A haza mindenek felett

Ingyenes kétheti lap 12 000 példányban

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

ÉRDI LAP A

P O L G Á R I

Ö S S Z E F O G Á S

L A P J A

A haza mindenek felett Október 23-án délelõtt a Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskolai tanulóinak ünnepi összeállításával kezdõdött a fõtéren a városi megemlékezés, majd T. Mészáros András pogármester mondott ünnepi beszédet. Ebbõl idézünk.

M

a, az 1956-os forradalom ünnepén együtt emlékezik a jobb- és baloldal. Emlékeznek a nemzet oldaláról, azok, akik saját maguk, családtagjaik révén cselekvõ részesei voltak a forradalomnak, majd pedig saját maguk és családtagjaik révén elszenvedõi lettek a forradalmat követõ több mint 40 éves kommunista rendszernek. És emlékeznek a baloldaliak, akik a kommunisták pártja révén építették életüket és karrierjüket. És eme építkezés során jutottak 40 évig politikai, majd az utolsó 20 évben pedig gazdasági hatalomhoz. Emlékeznek azok, akik e nemzet és szabadságharcának mártírjai iránt érzett tiszteletük okán nem felejtik el soha az áldozatot. És emlékeznek azok, az „elsõ milliót” megszerzõk, a modern politikai bizniszmenek, akik merõ cinizmusból használják további politikai céljaikra a szabadságharc emlékét. De hogy „kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna”, azt legfényesebben a forradalom 50. évfordulójára idõzített rendõrterror igazolja. Vak és hazug, aki nem látja a párhuzamot. De aki látja, az tudja: nem lehet soha õszinte a baloldal jelenléte a szabadságharcra emlékezõk sorában. Emiatt érzik magukat érintve minden évben, emiatt dobják a porba sértetten az álság fonta koszorúikat. Emiatt engesztelhetetlen ellenségei mindannak, ami a szabadságharcból és a mártírok emlékébõl építkezik. Emiatt átlátszó minden törekvésük, ami arra irányul, hogy kérdésessé tegye a magyar nemzet közösségének a szabadság, a demokrácia iránti elkötelezettségét. Nincs is más fegyverük, csak ez. Mert nem értik az emberek szabadság iránti vágyát; soha nem értették, mi vitt rá huszonéves fiatalokat arra, hogy életüket áldozzák a hazáért, a szabadságért. (Folytatás a 3. oldalon)

A Kõrösi Csoma Sándor Általános Iskola diákjai adtak ünnepi mûsort

T. Mészáros András

Aradszki András

Két kezünkkel hetvenes évek egyik nagy árvízénél döbA bentem meg egy híradó-részleten. A végeláthatatlan áradással körbezárt falu népe a dombon gyûlt össze, és izgalommal várta a honvédségi helikoptert, amely élelmiszert hozott az éhezõ lakosságnak. Hogy van ez? Egy mezõgazdaságból élõ falu lakói elfelejtettek kenyeret sütni? Nincs a háznál liszt, krumpli, káposzta, esetleg baromfi? Mivé lett a világ? Ha a mába nézünk, akkor is azt látjuk, hogy például Érden, ahol évtizedeken át kiskertekben szorgoskodtak hétvégeken a tisztviselõk, munkások, termelték a zöldséget, gondozták az õszibarackfákat, a meggyfákat, ma legtöbbször csak díszkertekkel, gyeppel, és sok esetben sajnos elhanyagolt gazzal, parlagfûvel találkozunk a kerítéseken belül és kívül. Egyre kevesebb becsülete van a munkának, mindenki íróasztal mellé tülekszik, kommunikátor, PR-menedzser, politológus akar lenni. Kanosszát kell járni, hogy egy megbízható mesterembert találjunk javításra, építésre, karbantartásra. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor most a munka alapú társadalom felépítését sürgeti, és ebben a gondolatban osztoznak vele sokan mások, akik kezdik belátni, hogy a részvényeket, értékpapírokat nem lehet megenni, azok talmi, virtuális értékek csak, még ha ma ezeken nyugszik is a globális világhatalom. Igazából új érték csak a munkából jön létre, legyen az szellemi vagy kétkezi, de mindenképpen alkotó tevékenység kell hogy legyen. Hiába ácsolunk össze elõrevivõ gazdasági programokat, ha hiányzik hozzá a végrehajtó kéz. Egy ideig még adhatunk-vehetünk papírokat, de nem normális világ az, ha az értékteremtõ munka ráfizetéses vagy csak a tengõdéshez elegendõ, míg a spekuláció milliókat fial. Nem kell baloldalinak lenni ahhoz, hogy ezt belássuk, és a félreértések elkerülése végett nem Marxot kell forgatni a megoldás kereséséhez. Ma a világ köldöke lassan áthelyezõdik Kínába, ahol persze nincs minden rendben, de egyértelmûen az hozta föl Kínát a jelenlegi pozícióba, hogy nem derogált nekik dolgozni. Jószerével már minden Kínában készül, a ruhanemûtõl az elektronikai cikkekig. A nyugati, európai ember elfelejtett dolgozni, a háború utáni fellendülés éveiben megnõtt életszínvonalát úgy hasznosította, hogy vendégmunkásokkal végeztetett minden „méltóságán alulinak tartott” munkát, kiépítette a szociális ellátó rendszereket, és nemzedékek nõttek már fel munkanélküli segélyen, nem is akármilyen életminõségben, már ami a „szabadidõ hasznos eltöltését” illeti. Féltik ezt természetesen, ezért is kell tõlünk kiszivattyúzni minden fillért, ezért fizetünk hatalmas kamatokat, ezért „szorítanak meg” minden téren, és ezért kell új és új hiteleket felvennünk akkor is, ha nincs rá szükségünk. Magyarország a történelem folyamán többször is bebizonyította, hogy képes a feltámadásra, képes saját erejébõl is felépíteni az országot romjaiból. A török hódoltság rombolása, a trianoni gyalázat után ugyanúgy felállt, mint a világháború pusztításából és a gazdaság szovjet lerablásából, de csak azért, mert képes volt két kezével dolgozni mindenki. Talán most is meg kellene próbálni. ORLAI SÁNDOR

Következõ számunk november 15-én jelenik meg!

A Himnuszt hallgatják és éneklik a megemlékezésre összegyûlt érdiek

2

ÉRDI LAP

Érden lesz a járási hivatal

Ki érti ezt? Lúdmilla újra gágog

O

któber 23. a balliberális ellenzék számára nem október 23-ról szólt, hanem valami másról, olyanról, amirõl maguk sem tudják, hogy mi. Amíg a konzervatív oldal impozáns békemenetben, egységesen vonult fel a Kossuth térre, és – a BM adatai szerint – négyszázezren hallgatták Orbán Viktort, addig a másik oldal részekre szabdalva próbált egyfajta egységet imitálni. Már a létszámoknál megkezdõdött a számháború, a BM számát nem hitte el a baloldal, saját létszámukat pedig – a hivatalos húszezerrel szemben – megpróbálták felnagyítani. Anélkül, hogy a számháborút komolyan vennénk, tegyünk egy engedményt: csökkentsük le a Kossuth térieket háromszázezerre, és növeljük a Milla létszámát ötvenezerre (fogjuk rá, hogy közelebb jutottunk a valós számokhoz). A különbség így is hatszoros. Az elõzetes fenyegetõzések (a Dunába toljuk a Parlamentet!) légvárként omlottak össze. Azt viszont sikerült elintézni a balliberális médiahadaknak, hogy a nyugati sajtó egy részében „véletlenül” fordítva jelenjenek meg a számok és a fényképek, így például az olasz olvasó úgy tudja, százezrek tüntettek az Orbán-kormány ellen (illusztrálva a Kossuth téri felvételekkel), míg mellette alig. A Milla zászlóbontása sokáig – feltehetõen egészen a 2014-es választások befejeztéig – foglalkoztatni fogja a jobboldali tábort, mert valóban, az MSZP-n kívül itt látszik megjelenni egy olyan új, de koránt sem ismeretlen erõ, amely amúgy már féregként régen behatolt a magyar társadalom testébe, és mint akármelyik élõsködõt, nehéz kiirtani. „Titkos féreg foga rág”, mondta a költõ, de a sokat megélt magyar konzervatívok elõtt már régóta nem titkos ez a féreg. A Milla körül összegyûlteket akár nevesíthetjük is, mert mostanra sokan kidugták fejüket, hiába, pénzszagra gyûl a ballib vad. Bajnai Gordon múlt pénteken írta alá az Együtt 2014 szándéknyilatkozatát a drogliberalizálásért harcoló Juhász Péterrel és a volt rendõrszakszervezetis Kónya Péterrel. Az alapítók között találjuk a Moszkvában tanult, korábbi munkásõr Felcsuti Pétert, a bankszövetség volt elnökét. Szigetvári Viktor és Gyurkovics Tamás – õ Gyurcsány Ferenc beszédírója volt korábban – is szerepet kapott: mindketten a bukott miniszterelnök kommunikációját, majd az MSZP 2010-es kampánystábját erõsítették. Oszkó Péter a Bajnai-kormányban vállalt pénzügyérsége után is követte „fõnökét” a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványba, ahogy Balázs Péter korábbi külügyminiszter is. Vörös T. Károly egykori Népszabadság-fõszerkesztõ is részese lett a politikus-menedzser zászlóbontásának. Felbukkant Bárándy Péter, a Medgyessy-kormány igazságügyminisztere, Bitó László író és Falus Ferenc korábbi országos tiszti fõorvos, valamint Haris Éva, az MSZP-választmány stratégiai bizottságának elnöke. Korányi Dávid a szocialisták EP-képviselõjelöltje volt, majd Tabajdi Csaba mellett dolgozott Brüsszelben. Bajnai mellett volt kül- és biztonságpolitikai fõtanácsadó, késõbb pedig kül- és biztonságpolitikai szakállamtitkár. Kalmár Péter szervezetfejlesztési tanácsadó, Simó György a Magyar Narancsnak volt a New York-i tudósítója, késõbb pedig a Matávnál volt ügyvezetõ, majd a Magyar Telekom Nyrt.-nél vezérigazgató-helyettességig vitte. Simon László a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egykori integrációs elnökhelyettese volt a második Gyurcsány-kormány ideje alatt. Nem hiányozhat a sorból természetesen a Bajnait kitaláló és felfuttató Gyurcsány Ferenc, aki igazából mindig ott állt a háta mögött, és most is sietett kijelenteni, hogy õt támogatja miniszterelnök-jelöltként. Kuncze Gábor volt SZDSZ-elnök is felbukkant, mondván, itt az ideje, hogy újból politizálni kezdjen, és szavazhassanak rá régi hívei. Még egy volt SZDSZ-es képviselõ is ott tülekszik: Molnár Péter. Bajnai október 23-án érdekes dolgokat mondott Például ezt: „Biztosan tudom, sokan vannak itt olyanok, akik már 2010 áprilisában is a változásra voksoltak. Jó okuk volt rá. Alapos okuk, mert azt akarták, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a korrupciónak; mert, meg akartak szabadulni a rossz kompromisszumoktól, a kapkodó és félbemaradt reformoktól, a beteljesületlen ígéretektõl. És mindenekelõtt meg akartak szabadulni az elõzõ 10 év állandósult politikai háborújától, amely minden kérdésben megosztott és szembefordított minket, magyarokat.” Aztán ezt: „Várunk mindenkit, aki kész és képes arra, hogy szembenézzen a mostani 2 év, a megelõzõ 8 év és az elmúlt 22 év tanulságaival. Hogy méltányosan válassza el egymástól az egyes idõszakok bûneit, hibáit és megalkuvásait – és az erényeit is! A megújuláshoz ez a méltányosság is hozzátartozik. Az érdem szerinti számvetés; az „egyik kutya, másik eb”-mondatok abbahagyása. Mert igenis van lényegi különbség a mostani 2 év, és az azt megelõzõ 8 között. Aki ezt nem ismeri el, az nem igazságos. És igenis sok tanulsága, hibája és bûne volt a 2010 elõtti évtizednek is. Aki ezt nem ismeri el, az nincs kész a korszakváltásra. A mögöttünk hagyott idõszak minden kormányához lehet kérdõjelet tenni, de nem lehet közéjük egyenlõségjelet tenni. Nem lehet õket összemosni.” Olyannyira nem akarta a szocialista nyolc évet a Fidesz két évével összemosni, hogy nagyvonalúan elfeledkezett arról, milyen szerepet játszott õ maga az ország eladósításában és tönk szélére kormányzásában a Gyurcsány-kormány minisztereként. Erre kell õt és rajongóit folyamatosan emlékeztetnünk, mert nem szeretnénk mégegyszer belelépni ugyanabba a ... izé ... folyóba. VITRIO L.

ÉRDI LAP

A polgári összefogás lapja Alapította az Összefogás Egyesület Kiadja a BALATONI 19 MANAGER KFT. Felelõs kiadó a kft. ügyvezetõje Felelõs szerkesztõ: ORLAI SÁNDOR Szerkesztõség: 2030 Érd, Budai út 16-18. Telefon: 06-20/9205-496. E-mail: [email protected], Honlap: www.erdilap.hu ISSN 1589-9950 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ, Cím: 8200 - Veszprém, Házgyári út 12., Felelõs vezetõ: Horváth Gábor - ügyvezetõ igazgató Hirdetésfelvétel: 06-20/355-47-10, 06-20/543-81-68 e-mail: [email protected] ÉRDI LAP Ügyfélszolgálati Irodája a Budai út 16-18. szám alatt. Hirdetésfelvétel, apróhirdetések felvétele minden hétköznap: 8-tól 16 óráig. Telefon: 06-23/364-017, 06-20/355-47-10

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

Érdi Városi Polgárõr Egyesület 2030 Érd, Fûtõ u. 41. Macsotay Tibor elnök Fogadóórája minden pénteken 17-18 óra között. Ügyelet: 0-24 óráig 2030 Érd, Duna utca 84. Telefon: 06-23/374-459, 06-30/621-2580, 06-30-621-2596, 06-30-621-2579.

Aláírták a január 1-jével megalakuló Érdi járást alkotó települések (Érd, Diósd, Tárnok, Sóskút, Törökbálint, Pusztazámor) vezetõi és Tarnai Richárd kormánymegbízott a járási megállapodást.

M

int T. Mészáros András polgármester elmondta, jelentõs pillanat ez városunk életében, hiszen a megalakuló járásnak Érd lesz a központja. Segesdi János alpolgármester a heti sajtótájékoztatón elmondta, hogy a polgármesteri hivatal Budai úti szárnyát adják át a járási hivatal részére, ahová átkerül az okményiroda is, amely azonban marad a mostani helyén. Az új szárnyba költözik több szakigazgatási szerv, mint a földhivatal, a munkaügyi központ, az élelmiszerbiztonsági és állategészségügyi felügyelet, a népegészségügy, a szabálysértési ügyek intézése, valamint egy új építésfelügyeleti és örökségvédelmi szakigazgatási szerv. Ezeken kívül a gyámügy, a szociális ügyek egy része és az elsõ fokú építéshatósági feladatok is a járáshoz kerülnek. Az érdi lakosok tulajdonképpen csak annyit fognak észrevenni az átszervezésbõl, hogy egy másik ajtón kell majd bemenniük, és valószínûleg még az ügyintézõ is ugyanaz marad, hiszen az önkormányzat jelenlegi dolgozói fogják ellátni az új feladatokat, kiegészülve a többi településrõl átirányított új dolgozókkal.

