Vizi makrogerinctelen módszertani útmutató

Vizi makrogerinctelen módszertani útmutató Készült a Víz Keretirányelv monitoring vizsgálatait végző hidrobiológusok részére

Összeállította: Dr. Csányi Béla (VITUKI Nonprofit Kft) Szekeres József (VITUKI Nonprofit Kft) Zagyva Andrea (NEKI) Dr. Várbíró Gábor (MTA Tiszakutató Intézet)

Közreműködött: Kovács Krisztián (ÉDU-KTVF), Ficsór Márk (ÉMI-KTVF), Deák Csaba (TI-KTVF)

Budapest 2012.

1

Tartalomjegyzék ÖSSZEFOGLALÁS ........................................................................................................................3 1.

BEVEZETÉS .........................................................................................................................4 Rövid történeti előzmények .......................................................................................................... 4

2.

MAKROZOOBENTON VIZSGÁLAT RÉSZLETES LEÍRÁSA ............................................................. 5 2.1.

A mintavétel megtervezése ................................................................................................ 5

2.2.

Mintavétel ......................................................................................................................7

2.2.1.

Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek ....................................................................... 7

2.2.2.

Folyók: mély vizek ..................................................................................................... 14

2.2.3.

Tavak: lábalható mélységű vizek ................................................................................... 16

2.2.4.

Tavak: mély vizek (nem lábalható mélység, nyílt vízi tájék) .................................................. 18

2.3.

Mintaelőkészítés ............................................................................................................ 18

2.3.1. Mintatárolás, tartósítás .................................................................................................. 18 2.3.2. Válogatás ................................................................................................................... 19 2.3.3. Határozás................................................................................................................... 20 2.4.

Adatbevitel ................................................................................................................... 21

2.5.

Értékelés ..................................................................................................................... 21

3.

AJÁNLOTT HATÁROZÓK LISTÁJA .......................................................................................... 34

4.

FÜGGELÉK ........................................................................................................................ 38

2

ÖSSZEFOGLALÁS A Víz Keretirányelv hazai hatályba lépése óta különösen fontos a jól megtervezett és kivitelezett, minőségi adatgyűjtés megvalósítása. Az így nyert információk szolgálnak alapul a felszíni víztestek ökológiai állapotának (potenciáljának) meghatározásához, illetve a szükséges intézkedések, további beavatkozások tervezéséhez, stb. Jelen Mintavételi útmutató a hazai környezetvédelmi mérőhálózatban tevékenykedő hidrobiológusok számára készült, akik az illetékességi területükön található vízterek ökológiai állapotának meghatározását végzik napi munkájuk során. E Módszertani útmutatóban rögzítjük azokat a mintavételi és értékelési módszereket, amelyek alkalmasak az EU Víz Keretirányelv (továbbiakban VKI) által megszabott feltételeknek megfelelően a biológiai minőségi elemek (Biological Quality Elements, BQEs) közül a vízi makrogerinctelen élőlényegyüttes rutinszerű vizsgálatára, valamint a viztestek állapotértékelésére. Az Útmutatóban szereplő makrogerinctelen mintavételi és értékelési módszer a nemzetközi ökológiai interkalibrációban elfogadott és interkalibrált módszer, tehát alkalmas a VKI-követelményeinek megfelelő monitoring és állapotértékelés kivitelezésére az adott vízgyűjtő-gazdálkodás tervezési és végrehajtási ciklusban.

3

1. BEVEZETÉS A vizsgálatok objektumai a vízi makrogerinctelenek (makrozoobenton). Tanulmányozásuk a hidrobiológiai vizsgálatok során azért fontos, mert ezek az állatok jelenlétük, tömegességi adataik, állományaik eloszlása révén jól jelzik (indikálják) a vízterek ökológiai állapotát, annak természetességét, illetve emberi beavatkozások hatására történő degradációs folyamatait. Ezek a vízi állatok olyan élőlény-együttest alkotnak, amelyek: •

szabad szemmel jól felismerhetők (emiatt hívják a csoportot makroszkopikus gerincteleneknek);

•

rendszertani besorolásuk alapján igen széles taxonómiai skálát képviselnek vizeinkben;

•

többé-kevésbé helyhez kötött életmódjuk miatt élőhelyeik állapotával kapcsolatban indikatív tulajdonsággal rendelkeznek;

•

több éven keresztül fejlődnek, s emiatt tág időintervallumra vetített hatásokat képesek jelenlétük révén a környezet ökológiai állapotáról tükrözni.

Rendszertani határozásuk néhány csoport kivételével nem okoz nagy problémát, a fajok többségének környezeti igénye jól ismert, bioindikációs jelentőségük tehát széles körben érvényesül.

Rövid történeti előzmények A VKI által megfogalmazott követelményeknek megfelelő monitoring tervezésének igénye Magyarországon 2003 táján merült fel, röviddel azt követően, hogy 2002-ben a vízi makrogerinctelen élőlény-együttes monitorozása megindult. A munka a VITUKI szakmai irányításával folytatódott, a szükséges háttér-kutatásokhoz a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium biztosított financiális támogatást a közhasznú kutatási témák keretében -évente jelentős mértékben csökkenő anyagi erőforrások mellett. Az eltelt időszakban két másik jelentős kutatási programról kell említést tenni: • Az EcoSurv PHARE projekt (2005); • A Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezést (VGT) megalapozó KEOP támogatású projekt (20082009). Az előbbi munka országos léptékű, tehát megfelelően széleskörű hidrobiológiai adatgyűjtés volt: 400 folyó- és állóvíz-menti pontra terjedt ki, hátránya viszont az, hogy ennek során csupán mintavételi helyenként egyetlen makrogerinctelen mintát sikerült gyűjteni. Az ARCADIS által vezetett munkacsoport a projekt végeredményeként megkísérelt egy, a gyakorlat számára hasznosítható módszertanra vonatkozó javaslatot tenni. A VGT-t megalapozó KEOP-projekt végeredményeként egy biológiai adatok alapján kidolgozott ökológiai állapot-értékelő eljárást hoztak létre mind az öt, VKI által kötelezően előírt biológiai komponensre. A VGT-ben szereplő állapotértékelési módszer (QBAP index) VKI kompatibilitását (CIS Guidance No. 13) azonban nem lehetett minden szempontra igazolni a nemzetközi ökológiai interkalibrációs eljárás során, ami miatt új stresszor-specifikus, multimetrikus értékelési módszer (HMMI) lett kidolgozva 2011-ben. Magyarországon, a Kárpát-medence központi fekvésű, legmélyebb területein jelentős számú kisebb vízfolyás, valamint mesterségesen kialakított csatorna található. Ezekben viszonylag egyszerű makrogerinctelen mintavételi/vizsgálati módszertan alkalmazható.

4

Az EU FP5 által finanszírozott AQEM program (2000-2002, részletek: www.aqem.de) kimondottan azon víztípusok kvantitatív vizsgálatára alkalmazható, amelyek olyan sekélyek, hogy bennük közvetlen vizuális vizsgálat segítségével feltérképezhetők és azonosíthatók a meder élőhelyei. Magyarország számos vízfolyása azonban általában a mélyebb vizek kategóriájába (nagy és nagyon nagy folyók) tartozik, ezek nem vizsgálhatók a csak kisvizekre kidolgozott egyszerű módszerekkel, ezért kiegészítő szempontokra van szükség az egyes típusú mintavételek esetében. A mélyebb vizek mintázásának problémája tehát részben magyar specialitásként fogható fel, különös tekintettel a folyam-kutatással kapcsolatos elmaradásokra és szükségletekre. Jelen módszertani útmutatóban ezt a hiányt is igyekszünk pótolni. A VITUKI Hidrobiológiai Laboratóriuma az utóbbi években részletes, teljes kereszt-szelvényre kiterjedő vizsgálatsorozatot végzett, elsősorban a Dunán, de néhány egyéb hazai folyónkon is (Tisza, Dráva, Mura). Ezen eredmények, valamint korábbi nemzetközi tapasztalataink (JDS1, ITR, JDS2, AQUATERRA) alapján javaslatot tettünk a nagy folyók mélyebb víztereinek tanulmányozására alkalmas mintavételi módszertanra is.

2. MAKROZOOBENTON VIZSGÁLAT RÉSZLETES LEÍRÁSA A hazai vízterek ökológiai állapotának felmérését és osztályozását az EU Víz Keretirányelv (WFD 2000) Article 8; Section 1.3 of Annex II; és Annex V-ben megfogalmazott követelmények szerint kell teljesíteni. A jelenleg javasolt mintavételi módszertan a következő szabványok előírásait veszi figyelembe: • MSZ EN 27828: 1998: Vízminőség. Biológiai mintavétel. A vízi bentikus makroszkopikus gerinctelenek kézihálós mintavételének irányelvei (ISO 7828: 1985) • MSZ EN 28265: 1998: Vízminőség. Kavicsos aljzatú sekély édesvizekben élő bentikus makroszkopikus gerinctelenek gyűjtésére alkalmas mennyiségi mintavevők szerkezete és használata (ISO 8265:1988) • MSZ EN ISO 9391: 2000: Vízminőség. Mélyvízi makroszkopikus gerinctelenek mintavétele. Útmutató a telepítéses, a minőségi és a mennyiségi mintavevők használatához (ISO 9391: 1993) A módszertani mintavételi útmutató a következő fontosabb lépéseket sorolja fel a makrogerinctelen élőlény-együttes vizsgálatánál: • tervezés • mintavétel • mintaválogatás • határozás • adatbevitel • értékelés

2.1.

A mintavétel megtervezése

A mintavételi tervet a feltáró és operatív monitoring mintavételi helyeinek figyelembevételével kell elkészíteni. Új mintavételi helyszín kiválasztásában előzetesen térképen, illetve a Google Earth műholdas felvételei alapján való tájékozódást javasoljuk. A korábbi eredmények figyelembe vétele azért hasznos, mert az azonos helyszínről gyűjtött legfrissebb eredmények alapján képet alkothatunk a víztérben végbement hosszú idejű változásokról, vagy éppen a mintavételünk hatékonyságát ellenőrizhetjük.

