DÁNÉ TIBOR
A KARD, A MÉRLEG ÉS AZ EMBER Államrezon és büntetőjog-eszmény
K é t k a r ú s e r p e n y ő s m é r l e g , a m e l y n e k a l á t á m a s z t ó s z á r a az egyenes k é t é l ű k a r d , ez a jog s z i m b ó l u m a ! A m é r l e g az osztó és k i e g y e n l í t ő igazság j e l k é p e , a m e l y — hogy n e m a r a d j o n j á m b o r óhaj v a g y b e l á t á s t ó l függő k o n v e n c i ó — a s z e r v e zett k ö z h a t a l o m r a t á m a s z k o d i k . A z idő sokféle j e l k é p e t , h a s o n l a t o t , s z i m b ó l u m o t e l k o p t a t o t t , de a k a r d r a t á m a s z k o d ó m é r l e g k i á l l t a az i d ő k p r ó b á j á t , u g y a n i s az ú j a b b és l e g ú j a b b k o r o k j o g t u d ó s a i is, m i k o r t u d o m á n y u k t á r g y á t m e g h a t á r o z z á k , e g y ö n t e t ű e n vallják, hogy a jogszabály olyan szabály, a m e l y e t végső fokon a köz hatalom kikényszerít. A k ö z h a t a l m i k é n y s z e r a z o n b a n k é t é l ű fegyver, m i n t a k a r d , a m e l y r e a jogigazság k é t k a r ú m é r l e g e t á m a s z k o d i k . K i k é n y s z e r í t h e t i a t ö r v é n y e k b e t a r t á s á t , vagyis az osztó és k i e g y e n l í t ő igazság é r v é n y e s ü l é s é t , de el is m e t s z h e t i a m é r l e g nyelvét, h a a h a t a l o m z s a r n o k k e z é b e k e r ü l , k i — B e r z s e n y i s z a v á v a l é l v e — „a szent emberiség sorsát tündér kényének alája veti". H o g y az a bizonyos „ t ü n d é r kény" mennyire gyakran érvényesült a modern jogelméleti gondolkodás kialakulá s á t ó l n a p j a i n k i g , p é l d a n é l k ü l is t u d j a m é g a t ö r t é n e t i s t ú d i u m o k b a n k e v é s b é j á r tas e m b e r is. A j o g r e n d és a t ö r v é n y e s s é g s z e m p o n t j á b ó l az ö n k é n y u r a l o m n e m m á s , m i n t olyan — végső fokon e g y e t l e n s z e m é l y t ő l függő — k ö z h a t a l o m , a m e l y m é g t u l a j d o n t ö r v é n y e i á l t a l s e m h a g y j a m a g á t k o r l á t o z n i , és m i n d e n k o r a p i l l a n a t n y i l a g a d o t t h e l y z e t s z e r i n t é r t é k e l t é r d e k e i a l a p j á n cselekszik. Így a z o n b a n csak a z c s e l e k e d h e t , a k i t u d a t á b a n v a n , hogy h a t a l m a g y a k o r l á s á h o z a j ó v á h a g y á s t n e m többségi b i z a l o m b ó l k a p t a , a m i t a j ö v ő r e is m e g k e l l őriznie, h a n e m a h a t a lom g y a k o r l á s á r a v a l a m i l y e n eszmeiségen a l a p u l ó , sajátos k i v á l a s z t á s v a g y e l h í v á s a l a p j á n , az e s z m e l e t é t e m é n y e s e k é n t , kizárólagos joga v a n . A z utolsó „ m e g győződéses" ö n k é n y u r a k a X V I I I . század a b s z o l ú t u r a l k o d ó i v o l t a k . Ők u g y a n i s évezredes hagyományokból táplálkozó hittel hitték — akárcsak alattvalóik je lentős r é s z e —, h o g y k é n y ü k r e - k e d v ü k r e m e g t e h e t n e k m i n d e n t , és m i n d e n n e k az ellenkezőjét, m e r t a t ö r v é n y csak az a l a t t v a l ó t köti, a z u r a l k o d ó viszont m a g a a t ö r v é n y . (A N a p ó l e o n u t á n i r e s t a u r á c i ó v i s s z a h o z h a t t a a B o u r b o n - l i l i o m o s fehér zászlókat és a L a j o s o k k ö z ü l a X V I I I - i k a t s e m m i r e k e l l ő k ö r n y e z e t é v e l együtt, d e az e g y é b k é n t j á m b o r X V I . Lajos felkent fejével e g y ü t t ö r ö k r e a f ű r é s z p o r o s k o s á r b a h u l l o t t a z é v e z r e d e s meggyőződés, a m e l y s z e r i n t e g y e t l e n g o n d o l a t s ú l y o s a b b l e h e t m i l l i ó k g o n d j á n á l és e g y e t l e n s z á n d é k m i l l i ó k a k a r a t á n á l . M á r p e d i g e h i t n é l k ü l n e m l e h e t e t t a n c i e n régime!) A X I X . és X X . század személyi u r a l m a i csak r i t k á n i s m é t l ő d h e t t e k m e g örökléses a l a p o n (III. Napóleon), és a t u d o m á n y o k fejlődése folytán a v i l á g i v á váló civilizált t á r s a d a l m a k b a n az „isteni f e l k e n t s é g r e " v a g y „ e l h i v a t o t t s á g r a " v a l ó h i v a t k o z á s a l a p j á n s e m ! M i n d e n ú j a b b k o r i egyszemélyes u r a l o m v a l a m i l y e n á l t u dományos ideológián vagy valamilyen valóban tudományos elmélet kisajátításán, v o l u n t a r i s t a m a g y a r á z a t á n és a l k a l m a z á s á n a l a p u l t és a l a p u l . De b á r m i l e g y e n is
az ilyen h a t a l o m eszmei a l a p j a , j o g e l m é l e t i törvényei által sem hagyja m a g á t korlátozni.
