A hiteles igehirdető. Tóth Péter. A gyülekezet meghallgatja amit a lelkipásztor mond, majd követi az életét. Tóth Péter: A hiteles igehirdető

Tóth Péter: A hiteles igehirdető Tóth Péter: A hiteles igehirdető © Tóth Péter

Tóth Péter

Lektorálta: id. Kovács Géza Korrektor: Bárdosné Tóth Lídia Borítóterv: Bárdosné Tóth Lídia

A hiteles igehirdető

ISBN 978 - 96388888 - 1 - 5 A könyv megjelenését támogatta: Ajándék Családsegítő Alapítvány www.tavasz56.hu Kiadó: Seven Books Kiadó Felelős vezető: Kiss Zoltán ügyvezető

A gyülekezet meghallgatja amit a lelkipásztor mond, majd követi az életét

Nyomda: Ingyenes e-book. Korlátozás nélkül terjeszthető, nyomtatható, belőle idézhető. Budapest, 2011 Olvasói vélemények, kritikák: www.hiteleskonyvek.hu A Biblia-idézetek, ha másképpen nincs jelölve, az Új Fordítású Bibliából valók.

2

Tóth Péter: A hiteles igehirdető


TARTALOM Bevezetés I. Az igehirdető személye Hitelesség a Bibliában Hiteles dolgok a Bibliában; Hiteles személyek a Bibliában A legitimitás kérdése Hiteles bizonyságtétel a Bibliában Személyes hitelesség Pál apostol mintája Egyedi helyünk Krisztus testében Megélem-e, amit prédikálok? Úgy szolgáljatok, mint az Úrnak! Az az indulat legyen bennetek! Az igehirdető függése, kiszolgáltatottsága Az Úr Jézus függése A tanítvány függése A szolgálattevő függései A megtalálás/rátalálás/visszatalálás kulcsa Az útkeresés folyamata Az önmegítélés a javulás ígérete Négy gyakori tévedés az önmegítéléssel kapcsolatban – Dávid esete Ha megítélnénk magunkat, nem esnénk ítélet alá Ajánlás az önmegítélés formájára II. Az üzenet hitelessége és az átviteli csatorna Az üzenet és annak hitelessége Általános üzenet Az Evangélium, mint speciális üzenet A beszélt nyelv Nyelvromlás a Bibliai történelem folyamán A nyelv bűnei Kommunikációs igénytelenségek Hogyan lehet mégis, ma is érthető Isten szava? Előtorzítás - egy értelmezési kísérlet Az előtorzítás fogalmi rendszerébe illeszkedő bibliai példák Az előtorzítás alkalmazási lehetőségei

oldal 5 9 11 11 12 13 14 17 17 23 31 34 40 48 51 55 60 85 86 86 88 93 97 99 100 100 102 104 105 108 118 124 126 128 130

3

III. Az ihletett igehirdetés A felkészülés dilemmái Esély, hogy a Szentlélektől hallja, ne tőlem. Aktív igehallgatás igényének veszélye Ihletett, vagy mérnökien precíz? Iskolai példák Útkészítés a hallgató szívéhez Prófétai üzenet az Ószövetségben Bibliai képek a hívő életre Útkészítés az Ószövetségben Bemerítő János útkészítése Útkészítés az Újszövetségben Ihletett prédikáció az Úr Jézus szerint Átlátszóság, hogyan jelenik meg beszédemben, kicsoda az Isten? Világosságban járás, azaz megjelenik-e, kicsoda vagyok én? Örömhír Aranyalma ezüsttálcán: Helyén mondd az Igét! A tehetetlenek és a tehetősek útja Krisztushoz Az Úr Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé Hadiállapot vagy békeidejű építkezés?

133 135 135 136 136 138 142 142 143 145 146 149 156 157

IV. A szólás és hallgatás ideje Zakariás megnémul Mit akar üzenni Lukács? A hallgatás ideje A szólás ideje

222 224 225 228 231

Epilógus Irodalomjegyzék

237 244

A hiteles felebarát – könyvajánló A hiteles elöljáró – könyvajánló

246 247

162 167 167 178 189 209

4



Jó Pásztor Jézus, Rád vár a nyáj. Áldást, erőt ím csak Tőled vár. Szólíts csak néven, Rád ismer szívem, Ó add, hogy értsem ajkad szavát. Jó Pásztor Jézus, Ő megy elől. Nem fél a nyája így semmitől Jó legelőre, kies mezőre Élő vizekre így terel Ő. Jó Pásztor Jézus, hűsége véd. Nyájáért adta szent Életét. Rám hullt a vére, szívem sebére, Ó, örök béke, áldom nevét. Tóth Kálmán énekszövege

Bevezetés Amikor ezeket a sorokat írom, forrong az arab világ. Sok éve fennálló diktatúrákat döntenek meg, így halljuk. Az észak-afrikai országok helyzetéről szóló beszámolókat olvasva feltűnt egy visszatérő mondatrészlet: Elvesztette a kapcsolatot a népével. A népvezér sok éve nagy támogatással vezető lett, de az évek múlásával elvesztette a kapcsolatát azokkal, akik előtt valaha hiteles volt. Hol, hogyan ragadható meg a hitelességünk? Milyen jó lenne egy átfogó cseklistát összeállítani, amin végigmehetek minden reggel, és tudhatom hányadán áll a hitelességem, amikor a munkámba, a hivatásom gyakorlásába, emberek közé indulok. Sokáig kerestem ilyen támpontokat. Korábban magamnak kerestem, e könyv írásakor pedig kifejezetten is segítség gyanánt, hogy valamilyen vázlat vezessen, ami köré kristályosíthatom a

5

gondolataimat. Nem találtam ilyet. Jobb híján – értsd: jobb híján – kinyitott Bibliámmal vágok neki a témának. Az igehirdető hitelessége témája közvetlenül megtérésem után, teológiai tanulmányaim alatt kezdett foglalkoztatni. Kedves gyakorlati teológia tanáromnak, Hegyi Bandi bácsinak egy megjegyzése úgy szíven talált, hogy később a főiskolai záródolgozatomat is hasonló címmel és alcímmel adtam be: A hiteles igehirdető, avagy a gyülekezet meghallgatja amit a lelkipásztor mond, majd követi az életét. Az említett dolgozat 2009 tavaszán született, és része a most kézben tartott könyvnek. Annak idején igen bátor vállalkozás volt ezt a témát választani. Kimondom, félve mentem a dolgozat megvédésére. És valóban, a bátor, a vakmerő jelzők az enyhébbek voltak. Ez őrült, elmegyógyintézetben a helye – ilyen vélemény is elhangzott. Isten különös kegyelmének tekintettem, hogy közepes jeggyel elengedtek. A könyv anyagának nagy részét e szakdolgozatom mellett igehirdetéseim és egyéni csendességeim jegyzetei adják. Ezeket és írásuk időpontját a már talán megszokott formában jelezni fogom a címek alatt. Nos, remélem, felcsigáztalak, kedves olvasó. Kívánom, hogy nyitott, engedelmes szívvel vizsgáld meg a következő oldalak tartalmát, és ami jó belőle, csak azt, ami jó, azt tartsd meg. * Egyre gyakrabban találkozok a keresztyénség erőtlenedésével, a vallásos gyakorlatok kiüresedésével foglalkozó írásokkal. A hagyományaihoz és történelmi értékeihez egyre kevésbé kötődik a személy, az egyház, és sajnos a multikulturális Európa is1. Hallom ezt nem csak a nyugati kereszténységről, de helyenként közelebbről, a saját gyülekezeteinkről is.

1

Klaus Douglass: Az Új reformáció című könyvének központi témája ez. Budapest 2005, Kálvin kiadó

6



E folyamat megállítására, visszafordítására a lelkipásztor hatékony lelkigondozási eszköze lehetne a prédikáció. Tapasztalati felmérés mutat ugyanakkor döbbenetes képet arról, mennyire kevesen építik be életükbe a templomban hallottakat. Vető Lajos felmérése2 szerint sok éven át a gyülekezet mindössze 2 %-a értette meg és követte gondolatban a prédikációban elhangzottakat. 98%-uk különféle okokból nem értette, vagy nem fogadta el hitelesnek azt. A hitelesség kérdésének ilyen aktualitása mellett sem találtam gyakorlati irodalmat ebben a témában. Annál súlyosabban nehezedik rám e könyv írásának a felelőssége. Nehéz érzések kerülgetnek azzal kapcsolatban is, hogy vajon miket jelentenek majd a következőkben kiásott, összegyűjtött, kikövetkeztetett anyagok a saját életemre nézve? A hitelességről írva nem kezdhetem kisebb igénnyel, mint hogy felfedezéseim legalább engem kötelezzenek. Ha egy személyre a világban azt mondjuk, hiteles, az önmagában semmiféle erkölcsi szintet vagy hitbeli állapotot nem rendel az adott személyhez. A hitelesség önmagában nem jelent többet, mint hogy az adott személy a szavaiban, a viselkedésében, életmódjában következetesen képviseli saját értékrendjét. Pszichológiai kifejezéssel magas érték-kongruenciát tanúsít. A mozi ipar számos ilyen figurát keltett életre, a gengsztertől a családapáig. Krisztus követe hitelességéhez ezek után a következő megfontolást javaslom. Következetesen képviselje a krisztusi (keresztyén) értékrendet. Beszédének kiindulópontja, központja és célja nem tetszőleges, hanem kötött, az Evangélium. Ehhez próbálja igazítani az életét. Látja azonban a gyengeségeit, a gyarlóságait. Bibliai mércével egyenesen azt, hogy nincsen benne semmi jó. Aki ezzel őszintén szembenéz, miközben hiteles is próbál maradni, annak a beszédében a tiszta evangéliumról szóló beszéd mellett megszólalnak a gyarlóságokról szóló vallomások is, hogy e háttéren rajzolódjon ki Isten kegyelme.

E két beszéd pedig egyrészt a lehető legjobban el kell, hogy különüljön, hogy ne a kettő elegye, valamiféle csökkentett nívójú üzenet jusson a hallgatókhoz. Másrészt viszont mindkettő jelenléte kívánatos, mert így lesz hiteles az üzenet. Nem egyszerű egyensúly. Mégis ehhez – és kevesebbhez nem – tartozik a kegyesség ereje. A könyvet alkotó négy fejezet a következő ívet követi: A prédikátor személyéről és az üzenet eszközéről, az emberi nyelvről szól az első két fejezet. Ezek szintézisének is tekinthető a harmadik fejezet, mely a megszólaló szolgálattevőt, vele kapcsolatban a hirdetett Ige ihletettségét vizsgálja. Végül a negyedik rövidebb rész a szólás és hallgatás rendelt alkalmaival kapcsolatos megfontolásokat, bibliai példákat tesz elénk. A hiteles igehirdető egyben hiteles elöljáró is. A hiteles elöljáró pedig elől jár mindazokban a cselekedetekben, amelyekre a rábízottakat az életével is hívja, azaz példamutató felebarát. Ezért e könyv feltételezi a már megjelent két könyvem, A hiteles felebarát és A hiteles elöljáró előzetes olvasását. Több helyen hivatkozni is fogok az ott bevezetett fogalmakra. Jelen könyvnek sem tűztem ki céljául, hogy a tárgyi témát átfogó elméletet és gyakorlatot foglaljon össze. Ilyen értelemben nem tudományos munkára törekedtem, arra azonban igen, hogy személyes érintettséget próbáljak elérni az olvasókban, hogy a következő, a kényes kérdéseket egyáltalán nem kerülgető, helyenként felszólító formájú gondolatok fontolásra, újragondolásra, állásfoglalásra, ha kell önkorrekcióra késztessék. Vágjunk is bele. Kezdjük az igehirdető személyével.

2

Vető Lajos: Tapasztalati Valláslélektan Budapest, 1966. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály

7

8



I. rész. Az igehirdető személye A nap elsötétül, a hold vérvörös lesz, mielőtt eljön az ÚR nagy és félelmetes napja. De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét. Jóel. 3.4 „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Róm. 10.13b-15a Idősek otthona. Nyomasztó szag terjeng a levegőben. Hosszú folyosó végén találom meg az elfekvő szobát. Csendesen belépek. Fehér falak között hat ágy, rajtuk idős emberek. A szememmel Feri bácsit keresem. Megvan. Balra a második ágyon. Közelebb lépek. Találkozik a tekintetünk. Mélyráncú, borostás arc. Meglepően tiszta szemek. Nehézkes szuszogás. A nővér kint azt mondta, legfeljebb órái lehetnek hátra. Kis fehér szék az ágya mellett, oda ülök le. Arra gondolok, hogy nincs két esélyem. Megfogom a kezét. Visszamosolyog. Uram, Kegyelem Istene! Sugározz át rajtam! Feri bácsinak is helyet készítettél! Könyörülj rajtam, hogy hiteles eszközöd legyek!

Hitelesség a Bibliában Hiteles dolgok a Bibliában; Hiteles személyek a Bibliában A legitimitás kérdése Hiteles bizonyságtétel a Bibliában Személyes hitelesség Pál apostol mintája Egyedi helyünk Krisztus testében Megélem-e, amit prédikálok? Úgy szolgáljatok, mint az Úrnak! Az az indulat legyen bennetek! Az igehirdető függése, kiszolgáltatottsága Az Úr Jézus függése A tanítvány függése A szolgálattevő függései A megtalálás/rátalálás/visszatalálás kulcsa Az útkeresés folyamata - Az önmegítélés a javulás ígérete Négy gyakori tévedés az önmegítéléssel kapcsolatban – Dávid esete Ha megítélnénk magunkat, nem esnénk ítélet alá Ajánlás az önmegítélés formájára

Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül! De hogyan hívják segítségül azt, akivel kapcsolatban nincs hit-tapasztalatuk? Csak az, aki a hirdetett Igét meghallja, vagyis aki a beláthatóból egy óvatos lépést tesz a nem láthatóba, akár csak gondolatban, aki kilép engedelmességben, az ad esélyt Istennek igazolni magát. Alkalmas eszköze vagyok-e Istennek ebben a kapcsolatfelvételben? Nem baj, ha könnyen hallgatható igehirdető vagyok. De történnek-e valódi mozdulások, az ismertből az ismeretlenbe kilépések a szolgálatom nyomán? Könnyítem, vagy eljátszott hitelemmel éppen nehezítem a hithagyományozásnak ezt a kulcsmozzanatát? Hiteles eszköze vagyok-e Istennek?

9

10



Hitelesség a Bibliában Hiteles dolgok a Bibliában Helyénvalónak látszik a hit szóból eredeztetni mind a hitel, mind a hiteles magyar szavunkat. Ha a hitem azt jelenti, hogy a reménylett dolog a számomra valóság3, akkor a hitel maga a reménylett dolog, a hiteles jelző pedig a hitelt hordozó látható, tapasztalható valóság, ember vagy eszköz jelzője. Vannak azonban olyan emberek, eszközök is, melyek nem hordozzák a hitelt, a reménylett dolgot. Ezek hiteltelenek, esetleg egyenesen hamisítványok. Az ilyen másolatok és a hamisítványok miatt merül fel a hitelesítés igénye. A hitelesítés nem csak napjaink szükséglete, hanem már a bibliai időktől létezik. Egészen korai időktől használták, és a férfiak speciális dísztárgya is volt például a pecsétgyűrű4. Ezeket zsinórra, vagy láncra fűzve a nyakukban viselték, esetleg az ujjukra húzva hordták és okiratok hitelesítésére használták. A perzsa korig vert pénzt nem használtak. A kezdeti cserekereskedést felváltotta ugyan az értéket közvetítő arany és ezüst, de ezeket sokáig csak korong vagy rúd alakban használták a fizetésnél. Az ilyen fémdarabokat a súlya szerint értékelték, és fizetéskor lemérték. Éppen ezért minden eladási vagy vásárlási szándékban járó ember magával hordta könnyű kézi mérlegét és hitelesített kő- vagy fémsúlyait, így mérte le a fizetésre adott arany, vagy ezüst fizetőeszközt5. Az ószövetségi törvény törekedett arra is, hogy a kereskedelem tisztességét fenntartsa, így például szigorúan tiltotta a hamis súlyok használatát.6

3

Zsid 11.1: A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. 4 1Móz. 38.18: Júda megkérdezte: Mit adjak neked zálogba? Az ezt felelte: Pecsétnyomódat zsinórostul, meg azt a botot, ami a kezedben van. 5 Jubileumi Kommentár 6 5Móz. 25.13

Hiteles személyek a Bibliában A Bibliában nem látok olyat, hogy egy személyre megállapíttatik, hogy hiteles. Olyat azonban határozottan előír a törvény, hogy két vagy három tanú erősítsen meg egy kijelentést. Nem is találok ez alól kivételt. Még az evangélium egyszemélyes hirdetésénél is, ha mégoly hiteles szolgálattevő végzi is, szükségeltetik a Szentlélek pecsétje a hitelesítéshez. Még az Úr Jézusról is így ír János: a Lélek bizonyságot tesz róla7. Az 5Móz. 17.2-7 például a bálványimádás büntetéséről szól. A bálványimádók halálra ítélendők, de csak akkor, ha legalább két tanú vallomása igazolja a vádat. Bármilyen „hiteles” is legyen a vádoló ember, a tanúkat nem teszi feleslegessé. A két tanú egybehangzó vallomása ősrégi és mindmáig meglévő hitelesítő, perdöntő jogszokás. Persze a hamis tanúzás elrettentő példái is ismertek a bibliai kortól kezdve, ilyen például Nábót esete. Ezért a népítélet végrehajtása során az első követ a tanúknak kellett a bűnösre dobni azzal a kifejezett gondolattal, hogy ha a kivégzett ember ártatlan lett volna, akkor a hamis tanúkon száradjon a gyilkosság bűne8. Sokat mondó Haggeus próféta könyvének utolsó verse9 is. Kezembe veszlek – pecsétgyűrűvé teszlek – téged választottalak erre - így szól a Seregek URa. A próféta Isten szavának, Igéjének hitelesítését, nyomatékosítását kapja feladatul. Az Újszövetségben Máté lejegyzi (Máté 7.15–20) Jézus szavait a hamis prófétákról. Az intelem a Jézus korabeli Izrael helyzetét veszi alapul, de közvetve tovább mutat az egyház életére. A hamis próféták Istenre hivatkozva és sokszor az igazi próféták szavaival visszaélve szolgálták a nép emberi indulatait. Ők is Isten népe, a „juhok” között forgolódtak, ezért kívülről hozzájuk igyekeztek hasonlítani, valójában azonban végzetes ellenségeik voltak: halálba vitték azokat, akik hallgattak rájuk. Szinte azt hihette az ember, hogy nincs is érvényes kritériuma annak, ki az álpróféta, 7

1Jn. 5.6 5Mózes 19.15–21 9 Hag. 2.23 8

11

12



ki az igazi. Jézus azonban megnevezi a próféta szolgálatának egyetlen hitelesítőjét: az, hogy az élete milyen gyümölcsöket terem. A jó fa jót, a rossz fa rosszat. A bárány füvet eszik, míg a farkas még bárány bőrben is csak bárányt fogyaszt. Aki egész életével emberek életének megépülését szolgálja, az igaz próféta, az hiteles. Aki munkájával megrontja az emberek életét, az hamis. A legitimitás kérdése Itt szeretnék szólni a szolgálattevő legitimitásának fontosságáról. Isten mindenkit hív. Az engedelmesek az elhívottak vagy kihívottak (eklézsia). Az elhívottak csontjaiban tűz gyúlik, keresik a szolgálat lehetőségét. Szemük nyílik a mutatkozó résekre. Ézsaiásról olvassuk: Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!10 Korábban láttuk a próféta hitelességének jeleit. A próféta szolgálatának legitimitását az elhívó Úr egyszemélyben biztosítja. A lelkipásztor legitimitását ettől eltérőnek, kicsit másképpen látom. E küldetéshez nem elég csupán a Szentlélek kenete, hanem az adott szolgálati helyen a helyi gyülekezet felismerése is szükséges11. E kettő együtt. Utóbbival kapcsolatban azonban kiemelném, hogy nem egyes emberek óhaja, esetleg a vezetők látása, hanem a Lélek vezetését kérő gyülekezet. Szigorúan véve – jóllehet, mondhatjátok, hogy idealista vagyok – még csak nem is a demokratikus többség, hanem a Krisztus testévé, a mennyei akarat végrehajtó szervévé átlényegült egészleges kollektívum. Miért fontos ezt ilyen precízen látni? Mert Isten szolgáját is elérik a nehéz napok. A legkiválóbbak is megfáradnak. És bizony 10

Ézs. 6.8 A gyülekezetplántálásra kirendelésnél az anyagyülekezet adhatja ezt a legitimitást. Pl. ApCsel. 6.5-6: Tetszett ez a beszéd az egész gyülekezetnek, és kiválasztották Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfi volt, valamint Fülöpöt, Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és Nikoláoszt, az antiókhiai prozelitát; az apostolok elé állították őket, és miután imádkoztak, rájuk tették kezüket.

ilyenkor kitapinthatóvá válhat a kérdés: Ki állított oda, ahol állok, Isten vagy ember? Ha valakinek kérdéses lehet a legitimitása, annak biztonsági rés van a szolgálatán. Szkéva fiai például nem bírnak a gonosz lélekkel: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?12, és csúfosan megszégyenülnek. Ha valakit nem Isten és az Ő akaratát kereső egészleges Krisztustest, hanem egyes emberek segítettek a vezetői székbe ülni, esetleg önmagán segített, annak egészen logikus következtetése lehet, hogy emberi erő szükséges a széke megtartásához is. Meggyőződésem, hogy legitim vezetőnek még erőtelen szolgálata is elég sokáig hordozható a gyülekezet által. Még az sem kell, hogy kiváló pásztor legyen. Az engedelmes gyülekezet ilyenkor Pál szavait követve jár közben érte Isten előtt, hogy kenessen fel, adassék Ige a szájába13. Ez történik egy engedelmes gyülekezetben, ha egy pásztor legitim módon került a helyére. De mit csináljon a gyülekezet, ha rés van a pásztora legitimitásán? Ha például a gyülekezetvezetők hosszú pásztor nélküliség után, menekülvén a nem rájuk méretezett teher elől manipulációval, szabálytalan szavazással, esetleg nagyvonalú szavazat számlálással választatták meg a kéznél levő pásztor jelöltet? Legyen bármilyen kiváló is a jelölt, őt is elérhetik a nehéz napok. Márpedig meggyőződésem, hogy vitatható legitimitású vezető erőtelen szolgálata sokkal nehezebben hordozható el a gyülekezetnek. Míg szabályosan választott pásztor mellett a gyülekezet térdre esik Isten előtt, addig szabálytalanul választott pásztor esetén a gyülekezet esetleg nem látja magát felelősnek a helyzetért. Nem ő döntött, hanem helyette az, aki manipulált. Aki nem szabályszerűen versenyez, nem nyer koszorút14 – mondja Pál. Nem nyer még akkor sem, ha egyébként valóban ő a leggyorsabb futó. Szerintem egy mégoly kiváló pásztor sem engedheti meg magának, hogy szabálytalanul választasson meg.

11

13

12

ApCsel. 19.15 Ef. 6.19: [Imádkozzatok] énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, 14 2Tim. 2.5 13

14



Hiteles bizonyságtétel a Bibliában A bizonyságtétel igen beszédes görög szava a mártíromságot is jelenti. A bizonyságtétel eredeti fogalomköre tehát magába foglal egyfajta meghalást. Minimum meghalást önmagamnak. A másik különbnek tartását és javán munkálkodást, azaz a felebarát szeretetét15. A tanítványság jele és hiteles pecsétje tehát a tettekben megmutatkozó szeretet. János, a szeretett tanítvány így emlékszik vissza Jézus szavaira, amikor a tanítvány bizonyságtételének hitelességéről beszél. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek16 Pál apostol a hiteles bizonyságtételből a kimondott szó tekintélyét emeli ki azzal, amikor nem röstelli bevallani, ha egy kérdésre az Úr igéjében nem talál választ. Úgy gondolja, szavának hitelét kényesen tisztán kell tartania: „A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel17.” A hiteles bizonyságtétel kérdését vizsgálva Pál levelei általában is érdekesek. Miután következetesen alkalmazott missziós stratégiával kiépíti hídfőállásait, továbbmegy mindegyikből. Amikor pedig később levelet ír nekik, aktív evangélizálás helyett bizonyos viselkedéseket ír elő. Titusznak például azt írja, ...tanítsd az idős asszonyokat, hogy szentekhez illően viselkedjenek ...neveljék józanságra és férjük iránt engedelmességre a fiatal asszonyokat. Az ifjakat ugyanígy intsd, ...hogy megszégyenüljön az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud mondani rólunk18. Pál határozott iránymutatása tehát az, hogy Isten népe bemutassa Krisztus jellemét, mielőtt az evangéliumot a szájára veszi. Végül hadd térjek ki az 1Tim 4. fejezetére. A 12. versben Pál azt üzeni Timóteusnak, hogy az egyház vezetőjének az igazi tekintélyt, a bensőleg és külsőleg hiteles keresztyén élet adja meg.

Timóteusnak olyan példának kell lennie hitben és keresztyén életfolytatásban, akit a gyülekezet minden tagja követhet. Vagyis ha belső hitelességgel végzi a gyülekezet vezetője a munkáját, akkor a gyümölcsöző életben való előrehaladása mindenki előtt nyilvánvaló, látható és követhető lesz.19 A hiteles bizonyságtétel tehát magában foglalja a látható és követhető keresztyén életvitelt, valamint a szóbeli tanúsítást, a bizonyságtételt. Ezek után közelítsünk magára a személyre. Mitől hitelt érdemlő valaki? A következő oldalakon először Pál apostol bemutatkozásából veszünk mintát, azután a szolgálattevő életét, motivációját, végül korlátait, függéseit, kiszolgáltatottságát nézzük meg közelebbről.

15

A szeretet fogalmi meghatározását ld. A hiteles felebarát, 60. oldaltól Jn 13.35 17 1Kor. 7.25 18 Jim Petersen: Az evangélizálás, mint életstílus; Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest 2000, 66. oldal 16

15

19

Jubileumi Kommentár, 1Tim. 4.6–10.

16



Személyes hitelesség Pál apostol mintája (Hálaadó napi igeszolgálat; 2010-10-17, Bokor) Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. De bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 1Tim. 1.12-16

Gyarló tanú vagyok A felolvasott igében Pál bizonyságot tesz Timóteusnak. Ez nem igehirdetés, hanem Pál személyes bizonyságtétele. Mi is erre lettünk elhíva, hogy bizonyságot tegyünk, más fordítás szerint bizonyságul álljunk, vagy bizonyítékot szolgáltassunk. Ugyanakkor elég gyarló tanúi vagyunk Krisztusnak. Inkább áttérek egyes szám első személybe: Nagyon gyarló tanúja vagyok Krisztusnak. Így öltönyben elegánsnak látszom, de az életem egyáltalán nem elegáns. Inkább botlások sorozata. Amikor elbizonytalanodok, és így megyek az utcán, így forgolódok az életben, akkor gyakran csak sérüléseket hagyok magam után. Lépek lépés, egyet, hopp, megsértettem valakit. Következő megbocsátatlanság. Következő lépés, egy gennyes sebet ott hagytam kezeletlenül. Botlások sorozata, nem ritkán így látom telni a napjaimat ebben az életben. Mindeközben imádkozom, hogy Isten használjon mások felé. Imádkozom, mert erre vagyok elhíva, mert Isten tüzet rekesztett a

17

csontjaimba. Átéltem már és éhezem azt az örömöt, amikor látom, hogy Isten használ valaki felé. Ezért kérem Őt, hogy használjon még. Tehát tűz ég bennem, ugyanakkor azt látom, hogy az életem egy csapnivaló bizonyságtétel. Az életemet látva nem hogy megjönne az embereknek a kedve Krisztushoz, hanem inkább elgondolkodnak rajta: Biztosan ez az, amire szükségük van, ami válasz a kérdéseikre, a problémáikra? Arra jöttem rá, hogy egyetlen háttéren ér valamit is az életem, mint bizonyságtétel. Azon a háttéren, ha elmondom, honnan hozott ki Jézus. Mert ha onnan, a szennyből, a kuszaságból idáig tisztított, rendezett, emelt, akkor már másképp értékeled azt a gyarló jelen képet, amit ma mutatok. Akkor elgondolkozol, hogy ezt a munkát valaki csak elvégezte ebben az emberben! Ebben erősödtem meg, hogy ezen az egyetlen háttéren bizonyságtétel az életem, ezen az egyetlen háttéren vagyok hiteles követe Krisztusnak, ha elmondom, honnan hozott ki Jézus. És ezt látom itt Pál tollából is, erről ír Timóteusnak, ez Pál apostol bizonyságtétele is. Pál szavaira most hangosan rezonálni fogok, és ha a te szíved is bemozdul, hagyd magad megmozdítani. Talán elégedetlen vagy a keresztény teljesítményeddel. Talán a kacsa feneke alatt van az önbecsülésed. Hadd húzzalak most ki erre a helyre, ahol rácsodálkozunk, hogy honnan hozott ki Jézus. Ez azt ígéri, hogy talán felnézhetünk hálaadással Istenre, és mondhatjuk Neki: Köszönöm, Uram. Talán nem lesz nagyon felemelő, mégis szeretném bátran mondani, mert az a meggyőződésem, hogy sok szennyest titkolunk az életünkben, és ezek béklyók a lábainkon. Terhek, amiktől nem tudunk szárnyra kelni. Ha azonban kiviszed a világosságra, az erejét veszti ez a fertőzés. Amikor tehát most visszaemlékezek, hagyd magad csatlakozni gondolatban, és gyere velem onnantól.

18



Megerősített engem Hálát adok a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, aki megerősített engem, mert megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. 1Tim. 1.12 Pált a Krisztus Jézus megerősítette. Erre rezonálok most. A Krisztus Jézus engem is megerősített. 2002 augusztus 1. nulla órakor döntöttem mellette. Akkor lett elegem magamból. 25 éves koromban elmondhattam magamról, hogy már voltam börtönben, 35 éves koromra, hogy elvált, 2 évre rá, hogy anyagilag is tönkrement ember vagyok. Isten azonban nem adta fel. 2001-re a munkahelyem dolgozóit úgy rendezte át, hogy egyszer csak kiderült: kizárólag hívő munkatársam van. Már csak az otthon maradt szilárdan a bűnben, szinte menekültem a barátnőm karjaiba a mindenfelől szembenéző erkölcsi tükrök elől. És ennek a 2002-nek a tavaszán egy szép szombat este megszólalt a barátnőm: Holnap vasárnap. Menjünk templomba. Isten mattot adott.

aki mások kreálmányáról ítéli meg, hogy az jó vagy sem. Több vállalkozást teremtettem, több aztán elenyészett a kezeim között. Ezeket mind-mind benőtte a gaz... Életem romjainak része egy elvált feleség és egy apa nélkül növekvő gyermek. A türelmem hiánya, a szorgalmam hiánya, az emberi kapcsolatokra való képtelenségem, a bizonytalanságom, a félelmeim és a bűneim áldozatai ezek. És akkor Anikó megcsalása, ez a meg nem vallott bűn felzabált bennem minden maradék életerőt. A világi élettel betelve, a titkos bűn miatt undorodva magamtól roskadtam térdre Pilisszántón a felső szobában 2002 augusztus 1-jén nulla órakor. Istenem, így is kellek? Így is kellek? Egyáltalán nem volt számomra egyértelmű, hogy erre „igen” Isten válasza. Jelet kértem. A cigarettától való megszabadítás jelét. Isten pedig válaszolt, éspedig egyértelműen. 4 napra kivette ezt a memóriacellát a fejemből. Elfelejtettem, hogy dohányzom. Csak azután jött a rágógumi és a tökmag. Isten tehát megerősített engem. Később pedig megbízhatónak tartott, amikor szolgálatra rendelt. Néhány gyülekezet fel is ismerte Istennek ezt a rendelését. Ezért állhatok ma előttetek és hirdethetem Isten Igéjét.

Egy elég nehéz mondat jön most: Ezen a tavaszon egy üzleti úton megcsaltam Anikót. Igen, jól hallottátok. Akkor ő még nem volt a feleségem, terv sem volt erről, de együtt éltünk egy pilisszántói házban. Nem mondtam el neki. Ez a bűn és ennek a bűntudata fogyasztotta el az utolsó energiáimat is, mire eljött 2002 júliusának utolsó napja. Egyedül voltam otthon. Este 10-re az akkor szokásos ötödik söröm és a második doboz cigaretta után voltam már. Úgy számoltam, és úgy is lett, hogy éjfélre éppen elfogyott minden ilyen a házból. Akkor felmentem a felső szobába. Elég volt. Undorodtam magamtól. Már tudtam, mit jelent az "élettel betelve". Hát én a világi élettel teljesen beteltem, miután jártam magasan és jártam mélyen. 1989-ben töltöttem egy hetet Angliában az Ashfordi királynői börtönben, aztán felülről akarván nézni a világot, repülőgép vezetői órákat vettem, pilóta jogsit is szereztem, ez már a 90-es évek vége. Életem egy szakaszában feltalálót játszottam, röviddel azután istent,

Előbb hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem Jóllehet előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem, mert hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 1Tim 1.13 Hitetlenségemben tudatlanul. Nem azt mondja Pál, hogy ismerethiány miatt tudatlanul. Hanem hogy hitetlenség miatt tudatlanul. Ha valakinek ez jó hír most, akkor hallja meg. Minden tavalyi gazságát, hitetlenségét, minden tegnapi gazságát, hitetlenségét, de még a ma délelőttit is elnézi az Isten. DE MOST, ha az Ő szavát hallod – nem ha az enyémet, bármilyen hangosan is beszélek – hanem, ha valami ott belül most megmozdul, ha egy szelíd hang azt mondja: „lehet benne valami, amit mond” akkor meg ne keményítsd a szívedet! Jézus azt ígérte, hogy aki Hozzá jön

19

20



semmiképpen ki nem veti. Engedj annak a szelíd hangnak, jöjj Hozzá bátran, nem rója fel egyetlen gonoszságodat sem! Én sem ítéllek el. Menj és többé ne vétkezz! – mondja. Bűnösök között az első vagyok, hogy rajtam mutassa meg Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. 1Tim. 1.15 Igaz ez a beszéd. Én magam vagyok rá a bizonyíték! Igaz ez a beszéd és nem egy legenda. Nem egy kellemes emlék. Nem a gyenge emberek pótszere, amibe kapaszkodhatnak. Hanem olyan valóság, amelyre rá lehet állni! Olyan valóság, amire ma is, a szemed előtt is, bizonyítékok születnek! Láthatsz szabadulásokat – ami neked, próbáltad már – saját erődből nem ment! Láthatsz mosollyal az arcukon búcsúzni és meghalni hívő öregeket! Tudják, hova mennek, és vágynak is oda! Sajnálom azt, aki erőlködik, hogy ne lássa: Igaz ez a beszéd! Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. Még engem, a főlókötőt is üdvözíteni akar. Megszabadítani, megtartani, és örök életet adni a mennyben. Pedig olyan gazember, ráadásul szolgálatra alkalmatlan vagyok, amilyen a Baptista Egyház történelmében még nem állt szószéken! (Papírom van róla, nagyon magas helyről.) De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak. 1Tim. 1.16 Talán éppen ezért akarja Isten, hogy látható legyen az életem, mert rajtam akarja megmutatni nektek, hogy ha nekem lehetséges, akkor hogyne lenne lehetséges neked is?! Ha engem Isten megszabadított, megerősített, jeleket adott, ha Isten engem megbízhatónak tudott ítélni a szolgálatra, akkor, nagyon összekuszált életű testvérem, a te eseted sem reménytelen. Ha Isten engem, a főlókötőt elfogadott, akkor neked még inkább lehet reménységed! Akarsz-e örökké élni? Érzed-e úgy, hogy túl gyorsan elment ez a földi élet? Van, aki ezt érzi? Van, aki úgy érzi, nem vett ki

21

mindent a napokból, a jó napokból? Van, aki, ha lehetne, élvezné még a jó napokat, és ha lehetne, nem is csak egy kicsit, hanem örökké? Engem Isten azért enged ma szólnom hozzátok, hogy bizonyítékul álljak itt, hogy ez lehetséges! Az Úr Jézus kopogtat a szíveden. Engedd be. Engedd, hogy hit ébredjen benned. Azután légy éber, és vedd észre azokat az áldásokat, amelyeket ráadásul nyújt feléd! Mindezért pedig, ami velem, a főlókötővel, és még sokakkal történt és történik Isten kezében, és ami elkezdődhet ma benned, ha hagyod magad, ha nem keményíted meg a szívedet, azért egyedül az Élő Istené legyen a dicsőség.

22



Egyedi helyünk Krisztus testében (Igehirdetés; 2010-08-05, Galgaguta) Íme, volt ott egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Lk. 13,11-13

A személyes hitelességről szólva eddig mintát vettünk Pál apostol bemutatkozásából. Talán meg is kívántuk kicsit. Induljunk most tovább erről a kérdésről: Másolható-e a hitelesség? A saját egyedi utamat járom-e? Ha igaz az, hogy Isten egyedi teremtéseket hívott létre, ha igaz, hogy soha nem élt és nem is fog az emberi történelemben olyan mint te vagy mint én, akkor annak is igaznak kell lennie, hogy az én utam Krisztushoz, futásom a földön, a számomra előre elkészített jó cselekedetek sora is mind-mind egyedi. A tejjel táplálás ideje alatt bizonnyal segít, ha az apukám, vagy egy idősebb megbecsült hívő testvérem, esetleg tanárom példamutató életét másolom, de azután éretten a saját egyedi utamra – ismeretlent felfedező útra, az Isten által személyesen és kifejezetten nekem elkészített áldások begyűjtésére kell induljak. Másképpen mondva, ha életem kisebbnagyobb döntései abból indulnak ki, hogy a példaképemnek „mi jött be”, az sok tévedés forrása is lehet, mivel az az én – az övétől egészen biztosan különböző – habitusommal, tapasztalat készletemmel, körülményeimmel és kapcsolataimmal, ismeretemmel, képességemmel, ajándékaimmal együtt már egészen biztosan más gyümölcsöt terem. Van azonban úgy, hogy például kockázatkerülés végett nem engedem a maga medrében folyni a dolgokat, hanem odaerőlködöm a mintán látott, előfeltételezett

23

gyümölcsöt. Az így kierőltetett eredménynek jó esélye van a hiteltelen minősítésre. Úgy látom tehát, hogy Isten mindenkit saját, egyedi pálya futására hív. Talán azért is tervezte ezt így, mert a térképpel el nem látott terepen vélhetően szorosabban fogjuk a kezét, alázatosabban csüngünk tanácsoló tekintetén. Viselkedésünk így kevéssé tőlünk, inkább Tőle függ, így a belőlünk kifolyó cselekedeteken, életmódon jobban átlátszik Ő, életünk hitelesebb lesz. Mire teremtettünk? Néhány dolgot összeszedtem. Testvéreim, egyenes derékra teremtettünk! Isten képére teremtettünk! Nem kicsi dolog. Alkotásra teremtettünk! Felfedezésre teremtettünk! Szárnyalásra! A felfedezés örömére! Uralkodásra teremtettünk! Az Istennel való közvetlen kapcsolatra teremtettünk! Engedelmességre teremtettünk! De ez egy olyan engedelmesség, hogy készségesen mozdul, mert abban örömét leli. Olyan érzékenynek teremtettünk, hogy megérezzük, meglássuk, ha Isten mozdul, és Vele egy akaratban mozduljunk! Egész-ségre teremtettünk. A héber Shalom szó többet jelent, mint puszta békességet. A békességen kívül egészséget, sértetlenséget, épp-séget. Erre teremtettünk. Egész-ségre. Hogy például a gyülekezetünkben ne hiányozzon egy bizonyos korcsoport, mert amikor ők voltak fiatalok, elmentek. Vagy a családunkból ne hiányozzon valaki, aki mással tölti a vasárnapjait, nem Jézus lábai előtt. Ez az egész-ség. Ilyen egész-ségre teremtettünk. Igen, ilyen sokra. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. Zsolt. 8.4-9. Igen, mind erre teremtettünk. Isten a teremtésében nem úgy intézkedett, hogy paranoiájában vigyázott, hogy azért csak finoman,

24



nehogy a fejére nőjön az ember teremtmény. Hanem adott neki értelmet, istenképűséget, uralkodóvá tette, sőt adott neki antennát a szellemvilágba, hogy képes legyen Isten akaratára hangolódni, és azzal együtt mozdulni. Egyenesedj fel! Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai. 1Kor. 12.2127 Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Nem szoktuk-e rajtakapni magunkat sóhajtozáson? Hogy milyen jó neki, ő a kezeivel intézkedik, én meg csak egy fül vagyok! Vagy hogy milyen jó neki, ő lát dolgokat, én meg csak egy láb vagyok! Ha egy láb látni akar, persze, hogy frusztrált, hogy nem sikerül neki! Ha egy fül intézkedni akar, persze, hogy frusztrált, hogy nem sikerül neki! Milyen jó lenne azt cselekedni, amivé Isten teremtett bennünket! Milyen jó lenne megtalálni a helyünket! Milyen jó lenne odaállni, amivé alkotott, vagy ahová terelget éppen! Habakuk hangosan mondja, amit tesz: Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, várva, hogy az Úr mit szól hozzám20. A következő mondat pedig: Az Úr szólt is. Ott halljuk meg, ott vesszük Isten vezetését, a helyünkön. 20

Mindannyiunknak megvan a helye, és jó, ha megtaláljuk ezt a helyünket a gyülekezetben, Krisztus testében. Állj a helyedre és egyenesedj fel! A test gyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek. Aláhúztam a látszó szót. Mert nem is biztos, hogy gyengébb. Mondjuk, ha lenne itt egy kerekesszékes gyülekezeti tagunk, ő egy bizonyos szempontból gyengébbnek látszana, de nem szükségszerűen lenne gyengébb. Lehetne író, vagy jó lelkigondozó. De még ha nem is ismernénk fel olyan területet, amiben kiemelkedő, magával a jelenlétével is szolgálna felénk. Lezárna például olyan sóhajtozásokat, hogy „jaj a derekam!”. Egy deréktól lefelé béna jelenlétében nem jajgatnál, ugye? Egy ilyen ember magával a jelenlétével is emlékeztetne téged Isten áldásaira. Anyukám egyik térde rosszalkodott és azt megműtötték. Most újra tud járni. Van két térde, egy egészségesebb, és egy kevéssé egészséges, amivel sokat foglalkoztak az orvosok, amely nagy tisztességet kapott. Most mind a kettő használható, és így együtt az az eredmény, hogy anyukám újra tud járni. Isten szerkesztette így a testet egybe: az alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva. Mi a te szereped? A lélektan tud un. csoportszerepekről. És mindegyikhez konstruktív funkciót is rendel. Kigyűjtöttem néhányat, hadd írjam le röviden. A kitérő, passzív, visszahúzódó, bohóc szerepek a csoportban személyes feszültségeket, szorongásokat oldanak. A kezdeményező, információt kérő, információt adó, útmutató, kritikus, összegző, véleményformáló szerepek a csoportot feladatvégzésre indítják. Az összhangteremtő, normaőrző, bátorító, kompromisszumkereső, feszültségoldó szerepek a csoportban csoportegységet ápolnak, széthúzó erőket tartanak egyensúlyban. A véleménynyilvánító, kérdező, informátor, szabályalkotó, általánosító, engedelmeskedő szerepek lehetnek a folyamatos

Hab. 2.1

25

26



feladatvégzés őrállói. Lehetséges kisiklásokat tárhatnak fel a közösség útjában. Ezek valamelyike vagy közülük több is lehet neked kényelmes. Más szerepekbe, ha belekényszerülsz, belesodródsz, az kényelmetlen. Az nem a te helyed. Mindegyik mellé lehet kemény szívet és puha szívet is képzelni. Mindegyiket fel tudja venni hívő ember is. Mindegyik lehet hasznos, építheti a közösséget valamilyen tekintetben. Kényelmes valamelyik? Találd meg benne magad, és abban igyekezz a közösség hasznára lenni! Ne más szerepet vegyél fel. Ahová nem Isten jelölt, abba az igába belegörnyed a hátad! Akkor nem emelt fővel fogsz járni. Merj az lenni, amivé Isten szán! Nem állítom, hogy a közösségnek ezek egyformán szimpatikus szerepek. Illés például nem volt szívesen látott vendég a királyi udvarban. Jeremiás prófétát egyenesen kitiltották a templomból. Kényelmetlen emberek – mondták rájuk. De mert ők a helyükön álltak, Isten használni tudta őket. Hogy Isten mire jelöl ki, az nem feltétlenül állandó, akár helyzetenként is változhat. Az éberséget nem tudod megspórolni. Azért, különösen népszerűtlen szerepekben emlékezz Pál szavaira: Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben21. Nem árt megtanulni és észben tartani, hogy a szeretet, és például a humor nevű fűszer22 beolajozza a kapcsolatot. Merj önmagad lenni egyénileg itt a gyülekezetben! Merj önmagad lenni otthon! Merj önmagad lenni a munkahelyeden. Hallottam egyszer ezt a példát, hogy az Úr Jézus a halálod után levetíti mivé lehettél volna – szerintem nem fogja, mert nem kárhoztatás van odafenn. De gondoljunk bele. Nem jobb most, amikor még most van, amikor még befolyásolhatod, nem jobb most a helyedre állnod, hogy áldható légy? Merj az lenni, amivé Isten szán!

Hogyan éled meg a funkcióidat, szerepeidet? Különböző kapcsolataidban különbözők lehetnek a szerepeid. Jó, ha tudod, hogy egy adott kapcsolatban mi a szereped, mert a különböző szerepekhez azonos ingerre is más-más válasz tartozik. Három példán mutatom meg a különbséget. Az egyszemélyes vezető, a csapatvezető és a vezetőségi tag példáján. Misi, a munkádban buszt vezetsz. Mi a szereped ekként: Egyszemélyes felelős. Hogyan éled ezt meg? Úgy éled meg, mint ahogy Sammá védte meg azt a lencseföldet, ahová állították23. Érzékelsz valamit, értékelsz, döntesz és azonnal végre is hajtod. A családomban a család feje vagyok. Csapatvezető24. Ez más, mint az egyszemélyes felelősség. Ez csapatvezetői felelősség. Itt úgy kell mozdulnom, hogy követhető legyek. És néha meg kell könnyítenem a követőimnek az engedelmességet azzal, hogy vívok a tiszteletért. A vezetőségi tag egyéni felelőssége megint más. A gyülekezetben/körzetben (ahogy én örömmel látom) egységben vannak a vezetők25. És ez így van rendjén, vezetőségi tagként ennek rendeljük alá az egyéni viselkedésünket. Ez három különböző funkció, különböző szerep. Ha az élet egyes területein a megfelelő szerepünkben a megfelelő válaszokat adjuk, ahhoz tartozik az emelt fő, az egyenes derék. Vegyük most azt az ingert, hogy kiugrik eléd egy őz az útra. Milyen válaszokat adunk erre a különböző szerepekben?

21

23

22

24

Róm. 12.18 Kol. 4.6: Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

27

Ha kiugrik eléd egy őz? Misi, mondjuk a buszvezetői székben ülsz. Mi a helyes reakció arra, ha hirtelen kiugrik egy őz a busz elé? Akkor reagálsz helyesen, ha érzékelsz, önállóan döntesz és cselekszel. A fékre lépsz. Az őz is és a busz is sértetlenül megy tovább. Ehhez tartozik az, hogy a célállomáson emelt fővel tedd le a munkát.

2Sám. 23.11-12 Eféz. 5.23 25 1Kor. 12.13

28



Ha az egyéni felelősség helyett csapatvezetőként reagálnál, akkor esetleg a tiszteletért akarnál vívni. Így nem is vagyok hajlandó vezetni, hogy nem tisztelnek! Vagy lehet, hogy egy utas egy perccel azelőtt kifogásolta, hogy gyakran hirtelen fékezel. Ha összekevered és vezetőségi tagként reagálsz, egyeztetni fogsz: Szavazzunk! Ki szavaz arra, hogy ezúttal a fékre lépjek? Egyik esetben sem vagy a helyeden, nem egyenes derékkal fogod letenni a műszakot. Hogyan keresem a választ családfőként egy családban ugyanerre az ingerre? Mondjuk, kiugrik egy őz a család elé. Ha én azonnal reagálok, ha úgy viselkedek, mintha egyedül volnék, Anikó gyorsan az értésemre fogja adni, hogy nem addig van az! És bizony ilyenkor igyekszem érzékeny lenni, mi építi őt/ mi jó a családnak? Vagy visszaveszek és igazodok hozzá (kapcsolatot preferálom), vagy egy kicsit vívok a tiszteletéért (feladatot preferálom). Ha felelősséget akarok megosztani, attól Anikó kiborul. És igaza van. Isten rám tette a vezetés felelősségét. Ha nem állok bele ebbe a felelősségbe, akkor nem tudok emelt fővel, egyenes derékkal járni. Vezetnem kell a családot, és pedig úgy, hogy hátranézek, és lássam, hogy tudnak-e követni. És akkor egyenes lehet a derekam, akkor tudok Isten szemeibe nézni. Megjegyzem: a tükörbe is. És mi a helyzet egy vezetőségben, ha annak egy tagja vagyok? Például ennek a gyülekezetnek/körzetnek a vezetőségében? Mikor tudom egyenes derékkal hordozni ezt a funkciót? Itt az egységes lépés, az egységes reagálás felel meg annak, hogy ugyanazon egy Lélekkel itattattunk meg. Ezért a vezetőségben be kell várni egymást az információkkal, egyeztetni a látásokat, és közös látásra jutva összehangoltan, együtt mozdulni. Mondjuk kiugrik egy őz a közösség elé. Ezt észleli egy vezetőségi tag. Mit reagál? Azonnal a fékre lép? Ha igen, azt legtöbbször megbánja később. Jobb, ha nem cselekszik elhamarkodottan. Ha egy csoport csak egységben mozdulhat, akkor először beszélek a vezetőtársaimmal, és összedobjuk a látásunkat.

29

Nincs hirtelen kormánymozdulat, nincs reflex válasz, hanem a semmi a reakció, hogy a lehető legszabadabb legyen majd a vezetőség, a közösség akárhogyan is dönteni és reagálni. Találd meg azt a helyedet a közösségben, ahová Isten jelölt! Erre a helyre, szerepre vagy előkészítve. Ez az a hely, ahol erődön felüli kísértés nem vár rád. Amely iga gyönyörűséges, vagy legalábbis hordozható a számodra. Gyakorold, hogy az adott helyedhez, szerepedhez adekvát válaszokat adj a téged érő ingerekre! Van helyed Krisztus testében! Egyenesedj fel! Egy asszony az igében görnyedt háttal Jézushoz ment26. Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. Jézus megérintette őt. Az asszony pedig felegyenesedett, a tekintete találkozott Jézuséval. Már nem volt zavarodott, már nem sütötte le a szemét. Meggyógyult, és dicsőítette az Istent. Hagyd, hogy a Lélek megérintsen! Egyenesedj fel! Váljon Életté ez a beszéd, testvéreim!

26

Lk. 13,11-13

30



Megélem-e, amit prédikálok? (Szakdolgozat részlet; 2009-03-23) A személyes hitelességet próbáljuk megragadni annyi oldaláról, amennyi homályos látásunkkal csak lehetséges. Eddig a tanítványokhoz általában is szóltam. A címbeli kérdést most kiemelten igehirdetőknek teszem fel. Magam megélem-e azt, amit másnak javasolok? Személyválogatás nélkül mindenkihez, magamhoz is szól-e az üzenetem, vagy „az más”? Amikor prédikálok, akkor átvedlek valami mássá, amit levetek a szószékről lejőve, mint egy szerepet, vagy több következetesség van a különböző helyről hangzó nyilatkozataimban? Egyszer egy istentisztelet után tegezve köszöntem meg az üzenetet a prédikátornak. Nem emlékszik, hogy összetegeződtünk volna, mondta összevont szemöldökkel. A szószékről tegezett – emlékeztettem. Ja, az más! – volt a határozott válasz. Egyebek között ilyen dilemmáim lehetnek emberi szinten: Megélem-e az aranyszabályt27? Ugyanazt a bort iszom-e, mint amit prédikálok? Például elvárom, hogy az elöljárók járjanak elől az istentiszteletre járásban és a prédikáció meghallgatásában. És én meghallgatom-e az ő tanításaikat? Vagy „természetesen” nem, mert hisz éppen hogy helyettesítenek, mindig akkor kapnak szót, amikor én nem vagyok ott? Ha így van, nem csoda, ha erőtelen a szavam, amivel istentiszteletre hívom őket. Aztán meg azt is várom, hogy a hívek is meghallgassanak. Én meghallgattam-e őket? Jártam-e náluk családlátogatáson? Ha beszélni akarnak velem, ismert-e számukra elkülönített idő, amikor ha keresnek, nem kell attól tartaniuk, hogy más kötelességtől vonnak el? És ha megszólalok, figyelembe veszem-e kihez szólok? Arról

27

És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük. Lk. 6.31

31

beszélek-e, amire nekik szükségük van? Vagy arról, ami épp engem érdekel? Ha pedig megszólalok, miről beszélek és miről nem? Mennyire korrumpálódott a mondanivalóm? Mennyire kerülöm el az életemben felhalmozódott és megtűrt sötét foltokat? Ezen a ponton egy súlyos dilemma néz szembe velem: Mondjuk, hogy már vannak régi, betokosodott, sok hallgatással, esetleg hazugsággal takart rendezetlen sötét foltjaim. Mi jobb a híveknek, az egyháznak, a keresztyénség fiainkra örökítésének, az evangélium túlélésének: az őszinte feltárás botránya, vagy ha inkább feledni próbálok rendrakás helyett, és viszem magammal a sírba a foltokat is az ezekkel terhelt rendezetlen kapcsolataimmal együtt? Mert ha a hívekért, az egyházért, a fiainkért, az evangéliumért felelős vagyok, akkor az egy szükséges is csak úgy teljesül, Isten szemébe is csak úgy tudok belenézni majd, ha megállok a felelősségemben. Mi jobb tehát, az őszinte feltárás botránya, vagy a csendes erőtelenség és aluvás egy élet szolgálatán keresztül? Nem tudok válaszolni a dilemmára. Jelen gondolatmenet nem zárja ki egyértelműen a titkok takargatásának létjogosultságát. Nagy kérdés azonban, hogy az imént adott egérút a sötét foltom fel nem fedésének valódi és egyetlen motivációját írja-e le. Valóban és kizárólag fiaink botránkozását akarom elkerülni? Nem arról van szó, részben sem, hogy a bűnvallás pillanatnyi szenvedését nincsen bátorságom vállalni? Esetleg hagyom magam azt hinni, hogy attól baj a baj, attól lesz aktuálissá a büntetés, hogy kitudódik? Azt is látnom kell, hogy ha én a homályban maradásom miatt nem is viselem a bukásom terhét, valaki azóta is bűnbak lett, és kimondva vagy csak gyanú által viseli. És hordozni fogja egészen addig, amíg a vallomásommal nem tisztázom őt. Hogyan gondolok arra a valakire, akire ma is ferdén néznek miattam? Igazán békességem van-e az őt is szerető Istennel? Egyebek mellett ilyen dilemmám lehetnek emberi szinten, mondtam. De, kérdem, szabad-e ezen a szinten prédikálni? Nem csak azt kellene az Ige hirdetésének neveznünk, amikor átengedem magam Isten Szellemének, és valóban Isten szava hangzik? Ha Isten

32



maga adja a számba a szavakat, ha nem emberi megfontolások között egyensúlyozok, hogy mi hiteles és mi nem? Ha Isten Szelleme szabja meg, mit mondjak, hogy hogyan mondjam? Ha így van, akkor nem kényes egyensúlyozással kerülöm el a képmutatást se, a hazugságot se. Persze ehhez előbb én magam kell, hogy összetörjek. Előbb énrám kell, hogy essen az Ige, hogy megítéljen, mielőtt felemel annak hirdetéséhez. Ha eddig megkívántad Páltól a hitelességét, ha ezután rájöttél, hogy az nem másolható, mert te, az utad, a szolgálatod mind-mind egyedi, ha ezután elkérted Istentől, hol akar látni téged, és engedelmesen oda is álltál, akkor a következő kérdéssel nézhetsz szembe: Jó, itt vagyok alkalmas helyen, alkalmas időben, alkalmas eszközökkel, felhatalmazással. Most akkor hogyan szolgáljak?

Úgy szolgáljatok, mint az Úrnak! (Igehirdetés, 2010-01-24, Forrás gyülekezet) Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek. Ef. 6.6-7 Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából! Péld. 3.9 Add a legdrágábbat! Egy hónapja azzal az üzenettel álltam elétek, hogy Állj a résre! Vagyis találd meg a felelősségedet magad körül táguló sugarú körben, valamint ismerd fel a kifejezetten neked készített helyzeteket. A mai üzenet: Add a legdrágábbat! Ne akárhogyan töltsd be a felismert résed, hanem úgy, hogy add a legdrágábbat! E felszólítás után az engedelmeskedni akaró hallgató első két két kérdése így hangozhat: (1) Micsoda az, ami a legdrágább nekem? (2) Miért jó nekem az, odaadni a legdrágábbat? I. Kinek mi a legdrágább? Különbözőek vagyunk. Más-más dolgokat szeretünk. Egyikünk érzelmes, másikunk gyakorlati ember. Neked más a legdrágább, mint ami nekem. Mégis, azt hiszem, találtam egy pontot, ahonnan elindulhatunk együtt. Kérlek próbálj meg rácsatlakozni erre a gondolatra. Egy mindenki számára érthető, gyakorlati megközelítést fogok alkalmazni. Bemutatom nektek a Homo economicust, a gazdasági racionalitásokban gondolkodó ember mintapéldányát. Előre elárulom, hogy egy kicsit mindannyian így gondolkodunk. A homo economicus megközelítése szerint az a legdrágább, amiből a legkevesebb van.

