A kiadvány megjelenését támogatták. Ember az Erdőért Alapítvány Országos Erdészeti Egyesület

A kiadvány megjelenését támogatták Ember az Erdőért Alapítvány Országos Erdészeti Egyesület

ERDESZETTÖRTENETI KÖZLEMÉNYEK XLI.

ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET ERDÉSZETTÖRTÉNETI SZAKOSZTÁLY BUDAPEST, 1999

A sorozatot szerkeszti Oroszi Sándor

A sorozat kötetei megrendelhetők a szerkesztő nevén és címén 1367 Budapest, Pf. 129.

Felelős kiadó Oroszi Sándor az OEE Erdészettörténeti Szakosztály elnöke

ISSN 0866-3181

Sokszorosítás: Diós Print BT., Budapest

TARTALOMJEGYZÉK oldal: Salamon Ferenc: Illegális fakitermelés Kézdiszéken a kezdetektől napjainkig Konkolyné dr. Gyúró Éva: A városfejlődés és a zöldfelületek formálódása a budai erdők és történeti kertek alapján

5

69

Apatóczky István: Budakeszi erdészeti jelentősége

109

Dr. Csötönyi József: A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás kialakulása, működése

125

3

4

ILLEGÁLIS FAKITERMELÉS KÉZDISZÉKEN A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG Salamon Ferenc Mottó: A természetet nem elég csodálni, szeretni, meg is kell ismernünk, mert csak akkor tárul fel előttünk kifogyhatatlan gazdag­ sága. Csak akkor leszünk értő barátai... nővénynek..., csak akkor leszünk képesek tudatosan és következetesen megóvni attól, hogy egykor pusztasággá váljék. (Puskás Attila: A fenyők birodalmában. Kolozsvár, 1997.)

ELŐSZÓ HELYETT 1996 júliusában Pápai Gábor barátom - közös dolgaink intézése közben - nekem szegezte: „írhatnál már valamit a háromszéki erdőkről is...”. Gyanútlan válaszomra („... én inkább az erdő poézisét imá­ dom...”) ragadozóként csapott le, nem hinném, hogy igazad lenne, mert aki ennyi kuriózumot ismer a háromszéki erdőkkel kapcsolato­ san, annak vétek nem közkinccsé tennie. így született meg e tanulmány megírásának gondolata, lehetőségét pedig az Ember az Erdőért Alapítvány teremtette meg. Köszönet illeti azokat is, akiket név szerint nem említek, említhe­ tek meg, hiszen az ő érdemük is, hogy a fakitermelés titkait belülről megismerhettem.

5

I. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS 1. Általános bevezetés Az erdő a fás- és lágyszárú növények többszintű társulása. Titokza­ tos világ: hiedelmek, legendák és mondák bölcsője, éléskamra, sze­ relmi légyottok és tragikus kimenetelű balesetek színtere, színhelye. Történelmünk viharos évszázadaiban az erdő életmentő hely, nemcsak az egyszerű embernek, hanem királyainknak is. A történelem mélyré­ tegeiből a futásfalvi legenda tűnik fel. Kun László korában a Hamar család kegyvesztetté vált, s ezért a Sajgó-patakot övező rengetegekbe költöztek, mely terület a birtokukat képezte. Később a királyt is meg­ futtatták, aki segítséget éppen a Hamar családtól és fegyverforgatóitól kapott.1E vadregényes hely tőszomszédjában, a kereszténység felvéte­ le után is bálványozhattak őseink Bálványosváron. Háromszéken a régi utak mind az erdőn keresztül kötötték össze a településeket. A Szlávok útja Altoija, a futásfalvi Sikókert - Ikafalva - Alsócsemáton Kézdialbis - Dálnok - Maksa - Besenyő érintésével szinte párhuzamo­ san halad a Bákó - Brassó műúttal. A honfoglalás kori települések túlnyomó többsége patakok mentén, dombok és őserdők között alakul­ tak falvakká. A végváraink, lakótornyaink ma is erdőben dacolnak az idő vasfogával: Borzvára (Kisborosnyó), Tündérvár (Kovászna), Ikavára (Csemáton), szentkertekbeli kerített templomrom és kolostor (Felsőcsemáton), pálos kolostor (Dálnok), Emrekápolna (Futásfalva), Toijavára és Bálványosvár (Torja), Gémvára (Sepsiszentgyörgy), Venetumé vára (Bereck), Királykő vára (Bodza-szoros), Herecz-vára (Málnás), Kincsásvár (Bodok), Vápavára és Alsósólyomkő (Sepsibükszád), Várerősse (Lemhény), Réka vára (Felsőrákos) és a Rákóczi-vár (Ojtozi-szoros).2

6

2. Az erdővel borított Háromszék Köváry Lászlótól nem sokat tudunk meg a háromszéki erdőkről, bár leírta: „Hagyományos tapasztalás mutatja, hogy mérsékleti égal­ junk alatt, hatodrész földnek erdőtől kell borítva legyen, hogy a levegő egészséges, a föld termékeny, a vizek dúsak és jóízűek legyenek. Ha­ zánk (és itt Kőváry László Erdélyre gondol - megj. tőlem: Salamon Ferenc) e részben is felyül múlja gazdaságával az 1/6 részt.”3 Köváiy László megállapítása még 1898-ban is igaz volt. A háromszéki erdők kiteijedése 4 211 443 kataszteri hold volt, vagyis a megye 60 %-át még erdő borította. Ez az állapot jórészt 1948-ig megmaradt, bár 1890-től megkezdődik a módszeres erdőkitermelés, melyben nagy segítséget nyújt a háromszéki „vaspálya” megnyitása (1892).4 Románia, illetve a román állampolgárok már Trianon előtt is ká­ rosították az itteni erdőket: a berecki erdőgondnoksághoz tartozó Só­ lyomtár nevű havasból Románia polgárai 42 szál hangszerfát loptak el, majd a megye birtokjogát is megkérdőjelezték. 1889-ben Románia 1600 hold fenyőerdőt akart „legombolni” Kézdivásárhely erdőterülete­ iből. Az évekig tartó per a városnak sokba került (800 forint és 5000 frank), ám a nemzetközi úton való ... orvoslás” sem váltotta be a hozzá íüzött reményeket: a szóban forgó területet meg kellett osztani.9 Romániának 26,7 %-át napjainkban is erdő borítja. A Kovászna megyei (lényegében a régi Háromszék) arány az országos átlag felett van: 45 %. Megyénk erdei a közép-európai jellegzetességeket tükrö­ zik. A fajok százalék szerinti megoszlását az alábbi kimutatás szemlél­ teti: 40 % bükk, 37 % fenyő, 13 % tölgy, 7 % gyertyán, 3 % puhafa. 3. Birtokviszonyok A székelység a magyar államban kiváltságokkal rendelkezett, me­ lyek megcsorbítása a mohácsi vészt követő évtizedekben mindinkább nyilvánvalóvá vált. Ennek ellenére a XVII-XVIÜ. századokban eleink még úgy használták erdőrészüket, mint a végleges letelepedés korá­ ban: kinek miből mennyi kellett. Az első korlátozás: „Az erdők pusztí­ tásának megakadályozásáról” szóló, 1790. évi LVII. törvénycikk. Úgy tudjuk, ekkor készült el Csíkországban Kelet-Közép-Európa legna­ gyobb mértékű lajtoijája (értsd: létra), s székely küldöttség érkezett

7

Bécs városába (nem tudni, hogy csavaros eszű háromszéki atyánkfia volt-e tagja eme csoportnak), hogy törvényesíttesse óhaját. A székelység kérelme az volt, hogy mindig csak annyi fát vághassanak le, amennyi a létra útjába kerül, ha netalán át akaiják vinni az erdőn. Gyanútlanul és hivatalosan rábólintottak. Ezután a hosszú létrát ke­ resztben ott vitték át az erdőn, ahol a legszebb fák nőttek. Innen a szólásmondás: Keresztbe, mint a csíkiak. A székelység körében, s így a kézdiszéki falvakban a XVIII-XIX. századokban olyan erdőrendtartások voltak, amelyek a maguk korában megállták a helyüket. Az erdőt óvó intézkedések, a gazolást rögzítő jegyzőkönyvek, a pusztítók büntetését tartalmazó végzések minden falu törvénykezésében fontos helyet foglaltak el. Ezek többszörös ismétlése viszont arra enged következtetni, hogy a súlyos büntetéssel járó tilalmakat régen is áthágták. Álljon itt ez a példa: „... ezen folljó 1781 ... esztendőben Beke Pál középső fija az tetőn fíjatal cseréket meghántott... megbüntettetek két magyar forintokra”.6 4. Az 1879, évi erdőtörvény Az erdőtörvény, az 1879. évi XXXI. te. 1880. július 1-jén lépett életbe és megszabta: - az erdők fenntartását, helyes használatát és kezelését; - a kihágásokról részletesen szólt, mindennemű károsításról, bünte­ tésről, illetve a károk megtérítéséről (Hihetetlen, de igaz: 115 év múl­ va, 1995-ben egy háromszéki legény fogadásból motorfűrésszel 4 ámyi területről minden útjába kerülő, álló fát kivágott. Tettét egy birka levágásával, s persze „ismeretséggel” megúszta); - a kopár területek beerdősítése; - szól az erdei termékek gyűjtéséről és szállításáról; - az országos erdei alapról ír, s meghatározza, hogy a törvényellenes cselekedetekből kapott pénzbüntetések 1/5 részét a községi szegény­ alapra, a 4/5 részét pedig erdészeti célokra fordítsák.7

8

5. Állami erdőkezelés A tulajdonképpeni állami kezelés Háromszéken csak 1887-től lé­ pett érvénybe. Az állami erdők kezelését a megye területén hat erdő­ gondnokság látta el, melyből kettő Kézdiszéken működött: - Kézdivásárhely, munkaköre Kézdi járás alsó része, 20 község, 94 birtokcím és 44 616 kataszteri hold erdő, - Bereck, Kézdi járás felső része, 5 község, 28 birtokcím, 63 922 kataszteri hold erdő tartozott ide. Az 1890-es években szükség volt a harmadik erdőgondnokságot is létrehozni Kézdiszentléleken, ám az összes kataszteri hold nem válto­ zott, csak utóbb csatolták ide a Veresvizet. 6. Az állami kezelés főbb irányai - Az erdőbirtokok felmérése; - a birtokrendezés elősegítése; - üzemtervek elkészítése, állandósítása és felülvizsgálása; - értékes fanemek ültetésére való fokozatos áttérés, puszták fásítása, vízmosások, földcsuszamlások megkötése; - az erdei legeltetés szabályozása (Az erdei legeltetést szabályozni már régóta kellett volna, mert: „Ezen folytatásban levő esztendő u.m. 1836 dik Bőjtelő havának 23 dik - délutáni három óra tájban egy re­ ménytelen, szerencsétlen - napján tüzgyuladás támadván itten Hatolykán mely véletlen alkalmatossággal idevaló Hatolykai igen jó Katona szolga, egyszersmind Gy. K. káplár Mátis András eö kegyelme több szomszédjával edgyüt, de nevezetesebben eö kegyelmének egy csűre és ahoz tartozó istálójával, marháival, ökreivel, juhaival és minden egész életében összegyűjtött portékáival és jovaival az fejjebb irt időn egy szempillantásban szerentsétlen tűz által megemésztetett.” 1836 őszén a fenti Mátis András újonnan szerzett 11 juhával megbirto­ kolta Geletzei Bajcsi Domokos erdejét.” Egy másik okiratból kiderült az is, hogy Bajcsi Domokos egyenesen a kézdivásárhelyi General Commandohoz jelentette az ügyet);8

9

- csemetekertek létrehozása. Háromszéken 1896-ban kétféle cseme­ tekert létezett: az államilag fenntartott és a birtokosok költségén fenn­ tartott. Ez az állapot az első világháború befejeztéig volt érvényben; - az erdővédelem megszervezése; - az erdészet népszerűsítése. 7. Tulajdonviszonyok 1899-ben

-

A háromszéki erdők tulajdonjoga 1899-ben így oszlott meg: magántulajdonban 141 234 kathold, törvényhatósági és községi erdők 109 735 kathold, egyházi erdők 8999 kathold, iskolai és tanítói erdők 995 kathold, volt úrbéres és közbirtokossági erdők 8873 kathold, nemesi és egyéb magántulajdont képező erdők 151 562 kathold.9

8. Erdészettörténet dióhéjban A közbirtokosságok működésének sajátos jogi kerete volt Erdély­ ben, s így nyilván Székelyföldön is. 1836-tól datálódik az első, erdőre vonatkozó törvény, melyet még 1846-ban, 1847-ben és 1848-ban szabályoztak. Az arányosítási föld- és erdőtörvény 1871-ben jelent meg, melyet lényegében az előbbi törvények folytatódásaként lehet tekinteni, és a közösségi vagyon felosztását rendelte el. Ez a törvény már szigorúan kitért az erdőkre, legelőkre. Ennek nyomán a kisbirto­ koson esett sérelem (a régi törvények a felosztásnál a házhelyek, házak számát és nagyságát vették figyelembe). A nagybirtokosoknak megen­ gedték, hogy ha 100 holdon felül volt szerzett erdőbirtokuk, azt ki­ szakíthassák („kiszakítási jog”). A kisbirtokosok ezután is közös er­ dőbirtoklásra kényszerültek. 1895 táján végrehajtották az erdőará­ nyosítást. Az új törvény erre aránykulcsot („részesedési arányt”) ál­ lapított meg. A kiszakítás után fennmaradt erdő-, legelő és szántóterü­ letek további kezelése céljából megalakultak az erdőbirtokosságok (közbirtokosságok), legelőtársulatok, a peremvidékeken az úgyneve­ zett „szélbeli” vagy „kétágkatonasági” közbirtokosságok. Ezekben a

10

részesedési arány szerinti használat dívott. A közbirtokosságok törvé­ nyes szentesítést csak 1898. VII. 9-e után élveznek: „A közbirtokossá­ gok ... tulajdonában levő ... erdők és kopár területek gazdasági ügyeit a birtokosok közös gyűlése intézi” (1898: XIX. te.). Ezek szerint a közbirtokosság választotta meg tisztségviselőit (elnök, esetenként alelnök, ritkábban titkár, választmány, erdőgazda és pénztáros), és szervezte meg az egész közösség életét.12 Háromszéken a közbirtokos­ ságok 1890-1911 között alakultak meg, s tevékenységük papíron 1948-ig tartott. Általánosnak mondható, hogy 1943-1948 között csak formálisan léteztek. A közbirtokosságot tulajdonképpen semmilyen rendelettel sem szüntették meg, 1998. II. 1-jei határidővel az állam nem a közbirtokosságoknak adná vissza az erdőket, hanem a közbirto­ kosság tagjainak. Ez nonszens a javából, mert ezek az erdők a széke­ lyek birtokában voltak a végleges letelepedés után folyamatosan a mai napig. Tehát nem kellett nekik visszaadni. Igen ám, csakhogy közbeesik még a két világháború közötti idő­ szak. A román közbirtokokra vonatkozóan az 1910-es, regáti erdőtör­ vény volt a maghatározó, ezt módosították 1922-ben, majd 1923-ban, és végül 1929-ben a szövetkezeti törvénnyel. Ezeket a törvényeket a gyakorlatban alkalmazni a XX. század végének körülményei között véleményem szerint - képtelenség. Más szavakkal: fogalmazhatnánk úgy is, hogy az erdőmémökök a közbirtokosságoknak kellene legye­ nek a felelősei, és nem az államnak.10 Mert ha egy közösség nem bomlott fel - és az esetek 99 %-ában ez így van -, akkor az erdővagyont jogilag nem lehetne elidegeníteni. Az erdélyi magyarság célja az, hogy ne bomoljon fel a birtokosságok közössége, s a vagyon (jelen esetben az erdő) ne kerüljön idegen kézre. A tulajdon jelentőségét nem az anyagi gyarapodás reménye adja meg, hanem az, hogy a közös erdőgazdálkodás a település egészének életmódjára kihat: összetart. Bármennyire furcsa, de igaz: Háromszék majd’ minden falujában megőrződtek a közbirtokosságok jegyzőkönyvei. Itt jegyzem meg azt, hogy a közbirtokosságok megalakulásának időpontjában szinte min­ den település önálló közigazgatási sejtként működött. E tanulmánynak nem célja bemutatni a közbirtokosságok történe­ tét, de néhány esetben mégis megtesszük, mivel arra érdemesek.

11

Futásfalva A település egykori közbirtokosságaival önálló tanulmányban foglalkoztam, itt a két névjegyzéket közlöm.11 A Futásfalvi Erdőbirtokossági Társulat tagjainak névjegyzéke 1906-1947 között: Név 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

használati illetőség 3/850 8 3 6 4 5 13 5 3 2 6 5 3 5 2 2 8 10 6 8 3 15 4 8 1 1 1 1

Ambrus Imréné Ambrus János Ambrus József Balázs Béla Balázs András Bajka Béniám Bajka Antal Bajka András Balázs Antalné Balázs Ferenc ifj. Balázs Ferenc id. Balázs Márton Balázs Gyuláné Balázs Jánosné özv. Balázs Jánosné ifj. Balázs Lajosné Balázs Gézáné Balogh János Balogh Józsefiié Bajcsi Tamás Bajcsi Márton Bajcsi József Bajcsi Vilmosné Bardocz Béla id. Bardocz Domokosné özv. Bardocz Béla ifj. Bardocz Gábor Bardocz Ilona

12

szavazatszám 3 8 3 6 4 5 13 5 3 2 6 5 3 5 2 2 8 10 6 8 3 15 4 8 1 1 1 1

29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64.

Bardocz Márton Bardocz Imréné Bardocz Lajosné özv. Bardocz Lajos Ignácné Bardocz János Bardocz József örökösei Kézdivásárhelyen Bardocz Ilona Bardocz Ignácz Bardocz Jánosné Bardocz Imre Bardocz Lajos Balázsné Bardocz András id. Bardocz András ifj. Bardocz Andrásné ifj. Bardocz Józsefhé Pál Etel Bardocz Ferenc, id. B. Ferencné Bardocz Ignác, id. B. Ferencné Bardocz György Bardocz Mihályné Barthos Józsefhé Borbáth Béláné Bokor Ferenc Beke Jenő Bene István tanító Bíró József Bíró Sándor Dombi János Dezső Dénes Dezső Domokos Dezső Lajos Dezső Géza Farkas Ignác Farkas István Farkas Andrásné özv. Fetés Józsefhé özv. Fetés Imréné özv.

13

1 3 12 11 3 4

1 3 12 11 3 4

10 8 3 3 8 8 3 2 5 2 2 2 3 5 1 2 30 6 2 2 5 2 12 10 10 3 2 8 2 11

10 8 3 3 8 8 3 2 5 2 2 2 3 5 1 2 30 6 2 2 5 2 12 10 10 3 2 8 2 11

65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101.

Fetés János Fejér Márton Fejér Mózes Györgyjakab József Györgyjakab Ignác Györgyjakab Ignácné Györgyjakab Pál Györgyjakab Simon Györgyjakab András Györgyjakab Andrásné Pál Júlia ifj. Györgyjakab Ferenc Pál Györgyjakab Teréz Ikafalva Györgyjakab Péter Györgyjakab Andrásné özv. Györgyjakab Ferencné özv. Györgyjakab Antalné Györgyjakab Albertné Lukács Irén Györgyjakab Albert Györgyjakab Antal Györgyjakab János id. Györgyjakab János ifj. Györgyjakab Jánosné ifj. Györgyjakab István Györgyjakab Ferenc Lajosné id.

4 5 12 10 3 1 3 3 3 5 3 3 3 8 8 14 3 4 4 6 1 5 4 5

Hamar Albert Hamar Albertné Hamar Ferenc Hamar István és neje Kölönte Lajos Kovács Imréné özv. Kovács Mihály id. Kulcsár Antal Kerekes Andrásné Lukács Sándomé özv. Lukács Vencelné özv. Lukács Vencel

1 5 8 11 3 10 3 4 1 18 12 3

14

4 5 12 10

102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111.

112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137. 138.

Lukács Károly Lukács Tivadar Lukács Emma Lukács Albertné özv. Lukács Andrásné özv. Lukács Péter tanító Lukács Ferenc László Péter László Vilma László Károly Lemhényi György Mátyás Gyula Ikafalva Mátyás Sándor Ikafalva Léva Sándor Ikafalva Hamar Antal Márton Elek Mátyás Ágnes Makó András Makó Istvánné id. özv. Makó Istvánné ifj. özv. Makó János örökösei Márton Károly Makó Bálint örökösei Márton Imre Mike Miklós Menyhért József Menyhért Antal Móricz András Pap Sándomé Mátyás Anna Páll Lajos Páll Simon Páll Bálint Páll Antalné Páll András Páll Imréné özv. Páll Tamásné özv. Péter László

21 5 5 3 5 2 5 9 2 2 9 11 11 3 6 4 20 2 3 4 3 3 1

9 8 1 1

10 13 1 2 4 3 6 8 5 6

15

139. Pinti Mihály 10 140. Rákosi Dénes 13 141. Sandi Vilmos 27 142. Sandi Krisztina 3 143. Sandi János Jánosné 6 144. Sandi Antal 1 Sandi Ignác Ignácné 145. 1 146. Makó Sándor 4 147. Sandi Magdolna 4 148. Sandi Pál 6 149. Tusa Gergely 5 150. Tusa Elek 2 151. Szánthó János 10 152. Vargyasi József örökösei 5 153. Váradi István 12 154. Balázs Lajos 1 155. Vargyasi Jánosné 1 156. Vargyasi Béláné tanító 6 A 150-156-os szám között csak használati illetőség van feltüntetve, szavazati joggal nem rendelkeztek. Az újabb keletű, ún. csoport erdőtulajdonosok névjegyzéke 1946ból. Azok neveit tartalmazza, akik vásárolt földdel léptek szövetségbe, vagy újólag telepedtek meg a faluban. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Balázs Lajos Györgyjakab Imre Györgyjakab Antal Györgyjakab Albert Kölönte Lajos Makó Sándor Balázs Vendel Bardocz Antal Bardocz Dénes Bardocz András Bardocz Béla Bardocz Márton Lajos Bardocz Márton D.

33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44.) 45.

16

Györgyjakab Pál Györgyjakab Ignác Tusa Gergely Bardocz Ignác Ferenc Pinti János Páll András Páll Dénes Bardocz Imre Dezső Zsigmond Bardocz László Szántó Géza Györgyjakab Gergely Márton Benedek

14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32.

Dezső Vilmos Páll Antal Ambrus József Lukács Márton Balázs András Balázs Béla Sándi Ignác Sándi Antal Sándi János Györgyjakab János Bajcsi Vilmos Makó József Mátyás Antal Mike János Bajka Béni Fábián István Bajka Antal Dezső Béni Lukács Vencel

46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64.

Márton János Makó János Bardocz György Páll Lajos Páll Simon Bardocz Ignác Lajos Balázs Gyula Bajcsi Márton Ambrus Antal Balázs Géza Balázs Márton Bardocz Simon Györgyjakab Simon Lukács Árpád Makó Károly Sándor István Rákosi András Györgyjakab Ferenc.

Köpec Mivel Köpecnek nem volt elegendő erdősége, más falutól vásárolt erdőt. 1899-ben Gyertyánffy Rozália „vargyasi úrnőtől” 50 000 koro­ náért 546 hold 1142 négyszögöl terjedelmű erdőt vettek a Rikában. 1900-ban vásárolták meg Középajtától a most Újerdőnek nevezett területet. A falunak hatalmas erőfeszítésébe került, hogy ki tudja fi­ zetni ezeket az erdőket. Ebből a vagyonból kétszer forgatták ki: 1921ben és 1948-ban. A köpecieknek ekkor az Ágazatban, a Csihányosban, a Szénégetőben, a Hosszúságban, a Hosszúmezőben, a Cinebércén, a Felső Kerekdombon, az Alsó Kerekdombon, a Jó- és Rosszborvíz oldalában, a Kerekvápában, a Németkalapfejen, a Mirkén, a Bükkben és a Kopaccserén volt erdőbirtokuk.12

17

Káinok A kőzbirtokossági dosszié a Régeni Áron- és Ütő András-féle csa­ ládi hagyatékból került elő, mely pontos topográfiai térképet is tartal­ maz. A kétágiaknak közel 500 hold erdeje volt a: Verőfényoldalában, a Vasantában, a Cseretetőn, a Siáton, az Üvegcsűrön, a Cserekúton és a Tilalmasnyíren.13 Bikkfalva A Komán István hagyatékából előkerült Kétágkatonasági Erdőközbirtokossági dokumentumban részbirtokosként közel 200 személy szerepel. Az itteni kőzbirtokossági erdők földrajzi nevei: Csulyoz, Csigavára, Medvésárka, Édespatak, Bomás és a Piliske.14 Málnás „A közbirtokosságok annakidején nagyon jól működtek, az álla­ mosítás után minden rend megbomlott, mind leélték az erdőt, 90 %-át kivágták” - mondta Szilágyi Dávid. Ebben a faluban külön erdészt is tartottak. Málnás falunak az Úrbéresen és a Vásároson voltak erdői.15

18

n. ERDŐ- ÉS FAHASZNOSÍTÁS 1. Tűzifa A háromszéki erdők fatermése 1892-ig kizárólag a házi szükségle­ tek fedezésére szolgált.16 A faszükséglet jelentős hányadát a tűzifa képezte. A vidék a jelenben is rengeteget „tüzel” - hiszen az éghajlati viszonyok ilyenek: olykor szeptembertől május végéig „elbíijuk” a tüzet. A háztartások zöme (falun) nem rendelkezik gáztűzhellyel, s így egész évben kénytelenek fával tüzelni. Valamicskét hozott a lakosság konyhájára az a kevés számú vízifürész, ahol - kezdetleges technológiával - deszkát vágtak. A helyi szükséglet fedezése után a kevéske fölösleget Brassóba szállították, ahol olyan olcsón tudták csak értékesíteni, hogy mindössze a fuvar és a termelési bérek térültek meg. Érdekes, hogy az erdők mellékhasználata, azaz a legeltetése jutott előtérbe, mivel az állatok tartása biztos megélhetést jelentett. így az erdők rovására állandóan növelték a legelők területét. E növelés egyik legprimitívebb módjától sem riadtak vissza: sok helyen felgyújtották az erdőt! Például: - Sepsiszentgyörgyön a városi hatóság nagy gonddal, nem kevés pénzzel és még nagyobb fáradtsággal az Őrkő kopár oldalát erdeife­ nyővel ültette be, s 1891-ben „... valami pásztorsuhancok meggyújtot­ ták.” A 15 holdat meghaladó fenyvesből 700 köböl égett el. - Csemátonban „A Beke Pál, Kurtabércz és Laborvesszeje nevű bércek tűztengerben állanak. Három napja égnek az erdők, a tűz csak terjed ..., a pásztorok a tűz okáról semmit sem tudnak.” - 1891 -ben ismeretlen okok miatt tűz ütött ki Illyefalván, Erősdön és Kovásznán, ahol: „...az Őlves nevű erdő jórészt elpusztult”.17 Az „egészségügyi személyzet ” tüzelőanyaga „Fa repartitio pro Anno Militari 1811/1812: - Kézdivásárhely, Doctor: Kesselbom 6 3/4 kemény tűzifa, - Kézdivásárhely, orvos: Borbéli 6 3/4 öl kemény tűzifa.”

19

- „Fa reparticio (ölben) 1825-re, a kézdivásárhelyi patika számára Alsócsemátonból 6”. 1826-ban ugyanez a falu, ugyanennek a patiká­ nak, ugyanennyi kemény tűzifát szállított. - „Fa repartitio pro anno militári 1829, Alsócsemáton a fennírt kato­ nai esztendőre az alábbi individuumoknak a tűzifát köteles leszállítani: - Kézdivásárhelyre Korponai orvos úrnak 4 ölet, - Brassóba protomedicus Ferentzi Josefhek 4 ölet és - Brassóba nemes Roydell Ioseph phisicusnak 4 ölet.” 1829-ben: „Fa repartitio”, ami Ikafalvát terheli az 6 3/4 öl, amit „Korponai Carolus orvosdoktomak Kézdivásárhely” kellett odafuva­ rozni. Ugyanezt a famennyiséget 1831-1833. közötti időszakra Kézdivásárhelyen lakó „Szöts (?) doctomak”, Háromszék „rendes physikussának” kellett szállítani. A „II. Székely Gyalog Regiment faszükséglete " Az ikafalvi erdők múlt századi állományának fogyásához nagyban hozzájárult a „II. Székely Gyalog Regiment” faszükséglete. 18111936 közöttről vannak hiteles adataink: A falut évente 12 1/2 öl fa levágása, lepucolása és helyszínre való szállítás terhelte. Nagyobb községek (Alsócsemáton, Felsőcsemáton, Dálnok, Maksa, Altorja, Feltolja, Kézdiszentlélek, Kézdikővár, Alsólemhény, Felsőlemhény, Esztelnek, Bereck és Gelence) „Fa repartitiája” csak a fele volt. Ikafalvának más kötelezettségei is voltak: 1824-ben a kászoni részen hidat építenek, s az építkezésre beterhelték: „2 darab 4 ől hosszúság­ ban 6 col vastagságban kemény cserefa elszállítására.” A „Comissio Protocoluma” szerint tartozik a falu a hidakat az alábbi módon csi­ nálni: - Alsócsemáton hármat, 3 öl hosszúságban, - Felsőcsemáton kettőt, 3 öl hosszúságban, - Futásfalva kettőt, 3 öl hosszúságban, - Feltolja kettőt, 3 öl hosszúságban, - Altorja hármat, 3 öl hosszúságban. Minden hídra kell vágatni 15 darab cserefákat 4 öl hosszúságban, 6 col vastagságban.

20

„Azon építeni való cserefákról, melyeket a 9-dik compagnianak a Nemes Regiment 9-dik májusban költ (1824 - megj. tőlem: Salamon Ferenc) parancsolatja szerint a Berecki újonnan építendő Kapitányi qvartély Ház építésére az alábbi módon adnak az faluk: - Alcsócsemáton: 6 öl hosszúságban 20 col vastagságban 4 darabot, - Ikafalva: 4 öl hosszúságban 18 col vastagságban 20 darab, 4 öl hosszúságban 6 col vastagságban 12 darab, 6 öl hosszúságban 7 col vastagságban 8 darab, 6 1/2 öl hosszúságban 7 col vastagságban 6 darab... Aláírja, Bekker Főhadnagy”. 1826-ban Arbutina kapitány a következő famennyiséget rója ki: „A Nemes Regiment Commandónak a múlt hónap (február - megj. tőlem: S. F.) harmadik napján kőit poroncsolatja szerint tartozik a compagnia a Zabolán tanáltató kapitányi és a Létzfalván tanáltató főhadnagyi kvartályok renoválására 109 darab cserefát adni, mely fák a falukra az alábbi módon repartiáltattak, úgy mint: - Felsőcsemáton:

-

Alsócsemáton: Ikafalva: Futásfalva: Feltorja:

- Altoija:

1 darab 4 öles 8 col vastag, 1 darab 3 öles 8 col vastag, 2 darab 4 öles 8 col vastag, 2 darab 2 öles 8 col vastag, 9 darab 1 öles 8 col vastag, 1 darab 2 öles 6 col vastag, 25 darab 3 öles 6 col vastag, 25 darab 3 öles 6 col vastag, 14 darab 3 öles 6 col vastag, 12 darab 3 öles 6 col vastag, 2 darab 1 öles 6 col vastag, 5 darab 1 öles 6 col vastag, 2 darab 1 öles 6 col vastag, 8 darab 2 öles 5 col vastag.”18

21

Tűzifaszükséglet 1892-1893 között Egyes községek egész évi költségvetésüket a tűzifa árából fedezték A falu neve Fedezet Szükséglet A pénztári hiányt a ______________________________________tűzifaeladás pótolja Futásfalva 667,80 fit 6200,76 frt 5533,96 frt Ikafalva 754,44 frt 1826,23 frt 1071,79 frt Felsőcsemáton 1565,32 frt 3017,05 frt______ 1441,73 frt_____ A Marosvásárhelyen székelő kereskedelmi és iparkamara a MÁV Igazgatóság felkérésére szabályos pályázatot írt ki háromszéki fake­ reskedőknek és erdőbirtokosoknak tűzifa eladására, 2 év időtartamra az 1892-es és 1893-as évekre. A leszállítandó tűzifa évente: 9 050 m3bükk hasábfa, - 13 400 m3 tölgy vagy cser hasábfa. A pályázatokat Budapestre (Andrássy út 73. sz.) kellett benyújtani, de azok a cégek, amelyek eddig nem álltak szállítási viszonyban a MÁVval, megbízhatóságuk igazolására bizonyító levélért kellett folyamod­ niuk a kereskedelmi és iparkamarához, Tauszik B. Hugó elnök vagy Törpényi János titkárhoz.19 2. Épületfa A középkori Háromszéken kőből (várak), kőből és téglából (kisnemesi udvarházak, templomok) és fából (keményfából erdővidé­ ken, puhafából Sepsiszéken és Kézdiszéken) építkeztek. A XVIII. században - Mária Terézia rendeletére - általánossá vált a fából való építkezés, hiszen a sorozatos és erős földingásoknak a fa jobban el­ lenállt.

