DÉLKELET EURÓPA – SOUTH-EAST EUROPE INTERNATIONAL RELATIONS QUARTERLY, Vol. 3. No. 4. (Winter 2012/4 Tél)
A LELKIPÁSZTOR SZEREPE A SZÓRVÁNYKÖZÖSSÉGEK IDENTITÁSÁNAK MEGTARTÁSÁBAN
(különös tekintettel a mezıségi magyar református egyházközségek tagjainak esetére)
GÁTI TIBOR-LEVENTE Kivonat Értekezésem fogalmi tisztázással kezdem, amelyben a diaszpóra vagy annak magyar szóhasználatban elterjedt szórvány címszó fogalmát igyekszem meghatározni. A diaszpóra vagy szórvány valaha pozitív elıjelő fogalom volt. Ugyanazt jelentette, mint a vetımag: magában hordozta a növekedés ígéretét, a fejlıdés lehetıségét. Mai köznapi szóhasználatban a kifejezés negatív elıjelet kapott: a szétszórtság, szétvertség, szervezetlenség érzetét kelti. A református egyház kánonja is így fogalmaz: szórvány az, ahol a hívek kis létszáma miatt egyházközség nem szervezhetı. Ebben a környezetben igyekszem olyan támpontokat bemutatni, amelyek alapján megvizsgálható a lelkészek munkájának hatása a szórványközösségek identitásának megırzésében. Pontosabban a mezıségi magyar szórványtelepülések vizsgálatát kísérelem meg a nemzeti, kulturális, és felekezeti megmaradás szempontjából, illetve a lelkipásztorok hatását erre a folyamatra. Kulcsszavak: református egyház, a diaszpóra fogalma, szórvány, szórványközösségek identitása, szórványgondozás. *
A TANULMÁNY VÁZLATA Bevezetı A diaszpóra fogalma Helyzetkép Feketalak Kispulyon Gyeke Cege Gyakorlati szórványgondozás a mezıségi református gyülekezetekben Szubjektív hatásvizsgálat *
Bevezetı Értekezésem nem kíván a tudományosság teljes igényével beszámolni a szórványról, mint olyanról, hanem a mezıségi kicsiny református gyülekezet életének néhány jelentısebb eseményén keresztül hozza közel a szórványsorsot a hallgatósághoz. Mivel sok helyen nincs magyar iskola, helyben lakó magyar lelkész és tanító, orvosi rendelı, vagy akár rendır sem, a magyar önazonosság megtartása sok esetben hiábavaló vagy nem kívánatos törekvésnek mutatkozik. Számos esetben négyosztályos iskolák mőködnek román nyelven, a magyar gyerekek is ott tanulnak, anyanyelvük használatára egyre kevesebb lehetıség adódik. Ugyanakkor erre nézve az igény is hanyatlóban van. Bemutatásomban megkísérelem összefoglalni a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatósága által végzett szórványgondozási szolgálatban szerzett tapasztalatokat olyan formában, hogy érthetıvé váljon a lelkész szerepe olyanok számára is, akik nem vélték korábban felfedezni a nemzeti identitás megtartásának zálogát a lelkészi szolgálatot végzık jelenlétében ezekben a közösségekben. Sok esetben azt a szomorú helyzetet kényszerülünk nyugtázni, hogy a gyermekek magyarul beszélnek otthon a szüleikkel, de magyarul
2
Gáti Tibor-Levente
Winter 2012/4 Tél
írni-olvasni nem tudnak. A magyar irodalmat és történelmet nem ismerik, s nem is igénylik. A falvakban egyre kevesebb a magyar család és a házasságok nagy hányada vegyes felekezeti és nemzeti jellegő. A szórvány közösségek fiatalsága számára az elszakadás, kivándorlás, elköltözés, áthelyezés jelentik a kitörési pontokat. Aki tovább tanult, az elment. Aki maradt, sodródik. Ha valaki a mostani gyermekek közül tovább fog tanulni, menthetetlenül románul fog érvényesülni. A közösség számára nincs kitörési esély. Az egyes egyének számára megoldást jelenthetne, ha egy erıs magyar identitástudatú kollégiumba mennének. Sok esetben viszont erre a családnak sem lelki igénye, sem nemzeti hovatartozásból elıtörı megmaradási vágya, vagy anyagi fedezete nincs. A diaszpóra fogalma Diaszpóra – széthullott kéve magjai a terméketlen földben, ıszutón, a tél torkában, betakarodás nagy mőve után, a csírázás reménye nélkül. Nem is annyira a szétszóródtak csoportja, hanem inkább az életveszélyesen elszigetelıdött maradék: hajdani nagy búzamezık