A kritikus infrastruktúra védelme és katasztrófavédelmi aspektusai a terrorizmus tükrében

KARD ÉS TOLL 2006/3

A kritikus infrastruktúra védelme és katasztrófavédelmi aspektusai a terrorizmus tükrében Nagy Rudolf mk. pv. alezredes

A címben felvetett összefüggések feltárásában a létfontosságú infrastruktúrák terrorizmussal szembeni védelmének alapelvei és a hálózatelmélet segítségül hívása szolgálnak kiindulópontként. Erre alapozva tárja elénk a szerzõ a kritikus infrastruktúra és annak mûködési zavarai kihatásainak vizsgálatához, valamint e rendszerek terrortámadások általi fenyegetettségére történõ válaszreagálás kimunkálásához a katasztrófavédelem eszközrendszere adta lehetõségeket. In the exploration of the correlations mentioned in the title, the request for assistance of the principles of the protection of essential infrastuctures against terrorism and network theory serves as a starting point. Based on this, the author demonstrates the possibilities given by the assets and means of disaster management for the study of critical infrastracture and the effects of its operational malfunctions and for the elaboration of the response to the threats by terror attacks on these systems.

Az emberi társadalom fejlõdését behatóbban tanulmányozva arra a megállapításra juthatunk, hogy az emberi civilizáció sikere – egyebek mellett – abban áll, hogy a környezet szükségletek szerinti átalakításával elõállított erõforrások zavartalan rendelkezésre állásával az adott kor technikai színvonalán modern technológiákkal biztosító, infrastruktúrákat tudott teremteni. Ezek az infrastruktúrák azonban fokról-fokra a kiváltott természetes környezeti létfeltételek helyébe lépve a társadalom ezen rendszerektõl való függõségéhez vezettek. Minél nagyobb mérvûvé válik az általuk biztosított fejlõdés, annál kiterjedtebb alapot képez a fejletség adott szintjének fenntartásában. Tehát esetleges kiesése is nagyobb kockázatot rejt magában, vagyis egyre kritikusabbá lesz. A társadalmi fejlettség és az infrastruktúra kritikussága összefüggésének illusztrálására a világ népesedése növekedésének adatait összevetve a szükségletek változásának tendenciájával láthatóvá válik, hogy a populáció növekedése a szükségletek mennyiségi emelkedését eredményezte. Ezek kielégítésének biztosításában nagy szerepet játszanak az infrastruktúrák, fõként azok alábbi elemei:

56

NAGY RUDOLF: A kritikus infrastruktúra védelme és katasztrófavédelmi aspektusai

– ivóvíz és csatornarendszerek, kommunális hulladékkezelés; – élelmiszer ellátás, termelés; – elektromos hálózat, erõmûvek; – gáz- és olajfeldolgozók, tárolók, vezetékrendszerek; – folyamatos kormányzás feltételrendszere; – telekommunikáció és információs rendszerek; – bank és pénzügyi szektor; – szállítás, közlekedés; – tömegtartózkodási helyek; – veszélyhelyzet kezelés szervei: 1. ábra. Népesség és szükségletek = orvosi, egészségügyi rendszer, alakulása = rendõrség, = tûzoltó és egyéb mentõ szervezetek; – nemzeti mûemlékek. Minthogy kiesésük vagy rendelkezésre állásukban jelentkezõ zavarok a közbiztonságot, a gazdaság zavartalan mûködését fenyegetik és az állampolgárok bizalmát megingatják, vagy akadályozzák az államok kormányainak és a közszolgáltatások folyamatos mûködését1 elengedhetetlen a folyamatos rendelkezésre állás feltételeit garantáló védelem megszervezése. A téma védelmi igazgatási összefüggései A téma szerves részét képezi a védelmi igazgatás, és azon belül is a katasztrófavédelem – különösen az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Országos Katasztrófavédelmi Fõigazgatóság (továbbiakban: OKF) és annak területi, illetve helyi szervei2 – az államigazgatás más szervei, valamint a „civil szféra”, így a kritikus infrastruktúra elemeit képezõ létesítmények üzemeltetõi feladatrendszerének. Mindez azért is jelentkezik kiemelt ügyként és feladatként, mert a hozzákapcsolódó biztonsági kérdések megválaszolása valamennyi érintett bevonásával megvalósuló széles körû koordinációt és együttmûködést igényelnek. Mi sem bizonyítja jobban a téma fontosságát, mint hogy az elmúlt években rendkívül sok halálos áldozattal járó, a kritikus infrastruktúrát ért terrortámadást hajtottak végre. A bekövetkezett New York-i, madridi és londoni események azt mutatják, hogy korunk biztonságának megteremtésében kiemelt szerepet játszik a kritikus infrastruktúra védelme.