22

A múlt századi épületfa-szükséglet Ikafalván A lakók zöme boronaházat épített. Kezdetben a „gombolyag” rakófákat nagyméretű terméskőre helyezték. Az épületfa legtöbb eset­ ben nyír, nyár, fenyő és ritkább esetekben a rakottya volt. Talpfának keményfát (tölgy) tettek. 1855-ben Török István épít, de építés közben elfogy a fája és: „... tűz által romlást szenvedvén ... függőben álló épületje tovább rakhatása tekintetéből az egyház erdejéből ott szál nyírfát illendő árába kér.” Az egyháztanács határozása: „... megyebiró aa. (értsd: atyánkfia) egy­ néhány egy ház tagjaival ött szál közepes nyírfát illendő árába jegyez­ zék ki.” Sajnos a korabeli egyházi jegyzőkönyvből nem tűnik ki az, hogy Török István uram mennyit fizetett az öt szál fáért. A XIX. század vége felé kezdték használni a négyszögletűre kifa­ ragott gerendák farkasfogas összeillesztését. A parasztház (közép­ vagy sarokereszes) minden tartozéka fából készült, olyannyira fából, hogy a szegek, bolhaszegek is fából voltak. A múlt században épült faházak mindenikébe megvolt a mestergerenda. íme néhány beszédes darab: - „Ezt a házat Törörök (értsd: Török, elírás eredménye) Ádám építet­ te Isten segedelméből, az 1821-dik esztendőben május első napján.” Mostani tulajdonosa: id. Kirizs András Felszeg utca 131. szám. - „... atz Mária Asszony özvegységében az 1856 dik évben Augusz­ tus 5 dik napján” A régi mestergerendát beépítették 1913-ban az új ház utca felőli szobájába. A mestergerenda bal oldala korhadt lehetett, melyből levágták a felirat első részét: „Építtette R ...”, mert Rácz nevű család élt a múlt századi Ikafalván, Gyertyánszeg 68. szám. - „Ezen házat építtette Dombi István és nője Fetés Trésia az 1896-ik évbe”, Gyertyánszeg 78. szám. A templomépítés faszükséglete Ikafalván 1856. február 29-én elhatározzák egy új templom építé­ sét: „... a templom romlandóvá vált és a N. S. Szent vizsgálat és Eclésia az templomot meg vizsgálván úgy tanálta, hogy az Isteni szol­ gálatot többé nem lehet tenni, annak következtében az Templom hejett

23

mást kell építeni ...” Egy korabeli jegyzőkönyv második pontjából tudjuk: „Az Eclésia erdejében levő Cserefák az építésre nézve az Tiszteletes Esperest Úr engedelmével történhetik meg, ennek megadá­ sa után az Eclésia el adhassa ... meghatározták, hogy a fák eladása az környező falvaknak is köztudomásul adasson, hogy a kitűzött napokon a vásárosok megjelenhessenek.” 1856. március 28-án ismét gyűléseznek, s eldöntik: „... az egyház erdejének licitálása meg lévén engedve a templom építésének fedezésére.” Az április 4-5-én megtartott licitációkor 827 forint gyűlt össze. Egy későbbi gyűlés jegyzőkönyve sze­ rint terítékre került egy kényes kérdés: „Megyebiró aa. (atyánkfia, Pánczél Mojszes - megj. tőlem: S. F.) úgy értesült hogy a levágott cserefák még egyes személyek kezeik között vagyon nagyobb rész­ ben”. (Ezt úgy kell érteni, hogy a fát ellopták!) Elhatározzák, hogy május 6-ig mindenkinek be kell fizetnie a tartozását a kamatokkal együtt, ellenkező esetben „... az illető esperességhez jelentessék fel, hogy a Cs. Kir. Járási hivatal adóssága letörlesztésre kötelezhesse”. 1857. június 5-ig a pénz még mindig nem gyűlt össze (!!!), ezért az egyháztanács felsőcsemátoni Vitályos György református papot és Bodola Sámuel esperes urat nevezte ki biztosnak, akiknek 1858. janu­ ár 17-re sikerült a levágott fa árát összegyűjteni, a kamatokkal együtt (991 forint).20 3. Szerszámfa A székely ember nagyon sok szerszáma fából készült, melyet lé­ nyegében a saját erdejéből szerzett be, „természetesen” engedély nél­ kül: nyelek, gyalupad, létra, szekéralkatrészek, fejővedrek, kádak, csebrek, hordók, kasok, seprűk, fuszertartó nyírfakéregből, különféle botok, rudak, habargató, szénvonó, lapátok, villa, gereblye, teknő, szita, fakanál, lapító, fatányér stb. 4. Egyéb faszükséglet ,,Az erdei ipar legtekintélyesebb részét a deszka és léc készítés ké­ pezi. Számtalan patakok által hajtott apró fürészmalmok vágják a deszkát... de a Papolcz határában felállított Gyulafalva fürészgyárte-

24

lep által nyert igen szép lendületet. A tölgyfakivitel Romániába történt és tengelyen szállították, addig a drága százados tölgyfák egyszerű falusi épületekhez felhasználva pazaroltattak” - olvashatjuk egy kama­ rai jelentésben. A Marosvásárhelyi Kereskedelmi és Iparkamara 1893-ban felhívja a fakereskedők figyelmét: A m. kir. diósgyőri vas- és acélgyár részére jövő évben szükség lesz: - 700 m3jegenyefenyőre, - 140 m3jegenyefenyő falécre, - 12 m3 lucfenyő falécre, - 510 m3jegenyefenyő deszkára, - 240 m3lucfenyőfa deszkára, - 12 m3szurkos fenyőfa deszkára, - 12 m3II. minőségű fenyő deszkára, - 230 000 db jegenyefenyőfa zsindelyre.21 Ennek alapján lehetett aztán a fakitermelési vállalkozóknak megrende­ léseket, illetve eladó erdőállományokat szerezni. 5. Erdészeti hírek 1891-1892-ből a Székely Nemzet hasábjairól 1891 - Az érdekelt körök meg vannak nyugodva és elégedve, s egy jobb jövőnek zálogát kezdik látni erdeink jó karba hozásában és fenntartá­ sában. - A galaci és brailai dokkok megnyitása alkalmából íiják, hogy ott 11 nagy tengeri hajó rakodik fenyődeszkával. Horn Dávid cégének (Budapest) vannak fatelepei Brassóban és Háromszéken, ahonnan igen jó minőségű fenyődeszkát szállít Palesztinába, Olasz-, Francia- és Görögországba. Az ő érdeme, hogy az erdélyi faáru igen keresett és kedvelt cikk a keleti tartományokban. Nagy fatelepet rendezett be Konstantinápolyban is.

25

1892 - Január 20-án vármegyei gyűlést tartottak Sepsiszentgyörgyön Csikay János m. kir. erdőmester elnöklete alatt, ahol jelen voltak a megye erdészeti hivatalának tagjai és az erdőkerületek gondnokai. A számadásból kitűnik, hogy az elmúlt esztendőben minden tevékeny­ ség program szerint valósult meg. - A zoltáni Nagy Felfogott nevezetű erdőrészben 10 hold csereerdő­ nek a fája szabad kézből eladó. A fák kerülete 1 1/2 m, törzshossza 15-20 m. - 185 hold szép fenyőerdő közel az országúthoz (Sepsibükszádról van szó), továbbá 500 m3 vágott bükkfa a Büdösdi út mellett eladó, érdeklődni lehet a gróf Mikes-féle üveggyár-igazgatóságánál. - A szemerjai ev. ref. egyház Középhegy nevű erdejéből a cseretűzi­ fát a helyszínen készpénzfizetés mellett elárverezik. - A gróf Mikes-féle üveggyárnál állandó foglalkozást nyer mintegy 100-120 favágó méterölek készítésére,. - Sepsiszentgyörgy városa közhírré teszi, hogy a nagyméltóságú m. kir. földművelésügyi minisztérium 1890. VI. 15-én kelt 33688-1/2 számú magas engedélye folytán a városi erdők B. üzemosztályának a Lóré és Világlátó nevű erdőrészben 1290 darab tölgytörzs 4010 m3 tömör tartalommal 1892. IV. 21-én nyilvánosan elárverezik. - Illyefalva a Külső nevű erdőrészben 12 hold cserhántásra alkalmas erdőterületet nyilvános árverésen, készpénzfizetés mellett el fog adni. 6. Az erdő a szegény ember éléskamrája Évszázadok óta a székely ember ezerféleképpen használjahasznosítja az erdei fák, cserjék, lágyszárú növények levelét, hajtásait, virágait, terméseit, kérgét. Nem a teljesség igényével sorolunk fel egy párat: - a vadalmafa, a vadkörtefa (egyszerűen kifejezve vackor). A vadal­ mafa gyümölcséből ecetet erjesztenek, ritkábban főzik vagy aszalva eszik. A vadkörtéből kiváló minőségű pálinkát főznek, mely nem tartalmaz ciánt.

26

- a csontfát (valószínűnek tartom, hogy a vörös berkenye népi neve) asztalosok és faesztergályosok használják. Ebből a fafajból készülnek a létrafogak, a gereblyefogak és a jászol. - a közönséges cseresznyéből kompótot készítenek, esetenként szeszt öntenek rá, a termése pálinkafőzésre is alkalmas. - a galagonya levelét, virágát és gyümölcsét egyaránt gyűjtik, kiváló minőségű tea fő belőle. - som: gyümölcséből lekvárt főznek. - mogyoró: olajtartalmú magja miatt szinte mindenki gyűjti. Fájára paszulyt futtatnak, fáját kosárkötésre használják, fiatal ágát kettéhasít­ va faházak lécezésére is használják. - bodza: virágjából hűsítőt készítenek egy házi recept szerint, a meg­ szárított virágot izzasztó teának használják, fekete bogyóit befozik. - kecskerágó: fájából cipőszegeket készítenek. - szeder: levele teának való, érett terméséből lekvárt főznek vagy kisajtolva házibort. - málna: gyümölcsét nyersen és befőzve használják, ecetkészítésre is alkalmas. - csipkerózsa (népi neve: hecserli, peccs, seggvakaró): gyümölcse finom teának és ízletes lekvárrá főzhető. - fekete áfonya: levele teának, gyümölcse lekvárnak való, teáját gyomorrontáskor isszák. - vörös áfonya (népi neve: leánykakokojza, fásmeggy): gyümölcsét savanyúságkészítésre használják. - kökény: gyümölcséből bort lehet készíteni. - akác, hárs (népi neve: szádok): méhlegelő és viráguk teafőzésre alkalmas. Erdeinkben a következő gombafajok teremnek meg: tavaszi pereszke, fügomba, rókagomba, keserűgomba, korallgomba, vargánya, lila pereszke, piruló galóca, galambgomba, fenyőaljgomba, tőkealjgomba, őzlábgomba, kucsmagomba, laskagomba, ánizsgomba, kenyérgomba. Idős Pál Ferenc 1978-ban 139 kg rókagombát adott le, ugyanebből a gombafajtából 1984-ben a következő mennyiséget gyűjtötték be emberei: - Barthos Zoltán, Ikafalva, 36 kg, - Bene Róbert (diák), Futásfalva, 2 kg, - Sandy György, Futásfalva, 10 kg, - ifj. Pál Ferenc, Futásfalva 12 kg,

27

- Kovács István, Ikafalva, 4 kg, - Jordán Péter, Ikafalva, 2 kg, - Dénes László, Ikafalva, 2 kg, - Jordán Piroska, Ikafalva, 8 kg, - Kirizs Sándor, Ikafalva, 4 kg, - Gere István, Felsőcsemáton, 3 kg, - Balázs Béla és családja, Futásfalva 71 kg, - Balázs János és családja, Futásfalva 17 kg. Idős Pál Ferenc (1962-1990 között volt erdész Ikafalván és Futás­ falván: iskoláit Görgényben és Kézdivásárhelyen végezte) 1986-ban 30 kg, Bardocz Dénes 20 kg, Bardocz Amold 10 kg és Beke Zoltán 10 kg juharmagot adtak le. Az erdészeknek más terményeket is le kellett adniuk. Ilyen volt például a csipkebogyó. 2 kg csipkebogyóért 1 kg puliszkalisztet adtak. Az erdeifenyő tobozát az iskolások zsákszámra gyűjtötték, belőle adventi koszorúkat készítettek Kézdivásárhelyen.22

28

III. FALOPÁSOK RÉGEN ÉS MA Mottó: A tolvajszándékúak többnyire éjjel vagy ünnepnapokon dézsmálják az erdőt, sértik a hetedik parancsolatot. (Pápai Gábor: Az eb)23 1. Falopások 1879-ig A falopások „korai” (kora középkor, középkor) kezdeteiről semmi­ lyen adat nem áll a rendelkezésünkre. Lényegében nem is állhat, mert a feudalizmus korában az erdő mindenkié volt - legalábbis a Székely­ földön. A falopás kezdeteiről írott anyag is keletkezhetett, ám a sok háború, tűzvész, gondatlanság, no meg a gondos (állami) összegyűjtés azokat teljességgel megsemmisítette. Szájhagyományos forrás: 1849ben, amikor a cári csapatok beözönlöttek Sepsiszentgyörgyre, okleve­ lekkel tömték be a település sáros gödreit, hogy a szekerek, lovak könnyebben tudjanak közlekedni. A faluközösségi határozatok jegy­ zőkönyvei is jórészt elvesztek, ha ugyan nem kerültek „állami fennha­ tóság alá”, amikor a kormány utasítására az egyházi anyakönyveket szedték be. A falubírák jegyzőkönyveiből még itt-ott „bujkálhat” egy pár darab, de nem mindenki meri nyilvánosságra hozni, mondván: még nem jött el az idő. A közbirtokosságok jegyzőkönyvei így jobbára egy közelmúltbeli állapotot tükröznek. Az ikafalvi egyházi erdőkről 1820-tól vannak pontos adataink. 1898-ban még meglehetett az a jegyzőkönyv, mely 1767-tel kezdődő­ en rögzítette az egyház fontos dolgait, így az erdővel kapcsolatos írásokat is tartalmazhatta, sajnos, ez ma már nincs meg. így egy későbbi iratból idézünk. 1820. V. 7-én: „... úgy tapasztaltatik, hogy némelyek nagyon pusztítják az Eklésia erdejét a Fellsöbb rendelések ellenére, erre lett a nemes Eklésiától közönségesen ez a határozás: hogy aki ennek utánna opservaltatik, hogy fejszével pusztíttaná a N. S. Eklésia akár Csere akár Nyír erdejét, minden sze­ mély válogatás nélkül fizessen 6 forintokot, ha pedig ösmét fejsze nélkül találtatik akárki aki hasonló módon pusztítaná a már kifejezett erdőt az ilyen fizessen 3 forintokot.” Ez a határozás egyben falutör­

29

vény is, mely érvényes volt a múlt században. Ugyanezen a gyűlésen erdőpásztorokat is választottak. Az egyik név szerint ismert főerdőpásztor, Dienes Balázs az „1820-ik esztendő májussá hetedikén kelt egyházi törvény” értelmében adja fel 1858-ban Barabás Antalt, „kit meg is büntetnek 1 forintra”. Egyházi erdőpásztorok Ikafalván - 1820-1825: László Lajos, Fetés András, Deseő József és Mátyás László; - 1826-1833: foerdőbíró: Dienes László (és minden tizedik ház közül az első lakó erdőbíró - nevüket sajnos nem ismerjük); - 1834-1852: név szerint egyetlen fő- és erdőpásztort sem isme­ rünk; - 1853-1854: Pánczél Mózes, 1855-től megyebíró, ezért felmentet­ ték ebből a funkcióból; - 1853-1857: i^abb Dombi Pál; - 1858-1866: László András és Dienes Balázs; - 1867-1880: az erdőpásztorok nevei ismeretlenek; - 1880-1883: Mátyás András; - 1884-től: Valószínűnek tartom, hogy ez a funkció megszűnt, mert egyházi jegyzőkönyvek ugyan bőven vannak, de az erdőpásztorokról említést sehol nem tesznek. 1826-ban a törvényt kiegészítették azzal, ha valaki „szekérrel és fejszével találtatik az erdőben”, akkor 12 forinttal kell megbüntetni. A föerdőbírónak engedelmeskedi kell: „... minden tizedik ház közül az első vice Erdő Bíró, ki köteles a maga tizét őrizni”. 1847-ben már érdekeltté teszik az erdőbírókat: „... forint megyen a rajtakapóknak”. Csakhogy, mivel régen sem volt igazság, azonképpen manapság sincs! Álljon itt a következő jegyzőkönyvi példa: „1847-dik Év Februáriussának 11-iki éjjelen Lovas Katona Pánczél Antal két lovával, Szánynyával és mellette levő szolgájával (a szolga nevéről egy szó sincs megj. tőlem: S. F.) az Eklésia nagyon tilos erdeibe tanáltatván, éppen akkor á mikor egy jó tere nyírfát el akart orozni, maga ugyan szolgás­ tól elszaladott, de Lovait és Szánnyát béhajtottuk á Megye Bíróhoz.” A törvény szerinti 12 forintos büntetést Pánczél Antal apósa (márkosfalvi lovaskatona Kós István) közbenjárására megúszta 6 fo­ rinttal (!), melyet február 16-án be is fizetett Málnási József megyebí­ rónak.

30

Három hónap múlva: Gyalog Katona Mátyás Mózes az Eklésia tilos erdejéből egy szál nyírfát levágván, hogy bé hordozza, az Egyházi Tanács meg büntette 5 forintig ...” 1853-ban Dezső Dániel került az egyháztanács elé: „...az Egyház erdejében levő csutakokból szenet égetett, mit ő is elismert, de tilalmát nem tudta, az mondja”, mivel „... a tiltott erdőben merész volt oly tétre menni, hogy szenet merjen é g e t n i e z é r t 1 forintra megbüntették. Az egyház saját pénztára javára többször ad el fát: „A folyó 1857. évben nem lévén az egyháznak költőpénze, ... tehát az Eklésia erdejé­ ben nyírfa adodjon el litzitaczion melynek ára tétessen az Eklésia ládájába”. A jóízű humor sem hiányzik a jegyzőkönyvekből, persze, csak mi, mai emberek derülünk a következő bejegyzésen: „... fel adattanak Fetés András, Mátis László és Mátis András, hogy az Eklésia Erdejé­ ben méhészvén négy szál cserefát meglyuggattak, hogy a méheket meg foghassák. Mind a hármat a Consistorium eleibe állítván megváltották tselekedeteiket, azért, hogy minden hirtétel nélkül a fákat magvagdalták ..., megbüntette a B. Consistorium Fetést Andrást 1 forinttal, minthogy tsak egyet jukasztott meg, a más kettőt három fo­ rintra, minthogy azok ketten három szálat jukasztottak ki.”24 1851-ben a szotyori református egyháznak 411 köböl erdeje volt (az első világháborúig), melyből minden második évben bizonyos mennyiséget eladtak. (Ugyanebben a faluban a lelkésznek 230 köböl erdeje volt.) Egy bejegyzés az 1852-ből: „az év telén Lovas Katona Rápolthy Béla három szekér tserefát szállított haza engedélytétel nél­ kül saját udvarházába az egyház erdejéből”. A jegyzőkönyv nem szól a büntetésről.25 2. A községi erdők „pásztorai” Kézdiszéken 1697-1884 között26 A községi erdő a faluközösségé volt, ám „erdőlni” csak a falugyű­ lésen eldöntött helyen/helyeken és napokon volt szabad. A választott falubíró egyszersmind erdőpásztor is volt. Természetesen nem tarto­ zott őrizni az erdőt a szó kimondott értelmében, de a faluba behozott fát bármikor ellenőrizhette, s adott esetben keményen büntethetett. 17 kézdiszéki faluban sikerült azonosítanunk a falubírákat. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy ahol a községi iratok nem kerültek (valami vélet-

31

len folytán) egyházi kezelésbe, ott szinte teljességgel elkallódta, el­ pusztultak. - Altoija: 1794 Mike József Bartha András 1804 Márton Ádám; 1813-1815 1826 Lázár Ferenc; - Alsócsemáton: Lázár Ferenc; - Dálnok: 1760 Keresztes László; - Feltorja: 1813-1815 Kölönte Sámuel - Felsőcsemáton: 1786-1787 1793 Ambrus János Fülöp András 1797 1795 Bajka Péter Mátyás Márton 1796-1797 1798 Kölönte Márton 1799 Rákosi Sámuel Beke Péter 1800 1801 Fegyvemeki János Fülöp András 1802-1803 1804 Kusztos Mihály Tompa Ferenc 1805 Beke Péter 1806 Kusztos Mihály 1807 Szász Zsigmond 1808 Beke Márton 1809-1810 Kiss József 1811 1812 Szabó József Rákosi Elek 1813 1814-1815 Rákosi Ferenc Csíki István 1818 Fegyver Ferenc 1819 Rákosi József 1820 Bajka András 1821 1822 Rákosi József ifj. Rákosi András 1823 Rákosi Mihály 1824 Beke Ferenc; 1826 1760 Sandy IstVán - Futásfalva: Bardocz Simon 1796 -

-

32

- Hatolyka:

-

Ikafalva:

- Karatna: - Kézdialbis: - Kézdialmás: - Kézdimartonos: - Mátisfalva: - Nyújtód: -

Sárfalva:

-

Szentkatolna:

1813-1815 1828 1697 1698 1701 1747 1760-1761 1768-1769 1770 1773 1777 1780 1787 1797 1799 1802 1804 1819 1820-1821 1826 1835 1836 1837-1840 1859-1861 1813-1814 1815-1816 1747 1813 1773 1816 1815 1747 1860-1867 1747 1802 1816 1819 1747 1759

33

Ambrus Ferenc Sandy Pál; Pakó Tamás Pakó György Mátis András Potsa János Mátis István Mátis Antal Pap Pál Mátis Mihály Páll István Bakk Ferenc Pakó Antal Mátis János Páll György Pap György Pakó Áron Pakó Mátyás Finta Ferenc Kanabé Mihály Mátis Zsigmond Mátis András György Mihály Pap Sándor; Fetés Gábor Dienes József; Köntzei Kelemen; Vajna István; Kelemen Tamás; Farkas István Sántha József; Jantsó Mihály Kádár István; Erős György Babos János Kis Mihály Pakó József; Fábián Pál Györgybíró András

1789-1790 Bálint György 1795 Fekete Ferenc 1872-1884 Szabó József; - Szentlélek: 1869-1872 Tamás Elek. A falubírák közvetlen felettesei az alkirály- és királybírók voltak.27 Ők adták át a „passusokat”, s az adott helyzettől függően „circuralisocat” fogalmaztak a közerdővel, a közegészségüggyel, a szórako­ zással, bálokkal, építkezésekkel kapcsolatosan. Utasításaik pontos végrehajtását ellenőrizhették, büntetést is alkalmazhattak: pénzbünte­ tést, pálcaütést, sőt Lázár Dávid „halálbüntetéssel” is fenyegetett. Utasításaikat a falubírák nagyon komolyan vették: - a pálinkafőző sisakok beszedésénél (1747) „Jakab Tamás nagyon ... rugodozott ...”, de Jantsó Mihály nyújtódi falubíró úgy is elvette tőle, mert a pálinkafőzés sok fát is igényelt. - „1826 februariss Havának 19-ik napján Kanabé Mihály (falubíró Hatolykán - megj. tőlem: S. F.) setétedés előtt tanálkozott ugyancsak Hatolykai Gyalog Katona Pakó Andreassal és ugyancsak Hatolykai Gyalog Katona Matis Elekkel akik cserefával megrakott szekereiket bé akarták huzatni az udvaron belülre ... helyben 25-25 botütésre Ítélte, mert tiltott napon és tiltott helyről hozták bé a fá t... Pakó Andreas a 19-ik botütésnél elájult...” 3. Erdei kihágások és erdőrendészeti áthágások 1879-1918 között Az 1879. évi erdőtörvény szerint erdei kihágásnak számítottak a más erdejében elkövetett rongálások és lopások. A kihágás kategóriá­ jába a 30 frt (60 korona) értékig terjedő esetek, a vétségbe a 30-50 frt (60-100 K), míg a bűntett kategóriába az 50 frt (100 K) felettiek tar­ toztak. Az erdei kihágók az erdőtörvény értelmében általában pénzbünte­ tésre ítéltettek. Erdei lopás esetében meg kellett téríteni a kár értékét, továbbá a kiszabott kártérítést pénzben kellett megfizetni. Ha az elkö­ vetők vagyontalanok voltak, börtönbüntetést kaptak, mely azonban nem haladhatta meg a 10 napot. Az 1879. évi erdőtörvény értelmében erdőrendészeti áthágást a tulajdonos vagy más, de a tulajdonos engedélyével, jóváhagyásával, esetleg hallgatólagos tudomásul vételével, a saját erdejében követett

34

el. Ekkor büntetést kellett fizetni, de a bírság kifizetése nem mentesí­ tette a tulajdonost a törvényellenes cselekmény abbahagyásának (netalán az eredeti állapot helyreállításának) kötelezettségétől. Paradox módon Háromszéken még a törvény emberei sem tartották be a törvényességet. Egy 1891. évi jelentésből szemelgetünk egy pár idevágó esetet:28 - „az erdők fenntartására vonatkozó törvények és intézkedések e törvényhatóság területén szorosan megtartva és ellenőrizve lettek (?), kevés számban fordult elő törvényellenesség: szabályellenes legelte­ tés, falopás és üzemtervek be nem tartása...” - „minthogy a törvényhatóság községeinek a népesség arányához képest csekély közhatárai vannak, ezért a legeltetés az erdei legelőkre van utalva, de a legeltetést szabályozó intézkedések az itteni viszo­ nyokhoz képest túl szigorúak, néhol a gazdászatra hátrányosak...” - a faúsztatás és a tutajozás kisebbmérvü tutajokkal is megszűnt a malomgátak emelkedéséből származott akadályok növekedése miatt. - az erdei ipar, mindennemű eszközfát, fa edények, épületfák, desz­ kák, lécek, hangszeranyagok, kérgek, kovácsszén stb. inkább csak háziiparilag volt előállítva. E téren semmilyen ellenőrző közeg nem talált nagymérvű lopást - erdészeti áthágás miatt a következő erdőbirtokok, erdőbirtokosok ellen tétetett indítvány az eljárás megindítása végett, u. m.: - Gelence: szabályellenes favágatás és eladás, - gróf Kálnoky Dénes jogutódjai (Káinok), Seethal Ferenc és Bemald Jánosné ellen feltétlen erdőtalajon álló erdők irtása, illetve ezek beerdősítésének mulasztása ellen, - a sepsiszentkirályi ev. ref. egyház ellen üzemtervtől áterdőlés által való eltérés miatt, - a kálnoki ev. ref. egyház ellen üzemtervtől eltérő favágás miatt, - a zoltáni volt Kétág Katonai és Közbirtokosság ellen tiltott favágás és az erdők önkényes felosztása miatt, - Málnás község: tiltott favágás, tiltott erdőben, - a sepsikilyéni Nagy Károly mikóújfalusi véderdőbirtokos ellen, tiltott favágás miatt, - Sepsiszentgyögy város ellen tiltott legeltetés miatt, - zabolai Gyárfás Lajos erdővédő birtokos ellen tiltott favágás eltű­ rése miatt, - gróf Nemes Jánosné, született Béldy Polixénia ellen feltétlen erdő­ helyen kivágott erdőnek hat év alatt be nem erdősítése miatt.

35

-

I. fokú ítéletet hoztak: Dálnok község ellen 125 forint, Gelence ellen 161 forint (marasztaló), Nagybacon község ellen 75 forint, Szentkirály községet felmentették, Gelencei Iskolaszék ellen marasztaló 25 forint, Nagybaconi Iskolaszék ellen marasztaló 25 forint, sepsiszentkirályi ev. ref. egyház ellen felmentő, zabolai Gyárfás Lajos és társai ügyében beszüntető, kálnoki ev. ref. egyház ügyében marasztaló 5 forint.

II. fokú ítéletet hoztak: - Barátos község: 30 forint, - Futásfalva község: 50 forint, - köpeci közbirtokosság ügyében: 30 forint, - köpeci ev. ref. ügyében: 30 forint, - Málnás község: 75 forint - Nagybaconi közbirtokosság: 75 forint, - Nagyborosnyói közbirtokosság: felmentő, - Zabolai közbirtokosság: 75 forint. Nagybani eladás (deszka, léc) a papolci és zágoni határban csak Horn Dávid és társai által volt lehetséges. 4. A Futásfalvi Közbirtokosság jegyzőkönyvi bejegyzései az erdei lopásról, illetve annak megtorlásáról - 1893. II. 14.: „Elnök Vargyasi András úr előterjeszti, hogy a társa­ ság erdeiből a jegyfákat levágták, sok helyen az erdő közt a határt megsemmisítették,... javasolja, hogy a károkat fizettessék meg, hogy a további csempészésnek (így!) helye ne legyen. Bardocz Mihály és Bardocz Ferenc a tettesek közül kettő, beismerik, hogy a nyilak kö­ zötti jegyfákat kivagdosták, s ezért 1-1 forintot a kihágásért hajlandó­ ak befizetni. Györgyjakab Ferenc beismeri, hogy a bütün a jegyfát levágta, s a 30 kr.-t büntetést megtoldja 1 forinttal és a társaság kasszá­ jába befizeti. Dezső Dénes beösmeri, hogy Bardocz Györgynek elhoz­ ta a három darab nagy cserefáját, melynek értékét (?) visszaadja, plusz 1 forintot fizet a társaságnak.”

36

- 1894. X. 26.: „Eléterjesztetik, miszerint a Társaságnak az erdejé­ ben nagy károk vannak a sorozatos lopások által, ... mást nem lehet tenni ..., mint csak azt, hogy bizonyos napokon lehessen erdőlni. A többi napok kineveztetnek erdötilalmas napoknak. A társaság saját kebeléből kinevez három erdőpásztort, akiknek napi díjjul 80-80 kr. jár. A kinevezett erdőőrök, erdőpásztorok: 1, Sandy István, 2, Bardocz István és 3, Bajcsi István.” - 1894. XI. 1.: „Megvizsgálták az erdőlopást, és azt tapasztalták, hogy a kár így néz ki: az I. tíz végén: 7 szál közepes cserefa, a II. tíz végén: 27 szál nagyméretű bükkfa, a III. tíz végén: 13 szál jókora gyertyánfa, a IV. tíz végén: 77 közepes szál cserefa hiányzik ... A hijános fából a Külső Pusztán Balog István erdőit, miért kéri az elnök a kibékülésre. Balogh István hajlandó erre 9 fr. és 20 kr.-t év végéig kifizetni.” - 1902. II. 2-tól: „E rd ő őr Mátyás Gergely..., aki azt mondta ... habár egy csatlóért megyen valaki az erdőbe az tilosba jár köteles béjelentkezni nálam...” - 1902. III. 9.: „Lukáts Sándor panaszolja, hogy a csomója körül a fájából Györgyjakab András és Bíró László elhozott ... kéri az egyé­ neket megidézni és velők a békét megkisérteni, ... s ha nem sikerül velők a békét megkisérteni,... akkor a továbbiakat elintézi...” - 1903. I. 10.: „Bíró László megsemmisült... és tőle per utján sem lehet egy fillért se kapni. A Társaság azt határozza közfelkiáltással, hogy mindkettejük részét fizesse ki Györgyjakab András.” - 1905. III. 25.: „Dezső Dénes mivel égést szenvedett ... 8 szál irtozatos nagy nyárfát titkon levágott... határozat: fizessen büntetést és ráadást.” - 1908. I. 26.: „Elnök úrúnk Mátyás Ferenc előterjeszti erdőőrük jelentését, mely azt tartalmazza, hogy kik tettek kárt az erdőben: Lőrincz Lajos 1 szál cserefát, Györgyjakab Pál 2 szál közepes bikkfát és Kalith Elek egy bikkfa csutakot.” - 1908. IV. 26.: „Előterjesztetik... miszerint altorjai Kalith Elek nem hajlandó a bikkfa csutakot megfizetni... jelentessék bé illetékes hely­ re.” Érdekes, hogy ha a kárt futásfalvi illetőségű személy követte el, bármilyen nagymérvű legyen is az, mindig ki tudtak egyezni a közbir­

37

tokosság vezetőivel. Ha más faluból volt a tettes, akkor ha az első felszólítás után nem fizetett, rögtön következett a perelés. - 1911. XII. 10.: „Balázs Ferenc egy 20 cm fastag cserefát levágott ... 2 koronát fizet.” - 1911. XII. 15.: „A Balázs Ferenc által levágott fára Sandy István még rákért 2 szál aszúfának a hozatalát... ” - 1912. I. 12.: „Erdőörök: László András és Kalith Elek, akik fejen­ ként egy évre 50-50 koronát kapnak”. Kalith Elek biztosan elrendezte az ellopott bükkfa csutakot, amit 1908-ban lopott el, mert - torjai lété­ re - erdőőmek választották. Itt még közrejátszhatott az a tény is, hogy lakhelye közelebb volt a Torja Hágó melléki erdőkhöz. - 1912. II. 12.: „Pál András, Borbándi Lajos és Márton Simon egyegy tere aszúfát hoztak el a Társaság erdejéből. Fejenként két-két koronát fizettek.”29 5. Falopások a két világháború között (Futásfalva) A háborús években az erdőket egyáltalán nem tudták őrizni, min­ denki ott erdőit, ahol akart. Még 1918-1923 között is ez az állapot uralkodott. A közbirtokosságok jegyzőkönyveinek tanúsága szerint is általános „nyugalom” uralkodott: egyszerűen még jegyzőkönyvet sem írtak. A román állam 1918 után például nem értette a telekkönyvel és mikéntjét sem, mivel ennek előtte Romániában ilyen nem létezett. Erdőtörvények főként 1920 után jelentek meg, ám ezek az előbbi magyar erdőtörvények lemásolásai volta. A Futásfalvi Közbirtokosság jegyzőkönyvei a két világháború kö­ zött csak az 1927-es évtől kezdődően íródtak. 1927 legelején bizonyos Sandy Pált büntetnek meg 500 lejre, de nem tudni, miért. További bejegyzések: - 1929. I. 27.: „... olyan egyének, akik olyan fát hoznak el, amely nem volt kiadva, továbbá aki meg nem engedett helyről erdői, bünte­ tésképpen 500 leüt köteles fizetni, mely összeget bíró útján is felhajt­ hat a birtokosság.” - ugyancsak 1929-ben észreveszik, hogy 40 szál, 17-20 cm átmérőjű cserefa hiányzik. „A közgyűlés kéri Váradi András erdőőrt, hogy jelentse a tetteseket, mert ellenesetben a fizetését nem folyósítják, mivel ő a felelős a kárért.”

