TERMELÉSTERVEZÉS
A logisztikai rendszer ■ Makrologisztikai rendszer – a szervezetek között zajló folyamatok – vállalatok, intézmények, háztartások közötti áru- illetve információáramlást optimalizálja ■ Mikrologisztikai rendszer – a szervezeten belül zajló folyamatok dominanciája – a szervezet belső folyamatait hangsúlyozza
A logisztikai tervezés menete ■ A logisztika a vállalati alapfunkciókhoz kapcsolódva különböző módszerekkel segíti a tervezést. – Beszerzés: ■
A szükségletek elemzése
■
Piacelemzés
■
Árelemzés
■
Értékelemzés
■
Szállítóértékelés
– Termelés: ■
Szükséglettervezés
■
Kapacitástervezés
■
Gyártási folyamat irányítása JIT- vagy OPT-rendszerrel
– Disztribúciós rendszer: ■
Kereslet-előrejelzés
■
Elosztási szükséglettervezés
A vállalati logisztikai rendszer felépítése ■ A vállalati logisztika magában foglalja a vállalaton belüli mindazon feladatokat, amelyek biztosítják a működéshez szükséges erőforrásokat. ■
a vállalatilogisztika alrendszerei: – beszerzési logisztika: ■ ■ ■
–
a termelési logisztika: ■
–
a megfelelő beszállítók kiválasztása, a szállítási kondíciók meghatározása, a beérkezés ütemezése az anyag termelési folyamatba való belépésétől a késztermékraktárba érkezéséig történő mozzanatok
elosztási logisztika: ■
a gyártó és a kereskedők, ill. felhasználók közötti anyag- és információáramlást közvetíti
A vállalati logisztikai rendszer felépítése
■ A vállalati szervezet struktúrájába a logisztikai szervezet többféleképpen is „beilleszthető”: – közvetlenül az igazgatóság alá helyezve úgy, hogy az üzemek vezetését a logisztikai szervezet végzi; – a logisztikaiszervezet és az üzemek vezetése egymás mellé rendelten működik, a többi funkcionális részleg pedig üzemenként decentralizáltan végzi tevékenységét; – a logisztikai tevékenységet üzemi szinten decentralizálják, de vállalati szinten is koordinálják.
A termelési folyamat tervezése A termelési rendszerek megválasztásának elvi alapjai
■ Döntés az alábbiakról: – A telephely kiválasztása – A kapacitások meghatározása – A létesítmény berendezése
a beszerzési források elhelyezkedése
A telephely kiválasztása
a szakképzett munkaerő biztosíthatósága a terület infrastrukturális kiépítettsége a piacok távolsága az elosztási lehetőségek
A termelési folyamat tervezése II. A JIT-rendszer ■ A just in time (JIT) a japánok által kialakított „éppen időben” filozófiájú termelésszervezési rendszer. ■ Középpontjában a raktárkészletek minimálisra csökkentése vagy - nagyon pontos szállításiütemezéssel - akár kiküszöbölése, s ezáltal az összköltség csökkentése áll. ■ Az „éppen időben” elv felértékeli az információáramlás szerepét is, ■ a JIT-rendszer megvalósításának elengedhetetlen feltétele: – a beszállítók és fuvarozók kiválasztása, ill. – a fogyasztói igények naprakész ismerete.
A JIT-rendszer ■ A JIT-rendszer alkalmazása a következőket feltételezi: – a közvetlen piaci igényeket kielégítő kis mennyiségek gyártása, – gyors átállás lehetősége egyik terméktípusról a másikra, – minimális input- illetve outputkészlet, – a szállítások gyakoriságának növelése, – az egyes szállítmányok nagyságának csökkentése, – a szállítási szolgáltatások elérhetőségének növelése és – minőségének javítása.
■ – – –
A Lean bevezetés 3 fő oszlopa: JIT (éppen időre történő előállítás), JIDOKA (hiba mentes automatizált működés megteremtése) az emberek bevonása
■
A húzó elvnek megfelelően (amely egyik támogató eszköze lehet a Kanban alkalmazása), csak annyi anyag áll rendelkezésre ott és akkor, amennyire szükség van.
■
A vevői igény beérkezésének üteme vezérli az előállítási folyamatot.
■ A JIDOKA lényege, hogy folyamatos, megszakításmentes gyártásra legyünk képesek mindaddig, amíg hiba nem következik be, mert akkor leáll a gyártás, és azonnal ki kell küszöbölni a problémát. ■ Cél a 0 hiba, a hibamentes (problémamentes) folyamatok kialakítása. ■ 7 Muda: túltermelés, várakozás, készletek, selejtek, anyagmozgatás, illetve felesleges műveletek, mozdulatok. ■ A Lean-menedzsment célja e veszteségek megszüntetése révén biztosítani a vevői igényre történő gyártást, és ezáltal növelni az előállítás hatékonyságát, csökkenteni a termelési költségeket.
■ Az egész rendszer működtetésének és eredményes alkalmazásának feltétele a dolgozók napi munkája. ■ A Lean menedzsment fókuszában a vevő számára előállított érték áll, amelyet a folyamatos tökéletesítésen (Kaizen), a veszteségek csökkentésén keresztül napról napra igyekszünk növelni.