1 „Zöld Könyv a kritikus infrastruktúra védelmének európai programjáról” Európai Közösségek Bizottsága, Brüsszel, 2005. november 17. 2 Területi szervek: Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságok, és a Fõvárosi Polgári Védelmi Igazgatóság. Helyi szervek: Repülõtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Országház Tûzoltó Parancsnokság, polgári védelmi kirendeltségek.

57


A biztonságpolitikai szakemberek elemzései arról tanúskodnak, hogy hazánk terrorfenyegetettsége nem fokozódott az elmúlt idõszakban. Azonban ez a tény nem szabad, hogy azt a téves képzetet keltse, miszerint a felkészülés és a biztonság terén további tennivalónk nincs, mert mint a legtöbb esetben, itt is igaz a megállapítás: az „erõ” – még ha ez esetben nem annak fizikai értelemben vett megnyilvánulásáról is lett légyen szó – a legkisebb ellenállás irányába hat. Azaz szem elõtt kell tartanunk a tényt, hogy a terroristák is elsõsorban a védelem gyenge pontjára igyekeznek lecsapni. A terrortámadások elleni védekezés egy komplex védelmi igazgatási tevékenység, amely a megelõzés tekintetében magába foglalja az érintettek részérõl a jogi szabályozási, szervezési, mûszaki-technikai, szak-, illetve hatósági feladatokat. Ugyanezen irányító, szervezõ és beavatkozó elemei a védelmi szférának terrorakciók bekövetkeztekor a kritikus infrastruktúra mûködési zavarai által kiváltott káros hatások csökkentésében, a lakosság védelmében, illetõleg a további nem kívánt következmények megelõzésében is részt vesznek. A védekezés feladatainak ilyen módon történõ összetett megoldása biztosíthatja e tevékenység eredményes megvalósítását.3 A katasztrófával, illetve az annak kialakulásával fenyegetõ veszélyhelyzet kezelése hasonlóan összetett rendszert igényel. Ezért is ésszerû a következtetés: terrortámadások során kialakuló rendkívüli helyzetekben a védekezés feladatai végrehajtásának kiemelt fontosságú szegmense a katasztrófavédelmi eszközrendszer. A már fentebb említett terrorcselekmények alkalmával mûködésbe lépett védelmi rendszerek tevékenységének tapasztalatai jól tükrözik, miként kapcsolódik a katasztrófavédelem szervezetrendszere a feladatok végrehajtásához. Igazolva e szoros kapcsolatot a hazai védelmi igazgatás egyéb elemei és a katasztrófavédelem terén valamennyi, a terrorcselekmények elleni védelem problémájával foglalkozó – talán csak annak pénzügyi és titkosszolgálati mûveleti feladatait leszámítva – a döntés-elõkészítés a tûzoltó és polgári védelmi szakemberek bevonásával valósul meg, legyen az jogszabályalkotás vagy preventív intézkedés. A feladatok meghatározásának elvi alapjai Az infrastruktúra kritikus elemei és a társadalom kapcsolatának, ezen belül is a mûködési zavarok kihatásainak vizsgálata, valamint a modern civilizáció létezéséhez elengedhetetlen infrastrukturális rendszerek terrortámadások általi fenyegetettségére a katasztrófavédelem eszközrendszerével történõ válaszreagálás lehetõségeinek a számbavétele napjaink egyik legaktuálisabb szakmai feladata. Az említett összefüggések feltárása érdekében, vizsgálat tárgyává kell tenni a kapcsolódó axiomatikus viszonyokat lévén, hogy hazánkban, csak úgy mint nemzetközi téren formálódóban van a fogalomrendszer. A definiáltak alapján kiválasztott infrastruktúrák vizsgálatával fel kell tárni azokat a tényezõket, amelyek befolyást gyakorolnak az említett elemek kritikusságára. Mivel megítélésem szerint ez az, ami a társadalom szempontjából nézve kifejezi a veszélyeztetés, illetõleg a társadalmi

