen történet”, ZIP 2011/június, p. 10.

69

5.2.2.1.

Beszállítói minőség

A bálázva kapott anyag a mennyiségi és minőségi átvétel, a kapott minták ellenére is sokszor rendkívül szennyezett, valamint kevert. PET-tel nem foglalkozik a Holofon Zrt, mégis sokszor egy 12 tonnás szállítmány majd fele PET. Nekik ez csak veszteségként jelentkezik. Nincs emberük utóválogatásra, nincs mosójuk, nincs bálázójuk sem. Ezért egyetlen megoldásként ezeket ledarálja, majd külső cégnél fajsúly szerint kimosatja és szétválasztja. A számára értékes műanyagot visszahozza, a selejt megy lerakóba. A műanyagok egyre nagyobb hányada kevert: PS raklapot ABS-talppal gyártják, ezt szét kell vágni, hogy újrafeldolgozható legyen. A PE és PP rokonítható, de a PP ne léphet túl bizonyos százalékot. PET palackon a fólia PVC107, a Pepsi HdPE kupakot gyárt, a Coca már másfélét. Több mint ezerféle műanyag létezik, melyek esetében fontos az együtt kezelhetőség, a kilágyulási hőmérséklet. A roncsautókból és az E+E berendezésekből származó egy-egy bontott elem 8-10 féle műanyagot is tartalmazhat, ezt szinte lehetetlen gazdaságosan szétválasztani.

5.2.2.2.

Szekunder anyag sokadszor

A reciklátumtól nem lehet elvárni, hogy olyan anyag legyen, mint a primer anyag. A műanyag harmadszorra már beszennyeződik. Az egyutas rekesz erre jó példa: egy út végén teljesen szétjön, de a jelzés rajtamarad és újra bekerül a körforgásba. A sok visszaforgatás hatására a granulátum egyre rosszabb minőségű lesz. A már újrahasznosított alapanyagból gyártott termék ismét újrahasznosítva gyengíti az egész granulátum minőségét.

5.2.2.3.

Hulladék mennyisége

A hulladék mennyisége sok is, kevés is egyszerre. A 2008-ban kezdődött válság nemsokára elérte a csomagolóanyag gyártó cégeket is. Csökkent a termelés, a fogyasztás, a vásárlóerő, így a gazdasági válság továbbgyűrűzött a hulladék feldolgozó iparba is. Csökkent a hulladék, majd csökkent a másodlagos nyersanyagot feldolgozó vállalatok termelése is. 107

pedig műszakilag nem lenne lehetetlen fajtaazonos anyagból gyártani

70

Azonban az igényük a jó minőségű granulátumra talán még inkább nőtt, így több esetben pl. hozatni kellett Turából, Győrből, Debrecenből valóban jó minőségű hulladékot. A hulladékhiány egész Európában érezhető volt, a beszállítói árak emelkedtek, tovább növelve a hasznosítók költségeit.

5.2.2.4.

Piaci „függőség“

Majd a kőolaj világpiaci árának néhány hónap alatti gyors esése miatt - hordónkénti ára 130 dollárról 40-re csökkent – a másodnyersanyagot felhasználó műanyagipari vállalatoknak kifizetődőbb lett másodnyersanyag helyett ismét kőolajból előállítani a műanyagot 108. A színes PET sem kellett senkinek, eladhatatlan készletek halmozódtak fel a telepeken. A fólia egyik nap 60 Ft, másnap ennek 1/9-e.

5.2.2.5.

Kína, mint konkurencia

Az Európában keletkező hulladék 2/3-a Távol-Keletre megy. A kínai árudömpinggel érkező hatalmas konténer-szállító hajóknak nem éri meg üresen visszamenni, így az Európában felvásárolt műanyaghulladékot szállítják visszafelé. Kínában nagy kapacitású üzemek dolgozzák fel a hulladékot, elsősorban szálakká és egyéb textilipari termékekké, amelyeknek jelentős része visszakerül Európába. Ráadásul Kína egyre igényesebb lett a hulladékkal szemben. A fedett PET-et (ami nem áttetsző, pötty van az alján) már nem is veszi át. (Korábban pedig a számára hasznosíthatatlan, de akkor még felvásárolt hulladékot egyszerűen beledobta a tengerbe.). Az áttetsző PET viszont szárnyal, Kína mindet felvásárolná. A hazai vállalatoknak pedig igen nehéz versenyezni a Távol-Keleten kiépült hatalmas gyártókapacitás és olcsó munkaerő miatt kialakult árakkal.

