KÖZLEMÉNYEK
A H A L A N D Ó S Á G P R O B L É M Á I A Z 1965. É V I B E L G R Á D I N É P E S E D É S I VILÁ G K O N F E R E N C I Á N DR. A N D O R K A R U D O L F E gy plenáris és egy v itacso p o rt ülés foglalkozott a halandóság kérdéseivel. E zek: A . 2. Halandóság. A nyers, v ala m in t a korspecifikus és nem ek szerinti halá lozási arányszám ok alakulása a világ különböző részein. A közegészségügyi intézkedések, v alam in t a gazdasági és társad alm i fejlődés h a tása a halandóság ra, különös te k in te tte l a gyengén fejlelt országok helyzetére. A csökkenő h alan dóság gazdasági h atásai. B . 3. A halandóság, a m orbiditás és a halálokok összefüggései. Dr. С. C. Spicer a plenáris ülés szám ára k észített alapdolgozatában bem u ta tta a halandóság állását a világ különböző részeiben. A m int azt a táb la m u ta tja , k ét nagy csoportot lehet m egkülönböztetni: azokat az országokat, am elyekben a nyers halálozási arányszám 8— 10%o körül van, és am elyekben 20°/0() körül vagy afö lö tt van. Még élesebb különbségek m utatk o zn ak , ha a szü letéskor v árh ató átlagos é le tta rta m o k a t h aso n lítju k össze.
(1)
É s z a k -A m e r ik a ..................................................................... Ó ceán ia .................................................................................... E u ró p a ía S z o v je tu n ió k iv é te lé v e l) ......................... S z o v je tu n ió .......................................................................... L a tin -A m erik a ..................................................................... Á zsia (a S z o v je tu n ió k i v é t e l é v e l ) ................................ A frik a ....................................................................................
Nvers halálozási arányszám (ezrelék) 1955— 1959 (2) 9 9 10 8 19 23 27
A születéskor várható átlagos élettartam (év) 1955— 19áS (3) 70 08 08 08 50— 55 4 0 — 50 v a ló sz ín ű le g k e v e seblj m in t 40
528
K Ö Z L E M É N Y E K
A halandóság trendjeinek vizsgálatát erősen akadályozza a megfelelő a d a to k hiánya. E zért csupán több európai ország és bizonyos m értékig az E gye sült Állam ok halandóságának évszázados alakulását lehet fölvázolni. Ügy lá t szik, hogy a 19. század harm incas-negyvenes évéig nem csökkent erősen a h a landóság. Az ezután m egindult csökkenés következtében a születéskor várh ató átlagos é le tta rta m 40 évről kb. 70 évre n ő tt az elm últ évekig. Meg lehet állapí tani, hogy a halandóság gyorsabban csökkent azokban az országokban, am e lyekben a csökkenés később kezdődött meg. K ülönösen világos példa erre T rinidad és Tobago, ahol 1922 és 1956 k ö zö tt a születéskor várh ató élettartam akkora növekedést ér el, am ilyenhez Svédországban 110 év (1810— 1920) volt szükséges. A halandóság nem enkénti különbségei összefüggésben v a n n a k a halandó ság általános szintjével. A születéskor és az első életévben a nők halandósága m in d en ü tt kedvezőbb. Az ötödik életévtől kb. a negyvenedik életévig azonban jelentős eltérések m u tatk o zn ak : a nagy halandóságú gyengén fejlett országok ban ebben az időszakban a nők halandósága kedvezőtlenebb, a kis halandóságú gazdaságilag fejlett országokban viszont kedvezőbb a férfiakénál. A negyve nedik életév u tá n a nők halandósága ism ét m inden társad alo m b an kedvezőbb. A nők kedvezőtlenebb haland ó ság át a gyengén fejlett, túlnyom órészben mező gazdasági országokban több tényező m ag y arázh atja meg: a gyermekszüléssel kapcsolatos halandóság és igénybevétel, a nők kedvezőtlen helyzete ezekben a társad alm ak b an , esetleg elhanyagolás és gyerm ekgyilkosság. A civilizált tá rsad alm ak b an a nők kevesebb gyerm eket szülnek és kisebb a szüléssel kapcso latos