A Lajta makrogerinctelen faunája Mosonmagyaróvár térségében BAKCSA FLÓRIÁN1 – FAZEKAS CSABA1 – NÉMETH ÁRPÁD1 1
Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Mosonmagyaróvár
ÖSSZEFOGLALÁS A szerzők a Lajta folyó Mosonmagyaróvár városát érintő szakaszain végeztek faunisztikai vizsgálatokat a vízi és vizes élőhelyek táplálékláncainak fontos elemeiként (a fauna összetételét is meghatározó) valamint a környezeti tényezőkkel szembeni eltérő érzékenységükön alapulva bioindikátorként szolgáló lmakroszkópikus vízi gerinctelenek fajok vonatkozásában. A vizsgálatuk célja egyrészt a Lajta folyó makroszkópikus gerinctelen faunájáról meglévő nagyon csekély ismeretek gyarapítása, másrészt a faunisztikai eredmények alapján a vizsgálatba vont folyószakaszok biológiai vízminőségének a megállapítása, amely utóbbi viszont a Mosonmagyaróvár város által is erőteljesen preferált vízi turizmus szempontjából nem elhanyagolható tényező. A Lajta folyó Fő- és Malom-ágán gyűjtött 19 mintán (8515 egyed) alapuló vizsgálatunk során a szakirodalomban számon tartott 13 vízi életmódot folytató csoportokat is magába foglaló gerinctelen törzsből 6 törzs és azokhoz tartozó 87 faj jelenléte igazolódott. A kimutatott fajok közül 72 faj (83%) jelenléte a Fő-ághoz, míg 52 fajé (60%) a Malom-ághoz volt köthető. Ritkán előforduló fajokat (Somatochlora metallica, Gomphus flavipes, Caenis moesta, Caenis lactea) is sikerült kimutatnunk a mintákban. A mintázott terület fajgazdagsága a jelentősebb rendszertani csoportok vonatkozásában jónak volt mondható, bár egyes taxonok esetében a fajképviselet nagy heterogenitást mutatott. A biológiai vízminőség vonatkozásában az értékelésből az tűnik ki, hogy a városon áthaladó Malom-ág (vízminőségi index: 3,0) a vizsgált időszakban (2012 évben) nem mutatott lényegesen nagyobb szennyezettséget a Lajta Fő-ágánál (vízminőségi index: 3,5). Ugyanakkor a kapott értékek alapján az is megállapítható, hogy a Lajta fő-ágával szemben –ahol a vízminőség a városon történő áthaladásával párhuzamosan nem romlik – a Malom-ág vízminősége romló tendenciát mutat
BEVEZETÉS Mosonmagyaróváron a vízi turizmus területén a Mosoni Duna mellett jelentős – ma még jó részt kiaknázatlan – lehetőséggel bír a Lajta folyó és annak a városon is keresztülfolyó úgynevezett
Malom-ága. Az évtizedeken keresztül folyamatosan megnyilvánuló igényeknek köszönhetően a közelmúltban jelentős fejlesztések (mederrendezés, mederkotrás, a hajózást segítő műtárgyak kiépítése) zajlottak a turisztikai hasznosítás elősegítése érdekében. A vízi turizmus szempontjából a műtárgyak megléte mellett egyrészt a fizikai megjelenés (vizuális érték), másrészt higiéniai szempontokból jelentőséggel bír az érintett folyószakaszok víztesteinek állapota is, amelyről a legpontosabb képet a biológiai vízminősítés ad. A biológiai vízminősítés a makroszkopikus vízi gerinctelen állatfajok speciális környezeti igényein alapul, vagyis az adott víztest fajgazdagságán és faji összetételén valamint a fajok dominanciai és abudanciai mutatóin keresztül ad pontos tájékoztatást a hosszú hatástartamú környezeti folyamatokról. A vízminősítéskor bioindikátorként szolgáló makroszkopikus gerinctelen állatfajok egyben a vízi és vizes élőhelyek táplálékláncainak fontos építőköveit is képezik, és így jelentős szerepet játszanak a magasabb rendű gerinces fauna alakításában is. A témával kapcsolatban végzett munkánkkal a Lajta folyónak a vízi turizmus szempontjából érintett mosonmagyaróvári szakaszainak (Fő-, Malom-ág) biológiai vízminősítése mellett egy a makroszkopikus gerinctelen faunájával kapcsolatos ismeretanyag megalapozásába is belekezdtünk, ugyanis ellentétben például a Dunával a folyóval kapcsolatban ezen a területen a gyakorlati ismeretek nagyon csekélyek, illetve hiányosak (szinte alig található).