5

A mintavételi helyet a vizsgálat céljának megfelelően kell kiválasztanunk, úgy, hogy az adott víztestre, és a víztest adott szakaszára reprezentatív legyen. A reprezentatív (bejárt) és a reprezentatív mintázott szakaszt úgy válasszuk ki, hogy ne essen különleges és jelentős hidromorfológiai módosulással érintett (pl. híd, partvédő kövezés, sarkantyú) mederszakaszra. Kivételt jelent az az eset, ha az ilyen típusú erősen módosított mederrészek jellemzőek az adott vízfolyásszakaszra, és ebből fakadóan ezeket is szükséges mintázni a reprezentativitás érdekében. A reprezentatív szakasz hossza a víztesten • kisvízfolyásoknál (vízgyűjtő mérete: 10-100 km2): 5 km, • közepes vízfolyásoknál (100-1000 km2): 10 km-es szakasz felvíz-alvíz irányban, ezen belül a reprezentatív mintavételi szakasz • kis vízfolyásoknál: 250 m, • közepes vízfolyásoknál: 500 m-es szakaszt felvíz-alvíz irányban, a mintavételi terület • kisvízfolyásoknál általában 20-50 m-es, • közepes folyóknál 50-100 m-es szakasz. A nagyon nagy folyók esetében (>1000 km2) a mintavételi szakasznak a vizsgált terület legalább 500 mes szakaszára vagy a vízfolyás átlagos szélességének 100x-ára kell jellemzőnek lennie (http://www.eustar.at/frameset.htm). A mintavétel idejét, illetve gyakoriságát a feltáró monitoring esetében évente 2-szer, az operatív monitoring-pontokon évente 1-szer kell elvégezni. A mintavétel idejének kiválasztásánál arra kell törekedni, hogy a mintavétel az adott vízfolyáson minden évben ugyanabban az időszakban történjen, ezáltal a különböző évekből származó adatok összehasonlíthatóak, és az évszakos változásokból adódó minősítési hibák kiküszöbölhetőek (VLEK, 2004). A szezonalitás alapján való időzítés típus-specifikusan eltérő lehet a különböző víztestek esetében: •

Hegy- és dombvidéki kisvízfolyásaink esetében, valamint az ország területére beérkező közepes és nagy folyóink határszelvényének környezetében, ahol a folyó még a tengerszint feletti 200 m-es magasságban helyezkedik el, a kora-tavaszi időszak: március –április javasolt, kifejezetten a vízi rovarlárva-együttesek tanulmányozására;

•

A síkvidéki nagyobb folyóknál azonban ez az időszak általában nagy vízhozamokkal jellemezhető, ami nem kedvez a makrogerinctelen mintavételeknek –többek között a makrovegetáció kifejlődése miatt-, így a későbbi, május-június kedvezőbb lehet. ekkorra már számos rendszertani csoportnak stabil együttesei alakulnak ki;

•

Állóvizeinkben szintén a nyár eleji, vagy a nyár közepi időszak az optimális mintavételi időpont, az előzőeknek megfelelő megfontolásból.

6

Hazai folyóvíztípusokra javasolt mintavételi időszak (Ökológiai minősítési rendszer fejlesztése tanulmány, 32. táblázat, 2010) Víztesttí pus

Víztesttípus kódja

1. típus

Hv-Si-D-ki

1. típus

Hv-Si-D-ki

2. típus

Hv-Me-D-ki

2. típus

Hv-Me-D-ki

3. típus

Hv-Me-D-kö

3. típus

Hv-Me-D-kö

4. típus

Dv-Me-D-ki

4. típus 4. típus

Dv-Me-D-ki Dv-Me-D-ki

5. típus

Dv-Me-D-kö

5. típus 5. típus 6. típus 7. típus 8. típus 9. típus 10. típus 11. típus 12. típus 12. típus 13. típus 14. típus 15. típus

Dv-Me-D-kö Dv-Me-D-kö Dv-Me-D-na Dv-Me-D-nn Dv-Me-K-ki Dv-Me-K-kö Dv-Me-K-na Sv-Me-D-ki Sv-Me-D-kö Sv-Me-D-kö Sv-Me-D-na Sv-Me-D-nn Sv-Me-K-ki

Altípus Igen durva mederanyagú altípus Durva mederanyagú altípus Igen durva mederanyagú altípus Durva mederanyagú altípus Igen durva mederanyagú altípus Durva mederanyagú altípus Igen durva mederanyagú altípus Durva mederanyagú altípus Biogeográfiai altípus Igen durva mederanyagú altípus Durva mederanyagú altípus Biogeográfiai altípus

MZB típus

Javasolt mintavételi időszak I

Javasolt mintavételi időszak II

5

március-április

július-szeptember

7

március-április

július-szeptember

5

március-április

július-szeptember

7

március-április

július-szeptember

5

március-április

július-szeptember

7

március-április

július-szeptember

5

március-április

július-szeptember

7 11

március-április március-április

július-szeptember július-szeptember

5

március-április

július-szeptember

7 11 9 12 1 1 10 7 7 11 9 12 1

július-szeptember július-szeptember július-szeptember július-szeptember július-augusztus július-augusztus július-szeptember július-szeptember július-szeptember július-szeptember július-szeptember július-szeptember augusztus

16. típus

Sv-Me-K-ki-ke

4

17. típus 18. típus

Sv-Me-K-kö-ke Sv-Me-K-kö

3 3

március-április március-április április-május közepe április-május közepe április-május közepe április-május közepe április-május közepe március-április március-április március-április április-május közepe április-május közepe április-május közepe április közepe-május közepe május-június közepe május-június közepe

19. típus

Sv-Me-K-na

8

május-június

július-szeptember

19. típus

Sv-Me-K-na

10

április-május közepe

július-szeptember

20. típus

Sv-Me-K-nn

8

május-június

július-szeptember

20. típus

Sv-Me-K-nn

10

április-május közepe

július-szeptember

21. típus 22. típus 23. típus 23. típus

Sv-Sz-K-ki Sv-Sz-K-kö Duna Gönyű felett Duna Gönyű felett Duna Gönyű és Baja között Duna Gönyű és Baja között Duna Baja alatt Duna Baja alatt

Főági altípus Mellékági altípus

3 3 2 6

május-június közepe május-június közepe május május-június

július-augusztus július-augusztus július-szeptember július-augusztus

Főági altípus

2

május

július-szeptember

Mellékági altípus

6

május-június

július-augusztus

Főági altípus Mellékági altípus

2 6

május május-június

július-szeptember július-augusztus

24. típus 24. típus 25. típus 25. típus

2.2.

Durva mederanyagú altípus Biogeográfiai altípus

Igen finom mederanyagú altípus Közepesen finom mederanyagú altípus Igen finom mederanyagú altípus Közepesen finom mederanyagú altípus

július-augusztus július-augusztus július-augusztus

Mintavétel

A vizsgálatra kijelölt víztereket a vízmélység alapján két fő csoportba lehet sorolni: 1 Folyók: • Lábalható/gázolható mélységű vizek (átlagosan 1,5 m mélység); • Mély vizek (nem lábalható mélység) 2 Tavak: • Lábalható/gázolható mélységű szegélyzóna, parti öv vizei (átlagosan 1,5 m mélység); • Mély vizek (nem lábalható mélység, nyíltvízi tájék) 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek Mintavételi jegyzőkönyv A mintavételi jegyzőkönyv kitöltésével:

7

A mintavételi helyszínt egyértelműen meghatározzuk (vízfolyás és lokalitás megnevezésével, koordináták rögzítése GPS segítségével); • A mintavétel körülményeit feljegyezzük; • Az előkerült taxonok nevét, becsült tömegességét is rögzítjük; • A helyszínen informatív fénykép-felvételeket készíthetünk akár a mintavétel körülményeiről, akár a mintáról. Mindezekre a megfelelően kialakított Mintavételi jegyzőkönyv űrlapja (Függelék – I.) szolgál, amelyet a helyszínen értelemszerűen ki kell tölteni. Ha kiszáradt medret találunk, adatlap kitöltése akkor is szükséges a tapasztalt jelenség és egyéb észlelt dolgok feltüntetésével. A jegyzőkönyv fejlécében a Függelékben szereplő példa alapján célszerű feltüntetni a vizsgálatot végző intézményre vonatkozó információkat. Fontos eleme a mintavételnek a foto-dokumentáció. Célszerű az egész helyszínről több képet is készíteni, folyóvizek esetén alvízi és felvízi irányban egyaránt. A fényképezőgép adta sorszámot a jegyzőkönyvben az információ-vesztés elkerülése érdekében fel kell jegyezni. •

Mintavevő eszközök: • 1 mm névleges lyukbőségű nyeles mintavevő háló (standard FBA pond net) nyele dm-es beosztásokkal van ellátva, vagy külön mércével rendelkező bot a vízmélység becslésére • mellcsizma vagy gumicsizma; • jegyzőkönyv; • tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse; • grafitceruza (nem ázik le); • matrica; • tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os/terepi tartósításhoz 96%-os alkohol); • vízhőmérő; • GPS készülék; • fényképezőgép. Mintavétel Lábalható/gázolható mélységű vizekben a vízi makrogerinctelenek gyűjtése a víz medrének rugdosásán, felkavarásán és összehálózásán alapuló keverő-hálózó mintavétel, amelyet szabványosított nyeles háló (Standard Pond Net) segítségével kell végezni. A 25 cm x 25 cm-es fémkeretre szerelt háló névleges szembősége 1 mm. A mintavételt 10, ill. 20 hálókeretnek megfelelő (25cmx25cm) kvadrátról végezzük, aszerint, hogy az élőhely-típusok száma kevesebb vagy több mint 3. A javasolt mintavételi eszközzel és technikával mintázható vízmélység kb. 120-150 cm. Amennyiben a vízfolyás legnagyobb mélysége is kisebb, mint 120-150 cm, akkor alapvető elvárás, hogy a mintavétel a teljes keresztszelvényre terjedjen ki és legyen reprezentatív. A rutinszerű monitorozás mellett természetesen alapkutatási szinten (hidrobiológia kutatóintézetekben és alapkutatással foglalkozó egyetemeken) szükség van a nagy folyók és tavak 150 cm-es vízmélységtől mélyebb régióinak vizsgálatára is. A javasolt mintavételi módszer alkalmazásának feltétele közepes és nagy folyókon, hogy a mintavétel kisvízi időszakban történjen.