emléke, fölöttük már elvonult az aratás, és ık itt maradtak kipergett magvakként, az útfélre, a köves helyre, a tövisek közé esve, nem várva, de tudomásul véve a közelgı gyilkos telet. Hangzik Vetési László gondolata a diaszpóra fogalmáról.1 Görög eredető fogalom, amely nem új kelető, már a Szentírásban is találkozunk a diaszpóra kifejezéssel, amely alatt az anyaországtól távol élı, idegen népek közé szóródott zsidóságot vagy keresztyénséget kell értenünk.2 A közelmúlt szociológiai szakirodalomban alkalmazott diaszpóra meghatározásban a következı elemek fordulnak jellemzıen elı: migráns népesség, amely etnikailag eltér a befogadó ország lakosságától, amelynek olyan népességét alkotja, amelyet a kibocsátó ország iránti erıs érzelmi vonzalom és/vagy aktív kapcsolat jellemez, ahová elvileg állandóan visszamenni készül, de ahová gyakorlatilag sohasem jut vissza.3 Az Romániai Református Anyaszentegyház Törvénykönyve meghatározásában a diaszpóra vagy szórvány a következıképpen jelenik meg: olyan polgári közösség, népesebb tanya, ahol a hívek kevés száma miatt fiók- vagy leányegyházközség nem alakulhat.4 Magát a kifejezést többféle értelemben lehet használni. Beszélhetünk szórványról abban az értelemben, hogy alatta egy egyházi közösségnek olyan tagjait értjük, akik más egyházi közösség tagjai között csekély számban élnek, tehát szórványról egyházi értelemben. Beszélhetünk azonban szórványról úgy is, hogy egy nemzethez tartozó, egy anyanyelvet beszélı tagok más nemzető és más nyelvet beszélı nép között élnek, vagyis szórványról nemzeti értelemben.5 Szórvány alatt e tanulmányozás rendjén egyházi és nemzeti szórványokat értünk, vagyis olyan falvak református gyülekezeteit, amelyek a magyar lakosság tömegeitıl távol élnek, s emiatt mindennapi életükben és egyházi hovatartozásukban különféle nehézségekkel küzdenek. Ezek a szórványok más nyelvő, nemzetiségő és más hitő nép között élnek.6 A szórványban élık nehézségei abban rejlenek, hogy más, számukra idegen hit és nyelvi hatások alá kerülnek, melynek elkerülhetetlen következménye, hogy beolvadnak az környezı népbe vagy hitbe. Kapcsolatuk, mely gyenge volt nemzettársaikkal és a maguk egyházával megbomlik, s ezzel végleg elvesztik vagy eldobják mindazt, amit a nemzeti hovatartozásnak és az egyháznak jelentenie kellett volna.7 A szórványgondozás a szórványmunka kérdése tehát az: hogyan lehet ezeknek a gyülekezeteknek segíteni abban, hogy a magyar református egyház közösségében megmaradjanak. Ugyanez a probléma a nemzeti értelemben vett szórványok kérdésében is.8 A kérdés nehézségét az okozza, hogy az egyházi szórványgondozás kérdésének nemzeti vonatkozásai is vannak, amelyek nem maradhatnak figyelmen kívül. Egyházunk tagjai nemcsak más felekezető, de más nemzetiségőek között is élnek, felekezeti jellegük megszakítása más oldalon is áthasonulásba vezeti ıket. Itt most az a kérdés merül fel, melyik jelleg az, aminek megtartására fıképpen kell törekednie a szórványgondozásnak, vagyis melyik jelleg az, amit különösen szem elıtt kell tartani. Ebben a kérdésben a 1
Vetési László: Juhaimnak maradéka. Anyanyelv, egyház, peremvilág: Sorskérdések a nyelvhatáron. Komp-Press Korunk Baráti Társaság. Kolozsvár. 2011. 6. 2 Krizbai Miklós: Mi a szórvány és hogyan keletkezik? In: A szórványmunka gyakorlati és elvi kérdései. Szerk. Imre Lajos. Az Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztésének kiadása. Kolozsvár. 1940. 4. 3 Sik Endre: Kezdetleges gondolatok a diaszpóra fogalmáról és hevenyészett megfigyelések a diaszpórakoncepció magyar nézıpontból való alkalmazhatóságáról. Honlap fenntartója: Migránsokat Segítı Egyesület. URL: http://menedek.hu/sites/default/files/page-uploads/diskurzus-08.pdf (Letöltés idıpontja: 2012.12.11.). 4 Krizbai i.m. 5 Uo. 4. 6 Uo. 4. 7 Uo. 5. 8 Uo. 5.