szempontból
lényege, hogy
még
ön-
Az ö n k é n y feltételei m e l l e t t a t ö r v é n y e s s é g — vagyis a jogszabály b e t a r tása és b e t a r t a t á s a — illúzió, a m e l y e t az is t á p l á l , hogy a h a t a l o m egy-egy s t a b i l a b b i d ő s z a k á b a n a t ö r v é n y e s s é g e t látszólag t i s z t e l e t b e n t a r t j a , a l e g c s e k é l y e b b veszélyeztetettség e s e t é n a z o n b a n g á t l á s n é l k ü l s u t b a vágja, m é g p e d i g e l s ő s o r b a n a b ü n t e t ő j o g t e r ü l e t é n . Ez a b b a n n y i l v á n u l meg, hogy m á r v i s z o n y l a g k i s m é r v ű vagy é p p e n c s a k v é l t veszély e s e t é n b ű n ü l d ö z ő s z e r v e i v e l v é g l e t e s e n r e a g á l t a t és teljes m é r t é k b e n c s a k p u s z t a l á t s z a t t á (vagy m é g azzá sem!) teszi a g y a n ú sított, v á d l o t t és v é g ü l a z elítélt mindazon jogait, amelyeket p e d i g törvényeiben önmaga állapított meg. A z ö n k é n y és a jog, a t ö r v é n y t e l e n s é g és a t ö r v é n y e s s é g i m m á r t ö b b m i n t kétszáz é v e — Beccaria. Bűntett és büntetés című úttörő m ű v é n e k megjelenése óta — a b ü n t e t ő j o g t e r ü l e t é n is m e g ü t k ö z ö t t , és a z ó t a folytatja a m a g a sajátos d i a l e k t i k á j ú h a r c á t az e m b e r é r t és a t á r s a d a l o m é r t a z e m b e r i e s s é g n e v é b e n . P e d i g n é h a - n é h a egy-egy n a g y b ű n ü g y fel-felkelti az e m b e r e k é r d e k l ő d é s é t , d e sajnos l e g i n k á b b n e m a f e l m e r ü l t jogi, t e h á t elvi k é r d é s e k i r á n t . H o g y csak egy ú j a b b p é l d á v a l é l j ü n k : A n g e l a D a v i s b ű n p e r é v e l sokféle v o n a t k o z á s b a n foglalkozott h a zai sajtónk, de t ö b b n y i r e m e g f e l e d k e z t e k a K a l i f o r n i a á l l a m b e l i , a m i é n k é t ő l m e r ő ben eltérő b ü n t e t ő e l j á r á s i s m e r t e t é s é r ő l . A n a g y k ö z ö n s é g viszonylagos b ü n t e t ő j o g i t á j é k o z a t l a n s á g a ellenére, a m i n den k o r b a n az e m b e r i s é g v a g y az e m b e r f e l s z a b a d í t á s á é r t k ü z d ő , v í v ó d ó e l m é k különös v o n z a l m a t é r e z t e k e szakjog m i n d e n á g a z a t a i r á n t ( p é l d á u l Voltaire, M a r x , Engels, V i c t o r H u g o , Zola); L e n i n a s z e n t p é t e r v á r i e g y e t e m e n b ü n t e t ő j o g ból szerzett d o k t o r i címet. T a l á n n i n c s e u r ó p a i n é p , a m e l y n e k d e m o k r a t a h a r c o s a i és p o l i t i k u s a i k ö z ü l jó n é h á n y a n n e é r d e k l ő d t e k v o l n a a b ü n t e t ő j o g i r á n t v a g y ne v á l l a