33

34



Eszerint, ha mondjuk van 1 almád és 10 körtéd, akkor az egyetlen almádtól nehezebben, vagyis drágábban fogsz megválni, mint az egyik körtédtől. Vagyis ebben az esetben az alma drágább neked. Ha fordítva lenne, 10 almád és 1 körtéd lenne a spájzban, akkor a körte lenne drágább számodra. Vagy például az olaj árát az határozza meg, mekkora mennyiségre van szükség belőle a világnak. Az olaj ára felmegy a világpiacon, ha például földrengés sújtott egy olajmezőt, vagy ha konjunktúra miatt megnövekedett a kereslet. Leesik viszont az ár recesszió idején a leálló gyárak kisebb fogyasztása miatt. Ha valakinek sok pénze van, és kevés ideje, akkor ugyanazért a lazító hétvégéért Zalakaroson többet hajlandó fizetni, mert az ő kevesebb szabadidejének magasabb az árfolyama. Akinek viszont sok ideje és kevés pénze van, például mert nincs munkája, az vigyáz a drága pénzre, nem költi, viszont könnyebben ad az idejéből. Látjuk tehát, hogy aki ilyen gazdasági racionalitásban gondolkodik, az egy értelmesen működő ember. Ennek a gondolkodásnak azonban van egy gyenge pontja. Ez pedig az, hogy relatív. Ami nekem értékes, mert kevés van belőle, az neked lehet éppen értéktelen, ha neked sok van abból. Mindenki által érvényesnek tekintett, abszolút értékrendnek ezért ez a gazdasági racionalitásokban gondolkodás nem alkalmas. Bizony, van úgy, hogy ugyanaz a dolog valakinek nem olyan nagy ügy, másnak meg igenis sokat ér. Ékes példa Nátán példabeszéde, amivel Dávid elé áll a Betsabé féle ügyben.28 Nátán beszél egy gazdag emberről sok juhval, és egy szegény emberről egyetlen báránykájával. A sok juhos elkobozta a szegény ember egyetlenjét. Ami a szegénynek nagyon fájt, azt a sok juhos nem érezte olyan nagy ügynek. Dávid, aki a példabeszédet kívülről hallgatja, meglátja ezt és nevén nevezi az igazságtalanságot. Nátán ezután tarthatja oda Dávid elé a tükröt: Te vagy az az ember! Érdemes látni ebből, hogy a gazdasági racionalitással így meghatározott érték relatív. Mert különböző mennyiséggel 28

rendelkezünk a javakból, te és én, ezért valószínűleg különböző áldozatot hozunk, különböző árat fizetünk egy-egy darabjáért annak a kívánatos dolognak. Tanulságok: Ha olyan kérdésben döntesz, amely kérdés mást is érint, nem baj, ha mérlegeled, hogy az a dolog, ami neked esetleg mellékes, ugyanúgy mellékes-e a másiknak is. Ha én meglátogatok valakit, azt tiszteletből teszem. De vajon ugyanígy tekinti ezt a meglátogatott? Amit megtisztelésnek szánok, az neki esetleg teher. Tájékozódjak. Ha ígéretet teszek valakinek, az nekem egy bizonyos súlyt képvisel. Lehet, hogy másnak mást. Érdemes árnyalnunk az ígéreteinket a „lehetséges”, vagy a „szándékozom” szavak használatával. Jakab javaslata: Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni29. Ha késve érkezem valahova, különböző ára van a leketyegő perceknek. A pontosság értéke mindenkinek más-más. Én történetesen általában igyekszem időben érkezni akkor is, ha annak ára van. Előfordult velem, hogy gyorshajtás árán értem oda egy megadott időpontra. Az elsők között érkeztem, és kérdésemre, hogy a többiek hol vannak, közölték, hogy „rászámolták” a szokásos késést, úgy adták meg nekem a program kezdési időpontját. Nyeltem egyet. Két hét múlva érkezett meg a gyorshajtási csekk. Ez egy (nekem) drága pontosság volt. Ha emberek szolgálati beosztásáról döntök, legyek tisztában azzal, kinek mit jelent, hogy szolgálhat. Lehet foglalkozás, megélhetés, lehet presztízs, vagy hivatás. Lehet semleges bejegyzés a naptárában, de az időpont közeledtével, ha Isten megadta neki a szót, akár perzselő tűzzé is válhat a csontjában! Szolgálatszervezőként nem baj, ha tekintettel vagyok erre, ha például vissza kell vonnom egy felkérést.

29

2Sám 12.1

35

Jak. 4.15

36



Ha tehát olyan kérdésben döntesz, amely kérdés mást is érint, döntés előtt tájékozódj, az érintett számára az a dolog mennyire értékes.

II. Miért jó nekem odaadni a legdrágábbat? Kérdés: Miért jó nekem odaadni a legdrágábbat? Állítás: Mert Isten áldása lesz rajta! Két rövid történet: 1996-ban fejlesztőmérnök voltam. Egyedi célrendszereket terveztem, gyártottam le és üzemeltem be a prototípust, ez volt a feladatom. Megszállottan végeztem ezt, napi sok órában, éjjel is. A nővérem sokszor hívott, hogy menjek a Pécsi Mecsek kórusba, jót tenne a heti két próba kikapcsolódás. Aztán egyszer engedtem, és tag is lettem ott. Egy karácsony alkalmával gondolkodtam el, hogyan tudnám szépen megköszönni nekik, hogy befogadtak. Akkor jött a gondolat, hogy abból adok, miből a legkevesebbem van. Akkor ez az időm volt. Ezért megtanultam egy verset kívülről. A vers is szép volt de maga a gesztus is többeket eltalált. Nemrég hallottam egy bizonyságtételt. Nem nagyon zenész hívő családban furulyát tanul a gyerek. A tanár nem nagyon dicséri, szerinte nem érdemes erőltetni, így a gyerek egyre kevesebb kedvvel játszik. Mielőtt feladták volna a szülők, az egyébként zeneileg még annyira sem képzett férj állt az asszony helyére, órákat töltve a neki is ismeretlen hangszerrel, hogy a gyerekkel gyakorolhasson. Azt a kicsi elégtelen tudását tette oda az idejével együtt, ami a legdrágább volt neki. És a gyerek talán az apának megfelelés új motivációjára, ma értékes furulya tanuló az iskolában. De amivel kezdhettem is volna: A Mennyei Atya maga ment elől a legdrágábbat adásban. Mert úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta. Ezért aki hisz Benne, az az örök életre megy.30

30

Jn. 3.16

37

Egy hónapja azt mondtam: Állj a résre! Házi feladatot is adtam, hogy látogass meg valakit halló füllel, a szükségére érzékenyen. Ma azt mondom: Lépjünk ki egy kicsit a komfort zónánkból. Mi jelenti a legnagyobb áldozatot? Midnek az adásához kell a legnagyobb szeretet? Midből van a legkevesebb? Pénzed? Időd? Fizikai erőd? Türelmed? Tekintélyed? Szereteted valaki felé? Bátorságod valamiben megítélni magad? A következő napokban imádságban kérd el Istentől, mi neked a legdrágább! Talán mert abból van a legkevesebb. A következő házi feladat: Kérd az Urat, adjon eléd helyzetet, amelyben adhatsz abból, ami neked a legdrágább! Lehet, hogy ez a mai felhívás egy kicsit vadul hangzik. Mégis, én mérnök vagyok, rám a tapasztalások, észérvek hatnak, ezért ilyeneket hoztam elétek. Tegyük Istent próbára. Jól befektetni sokan tudnak. De engedelmességben olyan lépést tenni, amihez hit kell, ezt csak az Istennek az élő hitű gyermekei tudják megtenni! Ezért csak ők tapasztalják meg, milyen... egy picikét csak kilépni a biztonságos zónából, és csak egy kicsit a hitre támaszkodni... és ...Isten tenyerén landolni! – bármit is jelentsen ez! Hogy mi a jutalma annak, aki a legdrágábbal szolgál mások felé? Isten nevében nem ígérnék semmit. De szeretnék megemlíteni néhány okulásunkra megíratott részletet a Bibliából: Tudjátok, mi lett az özvegyasszonnyal, aki a két fillérét a perselybe tette?Az Úr Jézus észrevette. Ez lett vele. Az emberek talán nem vették észre. De az Isten felfigyelt rá. És kétezer év óta tanít bennünket! És amikor fönt leszünk a mennybe, ezzel az asszonnyal kezet fogok rázni! És meg fogom köszönni neki, amit nekem és nektek is ma, ezzel az engedelmességével adott!

38



Tudja valaki, a meddő Annának, miután az Úrnak szentelte az akkor egyetlen Sámuelét, még hány gyereke született utána? Hetet szül, aki meddő volt - énekli31. Aztán mégsem lett neki 7, de 6 tényleg lett32. Aztán Ábrahám, miután engedelmeskedett Istennek, és elengedte az egyetlen szorongatott utódját, mit kapott az engedelmességéért? Meg tudja mondani valaki, pontosan, hány utódja lett? Igen. Mint égen a csillag, mint a parton a homok! Jézusnak odaadják az utolsókat, néhány kenyeret és halat. Mi az eredmény? 5000 ember megvendégelése! És azt tudjátok-e, hogy a sereptai özvegy hogy járt, miután az utolsó marék lisztjét Illésnek adta? A lisztesfazék nem ürült ki, és az olajoskorsó nem fogyott ki... míg - meddig is? - ...míg az ÚR esőt nem adott a földre! Ezek történtek, amikor emberek az utolsó morzsájukat, a legdrágábbat az Istennek adták! Tehát menj, és így cselekedj: Keress meg valakit a következő héten. Elhanyagolt családtag, gyülekezetből elmaradt ember, valaki, akiért régóta imádkozol, vagy akár ellenséged. Ne azért menj, hogy te beszélj, hanem a hallásra légy gyors. Kérd Istent, mutasson egy neked előkészített rést, egy szükséget. Aztán leltározz, midből van elégtelenül kevesed, és mi ezért neked a legdrágább! Amit csak áron tudsz odatenni! Azzal szolgálj! Így tedd próbára Istent! Próbáljuk meg, áll-e ma is az ígéret? A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad erre a [kiszáradt] földre!

31 32

1Sám2.5 1Sám 2.21

39

Az az indulat legyen bennetek (Igehirdetés; 2010-06-13, Galgaguta) Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Fil. 2.5-8 Ilyen felszólítások után érkeztünk ide: Állj valódi résre, és töltsd be azt áron. Add a legdrágábbat! Nézzünk most egy kicsit a szívünkbe, és térjünk a következő, mélyebb kérdésre. Milyen indulattal szolgálok? Talán helyesen döntök helyzetekben, bár ez is vitatható. De vajon az az indulat vane bennem, mint Krisztus Jézusban volt? Az Úr Jézus nem tekintette zsákmánynak, ragadmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem el tudta engedni ezt a természetes életformáját a küldetéséért, azért, hogy az Atyának engedelmességben Emberfiává, a megváltandó emberhez hasonlóvá lehessen. Ez a gondolat lesz ma este a középpontban. Hogy az Úr Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem engedelmesen végrehajtotta a küldetését. Ez a ma esti lényeg. Azért még ne menjünk haza, de ez a lényeg. Amikor igehirdetésre készülök, olyankor gyakran úgy vezet a Lélek, hogy engem céloz. Amiben nekem hiányosságom van, abban a témában szól, és hát amit mond, néha azt adom tovább. Aztán, ha szerencséje van a gyülekezetnek, akkor ő is jól járt, ha pedig nincs szerencséje, akkor csak én kaptam sokat. Ez a mai üzenet ilyen. Erről a Krisztus himnuszról házi feladat is nekem gondolkodni. Mert nem olyan rég jöttem rá, hogy erről még nem tanítottam, és talán ezért is csúszok el ezen olyan gyakran. Tanítottam, hogy éberen, körültekintően, esetleg okosan kell intézni a dolgainkat. De arról még nem tanítottam, hogy nem elég csupán

40



megtalálni, mi az én helyem, mi a szerepem, vagy hogy az adott helyzetben mit tenne Jézus. Hanem a szívemben is legyen az, ami Jézus szívében volt. Készülésemkor bevillant, hogy egy könyvemben mintegy ígéretet is tettem Istennek: Ha ad még esélyt gyülekezet elé állni, erről tanítanom kell. Azt is mondanom kell, hogy amit egy gyülekezet előtt mondok, az a prédikáció idejében nem ritkán nem igaz rám. De a Bibliai nívót prédikálom akkor is, ha az én életem nem éri el azt, inkább bűnvallást ragasztok melléje a prédikációban. A következő héten aztán jön egy helyzet, amiben először a megszokott reflex választ adom. De aztán szól a Lélek: Mit is tanítottál te ebben a kérdésben? Így kapok új esélyt megélni a tanításaimat. Ezért maguk a tanításaim segítenek engem megkapaszkodni abban, amit az Ige mond. Úgyhogy ideje tanítanom erről, magamért elsősorban: Az az indulat legyen bennetek, mint ami Krisztus Jézusban volt. Milyen indulatból szolgáljuk Istent? Sokan talán helytelen indítékból33 szolgáljuk Istent. Gyakran ennek nem is vagyunk a tudatában. Van, akinek az emberek helyeslésére és elismerésére, divatos szóval sikerélményre van szüksége. És a siker emberi elgondolás szerint igazol is sok mindent. De Isten előtt ez semmi. Jeremiás nem nevezhető „sikeresnek”, annál inkább hűségesnek Istenhez. Aztán meg lehet a szolgálat indítéka rejtett bűntudat. Valamit jóvá akarok tenni. Saját múltamban, esetleg a szüleim, nagyszüleim sorsában eredményez valamilyen esemény bűntudatot. Előfordulhat, hogy a szolgálatot tekintjük olyan dolognak mellyel ez rendbe hozható. Az ilyen ember soha nem felszabadult, amikor szolgál. Nem tud örvendeni Istennek és a munkájának. Lehet mások elvárása a fő motiváció. A szülők vagy a gyülekezet rávetítik fiaikra vágyaikat, és elvárják valakitől – aki gyenge erre nemet mondani – hogy szolgálatba álljon.

Ezek az indítékok nem kedvesek Isten előtt. A tiszta indíték önátadás Isten számára. Ha igazságszeretetből szolgálunk. Ha valamit adni akarunk Istennek, ami számunkra igazán érték. Ha önkéntes engedelmességből, hálából tesszük. Ahány százaléka a szolgálatunknak Istenért történik, az igazán az érték. Ne csak jót cselekedjünk tehát, ne csak jókor jót mondjunk, ne csak a szavunk legyen úgy-úgy nem-nem, és még lehetne mondani, hogy mi a helyes, de ne csak így tegyünk, hanem a szívünkben az az indulat legyen, ami Krisztus Jézusban volt. Mi volt ez az indulat? Egyrészt az volt, hogy nem tekintette zsákmánynak a létformáját, azt, ami ő. Másrészt pedig engedelmesség volt ez az indulat, az, hogy az Atyának engedelmességben lett emberré. Nem kiharcolta ezt a küldetést, nem (ezt sem) zsákmányként vette el, hanem az Atyának engedelmességben indult. Aki zsákmányol egy küldetést, például egy követi posztot, aki megdolgozott érte, aki esetleg kiszorítósdiban nyert, az így gondolkodik: Meg ne próbáljátok kivenni a kezemből, mert ez az enyém! Jár nekem! Jézus azonban engedelmességből indult, és sok mindent másképpen tudott megélni. Azért jó, hogy Pál ezt leírja, mert látjuk Jézust például vitázni a farizeusokkal, és látjuk, hogy sarokba szorítja őket. Ha csak ezt látnánk, hihetnénk, hogy Jézus szerezte, kiprovokálta és két kézzel markolta a küldetését. Pál azonban emlékeztet: Mindez engedelmesség, a küldetés megvédése is engedelmesség az Atyának. Kerestem a Bibliából néhány esetet, amelyből megláthatjuk, hova vezet, ha a küldetésemet zsákmánynak tekintem, és hova vezet, ha ajándéknak, ha Isten érthetetlen kegyelmének tekintem azt, és a betöltésével foglalatoskodok. Saul király esete Ekkor fogta Sámuel az olajos korsót, öntött belőle Saul fejére, megcsókolta, és ezt mondta: Ezennel felkent téged az ÚR öröksége fejedelmévé.34

33

Hegyi András: Bevezetés a gyakorlati teológiába, BTA jegyzet Budapest 2001, 14. oldal

34

41

1Sám. 10.1

42



Isten tehát egyértelműen kijelentette Saulnak, hogy az Ő küldetésében lesz király. Ezzel pedig azt is, hogy addig lesz király, amíg Isten úgy látja jónak. Nem sokkal később azonban A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! Erre igen megharagudott Saul, és nem tetszett neki ez a dolog, mert ezt gondolta: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! Még majd a királyság is az övé lesz!35 Saul itt már elfelejti, hogy Isten tette királlyá. Zsákmánynak éli meg a pozícióját, amit így féltenie kell, amit fenyegethet Dávid, amit meg kell védenie. Saul életében ez ahhoz fog vezetni, hogy lassanként minden más feladatát elhanyagolja. Dávid növekszik a szemében minden baj forrásává, és a hadi népet is erre a feladatra állítja, hogy őt eltegyék láb alól. Jeroboám király esete Ahijjá próféta ezt mondta Jeroboámnak: Én kiszakítom az országot Salamon kezéből, és tíz törzset neked adok.36 Isten egyértelműen kijelenti akaratát Jeroboámnak, és a történések ilyen irányt is vesznek. Jeroboámot az északi tíz törzs vénei nem sokkal ezután királlyá választják. Jeroboámnak is egyértelmű ekkor, hogy Isten tette őt királlyá. Nem sokkal később azonban Jeroboám így gondolkozott: Hátha visszakerül a királyság Dávid házához! Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az ÚR házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához. Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút.37 Jeroboám félelmében, hogy ne veszítse el a pozícióját, eltér Isten útjától, és félrevezeti a rá bízott népet is.

A nagytanács esete Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.”38 A főpap egyes hagyományok szerint Jézus korában már vásárolta a pozícióját. Zsákmányolta a pozícióját. A hatalmi elit zsákmányolta az ezzel járó helyet is, és a népet is. Nem csoda hát, hogy félteniük kellett ezeket Valakitől, aki sok jelt tesz. Aki a kegyelem hirdetésével veszélyezteti a vallásos manipuláció erejét, a bűntudattal való varázslást. Aki miatt, mert egyre többen hisznek benne, inog az elit pozíciója. A főpapok és farizeusok a halálba kellett, hogy juttassák az Úr Jézust. Mire vezet bennünket a bizonytalanság? Mire vezet, ha zsákmánynak kezdjük tekinteni azokat a küldetéseket, amibe pedig Isten a kegyelméből helyezett bennünket? Azt látom ezekből az esetekből, hogy ilyenkor elkezdjük védeni azt, amiről azt hisszük, hogy mi harcoltuk ki. Ebből több minden következik. Egyrészt a gyanús aspiránsokat magunk körül elkezdjük letakarítani. Másrészt elhanyagoljuk magát a küldetést. Harmadrészt olyan dolgokat kezdünk csinálni bizonytalanságunkban, amiket pedig az Ige nem támogat. Nézzünk most olyan eseteket, ahol helyén volt az indulat. Dávid esete Dávid, úgy tűnik, jól megjegyzi, és nehéz időkben is ragaszkodik ahhoz, hogy Isten kente fel. Hogy nem szükséges sem megszereznie a pozícióját, sem saját erőből megtartania azt. Isten felkentjére nem emel kezet akkor sem, amikor munkatársa tanácsolja, amikor helyzet kínálja magát a barlangban. Ebből a célból nem ránt kardot, és úgy látjuk, nem is kard által vész majd el39, nem puccs áldozata lesz, ahogy sok utódja.

35

1Sám. 18.7-8 1Kir. 11.31 37 1Kir. 12.26-28 36

38 39

43

Jn. 11.47-48 Mt. 26.52: ...akik kardot fognak, kard által vesznek el.

44



Pál apostol esete De ő [Jézus] azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a pogányok közé.40 Hogyan éli meg ezt a küldetését Pál apostol? Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.41 Pál apostol Krisztus érthetetlen kegyelmének éli meg, hogy éppen őt választotta ki. Illetve egyféleképpen mégis értelmezni tudja a választást: Hogy rajta mutattassék meg Isten végtelen kegyelme példaként azoknak, akiket majd ez a bizonyságtétel segít hitre jutni. Az Úr Jézus hogyan élte meg a küldetését Nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig.42 Két lényeget szeretnék a fentiekből kiemelni. (1) Az engedelmességgel védelem jár együtt. Jézus az Atyának engedelmességben üresítette meg magát. Lássuk meg, hogy azért tudta minden pillanatban – a halál völgyében is – az Atya védelmét a háta mögött, mert az Atya küldetésében, engedelmességben járt itt a földön. Péter megosztja velünk az összefüggést: Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 1Pt. 5.6-7. Vagyis az alárendeltségben rejlik az az élet, amelyben az erőnket meg nem haladó feladat áll csak előttünk, ahol az erőnket meg nem haladó gondokkal kell csak megküzdenünk, ahol erőnkön felüli kísértés nem leselkedik ránk.

(2) Az engedelmességgel a küldetés betöltése jár együtt. Ha zsákmánynak tekintem, ami vagyok, vagy az ajándékaimat, vagy a feleségemet, vagy a pozíciómat, vagy a szolgálatomat, ha ezeket ragadománynak tekintem, mert ezt kiharcoltam, akkor logikus következtetés az, hogy az én erőm kell ahhoz, hogy ezeket meg is tartsam. Ha egy zsákmányolt pozíciót töltök be egy íróasztal mögött, akkor nem kevés figyelmem kell fordítódjon arra a vizsgálatra: Aki éppen közelít hozzám bármilyen indokkal is, nem azt akarja-e kivenni a kezemből, amit én megszereztem már?! Ha nem zsákmánynak, akkor minek tekintem a küldetésemet? Ajándéknak. Isten kegyelmének, különös áldásának tekintem, hogy szolgálhatok, hogy így Isten közelében lehetek43. Miért jó, ha ilyennek tekintem? Mert akkor figyelhetek arra, hogy betöltsem. Ha azt mondom: Isten teszi és dönti az íróasztal mögött ülő embereket, Ő teszi és dönti a szolgálattevőket, akkor nem a lehetséges riválisok sokaságát látom a pozíciómból, hanem embereket, akiken segíthetek, segítőtársakat, akikben szintén tűz lobog, és feladatok sokaságát, amelyekkel Isten foglalkozni jelölt, amelyekben sáfárrá tétettem. Ha a küldetésemet nem zsákmánynak, hanem engedelmességnek tekintem, akkor, csak akkor tudom betölteni! Testvérek, nekem erről itt bizonyságot kell tennem. Hogy ha nem zsákmánynak tekintek egy küldetést, egy feladatot, egy pozíciót, ha nem állítom magam előrébb, mint ahova Isten az Ő kegyelméből állított, ha nem hivalkodok és törtetek dolgok felé, akkor sokkal jobb dolgom van. Mert akkor nem nekem kell megvédeni, amit elérek. Mert akkor Isten engedelmességében vagyok, és tudok azzal foglalkozni, hogy a kijelölt szolgálatomat betöltsem. És akkor Ő a védelmét kiterjeszti rám, és erről nekem bizonyságot kell tennem, hogy igenis kiterjeszti rám. És akkor akármilyen ellenszelek is fújnak, és akármi jön, abban a nyugalomban vagyok, hogy Isten állított oda. És tudhatom azt is,

40

ApCsel. 22.21 1Tim. 1.15-16 42 Fil. 2.6-8 41

43

Jn. 12.26: Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.

45

46



akárki akármilyen kényelmetlenné igyekszik tenni számomra a helyzetet, tudhatom, hogy ott a helyem, és nem mozdulok addig, amíg azt Isten nem mondja. Vagy amíg meg nem nyitja a szememet arra a kimenekedésre, amit Ő készített oda. Nem pedig homályos érdekeltségű emberek. Éljük meg így, amit Isten az Ő kegyelméből nekünk adott. A tehetséget, a kapott asztalokat, a házastársat, a szolgálatot. Amíg Isten téged jelöl oda, addig leszel ott. Nem kell riválisokat látnod, hanem foglalkozhatsz azzal, hogy mások hasznára és Isten dicsőségére fordítsd azt, amit kaptál, és nem mellékesen még örömet is találj benne. Foglalkozhatsz azzal, hogy betöltsed azt, amiért Isten odahelyezett. Amikor most elcsendesedünk, kérjük Istent, vizsgáljon meg bennünket. Az az indulat van-e bennünk, ami Krisztus Jézusban volt?

47

Az igehirdető függése, kiszolgáltatottsága Az előző fejezetekben megállapítottuk, hogy egyedi, személyesen nekünk készített helyünk van Krisztus testében. Arra jutottunk, hogy ezen a számunkra kijelölt helyen bátran lehetünk önmagunk. Ami egyébként a hitelességünknek is feltétele. Felszólíttattunk meglátni nekünk előkészített réseket. Felszólíttattunk áron betölteni azokat. Felszólíttattunk megvizsgálni az indulatainkat is. Most nézzünk szembe olyan, tőlünk független körülményekkel, amelyek nehezítik, esetleg gátolják a szolgálatunkat. Adrien Plass egy könyvében tréfásan azt írja, egészen jó keresztyén lenne, ha nem kellene a testvéreivel bajlódnia. Márpedig kikerülhetetlenül kapcsolatokban élünk. A testvéreink pedig ezekben a kapcsolatokban hatnak ránk, ha akarjuk, ha nem. A személyes hitelesség témájában ez az utolsó, amit áttekintünk: Az igehirdető befolyásoltsága, függése, kiszolgáltatottsága. Nem könnyen álltam neki ennek a fejezetnek. Ezt írom időben utoljára. Valójában, amikor ezeket a sorokat gépelem, A hiteles igehirdető készültsége már mintegy két hónapja változatlan. Néhány hete a korrektor is felhívott, hogy na, mi lesz már. De csak nézem, nézem a címet, és igen kelletlenül jönnek a gondolatok. Talán azért is kezdek nehezen ehhez a fejezethez, mert különösen is érintetté váltam a témában. Érintett vagyok. Szolgálattevőként megélem a családomtól, kifejezetten is a feleségemtől való függést. Az pedig éppen nem valami rózsás. Anikó tavaly október utolsó napján – mintegy három és fél hónapja – kilépett a tekintélyem alól. Jelen sorok írásáig nem látszanak a helyreállás felé mozdulni dolgok. Azóta visszahúzódtam a szolgálattól. Az is kérdés bennem, hogy adhatok-e ki könyvet így. Különösen is egy ilyen című könyvet, hogy A hiteles igehirdető. Aztán meg – nem tudom, véletlen-e, hogy időben ilyen közel ehhez – néhány héttel az előző események előtt egyik gyülekezetemben felszínre jött köztem és a vezetőség között, hogy a gyülekezet tanításának szükséges irányát nem egyformán látjuk.

48



Elhangzott a mondat: Péter, neked kell igazodni hozzánk. Tusakodós napok jöttek. Aztán abban nyugodtam meg, hogy felelős vezetőként nem állhatok be szolgálni az akkor aktuális lelki folyamatokat. A kialakult konfrontációban csendes maradtam, különösen is a családi életem egyidejű alakulása miatt. Aztán meg az egyháztól való függésem sem egyértelmű. Az egyház vezetése csak abban ért egyet – pontosabban csak abban értett egyet mostanáig – hogy nem kívánatos a lelkipásztorrá avatásom. Az indoklás azonban nem volt egységes, helyenként egymásnak ellent is mondott. Mostanáig, mondom, mert ha a házasságomban történt utóbbi szomorú események rossz felé záródnak le, segítenek ezen, felülírnak minden eddigi fontolást. Aztán meg, egyáltalán nem utolsó sorban, hogyan állok az Istentől való függéssel? Hasznomra van-e a nagy keserűség? Jó lenne stabil lenni az IGEN válaszban. Jó lenne ott tartani, hogy értékelhető legyen a múlt, de értékelni leginkább lezárt életszakaszt lehet. Az én helyzetem pedig ma még nyitott. Hogy hogyan állok Istennel? Úgy tűnik, hogy az ismert és számontartott emberi feltételek éppen nem igazolnak. Ha valahogyan, akkor csakis Isten közvetlen beavatkozása révén folytatódhat a szolgáló életem. De elfogadom, ha Istennek más a terve. Még egy Mózes is korlátozást húzott magára ott, Meribá vizeinél. Magam sem remélek mást. Ami eddig volt, az is dicsőséges. Nos, így állok e sorok írásakor. Akkor, amikor összeszedem az igehirdetőnek a családjától, gyülekezetétől, egyházától és Istentől való függésével kapcsolatban azt, amit e fejezetben fontolásra kínálok. Először is szeretném tisztázni, hogy mit nevezek függésnek, kiszolgáltatottságnak. A függés szót akkor fogom használni, amikor a szavam, cselekedetem valaki másnak a szavától, cselekedetétől, viselkedésétől kényszerűen függ. A kiszolgáltatottság alatt azt értem, amikor ez a kényszerű függés olyan erőssé és kizárólagossá válik, hogy nem csak befolyásolja, hanem teljesen meg is határozza a viselkedésemet, viszonyulásaimat. A megközelítésemben lényeges

elem a kényszerűség. Ezt a kapcsolati állapotot nem kívánatosnak látom. Ha viszont valaki önként enged befolyást magán, önként lép egy tekintély alá, ez a legitim vezető-vezetett kapcsolat. Megpróbálom a továbbiakban ilyen értelemben következetesen használni a (kényszerű) függés és a befolyást enged magán fogalmakat. Belátom, hogy kicsit mesterséges íze van ennek az elkülönítésnek. Eszembe jut egy törvénycikkely: A rabszolga a hetedik évben felszabadul, de ha nem akar elmenni, váljon örökös rabszolgává44. Ez a rabszolga a szolgálata tizedik évében már nem dönt szabadon, hogy az ura parancsait végrehajtja-e, hanem a hetedik évben hozott szabad döntése alapján már kötelezett erre. Pál éppen ilyen (rab)szolgának azonosítja magát a Róm 1.1-ben. A csontjaiba rekesztett perzselő tűz45 az, ami nem engedi el. Ez tartja fogságban, hogy Istenért él. Ez az eset kiélezi a függés fogalom fent körülírt határait. Erre a rabszolgára azt mondom, hogy teljes befolyást engedett magán az Urának. A továbbiakban megnézzük először az Úr Jézus kapcsolatait. Megnézzük, milyen befolyásnak vetette alá magát önként, illetve engedett-e kényszerű függést megjelenni az életében. Azután térünk rá arra, hogy a tanítvány életében mi a kívánatos, illetve milyen torzulásokat látunk, azaz milyen veszélyeket kerüljünk el.

44 45

49

2Móz. 21.6 Jer. 20.9

50



Az Úr Jézus függése ...önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják. Ézs. 53.12 Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek... Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.” Jn. 12.49-50 Az Úr Jézus egyrészt önként vállalta földi küldetését. Nem kényszer volt, és nem a kötelessége volt ez. Tehát az itt használt értelemben nem kényszerű függésben volt az Atyától, hanem önkéntes alárendelésben volt. Az Úr Jézus másrészt úgy tűnik, száz százalék befolyást engedett magán az Atyától abban, hogy mit mondjon, sőt, abban is, hogy azt hogyan mondja. Ez csak úgy lehetséges, ha nulla befolyást engedett magán mindenki másnak. Vagyis teljesen független volt földi személyektől és dolgoktól. Hogyan tudta Jézus ezt a függetlenséget megtartani? Hogyan viszonyult például a földi családjához? Az Úr Jézus a ma sokat bírált cölibátusban élt. Nem volt saját családja, felesége, gyermekei, azoktól kicsit sem függött. Az ember Jézusnak viszont voltak felmenői. Egy konfrontációnak tanúi lehetünk több evangélium leírásában is. Anyja és testvérei megjelennek Jézus szolgálatának helyszínén, és el akarják őt hívni onnan. Márk evangélista többet is tud, közvetlen összefüggésbe hozza ezt azzal, hogy Jézusról elterjedt, tisztátalan lélek van benne46. Ebben a történetben azt látjuk, hogy Jézus egyenesen megtagadja az anyját és testvéreit, amikor azok a szolgálatában akarják korlátozni. Másrészt Jézus a szolgálatában nem függött gyülekezettől, egyháztól, egyházi szervezettől. Sőt, azt látom, hogy amikor ilyenek

határterületével érintkezik, váratlanul határozottá, karakteressé, szinte szándékosan provokatívvá válik. Ilyenek a farizeusokkal folytatott párbeszédei, de magával a főpappal folytatott párbeszéde is. A már elfogott Jézus és Kajafás főpap között lezajló egyik beszélgetés részlete egymás mellett jeleníti meg a földi rendszertől és az Atyától elfogadott befolyást: A főpap felállt, és így szólt hozzá: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?” Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”Jézus ekkor (így) felelt...47” Magának a főpapnak nem felel, de az Az Atyára hivatkozó, az Atyára kényszerítő kérdésre már felel Jézus. Hasonló utalást olvasok ki a Pilátussal folytatott beszélgetésből is. Te vagy a zsidók királya? – kérdezi Pilátus. Jézus válasza itt is kiemeli egyetlen irányú elkötelezettségét: „Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna az én országom, az én szolgáim harcolnának, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. De az én országom nem innen való48.” Az Úr Jézus tehát, bár megüresítette magát, egészen emberré lett, mégsem vallja magát e világból valónak. Egyetlen ország fennhatóságát tartja magára érvényesnek, a Menny fennhatóságát. Eszembe jut itt, hogy Jézus, bár mindenben megkísértetett, a bűn nem érte el. Eszembe jut, hogy a sátánnak Jézusban nincs semmije. Ezért fogása sincs Rajta. Ezért nem függ Jézus kicsit sem a világ fejedelmétől. Sem pedig, ahogy fent láttuk, más földi dolgoktól. Gyökössy Bandi bácsi49 így ír erről: Jézus teljes szabadságot élvezett, mert teljesen engedelmes Fia volt az Atyának. Élete és Igéje egységet alkotott. Amit követőinek mondott, tanácsolt, mindazt megélte. Mivel egészen szabad volt, semmiféle emberi elvárás nem befolyásolhatta Őt, ezért is feszítették keresztre. Kortársai az akkori rabbik szerepébe akarták kényszeríteni. Viselkedjék úgy, legyen a magatartása olyan, mint amilyen egy

46

Mk. 3.30-35: Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne. Ekkor megérkeztek anyja és testvérei... De ő így válaszolt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”

51

47

Mt. 26.62-64 Jn. 18.36 49 Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, 83. oldal 48

52



rabbihoz illik. Ő mégis másforma volt. Úgy is lehet mondani, hogy Jézus a korának elvárásaihoz képest rendkívül illetlenül viselkedett. Nem illeszkedett népe váradalmaihoz. Az Úr Jézus tehát azzal, hogy teljesen szabad volt, független volt a földi dolgoktól. Az Atya felé teljes önkéntes alárendelésben tudott élni. Jézus elköteleződéseit a következő oldal ábrájával szemléltetem. Az ábrában téglalappal jelöltem az Isten országához tartozást. Az Atyával való kapcsolatát örökíti az Úr Jézus tanítványaira is. Ő sem hoz senkit Tőle függő helyzetbe. A tanítványok önkéntes elköteleződés alapján követik Őt. Jézus szájából hangzó felszólító mondatoknak is speciális súlya van. Ezeknek nem olyan élét látom, mint amikor a gyerekemnek mondom, és ott van mögötte egy olyan erő, hogy ha nem teszi, közbelépek és rákényszerítem. Az Úr Jézus használ felszólító módot, de meghagyja a tanítványok szabad akaratát a döntésre. Kifejezi, hogy Vele nem gyűlik meg a baja annak sem, aki nem engedelmeskedik. Így mondta ezt: Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon50. Az Úr Jézus tehát nem tartja Tőle függésben az embereket. Ha az emberek mégis befolyást engednek magukon, azt szabad akaratukból teszik. A tanítvány pontosan ilyen. Az Atya uralmi területét magára érvényesnek vette fel, mintegy belépett abba, ővele bővült az Atya uralmi területe. Ezt úgy jelöltem az ábrán, hogy a tanítvány felirat körül megjelenik a mennyei polgárságot jelölő téglalap is. A létező, de függőség nélküli kapcsolatokat jelöltem szaggatott vonallal. A nyíl a kapcsolat hatásirányát jelöli itt. Hangsúlyozom tehát, hogy a valakitől függetlenség nem azt jelenti, hogy az illetővel nincs kapcsolatom, és azt sem, hogy a kapcsolatban 50

nem hathatunk egymásra. A függetlenség azt jelenti, hogy a másik ember engem kényszerűen vagy manipulatívan nem irányít, hanem a magam szabad döntése a cselekedeteim forrása. Vagyis egy kapcsolatban az engem érő ingereket, a testvéreim észrevételeit megvizsgálom a remélhetőleg megújult elmémmel51, és a vizsgálat eredményétől függően a szabad akaratom szerint indítok, szüntetek be, változtatok vagy nem változtatok viselkedést.

Atya

53

Világi ember tanítvány

tanítvány Világi ember

Jelmagyarázat: X

: X a menny polgára

X

: X a világ polgára

X

: X mind a menny, mind a világ polgára

X

: X kovászhatása

X

: kényszerű függés X-től 1. ábra

51

Jn. 12.47-48

Úr Jézus

Világi ember

Róm. 12.2

54


Tóth Péter: A hiteles igehirdető Tehát világi kapcsolatokba vagyunk ágyazva, azokban kívánatos meghallani az ingereket és megvizsgálni mindent.

A tanítvány függése A következőkben jelentőséget kap a tanítvány és szolgálattevő fogalmak megkülönböztetett használata. Tanítvány alatt az újjászületett hívő embert értem, szolgálattevő alatt pedig azt, akit – annak elhívását felismerve – a gyülekezet szolgálatra rendelt. A tanítványt nézzük most. Mely kapcsolataiban milyen szabadságához ragaszkodjon, magára milyen befolyást fogadjon el egy tanítvány? Bármilyen kapcsolatban is három kulcs ige a szemléletem három oszlopát adja meg: (1) Az egyik Jézus főpapi imájának részlete: Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Jn. 17,15 – így kéri Jézus az Atyát a főpapi imában. Vagyis bármilyen meglepő, úgy tűnik, a tanítványokra vonatkozó terv nem elszigetelődés a világtól. Hanem az Igazságban való olyan meggyökerezés, amely mellett stabilak maradunk a világgal való létező és kívánatos kapcsolatainkban is. Hogy aztán ezekben a kapcsolatokban lehetőleg egyirányú hatások nyilvánuljanak meg. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk – így mondja az Úr Jeremiásnak. (2) A másik Pál apostol alábbi megállapítása: Mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, 1Thessz. 5,21 Tehát akár felülről kapok felszólítást, akár alulról, akár mellőlem, Pál szavait érvényesnek tartom: legyen három különböző szűrőm, hogy a hozzám érkezett különböző súlyú felszólításokat azok súlya szerint saját mérlegelésnek vessem alá. (3) Harmadikként hadd idézem Pál szavait a Károli fordításból: Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok,megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. Eféz. 4.32 Tehát bármilyen kapcsolatban is engedhetsz a szabályosságból – az adósság elengedési képességed, a felelősségvállalási képességed határáig.52

Három alapvető típusviszonyulást különböztetek meg. Az egyik az olyan kapcsolataim, amelyben vezetett vagyok, a másik amelyben vezető, a harmadik pedig, amely kapcsolataimban a felelősségterületek nem lapolódnak át, egymástól nem függünk, tisztán mellérendelt a viszony. Az ilyen kapcsolatokról bővebben is olvashatsz A hiteles felebarát könyv 39. oldalától az Emberi kapcsolatok fejezetben. Itt most a függés és a befolyás szempontját tekintjük. Kapcsolatok, melyben vezetett vagyok A vezetőinktől való függésünket két ige alapján ragadom meg. Az egyik Pál apostol szájából hangzik. Ez általános direktíva a felsőbb hatalom irányába: Engedelmesség. Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett53. A másik ige egy speciális esetet emel ki ebből az általános halmazból. Azt az esetet, amikor a felsőbb hatalomtól érkező irányítás, utasítás keresztezi Isten vezetését. Péter és az apostolok megállapítása így hangzik a nagytanács előtt: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek54. Valamint ne feledjük a közös részben említett „vizsgáljatok meg mindent” felszólítást. Ezek alapján alárendeltként a következők szerint vizsgálom a hozzám érkezett felszólítást, az alábbi szűrő szerint: (1) Felsőbb hatalom-e nekem az, akitől a felszólítás, ajánlás érkezett? (2) A felszólítás, ajánlás követésével ütközök-e Isten igéjével? Kapcsolatok, melyben vezető vagyok Vezetőként rám bízottakkal tartok kapcsolatot. Azokat tekintem rám bízottaknak, akik családi kötelék alapján 53

52

54

A témáról bővebben írok A hiteles felebarátban, 42. oldal

55

Róm. 13.1 ApCsel. 5.29

56



törvényszerűen, vagy családi kapcsolattól függetlenül önként vagy gondviselőjük által igénylik a (lelki) gondoskodásomat. Ide sorolom a családomat, a munkahelyemen vezetetteket, ha vannak ilyenek, lelkipásztorként a gyülekezetem tagjait és az eseti lelkigondozói kapcsolataimat. Vezérigém ebben a szerepben: Aki tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak55. Ha valamire befolyásunk van, akkor felelősek vagyunk azzal a befolyással jól sáfárkodni. Ugyanakkor jó hír, hogy amennyi befolyásunk van valamire, csak addig a mértékig vagyunk érte felelősek. Vagy fordítva: Isten csak olyan dolgokért tesz felelőssé bennünket, melyek mellé befolyást is mellékel, és pontosan olyan mértékig vagyunk felelősek egy dologért, amilyen mértékű befolyásunk van arra56. A rám bízottakért felelősséget viselek Isten előtt. Milyen függéseim vannak ebben a szerepben? Amennyiben a rám bízottak engedelmesen illeszkednek, önként a tekintélyem alá vetik magukat, úgy a felelősséget függés nélkül lehet megélni. Ha nyíltan lázadnak, kilépnek a felelős szeretet hatósugarából, kilépnek a vezetői tekintély alól, úgy a vezető felelőssége elvileg megszűnik, függés tehát így sem alakul ki. Függés akkor alakul ki, amikor hagyjuk maszatolódni a dolgokat. Egy tipikus eset, amikor egy vezetett nem nyíltan, hanem a szívében lázad, de ügyesen manipulál. Ilyenkor sikerülhet úgy beállítania a dolgokat, hogy a lázadása titokban maradjon, és a vezető magára vegye a felelősséget. Ha ezt a manipulációt vezetőként nem ismerem fel, kényszerű függés alakulhat ki. Függés akkor is kialakulhat, ha egy vezető elbukik, és titkolja a bűnét. Amikor például a kívánságaim mentén kísértések telnek be rajtam. Jó észben tartanom, hogy nincs olyan titok, amely ki ne tudódnék57. Ha az ilyen bukásomat nem viszem a világosságra, ha titkolom, fogása lesz rajtam a Sátánnak, befolyási, zsarolási 55

Jak. 4.17 A hiteles felebarát, 44. oldal 57 Lk. 12.2: Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. 56

pozícióhoz jut akár valamely kapcsolatomon, akár csak a lelkiismeretemen keresztül. Ilyen esetekben függni kezdek a világ fejedelmétől is. Ha érkezik egy befolyás, inger, kérés javaslat a rám bízott felől, a következő szűrőt alkalmazom: A tekintélyem alatt van-e a vezetett? (1) Ha valóban a tekintélyem alatt van, akkor legitim a felelősségem őérte, a cselekedeteiért és azok következményeiért. A felőle érkező kérés, javaslat figyelembevételével úgy vezetem őt, hogy annak eredményeként a felelősségvállaló képességemen belül maradjon. Lehet, hogy ez korlátokat fog számára előírni. (2) Ha viszont a vezetett valójában nincs a tekintélyem alatt, akkor megszűnt a felelősségem. Gyülekezeti tag esetén pl. olyannak tekintem, mint a pogányt58. Kérésére tanácsolni fogom, de tudatosítanom kell benne is és magamban is, hogy amíg a tekintélyem alá önként vissza nem áll, addig ő saját magának a vezetője, és ekként is felel a dolgaiért. A későbbi maszatolások elkerülése végett jó dolog rögzíteni a tekintély elhagyásának (és visszaállásának) dátumát. Kapcsolatok, melyben mellérendelt vagyok Mellérendelt kapcsolatainkban elvileg egyik fél sem függ a másiktól. Elvileg, mondom, mert ez csak akkor igaz, ha tiszteletben tartjuk egymás határait. Függés egyrészt úgy alakulhat ki, ha átlépjük a másik ilyen határait, és befolyást akarunk gyakorolni a másik magánterületén. Ekkor a másik az ilyen területét védeni kényszerül. Nos, ez a kényszer a függés megjelenése a befolyást szenvedő fél oldalán. A függés másik fajtája a szakirodalomban társfüggőségnek nevezett állapot. Ezt a befolyást gyakorló éli meg akkor, ha túlságosan bevonódik egy mellérendelt kapcsolatba. Ha akár maga a kapcsolat léte, akár a kontaktus célja (pl. „megtéríteni” az illetőt) az egészségesnél fontosabbá válik, úgy az adott kapcsolatban megnövekszik a függésünk veszélye. 58

57

Mt. 18.17

58



Pál apostol szavait ide is érvényesnek látom: Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.59 Pál bizonyos távolság tartását javasolja minden földi dologtól. Ilyen távolság a tárgyilagosságunk megőrzéséhez is kívánatos lehet. Egy mellérendelt kapcsolat akkor egészséges, ha sem én, sem a társam nem akarjuk egymást befolyásolni a másik határain belül. Ez nem azt jelenti, hogy kapcsolatunk mélysége, intimitása korlátozva van. Ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy bátran megoszthatod legmélyebb gondolataidat is, feltárhatod bűneidet is, mert biztonságban vagy, nem követi ítélet vagy más következmény az ilyen feltárulkozásodat. Az Ezékiel 33 őrállói modellje alkalmazandó ide. Ha van észrevételem, megosztom veled, de egyértelművé teszem, hogy nekem nem felelősségem, hogy mit kezdesz vele. A legitim felelősségem véget ért ott, hogy elmondtam, amit látok, ahogy látlak. A te felelősséged, hogy mit kezdesz vele. Így kell látnom a függőség kérdését a mellérendelt kapcsolatokban. Ezek után a vizsgálati szűrőm, ha egy befolyás legitimitását vizsgálom: A hozzám érkezett befolyásolási kísérlet kinek a felelősségi körét érinti (zavarja)? (1) Ha az enyémet, akkor a befolyást visszautasítom. (2) Ha a küldőjét, akkor tudatosítom vele, hogy most egy szívességet kér. Eldöntöm, tudom-e teljesíteni. A legtöbb kapcsolatunk nem ilyen fekete-fehér, Sokszor nehezebben azonosíthatók, és témafüggők a szerepek. Azonban az ilyen kapcsolatainkban is azonosíthatók olyan részterületek, melyekre már alkalmazható a fenti modell. Példát A hiteles felebarátban találsz.60

59 60

A szolgálattevő függései Láttuk tehát, hogy Jézus bármely követője a földi kapcsolatok olyan hálójában él, amelyben semmiképpen sem tekinthető függetlennek. Érvényes modell lehet-e ezek után Jézus kapcsolati modelljét örökíteni a kegyelmi időben élő szolgálattevőre is? Lehetséges-e nekem és neked az Atyától való kizárólagos függés? Azt gondolom, hogy ez több szempontból sem lehetséges modell. A legmarkánsabb különbséget ott látom, hogy ahogy bármely tanítvány, a szolgálattevő is kettős állampolgár. Alapfeltételezésünk, hogy polgára a Mennynek, de ezen kívül szükségszerűen polgára ennek a világnak is. Ekként pedig – ki többé, ki kevésbé – be vagyunk ágyazódva a világnak a struktúrájába. Igaz ez a családunkban. Igaz ez munkaadónk, a látható gyülekezetünk és az egyházszervezetünk tekintetében, és igaz az ország törvényei tekintetében is, amelyben élünk. Valamint igaznak kell tekintenem úgy is, hogy bennünk bizony van mit fogni a Sátánnak – kiben többet, kiben kevesebbet. A kívánságainkhoz rendelem ezt a függést. E világ polgáraiként tehát be vagyunk ágyazódva, és így bizonyos függésünk van - önmagunktól (kívánságainktól, sátántól), - a családunktól, - a látható gyülekezettől, - a munkaadótól, - az egyháztól, - az államtól

A következő ábra ezt a környezetet szemlélteti.

2Tim. 2.4. A hiteles felebarát, 46. oldal

59

60


Tóth Péter: A hiteles igehirdető Úr Jézus Krisztus ?

önmaga

Krisztus követe

? ?

?

?

Államvezetése

? ?

családja 2. ábra

Látható gyülekezete

Munkahelye

Egyháza

Krisztus követének beágyazódását, befolyásait és függőségeit ábrázoló sémánk a kapcsolatok jellemzését illetően egyenlőre üres. Próbáljuk meg együtt feltölteni a korábban alkalmazott jelekkel. A szolgálattevő kapcsolata önmagával Ahogy Isten is a hozzá közel állókon mutatja be szentségét, nekünk is ott kell kezdenünk, és táguló sugarú körben folytathatjuk a vizsgálatot. Ha magammal nem tudok egységben lenni, ha magammal nem tudok békességben lenni, ha kétségbeesés, kételkedés, aggodalom, lelkifurdalás, Istentől való rettegés gyötör, akkor vajon tudok-e egészségesen viszonyulni bárki máshoz? Nem gondolom, hogy tudok. Legyen gondod önmagadra és a tanításra61 – írja Pál Timóteusnak. Ebben a sorrendben. Először önmagadra. Nem gondolom, hogy új igazságokat írok itt. Az önmagammal való harmónia minden következő egészséges beágyazódásom alapja. Ezért hadd kezdjem ezzel. Mik azok a sarokpontok, amire figyeljünk ahhoz, hogy az önmagunkkal való kapcsolat a tágabb sugarú körben is jó alap legyen? Három címszót emelek ki válaszképpen: Félelmeink, magányosság, és kívánságaink. Nézzük meg ezeket egyenként. 61

1Tim. 4.16

61

Félelmeink A félelem a maga helyén az élet velejárója, Isten ránk vonatkozó tervének része. A félelem figyelmet, energiát csoportosít át minden mástól, és állít a felbukkanó váratlan helyzet megoldásának szolgálatába. Ez hasznos addig, amíg valóban helyzet van, de azon túl a félelem parazita, élősködik rajtunk, függővé tesz. Félelmeink két forrása a képzeletünk és a valóság. Előbbi belülről, utóbbi kívülről tör ránk. Ha a félelem tárgyára tekintünk, elbukunk, pánikba-, kétségbeesünk, elveszünk, elesünk. Mert a félelem vonzza a félelem tárgyát. A Zsoltáros ezzel a képpel biztatja magát: Én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet62. Az Úr Jézus is a félelmeinkkel való szembefordulásra hív: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!63 vagy Jánosnál egy másik összefüggésben: Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot64.” Pál apostol így buzdít a félelmeink elhagyására a Római levélben: Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban65. Magányosság Vannak, akik életüket egyetlen célnak szentelik, kutatók, tudósok, művészek, ezért önként döntenek magányos életforma mellett. A hős a köznyelvben megkapta a magányos jelzőt. Pál apostol, és mindazok, akik azóta is az ő életformáját választják, egyetlen szent célért, másokért élnek. Ugyanakkor: nem jó az embernek egyedül66 – állapítja meg Isten. Soványnak hangzó válasz a „van-e barátod?” kérdésre: Nekem Jézus a barátom. 62

Zsolt. 73.23 Mt. 14.27 64 Jn. 16.33 65 Róm. 8.38 66 1Móz 2.18 63

62



Isten szolgálata bizonyos mértékig magányos, talán szükségszerűen az. A belső szobába egyedül megy be az ember, és a szolgálattevő több időt tölt ott az átlagosnál (ugye?). Látjuk Jézust, amint nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.67 Pál apostol együtt látja a szükségszerűen magányosan hordozandó terhet a testvérekkel megosztandóval, amikor így ír: Egymás terhét (baros) hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét68. A következő mondatban pedig: Mindenki a maga terhét (fortion) hordozza69. A baros kívülről ránk rakott teher. Átadható. Talán nem is a testvérem vállára méretezte Isten, hanem csak azért osztotta rá, hogy nekem készítsen elő helyzetet. Hogy kérjek tőle abból a teherből, így ápoljam a vele való kapcsolatomat, és így oldódjék kicsit a magányom is. A fortion a meg nem osztható teher. Vannak helyzetek az életben, amiken egyedül kell átmenni. Mindenki életében a születés, a szülés, a haldoklás feltétlenül ilyen. De Isten szolgájának több is kijut ebből. Gyökössy Endre így ír erről: „Minél inkább növekszik valaki hitben, tudásban, emberségben, minél inkább egyéniség, minél inkább kinő a tömegből, annál magányosabbá válhat. Az igazán nagyot teljesítő emberek gyakran, sőt legtöbbször magányos emberek. Ők olyan gondolatokat, érzéseket, fájdalmakat, örömöket és szenvedéseket hordoznak magukban, amiket nem tudnak megosztani másokkal.”70 Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok71. – kiált fel a Zsoltáros. Az elmagányosodást a szolgálattevőre leselkedő komoly veszélynek látom. Ha elbizonytalanodás, elveszettség, sivárság, idegenség érzését élem meg, meg kell vizsgálnom, vannak-e körülöttem, akik szólni mernek, vagy „elintéztem” minden őrállómat magam körül?

Jó, ha a szolgálattevőnek van mentora. Jó, ha van, akivel megossza nehézségeit, sőt megvallja bűneit is, mert abban van a gyógyulás72 Kívánság, szenvedély Egyszer azt tanácsoltam egy hívő apának: Segítse a fiát annak aktuális céljaihoz, hogy az mielőbb rájöjjön: az adott cél elérése nem tölti be az életét, ahogy remélte. Van úgy, hogy egy kívánságomba belevetítem az aktuális nehézségeimet. Hajlamos vagyok úgy látni, hogy ha azt a drága fényképezőgépet meg tudnám venni, minden dolgom megoldódna. És Isten néha megengedi, hogy megvegyem. Talán így derül ki leggyorsabban, hogy hiábavaló a kapcsolódó reményem. Megmaradtak a problémáim. A vásárlás eredményeként viszont ilyenkor egy mentségemmel kevesebb lesz, ami a józan látás felé segít. Isten kijelentette, hogy gondja van a szükségeinkre. A szükségeinkre, mondom. Az igényeink azonban másik fejezet. Lehetnek kívánságaink a szükségeinken túl is, és Isten azok közül is betölt tetszése szint. Talán addig teszi ezt, amíg a kárunkra nem megy, például az elbizakodás vonalán. Azért teszi ezt, mert ránk nézve bővölködő élet az eredeti terve. Nem baj, ha tudjuk ezt. A szolgálattevőnek ugyanakkor kívánatos szükség szerint önmérsékletet tanúsítania, és a rábízottakhoz igazodnia például az élete színvonala megválasztásában is. Pál zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé lett, hogy egyeseket megnyerjen73. Máshol azt írja, megtanult szűkölködni is és bővölködni is74. Tárgyi témánkkal, a függőséggel kapcsolatos látását így foglalja össze: Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává75. Pál szabadnak, függőségektől mentesnek akarja tudni magát. Arra hívja fel a figyelmet, hogy szokásaink szenvedélyekké válhatnak, és magukhoz köthetnek. A böjt, azaz e dolgok magamtól megvonása

67

Mk. 1.35 Gal. 6.2 69 Gal. 6.5 68

70 71

72

Jak. 5.16 1Kor. 9.19-21 74 Fil. 4.12 75 1Kor. 6.12 73

Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, Kálvin kiadó Budapest 1992, 131. oldal Zsolt. 25.16

63

64



egy időre, annak a vizsgálatára is jó, hogy ura vagyok-e még annak a szokásnak, vagy már a rabjává tett. Nem tehetem, hogy ne írjak erről is: A sátán a kívánságaink mentén talál talán legjobb fogantyút hozzánk. A lopott víz édes, az eldugott kenyér kedves. De nem tudják, hogy az árnyak vannak ott, és vendégei a halál mélységeibe kerülnek76. Nincs-e nálam valami, ami a másé, akár elvettem tőle, akár visszatartottam tőle? Dolog, idő tisztesség, becsület? Gondolhatunk itt mindarra, amit a nyolcadik parancsolatba77 értünk, amikor tanítunk róla. Ha mutat ilyet a Lélek, induljunk rendezni. A kívánságaink ne álljanak felettünk. Ne legyünk ösztönlények. Az önuralom, a mértékletesség a Lélek gyümölcse. Teremjük meg. Értelmünk megújulásával és akaratunk összeszedésével – néha talán szükséges megerőszakolásával – váljunk képessé ne csak megítélni, hanem cselekedni is Isten akaratát. Aggodalom helyett imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjuk fel kéréseinket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban.78 Mindezek alapján megállapítom, hogy a természeti ember szoros függésben van önmagától. Jézus követése önmegtagadással, önmagunknak meghalással kezdődik. Krisztus újjászületett tanítványa új címkét, az óember címkét használja Krisztus nélküli identitására. Ezt naponta öldököli, egyre gyengébbnek szeretné tudni, krisztusi természetét pedig növekedni szeretné látni. A szolgálattevőnek emelt szintű felelőssége van ebben. Óemberi természetünk tehát függésben van tőlünk. Ugyanakkor, Krisztussal való kapcsolatunk erejétől és önfegyelmünktől függően többé-kevésbé mindnyájan mi magunk is függünk óemberi természetünktől. Az ábrába ennek megfelelően az óember címkét és kölcsönösen függő kapcsolatot jelölök.

