Honti Lapok
www.sahy.sk
Ipolyság
XXII. évf.
2013. június
Ára: 0,40 €
6. szám
IPOLY MENTI TALÁLKOZÁSOK
A TARTALOMBÓL
2013. május 31. – június 2.
A városháza udvara... 2. old. Vác és Ipolyság...
3. old.
Dignitas...
4. old.
Ballagó osztályaink 7., 9.. o. Fehér Margit tűzzománc kiállításának megnyitója
A holokauszt emlékezete – kerekasztal-beszélgetés (balról): Láng Tamás, Vági Zoltán, Monika Vrzguľová, Gaucsík István és Baki Attila
Peter Lipa
Pünkösdi kórusfesztivál
11. old.
Ipolyvisk...
12. old.
Félre barmok
14. old.
Berki Tamás
Az Eleven Big Band koncertje A Csavar Színház előadása: Gál Tamás (balról) és Bodonyi András
A Csillag-szóró gyermekszínjátszó csoport bemutatója
A holokauszt lélektana – kerekasztalbeszélgetés (balról): Füredi János, Csekei László, Jozef Hašto és Hunčík Péter
A Csillaghúr együttes koncertje Az antiszemitizmus napjainkban – kerekasztal-beszélgetés (balról): Egon Gál, Rajk László és Martin Bútora Rajk Judit és barátai koncertje
A kaposvári Füge Produkció előadása
Találkozás Kulka János színművésszel
A Vándorszínház (Túlavé divadlo) előadása
Honti Lapok
2013. június
2
A VÁROSHÁZA TÁJÉKOZTAT
A városháza udvara visszakapja régi fényét Május 24-én ünnepélyes keretek között adták át a városháza felújított udvarát. Mint ismeretes, a Szlovák Gázművek Alapítvány által finanszírozott Feléled a városháza udvara pályázat során alakították ki a többfunkciós udvart. A nem éppen vendégcsalogató időjárás ellenére mintegy ötvenen gyűltek össze a nyitórendezvényen. Az esemény a
Best zenekar és a pereszlényi
Klukon Krisztián fiatal gitáros fellépésével vette kezdetét. A koncerteket követően Iveta Majerčíková projektmenedzser szlovák nyelven, míg Pálinkás Tibor múzeum- és galériavezető magyar nyelven vázolta a sikeres pályázat eddigi állomásait. Mint mondták, a szavazatoknak köszönhetően tavaly nyáron közel 6300 eurós ösz-
szeget nyert el a város, melyből tavasszal felújították a városháza udvarát. Áprilisban egy workshopot rendeztek, melyen iskoláink tanulói mutatták be prezentációikat régiónk kulturális, történelmi és természeti nevezetességeiről. A nyitórendezvényen mutatták be azt az ipolysági jeles személyiségekről készített dévédét, mely a pályázat támogatásával jött létre. Tíz közismert személlyel készült interjú: Kutak Adrienn, Beáta Bazalová,
Pleva János, Pintér Miroslav, Dudáš Lajos, Gáspár László, Bodonyi András, Péter József, Bogdan István, Márton István. A Peter Paulenka készítette tíz rövid kisfilm nem egyszerű interjú, inkább dinamikus klip. Az alkotó kellemes zenei klippel is bemutatja az adott interjúalanyt, a felhasznált dallamok a szintén ipolysági Peter Fodor és Robert Bagonya szerzeményei. Ugyancsak a pályázat égisze alatt rendezték meg a kerékpártúrákat. Igen népszerűek voltak, a résztvevők száma meghaladta a túránkénti ötvenet. Az első túrára május elején került sor az Ipolyság – Tompa – Szalatnya – Palást – Nagytúr útvonalon. Többek között megtekintették a palásti falumúzeumot,
emellett sok mindent megtudtak a szalatnyai vízről és más nevezetességekről. A második túrára május közepén került sor Ipolyvisk – Kemence – Bernecebaráti – Ipolyság vonalon. Ellátogattak például a kemencei tájház-
munkáját, melynek tagjai együttműködnek a várossal a különböző rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Többek
ba, megnézték a bernecebaráti Szokolyi Alajos-kúriát is. A városháza udvarának esztétikai kivitelezésével Antal Gábort bízták meg. Az általa tervezett és elkészített alkotások díszítik az udvar falát. A művek elkészítésében segédkeztek a művészeti alapiskola képzőművészeti tanszakának növendékei is. Az alkotások témái kötődnek a megyeháza gazdag múltjához, hiszen nagy részük az 1910-es kanászversenyt örökítik meg. „A projekt célja olyan új és nagyszerű dolgok bemutatása, mely eddig Ipolyságon nem volt elérhető” – hangsúlyozta a projektmenedzser. Köszönetet mondott az önkéntes segítőknek, kiemelve a Szívvel Ipolyságért csoport
között Viktor Berkula, a szervezet önkéntese, nemcsak a nyitórendezvény technikai hátterét biztosította, hanem tevékenyen részt vett a projekt technikai kivitelezésében is. Emellett önkéntes fiatalok, Pálinkás Margaréta és Veronika Szabóová, konferálták az egész estés műsorfolyamot. A most megnyílt helyszín a nyár folyamán különféle rendezvényeknek ad majd otthont. Többek között filmvetítéseknek, amire hosszú idő óta Ipolyságon nincs lehetőség. A sikeresen kivitelezett pályázat és a nyitórendezvény remek példája az ifjúság és a városháza együttműködésének. Pástor Péter
Nem is tárgyaltak a pereszlényi óvoda bezárásáról Az ipolysági képviselő-testület Lőwy János polgármester vezetésével május 30-án 9 képviselő jelenlétében tartotta 33. ülését. A napirend, a javaslóbizottság és a jegyzőkönyv-hitelesítők jóváhagyása, illetve az esedékes testületi határozatok teljesítésének ellenőrzése után következő interpellációs részben egyetlen képviselő sem kért szót. Az Energo-Bytos kft. 2012-es gazdálkodásáról szóló előterjesztést, a társadalmi és egyéb civil szerveződésekkel való együttműködésről és a XXXII. Honti Kulturális Napok előkészületeiről szóló jelentést a testület tudomásul vette. Jóváhagyta a Honti Lapok és a Hontianske listy regionális havilap négy-négy oldalas MyHont-melléklettel történő megjelentetését (a júliusi számtól). A képviselők elfogadtak néhány előterjesztett szerződésmódosítást és kisebb telekrészek eladását, valamint a lakásügyi és vagyonkezelési bizottság jegyzőkönyv-vezetői posztján esedékes változást. Az új jegyzőkönyvvezető Farkas Szilvia. A várakozásokkal ellentétben a polgármester nem terjesztette a képviselők elé a pereszlényi óvoda bezárásának javaslatát, mivel az előzetes egyeztetések alapján nem számíthatott a képviselők meggyőző többségének támogatására. Az alig 70 perces ülés polgármesteri zárszóval ért véget. -š-
Honti Lapok
2013. június A
3
V Á R O S H Á Z A T Á J É K O Z TAT
Vác és Ipolyság önkormányzati képviselőinek találkozója Az ipolysági és váci önkormányzat képviselőinek találkozójára került sor május 21-én a városháza dísztermében. Az esemény apropója városunk Váccal kötött testvérvárosi szerződése aláírásának kilencedik évfordulója volt. A polgármesterek vezette két
két város kapcsolata nagy múltra tekint vissza. „Kulturális, sport és különféle városi intézmények kapcsolatainak szorosabbra kötése történt meg a 2004. február 13-án megkötött szerződéssel, amiben nagy szerepe volt városunk díszpolgárának, Mándli Gyulának” – hang-
Fördős Attila (jobbról) váci és Lőwy János ipolysági polgármester küldöttségben az önkormányzati képviselők mellett helyet foglaltak a két hivatal vezető tisztségviselői is. A kötetlen találkozó célja egyrészt az együttműködő felek személyes megismerkedése, másrészt eszmecsere folytatása volt. Mint Lőwy János, városunk polgármestere ünnepi köszöntőjében jelezte, a
ink hányatott világában igen nagy megtartó erővel bír. Mindkét városvezető elismerte e találkozások fontosságát, jövőt tervező s építő jellegű mivoltát. „Üzenet értékű a jelen találkozás a jövőbeni kapcsolatok érdekében” – fűzte hozzá a váci polgármester. A találkozón felvetődött a 2014-ben esedékes jubileumi (10.) évforduló megünneplésének tervezése. A felek a későbbiekben egyeztetnek e
témában. A városházi találkozót követően a vendégek megtekintették Pleva János makettkiállítását, majd a Menora Saag Centrum Artisban látható kiállítást, melyen Ipolyság másik testvérvárosa (Veresegyház) művészeinek képzőművészeti alkotásai szerepelnek. A délutáni órákban ellátogattak az Oroszkán található hadtörténeti magánmúzeumba is. Pástor Péter
súlyozta. Fördős Attila, Vác polgármestere, köszöntőjében többek között kifejtette: „Vác 11 várossal áll testvérvárosi kapcsolatban. Ezek közül kimagasló Ipolysággal való kapcsolatunk, mert itt magyar–magyar kapcsolatot is ápolunk.” Ugyancsak hangsúlyozta a személyes kapcsolatok fontosságát, ami napja-
Események, tárgyalások, kezdeményezések a városházán Lőwy János mérnök, polgármester: Április 29. – részt vett a városi iskolatanács ülésén; Május 9. – megnyitotta az alapiskolások szellemi olimpiájának kerületi fordulóját; Május 14. – fogadta a Miloš Klátik püspök társaságában városunkba látogató németországi evangélikus egyház küldöttségét; Május 16. – részt vett a Nemzetközi Klub húszéves fennállása alkalmából rendezett ülésen, melynek témája a gazdasági krízis nemzetközi helyzetre kifejtett hatása volt; Május 17. – megnyitotta a Kráľove Šahy szavalóversenyt, és fogadta az ünnepi műsor vendégeit; Május 21. – a Váccal kötött testvérvárosi szerződés 9. évfordulója alkalmából fogadta a városunkba látogató váci önkormányzat küldöttségét; Május 24. – a homoki óvodában megnyitotta az ifjú egészségvédők bemutatójának 20. évfolyamát; Május 28–29. – Nyitrán részt vett a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása 24. közgyűlésén, melyen az önkormányzatok aktuális feladatainak ellátásáról tárgyaltak az adott társadalmi és gazdaságpolitikai helyzet közepette Május 31. – Megnyitotta a X. Ipoly Menti Találkozások háromnapos rendezvénysorozatát. ZP
2013-ban Házasságot kötöttek Május 24. – Krocsány Zsanett és Ozank Viktor Ipolysági újszülöttek Ivan Mária Veronika – 2013. május 9. Benko Lilianna – 2013. május 10. Urban Zara – 2013. május 13. Baláž Karina – 2013. május 16. Vajda Ádám József – 2013. május 29. Elhunytak Mészáros Mária (* 1935) – május 4. Martinik János (* 1941) – május 14. Macúch Anna (* 1928) – május 18. Varga Irén (* 1923) – május 21. Muladi Tibor (* 1936) – május 21.