8

Az élőhely-típusok arányát vizuálisan, ill. mély vizekben az alábbi szempontok figyelembevételével törekszünk feltérképezni: • legalább 2 vagy 3 mintavételi szakaszt választunk ki a partszegély közelében • a részmintákat nagy kiterjedésű aljzattípus esetében úgy osztjuk el, hogy mind a partszegélyi, mind a vízfolyás középső szakaszán veszünk mintát, lehetőség szerint egy transzekt mentén • ahol ezt a vízfolyás mérete lehetővé teszi, a keresztszelvényben végezzük a mintavételt, azaz vizsgálni kell mindkét partot és a mederközepet is • ha egy aljzat-típus a gyors és lassú áramlású szakaszokon is gyakori, mind a kettő áramlási szakaszon veszünk mintát, az aljzat-típus gyakorisága szerint • a részmintákat az élőhely-típusok arányának megfelelően (10 részminta: 10%, 20 részminta: 5 % élőhely-típusonként) vesszük a reprezentatívnak választott mintavételi szakaszon. • az olyan ritka élőhely-típusokból, amelyek aránya a mintavételi szakaszon 20 részminta esetén <5%, 10 részminta esetén <10%, még egy részmintát veszünk és egyesítjük 21. és 11. mintaként és a terepi jegyzőkönyvben „x” –szel jelezzük. Ez gyakran előfordul kis területi kiterjedésű kevert típusú élőhelyek esetében. (a német AQEM/STAR protokoll almintázást alkalmaz 20 részminta 1/6-t, ha pl.: a 21. minta 3 ritka élőhely-típust egyesít, annak 1/3-át válogatja ki a határozáshoz). Az értékelésnél ezt is hozzászámoljuk a mintázott felülethez (20 részminta esetén: 1,25 m2, 21. minta esetén: 1,3125 m2 és ezt vonatkoztatjuk 1m2-re az index számításához és a minősítéshez). A speciális, ritkább élőhelyek mintázása (aljzat-típus előfordulása a mintavételi szakaszon <5%) azt a célt is szolgálja, hogy a ritka és/vagy védett fajokat is megtalálhassuk. Ilyenkor tüzetesebben szemügyre lehet venni az adott vízteret, fel lehet deríteni azokat a mederrészeket, ahol a ritka, kis egyedszámú taxonok (pl. Unionidae) előfordulhatnak. • a lábbal felkavart aljzatról, a vízáramlattal sodródó állatokat keverő mozdulatokkal, a folyásiránnyal szemben állva a hálóba gyűjtjük • finom üledékből álló aljzat mintázása esetén a felső 2-5 cm-es réteget a hálóba „húzzuk” • agyagos aljzat mintázása esetén a felső felszínt mintázzuk óvatosan lábbal, vagy kézzel történő öblítéssel • megalítikus aljzaton amennyire lehetséges a kick & sweep technikát alkalmazzuk, a kövek felületéről alaposan lábbal felkavarva, a hálóval begyűjtve vagy kézzel leöblítve az állatokat • a mintázott felületre eső kövek felületéről, holt faanyagról, nagyobb gyökerekről az állatokat kézi egyeléssel, csipesz segítségével vagy vizes öblítéssel juttatjuk a hálóba • mélyebb vizekben, ill. emerz makrofita mintázása esetén az alatta levő aljzat lábbal történő felkavarásával, a mintázott felületnek megfelelő területről vesszük a mintát, úgy, hogy a mintázott terület feletti függőlegesen, a vízfelszínig kimetszett vízoszlopba eső növényzetet is kavaró mozdulatokkal megmintázzuk. Több típusú vizinövényzet mintázása esetén veszünk részmintát a partközeli- lassúbb áramlású és a gyorsabb sodrású helyekről is • 3-5 részminta után az összegyűjtött mintát 2 vagy 3 liter vízzel feltöltött 10 l-es vödörbe tesszük

9

Példa a részminták megosztására az előforduló élőhelytípusok %-os aránya szerint egy mintavételi szakaszon (4 élőhelytípus, 20 részminta esetén; Forrás: Methodisches Handbuch Fliessgewässerbewertung)

Mezolítikus (55%-11 részminta)

Durva szerves törmelék (15%-3 részminta)

Finom kavics (5%-1 részminta)

Fa eredetű részek (<5%-0 részminta)

Homok (25%- 5 részminta)

Részminták

Élőhely-típusok (mikrohabitatok) (Forrás: Methodisches Handbuch Fliessgewässerbewertung)

Megalítikus (> 40 cm)

Makrolítikus (> 20 cm - 40 cm)

Mezolítikus (> 6 cm - 20 cm)

Mikrolítikus (> 2 cm - 6 cm) 10

Finom kavics (> 0,2 cm - 2 cm)

Homok (> 6 μm - 2 mm)

Agyag (< 6 µm)

Mesterséges aljzat: kőszórás

Mesterséges aljzat: betonozott meder

Alámerülő (szubmerz) makrofita

11

Alámerülő makrofita és fonalas alga

Hínárnövényzet és emerz makrofita

Élő parti vegetáció

Szárazföldi növényi részek (hajszálgyökérzet)

Fa eredetű részek

Durva szerves törmelék

12

Finom szerves törmelék

Puhatestű héjak

Minta térfogatának csökkentése A minta térfogat-csökkentésére azért van szükség, hogy optimalizáljuk a mintavétellel és – feldolgozással kapcsolatos erőfeszítést. A minta térfogatát dekantálással csökkentjük. Ennek során az élő szervezeteket tartalmazó mintát nagyméretű műanyag-vödörbe vagy –tálcára helyezzük és erőteljes felkavarás után a lebegésbe került frakciót a szűrőhálóba öntjük. A szűrőháló a sekély mintázásra való, 1 mm lyukbőségű mintavevő háló. Ha elsősorban iszap-, illetve homok-frakció dominál, akkor a helyszíni szűrés során azt könnyen ki lehet mosni a mintából, a sekély zónában használatos, ugyancsak hálón történő intenzív átmosással, szitálással. A dekantálást többször ismételjük. A teljes mintát általában csak több részben tudjuk hatékonyan dekantálni. Az állatok nagy részétől megszabadított maradék mintát vagy elrakjuk a későbbi teljes válogatásra ekkor azt tartósítani kell -, vagy pedig a helyszínen részletesen kiválogatjuk a még benne maradt szervezeteket. Egyéb részeket, fadarabokat, vízinövény-csomókat gondos visszamosással mentesítjük a rajtuk esetleg rögzült állatoktól. A lemosott alkotóelemeket eldobhatjuk. A törmelék térfogatának csökkentése jelentős mértékben megkönnyíti a minta későbbi válogatását, az állatok szortírozását. Ennek során természetesen fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy ne okozzunk veszteséget a gyűjtött anyagban, tehát állatot véletlenül se dobjunk ki a térfogat-csökkentés folyamata során. Mindemellett fokozottan ügyelni kell arra, hogy az átmosás kíméletes módon történjen, mert így nem sérülnek a szervezetek. Almintázás A teljes mintát, vagy nagyon sok szervetlen és szerves törmelék esetén a minta egy részét a válogatótálcába helyezzük és megállapítjuk, hogy melyek azok a genuszok vagy családok, melyekből a teljes mintában több száz egyed található. Ezután a mintából kiválogatjuk azon taxonok egyedeit, melyeket a mennyiségük alapján nem almintázunk. A minta, válogatás után fennmaradó részét összegyűjtjük, majd a mintát átengedjük a mintavevő hálón ezáltal eltávolítva róla a felesleges vizet (a kis víztartalmú minta sokkal jobban kezelhető az almintázás során). A minta anyagát ezután egyenletesen szétoszlatjuk a válogatótálcában (előnyös a fehér szín választása), majd egy rácsot helyezünk a tálca aljára, mely a tálcát egyenlő egységekre osztja. 75x60 cm-es külső átmérőjű fotótálca használata esetében javasoljuk olyan rács alkalmazását, mely 16 db 16x12 cm-es egységre osztja a tálca alját. Ezután, a 16 egységből véletlenszerűen kiválasztunk 4-et, melyekből kiválogatjuk az almintázásra kerülő nagy abundanciájú taxonok egyedeit. 13

Az almintázás során a taxonokat külön fiolákba gyűjtjük, melyek feliratozása során jelezzük, hogy almintázás történt, hiszen az egyedsűrűség számításánál figyelembe kell venni, hogy az almintázás során az eredeti mintaméret a negyedére csökkent. Az almintázást addig folytatjuk, amíg ezt az egyedszámot el nem érjük. Ha egy egyed két almintaegység határán található, akkor ahhoz az egységhez tartozónak számítjuk, amelyikben az állat testének nagyobb része fordul elő. Az eredeti AQEM módszer 700 egyedet ír elő, költség- és időhatékonyság miatt mi javasoljuk a német módszer módosításának követését a magyar monitorozási gyakorlatban, amely a mintából 350 egyedet használ. Az almintázás során figyelni kell arra, hogy a tálcán lévő teljes minta ki ne száradjon. Az almintázás menetét és egyéb adatokat a Függelék – IV. adatlapjára jegyezzük fel. 2.2.2. Folyók: mély vizek A folyók mély víztereinek vizsgálata összetett, szigorú balesetvédelmi vonatkozásai vannak, s számos olyan eszközt kell hozzá használni, amely a rendszeres, rutin monitoring során széleskörűen nem alkalmazható. Ennek ellenére mégis elengedhetetlenül szükség van a mély vizek élőlény-együtteseinek feltárására, hiszen egy adott folyó fontos jellemzője, hogy a meder hossz- és kereszt-szelvénye mentén élővilága hogyan változik, annak abundancia-viszonyait hogyan befolyásolják a különböző hidrológiai viszonyok és hidraulikai körülmények. Ez a Mintavételi útmutató ebben a mélyvízi témakörben új hazai és nemzetközi, elsősorban a Dunára vonatkozó eredményeken alapul. Mintavételi jegyzőkönyv A mintavételi jegyzőkönyv (jelen esetben: (Függelék – II-III.) kitöltése a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek, mintavételi jegyzőkönyv pontjában leírtakhoz hasonlóan történik. A tapasztalt hidrológiai állapot/jelenség rögzítése és egyéb észlelt dolgok feljegyzése mind elengedhetetlen. A vízjárás és vízállás adatokról nagyobb folyóink esetében a tájékozódhatunk.

Mintavevő eszközök: • mederkotró, kötél (kb. 25 m) kábeldobon, vaslánc (kb. 2 m); • motorcsónak; • mélységmérő; • jegyzőkönyv; • műanyag vödör (20 l), tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse; • grafitceruza (nem ázik le); • matrica; • tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os alkohol/terepi tartósításhoz 96%-os alkohol); • vízhőmérő; • GPS készülék; • fényképezőgép. Néhány balesetvédelmi vonatkozás Ha mély vizeken a vízi járművön munkavégzéskor védőfelszerelést (mentőmellény) kell használni, még akkor is, ha az kényelmetlen. A folyami munka során számos baleseti forrás jelentkezhet, amelyekre a 14

