Sinkovitsné Király Angéla, tagóvoda-vezető Budapest, Varázskastély Óvoda
14.Országos Óvodapedagógiai Szakmai összejövetel a gyermekek mindenek felett álló érdekében Budapest, 2015. 04. 17. A konferencia témája: „Tanfelügyeletre várva - II.:(?) az óvodapedagógus sikeressége a látogatás és a minősítés időtartamában” Ismét megtelt a XI. Kerületi TIT Stúdió előadóterme. Több mint 220-an vártuk érdeklődve az előadásokat.
A zsúfolásig megtelt előadóterem
A szituációs játék egyik jelenete
Körmöci Katalin, az Óvodai Nevelés című szakmódszertani lap főszerkesztője, mestertanár, a konferencia megálmodója köszöntötte az érdeklődőket. A konferencia támogatója a SPRINT Kft, és lelkes munkatársai, akik áldozatos munkájukkal szolgálják az óvodaügyet: Machos Ferenc, ügyvezető igazgató Mester Tamás, marketingigazgató, aki ismét megtisztelt bennünket jelenlétével, Ifj. Machos Ferenc, hirdetés és szervezés, Szemes Ildikó, adminisztrátor, Kónya Judit, tördelő A Kiadó mindenben támogatja az Óvodai Nevelés munkatársait. Amellett, hogy nagyon színvonalas a lap megjelenése, hat szakmai kézikönyv, 2 DVD, Csoportnapló az projekt szellemű óvodai élethez, Az óvodás gyermek fejlődésének nyomon követése is az ő gondozásukban jelent meg. És az új kiadvány: Körmöci Katalin: Ügyeskedjünk együtt! Hová bújt a matematika? III. Matematikai gondolkodás fejlődését segítő munkafüzet 5–7 éves gyermekek számára, útmutatásokkal a feldolgozáshoz
A konferencia témája folytatása lett volna a novemberi konferenciának, de az élet részben felülírta, hiszen a 2015-ös tanfelügyeletet megelőzik az áprilisban megkezdett minősítő eljárások. A bevezetőben Körmöci Katalin megerősített bennünket abban, hogy a konferenciát azért vállalta, hogy: - segítsen a törvényi előírás teljesítéséhez, - mert fel kell nőni a feladathoz, - és fel is tudunk nőni! Hite, hogy a gyermek érdekeit akkor szolgáljuk, ha: - segítünk a minősítendő óvodapedagógusnak, - aki ezáltal biztonságra lelhet, megnyugszik, és magát tudja adni, - és ez a gyerekek felé nyugalmat áraszt, amely visszahat az óvodapedagógusra, - és a pedagógus és a gyerek így egymást inspirálják. És ez így, minden eddigi konferencia alapszellemiségével egybecseng, - ez a gyermek mindenek felett álló érdekében történik. A kiadványok, amelyeket a SPRINT Kft. kiadott, célirányosan is a felkészülést segítették. Segített bennünket a fogalmak értelmezésében, hiszen azok sokhelyütt az iskolai fogalmak maradtak, nem óvodásították. Így: Óralátogatás helyett: 120 perces látogatás Óra, foglalkozás helyett: tevékenységekben megvalósuló tanulás Didaktikai feladat helyett: tanulási feladat. Időbeosztás percre való beosztása helyett: a párhuzamosan végezhető tevékenységek a választás szabadságával történik. A konferenciára ismét sikerült olyan előadókat megnyerni, akik valamilyen módon kapcsolódnak a témához, akár a pedagógus oldaláról, akár a legfontosabb szereplő, a gyermek oldaláról közelítik meg a témát. Az óvodapedagógusok egy része izgatottan várja ezeket a hónapokat, hiszen megkezdődtek a minősítő eljárások. (A mi óvodánkban a konferenciát megelőző napon volt, így a legnagyobb nyugalommal, a „tudás teljes birtokában vettem részt és vártam a szituációs játékot, amellyel megkezdődött a délelőtt). A játék folyamán a négy résztvevő bemutatta, hogyan zajlik valójában egy minősítő eljárás, milyen a folyamata, kinek mi a szerepe, feladata. A szereplők: Az elnök: Angyalfiné Varga Julianna, tagóvoda-vezető, tanfelügyelő és minősítési szakértő Szakos szakértő: Majori Ágnes, fejlesztő óvodapedagógus, tanfelügyelő és minősítési szakértő
Intézményvezető: Tóth Dóra, óvodapedagógus, tagóvoda-vezető, szaktanácsadó, mesterpedagógus Minősítendő óvodapedagógus: Honti Anna, óvodapedagógus, fejlesztő pedagógus, tanfelügyelő, minősítési szakértő Angyalfi Julianna, mint elnök, felhívta a figyelmünket a 326/2013(VIII.30) kormányrendelet módosítására, amely április 17-én jelent meg. A lényeges elemek: - A 326/2013. (VIII.30.) Kormányrendelet (Ép.r.) 2015. április 17-én hatályba lépő módosítása 2015-ben rendkívüli lehetőséget teremtett a pedagógusok számára a Mesterpedagógus vagy a Kutatótanár fokozatokat megcélzó minősítési eljárásban történő jelentkezésre azzal, hogy eltekint az alacsonyabb fokozatokban a rendes eljárásban előírt hat év szakmai gyakorlat megszerzésétől. - A Kormányrendelet másik lényeges módosulása a már megkezdődött minősítési eljárások során teremt jogszerű lehetőséget arra, hogy a feltöltött portfólióból hiányzó dokumentumokat – bizonyos korlátozások betartásával – a minősítő bizottság elnökének felhívására pótolja. Felhívta a