A K L A S S Z I K U S KÍNAI ORVOSTUDOMÁNY HATÁSÁNAK NYOMAI KOREÁBAN í r t a : dr. B I R T A L A N G Y Ő Z Ő és dr. M Á T É K Á R O L Y (Budapest)
TZ" ina a Távol-Kelet kulturális központja. Befolyása áttekinthetetlen gazdagságban á r a d szét a környező terüle teken, a J a p á n szigeteken éppen úgy, mint Taivan szigetén vagy Koreán. A Távol-Kelet orvosi t u d o m á n y á n a k elvei és g y a k o r l a t á n a k nagy része is kínai forrásból való. A több ezer éves h a g y o m á n y erejétől t á m o g a t o t t klasszikus kínai orvostu d o m á n y mélyen áthatotta és különösen a kultúrközpontoktól távol áthatja ma is a gyógyítással foglalkozó emberek gondol kodását. Ezért a s z á m u n k r a n a g y r é s z t idegen ősi orvoslási módszerek eléggé általánosan használatosak napjainkban is, Kína, illetve az általa befolyásolt országok területein, így K o r e á b a n is. Közleményünk a jelenleg K o r e á b a n észlelhető ősi népi gyógymódokkal foglalkozik. L e í r á s u n k azonban nem lenne tel jes, illetve részben érthetetlen lenne, ha nem ismerkednénk meg előbb a szükséges m é r t é k b e n a kínai orvostudománnyal. A klasszikus kínai orvoslás m á s , ősi orvostudományokhoz ha sonlóan, elméleti alaptételeit filozófiai megállapításokból szár maztatta. Ontológiai meggondolások alapján keresték és lelték meg a kínai orvosok a két alapellentétet képező ,,yang" és . , y i n " elemet, illetve tendenciát a szervezetek, így az emberi szervezet m ű k ö d é s é b e n is. A yang a h í m n e m , a fény, jó, erő, szárazság és m é g számos m á s pozitív tulajdonság, mellyel szemben áll a y i n , a nőnem, a sötétség, a rossz, gyengeség,
nedvesség stb. negatív tulajdonsága. Minden dolog h a r m ó n i á j a ezen elemek egyensúlya. A szervezetben a yang az életmeleg, mely főleg a ruganyos és üreges szervekben van. A y in az alapnedvesség, mely főleg a tömött szervekben helyezkedik el. A k é t elem a v é r b e n é s a belélegzett levegőben cirkulál. A keringés pangása lokális egyensúlyváltozáshoz, betegséghez vezet. E felfogás teljesebb megvilágításához egy kínai szerző erről szóló v é l e m é n y é t idéz zük Souillé de Morant n y o m á n : „ami teljes, az fájdalmat idéz elő; ami üres, az v á g y ó d á s t kelt. A fájdalom nem m á s , m i n t a y i n túlzásban". Az e m l í t e t t cirkuláció azonban nemcsak egyszerű anyag á r a m l á s n a k tekinthető. Valamiféle elektromos p o t e n c i á l k ü lönbségből keletkező közlekedéshez hasonlítható. Az Ekg, az Eeg, valamint az e l e k t r o t e r á p i á s eljárások megismerése u t á n az ősrégi teória meglepően modem színezetet kap. Az orvos történészek 50—60 évvel ezelőtt a yang — y i n h a t á s o k a t a szervezetben elsősorban anyaghoz kötötten képzelték el. Az 1936-ban megjelent Laignel—Lavastin „Histoire generale de la medicine" idevágó fejezetében pedig így méltatják ezt a kon cepciót: „A kínai o r v o s t u d o m á n y legeredetibb és l e g t e r m é k e nyebb felismerése a szervezetben keringő energiáról való. Ez a 12 vezetéken halad (felerészben yang, felerészben y i n ) . E vezetékek mintegy délkörök helyezkednek el és nincsenek összefüggésben az erekkel, idegekkel és nyirokerekkel." Minden szerv bizonyos pontokkal viszonyban van, melyek a szerv zavara esetén érzékennyé válnak. E pontok a v e z e t é keknek megfelelően helyezkednek el. Az így támadt érzetek egy m é g pontosan fel nem ismert pályán jutnak a felszínre, amidőn a szervek megbetegednek. Az érzet energiának fogható fel. A betegség az energia többleteié vagy hiányára v e z e t h e t ő vissza, illetve az energia keringési z a v a r á r a . A meridionális pályák fogalmával t e h á t eljutottunk az aku p u n k t ú r a és moxibustio indítékához és céljához. A kínai orvos feltevése szerint vagy „megerősíteni", va,gy „szétszórni" k í vánja a test kóros t e r ü l e t é n levő energiatöltést. Első esetben a moxibustiót alkalmazza, amellyel a hiányzó energia serken8*