Vigyázat, szélhámosok! Tisztelt Lakosság! Több mint tízezer érdi háztartásban már idén õsszel a telken belül van a közcsatorna csatlakozási pontját jelentõ „csonk”, és bár a rácsatlakozás még a legtöbb esetben nem azonnali feladat, érdemes elõre gondolkodni. Az utóbbi idõben számos lakossági bejelentést kaptunk, hogy a házi bekötések tekintetében mérnökként jelentkezõ egyes vállalkozók szakértelme és jogosultsága megkérdõjelezhetõ. Az akkreditált, szakmailag magas színvonalat képviselõ és a követelményeknek megfelelõ munkát végzõ mérnökök között megjelentek az ügyeskedõk is, akiknek kiszûrésében ezúton kívánunk segítséget nyújtani. Az „ál-mérnökök” nem rendelkeznek hivatalos, akkreditációt igazoló dokumentumokkal, kontár munkát végeznek, ami a késõbbiekben visszaüthet a megrendelõknek. Ezek a magukat mérnöknek nevezõ csalók rengeteg pénzt kifizettetnek a munkálatokért úgy, hogy nem születik sem aláírt szerzõdés, sem szabályosan kitöltött számla. Így utólag ilyen esetekben a hatóságok semmit sem tudnak tenni. Javasoljuk, hogy minden, a csatornázásban érintett ingatlantulajdonos minél elõbb válasszon magának egy

akkreditált mérnököt. A mérnökök listája és elérhetõségük megtalálható a www.erdicsatornazas.hu honlapon, és az érdi sajtóban is. Javasoljuk, hogy elõre tájékozódjanak, válogassák meg, hogy kire bízzák a házi bekötést, kivel kötnek errõl szerzõdést. Járjanak nyitott szemmel, mert utólag már nem tudunk segíteni! Nem mindig hivatalos az, ami annak látszik. Fontos, hogy csak olyan embernek nyissanak ajtót, és engedjék a csatornázási projekt keretében eljárni, akinek személyazonosságáról és szándékairól meggyõzõdtek! Ezt elõsegítendõ, az alábbiakban tájékoztatjuk Önöket, hogy akkreditált mérnökeink mely ügyekben járhatnak el, és milyen hivatalos jelzések alapján azonosíthatják õket. Az akkreditált mérnökök listája nyilvános, ezért azt ajánljuk, hogy a szerzõdéskötés, majd a fizetés elõtt ellenõrizzék, hogy valóban arra jogosulttal szerzõdnek?e. Az akkreditált mérnökök munkája a magas minõség elérésének elengedhetetlen feltétele. A tudnivalókat röviden összefoglalva a két legfontosabb dolog: – akkreditált mérnökeink igazoló okmányokkal rendelkeznek, és

kérésre ezeket kötelesek felmutatni; – illetve javarészt magánvállalkozók, és számlaadási kötelezettségük van. Amennyiben valaki az Érdi Csatornázási Projekt megbízásából kopogtat az ajtón, de nem tudja, vagy nem akarja igazolni magát, kérjük, ne engedjék be! Akkreditált mérnökeink az alábbi szolgáltatásokat nyújthatják: – elkészítik a belsõ hálózat tervét, – ellenõrzik, hogy ennek megfelelõen készül a hálózat, – majd átveszik azt. – végül segítséget nyújtanak a szolgáltatóval való szerzõdéskötésben, a szükséges adatlapok és nyilatkozatok mûszaki részeinek kitöltésében és adminisztrációjában. Ennek ára átlagosan 15.000 Ft, hatóságilag megszabott ára azonban nincs, mivel piaci tevékenységrõl van szó. Kérjük a házi bekötésekben érintett érdi lakosokat és ingatlantulajdonosokat, amennyiben bármilyen kételyük támad, forduljanak bizalommal a Csatornázási Ügyfélszolgálatok megfelelõ embereihez.

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

A haza mindenek felett (Folytatás az 1. oldalról) Nem értik és soha nem is érthetik meg a szabadságharcosokat és mindazokat, akik számára a nemzet mindenek elõtt, s a haza mindenek felett. Szomorú, hogy a forradalom évfordulóján megint és újra ezekrõl kell beszélni, de szükségszerû mindaddig, míg be nem látják, hogy a szabadságharc és mártírjainak emléke nem árucikk, amelyet adhatnak-vehetnek tetszésük szerint, attól függõen, hogy politikai érdekeik mit diktálnak. Õk cinikus módon nem törõdnek azzal, amiért forradalmáraink az életüket áldozták. Jeltelen sírba dobálták õket gyilkosaik, arccal lefelé, meggyalázva õket holtukban is. De a mártírok szívén, emlékén nem fog semmilyen gyalázat. Se az akkori, se a mai. T. Mészáros András után Aradszki András országgyûlési képviselõ emlékezett meg a forradalom eseményeirõl. Felidézte, hogy a világ akkori legnagyobb fegyveres erejével szálltak szembe a magyarok, és ez józan ésszel nézve reménytelen vállalkozás volt, azonban ilyenkor az igazságérzet, hazaszeretet és a szív adja a hajtóerõt. Szólt a képviselõ a ma gondjairól is, elmondta, hogy a globális pénzvilág mai urai akarnak diktálni, nem veszik figyelembe a magyarok érdekeit, bele próbálnak kényszeríteni minket új és új csapdákba. Külön szólt Mindszenty József bíborosról, aki az állandóságot képviselte a forradalom elõtt, alatt és után is. Fontosnak tartja Aradszki András a hit szerepét életünkben, mert ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem fél a jövõtõl. Erõsödnünk kell lélekben is, csak így érhetjük el azt, hogy egy szabad és igazságos társadalmat építsünk fel. A beszédek után koszorúzásokra került sor, az önkormányzat, a pártok és társadalmi szervezetek, valamint civilek helyezték el az 56-os emlékmû talapzatán a megemlékezés koszorúit és virágait.

3

ÉRDI LAP

A Kõrösi diákjai

A sajtó meg az õ függetlensége

S

ehol nem írja le egyetlen szabály, vagy etikai kódex sem, de a sajtó az objektivitás követelménye mellett egy kicsit mindig ellenzékinek kell, hogy legyen. Kritizálja a fennálló hatalmat, tegyen fel kényes kérdéseket, álljon az új megoldások mellé. A sajtó ne szolgálja ki kritika nélkül a regnáló hatalmat, mert a kritika tulajdonképpen mindenkinek jó. A megkritizáltnak is, hisz arra sarkallja, hogy döntéseinél megelõzze a kritikát. Az a jó sajtó – és most nem csupán egyetlen médiumra gondolok, hanem a teljes médiára, valamennyi újságra, rádióra, tévére, online megjelenésre –, ha egymással is vitáznak, különbözõ variációkat mutatnak be. Ha elfogadjuk ezt követelményként valamely ország sajtójára, el kell fogadjuk valamennyiére is. Ma már a hatalom nagyon sokszor nem az országban van, hanem a nemzeti kormányok feletti nemzetközi szervezeteknél, vagy éppen azok háttérgazdáinál. Leginkább így van ez az IMF esetében. Ki kérdõjelezné meg, hogy az egyik legnagyobb hatalmi koncentráció az egész bolygón. No ezzel összefüggésben válik igazán pikánssá az a kérdés, hogy a sajtó, különösen a nemzetközi sajtó, mennyire független is. A dolgok természetes logikájából következõen a Magyarország–IMF harcban, ahol Magyarország Dávid, az IMF meg Góliát, már csak emberségbõl is az esélytelen, gyengébb mellé kellene állniuk. Ezzel szemben, mit élünk meg? Nem az esélytelen mellé való állást, még csak a szenvtelen objektivitást sem nagyon tapasztaljuk. Sokkal inkább a legrafináltabb módszerekkel fûszerezett állandó és folyamatos támadást. Egységesen, hasonló hangnemben, még a témaválasztásban sincs nagy különbség. Csak nagyon nagy elfogultsággal lehetne azt állítani, hogy nem egy helyrõl történik a vezénylés, amikor például a nyugat-európai országok vezetõ médiumai – látszólag egymástól függetlenül –, elbagatellizálják az október 23-i békemenetet, néhány ezresnek feltüntetve a kormányt támogató sok százezres tömeget és hatalmasnak mondva az ellene tüntetõ, alig tizedannyi felvonulót. Mi, akik egy kicsivel régebben születtünk, mint mások - mintha emlékeznénk valami hasonlóra. Csak az ideológia volt más, a nyelvezet kissé hivataloskodóbb, de a szándék ugyanaz. Megdumálni a népeket, hogy amit látnak, az nincs is, amit meg nem látnak, az meg majdnem már van. És fõleg nekik jó. Mint hóembernek a tavaszi napsütés.

Libákkal az elíziumi mezõkön Az érdiek elhelyezik virágaikat az emlékmûvön

(Az ókori Rómában a túlvilági helyet, ahová a lelkek kerülhettek, elíziumi mezõknek nevezték.) agy dolgok történtek az október 23-i ünnepen. Már leszámítva ugye azt a csekélységet, hogy az 56-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóját ünnepeltük. Egy Juhász Péter nevezetû, egykori drog korteskedéssel (õ hozta létre a Kendermag Egyesületet, akik a drog liberalizálásért harcoltak) foglalkozó kalandor megalkotta a millát. A millások eltökélt szándéka, hogy megdöntsék a nemzeti polgári kormányt és valahogy visszacsinálják az eddigi folyamatokat. Október 23-án a libás Gordon kapta magát, élére állt a társaságnak, és kéz a kézben a két jómadár, beletekintve a messzi távolba, harcba indultak, mint egykor tették a bolsevik Vlagyimir Uljanov (Lenin) és a kiugrott pópanövendék bankrabló, bizonyos Joszif Dzsugasvili (Sztalin Jóska). Valahogyan nekem is nekilódult a fantáziám, és már látom is a majdani magyar rónát, amint szél lengeti a hatalmas kenderültetvényeket. Némelyeken pedig a gyönyörû zöld mezõt fehéren pettyezik a tántorogva gágogó libahadak. S a mezõk szélén ott áll a két harcostárs, a kendermagos Juhász meg a Gordon a libás, s intézik a magyar nép sorsát. A népét, amelynek már csak õk kellenek, hogy végleg az elíziumi mezõkre kerüljenek.

N

1956 áldozataira emlékezünk

Mi kell még?

Segesdi János alpolgármester is ott volt a békemeneten

M

November 4-én (vasárnap) délután fél 4 órakor megemlékezést tart az önkormányzat a hármaskeresztnél (Tesco körforgalom), amelyre szeretettel várnak minden érdeklõdõt

Az érdi tábla a békemenetben

Nem mi mondtuk... Seres László (hvg.hu): „...ez lehet Bajnai Gordon és az Együtt 2014 választási gyõzelmének egyik jelentõs buktatója: saját fanclubja láthatóan csak odáig hajlandó gondolkodni, hogy elzavarja a kormányt, de hogy milyen lesz a másnap, hogy milyen gazdaság- és adópolitika, milyen „szolidáris” szociálpolitika, milyen adórendszer stb. következik azután, az már szinte részletkérdés. Kit érdekel, hogy már az elsõ kormányülésen kiderül majd: a most nyárra beígért program egyeztetései szükségszerûen hazug kompromisszumokon alapultak, nem nõhetett össze, ami nem tartozik össze. ... A valódi „rezsimváltáshoz” ugyanis valódi liberális, piac- és növekedéspárti gazdaságpolitikai fordulatra van szükség – arra viszont a Bajnait (és mögötte, vele: Oszkó Pétert, Urbán Lászlót, Felcsuti Pétert) vállukra emelõ széles népi tömegszervezetek nem lesznek vevõk. ... ... Azaz, formállogikailag: elõbb-utóbb Bajnaira sem lesznek vevõk. Ergo: vagy Bajnai pálfordul, és lesz egy õt sakkban tartó adóemelõ, protekcionista, szociális-populista-zöld-szakszervezeti kormány elsõ embere, vagy még másnap lecserélik õt a Szabad Marijuana Mozgalom elnökére, aki a válsághoz nem ért ugyan, de hangulatjavító intézkedésként legalizálja a kendert.” (A szerkesztõ megjegyzése: Ez a rovat természetesen csak arra szolgál, hogy megmutassa, mennyire nincs egységes baloldal, hogyan nyírják egymást, hogyan marakodnak a megszerzendõ koncért a balliberális önjelölt népvezérek.)

iniszterelnök úr, Ön tette fel ezt a kérdést Brüsszelben az EU vezetõinek. Azt tudakolta, meddig akarnak még elmenni, hogy ott is bajt csináljanak, ahol nincs. Illetve dehogy nincs. Van még bõven, benne állunk kötésig, de már nem süllyedünk. Nem kerülhetõ meg persze az sem, hogy miért is vagyunk még mindig bajban és miért ez a nagy fenekedés, amikor meg az látszik, hogy kifelé evickélünk belõle. Mert ha sikerül, azzal komoly csapás éri azt az egész rothadó pénzügyi rendszert, amelyik ránk hozta a bajt. Ránk is meg a világ sok országára. Ahol beetették az egyes emberektõl egész ország csoportokig, akit csak lehetett, hogy ne félj a hiteltõl, ne törõdj semmivel, költekezz a jövõ kontójára, mert az jár mindenkinek. Semmi másra nincs szükség, csak add fedezetül a már nehezen megszerzett vagyontárgyaidat (praktikus módon leginkább az ingatlanod), hisz úgyis holt tõke, vegyél fel rá hitelt, majd kifizeted. Amikor már elég sokan, sok-sok millió ember benne volt a hálóban, egy apró mozdulattal be kellett indítani a nagy kaszálógépet, amit gazdasági-pénzügyi válságnak neveztek el és az USA-tól Mátészalkáig. Egy mozdulattal kirántották a szõnyeget az ingatlantulajdonosok, a települési önkormányzatok alól. Hatalmas tömegek kerültek „önként, dalolva” adósrabszolga sorba. A mechanizmus zseniális, a bankok szinte örök idõre fizetõ vazallusokká tettek népeket, vagy rátették a kezüket egyetlen vagyonkájukra, a lakásukra, családi házukra, önkormányzati vagyonokra. Erre jön Ön, miniszterelnök úr és elkezdi vegzálni a szmokingos betyárokat, megsarcolja a jövedelmüket, kirángatja, akit lehet az adósrabszolgai státuszából. Hát helyes ez, miniszterelnök úr? Sokan bizony azt mondják, nem helyes. Világvégét, diktatúrát visonganak Európa szerte. No meg persze kies kis hazánkban is, és micsoda véletlen, azok legjobban, akiknek még mindig maszatos a szájuk széle, hisz alig két éve távolodtak el azoktól a rózsás ülepektõl. Ön, miniszterelnök úr különösen a bögyükben lehet az uniós uraknak. Most nem pontosan azokra a pózoló paprikajancsikra gondolok, akik politikusi pozíciókban fényképeztetik magukat a protokoll eseményeken, hanem azokra az igazi gazdákra, akiket soha egyetlen fotón sem látni. Nos Önt, mint fiatal tehetséges diákot hamar felfedezték és kivitték Angliába, megtanították a politikai boszorkánykonyhában való eligazodásra. Önnek az õ érdekeiket kellett volna képviselni és megvalósítani. De Ön elárulta õket. Ön rájött arra, hogy magyar ember, és Isten áldotta tehetségét a nemzete javára kell fordítani. Mi kell még? Az Ön bõre, miniszterelnök úr. Lehetõleg úgy, hogy a saját népe szolgáltassa azt ki Brüsszelnek. Mert Ön megbocsáthatatlan bûnt követett el velük szemben. Ön pont emiatt igen derék ember. Áldja meg az Isten érte. KOPOR TIHAMÉR

4

ÉRDI LAP ZÖLD TAGOZAT

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

Jobbá tenni életünket!

Közlekedni kell! Attól függõen, hogy hová akarunk menni illetve milyen életmódot választunk, más-más módon tehetjük azt. Az Érdi Fidesz Zöld Tagozata a városi közlekedés egyik legfontosabb elemérõl, az úthálózat fejlesztésrõl és ehhez kapcsolódóan a kerékpáros közlekedés fejlesztési lehetõségeirõl szervezett rendezvényt.

A

beszélgetés apropóját az szolgáltatta, hogy legutóbbi ülésén tárgyalta a Közgyûlés a sok év munkájával elkészült úthálózat fejlesztési koncepciót. Ez egy olyan anyag, amely két fõ részbõl áll: egyrészt elemzi, rendszerezi az eddig is ismert problémákat, másrészt irányt mutat, sorba rendezi fontosság szerint az elvégzendõ feladatokat a közlekedésfejlesztés terén. A megoldandó problémákat hat fõ csoportba lehet gyûjteni. Az elsõ az Érdet érintõ autópálya kapcsolatok és az ezek irányába tartó illetve innen érkezõ autós forgalom számára megfelelõ infrastruktúra biztosítása. Ilyen az M7-es autópálya le- és felhajtói, az M0-ás megközelítése vagy éppen az M6-os autópálya még hiányzó kapcsolata (pl. a Tolmács utca hiányzó szakasza a Jegyzõ utca tehermentesítésére). A másik feladatcsoport a város északi és déli részét elválasztó vasúti

A megújult Zrinyi Miklós utca

A mikrofonnál Simó Károly, az asztalnál Bada Zoltán átkelési lehetõségek. Bár már 2003ban figyelmeztettek a szakemberek az akkor elkészült tanulmányban, hogy elõbb a Szent István utca meghoszszabbításában kell megépíteni a vasúti felüljárót és csak azután szabad a Diósdi úton építeni, ezt valamiért akkor figyelmen kívül hagyták. Ennek következményeit látjuk ma. Szinte bármi áron el kell érnie a városnak, hogy a vasúti fejlesztésekhez kapcsolódóan megépüljön a Bagoly utcai felüljáró és a Szent István utcai felüljáró, ellenkezõ esetben a következõ évtizedekben a város két részre szakad és nehezen lehet átkelni majd a vasúton.