3 Padányi József: A Magyar Honvédség lehetséges feladatai a terrorizmus elleni harcban. Kézirat. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem KV 440. Budapest, 2003. 5. p.

58


kockázat szintjét. Az infrastruktúra elemei kritikuságának szintje két fõ komponensbõl tevõdik össze. Egyrészrõl kihatással van rá magának a rendszer sebezhetõsége, másrészt pedig a társadalomra nézve súlyos következmények hatásainak mértéke. A létfontosságú infrastruktúrák védelme konkrét feladatainak meghatározása csak ezen befolyásoló paraméterek – ideértve a terrortámadásokat is – számbavételét követõen válik lehetségessé. Az elemzések alapján lehetõség kínálkozik arra, hogy a védelemben érintett minden szereplõ kimunkálhassa a terrorizmus jelentette veszélyek megelõzésére, és a kiváltott társadalmi, környezeti krízis helyzetek felszámolására szolgáló eszközrendszerét. A kritikus infrastruktúra és terrortámadásokkal szembeni védelmének katasztrófavédelmi feladatai kidolgozásának szükségességét az utóbbi évek egyre szaporodó terrortámadásai által felvetett szakmai kérdések indokolják. Ebben kiinduló pont lehet a nemzetközi szervezetekben illetõleg az OKF-nál a kritikus infrastruktúra vizsgálata során eddig végzett szakmai munka. Figyelembe véve az érintett nemzetközi szervezetek által a terrorizmusra történõ válaszreagálás lehetõségei kapcsán kidolgozott eredményeket, ebben a folyamatban elsõ mozzanataként meg kellett határozni azokat az infrastruktúrális elemeket, amelyekre összpontosítani szükséges a hatékony védelem megszervezése terén. A NATO Polgári Védelmi Bizottsága szerint például e fogalomkör „Azokat a létesítményeket, szolgáltatásokat és információs rendszereket jelenti, amelyek olyan létfontosságúak a nemzetek számára, hogy mûködésképtelenné válásuknak vagy megsemmisülésüknek gyengítõ hatása lenne a nemzet biztonságára, a nemzetgazdaságra, a közegészségre, a közbiztonságra és a kormány hatékony mûködésére.”4 Hazánkban a kritikus infrastruktúra védelmével és helyreállításával kapcsolatos kérdéskörben döntéshozó testület a Kormányzati Koordinációs Bizottság (továbbiakban KKB). A KKB 2004. november 11-ei határozatában a kritikus infrastruktúra vizsgálatával kapcsolatos feladatok koordinálásával az OKF-t bízta meg. A terrorizmus elleni küzdelem aktuális feladatait meghatározó a 2152/2005 (VII. 27.) Kormányhatározat részletesen szabályozza, hogy az érintett tárcák, a KKB védekezési munkabizottságai, az országos hatáskörû szervek – köztük az OKF is – a kritikus infrastruktúra biztonságának erõsítésében mely feladatokra fordítsanak fokozott figyelmet. A felsoroltakból is kitûnik a védelem teendõi végrehajtásának rendkívül szerteágazó volta. Ezért szükséges egy sokkal általánosabb definíció megalkotása, amely minden egyes érintett számára támpontot adhat az illetékességi körébe tartozó ilyen szegmensek beazonosítására. Ebbõl kiindulva a kritikus infrastruktúra, mint „A társadalom szempontjából valamely alapvetõ fontosságú forrás vagy szolgáltatás folyamatos rendelkezésre állását meghatározott technológia alkalmazásával biztosító, rendszerbe szervezett elemek összessége”5 definiálható.

