A helyettes szülői szolgáltatás módszertana Módszertani kézikönyv

A helyettes szülői szolgáltatás módszertana – Módszertani kézikönyv

-1-

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztály megbízásából és egyetértésével

Összeállította: Papp Krisztina Sidlovics Ferenc

Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal 1071 Budapest, Damjanich u. 48. Tel: 462-64-00 Fax: 462-64-01 E-mail: [email protected]

A kiadvány a TÁMOP 5.4.2-08/1-2009-0001 számú „Központi Szociális Információs Fejlesztések” című kiemelt projekt keretében, az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Budapest, 2012

-2-

-3-

Tartalomjegyzék

Bevezetés ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………6

A helyettes szülői szolgáltatásról ………………………………………………………………………………………………………………………………………… 8 Az átmeneti gondozás alapelvei ……………………………………………………………………………………………………………………………… 8 A helyettes szülői ellátás specifikumai ……………………………………………………………………………………………………………… 10

Helyettes szülői szolgáltatás létrehozása ………………………………………………………………………………………………………………………… 12 Ki lehet helyettes szülő? ………………………………………………………………………………………………………………………………………… 17 Toborzás …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 18 Képzés ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 21 Szakmai program elkészítése ……………………………………………………………………………………………………………………………… 23 Működési engedélyezés ………………………………………………………………………………………………………………………………………… 26

Feladatmegosztás a helyettes szülői ellátásban ……………………………………………………………………………………………………………… 29 Önkormányzat ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 29 Működtető ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 29 Helyettes szülő ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 30 Helyettes szülői tanácsadó …………………………………………………………………………………………………………………………………… 32 Gyermekjóléti szolgáltató ……………………………………………………………………………………………………………………………………… 33 Jelzőrendszer …………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 35 Vérszerinti szülő ……………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 38

A helyettes szülői ellátás folyamata .................................................................................................................................................... 39 Bekerülés ...................................................................................................................................................................................................... 40 Az igénybevétel szükségességének meghatározása – a szolgáltatás kiajánlása ……………………………… 40 A helyettes szülői család kiválasztása …………………………………………………………………………………………………… 41 A vérszerinti szülő és a helyettes szülői család megismertetése, bemutatása egymásnak- a vérszerinti szülő és a gyermek látogatása a befogadó családnál, ismerkedés az új környezettel, a családtagokkal …………………………………………………………………………………… 42 Az elhelyezésről szóló döntés – az igények-lehetőségek összehangolása, az elhelyezés optimális idejének meghatározása ………………………………………………………………………………… 43 A gyermek felkészítése ……………………………………………………………………………………………………………………………… 44 A helyettes szülői család felkészítése, a kezelendő problémából eredő feladatok átgondolásával – a gyermekintézmény tájékoztatása a gyermek új helyre költözéséről ……………………………………………………………………………………………………………… 44 A gondozás tervezése ………………………………………………………………………………………………………………………………… 45

-4-

A gondozás………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 47 A gyermek beköltözése ……………………………………………………………………………………………………………………………… 47 A gyermek és a szülő kapcsolattartásának biztosítása és segítése …………………………………………………… 47 A vérszerinti szülő segítése a probléma megoldásában – családgondozás ……………………………………… 49 A gyermek gondozása, teljes körű ellátása ……………………………………………………………………………………………… 49 A helyettes szülő szakmai támogatása ……………………………………………………………………………………………………………… 51 Hazagondozás ………………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 52 A visszaköltözés megtervezése ………………………………………………………………………………………………………………… 52 Hazakerülés ………………………………………………………………………………………………………………………………………………… 53

Dokumentáció ………………………………………………………………………………………………………………………………………… 54

A helyettes szülő díjazása ……………………………………………………………………………………………………………………… 58

Javasolt irodalom …………………………………………………………………………………………………………………………………… 60

-5-

Bevezetés

A helyettes szülői ellátás a gyermekvédelmi rendszerünk olyan szolgáltatása, amely az 1997-es Gyermekvédelmi törvény megszületésével előzmény –így önálló szakmai gyakorlat– nélkül jött létre. Az első próbálkozások után 1999-2000 években kezdett el az országban kiépülni az ellátás, ezzel együtt egy új szakmai lehetőség nyílt meg a gyermekjóléti alapellátásban dolgozó szakemberek előtt. Az ellátás azt vállalta fel, hogy egyszerű, hétköznapi emberek személyében szövetségeseket toboroz a gyermekvédelem számára, akik gyermekszeretetükkel, törődésükkel, tenni akarásukkal segítenek más, nehéz élethelyzetbe került családoknak és gyermekeiknek. Nem kevesebbre szerződnek a helyettes szülői feladatra jelentkezők, mint arra, hogy saját gyermekeik mellé fogadják az idegen családok gyermekét, hogy virrasztanak mellettük amikor beteg, hogy biztonságos szigetet nyújtsanak nekik akkor, amikor családjukban olyan viharok dúlnak, amelyekben egyébként sérülhetne a gyermek.

A helyettes szülők és az őket segítő szakemberek az elmúlt évtized alatt létrehozták azt a gyakorlati tudást, ami a mai napra már egy önálló szakterületnek tekinthető. A helyettes szülői ellátás kiépültsége országosan nem megfelelő szintű, hozzáférhetősége sajnálatos módon nagyon esetleges. Ezt mutatja az a tény, hogy jelenleg 44 működési engedéllyel rendelkező helyettes szülői hálózat és 60 önálló helyettes szülő1, 2009. évben 232 család 394 gyermekét látta el2. A kiépületlenség okaként a szakemberek a fenntartás problémáit, a kevés és drága képzést, a toborzás nehézségeit, illetve az információhiányt szokták megnevezni.

A 29/2003. számú ESZCSM rendelet óta tizenkét szervezet engedélyeztette helyettes szülői képzését a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetnél. A rendkívül alacsony számú képzés, az azoktól való fizikai távolság, mindennek a költségnövelő hatása, illetve az intézmények fenntartási problémái miatt sok esetben elérhetetlen a települések egy részének. Vannak ugyanakkor a probléma megoldására példaértékű térségi összefogások a szolgáltatás működtetésére, közös képzésekre, ami jelentősen csökkenti annak fenntartói költségeit. Az ellátás adatait elemezve azt láthatjuk, hogy talán az előbbinél is nagyobb probléma a meglévő szolgáltatók erőforrásainak kihasználatlansága. A működési engedéllyel rendelkező ellátások jelentős részében tényleges gondozó munka nem, vagy csak szórványosan történt. Egy 2004. évi vizsgálat rámutat, hogy a működő szolgáltatóknak megközelítőleg a fele – az 57 válaszadó működtető közül 31 – nyújtott ténylegesen ellátást 1997 és 2003 között3.

A terület szakemberei sok esetben ezt az igény hiányával magyarázzák. Számos tapasztalat azt mutatja, hogy a szolgáltatás iránti szükséglet ténylegesen jelen van a településeken, csak az információ nem áramlik a potenciális igénybevevők és a szakemberek között. A lakosság az esetek többségében semmilyen információval nem rendelkezik a helyettes szülői szolgáltatásról. Ami talán ennél is szomorúbb, a gyermekvédelemben, illetve a jel-

-6-

1.

NRSZH hatályos működési engedélyek listája 2011. november 24-i állapot szerint

2.

KSH OSAP 2009.

3.

Sidlovics Ferenc: A helyettes szülői hálózatok működési adatainak vizsgálata. NCSSZI, 2004.

zőrendszerben dolgozó szakemberek közül is csak igen kevesen rendelkeznek elégséges mennyiségű, minőségű ismerettel a szolgáltatással kapcsolatosan. Evidenciaként kezelhető, hogy az igény akkor tud megjelenni, ha az információ elérhető a szülők és a szakemberek számára.

A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet II. Országos Gyermekvédelmi Módszertani Értekezletének helyettes szülői ellátással foglalkozó szekciója az ellátás ismertségének hiányát a kiépületlenség egyik okaként fogalmazta meg. A szekcióban közreműködő szakemberek egyetértettek abban, hogy hiányzik az ellátás a gyermekvédelmi alapellátás napi rutinjából, a területen dolgozó munkatársak nem számolnak azzal, mint az adott probléma egyik lehetséges megoldásával. Sajnos ez a megállapítás 2012-ben is érvényes. A probléma másik velejárója, hogy ennek következtében több esetben, amikor helyettes szülői ellátás történik, nem az eredeti funkciójának megfelelően teszik azt, hanem mint hiánypótló eszközt alkalmazzák. Ezeknek az eseteknek magas száma végződik azzal, hogy a gyermek ellátása nem tölti be funkcióját, az átmeneti gondozásból a szakellátásba kerül.

Ahol a helyi ellátó rendszerben megtalálta a helyét a helyettes szülői szolgáltatás, ott a kollégák arról számoltak be, hogy a gyermekjóléti alapellátások olyan eszközzel gazdagodtak, amely rugalmassága miatt egy partnerközpontú, valódi együttműködésen alapuló segítőkapcsolatot hívott életre a helyi gyermekvédelemben. Kiadványunk célja egyrészt rögzíteni a kialakult szakmai tudást, terjeszteni a szolgáltatás gyakorlatáról összegyűlt ismereteket, másrészt lefektetni azokat a szakmai alapelveket, amelyek a garantált minőségű szolgáltatásnyújtás alapfeltételei.

-7-

A helyettes szülői szolgáltatásról A helyettes szülői szolgáltatás a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátások közül az átmeneti gondozás egyik formája. A Gyermekvédelmi törvény szabályozása szerint, a gyermek átmeneti gondozása megszervezhető helyettes szülőnél, gyermekek átmeneti otthonában, illetve családok átmeneti otthonában. A szolgáltatás az átmeneti gondozást, ennek keretében a gyermek teljes körű ellátását családi környezetben, speciálisan erre a feladatra felkészített családoknál biztosítja a szülő akadályoztatottságának időtartamára. Amennyiben a gyermek ellátása testi, vagy lelki betegsége miatt helyettes szülőnél, vagy gyermekek átmeneti otthonában nem oldható meg, úgy ellátását a gyermekek átmeneti házi gondozásával – saját otthonában – kell biztosítani.4 A helyettes szülői szolgáltatás célja, hogy a rászorultság mértékében segítse a családot gyermeknevelésben, olyan módon, hogy ha szükséges, átmeneti időre pótolja a gyermekek számára a szülői gondoskodást,- a probléma megoldásáig.

Mindezt a település önkormányzata annak érdekében nyújtja, hogy erősödjön a család megtartó ereje, illetve hogy megelőzze a gyermek veszélyeztetettségének kialakulását, vagy megszüntesse a kiskorú már kialakult veszélyeztetettségét5, tehát még időben, a súlyosabb probléma kialakulása előtt nyújtson segítő beavatkozást a gyermek érdekében.

A szolgáltatást a vérszerinti szülők önkéntesen veszik igénybe, az ellátás tartalmát, időtartamát, az elhelyezés kezdetét és a végét, a szülő igénye alapján közösen határozzák meg. A vérszerinti szülő és a szolgáltatást nyújtó közös feladata, hogy a gyermek elhelyezése alatt, a szülő és gyermeke kötődését, személyes kapcsolatát a lehető legmagasabb szinten tartsák, és mindeközben a gyermek hazakerülése érdekében a család problémáját minél rövidebb idő alatt megoldják. A szolgáltatás kezdetétől fontos alapelv, hogy a veszélyeztetett gyermekeket nem a saját szüleiktől kell megvédenünk, hanem a krízishelyzetbe jutott szülő megsegítésén keresztül, az ő partnereként, az ő aktív részvételével eredményesebb preventív gyakorlatot lehet megvalósítani.6

Az átmeneti gondozás alapelvei Az ellátás feladata, hogy szélesítse az alapellátás eszköztárát azoknak a problémáknak a rugalmas megoldására, ahol a szülők gyermeknevelési alkalmassága nem kérdőjeleződik meg, ugyanakkor átmeneti időre nem tudják gondozási feladataikat ellátni. A jogszabály értelmében az ellátás igénybevételének indoka lehet egészségügyi körülmény, életvezetési probléma, indokolt távollét, vagy más akadályoztatás.

4.

1997.évi XXXI.tv. 48. § (2)

5.

Dr. Mátay Katalin – Nyári Gabriella: A helyettes szülő. A gyermekek átmeneti gondozásának új típusú szolgáltatása. Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet, 1999. 5.p.

6.

-8-

Révész Piroska: A helyettes szülői szolgáltatás. In: Esély 1999/2-3. 61.p.

A helyettes szülői ellátást a szülő, vagy más törvényes képviselő kérelmére, vagy beleegyezésével kell biztosítani, ha a szülő egészségi állapota, életvezetési problémája, indokolt távolléte, vagy más akadályoztatása miatt a gyermeke gondozását családjában nem tudja megoldani. A gyermek kötödéseinek fenntartása érdekében, valamint a gyermek veszteségélményének minimalizálása céljából kiemelten lényeges szempont, hogy a gyermeket lehetőleg ne szakítsuk ki megszokott környezetéből. Ennek érdekében a helyettes szülői elhelyezését úgy kell biztosítani, hogy az lehetőleg iskola és óvodaváltás nélkül történjen, a lehető legnagyobb mértékben legyen lehetősége szociális kapcsolatainak ápolására. A gyermek átmeneti gondozása az alapjául szolgáló ok fennállásáig, de legfeljebb tizenkettő hónapig tarthat7. Amennyiben a gondozási idő maximális mértéke letelt és még a gyermek családjába nem térhet vissza, indokolt esetben a szülő kérheti a gondozási idő meghosszabbítását hat hónappal, illetve a tanítási év végéig.

A helyettes szülői szolgáltatás igénybevétele önkéntes, a kérvényt a gyermek törvényes képviselője terjesztheti elő. A gyermek esetében a szolgáltatás igénybevételére vonatkozó kérelmet törvényes képviselője terjesztheti elő. Amennyiben az ellátás igénybevételét illetően a kiskorú és törvényes képviselője között vita van, a körülmények feltárása után a vitás kérdésekben a jegyző dönt8. Ez alól egy eset kivétel, hiszen abban az esetben, ha egy kiskorú otthonából önkényesen eltávozott, így felügyelet és ellátás nélkül maradt, az átmeneti gondozás keretében ideiglenes gondozásban kell részesíteni. Ez esetben a gyermek önállóan is kezdeményezheti a szolgáltatás igénybevételét. Az ideiglenes gondozás során fel kell tárni a gyermek felügyelet nélkül maradásának okát, és haladéktalanul értesíteni kell a gyermek szülőjét, vagy más törvényes képviselőjét. A szülőn kívül értesíteni kell a gyermekjóléti szolgálatot, hogy tegyen lépéseket a kiskorú további átmeneti gondozására, vagy gyámhatósági intézkedés megindítására. Amennyiben a gyermek további átmeneti gondozására kerül sor, minden esetben be kell szerezni a szülő beleegyező nyilatkozatát.

A helyettes szülői ellátást meg kell szüntetni, ha azt a szülő kéri, vagy ha annak okai már nem állnak fenn. Megszűnik a helyettes szülői szolgáltatás továbbá, ha a gondozási idő letelt és a szülő nem kéri tovább a szolgáltatás igénybevételét. Haladéktalanul értesíteni kell a gyámhivatalt, más, a gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó intézkedés megtétele céljából, ha a gondozási idő letelt, de a gyermek nem térhet vissza családjába.9 Ez utóbbira azokban az esetekben kerülhet sor, ha a gondozási idő törvényben meghatározott időtartama lejárt, de a gyermek veszélyeztetettsége továbbra is fennáll, az olyan mértékű, hogy saját családjába történő hazatérése érdekével ellentétes10.

A gyámhivatalt értesíteni kell továbbá a szükséges hatósági intézkedések megtétele céljából, ha: a. a szülő vagy más törvényes képviselő az értesítésétől számított három napon belül nem gondoskodik gyermekéről; b. ha a szülő gyermeke átmeneti gondozásához nem járul hozzá, vagy azt nem kéri;

7.

1997.évi XXXI.tv. 45. § (6)

8.

1997. évi XXXI. tv 31. § (1)

9.

1997. évi XXXI. tv. 47. §

10.

1997.évi XXXI. tv. 46. §

-9-

c. amennyiben a szülő két éven belül, ugyanabban az intézményben másodszor kérvényezi gyermeke átmeneti gondozását, erről értesíteni kell az illetékes gyámhivatalt.11

A fentek megvalósulása érdekében a helyettes szülői ellátás folyamata során a következő szakmai alapelvek figyelembevétele elengedhetetlen:

A gyermek mindenek felett álló érdekének szolgálata: A szolgáltatás nyújtása során a gyermek jogai, érdeke, szükségletei kell, hogy a meghatározóak legyenek mind az ellátás igénybevételéről hozott döntés, mind annak tartalmának tervezése, megvalósítása kapcsán. A szolgáltatás keretei lehetőséget biztosítanak arra, hogy az tökéletes összhangban legyen a gyermek szükségleteivel, azzal a törekvéssel, hogy a problémákat helyben és a szülő, gyermek aktív részvételével oldjuk meg.

A legkisebb kényszer (önkéntesség) elve: Az átmeneti gondozás igénybevétele önkéntes, melyben a gyermekvédelem szolgáltatás alapú szemlélete valósul meg, miszerint a szülő kérésére, beleegyezésével és csak a problémák, a krízishelyzet megoldásának idejére kerül átmeneti gondozásba a gyermek. Így csak olyan mértékű segítséget kap, csak olyan mértékben avatkozunk be, amely az adott helyzet megoldására alkalmas és indokolt.

A szubszidiaritás elve: Az alapelv szerint a problémát ott kell kezelni ahol keletkezett, olyan szintű és mértékű beavatkozással, amely a kialakult problémának megfelel, azzal arányos. Az elv értelmében a gyermekjóléti alapellátásban kezelhető problémát annak eszközeivel kell ellátni, ugyanakkor a helyettes szülői szolgáltatással nem váltható ki a gyermekvédelmi gondoskodást igénylő esetek kezelése.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a szolgáltatás összhangban van a Gyermekvédelmi törvény azon szellemiségével, mely szerint a szülőt, családot kell erősíteni szerepében, s így a veszélyeztetett gyermeket a krízishelyzetbe jutott szülő megsegítésén keresztül – az ő partnereként – aktív részvételével kell támogatni. Így eredményesebb preventív gyakorlatot alakítható ki.

A helyettes szülői ellátás specifikumai A helyettes szülői ellátás elsődleges speciális jellege a szolgáltatás családias formájából adódik, abból, hogy a helyettes szülői család, saját otthonába fogadja a segítségre szoruló gyermeket, a nap 24 órájára. Ez azt jelenti, hogy a befogadó család élete is nagymértékben megváltozik. Új kapcsolati rendszerek, új dinamikák alakulnak, új szükségletek merülnek fel, új helyzetekhez kell alkalmazkodni a családtagoknak. Megváltozik a család korábbi napi működése. A családtagok szokásait, működését befolyásolja az, hogy – még ha átmeneti időre is, – de új taggal bővül közösségük. A változás új rendszert, működési módokat eredményez, figyelembe véve a „vendég” szükségleteit, igényeit. Érinti a család tagjainak napirendjét, szokásrendjét, – így pl. gyerekek között kialakult sorrendet a fürdésnél, stb. – tehát heti teendőinek sorát.

11.

-10-

1997.évi XXXI.tv. 47. §

Egy új gyermek családba kerülésével mindenkinek csorbulnak és akár sérülhetnek a személyes szükségletei: a befogadó család minden tagja részéről komoly alkalmazkodást kíván az új „családtag” jelenléte, aki számtalan fájdalmat él, vagy élt meg, sok sérülést szenvedett el már csak azzal is, hogy kikerült megszokott családi környezetéből. A bekerülő gyermektől kevésbé várható el az alkalmazkodás, hiszen ő nem várta és akarta ezt a változást. Valójában súlyos veszteséget él át. Ennek a veszteségnek a feldolgozásában minden családtagnak szerepe van, még akkor is, ha őket is érte némi veszteség a befogadás által.

A helyettes szülői családban nyújtott teljes körű ellátás során, annak átmeneti jellegéből adódóan, a befogadott gyermek szükségleteinek teljes körű figyelembevétele szükséges. Teljes mértékben figyelembe kell venni a vérszerinti családban kialakult korábbi szokásokat, melyek gyakran eltérőek a befogadó családétól pl. étkezések időpontja, fogyasztott élelmiszerek, alvási szokások, stb. Ahhoz, hogy a befogadott gyermek számára minél kisebb törést okozzon az új környezetbe kerülés, törekedni kell arra, hogy a lehető legtöbb dologban kövesse a befogadó család a vérszerinti szülő által kialakított szokások rendjét, ill. ha szükséges, nagyon finoman, tapintatosan, apró lépésekben változtassa meg azokat. Semmiképp sem csorbítható a vérszerinti család szerepe, súlya, tekintélye, tisztelete a gyermekben, ellátása során arra kell törekedni, hogy erősítsük benne a családja iránti bizalmát, amihez alapfeltétel, hogy mi is bizalommal, tisztelettel forduljunk feléjük.

A fentiek ugyanakkor nem jelentik azt, hogy egy-egy elhelyezés feldúlhatja a helyettes szülői család életét, működését. A helyettes szülő kiválasztása során arra kell törekednünk, hogy a lehető legműködőképesebb illeszkedéseket keressük gondozást nyújtó család és ellátásra szoruló gyermek között. A jó helyettes szülői működés alapja az érzelmileg kiegyensúlyozott, funkcióiban, működésében stabil helyettes család. Az elhelyezés során ebbe a stabil rendszerbe illesztjük be az átmenetileg segítségre szoruló gyermeket úgy, hogy közben megőrizzük a befogadó család stabilitását.

A helyettes szülői szolgáltatás egyedülállóan rugalmas tud lenni a gyermek és vérszerinti szülője egyéni igényei, szükségletei szempontjából. A gyermek ellátása egy kis családi közösségben történik, ahol a kialakult szokások, működések stabilitást, a családi légkör érzelmi biztonságot, ugyanakkor ezen keresztül kellő rugalmasságot tud biztosítani.

-11-

Helyettes szülői szolgáltatás létrehozása A helyettes szülői szolgáltatás létrehozása során két célt kell szem előtt tartanunk. Egyrészt a jogszabályban meghatározott tartalmú ellátást kell életre hívnunk, másrészt azt be kell illesztenünk a helyi szolgáltatások rendszerébe. Csak mindkét cél együttes figyelembevétele esetén képzelhető el hatékony működés.

Az első cél konkrétan azt jelenti, hogy a szükségletfelmérésre alapozva meghatározzuk a biztosítani kívánt szolgáltatási kapacitás mértékét, azaz, hogy hány helyettes szülővel, mennyi férőhelyet kívánunk létrehozni. Ezt követi a helyettes szülők toborzása, azaz azoknak a jelentkezőknek az összegyűjtése, akik vállalják a feladat ellátását. A leendő helyettes szülők kiválasztása után kerül sor a képzésükre, szakmai felkészítésükre, majd a működési engedélyeztetésre.