108

Elboríthat minket a hulladék - válságban a feldolgozók, www.nyugat.hu, (2009. 02.04-ei cikk) letöltés:

2011. április 10. 21:40

71

6.

Ártalmatlanítás A hulladékkezelés végső fázisa alapvetően kétféle lehet: a fentebb tárgyalt hasznosítás,

valamint az ártalmatlanítás. A hulladékok ártalmatlanításának célja a hulladék stabilizálása, a környezetre gyakorolt káros hatás megakadályozása. A hulladék ártalmatlanítása a környezetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött tevékenység. Történhet hulladéklerakóban történő lerakással, termikus kezeléssel (égetés), vagy más kémiai, biológiai és fizikai eljárással. A hulladékgazdálkodási törvény általános követelményként rögzíti, hogy ártalmatlanítási tevékenység, azaz „a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása (…) csak az ember egészsége és az épített és természeti környezet veszélyeztetése kizárásával, - a külön jogszabályokban meghatározott feltételek betartásával végezhető“109. Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet „amelynek anyagában történő hasznosítása vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak“110.

6.1. Égetés

Az égetéssel a műanyag hulladékokat energetikailag hasznosítani lehet, relatív magas fűtőértékkel rendelkeznek, kilogrammonként 18-42 MJ között mozog. A hulladékégetés a hulladékok ártalmatlanításának termikus módszere, mely világszerte folyamatosan a környezetvédelmi vizsgálatok központjában áll, számos előnyének és hátrányának komplex értékelése mellett. Dániában a műanyagot csak termikusan hasznosítják111. Magyarországon jelenleg egyetlen a települési hulladékok égetésére épült égetőmű üzemel, Budapesten a XV. kerületben. Itt a fővárosi kommunális hulladék 60 %-át hasznosítják égetéssel, a maradék 40 % -a pusztazámori lerakóba kerül elhelyezésre. A TSZH égetőknek az ártalmatlanítás, valamint az energia visszanyerés mellett a visszamaradó, lerakással ártalmatlanítandó hulladék térfogatának és tömegének a csökkentése 109

Hgt. 4 § (k) és 3 sz, melléklet

110

Hgt 5.§ (6).

111

a gyakorlat helyessége erősen vitatott

72

is célja.

6.2. Lerakás

A lerakási módok 2009 után az Európai Unió által szigorúan szabályozottak lettek. Korábban gyakorolták a szabályozatlan lerakást, ami nem felelt meg sem a környezetvédelmi, sem az egészségügyi előírásoknak. A települések szélén körbekerítettek egy nagyobb területet, ahol mindenféle talajelőkészítés, szigetelés és biztonsági intézkedés nélkül egész egyszerűen leborították a hulladékot. Szennyezték a levegőt, a talajt, a talajvizet, a felszíni vizeket, elszaporodnak a rágcsálók, rovarok. Ma már Magyarországon is tilos ilyen telepet létesíteni és a meglévőket is mára fel kellett számolni. A környezetvédelmi és egyéb előírásoknak megfelelő lerakás a szabályozott lerakás. A hulladékot a megszabott egészségügyi és környezetvédelmi előírásoknak megfelelően előre kialakított területen helyezik el. A hulladékot rétegesen rakják le, a lerakott anyagot egyengetik, tömörítik. A rétegek vastagsága 2-4 m, minden réteget inert takaróanyaggal fednek le. A lerakót szigetelik (több szempontnak megfelelően), hogy a hulladék ne érintkezzen közvetlenül a talajjal, ne szennyezze a talajvizet, a talajt. A lerakók mellett több létesítmény is van: csurgalékvíz elvezető árok, a depóniagáz gyűjtésére kutakat telepítenek, mellyel pl. az egész hulladékkezelő üzem elektromos igénye előállítható. A telephelyeken folyamatos monitoring rendszer van, amit a hulladéklerakó bezárása után még 30 évig működtetni kell. A depónia felszínére a lerakás befejezése után rekultiváció során megfelelő vastagságú talajréteg kerül és erre növényzet is telepíthető. A tájba tökéletesen visszailleszthető a korábbi szemétlerakó. Az új Hgt és termékdíj törvény már előrevetíti – bár csak 2013-tól tervezi bevezetését – a lerakási adó, landfill tax bevezetést, mely valószínűleg tonnánként 30 eurós adóterhet jelentene. A brit hulladékgazdálkodásban 1996-ban vezették be, előre meghatározva az adó fokozatos emelkedését, ezzel ösztönözve a régiókat a lerakás helyett más alternatívák használatára. Az uniós tagállamok felében van már valamilyen mértékű lerakási adó, de hatását a hulladékkezelési tendenciára még nem lehet egyértelműen megállapítani, a magas díjtételnek nem egyenes arányú következménye a lerakási arány csökkenése. Érdemes lenne 73