Az ófalusi templom felújítása Boros Zoltán atya ófalusi plébános beszámolt az érdiek fórumán az ófalusi templom restaurálásának állásáról. Ezt ismertetjük.

E

gyházközségünk tagjai elõtt ismeretes, hogy az általunk kijelölt mûszaki bizottság, 2012 tavaszán megköszönve az egyházközség, valamint a püspök atya bizalmát lemondott, annak érdekében, hogy a templom restaurálás, felújítás munkálatai gördülékenyebben, könnyebben, gyorsabb ütemben folytatódjanak. Püspök atya az egyházmegye részérõl Csány Zoltán Egyházmegyei Építészt, valamint Smohay Andrást Mûvészettörténészt, Egyházmegyei Múzeumigazgató urat bízta meg a munkák irányításával. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a szakmai javaslatok ( falkutatás, régészeti szakvélemény stb.) alapján az egyházközség, elfogadta a Székesfehérvári Egyházmegye javaslatát a templom festéssel kapcsolatban. Mindezek alapján az 1959-ben készült templom festés restaurálása és rekonstrukciója kerül kivitelezésre. A 2012. május 13-i Bogner Mária Margit emlékmise után megkezdõdtek a munkálatok. Derdák Éva restaurátor mûvész kapott megbízást a munkálatok megkezdésére és elvégzésére. (A templombelsõ restaurátori és felújítási és minden ezzel kapcsolatos költségeket a Székesfehérvári Egyházmegye állja.) A munkálatokba – az egyházközség javaslatára – bevonta Bércesi Tibor aranykoszorús helyi festõmestert is. A rekonstrukció rendben folyik, minden hét szerdáján a Székesfehérvári Egyházmegye, a Városi Fõépítész és a helyi egyházközség megbeszéli a esetleges korrekciókat és problémákat. Meg kell említenünk, hogy a falkutatások során megállapítást nyert (amit eddig is mindnyájan tudtunk), hogy minden korszak a maga ízlésvi-

lága szerint, helyi mesterekkel, enyves festéssel tette széppé templomunkat. Egy-egy festés alkalmával a kenõszappanos lemosás eltûntette az elõzõ korszak alkotását, így csak Svoy Lajos megyés püspök, valamint Dugovits Iván plébános urak által elképzelt és megvalósított festési mód vált maradandóvá. Ezt, az elkészülte utáni években, az akkori Állam és Egyházügyi Hivatal utasítására 1964ben festéssel eltakartak . A kórus aljzatának javítása közben teljes egészében elõkerült az 17031720 között lerakott négyszögletes téglaburkolat. Ennek konzerválását, fugázását döntötte el a felújítással foglalkozó csoport. Köszönetet kell mondanunk Hajdúk János, valamint Hudák Mihály uraknak, templomunk padjainak térítés mentes tárolásáért. Köszönet illeti a Megyei Jogú Város Vezetését, mivel engedélyezték, hogy a felújítás végéig a templom padok és egyéb berendezési tárgyak az iskola tornatermében kerülhettek elhelyezésre. Kivitelezési tervek szerint a fõoltár valamint a templom festés 2012 október vége, november elejéig elkészül.

A harmadik feladatcsoport a fõbb közlekedési útvonalak fejlesztése, a nagy forgalmú csomópontok kiépítése, biztonságossá tétele. Az elmúlt években több ilyen fejlesztés történt („ötös körforgalom”, TárnokiRiminyáki csomópont, stb), az útkoncepció negyvennél is több olyan problémás csomópontot azonosított, amelyekben legalább középtávon be kell avatkozni, hogy képes legyen ellátni a funkcióját. A fõútvonalak mellett azokat az útvonalakat is kijelöli a koncepció, amelyek valamilyen szerepet töltenek be a környék közlekedésében, tehát kiemeltebb városi figyelmet kell rájuk fordítani. A negyedik feladatcsoport a mellék- és lakóutcák és a vízrendezés kérdése. Érden több mint 800 utca több mint 2000 szakasza van, amelyet nem lehet általánosan, egyen megoldásokkal kezelni. Van, ahol a vízrendezés megoldása és egy jó minõségû zúzottkõ terítés már egészen jól járható utat eredményez. Van ahol olyanok a terepviszonyok, hogy csak az aszfaltozás tudja megmenteni a környék lakóit az újra és újratermelõdõ sártengertõl. Van ahol nem lehet (és nem is érdemes) elvezetni a környékrõl a vizet, hanem gazdálkodni kell vele, megbecsülve az ég adta ajándékot. Van ahol a talajvízszint okán mindenképpen el kell vezetni és rendszerek kellenek. Az útépítések során egyéb gyakran felmerülõ problémák is szoktak lenni (félelem a nagyobb forgalomtól, évtizedek alatt megszokott kapubejáró, telekrõl kivezetett esõvizek, stb). Tehát a mellékutcák útépítése hosszú és alapos elõkészítést igényel, hogy ne konfliktusforrás,

A kerékpáros koncepcióról Süle Zsolt beszélt hanem sikertörténet legyen egy-egy fejlesztés. Az ötödik feladatcsoport a közösségi közlekedés olyan megszervezése, amely megfizethetõ is, de gazdaságilag fenntartható is. Érd különleges település, hisz a lakások több, mint 97%-a családi ház. Ez azt is jelenti, hogy nincs olyan népsûrûség, mint más településeken, ahol kiforrott közösségi közlekedési hálózat mûködik. Tekintve a világgazdaságban zajló folyamatokra, azok számára, akik nem autóval szeretnének a következõ évtizedekben közlekedni, olyan közösségi közlekedési hálózatot kell megtervezni és megvalósítani, amely újszerû megoldásokat alkalmaz, megfizethetõ jegyárakat biztosít és hozzájárul a közösség céljainak eléréséhez. A hatodik feladatcsoport a kerékpáros kultúra kiterjesztése. Azért beszélhetünk szemléletváltással megoldható feladatról, mert évrõl évre látható, hogy van igény és van olyan ré-

teg Érden, akik igénylik azt, hogy ez a közlekedési mód nem csak megtûrt, hanem kívánatos legyen városunkban is. Ez nem azt jelenti, hogy kerékpárutakat kell építeni, sõt! Az elsõdleges az, hogy minél többen, minél több korosztályban felismerjük a kerékpáros közlekedés jótékony hatásait (pl. balesetek csökkenése, egészségünk „karbantartása”, a rövid távolságokon versenyképes közlekedési eszköz, pozitív környezeti hatások). A feladatok tehát adottak. Remélhetõleg minél nagyobb támogatottságot lehet mögé szerezni. Hisz amint azt a megvalósítás közben levõ csatornázási programunk is mutatja, elõször magunkban kell hinnünk. Hinnünk kell, hogy meg lehet csinálni, olykor lehetetlen körülmények között is kitartani a céljaink mellett. Bár a fentiekhez sok-sok pénz, munka és erõfeszítés kell, biztosak lehetünk benne, hogy megéri. Jobbá tesszük általa életünket! SIMÓ KÁROLY

Emlékezzünk eltávozott szeretteinkre!

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

A természet világa

Az alpolgármester naplójából…

Ünnepeltünk O

któber 23-át ünnepeltük. Hazánk nagy forradalmát ünnepeltük, a forradalmat, amely megrengette Európát. 1956-ban bebizonyítottuk, hogy a kis Magyarországon élõ magyarok nemet tudnak és mernek mondani elnyomóiknak, és fegyvert fognak, ha más lehetõségük nincs igazuk védelmére. Orbán Viktor szavait idézem, ma az egész világ tudja és elismeri, hogy a magyarok forradalmával és szabadságharcával az egész világ lett jobb. Ma, 2012 õszén ennek a dicsõ múltnak árnyékában élünk, és jól tudjuk, a rendszerváltás nem hozta meg a várva várt dicsõséges jövõt. 2004 óta ugyan uniós tagállam vagyunk, eredményeink alapján azonban csupán sereghajtók. Mára hazánk a múltbéli rossz kormánydöntések és a világválság következményeként az EU által megszabott adósságállomány határt túllépte. Mondják, ez a FIDESZ kormány rossz gazdasági döntéseinek is köszönhetõ, mindemellett számszerûen bebizonyosodott, hogy a személyi jövedelemadó bevétel meghaladja minden eddigi kormány bevételét. A világgazdasági válság okozta deficitet azonban megnövekedett bevételeink nem képesek fedezni. Az EU alapvetõ gazdasági érdeke az, hogy Magyarország a maga erejébõl csökkentse a deficitet. Egyértelmû, hogy a legszegényebb tagállamok csak igazságtalanul nagy áldozatok árán képesek megoldani a deficit csökkentését, elsõsorban a szegénység elmélyítésével. Az EU nem törõdik azzal, hogy hazánkban a mély szegénységben élõk száma nõ, az õ érdekük az, hogy Európa kilábaljon a válságból, bármilyen árat fizetnek is a hátrányos helyzetûek. Sokan mondják, kár volt belépnünk, de az éremnek két oldala van. Nem feledhetjük, hogy uniós támogatásokkal mekkora fejlõdést értünk el! Saját erõbõl nem tudtuk volna megvalósítani a magyar kapitalista gazdaság alapjait, az úthálózat és a vasút fejlesztését, a közmûfejlesztéseket, és még sorolhatnám… Ezt az Európai Uniónak „köszönhetjük”, ám õk is sokat „köszönhetnek” Magyarországnak. Magyarország belépésével elérhetõvé vált a törzstagok számára Közép-Kelet Európa. Ami pedig a gazdasági világválságot illeti, ahhoz Magyarországnak volt a legkisebb köze. A bankvilág felügyelete kicsúszott a gazdasági nagyhatalmak kezébõl, és ennek következménye lett a válság. Mire számíthatunk? Arra, hogy kormányunk elég erõs ahhoz, hogy a legkisebb áldozatok árán érje el a követelmények teljesítését. Arra, hogy kormányunk elég erõs ahhoz, hogy elérje, a tervezett bankunió – amelyet az EU a jövõbeni válság elkerülésének céljából kíván létrehozni – a magyarság számára is elõnyös és méltányos legyen. Ismét Orbán Viktor szavait idézem, a szocializmus és 2008-ban a nyugati világgazdaság is azért rendült meg, mert egyik sem az igazság útján járt. …A magyar kormány elfogadja az európai együttmûködés mindenkire érvényes szabályait, de azt nem, hogy valamilyen kifinomult módszerrel idege-

nek kormányozzák a magyarokat. … Az európai kultúrnemzetek közös erkölcsi mércéjét Magyarország elfogadja, a kettõs mércét viszont nem. Ezekre a szavakra nem lehet nemet mondani. Magyarországnak lehet sikere az EU-ban, ha kormányunk bólogat, ám ennek mi, magyar állampolgárok fizetjük majd meg az árát. Persze nem a gazdagok, hanem a szegények, akik sajnos ma többségben vannak. Kétségtelen, minden kormány követ el hibákat, de egy kormány sikerét az eredmények fémjelzik. Tény, hogy 2010 óta a tisztességes munka, az adózás, a rend védelme, és az ügyeskedõk, az adózást elkerülõk felelõsségre vonása elõtérbe került. Ezek az intézkedések azonban nélkülözhetetlenek, ha az államháztartást rendbe akarjuk hozni. Ami a korrupciót illeti, ez ellen a törvényi alap megvan, de – ismerjük be – a korrupció letörése csak közös összefogással valósítható meg. Alapvetõen a polgárok erkölcsi erejének megerõsödése kell hozzá. Nincs olyan törvénykezés, nincs olyan kormány, amely enélkül eredményt tudna elérni ezen a téren. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy sokan nem értenek egyet kormányunk intézkedéseivel. Sok a szegény sorsú magyar ember, még nem sikerült letörni a munkanélküliséget. Nem beszélhetünk általános ingyenes gyógyításról, különleges igényeket kielégítõ ingyenes oktatásról, de ez sok, nálunk sokkal gazdagabb államban sem valósul meg. Kormányunk eddigi intézkedései mindemellett azt igazolják, hogy ma minden magyar állampolgár számára elérhetõ a tisztességes és becsületes élet, és az ehhez szükséges nevelés és oktatás. Nincs okunk a csüggedésre. 1956 forradalmárai nem törõdtek bele a kilátástalanságba, és ahogyan azt miniszterelnökünk mondta, ha csak feleannyi hitünk lesz, mint nekik volt, akkor hegyeket tudunk megmozgatni. Kormányunk sikerét vagy sikertelenségét pedig 2014 tavaszán az elért eredmények fogják igazolni. Ha hegyeket akarunk mozgatni, akkor nem a szónoklatok, hanem az eredmények alapján fogunk ítélkezni a szavazatunkkal, mert … nem elég akarni: de tenni, tenni kell! Jövõnket – tudni kell! TÓTH TAMÁS

Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem

Kultúrák találkozása Százhalombattán Népfõiskolai sorozat 2012. I. félév Hamvas Béla Városi Könyvtár 2440 Százhalombatta, Szent István tér 5. IV. 2012. november 15. csütörtök 18. óra A magyarországi horvátok irodalmáról Elõadó: Dr. Blazsetin István a Pécsi Tudományegyetem Horvát tanszékének egyetemi adjunktusa

5

ÉRDI LAP Gergyéné Raj Klára gyümölcsfákat, virágokat, szõlõ és dísznövényeket ad el jelenleg Érden, egy vállalkozó alkalmazottjaként. Egy olyan ember, aki ízig-vérig szereti a természetet, értik egymást. A fák zúgását, a virágok susogását, a szõlõlevelek zörgését, a cserjék pletykáit úgy fogja, mintha embertársaival beszélgetne. Nincs szebb, jobb dolog, mint egy tapasztalt, jó szakembertõl vásárolni, meghallgatni az ültetés, metszés régi, jól bevált mesterfogásait, új ötleteket, a természetbarát kertészkedés alapelveit megismerni tõle, majd alkalmazni. – Honnan ez a sok ismeret? – Elsõsorban szüleimtõl, nagymamámtól és az iskolából. Édesapám, édesanyám és nagymamám mindig dolgoztak, kapáltak, gyomláltak, permeteztek, metszettek, így bele nevelõdtem a föld, a növények, a természet világába. A szorgos munkával kialakított kert mindenekelõtt türelmet és szeretetteljes gondoskodást igényel, ezt tanultam és láttam szüleimtõl. A talajnak javításához sok idõ kell, különösen az istállótrágya használatának az értékét az elsõ év eredménye vagy kudarca alapján nem lehet helyesen megítélni. Csak a szakszerû és több éven keresztül folytatott trágyázásnak van igazán szembetûnõ talajjavító hatása. Nagyon fontos az is hogy, ne ássuk „agyon” a kertet, már ükapáink is tudták, hogy a giliszták a kertben a talaj javításában a legjobb segítõtársak. Ahol kevés a giliszta például, ha a kávézaccot kertje földjére szórja, beássa, egy idõ után megjelennek a kertészsegédek, vagyis a giliszták. Vannak nagyon jó minõségû mûtrágyák, de fontos, hogy ne csak nitrogén mûtrágyát használjanak, hanem káliumot és foszfort is tartalmazzon õsszel a mûtrágya. A növények nagyon meghálálják az ápolást, gondozást. Édesapám mondta mindig, gyümölcsöt a hegyre, zöldséget a völgybe. Célszerû a gyümölcsfákat, a szõlõt a domboldalakra vagy a dombtetõre ültetni. Nekünk õszibarackfáink voltak és szõlõ, tehát volt hol tapasztalatot gyûjtenem. – Ön érdi születésû? – Igen, én érdi vagyok, itt születtem, ez a szülõföldem. Hartáról költöztek ide a szüleim, pontosabban édesapámat szülõföldjérõl kiköltöztették, mert az õ faluja a határmódosítások folytán Csehszlovákiához került, a mostani Szlovákiához, így kitelepítették, és Hartán egy sváb család házába kellett költözzenek, mert onnan meg svábokat telepítettek ki. Édesanyám meg félig sváb családból származik, szóval talán az a zûrzavaros világ is szerepet játszott abban, hogy a szüleim megszerették a természetet, mert sok dologban csalódtak. Édesapám sohasem feledte el szülõfaluját, de sohasem szeretett beszélni a vele történtekrõl, és édesanyám sem. A gyümölcsfákról, szõlõrõl, a kerti munkálatokról, ezekrõl nagyon szívesen beszéltek, megmutattak mindent. Engem érdekelt is, nagyon szerettem a friss levegõn a természetben lenni. Akkor még másként nézett ki Érd-Parkváros, sok õszibarack, szõlõ, meggy, cseresznyefa volt, az emberek ismerték egymást, beszélgettek egymással és segítették egymást. Büszkék voltak kertjeikre, gyümölcsösükre, rengeteg munkájuk volt, általában az volt a gond, hogy nagyon is sok volt a munka. Sokszor voltunk testvéreimmel a kertben, mindig azt akartuk csinálni, amit édesapám, ha ásott, mi is ásni akartunk. Mikor iskoláskorúak lettünk, már nagy hasznát vették szüleink a segítségünknek a kertben. – Hol járt iskolába? – Érden a volt 8. számú Általános Iskolába jártam, a mostani Teleki Sámuel Általános Iskolába, nagyon jól éreztem magamat, sok szép emlékem van. Az iskolánkban a II. Rákóczi Ferenc Úttörõcsapat nagyszerû szabadidõs programot szervezett, közösségi szellemet teremtett, ebben nagy szerepet játszott az osztályfõnök személyisége is. Egy osztály alkotta a rajt, az osztályfõnök volt a rajvezetõ, a rajon belül több õrs mûködött, foglalkoztak velünk, nem csellengtünk csak úgy az utcán. Ez volt, aztán Budapesten tanultam tovább a Dísznövénykertészeti Szakmunkáskép-