munkavégzést megelőzően megfelelően fel kell készülni. A munka során különös körültekintésre van szükség a balesetek elkerülésére. A makrogerinctelenek vizsgálatakor a mélyvízi mederkotrás az egyik legveszélyesebb tevékenység, mert számos veszélyforrás van (vízbeesés, csónak elakadása, kotróeszköz leakadása, előre nem látható víz alatti tárgyakkal történő találkozás, hajóforgalom, stb.). A mederkotrás és az egyidejű motorcsónak-navigálás összeszokott munkát követel, a kotrásra fordított erőfeszítést jelentősen meg lehet takarítani megfelelően harmonizált csónak-mozgással. Mintavétel Sekély zóna: keverő-hálózó mintavétel Mély vizű folyók esetében a sekély, lábalható parti zónájában keverő-hálózó mintavételt alkalmazunk, a korábban ismertetett, sekély vizű folyókra vonatkozó részletes módszertani útmutatónak megfelelően, az alábbi kiegészítésekkel. Mélyebb vizekben, ill. ahol nem látható a meder, törekedni kell a 20 részmintának megfelelő felületen minden aljzat-típus megmintázására, lehetőség szerint az élőhely-típusok arányának minél pontosabb megadására, de legalább a makrofita-fedettség becslésére. A részminták számát az élőhely-típusok/makrofita-fedettség aránya szerint a lábalható és mederfenékig átlátható vizek mintavételi protokolljához hasonlóan határozzuk meg (5%-1 részminta, ha az élőhelytípusok száma >3- összesen 20 részminta, 10%-1 részminta, ha az élőhely-típusok száma <3összesen 10 részminta). A módosított AQEM módszerrel való összevethetőség miatt olyan vízfolyásokon, ahol a víz mélysége/lebegőanyag-tartalma miatt csak a parti régióban, ill. a gyors sodrású szakaszokon állapítható meg a mederben az élőhely-típusok aránya, 5 részmintát a mederközepe felé eső szakaszról, 15 részmintát pedig a parti régióból (közvetlen a parton és a partközelben) veszünk. Mélyvízi mintavétel: mederkotrás Mély, nem lábalható vízfolyás, folyó, vagy folyam esetében vízi jármű segítségével történő mintavételi eljárás alkalmazására van szükség. Ennek során a mélyebben fekvő mederrészek élőhelyei, a mederanyag mintavétele valósul meg, mégpedig lehetőség szerint kvantitatív módon. Kisebb folyó esetében a vízi jármű kisebb méretű gumicsónak, ami kis motorral működik, nagy hajózható folyón pedig nagyobb motor-teljesítményű motorcsónak használata javasolt. A csónakhoz ultrahangos vízmélység-mérő csatlakoztatható. Nagyobb csónak vízre helyezése csak speciális, erre alkalmas helyszínen (megfelelő lejtésű, kemény parton, kiépített rámpán, stb.) valósítható meg. Mindeközben természetesen a vízi közlekedésre vonatkozó szabályok maradéktalan betartása, valamint a balesetvédelmi megfontolások figyelembe vétele alapvető fontosságú. A sokszor hajózó útban is végzett munkához hivatásos kisgéphajó-vezetői jogosítvány szükséges, a vízirendőrök ennek meglétét rendszeresen ellenőrzik a lajstromszámmal ellátott vízi jármű okmányai mellett. A mélyvízi meder kotrásos mintavételére használt kotróberendezés nyílása egy egyenlő oldalú fogazott vas háromszög, melynek oldalai 30 cm-esek. Az enyhén kihajlított fogak olyan szögben állnak, hogy vízszintes vontatás esetén a mederfenéknek kb. 5 cm vastag felső rétegét tudja összegyűjteni. A kotrókeret sarokpontjaiból előreirányuló három, 60 cm hosszúságú vasrúd elől találkozik, s e ponton csatlakoztatható a vontató lánc és a kötél. A kotró hátrafelé egy 500 µm lyukátmérőjű, műanyag szita hálóanyagból készült 1 m hosszú zsákban végződik. A zsák hátulja nyitott, azt minden egyes mintavétel előtt műanyag gyorskötözővel megfelelő hosszúságban (kb. 50 cm) lezárjuk. 15

A mederkotró 1 cm vastag műanyag vontatókötele egy kb. 2 m hosszú nehéz vaslánccal kezdődik, s bár a motorcsónakból a kötél ferdén fut le a mederfenékig, a lánc tömegénél fogva a vonatást vízszintes irányba kényszeríti. A berendezés mederfenéken, folyásirányban történő vontatásával a zsák megtelik az állatokat tartalmazó mederanyaggal, amely ezután kiemelhető a vízből. A kitermelt mederanyagot megfelelő nagyságú, sorszámmal ellátott vödrökbe helyezzük, majd partra szállítjuk. Az adott keresztszelvényben mindig a jobb parttól kezdjük a mintavételt és azok számozását (római szám). A zsák meghatározott térfogata megszabja a belekerülő hordalékanyag mennyiségét. A kotrással vett minta megközelítőleg 10 l térfogatú, amely nagyjából 0,25 m2 felületről származik. A minták tehát mennyiségüknél (térfogatuknál) fogva kvantitatív módon összehasonlíthatók egymással, tehát a módszer alkalmas mennyiségi adatértékelésre is. Másik két mélyvizi mintavételi lehetőségként a német protokoll a kotrást- 20 részmintának megfelelő felületről (1,25 m2) és az Ekman/Bridge markolóval történő mintavételt javasolja (20 részmintának megfelelő felületről (1,25 m2), fele részminta a partközeli, negyede közvetlen a parti és negyede a parttól távolabbi régióból (Methodisches Handbuch Fliessgewässerbewertung). A mederkotrást a következő módon kell megvalósítani. A motorcsónak hegymentben áll, majd hátramenetben sebessége eléri, majd kissé meghaladja a víz áramlási sebességét. Ekkor kell a csónak orrából kidobni a kotrót, ami a fenékre süllyed. Ugyanekkor kell GPS segítségével rögzíteni a mintavételi pont koordinátáit, és a vízmélységet is. A csatlakozó kötél feszesen tartásával a kotrót irányban lehet tartani, s a kézben tartott kötélen keresztül jól érzékelhető a meder struktúrája, a mederanyag összetétele, valamint ellenőrizhető, hogy a kotró jól működik-e. Elegendő vontatás után a csónakmotort újra hegymentbe kapcsoljuk és megkezdhető a kotró gyors beszedése, a csónakba emelése. A gyorskötöző kioldásával a minta közvetlenül a 20 l térfogatú műanyag vödörbe kerül. A mintákról átmosás és válogatás előtt fényképfelvételeket készítünk annak érdekében, hogy megfelelő módon dokumentáljuk a mederanyag mennyiségét és a szemcseösszetételt. A laborban feldolgozásra kerülő mintamennyiség csökkentésének érdekében a kotort anyagot dekantáljuk, azaz vízzel többször átmosva a felülúszó frakciót a hálóba öblítjük. A még nem kimosódott élő anyagot (pl. kagylók, csigák), az átmosott mederanyaggal együtt a helyszínen nagyméretű műanyag tálcára helyezzük és kézzel válogatjuk ki az élő állatokat. Az ilyen módon csökkentett térfogatú mintát végül fedeles és feliratozott műanyag dobozba rakjuk és tartósítjuk. Minta térfogatának csökkentése mély vizi minta esetén A mélységi kotort minta térfogata megközelítőleg egy vödörnyi, ezért annak csökkentésére van szükség a további feldolgozás optimalizálására. A minta tekintélyes mennyiségű, nagy szemcseméretű görgetett hordalék-anyagot tartalmazhat (pl. durva kavics-frakció a Duna esetében). A minta térfogatának csökkentését a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek pontban leírtakhoz hasonlóan végezzük.

2.2.3. Tavak: lábalható mélységű vizek Állóvizeink makrogerinctelen monitoringjának végrehajtását ugyancsak az EU VKI Article 8; Section 1.3 of Annex II; és Annex V előírásai szabályozzák. Ennek értelmében azokat a víztereinket kell vizsgálni, amelyek felszínének területe meghaladja az 50 ha mérethatárt. Az állóvizek makrogerinctelen élőlényegyüttesének vizsgálata jóval elmaradottabb Európa-szerte, mint a folyóké. Ennek egyik fő oka, hogy az állóvízi monitoring során korábban ilyen vizsgálatokat nem végeztek. A tavakra vonatkozó nemzetközi interkalibráció kezdetén fel is merült az alapkérdés: Lehet-e, érdemes-e makrogerinctelenek alapján az ökológiai állapotot minősíteni? További kérdést jelentett, hogy a tavak sekély, parti zónáját, és/vagy a mélységi zónát célszerű-e vizsgálni? A mélységi zóna vizsgálatával kapcsolatos ellenérvek a következők: 16

Szegényes a bentikus fauna; ● Azok az élőlény-csoportok dominálnak, amelyek rendszertani azonosítása a leginkább problematikus (Oligochaeta, Chironomidae); ● A mintavételi módszerek nehezen megvalósíthatók a mélység következtében; Lehetséges-e az elmondottak alapján, hogy a vízi makrogerincteleneket ugyanúgy fogjuk tudni használni tavaink ökológiai állapotának jellemzésére, mint a folyóvízi bentikus makrofaunát? Úgy tűnik, hogy erre a kérdésre még nincs egyértelmű válasz. Az azonban nyilvánvaló, hogy tavaink bentikus élővilága ugyanolyan diverz, mint a folyóvizeké, ezért elengedhetetlenül szükség van az állóvizek faunisztikai vizsgálatára, a széleskörű, országos léptékű adatgyűjtésre. Az állóvizek parti szegélyzónájában általában jóval gazdagabb makrofiton együttes képes megtelepedni, mint számos nagy, szignifikáns áramló víztérben. Emiatt fokozott mértékben jelentkezik az az abundancia-becsléssel kapcsolatos probléma, hogy tulajdonképpen mire is vonatkoznak az egyedszámok, hiszen ebben az esetben nem is annyira a függőlegesen vetített alapterületre (felületre), hanem adott tér-részre kell vonatkoztatni az előforduló taxonok mennyiségét. Nem is beszélve arról a nehézségről, amit ebben az esetben a mennyiségi mintavétel kivitelezése jelent, hiszen itt a mintavételi kvadrát is teljesen elveszíti az értelmezhetőségét: egy olyan bonyolult tér-részből kell kiemelni az élőlényeket, amelyet a szerves aljzat komplikált módon „struktúrál”. Egy zárt nádas nyílt vízzel érintkező szegélyzónájában igen gazdag bevonatlakó életközösség él. Ebből a bonyolult térből, az erőteljes, szilárd nádszálakkal átszőtt közegből csak olyan módon lehet ezt az élőlény-együttest részlegesen kiemelni, ha eközben összezúzzuk a szilárd struktúrát, szétroncsoljuk az alzatot, felkavarjuk a tér víz-közegét. Ha egy mintáról elmondható, hogy zavart, akkor az ilyen típusú minta ténylegesen az. Ennek ellenére sokan ragaszkodnak a parti szegélyzóna, a sekély, lábalható tavi littorális öv vizsgálatához, hiszen itt jóval diverzebb élőlény-együttes találja meg életfeltételeit, mint a mélységi, profundális tájékon. Pedig a mélységi tájék jóval homogénebb szerkezetű alzattal rendelkezik, ahonnan a reprezentatív kvantitatív mintavétel aránylag egyszerű módon megvalósítható (pl. Ekman markoló, mint tipikus kvadrát segítségével kellően pontos egyedszámokat lehet becsülni). Jelen mintavételi útmutatóban olyan eljárást javaslunk a rutin monitoring számára, amely egyszerűen kivitelezhető, olcsó és emellett részletes adatokat szolgáltat hosszabb távon az állóvizeink ökológiai állapotának megítéléséhez. ●

Mintavételi jegyzőkönyv A mintavételi jegyzőkönyv (Függelék - I.) kitöltése a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek

pontban megfogalmazott szempontok szerint történik.