l t a k v o l n a m i n t v é d ő k j e l e n t ő s s z e r e p e t egy-egy olyan b ű n p e r b e n , a m e l y ben l é n y e g é b e n a h a l a d á s és a r e a k c i ó , a d e m o k r á c i a és az ö n k é n y v a l a m i l y e n formája v a g y v a l a m i l y e n f o r m á b a n ü t k ö z ö t t m e g . N o h a a totális d i k t a t ú r á k l e hetetlenné tették a látványos bírósági csatákat — talán az utolsót Dimitrov vívta a h a t a l o m b a n m é g é p p e n c s a k m e g k a p a s z k o d o t t h i t l e r i r e z s i m ellen —, bőséges anyag g y ű l t össze, h o g y f e l v á z o l h a s s u k az önkény, illetve a z s a r n o k s á g , b e l e é r t v e a totális v a g y c s a k s z e m é l y i d i k t a t ú r á k b ü n t e t ő j o g i s z e m l é l e t é n e k t e r m é s z e t r a j z á t (totálisnak t e k i n t e m a d i k t a t ú r á t , h a a d e m o k r á c i á t n y í l t a n tagadja, a n n a k m é g a látszatára s e m törekszik; személyinek, ha a diktátor a népakaratra, a nép szere t e t é r e s a n é p h o z z á j á r u l á s á r a h i v a t k o z i k , és ilyen látszat m e g t e r e m t é s é r e t ö rekszik). A jog is, m i n t m i n d e n t u d o m á n y , a f e l m e r ü l ő k é r d é s e k e t , m é g h a azok is m u t a t n a k saját t e r ü l e t é n , a m a g a eszközeivel t ö r e k s z i k m e g o l d a n i .
túl
A büntetőjog tudományának t ö r t é n e t i l e g első s i k e r e s r o h a m a a z s a r n o k s á g ellen a r r a i r á n y u l t , h o g y f é l r e é r t h e t e t l e n ü l , a f o r m á l i s logika eszközeinek szigorú igénybevételével h a t á r o z z a m e g m i n d a z o k a t az e m b e r i t e t t e k e t és m u l a s z t á s o k a t , a m e l y e k e t b ü n t e t ő s z a n k c i ó v a l k e l l sújtani, és e l m é l e t i l e g is m e g a l a p o z t a , h o g y csak a z ily m ó d o n m e g h a t á r o z o t t c s e l e k m é n y e k t e k i n t h e t ő k b ű n c s e l e k m é n y n e k (nullum c r i m e n sine lege, n u l l a p o e n a s i n e lege). E z á l t a l a j o g a l k a l m a z ó szervet a r r a k é n y s z e r í t e t t e , hogy a k o n k r é t e s e t b e n f e l d e r í t e t t t é n y á l l á s e l e m e i t a b ü n tetőjogszabály t é n y á l l a d é k - e l e m e i v e l összevesse, és e l m a r a s z t a l ó í t é l e t e t c s a k a b b a n az e s e t b e n hozhasson, h a a t é n y á l l á s h é z a g m e n t e s e n a t é n y á l l a d é k a l á v o n ható. A b ű n c s e l e k m é n y t é n y á l l a d é k s z e r ű s é g é n e k k r i t é r i u m a t e h á t n e m h o l m i pa-
ragrafus-facsarintgatás vagy jogászi szőrszálhasogatás, hanem történelmi amelyen ma a legtöbb civilizált állam büntetőtörvénykönyve alapszik.