halandóság, a nők a férfiakkal egyenjogúakká válnak stb., ezért a nők halandósága m inden korosztályban jobb. A halandóság jav u lása korcsoportonként is eltérő képet m u ta t. Elsősorban a gyerm ek és a fiatal felnőtt korcsoportok halandósága ja v u l erősen, a csecsemő halandóság csökkenése ennél csekélyebb, és az öregkori halandóság javulásában érik el a legkisebb eredm ényeket. Így a halandóság jellegzetes U -alakú görbé jében az U elmélyül. Az igen nagy csecsemőkori halandóság teszi indokolttá, hogy vizsgálatára különös gondot ford ítsan ak és csökkentését a megelőző orvostudom ány egyik fő felad atán ak tekin tsék . Ügy látszik, hogy a 19. században a csecsem őhalan dóság lényegesen kevésbé csökkent az általános gazdasági fejlődéssel p árh u za mosan, m int a halandóság általáb an . E bből a rra lehet következtetni, hogy a csecsem őhalandóságra más tényezők is h a tn a k , m int am elyek a halandóságot csökkentik. Célszerű különválasztani az első hónap és a következő tizenegy hónap h alandóságát is, m ert a b ennük szerepet játszó halálokok m eglehetősen különböznek. Az első hónap h alandóságát főképpen a szülés előtti vagy a la tti körülm ények okozzák, viszont a következő tizenegy hónap a la tt m ár a születés u tá n ható, exogen tényezők okozzák a halálesetek legnagyobb részét. Az endo gén halálokok term észetét még nem é rtjü k kellőképpen, sok esetben veleszüle te tt rendellenességekkel állnak kapcsolatban. Az országok közötti halandósági összehasonlításokat nagym értékben ak ad á lyozza a m egbízható statisztik ai ad ato k h iánya. Az ideális követelm ény az len ne, hogy a gyengén fejlett országokról is rendelkezésre álljanak az összes kor specifikus halandósági arányszám ok. A g y ak o rlatban erre ritk á n lehet szám í ta n i, viszont egyes a d a to k a t, például egy vagy tö b b korcsoport halandóságát, v agy a nyers halandósági arányszám ot, vagy a születéskor v árh ató átlagos é le tta rta m o t elég jól meg lehet állapítani. E töredékes ad ato k alapján is képet lehet k ap n i a népesség halandósági tá b lá já ró l az ENSZ modell halandósági tá b lá i alapján. Ezek nem csak a nyers halálozási arányszám és az egyes kor specifikus halandóságok közötti összefüggéseket ad ják meg, hanem lehetővé teszik az u tó bb iak változásának m egközelítő előrebecslését is a halandóság általános csökkenése esetére. Az egyes halálokok között a fertőző és élősdiek által okozott betegségek leküzdésében érte el az orvostudom ány és a közegészségügy a legnagyobb ered m ényeket az elm últ száz év során. E zenkívül az életszínvonal általános emelke dése is összefüggésben áll e betegségek csökkenésével. Egyes esetekben, például a vörhenynél, valószínűleg szerepet játszik a fertőző organizm usok virulenciájának változása is. Az idősebb korosztályoknál a tüdőgyulladás to v áb b ra
K Ö Z L E M É N Y E K
529
is jelentős halálok m a ra d t . A rá k okozta halandóság területén eddig nem sikerült ja v u lá st elérni. A rá k különböző fa jtá i közül a tü d ő rá k úgy látszik kapcsolat ban van a dohányzással és a levegő szennyezettségével, a m ellrák növekedése, és a m éhrák csökkenése pedig valószínűleg a szült gyerm ekek szám ának csök kenésével áll kapcsolatban. A legtöbb gazdaságilag fejlett országban a legfon tosab b haláloki csoportot a keringési rendszer betegségei alkotják. Je le n tő ségük egyre nő, ahogyan a fiatalab b korosztályokban jav u l a halandóság, m ert tö b b em ber éri meg azt a k o rt, am ikor a keringési rendszer betegségei általánosak. Nem látszik teljesen bizonyíto ttn a k , hogy a szívkoszorúér trom bó zis jelentősége nő és összefüggésben áll a fejlett országok m odern életkörülm é nyeivel, így a dohányzással, a kevés testm ozgással, a túlságosan nagy zsír