az ausztriai és holland rendszert alkalmazni, mely a díjtételekben differenciál: a kezeletlen, válogatás nélküli hulladék lerakásáért többet kell fizetni, mint a hasznosítható frakciókat már nem tartalmazó anyag után. Az Unión belül Ausztriában és Hollandiában a legmagasabb, tonnánként 87 valamint 86 euró a lerakási díj. Nagyon fontos annak felismerése, hogy a landfill tax csak eleme egy kiterjedt több irányba mutató szabályozási rendszernek, melynek elengedhetetlen követelménye, hogy a lerakóktól eltérített hulladéknak legyen alternatív megoldása: elsősorban a hasznosítás, másodsorban az energetikai hasznosítás (annak érdekében, hogy ne kizárólag az égetés legyen az egyetlen alternatíva a lerakással szemben, Hollandiában, Flandriában, Norvégiában, Dániában a hulladéktüzelésű erőművekre is kivetettek ún. ártalmatlanítási adót).

74

Összefoglalás

A hulladékgazdálkodás a XXI. sz. talán egyik legfontosabb folyamata, amivel még mindig rengeteg tennivaló van. Nem a hulladék maga szükségképpen rossz, - ez a civilizált ember elkerülhetetlen velejárója -, hanem a hiányzó intézkedések, technológiák jelentik a problémát. A hulladékot az inverz logisztikai szemlélet szerint egy rossz helyen megjelenő anyagnak- és energiának kell felfogni. Nem szabad elpazarolni, veszni hagyni ezt az anyagot és energiát! Ugyanakkor dolgozatomban próbáltam hangsúlyozni azt is, hogy a hulladék szelektív gyűjtése soha nem lehet öncél. Ha nincs eszközrendszer és háttéripar a visszanyert hasznosítható hulladék feldolgozására, valamint ha a másodlagos nyersanyag kinyerése több energiát igényel és nagyobb környezeti terheléssel jár, mint a primer anyagból gyártás, nem szabad ezt választani. Az ökohatékony megoldásokba mindenképpen a legkevésbé környezetszennyező megoldások preferálása tartozik, a lehető legkevesebb hulladék keletkezése mellett. A SCM láncban a rövid utak előnyben részesítése – (a helyi termékek vásárlása helyi piacon) a WCM-ben is meg fog mutatkozni, a kevesebb hulladék keletkezésével (kevesebb csomagolás, kevesebb energia). Csak miután a civil szervezetek, zöld egyesületek által hirdetett megoldásokat „kimerítettük” (nulla hulladék mottója, tudatos vásárló…) akkor kellene a szelektív gyűjtésnek és újrahasznosításnak jönnie – amit számos szakcikkben csak „csővégi” megoldásnak hívnak. A dolgozat végén említett landfill taxnak amellett, hogy a hulladékot eltéríti a lerakóktól és a szelektív gyűjtést felgyorsítja, nem ez kell, hogy legyen az egyedüli szerepe: ennél sokkal fontosabb a ténylegesen képződő hulladék mennyiségének csökkentése. A szelektív gyűjtés csak a meglévő hulladékot tudja kezelni, de ennél az Uniós prioritásnak megfelelően fontosabb lenne a megelőzés, a hulladék mennyiségének csökkentése, melynek egyik eszköze lehet a termékek teljes életciklusára kiterjesztett gyártói felelősség. Itt említem meg a „bölcsőtől bölcsőig“ „cradle to cradle“ C2C-t, melynek alapjai Michael Brugart német vegyész és William McDonough amerikai építész nevéhez köthető. A C2C koncepció szerint a tervezés-készítés-használat nyílt linearitását zárttá kellene tenni oly módon, hogy az anyagok teljes mértékben visszakerüljenek az ipari körforgásba vagy biológiai lebomlás útján a természetbe, káros mellékhatások nélkül. A cél: kiiktatni a hulladék fogalmát azáltal, hogy az egyik folyamat kimeneti tényezője minden esetben egy vagy több másik folyamat bemenetét 75

