A fordítás Az alábbi kiadás alapján készült: THE JOURNEY TO HOME A KRYON Parable: THE Story of Michael Thomas And The Seven Angels The KRYON Writings, Inc. Fordította: SZABÓ ANNA Szerkesztette: SZABÓ ANNA A borítót és a könyvet tervezte: EGEDI-KOVÁCS MELINDA ISBN 963 9436 2J 2 COPYRIGHT © BY LEE CARROLL, 1997 The Kryon logo is a registered trademark with The United States Patent and Trademark Office HUNGARIAN TRANSLATION ANNA SZABÓ, 2004 HUNAGRIAN EDITION MANDALA VÉDA PUBLISHER ESTABLISHMENT, 2004 COVER DESIGN, MELINDA EGEDI-KOVÁCS LEVELEZÉSI cím:
2092 BUDAKESZI PF. 157 E-Mail: SZERK®MANDALA-VEDA.HU AJÁNLÁS Mindazoknak, akik felismerték, hogy minden ember rendelkezik az élete megváltoztatásához. szükséges erővel, és hogy a dolgok nem mindig olyanok. amilyennek látszanak!
TARTALOM Kryonról 9 Bevezetés 11 ELSŐ FEJEZET Michael Thomas MÁSODIK FEJEZET A látomás HARMADIK FEJEZET Felkészülés 46 NEGYEDIK FEJEZET Az első ház 59 ÖTÖDIK FEJEZET A második ház HATODIK FEJEZET A nagy vihar HETEDIK FEJEZET A harmadik ház NYOLCADIK FEJEZET A negyedik ház KILENCEDIK FEJEZET Az ötödik ház TIZEDIK FEJEZET A hatodik ház TIZENEGYEDIK FEJEZET A hetedik ház TIZENKETTEDIK FEJEZET Az ajtón át hazafelé Utószó A szerzőről
13 28
83 114 133 169 217 255 306 362 385 387
KRYONRÓL KRYON EGY GYENGÉD, SZERETETTELJES entitás, aki jelenleg a Földön tartózkodik, hogy segítse átlépésünket az általunk új korszakként fémjelzett új energiába. Szavaival sokak életét változtatta meg, szeretetével és fényével sokunk lényének sötétségét világította be. A Kryon által sugalmazott történetet Lee Carroll öntötte regény formába.
BEVEZETÉS 1996. december 8-án délután Kryon több mint 500 ember előtt ült Kaliforniában, Laguna Hillsben, és a bő egyórás közvetítés során megajándékozott minket Michael Thomas történetével - egy nagy utazás történetével, mely során a földi létébe belefáradt ember megtalálja spirituális családját és otthonát. Már a főhős, Michael Thomas neve is jelzi, hogy tulajdonosa ötvözi Mihály arkangyal hittel telített szent energiáját, és a Hitetlen Tamás által képviselt régi energiát. Ez •i fajta kettősség sokunkat jelképez, akikben szintén egyszerre van jelen a spirituális természetünkbe vetett hit, és a kétség, hogy képesek leszünk-e az új évezred által megtestesített spirituális követelményeknek és a félelmeinket érő kihívásoknak megfelelni, Michael kalandos útja hét színes házon, és a házakat lakó hét angyal útmutatásain keresztül vezet hazafelé. 11
Minden ház megfeleltethető az új korszak egy-egy sajátosságának, és sok bölcsességgel, tanítással, humorral szolgál, közben betekintést kapunk abba, vajon mi az, amit Isten szeretne, ha tudnánk önmagunkról. Vethetünk egy pillantást az új korszakkal kapcsolatos változásokra is. A megindító és meglepő végkifejlet felé haladva Michael Thomas utazása egy olyan spirituális forrás szeretetteljes útmutatásait tárja elénk, mely folyamatosan arra vágyik, hogy mellénk térdepelve, „lábunkat megfüröszthesse". Ha valaha is kérdezted már Istent: „Mit akarsz, mit tegyek?" - TALÁN Épp EZT! Csatlakozz Michael Thomashoz izgalmas útján! Lehet, hogy emlékeztet a tiedre. LEE CARROLL
Első Fejezet Michael Thomas FEKETE MŰANYAG DARABKÁK REPÜLTEK szerteszéjjel, amint Michael, ebédjével végezve, nagy erővel az irodai válaszfal felé lökte a műanyag tálcát. Növekvő dühének, amit helyzete miatt érzett, már megint egy ártalmatlan tárgy volt a szenvedő alanya. Hirtelen egy fej tűnt fel a balján lévő művirág poros levelei mögött. — Mi történt? — kérdezte John, aki a szomszédos részben dolgozott. A válaszfal épp csak akkora volt, hogy mindenki azzal áltathassa magát, külön irodája van. Mike néhány magasabb tárgyat tett ki az asztalára. Ezzel sikerült álcáznia a tényt, hogy munkatársai mindig ott vannak, szinte karnyújtásnyira tőle - bár mindannyian úgy tesznek, mintha egyedül lennének és „privát” beszélgetéseket folytatnának. A fülkék fölött elhelyezett számtalan csupasz izzó vakító fehér fénye Michael és munkatársai arcának természetellenes 13 színt kölcsönzött, olyat, amilyet a különböző intézmények, ipari létesítmények világítása szokott. Ebben a fényben, ami a piros minden árnyalatát elnyelte, mindannyian sápadtnak tűntek, pedig itt, a napsütötte Kaliforniában éltek. A közvetlen napfény nélkül eltöltött évek miatt Michael arca különösen fakó volt. Semmi olyan, amit egy bahamai kiruccanás helyre ne tenne - felelte Michael anélkül, hogy akár csak egy pillantást is vetett volna a virágra, amelynek levelei mögül John feje kikandikált. John vállat vont, majd folytatta a telefonálást. Alighogy a mondatot kimondta, Michael már tudta is, soha nem fog a Bahamákra utazni abból a pénzből, amit rendelésfelvevőként itt, a „bányában" keresett, ahogy munkatársaival az értékesítési céget hívták. A műanyag tálca darabkáit kezdte összeszedegetni, közben sóhajtott egyet -az utóbbi időben egyre gyakrabban kapja ezen magát. Mit keres ő itt? Miért nincs benne elég energia vagy késztetés, hogy életét jobbá tehesse? Pillantása az ostoba képű játékmackóra vetődött, amit ő maga vásárolt. Ez állt rajta: „Ölelj meg!” Közvetlenül mellette egy kép, rajta kedvenc rajzfilm hőse, a minden bajból sikeresen szabaduló Ned, aki a „szabadság kék madarát" jelképezte; bár Mike-hoz igazából egy másik rajzfilm figura, a „depressziós tyúk” állt közelebb. 14 Nem számít, hány mosolygós arcot, vagy rajzfilm hőst tűzött ki fülkéje falára. Michael érezte, hogy megrekedt. Mintha beragadt volna az élete, a napok újra meg újra, minden cél nélkül ismételték önmagukat, mintha csak egy hivatali fénymásoló gép másolta volna őket. A csalódottság és a kilátástalanság érzésétől düh és lehangoltság vett erőt rajta, és ez már másoknak is kezdett feltűnni. Főnöke szóvá is tette. Michael Thomas harmincas évei közepén járt. Ahogy a cégnél sokan, ő is „túlélő üzemmódban" működött. Ez volt az egyetlen olyan állás, ahol nem kellett igazán törődnie azzal, amit csinált. Napi nyolc órára tudott csak elszabadulni innen, ilyenkor hazament, aludt, hétvégeken a számláit rendezgette, hogy aztán hétfői napokon kezdődjön minden elölről. Michael rájött, bár a cégnél harmincnál is több ember dolgozik, mindössze négynek tudja a nevét. Egyszerűen nem érdekelte semmi, már legalább egy éve nem — azóta, hogy válása érzelmileg felkavarta, és egy életté összetörte. Emlékeit soha nem osztotta meg senkivel, de gondolataiban szinte minden éjjel megjelentek. Michael egyedül élt, eltekintve egy magányos haltól, igazából macskát szeretett volna, de a háziúr nem engedte. Michael tisztában volt vele, hogy az „áldozat" játszmát játszotta, de önértékelése ekkorra már soha nem látott mélységekbe süllyedt. Folyton sebeit vakargatta, melyek az életet 15 jelentették neki — szántszándékkal hagyta őket nyitva, hadd fájjanak és vérezzenek, hogy bármikor, amikor akarja, felidézhesse őket. Úgy érezte, nincs semmi, amit tehetne, és nem volt benne biztos, tudna-e valaha, még ha : igazán akarna is, e helyzeten változtatni. A halnak — már csak a poén kedvéért is — a „Cic” nevet adta, és munkába menet, vagy munkából jövet, minden alkalommal mondott neki valamit. — Tarts ki, Cic! — szólt oda távoztában mindig uszonyos kis barátjának. A bal természetesen válasz nélkül hagyta a biztatást. Majd kétméteres magasságával Mike némiképp félelmetesnek tűnt, egészen addig, míg el nem mosolyogta magát. Mosolya azonnal eloszlatott minden előítéletet, amit magas termete kelthetett. Az se volt véletlen, hogy telefonos munkát vállalt, ahol az emberek nem láthatták. Tudatosan választotta, hogy önmaga előtt is letagadhassa egyik legjobb tulajdonságát - ahhoz a rabhoz hasonlóan. aki börtönbe csukatja magát, hogy helyzetének nyomorúságán kéjeleghessen. Rendkívül jól tudott bánni az emberekkel, de ezt a képességét
ritkán használta, csak akkor, ha munkájában szükség volt rá. Baráti kapcsolatait nem szívesen ápolta, és jelenlegi gondolatvilágában a másik nemi szinte nem is létezett — bár ők nagyon is szerették volna az ellenkezőjét. 16 Mike - mondták neki gyakran munkatársai -, emlékszel, hogy mikor történt utoljára valami jó dolog veled? Mozdulj ki végre, keress magadnak egy rendes nőt, és ne töprengi annyit az életeden! Utána persze ki-ki hazament családjához, aranyos gyerekeihez és kutyájához — néhányan persze a halaikhoz. Neki azonban fogalma se volt róla, hogyan kezdhetne elveszett szerelmi életének újjáélesztéséhez. Úgy gondolta, semmi értelme megpróbálni. „Túl korán találtam meg életem társát" mondogatta gyakran magában. „Kár, hogy ő ezt még csak fel se ismerte." Mike nagyon szerelmes volt, a szerelem összes elvárásával. A lány ezzel szemben csak szórakozott vele. Amikor ez kiderült, mintha Mike egész hátralévő élete összezsugorodott és köddé vált volna. Semmihez se fogható szenvedéllyel szerette azt a lányt, és azt hitte, így csak egyszer szerethet életében. Mindent a lánynak adott, de az mindent eldobott. Mike Minnesota állam egyik kisvárosában, Blue Earth-ben született, itt nőtt fel szülei farmján, és végül innen menekült el, az általa zsákutcaként megélt helyzetből – a gabona túltermelés miatt az egyre nagyobb mennyiségű terményt külföldi cégek vásárolták fel, vagy beláthatatlanul hosszú időre hatalmas silókba tárolták be. Nagyon hamar felismerte, hogy a gabonatermesztés nem neki való. Még hazájában se tartották sokra. Mi jó volt benne? 17 Különben se bírta a gabona szagát, és állatok meg traktorok helyett ő emberekkel szeretett volna foglalkozni. Iskoláit jól végezte, és különösen kimagaslott mindenben, ahol emberekkel kellett érintkezni. Az, hogy végül a kereskedelemben kötött ki, természetesnek tűnt Mike számára, és könnyen talált olyan eladói munkát, ahol a különféle termékeket és szolgáltatásokat teljes szívéből ajánlhatta mindenkinek. Az emberek szerettek Michael Thomastól vásárolni. Amikor visszatekintett, mit is hagytak neki hátra elhunyt szülei, rájött, hogy az egyetlen dolog, ami megmaradt tőlük, a hite volt. Ez most aztán igazán sokat segít rajta, gondolta sokszor keserűen. Mike egyetlen gyermeke volt szüleinek, akik egy autóbalesetben vesztették életüket, pont az ő huszonegyedik születésnapja előtt. Még mindig erős volt benne a gyász, és számtalan róluk készült fényképpel vette körül magát, hogy folyton emlékeztessék szülei életére - és halálára. Bármi történt is az életében, ahogy mostanában is, mindig rendszeres járt templomba, és gyakran vett részt a szentmisén. A pap kérdésére Mike őszintén válaszolta, hogy istenhívő embernek tartja magát. Meggyőződése volt, hogy Isten igazságos és szeretetteljes, csak épp az utóbbi időben — egészen pontosan az utolsó pár évben — , nem igazán az ő oldalán állt. Gyakran imádkozott azért, 18 hogy helyzete jobbra forduljon, de nem igazán bízott benne hogy a dolgok tényleg meg is változhatnak. Apjától örökölt pirospozsgás arcbőrével nem igazán jóképű, mégis, a maga módján vonzó férfi volt. A nők ellenállhatatlannak tartották. Ragyogó mosolya, szőke haja, magas termete, szögletes álla, mélykék szemei megnyerővé tették. Az intuitív emberek azt is megérezték, hogy Mike becsületes, és szinte az első pillanattól megbíztak benne. Munkájában és magánéletében is számtalan olyan helyzet adódott, amivel visszaélhetett volna — de soha nem tette. Mike egyetlen olyan értékes tulajdonsága, melyet gyermekkorának hideg földjéről magával hozott — a farmerek lelkiismeretessége volt. Képtelen volt hazudni. Megérezte, mikor van másoknak szüksége segítségre. A boltok ajtaját kinyitotta az emberek előtt, tisztelettel bánt az idősekkel, az utcán kéregető rászorulóknak mindig annyit adott, amennyit kértek. még akkor is, ha sejtette, alkoholra költik. Úgy tartotta, az embereknek össze kellene fogniuk, hogy a dolgok jobbá válhassanak, és sosem értette, új lakóhelyén vajon miért nem beszélnek egymással, és miért van, hogy még a szomszédokkal is alig találkoznak. Talán azért, mert az időjárás annyira kellemes, hogy az embereknek soha nincs szükségük mások segítségére. „Milyen abszurd" - gondolta. 19
Nőkről alkotott képének egyedüli formálója anyja volt, ezért minden nőt azzal a tisztelettel kezelt, ahogy a csodálatos és érzékeny asszony iránt érzett, akinek hiányát még most is nagyon fájlalta. Jelen nyomorúságát részben épp az okozta, hogy életének eleddig egyetlen „igazi" kapcsolatában látszólag pont ezt a tiszteletet árulták el. De tapasztalását valójában nem más, mint kulturális ellentéteik okozták: kölcsönösen mást kaptak, mint amit vártak. A kaliforniai lánynak, aki szívét összetörte, nem volt egyéb bűne, mint az, hogy eltérő neveltetése miatt másfajta kép élt benne a szerelemről, de Mike ezt nem így látta. Öt máshogy nevelték, és nem volt benne tolerancia a sajátjától eltérő elképzelések iránt. ÉS EZENNEL, TÖRTÉNETÜNK végre valóban kezdetét veszi. Itt van tehát Michael Thomas, életének legeslegmélyebb pontján, amint egy pénteki napon hazafelé tart, hogy viszontláthassa kis, kétszobás lakását (tévedés ne essék, az egyik szoba a fürdőszoba!). Mike útközben már beugrott egy boltba, hogy megvásárolja azt a kevéske élelmiszert, amire létfenntartásához az elkövetkezendő néhány napban szüksége lesz. Régen rájött már, hogy sokáig ki tud jönni a pénzből, ha az ismert márkákat vásárolja, és ha 20 okosan használja fel a vásárláskor kapott kuponokat. De, hogy miben áll takarékosságának legfőbb titka? Minél kevesebbet enni. Mindig előre csomagolt élelmiszereket vásárolt, olyasmiket, amiket nem kell melegíteni, így se a tűzhelyet nem kellett használnia, se áramot nem kellett fizetnie. Igaz, e szokása miatt soha nem lakott teljesen jól, mindig éhes maradt, az étkezések utáni édességet pedig mindig elhagyta — tökéletes összhangban az önmagára erőltetett áldozatszereppel. Arra is rájött, hogy ha mindent egyenesen a zacskóból, a mosogató fölött eszik meg, mosogatnia se kell! Utált mosogatni, és munkatársának, egyben egyetlen barátjának, Johnnak, gyakran azzal kérkedett, milyen ügyesen oldja meg ezt a problémát. Mivel barátja szokásait jól ismerte, John néha tréfásan elsütötte, szerinte Mike még a lakásbérleti díj megtakarítására is hamarosan megtalálja a megoldást — azzal, hogy a legközelebbi hajléktalan szállásra költözik. Közben John vállon veregette barátját, és jóízűen nevetett. Mike ellenben komolyan fontolóra vette a dolgot. Már sötét volt, mire Mike a boltból hazaért. A sűrű ködtől, ami szinte egész nap úgy tűnt, a következő pillanatban esőként fog kicsapódni, minden simának és fényesek látszott az utcai lámpák mesterséges sárga fényében. Mike örült, hogy Kaliforniában élhet, és gyakran gondolt 21 arra, milyen nehéz volt szülőföldje, Minnesota kemény teleit kihúzni. Ifjúkorában rajongott mindenért, aminek köze volt Kaliforniához. Megfogadta magában, hogy nem marad Minnesotában, elmenekül a zord időjárás elől, amit a többi ember egyszerűen elfogadott olyannak, amilyen. „Miért akarna bárki olyan helyen élni, ahol akár tíz perc alatt meghalhat?" — kérdezte sokszor anyjától. Ilyenkor anyja mosolyogva mindig azt felelte: „A családok ott maradnak, ahová gyökereik húzzák! Itt biztonságban vagyunk." Majd jött az ismerős prédikáció arról, milyen veszélyes hely Los Angeles, és mennyire kedves hely Minnesota. Ez persze csak abban az esetben értelmezhető, ha az esetleges fagyhalált figyelmen kívül hagyjuk. Mike soha nem tudta anyját meggyőzni, hogy a kaliforniai földrengéseknek körülbelül akkora az esélye, mint annak, hogy megütik a lottó főnyereményt. Lehet, hogy életünk során bekövetkezik egyszer — de lehet, hogy nem. A kemény tél azonban Mínnesotában minden évben normálisnak számított — ciklikus történés volt, aminek bekövetkeztére biztosan számítani lehetett! Mondani se kell, amint középiskoláit befejezte, Mike elmenekült erről a helyről és az egyetemi évek idejére Kaliforniába költözött. Abból tartotta fenn magát, amit eladói képességei kamatoztatásával keresett. Utólag azt kívánta, bárcsak otthon maradt volna még egy ideig, és szüleivel 22 töltötte volna a baleset előtti éveket! Úgy látta, azzal, hogy mindenáron menekülni akart a hideg elöl, értékes időt vett el szüleitől. Visszatekintve önzőnek tartotta magát. A gyenge utcai fényben Mike lassan felbotorkált a lépőkön melyek magasföldszinti lakásához vezettek, és babrálni kezdett kulcscsomójával. Majd, miközben karján az élelmiszerekkel teli zacskót egyensúlyozta, bedugta a zárba a kulcsot. A kulcs „normális" módon a zárba csúszott, de innentől kezdve, ettől a bizonyos péntek estétől, Michael Thomas számára minden megszűnt „normális” módon működni. Az ajtó túloldalán egy - valószínűleg Mike sorsának részét képező - ajándék várta, olyan valami, ami egész életét megváltoztatta. Mivel az ajtótest rendszerint beragadt. Mike begyakorolta, hogyan vetheti be egész testét a makacs bejárati ajtó kinyitásához. Ennek hatására az ajtó mindig nagy erővel lökődött be. Mike szinte már a tökéletességig
fejlesztette a módszert: a csípőjéhez támasztva egyensúlyozza az élelmiszerekkel teli zacskót, a kulcsot a zárba dugja, megfordítja, közben lábával nagyot lök az ajtón. E manővert csípőjének furcsa mozgatásával kísérte, ami a célnak remekül megfelelt, de barátja, John elmondása szerint, ugyancsak furcsa látványt nyújtott! Mike csípőmozdulatának köszönhetően a beragadt ajtó szinte berobbant, igencsak meglepve a sötét szobában 23 tevékenykedő betörőt. A hívatlan vendég, aki legalább egy fejjel alacsonyabb volt, mint Mike, egy ijedt macska gyorsaságával, és a váratlan helyzetekben való több éves jártasságával, azonnal előreugrott, megragadta Mike karját, majd a szobába rántotta. Mike még épp a beragadt ajtó nyírásához szükséges „furcsa" pozícióban volt, teste erőteljesen lendült előre. A betörő mozdulatától könnyen kibillenve, rögtön a lakásba zuhant, nagy testével elterült a földön, az élelmiszerek pedig akkora erővel repültek a túlsó fal felé, hogy csomagolásuk rögtön felrepedt. Még mielőtt a földre zuhant volna, a rémült Mike testének összes vészjelzője bekapcsolt, hallotta, ahogy az ajtó becsukódik mögötte -és a betörő még mindig bent van! Hirtelen, amint feje épp felé tartott, meglátta a földön a betört ablakból kiesett üvegdarabokat. Vannak pillanatok, melyekről később sokan úgy számolnak be, hogy tudatukban minden lelassult. Michael Thomas esetében nem erről volt szó. A másodpercek egyetlen ködös üvöltéssé váltak, az idő mintha összesűrűsödött volna, és átható félelem uralt volna mindent. A hívatlan vendég úgy döntött, hogy eredeti terveinek megfelelően, magával viszi a tévét és a hifit. Alighogv a földre zuhant, Mike máris érezte, hogy a betörő ráugrik, és izzadt kezeivel, mint valami nedves satu, szorongatni kezdi a torkát. Szemei csak centiméterekre voltak tőle. Arcában érezte 24 forró és bűzös leheletét, hasában alfelének súlyát. Ösztönös reakcióként ő is, mint bárki, aki a halál közelébe kerül, összeszedte magát, és tett egy mozdulatot, amilyet középszerű krimikben láthatunk. Bár tájékozódni nem igazán tudott fejt teljes erőből előre lendítette, és pontosan a betörőbe fejelt. Ez hatott. A mozdulat erejétől meglepett támadó egy pillanatra lazított a szorításon, mialatt Mike nagy erővel oldalra fordult, és megpróbált felállni. De még mielőtt felegyenesedhetett volna, a betörő megint nekitámadt, ezúttal egy gerincére mért hatalmas ütéssel. Mike az ütés hatására kissé felemelkedett, aztán baljára zuhant, közben erősen valamilyen nagyobb tárgyba ütközött, amiben homályosan akváriumát vélte felismerni. Egy pokoli hang kíséretében a szekrény, az akvárium, és a magányos hal egyaránt követték az élelmiszerek útját a kis szoba hátsó fala felé. Mike egész teste sajgott, alig kapott levegőt. Erősen zihált — tüdeje szinte égett az oxigénhiánytól — , és egyre táguló szemekkel nézte, amint egy hatalmas bakancs, melynek mérete Montana hegyeinek nagyságával vetekedett, közelít felé. Látta támadója vigyorgó arcát. Minden olyan gyorsan történt! A bakancs célba talált. Mike hallotta, amint a nyakánál és állkapcsánál lévő csontok rémesen ropogni kezdenek. Halálra váltan zihált, felfogta, hogy -légutainak vége - talán a gerincének is. Sérült nyakának 25 recsegésére és ropogására egész teste fájdalommal reagált. Ahogy kezdte felfogni, mi történik, szörnyű felismerés hasított belé. Eljött a pillanat - közel a halál! Kiáltani próbált, de hangképző szervei felmondták a szolgálatot. Végül nem kapott már levegőt, és hamar elsötétült előtte a világ. Minden elcsendesedett. A betörő sietett aznapi ténykedését befejezni, ügyet se vetve a földön mozdulatlanul elterülő alakra, amikor ismét hatalmas lárma ijesztette meg, ami a sokat szidott bejárati ajtó felől jött. - Mi a fene folyik itt? Mit csinálnak odabent? - verte két öklével, felbőszültén az ajtót a szomszéd lakó. A betörő átkozta balszerencséjét, majd morogva a törött ablak felé vette az irányt. Kiütötte a megmaradt üveg egy részét, hogy utat csináljon magának, és könnyedén kiugrott. A szomszéd, aki eddig még soha nem találkozott Mike-kal, hallva bentről az újabb üvegcsörömpölést, úgy döntött, megpróbálkozik a kilinccsel. Mivel az ajtó nem volt kulcsra zárva, belépett, meglátta a teljesen feldúlt szobát, és az ablakon épp kiugró betörőt. Miközben kicsit oldalt lépett, hogy kikerülje a furcsán a szoba közepére tett tévét és hifit, a szomszéd felkapcsolt egy kapcsolót, és a mennyezeten hirtelen világítani kezdett egy csupasz izzó. — Oh, Istenem! — kiáltott fel önkéntelenül. 26
A másodperc töredéke alatt a férfi már a telefonkészüléknél állt, mentőket tárcsázta. Michael Thomas eszméletlenül, súlyos sérülésekkel feküdt a földön. A szobában most csend honolt - egyedül csak a Mike fejétől fél méterre földet ért hal csapott némi zajt. „Cic” ott vergődött a salátalevelek, és a zacskókból kiömlött előfőzött tészták között - és a gusztustalan egyveleg egyre pirosabbá vált Mike vérének lassan növekvő tócsájától. 27 MÁSODIK FEJEZET A látomás MICHAEL ISMERETLEN HELYEN ébredt. Hirtelen, teljes tudatát visszanyerve, mindenre emlékezett. Körbepillantott, és rájött, hogy nem a lakásában van — és nem is a helyi kórházban. Minden csendes volt. Olyannyira áthatóan csendes, hogy szinte félni kezdett. Egyszerűen semmi mást nem hallott, csak saját lélegzetvételének hangját! Se elhaladó járművek zaját, se légkondicionáló zümmögését — egyszerűen semmit! Sikerült félig felülnie az ágyban. Lenézett, és látta, hogy egy furcsa, rácsos fehér ágyon fekszik. Nem volt rajta takaró, felismerte, hogy ugyanaz a ruha van rajta, mint amikor megtámadták. Fölemelte kezét, és megtapogatta nyakát. Utolsó tudatos gondolata az volt, hogy nyakán erősen sérült, de nagy megkönnyebbülésére nem fedezett fel rajta sérülésnyomot. Igazából, Michael nagyon is jól volt! Óvatosan megnyomkodta magát néhány 28 helyen. Meglepő módon sehol se talált sérülést, sehol se érzett fájdalmat. De ez a csend! Úgy érezte, megőrül attól, hogy fülét semmi inger nem éri. A világítás is furcsa volt. Úgy tűnt, hogy sehonnan se, mégis mindenhonnan jön. Vakító fehér volt - olyan nagyon fehér, hogy már bántotta a szemét. Úgy döntött, kicsit jobban szemügyre veszi környezetét. Elég kísértetiesnek tűnt. Nem egy teremben volt — és nem is a szabad térben. Nem volt itt más, csak ő maga, az ágy, és a fehér padló, ami egészen addig futott, ameddig ellátott. Visszafeküdt. Tudatában volt, mi történt vele. Meghalt. Nem kell ahhoz zseninek lennie, hogy rájöjjön, az, amit megfigyelt és érzett, a valóságos világban egyszerűen nem értelmezhető. De miért van még mindig a testében? Úgy döntött, tesz egy buta próbát. Megcsípte magát, hogy lássa, fáj-e? Arca megrándult és hangosan felkiáltott: - ÁÚ! - Hogy érzed magad, Michaei Thomas? - kérdezte egy megnyugtató férfihang. Michael rögtön a hang irányába pillantott, és a látványra, ami szemei elé tárult, egész életében emlékezni fog. Angyali jelenlétet, hatalmas szeretetet érzett. Az ÉRZÉS, számára mindig ez volt az első, és utána jött csak az, hogy mit LÁT. Ha élményeit meg kellett fogalmaznia, mindig ilyen módon tette, és ebben a pillanatban egy fehérbe tűnő 29 alakot látott, kinek fehérsége némiképp félelemkeltő ugyanakkor ragyogó volt. Azon tűnődött, vajon szárnyakat lát-e. Milyen elcsépelt! Michael elmosolyodott a látomáson, nehezen tudta elhinni, hogy mindez valóságos. — Meghaltam? — kérdezte nagy nyugalommal, és az előtte álló alak iránti tisztelettel. - Nem, nem haltál meg - felelte az alak, és közelebb jött hozzá. — Ez csak egy álom, Michael Thomas. — A jelenés megint közelebb jött, szemmel láthatóan anélkül, hogy lépett volna. Michael látta az ágya mellett álló hatalmas „férfi" lefátyolozott arcát, és mindez valahogy a nyugalom, a biztonság és a gondoskodás érzetét keltette benne. Nem tehetett mást, mint hogy folytatja a beszélgetést, ami csodálatos érzés volt! Az alak fehérbe öltözött, de nem igazi ruhát, vagy öltönyt viselt. Ruhája valamiképp élőnek tűnt, és úgy mozdult vele, mintha a bőre lenne. Arca is hasonló volt — vonásai kivehetetlenek. Michael a ruhán nem látott egyetlen hajtást, gombot, vagy ráncot sem, ami jelezhette volna, hol ér véget a ruha, és hol kezdődik a bőr. Fátyolszerűen omlott alá, néhol ténylegesen ragyogott, ugyanakkor mégis homályos volt. A látomás erejét az is fokozta, hogy az alak fehér ruházatát alig lehetett megkülönböztetni a környezet hihetetlen fehérségétől. Alig volt kivehető, hol válik el az alak a háttértől, 30 -Talán ostoba kérdésnek tűnik, hogy hol vagyok, de azt hiszem jogom van feltenni - mondta Mike nagyon halkan. - Egy szent helyen vagy - felelte az alak. - Olyan helyen, amit te alkottál, és ami tele van szeretettel. Ez az, amit most érzel- az angyal Mike felé hajolt, és mozdulata még több fénnyel töltötte meg a teret.
- Te pedig…?- kérdezte Mike tisztelettel, remegő hangon. - Bizonyára rájöttél már. Angyal vagyok. Mike szemrebbenés nélkül hallgatta. Tudta, hogy amit a vele szemben álló látomás mond, az maga a megfellebbezhetetlen igazság. Bármennyire furcsa is volt a helyzet, nagyon is valóságosnak tűnt. Michael ezt tisztán étezte. - Minden angyal férfi angyal? - amint kimondta, azonnal megbánta a kérdést, Milyen ostoba dolog volt feltenni! - Az vagyok, aminek látni akarsz, Michael Thomas. Formám nem emberi, így amit most magad előtt látsz, azért olyan, hogy a te örömödet szolgálja. És nem, nem minden angyal hímnemű. Valójában nincs nemünk. És vannak olyan angyalok, akiknek nincsen szárnyuk. Mike megint elmosolyodott azon, hogy amit lát, talán csak saját képzeletének szüleménye. -Milyen vagy igazából? - kérdezte kicsit erősebb hangon, ahogy kezdte magát a szeretetteli lénnyel való társalgásban egyre szabadabbnak érezni. - És miért takarja fátyol az 31 arcodat? — a körülményekre való tekintettel, ez nagyon is helyénvaló kérdésnek tűnt. - Külsőm meghökkentő lenne számodra, bár, ha meglátnád, mélyen, legbelül emlékeztetne valamire, hiszen te is így nézel ki, amikor nem a Földön vagy. Ez a forma szavakkal nem leírható, így hát továbbra is ilyennek fogsz most látni. Ami pedig az arcomat illeti, hamarosan látni fogod. — Amikor nem a Földön vagyok? — kérdezett vissza Mike. — A földi lét átmeneti, de ezt te is tudod, ugye? Ismerlek téged, Michael Thomas. Spirituális ember vagy, aki tisztában van az ember örökkévaló természetével. Sok ízben mondtál köszönetet ezért, és azok, akik ezen az oldalon vannak, hallották minden szavadat. Mike elhallgatott. Igen, szokott a templomban és otthon is imádkozni, de hogy mindezt tisztán hallhatták, azt túl ijesztőnek tartotta ahhoz, hogy el is tudja fogadni. Ez a jelenség itt az álomban, ismerné őt? — Honnan jössz? — kérdezte tőle. — Otthonról. A szeretetteljes lény most pont Mike ágyával szemben ragyogott. Oldalra hajtotta fejét, és türelmesen várta míg Mike képessé vált a hallottakat elfogadni. Mike érezte, hogy bizsergés fut föl-alá a hátgerincén. Tisztában volt vele, hogy hatalmas igazságok tudója áll most 32 vele szemben és csak kérdeznie kell, hogy a csodálatos tudás árama elárassza. - Pontosan így van - felelt az angyal Mike tűnődéseire- - Amit most teszel, megváltoztatja a jövődet. Érzed, ugye? - Olvasol a gondolataimban? - kérdezte Mike kissé félénken. - Nem. Érzem őket. Tudod, szíved az egészhez kapcsolódik mi pedig válaszolunk, amikor szükséged van rá. -Hogyan? - ez egyre kísértetiesebben hangzik. - Hisz én csak téged látlak. Az angyal nevetni kezdett, és nevetésének hangja lenyűgöző volt. Mekkora energia volt benne! Mike érezte, miként visszhangozza testének minden egyes sejtje az angyal jókedvét. Mindaz, amit az angyal tett, friss volt, hatalmasabb az életnél, volt benne valami, ami Mike tudattalanjában valami mélyen megbúvó, csodálatos emlékezésre rezonált. Mike elkábult e hangtól, és elhallgatott. - Én az egy hangján szólok hozzád, de sokak hangját képviselem — jelentette ki az angyal, miközben karjait széttárta, és - mozdulattól furcsa ruházata áramlani és hullámzani kezdett. - Minden embert többen is szolgálunk, Michael. Ez számodra is nyilvánvalóvá válik majd, ha akarod. - AKAROM! - kiáltotta Mike. Ki tudna egy ilyen biztatásnak ellentmondani? Aztán kicsit zavarba jött, hiszen úgy 33
viselkedett, mint egy türelmetlen kisgyerek, akitől azt kérdezik, akar-e ajándékot! Egy kis ideig hallgatott, figyelte hogyan mozog föl-alá az angyal, mintha csak egy kis hidraulikus liften állna. Megint eltűnődött, vajon mindaz amit lát, nem pusztán abból a vágyából ered-e, hogy a dolgok egy bizonyos módon
történjenek? Már megint csönd volt, de még mekkora csönd! Az angyal szemmel láthatóan nem akart további információkat kiadni, amíg ő nem tesz fel újabb kérdéseket. - Megkérdezhetem, mi ez az egész? - folytatta tisztelettudóan a kérdezősködést. - Ugye, igazából csak álom az egész? Pedig olyan valóságosnak tűnik. - Mi az álom, Michael Thomas? -az angyal kicsit közelebb lépett. - Látogatás a biológiai és fizikai agyba, és ezen keresztül információk, sokszor metaforikus módon való átvétele arról az oldalról, amerről én is jöttem. Tudtad ezt? Lehet, hogy nem úgy fest, mintha a te valóságodról szólna, de valójában közelebb van Isten realitásához, mint bármi, amit gyakran átélsz! Azok az esetek például, mikor szüleid álmodban meglátogattak - hogy éreztél akkor utána? Valóságosnak tűntek? Mert azok voltak. Emlékszel arra, mikor a baleset utáni héten meglátogattak? Ez az ő valóságuk volt. Neked szánt üzeneteik is valóságosak voltak. Mind a mai napig megosztják veled szeretetüket, mert akárcsak te, ők is örökkévalók. Ami helyzetedre vonatkozó 34 kérdéseket illeti, mit gondolsz, miért álmodod ezt az egészet? Ez az egyetlen időszerű és helyénvaló dolog Mike örömmel hallata a hosszú beszédfolyamot, mely a számára egyre közelibbnek tűnő csodás lényből áradt felé. - Meg fogok gyógyulni? Érzem, hogy sérüléseim súlyosak, eszméletemet elvesztettem, talán épp haldoklom. - Az attól függ - felelte az angyal. - Mitől? - kérdezte Michael. -Mi az, amit igazán szeretnél, Michael? — kérdezte szeretettel az angyal. — Mondd el nekünk, mi az, amit IGAZÁN szeretnél. De gondosan fogalmazd meg válaszodat, mert Isten gyakran szó szerint veszi. Mindemellett mi ismerjük is vágyaidat, és tudd, nem tagadhatod meg önmagadat. Michael őszinte akart lenni. A helyzet minden egyes perccel egyre valóságosabbnak tűnt. Hogyne emlékezett volna a szüleivel való élénk álmaira közvetlenül a baleset után! Meglátogatták annak a szörnyű hétnek ritka pillanataiban, amikor végre aludni tudott, megölelték és elhalmozták szeretetükkel. Azt mondták, ez volt távozásuk megfelelő időpontja - bármit is jelentsen ez. Mike nem fogadta el, hogy az lett volna. Szülei azt is elmondták neki, hogy haláluk elrendezése részben azt a célt szolgálta, hogy távozásukkal egy ajándékot adhassanak neki. Sokat tűnődött rajta, vajon mi lehet az ajándék. De hát, ez úgyis csak egy álom volt, vagy 35 nem? Az angyal azt mondta, tényleg megtörtént. Mostani helyzete igazán valóságosnak tűnt számára, így szülei üzenetei is valódiak lehettek, mint ahogy maga az angyal is az. Ez az álom, vagy látomás igazán összezavaró, gondolta. Mit is szerelnék? - tette fel önmagának a kérdést. Az életére gondolt, és azokra a dolgokra, amik a legutolsó évben történtek vele. Igazából tudta, mit is szeretne, de úgy érezte, nem lenne helyes azt kérni. - Tökéletességedhez nem illik legbensőbb vágyaid elrejtése - mondta az angyal. Már megint tudja, mi jár a fejemben! - gondolta magában Mike. - Semmi nem maradhat rejtve előtte. - Ha úgyis tudod a választ, miért engem kérdezel? -kérdezte Mike. - És mi ez az egész az én tökéletességemről? Mert az angyal most, első ízben mutatott mást, mint mosolyt. Megbecsülés és tisztelet áradt felőle! - Fogalmad sincs arról, hogy ki vagy, Michael Thomas - mondta az angyal komolyan. - Azt hiszed, hogy én vagyok a csodálatos? Bárcsak láthatnád, TE milyen vagy! Egy napon te is meglátod majd! Én, aki gondolataidat és érzéseidet ismerem, persze, hogy tudom, ki vagy. Egyik segítődként vagyok most itt, és így sok személyes szálon is kapcsolódom veled. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy előtted megjelenhetek, de nem ez, hanem a te szándékod az, ami változásokat hozhat. Te döntesz, hogy elmondode 36 nekem mi az amire a jelen pillanatban emberként a leginkább vágysz. A válasznak a szívedből kell jönnie, hangosan kimondva, hogy mindannyian halljuk. Még saját MAGADNAK is hallanod kell. Amit most teszel, mások számára is sokat jelent majd - Mike mindent megértett. Az igazat kell mondania, még akkor is, ha ez más, mint amit az angyal hallani óhajt. Egy percig magába mélyedt, majd beszélni kezdett.
- HAZA akarok menni! Belefáradtam az emberi életbe — tessék, kimondta, mert kikívánkozott belőle -, de nem akarok olyasmit tenni, ami Isten terveivel ellenkezik - folytatta szenvedélyesen. - Az élet annyira jelentéktelennek tűnik, de azt tanultam, Isten saját képére, és valamilyen céllal teremtett. Mit tehetnék hát? Az angyal, hogy Mike jobban láthassa, közel jött az ágyhoz. Csodálatos volt ez a látomás, álom, vagy nevezzük bárminek. Mike esküdni mert volna, hogy ibolya illatot érzett... vagy talán orgonát? Miért pont virágillatot? Hogy milyen finom ez az illata! Minél közelebbről látta az angyalt, annál csodálatosabbnak tűnt. Michael azt is érezte, hogy az angyal számára örömet okoz a beszélgetés. Egyszerűen így érezte, bár az angyal arcán nem vélt semmilyen érzelmet felfedezni. 37 - Mondd csak, Michael Thomas, tiszták a szándékaid? Igazán azt akarod, amit Isten akar? Meg akarod találni otthonod, de valahol tudatában vagy egy nagyobb tervnek is, és nem akarsz nekünk csalódást okozni, vagy spirituálisán helytelenül cselekedni? - Igen -felelte Mike. - Pontosan így van. Szeretnék kilépni abból a helyzetből, amiben vagyok, de ez a vágyam önmagában egy ellentmondás - önzőnek tűnik. - Mi lenne, ha azt mondanám neked, mind a kettő egyszerre megtörténhet? - kérdezte az angyal mosollyal az arcán. - Az otthon megtalálásának vágya nem önző, nagyon is természetes, és nincs ellentmondásban azzal a vágyaddal, hogy emberi léted célját tiszteletben tartsd. - Hogyan? Kérlek, mondd el, hogyan! - mondta izgatottan Mike. Az angyal látta szívét, és most első ízben fejezte ki számára szellemi megbecsülését: - Tiszta Szívű Michael Thomas, annak érdekében, hogy eldönthessük, valóban ez-e az, amit keresel, mielőtt többet elárulnék, még egy dolgot meg kell kérdeznem tőled - angyal kicsit hátrébb lépett. - Mi az, ámit az otthon elérésétől vársz? Mike gondolataiba merült. Hallgatása egy hétköznapi beszélgetés során feszélyezővé vált volna, de az angyal teljesen megértette őt, tudta, hogy ez az idő szent Michael 38 Thomas számára. Földi mértékkel mérve Michael jó tíz percig gondolkodott, ám az angyal meg se moccant, egy hangot sem szólt. Nyomát se mutatta türelmetlenségnek, unalomnak. Mike kezdte felismerni, hogy az angyal valóban időtlen, a türelmetlenség érzése számára ismeretlen, ellentétben az emberrel. - Azt akarom, hogy szeressenek, és ott akarok lenni, ahol szeretet van — hangzott Mike válasza. - Azt akarom, hogy életemet béke és nyugalom hassa át - kis szünetet tartott. - Nem akarom, hogy mások aggodalmai, kicsinyes dolgai hatással legyenek életemre. Nem akarok a pénz miatt aggódni. Szeretnék minden félelmet, szorongást elengedni, és MEGNYUGODNI! Belefáradtam az egyedüllétbe. Azt akarom, hogy jelentsek valamit az univerzum többi lénye számára. Tudni szeretném, hogy létezésemnek oka van, és hogy a mennyországba kerülve, vagy bárminek is hívják, az isteni terv megbízható és megfelelő része leszek. Nem akarok már olyan emberként élni, amilyen voltam. Olyan akarok lenni, mint TE! - ismét szünetet tartott. - Ezt jelenti számomra az otthon - az angyal most ismét az ágy végéhez lépett. - Akkor, Tiszta Szívű Michael Thomas, valóban meg kell kapjad, amire vágysz! - úgy tűnt, az angyal még fényesebbé vált, ha azt egyáltalán még lehetett fokozni! Fehér fényben ragyogott, melybe most egy kis arany árnyalat is 39 vegyült. - De ehhez végig kell menned egy előre meghatározott ösvényen, önként, saját szándékodból és elhatározásodból. Ha végigjártad, jutalmad a hazaérkezés lesz. Vállalod? - Vállalom - felelte Mike. Érezte, amint egy csodálatos érzés, ami leginkább egy tisztító szeretetáramként írható le növekedésnek indul benne. A levegőt egyre sűrűbbnek érezte. Az angyali ragyogás lassan az ágyába kúszott és körbefonta lábait. Gerincén hűs áramlat futott végig és teste akaratlanul is gyors vibrálásba kezdett, amihez hasonlót még soha nem érzett. Olyan gyors volt, hogy szinte zümmögésnek tűnt. Végigfutott a testén, egészen a fejéig. A látomás is változni kezdett, gyors kék és lila villanások jelentek meg, élesen kontrasztban azzal az intenzív fehér színnel, amit ez ideig látott. - Mi történik? - kérdezte félve. - Szándékod megváltoztatja realitásodat. - Nem értem - mondta rémülten.
- Tudom - felelte az angyal együttérző hangon. - Ne félj az isteni energiát magadba engedni! Ez az az egyesülés, amire vágytál, és ez segít abban, hogy hazatalálj. Az angyal megint hátrált kicsit Mike keskeny ágyától, mintha nagyobb teret akart volna hagyni neki. - Kérlek, ne menj még! - kiáltott fel most is ijedten Mike. 40 - Azért mentem odébb, hogy felvehesd új méreteidet – az angyalt mulattatta a helyzet. - Csak miután végeztünk, hagylak majd magadra. - Még most sem értem, mi történik, de már nem félek - hazudta Mike. Az angyal megint kacagni kezdett, Mike meglepetten érezte, amint a csodás jókedv és átható szeretet rezgései betöltötték a teret. Miután rájött, hogy nincs semmi titok, folytatta a kérdezősködést. Tudnia kellett, mi az, amit érez. Az angyal újra nevetni kezdett. - Mi történik, amikor nevetsz? Nevetésed valahol mélyen, legbelül megérint, és olyasmit érzek, amit eddig még soha - az angyal látható örömmel hallgatta a kérdést. - Amit hallasz, és érzel, az az isteni forrás jellemző sajátossága - válaszolta az angyal. - A humor egyike azon ritka minőségeknek, amelyek érintetlenül át tudnak jutni a mi oldalunkról a tietekre. Elgondolkodtál már valaha is azon, vajon miért az ember az egyedüli lény a Földön, mely a nevetés képességével rendelkezik? Azt hinnéd, az állatok is tudnak nevetni, de Ők csak egy ingerre reagálnak. A spirituális tudatosság igaz szikrájával, mely teljes mértékben támogatja a humort, csak ti rendelkeztek, ti vagytok az egyetlenek, akik egy elvont gondolatból vagy ideából humort tudtok fakasztani, így tehát a kulcs a tudatosságotokban van. Hidd el nekem, a humor szent dolog! Ezért 41
rendelkezik gyógyító erővel, Tiszta Szívű Michael Thomas. Ez volt a leghosszabb magyarázat, amivel az angyal ezidáig szolgált. Mike úgy érezte, az igazság további drágaköveit tudja most előcsalogatni. Mohón próbálkozott. - Hogy hívnak? - Nincs nevem - megint csend lett. Hosszú szünet. Hoppá, gondolta Mike. Visszatértünk a rövid válaszokhoz. - Miként ismernek téged? - próbálkozott tovább. - ÉN VAGYOK, kit mindenki ismer, Michael Thomas, és AZT, KI VAGYOK, mindenki ismeri - így hát létezem. - Nem értem- felelte Mike. - Tudom -az angyal megint jól szórakozott, de nem Mike kárán. Ily módon nyugtázta Mike naivitását ebben a helyzetben, amikor még nem tudhatott többet - hasonlóképp ahhoz, ahogy a szülő is próbálja gyermeke kíváncsiságát kielégíteni, mikor az az életről próbál tőle korai válaszokat kicsikarni. Mindenben, amit az angyal tett, vagy mondott, szeretet volt. Mike rájött, abba kell hagynia a kérdezősködést, és a lényegre tért. - Mi az az ösvény, amiről beszéltél, drága angyal? - egy pillanatra kényelmetlenül érezte magát amiatt, hogy „drágának" nevezte, de valahogy ez nagyon is illett az előtte álló lényre. Az angyal egyszerre tűnt apjának, fivérének nővérének, sőt úgy érezte, egyben szerelmének is. Olyan 42 érzés volt ez, amit nem felejt el egyhamar. Vágyott ebben az angyali energiában maradni, és a búcsúzásnak már a gondolatától is rettegett. - Amikor saját valóságodba visszatérsz, csomagolj össze egy több napos útra. Amint elkészültél, megmutatjuk neked az ösvény bejáratát. El kell látogatnod a Lélek hét házába, mind a hétben egy-egy hozzám hasonló lénnyel találkozol, minddel más-más célból. Az út meglepetéseket, sőt veszélyeket tartogathat, de megállhatsz bármikor, amikor akarod, senki nem fog emiatt elítélni téged. Az út során megváltozol, és számtalan dolgot megtanulsz majd. Feladatod az úton az isteni tulajdonságok tanulmányozása lesz. Amikor már mind a hét házat bejártad, egy ajtót mutatunk neked, amin keresztül hazatérhetsz. Tiszta Szívű Michael Thomas - az angyal rövid szünetet tartott és elmosolyodott -, nagy dicsőség lesz majd, mikor azt az ajtót kitárod. Mike nem tudta, mit felelhetne. Egyfajta megkönnyebbülést érzett, ugyanakkor félelmet is az ismeretlenbe valóutazástól. Mi vár majd rá? Elinduljon? Lehet, hogy ez az egész csak egy ostoba álom! És egyáltalán, mi a valóság?