Mintavevő eszközök: • 1 mm névleges lyukbőségű nyeles mintavevő háló (standard FBA pond net) nyele dm-es beosztásokkal van ellátva, vagy külön mércével rendelkező bot a vízmélység becslésére • mellcsizma vagy gumicsizma; • jegyzőkönyv; • tálca, csipesz, megfelelő nagyobb gyűjtőedények, kis üvegcse; • grafitceruza (nem ázik le); • matrica; • tartósítószer (a 4 %-os töménységű formalin vagy 70%-os alkohol/terepi tartósításhoz 96%-os alkohol); • vízhőmérő; • GPS készülék; • fényképezőgép.

17

Mintavétel Tavak esetében a sekély, lábalható parti övben a korábban ismertetett keverő-hálózó mintavételt lehet alkalmazni, a sekély áramló vízi mintavételnél leírt részletes módszertani útmutatónak megfelelően. A tavak esetében szóba jöhető, vizsgálni kívánt élőhelyek a következők: • Emerz és szubmerz makrofitonos littorális élőhely; • Köves mederfenék (beleértve a mesterséges partvédelmi kőszórást); • Növényzet-mentes part közeli mederfenék. A monitoringban a rendelkezésre álló eszközök és a parti élőhelyek nagyobb diverzitása miatt a littorális élőhely mintázását javasoljuk. Minta térfogatának csökkentése A minta térfogatának csökkentését a 2.2.1. Folyók: lábalható/gázolható mélységű vizek pontban leírtakhoz hasonlóan végezzük.

2.2.4. Tavak: mély vizek (nem lábalható mélység, nyílt vízi tájék) Felmerül a kérdés: szükség van-e tavak esetében a mélyvízi (profundális) tájék makrogerinctelen élővilágának vizsgálatára? A válaszunk hasonló, mint a folyókkal kapcsolatosan, hiszen az ökológiai állapot megnyugtató jellemzéséhez a mély vízben uralkodó viszonyokról ugyanúgy tájékozódnunk kell, mint a sekély víz élőlény-együtteseire vonatkozóan. Tavak mélyvízi mintavételi eljárásait nem részletezzük olyan mértékben, mint ahogyan azt az áramló vizeknél alkalmazott módszertani leírásnál tettük. Ennek oka az, hogy e tekintetben még jóval kevesebb - elsősorban a Balatonra és a Velencei-tóra vonatkozó - tapasztalat áll rendelkezésre, mint a folyókkal kapcsolatban. Ennél fogva csupán fő pontokban rögzítjük a célszerű tennivalókat azzal a megjegyzéssel, hogy a mélyvízi tavi monitoringgal kapcsolatban a nemzetközi eredmények figyelembe vétele mellett is még jelentős erőfeszítésekre és további kutatásokra van szükség annak módszertani véglegesítéséhez. A legfontosabb pontok, amelyeket meg kell fontolni, a következőkben foglalhatók össze: ● Balesetvédelmi szempontok; ● A mélyvízi mintavételhez szükséges vízi jármű használata, feltételei, speciális eszközigénye; ● Mintavétel: mélységi tájék többnyire homogén élőhely-típusa (finomszemcséjű üledék) ● Függély menti mérések: oldott oxigén és hőmérséklet mérése fenékig, szükség szerinti számú ponton, egyéb mintavétel (fitoplankton, kémiai komponensek, üledék, stb.); ● Eszközök: Markoló (Ekman, Van Veen, Ponar), mélységmérő, műszer (szonda); ● Minta kezelése, szűrése, tartósítása; ● Jegyzőkönyv kitöltése (Függelék-II)

2.3.

Mintaelőkészítés

2.3.1. Mintatárolás, tartósítás A begyűjtött mintát jól záródó dobozokba/üvegekbe tesszük és a helyszínen tartósítjuk. A mintavételi hely adatait (vízfolyás neve, település, dátum) rögzítjük a mintatároló edényeken. Tartósítás előtt a mintából még eltávolítható vizet kiszűrjük. Az edényeket a mintával addig töltjük, hogy maradjon elegendő hely kellő mennyiségű tartósítószernek Erre a célra használhatunk 70%-os alkoholt vagy formaldehid 4 %-os végtöménységű oldatát. Alkoholban tartósított mintáknál az állatok rugalmasabbak, könnyebben kezelhetőek maradnak, nem száradnak ki könnyen. 18

A formalin az állatok színét, mintázatát jobban megőrzi, viszont rugalmatlanná teszi azokat, így egyes határozó bélyegek nehezebben hozzáférhetők. A formaldehid párolgásával jobban irritál, egészségkárosító, közismerten rákkeltő hatása miatt alkohollal való keverékként vagy csak kis mennyiségben javasolt. Az egészség megóvása érdekében inkább a 70%-os alkoholt javasoljuk! Abban az esetben, ha a válogatás későbbi időpontban történik, javasoljuk a 96%-os alkohol használatát a válogatásig. A tartósítószer párolgása csökkenthető, ha a minta a laboratóriumba szállítás után azonnal hűtőbe kerül és a válogatásig 2-5 °C hőmérsékleten tároljuk. 2.3.2. Válogatás Az ECOSURV projekt (2005) során vizsgálták a terepi mintaválogatás hatékonyságát: a különböző víztest-típusokból származó 10 minta esetében a mintát újraválogatták laboratóriumi körülmények között. A vizsgálat eredménye szerint az országos léptékben végzett mintavétel során terepi körülmények között élő állapotban végrehajtott mintaválogatás esetében átlagosan az állatok 3,9%-a marad a mintában. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a terepi mintaválogatás 3,9%-os hibával működik. Feltételezve, hogy a laboratóriumi mintaválogatás tökéletes és az eredetileg laboratóriumban válogatott minta újraválogatása során egyetlen egyedet sem találnánk a mintában. A 3,9% a biológiai adatelemzések során általában szignifikánsnak tekintett 5%-os hibahatáron belül van, ez alapján a két különböző mintaválogatás eredménye azonosnak tekinthető. A fenti eredmény alapján mindkét mintaválogatási módszer alkalmazható, attól függően, hogy a körülmények melyik módszer alkalmazását, előnyeinek hatékonyabb kihasználását teszik lehetővé. A teljes minta helyszíni válogatásának számos előnye van, de ha nincs rá idő, akkor végezhetjük a laborban is. Amennyiben a mintavétel idején nagyon kedvezőtlenek az időjárási körülmények (heves eső, erős szél), akkor mindenképpen célszerű a laboratóriumi mintaválogatást preferálni és tartósítani a mintát. Amennyiben ideálisak az időjárási körülmények a terepi mintaválogatáshoz és a szükséges terepi asszisztencia rendelkezésre áll, akkor célszerű az élő állapotban történő terepi mintaválogatás módszerét választani. Nagyobb méretű (pl.: csigák, kagylók) és könnyen azonosítható taxonok (különösen a védett fajok) egyedeinek kiválogatására is sort lehet keríteni, ezeket mennyiségi adataikkal együtt feljegyezzük, majd eredeti élőhelyükre visszahelyezzük. A monitorozás során a költség és időmegtakarítás miatt a laboratóriumi válogatást javasoljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy a sérülékeny és a ritka taxonokból néhány példányt a terepen elkülönítünk, a későbbi határozás pontossága érdekében és ezt terepi jegyzőkönyvben rögzítjük. A válogatás során a szerves és szervetlen törmelék közül tálcán finom csipesz segítségével kiszedjük és a megfelelő felirattal (vízfolyás neve, település, dátum, gyűjtő neve) ellátott üvegcsében gyűjtjük az észlelt és tartósított vízi gerinctelen állatokat. Először ki kell mosni a mintából a tartósítószert, hogy az ne károsítsa a mintával foglalatoskodó személy egészségét. A kimosást óvatosan kell végezni, folyó víz alatt, szűrő segítségével (amely nem ritkább szövésű, mint a mintavevő háló), mert a tartósított szervezetek merevek, törékenyek, mindennemű mozgatáskor könnyen sérülnek. A mintaválogatás javasolt eszköze 75 x 60 cm-es fotótálca, mint válogató tálca, melyre a mederből származó minta kiöntésre kerül, ill. univerzális 100-150 mm közötti méretű fémcsipeszek, melyekkel a tálcából a mintában található egyedek az üveg vagy műanyag mintatároló fiolákba helyezhetők. Válogatáskor sztereomikroszkóp vagy kézi nagyító használata ajánlott, mert vannak nehezen észrevehető, kisméretű állatok. Biztonság kedvéért átvizsgálhatjuk a tálca tartalmát akkor is, amikor már úgy látjuk, mindent kiválogattunk már. Nem válogatunk ki és nem veszünk figyelembe az értékelésnél: -üres kagyló és csigahéjakat, tegzes házakat (kivétel: ha az előforduló élő példányok meghatározását elősegítik, de a számolásnál nem vehetők figyelembe) 19

-töredezett állatokat (kivétel: ha a határozóbélyegek egyértelműen láthatóak) -lárvabőröket (exuviumokat). 2.3.3. Határozás Az eredményeket a Mintavételi jegyzőkönyvben rögzítjük a Függelék – IV. adatlapon. A mintafeldolgozás után létrejött alapadatok sokoldalú kiértékelésének alapja a fajszintű határozás. Ez teszi lehetővé az indikátor- indikátum -indikandum kapcsolat teljes körű leírását, az összefüggések feltárását, a víztest ökológiai állapotának részletes jellemzését. A részletes faj szintű információ egyben feltétele az AQEM szoftver által történő kiértékelésnek, valamint a minősítésre használt indexek alkalmazhatóságának, és ezzel a nemzetközi egyezményekbe foglalt közös vizsgálatok más európai országok eredményeivel való összehasonlíthatóságának is. A költségek és az erőfeszítés optimalizálása (minimalizálása) céljából a következő élőlény-csoportok faj szintig történő határozását javasoljuk: Gastropoda (csigák), Bivalvia (kagylók), Hirudinea (piócák), Malacostraca (magasabbrendű rákok), Ephemeroptera (kérészek), Odonata (szitakötők), Heteroptera (vízi- és vízfelszíni-poloskák), Megaloptera (recésszárnyúak), Plecoptera (álkérészek), Coleoptera (vízbogarak) és Trichoptera (tegzesek) A kevés sertéjű gyűrűsférgek (Oligochaeta) és a kétszárnyúak esetében a faj szintig való határozás specialisták bevonása nélkül aránytalanul nagy erőfeszítést igényel, ezért a makrogerinctelen monitoring során taxonómiai azonosításuk magasabb (család) szinten is elfogadható. Diptera lárvák határozásához javasolt határozókönyv: Sundermann, A. – Lohse, S.: Bestimmungsschlüssel für die aquatischen Zweiflüger (Diptera) in Anlehnung an die Operationelle Taxaliste für Fliessgewässer in Deutschland, letölthető: . Diptera bábokat csak az egyértelműen azonosítható Blephariceridae és Simuliidae csoportban vegyük figyelembe az elemzés során. A mintákat tartalmazó edényeket őrizzük meg felcímkézve, hogy könnyen visszakereshető legyen szükség esetén. A címke tartalmazza a mintavétel helyét, a dátumot, a gyűjtő nevét. Az eredményeket megadhatjuk bizonyos esetekben magasabb rendszertani is. Erre a célra egy ún. operatív taxonlistát hoztak létre, amely többéves adatsorok tapasztalatára alapozva összefoglalja az egyes fajok egyedi élőhelyhez kötődő előfordulását, és azokat az eseteket, amikor megadható nemzetség vagy család szintű adat is (Operatív taxonlista-http://www.fliessgewaesserbewertung.de). Tömeges előfordulású taxonoknál, amelyeknél várható, hogy a taxonösszetétel egy bizonyos egyedszám felett már nem változik (pl: Gammaridae, Simulidae) elegendő 50 egyed meghatározása. Ezt követően megbecsüljük az adott taxonhoz tartozó összegyedszámot és az 50 egyedre eső taxonösszetételt az értékelésnél az adott taxoncsoport egészére vonatkoztatjuk. Fiatal, vagy töredezett példányoknál, ahol a fajszintű határozóbélyegek nem ismerhetőek fel (pl.: Hirundinea, Ephemeroptera, Plecoptera, Odonata) ezt az információt a genus szintű adat mellett tüntessük fel az adatlapon. Azoknál az egyedeknél, ahol bizonytalan a határozás, jelezzük ezt “cf” jelzéssel vagy magasabb taxonómiai szinten adjuk meg az eredményeket, tartósítva különítsük el, és küldjük el olyan specialistának, aki azzal a csoporttal foglalkozik.