115
tését, energikusabb vérellátást, jobb idegműködést kíván elér ni. Második esetben a k ó r o s a n felgyülemlett energia szétszó rása lesz a célja, a vérbőség enyhítése stb. Ezt az a k u p u n k t ú r á v a l (kínaiul cheen cihu) éri el. Az eljárást k í n o s pedantériával végzi. A test felületén 388, e célra szolgáló helyet tartanak számon, azonkívül nem közömbös az alkalmazott tűk anyaga, a forgatás i r á n y a stb. A gyógyszeres kezelés szintén részint elméleti, részint pedig tapasztalati alapokon áll. A gyógyszerek alkalmazása elsősor ban a szervek é s elemek analógiáján, illetve a szervek e g y m á s közötti k a p c s o l a t á n alapul. A kínai gyógyszerek jó része a k ö zépkori arab é s európai o r v o s t u d o m á n y b a n is ismert, attól függetlenül vagy átvétel következtében. Jellegzetesen kínai azonban a t e r á p i a elméleti alapja. Az öt alapelemből indulnak k i . Ezek: a fa, tűz, föld, fém, víz. Ezek mindegyike sorrend ben a következőt képezi, vagyis „támogatja". í g y megy ez örök körforgás szerint, mert a víz újból növényt, azaz fát hoz létre. Az elemeknek szervek felelnek meg, nevezetesen a fenti sor rend alapján: a m á j , szív, lép, tüdő és vese. E szervek között is baráti vagy ellentétes kapcsolatok ismeretesek. Az ötös t u lajdonság kiterjed a bolygók, égtájak (öt é g t á j a t ismernek, mert a megfigyelő kiinduló középpontját is é g t á j n a k veszik), színek, évszakok stb. vonatkozásaira. Adva van tehát egy rendszer, amelyben bő tere v a n a spekulációnak. A gyógyszer alkalmasságát elsősorban teoretikusan a fentiek figyelembe vételével döntik el. Különösen azonban a népi orvoslás előítéletektől mentesebb területein egy sereg tapasztalati alapon kipróbált kitűnő gyógyszert is alkalmaztak. Ilyen esetekben az elmélet valószí n ű l e g utólag igazolta az e r e d m é n y é k e t . B á r m i n t is álljon a helyzet, e furcsa dogmatikus medicina komoly eredményeket is hozott. N é h á n y fontosabb példa erre a himlőoltás, a scabies kórokozójának felfedezése, illetve leírása, a golyvásodás ellen égetett spongya vagy tengeri föveny fogyasztása, amely l é n y e gében jódkezelés, m á r időszámításunk előtt 1400 év körül is alkalmazták, de hasonló megokolásból most is esznek Peking ben nyers tengeri salátát.
A kínai Hippokratész Pien Chuen kb. ie. a I V — V . század ban írta le elsőnek nagy részletességgel a p u l z u s t a p i n t á s t és annak jelentőségét. „Nan Chieng" című m ű v é b e n foglalta öszsze tanításait, melyben például tagadta a boszorkányok és va rázslatok létezését. Tanai évszázadokon át alapul szolgáltak a későbbi orvosnemzedékeknek. A z eljárások és tanok azután valószínűleg n a g y r é s z t Koreán keresztül terjedtek J a p á n b a é s a délebbi szigetékre. Egyéves koreai tartózkodásunk alkalmas volt arra, hogy ilyen irányú tapasztalatokat g y ű j t v e megítélhessük az össze függést a két orsZág ősi vagy n é p i gyógymódjai között. A le s z á r m a z á s minden kétséget k i z á r ó a n megállapítható volt. A gyógyeljárasok leggyakoribb formái a következők: 1. Thum kezelés, azaz moxibustio. 2. Csini, vagyis tűszúrás kezelés. 