Óembere

Krisztus követe

3. ábra

A szolgálattevő kapcsolata családjával Családhoz sorolom a házastársat, gyerekeket, ha vannak, és a felmenő rokonságot, szülőket, nagyszülőket. A családról a téma súlyának megfelelően több bibliai szakasz és mai könyvek egész sora szól. Kiragadok néhány igét: Az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.79 Az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.80 Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban! „Tiszteld apádat és anyádat”.81 Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.82 Összefoglalva: törekedjünk szereteközösségre egymással az Úrban. Jó, ha soha nem kell választani a család és a szolgálat között. De ha kell – és a élet hoz helyzeteket – a család igazodjék a szolgálathoz, vagy a szolgálat a családhoz? Mindkét irányú válasznak vannak képviselői, és mindkettőt alátámaszthatónak látom a Bibliából. A hitelességre törekvő tanítványnak magam az utóbbit tanácsolom83. A tanítvány maga körül táguló sugarú körben felelős a rábízottakért, vagyis a család megelőzi a szolgálatot. Igehirdetőként, lelkipásztorként, Isten népe lelki irányadójaként azonban, aktív tanítói szolgálatban azonban aggályos, ha a család határozza meg a szolgálatot. Jóllehet többen, 79

1Kor. 11,11 Zsolt. 127,3 81 Ef. 6,1-2 82 Ef. 6,4 83 A hiteles felebarát, 268. oldal 80

76

Péld. 9.17-18 2Móz. 20.15: Ne lopj! 78 Fil. 4.6-7 77

65

66



az enyémnél több politikus vénával nem látnák ezt ilyen sarkosnak. Természetesen a legjobb, ha ez a kérdés soha nem merül fel. De Jézus életében felmerült, és – ahogy korábban láttuk – Ő határozottan a szolgálatát választotta, amikor választani kényszerült. A feleséggel – akinek van – egy test vagyunk. Csak illúzió a tőle való függetlenség. A szolgálattevő igenis függő helyzetben van. Jó, ha látja ezt és úgy is él, hogy vezetőként követhető legyen. Ez a szolgálatához korlátokat is előírhat. A baptista lelki és etikai kódex egyebek mellett a következőket emeli ki a lelkipásztor családja vonatkozásában84: „Hivatását nem játszhatja ki családjával szemben. Kötelessége családja testi és lelki szükségleteiről gondoskodni, rájuk kellő időt fordítani. Hitét előttük őszintén és képmutató kötelességérzet nélkül élje meg. Családját nem teheti ki az esetleg személye körül kialakuló konfliktusoknak, összeütközéseknek. Otthona hivatásának és hivatalának is a területe. Ezért különböző vendégek fogadására is méltónak kell lennie. Ezzel együtt meg kell őriznie otthona védettségét, személyességét és intimitását is. Felesége, amennyiben van, magára nézve szintén tartsa kötelezőnek ezen kódex normáit és útmutatását!” Az idézet utolsó mondata a feleségeknek szóló felszólítás. Az engedetlen feleség jól megbonyolítja a lelkipásztor függőségeinek kérdését. Ha valaki a maga háza népét nem tudja vezetni, hogyan fog gondot viselni az Isten egyházára?85 Ez a költői kérdés persze nem csak a feleség, hanem a fiak szempontjából is felvetődik. A feleség azonban minősített, mert vele egy test a szolgálattevő. Az Isten Igéje ellen lázadó feleséggel egy igában lévő szolgálattevő összeegyeztethetetlen konfliktusba került Isten vezetésével. Szolgálata ellehetetlenült. Ha a feleség lázadása nyílt, akkor ez mindenki előtt nyílvánvaló. Ha rejtett86, úgy e tény nem mindenkinek egyformán nyilvánvaló, de attól még valós, és csak

illúzió, hogy a közösség nem érzi. A szolgálattevő szolgálata erőtelen lesz mindaddig, amíg a rendezéshez kikerülhetetlenül szükséges konfrontációt nem vállalja. Szolgáló feleségek Gyülekezeteinkben asszonyok is szolgálnak – ahogy Jézus is elfogadta a szolgálatukat. Hogyan lássa egy szolgáló feleség a szolgálatbeli függetlenségét? Hogyan élje meg a férje tekintélyét a szolgálatában, függjön-e tőle? A rövid válaszom: Igen. Pál talán ezért sem engedi meg asszonynak a tanítást87. Így hallottam egyszer, hogy az asszony tekintélye a szolgálatban nem önálló, hanem a férjétől delegált tekintély. Ha így tekintjük, úgy feleség esetén nem is kérdés a függés, merthogy az természetes adottság. Bárkik is alkossák egy szolgálattevő családját, aki (amilyen területen) a tekintélye alatt van, azért a vezető felelős. Korábban láttuk, hogy függés csak akkor alakul ki, ha vagy hagyjuk maszatolódni a dolgokat, vagy titkolt bűnünk van. A családunk körében vezetőként ne engedjük meg a maszatolást. Magunk lehetőleg mondjunk egyértelmű igeneket és nemeket, illetve nem bűn a „nem tudom” vagy a „tanácstalan vagyok” sem. Az igenünk legyen igen, a nemünk pedig nem. Próbáljuk a családi kommunikációt is efelé terelni. Éljünk hiteles életet, de fogadjuk el, hogy nem feltétlenül tudunk mindenkit Isten útjára terelni. A szél arra fúj, amerre akar. Talán lesz, aki nyíltan kilép a tekintélyünk alól. Isten patriarchális családmodelljében azok a nagykorú fiak szabadok kilépni a tekintély alól, akik önálló egzisztenciával rendelkeznek már. A nagykorú lányok esetét nem látom egyértelműen. A bibliai korban az apa tekintélye alól csak közvetlenül férj tekintélye alá mehetett a leány, légüres térbe nem mehetett. Ma ez másképpen látszik, másképpen diktálják a törvények is, ebben tanácstalan vagyok.

84

Háló Gyula: Lelkipásztori lelki és etikai kódex, SZOLGATÁRS, 2007. 2. szám 85 1Tim. 3.5 86 Lásd A tanítvány függése fejezet függés vezetőként gondolatait.

87

67

1Tim. 2.12: A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg

68



Másrészt pedig kívánatos nem titkolnunk bűnt. Nem felesleges botránkoztatásról88 beszélek, de az ahhoz szükségesről igenis beszélek, hogy a szolgálatunk visszanyerje az erejét. A családom körében vezetettként a család vezetője nekem felsőbb hatalom. Ekként tisztelem és engedelmeskedek neki. Ha azonban Isten törvényétől eltérni kényszerít, egyéni vezetést kérek a Lélektől. Ilyenkor sem automatikus az engedetlenségem. Péter mindenkori vezetettekre érvényes szavai jutnak eszembe: Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre.89 Új felismeréseinket az ábrába a következőképpen jelölöm: A család kettős polgár, mennyei is és földi is. A vele való kapcsolatában egyrészt a szolgálattevő hat a családjára. Másrészt kölcsönös függésben vannak egymástól.

Krisztus követe

Óembere

családja 4. ábra A szolgálattevő kapcsolata gyülekezetével A szolgálattevő növekvő sugarú környezetében a család után elsőként a gyülekezetét nézzük meg. A szolgálattevő fogalma alatt a fejezet további részében a lelkipásztori funkcióban szolgálatot 88

Mt. 18.6: Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. 89 1Pt. 3.1

69

végzőt értem. A lelkipásztor feladata a nyáj lelki vezetése. Azokat kell rábízottaknak tekinteni, akik önként vagy gondviselőjük által igénylik a lelkipásztor lelki gondoskodását. A rábízottakkal való kapcsolat tekintetében témánk, a függőség szempontjából a következőket emelem ki. A lelkipásztor elkötelezett a rábízottakért. Ez egy köt-elem. Függést jelentő elem. A rábízottakkal való kapcsolat fenntartását kötelezővé tevő elem. A feladat-kapcsolat dinamikában az utóbbit kiemelő elem. Így a lelkipásztor szükségszerűen szembekerülhet azzal, hogy a feladatvégzés hatékonyságából engednie kell, mert a kapcsolat megőrzése a fontosabb. Később látjuk majd, milyen kérdéseket vet fel ez a kötelem. A lelkipásztor felelőssége más, mint annak a felelőssége, aki pusztán az Igét szólja, mint például egy vendégszolgáló vagy egy vándorprédikátor. A lelkipásztor közvetlen szolgálati területe a gyülekezete. Munkájának lényege, hogy Isten eszközeként hitet ébresszen, valamint tanítson és elvezessen a bibliai igazságok helyes megélésére mindenkit. Egy vendégszolgáló vagy vándorprédikátor bázis szolgálati területe nem az a gyülekezet, amely előtt az Igét szólja. Ezért nekik nem feltétlenül kell ismerni a közösségben elásott aknákat. Ők szabadabban vehetnek a szájukra akár éles szavakat is, kockáztatva esetleg a gyülekezettel való kapcsolatukat a feladat javára. A szentségről, a gyülekezet küldetéséről, a gyülekezet híréről, hogyan látják őket távoli testvérek, a csak igehirdetésre küldött szolgálattevő szabadabban tud beszélni. A lelkipásztor nem ilyen szabad a feladatvégzésében, mert őt kötelezi a gyülekezettel való kapcsolat. A korábban idézett etikai kódex kicsit talán idealisztikusan így ír erről: „A lelkipásztor kötelessége a személy méltóságát megőrizni. Nem alakíthat ki függőségi helyzetet. De ő sem kerülhet semmilyen függő viszonyba a rábízottal szemben. A gyülekezetén nem uralkodhat, nem önkényeskedhet. Különösen vigyázzon arra, hogy semmilyen emberi (anyagi, érzelmi vagy más érdek) függőség ne akadályozza szolgálatát! Nem lehet megvesztegethető. Szolgálatáért a szerződéses megegyezésen túl sem általában, sem esetileg anyagi

70



ellenszolgáltatást nem kérhet, nem várhat. A tagok munkáját saját céljaira ne vegye igénybe!”90 Dicsőség az Úrnak azokért a szolgatársakért akiknek sikerül(t) így megélni a szolgálatukat. Akik elmondhatják: „Én teljességgel úgy gondolkodtam, hogy az én kenyéradó gazdám Isten. Soha gyülekezettel, vezetőkkel a fizetésemről nem beszéltem – amit adtak, elfogadtam.” A lelkipásztori kar jelentős része azonban - tekintélyes szakmai beszámolók szerint – kiszolgáltatottságot él meg.

démon. Ennek egyik tipikus megnyilvánulása: nem marad meg saját teológiai látásának ismertetésénél, esetleg annak érvényesítési szándékánál, hanem támadást indít az ellen, aki merészelte az ő sokéves, évtizedes erkölcsiségét megkérdőjelezni.” Ebben a közegben szolgál a lelkipásztor, és próbálja vezetni a közösséget Isten akaratában. Ez a feladata. A gyülekezettel való kapcsolat megőrzése azonban, ahogy korábban említettem, fontosabb. Ezért funkciójában kompromisszumra kényszerül, szolgálata függ a gyülekezettől.

• A lelkipásztor lelki kiszolgáltatottsága A lelkipásztort a gyülekezet kívülről érkezőnek tekinti. Gyakran még olyankor is így van ez, ha valaki a saját gyülekezetébe, mint szolgálati helyre érkezik vissza a teológiáról. A gyülekezet egyfajta kockázatként éli meg az új szolgálattevő érkezését. A közösségre vonatkozóan a „mi tudjuk, amit te nem” rezeg a levegőben kimondatlanul is. Hallgass ránk, fogadd el a kereteket, és akkor nem vered be a fejedet – hangzik a jó tanács szavakkal is vagy anélkül. A lelki színvonal – például a gyülekezeti tagok erkölcsi normája tekintetében – ilyen keretek közé szorított. Ezt a normát tessék elérni, másrészt viszont felesleges és értelmetlen különcködés azzal próbálkozni, hogy meghaladjuk azt – mondják a közösség illetékes és illetéktelenül is szószóló tagjai. Lukács Tamás így ír erről91: „Megfeszülhet a kívülről jött lelki vezető, ha gyülekezetét szeretné a régi normák szintjei fölé emelni. A legkevesebb az, hogy nem értik, és nem értenek vele egyet. Feleslegesnek tartják az új célokat. És ha ez az ’újítás’ valaki erkölcsi magatartását közvetlenül is érinti, például leleplezi, akkor abból felháborodás, és néha – vérmérséklettől és a megtérés szintjétől függően – elutasítás lesz, mely elmehet egészen az aljas vádaskodásig, csúfolódó megjegyzésektől a rosszindulatú gyanúsítgatásig. Isten ’szent népéből’ vagy annak egyik-másik tagjából ilyenkor előbújik a takargatott és díszesen öltöztetett

• A lelkipásztor egzisztenciális kiszolgáltatottsága Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. (Gal 6,6) A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak. (1Tim 5,17) Pál apostol az adott kérdésben közvetlenül nem érintettként használhatja bátran ezt a határozott hangot. Külső tekintélyként szólítja fel a gyülekezeteket a lelkipásztor személyes szükségleteiről való gondoskodásra. Nem véletlen, hogy felhozza ezt. Saját tapasztalata ugyanis óvatossá teszi. Talán a korintusi gyülekezetre gondol, ahol a szolgálatát – függetlenségének őrzése végett – más gyülekezetek finanszírozták92. A gyülekezeti lelkipásztor egzisztenciálisan gyakran ma is kiszolgáltatott. Egzisztenciájában függ azoktól, akiket vezetnie, tanítania, olykor feddenie kell. Így függ a gyülekezettől, olykor egyesektől. A gyülekezet könnyen így gondolja: a gyülekezeté az udvar, a szolgálati lakás, a lelkipásztor, de sokszor a felesége, sőt a gyermekei is. Aztán nyíltan vagy burkoltan eszerint is viselkedik. Az állandósuló kiszolgáltatottság-érzés összeegyeztethetetlen a vezetői magatartással ugyanazon körön belül93. Aggályos, hogy a látható helyi gyülekezet legyen a lelkipásztor felett a munkáltatói 92

2Kor. 11.8: Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. 93 Háló Gyula: A lelkipásztor lelkisége, Szolgatárs 2009. 4. szám

90

Háló Gyula: Lelkipásztori lelki és etikai kódex, Szolgatárs 2007. 2. szám 91 Lukács Tamás blogja: http://metron-heneka.blogspot.com/

71

72



jogok gyakorlója. Ez könnyen odavezethet, hogy vagy alkalmazkodik a lelkipásztor, hogy élete Krisztusi elkötelezettsége ne legyen kihívó, vagy egyre inkább magára marad Krisztusi életével. A gyülekezettől független egzisztenciális forrás lenne az igazi válasz. Amíg intézményi megoldás nincs, egyéni megoldáskeresések vannak. Jó néhány lelkipásztort a szülei segítenek, ahogy tudnak. De nem mindenkinek élnek a szülei. Akad, aki az önkormányzattól kér segélyt. A becsületes, az egyház tekintélyére adó lelkipásztorok azonban nem élnek ezzel. További megoldásokat kínálhat egy független munkahely, erről bővebben a következő oldalon szólok. Ábránkat a fentiek alapján a következőképpen rajzolom tovább. A gyülekezet megjelölésére a látható jelzőt is odateszem, jelezve, hogy a fizikai, nem feltétlenül csak újjászületett tagokból álló gyarló közösséget értem alatta. Krisztus követe és a látható gyülekezet közötti kapcsolat ezután így alakul: Krisztus követe hatását a gyülekezetére szaggatott vonalú nyíllal jelöltem. Másrészt a lelkipásztor kiszolgáltatott a gyülekezetnek, ezt folytonos vonalú nyíllal jelöltem.

Krisztus követe

Óembere

családja 5. ábra

A szolgálattevő kapcsolata munkaadójával Létezik-e valamilyen mód, hogy az igehirdető egzisztenciális kiszolgáltatottsága csökkenjen? Ha a lelkipásztor illetményének forrása nem a pásztorolt gyülekezet volna, vagy az csak részben volna, az csökkentené a függését. Van-e alternatívája annak, hogy a lelkipásztor illetményét a rábízottak adják össze? Erre a mélyen aktuális kérdésre több irányban kutatjuk a megoldást. Az egyik ilyen irány, hogy csökkentsük a gyülekezetek financiális autonómiáját az egyház javára. Ez jelentkezzen a források elosztásában is, így a lelkipásztor illetményének forrása nagyobb részben legyen az egyház. A gyülekezetek hozzáállása ehhez a törekvéshez érthetően megoszlik. A kisebb, korlátozott anyagi képességű gyülekezetek üdvözlik, míg az erősebbek ellenzik a központi újraelosztás gondolatát. Számos lelkipásztor talált magának, vagy találták meg őt alapítványok, vallási háttérszervezetek, külföldi vagy hazai támogatói körök. Másokat missziótársaságok, más szervezetek vagy a pásztorolt gyülekezeten kívüli magánszemélyek támogatnak. Megint mások előző, civil állásukban vagy a lelkipásztori hivatás közben más forrásokból már megteremtették saját biztonságos egzisztenciájukat. A gyülekezetplántálókat többnyire más gyülekezetek vagy nem a plántált gyülekezetben élő magánszemélyek támogatják. Megint mások folyamatosan dolgoznak civil munkahelyen is. Ők ezt ennek a nyilvánvaló terhe mellett többnyire úgy élik meg, hogy legalább nem szakadnak el a rájuk bízottak életvitelétől, tanításuk életszerűbb, életmintájuk követhetőbb lehet. Napjaink folyamatai, problémái és az Úr Jézus példája is arra mutat, hogy a pásztorolt gyülekezettől való függés nem kívánatos. Pál apostol szintén kerüli a gyülekezetektől való függést. Anyagi támogatást akkor fogad el, ha attól függetlennek tudhatja a szolgálatát. Amikor ez a függetlenség veszélybe kerül, nem fogad el többé ellátmányt. Ma csak kevés lelkipásztornak van a hivatásától független civil munkahelye. Akinek azonban van, az természetesen attól függ


73

74



egzisztenciálisan. Krisztus követe ugyanakkor kovászként próbál hatni a mindenkori munkahelyén. Ezeknek megfelelően egészítettem ki az ábránkat.

Ugyanakkor szeretném az egyházi vezetést is olyannak látni, mint akikre lehet hatni, akik figyelembe veszik az alulról jövő észrevételeket is. Ezért bátorkodok egy befolyást jelző szaggatott vonalú nyilat is elhelyezni itt.

Krisztus követe

Óembere

Krisztus követe

Óembere családja 2. ábra


Munkahelye

családja 6. ábra

A szolgálattevő kapcsolata egyházával A szolgálattevő egyháztól való függését vizsgálja előző könyvem, A hiteles elöljáró nagy része. Az egyház néha indokolt kontrollt jelent a szolgálattevő szolgálata felett, más esetekben – már bocsánat – emberileg alig érthető tövis a Lélek vezette szolgálatban. Bajnai Gordon mondta a magyar-szlovák vita kapcsán: Az Uniótól nem azt várjuk, hogy közvetítsen, hogy moderáljon, hanem azt, hogy mondja meg a játékszabályokat, és azt tartassa be mindenkivel. Egyházunk is ugyanezt a bűnt gyakorolja: konfliktust akar kezelni, békítgetni akar, moderálást ajánl fel, ahelyett, hogy meghatározná a mindenkire érvényes játékszabályokat94. Kétségtelen, hogy az ilyen játékszabályok az egyházat magát is kötnék, megnehezítenék a „jó politizálást”, vagy a kettős mérce pillanatnyi érdektől függő alkalmazását. Az egyháztól való függés létezik, ezt az alábbi ábrába megfelelően bejelöltem.

96

Háló Gyula: A lelkipásztor lelkisége, Szolgatárs 2009. 4. szám

75

Munkahelye

Egyháza

A szolgálattevő kapcsolata a társadalommal Az Ószövetség idején ez még nem volt kérdés. Akkor az állam egyben az egyház is volt. Ha pedig egyes királyok erről elfelejtkeztek, Isten prófétákat küldött melléjük, hogy emlékeztessék őket erre. Az újszövetség idejére viszont szétválik egyház és állam, minthogy a Római Birodalom tartományává válik Izrael. Ekkor kérdésként fogalmazódik meg: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?95Az Úr Jézus válasza pedig: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.96 A történelemben Kr. u. 313-ig az egyháztól független, többnyire ellenséges államban állt helyt a kereszténység. Nagy Konstantin császár azonban államvallássá tette a Krisztus hitet a Római Birodalomban. Bármilyen kényelmesnek is hangzik ez az állapot, ma úgy látjuk, hogy ez nem tett jót Krisztus ügyének. Úgy látjuk, hogy kisebbségben, sőt üldözöttségben fejlődik leginkább a 95

94


Mt. 22.17 Mt. 22.21

76



hit, és hagyományozódik szilárdan. Úgy látjuk, hogy a mártírok vére az igazi magvetés. A történelem azt látszik igazolni, hogy amint hatalomra jut a krisztusi ember, bedarálja a hatalmi gépezet. Amint hatalomra jut az egyház, bedarálja a politika. Ilyenné lett Európa a 16. századra. Ezért kellett másik földrészre, az Újvilágba menekülniük azoknak, akik szabadon próbálták gyakorolni hitüket. Ezért rögzíti Amerika alkotmánya szilárdan máig, hogy állam és egyház elkülönülése a kívánatos. Lényeges kérdés merül fel ebből: Korlátozza-e magát, evangélizációs tevékenységét a kereszténység látva a fenti összefüggést? Hogy mert csak kisebbségben látszik hosszabb távon is hitelesnek, hatékony kovásznak, ezért mielőtt többségbe, hatalom közelbe jut, állítsa le magát, korlátozza a hatékonyságát? A kérdés csak elméleti, mert statisztikus. Ezen a szinten elválik az egyéni döntés és a tapasztalt statisztikai eredmény. Az egyén szintjén ugyanis az a jó sáfárság, ha az elénk készített helyzeteket kihasználjuk. Ha rés támad a rangsorban felettem, engem jelölnek, és magam is látom, hogy tudnék jót tenni ott, akkor személyes felelősségem odalépni, arra helyre. Nem gondolom, hogy valamiféle kollektív felelősséglátás megvétózhatná ezt. Az egyház elintézményesedését így szükségszerűnek látom. Tomka Ferenc írt erről bővebben97, ahogy a A hiteles elöljáróban már érintettem98. Hogy mégis, ma is hirdettetik az élő tiszta Ige, az Isten csodája. Isten valahogyan betervezte ezt a kollektív gyarlóságot a történelembe. Van valamilyen, a hitbe, vagy annak horgonypontjába, a Bibliába kódolt kollektív immunitás, amely az egyházba – talán néha akarata ellenére is – beépül. Egyéni látásom következik most: Az intézményesülési folyamat kötöz. Nem engedi el az intézményvezetést akkor sem, ha a vezető látja a nemkívánatos jelenségek, folyamatok halmozódását a közösségben. A vezető tehetetlen, a megújulás szükségszerűen alulról indul. A kezdeményező szükségszerűen őrlődik, hogyan 97

Dr. Tomka Ferenc: Intézmény és karizma az egyházban, OLI, Bp. 1991. 12.kiadás, 1998. 3. kiadás 98 A hiteles elöljáró, 234. oldal

77

kerülje el a lázadást úgy, hogy engedelmeskedik is a Lélek vezetésének. Általában az egyház vet véget ennek a tusakodásnak: A kezdeményező egy ponton olyan kényelmetlenné válik, hogy el kell távolítania a deviáns személyt, le kell tiltania, ki kell tagadnia. Így jön létre a „mozgalom”. Így nevezi ugyanis az utókor a szakadárokat önálló identitásuk első éveiben, amikor ők még nem egyház. Így látjuk és nevezzük ma a reformációt annak kezdeti időszakában, a baptisták önálló csoportját annak kezdeti időszakában és más „mozgalmakat” egészen addig, amíg intézményes egyházzá nem alakultak. A ciklusnak azonban itt nincs vége. Amíg a mozgalom első szeretete, lelkesedése terjed, addig az intézményesedett fő egyházi vonal kényszerű elhatárolódásában leginkább sorvadást él meg, jó esetben parázs izzik a fején. Ha nem is az adott vezetői generáció, de a következők egyike ezt be fogja ismerni, és elmozdulás következik a fő vonaltól intézményi szinten. Nem tudom nem párhuzamosnak látni ezt Pál szavaival: „Pogányokkal teszlek benneteket féltékennyé...” – idézi Isten szavait Mózes könyvéből a Róm. 10,19ben. Így kerül új, megújult pályára az amúgy engedelmességre törekvő, de intézményesedett fő egyházi vonal. Ezzel párhuzamosan egyházzá szelídül a mozgalom is. 2-3 generációváltás elegendő ahhoz, hogy az intézményesülés egyes mozzanatai szükségszerűen megjelenjenek, a mozgalom radikalizmusa csituljon. Itt értünk körbe az immunitási cikluson. A ciklus eredményeként az egyetemes egyház tehát eredőben elmozdult a hitet elkényelmesítő, elsorvasztó, nem kívánatos intézményesedési folyamatból. A kollektív immunitás működésbe lépett. Itt szeretnék szólni arról is, hogy a természeti embernek van egy hajlama arra, hogy intézmény része legyen, hogy mások befolyása alá lépjen. Saul király trónra lépése éppen így indult. A nép királyt kívánt. Akkor Sámuel próféta elmondta, mi egy király joga a népe felett. Nem kicsi lista. Hogy Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és futnak harci kocsija előtt. Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és

78



parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését. Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek. Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfa-kertjeiteket elveszi, és hivatalnokainak adja. Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és udvari embereinek meg hivatalnokainak adja. Szolgáitokat és szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük. Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek. Akkor majd panaszkodtok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor már nem válaszol az ÚR. A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, hanem ezt mondták neki: Mégis legyen királyunk!99 Miért jó nekünk, ha földi uralkodó van felettünk? Miért jó nekünk, ha intézmény részeként szolgálunk? Miért éri meg még ilyen áron is, miért húzunk magunkra még ilyen terheket is inkább, mint király nélkül élni? Ugyanazért, amiért ma biztosításokat kötünk. Azért fizetünk sokszor nem is kevés pénzt, áldozunk az életünk minőségéből, hogy a maradék egyenletes, kiszámítható legyen. Előre nem látható eseményeknek ne legyünk kiszolgáltatva. Az idézett igében Sámuel felsorolása nem kicsi ár mindezért. Mégis úgy látják a vének, mindezen terhek mellett is biztosabb lesz az élet, mint... mint mi is? Biztosabb, mint micsoda? Biztosabb, mint a kiszolgáltatottság ISTENNEK! De ha jól nézzük, ezt teszi minden állami apparátus, a rendőrség, a katonaság, sőt maga a törvény is. Rendet teremt és tartat be, ezzel pedig az egyenletes növekedés feltételeit adja meg. És tényleg úgy látjuk, hogy egy istentelen világban erre szükség is van. Péter apostol világa már ilyen istentelen. Mondja is, hogy engedelmeskedjünk az emberi rendeknek100. Persze Péter világa nem 99

1Sám. 8.12-19 1Pt. 2.13: Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak,

az a világ, mint amiről itt Sámuelnél szó van. Péter idejében a világi rend már adottság, míg Sámuel korában még éppen választás előtt van Izrael a világ rendje és Isten rendje között. Nekik akkor még a hétköznapi életben is választás volt, hogy Istent hagyják-e uralkodni, vagy földi uralkodót akarnak. Nekünk ma már adott a világi hatalom. De az egyházban, ami definíciószerűen Krisztus korpusza, földi jelenléte, ebben a mai egyházban a törvényt akarjuk, az intézmény biztonságát, vagy a Szentlélek szabadságát? Izrael vezetőinek a válasza akkor is, később Krisztus idején is, és talán sok mai egyházi vezetővel együtt is az, hogy a felelősségünk hordozhatóbb, hogy ha biztosítási díjat – sokszor a törvény terhénél és korlátainál is szigorúbb szabályokat – fizetünk Isten kiszámíthatatlanságával szemben. Én pedig semmiképpen sem szeretnék ítélni. Nagyon-nagyon nehéz a vezetői felelősség. Nem is mindenki alkalmas rá. Mert Isten népe nem akármilyen nép. Egy magyar egyházvezető személy mondata egy (baptista) egyházi egyeztetés után így hangzott: Isten népe kutya egy nép! Ebben a környezetben él Krisztus mai küldötte, néha jobb, néha kevésbé jó politikusként – nem is tudom melyikre törekedjek, – lépéseit a belső szobában megharcolva. A szolgálattevő szűkebb társadalmi környezetére, a lakóhelyére vonatkozóan azonban létezik megfogalmazott ajánlás. Etikai kódexünk így mondja101: „A lelkipásztor települése közéleti személyisége. Ehhez méltó életvitelt kell megélnie. Ezt figyelembe véve kell megfontolnia öltözködését, forgolódását, kapcsolatait, viselkedését. Saját maga és családja számára biztosítani kell az egészséges és az értelmiségi emberhez méltó életmódot. Elkötelezett az egész lakókörnyezet iránt. Képességei és lehetőségei szerint vegyen részt az ott élő emberek gondjainak, bajainak, szükségleteinek megoldásában! A helyi, az országos társadalom és a nagyvilág ügyeiben tájékozódjon naprakészen! Legyen hívő patrióta és lokálpatrióta egyszerre!”

100

101

79

Háló Gyula: Lelkipásztori lelki és etikai kódex, Szolgatárs 2007. 2. szám

80



A következő ábrán a társadalom felé rajzolt szaggatott nyíl jelöli, hogy a szolgálattevő kovászhatása a kívánatos, az társadalomtól induló folytonos nyíl pedig azt jelzi, hogy Krisztus kettős állampolgárságú követe a társadalomtól való függésben létezik.

Krisztus követe

Óembere

Társadalom-

családja 7. ábra


Munkahelye

Egyháza

A szolgálattevő kapcsolata a Küldőjével E kapcsolatában a szolgálattevő az Úr Jézust akarja követni, és a Lélek vezetését kéri azokra a kényes helyzetekre is, amikor más viszonylatban (is) megfelelni hivatott kettős polgársága miatt. Vagyis hittel a Szentlélekre bízza, hogy világi kötelmei mikor mennyiben elégülnek ki. Lehet, hogy néha a Lélek vezetése mellett konfrontálódni kell, esetleg ki is lépni a csónakból. Máskor meg éppen nem szabad kilépni. Ahogy korábban említettem, Pál a rabszolga képet is használja magára, amikor az Istennel való kapcsolatáról beszél. Annak a rabszolgának a képét, aki önként az Ura fennhatóságát választotta, amikor pedig az felszabadította őt. Pál örökös rabszolga lett. Függhet-e az ilyen rabszolga bárki mástól csak részben is, mint az Urától? Pál válasza: Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.102 Pál válasza tehát: Nem függhet mástól, kizárólag az Urától. Péter, ahogy korábban láttuk, a nagytanács előtt így határozza meg a szolgálattevő igaz viselkedését akkor, amikor a

Lélek késztetése és a világi megfelelés ütközik: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.103 Ez nem azt jelenti, hogy Péter a Lélek vezetése mellett nem volt tekintettel azokra, akikhez beszélt. Hanem azt, hogy a hallgatóságához viszonyulást, ha szólt, a szót a szájába nem mástól, hanem mindig az Atyától kérte el. Attól az Atyától, aki ismerte a hallgatókat, azok körülményeit, problémáit, hangulatát. Pál annyira tekintettel volt hallgatóira, hogy a Korintusi levélben így ír: Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok... a zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó... a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő... a törvény nélkülieknek törvény nélkülivé... az erőtleneknek erőtlenné lettem... hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.104 Igenis vegyük figyelembe, kikhez beszélünk. A Jézusról szóló bizonyságtétel formája és tartalma attól is függ, hogy milyen háttér van a beszélő mögött, és attól is, hogy kik a hallgatói. De mindezen ismeretet a Lélek hangolja össze bennünk, és Ő adja a szánkba a szót abban az órában. Ezek után az ábránkat az alábbiak szerint egészíthetjük ki. Szaggatott vonali nyilat kapott Krisztus követe Isten felől. Kialakult a szolgálattevő függőségeit jelölő ábránk. Szaggatott vonallal jelöltem tehát azt a kívánatos befolyást, amely a szabad akaratot tiszteletben tartja, amely alá, ha mint tekintély alá áll is be valaki, azt szabad akaratából hozott döntéssel teszi. Folytonos vonallal pedig azokat a függéseket, amelyek a világi polgárságunkból adódóan kényszerülnek ránk.

103 102

104

Gal. 1.10

81

ApCsel. 5.29 1Kor. 9.19-22

82


Tóth Péter: A hiteles igehirdető nem lesz baj. Baj akkor lesz, ha emez sem figyel, csak megy félálomban a megszokott „védett” úton. Szolgálattevőként éljünk éber, bölcs életet. A bölcsesség kezdete márpedig nem más, mint az Úrnak a félelme. Ezen az ábrán ha valakitől, akkor Krisztus követétől várható el, hogy bölcsen, éberen és megengedéssel közlekedjen. Az ábra minden világi vagy kettős állampolgár szereplőjéről ez csak kevésbé várható el. Tudjunk erről, és ne számítsunk arra, hogy a mi aluvásunkat másnak az ébersége kompenzálja majd. Az igehirdető személyével kapcsolatos megfontolások sorát a hitelesség kulcsával zárom. Legalábbis szerintem az. Többet kellene gyakorolnunk ennek a kulcsnak a használatát. A megtérés, azaz a megtalálás/rátalálás/visszatalálás kulcsa következik.

Úr Jézus Krisztus

Krisztus követe

Óembere

Társadalom-

családja 8. ábra

Látható gyülekezet

Munkahelye

Egyháza

Így állunk hát. Kicsit ijesztő kép kerekedett ki a végére. Egyetlen tiszta kapcsolatunk van, Isten felé, a többi csupa fenyegetésnek látszik. Krisztus követe minden földi kapcsolatában igyekszik kovászként hatni szolgáló életével, példamutatásával. Ő maga mindenféle kényszert és manipulatív elemet kerülve az Ige diktálta szabadságot biztosítja ezekben a kapcsolataiban. Ugyanakkor szintén az Ige alapján megengedi (megbocsátja) ugyanezekben a kapcsolataiban a feléje irányuló nyílt vagy manipulatív függési kényszereket. Megismétlem: Mindenfelől befolyási kísérletek, nyílt és rejtett manipulatív próbálkozások, miközben nekünk tiszta eszközökkel kell kovászként erjeszteni a környezetünket, a világot! Ez egy lehetetlen küldetés! Talán ezért is küldte ki Jézus a tanítványokat ezekkel a szavakkal: Elküldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.105 Nagyon fontos, hogy átlássuk a kapcsolatainkat, hogy éberen éljük az életünket. Közlekedési hasonlattal azt szoktam mondani, hogy egy balesethez legtöbbször nem elég egy figyelmetlen résztvevő, hanem kettő kell. Mert ha csak egy van, aki nem ad elsőbbséget, de a másik figyelmes és „megengedi” ezt neki, akkor 105

Lk. 10,3

83

84



A megtalálás / rátalálás / visszatalálás kulcsa (Szakdolgozat részlet; 2009-03-23) Az e pontban körülírt és megnevezett viselkedés-elem a hiteles tanítvány leggyakrabban végrehajtott mozdulata. Az útkeresés folyamata Egy test mindaddig megtartja mozgásállapotát, míg valamilyen erő nem hat rá – mondja ki a fizika törvénye, és alkalmazza ezt a nyugalmi helyzetre is. Ezzel párhuzamosan Griffin úgy látja, hogy egy ember belátásának megváltoztatásához komoly ráható erőre, állapotát akár bűntudatkeltéssel is kényelmetlenné tevésre van szükség106. Az ember is tehát, ha más erő nem hat rá, akkor a kényelme szerint viselkedik. Ha a kényelmét mégis elhagyja, az valamilyen indítás, valamilyen motiváció eredménye lehet csak. Ilyen lehet az, amikor valamilyen környezeti folyamat miatt becsukódik egy addig nyitott ajtó, és valamilyen szükségletünk kielégítése veszélybe kerül. Vagy amikor a Lélek megnyugtalanítja a hívő embert. Ilyen esetekben kimozdulunk a kényelmünkből, és keresni kezdjük az új kényelmi helyzetet. Kimozdulunk különböző irányokba, és keressük a szükségletünk kielégítésére kevésbé veszélyes környezetet. Vagy éppen a Lélek nyugtalanítása után keressük Isten akaratát, keressük azt a helyet, ahol Istennek a sokszor emberi értelmet is meghaladó békessége újra a miénk lehet. Az első jó a kimozdulás megfelelő irányát megtalálni, a következő jó a mértékét megtalálni. Mindkettőhöz szükséges egyfajta visszacsatolás, a „rossz felé mentem” vagy a „túlmentem” önmagamban deklarálása, mert csak ezt kimondva lehetséges az irányváltoztatás és új irány tesztelése. A „rossz felé mentem” vagy a „túlmentem” önmagamban deklarálását – melyet az útkeresés

106

Em Griffin: Meggyőztél! Harmat kiadó, 2004, 62. oldal

85

kulcsmozzanatának látok – a továbbiakban Pál apostol szóhasználatával107 önmegítélésnek fogom nevezni. Ezt a deklarációt megelőzően azonban be kell ismerni magát a tényt, de még azt is megelőzően meg kell látni azt. És ez nem könnyű. Míg a távolabbi környezetünket többé-kevésbé tárgyilagosan tudjuk szemlélni, a saját, egyetlen életünkkel kapcsolatban törvényszerűen elfogultak, vakok vagyunk. Isten tudja ezt, ezért őrállókat rendelt mellénk108. A Lélek embereket indít, hogy tájékoztassanak bennünket. Egy szép megjelenése ennek a Bibliában, amikor a bolond (szellemi vak) Nábál felesége, Abigail értesülvén Dávid közeledtéről indul, hogy eszköz legyen megnyitni Dávid indulattól megvakult szemeit109. „Ha majd az ÚR Izrael fejedelmévé tesz téged, ne furdaljon, majd a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért...” – hangzik az üzenet, és Abigail a Lélek hatékony eszközének bizonyul. Dávid szeme megnyílik a tényre, hogy rossz irányba ment, ezt deklarálja magában és hangosan is. „Áldott a te okosságod... mert megakadályoztál ma a vérontásban.” Ezen az egyetlen lehetséges alapon Dávid irányváltoztatása is megtörténik. Az önmegítélés a javulás ígérete Amikor valaki egy mulasztásáról, hibás döntéséről számol be, általában kétféle indoklással élhet. Az egyik, amikor a körülményekre, önmagán kívüli okra hivatkozik. Mint például: Bocsánat, késett a busz. A másik, amikor önmagával kapcsolatos okot mutat fel. Ez hangozhat így: Bocsánat, elkéstem. E két indoklás egyidejűleg is lehet igaz. Ugyanakkor mindkettő többet is tartalmaz, 107

1Kor. 11.31: Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá. 108 Ez. 33.7-8: Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izrael házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. 109 1Sám. 25

86



mint egyszerűen egy beszámolót a történtekről. Mind a két rövid mondat elmond valamit a jövőre nézve is. Ha a körülményekre hivatkozok, az azt is elmondja, hogy a teljesítés holnap is a körülmények függvénye lesz. Azok pedig mitől lennének jobbak holnap a maihoz képest? Honnan is tudhatnák a körülmények, hogy javulniuk kellene? Bizony, a körülmény holnap is hasonló lesz a maihoz. Így az én teljesítményemben sem számíthatsz javulásra. Ha viszont saját mulasztással indoklok, az azt üzeni, hogy legközelebb a mulasztott dologban körültekintőbb leszek. A saját viselkedés megítélése, az önkorrekció a tanulás alaplépése. Aki nem képes megítélni magát egy dologban, abban a dologban ő nem tanítható, növekedésre képtelen. Az önmegítélés felelősségvállalása a javulás ígérete is egyben. „Bocsánat, késtem, a sofőr az orrom előtt becsukta a busz ajtaját.” Ez nem tartalmazza a javulás ígéretét. Ez azt a szabályosságot írja le, hogy a jövőben is, ha ezt teszi a sofőr, akkor késni fogok, és ezért nem kívánok felelősséget vállalni. Míg ugyanez az esemény „Bocs, késtem, elbeszéltem otthon az időt” indoklással már igenis tartalmazza a javulás ígéretét. Ez a mondat azt ígéri, hogy holnap jobban figyelem az órát reggel, előbb megyek majd ki a megállóba, így valószínűleg elérem majd a buszt. A körülményekre hivatkozzak, vagy saját helytelen cselekedetet megnevezve vállaljak felelősséget a helyzetért? Mindkét indoklás egy időben is lehet igaz. Mégsem mindegy, sem nekem, sem a környezetemnek, hogy melyiket választom. Az a tapasztalatom, hogy túlságosan is sokszor bújunk a körülmények mögé magunk megítélése helyett. Az egyik ok talán az, hogy így kevéssé kockáztatjuk a tekintélyünket. Legalábbis úgy hisszük. Én mégis azt állítom – és ez lesz a jelen fejezet középpontjában – hogy nagyon is sokat tehetünk a környezetünkért, a családunkért, a munkatársainkért, a gyülekezetünkért azzal, ha felelősséget vállalunk, ha az önmegítélést, azaz saját helytelen cselekedet megnevezését választjuk egy mulasztásunk indoklásánál.

87

De mondhatnám úgy is: Felmérhetetlenül sokat ártunk a környezetünknek a családunknak, a munkatársainknak a gyülekezetünknek azzal, ha bűneinket nem kíséri környezetünk által is hallhatóan magunk megítélése, helytelen cselekedetünk megvallása. Az alábbi példa, Dávid király családjának története jól példázza ezt. Négy gyakori tévedés az önmegítéléssel kapcsolatban – Dávid esete Amíg együtt követjük a történéseket, négy gyakori tévedést szeretnék megvilágítani saját magunk megítélésével kapcsolatban. Az első tévedés így hangzik: Az idő múlása begyógyítja a bűnöket Dávid Isten szíve szerint való király volt, kivéve a hettita Úriás esetét110 – summázza a Biblia. Dávid is elesett. Pedig Isten Dávidot olyan trénerekkel képezteti, mint például Saul. És olyan helyzetekkel, mint ami például a barlangban alakul ki, ahova Saul a szükségét végezni megy. Dávid jól vizsgázik, felsőbb osztályba léphet. Isten szíve szerint való király lesz. Csak éppen akkor, akkor egyszer nem indul harcba, mikor annak az ideje lett volna. Azt látjuk, hogy Dávid nem sietett a bűnvallással, amikor pedig cselekedete a környezetében egyre többeknek lett nyilvánvaló. Sámuel második könyvének 11. fejezete írja le Dávid bukását és próbálkozását elrejteni a bűnt. Ebből emelek ki részleteket: • 3. vers: Dávid elküldött, és kérdezősködött az asszony felől. Ezt mondták... – vagyis legalább 2 ember beavatott. • 4. vers: Akkor követeket küldött Dávid, és magához vitette őt. – Legalább két új ember a palota személyzetéből, ők is beavatottak.

110

1Kir. 15.5

88

Tóth Péter: A hiteles igehirdető • • • • •


5. vers: De az asszony teherbe esett. Ezért ezt az üzenetet küldte Dávidnak... - Hírvivő az asszony részéről. Újabb beavatott. 6. vers: Akkor Dávid ezt üzente Jóábnak - a hírvivő újabb beavatott. 13. vers: A lerészegített Úriást Dávid szolgái kísérik a fekvőhelyére. Újabb beavatottak. 14. vers: Dávid parancsot ad Jóábnak Úriás meggyilkolására – Jóáb is beavatott. 27. vers: Dávid a palotába viteti Betsabét, és az a felesége lesz. Itt véget ér a fejezet.

Milyen lehetett vajon a palotában ezek után a hangulat? A palota személyzete és a királyi család tagjai előtt nyilvánvaló egy bűn, de nem beszélnek róla nyíltan. Tapintatosak. Vigyáznak, nem mondanak és nem is tesznek olyat, ami kényelmetlen helyzetet szülhet, a királyt a bűnére emlékeztetné. Közben folynak az istentiszteletek. Ezeken az írást rendszeresen felolvassák. Dávid is a családjával, és a palota személyzete is jelen vannak. Az egész nép is ott van. A fejek a pap felé fordulnak, de néhány szem Dávid és családja felé bandzsít, akik a hallgatók között a fő helyen ülnek. A pap tekintélyesen végignéz a hallgatóságon, lassan kiteríti a tekercset, és felemelt hangon olvassa: Én, az ÚR, vagyok a te Istened... Ne kívánd felebarátod feleségét... Bár a pap nem áll meg, mégis aránytalanul hosszúnak érzik a levegővétel szünetét... Lehetséges, hogy őszinte, bensőséges hangulatú istentiszteletek voltak ezek? Gondolhatjuk, hogy a Lélek közösségalakító, családokat erősítő munkája szabadon működhetett ott? Vélhetjük azt, hogy tiszta, őszinte nyílt tekintettel néztek egymásra a gyülekezeti tagok és a családtagok? Hát én nem így gondolom. Azt gondolom, hogy kényszeredett mosolyokkal köszöntötték egymást a templom előtt az Úrban testvérek, és istentisztelet után ahogy csak tehették, siettek haza. Mert egyenes tekintetek helyett ott vibrált a szemekben a vád: Képmutatók

89

vagytok! És ott vibrált a szemekben a szégyen, a meg nem vallott bűn szégyene. Saját magunk megítélésével kapcsolatos első gyakori tévedés, amikor valaki azt hiszi, hogy az idő múlása begyógyítja a bűneit, a bántásait, nem kell azokról beszélni, nem kell azokat rendezni. Dávid itt azt hiszi, az idő begyógyítja a bűnét. És talán nekünk is kényelmes ez a gondolat néha. Kényelmes, mert nem kell hozzá bátorság, mint a magam megítéléshez. De bizony nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy az idő maga begyógyítja a bűneinket, bántásainkat. Elég, hogy ha néhány bennünket bántásra gondolunk. Mert igenis van ilyen a nyilvántartásunkban. Fel kellene ismernünk, hogy sem a kapott, sem az adott sebeket nem gyógyítja be az idő! Isten hosszan és türelmesen vár arra, hogy Dávid erre maga jöjjön rá. Legalább kilenc hónap telik el, mielőtt hozzá küldi Nátán prófétát. Dávid vall a prófétának, és ezzel vall Istennek. Ez a személyes üdvösségéhez tökéletesen elegendő. De vajon nem feledkezett-e el még valamiről?

Nem a megfelelő körben ítéli meg magát Az ÚR ellenségei gyalázkodhattak eddig Dávid bűne miatt? Bizony, gyalázkodhattak. Miről beszélsz nekem? Erről az Izraelről? Ez lenne az Úr népe?! Ilyen királya van?! Ide hívsz engem imaházba? És most Nátán látogatása után az ÚR ellenségei vajon automatikusan abbahagyják a gyalázkodást? Erre csak akkor lenne okuk, ha Isten gyarló szolgája nem csak az Úrral szűk körben, hanem előttük nyilván ítélné meg a tettét, választaná le magáról a bűnét. Saját magunk megítélésével kapcsolatos második gyakori hiba, amikor valaki nem a megfelelő körben ítéli meg magát. Szükséges lenne legalább abban a körben, akik tekintetükkel végigkövették az elesését, hogy Dávid szóval ki is mondva megítélje magát. Egyrészt így választaná le magáról, így égetné fel végleg a bűnhöz visszavezető hidat, ha a környezete kezébe őrállói eszközöket is enged. Másrészt így mutatna példát a bűn kezelésére

90



például a háza népének is. Ez teremtené meg a jogalapot arra, hogy legalább e területen szilárd fegyelmet tartson a családjában. Enélkül nincs alapja semmiféle számonkérésre. Ilyen szándékkal nem fordulhat a gyerekei felé, mert azok ajkán ott játszik a hangosan esetleg soha el nem hangzott érv: Apa, te beszélsz? Hívjuk a gyerekeinket, unokáinkat, vagy a gyülekezetből kiábrándult testvért Isten házába. Hívtuk őket valamerre. Máskor meg, amikor látjuk, hogy egy szakadék felé megy, ilyet mondunk neki: jaj, csak oda ne menj, azt ne tedd, tönkreteszed magad! Vagyis óvjuk őket valamitől. Miért nincs ereje az ilyen szavainknak? Nem érhető véletlenül tetten ez a szeretteink tekintetében: Anya, te beszélsz? Apa, te beszélsz? Mama, papa, te beszélsz? Testvérem! Te beszélsz? A történetíró lejegyzi, hogy Dávid megítélte magát Nátán látogatásakor. Ezt később az 51. Zsoltár is tanúsítja. Valamiért azonban tény, hogy erőtelen Dávid intése a gyermekei felé. Vajon mikor és hogyan értesült Dávid családja a családfő megtéréséről? Későbbi történések arra utalnak, hogy Dávid szavának a súlya valamiért nem állt helyre a családja előtt. Vajon a megfelelő körben tette, hogy felelősséget vállalt a bűnéért? Sírtunk-e a múltunk felett úgy, hogy a gyermekeink is hallották? Hogy feleségünk, férjünk is hallotta? Megítéltük-e magunkat olyan erővel, hogy emberek által is számon kérhető felelősséget vállaltunk a múltunkért?

útjáról! – így hangzanak a felelősségvállaló mondatok, az önmegítélések. Mondható persze, hogy a „mi lett volna ha” kérdésekre amúgy is aggályos választ keresni, miért vállaljuk a teljes felelősséget? Én pedig azt mondom: kerekítsünk felfelé bátran, azzal vétjük a kisebb hibát!

Elmaszatoljuk a magunk megítélését Saját magunk megítélésével kapcsolatos harmadik gyakori hiba, amikor elmaszatoljuk a magunk megítélését. Csak részben állunk a felelősség alá, hogy elfuthassunk, ha mégis az derülne ki, hogy nagyon terhes. Tudjuk, hogy meg kellene ítélni magunkat, de bátorság híján tesszük is meg nem is. „Végül is lehet, hogy én is hibás voltam benne...” ez nem felelősségvállalás! „Ha nem úgy cselekedtem volna, akkor ma lehetne gyereked! Ha azt nem tettem volna, akkor nem kellett volna eladni a házat! Ha azt a bűnt nem tagadtam volna le, akkor a fiaim nem térnek le Isten

Következmény hiba A negyedik fajta hibát „következmény hibának” neveztem. Helytelenül cselekedtem, de nem lett belőle baj. Ezért nem foglalkozok vele, nincs mit megítélnem magamon. Vigyázat! Végzetes hiba! Példa: Megyek autóval a kanyargós úton, és szépen levágom a kanyarokat, rendszeresen megyek át az út bal oldalára olyan helyeken, ahol nem látom, jön-e szembe valaki. És mondjuk mellettem ül az autóban a fiam, és látja. De épségben a célhoz érünk, talán magam is fellélegzek, rámosolygok a gyerekre magabiztosan, amolyan apásan: „Látod, nem történt baj.” Két év múlva a gyerek friss jogosítvánnyal ugyanazon az úton megy. És karambolt okoz, mert áttért a menetirány szerinti bal oldalra. Ki a felelős? Ha azt hiszed, hogy a helytelen cselekedetet nem kell megítélned, mert aktuálisan nem lett belőle baj, az nagy hiba. Ezzel egy aknát ásol el, amire csak idő kérdése, hogy valaki rálépjen. Én vagyok a felelős! Lehet, hogy ezt már a kórházi ágy mellett, az élete végéig béna fiam ágyánál kell mondanom. Én vagyok a felelős. Meg tudsz nekem bocsátani? Másik példa: A gyülekezetből korábban kiábrándult testvéremet látogatom meg, hogy visszahívjam a közösségbe. Magamat azonban nem érzem hibásnak abban, hogy elment, így nem is kívánok felelősséget vállalni ebben. A gyarló keresztyének, mondom. Persze, keresztyén vagyok én is. De amikor felelősséget kellene vállalni, akkor nem MI gyarló keresztyének voltunk, hanem ŐK, gyarló keresztyének voltak. Ez pedig így nem önmegítélés, hanem mások megítélése. Ezért a jobb holnap ígéretét sem

91

92



tartalmazza! Csodálkozom, ha erőtelen egy gyülekezetbe visszahívásom, amikor a közösséghez tartozásban úgy mutatok példát, hogy magam még a visszahívás mondatában sem vállalok közösséget a gyülekezettel? Újabb példa: Elváltam a feleségemtől és nem ítéltem meg magam? Hogyan is tudhatnám meggyőző erővel a férje melletti kitartásra buzdítani a gyerekemet? Sehogy. Amíg a körülményekre hivatkozok, addig előre mentséget tartok fenn magamnak, és kínálok fel másnak a jövendő hasonló eseteire is. Ne csodálkozzak, ha erőtelen a bátorító szavam.

Ha megítélnénk magunkat, nem esnénk ítélet alá Négy gyakori hibát azonosítottunk saját magunk megítélésével kapcsolatban. A négy hiba bármelyikét, ha elkövettük, ha nem ítéltük meg magunkat valamiért annak az idejében, vagy nem vettük a bátorságot a megfelelő emberi körben is megtenni, akkor események sora kezdődött el körülöttük, a családunk, a szeretteink életében. Ezek sokszor horror események. Ezekről az eseményekről vagy tudunk, vagy nem tudunk. Ha ugyanis a szerettünk az elmaradt önmegítélésünk után elvesztette már a belénk vetett bizalmát, akkor nem mondta el a legrosszabbakat, ami történt vele. Dávid életében éppen ilyet fogunk látni a következőkben. Amnon és Támár Dávid családja történetében a 2Sám 13-tól következnek az elmaradt önmegítélést követő események. Dávid ugyanis amiatt, hogy nem ítélte meg magát emberek előtt, paradox módon nemhogy megőrizte volna a tekintélyét, hanem az események fényében úgy tűnik elveszítette. Családfőként – ezt a szálat követem most – ettől kezdve a gyerekeit nem tudja meginteni.

Jönnek tehát a következmények sorban. Nem sok idő múlva egyik fia, Amnon szerelmes lesz. Talán már az egész palota tudott Amnon szenvedélyéről a féltestvére felé. Dáviddal viszont nem beszélnek erről, mert ez előtte kényes téma. Törvénytelen irányú, tiltott tárgyú szenvedély111. Dávidnak intenie kellett volna. De nem tette. A felelősségre vonás elmulasztása pedig súlyos következményekkel járt. Amnon egyszer megjátssza a beteget, és Támárral kényeztetteti magát. Egyedül maradnak, adott az alkalom, és Amnon megerőszakolja őt. Támár Absolonhoz menekül, a testvéréhez. Nem az apjához, hanem a testvéréhez. Nincs bizalma az apjához. És ott, Absolon házában a négy fal között éli le szégyenben az egész életét. A szolgálat, mint pótcselekvés Dávidnak, mint családfőnek itt büntetnie kellene Amnont. Talán meg is próbálja. A Biblia nem írja le, de az előző gondolat folytatásaként úgy képzelem, Amnon tekintete, vagy akárcsak az apa fejében elképzelt tekintet miatt az apa torkán akad a szó. Apa, te nem beszélhetsz nekem! Igen. Apa nem beszélhet. Dávid erőtelen az intésre. És ha nehezére esik a családja közelében lenni, keres valamit, pótcselekvést, amit a családtól távol végezhet. A háborúzás például ilyen. Ha elmegy a táborba, a katonákhoz, ahol a betyárbecsület is megáll még. Ahol a katonai fegyelmet egy Úriás gyilkosságban való nyilvánvaló közreműködés sem kérdőjelezi meg. A katona nem kérdez. Nem mondja: Te mondod? A katona végrehajt. A gyerek viszont kérdez. A család a tekintetével számon kér. A katona nem kérdez. És Dávid elmenekül a családtól a katonákhoz. Isten óvja meg a szolgálattevőit attól, hogy a szolgálat a menekülés pótcselekvése legyen! Isten óvjon meg mindannyiunkat attól, hogy menekülni kelljen otthonról a vádoló, szemrehányó tekintetek elől. Mert egy bukásunk vagy mulasztásunk után nem, vagy nem jól ítéltük meg magunkat, amikor annak az ideje volt.

111

93

3Móz. 18.17

94



Nem baj, ha magunkra ismerünk, amint kilépünk a bűneink következménye mögül, és hisszük azt, hogy az intimitás elől kitérve, otthontól távol, a gyülekezettől távol azok nem érnek utol bennünket. Lássuk meg, hogy éppen ez a Dávid mondja az 51. zsoltárban Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Balga dolog azt hinni, hogy a bűneink elől el tudunk menekülni! Absolon és Amnon Menjünk tovább, mert folytatódik a legrosszabbak sora. Harag Dávid részéről Támár megerőszakolása miatt, gyűlölet Absolon részéről az apa felé, hogy nem tett igazságot, nem büntette meg Amnont. Vajon hova vezet majd ez? Absolon maga tesz igazságot, úgy gondolja hivatott erre. Megöli testvérét, Amnont. Dávidnak most már Absolont kellene büntetnie. De nincs ereje most sem. Nem tesz semmit. Nincs ereje fegyelmezni. Nincs ereje rendet tenni a családjában. Absolon pedig nem látván a határait, bizonytalanságában fellázad az apja ellen. Dávid nem száll szembe vele, hanem menekülésre fogja. És Absolon fényes nappal Dávid másodrangú feleségeivel hál. A palota tetején, hogy mindenki lássa. Értelmetlen, ész nélküli dolog. Az őszinte apai viselkedés, az apa világosságban járása kapaszkodókat jelentene a gyereknek is! Mintha ez az Absolon a határait keresné! Mintha az apai szigort keresné, és feszíti, feszíti a húrt, hátha majd ezzel beleütközik. De nem. Lép még egyet. Akkor talán ezzel a sokkal súlyosabbal. De nem. És még egyet lép. Addig, hogy az egész ország, Isten egész népe értetlenül csóválja a fejét, meddig engedi a családfő ezt a fegyelmezetlen ifjút? Csakhogy Dávid még mindig nem ítélte meg magát a családja előtt, így pedig képtelenség a fiát fegyelmeznie. Absolon pedig teljes bizonytalanságban van, mert nem tudja, hogy hol vannak a határai! Nem tudja hol vannak a korlátai, a kapaszkodói! A szerettednek biztonságot ad, vagy adna, ha világos korlátok és kapaszkodók lennének mellette. Ha félreléptél, ha

95

megbotránkoztattad őt valamivel, ha rossz példát mutattál neki – mindannyian tesszük – nem tudod meg nem történtté tenni. De ezt teheted: Ítéld meg magad – hogy ne mosódjon el a szeretted szemei előtt a határozott korlát. Meg tudsz nekem bocsátani? Akármilyen ijesztő ez a nyílt kérdés, a döntést így, csak így teszed le valósággal a másik kezébe. Csak így dönthet szabadon, manipuláció nélkül a megbocsátás mellett. Lehet, hogy a szeretted már régóta vár erre, és be se kell fejezned a mondatot: „Igen, igen, igen, apa. Úgy vártam már, hogy megbocsáthassak!” De lehet, hogy a szeretted nincs még készen erre. Akkor nehéz pillanatok következnek rád. Lehet, hogy régóta betokosodott keserűség dugóját fogja kifeszíteni a nyomás. És akkor Isten erősítsen meg téged megállni abban, hogy tartsd ott nyitott tenyeredben a bocsánatkérést. És ha nem vétetik át, akkor tedd le az asztalra és hagyd ott. Mivel tudom jóvá tenni? – az önmegítélés ára De lehet, nagyon is lehet, hogy tovább kell menned, egy kérdéssel tovább: Ezzel a kérdéssel: „Mivel tartozom?” Megint egy nyitott, ijesztő kérdés. Vajon mit mond rá a szeretted? Isten felé könnyebb. Az Ő bűnbocsánata (nekünk) ingyen van, tudjuk. De emberek felé ez indokolt kérdés: Mivel tartozom? Ezt megkérdezni, a válasszal szembenézni bátorságot kíván. És lehet, hogy valódi, csak áron megvehető fájdalomcsillapítási lehetőség merül fel. Igen, könnyen lehet, hogy ára is lesz ennek a kérdésnek. Könnyen lehet, hogy ára lesz az önmegítélésednek. Legyél kész megfizetni ezt. * Megállapítottuk eddig, hogy kívánatos megítélnünk magunkat mind Isten előtt, mind azok előtt az emberek előtt, akik akár szenvedői, akár tanúi voltak egy elesésünknek.