■ A Lean bevezetés motorját ezért a szervezet minden egyes szintjén megjelenő Kaizen tevékenységek jelentik, amelyeken keresztül haladunk az ideális Lean működés megteremtése irányába.
5S: 5 pillér, 5 lépés ■ A vállalati kultúra folyamatos fejlődésének alapját alkotják: – rendrakás, szortírozás; – szervezés; – takarítás, söprés; – egységesítés, standardizálás; – tréning és fegyelem, szinten tartás.
Szükséglettervezés és erőforrás-tervezés ■ MRP I (Material Requirement Planning) - a szükséglettervezési rendszer
■ A független keresletű termék (végtermék) iránti igényből levezetve tervezi meg a függő keresletű termékek ( a végtermékbe beépülő alkatrészek, alapanyagok) előállítását, rendelkezésre állását. ■ Az MRP I által szolgáltatott inputok jelentik a kiinduló bázist a logisztikai rendszer anyagáramlási folyamatainak a megtervezéséhez. ■ Mivel az MRP I elsősorban az anyagszükséglet tervezését segíti, a program bővítésre szorult. A létrehozott MRP II (Manufacturing Resource Planning), azaz a gyártási erőforrás tervezése egyéb erőforrásigény tervezésére is felhasználható.
Az MRP I-t és az MRP II-t magában foglaló ERP (Enterprise Resources Planning)
A vállalati erőforrástervezési rendszer
A pénzügyi, számviteli, humánmenedzsment, bérszámfejtési és karbantartási funkciókkal kibővülve az összes vállalati funkciót felügyeli.
ERP
A disztribúció tervezése
Közvetlen disztribúciós rendszer ■ A közvetlen elosztás esetében nincs közbeiktatott készletezési pont.
■ A termelő közvetlenül az áruházat (üzletet) szolgálja ki. ■ A terméket az üzleti térbe vagy - amennyiben még átmeneti tárolásra van szükség – az üzleti raktárba szállítja.
■ A rendszer – jó szervezés esetén – nagyobb kiszolgálási színvonalat biztosíthat a készletek nagyságának, illetve az anyagmozgatásnak a csökkentésével.
Közvetett disztribúciós rendszer
■
A közvetett disztribúciós rendszer olyan vertikális struktúrájú értékesítési, elosztási csatorna, amelyben legalább egy készletezési pont (átrakóhely vagy raktár) iktatódik a termelés és az értékesítés helye közé.
■
A közvetett elosztás a termelői és a kiszolgálói raktárak közé iktatódó elosztó központok (központi elosztóraktárak, regionális elosztóraktárak) számától függően egy, kettő vagy három lépcsőben valósulhat meg.
■
Az értékesítési csatorna megválasztása és kialakítása a szervezet(ek) fontos marketingstratégiai feladata.
■
Mivel az ellátási láncban érintett vállalatok alapvető érdeke (nyereség + színvonalas vevőkiszolgálás) közös, ezért az elosztási rendszer kialakítását, működtetését számos esetben integrált módon, a VMR (vertikális marketingrendszer) alkalmazásával valósítják meg.
Készletek értékelése ■ A gyakorlati készletgazdálkodási rendszerek fontos problémája a készletek nyilvántartása: ■ a készletek számviteli értékének a meghatározása, ill. ■ a készletbefektetések értékelése. ■ A készletek a vállalati forgóeszközöknek anyagi javakban megtestesülő részei. ■ A számviteli rendszer a vállalat vagyonát pénzbeli értékben tartja nyilván. ■ Ennek az értéknek a meghatározása azonban nem egyszerű: – ugyanabból a cikkféleségből különböző időpontokban és főként különböző áron beszerzett darabokat tarthatunk raktáron, – a készletelemek elavulttá válhatnak, szavatosságuk lejárhat, vagy megsérülhetnek.
Készletek értékelése ■ Az előbbi probléma a különböző értékelési elvekkel kezelhető,
■ a másodikra a selejtezés jelent megoldást. ■ A leggyakrabban alkalmazott értékelési eljárások: – FIFO – LIFO – HIFO
FIFO eljárás ■ Az anyagfelhasználás elszámolása úgy történik, hogy a felhasználást mindig a legrégebbi beérkezések értékével számoljuk el (első be, elsőnek ki). ■ Ez azt eredményezi, hogy a megmaradt készletek mindig a későbbi beszerzésiértéken kerülnek kimutatásra.
LIFO eljárás ■ Az eljárás lényege az, hogy a felhasználást úgy kell elszámolni, hogy az anyagfelhasználást mindig a legutolsó beszerzési áron kell figyelembe venni (utolsó be, elsőnek ki). ■ Ennek tehát az az eredménye, hogy a meglévő készletek mindig a korábbi beszerzésiértéken szerepelnek a készletnyilvántartásban.
HIFO eljárás ■ Ez az eljárás a valamilyen ok miatt kiugróan magas beszerzéseket számolja el először (legnagyobb be, elsőnek ki). ■
Alkalmazását a nagyobb kockázatú beszerzések mielőbbi megtérülése indokolja.