4 Dr. Cecei – Mórocz: Klímaváltozás és a kritikus infrastruktúra „AGRO–21” Füzetek 5 Nagy Rudolf: A kritikus infrastruktúra és terrortámadásokkal szembeni védelmének katasztrófavédelmi feladatai, Tanulmány, ZMNE, 2006.

59


A kritikus infrastruktúra védelme elvi alapjainak tisztázása érdekében meg kell határozni, milyen eredetû zavarokkal kell számolnunk. E szerint a kritikus infrastruktúrában jelentkezõ sérülés forrása alapvetõen lehet: technológiai rendellenesség (pl.: anyagszerkezeti hiba kiváltotta), külsõ tényezõ kiváltotta véletlen baleset (pl.: természeti katasztrófa) és szándékolt sérülés okozása. (pl.: terrortámadás, szabotázs). Infrastruktúrák mûködésében fellépõ zavar jelentkezhet: közvetlen (pl.: vízhálózat elszennyezõdése közegészségügyi veszélyhelyzetet idézhet elõ) vagy közvetetten módon (pl.: távközlési rendszerek leállása távvezérelt eszközök feletti ellenõrzés elvesztéséhez vezethetnek, ami pedig esetlegesen katasztrófával fenyegethet). A kritikus infrastruktúra védelmének célja a fentiekbõl kikövetkeztethetõ módon nem más, mint: a mutatkozó mûködési zavar vagy fizikai károsodás megelõzésére, elhárítására való felkészülés, sérülés bekövetkeztekor a káros hatások csökkentése, a sérült szegmensek mûködésének helyreállítása. A létfontosságú infrastruktúrákat fenyegetõ katasztrofális terrortámadások lehetõsége egyre nõ. A sebezhetõség feltárása döntõ a védelem hatékonyságának biztosítására nézve. A kockázatok mérlegelésénél kiinduló pontnak vehetjük, hogy a szóban forgó kritikus infrastruktúrális elem milyen sajátosságokkal rendelkezik. További fontos összetevõ a védelmi intézkedések meghozatala szempontjából az elszenvedett károk tipizálása és a támadás jellege összefüggéseinek elemzése. Itt háromféle alapeset mutatkozik: 1. Pusztító tényezõ: Amennyiben az üzemeltetés is már veszélyes technológiának az alkalmazásával folyik (például: gázvezeték rendszerek), úgy számolni kell azzal, hogy a terroristák fegyverként szándékoznak felhasználni az infrastruktúrát és a mûködési zavar a rendszer fizikai sérülésével fog együtt járni. 2. Alkalmazás eszköze: csak a hatás minél szélesebb közvetítésének biztosítására irányul és épp ezért mûködési zavar nem lép fel a rendszerben, mivel egyedül annak sértetlensége esetén képesek a támadók sikerre vinni szándékukat. Ez persze azt jelenti, hogy a biztonsági rendszert éri a támadás a rendszer manipulatív kezelésének érdekében. Ezeknek lehet, vízellátórendszerek stb. 3. Kiváltó hatás: terrorcselekmények okozta sérülések, amelyek egy másik kritikus infrastruktúrális elem normál üzemelését teszik lehetetlenné, vagyis dominóhatást váltsanak ki, és ennek a másodlagos hatásnak az útján érnek célt. Itt elképzelhetõ, hogy az indukáló effektus a rendszer sérülése útján keletkezik (például gázvezeték robbanása okoz súlyos károkat a robbanás hatósugarában lévõ más kritikus infrastruktúrában), de az is, hogy csak a rendszerfolyamtokba történõ beavatkozással iniciálnak zavart (erre példa lehet légi kikötõk leszállító rendszereinek megbénítása villamos rendszerirányítás elleni sikeres heckertámadással). A károk bekövetkezésének valószínûsége – szándékosságot feltételezve – nyilvánvalóan a védendõ információkhoz való hozzáférés és a kínálkozó behatolási útvonalak védelmével csökkenthetõ. A védelem második legbelsõ vonalát képezi a mûszaki, technológiai szabályozó és a veszélyhelyzeti beavatkozó elemeket magában foglaló biztonsági irányítási rendszer, amelyek attól függõen lépnek mûködésbe, hogy a fel-