ANYAG ÉS MÓDSZER A 2012 évben elvégzett munkánk során a Fő- és a Malom-ág várost érintő szakaszáról összesen 19 db mintát gyűjtöttük (1. ábra), amelyekből laboratóriumi körülmények között a faji meghatározást megelőzően összesen 8515 db állati egyedet nyertünk ki. A lehetőségek szerint a növényzettel benőtt víztesteket érintő mintagyűjtés során a mintavétel egységesítése érdekében 70 cm magas és 42 cm belső átmérőjű mintavevő hengert használtunk. Az egyes minták faji összetételén alapuló biológiai vízminősítést a Módosított Magyar Makrozoobenton Család Pontrendszer alapján végeztük.
EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK Az irodalmi forrásokból által vízi életformát folytató taxont is tartalmazó nyilvántartott 13 makroszkopikus gerinctelen állattörzsből Mosonmagyaróvár körzetében a vizsgálatba vont folyó szakaszokon a következő 6 db. (46%) makrogerinctelen törzs jelenlétét bizonyítottuk: szivacsok (Porifera), csalánzók (Cnidaria), gyűrűsférgek (Annelida), puhatestűek (Mollusca), ízeltlábúak (Arthropoda).
A hat állattörzs közül meghatározó dominanciát és egyedsűrűséget három törzs mutatott, mégpedig az ízeltlábúak (78%; 2387,3 db/m2), a gyűrűsférgek (12,9%; 243,1 db/m2) és a puhatestűek (8,3%; 130,2 db/m2). A többi három csoport (szivacsok, csalánozók, húrférgek) csak elhanyagolható előfordulási arányt mutattak (2. ábra). A három – az előfordulásuk tekintetében meghatározó – állattörzs esetében a mintákban a képviselet vonatkozásában a gyűrűsférgek csoportjából a kevéssertéjűek (Oligochaeta) osztályához tartozó csővájóférgek (Tubificidae) valamint a Nadályok (Hirudinoidea) osztálya, míg a puhatestűek törzsénél egyértelműen a csigák (Gastropoda) osztálya volt a meghatározó. Az adatokból ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy az előbbi csoportoknál kimutatott 7 család, illetve 11faj tekintetében azok dominancia illetve abudancia értékei között a különbségek nem mérvadóak (szignifikánsak). A mintákban az ízeltlábúak (Arthropoda) törzséből a rovarok osztályának (70,2%) és a rákok altörzsének (7,9%) a képviselete volt meghatározó (3. ábra). A rákok (Crustaceae) altörzséből mindegyik osztály (4. ábra), míg a rovarok (Insecta) osztályából az ugróvillások (Collembola), az álkérészek (Plecoptera), a recésszárnyúak (Neuroptera) és a lepkék (Lepidoptera) rendjén kívül mindegyik idetartozó rendet képviseltette magát legalább egy-egy fajjal (5. ábra). A gyűjtött minták alapján a mintázott folyószakaszok 87 faj jelenlétét tudtuk kimutatni. Bizonyos rendszertani csoportok (puhatestűek, rákok, egyenlőtlenszárnyú szitakötők, poloskák) esetében a szakirodalom által nyilvántartott fajok 60 %-a, míg más csoportoknál (nadályok, egyenlőszárnyú szitakötők, szúnyogalkatú kétszárnyúak) 50–55%-a is előfordult. Összességében tehát az a következtetés vonható le, hogy a mintázott folyószakaszok fajgazdagsága jónak mondható, bár az egyes rendszertani csoportok faji képviselete nagy heterogenitást mutatott. A kimutatott 87 faj közül –a mintákban való előfordulás, a dominancia értékük illetve az egyedsűrűségük tekintetében – meghatározóak a következő fajok voltak: Tubifex tubifex, Valvata piscinalis, Bithynia tentaculata, Physa fontinalis, Planorbarius corneus, Sphaerium corneum, Lithoglyphus naticoides, Sida cristallina, Simocephalus vetulus és a Limnomysis benedeni, Baëtis bioculatus, Coenagrion pulchellum, valamint a púposszúnyogok (Simuliidae) és az árvaszúnyogok (Chironomidae) családhoz tartozó fajok. A