Mérlegelt átlagár módszere ■ Minden árváltozáskor a mennyiséggel súlyozott átlagár újra kiszámításra kerül, és mind a felhasználás, mind a készletérték ezen az értéken kerül kimutatásra. ■ Ebben az eljárásban az eredménykimutatatás a valós értékfolyamatoknak megfelelő, tükrözi a bekerülési érték változását.
Készletek értékelése ■ A magyar számviteli gyakorlat a FIFO és az átlagáras (helyesen: a mennyiséggel súlyozott mérlegelt átlagár vagy mérlegelt átlagár) eljárását alkalmazza. ■ Az árak gyakori változása esetén a nyilvántartásiárak is változnak, így a kimutatott készletváltozásokban az ár és mennyiségi változások együtt jelentkeznek. ■ A készlet-menedzsment szempontjából ez némileg zavaró, hisz az érték alapján számított mutatókban a kétféle hatást nehéz elkülöníteni. ■ A gyakorlatban olyan eljárásokat alkalmaznak, amelyeknél a nyilvántartási árakat ritkábban változtatják, és az eltéréseket az árkülönbözetek külön nyilvántartásával kezelik le. ■ A készletértékelésnél nem a tényleges fizikai folyamatok lebonyolításáról, hanem az elszámolás módjáról van szó.
Relatív készletértékelés ■ A relatív mutatók időbeli összehasonlításra és célmeghatározásra alkalmasak.
■ Forgási sebesség ■ Forgási idő ■ A készletek forgási mutatói időszaki összehasonlításra adnak alapot, vállalatközi összehasonlításuk még azonos iparágak esetén is megtévesztő lehet.
Relatív készletértékelés Évi forgások száma, vagy forgási sebesség ■ Ez a mutató jelentheti például azt, hogy az éves kibocsátás fenntartásához a készleteket átlagosan hányszor kell újra feltölteni. ■ nettó árbevétel/átlagos készlet állomány
Forgási idő ■ Ez a mutató azt jelentheti például, hogy a végtermék átlagos készletszintje hány napi kereslet kielégítésére elegendő. ■ (átlagos készlet állomány x időszak napjainak száma)/nettó árbevétel
Tétel szintű készletezési döntések ■ EOQ modell – Egy meghatározott időtávon a készletezési folyamat költségeinek minimalizálására (bizonyos feltételek megléte esetén) meghatározható egy olyan rendelési tételnagyság, amely alkalmazásával a készletezési rendszer költségszintje optimális lesz. – Azt a rendelési tételnagyságot, amely egy meghatározott időtávon a legalacsonyabb összköltségszintet eredményezi, gazdaságos rendelési tételnagyságnak (EOQ) nevezzük.
■ Az EOQ modell az előkészítési és a készletezésiköltségeket veszi figyelembe a rendelési tételnagyság meghatározásakor. ■ Ezeknek a költségeknek az egymáshoz való viszonyát a következőképpen foglalhatjuk össze: – A készlettartási költség a rendelési tételnagyság növekedésével növekszik. (A készletszint átlagos értéke a rendelt Q mennyiség fele, azaz Q/2) – A rendelési (előkészítési) költség a rendelési tételnagyság növekedésével csökken. (Egy adott időszakban a felhasználást adottnak vesszük, akkor a kis tételekben való rendelés többszöri, míg a nagy tételekben való rendelés ritkább rendelést jelent. Pl. ha a felhasználás évi 1000 egység, ha 10-et rendelünk egyszerre, akkor az év során 100 alkalommal kell rendelnünk, míg ha százasával rendelünk, akkor 10 alkalommal.) – Az optimum ott van (összköltség ott minimális), ahol a készlettartás és az előkészítés (rendelés) költsége éppen megegyezik.
■ Ebben a rendszerben a készlettartás költségei a következők: ■ Készlettartás költsége: ■ (K*Q)/2 ■ K ═ egy egységnyi termék készleten tartásának költsége ■ Q ═ a rendelés tételnagysága. ■ K-t szokták a termék árának hányadosaként is kifejezni. Ilyenkor a képlet:
■ A modell másik fontos költségcsoportja a rendelésiköltség. ■ Rendelés költsége:
■ ■ ■ ■
ahol: S ═ egy rendelés feladásának költsége R ═ egy adott időszak kereslete Q ═ a rendelés tételnagysága. Ennek alapján az adott időszak készletezésének költsége:
■ ■ A rendelendő optimális mennyiség pedig a következő:
■ C ═ a termék értéke vagy ára ■ k ═ a készlettartás költsége százalékban kifejezve. ■ Az optimális tételnagyságot tehát a Q mennyiség melletti beszerzés biztosítja.
■ Az EOQ modell a következő feltételek mellett használható: – A rendelési átfutási idő ismert és állandó, a kereslet viszonylag állandó és ismert és a készlethiány nem megengedett. – A készletezés költségei ismertek és állandóak. – A beérkezés egyszeri (pontszerű) és időpontja ismert. – A rendelés átfutási idő ismert és állandó ■ Ezek a feltételek meglehetősen szigorúak, és nagyon speciálisak.