DÉLKELET-EURÓPA – SOUTH-EAST EUROPE International Relations Quarterly
3
nemzetrıl alkotott felfogások szemben állnak az egyház szentségérıl alkotott felfogással. A modern felfogás a nemzeti létet vagy fontosságában túlbecsüli, vagy egyáltalán nem értékeli. Az egyház felelete ebben a kérdésben az, hogy az nemzet adottság. Az egész emberi nemzetség, teremtés által egységes, mert Isten gyermekei Krisztusban egységet alkotnak. A nemzet tehát olyan, a teremtés által kapott adottság, amely Krisztus visszajövetelével megszőnik. Az egyház így a két szélsıséges, a nemzetet abszolútnak és önmagáért valónak tartó és megvetı felfogás között Isten igéje alapján elismeri a nemzetet.9 Helyzetkép Az erdélyi magyarság közel egyharmada, mintegy félmillió személy kiemelten veszélyeztetett nyelvi területen, nagyvárosi és falusi szórványban él. De amíg Erdély nagyvárosaiban elvben biztosított a magyar lelkészi munka, az oktatás lehetısége, addig az ötszáz léleknek kisebb magyar népességő maradékfalvas kisközösségek legnagyobb része a fennmaradás elszánt harcát vívja. Az erdélyi magyar szórványtelepülések a romániai magyarság hajszálérhálózatai, és a legjelentısebb történelmi, tárgyi és szellemi javak, emberi értékek, az élı emlékezet győjtıhelyei. 10 Kiemelten sürgıs feladat tehát a legnagyobb nyelvi veszélyeknek kitett kisközösségek, nyelvszigetek, kistérségek megmentése és azonnali segítése, amely nem lehet csupán néhány ember magánügye.11 A szórvány fogalmához sokszor a halálraítélt, szétszórt népcsoportunk elfogyó anyanyelve, az elnyelvtelenedés, a vegyes házasság, az elszigeteltség, testi szellemi süllyedés fogalmait kapcsoljuk, és a kiöregedı félben lévı falvak omladozó templomában istentiszteletre összegyőlı kevés számú gyülekezeti tag reménytelen képe jelenik meg elıttünk. Úgy látjuk, hogy a szórványgondozás egy hiábavaló erıfeszítés, mert tudjuk, látjuk elıre, hogy az itt elı magyarságot elıbb utóbb eltemetjük, a templomaink, iskoláink üresen maradnak, és ezért hiábavalónak tartunk, a szórványok megmentésére irányuló minden erıfeszítést. Valójában azonban sokkal több a lehetıség, ezeknek a szórványközösségeknek nemcsak az ideig-óráig tartó életben tartására, de megmentésére is. Annak a munkának, szórványgondozásnak bemutatásához, amit a szórványokban lakók között végzünk, szükséges megismerni azokat az embereket, akik itt élnek, és azokat a gyülekezeti közösségeket, amelyeket ezek az emberek alkotnak. Természetesen csak nagyvonalakban lehet ezeknek jellemvonásaira rámutatni, mert egy részletesebb jellemrajz nagyobb tanulmányt igényel, s mert ezek a jellemvonások helyenként, a körülmények és egyének szerint változnak. Feketalak Kolozs megye keleti részén, az ún. Tóvidéken fekszik, Kolozsvártól mintegy 65 km-re, északkeletre. Feketelak sziget a nagy óceánban. 