A 68. Jászkun gyalogezred zászlói A cs. és kir. 68. gyalogezred zászlóaljai külön zászlóaljzászlóval rendelkeztek. Az I. zászlóaljé 1837 M. festett sárga zászló volt, amelynek mindkét oldalán a császári sas látható, benne az Osztrák Korona országainak, tartományainak címerével. 1849-ben vagy 1850-ben avatták, a zászlóanya Ferenc Károly főherceg felesége, Dorothea Sophie főhercegasszony volt. Rúdján nem volt sem évszám, sem nevek. Két zászlószalag tartozott hozzá. A kék színű, mindkét oldalán ezüsttel varrott zászlószalag egyik oldalán a magyar zászló szerepelt „Sophia Dorothea A:F:C:C:” felirattal, másik oldalán az osztrák kopjás zászló „Vezérelj és Győzz” felirattal. A másik, fehér színű zászlószalag előoldalán Mária, a Magyarok Nagyasszonya képe szerepelt a kis Jézussal a karján, hátoldalán ezüst varrással az osztrák sas, illetve a „Sophia Dorothea Archiducis Francisci Caroli Conjux” felirat. A zászló az idők folyamán megrongálódott. A II. zászlóalj 1837 M. festett, sárga zászlója eredetileg a 37. gyalogezred III. zászlóaljának zászlója volt. Nyelében szintén nem voltak nevek vagy évszám, s állapota eléggé rossz volt. A zászlóanya Sophie főhercegasszony volt, s 1850. május 28-án avatták. Egy kék színű zászlószalag tartozott hozzá, ezüst varrással. Az egyik oldalát osztrák és magyar zászló díszítette, s raja a „Sophie, Erzherzogin von Österreich” felirat volt olvasható. A másik oldalon az avatás dátuma: „1850”, valamint a „Für bewahrte Treue und Tapferkeit” felirat szerepelt. 1868. április 28-án a közös Hadügyminisztérium hozott egy rendeletet, miszerint csak a II. és a IV. zászlóaljnak lehet saját zászlaja, ezért a II. zászlóalj kapta meg az 1861-ben avatott fehér zászlót, melynek zászlószalagja szintén az ezredparancsnokságon maradt. A III. zászlóalj zászlaja eredetileg a 46. gyalogezred III. zászlóaljának zászlója volt. Az 1837 M. sárga, festett zászló mindkét oldalán a császári sas szerepelt. A zászlórúd tetején több név állt, többek között: Sophie Jellasic, Joseohine Hipsich, Jellasic FZM stb., nyelén pedig a 46. gyalogezred tisztjeinek nevei sorakoztak. A hozzá tartozó zöld, arannyal díszített zászlószalagot Sophie Jellacic adományozta, s 1852-ben avatta a keresztanya, Erzsébet főhercegnő. Az egyik oldalára a Jellacic család címerét helyezték el, illetve arannyal díszítve, aranygyöngyökkel keretezve a „Sophie Baronin Jellacic” feliratot. A másik oldalán a Viteaz si credincios felirat volt olvasható, tölgyfalevelekkel ékesítve, 1852-es évszámmal. 1868-ban ezt a zászlót is a bécsi Hadimúzeumnak adták le; jelenleg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonában van.
1861. december 2-án az ezred új zászlót kapott. Az I. zászlóalj zászlaja ezért az újonnan felállított IV. zászlóaljhoz került. Később, 1868-ban a tartalék ezred zászlója lett, végül 1882ben leadták a bécsi Hadimúzeumnak, a zászlószalag viszont az ezredparancsnokságnál maradt. Az I. zászlóalj szintén 1861. december 2-án, Prágában kapott új zászlót. Az ünnepélyes zászlószentelésre a Szent Ignác templom előtti Károly téren került sor. Ez alkalomból Mária Anna császárné, I. Ferdinánd császár neje zászlószalagot adományozott az ezrednek, sőt a zászlóanyai tisztet is magára vállalta. A fehér színű, hímzett zászló egyik oldalán Mária látható a kisdeddel, glóriában, a másik oldalán pedig a császári sas. Az ezüsttel gazdagon hímzett fehér színű selyemszalagon a „Mater Die, mater nostra” felirat olvasható, alsó részét Ausztria címere dísziti. A vörös színű másik szalag egyik oldalán ezüsttel a „Maria Terribilis Ut Castrorum Acies Ordinata”, másik szárán a „Maria Anna Austria Imperatrix. MDCCCLXI” felirat látható. E két zászlószalag jelenleg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum tulajdonában van.