fogyasztással. Összefoglalásképpen meg lehet állapítani, hogy az életszín vonal emelkedése és az eddig alk alm azo tt megelőző közegészségügyi és orvosi intézkedések alig v agy egyáltalán nem csökkentik a rák és a keringési rendszer betegségei á ltal okozott halandóságot, ezért azoknak javításához teljesen új m ódszerekre lesz szükség. A fiatalab b korcsoportok betegségei, am elyeknek leküzdésében jelentős eredm ényeket értek el, főképpen környezeti eredetűek és exogének, ezzel szem ben az öregkori betegségekben nagyobb szerepet já tsz a nak a genetikai tényezők, ezért a környezet m egváltoztatásával kevésbé befo lyásolhatók. A halandóság tö rté n e ti alak u lását elemezve С. C. Spicer m egállapítja, hogy a régi társa d a lm a k b an jelentős szerepet j á tszo ttak helyenként a szándékos in tézkedések (abortusz, gyerm ekgyilkosság), a háborúk (például a harm incéves háb o rú b an N ém etország lakossága kb. felére csökkent), az éhség, a rosszultápláltság (am ely a betegségekkel szem beni ellenállóképességet csökkentette), v alam in t a fertőző és élősdiek á ltal okozta betegségek. A korán gazdasági fejlődésnek in d u lt országokban a tuberkulózis, a has tífusz és a vörheny visszaszorítása okozta elsősorban a halandóság csökkenését. A tuberkulózis igen nagy csökkenését nem lehet egyszerűen a pontosabb diagnó zisnak tu lajd o n ítan i, m ert a légzőrendszer más betegségeinél nem m utatkozik ezzel egyidejűleg növekedés. E bben az időszakban lényegében nem v o ltak még haték o n y gyógyászati eszközök sem. A tuberkulózis okozta halálozás csökkené se olyan gyors volt, hogy genetikai tényezőkre sem lehet következtetni. E zért valószínűnek látszik, hogy azt m indenek elő tt az életszínvonal általános emel kedése, főképpen a jobb táplálkozás és lakásviszonyok okozták. Ezzel szemben a hastífusz, kolera és más hasonló betegségek h á tté rb e szorítása a közegészség ügyi viszonyok javulásáv al, elsősorban a tisz ta ivóvíz biztosításával és a szenny vízelvezetéssel áll szoros összefüggésben. A m ú lt század végén a halandóság csökkenését m eggyorsította a b ak terio lógiai ism eretek növekvő gyakorlati alkalm azása, az oltóanyagok használata, a fertőtlenítés a sebészetben, v alam in t a széleskörű megelőző rendszabályok. Az első világháború u tá n h o zzájáru lt ezekhez az inzulin, m ajd a szulfonam idok és antibiotikum ok bevezetése. A halandóság csökkentéséért fo ly ta to tt küzdelem a fejlett országokban új szakaszba lé p e tt: a fertőző betegségeknek m ajdnem teljes kiküszöbölésével a rá k és a szívbetegségek v á lta k központi problém ává, ezeknek leküzdése azonban egészen új m ódszereket igényel. A közelm últban fejlődésnek in d u lt országokban a halandóság csökkenése sokkal gyorsabb volt, m int a jelenlegi fejlett országokban 50— 100 évvel ezelőtt. E nnek oka, hogy a m ú lt században a halandóság csökkentésében elért fejlődés meglehetősen em pirikus alapokon nyug o d o tt, és inkább a jólét általános emel kedésével, m in t speciális megelőző intézkedésekkel állt k apcsolatban. Ezzel szem ben a m ost fejlődésnek in d u lt országokban egyszerre és rendszeresen alkal m azzák a hosszabb időn keresztül ö sszegyűjtött orvostudom ányi és közegész ségügyi ism ereteket. Jellem ző erre a m alária m ajdnem teljes k iirtása egyes tró pusi országokban n éhány év leforgása a la tt. A halandóság v á rh a tó alakulása szem pontjából meg kell különböztetni a gazdaságilag gyengén fejlett és a fejlett országokat. Az előbbiekben a h alan dóság jelentős jav u lására lehet szám ítani, ezzel párhuzam osan azonban az így gyorsabban növekvő népesség ellátása, a m unkahelyek terem tése okoz problé7 Demográfia
530
K Ö ZLEM ÉN Y EK