A X. Ipoly Menti Találkozások rendezvénysorozatáról szóló részletes beszámolónkat júliusi számunkban olvashatják.
2013. június
Honti Lapok
Dignitas szociális otthon
kók közt. Azonban minden pénteken a reggeli után elviszem számukra a legdrágább kincset, az oltáriszentségben jelen lévő Jézust. Szentáldozásban részesítem őket. Imádkozunk, énekelünk, beszélgetünk. Itt vagyok kéznél, ha szükség van rám, szívesen segítségükre vagyok.
4
Interjú Mahulányi József esperesplébánossal A Honti Lapok áprilisi számában már hírt adtunk arról, hogy 2013. március 15-én megnyitotta kapuit a Dignitas szociális otthon Ipolyságon. Az olvasó megismerkedhetett az otthon fő célkitűzéseivel és tevékenységével. Az alábbi interjúban további információkkal szolgálunk az otthon létrejöttéről és működéséről. Esperes úr! Mindenekelőtt hadd köszönjem meg, hogy sokrétű és felelősségteljes hivatásgyakorlása mellett időt szakított erre az interjúra, és válaszolt kérdéseimre. Hogyan született meg a gondolat, hogy a parókia épületének bal szárnyában szociális otthon létesüljön? – A jelenlegi plébánia épülete több mint száz éve épült oktatási célra, iskolának. Tehát egy méreteiben nagy, kvadrális jellegű épületegyüttesről van szó. Az épület felét használjuk plébániai célra, a másik fele üresen állt. Több éven keresztül hirdettük bérbeadásra, sikertelenül. Érdembeli érdeklődő nem akadt. Mígnem jött egy isteni su-
és tágas társalgóval rendelkezünk. Lakóink egészségét szolgálja a rehabilitációs szoba, valamint a ház udvara szép virágágyásokkal, hűsölővel, székekkel, padokkal. És természetesen szoba a nővérek, ápolók és szociális munkások számára, valamint az igazgatói iroda. Ki az otthon működtetője? – Az épület tulajdonosa a helyi római katolikus egyház, a szociális otthon működtetője a Dignitas nonprofit szervezet. Ki irányítja az otthonban folyó munkát? – Az otthont az igazgatónő irányítja. Munkáját szakképzett személyzet segíti. Milyen kritériumoknak kell megfelelni, hogy valaki az
Egy lakókra váró szoba gallat a szociális otthon kialakítására. Az egyházi földek eladásából, valamint magyarországi állami támogatásból sikerült kialakítani a Dignitas (méltóság) házat. Az otthon kialakításának első lépéseitől az igazgatónő oroszlánrészt vállalt, az ügyet sajátjának tekintette. Mennyi idő alatt és hogyan sikerült megvalósítani az elgondolást? – Kisebb vállalkozói cégek, kisiparosok és önkéntesek által egy év alatt sikerült megvalósítani. Kaptunk felajánlásokat, ajándékokat és kedvezményeket. Az otthon teljes felújításának költsége kb. 170 000 euró volt. Hogyan van az otthon berendezve, milyen helyiségeket alakítottak ki? – 11 kétágyas, szépen berendezett szoba áll lakóink rendelkezésére. Ezen kívül saját konyhával, étkezővel, teakonyhával
otthon lakója lehessen? – A kritériumok egyénileg szabottak a lakó egészségügyi állapotát illetően, amelyben az otthon igazgatójának van döntő szava. Van-e meghatározott napirendjük az otthon lakóinak? – Természetesen van. A napi ötszöri étkezésen és a déli pihenőn kívül beszélgetéseket, rehabilitációs gyakorlatokat és a lakók egészségi állapotának megfelelő egyéb, személyre szabott foglalkozásokat biztosítunk. Az ellátást teljes mértékben a lakó állja, esetleg valaki hozzájárul a költségtérítéshez? – A lakók költségeihez a megye járul hozzá. Hogyan oldották meg az étkeztetést, működtetnek-e saját konyhát? – A reggelit saját konyhánkban készítjük, a többi ételt a kórházból szállítjuk.
Az otthon lakói számára biztosítanak állandó orvosi felügyeletet is? – A lakókat hetente legalább egy alkalommal látogatja orvos,
Az étkező
de szükség esetén bármikor. Hogyan oldják meg a hozzátartozók számára a látogatást? – Az otthon zökkenőmentes ellátása megkívánja a napi, de meghatározott időben történő látogatási lehetőséget. Kivétel azonban lehetséges. Milyenek az eddigi tapasztalataik az intézet működésével kapcsolatosan? – Lakóink és hozzátartozóik véleménye alapján őszintén elmondhatom, hogy betegeink jól érzik magukat és elégedettek. Ez a tény erőt és lelkesedést ad nekünk a további becsületes és lelkiismeretes munkához. Ha valaki érdeklődni szeretne az otthonban való elhelyezés iránt, milyen elérhetőségeken teheti ezt meg? – A 0905 843 364 mobiltelefonon vagy a 036 749 46 69 vezetékes számon. Önnek mint helyi esperesplébánosnak mi volt a szerepe
Igaz-e, hogy később az idősek napközijét is szeretnék kialakítani bejáró idős emberek számára, hogy közösségben legyenek, hasznosan töltsék az idejüket? – Valóban igaz. Ezen már dolgozunk is. Sőt, Isten segítségével más terveink is vannak. Május 8-án délelőtt Zsóka Ilonával, az intézet igazgatónőjével való előzetes egyeztetés alapján Mária Dubovskával, cikkünk szlovák fordítójával néhány felvétel készítése céljából ellátogattunk a szociális otthonba. Az igazgatónő szívesen körbevezetett bennünket, közben elbeszélgettünk az intézet működéséről. A lakók éppen a belső udvaron tartózkodtak, róluk is készítettünk képeket. Ismerős nénikre is akadtunk a lakók között, akik szívesen elbeszélgettek velünk. Mondhatni, nagyon elégedettek mindennel, az ellátással és a bánásmóddal egyaránt. Meg is jegyezték,
Az otthon lakói az otthon létrejöttében, és milyen állandó feladatokat ró Önre a már működő intézmény? – A plébános a lelkiek mellett a plébánia anyagi javaiért is felelősséggel tartozik. Ennek szellemében jártam el az otthon létrejöttében is. Amióta megnyílt az intézet, szinte nem volt nap, hogy ne lettem volna a la-
hogy nagyon jó helyen vannak itt, és jól érzik magukat. A közel egy óra, amit ott töltöttünk, gyorsan elszállt. Az ízlésesen kialakított környezet, a családias légkör ránk is nagy benyomást tett: a nyugalom szigeteként hatott ránk ebben a rohanó világban. Matyis Edit
Honti Lapok
2013. június
5
Bérmálkozás 2013. április 27-én, szombaton, a virágdíszbe öltöztetett római katolikus templomban ünnepi szentmise keretében Mons. Ján Orosch címzetes püspök, a Nagyszombati Főegyházmegye apostoli kormányzója szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. A 49 bérmálkozó – köztük két felnőtt – nagy várakozással és örömteli szívvel készült erre a napra. A bérmajelöltek két éven át rendszeresen látogatták a bérmahittant, hogy megfelelően felkészüljenek a Szentlélek befogadására, hogy a bérmálás által egyházunk felnőtt tagjaivá váljanak. A hittanórákat Mahulányi József esperesplébános vezette. Az ünnepi szentmise 10 órakor kezdődött. A bevonulás után a bérmálkozók szülei nevében Morva Zoltán üdvözölte a püspök urat városunkban, aki megköszönte a szívélyes fogadtatást, és röviden elmondta, szívesen jött Ipolyságra, mert a múltban a környéken is teljesített szolgálatot, és szívéhez nőtt ez a vidék és az itt élő emberek. Homíliájában elsősorban a bérmálkozókhoz szólt. Néhány egyszerű, de találó metaforával érzékeltette a Szentlélek jelenlé-
tének fontosságát a hívő ember életében. Felvázolta röviden Jézus Krisztus életét. Kiemelte, hogy méltó példakép a követésre, felhívta a bérmálkozókat, szenteljenek időt és energiát saját lelki fejlődésükre is, ne csak a világi oldalát lássák az életnek. A bérmálás szentségének felvétele megerősíti őket abban, hogy Istenhez hűen és kitartóan kövessék a krisztusi példát, hogy az ő méltó tanúi legyenek az egyházban és a világban. A ceremónia a keresztségi fogadalom megújításával és a hit megvallásával kezdődött. Ezután következett a bérmálás
Elsőáldozás Május 19-én, pünkösdvasárnap, a Pongrácz Lajos Alapiskola harmadik osztályos tanulói, köztük 20 ipolysági gyermek, részesült az első szentáldozásban a Nagyboldogasszony-plébániatemplomban. Az ünnep rendezetten és a gyermekek ünnepi örömében zajlott. A misében egyes teendők az elsőáldozókra voltak bízva, így
ők végezték az adományok oltárhoz vivését, az egyetemes könyörgések olvasását. Mahulányi József esperesplébános az elsőáldozókhoz szólva meghívta őket a gyakori szentáldozásra és a vasárnapi szentmiséken való részvételre. Buzdította a szülőket gyermekeik vallásos nevelésére. Az elsőáldozást megelőző hároméves
szentségének kiszolgáltatása: a püspök a bérmálkozó fejére tette kezét, homlokát kereszt alakban megkente krizmával, szent olajjal, miközben kimondatott a bérmaneve és a következő mondat: N, vedd a Szentlélek ajándékának jelét! Majd folytatódott a szentmise, melyben a bérmáltak aktívan részt vettek: ők olvasták fel a szentírási részleteket, a könyörgéseket, ők vitték az oltárhoz az adományokat, egyben mindanynyian szentáldozáshoz is járultak. A szentmise záró részében Mahulányi József esperesplébános megköszönte a püspök úrnak, hogy kiszolgáltatta a bérmajelöltek számára a bérmálás szentségét. Külön köszönetet mondott az általa kialakított szívélyes, családias hangulatért, amely még meghittebbé tette az ünnepséget. A szentmise végén a bérmáltak képviselői virágcsokorral kedveskedtek a jelen lévő lelkiatyáknak. Most már csak azért imádkozhatunk Istenhez, hogy a bérmáltakat hitük erősítse életük minden napján. Matyis Edit
hitoktatás a szentség vételére való távolabbi felkészítést is jelentette a gyermekek számára. Valamennyinek kívánjuk, hogy éljenek szeretetben társaikkal, tiszteljék szüleiket és elöljáróikat, szívesen vegyenek részt a szentmisén. A gyermekek örömmel eltelve távoztak az ünnepélyes első szentáldozásukról. Medve Erika hitoktató
Szetén immár hagyománnyá vált a fatimai jelenés megünneplése A fatimai jelenés napján, május 13-án Szetén imanapot tartottak. Az ájtatosság a Szent László tiszteletére szentelt templomban a világosság rózsafüzérének magyar és szlovák nyelven való elmondásával kezdődött, majd szentmisével folytatódott. Utána a hívek körmenetben vonultak a község kataszteri határán álló mezei oltárhoz, a Képecskéhez. Útközben Dušan Dubravický lelkiatya harmonikakísérete mellett
a hívek magyar és szlovák Mária-énekeket énekeltek. A Képecskénél a lorettói litániát énekelték szlovák nyelven, aztán Marián Križan helyi plébános megszentelte a kegyhelyet. Az imanapon a szeteieken kívül a szomszédos községekből érkezett Mária-tisztelők is részt vettek, akiket a szervezők egy szerény agapé keretében frissítőkkel kínáltak. bszm Fotó: Bendík Béla
Honti Lapok
2013. június
6
Gombaszög 2013: Egységben az erő! Két hónap múlva kezdetét veszi a Gombaszögi Nyári Tábor (link:http://www.gombaszog.sk), ahová az Egységben az erő! mottó alatt több száz résztvevőt várnak. „Tartjuk magunkat a hagyományainkhoz, és idén is a szlovákiai magyar fiatalok és barátaik legnagyobb találkozóhelyét kívánjuk létrehozni” – vallja Orosz Örs, a tábor főszervezője. A gombaszögi hangulat A Gombaszögi Nyári Tábor ötvözi a fesztiváli és szabadegyetemi műfajt, klasszikus művelődési tábori jegyekkel kiegészítve. Napközben közéleti, tudományos és művészeti előadások lesznek a nagysátor alatt, néhány faházzal arrébb kézművesek, színjátszók várják az érdeklődőket, a rét a koncertek, a várdomb a csapatjátékok színhelye lesz, paintballal, iszapbirkózással, vármászással. Esténként két zenei színpad előtt is felpezsdül az élet: újra a táborba látogat a Quimby, ahogy az Intim Torna Illegál, a Magashegyi Underground, a párkányi Jóvilágvan is. Új szereplőként lép fel a Hot Jazz Band és ByeAlex. Rajtuk kívül még jó pár magyarországi és szlovákiai magyar – összesen tizenöt – együttes játszik a krasznahorkai vár alatt. A néptánc sem maradhat ki, idén a Felszállott a páva című műsorban is megismert csallóközi Pósfa zenekar szolgáltatja a muzsikát.