96


Tóth Péter: A hiteles igehirdető • Múlt idejű kijelentés legyen (a jelen aggályos, hisz akkor nem eléggé utáltam meg ahhoz, hogy elhagyjam). • Egyes szám első személyben mondjam, vagy ha csoportot ítélek meg, akkor többes szám első személyben, azaz mindenképpen a csoport tagjának azonosítsam magam. • Személyesen mondjam, vagy távolsági akadály esetén inkább írásban, levélben írjam le. Ha csak lehet, kerülendő, hogy telefonon hangozzék el. A tanú nélküli telefonbeszélgetések éppen a felelősség kerülésének az egyik alkalmas eszköze. • Az érintettek körét helyesen válasszuk meg. Ha szűk, akkor nem minden pusztulást állítunk meg, nem minden rombolásnak vetünk véget. Ha bő, az szerintem a kisebb hiba, van némi felesleges botránkoztatás, de a bűnvallás egyben bizonyságtétel is nekik. • Szabad elmondani, hogy miért veszem elő azt a régi esetet, miért nem gondolom már, hogy majd az idő oldja meg. Szabad ezzel indokolni, (1) hogy megnyílt a szemem Dávid rossz családi mintájára, (2) mert azt remélem, hogy ezután majd megenyhül, nem vádol tovább a tekintetetek. (3) Mert ezzel dicsőítem előttetek is Istent, (4) Mert eddig csak szóval hittem, és most teszem a cselekedetet is az eddig csak vallott hitem mellé. Most éledt meg az a hitem, hogy Isten kegyelmében megengedhetem magamnak a bűneim elismerését!

Láttunk négy gyakori tévedést magunk megítélésével kapcsolatban. Hogy (1) az idő megoldja, hogy (2) nem megfelelő körben tesszük, hogy (3) kicsinyítjük a felelősségünket, és hogy (4) a pillanatnyilag látható következményével minősítjük a bűnünket. Láttuk, hogy ha elmenekülünk, például a szolgálatba, az csak további pusztulást okoz a családban. Megállapítottuk, hogy szembe kell nézni a „meg tudsz nekem bocsátani?” És a „mivel tartozom?” kérdésekkel. Dávid Isten szíve szerint való király volt, a Biblia maga summázza így. Azt viszont sehol sem olvassuk, hogy Dávid Isten szíve szerint való családapa volt. Dávid nem lett olyan apa, mint amilyen lehetett volna. Jobb örökséget is hagyhatott volna hátra. Dávid bűnének egyenes következménye volt, ami a családjában történt. Példája azt tanítja, hogy elkövetett bűneinknek – e földi élet vonatkozásában – akkor is elkerülhetetlenek a következményei, ha megtértünk belőle és teljes bűnbocsánatot nyertünk. Láttuk továbbá a szükségességét annak, hogy emberek számára is hallhatóan megítéljük bűneinket, egyenetlenségeinket! Hagyjuk hátra a legfontosabb örökséget! Azt, hogy áttekinthetően a szeretteink kezébe adjuk a rendszerezett múltat. Hogy nem megmagyarázott, összevissza kozmetikázott rendetlenséget hagyunk hátra! Nem olyat, hogy a rend fogalmat torzítjuk el úgy, hogy illeszkedjen a mi személyes vagy gyülekezeti múltunkhoz. Hanem hogy világosan megnevezzük azokat a cselekedeteinket, melyek kilógtak Isten rendjéből, amelyek másolásától óvni akarjuk a szeretteinket, az örököseinket!

Ha tévedtél, vétkeztél, valld meg Isten – és ha a dolog nyilvános lett – emberek előtt is. Az őszinte bűnrendezés nem rombolja, hanem növeli, NÖVELI a hitben élők előtt a tekintélyedet. Ha valaki felhánytorgatja, vedd Isten kezéből: Így tart alázatban. Élj örömmel az Isten bocsánatában.113

Ajánlás az önmegítélésünk formájára112 Az önmegítélésünk • Kijelentő mód legyen (nem feltételes).

112

113

Klaus Antons: A csoportdinamika gyakorlata Kiadó: Synalorg Kft. 2006. 89-100. oldalak alapján

Kovács Géza: Lelkipásztor, lelkimunkások az újszövetségi gyülekezetben. 2003, Menedék alapítvány. 134. oldal

97

98



II. Az üzenet hitelessége és az átviteli csatorna Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett igéjét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 1Thessz. 2,13 Az előző fejezetben az igehirdető személyének hitelességét próbáltuk meg valahogyan megragadni. A fókuszunkat most továbbvisszük az üzenet felé. Az üzenetet és az általa használt csatorna jellemzőit fogjuk közelebbről megnézni, különös tekintettel a beszélt nyelvre. Először megvizsgálom az általános emberi üzenet és annak hitelessége kérdését, majd pedig azt, hogy a teológia, az Istenről szóló beszéd, és az evangélium, a jó hír mint speciális üzenet milyen elemeket hoznak be a képbe. Fejezetünk vonala a következő ívet követi: Az üzenet és annak hitelessége Általános üzenet Az Evangélium, mint speciális üzenet A beszélt nyelv A nyelv bűnei Kommunikációs igénytelenségek Hogyan lehet mégis, ma is érthető Isten szava? Előtorzítás – egy értelmezési kísérlet

99

Az üzenet és annak hitelessége (Szakdolgozat részlet; 2009-03-23) Általános üzenet Kezdjük egy általános üzenet vizsgálatával. Általános üzenetátviteli modellünk a lehető legegyszerűbb, a hírközlésből származik. A kibocsátó megfogalmaz egy üzenetet, alkalmas csatornába illeszti, melyen át az a címzetthez jut. Ilyen lehet egy reklám-TV-néző, vagy egy újságíró-újság-olvasó, vagy akár érzésszavak-hallgató, és még sok más helyzet. Általános üzenetátviteli elrendezés: Csatorna Kibocsátó

Címzett Üzenet

Nézzük először a csatornát. Az ideális csatorna olyan, hogy amit a kibocsátó beletesz, az érkezik a címzetthez. A valóság azonban gyakran eltér ettől. A csatorna esetleg zajos, véges kapacitású, és más torzító tényezői is vannak. Így a címzett nem ritkán torzított üzenetet kap kézhez. Ráadásul a címzett legtöbbször nincsen tisztában a csatorna torzító voltával, és a számára esetleg ismeretlen kibocsátó szándékához, szavahihetőségéhez rendeli minden tapasztalatát. A hitelesség kérdése ezek után a címzett oldalán merül fel, az ő szubjektív megfontolásának tárgya. A címzett a hitelesség elbírálásánál a következő elemeket veszi fontolóra: • A címzett ismerete szerint a kibocsátó szavahihető-e, hitelt érdemlő-e, mint személy? Ezt a kérdést a címzett a kibocsátóról létező előzetes ismerete alapján dönti el. Lehet ez személyes ismeretség, lehet sztereotípia, de lehet a kibocsátó viselkedésének észlelt következetessége vagy éppen annak a hiánya.

100

Tóth Péter: A hiteles igehirdető •

•


A címzett ismerete szerint a kibocsátó szavahihető-e, hitelt érdemlő-e az üzenet speciális témájában, azaz kompetens-e az adott témában? A címzett ezt a kérdést is az előzőhöz hasonlóan dönti el, azaz személyes ismeretség alapján, vagy tipizálással. Utóbbira példa: egy professzori előadás a címzett szemével például esetleg hitelesebb lehet ha egy szórakozott, fésületlen fejű professzor mondja lelkesen, mintha egy vasalt inges egyenruhás alak. Vagy kismamák szülési tanfolyamán hitelesebb a női előadó, mint a férfi. A címzett ismeretei közé az üzenet kapcsolható, beilleszthető legyen. Vagyis a címzettnek az adott témával kapcsolatos ismereteinek iránya és szintje illeszkedjék a befogadandó közlés irányához és szintjéhez. Az irányra egy példa: Tudós hívő ember számára nem hiteles Darwin elméletének tudós szintű előadása.

Amennyiben a címzett ítélete szerint a kibocsátó szavahihető, mint személy, és kompetens az üzenet speciális témájában, valamint ha ismeretei közé az üzenet jól illeszkedik, akkor a címzett az üzenetet hitelesnek fogadja el. Itt szeretnék röviden kitérni a mai gyorsan írt üzenetekre. Azokra az e-mailekre gondolok, amelyeket keresztények növekvő számban küldözgetnek egymásnak, általában egyetlen kattintás árán, merthogy egyszerűen továbbküldik, amit kaptak. Mint az üzenet címzettje, természetesen nem tudom, mennyi ideig gondolkodott a küldő, hogy a címzettek közé betegye az én nevemet, de az biztos, hogy a saját nevében egyetlen betűt sem írt. Én egy ilyen e-mail elolvasására annyi időt fordítok, amennyit vélhetően a küldő foglalkozott a megírásával. Amennyiben a küldőnek egy ilyen üzenetben nulla saját gondolata van, úgy én azt nem fogadom el hitelesnek, nem tartom figyelemre, elolvasásra méltónak.

101

Az Evangélium, mint speciális üzenet Hogyan működik az előzőekben leírt általános üzenetátviteli modell az Evangéliumról szóló speciális üzenet esetén? E speciális esetben a kibocsátó maga Isten, a bűnt gyűlölő, de a bűnös emberért a Fiát áldozó Isten. A szolgálattevő, Isten elhívott szolgája már a közvetítő csatorna része. Az üzenet pedig az Evangélium, azaz örömhír az alázatosaknak, szabadulás híre a foglyoknak, az Úr kegyelmének híre a lázadó embernek. Ezen a ponton szólni kell egy lehetséges hibáról. Az még csak csak feltételezhető, hogy a hívő emberek általában tudják, hogy az Evangélium kibocsátója Isten, a prédikátor csak egy többékevésbé átlátszó csatornája ennek az üzenetnek. De az evangéliumi üzenet hitelessége kérdésével először szembenézőnek, istentiszteleteink vendégeinek ez nem nyilvánvaló. Ők gyakran nézik a prédikátort a kibocsátónak. Ha pedig a prédikátor nem elég tudatosan és következetesen határolja el magát a hallgatónak ettől a tévhitétől (pl.: „érthetetlen számomra, hogy a Szent Isten miért egy ilyen gyarló szolgálattevőt használ, mint én”), azzal olyan terhet, olyan kompetencia kényszert enged a nyakába, ami előbb-utóbb összenyomja. Az igehirdetői küldetés egyenesen lehetetlennek látszik. A gyarló, bűnös igehirdetőnek ideálisan átlátszónak kellene lennie, azaz hallgatói a Szent Istent kellene hallják! A bűnt gyűlölő Szent Istent, akinek ugyanakkor a bensője remeg a bűnös emberért! Emberileg lehetetlen küldetés! Mi az a kevés, amit mégis megtehetünk azért, hogy maradjon még hit utánunk a földön? Ha a címzett a kibocsátóval, és a speciális üzenettel kapcsolatban semmiféle előzetes ismerettel nem rendelkezik, akkor az üzenet torzulásmentes kézbesítéséhez a következő sarokpontokat látom: a szolgálattevő (1) járjon világosságban és (2) legyen átlátszó. Az előbbi alatt őszinteséget, önkritikát, gyarlósága elismerését értem, az utóbbi alatt azt, hogy Küldője dicsősége sugározzon át a szolgálattevő életén. Mind e megnyilvánulásai pedig legyenek harmóniában az üzenet örömhír jellegével.

102



Semmiképpen sem látom megjátszhatónak ezeket. A kommunikáló felek által igenis érzékelt nem verbális jelek halmaza azonnal felfedi a valóságot! Az üzenet mindenképpen a szív teljességéből hangozik! Hogy ez a gondolat milyen messze vihet, arra egyetlen mintakérdés: Szabad-e örömtelenül adni hírt az örömhírről? Az én válaszom erre az, hogy ha igazán előállok vele alkalmas és alkalmatlan időben, akkor biztos lesz olyan, hogy nem vagyok jókedvű. Ilyen esetben, úgy gondolom, kívánatos lehet megosztanom hangulatomból, és annak az okát. Némileg más a helyzet, ha a címzett az evangélium tárgyában rendelkezik előzetes ismerettel. Ha például egy kórházban keresztény beteget látogat egy lelkigondozóként bemutatkozó személy, akkor a betegben - még mielőtt a látogató üzenetet fogalmaz meg - sajátos érzések és elképzelések társulhatnak a látogató személyéhez. Mitől sajátos, mitől más ez a látogatás, mint a rokoné vagy orvosé? Azt hiszem, a látogatáson Isten közelsége tetszik át akár szavak nélkül is. Egyetlen lelkigondozó sem tud létrehozni ilyen átlátszóságot. Ez nem az ő teljesítménye, hanem a másik emberből ered – pszichológiai szempontból nézve – abból, akit a lelkigondozó meglátogat. Tehát a meglátogatott ember korábbi hittapasztalatai, reményei, elképzelései, belső beállítódásai képezik ennek az áttetszőségnek az alapját. Teológiai szempontból a történések gazdagabbak ennél, de a lelkigondozót illetően lényegében nem jelentenek mást. Maga Isten találja meg az utat a beteghez, nem a lelkigondozó. Ő csupán haszontalan szolga.114

114

A beszélt nyelv Ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt! 5Móz. 30.11-14 Egyre több Magyarországon is a külföldi. Gond nélkül utazunk együtt a várost néző japánnal egy villamoson, de ha valamiért beszélgetni kell vele, például megkérdezi, merre van ez vagy az a templom, hát azt már nem olyan egyszerű elmagyarázni. Még bonyolultabb, ha más gondolatokat is közölni akarok. Ha meg akarom magam értetni egy japán, egy kínai, egy afrikai emberrel, akkor valamelyikőnknek meg kell tanulnia a másik nyelvét. Ha mindketten csak a magunkat beszéljük, abból nem lesz megértés. Vagy nekem kell megtanulnom az ő nyelvét, vagy neki kell megtanulnia az enyémet, vagy esetleg mindkettőnknek egy harmadikat. Olyan jó, hogy ha Istennel akarjuk magunkat megértetni, akkor nem kell megtanulnunk Isten nyelvét beszélni. Nagy szerencse, mert gondolatokat cserélni Azzal, akinek a gondolatai annyival magasabbak az én gondolataimnál, mint amennyivel magasabb az ég a földnél115, hát az nem lenne egyszerű az ember részéről. Nem kell tehát megtanulnunk Isten nyelvét beszélni, ha meg akarjuk magunkat értetni Vele, ha közösséget kívánunk Vele, mert Ő már beszéli a mi nyelvünket, a mi nyelvünkön szól hozzánk. Nincs tőled távol Isten Igéje, nem megfoghatatlan számodra! Legyen bár angol, olasz, orosz, nigériai vagy magyar az anyanyelvünk, Ő azon a nyelven szól hozzánk. 115

Hans van der Geest: Négyszemközt, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány kiadványa, Debrecen 2004, 168. oldal.

Ézs. 55.9: Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.

103

104



Nyelvromlás a Bibliai történelem folyamán Istennek nem kellett mindig ennyi nyelvet beszélnie. A bűnbeesés előtt az ember egészen közeli kapcsolatban volt a teremtőjével, akár szavak nélkül is értették egymást. Ádámnak még ajkán sincs a szó, Isten már megérti: „Nem jó az embernek egyedül lenni” – mondja és máris cselekszik, megalkotja Évát. Nem sokkal később azonban az ember fellázad Isten ellen. Előrébb lép, mint a teremtett helye. Nem csoda, ha azonnal bizonytalanság és ezzel félelem tör rá, ezért elbújik, mentségeket keres. Kommunikációjában is elbújik. Hogy hazugságon se legyen kapható, de mégis előnyhöz jusson, hát elkezd kétértelműen beszélni. És kialakulnak azok a nyelvi fordulatok, melyeket Isten egyáltalán nem tervezett az ember szájába. És ha most magunkat, hívő embereket ez alól kivesszük, az nagy baj. Isten népe pongyolaságát már a Biblia is ismeri. Józsué esküvel megerősített békeszerződése a gibeoniakkal (Józs 9) például kitöltetlen sorokat is tartalmaz a kedvezményezett fél kilétére vonatkozóan. Tulajdonképpen örülhetett Izrael, hogy csak ennyi volt a csalafintaság, hogy a gibeoni nép közel lakott. Lehetett volna több is. Azután nem sok idő, és az elsietett esküt is megtanulja kezelni Isten népe. A Bírák 21-ben Izrael megesküszik Benjamin törzsének kipusztítására. A tévedhetetlenség dogmáját természetesen nem lehet feladni, ezért a körülményeket csavarják úgy, hogy Benjámin törzse mégis túlélje. Az sem baj, ha ennek Jábés Gileád város lakosainak élete az ára. Aztán jönnek a kifejezett hazugságok. Jákób fiai álnok módon beszélnek Sikemmel és apjával a húguk Dina miatt, amit aztán a sikemi vérfürdő követ majd.116 Azután ott vannak azok a helyzetek, amikor Isten népének nyilatkoznia kellene hallgatás helyett. Illés kérdésére a Karmelhegyen „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha a Baal, akkor őt kövessétek!” a nép nem felel egy szót sem. 116

Mert mindkét választás felelősséggel jár. A kimondott szóval járó felelősséget pedig senki nem akarja vállalni.117 A 4Móz. 30 ezt a manőverezést (is) zárja ki, amikor a családfőnek, férjnek nem engedi meg, hogy a körülmények későbbi alakulásától tegye függővé, tartja-e magát a leány vagy asszony kimondott szavához. Ha a férj egy napon belül nem kifogásolja meg a felesége által kimondott szót, akkor azt érvényesnek kell tekinteni. Akár napjainkban az egyre tökéletesebb gyilkoló fegyvereket, úgy látjuk az Újszövetség idejére kifinomulni a kommunikációval való varázslás fortélyait. Máté néven nevezi a farizeusok elhatározását, hogy szóval csalják tőrbe Jézust. Jön a mézes madzag, majd pedig a jól ismert csapda-kérdés: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Élet és halál van a nyelv hatalmában – mondja a példabeszéd. A 15. Zsoltár szerint az Úr jelenlétét csak az bírhatja, aki szíve szerint igazat szól, és aki a szavát (saját) kárával is állja. Jakab sem szépíti a helyzetet. Azt mondja, ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember. Példák a héber, a görög és a mai nyugati világ fogalomalkotására Az ember romlottsága miatt hosszú történelmünk alatt lassan, fokozatosan átalakult a beszédünk, a nyelvünk. Talán még rosszabb hír, hogy ezzel szoros összefüggésben a gondolkozásunk is átalakult. A legrégebbi nyelvi fogalmi struktúra, amibe alkalmam volt némileg betekinteni, a bibliai héber nyelv szerkezete. Amikor tehát a nyelv alakulását, romlását vizsgáljuk, a héber ember gondolkozásából vehetem a legkorábbi mintát a Krisztus előtt 4002000 éves időből. A következő minta mintegy ezer évvel ezután a görög ember gondolkodása és beszéde. Ez utóbbi körülbelül Krisztus kora, illetve az első század.

117

1Móz. 34

105

1Kir. 18,21

106



Már e kettő között eltelt mintegy 1000 évben is tetten érhető fogalmi változás, vélhetően távolodás Isten fogalmi struktúrájától. Nézzünk konkrét példát néhány ma is használt fogalomra: Az időt a héber ember úgy éli meg, mely telik, vagyis az ember életének elején van a semmi, az az üres, az életút alatt töltődik, és a végén betelik, teljes lesz. Jákób élettel betelve húzza fel a lábát az ágyra. Ugyanez az idő a görög gondolkodásban, amelyből a mi latin fogalmi struktúránk is származik, az idő nem be(felé)telik, hanem (kifelé)múlik. Nem telítődik az a pohár az élettel a földi életidőnk alatt, hanem a születéskor tele van, és kifelé folyik belőle az életerő, így az életünk végén nem betelik, hanem kifogy, kimúlik az élet. Egy másik példa, hogy a héberben még a meglátni és a megismerni szavak tulajdonképpen szinonimák, egymást helyettesíthetik, jelentéseik kb. azonosak (Ádám meglátta Évát és gyermekük született). A görög nyelvben már szétválik ez a két fogalom. Egyáltalán nem tűnik elrugaszkodottnak a következtetés, hogy a bűnbeesés előtti szabadságban és a még meg nem romlott szemmel látásban a meglátás egybeeshetett a megismeréssel, és az így címkézett akár intim kapcsolattal. Később, képeket mutató (képmutató) emberek között, ráadásul romlott szemmel, romlott látás-érzékszervvel szükségszerű, hogy a meglátásból nem következik a megismerés, hanem a megismerés mára egy a meglátástól elkülönülő, hosszabb művelet.

Ismét újabb, már jelenkori keresztyén példa szavaink jelentésének deformálódására a bűn és hiba kategóriáink átfedése. A Józs. 7.1-ben a Károli fordítás szerint hűtlenül bántak Izrael fiai a teljesen Istennek szentelt dolgokkal, míg az új protestáns fordítás a hibát követtek el kifejezést használja. E „hiba” miatt futamodott meg Izrael Aj emberei elöl, halt meg 36 ember, és olvadt meg a nép szíve, hogy olyan lett, mint a víz. Az itt álló eredeti szó jelentése: hűtlenül/hitetlenül cselekedni, rendelkezést megszegni. A protestáns biblia szerkesztői, ha nem pontatlanul fordítottak itt, akkor úgy érzékelik a magyar nyelv elmúlt egy-két emberöltőnyi változását, hogy a „hiba” szavunk értelme kezd kiterjedni a hűtlen cselekvés, törvényszegés értelemre is. Vagy másképpen: a hűtlen cselekvés, törvényszegés nem önálló kategória többé, hanem a „hiba” kategória széle, egyik pereme. Pedig a Biblia szerint Isten ellen való szándékos lázadásunk a bűn. A hitetlenség Istenben, Krisztus kegyelmének a szándékos elutasítása, ez a bűn. Bizony valóban afelé halad a nyelvünk és ezzel a gondolkodásunk változása, hogy a bűn és a hiba kategóriáink összemosódnak. Valóban afelé haladunk, hogy a bűnöket egyre kevésbé nevezzük meg. Egyre inkább „hiba” a bűnnek neve, amit az ember vét, elvét, eltéveszt mintegy tudatlanul. És már csak Pál szavai kellenek ide: a tudatlanság idejét elnézi az Isten. És el is készítette a modern keresztyén ember az Isten előtti mentségét. De sok más tévtanításnak is forrása volt a történelemben a tiszta Szentírás a gyarló emberi elme által magyarázva.

Újabb példa a szeretet szavunk jelentésváltozása. A szeretet alatt a romantika óta érzelmet, szenvedélyt értünk, egyfajta cselekvés nélküli kedélyállapotot, indulatállapotot. A bibliai nyelvben a szeretet nem hangulati állapot, hanem cselekedet volt. Sőt, fáradozás. A Kis Herceg még tudta ezt, hisz azt mondta a virágjának: Annyit fáradoztam érted, hogy már megszerettelek!

A nyelv bűnei Krisztus után tovább romlott a kommunikációnk, a keresztyén ember kommunikációja is, aminthogy sokszor kapom magam rajta, az enyém is. A nyelv néhány bűnéről már részletesen írtam A hiteles elöljáró 102-111. oldalán. Ezek a hazugság, a blöff, a manipuláció és a zaklatás voltak. Léteznek különböző bűnlisták, közülük egyik-másik rendszerezésre is vállalkozik. A nyelv bűneinek alábbi felsorolását részben ilyen listák, részben testvéri jelzések és saját tapasztalataim képezik.

107

108



Napi beszélgetéseinkben is, de különösen igehirdetésben különösen fontos lenne kerülnünk ezeket a szófordulatokat, formákat. Hazugság: [Az ördög] amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.118 – ezek az Úr Jézus szavai. Jobb a szegény a hazugnál119, mondja a Zsoltáros. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt120 – mondja a Példabeszéd. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.121 – ez Pál apoostol közelítése. A hazugság két fajtájának megkülönböztetését látom az Igében és a szakirodalomban is. Az első az ördögtől való gonosz hazugság, a másik emberi bölcstelenség. Az elsővel kapcsolatban vezeti be Scott122 a gonoszság mint betegség fogalmát, és próbálja elkülöníteni ennek gyógyítható és nem gyógyítható fajtáját. Utóbbiban szenvedő embert nevezi gonosznak. Így ír erről, talán szokatlanuk szókimondóan: A „látszat”, a „látszólag” szavak nagyon fontosak a gonosz ember moráljának megértésében. Úgy tűnik, arra nincs semmi motivációjuk, hogy valóban jók legyenek, ugyanakkor nagyon szeretnének jónak látszani. Jóságuk a színlelés szintjén marad. Ez egyfajta hazugság, ezért ők „hazug emberek”. Ők azonban nem azért hazudnak első sorban, hogy másokat becsapjanak, hanem, hogy önmagukat becsapják. Nem képesek elviselni az önvád okozta fájdalmat. A gonosz ember mégis érzi a gonoszságát. Nincs olyan „szerencséje”, mint a pszichopatának, akiből egyszerűen hiányzik a morál. A gonosz ember szakadatlanul azzal van elfoglalva, hogy

gonoszságának a bizonyítékait a szőnyeg alá söpörje. A gonosz elsősorban nem is közvetlenül követi el bűneit, hanem közvetve, elleplező működése révén. Mivel ezek az emberek az álcázás nagymesterei, nagyon ritkán van lehetőségünk megállapítani a gonosz ember szándékait. Hogy a kép csak álca, az többnyire nem látható. De megpillanthatjuk azt a hátborzongató bújócskát a lélek bizonytalanságában, ahogy az emberi lélek megpróbál kitérni, elmenekülni, elbújni saját maga elől. Martin Buber hozzáteszi123: „Mivel a gonosz ember első számú célja az álcázás, a leggyakrabban templomokban fogunk velük találkozni... Természetesen nem azt értem ez alatt, hogy a vallásos emberek jelentős része gonosz lenne, vagy hogy az emberek vallásos indítékai általában hamisak lennének. Mindössze csak annyit szeretnék mondani, hogy a gonosz emberek éppen azért vonzódnak a valláshoz, mert álcát és búvóhelyet tud nyújtani számukra.” Térjünk most a hazugság másik fajtájára, amit emberinek és bölcstelenségnek is neveztem. Ez talán kevésbé lesz nyomasztó. Mit is értek ezalatt? Kezdjük a hallgatással. Lehet, hogy egy kérdésre inkább nem akarok válaszolni. Ezt mind a Zsoltáros, mind a Bölcs, mind Pál megengedi. Ha így van, arra vigyázok, hogy a hallgatásom ne legyen félreérthető. Legegyértelműbb, ha kimondom, hogy most nem tudok vagy nem kívánok válaszolni. Jakab kifejezetten fel is szólít a késedelmes beszédre124. Látunk azonban kifejezett nem igaz állításokat is a Bibliában. Ezekkel mi a helyzet? Ráháb kifejezett hazugsággal menti meg az izraeli kémeket – és bekerül Jézus családfájába, sőt a zsidókhoz írt levél a hithősök között említi!125 Félreérthetetlenül pozitív értékelést kap tehát. Dávid sem mond igazat Ahimelek pap126 kérdésére, hogy miért van egyedül. Az Úr Jézus később legalábbis nem helyteleníti127

118

Jn. 8.44 Péld 19.22 120 Zsolt 101.7 121 Ef. 4.29 122 M. Scott Peck: Hazug emberek - a gonoszság lélektana, Akadémiai Kiadó, Martonvásár 2009. 78. oldal 119

109

123

Martin Buber: Good and Evil. New York, Charles Scrbner’s Sons, 1953, 111. oldal 124 Jak. 1.19 125 Zsid. 11.31 126 1Sám. 21.1-3

110



Dávid viselkedését. Többféleképpen hallottam már magyarázni ezt az Igét. Úgy tapasztalom, hogy többnyire elítéljük Dávid hazugságát itt. Én magam inkább eltolnám a fókuszt a valódi felől az építő felé. József Attila talán nem Krisztussal hozza kapcsolatba az igazság fogalmat (Én vagyok az igazság, mondja Jézus128), de mindenesetre valamilyen lelkiismeret, valami erkölcs lehet a dologban a Thomass Mann üdvözlése című versben, mert ott így fejezi be a verset: Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek közt egy európait. A vers közepén pedig: Te jól tudod, a költő sose lódít: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk... A Krisztushoz illeszkedőt, a Kegyelmet hirdesd, ne csak a nyers valóságot! Azt a Kegyelmet, azt az igazságot, amely világosságot gyújt az elmében. Amelytől az elme elváltozva meg tudja ítélni, mi a jó és mi a rossz. Azt hirdesd, ami épít! Akkor mi a hazugság? Mi az igazság? Pilátus tanácstalanul tárja szét a kezét. Pállal dobban a szívem: Szóljuk azt, ami épít. De figyelem! Ahol az nem egyezik a valósággal, ott különösen éberen lépkedjünk! Ha valaki pedig ezt észrevételezi, tudjunk rá felelősen, igazul válaszolni. Mert az élet hoz helyzeteket. Például: megmondom-e a haldoklónak, hogy halálos beteg, vagy kíméletből elhallgatom? Itt a betegre vonatkozó információ az ő magánterülete. Kétségbevonhatatlan joga ismerni a saját állapotát és életesélyeit. Ebbe a magánterületbe lépek bele, ha úgy döntök, hogy a saját

állapotának a megismerése őt nem építené. Tehát csak nagy érzékenységgel alkalmazzuk, és tudjuk megvédeni a döntésünket, ha később kellene. Esküdözés: Ha korábbi hazugságaimmal, esetleg csupán az elkötelezettségem hiányával eljátszottam a bizalmat, ha azokat nem választottam le magamról akként, hogy világosan, érthetően megítéltem magam, akkor sérült a szavahihetőségem. Ilyenkor merül fel a szavaim nyomatékosításának igénye. Az ilyen nyomatékosítás eszköze lehet az esküvés, de lehet például az is, hogy a szavamat ezúttal írásban adom. Ne használjunk ilyen eszközöket, bizonyos kiemelt nyilatkozatainknak így adva külön hangsúlyt, hanem legyen minden szavunk azonosan súlyos. Eskü helyett legyen egyértelmű a beszédünk. Az igenünk legyen igen, minden igenünk legyen igen, a nemünk pedig nem.129 Ha pedig a szavunk súlyát korábban eljátszottuk, ítéljük meg azt, azaz jelentsük ki, hogy mostantól másképpen lesz, és kezdjünk is el őszinte, átlátszó életet élni. Jól lehet, a bizalom csak idővel épül fel újra az irányunkban, tartsunk ki ebben hűségesen. Rágalmazás: A nyelvnek ezt a bűnét nem csak a Biblia ismeri. A büntetőjog is igen komolyan veszi, annyira, hogy 1 évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálja. „Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít vagy híresztel (másokra hivatkozva közöl), ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, a rágalmazás bűncselekményét követi el.”130 Vegyük ezt nagyon komolyan. Ha panaszom van valaki ellen, megvan a rendezés kötelező módja.131 Megkísérlem négyszemközt, ha nem nyerem őt meg, akkor tanúk előtt. Ha ekkor sem jutunk közös látásra a panaszt illetően, akkor gyülekezet előtt próbálom 129

Mt 5.33-37 Btk. 179 § 1 bek. 131 Mt. 18.15

127

130

Lk. 6.3 128 Jn. 14.6

111

112



rendezni, ebben a sorrendben. Ha nem követem ezt a sorrendet, jó eséllyel a rágalmazás bűnét valósítom meg. Álnokság: Az álnokság indulat, belső tulajdonság, kívülről nem bizonyítható. Csak Isten ismeri bennem, könnyen letagadhatom mások előtt. A Zsoltáros azt nevezi álnoknak, aki szereti a hazugságot, szeret bántó szavakat mondani132. A hazugság, a bántás halmozása lehet jele az álnokságnak. A példabeszéd a rágalmazással párhuzamban említi.133 Kárhoztatás: A sátán végzi ezt, vádol. A Szentlélek munkája más, Ő bűnöket láttat be. A bűnbeláttatás és a vádlás vagy kárhoztatás abban különbözik, hogy az utóbbi esetben valakire ráolvasom a már megvallott bűnét. A (világi) hivatali eljárásrend szerint az intézkedő rendőr kijelenti a gyanúsított felé: Jogában áll hallgatni! De amit mond, felhasználható maga ellen! Isten országában az ellenkezője működik. Amit a testvéred, szolgatársad elmond, amit megvall, az soha többé fel nem használható ellene! A rosszindulat azt mondja: Gyere, ülj le ide mellém, öntsd ki a szívedet! Mondd bátran! – másnap pedig felhasználja ellened, amit megosztottál vele. Sajnos egyházon belül is találkoztam ezzel. Pletykálás: ...akik megszokják, hogy házról házra járjanak; de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. 1Tim. 5.13 A pletykálás igaz vagy hamis információk illetéktelen továbbítása, indiszkréció. Erről Isten közvetlenül is tanított engem, hadd osztom meg most annak a tanulságait. 132

Zsolt. 52.5-6 Péld. 16.28: Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is.

133

113

Az igehirdető szolgálatában (legalább) négy jól elkülöníthető diszkréciós szintet látok. Igehirdetés: A hallgatóság köre gyülekezeti tagok és nem megtért vendégek. Gyülekezeti problémákról ilyen körben beszélni vagy nem szabad, vagy csak olyan értelemben, ami a világ fiainak bátorítás. Jézus ugyanakkor használ egyfajta speciális nyelvi eszközt, a többrétegű üzenetet, aztán azt mondja: Akinek van füle hallja. Vagyis megengedettnek látok olyan tanítást, amely az Ige előtt megnyílt szíveknek mást, többet mond, mint az ilyen ismerettel, érintéssel még nem rendelkezőknek. Gyülekezeti tanácskozás: a gyülekezet konkrét problémáinak megoldási, ha kell, szembesítési helye. Feltétlenül kívánatos, hogy a szóba kerülő gyülekezeti tagok legyenek jelen. Aggályos jelen nem lévő személyekről megállapításokat tenni. Szóba kerülhetnek ugyanakkor a nem jelenlévő kívülvalók. Lehet, hogy ebben a körben úgy beszélünk felőlük, ahogyan nekik nem. Hangozhatnak el olyan igazságok, amelyek őket az itt elhangzott formában nem építenék. Valamint lehetséges, hogy a hangos gondolkodás több fázison keresztül vezet el a gyülekezet által vállalható konklúzióra. Kívánatos ilyen konklúzióra eljutni, kívánatos megállapodni abban, hogy ez a végeredmény minden előző vitát érvénytelenít, és kívánatos megállapodni abban, hogy a gyülekezet hogyan kommunikálja ezt kifelé egységesen. Az idáig eljutott gyülekezeti tanácskozás után lesz a tagságnak egyértelmű és világos, hogy mi az, ami már pletyka a világ fiai felé, amitől tartózkodjanak. Gyülekezeti vezetőség: Ez a gyülekezet előtt álló lehetőségek és veszélyek elsődleges megbeszélési helye. A problémáknak a diagnózisa feltétlenül asztalra kerül itt, jelen nem lévő gyülekezeti tagok vonatkozásában is. Kívánatos, hogy egy ilyen megbeszélés eljusson odáig is, hogy mi lesz a terápia. Az előzőekhez hasonlóan fontolás tárgya, hogy a diagnózissal való szembesítés építi-e azt, akiről az szól. Lelkigondozói döntés, hogy elegendő-e a terápiával kapcsolatos lelki tanácsokat átadni, vagy a diagnózis is megosztásra kerüljön. A testületnek tehát szükséges diszkréciós szabályai vannak. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a kötelező diszkréció nem

114



jogosít fel bárkiről bárhogyan nyilatkozni a testületi ülésen. Itt is érvényes, hogy minden kimondott szavunkról számot kell adnunk. Ez számomra konkrétan azt jelenti, hogy ha bárki, akár az érintett valahogyan értesülne a szavainkról, és rákérdezne, hogy ezt vagy azt miért mondtuk, tudjuk indokolni számára is érthetően, hogy hogyan munkálta ez a beszédünk az ő javát. Szolgatársi megbeszélés: Különböző gyülekezetek vezetői, igehirdetői közötti hivatalos vagy baráti találkozó. Az ilyen beszélgetésben gyülekezeti ügyek is megjelenhetnek. Előfordulhat például, hogy megosztjuk a gyülekezeti vagy vezetőségi szinten bennünk maradt nem értést, fel nem oldódott frusztrációt. Előfordulhat, hogy keserűségünket, bűnünket osztjuk meg ilyen körben egymás előtt. És most innen visszafelé érvénnyel idézném Jézust: Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Mt. 18,6 Vagyis lehet helye annak, hogy érettebb, tapasztaltabb szolgatárssal osszunk meg olyan problémát, dilemmát, valljunk meg bűnöket, aki azt könnyebben hordozza, mint kevésbé érett, esetleg éppen érintett vezetettjeink. Fontosnak tartom hangsúlyozni azt is, hogy az előző szinteken egyfajta kollektív felelősség kötelékében folyt a kommunikáció, itt viszont különböző felelősségi területek felelősei találkoznak, vagyis itt csak tanácsról, iránymutatásról beszélhetünk, és kérdéseinkre a válaszokat ilyen súllyal kell figyelembe vennünk. Az előző szinteken a tanácsolt, vezetett engedelmessége felmenti őt a felelőssége alól. A szolgatársi szinten viszont megmarad a vezetői egyéni felelősség akkor is, ha szolgatársi iránymutatást követve mozdultam. Isten embere és az öreg próféta esete az 1Kir. 13-ban jó példa erre. A hazug próféta él tovább, míg a félrevezetett Isten emberét megöli az oroszlán. Természetesen ezen a szinten árt a legtöbbet egy indiszkréció, egy pletyka.

kerülne magával dicsekvés terén, hiszen maga is dicsekedett, jóllehet a gyengeségével dicsekedett.134 A körülírt attitűd önmagam felemelése mások fölé. Kisebbség érzésem kompenzálása, Istennel szembeni elégedetlenségem, vagy másokkal szembeni irigységem vezethet ide. Pál szerint ez az indulat arra vezethető vissza, akkor jelenik meg a viselkedésünkben, ha nem adjuk az Istennek a dicsőséget135. Hízelgés: Valaki megdicsérése önös érdekből. Nem feltétlenül hazugság. Pál azt mondja, akkor szólj, ha épít. Barnabás, a vigasztalás fia rendelkezett a bátorítás ajándékával. Biztosan mindketten sok jót (áldást) mondtak az emberekre. Ha építeni akarsz valakit, annak lehet alkalmas módja, hogy bátorítod, dicséred. Ha viszont valaki saját érdekét szem előtt tartva dicsér, az hízelgés, az bűn. A hízelgés egyik összetevője szintén belső indulat, ezért nehezen tetten érhető. Magam előtt is könnyű letagadnom. Képmutatás, kétszínűség: Valamilyen érdek miatt más színt, képet mutatunk magunkról, mást, mint a belső valóság136. Leginkább szándékos hazugság, de lehet esetleg „csak” az elkötelezettség hiánya is mögötte. Az, hogy magam sem döntöttem még el, hova állok, de ezt nem vallom be. Illés kétfelé sántikálásnak137 nevezi a népnek azt a viselkedését, hogy nem kötelezi el magát sem az Úr mellett, sem ellene, nem nyilatkozik a Kármel hegyi jelenetben a próféta által feltett egyenes kérdésre. Csábítás: A csábítás műveletét a wikipédia így határozza meg: „Szép, kellemes módon a helyes útról valakit letéríteni, megkísérelni őt 134

Dicsekedés, kérkedés, veszekedés, versengés: A felsorolást úgy kell tekintenem, mint egyetlen indulatom, attidűdöm körülírását. Másképpen Pál apostol ellentmondásba

115

2Kor. 12.9 Róm 1.29 136 Zsolt. 12.3: Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. 137 1Kir. 18.21 135

116



rosszra, tiltott dolgokra (csára) vinni.” Lényeges elem itt, hogy a rosszat, a helytelent állítom be kívánatosnak. Ezt teszi a kígyó is138, és minden későbbi eszköze. A példabeszéd óv a csábítóktól139. Viszálykeltés, megosztás: A Gal 5.20 bűnlistája tartalmazza ezt a tételt. Visszavonások szóval is fordították. Utóbbit én az egységápolástól való visszahúzódás értelmében értem. Az egyik konfliktuskerülő manőver támogató csoport létrehozása magam köré, akik osztják az igazamat. Ez a cselekedet természetesen nem vezet megbékéléshez, konzerválja a viszályt. A viszálykodó ember... perpatvart szít. – Olvassuk a Példabeszédek 26.21-ben. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben140. – mondja Pál. Hogyan kell ezt érteni? Mi az, ami teljen tőlem, és mi az, ami már nem Isten akarata? Az angyalok szózata így hangzik a pásztorok felé: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!141 ... A teremtés történetében ugyanakkor ilyen is hangzik Isten szájából: Ellenségeskedést támasztok az asszony magja és a kígyó között!142 Előbbi alatt Krisztust illetve a krisztusi embereket értjük. Vagyis látásom szerint Isten és így Isten népe sem, nem állhat békében a nem jó, a rossz, a tisztátalan, a homályos akarattal. Isten előtt ezek nem állhatnak meg! Ugyanakkor a jóakaratú ember gyarlósága, ügyetlensége, hibája, akár indulatos beszéde, meggondolatlansága, fecsegése stb. ez bűn, de erre olvassa rá Pál: A szeretet mindent eltűr, elfedez143.

138

1Móz. 3,6 Péld 5.3-5 140 Róm. 12.18 141 Lk 2.14 SZET 142 1Móz. 3.15 143 1Kor. 13.7

Isten nevének hiábavaló használata és a káromlás, káromkodás bűne A tízparancsolat Ne mond ki hiába az Isten nevét tételéhez144 szokás kötni ezt. Később konkrét büntetési tétel is született hozzá145: megkövezés. Az a Szentlélek káromlása, amikor a Sátántól valónak mondja valaki azt, amiről pedig tudja, hogy Istentől való (például azért, hogy az illető hitelét rontsa)146. Igehirdetésünkben figyeljünk, hogy a hatás kedvéért, jó szándékból se csússzunk bele olyan túlzásokba, amellyel e bűnök területére tévedünk.

Kommunikációs igénytelenségek A nyelv általános bűnei után rátérnék azokra a nyelvi elemekre, amelyeket kommunikációs igénytelenségeknek nevezek. Ezek mögé tudok jó igehirdetői szándékot is képzelni, a használatuktól mégis tartózkodást javaslok. Túlzás, következetlenség megengedése az üzenet súlyáért: Nem régen ismertem fel ezt: Semmi sem olyan erős, mint az igazság! Lehet túlzásokkal támasztani alá egy igazságot, de veszélyes. Lehet elkendőzni, elhallgatni dolgokat az igazság hangsúlyozásáért, de veszélyes. Az élet nagyon változatos, és váratlan helyzeteket produkál. Sok elnagyolt tanítás utáni személyes beszélgetésben vagyunk kénytelenek kimondni: Ez kivétel. Az ilyen igehirdetésünk elsietett, kategorikus kijelentései aláássák annak tekintélyét, súlyát. Ne tegyük. Sokat segít az empátia. Ha beleképzeljük magunkat a többszereplős bibliai történet mindegyik szerepébe, a negatív

139

144

2Móz 20.7 3Móz 24.10-16 146 Mark 3.28-30 145

117

118



szereplők helyébe is, akkor megértjük a motivációkat. Sokat segít, ha ki tudjuk mondani: Én is olyan gyarló ember vagyok. Említeném itt az „is” szócska aggályos használatát. Ha visszakérdezek, mire mondta, mi még az említetten kívül, kiderül, hogy mást nem tud említeni. Említeném a „persze” szót is. A „persze” többet mond, mint az „igen.” Azt mondja: Ezt mindenki így látja, te olyan vaksi vagy, hogy te nem látod? Tudjuk ezt, és ha használjuk, a helyén használjuk. Helytelen mondatbevezetések: Az igehirdetés erejét, tekintélyét emelhetik a helyes mondatbevezetések. Ezek azt jelzik, hogy a következő állítás mit jelent a beszélő részéről, hogyan értse a címzett. Behatárolják a címzett lehetséges válaszreakcióinak halmazát. Tudom, hogy... Tájékoztatlak, hogy: Objektív tény igényével következik közlés. Megjegyzem, hogy ha nem igaz kijelentés következik, vagy nem megpróbált kijelentés, akkor az az ilyen bevezetés mellett hazugság. Ez azt jelenti, hogy... A tájékoztatáshoz hasonló igénnyel következik kijelentés. Ez akkor jogos, ha a Biblia az összerendelést kifejezetten támogatja. Egy történet allegórikus magyarázatánál talán indokoltabb az óvatos sokan arra gondolnak, hogy... bevezetés. Zavar engem, hogy... pl. ezt vagy azt teszed. Ez a kijelentés egy önfeltárás. Egy felelősségvállaló tájékoztatás magamról. A hallgató, ha képessége segíteni ezen a zavaromon, akkor szabadon megvizsgálhatja, akar-e segíteni, akar-e szívességet tenni. Úgy gondolom, úgy érzem, úgy látom: Ez egy vélemény lesz, a hallgatónak szabadsága van saját nézőpontjából másképpen látni. A beszélőnek lehet speciális nézőpontja, esetleg tévedhet is. A „látás” ugyan bibliai kifejezés is, sőt a próféta korábbi nevét is innen kapta (látó147), de az itteni kategóriák szerint az így bevezetett állítás a hallgató oldalán megvizsgálható, sőt megvizsgálandó.

Úgy döntöttem: Ez egy tekintéllyel hangzó, felelősségvállaló kijelentés lesz. Ha a hallgató cselekvési tere is érintett ez által a tekintély által, akkor vagy lázad a saját felelősségére, vagy engedelmes a tekintély felelősségére, azaz utóbbi esetben nem felelős a következményekért. Itt említeném, hogy többször találkoztam az egyház által kiadott HATÁROZAT feliratú tájékoztató levéllel, amely valójában a fenti értelemben látást közölt. Ez így alkalmas a megtévesztésre. A határozat az „úgy döntöttem” bevezetéssel kezdődő mondat szerinti válaszviselkedést sugall (vagyis hogy az engedelmesség felment a következmények alól), de ha egy ilyen feliratú levél látást (értsd: véleményt) közöl, akkor valójában nem vállalja a címzett engedelmessége esetén sem a felelősséget. Nem állom meg, hogy egy párhuzammal meg ne világítsam, mire gondolok itt. Ha egy férj ezt mondja a feleségnek: „Úgy döntöttem, hogy ezeket a fehér falakat mától pirosnak látom.” A férjnek ehhez a kijelentéséhez hogyan viszonyul az engedelmes feleség? Úgy, hogy ezután ő is pirosnak látja a fehéret? De erre nem is kapott felszólítást! Nem is kaphatott, mert a valamit látás nem engedelmességi cselekedet. Ilyen igénynek csak képmutatással tudna megfelelni, ha úgy csinál, mintha pirosnak látná, pedig fehérnek látja. Egy látás nem döntés, hanem az itt használt értelemben egy szubjektív érzékelés. Amelyet megvizsgálni hív az Ige148, és amelyet ha magunkévá teszünk, az saját felelősségünkre történhet. Kérdések feltevése egy prédikációban: A bibliában is alkalmazott módja annak, hogy a hallgatóságot a gondolatmenetbe bevonjuk, figyelmét aktivizáljuk, a probléma fontosságát hangsúlyozzuk. Alapvetően háromféle kérdést különböztetek meg. A költői kérdést, a vizsgakérdést és a nyílt végű kérdést.

148

147

1Thessz. 5.20-22: A prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.

1Sám. 9.9: Akit ma prófétának neveznek, azt régebben látónak hívták.

119

120



• Költői kérdés: Egyértelmű rá a válasz. Legalábbis a beszélő annak tekinti. Nem is várja, hogy a hallgató megszólaljon, hanem maga megadja az egyetlen lehetséges választ. Egy példa István védőbeszédéből: A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét.149 • Vizsgakérdés: Arra gondolok itt, amikor valaki egy korábbi ismeretet kér számon a gyülekezeten. Lehet ez biblia ismeret vagy egy korábbi tanításra való emlékezésre szólítás. Az ilyen kérdésre egy vagy többféle válasz lehet, és a válasz ismerete nem feltételezett (bár jól esne az igehirdetőnek). Az ilyen kérdés feltevése kockázatos – különösen ismeretlen gyülekezet előtt. Ha a gyülekezet nem tud válaszolni, akkor ez a szembesítés megakasztja a befogadó lelket. A hallgatóság megfelelés-kényszert érez, amit nem tud kielégíteni. Ez a hallgatókban frusztráltságot eredményezhet. • Nyílt végű kérdés: Ez a kérdés információt kér, és nem feltételez semmit előre, szabadságot ad bárhogyan válaszolni. Jézus is tesz fel ilyen kérdést: Kinek mondanak engem az emberek?150 Vagy az igehirdető egy ponton megállhat egy ilyen kérdéssel: Ki mit gondol erről a témáról? Tudnom kell, hogy az ilyen kérdés szabadságot ad a válaszolónak. A válaszokat pedig el kell fogadnom. Egy válasz után aggályos a helyreigazítás. Különösen is aggályos akkor, ha azért nem fogadok el egy választ, mert az aktuális üzenetet, amit mondani tervezek, éppen nem erősíti, nem támasztja alá, esetleg éppen ellenpontozza. kommunikációs pontatlanságot, Néhány jellemző igénytelenséget gyűjtöttem össze ebben a részben. Engedjetek meg még egy gondolatot a bibliai történetek lelki tanulságaival kapcsolatban. E gondolatot az „ez azt jelenti hogy” bevezetés használatához kapcsolnám, az ott írtakkal kapcsolatos példának is tekinthető. Ezt a kérdést teszem fel tehát: Milyen lelki alkalmazásokat enged meg egy történet?

Hadd világítsam meg példával, amire gondolok. Például amikor Sammá megvédi a lencseföldet151. Ez milyen mai élethelyzetre tartalmazhat okulást? Korlátozott-e ennek a történetnek a tanulsága azokra a harci helyzetekre, amikor egy lencseföld közepén állunk, filiszteusokkal hadakozunk, és a testvéreink megfutottak mellőlünk? Ha igen, akkor fellélegezhetünk, merthogy elég kevés annak az esélye, hogy ennek az okulásait a saját életünkben valaha is alkalmazni kelljen. Ha viszont a lehetséges okulás nem korlátozott erre a konkrét esetre, akkor milyen szereplők, vagy milyen történések helyettesíthetők szabadon? Például ha fizikai háborúban állok, de nem lencseföldön, hanem árpaföldön vagy búzaföldön harcolok, akkor is érvényes okulásom van-e innen? Vagy ha nem filiszteusok ellen harcolok (elég nehéz ma magyarország és Palesztina közötti háborút elképzelni), hanem valamelyik szomszéd népünkkel szemben tör ki háború, arra érvényes okulásom van-e innen? Viccesnek hangozhatnak ezek, de lényegi kérdést érint. Vagy ha éppen a magyar nép nem áll fizikai háborúban senkivel, akkor ezt a részt átugorhatjuk, mert a mi generációnkra nem tartalmaz okulást? Néhány magyarázó általános megközelítése, hogy valamilyen lelki helyzetre vonatkoztatja a bibliai történeteket, és úgy keres okulást. Sokszor át is ugorjuk a fizikai helyzetet, gyakran még annak ellenére is, hogy nem ilyen tőlünk távoli, mint ez a fizikai háború. Gondolok például a gazdag ifjúra152. Nem hallottam még olyan igemagyarázatot, amely a hallgatókat az egész vagyonuk szétosztására szólította volna. Pedig éppenséggel kiolvashatnánk ennek a megerősítését az apostoli gyakorlatból153. Megfogalmazódik a kérdés bennem, hogy nem erőlködés-e néha egy történeti szakasz lelki alkalmazása? Nem öncélú-e, csak azért, hogy hasznosítsuk valahogyan? Vagy más esetben, amikor a fizikai történésen gyorsan tovahaladunk, hogy mielőbb a

151

2Sám. 23,11-12 Mt. 19,21 153 Pl. ApCsel. 2,45

149

152

ApCsel. 7.52 150 Mk. 8.27

121

122



(feltételezett!) lelki párhuzamra térjünk, nem fordulhat-e elő, hogy kikerülni akarunk valamilyen kényelmetlen tanítást, kényes témát? Legelőször is le kell szögezzük, hogy a Biblia magyarázza a Bibliát. Van úgy, hogy egy későbbi szakasz értést, esetleg új olvasatot ad egy korábbihoz. Már az Ószövetségben olvasunk arról, hogy Nehémiés és Ezsdrás magyarázták az írást, és ettől értette meg a nép154. Ott konkrét magyarázatot nem olvasunk. De számos újszövetségi szakasz értékel, magyaráz, helyez lelki megvilágításba ószövetségi történeteket, ekként feljogosítva bennünket is erre. Ilyen például az Egyiptomból való szabadulás, a Vörös tengeren történt csodálatos átkelés vagy az ígéret földjének elfoglalása. A Zsidókhoz írt levélben szerepel a legtöbb ilyen lelki párhuzam. Érthető, hiszen ha valakik, akkor a zsidók ismerték az ószövetségi írásokat, nekik onnan kiindulva hirdettetik az Evangélium. Azonban nem minden történeti szakasz ilyen, hogy annak lelki alkalmazását igazolná egy későbbi igeszakasz. Azokkal mi legyen? Ilyenkor tilos lelkiekre gondolnom? Semmiképpen sem. Az azonban nem igazolt, hogy előírjam, hogy mindenki arra gondoljon, amire én. Megmutatott nekem a Lélek valamit. Nagyon jó. Ezt úgy hívja az Ige, hogy személyes kijelentés. Megyek és megosztom, hogy nekem mit mondott. Nagyon jó. Csak bízzam a hallgatókra, hogy az ő szívükben pecsétel-e, mit pecsétel a Lélek. Konkrétan az „ez azt jelenti” bevezetést csak akkor használhatom, ha a Biblia máshol ezt igazolja. De néha még ilyenkor is helyesebb lehet idézni az adott helyet és úgy mutatni fel, hogy annak az írója történetesen éppen erre az alkalmazásra gondolt. Ez az ott írt lelki alkalmazásnak jogosultságot ad, de nem feltétlenül zár ki más asszociációkat. Tehát az „ez azt jelenti” bevezetés előfordulhat, hogy feleslegesen leszűkíti a hallgató gondolkodási terét, esetleg megköti a benne munkálkodó Lelket. A Biblia által nem igazolt lelki asszociációink – nevezzük így – feltételezések. Amit meg kell vizsgálni. Kinek-kinek magának. Lehet, hogy én megvizsgáltam, és a Lélek pecsételt. Akkor nekem az attól kezdve érvényes jelentés. De az ilyet másnak csak a

megvizsgálás igényével kínálhatom fel. Pál mond ilyet, hogy változzatok meg értelmetek megújulása által, hogy megítélhessétek... Mindnyájan tartunk valahol a megértési, mérlegelési képességünk gyarapításában. Ki előrébb, ki hátrébb, az értelme megújulásának mértéke szerint. Az Úr csak azt kéri számon, amit ki-ki megértett. Így a Lélekre kell bíznom, hogy egy adott pillanatban kit mire indít. A Lélek fog benneteket tovább tanítani, Ő eszetekbe jutattja, amit mondtam – mondja Jézus. A bibliaolvasásunk alapja lehet ez. Ismereteket tárazunk be, értünk meg, illesztjük az addigi képünkhöz. Aktuális vezetést pedig a Szentlélektől kérünk, Őt hívjuk segítségül ahhoz, hogy „abban az órában”, azaz helyzetben a megértett Ige mire indítson, milyen beszédre, milyen cselekedetre. Ennyi volt a szívemen ebben a részben. Istené a dicsőség, ha helyesen használjuk a nyelvet. Nem a tájékoztatás, hanem a gondalat ébresztés, vitára bocsátás igényével gépeltem ezeket a sorokat. Vizsgáljatok meg mindent nagyon figyelmesen, átérezve az egyéni felelősséget: ...minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján.155 Tudjunk róla, hogy nem csak minden kimondott szavunkról számot fogunk adni, hanem aki tanít, az még ennél is szigorúbb számonkérés alá esik.156 Nyelek egy nagyot, ha arra gondolok, igehirdetőként milyen számonkérés elé nézek.

155 154

156

Neh. 8,9

123

Mt. 12.36 Jak. 3.1

124



Hogyan lehet mégis, ma is érthető Isten szava? (Szakdolgozat részlet; 2009-03-23)

Előtorzítás - egy értelmezési kísérlet

Messzire távolodott az ember beszélt nyelve, a mienk is, a magyar is attól, amin olyan egyszerűen és félreértés nélkül beszélgettek Ádám és Isten. És mégis, ma is elhangozhat: Isten parancsolata, Isten üzenete nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled, Istent kereső ember! Isten az Ő magasabb gondolataiból megfogalmazta a kimondható és a vele megbékéléshez feltétlenül szükséges részt az ember gondolatának szintjén is. Nincs távol tőlünk, sőt nagyon is közel van Isten, hiszen a mi nyelvünket beszéli és amit tollba mondott a szolgáinak sok idővel ezelőtt, amiből kezünkbe vehető Biblia lett, az ma is elegendő. A Szentírás korfüggetlen üzenete a mi csökevényes és deformálódott, Krisztus kora óta még tovább romlott gondolkodásunknak is pontosan elegendő útjelzőés útbaigazítótábla-készlet ahhoz, hogy megtermékenyítse elménket, hogy bármely élethelyzetből is Isten felé mutassa az utat! Hogyan tudta Isten úgy megfogalmazni ezt az ihletett szöveget, hogy amikor az bemegy a mi gyarló, elferdített agyunkba, akkor a gondolkodásunk kimenetén mégis a kívánatos eredmény jelenjen meg? Hogyan tudta úgy összeállítani a bemeneti információt, hogy deformáló agyunkból a szeretet, az engedelmesség, életünkben a Lélek gyümölcse jelenjenek meg? Milyen képet kell a kancsal szememnek látnia ahhoz, hogy a torzító, céltévesztő, hibás észlelésű agyam amikor feldolgozza, akkor éppen olyan lépésparancsot adjon ki a szintén gyarló lábnak, hogy az ember végül céltévesztés nélkül éppen a Vele való megbékéltség állapota felé vegye az irányt?