3. Fha csim, t ü z e s tűvel történő tűszúrás kezelés. A Thum kezelésnél bizonyos meghatározott fűféléből golyó alakot gyúrnak, megszárítják és a megfelelő helyre téve el égetik. Rendesen nem egy, hanem több helyen történik ilyen égetés. Pl. gyomorpanaszok e s e t é n a köldöktől jobbra-balra kettő-kettő, vagy h á r o m - h á r o m é g e t é s történik. Az égetett b ő r ö n szabályos égési seb keletkezik, mely pörkösödés u t á n h á r o m - n é g y h é t m ú l v a gyógyul. A visszamaradó heget a beteg egész életén át viseli. Jellegzetes, kb. 10—20 filléres nagyságú, nagyon hasonlít a himlőoltáshoz. A z égetés h e l y é n e k kijelölése azonban, úgy látszik, m á r nélkülözi az eredeti „elméleti ala pot". Többnyire a betegség helyének, vagy a fájdalom kisu gárzásának felel meg. így, mint említettük, gyomorpanaszok esetén a köldöktájon vagy feljebb az epigastriumban. Mellkasi betegségeknél a mellen, vagy h á t o n , ízületi b e t e g e k n é l a fáj dalmas ízületek felett. Egyik endarteritises b e t e g ü n k n é l a t é r d belső felszínén v o l t egy-egy égési folt. Észlelésre k e r ü l t olyan beteg is, akinek a fején a sok é v v e l megelőzően végzett égetés, a koponyacsontra is ráterjedő impressziót okozott. Anamnézise szerint feltételezhetően meningitise volt. Az égetést eszméiétlenség esetén is alkalmazták. Ilyenkor a szárított fűgolyót a
bal m a m i i i á n égették el. Ezeknél a betegeknél a z u t á n később a bal emlőbimbó h i á n y a jelezte, hogy valamikor eszméletlenség ellen kezelték őket. A moxibustio igen elterjedt kezelési mód. Gyakoriságát mutatja, hogy egészségesnek m o n d h a t ó g y á r i munkások m á s célból történt szűrésekor (3600 személy) 4%-ban lehetett megtalálni a kezelés nyomát. A kezelést végző személyek többnyire mégcsak nem is felcserek. Meglehetősen titokban csinálják a m u n k á j u k a t . Kevésbé elterjedt a csim, azaz t ű s z ú r á s kezelés. Ez esetben egy kb. 6—7 cm-es fémtűvel s z ú r n a k be mintegy 1—1,5 cm mélységben a fájdalmas terület felett. Rendszerint i t t is 2—3 szúrás történik. A fha csim kezelésnél ugyanezt a t ű t használ ják, de izzított állapotban. Utóbbi módon t ö b b n y i r e tályogokat, g e n n y g y ü l e m e k e t ürítenek k i . Fentebbiek mellett kevésbé jellegzetes és n á l u n k is ismert kÖpölyözési kezelések is ismertek és használatosak. Az első h á r o m kezelési mód veszélyeinek és k á r o s n é p egészségügyi k i h a t á s á n a k részletezése nem célja cikkünknek. Az égetés nem terjed mélyre. M ű t é t n é l és szekciónál vizsgálva azt láttuk, hogy m á r a subcutisban sincsenek elváltozások. E kezelési módnak t e h á t nincs különösebb közvetlen ártalma. Veszedelmesebb a tűszúrás kezelés. Egy esetben a koreai ma gyar kórház kórbcncnokia, mint törvényszéki szakértő meg állapította, hogy az epigastriumban alkalmazott s z ú r á s epehólyag perforációt, peritonitist és ezáltal a beteg halálát okozta. A fent vázolt és aktívnak nevezhető kezelések mellett az ősi gyógyszeres kezelés szintén divatban van. K o r e á b a n is meg találhatók a K í n á b a n gyakori gyógyfüves patikák. Ezekben igen n a g y s z á m ú fűféle, magvak, teák, szarvasagancspor stb. kaphatók. K o r e á n a k egyik nemzeti sajátossága e t é r e n az ú n . inszámgyökér. Keszon környékén hatalmas, nagy gonddal ke zelt inszámtermelő gazdaságok vannak. Az országnak különö sen K í n a felé nagy a kivitele. A gyökérnek, illetve a belőle készült levesnek, főzetnek vagy p á l i n k á n a k roboráló, afrcdiziákus h a t á s t tulajdonítanak.