m ákat. H a a népesség gyors növekedése az életszínvonal süllyedéséhez vezetne, ez szükségszerűen előbb-utóbb ú jra növelné a halandóságot. A fejlett országokban a halandóság további csökkentésének lehetőségei sokkal k o rláto zo ttab b ak n ak látszanak. Még ha sikerül is a rák és a szívbetegsé gek elleni küzdelem ben jelentős eredm ényeket elérni, akkor sem lehet a h alan dóságnak az eddigihez hasonló ütem ű ja v u lására szám ítani. A légzőrendszer betegségei, elsősorban az influenza virus leküzdése is jelentős eredm ényekkel já rh a t. Az orvostudom ányi ism eretek lerén azonban jelentős fehér foltok m u ta t koznak, elsősorban a rák, a szívbetegségek és a veleszületett fejlődési rendelle nességek terén. A rákos folyam at alapvető m echanizm usáról eddig sem m it sem tu d u n k , b á r bizonyos részeredm ények n agy előrelépést jelentenek. Hasonló a helyzet a keringési rendszer betegségeinél. I tt is m u tatkozik bizonyos össze függés a dohányzással, de ez valószínűleg más term észetű, m int a tü dőráknál. A veleszületett fejlődési rendellenességek okai valószínűleg igen sokrétűek, egyesek szezonális jellege a rra enged következtetni, hogy jelentős előrehaladást lehet elérni leküzdésükben. B á r a halálokok között nem játsza n ak nagy szerepet, az elm ebetegségek is egyre nagyobb közegészségügyi problém át jelentenek. A főbb elmebetegségek okainak ism eretlensége lényeges hiány az orvostudo m ányok területén. Ha sikerül valaha a szívbetegségek és a rák halandóságot olyan m értékben csökkenteni, m int a m últban a fertőző betegségek okozta halálesetek szám át, akkor az általános öregedési folyam at valószínűleg 80— 100 évben fogja meg szabni az em beri élet hosszának felső h a tá rá t. A világ jelenlegi állapotában C. C. Spicer szerint nem látszik sok értelm e a tudom ányos erőfeszítéseket e h a tá r további kitolására összpontosítani, ezzel szemben nagy jelentősége lenne a m u n kaképes életkor m eghosszabbításának. A b e k ü ld ö tt tan u lm án y o k egy része a halandóság alak u lását elemezte különböző országokban és régiókban. Különös figyelm et érdemel közülük tö b bek között két, a csecsem őhalandósággal foglalkozó dolgozat. I . M . M oriyam a m egállapította, hogy a csecsem őhalandóság csökkenése a vizsgált gazdaságilag fejlett országokban az utóbbi évtizedben m eglassult. E nnek okait k u ta tv a le szögezi, hogy azok nem lehetnek a statisztik ai adatfelvétel hibáiban, és arra sem lehet visszavezetni a jelenséget , hogy a régebben halvaszületéssel végződő terhességek egy része a nőgyógyászat fejlődése következtében m ost élveszületéssel fejeződik be. T ovábbi jelentős jav u lásra csak akkor lehet ezekben az or szágokban szám ítani, ha a tüdőgyulladás, a veleszületett fejlődési rendellenes ségek, a születési sérülések és a koraszülések területén jelentős eredm ényeket ér el az orvostudom ány. J . Holzer a lengyel csecsem őhalandóság vizsgálata alapján m eg állap íto tta, hogy az első tíz nap a la tti halálesetek ará n y a az első élethónapbani többi haláleset szám ához viszonyítva n ő tt. Ez az arán y a váro sokban nagyobb, m in t a falvakban. A dolgozatok m ásodik része a halandóságot csökkentő tényezőkkel fog lalkozott. G. Z. Johnson rá m u ta to tt a terhesgondozás, az orvosi ellenőrzés, az egészséges ivóvízellátás és más közegészségügyi intézkedések nagy h atására a gyengén fejlett országokban. H. V. M edjanik szintén a terhesgondozás és a csecsemőkori orvosi felügyelet nagy jelentőségére m u ta to tt rá U k rajn a csecse m őhalandóságának a d atai alapján. A. K usukaw a a halandóságot csökkentő té nyezők k ét cso p o rtját különbözteti meg: 1. az életszínvonal em elkedését, 2. a jobb közegészségügyi viszonyokat. A születéskor v árh ató átlagos é lettarta m és a közegészségügyi, valam in t társad alm i és gazdasági tényezők