zõben, ami három éves volt. Az iskola befejezése után dolgozni mentem Sasad Kiskertészeti Áruházba, közben estin leérettségiztem. Jött a szerelem, a házasság, és férjemet sikerült Érdre csábítanom. Két évig közös háztartásban éltünk a szüleimmel, és 1991-tõl a szülõk segítségével építettünk egy családi házat Érden, és most is ott élünk. – Érdet szereti és ismeri? – Azt hiszem elmondható rólam, hogy igen, szerintem szép tájon fekszik, csak egy kicsit több gondozást igényelne. Férjemet is meggyõztem, hogy õ költözzön hozzám Érdre, sõt, bár õ mechanikai mûszaki végzettségû, de anynyira megszerette a kertet, a fákat, a növényeket, a természetet, hogy elvégzett egy tanfolyamot és jelenleg kertépítõ vállalkozóként dolgozik. Érden a levegõ jó, bár már nem annyira, mint régen, de még mindig sok fa és zöld övezet található, saját kertjébõl ehet gyümölcsöt, aki nem rest a szabad levegõn földet ásni, metszeni, naponta megcsodálni, amint fejlõdik kezének munkája során gyümölcsfája. Szeretem Érdet és a családom is jól érzi magát itt, ahol a természet közelsége, madarak csicsergése, a fák õszi leveleinek színei, a természet világa befogad bennünket. – A családját is a természet szeretetére nevelte, akárcsak Önt szülei? – Igen, ez így igaz. Sõt még az érdieket is próbáltam egy idõszakban közelebb vinni a természet világához, kertbarát klubot vezettem, ahol elõadások hangzottak el és tanácsok az éppen aktuális kerti munkálatokhoz, mindez a Közösségi Házban zajlott. A gyermekeimet, Pétert és Krisztinát is egyértelmûen a természet szeretetére neveltem, a Teleki Sámuel Általános Iskola tanárai sok esetben visszaigazolták, hogy a jó irányba terelem gyermekeimet. Most Budapesten tanulnak, és nagyon bízom benne, hogy amit szüleimnek sikerült számomra megtanítaniuk, megszeretetniük, nekem is sikerült velük elfogadtatni, hogy a természetnél nincsen csodálatosabb és igazabb, õszintébb világ. Úgy gondolom, Gergyéné Raj Klára egy kiteljesedett élet szépséges emlékeit õrzi, derûs figyelemmel és a munkához edzõdöttek hûségével. Az élete színes, mozgalmas most is, benne van abban annyi jó emlék, hogy akár kölcsönözni is tudna a szükségben szenvedõknek, de azért a lassan emlékké melegedõ sikerek mellett, azokra az arcokra emlékszik a legszívesebben, melyek még ma is belehajolnak nyugodtabb óráiba. A természet világába szülei vezették be, ezt sohasem feledi, aztán gyermekeit látja maga elõtt, mikor férjével talán éppen egy lepottyanó sárga õszi levélrõl meséltek nekik, ami lábuk elõtt hevert. FEKETEGYARMATI SÁNDOR

„What about my rights?” – Emberi jogi konferencia

A

z Ága-Boga Egyesület jóvoltából részt vehettünk egy, az Emberi Jogokról szóló nemzetközi konferenciasorozaton, melynek elsõ helyszíne Magyarországon volt, azon belül Balatonalmádiban. Magyarokon kívül, lengyel és szlovák fiatalok vettek részt a programsorozaton, így az elsõ nap az ismerkedésrõl szólt. Másnap reggel Százhalombattára utaztunk, ahol meghallgattuk az Emberi jogokról szóló elõadást, több neves elõadó - rendõrök, politikusok, városvezetõk, jogászok - tolmácsolásában. A konferencia után lazításképpen közösségkovácsoló programok következtek, melyeknek keretében többek között eveztünk, a Dunai Flottilla jóvoltából, és ellátogattunk a tabajdi Mezítlábas Parkba.

A harmadik és a negyedik nap kamatoztathattuk elõzõ nap szerzett tudásunkat, mert jogokkal kapcsolatos feladatokat oldottunk meg, vegyes csapatokban. Meglepõ volt milyen jó csapatmunka van a három nemzetiség között. Délutánonként kirándulásokon vehettünk részt, így jártunk a balatonfûzfõi kalandparkban, és a Tihanyi-

apátságban. Esténként rongyos bállal, jelmezbállal, gitáros éneklõs esttel múlattuk az idõt. Az utolsó napon ellátogattunk még a Balatonalmádiban lévõ kilátóhoz, és utána mindenki indult haza. A konferencia következezõ állomása 2012. október 27-31-én, Szlovákiában lesz.

6

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

ÉRDI LAP

A közigazgatásról

TÁJÉKOZTATÓ AZ ÕSZI ZÖLDHULLADÉKGYÛJTÉSRÕL

É

rd Megye Jogú Város közgyûlése, valamint az Érd-Kom Kft. megállapodást kötött a város közigazgatási területén keletkezõ zöldhulladék kezelésére, begyûjtésére. Az utcákra lebontott ütemtervet az Érd-Kom Kft. honlapján (www.erdkom.hu) és a szórólapokon megtalálják. Kérjük, hogy az ütemtervet figyelmesen tanulmányozza át, és az Ön utcájához feltüntetett napon reggel 7 óráig szíveskedjen kihelyezni az ingatlana elé az elszállításra szánt zöldhulladékot. A zöldhulladékot a szóródás elkerülése érdekében zsákba rakva, bekötve kell kihelyezni. A gyûjtõzsákokat nem ürítjük, a gyûjtés zsákostól történik. Felhívjuk figyelmét, hogy a zsákokban csak zöldhulladék helyezhetõ el, annak tartalmát szúrópróba szerint ellenõrizzük. Ha a zsákban NEM zöldhulladék kerül elhelyezésre, abban az esetben az ingatlan elé kihelyezett teljes tétel elszállítása megtagadható. A szolgáltatásunkat az ingatlantulajdonosok részére térítésmentesen végezzük. A hulladékgyûjtés november 6-án, kedden indul. Együttmûködésüket köszönjük: ÉRD-KOM KFT.

Közelítések Hamvas Béla gondolkodásához – 15.

V

an Hamvas Bélának egy különösen fontos, komplex írása: „Az értekezés a közigazgatásról”, amely az állam, a közigazgatás, a hivatal, a közösség, az autonóm személy, a lélek és az öröm mibenlétével és összefüggéseivel foglalkozik. Jelen írásommal ezt szeretném a figyelmükbe ajánlani. Az államot sok helyen nevezték Leviathánnak, ami egy szörnyeteg, amely az embereket ezrével falja fel. „Sokan szenvedélyesen elkezdtek foglalkozni azzal, hogy az állam ellen elméleteket koholjanak, és az államnak tulajdonított bajokat megszüntessék. Tömegesen ugrottak be még a jóhiszemûek is forradalomba és összeesküvésbe, merényletekbe és anarchizmusba. Azzal a különös elszánt vaksággal, amely mindig azokra volt jellemzõ, akik valami bolondot csináltak, elkezdték az állam rendjét felbontani, és azokat, akik nem ügyeltek magukra eléggé, hallatlan számban irtották ki. Vég nélküli és igen véres verekedés támadt a kérdés felett, hogy melyik a rossz állam és melyik a még rosszabb. Újabb ok a gyilkolásra.” A Leviathán azonban nem az állam, hanem az államban mûködõ hivatali organizáció. Ezt az organizációt legfõképpen az erõszak jellemzi. Míg az állam corpus, azaz test, melynek fizikai kiterjedése, történelme, alkotmánya van, addig a hivatal személytelen testület, organizációja az államtól független. Nagyon is elképzelhetõ, hogy egy hivatalt egy másik államba áthelyezzenek. „A hivatal az államon belüli autonóm organizáció, amely a hatalmat befelé saját önkénye szerint gyakorolja.” Az emberiséget az életrontó erõk ma nem alulról, hanem felülrõl fenyegetik. Az uralkodó kormányzat hivatali apparátusa erõszakot alkalmaz, kizsákmányol és hazudik. A hivatal az életrontást nem bûncselekménynek, hanem jognak, igazságnak és törvénynek nevezi. A felülrõl való hamisításnak két arca van, az egyik a nyilvánosság elõtti

nyájas mosoly, mellyel azt kívánja elhitetni, hogy az emberiség védelmezõje. A másik arca a megkínzott emberek szenvedése iránt hideg közönyt tükröz. A közigazgatás papír nélkül elképzelhetetlen. Már Egyiptomban is létezett „Óda a kimutatáshoz” címû vers, a hivatalok fontosságát, a kimutatás mindenhatóságát dicsérendõ. Az õshivatalnok, a személyi titkár bizalmi ember volt. A vérbeli hivatalnok jól felismerhetõ arról a sajátos önelégültségrõl, hatásköri pátoszról, amellyel intézkedéseinek hatalmi jellegét kifejezi. A rangfokozatlétra a hivatal legfontosabb támasztéka. A fõnök minél magasabb rendfokozatot tölt be, annál kimértebb, viselkedése annál méltóságosabb. Várakoztatás, papírkötegek, fontoskodás. Régi meglátás, hogy a nõk sokkalta jobb hivatalnokok a férfiaknál. Pedánsabbak, szervilisebbek és stréberebbek. Ezért van, hogy a legjobb titkár a nõ. A férfiak inkább karrieristák. A család természetes közösség, mint amilyen a törzs, a falu, az õskori polisz, a városállam. Ezek reális életközösségek. „Ez az organizmus, amelynek egységes és közös életmûködése van, az ember ezen belül az egészbe természetesen és természettõl fogva odatartozó és felcserélhetetlen szerv. Ami az organizmusra jellemzõ, hogy a szervek tevékenységében az alárendeltség és az önrendelkezés összhangban áll.” Az ember egyszerre a társadalom tagja és felelõs személyiség. Az organizációra az jellemzõ, hogy nem szerves, hanem racionális. A racionalizmusnak az értelemhez semmi köze. Az organizáció nem belülrõl növekszik, hanem kívülrõl rakják össze. Az organizáción belül nincs közösség és nincs felelõs személy sem, minden valódinak, szervesnek csak a látszata van. „A valódi közösség azon nyugszik, hogy az azon belül élõember egyszeri és egyetlen. A hivatalt pedig éppen az jellemzi, hogy az ember csupán funk-

ció, egyik helyrõl a másikra rakható, mert az a nem összetartozó elemek egymáshoz kényszerített kollektív mechanizmusa.” Van szerves állam és van szervetlen állam. Hamvas Béla hosszan fejtegeti, és példák sorával támasztja alá, hogy a hivatali államot a 20. századra fejlesztettük ki igazán. Szinte minden hivatallá vált, a bíráskodás, a gyógyítás, az iskola, az utazás, az üzlet, a vendéglõ, és a mûvészet is. „Abban a pillanatban, amikor a hivatal nem csak a hatalomra és vagyonra, hanem az igazságra is szemet vet, az embert nem csak biológiai, hanem ontológiai életlehetõségétõl is meg akarja fosztani.” A hivatali államban a hazugság beépített funkcióként mûködik és az embert lelkében támadja meg. Az emberi léleknek leginkább az örömöt szomjúhozza, az örök örömben szeretne élni. Az öröm bennünk a legrejtettebb szentély. Nem az ész dolga, hanem a szívé. A szív tudja, hogy van aranykor és üdv, hogy van enyhet adó szél, felfénylõ napsütés, gyümölcs és nevetés. Van szeretet. Örömöt adni másoknak a legnagyobb cselekedet. A szíveket felderíteni. Szeretni. „Mintha csak egyetlen vétek lenne, nem örülni és nem örömet szerezni. Egyetlen szentségtörés az élet szakrális örömét megtörni, és szenvedést ébreszteni a szívekben, és a benne levõ mézcseppet megkeseríteni. Életünk szövete lélekszövet, és erre, mint kristályrácsra nõtt rá testünk misztériuma, és a test nem egyéb , mint a lélek öröme, de mindaz, ami a testet megérinti, a lelket érinti, és ezért ami szenvedést ébreszt, az a lélek szentségét sebzi meg.” Éppen ezért az intézményes lélekrontásra nincs mentség. Az idézetek Hamvas Béla: Értekezés a közigazgatásról címû esszéjébõl valók. (Patmosz I. kötet) BAKA GYÖRGYI

VOTIN JÓZSEF: Múló napok hordaléka – 7. Írni annyit tesz, mint válogatni és elhallgatni. A naplóban, ahogy a versben is, megengedheti magának az ember, hogy hosszú csendet tartson, hogy félbehagyjon egy szót. Jean Guitton

O

któber utolsó hetében egyre barátságtalanabb volt az idõ. Felhajtottam a sötétkék ballonkabát gallérját, amikor kiléptem az utcára. Hûvös délutáni szél fújt a tarkómba a Vas utca felõl. Ha Dunáról fúj a szél… Nagybátyámra gondoltam, aki rámhagyta a kabátot, amikor nyugatra indult a szétlõtt fõvárosból. A konyha ablakából úgy láttam, hogy a Rókus kórház hátsó téglakerítésénél valami csoportosulás keletkezett. Most arrafelé indultam. A tér sarkán egy katonatiszt magyarázta, hogy kedden nem volt náluk fegyver, amikor kivezényelték õket a laktanyából. A kórház nagy zöld kapuja elõtt mostanra több teherautó torlódott össze. Libagágogást hallottam. Arrafelé indultam. A tejcsarnok elõtt (azelõtt kocsma volt a Vidám hullamosóhoz,) munkásruhás emberek csoportja álldogált a járdán. Talán a libák okozták, de rájuk köszöntem. Mintha falun lennénk. Lehet, hogy én voltam az elsõ, vagy az egyetlen? városi ember, aki köszöntötte õket, mert bizonytalanul fogadták a köszönésemet. – Fiatalember, hol lehetne a városban fegyvert szerezni, tud valami helyet? - kérdezték reménykedve. Kiderült, hogy dudari bányászok, akik kenyeret meg krumplit hoztak Pestre, és fegyverrel akartak hazatérni. A kórház nem fogadta az adományt, mert három nappal a forradalom kitörése után már telítve volt mindenfélével. Az emberek tétován topogtak, mitévõk legyenek. – Menjenek Soroksárra. Fegyvert valamelyik laktanyában, vagy Csepelen lehet szerezni. Címet én nem tudok. Az egyik reggeli újság szerint Soroksáron nem volt elég kenyér. Némi tanakodás után úgy

határoztak, hogy szétosztják ott az élelmiszert, azután keresnek fegyvert. Fogalmuk sem volt, merre van Soroksár, így önkéntes kalauzként hozzájuk szegõdtem. Az elsõ szóra. Még visszanéztem, hogy látom-e anyát a konyhaablakban, de nem volt ott. Egy kicsit zavaró érzés volt, hogy másfelé megyek, mint amit otthon mondtam. Anya érthetõen aggódott a harmadikos gimnazista fiáért, mert hiába ismertem a várost, az orvlövészek még garázdálkodtak. Nem volt veszélytelen dolog az utcákon járkálni. Az emberek felkapaszkodtak a teherautó platójára, a vezetõfülke szélárnyékába húzódva. A gépkocsivezetõ egy sovány ember volt, a csoport rangidõse meg egy középkorú, termetes ember. Az „Öreg”. Közöttük kaptam helyet. A kopott mûbõr ülést majd átszúrta egy elszabadult rugó. Nagyon kényelmetlen volt. Ahogy oldalra mozdultam, hogy ne nyomjon annyira, szorosan az Öreg mellé kerültem. Az rámnézett, de nem szólt semmit. Nem is húzódott odébb. A kocsi pöfögve, rezegve, rázkódva, durrogva elindult. Nagyon döcögött, rázott a kockakövön. A jobboldali ajtóból hiányzott az üveg. A fülkében majdnem olyan huzat volt, mint hátul, a platón. A Rókus kápolna mellett jobbra kanyarodva a Keleti pályaudvar felé indultunk. A Baross tér sarkáig zavartalan volt az út, a Nemzeti Színház és a Filmmúzeum elõl eltûntek a tegnap még ott posztoló szovjet tankok. A Luther utca torkolatában sem álltak. A Divatcsarnoknál elszörnyedve láttuk a leomlott homlokzatú épületet, a második emeleti lakás szobájának falán lógó blondelkeretes tájképet. Ferdén lógott a megmaradt oldalfalon. Nem beszélgettünk. Járókelõk sehol, mintha kihalt volna a város. A Baross tér sarkán a Fiumei útra akartunk kanyarodni. Az átellenes sarokház kapuja alól két fegyveres ember rohant felénk, hadonászva. A fiatalabb, géppisztolyos, pár lépésnyire megállt és ránk fogta a davajgitárt. Milyen szép tiszta a háromszínû karszalagja. Az apáméra '45-