20

2.4.

Adatbevitel

A mintavételi jegyzőkönyv és a többi adatlap segítségével töltsük fel az adatokat az országos makrozoobenton adatbázisba.

2.5.

Értékelés

A hazai gyakorlatban alkalmazott jelenlegi minősítési rendszer (HMMI) 2011-ben a nemzetközi ökológiai interkalibráció keretén belül, a Víz Keretirányelv (VKI) kompatibilitás követelményének megfelelően, a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek által üzemeltetett VKI monitoring állomások adatai alapján lett kidolgozva. Az interkalibrációs eljárás során az egy ökorégióba tartozó országok ökológiai állapotértékelő módszereiket összehasonlítva meghatározták a közös interkalibrációs típusokban a kiváló-jó, valamint a jó-mérsékelt ökológiai állapot határát. Ez lehetővé teszi a jövőben, hogy az egyes terhelések hatását jelző ökológiai állapot változása ezekben a víztípusokban összehasonlítható eredményeket adjon az ugyanabba az ökorégióba tartozó tagországok közös víztípusaira. Az interkalibráció lezárult eredményeit az Európai Bizottság Határozatban teszi közzé, amely minden tagország számára kötelezően végrehajtandó joganyag. A Multimetrikus Makrozoobenton (HMMI) indexcsalád öt indexet tartalmaz: Index rövidítés HMMI_m HMMI_sc HMMI_lc HMMI_sl HMMI_ll

Index típus neve Multimetrikus Makrozoobenton hegyi típus Multimetrikus Makrozoobenton dombvidéki kis és közepes vízfolyás típus Multimetrikus Makrozoobenton dombvidéki nagy vízfolyás típus Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki kis és közepes vízfolyás típus Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki nagy és nagyon nagy vízfolyás típus

21

A tipológiai besorolásokban használt HMMI indexek Típus leírás Tipológia 1 2

Magasság típus

Aljzat

Mederanyag

Vízgyűjtő méret

hegyvidéki (<350 m)

szilikátos

durva

kicsi

HMMI_m

meszes

durva

kicsi

HMMI_m

durva

közepes kicsi

HMMI_sc

közepes

HMMI_sc

nagy nagyon nagy

HMMI_lc HMMI_ lc

kicsi

HMMI_sc

közepes

HMMI_sc

3 4 5

dombvidéki (200350 m)

meszes

6 7 8

közepesen finom

9 10 11

HMMI index

HMMI_m

HMMI_ lc meszes

durva

nagy kicsi

HMMI_sc

közepes nagy Nagyon nagy

HMMI_sc HMMI_ lc HMMI_ lc

kicsi

HMMI_sl

kicsi

HMMI_sl

17

közepes

HMMI_sl

18

közepes

HMMI_sl

19

nagy

HMMI_ll

20

nagyon nagy

HMMI_ll

kicsi

HMMI_sl

12

síkvidéki (<200 m)

13 14 15

közepesen finom

16

21

szerves

22

közepes

HMMI_sl

23

Duna felső szakasz

24

Duna középső szakasz

HMMI_ll

25

Duna alsó szakasz

HMMI_ll

26

Mesterséges csatornák

HMMI_m

22

HMMI_ll

Az egyes indexek számítására használt képletek és a statisztikai elemzés eredményeként kapott határértékek Multimetrikus Makrozoobenton hegyi típus:

HMMI _ m =

Shannon diverzitás(SH) EP taxon szám (EP) ASPT Littorális zónát preferáló taxonok aránya (% of scored taxa)(Li)

SH EQR + EPEQR + ASP TEQR + LiEQR 4 Kiváló

Jó

Közepes

Gyenge

Normalizálási egyenlet

2,11

1,89

1,07

0,81

0,5927x - 2,115

7 4,88

5 4,62

3 4,27

1 3,88

0,3987x - 0,0863 0,1021x + 0,0639

10

20

30

50

-0,0149x + 0,9086

Multimetrikus Makrozoobenton dombvidéki kis és közepes vízfolyás típus:

HMMI_ sc =

Összes taxon szám (TT) ASPT Shannon diverzitás (SH) EPT taxon szám

SH EQR + EPTEQR + ASP TEQR + TTEQR 4 Kiváló

Jó

Közepes

Gyenge

Normalizálási egyenlet

23 4,35

19 3,89

17 3,55357

11 3,38889

0,0507x - 0,3867 0,5951x - 1,7593

2,09 9

1,78 5,43

1,34701 3

1,04743 1

0,5085x - 0,3037 0,2841Ln(x)+ 0,1697

Multimetrikus Makrozoobenton dombvidéki nagy vízfolyás típus:

HMMI _ lc =

ASPT Rheo- limnofil fajok abundanciája (logaritmizált érték) EPT %

EPT % EQR + ASP TEQR + RL EQR 3 Kiváló 5,13 0,200000 0,47874

Jó 4,5

Közepes 4,1706

Gyenge 3,79048

Normalizálási egyenlet 0,3364x - 1,0483

0,8 0,41769

2,19 0,30602

3,56 0,18855

-0,0785x + 0,7557 1,999x - 0,1952

23

Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki kis és közepes vízfolyás típus:

HMMI _ sl =

Shannon diverzitás (SH) Összes taxon szám (TT) ASPT Predátorok abundanciája (ind m-2) (Pred)

SH EQR + TTEQR + ASP TEQR + Pr ed EQR 4 Kiváló

Jó

Közepes

Gyenge

Normalizálási egyenlet

2,25

1,99

1,38

0,77

0,3849x - 0,1149

24 4,03

17 3,94

12 3,52

7 3,09

0,0354x - 0,0316 0,5797x - 1,613

102

61

41

21

0,0073x + 0,088

Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki nagy és nagyon nagy vízfolyás típus:

HM M I_ ll =

Összes taxon szám (TT) Shannon diverzitás (SH) EPTCOB taxon szám ASPT

SH EQR + TTEQR + EPTCOBEQR + 2 * ASP TEQR 5 Kiváló

Jó

Közepes

24

21

11

8

2,25407

1,88190

1,64243

1,17299

13

10

5,75

3,5

4,14583

3,80393

3,61428

3,00000

24

Gyenge

Normalizálási egyenlet 0,0326x - 0,0213 0,5659x - 0,4835 0,0603x + 0,0137 0,5234x - 1,4057

A Makrozobenton multimetrikus indexek stresszor-specifikus jellegének igazolása Korrelációs pearson R együtthatók az indexek és a stresszor változók között ( A félkövér értékek szignifikáns összefüggést jelentenek p<0,05) Területhasználat a vízgyüjtőn

Kémiai változók

HMMI_lc

Erdő Mester Intenzív NemLandus Termé Oldott. Vezetők séges mezőgaz Intenzív e index szetes O2 épessé (CL -daság mezőgaz g. 1.x) -daság 0.55 -0.53 -0.31 -0.31 0.39 -0.55 0.08 0.14 0.25 -0.17 -0.17 -0.25 0.16 0.48 -0.50 -0.08 0.27 -0.28 -0.21 0.24 0.61 -0.57 -0.11 -0.06

HMMI_sl

0.00

-0.28

0.07

-0.01

-0.15

0.10

0.05

-0.29

-0.32

-0.11 -0.37

HMMI_ll

0.11

-0.09

-0.05

-0.05

-0.08

0.03

0.22

-0.13

-0.31

-0.09

HMMI_m HMMI_sc

25

Log NH4-N

Log NO3-N

logNO2-N

-0.31

-0.55

-0.49

-0.38

-0.07

-0.34

-0.37

-0.34

Log BOI

Log KOI

Log TP

Log TN

Log Cha-a

-0.07 -0.17

-0.06 -0.31

-0.33

-0.50

-0.20

-0.36

-0.23

-0.26

-0.40

-0.39

-0.29

-0.35

-0.38

-0.06 -0.36

-0.21

-0.33

-0.34

-0.03

-0.26

-0.22

-0.07

-0.11

0.08

-0.07

1.0

1.2 1.0

0.9

0.8 0.6 0.4

0.7 log_NO3-N

Erdő terület (%)

0.8

0.6

0.2 0.0 -0.2

0.5 -0.4

0.4

-0.6 -0.8

0.3 -1.0

0.2 0.0

0.1

0.2

0.3

0.4

0.5 HMMI_m

0.6

0.7

0.8

0.9

1.0

-1.2 0.0

0.1

0.2

0.3

0.4

0.5 HMMI_m

0.6

0.7

0.8

0.9

1.0

0

12

-1

10

-2

8

-3

log-NO2-N

Oxigén (oldott)

14

6

-4

4

-5

2

-6

0 0.0

0.2

0.4

0.6 HMMI_sc

0.8

1.0

1.2

-7 0.0

0.2

0.4

0.6 HMMI_sc

0.8

1.0

1.2

13

-1.0

12

-1.5

11

-2.0 -2.5 -3.0 log-NO2-N

Oxigén (oldott)