vívmány,
Mivel a büntető norma éppen merevségénél és kivételnélküliségénél fogva egyaránt védi a társadalmat a bűnözőtől és az állampolgárt a hatalom túlkapásaival szemben, a büntető normák nyílt v a g y burkolt áthágása a hatalom részéről az ön kény felé tett lépésnek tekinthető. N e gondoljunk most elhurcolásokra, jogtalan letartóztatásokra, kínvallatá sokra, adminisztratív úton kiszabott szabadságvesztésekre, megsemmisítő lágerekre vagy kirakatperekre. Különösen ez utóbbiak mechanizmusa és konstrukciója m e g érdemelné a publicisztikai és történelmi felmérés és felderítés mellett a jogtör téneti és jogelvi elemzést is, mert a kirakatperek a perjogi törvényesség álruhá jába burkoltan — különösen századunk harmincas éveiben — m é g a haladó köz v é l e m é n y egy részét is megtévesztették, holott e perek elméleti alapja, a hírhedt „Visinszkij-tétel" a szakjogász előtt az effajta demonstrációk lényegét már csírá jában leleplezte. E tétel ugyanis kimondja, hogy a vádlott beismerő vallomása teljes bizonyítóerővel bír, azzal szemben kétséget támasztani s e m tárgyi bizo nyítékok, sem tanúvallomások, sőt m é g logikai ellentmondás esetén s e m lehet. Holott a korszerű büntetőjog alappillére, hogy a vádlott beismerése távolról s e m abszolút értékű, azt más bizonyítékoknak is alá kell támasztaniuk, hiszen a v á d lottat érdekei késztethetik a vallomásra, v a g y — ami gyakoribb — súlyos testi vagy lelki kényszer alatt vállalhat olyan tetteket és mulasztásokat, amelyekhez semmi köze sincs, vagy amelyekhez n e m a vád súlyossága szerinti köze van. Tör téneti szempontból a „Visinszkij-tétel" szakítás a modern büntetőjog azon alap tételével, amely az inkvizíció elleni közvetlen küzdelemben született m e g s amely a döntő csapást mérte az ókor és középkor büntetőjogi gondolkodására és gya korlatára. A zsarnoki hatalom effajta brutalitásával szemben a jogász a maga velt normarendszerével éppen olyan tehetetlen, mint a pap, ha imádkozik, a vetését veri a jég.
kimű mikor
Viszont, amíg az önkény csak burkoltan, részlegesen törekszik a törvényes ség áthágására vagy saját céljai szerinti lazítására, a jogászi szaktudás és lelki ismeret még a büntetőjog területén is a siker n é m i r e m é n y é v e l ellenállhat. J o g történeti tanulmányt érdemelne például annak a vizsgálata, hogy 1920—1945 között a politikai önkény s végül a nyílt fasiszta diktatúra felé tolódást mennyi és m i l y e n mérvű késéssel követte a joggyakorlat általában és a büntető igazságszolgáltatás különösképpen. Emlékezetes, hogy nálunk például a királyi diktatúra végül is az érdekeit leginkább érintő bűncselekményeket, m é g akkor is, ha azokat polgári személyek követték el, katonai törvényszék elé utalta. A politikai bűncselekmé nyek kivonása a rendes büntetőeljárás alól és sajátosan „szakosított" fórumok elé utalása a két világháború közötti önkény felé tolódás egyik leggyakoribb jele, de ugyanakkor közvetve és a hatalom szándéka ellenére elismerést fejezett ki a rendes büntető bíróságok bírái iránt, akik a rájuk nehezedő nyomás ellenére igye keztek hűek maradni a szakjog másfélszázados vívmányaihoz. Általában a különleges büntető fórumok előtti eljárás formálisan n e m külön bözik a rendes büntető perjogi eljárástól. A különös fórumok szemlélete az, ami alapvetően ellentétes a normálissal! Ugyanis n e m az in dubio pro reo e l v é n ál lanak. Pedig ez az elv is történelmi vívmány, amely a jogszolgáltató fórumot arra kötelezi, hogy kétség esetén mindig a vádlott javára kelljen döntenie. Gyakorla tilag ez azt jelenti, hogy az elítéltetéshez n e m elegendő a ténykörülményekből k ö -