38

- 1929. IX. 29-én ismét terítékre kerül az ügy: „Mi legyen az erdőőr által bejelentett egyénekkel, akik 431 szál fát loptak e l ...” (tévedés ne essék: ez nem az évszázad lopása ebben a faluban!!!). A 431 szál fát László Albert és társai „lovasították meg”, akik összesen mindössze 2000 leüt hajlandók fizetni. Más szavakkal: ha egy szál fa ára 500 leu, akkor ők csak négy szál fa árát fizetnék ki. László Albert cinkosai a következő személyek voltak: Győr Miklós, Bartalos István, Szőcs András (három szekérrel hozott), Torzsa Andárs (kétszer tért), Zöldé Antal, Gál Imre András, Zöldé András (két szekérrel tért), Bartos Albert. A „banda” nyolc napi gondolkodási időt kapott, a Társaság szekerenként 500 leüt kért. Valószínűleg ezt az összeget ki is egyenlí­ tették, mert a további jegyzőkönyvek erről az ügyről már nem tesznek említést.30

39

IV. FALOPÁSOK 1945 UTÁN Az erdei lopások büntetései: 300 lej kárig (bármilyen természetű is legyen az) 700-2000 lejig terjedhet. -

A fenti kihágásért még 2 év börtön is járhat, ha: éjjel követték el, fűrésszel vágták, védett helyen követték el, három vagy annál több személy az elkövető, egy év alatt többször is lopáson kapták.

-

A fatolvajtól ezenkívül elkobozható: a lopott famennyiség, az összes szerszám (még a ló is), és a lopott fa ellenértéke, ha már eladta.

-

Nem büntethető, ha: 14 éven aluli az elkövető és szellemi fogyatékos.

-

A fenti törvény 1973-ban az alábbiakkal egészült ki: aki karácsonyfát lop, 1000-2000 lejig büntethető, aki tiltott helyen legeltet, 200-800 lejig büntethető, aki gépkocsiját nem a kijelölt helyen parkírozza, 200-800 lejig, aki az erdőben dohányzik, 200-800 lejig, élő ágak letörése 300-1000 lejig büntethető, erdei jelek megrongálása 300-1000 lejig büntethető.

A károk értéke az erdészeti törvénykönyv szerint, mely a fák kivá­ gásából, a gyökerek kivételéből, a lábon álló fák megsemmisítéséből, illetve károsításából származik, s amiről az erdész nem tud elszámolni, és a kárt neki kell megfizetnie. Az 1948-1989-es időszakban:

40

sorszám a törzs mérete a tűlevelű lombhullató ________ levágásnál cm-ben______ lej/db___________ lej/db 1. 4 2 cm-ig 6 2.

4 cm-ig

10

6

3.

8 cm-ig

15

8

4.

12 cm-ig

20

10

5.

16 cm-ig

40

20

6.

20 cm-ig

60

40

7.

24 cm-ig

90

60

8.

28 cm-ig

140

90

9.

32 cm-ig

190

120

10.

36 cm-ig

250

160

11.

40 cm-ig

320

210

12.

44 cm-ig

380

260

13.

48 cm-ig

440

310

14.

52 cm-ig

510

370

15.

56 cm-ig

570

430

16.

60 cm-ig

640

490

17.

64 cm-ig

720

570

18.

68 cm-ig

790

640

19.

72 cm-ig

880

720

20.

76 cm-ig

970

820

21.

80 cm-ig

1060

930

22.

80 cm-en túl

1200

1000 31

Az erdészet ún. csutakfelméréssel ellenőrzi, azaz időközönként (rajtaütésszerűen vagy bejelentve) egy bizottság az erdőt bejárja, s a kivágott fák tuskóit felírja, megnézi, hogy azon található-e bélyegző

41

(tud-e róla az erdész, bejelentette-e), vagy nem. Ezen eljárás ellen az erdész csutakeltüntetéssel védekezik. Megbízható rokonaival, barátai­ val az erdészterület átadása előtt vagy a megsejtett ellenőrzést megelő­ zően az erdőt bejáija. A nem bélyeges csutakokat a hó távozása után újravágják és gyeptéglát helyeznek a felületükre. így az erdészt nem lehet felelősségre vonni, mivel az általa korábban észre nem vett csu­ takok nem látszanak. Egy erdész büntetései 1969-1989 között (csak azokat az éveket so­ roljuk fel, amikor az erdésznek alapellenőrzése, csutakfelmérése volt, és felettesei hiányt találtak):32 20 darab, - 1969: tölgy, nyers, 20 cm átmérővel, - 1977: bükk, nyers, 8 darab, 12 cm átmérővel, 6 darab, 8 cm átmérővel, 2 darab, 16 cm átmérővel, 24 cm átmérővel, 9 darab, 2 darab, 32 cm átmérővel, tölgy, nyers, 9 darab, 16 cm átmérővel. „Nem tudtam urát adni...” - az erdész mondása. - 1979: tölgy, száraz, 27 darab 12 cm átmérővel nyír, nyers, 201 darab 40 cm feletti átmérővel. „Tanfolyamon voltam.” Rögtönzött párbeszéd: S. F.: „De ... bácsi, hogy tudott egyszerre ennyit kifizetni?” Erdész: „Vonták részletekben a fizetésemből.” A jelen levő feleség: „Úgy vonták, hogy három hónapig egy lejt nem kaptunk.” (Megjegyzés: egy havi fizetés 600/700 lej körül mozgott, akkor 500 forintnak megfelelő összeg.) S. F.: ,JMiből tudtak megélni?” Erdész: „Ne legyen naiv, tanító úr, az erdő kihozta!” 27 darab, - 1979: tölgy, nyers, - 1980: bükk, nyers, 6 darab, 8 cm átmérővel, - 1981: bükk, nyers, 12 darab, 34 cm átmérővel, tölgy, lábán száradt, 12 darab, 16 cm átmérővel, - 1982: bükk, nyers, 3 darab 20 cm átmérővel, rakottya, nyár, fűz, 16 darab, 24 cm átmérővel, - 1985: bükk, száraz, 2 darab, 8 cm átmérővel, tölgy, nyers, 2 darab, 12 cm átmérővel, nyír, nyers, 11 darab, 20 cm átmérővel, nyár, nyers, 17 darab, 12 cm átmérővel, rakottya, nyers 2 darab, 24 cm átmérővel.

42

A károk értéke abban az esetben, ha az erdész észrevette (tettenérte, szállítás közben megfogta, az udvaron lerakva megkapta a fát, vagy értékesítés közben elkapta) a fatolvajokat 1990 előtt: sorszám 1.

a törzs mérete a tűlevelű lombhullató levágásnál cm-ben______ lej/db___________ lej/db 2 cm-ig 4 8

2.

4 cm-ig

15

10

3.

8 cm-ig

25

20

4.

12 cm-ig

30

30

5.

16 cm-ig

60

50

6.

20 cm-ig

110

90

7.

24 cm-ig

180

140

8.

28 cm-ig

280

210

9.

32 cm-ig

360

290

10.

36 cm-ig

480

390

11.

40 cm-ig

620

500

12.

44 cm-ig

750

620

13.

48 cm-ig

870

750

14.

52 cm-ig

990

880

15.

56 cm-ig

1120

1020

16.

60 cm-ig

1260

1180

17.

64 cm-ig

1400

1350

18.

68 cm-ig

1560

1530

19.

72 cm-ig

1720

1730

20.

76 cm-ig

1890

1960

21.

80 cm-ig

2070

2220

22.

80 cm-en túl

2400

2600 33

43

A károk értéke 1990 után, amiről az erdész nem tud elszámolni, s neki kell megfizetnie: sor- a törzs mérete a tűlevelű egyéb műfa egyéb lomb­ szám levágásnál cm- lej/db (juhar, tölgy, hárs, hullató ben______________ cseresznye) lej/db_____lej/db 612 306 306 2,1- 4 1. 918

612

8,1-12

918

1531

612

4.

12,1-16

1225

1837

918

5.

16,1-20

1531

2449

1225

6.

20,1-24

1837

3368

1531

7.

24,1-28

3061

5511

2143

8.

28,1-32

5205

7654

3980

9.

32,1-36

7654

15614

6735

10.

36,1-40

10103

22655

9797

11.

40,1-44

12858

30309

13165

12.

44,1-48

16532

39187

16838

13.

48,1-52

21124

49290

21124

14.

52,1-56

25717

61536

28472

15.

56,1-60

30615

78374

37963

16.

60,1-64

35513

94294

47147

17.

64,1-68

40412

109602

57862

18.

68,1-72

44698

126440

69190

19.

72,1-76

47759

143278

79905

20.

76,1-80

51739

162566

90927

21.

80 cm-en felül 55107

180628

102560

1

00

612

2. 3.

44

A károk értéke 1990 után, amit az erdőtolvajnak kell megfizetnie abban az esetben, ha az erdész valamilyen formában rá tudja bizonyí­ tani a lopást: egyéb lomb­ hullató lej/db 1225

1837

3062

1837

8,1-12

3062

5511

2449

4.

12,1-16

4286

6735

3061

5.

16,1-20

4898

7960

4286

6.

20,1-24

6123

10715

4898

7.

24,1-28

10409

18369

6735

8.

28,1-32

17144

27553

13471

9.

32,1-36

25410

52352

22043

10.

36,1-40

33370

75007

32758

11.

40,1-44

42861

101336

44086

12.

44,1-48

54801

130726

56332

13.

48,1-52

70414

164709

70721

14.

52,1-56

85110

214305

94294

15.

56,1-60

101029

261146

126440

16.

60,1-64

118786

314110

157361

17.

64,1-68

135012

365543

193181

18.

68,1-72

148789

421569

230531

19.

72,1-76

159198

477594

266963

20.

76,1-80

172667

541885

302476

21.

80 cm-en felül 182465

601891

341970 34

2.

1

00

sor­ a törzs mérete a tűlevelű egyéb műfa szám levágásnál cin­ lej/db (juhar, tölgy, hárs, cseresznye) lej/db ben 1225 1837 1. 2,1- 4 3.

45

A büntetésekről még tudni kell azt, hogy csak a szekerest büntetik, a segítője akármilyen szerszámmal megy, az nem kap büntetést. Az erdész által megszabott összeget nyolc napon belül ki kell fizetni, mert ha nem, akkor minden napra külön-külön 30 000 lej számítódik rá a büntetésre, plusz a kamat. Ezután az erdészet az ügyet átteszi a tör­ vényszékre, ahonnan kijön a végzés, hogy „le kell ülni”. Egy napi börtön (Csíkszeredán) 10 000 lejnek felel meg. „Általában úgy szok­ tam bé osztani, hogy télire kerüljek bé a lerbe. Én már négyszer vol­ tam a lerbe’.”35 - „Aszongyák a faluba’, mikor mán hazakészülődtem, hogy a Laska felment két lovával, szekerével s a komájával a Begyenkőre. Gondo­ lom magamba’, hogy én ennek a végire járok, s mivel hogy kezdett már szürkünyödni, nyújtottam a lépést a Begyenkő felé. Reátértem az útra s meghúzódok egy tömött borsikabokor megett. Szivarolgattam, s mikor a harmadikra es reá akarok peccinteni szekérzörgést hallok fejjelről. Mikor velem egy irányba ért vona a szekér, a lovak eleibe szökök, s elkiáltom magam: Állj, megvagy Palacsinta! Elészól az ember: Ne túlozzunk, erdész úr, én csak Laska vagyok...” - „Hárman léptünk fel, csak úgy estefelé a Közösgyep szélire, tud­ tam három lábán asszott gyertyánfát. Ki is kaptuk sebtibe, az ágakkal nem es foglalkoztunk. Aszongya az egyik társam: ... hoztam egy liter pálinkát s kostoljuksza meg. Mondom én, hogy azzal még elérünk, mintha érzettem volna valamit. Alighogy békanyarodunk a Megye­ pusztáján, s mán olyan setét vót, hogyha valaki megcsap nem es tud­ tam vona megköszönni, aszongya az erdész - én csak a hangjáról (ismertem meg - hogy: Hó! Most mondom a szomszédnak, hogy: szomszéd hej, most veddsze elé a pálinkát... Elé es vette, de az erdész mán erre kitöltötte a jegyzőkönyüt. Kínálgattuk pálinkával, s hát ren­ desen megissza. Közbe beszélgettünk, s mondom hogy ezétt a pénzétt még egyet jó vóna térni. Aszongya az erdész: jó, de osztán mi nem találkoztunk. Bémentünk a faluba s leürültünk, megtértünk, s a Középfenyősből olyan tere fenyőfát hoztunk, hogy amikor a gazda megkér­ dezte, hogy az mennyibe áll, s aszontuk: amit akar ..., hogy amikor a markunkba nyomta a pénzt, nem hittünk a szemünknek...” - 1997. december 13-án dobták piacra a karácsonyfát. Ezeket a fákat Gelencéről és Ozsdoláról szállították a megye városaiba. Egy darab karácsonyfa ára 10-25 ezer lej között mozgott. Minden évben a váro­ sok kijáratánál, úgy december 15-e után, megkezdik a rendőrök a

46

teher- és személygépkocsik ellenőrzését. Szállítani szabad, de papírt kell felmutatni róla. „Mi nyolcon felül darabját nem adtuk, s elég jól kijöttünk...” Arra a kérdésemre, hogy mégis hány darabot adtak el, már nem kaptam választ, hiszen nem mindegyikről lehetett papír. - Két férfi egy felsőháromszéki faluban két szekér kemény tűzifát lopott el. A rendőrök kapták el őket, és az összeállított jegyzőkönyvet már a következő héten letették a bíróságra. Fél év alatt hét tárgyalás volt, és a következő büntetést kapták: elkobozták a fát, a tetteseket fejenként megbüntették 500-500 ezer lejre, és három és fél év börtönbüntetést kaptak felfüggesztéssel. Fellebbezési lehetőségük volt, me­ lyen csak a felfüggesztés ideje ellen harcoltak, azért mert három és fél év hosszú idő, s ha azalatt még egyszer „kormos lesz az orruk”, nem kerülik el a börtönt (családosok!). - Egyik faluban egy ember több szekér fenyőfát hozott haza papír nélkül, s amikor az ellenőrző szervek megkérdezték, hogy honnan van a famennyiség, azt mondta, hogy a Közerdőből. A Közerdő felelőse az unokatestvére volt, akinek a tárgyalásán a tolvaj „tanúként” szerepelt. - 1998 januárjában egy felsőháromszéki kis faluban a következő eset történt. Egy 20 m3-nyi famennyiségre az erdész sokkal több eladási cédulát állított ki. Sőt: meghirdette a faluban, hogy a cédulával szombat-vasámap is lehet menni. A kijelölt napokon a falucska minden épkézláb embere, az összes ló és szekér kiment a kijelölt erdőrészbe. Az elején csak úgy ímmel-ámmal keresték a kibélyegzett fenyőfákat, de aztán mindenki azt vágta, amelyik neki tetszett. Megrakódtak és hazajöttek. Úgy két hét múlva megérkeznek a rendőrök, és kezdik ellenőrizni az elhozott famennyiséget, illetve a hivatalosan kiállított papírt. Itt derült ki a turpisság: a cédulán azt írta, hogy „fenyő tűzifa”, ám mindenkinek az udvarán „fenyő müfa” volt, imitt-amott dupla, vagy annál is nagyobb mennyiségben. Az erdésznek nagyon drágába került, de mégis megmaradt a hivatalában. Az emberek nagyobb része - akik addig nem tették - nem vágathatta ki a fát, és mindenkit meg­ büntettek. A falu lakói azóta az erdő felé sem mernek nézni... - 1990 után történt. Egy székely atyafi több rossz traktorból össze­ szerelt egy működőképesét, s a traktor után kötötte a szintén a saját gyártmányú, de óriási méretű szekerét. Oda ment fát vágni, ahová neki tetszett. A rakománnyal szinte minden esetben kénytelen volt az er­ dész háza előtt elmenni. Egyszer a felesége észrevette, hogy az erdész

47

lépik ki a házból, s felkiáltott: ,jaj, most mi lesz?” A férje ezekkel a szavakkal nyugtatta: „Semmi! Ha nem úgy beszél a pofájába verek, s a fát úgyis hazaviszem...” - Az erdörablók bármilyen fát „kibélyegeznek” az érvényben levő 100 lejes érmével. Ez a székely csalafintaság egyik beszédes példája. Lényege: a (még) forgalomban levő százlejes fémpénz kerülete tökéle­ tesen megegyezik a bélyegzőkalapács méretével. A tilosban erdőlők a megtévesztésig tudják utánozni a bélyegzést úgy, hogy azt a levágott fára, illetve csutakra helyezik, majd az érme peremére ütnek a fejszé­ vel (a bélyegzőkalapács száma úgysem látszik!). A csutakra sok eset­ ben nem is teszik rá a „bélyegzőt”, hanem földet húznak rá.

48

V. BALESETEK A balesetek zöme mindig valamilyen rendkívüli tényező hatására történik, mivel az erdőtolvajok jó „szakemberek”. Zsenge gyermekko­ ruktól járják az erdőt, és tizenéves koruktól már segédkeznek a munká­ latoknál. 1. Sérülések -

„A szánnak angyal a járása, ördög a dőlése” - mondta egy „illegális fakitermelő”. „A Csordagyüttőn, amikor befordultunk a bakóca valami gyökérben megakadt, és éreztem, hogy dőlünk le. Leszökni még le tudtam, de a jobb kezemet odaütötte a fagyos fa. A testvérem be kellett mennyen a faluba, hogy segítőket hívjon, mert egyedül a láncokat sem tudta megoldani. Legalább egy órát ültem így a szekér alatt, elvesztettem a mutató és középső ujjamat.”

-

„1992. n. 13-án negyed tízkor indultunk ki a Szalaiba. Csak harcsafürészt és fejszét vittünk, egy ikres bikkfát akartunk hazahozni. Már feléig béfürészeltük, amikor megcsavarodott, s egy másiknak nekidőlt. Jobb kézzel meglógattam, a fa egyet csavarodott s a jobb kezemet úgy nekivágta egy gyertyánfának, hogy egyből beleizzad­ tam. A következő percben már éreztem, hogy ömlik a vér. A tár­ sam nagy nehezen kiszabadította a karomat, s a sáljával elkötötte és a legnagyobb vágtával igyekeztünk hazafelé.”

-

„Egy fa nekidőlt a másiknak, lóval, láncfarkon ki akartam húzatni, de a ló nem bírta, oldalról hozzáléptem a levágott törzshöz, a fa ebben a pillanatban elszakadt, és úgy megcsapott, hogy a bal lá­ bam eltörött.”

2. Halálos balesetek -

,yA lovak valamitől megijedtek, szaladni kezdtek, a fogatos le akart szökni a szekérről, de a szekér kereke feltekerte ... két nap múlva belehalt sérüléseibe.

49

-

„Cescodar Vasile Árvapatakon egy szél által kidöntött fát pucolt le, a fa törzse lehasadt, odaütötte, s azon nyomban szörnyethalt.”

-

„Csáki Levente, 25 éves fiatalember traktorral húzatta a kivágott fát, mely beleakadt egy másikba, leszakadt és odaütötte. Azon nyomban szörnyethalt.”

-

A fiitásfalvi Nagyerdő falu felőli részén van „Sandy Ignác kereszt­ fája” nevű hely, ahol a szájhagyomány szerint halt szörnyet Sandy Ignác fadöntés közben.

50

VI. AZ ERDŐRABLÓK NYELVEZETE Az illegálisan fát hozó személyek közül senki nem vallja be, hogy ő tolvaj és lop. Ez a szó tabu, ki sem ejtik. A lopás szót körülíiják: - „Egyet térünk az erdőben”, - „Kinézünk az erdőbe, van-e nekünkvaló”, - „Megcsattintottunk egy szekérkével”, - „Az erdőt nem tudjuk megijeszteni”, - „A mehénket visszük”, - „Meglovasítottunk egy szekérkével”, - „Fellépünk az erdőbe körülnézni”. A tilosban járó emberek szótlanok, a „helyszínen” nem beszélget­ nek, nem ordibálnak: kézmozdulatokból, jelekből, szemvillanásokból tökéletesen értik egymást. A kocsmában is az első pohárnál koccintás közben csak súgják egymásnak: „erőt s erdőt”, vagy „erdőt s egészsé­ get”. Ha valaki olyan van jelen, aki „leffegtet”, akkor csak kacsinta­ nak. 1. Szómagyarázat bütü megkísérteni meglovasít ler kotyma gyermek reápeccint sebtibe érzettem megcsap aszongya üsmer veddsze jegyzőkönyű fingosfurész

= rövidebb oldal, a fa töve = megkötni, kibékülni = ellop = börtön = vizes és sáros gödör = bakóca, számbötyök, bötyök = cigarettára gyújt = gyorsan = éreztem = megüt = azt mondja = ismer = vedd = jegyzőkönyv = deszkavágó fűrész

51

-

láncfarkon

- fészi - hezza - szárközepe - feltekerte - mehénk - leffegtet

= a késefa lyukán áthúzott lánccal összekötött facsomó, amelyet egy ló vontat a rakodóhelyre = fejsze = hozzá = lábszárközepe = felcsavarta = miénk = árulkodik.

2. Az igavonó társak biztatása Ha netán megakad a vontatott szekér (s ez bizony úttalan útjaikon számtalanszor előfordul, bizonyos helyeken nem is az úton járnak) emelt hangerővel biztatják a lovakat: - „Ej, azt a mindenségit...” - „Ej, azt a ..., s mégse...” - ,Elúszik? vagy mit csinál?” - wNégy lába van, s mégis botladozik” - „Én húzzam-e ki?” - „Nézze meg az ember, a mocsok, húgyos mit csinál?” - „No még egyszer fogjasza meg!” - „Utoljára még egyszer!” - „Csak hazafelé, kicsi ló.” Az erdőn a ló nevét soha sem ejtik ki. Például: ha egy lovat Mancikának hívnak, akkor az erdőn - ha minden jól megy! - mindig Jancsi. Abban az esetben, ha a biztatás nem hozza meg a várt eredményt, akkor következnek a nyomdafestéket nem bíró, kacskaringós károm­ kodások.

52

VII. SZERSZÁMOK Legális és illegális fakitermelésnél a következő szerszámokat hasz­ nálják: 1. Állati erővel (ló, ökör, tehén) vontatott járművek - vasabroncsos (ráfos), négykerekű, lőcsös gazdasági szekér, - négykerekű, légtömlős, gumikerekű gazdasági szekér, - fergettyűs, csúszós, szán (korcsolya), - fergettyűs szán „gyermekkel” (bakóca, szánkölyök, bötyök). 2. Gépi erővel vontatott járművek - keskeny vágányú vasút, gőzmozdonnyal, - csörlős traktor, trolis traktor, - traktor utánfutóval, - teherautó. A fakitermelés technológiai folyamatait kéziszerszámokkal lehet elvégezni. Ezek lehetnek főeszközök (fejsze, kézifűrész, motoros láncfűrész, kérgezővas, capin, traktor, könnyű drótkötélpályák, szárazcsatomák vagy csúsztatók, hordozható vasutak) és segédeszközök (ék, döntőrúd vagy -villa, hasítókalapács, sulykok, bak, kecske, har­ csafűrész, emelőrúd, fíngosfurész). 3. A kéziszerszámok használata A kézi szerszámokat az illegális fakitermelők három munkafolya­ matnál használják: döntés-, húzatás- és rakodásnál. Ez a három fő technológiai folyamat nagyon kevés eszközzel elvégezhető: döntésnél fejszét, harcsafürészt vagy motoros láncfűrészt használnak. Vontatás­ nál használják az emelőkarót és a „láncfarkas” vontatást. Rakodásnál használják a fejszét, a fűrészt, az emelőkarót és a capint.

53

V m . MUNKAFOLYAMAT Időtől, településtől függetlenül a tilosban járók felkészülnek a nap­ ra: körülkémlelik a falut, nincs-e erdész a terepen, rendőr, vagy nem szerveznek-e vadászatot. Az előtte való nap ellenőrzik a szerszámokat, megfenik, előkészítik a szekeret, a szánt. Nagyméretű zsákba még azelőtt való nap előkészítik az állatok takarmányát. Esetenként olyan láncot is feltesznek, amire előreláthatólag nem lesz szükség. Egy kétlovas szekéren általában két férfi utazik, de ha a két szekér megy, akkor legjobb az, ha öt kemény ember megy. Soha sem mennek azon az úton, amelyiken visszatérnek. A megérkezés után enni adnak az állatoknak, és körülnéznek a te­ repen. Kettő vágja a fát harcsafurésszel, kettő pedig láncfarkon húzatja a fát, egy előre megjelölt helyre. Egy férfi pucolja az ágakat, illetve levágja a fák végeit fejszével. Girbe-gurba, görbe fát le sem vágnak, mert az akadályozza a gyors terhelést „csögölésre” (bogok eltávolítá­ sa) meg nincs idő. A fa döntésénél semmilyen tisztogatási és munkavédelmi előkészítőt nem tartanak. Azt a fát vágják ki, amelyik a leg­ jobban tetszik. Követ, korhadt fát a környékéről nem távolítanak el, nem veszik figyelembe a széljárást sem, az esetek 90 %-ban a lejtő felé döntenek. Lejtős terepen nehéz a dőlésirányt pontosan előre meg­ határozni, innen adódik a rengeteg baleset. Sok esetben a lefürészelt bütü fennakad, a kivágott fa koronástól a sűrű erdőben nem tud lezu­ hanni. Előbb kézi erővel próbálják vízszintes helyzetbe hozni, ha nem megy, éket vagy emelőrudat használnak, végül a lovat kötik a fa sú­ lyosabb végére. Sokszor előfordul, hogy az első rándításnál a fa meg­ csavarodik és odaüti a lovat. A rakodásnál a fákat 4-6 m hosszúra hagyják. A fák hossza függ a járműtől, az igavonó erejétől, és az utak minőségétől. A fa bütejét a szekér első felére helyezik, ezt a munkála­ tot a szekeres irányítja, a többiek csak segítenek. Ez azért fontos, mert általában sok lejtőn, meredek oldalakon, vizesárkon kell leereszkedni, s a szekér eleje ne mozduljon el. Miután a terhelés megtörtént, a bütüfákat lánccal átkötik, majd a láncba belecsavaiják a gyetyán csatlót, megspanolják, a csatlót kifeszítik, aminek a végét szintén odakötik egy apróbb szemű lánchoz. A csatló meghúzására legalább 2 kemény férfi kell. („X. Y. a csatló végit nem tette jól be a láncba, húzás közben kiugrott, és engemet úgy elkapott, hogy a két felső fogam bézergett.”) Ha a rakomány hosszú, akkor két csatlóval is átkötik. A fát csak ott­

54

hon, a helyszínen darabolják fel. A megrakódás után leülnek enni, isznak egy-két korty pálinkát, reápeccintenek egy cigarettára, és meg­ várják a szürkületet. Szürkületkor indulnak, ez pontosan ki van szá­ mítva, hogy sötétedésre már jó, járható úton legyenek, mert lefelé még sok veszély leselkedhet: elszakadhat a fék, kilyukadhat a gumikerék stb.

55

IX. NÉHÁNY FÖLDRAJZI NÉV MAGYARÁZATA A háromszéki földrajzi nevek a feldolgozás befejezéséhez köze­ lednek, melyet egy sor tanár, mérnök, erdész készített el.36 Az alábbi­ akban csak alsó- és felsőcsemátoni, kézdialbisi, ikafalvi és futásfalvi (jórészt erdei) helynevekről írunk magyarázatot, melyeket részben vagy egészben a szerző gyűjtött össze. Akácos: Avas:

Bartafalva:

Cserefark:

Csókásfürdő:

Erdőrész neve a Tőrpatak völgyében, ahol elég sok akácfa nő. Erdőrész neve a Cserében, mely régen az „Apo­ rok erdeje” volt. Hatalmas méretű cserefák nőttek itt, melyeket az 1700-as évek végén kitermeltek, értékesítettek és a begyűlt pénzből újraépítették az alsócsemátoni templom tornyát. E to-rony 1774ben égett le, a legmagasabb kapubástya volt az akkori templomerődök sorában. A fias-tomyos kapubástyát színes levélcserepek fedték. Erdős terület neve a felsőcsemátoni határban. Ezen a helyen 1590-ig falu volt, melyet törökök pusztítottak el. A falu lakói a környező falvakba költöztek. Viccesen szokták mondani egymás között az erdőrablók: „Én nyugodtan megyek erdőlni, mert a bartafalvi erdész kiállította a papí­ romat.” Szántó neve a felsőcsemátoni határban. A közép­ korban eddig nyúlott le a csereerdő, melyet idővel kitermeltek. Egy okiratban 1755-ből ezt olvashat­ juk: „... a Cserefarkon az ösvényén fejel...”. Kénes forrás neve a Nagypatak erdővel borított völgyében. E helyhez a következő pogány kori hiedelem fűződik: az ember ha ebben a vízben megfürdik, kigyógyul minden betegségéből. Igen ám, csakhogy ruháson kell fürödni. Fürdőzés után a levetett ruhadarabokat a környező bokrok, fák ágaira aggatják. Az a hiedelem, hogy a ruhadara­ bok átveszik a betegséget. így a környék állandó­

56

Csipkés:

Emberhányás:

Eregető: Féregüttető:

Hiuara:

Kicsinyír:

an „feldíszítve van”, a rongyokat senki nem szedi le attól való félelmében, hogy a betegség ráragad. Erdőrész neve a Tőrpatak völgyében. A helybeli­ ek kétféleképpen magyarázták a névadást: - az erdőrész határai csipkézettek, cikk-cakkosak. - itt él a legtöbb „Csipkefa” (azonosítani nem tudtam), mely a helyi nyelvjárásban szabdalt leve­ lű cserjét jelent. Alsócsemáton határában a Szilas nevű erdőré­ szen, a málnási határnál terül el. Ezen a helyen is szokták legeltetni a juhokat. Réges régen Molnár Péter pásztornak volt egy gyönyörűen éleshangú harangja, melyet a málnásiak nem egyszer kértek. A pásztor semmiért sem adta el, ezért agyonver­ ték. A tett színhelyén temették el a nyáj őrzőjét, s az arrajárók a sírra mindig rögöt, ágat „ h á n y t a k ” (dobtak). A helyhez ballada is föződik (itt az első négy sort közlöm): „Hallották-e a Szilason mi történt? Megtalálták jó pásztorunk holttestét. Galág módon agyonverték bú fejét, így végezte Molnár Péter életét...” Irtás neve a Sötétpatak völgyében. A kivágott fákat deszkacsúsztatón eresztették le a völgybe. Erdei út neve Bartafalván. Az út hepe-hupás, szakadékos, gödrös, tele van „kotymával”, vízmo­ sások szabdalják. Szekérrel óvatosan, elővigyáza­ tosan kell közlekedni, mert a szekér odaütheti az embert, mint férget a fogó. (A „féreg” a helyi nyelvjárásban egeret jelent.) Erdőnév a Tőrpatak völgyében, szabályos három­ szög alakú, s emelkedőre kell menni, mint a pad­ lásra. A helyi nyelvjárásban a „hiú” padlást, az „ara” orrot jelent. Tisztásokkal tarkított bokros rész Alsócsemátonban a Kankókert közvetlen közelében. A múlt században nyírfaerdő volt, ez képezte a névadási indítékot.

