A HADTÖRTÉNELEM DE RUYTER NEVŰ HADIHAJÓI MILITARY HISTORY S DE RUYTER NAVY SHIP. Volt egy admirális PAÁL GERGELY

A HADTÖRTÉNELEM DE RUYTER NEVŰ HADIHAJÓI

PAÁL GERGELY

A HADTÖRTÉNELEM DE RUYTER NEVŰ HADIHAJÓI MILITARY HISTORY’S DE RUYTER NAVY SHIP 2007. március 24-én születése 400. évfordulóját ünnepli Hollandia nemzeti hősének, — Michiel Adriaanszoon de Ruyter admirálisának. De ünneplik a magyar protestáns egyházak is, mert 1676. február 11-én hadihajói élén nápolyi fogságukból szabadította ki a gályarabságra ítélt magyar prédikátorokat. Neve fényesen csillog —, mint minden idők egyik legnagyobb tengeri hadvezérének. Szeretett hazája — Hollandia történelme során úgy is megemlékezett a tengernagyról, hogy régi tengerészszokás szerint — hadiflottája egy-egy hajóját róla nevezte el. A cikk áttekintést nyújt e történelmi hadihajókról. On March 24, 2007 the Netherlands celebrates the 400-year anniversary of its national hero — Admiral Michiel Adriaanszoon de Ruyter. The Hungarian protestant churches also celebrate this day because on February 11, 1676 his naval fleet freed from imprisonment in Naples, Hungarian predicators sentenced to galley slavery. His name shines brightly — like one of the greatest naval leaders of all time. His homeland, during the course of history and according to old maritime tradition, also remembered this great sailor by naming an occasional naval ship after him. The article provides an overview of these historical naval vessels.

Volt egy admirális A cikk megírása előtt átnéztem de Ruyter admirálisról készített, — könyvekben, Interneten elérhető festményeket és metszetek. Csak egy festményen ábrázolták mellvértben, karvérttel, heroikus pózba merevedve. A többi ábrázolása már emberközelibb, emberléptékű. Találtam egy olyan festményt is, melyen minden pátosztól mentesen, szája szögletében egy kis mosollyal ábrázolta a művész, és ha a marsallbot helyett egy krigli jófajta holland sörrel ábrázolták volna a kezében — az sem lett volna szentségtörés. Úgy hiszem, — ez az ábrázolás állhat legközelebb a tengernagyhoz. Gerrard Brandt lelkész, aki barátjaként jól ismerte a tengernagyot, életrajzi írásában sok emberi vonását említette meg. De Ruyternek két nagy szerelme volt: hazája és a flotta. 1641-ben hiuságára apellálva próbálták felkérni parancsnoki beosztásra, melyet azonban visszautasított. Ezt követően már hazaszeretetére hivatkoztak — erre az 172

HADITECHNIKA TÖRTÉNET


érvre, már elfogadta a felajánlott beosztást az alábbi válaszlevéllel: „Becsületes kapitányként, igaz emberként fogok eljárni és remélem, Isten áldása lesz azon a munkán, amelynek elvégzésére kiküldtek bennünket drága Hazánk becsületének védelmében.”1 Tengeri hadvezérként kiválónak bizonyult. Hadműveletei végrehajtása során az összes számbajöhető tényezőt — ár, apály, széljárás, időjárás, felderítési adatok, ellenség ismerete — számba vett. Gyakori flottagyakorlatokat rendelt el, melyeken a különféle harcászati elemeket, manővereket salyátítata el az alá rendelt hajókkal. Rövid ideig szolgált a szárazföldi hadseregben, mint tüzér, így jól megismerte a fegyvernem lehetőségeit. Tapasztalatai nyomán kiemelt fontosságot tulajdonított a hajótüzérségnek, így a hajótüzérek lőgyakorlatainak. Azon kevés tengeri hadvezérek egyike volt, aki ha az ütközet vereséggel fenyegetett, mesteri módon tudta azt megszakítani és hajóit abból elenyésző veszteségekkel kivonni. Gyakorlatilag elérte, hogy az ütközet döntetlenül érjen véget. Ruyter ösztönző típusú pa-

1. sz. ábra. Michiel Adriaanszoon de Ruyter admirális

2. sz. ábra. De Ruyter admirális vértben

parancsnok volt, megbízott az általa kiképzett tisztikarban, önállóságot biztosítva számukra a feladatok végrehajtásakor. Sok nemzet haditengerész tisztjei önként jelentkeztek nála szolgálattételre, hogy tanulhassanak tőle. Tromp tengernagy után egyedül ő volt, akit az egyszerű tengerészek „Bestevaer” (drága apa) névvel tiszteltek meg. Colbert, XIV Lajos francia 1

Jack Sweetman: Admirálisok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1999, 49. o.