Növekvő tábor… „Oly korban élünk, amikor egyik negatív közösségi élmény a másikat követi, s amikor az egészséges kezdeményezésre, a fiatalos tettvágyra, a pozitív tar-
nak, hogy melyik az a kettő, szintén nemsokára megtudhatjuk. …bővülő kínálat A zenei repertoár már ismert, a közéleti program is fokozatosan körvonalazódik. A tábor
talmakra nagyon nagy szükség van. Táborunk határozottan növekvő tendenciát mutat, a résztvevők létszámában, a programok mennyiségében és – reményeink szerint – minőségében is. A regisztrációkor kitöltött adatlapok alapján kiderül, hogy Pozsonytól Nagykaposig az összes szlovákiai magyar régióból érkeznek hozzánk a fiatalok” – mutat rá Orosz Örs. A táborba idén is indulnak buszok Nyugat-Szlovákiából, ahová hamarosan a tábor honlapján lehet regisztrálni. A szervezők hagyományt teremtve idén először két járás számára is ingyenjegyet biztosíta-
szervezésébe a Diákhálózaton (link:http://www.diakhalozat.sk), tagszervezetein, illetve a Sine Metu polgári társuláson kívül idén tizennyolc szervezet is bekapcsolódik, biztosítva a tényleg változatos kínálatot. A Szlovákiai Magyar Írok Társasága könyvbemutatókkal és irodalmi délutánokkal várja az olvasás és a rímek szerelmeseit, a drámarajongók a Fiatal Építészek Fóruma által szalmabálából készített hangszigetelt Színházi Sátor színi előadásaiból válogathatnak. Egy csapat csallóközi vándor a Tawahka indiánokról mesél, és online kapcsolják a Vámbéry Ár-
min nyomdokain éppen Pakisztán felé bringázó komáromi Bujna Zoltánt is. A Gombaszögi Nyári Táborban négyéves hagyománya van az MKP–Híd találkozóknak, sőt a szakadást követően, 2010-ben Krasznahorkán ültek először egy asztalhoz a két párt képviselői. Tavaly a tábor közéleti sátrában a Pátria rádió riportere külön-külön faggatta a két párt elnökét. „Az idén is meghívtuk az MKP és a Híd vezetőit. Bízunk benne, hogy a rendezvényünkön teremtett hagyomány és a semleges terep jó alapot szolgáltat a vitán való részvételre. Reméljük, az elnökök kiállnak a hallgatóság elé, és egy tartalmas vitának lehetünk tanúi” – tette hozzá Orosz. Szintén Gombaszögön teremtődött hagyomány a fiatal szlovákiai magyar bloggerek nyilvános találkozójára. Idén a közéleti írók vitáján kívül sor kerül a művészeti bloggerek beszélgetésére is. A Gombaszögi Nyári Tábor programja korántsem ér itt véget. A rendezvény honlapján (link:http://www.gombaszog.sk) a fellépő együttesekről már lehet olvasni részletesen, a további programok fokozatosan kerülnek feltöltésre. A tábor szintén követhető a facebookon (link:http://www.facebook.com/ gombaszog) és twitteren is (link: http://twitter.com/gom baszog). Czímer Gábor
Múzeumok világnapja a Honti Múzeumban A Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria, valamint a Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre közös rendezésében május 16án került sor a múzeumok világnapja alkalmából szervezett programra. A gyökértelen fának nem nő koronája elnevezésű összejövetel fő témája gyökereink megőrzésének, eleink tárgyi hagyatéka ápolásának és értelmezésének fontossága volt. A rendezvény a múzeum falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzásával vette kezdetét. A koszorúzáson részt vett városunk alpolgármestere, Baráti Tamás mérnök és több (?néhány) képviselő is. Danis Ferenc mérnök, a baráti kör tiszteletbeli elnöke, megjegyezte, hogy Ipolyság a 19. század végén kezd el polgárosodni, ez minőségi és értékbeli változást hozott a város életébe. Mindehhez nélkülözhe-
tetlen volt a megfelelő lokálpatrióta személyiségek meghatározó tevékenysége. A lelkesedésnek meg kell bennünk maradni, ez a szellemiség továbbvivője – hangsúlyozta. A múzeum munkatársai előadásaikban a múzeumunk fontosságára hívták fel a figyelmet.
A prezentációkban rámutattak arra a tévhitre, hogy városunk múzeumában „nincs mit megnézni”. Bendíkné Szabó Márta A színfalak mögött címmel megtartott érdekfeszítő ismertetésében a hallgatóságot bevezette a múzeumi munka rejtelmeibe, mely a látogatók számára is-
meretlen és láthatatlan. Külön kitért arra, hogy milyen hosszadalmas sziszifuszi munkát követelő eljárást követően válik a múzeumba kerülő tárgy kiállított, esetleg múzeumi raktári tárggyá. A szakmai tematikájú előadást követően az előadó rövid, ám élvezetes tárlatvezetést tartott a baráti kör tagjainak. A nap második előadója Pálinkás Tibor volt, aki vázolta múzeumunk történelmét. Szintén kiemelte azon személyek önzetlen segítségét, akik tevékenysége nélkül nem jöhetett volna létre a múzeum. Hangsúlyozta: ragaszkodnunk kell az intézményhez, mely a hagyományok és gyökereink őrzője. A rendezvény kötetlen beszélgetéssel ért véget. Pástor Péter Fotó: Bendík Béla
Honti Lapok
2013. június
O
7
K T A T Á S
A Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola ballagó osztálya Balról: Albert Felícia, Naniaš Zsolt, Doboš Bianka, Németh Adrián, Hornok Elisabeth, Belák Lajos, Velebný Bernadett, Gyönyör Márió, Kiss Erika, Mudrák Brigitta, Morva Mátyás, PaedDr. Gazdag József (osztályfőnök), Bukor Júlia, Katona Attila, Szikora Alexandra, Bobor Dorottya, Gál József, Sasváry Nicolette, Tóth Viktória, Vajda Dominika. Betegség miatt nem ballagott Gáspár Ákos.
Az Ipolysági Szakközépiskola ballagó osztályai IV.P osztály Antus Richard, Balla Annamária, Fógel Kiti, Harasztosán Anett, Hegedűs Éva, Lóška Dominika, Marko Attila, Patai Laura, Pečérke Dávid, Petrežil Tímea, Rezniček László, Slyvinszká Michaela, Szöllösi László, Sztruhár Dominika, Zachar Róbert, Zubnár Roland, Kovács Péter Osztályfőnök: Máté Ivett
II.S osztály: Benčok Hajnalka, Donč Dénes, Ďurás Erik, Fehér Patrik, Flok Mária, Herczeg István, Jóri Angelika, Sülei Norbert Osztályfőnök: Horváth Ferenc
2013. június
8
O
Honti Lapok
K T A T Á S
A százéves ipolysági állami gimnázium története
A jogfosztottság ideje 1944. december 13-án a szovjet csapatok elfoglalták Ipolyságot, amely így újra csehszlovák várossá vált. Az új Csehszlovákiában a magyarság hirtelen a jogfosztottság állapotában találta magát. A magyar tanítási nyelvű iskolákat bezárták, mindenütt a szlovák lett az egyedüli tanítási nyelv. Márciusban szárnyra kapott a hír, hogy a tanítás újraindul. A Szlovák Nemzeti Tanács Iskolaügyi Hivatala megbízást adott Jozef Fraňo városparancsnoknak, civilben tanárnak, a szlovák nyelvű gimnáziumi oktatás megindítására Ipolyságon. A tanítás április 14-én kezdődött a volt postaépületben, mivel a gimnázium és a polgári iskola épülete katonai célokat szolgált. A háborús pusztítás számlájára írható az iskolai régészeti gyűjtemény és a könyvtári állomány jelentős részének a megsemmisülése. A volt magyar gimnazisták választhattak: megszerzik az érettségit a határon túl, és utána visszajönnek, esetleg megszakítják tanulmányaikat, vagy vállalják, hogy az általuk nem beszélt szlovák nyelven tanulnak tovább. A diákok zöme az utóbbi lehetőséget választotta. „Képzeljünk el egy vegyes osztályt, amelynek egy része nem tud szlovákul, a másik pedig magyarul. Az okítás csak a kabaré szintjén folyt” – emlékezik vissza az 1951-ben érettségizett Danis Ferenc. A gimnázium tanárai közül sokan elmentek, ám maradtak is a régiek közül néhányan – Funk Gusztáv, Diósi Kornél, a Havas házaspár, Nagy Sándor, hozzájuk később más, szlovák tanárok is csatlakoztak. Ami a diákok nemzetiségi megoszlását illeti, 1944/45-ben az intézménynek 139 szlovák és 158 magyar nemzetiségű tanulója volt. Egy év múlva ez a szám 55-re, a következő évre 18-ra apadt. A fogyásnak több oka is lehet. Egyrészt a diákok közül néhányan a jogfosztottság következtében (például lakosságcsere, deportálások) megszakították tanulmányaikat, másrészt reszlovakizáltak, illetve a későbbiekben megszűntek a nyolcosztályos gimnáziumok. Csökkent az ipolyságiak és megnőtt az északi szlovák falvakból bejáró tanulók száma.