ben cirill betûkkel az volt ráírva, hogy VRACS. A sofõr a fékre lépett. Olyan hírtelen állt meg a megrakott teherautó, hogy elõre bukva majdnem kiestem az ablakon. Az idõsebb népfelkelõ hoszszú viharkabátot viselt, a haja már majdnem õsz volt. Kezében egy revolverrel, integetve került az autó elébe. Balkezes volt. A jobboldali lépcsõre felugorva úgy könyökölt be, hogy mindhármunkkal szemben legyen. A viharkabát a vállánál elszakadt. Kockás flaneling látszott alatta. – Kik maguk? Hová mennek? Mi van a platón? Fegyver van? – záporoztak a kérdések. Az Öreg mindenre válaszolt, de kelletlenül. Az emberek hátul feltápászkodtak. – Gyere öcsi, itt egy kenyér, fogjad! - ledobtak neki egy veknit. – Vigyél a szakinak is! –, de azt már óvatosan csúsztatták a kezébe. Idétlenkedett a géppisztollyal. Közben a társa is megnyugodott és lekászálódott a lépcsõrõl. A fejét vakargatta. – Ismerik az utat? – Ez a fiú ismeri. Pesti. – A ruszkik a Nagyvárad térnél vannak. Óvatosan menjenek. És a zászlót is jobb lesz, ha leveszik. Anélkül is elég jól látható célpontok… Na, menjenek Isten hírivel! – és visszaballagtak a kapualj fedezékébe. Hátra sem néztek, amikor az autó köhögve újra elindult. Nyomott volt a hangulat a pilótafülkében. Nem vidámított az sem, hogy a Kerepesi temetõ hosszú fala mellett az út jobb volt, felgyorsultunk. Az Orczy tér kaotikus barikádjai között átvergõdve végül a Fiumei út újabb egyenes szakasza következett. Jó hosszú egyenes, azután enyhe jobbkanyar. Inkább csak úthajlat. Alig haladtunk valamennyit, épp elhagytuk az egyetlen mellékutcát, a Fiumei út végérõl, a jobboldali téglakerítés mögül lomhán kigördült egy tank. Keresztül az úton. Szovjet tank, T 34-es. A harckocsi megállt a szemközti járda mellett. Óriási füstfelhõbe burkolózva szembefordult velünk. Páncélozott úttorlasz. Lassan a lövegtorony is

megmozdult és az ágyúcsõ pontosan a közeledõ teherautó felé fordult. Lejjebb ereszkedett. Egyenesen az autóban ülõk arcába meredt. A gépkocsivezetõ remegni kezdett. Lassított. – Megállok. Visszafordulunk - a hangja is remegett. Az Öreg az ajtóba kapaszkodott. – Most mi lesz? – az õ hangját is alig lehetett hallani a motorzajban. Megbûvölten néztem a közeledõ ágyúcsõbe. Hát ilyen egyszerû a halál. Egy pillanat alatt kiszáradt a szám, mint szerelmi vallomás elõtt. De most nem jött ki hang a számon. Belül nagy ürességet éreztem. Úgy éreztem, mozdulni sincs erõm. Azután mégis megszólaltam: – Menjünk tovább. Ne álljunk meg. Nincs hová kitérni. Lassan. Tovább. Mintha nem félnénk. Csak tovább. Menjünk. Menjünk. Váratlanul határozottan hangzott minden szavam. Az autó egyre közeledett a tankhoz. Az ágyúcsõ lassan balra fordulva követte. Várt minket. És egyszercsak ott volt, szinte karnyújtásnyira tõlünk. Szenvtelenül bebámult a pilótafülke ablakán. Az élet egyetlen jele a hatalmas páncélmonstrumtól, ez a vészjósló követõmozgás. Egy pillanatra mintha megcsillant volna valami a csõ sötétjében. Csak én láttam, a többiek mereven elõre néztek. Én megbûvölten szembe a végzettel. Ma sem tudom, hogyan mentünk el a tank mellett. A sarkon befordulva a sofõr gázt adott és a kocsi nekilódult. Hátranéztem a kis ablakon, mert az emberek kiabálni kezdtek és a fülke tetejét püfölték. A tank ágyúja utánunk fordult, még mindig követett minket. Az emberek csak most vették észre, mi történt. Amikor visszafordultam, elõre, hírtelen úgy éreztem, hogy Most! Most lõnek. Szokás szerint, hátulról… Remegni kezdett a lábam. Ellenállhatatlanul. A Nagyvárad térnél kikerültünk a lõvonalból. Élve. Máig sem emlékszem az útnak erre a szakaszára.

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

7

ÉRDI LAP Tárlatvezetés a nagy magyar földrajzi utazók kiállításán 15.

Az elsõ magyar ûrhajós, Farkas Bertalan ûrutazásának emlékei M

agyar ember elsõként Farkas Bertalan személyében emelkedett az ûrbe. Ûrhajósunk az Interkozmosz program keretében 1980 május 26. és június 3. között 7 napot töltött a szovjet Szaljut-6 ûrállomáson. Kiállításunkon egy tárló idézi fel ezt a ritka és magyar viszonylatban mai napig is egyedülálló utazást. Az itt látható portrék, ûrfotók, személyes használati tárgyak, mûszerek, dokumentumok, emlékérmek és emblémák a múzeumi kiállításunk legérdekesebb látnivalói közé tartoznak. A Farkas Bertalan iránti feltehetõen nagyobb érdeklõdésre tekintettel kissé bõvebben foglalkozunk személyével. Farkas Bertalan Gyulaházán (Szabolcs-Szatmár megyében) született 1949. augusztus 2-án. Kisvárdán járt gimnáziumba, majd a Kilián György Katonai Mûszaki Fõiskolán szerzett diplomát. Egy évet a Szovjet Repülõmûszaki Fõiskolán is végzett tanulmányokat. 1972-tõl 1978ig Pápán szolgált. Elsõ osztályú vadászrepülõként került Magyari Bélával együtt az ûrhajós jelöltek közé. Neki kedvezett a szerencse, õt választották ki az elsõ magyar ûrhajósnak. Magyarinak akkor kellett volna repülni, ha Farkassal valami nem várt esemény pl. betegség történik. Mindvégig mindketten ugyanolyan kiképzést kaptak a bajkonuri Csillagvárosban és mindkét ûrhajós készenlétben állt az indulás pillanatáig. Farkas Bertalan a Valerij Kubaszov parancsnok vezette Szojuz-36 ûrhajóval jutott fel az orbitális (Föld körüli) pályán keringõ Szaljut 6 ûrállomásra. Itt csatlakoztak az ott dolgozó két másik orosz ûrhajóshoz, Leonyid Popovhoz és Valerij Rjuminhoz. Az ûrállomáson többféle tudományos programot hajtottak végre. Ezek között volt bolygónkra vonatkozó erõforrás - kutatás és meteorológiai megfigyelés pl. földtani, talajtani elemzésekre alkalmas különleges fotózás. Kétszer haladtak át Magyarország felett és több

ûrfelvételt készítettek. Végeztek fizikai, fémtechnológiai kísérleteket a súlytalanság állapotában (pl. fémötvözést). Voltak orvos - biológiai kísérleteik pl. vizsgálták az interferon képzõdését a fehérvérsejtekben a súlytalanság körülményei között és kipróbáltak egy testükre erõsíthetõ, kisméretû, magyar gyártmányú, gammasugárzást mérõ mûszert, a Pillét. Ez a Szaljut 6-on is maradt. Szintén magyar orvosi találmány volt a munkaképességet, koncentrációt vizsgáló, Balaton nevû apró mûszer is. Tehát Farkas Bertalan nem egyszerû ûrhajósként, hanem kutatóként vett részt a vállalkozásban.

Az ûrotthonban a magyar vendég a legelõkelõbb hálóhelyet, az ûrállomás mennyezetére erõsített hálózsákot kapta meg. A Földre visszatérve még egy ideig otthoni ágyából is önkéntelenül elrugaszkodva akart felkelni, mivel megszokta, hogy az ûrhajón csak így lehetett középre lebegni. Kedves gesztusként magával vitte az ûrállomásra bemutatás végett Petõfi Sándor Nemzeti dalát és Bolyai János híres alapmûvét, az Appendixet. Kiállításunkon látható az a magyaros libamájpástétom konzerv, amelynek íz világával orosz munkatársai körében is nagy sikert aratott. Töltött káposzta és pörkölt konzervet is vitt ma-

gával. A nálunk található ûrkonténerje használati tárgyai rögzítésére szolgált. A szintén nálunk látható mikrometeorit mérõ mûszer az ûrben száguldó és becsapódó kõzetdarabkák mennyiségét mérte. Nálunk került kiállításra kiképzési, repülési és fedélzeti naplójának néhány részlete. Birtokunkban vannak az ûrutazás alkalmából kibocsátott bélyegek és emlékérmek. Idekerülésük dr. Lerner János érdeme, aki az ûrhajósok egyik felkészítõje volt s egyben szoros kapcsolatban állt a múzeummal is. (Õ volt annak a Teleki Sámuel nyomába eredt Magyar Tudományos Afrika Expedíciónak a helyettes vezetõje, amelyben igazgatónk, dr. Kubassek János is részt vett 1987-88-ban.) A két ûrhajóst a Szojuz-35 hozta vissza a Földre. A korabeli újságok csak a sikerrõl és a dicsõségrõl írtak, Farkas Bertalan azonban késõbb elmondta, hogy a landolás nem volt teljesen zökkenõmentes. A fékezõ rendszer négy hajtómûve ugyanis részlegesen felmondta a szolgálatot és ezért a szokásos ejtõernyõzés helyett kabinjuk a testsúlyuk harmincötszörösével csapódott a talajhoz, majd némi gurulás után állt meg. A 40-50 g közötti túlterhelés ellenére szerencsére nem történt semmi bajuk. Nemzeti lobogónk, amit az ûrállomáson hagytak, ûrhajósunk szakmai teljesítményén kívül jelképezte a magyar tudósok, mérnökök, orvosok tehetségét is. Farkas Bertalan utazásának emlékét az országban több helyen is megtalálhatjuk. A Közlekedési Múzeumban és szülõfaluja kis múzeumában kiállítás, a balatonfüredi móló közelében lévõ sétányon pedig emlékfája és az alábbi felirat örökíti meg emlékét: Ezt a fát az elsõ szovjet magyar közös ûrrepülés emlékére ültették Valerij Kubaszov a Szovjetunió ûrhajósa, az ûrhajó parancsnoka, Farkas Bertalan alezredes, kutató ûrhajós. KOVÁCS SÁNDOR

A kör bezárult E

zzel a gondolattal léptem át Tompánál a magyar-szerb határt az Érdi Ipartestület által szervezett négy napos vajdasági kirándulásunk zárásaként. A kör bezárult, hisz amit az Ipartestület elnöksége és Csóli Csaba ügyvezetõ igazgató fejébe vett évekkel ezelõtt az megvalósult. Az Ipartestület elnöksége azon a bizonyos ülésén a történelmi Magyarországról Trianonban leszakított területek múltjának, jelenének megismerését, az ott élõ iparosokkal, vállalkozókkal való kapcsolatfelvételt tûzte ki célul. Az Ipartestület tagjai az elmúlt évek mindegyikében részt vettek egy-egy szomszédos országban történõ kiránduláson, szakmai úton. Többen közülünk sokadszor, akik azért jöttünk el újra,-és újra, hogy átéljük a helyi magyarsággal történõ egymásra találás felejthetetlen élményét. A Vajdaság maradt utoljára a körbõl. Talán azért, mert nem mindig jöttek jó hírek onnan, talán azért, mert még élénken él emlékezetünkben a Délszláv háború, talán azért, mert… Most már tudom, most már tudjuk, hogy nincs mitõl félnünk. Nyugodtan és bátran átléphetjük akár szervezetten, akár egyéni turistaként a magyarszerb határt. Mert látnivaló van bõven. Nem négy nap, de a többszöröse sem elegendõ arra, ha a Vajdaságot be szeretnénk járni. Pedig a Vajdaság csak „fél-Dunántúl” nagyságú. A legtöbb magyar Bácskában él, kevesebb a Bánátban, s még kevesebb a Szerémségben. A magyarság száma sajnos az egész térségben csökken. Ennek több oka van: az asszimiláció, a népszaporulat csökkenése, az 1990es évek háborúja elõli menekülés, és a legújabb: a kettõs állampolgárság megszerzésével a jobb élet reményében történõ elvándorlás. Vendéglátóink: polgármesterek, alpolgármesterek, ipartestületek vezetõi, katolikus

papok, és református lelkészek hangsúlyozták: a csökkenés megállítása ellen sok mindent nem tudnak tenni. A vegyes házasságok, az asszimiláció feltartóztathatatlan, s gyerekek késõbbi érvényesülésének megkönnyítése érdekében a szülõk egy része is szerb tannyelvû iskolába íratják a gyerekeket, még akkor is, ha a településen van magyar nyelvû iskola is. A városokban (Szabadka, Nagybecskerek, Újvidék stb.) magyar nyelvû középiskola, Szabadkán Tanítóképzõ fõiskola, Újvidéken magyar nyelvû egyetemi szakok is mûködnek. Az ember mindig elégedetlen, mindenbõl lehetne több, de azért ne felejtsük, hogy a magyarság itt is, mint a környezõ országok magyar lakta területeinek nagy részében kisebbségben él. A Vajdaságban a politikai döntéseknek is köszönhetõen az itt élõ kilenc jelentõs etnikum számarányát tekintve a 2011-es népszámlálás adatai szerint a szerbek vannak a legtöbben (1 322 000 fõ 65,5%) a magyarok a másodikak (290 000 fõ 14,3%) a listán.