Gyógyfüves patika K í n á b a n
Koreában, b á r a század első évtizedeiben megindult a mo dern o r v o s t u d o m á n y fejlődése, az igazi é s alapvetően új egész s é g ü g y most van kifejlődőben. E n n é l a fejlődésnél hazánk o r vosai is szerepet játszhattak. A klasszikus k í n a i gyógymódok tehát K o r e á b a n elterjedvén á t m e n t e k a sok g y ö k e r ű népi orvoslás gyakorlatába is. A gyógymódok eredeti filozófiai, illetve orvosi megalapozását és indokolását a t ö b b n y i r e tanulatlan é s a kultúrközponttól távol é l ő népi gyógyítók nem ismerhették. Ez ö n m a g á b a n nem lett volna baj, de a klasszikus eljárások gondos körültekintését is mellőzték. A kezeléseket formálisan, sok esetben feleslegesen vagy éppen a beteg egészségét rontva folytatták le. A m o x i bustióra ez kevésbé vonatkozik, de a n n á l i n k á b b a tűszúrásos kezelésekre. Lényegében a K o r e á b a n jelenleg is meglevő ősi n é p i orvoslás t e h á t a klasszikus kínai orvostudomány h a t á s a ként jött l é t r e és annak egyszerűsített, vulgarizált gyakorlata. A modern experimentális orvostudományi szemlélet lassan meghódítja az egész világot. A Távol-Keleten is fokozatosan visszaszorítja a régit, A modern klinikák mellett azonban o t t él még a több ezeréves m ú l t e m l é k e is. Tartozékai közé k ü l ö n leges, s z á m u n k r a részben m é g érthetetlen gyógyeljárasok is tartoznak. A z orvostörténelem azon igyekezetében, hogy a m ú l t értékeit felfedezze és á t m e n t s e a jelenbe, találkozott a TávolKelet ősi o r v o s t u d o m á n y á v a l is. Egyes dolgok hátterében m á r mélyebb é r t e l m e t vélünk felfedezni, de bizonyára vannak m é g kiderítetlen dolgok, melyeknek feltárása az egyetemes orvos t u d o m á n y h a s z n á r a válnék. IRODALOM Braun P á l dr.: O. H . 1955, 29, 796. Carrel: Orvosok , kuruzslók, eretnekek. (1947.) Mc. Gavack: The Thyroid. (Mosby 1951.) Gruenhagen: Die Grundlagen der Chiniesisen Medicine. (Janus, 13, 1908.) Sven H e i l i n d : Die Kunst der Medicin i n China. (Acta Paed. 45; 382—387, j u l i 1956.) Laignel—Lavastine: Histoire generale de la medicine, 1936. Neuburger: Geschichte der Medicin. (1906.) 1
PE3ÍOME n e p B O ö b i T H a a KHTaficKaa M e A H U H H C K a a H a y K a B Teienne T u c f l ' i e j i e T H í í 3 H a H H T e j i b H O B J i H H e T Ha jieneonyio AenaTejibHOCTb npoBOAHMyio Ha O K p y n i H b i x T e p p n T o p n H x . TaK, H a n p H M e p , B Kopee H B H a c T O H i n e e B p e M Í I n p U M E H H C T C H MHO>KeCTBO n e p B O Ö b l T H b l X K H T a Ö C K H X J i e ^ e Ô H b l X MeTOAOB, KOHe^HO n p e H M y m e c T B e H H o B n a p O A H O M jie'jeHHH, H a KOT o p o e TOJibKo T e n e p b H a ' n i H a e T BJiHSTb c o B p e M e n H a n e B p o n e f i c i í a H
MeAHUHHCKaíi HayKa. Ha
0 C H 0 B 3 H H H CBOHX H e n O C p e A C T B e H H b l X OnblTOB a B T O p b l H3 ^ H C T a B Kopoe K J i a c c H ^ e c K n x MeTOAOB AO K JI a A H B a IO T O «moxib i i s t i o ) ) , 0 6 « a c u - H i g n i p u n c t u r a » a H3 n e p B o ß b i T H b i x j i e n a p c T B o pacnpocTpaHeHHeM y n o x p e ö J i e H H H K o p H H HHC3H.
BHeApeHHbix
ZUSAMMENFASSUNG Die uralte chinesische Heilkunde ü b t seit Jahrtausenden einen wirksamen Einfluss auf die H e i l t ä t i g k e i t der benachbarten Gebiete aus. So wendet man i n Korea auch heutzutage noch zahlreiche, aus China althergebrachte Heilmethoden an. U n d dies begreiflicher weise zumeist i m Bereiche der Volksheilkunst, die von den mo dernen Lehren der e u r o p ä i s c h e n Medizin erst seit j ü g n s t e r Zeit beinflusst w i r d . Die Verfasser der vorliegenden Studie berichten, — auf G r u n d p e r s ö n l i c h e r Erfahrungen, — , ü b e r die Moxibustion, A c u - u n d I g n i punction, die zu den i n Korea e i n g e b ü r g e r t e n klassischen V e r fahren z ä h l e n ; ferner ü b e r die weitverbreitete A n w e n d u n g der Insan—Wurzel,, eines der dort gebrauchten, uralten Heilmittels.
SUMMARY The ancient Chinese medical science has been influencing for thousands of years the curative activities i n neighboring countries. For example, in Korea numerous ancient Chinese methods of treatment are still i n use today, most often among the people, of course, European medical ideas are now beginning to w i n ground in these areas. Authors discuss, on the basis of personal experience, moxibustion, acu- and ignipuncture of the classic methods adopted from China by Korea, as w e l l as the use of the insan root, an ancient drug.
m