173


király haditengerészeti minisztere így jellemezte: „a legnagyobb kapitány, aki valaha is a tengereket járta”. Jack Sweeman „Admirálisok” című nemzetközileg is elismert könyvében a hadtörténelem kilenc legkiválóbb tengernagya közé helyezi de Ruyter admirálist. Szerénységére mi sem jellemzőbb, mint az 1673 évi texteli ütközetben aratott hatalmas győzelme után tett kijelentése: „Mit is mondhatnék? Szájunk és nyelvünk cserbenhagy bennünket, hogy hirdessük Isten irántunk való jóságát. Nagy az áldás rajtunk. Csak remélhetjük, olyan szerencsések leszünk, hogy ki tudjuk mutatni, mennyire hálásak vagyunk Neki.”2

A kor hadiflottája A hadiflotta — haditengerészeti flotta — az adott állam tengeri erejének katonai jellegű összetevője. Fő feladata volt az államérdek megjelenítése a tengereken. Ez történhetett a kereskedelmi hajók — kereskedelmi hajózás biztosításával, a flotta megjelenésével, flottatüntetéssel, tengeri blokáddal, vagy a flotta fegyveres erejével. A tengeri hatalmak anyagi lehetőségeik függvényében tartottak állandó szolgálatban hadihajókat. A legjelentősebb volt a sorhajó osztály, mely a hadiflotta legütőképesebb erejét jelentette. A tengeri ütközetekben ezek a hajók oszlopvonalakban (nyomdokvonalban, sodorvonalban) haladva közelítették meg a másik fél — hasonló módon felállt hajóit, és oldalsortüzeket leadva kísérelték meg mozgásképtelenné, harcképtelenné tenni, felgyújtani vagy elsüllyeszteni azokat, így erőszakolva ki a győzelmet. A mozgásképtelenséget az árbocok szétlövésével tudták elérni, — mihez speciális „láncos” vagy „rudas” golyókat használtak. A harcképtelenné tétel a hajó „rommá” lövését jelentette, mikor fegyverzetben és élőerőben olyan veszteségek következtek be, mi a harc folytatását lehetetlenné tette. A felgyújtás inkább a véletlen műve volt, ez a lőporraktár eltalálásakor következett be. Az elsüllyesztésre akkor volt lehetőség, ha a hajót vízvonal alatt több súlyos találat érte, a fa hadihajókat különben nagyon nehéz volt elsüllyeszteni. Ha a hajók puskalövésnyire közelítették meg egymást — a hadihajók tengerész katonái is bekapcsolódtak a harcba, zúdítva egymásra ólomesőt. A sorhajók ágyúinak száma nem ritkán elérték a 100-120 darabot is, melyek két, három, esetleg négy ütegfedélzeten voltak elhelyezve. A holland flotta összes hajóágyúját 1652-re felszerelték kötélcsigasorral. Ennek 2

Uo., 54. o.

174



eredményeképpen az ágyúk töltése már a hajón belül történt, majd a tüzérek a lőrés ajtaját felnyitva a kötélcsigasorral az ágyút tüzelőállásba húzták. A lövés leadása után a hátrafutó lövegtalpat lefékezték, majd következett az ágyú újbóli megtöltése. A megoldás révén két-hárompercenként tudtak leadni egy lövést, „gyorstűz” esetén percenként egy lövés volt a tűzütem.