60


lépõ zavar mértéke mekkora, vagyis átlépi-e vagy sem az adott technológiai folyamatban kritikusnak ítélt határértéket. A védelem kialakítása területeit, figyelembe véve a kritikus infrastruktúra zavarainak és a kiváltó okok sajátosságait a rendeltetésszerû üzemeltetéshez szükséges titokvédelmi elõírások betartásának, a technológia zavartalansága mûszaki, informatikai biztosításának, és a rendszerelemek fizikai védelmének feladatai köré csoportosíthatjuk. Fizikai védelem: A létfontosságú háttérágazatok védelmének alapját a fizikai védelem részét képezõ hagyományos õrzés-védelem, mint aktív elem, illetve passzív elemként pedig a biztonságtechnikai rendszerek képezik. Biztonsági irányítási rendszer: A biztonsággal kapcsolatos irányítás tudatos folyamat, amely a kockázat megállapítását, valamint az adott kockázat meghatározott szintre (a társadalmi elvárások, a költségek és a hatékonyság összevetése determináló) való csökkentésére irányuló intézkedések meghozatalát és végrehajtását foglalja magában. E módszerre a kockázatoknak a kijelölt szintnek megfelelõ megállapítása, mérése és ellenõrzése jellemzõ. E téren a megelõzés céljait elsõsorban a kockázatokra és a baleseti eseménysorokra kiterjedõ felkészülés feladatai végrehajtása és a mûszaki biztonsági követelmények maradéktalan teljesítése szolgálják. Az üzemeltetõ felelõsségi körében összeállítandó védelmi tervek, a rendszerbeállított veszélyhelyzeti beavatkozó és riasztó eszközök illetve rendszeres ellenõrzésük lehetõséget adnak az esetlegesen bekövetkezõ veszélyek mérséklésére, leküzdésére és kezelésére. Krízishelyzetben, amíg a súlyos üzemzavar okozta nem kívánt következmények az üzemeltetõ által felügyelt infrastruktúrális rendszeren kívül nem éreztetik hatásukat, addig az elsõdleges beavatkozást az üzemeltetõ által szervezett biztonsági irányítási rendszernek kell végrehajtania. Amint azonban a helyzet eszkalálódik és a lakosság élet- és vagyonbiztonságát veszélyeztetõ mértékûvé válik, úgy a katasztrófavédelmi rendszer szükséges elemeinek riasztására és alkalmazására kerül sor. Informatikai védelem: A üzemzavarok elõidézhetõk a rendszerirányítás megragadásán keresztül. A modern kritikus infrastruktúrák technológiai folyamatainak vezérlése informatikai hálózatalapú rendszerekkel történik. A rendszerek feletti ellenõrzés elvesztésének elhárítására informatikai hálózatbiztonsági módszereket kell igénybe venni. Titokvédelem: A rendellenes mûködés szándékos elõidézése – egy bonyolult technológiai folyamatban – megfelelõ hozzáértés esetén is csak a helyi sajátosságokat és a technológiai rendszer egyedi kialakítását tartalmazó információk ismeretében valósítható meg. Az üzleti titkok védelme mellett ezért is szükséges az információk és a kiemelt biztonsági ellenõrzés alá esõ beosztásokban lévõ személyek szûrése, a fontos adatok bizalmas kezelése. A védelmére fordítható erõforrások a kritikus infrastruktúrához sorolható rendszerek már fizikai kiterjedésükhöz viszonyítva is szûkösek, optimalizálni kell tehát azok felhasználását. A fenti területeken a biztonság erõsítése feladatainak végrehajtására rendelt biztonsági faktorok hatékonyságának növelése is szerepet játszik a védelem kialakításában. Ennek egyik módja a rendszerszervezésben nagy jelentõséggel bíró hálózatelmélet.