57

Erdő neve a Szénakertben. A XVIII. századbn óriási „vackor” (vadkörtefa) állhatott, ezt bizo­ nyítják az okiratok: - 1709:„A körtefán alott az patakra menő lábban - 1743: „... Körtövelly nevű helly - 1775: „... az körtövélyfa szeribe Erdőrész neve a Nagypatak völgyében. Valamikor Kőrizsárka: sok büdöskőris lehetett, melyen a kőrisbogár élt. „A kőrizsbogár szárítva, s megtörve ajjzószer ...” Külsősónyalkodó: Erdőrész neve a Tőrpatak völgyében, itt szokták kitenni a kősódarabokat, hogy a juhok nyalják. Erdőrész neve a Nagypatak végében. Szép kirán­ Lábhintó oldala: dulóhely fiataloknak, akiknek a század elején kedvenc időtöltésük volt a „hintókészítés”, melyet két közelálló „Y” alakú fa ágára szereltek fel úgy, hogy átfektettek egy rudat, s erre kötelet, láncot kötöztek. így hintáztak. Tisztás neve az Ájjfej nevű erdőrészen. A felsőMajális puszta: csemátoniak kedvelt kirándulóhelye. Erdei út neve a Nagypatak völgyében. Az út Méregtörő: olyan, hogy sok borsot tör az éjszakai fuvarosok orra alá. Erdőrész és legelő neve a Szilason. A földrajzi Mikócsa: név családnévként a Miklós rövidült tövének ,,-ó”, és a ,,-csa” becéző képzős származéka. A Tőrpatak felső szakaszán elhelyezkedő erdő Óvárkertek: neve. A kora középkorban az ellenség betörésekor ide menekültek a csemátoniak. A kerített vártemp­ lom nyoma ma is látható. Erdő neve a Csihányosban. A Pillangófával meg­ Pillangófa: jelölt helyen hatalmas cserefa áll. Koronája a terített szárnyú pillangóhoz hasonlít. Vadászatkor egy puskás mindig itt áll. Erdővel körülvett kaszálóhely a felsőcsemátoni Remete: határban, a Nagypatak völgyében. A kora közép­ korban falu, valószínűbb, hogy kolostor állott. Körtefaszere:

58

Szőrösmái:

Tőrpatak:

Vasútárka:

A falmaradványok jól láthatóak, és sok cseréptörmelék kerül elő ma is. A földrajzi név 1755ben a remete mezőnn ...” - alakban fordul elő egy adásvételi szerződésben. 1805-ből ezt ismer­ jük: „Felső-Csemátoni Alsó Remete nevezet he­ lyen egy darab kaszáló helly ... eladó ....” A falu felett hirtelen kiemelkedő erdős domb neve Ikafalván. A földrajzi név utótagja ősi örökség, a keleti magyar nyelvterületeken nyelvi kövület. Eredetileg a „mell” köznyelvi szavunk ikerpárja, melynek jelentése mára teljesen feledésbe ment. Háromszéken szinte minden falu határában van egy mái: Mái (Alsócsemáton), Rókamái (Dálnok), Sötétmáloudal (Kézdialbis), Máltető, Málódal (Futásfalva), Mái útja (Csikafalva). 1757-ben „Szorosmall” alakban fordul elő Ikafalván. A földrajzi név előtagja is beszédes. Az ikafalvi Szőrösmái ligetes, bokros, erdős terület. A mai népnyelvben a „szőr” a fák vékony ágait is jelenti. A tűzifát (kurtafát) vágó ember nem szereti a „szőrös fát” vágni, mert balesetveszélyes. Az erdőlő emberek tudják: „a kidöntött fát jól le kell pucolni a szőrétől”, mert akadályoz a szállításnál. A patak nevét rendkívüli sebességéről kapta. Gyorsan szalad lefelé a szűk völgyben, ahol utat kellett „tőr-”nie magának a Hegyes sziklás olda­ lában. Esőzéskor hatalmas a vadvíz. A földrajzi név előfordul 1812-ben egy „Regiment poroncsolatban” a következő megfogalmazásban: „... mely­ nek alopján Alsó és Felső Csemáton, Márkos és Mátisfalva ... Dálnok és Kézdialbis közönségének tudtára adatik, hogy Baláska, Tőrpatak nevezetű erdőkből erdőlni nem szabad...” Záporpatak neve a Nagypatak völgyében. Az árokban esőzéskor a víz nagy erővel és -zajjal zúdul alá a völgybe. Nagy köveket görget, fákat mos ki. Ilyenkor a víz ereje hasonlít a vonat erejé­ hez (száraz, aszályos időben kedvelt útja a fatol­ vajoknak).

59

X. JEGYZETEK (FELHASZNÁLT IRODALOM) 1/ HÓMAN Bálint - SZEGFŰ Gyula: Magyar történet, I. kötet (Bp., 1931.). 2/ ORBÁN Balázs: A Székelyföld leírása, ül. kötet (Pest, 1870.). 3/ KÓVÁRY László: Erdélyország statisztikája, I. kötet (Kolozsvár, 1847.) 97-98. 4 /SALAMON Ferenc: A Térrét-Gyulafalva iparvasút kiépítése (Kézirat, 1997., a szerzőnél) 11. 5/ Székely Nemzet (Sepsiszentgyörgy) 1891. 44. és 165. szám. 6/ IMREH István: A rendtartó székely falu. (Bukarest, 1973.) 117. 7/ A törvényről lásd részletesen: KLEKNEK Alajos: Az erdőtörvény (1879. évi XXXI. t. ez.) magyarázata (Bp., 1881.). 8/ Dálnoki református egyház jegyzőkönyvei. 9 /Háromszék vármegye - Emlékkönyv. Szerk.: PÓTSA József (Sepsiszentgyörgy, 1899.) 205. 10/ Asszonylázadás Maksán. Háromszék 1996. 11/A Toijahágó Melléki Közbirtokosság és a Futásfalvi Erdőbirtokossági Társulat jegyzőkönyvei. Magántulajdonban Futásfalván. A futásfalvi közbirtokosságokról lásd részletesebben: SALAMON Ferenc: Közbirtokosságok Futásfalván. Erdészettörténeti Közle­ mények XXXV. (Bp., 1998.) 27-38. 12/ Faluriport Köpecről. Háromszék 1997. 13/ A Kálnoki Közbirtokosság iratcsomója. Magántulajdonban Káino­ kon. 14/ Kétágkatonasági Erdőbirtokosság jegyzőkönyvei. Magántulajdon­ ban Bikkfalván. 15/ Málnás falu kőzbirtokossági iratai. Magántulajdonban Málnáson. 16/Háromszék vármegye - Emlékkönyv. Szerk.: PÓTSA József (Sepsiszentgyörgy, 1899.) 206. 17/ Székely Nemzet 1891.60. és 167. szám. 18/Cseh Ismail községi nótárius jegyzőkönyvei, 1802-1850 között. Magántulajdonban.

60

19/Marosvásárhelyi Kereskedelmi- és Iparkamara jelentése 1894-ből (Marosvásárhely, 1895.). 20/ Ikafalva egyházi jegyzőkönyvei. 21/A Marosvásárhelyi Kereskedelmi- és Iparkamara jelentése 1894ből (Marosvásárhely, 1895.). 22/ id. Pál Ferenc nyugalmazott erdész közlése. Futásfalva, 1997. 23/ Erdészeti Lapok (Bp.) 1996. 11:353. 24/ Ikafalva egyházi iratai. 25/ Szotyor egyházi iratai. 26/Altorja, Alsócsemáton, Dálnok, Feltorja, Felsőcsemáton, Futás­ falva, Hatolyka, Ikafalva, Karatna, Kézdialbis, Kézdialmás, Kézdimartonos, Mátisfalva, Nagynyújtód, Sárfalva, Szentkatolna, Szent­ lélek egyházi levéltárai. 27/ Uo. Fennmaradt nevek a kézdiszéki királybírók közül (1759-1837): - Kézdiszentkatolna: 1759 „Kurtapataki Tekintetes Török Antal Nemes Kézdi Szék Actualis Vice Királybírója...”, -Kézdiszentkatolna: 1826 „Demény István Vicekirólybíró”, -Dálnok: 1826-1831 „Lázár Dávid Vicekirólybíró”, -Kézdiszentkatolna: 1832-1836 „Cseh József Királybíró”, - Altoija: 1836-1837 „Intze Mihály Királybíró”. 28/Nagy Károly ügyvéd évi jelentése: Közgazdasági viszonyok Háromszéken. Kézirat. Magántulajdonban. 29/ A Futásfalvi Erdőbirtokossági Társulat jegyzőkönyvei. Magántu­ lajdonban Futásfalván. 30/ Uo. A Torjahágó Melléki Birtokosság elnökei: -1934-1942-ig Sandy József - 1943-tól napjainkig (!!!) Ambrus Antal.

61

A birtokosság helyszínrajza:

3 1 /Gh. LEFTER - Gh. IANCU - St. ENACHESCU: Agenda pádurarului (Bucure§ti, 1983.) 72. 32/ Az erdész ragaszkodott ahhoz, hogy nevét ne említsük. 3 3 /Lásd: 31/97. 34/ Lázár László, volt kézdikővári erdész közlése. 35/ A magukat megnevezni nem akaró erdőtolvajok vallomásai alap­ ján. 36/ SALAMON Ferenc: Alsó- és Felsőcsemáton, Kézdialbis, Ikafalva és Futásfalva földrajzi neveinek állománya. Kézirat, 1975-1997 (a szerzőnél).

62

XL ÁLTALÁNOS KÖNYVÉSZET A Hét tudományos melléklete, Az erdő, 1987/1, Bukarest. A Székelykeresztúri Múzeum Évkönyve. Csíkszereda, 1974. AURORI - PATAKY - PÁTER - LÁSZLÓ - KÁDÁR - NAGY JASZERNOVICS: Erdészeti Zsebkönyv. I-II. kötet. Bukarest, 1959. Az erdő poézise. Líra az erdőről: fákról, fényről, csendről. A verseket válogatta: DR. MAJER Antal. Bp., 1993. BEDŐ Albert: Erdő őr, avagy az erdészet alapvonalai kérdésekben és feleletekben. Bp., 1902. BENKŐ Gyula - FÁBIÁN Ernő: Kovászna. Sepsiszentgyörgy, 1995. Brassói Lapok, 1920-1939. Codex Hungaricus 1897 -1900. Szerk.: LÁNYI Márton. Bp., 1911. DR. KÓS Károly: Tájak, falvak, hagyományok. Bukarest, 1976. E. G. NEGULESCU - V. STÁNESCU: Dendrologia, cultura si protectia pádurilor. Bucure§ti, 1964. Erdészeti Lapok, 1990-1998. GAZDA József: Mindennek mestere. Bp., 1993. KÁDÁR Zsombor: Erdei és mezei utak. Bukarest, 1961. Népismereti Dolgozatok. Bukarest, 1978. OROSZI Sándor: A magyar természetvédelem kezdetei. Bp., 1986. ST. RUBTOV: Cultura speciilor lemnoase in pepiniera. Bucure§ti, 1961. Székely Oklevéltár Kolozsvár, 1872-78. I-III. kötet. Szerk.: SZABÓ Károly - SZÁDECZKY Lajos. Székely Újság, 1902-1940. TOMPA Károly - BARANYAI József: Erdőművelés. Bp., 1952. VASAS Samu: Erdő és környezetvédelem. Bukarest, 1981. VOFKORI László: Erdély társadalom- és gazdaságföldrajza. Nyíregy­ háza, 1994. A szerző címe: Salamon Ferenc R-4069 ALUNGENI, Nr. 171. Jud. Covasna, Románia

63

.oU .*** rss-

JU> .^

^

•'M'jv 5 •.j\,t^V<j \ c*r.\$VJ*>v. *fV* %*** fe* *jw «S$Ík?>*L^\ i-*Vu\.\. ,

n j m

:

4 ^ r * Á

a » á » ! «

‘

átdob iva ta 1

387/29131']ím fejtt vélemenykü ^ ^ t e r j e s z t é s é v e l e rd ő o ir t okos közös

U üt

kérvényét

1szolgák tartásnak engedélyezése iránt.

♦rC* *

-

.*. . V > v\

•

V É G H A T Á R O Z A T.

Az alábbi erdőbirtokos oknak u>.m. 1 ., maksai

s zék e ly e k ,

2 ., maksai v o lt úrbéresek, 3 . , maksai r e f . egyház s t b . 4 ., LeczJ alva község, ö . , dalnoki Közösségben község, 7., kézdialb id i közösségben cserndtoHÍ&llfm'. ^ é ir ?

* ^

Í 0

Í

m.Jfirt. 6 ., Dálnok

maradt b i r t . 8.,

,0nfrejfhorja 2 rfeözség, községi iskola és

ta n ító , 11., F elsőcsem áton község, 12., F e l t o r j a i kész,

Alsó-

kantor és egyház, 13 Felosernáton

ref. le l­

község, 14., Fel t ö r j a-

i v , úrbéresek, lő I k a f a lv i r e f . egyház, 16., Fel t o r j a i székely birtokosok, 17., Futásj'alva község é s községi to r ja i szék e ly birtokosok/(, 19.,

F u tásfa lvi

iskola, IS ., Alk.m. birtokosok,

20., A1 t o r ja i v o lt úrbéresek, £ 1 ., A1 t o r j a i rom. k a th . le lk é s z , 22 ., A l t o r j a i községi

iskola es tani tó, 2 3., A lto rja i rom.kath.

kántor, 24%, A l t o r j a i g .e . l e l k é s z , 2 5 ., A lto r ja i r. kath. egyház 26*,

A lto r ja község, 27

., A l t o r j a i g .e . kántor es egyház,

28 ., F e lv o la li székelyb i r t okosság ,2 9 . , A lv o lá li sz é k e ly b i r t o ­ kos súg 30 ., Karatnavolál község , községi iskola és tan i tok, ö l.,

Karatnai sz é k e ly b irtokossag,

béresek, 33,

de, Kézdikávári v o l t úr­

K ezdiszá razpa ta ki v o l t . úrbéresek, 31 p é la fa lv a

község, 35., Jásztélnek község, 3 6., Kurtapatak község, 37., FsztelneJf, Kurtapatak, Bél aj á l va és is

a

Kézdi szent l é l e k

kérvényükben f e l s o r o l t s az állami

64

erdőhivatal

közösöknek á l t a l igaa

u zq I í

indokokra v a ló b e h i n t e t t e l , ott 19J2$ M űt 2 3 3 7 e r á . a J ö *

számit vé g h a tá ro za t t á l k i a d o tt s zabád y z a t

a la p já n

a k ir ♦

eAttf*

J e lű g y e ló sé g e lő a d ó i ja v a s la tá v a l egyöZÓJ%g,^eT^dfaerideHve&üszernp p o n tb ó j e ze n n e l

m egengedjük, hogy

é r c e ik

te s e e zé Í j á b ó l, k ö lts é g ü k r e e rd&s z$J gat& t

h a tá ly o s a b b o r iz te é a lfa llm a £ ^sfy a n a h éd

JöhetŐ Jeg vagyonos é s m eg b ízh a tó eQ M hw teb * 9 Végül m egjeg yezzü k, gákra

^ kU2Ön a l k a j m g ^ f ^ e ^ d o s z o l­

ne zve is az e r d ő ő r z é s i

te le z ő k , s hogy te h á t já r á s i

s z a b á ly z a t ha tdrcz& unya f k o " í '■ ía í Vsíí:'. a zo k is az á lla m i erdőhivQ taJp H le t u g a

erdőgondnokság u t a s í t á s a i s z e r i n t

t e l j e s í t e n i , - é s hogy a v e i annak

id e jé n

A v é g h a tá r v z a t

i

*7

kü lö n

k e l l s z o íg fy fr tq S

alkalm azandó erd0$zojgi+ k

az erdőgondnokság á l t a l b e j e le n te n d ő , kiadandó :

£ 7 sorszám a l a t t

1*, a vé g h a tá ro za tb a n j 'e l s o r o l t b ir to k o s o k n a k t é r t i v é -

vén yek e lle n é b e n , 2 .,

A h e l y b e l i m .k ir , á lla m i e r d ő h iv a ta ln a k / ^ . p é l d á n y ­

b a n :/, a .,

a b r a s s ó i k i r . e r d ő fe lü g y e lő s é g n e k . -

H áromszékvármegye sze n tg yo rg yö n

k ö z ig . é r d . a lb iz o tts á g á n a k

S e p s i-

1 9 1 3 ,é v i m ájus hó 13 napján t a r t o t t ü lé s é b ő l* -

COMITETÜL flDMiriISftfflTlV 'ftL JUD. TRtllSCttUNE. Háromszékvármegye köz. gazd. albizottsága. . ■?Íko. ^ a -ttttreepio t ^ w) C3/1Ü21. -$ > 0

11

------ f

------------- ----------------------------

f Í r*

. '

'

* o0 Í M

; •

15 C T U L :

;K-ogiuuoa S ilv io a 2 4 8 —1921. s/,ám a la tt b e m u ta tja az á lla m i keze-

kivetett erdőkozelóai járulókokról összeállított kivetési lajstrom okat.

Határozat: A íőldm ivclesügyi m in iszte r u r , J.)irocJiunca e o n tra la a p& d u rilo r Oluj 1 9 2 1 . <5vi fe b r u á r hó 11-é n 1 3 2 0 /1 0 2 1 . sz. alatt kelt rondolotévol a O onsiliul D irig en tn ek az á l­ la m állal kezelt erd ő k és kopár te rü le te k re vonatkozó kozelési já r u ló k m e g állap ítá sa tá r ­ g y á b a n 1 0 3 5 4 ^ - 1 9 1 9 . sz. alatt kelt ro n d elését 1 9 2 1 . óvi m á rc iu s hó 31-évol h atályon kívül helyezte s 1921. évi á p rilis hó 1 -töt 1 9 2 2 . évi m á rc iu s hó 3 l - i g terjed ő id ő 'ta r ­ ta m ra 27S 3U 0 (k ottószázhetvonnyolcczorhárom száz) lei erd ő k ez elé si á talán y t állapított meg. Ezen kezelési átalány a r r a való tekintettel lett m eg ái lap ítv a, m ó rt az addigi á l­ talány, úgy az általán o s á rv isz o n y o k n ak , valam int az e rd ei te rm é k e k á r a in a k igen lé ­ n y eg e s em elkedése következtében lé tre jö t t jövodoltnozóség n o k m e g nem föleit. K evés­ nek bizonyult. Kzen átalán y alap ján összeállított kivetési la jstro m ogyes a d a ta i a re g iu n e a silvica á lla l a te rü letek re, az osztá ly o zásra és a jövődő!m ezőségi o sztá ly ra v o n atkozólag m e g v iz s g á lv a lettek és a tényloges állapottal m egegyezők n ek ta lá lta tla k . Mim hogy továbbá a helybeli p ónzűgyigazgatóság m ellé ren d elt szám vevőség a kiv o tési lajstro m o k a t szám s z e rin t m e g v izsg álta és é rv é n y e síte tte , ennélfogva az 1 9 2 1 . évi á p rilis hó 1-tő l, 192 2 . óvi m á rciu s hó 3 1 -ig tarjedő id ő re fizetendő erd ő k ez elé si kö ltség já ru lék o t az 1 8 9 9 . évi 1 5 2 1 T m. k ir. töldm . 'm in. ren d elet 96 — 103. §*a értelm éb en : 1. a sopsi já rá s i adóhivatal kerülőiében fekvő 33900*5 vkhold, l-s ő jö v . 21702 3

„

11-ik . „

. 6374-C

„

Ill- ik

osztályú

„

4 0 1 0 -0 „ IV-.ik „ erd ő k b irto k o sa ira nézve 1 0 8 ,8 3 3 lói 59 b án i. 2 . A kovásznál a d ó h iv a ta l k erületében fekvő 93 4 3 khold. l-ső jöv. osztályú 2 4 4 15-7 „ Il-ík. .

1 2 4 5 8 ‘G 2 3 2 3 ‘8

„ „

Ilí-ik IV -ik

erd ő k b irto k o sa ira nézve 5 4 ,0 8 7 lei 14 báni. 3. A kezdivásárholyi adóhivatal korülotébon fokvő 1100 ü khold l-s ő jöv. osztályú 5 4G 31Ö „ Ilik „

66

Iv/.ck előre bocHttlrtsa ntíui a kivetési la js tro m

l-ső p éldányút a h iro e tiu n e a ee n t-

rala a l'a d u r ilo rn a k (.'.híjra, a Il-ik példányát az 190.1. óvi 7 <>0:í. F. M, k é rre iu lo le ' 2. pontjtinak I. és 2 -ik bekezdésében foglalt rendolkezésffkre való utalással a pénzilgyigazgató ság m e llé re n d e lt szám vevőségnek I l l i k p é ld á n y á t a kivetéssel k ap cso lato s ügyek ollátásánál vali) hivatalos h aszn álat vi'^ntt a re g iu n e a .s ilv ic á n a k ,^ / lulóljjvutiU onkéM k i­ vonatokat a s c p sisz e n lg y ö rg y i, kovászim i rondoljük azzal, hogy a kivetett

kezelési

;i

k éz d iv ásárh ely i v d ó h iv a lalo k n ak

já ru lé k o k n a k

le sz e d é s e

irán t

az

152 1 7 . b\ M. sz. rendelet HJS. 8 -áb an fo g la lta k n ak rnngfelolően já r ja n a k

el,

kiadni

1899.

évi

iw ní

té ­

veszteni szóm elől, hogy je le n kivetés 1 9 2 1 . évi áp rilisaim f t o l ^ 9 2 2 . évi ^ n á iv iu s hó i l l- ig te rjed ő időre tö rtén ik s az eddigi kezelési költségek 11)21. é t i á p rilis lió l - i g te r ­ jedő időre szó ln a k . Mihoz k ép e st az eddigi kezelési költségek holyett 1 9 2 1 . évi áp rilis lió 1 -tö l kezdődőleg ozon uj kezelési költségok Íran d ó k elő. Ö nként é rle lv é n , hogy f. évi első n eg y e d év re, vagyis 1 9 2 1 . ja n u á r l-tú l 1921. m áiv iu s Mi ig te rjed ő id ő re a tavalyi kivetés, alapján li/.otendő a m u ll évi já ru lé k ogy negyedrésze. M indezekről a z érd ek e lt erd ő b irto k o s o k a i a k ivetési lajstro m illeló k iv o n atán ak k ia d ása m ollett u ro g iu n e a silviea u tján vevények ellenében azzal értesítjü k , lioiry a ki­ vetés alapju, m é rté k e és já ru lé k o k k iro v á sá n ál kövololt eljá rá s te k in te téb en az ei. § -s a értelm éb en előleges fél évi részletekben és pedig 11)21. évi áp rilis hő 1 -én és 1 9 2 1 , évi o któber 1 -én esedékesük s ennél fo g ra az illető a d ó ­ hivatalnál az esed ék e sség n ap játó l szám i toll 15 n ap o n bolől fizetendők ; őzen h atárid ő n túl m ég 5 (öl) 0/ o késedelm i k am at fog b e h a jta tn i. É rtesítjük m ég n b irto k o so k a t, hogy az id é zett re n d e le t 101). és 11 0 . g-ni alapján je le n h atáro zatu n k á tv é te lé t követő 15 n a ­ pon belől b iz o ttság u n k utján u közig, b író ság h o z p an a szn a k van helye. M ogkeressük végül a re g iu n e a silvicát, hogy jóléti v ég h a táro za tn n k at és az ahhoz csatolt la js tro m k ivonatot az érd ek e lt erd ő b irto k o so k n ak vevénvek ellenében s ü rg ő s ü l k ézbesítéssé, továbbá a kézbositést igazoló vevényekot összegyüjtvo terjessze vissza a n e­ talán h o zz áju ttato tt p an a szo k a t a/. érkezési bélyegzővel lá tta ssa el, ú gy ezeket^ valam int a b izottságunkhoz lo rjo s z tc lt s innon v élem én y e zésre k iadan d ó panaszokat, am o n n y ib en n y ílt időbon n y u jta íta k be — érd em ileg , az azon k iv ü lío k ct ped ig h iv atalb ó l való vissza­ u ta sítá sra — vélom ényozze.

Fí 1. A.

véghatározat kiadandó:

seíJsitfzenigVÖrgyi adóhivatalnak,

a kivetési la jstro m vonatkozó

kivonatával ogyütt. 2. A Iával eg y ü tt.

kovásznál adóhivatalnak

3. A kezdivásár helyi kivonatával e g y ü tt.

a k iv d é

adóhivatalnak

la jstro m a kivetési

vonatkozó lajstro m

kivooá:

v onatkozó

4. A földm ivolésügyi M inisztérium i szám vevőség I-ső e rd észe ti c so p o rtján ak a ki* voté i la jstro m I. sz. p é ld án y áv al eg y ü tt.

II.

6. A helybeli p én z ü g y ig n zg ató sá g melló re n d e lt szám vevőségnek a k ivetési la js tro m sz. példányával.

ü. A sop siszen tg y ö rg y i re g iu n e a silv icáh a k a kivetési lajstro m I I I , sz. p éld á­ nyával (csat. G50 d rb . h atáro zat, 6 5 0 d rb . kivetési la jstro m kivo n at és G50 d r b , tértivovény^.

Közig. g. bizottság S f t.-G h e o r g li o, 1 9 21. évi m á ju s hó 19-ón ta rto tt ülésérő l :

NEflMTü Bfllü CRflCKJN V i -i i

nrofí'Pt

67

7 *— A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 16.551/017. szám.

Ig e n

s ü r g ő s t

cin.

Hivatali elődömnek m. é. november hó 15-én 14940/eln. 1910. sz. n. kelt felhívására, az Iskolák néhány hónap alatt ismét nagymennyiségű szedercscrjclevelet gyűjtöttek. A n»a mAr annyi irányban igénybe vett iskolAk ezen buzgó és eredménye. fáradozásáért ■ingám részéről is elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. A hadseregnek tcapótló nnyngok irAnt vnló szükséglete azonban újabban annyira fokozódott, hogy ma már csak akkor lehetünk igazán és komolyon a hadsereg segítségére, ha az eddig gyűjtött mennyiség sokszorosát tudjuk rendelkezésére bocsátani. A gyűjtés eredménye fokozásának egyik módja az, hogy a szeder cser jelei) eleken feliU a sza m ó ca (földi eper) és m áln a, leveleit is gyüjtjük, a másik módj(i pedig az, hogy az iskolák maguk is fokozott odaadással lAtnak a munkához. Ha lehetőleg minden egyes iskola gvüjt, lehetőleg minden egyes tanulójával, ha az egyes tanulói csoportok több izben — lehetőleg 4—ö kirándulás alkal­ mával — gyűjtenek s ha igy minden egyes iskola gyűjtése meghaladja vagy megközelíti az l mm-t, az eddigi eredményt könnyű szerrel és tetemesen megsokszorozhatjuk. A hadügyminiszter úr a gyűjtött anyag minden mm-áért 8 K. jiU a lo m d ija t fog enge­ délyezni. Azon iskolákat illető jutnlomdij, mely iskolák maguk erre igényt nem tartanak, n háborúban elesett tanitók, tanárok árváinak Jut, úgyszintén azon zsákok értéke is, melyeknek sem visszakül­ dését sem megtérítését az iskolák nem kérik. Az összes gyűjtések befejeztével a legtöbbet gyűjtő iskolák általam kiállítandó elism erő oklevélben fognak részesülni. Az összegyűjtött leveleket a Szedercser jelevéi g y ű jtő és feldolgozó k a to n a i d llo m d s fogja a m. kir. szőlészeti állomás telepén létesített üzemében (Budapesten, l)cbrői-ut 16.) teává feldolgozni. Ide, az állomás címére kell elküldeni a küldeményeket, valamint az ezekről és a költségekről szóló értesítéseket Az iskoláknak hozzám közvetlenül külön jelentést ezúttal tcnniök nem szükséges A gyűjtő iskolák nevét és az általuk gyűjtött mennyiséget a fentebb említett állomás fogja velem közölni. Ezenkívül azonban összefoglaló képét óhajtom látni annak, hogy mely iskolák gyűjtöttek és melyek nem. Ezért jövő év január 10-ig minden iskola, akár gyűjtött, olcár nem, jelentést tesz közvetlen felügyelő hatóságához (kir. tanfelügyelő, főigazgató), ha nem gyűjtött, ennek okairól, ha gyűjtött, a szeptember hó 1-től jövő évi január hó l-ig gyűjtött anyag mennyiségéről, a gyűjtésben részt vett tanulók számáról, a gyűjtést vezető tanitók, tanárok nevéről s a gyűjtés céljából szervezett kirándulások számáról. A kir. tanfelügyelő, főigazgató, összesítő kimutatásokban foglalják tankerülctenként külön azon iskolákat, amelyek gyűjtöttek s azokat, amelyek a gyűjtésben nem vettek részt s e kimutatásokat jövő év február hó l-ig hozzám terjesszék fel. Alább felsorolom a gyűjtésnél, szárításnál és a szállításnál fontos tudnivalókat. Félreértések kikerülése végett közlöm, hogy a szedercserjelevél gyűjtésre vonatkozó minden eddigi rendelet jelen rendelet kibocsátásával hatályát veszti. Végül ismételten arra kérem az iskdlákat, hogy jelen felhívásom vétele után, azonnal fog­ janak hozzá, teljes igyekezettel a. szedercserje, szamócza- és málna-levél gyűjtéséhez cs folytassák a munkát olyan kitartással, amilyennel e példátlan méretű háború 4-ik esztendejében minden háborús feladatunkat végezni kell. M utassa meg a magyar tanuló ifjúság, hogy vaJamennyiök egyesített ódaadó munkájával egész hadseregek szükségletét ellátni képes.

Utmitatás

a szedercserje-,

szamócza- és málnaiéval szedéséhez, szárításához és szállításához.

1. A szedercserje,- szamócza (földieper) és málnaleveleket külön-külön kell szedni, szárítani Í6 csomagolni. 2. Lehetőleg fiatal, zsenge, szép zöld szinü levelek gyűjtendők, mert ezek szolgáltatnak különösen jó teát. 3. A levelek kizárólag száraz időben gyűjtendők. 4. Különösen ügyelni kell arra, hogy idegen levelek, különösen mérges növények levelei pl. nadragulya (Atropa Belladonna) vagy farkas boroszlán (Daphne Mezereum L.) levelek ne kerül­ jenek a gyűjtött teába. Nem szabad továbbá poros és földes leveleket gyűjteni, célszerű evégből a gyűjtésben résztvevőket friss növény bem utatásával a gyűjtendő levelekről kioktatni.

fi

elemi (mindennapi és ismétlő) népiskolák, gytnnáslnmok, reáliskolák, felsőkereskedelmi, /első . r f... i. H n itá-hnitónokénzo és óvónőképző intézetetek

68

A VÁROSFEJLŐDÉS ÉS A ZÖLDFELÜLETEK FORMÁLÓDÁSA A BUDAI ERDŐK ÉS TÖRTÉNETI KERTEK PÉLDÁJÁN Konkolyáé Dr. Gyúró Éva A városokat és falvakat átszövő kondicionáló és díszítő zöldfelüle­ tek, a kertek, a parkok és az erdők főként üdülési, rekreációs és telepü­ léshigiéniai szerepük, valamint környezeti károkat mérséklő hatásaik okán kerülnek olykor a figyelem középpontjába - és mint ilyenek is messze jelentőségük alatti mértékben. Pedig nem pusztán fiziológiai és funkcionális jótéteményeikkel válnak életünk fontos részévé, de szá­ mos szellemi tartalom hordozói is: környezetkultúránk megjelenítői, az ember-természet kapcsolatot képezik le, tükrözik annak átformáló­ dását, ugyanakkor a művészi igénnyel megalkotott kertek az épületek­ kel egyenrangú műemlékek, kultúrtörténeti értéket képviselnek. Nem utolsósorban említendő pedig a zöldfelületek szociológiai szerepe, amennyiben ezek a társadalmi kapcsolatok alakulásának is fontos színterei. A fiziológiai, az ökológiai, a funkcionális és a szellemi tarta­ lom együttese a település zöldfelületeit lényeges szimbólummá avatja, az összekapcsolódás, az összefQzöttség jelképévé. Materiális, létező zöld szövetként összeköttetést teremtenek a növényborította felületek között az urbánus területeken is, élhető, lakható, „humánus” tájjá teszik a település és környéke együttesét, átvitt értelemben pedig öszszekapcsolódik bennük a természet és a kultúra. 1998 áprilisában „ Táj és Városfejlődés” címmel rendezett Nápoly­ ban konferenciát az Európa Nostra, a kontinens egyik legjelentősebb nem kormányzati szervezete, amely az európai kulturális és természeti örökség megőrzését és érvényre juttatását, a közös európai örökség létezésének tudatosítását tekinti feladatának. A szervezet által évente rendezett fórumokon mind nagyobb hangsúlyt kap a természeti érté­ kek megóvása. Ennek jegyében választották szekcióülés témájául a zöldfelületek és az urbanizáció összefüggéseinek vizsgálatát. Jelen tanulmány a konferencián elhangzott előadás bővített szövegét tartal­ mazza.