Justitia (Német miniatúra a X V I . századból) vetkező alapos gyanú fennforgása, a bűnösség megállapításához a cselekmény el követésének közvetlen bizonyítéka szükséges! Hogy ismét újabb keletű példával éljünk: Angela Davisszel kapcsolatban bebizonyosodott — maga s e m tagadta —, hogy egy fogolyszöktetés kapcsán mind a megszöktetendő foglyok, mind a szöktetést előkészítő személyek közvetlen kör nyezetéből kerültek ki, és a lőfegyvereket, amelyekkel a több ember, köztük e g y bíró halálát okozó bűncselekményt elkövették, ő maga vásárolta, a bűncselekmény elkövetése után pedig ismeretlen helyre távozott. Az alapos gyanúra tehát voltak támpontok, viszont hiányzott a bizonyíték arra, hogy Angela Davis e bűncselek mény elkövetése céljából, vagy más, n e m önvédelmi célra vásárolta volna a fegy vereket; hasonlóképpen n e m bizonyosodott be az sem, hogy ismerte a közvetlen környezetéhez tartozó fiatalemberek tervét, tehát hogy a bűncselekmény előké szítésében része lett volna vagy megakadályozására módja nyílott volna. A z ijedt ség pedig, melyet a tett elkövetése okozott, elégséges magyarázatul szolgált el rejtőzésére. Az önkény ítélőszékei azonban nemcsak az in dubio pro reo elvét hág ják át, d e a tett társadalmi veszélyességének vagy, amint régebbi terminológiával mondták, „tárgyi súlyának" mérlegelésekor — mindig a tettes hátrányára! — arány talanságot érvényesítenek az ítéletben. A két világháború között hazánkban pél dául ilyen aránytalanságok miatt joggal tekinthetjük a kommunista és más haladó harcosokkal szemben hozott büntetőhatározatokat terrorítéleteknek. Publicisztikaibb megfogalmazásban: önkény és demokrácia ellentétpárjának síkján, a büntető mechanizmus vonatkozásában két alapvetően és kibékíthetetlenül ellentétes elvárás és a büntető fórumok részéről két alapvetően ellentétes ma-
g a t a r t á s á l l e g y m á s s a l s z e m b e n : az ö n k é n y n e k , a z s a r n o k s á g n a k az a z álláspontja, hogy i n k á b b b ű n h ő d j é k száz á r t a t l a n , m i n t hogy egyetlen veszélyes s z e m é l y e l k e r ü l j e a fenyítést, viszont a d e m o k r a t i k u s , h u m á n u s e l v á r á s és á l l á s p o n t s z e r i n t i n k á b b m e n e k e d j é k száz b ű n t e v ő , m i n t hogy egyetlen á r t a t l a n b ű n h ő d j é k . A v a l ó s á g b a n persze n e m i g e n f o r d u l t elő a száz b ű n ö z ő m e n e k e d é s e egyetlen á r t a t l a n m e n e k e d é s é n e k a k e d v é é r t , de az ö n k é n y g y a k r a n n e m száz, h a n e m ezer á r t a t l a n t is sújt, h o g y v é l e t l e n ü l el n e szalassza egyetlen ellenfelének m e g f e n y í t é sét sem. Hogy a t ö m e g r e p r e s s z i ó fenyegetése h a t é k o n y lehessen, az ö n k é n y — n y í l t a n vagy b u r k o l t a n — az á l l a m p o l g á r o k t ö r v é n y előtti egyenlőségét m e g s z ü n t e t i , és a t á r s a d a l m i k ü l ö n b s é g e k e t átviszi az igazságszolgáltatás t e r ü l e t é r e : egyes t á r s a d a l m i r é t e g e k n e k és k a t e g ó r i á k n a k kedvez, m á s o k a t viszont m i n d e n f a j t a h á t r á n y b a n részesít. Ezt a z igazságszolgáltatási m a n i p u l á c i ó t m é g m e g i n d o k o l n i s e m n e h é z . N y i l v á n v a l ó , hogy az á l l a m p o l g á r o k k ü l ö n b ö z ő t á r s a d a l m i c s o p o r t j a i n a k h a g y o m á n y b e l i , v a g y o n i , m ű v e l t s é g i , meggyőződésbeli a d o t t s á g a i igen eltérőek. Vajon helyes t e h á t f e n n t a r t a n i a t ö r v é n y előtti egyenlőség elvét, m á s s z a v a k k a l : u g y a n azt a m é r c é t a l k a l m a z n i különböző m i n ő s é g e k r e és n a g y s á g r e n d e k r e ? V a j o n így, a „liberális egyenlőség" elve r é v é n v a l ó j á b a n n e m egy olyan e g y e n l ő t l e n s é g e t k r e á lunk, a m e l y é p p e n a l e g n a g y o b b g y á m o l í t á s t igénylő r é t e g e k e t sújtja? Ez a v e szély k é t s é g t e l e n ü l fennáll. A d e m o k r a t i k u s t ö r v é n y h o z ó m é g s e m t e h e t m á s t , m i n t k o l d u s n a k és m i l l i o m o s n a k e g y a r á n t m e g e n g e d i v a g y m e g t i l t j a a h í d a l a t t h á l á s t . Ugyanis a r e á l i s t á r s a d a l m i e g y e n l ő t l e n s é g e t figyelmen k í v ü l h a g y ó t ö r v é n y előtti egyenlőség olyan v í v m á n y , m e l y e t a t á r s a d a l m i k ü l ö n b s é g e k e t jogi n o r m á k b a n is v é d e l m e z ő és kifejezésre j u t t a t ó feudális j o g r e n d d e l v í v o t t k ü z d e l m é b e n é r v é n y e s í t e t t a p o l g á r i j o g e l m é l e t m é g akkor, a m i k o r a p o l g á r s á g m i n t h a l a d ó osztály t á r s a d a l m i s z e m p o n t b ó l , s e n n e k v e t ü l e t e k é n t a jog t e r é n is, á l t a l á n o s é r v é n y ű r e n dező e l v e k e t keresett. A t ö r v é n y előtti egyenlőségből s z á r m a z ó e g y e n l ő t l e n s é g e k n e k t e h á t nem. k o r r e k t í v u m a a t á r s a d a l m i k ü l ö n b s é g e k n o r m a t í v vagy a h a t a l o m részéről „ r u g a l m a s a b b " j o g a l k a l m a z á s b e l i f e n n t a r t á s a , m e r t ez visszalépést j e l e n t e n e a feudális ö n k é n y h e z , m i n t ahogy a X I X . és X X . századi ö n k é n y u r a l m a k kifejezetten v a g y b u r k o l t a n vissza is t é r t e k a k ü l ö n b ö z ő t á r s a d a l m i c s o p o r t o k m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é r e . A t ö r v é n y előtti egyenlőségből s z á r m a z ó e g y e n l ő t l e n s é g e k k i e g y e n s ú l y o z á s á n a k egyetlen d e m o k r a t i k u s és h u m á n u s lehetősége a felelősségrevonás és a b ü n tetés individualizálása. M á r a klasszikus polgári büntetőjog-elmélet alapelvének n y i l v á n í t o t t a , h o g y b á r k i t c s a k b ü n t e t ő n o r m a a l á eső t e t t é é r t v a g y m u l a s z t á s á é r t l e h e t felelősségre v o n n i , és s e m m i k ö r ü l m é n y e k között s e m azért, a m i t gondol, é r e z v a g y t á r s a d a l m i á l l a p o t á n á l , személyi k a p c s o l a t a i n á l v a g y eszmei h o v a t a r t o z á s á n á l fogva g o n d o l h a t v a g y é r e z h e t ! M é g hosszú-hosszú é v t i z e d e k n e k k e l l e t t eltelniük, hogy a b ü n t e t ő j o g e l m é lete és g y a k o r l a t a kidolgozza az e n y h í t ő és súlyosbító k ö r ü l m é n y e k n e k azt a r e n d szerét, a m e l y a b í r ó n a k m ó d o t nyújtott, h o g y n e c s a k a t e t t súlyát, de a t e t t e s t á r s a d a l m i veszélyességét is m é r l e g e l é s t á r g y á v á tegye. Így s z ü l e t t e k m e g a z o k a j o g e l v e k és jogszabályok, a m e l y e k az először bűnözőt, a szociális k é n y s z e r a l a t t cselekvőt, a fiatalkorút, a c s ö k k e n t szellemi k é p e s s é g ű t v é d e l m e z t é k és e n y h é b b e l b í r á l á s b a n részesítették, s a s z á n d é k fokát (szándékos, előre m e g f o n t o l t szándék, g o n d a t l a n s á g , e r ő s felindulás) — b í r ó i l a g v a g y t é n y á l l a d é k s z e r ű e n is — figyelembe vették. K ü l ö n t ö r t é n e t e v a n az előkészületi c s e l e k m é n y és k í s é r l e t m e g k ü l ö n b ö z tetésének, az a l k a l m a t l a n eszközzel v é g r e h a j t o t t k í s é r l e t n e k , az e s z k ö z a l a n y t a n á n a k , a b ü n t e t é s - v é g r e h a j t á s feltételes felfüggesztésének s m é g s z á m o s olyan
I. Millaeus: Kínvallatás
(1541)
büntetőjogi fogalomnak, amelynek dogmatikai, jogelvi, bírói gyakorlatbeli kifej tésétől, kiművelésétől és alkalmazásától a konkrét esetek százaiban és ezreiben emberek szabadsága, becsülete, társadalmi megbecsülése függ; a büntető ítélet a leg súlyosabb következményű hatalmi aktus, amit a közhatalom az egyénnel szemben érvényesíthet. A z önkény gyakorlásának éppen ezért döntő láncszeme nemcsak a bűnüldöző apparátusnak, h a n e m magának a bíróságnak és személy szerint az egyes bíráknak a minél szorosabb kézbentartása, s velük a humanitárius vívmányok figyelmen kívül hagyatása vagy éppen ellenkező előjelűvé