A második célként meghatározott szakmai feltétel szerint, a működési engedéllyel bíró szolgáltatásunkat úgy tudjuk elhelyezni a helyi ellátórendszerben, ha kiépítjük azokat a szakmai kapcsolódásokat, amelyek egyrészt a szolgáltatásunk bemenetét alkotják – azaz eljuttatják a potenciális igénybevevőt a szolgáltatáshoz – másrészt a működés folyamatában, a gyermek ellátása során biztosítják a szükségleteinek megfelelő együttműködéseket. Ennek során kell végiggondolni azokat a partneri együttműködéseket, amely garantálni képes, hogy az elhelyezés okául szolgáló probléma megoldása szakmai team-ben történjen, azaz a gyermek ellátása mellett a szülők és a helyettes szülő támogatásához, a gyermek egyéni szükségleteinek biztosításához minden szükséges szakember rendelkezésre álljon. A legfontosabb partnerek így a gyermekjóléti szolgáltatás, a gyermekek napközbeni ellátását biztosító szolgáltatások, a közoktatási intézmények, egészségügyi szolgáltatók és a szociális alapszolgáltatások. Mindezek szerepére később részletesen kitérünk, ugyanakkor azt már itt le kell szögeznünk, hogy az érintett szakemberek informálása és bevonása a szolgáltatás létrehozásába nélkülözhetetlen. Úgy fogják tudni munkájuk során alkalmazni az ellátórendszer új eszközét, ha elégséges információval bírnak annak célcsoportjáról, tartalmáról, működéséről.

A szolgáltatás létrehozása a későbbi fenntarthatóság érdekében körültekintő előkészítést igényel, melynek során a létrejövő ellátás kapacitásait a helyi szükségletekre alapozva szükséges megtervezni. A szükségletfelmérés jelen esetben a helyi potenciális igénybevevők felmérését jelenti. Számos esetben vélik úgy a szakemberek, hogy a településükön nincs igény a szolgáltatásra. Ennek a kérdésnek a mérlegelése során figyelembe kell venni, hogy általában nem nevesítődik az igény olyan szolgáltatások esetében, amiről semmilyen információval nem rendelkezik sem a potenciális igénybevevői kör, sem az érintett gyermekellátások.

Ahhoz, hogy a tényleges igénybevételt pontosan tervezni tudjuk szükséges azoknak az eseteknek a számbavétele, ahol a gyermek veszélyeztetettségét a szülőt pótló szolgáltatással meg lehetett volna oldani. Ilyen esetek pl. azok az ideiglenes hatályú elhelyezések, amelyekből aztán nem került sor átmeneti nevelésbe vételre; vagy az olyan elhelyezések, amelyek egy-másfél éven belül lezárultak, és nem a szülők nevelési alkalmasságának hiányával függtek össze, hanem sokkal inkább szociális, életviteli, egészségügyi problémák, nehéz élethelyzetek halmozódásából következtek. Érdemes összegyűjteni azokat az eseteket, amikor a segítő szakemberek rokonoknál, is-

-12-

merősöknél, közoktatási, vagy egészségügyi intézményekben helyezték el a gyermeket a fennálló probléma átmeneti megoldása érdekében. Mindezen esetek számából következtetni tudunk arra, hogy megközelítőleg milyen méretű szolgáltatást hozzunk létre. Az ilyen módon létrejövő szolgáltatások fokozatosan fogják betölteni helyüket a helyi ellátórendszerben, ami egy tudatos és szisztematikus építkezés eredménye lesz.

Az ellátás működésének beindulása három szakaszra osztható: Az első szakasz a szolgáltatás „kipróbálásának” időszaka. A családgondozók és a helyettes szülők „felfedezik” a szolgáltatás adta lehetőségeket. A település gyermekvédelmi szakemberei megtanulják alkalmazni, beilleszteni az ellátórendszerbe. A helyettes szülők kipróbálják magukat, megtapasztalják kompetenciáikat és azok határait. A szakasz fontos jellemzője, hogy minden esetet az elhelyezésekben együttműködő szakmai csoport sok szempontú elemzésnek vet alá és tanulságokat fogalmaz meg. Az első szakasz kb. fél-egy éves időtartamú.

A második a szolgáltatás tényleges bevezetésének szakasza. A megfogalmazott tanulságok alapján részleteiben is bejáratódik a szolgáltatás működési rendje, kialakításra kerül az ellátás helyi protokollja. Az ellátás szakemberei erőteljes külső kommunikációval bemutatják a helyettes szülői szolgáltatást a jelzőrendszer intézményeinek. Ezzel a szakasszal illeszkedik be ténylegesen az ellátórendszerbe a szolgáltatás, működése egyúttal professzionalizálódik. A folyamat várható időtartama egy-másfél év.

A harmadik szakasz az ellátás kiterjesztésének periódusa. A szakasz első fele a kapacitás növelésének, pótlásának időszaka. Ez a gyakorlatban a tényleges férőhelyek növelését jelenti, másrészt az esetlegesen lecsökkent férőhelyek pótlását foglalja magában újabb családok kiképzésével. Teljesen természetes jelenség, hogy lesznek családok, akik valamilyen okból nem tudják tovább vállalni a feladat ellátását és az így kiesett férőhelyeket pótolni szükséges. A szakasz második fele az intézmény külső PR tevékenységének erősítését foglalja magába. Az erőteljes kommunikáció itt a lakosság felé irányul és felhasznál minden csatornát az információ közlésére (elektronikus és írott sajtó, szülői értekezletek, stb).

A fentek alapján látható, hogy a kommunikáció jelentős mértékben befolyásolja létrehozandó szolgáltatásunk működését. Nézzük meg tehát, hogy kommunikációnk egyes célcsoportjai milyen sajátosságokkal bírnak12. A kommunikáció célcsoportjai a céloknak megfelelően két fő részre bonthatók: egyrészt az érintett szakemberek, másrészt a potenciális igénybevevői kör.

A szakemberek vonatkozásában a célcsoport tovább bontható. Az első szegmens a gyermekvédelem rendszerében dolgozó szakemberek csoportja. A célcsoportra jellemző, hogy ismerik a gyermekjóléti alapellátások struktúráját, képesek a Gyermekvédelmi törvény keretei között szervezni szakmai tevékenységüket, rendelkeznek a gyermekvédelmi munka szakmai kompetenciáival, ismerik azok határait. A számukra közvetítendő

12.

Sidlovics Ferenc: A közigazgatási kommunikáció lehetőségei a helyettes szülő szolgáltatás fejlesztésében. (szakdolgozat) Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2006. 22-30. pp.

-13-

információ tartalma az ellátás szakmai lehetőségeinek, mint eszköznek a használatára vonatkozik. Arra, hogy milyen esetekben, milyen feltételeknek megfelelve alkalmazható a szolgáltatás, milyen módon szervezhető meg, és az hogyan működtethető. Erre a célcsoportra vonatkoztatva a kommunikáció célja a következőkben foglalható össze:

A szolgáltatás pozíciójának erősítése a gyermekjóléti alapellátások között alapozza meg az ellátás szakmai céloknak megfelelő, professzionális működését. Ennek alapján, szükséges, hogy a gyermekjóléti szolgálatok munkatársai rendelkezzenek kellő mennyiségű és minőségű ismerettel az átmeneti gondozás működéséről; készség szintjén legyenek képesek adott szükséglet felmerülése esetén gyorsan, hatékonyan megszervezni az ellátás igénybevételét. Legyenek képesek felismerni azokat az esettípusokat, amelyekben a helyettes szülői ellátás adekvát szakmai válaszokat adhat. Legalább kistérségenként legyen elérhető egy olyan szakmai team, amely képes a szolgáltatás szakmai támogatására, a helyettes szülői tanácsadói feladatok ellátására, szupervíziók, esetmegbeszélések tartására. A fenti információk eljuttatása a helyi ellátórendszer szakembereihez, alapvető feltétele az ellátás hálózatszerű országos kiépítésének.

Ehhez a célcsoporthoz viszonylag könnyen eljuthatunk, hiszen az ellátás belső környezetét alkotják. Az ágazati irányítás a belső kommunikáció eszközeivel és csatornáin hatékony kommunikációt tud folytatni a cél elérése érdekében. Az ágazat irányítása rendeletben szabályozhatja a legfontosabb szakmai feltételeket, módszertani utasítást adhat ki az egységes szakmai gyakorlat közvetítésére; a minisztérium és a háttérintézmények módszertani segédanyagokat, címlistákat, képzések hozzáférhetőségét publikálhatnak weblapjaikon. Képzéseket, továbbképzéseket, tapasztalatcseréket szervezhetnek, amelyek alkalmasak az ismeretek elmélyítésére, és a kétirányú kommunikációra. Tematikus konferenciákat, szakmai napokat, módszertani értekezleteket rendezhetnek a területen dolgozó kollégák számára. A gyermekvédelmi rendszer egyik speciális információs csatornája a megyei szociális és gyámhivatalok szakmai ellenőrzése, amely eredetileg a működés jogszabályi megfelelését vizsgálja, ugyanakkor az ellenőrzés, mint interakció, igen jelentős információs csatorna is.

A szakemberek másik célcsoportja a gyermekjóléti alapellátások szervezeti környezetét alkotó, a gyermekvédelmi jelzőrendszerben dolgozó szakemberekből áll. A célcsoport jellemzője: részismeretekkel rendelkeznek a gyermekjóléti alapellátások tekintetében, ugyanakkor konkrét feladatok kapcsán hatékonyan tudják kapcsolni szakmai tudásukat a gyermekek jólétét elősegítő szolgáltatások tartalmához, kiegészítve azt szakmai ismereteikkel. Problémaorientáltan közelítenek a gyermekvédelem rendszeréhez.

A szervezeti környezet szakembereinek szükséges a szolgáltatásról, annak szakmai kereteiről, alkalmazhatóságáról korrekt ismereteket nyújtani. A gyermekvédelmi jelzőrendszert alkotó szakemberek a gyermek születésétől kapcsolatban vannak a családdal, így a védőnők, gyermekorvosok, pedagógusok végigkísérik a felnőtté válás küszöbéig a gyermeket. Ezek a szakemberek mindannyian a családok környezetét alkotják, belelátnak életükbe, ők az elsők, akik tudomást szereznek arról, ha egy gyermek otthoni környezetében működési zavar támad.

A szakmai cél teljesülésének kritériuma, hogy egy kórházi dolgozó, egy rendőr, védőnő, pedagógus, ha munkája során olyan esettel találkozik, amikor egy szülő egészségi állapota, életviteli problémája, vagy más okból nem tud-

-14-

ja átmeneti ideig ellátni gyermeke gondozását, kézenfekvő szakmai megoldásként vegye számba a helyettes szülői elhelyezés lehetőségét. Mindamellett, hogy a gyermekjóléti rendszer működését erősíti, munkájukat is segíti, ha problémamegoldó eszköztáruk gyarapodik a helyettes szülői eszköztárral.

Ennek a célcsoportnak az elérése összetettebb feladat, hiszen eltérő ágazati irányításhoz tartoznak, eltérő csatornákon és eltérő módon lehet eljutni hozzájuk. Az első lépés tehát, annak vizsgálata, hogy az adott ágazatban milyen módon történik a szakmai információk közvetítése. Ennek technikáját az ágazatok közötti, helyi szakmai egyeztetések során lehet kideríteni. Ezeken az egyirányú információközvetítéseken kívül nagyon nagy hangsúlyt kell fordítani a helyi, személyes tapasztalatok szerzésének lehetőségeire, így lehetőséget biztosítani a téma konferenciákon, szakmai napokon, módszertani tanácskozásokon, jelzőrendszeri értekezleteken való megjelentetésének. Ezek az interaktív munkaformák lehetőséget biztosítanak az információk részleteinek, kérdéseknek a tisztázására, nézetek egyeztetésére, érvek-ellenérvek ütköztetésére. Az egyik legmélyebb rétege a szakmai ismeretek közvetítésének az együttműködések közös stratégiai kidolgozására. A célcsoportok másik fő szegmense a potenciális igénybevevői kör. A szülők, leendő szülők, akikre jellemző, hogy nagyon heterogén csoportot alkotnak. A gyakorlat tapasztalatai alapján nem határolhatók be egy társadalmi csoportba, vagy iskolai végzettségük szerint. Nagyon eltérő ismeretekkel rendelkeznek az igénybe vehető szolgáltatásokról. Eltérőek fogyasztási szokásaik a média vonatkozásában is, így az információk eljuttatása körültekintést igénylő feladat.

Ahhoz, hogy a helyettes szülői ellátás, mint univerzális ellátás elérhető legyen szélesebb rétegeknek, az ellátásnak be kell épülnie a köztudatba. A kommunikáció akkor éri el a célját, ha a szülő, amikor olyan helyzetbe kerül, hogy egy rövid időre segítségre lenne szüksége gyermeke gondozásában, tudja azt, hogy hová fordulhat. Ehhez a közgondolkodás szintjére kell jutnia a szolgáltatás tartalmának mint információnak. Ez azonban még nem elégséges a cél megvalósulásához, hiszen ahhoz, hogy igénybe vegye a szolgáltatást, bizalmat kell éreznie a helyettes szülői ellátás iránt. El kell hinnie, hogy a szolgáltatás igénybevétele nem csorbítja szülői jogait, nem következik belőle szülői alkalmasságának megkérdőjelezése, nevelési hibáinak vagy életvitelének bírálata.

Az üzenetünk ebben az esetben az, hogy „a szülőt pótolni nem lehet, de gyermeke gondozásában partnerei vagyunk”. Az üzenet alapvető eleme, hogy „a szülőt pótolni nem lehet”, ami megerősíti szerepében a szülőt, biztonságot kelt benne. Magában foglalja, hogy nem akarják elszakítani tőle gyermekét, hiszen ő pótolhatatlan. A másik fontos elem a „partnerség”. A szülőnek éreznie kell, hogy ha segítséget kér, akkor nem a feje felett fognak döntéseket hozni, hanem az ellátás keretei, lehetőségein belül döntési pozícióban marad, beleszólása van a „játékszabályok” kialakításába. Az üzenetben karakteresen meg kell jelennie az átmeneti gondozás legfontosabb szakmai alapelvének, miszerint úgy biztosítja az ellátást, hogy közben minimális intervenciót igyekszik gyakorolni az igénybevevők életében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy eszközként funkcionál a kliensek életében, semmi olyan dologban nem korlátozza az ellátott kompetenciáit, ami önállóságukat, önellátó képességüket csorbítaná. A szülőnek éreznie kell, hogy a szolgáltatás célja az, hogy minél előbb visszakerüljön a gyermeke a „saját”, korábbi, megszokott életébe. Így az ellátás arra irányul, hogy fenntartsa, fejlessze az önmagáról, illetve a gyermekeiről való gondoskodás képességét.13

13.

Papp Krisztina – Tüski Anna (szerk.) Átmeneti gondozás – célszerű vagy ideális elképzelés?! Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2004. 14.oldal

-15-

A fenti üzenet eljuttatása – ennek a célcsoportnak az esetében, – heterogén összetétele miatt a legbonyolultabb feladat. Sokszínű médiafogyasztása, illetve a kommunikációs cél sajátossága is azt indokolja, hogy az üzenet közvetítése több csatornán történjen.

Az információ a televízió adta kommunikációs lehetőségek széles spektrumán megjeleníthető, így közhasznú hirdetésként reklámfi lm formájában, ismeretterjesztő műsorok beszélgetésein. Ez ugyanakkor a célcsoport sokszínűsége miatt önmagában nem elégséges. A televízión kívül ugyanilyen fontos szerepe lehet a rádióműsoroknak, amelyeket általában háttérként hallgat a fogyasztó, valamilyen más tevékenység mellett, így viszonylag kis ellenállással fogadja be a hallott tartalmát.14 Az írott média felhasználása a kampányban hasonlóságokat mutat a televízió felhasználásához. Itt is lehetőség van hirdetések formájában jelen lenni az információval, riportokon keresztül informálni a lakosságot a szolgáltatásról. Nagyon sok új lehetőséget biztosít az Internet világa a kommunikációs célok eléréséhez. Egyre több szülő rendelkezik Internet hozzáféréssel, így bővül azoknak a köre, akik információhoz tudnak jutni különböző portálokról, elektronikusan képesek ügyeiket intézni. Nagyon hasznos lehet helyi információs oldal létrehozása, ahol konkrét problémáik megoldására hasznosítható, szakmailag korrekt válaszokhoz jutnak.

Kiemelt jelentősége van a hagyományos tájékoztató anyagoknak, így a plakátoknak szórólapoknak. Ezeknek minden olyan intézményben, segítő szervezetben, hivatalban fel kell bukkannia, ahol a gyermekes szülők megfordulnak. Ha a kommunikációs kampány során elkészített plakát minden gyermekorvosi rendelőben, szakorvosi rendelő várójában, iskolában, óvodában, polgármesteri hivatal szociális irodájának folyosóján, gyámhivatalban, rendőrségen megtalálható, egyrészt igen nagy a valószínűsége, hogy legalább egyszer végigolvassa azt; másrészt, amikor ezeken a helyeken segítséget kell kérnie problémái megoldásához, szeme előtt van a megoldás. A plakát ebben az esetben, mint vizuális „csalétek” működik, amelynek hatását kiegészíti a szórólapok tágabb információs tartalma, amelyet a szülő eltehet, ismerőseinek továbbadhat, vagy annak alapján kérdéseket tehet fel a szakembernek. Konkrét információhoz jut arról, hogy mit, kitől, milyen módon kérhet.

Negyedik, speciális célcsoportnak tekinthető a leendő helyettes szülők csoportja. Ha a toborzásuk során a leendő helyettes szülők felé kommunikálunk, mindig a potenciális igénybevevők felé is információkat közvetítünk. A helyettes szülők toborzása, általában a helyi médián keresztül történik. Olyan szülőket keresünk, akik kedvet, elhivatottságot, segítő szándékot éreznek magukban arra, hogy nehéz helyzetbe jutott gyermekeken segítsenek. Ahhoz, hogy a hirdetés felkeltse az érdeklődésüket, információra van szükségük, ezért elterjedt gyakorlat, hogy a hirdetést megelőző időszakban és azzal párhuzamosan, egy kommunikációs kampány kezdődik a helyettes szülői szolgáltatás bemutatására. A kommunikáció elsődleges célcsoportja ebben az esetben a helyettes szülő, ugyanakkor a hirdetés minden a médiaterméket fogyasztóhoz eljut.

Ez a kommunikációs cél az információn kívül egy másodlagos funkciót is ellát, hiszen azáltal, hogy találkozik a potenciális igénybevevő a helyettes szülői feladatok ellátásának feltételrendszerével, garanciákat kap a benne lévő esetleges bizalmatlanságot okozó kételyek eloszlatására.

14.

-16-

Bruce I. Newman: A politika tömegmarketingje. Demokrácia a gyártott imázsok korában. Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, 2000. 78. oldal

Ki lehet helyettes szülő? A jogszabály szerint az a személy létesíthet helyettes szülői jogviszonyt, aki: • 24. életévét betöltötte; • erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik; • személyisége és egészségi állapota alkalmas a feladat ellátására; • vállalja, hogy saját gyermekeit is beszámítva legfeljebb négy gyermeket gondoz; • otthoni környezete alkalmas gyermekek fogadására; • a jogszabályban előírt felkészítő tanfolyamot eredményesen elvégezte; • családjában házastársa, vagy élettársa egyetért ezzel és hozzájárul a helyettes szülői tevékenységhez.

Helyettes szülő az a cselekvőképes, büntetlen előéletű személy lehet, aki huszonnegyedik életévét betöltötte, és személyisége, egészségi állapota és körülményei alapján alkalmas a gyermekek átmeneti gondozása keretében, helyettes szülőként meghatározott feladatok ellátására. Nem alkalmazható helyettes szülőként az a személy, aki ellen gyermekek ellen szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt büntetőeljárás folyik, vagy akit ilyen bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítéltek, illetve akinek szülői felügyeleti joga gyermeke átmeneti nevelése miatt szünetel, vagy azt a bíróság jogerős ítéletével megszüntette.15 A helyettes szülő alkalmasságának vizsgálata során a büntetlenségét erkölcsi bizonyítvány meglétével, míg egészségügyi alkalmasságát a háziorvos igazolásával kell dokumentálni. A háziorvos igazolása ki kell, hogy térjen a vele egy háztartásban élők egészségi állapotára, mely szerint nincs a családban olyan fertőző, vagy pszichés megbetegedés, amely az elhelyezett gyermekeket veszélyeztetné. A fent részletezett – a Gyermekvédelmi törvény 15. § (8) bekezdésében meghatározott – kizáró tényezők esetében a leendő helyettes szülőnek nyilatkoznia kell, hogy vele szemben sem állnak fenn azok.

A helyettes szülő – saját gyermekeit is beleszámítva – egyszerre négy gyermek gondozását végezheti, azaz a kiválasztás során figyelembe kell venni a családban élő kiskorú gyermekek számát és a lehetséges maximális férőhelyet ez alapján, őket beleszámolva kell megállapítani.

A jogviszony létesítésének feltétele a külön jogszabályban előírt tanfolyam eredményes elvégzése.16 A 29/2003. (V.20.) ESZCSM rendelete szerint helyettes szülő lehet az, aki elvégezte a 28 órás döntés-előkészítő programot, illetve a 22 órás helyettes szülői tanfolyamot. A fenti képzéseket a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet tartja nyilván.

A helyettes szülő lakáskörülményei akkor tekinthetők alkalmasnak, ha lakhatása stabilan biztosított, otthona száraz, világos, jól fűthető. A helyettes szülő lakhatását akkor lehet stabilan biztosítottnak tekinteni, ha tartós bérleményben, vagy saját tulajdonú lakásban él, ahol a bérleti jogviszony szerződésbe foglaltan tartósan fennáll. Biztosítania kell a gyermek, felnőttektől külön szobában történő elhelyezését, ahol a személyes élettér gyerme-

15.

1997.évi XXXI.tv. 15. § (8)

16.

1997.évi XXXI.tv. 49. §

-17-

kenként legalább 6 m2. Az elhelyezett gyermek a befogadó család saját gyermekével, gyermekeivel lehet egy szobában, ha annak mérete, berendezése alkalmas arra, hogy számára megfelelő méretű és felszereltségű életteret lehessen kialakítani. A lakás berendezése, bútorzata a mindennapi életvitelhez szükséges felszereltséggel kell rendelkezzen. A gondozott gyermeket nem érheti hátrány a családban nevelkedő, más gyermekekhez viszonyítva.17

Az alkalmassági vizsgálat kiterjed a helyettes család egészére. A jogszabály, – bár mindenütt egyes szám harmadik személyben fogalmaz a helyettes szülőre vonatkozó feltételek rögzítésénél, – de befogadáskor mégis az egész család vállal szerepet. Az előzőek miatt a működtetőnek, a működési engedély kiadójának és a képzést végzőknek is fontos kívánalma lehet a házastárs vagy az élettárs egyetértése, valamint a befogadó család gyermekeinek véleménye, hozzájárulása a helyettes szülői tevékenységhez.

Toborzás A helyettes szülői feladatra jelentkezők megkeresése időigényes feladat, amely számtalan buktatót rejt magában. A leggyakoribb problémaként azt jelzik a szolgáltatók, hogy nem találnak jelentkezőket a feladat ellátására, a toborzás érdektelenségbe fullad. A tapasztalatok szerint e mögött általában az információ hiánya áll. Természetesen senki sem jelentkezik szívesen olyan feladatra, amelyről kevés információval rendelkezik. A helyzetet tovább nehezíti, hogy az állampolgárok általában kevés ismerettel rendelkeznek a gyermekvédelem rendszeréről, nem tudják beazonosítani az egyes szereplőket. A helyettes szülő elnevezésében nagyon hasonlít a nevelő szülői, örökbefogadó szülői feladatok elnevezéséhez, ami a hatósági szemléletű gyermekvédelmet hívja elő asszociációikból. Több példa volt arra, hogy a feladat elől korábban elzárkózó szülők – akiket taszított a gyermekvédelem „hatósági” feladataiban partnerként működni – örömmel jelentkeztek a feladatra, amikor annak megismerték tényleges, szolgáltatásközpontú tartalmát. A toborzás első lépése tehát információhoz juttatni a lakosságot a helyettes szülői szolgáltatásról. Ebben nem elhanyagolható lehetőség, ha a családokat ismerő, családlátogatásokat egyébként is végző védőnőket, óvodai- és iskolai pedagógusokat megnyerjük az ügynek. Ők úgy a potenciális, alkalmasnak tartott helyettes szülők felé is tehetnek ajánlásokat, mint ahogy segíthetnek a krízishelyzetben lévő család útbaigazításához, a legnehezebb első lépés megtételéhez.