3. sz. ábra. De Zeven Provincien sorhajó eltolt keresztmetszete az ágyúállásokkal A kor tengeri ütközeteinek megvívására két elképzelés nyomta rá bélyegét. Az egyik a „formalisták”, a másik a „kézitusások” voltak. A „formalisták” szerint a csatasort az ütközet végéig fent kellett tartani, a döntést a hajótüzérségnek kellett kicsikarnia. A „kézitusások” szerint az alakzatot kedvező körülmények esetén el lehetett hagyni és a döntést kézitusával kellett kicsikarni. A tengerészeti kézitusa „rémképe” különben igen sokáig tarthatta magát, — mert az Osztrák-Magyar monarchia utolsó, matrózok számára tervezett kardtípusát 1861-ben rendszeresítették. HADITECHNIKA TÖRTÉNET

175


Az admirális zászlóshajója

4. sz. ábra. De Zeven Provincien sorhajó A „De Zeven Provincien” (Hét Tartomány) sorhajó volt de Ruyter admirális zászlóshajója a második és a harmadik angol–holland háborúban. A hajót 1665-ben építették Delfshavenben. A „De Zeven Provincien” két ütegfedélzetes, háromárbocos vitorlás hajó volt. Különlegessége volt a kor más hajóival szemben, hogy az alsó ütegfedélzet magasabban helyezkedett el a vízvonal fölött, így nagyobb hullámzás esetén is használhatták az ágyúkat. Más hajóknál ilyen esetekben a lőrés ajtókat le kellett zárni. 1692-ben a francia flotta ellen lefolytatott Barfleur-i ütközetben a hajó súlyos károkat szenvedett, majd 1694-ben lebontották. Technikai adatok:  vízkiszorítása: kb. 1600 tonna;  hossza: 46,14 méter;  szélessége: 12,14 méter;  merülése: 4,74 méter;  vitorlák száma: 18;  vitorlák felülete: 2250 négyzetméter;  legénység létszáma: 420 fő;  fegyverzete: 80 bronzágyú. 176



Az utókor de Ruyter admirális emlékére és tiszteletére 1995-ben Lelystad-ban a Bataviawerft-nél elkészítették a „De Zeven Provincien” sorhajó élethű másolatát.

De Ruyter „aviso-hajó” (1665) „Aviso-hajók” voltak azok a gyorsjáratú hajók, melyeket mind felderítésre mind híreknek és parancsoknak közvetítésére használtak. Hívták még „hírvivő” hajóknak is. Tüzérségi fegyverzetük csak kisebb űrméretű ágyúkból állt, miután a tulajdonképpeni harcban nem vettek részt aktívan. A De Ruyter aviso-hajóról nem maradtak fent adatok.

Admiral De Ruyter sorhajó (1778–1797) Az 1264 tonnás hajót az amsterdami admiralitás építette. A 68 ágyús sorhajó Zoutman tengernagy zászlóshajója volt és részt vett az angol flottával 1781. augusztus 5-én Doggerbanknál vívott ütközetben. 1793 és 1795 között Reynest altengernagy parancsnoksága alatt a Földközi tengeren biztosította a holland kereskedelmi hajókat a tengeri rablók támadásai ellen. Hágai francia–holland béke aláírása, amelynek eredményeként a már megszállt Hollandia francia átszervezésével létrejön a Batáviai Köztársaság. Később de Winter tengernagy zászlóshajója volt a Batáviai Köztársaság hadiflottájában. A holland flotta 1797. október 11én a Kamperduin-i ütközetben vereséget szenvedett, a hajó az angol hadiflottához került. Érdekes módon a hajó nevét — ezt követően sem változtatták meg. 1804-ben a Karibi tengeren Antigua előtt elsüllyedt.

De Ruyter sorhajó (1808–1818) Napóleon császár öccse, Lajos, Hollandia királya 1806-ban, az Amsterdamban elkészült új sorhajónak a De Ruyter nevet adta, mely rövidesen — már francia zászló alatt — állt szolgálatba. Fegyverzetét 80 ágyú alkotta. Hollandia függetlenségének visszakapása után a hajót — rossz műszaki állapota — miatt Holland-Indiába küldték és 1816-tól a gyarmati flotta őrhajójaként Surabya-nál (Kelet Java fővárosa volt) állomásozott. 1818-ban kiselejtezték. HADITECHNIKA TÖRTÉNET