69

AZ ERDŐK ÉS A TÖRTÉNETI KERTEK KIALA­ KULÁSA ÉS ÁTALAKULÁSA BUDÁN Budapest, a Duna mentén települt magyar főváros, három önálló történelmi elödtelepülés - Óbuda, Buda és Pest - egyesítésével jött létre 1873-ban. Buda, évszázadokon át az ország királyi székhelye, a jobbparti dombvonulatokon és völgyoldalakon terül el, a főváros mai területének egyharmadára terjed ki. A városfejlődés és a zöldfelületek összefüggései vonatkozásában meghatározó jelentőségű egysége a városnak. Buda körül húzódik az a hegyeket borító természetes erdő­ gyűrű, amely jelentős részben, mindmáig fennmaradva, az egész nagyvárost szolgálja. A kertépítészet történetében is több évszázaddal korábbi emlékek nyomaira bukkanhatunk itt, mint Pesten, és a budai városrész fejlődésében a főváros egészéhez viszonyítva számos jelleg­ zetesség, egyedi vonás mutatkozik, amely indokolja az önálló bemuta­ tást. Buda történelme nem adja azt a töretlen felfelé mutató ívet, amely sok más, hasonlóan gazdag adottságokkal bíró európai ország királyi székhelyét jellemzi. A fellendülés periódusait többször a pusztulás követi, az első fénykort, a reneszánsz időszakát a török uralom, a második nagy felvirágzást, a századfordulót a világháborúk pusztítása követi. A város történelme az újrakezdések, az újjáépítések sora, amelyek a korszellem és az igények változásával nem mindig feltétle­ nül az előzőek szerves folytatásaként mentek végbe. Jelen tanulmányban a település létrejöttének és fejlődésének főbb momentumait, a történeti kertek kialakulását és átalakulását, valamint az erdők szerepének változását két fő szakaszra bontva ismertetem. Elsőként a főváros elődtelepüléseinek egyesítést megelőző időszakot, majd az 1873-től a napjainkig teijedő korszak főbb átalakulását és jellemzőit mutatom be.

70

A főváros egyesítését megelőző évszázadok főbb jellemzői. Az elődtelepülések kialakulása, Buda történeti kertjeinek létrejötte és az erdők szerepe. Budavára annak a végvárvonalnak egyik legfontosabb tagja, amely a Kárpátok gyűrűje és az Alföld vízjárta vidékeinek határzóná­ jában, gyűrűként, félkörben helyezkedett el a történelmi Magyarorszá­ gon. Kiemelt helyzetét, jelentőségét a dunai átkelő adta. Ennek létre­ jöttét a Pesti-síkság felöl a Duna túlpartján kiemelkedő középhegységi lánc vonulata révén összeszűkült ártér tette lehetővé. Nem véletlen tehát, hogy, amint a régészeti leletek tanúsítják, a Kr.e. 4. évezred óta lakott hely. A bronz- és a vaskori kelta és illír telepeket a rómaiak is meghódították. A birodalom itt hozta létre Aquincum néven a keleti limest alkotó Duna mellett Pannónia Inferior provincia központját. Pannónia elnevezése (panis = kenyér) - egyes feltevések szerint - a kenyérbőségre, a gabonatermesztésre alkalmas területek kiteijedt vol­ tára utal. A castrumában lakó légionáriusok felügyelték a folyami átkelést, védve a tartományt a barbár betörésektől. Az óbudai dombol­ dalakon kialakított első kertek a villa rusticák környékén létesített szőlőskertek voltak. Az erdők irtása után a szőlőskertekben az erózió megakadályozására vízrendezési, talajvédelmi intézkedéseket kellett foganatosítaniuk. A római katonavárost feltárásakor több méter vastag, évezredes feltöltés borította, amely nem csak dunai öntés, de lejtőhor­ dalékból is állott, jelentős mennyiségű kővel, amely csak a szőlők teraszainak szárazon rakott támfalaiból kerülhetett a művelés felha­ gyása után az alsóbb területekre.1A római birodalom összeomlása és a népvándorlások után az avarok mintegy kétszáz éven át birtokolták a területet, mintegy előkészítették a magyar honfoglalást. A római és avar kori építmények jelentős részben elpusztultak. A népvándorlások után új fejlődési utat jelentett a honfoglalás, amelyet követően Buda a magyar törzsek fejedelmi központjává vált a Kr.u. 9. században. Miután a keresztény Arpád-házi királyok a 1011. században székhelyüket Esztergomba és Székesfehérvárra tették, a tatárjárást (1241-42) követően ismét Buda, a végvárvonal fontos tagja, lett - immár végérvényesen - a hatalmi központ. A Kárpát-medence szívében, a hegységek és a síkság találkozásánál, a természeti adottsá­ gok sokfélesége teremtette kikristályosodási ponton, szárazföldi és vízi utak találkozásánál három település fejlődött egymás mellett és egy­ másra utáltán. Megszületett a majdani főváros csírája. A Duna a fő

71

városszerkezet alakító tényező, az alapvető és meghatározó természeti elem, amely nagyban befolyásolta és befolyásolja a város életét, for­ málódását. A több ezer km hosszú folyam a város felett 30-50 km-re töri át az ország Északi-középhegységének mészkővonulatát a Duna­ kanyarban, hogy azután kilépve a hegyek lábához, meglassúdott folyá­ sával szétterítse hordalékát a bal part síkságain, és szigeteket építsen, és a Budai-dombok lábánál létrehozza azt a páratlan adottságú helyet, amely az ország központjának szerepére leginkább alkalmas. IV. Béla a tatárjárást követően a Várdombon, a „növi Montis Pestíensis”-en, a Pesti-Új-hegyen2királyi palotát, és mellette, a fenn­ síkon, fallal körülvett települést építtetett, amely befogadta a menekül­ teket, támadás esetén a pestieket is. 1255-ben Buda városi rangot ka­ pott. A fejlődés ezután csaknem háromszáz évig töretlen. Várkertekről ez időből még nem maradtak fenn írásos emlékek. Vadaskertek azon­ ban már fontos szerepet kaptak, amelyek eredetileg szigeteken létesül­ tek, mivel itt volt lehetőség a vadállomány „zárt területen” tartására. A Dél-Buda magasságában húzódó Csepel-sziget volt az egyik első Buda környéki vadaskert. Nyúlon, fácánon és foglyon kívül őz, dám és szarvas élt itt nagy számban. Az Árpád korban ugyanakkor itt volt a lótenyésztés központja, itt legelt a királyi ménes.3 Eszak-Buda, Óbuda közelében a Nyulak szigete - a mai Margitsziget - eredetileg királyi mulatókertként szolgált, és - mint neve is mutatja - nyúlás terület lehe­ tett, valószínűleg egyéb vadfajokkal együtt.4 A 13. században itt léte­ sült az első budai kolostorkert, a király által építtetett dominikánus kolostorhoz kapcsolódóan. A kolostort IV. Béla leányáról, Szt. Mar­ gitról nevezik ma Margitszigetnek.5 Buda várából a 14. századból származnak az első kertleírások. Luxemburgi Zsigmond, német-római császár megépíttette a gótikus stílusú Friss Palotát, és elrendelte a környék rendezését. Ambrosius Traversani Camalduense követségben járván Zsigmondnál, fallal és élősövénnyel körülvett kertekről, valamint halastavakról emlékezik meg, amelyeket bámulatosnak és élvezetesnek ír le.6 A fénykor azon­ ban reneszánsz uralkodónk, Mátyás (1458-1490) korában következett be. Az 1400-as években az udvar gyakori vendégei az olasz humanis­ ták, művészek, építészek ( Averulinus és Camicia Chimenti), tudósok, dalnokok, költők és történetírók (Galeotto és Bonfini). A palota körül pompás kert létesült, amelynek pontos leírásai maradtak ránk. E kor kertjeiről Bonfini, Oláh Miklós és Taurinus tollából maradtak ránk leírások.7

72

A királyi kertek egyes falakkal elhatárolt részeit kapukon lehetett megközelíteni. A kőfalakon belül márvány villa (aula marmorea) és tornyok emelkedtek, mint kerti pavilonok, ezüstmázas cseréppel fedve, szép kilátással. Köves utak vezettek a virágos, pázsitos részeken s a gyümölcsösön át. Díszes kutak s nagy madárház, benne sziklák, fácskák, bokrok gazdagították a kertet A kert egyik különleges dísze és szórakozásra alkalmat adó eleme a „tévelyítő”, a fákból kialakított labirintus volt. Az útvesztő után a madaras (avária) tárult a szemlélő elé, benne gyümölcsfák sorakoztak szép rendben. A ligetben vashálók mögött élték világukat a hazai és külföldről hozatott madarak. Itt tar­ tották a király kedvenc madarait, a hollókat és a vadászathoz idomított sólymokat, valamint számos hazai énekesmadarat és az egzotikus, meleg égövről származó ritkaságokat. Itt, a budai várkertben voltak ketrecekben elhelyezve Mátyás király oroszlánjai. Az oroszlánokat Mátyás a firenzei Signoriától kapta ajándékba, azokat 1469-ben hoz­ ták Budára. A kövecses utak füves térségek, tarkavirágos rétek, rózsa­ ligetek és ibolyaágyások mellett, díszes fasorok között haladtak a mesterséges barlangok, „hűtőzők” és a halastavak felé. Mátyás kezdte meg a mediterrán növények, a Buxus és a Myrthus meghonosítását. Megtalálhatók voltak a kertben a vízvezeték által táplált díszes me­ dencék és szökőkutak is. A kertnek elkülönített, fontos részét alkotta a veteményes, amelyben nemegyszer még a király is dolgozgatott „fenséges” kezével.8 A későbbi, 1541. évi és az 1620-as években megjelent fametszetek a leírásoknál lényegesen szerényebb, kőfallal körülvett kerteket ábrá­ zolnak. 1-3. ábra. A várdombon fallal körülvett város szőlőskertekre és erdőborította hegyoldalakra néz. Budán a középhegység Duna felé ereszkedő domb­ jai három gyűrűt alkotnak. A legbelső a folyam partja mentén húzódik, a Várhegy, a Nap-hegy - oldalán a Tabán mezeje - és a Gellérthegy alkotja. A település megművelt és beépített területe a közöttük húzódó völgyekben, majd a domboldalakon fokozatosan teijedt sugárirányban a Várdomb alkotta központtól egyre távolabb. A következő zóna észa­ kon a Hármashatár-hegy, a Rózsadomb, nyugaton és délen a Sváb­ hegy és a Sas-hegy. Ez utóbbiak kapcsolódnak a külső gyűrűhöz, a napjainkban is jelentős részben erdő borította régiókhoz. A budai hegyek lankáin elsőként Aquincum római polgárai ter­ mesztettek szőlőt és készítettek bort. A középkori szőlőskerteket elein­ te a több évszázadig műveletlen, beerdősült domboldalak tisztásaiból hasították ki, majd az erdők felégetésével jutottak újabb területekhez.

73

A 13. század okleveleiben már gyakran szerepelnek a budai szőlőbir­ tokok, az óbudai promontóriumok. A termelés ezután kiterjedt a Gellérthegy, a Sas-hegy és a Rózsadomb lejtőire is. „Budát az itteni polgárok nagyszabású kereskedése, az adományozott árumegállító és vásártartási jog emelte hatalomra. Később kiterjedt szőlőgazdaságuk a városi polgárságot még teljesebb és általános jólétbe juttatta.”9 A sző­ lőművelés kiterjedt a mai Nagy-Budapest hegy- és dombvidékeire és a Pesti-síkságra is, így - Zolnay megállapítása szerint - az összefüggő szőlőzóna révén „a nagy-budapesti térség a korai magyarság számára nemcsak természeti táj volt, hanem kultúrtáj”.10 A hegyek ormán és a magasabban fekvő oldalakon az erdőtakaró érintetlen maradt. A középhegységek 300-400 m magasság feletti át­ hatolhatatlan, sűrű erdőségei az északi és nyugati védvonalat alkották. A hegységkaréj erdei szolgáltatták a tűzifát, és a megtelepedéstől kez­ dődően folyt itt a vadászat is. A Buda környéki hegyek királyi vadász­ erdők, ahol Mátyás Nyéki Vadaskertje létesült. Bonfini 15. századi történetíró beszámolójában szelídített vadállatokat is említ. Oláh Mik­ lós Hungária című művében írt a vadaskertről: „Budától északra van a királyi vadaskert; Nyék a neve. Kerítéssel övezték. Erdeje nem éppen sűrű, kellemetes tisztások tarkítják. Szélén királyi vadászkastély áll, nagyszerű épületekkel.”11 A vadállomány szarvasokból, vaddisznók­ ból és őzekből állt. Lamberg K. jelentéséből megtudjuk, hogy 1529ben a kert már teljes pusztulásnak indult, a szarvasok és vaddisznók kiszabadultak.12 „A budanyéki vadaskertben állott vadászkastély kör­ nyékén kertművelés is folyt. Az 1500-as években kelt királyi szám­ adáskönyvek arról tanúskodnak, hogy a kertészek az öreg fákról sze­ dett gyümölcsöt a király asztalára vitték és virágot szállítottak Buda templomaiba.”13 A török hadak betörése, Mohács, majd Buda (1541) eleste után a 145 esztendőn át tartó török uralom lényegében alakítja át a kerteket és a kertkultúrát, elpusztítva számos alkotást, ugyanakkor új elemekkel gazdagítva azokat. Legjellemzőbb momentum, hogy míg a korábban a virágdísz szinte kizárólag a liliomra, a rózsára és az erdők, mezők virágaira korlátozódott, ekkor a virág válik a kert fő ékességévé. A gyönyörködtetésre, pihenésre szánt kertekben nagy táblákban ültették a bódító illatú, színpompás virágújdonságokat A Buda megtartásáért vívott csatákban, majd a vár visszafoglalásának küzdelmei során, 1686-ban a kertek elpusztultak.14 4. ábra. A török hódoltság korának másik fontos, említést érdemlő ténye a hévizek hasznosítása, a fürdők létesítése. A rómaiak fejlett fürdőkul­

74

túrájának emlékei Óbudán az ásatásokból kerültek felszínre. A Római Birodalom nagyszabású alkotásait elsöprő népvándorlásokat kővetően azonban csaknem ezer éven át kihasználatlanul maradtak a hőforrások, amelyek Buda páratlan természeti kincsei. A török fürdők a Gellért­ hegy és a Várhegy aljában épültek, közülük többet a múlt század for­ dulóján kibővítettek és napjainkban is üzemelnek. A török hódoltságot a 18. században a Habsburg fennhatóság vál­ totta fel. A művészetekben, az építészetben és a kertépítészetben ekkor válik uralkodóvá az Európában már-már lecsengő barokk. A rene­ szánsz budavári palota romjainak feltárását és átépítését Mária Terézia uralkodása alatt, 1749-ben kezdték meg, majd ezt követően került sor a kertek rekonstrukciójára, immár a 19. század elején, amikor a tájképi angolkert is megjelenik a hazai kertművészeti alkotásokban. Az új stí­ lus elterjesztésében kiemelkedő szerepet játszik Petril Bernhard kert­ tervező mérnök, aki 1793-tól a Budai várban a déli kertrész rekonst­ rukcióját irányítja. 1808-tól Tost Antal, a budai királyi palota kertésze folytatja a kertek építését. Munkásságának eredményeként létesült vadgesztenyefasorokkal és pompás, illatozó virágokkal és cserjékkel ékesített angolkertekről Franz Schams, a kor krónikása fest szemléle­ tes képet. Az új palotakertben a hagyományos fafajokon és rózsaágyásokon túl már számos külhoni növényt telepítettek, és készítettek sziklakertet is. Az 1800-as években folyamatosan tovább épült a park, s kiegészül a keleti és a nyugati oldal kertjeivel.15 5. ábra. Budán a 18-19. században azonban már nem pusztán a várkert az egyetlen említést érdemlő díszkert. Jóllehet a környékbeli dombokat borító, fő megélhetést adó szőlőskertek rekonstrukciója a legfőbb jellemző, az 1700-as években megjelennek a nemesi paloták és a ki­ alakuló polgárság házai körüli kertek is. Buda város tanácsa az 1720as esztendőben a Várhegy napnyugati oldalán, a „Hosszú falnál” ket­ tős fasor létesítését határozta el, amely „Promenád”, ma is kedvelt sétahelye a budaiaknak. Ez idő tájt létesül az első botanikus kertünk, és a Várhegy lábánál kiépülő Krisztinavárosban az a páratlan szépségű magánkért, amely a Nitzky-, a későbbi Horváth-kert alapjait vetette meg. Ez volt az első barokk kert a városban, amelynek tervrajzai ugyan megsemmisültek, de a korabeli leírásokból ismerjük. Kultúrtör­ téneti jelentőségét adja, hogy ebben a kertben állott közel száz eszten­ dőn át a magyar nyelvű színjátszás nyári hajléka.16 6- 7. ábra. 1785-ben, II. József felvilágosult Habsburg-császár - aki Pest és Buda egyesítését már ekkor célul tűzte ki és ezzel együtt fejlesztésüket is szorgalmazta - uralkodása idején rendeltetett el az első közpark

75

létesítése a Duna jobb partján. A Várhegytől nyugatra, a Rózsadomb lábánál elterülő síkon, a Városmajorban. A korábbi katonai gyakor­ lótéren, ahol később grófi nyaraló és major, valamint kertészet volt található, a budai polgárok annak fejében alakítottak ki közkertet, hogy az uralkodó részükre házépítésre rendelkezésre bocsátotta az időközben Pestre költözött botanikus kert területét. A kor ízlésének megfelelő, barokk kert terveit Tallherr József állami építész készítette el. Az 57 hektáros területen hárs-, nyár- és szilfasorokkal, valamint sövényekkel határolt fő- és kereszttengelyek vezettek, igényes virágkiültetésekkel szegélyezett köröndök és erdőszerü telepítések szerepel­ tek. 8. ábra. A park kedves kirándulóhelyévé vált mind a budai, mind a pesti lakosságnak. A lampionos esti kivilágításban rendezett népün­ nepélyekről és a majálisokról szívesen emlékeztek meg a korabeli leírások.17 A 19. század első felében a parkot átépítik. Az 1858-ból származó felmérési terv már angolkertet ábrázol. 9. ábra. A 18. századi budai sétányok, magánkertek és parkok a Dunától a Hüvösvölgyig terjedő sávban, abban a völgyek alkotta tengelyben létesültek, amely ma is a főváros egyik legfontosabb sugárirányú zöld­ folyosója, növényborította zónája, amelyen keresztül az északnyugati uralkodó szélirányból a Budai-hegyvidék friss levegője a pesti belvá­ ros felé áramlik. 10. ábra. A 19. század a hazai kertmüvészet igen gazdag korszaka. József nádor, Pest-Buda fejlesztését és a kertek, parkok építését erősen párto­ ló és elősegítő országnagy, 1808-ban megalakította a „Királyi Szépítő Bizottságot”, hogy előkészítse a város szabályozási és szépítési tervét. Ekkor több jelentős városi park létesült. A pesti oldalon, az egykori városerdő helyén nagyszabású nemzeti park létesítését határozták el. 1818-ban kezdték építeni és évtizedeken át folyamatosan bővítették Nebbien Henrik tervei alapján Európa egyik első nagyszabású köz­ parkját, a Városligetet, amely méltán vívta ki a kortársak nagyrabecsü­ lését Európa-szerte. Fásítások kezdődnek a Duna-parton, és ekkor újul meg tájképi kertként a török időkben elnéptelenedett és évszázadokon át magára hagyott Margitsziget is. Az erdők területe a 18-19. század folyamán folyamatosan csök­ kent. A török megszállást követően a szőlőművelés terjeszkedése, miként a honfoglalást követően is, az erdők fogyatkozását vonta maga után. Az 1790. évi birtokösszeírás szerint Buda város erdőterülete 1320 ha, ugyanakkor a szőlő kiterjedése 2150 ha volt. 11. ábra. Mátyás király Nyéki Vadasparkja a hódoltság alatt elpusztult és helyreállítása nem történt meg. Napjainkban mindössze néhány falma-

76

radvány és a Hűvösvölgy „Vadaskert” dűlőneve őrzi emlékét. A budai erdők ezt követően elsősorban tűzifanyerésre szolgáltak, gyenge saijerdők voltak, letermelték őket, amint a használható tűzifa méretét elérték. Az építőanyagként szolgáló fát a Dunán szállították Budára.18 Városfejlődés és zöldfelületek Pest-Buda egyesítését kővetően A múlt század hatvanas éveiben a főváros elődtelepülései néhány jelentős építészeti alkotással büszkélkedhettek, összességükben azon­ ban szerény városkák voltak. 72-75. ábra. A Lánchíd megépítése révén (1842-49) létrejött az állandó összeköttetés a Duna két partján fekvő települések között. Buda, Óbuda és Pest városokat 1873-ben egyesítették Budapest néven. A politikai körülmények kedvező feltéte­ leket teremtettek ahhoz, hogy a század európai műveltségű és széles látókörű, hazafias érzelmű, reformer magyar nemessége tevékenysé­ gének eredményeként páratlan városfejlődés induljon meg. Két új Duna-híd épült, délen a Ferenc József-híd, ma Szabadság-híd, északon a Margit-híd. További lendületet adott az új építkezéseknek a vasút­ építés, valamint az államalapítás ezeréves évfordulója 1896-ban. 14. ábra. Az építészettörténeti példák közismertek. A várostörténet ke­ vésbé hangsúlyozott eleme a kertek története és a város budai részének sajátos fejlődése. A történeti térképek tanulsága szerint a múlt század utolsó évtize­ deiben Buda beépített területe töredéke mind a mainak, mind a kora­ beli Pest városénak. A Várhegy történelmi városmagján kívül mindöszsze a belső hegyvonulat alkotta gyűrű völgyei és völgyoldalai, a Tabán és a Krisztinaváros, valamint a Duna-parton a Víziváros és a Rózsa­ domb „lába” ad helyet lakóterületeknek. Az első városrendezési koncepciók a múlt század hatvanas éveiben készültek. Buda első részletes felmérési és szabályozási térképe 1876-ban jelent meg. Eb­ ből látható, hogy tulajdonképpen nem voltak nagyarányú fejlesztési tervek. „A Vár megmaradt hagyományos központnak, a szőlőterüle­ tekhez pedig senki sem kívánt hozzányúlni. Egy-két park a Vízi­ városban, néhány villa a Gellérthegyen, ez jelentette volna a fejlesz­ tést.”19A térkép páratlan részletességgel ábrázolja az akkori szántókat, réteket, szőlős- és gyümölcsöskerteket, díszkerteket. Megtalálhatók rajta a korban már felépült hegyvidéki villák, zöldvendéglők.

77

A fejlődés útja ezután a budai hegyvidékre, a Rózsadombra és a Sváb-hegyhegyre vezet, amely a polgárság kedvelt kiránduló- és üdü­ lőhelyévé vált, s gyönyörű kertekkel övezett nyaralók, szanatóriumok épültek a második világháborúig. Elsőként a kirándulókat és a látoga­ tókat a Zugliget környéke vonzotta magához. 15. ábra. „Még ekkor is élt Mátyás király nyéki vadászvillájának és vadaskertjének emléke, s a kitelepülök egyenesen a királyi példa alapján választották meg a he­ lyet. A legfőbb és szinte kényszerítő ok azonban, hogy a vízben felet­ tébb szegény budai hegyvidéknek ez a pontja bővizű forrással dicse­ kedhet.” Eközben folyamatosan bővítették a várkerteket és újjáalakí­ tották a Városmajort. A vár alatti „General Wiese”, a katonaság meze­ je, a mai Vérmező is kertté épült ki. A királyi palota bővítésére 1875-ben „Királyi Várépítési Bizott­ ság” alakult. Az épületegyütteshez kapcsolódóan felépült a Lánchídtól délre, a Duna-parton „Várkert bazár”, amelynek pavilonját és lép­ csőkkel, pergolákkal, teraszokkal megalkotott kertészeti architektúrá­ ját Ybl Miklós, a kor egyik legnagyobb magyar építésze tervezte és valósította meg. A Várhegy fennsíkjának kertjei és sétányai is tovább épültek. 1895 után a Nagyboldogasszony-templom helyreállításához kapcsolódóan felépítették a középkori tornyokat idéző, de áttört kő­ csipkékkel díszített, vitatott műértékű épületegyüttest, a Halászbás­ tyát és az alatta elterülő területeken kerteket alakítottak ki. A várker­ tek a teljes Duna-parti oldalon megújultak. Az új királyi park az „Ellyps” nevet kapta, azokról a szerpentint formáló ellipszis alakú utakról, amelyek már egészen korán, a középkorban, mint vízszállító utak épültek ki a meredek vároldalakon. 16. ábra. Az új terv valódi, pompás teraszkertet álmodott, ahol a szobrokkal ékesített, támfalakkal védett kertrészeket fák, cserjék sokasága és virágos sziklakertek díszí­ tették. A gyönyörű elképzelések csak részben valósultak meg. A létre­ jött kerteket pedig a második világháború ostroma pusztította el.21 Történelmük során ekkor harmadízben semmisültek meg Budavár kertjei. A várkertek rekonstrukciója „modem tájképi” stílusban történt. 17. ábra. A pázsit és a felnövekedett fák nyugodt lombtömegében talán nem is merül fel bennünk, hogy milyen sok minden hiányzik közös kultúrtörténeti örökségünkből itt, a Vár oldalán. A városmajori parkot a lelkes városvédőknek többször kellett megóvniuk a beépítéstől. Létesítését követően egy évszázadig ez teljes mértékben sikerült is. Az 1880-as években azonban házsort emelnek a déli határvonalán, és - az új városrendezési terv részeként - vadgeszte­ nyefákból álló sétányt létesítettek az északi oldalon, a Rózsadomb

78

tövében. Századunk húszas éveiben, amikor a parkok létesítése újabb lendületet vett, a Városmajorban angol stílusúvá átalakították át a kertet, templomot építettek, szobrokat helyeztek el és körsétautat lé­ tesítettek. 18. ábra. A Rózsadomb tövében húzódó sétányt kísérő négyes fasor, amelyet később mintegy 5 km távolságon meghosszabbí­ tottak a Hűvösvölgy irányában, a legutóbbi időkig fennmaradt. A lég­ szennyeződésre érzékeny, pusztuló bokrétafák helyére a Városmajor hosszában ostorfák kerültek. Az igényesen kivitelezett modem, föld­ ben vezetett öntözőcsövekkel ellátott, idősebb fákból álló telepítés a szakembereket dicséri. Ezzel együtt szomorúan kell tudomásul ven­ nünk, hogy ismét eltűnt múltunk egy darabja. Az óbudai és budai hegyoldalakat borító szőlőskertek mára már szintén végérvényesen eltűntek. Csakúgy, mint a környezetükben ki­ alakult, egyedülállóan hangulatos, apró házacskák sora alkotta, girbegurba utcákkal átszőtt, festői városnegyedek is, ahol kisvendéglők, kocsmák, zöldvendéglők sokaságát találhattuk. E romantikus hangula­ tú városnegyedek megszűnéséhez nagyban hozzájárult a múlt század végi fíloxéravész, amely kipusztította a budai szőlőket. Az ország számos más borvidékén megindult és meg is valósult az újratelepítés. Az ország fővárosában azonban múlt század végén „világ-város” épült. A figyelem a pesti oldalra összpontosult, ott a lakóterület rohamos növekedése mellett számos pompás középületet emeltek. Budán az üdülési igények megjelenése és növekedése révén az erdők megőrzése és jóléti szerepük növelése vált fontossá. A szőlők helyén részben zöldséges-, gyümölcsös- és virágoskerteket hoztak létre, főként azon­ ban erdőket telepítettek. A gazdaság, a szerény jómód alapja meg­ szűnt. A szentimentálisán idillinek lefestett egykori városnegyedeket, amelyekben a komfort nélküli házak állapota végletesen leromlott, századunkban sorra lerombolták. Helyüket a Tabánban közpark, Óbu­ dán gigantikus, embertelen lakótelepek foglalták el, amelyek között néhány műemlékcsoport szigetszerűen fennmaradt. A szőlők helyére telepített gyümölcsösök és erdők jelentős része az üdülő, majd a lakó­ terület terjeszkedésének esett áldozatául. Az török kiűzését követően folyamatos volt a budai erdők területé­ nek csökkenése. Az erdők irtását a múlt század második felében bekö­ vetkezett nagyarányú szőlőpusztulás akasztotta meg. Az 1859-től 1900-ig terjedő időszakban rátértek a főváros erdeinek terv szerinti kezelésére, de ezután is erőteljes tarolások folytak. A fővárosi erdőkre 1883-ban, az 1879. évi erdőtörvény alapján készült az első rendszeres használati

79

terv.22 Az új koncepció előírta a területek gyarapítását. 1859 - 1943 között a Budapesten 1364 ha erdőt telepítettek, amely azonos az 1790. évi összeírásban szereplő teljes budai erdőterülettel. A múlt század végi tervek mai értelemben is korszerű erdőgazdálkodási elveken alapultak. Az erdők hasznosítását tekintve ekkor jelentkeztek mind erőtelje­ sebben az üdülési igények. A budai hegyvidéken épített nyaralók tulajdonosai és a szanatóriumok közönsége mellett a városi lakosság is tömegesen keresett felüdülést az erdőkben, amelyek a közlekedési pályák kiépítésével a múlt század utolsó évtizedeiben immár könnyen megközelíthetővé váltak. Kocsiutakat vezettek a Pozsonyi-hegyre és a Tündér-hegyre, átadták a hűvösvölgyi villamosvasutat és a városma­ jori közkertből a Sváb-hegyre vezető fogaskerekű vasutat építettek. A ma is működő villamos- és hegyivasút jól szolgálja hegyvidék tömegközlekedését. A főváros élt az új erdőtörvény adta lehetőségekkel, és módosított kezelési tervet dolgoztatott ki, amely előírta hogy „megfelelő és al­ kalmas üdülési helyeket kell kialakítani a nagyközönség számára”.23 Megindult tehát az erdők parkerdővé alakítása. Komoly szerepet ját­ szottak ebben az akkoriban megalakult „civil szervezetek”, a Buda­ pesti Hegyvidék Turista Egyesület”, a „Zugligeti Turista Egyesület”. A „Magyarországi Kárpát-Egyesület Budapesti Osztálya” 1889-ben kiadta a főváros és a Dunakanyar első turistatérképét. Ezeknek a szer­ vezeteknek nagy érdemük, hogy áldozatos munkával elősegítették a pihenő- és sétaerdők kialakítását, felszerelését. Jelzett sétautak épültek padokkal, menedékkunyhókkal. Erzsébet királyné tiszteletére emelték az ő nevét viselő kilátót. A századforduló előtti két évtizedben kialakult üdülőerdők kezelé­ sére vonatkozóan az Országos Erdészeti Egyesület 1900-ban, a szé­ kesfőváros tanácsához intézett szakvéleményében, „az erdőkben köve­ tendő gazdasági rendszabályok tárgyában”, a következőket fejti ki: „Eljárásunkban abból a szempontból indultunk ki, a melyet tudomá­ sunk szerint a tekintetes Tanács is elfoglal, hogy ti. a székesfőváros tulajdonában levő s a közönség által sűrűn látogatott erdőkben a gaz­ daság czélja más nem lehet, mint ezeket az erdőket oly állapotban fenntartani, a melyben azok, mint üdülőhelyek hivatásuknak állandóan megfelelnek. Az elkerülhetetlen gazdasági műveletek legyenek tehát olyanok, hogy általuk a budai hegyvidék lélekemelő szépsége csorbát ne szenvedjen.”24 A szakvélemény a századfordulón megfogalmazza mindazokat az erdőkezelési irányelveket, amelyek ma is iránymutatók

80

a parkerdők és a sétaerdők kezelésében. Ezek közül legfontosabbak: az esztétikai érték előtérbe helyezése, a változatos állományok kialakí­ tása, a tarvágások kerülése, a megfelelő feltáró úthálózat kiépítése. A második világháborúig növekvő területü erdőket a háború alatt és az azt követő néhány évben jelentősen sújtotta a nagymértékű, engedély nélküli fakivágás, amellyel főként tűzifát termeltek ki. A tar­ vágások felújítása sok esetben elmaradt, és a túlgyérített szálerdők állapota is leromlott. 1949-ben a teljes fővárosi erdőterület az állam tulajdonába és az államerdészet kezelésébe került, 1955-ben pedig parkerdővé nyilvánították, jelentősen csökkentették a fakivágást és meg­ kezdődött a kopárok fásítása. 1976-ban készült el Budapest és Környéke Zöldövezeti Programterve, amely a főváros egész területére 4600 ha erdősítést javasolt.25 Az azóta eltelt időben a pesti oldalon valósultak meg új telepítések. A budai hegyek erdőterülete nem növekedett, a belte­ rületi erdőknél a lakóterület terjeszkedése folytán csökkenés állt be. A Budapesti Erdészet kezelésében álló 7200 ha erdő túlnyomó többsége, 5400 ha a budai oldalon található. A budai külterületi erdők természetvédelmi oltalom alatt állnak, így a további beépítésektől elvben megóvottak. Gondot jelent azonban esetenként a természetvé­ delmi érdekek és a közjóléti funkció összeegyeztetése. A védett növény- és állatfajok élőhelyeit veszélyezteti a tömeges látogatottság, az ellenőrizhetetlen, illegális szemétlerakás, továbbá a nagy területű idős állományok szükségszerű kitermelése. A fenntartási támogatás csök­ kenése mellett komoly nehézségeket okoz a parkerdei berendezések megóvása és felújítása, amelyek a mind gyakoribbá váló rongálások következtében sérülnek. A Budapesti Erdészet 15 éves fejlesztési koncepciót dolgozott ki, amelyben az idős erdők fokozatos, természetszerű felújítását irányozza elő, megkímélve a területet a tarvágásoktól. Az 1978-ban létrehozott Budai Tájvédelmi Körzet a Budai-hegység tájképi, természeti és kultúrtörténeti értékeinek megőrzését szolgálja. A 10.234 hektárra kiterjedő területhez tartoznak a budai városkörnyék védendő, főként erdős tájegységei és a főváros közigazgatási határán belüli erdők, valamint a belterületben két zárványként megmaradt egy­ ség, a Gellérthegy meredek, a beépítéstől mindeddig megkímélt oldalai és az értékes szildagyep vegetációval borított Sas-hegy „sapkája”. Ez utóbbi fokozottan védett terület igazi kuriózum a főváros szívében. A városfejlődés és az agglomerálódás újabb és újabb konfliktuso­ kat vet fel. Egyike ezeknek a budai belváros és a villanegyedek teher­ mentesítése az átmenő forgalom alól, amely révén a környezet minő­ sége javulhat zajterhelés és a légszennyezettség csökkenése révén.