figyelmünket, hogy megjelent az Útmutató 2. javított változata. A továbbiakban betekintést nyerhettünk a látogatás menetébe, amely nagyon megnyugtató mintát adott számunkra, hogy mit várhatunk. Érzékelhető volt, hogy ez a mereven szabályozott folyamat nagyon is lehet életteli, gyermekcentrikus, csak rajtunk múlik, hogyan tesszük ezt! Az óvodapedagógus természetes, szeretetteli hozzáállása segítheti ezt a folyamatot! (Ezt én is tudom igazolni!) A szereplők nagyon hitelesen, részletesen, szakszerűen mutatták meg a folyamatot, segítettek az összefüggések meglátásában. Dr. Pálfi Sándor, docens, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kar Gyermeknevelési Tanszékének vezetője, főiskolai tanár Az előadásának címe: Az összefüggő játékidő és a párhuzamosan végezhető tevékenységek szervezési és óvodapedagógiai kérdései A Tanár Úr nem tagadta meg Önmagát, és ismét sikerült elérnie, hogy jókat derüljünk a felvetett szituációkon, miközben a legbensőkben talán magunkra, vagy kollégánkra ismertünk bennük, és inkább elszomorodnunk kellett volna, hogy ezekről a dolgokról még beszélnünk kell?! A minősítő eljárásban használatos fogalmak (óralátogatás, óra, stb.) miatt komoly dilemmák vetődnek fel, miközben az Alapprogramunk hangsúlyozza a játék kitüntetett szerepét, azt, hogy ”az óvodában előtérbe kell helyezni a szabad játék túlsúlyának érvényesülését”. De mitől lesz elsődleges és kitüntetett szerepű, a játék, mit jelent a tevékenységek harmonikus aránya, hogyan valósul meg a személyiségfejlesztés, és hogyan dokumentálható, tervezhető a játék, arra kaptunk válaszokat az előadásban. Dr. Pálfi Sándor szerint a játék esetében sajnos nincs számottevő fejlődés. Előadásában kifejtette, hogy minden napnak a gyermek a szabad játékával kell indulnia.
Ismernünk kellene mindegyik gyermek játéktörténtét, játékelőzményeit: mi foglalkoztatja, mivel szeret játszani, milyen játékai vannak, stb. Minden gyermeknek biztosítanunk kell, hogy naponta megélje a fejlődés énélményét a saját játéka által. Sokszor kitalálunk játéktémákat, amit természetesen követ a gyermek, de az nem az ő játékszükséglete, abban nem fejlődik. A játékfeltételeket egyénre vagy játszócsoportra teremtjük meg. Igénybe kell vennünk az alkotóképességek és kreativitás gyermeki oldalát. Ehhez egyszerűsítenünk kell a feltételeket a kész játékok rovására. Miután azok a gyerekeknek, akik a napindító saját játékélményüket megélték, csökkent az izgalmi szintjük. Ezért az egész csoport számára tervezett tevékenység akkor indítható, ha minden gyermek megvalósított a saját játékkoncepciójából annyit, hogy játékszükséglete kielégült. Az új, születő, vagy abbahagyott játékkoncepciók a nap folyamán keresett és támogatott időpontokban (szabadban, délután…) valósulnak meg. Vajon figyelünk-e arra, hogy a délutánok is ugyanolyan jelentőséggel bírjanak, mint a délelőttök, vagy az udvaron felkínált lehetőségek biztosítják-e azokat a feltételeket, amelyekre a gyermekeknek szükségük van? A játékot nem „helyettesítjük” semmivel! A Tanár Úr kérdésfelvetései mindig egy irányba visznek bennünket, mégpedig arrafelé, hogy a játék nevelő hatásának pedagógia szintjére emeléséhez az kell, hogy a mindenki által ismert játékszükségleteket és Alapprogram elvárásokat következetesen érvnyesítsük! Pivókné Gajdár Klára, óvodapedagógus, szaktanácsadó, tréner A pedagógus minősítés előtti megsegítése “Nem tudsz megtanítani senkit, csak ahhoz tudod elvezetni, hogy saját magát felfedezze.” (Galilei ) Prezentációját a szaktanácsadás oldaláról közelítette meg. Bevezetőjében egy kis kitekintést tett a versenyszférára, ahol már hosszú ideje bevett módszer a teljesítménymenedzsment. Évente legalább kétszer végeznek vizsgálatot, amelynek eredménye befolyásolja az előremenetelt, illetve a teljesítményarányos bérek juttatását. Számunkra is szemléletváltás, nyitottság, motiváció, több tudatosság szükséges az új dolgokhoz való hozzáálláshoz. Vajon egy motiválatlan pedagógus hogy tud motiválni egy gyermeket? Hangsúlyozta az önismeret fontosságát, mert a változásokhoz akkor tudunk alkalmazkodni, ha magunk is képesek vagyunk változni. Változások mindig lesznek, és ezekre a változásokra többféle módon reagálhatunk, de a legjobb, ha megpróbálunk bennük konstruktívan részt venni. Gyakran kívülről várjuk a válaszokat, nem látjuk, hogy a megoldás bennünk van. A kiút a személyiségfejlesztés, az önismeret. A jó döntésekhez a tárgyi tudás mellett önismeretre és az érzelmeink kezelésében való jártasságra is szükség van. Tudj és merj segítséget kérni, mert csak annak és csak azon lehet segíteni, aki ezt felismeri és igényli!