- Minden, ami előtted áll, valóságos, Tiszta Szívű Thomas - felelt az angyal megint olvasva Mike érzelmeiben. - Ahová visszaérkezel majd, az egy ideiglenes 43 realitás, ami egyedül arra teremtetett, hogy az emberi leckék helyszínéül szolgáljon. Mike most csakis félelmet érzett, és az angyal tudta ezt. Mike megint úgy hitte, hogy ez az új fajta kommunikáció bizonyos módon veszélyes a számára, ugyanakkor nagy megtiszteltetést is jelent! Hiszen mikor álmodunk akkor is saját elménkkel vagyunk kapcsolatban, és így semmi nem maradhat titokban önmagunk előtt. Talán épp emiatt tűnt helyénvalónak ez a furcsa beszélgetés is az angyallal, aki mindig tudta, mire gondol. Mike ráadásul pontosan azt érzékelte, amiről az angyal beszélt. Kezdte otthonosan érezni magát ebben az „álom realitásban", és nem vágyott olyan helyre visszakerülni, ahol ez nincs meg - Most mi lesz? - kérdezte habozva. - Beleegyezésedet adtad az utazáshoz, így hát visszanyered majd tudatodat. Ugyanakkor van pár dolog, amire az út során emlékezned kell: nem minden olyan, mint amilyennek látszik, Michael. Ahogyan haladsz előre utadon, egyre közelebb kerülsz ahhoz a realitáshoz, amelyet most velem megélsz. Ezért, amint a hazafelé vezető ajtóhoz közeledsz, valószínűleg ki kell alakítanod egy újfajta megélési módot hogy az eddiginél egy kicsit jobban érezhesd az... - az angyal rövid szünetet tartott - ...IDŐSZERŰSÉGET - Mike nem értette, miről beszél, de teljes figyelemmel hallgatta 44 az angyalt. Az így folytatta: - Van még egy kérdés, amit fel kell tennem neked, Tiszta Szívű Michael Thomas. - Hallgatom - hangzott Mike kevés önbizalommal, de őszinte szándékkal teli válasza. - Mi lenne az? - az angyal közeledett az ágy végéhez. - Szereted Istent, Tiszta Szívű Michael Thomas? - Mike meglepetten hallotta a kérdést. Hogyne szeretné, gondolta. Mire való ez a kérdés? Mike gyorsan folytatta: -Mivel látod szívemet, és ismered érzéseimet, tudnod kell, hogy szeretem - csend volt, és Mike érezte, hogy válaszát az angyal megelégedéssel nyugtázza. - Úgy igaz! - ezek voltak az utolsó szavak, amit Mike e pompás lény zárt ajkai mögül hallott, aki őt láthatóan igen szerette. Az angyal Mike felé nyúlt, kezét valami furcsa módon úgy mozdította, hogy torkát keresztezze. Hogyan tudta ilyen messzire kinyújtani? Ebben a pillanatban Mike úgy érezte, hogy nyakát szentjánosbogarak tömege lepi el, és megváltoztatja személyiségét. Nem érzett fájdalmat, de hányni kezdett. 45
HARMADIK FEJEZET Felkészülés (Az UTAZÁS MEGKEZDŐDIK) FORDÍTSD BALRA A FEJÉT, az edény fölé! - kiáltotta a főnővér az osztályos nővérnek. — Rögtön hányni fog. Mint pénteki napokon sokszor, a sürgősségi ellátóban aznap éjjel is nagy volt a zsúfoltság. Ráadásul telehold is volt, és ez tovább nehezítette a helyzetet. Bár fikarcnyit se hisznek az asztrológiában, vagy bármi metafizikus dologban, mégis, a legtöbb kórház baleseti osztályán rendszerint emelt számú személyzet dolgozik a hónapnak ezen a napján. Ilyenkor csomó olyan dolog történik, ami máskor nem szokott. A nővér kifutott a helyiségből egy másik sürgős esethez. - Magához tért? - kérdezte a szomszéd, aki bekísérte Mike-ot a kórterembe. A fehér kötényes nővér Mike föle hajolt, és közelről vizsgálgatta a szemeit. - Igen. Kezd magához térni - felelte. - Ne engedje máj túl sokat beszélni, csak legyengülne tőle. Hatalmas ütést 46 kapott a fejére csak több öltéssel tudtuk összevarrni, ráadásul az állkapcsa is jó darabig fájni fog. A röntgen szerint kis híján eltört. Még szerencse, hogy helyre tudtuk rakni, amíg nem volt magánál. A nővér elhagyta a kis fülkét, amit félkör alakban egy függöny választott le a térből. Mielőtt kiment volna, elhúzta a függönyt, Mike és szomszédja most megint kettesben maradtak. A sürgősségi osztályon hallható
számtalan hang összemosódott, de a szomszéd hallotta, mi történik a szomszédos két tülkében. A bal oldaliban egy nő feküdt szúrt sebbel a jobb oldaliban pedig egy idős férfi légzéselégtelenséggel, és karzsibbadással. Ők is körülbelül azóta vannak itt, mint Mike, úgy másfél órája. Mike kinyitotta a szemét, és érezte, hogy alsó állkapcsában lüktet a fájdalom. Rögtön tudta, hogy ébren van. Véget értek az angyalos álmok - gondolta, ahogy a fájdalom és az egész helyzet realitását lassan kezdte valóságként érzékelni. A kórtermet bevilágító neonlámpák éles, fehér fényétől Mike arca megrándult, majd behunyta a szemét. A helyiségben hideg volt, Mike rögtön érezte, milyen jól jönne egy takaró- de senki nem kérdezte, hogy kér-e. - Egy darabig nem voltál magadnál, haver! - a szomszéd kicsit zavarban volt, mert még Mike nevét se tudta. – Kötést raktak a fejedre, és helyrerakták az állkapcsodat. Jobb, ha még nem beszélsz! 47 Mike hálásan pillantott a fölé hajló férfira. Bár kába volt még, jobban megnézte a férfi arcát. Felismerte benne az övével szomszédos lakás bérlőjét. A férfi leült Mike ágya mellé, aki mély álomba merült. AMIKOR ISMÉT FELÉBREDT, Mike
tudta, hogy most egy másik helyen van. Nyugalom és csend vette körül, ágyban feküdt. Amint szemét kinyitotta, és homályos tudatát élesíteni próbálta, rájött, hogy még mindig kórházban van, de ezúttal egy magán szobában. Ahhoz képest, hogy kórház, nagyon jól felszerelt, gondolta Mike. Szomorú tekintete a falon függő képekre, majd az ágya melletti díszes székre vetődött. A mennyezetet drága hangszigetelő anyag borította, mely kereszteződéseivel apró, elegáns négyzetekre osztotta a felületet, bár még nem egészen tiszta látásával Mike kissé hosszúkásnak látta őket. Itt is neonvilágítás volt, de nem teljes fényerőre kapcsolva, és a lámpatesteket félig elrejtette az álmennyezet. A fény túlnyomórészt egy, az öbölre nyíló ablak felől, és néhány, a szobában elhelyezett lámpából jött. A szemközti falon pedig, a kórházakban megszokott látvány — csupasz polc televíziókészülékkel —, helyett egy szépen megmunkált szekrény állt. A gyönyörű darab ajtai csukva voltak. A lámpákon, mint 48 jobb szállodákban, lámpaernyők, amelyek még színben illettek is a tapétához! Hol lehet? Alaposabban körbenézve a szoba több pontján is fali kiállásokat fedezett fel a kórházakban használatos különböző műszerek részére. Mike azt is észrevette, hogy egy csomó diagnosztikai eszköz volt a háta mögött - az egyik egy sebkötöző ragasztószalaggal a karjához kötve. Bizonyos időközönként halkan csipogni kezdett. Mivel senkit nem látott maga körül, Mike elemezni kezdte, mi is történhetett. Talán megoperálták a nyakát? Vajon beszélhet már? Lassan a nyakáig emelte a kezét, arra számítva, hogy masszívan bekötözték vagy gipszbe tették. Ehelyett mindenütt sima bőrt ért a kezel! Ujjaival végigtapogatta nyakát, és mindent rendben talált. Szép lassan köszörülni kezdte a torkát, és meglepve érezte, hogy rögtön megtalálta hangját. Csak akkor vált számára világossá, hol is a baj, amikor a száját kinyitotta. Szájpadlása és füle mögött szúró, éles fájdalom hasított belé. Ez az a fájdalom, ami szinte már hallható - nyugtázta magában Mike, jól megjegyezve, hogy meg ne próbálja még egyszer ilyen meggondolatlanul kinyitni a száját. - Óh látom, már fel is ébredtünk. Adhatunk bármit, amit kér fájdalom ellen, Mr. Thomas - mondta egy kicsit nyafogó, de kedves női hang a szoba ajtaja felől. - De gyors abban gyógyulna, ha tűrésszintjét a gyógyszerek nélkül 49 találná meg. Nem tört el semmije, tudja? Csak egy kicsit mozgatnia kell majd az állkapcsát, hogy rendesen helyére ugorjon — a nővér, akinek ruháját mintha divattervező tervezte volna, közeledett az ágya felé. Nem csak ruhája volt tökéletesen vasalt és kifogástalan, tapasztaltsága is nyilvánvaló volt. Zsebe fölött több jelvény kitüntetésekről, képzésekről. Mike óvatosan, összeszorított fogakkal, állkapcsát alig mozdítva beszélni kezdett. — Hol vagyok? — kérdezte. - Beverly Hillsben, egy magán klinikán van, Mr. Thomas -a nővér odalépett hozzá. - Itt töltötte az éjszakát, miután a sürgősségi ellátóból átszállították. A tervek szerint rövidesen távozhat, tudja? - Mike szemei hatalmasra kerekedtek, arcán aggodalmas ráncok jelentek meg. Két-, meg háromezer dolláros számlákról is hallott már, amit ehhez hasonló helyeken fizetni kellett. Szíve vadul kalimpálni kezdete, vajon hogyan fogja a pénzt előkeríteni. - Minden rendben, Mr. Thomas - nyugtatta meg a nővér, sejtve, hogy mi járhat a fejében. — Mindent elrendeztek. Az apja elintézett mindent, tudja? Oh, igen, mindent kifizetett. Mike egy percig hallgatott, azon törte a fejét, vajon hogyan rendezhetett volna el bármit is évek óta halott apja. Talán a nővér csak feltételezte, hogy az apja volt, miközben
50 valójában a szomszédja lehetett? Mike ismét összeszedte magát, hogy alig mozgó szája mögül kipréselje a szavakat. -Látta őt? - kérdezte morogva. - Még hogy láttam-e? Hogyne láttam volna! Ő aztán igazi úriember, az ön apja! Magas és szőke, akár maga, és a hangja, akár egy szentté. Minden nővér odavolt tőle, tudja?- Ahogy a nővért hallgatta, Mike rájött, ő is Minnesotából való lehetett. Ott beszéltek így, szinte visszafelé, gyakran a mondat végére hagyva az állítmányt - ezt a furcsa beszédstílust ő is azok után hagyta csak el, hogy Kaliforniába költözött. Pont úgy beszéltek, mint a Csillagok háborújából Yoda mester. A nővér közben folytatta: - Mindent kifizetett, bizony ki, készpénzben ám! Nem kell aggódnia, Mr. Thomas, és óh, igen, hagyott egy üzenetet magának, tudja? - Mike érezte, amint szíve nagyot dobbant, annak ellenére is, hogy úgy hitte, akit apjának gondoltak, valójában a szomszédja; a nővér leírása ugyanis egyikükre se illett. A nővér kiment a szobából az üzenetért. Még öt percbe s telt, és már vissza is jött egy darab papírral, rajta írógéppel leírt szöveg. - Lediktálta, tudja? - mondta a nővér, amint az összehajtott lapot a kórház, borítékból kivette. -Azt mondta, nem túl olvasható a kézírása, ezért nekem diktálta. Egy valamit 51 azért nehezen értek, ha engem kérdez. Úgy hívta magát kiskorában, hogy Téesz? - a nővér ezzel Mike felé nyújtotta a levelet, és ő olvasni kezdte. Drága Téesz Michael! Nem minden olyan, amilyennek látszik. Utazásod most kezdődik. Hamar gyógyulj meg és csomagolj az útra! Én előkészítettem az utat hazafelé. Fogadd el ezt az ajándékot, és menj tovább! Az utat majd megmutatják neked. Mike érezte, amint gerincén hűvös áramlat fut fel és alá. Hálás tekintettel nézett a nővérre, és a levelet melléhez szorította. Majd lehunyta szemét, jelezve, hogy szeretne egyedül maradni. A nővér megértette a célzást, és magára hagyta. Mike agyában csak úgy cikáztak a lehetőségek. „Nem minden olyan, amilyennek látszik" - állt a levélben. Ennél finomabb már nem is lehetne a megfogalmazás! Tudta, hogy tegnap egy betörő kis híján kitekerte a nyakát lakása padlóján. Annak a szörnyű eseménynek minden csont-recsegtető pillanatát érezte még most is! Mégis, mindössze egy csúnyán kifordult és helyre tett állkapocs, valamint az arcán és a fején található néhány vágás és zúzódás volt minden, amivel meg kellett birkóznia. Ezek egy darabig ugyan 52 fájnak majd, de mégse tették életképtelenné. Ez lenne az ajándék? Az hogy az angyallal való találkozás ténylegesen megtörtént Mike valóságképébe egészen addig nem fért be, amíg az üzenetet el nem olvasta. Ha ezt nem az angyal írta, akkor ki? Egyszerűen senki mást nem ismert, akinek ennyi pénze lett volna, vagy akit eléggé ismert volna ahhoz, hogy bármit is kaphasson tőle, egy tetemes kórházi számláról nem is beszélve. Ki más tudhatott volna az utazásról, amire szavát adta? Teste csak úgy vibrált a sok kérdéstől, és még mindig teljes bizonytalanságban volt a levelet, és annak célját illetően, amikor a végső megerősítést megkapta, és ekkor elmosolyodott. A nővér meg is kérdezte, hogy Téesznek becézték-e? A levélen Téesznek írták, mint egy nevet — mert az „angyal", aki a számlát rendezte, nyilván lebetűzte a nővérnek. De nem becenév volt, a betűk kezdőbetűk voltak! T-Sz,- mint Tiszta Szívű! így a megszólítás „Drága Tiszta Szívű Michael Thomas” volt. Nevetni kezdett. Bár a nevetés fájt neki, Ő nevetett tovább, egész teste rázkódott az örömtől, míg lecsendesedett, és hagyta, hogy szemében megjelenjenek a könnyek. Elindul, hogy megkeresse igazi otthonát! 53 AZ ELKÖVETKEZENDŐ NÉHÁNY NAP különleges volt. Mike néhány fájdalomcsillapítóval zsebében, elhagyta a kórházat, de később kiderült, a gyógyszerekre nincs is szüksége. Állkapcsa hihetetlen gyorsasággal gyógyult, óvatosan már tornáztatni is tudta. Beszéde is gyorsan javult. Az evés ami kezdetben komoly problémát jelentett számára, egy, két napon belül szintén jól ment. Evés közben fájdalmat már nem, csak merevséget érzett, ami - tekintettel a történtekre - igazán elviselhető volt. Nem akarta gyógyszerekkel megzavarni azt az „emelt" állapotot, amit közelgő spirituális
kalandja miatt érzett. Az idő múlásával a vágás és zúzódás nyomok eltűntek, Mike meglepődve látta, milyen gyorsan történik mindez. Mike telefonon keresztül mondott fel munkahelyén. Gondolatban többször lejátszotta az egészet, jólesően ízlelgetve, hogyan vet egyszer s mindenkorra véget mindennek, ami ehhez a rémes álláshoz kötötte. Majd felhívta barátját, Johnt, és amilyen hihetően csak tudta, ecsetelni kezdte neki, hogy hosszabb vakációra indul, amiről nem biztos, hogy visszatér. Barátja jó utat kívánt neki, bár érezhetően zavarta, hogy Mike semmi közelebbit nem árul el az útról. - Haver - kezdte John meggyőzően -, nekem elmondhatod! Tőlem nem kell tartanod. Miről van szó? -Mike jól tudta, John nem értené meg, ha elmondaná neki, hogy egy 54 angyal jelent meg előtte és adott neki útmutatást - így hát hallgatott. - Egy magánjellegű útra megyek - mondta Johnnak -, olyanra, ami nagyon fontos nekem - és ennyiben hagyta a dolgot. A lakásbérletet felmondta, és összecsomagolt az útra. Gondosan szétválogatta személyes dolgait, ruháit és az elektromos eszközöket. Nem volt sok holmija. Közülük azokat, amiket leginkább becsben tartott - a fényképeket és néhány könyvet - két külön táskába rakta. Tudta, hogy nem vihet magával sok ruhaneműt, így egy nagyon rövid utazásra való alapvető dolgokat rakta csak be, ami a fényképek és könyvek mellé be is fért a két táskába. Áthívta a szomszédot, aki életét megmentette, és neki adott néhány ruhát, a tévét, a biciklit, amin munkába szokott járni, és néhány apróbb tárgyat, amiket az elmúlt évben vásárolt. - Ha nincs szükséged rájuk- mondta neki Mike -, akkor add valamilyen jótékonysági célra. A szomszédot láthatóan letaglózta a gesztus, és széles mosoly kíséretében rázta meg búcsúzóul Mike kezét, akinek az volt a benyomása, hogy a legtöbb dolognak nagyon is hasznát veszi majd. Miután „Cic" életét is ő mentette meg, úgy gondolta, legjobb, ha az is hozzákerül. Jó volt most látni, hogy a szomszéd akváriumában úszkál 55
- Viszlát, Cic! - mondta vidáman a halnak Mike.- Tarts ki! - „Cic" figyelemre se méltatta. Túlságosan is el volt foglalva újdonsült haltársaival. Már az ötödik nap telt el azóta, hogy Mike kijött a kórházból, amikor érezte, lassan előkészületei végére ér. Nem tudta pontosan, mi a következő lépés, és azt se, valójában hová is tart. Este volt, minden csendes. Biztos volt benne, az angyal tudni fogja, mikor készül el, és hogy a holnapi nappal egy új dolog indul életében. Erezte, hogy az út realitása immár visszavonhatatlan. Hitte, hogy megmutatják majd neki, mit tegyen. Minden, ami az elmúlt héten történt vele, hitét igazolta. Mike úgy döntött, újra átnézi szeretett tárgyait, amelyeket spirituális utazására magával visz. Kinyitotta a táskákat, és gondosan megvizsgált mindent, amiről úgy gondolta, feltétlenül magával kell vinnie. A tárgyak első csoportját a fényképek alkották. A fotóalbum az idők során alaposan elrongyolódott, benne sok képet még az ötvenes években használt régimódi, az albumba ragasztható, kis képfogó sarkok tartottak. Óvatosan nyitotta ki az albumot, nehogy egyetlen gyengén tapadó sarok is kiessen, és megint az ismerős melankolikus érzés vett rajta erőt, amikor az album legelső képét, szülei esküvői fotóját nézegette. Ezt a képet több más képpel együtt 56 a baleset után találta meg, de akkoriban nem volt benne elég erő, hogy alaposabban megnézze őket. Itt voltak ők - nagyon szerelmesen, a fényképezőgépbe mosolyogva-, amint közös életüket elkezdték. Ruhájukat Mike mulatságosnak találta, ez volt az egyetlen eset. amikor apján nyakkendőt látott. A haláleset után Mike a padláson megtalálta édesanyja esküvői ruháját, és az egyik szomszédot kellett megkérnie, hogy rakja el, neki annyira fájdalmas volt ez az egész. Akkor, mikor ez a fotó készült, az ő születése még csak halvány reménység volt szemükben, és jövőjüket csupa jó dolog ígéreteként várták. Mike sokáig bámulta a fotót, majd lágyan beszélni kezdett hozzá: - Apa és anya, egyetlen gyermeketek szól hozzátok. Remélem, azzal, amit most tenni készülök, nem fogok nektek csalódást okozni. Mind a kettőtöket nagyon szeretem, és remélem, viszontlátjuk majd egymást. Sok idő telt el, míg Mike gyermekkora képeit tartalmazó album lapjait forgatta. Közben gyakran elelmosolyodott. Ott volt a régi farm, képek azokról, akiket barátságába fogadott. Imádta azt a hatéves korában készült képet, ahol a traktoron ül. Mekkora érték volt neki ez az album! Úgy érezte, Isten örülni
fog neki, hogy különleges utazásra magával viszi a fényképeket, megtisztelve ezzel szüleit gyerekkorát. Az, hogy mi lesz majd az album sorsa, 57 még nem tudta, de úgy érezte, nem indulhat el nélkül Nem hagyhatja itt. És ott voltak még a könyvei. Hogy imádta ezeket is! A Biblia már egészen kopott volt a sok olvasástól, és hányszor adott neki vigaszt. Még ha nem is értette mindig teljesen, a belőle áradó lelki energiát érzékelte. Azután ott voltak kissrác korának oly sokat jelentő könyvei, Charlotte Web sorozata, a „Hardy fiúk". Csak pár darab papírborítású könyvecskéből állt a sorozat, amiket újra meg újra elolvasott, mindig felidézve azt az időt, amikor először találkozott az izgalmas történetekkel és a jól ismert szereplőkkel. Végül, Moby Dick nagy kalandja, és Sherlock Holmes történetei abból az időből, amikor már nagyobb volt, valamint kevésbé ismert költők számára kedves versei. A könyvek és a fotók szépen belefértek két könnyen hordozható táskába, így még egy kisméretű hátizsákot is vinni tudott, amiben néhány szendvics elfért. Úgy érezte, készen áll, és - immár utoljára - lefeküdt volt lakása csupasz padlójára. Mindössze egy párnája volt, de az elegendő is volt neki. Készen állt az új napra, de alig tudott aludni az izgatottságtól, amit az előtte álló spirituális kaland keltett benne, folyton az eddig történtek, meg a rá váró élmények jártak a fejében. Holnap kezdetét veszi utazása hazafelé. 58 NEGYEDIK FEJEZET Az első ház A KÖVETKEZŐ NAP KICSIT SZOMORKÁSÁN pirkadt, de Mike remek hangulatban volt. A félretett kis összegen egy kiadós reggelit rendelt magának, amit a helyi bár zárt belső udvarán fogyasztott el. Furcsa érzés volt neki ebben a napszakban kint lenni a szabadban. Ilyenkor általában már dolgozni szokott, aztán egész nap gürcölt, ebédre mindig valami hideget kapott be az asztalánál ülve, a napot is úgy látta lenyugodni, hogy még mindig bent volt az épületben. Táskákkal kezében, hátizsákkal a hátán, Mike megállt a bár mellett, és azon törte a fejét, vajon merre induljon. Azt tudta, hogy nyugatnak nem mehet, mert úgy hamar elérné az óceánt. Kelet lesz tehát a jó irány, amíg más útvonalat nem mutatnak neki. Mike egész jól vette, hogy egy olyan útnak indul, amely pusztán a hitre épül, de mégis arra vágyott, bár csak pontosabb képe lehetne úticéljáról. 59 Ha legalább kis elképzelésem lenne az irányról - egy térkép valami jelzés, hogy hol vagyok most - gondolta Mike, miközben lassan kelet felé haladt, Los Angeles újabb és újabb külvárosain át a hegy lábai felé. Hetekbe telik, míg innen kiérek -gondolta. Mike nem tudta, hová is megy, de tartotta a keleti irányt. Ebédidőben leült egy járdaszélre, megette a reggeliből magával hozott maradékot, és megint csak azon tűnődött, vajon jó irányba tart-e. - Ha itt vagy valahol, tudd, most szükségem lenne rád! - kiáltotta hangosan az ég felé. - Hol van az ösvény bejárata? - Az majd egy igazán időszerű térkép lesz - hallotta Mike az ismerős hangot a fülében. Felkelt, körbenézett, de senkit nem látott. Rájött, hogy annak az angyalnak a hangját hallotta, akivel találkozott. - Ezt most tényleg hallottam, vagy csak képzeltem? - morogta az orra alá egyfajta megkönnyebbüléssel. Legalább volt valamilyen kommunikáció közöttük! - Mi tartott ilyen soká? - kérdezte Mike viccesen. - Csak egy perce, hogy segítséget kértél - felelte a hang. - De már órák óta bolyongok! - Te döntöttél így - szögezte le a hang. - Mi tartott NEKED ilyen soká, hogy kérésedet megfogalmazd? - a hang érezhetően örömét lelte benne, hogy Mike kérdésére visszavághatott. - Úgy érted, csak akkor kapok segítséget, ha kérek? 60 - Igen. Micsoda felfogókészség! - felelte az angyal. - Szabad lélek vagy, áldott és hatalmas, aki képes arra, hogy saját útját megteremtse, ha úgy dönt. Te is ezt tetted egész életedben. Mi mindig itt vagyunk, de csak akkor cselekszünk, ha kéred. Mi ebben a furcsa? - Mike- ot egy pillanatig zavarta az angyal szavainak nyilvánvaló logikája. - Jó de most merre menjek? Már elmúlt dél, és úgy érzem egész délelőtt mást se tettem, csak találgattam, merre menjek.
- Ügyesen csináltad - felelte a hang, miközben valószínűleg kacsintott egyet- az ösvény bejárata pont előtted van. - Úgy érted, hogy végig a jó irányba tartottam? - Miért lep meg ennyire, hogy végig a jó irányba tartottál? Része vagy az egésznek, Tiszta Szívű Michael Thomas. Kis gyakorlás után intuíciód nagyon jól szolgál majd téged. Ma csak azért vagyok itt, hogy apróbb dolgokban segítsek - a hang egy pillanatra habozni kezdett.- Nézz előre, már a bejáratnál vagy! Mike egy magas sövény előtt állt, ami két házsor között egy völgybe vezetett. - Semmit nem látok. - Nézd meg még egyszer, Michael Thomas! Mike bámulta a bokrot, és lassan felismerte, hogy egy kapu körvonalait látja. El volt rejtve, szinte teljesen beleolvadt a környezetébe, teljesen olyan volt, mintha a bokor szerkezetéhez tartozott volna. Úgy látszik, hogy NEM láthatta volna meg a kaput akkor se, ha akarta volna. Milyen 61 nyilvánvaló! Egy pillanatra elfordult, majd újra rápillantott, már más szemmel. Ott volt, még tisztábban, mint egy perccel ezelőtt. - Mi történt? - kérdezte Mike, mert érezte, hogy látásmódja változott. - Amikor a nem látható dolgok nyilvánvalóvá válnak - mondta a lágy hang —, nem léphetsz vissza a tudatlanságba. Mostantól minden kaput tisztán látsz majd, mivel erre való szándékodat ennél a kapunál kifejezted. Mike nem teljesen érezte a jelentőségét annak, amit most hallott, mert annyira szerette volna már utazását elkezdeni. A sövény már nemcsak hasonlított egy kapura, hanem ténylegesen kapuvá is vált! Mike szeme láttára változott, és nőtt azzá, amit elnevezése jelentett. - Ez kész csoda! - suttogta Mike, még mindig azt bámulva, hogyan lesz a bokorból igazi kapu. Még hátrált is egy kicsit, hogy teret hagyjon a jelenségnek. - Nem igazán - felelte a hang. - Spirituális szándékaid TÉGED alakítottak át kissé, s azok a dolgok, amik új vibrációdnak megfelelnek, egyszerűen megjelentek hirtelen előtted. Nincs csoda, ez, a dolgok rendje. - Úgy érted, a tudatosságom megváltoztatja a valóságomat? - kérdezte Mike. - Pontosan - felelte a hang. - A valóság maga az isteni lényeg, és állandó. Emberi tudatosságod csak felfedezheti egyes, számára új 62 részeit. Ahogy változol, úgy érzékelsz egyre többet belőle, és számtalan új felismerésedet úgy élheted meg, úgy használhatod, ahogy kívánod, de visszafelé nem mehetsz, Mike már kezdte érteni, de volt még egy kérdése, mielőtt a számára immár teljes valójában megmutatkozó kapun keresztül elindult volna a lefelé vezető ösvényen. Mindig is szerette a dolgok igazságtartalmát próba alá vetni - még az angyali hangét is, amit fejében hallott. Mike előbb megfogalmazta magában, majd kimondta kérdését: - Azt mondtad, szabad döntéssel rendelkező lény vagyok. Miért nem mehetek visszafelé, ha úgy döntök? Mi van akkor, ha nem akarok tudomást venni az új realitásról, és vissza akarok térni a korábbihoz? Nem ez a szabad választás? - A spiritualitás törvénye egyik axiómája azt mondja ki, hogy soha nem leszel képes egy kevésbé tudatos állapothoz visszatérni - felelte a hang. - Ugyanakkor, ha ténylegesen megpróbálod, azzal megtagadod a megvilágosodás általad elért szintjét, és egyensúlyodat veszted. Valóban, megpróbálkozhatsz a visszalépéssel. Ez a te szabad döntésed. Azonban, tényleg nagyon rosszul járnak azok, akik megpróbálják figyelmen kívül hagyni azt, aminek igazságát felismerték, mert a kétpólusú vibrációval nem sokáig élhetnek. Mike nem tudta az összes spirituális információt megérteni, amit a hang megosztott vele, kérdésére azonban megkapta a választ. Tudta, hogy akár most megfordulhatna, 63 és visszamehetne a városba. Ez rajta áll. Ám bármikor később, ha majd itt áll, újra láthatja a kaput, emlékezve arra, hogy egyszer már itt járt, és mégsem vett róla tudó, mást. Ettől lelki egyensúlya megbomlik, és előbb-utóbb megbetegszik. Valahogy az tűnt ésszerűnek, és azt diktálta vágya is, hogy haladjon tovább - így hát Michael fogta a két táskát, a hátizsákot, és a kapun áthaladva rálépett az ösvényre. Egyszerű földút volt, mint bármelyik itt, a kanyonban. Mike nagyon izgatott volt, rögtön nekivágott az útnak, hamar maga mögött hagyva a kaput. Épp csak áthaladt rajta, amikor egy sötét, árnyékszerű, zöldes színű alak szintén átcsusszant rajta. Amerre csak elhaladt, hervadásnak indultak a bokrok, és ha Michael azonnal útnak nem ered, a kellemetlen bűz,
amit AZ árasztott, rögtön elárulta volna neki, hogy AZ is itt van vele. Az hamar elfoglalta helyét a túláradóan jókedvű Michael mögött, és látóterén kívül, szorosan követni kezdte őt. Mint valami gyors és agyafúrt fantom, AZ irigyen követni kezdte Michael izgatottságát és túláradó jókedvét, mert benne csupa gyűlölet és sötét szándék volt. Kevéssel azután, hogy az ösvényre léptek, a táj, sőt, az egész vidék megváltozott. Michael sehol se látta már Los Angeles belvárosának hosszan elterülő alakját, vagy a külvárosi házak tízezreit. Nyoma se volt már erre a civilizációnak - sehol egy telefonoszlop, egy repülőgép vagy egy 64 kövesút. Mint ahogy kisgyerek nyitja ki a karácsonyi ajándékát, olyan mohón, gondolkodás nélkül vágott ő is neki ők is az előtte nyíló földútnak, és most rájött, hogy minden lépéssel mélyebbre hatol egy másik világba. Utazása olyan realitásba viszi, ami nagyon is messze áll annak világnak a realitásától, ahonnan jött. Tudni szerette volna vajon ott van-e már, félúton a föld és a mennyország között, ahol megkezdheti spirituális tanulmányait, hogy a hazafelé vezető útra felkészíthessék. A keskeny ösvény egyre szélesebbé vált, szinte már akkora volt, mint egy erdei út. Legalább egy méternyi, sehol egy lábnyom rajta, és könnyen követhető. Mike hirtelen megfordult. Mi volt ez a zaj? Egy sötétzöld és fürge valami tűnt föl előtte, amint balra, egy nagy szikla mögé ugrott. Biztos egy állat a bokrok közül - gondolta. Az út, amit maga mögött hagyott, most mintha a tükörképe lett volna annak, amerre tartott - hosszan tekergett és kanyargott a gazdag vidéken, ahol zöld erdők, mezők és sziklás részek váltogatták egymást, és a távolban, a hegyek között, újra meg újra eltűnt. Mike megállt pihenni. Nem volt órája, de a nap állásából úgy ítélte meg, körülbelül délután két óra lehetett ideje ebédelni. Leült az út mellé és elfogyasztotta a bőséges reggeliből a nap hátralévő két étkezésére félretett utolsó falatokat. Körbenézett, érezte a csendet. 65 Nincsenek madarak - állapította meg. Közelebbről megszemlélte lábán a földet. Rovarok sincsenek. Ez aztán érdekes hely! Hirtelen érezte, hogy egy kis légáramlat a hajába fúj. Legalább szellő van! Felnézett, és a kristálytiszta égboltot látta. Gyönyörű nap lesz. Rájött, hogy már nincs több ennivaló a hátizsákjában, de azt is tudta, hogy nincs egyedül, és Isten valamiképp gondoskodni fog élelmezéséről. Eszébe jutottak a Mózesről szóló történetek, hogy hogyan vándorolt népével, a zsidó törzsekkel negyven éven át a sivatagban, hogyan táplálta őket az ég eledellel. Mosolygott a történeten, azon töprengett, vajon mindez igaz lehetett-e. Azokban a családokban, akik Mózest követték, bizonyára voltak önfejű tinédzserek is, mint amilyenek a maiak, gondolta. Szinte látta őket maga előtt, amint szüleikhez fordulnak, és morogni kezdenek: „Hé! Ennél a sziklánál már nyolcadszor járunk gyerekkorom óta! Miért bíztok meg ebben a Mózes nevű alakban? Folyamatosan csak körbe járunk. A sivatag nincs is ekkora!" Mike jót mulatott ezen, majd az jutott eszébe, vajon ő is rövidesen viszontlátja-e majd ugyanazt a sziklát, jelezve, hogy ő is körbejár. Hiszen valójában neki se volt róla fogalma, merre is járhat, pont úgy, ahogy a zsidóknak a sivatagban - és szintén étel nélkül vándorolt! Ettől az újabb hasonlatosságtól még inkább nevethetnékje támadt. 66 Talán tisztelték azért, hogy nevetni tud, vagy csak itt volt már az ideje, de valahol a szélesedő földút következő kanyarja körül Mike meglátott egy házat. Ez volt hosszú ideje az első ház - és világoskék színe volt! Te jó ég! - gondolta Mike - Ha Frank Lloyd Wright ezt látná, elámulna!*kuncogott Mike magában. Remélem, nem számít tiszteletlenségnek, gondolta, de még soha életemben nem láttam világoskék színű házat. Az út egészen a ház ajtajáig vezetett, így tudta, ez lesz útjának első állomása. Már csak azért is, mert más építményt nem látott. Amint Mike a kis házhoz közeledett, látta, hogy inkább kobaltkék színű volt, és valami lágy ragyogás volt benne. Ahogy befordult, hogy elinduljon a házhoz fölvezető ösvényen, egy kis jelet látott, mely szerint a ház neve a „TÉRKÉPEK HÁZA" volt. Mike örömmel állapította meg, itt megkaphatja majd, amit kért! Most tényleg közeledik valami felé. Talán az út további részén már nem kell teljes bizonytalanságban lennie. Egy időszerű térkép, ahogy az angyal nevezte, igazán jó szolgálatot tesz majd neki ezen a furcsa földön. A ház ajtaja hirtelen kinyílt, és íme, kilépett rajta egy csodás, hatalmas jelenség, melynek színe pont olyan kék
_____________________________ * Amerikai építész, fantaszta, különös épületek megálmodója. Ő tervezte a Modern Művészetek Múzeumát New Yorkban. Építészeti hitvallása: „ A forma a funkciót követi.” 67 volt, mint a házé! Jelenléte ragyogással és virágillattal töltötte be a teret. Michael megint érezte az angyal illatát. A hatalmas kék jelenség ott állt vele szemben. - Légy üdvözölve, Tiszta Szívű Michael Thomas! Már vártunk téged. A látomásban látott angyalétól eltérően, ennek az angyalnak tisztán látszott az arca. Ez az arc folyamatosan derűt és vidámságot tükrözött, függetlenül attól, miről beszélt gazdája. Mike méltányolta a nemes társaságot, és tisztelettel köszöntötte ő is az angyalt. - Üdvözlet neked is, óh, hatalmas kék! - Mike azon nyomban nyelt egy nagyot. Mi van, ha az angyal nem akarja, hogy kéknek hívják? Mi van, ha a kék szín csak az ő emberi észleléséből ered, és az angyal valójában nem is kék? Az is lehet, hogy nem szereti a kék színt! Mike nagyot sóhajtott, amint a „mi van ha" kérdések özöne végigfutott az agyán. - Én minden lény számára kék vagyok, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta az angyal tűnődve -, és örömmel fogadom üdvözlésedet. Kérlek, lépj be a Térképek Házába, és töltsd itt az éjszakát! Ezúttal Mike örült, hogy az angyal olvasott gondolataiban - vagy hogy is mondta az első angyal? Érzi őket? Mindenesetre nagyon boldog volt, hogy nem sértette meg az első ház tulajdonosát. 68 Mike és a kék angyal beléptek a kék házba. Amint a ház becsukódott mögöttük, két hatalmas, tűzvörös szempár tekintett ki a ház bejáratától kissé balra lévő hatalmas bokor mögül. Hihetetlenül élénk szempár volt. Fáradhatatlan, néma és türelmes. Addig nem mozdul innen, addig egyet se rebben, amíg Michael Thomas tovább nem indul útján. Amint belépett a házba, Mike elcsodálkozott a szemei elé táruló látványon. Az építmény belülről hatalmas volt! Bár kívülről szerény méretűnek tűnt, belülről végtelenül nagy volt. Emlékezett, mit mondott a látomásbeli angyal: „nem minden olyan, amilyennek látszik" és ez nyilván részét képezi tudatossága furcsa, új realitásának. Mike elgondolkodott azon, amit észlelt. Talán van nagyobb jelentősége is? Mike az angyalt követve bejárta a Térképek Házának hatalmas termeit. A belső tér olyan volt, mint a legrendezettebb könyvtáraké, mint például Európa különböző könyvtáraié, ahol különböző történelmi könyvek sokaságát tárolják. A polcokon sorakozó könyvek helyett azonban itt szemmel láthatóan több tízezer farekesz volt, melyek mindegyikében valami olyasmit tároltak, amit Mike papírtekercsnek vélt. A falak mintha a végtelenbe futottak volna és minden teremben, amelyen áthaladtak, a falakon több emeletnyi magasságban futottak végestelen-végig a rekeszek. Még nem volt alkalma közelről megszemlélni 69 őket, de úgy gondolta, térképeket tárolhattak bennük hiszen erre utal a ház neve. De miért volt itt ilyen sok térkép? A hatalmas szobákon át tartó út mintha soha ne akart volna véget érni, és az út során egyetlen más lénnyel se találkoztak. - Egyedül vagyunk itt? - kérdezte Mike. Az angyal megfordult és kuncogott. - Attól függ, mit értesz az „egyedül" alatt? Amit most látsz, az a bolygón élő összes emberi lény szerződése - az angyal nyugodtan folytatta tovább útját. Mike megállt és körbebámult, elcsodálkozva azon, amit az angyal az imént mondott neki. Köztük egyre nőtt a távolság, mivel az angyal Mike nélkül haladt tovább. Érezvén, hogy nem követik, megállt, megfordult, és türelmesen várt, hogy Mike utolérje. Nem szólt semmit. Mike felfedezte, hogy létrák támaszkodtak a többemeletes állványok hatalmas falához, melyek a végtelen számú, négyzet alakú farekeszeket tartalmazták, mindegyikben egy-egy tekerccsel. Szerződések, így nevezte őket az angyal. Miféle szerződések? - Semmit se értek az egészből - kiáltott fel Mike, mikor az angyalt utolérte. - Mire utad véget ér, megérted majd - nyugtatta meg angyal. – Itt nincs semmi, amitől tartanod kellene Michael. Minden egy meghatározott rend szerint történik 70 látogatásodat vártuk és igen nagyra tartjuk. Szándékaid tiszták és ezt mi mindannyian látjuk. Légy nyugodt, és élvezd, hogy szeretünk téged!
A kék lény szavai nagy hatást tettek Mike-ra. Annál megnyugtatóbb dolgot, amit az angyaltól most hallott, az univerzum egyetlen entitása se mondhatott volna neki. Mintha már kezdené is jobban érezni magát! A látomásbeli angyal is ugyanilyen szeretettel teli vibrációt árasztott felé, de most érezte, sokkal nagyobb érzelmi hatással van rá. - Csodálatos érzés szeretve lenni, ugye, Michael? - tért vissza az angyal Michael mellé, toronymagasan állva mellette. - Mi ez az érzés? - kérdezte lágyan. - Szinte sírhatnékom támad. - Egy magasabb vibrációra állsz át, Michael. - Nem értem, mit jelent. Óh..., van Önnek neve, uram? - kérdezte Michael, s megint azon tűnődött, vajon azzal, hogy hirtelen magázni kezdte, megsértette-e az angyalt? És mi van, ha női angyal? Fogalma se volt ezekről a dolgokról, de viselkedése és megjelenése alapján az angyal akár az is lehetne. - Hívj csak Kéknek! - felelte az angyal, és rákacsintott. - Nincs nemem, de a méretem és hangom miatt férfi angyalnak gondolhatsz. Ha neked úgy jobb, vedd úgy, hogy az vagyok. Engem nem zavar - az angyal szünetet tartott, 71 hogy Mike-nak ideje legyen megemészteni. Kék folytatta - Emberi sejtrendszered különböző rezgésszinten működhet, Michael. Mondjuk, hogy az, amelyikhez hozzászoktál az egyes sebesség. Ezt már jól ismered, és mind ez idáig jól szolgált téged. A jelen utazásod során azonban el kell jutnod a hatos vagy hetes sebességig, hogy elérd célodat. Jelen pillanatban térsz át az általam kettesnek nevezett sebességre. Minden rezgésszinthez az isteni valóság természetének egyre magasabb szinten való tudatosítása társul, ahogy azt már elmondtam. Amit most érzel, az a szeretet tudatossága. A szeretet átható, Michael. Fizikailag érzékelhető és erős. Új vibrációs szinted révén most jobban érezheted ezt, mint eddig bármikor. Ez az otthon lényege, és minden házzal, amit meglátogatsz, egyre intenzívebben érzed majd. Mike élvezettel hallgatta Kéket. Ez volt az eddig kapott legalaposabb információ. - Te tanár vagy? kérdezte Mike. - Igen. Mindegyik ház angyala e célból van itt, kivéve az utolsót. Olyan igazságokat fedek fel előtted, melyek részei házamnak, és a többiek szintén ezt teszik majd. Amikor végzel, sokkal nagyobb rálátásod lesz arra, hogyan működnek a dolgok az univerzumban. Feladatom olyan információt megosztani veled, amit szándékaid kifejezése folytán megérdemelsz. Azért vagy itt a házamban, hogy megkapd 72 tőlem térképedet. Holnap, kora reggel oda fogom neked adni, és válaszolok néhány kérdésedre, mielőtt megint útnak indulnál. Fontos, hogy ez az első ház, mivel segíthet utad további részében. Most azonban, kérlek, élvezd tápláló ajándékainkat, és pihenj. Mike megint követte Kéket, akit egyre inkább régi barátjaként kezdett érezni. Az angyal egy csodás belső kertbe vezette, ahol gyümölcsök és zöldségek összes elképzelhető fajtáját termesztették nagy gondossággal. A fény, mint az összes helyiségben, tetőnyílásokon át áradt be. A hely ettől természetes kinti illattal telt meg. Mike hirtelen sülő kenyér illatát érezte, ami a létesítmény másik területéről jött. - Ki gondozza ezt? kérdezte Mike - Csak téged látlak itt... és te, egyáltalán, szoktál enni? - Minden házban vannak olyan helyek, mint ez itt, Michael, és nem, én nem szoktam enni. Ez a kert teljes mértékben az emberek miatt létezik, akik ugyanazon az úton járnak, mint te, és akik a tanuló tapasztalásaikon itt haladnak át. A kertet sokan gondozzák, csak te nem látod most őket. Sosem maradsz élelem, egészség és szállás nélkül, amíg a tudás útját járod. Ily módon tisztelünk meg téged és szándékaidat. Mike kezdte egyre inkább érezni, hogy törődnek vele, miközben sorra járták a szobákat. Elöl a hatalmas angyal, mögötte Michael Thomas. Végül egy furcsa kis magán 73 lakosztályhoz érkeztek, ahol a csodás mennyezetes ágy és szép, régi damaszt ágynemű várta hívogatóan, hogy Mike fáradt testével belezuppanjon. Hatalmasra kitömött párnák integettek hívogatóan felé, mély álom kényelmével és biztonságával kecsegtetve. Mike elámult az előkészületek gondosságán. - Ez mind engem vár? - kérdezte meghatottan. - Téged, és másokat, Michael. Olyanokat, akiknek szándékai hasonlatosak a tiedhez.
A szomszédos szobában egy akkora lakoma várta, amit még csak meg se kísérelhetett mind elfogyasztani! Több íncsiklandozó ételt látott itt kitéve, mint amit eddig valaha is látott, sokkalta többet, mint amennyit egy ember el tudna fogyasztani. - Egyél, amennyi jólesik, Michael! - mondta neki Kék. -Nem veszik kárba. De ne vigyél magaddal a maradékból. Állj ellen a kísértésnek, hogy magaddal vidd. Ez haladásod egyik mércéje, olyan dolog, amit teljességében csak később fogsz megérteni. Kék magára hagyta Mike-ot, és elhagyta a területet. Mike letette táskáit, rögtön leült, és úgy evett, ahogy életében korábban kevésszer. Vigyázott, ne tűnjön nagyon falánknak, de teljesen megtömte hasát az ízletes konyhai remekekkel. Szemét alig bírta nyitva tartani. Környezete a komfortnak olyan szintjét nyújtotta számára, amilyenben 74 csak gyerekkorában volt része, mikor szerető szülei gondoskodtak róla. Óh hogy arra az érzésre még mindig emlékszem! - gondolta. Ezért az érzésért érdemes volt embernek születni. Mike felállt az asztaltól, valahogy azt érezve, hogy a koszos tányérok kérdésével inkább holnap foglalkozna. Fáradt volt. Épp csak arra volt ereje, hogy levesse a ruháit, és a fali akasztóra akassza. Majd az ágyba zuhant, és hamar békés, mély álomba zuhant. A reggeli csendben Mike hihetetlen frissen ébredt. Megmosdott, és az étkező terület felé vette az irányt, ahol azt látta, hogy a tegnap éjjel ott hagyott edényeket elvitték, és egy csodálatosan elkészített reggeli van a helyén! Aznapi ébredését részben a beáradó friss tojás, krumpli és kenyér illata okozta. Élvezettel fogyasztotta el egyedül a reggelijét, és magányában megint elgondolkodott, vajon szándéka, hogy az otthont megtalálja, helyes-e? Helytelen dolog lenne elkívánkozni a földi tapasztalásokból? - kérdezte magától. - Mi lesz azokkal, akiket maga mögött hagyott? Ők nem lesznek képesek a vibráció emelkedésének áldásait élvezni. Ez így van rendjén? Egy melankolikus érzés kerítette hatalmába, amint barátaira, és azokra gondolt, akikkel együtt dolgozott. Még előző szerelme miatt is aggódni kezdett! Vajon mi történik most? - töprengett. - Mintha mindenki iránt empatikus érzéseim lennének. Már nem az vagyok, aki mindig 75 is voltam. Amit most érzek, ténylegesen fáj! Kezdek sajnálatot érezni amiatt, hogy olyan dologgal rendelkezem, amivel mások nem. Ez azt jelentené, hogy rossz úton járok? Talán vissza kellene mennem? Elkerülhetetlen, hogy feltedd magadnak ezeket a kérdéseket, Michael - felelte Kék, aki hirtelen megjelent az ajtóban és ismét ráhangolódott Mike érzéseire. Bár kissé meg ijedt, Mike örömmel látta viszont, és egy fejbólintással köszöntötte Kéket. - Beszélj nekem most ezekről, Kék - kérte Mike. – Nagy szükségem van az irányításra. Már kezdem kétségbe vonni hogy helyesen döntöttem. - A szellemi Lélek működése csodálatos, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta Kék. - Az emberi megvilágosodás egyik alaptétele a következő: először önmagaddal törődj, és utazásod hozadékát majd mások is érezni fogják mert egy ember szándéka mindig hatással van a többiekre! - Most se igazán értelek, Kék - felelte az összezavarodott Mike. - Még ha ebben a percben nem is érted, Michael, tetteid akkor is hatással vannak a többiekre, mert saját döntéseik meghozatalára készteti őket. Olyasmire, amire nem lett volna módjuk, ha te ebben a pillanatban nem itt vagy. Hidd el ez így van, és ne tegyél önmagadnak szemrehányást. Mike érezte, hogy hatalmas súly gördült le lelkéről. Kék magyarázatát nem teljesen értette, de elegendő 76 megerősítést kapott, és most már sokkal jobb érzéssel gondolt az út folytatására. Mike fogta a cókmókját és elhagyta szobáját. Belépett a nagy előcsarnokba, ami ahhoz az ajtóhoz vezetett, amin át tegnap kintről ide belépett. Kék lassan jött mögötte, amíg Mike a terem roppant méretein ámuldozott. Kék nem szólt egy szót se, mikor észrevette a Mike hátitáskájából kidudorodó édességeket és kenyér rudakat. - Hova megyünk most? - kérdezte Mike. - Jó irányba megyek tovább? - tudta, most fogja majd megkapni saját térképét, és azt szerette volna, ha Kék átveszi az irányítást. - Most megállhatsz - mondta Kék. Mindketten megálltak egy hatalmas, kék színű, díszes csarnok közepén, majd Kék halkan egy távoli falnál álló létrához ment. - Gyere ide, Michael.