177


5. sz. ábra. De Ruyter sorhajó

De Ruyter sorhajó (1831– 1874) A de Ruyter sorhajó gerincfektetése 1831-ben történt meg Vlissingen-ben.3 A 74 ágyúval felszerelt sorhajót 1850ben alakították át fregattá, ágyúinak a számát 54-re csökkentették. Feladata a Földközi tengertől a Holland Indiáig tartó kereskedelmi hajózó útvonal biztosítása volt. 1859-ben a hajót alapos átépítés miatt újból kivonják a szolgálatból. 1860-ban állítják újból szolgálatba, most már csak 45 ágyúval. 1862– 1865 között páncélzattal látták el, tüzér3

6. sz. ábra. De Ruyter sorhajó

Hajóknál a gerincfektetéssel kezdik el tulajdonképpen a hajó építését. Vízrebocsátáskor a hajótest úszóképes, de a felépítmények és a belső felszerelések még részben hiányoznak. A hadrendbe állítás a munkálatok befejezését követő szükséges ellenőrzések és próbajáratok után történik meg. A hajó névadása általában a vízrebocsátáskor történik.

178



ségét 14 darab 60 fontos ágyúra cserélték le. 1870-ig a Schelde torkolatának védelmét látta el, majd 1874-ben kiselejtezték.

Zr.Ms. De Ruyter I. osztályú csavarhajtású vitorlás (1880–1899)

7. sz. ábra. De Ruyter csavarhajtású vitorlás Az első gőzhajtású kereskedelmi hajók már az 1800-as évek elején megjelentek a világ tengerein, azonban a haditengerészetek idegenkedtek ettől a hajtástípustól. Érthető is volt, hiszen ezek még lapátkerekes gőzhajók voltak. A lapátkerék a hajó hosszának oldalankint mintegy egyharmadát foglalta el, ezzel számottevően csökkentve az elhelyezhető ágyúk számát, továbbá a lapátkerekek rendkívül sérülékenyek voltak. Egy jól irányzott lövéssel a hajót mozgásképtelenné lehetett tenni, kijavítására a nyílt tengeren aligha volt lehetőség. Az 1800-as évek közepén mind több csavarhajtású hadihajót állítottak szolgálatba, melyeknél azonban még meghagyták a vitorlázatot is. Ha szélcsend következett be, vagy a hajó ütközetben vett részt, — csak akkor üzemelték be a gőzgépet és használták a csavarhajtást. A hajót Amsterdamban a Rijkswerf vállalat 1879-ben kezdte építeni, majd 1885-ben állt szolgálatba. Testvérhajói volt a „de Atjeh” és a „de Tromp”. A háromárbocos vitorlás hajó gőzgép által meghajtott csavarhajtással rendelkezett. Vízkiszorítása 3160 tonna volt. A hajó fa testét HADITECHNIKA TÖRTÉNET

179


páncéllemezekkel borították be, fegyverzetét hat 17 cm-es, nyolc 12 cmes ágyú alkotta. Az egyik — Kelet Indiába útja során, a Szuezi csatorna áthajózásakor a gőzgépe súlyosan meghibásodott. A javítását csak Batáviában (Jakarta szigete) tudták elvégezni. Több utat tett meg a Földközi Tengeren, Kelet Indiába, Kelet Ázsiába és Braziliába. 1899-ben vonták ki a szolgálatból, 1900-ban kiselejtezték.

Hr.Ms. De Ruyter páncéloshajó (1901–1924)

8. sz. ábra. Hr. Ms. De Ruyter páncéloshajó4 Páncélos hajóknak hívták az 1860 és 1906 között épített tiszta acéltestű, fő, közepes és kiegészítő tüzérséggel felszerelt hadihajókat. A fő tüzérséget ütegfedélzeten, kazamatákban, barbettákban, vagy páncéltornyokban helyezték el. Ezekre a hajókra jellemző volt a relatívan erős közepes tüzérség. Az angol Dreadnought 1906 évi megjelenésével egy csapásra másodvonalbelivé vált az összes addig épített nehéz hadihajó. A „csupa nagyágyús hajó” (all big gun ship) csapásmérő erejét a rendkívül erős fő tüzérség biztosította, a közepes tüzérség már csak kiegészítő jellegűvé vált. 4

A hajók neve előtt levő Hr.Ms. — a „Harer Majesteits” szavak rövidítése, magyarul: a királynő szolgálatában. A szakirodalmak esetenkint az alábbi jelölést is használják: HNLMS, — ami az angol His vagy Her Netherland Majesty’s Ship szavak rövidítése.