Változást csupán a negyvenes évek fordulója hozott. A politikai fordulatok hatásaként szovjet nyomásra a proletár internacionalizmus elve vált mérvadóvá, így javítani kellett a csehszlovák–magyar viszonyon is. Ennek nyomán fokozatosan bővültek a nemzetiségi jogok, lassan újraindulhatott az anyanyelvi oktatás is. Az újrakezdés Ipolyságon csak 1953-ban alakult meg a magyar tannyelvű tizenegy éves iskola, amelynek Diósi Kornél, később Tóth
ky Imre, akiknek az iskola a továbbiakban sokat köszönhet. 1963-ban Vas Ottó vezetésével megalakult a JAISZ – József Attila Irodalmi Színpad, amely az első évben még nem indult a Jókai Napokon, ám a későbbiekben harminc éven keresztül annak rendszeres résztvevője és díjazottja. Fennállása alatt több mint 230 tag cserélődött benne, s kedvelte meg a kisszínpadi játékot és az irodalmat. Tagjai közt olyan nevekkel találkozunk, mint Zalabai Zsigmond, Hunčík Péter vagy Forgács Miklós. Az előadások felejthetetlen élményt jelentettek a
1960 – ballagó osztály
Tibor és Köteles János lett az igazgatója. Az első magyar osztály az 1955/1956-os tanévben érettségizett. A diákok közül néhányan más iskolákból jöttek vissza, osztályfőnökük Nagy Sándor volt. Mind a 27-en sikeresen vették az akadályt annak ellenére, hogy az iskolaépületek még mindig magukon viselték a háborús pusztítás nyomait. A későbbiekben fokozatosan nőtt a diáklétszám, általában sikerült párhuzamos osztályokat is indítani, sőt időnként esti tagozatot is. Fokozatosan új tanárok is jöttek, sokan közülük évtizedeken keresztül oktatták az ifjúságot. Az első tanárok közé tartozott Vasné Domonkos Katalin, aki diákok garmadájával szerettette meg a történelmet, Dióssy Gyula matematikatanár, Cseri Jenő és Tóth Tibor (Sági), akik tankönyvírással is foglalkoztak, utóbbi publicistaként és műfordítóként is tevékenykedett. A hatvanas évek elején újabb tanárok érkeztek – Korpás Pál, Vas Ottó, Varga Gyula és felesége, Varga László, Zábrensz-
többi diák számára is. Szólni kell Korpás Pál tevékenységéről is. Amellett, hogy évtizedeken át oktatta a diákokat magyar és szlovák nyelvre és irodalomra, tankönyvet írt, vezette az iskolai olvasókört és szerkesztette a Diák című iskolai lapot, pótolhatatlan szerepet töltött be a város kulturális életében is, elsősorban mint a Csemadok városi szervezetének egyik vezetője. 1965-ben a tanügy átszervezése nyomán kettévált a magyar nyelvű oktatás – különvált az alapiskola, és megalakult az általános műveltséget nyújtó középiskola hároméves tanulmányi idővel. Az iskolának általában két párhuzamos osztálya volt, egy humán és egy reál, de voltak évek, hogy három is. Egy újabb reform keretében 1969-től megindult a négyéves gimnáziumi képzés, a humán– reál felosztás továbbra is megmaradt. Ekkor került az iskolába Píri Lajos, Molnár Zoltán és később Révész Ferenc, id. Pálinkás Tibor, Pásztor Gábor,
Skolkay Adrienn, később Hroncová Anna és mások. 1974-től új igazgató váltotta Singer Ambrust Csomor Béla személyében, aki 1989-ig töltötte be hivatalát. Jó eredményeket ért el az iskola a sport terén, néhány diákja ligás csapatokhoz került, maga a tornatanár, Révész Ferenc is jó példát mutatott – szlovákiai bajnok volt atlétikában, tagja a csehszlovák tíztusa-válogatottnak – s a mai napig Ipolyság sportéletének egyik meghatározója, a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub alapítója, számtalan sportverseny elindítója. A hatvanas-hetvenes években szép eredményeket értek el az iskola diákjai a biológiaversenyeken (Csákvári Géza országos 2. hely), szavalói és prózamondói közül többen első helyezést értek el, néhányan eredményesen szerepeltek a szlovák nyelvi verseny országos döntőjében, pl. Čerba Tímea. 1981/82-ben országszerte megkezdődött a gimnáziumi ún. szakosító képzés. A diákok kötelezően tanulták a mezőgazdasági, gépészeti és közgazdasági szaktantárgyakat szlovák nyelven, majd tanulmányaik befejezéseként kötelező érettségi vizsgát kellett belőlük tenniük dupla felelési időben. A szakoktatás része volt az évenkénti kéthárom hetes szakmai gyakorlat a környék vállalatainál. A szakosító képzés eredeti célja az volt, hogy a gimnáziumot végzettek a szakközépiskolák végzőseivel azonos képzést és esélyt kapjanak az elhelyezkedésre. Az itt szerzett szakérettségit maguk a vállalatok sem vették komolyan, emellett a heti óraszám egyharmadát a szaktantárgyak tették ki, megterhelve ezzel is a diákokat. Meg kell még említeni azt is, hogy főleg ősszel és tavasszal rendszeresek voltak a szüreti, almaszedő és egyéb brigádok, amelyek szintén megzavarták a tanítást, a diákok számára viszont élményszámba mentek. Hasonlóan kötelezőek voltak a nyári két-három hetes mezőgazdasági munkák. A normalizáció
Honti Lapok
2013. június
O
9
K T A T Á S
Az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ballagó osztálya Balázs Zsuzsanna, Balla Henriett, Balla Kinga, Böjtös Kinga, Fabián Patrícia, Gyebnár Gábor, Heimlich Henrieta, Horváth Aneta, Jusztin Noémi, Kati Gréta, Kiss Anikó, Korcsog Agnesa, Korčok Borbála, Kovács Hedvig, Kovács Veronika, Krizsan Rebeka, Krupčiak Erik, Lőrincz Gabriella, Máté Anikó, Molnár Cyntia, Murár Joachim, Radoš Krisztián, Saróka Andrea, Suketi Cintia, Vízi Réka, Zahorec Zsolt, Zsigmond René, Tóth Gábor Osztályfőnökök: Koháry Veronika és Tóth Tibor idején az ideológia nem kímélte a diákokat sem – kötelező május elsejék, november hetedikék, Lenin-kör, Szocialista Ifjúsági Szövetség, csehszlovák–szovjet barátság hónapja, szpartakiádok, orosz nyelvű könyvek kiállítása, Veszjolije Gyevuski (Vidám Lányok) énekkar stb. Mindezek ellenére az iskola kinevelte azoknak az íróknak, költőknek, tudósoknak, politikusoknak és szakembereknek a gárdáját, akiknek neve ma országosan is ismert. Soroljunk fel közülük néhányat, akik a háború alatt vagy után itt tanultak 1989-ig: Zsilka László (1948) publicista, Zábrády Károly (1951) festőművész, Fekete Zoltán (1957) képzőművész, Varga Lajos (1959) grafikus, Zsilka Tibor (1957) nyelvész-műfordító, Gágyor József (1958), a gyermekjátékok kutatója, Zalabai Zoltán matematikus, Zalabai Zsigmond (1966) író, irodalomkritikus, Varga Imre (1968) költő, dr. Kiss László (1968) orvostörténész, Hunčík /Somos/ Péter (1969) költő, pszichológus, Csáky Károly (1969) költő, etnográfus, történész, Csáky Pál (1975) író, politikus, Molnár Imre (1975) történész, Gyurgyík László (1973) szociológus, nemzetiségkutató, Hrubík Béla költő, a Csemadok volt országos elnöke és sokan mások, akik a maguk szakmájában elismert szakemberek lettek. Csáky Károly könyve alapján
Történelemtanárok Erfurtban Április 7–13-a között Erfurt adott otthont az EUROCLIO (Európai Történelemtanárok Társulása) 20. konferenciájának. Szándékosan esett a választás a thüringiai városra, mert nyugat és kelet határán fekszik. Szlovákiát ketten képviseltük: Elek József a komáromi Selye János Gimnáziumból és jómagam az ipolysági állami gimnáziumból. A német precizitással megtervezett programban előadások, kerekasztalbeszélgetések, csoportmunkák, városnézések, iskolalátogatások és tanulmányi kirándulások váltották egymást. A másik megismerését segítették elő a csoportmunkák, melyek során a résztvevők különböző nemzetek történelemtanáraival együttműködve bújtak a diákok szerepébe. Izlandi, román, máltai, görög, finn, német, lengyel, svéd és angol kollégákkal dolgoztunk együtt a workshopokban. A konferencia témái a holokauszttal, a nyugatnémet– keletnémet viszonnyal foglalkoztak. Meglátogattuk Weimart és a buchenwaldi koncentrációs tábort is, valamint a volt NSZK és NDK közötti határszakaszon egy hajdani amerikai támaszpontot. Az EUROCLIO-konferencia utolsó hiva-
