A líra átalakulása 19. sz. második felében
Fro. Új életfelfogás A polg.-i társ. Kiábrándul saját eszmények nélküli világából. „Gyűlölöm koromat” Leconte de Lisle · Tömény pesszimizmus · Nincs már hit a biztosnak vélt természettudományban · A valóság nem megismerhető · A művészetnek nincs társadalmi szerepe
A művészet ↔ politika, közélet, társadalom · A művészek magukra maradtak · Jellemző a magány, elszigetelődés · Egyetlen érték maradt: a MŰVÉSZET · Visszavonulnak a művészet elefántcsonttornyába
Jelszavak: o „művészet a művészetért” o „művészet a haladásért”
Parnasszisták · (Parnasszus az ókorba a múzsák és Apollón lakhelye—ők a művészetet jelképezik) · Jell.: formai tökély · Világmegvetés, gyűlölet · Kívül a társ.-on
Parnasszisták Életmód: különc, bohém, kicsapongó, züllött, nem tartják be a társadalmi normákat, ópium, hasis, abszint, szexuális túlkapások, halálvágy · Ekkortól kezdődik el az a folyamat, ami máig is tart, hogy óriási a szakadék a művész és a befogadók között (a a meg nem értett művész típusa).
Új témák: Belső, „lelki táj”, a lélek mélységei áttekinthetetlenek · Újfajta valóságábrázolás · A figyelem befelé fordul: lelki folyamatok, élmények, ismeretlen érzelmek, hangulatok feltérképezése · A látszat mögötti lényeg megfogalmazása · Megváltozott lírai eszköztár titokzatos, sejtelmes, megismerhetetlen lesz
Új témák: Más, új szóképek, új szóalkotások · Megnő a befogadó aktív szerepe a megfejtés szempontjából · Inkább az érzelemre, mint az értelemre hatnak · A szavak szótári jelentése áttevődik, fontossá válik a konnotáció, új, metaforikus jelentések keletkeznek.
Sok stílusirányzat: A romantika után nincs több igazán egységes korstílus, amely minden művészeti ágra érvényes volna · Sok új törekvés egymás mellett párhuzamosan élnincs tökéletes elnevezés, körülhatárolás
Építészet: o historizmus kb. 1850-1900 o Régebbi stílusok felújítása (neoklasszicizmus, neogótika, neoreneszánsz…)
Festészet: akadémizmus: a klasszikus művészet szabályait szinte receptszerűen, szolgai módon alkalmazás (formát, kompozíciót, színeket figyelembe véve, üres tartalmú képek, többnyire portréfestészet)
Impresszionizmus: természetelvű folyamat, benyomást, pillanatnyi élményt rögzít o Gyors ecsetvonásokszínfoltok o Nincs sok kontúr o Plen air (teljes levegő—levegős festmények) o Monet, Manet, Renoir, Degas, Gaugin, Van Gogh, Cezanne (Picasso azt mondta Cezanne-ról: Cezanne-nal kezdődött az „ehetetlen almák” korszaka)
Az impresszionizmus hatása az irodalomra: az irodalmi impresszionizmus
az irodalmi impresszionizmus o Futó benyomások o Lírai hangulatképek o Érintkezés más áramlatokkal o Eszközei: színes jelzős szerkezetek o Nominális stílus (sok névszó, szinte alig használ igét) o Mondatértékű szavak halmozása o Zeneszerzők: Ravel, Debussynek is van impresszionista korszaka
Berlintől keletre Szecesszió ’kivonulás’ o 1890-1910 o Képzőművészet, iparművészet o Olyan művészek, akik saját törekvéseik érdekében kiváltak minden művészeti csoportosulásból o A historizáló, romantikához húzó stílusokkal o Neve: jugendstil, új romantika, új művészet—art nouveau o Jell.: dekorativitás
Szecesszió ’kivonulás’ Lendületes vonalvezetés o Stilizált formák o Ornamentika: természeti motívumok, népművészeti motívumok o Stilizált virágfüzérek, növényi állati minták o Színei: rózsaszín, olajzöld, májszín, lila
Szecesszió ’kivonulás’ Gaugin, Rodin, Munch, Klimt o Könyvkötészet, plakátművészet, ékszerek o Nem hosszú, de hatása nagy: hangulatot teremtett o Jellemzői az irodalomban: o Egyéniség kiterjesztése/kultusza o Rím, refrén, alakzatok, metaforák, halmozott jelzős szerkezetek o Bágyadtság, világvége-hangulat, halálvágy o Erotika felértékelése új egyéniségek, dekadencia, betegségek o Minden ember titok, kiismerhetetlen, külön világ
L’art pour l’art: ’művészet a művészetért’ o Nincs más cél, csak maga a művészet öncélúsága o Politika- és társadalommentes művészi vállalkozás o nincs tudomány, haszonelvűség, üzletiesség, amely szemben áll a szépséggel, a műalkotások egyedi tökéletességével
Elefántcsonttorony: Baudelaire, Theophile Gautier: A művészet „Minden rom. A müvészet örök. A többi por. A népet. túléli a szobor.”
Szimbolizmus Új lelki tartalmak kifejezője, először jelent meg a lírai költészetben, innen terjedt át más művészeti ágakra o Nem azonos a szimbólumok használatával, nincs összefüggés a kép és a tartalma között, önkényes az összefüggés o A kép v. képrdsz. önálló, mi keressük meg az elrejtett jelképes értelmezéstebben áll izgalma
Szimbolizmus A kép csak sugall, sejtet, nem tudatosít többértelmű a jelentéstartalom o Hangulati összefüggés, nincs részmegfelelés, mert az már az allegória o A szimbolista képhasználat nem egyértelmű, merész nem mindig követhető, homályos, kevésbé érthető o Arisztokratizmusa ebben rejlik: a kiválasztottakhoz szól.
Szimbolizmus Zeneisége nem a rímekben, hanem az asszonáncokban és az alliterációban rejlik. (Az asszonánc a tiszta rím ellentéte. A hangzás csupán némileg hasonló: a magánhangzón kívül teljes egyezés nincs. Például: Arany János: Ősszel „Mert fájna most felhőtlen ég, Mosolygó, sima tengerarc, Élénk, verőfényes vidék Óh, fájna most nekem e rajz.”)
o Erős rokonságban van az impresszionizmussal
Hasznos információk a világhálón: http://enciklopedia.fazekas.hu/index2. htm http://mek.oszk.hu/00400/00477/0047 7.htm
Baudelaire - Verlaine - Rimbaud A romlás virágai (antológia) http://mek.oszk.hu/00400/004 77/00477.htm
CHARLES BAUDELAIRE (1821-1867) http://mek.niif.hu/01300/01391 /html/vilag117.htm
Paul Verlaine (1844 - 1896) http://www.literatura.hu/irok/szimb ol/verlaine.htm http://mek.niif.hu/01300/01391/ht ml/index.htm
ARTHUR RIMBAUD (1854-1891) http://mek.niif.hu/01300/01391 /html/index.htm