180



1901. szeptember 8-án bocsátották vízre a HNLMS De Ruyter páncéloshajót, szolgálatba állítása 1902-ben történt. Testvérhajói voltak a „Hr.Ms Koningin Regentes” és a „Hr.Ms. Hertog Hendrik”. A hajó vízkiszorítása 4950 tonna volt. A hajótestet 50 mm-es páncélzattal látták el egészen 1,8 méterre a vízvonal alatti szintig a torpedók elleni védelem céljából. A fedélzetet, a felépítményeket, így a lövegtornyokat is 100150 mm-es páncélzat borította. A vízvonal alatti területen a hajó túlélőképességének növelése érdekében zárható vízmentes rekeszeket alakítottak ki. A hajó fő fegyverzete egy-egy, külön lövegtoronyban elhelyezett 24 cm-es ágyú volt. A közepes fegyverzetet négy 15 cm-es és tizenkét darab 7,5 cm-es ágyú, kiegészítő fegyverzetét négy darab 3,7 cm-es gyorstüzelő ágyú és hat torpedóvető cső alkotta. Szolgálatát a Honi Flottánál kezdte meg, majd Kelet Ázsiába vezényelték és 1918–1919 között a Kelet Indiai Flotta zászlóshajója volt. 1919-ben kivonták a szolgálatból, majd 1924-ben szétbontották.

Hr.Ms. De Ruyter torpedóromboló (1926–1934)

9. sz. ábra. Hr.Ms. De Ruyter torpedóromboló A torpedóromboló hajóosztály az 1880-as években feltalált torpedó-fegyver eredményeként alakult ki. A torpedóvető csöveket gyors, kisméretű, — így kis célpontot mutató hajókra is felszereltek azzal a céllal, hogy nagyobb HADITECHNIKA TÖRTÉNET

181


sebességüket, jó manőverezőképességüket kihasználva közelítsék meg az ellenséges nagyobb hadihajókat, és torpedóvetéssel kíséreljék meg elsülylyesztésüket. Ezek voltak a torpedóvető naszádok vagy torpedónaszádok. A nagy hadihajók fő nehéz és közepes tüzérsége nem volt igazán alkalmas ezeknek a kis és gyors célpontoknak a leküzdésére. Ezért egyrészt a nagy hadihajókat felszerelték kisebb űrméretű gyorstüzelő ágyúkkal, másrészt kifejlesztettek egy olyan hadihajó osztályt, melynek a feladata az ellenséges torpedónaszádok megsemmisítése, rombolása volt. A hajó gerincfektetése 1925-ben, vízre bocsátása 1926-ban, szolgálatba állítása 1928-ban történt meg. A torpedóromboló vízkiszorítása 1316 tonna, fegyverzete négy 12 cm-es, két 7,5 cm-es ágyú, négy 12,7 mm-es nehézgéppuska volt. A Holland Indiában szolgáló hajót 1934. október 1én átkeresztelték Hr.Ms Van Ghent-re, mert Rotterdamban közben elkészült az a könnyűcirkáló, — melyet de Ruyter admirálisról kívántak elnevezni. A Hr.Ms. Van Gent szolgálatát a Kelet Indiai vizeken folytatta.