Az információnyújtás történhet a helyi lehetőségekhez mérten az összes médián keresztül, interjúk, riportok, beszélgetések, esetek leírásán keresztül. A leghatásosabb, ha minden rendelkezésre álló forráson keresztül egyszerre próbáljuk eljuttatni az információt a lakossághoz. A kommunikáció számtalan lehetőséget rejt magában, hogy megválaszoljuk az állampolgárokban felmerülő kérdéseket, ugyanakkor eloszlassuk azokat a tévhiteket, félelmeket, amely körbelengi a feladatot. Fontos, hogy ismertessük, hogy milyen esetekre ad választ a szolgáltatás, feloldva ezzel azokat a félelmeket, amik „bűnöző családok” kezelhetetlen gyerekeire vonatkoznak. Ismertetnünk kell a szolgáltatás tartalmát, működését. Fontos, hogy kihangsúlyozzuk, hogy a helyettes szülő egy szakembercsapat tagjaként látja el feladatát, amely során folyamatos támogatást élvez. Közkeletű félreértés és sok félelem alapja, – amit el kell oszlatni, – hogy nem a helyettes szülőnek kell megoldani a vérszerinti szülők problémáit. Ő a gyermek ellátásán keresztül segíti a családot nehézségei leküzdésében.

17.

-18-

15/1998. (IV.30.) NM rendelet 105. § (2)

Az informálás után kerülhet sor a hirdetés közzétételére. A hirdetés legyen rövid, lényegre törő, derüljön ki belőle, hogy ki és milyen feladatra keres partnereket. Fontos, hogy tartalmazza a jelentkezés feltételeit, határidejét és hogy milyen módon lehet jelentkezni. A sikeres toborzás lebonyolítása érdekében nagyon lényeges, hogy legyen egy kontaktszemély megadva, aki minden szükséges információval el tudja látni az érdeklődőket. Gyakori hiba, hogy mindössze egy intézményi telefonszám kerül megadásra, ahol az érdeklődők nem tudják, hogy kit keressenek, másrészt esetleg eltérő információkban részesülnek az éppen telefont felvevő munkatárs informáltságának függvényében.

Nagyon fontos ennek érdekében, hogy amennyiben nem egy személy kerül megjelölésre kontakt személyként, akkor minden munkatársat készítsünk fel és lássunk el információval az egységes tájékoztatás érdekében. A jelentkezéseket célszerű írásban kérni, bemutatkozó levél formájában, ami magában foglalja a jelentkező személyének, családjának, körülményeinek rövid bemutatását. Mindez nagyon sok segítséget ad az alkalmasság szempontjainak vizsgálatához, kiindulópont a környezettanulmány elkészítéséhez, az ismerkedő beszélgetéshez.

A beérkezett jelentkezések áttekintése után kerül sor a jelentkezők felkeresésére, környezettanulmány készítésére. A megismerkedés mellet a környezettanulmány készítője rögzíti az alkalmassági kritériumokra vonatkozó adatokat. Ekkor nyílik lehetőség felmérni, hogy a helyettes szülőnek jelentkező személy hány és milyen korú gyermek fogadására alkalmas; van-e az elhelyezni kívánt gyermekek nemére vonatkozó korlátozó körülmény, pl. a saját gyermeke korából adódóan, vele egy szobában csak azonos nemű gyermek elhelyezése oldható meg. Fontos megismernünk a jelentkezők munkáját, munkarendjét, hogy előzetesen is felmérjük, hogy milyen életkorú gyermekek ellátásához tudják igazítani a szülők hétköznapjaik időbeosztást. Mindezen tényezők figyelembevétele segítséget nyújt a helyettes szülők kiválasztásában, hiszen kalkulálni tudjuk, hogy mely jelentkező esetében hány folyamatosan működtethető férőhellyel számolhatunk.

A helyettes szülői család kiválasztásának három szakasza van 1. szakasz A helyettes szülői hálózatot működtető toborzásának eredményeként, bizonyos mértékű ismerettel és motivációval jelentkezik a leendő befogadó család. A jelentkezéskor szélesebb körű tájékoztatást kap a szervezetről, a helyettes szülői feladatokról, a helyettes szülővé válás folyamatáról. Amennyiben a család úgy dönt, hogy részt kíván venni a képzésen, a működtető környezettanulmányt készít a család otthonában, arra vonatkozóan, hogy a lakhatási és egyéb körülményeik megfelelnek-e a jogszabályi előírásoknak.

2. szakasz A helyettes szülői képzés első részét képező döntés-előkészítő tréning célja annak eldöntése, hogy a jelentkező alkalmas-e befogadó szülőnek, valamint, hogy a résztvevők maguk tudjanak nyilatkozni alkalmasságukról, hoszszú távú, felelős döntést hozzanak a feladat ellátási szándékukról. A csoport tagjai is kifejezik egymásról kialakult véleményüket. A trénerek is látogatást tesznek a képzés során a leendő befogadó családoknál, ahol megtekintik a lakhatási körülményeket, a befogadandó gyermek helyét, elbeszélgetnek a család tagjaival a változás lehetséges hatásairól, azok megoldási terveiről.

-19-

3. szakasz A működési engedélyt kiadó helyszíni szemle során győződik meg a működési feltételek meglétéről. A helyettes szülők kiválasztása a megismert körülmények alapján, az alkalmassági feltételek követelményei szerint történik. A helyettes szülő alkalmasságának vizsgálata összetett feladat, amelyben segítséget nyújthat Simone Pluimert Holland szakember öt kritériuma:18

1. Nyitottság és érthetőség a kapcsolatban Helyettes szülők legyenek képesek rendezett, jó kapcsolatban élni a családtagjaikkal és környezetükkel. Ugyanez jellemezze viszonyukat a náluk elhelyezett gyermekekkel, saját családjuk mintájára. A helyettes szülő tudja kifejezni, amit kommunikálni szándékozik. Képes legyen arra, hogy azt mondja, amit ki akar fejezni, és azt közvetítse lényével, amit mond, mindezt mindig a másik iránti legnagyobb tisztelettel.

2. Együttműködés egy team-ben és megosztani a szülőséget A helyettes szülő átmenetileg megosztja a szülőséget a gyermek vérszerinti szüleivel, rokonaival. Ez nem feltétlenül minden esetben közvetlen kapcsolaton keresztül történik, de mindenképpen megnyilvánul a gyermekkel való törődés során, vérszerinti családja iránt kimutatott érzelmeiken keresztül. Lényeges, hogy legyen képes kooperálni a vérszerinti szülővel a gyermek szükségleteinek kielégítése során. A helyettes szülő együttműködik a helyettes szülői működtetővel, a vérszerinti szülővel és az őket körülvevő szakemberekkel. Folyamatosan tájékoztatja működtetőjét az elhelyezett gyermekkel végzett gondozás alakulásáról, eredményeiről és problémáiról.

3. Segíteni a gyermeket abban, hogy önmagáról pozitívabb képet alkothasson A gyermekek, akik általában egy nehéz élethelyzetből kerülnek a helyettes szülőhöz, a családjukon belül felmerült problémákat gyakran magukra hárítják, önmagukat teszik felelőssé a történtekért. A helyettes szülőnek képesnek kell lennie segíteni a gyermeket abban, hogy az élettörténetét tisztán lássa, megértse, ami segíti a gyermeket abban, hogy jobban érezze magát.

4. Segíteni a gyermekeknek abban, hogy változtatni tudjanak magatartásukon anélkül, hogy fájdalmat okozzanak Az elhelyezett gyermekek előéletükben gyakran sérüléseket szenvedtek, környezetük hatására negatív életmódbeli és viselkedési mintákat követnek. A helyettes szülőnek alkalmasnak kell arra lenni, hogy segítsen ezeket a mintákat áttörni. Figyeljenek a gyermekre és segítsenek neki változtatni a nem kívánatos magatartásán anélkül, hogy fizikai, vagy lelki erőszakot alkalmaznának.

5. Legyen képes felmérni, hogy a helyettes szülőségnek milyen hatásai vannak a saját környezetében A helyettes szülőkkel szemben elvárás, hogy fel tudja mérni azt, hogy milyen következményekkel járhat a többi családtagra nézve, ha befogadnak egy gyermeket. Különösképpen jelentősége van ennek az egymásra fordított

18.

Simone Pluimert: A helyettes szülői hálózat működése Hollandiában című előadásából, elhangzott „Az Átmeneti Gondozást Nyújtó Szolgáltatások II. Országos Konferenciáján. 2004.június 2.

-20-

idő, figyelem, a felelősség és financiális téren is. A helyettes szülő legyen alkalmas arra, hogy kezelni tudja a feszült helyzeteket, amiben kiemelten fontos szerepe van, a sikertelenségekkel való megküzdés képességének.

Képzés A kiválasztásra kerülő helyettes szülők felkészítése a 29/2003. (V.20.) ESZCSM rendelet szerinti képzésen történik. A működtető beiskolázhatja a leendő helyettes szülőket más által szervezett (pl. a képzést nyújtó, vagy más működtető) képzésére, vagy megszervezheti a saját munkatársai számára önállóan azt. A költségek csökkentése céljából az vált kialakult gyakorlattá, hogy a térségben közösen szerveznek képzést a működtetők. Ez úgy történik, hogy a helyettes szülői képzési csoport indítására szolgáltatás vásárlás keretében szerződést kötnek a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet által nyilvántartott képzők egyikével. A képzés két részből tevődik össze, melynek első fele azonos a nevelőszülői tanfolyamon részt vevők képzésével.

1. Döntés-előkészítő program A program célja a nem vér szerinti családban nevelkedő gyermekekre és a befogadó szülőkre vonatkozó alapvető ismeretek átadása, valamint annak eldöntése, hogy a jelentkező alkalmas-e befogadó szülőnek, valamint, hogy a résztvevők: • megszerezzék a helyettes szülői és a nevelőszülői munkára vonatkozó alapvető ismereteket,megismerjék a saját, vér szerinti családjukban nem nevelkedhető gyermekek sajátos helyzetét; • megismerjék a helyettes szülői és a nevelőszülői munka során felmerülő tipikus problémákat és ezek megoldási lehetőségeit; • a képzést követően – a képzővel együtt – megalapozott döntést tudjanak hozni arról, hogy alkalmasak-e befogadó szülőnek; • a képzést követően – a képzővel együtt – megalapozott döntést tudjanak hozni arról, hogy a továbbiakban a helyettes szülői vagy a nevelőszülői képzésen vegyenek-e részt.

A döntés-előkészítő program 28 órás csoportos foglalkozásból és a 3., 6., valamint a 9. foglalkozást követően megtartott, egyenként 1,5 óra időtartamú egyéni családértékelő megbeszélésből áll. A csoport létszáma a 15 főt nem haladhatja meg. Minimális időtartama 7 hét, maximális időtartama – a családértékelő megbeszélésekkel együtt – 12 hét.

A döntés-előkészítő programon a résztvevőknek képessé kell válniuk arra, hogy a családjukba fogadott gyermek számára védelmet, biztonságot teremtsenek és gondozásában az igényeinek és a szükségleteinek megfelelően járjanak el. Ehhez el kell sajátítaniuk a gyermeki fejlődés alapjait, meg kell ismerniük a testi, lelki és értelmi fejlődés törvényszerűségeit és a helyzetből adódó sajátosságait. Képessé kell válniuk a befogadó családoknak a gyermek fejlődési szükségleteinek kielégítésére és a fejlődési elmaradások kezelésére, meg kell érteni és el kell fogadni az életkori sajátosságaiból és élethelyzetéből adódó reakcióit, hatékony segítséget kell tudni nyújtani számára, hogy fel tudja dolgozni és kezelni tudja az őt ért hatásokat. Jelentős kihívás a befogadó családok számára, hogy a gyermek és a vérszerinti család közötti kapcsolatok támogatásában szerepet vállaljanak. El kell tudniuk fogadni, hogy nem ítélhetik meg és nem ítélhetik el a segítségre

-21-

szoruló családot, s még ha nagy mértékben eltérő is értékrendjük, szokásaik, a gyermekben erősíteniük kell hozzájuk való kötődését. Fel kell készülnie a befogadó családnak arra, hogy a gyermeknek életre szóló élmény és kapcsolat lesz a náluk töltött idő. Úgy kell tudniuk biztonságos, gondoskodó kapcsolatot nyújtaniuk, hogy saját családi életük példája, elfogadó magatartásuk hosszú távon meghatározza, befolyásolja a gyermek fejlődését. A befogadó családok laikus segítőként, a gyermekvédelmi szakmától távoli körből érkeznek a képzésre, így meg kell érteniük és el kell tudni fogadniuk a gyermekvédelem céljait, meg kell ismerniük annak rendszerét, működési módját, hogy egy szakképzett csoport tagjaként tudjanak dolgozni. A döntés-előkészítő program egy szóbeli, egyéni vagy csoportos összegző beszélgetéssel zárul. Nem állítható ki igazolás annak, aki a döntés-előkészítő program során több mint 4 óráról hiányzott.

2. Helyettes szülői tanfolyam A helyettes szülői tanfolyam célja a résztvevők felkészítése a családban élő gyermekek saját háztartásban történő átmeneti gondozására, valamint, hogy a résztvevők: • megtanulják úgy ellátni tevékenységüket, hogy terveiket a hozzájuk kerülő gyermek vér szerinti szülőjének átmeneti távollétére alapozzák, és a gyermek várakozásait is ehhez igazítsák; • megszerezzék a gyermek átmeneti gondozásához szükséges gyermekellátási gyakorlatot; • továbbfejlesszék a gyermek átmeneti gondozásához szükséges empátiás készségüket; • megismerjék és a gyakorlatban tartsák tiszteletben a szülői jogokat; • megismerjék a gyermekvédelmi rendszer felépítését, a veszélyeztetett gyermekekkel foglalkozó szakemberek feladatát és segítségük igénybevételének módjait; • megismerjék és munkájuk során alkalmazni legyenek képesek a szociális munka etikai kódexét.

A tanfolyam időtartama 22 óra, ami a képzést lezáró, a tanfolyam elvégzését minősítő összegző beszélgetés 1 órás időtartamát is magában foglalja. A tanfolyamon a résztvevők jogi-, konfliktuskezelési-, pedagógiai-, pszichológiai-, egészségügyi ismereteket szereznek. Nem vehet részt az összegző beszélgetésen az, aki a tanfolyam során több mint 3 óráról hiányzott. A helyettes szülői tanfolyamon résztvevők a tanfolyam sikeres elvégzéséről a tanfolyamot szervező által kiadott tanúsítványt kapnak. A tanúsítványban szereplő tanfolyami képzettség megnevezése: helyettes szülő.

A képzés során elsajátítandó helyettes szülői kompetenciák A helyettes szülői kompetenciákat a jelenlegi képzésben a döntés-előkészítő tréning során sajátítják el a befogadó családok. A képzés tematikusan öt fő kompetencia köré épül: 1. a gyermek(ek) védelme, gondozása (elsődleges szükségletek kielégítése: etetés, tisztán tartás, stb.); 2. fejlődési szükségletek kielégítése (tanulás, felzárkóztatás, etnikumhoz tartozás – mondhatjuk úgy is, hogy kulturális gyökerek, vallási hovatartozás, melyek a gyermek személyiségfejlődése szempontjából a fejlődési szükségletek kielégítése kategóriába tartozik); 3. a vérszerinti szülővel történő kapcsolattartás támogatása (látogatások, találkozások megszervezése, biztosítása, fontosságának elismerése stb.);

-22-

4. életre szóló kapcsolat biztosítása (biztonság, bizalom, későbbi kapcsolat); 5. szakmai csoport tagjaként való működés (team-munka, együttműködés, feladatok).

A kompetencia minden fenti elemének meg kell lenni ahhoz, hogy biztonságosan ki lehessen helyezni egy gyermeket a befogadó családhoz. A kompetencia fogalma magában foglalja az elméleti és gyakorlati tudást, a tapasztalatot, készséget, valamint a cselekvési lehetőségeket, az egyén motiváltságát. A helyettes szülő esetében nagyon óvatosan kell bánni a megnevezéssel, hisz nem egy folyamatos szerepet jelent. Nagyon változó, hogy mikor, mennyi ideig látja majd el feladatát.

A képzés során a meglévő értékekre, tudásra, tapasztalatra tudunk építeni. A helyettes szülői családok tapasztalataink szerint mind olyan családok, akik nevelnek vagy neveltek gyermekeket, így saját élményük, tapasztalatuk és gyakorlatuk van a gyermekek gondozása, nevelése terén. A képzés fő feladata ezeket a gyakorlati ismereteket elméleti tudással megerősíteni, hiszen ha nem is szakemberré, de elvárásaink szerint a laikus segítőnél határozottabb, „kompetensebb”, tehát elhivatottabb segítővé, partnerré fognak válni. Alapkövetelmény, elvárás a helyettes szülők kiválogatása és képzése során, hogy tisztában legyenek a szerepükkel. (Pl.: mit is jelent a gyermekvédelem rendszerében a helyettes szülői szolgáltatás?; vagy: milyen módszerekkel tudják a helyettes szülők a gyerekek életre szóló tartós kapcsolatát, az állandóságot erősíteni?) Nagy hangsúlyt kell fektetni a szülői kapcsolattartás rendszerességére, folyamatosságára, a szülői kötelesség, felelősség erősítésére. A helyettes szülő a nála történő elhelyezés ideje alatt mindvégig legyen tudatában annak, hogy az elhelyezés átmeneti, s ezt tartsa szem előtt a gyermekkel való kapcsolatépítés folyamán. Kockázatos, ha a gyermek idővel vérszerinti családtagként kötődik a helyettes szülőhöz. A kompetenciák gyakorlásakor a helyettes szülőknek figyelembe kell venniük, hogy a hozzájuk került gyermekek különböző anyagi helyzetűek, eltérő értékrendeket hordoznak, más viselkedési normákat képviselnek.

Szakmai program elkészítése A helyettes szülői szolgáltatás szakmai programja az ellátó tevékenység alapdokumentuma, amely tartalmazza az összes szervezeti és tartalmi kérdést annak működésével, működtetésével kapcsolatban, a szolgáltatás céljait, alapelveit és módszereit. A jó szakmai program olyan, mint egy működési kézikönyv, amiben az egész szolgáltatás folyamata, működtetése leírásra kerül. A dokumentum a jogszabályban meghatározott tartalmakat ülteti a helyi viszonyok közé és bontja ki részletesen, hogy abból megismerhető és nyomon követhető legyen a szolgáltatásnyújtás mikéntje.

A helyettes szülői szolgáltatás szakmai programjának a következőket kell tartalmaznia19: a. a szolgáltató, intézmény nevét, székhelyét, telephelyét. A helyettes szülők címe itt csak akkor minősül telephelynek, ha a szolgáltató önálló helyettes szülőként végzi a feladatot, így csak ez esetben kell címét megjeleníteni.

19.

A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 4/A. §

-23-

b. az ellátandó célcsoport és az ellátandó terület jellemzőit. Ebben a részben kerül bemutatásra a szolgáltatás szükségleti megalapozottsága, kitér a helyben jellemző szükségletekre, jellemző problémákra, valamint arra, hogy milyen esetekre, kikre irányul a szolgáltatás.

c. a szolgáltatás célját, feladatát, alapelveit, így különösen: • a megvalósítani kívánt szolgáltatás konkrét bemutatását, a létrejövő kapacitások, a nyújtott szolgáltatáselemek, tevékenységek leírását; • az intézményen belüli és más intézményekkel történő együttműködés módját. A szakmai program ezen részében mutatjuk be a szolgáltatás célrendszerét, azaz, az átmeneti gondozás jogszabályban meghatározott céljaiból, feladataiból és alapelveiből kiindulva, – azt a helyi szükségletek, a szolgáltató küldetésének rendszerébe helyezzük. Kerüljük azt, hogy pusztán átemeljük a jogszabály vonatkozó részeit, hiszen ennek a résznek pont arról kell szólnia, hogy a helyi viszonyok között milyen alapelveken nyugszik a szolgáltatásnyújtás, miként egészül ki a központilag meghatározott célrendszer a helyi viszonyok függvényében. Kiemelt jelentőséggel bír az együttműködések bemutatása, amely intézményközi, szakmaközi rendszerében mutatja be a szolgáltatás működését. Itt kell ugyanakkor leírni az intézményen belüli információáramlás és döntési mechanizmusok folyamatát, a különböző értekezleti formákat és azok funkcióját, a döntési szinteket és az ahhoz kapcsolódó felelősségeket.

d. a feladatellátás szakmai tartalmát, módját, a biztosított szolgáltatások formáit, körét, rendszerességét, valamint a szolgáltatási típusnak megfelelően a gondozási, nevelési, fejlesztési feladatok jellegét, tartalmát, módját. Ebben a részben kerül bemutatásra a szolgáltatás konkrét tartalma, azaz, hogy mit és hogyan biztosít a szolgáltatás. Ahogy fentebb jeleztük, célszerű leírni a szolgáltatás szakmai folyamatait, ami nem pusztán formális célt szolgál, hanem egyfajta garanciát biztosít a tevékenységek, folyamatok sztenderdizált működésére. A szolgáltatások tartalma, azok nyújtásának mikéntje ezáltal nem csak kívülről (a szolgáltatást igénybevevő, a kapcsolódó szakmák szakemberei, az ellenőrzést végző, számára) válik átláthatóvá, hanem hozzásegít a garantált minőségű szolgáltatásnyújtáshoz azzal, hogy lefektetésre kerülnek a feladatellátás helyi szabályai. Itt is nagyon fontos, hogy ne szorítkozzunk pusztán a jogszabály szövegére. Az természetesen kiindulópontként szolgál, de a szakmai program ezen részének éppen az a funkciója, hogy bemutassa, miként valósul meg helyben a központilag előírt tartalom.

e. az ellátás igénybevételének módját, amely a helyi rendeletből kiindulva konkrétan leírja, hogy miként, hol, kinél, milyen formában lehet a szolgáltatásnyújtást igényelni; ki, mikor, milyen formában hoz döntést a  szolgáltatás igénybevételének engedélyezéséről, miként tájékoztatja döntéséről a kérelmezőt. Itt szükséges megjeleníteni azt is, hogy miként és hol lehet a döntés ellen kifogással, jogorvoslattal élni. A jogszabályi előírásokon és a helyi rendeleten, valamint a szolgáltató belső szabályozásán alapulva be kell mutatni a térítési díj megállapításának szabályait.

f. a gyermekjóléti szolgáltató, intézmény szolgáltatásáról szóló tájékoztatás helyi módját. Ez a rész korábban kifejtett kommunikációs kívánalmaknak megfelelően kettős követelménynek kell, hogy megfe-

-24-

leljen. Egyrészt magába kell, hogy foglalja a lakosság tájékoztatásának módját, azaz, hogy miként biztosítja a szolgáltató, hogy a potenciális igénybevevői kör tudomást szerezzen arról, hogy milyen esetekben, miként veheti igénybe a szolgáltatást. Másrészt itt szükséges bemutatni azt, hogy a szolgáltató hogy tájékoztatja azokat a szolgáltatásokat, intézményeket, szervezeteket és hatóságokat, akikkel a gyermek számára nyújtott szolgáltatás esetleges igénybevétele, nyújtása közben szakmai együttműködésben áll. Itt a szakmai együttműködések bemutatása mellett fel kell tüntetni a használt kommunikációs formákat, csatornákat, az információközvetítés gyakoriságát.

g. az igénybe vevők és a személyes gondoskodást végző személyek jogainak védelmével kapcsolatos szabályokat. Ebben a részben részletesen ki kell fejteni, hogy az ellátást igénybevevőknek (gyermekeknek és szülőknek egyaránt) a szolgáltatás igénybevétele során milyen jogaik vannak, miként tudnak annak érvényt szerezni. Részletesen be kell mutatni a jogérvényesítés módját; a panasztételi jog gyakorlásának lehetőségeit, módját; a benyújtott kifogások vizsgálatának, a kivizsgált panaszról szóló tájékoztatás módját. Nem kevésbé fontos rögzíteni a szolgáltatást nyújtó személyek jogait, védelmük formáit.

h. a szolgáltatást nyújtók folyamatos szakmai felkészültsége biztosításának módját, formáit. A szakmai program részét képezi bemutatni a szolgáltatást nyújtók továbbképzési kötelezettségének és belső képzésének rendszerét, a szakmai munka minőségét biztosító segítő, támogató mechanizmusok, esetmegbeszélések, szupervíziós lehetőségek funkcióját, működését.