180 református lélek alkotja a gyülekezetet, akik közül ötvenen vannak a 40 év alattiak. A kevés munkalehetıség miatt a fiatalok nagy része Kolozsvárra, Szamosújvárra, Marosvásárhelyre költözött. Az idısebbek, akik maradtak mezıgazdasággal foglalkoznak, ami nem biztosít egy stabil megélhetést. A falu lakosságának nagy része szegénységben él, tehetısebbek azok, akik külföldön vagy a nagyobb városokban dolgoznak. A falu óvodája gyermekhiány miatt megszőnt. Tizenöt magyar gyermek van, akik közül kettı-három óvodás. Magyar nyelvő iskola nincs Feketelakon. Egy-négy osztályos román nyelvő iskola mőködik Gyekében. Azok a szülık, aki magyarul akarják taníttatni gyermekeiket kénytelenek elsı osztálytól Válaszút vagy Szamosújvár iskoláiba beíratni ıket. Mindez nagy áldozatvállalással jár, ezek az iskolák ugyanis bentlakásos iskolák, így a hét éves gyermekek a hét öt napján távol vannak a szülıi háztól. A gyermekek szállításáról a Téka és a Kallós alapítványok gondoskodnak. Vallásórák és gyermekfoglalkozások a lelkész vezetésével folynak, illetve nyaranta egy héten át a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatói segítségével. A gyermekek közül hárman vegyes házasságból12 születtek, de magyarul beszélnek, és református vallásórán rendszeresen részt vesztnek. Abban, hogy ezek a gyermek magyar érzelmőek nagy szerepe van a helyi lelkipásztornak, aki sok esetben meggyızte a szülıket, hogy elsı osztálytól ne román iskolába adják gyermekeiket. Több esetben ugyanis, ha a családok nagy része vállal is valamit az anyanyelvért, az ingázás hányódása, a bentlakás távolsága helyett 9
Magyari Sándor: A szórványmunka vonatkozásai. In: A szórványmunka gyakorlati és elvi kérdései. Szerk. Imre Lajos. Az Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztésének kiadása. Kolozsvár. 1940. 6. 10 Vetési László: Erdélyi kisgyülekezetek és szórványlelkész családok támogatásának tervezete. Kolozsvár. 2004. 2. 11 Ismeretlen szerzı: Jajszó a Mezıségrıl. Földes Károly száz éve. In: Ne csüggedj el kicsiny sereg. Szerk. Vetési László. Kalota könyvkiadó. Kolozsvár. 80. 12 A vegyes házasság fogalmát jelen esetben nemzeti értelemben használjuk.