De azért panaszra nincs ok, a már említett magyar nyelvû oktatási intézményeken kívül vannak magyar nyelvû kulturális intézmények, színházak, napi lapok, és folyóiratok is. A hitélet élénk, a katolikus, református és evangélikus templomok vasárnaponként megtelnek magyar ajkú emberekkel. A csantavéri plébános büszke arra, hogy a vasárnap délelõtti két miséjén rendszeresen ezer-ezerkétszáz hívõ vesz részt. De Újvidéken, és a kisebb falvakban, községekben is hasonló a helyzet, legyen akár katolikus akár protestáns a település. Örömmel láttuk, hogy a történelmi egyházak templomai szinte kivétel nélkül mind rendben vannak, mindet felújították, vagy éppen felújítás alatt állnak. Úgy gondolom, ez óriási dolog az ortodox vallású Szerbiában. De természetesen nem csak templomokat látogattunk. A jól szervezett, óráról - órára lebontott programnak köszönhetõen tartalmasan telek a napok. Fogadott bennünket Érd testvérvárosának Szabadkának Polgármeste-

ri Hivatala, gyönyörködhettünk a Polgármesteri Hivatal szecessziós épületében, a Zsinagógában, a Ferencesek Templomában, a Múzeum gazdag gyûjteményében. Megnéztük Csath Géza, és Kosztolányi Dezsõ a város két híres szülöttének szobrát A szabadkai napon Segesdi János alpolgármester jelenlétével, s a programokon való részvételével tisztelte meg társaságunkat. A városházi fogadás után ellátogattunk Palicsra, a híres üdülõhelyre, majd Csantavérre, ahol a templomon kívül „véletlenül” összefutottunk az épp otthon tartózkodó régebbi megasztáros Dér Henivel, akiben egy nagyon kedves, és közvetlen lányt ismertünk meg. A következõ napi állomásunk Kishegyes volt, ami nem csak Ruzsa Magdiról és Utasi Árpi mesemondóról híres, hanem elsõsorban arról, hogy itt volt az 1848-49-es szabadságharc utolsó gyõztes csatája. A Szabadságharc emlékmûvének koszorúzására, és az azt követõ református püspöki fogadásra hozzánk érkezett T. Mészáros András polgármester és Erdélyi Takács István nagytiszteletû református lelkész. Délután a törökök felett aratott gyõzelmi csata emlékmûvét koszorúztuk meg a Tisza partján Zentán, majd este a helyi magyar nyelvû színházban egy felejthetetlen színházi élménnyel gazdagodtunk. A „Jóccakát Mama” címû darab mindennapjaink gondjaira, annak feldolgozhatóságára, vagy feldolgozhatatlanságára hívja fel a figyelmet anya és elvált lánya drámai együttélése során. A harmadik napot Újvidéken, és Temerinben töltöttük. A Péterváradi Vár ugyanúgy magasodik a Duna fölé a folyó bal partján, mint a Budai Vár Budapesten. A várból gyönyörû a kilátás a Vajdaság fõvárosára a körülbelül 200 000 lakosú Újvidékre, aminek

körülbelül 7-8%-a magyar ajkú. Este Temerin melletti borkóstoló volt a program, ahol megtudtuk, hogy a közeli Karlóca nemcsak az 1699-ben itt kötött békérõl, hanem a szõlõ nemesítésérõl is híres. Negyedik napunk a Tiszán átkelve Bánátba vezetett, ahol helyi idegenvezetõnk szerint is már csak szórvány magyarság él. A körzet gazdasági, és kulturális központja Nagybecskerek, ahol magyar nyelvû általános és középiskola is mûködik. Innen Elemérre vezetett utunk, ahol Kiss Ernõ honvéd altábornagy aradi vértanú sírját koszorúztuk meg, ami a helyi templom altemplomában található. Iparosok, vállalkozók lévén különös helyet kapott ebben a négy napban a helyi iparosokkal, vállalkozókkal való találkozás, a kapcsolatok felvétele. A helyi ipartestületek, azok tagsága felkészülve fogadtak bennünket, megismertetve bennünket múltjukkal, jelenükkel, napi gondjaikkal abban a globalizálódó világban, amely annak ellenére, hogy még nem tagjai az Eu.nak, õket sem kerülik el. A kapcsolatok felvétele megtörtént, most már csak azok továbbvitele szükséges. Kirándulásunk Tordán, ebben az 1500 lelkes faluban ért véget. A szinte színtiszta magyar falu plébánosa fogadott bennünket, aki az Ófaluban a Szent Mihály templom kertjében eltemetett s nemrégiben boldoggá avatott Bogner Mária Margit vizitációs nõvérre emlékezett. Meglepõdve hallgattuk plébános urat, aki fel sem tételezte, hogy mi nem feltétlenül tudjuk, hogy Bogner Mária Margit az õ falujukban született, s szülei ott Tordán vannak eltemetve a katolikus temetõben. Még egy elhanyagolhatatlan szál, ami összeköt bennünket: anyaországbelieket, és vajdasági magyarokat, érdieket, és tordai magyarokat. PATÓ LAJOS

8

ÉRDI LAP

Hétszínvirág

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

Érdi portrék: Pató Simon Folytatjuk a Környezetvédõ Egyesület „Jót tenni jó – érdi portrék” címû kötetébõl való válogatásunkat. Most Pató Simon mutatkozik be.

H

ét IRKÁS költõ, hét szín, hétszer hét haiku – ez jellemzi az Irodalomkedvelõk klubjának legújabb kötetét. A bemutatóra ezúttal a Csuka Zoltán Városi Könyvtár adott helyet október 24-én. Az asztalon Szabó Aida ajándéka, színes origami-daruk (ez a madár Japánban a béke szimbólumává vált a hirosimai atomtámadás után, egy beteg kislány hajtogatta elõször), rajtuk a szerzõ egy haikujával. Titkárunk, Gyõriné Hanyecz Angéla jóvoltából pedig mindegyikük vállán a választott színû selyemsál… A százhalombattai Kõrösi Csoma Sándor Alapfokú Mûvészeti Iskola növendéke, Mák Dorka csodálatos fuvolaszólója alapozta meg a japán hangulatot, majd Dr. Vihar Judit (az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszékének tanára, valamint a Japán Nyelv és Irodalom Tanszék tanára, a Magyar Írók Szövetsége Mûfordítói Szakosztályának tagja, a Magyar-Japán Baráti Társaság Haikuklubjának elnöke) beszélt a haiku világáról, történetérõl, jellegzetességérõl. Mi is az a haiku? A világlíra legparányibb gyöngyszeme, az egyik legtömörebb kötött formájú költemény. 17 szótag, és belefér az egész világ. E háromsoros mû Japánban keletkezett a 16. században. 5-7-5 a sorok szótagszáma, nem rímel, viszont rengeteg más jellemzõje van: pillanatnyi benyomás, alliteráció, a kép és hang ereje, a mozgás és mozdulatlanság, a csönd és a zaj ellentéte – egyénenként, költõi stílusonként más és más. A professzorasszony példaként a haiku legjelentõsebb képviselõjének, Macuo Basónak egyik versét mondta el, majd ugyanannak a sokféle fordítását Kosztolányitól Tandori Dezsõig. Érdekes volt megfigyelni egy témának számtalan megfogalmazását, kibontását, egyazon természeti képnek ezerféle érzékeltetését. Ebben a kötetben a magyar haikunak olyan mesterei szólalnak meg, mint Szabó Aida, akinek keleti mélységû, filozofikus hangnemû lírájában a haikuk nemcsak színekkel telnek meg, hanem még muzsikálnak is: „furulyál a szél”… Bölcs tanításaival önmegismerésre, az élet szépségeinek felfedezésére tanít. Májer József a humoros haiku mestere, vidám haikui elszórakoztatják az olvasót. A haiku elsõ két sorában nincsen semmi meglepõ: „kíváncsi napfény lesi a tó fenekét”. Az utolsó sor megszemélyesítése azonban meghökkent: „Csupasz és kerek.” Kreischer Kornélia a klasszikus haiku természeti képeit hozza elénk, a hagyományosan rímtelen haikuban ragaszkodik a betûrímekhez is: „…párafoszlányok úsznak. / Pöfékel a völgy”. Móczár Csaba igazi nagy formamûvész, játékos, édesbús humorral teli lírája mindig élvezetet nyújt az olvasónak akkor is, amikor magányát a híres cédrushoz hasonlítja, mely „Csont-VÁR(y)BA zárva” remél változást. Pálfi Ágnes felpróbálja a rózsaszín szemüveget, hamarosan azonban a sötétet kapja magára. Sorai megdöbbentenek, felráznak: „Nem menekülhet, / kinek kezeit másik / õrült szorítja.” Temesi Éva haikui megértõen emberi hangszínt hoznak: „Találkoztunk, és / morogtál. Nem haragszom. / Hiszen kutya vagy.” A szerelmi líra Habos László haikuiban szólal meg a legszebben. A harmónia hangjait halljuk a karácsonyfa láttán is, melyen „gyermekmosoly hintázik, / ezüstös díszen.” (részlet Vihar Judit elõszavából). A magyar nyelvû haikuk után két japánul tanuló/tudó diák, Farkas Norina és Mák Dorka (mindketten a Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvû Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola diákjai) saját mûfordításukban adták elõ a szerzõk egy-egy mûvét. Még így is különleges volt az érzés, hogy nem tudunk japánul. A nyelv zeneisége, egzotikus hangzása megfogta a közönséget. A könyvet Mozgainé Palotár Mária szájjal festõ és Tarnócziné Barabás Irén illusztrálta. Az ÉRDI IRKA ZSEBKÖNYVEK sorozatszerkesztõje: Habos László. DARÓCI LAJOSNÉ KLUBVEZETÕ

Domonkos Béla újabb köztéri szobra

Z

uglóban, a Népstadion egyik bejáratánál, a Thököly út és a Dózsa György út keresztezõdésében állították fel Domonkos Béla érdi szobrászmûvész munkáját, egy turulmadarat kettõs kereszttel. Az önkormányzat 5 millió forinttal támogatta a szobor létrejöttét. Az emlékmûhöz több tonna kõvel hozzájárult a kerület erdélyi testvérvárosa is. A közel két méteres szárnyfesztávolságú bronzmadár az I. Világháborút lezáró trianoni döntésnek hivatott emléket állítani a XIV. kerületben. A szobrot október 27-én, szombaton avatta fel ünnepélyesen a zuglói önkormányzat. Az avató beszédet Ferdinandy István alpolgármester tartotta azt hangoztatva, hogy a turul a magyarság összetartozásának jelképe, közös jelkép, amely nem kisajátítható, és semmilyen megosztó tartalom nem fûzõ-

dik hozzá. A mitológiai figurát a kerület Trianon emlékmû pályázatán választották ki a képviselõ testület tagjai a beérkezett kilenc pályamû közül.

1952-ben születtem Érden, akkor még lehetett Érden születni, ma már nem, hiszen nincs szülõotthon. Szüleim, nagyszüleim paraszti származásúak voltak, így én is annak mondhatom magam. Apám két évet volt fronton, majd öt évet hadifogságban, a Szovjetunióban. A fogságban megtanult egy-két szakmát – kõmûves, bádogos –, majd az élet akkori rendje szerint megnõsült, Édesanyámmal együtt keresték a boldogulásukat. A parasztember eszével gondolkodva, a családnak jobb körülményeket akart biztosítani. Azt szerette volna, hogy jobban éljünk – õk nyolcan voltak testvérek, mi hárman. Gyermekekként hamar elkezdtük a munkát – kétháromévesen már kivittek a mezõre, letettek bennünket, míg õk dolgoztak mi talán játszottunk. Volt egy-két lova, néhány hold saját, meg bérelt földje, aztán ahogy cseperedtünk egyre több feladatot bíztak ránk, olyat, amit el tudtunk végezni, az állatok õrzése, etetése, rõzseszedés felesben. A kapálás mindennapos dolog volt, tizenévesen már kezdtük metszeni az õszibarackfát, szedni a meggyet, barackot. A szülõknek nem kellett szigorúnak lenniük, láttuk, hogy nehéz az élet, õk is látástól vakulásig dolgoztak, apám még biztonsági õrként gyárban is dolgozott, segítettünk ahogy tudtunk. Összetartó család volt a miénk. Nagy munka esetén a rokonok egymásnak segítettek, s volt idõ a szomszédolásra is, hiszen a faluban nem volt tévé, mozi is talán csak vasárnap. Esténként mi gyerekek is szomszédoltunk szüleinkkel, s hallgattuk a felnõtteket. Apám sokszor mesélt a hadifogságról meg a frontról a szûkebb s tágabb környezetének, meghatározva ezzel a identitásunkat. A szüleim mindent elkövettek azért, hogy mindhárom gyerek diplomás legyen – ez meg is adatott hiszen bátyám népmûvelõ, húgom pedig pedagógus diplomát szerzett. Általános iskolába Ófaluba jártam, kitûnõ tanuló voltam, majd Budapesten gépésztechnikusnak tanultam, aztán mûszaki fõiskolára Kecskemétre mentem, gépipari automatikát tanultam, 1973-ban államvizsgáztam, a MOM-ban kezdtem dolgozni fejlesztõmérnökként, utána jött a katonaság, majd a Csapágygyárban gépésztervezõ voltam, ahol huszonévesen üzemvezetõ lettem. Nagy felelõsség volt egy háromszáz fõs közösséget irányítani. A katonaévek, meg a fõiskolás évek nagyon jók voltak, közösségek alakultak, kezdte az ember megtalálni a helyét a világban. Érden szerencsés találkozásom volt Urbán Lászlóval, akivel a '70-es évek közepén együtt hoztuk létre a Huszonévesek klubját. Olyan emberek találkoztak akkor, akik szerettek volna valamit csinálni, akiknek fontos a közösség, a film, színház, képzõmûvészet. Ebben részt vett Harmat Béla, Kóka Rózsika, Lajos bátyám, Kéri Mihály, T. Mészáros András, Iványi Kata – hogy csak néhány nevet említsek az akkoriak közül. 1983-84-ig jól mûködött. A Csapágygyárban bekapcsolódtam a KISZ munkájába, 1984-ben a Pest megyei Pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársa lettem, ahol településfejlesztés és gazdaságpolitika volt a feladatom. Ekkor találkoztam elõször a városfejlesztési és településpolitikai kérdésekkel. Nem ez volt a tanult szakmám, halvány gõzöm sem volt az egészrõl. Nem baj – mondták, majd megtanulod. Egy évet

kaptam rá, hogy „új” szakmát tanuljak és elkészítsem Érd város hosszú távú fejlesztési tervét, ennek is elsõsorban a koncepcióját. A munka egyszerre jelentett politikai és szakmai feladatot is, hiszen a szakmai részét Pest megye fõépítészével kellett egyeztetni. Nagyon érdekes, hogy már akkor is az volt a fõ kérdés, milyen város legyen Érd, mekkorára tervezzük, és milyen funkciót kapjon? A koncepcióban hosszú távra, 2010-ig terveztünk. Akkor úgy gondoltuk, hogy 70 ezer fõre kell a várost tervezni, benne minden ellátási funkcióval, és már akkor is azt mondtuk, hogy ne legyen ipari város, maradjon kertváros. A településszerkezet központ és alközpontok kialakításából állt, megoldva ezzel a középfokú és alapfokú ellátási funkciókat, a szakorvosi rendelõtõl a vegyesboltig. 1988-ban átkerültem a Tanácshoz, mint tanácselnök-helyettes, azt mondták, hogy ha ilyen szépen megterveztem a fejlesztési tervet, valósítsam is meg. Szeptembertõl – Mógor Béla távozása után –, én láttam el a tanácselnöki feladatokat is, majd decemberben megválasztottak elnöknek. Lendületes, fiatalos városvezetés volt az akkori, hiszen a magam 36 évével én voltam a legöregebb. A rendszerváltozás során példamutató volt a párbeszéd az akkori ellenzékkel, nem is lehetett más, hiszen politikai hovatartozástól függetlenül nagyon jó emberi, néhány esetben baráti kapcsolatban voltunk egymással, és vagyunk még ma is. A szeplõket és a késõbbi politikai szerepüket végiggondolva talán ez volt az „érdi nagy generáció”. 1990 után az elsõ testületbe is beválasztottak, az Ipartestület képviseletében 12 évet dolgoztam képviselõként. Mindentõl függetlenül az elsõ képviselõ-testület vizsgálatot folytatott, talán elszámoltatás címen, majd egy év leteltével Harmat Béla polgármester bejelentette a testület elõtt, hogy nem találtak semmi olyat, amiért elmarasztalhatnának. A következõ ciklusban már kaphattam bizottsági elnöki státust is, a Vállalkozási Bizottságban, majd egy cikluson keresztül alpolgármester is voltam. Ófaluban nõttem fel, minden oda köt, itt élünk ma is gyermekeinkkel. Feleségem szerint soha nem tudnék Érdrõl elköltözni, de még Ófaluból sem. Családunk egyik ága több mint 200 éve itt él. Szép gyermekkorunk volt itt, minden megvolt ami kellett egy gyereknek: iskola, Duna-part, futballpálya; 10-11 éves voltam, amikor elõször átléptem Ófalu határát, nagyapámmal lovas kocsin a sárgabarack-begyûjtõbe indultunk. Kérdeztem hova megyünk? – azt mondta: Ilkába. Nem Parkvárost mondott. A közösségi szellem akkor nagyon jó volt, egy iskolába jártunk, mindenki mindenkit ismert, köszöntek egymásnak az emberek. Életvitelük hasonló volt. Az általános iskolába mindenki járt hittanra, erõs egyházi élet volt, gyónni kellett, ministrálni, mindenkinek segíteni kellett otthon.