81

A cél a Budapest elkerülő autópálya körgyűrű építése. így az utak menti zöldfelületek nem esnének szükségszerűen a pályaszélesítések áldozatául, a növények és az emberek egyaránt kedvezőbb létfeltétele­ ket találnának. Az elkerülő út azonban a város északnyugati határában a természeti értékekben gazdag, védett területeken haladhatna át, vagy a lakóterület alatt alagútban! Ehhez sem a természetvédelmi szakható­ ság, sem az érintett lakosság nem járul hozzá. Jelenleg a főváros ez év telén elkészült új rendezési tervében nem szerepel tervezett autópálya az északnyugati határzónában. Felmerül a kérdés, mi a helyes megoldás.

A ZÖLDFELÜLETEKET ÉS A VÁROSSZERKEZET EGÉSZÉT ÉRINTŐ FŐBB ÁTALAKULÁSI FOLYA­ MATOK ÖSSZEFOGLALÁSA, POZITÍVUMOK, NEGATÍVUMOK, KONFLIKTUSOK A Duna partján a római időkben és a kora középkorban létrejött három települést - Óbudát, Budát és Pestet - 1873-ban egyesítették Budapest néven. Az erdős hegyek övezte városban Budán, amely a 13. századtól királyi székhely, a reneszánsz korban, majd a 18-19. század­ ban létesítettek pompás történeti kerteket. Emellett a hegyoldalakon az erdőirtások nyomán fejlett szőlőkultúra alakult ki, amely a filoxeravész után nem újult meg. A településterület a 19. század végéig sze­ rény fejlődést mutatott, ezt követően azonban határozott terjeszkedés­ nek indult. Kezdetben üdülők, szanatóriumok, polgári villák épültek, majd fokozatosan átadták helyüket a lakóterületeknek. Budapest főváros robbanásszerű növekedése, ipari centrummá vá­ lása ellenére a budai városrész jelentős része - Bel- és Nyugat-Buda kívül esett az ipartelepítés zónáján, így megmenekült az ebből adódó erőteljes környezetszennyezéstől, valamint az uniformizálódástól. Az északi határzónában, valamint a déli városrészben és a fővároshoz kap­ csolt, egykor önálló településeken, Nagytétény, Budafok, azonban foko­ zódó ipari területfoglalás és környezetterhelés mutatkozott. A Csepelsziget, a középkori vadaskert vált Budapest nehézipari központjává. A lakóterületek terjeszkedése ellenére a budai városrész mintegy felén fennmaradt a kertes családi házas beépítés. A villanegyedek és a kertvárosi zóna egységes zöldfelületként fejtik ki városklíma javító hatásukat. A Budai-hegyvidéken azonban nőtt a beépítés sűrűsége.

82

A parkokkal, nagy kertekkel övezett, második világháborút megelőző­ en épült polgári villák kertjei felaprózódtak, főként társasházakkal épültek be. A déli és az északi városrészben létesült lakótelepek beton­ rengetegei durva városképátalakítást hoztak az érintett külterülethez kapcsolódó régiókban, megszüntetve a város és a természetközeli kör­ nyező táj harmonikus csatlakozását. Budán, a domborzati tagoltságnak is köszönhetően a Bel-Budáig nyúló kertes beépítés és az itt megmaradt természetes vegetációjú, ma már természetvédelem alatt álló területek - Sas-hegy és Gellérthegy növényborította felületei zöld szövetként hálózzák be a főváros budai oldalát. A zöld hálózat folyamatosságának megszakadása azonban megkezdődött. A Dunától a Várhegy lábától északnyugati irányba kivezető völgyvonulatban a történeti kertek láncszemeit felfűző zöld­ folyosó is szigetessé vált, többszintes háztömbök szakítják meg. A bel-budai történeti kertekben - Várkert, Tabán, Horváth-kert, Vá­ rosmajor - többszöri átalakítás, a háborús pusztításokat követő újjáépítés történt. Ma ezek közparki funkciót betöltő, modem kertek, ahol az ere­ deti térszerkezet és díszérték már nem jelenik meg. Egyedi karakterük is sokhelyütt elveszett. Közjóléti használati szerepük és környezetvédelmi funkciójuk jelentős, kultúrtörténeti értékek hordozóiként azonban már kevéssé tekinthetők. Kertépítészeti örökségünket csak nyomokban je­ lenítik meg. Jelenleg a meglévő zöldfelületek meg-felelő szintű fenntar­ tása és megőrzése is komoly nehézségek árán oldható meg, így a törté­ neti kertek korhű rekonstrukciójára, amely a jelenlegi igényeket is szol­ gálva valósul meg, kevés remény van. Elsődleges volna a világörökség részét képező Budai Vár és a Duna-parti vároldal parkjainak fejlesztése. A Budai-hegyvidéken, a Rózsadombon, a Sváb-hegyen és Óbudán épült, a második világháborút követően államosított, korábban magántulajdonú kastélykertek, polgári villák és szanatóriumkertek állapota erősen leromlott, vagy felparcellázásnak esett áldozatul. A területi egységben megmaradt ősparkok rekonstrukciója apró lépésekben folyt és folyik ma is. Az intézmények és villák közelmúltban történt és jelenleg is folyamatban lévő privatizációját követő újjáépítés ad némi reményt a korhű rekonstrukcióra, a műemléki védettség alá nem tarto­ zó épületek kert-jeinél azonban, ellenőrzés híján, a modemjellegtelen kialakítás veszélye is fennáll. Nagy-Budapest létrehozásával erdőkkel, kertekkel átszőtt falvak csatlakoztak a fővároshoz. Az agglomerálódás révén a vonzáskörzet falvai felöl és az északi, valamint déli határzóna iparterületei felöl, a fővárosba Dél-Budán bevezető autópálya felöl lényegesen nőtt a köz­

83

lekedésből adódó légszennyezési terhelés és a kertvárosok beépített területe folyamatosan nőtt. A szőlős-, gyümölcsös zártkertek és a hét­ végi üdülőkertek lakóövezetté válása a 70-es 80-as években számotte­ vően megnövelte a beépített területeket. A Budát övező erdőgyűrü a jelenlegi belterület hegyvidéki zónájá­ ban fokozatosad csökkent, helyét üdülő-, majd lakóterületi kertes beépítés foglalta el. A külterületi erdők, a külső hegykoszorún összes­ ségében fennmaradtak. Az erdők megőrzését szolgálja és segíti a Bu­ dai Tájvédelmi Körzet létrehozása. Az erdők szerepe számottevően átalakult. A korábban elsődlegesen vadászterületként szolgáló budai erdők a múlt század végén alakultak fokozatosan üdülőerdővé, gyó­ gyászati és rekreációs funkciójuk mind határozottabbá vált. Napjaink­ ban az erdők kezelésénél több esetben ütköznek a természetvédelem és a jóléti erdőgazdálkodás céljait szolgáló érdekek.

KONKLÚZIÓK A városfejlődés és a zöldfelületek átalakulása tekintetében három, különböző szinten jelentkező probléma vethető fel. Elsőként a kulturális örökség részét képező történeti kertek vonat­ kozásában megállapítható, hogy az üdülési, rekreációs szerep vált el­ sődlegessé, háttérbe szorítva esztétikai követelményeket és a mai funk­ cionális igényekkel összeegyeztetett, autentikus rekonstrukció igényét. Másodikként, a város zöldfelületi rendszerét érintően tapasztalhat­ juk, hogy az elmúlt évszázad beépítései következtében a várost behá­ lózó „zöld szövet” területe számottevően csökkent, feldarabolódott, folyamatossága megszűnt. A hosszú távú fejlesztés során megoldandó, hogy zöldfolyosók létesítésével a növényborította felületek összekötte­ tése, helyreállítást nyeljen. Harmadikként a várost és környékét magába foglaló táj egészét te­ kintve is konfliktusok egész sorát találjuk, amelyek nem pusztán a vá­ roskörnyéken létesült ipartelepek és lakótelepek drasztikus ökológiai és esztétikai tájdegradációt okozó hatásával függnek össze. Új funkcionális és ökológiai tájhasználati konfliktusok jelentkeznek a kertvárosi és az erdőborította térségekben is a természetvédelem és a jóléti, rekreációs szerep összeegyeztetése, az új beépítések területigénye, valamint a belső városnegyedek közlekedési tehermentesítésének megoldása terén.

84

JEGYZETEK 1/ CSEMEZ A. 1996. Tájrendezés. Mezőgazda. Bp. p. 23. 2/ A budai Várhegy korabeli elnevezése. GOMBOS Z. 1969: Buda­ vári kertek. Natura. Budapest, p. 14. 3/ ZOLNAY L. 1982. Az elátkozott Buda. Buda aranykora. Magvető Bp. p. 93. 4/ ZOLNAY L. 1971. Vadászatok a régi Magyarországon, p. 124. Idézi: CSŐRE P. 1997. Vadaskertek a régi Magyarországon. Me­ zőgazda. Bp. p. 17. 5/ GOMBOS 1969. p. 15. 61 DIVALD K. Budapest művészete a török hódoltság előtt. Bp. p.

118-119; RAPAICS R. 1940. Magyar kertek. Bp. p. 43. 7/ ORMOS I. 1971: A kerttervezés története és gyakorlata. Mezőgaz­ dasági K. Bp. p. 95. 8/ GOMBOS 1969. p. 44.. CSŐRE 1997. p. 18-19. 9/ BELÉNYESSY M. 1955. Szőlő- és bortermelésünk a XIV. szá­ zadban. Néprajzi Értesítő. 37. sz. p. 11-12. SALAMON F. 1885. Budapest története. II. Bp. p. 202. Idézi: GOMBOS 1969. p. 67-68. 10/ZOLNAY 1982. p. 153. 11/ZOLNAY 1982. p. 390.; HOLLÓ 1994. Budapest régi térképeken. 1686-1896. Officina Nova. Bp. p. 11. 12/CSŐRE 1997. p. 19, 88. 13/ZOLNAY 1982. p. 390. 14/GOMBOS 1969. p. 85-87, 93.; RAPAICS 1940. p.63. 82 15/GOMBOS 1969. p. 99-105. 16/GOMBOS 1969. p. 163., GOMBOS. 1974. Régi kertek Pesten és Budán. Natura. Bp. p. 66-68. 17/GOMBOS. 1974 p. 143-145.

85

18/TÓTH S. 1964. Budapest zöldövezete kialakulásának történeti áttekintése. Az Erdő. p. 199-206.; MÁTYÁS S. - HALÁSZ T. 1976. Budapest Zöldövezeti Programterve. A főváros erdőgazdál­ kodásának történeti áttekintése, p. 15. (Kézirat a szerzőnél.) HA­ LÁSZ. T. 1993. A Normafa környéki erdők fejlesztési terve. (Kézirat a szerzőnél); HOLLÓ 1994. p. 11. 19/HOLLÓ 1994. p. 12. 20/RAPAICS p. 241. 21/GOMBOS 1969. p. 148-162. 22/HAVAS S. 1885: A főváros erdészeti viszonyairól. Erdészeti La­ pok. XXI. Évf. p. 933-947. 23/VADAS J. - TAVI G. - BUND K. 1900: Budapest székesfőváros erdeiről. Erdészeti Lapok. XXXIX. évf. p. 1015-1118. 24/U.ott. p. 1017-1019. 25/MÁTYÁS S. - HALÁSZ T. 1976. p. 15. HALÁSZ. T. 1993. A Normafa környéki erdők fejlesztési terve. (Kézirat a szerzőnél.) HALÁSZ. T. 1985. Budapest zöldövezeti Programterve felülvizs­ gálata. (Kézirat a szerzőnél.)

86

KÉPJEGYZÉK 1. ábra. Buda ostroma 1541. részlet. Erhard Schön fametszete.

Forrás: RÓZSA GY. 1995: Budapest legszebb látképei. HG. and Társa Kiadó. Bp. p. 11. 2. ábra. A budai vár nyugatról. 1552. „Ismeretlen német mester fametszete. Sebastian Münster sokat forgatott ‘Cosmographiájában’ többször foglalkozott Magyaror­ szággal. Az a körülmény, hogy a budai várat többször szerepelteti, azt mutatja, hogy Mátyás király reneszánszának emléke a követke­ ző században is élt a külföldi köztudatban.” Forrás: RÓZSA GY. 1995: Budapest legszebb látképei. HG. and Társa Kiadó. Bp. p. 15. 3. ábra. A budai vár látképe. XVII. század. „Sebastian Furck vegyes technikával készült műve. DÁNIEL Meissner 1620-as években kiadott gyűjteményében szereplő könyvillusztráció, Nagy Sándor és Diogenész jelenetével.” Forrás: RÓZSA GY. 1995: Budapest legszebb látképei. HG. and Társa Kiadó. Bp. p. 27. 4. ábra. Buda helyszínrajza 1686. Augusti. Forrás: HOLLÓ SZ. A. 1994: Budapest régi térképeken. 1686 - 1896. Officina Nova. Bp. p. 11.

5. ábra. Helyszínrajz a Budavári palota angol tájképi kertjeiről a XIX. század közepéről. Forrás: GOMBOS Z. 1969:. Budavári kertek. Natura. Bp. p. 100.

87

6. ábra. A Krisztinaváros - középen a Horváth-kert és a köralakú színházépület. „A várfalak alatti magaslatok egyikéről áttekintve, a Krisztinavá­ ros, mint Buda legkellemesb része, igen érdekes háztömkeleget képez, melly itt ott eleven kerítések és árnyékos fasorok által szakíttatik meg, körös körül szőlőlombos dombtetőkkel koszorúzva.” Forrás: ALT R. 1845. Buda-Pest. Hartleben. Pest. p. 48.

7. ábra. A Horváth-kert terve 1929-ben A Horváth kertet századunkban Ráde Károly tervei alapján építet­ ték át. Forrás: GOMBOS Z. 1974: Régi kertek Pesten és Budán. Natura. Bp. p. 71. 8 . ábra. A Városmajor terve 1785-ben. A Városmajor tevét Tallher József készítette. Megjelent: Tanulmá­ nyok Budapest múltjából 1934. évi kötetében dr. Nagy Lajos Pest város eredete c. cikkben. Közli GOMBOS Z. 1974: Régi kertek Pesten és Budán. Budapest, p. 144. 9. ábra. A budai Városmajor felmérési térképe. 1858. Forrás: HOLLÓ SZ. A. 1994: Budapest régi térképeken. 16861896. Officina Nova. Bp. p. 46-47. 10. ábra. Kilátás a budai bástyáról a múlt század közepén. „Elragadó a hegyek felé a hegyvidék látása a budai sétányról, mellyet a délnyugati bástyán álló buja tenyészető ákáczfasor ké­ pez.” Forrás: ALT R. 1845. Buda-Pest. Hartleben. Pest. p. 56 11. ábra. Erdők és szőlők a budai Sváb-hegy 1846. évi felmérési tér­ képének részletén. Forrás: HOLLÓ SZ. A. 1994: Budapest régi tér­ képeken. 1686-1896. Officina Nova. Bp. p. 48.

88

12. ábra. Buda 1760 körül. Forrás: HOLLÓ SZ. A. 1994: Budapest régi térképeken. 16861896. Officina Nova. Bp. p. 15. 13. ábra. Buda 1837. Forrás: HOLLÓ SZ. A. 1994: Budapest régi térképeken. 16861896. Officina Nova. Bp. p. 37. 14. ábra. Budapest 1896. Forrás: HOLLÓ SZ. A. 1994: Budapest régi térképeken. 16861896. Officina Nova. Bp. p. 81 15. ábra. Zugliget a múlt század derekán. „Buda kellemes és csinos nyárilakok és majorok által élénkített hegyvidékén - a Zugliget a leglátogatottabb részt képezi, hol va­ sárnapokon ezrek mulatoznak, létöknek s a kedves természetnek örvendve.” Forrás: ALT R. 1845. Buda-Pest. Hartleben. Pest. p. 59. 16. ábra. A Királyi Palota építkezésének helyszínrajza. Az YblHaussmann Iroda anyagából. Forrás: GOMBOS Z. 1969: Budavári kertek. Natura. Bp. p. 151. 17. ábra. A déli palotakert. Feljárat az Ybl térről a Várbazár felől. Forrás: GOMBOS Z. 1969: Budavári kertek. Natura. Bp. p. 174. 18. ábra. A Városmajor kertépítészeti terve 1929. Forrás: GOMBOS Z. 1974: Régi kertek Pesten és Budán. Buda­ pest. p. 151.

89

1. ábra. 90

16

Djqp 'i

. ábra.

4. ábra. 93

5. ábra. 94

in

6. ábra.

A ’ KRISZTINA VAROS

DIE C HREflM flADT

Budán.

inO fen

A Z I. KÉR ., HORVÁTH-KERT ÉS S ZT. JÁN OS-TÉR PARKOZÁSI TER V R A JZA Horváth-kert 7320 m!, Szt János-tér 700 m* ............

g

Tervezője: Ra:/e Károly

.

7. ábra.

8. ábra. 97

10. ábra. 99

11. ábra.

100

12. ábra.

101

ZOl Djqp £ i

14. ábra. 103

15. ábra.

ZUGLIGETI TÁJ

PARTH1B IM AUW1NKEL

Budán.

in Ofen.

105

1 6 ‘

á b r a -

106

17, ábra.

•

? 'p

v

rW-

y

.;■ '

■' ■’ / . í + f

i'- ^ r

,»

* * $ S

>'

107

i& áéra.

108

BUDAKESZI ERDÉSZETI JELENTŐSÉGE Apatóczky István 1. A SZÁZADVÉG ERDÉSZETE BUDAKESZIN A Budai-hegységet gyakran járók jól tudják, hogy ezen a vidéken az uralkodó szél északnyugat felől fújja be a friss levegőt a községek­ be. A Budapesthez simuló, völgybe húzódó Budakeszi környéki erdők emiatt is különös jelentőséggel bírnak. A Vörös-hegy, a Fekete-hegyek, a Kis-Kopasz, a Biai-hegy és a Csíki-hegyek összefüggő zöldje koszorúként övezi az ősrégi telepü­ lést. Nem túl régen nevezetes elődök szívhatták tele tüdejüket itt a kristálytiszta levegővel. A nagyközség nevével jelzett több mint kéte­ zer hektár erdő évszázadokon át a mindenkori uralkodó jólétét szolgál­ ta. „Tilalmazott koronauradalmi erdő! - Idegeneknek belépni TILOS!” - hirdette a tábla a koronás fők kiváltságát. Az Úrbéres utca neve pe­ dig a névtelenekre, a jobbágyság megszűnése után még száznál is több évig ható erdőhasználati viszonyokra utal. Az egykor jórészt tüzelőfa-ellátásra, legeltetésre és vadászatra használt erdőket a kocsánytalan tölgy és a cser fafajok uralták, közöt­ tük is a gyengébb minőséget adó saijak. A módszeres erdőgazdálkodás első nyoma az 1880-ban készített üzemterv, amely szabályozta az erdőhasználatot, a fakitermelések, ezek nyomán az erdőfelújítások rendjét, az erdőből származó számos más Jószág” hasznosulását. A századelőn a környező erdők kezelését irányító erdőhivatal Visegrádon működött, és csak az első világháború után került Budakeszire. Igazgatási szempontból először Óbudához tartozott. A Budakeszi-erdőben és a környező birtokokon különböző súllyal, szakszerűséggel folyt a vadgazdálkodás. A múltba tekintő elemzések általában elhanyagoltnak minősítik, pedig a „Szarvas-árok”, az „Őz­ völgy”, a „Vaddisznós” helynevek a nyilvánvaló vadbőség tanúi. A szaktörténet írója egyedül a határos torbágyi erdőben, a volt Mettemich-birtokon említ eredményes vadtenyésztést és vadtartást.

109

Maga a vadászat minden bizonnyal elterjedt szokás volt mind a koro­ na-, mind a magánuradalomban. Feltehető, hogy a Hosszúhajtás hely­ név ezt a tartalmat őrzi. Az 1989-ben, a megszüntetése évében, 34 ezer hektár erdőterüle­ ten gazdálkodó Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság a központja és néhány termelő üzeme révén közvetlenül is része volt a nagyközség XX. század végi életének. Az erdőgazdasági központnak 1961 óta adott otthont az 1942-43-ban, klasszicizáló stílusban épített kastély, eredeti funkciója szerint: mezőgazdasági kísérleti intézet. A nagyköz­ ség erdejét közvetlenül kezelő mindenkori Budakeszi Erdészet hivata­ la működött a Fekete-hegyi erdészházban (ma már használaton kívül áll), a mai Erdő utca 113-ban, a fentebbi kastély emeletén, a „Kísérleti telep” egyik volt lakásában (jelenleg is), majd a Pátyi úti telephelyen. A gép- és bányaüzemet, köszörűkőüzemet eleinte külön irányító mű­ szaki erdészet, az Erdő utcát kivéve, szintén bejárta a felsorolt telepe­ ket, illetve fafeldolgozó- és szolgáltató üzemként a Pátyi úton funkci­ onált. És talán nem csak a cifraság kedvéért, de 1976 és 1989 között ún. vadgazdálkodási erdészet szakosodott az erdőgazdálkodástól egyébként csak nagy áron elkülöníthető tevékenységekre. A kezdetben mintegy 7-8000 hektáros, költségvetési rendszerű gazdaság, 1967-68ban (másfél évig HM irányítás mellett) Telki ÁEVG néven (előbb a Bajnai Erdészettel és más erdészetek néhány erdészkerületével bővítve)a kétszeresére, majd 1976-ban ismét az eredeti néven (a Gödöllői Állami Erdő- és Vadgazdasággal összevonva /!?/), a végleges nagysá­ gúra növekedett. Az indirekt gazdasági irányítás bevezetésével jellem­ zően nyereségérdekeit vállalati gazdálkodásra tért át az erdőgazdaság, figyelemmel a célként meghatározott feladataira: a magas színvonalú vadászati szolgáltatások mellett a szakszerű erdőgazdálkodás folytatá­ sára. Az alapítást meghatározó szándék mellett az évek múlásával jelentős hangsúlyt kapott az erdők hármas funkciójának mind teljesebb érvényesülése: a termelésben az alapcélok szakszerű és gazdaságos megvalósítása, az egységes szervezetre alapozva a tájegységek kiter­ jedt védelme, végül mindezek szintézisével, a jelentkező közjóléti igényekhez igazodva, az üdülés, a kikapcsolódás lehetőségeinek meg­ teremtése, fejlesztése. A megnövekedett hozamterület, a nyereségérdekeltség, a termelési szerkezet változása (szaktudás, motorizáció, innováció) alapvető vál­ tozásokat eredményezett a termékek sorában is. Az erdőből közvetle­ nül értékesített fatermékek (tűzifa, bányászati anyagok stb.) mellett jelentős mennyiségű fürészipari feldolgozásra is alkalmas faanyag

110

termelődött, lehetőséget nyújtva a magasabb színvonalú értékesülésre. S habár a jelenlegi községi erdőkben is több mint kétötödnyi a cser aránya, a gondosabb választékolás, más községek erdeiből beszállítás, valamint kiegészítésként vásárolt fatermékek feldolgozása adott alapot a helyi faipari ágazat létrehozására, folyamatos fejlesztésére. 1970 és 1989 között kiemelésre érdemes vezértermékek voltak: a „bőrfa”, mint a cipőgyártás segédanyaga, valamint a „BHG-ládák” mint csomagoló anyagok. Az erdőkből kinyert faanyag, egyszersmind az erdők újratermelése, újrateremtése, az erdőtenyészet számára alkalmas földterületek bete­ lepítése tervszerűen folyt és folyik Budakeszi határában is. A Nap­ hegy oldalában, a Vörös-hegyen, vagy a Kincses-árokban növekedő fiatalosok a jövő generációk boldogulásának letéteményesei. Budakeszi határa más természeti forrásokból is lehetőséget adott a gazdálkodás bővítésére. A sokáig háton batyuzott, közismert súrolópor, a VIM alapanyaga nem más volt, mint szétporladt dolomit. Az északnyugati községhatárban a hetvenes évek közepéig több tízezer tonna kőport jövesztett a bányaüzem. A környezetvédelmi szempontok mérlegelése vezetett a bánya visszafejlesztéséhez és megszüntetésé­ hez. Ma a környék egyik legkülönösebb látványossága a magára ma­ radt, a szeszélyes környezeti hatásoktól alakított bányafal. A Páty felé húzódó községhatár másfajta kőzetet kínált megmunkálásra. A jelleg­ zetes homokkő kimondottan alkalmas fémszerszámok köszörülésére, fenésére. A háztartási célokra készített „natúr” és „kalász” kaszakötői, a cipész szerszámok élezésére való fenőkövön át a húsipari kövekig, vagy a különféle burkolati kövekig, a termékek számos fajtája került ki Budakesziről. Az erdőgazdálkodás speciális ágazata, a vadgazdálkodás úttörő feladatot kapott a vidék vadállományának gondozásában, fejlesztésé­ ben. A hazánkban honos valamennyi emlős nagyvadfaj része a kör­ nyék erdei életközösségének. Mint más hazai tájakon, itt is betelepített a muflon. Az erdők vadeltartó-képességének szintje évtizedeken át megkövetelte, hogy a kijelölt üzem a protokoll igényelte vadmennyi­ ség ellátására, némiképp az erdők kíméletére, jelentős területen vadta­ karmányt termeljen. Külön figyelmet fordítottak a vadászat igényeire, egyúttal a környező mezőgazdasági területek vadkár elleni védelmére, ennek eredménye a több ezer hektáros erdőtömbök ma is látható, funkcionáló kerítése (1970-75 között épültek). A nem kevés ráfordítás a hozam oldalán is megmutatkozott: rendszerint gazdag teríték, kiváló trófeák sokasága minősítette a gondoskodást. Labilitás azonban kelet­

111

kezett a felszín alatt, mégpedig az erdei életközösség növényi régiójá­ ban. A számottevő vadkár miatt (is) kitolódott az erdőfelújítások szint­ ideje, kedvezőtlenül változott a termőhelyi potenciál kihasználása, anyagilag külön terhet róva a gazdálkodóra. A Budakeszi határában tenyésző erdők termelési és különféle jóléti funkciója a 70-es évekig elkülönült. 1978-tól a nagyközség erdői mint­ egy felerészben (a budakeszi-telki közúttól északra) a Budai Tájvédelmi Körzethez tartoznak, ahol a természetvédelmi hatóság a legkülönfélébb értékek és a termelő-, ismeretteijesztő munkák összhangját vigyázza. A most 40. születésnapját ünneplő Erzsébet-majori erdészeti arborétum, a Pászty-pihenő évszázados mamutfenyői, vagy a Bodzás-árok példázza a flórára és a faunára egyaránt kiterjedő gondoskodást A nagyközség arculatát közvetlenül is befolyásoló és az erdőgaz­ daság által szervezett munka (más községeket is érintő, lelkes munká­ jára emlékezve, álljon itt Dávid Sándor erdőmémök neve), a község­ fásítás, immár 25 éve vonta be a lakosságot a lakókörnyezet esztétikus formálásába. Az ifjúkoron túljutott növények, csoportok, megkapó díszei az utcáknak, tereknek. A változatos erdőkömyezet nem csupán a község lakóinak privi­ légiuma. Az itt évszázada folyó tüdőgyógyászati, majd szakosodó szanatóriumi, rehabilitációs gyógykezelés, rengeteg idegent ismertetett meg a sajátos hangulatú környezettel. A nyári, főként hétvégi „telkes”invázión túl, a közjóléti fejlesztéseknek is köszönhetően, a hetvenes évektől fokozatosan nőtt a turistaforgalom. Az 1972-től Vörös-hegyi parkerdőnek ismert erdőterületen, az országban elsőként, erdei vadas­ parkot létesített az erdőgazdaság 1979-ben, a Budakeszi Erdészet munkatársainak kivitelezésében. A Nemzetközi Gyermekév alkalmá­ ból megnyitott parkot a természet jobb megismerésére, kellő tiszteleté­ re és védelmére fogékony ifjúság azóta is kitüntető gyakorisággal látogatja. Közben egészséges mozgással frissíti fel a heti munka során igénybe vett szervezetét. Aki pedig messzebbre tekint a nagyközség határánál, jól jelzett utakon indulhat Nagykovácsi, Telki vagy Páty erdőinek a felfedezésére, a szomszédos János-hegy megmászására. Erdőjárásunk végén álljanak itt azoknak a kiterjedt munkahelyek­ nek, erdészkerületeknek a nevei, amelyekben a mai budakeszi öreg erdők névtelen teremtői, erdészelődeink, nap nap után munkálkodtak: Szarvas-árok, Vadaspark (Vörös-hegy), János-hegy, Vaddisznós, Körtvélyes, Arborétum. A ma itt dolgozó szakemberek munkája nyo­ mán minden bizonnyal tovább gazdagodik a természeti környezet és hozzájárul Budakeszi lakóinak boldogulásához.