fajokat a környezeti igényük (a vízáramlás sebessége) szerint vizsgálva az a következtetés vonható le, hogy azok döntő többsége az álló és lassú folyású vizet kedveli (44,2%), illetve a plasztikus igényű (42,9%) faj. A gyors folyású vizeket kedvelők a kimutatott fajoknak csak 12,9%-át tették ki; Magyarországon az irodalmi források szerint ritkán előforduló vízi makrogerinctelen fajok közül a következő fajok jelenlétét találtuk: Fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica), a Sárgás szitakötő (Gomphus flavipes), valamint a Caenis moesta, Caenis lactea kérész faj.
A faunát jellemző paraméterek (dominancia és abudancia értékek) tekintetében a látszattal (6. és 7. ábra) ellentétben mérvadó különbséget a két folyóág tekintetében nem tudtunk kimutatni. A folyóágak között lényeges különbség csak egyes fajok (puhatestű, kérész, poloska) jelenlétében, vagy hiányában mutatkozott. A mintákban előforduló 87 faj közül 72 fajt (83%) találtunk a Lajta főágában és 52 fajt (60%) a Malom-ágban. Az értékekből látszik, hogy voltak fajok amelyek hiányoztak egyik, vagy másik folyóágban, valamint az is, hogy fajok tekintetében a városon keresztülfolyó Malom-ág szegényesebbnek bizonyult. A biológiai vízminősítéssel kapcsolatban az egyes folyóágakban kimutatott makroszkopikus gerinctelen fajok alapján elvégzett értékelés alapján a Lajta Fő-ág átlagos vízminősítési indexe 3,5 lett, amely a vízminőségi osztályozásnál „III.A” kategóriának felel meg, vagyis a vizsgálatba vont folyószakasz „kevésbé szennyezett” minősítési osztályba tartozik. A Malom-ág átlag vízminősítési indexe 3,0 értéket mutatott ez a vízminőségi osztályozásnál „III.B” kategóriának felel meg, vagyis a vizsgálatba vont folyószakasz szintén „kevésbé szennyezett” minősítési osztályba tartozik (8. ábra). Ugyanakkor a kapott értékek alapján az is megállapítható, hogy a Lajta fő-ágával szemben –ahol a vízminőség a városon történő áthaladásával párhuzamosan nem romlik – a Malom-ág vízminősége romló tendenciát mutat.
KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgálatba vont folyószakaszokon hat makroszkopikus gerinctelen állattörzs (szivacsok – Porifera, csalánzók – Cnidaria, gyűrűsférgek – Annelida, puhatestűek –Mollusca, ízeltlábúak – Arthropoda) jelenléte igazolódott, amelyek közül a közösséget jellemző paraméterek ( egyedsűrűség, dominancia viszonyok, fajképviselet gazdagsága) tekintetében meghatározónak a gyűrűsférgek (Annelida), puhatestűek (Mollusca), ízeltlábúak (Arthropoda) törzse mutatkozott. Az előzőekben említett törzsekből 87 faj jelenlétét mutattuk ki, a legtöbb csoport esetében a szakirodalom által nyilvántartott fajok 50 –60 %-t. Összességében tehát az a következtetés vonható le, hogy a mintázott folyószakaszok fajgazdagsága jónak mondható, bár az egyes rendszertani csoportok faji képviselete nagy heterogenitást mutatott. A mintákban való előfordulásuk, a dominancia értékük illetve az egyedsűrűségük tekintetében 14 különböző rendszertani csoporthoz tartozó faj bírt jelentőséggel. Magyarországon az irodalmi források szerint ritkán előforduló vízi makrogerinctelen fajok közül a következő fajok jelenlétét találtuk: Fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica), a Sárgás szitakötő (Gomphus flavipes), valamint a Caenis moesta, Caenis lactea kérész faj. A fajok környezeti igényük (a vízáramlás sebessége) tekintetében döntő többségükben az álló és lassú folyású vizet kedvelők (44,2%), illetve a plasztikus igényűek (42,9%) voltak.