Gáti Tibor-Levente
4
Winter 2012/4 Tél
szívesebben választaná a délutáni, hétvégi, fakultatív vagy az egyházban folyó anyanyelvi oktatáskiegészítési programot.13 Kispulyon Kolozs megye keleti részén, Kolozsvártól 53 km-re, Szamosújvártól 30 km-re fekvı 45 tagú település. 1265-ben Polon néven írják az oklevelek.14 Az elnéptelenedésnek és kiöregedésnek a negatív példája. Ma Kispulyonban huszonöt magyar református lélek él. Az átlagéletkor 65 év feletti. A magyar közösség mellett jól megférnek itt románok és cigányok egyaránt, számuk összesen húsz fıt tesz ki. Iskola már régen nem mőködik a faluban gyermekhiány miatt. Az öregek gyermekei többnyire Kolozsváron és Szamosújváron élnek, nagyon sokan közülük vegyes házasságban, így gyermekeik alig vagy egyáltalán nem beszélik a magyar nyelvet. Kispulyonban élnek olyan magyar nevő családok, akik származásuk ellenére román érzelmőek, és a magyar nyelvet is csak alig beszélik. Gyeke A Mezıség szívében, az ún. Tóvidéken fekszik, Kolozsvártól 60 km-re északkeletre. Árpád-kori település, elsı írásos említése 1228-ból maradt fenn. 15 Az elnyelvtelenedés tipikus példája. Az I. Világháború után 300 magyar anyanyelvő lakóval számoltak. Ehhez képest a rendszerváltás után már csak 47 magyar élt a faluban.16 Ma mindössze 43-an vallják magukat magyarnak, ebbıl 15 református. A magukat magyarnak vallók között is vannak olyanok, akik alig vagy egyáltalán nem tudnak már magyarul. Az istentisztelet nyelve magyar, így a lelkésszel magyarul beszélnek, de egymás között nagyon sok esetben már csak románul. A lelkipásztori családlátogatás alkalmával nagyon sokan kérik, hogy román nyelven történjen a beszélgetés, lelkigondozás, mert így jobban ki tudják fejezni magukat, mint magyarul. Gyeke különös helyzetben levı község. Miután a Bécsi Döntés következtében Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, Gyeke a határ túloldalán, Romániában maradt. Az itt élı magyarok hirtelen olyan kisebbségi helyzetbe kerültek, amire nem voltak felkészülve. Nagyon sokan Feketelakra és Melegföldvárra költöztek át, maguk keresték azt a román gazdát, akivel kicserélhetik földjeiket, vagyonukat, hogy a magyar nyelvő országrészen szervezhessék tovább életüket.17 A területvesztés miatt felveszett románok részérıl rengeteg atrocitás érte az ittmaradt magyar közösséget. Sok esetben elhurcolták, megkínozták, megölték ıket, ha magyarul beszéltek. A magyar közösség tagjai félelemben éltek nagyon sokáig, így rákényszerültek a román nyelv használatára a családban is. 1944 után a nyomás felengedett, de igazán csak 1989 után kezdték el újra használni anyanyelvüket, de ekkor már csak az idısek beszéltek magyarul, gyermekeik, unokáig már nem. A községben nincs magyar nyelvő iskola. Négyosztályos iskolák mőködnek román nyelven, az itt élı néhány magyar gyermek is ott tanul, így anyanyelvük használatára egyre kevesebb lehetıség adódik. Ugyanakkor erre nézve az igény is hanyatlóban van. A román nyelvő oktatás és a nemzeti hovatartozás szempontjából vegyesnek minısülı házasságok miatt a családokban ritkán hangzik magyar szó. Cege Kolozs megye északkeleti részén, a Mezıség közepén az ún. Tóvidéken, a Gyekétıl Szamosújvár felé vezetı utón található kis település, melyen ma 12 református magyar el. Az elnyelvtelenedés és a kiöregedés szomorú példája a cegei református gyülekezet. A megjelenı problémák a cegei gyülekezetben erıs hasonlóságot mutatnak a korábban vázolt helyzetképpel, így részletes ismertetésére nem térünk ki. Az egyes közösségek elszórványosodásának oka nagyon meghatározza a közösség tagjainak jellemét. A fogyó tendenciát mutató szórványokban általában a közösség érzi a maga helyzetének folytonosan nehezedı voltát, ami miatt a kedvtelenség, a reményvesztettség érzése válik uralkodóvá, és ebbıl a valóságból szemlélve a gyülekezet régi ereje nem lelkesítıen és indítóan, hanem éppen ellenkezıleg hat az egész 13