talos munkanapján iskolalátogatáson vettünk részt. Az erfurti Heinrich Mann Gimnáziumban egy olyan középiskolát ismertünk meg, amely tipikus kelet-európai problémákkal küzd. A technikai felszereltség terén van mit behozniuk nyugati kollégáikhoz képest, a pénz itt is hiányzik, vagyis hasonló a helyzet, mint nálunk, Szlovákiában. Viszont a diákok az órákon – talán a német mentalitásból adódóan – becsületesen, fegyelmezetten dolgoztak, egy pisszenést sem lehetett hallani. A fárasztó heti munkát közös estével zárta a száznál is
több történelemtanár Európa csaknem minden szegletéből. Azzal a nyitottsággal telt az utolsó felvonás is, ahogy a közös munkával töltött napok: nyitottsággal mások iránt, hogy megértsük, megismerjük, miként gondolkodnak, dolgoznak kollégáink Európa országaiban, s hogy elmondhassuk, kisebbségi iskolák tanáraiként milyen körülmények között küzdünk a történelem oktatásának javításáért. Jövő tavasszal Macedónia várja az európai történelemtanárokat. Reméljük, mi is ott leszünk! Tóth Tibor
Honti Lapok
2013. június
10 Péter József elismerése
„A sportban nagyon lényeges a kitartás” A Szokolyi Alajos Olimpiai Klub szervezésében május 9-én megrendezett szellemi olimpia kerületi fordulójának keretében adták át a Szlovák Olimpiai Bizottság díját Péter Józsefnek. Ennek kapcsán beszélgettünk a kitüntetettel. Pontosan milyen elismerésben is részesült a mai napon? – A Szlovák Olimpiai Bizottság adta ezt az díjat. Lényegében ezzel a fiatalokért végzett hoszszú évek munkáját, illetve sporttevékenységemet ismerték el. Kérem, röviden mutassa be sporttevékenységét. Milyen megmérettetéseken vett eddig részt? – Napjainkban három csapatnál (föderációnál) versenyzek. Az eredményeim alapján megkaptam a lehetőségét, hogy mindhárom föderáció versenyein indulhassak. Így a nagyszombati amatőr csapat mellett tagja vagyok a profikat versenyeztető másik kettőnek is. Az én sportágam az erőemelés, aminek három válfaja van: a fekve nyomás, a guggolás és felhúzás. Versenyszakom a fekve nyo-
Balról: Matej Tóth, Péter József és Révész Ferenc más, ebben vagyok tizenegyszeres világbajnok. E világbajnokságokat az USA-ban, Írországban, Németországban, Lengyelországban, Franciaországban és Magyarországon rendezték meg. Miként értékeli a mai napot? – Örülök neki, hogy felfigyeltek eredményeimre. Őszintén szólva, ez a sport nem nagyon népszerű a nagyközönség köré-
ben. Külön örülök annak, hogy itt a barátaim, a bizottságban lévő barátaim értékelik munkásságomat, a fiatalokért végzett tevékenységemet. Mióta foglalkozik a fiatalokkal? – Hosszú idő óta foglalkozom fiatalokkal. Lényegében amióta megvan a fitneszcentrumom, azóta foglalkozom a versenyzők edzésével, melynek cél-
ja a különféle sporttevékenység kondíciójának erősítése. Nálam megfordul atléta, jégkorongozó vagy éppen focista. Ezzel segítem az ifjú generáció sportkarrierjét. Milyen tervei vannak? – Az idei sportidényt már megkezdtem. A május közepi zemnéi profi országos verseny után következnek az Európabajnokság versenyei, ezeket idén Portugáliában, Németországban és Nagyszombaton rendezik meg. Miután ezek befejeződnek, következnek a világversenyek Prágában és Egerben, emellett még Németországban is lesz egy vébé. Mit üzenne az sportbarát olvasóknak? – A sportban nagyon lényeges a kitartás. Ha jó volt az edzés, az megmutatkozik az eredményekben is. Ha egy sportember ezt betartja, akkor ez kortól, sportágtól, évszaktól függetlenül megmutatkozik a versenyeken elért eredményeiben. Köszönöm a beszélgetést. Pástor Péter Fotó: Peter Paulenka
Szellemi olimpia kerületi fordulója városunkban zésére, hanem a sport megszerettetésére is. A rendezvény díszvendége két olimpikon volt: Matej Tóth (középütt) gyalogló világbajnok
Május 9-én ismét a sport került előtérbe a városháza színháztermében: a Szokolyi Alajos Olimpiai Klub (SZAOK) ekkor szervezte a szellemi olimpia alapiskolás kategóriájának kerületi fordulóját. A versenybe a kerület tíz iskolája kapcsolódott be, egyedüli magyar alapiskolaként a Pongrácz Lajos Alapiskola csapata (középső képünkön) is indult. A verseny írásbeli és szóbeli részből állt, témakörei a sporttörténetet s részben a sportelméletet ölelték fel. A versenyzőket és a kísérő pedagógusokat Lőwy János mérnök, városunk polgármestere köszöntötte. Révész Ferenc SZAOKelnök üdvözlő szavait követően
Martin Vrábel, a besztercebányai olimpiai klub elnöke kiemelte, hogy e verseny inspirálóan hat nemcsak a tudás megszer-
és Matej Kazár (mikrofonnal a kezében) biatlonista. A verseny fordulói között a versenyzők és kísérő tanáraik beszélgetést hall-
gathattak meg a két olimpikonnal, amit Gáspár László vezetett. Az esemény keretében adták át Péter József tizenegyszeres fekve nyomó világbajnoknak a Szlovák Olimpiai Bizottság kitüntetését, mellyel több évtizedes versenyzői és a fiatalok nevelése terén kifejtett tevékenységét ismerték el. „Örülök, hogy a barátaim felfigyeltek a tevékenységemre” – mondta. Utalt rá, hogy a fiatalokkal való foglalkozások mellett még folytatja aktív sportpályafutását, az idén is több világbajnokságon tervezi a részvételt. A kerületi forduló az alábbi eredményekkel zárult: harmadik helyezett lett a nyitrai Topoľová Alapiskola, második a garamkelecsényi (Hronské Kľačany) csapat, míg a kerületi fordulót az ipolysági Janko Kráľ Alapiskola csapata nyerte. A hagyományokhoz hűen a szellemi olimpia résztvevői ellátogattak Bernecebarátiba, ahol tisztelegtek az ipolysági olimpiai klub névadójának emléke előtt. Az ipolysági forduló győztes csapata bejutott a május végén Bajmócon (Bojnice) megrendezett országos fordulóba. Pástor Péter
Honti Lapok
2013. június
11
Nemzetközi pünkösdi kórusfesztivál: 100 énekes a színpadon
Karnagyok (balról): Béres Gábor, Balázs Szabina, Eva Zajíčková, Josef Zaplatílek, Balázs Martina, Ludmány Géza Ipolyság város önkormányzata és a Csemadok Ipolysági Alapszervezete az idén is megrendezte pünkösdi műsorát. A hagyományokat nem megszakítva, ám mégis újításként nemzetközi kórusfesztivállá vált az esemény. Május utolsó hétvégéjén három napos kórustalálkozót szerveztek városunkban, melynek keretében jött létre a szombati fesztivál. A városháza színháztermében fellépett városunk vegyeskara, a Musica Aurea Énekegyüttes, Magyarországról a kaposvári Vikár Béla Vegyeskar,
míg Csehországból a Český Krumlov-i Perchta Városi Vegyeskar jelent meg a színpadon. Az ünnephez méltóan mindhárom énekkar főleg egyházi énekeket szólaltatott meg, ám nem hiányoztak repertoárjukból a világi énekek sem. A húszéves múltra vissza-
A Český Krumlov-i Perchta Városi Vegyeskar tekintő dél-csehországi vegyeskar főleg egyházi kórusműveket ad elő. Számtalan külföldi vendégszereplést tud maga mögött.