A minősítésre való felkészülésünket sok minden segíti közvetlenül és közvetve is: Jogszabályok ismerete, útmutatók, előadások, mentorok, szaktanácsadók. Emlékeztetett bennünket arra, hogy a minősítési rendszer célja: - a köznevelés eredményesebbé tétele, - az értékelésben a minőségi munka előtérbe kerülése, - a szakmai fejlődés elősegítése, - a pedagógiai kultúra fejlesztése, - a pedagógusok fejlesztése saját teljesítményük fokozására, - egységes minősítési szempontsor kidolgozása, A szakmai fejlődés fontos eleme az egymástól tanulás. Az intézményvezetés felelőssége, hogy teremtsen és biztosítson rendszeres alkalmakat az egymástól való tanulásra, az egyéni, speciális tudás megosztására intézményen belül és kívül. Ebben a folyamatban segíthet a szaktanácsadás, segíthetnek a szaktanácsadók, akik az intézmények munkáját tudatosabbá tehetik, a pedagógusokat segítik a kompetenciák értelmezésében, felkészítést adhatnak az OH ellenőrzésére, a minősítésre. Az előadása további részében beszélt arról, hogy az OH milyen ütemben készíti fel az intézményvezetőket a minősítésre, a tanfelügyeletre, az intézményi önértékelésre, a pedagógusokat a pedagógiai minősítő eljárásra. Tudnunk kell, hogy mit tekintünk sikernek a pályánk során, ezért megismertette velünk saját sikertörténetét, amelyet az OFI által 2014-ben kiírt pályázatra fogalmazott meg.
Vekerdy Tamás, pszichológus Az előadásának a címe: A gyermek és az óvodapedagógus biztonságot adó, egymást segítő légköre Vekerdy Tamás előadásában emlékeztetett bennünket, hogy a magyar óvodapedagógiában időközönként jelentős változások történnek, amelyek nem feltétlenül támogatják az óvodapedagógia ügyét. Felhívta a figyelmünket arra, hogy mennyire fontos a hitelesség, legyünk mindig önmagunk. A finn példát említette, és ennek kapcsán felmerült a szabadság, a bizalom kérdése. Az előadás lényeges része volt, amikor a mérésről beszélt, mérés, mint egy ember munkájának megismerése. Vajon mennyire hiteles egy alkalom az óvodapedagógus munkájának megítélésében? A jó pedagógust nem lehet mérni, sőt, a jó pedagógus nem biztos, hogy egy alkalommal meg tudja mutatni munkájának pozitív vonásait. Előadásában kapcsolódott a gyermekhez, a gyermeki szükségletekhez. Hangsúlyozta, hogy nyitottá kell tennünk az életünket, meg kell erősíteni a nyílt napokat, amelyek megmutatják a valós óvodai életet. Kiemelte a mindennapi lét élését, a minősítő eljárás idején is. Vekerdy Tamás megerősítette a lelkünket, az ő jelenléte volt a korona a nap végére.
Körmöci Katalin zárszavaiban kiemelte, hogy az ÓNOAP szellemisége kötelez bennünket, a gyermek van a középpontban, azt biztosítja, ami az egyes gyermeknek szüksége van az egészséges fejlődéshez. Ehhez járul hozzá a jó óvoda, olyan légkörével, amelyben: ........ És itt utalt Labáth Ferencné előadására, aki sajnálatos, szomorú családi történések miatt nem tarthatta meg előadását. (Lapunk következő cikkében viszont olvashatjuk!) A szokásos tombola, ahol a kiállítók által elajánlott ajándékokat sorsolták, sokak számára jelentett örömet. A zárás után úgy gondolom, mindenki nagyon jó érzésekkel, gondolatokkal távozhatott, mert ismét olyan segítséget kaptunk, amely megerősített, megnyugtatott bennünket.