Vetési László: Erdélyi kisgyülekezetek és szórványlelkész családok támogatásának tervezete. Kolozsvár. 2004. 15. Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bıvített kiadás. Római Katolikus Érsekség elektronikus kiadása. Gyulafehérvár. 2000. 15 Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang. Krátermőhely Egyesület. Pomáz. 2006. 111. 16 Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bıvített kiadás. Római Katolikus Érsekség elektronikus kiadása. Gyulafehérvár. 2000. 17 Kövesdi Kiss Ferenc: Riadóra szól a harang. Krátermőhely Egyesület. Pomáz. 2006. 111. 14
DÉLKELET-EURÓPA – SOUTH-EAST EUROPE International Relations Quarterly
5
közösségre. Azoknak, akiknek egyházuk régi életének csak emlékei maradtak, többnyire félénkek, inkább hajlanak a miszticizmusra, hajlandók úgy tekinteni egyéni és közösségi életüket, mint amelynek már nincs jelentısége. Így, könnyebben mondanak le hitükrıl, csatlakozva más egyház tagjai közé és könnyebben adják fel nemzeti érzületüket18, egyrészt a természetes szükség és kényszer miatt, másrészt azért, hogy könnyebben kivédjék a beilleszkedési, alkalmazkodási zavarokat. Ez a letargikus, elkedvetlenedett magatartás szintén hozzájárul a szórványok pusztulásához.19 Gyakorlati szórványgondozás a mezıségi református gyülekezetekben Azt hisszük sokszor, hogy elég prédikálni – de a gyakorlat azt mutatja, hogy a gyülekezeti tagoknak nem elég prédikálni, hanem közöttük, értük, velük élni kell: „odaélni” eléjük az Igét, a Krisztus-követést. Ezt elég gyakran nem a templomban és nem a családi hajlékban kell tenni, hanem korházi ágynál, az utcán, börtönben vagy a kocsmában. Erre nem lehet könyvekbıl felkészülni, ezt csinálni kell… Ilyen gondolatok – s a gondolatok mögött álló Úr – indították el tíz évvel ezelıtt a Szolgáló Ifjúság nevő külmissziós programot a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Hallgatói Önkormányzatának kezdeményezésében, azzal a céllal, hogy a teológus ifjúság már a laboratóriumi stádiumban is belekóstoljon a rá váró szolgálat sokrétőségére. Évfolyamonként osztottuk le a munkát, amely az idısek és otthontartózkodó betegek látogatását és az otthonukba való ebédkihordást, kórházmissziót, hajléktalanmissziót és szórványmissziót foglalta magába. Ezen tevékenységek némelyike már korábban is mőködött önkéntességi alapon, de azt tapasztaltuk, hogy a többség távol marad, ezért nem is mőködhet elég hatékonyan. Tíz éve egy igazi szolgálatra lelkesítı hév, missziói hullám sepert végig a teológiai hallgatókon, s ez a belsı hangulatot is jó irányban befolyásolta. Hamarosan kiderült, hogy a jó szándék nem elég, kell hozzá imaháttér – és persze anyagi támogatás. Ez a szükség találkozott a TRAC (Transylvanian Reformed Assistance Comity), Egyesült Államokbeli alapítvány azon elképzelésével, hogy egyházi projektekhez próbálnak adományokat győjteni, hogy az erdélyi református külmissziós munkát segítsék. A szórványmissziós szolgálatok két részre oszlanak fel. Az elsı részt képezik az évközi szolgálatok, a másodikat a nyári tábor. Az évközi szórványmissziós szolgálatokat a Protestáns Teológiai Intézet mindenkori harmadéve végzi, olyan mezıségi gyülekezetekben, ahova a megbízott lelkipásztor nem jut el minden vasárnap. Az ilyen alkalmakon a teológushallgatók végzik el az igehirdetıi szolgálatot, a négy körzetbe szervezett, összesen tizenöt településen. A külmissziós program izgalmasabb részét a nyári tábor jelenti. Ezek a táborok nem külön egy évfolyam feladata, hanem bárki, aki szeretne, részt vehet benne évfolyamtól függetlenül. Rendszerint hat–hat teológus érkezik meg egy-egy