125

A következőkben egy értelmezési kísérletemet fogom leírni. Előtorzításnak neveztem el. Az előtorzítás fogalmát az elektronikában használják. Egy ideális erősítő berendezés a kimenetén a bemenetére adott jelet adja ki felerősítve. A nem ideális erősítő nem pontosan a bemeneti jelet adja a kimeneten, hanem torzítja azt. Tervezők kitalálták, hogy ismerve ennek az erősítőnek a gyarlóságait, ún. előtorzított jelet adnak a bemenetére, így a gyarlóságát hozzáadva éppen a szándékolt hangzás jelenik majd meg a hangszórókban. Lehetségesnek tartom, hogy Isten ilyesmit csinál akkor, amikor a mi gyarló, torzító, deformáló gondolkodásunkból is a megfelelő eredményt hozza ki. Nézzünk egy vadászpuskát. Ha jól van beállítva, akkor a vadász a nézőkéje célkeresztjében látott tárgyat találja el. De tegyük fel, hogy torzít a nézőkéje, és meggörbült a csöve is, ezért kicsit balra hord. Így is célba lehet találni vele, de ahhoz a nézőkéjével nem a célt kell becélozni, hanem attól kicsit jobbra egy megfelelő pontot. Ez eddig párhuzamos volt a gyakorlattal, de most még egy elméleti lépést tegyünk: képzeljünk el egy puskát, amiről nem tudjuk, mennyire hord félre. Sőt képzeljük el, hogy azt sem tudjuk, hol van a cél. Bármennyire is meglepő, betalálni még ilyenkor sem lehetetlen: Elegendő, ha valaki, aki ezeket ismeri, megmutatja nekem azt a pontot, amit nekem, az én pozíciómból a nézőkében becélozni kell. Így nem baj, ha nem ismerem a puskát, sőt az sem baj, ha nem tudom, merre van a valódi cél, ezeket elég, ha a tanácsadóm ismeri. Nekem elég engedelmesen a megadott pontot céloznom a célzószerkezettel, és akkor az ismeretlen helyen levő célt fogom eltalálni! Később bibliai példákat is hozok. Azt is látni fogjuk, ahogyan az előtorzítás mértéke illeszkedik az Ige hallgatója elméjének állapotához, ahhoz, hogy az a korrumpálódottságnak milyen fokán

126



van. Előtte azonban szeretnék a tudásunkra néhány megállapítást tenni. Nagyon keveset tudunk arról, ahova megyünk, a mennyek országáról. Jézus azt mondja, még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön az igazság Lelke... az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek157. Aztán el is jött az Igazság Lelke, hisszük, hogy Pál gazdagon kapott belőle, mégis tükör által homályosnak nevezi a látását, töredékesnek az ismeretét158. Pedig ekkor már túl van a kibeszélhetetlen elragadtatáson, kirándulásán a harmadik égbe, mert a körülbelül 4 évvel ezután kelt második korintusi levelében 14 évvel azelőttre hivatkozik159. Egyszóval nagyon keveset tudunk arról, ahova megyünk, de ahhoz eleget, hogy abba az irányba forduljunk. A megtérés irányváltoztatása utáni új, kívánatos irány gyarló agyunknak éppen elegendően pontosan meghatározott a Bibliában. Nagyon keveset tudunk a szellemi világról. Talán azért nem többet, mert rosszra használnánk ezt is, ahogy minden más ismeretünket a hadászatban próbáljuk ki először. De tudjuk, hogy a Sátán a hazugság atyja, és azt is tudjuk, hogy az angyalokat jó dolog megvendégelni. Keveset tudunk a szellemi világról, de ahhoz eleget, hogy a célszerű, a megfelelő irányultságot vegyük fel e világ erőterében. Sok mindent nem tudunk a célról, arról, ahova igyekszünk. Amit tudunk, az sem teljes, és talán nem is feltétlenül pontos. De éppen ez a tudás – pontosabban ez a vélelet – visz a kívánatos célhoz.

157

Jn. 16.12-13 1Kor. 13.12 159 2Kor. 12.2: Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. 158

Az előtorzítás fogalmi rendszerébe illeszkedő bibliai példák Térjünk akkor az előtorzítás modelljét alátámasztó bibliai példákra. (1) Péter mondja magabiztosan: Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg! – mire válaszul Jézus megprófétálja Péter árulását. Úgy látszik, hogy ha Péter a gyarló érzékeivel szilárdnak látja magát, abból a valóságban megingás lesz. Jézus mondja: Egy közületek elárul engem. – mire a tanítványok: Talán csak nem én vagyok az, Uram? – Úgy tűnik, hogy ez, a magam bizonytalannak, törékenynek tartása állít a megfelelő irányba a cél felé. Ha úgy látom magam, mint aki biztosan áll, vigyáznia sem kell, ha azt mondom, jó helyen vagyok, nem kell félteni, akkor rossz helyen vagyok. Ha viszont azt mondom, nézz meg Uram, vizsgálj meg, csak nem én vagyok rossz helyen? Akkor jó helyen vagyok. Ahhoz tehát, hogy jó helyen legyek (gyümölcs), úgy kell látnom magam(érzékelés), mint aki egyáltalán nem biztos, hogy jó helyen van. Az előtorzítás fogalmával: Ha a valóság információt érzékeli a gyarló elmém, deformált lesz a kimenet. De ha előtorzított jelet kap az elmém, akkor megfelelő lesz a gyümölcs. Ehhez hasonló a következő példa: (2) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól160. Tehát ha azt mondjuk/úgy látjuk, hogy nincs bűnünk, akkor lesz. Ha ellenben úgy látjuk/megvalljuk, hogy van, akkor nem lesz. A bűntelenség gyümölcse nem teremhető meg közvetlenül, a bűntelenség állítása mellett. A bűnösségem megvallása, önmagam bűnösnek látása mentén tudom csak megteremni a bűntelenség gyümölcsét.

160

127

1Jn. 1.8-9

128



(3) A következő példa az elménk korrumpálódottságának mértékét is figyelembe veszi: Azt mondja Zákeus: Íme, vagyonom felét a szegényeknek adom... Mire Jézus: „Ma lett üdvössége ennek a háznak161. Zákeus elméje tehát itt olyan állapotban van, hogy a fél vagyonát érintő elhatározása nyomán a valóságban, Jézus által konkrétan visszaigazoltan célhoz ért. Ugyanakkor azt mondja Jézus a gazdag ifjúnak: Add el minden vagyonodat! – A gazdag ifjú pedig elszomorodott, mert igen nagy vagyona volt162. Hogyan lehetséges ez? Nem a személyválogatás tipikus esete ez? Ha Zákeusnak elég volt a vagyona feléről rendelkezni, a gazdag ifjúnak miért nem lett volna elég? Nem lehet, hogy Jézus itt túl szigorú volt, hogy itt túl sokat akart? Hogy a fél vagyonától ez a gazdag ifjú is meg tudott volna válni, csak az egésztől nem? Úgy gondolom, hogy mindegyik esetben a pénz mint bálvány lefejezése a cél. És ez az eredmény kinek-kinek más-más cselekedetet kíván. Egy új autónak például igencsak van esélye a bálvány szerepre. „Ne nyúlj hozzá! Hú, mi ez az új karcolás!” Éjjel felébredek, és kinézek az ablakon, ott áll-e még. Egy prédikációban hallottam a tanácsot: Mielőtt birtokba veszek egy új autót, adjam kölcsön egy ismerősömnek. Ez segíthet lefejezni az autó bálványát. Van akinek a pénz a bálványa. Másoknak a pénz nem bálványa. Ha valaki Jézussal azonos szinten kezeli a pénzét, annak a bálvány lefejezéseképpen a vagyonának kis részétől sem kell a megtérése részeként megválnia. Zákeusnak a Lélek a felét írta elő a lefejezéshez. A gazdag ifjú nem hallotta a Lélek hangját, ebben távolabbról indult, mint Zákeus. Jézus látta ezt, ezért szabta a nagyobb feladatot ugyanahhoz az eredményhez, a bálvány lefejezéséhez. Az előtorzítás fogalma egységbe foglalja ezeket az eseteket. Személyre szabott indítások mentek be a különböző mértékben 161 162

Lk. 19.8-9 Mt. 19.22

korrumpálódott, különböző szinten torzító elmékbe, hogy a kimeneten megjelenő gyümölcs azonos, a bálvány lefejezése legyen. Az előtorzítás alkalmazási lehetőségei A legelső dolog tulajdonképpen bármilyen lelkigondozói megszólaláshoz is, hogy a lelkigondozott egyén vagy gyülekezet állapotát ismerni kell. Ehhez meg kell hallgatni azt/azokat, akik felé szolgálni akarok, éspedig figyelmesen, időt szánva, árat fizetve érte. Ennek eszközei lehetnek a családlátogatás, mások szolgálatának a meghallgatása, a közösségi programokon való részvétel, megközelíthetőség, megszólíthatóság. Az ilyen alkalmakkor ilyenekre nyitom ki az érzékelésemet, mint a lelkigondozott örömei, problémái, élethelyzetei, ahogyan a saját lehetőségeit és kockázatait érzékeli, amilyen nyitott és zárt ajtókat lát maga előtt, szükségletei, nem használt erőforrásai, és mind efelett főként Isten szavának ismerete és a hit mértéke. Ez a bemeneti információim, amely alapján látást kérek Istentől, hogy (1) a vezetésre váró hol van jelenleg, és hogy (2) Isten hova akarja eljuttatni vagy mit akar neki mutatni. A következő lépés annak elkérése, hogy mekkora impulzus kell ahhoz, hogy a vezetett legalább megszondázza, megvizsgálja163 a feléje hangzó felszólításokat. A hallgató éberségétől függően kívánatos lehet esetleg túlhangsúlyozni a kívánatos irányt. Ezen a ponton merül fel a szükséges előtorzítás mértékének kérdése. És talán csak annyit kockáztatnék meg, hogy a vezetett figyelmességéhez, éberségéhez igazított erősségű felszólítás szükséges, bármit jelentsen is ez. És azt gondolom itt véget ér a kimozdító szerepem. Ha a lelkigondozott szondázásba kezd, kimozdul és tesztel, attól kezdve önállóan gyűjt tapasztalatokat ahhoz, hogy a saját felelősségi körében viselkedése változtatásról döntsön. Istennek a gyermekeire vonatkozó tervében ugyanis az olyan döntéseknek van helye, amelyek saját felelősségi körben történnek. Már nem a te

163

129

1Thessz. 5.21

130



beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.164 A következő gondolat talán túllóg a tárgyi témán, de ezzel látom teljesnek ezt a pontot: Eddig a kimozdítás a Lélek munkájával összhangban megtörtént, a lelkigondozott döntött, kimozdult, majd saját megtapasztalásai nyomán a saját felelősségi körébe vonta a további mozgását. Lelkigondozottunk életében ezután megjelennek a gyümölcsök. Ezen a ponton azonban – ahogy mi is mindnyájan – hajlamos a vezetett elfelejteni, honnan indult, kinek adjon dicsőséget a megváltozott életért. Erre emlékeztetni, ha szükséges, további feladatunk lehet. Ahogy Péter apostolnál is látjuk165. A könyv eddigi részeiben betekintettünk az igehirdető személyes hitelességének kérdéseibe, valamint válaszokat kerestünk az üzenettel és a használt nyelvvel kapcsolatos néhány kérdésre. Következzék most már a megszólaló igehirdető, vele kapcsolatban pedig az ihletett igehirdetés.

164 165

Ján. 4.42 2Pt. 1.13

131

132



III. Az ihletett igehirdetés Jézus felemelve a hangját ezt mondta: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.” Ján. 12.44-50 Mit az hogy ihletett? Magát a fogalmat a Bibliában is megtaláljuk. Ászáf ihletett módon játszott a hangszerein166. Pál kijelenti, hogy A teljes Írás Istentől ihletett167. A magyar nyelvben az yhleni szó (így, ipszilonnal) már a XIV–XV. században megjelenik, ahogy az ihlés és az ihlet is. Az ige eredeti jelentése sugalmaz, az ihlet főnévé pedig sugallat. Az ihel vagy ihl ige, alighanem hangutánzó eredetű, s így kapcsolatban áll a lehel, leh, léleg, lélek szavainkkal168. A szót e könyvben az Istentől ihletett, Isten által sugallt értelemben használom majd. Igencsak izgalmas területen vagyunk. Hadd emlékeztesselek arra, kedves olvasó, hogy a Bibliában nem találtunk önmagában hiteles személyt. Két vagy három tanúság mellett volt csak

szavahihető valaki. Még az Úr Jézus sem önmagában volt hiteles, hanem ahogy János mondja: a Lélek tett bizonyságot róla. Elmondható-e, hogy Isten által sugallt a szolgálatod? Elmondható-e, hogy maga a Lélek tesz bizonyságot a szolgálatodról? Dicsőség az Istennek, ha igen! Lehet-e ihletett, ha igen, mitől, egy igehirdetés? Ezt a kérdést próbáljuk meg körbejárni ebben a fejezetben. A fejezet felépítése a következő: A felkészülés dilemmái A Szentlélektől hallja, ne tőlem Az aktív igehallgatás igényének veszélye Ihletett vagy mérnökien precíz? Útkészítés a hallgató szívéhez Prófétai üzenet az Ószövetségben Bibliai képek a hívő életre Útkészítés az Ószövetségben Bemerítő János útkészítése Útkészítés az Újszövetségben Ihletett prédikáció az Úr Jézus szerint Átlátszóság, azaz hogyan jelenik meg a beszédemben, kicsoda az Isten? Világosságban járás, azaz megjelenik-e a beszédemben, hogy kicsoda vagyok én? Látszani Látni Örömhír Aranyalma ezüsttálcán: Helyén mondd az Igét! A tehetetlenek és a tehetősek útja Krisztushoz Az Úr Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé Hadiállapot vagy békeidejű építkezés?

166

1Krón. 25.2 2Tim. 3.16 168 Figyelő hetilap, 2008-02-05, Parti Nagy Lajos írása 167

133

134



A felkészülés dilemmái (Szakdolgozat részlet; 2009-03-23)

Az aktív igehallgatás igényének veszélye

A Szentlélektől hallja, ne tőlem Most, amíg ezeket a sorokat gépelem, azt vizsgálom magamban, mennyivel járultam hozzá saját magam ahhoz, hogy a környezetem, a családom, a gyülekezetem szíve bűnök dolgában keményedjen. Magam sem, magunk sem könnyen engedjük bárkinek is, hogy hasson a véleményünkre, különösen is a meggyőződésünkre, még inkább az identitásunkra. A megtérés pedig fenekestül felforgat(ná) mindezeket. Ezért különösen is ebben a témában, a megtérés dolgában kockázatos engednünk. Talán ezért bízta Isten a bűnbeláttatás munkáját a Szentlélekre, és nem ránk. A Szentlélek egy gyengéd szellő. Türelmes. Figyelmes. Érzékeny. Tapintatos. Szabadságot enged rosszul is dönteni. Én meg türelmetlen vagyok. Érzéketlen tuskó vagyok. Tapintatlan vagyok. Még ha jót is akarok, csak elrontani tudom. Az Úr Jézus – bár rendelkezett mindazzal az érzékenységgel, ami az Atyával való tiszta közösségéből következett, és amivel én nem rendelkezem – mégis több mintát adott olyan igehirdetésre, amelyben a hallgató szabadon dönthet, hogy van-e füle hallani, vagy nincs. Jézus hallgatója elsétálhatott az istentiszteletről úgy is, hogy engedetlenségében sem lett a prédikátor haragosa. Itt most csak említem, később visszatérünk rá, Jézus beszédének például eleme volt a példázatokban vagy rejtélyekben szólás. Az ilyen beszédről a hallgatónak szabadsága van eldönteni, hogy van-e füle rá, vagy nincsen. Akinek az éhsége már elég nagy volt, talán az sem értette, de az visszakérdezett. Néha hangosan, – mint a tanítványok gyakran, néha csak magában, mint például Mária, amikor forgatja a szívében az érthetetlen bejelentést169. Erre a magamban visszakérdezős igehallgatásra vezetem vissza az aktív igehallgatás fogalmát. Nézzük meg ezt közelebbről az igehirdető szempontjából. 169

Lk. 1.29

135

Az utóbbi időben mint hogy ha előtérbe került volna az aktív igehallgatás fogalma. Talán szószékről is többször felszólítjuk a hallgatóságot: Ha a gondolat fonala nem is talál el, légy figyelmes, és ha legalább a közeledbe ér, nyúlj ki érte, úgy tedd magadévá. És valóban, ha munkásabb is az ilyen igehallgatás, a várható nyereség sokszoros. Ugyanakkor közeli a kísértés, hogy ez felszabadítson igehirdetőként kevéssé szigorúan célozni egy prédikációban. Ha nem is pontosan a szívén találja el az Ige, úgyis kinyúl majd érte a hallgató. De van itt egy csapda. Igehirdetőként úgy is gondolhatom, hogy elég majdnem helyén mondott igét mondani. És bizony, ha ide engedtem magam, óhatatlanul a relativizmus világába léptem. Ha elengedtem a kánoni referenciát, a majdnemek világában már nem vagyok többé önmagamnak érvényes ítésze. Merek-e a hallgatóim kezébe őrállói segédanyagokat tenni az ilyen esetre? Ha már az aktív igehallgatásról tanítok, tanítok-e arról is, hogy miről ismerik meg az érte kinyúlni érdemes beszédet? Teszek-e a hallgatóim kezébe olyan egységsúlyt, mellyel lemérhetik és kiderül számukra, ha nem ihletett egy akár szószéki megszólalásom? Vagy odáig megy az önbizalmam, hogy a személyemet ajánlom mint mérősúlyt? Az a biztosíték, hogy én mondom? Mitől ihletett egy prédikáció? Milyen jó volna rájönni erre a kulcsra, és az Életnek minél több ilyen beszédét mondani, illetve hallgatni! Ihletett vagy mérnökien precíz? Van, hogy megkísért a gondolat, hogy nem is ihletett, hanem precízen tervezett a beszédem. Végy egy csipet véges és emberi, de jó szándékú hallgatóság-ismeretet, egy másik hasonló csipet át precíz logisztikai, készletelemzési, lélektant, szűrd

136



megvalósíthatósági szűrőkön, az egészet öntsd kánaáni szavakba, és keress hozzá megfelelő alapigét. Kicsit talán időigényes, de elmondhatod, hogy „alaposan” felkészültél. Ihletett vajon, vagy pedig mérnökien precíz a beszédem? Egyáltalán választanom kell-e? Kizárja-e egyik a másikat? Mert az ihlet, a sugallat, a Lélek igenis használni akarja az igényességemet is, azt gondolom. Vagy esetleg van valamilyen külső feltétel, amely katalizálhatja a vezetettségemet? Ha van ilyen, jó tudni róla és keresni, vagy legalább nem kikerülni. Biblia történetek kapcsán keressünk választ erre a felvetésre. Zakariás a fia születésekor170: A szomszédok majdnem maguk nevezik el a gyereket, és pedig az angyal 9 hónappal azelőtt elhangzott parancsa ellenében. Az apa pedig néma lévén nem tud érvelni, tehetetlen tanú. Rendkívül szorult helyzetében táblát kér, felírja a nevet, majd Isten megnyitja a száját. Ihletett ének hangzik belőle elsőként. Péter pünkösdi beszéde171: A beszéd közvetlen előzménye nagy zúgás, amire összefut a sokaság, nagy zavar, és hogy meggyanúsítják a tanítványi csapatot: Tán bizony részegek ezek? Péter válság helyzetet, krízishelyzetet él meg. Ekkor tölti be Isten Lelke, és kezd ihletett beszédbe. István beszéde172: Abban az időben egyre erősödik a krisztusiak iránti ellenszenv. A főpap hamis tanúvallomások alapján állítja elő Istvánt. A levegőben ott vibrál a megkövezés ítélete. István körül embergyűrű, kezekben kövek. Élet-halál helyzet. Gedeon seregét lecsökkenti az Úr173, ezzel a szokásosnál is feszültebb ütközet előtti hangulatot idéz elő. Isten a csata előtti feszültséget még tovább fokozza a sereg nagy része hazaküldésével,

míg csak reménytelen nem lesz a helyzet. Ekkor veszi át a Lélek a vezetést174. Az idézett helyeken azt látom, hogy a Lélek vezetése valamilyen felfokozott válsághelyzetben, krízisben mutatkozott meg. A helyzetek fenti kulcsszereplői bármilyen alaposan készültek is fel az előttük álló feladatra, a pillanatok tétje messze túlnőtt a képességeiken, ezt átérezték, megélték. Ahogy az adott helyzet föléjük magasodott, semmiknek érezték magukat bármilyen alapos felkészülés után is. Üres cserépedények voltak, akiket a Lélek kedve szerint tölthetett meg. Talán ezzel is áll összefüggésben Tertullianus híres mondása, A mártírok vére magvetés. Hogy krízishelyzetben használhatóbbak vagyunk a Lélek számára. Talán ugyanez szolgál magyarázattal arra a történelemben és napjainkban is tapasztalt jelenségre, hogy egy nép életszínvonala és kegyességének ereje fordított arányban állnak egymással. Míg a bőség elkényelmesíti, a szükség megpróbálja, nyújtja a hitet. A Lélek ihletésére tehát az lehet az alkalmas állapotom, ha krízistudattal lépek a szószékre. Egy tanórán hallottam: Az már baj lesz, ha nem fog remegni a lábam, mikor fellépek oda. Kell, hogy tudjam, tudván tudjam, milyen sok múlik a következő perceken. Hiszen nem kevesebb, mint élet és halál van a nyelv hatalmában175! Ennek a megélése, ennek a valóságtudata illesztheti össze az alapos felkészülést, sőt akár a mérnöki precizitást is a Lélek ihletésével. Iskolai példák Egyik kedd reggel 9 óra, MBE176 épület alagsori tárgyaló, 11 teológushallgató és Papp János misszióigazgató az asztal körül. Az első kérdés szinte a jó reggelt helyett: „Kinek van bizonyságtétele?”

170

Lk. 1.67: Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált... ApCsel. 2.4: Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 172 ApCsel. 6.10: nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt. 173 Bír. 7.2: Akkor az ÚR ezt mondta Gedeonnak: Sok ez a nép, amely veled van... 171

137

174

Bír. 7,9: Azon az éjszakán ezt mondta neki az ÚR: Kelj föl, támadd meg a tábort, mert a kezedbe adtam azt! 175 Péld. 18.21 176 MBE: Magyar Baptista Egyház

138



Hosszú csönd... Én is hallgatok. És bizonyságtétel helyett egy igevers jut eszembe: legyetek készen mindenkor számot adni a bennetek élő reménységről. De bizonyságtétel, az nem jut eszembe! Szóval nem olyan egyszerű ez a dolog. Azt mondja Jézus, ne aggódjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit szóljatok. Abban az órában... De melyik óra minősül annak? Ott az a tanóra, úgy látszik, nem ilyen volt. Házi feladat lehet-e ihletett? Homiletika, azaz prédikálástan tantárgyból hetente egy prédikáció írása a házi feladatunk. Komolyan felmerült bennem a kérdés: Lehet-e a Szentlélek által ihletett egy házi feladat céljából írt prédikáció? A házi feladat írása minősülhet-e annak az órának? A helyén mondott Ige nekem azt jelenti, ami speciálisan az aktuális hallgatónak Isten üzenete. Egy házi feladatnál, ha Isten arra pazarol ihletést, akkor a címzett csak a tanár lehet egy személyben, persze a mindenkori saját magam után. Nem egyszer illett a házi feladat kiírásra, és korábban elmondott prédikációmat adtam le házi feladatként. Egyik ilyen írásnál kaptam a kérdést, milyen forrást használtam. Lehet, hogy gyanúsan ihletett volt? Gyülekezet előtt lehet-e helyén mondott egy házi feladat? De bizony meg kell küzdenem, és talán nem is csak nekem, ennek a fordítottjával is. Azzal ugyanis, hogy egy más célból átgondolt és megtervezett írást mondjak el a szószékről, mint Isten aktuális üzenetét a gyülekezetnek. Lehet-e ez a gyülekezetnek helyén mondott Ige? Hogy ha amúgy is írnom kellett egy házi feladatot, egy cikket vagy más írást, bizony megkísért, hogy ha már ott van készen, minek tusakodjak Isten előtt speciálisan ennek a gyülekezetnek szóló üzenetért, jó lesz neki amaz másik célból már elkészült is. Kényelmes megoldás, az biztos. De nagy kérdés, hogy az a bizonyos házi feladat, cikk vagy más írás írásának ideje az az óra-e, amiről a Szentírás mondja: megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok? És bár erre nem válaszolnék reflex nemmel, de

kijelenteném, hogy megvizsgálandó.

szolgálattevő

által

ez

esetenként

Mindenkinek fogyasztható legyen? Felvehetem a szokást, hogy mindig úgy beszélek, írok általánosságokat, hogy az mindenkihez szóljon. Az igaz, hogy ha nem mondok konkrét dolgokat, nem is tévedhetek nagyot. Amikor azonban egy apostoli levelet, vagy egy kisázsiai gyülekezetnek szóló üzenetet magyarázunk, mindig hangsúlyozzuk, hogy nem függetlenül értelmezendő attól, hogy kik annak címzettjei. Ha ehhez így állunk hozzá, akkor hogyan jöhetnénk ahhoz, hogy nem csak hogy házi feladat céljából írt – értsd túl lenni rajta, kipipálva legyen – prédikációt tekintünk elsüthetőnek istentiszteleten, Isten-tiszteleten, hanem ahhoz is hogyan jöhetnénk, hogy egy adott gyülekezetnek Istentől valóban elkért üzenetet elmondjunk egy másikban anélkül, hogy azt Istentől újra elkérnénk, előtte megtusakodnánk? És megint csak, ha újra elkértem, ha megtusakodtam, lelkem rajta. A nem ihletett beszéd következményei a prédikátorra Ihletett-e vajon az igeszolgálatom? Biztos vagyok-e abban, hogy Isten szól, amikor kinyitom a számat? Az Ószövetség szerint Isten nem ismer tréfát ebben a kérdésben. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom.177 Mózes itt Isten korábbi szavait idézve beszél. Azt mondja, ha egy igehirdető maga nem hallgat azokra az Igékre, amelyeket Isten nevében a gyülekezetnek mond, azt Isten felelősségre vonja. Ez az az eset, amikor a prédikátor Isten igaz küldetésében áll a gyülekezet elé, csak maga nem veszi magára az Istentől valóban elkért üzenetet. Erre azt mondja Isten: Felelősségre vonom! Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg!178 177

139

a

5Móz. 18.19

140



Mózes tovább idézve Isten szavait, azt is mondja, hogy ha ez az igehirdető olyan igét mond Isten nevében, amelyet Isten nem parancsolt neki... csak kiszáradó torokkal tudom mondani, azt a legsúlyosabb büntetés követi, annak a prófétának meg kell halnia! Mondja is Jakab: ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. Ezek szerint nem kisebb, mint életkérdés a szolgálattevő számára, hogy ihletett-e egy szolgálata. * A következő hosszabb szakaszban azt próbálom körbejárni, milyen elemeit látom a Bibliában az ihletett igehirdetésnek.

Útkészítés a hallgató szívéhez (Igehirdetés; 2010-02-21, Forrás Gyülekezet) Prófétai üzenet az Ószövetségben Jeremiás próféta szolgálata179 jó példa arra, amit a prófétai üzenettel kapcsolatban általánosságban is megfigyeltem a Bibliában. Jeremiás próféta Kr. e. 650 körül született, és Jeruzsálem eleste után néhány évvel halt meg. Több mint négy évtizeden át hirdette Isten reá bízott igéjét. Néhány évig a szülőfalujában szolgált, majd felköltözik Jeruzsálembe. Igét hirdet, míg ki nem tiltják a templomból. Ezután rövid ideig elfogadás lehetett Jeremiás körül, mert erre az időszakra esik Jósiás király uralkodása is (622–609), aki tudjuk, hogy istenfélő király volt. A jósiási reformáció megtéréseket és megújulásokat hozott Izraelnek. Ebben az időben nem halljuk Jeremiás szavát. Pedig ekkor jót jövendölhetne! Vagy ez nem feladata a prófétának? Megfigyeltem a próféták üzenetében egy általános szabályosságot. • Amikor jó irányba megy Izrael népe, a próféták 2 viselkedés egyikét veszik fel: (1) Ha nem látnak irányváltoztatási szükséget, akkor gyakran csöndben vannak. Nem látok olyat a Bibliában az Úr prófétája felemelné a hangját és így szólna: Ezt mondja az Úr: „Minden rendben. Csináljatok mindent tovább úgy, ahogy eddig!” Inkább nem hallom a szavát. Ezékielnél konkrétan kiderül, hogy az őrálló feladata csak akkor szólalni meg, amikor fegyveres jön az ország ellen180. (2) Ha konkrét megtérni való nincs, a próféta akkor sem dicsér vagy nyugtat, hanem vagy kitartásra bátorít, vagy szükség szerint felszólít: aki áll, vigyázzon, el ne essék181, vagy gőg esetén őrállnak ilyesmi üzenettel: Vigyázat! Az összeomlást gőg előzi meg182. 179

Jubileumi Kommentár alapján Ez. 33.3 181 1Kor. 10.12 182 Péld. 16.18 180

178

5Móz. 18.20

141

142



• Amikor rossz irányba megy Izrael népe, akkor is kétféle üzenetet látok, attól függően, hogy megtört-e már a nép szíve. Más hangzik a kemény szívek felé, mint a megtört szívek felé. (1) Ítélet a kemény szívek felé. Az Isten büntető kezét szenvedő, de a feddést gyűlölő, kemény szívű nép felé nem lehet vígasztalást mondani. Csak ítélet hangozhat egészen addig, amíg meg nem törik a szív. (2) Kegyelem a megtört szívek felé. A megtört szívet lehet bekötözni. Csak a megtört szívet lehet bekötözni. Akkor hirdettethet kegyelem, amikor valaki a feddést elfogadta, a kiszabott büntetésbe belenyugodott.183 Amikor elhangzott a kétségbeesett „Akkor mit tegyünk Atyámfiai?” felkiáltás. A kegyelem, az Újszövetségi Kegyelem is csak akkor, csak azoknál léphet színre, akiknek a szíve megtört. Jó ezeket tudnunk, mert mind igehirdetésben, mind egyéni beszélgetéseinkben is irányadó lehet ez. Pál azt mondja: Akkor szóljatok, ha jó az építésre. Ha akivel beszélsz, bajban van, tanácstalan, akkor például nem baj, ha tudod: Bármit követett is el, egy próféta nem leteremtené, hanem vígasztalná, bátorítaná, és talán a tanulságok levonásában segítene: Többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.184 Ha pedig éppen magas lovon ül, és veszélyes dolog neki valami nem tetszőt mondani, egy próféta a korábban idézett üzenet helyét is megvizsgálná a beszélgetésben: A bukást, testvérem, gőg előzi meg. Bibliai képek a hívő életre Isten annyira a világunkon kívüli, annyira nincs modellünk az Ő létezését megragadni, hogy amikor kijelentette magát, elvont fogalmak helyett képeket használt. Egy ilyen kép például, hogy Ő a Seregek Ura. 183

3Móz. 26.40-42: De ha megvallják bűnüket... megalázkodik szívük... és békével hordozzák büntetésüket, akkor visszaemlékezem a szövetségre. 184 Jn. 5.14

Amikor az ember Istenhez való helyes viszonyulását írja le a Biblia, elvont fogalmak helyett szintén képeket használ. Ezek közül most négyet említek: Krisztus tanúja, Krisztus követe, Jézus követője, Útkészítő Isten előtt. Az utóbbira figyel ez a fejezet, de bevezetésképpen nézzük meg röviden az első hármat is. A tanú kép azt hangsúlyozza, hogy az adott tanú jelen volt egy eseménynél, saját szemével látta, kezével tapintotta, vagy valamiképpen megtapasztalta azt az eseményt, amiről beszámol. Krisztus tanúja járt a keresztnél, felnézett rá, átélte, hogy az ő bűneiért, helyette szenved, és meghalt Krisztussal együtt. Ráébredt, mi múlandó és mi az, ami megmarad, ezért átrendeződött az értékrendje. Isten a kegyelméből újjászülte őt, sőt, egyszer-egyszer már rácsodálkozik, hogy Isten általa is cselekszik. A Szentlélek öröme van benne, és tűz a csontjaiban ezt az örömöt másokkal is megosztani, erről bizonyságot tenni, erre bizonyítékot szolgáltatni. Kimondhatja, hogy maga is meggyógyult. Ezért hiteles, mint tanú. A Krisztus követe kép a hívő ember életigenlését, hatóerejét hangsúlyozza. Krisztus követeként Krisztus tekintélye van mögöttünk, és ezzel a tekintéllyel szólunk, cselekszünk, feddünk, bátorítunk, hirdetünk bűnbocsánatot, megbékélést ember és Isten között. A Jézus követője kép párhuzamos az ószövetségi Isten vezetése képpel. Azt jelenti, hogy a hívő ember élete vezetett élet. Isten a tanácsoló tekintetével vezet – mondja a Zsoltáros. E kép szerint Isten útmutatásait követjük. Az újszövetségi Zsidókhoz írt levél Isten kijelentéseinek folytatását látja a Fiúban. Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.185 Az Újszövetségben tehát Jézus vezet bennünket. Előttünk megy. Máté elhívásakor Jézus e szavaira emlékszik az evangélista: Kövess engem. Jézus követőket keresett. E kép szerint az Úr Jézus nyomában lépkedünk. E kép szerint nem előzzük meg Őt, vagy ha igen, az baj. A hívő ember igyekszik az ember Jézus életét másolni, egészen a keresztig, önmaga feláldozásáig. Ószövetségi képbe 185

143

Zsid. 1.1-2

144



illesztve ezt: Jézus követője (lassan) elégő áldozatként teszi az oltárra az életét. Az Isten útkészítője kép elsőként is abban különleges, hogy az útkészítő megy elől, és Isten majd utána jár azon az úton. Ezt nézzük meg most részletesebben. Mivel másképpen látom ezt a képet az Ószövetségben, és az Újszövetségben, ezért így külön osztom meg, amit Isten megmutatott. Útkészítés az Ószövetségben Az útkészítés képe átvonul a Biblián. Mind az Ószövetségben, mint az Újszövetségben használja ezt a képet a Szentíró. E kép szerint Isten előtt járunk azon az úton, amelyen Ő is jön majd, mi pedig előkészítünk valamit a látogatása előtt. Voltál úttörő? Ha igen, emlékszel, mivel indokolták az elnevezést? Egy úttörő induló így énekelte meg: Az úttörő ifjúság egy szebb jövőbe néz. Egy jobb világért harcol és érte meghalni kész. Előre, előre, ez jelszavunk. Mi nem hátrálunk, mert mi úttörők vagyunk, azok vagyunk. Előre hát! /"a zangyalát"/ A 20. sz.-i úttörők előre mentek és utat készítettek valami/valaki utánuk jövő előtt. Az ókori birodalmakban a tartományba látogató császár előtt készítették az utat úgy, hogy az érkező hintója lehetőleg ne zökkenjen meg. De napjainkban is történik hasonló. Az 1991-es pápalátogatásra készülve épült meg Pécsnek a várost kikerülő útja. Az útkészítés fizikai képét a Zsoltáros segítségével értelmezem a szellemi térben:

Az ÚR is megad minden jót, földünk is meghozza termését. Igazság jár előtte, az készít utat lépteinek.186 A zsoltáros szerint tehát amit a csákány és az ásó végez a fizikai világban az útkészítésnél, azt az igazság végzi el a szellemi világban Isten meglátogatása előtt. Isten tehát szólni akar az emberhez, és az ember lelkét Isten szavának meghallására az igazság készíti elő. Isten látogatása tehát úgy lesz zökkenőmentes, ha Isten előtt az igazság készíti az utat, ha az útkészítő próféta igazságot hirdet. Mi ez az igazság? Pilátus tanácstalanul tárja szét a kezét. Bármi is ez az igazság, valami olyan, ami Pilátus elől rejtve maradt. A Biblia eredeti nyelve segít bennünket itt. Az újszövetségi igazság az illik, illeszkedik igéből képzett szó. Isten igazsága tehát az, ami Istenhez illeszkedő, Istenhez illesztett. A próféta, aki Isten igazságát hirdeti, az az Istenhez illeszkedésre szólít fel. A próféta, aki Isten igazságát hirdeti, az az ember előtt az önmaga tehetetlenségét, gonoszságát, lázadását világítja meg. Ilyen értelemben lehet az útkészítés ítélethirdetés is. Jónás próféta, aki nem különösebben elkötelezett lelkigondozóként mutatkozik be, így hirdeti meg Isten látogatását Ninive városának: Még negyven nap és elpusztul Ninive!187 Az üzenet hatására – milyen jó lenne nekünk is ilyen puha szív - létrejött a megtört szív, és Isten negyven nappal azután esedékes meglátogatási idejére sima lett az út, Isten ítélete így elmaradhatott. Bemerítő János útkészítése Bemerítő János speciális időben szolgált. Bár fizikailag az Újszövetség ír róla, szolgálati ideje az új szövetség188 megkötését megelőző néhány év. Bemerítő Jánost útkészítő prófétaként ismerjük. Nézzük meg ezért részletesebben is a szolgálatát.

186

Zsolt 85.13-14 Jón. 3.4 188 Mk. 14.24: Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. 187

145

146



János születése előtt Gábriel angyal így jelenti ki János születését Zakariásnak: Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.189 Az angyal ezzel megadja a születendő gyermek szolgálatát, másrészt hitelesíti, hogy a Malakiás által több száz évvel azelőtt bejelentett eseményeknek190 most jött el az ideje. Sokat gondolkoztam azon, hogyan működik ez az itt bejelentett hatás. Bemerítő János hogyan, mely cselekedetével, szavával, a szolgálata melyik részével téríti az atyák szívét a gyermekekhez, az engedetleneket az igazak lelkületére? János szolgálatáról a „Viperák fajzata!” kiáltása jut először eszembe. Ha össze kellene foglalnom a szolgálatát, ezekkel az igeidézetekkel tenném: ...szólt az Úr Jánoshoz... Ő elindult és hirdette ... a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: és meglátja (hogy meglássa) minden halandó az Isten szabadítását... „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket... A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén...191 Bemerítő János az ószövetségi áldozat helyett a (1) megtérés keresztségét hirdeti. (2) Isten látogatását jelenti be, arra valamiféle előkészületre szólít fel. (3) célja, hogy a hallgatói szeme megnyíljon Isten szabadítására. (4) Isten haragját hirdeti ki, ítéletet hirdet. Hogyan működik vajon ez? Hogyan működik Bemerítő János útkészítése az érkező Krisztus előtt? Hogyan eredményezi ez a szolgálat azt, hogy Isten meglátogatásakor az üzenet hallgatójaként a Kegyelmet elfogadni kész állapotba kerülök? Egy meleg nyári estén történtek nyomán értettem meg valamit ebből. 189

Lk. 1.17 Mal. 3.23-24 191 Lk. 3.2-9 190

147

Néhány éve egy szombati napon késő este jöttünk haza Zápszonyból, Kárpátaljáról, ahol a teológiai tanulócsoporttal voltunk kint. 5-en ültünk a Toyotában, és hát a megengedett fölötti sebességgel nyomtam a pedált. Éjfél körül járhatott az idő, amikor felbukkant a villogó kék fény az autó mögött. Lassítottam, megálltam és kiszálltam. Az egyik rendőr jön, mondja, hogy most bizony a jogosítványom el fog veszni, és hány százezer forint, és börtön. Nem védekezek. Mondom neki, hogy missziózni voltunk, nem gyorshajtással kellene neki bemutatnom Krisztust, de ha már így van, nem tetézném azzal is, hogy letagadom. Csörög a telefonja, elmegy. Amíg telefonál, jön a másik rendőr, rám néz várakozóan: Most mit csináljunk? És az irattárcámat nézi. Értek a pillantásból. Kinyitom a pénztárcámat, egy tízezres van benne és még 3 ezer forint. Mondom, hogy a tíz az kell, nem tudom odaadni, három ezer forint elég lesz-e. Azt mondja igen. Odaadtam, elengedtek. Pénzt akartak keresni. Talán még szolgálatban sem voltak. Akkor jöttem rá, hogy miben jelentkezik Bemerítő Jánosnak ez a tevékenysége, hogy apákat és fiakat békít össze, a programjának mely része teszi ezt. Azok a rendőrök, akik az éjszaka megállítottak bennünket, az segített a válaszhoz. Belegondoltam, hogy ha mondjuk valamin vitatkoztunk volna az autóban, hát az a lehetőség, hogy nem tudunk továbbmenni, gyorsan közös nevezőre hozott volna bennünket. Rögtön átértékeltük volna, hogy mi a fontos, és mi nem az. Aki a szívéhez engedte Bemerítő János szavait: „A fejsze már a fák gyökerén”, az átértékelte, mi a fontos, az félretette például a családi vitákat is. Mert felismerte, hogy egyformán bűnös mindenki. Félretette a vitáit apa és fia is, és megtört szívvel ismerték fel mindketten a megtérés szükségességét. Ezután jelenik meg Az, aki a megtört szíveket jön bekötözni. Csak a megtörteket. Csak azokat, amelyeket az ítélethirdetés, a megrettentés 5 perccel vagy 1 nappal vagy egy hónappal előtte megtört. János ítélethirdetésére törtek a szívek, aztán mentek tovább Krisztushoz, ahol a Kegyelem várta őket. Nem, Jánosnál nem volt kegyelem!

148



Megvilágosodott előttem a gyakran használt vallatási módszer lényege: Hogy a gyanúsítotthoz bemegy a keményfiú, és üvölt, és üt, és miközben kimegy pl. rágyújtani, aközben bejön a kegyelmesfiú és azt mondja, intézzük ezt el intelligensen. Mit tehetünk egymásért? És ha a fogoly szíve ekkorra már megtört, akkor együttműködés kezdődhet. Az ügynök élete című film (internetről letölthető) egészen nyíltan elmondja, hogyan szerveztek be ügynököket a kommunista időkben. Kerestek a hétköznapi ember életében valamilyen egyenetlenséget, amit felnagyítottak, szembesítették vele az illetőt, és ítéletet hirdettek felette. „A maga életének vége. A legkevesebb, hogy a munkahelyének vége. A családi életének vége. Börtönbe kerül!” Amikor aztán a szíve megtört, elmondták az ajánlatukat, hogy hogyan menekülhet ki a bajból. Úgy, ha jelentéseket kezd írogatni erről és arról az államellenes tevékenységről, személyről. Bemerítő János tehát ítéletet hirdet, majd pedig Arra mutat, aki előtt az utat készíti: Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket.192

Jézus itt nem ítéletet hirdetni küldi előre tanítványait. Ellenkezőleg. Betegeket gyógyítani azzal a kísérő üzenettel, hogy elközelített az Isten országa. Jézus maga is eszerint fogalmazta meg küldetését ama zsinagógai felszólalásakor Názáretben. Csonkán idézi Ézsaiást.195 Csak az Úr kedves esztendejét hirdeti meg. Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.196

Bemerítő Jánost az utolsó ószövetségi prófétának tartjuk, de útkészítés ma is szükségesnek látszik a meglátogató Isten előtt. Lukács beszámol ilyen útkészítő küldetésről Jézus későbbi szolgálata alatt: Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.193 Jézus tehát elküldte a tanítványokat maga előtt oda... ahova menni készült. Milyen üzenettel küldte el? ...Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.194

Maradhat-e az útkészítés ítélethirdetés az Újszövetségben? Fel kell tennünk a kérdést: Maradhat-e ezek után az útkészítés ítélethirdetés az Újszövetségben? János apostol így jegyzi le az Úr Jézus szavait: A Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.197 Az Úr Jézus e szavai mellett, a jelen kegyelmi időben Krisztus követe bírja-e vajon a felhatalmazást ítélethirdetéssel készíteni Krisztus kegyelme előtt az utat? Ez bennem lényegi kérdés. Azt is jeleznem kell, hogy két gyülekezetben is, miután beszéltem erről, nem kérték többet a szolgálatomat. Lehet, hogy valamit rosszul látok, de eddig még senki sem nevezte meg azt a dolgot, hogy megvizsgálhatnám. Lehet-e az útkészítés ítélethirdetés az Újszövetségben, a kegyelem idejében, napjainkban is, vagy illegitim, ha a hallgatóimat megrettentéssel próbálom meggyőzni? A saját válaszom következik most. Nagyon vizsgáljátok meg. És ha valaki meg tud fogalmazni disszonanciát, szükséges helyreigazítást, kérem tegye és tudassa velem is. A megrettentés hatékonyságát egyáltalán nem vitatom. A megrettentés eszköze igenis hatékony. Az Úr Jézus szolgálatában

192

195

193

196

Útkészítés az Újszövetségben

Lk. 3.16 Lk. 10.1 194 Lk. 10.3-9

Ézs. 61.1-2 Lk. 4.18-19 197 Jn 12.47

149

150



azonban valamiért nem a valamitől elrettentés hangsúlyát, hanem az Isten dicsőítésének vonzását, a Ő tervébe illeszkedésre hívást látom. Ez az első érvem. Ezen túlmenően azonban felteszem ezt a kérdést is: a megrettentéssel meggyőzött embernek vajon milyen lesz az istenképe? Akinek az ítélő Istent hirdetem, és az ítélő Istentől való félelmében jobbítja meg az útjait, annak az embernek milyen lesz az istenképe? Az az ember képes lesz-e később Krisztus kegyelmében örömben élni az életét? Nem válik-e majd félelemmel telt hívő ember belőle? Néha olyan érzésem van, igehirdetők gyakran vegyesen alkalmazzák a megrettentés és a jó hír üzenetét. Talán Júdás apostol sorai alapján is teszik ezt: Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és utálva még a ruhát is, a melyet a test beszennyezett.198 Itt a Károli fordításból idéztem. Szimpatikus válasznak látszik. Akit lehet, azt a kegyelemmel győzök meg, aki erre nem reagál, annak ítéletet hirdetek. És ez talán illeszkedik is a szemléletünkhöz. Sokan ezen nőttünk fel, a Károli Biblián. Mivel ez sarokponti kérdés itt, megnéztem több fordítást is. És azt fedeztem fel, hogy a Károli ezzel a megrettentés értelemmel egyedül van. Az Új Fordítás szerint Júdás apostol szavai így pontosak: mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Másokon is könyörüljetek, de félelemmel, utálva még a ruhát is, amelyet testük beszennyezett. Ez pedig egészen más. Magamon történik, hogy félek, nem a másikat félemlítem meg(!). A Biblia eredeti nyelvében az kifejezés szerepel. A magyarul is ismert Fóbia szó van itt. Egyrészt nem egy pillanatnyi megrettentés, hanem egy folyamatos aktív félelem van itt. Másrészt magamon történik ez a félelem, nem pedig máson, nem műveltető az igei forma. Ezt a részt tehát az Új Fordítású Biblia adja vissza jól. Félelemmel! Mert nagyon keskeny az út! Balra ítéletet mondasz, elhatárolod magad a bűnös embertől199, jobbra meg nem

maradsz érintetlen magától a bűntől! Igen, ez keskeny mezsgye, mert olyan Isten előtt készíted az utat, aki gyűlöli a bűnt. Ki nem állhatja. Ennek az Istennek azonban remeg a szíve a bűnös emberért. Ez az Isten senki bűnösnek nem akarja a halálát, hanem hogy éljen! Ez az Isten nagyon szereti a bűnös embert. Annyira, hogy a Fiát adta érte. Nem látom tehát igazolhatónak a megrettentést. Pált a korábban említett követ képét használva békességre hívni hallom: Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!200 Pál Krisztus követének nevezi magát, és azt hirdeti, Isten haragja már kitöltetett a Fiún! Az Istennel való békesség már csak az ember oldaláról kíván elfogadást. A tanú képét is ide vezetni látom. A tanú dolga azt mondani, amit látott. Minden tanúhoz az első kérdés így szól: Láttad? Ott voltál? Átélted? Mármost melyik állításnak vagy hiteles tanúja? Ennek: A bűnösök az ítéletre mennek! Vagy ennek: A bűnös kegyelmet kap, meggyógyul a keresztnél! Átélted már valamelyiket? Melyiket? Ha még nem élted át Isten ítéletét – és ha még lélegzel, akkor nem élted át – akkor az ítéletnek nem lehetsz hiteles tanúja! Azt viszont átélhetted, hogy a bűnös kegyelmet kap, meggyógyul a keresztnél. (Átélted, ugye?) Csak a jó hírnek lehetsz hiteles, szavahihető tanúja! Mit tesz a hallgatójával egy ítélethirdetés? Karvezetői tanfolyamon voltam. Egyikünk az egyik este Kodály Magyar Mise kottájával ment haza. Ez egy nagy templom nagy orgonájára és nagy kórusára írt négy tételes kórusmű. Nagyon szép, alkalmas arra, hogy akár megtérésre vezesse azt, aki megdolgozott érte, legyen az karvezető vagy kórustag. A tanuló hazavitte, és gondolom az éjszaka nagy részében ezt tanulta, hogy másnap kórus elé állhasson vele. A szólamokat, az orgonát feljátszotta magának, ismerkedett a hangzásokkal, a 199

198

Mint Mózes Ceribá vizeinél, a bűnös néppel szemben Isten oldalán láttatja magát. Fakasszunk-e nektek vizet, ti lázadók?! 200 2Kor 5.20

Júd. 1.22-23

151

152



hangulattal, többé/kevésbé megtanulta kívülről az egész 7 és fél percet. Ez visszhangozhatott benne másnap reggel a tanfolyamra jövet is. Uram, irgalmazz! Krisztus kegyelmezz! Adj nekünk békét! És ez a zene talán egészen az övé lett, mire az énekkar elé állt. Az éjszakai munkája nyomán így rádobbant szíve. És előre elkeseredett, hogy az énekkar, aki nem ezzel a zenével töltötte az éjszakát, az első álmos reggeli megszólaláskor még nem fogja úgy szeretni a művet, mintegy meg fogja szentségteleníteni ezt a zenét, ezt az üzenetet. És amikor ez a tanuló a kórus elé állt, az első megszólalásunk után az elégedetlenségét fejezte ki: Itt hamis, ott pontatlan, a mássalhangzókat egyáltalán nem mondjuk, és nem gondolunk bele, hogy miről is énekelünk. Az énekkar behúzta a nyakát, erőlködött, hogy még adjon, de a kedvünk már oda volt. A Lélek elaludt. Eszembe jutott a viccben a nyuszi, amikor végül a medve elé áll és azt mondja: Tudod medve, nem is kell a fűnyíród! A karvezető keserű arca, összeráncolt, harcos, a birtokát megtartó szemöldöke ezt mondja: „nem is érdemlitek meg ezt a zenét, jobb helye van ez én szívemben” A kórus persze – nem csoda – ezt tükrözi vissza. Így tértünk rá a második tételre. „Dicsőség a magasságos Istennek!” Szinte táncos jókedvű istendicsőítés. Elkezdjük. A tanár leinti. Új karakter! Jókedvűen! – így buzdít. Kényszeredett mosoly a tanár felé. Újra konok ajkak a kórus felé. Elkezdjük. De nem megy. Isten dicsőítése, az nem megy így. És akkor szólt hozzám a Lélek. Igehirdető vagyok. A jó hír mondása a küldetésem. Nem kezdhetem ítélettel. Nem is tudok ítélni. Csak a szabadság törvénye tud ítélni201. Az, amikor szabadsága van valakinek akármerre menni. És maga döbben rá, hogy a választott út hova vezet. És bűnt beláttatni is csak a Szentlélek tud, én nem202. Én elmondhatom, mit látok, ha a Lélek indít. De csak így kezdhetem a mondatot, ami engem illet, úgy látom, hogy... Korábban Keresztelő János nyomában úgy gondoltam, ítélettel kell utat készítenem. Úgy 201 202

Jak. 2.12 Jn. 16.7-8

153

gondoltam, a Biblia ezt az egyáltalán nem hálás feladatot rója rám. Hogy az igazság kíméletlen kimutatása, akár a „viperák fajzata!” kíméletlen szavak majd a Kegyelemhez hajtják Isten népét. Ehhez persze az útkészítő (én) alászállása, és a jó hírt mondó (aki nem én vagyok) növekedni hagyása tartozott. Eddig ilyen útkészítőnek tekintettem magam. De már nem így látom magam. Ma úgy látom, hogy nekem kell a jó hírt mondani. Így pedig nem kezdhetem ítélettel. Mint az a tanuló a kórus leteremtése után nem tudott mosolyogni. Isten dicsőítése megakadt. Jó hír mondására hívattunk. Például Krisztust nem ismerő családtagjaink felé is. Nem kezdhetem ítélettel. Ha bármit is ítélettel kezdek, a szívem nem lesz készen a következő tételre, Isten dicsőítésére térni. És akkor hogyan is várhatnám, hogy nem hívő szerettem szíve készen legyen a jó hír befogadására? A karvezető például mivel készíthette volna elő a kórust Isten dicsőítésére? Azzal, ha megdicséri az igyekezetét. A karvezető (gőzös érzékszervei azt jelzik neki: bántotta őt a kórus) szempontjából milyen bibliai fogalom írja ezt le? A második mérföld. Ne úgy menj tovább, hogy megmosolygod, hogy egy szép de megvalósíthatatlan elméletet hallottál. Hanem úgy, hogy bár teljesen valószínűtlen, logikátlan, károli neveltetésünknek akár idegen, hihetetlen, de tedd próbára Istent! Határozd el, hogy ma estétől másképpen viszonyulsz! A legjobb, ha erről mindjárt az elején a szerettedet, a környezetedet, a rád bízottakat is tájékoztatod! *** A fenti üzenet adott időben, adott helyet, adott hallgatóság előtt hangzott el. Hiszem, hogy nem esett a földre, hogy Isten személyesen is tudott belőle a hallgatókhoz szólni, és hogy maradandó munkát végzett el az Ige által. Szeretném hinni, hogy helyén mondott ige szövegét olvastuk itt fent. Jelen könyvnek az olvasói azonban szélesebb körből kerülnek ki, mint az akkori hallgatók, ezért szükségesnek tartom ez igehirdetés nyomtatott szövegét az alábbi gondolattal zárni:

154



Nem ítélni jöttem, mondja az Úr Jézus. És valóban nem is ítél embereket. Azonban többször halljuk őt az át nem vett kegyelem következményeiről beszélni. Megfigyelhető azonban, hogy Jézus ezeket általában nem egyes szám második személyben mondja, hanem ilyenformán: „az, aki”, vagyis harmadik személyben. Ahogy itt is: Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”203 Vagyis Jézus hallgatója neki célzott ítéletet nem hall. Ha viszont önmagát beteszi a megítélt harmadik személyek körébe, akkor bizony ítéletet hall. Ez alól egy kivételt látok, a farizeusok csoportja felé direkt módon hangzó jajmondások eseteit: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni204. Lássuk meg azonban, hogy valójában itt sem az ember, hanem a cselekedet az ítélet tárgya. Az ember csak addig, amíg a megnevezett cselekedetet cselekszi. Ezt a megjegyzést tartottam fontosnak a fenti igeszolgálatomhoz fűzni. A mai igehirdetés végső hangsúlyos üzenete tehát a kegyelemről, Jézus Krisztus üzenetéről, a szabadításról szóljon. A megszólítottak Krisztus aktuális és leendő gyermekei. Az engedetlenek, elutasítók ítéletéről szóló tájékoztatás harmadik személyben hangozzék. Az ilyen tájékoztatás pedig legyen mentes a szándékos félelemkeltéstől.

203 204

Mt. 7,22-23 Mt. 23,13

155

Ihletett prédikáció az Úr Jézus szerint (Szakdolgozat részlet; 2009-03-23) Az ihletettség kérdését az Újszövetségben az Úr Jézusnak az alábbi szavai alapján vizsgálom: Jézus felemelve a hangját ezt mondta: „Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.” Jn. 12.44-50 Az ihletettséggel kapcsolatban három kulcsfogalmat emelek ki ebből az Igéből. aki lát engem, az azt látja, aki elküldött engem. - azaz átlátszóság. Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. - azaz világosság. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. - azaz örömhír. Mert én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek... Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem. - azaz ihletettség.

156


Úgy olvasom tehát innen: Átlátszóság + világosság + örömhír = ihletettség, azaz olyan prédikáció, melyben biztosan Isten szól! Ha szolgálattevői ars poétikát kellene választanom, azt hiszem ez az Ige lenne az. Hogy úgy kövessem, az igehirdetésben úgy utánozzam az Úr Jézust, hogy rólam is elmondhassa legalább ezt a három dolgot: Átlátszó vagyok, azaz a beszédemben valahogyan megjelenik, kicsoda Isten. Világosságban járok, azaz a beszédemben valahogyan megjelenik, kicsoda (gyarló) vagyok én. Magam is látható vagyok és mást, másokat is látok. Örömhírt mondok, nem pedig ítéletet. Átlátszóság, világosság, örömhír. Próbáljuk meg ezeket egyenként kibontani.

Átlátszóság, azaz hogyan jelenik meg a beszédemben, kicsoda az Isten? Aki ránk tekint, találkozik velünk, keresztyénekkel, mit fogalmaz meg magában Istenről? Ha átlátszók vagyunk, akkor valami megfoghatatlan, természetfeletti módon Isten keresztül sugároz rajtunk, és aki velünk találkozik, aki bennünket hallgat, annak pontosodik az istenképe, az Isten szavát hallja. Isten néhány tulajdonsága Idézzük fel Isten néhány tulajdonságát, és tegyük mérlegre, így mutatjuk-e be Őt? • Isten szent. Előtte a bűnös ember nem állhat meg (1Sám. 6.20), hanem félnie és rettegnie kell (Ézs. 8.13-14), de Isten az embert is szentségre hívja (1Pt. 1.15); • Isten dicsőséges. Csodákat tesz (2Móz. 15.11), dicsőségén nem osztozik mással (Ézs. 42.8), de 157


•

•

•

• • • • •

• •

dicsősége körülragyoghatja az embert (Lk. 2.9), e dicsőség szemlélése formál bennünket (2Kor. 3.18) Isten imádatra indít. Minden angyala imádja őt (Zsid. 1.6), méltó, hogy mi is levegyük a koronánkat (Jel. 4.1011), az igazi imádói lélekben és igazságban imádják, ilyen imádókat ő maga is keres magának (Jn. 4.21-24); Isten mindentudó. Még nyelvemen sincs a szó, már tudja (Zsolt. 139.1-4), már születésem előtt ismerte a napjaimat, a nekem szánt dolgokat (Zsolt. 139.16), ismeri a jövendőt (Ézs. 46.10), a gondolataimat (Ez. 11.5), a szíveket (ApCsel 15.8), mindent (Ján. 21.17); Isten bölcs. Bölcsessége az embernek megfoghatatlan, kikutathatatlan, érthetetlen (Róm. 11.33-34), Benne az ismeret minden kincse elrejtve (Kol. 2.3), kérhetünk és akkor kapunk is belőle (Jak. 1.5); Isten nem személyválogató (Róm. 2.11) Istennek akarata és tervei vannak (Ézs. 46.10, Eféz. 1.11); Istennek érzelmei vannak. Megbán, megszomorodik (1Móz. 6.6), féltőn szeret (2Móz. 20.5), gyűlöl (Péld. 6.16), haragszik (Róm. 1.18), boldog (1Tim. 1.11) Isten jóságos. Útbaigazítja a vétkezőket (Zsolt. 25.8), jó és kegyelmes a hozzá kiáltókhoz (Zsolt. 86.5) Isten szerető Isten. Emberi kötelékekkel, a szeretet kötelékeivel von, a nehéz munkában megpihenést és ételt ad nyájasan. (Hós. 11.4), szeretetében dorgál (Zsid. 12.6), előbb szeretett (1Jn 4.19), a bűnösöket is szereti, hisz még bűnösök voltunk, mikor Krisztus már meghalt értünk (Róm. 5.8); Isten igazságos. Bosszút áll választottaiért, bár hosszútűrő (Lk. 18.7); Isten türelmes. Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson (1Tim. 2.4), bűnbocsánatnak Istene, könyörülő és irgalmas,

158


•


hosszútűrő és nagy kegyelmességű (Neh. 9.17), késedelmes a haragra (Zsolt. 103.8, 2Pt. 3.9); Isten hűséges, megbízható (1Kor. 1.9, 1Pt. 4.19, 1Jn. 1.9).