adja. 112 Erre példa az Iparfejlesztési Közalapítvány közreműködésével múlt évben született Nemzeti Ipari Szimbiózis Program (NISP), mely az iparágak és vállalatok között kapcsolatrendszert épít ki. Az ipari hulladékokat visszaforgatja a termelésbe, hidat épít a hulladékok termelői és felhasználói között. A sokak által emlegetett üveg- és korábban PET-palackokra is létezett betétdíjas rendszer felélesztése szintén ezt a célt szolgálja, azonban ez még mindig várat magára. Ha hinni lehet az OHÜ-nek, már nem sokáig. (Németországban viszont most is visszaváltható palackban vehetjük a kólát.) A termékek tervezése, életciklus elemzése már a tervezés folyamán szerepet kellene, hogy kapjon, a hagyományos végtermék létrehozásán túl a „maradék“ feldolgozására is koncepció szükségeltetik. A másik megoldás pedig az lehet, hogy a műanyagipar érdekelt lenne a teljes életciklus elemzés figyelembevételével gyártott olyan termékek előállításában, melyek zárt körforgásban tarthatóak. Értem ezalatt, hogy olyan műanyag terméket gyártanak (összeférhetőség, szétválaszthatóság…), mely hulladékká válásakor különösebb nehézség nélkül visszaintegrálható az inverz logisztikai láncba és újra termék lehet – egészen addig, amíg az anyagfáradási korlátok szűk keresztmetszete engedi. Igyekeztem rámutatni – lakóhelyem hulladékgazdálkodásának elemzésén keresztül, a begyűjtés-hasznosítás folyamatának hosszadalmas, nehéz voltára. Nyilvánvaló, hogy ez mindig egy egész ország hozzáállásán múlik. A hasznosítás teljes folyamatában biztosítani kell a végrehajtásban résztvevők gazdasági érdekeltségét. A lakosságnál a szemétdíjban, a további szereplőknél a meglévő piaci folyamatok támogatásával. A begyűjtés folyamata egyelőre messze van attól, hogy nyereséget hozzon. A hasznosítás pedig számos piaci tényezőnek kiszolgáltatott. A műanyag begyűjtése és hasznosítása országonként változik és egy országon belül is több esetben eltérő lehet. A begyűjtő kapacitások folyamatosan növekszenek, ezzel párhuzamosan a hasznosítási kapacitások hazai bővítését is meg kell oldani, ahol láthattuk még bőven akad tennivaló.

112

www.humusz.hu, (letöltés: 2011.07.22.22:10) A C2C gyakorlati példája: egy neves sportcipő gyártó a

cipőit szolgáltatásként adja el. A vevő a „lízingelés után leadja a kereskedőnél, aki visszajuttatja a gyárba. Ott az alsó részből alapanyag lesz, a felső rész komposztálásra kerül.

76

A dolgozat terjedelmi korlátai miatt a műanyag kapcsán csak a szekunder hulladékról, azaz az elhasználódott műanyagtermékekről, azon belül is inkább csak a csomagolási hulladékokról esett szó, a primer, azaz a technológiai és ipari hulladékokról nem. Ezen a téren jobb a helyzet, tisztább, homogénebb hulladékkal állunk szemben, melynek visszagyűjtése gördülékenyebb, iparosodottabb szinten működik. Szerencsétlen véletlen (vagy inkább szerencsés, ha arra gondolok, milyen aktualitással bír a téma), hogy az utóbbi hónapokban olyan sok a változás ebben a témakörben, hogy a dolgozatot bármikor fejezem be, számos dolog szükségszerűen kimarad. Jelen dolgozatban, a magyar szelektív hulladékgazdálkodásnak – főleg a műanyag kezelésének - pillanatnyilag létező állapotát igyekeztem összefoglalni. 2012 januárjától ez számos elemmel bővül, változik, amint arra többször utaltam. Így a témát lezárni nem tudom, csak abbahagyni…