A szakmai programhoz mellékelni kell: • a Gyvt. 32. § (5) bekezdése20 szerinti megállapodások tervezetét. A jogszabály előírja, hogy a gyermekjóléti alapellátások igénybevételének megkezdése előtt – az állami fenntartású szolgáltató intézmény esetén a szolgáltató vezetője, illetve az intézményvezető, egyházi és nem állami fenntartású szolgáltató, intézmény esetén a fenntartó vagy az általa megbízott személy – a kérelmezővel, illetve törvényes képviselőjével írásban megállapodást köt.

A megállapodás tartalmazza: a. az ellátás kezdetének időpontját; b. a szolgáltatás igénybevételének időtartamát; c. a gyermek számára nyújtott szolgáltatások és ellátások tartalmát, módját; d. a személyi térítési díj megállapítására és megfizetésére vonatkozó szabályokat; e. az ellátás megszüntetésének módjait; f.

a gyermek és törvényes képviselője személyazonosító adatait.

• A jogszabály előírja az átmeneti elhelyezést biztosító gyermekjóléti intézmény, befogadó gyermekotthon, otthont nyújtó ellátást biztosító gyermekotthon, lakásotthon, utógondozói ellátást biztosító utógondozó

20.

Az 1997. évi XXXI. törvény 2012. január 1-től hatályos változása szerint megváltozott számozás.

-25-

otthon esetében a házirendet vagy annak tervezetének csatolását. A helyettes szülői szolgáltatás esetében ez az előírás nem adekvát, hiszen ebben az ellátási formában nem értelmezhető a házirend fogalma. A helyettes szülői szolgáltatás esetében a „házirend” szerepét a befogadó család napirendje, szokásrendje pótolja, ami külön írásban nem kerül lefektetésre. • Amennyiben a helyettes szülői ellátást biztosító szolgáltató rendelkezik szervezeti és működési szabályzattal, azt csatolni kell a szakmai program mellékleteként.

A szakmai programot annak elemeinek változása esetén minden esetben módosítani kell.

Működési engedélyezés Amennyiben a helyettes szülők képzése megtörtént és kialakításra került a szolgáltatás nyújtásának szakmai kerete, a működtető eljárást kezdeményez a működési engedély megszerzésére. A helyettes szülői tevékenység működési engedélyét a működtető székhelye szerint illetékes megyei, fővárosi szociális és gyámhivatal adja ki, az erre irányuló kérvényt, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenység engedélyezéséről, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi vállalkozói engedélyről szóló 259/2002. (XII. 18.) Korm. rendeletben meghatározott mellékletekkel együtt, a rendeletben meghatározott elektronikus űrlapon kell benyújtani.

A működési engedély kiadása, módosítása és visszavonása iránti kérelem benyújtására szolgáló adatlapok és elektronikus űrlapok a következő adatokat tartalmazzák: 1. a fenntartó neve, székhelye, szervezeti formája, adószáma és elérhetősége; 2. a fenntartó képviselőjének és kapcsolattartójának neve, beosztása és elérhetősége; 3. a szolgáltató (intézmény, hálózat, telephely) vezetőjének neve és elérhetősége; 4. a szolgáltató (intézmény, hálózat) székhelyének és valamennyi telephelyének ágazati azonosítója; 5. működési engedély kiadása iránti kérelem esetén azok az adatok, amelyekkel a fenntartó a szolgáltató intézmény, hálózat, ellátást nyújtó székhely, telephely) engedélyeztetését kéri, valamint az annak megállapításához szükséges adatok, hogy a jogszabályban meghatározott személyi, tárgyi és egyéb feltételeket teljesítik; 6. működési engedély módosítása iránti kérelem esetén a változások, valamint az annak megállapításához szükséges adatok, hogy a jogszabályban meghatározott személyi, tárgyi és egyéb feltételeket teljesítik; 7. működési engedély visszavonása iránti kérelem esetén a visszavonás feltételeinek teljesítésére vonatkozó adatok; 8. a kérelem elbírálásához jogszabály alapján szükséges egyéb adatok; 9. a fenntartó nyilatkozata arról, hogy a szolgáltatót, intézményt, hálózatot, illetve férőhelyszámot normatív állami hozzájárulással kívánja-e működtetni. A jogszabály értelmében a helyettes szülői hálózat külön működési engedély köteles, míg a többféle gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet végző szolgáltató (intézmény) számára egy működési engedélyt kell kiadni. A különböző formájú, típusú szolgáltató tevékenység engedélyezése esetén a jogszabályi feltételek teljesítését a működési engedélyező hatóság külön vizsgálja.

-26-

A helyettes szülői hálózat működési engedély kiadása iránti kérelemhez a fenntartónak a következőket kell kötelező mellékletként csatolnia21: a. a működtető vezetőjének – többcélú intézmény keretében végzett szolgáltató tevékenység esetén a szakmai vezetőjének – szakképesítését bizonyító irat másolatát, és a vezető (szakmai vezető) nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy vele szemben nem állnak fenn a Gyvt. 15. §-ának (8) bekezdésében meghatározott kizáró okok; b. a fenntartónak és a működtető vezetőjének az együttes nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy: • a feladat ellátását biztosító helyettes szülők, illetve a feladat ellátását biztosító szakalkalmazottak rendelkeznek a szükséges szakképesítéssel, illetőleg elvégezték a szükséges felkészítő tanfolyamot, és nem állnak fenn velük szemben a Gyvt. 15. §-ának (8) bekezdésében meghatározott kizáró okok, valamint • a helyettes szülők büntetlen előéletűek; • a helyettes szülők, illetve a helyettes szülőkkel egy háztartásban élő személyek egészségi állapota nem veszélyezteti az ellátandó kiskorúakat; c. a szolgáltató tevékenység célját, alapelveit, módszereit tartalmazó szakmai programot; d. a szolgáltató tevékenység folytatására szolgáló épület (épületrész) használati jogcímét bizonyító okirat másolatát; e. a helyettes szülő háztartásáról készített környezettanulmányt.

Állami fenntartó esetén a kérelemhez – a fentieken túl – csatolni kell: a. a fenntartó és – ha a fenntartóétól különböző adószámmal rendelkezik – a szolgáltató (intézmény, működtető) adószámát igazoló közokirat másolatát; b. ha a szolgáltató (intézmény, működtető) költségvetési szerv – a szolgáltató (intézmény, működtető) alapító okiratának másolatát; c. ha a fenntartó a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvény 8. §-a, 9. §-a, illetve 16. §-a szerinti intézményi társulás vagy települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulása – a társulási szerződés másolatát; d. a fenntartó nyilatkozatát arról, hogy a szolgáltatót, intézményt, hálózatot, illetve férőhelyszámot normatív állami hozzájárulással kívánja-e működtetni.

Egyházi és nem állami fenntartó esetén a kérelemhez – a kötelező mellékleten túl – csatolni kell: a. a fenntartó által megkötött, a szolgáltató tevékenység körében okozott kár megtérítésére kötött felelősségbiztosítási szerződés másolatát, ha jogszabály kivételt nem tesz; b. az ellátási szerződést, ha a fenntartó a szolgáltató tevékenységre ellátási szerződést kötött; c. annak harminc napnál nem régebbi közokirati igazolását, hogy a fenntartó köztartozásmentes adózónak minősül; d. egyéni vállalkozó fenntartó esetén az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő hatályos adatait igazoló, három hónapnál nem régebbi hatósági bizonyítványt, vagy a működést engedélyező szervnek be kell

21.

259/2002. (XII.18.) Korm. rendelet 4. §

-27-

mutatni az egyéni vállalkozói igazolványt vagy az egyéni vállalkozók nyilvántartásába történő bejelentkezésről, illetve a változás-bejelentésről kiadott, a fenntartó hatályos adatait tartalmazó igazolást (igazolásokat); e. ha a fenntartó cég, annak három hónapnál nem régebbi cégkivonatát; f. ha a fenntartó társadalmi szervezet, alapítvány vagy közalapítvány, annak bírósági nyilvántartásba bejegyzett hatályos adatairól kiadott, három hónapnál nem régebbi kivonatot; g. egyházi fenntartó esetén • az egyházat nyilvántartásba vevő bírósági végzés másolatát, kivéve, ha az egyházat a lelkiismeretiés vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 22. §-a alapján vették nyilvántartásba, és • az egyház bírósági nyilvántartásba bejegyzett hatályos adatairól kiadott, három hónapnál nem régebbi kivonatot, továbbá • – ha a fenntartó az egyház bírósági nyilvántartásba nem vett szervezeti egysége – a nyilvántartásba vett egyház, egyházi jogi személy képviselőjének a nyilatkozatát a fenntartó nevéről, székhelyéről és képviselőjének személyéről, valamint arról, hogy a fenntartó az általa képviselt egyház, egyházi jogi személy szervezeti egysége és az egyház alapszabálya alapján jogi személyiséggel rendelkezik; h. a fenntartó és – ha a fenntartóétól különböző adószámmal rendelkezik – a szolgáltató (intézmény, működtető) adószámát igazoló közokirat másolatát, kivéve, ha a fenntartó egyéni vállalkozó vagy cég; i. a fenntartó nyilatkozatát arról, hogy a szolgáltatót, intézményt, hálózatot, illetve férőhelyszámot normatív állami hozzájárulással kívánja-e működtetni.

Ha a fenntartó a gyermekjóléti szolgáltatások területi lefedettségét figyelembe vevő finanszírozási rendszerbe történő befogadását kéri, és kérelméhez a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal előzetes szakhatósági hozzájárulását nem csatolja, azon szolgáltató, intézmény, hálózat, illetve férőhelyszám esetében, amellyel az ellátásra köteles helyi önkormányzat feladatellátási kötelezettségének tesz eleget, illetve amelyre nézve a fenntartó európai uniós vagy hazai fejlesztési támogatásban részesül, a kérelemhez csatolni kell a jegyző feladatellátást igazoló nyilatkozatát, illetve a pályázat elnyerését igazoló dokumentumot.

Az engedélyezési eljárás, illetve annak feltételrendszere teljes részletességben megtalálható a 259/2002. (XII.18.) Korm. rendeletben.

-28-

Feladatmegosztás a helyettes szülői ellátásban A szakmai keretek kialakításánál, – így a szakmai program elkészítése során is – figyelemmel kell lenni arra, hogy a különböző szintű feladatokat a jogszabályban meghatározott keretek szerint és az annak megfelelő szinteken helyezzük el. Ez a feladatmegosztás fogja meghatározni a különböző döntési szinteket, lehatárolni a szakmai kompetenciákat a működés során.

Önkormányzat A települési önkormányzat feladata a helyi gyermekjóléti alapellátások rendszerének kiépítése és működtetése, a településen élő gyermekek ellátásának megszervezése. Az önkormányzat kötelező feladatai között biztosítja a személyes gondoskodást nyújtó alapellátások keretében a gyermekek átmeneti gondozását, – így a helyettes szülői ellátást – feladatkörében szervezi és közvetíti a máshol igénybe vehető szolgáltatásokhoz való hozzájutást22. Ennek keretében a fenntartó önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátások formáiról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjról rendeletet alkot.

A helyi önkormányzat ebben a rendeletben a következőket szabályozza23: • az önkormányzat által biztosított személyes gondoskodás formáit; • az önkormányzat által biztosított ellátás igénybevételére irányuló kérelem benyújtásának módját és a kérelem elbírálásának szempontjait; • az intézményvezető hatáskörében – külön eljárás nélkül – biztosítható ellátásokat; • az ellátás megszűnésének eseteit és módjait; • a fizetendő térítési díjak mértékét, csökkentésének és elengedésének eseteit, módjait.

Ha önkormányzati társulás vagy többcélú kistérségi társulás nyújtja az ellátást, akkor a nyújtott ellátásokról, azok igénybevételéről és a fizetendő térítési díjakról, a fenti tartalommal a társulási megállapodásban erre kijelölt települési önkormányzat – a társulási megállapodásban meghatározottak szerint – alkotja a rendeletet.

Működtető A működtető elsődleges feladata a szolgáltatás üzemeltetése, szervezeti keretbe foglalása. A működtető ennek keretében kialakítja a szolgáltatás helyét a szervezetben, beilleszti annak folyamatait működésébe. A helyettes szülői jogviszony létrejöttére szerződést köt a helyettes szülőkkel, helyettes szülő tanácsadó, vagy – önálló helyet-

22.

1997.évi XXXI.tv. 94. §

23.

1997.évi XXXI.tv. 29. §

-29-

tes szülő működtetése esetén – csatolt munkakörben más szakember alkalmazásán keresztül biztosítja a helyettes szülői tanácsadói feladatok ellátását, gyakorolja a munkáltatói jogokat.

Az elhelyezések folyamatában egyfajta szakmai, törvényességi szűrőként működik, vizsgálja a beérkezett kérvényeket, dönt az elhelyezésről, megállapítja a személyi térítési díjat, kiválasztja az eset szempontjából legoptimálisabb helyettes szülőt, megállapodást köt a szülővel. Intézkedést hoz a szolgáltatás igénybevételének engedélyezéséről és erről értesíti a fenntartót. A törvényes képviselő szülő írásbeli kérelmére, a gondozási idő leteltével, illetve a gondozás alapjául szolgáló megállapodás súlyos megszegése esetén megszünteti az elhelyezést. Intézményi hátterével, infrastruktúrájával elősegíti az elhelyezések sikerességét, az ellátott gyermekek jogainak érvényesülése érdekében elősegíti a szükséges szolgáltatások kapcsolódását, igénybevételét, támogató hátterével elősegíti a gyermekek kapcsolattartását vérszerinti szüleikkel. A jogszabályban meghatározott okok fennállása esetén értesíti a gyámhivatalt. Adminisztrációs és szakmai hátteret biztosít a sikeres elhelyezés, a minőségi szolgáltatásnyújtás érdekében. Szakmai támogató fórumokat működtet, gondoskodik a szolgáltatást nyújtók minőségértékeléséről, képzéséről, továbbképzéséről. A több helyettes szülőt foglalkoztató helyettes szülői hálózatok esetében biztosítja a befogadó családok szakmai csoportként való működését, fórumot biztosít problémáik, szakmai szükségleteik megfogalmazására, érdekeik képviseletére. Együttműködési megállapodásokat köt a helyettes szülői hálózat intézményi környezetével, működteti ezeket a szakmaközi kapcsolatrendszereket.

Helyettes szülő A helyettes szülő – ha az átmeneti gondozás biztosítására kijelölték – otthonában fogadja a gyermeket, gyerekeket. Szem előtt tartja, hogy az oldott, meleg, családias fogadtatás átsegítheti a gyermekeket a kezdeti szorongásos állapoton. Az átmeneti gondozás alatt a helyettes szülő a gyermek teljes körű ellátásáról gondoskodik úgy, hogy közben a szülő felügyeleti joga megmarad. Tehát a gyermek sorsának alakításában a szülő teljes felelősséggel részt vesz, és a helyettes szülővel együttesen a saját lehetőségei szerint és kötelezettségei megtartásával tesz meg mindent, hogy a gyermek ebben az időszakban is szükségleteinek megfelelően legyen ellátva, és amikor lehetséges, hazakerüljön a saját családjába.

A helyettes szülői szolgáltatás során az ellátás mértékét a szükséglet szerint, a szolgáltató és a vérszerinti család közötti megállapodás határozza meg. Fontos, hogy a gyermek minél több saját játékot, ruhát hozhasson, ezzel is erősítve családi kötelékeit. Ezek az eszközök, tárgyak a családi ház biztonságát jelentik számára, mintegy pótolva a személyeket és a légkört. Fontos a szülők akár anyagi, vagy fizikai szerepvállalása is a gyermek ellátásában, ami a felelősséget erősíti bennük, illetve azt nem hagyja kialudni. Ez azonban az ellátás szolgáltatás jellegéből is adódik, melynek értelmében; az ellátás mértékét az igénybevevő szükséglete határozza meg. A teljes körű ellátás biztosítása a gyermek számára nyújtandó szolgáltatás mértéket jelenti, az ő szükségleteinek teljes körű figyelembe vételét, kielégítését, amit a szolgáltató és a vérszerinti szülő közösen biztosít számára. A felkészítő tanfolyamot eredményesen elvégző személyt, mint helyettes szülői férőhelyet biztosítót – a működ-

-30-

tető és a jelentkező személy közös kérelmére – a gyermekjóléti szolgálat nyilvántartásba veszi, ezzel egyidejűleg a működtető megállapodást köt a helyettes szülői feladatot vállaló személlyel. A helyettes szülő jogviszonya a működtető és a helyettes szülő között, jogokat és kötelezettségeket tartalmazó, írásba foglalt megállapodás alapján határozatlan időre jön létre. Ez alól kivételt jelent a helyettesítés vagy egyéb méltányolható ok esetén célzott határozott időre létrejövő jogviszony. A két fél a megállapodást csak közös megegyezéssel módosíthatja, amit bármely fél kezdeményezhet. A megállapodás módosítása különösen indokolt a gyermekek létszámának megváltozása esetén. A helyettes szülői jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek a feleket attól az időponttól illetik meg, illetőleg terhelik, amelytől a gyermek ténylegesen a helyettes szülő gondozásába került24.

A megállapodásban rögzíteni kell: • a helyettes szülői feladatvállalás kezdő időpontját; • a gyermek átmeneti gondozásával-nevelésével kapcsolatos helyettes szülői jogokat és kötelezettségeket; • a helyettes szülő együttműködési kötelezettségeit; • a helyettes szülő díjazását.

Ebben az „alap-szerződésben” fogalmazzák meg: • a helyettes szülő képzési, továbbképzési kötelezettségét, a működtető és fenntartó feladatvállalását; • jogszabály által előírt nyilatkozatait; • díjazását; • értesítési kötelezettségét a gyermekjóléti szolgálat felé; • gondozási-nevelési terv elkészítésének módját; • az ellátás mértékének leírását; • kapcsolattartási és együttműködési feladatait; • dokumentálási és nyilvántartási feladatait, kötelezettségeit; • tanácsadásának és ellenőrzésének rendjét.

Amennyiben gyermek elhelyezésére kerül sor, a fenti alapszerződés kiegészül a konkrét esetre vonatkozó együttműködési megállapodással, mely tartalmazza a gyermek és családja kapcsolattartásának módját, gyakoriságát, mértékét, az egyéni kéréseket, igényeket, valamint megállapodásaikat. Célszerű mellékletként csatolni a gyermek magával hozott tárgyairól felvett személyi leltárt. A megállapodásokat a szülők/törvényes képviselők, a befogadó helyettes szülői család és a gyermekjóléti szolgálat helyettes szülői tanácsadója és ha kell, ill. van, akkor a család gondozója írják alá. A jogviszony fennállása alatt a helyettes szülő együttműködik a működtetővel, a helyettes szülői tanácsadóval, az ellátási tevékenységét ellenőrző gyámhivatallal. A helyettes szülő az együttműködés keretében köteles haladéktalanul tájékoztatni a működtetőt, ha feladatainak ellátásában tartósan akadályoztatva van, vagy életkörülményeiben jelentős változás várható25.

24.

1997. évi XXXI. tv. 66/A. § (2) (3)

25.

U.o. 66/B. §

-31-

A helyettes szülői jogviszony megszűnik a helyettes szülő halálával, a működtető jogutód nélküli megszűnésével, vagy határozott idejű jogviszony esetében annak lejártával. A jogviszony megszüntethető a felek közös megegyezésével és felmondással.

A működtető köteles felmondani a jogviszonyt: • ha a helyettes szülő külföldre kivándorol; • ha a helyettes szülőt a bíróság jogerős ítélettel cselekvőképességét korlátozó, vagy kizáró gondnokság alá helyezte; • ha a helyettes szülő ellen kiskorú sérelmére szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt eljárás indul, vagy ilyen cselekmény miatt a bíróság jogerősen elítélte, illetve ha szülői felügyeleti joga, gyermeke átmeneti nevelésbe vétele miatt szünetel, vagy a bíróság szülői felügyeleti jogát megszűntette; • ha a helyettes szülő a gyermek nevelése, ellátása során meg nem engedett nevelési módszereket alkalmaz, vagy ha a gyermeket bántalmazza, élelmezését megvonja, illetve a gyermek gondozását, nevelését súlyosan elhanyagolja, a vér szerinti családjával való kapcsolattartását nem biztosítja, továbbá a gyermek ellátásához biztosított juttatásokat nem a gyermek szükségleteire fordítja.

Ha a jogviszonyt a működtető és a helyettes szülő közös megegyezéssel kezdeményezik megszűntetni, ilyen esetben a megállapodás csak a kezdeményezéstől számított hatvan nap elteltével mondható fel. Felmondással a helyettes szülői jogviszony azonnal megszűnik. A jogviszony megszűntetésére irányuló megállapodást, illetve az e tárgyban készült nyilatkozatokat írásba kell foglalni.

Helyettes szülői tanácsadó A helyettes szülői tanácsadó segíti a helyettes szülőt feladata ellátásában, illetve biztosítja szakmai ellenőrzését. Rendszeresen látogatja a helyettes szülői családot a gondozással járó feladatok, esetleges problémák segítése céljából. A látogatások gyakorisága szükség szerint változhat, de legalább három hetente felkeresi a családot. Kapcsolatot tart a gondozott gyermek nevelési oktatási intézményével, tájékozódik tanulmányi eredményéről, viselkedéséről. Tanácsadással segíti a helyettes szülőt a szolgáltatás során felmerült problémák megoldásában, szükség esetén egyéb ellátásokat, szakembereket szervez a gyermek és a helyettes család segítségére. Segíti a gyermek és hozzátartozóinak zavartalan kapcsolattartását.