Mike így is tett, és Kék kérésére nemsokára már mászott is fel egy hosszú létrán, hogy megtalálja azt a kis rekeszt, ami az ő térképét rejtette. Ahogy mászott fel a létrán, Mike észrevette, hogy az összes négyzet alakú rekeszre egy név volt felírva. Minden rekeszhez ténylegesen két név tartozott. Úgy tűnt, az egyiket arab, a másikat latin betűkkel írták. De nem alfabetikus sorrendben, hanem egy másik, Mike számára ismeretlen, Kék számára nyilvánvaló ismerős rendszerben voltak elhelyezve. Kék pontosan 77 megmondta neki, merre kutasson, és már szinte csak egy méterre volt a helytől, amit Kék mutatott. Majd meglátta végre. A dobozon ez állt „Michael Thomas" és még egy másik, furcsa betűs felirat, olyan, amilyen az összes dobozon volt, talán angyalnyelven - gondolta Michael. A kapott instrukciók szerint szétnéznie nem volt szabad, csak ki kellett vennie a tekercset a megfelelő tárolóból és levinnie magával. Mike kivette a rekeszből a tekercset, és már épp indult volna lefelé a létrán, mikor szeme a nevek egy másik csoportján akadt meg, és a szívverése is megállt. Szülei is ott voltak! A tekercseket családonként csoportosították! A hatalmas csarnokban ezt a spirituális rendszert használták. Mike tudta, teljes mértékben tilos volt számára bármely másik tekercset megérinteni, de egy kicsit hosszabban elidőzött itt olyan nevek tanulmányozásával, melyek teljesen ismeretlennek tűntek számára. Miért vannak ezek a nevek az én családomnál?- csodálkozott. - Michael? - kérdezte Kék lentről. - Jövök már - felelte Mike félénken. Kék tudta, mi jár a fejében, de Mike nem akarta kérdésével e szent hely szabályait megszegni. Mike töprengve ereszkedett alá az igen magas, kék létrán, és átadta Kéknek a tekercset. Kék pillantása hosszan elidőzött rajta, és átható tekintete előtt nem volt titok. Szemeiből hála áradt, amiért Mike tiszteletben tartotta a rendszer magasabbrendű elveit. E szavak nélküli 78 kommunikációt arcukon széles mosollyal nyugtázták mindketten. Mike kezdte megérezni, hogy nincs mindig szükség szavakra! Úgy tűnt, bármit meg tud Kékkel értetni anélkül, hogy hangosan kimondaná. Milyen furcsa! - gondolta Mike. - Nem annyira, mint amit most fogsz majd látni - felelte Kék Mike gondolataira, majd az apró tekercset egy asztalra tette. Aztán Mike felé fordult - Tiszta Szívű Michael Thomas - kezdte Kék ünnepélyesen - ez életed térképe. Ettől a pillanattól kezdve bizonyos értelemben mindig veled lesz. Szeretettel adjuk, és egyike lesz az általad birtokolt legértékesebb tárgyaknak. Mike-nak eszébe jutott, hogy mit mondott a látomásbeli angyal arról, hogy az új energia sokkal időszerűbb lesz. Mike feltette a nyilvánvaló kérdést: - Ez időszerű térkép lesz? - Sokkal inkább, mint szeretnéd - hangzott a kék angyal furcsa válasza. Mike esküdni mert volna rá, kuncogni hallotta az angyalt. Kék átadta a térképet Mike-nak és némán bíztatta, győződjön meg róla maga. Mike elvette, és egy pillanatig, mint ajándékának örülő gyermek, a szívéhez szorította. A pillanat szent voltának teljes átélésével, arcán olyan szertartásos lobogással nyitotta ki a térképet, hogy Kék önkéntelenül is elmosolyodott. Ő tudta, mi jön most. 79 Minden csodálkozás és várakozás egy csapásra eltűnt, ahogy Mike kihajtotta a tekercset. Üres papír volt! Vagy mégse? A tekercs kellős közepén, úgy, hogy csak alapos vizsgálat után tűnt föl, betűk és szimbólumok egy csoportja állt. Mike előrehajolt, és a csoportot szemlélte. Egy nyíl mutatott egy apró piros pontra. A pont mellett ez állt „ITT VAGY MOST". A pont mellett egy másik kis jel mutatta a házat, mellette a felirat: „Térképek háza". Egy kicsi, de gazdagon részletezett terület volt a ponttól néhány centiméternyire, beleértve az ösvényt is, amin Mike végigjött, aztán egyszer csak befejezetlenül véget ért. A térkép csak azt mutatta Mike-nak, hogy hol van, és annak kicsi, körülbelül százméteres körzetét! - Ez meg mi a fene? - kérdezte Michael, nem valami tisztelettudóan. - Egy angyali tréfa lenne, Kék? Azért jöttem volna véges-végig ezen a hosszú úton a Térképek Házáig, hogy egy csodálatos, szent tekercsből megtudhassam, hogy... a Térképek Házában vagyok? - Nem minden olyan, Tiszta Szívű Michael Thomas, mint amilyennek látszik. Tartsd meg ezt az ajándékot, és vidd magaddal - Kék egyáltalán nem válaszolt Mike kérdésére. Mike érezte, semmi értelme se lenne újra feltenni a kérdést, így hát összetekerte a látszólag használhatatlan térképet, és berakta zsákjába. Határozottan csalódott volt. 80
Kék végig elöl ment a bejárati ajtóig, aztán kilépett az ajtón a friss levegőre, Mike követte. Az angyal szembefordult vele. Tiszta Szívű Michael Thomas, van egy kérdés, amit fel kell tennem, mielőtt utadat folytatnád hazafelé. -Mi az a kérdés, kék barátom? - kérdezte Mike. - Tiszta Szívű Michael Thomas, szereted Istent? - tette fel kérdését Kék komolyan. Mike nagyon különösnek találta, hogy a látomásbeli angyal is ugyanezt kérdezte, szinte ugyanezen a hangon. Vajon mi a jelentősége ennek az ismétlésnek? - Drága kék tanítómesterem, mivel szívemet láthatod, tudod, hogy valóban szeretem Istent - felelte Mike őszintén, végig az angyallal szemközt állva. - Úgy igaz - hangzott Kék válasza, és ezzel belépett az apró kék házba, határozottan becsukva maga mögött az ajtót. Mike túl hirtelennek érezte ezt az elválást. Egyáltalán, tudnak köszönni? - tűnődött. --Az IDŐ BALZSAMOSAN simogató volt odakint. Mike fogta táskáit és zsákját, amibe kis ellátmányát, köztük azt a rúd kenyeret is tette, amit a kék házból elhozott, majd elindult lefelé az ösvényen, amin keresztül éli üt a következő házba. 81 Közben sorban felelevenítette az összes mulatságos dolgot, ami a Térképek Házában való tartózkodása során esett meg vele. Képzelj csak el egy olyan térképet, ami mindössze azt mutatja, hol vagy épp abban a pillanatban! Mennyire használhatatlan! Hát, hogyne tudnám, hogy hol vagyok! Milyen mókás hely ezgondolta. Hatalmas hahotaként visszhangzott a hegyeken át ahogy saját helyzetén jót derülve Tiszta Szívű Michael Thomas a sziklák és a fák felé kurjantott örömében, amint folytatta útját hazafelé. Nevetésének hangja annak a sötét lénynek bibircsókos zöld fülét is elérte, amelyik alig kétszáz méternyire settenkedett utána. Mike-nak fogalma se volt arról, milyen türelmesen várta a sötét alak, hogy ő folytassa az útját, és újra követhesse minden lépését. Ez a valami nem ehhez a földhöz tartozott. Nem kellett ennie, vagy aludnia. Nem tudta mi az öröm, egy hatalmas elszántság volt csak, hogy Michael Thomas soha, de soha el ne juthasson az utolsó házig. Eltökélt volt, és most kezdte útján beérni Tiszta Szívű Michael Thomast. 82 ÖTÖDIK FEJEZET A második ház MIKE NEMSOKÁRA RÁJÖTT, ahhoz képest, amit eddig útján megszokott, egy változás van készülőben. Eddig mindig könnyedén haladt előre, és meg se fordult a fejében, hogy egyszer még választás elé állíthatják, hogy melyik irányba menjen tovább. Ráadásul volt egy olyan érzése, hogy valaki követi. Messze távolból látta, mint körvonalazódik egy nyugtalanító helyzet. Látta, hogy az út kétfelé ágazik majd, választás elé állítva őt, hogy merre is haladjon tovább. Mike vállat vont és megállt, hogy alaposabban megnézze, mis is vár rá. Hát ez meg mire jó? - kérdezte magában. -Hogyan ismerhetném ki magam ezen a színes hátakkal és angyalokkal teli furcsa vidéken? Mike nem várt választ kérdéseire, hiszen költői kérdésként csak saját magának tette fel őket, de nyugtalan lett- Hirtelen eszébe jutott a térkép. 83 Leült az út mellé. A térképet ugyanabba a tette, amibe a kenyeret is, és már épp azon volt, hogy kivegye, amikor szinte hanyatt vágódott a hátizsákból áradó bűztől. Mi ez a rothadó szag? - mondta ki hangosan maga elé A bűz iszonyúan erős volt, így alig bírta magát rávenni, hogy megnézze, mi is okozta. Határozottan olyan szag volt, mint amikor egy szerves anyag bomlani kezd, így arra tippelt, a kenyértől jön. Így is volt. Mike óvatosan, egy ilyen értékes ajándéknak kijáró gonddal húzta ki a térképet a táskából, azt remélve, hogy a bűz nem tett valahogyan kárt ebben a szent, bár látszólag hasznavehetetlen tárgyban. A térkép egy darabban jött ki, de nem úgy a kenyér! A földre borította a zsák tartalmát, és a látványtól visszahőkölt. A földön édes sütemény és kenyérdarabok rothadó maradványai, melyek úgy festettek mintha hónapokat álltak volna egy trópusi esőerdőben. Az orrfacsaró szagot árasztó darabkák penésztől feketéllettek, majd Mike olyasmit pillantott meg, amiből ez idáig még egyetlent se látott e vidéken, férgeket. Méghozzá rögtön
férgek ezreit! Mintha csak egy féreg város hemzsegett volna előtte! Mike elhajította a táskát, és gyorsan felugrott. De hát ez csak kenyér! - gondolta Mike.- Ez nem hús! Hogy lehet ez? Hiszen alig pár órája, hogy elhagyta a kék házat! Még a rothadó hússal se történne ez. Mi folyik itt? 84 Orrát befogva, Mike lehajolt és közelebbről megvizsgálta a kupacot. A fekete, kavargó massza a szemei előtt kezdett változni a földön. Nézte, amint az apró, gusztustalan lények felfalták a széteső massza undorító maradványait- majd egymást! Mike rosszul lett az undortól, fejét elfordította az iszonyatos látványtól, amikor háta mögül valami megragadta figyelmét. Igen, ott mozog valami! Tudta, hogy valami zöld, meghatározhatatlan dolog ugrott el a tekintete elől, és talált fedezéket egy bokor mögött. Futkosni kezdett hátán a hideg. Érezte, milyen veszélyes dolog lenne visszamenni, hogy megnézze, mi az a valami, így nem mozdult. Egy állat lenne, egy furcsa lény, vagy dolog, ami őt követi? Mi történik ezen a szent földön? És mi történhetett a kenyérrel? Mike megfordult, hogy ismét megszemlélje az utálatos kupacot, amit az útra szórt, és rájött, hogy amit bámul az nem más, mint egy kis halom por! Se féreg, se kenyér, se szag. Teljesen azzá vált, amiből keletkezett, porrá, amit a lágy szél kezdett most lassan elfújni. Mit jelent ez az egész? Mike visszaemlékezett, mint figyelmeztette őt az angyal arra, nehogy bármi ételt is magával vigyen, de nem gondolta, hogy már az útra se vihet harapnivalót! Talán minden, amit a házban látott, valamiképp más volt, és így nem élhetett sokáig az úton? Aggódva nézte a térképet, és óvatosan, nehogy egy kukachoz 85 érjen, felemelte. A térkép ugyanolyan állapotban volt, mint amikor a hátizsákba tette. Nem értette. Végig az étel mellett volt, mégse lett semmi baja. Még egy próbát tett. Fogta a hátizsákot, és vonakodva beleszagolt. Nyoma se volt a förtelmes bűznek, ami alig néhány perce még elárasztotta érzékszerveit. Fogalma se volt róla, mi történt valójában, de megtanult egy fontos leckét: útja során soha, egyik házból se fog újra ételt elvinni magával. Megint valami zajt hallott maga mögött! Agyában kezdtek bekapcsolni a vészjelzők. Ideje indulni! Mike kétségbeesett. Ösztönösen tekerte szét a térképet, abban a reményben, hogy kap valamilyen utalást arra, melyik irányba is kell majd a kereszteződésnél fordulnia. A térképen megint ott volt - a piros ITT VAGY MOST pontocska, körülötte semmi más, csak a jelen állapot. Az elágazást még csak nem is jelezte a mihaszna térkép! - A fenébe! - kiáltott fel hangosan. Bár ez a szó ezen a vidéken egyáltalán nem tűnt helyénvalónak, jól tükrözte Mike csalódottságát. - Egy térképet, Kék! Ismét mozgás zajára lett figyelmes maga mögött. Vajon most közelebbről hallja? Miért nem lát semmit? Hogyan lehet ilyen gyors az a valami? És egyáltalán, mi lehet az? Ekkorra Mike agyának érzékelői már PÁNIK RIASZTÁSRA kapcsoltak, hirtelen felpattant, és útnak eredt, minden második lépésnél hátranézve válla fölött. Amikor Mike hátrapillantott, 86 az ugráló alak soha nem mutatkozott. Honnan tudhatta mikor néz majd hátra? Minden egyes alkalommal, mikor ez történt, kicsit gyorsított tempóján, míg végül szinte már futólépésben haladt. Az a valami a háta mögött az övéhez igazította a lépteit. Az elágazásig hátralévő jó kétszáz métert gyorsabban tették meg, mint amilyen gyorsan ezen a meglepő földön valaha is járt. Mike félt. A megerőltetően gyors tempótól és a félelemtől izzadtan érkezett el az elágazáshoz. Úgy ért a kereszteződéshez, hogy halvány sejtelme sem volt róla, hogy melyik irányba is megy majd tovább, és most teljesen eluralkodott rajta a határozatlanság. Mozdulatlanul, egyre fokozódó ijedtséggel állt a kereszteződésben, és kétségbeesésében a felhők felé kiáltott: -Kék, merre? Nem igazán hitte, hogy Kék majd válaszolni fog neki, így a lágy hang, ami mintha a saját fejében szólalt volna meg, megijesztette. - Használd a térképet, Míchael! Gyorsan! Mike nem volt abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezze az utasítást annak különös, vagy illogikus volta miatt, bár csak percek teltek el azóta, hogy utoljára megnézte a térképet. Gyakorlottan hajtotta megint szét. Az ITT VAGY MOST pont láthatóan most is ugyanott volt, ahol korábban. Soha nem mozdult, mindig a térkép kellős köze87
pén volt. De mi volt ez? Mike közelebbről megnézte, miközben izzadtsága a pergamenre hullott. A kis pont most az útelágazást mutatta! Mivel már ténylegesen az útkereszteződésben állt, a térkép most ezt mutatta. Mike sokáig ízlelgette a nyilvánvaló humort, amit; a térképnek az angyal által való leírása rejtett. Közelebb hajolt a térképhez. Az útelágazáson túl most még egy kis nyilat is látott, ami jobbra mutatott! Mike nem habozott. Mialatt a térképet újra összetekerte, szinte már ugrott is jobbra, és a hegynek vette az irányt. Amikor csak tudott, továbbra is sűrűn hátrapillantott, érezte és tudta, hogy valaki, látótávolságán túl, üldözi. A zöld, folt szerű alak sziklák és bokrok között szőkéik utána, tartva a lépést Mike egyre nagyobb iramával. Alig ért a csúcsra, Mike megnyugodva sóhajtott fel. A távolban egy másik házat pillantott meg! Érezte, hogy karnyújtásnyira a menekülés. Míg szemei folyton hátul jártak, Mike felgyorsította a tempót, és lefutott az úton, oda, ahol tudta, biztonság, menedék és étel várja! A sötét és gonosz lény Mike mögött szinte őrjöngött! Ha csak egy kicsit is tovább habozott volna Mike az úton, AZ elkaphatta volna! Az forrt a dühtől, hogy elszalasztotta az alkalmat, majd elfoglalta helyét a magas fák tetején, rögtön az élénk narancssárga színű ház mellett, ahová 88 Michael Thomas az imént betért. A visszataszító teremtmény türelmes várakozásba kezdett. Hosszú várakozás lesz. Az mit sem bánta. --RÖGTÖN AZ AJTÓ MÖGÖTT ott állt az angyal, akire számított. Michael gyakorlatilag szinte hanyatt esett, amikor meghallotta a narancssárga angyal üdvözlő szavait: - Légy üdvözölve, Tiszta Szívű Michael Thomas! Már vártunk téged. - Üdvözlet neked is - Mike remélte, nem tűnik annyira megkönnyebbültnek és izgatottnak, amennyire érezte magát. Hangja remegett. Vissza kellett tartania magát, nehogy megölelje az előtte álló hatalmas narancsszínű teremtényt. Ügy örült, hogy megint vigyáznak rá. - Gyere utánam - mondta az angyal, és bevezette az „AJÁNDÉKOK ÉS ESZKÖZÖK HÁZÁBA". Mike meggyőződött róla, hogy az ajtó jól be van-e csukva. A percekkel ezelőtt átéltek hatására még mindig remegve, és levegő után kapkodva követte az angyalt. Rémülete még nem múlt el, és a meglepő ellentétek e földjéről most még több kérdés járt a fejében, mint eddig bármikor. Akárcsak a korábbiak, ez az angyal is pompás volt. Mike ismét meglepődött, amint meglátta magas termetét, 89 és megérezte a hangjából áradó szeretetet. Érezte, hogy ez a teremtmény is ugyanolyan örömmel és szeretettel fogadja, mint azok, akikkel eddig találkozott. Azt hiszem, mind ugyanabból az anyagból lehetnek - töprengett magában. - Valóban, mi mind egy családból valók vagyunk - mondta az angyal. Mike-ot bántotta, hogy ilyen hamar elfejtette, hogyan is kommunikálnak ezek a spirituális lények. - Sajnálom - ezt az egy szót tudta csak kinyögni. Narancsszínű megfordult és megállt. Egyik oldalra billentette a fejét, és kérdőn pillantott rá. Mike az arcába nézett. - Sajnálod? Mit? - kis szünetet tartott. - Azt, ahogy csodálatodat fejezed ki tökéletességem láttán? Azt, hogy érzed, mennyire szeretünk? Azt, hogy tudni szeretnéd, kik is vagyunk? - az angyal mosolygott. - Számtalan vendég jön hozzánk, Michael Thomas. És a sok közül, aki ebbe a házba eddig ellátogatott, te kérdezted a legkevesebbet. - Még messze az este - felelte Mike megkönnyebbülten. Szerette volna arról a félelemről és rettegésről faggatni az angyalt, amit a legutóbbi percekben átélt. Mi volt az, ami őt követte az úton? Az angyal tudta, melyik kérdés jönne. - Nem árulhatom el neked azt, amit annyira szeretnél tudni - jelentette ki. - Nem árulhatod, vagy nem akarod? - kérdezte Mike tisztelettudóan. Tudta, hogy kérdése költői, és folytatta is. 90 Tudom, hogy te tudod - habozott egy kicsit, majd csak úgy repkedtek a kérdései, mint a puskagolyó. - Miért nem mondhatod el? - kezdte puhatolózva. - Mert te többet tudsz róla, mint én - felelte az angyal. - Az hogy lehet? - Nem minden olyan, amilyennek látszik.
- Ott lesz majd, mikor kimegyek? - Igen. - Ehhez a földhöz tartozik? Nem nagyon illik bele ebbe a spirituális környezetbe. - Neki is ugyanannyi joga van itt lenni, mint neked. - Árthat nekem? - Igen. - Meg tudom védeni magam? - Igen. - Segítesz nekem? - Azért vagyok itt - felelte csendben az angyal, mikor Mike hirtelen befejezte a kérdezősködést. A válaszok meggyőzték Mike-ot arról, hogy az angyal mindent tud. Kezdett megnyugodni. Ha ő tudja, akkor csomó dolog van itt, amit tőle megtudhatok - gondolta magában Mike. - Türelmes leszek. Biztos vagyok benne, hogy több mindent megmutatnak nekem, mielőtt innen tovább megyek. Ügy tűnik, a dolgok itt így működnek. Michael visszaidézte, 91 még egy órája sincs, hogy hasznavehetetlennek tartotta a térképet, és abban a pillanatban, mikor szüksége volt rá, mégis megmentette az életét. - Isten is nagyon időszerű, tudod? - mondta az angyal szinte nevetve, ismét Michael Thomas gondolataira hangolódva. A narancsszínű jelenség elfordult és a ház belseje felé vezette Michaelt. Az követte. - Már kezdem megszokni - mondta Mike menet közben - Arról szól az egész, hogy valamire akkor lesz szükséged, amikor elérsz oda, ahol szükséged van rá. Nem? - Valami hasonlóról - felelte az angyal. - Az alacsonyabb vibrációs szintű emberi idő felfogás lineáris, Michael - az angyal nyilván egy újabb tanító volt. - Az angyali idő nem az. - A ti számotokra mit jelent az idő? - miközben beszélgettek, Michaelt az angyal végigvezette egy raktáron. Raktáron? Mint az előző háznál, a belső méretek itt is óriásiak voltak. Mike-nak leesett az álla, amint meglátta a mintegy tizenöt-húszméternyi magas teremben több tucat sorban felpakolt ládákat. - Számunkra nincs múlt és nincs jövő - felelte az angyal - A ti időfelfogásotok egy egyenes pályán halad, a miénk, mint lemezjátszón egy lemez, az óra járásának megfelelően forog. Mi mindig látjuk az egész pályát, mivel az minden pillanatban ott van alattunk, így mi mindig az időnk 92 „mostját” éljük. A mi mozgásunk mindig egy ismert középpont körül történik. Mivel a ti pályátok egyenes, és előre haladó mozgást végeztek, soha nem vagytok képesek teljességében megtapasztalni a jelent. Magatok mögé néztek, és látjátok, hol voltatok. Magatok elé néztek, és látjátok, hová tartotok, így nem adatik meg számotokra, hogy megéljétek a LENNI típusú létezést. Ehelyett a TENNI típusút élitek. Ez alacsonyabb vibrációtok részét képezi, és dimenziótok számára megfelel. - Ez választ ad arra, mi történt a térképpel - mondta Michael, felidézve, hogy az ITT VAGY MOST pont mindig a térkép közepén volt, és hogy új létezésének eseményei egy ponton megjelenni, vagy eltűnni látszottak. - Pontosan! - mondta Narancsszínű a válla fölött, miközben haladt továbbra is elöl. - A ti időfelfogásotokban a térkép adott, és az ember mozog. Ennek oka, hogy a teret és az időt állandónak érzékelitek, és az ember ebben a rendszerben a változó. Mikor közelebb kerülsz a mi vibrációnkhoz és időérzékelésünkhöz, az ember lesz az ismert állandó, és a térkép, vagy a realitás pedig a változó. Mike úgy érezte, ezen még alaposan el kell gondolkodnia. Kicsit összezavarónak, mégis ismerősnek tűnt "minden. A narancsszínű ház előtti elágazásnál szerzett tapasztalata megmutatta neki a spirituális térkép értékét, még akkor is, ha az más volt, mint amilyennek várta. Már 93 tudta, hogy amikor legközelebb hasonló jellegű választás elé kerül majd, egészen addig nem aggódik, amíg ténylegesen az elágazáshoz nem ér - akkor pedig a térkép úgyis működni kezd. Akár Kék, Narancssárga is számtalan gyönyörű és díszes részen vezette át Mike-ot, amíg elérték azt a részt ahol menedéket, ételt és nyugalmat biztosítottak számára Ebben a hatalmas házban nem nevekkel ellátott rekeszeket látott, mint a Térképek Házában, hanem nevekkel ellátott ládákat. A nevek most is azokkal a furcsa arab betűkkel szerepeltek, Mike számára olvashatatlanul, de helyesen azt feltételezte, hogy itt is lesz majd valahol egy láda, amin az ő neve áll, és amiről hamarosan hallani fog. - Ez a te területed - jelentette ki Narancssárga. - Holnap kezdünk. Az étkezésekhez a balra található helyiségben terítünk. Mosdani a jobbra
található szobában tudsz. Az ételt már előkészítették számodra. - Ezzel Narancssárga becsukta Mike szobájának ajtaját, és távozott. Mike a csukott ajtóra bámult. Angyal vagy, de illemből lenne mit tanulnod - gondolta Mike az elmaradt köszönésre utalva. - Talán nem várhatom el tőlük, hogy teljesen megértsék az emberi természetet. Mike most is fényűzőén jóllakott. Behabzsolta a csodás étkeket, és megcsodálta a kézzel megmunkált finom evőeszközöket. Kicsit zavaró volt neki otthagyni a koszos 94 tányérokat, hogy más mosogassa el, de ekkor eszébe jutott, utálta is ezt a munkát. Tudta, hogy bár nem látja őket, voltak itt mások is az angyallal, akiknek erre volt gondja. Milyen szokatlan kombináció - töprengett el Mike – egy angyali hely, ahol azokról is gondoskodni kell, akik az alacsonyabb emberi vibrációval rendelkeznek. Mike hirtelen arra gondolt, vajon hogyan működhet a szennyvízrendszer, amikor hirtelen egy felismerés hasított belé: már napok óta nem kellett a mosdóba mennie! Itt NEM VOLT toilet! Voltak vizes helyiségek a fürdés miatt, de ez volt minden. Rájött, hogy már azóta nem „szólította a természet", mióta áthaladt a kapun! Valami történt a testével ezen a furcsa földön. Nem zavarta, hogy így van, de mindenesetre furcsa érzés volt. ---MÁSNAP REGGEL Mike
ereje teljében érezte magát. Egyedül fogyasztotta el friss gyümölcsökből és kenyérből álló reggelijét és ízlelgette a csodás ételek különleges ízét. Megvizsgálta az angyali étkeket, és rájött, kicsit másnak tűntek. Holnap megkérdezi erről Narancssárgát, gondolta. - A mi időfelfogásunk szerinti időben léteznek - mondta narancssárga vidáman a szobaajtóból. Az angyal épp most érkezett, és hallotta Mike gondolatait. Az angyal folytatta: 95 - Ezek az ételek nem léteznek alacsonyabb vibráció mellett, és olyan spirituális jellemzőkkel rendelkeznek, melyek dimenziókon átívelnek. Ez az oka, hogy nem keletkezik salakanyag, Michael, és ezért van, hogy nem lehet őket eltartani. Nincs jövőjük, vagy múltjuk. Megteremtésük percekkel azelőtt zajlott, hogy elfogyasztottad őket, és nem élik túl, ha megpróbálod e helyről kivinni őket. - Erről én is meggyőződtem - mondta Mike, ahogy eszébe jutott a Narancssárga háza felé vezető úton látott undorító kupac, ami miatt majdnem bajba került. Az angyal lakrészéből átvezette Mike-ot egy hatalmas, kör alakú, jól megvilágított arénába. Volt itt néhány láda, aminek fedelét leemelték, és néhány narancsszínű pad, ahová az ember lepihenhetett. Más előkészületek is voltak: egy oltár szerű rész, füstölők és pár furcsa kinézetű csomag. -Isten hozott az Ajándékok és Eszközök Házában, Michael Thomas -mondta az angyal és szembefordult vele. -Foglalj helyet, kérlek. Sok időt töltesz majd el ezen a helyen. Ezzel kezdetét vette a hosszú elméleti képzés. Az alapos elméleti oktatást egy még hosszabb gyakorlati és vizsgaidőszak követte, melynek célja az új vibrációt képviselő ajándékok és eszközök gyakorlati használatának elsajátítása volt. Mire mindezzel végzett, Mike több mint három hetet töltött el ebben a narancsszínű házban. 96 -Lassan emelkedik a vibrációd, Michael Thomas - állapította meg egyre gyakrabban a tanítás folyamán Narancssárga.- Ezek azok a kézségek és eszközök, amelyeket neked ígértünk, hogy segítsenek céljaid elérésében. Szándékaid miatt kerültek a birtokodba. Nem léphetsz be anélkül a következő házba, hogy működésüket meg ne ismernéd, és nem mehetsz haza anélkül, hogy használatukban jártasságot ne szereznél. Mike figyelt. Tudta, hogy mindez előkészület volt a hazavezető útra, és emlékezett rá, előre szóltak neki, hogy egy ilyen képzésben része lesz majd. Mike gondos figyelemmel követte, ahogy Narancssárga egy csomó ajándékot sorra kibontott. Ezek némelyike láthatóan csodás kristályból készült. Miután Mike kifejezte szándékát befogadásukra, Narancssárga egy mágikus szertartás keretében Mike testébe helyezte őket, hogy spirituális erejét növeljék. Működésükről bőséges információt kapott, melynek feldolgozására elegendő idő állt Mike rendelkezésére. Majd ő került sorra, neki kellett elmagyaráznia Narancssárga számára, melyik, milyen célt szolgál. Mindez nem volt könnyű, mivel a vizsga során számára egészen új elméletekről kellett beszélnie, az oktatás során újonnan megismert kifejezéseket használva.
Majd arról mesélt neki az angyal, hogyan érkezett az ember a bolygóra, és hogyan honosította meg rajta más 97 létformák jellemző minőségeit. Mike hallott már errúl, de arra nem volt felkészülve, hogy mindezekről egy angyal meséljen neki! Számított rá, hogy egy napon, talán egy hosszú hajú indiai gurutól, hallani fog még ezekről a dolgokról, de hogy pont egy angyaltól? Arról is mesélt, hogyan fűzhetők egy láncra az emberi leszületések, és hogyan örökítődnek át egyik élet instrukciói a következő életbe a születés pillanatában megadva az elsajátítandó leckéket. A lecke nem más, mint a „karma", vagy ahogy mások nevezik, az „emlékezés". A karma az ember tanítását szolgálja, és valamilyen módon a bolygót is segíti, így működtek a dolgok az emberek számára hosszú időn, sok-sok életen át. De Narancssárga azt is elmondta, annak érdekében, hogy új vibrációs szintre emelkedhessen, el kell távolítania néhány régi jellemzőt, köztük a születéskor kapott karmikus leckéket is. A hazavezető úttal ezek nem férnek össze - hasonlóan ahhoz, ahogy az előző házból elhozott étel is megrohadt az úton. Ebben a pillanatban rothadó húskupacként látta hirtelen önmagát - így jár, aki nem hallgat mesterére. Fúj! Koncentrálta figyelmét, nehogy bekövetkezzék ez az állapot. Narancssárga látta gondolatait. Hangosan felnevetett, és osztoztak a vidámságban. Mike meglepődve érezte, milyen közel áll hozzá Narancssárga. Csodálatos tanító volt. Egyben szórakoztató társaság is - még akkor is, ha nincs 98 tisztában vele, hogy búcsúzáskor illik legalább annyit mondani: „viszlát! "vagy „szia!". Az angyal megmutatta neki, hogyan formálhatja gondolatait, úgy hogy tényleges energiát teremtsen velük. - Ezen a módon tudod valóságodat ellenőrzésed alatt taratani és irányítani - mondta neki. - Használd legbenső érzéseidet és tudásodat arra, hogy olyan helyzetek felé vigyenek, amilyeneket megérdemelsz, és amilyeneket megtervezel. Mike el se tudta képzelni, mit jelenthet mindez, de mindig azt tette, amit az angyal mondott, és láthatóan sikerrel vett minden vizsgát. Az angyal Mike lényébe ültette az Istennel való együttes teremtés, valamint az előző életekből maradt karmikus minták eltávolításának spirituális ajándékait. Minden egyes ajándékot egy szertartás, és szóbeli kinyilatkoztatások kíséretében kapott meg. Érezte, mint alakul minden ajándék fizikaiból szellemivé, amint teste - a hatalmas angyal gondos irányítása és gyámkodása kíséretében befogadja őket. Mike úgy érezte, mintha valami titkos papi hivatásra készítették volna fel! Minden alkalommal, mikor Narancssárga kérésére megfogalmazott valamit, látta, hogy az angyal közben az ő szívét figyeli! Narancssárgának hatalmas ereje volt, és valahányszor, mikor Mike a testébe ültetendő ajándékokkal kapcsolatos ígéreteit és szándékait 99 fennhangon megfogalmazta, az angyal azt olvasta, mi van Mike lelkében. Ez először kellemetlen érzés volt, de Mike később rájött, hogy az angyal csak azt vizsgálja, őszinte szívből mondja-e mindazt, amit mond. Ha csalt volna, az angyal azonnal észrevette volna, és nem haladhatott volna tovább. Végül, egy kéthetes időszak alatt a kis csomagok mindegyikére sor került, az angyal magyarázatokkal szolgált róluk, majd egyenként integrálták őket Mike spirituális énjébe, közben különböző feladatoknak kellett megfelelnie. Egy feladat különösen nehéznek tűnt. Mike félt a szűk helyektől. Nem tudta miért, de már kiskorában kiderült, pánik rohamot kap, ha bármilyen módon testileg szorosan korlátozzák. Narancssárga egyik ajándéka az erő volt, amivel ezt a fóbiát leküzdhette. Mike kifejezte szándékát és elvégezte a szertartást. Narancssárga elmondta neki, hogy a szűk helyeken fellépő pánik érzet egy KARMIKUS LENYOMAT, aminek eltávolítása sok más olyan előző életbéli élmény eltávolítását is jelenti, melyeket Mike ebbe az életébe magával hozott. Napokkal később, tanulás közben, egy hatalmas ládát nyitottak ki. Ahelyett, hogy valamit kivett volna a ládából, Narancssárga szeretetteljes hangon arra kérte őt, lépjen be a ládába! A ládát lefedte, és teljes sötétség vette körül, ahogy a ládához lapult. Hallotta a hátborzongató hangot, 100 mint Narancssárga egyenként bekeverte a szögeket a láda fedelébe. Aztán csend lett és még nagyobb sötétség.
A zárt térben tisztán hallotta saját lélegzésének hangját, és tudatában volt, milyen szűk helyen van. Még szívverését is hallotta. Narancssárga nem adott semmiféle magyarázatot. Nem volt rá szükség. Ez ismét egy olyan vizsga volt, ahol nem csalhatott. Körülbelül tíz másodpercig Mike szíve, emlékezve a problémára, vészesen kalapált. Majd mire már egész testének egyetlen hatalmas görccsé kellett volna válnia a félelemtől, a klausztrofóbia érzése teljesen elpárolgott, és Mike megnyugodott. Nagy örömére rájött, hogy az ajándék működik, és bár teste először úgy kezdett reagálni, mint a régi időkben, új szellemisége azonban leállította félelmeit. Béke áradt szét benne, énekelgetni kezdett, végül elszenderedett. Egy órával később Narancssárga elragadtatva nyitotta ki a ládát, majd kiengedte. - Igen figyelemreméltó teljesítmény, Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta az angyal, arcán széles mosollyal. Mike büszkeséget látott Narancssárga szemében. - Keveseknek sikerül ilyen rövid idő alatt. Csak most tudatosult benne, hogy ő csak egy a sokak közül, akik szintén a haza vezető utat választották. Bár már többször szóba került, de nem igazán látta át, mit is jelent. Sokszor gondolt erre éjszakánként, míg végül 101 Narancssárga eljutott az utolsó ajándékig, és kezdte most sorra venni az eszközöket. Tanulásának harmadik hetében jártak, mikor Narancssárga előhozta a nagy ládát. - Utad során három eszközre lesz szükséged - mondta jelentőségteljesen Narancssárga. Odament az egyik ládához, és felnyitotta. Mint minden alkalommal, mikor Narancssárga egy újabb dobozt vagy ládát készült kinyitni, Mike most is az erre a célra odakészített padra ült, és kíváncsian várta, vajon mi lesz a következő mágikus eszköz, mellyel spirituális tudását, tudatosságát, és erejét növelheti. Arra, amit az angyal most szándékozott adni neki, nem számított. Narancssárga épp háttal állt neki, így Mike nem láthatta, mit emelt ki a ládából. Amint az angyal megfordult, hogy az első eszközt bemutassa, valami ezüstösen csillant. -NEM! Az nem lehet - Narancssárga egy nagy kardot tartott a kezében! - Íme, az Igazság Kardja! - mondta az angyal, és ezzel Michael Thomas kezébe adta a fegyvert. Ha az angyal kezében nagynak tűnt, akkor Mike kezében hatalmasnak. Minden képzeletet felülmúlóan súlyos és ormótlan volt. Mike szinte el se tudta hinni, hogy mindez igaz. - Egy igazi kard! - kiáltotta Narancssárga felé. - Éppoly igaz, akár az ajándékok - emlékeztette Narancssárga. - Ám ezt, ahogy a másik két eszközt is, 102 testeden kívül viseled majd a következő négy ház felé vezető utadon. Michael egy darabig kezében tartotta a kardot, és szépségét csodálta. Biztosan az ő neve van rajta gondolta. A fegyvert bonyolult vesétek díszítették, ezek mindegyike spirituális jelentéssel bírt. Tokja hatalmas volt, markolata valamilyen világos, kobaltkék színű kőből készült. Lélegzetelállító volt - és igen éles. - Próbáld megsuhintani! - lépett hátrébb az angyal. Mike úgy tett, ahogy az angyal kérte, és a kard szinte magától lendült! A fegyver váratlan erejétől Mike hanyatt esett. Ostobának és ügyetlennek érezte magát, miközben felkelt, és újabb próbálkozásra készülődött. Narancssárga felemelte a kezét, hogy megállítsa a mozdulatot. - Lássuk csak, ez segít-e? - az angyal ismét a ládához ment, és kiemelt valamit belőle. Ahogy az új tárgyat elővette, az megint ezüstösen villant. Egy hatalmas pajzs volt! Mike hitetlenkedve rázta a fejét. Mi folyik itt? Ez az egész annyira különös volt! Spirituális eszközök? Nem inkább harci eszközök? Csak nem egy Camelot várában töltött előző életre kap felkészítést? Tiszta Szívű Michael Thomas, nem minden olyan, amilyennek látszik - miközben az összezavarodott tanítvány kérdésére válaszolt, Narancssárga ott állt előtte, kezében a pajzzsal. - Próbáld meg ezzel! 103 Narancssárga megmutatta, hogyan erősítse karjához a pajzsot, és adott neki néhány tippet, hogyan tudja pajzs és kard úgy kiegyensúlyozni egymást, hogy a kardot hanyatt-esés nélkül is meg lehessen suhintani nem árt még idejében megtanulni. - Michael - mondta az angyal -, a pajzs a Szellem tudását jelképezi. A tudás és az igazság együtt mindenhatók! Ahol tudás van, ott nincs sötétség. A fényben nincs titok, és a fény akkor keletkezik, amikor az igazságot felfedik. Nincs ennél hatalmasabb párosítás. Együtt kell használni őket.