61


2 ábra. Robosztusságot növelõ „csomópontok” megjelenése rendszerekben

Ezen interdiszciplína tézisei között szerepel, hogy a hálózatok stabilitása az úgy6 nevezett robosztusságtól függ. Minél bonyolultabb egy rendszer, minél több egymást helyettesíteni képes elem van benne – mûszaki nyelven szólva robosztusabb – annál kevésbé sebezhetõbb. Ezért a biztonsági elemek megosztására célszerû adaptálni a hálózatelmélet megállapításait. A gráfok sajátságát hordozó 2. ábrán feltüntetett kiemelt csomópontok határozzák meg a rendszer stabilitását. Ezek kiesése egy meghatározott mértéket követõen összeomláshoz vezet. Ily módon a védelem szintje korlátozott források mellett az említett központi elemek biztonságának növelésén keresztül is fokozható. Vagyis a kockázatkezelési technikák alkalmazásakor ezekre a legnagyobb veszélynek kitett szegmensekre kell elsõsorban koncentrálni a védelem erõforrásait. A fentiek alapján kijelenthetõ, hogy egy meghatározott infrastruktúra kritikussága, és ez által a terrortámadások okozta károk nagysága csökkenthetõ, ha azt komplex hálózatba szervezzük vagy annak erõforrásoktól való függését helyi, regionális szintrõl globális szintre emeljük. Ugyanis a magasabb dimenzionális tényezõk mint amilyenek a globális rendszerek, saját belsõ erõforrásaiknak köszönhetõen egy minõségileg magasabb szintet képviselnek és ezáltal a helyi kapacitások felhasználói számára rendelkezésre állókkal szemben több erõforráshoz engednek hozzáférést. Kiindulva az említettekbõl a kritikus infrastruktúra védelmének fontosabb feladataiként rögzíthetjük7: – a központi követelmények és elvek szerinti felmérését, illetve annak eredményei folyamatos karbantartását; – az egységes szempontok alapján folyó tervezést és ellenõrzést;

6 A rendszer azon képessége, amely megmutatja egyes tulajdonságainak érzéketlenségét a paraméterváltozásokkal szemben. (Dr. Kiss Bálint nyomán a szerzõ) 7 Demeter István: A katasztrófavédelem válaszai a terrorizmus elleni küzdelemre, Elõadás, Belügyminisztérium, 2005. november 8.