közötti kap csolatot variancia-elem zéssel vizsgálta. A közegészségügy színvonalát a kórházi ágyak szám ával jellem ezte, a társad alm i tényezők között a városi népesség a rá n y á t, a 15 éves és idősebb nők írni-olvasni tu d á sá t, valam in t a rádiókészülékek szám át v e tte figyelembe, a gazdasági fejlettséget pedig az egy főre eső jövede lemmel, energiafogyasztással és a m ezőgazdaságon kívül foglalkoztatott kere sők arán y áv al m érte. A 63 ország a d a ta it felhasználó dolgozatnak, am int azt szerzője is hangsúlyozta, elsősorban m ódszertani értéke van. M indenesetre arra lehet azonban k ö v etk eztetn i, hogy a mai fejlett országokban a m últban inkább az életszínvonal emelkedése, viszont a m ai gazdaságilag gyengén fejlett orszá
K Ö ZL Е МÉ N Y Е К
531
gokban jelenleg inkább a közegészségügyi helyzet javulása játssza a döntő sze repet a halandóság csökkentésében. F. B urkhardt és L . Osadnik tan u lm án y a differenciálegyenletek segítségével elemezte a halandósági trendek, valam int a városiasodás és iparosodás összefüggését. Végül a dolgozatok h arm ad ik jelentős csoportja a csökkenő halandóság gazdasági és társad alm i következm ényeit tárg y alta. Ezek a következm ények a ttó l függenek, hogy a halandóság csökkenésével párhuzam osan hogyan alakul a term ékenység. H a a term ékenység nem vagy csak alig csökken, akkor a köz vetlen h a tá s a term észetes szaporodás m egnövekedése; ugyanakkor a koröszszetétel nem nagyon változik meg. Viszont, ha a halandósággal e g y ü tt a term é kenység is erősen csökken, akkor erősen m egváltozik a k o rs tru k tu ra : a fiatalok arán y a csökken és az öregeké nő. A fiatal korcsoportok halandóságának csökkenése növeli a m unkaerőt. Ez kedvező jelenség, hacsak nincs nagy és hosszútávú m unkanélküliség. U gyan akkor ez azt is jelenti, hogy a m eghalt fiatalokra fo rd íto tt felnevelési stb. költ ségek, erőfeszítések csökk en n ek , e z je le n tő s m e g ta k a rítá s a társadalom szám ára. Az idős em berek arán y án ak m egnövekedése viszont számos gazdasági és társad alm i problém át v e t fel. Ezekkel a gerontológia foglalkozik. H angsúlyoz ni kell, hogy a gerontológiai k u ta tá so k célja nem pusztán az é letta rta m meg hosszabbítása, hanem elsősorban az ak tív élet kiterjesztése. R . J . M yers az E gyesült Á llam ok a d a ta i alapján a nyugdíjteher alakulását tan u lm án y o zta. Ö sszehasonlította a nyugdíjkifizetések és a bérek a rá n y á t az 1900— 1902., az 1959— 1961. évi, v alam in t egy hipotetikus (az előbbihez viszo n y ítv a 50% -kal kisebb korspecifikus halandósági arányszám ok alapján szer k esztett) halandósági tá b la körülm ényei között. E z az arán y 8,1, 10,6 és 18,0% . T ehát, ha a halandóság az em lített hipotézisnek megfelelően alakulna, a nyug díjak és a bérek ará n y a 75% -kal nagyobb lenne, m int 1959— 1961-ben. H a a minim ális nyugdíjbavonulási k o rt felem elnék 65 évről 72 évre, akkor a nyug díjak és bérek arán y a v álto zatlan m aradna. Т. K . Burch a halandóság csökkenésének szociológiai h a tá sa it elemezte. M egállapította, hogy a kis halandóságú társad alo m b an sokkal kevesebb az árva. P éldául, ha a születéskor v árh ató átlagos éle ttarta m 20 év, akkor az em berek fele 20 éves k o rában m ár elvesztette édesanyját. U gyanez az arány a leg kisebb halandóságú társad alo m b an (e0 = 73,9 év) ma 3,4% . Ez azt jelenti, hogy a feln ő tt em berek nagy részének élnek a szülei és azokkal megfelelő k a p csolatot kell fe n n ta rta n ia ; ez bizonyos társad alm i problém ákat v et fel. A z Egyesült N em zeteknek az öregedés h atásaiv al foglalkozó tan u lm á n y ára tám asz kodva k iszám íto tta, hogy a halandóság csökkenése — ha a tö b b i tényező, első sorban a term ékenység válto