Hr.Ms. De Ruyter könnyűcirkáló (1935–1942)

10. sz. ábra. Hr.Ms. De Ruyter könnyűcirkáló A cirkálók a közepes, de gyors hadihajók voltak. Csak az 1800-as években alakult ki a megnevezés, gyakorlatilag a vitorlás hadihajók időszaka 182



fregattjainak és korvetteinek utódjai voltak. A cirkálók a haditengerészetek öszvérei voltak, alkalmazták ezeket felderítésre, konvojok kisérésére és megtámadására, szárnybiztosításra, nagyobb hadihajók kísérésére. Általában erős légelhárító fegyverzettel is ellátták. Páncélzatukat csak a legszükségesebb helyeken erősítették meg. Az 1922 évi washingtoni flottaegyezmény a cirkálókat felosztotta könnyű és nehéz típusokra. A könnyű típus fő fegyverzete 15,2 cm-es ágyúkból, a nehéz típus 20,3 cm-es ágyúkból állhatott. Ezeket egészítette ki a légvédelmi fegyverzet és a torpedóvető csövek. Megerősített páncélzattal csak a legszükségesebb helyeken — vízvonal, parancsnoki állás, lövegtornyok — látták el, fő előnyük a relatíve nagy sebesség volt. A nehézcirkáló fő tüzérsége alkalmas volt csatahajó és csatacirkáló kivételével bármilyen osztályú hajó megtámadására. 1933-ban kezdték el építeni, 1934-ben bocsátották vízre, 1936-ban a holland haditengerészet legnagyobb eseménye volt a de Ruyter könnyűcirkáló rendszerbe állítása, melyen Vilma királynő is megjelent. 1937ben más holland haditengerészeti egységekkel együtt Holland Indiába vezényelték. 1937-től a HNLMS De Ruyter könnyűcirkáló lett a flottaegység zászlóshajója. 1941-ben Japán a Délkelet Ázsiai gyarmatok elleni támadása után a holland flottaegységből és más amerikai, angol és ausztrál egységekből hozták létre az ABDA flottát. Az ABDA flotta 1942. február 27–28.-án ütközött meg a jávai ütközetben a japán támadó egységekkel. Február 28-án a Hr.Ms. De Ruyter könnyűcirkálót japán torpedótalálat érte, minek következtében lőszerraktára felrobbant. 344 tengerész merült hullámsírba a holland flottaegység parancsnokával Karel Doorman tengernaggyal és Lacomble sorhajókapitánnyal, a könynyűcirkáló parancsnokával együtt. Technikai-harcászati adatok:  vízkiszorítása: 6470 tonna;  hossza: 170 méter;  szélessége: 15,6 méter;  merülése: 5 méter;  hajtás: két Parson gőzturbina, 60000 LE, két hajócsavar;  sebesség: 32 csomó (kb. 59 km/h). Páncélzata:  lövegtornyok: 50 mm;  fedélzet: 35 mm; HADITECHNIKA TÖRTÉNET

183


 felépítmény: 25 mm;  vízvonal: 50-60 mm.

Fegyverzet:  hét darab 15 cm-es ágyú;  öt darab 4 cm-es ikercsövű légvédelmi gépágyú;  nyolc darab 12,7 mm-es légvédelmi nehézgéppuska;  egy katapult két vízi repülőgéppel. Személyzet: 435 fő.

Hr.Ms. De Ruyter cirkáló (1939–1972)

11. sz. ábra. Hr.Ms. De Ruyter cirkáló (1953-as állapot) 1939-ben a németországi Kielben kezdték meg holland megrendelésre egy cirkáló építését, melynek tervezett neve De Zeven Provinciën (Hét Tartomány) volt. Hollandia német megszállását követően a hajó építése tárgytalanná vált. 1944. december 24-én a félig kész hajótestet vízre bocsálytották és elsüllyesztésével hajózási útzárnak akarták felhasználni, azonban ezt a tervet már nem tudták végrehajtani. A háborút követően a félkész hajót áttervezték, a változtatások elsősorban a fegyverzetet érintették. 1950. au184



gusztus 22-én Julianna holland királynő a hajót Rotterdamban keresztelte el De Ruyter-ről. A cirkáló 1953. november 18-án állt szolgálatba. 1972-ben a szolgálatból kivonását követően a hajót Peru vásárolta meg és 1973. május 23-án Almirante Grau néven állították szolgálatba. Technikai-harcászati adatok (1953-as állapot):  vízkiszorítása: 12 040 tonna;  hossza: 187,6 méter;  szélessége: 17,3 méter;  merülése: 6,7 méter;  hajtás: gőzturbina 85 000 Le, két hajócsavar. Páncélzata:  fedélzet: 20-25 mm;  oldal: 76 mm;  vízvonal: 76 mm;  lövegtornyok: 51-102 mm. Fegyverzet:  nyolc darab 15,2 cm-es ágyú;  nyolc darab 5,7 cm-es légvédelmi gépágyú;  nyolc darab 4 cm-es légvédelmi gépágyú;  két vizibomba-vető;  egy világítórakéta vető. Személyzet: 926 fő.