- Van még valami abban a ládában? - kérdezte Mike tréfásan, miközben a kard és a pajzs súlya alatt roskadozott. - Milyen érdekes, hogy ezt kérdezed! - Narancssárga ismét a ládához ment, Mike pedig hitetlenkedve nézett utána. Az angyal lehajolt, és kivett valamit, ami még az eddigieknél is nagyobb volt, megint csak ezüstszínű. - Íme, a vérted! - kiáltotta Narancssárga jókedvűen, szinte nevetve, Mike borús arckifejezését látva. - Nem értem! - Mike kedvetlenül ült le a padra. - Hogyan tudnék ennyi mindent cipelni? - Gyakorlattal - felelte Narancssárga. - Gyere, hadd mutassam meg! 104 Narancssárga fogta a kardot és a pajzsot. Segített Mike-nak a nehéz, díszes vértet felvenni. Olyan volt, mint egy mellény, ami egész felsőtestét eltakarta. Ahogy egyik karját a másik után átdugta, úgy állt rajta, mintha csak rászabták volna. Tökéletesen illett rá. A csatokat becsatolták, majd Narancssárga Mike derekára erősített egy övet, rajta az Igazság Kardjának különleges tokjával. Végül megmutatta, hogyan tudja majd, miközben útját járja, egy speciális akasztóra rakni hátán a nehéz pajzsot. Amikor mindennel készen voltak, az angyal ismét hátrébb lépett. - Tiszta Szívű Michael Thomas, most az eszközöknek olyan hármasával rendelkezel, mely segít az új vibráció elérésében. Birtokodban van az Igazság Kardja, a Tudás Pajzsa, és végül -a Szellem Vértje. A vért neve: „Isten köpenye". Azt a bölcsességet jelképezi, ami a másik két eszköz megfelelő használatához szükséges. Holnap megkezded a gyakorlatokat, hogy a fény harcosává válhass. Hatalmas erő rejlik e triászban. Soha ne használd őket külön! Narancssárga elvette tőle a fegyvereket, és visszakísérte lakrészébe, ahol Mike megmosdott, evett, majd aludni tért. Sokáig ébren hevert, azokon az ellentmondásokon töprengett, amelyeket ezen a csodás földön tapasztalt. Fejében számtalan, egymásnak ellentmondó gondolattal, lassan álomba szenderült. 105 Reggel ismét az oktatócsarnokba ment. Narancssárga a következő néhány nap során arra kezdte megtanítani, miként használhatja, kis ügyességgel, ezeket a régi fegyvereket. Az első gyakorlat az egyensúlyozásról szólt. Teljes harci öltözetben - kivont karddal, a pajzsot maga előtt tartva - kellett a lépcsőkön föl-le futkároznia. Narancssárga megmutatta neki, hogyan kell elesni, majd gyorsan felkelni, a pajzsot ellensúlyként használva közben. A gyakorlatok során Mike észrevette, hogy az eszközök soha nem koszolódtak be, és nyoma sincs rajtuk horpadásnak vagy karcolásnak. Mike futott és sétált velük, forgatta őket, csak egyvalamire nem használta őket: nem harcolt velük. Kezdte lassan érezni az egyensúlyt. Idővel egy furcsa dolgot vett észre. Este, mikor levetette magáról a harci öltözetet, nem érzett megkönnyebbülést, hogy a nehéz fegyverek súlyától megszabadult. Ellenkezőleg, kicsinek, védtelennek és zavaróan könnyűnek érezte magát! Számtalan nap telt így el, míg végül Narancssárga megkezdte a legvégső felkészítést az Igazság Kardjának használatára. Mike arra számított, hogy Narancssárga, akár egy igazi szamuráj mester, bevezeti majd őt a harcművészet titkaiba. De a felkészítés, amiben részesült, egész más volt. 106 - Tiszta Szívű Michael Thomas, immár kész vagy arra, hogy elsajátítsd a fegyverek használatát - jelentette ki Narancssárga. - És most, vond ki kardod! Úgy cifrázva, hogy az még egy lovagnak is dicsőségére vált volna, Mike könnyedén kirántotta a súlyos és hosszú kardot. Az angyal elismerően nézte. - Most pedig, emeld Isten dicsőségére! - Mike magasra emelte. -Mielőtt a színtiszta igazat kimondod, erezd a kardot! Mike elképzelni se tudta, mire gondolhatott Narancssárga. Erezze a kardot? Hiszen a kezében tartja. Hogyne erezné? - Tiszta Szívű Michael Thomas! - mondta Narancssárga nagy hévvel. - Tartsd a kardot magasra, és felelj, tiszta szívedből! Szereted Istent? Már kezdte felfogni, miről van szó. Ugyanaz a kérdés megint! Ám ezúttal kezében ott az ég felé emelt súlyos kard, és neki pont most kell válaszolnia? Kezdte szokásos válaszát: - Igen, szeretem. Amint azt szívemből is láthatod... - mintha elkábították volna hirtelen, képtelen volt folytatni. Kezében a kard rezegni kezdett! Szinte zenélt, miközben intenzív, vibráló melegség áradt Mike karjain át, a mellkasa felé. Mike teljesen biztos volt benne, hogy a kard, mondataira válaszként, kicsit felmelegedett, és halkan búgni 107
kezdett! Az eszközök, melyeknek könnyed kezelését már elsajátította, szándéka révén valahogy életre keltek. Ahogy testén viselte, kezében tartotta őket, érezte, mint hatja át a belőlük áradó erő. Eszébe jutott félbehagyott mondata. - A legteljesebb odaadással szeretem Istent! - miközben magasra tartotta, ÉREZTE, mint rezeg a kard az ő igaz szándékától. Ügy érezte, hogy mindenre képes. Úgy érezte, hogy megvilágosodott. Úgy érezte, képes lenne akár egy órán keresztül itt állni, kezében a nehéz, kivont karddal, hogy jelezze szándékát: HAZA szeretne menni oda, ahová tartozik. ÉREZTE, mint rezegnek és dalolnak a zenei F hangon az eszközök hármasának tagjai, és mint talál visszhangra e hang saját szívében. Könnyek gördültek végig arcán, amint megérezte, mit is jelent ez az egész ceremónia. Az eszközök elfogadták fizikai testét. Integrálódtak szellemébe, lelkébe, és ezt a folyamatot az ő igaz szándéka indította el! Hát ezért kellett a kard, a pajzs és a vért! Csak szimbólum volt mind. Mi más lett volna? Ezt a magyarázatot Michael Thomas elegendőnek találta, mert az eszközök az elkötelezettség és tudatosság új szintjéhez segítették. Aznap éjjel Narancssárga és Michael szeretetteljes érzéseket küldtek egymás felé. Mike tudta, hogy nemsokára indulnia kell. Narancssárga végül nem vezette be a harcművészet titkaiba, és ő jól tudta, azért nem, mert a fegyverek csak jelképek. Mike az otthonról, és az oda vezető útról 108 kezdte kérdezgetni az angyalt. Nem értette, vajon miért a Földön használt fegyverek szolgáltak eszközként ezen a szent, spirituális földön. Narancssárga cselesen kerülgette a kérdéseket, csak azokat válaszolta meg, melyekre Mike már megtudhatta a választ, és azokat is csak homályosan. - Narancssárga, belőled remek politikus válna a Földön - csipkelődött Mike. - Mit ártottam neked, hogy így sértegetsz? - kérdezett vissza tréfásan az angyal. - Úgy érzem, erős kötelék fűz hozzád - mondta Mike elfúló hangon. Nem akart elválni ettől a csodás angyaltól. - Tiszta Szívű Michael Thomas, ne mondj többet! Szeretném veled megosztani angyalország egyik titkát Narancssárga Mike kedvéért találta ki most e szót. Lehajolt, hogy szemük egy magasságba kerüljön, majd így folytatta: - Te és én ugyanabból a családból valók vagyunk. Nem búcsúzunk egymástól, mert soha nem is hagyjuk el egymást. Mindig veled vagyok, bármikor elérhetsz. Majd meglátod... most ideje indulnod. Mike-ot meglepték Narancssárga őszinte mondatai. Ugyanabból a családból? Az meg hogy lehet? Majd kicsit rossz érzése lett, mert rájött, hogy Narancssárga valóban hallotta, mit is gondolt róluk első éjszaka, amiért soha nem köszönnek el. Micsoda válasz! Micsoda új megközelítés! Mindig vele vannak? 109 Eszébe jutott az eset, amikor három héttel ezelőtt, e földre megérkezve, az útelágazásnál tanácsokat kapott Kéktől a térkép használatára. Most megint hallotta Kék hangját a fejében. - Ismered Kéket? - kérdezte hirtelen egy ötlettől vezérelve. - Akár önmagamat - felelte az angyal. Mike nem szólt többet, bement szobájába, ahol étkezni és aludni szokott, és amit már igen kedvelt. Bár a búcsúzás egyáltalán nem került szóba, Mike azon kapta magát, hogy pakolja be a táskákba értékes tárgyait, amikről szinte el is feledkezett, készül a reggeli indulásra. Vetett egy pár pillantást a könyvekre és a fényképekre, majd nagyot sóhajtva földi életére gondolt, és arra, mennyire becsesek számára ezek a tárgyak. Kezdte úgy érezni, hogy valahogy nem illenek erre a helyre. Másnap reggel, miután megreggelizett, Michael Thomas mélyen gondolataiba merülve jelent meg az ajtóban. Narancssárga némán vezette végig a házon, ő pedig követte. Ezúttal azonban Michael már jóval több dolgot cipelt: a zsákot a térképpel, a könyvekkel és fényképekkel teli két táskát- miközben újabb terhei, az eszközök is ott zörögtek rajta. - Michael, egészen biztos vagy abban, hogy mindezt magaddal kívánod vinni az útra? - kérdezte a narancssárga angyal. - Jobb lenne, ha nem vinnéd őket. 110 - Ez mindenem, amit magammal hoztam a Földről - felelte Mike , és ezekre tényleg szükségem van. - Egészen pontosan, mire? Mike elgondolkodott a kérdésen, és közben fel se merült benne a lehetőség, hogy a táskákat otthagyja. - Korábbi életem iránti emlékezésből és tiszteletből - felelte. - Akkor is, ha a múlthoz köt? Mike-ot egyre jobban zavarta ez a kérdezősködés. Az angyal megint megszólalt:
- Michael, miért nem hagyod itt a táskákat? Szeretlek téged, és ígérem, hogy megőrzőm őket neked, arra az esetre, ha visszatérnél. - Nem! - hallani se akart többet a táskákról. Hozzá tartoznak, és ragaszkodik hozzájuk, ameddig csak lehet. Ezen a furcsa helyen egyszerűen szüksége van rájuk, hogy emlékeztessék arra, ki is ő valójában. Az angyal bólintott. Mike most is elérte, amit akart. Észrevette, hogy az angyalok mindig tiszteletben tartják döntéseit, és végső elhatározását soha nem kérdőjelezik meg. Michael Thomas nem köszönt el Narancssárgától. Megállt a lépcsőn, szemben az angyallal, akivel több hetet töltött együtt, és visszagondolt arra, mit mondott az angyal, miért is nem búcsúznak soha. 111 Rövidesen találkozunk - mondta Mike, de nem igazán hitte, amit mond. Az angyal visszament a házba, és becsukta az ajtót, fogalmam sincs, hogy csinálják - gondolta magában Mike. - Soha nem búcsúznak - egyszerűen becsukják maguk mögött az ajtót. Elindult az ösvényen a többi ház felé. Minden igyekezetével azon volt közben, hogy a súlyos holmik közül, amit cipelnie kellett, le ne ejtsen valamit. Azzal a plusz teherrel, amit a kard, a pajzs és a vért jelentettek, már túl sok minden volt nála. Zavarta, hogy a fegyvereket, amik igazából csak szimbólumok voltak, fizikailag is cipelnie kellett! Micsoda őrült ötlet! - gondolta magában titkon. - Igazán nevetséges látvány lehetek. Egyáltalán, mi szükség ezekre a fegyverekre? Úgyse fogok velük harcolni soha. Hogy harcolnék, hiszen nem is tudok harcolni! Narancssárga meg se tanított rá. Csak a látvány, meg a szertartás miatt kellettek, de akkor meg, miért nem elég egyszerűen elismerni létezésüket P Az új harci eszközök és a régi táskák teljesen lekötötték figyelmét, és el is feledkezett arról, milyen bajok várták korábban az úton. Eszébe se jutott most a valami, ami mindig nyomában volt. Miközben táskáit cipelve, és zörgő fegyvereit egyensúlyozva zajosan haladt az ösvényen, egy sötétzöld színű, undorító lény követte tekintetével a fák közül. Az meglepve bámulta őt. Eltűnt a régi Mike. Elfoglalta helyét egy olyan valaki, akinek fegyverek és erő van 112 birtokában! Ez megnehezíti a dolgát. Új stratégia kell, olyan, amivel képes lesz az erős és céltudatos Michael Thomast legyőzni. Még van ideje eldönteni, mi legyen a stratégia, de addig is, biztos távolságból követi, és kivárja a megfelelő időt. Az újra megjelent Tiszta Szívű Michael Thomas nyomában az ösvényen, és látótávolságon kívül követni kezdte. Az egészen biztos volt benne, hogy Michael soha nem fogja elérni az ajtót, amin az áll: „otthon". 113 HATODIK FEJEZET A nagy vihar ALIG KÉT ÓRÁJA LEHETETT ismét úton, mikor Mike észrevette, hogy erősödni kezd a szél, és az ég egyre sötétebb. Óh, ez aztán érdekes! - gondolta Mike. - Vihar a spirituális földön! Az utóbbi egy óra alatt igazán sokat küszködött a sok teherrel és egyre sűrűbben állt meg pihenni. Ráadásul a tárgyak, amiket cipelt, nemcsak nehezek voltak, hanem a mozgásban is korlátozták! Ez nagyon zavarta, és úgy érezte, nem találja egyensúlyát. Már csak egy vihar hiányzott! Ha esni fog, jó lesz, ha mielőbb egy védett helyet talál. Nem akarta, hogy táskái elázzanak, és abban se volt biztos, hogy nem rozsdásodnak-e be új fegyverei. Egy percre megint megállt, és útja során most először hátranézett. Az OTT VOLT! A zöld folt villámsebességgel szökkent egy kiálló szikla mögé. Mike most meglátta, mi az. Valamilyen szilárd anyagból volt, és hatalmas méretű! 114 Végigsöpört rajta a felismerés, hogy ez az alak azóta követi, mióta a legutolsó házat elhagyta. Emlékezett rá, hogy Narancssárga szerint is veszélyes, és árthat neki. Pihenés közben úgy helyezkedett, hogy jól szemmel tarthassa az utat, amerről jött. Tudta, hogy ébernek kell lennie. De hogy mennyire ébernek, azt ekkor még elképzelni se tudta. A szél felkerekedett, még jobban megnehezítve a járást. Ha nem kellett volna ennyi súlyt cipelnie, nem okozott volna gondot a szél, de a vállához erősített új harci pajzs úgy viselkedett, mint egy vitorla. Ha a kezében nem cipelt volna csomagokat, akkor a jól begyakorolt módon, könnyen egyensúlyozhatott volna vele, és sokkal jobban haladt volna - a szélnek ellentartott pajzs stabilizálhatta volna. Mivel kezében a táskákat cipelte, ez szóba se jöhetett. Mike tudta, sürgősen kell egy
helyet találnia, ahol meghúzódhat, amíg a szokatlan idő le nem nyugszik, s vissza nem tér a megszokott balzsamos időjárás. Ilyet soha nem látott még. Az időjárás hihetetlenül rövid idő alatt drasztikusan megváltozott! Bár folyton szemmel tartotta üldözőjét, Mike rémülten vette észre, hogy az a szél, és a szakadó eső ellenére is, egyre közeledik hozzá. Nagyon gyors volt! Hogyan tud ebben a szélben ilyen gyorsan haladni? Az egyre zordabb idő arra ösztökélte Mike-ot, hogy tegyen valamit. Túl gyorsan változott minden! Mike erősen előrehajolva tántorgott előre, hogy minél 115 kisebb felületen érje a szél. Végül megállt, és a földhöz simult, szinte lehetetlen volt már előre haladni. A vihar szinte önálló életre kelve jajgatni és üvölteni kezdett, ahogy egyre erősödött a szél ereje. Az eső olyan hatalmas erővel zúdult alá, hogy Mike úgy érezte, ahol a vért nem védi, az esőcseppek, mint ezernyi apró tű szurkálják bőrét. Mike tudta, hogy igen nagy bajba került. Lopva kikukucskált maga mögött az útra, ami az eső és a pára miatt szinte teljesen sötét volt. De tisztán látta a sötét alakot, ahogy magasan ott állt, a szemei mintha vörösen világítottak volna. Elindult felé! Nem zavarta a vihar. Ez meg hogy lehet? Mike csupa félelem volt. Kék hangja összetéveszthetetlen volt, amint belülről megint figyelmeztette: - Vedd elő a térképet! „Mennyire tiszta a hangja" - gondolta Mike.- „Tényleg velem van." A vihar olyan őrjöngésbe kezdett, amilyet még Minnesotában se látott. Úgy érezte, mintha egy hurrikán tölcsérében lenne. Ahogy csak tudott, a földre lapult, és minden erejét összeszedte, nehogy elragadja a szél hihetetlen ereje. Annál jobb, minél jobban odalapul a földhöz. Az elemek bombázásának üvöltő hangja egyre erősödött - szinte fül-süketítő volt már a zaj. Mike-on a félelem lehetett volna 116 úrrá, de úgy érezte, ennek is valami értelme kell legyen. Bárcsak elérné a térképet! De a térképet sajnos nem érte el; minden erejével arra figyelt, hogyan maradhat életben. Az elemek heves támadása mintha egész létét fenyegette volna, és egyik kezével néhány bokorba kapaszkodva lógott, míg másik kezében a könyvekkel és fényképekkel teli értékes táskákat tartotta. A zsák, amiben a térkép volt, a nyakán át előre csúszott és maga alá gyúródott - a térkép biztos, de elérhetetlen helyre került. Hirtelen azt érezte, hogy teste az erős, sodró szél, valamint a hátára erősített, vitorlaként viselkedő pajzs hatására megemelkedik. Erőszakos személyiségként mintha maga az ádáz vihar noszogatta és sarkallta volna akcióra. Mike testével még szorosabban a földhöz lapult, és testét sárba dugott lábfejeivel horgonyozta le, miközben egyik kezével egy különösen erős bokorba kapaszkodott. Most teljesen sötét volt; az égbolton képződött fekete felhőcsoport pont a fölé a terület fölé ereszkedett, ahol Mike feküdt. Szemei helyén most mindössze két rés volt, mert próbálta őket a szél és az eső támadásától védeni, de különben se lehetett látni semmit. Még a földet is alig látta maga alatt! Hol lehet most a sötét alak? Öt készül elkapni? Merjen-e megmozdulni, nem sodorja-e majd el a szél? Mike minden egyes sejtjét soha nem tapasztalt éberség hatotta át. Félelem? Nem! Elszántsága, 117 hogy a helyzettel megküzdjön, és életben maradjon, erősebb volt. Mindenre elszánt volt. Ki kell találnia, hogyan érheti el a térképet! Narancssárga hangja Mike fejében most különösen jóleső hang volt. Hogyan lehetséges ekkora zajban ilyen lágy hangot meghallani — merült fel benne. - Michael Thomas, ereszd el a táskákat! Mike tudta, vagy ezt teszi, vagy itt hal meg. Ruhája már a vért alatt is csurom víz volt, és vacogni kezdett. A sivító szélben Mike egy hatalmas puffanást hallott, és érzett. Mi volt ez a furcsa hang? Még a föld is megremegett tőle alatta. Közeledik hozzá az a valami? Úgy kell tennie, ahogy Narancssárga mondta. Mike egyenként, módszeresen eresztette el a táskákat, amelyekbe olyan gondosan készítette be az útra a féltve őrzött emléktárgyakat. Először a könyvek mentek. Két ujját kiegyenesítve először az egyik táska fogóját engedte el. A táskát a vihar úgy ragadta ki kezéből, mint valami mérges harci játék, ami csak arra várt, hogy darabokra szaggathassa. Amint elengedte a táskát, Mike érezte, hogyan kaparintja meg a szél. Kíváncsi volt, vajon az ujja nem tört-e el? Hallotta, ahogy a táska varratai szétrepednek, majd a szívszorító hangot, ahogy oldalak százait tépte apró darabokra fejétől alig félméternyire. Ez volt a legrémesebb hang, amit életében hallott. A legkedvesebb könyvei! Anélkül, 118
hogy túl sokat gondolkodott volna rajta, egy másik ujját kiegyenesítve, elengedte a másik táskát is. Ez még rosszabb volt! Mintha egy őrült harcos állt volna fölötte, a vihar olyan erőszakkal tépte ki erőtlen kezéből a táskát és lökte őt a föld felé. Ennél a pontnál arra gondolt, talán annak a fekete valaminek közben sikerült őt utolérnie, és most lecsap rá és széttépi. Hátát a vihar úgy döngette, mintha csak egy katonai kiképzőosztag ugrált volna rajta föl-alá! A könyvekkel ellentétben, a fényképek egyetlen hang nélkül vesztek oda. Egy szempillantás alatt tűntek el - és ettől Michael Thomas nagyon mérges lett. A természet könyörtelen ereje szétszórta a tájon életének, és elhunyt szüleinek felbecsülhetetlen emlékeit. Mike körül pokoli lárma volt. Megpróbált kissé felemelkedni, hogy immár szabaddá vált kezét maga alatt csúsztatva elérje a térképet. Majdnem elvesztette a fogást a térképen, mert a szél ereje és a hátára kötött harci pajzs kissé megint megemelték, de a jó időzítés miatt mégis sikerült megragadnia. Mutató- és nagyujját használva sikerült odáig széttekernie a térképet, ahol a piros pont lehetett. A megérzései szerint tett mindent, lassan felhúzta melléig a pergament, és vele együtt csomó nedves földet és piszkot is, amit az, vértjének kemény fémé és a nedves föld között átcsúsztatva, magával húzott. Érdekes egyensúly volt ez, erősen a földhöz nyomta testét, miközben 119 elegendő helyet kellett hagynia, hogy kezét, benne a térképpel, teste mellett föl tudja húzni. Egy kis kövön lehorzsolta a kezét, ahogy a térképet szemmagasságig próbálta emelni. De hogyan látja majd meg, ha már elég magasra húzta? Koromsötét volt - semmit se látott! És még ha látna is, lehet, hogy az írás elmosódott. A halálos szorítás, amellyel másik kezével a növényt szorította, enyhülni kezdett. Karját már alig érezte. Michael elengedte a növényt. ___ AZT NEM ZAVARTA A VIHAR. Mint e magas vibrációjú hely alacsony vibrációjú látogatóját, a gonosz teremtményt nem zavarta se a szél, se az eső, se az egész felfordulás. Az könnyedén, teljes magasságában felállt és lassan elindult az út közepén, közeledett a földön elterült Michael Thomas felé, akinek élete most teljesen az elemektől függött - olyan elemektől, melyek AZt egyáltalán nem zavarták. Az a bömbölő szél hatására még csak meg se ingott. Ügy tűnt, AZT ez az idő csak annyiban zavarta, hogy kicsit nehezebben látott. Az olyan könnyedséggel közeledett Michaelhoz, mintha csak egy parkban sétálna, és úgy érezte, a sors ma tényleg megajándékozza őt. De a vihar sötétje megtette a hatását, és rövidesen AZ se látott többet, mint kiszemelt áldozata. Mégis, ahogy Michael 120 Thomas felé közeledett, AZ kész volt bevégezni azt, amit a vihar elindított. Az előre örült azon, hogy mint fogja Mike holttestének darabkáit e képtelen vidék legtávolabbi szegletei felé hajítani. Mike jól érezte, mert AZ valóban közel volt. Akkora sötétség állt be, hogy csak vaktában lehetett tájékozódni, de AZT ösztönei vezérelték, megsúgták neki, merre fekszik Mike a földön. Az nagy elszántsággal és erővel támadni kezdett - de csak egy darab földre vetette magát, nem messze attól, ahol Michael Thomas feküdt. Mike hallotta AZT, és AZ is hallott még valamit - repülő és szakadó lapok hangját, ahogy Mike könyveit elveszítette. Az gyorsan a hang felé fordult. Az most már tudta, hol van Michael Thomas, és elégedett volt. Az közelebb ment, és végül, a hatalmas, tomboló vihar homályában meglátta Michael Thomas körvonalait, amint egyik kezével maga alatt, másikkal pedig egy erős növénybe kapaszkodva a földön fekszik. Az - ha tudott volna egyáltalán mosolyogni -, mosolygott volna. Az akkora dühvel támadt Michael Thomasra, mintha tizenkét izmos férfi ugrott volna rá. Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha millió dárda lyukasztotta volna át bibircsókos testét. Egy vakítóan fehér villanás és egy ezüstös csillanás kíséretében, AZT valami hatalmas erő visszarepítette. Mintha egy ágyúból lőtték volna ki, olyan nagy ívben 121
repült vissza, és szinte ugyanott landolt, ahonnan elindult. Míg külseje füstölt attól, hogy valami nagyon forróval érintkezett, AZ próbálta végiggondolni, mi történhetett. Nem túlzás azt mondani, hogy elkábult, és hogy az erő, ami ekkora hévvel röpítette vissza, egy időre le is gyengítette.
Michael Thomas pajzsa erősen a hátára volt szíjazva, és szinte egész testét befedte. A pajzs, amiről Mike azt hitte, a vesztét okozhatja, végül megmentője lett. A pajzs végezte dolgát, Mike irányítása nélkül. Részévé vált. A sötét teremtmény alacsony vibrációjának érintkezése a pajzs magas vibrációjával egy erős fizikai reakciót váltott ki. A két erős, ellentétes polaritása erő érintkezett - és a tudás pajzsa visszaverte a támadást. ___ MICHAEL THOMASNAK VÉGRE SIKERÜLT a
nyakáig csúsztatnia a térképet. A sötétben lepillantott, remélve, hogy valamit látni fog. És akkor hirtelen fény villant! Michaelnek úgy tűnt, egy nagyon erős széllökés érte, és vele együtt egy csoda - egy olyan erős fény, amiben még a süvítő szél miatt félig becsukott szemein át is látott. Ez az erős fény épp elég ideig világított be mindent körülötte, hogy tisztán lásson a résnyire nyitott szemén át. A dühöngő vihar alatt 122 óvatosan széttekert térkép ott volt előtte! Szeme gyorsan végigpásztázta és már meg is találta az ITT VAGY MOST pontot. Michael nem figyelt fel a hirtelen füst- és ózonszagra maga körül. A térkép mutatta az utat, és a kanyar után egy barlangot. Néhány méter kelet felé, és biztonságban lesz! Michael Thomas utólag úgy hitte, Isten a kellő pillanatban egy villámot küldött, ami hozzá közel csapódott be. Nem jött rá, hogy végső soron az ő elpusztítására törő, negatív erő váltotta ki a legszükségesebb pillanatban hirtelen felvillanó fényt. Tiszta Szívű Michael Thomas első ízben tapasztalta meg, hogy Istennel együtt teremtett és még csak nem is tudott róla. Narancssárga megtanította, hogyan használja az ajándékot, amely segít neki abban, hogy a „megfelelő helyen legyen, a megfelelő időben", de Michael nem gondolta volna, hogy aznap számára ez volt a megfelelő hely. Egyedül erejének és erős akaratának köszönhető, hogy Mike bokortól bokorig, és sziklától szikláig, csiga módjára, kúszni tudott - közben lábfejét erősen a földbe nyomta, hogy stabilitását megőrizze és az irányt el ne tévessze. Körülbelül húsz percet vett igénybe, hogy a nedves földet ölelve a feladatot elvégezze, miközben a vihar ereje erősen a földhöz nyomta. Minden erejét latba kellett vetnie, csak azért, hogy néhány métert kelet felé haladjon - de nem volt 123 más választása. Bár szinte teljes sötétség volt, megtalálta a kis barlang bejáratát, ami a biztos haláltól mentette meg, ami kint várt volna rá, ha ott marad az elemeknek kitéve. Testének minden egyes fájdalmas mozdulatánál hálát adott Istennek, hogy a sötét alak nem érte el. Még akkor is, amikor a barlang bejáratához húzta magát, hallotta, hogy a vihar tovább erősödik. Csodálkozva hallgatta, mi folyik körülötte. Még egy ilyen csodás hely se mentes a problémáktól - gondolta Michael. A barlangban nyugalom várta, de Mike tiszta sár volt. Kézfeje néhány horzsolástól vérzett. Ruhái átáztak és sárosak voltak, de túl hideg volt a barlangban ahhoz, hogy levesse őket. Lassan felkelt, és fölmérte a helyzetet. Azt gondolhatnánk, hogy Michael Thomas túláradó hálát érzett, amiért megmenekült a vihartól és a titokzatos ellenségtől, mely oly közel volt már hozzá. De ez egyáltalán nem így volt. Mike határozottan mérges volt! Remegett, de nem a hidegtől, hanem a hirtelen haragtól, ami helyzete miatt most feltört belőle. Értékes tárgyait elszakították tőle. Tudta, ki uralja az elemeket, kiadta haragját, bárki is legyen, aki hallja. - Átvertetek! - a barlang bejáratához ment, és a még mindig ordító szélbe kiáltotta. - Hallotok engem? arcát őrült düh torzította el. Gondolatait teljesen eluralta a felháborodás, hogy értékes tárgyaitól elszakították. Áldozattá 124 vált megint, azok áldozatává, akik e látszólag szent helyet irányították. - Már látom, hogy működik itt minden! - folytatta dühösen kiabálva, hallja, aki hallja.- Ha nem teszem meg én, amit egy angyal javasol, akkor ŐK TESZIK MEG VELEM! -Mike közben remegett, részben a dühtől, részben a hidegtől, mert még mindig a barlang bejáratánál állt. Beléhasított a fájdalom, ha szülei elveszett fényképeire gondolt. Kontroll nélkül tört fel belőle a sírás, egészen addig, amíg már nem volt több könnye. Úgy érezte, kényszerhelyzetbe hozták és kirabolták. Mike meleget érzékelt a háta mögött és látta, hogy a barlang falait kis tűz lobogása világítja be. Megfordult, amikor a lágy hangot meghallotta. - Jó tanácsot adtam neked, Tiszta Szívű Michael Thomas.
Narancssárga a barlang belsejében állt. Előtte kis tűz hívogató melege. Mike mostanra már lehiggadt, fejét eltökélten a földre szegve, lassan odament a tűzhöz, és leült a tűz mellé. Végül, szemében még mindig könnyekkel, Narancssárgára pillantott és azt kérdezte: - Így kellett lennie? - Igen - felelte Narancssárga. - Miért kellett elvenned tőlem az értékeimet? 125 - Michael Thomas, ez továbbra is a szabad akarat földje. Azzal ellentétben, amit most gondolsz, az ember a középpont, és minden teremtmény közül az ember élvezi a legnagyobb tiszteletet ezen a helyen. - Még hogy szabad akarat! - kiáltotta Mike. - Meg is halhattam volna, ha nem engedem el a táskákat! - Pontosan - felelte Narancssárga. - Akkor, amikor alkalmad lett volna rá, úgy döntöttél, nem válsz meg a táskáktól. Ha elfogadtad volna javaslatomat, többet tudnál ezekről a dolgokról. A táskák most biztonságban lennének. Nem értheted meg teljességében ezt a helyet. Ezért vagyunk most itt, ezért kaptad az ajándékokat, és ezért adtuk neked az eszközöket. - Még most se értem - ellenkezett Mike. - Miért nem tarthattam meg legalább néhány dolgot, amit szerettem? Senkinek sem ártottak volna. Nekem meg olyan sokat jelentettek! - Utad szempontjából nem lett volna helyénvaló, Michael. Narancssárga leült egy kőre a tűz túloldalán. - A tárgyak, amiket cipeltél, a földies részedet képviselték. Régi énedet visszatartva, olyan dolgokhoz kötöttek, amelyek nem állnak összhangban azzal a vibrációval, amelyeket tanulmányozol, és amelyeket befogadni szeretnél. Michael, változik az egész lényed, és tudjuk, hogy ezt te is érzed. 126 - És ezt miért nem mondtatok el nekem? Annyi bajtól megkímélhettetek volna - Mike vérző kezére és viharvert ruházatára nézett. - Michael Thomas, visszautasítottad a lehetőséget, ezért személyes tanítást kellett kapnod - Mike tudta, hogy bölcsesség van e szavakban. - Mi történt volna, ha nem eresztem el a táskákat? - Nem haladhattál volna tovább az úton úgy, hogy a régi energiát jelképező tárgyakat magaddal viszed felelte Narancssárga. - A szél visszafújt volna egy olyan helyre, ami régi tudatosságodnak megfelel. Biztos helyre kerültél volna végül, de mindent, amit e szent úton eddig tanultál és kaptál, elveszítettél volna. Ezzel az új Michael Thomas megszűnt volna létezni, és elhagytad volna e helyet - Narancssárga kis hatásszünetet tartott, majd folytatta. - Tiszta Szívű Michael Thomas, amit most mondok, nagyon fontos. Miközben az új energia felé haladsz, nem tarthatod magadnál a régit, még akkor sem, ha látszólag értékes dolgokban testesül meg. A kettő nem fér meg egymással. Ténylegesen egy új dimenzió felé tartasz már, és a régi dimenzió fizikai valósága nem fér össze az új dimenzió fizikai valóságával. Hadd kérdezzek tőled valamit! Narancssárga közelebb lépett Mike-hoz. - Érzed-e magadban a szüleid iránti szeretetet még most is, hogy a fizikai 127 tárgyak már nincsenek jelen? Vagy elveszett volna a viharban ez is? - Érzem - felelte Mike, jól sejtve, hová fognak kilyukadni. - Akkor, hol itt a veszteség? - kérdezte Narancssárga. Mike hallgatott. Felismerte, miről szólt ez a tanítás. Akár egy bölcs apa, aki kíváncsi gyermekének elmagyarázza a legelemibb dolgokat, Narancssárga folytatta. - Szeretteid emlékét az életed során megélt tapasztalások energiájában találod - nem pedig néhány régi tárgyban. Amikor rájuk akarsz emlékezni, használd az új Michael Thomas szeretet tudatosságát és ajándékait. Amikor így teszel, arra is rájössz, hogy jelen felfogásod különbözik attól, ahogy akkor láttad a dolgokat. Új tudásra teszel szert arról, kik voltak a szüleid... és ki vagy te. Az új eszközök és ajándékok segítik ezt a fajta emlékezést. Az emlékezetes régi események tárgyai egy olyan időbe húznak vissza, amikor nem volt áttekintésed a dolgok felett. Mike még most se értette igazán ezt az új nyelvezetet és a szellemi magyarázatot. Narancssárga tudta mire gondol, és megint megszólalt: - Amikor majd a hetedik házat is bejártad - mondta mosolyogva - , mindent teljesen megértesz majd. Mike csak egy részét értette annak, amit Narancssárga mond, de már kezdte sejteni, miről van szó. Hasonlóan a rothadó ételre vonatkozó magyarázathoz, rájött, hogy az 128
otthonnak nevezett helyre semmit nem vihet be magával a régi Mike-ból. Fájlalta veszteségét, és úgy érezte, angyal barátai némiképp elárulták azzal, hogy nem fogalmaztak eléggé egyértelműen. Kezdte megérteni, milyen metamorfózist várnak tőle, és arra is rájött, hogy eddig két jó tanácsot kapott az úton; egyet Kéktől, hogy ne vigyen magával ennivalót, és egyet Narancssárgától, hogy hagyja ott a táskáit. Ő mindkét esetben figyelmen kívül hagyta a tanácsot, és mindkét esetben bajba került. Michael megfogadta magában, hogy ezentúl jobban figyel arra, mit tanácsolnak neki az angyalok az úton. Rájött, hogy ez egy furcsa hely, ahol ő rendelkezik a biológiai, az angyalok pedig a spirituális információkkal. Ha jobban hallgatna rájuk, és kevesebbet feltételezne, utazása sokkal zökkenő mentesebb lehetne. Az angyalok által használt nyelvezetet és fogalmakat ugyan még nem teljesen érti, mégis, az angyalok véleményére kellene hagyatkoznia, hiszen nekik van rálátásuk erre a földre - bár az utat neki magának kell bejárnia. - Narancssárga! - vonta magára hirtelen Mike az angyal figyelmét. - Miért vannak itt viharok? - Tiszta Szívű Michael Thomas, most ismét egy igaz választ hallasz majd tőlem, de te nem fogod megérteni. -Narancssárga visszament a barlang bejáratához, megfordult, és így szólt: - Amikor nem jár erre ember, nincs vihar 129 - ahogy Narancssárga előre megmondta, Mike tényleg nem fogta fel, hogyan lehetséges ez. Felállt, hogy az őt követő sötét valamiről kérdezze... de az angyal közben már el is tűnt! - Isten veled, ragyogó narancsszínű barátom! - címezte Mike az üres hely felé, ahol egy perccel azelőtt az angyal állt. Búcsúszavaira, most először, válasz is érkezett. Fejében tisztán hallotta Narancssárga megnyugtató, szeretetteljes és bölcs hangját: - Amikor majd rájössz arra, hogy miért nem búcsúzunk soha, tudni fogod, te is ehhez a dimenzióhoz tartozol. Megint egy válasz ami csak jobban összezavar - gondolta Mike -, de valahogy meg is nyugtat. Mike, miután felmelegedett a tűznél, levetette ruháit, és a tűzhöz közeli kövekre rakva megszárította őket. A ruhák mellé óvatosan lerakta a vértet és a pajzsot, és látta, hogy nem esett rajtuk sérülés. Majd lassan elszendergett, aludt néhány órát, azt se tudva, hogy éjjel van-e vagy nappal. A vihar egy darabig még tombolt, de mire felébredt, teljesen kiderült. Kikukucskált a barlangból, és látta, hogy ugyanaznap van még, szürkület. A délutánt átaludta, közben a vihar is elült, és most energikusnak érezte magát. Harci felszerelését lassan és óvatosan összeszedte, és ahogy tanulta, magára öltötte, majd a hátizsákot a hátára dobta, és kilépett a barlangból. Minden olyan békésnek tűnt! Hátranézett, de 130 nem érzett veszélyt, semmi olyat nem látott, ami a sötét alakra emlékeztette volna. Már majdnem besötétedett, Mike érezte, hogy a következő ház rövidesen feltűnik majd, és így is lett. Hosszú léptekkel haladt az ösvényen a ház felé. Olyan könnyűnek érezte magát! Mindkét keze szabad volt, és most, hogy a táskák nem voltak már nála, nem kellett a folyton összeütköző fegyverek idegesítő zörgését hallgatnia. Szinte el is feledkezett róla, hogy harci öltözetben van. Elfogadta, hogy fizikai vesztesége az út szempontjából szükséges volt, és a tapasztalást maga mögött hagyva, fürgén lépkedett. Begyakorolta, hogyan idézheti fel lelki szemei előtt szülei képét, és jutalmul különösen élesen tűntek fel előtte. Eközben is érezte szeretetüket, és ugyanazokat az érzéseket érezte önmagában, mint amiket akkor érzett, amikor a fényképeket nézegette. Narancssárgának igaza volt. Ami igazán az övé, az ott van a lelkében. És csak erre volt szüksége. Néhány száz méterrel mögötte, egy visszataszító sötét alak épp egy keserű élmény után próbálta összeszedni magát. Minden egyes mozdulatát fájdalom kísérte, az elszenvedett égésre emlékeztetve. Az még nem tudta, a seb, amit kapott, soha többé nem gyógyul be. Az teljesen össze volt zavarodva, csak egyet tudott: meg akarja hiúsítani Michael Thomas útját. Mintha élet-halál kérdéséről lett volna szó, AZ tudta, még ha e harcban teljesen fel is kell áldozza 131 magát, akkor is hamarosan eljön az a pillanat, amikor Michael Thomas nem kerülheti majd el, hogy az ő könyörtelenül izzó szemébe nézzen, az ő forró leheletét érezze, és megtudja, mi a legvégső kétségbeesés. 132
HETEDIK FEJEZET A harmadik ház MIELŐTT A HARMADIK HÁZBA lépett volna, Mike egy pillanatra megállt. A ház nevét a fűre helyezett tábla mutatta: „Emberi Test Háza". A tábla és a ház, miként a többi ház is, színesek voltak. Ez a házikó szerű építmény csodás fűzöld színű volt, ami jól illett a gazdag növényzet - az alkonyi szürkület miatt most kissé tompa - természetes zöldjéhez. Mike tudta, hogy rövidesen egy újabb angyallal találkozik, akivel minden bizonnyal baráti viszonyba kerül majd. Számba vette, merre járt addig, és helyesen azt állapította meg, hogy az első két ház a felkészítésre összpontosított, arra, hogy ő teljesen készen álljon az útra. Most jön a lényeg és a tanulás. De mindazok után, amiken eddig átmentem, ez már biztos könnyebb leszgondolta. Ahogy a ház felé közeledett, egy hatalmas, zöld színű angyal lépett ki a tornácra, és a szokásos módon köszöntötte Mike-ot: 133 - Légy üdvözölve, Tiszta Szívű Michael Thomas! - az angyal, akit Mike automatikusan Zöldnek nevezett el, különösen termetesnek, és vidámnak tűnt. Mike érezte, hogy minden angyalban van egyfajta jókedv, de Zöld szinte mindig mosolygott. Az angyal végigmérte Mike-ot, és rákacsintott. - Szép kard! - Jó estét, Zöld! - köszöntötte Mike, figyelmen kívül hagyva az angyal megjegyzését a kardra. Fogadni mernék, csak azért mondta, hogy ne érezzem magam annyira kényelmetlenül, amiért ezeket a spirituális utazásomhoz olyannyira nem illő dolgokat cipelem - gondolta. - Dehogyis! - felelte az angyal, olvasva Mike gondolataiban. - Nem minden kard olyan hatalmas, mint a tied. Én csak tudom, sok kardot látok. - Mitől más az enyém? - Michael, jó oka volt annak, hogy ezt a nevet kaptad. Szándékaid tiszták, és szívedet e tiszta törekvések rezgetik. így eszközeid is sugároznak valamit, amit én látok. Kérlek, gyere velem! - Zöld után Mike is belépett a házba, közben folytatva a beszélgetést. - Éttől én más...? Különleges...? Vagy jobb lennék? - Michael, hatalmas lehetőségek várnak rád! Jusson eszedbe, hogy emberként megadatott nektek a választás joga. Mi soha nem osztályozunk, kategorizálunk benneteket, 134 mindegyikőtökben az energia potenciált, a lehetőségek egy szintjét látjuk. - Lehetőség? Mire? - A változásra! - kiáltott fel Zöld. - Miért? Zöld megállt, és szembefordult vele. Számtalan apró, zöld szobán át épp most érkeztek el egy bejárathoz, amely valószínűleg Mike következő átmeneti lakrészéhez vezet. Az angyal lágyan, az előtte álló emberi lény iránti mérhetetlen türelemmel és tisztelettel kérdezte: - Michael Thomas, miért vagy itt? - Hogy megkapjam az engedélyt, és hazamehessek - felelte gyorsan és őszintén Mike. - És... mit kell tenned, hogy az engedélyt megkapd? - az angyal várt, hogy Mike-nak ideje legyen megfogalmazni a választ. - Bejárni az utat a hét házzal? - És? - Zöld láthatóan többet várt. - Hogy egy másik dimenzióbeli lénnyé váljak? - szajkózta kicsit szégyenlősen Mike a Narancssárgától hallottakat. Arcán széles mosollyal, Zöld folytatta: - Tiszta Szívű Michael Thomas, a most elismételt szavak és fogalmak többségét valóban megérted majd. Érről is beszélt neked Narancssárga? - Mike érezte, az angyal rajtakapta. 135 - Igen, beszélt. De még tényleg nem értem, mit jelent. - Tudom - tűnődött el egy kicsit az angyal. - Nos, térjünk vissza a kérdéshez! Mit teszel azért, hogy hazatérhess? - Változom! - jelentette ki diadalmasan Mike.
- Miért? - kérdezte Zöld. Most visszaérkeztek ugyanoda, ahonnan indultak, és Mike épp saját kérdését készült megválaszolni. - Nem juthatok haza, hacsak nem változom? - felelte Mike kérdőn. - Pontosan! A hazafelé vezető útnak több része van, drága barátom. A legelső: a szándék, hogy elindulj. A második: a felkészülés. Ezt mindig egy önismereti szakasz követi, és annak megértése, hogy a változások, amelyeken át kell esned, szükségesek ahhoz, hogy elérd az otthont. Már érzed ezt. És végül, a dolgok működésének tanulmányozása jön, hogy kellő rálátást szerezz. Michael, amikor az „otthon" feliratú ajtót kinyitod, az olyan lesz, mintha átmennél a létező legmagasabb vizsgán. Semmihez se fogható érzés! Ez volt az első alkalom, hogy egy angyal a célról, és a legvégső ajtóról kezdett beszélni. Mike nagyon izgatott lett. - Mesélj nekem arról, mi vár ott rám! - ez volt az, ami leginkább érdekelte, a végső cél, és hogy mire számíthat, amikor az ajtót kinyitja. 136 - Te magad határoztad meg, amikor először volt róla szó - felelte Zöld. - Mikor volt ez? - Mike nem emlékezett rá. - Amikor először kérted, hogy útra kelhess - válaszolta az angyal. Mike-nak hirtelen eszébe jutott a beszélgetés, amit a nagy, fehér angyallal folytatott, és hogy akkor valóban meg kellett határoznia, mit jelent számára az otthon megtalálása. - Te tudsz erről? - kérdezte megdöbbenve. - Michael, mi mind a család tagjai vagyunk - ezzel Zöld besuhant Mike leendő szobájába. - Itt minden ismerős lesz számodra - mondta Zöld. Mike körbenézett. Lakrésze itt jobbára ugyanúgy festett, mint a másik két házban, pihenésre és alvásra különösen hívogató volt. A szomszéd szobából érezte az íncsiklandozó ételek illatát. - Michael, ezúttal ruhákat is kapsz - az angyal egy ruhásszekrény felé mutatott. Mike hirtelen rádöbbent, hogy az imént átvészelt életveszélyes vihar miatt milyen látványt is nyújthatott: szakadt ruhája csupa vér és sár volt. Mike arrafelé nézett, amerre Zöld mutatott. Valóban, ruhák voltak ott. Közelebbről megnézte őket, és remek utazóruhát talált, pont a saját méretében, és egy pompás zöld köntöst. Hátrafordult, hogy megkérdezze Zöldet, honnan tudták a méreteit, 137 de Zöldet már sehol nem látta. Mike mosolygott magában, miközben hangosan így szólt, tudván, Zöld úgyis hallja: - Jó éjszakát, zöld barátom! Reggel találkozunk. Mike evett és mélyen aludt hajnali öt óráig, amikor egy rémlátomása volt. Almában ismét megjelent a rémisztő sötét alak, látta közeledni, miközben ő a viharnak kiszolgáltatva feküdt a földön. Megint egyfajta figyelmeztetést érzett, hogy ez a fenyegető valami akár végezhet is vele, és rémület vett rajta erőt. Hirtelen, verítékben úszva riadt fel álmából. Zöld állt az ágya mellett! - Kezdhetünk? - kérdezte. - Mi van, ti soha nem alszotok? - kérdezte szemét dörzsölve Mike. - Persze, hogy nem. - Még nem is virrad! Mike a kevés alvás és az ijesztő álom miatt még mindig fáradtnak érezte magát. - Michael Thomas, ehhez ajánlatos minél előbb hozzászoknod az Emberi Test házában - Zöld megint mosolygott, és továbbra is az ágya mellett állt. - Minden reggel itt leszek érted már fél hatkor, hogy kezdjük az órákat. Mire végzünk, mindent tudni fogsz az alvási szokásokról, az életenergiáról és a rossz álmokról. - Még azt is tudod, hogy mit álmodok? - ámuldozott Mike. 138 - Michael, még mindig nem érted, milyen kapcsolatban állunk veled. Mindent tudunk rólad, és fejlődésedért igen tisztelünk! - Zöld egy kicsit hátrébb lépett az ágytól, és intett Mike-nak, hogy készüljön, és menjen vele. Mike szégyenlősen megjegyezte: - Zöld, rajtam nincs ruha. - Michael, ezennel kezdetét veszi tanításod. Ne légy szégyenlős! Vedd fel a zöld köpenyt, amit a gardróbban találtál! Mike így tett, majd átment a szomszéd szobába, hogy elfogyassza reggelijét. Zöld úgy ült mellette, mint egy figyelmes kutya! Végignézte, ahogy Mike megreggelizett, de nem szólt semmit. Ez volt az első alkalom, hogy egy angyal tanító ilyen figyelemmel tűntette ki. Valami más volt, mint szokott.
Az evés után Zöld egy különleges oktató területre kísérte Mike-ot. Az előző két ház hatalmas volt, nagy és magas szobákkal. Ebben minden szoba kicsi volt, és a tanítás többnyire ugyanabban a szobában folyt. Zöld rögtön bele is vágott a közepébe. Megkérte Mike-ot, vegye le a köpenyt. - Tiszta Szívű Michael Thomas, mutasd meg testedben a megvilágosodás helyét! - Nem értem- mondta Mike. - Hol található tiszta szándékod? Hol található a szereteted? Hol van az a részed, amelyik ismeri Istent? Zöld 139
céltudatosan folytatta. - Rajta, mutasd azt a helyet testedben, ahol ezek az értékek megtalálhatók. - Van, amelyik itt van - mutatott Mike a homlokára - , néhány pedig itt - mondta Mike, tenyerét a mellkasára helyezve. - Itt érzem azt, amit mondasz. - Rossz válasz! - válaszolta Zöld olyan hangosan, hogy Mike megijedt tőle. - Megpróbálnád még egyszer? Mike lassan ismét végigjárta testét, folyton kérdezgetve közben Zöldet, hogy itt, vagy ott kellene-e vajon éreznie. Zöld válasza minden alkalommal „nem" volt. - Zöld, én feladom - mondta Mike kimerültén, miután testének szinte minden porcikáját végigmutogatta már. -Hol van? - Michael Thomas, hadd meséljek neked egy viccet. Utána majd újra próbálkozunk. Mike ezt nagyon mulatságosnak találta. Itt áll meztelenül egy angyal előtt, egy olyan földön, amiről korábbi életében azt hitte, igazából nem is létezik, és az angyal vicceket akar neki mesélni? Ki hinné ezt valaha is el neki? Egyáltalán, valóban olyan csodás hely lenne ez? - Volt egyszer egy ember, aki azt hitte magáról, hogy már igen felvilágosult - kezdte Zöld, láthatóan élvezve a vicc-mesélés minden pillanatát. - Amikor már úgy érezte, elérte azt a szintet, ami az útjához kell, fogott magának egy taxit - a zöld angyal, arcán széles mosollyal, egy kis 140 szünetet tartott, hogy lássa, mekkora hatást tesz Michaelre a tény, hogy angyal létére olyan szavakat ismer, mint „taxi". Mike legszívesebben felnevetett volna, de direkt visszafojtotta a nevetést, nem akarta megadni Zöldnek az elégedettség jóleső érzését azzal, hogy láthassa, mennyire meglepte. Csak somolygott egy kicsit az orra alatt. Zöld folytatta: - Azután az ember, ahogy ott állt a taxinál, bedugta a fejét az ablakon, és így szólt a sofőrhöz: „Kész vagyok, induljunk.'" A sofőr pedig, az instrukciónak megfelelően, azonnal elindult abba az irányba, amerre az ember mutatott, de csak a fejét vitte magával! - Zöld nagyon jókat szórakozott közben, majd megint Mike-ra nézett, hogy lássa, mi a hatás. Az pléhpofával nézett vissza rá, majd azt kérdezte: - És? Zöld már épp a poénnál járt. - Szerencsés az az ember, akinek egész teste a taxiban van, mikor azt mondja, indulhatunk! - Mike egyértelműen hűvös reagálása ellenére Zöld büszke volt magára, milyen jó kis történetet mesélt, és élvezettel merült el a beálló csendben. - Folytasd csak - mondta Mike, aki alig tudta türtőztetni magát, hogy a furcsa angyal bohóckodásán hangosan fel ne nevessen. - Szóval, mit is akar a te kis vicced jelenteni? - Tiszta Szívű Michael Thomas, tested minden egyes sejtje rendelkezik az isteni tudatossággal, így minden sejted 141 számára adott a megvilágosodás, a szeretet és a vibrációváltás lehetősége. Hadd mutassam meg neked - és ezzel Zöld valami olyat tett, ami megbotránkoztatta és egyben meg is rémítette Mike-ot. Az angyal gyorsan odalépett hozzá, és egy villámgyors mozdulattal rátaposott a lábfejére! - Aúú! -kiáltott fel Mike szinte undorral amiatt, hogy bizalmával így visszaéltek. - Ez meg mi a fene akart lenni? - lábfejében csak úgy lüktetett a fájdalom. Kezével megragadta, és próbálta megnyugtatni, miközben másik lábán szökdicsélt. - Ez fáj! - ordította Zöldnek. Lábfeje előbb pirosra, majd feketére váltott.- Ez nagyon fáj! Azt hiszem, el is törted! - Mi fáj, Michael Thomas? - kérdezte könnyedén az angyal, miközben azt nézte, mint ugrál Mike körbekörbe a szobában, minden egyes lépésnél grimaszolva a fájdalomtól. -A lábam! Te nyálkás színű szadista! - Mike azt se tudta, mit beszél, iszonyúan mérges volt. Zöld, akit csöppet sem zavart Mike kitörése, közelebb ment hozzá.
- Maradj ott! - mondta Mike, kezét védekezőén maga elé tartva. - Nem akarok se egy újabb angyali lábmasszázsban, se a te úgynevezett lélekterápiádban részesülni. Ne gyere közelebb! - Mi fáj, Michael? - kérdezte megint Zöld, rögtön hozzá is téve. - Nem a lábfejed. 142 - Nem-e? - kérdezte hitetlenkedve Mike, miközben a földön ülve a lábfejét ütögette, és arra vigyázott, nehogy eldőljön. - Akkor nem árulná el nekem, ő szent zöldsége, mi az, ami fáj? - kérdezte Mike gúnyosan, de az angyalt ez egyáltalán nem zavarta. - Ml fájunk, Michael - állapította meg Zöld. - Tested minden sejtje rosszul érzi most magát. Michael, mondd ki: MI FÁJUNK. - Mike kimondta. - MI fájunk - ismételte nem valami lelkesen. - Engedélyt adsz a gyógyításra? - kérdezte Zöld. - Igen - Mike-ot kezdte érdekelni a dolog. - Akkor jelentsd ki! - mondta Zöld. - Adok neked engedélyt, hogy meggyógyítsd a lábfejem - mondta Mike. - ROSSZ VÁLASZ - felelte megint jó hangosan Zöld. De Mike-nak nem kellett térkép, hogy ezt kijavítsa. Újra próbálkozott. - Engedélyt adok neked, hogy - Mike kis szünetet tartott- meggyógyíts MINKET. Zöld még mindig elégedetlen volt, és így szólt: - Michael, magára az eseményre adj engedélyt, ne NEKEM add az engedélyt, hogy megtegyem. Mike elgondolkodott ezen, majd újrafogalmazta a mondatot: 143 - Engedélyt adok erre a gyógyulásra. Ml fájunk, és MI örülni fogunk a gyógyulásnak. - Pontosan így! - kiáltotta Zöld lelkesen, és örömében tapsolt. - Tiszta Szívű Michael Thomas, kijavítottad! És lám, már meg is gyógyítottad! Mike lábfejében egy szempillantás alatt alábbhagyott a lüktetés. A piros folt eltűnt, egészséges rózsaszínné vált a bőr, és elmúlt a fájdalom, Mike egész teste megkönnyebbült. Zöld közelebb jött, és Mike már nem szólította fel, hogy álljon meg. - Mike, tudod mi történt most? - Zöld hangja lágy és kedves volt. - Azt hiszem, tudom, de jó lenne, ha te magyaráznád meg - Mike még mindig gyengének érezte magát a tanítástól. A fájdalom kimerítette. Zöld folytatta: - Drága barátom, soha többé nem fogok neked fájdalmat okozni. Ezt megígérem. Mostantól kezdve más módokon, nem pedig a fájdalmon keresztül tanulsz majd. Amit most megtanultál, az nem más volt, mint hogy a rész fájdalmát érzi az egész. Ez a tapasztalás a közösségről szólt. Elfáradtál, ugye? De ha ez a tapasztalás csak a lábfejedet érintette volna, miért mutatta volna egész lényed a hatást? Honnan jött a harag? Talán a lábfejed kiabált velem? Nem. Egész tested kiabált velem! Lábfejed tudott a fájdalomról, 144 de minden sejted részt vett a fájdalomban. A lábfej volt a probléma forrása, de biztosíthatlak róla, minden sejted tudta, hogy mi történt. Ugyanez vonatkozik az örömre, az élvezetre, a szenvedélyre és a belső igazságra is. Minden sejt érez mindent, és tudatossággal rendelkezik az egészről - a zöld angyal hatásszünetet tartott. - így van ez a szellemi megvilágosodással és az Isten-kereséssel is. - Akkor pontosan hol van az én megvilágosodásom? - Mike szeretett volna végre egyenes választ kapni, viccek és lábon rúgások nélkül. - Michael Thomas, egyaránt ott van tested minden egyes sejtjében. Minden egyes sejt rendelkezik az egész tudatosságával. Minden sejt megkérdőjelezhetetlenül tud a többi sejtről. Minden sejt részt vesz az egész ember vibrációjában - Zöld elhallgatott egy rövid időre, majd a hatás kedvéért megfordult, leült, s szembefordult Mike-kal. - Itt tartózkodásod célja, hogy megtanuld a magasabb vibrációra való átállás jellemzőit. Mielőtt ennek nekilátnánk, el kell fogadnod, hogy te magad a sejtek olyan csoportja vagy, melyek mindegyike tud mindent, nem pedig különböző részek összessége. - Azt hiszem, menni fog - mondta Mike komolyan. - Én is úgy hiszem - hatalmas mosolyát megvillantva, Zöld felállt. - Kész vagy? - a lábfejével kapcsolatos 145
tapasztalásra gondolva, Mike kicsit vonakodva kelt fel a földről, közben azt felelte: -Igenis. A következő néhány órát az emberi anatómia és egészség tárgykörébe tartozó instrukciók töltötték ki. Nem orvosi jellegű képzésről, hanem a hétköznapi életre vonatkozó tanácsokról és az egészséghez szükséges gyakorlati útmutatásokról volt szó. Úgy tűnt, soha nem ér véget a mindenre kiterjedő, mély információáradat. Hogyan kell helyesen étkezni, hogyan lehet az energiát megőrizni, mikor és miért mozgassuk meg testünket, és honnan tudjuk, hogy szükség van rá. Zöld a tanítás során végig hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy Mike megértse lényének MI voltát. Mike kezdte úgy érezni, már nem gondolhat úgy magára, mint akinek részei vannak, és Zöld helyeselt. Aznap éjjel Mike rendkívül jól aludt, rémálma nem jött elő. Zöld megint ott állt reggel az ágyánál és végignézte, ahogy megreggelizik. Ezúttal Zöld minden ételfajtáról, amit Mike evett, kis magyarázatokkal szolgált. Nem törődött vele, mi volt az, amit Mike a csodás választékból kiszemelt, mialatt az rágta és eltüntette őket, Zöld szépen sorra elmondta mondandóját. Mike közben próbálta megjegyezni a hallottakat. Az elkövetkező napokban Mike egy edzésprogramba kezdett. Bizonyos napokon Zöld arra kérte, vegye fel 146 megint harci eszközeit, hogy el ne felejtse, milyen érzés az, ha rajta vannak. Mike leginkább ezeket a napokat élvezte. Nem is tudta, mennyire hiányoztak neki, amíg magára nem öltötte vértjét, kezébe nem vette pajzsát és kardját, és ismét elcsodálkozott, mennyire jól áll mind neki. Zöld beszélt neki az ételekről, a gyógynövényekről és arról, hogyan tudja a szervezet természetes egyensúlyban tartani önmagát. Mike elámult a sejtek csodálatos együttműködésén, mintha minden sejt tudott volna valamit, amit ő nem. Ez az egész annyira csodálatos volt! Zöld elmondta neki, hogy minden szerv, és minden sejt finom mágneses polaritással rendelkezik. Újabb dolog, amit a sejtek tudtak, és amin önmaguktól dolgoztak a tökéletes egyensúlyért. Az egyensúly állapotában minden sejt tökéletesen képes önmaga megújítására, és Mike megtanulta, hogyan újítja folyamatosan meg magát a szervezet. Végül feltett egy furcsa kérdést. - Úgy tűnik, hogy a sejtjeim, azaz hogy, MI, nagyon okosak vagyunk, amikor a szervezet egyensúlyáról van szó. Miért van mégis, hogy ebben a folyamatban én látszólag tudatlan vagyok? Nem tudnék én is hozzájárulni valahogy ehhez a folyamathoz? Az elmém nem rendelkezik azzal a tudással, amivel a sejtek rendelkeznek. Én, mint Mike, hogy kerülhetek be ebbe az egészbe? 147 - Tiszta Szívű Michael Thomas, milyen érdekes, hogy ezt kérdezed! - Zöld erősen hangsúlyozta a tiszta szívű részt, és Mike már tudta, mi következik. - Tested mindössze annyit kér tőled, hogy tiszteld meg a megfelelő tápanyagbevitellel, gondozd a külső környezetnek megfelelően, és minden másra neki lesz gondja. Eddig megtanultad, hogyan adhatod meg testednek a kényelmet, hogyan tudod megfelelően táplálni, és fizikailag edzeni. Szerveid most boldogan serénykednek, neked semmi .mást nem kell tenned. Most pedig ideje megértened a szellem tesztjét, mert te is tudsz egy olyan valamit adni a testednek, amivel az nem rendelkezik. Tudod már, mi ez a valami? Mike úgy érezte, tudja. - Igen, tudom. - Mike úgy érezte, soha életében nem volt még ilyen kicsattanóan egészséges. Már mezítelensége se zavarta, főleg Zöld előtt nem, aki csodálattal követte, mint formálódik át Mike teste a tanultak gyakorlati alkalmazásától. Zöld olyan volt, mint egy szerető apa, aki egyben kimagaslóan jó edző is. - Ideje döntenem. Zöld kirobbanó örömmel kiáltott fel: - Ilyen rövid idő alatt ezt még senki nem ismerte fel! Mike felfogta, hogy végre valami jót mondott, és ámulva nézte Zöld reakcióját. Az angyali jelenség körbesuhant a szobában, első ízben megmutatva, hogy képes a gravitációt 148 legyőzni, és alakját megváltoztatni. Akár meg is ijedhetett volna, de érezte, ez a bemutató az ő tiszteletére van. Amikor Zöld lenyugodott, immár ismét lépkedve Mike-hoz ment, és megállt vele szemben. Újra a zöld angyali énje volt, de szemei még mindig repestek a boldogságtól. Mosolyogva azt kérdezte: - Tiszta Szívű Michael Thomas, hogyan döntesz? - Úgy döntök, hogy használom az új szellemi eszközöket és megemelem vibrációmat - ismét úgy érezte, helyesen szólt. Zöld néhány lépéssel hátrébb lépett, hogy Mike körül szétáradhasson megnövekedett bölcsessége. Zöld határozottan le volt nyűgözve.