77

BIBLIOGRÁFIA Szakirodalom  Árvai József, Hulladékgazdálkodási kézikönyv, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1993  Vermes László, Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás, Budapest, Mezőgazda, 2005  Zimler Tamás (szerk): Hulladékgazdálkodás, Tertia Kiadó, Budapest, 2003  Fizika Hulladékgazdálkodóknak. 13. Szerves kommunális és ipari hulladékok. PTE Fiz. Int.08-09NB, http://www.ddkkk.pte.hu, (letöltés: 2011.03.22. 10:30)  Hulladékgazdálkodás, Széchenyi István Egyetem, szerk. Dr. Nagy Géza, Győr, 2002 Tanulmányok  Prof. Dr. Habil Körmendi Lajos, Inverz logisztika az EU-stratégia prioritásainak tükrében, EU Working Papers 4/2006  Dr. Marton Emőke, A hulladékgazdálkodás jogi szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon, Phd. értekezés, Állam-és Jogtudományi Kar, 2001.  Mosonyiné Ádám Gizella, A környezetvédelem és az inverz logisztika, EU Working Papers 4/2006  Mosonyiné Ádám Gizella, Inverz logisztikai láncok működése és optimalizálási szintjei, EU Working Papers 1/2008  Dr.

Munkácsy

Béla-Ballabás

Gábor,

Elemzés

Komárom-Esztergom

megye

hulladékgazdálkodási terveiről, www.humusz.hu, (letöltés: 2011.04.08. 19:50)  Dr.

Munkácsy

Béla-Ballabás

Gábor,

Komárom-Esztergom

megye

hulladékgazdálkodása,www.geo.science.unideb.hu/taj/dokument, (letöltés:2011.04.20. 15:40)  Polyák Attila, Magyarország hulladékgazdálkodási gyakorlata az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén: különös tekintettel a szelektív hulladékgyűjtésre, Budapesti Gazdasági Főiskola, 2003. szakdolgozat  Réti

Tamás,

Gondolatok

a

logisztika

és

az

inverz

logisztika

tartalmáról,

www.regiment.hu, (letöltés: 2011.03.18.07:00)  Beszámoló a 2003-2008. közötti időszakra vonatkozó Országos Hulladékgazdálkodási terv végrehajtásáról, www.kvvm.hu, (letöltés: 2011.05.06. 13:00) 78

 Jelentés a 2003-2008 időszakra szóló Második Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásáról, Tervezet, Készítette KvVM Stratégiai Főosztály, 2009. március, www.kvvm.hu (letöltés: 2011.05.06. 13:00)  Magyarországi Hulladékgazdálkodás és az Európai Unió, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2004, www.kvvm.hu, (letöltés: 2011.05.06. 13:00)  Hulladékgazdálkodás tervezése a nemzetközi támogatásokból kimaradó területeken, Komárom Régió, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály, 2004. november 24, www.kvvm.hu (letöltés: 2011.05.06. 13:00) Folyóiratok, újságcikkek 

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 1. A hulladékgazdálkodás általános kérdései, alapelvei, 2003.



Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 2. A települési szilárdhulladék-kezelés üzemviteli költségei, 2003.



Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 3. A települési szilárd hulladék kezelését szabályozó önkormányzati rendelet tartalmi és formai követelményei, 2003



Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 4. A települési szilárd hulladék szelektív kezelésének módszerei, alkalmazási lehetőségei, Budapest, 2003. május



Cserép János, Módosuló szemétdíjak, www.szeretgom.hu, letöltés: 2010.12.29. 18:19



Molnár Tamás-Haász János, Államosítanák a hulladékfeldolgozást, www. index.hu, letöltés: 2011. 06.09. 9:15



Elboríthat minket a hulladék - válságban a feldolgozók, www.nyugat.hu, (2009. 02.04ei cikk) letöltés: 2011. április 10. 21:40