Így mutatjuk-e be Istent? Amikor valakivel beszélünk, amikor valakit vígasztalunk, feddünk, intünk, biztatunk, nyilvánvalóvá lesznek-e Istennek e tulajdonságai annak, akihez szólunk? Kívánok-e Krisztussal lenni, vagy félek Tőle? Megkívánják-e Istent, akik bennünket hallgatnak, szemlélnek? Én magam kívánom-e? Vagy ítélőbírót látok, és addig jó, míg nem kell elé állnom? Pál kívánt Krisztussal lenni. Aki téged hallgat, aki a te életedet szemléli, kíván-e Krisztussal lenni? Ne gyülekezeti körbe gondolkozz, az túl könnyű. És munkahelyi körben is csak az gondolkozzon, akinek világi munkatársai is vannak. Akinek ilyenek nincsenek, az gondoljon nem hívő ismerősére, például a szomszédaira! A szomszédok. Érdekes emberek. Nemrég jöttem rá, hogy egy szomszéddal való konfliktusban a hívő ember csak veszíthet. Hívőként nem mehet ugyanis el akármeddig. Neki egy ponton szólni fog a Lélek, hogy ÁLLJ! És a látható dimenzióban a hívő ember fogja a rövidebbet húzni. Ha ugyanis csak egy picike igazsága is van a szomszédnak a te sok igazságoddal szemben, akkor a Lélek előbb-utóbb eléd fogja hozni azt a gyenge lábakon álló kicsike részt... És a vitád későbbi pontján, esetleg már ágaskodó büszkeségeddel is, választanod kell majd, engedsz a Léleknek és békülsz a szomszéddal, vagy tartod az álláspontodat, és Istennek sem tudsz majd a szemébe nézni? Sokkal jobb az elején nagyvonalúnak lenni, mint később esetleg kényszerűen engedni. Mondja is Péter apostol: Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy még hogyha valamivel rágalmaznak is titeket, ha

gonosztevőnek néznek is, a ti jó cselekedeteiteket látva végül mégis Isten dicsőítésére nyíljon meg az ajkuk!205 Az Ő megbocsátását mutatom-e be? Hogyan bocsát meg Isten? (1) Nem kell kiérdemelni, (2) előre kész van, (3) nem emlegeti többé. Embereknek egy további parancs: (4) azonnal tesszük, ha szólt a Lélek. Annyira azonnal, hogy még a szolgálatot is letesszük, és csak akkor vesszük vissza, ha rendeztük atyánkfia ellenünk szóló panaszát206. Hogy vagyunk ezzel, amikor „helyzet” van? Isten megbocsátását mutatjuk-e be? Hogyan mutatom be a kegyelmet? Nem találjuk-e néha az Evangéliumot túl kegyelmesnek, és nyírunk le kicsit erről az oldalról? Nem gondoljuk-e néha, hogy azért az mégiscsak túlzás, amennyire Jézus szerette a bűnösöket? Nem mondjuk-e túl gyakran nekünk szóló egyértelmű és direkt bibliai felszólításokra, hogy az úgyis elérhetetlen – pl. legyetek szentek, vagy legyetek tökéletesek – és szállítjuk „természetesen” le a mércét a gyakorlatban inkább, minthogy kimondjam: elestem benne, Isten kegyelmére szorulok magam is? Hogyan mutatjuk be az engedelmességet? Aztán hogy mutatjuk be az engedelmességet? Mennyire alkalmazzuk engedelmesen holnap a ma itt hallottakat, olvasottakat? Hogyan engedelmeskedett az Úr Jézus az Atyának? Azonnal, örömmel, teljesen!207 Hol tartunk ebben? Tudjuk, hogy az engedelmességben milyen felelősség alóli szabadulás van? Ha Istennek engedelmességben vagy, akkor minden tettedért és annak minden következményéért Isten vállalja a felelősséget! Nem kell számítgatnod a következményeket! Nincs 205

1Pt. 2.12 Mt. 5.24 207 Zimányi József, szóbeli közlés 206

159

160



többé „Mi lesz, ha...? És mi lesz, ha...? De mi lesz ha...” Elég, ha a tanácsoló szemeire figyelsz, érzékeny és irányítható vagy, és nincs többé gyomorgörcs! Így veted rá a gondodat! Aki ezt az engedelmességet megízleli, azt mondja: Azonnal! Örömmel! Teljesen! Hogyan mutatjuk be Isten szentségét? Kénytelen vagyok erre is kitérni: hogyan mutatjuk be Isten szentségét? Mennyit áldozunk belőle a békesség oltárán? Nem békesség ellenes vagyok. Krisztus nyomában éppen hogy a békéltetés szolgálatát végezzük. De nagy kérdés, hogy ha engedek a szentségből azért, hogy a konfliktusokat elkerüljem, meddig cseng még tisztán a hangom? Van úgy, hogy a békéltetés szolgálata nem jár együtt az emberekkel való konfliktusmentességgel. A békéltetés szolgálatát végző Úr Jézus nem hagyta ami a templomban volt, még csak nem is a szavával ostorozott, hanem kötélből valódi ostort font, és cselekedett! Ennyire sürgősnek látta a takarítást akkor, amikor nem tudta tovább nem észrevenni a szentségtelent Isten házában! Feltételezem, hogy a cselekvés idejében nem mertek ellene mondani. Jézus mindenki által ismert Igét idézett, a papok dolgaira pedig nem volt igei igazolás. Valójában addig nem is voltak rákényszerítve, hogy igazolják tetteiket, mert úgy gondolták, nem kell beszámolniuk senkinek se. És talán mivel túl gyorsan történt, a cselekvés idejében nem is tettek ellene, de amikor eltávozott, nyilván visszatolták a pénzváltó asztalokat. Jézus így sem a templomtisztítás sziszifuszi munkáját végezte állandóan. De példát igenis adott nekünk arra, hogy ne tűrjük a szentségtelent, ha nem tudjuk nem észrevenni! Ha például valaki felhívja rá a figyelmet, akkor csak maradandó kárt okozva lehet tovább tussolni. És nem arról beszélek, hogy a konkoly ne nőjön együtt a búzával. Nőjenek együtt. De ha az Isten népét botránkoztató cselekedeteket, a bűnöket, pontosabban a rendezetlenül hagyott bűnöket amíg elnézzük, amíg azokat a békesség kedvéért tétlenül nézzük végig, addig... óvatosan mondom,

161

de nem tudok kevesebbet mondani: követi megbízatásunkat játsszuk el, az Úr Jézus cselekvő hatalmát tesszük semmivé! Aki engem lát, látja az Atyát. – mondja az önmagát megüresített, teljesen emberré lett Úr Jézus. Ő ennyire volt átlátszó. Hát rajtam hogyan látszik át, megjelenik-e a beszédemben, a bizonyságtételemben az, hogy kicsoda Isten?

Világosságban járás, azaz megjelenik-e a beszédemben, hogy kicsoda vagyok én? Most pedig nézzük ezt: Megjelenik-e, hogyan jelenik meg a beszédemben, a bizonyságtételemben az, hogy kicsoda vagyok én? Jézus mondja: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. A világosságban járás az ihletettség következő összetevője. Fizikai értelemben a látás képességét lehetővé tevő fényt nevezzük világosságnak. Szellemi értelemben az összefüggések meglátásának képességét, és az azt elősegítő körülményt nevezzük világosságnak. Ilyen értelemben mondjuk „világosnak” azt a beszédet vagy magyarázatot, amit könnyen át tudunk tekinteni és meg tudunk érteni. Lelki értelemben Isten személye jelenti ezt a világosságot számunkra208. A szó szimbolikus értelemben pedig az élet kifejezője, hiszen csak ott van élet, ahol világosság is van209. Ezért megszületni annyit jelent, hogy meglátni a napvilágot210. A világosságot magát nem nézzük, hanem a világosságban látunk. Ha sötét szobámban valamit jól meg akarok nézni, a mécseshez közelítem. Más hasonlat világítótoronyhoz hasonlítja ezt a világosságot. Vagyis referenciapont, amihez viszonyíthatom a saját helyzetmeghatározásomat. Zsoltáros mondja: Lábam előtt mécses a

208

Ján. 8.12, 1Jn. 1.5/b Ján. 1.4 210 Jób 3.16/b 209

162



te igéd, ösvényem világossága.211 Az Úr mondja népének: Pogányok világosságává teszlek212 A KRESZ-ben közlekedési elv: Látni és látszani. Gondolkozzunk ez utóbbi mentén. Látszani Mi lesz nyilvánvalóvá, láthatóvá, amikor megvilágít bennünket Isten Igéje? Kezdjük ott, hogy az Ige világosságánál bűnösök vagyunk. Mindenki. Aki azt mondja, nem, az hazuggá teszi őt, a Krisztust. A Biblia szerint az ember irgalomra szorult (nem kapja meg, ami járna, az ítéletet). Kegyelemre szorult (megkap sok ajándékot, ami nem jár). Megváltásra szorult (sok tartozása kiegyenlítésért kiált, mint Ábel vére). Törékeny cserépedények vagyunk. Krisztus nélkül semmit sem tudunk cselekedni. Csupa olyan, amire emberileg nem vagyok büszke. Főleg nem a hétköznapokban, abban a környezetben, ahol mellettem mindenki nagy mellényt mutat, és amiből Isten nem vett ki, mert éppen hogy a só-lét és a kovász-lét a terve a részemre. Márpedig Krisztus oldalán nem lehet nagy mellényem. Vagy mondhatnám, ha ebben a környezetben is vállalom az Ige világosságát, nem lehet nagy mellényem. Aztán meg hívő közösségnek is részei vagyunk. És ott mindenképpen megvilágít minket Isten Igéje, ha akarjuk, ha nem. Jézus azt mondja, hogy az egyéni életek, a közösség előtt látható példák akár jók, akár rosszak, nem létezhetnek elszigetelve, mindenképpen hatással vannak a közösségre. A szentség is terjed, ragadós „Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet fog az asszony, belekever három mérce lisztbe, míg végül az egész megkel”, de a képmutatás is terjed, az is ragadós „Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!” Ha elől állok, még jobban látszik, még inkább másolódni fog az életem. Aki azt hiszi, lelkipásztorként, elöljáróként élhet nem látható életet például azért, hogy ne az övé másolódjon, az téved. 211 212

Zsolt. 119.104-105 Ézs. 49.6

163

Ilyen esetben az válik észrevétlenül normává, hogy nem látható életet kell élni. Vagy ezt a mondatot, „Lesz alkalom, menjetek, én nem érek rá!” ha ezt egy vezető mondja, akkor csak idő kérdése, hogy normává váljon az alkalomról elmaradni, a többieket pedig biztatni részvételre. További kérdéseket vet fel az a dilemma, hogy milyen múlt „szalonképes”, és milyen nem. A bűneinkkel nem dicsekszünk – szoktuk mondani – bár hirtelen nem jut eszembe idézet, amellyel ezt alá tudnám támasztani a Bibliából. Az Ószövetség általában nem szereti a dicsekvést, de Pál rendel hozzá pozitív tárgyat is. Pál dicsekszik a reménységgel213, dicsekszik a megpróbáltatásokkal214, Jeremiást idézve dicsekszik az Úrral215, és dicsekszik – most figyeljetek – a gyengeségeivel. Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni.216 Na ez érdekes! Pál azt mondja, úgy dicsőíti Istent, úgy tanúsítja leginkább Isten erejét, ha azon a háttéren mutatja ezt be, hogy őrajta, Pálon, a bűnösök bűnösén tetszett az Úrnak a kegyelmét megmutatni! Ez lehet az oka annak, hogy Pál egyáltalán nem hallgatta el azt sem, honnan hozta őt ki Jézus. A Biblia háromszor is megörökíti Pál bizonyságtételét arról, hogy Jézussal való személyes találkozása előtt keresztyéneket gyilkolt! Kénytelen vagyok úgy látni, hogy Pál nem csak nem szégyellte a múltját, hanem még dicsekedett is Isten rajta megmutatott kegyelmével! A világosságban járáshoz látszanunk kell. Ennek látásom szerint része a világosságba vitt bűnös múlt és a világosságban tartott aktuális gyengeségek. Ehhez a kérdéshez figyelmedbe ajánlom még A hiteles felebarát Erősítsétek egymást bűnvallásokkal fejezetét217.

213

Róm. 5.2 Róm. 5.3 215 1Kor 1.31 216 2Kor. 11.30 217 A hiteles felebarát, 129. oldaltól 214

164



Látni Azt mondja a fizika, hogy minden érzékelő, szenzor, mérőműszer a maga jelenlétével valamilyen mértékben mindig meghamisítja a mérendő mennyiséget. Az árammérő maga is áramot fogyaszt, a tanórára beülő tanfelügyelő maga is figyelmet fogyaszt, a vizsgázó míg otthon hiba nélkül felmondja az anyagot, az őt figyelő tanárral szemben már nem. Annál hűbb, a valósághoz annál közelebbi az érzékszerveimmel felfogott kép, minél kevésbé zavarom meg azt a környezetet, amit szemlélek. Jézus arra tanít, légy szelíd és szívből alázatos. Nagyon tetszik. Minél szelídebben vagy jelen, minél kevésbé befolyásolod a szemlélt környezetet, annál kevésbé hamisítod meg azt a képet, amire éppen kíváncsi vagy. Így leszel érzékeny, így fog megnyílni a szemed. Egy korábban levezetett összefüggésből218 ugyanide jutunk: Ki az, aki biztosan állíthatja magáról, hogy ő a világosságban jár? Attól tartok, mi magunk nem tudjuk ezt magunkról biztosan állítani, mert ha a múltban valamikor sikerült a Sátánnak valami kis szentségtelent becsempészni az életünkbe, akkor az első dolog, amit ez a kis kovász megrontott, az az észlelésünk. Világosságban jároke? Erre saját ítéletemként csak azt válaszolhatom, hogy magam úgy látom igen. De tudnom kell, lehetséges, hogy azért látom így, mert így van, de az is lehetséges, hogy azért látom így, mert a sátán már sikeresen meghamisította az észlelésemet. Hogyan kerüld el ezt az állapotot? Ne gondold, hogy elegendő, ha vigyázol magadra. Neked is vannak vakfoltjaid. Engedd meg Istennek, hogy eszközöket használjon a tájékoztatásodban. Igényeld a környezeted visszajelzéseit, a közösség véleményét. Legyél látható, és legyél észrevétellel is megközelíthető. Járj világosságban, hogy látható légy, valamint legyél szelíd és alázatos, hogy észrevételezhető légy. Így teszed lehetővé, hogy a közösség legbátrabbjai – talán ők is nagyokat nyelve és kezüket tördelve – eléd álljanak és figyelmeztessenek, ha

úgy látják, hogy rossz felé mész. A látáshoz tehát erről az oldalról is a szelídség vezet. Foglaljuk ezt úgy össze, hogy a világosságban járás élő kapcsolat Istennel. Ebben benne van, hogy világosságot (el)bíró életet éljek, azaz kész legyek a szemébe nézni, látszom, és benne van az is, hogy érzékelem a tanácsoló tekintetét, vagyis általa tanácsolt, vezetett életem van, látok.

218

219

A hiteles felebarát 75. oldaltól: Őrállói intés

165

Az ihletettség két feltételét érintettük eddig: Az egyik az, hogy legyek átlátszó, rajtam át Isten látsszon, a másik pedig az, hogy járjak világosságban, azaz lássak és legyek magam is látható. Alig-alig fér meg egy mondatban. Péter is így kiált fel „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!219” Pedig minden megszólalásunk hátterében ott kellene lennie: érthetetlen számomra, hogy a Szent Isten miért egy ilyen gyarló szolgálattevőt használ, mint én. Menjünk most tovább az ihletettség harmadik összetevőjére, az örömhírre.

Lk. 5.8

166



Örömhír Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem. Azaz nincs ítélet az utolsó napig. A megmentés módszere pedig nem ítélet, hanem örömhír hirdetése! Ha eddig nem lett volna elég bonyolult, hát itt egy újabb elem: Örömhírt mondunk. Örömhír a szószékről, örömhír a kert végében a szomszédnak, örömhír egy hétköznapi beszélgetésben a boltban... Túlzás? Alapigénk azt állítja, hogy ha ezt mondod, csak ha ezt mondod, akkor mondod azt, amit az mond, aki küldött téged.

Aranyalma ezüsttálcán: Helyén mondd az Igét! (Igehirdetés 2010-09-19, Galgaguta) Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek. Péld. 25.11-12 Szentség vagy növekedés? Már az is kérdés lehet, hogy választani kell-e. De mit értünk szentség alatt? Szívben, hitben elpecsételt állapotot? Vagy cselekedetekben mérhető életmagatartást? Vagy ezek összefüggenek valahogyan? Szerdán együtt vacsoráztunk Balázs, Csaba, én és a feleségeink. Megettük az ételt, finom volt és bőséges, aztán beszélgettünk amúgy kedélyesen, teli hassal. Arra vetődött a szó, hogy egy gyülekezet szentségének és létszámának kapcsolata. Hogy – ha lehet ilyet mondani – minél feljebb húzzuk meg egy gyülekezet szentségének a szintjét, annál kevesebben férnek bele. Így növekvő szentséghez szükségszerűen csökken a taglétszám. Jól meg is ijedtem, mert én biztosan nem utoljára hullok ki, hanem valahol az elején.

Ez indított arra, hogy elgondolkodjam: Milyen jó lenne úgy őrködni a szentség felett, hogy közben minél kevesebb sebet hagyjunk magunk után. Mert, testvérek, nagyon nagy érték a szentség. És csak levetett saruval tudok állni az előtt, ha egy gyülekezetben élő a szentség. Ezért olyan jó lenne nem azt mondani, hogy ebből el kellene hagyni ahhoz, hogy megfogják a ruhánk szegélyét, és jöjjenek az imaházba, mert a szentség erő, az Isten ereje. Ami ha nincsen, akkor mit nyerne a világi ember, ha bejönne ide? Ami ha nincsen, akkor mit nyerne a szomszédod azzal, ha megfogja a ruhád szegélyét? Semmit sem nyerne. Úgyhogy őrizzük ezt a szentséget! De ha létezik valami, amit tehetünk azért, hogy a gyülekezetünk ne létszám áldozatok árán őrizze ezt a szentséget, akkor azt jó dolog meglátni. Ha ír ilyenről a Biblia, azt jó dolog kiszívni belőle, a magunkévá tenni és megélni. Ha lehet választani, akkor ne érdesen, hanem szelíd lélekkel igazítani helyre azt, akit kell. Mert lehet úgy is próbálkozni, ahogy Pál a korintusiaknak írja: Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?220 Nem régen hallotta a vezetőség ezt az igét. Lehet úgy is próbálkozni a helyreigazítással, hogy félelmet keltek. Lehet úgy is, hogy fenyegetek. Kedves egyházkerületi vezető testvérek köszöntötték ezzel a Galgagutai körzet vezetőségét nem régen. Lehet így is. Megállapíthatjuk azonban, hogy ez a köszöntés nem ápolta, nem könnyítette meg az engedelmességünket. Ha fenyegetéssel közelítek valakihez, és nem szelíd lélekkel, azzal nem könnyítem meg neki, hogy helyre igazítsa a lépteit. De lehet úgy is próbálkozni, ahogy a galatabeliekhez szól Pál: Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel.221 Aztán folytatja, azt is felolvasom: De azért vigyázz magadra, hogy

220 221

167

1Kor. 4.21 Gal. 6.1

168



kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.222 Egymás terhét hordozzuk. Később beszélni fogok a többes számról. Beszélni fogok arról, hogy amikor valakit helyre igazítok szelíd lélekkel, akkor használhatok többes számot. Vállalhatok részt az ő terhében. Mondhatom azt, hogy mi gyengék vagyunk. Nem te vagy gyenge, hanem mi mindnyájan, magam is gyengék vagyunk. Így hordozok egy kicsit a terhéből. A példabeszéd azt mondja, igenis van mód arra is, hogy érzékenyen ápoljuk a szentséget, hogy az csak a feltétlen szükséges érdességű legyen. Hogy csak a feltétlenül szükséges tisztítással, metszéssel, leépítéssel járjon! Alapigénk azt állítja, hogy mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.223 A közlő Két szereplő van ebben az Igében, és kicsit elbújtatva egy harmadik. A két nyilvánvaló szereplő itt az Ige és a fül. Az üzenetátvitel legegyszerűbb modellje szerint egy közlésnél általában 3 elem van: Van az, aki mondja, ez itt háttérben marad, van amit mond, ez itt az Ige, és van akinek mondja, ez itt a fül. Adó, üzenet, vevő. De itt csak kettő látható. Az üzenet és a vevő. Kezdjük mégis az adóval. Az, hogy itt az igeversben ez nem jelenik meg, az mint hallgatónak azt üzeni nekem, hogy mindegy, ki az adó. Mindegy, hogy ki az, aki üzenetet közöl. Mindegy, hogy aki közöl, az milyen bőrszínű. Mindegy, hogy milyen pártállású. Mindegy, hogy férfi vagy nő. Magam hozzáértem azt is, hogy mindegy, hogy szépen mondja, vagy nem szépen mondja. Ha bárkitől hallok valamit, akkor azt a valamit vizsgálom meg. Mindegy, hogy ki az, aki mondja. Az adó meg nem nevezése a beszélőnek is üzen. Ez mint igehirdetőnek, azt üzeni nekem, hogy amikor Isten arra méltat, hogy 222 223

Gal. 6.2 Péld. 25.11-12

169

üzenetet bíz rám, amikor üzenetet adok át, legyek kicsi. Legyek aligalig látható. Legyek olyan szelíd, hogy alig legyek észrevehető. Az egóm legyen nagyon kicsi. Legyek egy törékeny cserépedény, amibe, mert Istennek úgy tetszett, egy értékes üzenetet helyezett el. Bemerítő János úgy mutatkozik be, hogy ő egy kiáltó hang a pusztában. Annyira előretolja az üzenetet, hogy a hang maga a lényeg, a forrása nem is érdekes, mondja. Az Úr Jézus maga is előretolja az üzenetet, maga pedig visszahúzódik, amikor ezt mondja: Én nem ítéllek el. Nem azért jöttem. Nem én, hanem a hirdetett Ige az, amivel elszámolni valód keletkezik, ha nem engedelmeskedsz. Azzal az Igével keletkezik elszámolni valód, amely Ige nem tér vissza üresen. Amely elvégzi a munkáját, és egyeseknek az élet illatává válik, másoknak a halál illatává. Vagy elvégzi az életedben, amiért küldetett, vagy ítéletté válik a fejed fölött. Üresen biztosan nem tér vissza. Alapigénkben tehát a közlő személye közvetlenül nincs benne. Közvetetten azonban benne van. Annyiban mindenképpen, hogy a közlőtől függ az, hogyan fogalmazza meg. A közlő az, aki stílust választ. Aki megszólít valahogyan. Aki valahogyan hangsúlyt választ. Aki időzítést választ. Aki szövegkörnyezetet választ egy helyreigazításhoz. Mindezekkel a közlő megkönnyítheti vagy éppen megnehezítheti a hallgatója engedelmességét. Persze nem menti fel az ige hallgatóját, ha faragatlanul mondom. El kell számolnia a hallott Igével úgy is. De ha adhatom ezüst tálcán is, miért ne tegyem úgy? Az üzenet Menjünk tovább az üzenetre. Az üzenet az Ige. És ezt én tanulom tőletek. Az üzenet nem „úgy vélem”. Az üzenet nem az, hogy „azt olvastam egy könyvben”. Az igei üzenet még csak nem is „azt tapasztaltam”. Bizonyságtételnek helye van az Ige mellett, inkább alatt, az Ige igazságának személyes tanúságaképpen. De az üzenet maga nem más, mint az Ige. A teremtő szó. A legyen. A szó, amely magában hordozza a képesítést: Az a béna, amely nem tudja a karját kinyújtani, a lábára állni, aki ül a templom kapujában, az a béna megmozdul, amikor emberi közvetítő által Isten bejelenti:

170



Meggyógyultál. Kelj fel! Jól lehet, Péter nem saját kedve vagy esze szerint, hanem Istennel szinkronban mozdul, a Lélek sugallatát követi, amikor a bénához szól. A helyén mondott Ige Ennek az Igének egy jelzője a példabeszédben az, hogy helyén mondott. Ez azt jelenti, hogy van nem helyén mondott Ige is. Van olyan, hogy mondok valakinek egy Igét, de az ott nincs a helyén. Lehetséges például, hogy az „ahol megnövekszik bűn, ott bőségesebben kiárad a kegyelem” páli igének van helye, ahol mondani kell, mert például vígasztal, de lehet helyzet, amelyben nem építi a hallgatómat, mert például további bűnre bátorítana. Ezt el kell kérni Istentől, hogy milyen Igének, mikor, hol hangozva van helye. Kértem Istent, hogy ne csak egy elméleti fejtegetés legyen ez a mai délelőtt. Hogy mutassa meg, honnan ismerem fel, hogy egy beszélgetésben egy adott Igének helye van, vagy nincs helye. Azt is mondanom kell, hogy a következő fontolásokhoz mindig hozzá kell, hogy értsük majd: A hit mértéke szerint. Vagyis mindenek előtt az Úrral legyen kapcsolatom, aki ismeri a hallgatóimat. Azután léphetek tovább a készülésben, vehetek látást a Lélektől akár igehirdetéshez, akár egy adott testvéremmel kapcsolatos beszélgetéhez. Mondjuk, van egy látásom egy testvéremmel kapcsolatban. Ez pedig az, hogy máshol áll, mint ahol a helye van, pontosabban máshol, mint ahol én a helyét látom. Egy őt a helyére igazító helyén mondott Ige (1) figyelembe veszi, hogy hol az ő helye, (2) figyelembe veszi, hogy ő jelenleg hol van, (3) figyelembe veszi, hogy ő aktuálisan milyen nagyot tud lépni a helyes irányba. Az első tehát, hogy hol a hallgatóm helye, a második, hogy lássam, aktuálisan hol van, honnan indul, a harmadik, hogy mik a képességei kilépni. Ezek alapján bátorkodhatok tanácsolni őt, javasolni az első, még éppen megtehető kis lépést. Egy kicsi, megtehető lépést. Csak ennyi a feladat egy adott beszélgetésben, nem több. Ez a kicsi lépés az engedelmesség lépése. Ez az

171

engedelmesség lesz az, amit Isten meg tud áldani, amire válaszul szemet tud megnyitni, amire magának az engedelmességnek a jó ízét meg tudja ízleltetni a hallgatómmal. És ha Isten alkalmat ad arra, hogy holnapután is igazítsak rajta szelíd lélekkel, akkor a holnaputáni beszélgetésben újra elkérem Istentől, hogy akkor hol van. Ami már egy másik hely lesz. És hogy onnan, már az elmúlt két nap tapasztalatai és ízei után, mekkora lépést tanácsolhatok neki a helyes irányba. A többi megint Isten dolga. Ezeket kívánatos elkérnem Istentől ahhoz, hogy valakit helyre, pontosabban az ő helyére próbáljak igazítani. Jó-e a látásom? A Biblia egy másik képet, a céltévesztés képét is használja a bűnre. Az életem halad valahova, és te észreveszed, pontosabban úgy látod, hogy az irány nem pontosan a célra tart. Milyen okai lehetnek ennek? Lehet, hogy elcsúszott a célkeresztem. Valami eltérített. Lehet ez a világ, lehet kívánságaim, vagy éppen Jézus helyett például egy tekintélyes elöljárómat követem. Most csak az utóbbihoz egy szót: Az Úr Jézus egyszer azt mondja: Szükségesek, hogy botránkozások legyenek. Szükséges, hogy emberekről néha kiderüljön, hogy ők is csak emberek. Mert ilyen botránkozások alkalmával derül csak ki, ha a hitem már nem az Úr Jézusban horgonyoz, hanem például egy hívő testvéremre átcsúszott. Ha én látok úgy valakit, hogy rossz a célkijelölése, mit vizsgáljak elsősorban? Fontos tudnom, hogy minden ilyen látásom magamhoz viszonyított érzékelés. Tehát ha én nem a helyemen vagyok, vagy ha nekem elcsúszott a célkijelölésem, akkor már nem fogom tudni jól megítélni a testvéremnél ugyanezt. Fontos ezzel kezdeni, hogy vizsgálj meg Istenem. Mondd meg, ha gerenda van a szememben! Hogy én a helyemen vagyok-e, és onnan fogalmazok-e meg ítéleteket emberekről, dolgokról? Csak akkor láthatom jól a testvéremet, ha én magam a helyemen vagyok. Akik igét hirdettek, a készülésetekkor vegyétek ezeket figyelembe. Vizsgálj meg Istenem, a Te szemeddel látok-e? Kérlek,

172



jelentsd ki nekem azoknak a tartózkodási helyét, akikhez küldesz! Kérlek jelentsd ki nekem azt, hogy hol szeretnéd őket látni! Kérlek jelentsd ki nekem azt, a felszólító mondataim mekkora lépésre hívják? Amelyre adott reakciója csak az engedelmességétől függ! Ezek részben elmebeli tornák, ha úgy tetszik. Igyekezzünk megtenni azt, amit emberileg tudunk, hogy aztán azt a keveset Isten hatalmasan megáldhassa. Ennyit gondoltam az üzenetről mondani. A fül Ha elkértük Istentől, honnan merre kell segíteni a hallgatót, a következő kérdés: van-e olyan állapotban, hogy mozdulni tudjon? Lehet, hogy nincs olyan állapotban. Talán gyenge. Jakab beszél ilyen állapotról, és javaslatot is tesz: Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 224 Ha valaki már minden cselekedetre képtelen, de kommunikációképes legalább annyira, hogy az akarásáról tájékoztassa a testvéreit, akkor Jakab sorait követhetjük. Előfordulhat azonban, hogy valaki azért nem tud mozdulni, mert nem ura a cselekedeteinek. Hanem valaki más az úr őbenne. Ilyen állapotban is hiába hangzana felé a Szó. Az ilyet fel kell ismernünk. Az Úr Jézus ilyen esetben nem azonnal az embert szólítja meg. Előbb kiparancsolja a tisztátalan lelket, csak azután tud a megmentendő emberrel beszélni. A szófogadó fül Térjünk vissza az alapigéhez: Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek. A példabeszéd másik nyilvánvaló szereplője tehát a fül. Sőt, van itt egy jelzője is a fülnek, az, hogy szófogadó. Csak a szófogadó fülre igaz, hogy olyan neki a helyén mondott ige, mint az aranyalma ezüsttányéron. Nem szófogadó fülnek hiába mondok Igét úgy, mint aranyalma ezüsttányéron.

Annak hiába mondom szelíden, hiába mondom a helyén, hiába mondom jó időben, jó szavakkal, jó hangsúllyal. A fenti Ige csak a szófogadó fület tekinti. Mi az a szófogadó fül, és honnan ismerem fel a szófogadó fület? Az első válaszunk talán az, hogy a szófogadó fül az, amelyik úgy reagál, hogy igen, csinálom. De én ennél összetettebbnek látom ezt, és inkább az alábbiakkal írnám körül. A szófogadó fül őszinte. Őszinte, még az ellenkezésében is. A szófogadó fül nem szorongat ki nem mondott dolgot. A szófogadó fül megoldást keres. Esetleg nem azon a hullámhosszon, ahol az Ige jön felé, de megoldást keres. Szeretnék egy példát is mondani. Máté jegyez le egy kis illusztrációt Jézus szavai között: De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?225 Van két fiú, akit az apja munkára küld, de egyiknek sincs kedve dolgozni. A kettő közül melyik áll közelebb az engedelmességhez? Nem az, aki tagadja az állapotát, és azt mondja, megyek. Hanem az, aki felfedi, hogy nincs kedve, és bátran ellent mond. Aki vállalja az ezzel járó felelősséget, akár büntetést, esetleg az atyai pofont is. Aki őszinte, az áll közelebb az engedelmességhez. Van azonban még valami, amit itt kell említenem. Barkóczi Sándor beszél arról a pásztorról, aki a juhokat a fejükre koppintva számolja meg este az akolba érkezéskor. A valódi birkák erre úgy reagálnak, hogy nem értik a koppintást, kicsit fáj is, de hát jó, ha a gazdának ez kell... A bárány ruhájú farkasok azonban az ilyen koppintásra nem állhatják meg vicsorítás nélkül. Mi különbözteti meg a őszinte gyarló embert és a báránybőr alól kibújó farkast? Greg Opeantól226 így hallottam: Az eledelük különbözteti meg. Egy őszinte bárány is csak füvet eszik, míg a farkasok bárányokat esznek. 225

224

226

Jak. 5.14

173

Mt. 21.28-31a Greg Opean, szóbeli közlés

174



Ez különbözteti meg. A farkas másokat is beidéz, pusztítani kezd maga körül, például mások becsületét, míg a bárány, ha valami nem tetszik neki, lesz, ami lesz, saját reakciójáért személyes felelősséget vállal. Ez a gondolat megengedi, hogy olykor fejrekoppintós üzenetet is kapjon a nyáj, amely megbújó farkasok kilétét is felfedheti. Ennyit gondoltam a szófogadó fülről mondani. Gyakorlati ajánlások - összefoglalás Nézzük át gyakorlati oldalról is, hogy milyen ajánlások hangzottak el. Amikor helyreigazítunk, hogyan tehetjük ezt szelíd lélekkel, hogyan könnyíthetjük meg valakinek az engedelmességet? • A szabadság törvénye tud megítélni Milyen jó lenne például a gyerekeinknek megkönnyíteni az engedelmességet. Szeretnénk, hogy ha a gyereknek azt mondjuk, arra ne menjen, akkor ne is menjen, mert féltjük. De sokan csak a saját kárukon tanulják meg nem menni arra. Nekem pedig szülőként végig kell néznem, amíg leépíti magát. Hogy levágja az ujját, hogy mert szívja, butul, hogy elveszti a becsületét, és még ki tudja merre csábíthatja a világ. Milyen jó lenne úgy mondani neki, hogy könnyű legyen engedelmeskednie. Mert lehet úgy is, hogy nehéz legyen. Egy serdülő például kényes a szabadságára. Kényes arra, hogy a saját életének az ura legyen. Ha ebben a helyzetben azt hallja, hogy kell, hogy meg kell, hogy csináld, akkor lehet, hogy azt kapod vissza, hogy megmutatom neked anya, hogy nem kell megcsinálnom. De ha ezt mondod neki, figyelj fiam, ha erre mész, akkor ezek lesznek körülbelül a következmények. Ha pedig amarra, akkor pedig azok lesznek. Szabad vagy dönteni, dönts jól. Ez utóbbi talán megkönnyíti neki azt, hogy engedelmeskedjen. Információt adok tehát, és kívánom neki, hogy döntsön jól. De félek, hogy nem dönt jól. Igen, ez kockázat. De ha nem dönt jól, akkor mi van? Tényleg, akkor mi van? Mi a nevelésem lényege? Minek szeretném látni a gyermekemet felnőttként, a saját lábán? Szülőként mi az első? Hát, hogy Krisztus gyermeke legyen. Ez a legfontosabb! Mert akkor minden mást is megkap ráadásul! Mi segíti őt ehhez? Az segíti, ha megtanul felelősséget vállalni a

175

tévedéseiért, később a bűneiért. Hogy mi van, ha nem dönt jól? Az van, hogy az egy kiváló helyzet, amiben megtanulhat megállni. Amiben megtanulhatja kimondani: Rosszul döntöttem. Ezzel nő fel a felelősségéhez, és ezzel a lépéssel jut közelebb Krisztushoz. A serdülő a szabadságára kényes. Ezért úgy mondok neki dolgokat, hogy a szabadságát lehetőleg ne sértsem. De ezt talán tágabban is érdemes meghallanunk. Ha valaki kényes valamire, akkor abba a dologba nem feltétlenül kell belemásznom, ha nem az a lényegi kérdés. Találjam meg a módját, hogy úgy adjak információt neki, hogy abba a dologba ne másszak bele. • Az igazságot jó időben mondjad Férfi megy haza fáradtan a munkából. Ne a rossz hírrel fogadd, hogy a gyerek megint 1-est hozott haza. Vagy hogy a gyerek osztálykirándulására kell egy kis pluszpénz. Hanem előbb vacsorázzatok meg, azután, lehetőleg kérdésre válaszolva beszélj a dologról. • Jó sorrendben Előbb megerősítem azt, akihez beszélek, biztonságossá teszem számára a környezetet, és azután terhelem a feltehetően már terhelhető hangulatot. Tanulhatunk Jézustól. A kisázsiai gyülekezeteknek szóló üzenetek mindegyike dicsérettel kezdődik, és csak azután jön a panasz. „Az jó benned, hogy”, így kezdődik, „de az a panaszom ellened”, így folytatja. • Jó bevezetéssel, jó hangsúlyokkal Említettem a különböző mondat bevezetéseket. Alkalmazzuk tudatosan. Legyünk éberek arra is, hogy vajon valóban a testvérem tévesztett célt, vagy csak engem zavar az, amit csinál. Mert egészen mást kell vizsgálnia, ha az egyiket vagy ha a másikat jelentem be neki. Emlékezz arra a szűrőre is, amit a Függőségek fejezetben a mellérendelt kapcsolatokhoz javasoltam. • Lehetőleg többes szám első személyben hangozzék Ezsdrás imádsága, vagy Nehémiás bűnbánó imádsága kifejezetten jóízű példa erre. A többes szám első személyű bűnvallással részt vállalnak, közösséget vállalnak olyan bűnben, 176



amelyet 70 évvel azelőtt ők személyesen biztosan nem követtek el: Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.227 Ellenpélda az az eset, amikor Mózes indulatosan üt a sziklára. Többes szám második személyben beszél, amivel kiemeli magát a népből Isten oldalára, és ezzel rosszul mutatja be Istent: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?228 Pál apostol zsidónak zsidóvá, görögnek göröggé, törvény alattinak törvény alattivá, sőt törvényen kívülinek törvényen kívülivé vált, hogy megnyerje mindezeket. Közösséget vállal mindezekkel, hogy többes szám első személyt használhasson a beszélgetések alkalmával. Ilyen mondatok mentén hangozhat ez: Én is kegyelemre szorult ember vagyok. Ma én szólok neked, de holnap talán te figyelmeztetsz majd, hogy kisodródtam. Így vedd ezt a helyreigazítást, testvérem. • Ha az Ige indít Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben!229 Sokáig, talán a legutóbbi időkig úgy olvastam ezt az igét, hogy őrállóvá tettelek, figyelmeztesd őket az én nevemben. Kihagytam azt a részt, hogy ha az Ige indít. Egy kedves testvérem figyelmeztetett rá, hogy figyelj, Péter, nem mindig kell lecsapni, ha látsz valami egyenetlenséget. Lehet, hogy talán már meg is fogalmaztad az üzenetet. Talán az is stimmel, hogy szelíd lélekkel választottál szavakat, hangsúlyt. De Ezékielen keresztül meg kell, hogy értsük: Csak akkor, ha és amikor a Szentlélek szól, hogy mondd, csak akkor mondjad. Ennyit kívántam itt elmondani.

A tehetetlenek és a tehetősek útja Krisztushoz (Igehirdetés; 2010-09-05, Acsa) Miután [t.i. a fiatalabb tékozló fiú] elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt. Lk. 15.14-17a Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mk. 8.36-37 Nagyon szeret bennünket Isten. Megteremtette ezt a világot, megteremtette benne az embert, és féltő szeretettel fordult felé. Például ezzel a kijelentéssel is, hogy nem jó az embernek egyedül. És más alkalommal is, Ádámnak még a nyelvén sincs a szó, és Isten már teszi, ami az embernek jó. Igen, Isten úgy intézte, hogy teremtményének, akit szabad akarattal is felruházott, minden képessége és minden lehetősége meglegyen a bővölködő életre már ezen a földön. Hogy amikor Teremtője lenéz a Mennyből, akkor gyönyörködni tudjon benne. Az ember azonban notorikusan összezavarja a dolgait. Amikor egy-egy ilyen visszavonhatatlan összezavarás történik, Istent mindig lépni látom egyet. Látom Őt határt szabni az emberi gonoszságnak azzal, hogy végessé teszi az ember életidejét. Látom Bábel tornyánál, amint lezárja a még nagyobb bűn útját azzal, hogy összezavarja az emberek nyelvét. Így látom Istent cselekedni Noénál is, amikor ítéletet bocsát a földre. De ezt látom akkor is, amikor később, Izrael történelmében az intézményesült vallás korában megszólaltatja a mindenkori vezetők lelkiismeretét, a prófétákat. Mind ezek Isten megnyilvánulásai, szólásai a történelemben.

227

Neh. 1,7 4Móz. 20.10 229 4Móz. 20.10 228

177

178



Miután [pedig] régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.230 Isten a történelemnek ezen a nevezetes pontján elénk készített egy kiváltképpen való utat ahhoz az állapothoz, hogy a bűnre való javíthatatlan hajlamunk mellett is békességben élhessünk Vele. Hogy fehér ruhánk legyen, hogy amikor Hozzá kiáltunk, akkor valamit betudhasson nekünk, hogy miért áll szóba velünk. Ezért küldte a Fiát, aki meghalt értünk a kereszten. Az Ő áldozatán keresztül tekint ránk Isten úgy, mint az Ő fiaira. Két út Azt látom a Bibliából, hogy több úton is elindulhatunk a Kereszthez. Vannak a makacs emberek. Én ezek közé tartozom. Ők azt mondják, nekem ne parancsoljon senki. Nos, nekik készült az egyik út. Aztán vannak azok az emberek, akik ha nem is ismerik Istent, alapvetően engedelmesek. Nem mennek ellene annak, amit a szüleik mondanak, puskázás helyett megtanulják az iskolai anyagot, később nem mennek ellene annak, amit a főnökük mond. Nekik Isten egy alapvetően másik utat készített a Kereszthez. Én azt hiszem, hogy e két lehetőség lefed mindannyiunkat. Akár olyan vagy, aki gyakran beveri a fejét és csak a saját károdon tanulsz, akár alapvetően engedelmes vagy, Isten mindkét esetben átvezet olyan eseményeken, dolgokon, ami Őrá mutat. Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! (Jn 3.16) Az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne... Nem az, akinek elég pénze van. Nem az, aki megfelelő családba született. Nem az, akinek volt vasárnapi iskolája. Nem az, aki tanult számtant, idegennyelvet vagy illemtant. Sokunknak nem ilyen gyerekkora volt. De az örök életnek ez nem is feltétele. Hanem csak a hit kell az örök élethez, amely mindenki számára elérhető.

230

Zsid. 1.1-2

179

Isten mindenkit meg akar menteni. Ezért olyan utat, utakat készített, amelyek valamelyike minden ember számára elérhető. Ma arról szeretnék beszélni, hogy alapvetően kétféle életutat látok Jézus Krisztus keresztjéhez. A tehetetlenek útja Vannak emberek, akiknek át kell menni a moslékos vályú állomáson. Úgy címkéztem ezt, hogy ők a nyomorultak, a tehetetlenek. A másik út a tehetősek útja. Mindkét úton feltűnik Jézus Krisztus keresztje, de mindkét úton el is lehet akadni út közben. Néhány embernek, különösen is a makacs embereknek mélyre, egyre mélyebbre, még mélyebbre kell süllyednie ahhoz, hogy az Istenhez kiáltsanak. Minél makacsabb valaki, minél öntudatosabb, minél mélyebben itta át a büszkeség, annál többször kell beverje a fejét ahhoz, hogy egyszer csak megtörjön a szíve. Isten ezekkel az emberekkel sem adja fel, hanem mélyebbre és mélyebbre engedi őket merülni, míg csak ki nem tudják mondani: csődöt jelentek! Feladom! Nem tudom többé kibogozni, amit összekuszáltam! Mindent kipróbáltam! Istenem, most átadom neked a hatalmat. Ha innen kihozol, az nyilvánvalóan a Te munkád lesz, nem az én ügyességem! És akkor... akkor Isten cselekszik, és kezdődhet a már régóta előkészített Istent dicsőítő élet. A tékozló fiú példázatában a fiatalabbik fiú kikéri az őt illető vagyont az atyai házból, mert maga szeretne felette rendelkezni. Akkor elmegy és a barátokkal együtt beleveti magát az „élj a mának” életbe, míg el nem költik a vagyont. Aztán a barátok elmaradnak mellőle, és ráébred a srác, hogy most az van, hogy nincs pénz, nincs barát, de éhes vagyok. Munkát keres tehát. Lehet, hogy nem disznópásztorkodással kezdte. Lehet, hogy a munkaközvetítőnél hangsúlyozta, hogy ő nem akármilyen házból jön, hogy tanult, hogy például orvosi állást keres. De bármilyen állást is keresett makacsul, öntudatosan, a zsebe ürült, a gyomra egyre hangosabban korgott, míg végül kénytelen volt elszegődni annak a vidéknek egyik polgárához, aki a földjeire disznókat legeltetni küldte ki. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az

180



eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. Ekkor magába szállt. Ez a tékozló fiú a zsákutcája végére jutott. Az ő makacssága szintjéhez ez a vég tartozott. Ha makacsabb lett volna ennél, ha például kilép az eddigi megoldási körből és azt mondja, nekem jár a jobb élet, akár becstelenül is megszerzem, akkor az ő zsákutcája itt még nem érne véget. Akkor még mélyebbre kellene merülnie, esetleg börtönben is meg kellene fordulnia. Kellett, hogy legyen valamilyen gyerekkori norma, ami korábban beépült ennek a fiúnak a csontozatába, merthogy ő itt megállt, és azt mondta magában: A lehetőségeim kimerültek. A fiatalabbik tékozló fiú makacssága megtört itt, elég volt neki ez a nyomorúság. Ő ekkor magába szállt. Ez a nyomorultak útja Istenhez. Ez a tehetetlenek útja Istenhez. Akiket a makacsságuk juttat el egy olyan pontra, olyan mélységre, ahol ki tudják mondani: Ennyi volt az én erőm. Idáig juttatott. Itt én most feladom. Ezen a ponton tudom Isten kezébe tenni az életemet. Istenhez kiáltok, és várom, hogy cselekedjen. Hogy szabadítson. Itt tudom azt mondani, hogy innen tovább, ami történik, azt Te adtad, Uram. Feladtad-e már az életedet? Voltál-e már olyan helyzetben, hogy végignéztél az addigi életeden, kimondtad, hogy „beragadt”? Felismerted, hogy mókuskerékben vagy? Felmérted, és a leltár csak kárt és szemetet mutatott? Hogy megálltál Isten előtt, a kezébe tetted a roncsot, és azt mondtad: Mostantól, Uram, ha valami megcsillan, akkor Neked adom a dicsőséget! Volt-e ilyen pillanat az életedben? Ez a nyomorultak útja Istenhez. Ezen az úton tehát azt a szabályszerűséget figyeltem meg, vagy mondhatnám, tapasztaltam meg: Minél makacsabb vagy, annál mélyebbre enged merülni Isten. Mózes harmadik könyvének a 26. fejezete leírja azt a folyamatot, amin a makacs ember átmegy, amíg egyre mélyebbre merül a makacsságában. A fejezet 3. verse így kezdődik: Ha rendelkezéseim szerint éltek, és parancsaimat megtartjátok, és végrehajtjátok azokat, akkor...231 És jön Isten áldásainak felsorolása. 231

3Móz. 26.3

181

A fejezet a 14. verstől kezdi részletezni annak az embernek az életében megjelenő nehézségeket, aki nem engedelmeskedik Isten parancsainak. Itt 5 fokozat figyelhető meg abban, amilyen mélyre engedi Isten az engedetlen embert. 14. verstől: De ha nem hallgattok rám... akkor én így bánok veletek... 18. verstől: Ha pedig ezek után sem hallgattok rám, akkor hétszeresen megfenyítelek benneteket vétkeitekért. 21. verstől: Ha mégis szembeszálltok velem, és nem akartok rám hallgatni, akkor... 23. verstől: És ha még ezek a fenyítések sem fognak rajtatok, hanem szembeszálltok velem, akkor... 27. verstől: És ha még azután sem hallgattok rám, hanem szembeszálltok velem, akkor... Míg végül a 36. verstől: Akik pedig megmaradnak közületek, azoknak a szívében gyávaságot keltek ellenségeik földjén, úgyhogy üldözni fogja őket még egy szél-űzte falevél zizzenése is; menekülnek, mintha fegyver elől menekülnének, és elesnek, pedig senki sem üldözi őket. Üldözési mánia, állandó félelemben lét teljesedik ki itt. Ez a végállapota annak a folyamatnak, amit a Biblia itt öt lépcsőben ír le, amin a makacs ember keresztül megy, mielőtt a szíve megtörik – vagy visszavonhatatlanul megkeményedik. Ha azonban valamelyik ponton véget ér a makacsságunk, Isten elkészítette a kimenekedést. A 40. vers szól erről: De ha megvallják bűnüket és atyáik bűnét, azt hogy hűtlenül ellenem szegültek, meg azt is, hogy szembeszálltak velem, ami miatt én is szembeszálltam velük, és elvittem őket ellenségeik földjére, ha majd megalázkodik körülmetéletlen szívük, és békével hordozzák büntetésüket, akkor visszaemlékezem a Jákóbbal kötött szövetségemre... Az elejét és a végét hadd emelem ki ennek: Megvallják bűnüket, és békével hordozzák büntetésüket. Utóbbit a kegyelmi időben így értem: békével hordozzák vetésük aratását. Milyen mélyre kell, hogy merülj? Mert Isten nem adja fel veled! Elég mélyen vagy-e már ahhoz, hogy feladd? Vagy kapálózol

182



még egy kicsit? Még ezt nem próbáltam, még azt nem próbáltam, még ezt kipróbálom... és visszanézel újabb 5 év múlva, 15 év múlva, és zuhan rád, hogy egy centimétert sem mentél előre! Ez az egyik út az atyai házhoz, Krisztus keresztjéhez, a fiatalabbik tékozlófiú útja. És az a jó hírem, hogy bármennyi falnak mentél már neki, még ha véres is már a fejed, még ha tartós agykárosodás is ért, lehetsz akármilyen állapotban, ha Jézushoz jössz, Ő írásban hagyta ránk: Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem. A tehetősek útja Az a bibliai látásom azonban, hogy nem mindenkinek kell átmennie nélkülözésen az Atyával való találkozáshoz. Vannak néhányan, talán kisebb részünk, akik nem olyan önfejűek. Akik engedelmesek. Néhányunk – szerintem nem túl sokan, - amikor a főnöke azt mondja, vidd oda, akkor nem azt kezdi fogalmazni, hogy ez miért lehetetlen, hanem odaviszi. Amikor a szomszéd azt mondja, ezt a kerítést rossz helyre húztad fel, akkor nem vitába kezd a féligazságáért, hanem békességet próbál teremteni. Ezeknek az embereknek az Istennel való megbékéléshez nem feltétlenül kell a 3Móz 26 nyomorúságlépcsőin átmenni. Úgy látom, hogy számukra az Atya egy másik utat készített. Olyan utat, amely töretlen életgörbe mellett, akár anyagi gyarapodás mellett vezet el a Kereszthez. Megszületünk. Nevelnek. Arra, hogy élj meg. Hogy találd fel magad. Hogy győzz! És megtanulunk győzni. Néhányunk megtanul veszíteni is. Iskolába megyünk. Azután munkába állunk. Egzisztenciát próbálunk teremteni. Gyarapodunk. Lakás. Autó. Nyaralások. Van, aki még a szüleivel, sőt, a párja szüleivel is békét köt. Hallottam már ilyet. Most nem tudom, kinek mennyire nehéz, de próbáljuk meg beleképzelni magunkat ebbe a növekedő, gyarapodó képbe. Mondjuk egyre több mindenünk megvan. Egyszer csak szinte mindenünk megvan. Mondjuk, nem ismerjük Krisztust. Mi a következő cél, amiért tovább dolgozol és gyűjtesz, ha ma mindened megvan?

183

Mire gondolunk, amikor minden aznapi megvan? A holnapra. Ilyenkor például biztosítást kötünk. Mert ma megvan, de mi lesz, ha holnap nem lesz? És ha már biztosításom is van, biztosítottam a holnap kockázatát és még mindig van pénzem, akkor mit teszek? Egy logikus válasz erre az, hogy előre dolgozunk, hogy befektetünk. Mert ma dolgozom és van, de nem baj, ha holnap kevesebb munkával is több lesz. A bolond gazdag példázata párhuzamos ezzel. Nagyobb csűröket épített. És ha ez is megvan, akkor mit teszek? Mondjuk, nyugdíjtakarékoskodni kezdek. Aki pedig közelinek érzi a halált, és nem csak magára gondol, félretesz, hogy a temetése költsége ne okozzon nehézséget az utódoknak. De mondjuk, még mindig marad pénzed. Azért lassan kezdünk kifogyni az ötletekből, nem? Van közöttetek, akinek van autója, van lakása, van biztosítása, fizetve van a nyugdíjpénztár, és még mindig van pénz a bankszámláján? Elmondom nektek, mi lesz a következő kérdése annak, aki ilyen tehetős, és még nem ismeri Krisztust. Ez lesz a kérdése: Mi lesz nyugdíjas korom után? Mi lesz a halálom után? Megvásárolhatnám azt az időt? Mi lesz a lelkemmel? A Krisztus nélkül élő tehetősekre ez a kérdés tör rá: Mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?232 Aki engedelmes, az nem a nyomorúságon át a moslékos vályúhoz, hanem a tehetősségén keresztül ide jut el. Ahhoz a kérdéshez, hogy amikor már mindenem megvan, minden földi jövőmet biztosítva látom, akkor a lelkem kezd majd foglalkoztatni. Milyen létező kincsemért cserébe kaphatnám meg az életem meghosszabbítását? Aki Krisztus nélkül éli az életét, annak vagy a tehetetlenek útját kell végigjárnia makacsságában, engedetlenségében, és felébrednie a moslékos vályú mellett, vagy pedig, ha tud élni másokkal együtt, ha sikerember, ha például jól kezeli az emberi

232

Mk. 8.37

184



kapcsolatait, akkor a jövője építésének végállomásaként ezzel a kérdéssel fog szembenézni: Mit adhatok váltságul a lelkemért? És ez a nagyon sikeres ember, amikor ez a kérdés eléri, hazamegy, kinyitja a széfjét, kiteríti a bankszámláit, és még ha ahhoz is szokott, hogy mindent megkap a pénzéért, ezen a ponton tanácstalanul szét fogja tárni a karját. Talán már ma este rád jön ez. És leltárt készítesz. Mid van? Mit ér meg, hogy megnyújtsad az életet? Elérhető-e számodra az örök élet? Miből tudsz beáldozni ezért? És hadd jósolom meg, arra fogsz rádöbbenni, hogy semmit nem tudsz adni érte. Semmid sem elég jó, elég értékes, hogy örök életet vegyél rajta. Semmid, bármilyen javad is kevés. Felkínálhatod minden vagyonodat egyszerre, minden idődet, minden erődet, minden képességedet, akkor sem szerezheted meg a halálon túli életet. Ezen a ponton a tehetős embernek is esélyes, hogy megtörjön a szíve. Ezen a ponton Krisztus kegyelme által megközelíthető a sikeres, a tehetős ember is. Ezen a ponton számára is befogadhatóvá válhat, amit Pál apostol a Római levélben233 ír. Hogy tudniillik nincs különbség. Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének234. Úgy is lehet mondani, hogy egyesek a fizikai világban látható módon, mások esetleg csak a lelkükben, a szívük gonoszságának a felismerése által járják meg a tékozló útját. Így is, ők is, ezen az úton is bűnbánatra juthatnak. Mert valóban, igaz bűnismeret és bűnbánat nélkül senki sem ismeri fel a kereszt jelentőségét és „Vele” a halált. Senki sem sétálhat be „jó emberként” a Mennybe. Ez egészen friss felismerésem. Nem biztos, hogy át kell menned a nyomorúságon. Ha te még nem voltál a moslékos vályu mellett, az is lehet, hogy neked nem kell átmenni azon az állomáson. Attól függ, mennyire vagy makacs. Ha nem vagy makacs, felfelé menő életút mellett is találkozhatsz Krisztussal.