10 9 8

-3.5 -4.0

7

-4.5

6

-5.0

5 4 0.1

-5.5

0.2

0.3

0.4

0.5

0.6

HMMI_lc

0.7

0.8

0.9

1.0

-6.0 0.1

0.2

0.3

0.4

0.5

0.6

HMMI_lc

0.7

0.8

0.9

1.0

2.0

1.8

1.5

1.6

1.0

1.4 1.2 1.0

0.0

log_BOI

log_NH4-N

0.5

-0.5

0.8 0.6

-1.0

0.4

-1.5

0.2

-2.0 -2.5 0.0

0.0

0.2

0.4

0.6 HMMI_sl

0.8

1.0

-0.2 0.0

0.2

0.4

0.6 HMMI_sl

0.8

1.0

0.9

0.8 0.6

0.8

0.4 0.2

0.7

0.0

0.6 log_BOI

log_NH4-N

-0.2 -0.4 -0.6 -0.8

0.5 0.4

-1.0

0.3

-1.2 -1.4

0.2

-1.6 -1.8 0.0

0.1

0.2

0.3

0.4

0.5

0.6

HMMI_ll

0.7

0.8

0.9

1.0

1.1

0.1 0.0

0.1

0.2

0.3

0.4

0.5

0.6

HMMI_ll

0.7

0.8

0.9

1.0

1.1

Az Interkalibrációs közös metrika és a HMMI index közötti korrelációk azokban a nemzetközi interkalibrációs folyótípusokban, ahol a két index korrelációja megfelelő volt (>50%) és az interkalibráció sikeresen zárult. R-E1b: dombvidéki kis és közepes vízfolyások (200-500 m, 10-1000 km2, kevert alapkőzet idetartozó interkalibrált magyar típusok (durva mederanyag): 1, 2, 3

R-E3: síkvidéki, nagy vízgyűjtőjű folyók (<200m, >1000 km2, kevert alapkőzet, homok, iszapos (finom) vagy kavicsos (durva) mederanyag) idetartozó interkalibrált magyar típusok (durva mederanyag): 6, 7, 10, 13, 14

R-E4: dombvidéki, közepes vízgyűjtőjű folyók (200-500m, 100-1000 km2, kevert alapkőzet, homok (finom) vagy kavicsos (durva) mederanyag) idetartozó interkalibrált magyar típusok (durva mederanyag): 6, 7, 10, 13, 14

R-EX5: síkvidéki kisvízfolyások (<200m, 10-100 km2, kevert alapkőzet, homok vagy iszapos (finom) mederanyag) idetartozó interkalibrált magyar típusok: 8, 11, 15, 16, 21

R-EX6: dombvidéki kisvízfolyások (200-500m, 10-100 km2, kevert alapkőzet, kavicsos (durva) mederanyag) idetartozó interkalibrált magyar típusok: 4

3. AJÁNLOTT HATÁROZÓK LISTÁJA CSIGÁK (GASTROPODA ) ÉS KAGYLÓK (BIVALVIA) GLEÖER P., MEIER-BROOK C. (2003) Süsswassermollusken. DJN, pp. 134 RICHNOVSZKY, A., PINTÉR, L. (1979): A vízicsigák és kagylók (Mollusca) kishatározója. - Vízügyi Hidrobiológia 6: 206 p. SOÓS, L. (1943): A Kárpát-medence Mollusca-faunája. MTA. Bp. 1-478. KILLEEN, I. – ALDRIDGE, D. – OLIVER, G. (2004): Freshwater Bivalves of Britain and Ireland. – Field Studies Council, Preston Montford Shrewsbury Shropshire, 114 pp. WIESE, V. – RICHLING, I. (2007): Handkarte Süsswassermollusken Mitteleuropas. – Haus der Natur - Cismar. PIÓCÁK (HIRUDINEA) APATHY, I. (1889): " A magyarországi pióczák faunája". Rendszertani essay. -Math. term. tud. Közl. M. T. Akad. XXIII. Köt. 4. Sz. 305-373. APATHY, I. (1913): Vermes. – In: Fauna Regni Hungariae 4: pp.14. BIELECKI, A. (1993): Italobdella ciosi, a new leeh genus and species from Italy (Hirudinea, Pisicolidae). - Genus 4 (2): 6778. Wroclav. ELLIOTT J.M.- MANN K.H. (1979): A key to the British freshwater leeches. Sci. Publ. No. 40, FBA, pp. 1-72. JUHÁSZ, P., BÉKÉSI, J. (2002): Italobdella ciosi Bielecki, 1993 a new leech species from Hungary (Hirudinea: Piscicolidae). - Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 26: 129-133. NESEMANN, H., CSÁNYI, B. (1995): Description of Batracobdelloides moogi n. sp., a leech genus and species new to the European fauna with notes on the identity of Hirudo paludosa Carena 1824 (Hirudinea: Glossiphoniidae).- Lauterbornia 21: 69-78. Dinkelscherben. NESEMANN, H. (1997). Egel und Krebsegel Österreichs. Sonderheft der Ersten Vorarlberger Malakologischen Gesellschaft, Rankweil, 1-104. NEUBERT, E., NESEMANN, H. (1999): Annelida, Clitellata: Branchiobdellida, Acanthobdellea, Hirudinea. Süsswasserfauna von Mitteleuropa – Band 6/2.Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg, Berlin, 1-178. ÖRLEY, L. (1886): A magyarországi pióczák faunája. - Math. term. tud. közl. M. T. Akad. XXII. 2: 64-115. ÖRVÉNYFÉRGEK (TURBELLARIA) PAULS, S. (2004): Ergänzungen zu Reynoldson & Young (2000). IN: HAASE, P. –SUNDERMANN, A. (2004): Standardisierung der Erfassungs- und Auswertungsmethoden von Makrozoobenthosuntersuchungen in Fließgewässern. – Abschlussbericht zum LAWA-Projekt O 4.02. REYNOLDSON, T.B. – YOUNG, J.O. (2000): A key to the Triclads of Britain and Ireland with notes on their ecology. – Freshwater Biological Association Scientific Publication 58: 1–72. MAGASABBRENDŰ RÁKOK (MALACOSTRACA) CARAUSU, S., DOBRENAU, E. & MANOLACHE, C. (1955): Crustacea Amphipoda, forme salmastre si de apa dulce. Fauna RP Romina, Bucuresti, 4 (4): 1-407. EGGERS, T. O., MARTENS, A. (2001): Bestimmungsschlüssel der Süsswasser- Amphipoda (Crustacea) Deutschlands. Lauterbornia 42: 1-68. Dinkelscherben. FORRÓ, L. (1997): Rákok-Crustacea. - In: Forró L. (szerk.): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer V. Rákok, szitakötők és egyenesszárnyúak. - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 35- 49. HOFFMANN, J. (1963): Faune des Amphipodes du Grand-Duché de Luxembourg. – Musée D’histoire Naturelle, Luxembourg, 1-128. KARAMAN, G. (1953): Pontokaspische Amphipoden der jugoslawischen Fauna. – Acta Mus Macedon. Sci. Nat. 1: 21-60. KONTSCHÁN, J. (2001): Proasellus pribenicensis Flasarova, 1977 (Crustacea: Isopoda, Asellota), a magyar faunára új vízi ászka a Cserehátból. – Folia ent. hung. LXII: 319-414. KONTSCHÁN, J., MUSKÓ, I. B. & MURÁNYI, D. (2002): A felszíni vizekben előforduló felemáslábú rákok (Crustacea: Amphipoda) rövid határozója és előfordulásuk Magyarországon. - Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 26: 151-157. KÉRÉSZEK (EPHEMEROPTERA) BAUERNFEIND, E., HUMPESCH, U. (2001): Eintagsfliegen Zentraleuropas (Insecta: Ephemeroptera). Bestimmung und Ökologie, - Nat. Hist. Muz. Wien, 239 pp. BAUERNFEIND, E. (1994): Bestimmungsschlüssel für die Österreichischen Eintagsfliegen (Insecta: Ephemeroptera), 1. Teil. – Wasser und Abwasser, Suppl. 4/94: 5-92. BAUERNFEIND, E. (1994): Bestimmungsschlüssel für die Österreichischen Eintagsfliegen (Insecta: Ephemeroptera), 2. Teil. – Wasser und Abwasser, Suppl. 4/94: 5-90.

EISELER, B. (2005): Identification key to the mayfly larvae of the German Highlans and lowlands. Lauterbornia Internationale Zeitschrift für Faunistic und Floristic der Binnengewasser Europas, Heft 53. pp.112. ELLIOTT J.M. - HUMPESH U.H.- MACAN T.T. (1988): Larvae of the British Ephemeroptera: A key with ecological notes. FBA Scientific Publication No. 49: 1-148. KLUGE, N. J. (1997): Order mayflies. Ephemeroptera: Key to frashwater invertebrates of Russia and adjacent lands. Vol.3. Arachnids and lower insects. Ed. S.J. Tsalolikhin. Zool. Inst. Russ. Acad. Sci., S-Petersburg. p.176-220 KLUGE, N. JU. (1987): Mayflies of the genus Heptagenia Walsh (Ephemeroptera, Heptageniidae) of the fauna of the USSR. Entomologicheskoe Obozrenie 66: 302-320. KOVÁCS, T., AMBRUS, A. & BÁNKUTI, K. (1999): Data on the distribution of Oligoneuriella larvae in Hungary (Ephemeroptera: Oligoneuriidae). – Folia ent. Hung. 60: 349-354. KRNO, I. (1996): Podenky Slovenska. – In: V. Hidrobiologicky kurz, Bratislava 44-65. MALZACHER, P., (1984): Die europaischen Arten der Gattung Caenis Stephens (Insecta: Ephemeroptera), Stuttgarter Beitrage zur Naturkunde, Ser. A, 373: 1-48. MÜLLER-LIEBENAU, I. (1969): Revision der europäischen Arten der Gattung Baetis Leach, 1815 (Insecta, Ephemeroptera). Gewässer und Abwässer, 48/49, 1–214. SOLDAN, T., V. LANDA. (1999): A key tho the Central European species of the genus Rhithrogena (Ephemeroptera: Heptageniidae). Klapalekiana, 38: 25- 37. ÚJHELYI S. (1959): Kérészek-Ephemeroptera. – In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) 49: 1-96. ÁLKÉRÉSZEK (PLECOPTERA) ANDRIKOVICS, S., MURÁNYI, D. (2002): Az álkérészek (Plecoptera) kishatározója. — Vízi természet- és környezetvédelem 18., Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, pp. 236. RAUSER, J. (1980): Rád Posvatky - Plecoptera. - In: Rozkosny, R. (ed.): Klic vodních hmyzu. Akademie-Verlag Prag., 86132. DAHL, F. (1955): Die Tierwelt Deutschlands. 43. Teil: Steinfliegen oder Plecoptera. Larven. Gustav Fischer Verlag, Jena, pp.121-150. STEINMANN, H. (1968): Álkérészek-Plecoptera. - In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), V, 8. Akadémiai Kiadó, Budapest, 185 pp. ZWICK, P. (2004): Key to the West Paleartic genera of stoneflies (Plecoptera) in the larval stage. Limnologica 34:315–348. SZITAKÖTŐK (ODONATA) ASKEW, R. R. (2003): The Dragonflies of Europe. – Harley Books, Martins, 308 pp. BELLMANN, H. (1987): Libellen: beobachten, bestimmen. – Verlag J. Neumann - Neudamm GmbH & Co. KG, Melsungen – Berlin – Basel – Wien, 268 pp. DREYER, W. (1986): Die Libellen. – Gerstenberg Verlag, Hildesheim, 219 pp. FRANKE U. (1979): Bildbestimmungsschlüssel mitteleuropäischer Libellen-Larven (Insecta: Odonata). Stuttgarter Beitr. Naturk. Ser. A, No. 333: 1-17. GERKEN, B., STEINBERG, K. (1999): Die Exuvien Europäischer Libellen (Insecta, Odonata). – Verlag und Werbeagentur, Höxter, 354 pp. VÍZI- ÉS VÍZFELSZÍNI-POLOSKÁK (HETEROPTERA) BENEDEK P. (1969): Heteroptera VII. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) XVII/7. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 86 pp. JANSSON, A. (1969): Identification of larval Corixidae (Heteroptera) of Northern Europe. – Ann. Zool. Fennici, 6: 289–312. JANSSON, A. (1986): The Corixidae (Heteroptera) of Europe and some adjacent regions. – Acta Entomologica Fennica 47: 1–94. MACAN, T. T. (1956): A revised key to the British water bugs (Hemiptera- Heteroptera). - FBA. Scientific publication, no. 16. SAVAGE, A. A. (1989): Adults of the British Aquatic Hemiptera Heteroptera: a key with ecological notes. – Scient. Publ. Freshwat. Biol. Ass. 50, 173 pp. SOÓS, Á. (1963): Heteroptera VIII. In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae) XVII/8. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 49 pp. SOÓS, N. – BODA, P. – CSABAI, Z. (2009): First confirmed occurences of Notonecta maculata and N. meridionalis (Heteroptera: Notonectidae) in Hungary with notes, maps, and a key to the Notonecta species of Hungary. – Folia Entomologica Hungarica 70: 67-78. VEPSÄLÄINEN, K., KRAJEWSKI, S. (1986): Identification of the waterstrider (Gerridae) nymphs of Northern Europe. – Ann. Zool. Fennici, 52: 63–77. VÍZIBOGARAK (COLEOPTERA) CSABAI, Z. (2003): Vízibogarak kishatározója III. – Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 17. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 279 pp.