Nyáron, munka után a Duna-partra mentünk. Megvoltak a példaképek, a nagyobbak személyében, voltak a grundok: Fok a minaret környéke, Kisbatta a Molnár utca, Zbeg és mások. Különbözõ korosztályú gyerekeknek futballcsapata volt, falubajnokságot játszottunk. Ófalu és Újfalu között talán a rácok és a svábok miatt – ahogy az öregek mondták – mindig nagy ellentét volt, s elõfordult hogy egy-egy bálban, vagy futballmeccs után kitört a verekedés. A 60-70-es években jártunk középiskolába, akkor együtt mentünk vonaton, ófalusiak, újfalusiak, kötelezõ volt a tanulókocsiba szállni –, de akkor már együtt és érdiekként. A mi korosztályunkkal kezdõdött a megbékélés. Lokálpatriótákat nevelni kell, nem mindenki születik annak, meg kell szerettetni a várost. Ma is azt vallom, hogy Érd egyik legnagyobb értéke az Érden lévõ szellemi tõke, amit ki kellene kihasználni. Sok nagy tudású ember él itt. Baj az, hogy nem is tudnak egymásról, meg kellene találni õket. Sokan – például az M7-esen túliak – nem jönnek Ófaluba, vagy a mostani központig sem. Iskolát, kultúrát, uszodát Budapesten keresnek. Fontosnak tartom, hogy otthonuknak érezzék Érdet, és legyen ez egy szellemi központ is, nemcsak lakóhely. Érd befogadó település – már a 60-as, 70-es évektõl érkeztek bukovinai székelyek, szabolcsiak, aztán a 90-es évek elején határon túliak, majd budapestiek keresték a kertvárosi körülményeket itt. Õk mind sokszínûséget adnak a településnek – lehetne egy országos rendezvényt meghonosítani, például a Magyarországon élõ népek nagy találkozója címen – a Kárpát-medence minden tájáról jöttek ide, õk szervezhetnék, hívhatnák barátaikat, ismerõseiket a szülõföldrõl – kulturális, gasztronómiai, népmûvészeti programokkal, közösségeket kovácsolva. Ha egy mai gyerektõl megkérdezik ki a példaképe, zavarba jön. Esetleg mond egy külföldi focistát vagy sztárt. Sajnos ahogy kinyílt a világ az internet és a televízió által, nem a lokális értékek jelennek meg. A számítógépet be tudja kapcsolni a világ bármely pontján, de ha ismeri a szomszédait, az osztálytársai szüleit, testvéreit, ha elültet néhány fát a kertjében, jól fogja érezni magát, a sajátjának fogja érezni a helyet, ahol született. Az általános iskoláknak óriási szerepük van – az lenne az ideális, hogy a gyerek gyalog el tudjon menni az iskoláig – nem autóval, nem busszal – gyalog a szomszéd gyerekekkel együtt, útközben beszélgetnek, bemennek egymás otthonába, jól érzik magukat együtt. Ha ez nem történik meg gyermekkorban, gyökértelenné válnak. Minden korosztálynak a sajátságos, életkorra jellemzõ dolgokat kellene megtalálni. Egy példa: ha más településre mentünk – pl. búcsúba – és verekedés alakult egy érdi körül, biztos, hogy a többi érdi is oda ment és oda tartotta a hátát. Ma lenne ilyen? Legyenek arra büszkék, hogy érdiek... Mûvészeti mûhelyek vannak, de az átlagemberek számára nincsenek fórumok, találkozási pontok. Nincsenek példaképek. Ma sajnos sikk elmenni az országból, és nehéz õket nemcsak Érden, de az országban tartani. Az én gyermekeim is külföldön tanulnak, azt mondtam – az elsõ négy évet itt, Ófaluban kell iskolába járni, aztán lehet a világba menni, de ha hazajössz, te mindig érdi leszel, mert érdi embereket ismersz. Maradjanak magyarok, és tudják, hogy hol van az igazi otthonuk. BARTOS CSILLA

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

Birkózás Kovács Bence kötöttfogású Országos Bajnok, felnõtt csapatunk csoport második, Váncza Pisti aranyérmes a ceglédi diák rangsorversenyen Bár nem nagy létszámmal, – a hosszú hétvége miatt – de eredményesen szerepeltek birkózóink az elmúlt idõszakban. Kaposvár: Október 17-én a Felnõtt NB II-es Csapatbajnokság B csoport mérkõzései, Kaposváron a birkózó csarnokban kerültek megrendezésre. A sorsolás után Dunaújváros, DélZselic, Kaposvár, Baja és Érd csapatai kerültek a B csoportba. Birkózóinkra nagyon nagy feladat várt - költségkí-

Cegléd: 20-án, szombaton a Diák I. kötöttfogású nemzetközi rangsorversenye Cegléden a Mezõgazdasági és Egészségügyi Szakképzõ Iskola Tornacsarnokában került megrendezésre. A népes mezõnyben öt érdi küzdött érmekért, helyezésekért, mely ezúttal Váncza Pistinek sikerült legjobban, hárman egy-egy kis hibát követõen csúsztak le a dobogóról. 35 kg Váncza István I., 38 kg Berta Mike V. 46 kg Végh Artúr V. 50 kg Végh Richárd V.

9

ÉRDI LAP

Kézilabda: Gyõzelem Békéscsabán, vereség otthon a Váctól Békéscsaba – Érd: 24 –28

B

ékéscsabán folytatódott számunkra a bajnokság, az EHF-kupa miatt, rövid szünet után, egy KEK résztvevõ otthonába látogattunk. A sérültek játékra jelentkeztek, Tóth Tímea után, Kovács Anna és Török Petra is helyet kapott az érdi kispadon. A hétvége nagy eseménye a Kolbászfesztivál a viharsarki városban, amely ma kezdõdött és évrõl-évre rengeteg érdeklõdõt hoz a városba. A helyszín viszont a csarnok környékén lett kialakítva, így a mérkõzésre ingyenes volt a belépés és azon is sokan voltak. Érdrõl is sokan kísérték el a csapatot, a nagy távolság ellenére, hangukkal végig bíztatva a lányokat.

Érd – Vác: 24 – 25

emberelõnyben is egy alkalommal, és lõhettünk büntetõt is, nem tudtunk gólt/gólokat lõni, igaz nem is kaptunk. Egészen a félidõ derekáig, amikor Szekeres Klárát könnyû síppal kiállították a Kékes testvérek, az idõközben játékba szálló Mayerrel szemben el-

net elõtt, az utolsó percben a vendégek néggyel is megléphettek volna, mi csak érvénytelen gólt lõttünk, 9-12 maradt a szünetben. Ráadásul a második félidõ elején nagy rohanás kezdõdött, amiben a váciak is partnerek voltak. Sõt õk jöttek ki belõle jobban, a 33. percre így megint öt gól volt a különbség 10-15nél. Mindenkit bevetett Szabó Edina, azon játékosokat is, akik hosszabb rövidebb ideje hiányoztak sérülés miatt - így Kovács Anna és Tóth Tímea is pályára léptek. Egy vendég kiállítást három góllal büntettünk, amivel két gólra zárkóztunk. A második félidõben Elez végre próbálkozott lövésekkel, irtózatós erejû bombákat helyezett el Juhász kapujában. Egy találatra sikerült feljönni, de az egyenlítés nem jött össze. Tápait és az általa sokat foglalkoztatott Mayert nem tudtuk kikapcsolni, a félidõ közepén pihenõt kapó Klivinyi nélkül is újra három góllal vezetett a Vác 17-20-nál. Volt visszaút, 3-3 után, 20-20-nál volt újra döntetlen Koren góljával. Visszajött Klivinyi, hiába védekeztünk többször is jól, szélrõl is, hanyattesve is gólt lõtt a váci átlövõ. Öt perc maradt a meccsbõl, amikor ismét három góllal a vendégek vezettek. Elõbb csapatkapitányunk által teljesen másképpen megélt szituációban kiállították Szekerest, majd a labda eldobásáért 20 másodperccel késõbb Vukcevicet is. Még innen is volt azonban visszaút. A kettõs emberhátrányt 2-2-re mentettük, ez természetesen még mindig a Vácnak volt jó, három perccel a vége elõtt vezettek 22-25-re. Több váci találat azonban már nem esett, elõbb Vincze, majd Wolf hetesbõl hozta közelebb a csapatot. Az utolsó percben hosszú ideig támadott a Vác a gyõzelemért, paszszívnál három-négy lövésök is lejött a sáncról, míg végre hozzánk került. Húsz másodperccel a lefújás elõtt indulhattunk a döntetlenért, Niksic le-

követett szabálytalanságért. Az emberelõnyét lendületes támadásszervezéssel gólokra váltotta a Vác, a rohanásuk pedig kiegészülésük után is folytatódott. Tíz percen át nem született érdi gól, közben 3-8-ra lépett el a vendégcsapat. A védekezésünk helyén volt (attól a három perctõl eltekintve), de támadásban nem volt, aki átlendítette volna a csapatot a holtpontokon. Leginkább Alja Korenre bízták a többiek a feladatot és õ is bízott magában, többször rosszabb helyzeteket is elvállalt fiatal jobbszélsõnk, aki holtversenyben a mezõny legeredményesebb játékosa lett és a félidõig már 5 gólig jutott. A huszadik perctõl hoszszú felzárkózásba kezdtünk, több lendülettel igyekeztük szervezni a támadásainkat és védekezésünk ismét ezer fokon izzott, általában passzívig támad(gat)ott a Vác. Kilenc tizenegyre is felzárkóztunk három perccel a szü-

rántotta Bognárt, amiért pirosat kapott. Emberelõnyben 14 másodpercünk maradt pontot menteni, balról ment végig a labda a jobbszélre, Korenhez azonban nem jutott el az utolsó passz. Bár megmenthettünk volna egy pontot az utolsó pillanatokban, idegenben is megérdemelten nyert a váci csapat. Huszonnégy gólt sikerült lõni hazai pályán, az elsõ félidõ közepi tízperces gólcsend megbosszulta magát. Mindkét csapat játékán tetten érhetõ volt a feszültség, egyik együttes sem tudta magát függetleníteni a nagy téttõl. A Vác az elõnyével jól gazdálkodva gyõzött. Egyetlen másodpercig sem vezettünk a mérkõzésen, gyõzelmi esélyünk gyakorlatilag nem volt. Kilenc pontosak maradtunk a bajnokságban, az egymás elleni mérlegen pedig majd csak tavasszal javíthatunk, igaz nem lesz könnyebb nyerni Vácon sem.

N

emcsak a játékosok, a szurkolók is nagyon készültek a mérkõzésre már jóval a kezdõ sípszó elõtt szóltak a dobok és zajlott a hangpróba. Kicsit az Érdi Torna Club csinos tornászlányai is megilletõdöttebbek voltak a szokásosnál. Persze ez az õ produkciójukon - amit idõkéréseknél rendszeresen látunk tõlük - ez egyáltalán nem látszott. Bezzeg a fõszereplõk, a kézilabdázók. Nagy volt a tét, elsõ igazi rangadóját játszotta a szezonban mindkét csapat. Meg is remegtek a kezek a kezdésnél, 5 perc után csak 1-1 állt a kijelzõn. A nyolcadik percben még az addigi gólszerzési hajlandósággal is felhagytak a felek, 3-3-nál megálltak a csapatok. Hiába játszottunk közben

A felnõtt csapat. Elsõ sor: Antunovits László, Raus Péter, Cseke Attila, Szelp Dénes, Mikó Levente, Metzl Ádám, Hajcsik István, hátsó sor: Dénes András, Sárosi János, Bodorkos Dániel, Südi Gábor, Kovács Péter, Bacsó Jenõ, Szántó Dávid, Boros Balázs, Száva József.

Kovács Bence a dobogó legfelsõ fokán mélés miatt - felvállalták a visszavágó mérkõzéseket is. Körmérkõzés formájában kötött és szabadfogásban minden súlycsoportban nyolc mérkõzésen kellett megküzdeni. Nagyszerû fogásokkal, sok-sok jó egyéni teljesítmény után mindenki szinte erõn felül a maximumot kihozva magából az érdi birkózásért a következõ eredményeket harcoltuk ki: Odavágó: Érd - Dunaferr SE 14-13, Érd Baja 17-9, Érd - Dél-Zselic 8-19, Érd - Kaposvár 15-9 Visszavágó: Érd - Dunaferr SE 18-8, É - Baja 22-5, Érd - Dél-Zselic 8-18, Érd - Kaposvár 23-4 A képen látható csapatunkkal a lelkes szurkolók hangos támogatásával, 12 ponttal a második helyen végeztünk, mely eredmény értékét növeli, hogy az egész CSB mezõnyben – szokásainkhoz híven – vendégjátékos nélkül csak érdi versenyzõkkel harcoltuk ki.

Monor: 21-én, vasárnap a monori József Attila Gimnázium és Szakközépiskola Sportcsarnoka adott otthont a 2012. évi kadet országos bajnokságnak. Kovács Bence a szabadfogású ezüstérme után megfogadta, hogy kötöttfogásban megszerzi az aranyérmet. 46 kg-ban Bence az UTE-s Vilhelm ellen 3-2-es elsõ menetgyõzelem után a másodikban két balos derékcsípõvel 6-0 magabiztosan gyõzött. Második mérkõzésének forgatókönyve is hasonló volt, a Vasasos Ferenczi Gábor ellel 2-1-es elsõ menetgyõzelem után a másodikban pörgetésekkel szintén 6-0-ra gyõzött. Harmadik mérkõzését Bence a Dél-Zselic versenyzõje Korom Attila ellen vívta. Az elsõ menetben 2-1-es vezetésnél a vége elõtt 10 másodperccel, egy válldobás után tussal gyõzött és szerezte meg a hõn áhított Országos Bajnoki aranyérmét. TAR MIHÁLY

Álmosan kezdtünk, két perc alatt Nikolayenko és Glusica is megmutatta miért kellett rájuk külön is készülni a héten. A kiváló átlövõk góljaival 6 perc után 4-2-re vezetett a lila-fehér csapat. Szabó Edina öt perc után idõt is kért, hogy rendet tegyen a fejekben. Ettõl kezdve jobban védekeztünk, kilépésekkel és a fal megnyitásával, 51-es védekezéssel igyekeztünk megállítani a csabai rohamokat. Oguntoye-t Janurik váltotta, Vincze, Koren és Elez góljaival a félidõ közepére fordítottunk, sokszor passzívig jól védekeztünk, majd utána kaptunk gólt. Eladtunk két labdát, 6-5-nél ismét Ökrös Csaba lányai vezettek, sõt a huszadik percben 8-6-nál kétgólos is volt a hazai elõny. Az utolsó tíz percet viszont 6-3-ra hoztuk a félidõ végéig, így 1112-vel vonulhattunk szünetre. Teljesen más arcát mutatta a csapat a második félidõ elején, a védekezésünkkel nem tudott mit kezdeni a Békéscsaba. A megszerzett labdákból gyorsan szerveztünk ellentámadásokat, Elez jó passzokkal szolgálta ki a társakat, a szélsõk indultak, a kihagyott lehetõségek ellenére is végre nõtt a különbség. A 38. percre 6 gólos elõnyt dolgoztunk ki, majd egy perc alatt Nikolayenko és Tóth Kata találatai jelezték, hogy még nem adta fel a Békéscsaba. A félidõ derekára három gólra visszajött a hazai csapat 17-20-ra, de négy zsinórban szerzett góllal nyomatékosítottuk gyõzelmi szándékunk. Ekkor igazán érdekes volt az érdi lõlap hat játékosunk állt egyaránt 4-4 góllal, így szereztünk 24 találatot. Az egyenlõ elosztást nem sikerült tartani, sõt a különbséget is csökkentette a hazai csapat, az utolsó két gólt a hazaiak szerezték, így 24-28-ra nyertünk. Nyertünk Békéscsabán. Szabó Edinának nem kellett kockáztatnia, Kovács Annát és Tóth Tímeát nem küldte pályára, Török Petra is csak pár percet kapott a hosszú kihagyás után. Az ilyen mérkõzéseket mostanra már megtanulta megnyerni a csapat. Jobb erõkbõl álló csapat vagyunk és ezt képesek voltunk bizonyítani.

10

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

ÉRDI LAP

Dr. Szegedi László

Csuka Zoltán Városi Könyvtár Felnõttkönyvtár: Érd, Hivatalnok u. 14. Tel.: 23/365-470 Gyermekkönyvtár: Érd, Hivatalnok u. 14. Tel.: 23/365-470 Zenei könyvtár: Érd, Alsó u. 27. Tel.: 23/524-070

A felnõttkönyvtár programjából 15. (csütörtök) 18 óra: Könyvbemutató: Puskás Gyula István: Svájc „Svajc, az Alpok orszaga” Dr. Kubassek János úti beszámolója A gyermekkönyvtár programjából 5. (hétfõ) 14 óra: könyvbarátok gyöngyfûzõ köre 15. (csütörtök) 10 óra Kacor király. Mesedélelõtt a gyermekkönyvtárban A zenei könyvtár programjából 13. (kedd) 17.30 óra: Zenei klub: Johann Sebastian Bach zenéje Elõadónk: Dr. Kamp Salamon A PTE tanszékvezetõje, egyetemi tanár

állatorvos SÖTÉTÍTÕ, FÉNYÁTERESZTÕ FÜGGÖNYÖK 650.– Ft-tól

Rendelõ: Érd, Orchidea u. 6. Telefon: 375-879

ISKOLÁKNAK, ÓVODÁKNAK, TÖRZSVÁSÁRLÓINKNAK KEDVEZMÉNYEK

Rendelési idõ: Hétfõ, kedd, szerda, péntek:

Nálunk olcsóbb!

de. 8–10, du. 15–18-ig,

Érd, Riminyáki út 79. Nyitva tartás: H-P: 9-18 óráig, SZOMBAT: 9-12 óráig Tel.: 06-30/227-4494 e-mail: [email protected] web: www.fuggonybolterd.hu

csütörtök: de. 8–10-ig www.drszegedi_mlap.hu [email protected]

H i r d e t é s f e l v é t e l : S z e r k e s z t õ s é g : H o n l a p :

i n f o @ e r d i l a p . h u

e r d i l a p @ e r d i l a p . h u

w w w . e r d i l a p . h u

Változtatni akartam az életemen 2.