vissza, hiszen 88 évvel ezelőtt alapították. Tagjai egyben a Vikár Béla Női és Kamaraénekkar énekesei is. A vegyeskar szom-
A kaposvári Vikár Béla Vegyeskar Városunkban a fesztiválon kívül a vasárnapi szentmise keretében a római katolikus templomban is megcsillogtatták tudásukat. A kaposvári Vikár Béla Vegyeskar igazán nagy múltra tekint
bat délelőtt bemutatkozott a selmecbányai Szent Katalin-templomban is. Nem maradt el a hagyományokat követő közös éneklés sem. A kórusfesztivál lélekmelengető pillanata volt, mikor a három énekkar több mint száz tagja közösen énekelte el Kodály Esti dalát. A közönség állótapssal jutalmazta a megható perceket. Pástor Péter
A Musica Aurea Énekegyüttes
Vándorkiállítás könyvtárunk gyermekirodalmi részlegén Fantasztikus élményben volt részük azoknak a mesekedvelő gyerekeknek és felnőtteknek, akik 2013. május 10-e és 17-e között ellátogattak a városi könyvtárba. Vítězslava Klimtová csodálatos vándorkiállításának manói Nagykürtösről kerültek hozzánk, és egy hét után Zselízre költöztek tovább. A kiállított tizenhárom életnagyságú manó elbájolta a kicsiket, lenyűgözte a nagyokat, és bizony mosolyt csalt még a legnagyobbak arcára is. Mindegyik manóhoz tartozik egy-egy kis történet, hogy hol és hogyan élnek, miként néznek ki, mivel töltik mindennapjaikat. Ezek a leírások és rövid történetek nemcsak rendkívül szórakoztatóak, de bizony nevelni is próbálnak bennünket: tisztaságra, környezet- és természetvédelemre, valamint illedelmes viselkedésre. A bábok illusztrált formában Klimtová
manóenciklopédiáiban köszönnek vissza. A máig elkészült négy kötet első darabja 1992ben jelent meg, azóta 14 kiadást élt meg, ami napjainkban igencsak tiszteletet parancsoló teljesítmény. A lenyűgöző meseország megteremtője, Vítězslava Klimtová, 1941-ben született a
mai Csehország területén. Négy évesen, épphogy megtanult bánni az ecsettel, kezdte festeni első szörnyecskéit. Ezek a manók és tündérek egyszerre bájosak, titokzatosak, ugyanakkor ügyefogyottságuk dacára – vagy talán éppen ennek köszönhetően – magukkal ragadóan szépek. Az írónő saját bevallása szerint egész életét meghatározza a mesevilág, jól érzi magát benne, és ezzel a gyermeki önfeledtséggel szeretné megfertőzni a többi embert is. Egyik fő üzenete, hogy tudjunk őszintén örülni, és ne hagyjuk, hogy a holnap miatti aggodalmaink elrontsák az élet szép pillanatait. Bár a bábok csak nagyon rövid ideig szépíthették könyvtárunkat, bátran állíthatom: többségünket sikerült elvarázsolniuk, és mi hosszú időre szívünkbe zártuk e kedves figurákat. Zsolnay Szilvia
2013. június
12
Honti Lapok
Ipolyvisk volt a külhoni magyar kisiskolák éve program egyik állomása A 2013 a külhoni magyar kisiskolások éve program körútjának egyik felvidéki állomása volt május elején Ipolyvisk. A programot a magyarországi Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága szervezte. A program elsődleges célja hangsúlyozni az anyanyelvi oktatás jelentőségét a külhoni magyar közösségekben. A körút egyes állomásain kreatív anyanyelvi játékokban, ügyességi, kézműves, zenés-mozgásos játékokban tehetik próbára magukat a kisiskolások. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Lévai Területi Választmánya javaslatára került be a prog-
ramba az Ipolyviski Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Ipolyvisk község. A rendezvényen száznál több gyermeket mozgósítottak a környező iskolák alsó tagozatos tanulói, illetve az óvodák iskolaköteles óvodásai közül. A programon részt vettek az ipolyviski, a százdi és a pereszlényi óvodások, továbbá az ipolyviski, ipolyszakállosi és ipolysági kisiskolások. Lőrincz Katalin, az ipolyviski iskola igazgatója a megnyitón hangsúlyozta: „Közösség építéséhez, az anyanyelv szépségeinek megtartásához és továbbadásához a felnövekvő nemzedéknek nélkülözhetetlen a hagyományok és a tradíciók meg-
tartása. Akkor él egy nemzet, ha a hagyományokat és tradíciókat továbbvisszük.” A nap folyamán három csoportban dolgoztak a gyermekek. Az egyik csoportban interaktív mesefeldolgozás folyt, a másikban kézműves foglalkozás zajlott, míg a harmadikban ének, tánc és dráma ötvözetével mozgatták meg a gyerekeket. A foglalkozásokat követően a Kolompos együttes interaktív, a gyermekeket is bevonó műsorral lépett fel. Az anyanyelvi foglalkozás koordinátorától, a kaposvári Hevérné Kanyó Andreától megtudtuk, hogy a gyermekeknek nagyon tetszenek a foglalkozások,
nyitottak a feladatokra. A foglalkozáson A csillagszemű juhász c. népmesét dolgozták fel interaktív módon. „Nagyon szépen és tisztán beszélnek az itteni gyerekek és a kollégák is. Mindenki hozza a maga tájszólását, ez ízesebbé teszi a beszédet. Ettől színes és szép az anyanyelvünk” – foglalta össze tapasztalatait a koordinátor. A nap folyamán a gyermekek szórakozva tanultak, az őket kísérő pedagógusok pedig új ismeretekkel gazdagodtak, melyeket felhasználhatnak munkájuk során. Pástor Péter Fotó: Berényi László
Kicsi Hang-koncert Pereszlényben Május 12-én vasárnap a klasszikus verseket éneklő Kicsi Hang lépett fel a pereszlényi római katolikus templomban. A koncert apropója az édesanyák ünneplése, önzetlen szeretetük és gondoskodásuk megköszönése volt. Az anyák napi
koncert első felében magyar költők anyákhoz, édesanyákhoz írt versei hangzottak el. A program második felében többnyire gyermekversek megzenésített változataival szórakoztatták a közönséget. A megható szövegek a lélek-
melengető dallamokkal csodálatos párosként hangoztak az impozáns kistemplomban. A teltházas koncert ünnepi fényét emelte az a meghitt gesztus a szervezők részéről, mellyel a közönség soraiban ülő édes-
anyákat, nagymamákat s dédnagymamákat köszöntötték egy-egy szál virággal. A közönség lelkiekben feltöltődve térhetett haza az egyórás koncertet követően. Pástor Péter
Honti Lapok
2013. június T
13
Ö R T É N E L E M
Egy száz éve megjelent fontos könyv szerzőjének, Pompéry Aurélnak honti vonatkozásai 1913-ban a budapesti Szent-István-Társulat Könyvkiadó gondozásában jelent meg Pompéry Aurél könyve. A hosszú cím pontosan utal a tartalomra: Kossuth Lajos 1837/ 38-iki hűtlenségi perének története kapcsolatban Wesselényi Miklós báró hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének történetével. A 214 oldalas könyv ma már csak antikváriumi ritkaság, a Kossuthtal foglalkozó szak irodalom azonban mind a mai napig forrásnak tekinti e munkát. Kossuth Lajost azért fogta perbe a hatalom, mert Törvényhatósági Tudósításait a nádor (mint királyi helytartó) tilalma ellenére is eljuttatta a megyékhez. Pompéry könyvének fő célja – saját bevallása szerint – az volt, hogy bizonyítsa: Kossuthnak ez alapon való elítélése jogi tévedés volt. Az eredeti levéltári kutatáson alapuló könyvet már várták a reformkor története iránt érdeklődök, hiszen a szerző ez irányú tevékenysége már ismert volt az Alkotmány c. lap hasábjairól, ahol 1911/12-ben tanulmányokat közölt a könyv témáiról. Miért illik emlegetni egy száz évvel ezelőtt, Pesten megjelent könyvet a Honti La-
pokban? A szerzője miatt: dr. Pompéry Aurél ugyanis a könyv megjelenése idején Ipolyszakálloson volt plébános. Neve többször felbukkant a Honti Lapok 1913-as évfolyamában is. Ennek ellenére honti kötődése ma már elfeledett – nem szerepel az egykor Hontban tevékenykedő neves személyeket közreadó Jeles elődeink c. kötetben sem (Csáky Károly, 2002). Pompéry egy Macedóniából bevándorolt Pomperisz nevű görög család leszármazottja. A család leghíresebbje Vallányi Pompéry János (1819–1884) pesti ügyvéd és publicista volt, aki 1848-ban Szemere Bertalan belügyminiszter titkáraként működött. Fiai közül az idősebb Elemér víz- és vasútépítő mérnökként vált híressé, míg a fiatalabb, az 1868. február 2-án Pesten született Aurél a hittudományok doktoraként alkotott maradandót. Vallányi Pompéry Aurél regényes életutat járt be. A Bécsben szerzett érettségi után a katonai karrier vonzotta őt: a huszárokhoz jelentkezett, ahol a hadnagyi rangig jutott el. Ekkor azonban váratlan fordulat következik életében: egyrészt búcsút int a katonaéletnek,
Sorsok, jellemek Amikor 1899 szeptemberében Esztergomban meghalt Palásthy Pál püspök, olvasókanonok, végrendeletének végrehajtásával megkezdődött vagyona szétosztása. A jegyzékbe vett ingatlanjai (háza, földjei, erdeje) és ingóságai (arany-, ezüst- és készpénze, érték- és állampapírjai, bankjegyei, ékszerei, festményei és egyebek) elosztása hosszú évekig tartott. Általános örökösévé a főegyházmegyéjét rendelte, de gondja volt a szegény plébániákra, kórházra, cselédeire, inasaira is. A közelebbi rokon, nővére fia, a Felsőolcsváron működő plébános örökölte bútorait, lovait, a hintót, a batárt és még sok mást. Festménygyűjteményéből jutott Magyarizsépre, Pelejtére. Nagyobb méretű vallásos tárgyú festményei Palástra kerültek és egy csillár. Barátait sem felejtette el. Esztergomban a Primási Levéltár őrzi azon vérségi rokonágak családfa-leszármazási tábláit és különböző igazolásait, amik költséges fáradozás árán beszerezhetőek voltak öröklés céljából. Pál püspök nagyapja, szintén Pál, testvéreivel Jánossal, Andrással, Ferenccel 1753. május 31-én újra kihirdetették nemességüket Sátoraljaújhelyben. A bizonyító erejű okmánnyal a fent említettek leszármazottai éltek. Az ismertebbek közül említjük Palásthy Sándor irodalomtanárt, újságírót (dr. Adonyi Béla: „A Palásthy ügy”) akinek három fia – Géza, Marcell, Sándor – volt. Marcellről tudjuk Kellér Andor írásából, hogy a püspökrokontól örökölt összeget rövid időn belül szétszórta. Könnyelmű, bohém természetével, furcsa életvitelével vesztette el azt a jó nevet, melyet fiatalkorában szorgalmával teremtett. Palásthy Marcell bátyja, Géza 1869-ben született. A fővárosban és Kassán végezte tanulmányait, majd a Pesti Napló munkatár-