- Michael Thomas, így hát még ma megtörténik! - kiáltotta Zöld. - Helyesen mondtad. Az, amit sejtjeid nem képesek megtenni, nem más, mint a benned lévő isteni rész működtetése, melynek hatalmában áll önmaga megvilágosodásáról dönteni. Ezt a döntést csak szellemed hozhatja, és bár a döntés a szellemedet illeti, mégis, minden sejted tudni fogja, hogy az engedélyt megadtad. Ugyanúgy, ahogy szellemed is tudott róla, hogy lábfejed fájt. Hasonlóképp, amikor kifejezed igényedet a magasabb vibrációra, lábfejed is tudni fog róla. Ebben a pillanatban egész lényed, a benned lévő MI, közösen ünnepel. Ők mindannyian tudják, szándékod kifejezése mit is jelent. Most ideje visszavonulnod. 149 Csodálatos nap volt ez a mai, és Mike kezdte úgy érezni, hogy egyre többet ért meg a spirituális tanításokból. Ma nyilvánvalóan valami nagyon különleges dolgot tett. Amint hálószobája felé kísérte, Zöld elmondta neki, hogy ma egy szent törekvést fogalmazott meg, egyet a sok közül, amelyeket útja során ki kell nyilvánítania. Minden alkalommal, amikor egy újabb szintre emelkedhet, szervezete egyensúlyát ismét helyre kell állítania azzal, hogy engedélyt ad rá. Zöld büszke volt rá, és a szokottnál is nagyobb tisztelettel bánt most vele. Amikor a hálószoba ajtajához ért, Zöld ismét arra kérte Michaelt, hogy nézzen a szemébe. - Tiszta Szívű Michael Thomas, ilyenkor általában eltűnök, és csak reggel jövök vissza. Ismered a szokást. Azért vagyok most itt, hogy elmondjam, mennyire szeretlek. A vibrációváltás jellemzőinek vannak bizonyos következményei, ezeket meg kell ismerned, és meg kell szoknod. Azt mondtam, nem foglak bántani többé, és ez így is lesz. Minden, ami most következik, az általad megszabott ütemben történik majd. Bármi fájdalmat is érezzél, az tőled jön. Innentől kezdve semmi nem lesz ugyanaz számodra, mint volt. Holnap reggel már nem ugyanaz az ember leszel, aki ma éjjel aludni tér, olyan ember leszel, aki a vibrációváltással járó próbákat és tulajdonságokat hordozza. 150 Zöld pillantása hosszan elidőzött rajta, és Mike érezte, hogy az angyaltól csodálattal vegyes tisztelet árad felé. Tudta, hogy valami megváltozott. Annyira szerette volna, ha Zöld megmagyarázza. Mi történt? Holnap már én is tudni fogom? Milyen tanítást kapok holnap? Monda el! Mike egyik kérdését se tette fel, és Zöld úgy tett, mintha nem hallotta volna őket. Válasz helyett, tőle szokatlan módon, Zöld kihátrált a szobából. Valami határozottan változóban volt, és Mike-nak valahogy rossz érzése volt ezzel kapcsolatban, így szólt hangosan a falak felé: - Fogadok, holnap valami drasztikus dolog vár rám, hogy átléphessek a fátyolon, hazafelé - Mike leült az ágyra. - Még az is lehet, hogy angyal lesz belőlem, mire odaérek! Vajon milyen színű leszek? - nevetni lett volna kedve ezektől a gondolatoktól, és mint máskor, most is számított egy kis leszúrásra a hallgatózó angyaloktól, de teljes csend vette körül. Érezte, hogy valami változni kezd benne. Gyomorszájában erős vibrációt érzett. Majd fázni kezdett. Tudta, hogy ideje lefeküdnie. Éjjel rosszul aludt. Azt várta csak, mikor lesz már fél hat, nagyon hiányzott neki Zöld, és olyan nagy szüksége lett volna rá. Hirtelen bizonytalanság fogta el. Mindig, amikor kicsit elszunyókált, ugyanaz az álom kísértette. Ott állt előtte AZ, meredten bámulta őt, majd a gusztustalan valami hirtelen elkapta, és végzett vele! Mivel csak 151 foszlányokban aludt egy kicsit, rémülten, verítékben úszva ébredt, hallotta saját, hirtelen megszakadó üvöltését, aztán néma csend lett. Amikor újra elaludt, jött az álom megint. Hányszor halhatott meg így? Ötször? Hatszor? Talán végtelen sokszor. Újra meg újra átélte a halált, mindig egy kicsit másképp. Az álom egyre valóságosabbnak tűnt. Végül már nem bírta tovább, és zokogni kezdett. Képtelen volt abbahagyni, olyan volt, mintha lelkét zokogta volna bele a párnába. Ilyen mély fájdalmat soha életében nem érzett még! Még szülei halála se rázta meg ennyire érzelmileg. Sírása üvöltésbe csapott át, és Mike már nem volt ura önmagának. Siratta önmagát, és siratta szüleit. Siratta elvesztett szerelmeit, és elvesztegetett lehetőségeit. Úgy érezte, AZ megölte őt, és végül saját halála felett sírt. Teste vonaglott a fájdalomtól, nem tudta kontrollálni az önkéntelen rázkódást, ahogy sérelmeinek egyre újabb területeibe hatolt. Végül a kimerültségtől pár órára elszenderedett, majd felébredt. Valami baj volt. Szinte teljesen világos volt odakint. Hol van Zöld? Miért hagyta őt elaludni? Mike felkelt, és azonnal érezte a gyomrában a tegnapi gyomorszaggató sírás fájdalmas emlékét. Kezét oldalához szorította. - Óh, ez fáj NEKÜNK! - szólt testéhez. Belépett abba a szobába, ahol általában az ételeket szolgálták fel. Ételnek most semmi nyoma. Felvette a zöld
152 köpenyt, és Zöld keresésére indult. Észrevette, hogy a szobák színe mintha barnászöldbe kezdtek volna váltani - vagy csak a fény teszi? Ha már a fényről van szó, úgy látta, egyre sötétedik. Hol van Zöld? Mi folyik itt? - Zöld, merre vagy? - nem jött válasz. Végigjárta az egész házat, de az angyalt nem találta sehol. Végül éhesen és fáradtan leült abban a szobában, ahol Zöld rendszerint tanította. Érezte, hogy útjára egyáltalán nem jellemzően, most zavarodottság és sötétség kezdi hatalmába keríteni. Felismerte, ugyanaz a depresszió volt, amit Los Angelesben olyan hosszan átélt, még mielőtt ez az egész elkezdődött volna. - Mi folyik itt?- töprengett hangosan. De semmi válasz. - Merre vagytok? Kék? Narancssárga? Zöld? Hé, szükségem van rátok! -néma csend. Mike rájött, hogy a depresszió kezdi átvenni az irányítást felette. Még egy kis idő, és már megint abban a mély gödörben találja magát, ahol senki és semmi nem érdekli. Nem hagyja, hogy ez ismét megtörténjen. - Rendben, fiúk. Ha ti nem segítetek nekem, akkor majd én segítek magamon, bármit is jelentsen ez - egy szalmaszálnyi segítséget is megragadott volna! Visszament hálószobájába és körbepillantott. Amikor kinyitotta a ruhásszekrényt, eszébe jutott a térkép! Talán az ad valamilyen utalást. Eddig mindig segített, amikor bajba került ezen 153 a spirituális földön, ahol minden „időszerű". Mike könnyen megtalálta a térképet és széttekerte. Nem volt felkészülve arra, amit látott. Hitetlenkedve bámulta a pergament, majd lassan elrakta. Visszafeküdt az ágyba, úgy ahogy volt, köpenyestül, és magára húzta a takarót. Délután egy óra volt, de ez nem érdekelte. A falat bámulta. A térképen ott, ahol az ITT VAGY MOST jelzés lenni szokott, most csak egy fekete folt volt - és egy szó se. Semmi jelzés. A térkép halott volt. Elvesztette varázshatalmát. Az éjszaka folyamán AZ belopódzott volna a házba, és megölte volna őt? Egyáltalán, miközben aludt, vajon egy álmot, vagy a valóságot élte meg? Az megölte volna még az angyalokat is? Hogy lehet ez? Mike küzdött a depresszió és a sötétség ellen. Próbált magyarázatot találni, és erősen koncentrált, hátha eszébe jut valami olyasmi, amit Zöld mondott neki, és ami ezt az egészet megmagyarázhatná. A tudatára ereszkedett fekete ködben eszébe jutott, mit mondott neki Zöld: „Bármi fájdalmat is éreméi e%t követően, az tőled jön. Semmi nem lesz ugyanaz mint ami volt. Nagyon szeretlek." így búcsúzott volna tőle Zöld? Ismét az jutott eszébe, amit a hatalmas fehér angyal mondott neki még a legelején: „Semmi se olyan, mint amilyennek látszik." Várjunk csak! Ő hisz Istenben, és ez az egész csak egy tréfa volt, egy- vizsga! 154 Mike az egyetlen dolgot tette, ami eszébe jutott. Felkelt, s magára öltötte a harci díszt. Nem volt jó érzés. Nehezebbnek tűnt, mint ahogy emlékezett, és a kard is sután állt a kezében. De nem törődött vele. Büszkén állt, és hangosan így szólt: - Szellemem erősebb mindennél! Győzni fogok a depresszió felett! Semmi válasz. Némaság. Üres szavak. Semmi jele szeretetnek, tiszteletnek, vagy annak, hogy Michael Thomas bárkinek, bárminek is számítana. Ez a föld teljesen elhagyatott. Csak ő, Michael Thomas volt itt egyedül. Mike küzdött, nehogy megőrüljön. Nem adja fel! A tanulószobába ment, és teljes harci díszben elfoglalta helyét a tanulói székben. Ott maradt egészen addig, míg a nap le nem bukott, várakozóan és e néma föld teljes átható csendjébe bámulva. Sőt, ezután is csak ült ott rendíthetetlenül, éberen várakozva. Nem tudta, mire is vár, de eldöntötte, nem hódol be a depresszió sötétjének, mint ahogy annak előtte, hogy erre a csodás földre lépett volna. Végül, lassan elszenderedett a sötét szobában. Alma ezúttal zavartalan volt. Békét teremtett ott, ahol azelőtt nem volt. Ereje kezdett megmutatkozni. Miközben aludt, kardja lassan rezegni és önmagában „dalolni" kezdett, ahogy becses tulajdonosa új rezgéseire válaszolt- , de Michael mit sem sejtett róla. Pajzsa enyhe fénnyel felelt 155 megváltozott fizikai testének új instrukcióira - , de Michael mit sem sejtett róla. Vértje melegen tartotta, a DNS-ében újonnan felébresztett erő spirituális instrukcióinak megfelelően -, de Michael mit sem sejtett
róla. Változásban volt Michael Thomas testének minden sejtje, és a metamorfózis csaknem befejeződött. Mike jóízűen, mélyen aludt ___ MINDEN MEGVÁLTOZOTT, mire másnap Michael felébredt. Még mindig ugyanabban a székben ült, melyben az éjszakát töltötte, de a szoba most világosabbnak és vidámabbnak tűnt. Felkelt, és azt vizsgálta, eszénél van-e. Érdekes, első gondolata nem az volt, vajon még mindig egyedül van-e, hanem az, vajon ő rendben van-e. A depresszió elmúlt! Rájött, hogy még mindig a harci öltözet van rajta, bár egyáltalán nem is érezte. Vidáman arra vette az irányt, amerre korábban az étkezésekhez terítettek, hogy kiderítse, vajon ma is éheznie kell-e majd. Félúton járt, mikor egy gazdag reggeli csodás illata csapta meg orrát. Tudta, minden visszatér a rendes kerékvágásba. Úgy evett, mint aki soha nem evett. Teljesen kiéhezve, mohón vetette magát az ételekre. Szinte tobzódott a jólét örömében. Azon kapta magát, hogy hangosan és tele szájjal énekel! 156 - Ha anya most látna! - mondta hangosan, közben szája szegletéből tojássárgája folyt ki. - Nagyon is büszke rád, Mike - Zöld az ajtóban állt. - Mindannyian azok vagyunk. Barátja iránti tiszteletének jeléül Mike felállt. Határtalanul boldog volt, hogy újra láthatta az angyalt. - Zöld! - kiáltott fel örömében. - Már azt hittem, nem látlak többé. Kérlek, ülj le mellém! - ezzel leült és folytatta az evést. Az angyal az asztalhoz ment, és Mike-kal szemben leült, de várt, hadd legyen Mike-é az első szó. Tudta, hogy barátjának számtalan kérdése lehet az előző nappal kapcsolatban, és tudni akarta, mikor kezd el kérdezősködni. Csend volt. Mike, arcán buta vigyorral, halkan hümmögve folytatta az evést, közben csillogó szemekkel nézett Zöldre. Az angyal mindent megfigyelt, tekintetével végigpásztázta Mike egész testét, rajta a harci öltözetet. Nem tudta tovább türtőztetni magát. - Szép kard - mondta elégedett mosollyal. Mike erre nevetésben tört ki, mert eszébe jutott, hogy ez volt Zöld első megjegyzése, amikor őt meglátta a karddal. Az étel szanaszéjjel fröcskölődött, és a hatalmas zöld angyal együtt nevetett Mike-kal. Majd most első ízben összeölelkeztek, gyengéden átkarolva egymást. Ez volt az első olyan eset, hogy Mike egy angyalt megölelhetett, 157 és intuíciója azt súgta, ez most nagyon is helyénvaló. Egyikük se tudta megállni nevetés nélkül. Michael azt vette észre, hogy lelkének zenéjére táncol a hatalmas zöld angyallal, miközben a nagy örömben az asztalról véletlenül lesöpört édes sütemény és kenyér darabkákon taposnak. Érezte, hogy lábujjai közé áfonyás muffin tapadt. A szobában hatalmas volt a felfordulás, de nem érdekelte. Mikor leült, hogy a vidám bohóckodásból magához térjen, Mike még mindig erősen zihált az ugrálástól és az örömtől. Végül így szólt az előtte álló angyalhoz: - Tudtam, hogy visszajössz majd. - Honnan tudtad? - Onnan, hogy azt mondtad, nagyon szeretsz. -így igaz - felelte az angyal mosolyogva. Mike harapott egyet az immár megtizedelt számú ételek egyikébe. Kis szünetet tartott. - Zöldi Anya és apa tényleg látnak most? - ez volt számára a legfontosabb kérdés. Eszébe jutott a megjegyzés, amelyet Zöldtől hallott pár perccel ezelőtt, mikor az a szobába belépett. - Új tudatosságodat jelzi, hogy legelsőként ezt a kérdést tetted fel. Az angyalok néha fogadást kötnek, melyik kérdést teszik fel legelsőnek a változással együtt járó kihívások után. Azt, amelyiket leggyakrabban felteszik, még nem kérdezted. Bár már egy ideje együtt vagyunk e szobában, 158 még mindig nem tetted fel. Ehelyett szüléidről kérdeztél. Egy igazán különös emberi teremtmény előtt állok. Mike nem volt benne biztos, de úgy érezte, az angyal kezdett elérzékenyülni, már amennyiben ez egy angyalnál lehetséges. Kis csönd állt be, mielőtt Zöld folytatta volna: - Igen, Michael Thomas, a szüleid látnak téged, és valóban, rendkívül büszkék rád - Zöld várta a további kérdéseket. Mike elgondolkodott azon, amit az angyal mondott neki. Majd így szólt: - Azt hiszem, tudom, miről szólt a tegnapi nap.
Zöld várakozóan egyik oldalra billentette a fejét: - Igazán? Mondd! - az angyal csupa fül volt. Itt, az Emberi Test Házában, a tanításoknak ezen a pontján az angyal általában minden idejét azzal töltötte, hogy megpróbálja az összezavarodott emberi lénynek elmagyarázni, hová tűntek előző nap mindannyian, és mi indokolta a lélek sötétjébe való szörnyű, magányos utazást. - Megváltoztam, pont úgy, ahogy azt előre jelezted. Másképp érzem most magam. Úgy érzem... - Mike egy pillanatra elhallgatott -, MI úgy érezzük, hogy megerősödtünk. Zöld, olyan tudatossággal rendelkezem most rólad, amilyennel azelőtt nem rendelkeztem. A tanár helyett most inkább úgy látlak, mint... - Mike a megfelelő szót kereste, de nem találta. 159 Zöld közbeszólt: - Családtagot? - Pontosan! - helyeselt sietve Mike. Majd befelé figyelve folytatta: - Ami tegnap történt, arról azt hittem, egyfajta vizsga, de nem az volt - az angyal hagyta, hogy Mike kifejtse a tegnapi nappal kapcsolatos gondolatait. - Tudom, hogy te majd elmagyarázod, pontosan mi is történt, de azt hiszem, én tudom, hogy MIÉRT történt - Mike lassan és megfontoltan beszélt, mintha ő is tanár lenne. - Testem minden egyes sejtje valahogy visszahúzódott. Olyan volt, mintha egy kapcsolót lekapcsoltam volna, és meghaltam volna. Sehol nem találtam semmi vigaszt, az elmém se tudott egyetlen érvet se felhozni az élet mellett. Mintha egy semleges emberi lény lettem volna. És akkor, amikor a térképet megnéztem, tudtam, hogy valami történik. Az egész egy jel volt számomra, hogy valami történőben van. Zöld meghatottan hallgatta. Eddig soha, a zöld ház egyetlen tanulója se adta a vibrációváltás ilyen pontos és helytálló leírását. A magyarázatok általában hosszú időt vettek igénybe. Zöld tudta, hogy egy különös teremtmény előtt ül. Büszke volt tanítványára, és egyre jobban szerette. Mike folytatta: - A térkép is meghalt. Akkor a pokol tornácán jártam, majd rájöttem, hogy valami történőben van. Ahhoz, hogy a szándékomnak kijáró spirituális ajándékot megkaphassam, 160 mindenféle újjászületéseken kell átmennem. Valahogy úgy, mintha egy napra lekapcsolnának egy áramkörből, hogy aztán másnap egy új áramkörbe köthessenek. Tudtam, ha mindezek során valahogy meg tudom őrizni józan eszemet, akkor minden rendben lesz. Vizualizáltam magam előtt, amint azt mondod, hogy szeretsz. Ez volt az egyetlen dolog, ami segített. Mikor rád gondoltam, akkor egyben arra is, hogy miért vagyok itt - ekkor Mike Zöldre pillantott és elmosolyodott. Próbálta titkolni, hogy szeme könnyezik. - így van? - Tiszta Szívű Michael Thomas, alig tudok ehhez bármit is hozzátenni - az angyal felállt, hogy hangsúlyt adjon mondandójának. - A következőket mondom neked: amikor az irántam érzett szeretetre gondoltál, azzal nem csak rám gondoltál. Én egy közösség része vagyok, Michael. Amikor hozzám beszélsz, az egészhez beszélsz. Te is része vagy ennek az egésznek, bár te ezt nem így érzed. De vibrációd emelkedésével ezek a dolgok majd figyelmed fókuszába kerülnek. Amikor érezted a szeretetet az általad Zöldnek nevezett valaki iránt, akkor egyben érezted Kék, Narancssárga iránt, sőt, szüleid, és azok iránt is, akikkel az utad során a jövőben találkozni fogsz. Még nem ismered őket, de ők ismernek téged. Mi mindannyian egyek vagyunk, és te ezt megérezted, mikor erre a leginkább szükséged volt. Győzött intuíciód! Micsoda ajándékot kaptál máris! 161 Mike tudta, hogy újabb magyarázat következik, és hallgatott, míg Zöld összeszedte gondolatait. Az így folytatta: - Bölcs barátom! Úgy van minden, ahogy mondtad. Ahhoz, hogy magasabb szintre léphess, át kell élned a kihívások idejét. Ez egy olyan idő, amikor a közösség minden tagja magadra hagy, hogy változhass. Ez alatt az idő alatt semmit se tehetünk érted, energiáink ténylegesen zavarnák e folyamatot. Spirituálisán ott vannak benned továbbhaladásod feltételei. Michael! Úgy érezted, családod elhagy. Cserbenhagyottnak és üresnek érezted magad a rövid idő alatt, míg egyedül voltál. A szeretet volt az egyetlen dolog, ami összetartott, és én, e ház tanítójaként, nem ajánlhattam fel neked ezt a megoldást. Te leltél rá, a legnagyobb sötétségben. Gratulálok neked a helyzetben tanúsított éberségedért és érettségedért - az angyal megint szünetet tartott, hogy Mike-nak ideje legyen a dicséretet magáévá tenni. - Van még kérdésed? - Igen, van. Megtörténik majd újra velem? - Igen, minden alkalommal, mikor új vibrációs szintre lépsz. - Mit tehetek, hogy legközelebb jobban menjen?
Zöld ránézett, és komolyan folytatta: - Ismerd fel, mi történik, és foglald el magad más dolgokkal! Ne foglalkozz túl sokat vele gondolatban, és emlékezz arra, hogy ez is múlandó. Megünnepelheted egy szertartással. A legnagyobb sötétség közepette is, fogadd el 162 a folyamatot! Tiszta Szívű Michael Thomas, tégy úgy, ahogy most is tettél - érezd a szeretetet, amit ez az ajándék rejt! Mike mindent megértett és megjegyzett. ___ Az ELKÖVETKEZŐ NAPOK SORÁN a tanítás lassan folytatódott. Mike új vibrációja miatt még több ismeretet kellett átadni. Mike megtanulta a testi folyamatok tudatosításának kifinomult technikáit. Zöld megmutatta neki, hogyan állapítható meg az egyensúly hiánya, beszélt neki a vibrációváltásokkal járó új alvási mintákról és étkezési szokásokról. Nagyon sok fontos dolgot hallott. Lassan közeledtek a zöld házban töltendő utolsó napok, mikor Zöld egy új témát vetett fel, ami addig még egyetlen egyszer se jött szóba. - Kész vagy arra, hogy a szexről beszélgessünk? - kérdezte Zöld. Mike majd hanyatt esett. Jobban szemügyre vette hatalmas zöld barátját, hátha csak újabb tréfáról van szó. - Ugye, most csak viccelsz? - Nem viccelek - felelte az angyal. Mike halkra fogta hangját, mintha attól tartott volna, valaki meghallja, miről beszél: 163 - Zöld, ez nem angyaloknak való téma. Ez valami olyan dolog, amit az emberek is sötétben tesznek. Ez az alacsonyabb rendű vágyakról szól. Már az is meglep, hogy ezt a szót szádra vetted! - Mike fejét elfordítva, a szoba sarka felé fordulva folytatta. - Nem hiszem, hogy egy ilyen szent helyen épp erről kellene beszélnünk. Zöld nem tágított: - Michael, egészen másról van szó, mint gondolod. A reakciód csak azt jelzi, milyen kép alakult ki az emberekben róla. De testi működésedhez tartozik, és te azért vagy itt, hogy erről tanulj - Zöld elhallgatott, időt hagyva Mike-nak arra, hogy átgondolja, amit az imént hallott. Mike belenyugodott. Tudta, hogy úgyse menekülhet el semmi elől, amire Zöldnek meg kell tanítania őt. Hirtelen megjelentek előtte a középiskolai felvilágosító órák, amikor pár szerencsétlen férfi tanár azt a feladatot kapta, hogy elmesélje a fiúk egy csoportjának, amit már úgyis tudtak. Egész idő alatt vihogtak, mint a lányok, és úgy néztek egymásra, mint akik mindent tudnak, közben meg azt kívánták, bárcsak vége lenne már az egésznek. Túl személyes téma volt ez. - Zöld, muszáj? - Igen. Ami ezután következett, örökre megváltoztatta Michael Thomas véleményét az emberek közötti fizikai 164 kapcsolatról. Zöld ékesszólóan beszélt a témáról, mintha csak személyes tapasztalatból beszélne, de ő egyik nemhez se tartozott! Elmondta Mike-nak, hogy a szex egyike a biológia legnagyobb spirituális aspektusainak. Leírta az elképedt Mike-nak, mi a valódi oka, mi az, amit férfiak és nők az élménytől kaphatnának - túl a gyereknemzésen. Beszélt arról a finom folyamatról, mely során a férfi és a nő, az érzelmek meghatározott módon való egymásra hangolásával, tudatosságukat egyidejűleg tudják megemelni. Zöld példákkal is szolgált Mike számára, milyen folyamatok játszódnak le az emberi test spirituális birodalmaiban, ha a szenvedélyt egy speciális módon kontrollálják és irányítják. A szex, valójában a megvilágosodás katalizátora! Amikor Zöld befejezte mondanivalóját, Mike csak hallgatott. - Egyszerűen képtelen vagyok elhinni - mondta, kezébe temetve arcát. - És én mindig azt hittem, valami piszkos dolog. Valami olyan, amiről jobb nem beszélni. Valami érzéki dolog, ami az evolúciós láncból jött velünk. És most azt mondod nekem, hogy spirituális? Micsoda gondolat! Várd ki, mi lesz, ha a papok meghallják! -próbált viccelődni Mike, bár ez az egész felfogás teljesen letaglózta a farmról származó férfit, aki ezekről a dolgokról az állatok viselkedésének megfigyeléséből, és később, a kamasz barátoktól szerzett téves információdarabkákból értesült. Mike hirtelen felemelte fejét, ahogy beléhasított egy felismerés. 165
- Zöld, olyan sokat mulasztottam! Bárcsak megtapasztalhattam volna mindezt egy olyan nővel, akit szeretek! De már túl késő. - Michael, ne légy magaddal szigorú. Nem minden olyan, amilyennek látszik. Ez az információ, bár későn talált el hozzád, mégis, mint később meglátod, teljesíti célját. Maga az információ a fontos, még akkor is, ha alkalmazása azon a helyen, mely felé tartasz, nem tűnik lehetségesnek. A kulcs a hozzáállásod megváltoztatása. Úgy tekints a folyamatra, mint egy szent dologra. Ez segít majd abban is, hogy testedet a jelenleginél jobban tisztelhesd. Zöldnek igaza volt. Férfi lévén, Mike-nak még ezen a spirituális földön is voltak fantáziái és álmai. Meg kell tanulnia elfogadni őket, ahelyett, hogy úgy tekintene rájuk, mint valami rossz és bűnös dologra. Ez sokat jelentett számára. Megértette, hogyan illik mindez bele a képbe, és ettől még teljesebbnek érezte magát. Testének egyes intim területei most nagyobb tiszteletet élvezve csatlakozhattak a „Ml" teljességéhez! Mike jót mulatott ezen a gondolaton. Zöld látta, mi megy végbe benne, és fülig ért a szája. A következő nap eljött az idő, hogy tovább induljon. Mike magára vette új ruháit, amelyeket valamilyen varázslatos módon varrtak neki a zöld házban. Ez volt Mike életének legmélyebb tapasztalása. Ahogy a meleg napon ott állt Zöld mellett a zöld ház ajtaja előtt, nem tudta, mit is 166 mondhatna. Jól érezte magát. Harci fegyverei igen jól mutattak új ruhái felett, és a ruhák anyaga csodálatos érzés volt bőrének. Minden tökéletesen illett rá, és még mindig nem győzött csodálkozni azon, hogy akik a ruhát varrták, vajon mi módon szerezhették meg új méreteit, hiszen a testedzések miatt az utóbbi hetekben sokat változott az alakja. Zöld is örömmel járatta végig rajta tekintetét, egy pillanatra a Mike kezében tartott fegyverre nézett, és épp meg akart szólalni. Mike megelőzte: - Tudom, tudom - szép kard! Most Zöldön volt a nevetés sora, és jót derült: - Angyali számból vetted ki a szót. Kis csend állt be, ahogy ketten ott álltak egymás mellett a meleg napsütésben. Mike szólalt meg először: - ígérd meg, hogy látjuk még egymást! - Megígérem - felelte Zöld habozás és fenntartások nélkül. - Akarsz tőlem kérdezni valamit? - kérdezte Mike, visszaemlékezve az előző házak szokására, hogy indulása előtt megkérdezik tőle, szereti-e Istent. - Igen, van kérdésem hozzád, és te tudod, hogy mi az - mondta Zöld, áthatóan nézve rá. - Válaszold meg, kérlek, anélkül, hogy megkérdezném. - Igen, szeretem - felelte Michael Thomas szertartásosan - , teljes szívemből szeretem Istent. Szándékaim tiszták, és közelebb vagyok most a ti vibrációtokhoz, mint valaha, 167 és ehhez a közelséghez a céltudatosság, szentség és hovatartozás érzése társul. Úton vagyok hazafelé. Zöld semmit nem fűzött hozzá. Bár az előző házaknál az angyalok egyszerűen egy szó nélkül bementek a házba, ezúttal Mike volt az, aki búcsú nélkül útnak eredt. Magabiztosan, nagy léptekkel haladt az ösvényen, észak felé, a hegyeknek véve az irányt, amerre a következő házat sejtette. Zöld kint állt a tornácon, amíg Mike látó- és hallótávolságon kívül nem került. Majd pedig, látszólag magának, hangosan így szólt: - Tiszta Szívű Michael Thomas, ha a következő házat is túléled, valóban az a harcos válik majd belőled, akinek most hiszed magad - Zöld továbbra is a tornácon maradt, várt valamire. Kis idő múlva egy gusztustalan, utálatos, zöld valami haladt el csendesen a ház mellett, Mike nyomát követve. Az egyenesen Zöldre nézett. Az angyal nem szólt semmit, és úgy tett, mintha nem is látná. Zöld mindent tudott róla. Azt is tudta, hogy hamarosan Mike is mindent tudni fog. Erre a gondolatra Zöld arcán mosoly futott át. - Az lesz majd a nagy találkozás!- mondta. Majd megfordult és bement a zöld házba. 168
NYOLCADIK FEJEZET A negyedik ház AHOGY KÖNNYEDEN FOLYTATTA útját az Ösvényen, Mike jobban érezte magát, mint utazása során eddig bármikor. Méretre készített új ruhái és a fegyverek összeillő együttese mintha e föld külön ajándéka lett volna számára. Bár ideje nagy részét a különböző házakban töltötte, útja az ösvényen kezdett megszokottá válni számára. Egyre ismerősebbnek érezte ezt a környezetet, a dolgok illatát és kinézetét. Mintha előző életének emlékei lassan elhalványultak volna, egyre otthonosabban kezdett mozogni a szokatlan tájon. Ráadásul, folyamatosan az volt az érzése, hogy „emlékszik" az itteni dolgokra, bár tudta, hogy nem járt még erre soha. Teljesen tudatában volt megnövekedett erejének. Úgy érezte, mintha ténylegesen ehhez a földhöz tartozna. Tudta, hogy ez főként az Emberi Test Házában történt dolgoknak köszönhető, és elmosolyodott, mert eszébe jutott 169 Zöld. Ahogy ott lépdelt, egész lényével azt sugározta, hogy az ott töltött idő alatt valóban egy új szintre emelkedett. Mi jöhet még? Eddig mindössze három házban járt, és kíváncsi volt, vajon mi várhatja a többiben. Hangot hallott maga mögött. Olyan gyorsan, mint a villám, Mike megfordult és éber védekező állásba helyezkedett. Szinte saját magát is meglepte mozdulatának ösztönössége. Felsőtestével kicsit előredőlt, kezével megragadta az Igazság Kardjának díszes markolatát. Vajon csak képzeli, vagy valóban rezeg kezében a kard? Minden figyelmét a fülére összpontosította, mereven állt, akár egy szobor, és várta, mikor lendülhet akcióba. Semmi. Akár a szél is lehetett volna, de látta, hogy a környező fák levelei meg se moccannak. Csak a szemét forgatva, miközben teste továbbra is teljes mozdulatlanságba dermedt, Michael végigpásztázta a területet. Milyen élesen látott most mindent! Nem emlékezett rá, hogy bármikor az ösvényen ilyen tisztán látott volna. Mintha bekapcsoltak volna egy éles fényt, ami korábban nem volt ott. Mike a szemére összpontosította most figyelmét, és tekintetével lassan átvizsgált minden sziklát és út menti meredek részt. Semmi. 170
Rájött, bár otthonosan érzi már magát a színes házak földjén, azért mégis veszélyes hely ez számára. A sötét alak, mely az Emberi Test Házában többször is oly élethűen megjelent álmában, még mindig itt lehet. Nagyon óvatosnak kell lennie. Furcsa, de nem érzett félelmet. Továbbra is éber mozdulatlanságban állt, minden érzékszervét megfeszítve figyelt. Ebben a fokozottan éber állapotban Mike egy új képességet fedezett fel önmagában. Bár semmi különöset nem hallott, vagy látott, mégis ÉREZTE, hogy van ott valami. Lelke mélyén egyfajta nyugtalanságot fedezett fel - mintha egész létét veszélyeztette és fenyegette volna valami, mégis... Semmi. Lassan megfordult, és fejét kicsit hol jobbra, hol balra fordítva, hogy rögtön észlelhessen bármi szokatlant, folytatta útját a napos ösvényen. Közben próbálta magában összerakni a képet. Mi lehet az a valami? Egyáltalán, hogyan létezhet így ilyen sötét alak ezen a földön, ahol csak úgy árad a szeretet és a spirituális tudás? Miért követi őt? És miért nem akart egyik angyal se beszélni róla? Az egész egy nagy rejtély volt számára, mivel azonban jó előre figyelmeztették, úgy döntött, nem hagyja, hogy ez a sötét, settenkedő alak a közelébe férkőzzön. Továbbra is éber maradt, és a veszélyérzete továbbra is megmaradt. 171 Már késő délután volt. Közeledett az alkony, de a következő ház még mindig nem tűnt fel, ezért Mike hirtelen megállt, és arrafelé fordulva, amerről jött, lassan elővette térképét. Szemével közben folyamatosan a területet pásztázta, hátha észrevesz valamit. Megkönnyebbülve látta, hogy az értékes térkép valóban újra életre kelt, „időszerű" volt megint. Az ITT VAGY MOST pont most is ott volt a szokott helyen, és a körötte lévő kis rész legszélén jelölve volt a következő ház. Pont a kanyar után. Mike mosolygott, elrakta a térképet, és folytatta útját. A következő ház úgy egynapi járásra lehetett. Mike rájött, hogy a házak pont akkora távolságra vannak egymástól, hogy az egyiktől a másikig való eljutáshoz kellő erőfeszítést kelljen tenni, ugyanakkor egy éjszakát se kelljen a szabadban tölteni. Ennek nagyon örült. Egy kicsit elfáradt már, és tudta, ez nem csak fizikai fáradtság volt. Az órákon át tartó éber figyelem rengeteg energiáját felemésztette.
A csodás alkonyi fényben, mely mintha az egész tájat beterítette volna meleg színével, Mike a kanyarba fordulva megpillantotta a következő házat. Bár körötte minden a lemenő nap narancsvöröses fényében úszott, a vidékies külsejű házból lila fény áradt, mintha a környezet nem lett volna rá semmi hatással. Mike megállt, és az ámulattól tátva maradt a szája. Soha életben nem látott még ilyen csodás színt! Átható lila volt, békés nyugalmat, ugyanakkor 172 erőt sugárzó. Az volt az érzése, hogy az egész épület áttetsző, és valahogy belülről világít. Majd folytatta útját, mert úgy érezte, bármennyire is közelinek látszik a cél, nem célszerű megállni. Ami a szépséget illeti, Mike a ház látványával csak egy kis ízelítőt kapott abból, ami rá várt, mert amikor az angyal az ajtóban megjelent, hogy üdvözölje őt, még a szava is elállt. Soha életében nem látott még ehhez foghatóan csodás jelenséget! Szinte már úgy érezte, térdre kell borulnia előtte. Mi történt? Talán szemében hirtelen megnőtt a színreceptorok száma? Soha életében nem látott még ilyen színt! A tisztelettől elnémulva állt, mint egy gyerek, aki először látja életében a naplementét, és nem tudja, csodát lát-e. Aztán meghallotta a hangot - de milyen hangot! Mintha a békés nyugalom legmélyéről tört volna föl ez a selymesen lágy hang, amelynek vibrációjától még a levegő is megnyugodni látszott - ez a hang egyértelműen női hang volt! - Tiszta Szívű Michael Thomas, légy üdvözölve! - mondta a hang. - Már vártalak téged. Mike megszédülve állt, és egy szót se szólt. Még csak egy értelmes gondolat se jutott most eszébe, amit az angyal olvashatott volna! Döbbenten állt. Azt vette észre, hogy még lélegezni is elfelejtett közben. Az angyal mosolyogva folytatta: 173 - Michael, én egy csöppet se vagyok nőiesebb, mint Zöld. Az angyaloknak nincs nemük, de magukon viselik mindkét nem jellegzetességeit. Hangom és megjelenésem a te örömödet szolgálja. Mike az angyal által mondottakból képtelen volt bármit is felfogni. Levegőt ugyan már kapott, de még mindig nem tudta, mit is mondhatna. Próbált megszólalni, de a krákogástól, ami feltört belőle, maga is meglepődött. - Te aztán szép látvány vagy! - szakadt ki belőle szörnyű, rekedt hangon, és azt is érezte rögtön, hogy elképzelhetetlenül ostobán hangzott. Hogy tudott ennek a csodás lénynek ekkora badarságot mondani! Mike megint ugyanazt a szégyent érezte, amit kisfiúként, amikor valami értelmes dolgot kellett volna egy felnőttnek mondania, de csak állt némán. Zavarát részben az okozta, hogy valami szokatlant érzékelt az előtte álló hatalmas angyali jelenségben. Az szinte maga volt a női lágyság, ugyanakkor testében csöppet se különbözött a többi angyaltól. Akár a többiek, ő is a házával azonos színű, finom fátyolszerű ruhát viselt, és ennek alapján nem lehetett a nemére következtetni. Akár a többi angyal, ő is hatalmas méretű volt - de az arca! A lila angyal arca határozottan női arc volt, egyszerre jelenítve meg anyja, nagyanyja arcának lágyságát, és egy szent szépségét. Mike sóhajtott egyet, és újra próbálkozott. 174 - Bocsáss meg, kérlek..., óh..., Lila! - úgy érezte, a megszólítással is az illendőség határát súrolta, hiszen az majdnem azonos egy női keresztnévvel. Majd folytatta: - Nem akartam..., úgy értem, nem tudtam, hogy ti angyalok, nők is lehettek - már megint bánta, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Milyen ostoba volt megint! Még szép, hogy az angyalok nőneműek! Nem nőnek ábrázolta őket az összes festmény, amit látott? A lila angyal csak állt. Mike megint nekikezdett: - Úgy értettem, hogy... eddig egyik angyal se... azaz, hogy mind fiú angyal... úgy értem... mind férfi volt - legszívesebben visszatekerte, és újraírta volna életének ezt a kis epizódját. Kommunikációs képességei és ékesszólása mintha teljesen cserbenhagyták volna. Szerette volna illően üdvözölni a jelenséget, de belátta, szánalmas kudarcot vallott. Megint sóhajtott egyet, majd vállat vont. A lila angyal rámosolygott: - Michael Thomas, mindent értek. Még vértje is majdnem elolvadt attól, ahogy az angyal ránézett. Nem volt ebben semmi romantikus színezet. Az érzés a határtalanul nagy, tiszta anyai szeretet érzése volt. Ez az, ami annyira meglepte. Olyan volt, mintha hirtelen anyjával találkozott volna újra, mintha rég nem látott családtagját látta volna viszont, az ezzel járó örömet, egyben hitetlenséget érezte. Olyan régóta nem nézett senki így rá! 175
Arra vágyott, hogy az angyal átölelje, és magához szorítsa. Gondolataitól zavarba jött, mert tudta, hogy az angyal mindent érez. Az angyal folytatta: - Hamar megszokod, Michael. Oka van annak, hogy így nézek rád. A többiekre, akik szintén ezen az ösvényen járnak, másképp nézek. Rád azonban így, mert te más vagy. Mike megértette. A lila angyal megjelenése és viselkedése Őmiatta ilyen. Elfogadta, bár kicsit csodálkozott rajta, vajon miért épp egy anyai angyallal kellett találkoznia. - Mert kiérdemelted! - mondta az angyal. - A sok dolog közül, mellyel e házban találkozol majd, nem mindent tanításként kapsz, sok mindent fejlődésed jutalmaként érdemelsz ki. Mindössze három házban jártál, de különlegességeddel máris kiemelkedsz azok közül, akik eddig nálunk megfordultak. Mike megértette, de mielőtt kigondolhatta volna, vajon mit is feleljen a nyilvánvaló bókra, Lila valami furcsa dolgot kért tőle, amit eddig egyik angyal se kért. - Tiszta Szívű Michael Thomas - mondta az angyal lágyan- , kérlek, vesd le a cipőd! Miközben cipőjét levetette, Mike látta, hogy az ajtó előtt van egy terület, amit egy pár cipő részére alakítottak ki. Odatette lábbelijét. Pontosan illett a területre. - Michael, tudod, hogy miért kértelek erre? érdeklődött Lila. 176
Michael elgondolkodott: - Mert a benti terület szent? - emlékezett Mózes és az égő csipkebokor történetére, meg az ott elhangzottakra. - Ha ez lenne az oka, a többi házban vajon miért nem kérték tőled ugyanezt? Mike kicsit megint gondolkodott, majd újra próbálkozott: - Mert te egy különleges angyal vagy? Lilát mulattatta az újabb próbálkozás, és kuncogni kezdett. Mike össze volt zavarodva. Tudta, hogy nem találta el a helyes választ. - Kérlek, kerülj beljebb! - mondta Lila, majd megfordult és bement a házba. Mike követte őt, de zavarta, hogy kis párbeszédüket nem fejezhették be. Miközben ment az angyal nyomában, odaszólt neki: - Kérlek, áruld el! Miért kérted, hogy vessem le a cipőmet? - Ezt majd te fogod megválaszolni nekem, amikor elhagyod ezt a házat - felelte Lila, miközben haladt tovább Michael előtt. Mike egy csöppet se szerette, mikor az angyalok megváratták a válasszal, azt meg végképp nem, amikor neki magának kellett kitalálnia. Már megint dolgoztatják, gondolta. 177 - Ezért vagy itt - mondta Lila, egyre beljebb vezetve őt a lila házban. Gondolatai miatt Mike már megint ostobának érezte magát. A lila ház, ellentétben úrnőjével, igen egyszerű volt. Mike rájött, hogy miközben az angyal megjelenésén ámuldozott, elfelejtette megnézni a ház nevét. - Lila, mi a házad neve? - kérdezte. Lila megállt. Megfordult, és Mike-ra nézett. - Michael Thomas, ez a Felelősség Háza - arcán csodálatos, várakozásteljes kifejezéssel az angyal kis szünetet tartott, Michael reakciójára várt. Az rögtön tudta, bajban van. — Oh — mindössze ennyit tudott csak mondani, ezt is kifejezéstelenül. Tisztában volt vele, hogy Lila nem erre számított. Az angyal megfordult, és folytatta az utat. Mike rossz érzéssel hallotta, mi a ház neve. Lelki szemei előtt több lehetséges forgatókönyv is megjelent arról, hogy vajon mi is folyhat ebben a házban. A felelősség szó valahogy mindig rossz szájízt keltett benne, főleg amiatt, hogy szülei valamilyen okkal folyton emlékeztették rá. Többnyire bíráló jelleggel használták. Később a barátnőitől hallotta gyakran, általában a tetteire vonatkozó panaszok kíséretében. Miért van az – gondolta-, hogy a nők mindig megpróbálják „megjavítani" őt? Majd egy szörnyű gondolata támadt. Talán Lila is pont e célból jelent meg nőként előtte. Egy újabb nő, aki meg akarja őt változtatni? Mi van akkor, 178 ha Isten maga is nő? Milyen kegyetlen vicc lenne! Mike hirtelen elmosolyodott ezen a gondolatmeneten, férfi mentalitásának termékén, jól tudva, hogy hamis. Isten se nem férfi, se nem nő, de őt valahogy mégis mulattatta ez az elképzelés. Vajon milyen tanításokat tartogathat a Felelősség Háza? Az angyal apró szobák labirintusán vezette át.