A faunát jellemző paraméterek (dominancia és abudancia értékek) tekintetében mérvadó különbséget a két folyóág tekintetében nem tudtunk kimutatni. A folyóágak között lényeges különbség csak egyes fajok (puhatestű, kérész, poloska) jelenlétében, vagy hiányában mutatkozott. Az értékelés alapján a Lajta Fő-ág átlagos vízminősítési indexe 3,5 lett (vízminőségi osztály – „III.A”), míg a Malom-ág átlag vízminősítési indexe 3,0 értéket mutatott (vízminőségi osztály – „III.B”). Ugyanakkor a kapott értékek alapján az is megállapítható, hogy a Lajta fő-ágával szemben –ahol a vízminőség a városon történő áthaladásával párhuzamosan lényegesen nem változik – a Malom-ág vízminősége romló tendenciát mutat. Ez a jelenség egyértelműen az érintett folyóág nagyobb mértékű kommunális szennyezésére utal.
IRODALOM Bakonyi Gábor szerk. (1995): Állattan. Mezőgazda kiadó, Budapest Farkas Henrik (1958): Magyarország Állatvilága (Kagylósrákok). Akadémiai Kiadó, Budapest Frieder Sauer (1988): Wasserinsekten nach Farbfotos erkannt. Fauna-Verlag, Karlsfeld Kriska György (2003): Az édesvizek és védelmük. Műszaki Könyvkiadó, Budapest Kriska György (2004): Vízi Gerinctelenek. Kossuth Kiadó, Budapest Kriska György (2009): Édesvízi gerinctelen állatok határozó. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Dr. Móczár László (1969): Állathatározó I, II.. Tankönyvkiadó, Budapest Soós Lajos (1955): Magyarország Állatvilága (Kagylók). Akadémiai Kiadó, Budapest Steinmann Henrik (1964): Magyarország Állatvilága (Szitakötő lárvák). Akadémiai Kiadó, Budapest Steinmann Henrik (1970): Magyarország Állatvilága (Tegzesek). Akadémiai Kiadó, Budapest Újhelyi Sándor (1959): Magyarország Állatvilága (Kérészek). Akadémiai Kiadó, Budapest Zilahi-Sebes Géza (1960): Magyarország Állatvilága (Fonalascsápúak). Akadémiai Kiadó, Budapest A szerzők levélcíme: BAKCSA Flórián – FAZEKAS Csaba – NÉMETH Árpád H–9200 Mosonmagyaróvár. Vár 2
1. ábra. A mintavételek helyszínei (piros háromszög – Főág, lila háromszög – Mellékág)
2. ábra. A mintákban előforduló törzsek és azok aránya
3. ábra. A mintákban előforduló ízeltlábú (Arthropoda) csoportok és azok aránya
4. ábra. A mintákban előforduló Rák (Crustaceae) csoportok és azok aránya
5. ábra. A mintákban előforduló rovar (Insecta) rendek és azok aránya
6. ábra. A magasabb rendszertani csoportok dominancia viszonyai a vizsgált folyóágak vonatkozásában
7. ábra. A magasabb rendszertani csoportok abudancia viszonyai a vizsgált folyóágak vonatkozásában
8. ábra. A Lajta folyószakaszok biológiai vízminősége (a folyásirány szerinti mintavételi helyenként és átlagosan)
9. ábra. A Lajta folyószakaszok biológiai vízminőségének változása (a folyásirány szerint növekvő mintavételi helyek alapján)
