A K.u.K. 68. Jászkun gyalogezred emlékhelyei Az 1866-os königgrätzi csatát követően a cs. és kir. 68. gyalogezred tisztjei elhatározták, hogy a hadjáratban elesett bajtársaik számára emlékművet állítanak. Az elkészítéséhez szükséges pénzt adományokból szedték össze az ezred tisztjeitől, illetve azok családjától. A 7 méter magas obeliszket az akkor már megyeszékhely Szolnok város főterén állították fel, az akkori piactéren, szemben a Városházával. Tetejét babérkoszorú díszítette, négy oldalára 1,42x0,87 méteres táblákat erősítettek. Az út felére esőre név szerint felvésték a hősi halottakat, három tábla üres maradt – talán megsejtettek valamit?...
Az ünnepélyes átadásra 1872. június 28-án került sor. Az ünnepségen megjelent József királyi herceg, az egykori dandárparancsnok és Rodics Gábor vezérőrnagy, az ezred tulajdonosa is. Az avatóbeszédet Gammel Ferenc ezredes, a tartalék ezred parancsnoka tartotta. A felszentelést követően az emlékművet a város nevében Hubay Ferenc, Szolnok polgármestere vette át.
A második táblára, amely szemből nézve jobbra esik a königgrätzitől, az 1878-as boszniai hadjáratban elesettek nevei kerültek, még 1879-ben. A harmadik és a negyedik tábla viszont már kevésnek bizonyult az első világháború több ezer hősi halottja számára. Ezt az oldalt már csak egy tisztelgő felirat díszíti, emléket állítva a 68-as gyalogezred hőseinek.
Szolnok városa egészen 1960-ig a város főterén hagyta az obeliszket, az csak a Kossuth tér rekonstrukciója miatt került a mai Eötvös térre. Ekkorra a babérkoszorúnak már nyoma veszett, és a feliratok is eltűntek az oldallapokról. Lassan már senki sem tudta, hogy az emlékmű milyen lehetett. 1998-ban Szolnok városa, a „Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány inspirálására, Ragó Antal irányítása mellett az emlékművet felújítatta. Az újraszentelést Gacsári Kiss Sándor kanonok végezte. Az ünnepi avatóbeszédet a Honvédelmi Minisztériumot képviselő Fodor Lajos vezérezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka mondta. A várost Kovács Líbor alpolgármester képviselte. Az újraavatáson a díszőrséget a „Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány és a 88. könnyű
vegyes zászlóalj katonái közösen adták, s jelen volt a svéd és az osztrák hagyományőrző szövetség elnöke is, kíséretével. Az 1998. szeptember 1-én tartott megemlékezéssel kezdetét vette egy kegyeleti ünnepségsorozat, amelyet minden év szeptember 1-én, a város napján tartanak.
A cs. és kir. 68. gyalogezred hősi halottaira nem csupán a Tisza menti nagyvárosban emlékeztet obeliszk. A Novi Brcko-i emlékművet eredetileg az 1878. szeptember 17-én a város környéki harcok során hősi halált halt Ulbrich János százados, az ezred 7. századának parancsnoka emlékére állíttatta menyasszonya, Kreuzinger Berta. A 2,5 méter magas oszlop avatására 1879 nyarán került sor, ahol az ezred II. zászlóaljának díszőrsége mellett Oreskovics alezredes, zászlóaljparancsnok tartotta az emlékbeszédet. Az emlékművet 1900-ban az ezred tiszti alapjának költségére felújították, amelynek során tégla alapon álló, 1,4 méter magas vörös márvány piramissá alakították át, s rá a „Dem im Gefechte bei Bracka am 17. september 1878 gefallenen tapferen Kameraden. Das Infanterieregiment Nr. 68” feliratot erősítették. A munkálatokat a 4. század katonái végezték. A szeptember 18-án megtartott avató ünnepségen az ezred tisztikara nevében Mayer Károly százados mondott beszédet, a 4. század díszőrsége mellett, a felszentelést pedig a helyi katolikus plébános celebrálta. (Vajon áll-e még az emlékmű?)
Az első világháború első halottai a 68-as gyalogezredből kerültek ki: az abádszalóki Kovács Pál gyalogos, a mezőtúri Bizó Gábor gyalogos és a szintén mezőtúti Veres Imre gyalogos adták vissza lelküket Teremtőjüknek a csukaszürkébe öltöztetett ármádia katonái közül, akik 1914. július 29-én estek el a Száva hídjánál. Az ezred halotti anyakönyvi kivonata róluk mindössze annyit jegyez föl: „Az ellenség a »Buzma« őrség elleni támadása alkalmával elesett. Az eltemetés helye: a harcmezőn.” Később a hősi halottakat a belgrádi temetőben helyezték örök nyugalomra. A még a Nagy Háború idején emelt emlékmű most is a belgrádi temetőben áll.
S itt érkezünk egy filozófiai jellegű kérdéshez. Vaj'h emlékműnek számíthatók-e a hősi temetők is? Megítélésünk szerint igen, még akkor is, ha azokban a katonás rendben sorakozó keresztek között nem állítottak külön obeliszkeket. Álljon most is példa gyanánt néhány olyan Nagy Háborús katonatemető, amelyben – más egységekbe tartozó bajtársaik mellett – 68-as bakák is nyugszanak
Központi katonai temető a Dolomitokban.
Katonai temető Lutz környékén és Szlovéniában.
Az I. világháború idején Szolnok városában, a frissen felavatott fiú gimnáziumban katonai kórház működött. Az ott elhunyt katonákat a város katonatemetőjében helyezték végső nyugalomra. Az egykoron szépen kialakított parcellákra azonban a II. világháború során elesett katonákat temették rá. Ez az áldatlan állapot 2002-ben szűnt meg, amikor a német katonákat exhumálták és a budaörsi központi temetőbe vitték. Ekkor adódott alkalom arra, hogy a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány kezdeményezésére a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó Irodája és Szolnok Megye Jogú Város Önkormányzata az I. világháborús katonai temetőrészt teljesen felújította. A 2003. szeptember 1-i avatáson Iváncsik Imre, a HM államtitkára és Dr. Holló József vezérőrnagy, a HM HIM főigazgatója mondott beszédet.
A volt 68-asok a Nagy Háború elmúltával is tartották egymással a kapcsolatot. Az ezred volt tisztjei az 1930-as évek közepén íratták föl a szolnoki 68-as emlékműre az első világháborúban hősi halált halt katonákra emlékező feliratot. Az ezred Tiszti Arany Vitézségi Éremmel kétszeresen is kitüntetett tisztje, Vági Imre emlékművénél még az 1970-es években is találkoztak az egykori bajtársak, leróva kegyeletüket a hős emléke előtt.
Vági Imre sírja.
Természetesen a háború után Szolnokon is állítottak egy központi emlékművet is. Az alkotás Szentgyörgyi István szobrászművész munkáját dicséri. Az avatásra 1926. október 16.án került sor az akkori gr Tisza István téren (ma Hősök tere). Az emlékművet József főherceg leplezte le.
A kép a korabeli avatáson készült.
A kép a 2010 - es Hősök napi ünnepségen készült