- Itt mi van? - kérdezte, amint elhaladtak pár nagyméretű dupla ajtó mellett. - A színház - felelte Lila, egy lépést se lassítva. Egy színház? Mike gondolatai gyors száguldásba kezdtek, miközben továbbra is követte az angyal lépteit. Mit keres egy színház ezen az angyalok lakta földön? Csak nem előadást rendeznek majd benne? Volt még egy másik, ennél sokkal vadabb gondolata is. Lehet, hogy moziba megyünk! Mike elképzelte, milyen jópofa dolog is lenne, ha másnap Lila és ő moziba mennének - megnézhetnék például a mostanában népszerű, angyalokról szóló film valamelyikét. Kevés hiányzott, hogy hangosan fel ne nevessen. Pontosan követve Mike minden gondolatát, Lila szintén nagyon jól szórakozott - bár teljesen más okból. Végül elérték úticéljukat. Az étkező- és hálószobák hasonlóak voltak, mint az előző házakban. A ruhásszekrénybe papucs volt bekészítve Mike részére, és gyönyörű lila színű ruhák, melyeket nyilvánvalóan számára varrtak, hogy ott tartózkodása alatt viselje őket. Ételek illata 179 csapta meg orrát. Az angyal bevezette az étkezőbe, ahol megint a szokásos pompás lakoma várta. Honnan tudhatták, mikor fog érkezni? Ami azt illeti, volt ennél még furcsább dolog is; soha nem találkozott egyetlen konyhai dolgozóval vagy takarítóval se. Eszébe jutott az a felfordulás, amit nagy mulatságukat követően Zöld és ő maguk után hagytak, és hogy az áfonya miatt még napokig színes foltok tarkították a lábujjait és a talpát. Bárki is készítette az ételeket, észrevétlenül járt-kelt, akár egy láthatatlan törpe. Micsoda hely! Mike arra számított, hogy mire megfordul, Lila már el is tűnik, ahogy az előző angyaloknak is mindig hűlt helyét találta ilyenkor. De az még mindig ott állt. - Michael, mindent megfelelőnek találsz? - kérdezte. Lila valóban csodálatos jelenség volt. Mike még mindig érezte, mennyire megnyugtatóan hat rá az angyal anyai kisugárzása. - Igen, köszönöm - felelte Mike, és tisztelete jeléül fejét kicsit meghajtotta. - Holnap reggel kezdünk. Jó éjt, Tiszta Szívű Michael Thomas! - ezzel Lila elhagyta a szobát. Valami megváltozott. Azzal, hogy kint maradt a tornácon, mikor ő az Emberi Test Házát elhagyta, Zöld megszegte a szokásokat, most pedig Lila tett hasonló dolgot az imént. Egyre udvariasabbakká válnának az angyalok? 180 Kezdik elsajátítani az emberi etikettet? Mike érezte a változást, de úgy döntött, nem hozza szóba. Evett, lefekvéshez készülődött, és alig hogy ágyba bújt, rögtön álomba is merült. Biztonságot, melegséget és szeretetet érzett. Holnap újabb kalandra indul, és tudta, Lila tanításai újabb felismeréseket hoznak majd számára. Gyerekkoráról, szüleiről álmodott, és ez nagyon jó érzés volt. ___ ODAKINT A HÁZ ELŐTT egy sötét, hitvány alak foglalta el leshelyét. Az elgondolkodó és dühös volt. Amikor Mike megjelent a zöld ház előtt, hogy folytassa útját, AZ meglepődött, mennyire megváltozott. Ereje megnőtt, ráadásul azok az átkozott fegyverek is ott voltak nála! Már szinte annyira éber volt, akár egy harcos, és nem félt! Mi történhetett a zöld házban, ami ennyire megváltoztatta? Az dühösen fújtatott, amiért a vihar által felkínált esélyei végül oly szánalmasan meghiúsultak. Az úgy döntött, egy biztosabb tervet dolgoz ki. Úgy gondolkodott, ha Michael Thomas olyan harcos lenne, aki a harcot ügyesen kerülni igyekszik, akkor biztos egy kevésbé ismert utat választana az ismert ösvény helyett, így tehát AZ arra a következtetésre jutott, hogy Michael soha nem fogja elhagyni az ösvényt. Nem térhet le róla, már 181 csak azért se, mert nem tudhatja, hol a következő ház. Ezért AZ úgy határozott, megelőzi áldozatát, és ott várja majd ki, hogy Mike belelépjen a számára készített csapdába. Ha AZ egyáltalán képes lett volna mosolyogni, most mosolygott volna. Az szemernyit se aludt, de látomásaiban látta Tiszta Szívű Michael Thomas pusztulását. ___ A MÁSNAP REGGEL pont úgy indult, ahogy a többi. Csodás nap volt! Michael a pompás reggelit kedvencével, az áfonyás muffinnal koronázta meg, és fejét közben hitetlenkedve ingatta, olyan friss, csodás illata volt.
- A lábujjaim között nem tűnt ilyen jónak - nevetett hangosan, felidézve magában azt a vidám fesztelenséget, ahogy Zölddel az előző ház étkezőjében mulattak. Épp akkor, mikor az újonnan kapott ruhákat magára öltötte, kopogtattak az ajtón. Kopogtatás? Mióta kopogtatnak az angyalok? - Szabad - felelte Mike udvariasan. Lila szinte belibbent, Mike pedig rámosolygott. - Kérlek, köszönd meg nevemben ezt a csodás reggelit, bárkit is illet érte a köszönet. - Köszönöm szépen - felelte Lila. - Csak nem te voltál? 182 - Mindannyian - felelte -, ne feledd, mi mind összetartozunk. - Ezt már hallottam korábban. Egyszer biztos meg is értem majd. Addig is, köszönöm mindannyiótoknak mondta Mike. - Indulhatunk? - Igen. Lila megfordult, és abba az irányba indult, amerre tegnap idefele jövet elhaladtak. Az angyal nyomában haladva, Mike a dupla ajtókon át egy gyönyörűen berendezett, lila színházterembe lépett be. Mikw nem hitt a szemének. Ámuldozva állt, közben az angyal kuncogni kezdett. A teremben egy hatalmas filmvászon futott körbe. Hátsó részén Mike egy filmvetítő gépet látott, mellette hatalmas fémdobozokban tárolt, vetítésre váró filmtekercsek tömegét. Úgy tűnt, több száz tekercs van itt! - Mondd csak, Michael Thomas, gondoltad volna? - kérdezte Lila.- Filmeket fogunk nézni. - El se hiszem! - kiáltott fel Mike. - Ez csak egy újabb vicc lehet. Ez utóbbi mondatnál Lila arcáról eltűnt a mosoly, és komoly arccal nézett rá. - Egyáltalán nem vicc, Michael. Egyáltalán nem. Kérlek, ülj le az első sorban! 183 Lila a terem végébe ment, beindította a vetítőgépet, és várta, hogy felmelegedjen. Mike a sok ellentmondástól még mindig össze volt zavarodva. Mióta kebelnek angyalok vetítőgépeket? - gondolta. - És hogy kerül mozi egy ilyen szent helyre? Ez igazán nagyon furcsa. De úgy tett, ahogy az angyal kérte, és elfoglalta helyét a legelső sor közepén. Ellentétben a szokásos mozikkal, a legelső sor itt a terem közepére esett. Más furcsaságot is felfedezett. Az első sor középső ülése egy plüssel bevont, párnás szék volt. Az összes többi ülés azonban nem, mintha azok csak a hatás kedvéért kerültek volna a terembe. Mike leült a plüssel bevont párnás székbe, és a hatalmas fehér vetítővászonra nézett. - Milyen filmet fogunk nézni? - kérdezte Mike némiképp nyugtalanul. - Házi videókat, Michael - az angyal fel se nézett, miközben az első tekercset a gépbe helyezte. Mike-nak csöppet se volt kedvére a válasz. Gyomra szinte émelygett. Megint az ismerős érzés! Új intuíciója őrülten dolgozott, tudatta vele, ami most következik, nem biztos, hogy kellemes lesz. Mike el akart sütni valami jópofaságot, mondjuk a pattogatott kukoricáról, de nem volt rá alkalma. A fények, akár a legmodernebb mozikban, máris fokozatosan halványulni kezdtek, hallotta, amint a vetítőgép kattan, majd életre kelt a hatalmas vetítővászon. Mike szemét 184 szinte odatapasztotta a látvány. Szíve már az első kockától kezdve a torkában dobogott. Az első film, akár csak a később vetítettek mindegyike, a legmagasabb minőségű film volt, amit valaha is látott. Nem vibrált, nem lebegett a kép, a látvány háromdimenziós volt, és még a nevetséges szemüvegek se kellettek hozzá! A hang természetes volt, és a hatalmas vászonnak mindig arról a részéről jött, ahonnan kellett, követve a szereplők mozgását. Mike már az első pillanattól azt kívánta, bárcsak ne tűnne minden ennyire valóságosnak. Túl közel ült a vászonhoz. A körbefutó vászon mintha bevitte volna őt a jelenetek közepébe. Hátrálni próbált, de nem tudott. A Michael Thomasnak vetített film egy életrajzi film volt Michael Thomasról! Ha a filmnek címet kellett volna adnia, az „Életem legszörnyűbb eseményei" címet adta volna neki. A film gyerekkorától indult, és annyira élethű volt! Anyja hihetetlenül fiatal volt rajta, apja pedig annyira jóképű. Mélyen megérintette szüleinek látványa. A lila színházterem bemutatója életre keltették őket a szívében. Olyan volt, mintha újraélné mindazt, amit lát! Minden epizód egy teljes tekercsnyi helyet foglalt el, és folyamatosan, vágások nélkül pergett - pontosan úgy, ahogy annak idején a valóságban lejátszódott, csak egyik negatív esemény után rögtön egy másikra ugrottak. 185
Az első pár tekercs egész mulatságos volt. Ott volt Mike, a szőke hajú, hároméves kisgyerek, aki megtalálta anyja púderes dobozát. Pillanatok alatt csupa púder volt az egész fürdőszoba, és anyja nagyon szomorú volt, mikor rájött, mit művelt. Ekkor kapott ki tőle először. A felnőtt Mike, aki most ott ült a vetítővászon előtt, megdöbbenve érezte, mint éli át újra a sértettség érzését amiatt, hogy megverték. Arra kényszerült, hogy újra átélje az egyes eseményekkel járó érzéseket! Még hogy házi videók! Ebből akár horrorfilm is lehet, ahogy haladnak majd előre az időben. Mike úgy érezte, egy tehervonat száguld felé - és őt a sínekhez kötözték. Több gyerekkori eseményt is bemutattak, mind olyan realitásba vitték vissza, amelyek már évek óta eszébe se jutottak. Itt van például, amikor hatévesen bezáródott mögötte a fürdőszoba ajtaja. Emlékezett, mint érzett akkor: nem tehetett róla! Valahogy megfordult a kilincs gombja, és az apját kellett a földekről hazahívni, hogy kinyissa az ajtót. Majd jött apja haragja, és egy újabb verés. Mike megint átélte, mint törték össze benne a bizalmat annak a rég elmúlt napnak az eseményei. Semmi rosszat nem tett! Az apja mégis nagyon mérges volt rá, térdére fektette, és a legvastagabb nadrágszíjával verte el őt. Apja egynapi munkája veszett oda, és az aratást is meg kellett szakítani. A felnőtt Mike kezdte egyre rosszabbul érezni magát. 186 Film filmet követett, Mike már tízéves volt. Minden nap busszal utazott a városi iskolába. Ott volt Henry, az iskola réme, aki minden iskolaév elején újra megjelent az életében, hogy gyötörje őt. Mindenki utálta, de senki nem mert szembeszállni vele, mert féltek tőle. Mike-ot amiatt, hogy a furcsa nevű Blue Earth-ből, egy farmról jött, a többiek örökösen kinevették. Henry egyenesen könyörtelen volt vele. A busz a legkülönbözőbb családok gyerekeit szállította, de ezekben az időkben a farmerek a társadalom alsóbb rétegeihez tartoztak. Származását ruhái is elárulták, mert anyja varrta őket. Nem úgy festett bennük, mint a többi gyerek, és Henry tett róla, hogy ennek mindig tudatában legyen. Ő, meg a többiek örökösen csúfolták Mike-ot a ruhái, a szaga, és szülei életmódja miatt. Amint a vetítő ismét kattant egyet, Mike látta azt az esetet, amikor egy csapat gyerek játszani hívta. Mennyire örült, hogy hívták! Végre, vágynak a társaságára! Végül, teljesen kétségbeesve rájött, hogy csak ugratták. Ahelyett, hogy bevették volna a játékba, ővele játszadoztak. Beállították egy helyre, az egyik fiú letérdelt mögé. Aztán hirtelen meglökték. Hanyatt esett, pont a térdelő gyerekre. Jókat nevettek rajta. Mike próbált velük tartani, nevetett ő is, de ellökték és otthagyták. Nagyon fájdalmas volt. Mike nem akarta ezeket látni. Mi értelme volt ennek az egésznek? Erezte, hogy egyre 187 mérgesebb lesz amiatt, hogy életét ilyen módon állítják és mutatják be - és neki mindezt újra át kell élnie. Nem volt elég egyszer? Újabb tekercs, most már tizennégy éves, az a nap, amikor ráfogták, hogy csalt. Valamelyik fiú elcsent a tanár asztaláról egy fontos papírt, de másképp tette vissza, és a tanár rájött, hogy valaki hozzányúlt. A fiú Mike-ra fogta az egészet. A tanár hitt neki, végül is Mike csak egy egyszerű farmer család gyereke volt, és mindig furcsa ruhákban járt, bár igaz, a jegyei jók voltak. Megrovást kapott, és aznapra haza is küldték az iskolából. Útban hazafelé, a buszon azon gondolkodott, hogyan fogja ezt elmondani anyjának és apjának. Majd kicsit megnyugodott, biztos volt benne, hogy hinni fognak neki. De a végén kiderült, hogy mégse hisznek neki, és Mike megint egyedül érezte magát. Tudta, hogy nagyon szeretik őt, de azt kívánta, bárcsak bíztak volna benne, amikor annyira szüksége volt rá. Nagyon egyedül érezte magát. Mike órákon át ült a székben, és a filmbéli Mike még el se érte a felnőttkort. Azon gondolkodott, vajon mennyi ideig kell még ezt a büntetést elszenvednie. Már egyáltalán nem érezte magát spirituálisnak. Olyan érzése volt, mintha jól összeverték volna! A filmek hihetetlen élethűségükkel szinte kényszerítették, hogy nézze őket. Nem tudta szemét levenni róluk. Minden részlet ott volt, minden 188 személy, és minden hang pontosan ugyanolyan volt, mint az életben. Maga a folyamat egyszerűen lenyűgöző volt, de a téma katasztrofális! Itt már kezd udvarolni, na itt lesz csak majd látnivaló! A ruhája még mindig furcsa, bár ezt már boltban vették. Mivel anyja nem értett a divathoz, furcsa színeket és anyagokat választott. Az iskolából és a templomból ismert lányok is mind helyes fiúnak tartották, de egyszer véletlenül meghallotta, hogy kinevetik furcsa ruhái miatt. Mintha megsemmisült volna! Nem sokkal ezután, mikor tizenhat éves lett, kezdte összegyűjteni zsebpénzét, és maga vásárolta ruháit. Innentől kezdve nőni kezdett az önértékelése is,
mert tudta, mi áll jól neki. Ezt tudatosan tanulmányozta, és egy-két lány ismerősét mindig magával hívta, hogy segítsenek neki vásárolni. A lányok ezt imádták. Egy férfi, aki szeret vásárolni! Ez volt metamorfózisának kezdete, ahogy egy gátlásos tinédzserből vonzó fiatalemberré vált. Ezzel együtt a személyisége is megváltozott, magabiztossá vált. Tanulmányi eredményei továbbra is igen jók voltak, és egy csomó iskolai tevékenységben is részt vett. Aztán történt valami - egy ellene szóló rágalomhadjárat, amit egy irigye indíthatott el, és ami miatt az utolsó évben elvesztette a diákelnöki választásokat. Azt terjesztették, rajtakapták, hogy a lányok mosdójában obszcén dolgokat művel. Mindenki elhitte. Valóban szenzációs hír volt - de teljesen 189 hamis. A választás csak formális lett volna, hiszen másod-és harmadévben is ő volt az elnök, de a rágalomhadjárat győzött, ő pedig vesztett, méghozzá sokat. Elvesztette Carol érdeklődését, az első lányét, akiért igazán megdobbant a szíve. A lány beszélni se akart vele többé, ő pedig hetekig nem heverte ki az ügyet, ráadásul minden iskolai funkciójából kitették. Már megint áldozattá vált! Az egyik arcul csapás után jött a másik, és a filmen teljes részletességgel látta maga előtt mindegyiket. A történet hosszan pergett, feltárva akkori életének minden rémes aspektusát. A történtektől Mike akkor megváltozott, és még mindig nyomta a vállát a múlt, ahogy ott ült, és újra végigélte. Filmek jöttek egymás után. Ebéddel nem kínálták, mert a hatalmas angyal a terem végében nagyon jól tudta, hogy Mike nem lesz éhes. Igaza volt. Minden alkalommal, amikor egy tekerccsel végeztek, egy ideig kattogó hang hallatszott, és a terem elsötétült. Majd nyomasztó csend állt be, amit csak a fogantyúk mozgatása, és a gép kapcsolásának hangja tört meg. Se Michael, se Lila nem szólt egyetlen szót se. Majd a vászon ismét életre kelt, és megjelent rajta életének legrémesebb eseménye. Ahogy a filmek egymást követték, Mike már tudta előre, hogy közeledik a „nagy esemény". Most itt pergett a szeme előtt az a nap, amikor szülei meghaltak. 190 Tisztában volt vele, ha nem akar, nem kell a székben maradnia. Minden angyal hangsúlyozta, hogy szabad döntéssel rendelkezik. Ebben a pillanatban legszívesebben elfutott volna. Gondolatban nagyon is „hangosan" kérte, olyan hangosan, hogy minden angyal hallja: Istenem, kérlek... Ezt nem akarom újra! Ami sok, az sok! De a film csak pergett, és Mike úgy érezte, a vonat mindjárt elüti. Mike, ahogy ott a székben ült, még nem kezdett el sírni. A sírással várt késő estig. Itt még sztoikus nyugalommal ült a székben, és nézte saját életét, az időben visszatekerve. Újra átélte a telefonhívást; a temetést; a gyászt és a bánatot; a ház, a magtár és a föld elárverezését; apja szerszámainak eladását, köztük a traktorét is. Újra átélte, ahogy szülei holmiját, a jobb időkben készített fényképeket rendezgeti, köztük az esküvői képet, sőt, a szerelmes leveleket, amit szerelmük kezdetén írtak egymásnak. Mike mozdulatlanul ült, próbálta elkerülni, hogy érzései feljöjjenek. Elhatározta, hogy falat emel eléjük, de nyomorultul érezte magát, ahogy ott ült a székben. Erezte, mint vonaglik meg többször a teste, ahogy a fájdalom újabb hullámai feltörni igyekeznek; mindene arra vágyott, hogy a fájdalmat és gyötrődést kisírja magából. Teljesen élethű volt az előadás, és ez az élethűség számára maga volt a pokol. Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha is kértek tőle. Attól, amit ez alatt a pár óra alatt végig kellett néznie, úgy érezte 191 magát, mintha egy kegyetlen tréfa áldozata lenne. Ma, ebben a szobában büntették és gyötörték őt! Nem érezte igazságosnak. Mi értelme volt ennek az egésznek? Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor a halál epizód véget ért. Ennél semmi nem lehet rosszabb. Mike nagyon kicsinek érezte magát. Verítékben úszva, kimerültén ült. Mégis, továbbra is néznie kellett a vásznat, mert az új téma megint figyelmet követelt. Egyszerűen nem tudta nem nézni. Annyira élethű volt! Amikor meglátta Shirley-t, tudta, megint nehéz rész jön. Ez a történet szerelmük kibontakozásáról szólt, és arról, hogyan ment nagyon hamar tönkre. Ő teljesen belevetette magát a kapcsolatba, de a lány nagyon is könnyen vette az egészet. Ennek ténylegesen nem halál volt a vége, bár lehetett volna az is, mert a szíve belehalt. Miközben a vásznat nézte, próbálta megint megkeményíteni a szívét. Milyen szép volt a lány! Hangja is ott élt még benne. Olyan friss még az emlék! Végül is, ez a kapcsolat állt depressziója, önértékelési zavarai és pocsék munkája mögött. Mike végignézte a vásznon ezt a filmet is, újra átélve életének második legrémesebb történetét. Majd munkahelye következett, bemutatva arrogáns főnökét, és a klausztrofóbiát keltő apró fülkét, ahová oly készségesen járt be dolgozni, mikor Los Angelesben élt. 192
A filmvetítésnek négy órakor lett vége. Az utolsó jelenetek a lakásába való betörést, az utolsó kockák kórházba szállítását mutatták. Amikor a vászon elsötétedett, megint hallotta a csapkodó hangot, ami egyegy tekercs végét jelezte. A hang még mindig hallatszott, de a fények nem gyúltak ki. Mike felállt, és hogy szemét a vetítőgép csupasz izzójának erős fényétől védje, kezét homlokához emelte, mintha tisztelegni akart volna, így nézte, vajon Lila a teremben van-e még. Az angyal nem volt már ott. Ez, az aznapi foglalkozások, és a filmvetítés végét jelezte. Akárcsak a film alaptémájában is, Mike egyedül volt. A vetítőgép felől még mindig hallatszott a csapkodó hang, Mikw elhagyta a termet, a ház előcsarnokán át saját lakrészébe ment. Még a vacsora se hiányzott neki. Végtelenül lehangolt volt. Érzelmileg szinte péppé verve, azonnal az ágyba zuhant, úgy, ahogy volt, ruhástul. Lila nem jelent meg újra, hogy jó éjt kívánjon. Mike tudta, a bölcs angyal ma éjjel nem zavarja őt. Mike kétségkívül nem volt valami beszédes hangulatban. Álmai szinte a filmek folytatásai voltak. Újra játszották az iskola réméről, a szüleiről és Shirley-ről szóló részeket. Egyszerűen nem hagyták nyugodni, és végül hagyta, hogy a sírás feltörjön belőle, és csak zokogott a párnába, megállíthatatlanul. Szüleinek élénk és vibráló képe csak fokozta fájdalmát. Már másodszor fordult elő ezen 193
szent és angyali földön, hogy Michael teljesen magányosnak és szerencsétlennek, az élet áldozatának érezte magát. De most még a filmek is ott voltak, hogy bizonyítsák! ___ REGGELRE MIKE KICSIT KIPIHENTE magát,
de sokat töprengett. Nagyon éhes is volt, és könnyedén elfogyasztott egy hatalmas reggelit. Bár a tegnapi nap után még mindig áldozatnak érezte magát, meggyőződése volt, hogy a nehezén már túl van. Különben is szívós fajta, és bár nem értette, miért volt minderre szükség, úgy döntött, nem engedi, hogy még egyszer elhatalmasodjon rajta a sötétség és a depresszió. Bármi is várjon rá ma, az csakis valami jobb lehet. Reggeli után látta, hogy új lila ruhákat varázsoltak oda neki ahelyett, amiben tegnap elaludt. Hamar felöltözött. Lila jelent meg a nyitott ajtóban és csendben várakozott. Mintha lehetőséget akart volna hagyni Mike-nak, hogy elmondhasson bármit, amit akart, vagy hogy szemrehányásokat tehessen neki az előző nap átélt fájdalmak miatt. Mike érezte, hogy ott áll. Az angyal egy ideig még nézte őt, majd végül megszólalt. -Tiszta Szívű Michael Thomas, van bármi, amit .ószeretnél elmondani nekem, vagy kérdezni tőlem? 194 - Igen- felelte Mike sztoikus nyugalommal -, vannak még más filmek is? - Igen - felelte az angyal halkan. - Akkor folytassuk - mondta Michael arra várva, hogy az angyal elinduljon. Lila elcsodálkozott. Ebben a házban nem tapasztalt még hasonlót az emberektől. Zöldnek igaza volt, ez az ember különleges. Neki sikerülhet. Talán ő lesz azon kevesek egyike, akik végigjárják az utat. Soha nem találkozott még ekkora eltökéltséggel és ilyen gyors ütemű vibrációváltással. Az angyal örült, hogy része lehet Michael oktatásában, és nagyon szerette őt. Lila megfordult, és megint a színházhoz vezette őt. Mike már tudta, mi a dolga. Leült az első sor közepén lévő lila párnás székbe, akár a kivégzésre váró rab az elektromos-székbe, arra várva, hogy elérje az első áramütés - ebben az esetben arra, mikor sötétedik el a nézőtér, és kezd el peregni a film. Mike teljesen eltökélt volt célját és szándékát illetően. Nincs semmi, ami visszatarthatná őt attól, hogy hazataláljon. SEMMI! Mike előtt megint a saját élete bontakozott ki, gyerekkorától kezdve. Ezúttal azonban minden más volt. Hamar felismerte, hogy megváltozott a filmek alaptémája. Ennek a filmnek a következő címet adta. „Az összes szégyenletes dolog, amit életemben elkövettem". A kisgyerekkoráról szóló 195 történeteket még mulatságosnak találta, több jelenetnél teljes szívből nevetett. Nagyon jó érzés volt újra nevetnie, bár nevetés közben mindig szúró fájdalmat érzett az oldalában az előző napi kimerítő sírás miatt. Odaszorította kezét. Kezdett egyre idősebb lenni a vásznon, és a pazarul tálalt cselekmény kezdte egyre inkább zavarni. Lila minden bizonnyal jól ismerte ezeket az eseteket, és Mike nem akarta újra átélni őket. Érezte, mint csúszik egyre lejjebb a székében, miközben pereg a film. Fészkelődni kezdett, nagyon kényelmetlenül érezte magát. Most épp a tízéves önmagát látta a templomban, amint társaival együtt nevetség tárgyává teszi a
papot. Ostoba, obszcén rajzokkal teli cetliket adnak kézről kézre. A vasárnapi iskola diákjai igen jól szórakoztak, miközben a bizonyos testrészeket ábrázoló rajzokat megalkották, majd a perselybe nyomkodták. Szinte látták maguk előtt az idős hölgyeket, a „szentfazékokat", amint kinyitják a perselyt és számolni kezdik a pénzt. Alig bírták abbahagyni a nevetést. Tizenkét éves volt, mikor egy vasárnap reggelen, mikor szülei épp az istentiszteleten vettek részt, kilopózott apja traktorához. Mivel betegnek tetette magát, ő otthon maradhatott. A motor hamar beindult, de nem tudta, hogy kell elindítani a traktort; csalódottan rángatta a sebességváltót és nyomkodta a pedálokat. Nem tudta, hogy működik a kézifék, azt hitte, a traktor is egy gázpedállal és egy 196 fékkel működik, mint automata sebváltós családi autójuk. Próbálkozásai alatt a motor számtalanszor erősen felbőgött, és a sebváltó tönkrement. Amikor apja észrevette, hogy valami gond van a traktorral, bement a házba, és vallatóra fogta őt, hogy mondja meg az igazat: - Mike, próbáltad elindítani a traktort? - Nem - hazudta ő. Mike akkor is, és most is nagyon szegyeiké, amit tett. Apja valahonnan sejtette, hogy ő volt, Mike látta a szeméből. Ebből az esetből megtanulta, milyen a család ellen véteni. Rossz érzés volt, és egész életében emlékezni fog rá. A traktor javítása hatalmas összegbe került, és Mike rájött, hogy ostobaságáért szüleinek nagy árat kellett fizetnie. Az eset után, a váratlan kiadás miatt, hetekig löncshús konzerven éltek. Minden egyes alkalommal, mikor ebédhez ültek, Mike szembesülhetett könnyelműségének következményével, és a szó szoros értelmében érezhette a hazugság ízét. Most viszontlátta ezt a történetet is - színesben és három dimenzióban. Igyekezett még mélyebbre süllyedni székében. Megint csak olyan valóságosnak tűnt minden! Ahogy Mike nőtt, úgy kezdett egyre erősebb lenni. Az akkori iskolarendszer szerint a diákok többsége iskoláról iskolára együtt járt, amíg szüleik ugyanabban a körzetben laktak, így Henry követte őt a középiskolába. Az elemitől 197 eltérően, a középiskolában már nem tűnt olyan nagynak. A többi fiú hamar beérte őt a növésben, így tinédzser korukban már kiegyenlítettebbek voltak az erőviszonyok. Henrynek nem ment jól a tanulás, épp hogy le tudta tenni a vizsgáit. Mike megragadott minden alkalmat, hogy Henry életét megkeserítse az iskolában. Magas termetét és népszerűségét használva megfélemlítő fegyverként, gyakran kigúnyolta a fiút, vagy azzal fenyegette, hogy megveri. Az alsó évfolyamosok diákelnökeként Mike arra használta erejét, hogy minden jótól távol tartsa a korábban igen agresszív fiút. Befolyásával ügyesen élve elérte, hogy a fiú kimaradjon minden jóból: a zenés rendezvényektől kezdve egészen odáig, hogy ne juthasson be fakultációra még azokból a tárgyakból se, amelyekből jó volt. Mike soha senkinek nem beszélt mesterkedéseiről, de nagy örömét lelte bármiben, amivel a fiú középiskolai életét megkeseríthette. Bár Henry tisztában volt vele, mi történik, mégse tehetett ellene semmit. Később azonban elégtételt vett mindenért, méghozzá úgy, hogy Mike-nak még csak tudomása se volt róla - egészen mostanáig, amikor a filmvásznon kibontakozott előtte a történet. Henry volt az, aki harmadéves korában megrágalmazta! A fiú sikeresen indított útjára egy rágalomhadjáratot, amely negyedéves korában lerombolta Mike minden esélyét a diákelnöki választásokon. 198 Évekkel később, a valódi életben, Mike hallotta, hogy Henryből bűnöző lett, s börtönbe került. Mike gyakran gondolt arra, vajon másképp alakult volna Henry élete, ha középiskolás éveikben ő békén hagyja. Ahogy a történetet végignézte, Mike nagyon szégyellte, amit tett. Mike nagyon ostobának érezte magát. Most egy hosszú mozifilmet láthatott arról, milyen rossz volt, mennyire etikátlanul viselkedett fiatalkorában. Még az is lehet, hogy tönkretette valaki életesélyeit! Nagyon kicsinek érezte magát, miközben továbbra is a filmet nézte. Negyedéves korában Mike csalt az egyik vizsgán. Minden tárgyból nagyon jó volt, csak amerikai történelemből nem. Ezért a tanárt hibáztatta, hogy unalmasán tanít, és elhatározta, úgy javít majd eredményén, hogy használja a kulcsot, amit előző évben, diákelnökként hozzáférve lemásolt. Úgy érezte, ez egyszerűen így igazságos, mert még élénken emlékezett arra, hogy az elemiben egyszer, teljesen alaptalanul, már megbüntették puskázásért. Gondolatban ezért valahogy jogosnak érezte a dolgot. De minden rosszabbra fordult. Mike látványos javítása annak rendje és módja szerint szemet szúrt a tanárnak, aki megvádolta őt. Mike ekkor, karizmatikus személyiségét, más tantárgyakból való jó
tanulmányi eredményeit és jó hírnevét felhasználva, panaszt intézett a tanár ellen az iskola vezetőségéhez, és a tanár fegyelmit kapott. Ez örökre 199 benne maradt személyi anyagában, elzárta őt a későbbi előmeneteltől is. Mike-nak erről egészen mostanáig, amikor itt ült a nagy párnás székben, nem volt tudomása. Mennyire fáj ez az egész! Áldozatnak lenni is nagyon rossz volt; de látni saját hazugságaimat, és azt, hogy csaptam be másokat, sokkal rosszabb - gondolta Mike, és azt kívánta, bárcsak véget érne mar a vetítés! Így is lett. A felnőtt Mike-ról alig volt, ha egyáltalán volt valami látnivaló. Egész élete megváltozott, amikor szülei meghaltak. Akkoriban vált hirtelen felnőtté, és ébredt fel benne az egész felnőtt életére jellemző rendíthetetlen őszinteség. Olyan volt, mintha szülei családnevét, és vele együtt dolgos életét bélyegként a homlokára sütve hordta volna. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor hallotta, hogy az utolsó tekercs film is lepergett. A vetítőgépet ezúttal leállították, és lágy fény gyúlt. Lila közeledett felé a terem végéből. - Michael, gyere velem, kérlek! - mondta kedvesen. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, Mike követte az angyalt. Ahogy felkelt a székből, érezte, mennyire elfáradt a többórás üléstől. Remélte, hogy soha nem látja viszont ezt a széket, valahogy nem volt kedvére való ez az egész hely, ahol az életéről szóló filmeket kellett végignéznie. Kifele menet a terem végébe pillantott, ahol a vetítőgép állt. Arra számított, hogy az utóbbi két napban levetített 200 filmek tucatjait látja majd magas kupacokba halmozva, de egy darab se volt ott. A terület tiszta és rendezett volt. Lila volt a legkedvesebb entitás, akit valaha is ismert. Nem arról volt szó, hogy kedvesebb lett volna, mint a többi angyal, Kék, Narancssárga, vagy akár Zöld. Minden angyalnak voltak olyan kedves tulajdonságai, ami miatt Mike különösen szerette őket. A lila színű angyalból törődés és gondoskodás áradt. Mike úgy érezte, legszívesebben örökké itt maradna, az ő anyai nyugalmat sugárzó védőszárnyai alatt! Csodálatos érzés volt szemben ülni és hallgatni őt. Minden jó volt, amíg ő ott volt. Mike rájött, az érzés, amit érzett, nem más volt, mint a gondtalan gyerekkor érzése, amikor nem volt semmi felelőssége, így nagyon is helyénvalónak tűnt, hogy az angyal épp a felelősség házához tartozott. Az angyal volt a szülő, Mike pedig gyerek volt megint, aki felmentést kapott az élet alól. Lila egy hatalmas szobába vezette be. Bármely más esetben azt mondanánk, egy konferencia terembe, de ebben a teremben mindössze két szék állt. A terem egyik oldalán egy tábla, a másikon pedig különböző szimbólumok és ábrák voltak elhelyezve. Az előző házakban az angyalok nem sok időt töltöttek ülve. Mivel soha nem fáradtak el, és alvásra se volt szükségük, leülniük se kellett soha. Ha mégis így tettek, az csak azért volt, hogy egy ember jobban érezhesse magát, mint 201 ebben az esetben is. Lila méltóságteljesen helyet foglalt az egyik székben, és Mike-ra nézett. - Tiszta Szívű Michael Thomas, hogy érzed magad? - kezdte a társalgást az angyal a kérdéssel, hogy Mikenak módja legyen megfogalmazni érzéseit, melyeket az utóbbi két nap vetítései alatt átélt. Mike azzal kezdte, amiről előző este már igen sokat gondolkodott. - Lila, te csodás angyal! - mondta szeretettel a nagy, gondoskodó angyalnak. - Tudom, hogy szántszándékkal nem akarnál senkit megsérteni. Tudom, hogy angyali tudatosságodtól idegen a fájdalomkeltés, a kétségek és félelmek ébresztése, de azzal, hogy a filmeket levetítetted, mindezeket elkövetted, így hát nyomós okod lehetett rá. Hogy milyen érzések vannak bennem? Mike elhallgatott, miközben próbálta őszintén visszaadni az utóbbi két nap óta benne kavargó érzéseket. - Sértettség - megint szünetet tartott -, szomorúság, amiért annyiszor kudarcot vallottam; bűntudat az elkövetett dolgok miatt; harag azokkal szemben, akik megbántottak; kétségbeesés és fájdalom olyan események miatt, amelyek bekövetkeztét nem állt módomban megakadályozni; zaklatottság, önvád öntötte ki szívét a lila angyalnak Mike. Mindebben már alig volt érzelmi töltet, az érzelmek előző éjjel erejüket vesztették. Mike most mindössze csak legjobb tudása szerint összegezni próbálta az átélteket. 202 Csak úgy ömlött belőle a szó, míg végül már csak önmagát ismételte újra meg újra. Lila nem kérte, hogy fejezze be. Lelki megtisztulása a végéhez közeledett. Mike hangot adott érzéseinek, csak mondta és
mondta. Közben pedig meg se kérdezte, vajon miért is kellett végignéznie a filmeket. Érezte, tudta, hogy az angyal úgyis elmondja majd neki, így is lett. Mire mondandójával végzett, megszomjazott. Valahogy, egy pohár víz termett ott hirtelen. Kortyolt egyet belőle, csendes beszélgető partnerének jelezve közben, hogy monológját befejezte. Lila felállt, és megkezdte kedves előadását. - Michael - kezdte, és végtelen figyelemmel és törődéssel Mike lelkébe nézett -, utadon hazafelé ez az utolsó alkalom, hogy a fenti érzések valamelyikét érezned kellett - az angyal várt egy kicsit, majd felállt, és lehúzott egy nagy ábrát, ami összetekerve közel a mennyezethez volt felillesztve. Hasonlóképp ahhoz, ahogy a térképeket szokták az osztálytermekben használatkor lehajtani, majd újra visszaengedni, hogy az iskolatáblát használni lehessen. Az ábrán írás szerepelt. Ugyanarra az arab írásra emlékeztette, amit a Térképek Házában látott. Semmit nem tudott kiolvasni belőle. - Azért vagyok itt, hogy elmagyarázzam neked, hogy te, és mindazok, akik életedben szerepet játszottak, együtt 203 terveztétek meg gondosan mindannak a lehetőségét, amit az elmúlt két napban az Élet Színházában láttunk - Mike próbálta megérteni, de igazából nem tudta felfogni, hogyan lehetséges ez. - Megterveztük? - Igen. -Az nem lehet. Mindenütt véletlenek, kiszámíthatatlan egybeesések, váratlanul bekövetkező dolgok, tényezők tömege játszott közre - mondta Mike, és szünetet tartott. - Te tervezted meg őket a többiekkel. - Hogyan? - Michael Thomas, már tudod, hogy örökkévaló vagy. Most azért vagy itt, mert meg szeretnéd szerezni az engedélyt és tudást, hogy hazatérhess a szent helyre, ahol úgy érzed, megtalálod mindenre a választ. Ahol békére lelsz, ahol megtalálod életed értelmét, ahogy te fogalmaztál. Ami még rejtve van előtted, az nem más, mint hogy számtalanszor jártál már a Földön, számtalan különböző emberi formát öltve. Most épp Michael Thomasként vagy itt. Mike hallott már az előző életekkel kapcsolatos elméletekről, de most valaki olyantól hallott róla, akiben bízott. Elfogadta, ugyanakkor bámulatba is ejtette ez a gondolat. Lila folytatta: - Amikor nem a Földön élsz, következő megtestesülésed feladatait együtt tervezed meg az egyetlennel, aki tudja, 204 mire van szükséged - ÖNMAGÁDDAL! Te és a többiek felvázoljátok fejlődésed lehetőségeit. Néhányan magukra vállalják, hogy lökdösnek és ütlegelnek majd téged. Néhányan azt vállalják, hogy ők lesznek a homok a gépezetedben, mások azt, hogy társaid lesznek, és igen, Michael, néhányan azt, hogy korai halálukkal segítik fejlődésedet és egyben sajátjukét is. Mike letaglózva hallgatta ez utóbbi információt, - Lila, a szüléimről beszélsz? Ők tudták? - Nem csak hogy tudták, mint mindannyian, hanem ezzel életed legnagyobb ajándékával ajándékoztak meg téged - Mike a lila angyal szemében minden képzeletet felülmúló együttérzést látott. Mennyire ismeri őt! Hajlandó volt bármit elmagyarázni neki, érzelmi reakcióit előre ismerte, és máris készen állt az újabb kérdésekre. Bámulatra méltó volt. - Ez egy összetett dolog - folytatta az angyal. - Minden emberi megtestesülés kapcsolódik a többi emberi megtestesüléshez. A szerződéseket, melyek tanulási és fejlődési lehetőségeiteket meghatározzák, még a leszületést megelőzően aláírjátok. Lehet, hogy valaki számára te tövis leszel, de ugyanakkor értékes gyöngy is. Az általad véletleneknek és véletlen egybeeséseknek nevezett dolgok mind egy gondos tervezés eredményei. - Ez úgy hangzik, mintha minden eleve el lenne rendelve. 205 - Nem. Szabadon választhatsz. Az út készen áll számodra, de te döntöd el, hogy ezen az úton utazol-e vagy sem, teremtve magadnak egy másik utat - az angyal kis hatásszünetet tartott.- Te most pontosan ezt teszed ezzel Mike-ra mosolygott, majd folytatta. - Mikor kifejezed szándékodat, hogy az új úton mész, eldobod a többiekkel kötött szerződést. Te, Michael Thomas, túlhaladtad a földi tapasztalásoknak azt a szintjét, ami
eredeti terveid szerint segítette volna átlagos fejlődésedet, és ezért úgy döntöttél, egyenesen az aranyra törsz. Fontos, hogy ezt megértsd, és lásd az összképet. - A filmek miért kellettek? - Azért, hogy végignézd életednek minden, látszólag negatív eseményét, és megérthesd: te magad segítetted megteremteni őket. Segítettél a megtervezésben, és a végrehajtást is a tervek szerint időzítetted. Más szóval, te voltál értük felelős. Mike elcsodálkozott ezen. Még mindig nem értette a dolgok működését. - Mi van akkor, ha meg akarom változtatni a tervet? És hogy lehet, hogy ennyi bajt és tragédiát írtam magamnak? Lila kész volt a válasszal. - Amikor nem a földön tartózkodsz, isteni tudattal rendelkezel. Ez most rejtve van előled, de így van. A halál és 206 minden érzelmi történés isteni energia. Örökkévalók vagytok, és minden egyes emberi leszületés és halál egy nagyobb, isteni terv szerint történik - de ezt csak akkor értheted meg majd, amikor egyszer te is azt a formát öltöd, amiben most én vagyok. Most azonban meg kell értened, hogy amit tragédiának nevezel, az jelen gondolkodásmódod szerint ugyan szörnyű esemény, mégis, eszköze lehet egy bolygószintű változásnak, egy vibrációváltásnak, ily módon pedig egyben leírhatatlanul nagy ajándék is. Nem a konkrét történés a lényeg, hanem az egészre való hatása. Tudom, hogy ez számodra nehezen érthető, de így van Lila megint kis szünetet tartott, hogy Mike-nak ideje legyen elgondolkodni a hallottakon, majd ismét folytatta: - Hogy lehet-e megváltoztatni? Mindig van választási lehetőséged, de ez a tény is rejtve van a legtöbb ember elől. Ez szintén az élet leckéihez tartozik. Nézd így a dolgot: amikor elhagyod ezt a házat, lesz benned egy késztetés, hogy az úton maradj. Az úton haladni a legtermészetesebb dolognak tűnik. Kényelmes, mert nem kell azon gondolkodnod, merre is menj tovább. Az út már ott van, mutatja, merre menj, így hát, miért is ne maradnál rajta? Az igazság azonban az, hogy ezen a földön, a hét ház földjén az út mindig ugyanabba az irányba visz, csak egy kicsit kanyarog közben, így hamarabb eljutnál a következő házig, ha az úttól függetlenül, egyenesen haladnál felé. Talán csodás új 207 dolgokat is felfedezhetnél az útról letérve. Ugyanígy van ez az emberi élettel is. Az út a másokkal kötött potenciális terveket testesíti meg. Bár kanyarog, mindig ugyanabba az irányba, a jövő felé visz. A legtöbb ember végig az úton marad, és nem jön rá, hogy letérhet róla, ha akar. Csak akkor, ha az utat elhagyják, veszik észre az emberek, hogy a dolgok mibenléte - kiváltképp saját jövőjüké - megváltozott. Már abban a pillanatban új jövőt kezdenek írni maguknak, ahogy kifejezik szándékukat az útról való letérésre. Békét találnak abban, hogy képesek életüket jobban irányítani, és egyben nagy céltudatosságra is szert tesznek. Néhányan egészen idáig eljutnak, Michael - Lila sokat-mondóan mosolygott. - És mit jelent a Felelősség Háza? - A Felelősség Háza az a hely, ahol megérted, hogy te, Tiszta Szívű Michael Thomas vagy közvetlenül felelős életed minden egyes történéséért. A szomorúságért, a bánatért, a látszólagos balesetekért, a veszteségekért, azért, amit mások követtek el ellened, a fájdalomért, és igen, még a halálért is. Tudtad, hogy meg fog történni, segítettél a megtervezésében, és aszerint cselekedtél - egészen mostanáig. - De mi értelme van ennek az egésznek? - A szeretet, Michael. A legmagasabb szintű szeretet. A nagy terv, valami olyan dolog, amit idővel majd 208 megismersz. Mostanra elég annyi, hogy minden így van jól, és minden részét képezi egy nagyobb, a szeretetről szóló tervnek, amelyről már te is tudsz, és amiben jelen pillanatban is részt veszel. A dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak. A szavak ismerősnek tűntek Michael számára. „A dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak" - ezt mondta az angyal, aki a rablás utáni látomásban megjelent. Útja során később több angyaltól is hallotta ugyanezt. Gondolatai a hallottakon jártak. Majd eszébe jutott, mit mondott Kék a Térképek Házában: „Amit most látsz az a bolygón élő összes emberi lény szerződése.” Az a több milliónyi rekesz, amelyet Kék kezelt, az emberiség minden egyes tagjának egyénenként megtervezett - de az egyén kívánsága szerint megváltoztatható - potenciális szerződését rejtette. Mindennek az igazi üzenete durván, egy kalapács erejével hasított Mike tudatába. Bárcsak mindezt már akkor tudta volna, amikor még fiatal volt! Mennyi mindent megérthetett volna az életből. Megváltoztathatta volna a jövőjét. Ezzel a rálátással békét találhatott
volna életében. Szülei halála, a véget ért szerelem, és a depresszió idején mekkora reményt és megértést meríthetett volna belőle! Az élete megváltoztatásáról való döntés lehetősége ámulatba ejtette. Lilának igaza volt. Végig az előre eltervezett úton haladt, hagyta, hogy minden úgy történjen, ahogy - megtervezte? 209 Ezt nehéz volt elfogadnia. Ez tényleg azt jelentené, hogy mindenért, ami vele történt, ő a felelős. Ez mindent más perspektívába helyezne. Óh, ha használhatta volna ezt a tudást előbb! Mennyivel másabb lehetett volna az élete! A templomban senki nem beszélt neki ilyen dolgokról. Szerette Istent, és mindig is érezte, hogy a templom szent hely, de mindig csak azt hallotta, hogy ő egy a bárányok közül, és követnie kell a juhászt. Egyetlen lelki tanító se beszélt soha neki arról, hogy ilyen erő lenne birtokában. - Lila, ha ez mind igaz, miért nem tanítják meg nekünk a templomban? - A templomban nem mondanak el neked mindent Istenről, Michael. Sok esetben inkább az emberekről tudhatsz meg ott dolgokat, és arról, hogy ők mit gondolnak Istenről - hangzott Lila válasza, mely bírálat és ítéletmentes, ugyanakkor tényszerű és igaz volt. - Mire való akkor az egyház? - Michael, az igazság mindig igazság marad, és minden vallásban fellelheted az igazság darabkáit. Nagyon becsülünk benneteket Isten igazságának kereséséért. A szeretet, a csodák, és a dolgok igaz működése bizonyos mértékben megjelenik templomaitokban. Ezért érezted ott mindig is az Isten Szellemének jelenlétét, Michael. A Szellem becsüli kereséseteket, bár egy csomó dologról nincs tudomásotok. 210 Emlékezz rá, hogy igazi lényed most is, amikor az igazság szavait hallgatod, el van rejtve előled. Egyházaitok, és a bolygó összes spirituális irányzata élvezi a megbecsülést, mert Isten és a spirituális igazságok keresését jelképezik. Egyedül csak az ad szomorúságra okot, ha egyes emberek megpróbálják a keresést ellenőrizni és korlátozni azzal, hogy a félelemmel megosztják az alattuk lévőket. A tisztelet magának a keresésnek jár, nem pedig annak, amit megértettetek. Ezért bolygótok szentségének titka azokban rejlik, akik földjén járnak, nem pedig az épületekben, amelyeknek tornyai az ég felé törnek - Lila az ábrához lépett. - Azt hiszed, hogy szent irataitok az igazán szentek? Nézd meg ezt jól! - az ábrán látható titkos írásra mutatott. - Ez az emberiség Akasha-krónikája. Tartalmazza összes életeiteket és potenciális szerződéseiteket - a nyomaték kedvéért megint várt egy kicsit. - Michael, ez az univerzum legszentebb írása, mert azok írták és hajtották végre, akik úgy döntöttek, hogy vállalják az utazást, mint EMBER! Hosszú percek óta most először fordult Michael felé, és nézett rá az angyal. A mozdulat megtette hatását. Mike hirtelen rájött, hogy az angyal ezzel fejezte ki iránta érzett spirituális megbecsülését! A szerepcserétől Mike meglepődött és kényelmetlenül érezte magát. Többet akart tudni, és az angyal folytatta a tanítást. 211 A Felelősség Házában eltöltött következő néhány nap során félelmetesen mély tanítások hangzottak el az életről és az emberi létről. Mike nem csak arról tudott meg számtalan dolgot, hogy ki is ő valójában, hanem arról is, hogy ki volt előző életeiben. Minden tökéletesen összeillett, akár egy hatalmas méretű kirakós játék darabkái. Lila megmutatta neki azokat a szerződéseket, amelyeket szülei, és életének eddigi más fontos szereplői kötöttek. Semmi olyan nem hangzott el, amit nem kellett volna hallania, és semmi olyat nem tudott meg, ami megváltoztatta volna azt, aminek még be kellett következnie, de létezéséről kezdett egy nagyobb kép körvonalazódni előtte. Mi volt a legmeglepőbb információ? Az, hogy az emberek ténylegesen Isten darabkái, bár úgy élnek a bolygón, hogy ennek a ténynek egyáltalán nincsenek tudatában, éppen azért, hogy bejárjanak egy tanulási utat, és ennek révén a Föld spirituális jellemzői és rezgései valamilyen módon megváltozhassanak! Lila folyamatosan úgy emlegette az embereket: „a felszenteltek". Az emberek a valóság szövetét megváltoztatni képes entitások, hatalmas méretű változást idéznek elő, és mindezt a földi létben elsajátított leckéik révén olyan leckék révén, melyeket közösen terveztek meg! 212 Végül eljött az idő, lassan indulnia kellett. Mike szinte új embernek érezte magát. A dolgok valódi működését illető tudása százszorosára nőtt. Mindent megjegyzett, és úgy érezte, hogy igazsággal vértezték fel. Ahogy az útra készülve ismét magára öltötte harci öltözetét, eszébe jutottak Narancssárga szavai: az Igazság Kardja... a Tudás Pajzsa... a Szellem Vértje. A dolgok kezdtek egy nagy spirituális igazságként összeállni. Rájött, hogy a fegyverekre a szertartás kedvéért, és meghatározott célból volt szükség. A számára új spirituális tudásból sok dolgot ismételtek és magyaráztak el itt neki, míg végül megértette őket.