sa lett. Amikor szakított az újságírással, a Magyar Színházhoz szerződött titkárnak, majd a Nemzeti Színház irodavezetője lett. Csathó Kálmán A régi Nemzeti Színház arcképalbuma II. kötete az Ilyennek láttam őket fejezetéből idézünk: „A testvére volt a lóversenyből, kártyából és pumpolásból élő Palásthy Marcellnak, aki tönkretette egész nimbuszát. Géza nem érintkezett vele. Lenézte a biztos állású szolid polgárember fölényével, mert ő nem lóversenyezett, nem kártyázott – viszont miből élt, az rejtély, mert volt ugyan tisztességes fizetése, de az levolt tiltva a törvényes lefoglalhatóság végső határáig... Palásthy ennek ellenére nemcsak megélt, hanem még általában mindig jókedvű is volt.” A visszaemlékezés végén Csathó Kálmán így ír Gézáról: „A színházban reggelenként a takarítószemélyzeten meg a színpadi munkásokon kívül rendesen Palásthy volt az első, esténként azonban legfeljebb a bemutató előadásokon volt látható. Máskor abban a pillanatban, mikor a függönyt felhúzták, már eltűnt az épületből. Egy reggel azonban – 1915 januárjában történt – elmaradt mindörökre. Éjjel ugyanis, mikor hazament, lakása lépcsőházában szívszélhűdés érte. Akkor derült ki, hogy titokban alkoholista volt, amit azonban nappal el tudott titkolni. Esténként azért sietett el mindig, mert már várta a kompánia egy közeli patikának a hátsó szobájában, ahol őt meg két bartáját – Abonyi Gyulát meg Mészáros Alajost, a Nemzeti két színészét – konyakkal és egyéb tömény szeszekkel tartotta jól egy részeges patikus-cimborájuk.” A 42 éves korában elhunyt Palásthy Géza megkülönböztetésül a Pelejtei előnevet használta. Gyászjelentése is így jelent meg. Sándor, a legfiatalabb fiú, 1877-ben született Budapesten. A középiskolát Kassán vé-
másrészt a görögkeleti vallásról áttér a római katolikus vallásra, és jelentkezik az innsbrucki papképzőbe. 1892-ben szentelik őt pappá, s már 1894-ben a VII. Gergely pápa jelleme c. értekezésével a hittudományok doktora címet szerzi meg. Négy évig a kalocsai érseki líceumban egyházjogot tanít, majd 1900-ben átlép az esztergomi főegyházmegyébe. Pár éves budapesti működés után kerül Hont megyébe, ahol előbb Csábon, majd Kőkeszin s végül 1909-től Ipolyszakálloson plébános. A már említett könyvét, melyhez az anyagot 1901-től gyűjtötte, 1912-ben Ipolyszakálloson fejezte be. Ipolyszakállosról tért vissza 1914-ben Pestre, ahol az Egyetemi Könyvtár „könyvtárőreként” működött 1919-ig. A tanácsköztársaság idején állásából elmozdították. 1921ben nyugdíjba vonult, de 1927-ig még hittantanárként működött. 1935. január 26-án adta vissza lelkét Teremtőjének. Csontjai a Fiumei utcai temetőben porladnak. Érdemes lenne feltárni honti működésének mozzanatait! Dr. Kiss László gezte, majd közigazgatási pályára lépett. 1896-ban Evva Lajos, a Népszínház akkori igazgatójának biztatására színésziskolába iratkozott, ösztöndíjas tagként szerződtették. Háromévi működés után a Magyar Színház tagja lett, majd mint elsőrendű színész a Kassai Nemzeti Színházhoz került. Nagyváradon főrendező, majd a sátoraljaújhelyi színikerület igazgatója. 1915-ben a tengertúlról érkezik a hír: az amerikai–magyar színházi élet vezetőegyénisége Palásthy Sándor Színtársulata néven járja a magyarlakta vidéket. Ellátogatnak a legkisebb településre, a bányászfalvakba hirdetni a szépet, a jót, a szórakoztatót. Évtizedeken keresztül kultúrmissziós tevékenységet folytatott, később Palásthy Magyar Nemzeti Színház néven. Tehetséges színészeket szerződtetett, művészi igényességet követelt tőlük. Sándor fia, Géza, Budapesten szerzett jó nevet. Mint forgatókönyvíró sokat dolgozott Fényes Szabolccsal. Nevéhez fűződik a Piros bugyeláris (1938), az Isten rabjai (1942), A beszélő köntös Jávor Pállal. A legszebbnek mondott magyar film (1942), melyet Sípos Lászlóval írt, a Szeptember végén című alkotása. Pál püspök nagyapjának András nevű öccse volt a fenn említettek őse (Géza, Marcell, Sándor). Ugyancsak ezen ágból származik a másik Kassán élt család, akik örököltek. Volt közöttük királyi adótáros, tűzérhadnagy, hajdúsági hadnagy, fővámhivatali tiszt, ügyvéd is. Mára leszármazottaik szétrajzottak Magyarországon (orvos, jogász, mérnökinformatikus, fogorvos), Miskolcon, Baján, Kalocsán, Budapesten és máshol élnek. Ők a Keszi és Alsókereskényi nemesi előnevet viselik. Közöttük a ma 93 éves rubindiplomás dr. Palásthy Pál szegedi lakos, aki élete folyamán sikert sikerre halmozott. 14 kitüntesével a kiváló pedagógus többek között Szeged PRO URBE díjasa is. Palásthy Lenke, Szabadka
Honti Lapok
2013. június
14
Tüskék Félre barmok… Előre kell bocsátanom, hogy az agresszív megnyilvánulások minden formája meglehetősen távol áll tőlem. Nem tartom szórakoztatónak a vitapartner szóbeli földbedöngölését sem, a túltengő önbizalom írásba adott bizonyítékától pedig egyenesen dührohamot kapok. A minap mégis jót mulattam, mikor egy autó hátsó szélvédője mögött az alábbi szlogent olvastam: Félre barmok, jön a bajnok! Szerencsére senki sem volt a közelemben, különben gyengeelméjűnek nézhettek volna, mert hangosan kuncogtam egy jót a dolgon. Hirtelenjében Rejtő Jenő valamelyik regényének kellős közepén éreztem magam, ahol az előkelő Grand Hotel felirat egy düledező kocsma falán ékeskedik. A pancsereket útfélre utasító ominózus táblácska ugyanis egy meglehetősen ütött-kopott, piszkos, sőt, a madarak egyéni véleményének is helyet adó kisautóban díszelgett. Mindez, persze, nem zárja ki, hogy tényleg bajnok a kicsike… Gondoljunk csak Herbiere, a kis Volkswagenre, „aki” több film „főszereplőjeként” győzedelmeskedett az őt lenéző ellenfeleken, s szórakoztatta a nagyérdeműt! Akár így van esetünkben is, akár nincs, a tulaj remek humorérzékről tett tanúságot. Csipetnyi irónia, picurka malícia, szemernyi rátartiság, mákszemnyi pukkasztás (minden egy helyen, mint a raktáráruházban), mégsem bántó a deklaráció, aligha gázol bele bárki érzékeny lelkivilágába. Sajnos, nem mindig ilyen ártalmatlanok a nagymellényűség megnyilvánulásai, néha az önteltség – különösen az egyén döntő pozícióba kerülésével – több (akár helyrehozhatatlan) kárt okoz, mint hasznot. Meg kell hagyni, politikai vezetésünk különleges érzékkel bír az ilyesféle, elhirtelenkedett verdiktek összehozásához. Időnként magam sem tudom, köpjek-e vagy nyeljek egy-egy, mindennapjainkat, életszínvonalunkat negatív irányban befolyásoló végzés láttán-hallatán. Maholnap szerecsen törpét tarthatnék, mint anno a török szultán, hogy méretes pálmaággal legyezgessen, ha netalántán az ámulattól elalélnék. Vagy
esetleg az értetlenségtől tátva maradt számat csukogassa. Ha ezer évig élnék, se érteném meg, magasan képzett emberek miként teremthetnek maguk körül ekkora káoszt. Illetve, képben vagyok én, van a dolognak logikája, csak éppen nem akarózik elhinni, hogy ennyire nyíltan hülyének néznek. Na, ja… csak azt kapjuk, amit választottunk magunknak. Önelégült, gőgös és arrogáns vezetést. A szakadék túlsó oldalán. Merthogy az amerikai Grand Canyon mérete piskóta a távolsághoz képest, amely a minket képviselő politikai elitet a mezei polgár gondjaitól elválasztja. Illetve valamiféle sci-fi módszerű, egyirányú elérhetőségi rendszer folytán azért odaátról kitűnően működik a kisember zsebének tudományos szinten való pénztelenítése (nehogy má’ jódógátó’ ne tudja a pór, hol a helye!), ugyanakkor ideátról egy mesebeli griffmadár se repüli át az űrt, nemhogy a polgár véleménye. Minek is!? A parlamenti takarítónő csipás és hasmenéses korcs kutyáját se érdekli… Csak még nem tiszta számomra, az ilyen pökhendi pók honnan veszi a bizonyosságot, hogy a legközelebbi választások után ismét a fejőstehén cickóinál ülhet majd? Ja, igaz… Várhatóan ismét előkerülnek a nemzet- és kultúraféltő bájdalokkal csábítgató szirének, s csupán a választások után derül ki, hogy a pártprogram lényege a „félre barmok, jön a bajnok” alapelv. Valójában egyre gyakoribb a hiú, beképzelt, atyaisten szindrómában szenvedő alakok térnyerése, mert napjaink újfajta, ún. financiális demokráciájában ők vették át a történelmi nemesi arisztokrácia helyét. Petőfi Pató Páljához hasonlóan ők se írnak, olvasnak, de – híven a kor szelleméhez – számolnak. Pénzt. Lehetőleg a saját bugyellárisukban. Mert a zsozsó meglehetősen tág mozgásteret biztosít számukra. Megmutathatják, mekkora bajnokok. És meg is mutatják, hogy valamennyien attól koldulunk! Zorán énekli gyönyörű lírai dalában, hogy „Kell ott fenn egy ország…” Egy keresztény dal pedig megerősíti az óhajt: „Van ott fenn egy ország, amely rád
Tanácsok allergiásoknak Pollenallergiások részére – Ismerjék meg saját allergénjukat, és ha lehetséges, kerüljék. – Kérjék ki az allergológus véleményét, hová és mikor menjenek szabadságra, hogy így elkerüljék azt az időszakot, amikor az önök allergénjükből van a legtöbb a levegőben. – Ajánlatos a hajunkat rövidebbre vágni, és naponta mosni. – Száraz, napos és szeles időben a legrövidebb szükséges ideig tartózkodjanak a szabadban, használjanak napszemüveget. – Ne aludjanak nyitott ablaknál, vegyenek levegőszűrőt. – Ha allergiás tüneteik csak mérsékeltek, és nem használnak rendszeresen gyógyszert, a természetben tartózkodást megelőzően vegyenek be gyógyszert (legjobb egy órával a kintlét előtt egy tabletta antihisztamint bevenni, allergia elleni cseppeket a szembe cseppenteni, és orrspray-t használni). – Kísérjék figyelemmel az allergiajelentést (újság, tévé, rádió). – Sétára eső után vagy kora reggel járjanak. Kerüljék a mezőket és az erdő szélét. A kirándulás után zuhanyozzanak, váltsanak ruhát, mossák meg hajukat. Tanácsok egész évben tartó allergia esetén – A lakás berendezése olyan legyen, hogy a porképződés mértéke minimálisra csökkenjen. – Az allergiában szenvedők lakásába nem való háziállat. – A szőnyegeket korlátozzák a legkisebb területre, gyakran porszívózzanak. – A bútorok felületének olyannak kell lennie, hogy könnyen le lehessen törülni a port. A könyveket zárt polcra helyezzék. – A tollas vánkosokat antiallergiásra cseréljék. – Ne használjanak vízzel teli edényeket a levegő nedvességének megőrzésére, mert penész szaporodhat el benne. – Ne tartsanak nedves dolgokat a fürdőszobában és a konyhában, mert gombák szaporodhatnak el benne. – A gyerekeknek csak lemosható játékokat vásároljanak. Tanácsok csípések esetén (darázs, méh...) – Semleges színű ruhákat hordjanak, kerüljék az élénk színeket. – A szabadban ne egyenek, ne használjanak illatszereket. – Erősen ajánlott Repelentet használni. – Amennyiben megcsípi egy rovar, menjenek haza, hogy időben orvoshoz tudjanak fordulni. MUDr. Marton Judit