Hr.Ms. De Ruyter fregatt (1976–2001)

12. sz. ábra. Hr.Ms. De Ruyter fregatt HADITECHNIKA TÖRTÉNET

185


A második világháború tett pontot a csatahajók történelmének végére. A haditengerészeti légierő bombázói és torpedóvető repülői ellen — vadászvédelem nélkül — gyakorlatilag védtelenek voltak e hatalmas hadihajók, annak ellenére, hogy ezeket mind több légelhárító fegyverrel szerelték fel. A tengeri ütközetekben meghatározók lettek a repülőgép anyahajók. A csatahajókat, a háborút követően minden flottából kivonták. A második világháború idején hozták létre kísérőhajókként a fregatt és korvett osztályokat. Ezek a hajók a vízfelszíni harc megvívásához szükséges fegyverzettel, légelhárító fegyverzettel és tengeralattjárók elleni fegyverzettel is fel voltak szerelve. Napjaink fregattjai igen nagy sebességűek, komplex fegyverzetűek, — a vízfelszíni célok megsemmisítése, a légvédelem és a tengeralattjárók elleni harc fegyvereivel látják el. Kórszerű elektronikus szenzorrendszerek biztosítják a célpontok nagy távolságról történő beazonosítását és sokrétű fegyverzet a megsemmisítését. A hajó gerincfektetése 1974. március 9-én történt meg Vlissingenben. Szolgálatba állításakor, 1976. június 3-án testvérhajójával, a Hr.Ms. Tromp-al a holland haditengerészet legütőképesebb egységei voltak. A hajó NATO jelölése F 806 volt. A hajót 2001-ben vonták ki a szolgálatból, 2004 körül szétbontották. Technikai-harcászati adatok:  vízkiszorítása: 3660 tonna;  hossza: 138 méter;  szélessége: 14,8 méter;  merülése: 4,6 méter;  hajtás: két Rolls-Royce Olympus gázturbina, két Rolls-Royce Tyne gázturbina, 62 000 Le, két hajócsavar;  sebesség: 30 csomó (kb. 55 km/h). Fegyverzet:  egy 125 mm-es ikercsövű univerzális automata ágyú;  egy 30 mm-es légvédelmi gépágyú, Goalkeeper-rendszer vezérlésű;  négy két indítósínű Harpon felszín-felszín rakétaindító 16 rakétával;  egy nyolc indítósínű Sea Sparrow légvédelmi rakétaindító 16 rakétával;  egy SM–1 légvédelmi rakétaindító 40 rakétával;  két 32,4 cm-es háromcsöves torpedóvető, tengeralattjárók elleni torpedókhoz; 186



 egy Lynx tengeralattjárók elleni helikopter.

Személyzet: 306 fő.

Hr.Ms. De Ruyter légvédelmi és parancsnoki fregatt (2003–)

13. sz. ábra. Hr.Ms. De Ruyter légvédelmi és parancsnoki fregatt A Hr.Ms. De Ruyter fregatt a négyegységes De Zeven Provincien osztály egyik hajója. Az osztály többi hajói a Hr.Ms. Tromp és a Hr.Ms. Eversten. 2004. április 22-én lépett szolgálatba, a holland hadiflotta legütőképesebb egységeként. A hajó NATO jelölése F 804. Technikai-harcászati adatok:  vízkiszorítása: 6050 tonna;  hossza: 144 méter;  szélessége: 18,8 méter;  merülése: 5,1 méter;  hajtás: 2 dieselmotor 5000 KW, 2 gázturbina 18 500 KW. Fegyverzet:  egy 127 mm-es Oto Breda univerzális automata ágyú;  két 20 mm-es lokátor vezérlésű Oerlikon légvédelmi gépágyú;  egy 30 mm-es légvédelmi gépágyú, Goalkeeper rendszer vezérlésű;  egy VLS légvédelmi rakétaindító;  négy két indítósínű Harpon felszín-felszín rakétaindító;  egy négy indítósínű Sea Sparrow légvédelmi rakétaindító;  négy 32,4 cm-es torpedóvető, tengeralattjárók elleni torpedókhoz; HADITECHNIKA TÖRTÉNET

187


 két NH 90 vagy SEA LYNX típusú tengeralattjárók elleni helikopter.