112

2. VOLT EGYSZER EGY KÍSÉRLETI TELEP BUDAKESZIN Budakeszi község határában, jó három kilométerre a községtől, a „Jenei” út mentén, a második világháború utolsó szakasza idején, kastélyszerű épület alapozásával kezdődött a háború utáni erdészeti kutatás egyik bázisának előélete. A főépület terve a Budakeszi Magyar Királyi és Koronauradalmi Erdőhivatal munkája, a felelős építőmester Starz János, budakeszi polgár. A „Jenei” út déli oldalán, a valamikori csikólegelő fagyzugos, egyébiránt viszont kiváló környezeti adottsá­ gokkal szolgáló lankáján az eredeti szándék a Magyar Királyi Mezőgazdasági Kísérleti Telep létrehozása volt. Ennek megfelelően készül­ tek el a főépülettel szemközti oldalon a gazdasági épületek és sze­ mélyzeti lakások. El kell tehát oszlatni azt a gyakran felszínre kerülő tévhitet, hogy a főépületet, vendéglátási céllal, Horthy Miklós építtette. A visszaemlé­ kezések szerint eredendően a ma is látható timpanon díszítette a bejá­ rati oszlopsort, alul a felirattal: A TUDOMÁNY AZ ÉLETET SZOL­ GÁLJA. Másrészt az eredeti alaprajzokon feltüntetett helyiségfunkci­ ók mindenképpen a kutatással hozhatók összefüggésbe. Az vitatható azonban, hogy eredetileg is állategészségügyi kutatásokra szánták-e, mert a telep ivóvízellátása kezdetben mindössze kutakra és ciszternák­ ra alapozódott. A telep tervezésében, mint a Budakeszi Erdőhivatal akkori vezető­ je, felelősen működött közre Ijjász (May) Ervin okleveles erdőmémök, aki 1926-ban végzett a Magyar Királyi Bányamémöki és Erdőmémöki Főiskolán Sopronban. (Hosszabb ideig dolgozott az Erdészeti Kísérleti Intézetben, publikált az „Erdészeti Kísérletekében és az „Erdészeti Lapok”-ban, főként meteorológiai tárgyú írásokat. 1945-ben DélAmerikába ment, a 60-as években a bogotai egyetemen, később a valdiviai egyetemen tanított, nyugdíjazásáig. Valószínű, hogy Chilé­ ben hunyt el.) Beosztott munkatársai elmondására hivatkozva egy kortárs erdész rabiátus természetű embernek írta le. A telep később gyakorolt funkciója 1947-től jegyezhető. A máso­ dik világháború után, 1947-ig az Erdészeti Kutató Intézet nem műkö­ dött. 1947-ben Dr. Bokor Rezsőt, a főiskola erdőhasználattani tan­ székének professzorát bízták meg a kutatóintézet soproni székhelyű újjászervezésével. Munkája segítéséhez egy fő kutató és egy fő admi­

113

nisztrátor felvételét engedélyezték. Előbbi posztra Dr. Bokor Rezső Szász Tibort választotta, aki addig segéd-erdőmémökként irányította a fahasználati és a vadászati munkákat a Kőszegi Erdőgondnokságnál. A kutatóintézetben az újjáépítéshez szükséges faanyag kitermelé­ sének a megtervezése és -szervezése, a műszaki előfeltételek megte­ remtése is feladat volt, egyebek között a megfelelő szerszámok kikísér­ letezésétől a gyártáson át a munkásképzésig. A kiterjedt kapcsolattar­ tást kívánó feladat eredményes koordinálása érdekében a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) a fővárosba helyezte az ergonómiai kutatók kis csoportját. Kutatóhelyként a Mezőgazdasági Kísérletügyi Központ által az ERTI-nek (Erdészeti Tudományos Inté­ zetnek) átadott, megelőzően az Állategészségügyi Kutató Intézet hasz­ nálatában volt Budakeszi Kísérleti Telepet választották. Az állategész­ ségügyiek visszakozásának talán legfőbb oka a kevés ivóvíz volt. Választási motiváció volt a korábbi kincstári tulajdon is. (Ennek tényét a bejárati kapuoszlop belső oldalán elhelyezett, vésett kőtábla őrzi.) A telep átvétele 1949. augusztus 1-jén történt, Kerpely Antal igaz­ gató adta át az átvételt tevékenyen intéző Roller Kálmánnak. Roller a telep vezetésével 1951. augusztusáig Sziklai Oszkárt bízta meg, akinek az első hetekben a szántóterület, az épületek, tehenek és lovak átvé­ telét, valamint a személyzet átállítását kellett intéznie. Az addigi sop­ roni intézet az ÉRTI kísérleti állomása, a budakeszi telep pedig annak kísérleti telepe lett. Néhány éven keresztül az állatkísérletek és a gyógynövénykutatások még színesítették az erdészeti tudomány palet­ táját. Györfíy Barna, a Genetikai Intézet akkori igazgatója is átkerült er­ dészeti „irányítás” alá. Kezdetben nagyon gyanakodva figyelte az erdészek kibontakozó kutatómunkáját, az idő múlásával azonban na­ gyon jó emberi és munkakapcsolat alakult ki közöttük. Ennek egyik ma még romos - bizonyítéka az 1950-ben, az erdészeti nemesítési munkát segítő üvegház építése volt. Györffy professzor beszélgetések alkalmával és cikkekben próbálta ellensúlyozni az akkor „hódító” Micsurin-, Liszenko-elméleteket. A hazánkban első munkafiziológiai laboratórium a telepen létesült, a mostani étterem épületében. A méréseken alapuló szerszámkialakí­ tás, szerszámkészítés a helyi műhelyekben történt (füjtatós kovácsmű­ hely). A kísérleti szerszámok, technológiák kipróbálására a Börzsöny­ ből szerződtetett munkásokat alkalmaztak. Közülük is ki kell emelni az itt nyugdíjas korukig dolgozó Dudok Jánost, Kalácska Lajost és

114

feleségüket. Becsülettel vették ki a részüket a munkaegészségügyi, élelmezés- és táplálkozástudományi, honvédegészségügyi intézetek számára is végzett energiaveszteségi kutatómunkából. 1952 és 54 között - szovjet mintára - a részleget szervezetileg a Faipari Kutató Intézethez (FAKI) helyezték, a telephelyváltoztatása nélkül. A kísérleti telep vezetésével a Sopronból áthelyezett Dr. Bokor Rezsőt bízták meg. Dr. Bokor Rezső és az addig fahasználattal foglal­ kozó (!), a fahasználati csoportból kivált Kopecky Ferenc ekkor kezdte el a nyámemesítési és az akác mikorriza kísérleteket. A FAKIkutatások befejezésével (a résztvevők közül Barlai Ervin vállalt úttörő feladatokat), az ’56-os események után, Szász Tibor a Budakeszi Kí­ sérleti Erdészet kísérletvezetőjével, Galambos Gáspárral, gépi fagyártmánytermelési technológiai kísérleteket, fahasználati kutatás keretében pedig az erdőművelés követelményeihez igazodó módszerek kidolgo­ zását kezdték meg, tovább mélyítve az ebbéli műszaki ismereteket. Az erdészeti gépesítés gyors szélesedése az ERTI-ben szervezett műszaki fejlesztési osztályon tette lehetővé a kutatómunka folytatását. A Buda­ keszi Kísérleti Erdészet létrehozásával egyidejűleg Szász Tibor vezette a telepet. A nyámemesítés Kopecky Ferenc és Dr. Bokor Rezső kuta­ tásával Sárváron, illetve Sopronban folytatódott. Az ’56-os eseményeket követően került a telepre, Dr. Bokor Rezső helyére, Majer Antal, mint az ÉRTI erdőművelési osztályvezetője. Majer 1953-tól a Bakonyban, kísérleti erdészetvezetőként megismerte az ottani bükk, a gyertyános-tölgyes faállományokat, itt viszont beke­ rült a magyar középhegység száraz tölgyeseinek övébe. Találkozott ezek termőhelyi és növénytársulási kapcsolatával, erdőművelési prob­ lémáival. Itt alakult ki benne véglegesen, hogy ennek a három ténye­ zőnek az értékelésére alkalmazott növénytársulástant; az erdőtipoló­ giát kell megalkotni és bevezetni. Az Északi-középhegység és az Al­ föld erdeiben szerzett további tapasztalatai emelték az addigi ismere­ teket országos szintűre. Az itteni, arra alkalmas erdőkben bejáró ösvé­ nyek kijelölésével, talajvizsgálattal, növénytársulás-felvétellel, a faál­ lomány értékelésével és erdőművelési teendők bemutatásával alapoz­ ták meg a főmérnöki, majd erdőművelői továbbképzéseket, s az átfogó kutatómunka tette lehetővé, a később megjelentetett táji erdőművelés „zöld” könyveinek előzményeként, az „Erdő- és termőhelytipológiai útmutató” kiadását. Az erdőnevelés, főleg a gyérítések alkották a kutatómunka másik ágát. Az itteni cseres-tölgyesekben gyérítési, tisztítási kísérleti terüle­ teket alakítottak ki, többnyire négyfajta beavatkozásra méretezetten.

115

Hosszú időtartamú kísérletezésre szánt, esetenként 4 x 0,25 hektár területű állományok voltak, ahol egyenkénti felvétel, értékelés biztosí­ totta a stabil adatsort, korrekt elemzést. A szerteágazó vizsgálatok alatt szerzett tapasztalatok alapozták meg a rontott erdők átalakítása témakörében kezdett kísérleteket. Az országosan is tetemes cseres-kocsánytalan tölgyesek elegyedésének alapos (gyökérfeltárásos) vizsgálata után rögzítették a helyes állo­ mánynevelés szabályait. A kutatómunka kiemelkedő segítői voltak többek között: néhai Tallós Pál, Szodfridt István, Bogyay János. Majer Antal a megszám­ lálhatatlan helyen publikált ismeretek mellett 1960-ban, a kísérleti telep dolgozójaként védte meg a kandidátusi disszertációját, „A rontott erdők feljavítása” címmel. A telepen viszonylag rövid ideig dolgozó, de jelentős kutatásokat megalapozó szakemberek is részei e rövid korszak történetének. 1961ben Dr. Szendrei István elkezdte az izotópos kísérleteket. Egyetemi tanári kinevezése után, Karay Gusztáv vegyészmérnök korszerű labo­ ratóriumot épített ki. Szalay László kutatóval néhány éven át főként faélettani kutatásokat végeztek, az erdőművelési osztály szervezetén belül. 1961-ben Dr. Sopp László vette át a kísérletvezetői státuszt. Szintén az erdőművelési szervezetben, különféle fafajok fatermési tábláinak az elkészítésén dolgozott. A telephez kötődő egyéb kutatási tevékenységekben (a felsorolás előtt kiemelve az emlékezet tökéletlenségét) Járó Zoltán, Huszár End­ re és Endréné, Szepesi László, Bánó István, Retkes József, Rakonczay Zoltán, Pagony Hubert, Hauer Lajos, Vlaszaty Ödön, Ott János, Szabó Sándor, Birck Oszkár, Kiss Rezső, Vicze Ernő, Lengyel György mel­ lett, Koltay András, Lőcsey Iván, Harmat Béla, Fritsch Ottó, Pápa Ede, Makó József, Kacskovics Mihály, Hír Gyula, Gráfl András töltöt­ tek be meghatározó szerepet. A kutatómunka segéderejét Horn Mi­ hály, Engler Pál, Engler János (1961-től az itt elhelyezett 1. sz. fény­ csapda lelkes kezelője), Rapolder Gergely, Rapolder Márton, Szabó József, Molnár József, Hubay Sándor, Balogh István, Schrotty István, Halász József, Lányi Ferenc, Molnár László alkották. A telepen talált otthonra éveken át Dr. Győrfify Barna professzor, valamint az ERTIből Bajdó Erzsébet és szülei. A kísérleti telep és a Budakeszi Kísérleti Erdészet felhőtlen együttműködésének üzemi feltételét Hagen Ferenc erdészetvezető, Buzer Antal erdőművelési és Tar István fahasználati szakelőadók, Bechtold József kerületvezető erdész és munkatársaik teremtették meg.

116

A telep működésének utolsó évei két nevezetes, a lakóinak, dolgo­ zóinak munkájára még évekig, évtizedekig hatást gyakorló történésre emlékeztetnek. Az egyik az 1958 őszén kezdődött Erzsébet-majori erdészeti arborétum telepítése. Az érdem elsősorban az alapító Ga­ lambos Gáspár erdőmémöké. A mátrai erdőgondnoki szolgálata ide­ jén, Rudolf-tanyán már telepített egy gyűjteményt a 30-as években. Az itteni mostoha termőhelyen kezdett újabb álma megvalósításához. A közel szabályos beosztású arborétumban szigorúan erdészeti mód­ szerekkel telepítette és erdősítésként kezelve értékelte a növényeket. Az 1980 óta testamentumként őrzött hagyatéka, zárt, erdőszerű neve­ lést vár el az utódoktól, de mindenképpen nevelést, ápolást, gondos­ kodást, odafigyelést. A nehéz, pénzben szűk években is. 1980-tól Galambos Gáspár csak lélekben van közöttünk. Örökül hagyott műve erőt kölcsönöz, a mostoha körülmények között kitartóan végzett, szakszerű munka sikerélményével. Végezetül a 60-as évek elejétől napjainkig, és remélhetően még sokáig tartó hosszúlejáratú erdőnevelési és faterméstani kísérletek be­ indításáról kell említést tenni. Budakeszin fogalmazódtak meg a Solymos Rezső vezette osztály munkatársai által felvállalt kutatómunka módszerei, innen indult az országos kísérleti hálózat kiépítése. Ma is az osztály még aktív dolgozói és segítőik végzik a felmérő és értékelő munkát, amelynek eredményei hozzájárultak és hozzájárulnak a hazai erdők kezelési, termőképességi paramétereinek jobb megismeréséhez. Dióhéjban ennyit tesz ki a Budakeszi Kísérleti Telep szűk 15 évé­ nek története, mint a hazai erdészeti kutatás egyik láncszeme. Nélküle nem teljes a lánc. Forrás: - Dr. Szász Tibor, Dr. Majer Antal, Dr. Szodfndt István, Dr. Solymos Rezső, Bogyay János, Kacskovics Mihály, Fritsch Ottó levelei, visszaemlékezései, 1992. -

Dr. Igmándy Zoltán levele íjjász Ervinről, 1986.

-

Bechtold József visszaemlékezése Ijjász Ervinre, 1992.

-

A kísérleti telep főépületének terve, fénymásolat, 1943.

-

prof. Dr. Oscar Sziklai, Vancouver, visszaemlékezés, 1995.

A szerző ezúton is köszönetét fejezi ki az összefoglalót segítő baráti támogatásért.

117

3. A BUDAKESZI ERDÉSZETI ARBORÉTUM Az 1999-ben a 40. évébe lépő budakeszi erdészeti arborétum a benne található hazai és exota növényfajok telepítésének, gondozásának és nem utolsósorban a bemutatásának eddigi tapasztalatai, az üzemi és általános használata kapcsán felveti az összefoglalás és az értékelés szükségességét. A növénygyűjtemény életének első szakasza 1970 táján telt le, amikor 1060 taxon részletes értékelésével az alapító, Galambos Gás­ pár (1900-1980) erdőmémök és munkatársai (Gárdonyi Gábor, Albert Erzsébet erdőmémökök, Apatóczky István erdésztechnikus), a kezelő Telki Állami Erdő- és Vadgazdaság szervezetén belül, felmérték és katalogizálták a növényeket. Rögzítették a növénytelepítés és -ápolás módszereit és javaslatot tettek a kifejlődött egyedek korrekt meghatá­ rozásának időpontjára. Az arborétum csírája azonban a születését megelőző évtized szak­ mai munkájából is épített magába. Az 1949-től a közelben működő Erdészeti Tudományos Intézet (ÉRTI) Kísérleti Telepe neves szakem­ berei: Sziklai Oszkár, Bokor Rezső, Majer Antal erdőmémökök, a teleppel együtt kezelt több tíz hektáros, barna erdőtalajú szántóterüle­ ten hagyományos erdőtelepítést kezdeményeztek és kezeltek. A völgyi fekvés és a klíma, talán az akkori irányzat is, mint főfafajokat, a ko­ csányos tölgyet és az erdeifenyőt favorizálta, mellettük a kocsánytalan tölgy, a cser, a vörös tölgy kaptak szerepet. Az első évek után egyre jobban érezhető vadkár, főként szarvas okozta rágás következtében, eleinte gyorsan növő fenyők (vörösfenyő, duglászfenyő, egyedi véde­ lemmel) és juharok, hársak elegyítésével kívánták minél hamarabb felhozni az állományt, néhány további év tapasztalata azonban a szak­ embereket a terület bekerítésére sarkallta. Az erdőtelepítés 50 év előtti történései közül említésre érdemes a mostani 2/a és b parcella, amelyekben Sziklai Oszkár az ún. Liszenkomódszerrel végezte az első kivitelt, erdeifenyő csemeteültetéssel. Sziklai Oszkár 1995-ben kedvezőnek ítélte a fenyves nevelését szolgá­ ló korábbi belenyúlásokat. Az 5/a parcella 1960. évi erdősítéséhez Bokor Rezső készítette elő az erdeifenyő csemetéket, nitrifikáló gombával oltva be a gyökérzetü­ ket. Szintén a talaj javítását és ezáltal a növények fejlődését szolgálta a több helyen megtelepült, évelő csillagfurt (Lupinus), napjainkban a tisztások szegélyének tavasz végi dísze.

118

Majer Antal munkásságának egyik színtere az arborétum és kör­ nyéke volt (1957-61). Az erdészeti arborétumi funkció első megfogalmazása 1958-ban történt. A településeket övező, közjóléti használattal érintett erdők erre a célra megfelelő alakjának megvalósításához a szakemberek más-más módszert véltek alkalmasnak. A megfelelőnek vélt erdőalakok létre­ hozása, vizsgálata érdekében kezdett területet keresni az ÉRTI 1958ban. így kezdődött az erdőtelepítés átalakítása erdőszerűen nevelt exota gyűjteménnyé, az Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF) jóváhagyása és támogatása mellett, a Budakeszi Erdészet (Hagen Fe­ renc erdészetvezető) területén és kivitelezésében, Galambos Gáspár kísérleti erdészetvezető irányításával. A telepített növényfajok nagyobb hányadát a Kámoni arborétum adta, kisebb részét a volt Természetvédelmi Hivatal irányította arboré­ tumok, parkok, továbbá az erdőgazdaságok, kertészetek csere útján vagy eladással biztosították. Az ültetés, a növények folyamatos ápolá­ sa, gondozása erdészeti szervezetben (Budapesti Állami Erdőgazda­ ság, 1963-tól Budavidéki, majd Telki, 1976-tól ismét Budavidéki Állami Erdő- és Vadgazdaság Budakeszi Erdészete /Boratsek Ferenc, Szalai Sándor erdészetvezetők/, 1989-től a Pilisi Parkerdőgazdaság Telki, majd Budakeszi Erdészete /Molnár István, Keszléri József erdé­ szetvezetők/) és az erdősítésekben alkalmazott módszerekkel, gyakori­ sággal történt. Vagyis tányéros talajelőkészítés után gödrös, ritkábban ékásós ültetés, a gyepvegetáció leküzdéséig évi 1-2 tányéros kapálás vagy csak sarlózás. A 60-as évek elején ültetett, rendkívül érzékeny példányok jutottak csupán külön öntözővízhez, vödörből vagy lajtkocsiból. Nyilvánvaló, hogy meg kellett küzdeni az eredeti erdősítés jól sarjadó fajainak éveken át újra és újra feltörő példányaival is. Lehetőség szerint a mechanikus módszereket alkalmaztuk, ritkábban került a kezekbe a tormonás pemzli. A nyesedék, a gallyak égetéssel semmisültek meg. Az operatív irányítást Galambos Gáspár, a közvetlen munkairányí­ tást eleinte Fritsch Ottó erdészeti dolgozó, később megbízott kerületve­ zető erdész, utána Kacskovics Mihály erdészeti dolgozó végezte. A nagy részben a tenyészeti időszakra korlátozódó feladatokat főként a Telkiből, Budajenőről és Perbálról szerződött (időszaki szerződéses) asszonyok teljesítették. Ők gondozták a volt „kísérleti telepen” az erdészeti- és dísznövény-csemetekertet is. A közvetlen munkairányítás és felügyelet esetenként a „Körtvélyes” erdészkerület vezető erdészeinek, Bechtold Józsefnek, Junek Mihálynak a feladatát is képezte (kataszter 1972-ből).

119

Az első átfogó értékelés szerint a tűlevelűek közül különösen a vö­ rösfenyők, a jegenyefenyő-félék közül az Abies nordmanniana, az A. cilicica, az A. cephalonica és az A. concolor mutattak jó fejlődést. A lucfenyőfélék a Picea pungens és alfajai, továbbá a P. omorika és a P. orientalis , valamint a P. abies változatai révén tűntek ki. A hosszú­ tűs fenyőfélék közül a Pinus silvestris v. chinensis, a P. nigra v. corsicana, a P. heldreichii, a P. peuce, a P. flexilis mutatott többet az átlagosnál. A duglászok, a Chamaecyparis-félék, a Juniperusok több­ nyire igen jól fejlődtek, a Thuja-félék közül viszont csak egyesek, mint pl. a Th. plicata volt ígéretes. A lomblevelűek közül csak a vöröstölgy, a kőris-, hárs-, nyír- és mogyorófélék mutattak biztató fejlődést. A cserjéket a Cotoneaster-, a Berberis-, a Crataegus-, a Comus- és az Eleagnus-félék képviselték a jól fejlődők sorában, együtt a Syringa-, a Ligustrum-, a Spiraea- és a Pyracantha-félékkel. Általában jelentősen visszamaradtak az alacsony pH-t kedvelő, a fagytól, a szárazságtól szenvedő taxonok. Az arculatában kialakuló arborétum kb. újabb tíz éven át élte a következő időszakát. A környező cseresek, cseres-tölgyesek között az örökzöldes oázis alaposan felkeltette a „vadászati protokoll” szereplő­ inek figyelmét, érdeklődését. A növénygondozás ütemét, lehetőségeit időszakonként a vendéglátás szabályozta. Ezzel együtt, az erdészeti csemetekert és az üvegház (Kopecky F. - Bokor R. - GyőrfEy B. gene­ tikus műve, 1950.) működése révén már hasznosítani lehetett az arbo­ rétum biztosította szaporító anyagot. A Dísznövény-termesztési Kutató Intézettel kooperációban önálló erdészeti ágazat alakult ki és műkö­ dött az üvegház alkalmatlanná válásáig (1980). Az erdészeti erdőmű­ velési szakághoz tartozó feladatok Domin József kertész, munka­ csapatvezető közvetlen irányításával, Apatóczky István műszaki veze­ tő szervezésében és Galambos Gáspár útmutatásai szerint valósultak meg a Budakeszi Erdészetnél. Az arborétum 17., 18., 19. tagjai 19791980-ban nagyrészt saját termesztésű csemeték ültetésével nyerték el a mai összetételüket. Ugyancsak meghatározó a saját anyag szerepe, az ebben az időszakban lucfenyő karácsonyfa termelést szolgáló 13., 14. tag fokozatos átalakításában. Az arborétum jóléti fejlesztése a vendégfogadásnak alávetve in­ dult: díszkapu, a vendéglátó hely közelében véget érő kavicsos út, fedett szalonna- és (saját?) pecsenyesütő, fedett társalgó-étkező stb. 1978-ban az arborétum a Budai Tájvédelmi Körzet legdélebbi egy­ ségeként lett védett. A védettség egyre inkább tudatosult a környék lakóiban is, jótékony hatással a védőkerítés állagára.

120

És végül ennek az időszaknak a szomorú zárásaként meg kell em­ lékeznünk Galambos Gáspár elhunytéról. 80 évet élt, szinte az utolsó napokig rendszeresen figyelve, igazgatva a gyűjtemény sorsát. Ekkor az erdőgazdaság vezetőivel állt közvetlen kapcsolatban, talán a készí­ tés alatt volt újabb kataszter munkái miatt is. A szakmai irányítást az erre kijelölt Gárdonyi Gáborral osztotta meg. Közvetlen munkairányí­ tó a gondnokság vezetője, Lőczy János lett 1979-től, a szakmai munka tehát - az egyéb teendőknek alárendelten - meglehetősen időszakossá vált. A kezelő erdő- és vadgazdaságot ért különféle irányítási, szervezeti változások szerencsére nem okoztak jelentős törést a növényzet fejlő­ désében. Az itteni klímára érzékeny példányok mellett volt ugyan pusztulás az idejében fel nem szabadított egyedek körében is vagy a gondozás hiánya vezetett az egyébként életképes növények pusztu­ lásához (pl. cserjék fiatalításának elmaradása). Anyagiakban, a szük­ ségesnek ítélt munkák tervezésétől függően, a K-2-1 forrás rendszerint biztosította az igényelt támogatást. 1989-ig a szükségesnél mégis jóval kisebb területen történt meg az exoták felszabadítása, a szegélyben található cserjék fiatalítása vagy az egészségügyi kitermelés. A ’80-as évek közepén kísérlet történt az időközben teljesen kifejlődött exoták meghatározására, szakértők bevonásával, részleges sikerrel. 1988-ban az akkor külső Zöldövezet Tervező Iroda fejlesztési ter­ vet készített az arborétum átfogó kezelésére. A terv az átalakulások sodrában eltűnt. 1989-ben, rövid előkészület nyomán, hirtelen felszámolták a keze­ lő erdő- és vadgazdaságot. A jogutód Pilisi Parkerdőgazdaság (ma Parkerdő Rt.), az átszervezett Telki, majd Budakeszi Erdészetnél, ismét az erdőművelési ágazathoz sorolva, lehetőséget teremt a folya­ matos gondozásra (K-2-1, agrártámogatás). Az elmúlt 10 évben rendszeressé vált a felszabadító ápolás, a sze­ lektálás (jelleg szerint a törzskiválasztó gyérítésekre emlékeztetve), valamint az esztétikai kezelés. A 0,3-0,4 hektáros parcellákban a 2-3 fő exota fejlődése érdekében fokozatosan, helyenként 2-3 évenkénti visszatéréssel történik a felszabadítás a nem kívánatos fafajok nyomá­ sa alól, vagy a szelektálás segíti az azonos fajok példányainak a tér­ nyerését. Rendszeressé vált a törzskönyvi minősítés, előrébb jutott a taxonok meghatározása (1997. évi tájékoztató) . 25 évvel az első értékelés után érdekes összevetni az egykori mi­ nősítést a jelen ítéletével, esetleg új megállapításokat rögzíteni. A vörösfenyő állományok továbbra is kiválóak, az Abieseknél a koráb­

121

biakhoz sorakozik az A. numidica, ígéretesnek látszik az A. concolor ‘Violaceae’. A hosszútűs fenyők közül a korábban nem érdemesített Pinus strobus és P. wallichiana példányai érdekes sorsot élnek meg. Főképpen a P. strobus egyedei értek el átlagon felüli méreteket, talán a jó helymegválasztásnak is köszönhetően. A 90-es évek elejétől azon­ ban a méretes példányok kezdtek elszáradni, mint az egészségügyi vizsgálatok következtették: a túlzottan száraz időszak, és nem bármifé­ le más károsítás nyomán. Ugyanakkor a természetes úton, magról kelt simafenyő csemetékből újulat növekszik a kontroll kocsányos tölgy állomány alatt. Feltétlenül említést érdemel a korábban másnak vélt, kifejezetten jól fejlődő Pinus ayacahuite csoport. A duglászok közül a ‘viridis’ egyes példányai sínylődnek, igaz, méretes nagyságban. A lomblevelűek táborát gazdagítják az állományban nevelt Castanea sativa fák, vagy a Quercus palustris, a Q. imbricaria csoportok. Nem becsülendők le továbbá a klíma, vagy a helyszűke miatt eddig lassan növekedő, de életképesnek ítélt, egyes példányait illetően máris impo­ záns Cédrusok, Sequoiadendronok, Calocedrusok, Cryptomeriak, Tsugak, Caryak stb. sem. A műszaki berendezések felújítása szintén megtörtént (K-2-1, K2-2 költségvetési forrásokból): 2500 fin kerítés, kapuk, faház, pavilo­ nok, kavicsos gerincűt immár teljes hosszban, parkberendezések segí­ tik a használatot. 1995 óta ivókút szolgálja az egyelőre csak idősza­ konként fogadott vendégek felfrissülését. 1995-ben az ,Arborétumok, gyűjteményes kertek” c. sorozatban a Natura Szerkesztőségnél felvétel készült a budakeszi arborétumról. A filmet többször sugározta a televízió. 1997-ben a Parkerdő Rt. új tájékoztató füzetet jelentetett meg. Napjainkban folyik a szervező munka a tenyészeti időszakban rendszeres vendégfogadás érdekében. Az anyatelepülés, Budakeszi nagyközség is számít a sajátságos látni­ valóra, amikor a hazai és a külhoni vendégek részére programokat állít össze. 40 év általában az arborétumok életében rövid időszak. Régen ala­ pított külhoni arborétumokban sok esetben száz év is eltelik, amikor elérkezik a megnyitás ideje. A budakeszi erdészeti arborétum a saját­ ságos kezeléséből, a szükséges szakmai értékelésekből remélt, a terü­ leti elhelyezkedéséből fakadó, növekvő érdeklődésnél fogva ennél jó­ val előbb törekszik megnyitni a kaput az érdeklődők csoportjai előtt.

122

Irodalom: - Galambos Gáspár: Budakeszi arborétum, 1972. (tervezés és leírás). -

Galambos Gáspár: Budakeszi arborétum, 1980. (kézirat).

-

Apatóczky István - Baranyi Katalin - Kiss Balázs: Budakeszi arbo­ rétum, 1997.(tájékoztató és kalauz).

-

prof. Dr. Oscar Sziklai írásos visszaemlékezése és közlése, 1995-96.

-

Dr. Majer Antal professzor írásos közlése, 1992.

-

Fritsch Ottó erdőmémök, Kacskovics Mihály mg. szakelőadó írá­ sos és szóbeli közlései, 1992.

123

124

A TERMELŐSZÖVETKEZETI ERDŐGAZ­ DÁLKODÁS KIALAKULÁSA, MŰKÖDÉSE Dr. Csötönyi József A KIALAKULÁS KÖRÜLMÉNYEI Hazánk legújabb kori történetében a mezőgazdaság szocialista át­ szervezése, a kollektivizálás - szovjet minta nyomán alapvetően politikai indíttatású volt. Mélyreható változásokat idézett elő a földtulajdon-viszonyokban, nemkevésbé a falvak életében. A mezőgazdaság szocialista étszervezése az 1945. évi földbirtokreform után, az állami gazdaságok szervezésével indult el és az 1960-as évek elején fejező­ dött be. A nagyarányú téeszesítés időszaka az 1959-1961 közötti esztendők voltak. Az indítás lényegében a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának 1958. évi decemberi ülésén tör­ tént, amikor is határozat született a mezőgazdaság szocialista átszerve­ zéséről. Az MSZMP 1962. évi VIII. kongresszusa már megerősítette, hogy befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, uralkodó­ vá váltak a szocialista termelési viszonyok. Az utóbbi azt jelentette, hogy a szocialista szektor a szántóterületek több mint 90 %-ra terjedt ki. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének fő eredménye a me­ zőgazdasági termelőszövetkezetek létrejötte volt. A termelőszövetkezetek megszervezésével, a közös gazdálkodás kialakulásával szinte egyidőben beszélhetünk a termelőszövetkezeti erdőkről, mint a közös gazdálkodás támogatásának, segítésének - a többlábonállás - egyik eszközéről. Mindemellett a termelőszövetkezeti erdők létrejöttét egy többtényezős folyamatnak kell tekintenünk. Az egyik fontos és meghatározó tényező az erdőbirtok-rendezés, a másik pedig a nagyarányú erdőtelepítés volt. A két tényező együttes érvé­ nyesülésének eredményeként a termelőszövetkezeti erdők területe az 1950. évi 2200 hektárról 1990-ig 517 ezer hektárra növekedett. Ez a dinamizmus azt eredményezte, hogy a rendszerváltáskor hazánkban minden harmadik hektár erdő termelőszövetkezeti volt.

125

A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodást lényegében az 1959-ben kezdődött nagyarányú szövetkezetszervezés alapozta meg. A szövet­ kezetbe lépett (kényszerített) tagok mezőgazdasági területeikkel együtt magukkal hozták az egyéni tulajdonban lévő, valamint az erdő­ birtokossági társulati arányrésznek megfelelő területű erdeiket. Az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény (EVT) 42. § (1) bekezdése kimondta: „A termelőszövetkezeti községekben és városokban az erdőbirtokossági társulatok megszűnnek.” Az idézett törvényi szakasz (2) bekezdése úgy rendelkezett: „A volt erdőbirto­ kossági társulatok erdeiből az állami arányrészeknek megfelelő terület az állam tulajdonába kerül. A többi terület - az arányrészeknek megfe­ lelően - a volt tagok tulajdonába és a termelőszövetkezeti használatba megy át, illetőleg azt állami erdőgazdaság vagy termelőszövetkezet részére kell haszonbérbe adni.” Az EVT-ben előírtaknak megfelelően, az erdők kezelési és használati viszonyainak rendezésével a termelőszövetkezetek erdőterülete 1966-ig „318 ezer hektárra nőtt. 1966-ban az erdőbirtok-rendezés gyakorlatilag befejeződött. Ezt követően a szövetkezetek erdőterülete is már csak az erdőtelepítés eredményeként nőtt” - állapította meg Halász Aladár. (Halász Aladár: A magyar erdé­ szet 70 éve számokban. 1920-1990. FM Erdőrendezési Szolgálat. Budapest, 1994. 33. oldal.) A termelőszövetkezetek a tulajdonukban, a használatukban, vala­ mint haszonbérletükben lévő erdőkben folytattak erdőgazdálkodást. A termelőszövetkezetek a földtulajdon és földhasználat továbbfejleszté­ séről szóló 1967. évi IV. törvény (FTT) alapján erdőgazdálkodásuk­ hoz szükséges erdők tulajdonjogát megszerezhették; egyrészt a kí­ vülállóknak - azaz nem szövetkezeti tagoknak - a termelőszövetkezet használatában lévő erdejének a megváltásával, másrészt magánsze­ mély tulajdonában lévő erdejének felajánlásával, illetve ennek elfoga­ dásával. A termelőszövetkezeti tagok erdei szövetkezeti tulajdonú erdőkké váltak, amennyiben a tagok időközben kívülállókká lettek. A tagi tulajdonú erdők a termelőszövetkezet használatában voltak. Az erdők tulajdonjoga és használata között az arány folyamatosan válto­ zott, a tulajdonjogi arány növekedett. A termelőszövetkezetek a pol­ gári jog szabályainak megfelelően bérelhettek, illetve béreltek erdőt.