Megemlékezés „Álmatlan éjszakán gyertyát gyújtok érted, Lángja csak pislákol, de később majd feléled... ...érted, végtelenbe repült tiszta lélek, Ki a nyugalom földjén békében élhet!” Isten akaratát elfogadva emlékezünk június 17-én halálának 3. évfordulóján BALLA MÁRTÁRA (Pereszlény), aki tragikus körülmények között hunyt el. Megtört szívű szerettei
Családi ház eladó Ipolyságon a II. Rákóczi Ferenc utca 22/A alatt. Bővebb információ a 0907 116 721 telefonszámon vagy a könyvtárban. * Eladó kétszobás, balkon nélküli szövetkezeti lakás Ipolyságon az M. R. Štefánik tér 9. sz. alatt. Tel.: 0908710544 vagy 0908-815668. is vár.” Mindkét gondolat csodálatos, ám senki ne vessen rám követ, és ne tartson telhetetlen papzsáknak, ha én idelent szintén szeretnék egy országot, ami
legalább egy kicsit az enyém is. Csak annyira, hogy nem titulálnak benne szemétdombra taszítható baromnak. B. Szabó Márta
Honti Lapok
15
2013. június
Normális? Létezik egy mondás, mely szerint idegeskedni annyit jelent, mint bosszút állni saját egészségünkön mások butasága miatt. Nagy igazság, de mit ér, ha az emberben sokszor ellenőrizhetetlenül, spontán és reflexszerűen magától is felmegy a pumpa, és azon kapja magát, hogy káromkodik, átkozódik, akár a hajdani kocsisok. Legelőször is idegeskedünk azon, hogy az illetékek befizetése után marad-e még annyink, hogy korgó gyomrunkat valamivel becsapjuk, ha már az éhséget nem is tudjuk teljesen elűzni. Emellett aztán idegesítenek olyan dolgok, amelyek tényleg mások hülyesége, nemtörődömsége, tehetetlensége miatt kezdik ki a türelmünket. A Műszaki Szolgáltatások Üzeme és városi vezetésünk is rendszeresen felhívta, felhívja figyelmünket az osztályozott szemétgyűjtés fontosságára és lényegére. Rendszerint 5-6, esetleg még több konténer szolgál e célra a lakótömbök mellett a megfelelő megjelöléssel ellátva. A rendes lakó (mert trehány mindig is akad) igyekezik is szortírozni a kidobni valót, ám befut a kukásautó, és mindegyik konténer tartalmát egyszerre viszi el. A tisztességes embert a guta kerülgeti, míg a trehány röhög a markába, hogy lám, mégis ne-
ki van igaza. Így szépen lassan aztán az ember elgondolkodik azon, hogy érdemes-e becsületesnek lennie, ha már azok fütyülnek az előírásokra, akik hozzák azokat. Idegeskedünk (főleg az autósok) azon, hogy bár lassan térdig járunk a nyárban, de az állítólagos hó és tél okozta rossz utakat még mindig nem sikerült kijavítani, így sok helyen még terepmotorozásra is van lehetőségünk. Kész wellnes! Valószínűleg a wellnes járhat képviselőink eszében is, mivel a Nemzeti Tanács l9. gyűlésének 5. napja kezdetén a l50 képviselő közül csupán l5 (értsd tizenöt) volt jelen. Nem akármilyen százalék! Azok a képviselők, akiknek annak idején bizalmat szavaztunk, hogy majd képviselni fogják az érdekeinket (és akkori ígéreteik szerint azt is fogják tenni tűzön-vizen át), a zsebünkből kihúzott néhány ezer eurós fizetésük ellenére pofátlanul még csak részt sem vesznek a tanácskozásokon. Próbálna elkésni munkájából egy szimpla kis melós, rögtön fenyítés, bérelvonás, nem egy esetben útilapu lenne a fizetsége. És ne vesse szét az embert a méreg! Egy újabb mérgelődési okként a parlament most egy új törvényjavaslaton töri a fejét, miszerint a fémhulladék-felvásárlók számára ezután tilos lesz magánszemélyektől fémhulladékot átvenniük, mivel azok nagyobb része bűncselekményből származik. Annak ellenére, hogy odafönt milliók sinkó-
fálódnak el büntetlenül, a szegény polgártól irigylik azt a néhány eurót, amit pár kiló hulladék leadásáért kap. Igen, vannak olyan szemét emberek, akik ellopják még a vasúti sorompók kábeleit is, vagy a transzformátorok hűtőolaját, de mindenkit nem lehet ám egy zsákba rakni, mert az már kimerítené a kollektív felelősség és büntetés fogalmát. Azt pedig, mint tudjuk, a törvény tiltja. Kivétel talán a Beneš-féle dekrétumok. Városunkban, hálistennek, azért megtalálhatjuk a humor jeleit is, nem csupán a rosszat. Egyik üzletünkön egy felirat csábítja a vásárlókat, miszerint az üzletben mindenki nevetséges áron vásárolhat. Mit mondjak? Én még ugyan ebben az üzletben eddig sosem vásároltam, de ismerve a mai árakat, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy pénztárcáinkhoz képest majdnem minden termék (és nem csak ebben az üzletben) ára nem éppen nevetséges, hanem már szinte kész röhej. Csupán értelmezés kérdése az egész. A bevezetőben említett mondás szülőatyja kétségtelenül jószándéktól vezérelve értette megállapítását, de ma már biztosan nem jutna eszébe ilyesmivel előrukkolnia. Csomagszámra tömné a szájába a rágógumit, szedné az idegnyugtatókat, és talán éppen ő lenne az, aki a hasonlót hangoztatókat elküldené a fészkes fenébe. Hacsak anyagi haszna nem származna belőle. Belányi Gyula
A hónap műtárgya Szalmakaptár A méhészet a paraszti önellátás egyik gazdálkodási ága, a szakemberek inkább a gyűjtögetés, illetve zsákmányolás egyik formájának tekintik. A történelmi Magyarország területén a méhészkedés már a 11. században megjelent, számos okleveles adat támasztja alá, a 13-15. századtól ismeretesek olyan falvak, melyekben a király méhészei laktak. Néhány falunév is erről tanúskodik: például Méhész, Méhes, Fedémes, Méhi, Méhészke. A hódoltság korában is becsülete volt a méhészetnek, pl. a budai török piacon 1 liter mézért egy keresztény foglyot lehetett vásárolni. A 14-17. században a haditechnikában is felhasználták a méheket: a várostromoknál a védők méhekkel telt kasokat dobáltak az ostromlók közé. Az udvarhelyi hagyomány az erőszakosan térítő jezsuitákra dobált méhkasokról is megemlékezik. A 19. század második felében a mézet mindinkább kiszorította a cukor. Az intenzív gazdálkodás következtében a méhlegelők területe fokozatosan csökkent. A gyertyakészítésnél fokozatosan mellőzték a
Olimpiai nap – olimpiai futógála 2013. június 20-án 9.00-tól a stadionon és az Észak lakótelepen
viaszt, a mézeskalács készítés is veszített jelentőségéből, bár a 19. század végén még 1600 mézeskalácsos dolgozott Magyarországon. A méhkaptárak különböző anyagokból készültek, a Honti Múzeum néprajzi részlegén szalmából készített látható. Készítésének legfontosabb előfeltétele az alapanyag törésmentessége volt, a készítés technikája a spirális fonás. A Honti Múzeum gyűjteménye 1996-ban gyarapodott a magyar nyelvterületre jellemző szalmakaptárral, mely a csúcsban végződő méhkaptárak csoportjába sorolható. Szmrecsányi Csaba Fotó: Bendík Béla
Ipolysági Szokolyi Alajos Olimpiai klub „A sokoldalúság olimpiai jelvénye”
2013. június 11-én 9.00 órai kezdettel a sportpályán Versenykategóriák: óvodás gyerekek, 2013. június 13-án 9.00 órai kezdettel a sportpályán Versenykategóriák: alapiskolások (3-4. évfolyam)
Honti Lapok
2013. június
16
A 2012/2013-as asztalitenisz-idény eredménytáblázata 2. liga – férfiak – Trencséni és Nyitrai kerület 1. TK Rybník n. Hr. A 2. Lokomotíva Bánov A 3. Ipolysági Saag SE A 4. TEVOS Partizánske A 5. STK 1. ZŠ Vráble A 6. ŠOG Nitra C 7. Trnovec A 8. ŠKST Topoľčany A 9. MKST N. Dubnica A 10. N. Baňa/Podlužany A 11. STK N. Mesto n. V. A 12. STK Veľké Uherce A 13. ŠKST Zbehy A 14. Hontianske Trsťany A
26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26 26
25 23 19 15 12 13 11 11 10 9 8 5 3 1
0 1 3 1 6 3 5 4 3 3 3 0 1 1
1 2 4 10 8 10 10 11 13 14 15 21 22 24
311:157 359:109 291:177 261:207 247:221 251:217 222:246 235:233 229:239 208:260 233:235 172:296 133:335 124:344
76 73 67 57 56 55 53 52 49 47 45 36 33 29
4. liga – férfiak – Aranyosmaróti és Lévai járás 1. 2. 3. 4.
Ipolyság B Rybník n. Hronom Žitavany A N. Baňa/Podlužany B
22 22 22 22
17 16 14 12
2 2 4 4
3 4 4 6
244:152 234:162 242:154 223:173
58 56 54 50
5. Zlaté Moravce B 6. Hronovce A 7. Hontianske Trsťany B 8. Č. Kľačany A 9. SO Levice A 10. Jur nad Hronom A 11. Žitavany B 12. Volkovce B
22 22 22 22 22 22 22 22
12 10 11 12 6 4 3 2
2 6 2 0 1 2 0 1
8 6 9 10 15 16 19 19
214:182 221:175 204:192 192:204 185:211 148:247 131:265 137:258
48 48 46 46 35 32 28 27
1 1 2 3 3 4 6 7 8 5
69:21 74:16 64:26 55:35 51:39 42:48 38:52 31:59 16:74 10:80
25 25 23 21 19 18 15 13 11 7 -lg-
1. liga – serdülők 1. Nitra C 2. Vráble A 3. Nitra B 4. Topoľčany A 5. Rybník A 6. Nové Zámky B 7. Č. Kľačany A 8. Vráble B 9. Kolárovo A 10. Ipolysági Saag SE A
9 9 9 9 9 9 9 9 9 9
8 8 7 6 4 4 3 2 1 0
0 0 0 0 2 1 0 0 0 1
A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: EV 3811/09 ISSN 1338-922X Főszerkesztő: Štrba Péter Tel.: 036/7411026, e-mail:
[email protected] Statisztikai számjel: 00307513 Kiadó: Ipolyság város, Fő tér 1., 936 01 Ipolyság; tel.: 036 7411071. www.sahy.sk Grafika, tördelés: Hajdú Andrea. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk. Nyomtatás: RunnerMedia, Balassagyarmat.
Honti Lapok