233 234

A Róma 3-7 fejezetekre gondolok Róm. 3,23

185

Mindenkinek eljön ez a pillanat az életében. Vagy a moslékos vályu mellett, vagy amikor be van rendezve a lakás, amikor tartalék is van, amikor sok minden a helyére került, amikor a jövő is látszik valahogy, az ember felteszi a kérdést: Mi lesz velem a halálom után? Mi lesz a lelkemmel? Fájdalmas kérdés. Kínzó kérdés. Nem fogsz tudni kitérni előle. Ott fog sajogni benned: Mi lesz a lelkemmel? Anikónak előbb jött ez a kérdés, mint nekem. 2002 tavaszán egy szép szombat este így szólt: Holnap vasárnap. Menjünk templomba. Ilyen egyszerűen. Mentünk templomba, és ott hallottuk ezt a mondatot először: Keressétek először Istennek országát, és a többi ráadásul mind megadatnak nektek! Hogy hogyan fektethetsz be a halál utáni életbe? Semmi földi javad nem elég erre. De készült egy út úgy 2000 évvel ezelőtt. Az a Valaki, aki itt a földön járt, és meghalt az emberek bűneiért, ezt az útjelzőtáblát hagyta hátra nekünk: Keressétek először Istennek országát (erre induljatok), és a többi ráadásul mind megadatnak nektek! (Ezeket ott találjátok majd, arrafelé.) És amikor erre elindulunk, akár a moslékos vályú mellől, akár azért, mert már nem tudunk mit csinálni jó dolgunkban, amikor ezt engedelmesen megtesszük, elindulunk, akkor... egyszer csak... kitágul a világ! Kitágul a tér! Kiderül, mennyi minden létezik még azon kívül, mint amit eddig világnak gondoltam! Egyszer csak kiderül, hogy mennyi minden vár rám, mennyi minden vár arra, hogy felfedezzem! A formák világa! A hangok világa! A lelkek világa! Az Isten világa, az Isten Országa! Csak pislogunk erre az új világra. Nem is érted, hogyan létezhettél enélkül eddig. Ahol öröm van, a felfedezés öröme, izgalma! Ahol sasszárnyakra lelsz! Ahol még a halál völgyén áthaladva is fű sarjad a lépted nyomán! Ahol nem keserűség csöpög ki belőled, és permetezed szét, hanem erő árad, jókedv terjed, nyugalom és béke ereszkedik le utánad, ahol csak megfordulsz! Bizony! És mások is keresni kezdik a társaságodat, mert megkönnyebbült fellélegzések történnek melletted. Mert áldott vagy.

186



Azok a mozdulataid, amik addig nem vittek egyről a kettőre, azokat most Isten megáldja és egyszerűen hatnak. Aki átélte ezt, azt mondja: Soha többé nem akarok Jézus nélkül élni! Akarod? Talán a többségünk önfejű annyira, hogy át kell mennie nagy nyomorúságon. Néhányunk talán engedelmes, és nem megy el erre a kitérőre. Az atya mindkettőt tárt karokkal várja. A jómódút is, és a moslékos vályútól érkezőt is. Aki hozzám jön, bármilyen állapotban legyen, semmiképpen ki nem vetem! – mondja Jézus. És megélheted, hogy nevetve nézel a holnap elé. Tudjátok, ez azért jó illat Istennek, mert eleve erre teremtett bennünket. Kegyelemben, bőséges kegyelemben nevetve nézni a holnap elé. És a holnap-után elé. És a halál-után elé. Ezért küldte 2000 éve az egyetlen Fiát, a Krisztust a földre, hogy rendezze el a büntetésünket, rendezze el, ami elválaszt ettől a örök élettől. A lopásainkat, a hazudozásunkat, a felelősségkerülésünket, a megcsalásainkat, az irigységeinket, az Istent nem tisztelésünket, az ellene lázadásunkat. Mert Isten nem adta fel velünk. Nem adta fel velem és nem adta fel veled. Szeret téged. Annyira szeret, hogy meglépte értünk az egyetlen lehetségest, hogy a Fiát, Jézus Krisztust küldte értünk a földre. Krisztust az emberi bűn juttatta a keresztfára, ahol meghalt értünk, ahova magával vitte ezeket a szennyeket. Az összes szennyes dolgunkat. Az összes szennyes dolgomat. Az összes szennyes dolgodat. Ha már eleged van abból, hogy pusztasággá válik egy virágzó völgy, ha arra elmész, ha már eleged van abból, hogy keserűség árad szét abban a társaságban, ahol megjelensz, ha már belefáradtál az Isten elleni lázadásba... tudod, Jézus Krisztus az összes szennyünket felvitte a fára. Mindet. Amire most gondolsz, azt is. Akármilyen nagy bűnnek látod, azt is.

A mai napon, 2010 szeptember 5-én Acsán a Baptista Imaházban az Úr Jézus nevében amnesztiát hirdetek mindazoknak, akik megvallják, hogy erre a kegyelemre szükségük van. Akinek bármiért szennyes a ruhája. Annak, aki hiszi, hogy az Úr Jézus vére megtisztíthatja őt. Ha felsajdult benned a kérdés, hogy mi lesz a lelkeddel, ha amnesztiát, büntetés elengedést, kegyelmet kérsz, ha fehér ruhát kérsz, tedd most fel a kezed. Imádkozni fogok azokért, akik kérik ezt.

Mit adhatsz válságul a lelkedért? Semmit sem adhatsz. De elfogadhatod Jézus Krisztus ajánlatát: Ez a mai napon a következő:

187

188



Az Úr Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé (Igehirdetés, 2010-10-14, Galgaguta) Názáretben... odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: „Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” Lk. 4.16-19 Az Úr Jézus első megörökített felszólalásában kegyelmet hirdet. Mindenkinek, válogatás nélkül. Mint arsz poétikáját jelenti ezt be. Azért jöttem... hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét – így mondja. A gondolatot, amelyet Ézsaiás még folytat235, Jézus itt befejezi. Ézsaiás egy mondatban látja az Úr kedves esztendejét és Isten bosszúállása napját. Az Úr Jézus azonban csak az előbbit jelenti be, az utóbbit nem. És ahogy később látjuk majd, tartja magát ehhez még kifejezetten ellenséges környezetben is. Igen, lesz ítélet. Talán hamarosan. Talán ma éjjel. És igenis számot kell adnunk arról, amit e testben cselekedtünk. De az Úr Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy megmentse azt. Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.236Az Úr Jézus tehát nem ítélni jött. Milyen eszközök vannak az igehirdető kezében a hallgatóság meggyőzésére? Hogyan illeszkedik az Úr Jézus szolgálatához az igehirdetésünk? Mik lehetnek egy meggyőzés lépései úgy, hogy a hallgató szabadsága kicsit se csorbuljon, de én elmenjek a lehetőségeim legvégéig? Jézus szolgálatának e fejezetben kiemelt mozzanatai ezekre a kérdésekre keresik a választ. 235

Ézs. 61.2: Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vígasztalok minden gyászolót. 236 Jn. 12.47

189

A következőkben képeket villantok fel az Úr Jézus szolgálatából. Igyekszem az időrendhez, amennyire azt rekonstruálni tudtam, igazodni, de nem a sorrendben keresendő az üzenetem szándékolt lényege. A címben felsorolásként megjelenő önigazak, farizeusok cimkékkel dilemmában vagyok. Az alább idézett igék jobbára farizeusokat említenek, az én alábbi gondolatom azonban pártállástól és felhalmozott ismerettől függetlenül az önigaz kategóriát célozza. Tekintsük úgy, hogy az önigaz és farizeus fogalmak e fejezetben váltófogalmak lesznek, azaz ugyanazt értem alattuk, egymás helyett is állhatnak. Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé – első kép: Talán nem sokkal a zsinagógai jelenet után egy hegyoldalon látjuk újra Jézust. Vele szemben a tanítványai, kicsit hátrébb nagyobb tömeg, közte farizeusok is. Ilyen tanítás hangzik: Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.237 „Ha a ti igazságotok...” – ezt Jézus a közelebb álló tanítványainak mondja. Közben azonban úgy méri a mondanivalóját, hogy az a nagyobb gyűrűben fülelő sokaságnak, köztük farizeusoknak is üzenetet hordozzon, jóllehet harmadik személyben beszél róluk. Én itt igehirdetői finomságot látok. Nem a farizeusokhoz intézi ezt a beszédet, így tehát azok szabadon dönthetnek arról, hogy magukra veszik-e. Aki nem akarta magára venni, az elsétálhatott e beszéd mellett anélkül, hogy beleütközött volna. Az a farizeus viszont, aki azt kereste, mi szólhat neki, az feltétlenül meg tudta ebből a mondatból, hogy az ő igazsága kevés a mennyek országához. Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé – második kép: Bármi is volt bennük, azt látom, hogy a farizeusok Jézus közelében maradtak. A napok, hetek múlásával aztán, Jézus lassan 237

Mt. 5.20

190



növeli a konfrontáció szintjét feléjük. Egyszer, amikor bűnösökkel eszik együtt, a farizeusok megszólják érte. Jézus így felel nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”238 Fokozatosan egyre direktebb Jézus üzenete a farizeusok felé. Azok azonban láthatóan keményedéssel reagálnak. ...ezt mondották: „Az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket.”239 Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé – harmadik kép: Jézus ekkor igehirdetési módot változtat. Példázatokban, rejtélyekben kezd el beszélni240. Példázatokban, vagy rejtélyekben. Érdekes műszer, finom műszer ez a példázat, vagy rejtély. Izgat bennünket, amikor ilyet hallunk. Kihívás, hogy nem olyan egyszerű megértenünk. Ezért jobban izgat, mint a nyílt beszéd. Jézus példázatban szólása hogy-hogy nem, megosztja az önigaz hallgatóságot. Két részre osztja őket. Egyik részük a tanítványokhoz hasonlóan visszakérdez. Nikodémus közülük egy. Az érdeklődése túlnőtt a büszkeségén, és kérdéssel közelíti meg Jézust. Aki pedig kérdez, az fogékony a válaszra, befogadó. Nikodémus ezért befogadó. A hallgatók másik része büszkébb, de legalább nem kényszerül tovább keményíteni a szívét, hiszen nem direkt konfrontáció hangzott feléje. Jézus pedig ezzel a rejtélyekben szólással elkerüli, hogy maga ellen mozgósítsa őket, hiszen nem jött még el az Ő órája. A példázat ugyanakkor hatékony is lehet. Nátán példázattal közelíti meg Dávidot, és Dávid elfogulatlan ítéletet mond a példázatbeli gazdag emberre, mielőtt a próféta felfedné: Te vagy az az ember!241

Tehát a példázat vagy rejtélyekben szólás hagy egy finom rést az üzenet vevőjének, hogy ha nem akarja, ne értse meg, ugyanakkor megtérést is teremhet. Érdemes tudnunk ezt.

Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé – negyedik kép: Itt szeretnék szólni a jaj-mondásokról. Az evangéliumok különböző időre teszik. Máté virágvasárnap utánra, Lukács a Jeruzsálembe bevonulás elé. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál.242 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok: az emberek mit sem sejtve járnak felettük!243 Azt szeretném itt kiemelni, hogy Jézus, amikor úgy látta, közeleg az órája, nem tompította tovább a konfrontációt példázatokban, rejtélyekben szólással. Én... most elhagyom a világot, és az Atyához megyek. Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz.244 Az az Úr Jézus, aki semmit nem tett magától, aki minden szavát és cselekedetét az Atyától kérte el, az az Úr Jézus ettől kezdve nyíltan kezdett beszélni. Nagyon is nyilvánvalóan konfrontálódott, sőt, ahogy látjuk majd, egyenesen provokatív lett. Jézusnak ez a viselkedése is üzenet nekem. Amikor tudom, hogy az utolsókat szolgálom egy szolgálati helyen, milyen üzeneteket adjak át? Szépüljenek az emlékek, simítsak dolgokat, legyen majd az utódom a rosszfiú, amikor azok előkerülnek a szőnyeg alól? Vagy éppen hogy konfrontálódjak bátrabban, nyugtalanítsak meg hamis békességben élőket, hogy az utódomat helyzetbe hozzam egy megalapozottabb békesség teremtésére? Az Úr Jézus az utóbbit választja. Nem a tekintélyét ápolja, simítja a farizeusok előtt, hanem ellenkezőleg, direkt konfrontáció jellemzi a

238

Mt. 9.12-13 Mt. 9.34 240 Mt. 13.3: Aztán sok mindenre tanította őket példázatokkal: Íme, kiment a magvető vetni... 241 2Sám. 12.1-7 239

191

242

Mt. 23.15 Lk. 11.44 244 Jn. 16.28-29 243

192



szolgálatának ezt a részét. Egyáltalán ne lássuk távolinak a párhuzamot: Jézus utat készít, szíveket készít, tör meg, vagy legalább egyértelmű parazsat tesz a fejekre a hamarosan érkező Vígasztaló látogatása előtt. Jézus tulajdonképpen az utána jövő Küldött útkészítője lesz a földi szolgálata végén. A direkt konfrontációra jó példa a sorvadt kezű ember meggyógyítása. Az Úr Jézus megéli, hogy a farizeusok csapdát készítettek elő. Jézus azonban nem tér ki, hanem mondhatjuk úgy is, kifejezetten provokálja őket. A zsinagógában... megkérdezték Jézustól: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” - hogy vádat emeljenek ellene. Ő pedig... így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze: ugyanolyan ép lett, mint a másik.245 A farizeusok reakciója nem marad el. A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.246

Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé – ötödik kép: Jézus megsiratja Jeruzsálemet. Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De... nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”247 Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! Az Úr Jézus előre tekint a zsidóság életében, és meglátja, mi lesz a következménye az önigazságuk szorongatásának. Meglátja, hogy Isten békessége nélkül kell élnie és halnia a

keményszívűeknek. Meglátja, hogy a kárhozatuk felé rohannak, és szemei könnybe lábadnak erre gondolva. Nem ismerted fel meglátogatásod idejét – mondja az Úr Jézus, és sír. Istent is így írja le egy helyen a próféta: Hát nem drága fiame Efraim, és nem kedves gyermekem-e? Valahányszor megfenyegetem, mégis mindig törődöm vele. A bensőm remeg érte, irgalmaznom kell neki - így szól az ÚR.248 A Szentlélekről is olvasunk hasonlót. Hogy könnyeket ejt-e, nem tudom, mindenesetre megszomorodik. Pál így ír erről: És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára.249 Pál maga is könnyek között intett, erre emlékezteti Efézusi véneit: Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat.250 Úgy látszik, hogy van valami a sírásban, vagy talán nem a könnyekben, hanem abban a lélekben, akinek a könnyei kicsurrannak, van benne valami erős, valami elgondolkodtató, ami valahogy még megállíthatja a rossz vágányon a veszte felé robogó lelket. Látjuk ezt Jézusnál is, Istennél is, a Szentléleknél is, Pálnál is. Kedves olvasóm, hitelességre törekvő igehirdető! Próbáltade már, mielőtt feladod, vagy amikor már a feladás határán vagy, hogy sírsz érte? Kovács Géza bácsinak van egy bizonyságtétele, hogy ez gyakran hat, amikor például a jajmondások nem. Mesél egy fiatalemberről, aki elmaradozott az egyik gyülekezetből, ahol a Géza bácsi lelkipásztor volt, és hát nem jött hetekig. Géza bácsi valahogy megtudta, mit csinál, és az egyik pénteken ott várta őt éjjel a lakása előtt. Amikor jött, ráparancsolt, hogy velem jössz! Elmentek együtt a lelkészi irodába, és ott megpróbált a lelkére beszélni, de láthatóan nem hatott. Akkor Géza bácsi sírva fakadt. „Hát az Isten szeret téged! Miért játszod el az Isten szeretetét?! Ebben a pillanatban is vár, tárt karokkal vár, hogy bármilyen állapotban mész is Hozzá, a

245

248

246

249

Ezeket néztük meg eddig Jézus szolgálatában a farizeusok felé: a kegyelem bejelentése, azután indirekt, majd egyre direktebb üzenetek, példázatokban szólás, majd nyílt jaj-mondások. Ezután még három mozzanatot nézzünk meg részletesen: megsirat, nehézséget állít a gonoszság útjába, és életet áldoz a Golgotán.

Mt. 12.9-13 Mt. 12.14 247 Lk. 19.41-44

Jer. 31.20 Ef. 4.30 250 ApCsel. 20.31

193

194



kegyelmével fogadjon!” Ebben a történetben ez a fiatalember megtért. Jézus azért sírt, mert az engedetlenség következményeit látta előre. Gondolkoztam, milyen aktuális példával hozzam testközelbe ezt. Mondjuk, van egy hívő család. Te vagy az anya. Vagy apa. Egyik gyermeked, leánygyermeked egy tinédzser, aki már megvívta veled, hogy a saját élete felett ő rendelkezzen, egyre távolabb merészkedik a család értékeitől. Kétes hírű házibulik osztálytársakkal. És szerelmes a Józsiba. Ismered a Józsit, és látod, hogy csak a skalpok kellenek neki. De ő nagyon szerelmes, nem lát, nem hall. Túl vagy az arsz poétikán. Elmondtad, és elé is élted, hogy mik a család értékei. Túl vagy azon, hogy evangéliumot hirdettél neki. Túl vagy azon, hogy vitába szálltál azokkal, akik ellene mondtak a család értékeinek. Amikor láttad, hogy a leány szíve keményedik, példázatokban is szóltál neki. A lányod nem értette, de nem kérdezett vissza. Aztán a jajmondásokat is megpróbáltad. És most ott tartotok, hogy egy este, amikor a lányod házibuliba indul, hirtelen elönt a szeretet, és kitárod a karod és elsírod magad. Miért sírsz anya, apa? – kérdezi. Mert látlak reggel az ártatlanságod nélkül hazajönni. Tudod, ugyanúgy szeretni foglak azután is. Ugyanúgy szeretni foglak. Csak elképzeltem, amikor a leendő férjednek kell majd beszélned erről az éjszakáról. Az nehéz lesz. Az akkori lányomat sajnáltam meg. Azért sírok. Aztán történik, ami történik. De megengedés van a részedről még ezen a ponton is, nem kényszer. Mert csak a szabadság törvénye tud megítélni. Igen. A szerető szív könnye üzenet a szerető szív tárgyának! Egy szép ének, a Gyönyörű mind kezdetű ének egy szövegrészlete így hangzik: Ölelő kar, szerető szív sok könnye üzeni: adjunk hálát mindenért! Ismerjük-e ezt: a szeretett emberek, akikért Isten előtt felelősök vagyunk, a szeretett emberek féltése, védelme, hordozása... akkor is – esetleg könnyek között – amikor kevéssé szerethetőek?

195

Az a sírás persze, amikor a szememből könnyt kényszerítek ki a célért, a meggyőzésért, az a sírás manipuláció. Nem erről beszélek. Jézus sem ezt tette. A meggyőzés közvetlen próbálkozásain túl vagyunk, Jézus ettől a ponttól kezdve elengedi az ügyet, innen megengedte az önigazaknak az igazságuk szorongatását, szabadságot adott nekik erre, és azt siratta, ami ezt majd követni fogja. Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé – hatodik kép: Az Úr Jézus nehézséget állít a gonoszság útjába Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”251 Az Úr Jézus szolgálatában most egy különleges kis részlet következik: Bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat. Asztalborogatás a templomban. Mit ér el ezzel Jézus? Hiszen nem többet, mint néhány óra kényelmetlenséget okoz csupán a főpapnak, a kereskedőknek, általában a vallásos rendszernek. Amikor elment, visszatolták az asztalokat, és ment tovább az élet, ahogy addig. Ha ebben nekünk is követhető példát mutatott, úgy jó lenne megértenünk, hogy mi történik itt. Miért teszi ezt? Mi ennek az értelme? Ez két külön kérdés. Az elsőre közvetlen választ találunk a Bibliában. A tanítványok ezt az asztalborogatást ugyanis később összekapcsolták egy Zsoltárral. A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.252 Ez az indulat volt tehát Jézusban. Hogy milyen értelmes dolog történik ennek a nyomában? Azt a választ találom erre, hogy erre valahogyan reagálni kellett. Az asztal bérlője rendszeresen helypénzt fizetett a bérbeadónak. És akkor egyszer csak felbukkan egy másik ember, a jogban ezt úgy hívják, harmadik személy, és azt mondja, hogy ő a tulajdonos. Mit tesz a bérlő egy ilyen után? Azt gondolom, megkeresi a bérbeadót: Valaki bejött, felborította az asztalomat, és azt állítja, hogy övé a hely. Most akkor 251 252

Lk. 19.45-46 Jn. 2,17; Zsolt. 69,10

196



jogosan fizetem nektek a pénzt, vagy nem? Mit jelentsen ez? – és várakozón néz a bérbeadóra, a papokra. Mi legyen? A papoknak itt döntést kell hozniuk. Újra döntést kell hozniuk. Nem lehetséges többé, hogy Isten előtt nem kedves dolgok csak azért folynak a templomban, mert elfeledkeztek róla. Mert az elődeik is így csinálták. Mert hagyományt követnek. Szembe kell nézniük azzal, hogy aktuálisan övék a döntés, és ezzel annak felelőssége is. Jézus pedig igéket mond: Az én Atyám háza imádság háza! Ebben az Ézsaiástól idézett mondatban253 két állítás van egyszerre. Az egyik az, hogy Jézus Isten fia, a másik pedig az, hogy a Jeruzsálemi templom funkciója imádság, az Istennel való beszélgetés, a Vele való találkozás helye. Azt, hogy Jézus Isten fia, legalábbis vitatták. De akár Istennek a fia Jézus, akár nem, az viszont vitathatatlan, hogy a ház nem a papoknak a háza, hanem Istené, és nem pénznyerésre, hanem minden nép számára, imádságra való. Ha a megszívlelendőt keresték volna, megtalálták volna azt a részt, ami számukra is felfoghatóan igaz Jézus állításában. De a hibát keresték, így abba kapaszkodtak, hogy Jézus Isten fiának nevezte magát. Jézus tehát cselekedett, féltő szeretet indulatából, éspedig kompromisszum és tapintat nélkül. A papok ezt így provokációnak élték meg. A templomtisztítás nyilvános cselekedete a papok felől nyílt provokáció volt. Erre valamilyen nyilvános választ kellett adniuk. A papok előtt két lehetséges válasz volt. Ez egyik, hogy elismerik, hogy Jézus hatalommal teszi, és akkor a haszon elengedése, engedelmesség kellett volna következzen. A másik, hogy elveszejtik Jézust. Elveszejtik Jézust annak ellenére, hogy látták már, hogy a tények zsákutcába zárták őket, ahogy a nagytanácstag Nikodémus ki is mondja: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem

képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.254 A papok az utóbbi mellett döntöttek. Az Úr Jézus pedig – bár kérhetett volna többet tizenkét sereg angyalnál – megengedte nekik, hogy a halálba küldjék, hogy keresztre feszítsék Őt. Lássuk meg, hogy Jézus nem korlátoz, nem vet be tekintélyt, csak egy kis kényelmetlenség küszöböt emel a gonoszság útjában. A korábbi családi példában lehet például ez az, hogy ha elmész, lányom, nem adom oda az autót, hogy később ne vádoljam magam, hogy segítettem benne. Így a gyermekednek szerveznie kell a buja éjszakát. Szabadságában áll dönteni, de ha megy, saját felelősségére teszi, maga előtt is nyilvánvalóan szándékosan, tudatos szervezéssel lép ki az óvó szeretet alól. Nem mentheti később magát azzal, hogy belesodródott. Megáll a fején a parázs. Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé – hetedik kép: Az Úr Jézus életét áldozza a Golgotán. Jézus szolgálata az utolsó fázishoz érkezik. Azt látom, hogy a meggyőzése egészen idáig mentes a kényszertől és a manipulatív elemektől. Ha bárki meghozza a megtérés döntését, az szabadságában teszi. Ha bárki meghozza a szíve keményítésének döntését, az is a szabadságában teszi. Jézus tehát, még mindig mentő szándékkal, hogy parázs legyen minden idők önigazai fején, az életét adja a Golgotán. Parázs. Ez lesz a kulcsszó ebben az utolsó lépésben. Jézus Krisztus halála megváltó halál mindenkinek. A tanítványoknak is, a (még) nem tanítványoknak is, nem csak az önigazaknak. A tanítványoknak Jézus halála és feltámadása nélkül csak földhöz ragadt hitük lehetne, és azzal mindenkinél nyomorultabbak lennének255. Az önigazak életében azonban ennek az áldozatnak egy különös szerepe is van. Megpróbálom most valahogy szavakba önteni, amit megláttam. Vegyük észre, hogy egészen a végsőkig igaz: 254

253

255

Ézs. 56.7

197

Jn 3.2 1Kor. 15.19

198



Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem.256 Egészen a végsőkig igaz, hogy Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy az evangéliumot, a jó hírt hirdesse. A hirdetett evangélium át nem vétele, az, hogy szabadságodban állt volna elfogadni, de nem tetted, ez a döntésed fog elítélni téged ama napon. Ama napig pedig ez parázs lesz a fejeden. Mi is ez az evangélium? Ez az evangélium szabadulás híre a bűn foglyainak, szívük bekötözése a megtörteknek, bűnbocsánat a bűneiket megvallóknak. Fogoly, megtört, bűnt valló – ezek a puha szív képei voltak eddig. Az önmagukat egészségesnek látók, a nem megtörtek, a bűnt nem vallók, az önigazságot szorongatók fején viszont ugyanez az evangélium – és most erre figyelünk a továbbiakban – parázs lesz. Parázs az önigazságot szorongatók fején. Egy nagypénteki szolgálatomra készülve gondolkodtam el azon, hogyan hat Krisztus halála. Hogyan lesz ebből parázs? Hogyan ad hitet az Ő halálára tekintés? Hazudtam, loptam, paráználkodtam. Konkrétan hogyan működik az, hogy Krisztus halála megszabadít ezektől? Nem elégedtem meg a dogmatikai válaszokkal, hanem akartam többe, kézzel foghatóba, értelemmel felfoghatóba kapaszkodni. Aztán Isten megengedett meglátnom valamit. És ezt most megosztom veletek. Onnan kezdeném, hogy megláttam: Nem abba kárhozok bele, hogy hazudtam, loptam, paráználkodtam. Hanem abba, ha nem hiszek az Úr Jézus bűnbocsánatában. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;257 Azt kerestem tehát, hogy ebből a bűnből hogyan vált meg Jézus Krisztus kereszthalála. A törvény a nevelőnk Krisztusig. Vagyis addig, amikor egyszer csak megjelenik a Kegyelem Krisztusban. Bemerítő János e megjelenő Kegyelem előtt készíti az utat. Mit prédikál János? Ítéletet. A fejsze már a fák gyökerén – mondja. Aki nem terem jó 256 257

Jn. 12.47 Jn. 16.8-9

gyümölcsöt, kivágatik. Ebben nincs semmi kegyelem. Ez Krisztus nélkül önmagában csak az öngyilkossághoz elegendő. Hiszen Nélküle semmi (jót) sem tudunk cselekedni!258. De azután János Krisztusra mutat, és azt mondja: Hozzá menjetek Kegyelemért. És János hallgatói közül sokan felismerik a bűneiket, bűnbánatra jutnak, és így szaladnak oda Jézushoz, megtört szívvel kegyelemért. Másokra, jellemzően a vallásban jártasabbakra, a szentebbül élőkre, a farizeusokra, az önigazakra viszont nem hat János ítélethirdetése. Ők megtört szív nélkül mennek tovább Jézushoz. Jézus pedig, bár nyilván látja, hogy bőséges koncentrációban vannak kemény szívek is a hallgatói között, mégis a kegyelem esztendeje kihirdetésével kezdi a szolgálatát feléjük is. A farizeusok között, például a názáreti zsinagógában nem látunk megtérést. Az Ige alapján azonban parazsat kell látnunk gyűlni az önigazak fején. Jézus nem, de az Evangélium át nem vétele megítéli őket. Mi ez a parázs? Mi az egysége? Így fogalmaztam meg ezt: Egy parázs = egy bántás + egy válaszul kapott áldás. Eszerint ha egy bántást adok neked, te pedig válaszul mondasz rám egy áldást, akkor 1 egység parázs került a fejemre. Jézus evangéliumot hirdet. Vannak egyparázsos fejek. Vannak olyan fejek, akiknek csak egyszer kell hallaniuk: Én sem ítéllek el téged. Ilyen a házasságtörő asszony, akinek öt férje volt. Vagy ilyen lehet Magdalai Mária, akinek csak azután tudja az evangéliumot hirdetni, miután kiűzte belőle a hét ördögöt. Ilyen lehet Máté, akinek csak egyszer kell szólni, és azonnal követi Jézust. Vagy ilyen lehet Zákeus, aki a négyszeresét adja vissza annak, amit valakitől ellopott. Ők egyparázsos fejek. Voltak mások, akiknek egy parázs nem volt elég. Őket többparázsos fejeknek hívom. Ilyen lehetett Nikodémus. Ő feltehetően többször is hallotta Jézust igét hirdetni. Hallotta a templomban. Hallotta négyszemközt is.

258

199

Jn. 15.5

200



És voltak olyanok is, akiknek bármennyi parázs sem volt elég. Ilyen lehet Gamáliel, a nagyon képzett farizeus, akinek feltehetően tudomása volt minden lényeges eseményről is Jézussal kapcsolatban. És ilyen lehetett Kajafás főpap is, akit érdekeltség kötött ahhoz, hogy Jézust eltegye láb alól. Nekik semennyi parázs sem volt elég ahhoz, hogy megtörjön a szívük. A tarszuszi Saul esete különösen is érdekes. Ő egy azok közül az önigaz farizeusok közül, akiknek nem volt elég egy parázs a fejen, de még kettő sem, hanem jó sok parázs kellett neki. Egy esetet részletesen leír a Biblia, ahogy parázs kerül Saul fejére, ezt most megnézzük közelebbről, mert igen tanulságos. István halála ez a parázs. István kivégzésénél Saul a követ dobálók ruháira vigyáz, tehát személyesen is jelen van, testközelből lát és hall mindent. István az evangéliumot hirdeti, ezért a cselekedetéért ítélik el. Ezt hirdeti mindenkinek, ezt hirdeti a tanács előtt, és ezt hirdeti közvetlenül a főpap előtt is. Az Apostolok Cselekedetei 7. fejezete írja le István utolsó beszédét, a vádlói előtt elhangzott – így mondjuk – védőbeszédét. Hadd idézzem az utolsó mondatot, amely mintegy tükör az őt elítélőknek: Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek...259 Az Igaz árulói és gyilkosai lettetek – mondja István. Lukács evangélista beszámolója ezután így folytatódik: Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll.” Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték.

A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, meghalt.260 Repülnek a kövek, és István meghal. És végigolvasom többször is, és nem látom, mi ennek az értelme. Mi az értelme annak, hogy István itt meghal? Mennyivel több értelme lenne annak, ha István továbbmegy Samáriába, majd tovább a föld végső határa felé, és amerre jár, hirdeti az evangéliumot? De István meghal itt, és Lukács nem írja, hogy valaki, akárcsak egy lélek is megtért volna. Isten országa terjedése szempontjából értelmetlen halálnak látjuk itt István halálát. Legalábbis közelről nézve semmi jó nem történik. De ha távolabb állunk, mégiscsak láthatunk értelmet István halálában. Észrevehetjük az önigaz tarszuszi Saul farizeust is ott a tömegben. És láthatjuk, amint értetlenkedik: miért ilyen makacs ez az István, hogy inkább a halálba megy?! Csak egy kis dolgot kellene mondania, azt, hogy Jézus mégsem az Isten Fia! Hogy milyen makacs emberek vannak! Hogy inkább megy a halálba! – csóválja a fejét Saul. De amint ott áll, látja István arcát a reá hulló kövek alatt. Látja István csillogó szemeit, amikor mondja a kőzápor alatt, hallja is, amint mondja: Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll. Saul nem látja az eget megnyílva és az Emberfiát, de látja István felfelé tekintő csillogó szemeit! Aztán azt hallja Saul: Úr Jézus, vedd magadhoz a lelkemet! Aztán pedig ezt hallja: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt! Hoppá! Egy áldás hangzott! István megáldotta az őt kövezőket! És keletkezett egy parázs! Átokra áldás hangzott! Itt Saul fején egy nagyon-nagyon súlyos parázs keletkezett! Saul végignézi Istvánnak a martüriáját – a tanúság legsúlyosabb fajtáját, a halállal végződő bizonyságtételt. A leghitelesebb bizonyságtételt.

259

260

ApCsel. 7.51-52

201

ApCsel. 7.55-60

202



Azt mondja a zsidókhoz írt levél, nézzétek meg az előttetek járók élete végét és kövessétek hitüket261. Láttál már hívő embert mosolyogva meghalni? Na, az aztán a bizonyságtétel! Tehát Saul végignézi István halálát, martüriáját, bizonyságtételét, végighallgatta ezt a halálos bizonyságtételt, és egy súlyos parázs került az önigaz fejére. Saul fején a parázs pedig dolgozott. Látta István eltökéltségét, az arcát, csillogó szemeit, és volt ismerete Krisztusról is. És ebből a parázsból Saul fején, amikor eljött az ideje, összeomlás lett. Egyszer csak leesett neki a tantusz, akkor megtört a szíve, hitté vált a parázs, és ezzel – figyeljetek! – megtisztult a bűntől! A bűn az, hogy nem hisznek énbennem – mondja Jézus. Nem a hazugság, a lopás, a paráznaság miatt kárhozunk el. Saulnak sem a keresztyének üldözése volt a kárhozatos bűne, hanem az, hogy nem hitt Krisztusban! Ettől tisztult meg, és lett belőle... Pál apostol!

kegyelméről ahhoz, hogy összeomolj? Tudjad, hogy Isten nem adja fel veled, nem mond le rólad. És talán vannak köztünk, akiket kövekkel dobálnak éppen. Tudjad: Minden áldásmondásodból parázs lesz. Talán nem adatik meg neked, hogy meglásd a gyümölcsöt. Az én apukám például nem látta meg. Nem láthatta meg, hogy igenis hatott a parázs a fia fején. 10 éves voltam, amikor meghalt. De a parázs beérett. Itt vagyok előttetek, kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy ez a parázs beérett.

István vértanúsága Krisztusra mutató jel volt. István hiteles tanúságtevője volt Krisztusnak, mert ment Vele a halálba is. Aki tanítvány akar lenni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, áldja az átkozóit, halljon meg magának, és így váljon parázzsá az önigaz környezete fején, úgy kövesse Jézust! Másképpen nem hiteles tanú az a tanítvány. Az a tanítvány, aki nem áldja az átkozóit, aki nem hal meg magának, aki nem válik parázzsá az önigaz környezete fején, az nem lesz hiteles tanú! Ha viszont egy tanítvány élete Krisztus áldozatára mutat, úgy annak a környezetében ilyen kérdések ébrednek: Honnan volt ennek ennyi ereje? Honnan van ennek ennyi béketűrése? Honnan van ennek ennyi nyugalma? Honnan van ez a tűz még mindig benne? Azt az érdeklődőt, akinek ilyen tanítvány adatik a közelébe, azt majd odavonzza magához Krisztus keresztje is. Talán vannak köztünk az igazságukhoz ragaszkodó tarszuszi Saulok. Talán már gyűlik a fejeden a parázs, ha te ilyen vagy. És biztosan éget. Tőled Isten azt kérdezi ma: Meddig rugódozol még? Lehet, hogy még sokat kell, hogy halljál Isten végeérhetetlen

Jézus szolgálata az önigazak, farizeusok felé - összefoglalás Láttuk Krisztus szolgálatát, azon belül a farizeusok felé végzett szolgálatát. Bejelenti a programját. Mindenkinek személyválogatás nélkül evangéliumot, kegyelmet hirdet. Azután vitába száll az ellentmondó farizeusokkal. Egy ponton példázatokban kezd szólni. Erre következnek a jajmondások az önigazak, farizeusok felé. Utána jön a nagyhét, ami azzal kezdődik, hogy Jézus megsirat, majd némi nehézséget állít a gonoszság elé, végül pedig életét áldozza a Golgotán. Itt ér véget Jézus szolgálata az önigazak felé. Krisztus eddig ment, mint ember, nem tovább. Egyszer majd ítélni jön, igen. Talán nem is sokára. Az is lehet, hogy ma éjjel. De e pillanatban még itt van a hívő sereg a földön, és kordában van a gonoszság: Ezután láttam négy angyalt állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy ne fújjon szél a földre, se a tengerre, se a fákra. Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: „Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit”.262 Bármikor elszabadulhatnak ezek a szelek. De ma ez még jövő. Ma még Jézus programbejelentése érvényes, amellyel

261

262

Zsid. 13.7

203

Jel. 7.1-3

204



meghirdette az Úr kedves esztendejét, de nem hirdette meg a bosszúállás napját. Ma még tart a kegyelem ideje. Igehirdetőként igazodsz-e Krisztushoz, és – figyelj – követed-e Őt? Vagy inkább előreszaladsz, beelőzöd? Mert úgy inkább az irányításod alatt vannak a dolgok, ha azt hirdeted, ami még nincsen? Krisztus szolgálatát láttuk az ímént. Az ítéletig nem ment el, kényszert nem alkalmazott. Követed-e ezt a tanúságtételi sorrendet, aminek a vége: Hűség mindhalálig? Hűség mindhalálig. És nincs tovább. Vagy inkább beelőzöd Krisztust, mert a meghalást, azt azért ki kellene kerülni, hiszen akkor nincs tovább hatásom, gondolom én. Ha pedig én, nagyon fontos szolga meghalok, mi lenne abban a jó Istennek? Akkor nem lesz, aki hirdesse az evangéliumot! Ezért, Uram, úgy intézem, hogy megyek veled a halálba, csak még most nem, majd később. Isten megmutatta nekem, és ezt osztottam most meg veletek, hogy van hatásod a halálodban is! Lásd meg: Van hatásod. Parazsat hordasz. És ez a parázs, amikor eljön az ideje, be fog érni, össze fogja törni az emberedet. Jóllehet, a megtört szívek dicsősége esetleg nem a tiéd lesz. Na bumm. Ha nem, hát nem. Végigmész-e a Krisztus útján úgy, hogy nem hagysz ki semmit? Úgy, hogy a legutolsó állomás a meghalás, és ezzel a hűség mindhalálig? Ez egy nagy kérdés. De hangozzék el az is, hogy mi a tétje ennek a nagy kérdésnek. Motiváljon bennünket, adjon erőt ahhoz, hogy ezt megéljük az életünkben. Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. – most figyelj - Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.263 Ez sokkoló. Ott akarok lenni a győztes seregben? Ott akarsz lenni a győztes seregben? Ha átugrasz valamit ezek közül, vagy ha

csak egy centiméterrel is előbb megállsz, mint ez a martüria, nem leszel ott ebben a győztes seregben. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Én nem látom, hogy Jézus bárhol is bevetette volna a tekintély fizikai kényszerítő erejét. Nem látok valóságos korlátozást. Az utolsó pillanatig is biztosítva van a tévelygőnek a szabadság rosszul is dönteni! Nem csak jól, hanem rosszul is dönteni.. Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg.264 Csak a szabadság törvénye tud megítélni. Annak, hogy a moslékos vályúnál megnyílhasson a szemem, hogy képes legyek a megtérés döntését meghozni, annak szükséges feltétele, hogy az én rossz döntésem eredménye legyen az a vályú. Ha valaki kigolyózott velem, és úgy kerültem oda, önhibámon kívül, abból nem lehet megtérés. Abból lesz megtérés, ha az én döntésem vitt oda. Abból, ha korábban szabadságomban állt választani a jó és rossz között. Mert csak a szabadság törvénye tud megítélni! A tekintély bevetése – figyeljetek! – kiskorúak felé lehet legitim. A felelősségedet a gyereked felé akár kényszerítő eszközzel is meg kell élned a családodban. De aki felé ilyet teszel, azt ez a kényszer felmentette a felelőssége alól! Megismétlem: Amikor a gyerekednek korlátozod a mozgásterét – nyilván szeretetedben, felelősséged megélésében – akkor ezzel felmentetted őt a felelőssége alól. Hiszen kényszerből teszi, amit te akarsz, hogy tegyen, tehát hogy is lenne felelős azért, amit tesz? Ez a gyermek nem tud például szívből bűnt vallani, hiszen nem felelős. Megtanítjuk neki, hogy mi a bűnvalló imádság, és ez nagyon fontos és hasznos is. Csak ne gondoljuk azt, hogy amikor ő ezt mondja, akkor az megtérés. Mert amíg nem adsz neki szabadságot elmenni a rossz útra, addig nem felelős a cselekedeteiért! Ha tehát egy gyermek bűnt vall, az egy megtanult imádság. Ha azonban egy ilyen kényszer alatt élő felnőtt vall bűnt, azzal a

263

264

Jel. 12.10-11

205

Jak. 2.12

206



képmutatásba kényszerítjük bele. Tehát szívből nem tud bűnt vallani az, aki nem felelős. És Jézusnál azt látom, hogy nagykorúaknak, önálló döntésre képeseknek és a döntéseikért felelősöknek tekinti azokat, akik felé szolgált. Mert megítélni csak a szabadság törvénye tud! Vezetők, szolgálattevők! Végiglépkedtünk-e ezeken a lépcsőkön? Meddig követjük Jézust ezen az úton, a saját szolgálatunkban, a saját gyülekezetünkben? Tartsuk szem előtt: A búzaszemnek meg kell halnia, hogy gyümölcsöt teremjen! Másképpen nem lesz termés. Jézus a gyülekezethez is szól, mint egészhez. Gyülekezetként meddig követjük Jézust? Efézusról sok jót hallunk. Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.265 Nagyon jó. De egy kicsi hiányosság ott is becsúszott: Az első szeretet valahol elmaradt. Ott leszel-e mégis, Galgagutai gyülekezet, Szmirnával együtt a győztes seregben? Ha meg kell térnünk ehhez, testvérek, akkor térjünk meg. Azt mondja Szmirnának Jézus: Légy hű mindhalálig, és neked adom az Élet koronáját! Meg tudunk-e halni önmagunknak? Bárki, aki szorongat valamit, táncot, dobot, Urbán ügyet, vagy más olyan csontvázat, amit még nem vettetek elő a szekrényből... El tudjuk-e engedni az igazunkat, meg tudunk-e halni magunknak? Vagy azért ez már sok? Egy kedves énekünk így szól: Mindenről lemondok érted. Ezt fokozza a második versszak, és megy még tovább a harmadik. Meddig tudjuk elénekelni? Hol reked be a hangunk? Első versszak: Mindenről lemondok Érted, Jézusom, követlek Téged. Földiek helyébe, hogyha kérem, Lelki kincset osztogatsz Te nékem. Mindenről lemondok Érted, Jézusom. 265

Jel. 2.2-3

207

A második versszak. Az erősebbek így éneklik tovább: Még ha szenvedek is Érted, Jézusom, követlek Téged. Nagy kegyelmed bűnöm megbocsátja, Lelkem üdvét csak Tebenned látja, Még ha szenvedek is Érted, Jézusom. És akkor megköszörülöm a torkomat. El tudom-e énekelni ezt is? Ó, ha meghalok is Érted, Jézusom, követlek Téged. Jól tudom, hogy itt minden csak álom, Életem Tenálad megtalálom. Még ha meghalok is Érted, Jézusom. Legyőzték a rosszat, [a sátánt, a rossz szellemet, a rossz lelkiséget, a rossz szellemiséget] a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. Amikor most leborulunk, maradjunk csendben. Valljunk csendben, ha vallani kell. Döntsünk csendben, ha dönteni kell. Szánjunk erre néhány percet. Így imádkozzunk. Hálát adok, Atyám a megtört szívekért. Ha megtört a szíved, legyen az Istené a dicsőség. Vedd át a kegyelmet. Ha megtört szívvel ülsz itt, hirdetem neked a szabadulást az önigazadtól! Amikor majd kinyitod a szemedet, újra megcsillanhat benne a tiszta fény. Aki pedig még mindig szorongatod az igazságodat, hirdetni fogom neked tovább a kegyelmet, imádkozni fogok érted, és áldani foglak tovább. Azt mondja Jézus és így szeretném képviselni: Nem ítélni jöttem. A kegyelem, amit hallottál, az fogja a fejedet égetni, amíg össze nem omlasz majd. De amikor ez a pillanat eljön, már nem leszel öngyilkos, mert tudhatod, hogy az Úr Jézus türelmesen vár. Bármennyi rombolást is végeztél, vagy fogsz még végezni ezután. Bármennyi kárt és szemetet halmoztál is fel, vagy fogsz még felhalmozni ezután. Amikor majd összetörsz, emlékezz: Bármilyen állapotban is legyél, Jézus szavai elevenek ma is: Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem! Ámen.

208



Hadiállapot vagy békeidejű építkezés? (Igehirdetés; 2010-10-28, Galgaguta) „Az efézusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár: Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. Jel. 2.1-5 János apostol a hagyomány szerint Kr. u. 81-96-ig raboskodik Pátmosz szigetén. Ennek az időszaknak a második felében születik a jelenések könyve. A felolvasott szakasz a kisázsiai levelek közül az első, az efézusiaknak íródott. Nézzük kicsit át az Efézusi Gyülekezet történetét eddig az ideig, amikor ez a levél íródik hozzá. Pál apostol Kr. u. 54-ben, a harmadik misszióútján jár Efézusban. Már előtte is hangzik evangéliumhirdetés a városban, jóllehet olyan, amelyet helyre kell tenni. Apollós forgolódik ott buzgón egy ideje, akinek azonban Akvilla és Priszcilla kell, hogy mélyebben elmagyarázza az Isten útját. Ebbe az Efézusba érkezik Pál, három évet tölt itt, majd tovább megy észak felé. A misszióútról visszatértében hívja ki a közeli kikötőbe, Milétoszba Efézus véneit, ahol egyebek között ezt mondja nekik: Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek ...266 266

ApCsel. 20.29-31

209

Pál tehát arra hívja fel a gyülekezet figyelmét, hogy nem soká farkasok bukkannak majd fel a gyülekezet tagjai között. Két évvel később Kr. u. 59-ben születik az Efézusi levél. Pál ezt már mint fogoly írja, valószínűleg Rómából. Az évszámok lesznek fontosak, mert abból majd a gyülekezet korára következtetünk. Az Efézusi levél keletkezésekor tehát az efézusi gyülekezetet 8-10 évesre tehetjük. Tanulságos, hogy egy ilyen, friss, első generációs gyülekezetben mit lát fontosnak Pál elmondani: Néhány dolgot ragadok csak ki: Pál itt használja a Krisztus teste képet. Krisztus jelenléte a fizikai világban, melyen keresztül érzékel, és melyen keresztül cselekszik is. Aztán itt emeli ki, hogy apostoli, prófétai, evangélista, pásztori vagy tanítói szolgálati ajándékunkat nem akármire kaptuk, hanem hogy felkészítsük a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére. Hadd említem végül, hogy Pál itt emeli ki: nem test és vér ellen van tusakodásunk. Feltételezem, hogy az első generációs gyülekezet tagjaiban buzgott, feszült az első szeretet, a lelkes tenni akarás, talán nem mindig azonos szinten, nem mindig azonos irányba, és ez a testvérek között feszültségekhez vezetett. Az Acsai gyülekezet ma az akkori efézusihoz hasonlóan első generációs gyülekezet. Ha vannak típusproblémák, amelyeket a gyülekezet életgörbéjéhez rendelhetünk, akkor a mai acsai gyülekezetben körülbelül olyan típusproblémák lehetnek, mint az efézusiban volt akkor, amikor Pál nekik az Efézusi levelet írta. Lehet, hogy Pál, ha ma Acsán járna, az efézusi levélhez hasonló tartalmú üzeneteket adna át? Menjünk tovább az időben. További másfél-két emberöltő telik el a Jelenések könyve keletkezési idejéig, benne Jézusnak az efézusi gyülekezethez szóló üzenetéig. Az 50-es években született gyülekezetben 75-80-ra megtértek az apák gyermekei, második generációs lett, 95 körül megtérnek az alapítók unokái is, a gyülekezet harmadik generációs lett. Ekkor adja át János apostol az alapige szerinti prófétai üzenetet az Efézusi gyülekezetnek: Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted

210



el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg.267 Próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket! Úgy tűnik tehát, hogy valósággá vált Pál figyelmeztetése, az elmúlt egy-két emberöltőben valóban jöttek dühös farkasok. Biztosan voltak harcok, amelyekben helytállt a gyülekezet. Nem is akárhogyan, szilárdan állt! Megtanult érzékelni, megtanulta felismerni a farkasokat és megtanult harcolni, életben maradni, túlélni. E harcok eredményeként, ha a létszám meg is fogyatkozott, de letisztult a tagság. A levél írásának idejére azonban figyelmeztetnie kell Jézusnak ezt a harmadik generációs gyülekezetet: de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.268 Jól harcoltak. Csak amíg vívták ezt az igenis szükséges harcukat, kialudt a gyülekezetben az első szeretet. Ezért kell figyelmeztetni Efézust. Izzítsd újra a szeretetedet! Nem mellékesen hozzáteszi, hogy különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz. Ez az én értésemben nem a gyülekezeti tagok, mint egyének fölött hangzó ítélet. Az én értésemben a gyülekezeti tagok koronája ettől rendben lehet, hanem a gyülekezet egésze felett hangzik ez, és a gyülekezet, mint gyülekezet kihalásának a vízióját vetíti előre. Menjünk még egy kicsit tovább, mert tudjuk, hogy János, amikor Pátmosz szigetéről kiszabadul, akkor történetesen éppen Efézusba megy és ott adatik neki még jó néhány, a hagyomány szerint tíz esztendőnyi idő szolgálatban. Figyeljetek, Jánosnak, a szeretet apostolának a szolgálatából részesül a harmadik-negyedik generációs Efézus azután, hogy az első szeretete újra keresésére lett felszólítva! Feltételezem, hogy János apostol a titulusával, és az általa átadott üzenettel összhangban forgolódott, azaz a szeretetet, a

267 268

Jel. 2.2-3 Jel. 2.4

(sok)mindent tűrő, a (sok)mindent elfedő szeretetet képviselte élete utolsó éveiben. Mégis, 10 évvel később, 110 körül lehetünk, amikor Ignatius a hagyomány szerint hosszú levelet ír az akkor negyedik generációs efézusi gyülekezetnek. Nagyságát, küldetését emlegeti, gyakoribb összejövetelekre buzdítja, de már ekkor a hanyatlás jelei mutatkoznak a gyülekezetben269. Valójában szinte kikerülhetetlen, hogy a 3-4. generációra leüljön egy közösség, ha nem csatlakoznak elegen kívülről. Efézusban például a testvérek bizonyára az Igének engedelmességben házasodtak. Ez azt jelentette, hogy leginkább a közösségből vettek feleséget. Ez pedig néhány generációváltás után eredményezhette azt, hogy a gyülekezet nagy részét néhány család alkotta. Az ilyen közösség szinte törvényszerűen bennfentessé válik, lelkesedésében, hitében elkényelmesedik. Galgagután 1923-tól tartunk nyilván érdeklődőket, akiket Lőrik István testvér gondoz. Ők tízen 1930-ban Fóton merítkeznek be, és ettől az évtől számítja megalakulását a Galgagutai gyülekezet Barkóczi Pál testvér pásztorlásával. Tűnjön fel, hogy a Galgagutai gyülekezet körülbelül hasonló korú, hasonlóan negyedik generációs, mint az efézusi volt ekkor. Ha léteznek típusproblémák, amelyeket a gyülekezet életgörbéjének bizonyos szakaszához hozzá lehet rendelni, akkor lehetséges, hogy a Galgagutai Baptista Gyülekezet aktuális állapota, hangulata hasonló ahhoz, mint az efézusi gyülekezeté volt akkor, amikor János apostol lejegyezte az Úr Jézus neki szóló üzenetét. Ez több, mint érdekes. Ez számomra azt jelenti, hogy itt komoly kincsek lehetnek, amiket az Ige hív megtalálnunk. Így figyeljünk az Úr Jézus üzenetére, hogy mit üzen Efézusnak. Hadiállapot és békeidő Tudok cselekedeteidről... hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak 269

211

Jubileumi Kommentár

212



találtad őket ...de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Jel. 2,2-4 Úgy tűnik tehát, hogy az efézusi gyülekezet életében volt egy farkasos időszak. A gyülekezet ebben az időszakban éber volt, szilárd volt, céltudatos és bölcs volt, elkérte Istentől a mozdulatait, kivetette magából, akit ki kellett, egyszóval jól hadakozott, mondja az Úr Jézus, de most más a feladat! Most egy másik dolgot kell csinálni! Most az van, hogy tedd le a kardot, most az van, hogy letisztultál, most az van, hogy keresd meg azt a szeretetedet, amelyet hátrahagytál a hadiállapotban. Nincs elmarasztalás azért, mert háborúban a háborúval foglalkoztál, és nem azzal, hogy simogassad azt, aki éppen lőtt rád! Mert a háborút a háború szabályai szerint vívják. És azt jól csináltad. De most annak az ideje van, hogy visszatérj, emlékezz, mit hagytál el azzal, hogy hadakoztál. Most annak az ideje van, hogy térj meg, és az előbbiekhez hasonló – tehát volt már ilyen, ez nem valami új, amit most keresni szólítalak – az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet cselekedd újra. Hadiállapot és békeidő. A törvényhozás is ismeri ezeket a fogalmakat. Egy ország életében van olyan, hogy hadiállapot, amikor az ország hadban áll, és amelyet bizonyos feltételek fennállása esetén kihirdetnek, és van olyan, hogy békeidő. Egy jó alaptörvény szól arról, hogy hadiállapotban kinek mi a dolga, felelőssége, ki miért kérhető számon, és szól arról is, hogy békeidőben kinek mi a dolga, mi kérhető rajta számon. A törvény szól arról is, hogy milyen feltételek fennállása esetén jelenthető ki egy állapotváltozás. Ha mondjuk a szomszéd miniszterelnök a mienknek a lábára lépett, azért nem lesz hadiállapot. Vagy békeidőben, ha történik egy határsértés, akár ha egy idegen repülő repül be a légtérbe, akár ha egy katonai repülő is az – ismerünk ilyen történést, nem egyet, – az még nem automatikusan teremt hadiállapotot. De ha például valamelyik szomszéd ország kompetens vezetője hadat üzen nekünk, és el is indulnak tankok a határainkon át befelé, akkor lehet, hogy itthon kihirdettetik a hadiállapot.

Háborús idők Mik vannak egy háborúban? Ilyen kifejezések jutnak eszembe, hogy kötelező beszolgáltatás. Vagy jegyrendszer. Aztán lehet kijárási tilalom. Lehet statárium. Vannak szökevények, dezertőrök. Háborús fogalom a fejadag. Van ilyen, hogy parancsmegtagadás, és drasztikus következményei. Békeidőben nincs parancsmegtagadás, csak törvényszegés és előre tudható büntetés. Ilyen egy rögtön ítélő katonai bíróság. Háborúban speciális a tekintély szerepe. Ha a parancsnok azt mondja, harchoz, akkor ott nincs „nincs kedvem”. Katona voltam. Hazajöttünk az éjszakai menetgyakorlatról valamikor éjfél után, talán hajnali 2 körül. Mondom Szontág századosnak, hogy akkor holnap nem lesz ébresztő, ugye, mert jogunk van nyolc órát aludni. Kinevetett. Azt mondta: „A katona nem sokat alszik, hanem gyorsan!” Háborúban tehát nem jogok vannak, hanem megkérdőjelezhetetlen tekintélyek. A mulasztások, hibák gyakran végzetesek egy háborúban. Háborúban jó adag biztonsági tartalékkal értékelek, amikor döntést hozok. Ha valamiről nem tudom eldönteni, hogy az micsoda, akkor a rosszabbat feltételezem, és eszerint reagálok. Például háborúban, ha megzörren mellettem egy bokor – gondoljatok valamilyen dzsungelháborús filmre – akkor gondolkodás nélkül odaeresztek egy sorozatot. Mert valószínűleg nincs két esélyem. Egyszerűen így kell viselkedni háborúban, így lehet túlélni.

213

214

Békeidők Mik vannak egy békeidőben? Mondjunk ilyen fogalmakat! Szabadság. Jogok. Piacverseny. Környezetszennyezés. Fellebbezés. Munkahelyhez való jog. Emberi jog. Ilyenek vannak békeidőben. Békeidőben lehet hibázni. Van olyan, hogy felelősségvállalás az elkövetett hibákért. Békében nem kell azonnal reagálni. Van több idő megvizsgálni mindent. Békeidőben is vannak bokor-ingerek. Amikor kirándulni megyünk a természetbe, és megzörren egy bokor, mit csinálunk? Az



apa odamegy, felfedezi. Pszt! Csendben odahívja a gyerekeket: nézzétek meg. Egy ritka kismadár, vagy egy szép lepke! Meg nem határozott idők Hogyan viselkedek, ha nincs meghatározva, hogy hadiállapot van-e vagy nem? Nézzük meg ezt a bokor-ingeren. Ha hadiállapot van és úgy viselkedek, az jó. A ha békeidő van és úgy is viselkedek, az is jó. Az csak a baj, ha az ellenkezőjét teszem, mint amilyen állapot van. Nézzük, melyik tévedésnek milyen következménye van: Ha megzörren egy bokor, mert rárepült egy kismadár, de én háborút feltételezek, és odaeresztek egy sorozatot, akkor az eredmény egy kismadárral kevesebb. Ha megzörren egy bokor, mert mögötte orvlövész lapul, de én békét feltételezek, és a kismadarat keresve megyek oda, le fog lőni. Akkor az eredmény: velem kevesebb. Megállapítom, hogy a második tévedésnek van rám nézve kellemetlenebb következménye. Vagyis ha nem tudom, hogy háború van, vagy béke van, akkor háborút feltételezve fogok reagálni. Ez az indokolt, sőt mondhatnám, felelős viselkedés. Átmenet nehézsége: Egy bizonytalan helyzetben, ha hadiállapotot feltételezve reagálunk, azzal könnyen elő is idézhetjük a háborút. Hasonlóan, ha békeidőt feltételezve reagálunk, előfordulhat, hogy azzal „le is fegyverezzük” az ingerforrást. A gyermeked, mondjuk hazahoz egy jó jegyet az iskolából. Szokatlan, nem is tanult rá úgy, valószerűtlen esemény. Mit feltételezel, hogyan reagálsz? Az egyik lehetőség, hogy kimondod: biztosan puskáztál! Ha így volt, talált. Ha nem volt így, akkor azt érzékeli, hogy skatulyában van, amiből nem tud kitörni, és egy ponton talán majd fel is adja. A másik lehetőség, hogy megdicséred a szokatlan teljesítményt. De jó! Mindig is hittem benned! Tudtam, hogy okos fiú vagy! És még ha puskázott is, esélyes, hogy utóbb megfelelni próbál majd ennek a dicséretnek. Ezeket önbeteljesítő reakcióknak hívom. Csak azzal, hogy háborút feltételezve reagálok, előidézhetem vagy visszahozhatom a

215

hadiállapotot. Csak azzal, hogy békeidejű keretek között gondolkodom, elcsitíthatok egy indulatot, ápolhatom, teremthetem a békességet. Például valaki ír nekem egy levelet. Mondjuk nem szépeket ír benne. A reakciómmal idézhetek elő háborút, de lehet belőle megbeszélés, az indulatok megvallása és megengedése (megbocsátása) is. Az átmenet a háborúból a békébe nehéz. Nagyon nehéz. Megkockáztatom, hogy bizonyos esetekben szinte lehetetlen. Két példa is van a szívemen. Amerika lerohanta Irakot. Diadalmas híreket hallottunk. Polgári áldozatok csak elvétve, az ellenálló sereg megsemmisült. Ezek voltak a hírek néhány nappal, egy-két héttel az offenzíva után. Azután fokozatosan mérsékeltebb dicsőségről hallottunk. Mi legyen a nagy diadal után? Hogy éljünk együtt a legyőzött néppel? Sikerül-e stabilizálni a térséget, sikerül-e mind a győztesnek, mind a vesztesnek napirendre térnie, a katonákat leszerelni és értelmes munkára fogni? Amennyire tudom, nem sikerült nekik. Még ma is, tizenévvel az offenzíva után is komoly költségvetési tétel amerikai katonák jelenléte a térségben. A győztesnek ez mindig nagy kérdés. Mi lesz a harc után? Járható-e a leszerelés, vagy bebetonozódik a viszály, és szót követelnek maguknak a funkciójukat veszített fegyverek? Izraelről is gyakran olvassuk, hogy miután sikeresen megszabadult a külső támadásoktól, valahogy belső csaták kezdődtek270. Talán unalmában, talán a zsákmány elosztása miatt, vagy hogy kié legyen a kivívott győzelem dicsősége. Egy csatában mindig veszély, hogy csak magát a harcot látjuk magunk előtt. Aki nyerni akar, az persze nem a világ dolgaival törődik, hanem nekifeszül az előtte lévő dolgoknak. De veszély, hogy a személyiségünk részévé válik a háború, és nem tudjuk majd abbahagyni. Korábban, az újszövetségi útkészítés kapcsán említettem a Magyar Mise tanulását az Egyházzenei tanfolyamon. Ahogy 270

A Bír. 8.1-ben például Gedeonnal pöröl Erfaim törzse.