ZIP magazin 2011. január-november számai



Recyclage, Wikipédia, (letöltés: 2011.02.25. 09:35)

Jogszabályok jegyzéke  2000. évi XLIII. törvény, www.complex.hu, (letöltés: 2011.03.10.08:05)  2010 évi (…) törvénytervezet a hulladékgazdálkodásról, www.vm.gov.hu, (letöltés: 2011.06.22. 09:30)

79

 91/2002. (V.5). Korm.rendelet a csomagolásról és a csomagolási hulladék kezelésének részletes szabályairól, www.magyarkozlony.hu, (letöltés: 2011.05.27. 21:45)  Területi

Hulladékgazdálkodási

Terv,

Közép-dunántúli

Régió

2003-2008,

www.zoldhatosag.hu, (letöltés: 2011.04.19. 15:40)  Országos

Hulladékgazdálkodási

Terv

2014-ig,

(letöltés:

http://www.kvvm.hu

2011.08.04.10:20)  Települési

Szilárd

Hulladékgazdálkodás

Környezetvédelmi

és

Fejlesztési

Vízügyi

Stratégiája

2007-2016,

Minisztérium,

2006.,

http://www.kvvm.hu/szakmai/hulladekgazd/hulladekgazdalkodas/TSZH_strate gia.pdf, (letöltés: 2011. 04.19. 17:25)  Esztergom

Város

Hulladékgazdálkodási

Terve

2004-2008,

2005.

november,

www.esztergom.hu, (letöltés: 2011.04.19. 16:50)  Az Európai Parlament és tanács 2006/12/EK irányelve a hulladékokról, www. eurlex.europa.eu, (letöltés: 2011.05.06. 13:00) Ökoindustria 2011. november 16-18.  Konferencia

a

hulladékgazdálkodás

aktuális

kérdéseiről

(Dr.

Farkas

Hilda,

(KSZGYSZ), Tánczos Zoltán, (NAV9, Szilágyi Ádám, Haidegger Géza, Sárosi Eszter, (HOE) Jeff Kimball, Loacker Kft előadásai) Internetes források  http://ec.europa.eu/environment, (letöltés: 2011.08.15. 18:42)  http://www.euvonal.hu (letöltés, 2011.06.15. 06:30)  http://www.tozsdeforum.hu, (letöltés: 2011. okt 18.13:27)  http://www.gtm.hu (Gazdasági Tükörkép Magazin internetes honlapja) (letöltés: 2011. 08.14. 09:30)  http://www.termekdijinfo.hu (letöltés: 2011.06.06. 21:00)  http://www.termekdijfizetés.hu (letöltés: 2011.06.06. 21:00)  http://www.hulladekdekor.hu (letöltés: 2011.06.06. 21:00)  http://www.mfor.hu (letöltés: 2011.08.19. 18:25)  http://www.humusz.hu (letöltés: 2011. 07.22. 22:20)  http://www.trademagazin.hu (letöltés: 2011.05.16. 15:20) 80

 http://www.inverzlogisztika.hu (letöltés: 2011.01.25. 12:00)  http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/ (letöltés: 2011.06.06. 22:30)  http: //recyclen.hu, (letöltés: 2011.06. 08. 06:24)  http://tudatosvasarlo.hu (letöltés: 2011.03.25. 12:20)  http://www.szelektiv.hu (letöltés: 2011.05.16. 15:20)  http://www.tetrapak.com/hu/environment, (letöltés: 2011. 07.14. 11:45)  http://www.hoe.hu (letöltés: 2011.06.06. 07:00)  www.orszagoszoldhatosag.gov.hu (letöltés: 2011.04.09.22:30)  www.ecoemballages.fr (letöltés: 2011. 07.08. 09:00)  http://www.kovet.hu (letöltés: 2011.09.03. 08:00)  http://www.planete-energies.com (letöltés: 2011. 07.08. 09:00)  http://www.somergie.fr (letöltés: 2011. 07.08. 09:30)  http://www.valorplast.com (letöltés: 2011. 07.08. 10:00)  http://www.dechetsenligne.fr (letöltés: 2011. 03.01. 07:30)  http://www.citraval.fr/dechet-plastique. (letöltés: 2011. 07.08. 10:00)  http://www.actu-environnement.com (letöltés: 2011. 04.22. 21:00

81

Mellékletek

1.

a

műanyag

hulladék

hasznosítási

folyamata.

http://www.holofon.hu. letöltés: 2011.05.20.07:10)

82

(forrás:

Holofon

Zrt.,

hónap

mennyiség kg-ban

január

2920

február

2810

március

4150

április

4370

május

5210

június

5180

július

5900

augusztus 1-12

2560

2.