62


– az érintett szervek és a lakosság felkészítését a váratlan helyzetekre, az események kezelésére és az abban való részvételre; – az ügyeleti és monitoring rendszerek fenntartását, a kölcsönös tájékoztatás biztosítását; – az azonnal bevethetõ készenléti egységek szervezését és fenntartását, technikai eszközökkel való ellátását; – a rendszerbiztonság növelését (összeköttetés duplikálása, esetleg többszörözés pl: informatikai hálózat, távközlés); – a szükség energia ellátó rendszerek biztosítását (különösen kórházak, híradó távközlési központok, bankok, posta stb. esetében); – a legfontosabb infrastrukturális elemek fizikai védelmét, minõsített idõszakban szükség szerinti megerõsítését; – a titokvédelmi elõírások betartását; – a nemzetközi együttmûködést (tájékoztatás, segítségnyújtás) elsõsorban a határon átnyúló rendszerek vonatkozásában. A katasztrófavédelem kapcsolódó feladatai Az üzemeltetõkön kívül, akik a fõ felelõsséget viselik a kritikus infrastruktúra fizikai és elektronikus támadásokkal szembeni sebezhetõségének csökkentése, védelme erõsítése terén, a hivatásos katasztrófavédelmi szerveknek is jelentõs szerepük van a kritikus infrastruktúra védelmének feladataiban. Ezek az alábbiak: – az érintett gazdálkodó szervezetek bevonásával a kritikus infrastruktúra elemeinek folyamatos vizsgálata; – a mûködéshez szükséges feltételek kidolgozásában való közremûködés; – az önkormányzatok, és a lakosság felkészítése; – az ilyen helyzetben alkalmazandó lakosságvédelmi rendszabályok, és szükséges teendõk tervezése; – az esetlegesen bekövetkezõ kritikus helyzetek gyors és hatékony kezelése. Az OKF a kritikus infrastruktúra védelme ráesõ feladatai maradéktalan végrehajtása érdekében területi szervein keresztül vizsgálat tárgyává tette a kritikus infrastruktúra elemeit, az infrastrukturális elemek kritikus pontjai sérülékenységének egymásra hatását, illetve ezek következményeit a lakosság életére, anyagi javaira, normál életvitelére, valamint az épített és természeti környezetre. Az elemzések végrehajtása során elsõsorban katasztrófavédelmi szempontból értékelték az érintett infrastruktúrális elemeket, fõként abban a tekintetben, hogy a kritikus elemek sérülése milyen, a lakosság védelme érdekében végzendõ tervezési, szervezési, tájékoztatási, végrehajtási feladatokat ró a közigazgatási, védelmi igazgatási, hivatásos katasztrófavédelmi szervekre, és nem utolsósorban a szolgáltatást végzõ gazdálkodókra. Továbbá az OKF részt vesz NATO Polgári Védelmi Bizottság által létrehozott kritikus infrastruktúra védelem (KIV), ad hoc munkacsoport munkájában, koncepció és akcióterv kidolgozásában is. A KIV nemzeti programjának létrehozása érdekében az OKF áttekintette a különbözõ országok már elkészült programjait, áttanulmányozta az elemzésekhez és

63


értékelésekhez alkalmazott módszereket és modelleket, valamint az alkalmazott eljárásokat. A nemzeti program megalkotása és beindítása céljából az OKF koordináló szerepet lát el a hasonló funkciókat betöltõ ipari vagy infrastruktúra csoportok (szektorok) elemzésében, a kritikus szektorok kiválasztásában, a kritikusság mértékének, valamint a szektorok közötti függõségi viszonyok meghatározásában. * * * A katasztrófavédelem jelenlegi szervezetének létrehozása és irányítási rendszerének átalakítása óta bekövetkezett veszélyhelyzetek kezelése bizonyíték arra, hogy e rendszer beavatkozó, irányító elemei jól illeszkednek a védelmi igazgatás rendszerébe. Ez és az eddigi rendkívüli helyzetek alkalmával sikeresen végrehajtott beavatkozások, illetve a KIV érdekében végzett szakmai munka megbízható alapot biztosítanak a kritikus infrastruktúrális elemek ellen esetlegesen végrehajtott terrorakció kapcsán jelentkezõ komplex katasztrófavédelmi tevékenység eredményes megoldásához. A viszonylag korlátozott földrajzi régiókat érintõ terrorveszély mellett, mai világunk egyre gyakrabban találja magát szembe új típusú terrorizmus hozta kockázatokkal és kihívásokkal, ezek között is elsõsorban az úgynevezett szuper terrorizmussal. Tekintettel ezekre illetve arra a tényre, hogy a terroristák legtöbbször elõre nem látható módon váratlanul csapnak le, a katasztrófavédelemben részt vevõ szerveknek és szervezeteknek meg kell õrizniük azt a rugalmasságot és magas fokú reagáló készséget, amely mindig is jellemezte ezt a szakterületet, amelyre a katasztrófavédelem „Készen a vészben” jelmondata is utal.

64

A kritikus infrastruktúra védelme és katasztrófavédelmi aspektusai a terrorizmus tükrében

Recommend Documents