Amennyiben az átmeneti gondozás a 30 napot meghaladja, elkészíti a helyettes szülővel, a vérszerinti szülővel, életkorától függően a gyermekkel és a gyermekjóléti szolgálat családgondozójával közösen a gyermek egyéni gondozási nevelési tervét, ellenőrzi annak megvalósulását, kezdeményezi annak szükség esetén történő felülvizsgálását, módosítását. Ellenőrzés keretében vizsgálja, hogy a helyettes szülő megtesz-e mindent a gyermek harmonikus fejlődése érdekében, a teljes körű ellátást a jogszabályban meghatározott formában biztosítja-e, illetve az ellátmányt a gyermekre fordítja-e. Amennyiben a helyettes szülő meg nem engedett nevelési módszereket alkalmaz, különös tekintettel, ha a gondozásában lévő gyermeket bántalmazza, élelmezését megvonja, nevelését elhanyagolja,

-32-

ha a gyermek ellátására kapott juttatásokat nem a gondozott szükségleteire fordítja, haladéktalanul tájékoztatja a működtetőt és kezdeményezi új gondozási hely kijelölését. A helyettes szülői tanácsadó folyamatos kapcsolatot tart a hálózatban működő szülőkkel, informálódik a helyettes családok életéről, az elhelyezett gyermekek állapotáról. Segíti, és figyelemmel kíséri a helyettes szülői családok gondozómunkáját. Napi szinten együttműködik a gyermekjóléti szolgálattal, illetve a jelzőrendszer tagjaival. Ennek keretében, értesíti a gyermekjóléti szolgálatot a gyermek átmeneti gondozásának kezdetéről, illetve együttműködik vele a gyermek mielőbbi hazakerülésének elősegítése céljából. Naprakész adminisztrációt vezet az elhelyezett gyermekekről, tárolja a jogszabályban előírt adatokat. Kezdeményezi a gyermekjóléti szolgálat családgondozójánál az esetkonferencia összehívását, melynek elsődleges célja a szakmai munka értékelése valamint a gondozómunkában résztvevők tevékenységének összehangolása. Szakmailag indokolt, hogy a gyermek átmeneti gondozásával kapcsolatos esetkonferenciákat a helyettes szülői tanácsadó vezesse le. Részletes tájékoztatást ad az ellátás tartalmáról, az ellátást igénybe venni kívánó családoknak. Részt vesz a helyettes szülői családok toborzásában és kiválasztásában.

Gyermekjóléti szolgáltató A gyermekjóléti szolgálat legalább három helyettes szülőt foglalkoztató helyettes szülői hálózatot szervez, illetve működteti azt, vagy önálló helyettes szülőket foglalkoztathat26. Közreműködik a helyettes szülői szolgáltatást nyújtani kívánó családok felkutatásában, tájékoztatja őket az átmeneti gondozás keretében ellátandó feladatokról, illetve a helyettes szülői jogviszonyról. Feladatellátása keretében nyilvántartja a helyettes szülői férőhelyeket. Helyettes szülői tanácsadó alkalmazásával segíti és ellenőrzi a helyettes szülői családokat. Ezt a feladatát akkor is ellátja, ha az alkalmazott helyettes szülők száma helyettes szülői tanácsadó alkalmazását nem indokolja. A helyettes szülői tanácsadó, vagy hiányában a gyermekjóléti szolgálat, jelzéssel él a működtető felé, ha a helyettes szülő a gyermek teljes körű ellátását nem biztosítja megfelelően27. A gyermekjóléti szolgálat tevékenysége során kiajánlja a helyettes szülői szolgáltatást; működteti, koordinálja az ellátás közben a szakmai csoportot és segíti a családot az elhelyezés okának megszüntetésében. A helyettes szülői ellátás egyfajta szolgáltatás, így annak igénybevétele a családok részéről önkéntes. Ez azt jelenti, hogy előfordulhat, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának nem volt kapcsolata korábban a családdal, de mégis fontos lehet, hogy az átmeneti gondozás igénybevételekor felvegyék a kapcsolatot, hisz a család működése szempontjából jelentős zavar keletkezett, amiért ezt a típusú segítséget kellett igénybe vennie. Valószínű és a gyakorlat azt mutatja, hogy bizonyos mértékű családgondozás szükséges ahhoz, hogy a család képes legyen ismét együtt funkcionálni, és a gyermek visszakerülhessen otthonába. Helyettes szülői ellátás igénybevételekor a helyettes szülői hálózatot működtető feladata értesíteni a gyermekjóléti szolgálatot a gyermek befogadásról. A gyermekjóléti szolgálat családgondozója ettől fogva a gyermek szülei számára nyújt segítséget, támaszt abban, hogy minél előbb képessé váljanak gyermekük gondozására.

26.

1997.évi XXXI.tv. 40. § (2) d)

27.

15/1998. (IV.30.) NM rendelet 25. §

-33-

Ez a segítségnyújtás elsődlegesen és célzottan annak a problémának a megoldására irányul, ami az elhelyezést szükségessé tette: pl.: lakhatási probléma, családi konfliktus, betegség, stb.

A szülő gyermeke helyettes szülői családba történő elhelyezését – még ha ő kérte is – , veszteségként éli meg, úgy érzi, hogy nem elég jó szülő, mert nem képes gyermekéről gondoskodni. Így a segítő kapcsolat első fázisában a szülő megerősítésére kell törekedni, arra, hogy képes legyen elfogadni ezt a helyzetet, és legfőképp saját magát. Amennyiben ez megtörténik és megnyugszik, képessé válik arra, hogy át tudja látni lehetőségeit, fel tudja mérni erőforrásait. Ez idő alatt a családgondozó feladata a szülő aktív, személyre szóló támogatása mellett, a kapcsolattartás segítése. Gyakran szükséges a szülő ösztönzése, bátorítása, aki kudarcát sokszor a gyermekére, vagy akár a helyettes szülőre vetíti és azokat indulatokban fejezi ki. Így mintegy konfliktuskezeléssel kell segíteni, újra építeni a szülő és gyermeke közti kapcsolatot és a helyettes szülői tanácsadóval közösen kialakítani a két család együttműködését.

A gyermekjóléti szolgálat családgondozója a szülővel közösen feltárja azokat a lehetőségeket, erőforrásokat, melyek a probléma megoldását elősegítik. Ehhez felhasználja kapcsolati rendszerét, ismereteit és adott esetben új lehetőségeket tár fel.

Gondozási tervet készít, melybe bevonja a szülőn kívül, a helyettes szülői családot, a helyettes szülői tanácsadót, a gyermekintézményt, ahová a gyermek jár és minden személyt, aki segítőként tud cselekedni az eset megoldásában, pl.: védőnő, orvos, nevelési tanácsadó, családsegítő központ, családtag, stb.

A Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Konszenzus Konferenciája kiadványában 2008. évben az alábbiak szerint részletezi a gyermekjóléti szolgálat feladatát:

Amennyiben a lakóhely szerinti gyermekjóléti szolgálat ismeri a családot, és az ő segítségükkel került a gyermek a helyettes szülői családba, akkor az általános feladatok a következők: • Írásban tájékoztatja a helyettes szülői hálózat működtetőjét a család előtörténetéről, a gondozási tervről, a család összes ismert körülményeiről, a várható esélyekről. • Amennyiben a család előreláthatólag 1 hónapon túl veszi igénybe az átmeneti ellátást, úgy a már meglévő ismereteit és kapcsolatait felhasználva gyakorlati segítséget nyújt a helyettes szülői hálózatot működtetőnek. Szakmailag indokolt az esetkonferencia összehívása, amelynek témája a gyermek egyéni gondozási-nevelési tervének elkészítése, a nyilvántartási rendszer ÁTG-1 adatlapján. Egy szükség esetén összehívott szakmaközi megbeszélés nem helyettesíti az esetkonferenciát, hisz az esetkonferencián a szülőnek, családnak minden esetben jelen kell lennie. • Az esetkonferencián készült gondozási–nevelési tervben a gyermekjóléti szolgáltatást végző megállapodást köt a helyettes szülői hálózat helyettes szülői tanácsadójával, vagy/és családgondozójával a feladatokban történő szerepvállalásról. Ennek jogi alapja a 15/1998. (IV.30.) NM rendelet 53. § (1). A megállapodás tartalmazza a feladatmegosztást és kijelöli a kompetencia-határokat. Ezen belül lehetséges az is, hogy a család hatékonyabb együttműködést tud kialakítani a helyettes szülői hálózat családgondozójával/tanácsadójával, mint a gyermekjóléti szolgálattal, így a feladatokat érdemes úgy elosztani, hogy az kapja, aki

-34-

a családot a leghatékonyabban tudja támogatni. Fontos, hogy a család lássa a két intézmény közti információcserét, együttműködést. • A gyermekjóléti szolgáltatást végző szociális munkás a tervek alapján (ÁTG-1, GYSZ-3-Betétlap) kapcsolatot tart a családdal, segíti a gyermek visszakerülését lakókörnyezetébe, illetve egyéb megoldások igénybevételéhez nyújt külső segítséget. Gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a tervben esettől függően szükséges meghatározni a találkozások számát, és helyszínét.

Amennyiben a gyermek maga kéri az átmeneti gondozást nyújtó ellátást és így kerül a helyettes szülői családba, akkor a helyettes szülői hálózat esetvivőjének a következő feladatai vannak a gyermekjóléti szolgálat felé: • A helyettes szülői hálózat helyettes szülői tanácsadója a gyermek befogadását követően, elkészíti az első helyzetfelmérést, kitölti a gyermek Törzslapját. A 15/1998. (IV.30.) NM rendelet 64. § (1) bekezdése alapján a bekerülés tényéről telefonon és írásban értesíti a gyermek és a szülő lakóhelye szerinti gyermekjóléti szolgálatot, és elküldi a dokumentációt. • Minden esetben beszerzi a szülő vagy törvényes képviselő beleegyező nyilatkozatát a további ott-tartózkodáshoz. • A Gyvt. 46. § (2) bekezdése alapján, ideiglenes gondozás esetében értesíti a gyermek szülőjét vagy törvényes képviselőjét, illetve a gyámhatóságot az átmeneti gondozás vagy más hatósági intézkedés céljából. • A Gyvt. 49 § (4) bekezdése alapján a gyámhivatalt értesíti a szükséges intézkedések megtétele érdekében az átmeneti gondozás időtartamának eltelte előtt is, ha  nyilvánvalóvá válik, hogy a gyermek családi környezetébe nem térhet vissza;  a szülő vagy más törvényes képviselő a gyermek átmeneti gondozását ugyanazon intézményben két éven belül másodszor is kéri. • Amennyiben az elhelyezés előreláthatólag egy hónapnál hosszabb időtartamú lesz, az átmeneti gondozást nyújtó intézmény családgondozója kezdeményezi és megszervezi az esetkonferenciát. Szakmailag indokolt a konferencia szervezésébe bevonni a gyermekjóléti szolgálatot. Ha volt már kapcsolata a bekerülést megelőzően a családdal, akkor a konferencia résztvevőinek egy részével bizonyosan kapcsolatban állt már az eset kapcsán; ha nem volt, akkor az alaptevékenységéből adódó kapcsolati rendszere révén nyújthat konkrét segítséget. • A gondozási-nevelési terv főbb elemeit lehetőleg az esetkonferencia résztvevői fogalmazzák meg, és ennek alapján készíti el az esetvivő családgondozó. • Az

esetgazda/esetfelelős

és

az

esetvivő

folyamatos

kapcsolatot

tart

a

családdal

vala-

mint egymással; folyamatosan konzultálnak; a gondozási-nevelési tervben meghatározottak szerint kapcsolatot tartanak a segítőkkel, az érintett intézményekkel (pl.: iskola, védőnő).

Jelzőrendszer A gyermekvédelmi törvény 17. § (3) bekezdése együttműködésre kötelezi az illetékes intézményeket, az észlelőés jelzőrendszer szereplőit a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése, valamint a gyermek

-35-

családban történő nevelkedésének elősegítése érdekében. Ennek értelmében, a gyermekek védelme nem csupán a gyermekvédelmi rendszer szereplőinek, hanem tágan értelmezve, minden gyermekekkel hivatásszerűen foglalkozó szakembernek és gyermek sorsát szemlélő, látó személynek feladata, felelőssége.

Annak érdekében, hogy a támaszra, ösztönzésre és segítségre szoruló gyermekek és családjaik megkapják a számukra szükséges megfelelő mértékű, szintű és színvonalú segítséget, adott helyen minden érintett, a gyermekkel és családjával kapcsolatban lévő személy, intézmény aktív közreműködése szükséges. A gyermekjóléti alapellátások és ezen belül az átmeneti gondozás egyik alapelve, hogy a megoldások kulcsa nem egy személy kezében van, hanem mindenkiében, aki érintett egy esetben. Annak érdekében, hogy hatékonyan működjön az átmeneti gondozás, nélkülözhetetlen az együttműködés. Az együttműködést itt a következők szerint értelmezzük: a segítő szakember(ek) és a kliens között egy közösen meghatározott – egymás nélkül el nem érhető – cél megvalósításának érdekében létrejövő tudatos, konstruktív kapcsolat28.

Az interdiszciplináris együttműködés szakkifejezés értelmezése és gyakorlati használata széleskörű. Ezért szükséges meghatározni, hogy ebben a kontextusban mit értünk alatta.

Interdiszciplináris team (intézményközi munkacsoport): időhöz kötött, ideiglenes együttműködési forma – ahol a kliens áll a középpontban. Különböző szakemberek, akik nem egy intézményben dolgoznak, összeülnek egy bizonyos feladat érdekében, a kliens egyéni szükségleteinek megfelelő szolgáltatás meghatározása, illetve e szükséglet kielégítése céljából29. Az interdiszciplináris együttműködés abból indul ki, hogy a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek nem tudnak egyedül megoldani komplex problémákat. Épp ez adja az erejét ennek az együttműködési formának: a szakemberek megfogalmazzák egymás felé a segítségnyújtás felelősségi határait, és szükség esetén továbbadják egy klienssel folytatott munkájukat egy másik szakembernek. Ez nem egyenlő az esetátadással, csupán a másik szakember segítségét veszik igénybe egy bizonyos részfeladat megoldásában.

A helyettes szülői elhelyezés során szakmai team résztvevői: a helyettes szülők, a helyettes szülői tanácsadó, a gondozási tevékenységben részt vevő családgondozó, de amennyiben a gyermek ellátása szükségessé teszi, az kiegészül más, a gyermek ellátásában részt vevő szakemberekkel, így védőnővel, gyermekorvossal, pedagógussal, stb. Ebben a szakmai egységben központi szerepe van a vérszerinti szülőnek. A csoportnak már az átmeneti gondozás első pillanatától együtt kell működnie, hiszen a kölcsönös tapasztalatok leszűrése, valamint a további fejlődés lehetőségeinek feltárása a közös cél. A cél elérésébe mindenképp szükséges bevonni a jelzőrendszeri tagok közül azokat, akik napi, vagy rendszeres kapcsolatban maradnak a gyermekkel. A helyettes szülői családba kerülés a gyermek mindennapi életében olyan jelentős változás, mely kihat érzelmi állapotára, napi teljesítményére, s ennek figyelembevétele, adott esetben adekvát kezelése a gyermekintézmény dolgozói számára jelent feladatot.

-36-

28.

Anna Tüski: Interdisciplinary Teamwork – Careworkers perspective in a cross-country Approach MSW, University of Glasgow, 2001

29.

Anna Tüski: Interdisciplinary Teamwork – Careworkers perspective in a cross-country Approach MSW, University of Glasgow, 2001

A helyettes szülői ellátásban a következő értekezleti formákat szükséges igénybe venni:

1.) Esetfeltáró megbeszélés Résztvevői:

– a javaslattevő (iskola, óvoda, védőnő, jegyző); – a családgondozó; – a helyettes szülői tanácsadó.

Ennek a megbeszélésnek a célja a gyermek ellátási formájának a meghatározása. Ez abban az esetben kerül sorra, ha a javaslattevők jelzik a gyermek veszélyeztetettségnek gyanúját. A megbeszélés során tisztázódik, hogy a gyermeknek milyen típusú gyermekvédelmi gondoskodásra lehet szüksége. Amennyiben a problémafeltárás nyomán a résztvevők úgy ítélik meg, hogy a helyettes szülői ellátás megfelelő és szükségszerű segítség a család és a gyermek számára, úgy a családgondozó felkínálja ezt a szolgáltatást a szülőnek. De ha a veszélyeztetés mértéke olyan súlyosnak minősíthető, hogy előreláthatólag alapellátásban nem oldható meg, úgy a családgondozó más gyermekvédelmi intézkedésre tesz javaslatot a szülőnek, illetve a hatóság felé.

2.) Esetkonferencia Résztvevői:

– a vérszerinti szülő; – a helyettes szülő; – a családgondozó; – a helyettes szülői tanácsadó; – a gyermek (életkora alapján).

Az esetkonferenciát a gyermek helyettes szülői családba történő bekerülését megelőzően tartják meg. Itt tisztázható a szolgáltatás tartalma: mit nyújt az ellátás és mik az igények.

Ha előreláthatóan 30 napnál hosszabb lesz a gondozás időtartama, az ellátás igénybevételét követő 3 héten belül az érintettek elkészítik a gyermekre vonatkozó gondozási-nevelési tervet.

3.) Olyan esetmegbeszélés vagy esetkonferencia, mely a gondozási idő során szükség szerint összehívható Résztvevői:

– szükség szerint a vérszerinti szülők; – a családgondozó; – a helyettes szülői tanácsadó; – a helyettes szülő; – szükség szerint a jelzőrendszer tagjai.

A helyettes szülői ellátás során az együttműködés koordinátora a helyettes szülői tanácsadó. Feladata az esetmegbeszélések, esetkonferenciák szervezése, irányítása és lebonyolítása, továbbá a gondozási folyamat monitorozása, a gondozási–nevelési terv továbbgondolása.

Az esetmegbeszélés másik célja lehet a probléma megoldásában részt vevő személyek segítése vállalt feladatuk teljesítésében. Ezzel kapcsolatos probléma esetén bárki kérheti a résztvevők közül az esetmegbeszélés összehívását. Az esetmegbeszélés, esetkonferencia lehetséges helyszíne a helyettes szülői hálózatot működtető intézményben vagy szervezetnél lévő helyiség, illetve a gyermekjóléti szolgálat.

-37-

Vérszerinti szülő A helyettes szülői ellátás, mint az átmeneti gondozás egyik formája, a szülő kérésére, az ő igényére nyújtott szolgáltatás. Ez azt feltételezi, hogy saját belátása, a helyzet elfogadása mentén veszi igénybe, és kéri gyermek elhelyezését, tehát higgadt, megfontolt döntést hoz, melyre felkészült és gyermekét is fel tudja készíteni. Ez azonban a legritkább estben van így.

Mit látunk a családról, szülőről? • A család olyan élethelyzetbe került, melyet saját erejéből nem tud megoldani. • Hiányoznak a családon belüli segítő kapcsolatok. • Nincsenek tágabb családi, vagy baráti kapcsolatok, akiknek segítségét igénybe tudnák venni. • A külső, vagy belső körülmények hatására, nem tudja szülői szerepét tovább gyakorolni. • Családjának problémáját, a megoldásra vonatkozó képtelenségét idegenek felé fel kell tárnia. • Számára idegenektől kell segítséget kérni, elfogadni. • Gyermekét idegenekre, egy másmilyen, ismeretlen családra kell bíznia, ahol nem tudja milyen hatások fogják érni, róla mit fognak mondani.

A szülő egyrészt kudarcot él meg a családi kapcsolataiban, másrészt saját problémamegoldó képességében, valamint gyermekéről való gondoskodásában. Ebben a három kompetenciában kell erősíteni. El kell jutnia oda, hogy feloldódjon a bűntudata, el tudja fogadni segítségünket.

A helyettes szülői gondoskodás ideje alatt, a vérszerinti szülő problémái megoldásában együttműködik a gyermekjóléti szolgálat családgondozójával, a kapcsolattartás lebonyolításának érdekében a helyettes szülői tanácsadóval, és gyermeke zökkenőmentes ellátása érdekében a helyettes szülői családdal.

-38-

A helyettes szülői ellátás folyamata Ebben a részben azt kívánjuk bemutatni, hogy az elhelyezés folyamata hogyan épül fel a gyermek ellátása során. Az elhelyezések gyakorlata, az előkészítésre rendelkezésre álló idő függvényében, két utat jelölt ki a feladatok meghatározásához. A két metódus alapvetően abban tér el egymástól, hogy a kríziselhelyezések során, amikor általában nincs idő a megfelelő szakmai előkészítésre, a szakemberek arra törekednek, hogy minél rövidebb idő alatt teremtsék meg az elhelyezés korrekt feltételeit. Ezzel szemben optimális esetben az ellátás igénybevételére, a gondozás helyére, illetve a szolgáltatás szakmai tartalmára vonatkozó döntés gondos előkészítő munka eredményeként születnek meg.

A helyettes szülői szolgáltatás esettípusai

Azonnali elhelyezés

Tervezhetőoptimális elhelyezés

Az igénybevétel szükségességének meghatározása

X

X

Az elhelyezés optimális idejének meghatározása

_

X

A gyermek felkészítése

_

X

A helyettes szülői család kiválasztása, lehetőleg a gyermekkel együtt, az ő szükségleteinek figyelembe vételével

_

X

A helyettes szülői család felkészítése, a kezelendő problémából eredő feladatok átgondolásával

_

X

A vérszerinti szülő és a helyettes szülői család megismertetése, bemutatása egymásnak, lehetőleg a vérszerinti szülő – gyermek otthonában

_

X

A vérszerinti szülő és a gyermek látogatása a befogadó családnál, ismerkedés az új környezettel, a családtagokkal

_

X

A gyermekintézmény tájékoztatása a gyermek új helyre költözéséről, a helyettes szülő bemutatása – lehetőleg a vérszerinti szülő részéről, a családgondozó, vagy a helyettes szülői tanácsadó segítségével

_

X

Gyermek beköltözése

X

X

A gyermek és a szülő kapcsolattartásának biztosítása és segítése

X

X

A vérszerinti szülő segítése a probléma megoldásában – családgondozás

X

X

A gyermek folyamatos gondozása, teljes körű ellátása – támogatása

X

X

A visszaköltözés megtervezése

X

X

Hazakerülés

X

X

Tevékenység

-39-

Bekerülés Az igénybevétel szükségességének meghatározása – a szolgáltatás kiajánlása Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mely esetekben és hogyan vegye igénybe a szolgáltatást a rászorult család. A kezdetektől fogva kiemelt szakmai törekvés, hogy a helyettes szülői ellátás ne váljon a szakellátás „előszobájává”. Ennek kritériuma, hogy lehetőleg olyan gyermekek kerüljenek be az ellátásba, akinek az esetében az elhelyezés okát, az alapellátás eszközeivel kezelni lehet, illetve előreláthatólag a maximális gondozási idő alatt azt meg lehet oldani. A gyermek érdeke azt kívánja, hogy az elhelyezés indokaként kialakult élethelyzet megszűntével a lehető legrövidebb időn belül, vérszerinti családjukba visszatérhessenek.

Ez a feltétel nem teljesülhet akkor, ha egy nem kellően átgondolt döntés következményeként az átmeneti gondozásból a kiskorú átmeneti nevelésbe kerül, így ismételten át kell élni a gondozási hely változásának velejáróit: a környezetváltozást, a gondozó személyének változását, az őt körülvevő norma és szokásrendszer felborulását. Az ellátás jellege, – az, hogy a szülő kérésére indul, hogy nem érinti a vérszerinti szülők gyermekeik törvényes képviseletéhez fűződő jogait, hogy hangsúlyosan szolgáltatás szemléletű, ami miatt könnyebb meggyőzni a szülőt annak igénybevételéről – erős kísértés a gyermekvédelem szakembereinek arra, hogy az „erőszakosabb” hatósági eljárás helyett alkalmazzák azt. Ugyanakkor a fentiek figyelembevételével könnyen belátható, hogy a pillanatnyilag könnyebb megoldás később erősen romboló hatású lehet a gyermek szempontjából.