körzetbe, ahol egy héten keresztül családokat látogatnak, bibliaórát tartanak, bibliahetet szerveznek a helyi gyermekeknek, akik a vasárnapi igehirdetés után megmutathatják az egész gyülekezet elıtt rövid mősor formájában, hogy mit is tanultak egész héten. A szolgálati hét szép záradéka a szombat este rövid áhítattal egybekötött szeretetvendégség. Családlátogatás. Teológushallgatók párban járjak végig a körzetekre osztott falvakat házról-házra, a magyar református, illetve vegyes, vagy a teljesen elrománosodott, de református családokat. Az egész hetet felöleli a családlátogatás, igyekszünk mindenkihez eljutni, ha kell többszöri megkeresésre. A tapasztalatok rendkívül pozitívak, mind a hallgatók, mind a gyülekezet részérıl, hiszen a sokszor kihelyezett lelkész nélküli falvakban az emberek vágynak arra, hogy a „tiszteletes urak/asszonyok” meglátogassák ıket. Ilyenkor elıkerülnek családi történetek, vidámak, szomorúak egyaránt. Panaszra ritkán kerül alkalom, pedig a szegénység nagy, az egészség sem a régi már, és a magány is sokszor fojtogatja az embereket, akik elcsukló hangon emlékeznek vissza elhunyt hitvesükre vagy gyermekükre. Mindezek ellenére sokkal több a hit, a hála, a bizalom és a szeretet. Bibliaórák. Az éppen aznap sorra került körzet meglátogatott családjai vesznek részt ezeken az alkalmakon, melynek helyszíne valamelyik család háza. Ehhez a házhoz összegyőlnek az adott körzet családjai, a teológus-hallgatók és közösen imádkoznak, énekelnek, majd egy rövid igei bevezetı után egymásfél órában megbeszélik az ige által felvetett témát. Gyermekfoglalkozás. Sok településen nem volt, vagy már bezárták a magyar óvodát, amint azt a felvezetıben jeleztük, ezért sokan a gyermekek közül csak ezen az egy héten tanulhatnak magyarul énekeket, verseket, Igét. A gyermekfoglalkozást a hét minden napján délelıtt irányítja rendszerint két teológushallgató. A bibliahét vezértémáját a Szentírás valamelyik története adja. A gyermekekkel egy héten keresztül 18
Gara József: A szórvány és a szórványgyülekezet jellemvonásai. In: A szórványmunka gyakorlati és elvi kérdései. Szerk. Imre Lajos. Az Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztésének kiadása. 1940. 19. 19 Vetési László: Juhaimnak maradéka. Anyanyelv, egyház, peremvilág: Sorskérdések a nyelvhatáron. Komp-Press Korunk Baráti Társaság. Kolozsvár. 2011. 25.
Gáti Tibor-Levente
6
Winter 2012/4 Tél
ismertetjük meg a történetet, naponként újat tanítva nekik. Ha az adott történetet egy mese- vagy animációs film is feldolgozta, akkor, mint szemléltetı anyagot közösen megnézzük velük. A történet aranymondásait is megtanuljuk játékos formában, és minden nap tanulunk közösen egy éneket. Természetesen az Igéé a fıszerep, de a szórakozás, a játék, és a vetélkedés alkalmai is ezek. Mindazt, amit megtanultak ez alatt a hét alatt (versek, énekek, Igék), azt mősor formájában bemutatják a gyülekezetnek a vasárnapi istentisztelet keretén belül. A szeretetvendégség tulajdonképpen a hét záró akkordját jelenti. Ezt az alkalmat rövid igehirdetés nyitja, amely után kötetlenül beszélgetünk. Egy asztalközösségben zárjuk az együttlétet, amelyen közösen imádkozunk és megköszönjük az egész heti vendéglátást, áldozatot, szeretetet és a gondviselést, amiben részünk lehetett. Szubjektív hatásvizsgálat Értekezésem ezen alpontja azért mondható szubjektívnek, mert a rendelkezésünkre álló adatok nem kvantifikálhatóak. Arról ugyanis, hogy a fent megjelenı szórványközösségekben hány gyermek jár vagy járt román illetve magyar iskolába, hány gyermek vesz részt, vagy nem vesz részt az egyházi vallásórákon, hány gyermeket anyakönyveztek magyar névvel és közülük hányan ismerik még a magyar nyelvet, nincsenek rendszerezett adatok, átlátható kimutatások. Milyen