tétele. Amikor a haladó jogelmélet a szükségképpen merev büntetőjogi norma korrektívumát végső fokon a bírói mérlegeléstől tette függővé, kétségtelen, hogy szub jektív és voluntarisztikus elemet vezetett be a büntetéskiszabás egyénítésének gya korlatába, de ennek célja a tettes és a társadalom egységes szempontú és más képpen m e g n e m valósítható védelme. N e m vitás, hogy a bíró is korának gyermeke, többé-kevésbé kora érték- és előítéleteinek hatása alatt áll, és lehet osztály-, nemzeti, faji, hitbeli vagy m á s szempontból elfogult. Mégis — azt hiszem —, n e m nehéz belátni, hogy a bíró személyes elfogultságát egy világ választja el az önkényuralom vagy éppen a zsar nokság ítélőszékeinek uniformizált, egyenirányított, az uralom szempontjai szerint válogatott és ellenőrzött bíráitól. A m a z o k elfogultságát a fellebbviteli fórumok nagy valószínűséggel kiegyensúlyozhatják, emezek esetében a hatalom államrezon
szintjére emelt elfogultsága és előítélete valamennyi fokozaton lényegében azonosan érvényesül. Ráadásul az államrezon szintjére emelt előítélet és elfogultság némaságra ítéli a védelmet is, s hogy mindjárt példával is éljünk: elképzelhetetlen, hogy e g y sovén államban kifogásolni lehessen a bíró „túlzó nemzeti érzelmét" v a g y akár csak említeni is lehessen, hogy a vádlottal szemben ilyesmi érvényesülhet; ugyanígy egy faji alapon álló társadalmi rendben — például Hitleréknél — ugyan ki merte volna felvetni, hogy a bíró antiszemita? Viszont emlékezzünk csak viszsza: a Dreyfus-perben, a tiszaeszlári perben a v é d e l e m ezt a kérdést még nyil tan felvethette, s Angela Davis perében a vádlott v a g y a v é d e l e m kérésére m i n d e n esküdtet kizártak, akinek akár a színes bőrűekkel, akár a politizáló nőkkel szemben előítéletei voltak! Ezzel szemben nálunk a harmincas évek közepén a kommunisták felett ítélkező bíróságok elnökei és tagjai m é g ítélethozatal előtt ú j ságokban meghirdették „álláspontjukat", nemcsak a vádat, de a munkásmozgalmat illetően is. Emiatt azonban a v é d e l e m hiába ás emelt volna kifogást. A vádlottak megtehették — meg is tették —, hogy vádlókká lépjenek elő, de az már m i t s e m változtatott az előregyártott ítéleteken, amelyeket az önkény porkolábjai mondot tak ki. A lelkiismeretes és a hivatalnok bírák erkölcse és világszemlélete alapve tően különböző: a lelkiismeretes bíró tudatában van annak, hogy létezik egy tör ténetileg és társadalmilag meghatározott eszmeiség, amelynek része az előítélet is. Azt is tudja, hogy mint korának gyermeke, n e m szándéka, de létfeltétele sze rint maga is hordozója lehet v a l a m e l y előítéletnek. Ezért, hogy bírói lelkiismeretét megnyugtassa, a törvényre s a jogtudományra támaszkodik, különösen olyan eset ben, mikor úgy érzi, hogy tárgyilagosságát veszély fenyegeti. Ezzel szemben a hivatalnok bíró az önkény előítéleteit emeli elvi szintre, s ezáltal lényegében viszszaél a szabadsággal, amelyet a büntetés egyénítése céljából a büntetőtörvény biz tosít mindazok számára, akiknek vállára nehezedik az ítélethozatal felelőssége. A z előítélet — a m e l y minden önkény és minden voluntarizmus jellemzője — a büntetőjog szintjén mint a n e m e s közösségi gondolkodás vadhajtása jelentkezik, s mint ilyen ellentétpárja a közösség és egyén egységes érdekeit szem előtt tartó büntetés-individualizálásnak. A szocializmus — fél évszázados tanulság szerint! — n e m panacea, n e m m i n den társadalmi bajt gyógyító szer. Azonban a büntetőjog szempontjából is olyan társadalmi rend, amelynek talaján a jog vívmányai maradék nélkül érvényesül hetnek. Természetesen ehhez szükséges, hogy egyértelmű, tudományos szemléle tünk legyen a társadalmi forradalom adott szakaszának követelményeiről, s hogy tudjuk, miszerint a szocializmus kiteljesedésének, a kommunizmus alapjai leraká sának folyamata egyben a szocialista demokrácia kiteljesedésének, általánossá v á lásának időszaka