Lila a ház bejárati ajtajáig kísérte. - Tiszta Szívű Michael Thomas, hiányozni fogsz nekem. - Lila, úgy érzem, mintha épp elhagynám az otthonom, nem pedig felé tartanék! - Mike úgy érezte, itt gondját viselték, és a lila angyal olyan volt már számára, mint egy szülő. Eddigi útja során már három angyalfivérrel találkozott, és ezzel az anyai angyallal. Vajon ki jön most?- töprengett. - Újabb családtag, Michael - válaszolta gondolataira Lila. Az ajtónál Mike észrevette, hogy cipői ugyanott vannak, ahová tette. Eszébe jutott a megválaszolatlan kérdés. A cipőkre, majd Lilára pillantott. - Van itt valami, amit nyitva hagytunk - mondta, és várta a választ kérdésére, hogy miért kellett levennie a cipőjét. 213 Igen, Michael. Emlékszem rá. De TE mondd meg, miért - az angyal rámosolygott és türelmesen várt a válaszra. Mike tudta, de túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy szavakban kifejezze, amire gondol. Olyan nagyszabásúnak, és egyben olyan magától értetődőnek tűnt. - Mondd ki, Michael! - kérte Lila, most megint tanárként. - Azért, mert az ember szent - tessék, kimondta. Majd folytatta. - Azért, mert ebben a házban emberek járnak, és magas vibrációjukkal megszentelik azt - Lila sóhajtott egyet, láthatóan elérzékenyült, - Michael Thomas, ennél szebb választ kívánni se kívánhattam volna - mondta. - Ezt a helyet az ember, nem pedig az angyal jelenléte avatja szentté. Michael, te valóban egy különleges emberi teremtmény vagy. Tisztelem a benned élő Istent! És most, van számodra egy kérdésem - Mike tudta, mi következik, de hagyta, hogy az angyal feltegye a kérdést. - Michael, szereted-e Istent? - Igen, Lila, szeretem - mondta, és hirtelen feltört belőle a sírás. Nem félt feltárni a lila angyal előtt érzelmeit. Sajnálta, hogy el kell hagynia ezt a csodás lila színű házat, ahol rátalált egy olyan energiára, amilyet szülei halálakor elveszített. Mike megfordult, tett néhány lépést, majd újra visszafordult. - Te is hiányozni fogsz nekem, de szívemben mindig ott leszel - ezzel elindult az ösvényen a következő 214 ház felé, majd ismét megfordult, hogy az őt figyelő angyalnak még valamit odakiáltson. - Lila, ezt nézd! Ezzel Michael Thomas teátrális stílusban, gyerekes mozdulatokkal, hirtelen letért az ösvényről, új utat törve magának a buja, zöld növényzetben. Hátranézett, és az angyal felé kiáltott: - Nézd! Új utat török magamnak! - Mike nevetett a metaforán, amit kitalált. Ugrándozva, és kardjával jobbra-balra csapkodva vágott magának utat az ismeretlen vidéken, míg végül eltűnt szeme elől a lila ház. Lila ott állt egészen addig, amíg Mike látótávolságon kívül nem került. Mintha valóban az anyja lett volna, büszkén nézte a hatalmas entitást, akit Michael Thomasnak hívtak. Majd bement a házba és becsukta maga mögött az ajtót. Felvette természetes formáját, ami nem emberi, mégis káprázatos volt. Majd így szólt a többiekhez: - Ha egész nemzedéke olyan, mint ő, valóban nagy spirituális utazás vár ránk! ___ Az ÖSVÉNY ELEJÉTŐL pár száz méternyire egy gusztustalan lény várt lesben. Az gondosan előkészítette a csapdát, és úgy gondolta, lehetetlen, hogy Michael Thomas elkerülje. 215 Az tudta, hogy Mike már elhagyta a házat, és ismét úton van. Az megérezte, és felvillanyozva várta áldozatát! Már nincs sok hátra - gondolta AZ. Míg Michael Thomas hátrafelé nézeget, hogy követi-e őt, ő váratlanul, szemből fog támadni. Azt se tudja majd, kinek ütközött. Az undorító lény elégedetten nevetett fel. Bármelyik pillanatban ideérhet... De sokat kell várnia. Michael Thomas letért az ösvényről. 216
KILENCEDIK FEJEZET Az ötödik ház MIKE HAMAROSAN RÁJÖTT, hogy az ösvényről való letérés kihívásokkal jár. A nap állásához igazodva, folyamatosan ellenőriznie kellett, hogy jó irányba halad-e. Ráadásul a térképet is sűrűn meg kellett néznie, nehogy véletlenül elkerülje a következő házat. Útja így lassúbb volt. Mégis, azt vette észre, hogy most, még a kihívások ellenére is, igazán élvezi az utat. Vágya, hogy Lila büszke legyen rá, teljesült. Részben, persze, maga miatt is csinálta az egészet, mert saját magának is meg akarta mutatni, hogy még ezen a spirituális földön is képes a megszokás bármely formája ellen fellázadni. Ugyanakkor érezte azt is, hogy ebből is elég egyszer, és amint a következő házat eléri, visszatér az ösvényre, és azon folytatja útját. Az ösvényen gyorsabban halad, és még csak megalkuvást se jelent, ha visszatér. Sőt, jövőbeni választása, hogy az ösvényen halad, 217 csak megalapozottabb lesz attól, hogy már tudja, milyen nem azon haladni! Most, hogy már mind a kettő módot ismerte, úgy gondolta, okosan el tudja dönteni, melyiket is válassza, ahelyett, hogy a megszokás kényszerítő erejétől hajtva haladna a számára felkínált ösvényen. Mike azt is észrevette, az érzés, hogy valaki követi, elmúlt. Talán megtört a gonosz lény átka? A sötét, félelmetes valami, ami láthatóan mindvégig a nyomában volt, egyszerűen eltűnt volna? Nem. Mike nem volt olyan ostoba, hogy ezt higgye. Helyesen arra tippelt, azzal, hogy az ösvényről letért, egyszerűen megtévesztette a lényt, mely útja legelejétől a nyomában volt. Biztos volt benne, az előbb-utóbb rájön majd, mi történhetett, és továbbra se adja fel. Ez azt jelentette, hogy különösen óvatosnak és ébernek kell lennie, mert így már nem csak hátulról, hanem elölről is rajtaüthet. Körülbelül négy órája mehetett a nyílt terepen, mikor az égbolt kezdett elsötétedni. Szemernyi kétsége se volt afelől, hogy ez mit is jelent. Egy újabb ijesztő és heves időjárási anomália van kialakulóban, ajánlatos lesz azonnal biztonságos helyet keresnie. Eszébe jutott, hogy amikor legutóbb ilyen helyzetben volt, a rettenetes, üvöltő szélben tíz percbe se telt, és a földhöz lapulva találta magát, miközben puszta életéért esedezett. 218 Megint elővette a térképet, és belenézett, hogy lássa, mi van a hely közvetlen közelében. Annak rendje és módja szerint a piros pont körüli rész megint csak azt mutatta, mi van épp most körülötte. A térkép szerint épp most hagyott el egy sziklás kiszögelést, egy barlangszerű bemélyedéssel. Mike emlékezett is rá, hogy nemrég elhaladt mellette, csak épp a másik oldalon, ezért nem vehette észre. A térképet a zsebébe dugta, és visszament oda, ahol a sziklát a térkép jelölte. Már az alatt a pár perc alatt is, amíg a helyet kereste, félelmetesen felerősödött a vihar. Az ég egyre sötétebb lett, erősen fújni kezdett a szél. Mire Mike a bejáratot megtalálta, és lépteit megszaporázva a barlang felé tartott, már az eső is csatlakozott az elemek együtteséhez. Alighogy a barlangba belépett, a természet megint megvadulni látszott. Mélyen bent keresett fedezéket, nehogy elázzon, vagy a tomboló égi háború kiszippantsa magával. Megint elcsodálkozott, milyen különös kegyetlenséggel tombol itt a vihar, és a térképért, ami az utolsó pillanatban megint megmentette, halkan köszönetet mondott Kéknek. A térkép „időszerűsége" már megint tökéletesen szolgálta őt. Mike a barlangból figyelte a kinti előadást, le se tudta venni a szemét a vihar szüntelenül más formát öltő, vad pusztításáról. Hihetetlen volt az egész! Nagyon örült, hogy a barlang biztonságából nézhette mindezt végig. 219 - Hogyan létezhetnek ezen a szent helyen viharok? - gondolkodott hangosan. Majd Kék hangját hallotta... a fejében? j - Michael Thomas, amikor nem jár erre ember, akkor nincs vihar. -Úgy érted, ha én nem lennék itt, akkor most nem lenne vihar? - Pontosan - felelte Kék hangja. - De én nem is vagyok benne. Engem nem érint az egész, - így van!- nevetett Kék. -Nem érint, mert megtanultad, hogyan veheted hasznát a térképnek! De, ha hiszed, ha nem, jártak erre olyanok is, akik hamar eldobták, azt gondolván, úgyis csak tréfa az egész. Te azonban felismerted, hogyan segíthet neked, és a térkép időszerűsége már életformáddá vált. Egy lábbal már a spirituális „mostban" állsz de utad során
tovább haladva megtanulod, hogyan vetheted össze ezt a lineáris idővel, így pedig, mikor a vihar tanítása közeledik f eléd, te elkerülöd, és nyugodtan kivárod, míg véget ér. Mike, végtelenül szeretünk téged! Mike elmosolyodott. Szóval ez az egész csak őérte volt! Ez a hatalmas energia - ez az egész, gondos tervezés! Kinézett a barlangból, és odakiáltott a szélnek: - Már befejezheted! Jól vagyok! - alig tudta abbahagyni a nevetést. A vihar körülbelül két órán át tombolt, és csak szürkületkor ült el. Mike nem tudta, van-e még annyi ideje, hogy elérje a következő házat, és azt se, képes lesz-e egyáltalán megtalálni, ha közben lemegy a nap. Mindamellett bizton220 ságban érezte magát, és úgy gondolta, ha kell, meg tudja magát védeni. Elhagyta a barlangot, és most először figyelte meg, hogy merre nyugszik le a nap, majd elindult abba az irányba, amit északnak gondolt. Mivel már sötétedett, csak lassan haladt, közben arra is rájött, hogy még nem járt sötétben ezen a földön. Vajon lát-e majd az égbolton csillagokat, és holdat? Hamar kiderült. Nem volt se hold, se csillagok. Amikor a szürkület utolsó halvány fényei is búcsút intettek a horizontnak, Mike koromsötétben találta magát. Óh, mekkora volt ez a sötétség! Sehol semmi fény, így a térképet se láthatja. Mike rájött, ott kellett volna maradnia a barlangban! Egyszerűen nem volt ekkora sötétségre felkészülve. Inkább leült, nehogy elessen. Körülbelül egy órát ült a sötétben, mikor rájött, hogy vagy látása kezdett el furcsa módon működni, vagy nyilvánvalóan valami különös dolog történt. Korábban megfigyelte, merre megy le a nap. Ehhez képest állapította meg a lehetséges északi irányt, egy hegycsúcshoz igazítva, hogy később, az éjszakai holdfényben is legyen majd irányjelzője. Mivel se csillag, se hold nem volt az éjszakai égbolton, semmi nem mutathatta a helyes irányt - egészen mostanáig. Észak felől most ki tudta venni a hegycsúcs halvány körvonalait. Valami, ami olyan volt, mint a lemenő nap 221 vörös fénye, hátulról megvilágította a hegycsúcsot. Valami volt ott, és világított! Mike óvatosan felállt. Az északról jövő, halvány, vöröses fényben épp hogy csak a lába elé látott. Lassan és nyugodtan elindult a fény irányába. Óvatosan lépkedett a fűben, nehogy elessen egy földbuckán, vagy gödörben. Előredőlve, szemével a lába alatt lévő területre összpontosítva, egy csiga lassúságával araszolt tovább. Ahogy így meggörnyedve, lépésről lépésre haladt, egyszer csak majdnem elbotlott hirtelen, mert lába sima földet ért. Elérte az ösvényt! Mike örült az újabb jelképes üzenetnek. Bár elhagyta az ösvényt, az mégis megtalálta őt, pont akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt rá. Micsoda hely! Mike látta, hogy az ösvény az ő északi irányjelzőjéhez képest ferdén halad tovább, de biztos volt benne, hogy elvezeti majd a következő házhoz, és nem ment még el mellette. Közben rájött, hogy a fény egyenesen arról jön, amerre az ösvény vezet. Az ösvény közepén lépkedve felgyorsította a tempót, de még így is nagyon lassan haladt. Bár minden igyekezetével középre tartott, mégis, többször az ösvény szélén találta magát. Nevetett. Ez még rosszabb, mint a június Santa Monicában! - gondolta. Eszébe jutott az az este, amikor a sűrű párától mindössze az út közepét jelző fehér csíkot látta biciklizés közben. Bárcsak itt is lenne most egy fehér csík! 222 Mike észrevette, hogy minél közelebb ér a világító területhez, annál élesebben lát. Az ösvény fokozatosan egyre kivilágítottabbnak tűnt, már olyan jól látott, hogy kiegyenesedve, normál tempóban haladhatott. De még mindig nagyon óvatos volt. Nem tudhatta, honnan is jön a fény, és fel akart készülni minden eshetőségre. Amikor a kanyart elhagyta, kiderült, honnan jön. Mike alig akart hinni a szemének. Az erdőben ott állt a következő ház, és bíborszínű fényben fürdött! Az előző házak csak úgy tűntek, mintha világítottak volna belülről, de ez a ház valóban ontotta a fényt. Amíg el nem ért a házig, Mike normál tempóban haladt. A házból áradó fény őt is szinte magához ölelte. A házhoz érve észrevette az út mellé helyezett kis táblát: „Kapcsolatok Háza". Mike megállt. - Te jó ég! - sóhajtott fel. - Ebből a tárgyból egyszer már megbuktam! Itt megint filmeket kell néznem majd? - Úgy bizony! - hirtelen a semmiből, egy fiatal, bíborszínű angyal termett az ajtóhoz vezető lépcső tetején. Légy üdvözölve, Tiszta Szívű Michael Thomas. Már azt hittem, elvesztettünk téged.
- Nincs olyan szerencséd, kedves bíborszínű barátom - felelte Mike. - Kényelmesen jöttem. Talán csak azért nem siettem, mert mostanában nem vagyok túlzottan oda a filmekért. Olyanok lesznek, amilyeneket a lila házban láttam? 223 - Nem, Michael, nem olyanok - a bíborszínű angyal nagyon megnyerő külsejű volt. Mike-ot leginkább egy filmsztárra, egy izmos testű akcióhősre emlékeztette. A bíborszínű angyal hatalmas volt, de modora közvetlen és kellemes, így termete se keltett félelmet, legalábbis nem nagyobbat, mint a többi angyal. Ruhája színe miatt az egész angyal felszenteltség érzetét keltette. Mike-ot ez a szín néhány magasrendű egyházi személy ruhájának színére emlékeztette. - Michael, éhes vagy? - kérdezte a hatalmas bíborszínű angyal. - Igen. Bíbor bevezette Mike-ot a házba, de előtte intett neki, hogy vegye le a cipőjét. Közben rákacsintott, mintegy emlékeztetve arra, miért is szent a ház földje. Mike ismét kissé félszegen fogadta az elismerést, és nem szólt semmit. Lábbelijét csendben levetette, és az ajtó mellé helyezte. Mint a korábbi házaknál, a ház külső megjelenése itt se utalt rá, vajon milyen lehet belül. A ház nagy volt, lépcsők és boltívek tarkították, és ablakai - melyeket kintről nem lehetett látni - a környező tájra nyíltak. Mike még mindig nem tudta összeegyeztetni a fizikai törvények és a látottak közötti nyilvánvaló ellentmondásokat. Eszébe jutott a mese, az „Alíz Csodaországba”', és azon gondolkodott, vajon 224 álmaiban Lewis Carol járt-e már itt? Milyen furcsa gondolat! Talán kezdhetné is keresni a fehér nyulat? -A következő valóban fehér lesz - mondta mosolyogva Bíbor. - Bár én nem nyúlra gondoltam. Mike elnevette magát. Szóval, a következő ház fehér lesz! A Fehér Ház! Mike jót mulatott ezen. Bíbor is jól szórakozott, és Mike-nak kellemes érzése támadt a házban rá váró tanításokkal kapcsolatosan, legyenek bármilyen nehezek is. A bíborszínű angyalt is családtagnak érezte. Akárcsak Zöld, Bíbor is olyan volt neki, mintha a fivére lett volna - egy nagyon híres fivér. Kék és Narancssárga nagybácsikként jelentek meg előtte, Lila pedig természetesen anyaként. Alig várja, hogy találkozzon az apa angyallal is! Michael, már családtagnak érzel minket? - Bíbor megállt ott, ahol az étkező- és hálónegyed kezdődhetett. Mike érezte a vacsora illatát. - Igen. - Ez így van rendjén. Hiszen pont erről szól ez az egész ház - ezzel Bíbor megfordult, és bekísérte Mike-ot az étkezőbe. Mint mindig, most is egy pompás lakoma várta. - Michael Thomas, reggel találkozunk. Aludj jól, és az itteni leckék miatt ne nyugtalankodj! - az angyal már meg is fordult, de mielőtt becsukta volna az ajtót maga mögött, újra elköszönt. 225 Mike magában jót derült, lám, mennyivel udvariasabbakká váltak az angyalok. Nyugodt volt. A bíborszínű angyal tisztában volt vele, milyen leckéket kapott a lila házban, és azzal is, hogy milyen erős érzelmeket és felindultságot keltettek lelkében. Szemmel láthatóan meg akarta nyugtatni őt, hogy az itteni leckék mások lesznek majd. Mike farkasétvággyal evett. Amíg kint járt, kihagyott egy étkezést, és a sötétben való gyaloglás is rengeteg energiáját felemésztette, sokkal többet, mint gondolta volna. Fáradt is volt, ezért vacsora után azonnal aludni tért. Béke áradt szét benne, és érezte, hogy kényelmével és biztonságával a bíborszínű ház szinte körbeöleli. Mély és nyugodt álomba merült, mintha már haza is érkezett volna. ___ AZNAP ÉJJEL, míg Michael Thomas aludt, egy piszkos, büdös, zöldes színű alak ólálkodott a bíborszínű ház körül. Az csak egy pillantást vetett a házra, és máris tudta, hogy Michael Thomas bent van. Az régóta várt az ösvényen, de mindhiába, mert Michael Thomas nem tűnt fel. Az belül szinte tombolt, égett a dühtől, és sötét terveit táplálta ez a pokoli tűz. Az nem értett semmit! Honnan tudhatta Michael Thomas, hogy ő az úton várja? Csak úgy kerülhette el őt, hogy az ösvényről letért! És mégis sikerült 226
neki elérnie a bíborszínű házat! De hogyan? Az tudta, hogy az angyalok nem avatkozhatnak közbe, így azt se árulhatták el neki, hol várja lesben. Az érezte, újra kell gondolnia terveit. Rájött valamire, azzal, hogy megelőzte Michaelt, el is veszítette. Az arra gondolt, talán megint követnie kellene őt. így legalább mindig tudhatná, merre jár. AZ nem tudta, mit is tehetne. Mint korábban, most is a fák között ütötte fel leshelyét, és ott virrasztott, arra várva, mikor hagyja el Mike a bíborszínű házat. Ameddig tudta, merre van Michael Thomas, AZ elégedett volt. Azzal töltötte az időt, hogy elképzelte, mint győzedelmeskedik felette. Újabb és újabb terveket gyártott, stratégiákat dolgozott ki és vetett el sorra. Az tudta, nagyon nagy energiát kell bevetnie, sőt, valamilyen cselt is, mert jól ismerte Michael Thomast. Tudta, mire, hogyan reagál, ismerte a gondolatait. Az kezdte begyakorolni a technikákat, amelyeket be kell majd vetnie. Az tudta, az összecsapásnak a legutolsó ház felé vezető úton kell megtörténnie. Ekkor lesz Michael a legsérülékenyebb, és ő ott fog majd várni rá. A megtévesztés lesz mindennek a kulcsa! Úgy kell tennie, mintha ő nem ő lenne, valamilyen más formát kell magára öltenie, talán egy olyat, amit csak néhány percig tud fenntartani - de az a néhány perc elegendő lesz! 227 ___ AHOGY AZ ELŐZŐ HÁZAKBAN, Mike itt is felvette a szekrénybe számára bekészített ruhát. A ruha illatos, tiszta volt, és bíborszínű. Eszébe jutott, mit mesélt Narancssárga arról, hogy az étkezések után nem termelődik salakanyag. Mike arra is rájött, hogy mióta úton van, borotválkoznia se kellett. Úgy tűnt, mintha minden, ami történt, valahogy az időtől függetlenül történt volna, kiküszöbölve fizikai testének öregedését, és szokásos testi működéseit. Micsoda hely! Mike a szomszédos szobában, ahol a bőséges reggelihez terítettek, jóízűen megreggelizett. Épp utazásán jártak gondolatai, amikor kopogtatást hallott az ajtón, majd belépett Bíbor. - Michael Thomas, látom, kipihented magad, és készen állsz. - Igen, indulhatunk -Mike barátságos volt, tele jó érzésekkel. Megint csodálkozva látta, milyen jó megjelenésű is volt Bíbor. - Köszönöm a gazdag vendéglátást. - Tiszta Szívű Michael Thomas, igazán megérdemled -Bíbor mosolyogva intett Mike-nak, hogy keljen fel, és kövesse őt a Kapcsolatok Házának oktató részlege felé. Az angyal olyan részeken vezette át, melyeket tegnap nem látott. A ház valóban különbözött az előzőektől. A bíborszíntől Mike ébernek és energikusnak érezte magát. Csodás érzés volt! Hosszas gyaloglás után elérkeztek egy nagy 228 színházhoz, és beléptek. A körbefutó vászon pont olyan volt, mint az előző házban, és ott volt a kipárnázott szék is, ezúttal bíborszínű. Itt is a kelleténél kicsit közelebb volt a vászonhoz. Bíbor tudta, azok után, amit a lila házban átélt, Mike könnyen megijedhet. - Michael, itt másról lesz szó - mondta megnyugtatóan. - Köszönöm, barátom - felelte hálásan Mike. - Leüljek? - Igen. Bíbor a terem végébe ment, ugyanúgy, ahogy Lila is tette, és a vetítőgéppel kezdett foglalatoskodni. Mike elfoglalta helyét az első sor közepén, a tiszteletbeli vendégnek kijáró székben - és kezdetét vette a műsor. Ezúttal nem kísérte hang az előadást. Helyette Bíbor fűzött kis magyarázatokat ahhoz, hogy mit is láthat maga előtt a vásznon Mike. Bíbornak igaza volt. Ez az egész hihetetlenül pezsdítő, tanulságos és felvilágosító volt! Egyetlen borús vagy önmarcangoló érzést se keltett benne. Nem filmvetítés volt, hanem inkább egy szöveggel kísért diavetítés. - Mike, most végig a családról lesz szó - kezdte Bíbor, amikor a vásznon feltűnt néhány mozdulatlan kép. Az előző házban már láttad, hogy számtalan szerepet eljátszol a bolygón, és a körülötted lévők úgyszintén. Azt is megtanultad, hogy az emberek életük lehetséges irányait, még a születést megelőzően, egymással egyeztetik és megtervezik. 229 Most elérkezett az ideje annak, hogy megértsd az egyes szereplők közötti kapcsolatot. Kezdjük rögtön a családtagok beazonosításával! Mike ámulva nézte és hallgatta, ahogy Bíbor a huszonhét gyönyörű arcot bemutatta. Elmondta, kik ők, de Mike-nak a hosszú nevek egyike se volt ismerős. Minden névnek különös, angyali hangzása volt. Olyan, nehezen leírható nevek voltak, mint például: Angenon, Aleeilou, Beaurifee, Vereeifon, Kooigre, és így tovább. Ezt követően bemutatott egy ábrát, amely megtestesüléseiket mutatta. Az ábra legfelső sora a
földön ismert neveket és arcokat mutatta, és ezeket Mike többnyire fel is ismerte, de a képektől elágazások haladtak lefelé, további, számára ismeretlen neveket és arcokat feltüntetve. A legfelső sorban voltak szülei, gyerekkori barátai, munkatársai, és sok olyan ember is, akiket alig, vagy egyáltalán nem ismert. Mike nézte őket egy rövid ideig, és próbálta beazonosítani az arcokat. Felismerte néhány tanárát, akik nagy hatással voltak rá. Látta Henryt, az iskola rémét, és első igazi szerelmét, Carolt is! Felismerte barátját, Johnt. Ott volt a betörő, aki kis híján megölte őt a lakásában! Látta Shirley-t, akit annyira szeretett, és akit később elveszített. Voltak még más arcok is - olyan embereké, akiket nem ismert. Az egyik különösen megragadta a figyelmét. Gyönyörű női arc volt, elragadó mosollyal. Vörös haj, zöld 230 szemek - elbűvölő kombináció. Nagy energiát érzett e körül a kép körül, de nem tudta, miért. A következő arcképtől még a haja is égnek állt - az a nő volt, aki azon a bizonyos tragikus napon, részegen belehajtott szülei kocsijába! A balesetben meghalt ő is, és Mike azt gondolta, meg is érdemelte. Ő vajon mit kereshetett itt? Jé, milyen érdekes - Most a saját arcképét is ott látta a többi között! A legfelső sorban lévő képektől, akár egy szervezeti ábrán, vonalak indultak lefelé, és a legfelső képsor alatt, vízszintes sorokra helyezve, még több arckép volt látható. - Minden vízszintes vonal egy újabb életet jelez - mondta Bíbor, míg ő az ábrát tanulmányozta. -Ugyanazok a szereplők, újra meg újra. A nevek változnak, a nemek is változhatnak, de mindig ugyanazokról az entitásokról van szó - ők a te családod. Egy csoportban utaztok, keresztül az időn, néhányan jönnek, mások elmennek, de akkor is a család részei. Most pedig, hallgassuk meg történetüket egyenként! Ami ezután követezett, annál hihetetlenebb és forradalmibb dolgot Mike még aligha látott. Nem volt felkészülve mindarra, amit itt, a bíborszínű színházterem bíborszínű székében ülve, a bíborszínű angyal közreműködésének köszönhetően végignézhetett. Úgy ült ott bíborszínű ruhájában, szótlanul, mint akit odaszögeztek. 231
A bal felső sarokban található kép hirtelen kinagyítódott, és életre kelt! Hang is lett hirtelen, és a nő, Shirley, aki életének nagy szerelme volt, életre kelt a vásznon! Majd lelépett onnan, és átlépett Mike realitásába. Immár valóság volt, nem pedig egy film, vagy diavetítés szereplője! Nevén szólította Mike-ot, és tőle alig egy méterre, a kézzelfogható valóság részeként, elkezdte kis előadását: - Michael Thomas, Reenuei vagyok a Quadril 5-ről, az Ötös Számú Mezőből. Családodhoz tartozom, és nagyon szeretlek téged! Ebben az életben Shirley-ként ismersz. Ezt megelőzően, az előző évszázadban Fred voltam, a bátyád. Azt megelőzően pedig Cynthia, a feleséged. Tiszta Szívű Michael Thomas, szerződést kötöttünk, és a szerződés energiáját karmának nevezik. Elterveztük, hogy ebben az életben újra találkozunk, és meg is tettük. Mi ketten most fejeztünk be valamit, amit még az előző évszázadban elkezdtünk, és mindent nagyon jól csináltunk. A cél az volt, hogy kapcsolatunk révén olyan érzések keletkezzenek benned, melyek elvisznek életed mostani útkereszteződéséhez. Ez az én ajándékom neked, és a te ajándékod nekem. Együtt csináltuk! Mike tátott szájjal bámulta. A lány nem egy kép volt, amit a vászonra vetítettek. Maga volt a valóság! Ő csak ült ott, hallgatta a nagyon is ismerős nőt, amint arról mesél neki, hogy ő Shirley - és azt megelőzően meg olyan valaki 232 volt, akit szintén ismert... és azt megelőzően... és ez így ment hosszan. Milyen elragadó bemutató! Minden egyes szó, mintha a legmélyebb igazsággal és értelemmel lett volna tele. Minden, ami elhangzott, hitelesnek és teljesnek tűnt. Milyen lenyűgöző jelenet! Mike nem tudhatta, hogy Shirley hallani fogja-e majd őt, de a lány biztatására ő is megszólalt. - Köszönöm, drága Shirley! - Mike az ismert és szeretett személy iránti tisztelete jeléül kissé fejet hajtott. Ez egy teljesen új perspektívába helyezte kapcsolatukat; a lányt inkább jó barátnak, semmint az életét tönkretevő nőnek érezte. Shirley fokozatosan eltűnt a térből, amit előtte elfoglalt. Amint kiemelkedett a következő kép, szerelemről, intrikáról, bonyolult társkapcsolatokról szóló új elbeszélés kezdődött. Ezúttal Mike kedvenc középiskolai tanára, Mr. Burroughs volt az előadó. Elmondta, hogy sokszor, sokféle szerepben vett már részt Mike előző életeiben. Ezúttal pusztán az volt a dolga, hogy
nagy hatást gyakoroljon rá, és ezt meg is tette. Mike szerepe szintén egyértelmű volt. Számtalan módon nyújtottak egymásnak kézzelfogható segítséget, bár neki erről nem is volt tudomása. Ok szintén kötöttek szerződést, és az alak a tanulásuk folyamatának energiáját - bár enyhébb volt -mégis karmikusnak nevezte. 233 Mike hangosan köszönetet mondott neki is, és lassan, akár a lányé az imént, Mr. Burroughs képe is eltűnt. Majd hirtelen, teljes életnagyságban, apját látta maga előtt. Mike most nem lett szomorú - apja olyan életteli volt! Apja alakja is a vászonról ereszkedett le, és mintha csak élne, nyugodtan megállt Mike előtt. Belekezdett monológjába, Mike pedig nagy örömmel hallgatta. - Michael Thomas, nem az vagyok, akinek gondolsz - az entitás lágy volt, megjelenése nem pontosan olyan, mint amilyenre emlékezett. Az entitás folytatta - Anneehu vagyok, a Quadril 5-ről, és igazi családodhoz tartozom. Az arc, amit most látsz, az apáé, és ezt a szerepemet pontosan úgy éltem, ahogy abban anyáddal, és veled, még leszületésünket megelőzően, megállapodtuk. Minden, ami történt, helyes volt, és azért távoztunk korán, hogy más spirituális szinteken fontosabb munkát végezhessünk. Amellett, hogy a további munkálkodásunk miatt távoztunk, neked is a legnagyobb ajándékkal szolgálhattunk. Michael, a mi halálunk indított el a megvilágosodás felé vezető utadon. Életedbe a korai halál kemény karmikus tanításával érkeztünk, és tanításod meghozta az eredményt. Ez az, amiért most itt ülsz. Nagyon szeretünk téged, amiért az úton elindultál, és azért, hogy most felismered az ajándékot. Mike-nak az volt az érzése, hogy az entitás élő, eleven mivoltában beszélt hozzá. Megjegyezte a nevét: Anneehu. 234 Azt akarta, hogy örökre belévésődjön. Hogyan is gondolhatna szomorúan apja halálára, mikor az igazságot látja maga előtt? Apja szavai, a „legnagyobb ajándék", sokáig visszhangoztak fülében, apja alakja pedig még mindig ott állt előtte, és folytatta történetét. Háborúkról beszélt, melyekben együtt szolgáltak, mint két fivér, és igen, olyan életről is, melyben nagyon régen, lánytestvérekként, egy - a Földön ma már nem létező - kontinensen éltek. Végül Mike apja is eltűnt. Akár a többiek, ő is mosolygott, miközben alakja köddé vált. Mike meghatódott, és nem volt se szomorú, se tépelődő. - Apa, teljes szívemből köszönöm neked az ajándékot - érezte, hogy a tiszta igazságot mondja, és fejét közben most is tisztelettel meghajtotta. Anyja volt a következő, és Mike szinte a székébe ragadva, tátott szájjal hallgatta anyja előadását karmikus leckéiről: - Eleeuin vagyok, szintén a Quadril 5-ről. Végtelenül szeretlek, és számtalan előző életedben megjelentem, különböző személyek formájában. Majd több életen át elsorolta, milyen szerepeket játszottak egymás életében. Egyszer, mikor mind a ketten nők, lánytestvérek voltak, meg is ölte Mike-ot. Beszélt az egyes életekben keletkező energiákról, és arról, milyen szerepet játszanak ezek az energiák a következő élet leckéinek megteremtésében. Érezhető volt, hogy nem akar Mike érzelmeire hatni, vagy lelkének bánatot 235 okozni. Előadása információban gazdag és lenyűgöző volt. Annyira valóságosnak tűnt. Mintha élt volna! Amikor anyja is kezdett eltűnni, Mike beszélt hozzá is. - Eleeuin, köszönöm neked is az ajándékot - úgy gondolta, legalább a szülei igazi nevét helyénvaló megjegyeznie. Az összes nevet képtelenség lenne, de ezt a kettőt örökre megjegyzi magának. Az arcok, mint valódi, élő személyek, egyesével megjelentek Mike előtt. Sorra bemutatkoztak, elmondták, mennyire szeretik őt. Gyakran beszéltek a családról - mind a Quadril 5-ről jöttek, bárhol is legyen az a hely. A huszonhétből mindössze kilenc személyre jutott idő, majd kigyúltak a fények a teremben. Mike csendben ült, és rájött, már megint úgy múlt el az ebédidő, hogy észre se vette. A terem hátsó részéből Bíbor közeledett, és megállt vele szemben. - Fáradt vagy? - Nem, csak kimerült! - válaszolta Mike.- Nem folytathatnánk? - Bíbor teljes szívből nevetni kezdett, közben intve Mike-nak, hogy álljon fel, és kövesse őt az étkező felé. - Michael Thomas, még két teljes napunk lesz rá. Szinte a család összes tagjára jut majd idő -Mike fejében ezernyi kérdés járt, miközben az angyal az étkező felé vette az irányt. 236
- Bíbor, nem vacsoráznál velem? Úgy értem... tudom, hogy te nem eszel, csak szeretnék néhány dolgot kérdezni tőled. - De, veled tartok - felelte a bíborszínű angyal jókedvűen. Mike előtte még arra gondolt, talán más dolga van, eszébe se jutott, hogy az angyalnak nincs más dolga, mint hogy vele foglalkozzon. Megérkeztek az étkezőbe, ahol az asztal két fő részére volt megterítve - Várunk valakit? - Azt hittem, meghívtál - felelte Bíbor, mintha felvágták volna a nyelvét. De hiszen, te nem szoktál enni! - Ezt meg kitől hallottad? - a bíborszínű angyal igen jól szórakozott, miközben a Mike-kal szemközti székben helyet foglalt és töltött magának egy kis gyümölcslevet. Mike még mindig össze volt zavarodva. - Én még soha... úgy értem... egyik angyal se evett. Úgy gondoltam... Bíbor félbeszakította: - Michael, az angyaloknak valóban nem kell enniük, de én most mégis csatlakozom hozzád ebben az emberi szükségletben, mégpedig azért, mert neked örömet okozna, ha nem egyedül kellene enned. Jól mondom? - Igen - ezzel nem tudott vitába szállni. Már hetek óta nem élvezte senki társaságát evés közben. Akkor járt 237 a legközelebb hozzá, amikor egyszer Zöld ott ült mellette, és nézte őt, hogy miként eszik. Legalább nem volt egyedül közben. De hogy Bíbornak milyen humora van! Talán ő tűnik a leginkább emberinek közülük. - Megtisztelő számomra, hogy így gondolod - felelte Bíbor, aki, miközben a kenyeret rágcsálta, olvasott Mike gondolataiban. Mike lassan evett, mindig megállt, hogy újabb kérdéseket tegyen fel Bíbornak. - Bíbor, ami ma történt, az valóságos volt? Úgy értem, amikor hozzám beszéltek, az valami olyan új vetítési technika volt, amit eddig még nem láthattam? - Bíbor megint nevetett, közben egy szalvétával megtörölte száját. - Miért akarják az emberek olyan kétségbeesetten az illúzió világába sorolni azt, ami valódi? Akkor is, amikor a nyilvánvaló igazságot látják, egyszerűen trükknek nevezik. Ezt soha nem fogom megérteni. - De mit jelent ez? - firtatta tovább Mike. - Azt, hogy amit láttál, teljes mértékben valóságos volt - felelte Bíbor. - Sokkal valóságosabb, Michael, mint földi életed realitása. Személyesen vannak jelen ebben a házban, méghozzá a te kedvedért. Mike még mindig nem teljesen értette, folytatta a kérdezősködést. 238 - Bíbor, mi van azokkal a furcsa nevekkel? Észrevettem, hogy az én képem alatt nem szerepelt név, csak az az érthetetlen írás, amit máshol is láttam már. - Neked is van neved, Michael, de egyelőre még rejtve van előled. Egy napon, ha itt lesz az ideje, majd megtudhatod, vagy legalább egy részét kimondhatod - de ennek egyáltalán nincs köze megvilágosodásodhoz. Végül is, az én nevemet se tudod, de ennek ellenére mind ez idáig nagyon is jól érezted magad ebben a házban - mondta az angyal, és megint harapott egyet. Michael eddig még bele se gondolt abba, hogy az angyalok közül, akikkel eddig a különböző házakban találkozott, egynek se tudja a nevét. Egyszerűen elnevezte őket a színük után. Ez mindenki számára könnyű volt, és az angyalok maguk is erre biztatták. - Bíbor, mi az igazi neved? - valóban nagyon szerette volna tudni. Míg az angyal válaszára várt, egy falat salátát tömött a szájába. - Michael, te most abból a feltételezésből indulsz ki, hogy a név egy hangzást jelent. Mike közben észrevette, hogy az angyal nemigen járatos az evésben. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy szemmel láthatóan ez volt az első alkalom, hogy megpróbálkozott vele. Rendre visszapottyant a szájából a tányérra az étel. Már a negyedik szalvétát használta, miközben minden tőle 239 telhetőt elkövetett, hogy hűen utánozza az emberi étkezés kifinomult technikáit és szokásait. Igazán mulatságos volt az egész, de Mike annyira gondolataiba merült, hogy alig reagált rá. Talán később nevet majd egy jót az egészen, de nem akarta az angyalt szemtől szembe kinevetni. Bíbor folytatta, miközben megint megtörölte a száját,- Az univerzum összes entitásának neve - a tied és az enyém is - mind egy-egy energia. Van színe, vibrációja, hangzása, sőt, még szándéka is! Mindezt nem adhatja teljesen vissza egy, a levegőbe kibocsátott hangsor, mint ahogy az földi nevetek esetében van. Még azok a nevek is, amelyeket ma leírva láttál, vagy meghallottál, csak darabkái az entitások teljes nevét jelképező tényleges energiának; csak a te kedvedért, mint legjobb közelítés hangzottak ma el. Amikor két spirituális lény egymással
találkozik, „látják" egymás nevét. Merkabája színeiben és vibrációjában minden entitás benne hordozza leszületéseinek és tökéletesedésének egész történetét - angyaltestének nevét. Mivel ez egy többdimenziós dolog, sokkal bonyolultabb annál, Michael, mint amit ebben a percben megérthetnél. - Bíbor - kezdte Mike, mert még mindig többet akart tudni - ma, a színházban, miért tűnt el pár arckép a felső sorból, mikor rájuk került volna a sor? - igazából a vörös hajú nő érdekelte, akinek energiája rögtön megfogta. A felső sorban szerepelt, de mégis kimaradt. 240 Vannak olyan emberek, akikkel nem találkozunk - az angyal kortyolt egyet az előtte lévő italból, majd próbálta megakadályozni, hogy szája szegletéből kifolyjon, de sikertelenül. Megint újabb - immár a hetedik szalvéta következett. - Szóval azok, kikkel nem találkoztam - nem is számítanak? - A nem teljesített szerződéseket általában nem szoktuk itt bemutatni. Úgyse jelentenének számodra semmit, hiszen nem találkoztál velük életedben. Csak azok a családtagok mutatkoznak be neked, akikkel már találkoztál. Mike hátradőlt székében, és elgondolkodott valamin, amire jó ideje már nem is gondolt. Vajon helyénvaló dolog volt-e erre az utazásra vállalkoznia? Ha Los Angelesben maradt volna, akkor nyilván több olyan emberrel találkozhatott volna, akik spirituális tervében benne szerepelt a vele való találkozás. Nem keresztezett ezzel bizonyos kozmikus terveket? És mi lesz a következménye? Bíbor közben „hallgatta", majd megválaszolta kimondatlan kérdéseit. - Michael, jól figyelj rám! Azokat a dolgokat, amiken elmélkedsz, háromdimenziós keretek között nem lehet teljességükben megérteni. Te nem úgy gondolkodsz, mint az Isten. Nem tudhatod azt, amit mi már tudunk. Ember vagy, és mi nagyon szeretünk azért, hogy az vagy. Sok olyan dolog történik, amiről nincs tudomásod. Úgy 241 döntöttél, hogy letérsz a kijelölt útról, és ez becsületedre válik. Helyénvaló volt minden döntésed. Nem támogatnánk ily módon téged, ha nem tartanánk szent dolognak, hogy ebben a pillanatban épp itt vagy. Mike a döntésére eddig még soha nem gondolt úgy, mintha valami szent dolog lenne. Folyamatosan egyfajta menekülésnek érezte inkább. Igen, most felkészítik arra, hogy hazatérhessen, mert ezek az angyali lények valamilyen oknál fogva tisztelték, és szentnek tartották vágyát. Bíbornak igaza volt. Nem volt rálátása az egészre. - Képes leszek valaha is megérteni? - Amikor a hazavezető ajtó előtt állsz, akkor megérted. Bíbor felállt, és kedvesen kimentve magát, egyedül hagyta Michaelt. Miután az ajtó becsukódott mögötte, Mike felállt, az asztalt megkerülve a székhez lépett, ahol imént az angyal ült. Mintha egy hároméves kisgyerek evett volna ott! Csupa kenyérmorzsa, gyümölcslé, és ételdarabka volt minden. Michael nevetésben tört ki. - Bíbor! Imádlak téged! - kiáltotta. Milyen figyelmes gesztus volt tőle, hogy felajánlotta, vele vacsorázik. És tényleg, meg is próbálta! Azt hiszem, vannak dolgok, amiket még egy angyal se tud megtenni - gondolta Mike. Majd egy másik gondolat foglalkoztatta. Ha vannak dolgok, amiket még az_angyalok, az egész részei, se tudnak megtenni, vajon van-e olyan, amit 242 Isten ne tudna? Mike azonnal hallotta fejében a választ. Lila hangja volt: - Igen. Isten nem tud hazudni. Isten nem tud gyűlölni. Isten nem tud a szereteten kívül eső, elfogulatlan döntéseket hozni. Ez földi tanulásotok lényege, minden azért van, hogy Isten elfogulatlan eredményekhez juthasson. Óh! Mike tudta, hogy most valami nagyon mély tudást osztott meg vele a lila angyal, de semmit se értett belőle. Talán idővel ezt is megértem majd - gondolta Mike. Jó volt újra hallania Lila hangját. Mike elaludt, majd- élénk színek és geometriai ábrák formájában -folyton megjelent előtte a két angyal név: Aneehu és Eleeuin. Milyen csodálatos volt! Ettől a visszatérő fényjátéktól eltekintve, Mike jól aludt. ___ Másnap alig bírta kivárni, hogy kezdjenek. Gyorsan behabzsolta a reggelit, és követte az angyalt a színházterem felé. Ott örömmel vetette bele magát a nagy, kipárnázott székbe, és várta, hogy új családjának tagjai elkezdjék lebilincselő bemutatkozóikat. Most kerül majd sor azokra, akik kevésbé tűntek barátságosnak, így van rendjén, őket is meg kell hallgatni. 243
Henry, az iskola réme volt soron, megállt előtte, mesélt j neki a szerződésükről, és arról, mitől volt olyan nehéz. Mike és Henry a távoli múltban együtt szolgáltak egy hajón, és az, ami abban az életükben történt, meghatározta ; jelen életük közös leckéit. Lenyűgözőnek, ugyanakkor ésszerűnek tűnt minden. Henry és ő egymás partnerei voltak az energiák folyamatos táncában. Az alak kezdett elhalványulni, és Mike neki is köszönetet mondott, amiért olyan hitelesen játszotta el szerepét. Következett a nő, aki miatt szülei meghaltak. Nagy élvezettel adta elő mondandóját. Saját magáról, mint a „beteljesülés váratlan katalizátoráról" beszélt, de ennek spirituális jelentését Mike még nem értette. Úgy tűnt, a nő és szülei előre megbeszéltek egy találkozót arra a bizonyos éjszakára, a kivilágítatlan útra, és a nő terv szerint érkezett. Beszélt neki arról, hogyan tervezték meg előre az egészet, és arról, milyen boldogan tapsoltak az égi entitások, amikor végül minden megtörtént. A halál nem ugyanazt az energiát hordozza az ő számukra, mint az ember számára. Mintha az egész csak egy nagyszabású játék volna! A nő egyszer se kért elnézést azért, amit tett. Nem volt miért, mert minden egy tökéletes rend szerint történt. Mike-ban már nem volt ítélkezés. Ellenkezőleg, így szólt a nőhöz: 244 - Kedves barátom! Köszönöm neked az ajándékot! - és ezt komolyan is gondolta. A családfa-kutatás aznapra befejeződött, Mike felállt, enni indult. Ma is kilencen adták elő történetüket és meséltek előző megtestesüléseikről. Mike ezúttal nem kérte az angyalt, hogy vacsorázzék vele, csak arra, hogy maradjon ott, míg ő eszik. Voltak még kérdései, és nem akarta, hogy figyelmét elterelje a röpködő ételdarabkák és a ki-csurgó gyümölcslé látványa. - Azok közül, akiket láttunk, sokan most is élik életüket a Földön. Hogyan jelenhetnek meg itt mégis előttem, és mondhatják el történetüket? - Michael Thomas, most ismét emberi tapasztalataidat hívod segítségül az otthon realitásának megértéséhez. Az „igazi Michael Thomas" egy időben több helyen is tud lenni. Isteni részed, felsőbb éned nincs teljességében veled. Miközben te földi életedet éled, máshol, más dolgokat tesz - most például, mivel utadat megváltoztattad, a család tagjaival újabb energia potenciálokat, terveket dolgoz ki - az angyal mosolyogva várta, hogy Michael teljes mértékben megérthesse, amit hallott. - Új terveket? - Igen - felelte az angyal. Mike elcsodálkozott. Kezdett összeállni benne a kép. A tervezés folyamata nem korlátozódik a leszületést 245 megelőző időszakra, döntéseinek köszönhetően most egy új tervezési folyamat zajlik, és ebben egy olyan része is részt vesz, melynek eddig tudatában se volt! - És ettől én nem leszek valamiképp kettéhasadt személyiség? - Michael, kérlek, hunyd be a szemed - kezdte az angyal az újabb a tanítást-, és koncentrálj! Idézd fel magadban mindazt, ami ma történt. Képzeld azt, hogy ott ülsz a színházban - Mike tette, amit mondott, az angyal pedig folytatta. -Most hol vagy? - A színházban - felelte Mike. - Én meg azt hittem, itt ülsz és eszel! Mike kinyitotta a szemét, és értetlenül nézett az angyalra. -Várj egy kicsit! Hiszen ez csak a képzeletem volt! Ez se számít többet, mint egy álom. A fizikai testem itt van, a gondolataim voltak a színházban. - Jó. Akkor válaszolj, melyik valóságos - a tested vagy a gondolataid? - kérdezte az angyal. - A testem, azt hiszem - felelte Mike bizonytalanul. Az angyal nem szólt erre semmit. Ehelyett előrehajolt, és újabb elgondolkodtató dolgot mondott Mike-nak. - Tegnap éjjel…-nagy hatásszünetet tartott -...újra találkozhattál szüléiddel. Megláthattad valódi energiájukat, és valódi nevükön szólíthattad őket. Elvittek egy csomó 246 helyre, és remekül érezted magad velük - Mike közben abbahagyta az evést. - Úgy érted, valóság volt minden? - Igen. - De aludtam - csak álmodtam!