A jogszabály három alapesetet nevesít az átmeneti gondozás alapjául szolgáló problémaként

Az egészségügyi körülmény alatt olyan tényezőt értünk, ahol a szülő, gyermeke életkorához és szükségleteihez igazodó gondozását, saját, vagy gyermeke betegsége miatt átmeneti ideig nem tudja ellátni, vagy olyan ideiglenes egészségi veszélyeztető tényező lép fel, aminek megoldása az átmeneti gondozás időtartama alatt biztosítható. Lényeges feltétel, hogy a szülő az elhelyezés időtartamára biztosítani tudja gyermeke törvényes képviseletét, így szükséges, hogy legalább az egyik vérszerinti szülő elérhető távolságban, illetve nyilatkozatképes állapotban legyen az ellátás alatt.

Az átmeneti gondozás kézikönyve az életviteli problémát gyűjtőfogalomként határozza meg, amely magába foglal számos eseményt, élethelyzetet, mint például az anyagi, lakhatási nehézségeket, a szülők szenvedélybetegségét, házassági konfliktusát, a materiális hiányokat, stb.30

Indokolt távollétnek tekinthető, ha a szülő munkája, tanulmányai, vagy hivatalos ügyeinek intézése okából gyermeke felügyeletét, gondozását átmeneti ideig nem képes ellátni. Szintén ide sorolható, amikor az a szülő, aki hosszabb ideje folyamatos stressz helyzetnek, fokozott pszichés terhelésnek van kitéve (pl. fogyatékkal élő gyermeket nevelő, családi krízishelyzetet közelmúltban átélt szülő) a nevelési alkalmasság megőrzése érdekében, rekreáció céljából van távol.

30.

-40-

Papp Krisztina – Tüski Anna (szerk.) Átmeneti gondozás – célszerű vagy ideális elképzelés?! Módszertani kézikönyv Budapest, 2004. 21. p.

Az ellátás feltételeiről a kérelmezőt, kérelme benyújtásakor tájékoztatni kell. Az ellátás kezdetekor a kiskorút és törvényes képviselőjét tájékoztatni kell31: • az ellátás tartamáról és feltételeiről; • a szolgáltatás által vezetett, reá vonatkozó nyilvántartásokról; • az ellátásra jogosult gyermek és hozzátartozói közötti kapcsolattartásról, különösen a látogatás, a távozás és a visszatérés rendjéről a helyettes szülőnél biztosított személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátás esetében; • az érték- és vagyonmegőrzés módjáról; • panaszjoga gyakorlásának módjáról; • a fizetendő térítési, illetve gondozási díjról; • a jogosult jogait és érdekeit képviselő érdekképviseleti fórumról.

Az ellátásra jogosult gyermek törvényes képviselője köteles a tájékoztatás megtörténtéről nyilatkozni, a vezetett nyilvántartásokhoz adatot szolgáltatni, nyilatkozni a jogosultsági feltételekben, illetve a személyazonosító adatokban beállt változásokról. Abban az esetben, ha egy kiskorú otthonából önkényesen eltávozott, így felügyelet és ellátás nélkül maradt, az átmeneti gondozás keretében ideiglenes gondozásban kell részesíteni és állapotának megfelelő ellátást és éjszakai bentlakást kell biztosítani. Az ideiglenes gondozás során fel kell tárni a gyermek felügyelet nélkül maradásának okát, és haladéktalanul értesíteni kell a gyermek szülőjét, vagy más törvényes képviselőjét. A szülőn kívül értesíteni kell a gyermekjóléti szolgálatot, hogy tegyen lépéseket a kiskorú további átmeneti gondozására, vagy gyámhatósági intézkedés megindítására. Amennyiben a gyermek további átmeneti gondozására kerül sor, minden esetben be kell szerezni a szülő beleegyező nyilatkozatát. A gyámhivatalt értesíteni kell szükséges hatósági intézkedés megtétele céljából, ha a szülő vagy más törvényes képviselő az értesítésétől számított három napon belül nem gondoskodik gyermekéről, ha a szülő gyermeke átmeneti gondozásához nem járul hozzá, vagy azt nem kéri. Értesíteni kell továbbá a gyámhivatalt, ha a gyermek hazakerülése a kiskorú érdekeivel ellentétes.32

A helyettes szülői család kiválasztása Ahogy arra már utaltunk, fontos a helyettes szülői családot és a szolgáltatást igénybe vevőket bemutatni egymásnak. A befogadó család is jobban fel tud készülni a gyermek fogadására, és a gyermek is tudja, mi történik vele, kik és hol várják őt. Lényeges, hogy a szülő is lássa: kik, milyen körülmények között fognak gyermekéről gondoskodni. A találkozások alkalmat adnak arra, hogy megbeszéljék egymással elvárásaikat és a gyermek igényeit. A költözködés nehézségeit oldhatja, ha a helyettes szülőnél való elhelyezés nem jár együtt iskola, óvoda, bölcsőde váltásával. Szerencsés, ha a helyettesítő család életvitele vallási, kulturális szokások vonatkozásában sem tér el jelentősen a vérszerinti családétól. A gyakorlatban tehát a helyettes szülői család kiválasztása szakmai alapokon kell, hogy alapuljon. Mélyebb megfontolást igényel a kérdés, minthogy pusztán a szabad férőhelyek határoz-

31.

1997.évi XXXI. tv. 33. §

32.

1997.évi XXXI.tv. 46. §

-41-

zák meg a gyermeket ellátó család kiválasztását. Már a helyettes szülők toborzásánál is utaltunk arra, hogy a férőhelyek kialakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy milyen összetételű elhelyezési lehetőségek jönnek létre. A helyettes szülő férőhely kiválasztását elsődlegesen meghatározza a gyermek életkora. Bár elvileg a működési engedély nem differenciál az ellátható életkor szerint, a helyettes szülők munkája, munkabeosztása, kora, saját gyermekeik száma és életkora, a közlekedési lehetőségek, a lakás elrendezése, stb. nagyban meghatározza, hogy milyen életkorú gyermek elhelyezése válik lehetségessé. Ezeken az objektív körülményeken kívül, számos egyéni adottság is közrejátszik a döntésnél, hiszen a gyakorlat tapasztalatai szerint nem minden helyettes szülő egyformán képes hatékony lenni különböző életkorú gyermekek ellátása esetén. Számos példa mutatja, hogy vannak helyettes szülők, akik hatékonyabbak a kisgyermekek ellátása során, de kevéssé eredményesek pl. a kamaszokkal folytatott gondozómunkában és fordítva. A helyettes szülői tanácsadónak ismernie kell ezeket az egyéni adottságokat és döntését erre kell alapoznia. Ugyanígy meghatározó lehet az ellátandó gyermek neme, hiszen az előbb említett egyéni adottságokból adódó különbségeken kívül, a gyermekek elhelyezhetőségét nagyban befolyásolhatja pl. a helyettes szülő saját gyermekének neme.

Testvérek esetén a helyettes szülő kiválasztását befolyásolja az elhelyezendő gyermekek száma. Mivel a helyettes szülői elhelyezés során is alapelv, hogy a testvéreket nem választjuk el egymástól, így a javasolt férőhelyet alapjaiban határozza meg, hogy mely család alkalmas a kívánt gyermekszám ellátására. Az engedélyezett férőhelyszámon felül figyelembe kell venni, hogy a helyettes szülő mennyire képes megoldani a testvérek szükségleteinek megfelelő ellátását. Értendő ez alatt, hogy pl. képes-e megoldani közlekedésüket, eljuttatni őket a gyermekintézményekbe (iskola, óvoda), képes-e menedzselni az elhelyezni kívánt gyermekek hétköznapjait. Nagyon fontos a döntésnél figyelembe venni a gyermekek egyéni szükségleteit, egészségügyi és mentális állapotát, tanulmányait, tehetséggondozási, vagy felzárkóztató pedagógiai igényét, stb. Itt minden egyéni tényező szóba jöhet a gyermek félelmeitől az allergiájáig. Egy, az állatoktól betegesen félő gyermeket pl. lehetőleg ne helyezünk el egy tanyán, ahol sok állatot gondoznak és az állatokkal való napi kontaktus szinte elkerülhetetlen. Végül, de nem utolsó sorban az elhelyezés helyét nagyban befolyásolják a vérszerinti család és a helyettes szülői család kulturális, vallási szokásai. Számos vitát folytatott a szakma arról, hogy pl. szabad-e nehezebb körülmények közül érkező gyermeket jobb módú helyettes szülői családba helyezni. Érvek csapnak össze a szakemberek között arról, hogy nem fokozzuk-e a szülő – „mi van, ha majd nem akar hazajönni a jobb körülmények közül?” – félelmeit azzal, ha túl nagy az életszínvonalbeli különbség a két család között. A tapasztalatok nem támasztják alá egyértelműen ezeket az érveket, ugyanakkor az új körülmények közé beilleszkedés szempontjából egyértelműen könnyebb a dolgunk, ha a gyermeknek minél kevesebb változást kell megélnie.

A vérszerinti szülő és a helyettes szülői család megismertetése, bemutatása egymásnak a vérszerinti szülő és a gyermek látogatása a befogadó családnál, ismerkedés az új környezettel, a családtagokkal Az előkészítés célja, hogy a szülő, illetve a gyermek birtokába lehessen azoknak az információknak, amely alapján a szülő meg tudja hozni döntését az ellátás igénybevételéről. Ez nem pusztán a részletes tájékoztatást foglalja magába. Fontos, hogy a döntés előtt az igénybevevőknek, illetve a helyettes családnak legyen alkalma találkoz-

-42-

ni és megismerni egymást. A találkozás szerencsés, ha összeköthető a helyettes szülő közös meglátogatásával, ami lehetővé teszi, hogy a két család jobban megismerje egymást, a szülők közvetlenül és kötetlenül beszéljenek a gyermek szokásairól, gondozásáról, illetve a személyes élmény által a gyermek is motiváltabbá váljon. Több ilyen gyakorlati példa után tapasztaltuk, hogy a gyermekek motiváltsága lényegesen jobb lett, néha várták az elhelyezést, mint izgalmas „kalandot”. Előfordult olyan eset, amikor olyan jól sikerült az előkészítő látogatás, hogy a gyerekek számolták, hogy hányat kell még aludni addig, hogy elmehessenek, és ott aludhassanak a helyettes szülőnél, ami azt jelentette ezekben az esetekben, hogy nem erőszaknak élték meg az elhelyezéseket. A nagyobb gyermekek esetében annak van kiemelt jelentősége, hogy érezzék, van beleszólásuk a dolgok menetébe, számításba veszik a véleményüket. Nézetünk szerint a sikeres elhelyezés egyik kritériuma, hogy a gondozómunkát kölcsönös szimpátiára építsük fel. Ebből az is következik, hogy minkét félnek legyen lehetősége nemet mondani az elhelyezésre. A vérszerinti szülő a látogatáson keresztül látja hová kerül gyermeke, melyik lesz az ágya, kik fognak gondoskodni róla. Mindez biztonságot kelt az egyébként élete, valószínűleg legnehezebb döntésére készülő szülőben. Más oldalról megközelítve, ahhoz, hogy valódi döntéshelyzetbe kerülhessen a szülő, mindezt egy szolgáltatásjellegű ellátásnál alapfeltételnek is kell tekintenünk. Csak úgy tud korrekt, megfontolt döntést hozni, ha saját benyomása van arról, hogy ki és hol fogja gyermekét gondozni. A döntés még így sem egyszerű, hiszen az észérvek ellenére gyakran érzik azt, hogy elárulták cserbenhagyták életük értelmét, a gyermeküket.

Az elhelyezésről szóló döntés – az igények-lehetőségek összehangolása, az elhelyezés optimális idejének meghatározása Az elhelyezést kiváltó ok, a gyermek és az elhelyezési lehetőségek ismeretében a szülőknek, életkorától függően a gyermeknek és a szakembereknek meg kell hozniuk a döntésüket a szolgáltatás igénybevételéről. Az elsődleges döntési szempont a család problémája, azaz, hogy a szolgáltatás igénybevételét indokoló élethelyzetre adekvát választ tud-e adni a helyettes szülő szolgáltatás. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a szakemberek felelősségét annak megítélésében, hogy az adott probléma alapellátásban kezelhető-e és a meghatározott időkeretben, az átmeneti gondozás szakmai lehetőségei között megoldható-e? Ha nem, akkor nem szabad hazardíroznunk, mert egy sikertelen elhelyezés a gyermek egész életére kihatással lehet. Azokban az esetekben, – amikor a probléma, a gyermek súlyos veszélyeztetettsége miatt hatósági intézkedést igényelne, amikor ténylegesen egyáltalán nem tud jelen lenni a szülő a gondozás folyamatában, amikor a gyermek családi jogviszonya rendezetlen és azt súlyos konfliktusok övezik, amikor nyilvánvaló, hogy a lehetséges időkeret alatt lényeges változás nem fog bekövetkezni az elhelyezés okául szolgáló probléma tekintetében – nem akkor teszünk jót a gyermekkel, ha „mindenáron” ellátjuk, hanem, ha megkeressük a számára leginkább megfelelő szolgáltatást, ellátást, intézkedést.

A döntés másik összetevője az igények és a lehetőségek összehangolása. Ezt a szülő és a gyermek részletes tájékoztatása alapozza meg. Szükséges teljes részletességgel bemutatni a család számára az ellátás lehetőségeit és meghallgatni a szülő és a gyermek igényeit. Segíteni kell a családnak annak elképzelésében, hogy el tudják képzelni, hogy miként valósíthatóak meg elvárásaik a szolgáltatás keretében. Be kell mutatni, milyen segítséget kapnak problémáik megoldásában, élethelyzetük segítésében. Ez a konstruktív párbeszéd lehet az alapja, hogy a szolgáltatás rugalmas keretei között kirajzolódjon a gyermek ellátása és a szülő támogatása. Fontos ugyanakkor az is, hogy felhívjuk a figyelmüket az ellátás keretei között felmerülő irreális elvárásaikra és ezekben a kérdésekben egyességre jussunk.

-43-

A igények-lehetőségek sikeres összehangolása esetén a döntés részeként ki kell alakítanunk az elhelyezés időtartamára vonatkozó közös álláspontunkat. Itt nagyon nagy szerepe van a szakembernek abban, hogy jól mérjük fel a probléma megoldásához szükséges időt, ami lehetőséget nyújt a gondozás folyamatának felépítésében. A gondozás időtartamát alapjaiban határozza meg az elhelyezés indokául szolgáló probléma. A szülőt tájékoztatnunk kell arról, hogy a gyermek ellátása az előre tervezettnél hamarabb is megszűntethető – ha kéri – ugyanakkor fel kell hívnunk rá a figyelmet, hogy a gyermek hazagondozása – főleg a hosszabb elhelyezéseknél – előkészítést igényel.

A gyermek felkészítése A begondozás másik fajsúlyos kérdése, a gyermek és a szülők felkészítése az elhelyezésre, amely a döntést követően történik. A gyermeket életkorához mérten tájékoztatnunk kell arról, hogy mi fog történni vele. Ez nem feltételezi szükségszerűen azt, hogy mindezt egy idegen szakembernek kelljen megbeszélnie vele, szerencsés esetben ez a szülő bevonásával történik. Ezzel összefüggésben a szülőt fel kell készítenünk a gyermek reakcióira, kérdéseire. Segítenünk kell abba, hogy mire lesz szüksége a gyermeknek távolléte alatt. Törekednünk kell arra, hogy a gyermek „át tudja menteni” otthona egy részét az új helyre. Ez minden korosztálynál egyformán fontos! Míg a kisgyermeknél az elalvás előtt magához ölelhető „anyapótló” pelenkadarab vagy plüssállat, addig a nagyobb gyermekeknél a saját csörgőóra vagy egy fénykép segít az otthon biztonságát felidézni bennük.

Ahogy azt fentebb említettük, a gyermek számára is különösen fontos, hogy a bekerülést megelőzően megismerkedhessen azzal a személlyel, családdal, akikhez kerülni fog. A gyermek életkorától függetlenül, segíti a bizalom kialakulását, ha először a gyermek saját otthonában találkozhat a helyettes szülővel. A biztonságot jelentő környezet, a szívesen látott vendégként megjelenő személy iránt könnyebben alakul ki a bizalom. A helyettes szülő számos információhoz, tapasztalathoz juthat a gyermek családi környezetének megismerése során, megfigyelheti a gyermek viselkedését, egyéni szokásait, a szülővel pedig közvetlenül meg tudja beszélni azokat a kérdéseket, melyek a gyermek napi szokásainak, gondozásának megismeréséhez szükségesek.

A helyettes szülői családba kerülést megelőzően ugyanilyen fontossággal bír, ha a gyermek elmehet ismerkedni a helyettes szülői családhoz – még csak vendégségbe – , amikor megnézheti, hogy hová, milyen helyre fog költözni, hol lesz az ő helye, mit vihet magával, mi vár rá. Alkalmat kell teremteni a látogatás során arra, hogy a család többi tagjával is találkozhasson, hogy a beköltözés pillanatában ne idegenek vegyék körül.

A helyettes szülői család felkészítése, a kezelendő problémából eredő feladatok átgondolásával – a gyermekintézmény tájékoztatása a gyermek új helyre költözéséről A helyettes szülői család számára fontos, hogy minél több és minél szélesebb körű információkkal rendelkezzen a család akadályoztatásának okairól, körülményeiről, hogy tisztán lássa a segítés folyamatát és abban saját szerepét. Ahhoz, hogy a gyermek számára a szükségletének megfelelő támogatást tudja nyújtani a helyettes szülő, tisztában kell lennie a gyermeket ért hatásokkal, mentális és fizikai állapotával. A fent leírt találkozások lehetőséget teremtenek arra, hogy a helyettes szülő átfogó képet kapjon a problémáról, a vele szemben elvárt igényekről, tisztáz-

-44-

ni tudja vállalt feladatát. Mindebben nagy szerepe van a helyettes szülői tanácsadónak és a gyermekjóléti szolgálat szakemberének. Itt különösen felértékelődik a helyettes szülőt körülvevő szakmai team jelentősége. A profeszszionális szakemberek, akik adott esetben sokkal több információval bírnak a gyermek és családja életéről, rengeteg hasznos tudnivalóval, tanáccsal tudják megalapozni a sikeres gondozómunkát. A helyettes szülői tanácsadó feladata, hogy segítséget nyújtson a helyettes szülő saját családjának felkészítésében. Mivel egy „új családtag” érkezése mindannyijuk életére hatással van, segíteni kell a helyettes szülőt a családtagok kérdéseinek megválaszolásában, a legfontosabb információk megbeszélésében. Mindez a gyermek élethelyzetétől, problémáitól, egyéni sajátosságaitól függően rendkívül nagy különbségeket eredményezhet a felkészítés feladatai tekintetében. A helyettes szülői tanácsadó segítséget tud nyújtani abban, hogy a helyettes szülő saját gyermekei életkorának függvényében miként tudja a lehető leghatékonyabban támogatni a gondozás előkészítését.

A gondozás tervezése Amennyiben a helyettes szülőnél történő elhelyezés meghaladja a 30 napot, el kell készíteni a gyermek egyéni gondozási-nevelési tervét. A terv elkészítéséért a helyettes szülői tanácsadó a felelős. A terv célja, hogy a gyermek gondozásával, nevelésével, családba történő visszajuttatásával kapcsolatos feladatokat részletesen megtervezze, a szakemberek közötti munkamegosztást kidolgozza és azokat határidők közé strukturálja. A terv elkészítésébe be kell vonni az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket, törvényes képviselőjét és gondozóját.33

A terv elkészítésekor a következő tényezőket kell figyelembe venni: • a gyermek testi, lelki állapotát, családi kapcsolatait, nemzetiségi, etnikai, vallási hovatartozását; • az átmeneti gondozást szükségessé tévő okokat; • a gyermekjóléti szolgálat által az alapellátás, illetve a védelembe vétel során készített gondozási tervet; • a gyermekkel és szülőjével folytatott személyes beszélgetés során szerzett tapasztalatokat; • a gyermek nevelése, gondozása szempontjából minden egyéb jelentős körülményt.34

A gondozás tervezése a gyermekkel kapcsolatban álló érintett szakemberek bevonásával történik. Jelenlétük nem formális kritérium, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az igazán hatékony ellátás alapkritériuma az interdiszciplionális együttműködés megvalósulása, a feladatok közös tervezése és végrehajtása. A terv előkészítése optimális esetben esetkonferencia keretében történik. Az esetkonferencia szakmai előkészítése és kivitelezése során figyelembe kell venni a hazai, már működő gyakorlatot35. Adaptálva ezt a helyettes szülői elhelyezés kapcsán összehívott értekezletekre, azokat egy adott esetre levetítve, a következőképpen strukturálhatjuk:

Az esetkonferencia előkészítése, tervezése során, az ellátónak, illetve a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának, meg kell határoznia az értekezlet céljait, valamint azoknak a személyeknek a körét, akiket a célok

33.

15/1998. (IV.30.) NM rendelet 84. § (2)

34.

15/1998. (IV.30.) NM rendelet 53. §

35.

Mohácsi Andrea – Lakatos Ferencné: Az esetkonferencia, mint az interprofesszionális együttműködés jelenlévő formája a hazai gyakorlatban. In: Somorjai Ildikó (szerk.) Amivel még nem számolunk… Interprofesszionális együttműködés és szociális munka. Szent István Főiskola – Kávé Kiadó, Budapest – Győr, 2001. 158-160. pp

-45-

megvalósításába be kívánunk vonni. Az ellátás jellegéből fakadóan természetes, hogy a vérszerinti szülő, illetve más törvényes képviselője, valamint életkorától függően a gyermek, illetve a helyettes szülő része a meghívottak körének. Állandó meghívott a fentieken kívül, a gyermek életkorától függően pedagógusa, illetve csecsemők esetében a védőnője.

Az értekezlet előtt a meghívottakat írásban tájékoztatjuk az esetkonferencia helyéről és időpontjáról, illetve témájáról, esetlegesen azokról a dokumentumokról, amelyeket az érdemi munkához a meghívottnak szükséges magával hoznia. A tanácskozás időpontjának kiválasztásánál figyelembe kell venni az eset sürgősségét, a gyermek veszélyeztetettségének súlyosságát, illetve az érdemi adatok összegyűjtéséhez szükséges időt.36

Az értekezlet indításakor a helyettes szülői tanácsadó bemutatja az esetkonferencia célját, a rendelkezésre álló időkeretet, a történések rögzítésének módját (jegyzőkönyv, feljegyzés vagy szószerinti jegyzőkönyv készítéséhez hangfelvétel), valamint felhívja a figyelmet a titoktartási kötelezettségre. Bemutatja a jelenlévőket egymásnak és tisztázza a jelenlévők szerepét a kitűzött célok megvalósításában. Lényeges, hogy legyen tisztázott az értekezletet vezető személye a csoport tagjai előtt. Az ő feladata lesz a közös munka során az, hogy a csoport figyelmét a feladatra orientálja, ennek megteremtse feltételeit, illetve hogy viselkedésével konstruktív, konszenzusra törekvő mintát közvetítsen a csoporttagok számára. Az értekezlet vezetője javaslatot tesz a munkamódszerre, döntési, működési szabályokra, illetve tájékoztatja a résztvevőket az ügy előzményeiről, a külső szakértők véleményéről.