is, hogy ebben az időszakban a szocialista állam egyre inkább össznépi állammá válik, vagyis a kérdés jogi vetületét illetően a formális jogegyen lőség egyre inkább közeledik az állampolgárok tényleges társadalmi egyenlőségé hez, ami n e m más, mint az egyenlő feltételek biztosítása a társadalom minden tagja számára. A forradalom kezdeti időszakának, az osztályharc kiéleződött szakaszának idején a büntetőjogi norma és a jogalkalmazás a sajátos történelmi időszak v e l e járója volt. Ezért a formális jogtörténeti szemlélet sok közös vonást fedezhet fel a hatalmukhoz ragaszkodó, kiöregedett társadalmi rend hatalmi formáinak büntetőjoga és a kezdeti forradalmi büntetőjog között. Viszont a történelmi, dia lektikus szemlélet előtt világos az alapvető különbség is: az elavult társadalom
önkénye saját társadalmi alapján n e m oldódik meg, csak mélyülhet, ezzel s z e m ben a forradalom — ígéret. ígéret arra, hogy győzelme esetén a h u m á n u m maga sabb szinten teljesedik ki. És a forradalomban születő új társadalom örököse mindazoknak a v í v m á n y o k nak, amelyekért az előző korok legjobbjai az elmélet és gyakorlat terén megküzdöttek. All e tétel a büntetőjog elméleti és gyakorlati vívmányaira is. A kitel jesedő szocialista társadalmak a kommunizmus építésének időszakában, a szocia lista demokrácia kiteljesedésétől függően mind törvényhozásukban, mind a jog alkalmazás területén érvényesítik és továbbfejlesztik e szakjog évszázados ered ményeit. A szocialista büntetőjog kiteljesedése azonban n e m máról holnapra megszü lető csoda, n e m valami új Pallasz Athéné, aki teljes fegyverzetében kipattanhat Zeusz fejéből — sőt, ettől kell leginkább félteni, mint minden közös erőfeszítést igénylő társadalmi tettet —, h a n e m folyamat, amelynek akadálytalansága a szocia lista demokrácia kiteljesedésétől függ. Mint minden folyamatban, úgy ebben is bekövetkeztek bizonyos megtorpanások, sőt. visszaesések is, de a tendencia állan dóságának reményéről a valóban szilárd elvi alapon álló szocialista büntetőjogász sohasem mondhat le; tudatában van annak, hogy a szocializmusban, a kommuniz mus építésének folyamatában születhetnek ellentmondások, és azok közül egyesek antagonistává is válhatnak. Ezekkel kapcsolatban Nicolae Ceauşescu elvtárs a Román Kommunista Párt 1972. évi Országos Konferenciáján kifejtette: „A prob léma tehát n e m az, hogy tagadjuk vagy lebecsüljük ezeket az ellentmondásokat, a különböző ellentmondások jelentkezése, a harc közöttük, a szocializmusban is a társadalmi fejlődés egyik törvénye. A feladat az, hogy létezésük elismeréséből ki indulva hozzálássunk alapos tanulmányozásukhoz, és szem előtt tartva a társa dalmi fejlődés objektív törvényeit, tudatosan lépjünk fel ellenük, hogy ne öltse nek nagy méreteket, ne váljanak antagonistává, n e vezessenek heves összecsapá sokhoz." Meggyőződésünk, hogy a büntetőjogunk elméletében és gyakorlatában létező és a jövőben felbukkanó ellentmondások csak az eddigi v í v m á n y o k korszerűsítése, elmélyítése és társadalmi általánosítása talaján oldhatók meg. Pártunk Országos Konferenciájának határozatai, az a szellem, amely a IX. és X . kongresszus munkálatait is jellemezte, reményünket meggyőződéssé váltja, hogy a humánum, a demokrácia kiteljesedésének útján megtorpanás nélkül haladunk a mind teljesebb korszerűsödés felé, hogy a büntetőjog területén is meg-megjelenő ellentmondások többé soha n e vezessenek a humánummal, a demokráciával és — ezek jogi vetületében — a törvényességgel szemben olyan antagonisztikusan ellen tétes megnyilvánulásokhoz, mint a múltban. Hazánk össznépi állam, a törvényesség általánosan kötelező, s az egyre szé lesedő szocialista demokrácia alapján álló társadalmunkban a büntetőjogi elmélet nek és gyakorlatnak korszerű, magas szintű megvalósításaira a lehetőségek nyitot tabbak, mint bármikor hazánk eddigi történetében. A lehetőségektől pedig n e m szabad lemaradni.