Szennyvízszállítás 24 órán belül A SZIPPANTHAT Konzorcium tagja Miért fizetné ki az egész fuvart, ha nem kell! Fizessen m3-enként! Az autóinkon ezt is ellenõrizni tudja, korrekt szintjelzõ berendezésen

Tevékenységeink: Szennyvízszállítás, duguláselhárítás, csatornatisztítás nagynyomású WOMA gépkocsival, szennyvízaknák nagynyomással való átmosása, tisztítása. Veszélyeshulladék szállítása: autómosók, olajos iszap, konyhai zsírfogók.

Fülöp 2004 Csatornatisztító Kft. Telefon: (23) 377-062, 06-30 9-540-003

Rozmán Erzsébet, Böbe vagyok. Aki olvasta a múltkori újságot, az láthatta azt is, hogy milyen eredményeket értem el Ruzsenszki Kitti, Karmacsi Andi és a Speedfitness segítségével. Errõl szeretnék most mesélni nektek. Azt már az interjúból is megtudhattátok, hogy eléggé sokáig küzdöttem a súlyommal, és bizony, amibe a legtöbb nem túlsúlyos ember nem lát bele, az a kemény diétázás és az, hogy más, nem épp jó indulatú emberek igen csak tudják lelkileg is bántani az amúgy is maga alatt levõ embert. Van az a pont, ahol már az ember akkor is feladja, ha addig elhatározta magát. Én ezen a ponton voltam, amikor találkoztam az Oread Speedfitness Stúdió hirdetésével, és ha nem nógat a párom, akkor addig halogatom a jelentkezést, amíg lejár az ideje. Én döbbentem meg leginkább, amikor megcsörrent a telefonom és a vonal túlsó végén Andi volt, hogy ekkor és ekkor, ha tudok, jelenjek meg, mert személyesen is szeretnének találkozni velem. A találkozó után, mint aki tûkön ül, órákat bámultam a telefont, hogy mikor csörren meg, hogy közöljék az eredményt. Aztán egyszer csak megszólalt, és elkezdõdött életem egyik nagyon szép szakasza. Az elsõ edzések nagyon kemények voltak, konkrétan embert próbálónak nevezném. Ha volt is bennem cseppnyi kétely is arról, hogy hatékony lesz e, az elsõ edzésem másnapján elmúlt, amikor nemhogy lábra állni, felülni nem bírtam az izomláztól, ami aztán egy hétig simán kitartott. Aztán telt múlt az idõ, emelték az edzésidõmet, jókat szórakoztunk a csajokkal, és észre se vettem, hogy alig voltam pár edzésen, de egyszer csak olyan nadrágban mentem ki edzésre, ami évek óta nem jött rám. Aztán egyre több visszajelzés érkezett rég nem látott ismerõsöktõl a változásommal kapcsolatban. Hol a hónapok óta nem látott óvónõ dicsért meg, hol a nagynéném nem ismert fel hirtelen. És azt, hogy mindeközben a ruháim méretei csökkentek, szinte csodaként éltem meg. Persze az eredmények nem csak itt nyilvánultak meg. Mivel a Stúdió rendszeres mérésekkel igyekszik követni a vendégeinek a vál-

tozását, a számok is tudták mutatni, hogy igen, valamit jól csinálunk. Azt elõre közölték a lányok, hogy kilóban jelentõs változásokat ne is várjak, és nem ettõl fogok lefogyni vékonyra, inkább alakformálásban fogunk elérni eredményeket. És ez így is lett. A testzsír százalékom három hónap alatt ment le 9 értéket, ami számomra hihetetlen eredmény, fõleg, hogy az étkezésre nem mindig tudtam az edzések ideje alatt se teljesen odafigyelni. A leglátványosabb eredményeket a combomon értük el, nem csak a narancsbõröm tûnt el szinte teljesen, de 9 centivel lett kisebb mindkét combom körfogata. A hasam lelapult, a fenekem bomba jó lett (az uram szerint is;)), és a karomon olyan bicepsszé alakult át a zsír, amelyre a "gyúrszvazze?" találó kérdés lenne!:) A régi ruháimat bátran elõvehetem, mert rám jönnek, és a csapatnak hála az egészségesebb életre való áttérésre is kaptam egy nagy löketet. Rávilágítottak arra, hogy a mozgás nem csak egészséges, de örömet is tud okozni, így eljárogatunk biciklizni a kislányommal és a párommal, és nem csak fizikailag, de lelkileg is feltölt. És hogy mi a folytatás? A speedfitness marad, mert hatékony, és az egész család egészségesebb életformát választ. Én meg csak forgatom a fejem a bókokra.

Sudoku KONYHABÚTOROK KÉSZÍTÉSE Telkész Bt. Ádám Ferenc BÚTORASZTALOS

06/30-9893 523 • www.edax.hu/adambutor

Megfejtésként hét betût kérünk! Azt, amelyik az ábra színezett négyzetébe kerül. Beküldendõ levelezõlapon névvel és címmel az alábbi címre: Kurusa József, 2030 Érd Emma u. 5/a fsz. 1. Elõzõ számunk megfejtése a ''VÉRTANÚ" A három leggyorsabb beküldõnk: 1. Varga család, Érd 2. Nagy István, Tárnok 3. Balog Jenõné, Érd „Sudoku” játékunk Gratulálunk nekik! szerkesztõje Firenzében Õk részt vesznek bemutató játékon a sorsoláson!

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

11

ÉRDI LAP HIRDETÉSFELVÉTEL:

Nagy Gábor: 06-20-543-8168, 06-20-355-4710, e-mail: [email protected] • Tel./Fax: 06-23-364-017 Érdi Lap Ügyfélszolgálat: 2030 Érd, Budai út 16-18. (Központi Kávéház épületében) SZOLGÁLTATÁS • Tûzifa kemény hasított eladó! 11.500 Ft/m (1mx1mx1m ömlesztve) 4 m3 rendelése esetén a kiszállítás díjtalan. Tel: 06-70/425-3900, 06-20/35163-60. • VILLANYSZERELÕ Érdrõl érdieknek. Kisebb munkákat is vállalok. Pálfi Zoltán Tel: 06-30 9476 036. 3

• XTREME LASHES 3D szempilla hosszabbítás AKCIÓ! 14 000.- Ft helyett 10 000.- Ft-ért november végéig. Tel.: 06 70 242-1606, www.szempillahosszabitas-szombi.hu, Cím: Érd, Balatoni út 98. Unisex Stúdió. • FINOM GYÜMÖLCSLÉ! 100%-os natúr préselt almalé és õszilé 5 literes kiszerelésben megvásárolható! Tartósítószert és hozzáadott cukrot nem tartalmaz! Csupa csupa vitamin! Tel: 30/2721769 / www.finomgyumolcsle.hu. • Duguláselhárítás non-stop, garanciával, bontás nélkül, díjtalan kiszállás. Vízvezeték szerelés, gyorsszerviz. Nyugdíjas és nagycsaládos kedvezmény! Tel: 0620-317-3363. • Cégtulajdonosok figyelem! Jogszabályi változás következtében kötelezõ cégmódosítás 2013. február 1. napjáig, amely elmulasztását pénzbírsággal sújtja a cégbíróság. A kötelezõ változásbejegyzés azokat a cégeket érinti, amelyeket 2012. március 1. óta nem módosították. Ha tehát Ön nem járt ügyvédnél, közjegyzõnél a cége módosítása kapcsán 2012. március 1. óta, úgy az Ön cégére vonatkozik a kötelezõ módosítás. A kötelezõ cégmódosítás szakszerû elvégzését 2012. december 1. napjáig kedvezményes áron vállaljuk. Bõvebb információért keressen bizalommal. dr. Gill Borbála Tel.: 06 20 258 0582,e-mail: [email protected]. • Cserépkályha, kandalló, kemenceépítés, átrakás. Hujber László +36 30 394-4246. • Költöztetés, teherfuvarozás, garanciával! Bútorszállítás, házhoz szállítás bel- és külföldön. Mizsei István, 06 30 200-1426, www.mizseifuvar.hu. • Beépített szekrények, konyhabútorok, kiegészítõk beépítése, javítása. Hétvégén is! Tel: 06-30-517-0013. • Csókás vízvezeték szerelõ. Szerelések, javítások, dugulás elhárítás falbontás nélkül R-600-as géppel. 06-30-2411-343. • Mûanyag és fa nyílászárók karbantartása, javítása, átalakítása korszerûsítése utólagos hõ-, hang és por elleni szigeteléssel. Ingyenes felméréssel. Alternatív megoldás ablakcsere helyett. Bakos István, 06-306872302. • Duguláselhárítás, víz, gáz, központifûtés-szerelés, WC-k, mosdók, tartályok, szifonok cseréje, ázások, csõtörések megszüntetése. Megbízhatóan garanciával. Tel: 06-20-491-5089. • Redõny, reluxa, szúnyogháló rendszerek beszerelése, javítása garanciával. Egy darabért is kimegyünk! Hétvégén is! Tel: 06-30-245-1151, 06-23-375-111. • SZIPPANTÁS! TO-NO Bt. várja megrendelésüket! Megbízható, udvarias személyzet, pontos munkavégzés! Tel: 06/23-363-166 vagy 06/20-9220-246.

• SZENNYVÍZ - CSATORNA KIÉPÍTÉS ÉS RÁKÖTÉS!!! Tervezéssel, engedélyeztetéssel, garanciával, KEDVEZMÉNYES ÁTEMELÕ RENDSZEREK. csatornabekotes.blogspot.com. 06-23-361-464, 06-30-9956217. A hirdetés felmutatója 5000 Ft kedvezményt kap! EGÉSZSÉGÜGY • Dr. Szalai Ilona belgyógyászati magánrendelésére bejelentkezés Tel.:06 30 832-0056.Érd, Fehérvári út 32/b.www.fundabel.hu.

• Termelõi kiárusítás! 6 féle téli almából és körtébõl 80-140.-Ft -os áron. Cím: Érd, Bagoly u. 87. Tel.:06 20 423-0379 • VENNÉK! Villannyal mûködõ kukoricadarálót, és üstházat üsttel. 06 20 393-5563 -as számon. RÉGISÉG • Készpénzért vásárolok régi könyveket, antik tárgyakat, öreg rádiót, képeslapot, jelvényt, kitüntetést, porcelánt, katonai emléktárgyakat. Huszár Károly 06 20 388-8983.

A BARÁTKOZZUNK nyugdíjas klub továbbra is várja az érdeklõdõket, minden hónap utolsó KEDDJÉN a Szepes Gyula Mûvelõdési Központban 15 órától. Klubvezetõ: Péter Tamásné (Emõke).

TÁRSKERESÉS

ÁLLÁS • Diósdi forgalmas szépségszalonba kozmetikust és masszõrt keresünk. Érd.:06 20 911-2045. MUNKÁT VÁLLAL • Takarítást vállalok. 56 éves leinformálható nõ. Heti kétheti rendszerességgel. Érdeklõdni 5 után. Tel.: 06 20 580-1433. INGATLANT KÍNÁL, KERES • Tulajdonostól eladó lakás Érden a Fácán közben. Sorházi szélsõ lakás, saját, körbejárható kerttel, kocsibeállóval. 99 m2-es, világos, 2+2 szoba +26 m2-es fedett terasz. Felújított tetõ, hõszigetelt, új nyílászárókkal, gépészetileg felújított; garázs. Ár: 15,8 M Ft., Érd.: 30/400-8410, [email protected]. • Eladó ingatlan! Törökbálint legszebb hegyoldalán, Szabadházi hegyközség területén, Budapestre nézõ örökpanorámás összközmûves családi házas üdülõ besorolásban, két utcára nyíló 1068 nm-es gyümölcsfás és dísznövényes kert, minõségi kerítéssel ellátott gondozott ingatlan. Kibõvített erdért hétvégi ház, telefon fõvonal fúrt kút. Megközelítés elsõ osztályú útról, helyi és budapesti buszmegálló 100 méter. M1-M7 autópálya, budaörsi bevásárlóközpont gépkocsival 3 perc. Társasház építési konstrukció is lehetséges. Érdeklõdni: 06 30 921-9988. • Érd parkvárosban, Platánfa u.-ban eladó 45 m2-es cirkófûtéses, külsõ hõszigetelt, alápincézet ház (zárt terasszal, nyári konyhával) 1360 m2-es telekkel, 2 családi ház építésére is alkalmas. Irányár: 15 M. Érdeklõdni: 06 30 914-4464. • Eladó ingatlan! Érd déli kiemelkedõ területén a 6os út mentén, ALDI-TESCO bevásárlóközpontnál, buszmegállók 100 m, a Budafoki úton felújítandó 50 m2 ház + 300 nm kert, víz, villany, közmûvek, gáz beköthetõ, csatornázás folyamatban, tulajdonostól. Érdeklõdni: 06 30 921-9988.

• Társközvetítõ iroda fényképes adatbázissal, diszkréten, hogy önnek is legyen társa! Azonnali ügyintézéssel, személyre szabott segítséggel várjuk irodánkban! Tel: 06-30-217-5151. AUTÓ • Autófelvásárlás azonnali készpénzfizetéssel! Állapottól függetlenül 0-18 éves korig hitelkiegyenlítéssel is. Kérésre házhoz megyünk. NON-STOP Tel.: 06 30 6821390.

Felhívás Érd Megyei Jogú Város Önkormányzata kézmûves kereskedõk jelentkezését várja a Városi Karácsonyi Vásárra (helyszín: Érd, Fõtér, sétálóutca) Jelentkezni Krasznai Tímeánál lehet, telefon: 06 30 625 8006 A vásár december 15-24. között tart.

• Érdi ingatlanok az interneten ingyenes hirdetéssel: www.erdi-ingatlanok.hu. KIADÓ INGATLAN - kínál, keres • Érdligeten külön álló kis ház 2 fõre kiadó! Rezsivel együtt 45 000.-Ft/hó. Kauciót nem kérünk. Tel.: 06 20 491-9647 EGYÉB • Régi dunyhákat, párnákat veszek magas áron. Tel.: 06 20 221-0716.

Megjelentetés száma (ahányszor a hirdetést kéri): …………….. Töltse ki a kupont nyomtatott, olvasható betûkkel, majd vágja ki a szelvényt! A kivágott hirdetési kupont és a rózsaszínû utalvány ellenõrzõ szelvényét tegye borítékba és küldje el címünkre: Érdi Lap Ügyfélszolgálat, 2030 Érd, Budai út 1618. Lapzártánk a megjelenést megelõzõ hét péntek 16.00 óra. A hirdetés ára 20 szóig 1400 Ft + áfa, majd szavanként 100 Ft + áfa. Keret, vastagon szedés: 300 Ft + áfa. A szerkesztõség a számlát postán juttatja el Önhöz. Ehhez kérjük, adja meg a nevet, címet, amire a számlát ki tudjuk állítani:

12

X. évfolyam 21. szám • 2012. november 1.

ÉRDI LAP

Hirdessen az Érdi Lapban!

Kedves Olvasó! Ha otthonában, munkahelyén elektronikus formában szeretné újságunkat megkapni már a nyomdai megjelenést megelõzõ nap, jelezze az [email protected], és a következõ számtól elküldjük Önnek.

Nyomtatott és elektronikus formában megjelenésünk, példányszámunk biztosítja a városban, illetve a kistérségekben az ÖN hirdetésének legminimálisabb összegét, mely szerint az ÖN hirdetése egy olvasó elérésére akár 50 fillérjébe sem kerül! Ingyenesen elkészítjük hirdetését! Hirdetésfelvétel: Nagy Gábor: 06 20 355-4710. Ügyfélszolgálati irodánk: Érd, Budai út 16-18, Tel/Fax: 06 23 364-017. www.erdilap.hu [email protected]

Már 10 éve az olvasókért és az Érdiekért…

KELL EGY JÓ CSAPAT! Az ÉTV-ÉRDI VSE NÕI KÉZILABDA SZAKOSZTÁLYA szeretettel várja utánpótlás csapataiba

a kézilabda iránt érdeklõdõ lányokat. Jelentkezés és érdeklõdés: 2000-és fiatalabbak, szivacs-kézilabda KISGERGELY CSILLA, Tel.: 06 30 554-29-56 97-98-99-as korosztály OLÁHNÉ BALOGH TÜNDE, Tel.: 06 20 527-05-11 94-95-96-os korosztály HAVRIL KÁROLY, Tel.: 06 20 343-17-78