A meghatározott célok teljesítése során a résztvevők definiálják a problémát. Az esetkonferenciának ebben a szakaszában arra kell törekednünk, hogy minden résztvevő egyenként megossza a csoporttal, az esettel, a megoldásra váró problémával kapcsolatban rendelkezésére álló információit, a problémaértelmezésre vonatkozó elképzeléseit. Az így elvégzett helyzetelemzést követően a szakemberek összegyűjtik a problémákat és rangsorolják azok megoldását.

A jelenlévők ezt követően ismertetik a megoldásra vonatkozó ötleteiket, és kialakítják a megoldási terv lehetséges alternatíváit, amiből közös döntés alapján meghatározzák a problémára vonatkozó leghatékonyabb megoldást.

Ezt követi a részletes beavatkozási terv kidolgozása, amely során részletezzük a feladatokat, ahhoz felelősöket és határidőket rendelünk. Lényeges, hogy a munkának ebben a szakaszában a feladatok meghatározása és megfogalmazása már konkrét és objektív legyen. Ennek a jelentősége később, a terv megvalósulásának értékelése során bír nagy jelentőséggel, ugyanakkor szükséges azért is, hogy a megvalósítás során ne adódhasson félreértés belőle, hiszen a csoport tagjai munkájukat a jövőben ez alapján fogják végezni. A terv akkor éri el célját, ha kiderül belőle, hogy mikor tekinthető sikeresen megoldottnak a kliens problémája.

Az esetkonferencia zárásakor a helyettes szülői tanácsadó összegzi az értekezlet eredményeit, aminek kapcsán lehetőséget szükséges biztosítani arra, hogy a jelenlévők visszajelzéseket adjanak, értékeljék a közös munka eredményességét. Ezt követően az értekezletet vezető szakember lezárja a közös munkát.

36.

-46-

Esetmegbeszélés (módszertani ajánlás). Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet Gyermekvédelmi Főosztály, 2002. 6. p.

A gondozás A gyermek beköltözése A gyermek gondozásának legfontosabb feladatait a jogszabály részletesen meghatározza. A gyermekek ellátása, egy idegen családban próbálja pótolni a gyermekek otthoni környezetét, gondozását, így a gyermek élete a helyettes szülőnél egy kompromisszum eredménye. Figyelembe veszi a gyermek otthoni életét, szokásait, a családi rituálékat, ugyanakkor alkalmazkodik a helyettes szülői család életéhez, szokásaihoz. Ennek az egyensúlynak a megtartása a helyettes szülő működőképességének megőrzése miatt nagy hangsúlyt kap. Nem várható el, hogy minden elhelyezésnél átalakuljon a helyettes szülői család teljes szokásrendszere, hiszen akkor azt az eszközt, stabilitást áldozzuk fel, amire munkánkat építeni kívánnánk. A helyettes szülői család tudásának legjavát felhasználva igyekszik a gyermek életét úgy alakítani, hogy az a legnagyobb biztonságot nyújtsa a nála lévő gyermekeknek. A gyermek gondozásának legkényesebb kérdése a kötődés. Ha abból indulunk ki, hogy az elhelyezés alapja egyfajta kölcsönös szimpátia, ezzel feltételezzük azt is, hogy ez az együtt töltött idő alatt egy kölcsönös kötődéssé alakul át. A helyettes szülő felkészítése és szakmai támogatása során, elviekben tudatosan készül arra, hogy ezt a kérdést kezelni tudja önmagában és családjában. Tudatában van annak, hogy a gyermek átmeneti ideig van nála, és közös célunk, hogy minél rövidebb idő alatt elérjük azt, hogy a gyermek saját környezetébe térhessen vissza. Ez azonban egy elv, ami a gyermek ellátása során az érzelmek hatására gyakran sérülékennyé válhat. A gyermek ragaszkodása beindíthatja azt a folyamatot, hogy a helyettes szülő meg akarja védeni a gyermeket saját családjától, saját életétől. A gyermek kiszolgáltatott ebben a helyzetben és partnerré válhat ebben a játszmában. Játékból, hálából, szeretete kifejezésére pl. anyának szólítja a helyettes szülőt. Ez az a probléma, amit folyamatosan figyelemmel kell kísérnünk, aminek kialakulását meg kell akadályoznunk. Ez nem csak az elhelyezés eredeti célját, a gyermeket, az ellátás alapelveit veszélyezteti, hanem érzelmileg veszélyezteti a helyettes szülői családot is. A kötődési viszonyok egyensúlyban tartásának egyik legfontosabb eszköze, a vérszerinti család és a gyermek kapcsolatápolása, amelyben feladata van a helyettes szülőnek is. Meg kell erősítenünk őt ebben a feladatában, folyamatosan kontrollálnunk kell ezek megvalósulását. Ezen keresztül kifejezésre juttatjuk a gyermek számára azt, hogy „nagyon szeretünk, de te oda tartozol”, a szülő számára pedig azt, hogy a helyettes szülő nem akarja elszeretni gyermekét. A gondozás vége felé haladva fontos lesz figyelembe vennünk azt, hogy a gyermekben kialakult egészséges mértékű kötődést, kapcsolatát a befogadó családdal ne szakítsuk meg egyik pillanatról a másikra végérvényesen.

A gyermek és a szülő kapcsolattartásának biztosítása és segítése Az átmeneti gondozás alapfi lozófiája, hogy a lehető legmagasabb szinten szükséges tartani a vérszerinti szülő és gyermeke kapcsolatát, úgy hogy a szülői kompetenciákat az elhelyezés alatt végig erősítjük. Ez az alapelv egy roppant kifinomult egyensúlyt feltételez, amely nem korlátozza a vérségi kapcsolatok ápolását, ugyanakkor kiszámíthatóvá, átláthatóvá teszi a gyermek számára a kapcsolatápolás rendjét. Ahhoz, hogy a gyermek biztonságosnak élje meg a helyettes szülőnél töltött időszakot, be tudjon illeszkedni a helyettes család szokásrendjébe, arra is szüksége van, hogy átlássa, tájékozódni tudjon a kapcsolattartások rendszerében. Lényeges tehát egy rugalmas, de következetes megállapodást kötni a szülővel ahhoz, hogy a gyermeket minél kevesebb csalódás érje, ne kelljen átélnie a hiábavaló várakozás feszültségét, illetve tudnia kell azt, mikorra „öltöztesse ünneplőbe a szívét”.

-47-

A szülő és gyermeke kapcsolattartásának megteremtésében minden résztvevő szerepet vállal: • A gyermekjóléti szolgálat családgondozója erősíti a szülőt, folyamatosan motiválja, az akadályozó körülmények megoldásában konkrét segítséget nyújt számára (pl.: gyermekjóléti szolgálatban helyszín biztosítása, természetbeni juttatásként útiköltség megteremtése, stb.) • A helyettes szülői tanácsadó szervezi, koordinálja a kapcsolattartások formáit, körülményeit, helyszínét, időpontját és az abban résztvevő, közreműködő személyek feladatait. • A helyettes szülő felkészíti a gyermeket a szülővel történő kapcsolattartásra, ösztönzi, motiválja és megnyugtatja. Megteremti a kapcsolattartás különböző formáinak feltételeit (pl.: telefonálás, levelezés biztosítása, saját otthonában történő fogadás, stb.)

A feladatcsoport szakmai segítésében osztozik a helyettes szülői tanácsadó és a családgondozó. A szülőknek segítségre van szüksége a kapcsolattartás lehetőségeinek kihasználásában, az ott történtek feldolgozásában. Ezen a felismerésen alapul az a gyakorlat, hogy az első kapcsolattartások alkalmával a szülő szükség szerint segítséget kap a szakemberektől, hiszen ő, aki eddig korlátok nélkül foglalkozhatott gyermekével, most egy behatárolt időben kénytelen szeretetét, törődését kifejezni gyermeke irányába.

A helyettes szülőnél a gyermek és szülője vagy más kapcsolattartásra jogosult hozzátartozója közötti kapcsolattartás formái lehetnek37: a. a folyamatos és időszakos kapcsolattartás • a gyermek tartózkodási helyén történő meglátogatásával, illetve, • a gyermek elvitelének jogával és visszaadásának kötelezettségével, vagy, • felügyelt kapcsolattartás keretében, valamint, b. a levelezés, elektronikus levelezés, telefonkapcsolat, ajándékozás, csomagküldés.

A helyettes szülőnél biztosított ellátás során elő kell segíteni, hogy a kapcsolattartásra jogosult a gyermekkel minél intenzívebb kapcsolatot tartson fenn. Ez alól kivételt jelent, ha a szülő a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére elkövetett cselekmény miatt ideiglenes megelőző távoltartás vagy megelőző távoltartás, továbbá a büntetőeljárásban elrendelhető távoltartás kényszerintézkedés hatálya alatt áll, vagy a gyermek súlyos bántalmazása miatt a szülő kapcsolattartási jogának gyakorlását szüneteltették38.

Néhány speciális esetben a gyámhivatal, a gyermek jogainak védelme érdekében a helyettes szülénél elhelyezett gyermek esetében döntést hozhat a kapcsolattartásról. Átmeneti gondozásban részesülő gyermek esetén a kapcsolattartásról a gyámhivatal csak kérelemre dönt, szükség esetén felügyelt kapcsolattartást rendel el. A kapcsolattartás célja, ez esetben is, a gyermek vér szerinti családjával, testvéreivel való kapcsolat fenntartása, a gyermek vér szerinti családjába való visszakerülésének elősegítése. A gyámhivatal döntése során mérlegeli kapcsolattartás formájának és gyakoriságának a gyermekjóléti alapellátás igénybevételének okát, valamint a kapcsolattartásra jogosult magatartását és körülményeit.

-48-

37.

1997. évi XXXI. törvény 34. §

38.

1997. évi XXXI. törvény 34. § (2)

A gyámhivatal elrendelheti a gyermek felügyelt kapcsolattartását, ebben az esetben a gyámhivatal határozatában meghatározott helyszínen kerül sor a kapcsolattartásra. Ha a szülő kapcsolattartási joga a fentiek szerint nem került korlátozásra, a kapcsolattartásra jogosult az átmeneti gondozásban részesülő gyermeket a helyettes szülői hálózatot működtetővel történt előzetes egyeztetés szerint, a gondozás helyszínén látogathatja. A látogatás alkalmával biztosítani kell a kapcsolattartás kulturált és zavartalan körülményeit. A kapcsolattartással összefüggő költségeket a kapcsolattartásra jogosult viseli. A települési önkormányzat rendkívüli gyermekvédelmi támogatás formájában nyújthat segítséget a szülő számára a kapcsolattartással öszszefüggő költségek fedezéséhez. Ez az utazási költségekhez, illetve a kapcsolattartásra jogosult otthonában történő kapcsolattartás esetén a gyermek ellátásának költségeihez való hozzájárulást jelenti.

A vérszerinti szülő segítése a probléma megoldásában – családgondozás A vérszerinti szülő gondozása az ellátás sikerességének egyik garanciája. Amennyiben a probléma jellege nem olyan eredetű, mely nem igényel segítségnyújtást, a család gondozására irányuló munkánk lesz a biztosítéka annak, hogy a szülő kérvényében meghatározott időtartam végére megoldja az elhelyezést szükségessé tevő élethelyzetet, így a sikeres helyettes szülői ellátás az esetek nagyobb részében elképzelhetetlen a gyermekjóléti szolgálat munkája nélkül. A feladatmegosztás szerint a családgondozó a vérszerinti család problémájának megoldására koncentrál a gondozási tervnek megfelelően. Ebben a dokumentumban határozza meg a szakmai csapat, természetesen a szülővel közösen, azokat a konkrét feladatokat, amely a szülő számára szervezendő ellátásokra, életvitelének stabilizálására vonatkozó tennivalókra, a vérszerinti szülő és gyermeke kapcsolatápolásának részleteire, illetve a gyermek ellátásának szakmai feltételeire vonatkoznak. Ahogy azt fentebb kihangsúlyoztuk, a gyakorlat azt igazolta, hogy szerencsés, ha mindez a jelzőrendszer bevonásával, minden a gyermek és a szülő ellátásában érintett szakember jelenlétében történik. Természetesen ennek függvénye az időtényező. A hétköznapok gyakorlatában előfordulhat olyan eset, amikor az érdekeltek teljes köre a rendelkezésre álló szűk időhatár miatt nem hívható össze. Ezekben az esetekben, illetve amikor az elhelyezés időtartama nem haladja meg azt az időtartamot, amikor kötelező lenne egyéni-gondozási nevelési tervet készíteni, szükséges egyeztetni minden gondozási feladatot személy szerint mindenkivel, akire az ellátás során feladat hárul. A vérszerinti család támogatása elsődlegesen a gyermekjóléti szolgálat családgondozójának a feladata a már leírtak szerint, ugyanakkor minden, a gyermeket és a szülőt segítő szakember a család támogatójaként tevékenykedik. A helyettes szülő, saját pozitív szülői mintájával része lehet a vérszerinti szülő gondozásának. Ez a hatás erősebb, mint a családgondozói verbális hatás, hiszen kézzel fogható, illetve a helyettes szülő és a vérszerinti szülő a gondozás folyamán, ideális esetben szövetségesekké válnak, összeköti őket a gyermek szeretete.

A gyermek gondozása, teljes körű ellátása A helyettes szülői szolgáltatás során az ellátás mértékét a szükséglet szerint, a befogadó és a vérszerinti család közötti megállapodás határozza meg. Fontos, hogy a gyermek minél több saját játékot, ruhát hozhasson, ezzel is

-49-

erősítve érzelmi biztonságát, családi kötelékeit. Ezek az eszközök, tárgyak a családi ház biztonságát jelentik számára, mintegy pótolva az otthoni légkört és személyeket. Az átmeneti gondozás során kiemelt hangsúlyt fordítunk a szülő bevonására a gyermek gondozásában, így fontos anyagi és fizikai szerepvállalása is a gyermek ellátásában. Ez mindamellett, hogy hozzájárul a kötődés fenntartásában, erősíti, illetve nem hagyja kialudni a gyermek iránt érzett felelősséget bennük. A gondozás megtervezése során tehát úgy kell kialakítanunk a gyermekkel kapcsolatos feladatok körét és felelősségrendszerét, hogy abban – a teljes körű ellátás biztosításában – a vérszerinti szülő, teljesítőképességének mértékében a lehető legnagyobb mértékben részt vállalhasson.

Az átmeneti gondozás erre az időszakra a gyermek teljes körű ellátásának biztosítását teszi kötelezővé. A gyermek teljes körű ellátása a jogszabály szerint a következőket foglalja magában: • A gondozott gyermek számára naponta, az életkornak megfelelő, legalább ötszöri, legalább egy alkalommal meleg, az egészséges táplálkozás követelményének megfelelő étkezést kell biztosítani, az energia- és tápanyagbeviteli, illetve élelmiszer-felhasználási ajánlásokat tartalmazó jogszabályban foglaltaknak megfelelően. A napi ötszöri étkezésre fordított költség összege naponta nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 2,4 %-ánál. • Ha a gondozott gyermek egészségi állapota indokolja, részére az orvos előírásainak megfelelő étkezést kell biztosítani. • A teljes körű ellátás részeként nyújtott ruházat gyermekenként legalább 6 váltás fehérneműt, valamint 3 váltás hálóruhát, továbbá az évszaknak megfelelő legalább 2 váltás hétköznapi (otthoni és utcai) felsőruhát és cipőt, valamint alkalmi és sportruházatot tartalmaz. A ruházattal kapcsolatos költségek éves összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 250 %-ánál. A gyermek ruházatának kiválasztásában szükséges arra figyelni, hogy választékban is meg kell feleljen a higiénés elvárásoknak, az életmódnak és az évszakoknak, • A ruházat tisztításáról, javításáról a helyettes szülő gondoskodik, amelybe olyan mértékben vonja be a gondozott gyermeket, ami életkorának megfelelően tőle elvárható. • A helyettes szülő a gondozott gyermek szükségletei, valamint a ruházat elhasználódása szerint gondoskodik a ruházat beszerzéséről, illetve cseréjéről, amibe életkora szerint bevonja a gyermeket. • A személyi higiéné biztosítása, valamint a textíliával való ellátás keretében gyermekenként biztosítani kell legalább a mindennapos tisztálkodáshoz, testápoláshoz szükséges feltételeket, tisztálkodási és testápolási szereket, valamint textíliákat, így minimum három váltás ágyneműt. A csecsemők és kisgyermekek ellátásához biztosítani kell a kisgyermek és csecsemőgondozáshoz szükséges anyagokat, eszközöket. • Az iskolai oktatásban, szakképzésben részt vevő gondozott gyermek számára biztosítani kell a tandíjat, a tankönyveket, tanszereket és egyéb iskolai felszereléseket, valamint utazó- és kézitáskát, továbbá az iskolába járással kapcsolatban felmerülő költségeket, a felzárkóztatás, illetve a tehetségfejlesztés költségeit. • A gondozott gyermek részére biztosítani kell az olyan eszközöket – az utazáshoz különösen jegyet, bérletet, a levelezéshez és a telefonáláshoz fűződő kommunikációs költségeket –, amelyek segítségével hozzátartozóival, illetve a gyámságát ellátó személlyel kapcsolatot tarthat. • A gondozott gyermek szabadidejének hasznos eltöltése – szakkörök, sporttevékenységek, külön órák, a családban kialakított rend szerinti lehetőségek megteremtése ill. szükség szerint újak kialakítása –

-50-

érdekében az ellátást nyújtó gondoskodik a kulturálódáshoz, játékhoz, sporthoz szükséges eszközökről, a szabadidős tevékenységekhez szükséges és indokolt költségekről. • A különleges vagy speciális ellátásra szoruló gondozott gyermek számára a fejlődéséhez, illetve fejlesztéséhez, a gyógyulásához, rehabilitációjához, terápiájához szükséges és indokolt eszközök beszerzése szintén a teljes körű ellátás részét képezi, de azok biztosításáról a fenntartó köteles gondoskodni. • A 3 éven felüli gondozott gyermeket személyes szükségleteinek kielégítésére havonta zsebpénzzel kell ellátni. A zsebpénz havi összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez van viszonyítva és életkoronként változik, figyelembe véve a gyermek szükségleteinek változását. Összege a 3-10 éves gyermek esetében nem lehet kevesebb a minimálnyugdíj 5 %-ánál, a 10-14 éves gyermek esetében annak 13 %-ánál, 14 év felett 18 %-ánál. A gyermek életkorának és állapotának figyelembevételével a fejlesztő felkészítésben való részvételre kötelezett, valamint a 3-6 éves korú gondozott gyermek részére a zsebpénz nem kerül kifizetésre, de biztosítani kell a személyre szóló felhasználást.

A zsebpénz kérdése a teljes körű ellátás egyik legtöbb vitát generáló problematikája, ami mind a szülők, mind a szakemberek részéről rengeteg szempontból vitatott. A zsebpénz kapcsán fontos kihangsúlyozni, hogy célja a gyermek életkorához mérten a pénzhez való viszonyának nevelési célzatú fejlesztése. Mint ahogy a vérszerinti családban is, így az ellátásban is kiemelt figyelmet kell fordítanunk arra, hogy megtanítsuk a gyermek számára a pénzzel való gazdálkodás alapjait, fejlesszük önállóságát, segítsünk a vágyak és anyagi lehetőségek összehangolásának megtanulását, a takarékos pénzfelhasználás kialakításának támogatását.

A helyettes szülő szakmai támogatása A gondozás során, ahogy arra már a felelősségi körök tisztázásánál utaltunk, a helyettes szülői tanácsadó feladata a működő családok folyamatos látogatása, segítése. Ez támaszt, biztonságot jelent a helyettes szülőknek. Ez azonban nem elégséges a sikeres és hosszú távú együttműködéshez. Sok esetben fordult elő, hogy hiába látogatta a tanácsadó a családokat, azok egy idő után motiválatlanokká váltak. A helyettes szülő elszigetelt és kiszolgáltatott helyzetben van akkor, ha nem vonjuk be őt a szakmai csapat működésébe. A tapasztalatok azt igazolják, hogy nagyobb a motiváló ereje annak, ha a helyi gyermekvédelem részének, a stáb tagjának érzi magát a helyettes szülő, mint akár az anyagi juttatásoknak. Ennek hátterében az a szakmai szükséglet áll, ami szerepükhöz igazodva információval és kompetenciával ruházza fel őket, hiszen csak abban az esetben tudunk a helyettes családok professzionális működésére alapozni, ha a szakmai döntések meghozatalának részévé tesszük őket. Ez egyrészt növeli elkötelezettségüket, elhivatottságukat, másrészt a döntések kiegészülnek egy új szempontú megközelítéssel, a helyettes szülő szempontjaival, aki napi információkkal bír a gyermek és családja életével kapcsolatban, másrészt jártas az adott gyermek szükségleteiben, gondozásában. Mindez egy új perspektívát, rengeteg hasznos információt nyújt a szakmai csapatnak, amely a sikeres ellátás egyik alapköve lehet.

A helyettes szülő a döntés előkészítő tréning során felkészül arra, hogy egy szakmai csoport tagjaként fog segítséget nyújtani. Ez a szakmai csoport, ahogy azt fentebb részletesen bemutattuk, elsősorban a vérszerinti szülőből, a gyermekjóléti szolgálat családgondozójából, a helyettes szülői tanácsadóból, a gyermekintézmény szakembereiből és belőle áll.

-51-

A képzés segítséget nyújt a helyettes szülőnek elhelyezni magát a szakmaközi csoport tevékenységében. Ennek segítségével tudja, hogy elsődleges feladata a befogadott gyermek számára biztonságot, törődést, gondoskodást nyújtani, melyben segítséget kap a vérszerinti szülőtől és ha szükséges, valamely szakembertől. Tudja, hogy a gyermekjóléti szolgálat családgondozója a vérszerinti szülők számára nyújtanak napi segítséget problémáik megoldásában, és ő a szülőnek megnyugtatást, a családgondozónak tájékoztatást nyújt a gyermek állapotáról, a vele való történtekről. Tudja, hogy a helyettes szülői tanácsadó az ő számára nyújt segítséget a napi nehézségek, gondok megoldásában, a gyermekintézménnyel való kapcsolattartásban, kérdéseire tőle kaphat választ. Megtanulta, hogy elakadásai, nehézségei során a szakértői csoport együttes gondolkozása során – esetkonferencián – kaphat választ, támogatást. Minderre alapozva a helyettes szülőt valódi partnerré kell tenni a professzionális szakemberek között. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni munkáját és visszajelzéseket kell adni számára arról. A helyettes szülői tanácsadó egyik kiemelt feladata az ellátás során, hogy a fenti munkamegosztásban figyelemmel kísérje és betartassa a kompetenciahatárok és a gondozási feladatokban meghatározott szakmai szerepek szilárdságát. Támogatnia kell a helyettes szülőt szerepe megerősödésében, az egyes gondozási feladatok, ügyintézések lebonyolításában. Fel kell ismernie azokat az élethelyzeteket, konfliktusokat, amikor a helyettes szülő segítségre, támogatásra szorul és akkor partnerként mellette kell állnia.