szerepe van tehát a lelkipásztornak a szórványban élı magyarság nemzeti- és felekezeti önazonosságának megırzésében? Van-e valamilyen visszhangja a szórványgondozásnak? Milyen módon élik meg a szórványközösségek tagjai a közösségi alkalmak erısítı hatását, ha egyáltalán megélik ezt? Jelent-e valamilyen szintő sikeres megtartó próbálkozást az a néhány program, amit a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Hallgatói Önkormányzata a kihelyezett lelkészekkel karöltve végez? Van-e értelme olyan gyülekezeteket gondozni, amelyek tizenöt, húsz esetleg ötven év múlva már teljesen kihalnak vagy beolvadnak a többségbe? A kórházban, halálos betegségben szenvedıt is meglátogatják a családtagok, hozzá is elmegy a lelkipásztor, pedig mindenki tudja, hogy haldoklik, és elıbb-utóbb bekövetkezik halála. Mégis éreztetik vele szeretetüket, törıdésüket, gondoskodásukat, hogy amíg még ezen a világon van, érezze, hogy valakihez tartozik, valakinek fontos, hogy amíg él a lelkipásztor hozzá is közel vigye Istent. Ugyanez érvényes a szórványközösségek esetében is. Egyedül élnek, elválasztva élnek hit- és nemzettestvéreiktıl, elkeseredettek, mert tudják, hogy a magyarság utolsó kis szigeteiként vannak jelen a vidéken. A jövı számukra kilátástalan, ezért fontos, hogy a jelent méltóságtudatában megélhetıvé tegyük számukra, mert elsısorban emberekrıl van szó, akiknek az istenképőségük értéket jelent. Ezért van értelme a szórványgondozásnak, a befektetett energiának, a karizmatikus igehirdetésnek. Ebben van jelentıs szerepe a lelkipásztornak. Erre nézve pedig számos olyan visszajelzés érkezik a gyülekezeti tagok részérıl, ami további biztatást ad a munka végzéséhez. Egy olyan környezetben, ahol folyamatosan érezhetı a beolvadásra irányuló külsı kényszer, a többségi közösség által kifejtett hatás, a megmaradásnak és az önazonosság erısítésének zálogává válik a lelkipásztor jelenléte és munkássága. Ennek hatása pedig szemmel látható az évi rendszerességgel végzett munka keretében, ahol egyre többen kapcsolódnak be a közösségi alkalmakba, egyre többen érzik azt, hogy ık egy olyan csoport tagjait képezik, amelynek kulturális és morális többlete nem jelent okot a félelemre és szégyenkezésre, hanem sokkal inkább a büszkeségre. Fontos szerepe van ilyen értelemben a lelkész munkájának a szórványgondozásban, mert nemcsak a közösség javát szolgálja általa, hanem a tagokét is egyen-egyenként. Az a tény, hogy nem számszerősítették alapos szociológiai felmérések a hatás szintjét és mértékét, szerintünk nem jelenti azt, hogy a lelkész munkája elhanyagolható vagy nélkülözhetı. Igenis úgy véljük, hogy a magyar református lelkészek szórványgondozó munkája erıs hatást fejt ki a magyarságérzet megtartásában illetve a magyar önértelmezés és önazonosság erısítésében. Ugyanakkor teológushallgatókként illetve lelkészekként szolgálatunk forrásának tudatában arra kell irányítanunk figyelmünket, amit Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott levelének harmadik fejezetében olvasunk a következıképpen: „Én plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz, hanem a növekedést adó Isten.” *
http://www.southeast-europe.org
[email protected]
© DKE 2012
DÉLKELET-EURÓPA – SOUTH-EAST EUROPE International Relations Quarterly
7
Kedves kutató! Ha erre a tanulmányunkra hivatkozik, vagy idézi annak egy részét, kérjük, küldjön errıl egy email-t a fıszerkesztı részére a
[email protected] címre. A tanulmányt a következıképpen idézze: Gáti Tibor-Levente: A lelkipásztor szerepe a szórványközösségek identitásának megtartásában. (A mezőségi magyar református egyházközségek.) Délkelet-Európa – South-East Europe International Relations Quarterly, Vol. 3. No. 4. (2012 tél) 6 p. Együttmőködését köszönöm. A fıszerkesztı.