Személyzet: 174 fő. De Ruyter admirális emlékét Magyarországon két emlékmű őrzi. Az elsőt Debrecenben állították fel még 1895-ben. A kor szokása szerint az emlékművön levő táblára „magyarosítva” vésték fel a nevet, — így lett az admirális „de Ruyter Mihály”. A második emlékmű a ZMNE Üllői úti bázisán lett felavatva 2002. október 31-én. Alkotója prof. dr. Berek Lajos ezredes, a ZMNE Bolyai János Katonai Műszaki Kar dékánja. Felavatására katonai-egyházi tisztelet14. sz. ábra. De Ruyter címere, adással került sor. A gályáról lelómelyet a légvédelmi-parancsnoki gó szétnyitott bilincsek jelképezik fregatton helyeztek el5 a gályarabok megszabadítást. Az oszlopon olvasható az a jelmondat, mely ékesíti a flushingi nagy templomot, ahol egykoron de Ruytert is megkeresztelték: „Soli Deo Gloria” — azaz „dicsőség egyedül Istenné”. Mi sem jellemzi jobban, de Ruyter admirális életét és tetteit, mint a sírboltján olvasható felirat: „Intarminus fulget honoribus” — azaz: „makulátlan becsülettel tündököl”.

Köszönet Külön köszönöm Friedrich Peter Johan de Ruyter de Wildt úrnak a cikk elkészítéséhez nyújtott értékes segítségét és támogatását. Köszönettel tartozok a segítségért Dr. A. P. van Vilet úrnak, a Holland Nemzetvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete vezető munkatársának. 5

1660. augusztus 1-én III. Frederik, Dánia királya dán nemesi címet és címert adományozott de Ruyternek. A kötéllel körbefont címerrész megegyezik az eredeti diplomán ábrázolt címerrel.

188



FELHASZNÁLT IRODALOM Dr. Bakk József–Lévay Gábor mk. ezredes–Sárhidai Gyula: Arzenál 85. Zrínyi Katonai Könyv és Lapkiadó. Budapest, én. Dr. Bakk József–dr. Csonkaréti Károly–Lévay Gábor–Sárhidai Gyula: Hadihajók típuskönyv. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984. Dr. Bak József–Bak Ferenc: Hadihajók II. Típuskönyv, Zrínyi Kiadó, Budapest, én. De marine in beeld. Ministerie van Defense 2005. november. De acht voorgangers van het geleide wapenfregat Hr.Ms de Ruyter. Moer, A. van der: Michiel Adriaenszoon de Ruyter. Holland nyelvű kézirat, köszönet Göncző Sándor református lelkésznek, aki volt szíves azt számomra magyarra lefordítani. Negenmaal „DE RUYTER”. Tanulmány, szn. Sweetman, Jack: Admirálisok. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1999. Internet: http://www.marine.nl. http://www.schnellboot.net/div/hamburg/marine/fregatten/niederlaendis che-marine/index.html. http://de.wikipedia.org/wiki/ Michiel_de_Ruyter Vikipedia, der freien Enzyklopeadie. http://www.deruyter.org/ home page.html/luitanant-admiral Michiel Adriaanszon de Ruyter. http://www.bartel-online.de/Schiffe/linienschiff.html. http://www.nimh.nl. Képek forrásjegyzéke: Collectie Instituut voor Maritieme Historie Koninklijke Marine. Emlékezve P.G. hajószerkesztőre.


189

A HADTÖRTÉNELEM DE RUYTER NEVŰ HADIHAJÓI MILITARY HISTORY S DE RUYTER NAVY SHIP. Volt egy admirális PAÁL GERGELY

Recommend Documents