CSABAI, Z., GIDÓ, ZS., SZÉL, GY. (2002): Vízibogarak kishatározója II. – Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 16. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 204 pp. CSABAI, Z. (2000): Vízibogarak kishatározója I. – Vízi Természet- és Környezetvédelem sor., 15. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, 277 pp. TEGZESEK (TRICHOPTERA) EDINGTON J.M., HILDREW A,G. (1981): A key to the caseless caddis larvae of the British Isles with notes on their ecology. Scient. Publs. Freshwat. Biol.Ass. 43, 1-92. LEPNEVA, S. G. (1970): Fauna of the USSR. Trichoptera 1, Larvae and Pupae of Annulipalpia. Translation from 1964 Russian edition. Jerusalem. Israel Program for Scientific Translations, 1-638. LEPNEVA, S. G. (1971): Fauna of the USSR. Trichoptera 2, Larvae and Pupae of Integripalpia. Translation from 1966 Russian edition. Jerusalem. Israel Program for Scientific Translations, 1-700. PITCH, T. (1993): Zur Larvaltaxonomie, Faunistik und Ökologie mitteleuropäischer Flieswasser-Köchelfliegen (Insecta: Trichoptera). Technische Universität Berlin, 1-319. WARINGER, J., GRAF, W. (1997): Atlas der österreichischen Köcherfliegenlarven: unter Einschluss der angrenzenden Gebiete. - Wien: Facultas-Univ. Verl., 1-287. ÁRVASZÚNYOGOK (CHIRONOMIDAE) VALLENDUUK, H. J., MOLLER-PILLOT, H. K. M. (1997): Key to the larvae of Chironomus in WesternEurope. – RIZA rapport 97.053:15pp. WIEDERHOLM, T. (ed) (1983): Chironomidae of the Holarctic region. Keys and diagnoses. Part 1. Larvae. Ent. Scand. Suppl. 19: 1-457. További határozók tölthetők le online a http://www.fliessgewaesserbewertung.de/download/bestimmung/ honlapról német nyelven pdf formátumban

IRODALOM

ECOSURV (2005): ECOSURV-Final Technical Report. - EuropeAid/114951/D/SV/ 2002-000-180-04-0102-02. KvVM. Arcadis Co. http://www.aqem.de http://www.eu-star.at/frameset.htm http://www.wfduk.org/bio_assessment/ MSZ EN 27828: 1998: Vízminőség. Biológiai mintavétel. A vízi bentikus makroszkopikus gerinctelenek kézihálós mintavételének irányelvei (ISO 7828: 1985) MSZ EN 28265: 1998: Vízminőség. Kavicsos aljzatú sekély édesvizekben élő bentikus makroszkopikus gerinctelenek gyűjtésére alkalmas mennyiségi mintavevők szerkezete és használata (ISO 8265:1988) MSZ EN ISO 9391: 2000: Vízminőség. Mélyvízi makroszkopikus gerinctelenek mintavétele. Útmutató a telepítéses, a minőségi és a mennyiségi mintavevők használatához (ISO 9391: 1993) Ökológiai minősítési rendszer fejlesztése a makrogerinctelen élőlénycsoport alapján, 2010 SNIFFER (2007) Revision and testing of BMWP scores. Final Report, Project WFD72A, May 2007, p. 247. SNIFFER (2008) UKTAG River Assessment Methods : Benthic Invertebrate Fauna, River Invertebrate Classification Tool (RICT). Project WFD72C, Dec 2008, p. 93. VLEK, H. (2004, comp.): STAR, Deliverable N1, Comparison of (cost) effectiveness between various macroinvertebrate field and laboratory protocols, 1-78. www.fliessgewaesserbewertung.de

4. FÜGGELÉK

I.

Makrozoobenton mintavételi jegyzőkönyv helyszíni vizsgálatokhoz

II.

Makrozoobenton mintavételi jegyzőkönyv mélyvízi mederkotrásos vizsgálatokhoz

III.

Makrozoobenton mintavételi jegyzőkönyv keresztszelvény-kotrásos vizsgálatokhoz

IV.

Adatlap makrozoobenton minta válogatásához és határozásához

VITUKI Nonprofit Kft. Analitikai Laboratórium és Hidrobiológiai Laboratórium

a NAT által ……………… számon akkreditált vizsgálólaboratórium

MAKROZOOBENTON MINTAVÉTELI JEGYZŐKÖNYV Minta azonosító

Víztér Helyszín/település

Folyóvíz □ /állóvíz □ A *-al jelölt paramétereket csak folyóvizek esetében kell kitölteni!

Dátum Koordináták

EovX

EovY

Mintavevő(k)

Tartósítószer formalin alkohol Akkreditált mintavétel igen nem Fotók №

Témaszám vízhőmérséklet

⁰C m

partszakasz hossza* vízfolyás szélessége*

m

legnagyobb vízmélység

cm

átlagos vízmélység

cm

vízjárás* apadó □ áradó □ stagnáló □ tetőző □ vízsebesség*

gyors □ közepes □ lassú□

vízállás*

kicsi □

közepes □ nagy □

emberi hatás a part kialakításában

nincs

van:

SZERVETLEN MIKROHABITAT Megalitikus > 40 cm

BIOTIKUS MIKROHABITATOK Makro-alga

Makrolitikus 20-40 cm

Szubmerz makrofiton

Mezolitikus 6-20 cm

Emerz makrofiton

Mikrolitikus 2-6 cm

Szárazföldi növényi részek

Finom kavics 2 mm-2 cm

Fa eredetű részek

Homok

Durva szerves törmelék

Agyag

Finom szerves törmelék

Héj

Iszap

Megjegyzés mintavevő aláírása és beosztása 39

VITUKI Nonprofit Kft. Analitikai Laboratórium és Hidrobiológiai Laboratórium

a NAT által ……………… számon akkreditált vizsgálólaboratórium

MAKROZOOBENTON MINTAVÉTELI JEGYZŐKÖNYV - KOTRÁS Minta azonosító

Víztér Helyszín/település

fkm:

Dátum Koordináták

EovX

EovY

Mintavevő(k)

Tartósítószer formalin alkohol Akkreditált mintavétel igen nem Fotók №

Témaszám vízhőmérséklet

⁰C m

vízmélység mederanyag leírása: vízjárás

kotort mederanyag térfogata:

liter

apadó □ áradó □ stagnáló □ tetőző □

vízsebesség vízállás

gyors □ közepes □ lassú□ kicsi □ közepes □ nagy □

vízmérce/cm: emberi hatás a part kialakításában

nincs

van:

SZERVETLEN MIKROHABITAT Megalitikus > 40 cm

BIOTIKUS MIKROHABITATOK Makro-alga

Makrolitikus 20-40 cm

Szubmerz makrofita

Mezolitikus 6-20 cm

Fa eredetű részek

Mikrolitikus 2-6 cm

Durva szerves törmelék

Finom kavics 2 mm-2 cm

Finom szerves törmelék

Homok

Iszap

Agyag/márga Héjak Megjegyzés mintavevő aláírása és beosztása

40

VITUKI Nonprofit Kft. Analitikai Laboratórium és Hidrobiológiai Laboratórium

a NAT által ……………… számon akkreditált vizsgálólaboratórium

MAKROZOOBENTON MINTAVÉTELI JEGYZŐKÖNYV – KERESZTSZELV. KOTRÁS Víztér

Helyszín/település Mintavevő(k)

Dátum

Tartósítószer formalin alkohol Akkreditált mintavétel igen nem

Témaszám vízhőmérséklet vízjárás vízállás

apadó □ áradó □ stagnáló □ tetőző □ kicsi □

fkm:

⁰C

közepes □ nagy □

vízmérce/cm:

emberi hatás a partok kialakításában

I.

II.

III.

IV.

V.

Makrolitikus 20-40 cm Mederanyag összetevőinek aránya %

Mezolitikus 6-20 cm Mikrolitikus 2-6 cm Finom kavics 2 mm- 2cm Homok Agyag/márga Márga Héjak Makroalga Szubmerz makrofita Fa eredetű részek Durva szerves törmelék Finom szerves törmelék Iszap Vízsebesség (1- gyors, 2- közepes, 3lassú, 4- álló)

GPS Vízmélység (m) Fotó № Minta azonosító Megjegyzések: mintavevő aláírása és beosztása 41

VI.

ADATLAP MAKROZOOBENTON MINTA ÉLŐLÉNYEINEK VÁLOGATÁSÁHOZ ÉS HATÁROZÁSÁHOZ Víztér, helyszín/település

Minta azonosító

Mintavétel dátum Válogatást végezte Határozást végezte TAXONOK

Dátum Dátum EGYEDSZÁM

Gastropoda

Bivalvia

Hirudinea

Malacostraca

Ephemeroptera

Odonata

Plecoptera

Heteroptera

Coleoptera

Trichoptera

Egyéb Megjegyzés:

42