126

AZ ÖNÁLLÓ SZÖVETKEZETI ERDŐGAZDÁL­ KODÁS KIBONTAKOZÁSA A megnövekedett szövetkezeti erdőkben mindinkább előtérbe ke­ rült az erdőgazdálkodás szakmai irányításának kérdése. A szakemberhiányt a megyei szakigazgatási szervek erdőfelelősei tanfolyamok szervezésével igyekeztek pótolni, az állami erdőgazdaságok közremű­ ködésével. Nem egy szövetkezeti erdész erdőfelelősként kezdte pálya­ futását. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF) 1963-ban adta ki a termelőszövetkezetek erdőgazdálkodásának szakmai irányításáról szóló 46/1963. (Erdészeti Értesítő 28.) OEF. számú utasítását. Az utasítás szerint, ha az erdő és a fásítás együttes területe meghaladta a 30 hektárt, az erdőgazdálkodás szakmai irányítását a területileg illeté­ kes állami erdőgazdaságnak kellett ellátnia. A 30 hektárnál kisebb termelőszövetkezeti erdőkben és fásításokban a szakmai irányítás a járási tanács mezőgazdasági osztályának feladatát képezte. (A szakmai irányítást ellátó szervet egyébként a megyei tanács mezőgazdasági osztálya határozatilag jelölte ki.) Az állami erdőgazdaságoknál a szakmai irányítás a szakirányítási és fásítási csoportok feladatát képez­ te. A járási tanácsoknál főállású erdészeti szakember (járási erdész) volt a szakmai irányítás gazdája. A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás az 1960-as évek táján kez­ dett kibontakozni. Ennek főbb mozzanatai: az erdőfelelősi hálózat kiépülése és a kötelező szakmai irányítás bevezetése. Ez utóbbi közel sem volt problémamentes. Számos vita forrását képezte bizonyos iparifa-választékoknak egységáron történő kötelező felajánlása az állami erdőgazdaság részére. Ebben az 1970-es esztendő fontos válto­ zásokat hozott. Az erdőtörvényt módosító 1970. évi 28. számú tör­ vényerejű rendelet megszüntette a kötelező szakmai irányítást és iparifa-felvásárlást. „Ettől kezdve lehet beszélni önálló szövetkezeti erdőgazdálkodásról” - szögezte le Jérőme René. Véleményem szerint lényegesen többről van szó. Nemcsak önállóvá, hanem meghatározó tényezővé vált a szövetkezeti erdőgazdálkodás a hazai erdőgazdálko­ dásban. Mindemellett még egy fontos tényezőre szükséges rámutatni. Az 1970-et megelőző esztendőkben indult meg a termelőszövetkeze­ tekben az erdészeti szakemberek nagyobb arányú foglalkoztatása, illetve alkalmazása. (Az utóbbit egyébként az EVT végrehajtási rendelete az erdőgazdálkodók részére kötelezően előírta.)

127

Főbb erdőgazdálkodási mutatók (1970) 1. táblázat

Erdő- Erdő- Fakitermelés 1000 m MegErdő- felújítás telepítés (nettó) Élőfanevezés terület elsőkivitel Iparifa Tűzifa Összes készlet ezer hektár millió m3 Országos 1 471 14 16 2 495 2 539 5 034 180 Termelő335 14 34 3 327 586 914 szövetkezet Index % 23 21 87 18 13 23 19 (Forrás: Halász Aladár: A termelőszövetkezetek erdőgazdálkodásának fejlődése 1957-85. Kézirat. Bp., 1988. Halász Aladár: A magyar erdészet 70 éve számokban. 19201990. FM Erdőrendezési Szolgálat, Bp., 1994.) A termelőszövetkezetek erdőterülete a szövetkezet megindulásától egy évtized alatt elérte a 335 ezer hektárt, ami az ország erdőterületé­ nek 23 %-át jelentette. Az önállóvá vált szövetkezeti erdőgazdálkodás az ország faellátásában mind fontosabb helyet foglalt el. A kitermelt összes fatömegnek 18 %-a a szövetkezeti erdőkből került ki. Számot­ tevő volt a tűzifa nagyságrendje (23 %). A szövetkezeti erdőkben kitermelt fának több mint 60 %-a tűzifaként hasznosult. Ennek okát alapvetően a szövetkezeti erdők fafajösszetételében és az alacsonyabb fajlagos élőfakészletben kell keresni. Az erdőtelepítés a szövetkezetek erdőgazdálkodásában mindig ki­ emelt szerepet töltött be, mivel - a racionális földhasznosítással össz­ hangban - itt állt rendelkezésre terület. Az erdőtelepítések 87 %-a a szövetkezetekben valósult meg. A fafelhasználás főbb mutatói a termelőszövetkezetekben (1970) (1000 m3) 2. táblázat Rendelkezésre álló fatömeg 1 323 100 % (induló készlet, termelés, beszerzés) összesen 42 552 Felhasználás 222 ebből feldolgozásra 535 40 Értékesítés 236 18 Készlet (év végén)

128

A termelőszövetkezetek a rendelkezésükre álló fatömegnek 40 %át feldolgozás nélkül értékesítették. A további 42 %-ot üzemen belül hasznosították, ebből 222 ezer m3 (40 %) feldolgozásra került. A fa­ tömeg mintegy 18 %-a készletként az üzemben maradt. Meg kell je­ gyezni, hogy a termelőszövetkezetek egyrészt a szövetkezeti tagság, másrészt a falvak lakosságának tűzifával, ipari választékokkal, építke­ zési faanyaggal való ellátásban igen fontos szerepet töltöttek be. A fafeldolgozó üzemek és árbevételük (1970) Megnevezés

Üzemek száma 286 83 10 321

%

Árbevétel (millió Ft) 241 114 36 159

3. táblázat %

Epületasztalos-ipari 44 41 Csomagoló, tároló 12 21 Bútoripari 1 6 Faipari alapanyag 46 29 és félkésztermék Összesen 700 100 550 100 (Forrás: Erdőgazdálkodás a mezőgazdasági nagyüzemekben, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1982.) A fafeldolgozás 700 üzemben összesen 550 millió Ft árbevételt eredményezett. Az árbevétel közel 30 %-át az elsődleges fafeldolgozás adta. A fafeldolgozó üzemek műszaki színvonala számos kívánnivalót hagyott maguk után. Mindezek ellenére szerepük a szövetkezeti tagság foglalkoztatásában, nemkevésbé szolgáltatások nyújtásában számotte­ vő volt. Termelési (bruttó) érték, árbevétel (1970) (millió Ft) 4. táblázat Megnevezés Összes alap- Erdőgaz­ Erdőgazdál­ 1 ha erdő­ tevékenység dálkodás kodás aránya területre jutó össz. % bruttó Ft 544 Termelési 60 008 0,9 1 739 érték Árbevétel 0,6 55 055 339 (Forrás: Erdőgazdálkodás a mezőgazdasági nagyüzemekben, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1982.)

129

Az erdőgazdálkodás termelési értéke és árbevétele rendkívül ala­ csony, az 1 %-ot sem érte el. Ennek ellenére sok termelőszövetkezet talponmaradásában az erdőnek és a hozzá kapcsolódó faiparnak meg­ határozó szerepe volt. Szakember-ellátottság a termelőszövetkezetekben 5. táblázat Erdész Összes Erdőmémök Erdésztechnikus fö ha/fó fő fő ha/fó fő ha/fó 202 1 280 469 234 1 433 33 10163 1970 (Forrás: A szövetkezetek erdőgazdálkodásának helyzete és feladatai, Előterjesztés a TÓT Elnöksége részére, Budapest, 1984.) Ev

A termelőszövetkezetek foglalkoztatott erdészeti szakemberek 93 %-a középfokú végzettséggel rendelkezett. A felsőfokú végzettségűek száma az erdőterületekhez mérten igen alacsony volt. Az 1970. évi adatok vizsgálata azt erősítették meg, hogy a termelő­ szövetkezeti erdőgazdálkodás működőképes pályára állt. Működőké­ pessé, önállóvá és meghatározó tényezővé válásának a már említettek (birtokrendezés, szakmai irányítás bevezetése, szakemberek foglalkoz­ tatása, jogszabályok stb.) együttes érvényesülésének tudható be. Vég­ eredményben leszögezhető, hogy egy évtized alatt kialakult a szövet­ kezeti erdőgazdálkodás struktúrája.

AZ ÚTKERESÉS ESZTENDEI - TÁRSULÁSOK Az állami szakirányítás megszűnte után erőteljes törekvés indult meg a termelőszövetkezetekben a különböző erdőgazdasági társulások alapítására az erdőgazdálkodás szakmai, műszaki színvonala, jöve­ delmezőségének javítása céljából. A szövetkezetek többsége felismerte az együttműködés - társulás - előnyeit és élt is azokkal, amelyre már 1968-ban, majd 1975-ben kiegészített MÉM-TOT (Termelőszövet­ kezetek Országos Tanácsa) irányelvek is ráirányították a figyelmet. Az irányelvek az állami erdőgazdaságok és termelőszövetkezetek közötti együttműködést és a létrehozható közös vállalkozásokat sürgették.

130

Az együttműködés két alapvető formája ismert: 1. a szövetkezetek egymás közötti, vagy az erdőgazdasággal, állami gazdasággal létrehozott gazdasági társulásai, 2. a területi szövetségek (TESZÖV) mellett létrehozott erdészeti szol­ gáltatási csoportok vagy irodák. A gazdasági társulások általában kisebb körzetekben alakultak ki, a szolgáltató irodák megyére kiterjedően tevékenykedtek. A gazdasági társulások célja és tevékenysége sokféle volt, néhány szolgáltatás vég­ zésétől kezdve az erdőgazdálkodási és feldolgozói tevékenység teljes körére is kiterjedhetett. A társulások zöme nem volt önálló jogi személyiségű, csupán né­ hány közös vállalat (pl. a zalaegerszegi székhellyel működő és a me­ gyei termelőszövetkezetek által létrehozott ERDŐVÁLL) érte el ezt a besorolást. A társulások munkája javította, növelte az erdőgazdálkodás szín­ vonalát, tervszerűbbé tette az erdőművelést, erdőtelepítést, fakiterme­ lést. A társulások tevékenysége a társulásban résztvevőknek a koráb­ biaknál kedvezőbb gazdasági eredményeket hozott. A TÓT Erdészeti és Faipari Szakbizottsága 1988-ban megvizsgálta az erdészeti szervezetek (társulások, közös vállalatok stb.) átalakulásá­ nak irányát, és ajánlásait állásfoglalásban tette közzé. Ebben a korábbi jogi személyiség nélküli társaságok jogi személyiségű gazdasági társa­ sággá történő átalakulását ajánlotta (pl. kft.). A működő közös vállala­ tok átalakulását nem tartotta indokoltnak. Erdőgazdasági társulások 6. táblázat A társult termelő­ Társult erdő aránya szövetkezetek az össz. tér. erdőhöz, száma száma erdőterület (ha) % 11 1978 14 114 49 380 1980 25 303 136 643 33 1982 46 522 223 235 47 662 55 266 791 1983 56 77 1988 53 551 295 526 (Forrás: Várhelyi István: A különböző erdőgazdálkodók /termelőszövetkezetek/ vállalatközi munkamegosztásának és együtt­ működésének lehetőségei. Kézirat. Sopron, 1989.) Ev

Társulások

131

ÁGAZATI ÉRDEKVÉDELEM A mezőgazdasági termelőszövetkezetek I. Kongresszusa (1967) hívta életre a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát (TÓT). Ezzel egyidőben megalakultak a területi szövetségek is (TESZÖV). Az ér­ dekképviseleti szervezetek működését a mezőgazdasági termelőszö­ vetkezetekről szóló 1967. évi ül. törvény szabályozta. A TÓT ügyintézői szervezetén belül az erdőügyeknek az Ágazati Koordinációs Főosztály volt a gazdája. Jelentős eseménynek könyvel­ hető el a TÓT Fagazdasági Koordinációs Bizottságának megalakulása. Az 1983-ban alakult bizottság felkért társadalmi, szakmai testületként működött. Feladatának jelölte meg a szövetkezetekben dolgozó erdé­ szeti szakemberek továbbképzését, felkarolta a szövetkezetek major­ fásítási mozgalmát, közreműködött az Országos Termelőszövetkezeti Erdőgazdasági Napok (OTE-nap) megszervezésében. Az érdekképviseleti munka korszerűsítésével összefüggésben 1988-ban megalakult a TÓT Erdészeti és Faipari Szakbizottsága. Alapfilozófiájának vallotta azt, hogy a termelőszövetkezeti erdők az összes magyar erdőnek szerves részét alkotják. A szakbizottság tevé­ kenysége fontos erjedéseket gerjesztett. Az erdőtörvény-tervezethez téziseket készített. Javaslatot tett a vadgazdálkodás és vadászatról szóló törvénytervezet főbb rendezőelveire. Kezdeményezte egy orszá­ gos szakmai szövetség megalakítását. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek VI. kongresszusa (1989) kimondta a TÓT megszűnését és létrehozta a Mezőgazdasági Szövet­ kezők és Termelők Országos Szövetségét (MOSZ). Az elfogadott alapszabály értelmében a szövetség szervezetébe tartoznak az országos választmányok mint a szövetség döntéselőkészítő, érdekfeltáró szakmai szervei. Az országos választmányok közül 1990-ben elsőként alakult meg az ágazati szakmai testület, a MOSZ Erdészeti, Faipari és Vadgazdálkodási Választmánya. Említést érdemel, hogy a választ­ mány „Az erdészeti politika időszerű kérdései” címmel országos ren­ dezvényt szervezett, amelyben az erdőtulajdon várható átalakulása, az erdőbirtokosságok, az erdőtelepítés mint racionális földhasználat, a vadászati jog hasznosítása szerepelt fő témaként. Az országgyűlési képviselőknek küldött „Teendők erdeinkért” című választmányi levél­ ben ,yA magyar erdőket érintő néhány szorító gond” került megfogal­ mazásra.

132

A választmány a szövetkezeti erdőgazdálkodás meghatározó té­ nyezőjévé kívánt válni. Célként jelölte meg az elért eredmények és a színvonal továbbfejlesztését. A rendszer és a tulajdonváltással a célok módosultak.

SZAKEMBEREK FOGLALKOZTATÁSA A szakemberek alkalmazása, foglalkoztatása közel sem volt prob­ lémamentes. A termelőszövetkezetekben dolgozó erdészeti szakembe­ rek az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó valamennyi kérdéssel foglal­ koztak. Szakirányú munkájukat kevés külső és üzemen belüli segít­ séggel végezték. Gondjaikkal, problémáikkal gyakorta egyedül marad­ tak. Ez különösen ott jelentkezett, ahol az erdőterület viszonylag kicsi volt, így gazdasági súlya, eredménye szerény. A nagy terheléssel szemben anyagi megbecsülésük is számos kívánnivalót hagyott maga után. A téesz-erdőgazdálkodók nem fektettek kellő súlyt erdészeti szakemberek alkalmazására, de a felügyeleti szervek sem szorgalmaz­ ták kellő eréllyel. A termelőszövetkezetek területi szervei, a TESZÖVök 1989-ben mindössze három erdőmémököt foglalkoztattak. Szakmastruktúra Erdőmémök Erdésztechnikus Ev 665 115 1989 (fő)

Erdész 142

7. táblázat Összes 992

A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás önállóvá válásától a rend­ szerváltásig a szakmastruktúra - alapvetően - dinamikusan változott, a szakemberek száma megkétszereződött. (Lásd az 5. táblázatot is!) Az erdőmémök végzettségű három és félszer több, az erdésztechnikus végzettségű közül háromszor annyi dolgozott a termelőszövetkezetek­ ben 1989-ben, mint 1970-ben. Több mint félszáz fővel csökkent a szakiskolát végzett erdészek száma. A csökkenés döntően a nyugdíja­ zással állt összefüggésben. A közel két évtized alatt kialakult szakmastruktúrával kapcsolato­ san Rada Antal a következő megállapítást tette: „A jelenlegi erdőterü­ let mellett mintegy 200-250 fő felsőfokú és 1000-1200 középfokú képesítésű szakemberre lenne szükség, hogy az erdőgazdaságokéhoz

133

hasonló szakember-ellátottság kialakulhasson.” A dinamikus növeke­ dés ellenére a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodásban a szakemberek száma lényegesen elmaradt a kívánatostól. A termelőszövetkezeti erdők főbb adatai (1990) Megnevezés MgTsz száma, db Baranya 60 Bács-Kiskun 100 Békés 81 Borsod 93 60 Csongrád Fejér 61 Győr-Sopron 69 Hajdú-Bihar 82 Heves 53 Komárom 28 Nógrád 36 Pest 68 76 Somogy Szabolcs 118 Szolnok 60 Tolna 61 57 Vas Veszprém 39 54 Zala Összesen: 1 256

8. táblázat Erdő­ Atl. Min. Max. Arany­ Terüle­ terület, erdőterület korona ti elosz­ ha érték lás % (ha) 7 35 230 587 9 2 083 2,65 1 1 286 3,88 6 29 421 294 5 224 65 1 259 12,71 1 42 640 458 8 5 3 713 2,41 2 9 565 159 1 1 049 4,66 14 552 5,83 2 8 888 146 3 16218 235 15 869 5,50 17 230 210 5 1 217 7,78 3 26 190 494 20 2 448 2,58 5 9 1 001 4,11 2 7 393 264 7 32 867 913 32 3 630 2,82 8 43 106 634 9 2 423 5,02 55 294 728 9 4 094 2,86 11 40 252 341 8 2 319 4,86 8 15 779 263 5 1 885 8,74 3 4 16 1 345 4,21 21 836 358 1 1 940 4,40 6 29 431 516 6 31 871 817 120 2 938 3,80 8 41 490 768 58 1 928 4,40 509 930 406 23 4 094 4,16 100

A termelőszövetkezetek átlagos erdőterülete 1990-ben meghaladta a 400 hektárt, az átlag azonban nagy szóródást takart, 1 és 4094 hektár között ingadozott. A minimális erdőterület 1-132 hektár, a maximális pedig 259-4094 hektár között szóródott. Az erdők átlagos aranykorona értéke: 4,16 AK.

134

Az erdőterület szerkezete (1990) 9. táblázat

Erdőterület, ha -6 6-100 101 - 400 401 - 1 000 1 001 - 1 500 1 501 - 2 000 2 001 - 2 500 2 501 - 3 000 3 001 - 3 500 3 501 - 4 000 4 001 Összesen:

Termelőszövetkezetek száma 17 301 516 294 84 31 7 2 1 2 1 1 256

Megoszlás, % 1 24 41 24 7 2 0,6 0,1 0,1 0,1 0,1 100,0

Az 1256 termelőszövetkezetből - 1990-ben - mindössze 128 szö­ vetkezet (10 %) rendelkezett az üzemeltetés szempontjából kedvező­ nek mondható, 1000 hektárnál nagyobb erdőterülettel. A 100 hektár alatti erdőterületen gazdálkodott 301 termelőszövetkezet (24 %). A szétszórt és kis erdőterületek az erdőgazdálkodóknak inkább gondot jelentettek.

ORSZÁGOS TERMELŐSZÖVETKEZETI ERDŐGAZDASÁGI NAP (OTE-NAP) Rangos szakmai eseményt jelentett az 1979 óta évente megrende­ zett OTE-nap. Változó helyszínek, tartalmas szakmai programok (előadások, bemutatók) jellemezték. A rendezvényeken mintegy 300400, a termelőszövetkezetekben dolgozó erdészeti szakember vett részt. A házigazda szövetkezet bemutatkozásán túlmenően minden alkalommal országos témák is napirenden szerepeltek. Például 1979ben Szentgotthárdon, az első OTE-napon, a fenyőtermesztés, az utol­ són, 1989-ben, Abádszalókon, a többcélú erdőgazdálkodás.

135

SZAKKÖNYVEK A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás megalapozásában, fejlesz­ tésében meghatározó szerepe volt a célra orientált és a sajátosságokat figyelembe vevő szakkönyvkiadásnak. 1961 és 1990 között éppen egy tucatnyi szakkönyv jelent meg. Ezen szellemi termékeknek a 30 esz­ tendőt átfogó folyamatban betöltött szerepük, hatásuk aligha vitatható.

A MEGÚJULÁS IRÁNYA A TERMELŐSZÖVET­ KEZETEK ERDŐGAZDÁLKODÁSÁBAN (1989. ÉVI KONCEPCIÓ) Az ország erdőterületéből ma már 30 %-os arányt képviselnek a termelőszövetkezeti erdők. A több mint félmillió ha-nyi erdővagyon élőfakészlete meghaladja a 63 millió m3-t, ami a magyar erdők összes élőfakészletének 23 %-a. A termelőszövetkezeti erdők területe az elmúlt esztendőkben folya­ matosan bővült. Ennek eredményeként a termelőszövetkezeti erdőgaz­ dálkodás a faellátásban, a környezetvédelemben jelentős tényezővé vált. A hosszútávú erdőtelepítési program végrehajtása során mintegy 110 ezer ha-ral tovább gyarapodtak a termelőszövetkezeti erdők. E programhoz alapvető társadalmi és népgazdasági érdek fűződik, mert növeli a kitermelhető erdőalapot, javítja a külkereskedelmi egyenle­ get, racionális földhasználatot valósít meg, figyelemreméltó tény az elmaradt térségek felzárkózásában, környezetvédelmi, és semmi mással nem pótolható - közjóléti funkciói mindinkább nélkülözhetetle­ nek. így válik az erdőgazdálkodás a modern társadalmak nélkülözhe­ tetlen létalapjává. A termelőszövetkezeti mozgalommal egyidős, sajátos és sokszínű termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás tiszteletre méltó eredményeket ért el. A fejlődés ellenére számos feszültséggel terhes, ami jórészt az objektív körülményekre, gazdálkodási problémákra és emberi ténye­ zőkre vezethető vissza. Az elodázhatatlan reform, megújulás az alábbi irányokban képzelhető el: - Az erdővagyon terjedelme rövid és hosszú távon leginkább a ter­ melőszövetkezetekben bővült. A területgyarapodást indokolt öko­

136

-

-

-

-

-

-

lógiailag és ökonómiailag újraértékelni és ezek összhangját és op­ timumát célul tűzni. A meglévő erdők ilyen irányú értékelése nem kerülhető el A szektoron belüli és szektorok közötti erdőterület-rendezés szor­ galmazása (a szétszórtság, elaprózottság felszámolása stb.) egy hatékonyabb erdőgazdálkodás kibontakozásához járul hozzá. A kitermelt favagyon hasznosítására, illetve magasabb fokú feldol­ gozására kell törekedni, bár további kapacitásbővítés nem indo­ kolt. A nyár- és fenyőtelepítések fahozama egy közepes nagyságrendű, faalapanyagra épült cellulózgyár telepítését, illetve lemezgyár építését tennék szükségessé, akár külföldi tőke bevonásával is. Egy fejlettebb technikát alkalmazó, magasabb termelési kultúrát meghonosító termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás megvalósítása kétségkívül tőkeigényes. Az ehhez szükséges tőkeforrás a tudato­ sabb, célra orientált társulásokkal, integrációval teremthető elő. A szakszerűség, a szaktudás alapvető kritériuma a színvonalasabb termelőszövetkezeti erdőgazdálkodásnak és megújulásának. A szakember letéteményese egy korszerű, versenyképes, hatékony, az erdő alapvető funkcióit biztosító szövetkezeti erdőgazdálkodásnak. A szakember (erdészeti, faipari) alkalmazása, foglalkoztatása nem képezheti vita tárgyát sem a vállalati szférában, sem az érdekkép­ viseleti szerveknél A szakszerűség kulcsfontosságú tényezője, alapvető rendezőelve a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás megkívánt fejlődésének. A belföldi igények kielégítésében, a külkereskedelmi mérleg javítá­ sában - technikai színvonal fejlesztése mellett - meghatározóvá lé­ pett elő a piac, a piacorientáltság, hiszen az erdőgazdálkodás eredménye a fatermékek (hazai, külföldi) piacán realizálódik. A piac kétségkívül növeli az erdők gazdasági szerepét. A szakszerűség, a piac felértékelődésével célszerűnek látszana a szakmai szövetségek irányába való elmozdulás (amint erre példa van a fejlett erdőkultúrával rendelkező skandináv államokban). A szakmai szövetségek középszintű (területi), felső szintű (országos) szervei rugalmas eszközei a piac, a szakszerűség érvényesülésének és nem kevésbé az érdekképviseleteknek. A hosszútávú, tartamos erdőgazdálkodás és a tulajdonosi érdekek érvényesülését az új, korszerű erdőtörvényben kell rendezni, illetve kimunkálni. Egy új, korszerű vadászati törvénynek is számolnia

137

kell a termelőszövetkezetek ezirányú érdekeivel, illetve érdekeltsé­ gével Az agrárágazatban az erdőnek fontos és kitüntetett szerepe van. A sajátos és sokszínű termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás a mainál rövidebb és hosszú távon egyaránt - több figyelmet, támogatást és törődést kíván. Ezt a szemléletet, magatartást és gyakorlatot tükröző agrárpolitika kétségkívül hozzájárul a termelőszövetkezeti erdők mennyiségi és minőségi gyarapodásához, egy korszerű, színvonalas, erdőgazdálkodás megvalósulásához.

A RENDSZERVÁLTÁS Az 1990-es esztendővel lényegében lezárult a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás három évtizede. A lezáró esztendő főbb erdőgazdál­ kodási mutatóit a 10. táblázat mutatja be. (Lásd hozzá az 1. táblázatot is!) Főbb erdőgazdálkodási mutatók 10. táblázat Megnevezés Országos Termelő­ szövetkezet

Erdő­ ErdőÉlőfaErdő­ felújítás telepítés F at e rme l és Iparifa Tűzifa Összes készlet terület e l s ő k i v i t e l mill.m3 1000 m 3 1000 h a

1 697 517

26 10

7 5

3 627 905

2 346 691

5 973 1 597

288 67

39 25 29 27 23 Index % 30 69 (Forrás: Halász Aladár: A magyar erdészet 70 éve számokban. 1920-1970. FM Erdőrendezési Szolgálat, Bp., 1994.) Megállapítások: - A termelőszövetkezeti erdők 30 %-os aránya azt jelentette, hogy Magyarországon - 1990-ben - minden harmadik hektár erdő szö­ vetkezeti erdő! - Az erdőfelújításban (erdőfenntartás) magas a saijaztatás aránya (33 %). A 2272 hektár erdőfelújítási hátralék az országos összes hátralék 34 %-a, ami igen magas. A hátralék legfőbb oka - a szá­

138

-

mottevő vadkár mellett - a szükséges pótlások és ápolások el nem végzése. Gondok voltak az ültetési anyag minőségével is. Az erdő­ felújítási munkák időbeni elvégzéséhez nem állt rendelkezésre elégséges munkaerő. Kívánnivalót hagyott maga után a szakszerű­ ség, a szakmai igényesség és gondként jelentkezett az erdőfelújítás gépesítettségének megoldatlansága, azaz az élőmunkát pótló tech­ nikai fejlesztések. Erdőtelepítés (erdővagyon-bővítés) mintegy 70 %-a a termelőszö­ vetkezetekben valósult meg. Az erdőtelepítések zömére a teljes talaj előkészítés, a gépi ültetés és a szakszerű munka volt jellemző. A fakitermelés 27 %-a a termelőszövetkezeti erdőkben valósult meg. A fakitermelés kevesebb volt, mint amennyit az üzemterv le­ hetővé tett. Az üzemtervi lehetőség ki nem használásában több té­ nyező játszott közre: technikai felszereltség hiányossága, erdőfel­ újítási gondok, munkaerőhiány, de legfőképpen a rendszerváltással összefüggő bizonytalanság.

A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás fejlődésének dinamikája 11. táblázat ErdőErdőErdő­ felújítás telepítés Fatermelés Élőfa­ Év terület e l s ő k i v i t e l Iparifa Tűzifa Összes készlet mill.m3 1 000 ha 1000 m 3 1970 335 14 914 34 3 327 586 517 1990 10 5 905 691 1 597 67 Index % 154 333 118 197 36 276 175 Leszögezhető, hogy - az erdőterület 20 év alatt másfélszeressel, - az élőfakészlet közel kétszeresével növekedett, - az erdőfelújítás dinamikája háromszoros volt, az erdőtelepítésé viszont megtört, visszaesett (mögötte a tulajdoni rendezetlenség áll), - a fakitermelés megközelítette a közel kétszeres fejlődési ütemet.

139

ÖSSZEFOGLALÁS A termelőszövetkezeti, a 30 esztendőt felölelő erdőgazdálkodás eredményeként az ország erdőterülete dinamikusan növekedett, hozzájárult a belső faellátáshoz, számottevő tőkés exportot jelen­ tett a szövetkezetek által termelt fa és fatermékek értéke (pl. 1988ban 1 milliárd Ft). Az ültetvényszerű fatermesztés igazodott a mezőgazdaság igényé­ hez. Megvalósult az agro-erdőgazdálkodás. Az erdőgazdálkodás, valamint a fafeldolgozás kedvező feltételeket biztosított a vidéki lakosság foglalkoztatásában. A fakitermelés és a hozzá kapcsolódó szövetkezeti fafeldolgozás hozzájárult a termelőszövetkezetek jövedelmezőségéhez, különö­ sen érvényes ez a nagyobb erdőterülettel rendelkező, de a kedve­ zőtlen adottságú termelőszövetkezetekre. Az erdőgazdálkodásban, fafeldolgozásban keletkezett szakmai gondokat, feszültségeket a TÓT Elnöksége - 1984-ben - számba vette és határozatában megjelölte a legfontosabb feladatokat, teen­ dőket. A termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás - időben - két jól elhatá­ rolható szakaszra bontható: A talpraállás, a kibontakozás, az önállóvá válás tíz esztendős idő­ szakot ölel fel (1960-1970). Ebben a szakaszban létrejöttek az er­ dőgazdálkodás szervezeti és személyi feltételei. A második szakasz 1990-ig terjedt. Ennek mintegy másfél évtize­ dében a fellendülés, dinamikus fejlődés, a sokszínűség megjelené­ se volt jellemző. A termelőszövetkezeti erdők szerves részévé vál­ tak az összes magyar erdőnek. Az 1990. esztendő előtti fél évti­ zedben - a világban lezajló folyamatok, belső társadalmi mozgások nyomán - mind több gond és feszültség jelentkezett, azaz működési zavarok keletkeztek. Elodázhatatlanná vált a korszerűsítés és napi kérdéssé vált a reform. A termelőszövetkezetek 1989 decemberében megtartott VI. kong­ resszusán elfogadott dokumentum kimondta: „A termelőszövetkezetek tulajdonában, illetve használatában lévő erdőket, különleges természeti erőforrás jellegük miatt, a hosszú távú és tartamos erdőgazdálkodás megvalósulása céljából osztatlan

140

művelésben célszerű kezelni... A vadászati jogosultságot a föld és erdőtulajdon elválaszthatatlan részének kell tekinteni.” - Az 1990-es esztendővel lényegében lezárult a 30 esztendős terme­ lőszövetkezeti erdőgazdálkodás története, számos tanulsággal. A rendszer-, ill. tulajdonváltás (fél évszázad alatt a harmadik földre­ form!) nyomán a kialakult szövetkezeti, üzemi- és szakmastruktúra összeomlott. - Egy működőképes struktúra kialakulásához és működőképes pá­ lyára állításához legalább egy évtized szükséges. A többé-kevésbé zavartalan működés mintegy másfél évtizedben határozható meg. Ezt követően a fellépő működési zavarok miatt a struktúra korsze­ rűsítésre szorul. Ez a múlt fontos üzenete. A magántulajdonra épülő egyéni és társult erdőgazdálkodással már egy új történet kezdődött.

141

FELHASZNÁLT IRODALOM ID. BÉKY Albert - RÁBA János: Termelőszövetkezeti erdők kezelé­ sének kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1972. CSÖTÖNYI József: Vesztes: a szakember! Erdészeti Lapok, 1994. február. Erdészeti-Vadászati-Faipari Lexikon. Szerkesztette. ÁKOS László. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1964. Erdőgazdálkodás a termelőszövetkezetekben. Szerkesztette: RADA Antal. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1985. HALÁSZ Aladár: A magyar erdészet 70 éve számokban. 1920-1970. FM Erdőrendezési Szolgálat, Budapest, 1994. JÉRŐME René: Adalékok a termelőszövetkezeti erdőgazdálkodás kifejlődéséhez. Az Erdő, 1990. 1. szám.

142