Az 1866-os königgrätz-i csatában, Clumnál ez a zászló került veszélybe, s Nagy János tizedes és társai önfeláldozóan ezt mentették meg a poroszoktól. 1868. április 1-én a II. zászlóalj kapta meg, és az ezred zászlója lett. Az 1878-as boszniai hadjáratba a 68-asok magukkal vitték. Valószínűleg 1918-ig ez maradt az ezred jelképe. 1900-ban felújították. A 68. gyalogezred hagyományőrzőinek zászlója a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban található, eredeti 1837 M. sárga, festett zászlóaljzászló mintájára készült. Pusenszki Ferenc, a „Szolnok” Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány rendes tagja festette kézzel, a mintát Csákváryné Kottra Györgyi tanácsos, a Hadtörténeti Múzeum zászlógyűjteményének vezetője bocsátotta rendelkezésre. E zászlót 2000. november 5-én, a veszprémi görög katolikus templomban avatták. A zászlóanya, Csákváryné Kottra Györgyi erre az alkalomra zászlószalagot adományozott az Alapítványnak. A sötétkék színű, arannyal szegélyezett szalag egyik szárának elülső oldalán „A cs. és k.ir. 68-ik gyalogezred hagyományőrzőinek”, a másik oldalán a „Cs. Kottra Györgyi” felirat olvasható, a másik szár
két oldalfalán pedig az „UNIONE FORTIOR”, valamint a „2000. nov. 5.” felirat. Az Alapítvány egyik jelképének számító zászló őrzési helye Szolnok, az egykori ezred székhelye.
Zászlók a második világháború végéig. A Nagy Háború utáni szolnoki gyalogezred első zászlóját a vasi gyalogezred félig kész zászlóteste adta. E gyalogezred egy zászlóalja 1919 végétől 1920 március elejéig, a román megszállást követően állomásozott Szolnokon. Az 1920. május 3-án Kovách János ezredes parancsnoksága alatt ténylegesen megalakult szolnoki gyalogezred „megörökölte” a vasi gyalogezred zászlaját, amelyet Szolnok város közössége fejezett be. Méreteiről, alakjáról nem tudunk semmit, de az bizonyos (Cs. Kottra Györgyi: Szabálytalan szabályosok. Gyalogsági zászlók a két világháború között, 1919–1938 című cikkéből, A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 6. szám, Budapest, 2004.), hogy előlapján lángnyelves mandorlában Szűz Mária látható a kisdeddel, fején a Magyar Szent Koronával. A teljes zászlólapot kalocsai hímzéssel borították. Hátlapja hímzés nélküli, elnagyolt magyar középcímerrel. Az avatásig vélhetőleg nem tudták befejezni, a felszentelés után pedig már nem volt lehetőség módosítani rajta. Felavatását 1921 márciusában a honvédelmi miniszter – 11220. eln. I. o. számú parancsával – engedélyezte. A zászlóanyai tisztet a korabeli dokumentumok szerint Horthy Miklósné vállalta magára. A zászlószentelésre 1923. május 14-én került sor, Szolnokon. Zadravecz István katolikus tábori püspök szentelte fel.
1923, Szolnok vasút állomás, vendégek fogadása. Az ezred második csapatzászlója – az új szabályzat szerint – 1938 M. típusú gyalogsági ezredzászló volt. A fehér, nehéz selyemből készült 120x140 cm-es téglalap előlapjára a két lebegő angyal által tartott magyar középcímert, hátlapjára Magyarország Nagyasszonyát, fején a Magyar Szent Koronával hímezték. A zászló mind a négy sarkán piros-zöld lángnyelvsor, három szabad oldalán nemzeti színű zsinór, két lengő sarkán nemzeti színű bojt volt látható. Csúcsa sárgaréz levélalak, amelynek bal oldalán a cser és olajággal övezett magyar állami kiscímer, jobb oldalán Horthy Miklós kormányzó családi címere állt. A 10. gyalogezred 1940. június 18-án megtartott zászlószentelési ünnepségéről a Nemzeti Jövőnk 1940. június 11-i száma tudósított. A zászlóanyai tisztet az 1. hadsereg parancsnoka, vitéz lófő nagybaczoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornok hitvese vállalta magára. A felszentelt zászlót az ezred nevében vitéz Beleznay Győző ezredes, ezredparancsnok vette át. A Szolnoki Újság 1939. augusztus 6-i számából tudjuk, hogy Szolnok városán kívül Karcag és Kisújszállás is adományozott az ezrednek egy-egy zászlószalagot. Ugyanonnan ismerjük a Szolnok városa által adományozott zászlószalagot: a 16 cm széles, könnyű selyemből készült szalag két ágának hossza 1-1 m volt, középen csokorba kötve, rajta az adományozó neve és jelmondata selyemmel hímezve, a végeken 5 cm arany rojttal. Sajnos sem a zászlóról, sem a szalagokról, illetve azok sorsáról további információkkal nem rendelkezünk.
Alapítványunk Szolnok városától 1996-ban megkapta a 35.M zászló egy másolatát. A zászlóanya Dr Tótha Áronné volt. Erre az alkalomra az akkori honvédelmi Miniszter zászlószalagot adományozott.
A zászlószentelés résztvevőinek egy csoportja.