Hazagondozás A visszaköltözés megtervezése A gyermek gondozási idejének végéhez közeledve átalakulnak a gondozás hangsúlyai, számos új feladattal, kihívással kell szembenéznünk. Egy hosszabb elhelyezés alkalmával a gyermek számára nehezen belátható az ellátás vége, az, hogy mikor kerül haza otthonába. Tapasztalat, hogy a gyermek felveszi a helyettes szülői család szokásrendszerét, így ha nem kellően előkészítve, hirtelen szüntetjük meg a gondozást a gyermekben veszteségélményt idézhetünk elő. A hosszabb gondozási esetekben, kiemelten kisgyermekkorú elhelyezettek esetében gondosan elő kell készítenünk a hazatérést.

Célszerű a hazagondozás feladatait ugyanabban a körben meghatározni, mint az ellátás elején a gondozás feladatait. Célszerű meghatározni a hazagondozás ütemezését, kitűzni a hazatérés napját. Ez a gyermek számára is kézzelfoghatóvá teszi az ellátás végét. Növelni érdemes a kapcsolatápolás sűrűségét és időtartamát.

A szolgáltatást igénybevevő gyermekek visszagondozásának a következő fontosabb feladatait szükséges mérlegelni: • A visszagondozás feladatairól, lépéseiről és üteméről a szakmai csoport közösen dönt. • A visszahelyezés közeledtével szükséges a kapcsolattartások gyakoriságát fokozatosan növelnünk. Ennek lehetséges módja lehet, hogy a vérszerinti szülő és a helyettes szülő a gyermekkel kölcsönösen látogatásokat szerveznek egymásnál.

-52-

• Az elhelyezés tényleges megszűnésekor minden esetben feljegyzés készül a visszahelyezésről, ahol a vérszerinti szülő nyilatkozik gyermeke(i) saját gondozásába vételéről, illetve észrevételeiről értéktárgyaiknak leltár szerinti áttekintéséről. • A helyettes szülő segíti a vérszerinti szülőt a hazatérés körüli nehézségek, a gyermekek visszaszoktatásának megoldásában.

Soha ne felejtsük el, hogy a gyermekek és a helyettes szülő között kialakult kötődésre építve segíteni képes a család életvitelét, stabil érzelmi állapotának kialakulását. Részt vehet a család „kísérésében”, majd fokozatosan „elengedi a családot”. Erre építeni kell a hazagondozás folyamatában, egy új egyensúlyi állapot létrejöttét kell elősegítenünk fokozatosan azzal, hogy erősítjük a vérszerinti szülő gondozási szerepvállalását, ezzel párhuzamosan csökkentve azt a szolgáltató részéről.

Hazakerülés A helyettes szülői családok a döntés-előkészítő tréning során felkészülnek arra, hogy a gyermek és a szülő számára is életre szóló kapcsolatot fognak jelenteni. Tettük és példájuk meghatározó lesz a gyermek számára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a helyettes szülői feladatot vállaló család minden egyes tagjának nemcsak abban kell erősen motiváltnak lennie, hogy gyermekeknek nyújtson segítséget, hanem arra is készen kell állnia, hogy egy nehéz helyzetében magára maradt vagy utalt család, szülők számára segítő, mintaadó szerepet tudjon betölteni. A helyettes szülők és a segített család között tartós kapcsolat alakul ki, mely hosszú távon erőforrásként szolgál a segítségre szoruló családok számára. Ezt bizonyítja az a tapasztalat, mely szerint a probléma megszűnése után is sokáig kapcsolatban maradnak a segített és a segítő családok. A befogadó család továbbra is megerősítést, támaszt, egy fajta biztonságot jelent a segítettnek. Gyakran a gyermek az, aki a kapcsolatot ápolja, hisz az élmények, a megtapasztalt gondoskodás és elfogadás erős érzelmi kötődést alakítanak ki benne.

A hazatérést követően lehetőséget érdemes biztosítani a gyermeknek arra, hogy találkozhasson a helyettes szülővel, így kevésbé éli meg elszakadásnak a gondozás végét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem egy esetben a helyettes szülő és a gyermek kapcsolata egy életre szóló támasszá válhat a család számára, amely azonban már spontán folyamatokon is múlik. Esetfüggő, hogy a gyermek hazakerülése után milyen mértékű és intenzitású kísérést igényel a család. Általánosságban elmondható, hogy a családgondozónak nagy szerepe lehet a gyermek otthoni körülményeinek stabilizálódásában, a változás menedzselésében.

A helyettes szülői család esetében, főleg a hosszabbtávú elhelyezések alkalmával abban kell segítenünk, hogy a gyermek kikerülése, a kialakult kötődés következtében ne okozzon a család működőképességére, érzelmi viszonyaira negatívan ható veszteségélményt. Fontos ezért hangsúlyosan szerepükben megerősíteni őket ekkor, láttatni velük segítségük értelmét, hangsúlyozni a gyermek életében bekövetkező pozitív változásokat. Így nyer igazán értelmet a befektetett rengeteg energia, a sok törődés és szeretet, amit a helyettes szülői család egy-egy esetben a gyermekbe invesztál.

-53-

Dokumentáció A helyettes szülői ellátás adatkezelésének alapját, az általános szabályok szerint a Gyermekvédelmi törvény 134-136. §-a képezi. Ezt egészíti ki a gyámhatóságok, a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok, a gyermekjóléti szolgálatok és a személyes gondoskodást nyújtó szervek és személyek által kezelt személyes adatokról szóló 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet, ami mellékletében tartalmazza az esetek dokumentálására szolgáló „Gyermekeink védelmében” elnevezésű adatlap rendszert. A dokumentációra vonatkozó előírások részét képezi a Gyermekvédelmi törvény 137-142. § alapján a 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet 1. sz. melléklete szerint vezetett nyilvántartások rendszere, valamint a 15/1998. NM. rendelet 3. sz. mellékletében meghatározott zsebpénz-nyilvántartás, 328/2011. (XII.29.) Korm. rendelet 2. mellékletben meghatározott „Az ellátási napokon az ellátást igénybe vevők jelen – vagy távollétének dokumentálása” nyilvántartás. Ezen felül a dokumentáció részét képezheti a szolgáltatás belső, helyben kialakított, szorosan a szolgáltatótevékenység végzéséhez kötődő adminisztrációs felülete, amely formájában, adattartamában és az adatok kezelésében megfelel a jogszabályi előírásoknak.

A következőkben az esetkezelés logikáját szem előtt tartva tárgyaljuk a helyettes szülői szolgáltatás dokumentációs feladatait.

A szolgáltatást igénybe vevő nyilvántartása a 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet 1. sz. melléklet IX. számú adatlapja „A gyermekjóléti alapellátásban részesülő gyermekről”. Az adatlap elsősorban nyilvántartási célokat szolgál, rögzíti a nyilvántartásba vétel időpontját, a személyes gondoskodás formáját, a gyermek és a szülő személyes adatait, a térítési díj fizetésére vonatkozó, valamint az ellátás megszűnésére vonatkozó adatokat. A jogszabály megfogalmazása szerint: az ellátó személy vagy az intézmény vezetője tölti ki, ami jelen esetben a helyettes szülői tanácsadót, vagy a tanácsadói feladatot ellátó szakembert jelenti. A dokumentumot érdemes ellátásonként elkülönítve tárolni, tehát ez a dokumentum nem képezi a gyermek dokumentációjának részét, hanem a helyettes szülői ellátásról vezetett intézményi, szolgáltatói dokumentáció része. A gyermek személyes dokumentációjának részt képezi a szülő kérvénye, amivel a szolgáltatás igénybevételét kezdeményezi. Erre nincs központilag meghatározott forma, de amennyiben a helyi rendelet másként nem szabályozza, a dokumentum minimálisan tartalmazza a gyermek nevét, születési adatait, anyja nevét, lakcímét, a szülő személyes adatait, az elhelyezés indoklásaként annak okául szolgáló problémát, a szolgáltatás igénybevételének kérvényezett időtartamát.

A kérvényhez csatolni kell a 328/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 5. mellékletében szereplő jövedelemnyilatkozatot, a térítési díj megállapítása céljából.

A kérvényre a Gyermekvédelmi törvény 32. § (1) bekezdése szerint az intézményvezető, vagy az arra feljogosított személy intézkedésében ad választ. Az intézkedés a rendelkező részben tartalmazza a szolgáltató adatait, a gyermek személyazonosító adatait, a helyettes szülő kirendelését a feladat ellátására, hivatkozást a jogviszonyt megalapozó működtető és helyettes szülő között létrejött megállapodásra, a szolgáltatás igénybevételének idő-

-54-

tartamát, a térítési díj megállapítására vonatkozó intézkedéseket, a fenntartó tájékoztatását, valamint a tájékoztatást a Gyermekvédelmi törvény 47. §-ban meghatározott intézkedések (gyámhivatal tájékoztatása, intézkedés kezdeményezése) szükségességének eseteiről. Tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy az intézkedés az eset jellegétől függően azonnal, vagy az abban meghatározott gondozási idő kezdetétől végrehajtandó, valamint a panaszjog gyakorlásának módjáról. Az intézkedés indoklási részében leírja a szolgáltatás igénybevételének körülményeit, annak indokait, megalapozottságát. Az intézkedés végén meg kell jeleníteni a jogorvoslat igénybevételének lehetőségét, valamint a hivatkozást az intézkedés jogszabályi megalapozottságára, ide értve a helyi rendeletet is.

Az ellátást nyújtó a 15/1998. NM. rendelet 52. § (2) bekezdése alapján, a gyermek teljes körű ellátásáról megállapodást köt. A megállapodás tartalmazza 39 a kiskorú személyi adatait, a szülő személyi adatait, a szolgáltatást nyújtó adatait, a helyettes szülő nevét és címét, az ellátás kezdetének időpontját, az ellátás időtartamát, a jogszabályban meghatározott teljes körű gondozás tartalmát, a személyi térítési díj megállapítására és megfizetésére vonatkozó szabályokat, a gyermek és a vérszerinti szülő igényeit, kéréseit, az ellátás megszüntetésének módjait. A dokumentum jelentősége felértékelődik azokban a rövidtávú elhelyezést igénylő esetekben, amikor a jogszabály nem írja elő kötelezően a gondozási terv készítését. Ebben a dokumentumban lehetőség nyílik arra, hogy a rövidtávú elhelyezések alkalmával a gondozási tervnek megfelelő szakmai tartalommal tervezzük az ellátó munkát.

A Gyermekvédelmi törvény 45. § (5) bekezdése előírja, hogy a gyermek átmeneti gondozásának megkezdéséről a szülőjének lakóhelye – ennek hiányában a tartózkodási helye – szerinti gyermekjóléti szolgáltatót értesíteni kell. Az értesítésnek nincs központilag meghatározott formája. A kialakult gyakorlat szerint ez vagy egy a szolgáltató által készített levélben, vagy egy ú.n. „befogadó nyilatkozatban” történik. A dokumentum tartalmazza a kiskorú nevét, személyi adatait, a szolgáltatás igénybevétele kezdetének időpontját, a szolgáltatás időtartamát, a helyettes szülő és a helyettes szülői tanácsadó nevét.

A szolgáltatás igénybevételének kezdetén, a gyermek befogadásakor személyes tárgyairól, ruháiról leltár készül. A leltár készítésére vonatkozóan nincs jogszabályi kötelezés, de szakmai szempontból mindenképpen ajánlott az esetleges későbbi viták elkerülése végett. A „személyi leltár” gyermekenként készül és tartalmazza a gyermek nevét, személyes tárgyainak, ruházatának darabszám szerinti tételes felsorolását, a vérszerinti szülő, helyettes szülő, helyettes szülői tanácsadó aláírását.

A gyermek adatainak rögzítése a 235/1997. (XII. 17.) Korm. rendelet 2. számú mellékletében szereplő „Törzslapon” történik. A lap a gyermek legalapvetőbb adatait tartalmazza, így a személyazonosító és lakcímadatokat, továbbá a szülők és gyám adatait, gondozási helyet. Az adatlapot az a szolgáltató tölti ki, aki elsőként kerül kapcsolatba a gyermekkel, így amennyiben a gyermekjóléti szolgáltatótól kerül az eset a helyettes szülői szolgáltatóhoz, úgy a gyermekjóléti szolgáltató tölti ki az adatlapot és azt megküldi a helyettes szülői ellátást nyújtónak. Ha a család előzmény nélkül kéri a gyermek átmeneti gondozását, akkor közvetlenül az ellátást biztosító tölti ki azt40.

39.

1997. évi XXXI. tv. 32. § (7) bekezdése

40.

Dettre Erzsébet – Deák Sándorné – Tamás Katalin: „Gyermekeink védelmében” Módszertani kézikönyv az egységes gyermekvédelmi nyilvántartási rendszer használatához. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Budapest, 2007.

-55-

A gyermek gondozásának tervezése a „Gyermekeink védelmében” elnevezésű adatlap rendszer ATG-1 jelzésű adatlapján történik. A kérdések megválaszolásának célja, hogy a gyermek napirendjét, az ellátásával kapcsolatos napi feladatokat lépésről lépésre meghatározva segítsék a gyermek gondozását-nevelését ellátó személyt a szülői feladatok ellátásában. A tervkészítési folyamat a gyermek otthoni körülményeinek, szokásainak, napirendjének feltárásával kezdődik, ebből kiindulva próbáljuk reprodukálni azt a helyettes szülői családban úgy, hogy abból minél többet megőrizhessük az új körülmények között, de az illeszkedjen a helyettesítő család szokásrendszerébe. Ezt követően kerül sor a konkrét, – a gyermek tanulmányaival, tehetséggondozásával, egészségi állapotával, egyéni szükségleteivel összefüggő – feladatok meghatározására. A tervkészítés kiemelt jelentőséggel bír abban, hogy minden lényeges körülményt feltárjunk a gyermek ellátása során, amelyből gondozási feladat adódhat a gyermek biztonságos és szükségleteinek megfelelő ellátása érdekében.

A gyermekek átmeneti gondozása során az ellátási napokon a szolgáltatást igénybe vevők jelen- vagy távollétét az intézményvezető a 328/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet 2. melléklet szerint köteles dokumentálni. A rendelet szabályozása szerint, a szolgáltatást igénybe vevő gyermek azon az ellátási napon minősül távollévőnek, amelyen nem tartózkodik a helyettes szülőnél, illetve nem veszi igénybe a szolgáltatást.

A gyermek átmeneti gondozásának folyamán a jogszabály, a gondozási napok nyilvántartásán túl nem rendelkezik az eset dokumentálásának módjáról. A kialakult gyakorlat szerint az ellátás során, a helyettes szülő és a helyettes szülői tanácsadó feljegyzésekben rögzíti a gondozás főbb történéseit. Ez nem képezi a gyermek hivatalos dokumentációjának részét, ugyanakkor kiemelkedő jelentősége lehet a helyzetértékelés elkészítésekor, illetve azokban az esetekben, amikor fel kell idézni az ellátás főbb történéseit, esetleg valamilyen intézkedést kell kezdeményezni. A jogszabályi előírás hiánya ellenére szakmai szempontból mindenképpen szükségesnek látjuk, hogy a helyettes szülői tanácsadó, vagy a feladatát ellátó szakember feljegyzéseiben nyomon követhető legyen a gyermek beilleszkedése a helyettes szülői családba, a gyermekkel kapcsolatos történések, a vérszerinti szülővel történő kapcsolattartás dokumentálása. A helyettes szülői tanácsadó ezeket az adatokat a helyettes szülővel történő napi szintű kapcsolattartás és a családnál történt látogatásai alapján rögzíti.

Bár nem a helyettes szülői szolgáltató tölti ki, fontossága miatt mindenképpen meg kell említeni a gyermek személyes dokumentációjának részét képző „Gyermekeink védelmében” adatlaprendszer GYSZ-4 jelzésű „Egészségügyi lapot”. Az adatlap funkciója a gyermek egészségügyi adatainak rögzítésével a veszélyeztetett gyermek alapellátási gondozásának elősegítése, az átmeneti gondozást nyújtó szolgáltató tájékoztatása. Ez az adatlap nyújt segítséget a gyermek egészségi állapotához igazodó, szükségleteinek megfelelő ellátás megtervezéséhez. Kiemelkedő jelentőségét az adja, hogy a helyettes szülőnek tudnia kell minden, a gyermek egészségi állapotával összefüggő rizikótényezőről, amihez a lap nélkülözhetetlen információkat tartalmaz. Bár a jogszabály a 15 napot meghaladó elhelyezés esetén írja kötelezően elő annak megküldését a helyettes szülő számára, ennek ellenére az információk fontossága miatt szakmai szempontból minden esetben ajánlott lenne annak ismerete már a gondozás megtervezése során.

A gyermek átmeneti gondozásának végén az ellátást nyújtó a „Gyermekeink védelmében” adatlaprendszer ATG-4 jelzésű lapján elkészíti a gondozás helyzetértékelését. Az adatlap áttekintést, összegzést nyújt az esetet

-56-

továbbvivő gyermekjóléti szolgálat részére mindarról, ami a családdal az ellátás során történt, a bekövetkezett változásokról és arról, milyen problémák maradtak fenn a gondozás után41. Az adatlapot az ellátást nyújtó 15 napon belül megküldi az illetékes gyermekjóléti szolgáltatónak.

Az átmeneti gondozás végén az intézmény vezetője intézkedésével szűnteti meg az ellátást. Ez a tervezett gondozási idő letelte előtt történhet a szülő kérésére, vagy a gondozási idő letelte okán is. A gyermek személyes tárgyainak átadása leltár szerint történik, aminek átvételéről a szülő nyilatkozik. Egy, a területen kialakult, működő gyakorlat szerint az átmeneti gondozás végén a szülő írásban nyilatkozik gyermeke átvételéről, valamint arról, hogy gondozását az átvétel idejétől ő látja el. Ebben a nyilatkozatban kap helyet az is, hogy gyermeke személyes tárgyait leltár szerint átvette. A nyilatkozat biztonságot nyújt mindkét fél számára az átadással kapcsolatos esetleges későbbi vitás kérdések megelőzése, tisztázása céljából.

41.

Dettre Erzsébet – Deák Sándorné – Tamás Katalin: „Gyermekeink védelmében” Módszertani kézikönyv az egységes gyermekvédelmi nyilvántartási rendszer használatához. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Budapest, 2007.28.p.

-57-

A helyettes szülő díjazása A helyettes szülőt tevékenységéért, a helyettes szülői jogviszony létrehozására irányuló megállapodásban meghatározott, a nevelőszülővel azonos mértékű díjazás illeti meg, ennek a neve helyettes szülői díj42. A helyettes szülői díj legkisebb összegét a mindenkori költségvetési törvény határozza meg43.

A helyettes szülői díj meghatározásánál figyelembe kell venni: • a helyettes szülőnél elhelyezett gyermekek számát és életkorát; • a tartósan beteg, fogyatékos, szenvedélybeteg, személyiség-, beilleszkedési- vagy magatartási zavarban szenvedő gyermek speciális nevelési szükségleteiből fakadó többletfeladatok ellátását; • az ideiglenes gondozási feladat ellátását; • azt, ha a gyermek vagy fiatal felnőtt kollégiumi, diákotthoni elhelyezés, katonai szolgálat, előzetes letartóztatás, javítóintézeti nevelés vagy szabadságvesztés miatt a helyettes szülő háztartásán kívül tartózkodik.44

A helyettes szülőt a nevelőszülőnek járó, azzal megegyező összegű nevelési díj és ellátmány illeti meg, amelyet a gyermek ellátására kell fordítani. A helyettes szülőt arra az időtartamra illeti meg a nevelési díj és az ellátmány, amely alatt a gyermek ideiglenes jellegű, teljes körű ellátását saját háztartásában biztosítja. A helyettes szülőnek akkor is jár a nevelési díj és az ellátmány, ha a gyermek, illetve fiatal felnőtt munkaviszonyt létesített és önálló keresettel rendelkezik.45

A nevelési díj legkisebb összege – gyermekenként – a mindenkori az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 120 %-a.

A nevelési díj az öregségi nyugdíj legkisebb összegének: • 150 %-a, ha a gondozott gyermek a megyei, fővárosi gyermekvédelmi szakértői bizottság által készített szakvélemény szerint súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutat, illetve pszichoaktív szerekkel küzd. • 140 %-a, ha a gondozott gyermek tartósan beteg, illetve fogyatékos, vagy három éven aluli. A helyettes szülő a nevelési díj mellett külön ellátmányban is részesül a gyermek, fiatal felnőtt ruházatára, tankönyvére, tanszerére és a tanulmányai végzéséhez szükséges egyéb eszközökre, a gyermek, fiatal felnőtt költőpénzére, valamint a lakásfenntartás költségeinek kiegészítésére a nevelési díj mellett külön ellátmányban részesül. Az ellátmány éves összege nem lehet kevesebb – gyermekenként – az éves nevelési díj 25 %-ánál, elsősorban pénzben biztosítják, és a nevelési díjjal együtt havonta folyósítják. A nevelési díj és a külön ellátmány kizárólag a gyermek megfelelő ellátására fordítható.46

42.

1997.évi XXXI.tv. 66/P. § (1)

43.

1997.évi XXXI.tv. 66/F. § (2)

44.

1997.évi XXXI.tv. 66/F. § (3)

45.

Vilusz Antónia: Jogi ismeretek helyettes szülőknek és segítőiknek. In: Pik Katalin szerk. Kézikönyv helyettes szülőknek és az őket támogató szakembereknek. Fehér Kereszt Füzetek 4. Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány, Budapest, 1999. 94.p.

46.

-58-

1997.évi XXXI.tv. 56. §

A helyettes szülői tanácsadó ellenőrzi a nevelési díj és az ellátmány felhasználását a jogi szabályozása alapján, valamint a szülővel kötött megállapodás szerint. A látogatások során figyelemmel kíséri, hogy az előbbiekben meghatározott formában történik-e a szolgáltatás biztosítása. Ha a gyermek ellátása, – élelmezése, ruházata, tisztálkodó szerek mennyisége, minősége, tanszerek, szabadidős eszközök, a szabadidő kulturált, életkornak megfelelő lehetőségek hiányossága – nem megfelelő, segítséget nyújt a helyettes szülőnek a nevelési díj és ellátmány felhasználásában, illetve kérheti tételes elszámolását, vagy a működtetőnél kezdeményezheti a gyermek ellátására felvett támogatás számlákkal történő elszámoltatását.

-59-

Javasolt irodalom 1. Dettre Erzsébet – Deák Sándorné – Tamás Katalin: „Gyermekeink védelmében” Módszertani kézikönyv az egységes gyermekvédelmi nyilvántartási rendszer használatához. Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Budapest, 2007.

2. Esetmegbeszélés (módszertani ajánlás) Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet Gyermekvédelmi Főosztály, 2002.

3. Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv. KJK-Kerszöv. Bp., 2001.

4. Dr. Mátay Katalin – Nyári Gabriella: A helyettes szülő. A gyermekek átmeneti gondozásának új típusú szolgáltatása. Országos Család- és Gyermekvédelmi Intézet, 1999.

5. Módszertani

Gyermekjóléti

Szolgálatok

Országos

Konszenzus

Konferenciáinak

kiadványai

6. Papp Krisztina – Tüski Anna (szerk.): Átmeneti gondozás – célszerű vagy ideális elképzelés?! Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 2004.

7. Pik Katalin (szerk.): Kézikönyv helyettes szülőknek és az őket támogató szakembereknek. Fehér Kereszt Füzetek 4. Fehér Kereszt Gyermekvédő Alapítvány, Budapest, 1999.

8. Révész Piroska: A helyettes szülői szolgáltatás. In: Esély 1999/2-3.

9. Somorjai Ildikó (szerk.): Amivel még nem számolunk… Interprofesszionális együttműködés és szociális munka. Szent István Főiskola – Kávé Kiadó, Budapest – Győr, 2001.

-60-