zatlan m arad — növeli a szülőkre nehezedő gyer m ekeltartási te rh e t. Véleménye szerint ezért a halandóság és a term ékenység csökkenése okozati k apcsolatban van egym ással, nem csupán közös kulturális", gazdasági, társad alm i tényezők okozzák m ind a k e ttő t. R á m u ta to tt a rra is, hogy a nagy halandóságú társad alm ak b an a családm ag fennm aradása túlságo san bizonytalan ahhoz, hogy a h á z ta rtá s vezetésének, gyerm ekek nevelésének, az öregek ellátásának fontos funkcióit teljesen rá lehetne bízni, ezért m arad fenn a nagycsalád-rendszer. A kis halandóságú társad alm ak b an viszont a nagycsalád-rendszer fokozatosan gyengül és a családm ag lá tja el ezeket a funkciókat. A belgrádi V ilágkonferenciára b ek ü ld ö tt tan u lm ányok jó képet adnak a halandóság alakulásáról a világ különböző részeiben. Ezzel szemben a h ala n dóság alak u lását m eghatározó okok és a halandóság és term ékenység csökke néssel járó öregedés társad alm i és gazdasági h a tása i azonban még nincsenek kellőképpen felderítve. IR ODALOM 1. Spicer, C. C.: F a c to rs A ffecting H ealth an d M ortality. (Az egészségi á lla p o to t és a h alan d ó ság o t befolyásoló tényezők.) B ackground p ap er A. 2, В. 3/12/Е/461. 2. Pirc, В .: M ortality. (H alandóság.) Mod /А. 2/ 612. 3. M o riyam a, I. М .: In fa n t M o rtality in C ertain C ountries of Low M ortality. (A csecsemő h alan d ó ság egyes kis halandóságú országokban.) A . 2/I/E /7. 4. Holzer, J .: T he E v o lu tio n of In fa n t M ortality in P oland. (A csecsem őhalandóság alak u lása L engyelországban.) A. 2 /V/E /144.
532
K Ö Z L E M É N Y E K 5. Johnson, G. Z.: P ublic H e a lth A ctivities as F a c to rs in Levels a n d T rends of M ortality an d M orbidity in D eveloping C ountries. (A közegészségügyi akciók, m in t a halandóság és a m o rb id itás sz in tjé t és tre n d jé t befolyásoló tén y ező k a fejlődő országokban.) A. 2/I/E /418. 6. M edjanik, R . V.: M easures to R educe In fa n t M ortality in th e U k rain ian SSR. (A csecse m ő halandóságot csökkentő intézkedések az U krán SzSzK -ban. A. 2/I./R /196. 7. K usukaw a, A .: Social a n d E conom ic F acto rs in M ortality in D eveloping C ountries. (A h a land ó ság ot befolyásoló társad alm i és gazdasági tényezők a fejlődő országokban.) A. 2 /I/E /8 . 8 . B u rk hardt, F ., Osadnik, L.: T rends of M o rtality by th e Aid of D ifferential E q u atio n s w ith P aram eters of U rbanization an d In d u strializ atio n . (A halandóság tren d jei differen ciálegyenletek a la p já n , városodási és iparosodási p aram éterek k el.) B. 2/V /E /398. 9. M yers, R . J.: E ffect of D eclining M o rtality on Old-Age Pension System s. (A halandóság csökkenésének h a tá s a a nyugdíjrendszerekre.) A. 2. 178. 10. Burch, T . K .: Some Social Im plications of V arying M ortality. (A változó halandóság egyes tá rsa d a lm i h atásai.) A. 2/V /E /348.
П Р О Б Л Е М Ы СМ ЕРТН О СТИ H A В С ЕМ И РН О Й К О Н Ф Е Р Е Н Ц И И ПО Н А РО Д О Н А С Е Л Е Н И Ю 1965 ГОДА В Б Е Л Г Р А Д Е . Ж у р н ал Д емо графия, — к а к на это указы валось в номере 2 за 1966 год — , системати чески публикует основные вопросы, обсужденные в работе Всемирной конференции по народонаселению. Н асто ящ ая статья излагает доклады, представленные на заседания А 2 и В 3 и возникш ие в ходе прений вопросы. T H E PROBLEM S OF M O RTA LITY ON T H E W O R L D PO PU L A T IO N C O N FER E N C E, BALGRADE, 1965. The D E M O G R Á F IA as it was foretold in num ber 2, 1966, reviews continually th e main problem s discussed on th e W orld P opulation Conference. T he present review gives a sum m ary of th e papers su b m itted to sessions A . 2, and B, 3, and also of th e contributions and discussions of th e sessions.