Műanyag

csomagolási

hulladék

2011-es

mérlegelési

összesítésben), forrás: Eszköz Kft.

frakció

2011-ben vállalt mennyiség (t)

papír, ezen belül

50

hullám

díjtétel (Ft/kg)

18

vegyes

50

19

fém alu

38

fém vas

8

műanyag, ezen belül

26

PET palack

24

80

PP+HDPE flakon

50

egyéb

2

üveg, ezen belül

50

18

fehér

23

színes

21

vegyes

50

18

társított, italkarton

2

50

3.

Vállalt begyűjtési mennyiségek, forrás: Eszköz Kft.

83

lista

(havi

4.

Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszerek Komárom-Esztergom megyében forrás: Dr. Munkácsy Béla-Ballabás

Gábor,

Komárom-Esztergom

megye

hulladékgazdálkodása,

www.geo.science.unideb.hu/taj/dokument, (letöltés:2011.04.20. 15:40)

5.

jelenleg működő hulladéklerakók (forrás: www.orszagoszoldhatosag.gov.hu, letöltés: 2011.04.09.22:30)

84

6.

Saubermacher Bicske Kft. felhívása (forrás: Saubermacher Bicske Kft.) SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS

Kérjük, hogy a zsákba csak a szelektíven gyűjthető csomagolási hulladékokat tegye. Kérjük, a zsákot elszállítás előtt lezárni szíveskedjék. Ez a zsák műanyag-, fémcsomagolások, ill. az italos kartondobozok gyűjtésére szolgál. Kérjük, üveget ne tegyen bele, mert könnyen kivághatja a zsákot, és balesetet okozhat. Kérjük, a zsákba csak tiszta hulladékokat tegyen, mert ez hasznosításuk egyik feltétele. Amennyiben a zsák idegen anyagot, vagy háztartási hulladékot tartalmaz, a szelektív gyűjtőjárat nem szállítja el. AMI A ZSÁKBA KERÜLHET:

85

MŰANYAG HULLADÉK: műanyag (PET) ásványvizes, üdítős palack lapítva fóliák - bevásárló táskák, szatyrok, zacskók, zsugorfólia flakonok – tisztító és kozmetikai szerek, flakonjai (mosogatószer, tusfürdő, testápoló stb.) kiöblítve, lapítva kiöblített joghurtos-tejfölös poharak FÉMHULLADÉK: alumínium italdoboz lapítva alufólia ill. alumínium tálca konzervdoboz, és egyéb fém élelmiszercsomagolások lapítva ITALOS KARTONDOBOZ: Tejes, gyümölcslés többrétegű italos kartondoboz tisztán, kilapítva Köszönjük, hogy Ön is részt vesz a szelektív hulladékgyűjtésben, és óvja a környezetet!

7.

Saubermacher Bicske Kft. által használt szelektív zsák felirata (forrás: Saubermacher Bicske Kft)

8.

Tectan

táblák

italos

kartondobozból,

prezentációs anyag, IKSZ)

86

(forrás:

Doboz-nap2011.

Esztergom,

9.

Hulladékgyűjtő szigetek Esztergomban (forrás: Eszköz Kft)

10.

9. Tectan táblák italos kartondobozból, forrás: Doboz-nap2011. Esztergom, prezentációs anyag, IKSZ

87

Bicskén és Esztergomban készült fényképek

1. 1.Bicske, Pet-palackok bálázva

2. italoskarton dobozok bálázva

88

3.palack lyukasztó Bicskén

4.bálázott fólia 89

5. tisztítószeres flakonok

6. műanyag hulladék ürítése az esztergomi telephelyen

90

7. gyűjtősziget Esztergomban

8. megszüntetett sziget Esztergomban

91