216



mondtam, a gyakorló karvezető, miután hadiállapotot hirdetett, nem tudott többé a dicsőítésbe vezetni bennünket. Az átmenet a háborúból a békébe nehéz. Nagyon nehéz. Megkockáztatom, hogy bizonyos esetekben szinte lehetetlen. A Gutai gyülekezet történetének utolsó évtizede mondhatjuk, hadiállapotban telt. Az én szolgálatom egy hadakozás utáni, építő, ilyen értelemben békeidejű szolgálat. Legalábbis ezt a tájékoztatást kaptam az első beszélgetéseinken, és ezen az alapon reagálok az ingerekre, felvetődő kérdésekre is. És a történéseket, a bokor zörrenéseket tudtam is ekként értelmezni. Megzörrent a bokor. Odamentem és magától értetődő szeretettel láttam meg a hozzám hasonlóan esendő, akár hozzám hasonlóan indulatos testvéremet. Ez a keret, a hadiállapot és békeidő kerete értelmezni tudja a gyülekezet elmúlt éveit, és mellette az én másfajta szolgálatomat még akkor is, ha különbözőségek vannak benne. Ezt szeretném a szíveteknek vizsgálatra kínálni ma. Ezt a keretet. Ebben a keretben nem az elmúlt éveknek a megtagadása az, ha elfogadod a vitathatatlanul másfajta, mert békeidejű szolgálatot. Tisztában vagyok vele, hogy nehéz az átmenet. Különösen hosszú idejű hadiállapot után. Újra meg kell tanulni a békeidejű reakciókat, szinte új kultúrát. Az átmenetek közelében tehát nem könnyű létezni, gyülekezetben a hívő életünket megélni. Mi van most Gután? Háború van, hadiállapot van, vagy azt már magunk mögött hagytuk, és békeidő van, építkezni kell? Háborús fogalmakat kell használnunk, vagy békeidejűeket? Hogyan értelmezzük a bokorzörrenéseket, hogyan értelmezzük, ha a testvérem az ajtónál a lábamra lép? Ez lényegi kérdés, mert lényegileg határozza meg a gyülekezet hangulatát, mozdulatait. Mit akar Isten, hogyan lássuk magunkat? Háború vagy béke? Az átmenetben szilárdaknak és ébereknek kell lennünk. És - erre frissen jöttem rá - jó lenne összehangoltan mozdulni, közös nyilatkozat talaján, másképpen kialszik a fény a szemünkben.

Egy gyülekezet meghív egy lelkipásztort. Mert látott egy fényt megcsillanni a szemében. A pásztor békeidejű építkezésbe kezd. De egy ponton a gyülekezet felszisszen: De hiszen háború van! Nem tehetsz úgy, mintha béke lenne! Nem tehetsz úgy, mintha minden rendben lenne! És valóban vannak bizonyos vadhajtások. És az Úr Jézus olyan tisztulási képeket hoz, mint például a metszés is, amit rendszeresen kell végezni a szőlőtőn, hogy egészséges gyümölcstermő növekedés legyen. De mindig van leghibásabb ág. Ha ezt lemetszem, lesz másik leghibásabb. Azt is lemetszem. Mert tökéletes tőkét akarok. És csodálkozom, hogy nem hajt ki az ág, nincs gyümölcs, amikor eljön a tavasz. Viszont szentebbek leszünk, igen, bár esetleg megint egy-két taggal kevesebben. Miközben ilyen földhözragadt gondjaink is felmerülnek, hogy a lelkipásztor költségeinek fedezete, vagy az imaház rezsikiadásainak fedezete egyre nagyobb gondokat okoz. De tisztulunk, és ez... az egyik oldalról.. talán... biztosan igaz. De az összeráncolt szemöldökünk, amivel járkálunk, ilyen figyelmeztetés a bennmaradóknak: Ne merj hibázni! Képzeld most el ezt az összeráncolt szemöldök hangulatot. Ebben teszi fel Jézus az ébresztgető kérdést: ... hol van az első szereteted? A naiv, mindent hívő szereteted? Jézus nem kételkedik benne, hogy egyre szentebbek leszünk, de csendesen megjegyzi, hogy közben kimozdult a gyertyatartónk. Ha nincs gyümölcs, csak idő kérdése, és a mi öregedésünkkel, fogyásunkkal hova jutunk? Személyesen ugyan megyünk a mennybe, de vajon a gyülekezet meddig fogja használni az imaházat? Egyet-kettőt be kellett csukni, nem is olyan messze tőlünk. Háború van! – mondja a gyülekezet a friss pásztornak. Nem tehetsz úgy, mintha béke lenne! Az addig csillogó szemű meghívott pásztor egy ideig még erőlködik, hogy békét lásson, építeni próbál, de a fény lassan fakul a szemében. A háború látása pedig önbeteljesítő. Igazuk lesz azoknak, akik ezt mondják. A pásztor arcáról végül eltűnik a mosoly, és egy ponton a gyülekezet rájön, hogy elveszett a fény, kiégett az az íz, amiért meghívta pásztornak.

217

218



Használhatatlan lett. És kínosan fészkelődni kezd, mert ez így már terhes neki... Mit kezdjünk ezzel a kolonccal? Kell a jó alap. De ha mindig azt tisztítjuk, soha nem épül rá semmi. Megtisztulós időszakoknak és építkezős időszakoknak váltaniuk, követniük kell egymást. Megtisztulósnak nevezem azt az időszakot, amikor a gyülekezet a belső kapcsolataira koncentrál, azokat tisztítja akár kényes kérdések felvetése mentén is, és átmenetileg enged missziós feladata végzésének a hatékonyságából. Azért, hogy tisztán, jó alapra építve kezdhessen építkezni. Most újra, a mai üzenet fényében fontolóra kellene vennünk: Nem jött-e el az ideje az építkezésnek? Amikor a gyülekezet missziós feladatára figyelünk, és megengedjük, hogy a munka hevében esetleg figyelmetlenül egymás lábára lépjünk? A békeállapot kihirdetése – az elmúlt hetek történései egyértelművé teszik számomra – csak kollektív és egyhangú gyülekezeti döntés lehet. Ideje van-e hogy Gután kihirdessük a békeállapotot? Ideje van-e egy ilyen tanácskozásnak, amely egyhangú döntéssel békét deklarál? Amelyen egymás szemébe nézve egyhangúlag kihirdetjük - ha kell, kényelmetlen tisztázó kérdések után – a békeidőt. Eldöntjük, hogy ezután eszerint reagálunk a megzörrenő bokorra, eszerint engedjük meg egymásnak, hogy egy testvér a munka hevében a lábunkra lépjen. Mert úgy ismerjük fel, hogy ilyen áron is fontos békeidejű építkezésbe kezdeni. Tehát háború vagy béke? A statisztika egyértelmű mentséget ad azoknak a gyülekezeteknek, amelyek hadiállapotban felejtik magukat. Soknak kimozdul a gyertyatartója. Ha a gutainak is, azzal az állapota még messze az átlag fölött lehet. 1960-ban 555 helyen van istentisztelet Magyarországon. 1989-re több, mint 200 szűnik meg. 2008-ban 40 új gyülekezet plántálódik, miközben további 190 gyülekezet válik szórvánnyá, melyet többségükben idősek alkotnak. Az elmúlt 50 évben a gyülekezetek jó 2/3-adának tehát kimozdult a gyertyatartója. A maradék nem kicsi része jó úton van ide.

Biztosan elgurul, ha a Gutai gyülekezet a többséghez tartozik. Nem szúr szemet sehol. Nem akarlak elaltatni, vizsgáld meg, ha nem így van, de én a részemről el tudom képzelni, hogy itt mindnyájan megyünk a mennybe. A kényelmetlen kérdést meg magunk mögött hagyjuk a földön: Vajon talál-e Krisztus hitet, amikor visszajön dicsőségében? Háború legyen, mert tisztulni kell, metszeni, metszetni kell? Vagy pedig békeidejű építkezésbe kezdjünk (újra), folytatva a küldetésünket, hogy kifelé forduljunk és tanítvánnyá akarjuk tenni a falut? Harcolunk belül, vagy építkezünk kifelé, előre megengedve a testvérnek, hogy a lábunkra lépjen? Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg271 - mondja az Úr Jézus. Háború legyen itt Gután vagy béke? Nem kicsi döntés. Generációnként egyszer kell meghozni egy gyülekezetben. És nem kicsi a tét. Marad-e utánunk hit ebben a faluban? Ezt a felelősséget átérezve beszélgessünk most Istennel.

271

219

Jel. 2,5

220



IV. A szólás és a hallgatás ideje

Ihletettség – Fejezet zárószavak Ebben a fejezetben beszéltünk a felkészülés dilemmáiról. Felidéztük, talán át is éltük azokat. Beszéltünk útkészítésről. Felidéztük Jézus szavait arról, hogy aki Őt hallgatja, az a Mennyei Atyát hallgatja. Arra jutottunk, hogy Átlátszóság + világosság + örömhír = ihletettség, azaz olyan prédikáció, melyben biztosan Isten szól. Átlátszóság alatt azt értettük, hogy a szolgálattevő Küldője dicsősége sugározzon át az életén, Világosságban járás alatt két dolgot értettünk. Egyrészt azt, hogy a szolgálattevő élete látható legyen, akár gyarlóságok is abban. Másrészt, hogy lásson, azaz legyen élő kapcsolatban Istennel. Éljen olyan életet, hogy kész legyen Isten szemébe nézni, és érzékelje tanácsoló tekintetét. Az örömhírről szólva kiemeltük, hogy lehetőség szerint ismerjük meg a hallgatóságot, a gyülekezet korát, állapotát, és úgy kérjünk üzenetet a Lélektől. Helyén mondjuk az Igét. Hadd fejezembe ezeket a sorokat az alábbi felszólításokkal: Legyetek átlátszók! Árasszátok a Szent Isten illatát, a bűnös embert szerető, de a bűnt ki nem álló Szent Istent, akinek a bensője remeg az emberért! Járjatok világosságban! Legyetek élő kapcsolatban Istennel! Éljetek olyan életet, hogy készek legyetek mindig Isten szemébe nézni! Legyetek a tanácsoló tekintetétől vezetettek! Örömhírt mondjatok! Az Isten kegyelme diadalt vett a halál felett. Azon kevesek közé tartozunk, akik tudják, hova mennek, és vágynak is oda! Sőt, kik erre elől menni, a bizonyosságukat megosztani hivatottak.

A hiteles igehirdető negyedik, zárófejezetéhez érkeztünk. Beszéltünk eddig a prédikátor személyéről, beszéltünk az üzenet eszközéről, az emberi nyelvről, és beszéltünk a megszólaló szolgálattevőről, vele kapcsolatban a prédikáció ihletettségéről. Ebben a negyedik, rövid fejezetben a szólás és hallgatás rendelt alkalmairól gondolkodjunk együtt. Sokat beszélünk. Már csak a hivatásunkból adódóan is. Nem állhatom meg, hogy fel ne vessem: Hallgatunk-e eleget? Jézus a hallgatásban is több példát hagyott ránk. Egyszer egy zsinagógai prédikációja után, amint leleplezte a farizeusok gondolatait272, felkeltek, kiűzték őt a városból egy szakadékhoz, hogy letaszítsák; de Jézus átment köztük... Nem szólt hozzájuk többé. A Mester másik nagy hatású hallgatása, amikor beszéd helyett a homokba ír273. Közben az Ige dolgozik... És egyszer csak senki nincs, aki a követ dobja. Annak a szolgálattevőnek, akinek az élete hiteles, aki tisztában van Isten üzenetével és időről időre el is mondja azt, amikor annak az ideje van, annak a szolgálattevőnek a hallgatása is jelentőségteljes lehet274. Jelen fejezetben Zakariás pap megnémulási történetéből275 kiindulva hívom az olvasóimat együtt gondolkodásra a hallgatás és a szólás alkalmairól.

272

Lk. 4.23: Így szólt hozzájuk: „Biztosan azt a közmondást mondjátok rám: Orvos, gyógyítsd meg magadat! 273 Ján. 8.7b: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. 274 Hegyi András szóbeli közlése 275 Lk 1.5-25, 57-64

221

222



A fejezet a következő ívet követi:

Zakariás megnémul (Igehirdetés; 2008-12-14, Dunaharaszti, Szakdolgozat részlet; 2009-03-23)

Zakariás megnémul A történet Mit akar üzenni Lukács? Hasonló helyzetek a Bibliában A hallgatás ideje A szólás ideje

Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” Lk. 1.18-20 Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Préd. 3.7b A történet ...íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz... Lk. 1.20 Történetünk idejében Izrael már évszázadok óta Messiást vár. Ézsaiás és Mikeás óta pedig pontosan tudja azt is, hogy előbb az útkészítő érkezik majd. A papok a prófétai tekercsek között Ézsaiás és Malakiás könyvét is rendszeresen felolvassák a templomban. Ilyen Igék hangzanak, hogy Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök276. Az ilyen alkalmakon vélhetően a Messiásvárás is felélénkül, és az útkészítőről is szó esik. Zakariás is egy lehet azon papok közül, akik az említett tekercseket felolvassák, és akik e felolvasások után imádkozásban is 276

223

Mal. 3.23

224



vezetik Isten népét egyebek között a Messiás és az Ő útját készítő próféta eljöveteléért. Zakariás és Erzsébet ugyanakkor személyes ügyben is rendszeresen Isten elé állnak. Gyermekáldásért könyörögnek ugyanis277, hosszú ideje eredménytelenül. Történetünkben Zakariás bemegy a templomba, és a füstölő meggyújtása közben megjelenik neki az angyal. Bejelenti a személyes imádsága meghallgatását, amennyiben fia születik, aki ugyanakkor a várt Messiás útkészítője is. Vagyis mind a hivatali, mind a személyes kérése egy időben, ugyanazon esemény alkalmával teljesül – tudja meg Zakariás. Hosszú évek beteljesületlen várakozása után nagyon is Zakariással érzünk, amint nem hisz a fülének. Miből tudom ezt meg? – kérdezi278, amiből kiderül, lehetetlennek tartotta, nem hitte, amit az angyal mondott. Mire az angyal kimért szavakkal hirdeti ki Zakariás megnémulását. A nép közben kint vár, Zakariás késik, és amikor megjelenik, jobb híján megpróbálja elmutogatni, mi történt. Aztán hazamegy, a feleségével hál, és legközelebb 9 hónap múlva látjuk. Már hárman vannak. Táblát kér... megoldódik a nyelve, és az addig belé rekesztett tűz most szelepet kap, Isten ihletett dicséretére fakad Zakariás ajka. Mit akar üzenni Lukács? Ennyi a történet röviden. És minden jó, ha a vége jó. Ennek pedig jó a vége. De akkor mit keres itt ez a kínos részlet, hogy egy pap itt megnémul? Miért olyan fontos ez? Miért feszíti ezt a hitetlenség-megnémulás drámát idáig Lukács? Az, hogy megszületett az útkészítő, aki az Illés lelkével töri majd az utat a Messiás előtt, azt el lehetett volna mondani úgy is, hogy nem érint ilyen rondaságokat, hogy... hogy egy pap itt hitetlen... A történetiség megmaradhatott volna úgy is, ha Zakariás 277 278

hitetlenségét még csak meg sem említi. Miért olyan fontos részlet Zakariás hitetlensége? Nincs elég baja a népnek úgy is, ha nem csapunk olyan nagy lármát e körül a hitetlenség részlet körül? Végül is a csendes, feltűnés nélküli „megoldások” már akkor is léteztek. Egy pap hitetlensége botránkoztatást kelt a hívek között? Dehogy írunk históriát róla! Ellenkezőleg. Szép csendben áthelyezzük a „szerencsétlent” egy másik szolgálati területre. Előbbutóbb úgyis lesimulnak a dolgok, és a botrány, a hitetlenség szépen feledésbe megy majd. Sokkal egyszerűbb a feledésre játszani, mint vállalni kényelmetlen kérdéseket, megküzdeni a szükséges önmegítéléssel, az általános társadalmi presztízsveszteségről nem is szólva. Az új helyen könnyebben kezdhető új élet... tiszta lappal. Nem terhel a múlt. Miért volt olyan fontos ezt megírnia Lukácsnak? Sokáig nem értettem. De abban biztos voltam, hogy okulásunkra engedtetett ez a történet is leíratni, ezért keresni kezdtem, mit lehet okulni ebből. További kételkedést leíró eseteket kerestem a Bibliában, hátha azok segítenek megtalálni az okulni valót. Hasonló helyzetek a Bibliában Az egyik ilyen eset Ezékiás királyé, amikor a király megbetegszik. Ézsaiás próféta viszi neki előbb a rossz hírt, hogy meghal, aztán a jó hírt, hogy kap még időt. Amikor Ezékiás az utóbbit meghallja, megkérdezi Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az ÚR...?279. Hasonló kétkedő kérdés, mint Zakariásnál. Mi lesz a jele? De ebben a történetben Ezékiás nem némul meg. Neki miért nem kell megnémulnia? Egy másik történet Gedeoné. Amikor az angyal bejelenti neki, hogy az ő keze által ad Isten szabadulást Izraelnek, Gedeon szintén jelet kér. Ha elnyertem jóindulatodat, add nekem valami jelét annak, hogy valóban te beszélsz velem!280 Ugyanez a kérdés. Mi lesz

279

Lk. 1.13 Lk. 1.18

280

225

2Kir. 20.8 Bír. 6.17

226



a jele? És Gedeon sem némul meg. Neki miért nem kell megnémulnia? Megint másik történet már az Újszövetségben, amikor a farizeusok mennyei jelt követelnek Jézustól281. Ismét hasonló a kérdés. Adj jelet, hogy higgyünk neked! És a farizeusok sem némulnak meg. Nekik miért nem kell megnémulniuk? Vagy amikor maguk az apostolok így szólnak az Úrhoz, „Növeld a hitünket!”, Jézus világossá teszi, hogy a mustármagnyit sem éri el a hitük mértéke282. És nekik sem kellett megnémulniuk. Miért nem? Mi közös ezekben a történetekben? A büntetés vagy fegyelmezés terén nem látok következetességet. Valami mást azonban találtam. Egyedül Zakariás készült Isten nevében szólni a néphez. Sem Ezékiás király Ézsaiás prófétával négyszemközt a betegszobájában, sem Gedeon az angyallal négyszemközt a présházban, sem a farizeusok a tengerparton nem arra készültek, hogy a következő pillanatban isteni felhatalmazással, Tőle kölcsönzött tekintéllyel szóljanak Isten népéhez, esetleg mondjanak áldást a népre. Zakariás azonban éppen erre készülhetett. Ezt találtam. Nem állítom, hogy ez az egyetlen lehetséges válasz, de én ezt láttam itt meg. Isten a népét, a sátor előtt várakozó népét óvta attól, hogy egy hitetlen szolgálattevője beszéljen hozzájuk, hogy egy hitetlen pap áldja meg őket. Miért, milyen baja származhat valakinek abból, ha egy hitetlen pap lelkigondozza? Az ilyen pap beszéde nem építhet? Tartok tőle, hogy a HIT nevű érzékszervünk nélkül, a reménylett dolgok valóságát kitapintani képtelen állapotban, a szellemi érintések, tapintások észlelésére képtelenül, azaz tapintatlanul, a lelkigondozott visszajelzéseire süketen valóban nem vagyunk képesek építő beszédre. Eszembe jut a tömegjelenet, melyben egymás mellett látjuk a kérges kezű halászembert, Pétert a cserzett, nap égette bőrével, háló

durvította tenyerével, híján minden érzékenységnek: „Hogy valaki megérintett? Hát persze! Akkora itt a tömeg!” Közvetlenül mellette látjuk Jézus érzékenységét: „Valaki megérintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem.”283 Ezt teszi a hit. Érzékennyé tesz a szellemi érintésekre. Enélkül leginkább csak félrevezetni lehet egy lelkigondozottat. Hit nélkül csak félrevezetni lehet Isten népét. Zakariás történetében innen nézve látok következetességet az angyal intézkedésében. Hogy rombolást került el a megnémítás Zakariás aktuális állapotában. A hallgatás ideje Mert bizony van úgy, hogy hallgatnunk kellene. Saját ügyünkben Tulajdonképpen úgy látom a Bibliában, hogy mindig hallgatnunk kellene a saját ügyünkben. Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te 284 ajkad! – mondja a bölcs. Tehát többet kellene hallgatnom az önmagam ajánlása helyett is. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját285. Krisztus követőjeként tehát többet kellene hallgatnom akkor is, amikor valaki igazságtalan velem. Végül a Jóshua főpapról szóló Zakariási látomást említeném286, ahol a vádlott Jósua nem szólal meg. A háromszereplős (és az Ítélőbíró) tárgyaláson a sátán, mint ügyész vádol, az Úr angyala pedig, mint védőügyvéd véd, azaz közbenjár a kegyelemért.

283

Lk. 8.46 Péld. 27.2 285 Ézs. 53.7 286 Zak. 3.1-5 284

281 282

pl. Márk 8.12 Lk. 17.5-6

227

228



Jósua pedig nem szólal meg. Úgy gondolja, nincs mentsége, semmi. Nincs mire hivatkoznia. Minden igazsága pontosan olyan, mint az a szennyes ruha, amelyben az angyal előtt áll. Egy ilyen vádoltatás bizony a hallgatásnak az ideje. Mások felé És van, hogy hallgatnom kellene más(ok)nak az ügyében is, nevezetesen, amikor nem építi őket, amit mondani szándékozok nekik. Jézus maga is nem egy esetben parancsolja a hallgatást. A Hozzá visszatérő leprást így igazítja el: Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj...287 Aztán a megdicsőülés hegyéről lefelé meghagyja a három tanítványnak, hogy senkinek ne mondják el, amit láttak, hanem csak később.288 Jairus leányának feltámasztásakor pedig megtiltja a szülőknek, hogy beszéljenek arról, ami történt289. Nekik miért kell hallgatniuk? Talán mert még nem a lényeget látják. Mert még nem a helyén látják a hangsúlyokat, és így hamis képet adnának tovább. Hamis váradalmat keltenének a hallgatóikban, és így azokban már kezdettől borítékolva lenne a későbbi csalódás. Arkhimédész ókori filozófus, a csigasor feltalálója gondolatát követve a bizonyságtevők hitének a horgonya még nem találta meg azt a szilárd pontot, ahonnan a világ kimozdítható. Sok beszéd csak a hiábavalóságot szaporítja290 – vonja le a tanulságot a prédikátor. Légy csendben, és várj az ÚRra!291 – tanácsolja a zsoltáros. Jó csendben várni az ÚR szabadítására292 – állapítja meg Jeremiás is. Elgondolkodtam mai hitetlenségeinken.

287

Mk. 1.44 Mk. 9.9 289 Lk. 8.56 290 Préd. 6.11 291 Zsolt. 37.7 292 JSir. 3.26 288

Néha talán éppen bizonyságtétel helyett kellene hallgatnunk. Amikor hitetlenül, reménység nélkül szaladok bizonyságot tenni valakinek. Egyszer ezt hallottam, aki elutasításra számít, az azt hívja, és azt is kapja. Nagyon is rímel: Legyen a te hited szerint. Kap-e vajon bármilyen bizonyosságot is az, akinek én teszek hitetlenül bizonyságot? Bizony néha jobban kellene tartanom attól, hogy Isten, a népét féltőn szerető Isten egyszer csak megnémít. Mert látok példát arra, hogy Isten igenis megunja egy bizonyos ponton, ha valakinek nem épít a beszéde, és közbelép. Pál apostolt például zavarja a jövendőmondó lány kiáltozása, kiparancsolja belőle a lelket, és a lány elhallgat293. Azt mondja a zsoltáros: Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!294 Eszembe jutott még valami. Talán ma már nem így nevezzük, de egyházi gyakorlatban tetten érhető ezzel párhuzamos eljárás ma is. Exkommunikáció. Bizony, létezhet olyan párbeszéd, amelyben nem egymást építő, nem is megegyezést kereső a kommunikációs folyamat, hanem egyfajta lelkigondozói kifejezéssel bújócskát játszik valaki. A bűnt leplezi, a tettenérés elől akár önmagához is következetlen nyilatkozattal bújik el valaki. Az ilyen beszélgető partnerrel a lényegről való konstruktív beszélgetés lehetetlen. A hatás iránya nem építő, hanem éppen az egészségesebb felet kimerítő, romboló. Megvizsgálandó ilyenkor – akár puszta önvédelemből – a beszélgetés megszakításának a lehetősége. Közeli hozzátartozók kommunikációs feszültsége növekedésének vethet véget a „hagyj most magamra” kérés. Összezavartál, elveszítettem, ki vagyok, össze kell szednem magam, most egy kicsit hagyj békén, egyedül kell legyek, ne szólj hozzám. Lehet, hogy ha ezt gyakrabban alkalmaznánk, kevesebb elsietett kirobbanást élnénk meg? 293 294

229

ApCsel. 16.16-18 Zsolt. 31.19

230



Tulajdonképpen az Úr Jézus egyik megszólalását is visszavezethetem hasonlóra. A Máté 18.17-re gondolok. Ha egy testvér az intő szóra nem hagyja el a bűnét, jöjjön a tanuk előtti majd a gyülekezet előtti intés, és erre sem jobbítja meg utait, tekintsd úgy, mint a pogányt vagy a vámszedőt. Ez a közösségről való leválasztást jelenti, határ húzását az illető testvér és a közösség között, egy bizonyos fajta kommunikáció végét jelenti. Hallgatást a testvér felé. Eszembe jut a közmondás is: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna... Bizony, megvan az ideje a hallgatásnak.

A szólás ideje És megvan az ideje a szólásnak is. Eszembe jutnak Péter szavai: Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet295. Eszembe jutnak Jézus szavai: Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat296. És eszembe jutnak Ezékiel szavai is: Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! - és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon297. Igen, van, amikor beszélni kellene, mondani kellene, számot kellene adnom a reménységemről, vagy tisztáznom kellene valamit atyámfiával, vagy figyelmeztetnek kellene a bűnöst, de én csöndben vagyok. Hadd hozzak néhány bibliai történetet, amikor szólni kell.

Péter és János a nagytanács fenyegetésére sem mondhat mást: nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.298 Eszter könyve írja le a történetet, amikor Esztert helyzetbe hozza Isten. Megmenthetné a népét, ha szót emelne a királynál. De Eszter félti az életét, és nem indul. Ekkor hangoznak nagybátyja kijózanító szavai: Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e erre a méltóságra?299 Láttuk, hogy Izrael is hallgat Illés kérdésére a Karmelhegyen „Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha a Baal, akkor őt kövessétek!” A nép nem felel, mert mindkét választás felelősséggel jár. Láttuk az Isten szíve szerint való férfit is, Dávidot is, amint nem szól, amikor látja az egyre őrültebben szerelmes Amnont Támár körül legyeskedni. Szólnia kellene, fegyelmeznie kellene. Talán meg is próbálja, csak Amnon tekintete némítja el Dávidot: Apa, te beszélsz? Mózes jó példája Dávid életében arra láttunk példát, ahogy némaságba sodródik a királyi udvar. Egy másik helyen szerencsére az ellenkezőjére is látunk példát. Mózes életében látjuk, amint sikeresen kikerüli, hogy cinkos némaságba sodródjon. Nézzük most meg ezt részletesen. Amikor Izrael Sittimben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, mert ezek meghívták a népet isteneik áldozatára. A nép ott evett, leborult azoknak az istenei előtt, és odaszegődött Izrael Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az ÚR Izrael ellen, és ezt mondta az ÚR Mózesnek: Fogasd el a nép minden

295

1Pt. 3,15 Mt. 5,23-24 297 Ez. 33,8 296

298 299

231

ApCsel. 4.20 Eszt. 4.14

232



főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az ÚR előtt, hogy elforduljon az ÚR fölgerjedt haragja Izraeltől.300 Három dolog tűnik fel nekem: fényes nappal, hogy a nép minden és hogy főemberét. A fényes nappal kifejezés azt mondja, hogy példa állítására szólít fel Isten ezzel a büntetéssel. Jól látható példa állítására. Hogy nyilvánvaló legyen az egész népnek, hogy a vezetők életében látott korábbi minta megítéltetett, nem alkalmas a követésre. A minden szó azt mondja nekem, hogy ne kivételezz aszerint, hogy a bűnös kicsoda. Ne forduljon elő, hogy mert pap, vagy mert elöljáró, vagy mert a rokonod, vagy mert más módon lekötelezetted, ezért mást választasz a példa állítására. Dávidot korábban ennek láttuk híján. A fia felé erőtelen volt az intésre. A főember hangsúlyozása pedig azt üzeni nekem, hogy felülről kezdjed. Ha alul kezded, az fölül nincs hatással. Attól a vezető még megmarad abban a hitében, hogy neki a státusza miatt megengedett ugyanaz, amiért a kisember megítéltetett. De ha fölül kezded, annak alul is, fölül is van hatása. Éppen akkor De nézzük, hogyan néz ki ez a gyakorlatban. Nézzük, hogyan lesz ez Mózesnél: Éppen akkor jött egy izraeli ember, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izrael egész közösségének a szeme láttára.301 „éppen akkor”... Na most mit csinálsz, Mózes? Nagy kérdés: Mit csináljon a vezető azzal, aki az egész közösség szeme láttára tagadja meg Isten világosan kihirdetett parancsát? Persze könnyű a kérdés, nyilván készen van a válaszunk. De most tegyük fel, hogy valamiért az éppen akkor felbukkanó bűnösön, éppen akkor, éppen őrajta, pl. mert a barátom, nem akarok példát statuálni. Őt inkább nem veszem észre, és majd a következő arra járót, az utána jövőt fogom elkapni. A kérdés mármost az: Ha az első vétkest elengedem, vajon van-e jogom a következő arra járó bűnösön statuálni a példát? 300 301

Azt gondolom, hogy az adott pillanat elmúltával elvesztettem ezt a jogomat. Talán nem örökre vesztettem el, de semmiképpen sem a múló idő adja vissza. Hanem a következő szükséges lépésem az, hogy Isten és a közösség elé állok, megvallom, hogy részrehajló voltam Isten ítéletének végrehajtásában. Majd a Szentlélek világosságában megvizsgálom, hogy áll-e még Isten szándéka, és ha igen, akkor félretéve a személyes kötődéseket hívatom a barátomat, hogy kérdéseket tegyek fel neki. Ha pedig Isten „fényes nappal” parancsa is változatlanul érvényben van, akkor a közösség előtt teszem ezt. „Éppen akkor” – ezt a kifejezést nagyon meg kellene jegyeznünk. Például megbeszéltem valakivel egy találkozót. De kellemetlenül érintett volna a téma, ezért nem mentem el, és előtte sem hívtam, mert magyarázkodni is kényelmetlen lett volna. Ha aznap este nem fogom felhívni az illetőt, másnap még nehezebb lesz, mert eggyel több kényelmetlen kérdésére kell majd válaszoljak. Arra ugyanis, hogy mért nem hívtam fel előző este. Tehát vagy „éppen akkor”, vagy sokkal nehezebb lesz később. Amikor Isten megértet velem valamit, valamely határozott szándékát, gyakran történik meg, hogy amint megértettem, „éppen akkor”, elém tesz egy helyzetet, hogy válasszak, végrehajtom-e, vagy valami földi dolgot előbbre sorolok? Pénzt, kapcsolatot, tekintélyt? Ha Mózes nincs a helyén „éppen akkor”, úgy a következő helyzet állt volna elő: Szabály: Nem szabad paráználkodni! Gyakorlat: Mózes rokonai nem kapnak büntetést érte – de erről nem beszélünk! Ennek két közvetlen következménye lesz. Az egyik, hogy ettől kezdve az érintett vezető intése erőtelen. A másik, hogy csak idő kérdése, és a viselkedésminta leszivárog a nép szintjére. Nem sok idő múlva az egész nép paráználkodni fog, és kialakul a bűnben cinkos, néma tekintetek hálója. Később látunk ilyet Izrael

4Móz. 25.1-4 4Móz. 25.6

233

234



történelmében. Itt nem, mert Mózes a helyén volt, és cselekedett „éppen akkor”!302 Mi lesz a gyülekezettel, ha mint Isten szolgája, megnémulok? Mert bizony van úgy, hogy Isten szolgája huzamosabb ideig is nem hallja Isten szavát. Vagy ha maga hallja is, valamilyen okból néma, a gyülekezet számára ez mindegy. Mit csináljon ilyenkor a gyülekezet? Bosszankodjon, hogy hány évig kell még hordozni a lelkipásztort? Vagy ne nézze tovább tétlenül a sorban kidőlő híveket, hanem küldje el azonnal? Szeretném mondani, hogy a Bibliában egyáltalán nem látok lelkipásztor választási ciklusokat. Én ott azt látom, hogy Isten teszi és dönti a királyokat303 is, a prófétákat is. Isten hosszútűrésére viszont látok számos példát. Azt látom, hogy Éli főpap felé is haláláig tart Isten türelme, és Saul király felé is. Azt is látom, hogy Isten az először engedetlen Jónás előtt becsuk minden ajtót, olyan hullámokat küld, hogy átcsapjanak felette, az utolsó ajtót is rázárja a hal gyomrában, de aztán újra kinyitja azt Ninive felé! Én úgy látom a Bibliából, hogy a gyülekezetnek kell megerősödnie közbenjárásban, hogy adassék Ige a prédikátor szájába! A gyülekezetnek kell megerősödnie bölcs és szeretetteljes intésben, ha szükséges, ehhez persze megerősödni szentségben! És megújulnia türelemben és hitben! Ha hazabeszélek, vállalom. Minél többre bízattunk, annál keskenyebb mezsgyén kell megállnunk. És nagyon is lehet, hogy mindenkit megtalálnak a nehéz napok. Elbukás valamiben, annak az elhallgatása. Először a csontjaim száradnak ki, aztán a beszédem. De Isten kegyelmezni fog nekem, tudom előre. És előre sajnálom azt a gyülekezetet, amelyet majd Isten kiválaszt arra, hogy az ő szószékén álljak Isten felé süketségem idején. De tudom, hogy irgalmat nyertem Isten előtt. Tudom, hogy már annak az időszaknak a váltságlevele is a fára szegeztetett. Tudom, hogy Isten a megrepedt

nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. Tudom, hogy Isten újat fog cselekedni! A puszta földön készít utat, ha kell. Ő tudja, hogyan. Ha addigra leradíroztam magam körül minden őrállót, akkor akár a köveket is megszólaltatja majd, hogy összetörjek. Tudom, és előre szeretem érte, hogy nem fogja feladni. Nagyon is lehet, hogy mindenkit megtalálnak a nehéz napok. Elbukás valamiben, arra a felkínált „csöndes” „megoldás” elfogadása, aztán elhallgatás. A kalitkába zárt énekesmadár elhallgatása ez. Először a csontjaim száradnak ki, aztán a beszédem. De őrállók fognak felkelni körülöttem, tudom, és gyűlik majd a fejemen a parázs. Tudom, hogy Isten újabb és újabb helyzeteket fog elém tenni, amelyekben egymás után dönthetek majd a nyílt bűnvallás mellett. És sok rossz döntés után egyszer majd a bátorságot is, és az önmagam kicsinek, múlandónak látását is megadja majd az egyetlen jó döntéshez. Mert attól tartok, ennél nem kisebb lesz az ár: visszamenni oda, ahol először akár tudatlanul is kompromisszumot kötöttem, és egészen addig visszamenően megítélni magamat, a cselekedeteimet. És bizonyára néma maradok majd, amíg mindezek végbe nem mennek. De azután meg fog oldódni a szám, Ige lesz benne, erővel és hatalommal hangzó Ige! Mert igenis meg fogom vallani a vétkem, hangosan, dicsőséget adva Istennek! Ez lesz a dugó, amit kiköpök, és akkor megoldódik a nyelvem, mint Zakariásé. Isten pedig megszabadít, és újra megajándékoz majd a szabadulás örömével! És újra örömet fog jelenteni Isten szolgálata, és újra örömet fog jelenteni pusztán az élet a Kegyelemben! És a csontjaimba rekesztett dicséret annál nagyobb tűzzel fog felfakadni a szívemből!

***

302

A cinkos némaságról többet is olvashatsz A hiteles elöljáró 125. oldalától. Dán. 2.21 (Károli): Ő dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.

303

235

236



Epilógus

Ezzel a gondolattal kezdtem: A gyülekezet meghallgatja amit a lelkipásztor mond, majd követi az életét. Milyen a gyülekezetem? Milyenné változott, miközben az én életemet szemlélte? Milyen a hangulata? Mennyire képes megtartani a tagjait, a fiait? Milyen a vonzási potenciálja a világ felé? Mennyi örömmel, derűvel töltődik fel az istentiszteletre hűségesen járó testvér? Mennyit örömmel töltődik fel egy vendég? Milyen arányban ragadnak meg a közösségben a kívülről valahogyan belátogatók? Talán nem szeretjük az ilyen átfogó kérdéseket. Hiszen külön külön minden esetet meg tudunk magyarázni. A hideg statisztika viszont nem enged mentséget. Ha azonban csak magunknak keressük a válaszokat, lehetünk őszinték. Hogy legalább magunkat ne csapjuk be, például összehasonlíthatunk. Összehasonlíthatjuk a fenti kérdésekre egy adott közösségben 5-10-20 éve adott válaszokat a ma nyert válaszokkal. És ne saját magad válaszolj, hanem kérdezz testvéreket. De mondhatod erre, a múlt megszépül. Ez igaz. Hogy ezt a torzítást kiküszöböljük, mérhető dolgokra kell kérdezni. Elvesztette a kapcsolatot a népével – idéztem a bevezetésben a hírekből. Néhány gyülekezetben szinte külön társadalom az elöljáróság és a testvériség. Különböző információkötegeken ülnek, egymást alig értik. A vezetés elszakadt attól, hogy a gyülekezet reprezentatív hangja, képviselete legyen. Ismerd fel, ha így van. Ilyen esetben nem segít rajtad, ha a vezetőtársaid amúgy is jól ismert véleményét gyűjtöd be. A testvériség életérzései kellenek neked. A hangadóké, az informális vezetőké és a szürke eminenciásoké különösen. Gyarló, sokszor haszontalan szolgák vagyunk mindnyájan. Alig elhordozható kiszolgáltatottságban élünk. Ahogy láttuk, szinte minden irányból manipulációforrások vesznek körül. Talán mi magunk is rákényszerültünk, hogy megtanuljuk kezelni ezeket a fegyvereket. Megengedem, hogy néhányunk például a családja nagyon is biblikus védelmében tekintélyhez, karrierhez, jó látszathoz (is) ragaszkodik. Tesszük ezt pozícióból, ha már tehetjük. Kapuőrök

237

vagyunk. Nem verekedhető át rajtunk akármi, különösen is nem egy olyan vizsgálat, amelynek eredménye potenciális fenyegetés a személyünkre. Mégis, hajlandó vagy-e megvizsgálni az utaidat? Azt remélem, hogy ennyire még akarod, hogy maradjon hit utánunk a földön. Ennyire még akarod, hogy maradjon utánunk hit abban a faluban, abban a kerületben, ahol a te szolgálatodtól függnek dolgok. Uram, vizsgálj meg! Milyen az én életem, ha annak a követése ide juttatta a gyülekezetet? Egyesével minden esetet meg tudok magyarázni! Amit mégsem tudnék, azt meg nem tudja rólam senki! Miért alakul mégis így az egészleges kép, a gyülekezeti hangulat? Miért nem ragadnak meg a betérők? Súgd meg, Úr Jézus, Mit kívánna tőlem az, hogy hitelesebben képviseljelek? *** Lelkesítő, bátorító, hitben, örömben megszólító sorokkal szeretném befejezni. Egy vidám csendességem jegyzete következik. Hamis is, dadog is, de a mienk (2011-10-03, egyéni csendesség a 2Sam22.32-37 alapján) Na most, ezt a címet Hamis is, dadog is, de a mienk nem Dávidra értem. Most magamról fogok beszélni, éspedig neked, bátorításképpen. A „mienk” pedig, most jól figyelj, a Mennyben hangzik. Megvan? Gyorsan olvassátok el ezt a parashát, mert előfordulhat, hogy a szűkebb rokonságom / testvéri köröm rövidesen letiltja. Különösen, ha úgy gondolod magadról, hogy te nem tudsz énekelni, akkor mentsd is le, mert neked szól ez ma, feléd van bátorítás a szívemen. Egy ideje felveszem a megszólalásaim hangját, néha a képét is. Teszem ezt egyrészt azért, hogy tanuljak belőle, azután meg azért is, mert az ilyen megszólalásaim sokszor ellenőrzést gyakorolnak énmagam felett is. A fejemre lehet olvasni: De akkor azt mondtad,

238



hogy... Nos, ha azt mondtam... de azt mondtam-e? Akarom tudni. Ezért is jó a hangfelvétel. Szóval alkalmam van visszahallgatni magam. Próbáltad már visszallgatni a hangodat? Állítólag nem csak az enyém kapahang a saját fülemnek, hanem a tiéd is a tiednek. De mondjuk, ez engem nem vígasztal. Szóval tiszta kapahangom van. Amikor beszélek. Amikor meg éneklek, na, az aztán nem semmi. Tiszta hamis. Az Ádány Béci, amikor elköszöntünk Budáról, egy CD-n odaadta az énekszolgálataink gyüjteményét. 3-4 fős kiskórussal álltunk ki többször is, verejtékes próbák után, és próbáltuk megmelegíteni a Budai Gyülekezet szívét... Hát... izé... a többi énekes résztvevő nem járult hozzá a neve közléséhez. Gondolkodom, hogy vajon mióta énekelhetek hamisan? Megyek vissza az időben... CD kiadás. Basszust énekelek rajta. Emlékszem a hangmérnök arcára. Nem énekelhetné esetleg valaki más? Nem, nem énekelheti. Mert ez családi CD, és Péter az egyetlen fiú. Az elsőszülött. Hogyan? Ja, elsőszülött, igen. Csak neki van joga a basszust (mélyen) szántani. Hát szántottam. A hangmérnök aztán kerek fél évig dolgozott rajta, varázsolta a basszus felvételi sávját, nem is tudom hány munkaórát izzadt, mire oda igazította a hangomat a nővéreiméhez. Mondjuk, az bátorító, hogy ilyen fontos ember vagyok. Vajon mióta énekelhetek hamisan? Megyek vissza az időben. Meghívtak... – hoppá! ahogy visszagondolok, nem, nem is hívtak! Hívás nélkül mentem! – a Mecsek kórusba. Hm. Ott voltak hangfelvételek, nem hallottam ki a hangomat. De befelé sem hallottam, úgy értem, a leglelkesebb állapotomban sem képviseltem túl nagy súlyt. Megyek még vissza időben... igen, akkor, negyedikes, nem, ötödikes koromban, amikor azt a partizán dalt tanultuk: Dicsőségük nem múlik el soha, Évek múltán sem halovány! Mert a várost elfoglalta sok ezernyi partizán! Aznap, mikor hazamentem, senki nem volt otthon. Legalábbis azt hittem. Sötétnek látszott a ház. Bementem az előszobába, letettem az iskolatáskám, és rázendítettem az aznapi énekórán frissen tanult énekre. Nem kapcsoltam fel a villanyt. Kieresztettem a hangom. Visszhangzott a magas előszobában.

Nagyon élveztem. Talán tízszer is elénekeltem: Dicsőségük nem múlik el soha... jó hangosan. Akkor kinyílt a konyhaajtó, és köszöntött az anyukám. AZONNAL elhallgattam. Pedig azt mondta, nagyon szépen énekeltem. Vizsgálgattam az arcát a félhomályban. Nem láttam rándulni egyetlen izmot sem. Ha mást is gondolt, jól titkolta. Az, mondjuk, lehetett volna gyanús, hogy gyorsan teletömte a számat vacsorával. De végülis ez a lényeg. Ha referenciát keresnék, tulajdonképpen erre tudnék hivatkozni. Csak erre. Ez lenne minden referenciám. Uram, jelentkeznék abba a dicsőítő csoportba. Hogy mit tudok felmutatni? Anyukám azt mondta, amikor azt a partizánosat énekeltem, tudod, hogy dicsőségük nem múlik el soha, akkor azt mondta, hogy milyen szépen énekelek! Jó, lapozzunk. Akkor nézzük a prózát. Nos, az a helyzet, hogy dadogok. Hogy őzök. Ha nem olvasom, akkor egy értelmes kerek mondatatot nem tudok kinyögni. Nem vetítek, hallgasd meg. Ez egészen négy éves koromra megy vissza. Egyensúlyoztam a malteros láda szélén, és leestem róla. Azóta dadogok. Jártam logopédushoz is, az valamennyit javított. Legalább olvasni megtanított Úgy értem, hangosan felolvasni. De mondok még. Kicsi vagyok. A néptánc sorban, tudod, mindig a nagyok vonulnak be elsőnek. Aztán jönnek az alacsonyabbak. A legvégén a legkisebbek. Na, a Huszár Hajni és én, ő volt a párom, mindig az utolsók voltunk. Na jól van, mondjuk ez a múlt. De ezt úgyis a hátunk mögé vetjük, és egyenest előre nézünk. Nézzünk tehát előre, a jövőbe. Nos, kezdjük talán a hallásommal. Romlik. Nyílegyenesen monoton csökken. Ott, a vókmennél kezdődhetett. Az nem csak duma, hogy rontja a fület. Azóta, és egyre jobban, sokkal jobban kell figyelnem az emberekre, már figyelem a szájmozgásokat is, hogy abból egészítsem ki, amit hallok. Egyre idegesítőbb lehet, amikor gyakran visszakérdezek: Hogy mondtad? Képzelheted, hogyan hat ez arra, amikor énekelek, és próbálok a mellettem énekelő hangjához igazodni...

239

240



Aztán a szemem. Romlik a szemem. Nyílegyenesen monoton csökken az éleslátásom. Azóta veszem ezt észre, mióta állandóan a monitor előtt ülök. De mondok még. Megyek össze. Töpörödök. Úgy értem, alacsonyodok. Jutnának még eszembe dolgok, de mondjuk, itt ennyi legyen elég. Eddig megvan, ugye? Nos, akkor folytatom. Ma délelőtt felhívott Lídia nővérkém, hogy konkrétizáljuk, mikor érek Vasasra a jubileumi istentiszteletre. Merthogy a Tóth család, az öt testvér és anyukánk, kiállunk és éneklünk is. Nem egyet, kettőt. Az egyik a Szép nagy város pálmás Jerikó. Abban, Petikém, te énekelnéd majd a versszakokat egyedül, mi pedig majd csak a refrént. Ez is megvan? Jól hallottad. Éppen felkérést kaptam egy szólóénekre. Na most, hogyan lehet ez? Kétszer kettő mindig is 4 volt, gondolom, nálad is. Nálam is annyi volt. Egészen 2002 augusztus 1jéig. Akkor történt valami. Azóta egyszerűen másképpen működnek a dolgok. Ugyanolyan hamisan énekelek. Sőt van még rosszabb is. Képzeld, odaengedtek a zongorához és a gitárhoz. Sőt, még ezt is lehet fokozni, figyelj: Néhány hete vettem egy gitárerősítőt is, és azt is hurcolászom magammal. Úgy értem, ugyanaz szól, mint eddig, csak még hangosabban. Megvan? Hogyan lehet... nem, sehogy máshogy, csakis egyféleképpen lehetséges ez. Krisztus a kegyelmébe fogadott. És úgy tetszik Neki, hogy áldjon. És úgy tetszik Neki, hogy használjon. Egyébként nem vagyok különösebben különleges. Lehet, hogy ennyi kudarcot, hamis éneket, életlen képet, és még ki tudja mit, ha jól szétnéznél a múltadban, te is elő tudnál kaparni. Ha meg nem, akkor se keseredj el. Jobb hangok is, nem csak olyanok, mint én, énekelnek a mennyei kórusban. De ha esetleg még férne rád további bátorítás, folytatom. Szétnéztem most a neten. Képzeld, tele van a világ süket komponistákkal, énekesekkel, és a vak festőkkel, szobrászokkal. Nem is gondolnád. Ott van például Bethoven. Vagy itt ez a másik, a vak szobrász, figyelj:

241

A 41 éves Felice Tagliaferri a 18. századi olasz szobrász, Giuseppe Sammartino Il Cristo Velato (Lepellel borított Krisztus) című alkotását szerette volna megérinteni, ezt azonban először a nápolyi Sansevero-kápolna biztonsági őre, majd a templom illetékese akadályozta meg, hiába tiltakozott Tagliaferri, mondván, hogy hivatásos szobrász, és nem tenne kárt a műben. A 14 éves kora óta világtalan képzőművész úgy döntött, ha nem érintheti meg, hát elkészíti magának a finom lepellel borított, fekvő Krisztust ábrázoló, 1753-ban készült szobrot, amely Nápoly egyik fő turisztikai vonzerejének számít. Műve a 2008. májusi látogatás után két év alatt készült el, és az Il Cristo Rivelato, azaz Felfedett Krisztus címet kapta. Az alkotómunka két éve alatt Tagliaferri Bologna közelében található műtermébe sorra érkeztek a vakokkal és más fogyatékkal élőkkel tömött buszok Olaszország minden szegletéből, hogy sorstársai szimbolikusan megérinthessék a művész vésőjét. Mások anyagilag támogatták a vállalkozást: a szobrász által szervezett "sötét vacsorákon" 16 ezer euró (4,3 millió forint) gyűlt össze, amiből Tagliaferri megvásárolhatta a szükséges 1,9 méter hosszú, 50 centiméter magas és 1 méter széles, 4 ezer kilogrammot nyomó carrarai márványtömböt. "Nagyon sok üzenete van (a szobornak). Az egyik az, hogy egy márványtömbben nem tesz kárt, ha egy szakértő keze finoman megérinti... Másodszor pedig a fogyatékkal élőknek már elegük van abból, hogy arra várjanak, míg mások döntenek helyettük, és megmondják nekik, mit tehetnek és mit nem" - hangsúlyozta Tagliaferri, akinek szobra éppen Nápolyban, a királyi palotában kezdi meg olaszországi körútját február 26-án. A tervek szerint a pápa is megtekinti az alkotást szeptemberben Anconában, később pedig a mű Messinába, Riminibe és Sienába is ellátogat majd. "Tilos nem megérinteni" - hangoztatta a művész. Bocs. Még a pápa is. De ez csak egy történet volt. Nem is a legnagyobbal. Mert nagyobb is van itt a pápánál. Szóval hamisan énekelsz? Dadogsz? Akkor bátorítsuk egymást! Én is hamisan éneklek. Én is dadogok. Ezért inkább írok

242



néha a dicsőítésről éneklés helyett, hogy pihenhessenek a hallgatóim. ☺ De mondok én neked valamit. Van ennek egy varázsa. Annak, hogy ha még így is használ Isten. Annak, ha még így is foglalkoztat Isten. Csak nehezebben fogod meg egy Pavarotti ruhája szegélyét, nem? Mondjuk, nekem még nem sikerült. Akkor lehet, hogy a tiedet így majd könnyebben megfogja valaki? Tudod, elfelejtheted a referenciáidat. Én is elfelejthetem az enyémet (szerencsére). Nem érdekes. Csak ez a kérdés, egyedül ez a kérdés: Még akár, ha hamis is vagy, még akár, ha dadogsz is, de ez a „mienk” – ez elhangzik-e tefölötted is? Így tekint-e rád az Úr Jézus?

243

Irodalomjegyzék: • Biblia, Új Protestáns fordítás • Biblia, Károli fordítás • Klaus Douglass: Az Új reformáció, Budapest 2005, Kálvin kiadó • Vető Lajos: Tapasztalati Valláslélektan, Budapest, 1966, Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály • Jubileumi Kommentár, MRVSZ2000 CD ROM • Jim Petersen: Az evangélizálás, mint életstílus, Budapest 2000, Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány • Carl R. Rogers: Valakivé válni, Budapest 2006, Edge 2000 Kiadó • Hegyi András: Bevezetés a gyakorlati teológiába, Budapest 2001, BTA jegyzet • Em Griffin: Meggyőztél! Budapest 2004, Harmat kiadó • Klaus Antons: A csoportdinamika gyakorlata, 2006, Synalorg Kft. • Kovács Géza: Lelkipásztor, lelkimunkások az újszövetségi gyülekezetben, 2003, Menedék alapítvány • Hans van der Geest: Négyszemközt, Debrecen 2004, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány kiadványa • A hiteles felebarát, Budaörs, 2010. Seven Books kiadó • A hiteles elöljáró, Budaörs, 2010. Seven Books kiadó • Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, Kálvin kiadó Budapest 1992 • Háló Gyula: Lelkipásztori lelki és etikai kódex, SZOLGATÁRS, 2007. 2. szám • Lukács Tamás blogja: http://metron-heneka.blogspot.com/ • Háló Gyula: A lelkipásztor lelkisége, Szolgatárs 2009. 4. szám

244



• Dr. Tomka Ferenc: Intézmény és karizma az egyházban, OLI, Bp. 1991. 1-2.kiadás, 1998. 3. kiadás • Kovács Géza: Lelkipásztor, lelkimunkások az újszövetségi gyülekezetben. 2003, Menedék alapítvány • M.Scott Peck: Hazug emberek – a gonoszság lélektana, Akadémiai Kiadó, Martonvásár 2009 • Figyelő hetilap, 20080205, Parti Nagy Lajos írása • Bárdosné Tóth Lídia verse: Mondd a hegynek! • Tóth Péter: A hiteles felebarát, Seven Books kiadó Budapest 2010 • Tóth Péter: A hiteles elöljáró, Seven Books kiadó Budapest 2010 •

KÖNYVAJÁNLÓ

Szóbeli közlések: • Hegyi András • Zimányi József • Greg Opean • Kovács Géza • Barkóczi Sándor

245

Maga a Szerző – Tóth Péter – hiteles felebarát. Könyvét nehéz volna műfaji kategóriába besorolni. Mit tartunk a kezünkben? Igehirdetések gyűjteményét? Bibliai szemléletű tanításokat az emberi kapcsolatokról? Önéletrajzi karcolatok felsorakoztatását? Beszámolókat, sőt vallomásokat összefoglaló írást kudarcokról, botlásokról, újra kezdésről, a bűnbocsánatban – Krisztusban – megtalált megbékélés öröméről? Ez a könyv mindez egyszerre. Három tényt biztosan megállapíthatunk: 1. Ez a könyv nem unalmas. Ennek kisebb részben az a magyarázata, hogy a Szerző közvetlen, mindennapi stílusban szól hozzánk. Nagyobb részben azért nem unalmas, mert hamar rájövünk: ez az írás rólunk szól, a mi gondolatainkat, kételyeinket és felismeréseinket fogalmazza meg – jelentős részben olyanokat, amiket mi magunk nem fogalmaztunk meg vagy nem mondtunk ki. 2. Ez a könyv őszinte beszédet tartalmaz. Nem festi rózsaszínűre a hívő ember életét. Minden fejezet olvasásakor lehet tudni, hogy a Szerző maga is küzd, miközben arról szól, amit maga is megtapasztalt. Éppen ezért meggyőző. 3. Ez a könyv bibliahű, kegyelemközpontú tanítást tartalmaz, noha nem bocsátkozik hosszas teológiai fejtegetésekbe. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik a keresztyén élet valóságát szeretnék megismerni. Pálhegyi Ferenc 246


A hiteles elöljárót a szerző vitairatnak szánta, de jóval több annál: lelki élveboncolás az Ige szikéjével. Péter testvérem beengedett a legbelső szobájába. Megmutatja tusakodásait, harcait nem csak magával, de a környezetével is. Gondolatai metszően őszinték. Ahogy ő mondja, nem maszatol, hiszen az Ige „élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4.12) A könyv a szolgáló élettel járó elkerülhetetlen konfliktusokat veszi sorra, és megoldásokat javasol az ilyen helyzetekben, kapcsolatokban. Gyülekezetvezetőként én is nap mint nap szembesülök ilyen nehézségekkel, problémákkal, döntési kényszerrel. Különösen megfogott az a dilemma, hogy felelős vezetőként hogyan lehetek a közösség szolgája ahelyett, hogy irányítsam azt, miközben a Szentlélek tüze is feszít. A szerző – ahogy írja – könyvével a gyülekezetek, az egyház gyógyulásához kíván hozzájárulni. Érzékelve azonban az összefonódásokat, a generációváltások nyomán elkerülhetetlenül bennfentessé váló közösséget, nem lát lehetőséget a közvetlen terápiára. Csendes reménytelenség, vagy hangos kritika helyett inkább elfogadásra hívja Isten népe felelősséget viselő szolgáit. Javaslata szerint A hiteles elöljáró megengedi (Eféz. 4.32; Károli) az egyháznak a betegséget, amiben szenvedni látja. E hátteret elfogadva kíván hiteles életet élni, és reméli, hogy látható, követhető élete kovász lesz Krisztus testében, melynek nyomán személyes és kollektív gyógyulás történhet. Péter előző könyve, A hiteles felebarát közvetlen stílusa, őszintesége folytatódik itt is, így újabb olvasmányos, izgalmas, meggyőző kötetet tartasz a kezedben. Szívből ajánlom a könyvet alapos áttanulmányozásra minden szolgatársamnak, de kemény eledellel táplálkozó, tiszta látásra vágyó olvasóknak is. Galambosi Péter gyülekezetvezető

247

A hiteles igehirdető. Tóth Péter. A gyülekezet meghallgatja amit a lelkipásztor mond, majd követi az életét. Tóth Péter: A hiteles igehirdető

Recommend Documents