- Michael, embervoltod nem engedi, hogy megértsd a Szellem valóságát. Tudatosságod az igazi valóság. Minden, ami fizikai, csak időleges. Sejtrendszered, bár szent eszköz, mégis csak egy eszköz, amely helyet ad tudatosságodnak, és hordozza Szellemedet. Ezért aztán: ahol gondolataid vannak, ott a valóságod. Hidd el nekem, ez így van! - az angyal mosolygott.- Testemet el is tudom hagyni? - kérdezte Mike, - Michael, örökké azt teszed - válaszolta az angyal vidáman.- Ezzel egy időben két helyen vagy, ahogy te mondanád. Ez nem olyan szokatlan dolog, mint gondolod. Amíg eszedbe jut, hogy fizikai testedbe vissza kell jönnöd, addig minden rendben van. Bár elkötelezted magad, hogy tudatosságodnak helyet adsz földi létezésed idejére, attól még utazhatsz. - Azt mondtad, van olyan részem, amelyik nincs velem? - Igen - felelte az angyal, aki tudta, hogy ez lesz a következő kérdés. - Akkor hol van? - kérdezte Mike. A bíborszínű angyal felemelkedett a székből, az ajtó felé indult, jelezvén, ideje 247 nyugovóra térni. Majd megfordult, hogy megtisztelje válaszával az utolsó kérdést. - Minden helyek legszentebbikén. Együtt a többivel. A mindenség templomában. Istennel van - az angyal ezzel távozott. Mike egy csomó új információt hallott, de nem tudta őket megfejteni. A mindenség temploma? Pont úgy hangzik, mint ha egy Harrison Ford filmből idézték volna! Mit jelenthet? Úgy tűnt, mintha minden egyes válasz kérdések özönét indította volna el. Mike a szobájába ment. Mielőtt lefeküdt volna, eszébe jutott, mit mondott az angyal arról, hogy az álom a valódi realitás. Valóság volt tegnap éjjeli utazása a szüleivel? És ha igen, miért nem tud tisztán visszaemlékezni rá? Minden annyira újszerű - annyira meglepő volt. Mike még mindig ezen gondolkodott, mikor elszenderedett. Majd ismét kedvenc helyére utazott, oda, ahol annyiszor járt már álmában, oda, ahol a szeretet és a valóság találkoznak, oda, ahol a család összegyűlik, hogy múltról, jelenről, jövőről beszélgessen, oda, ahol a fizikai világ törvényei látszólag veszélybe kerülnek - valójában azonban megszületnek. 248 AZ UTOLSÓ NAP KÖVETKEZETT a bíborszínű házban. A színházteremben már csak néhány asztrális előadó jelent meg, legalább ötön átugrottak, mivel Mike addigi életében nem bukkantak fel. Megjelent a tanár, akit feljelentett az iskolatanácsnál, és a betörő is, aki látszólag egész utazását elindította azzal, hogy lakásában megtámadta. Úgy tűnt, mintha mindez nagyon rég történt volna. Mike végighallgatta őket. Tisztelte bennük a családtagot, és azt, hogy számtalan szálon kötődtek jelen életéhez, meg az előzőekhez is. Amikor végeztek, olyan rálátása volt mindenre, amivel talán soha ember még nem rendelkezett. Most sokkal magasabb nézőpontból szemlélhette az életet. Nagyon sajnálta megint, hogy ezt a tudást nem viheti vissza magával oda, ahonnan elindult, Los Angelesbe, és hogy mindezt már a kezdetektől nem tudhatta. Ha idejében felismerhette volna a szerződésekben rejlő karmikus energiákat, akkor békés megértéssel fogadhatta volna még a legnagyobb érzelmekkel járó tapasztalásokat is! Ő lehetett volna a legnagyszerűbb ember, aki valaha is élt a Földön. De lehet, hogy ezekről a dolgokról földi halandók nem is szerezhetnek soha tudomást. Talán éppen ebben állt a tanítás, amit annyiszor emlegettek. Mintha a sötétségben kellene élnünk, és arról szólna minden, vajon meg tudjuk-e látni így is a fényt? Óriás méretű volt ez a kirakós játék, és Mike igen hálás volt, valahányszor helyére 249 illeszthetett egy-egy darabkát, az útja során kapott tanítások segítségével. Aznap éjjel elvégzett egy testi szertartást, amit még Zöld tanított neki. Érezte, hogy újabb vibrációváltás közeledik, és pont úgy kezelte, ahogy az angyal mutatta. Néhány óra alatt le is zajlott, és Mike teljesen tudatában volt, hogy újabb szintre emelkedett, ahol szelleme és fizikai teste valamilyen módon összeolvadtak. Mintha mindaz, amit a házak tanításaiból magáévá tett, egy fiziológiai folyamatot indított volna el sejtrendszerében. Zöld azt mondta, hogy szelleme ott van teste minden egyes sejtjében. Megint jól aludt, most nem járt se asztrális utazáson, se családi találkozón, és kipihenten ébredt. Reggeli után magára öltötte teljes harci díszét, a kardot, a pajzsot és a vértet, és elindult, hogy megkeresse az angyalt. De az angyal már ott várt rá, készen arra, hogy a ház ajtajáig kísérje. Az angyal meghatódottan nézte, ahogy Michael közeledik felé. - Tiszta Szívű Michael Thomas, megváltoztál.
-Tudom felelte az előző éjjel tapasztalt váltás miatt kicsit bizonytalanul. -Honnan tudod? Honnan veszítek észre, ha megváltozik a vibráció? - az angyal még mindig tisztelettel figyelte őt. - Színeid árulják el - felelte az angyal lágyan. -Michael, eddig egyetlen embernél se volt ilyen gyors a változás. 250 Egyedülálló vagy ezen a helyen. Mindent, amit kaptál, magadba fogadtál, és hamar megértettél. Valóban különleges emberi lény vagy! -ezzel az angyal megfordult és termek útvesztőjén át a ház kis ajtajához kísérte. Mike kilépett a napfényre, és felvette cipőjét, amit ugyanott talált, ahol érkezésekor hagyta. Nem fogta fel, mit mondott az imént az angyal a színekről, de nem törődött vele. - Drága bíborszínű barátom! Soha nem felejtem el ezt a helyet - mondta. - Itt találkoztam először igazi családommal. Az angyal mosolygott. Ő tudta, mi az igazság. Valóban, Michael először találkozott most családjával, de csak úgy, mint Michael Thomas, az ember. Valójában nagyon jól ismerte őket korábban is. - Michael Thomas, a következő két házban még sok meglepetésre számíthatsz. Új vibrációd miatt ezek különösen erősek lesznek. Felkészültél rájuk? - mondta az angyal, és mindezt Mike meglehetősen vészjóslónak érezte. - Valami nagy baj vár rám? - kérdezte, aggódva. - Mielőtt a hazavezető ajtót kinyitnád, vár még rád néhány testi, spirituális és szívedet érintő kihívás hangzott az angyal komoly válasza. -Ezek az összes eddigi közül talán a legnehezebb kihívást jelentik majd. Ezek némelyikének hatására még választott utadat is megkérdőjelezed majd. 251 Lesznek köztük olyanok, melyek nagy erejükkel lepnek meg. És olyanok is, melyektől megrémülsz. Mike kihúzta magát, mikor ezeket hallotta. Tudta jól, hogy állnak még próbák előtte. De ahogy mindig, most is eltökélt volt. Nem azért jött el idáig, hogy most meghátráljon. - Értem- felelte. - Felkészültem. - Drága barátom! Látom, valóban felkészültél - az angyal most is úgy nézett rá, mintha még soha nem látta volna. - Van egy kérdésem. Ez a kérdés most, és ezt követően még két ízben hangzik majd el. Az utolsó lesz a legfontosabb. Végre! - gondolta Mike azon való örömében, hogy most legalább egy információmorzsát kapott arról, miért teszik fel neki minden házban a kérdést. Valami olyasmi lehet az oka, ami a hetedik házzal kapcsolatos, azzal, amit ott vár rá. - Kész vagyok meghallgatni kérdésedet - tudta, mi lesz a kérdés, de meg akarta tisztelni Bíbort azzal, hogy föltehesse neki. Az angyal érezte ezt, és sokra tartotta, hogy Mike meghagyta neki a kérdés örömét. -Tiszta Szívű Michael Thomas, szereted Istent? - Ahogyan téged, és a többieket is. Igen, szeretem Istent -ezzel előrelépett, és valami olyan dolgot tett, amit útja során még soha. Megölelte az angyalt! Bár meglehetősen nehéz dolog volt a hatalmas bíborszínű jelenséget átkarolni, de Mike nagyon igyekezett. Bíbor kész volt a gesztust 252 fogadni, és meghajolt, hogy szemük egy magasságban legyen. Bíbor teljesen átölelte Mike-ot, aki szinte eltűnt a fátyolszerű ruha mögött. - Michael, ez nagyon jelentős dolog - mondta, ahogy kiengedte öleléséből Mike-ot. - Zöld és Lila már elmondták nekem, hogy te vagy az első, akinek vibrációi megengedik, hogy egy angyalhoz hozzáérjen. Bíbor elérzékenyült - Eddig még soha nem öleltünk meg embert. Mindig emlékezni fogok erre. Mike örült az elismerésnek, és elindult a háztól az ösvényig vezető kis csapáson. Választhatott: az ösvényen menjen, vagy sem. Az ösvény mellett döntött, most újra azon halad majd a házig, amelyről már tudja, hogy fehér színű lesz. Még egyszer megfordult, és búcsút intett Bíbornak. Az még mindig kint állt a ház előtt, és figyelte, ahogy Mike eltűnik látómezejéből. Csodálattal nézte, mekkora előrehaladást ért el. Büszke volt, hogy az ajándékok és a fegyverzet is annyira összehangolódtak vele. Még senkinél nem látta ilyen teljesnek. Pár perc se kellett hozzá, és a végső leszámolással fenyegető, visszataszító lény, kinek bűze a halál bűze volt, leugrott az egyik fáról, és követni kezdte Michaelt. Az, az ösvény szélén haladva, még lábnyomot se hagyott maga után. Az a bíborszínű angyal mellett is elhaladt, közelről 253 rávillantva égővörös szemeit. Az angyal, most első ízben, odaszólt neki: - Fantom, nincs esélyed! - ezzel a bíborszínű angyal megfordult, és eltűnt a vele azonos színű házban.
254 TIZEDIK FEJEZET A hatodik ház
KÖVETKEZŐ HÁZIG TARTÓ ÚTJA során semmi zavaró körülmény nem adódott. Mike most még inkább tudatában volt, mint valaha, hogy követik. De félelem helyett mindössze óvatosság volt benne. Ténylegesen érzékelte az őt nem messze követő sötét valami energiáját. Korábban erre nem volt képes. Olyan volt, mintha egy újfajta érzékelési móddal - talán egy hatodik érzékkel - ajándékozták volna meg. Teljesen tudatában volt, hogy ez az energia létezik. Ki vagy mi lehet? Talán egy fantom? És mit akarhat tőle? Miért nem mutatkozik előtte? Miért van, hogy mindig csak követi? Eszébe jutott a nagy vihar, amely alatt a zöldes színű alak előbújt rejtekéből, és kihasználva az ő védtelenségét megtámadta őt. Csak akkor tűnt el, amikor villámlott. Lehet, hogy félt tőle az a valami? Ebben az esetben nincs 255 mitől tartania, csak távol kell maradnia tőle a hátralévő két házig tartó útja során. De intuíciója megsúgta, hogy valószínűleg eljön majd az idő, mikor le kell számolnia a baljóslatú valamivel, ami háztól házig követi. Bíbor is célozgatott már rá, és Mike intuíciója is ezt súgta. Légy résen, Mike - ezt mondta neki mindenki, mikor a téma szóba került. Vajon most ő beszélt magában vagy egy hangot hallott? Rájött, hogy az angyalok hangja valamiképp kezdett a sajátjába olvadni, és ezen a hangon hallotta az útra vonatkozó jó tanácsokat. Ez valami új dolog volt! Ahogy folytatta útját, hátranézve kétszer is megpillantotta az alakot. Még jó, hogy mögötte van. Mike arra gondolt, ha üldözője kicsit dörzsöltebb lenne, elékerülhetne a hatodik háztól a hetedikig való úton. Jó lesz vigyázni majd- mondta megint egy belső hang tisztán kivehetően. Elővette a térképet, hogy ellenőrizze, van-e olyan energiája a fantomnak, amit esetleg a térkép is jelöl. A térkép most is olyan volt, mint szokott, az ITT VAGY MOST pont körül mindent jelzett, ami pár száz méteren belül volt. Mike hátrapillantott, oda, amerről a mozgást érzékelte, és rájött, hogy a valami épp olyan távolságban rejtőzködött, hogy a térkép nem mutathatta. Mike töprengett. Vajon direkt azért maradt ilyen távol, hogy a térkép ne mutathassa? Erre később is gondolnia kell. Úgy érezte, ez fontos információ. 256 A fehér házra már kora délután rábukkant. Kisméretű, szerény ház volt, olyasfajta kis házikó, mint a többi is. Miközben felé közeledett, szemével a ház nevét jelző feliratot kereste, mert szeretett volna előre képet kapni a rá váró tanításokról. Kíváncsisága hamar kielégült, meglátta a táblát. Ez állt rajta: a Szeretet Háza. Rögtön újabb kíváncsiság ébredt benne. Mit jelenthet? Hiszen eddig is úgy érezte minden házban, hogy szeretik. Már a Kapcsolatok Házát is maga mögött hagyta, mégis, itt most egy egész házat szentelnek a szeretetnek. Mike az ösvényt elhagyva a ház ajtajáig sétált. Nem várt rá angyal, hogy üdvözölje. Kereste a szokásos helyet a cipőnek, és meg is találta. Tűnődött egy kicsit, hogy várakozzon-e egy kicsit az angyalra, majd úgy döntött, nem vár. Levetette cipőjét, a megfelelő helyre rakta, kinyitotta az ajtót, és belépett a házba. A házban ismerős virágillat fogadta. Egy széles folyosón állt, amely egy hatalmas, kivehetetlen fehérségből álló terület felé vezetett. Lassan haladt a folyosón, amíg a hatalmas térségbe nem érkezett, ahol minden fehér volt. Emlékezett erre a helyre. Itt járt látomásában! Majd hirtelen ott termett előtte az angyal is, szintén a látomásból. - Tiszta Szívű Michael Thomas, légy üdvözölve! Örülök, hogy újra látlak - az angyal arcán széles mosoly, és megint -, micsoda hang! 257 Mike határtalanul boldog volt, hogy újra láthatja a csodás angyalt. Ruhájának finom fátyolossága megint ámulatba ejtette. Úgy tetszett, az angyal valamiképp összeolvadt magával a házzal. Az első perctől érezte, hogy Fehér - ahogy rögtön elnevezte az angyalt - más, mint a többi angyal. A többiek jártak, de Fehér suhanva közlekedett! Fehér megjelenése valahogy azt jelezte, hogy egy még magasabb szentség megtestesítője, ha egyáltalán ez lehetséges. Az angyalokat, akikkel útja során eddig találkozott, barátainak, családtagjainak érezte. Ez az angyal ellenben olyan volt, akár egy pap. Fényt árasztott! Mike érezte, hogy őt nem szabad megérinteni, és hogy hatalmas energiát testesít meg. Mike új intuitív képességei jól működtek. - Már van arcod is - mondta Mike, és az angyalra hunyorított. Emlékezett rá, hogy amikor
legutóbb találkoztak, az angyal teljes egészében szinte kivehetetlen volt.- Igen, már van. Eljutottál idáig, és ezért már képes vagy meglátni arcomat. Nagyon jó munkát végeztél, Michael. Vibrációd magasabb, mint bármely embertársadé, aki ezen a földön járt. Nevedben már láthatók a színek, amelyek ezt mutatják, és e színek már örökre ott maradnak, függetlenül attól, hogy sikerrel jársz-e itt, és eljutsz-e a következő házig. Már megint ugyanannál a témánál vannak! Ez egy újabb figyelmeztetés lett volna, hogy nem fog sikerülni 258 neki? Vagy csak kétkedés? Bíbor is hasonló érzéseket keltett benne, azt, hogy szent útja utolsó perceiben elbukhat. Mi várhat még rá, ami annyira nehéz? - Ebben a házban mérettetik meg elhatározásod ereje - felelte Fehér, megint Mike gondolataira válaszolva. Nem minden olyan, amilyennek látszik. Fogadd ezt útmutatásként, és sikeresen túljutsz mindenen, ami rád vár. Mike-nak eszébe jutott, hogy első ízben is pont tőle hallotta ezeket a szavakat, és milyen igaznak bizonyultak! Figyelmeztetés volt arra, hogy ne feltételezzen soha semmit. Ezt a figyelmeztetést gondosan észben kell tartania, és valamilyen módon mindig segíteni fog neki. Többet szeretett volna tudni a fehér házról. - Fehér, ez a ház más, mint a többi? - Igen, Michael. Ez a szeretet háza. Ez a második legtisztább ház, ahová valaha is belépsz. Ez a ház nem leckékről szól, mint az előzőek. Ez a forrás háza. Ez a középpont. - De hiszen a hét ház közül ez a hatodik - kiáltotta Mike. - Ismétlem, nem minden olyan, amilyennek látszik - az angyal mosolygott. - Hidd el nekem, ez a középpont. A házak sorrendisége pusztán a te tanításod miatt létezik. Általad látott elrendezésük az emberi megközelítésből adódik. Mike-ban azonnal felébredt a vágy, hogy többet is megtudjon a házról. 259 - Mi vár itt rám? - Felismerés... Az angyal közelebb suhant Mike-hoz. Milyen arca volt! Ha a szeretetnek egyáltalán lehet arca, akkor ez az. Gyönyörű, bámulatba ejtő, békés. Az angyal folytatta válaszát: - Út a döntésig. Minden létező dolog felülvizsgálata. Újabb vibrációváltás, ha így jobban tetszik. - Ki vagy te valójában?- kérdezte Mike az angyalt. - Te több vagy, mint a hatodik ház fehér angyala. Tudom. - ÉN VAGYOK, kit mindenki ismer, Michael Thomas, és mivel MINDENKI ISMER, létezem - az angyal ugyanezt a választ adta első alkalommal is Mike kérdésére. Ő most sem értette. - Nem igazán értem a válaszodat, de egy napon majd minden bizonnyal megértem. Az összes angyal közül, akikkel eddig találkoztam, te vagy a leghatalmasabb - mondta Mike őszintén, mert érezte, egy olyan entitás áll előtte, aki nagy spirituális jelentőséggel és hatalmas energiákkal rendelkezik. - Lehet, hogy így van, Michael Thomas, de van valaki, aki mindegyikünknél nagyobb - a fehér angyal türelmesen várt, amíg Mike a hallottakon töprengett. Majd Fehér megfordult, és előresuhant, intve Mikenak, hogy kövesse. Az angyal nehezen kivehető és leírhatatlan terek labirintusán vezette át. Mike nem látta a pontos formákat és részleteket. 260 A szobák vagy folyosók, ha azok voltak egyáltalán, bármilyen formájúak is lehettek. - Fehér, mi történhetett a látásommal? Minden egybeolvad mindennel. - Amit most látsz, az egy magasabb dimenzió, Michael Thomas, és elméd nem tudja jelen pillanatban érzékelni. Ez az oka, hogy mikor megérkeztél, nem az ajtóban vártalak. Én nem mehetek ki innen, a kinti fizikai valóság nem képes az én dimenziómat elfogadni - Mike tudta, a tudás olyan területén járnak, melynek megértésétől távol áll, és kár is erőltetnie. Fehér egy ismerős külsejű ajtóhoz vezette, amelyet élesen látott. - A hálószobád, és az étkező a te dimenziódban léteznek. Egyedül kell belépned. Holnap, miután megreggeliztél, itt várlak majd - az angyal nagyon kedves volt. Arcán széles mosollyal beszélt, és hihetetlenül jó érzéseket keltett Mike-ban. Csodálatos hangjában volt valami, amitől Mike azt szerette volna, bárcsak örökké hallgathatná. Az is eszébe jutott, milyen hatással volt rá, mikor először hallotta nevetni az angyalt. Szeretett volna még tovább vele maradni. - Most el kell menned?
- Igen, de csak egy időre. Holnap reggel itt leszek megint. - Hiányozni fogsz nekem - úgy érezte, rég látott rokonától kell elválnia. Még nem akarta, hogy otthagyja a fehér angyal. A köztük lévő energia olyan volt neki, mint 261 valami narkotikum! Rájött, hogy ez is egy újabb szokatlan dolog. Próbálta néhány szóban megfogalmazni gondolatait, majd egy kérdés formájában fel is tette. Fehér tudta, mit fog hallani. - Fehér, mi az, amit most érzek? El tudnád nekem magyarázni úgy, hogy én is megérthessem? - Nem - felelte őszintén az angyal, és rámosolygott. - De elmondom neked - ez a csodás angyal kész volt bármiről beszélni, még akkor is, ha az információk olyan magas szintűek voltak, hogy Mike nem foghatta fel őket. Folytatta: - Minden dolgok forrását képviselem. Létezem, hogy létezzem, és én vagyok az, amitől az univerzum létezik... Ott vagyok a legmagasabb tudományos paradoxonokban, de én vagyok felelős egy egyszerű emberi szív érzelmeiért is... Én vagyok a fizikai valóság legparányibb eleme, és én vagyok az univerzum leghatalmasabb egysége... Én képviselem a fényt. Ott vagyok az atomok közötti térben és az elektronködben... Én vagyok az univerzum legbőségesebb forrása, a leghatalmasabb energiaforrás. Az univerzum legtávolabbi, mégis legerősebb erőforrása... Homok vagyok az idő homokórájában, egyben a közép, ahol nincs idő... Én vagyok a kreatív erő, mely lehetővé teszi, hogy a fizikai anyag megfeleljen a tudatosságnak, így tehát, a csoda vagyok, a szeretet vagyok. 262 Mike szinte semmit nem értett az egészből, mégis, nagy hatást tett rá az üzenet. Fehér a tisztaság és a szentség érzetét árasztotta maga körül. - Köszönöm neked - mondta hálásan. -Köszönöm. Mielőtt ismét beszélni kezdett volna, Fehér pillantása nagyon hosszan elidőzött rajta. Bársonyos hangja úgy simogatta Mike fülét, mint hajnali harmat a virágszirmot. - Michael Thomas, nem töltesz itt sok időt. Holnap megismertetem veled a szeretet négy ismérvét, majd bemutatok neked valakit - abból, ahogy az angyal közben ránézett, Mike tudta, valami nagyhatású dologról lehet szó. Érezte az angyal szeretetét és együttérzését. Fehér távozott, pedig Mike mindenből még többre vágyott volna: még tovább hallgatni a csodás hangot, még tovább érezni a békét, még több kérdésre választ kapni! Milyen érdekes! A fehér angyal békét árasztott maga körül, és bár már elhagyta a szobát, békét hagyott maga után. Csodás érzés! Mike-nak föl se tűnt, mennyire éhes, amíg a szomszéd szobából áradó finom illatokat meg nem érezte. Jól ismerte a szokást, gyorsan a szekrénybe rakta dolgait, megmosdott, evett, és hamar aludni tért. Bármit is tapasztalt az előző házakban, ami itt várt rá, az mindent felülmúlt. Sűrű béke borult rá, szinte 263 érezte az ízét és a szagát, E határtalan békességben mély, pihentető álomba merült. ___ AMIKOR A VISSZATASZÍTÓ, gonosz lény vörös szemeit villogtatva elérte a fehér házat, nem állt meg, hogy búvóhelyet keressen egy fa tetején, vagy egy szikla mögött. Michael már bent volt a házban, és AZ tudta, nyugodtan mehet tovább, senki nem fogja észrevenni. Sötét terve hajtotta, hogy továbbmenjen. Körülbelül egy órán keresztül gyorsan haladt tovább a következő ház felé vezető úton, és ideális rejtekhelyet talált. Az végigpásztázta a területet, hogy milyen menekülési utakkal próbálkozhat majd Michael Thomas. Az végül elfoglalta helyét, és várakozás közben gyakorolni kezdte terve legfontosabb részét. Tökéletes álcázás lesz, gondolta AZ. Michael Thomasnak esélye sincs. Minden ébersége cserbenhagyja majd. Ha akkor, a szürkületben valaki arra sétált volna az ösvényen, amerre AZ lesben várakozott, azt látta volna, hogy egy magányos ember áll egy fa alatt, aki, mintha egy beszédet gyakorolna, ugyanazokat a szavakat ismétli újra meg újra. Ha közelebb ment volna ehhez a látszólag kedves 264 emberhez, egy becsületes farmer arcát látta, és egy szerető apa hangját hallotta volna - Michael Thomas apjáét. ___ MlKE KORÁN ÉBREDT, és hamar készülődni kezdett. Lakrésze hasonló volt, mint az előző házakban, azzal a különbséggel, hogy itt minden tiszta fehér volt. Korábban úgy tartotta, a „fehér a fehérrel"
kombináció túlságosan nőies, de ezt most másképp látta. Az egységes fehér szín itt a békesség és a fenségesség üzenetét hordozta. Mike talált fehér ruhákat, és fehér papucsot is. Evett - de még milyen ételeket! Mike az ételek ízén túl, most a látvánnyal is alig tudott betelni. Fehér abrosszal és fehér porcelánnal terített asztal mellett ült; fehérek voltak a csészék, a poharak, de még az evőeszközök is. Az ételek színe erős kontrasztban állt ezzel a fehérséggel, és leginkább egy festményre emlékeztették. Lassan, új környezetének eleganciájához illően evett. A nagy fehérségben olyan érzése volt, mintha egy palota, vagy királyi udvar vendége lett volna. Amikor befejezte az evést, vett egy nagy levegőt. Tisztán érezte, hogy a hatalmas, fehér angyal az ajtó túloldalán várja már. Most mi lesz majd? Ha a szeretet a legnagyobb erő az egész univerzumban, és ő vibrációváltásaival 265 efelé halad, akkor vajon mi olyan várhat rá, ami erről az; útról letéríthetné? Mike kinyitotta az ajtót és kilépett a fehér füstfelhőbe burkolózott folyosóra. Úgy volt, ahogy gondolta, a fehér angyal pont ott várt rá, ahol előző este elbúcsúztak egymástól. - Jó reggelt, Michael Thomas - mondta a vidám angyal. Mike azonnal megérezte az angyalt körülölelő hatalmas energiát. - Jó reggelt, Fehér! - Felkészültél, haladhatunk tovább? - Igen -bármilyen jól is érezte itt magát, Mike a kérdéstől egy kicsit nyugtalan lett. Fehér egy olyan szobába vezette, amiben egy szék állt. Az angyal intett, hogy üljön le. Itt nem volt semmilyen oktatási segédeszköz, táblák vagy ábrák, csak a fehér szoba volt a székkel, amin Michael ült. Az angyal megállt vele szembe, és elkezdte az információk átadását. - Tiszta Szívű Michael Thomas, azért vagyok itt, hogy megismertessem veled a szeretet négy ismérvét - kis szünetet tartott, majd folytatta. - Amikor az isteni szeretet áthatja énedet, még sejtjeid is annak teljességével vibrálnak. Másképp látod a dolgokat, másképp kezelsz másokat, erős belátásra teszel szert. Furcsa módon, nyelvetek csak egyetlen szót ismer erre a bámulatos dologra - az angyal 266 mosolygott. - Szeretném megmutatni neked, hogyan is működik. Kérlek, kövess! Mike nagyon meglepődött azon, ami ezután következett. Már kezdte azt hinni, hogy a dolgok többségén túljutott, és az előző öt házban szinte már mindent látott, de az angyallal most hirtelen egy nagyon különös utazásra indultak. Úgy, ahogy a széken ült, suhanni kezdett, egy másik dimenzióban. Ebben ő és Fehér valóságosnak, de minden más álomszerűnek tűnt. Bár érezte, hogy mozog, közben egy csöppet se szédült. A fehér, bizonytalan körvonalú szobák hirtelen színek és hangok gyorsan változó kavalkádjává változtak. A még mindig székében ülő Mike-ot egy másik helyre repítette az angyal, és ő egy cseppet sem félt. Az egész annyira csodálatos volt! Egy kis idő múlva megérkeztek „utazásuk" végállomására. A dimenzióváltással járó homály tisztulni látszott, és Mike látta, hogy egy kórházi szobába érkeztek. Ez meglepte. Azt hitte, hogy az angyallal való utazásának célállomása egy mennyei hely lesz majd, hogy ott bepillantást nyerhessen az isteni szeretetbe. Ehelyett, most egy átlagos kórházi szobát és egy ágyban fekvő embert látott maga előtt. Csomó gép volt rákötve, és Mike rájött, hogy az intenzív osztályon vannak. Olyan valóságos volt minden! Minden hangot teljesen tisztán hallott, orrát megcsapta a fertőtlenítő szaga. Oly 267 régóta haladt már a spirituális föld szent ösvényén, hogy a hangok és a szag együttes támadásától megrándult az arca. Annyira más, mégis ismerős volt. A két utazó elfoglalta helyét a szoba egyik sarkában, ahonnan mindent jól láthattak. Mintha egy helyben állva lebegtek volna. Csend volt, és Mike is hallgatott. Csak az orvosi műszerek zúgásának, sziszegésének, kattogásának halk zaját lehetett hallani. Mike körbenézett. Az ágyban fekvő férfi láthatóan előrehaladott korban volt már. Arca homokszínű, nagyon öregnek és betegnek tűnt. Szemei lehunyva. - Mi baja van?- kérdezte Mike halkan az angyaltól, mintha attól félt volna, hogy az ágyban fekvő ember meghallhatja. - Haldoklik -hangzott a válasz. Mike egy újabb kérdést készült feltenni, mikor egy negyvenes évei elején járó nő lépett be a kórterembe. Egy rövid ideig csak állt a terem közepén, és az ágyban fekvő embert nézte. Mike valami különöset érzett benne. Intuíciója még ebben a víziószerű állapotban is éles volt,
- Ki ez a nő? - kérdezte az angyalt. - A haldokló ember lánya - felelte Fehér -, és a történet, amit látsz, igazából róla szól - Mike felfogta, az angyal pedig folytatta. - Marynek hívják, és minden oka megvan rá, hogy megvesse az ágyban fekvő embert. - Miért? 268 Mert kiskorában szexuálisan zaklatta őt - felelte Fehér. - Érzelmileg és fizikailag is bántalmazta. Tönkretette az életét - az angyal elhallgatott, és mindketten figyelték, ahogy Mary az ágyhoz közeledett. Majd az angyal ismét megszólalt. - Az anyja nem is tudott az egészről, mert Mary félt elmondani neki. Így anyjával való kapcsolata is sérült volt, és hamar elhagyta a szülői házat, hogy apja zaklatásától megmeneküljön. Anyja azt hitte, hogy Mary nem szereti őt, és akkor se alakult ki közöttük baráti viszony, mikor Mary felnőtt. Soha nem beszélt anyjának arról, ami történt, és az anya azzal a tudattal halt meg, hogy lánya nem szereti. - Ez szörnyű! - felelte Mike teljesen lehangoltan. Érezte a helyzet igazságtalanságát, és nagyon sajnálta Maryt. Az angyal furcsán nézett rá. - Ők egy családhoz tartoznak, Michael. Csak nem felejtetted el máris mindazt, amit a Bíborszínű Házban tanultál? - Mike elszégyellte magát. Nem, nem felejtette el, csak most próbálta első ízben egy embertársával kapcsolatosan alkalmazni mindazt, amit saját spirituális családját megismerve megtanult. Tudta, az angyal arra utalt, hogy apa és lánya karmikus szerződést kötöttek egymással, pontosan úgy, ahogy ő és saját spirituális családjának tagjai. - Most jön a java - folytatta még mindig az angyal. - Hiába szeretett volna normális párkapcsolatot és családot, 269 apjával kapcsolatos gyerekkori élményei valahogy mindig tönkretették minden kapcsolatát. Emiatt nem tudott férjhez menni, és emiatt nem születhetett gyereke. Mike sóhajtott egyet: - Elég komoly szerződést kötöttek! - Teljesen átérezte, hogy min mehetett keresztül Mary. Az angyal csodálattal nézett rá. Nem is kellett mondania semmit. Ezzel fejezte ki elismerését az angyal mindazért, amit útja során Mike megtanult. - Michael Thomas, elhiszed-e már, hogy mindazon dolog mögött, ami Mary és az apja között történt, a hihetetlenül nagy szeretet áll? - Igen, elhiszem. De egy ember számára mégis nehezen érthető és elfogadható ez a fajta megközelítés. - Ez dualitásodból adódik -jelentette ki Fehér.- Amíg emberi testben élsz, addig ezeket a dolgokat valószínűleg nem tudod teljes mértékben elfogadni, és ez így is van rendjén - most újra arra figyeltek, ami a szobában folyt. Mary tekintete némán nyugodott apján, talán arra várt, hogy felébredjen. Az ágy melletti asztalra tett néhány dolgot. - Nagyon gyűlölheti - súgta szomorúan és halkan az angyalnak. - Ellenkezőleg. Nagyon szereti őt - Mike meglepődve hallgatta az angyal kijelentését. 270 - Azok után, amit vele tett? - kérdezte. Fehér felé fordult és nézte őt. - Van valami, amiben osztoztok Maryvel, de van, amiben különböztök - az angyal egy pillanatra megállt, és a reakcióját várva, erősen Mike-ra nézett. Az hallgatott. - Tőled ellentétben, ő most a Földön él, mégis, teljes mértékben rendelkezik azzal a tudással, melyet te a hat házban elsajátíthattál - Mike teljesen ledöbbenve hallgatta! Azt hitte, a spirituális tanítást, amiben részesült, csak úgy kaphatja meg bárki is, hogy ugyanúgy végigmegy az úton, ahogy ő. Egyszerűen nem tudta, mit is mondhatna. Ez meg hogy létezik? Az angyal látta mennyire kínban van, mennyire összezavarodott. - Mary önmaga végezte el a vibrációváltásokat, Michael, és ez életének körülbelül kilenc évébe került. Te a saját váltásaidon mindössze pár hét alatt túljutottál'. Valóban különleges vagy. De a tudás, amit az első öt házban már elsajátítottál, és az a tudás is, ami a hatodik, és hetedik házban vár rád, valójában nagyon régóta ott van már a Földön is. Ahhoz, hogy egy ember birtokába juthasson, csak arra van szükség, hogy felismerje dualitását, és kifejezze szándékát léte igazságának meglelésére. Sokat írtak már a dolgok működéséről, és sok olyan ember él tanítóként a Földön, aki hozzásegíthet a megértéshez. 271
Mike némán hallgatta. Ez teljesen új információ volt számára, sok időbe telt, hogy felfogja, és megértse, mit is jelent mindez. Egyre kényelmetlenebbül érezte magát. Talán hibát követett el akkor, amikor a látomásban azt kérte a fehér angyaltól, hogy elhagyhassa a Földet, és eljuthasson otthonába? Most döbbent csak rá, hogy mindaz a tudás, amit elsajátított, a Földön maradva is hozzáférhető lett volna számára. - Miért kellett ehhez kilenc év neki? - Saját tempójában haladt, Michael, és ezért megbecsülés illeti őt. Számára nem álltak rendelkezésre oktató és felvilágosító angyalok. Neki nem adatott meg, hogy találkozhasson spirituális családjának tagjaival. Ő nem ismerheti a családtagok angyalnevét. Számára minden sokkal tovább tartott, mert ő a három dimenzió dualitásában, egy alacsonyabb energiában él. Így, mivel dualitása erősebben érezteti hatását, tudatosodásához és megvilágosodásához is hosszabb időre volt szükség. Mike csak ült, és nézte Maryt. Ahogy ott állt, magas vibrációja ellenére is nagyon kicsinek és törékenynek tűnt. - Michael, ne engedd, hogy a látvány megtévesszen. Nem minden olyan, amilyennek látszik - majd Mike energiamezőjében olvasva hozzátette. - A fény harcosa áll előtted. Legyőzte a szörnyet, és ereje immár hatalmas! 272 Mike most már kezdte igazán rosszul érezni magát. Mit jelentsen ez pontosan? Már épp kérdezni akart, mikor Fehér megint megszólalt: - Tiszta Szívű Michael Thomas, azért vagyunk most itt, hogy ez a látszólag jelentéktelen nő megtanítsa neked a szeretet négy ismérvét - némán hallgatta. Intuíciója azt súgta, hogy még sok mindent kell megtanulnia. Pont akkor, amikor már úgy érezte, közeledik az otthon felé, egyszerre minden kezdett bonyolulttá válni. Az angyal folytatta - jól figyeld őt, mert ugyanazt az erőt hordozza magában, mint amit én. Ő már tudja, Michael, hogy mi a szeretet, és így én is ott vagyok benne. Nincs ennél hatalmasabb erő. Ő az aranyat is elfogadta már. Mike érezte, itt nincs több kérdésnek helye. Az angyal folytatta magyarázatát, mit is fognak majd látni. - Michael Thomas, a szeretet első ismérve a következő: A SZERETET CSENDES. Észrevetted, milyen halkan jött be a szobába? Apja súlyos beteg. Nem tudja megvédeni magát, nagyon gyenge. Ez remek alkalom lenne a bosszúra, jöhetett volna nagy csinnadrattával, jelezhette volna jó nagy zajjal érkezését, hogy apját megfélemlítse. Az apa tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit követett el lánya ellen, Michael, nagyon szégyelli magát, és mardossa a bűntudat. Az, ami a múltban történt, az ő életére is befolyással volt, és hosszú éveken át nem tudta, hogyan viszonyuljon 273 hozzá. Ő nem rendelkezik azzal a spirituális tudással, és azzal az újfajta erővel, amivel a lánya. Nézd Maryt, Michael Thomas, nézd milyen csendes! Mike és az angyal némán nézték, ahogy Mary megigazította apja lepedőjét. Leült a legyengült ember ágyára, és fejét lágyan apja mellére hajtotta. Mike érezte, amit Mary érzett! A fehér angyal valamiképp lehetővé tette számára. Békét és nyugalmat sugárzott a nő viselkedése, és lelkében is béke és nyugalom volt. Szívében nyoma se volt bosszúvágynak. Maradéktalanul megbocsátott apjának, szívében és lelkében semmi harag nem maradt. Micsoda ember! Most Mike is érezte a nő szeretetét a férfi iránt, aki tökéletesen végrehajtotta a szerződésükben foglaltakat, és mindezzel kényszerítő erejű, súlyos nyomokat hagyott az életén. Sok idő telt így el, míg az apa végül kinyitotta szemét, és rájött, hogy lánya ott van mellette. Látva, hogy apja felébredt, a nő felállt. A férfi szemei hatalmasra kerekedtek a félelemtől és a meglepetéstől. A lánya van itt! De mit keres itt? Hiszen annyi éve nem látta már! Talán ordítani fog majd vele - vagy valami rosszabb jön? Testi reakciói beindultak, a rákapcsolt műszerek intenzív működésbe kezdtek. A zúgó, sivító, kattogó hangok felgyorsultak. -Nézd őt, Michael - mondta Fehér csodálatos hangon, mely édes volt, mint a méz.- íme, itt a szeretet 274 második ismérve: A SZERETETBEN NINCS ELVÁRÁS. Ebben a pillanatban ő bármit kérhetne gyenge és bűntudattal küszködő apjától. Az apa tehetős ember. Követelhetne tőle vagyont, jogos anyagi jóvátételt azért, amit vele tett, vagy követelhetné azt is, hogy apja mondja ki, szeretné múltbeli cselekedeteit meg nem történtté tenni. Fenyegethetné bántalmazással, azzal, hogy anyagilag tönkreteszi -vagy mindkettővel. Nézd őt, Michael. Mary apja homlokára tette a kezét, és a fülébe súgott valamit. A műszerek felgyorsult működése azonnal visszaállt a normálisra. A férfi nagyot sóhajtott, és Mike látta, ahogy szeme lassan megtelik könnyel. - Mit mondott? - kérdezte Mike, aki nem tudta kivenni a nő suttogását.
- Azt mondta: „apa, szeretlek, és teljes szívemből megbocsátok neked" - felelte az angyal. Mike ámulva nézte a szemei előtt kibontakozó drámai jelenetet. Vajon benne, Michael Thomasban, hasonló helyzetben lenne-e akkora erő és bölcsesség, hogy ugyanezt megtegye? Csodálattal nézte a nőt. - Nem kért tőle semmit? - Nem, Michael. Elégedett azzal, AMI VAN. Mike most megint ugyanazt érezte, amit Mary. Minden kettejük karmájának megfelelően ment végbe. A nő tisztán látott mindent, és valamilyen módon apjában is a megtisztulás és lezárás érzetét keltette életük meghatározó 275 eseményeivel kapcsolatosan. Most valami olyan dolgot mondott ki, ami már több, mint harmincöt éve fájdalommal és bűntudattal emésztette az apját. Az apa arcán minden ott volt. Rájött, lánya nem jóvátételt követelni jött, hanem azért, hogy megajándékozza őt. Szemébe a könny mostanra hatalmas könnycseppekké duzzadt, és némán végigfolyt arcán. Mary újra leült ágya szélére, karjával átölelte drága apját, és fejét megint mellére hajtotta. Már nem is hangzott el több szó. Nem volt rá szükség. - Michael Thomas, a szeretet harmadik ismérve: A SZERETET NEM TÚLOZ. Most, hogy lelki érettségének fényessége áthatja, nem mond többet. Az ő isteni megbékélése miatt, apja most nagyon is sokkal tartozik neki - de ő egy szót se szól. Diadalittasan mutogathatná, milyen erős, és büszkén húzhatná ki magát amiatt, hogy képes volt megbocsátani -de ő egy szót se szól. Minden joga megvan arra, hogy felálljon, és büszkén verdesse mellét, hogy kilenc év után képes volt ide eljönni - de ő egyetlen szót se szól. Mike bámulattal nézte a nőt. Valóban, a nő a fény harcosa volt, aki olyan dolgokat is megértett már, amelyeket ő még csak most tanul. Milyen csodás dolog! Még mindig a Földön volt - ezzel a tudással! Milyen békés és tartalmas életet élhet. Mike magába merült, közben elbűvölve nézte a szeme láttára kibontakozó jelenetet. 276 Az apának már semmit nem kellett mondania. Mindenért megbocsátottak neki, és most minden idegszálában csodás békét és elengedettséget érzett. Amit Mary tett, nem az apjáért tette, ő csak saját lelkét tökéletesítette - mégis, mindez az apját is érintette. Most pedig valami új dolog volt készülőben, amit szintén fontos volt tisztán látni. Mike figyelt, tudta, nagy jelentősége van mindannak, ami most szemei előtt zajlik. Az apa hosszan megpihentette tekintetét a lányán, majd lágyan lehunyta szemét. Arcán a tiszta béke üdvözült mosolya. Megkapta élete ajándékát - pont a legjobbkor. A műszerek hirtelen éles sípolásba kezdtek. Majd hirtelen csend lett, és Mike tudta, hogy a férfi az imént eltávozott. Nővérek futottak be, de már nem tehettek semmit. Nagy jövés-menés után letakarták a férfi arcát, és egyedül hagyták Maryvel. A fehér angyal megint megszólalt: - Michael Thomas, a tiszta szeretet negyedik ismérve: A SZERETET BÖLCS, az előző három ismérvet tökéletesen működteti! A nő mindent helyesen időzített, és pontosan érkezett. Belső, intuitív térképét használta, Michael Thomas, hogy megtudja, pontosan mikor kell jönnie. Most pedig ismét figyeld, mit csinál. Mike figyelmét az angyalról most megint a szoba felé fordította. Maryre nem tört megállíthatatlan zokogás apja elvesztése miatt. Nem lett rajta úrrá a bánat, bármennyire 277 is szerette apját. Megkérte a nővéreket, hadd maradjon még egy kicsit egyedül vele. Mike nézte, ahogy kezét a letakart alak mellére helyezte. Majd felemelte fejét, egyenesen az angyalra és Mike-ra nézett. Úgy tűnt, mintha pont hozzájuk beszélt volna! Erős hangját mind a ketten most hallották először. -Sokáig őrizze emlékét a Föld ennek az embernek, kit mérhetetlenül szeretek! -Mary hangjában volt valami tekintélyt parancsoló. - Jött, és amit vállalt, tökéletesen teljesítette. Elfogadom ajándékát. Ünnepeljétek hazaérkezését! Mary lassan leeresztette tekintetét, összeszedte holmijait, és kiment a szobából. Mike-nak még a szája is tátva maradt a csodálkozástól azon, amit az imént látott. Éezte, hogy a pillanat érzelmi energiája egész lényét áthatja. Ami az imént történt, nem más volt, mint egy életre szóló szerződés befejezése és lezárása méghozzá milyen lezárása! - A szeretet bölcsessége volt az, ami lehetővé tette Mary számára, hogy apja halálát ünnepként, és ne pedig gyászként élje meg - mondta az angyal bölcsen. Majd Mike-ra nézett, és rögtön kérte is a véleményét. - Tiszta Szívű Michael Thomas, mit gondolsz erről az egészről? - hangjában azonban nem volt türelmetlenség, várta, hogy Mike kicsit összeszedje magát lelkileg. - Úgy érzem -kezdte az, miközben torkát köszörülte -, úgy érzem... hogy ettől a pici nőtől ez alatt a pár perc
278 alatt annyit tanultam, mint az összes angyaltól eddigi utam során - majd rájött, mit is mondott, és kicsit elszégyellte magát. - Nem mintha nem értékelném.., - homályosan kivehető kezével Fehér intett, elég a szabadkozásból. - Válaszod tökéletes volt, Michael Thomas. Tökéletes! Csak az számít, amit az ember tesz. És ez így van jól, és így lesz majd a következő próbán is. Ebben a pillanatban hirtelen elmosódott a helyszín, és Mike megint az utazással járó mozgását érzékelte. Hamar visszaérkeztek oda, ahonnan elindultak: a fehér ház fehér szobájába. Mike nagyon csendes volt. Michael Thomas, van bármi kérdésed? - kérdezte Fehér. Mike gondolkodott, mit is akar tudni. Azzal tisztában volt, hogy nincs akkora ereje, mint Marynek. Tudta, hogy ugyan csomó dolgot megtudott és megértett már a dolgok valódi működéséről, mégis, belőle hiányzik Mary nyugodt ereje. Vannak eszközei, varázstérképe, és tudással van felvértezve. Magas a vibrációja, számtalan dolgot megtapasztalt, de mégsem rendelkezik azzal a szeretettel, amivel Mary. Feltette a bűvös kérdést: - Fehér, áruld el nekem, elérhetem valaha is a szeretetnek ezt a szintjét?- El akarod érni? - Igen. 279 - Tiszta Szívű Michael Thomas, szereted Istent? Mike kiegyenesedett, azt gondolván, ezért, csakis ezért a pillanatért - ahogy itt áll most, és a kérdésre válaszol-, tette fel korábban neki minden angyal ugyanezt a kérdést. - Igen, Fehér, szeretem - válaszolta szertartásosan. - Akkor engedd, hogy tiszta szándékod megteremtse az erőt! Mike nem emlékezett, mi történt ezután. Öntudatát elvesztette. Álmok jöttek... valahová elvitték... egy szertartáson vett részt... valamit ünnepeltek... valamit adtak neki... egy ajándékot, amit fizikai testének sejtjeiben hordoz. És a szülei is ott voltak megint! Minden olyan kivehetetlen és minden olyan csodálatos volt! Mikor magához tért, Mike fehér szobájában találta magát, a fehér ágyon feküdt. Este volt már, érezte, mennyire kimerült. Olyan volt, mintha egy testi megpróbáltatással járó szertartáson vett volna részt. Tudatát teljes homály fedte, gondolatait képtelen volt összpontosítani. Vajon mi történhetett vele? De ezt ráér később kideríteni. Most aludnia kell. Bemászott a takaró alá, és azonnal mély álomba zuhant. Akár csak az előző éjjel, most is nagyon jól aludt. 280 MÁSNAP REGGEL, mikor felébredt, Mike érezte, hogy teste újabb vibrációváltáson ment keresztül. Sokáig ült ágya szélén és ezen gondolkodott. Kipihent és nyugodt volt mintha kicserélték volna! Bár az érzést nem tudta volna pontosan meghatározni, mégis, valahogy egész lényét bölcsebbnek érezte. Annyi mindent tudott - és épp itt kezdődtek a bajok. Képtelen volt kiverni fejéből Maryt és az apját. Mary ott élt a Földön, és mégis, milyen csodás spirituális lény vált belőle. Hatalmas változásokat vitt végbe vibrációjában, és életében jelen volt az erő. Mary ott maradt. Nem kérte, hogy hadd menjen „haza". Mary kitartott a földi élet mellett, és bejárta a hosszú utat. De ő kiugrott! Hol volt ebben az egészben a becsületesség? Mike érezte, ahogy újonnan szerzett bölcsessége egy számára mindaddig ismeretlen belső önvizsgálatot és őszinteségi próbát tart. Óh, persze, ő őszinte ember volt - talán mindenkinél őszintébb. A farmon nőtt fel, és csodálatosan őszinte emberek nevelték, ami meg is tette hatását, de azt, amit most, soha nem érezte. A földi értelemben vett őszinteség nem ugyanaz volt, mint a spirituális. A spirituális őszinteség több más dimenzió bölcsességének bekapcsolását jelentette, és ezért teljesebb volt. Kezdte már sejteni, mire gondolhatott Bíbor és Fehér, mikor a továbbhaladásról való döntést emlegették. Újonnan 281 szerzett bölcsességével gondolkodása változni látszott. Vajon helyes-e mindaz, amit most tesz? Várta volna a Földön nagyobb spirituális kihívás annál, amit kért? Mike gondolatai végig folyamatosan e kérdések körül jártak, miközben felkelt, felöltözött, és megreggelizett. Eltervezte, ahogy találkoznak, rögtön feltesz Fehérnek néhány nagyon alapvető kérdést. Fehér az ő tanácsadója lehet ezekben a dolgokban, és biztos volt benne, hogy segíteni fog neki. Fehér, mint mindig, most is az ajtó túloldalán várt rá. Mike belépett az ő energiakörébe, és nem szólt semmit. Fehér állt egy darabig, amíg Mike száját tátva körbebámult. Az addig kivehetetlen formájú falakat és padlót most kristálytisztán látta. A belső tér olyan bonyolult építészeti
megoldásai rajzolódtak ki körülötte, melyeket addig nem is sejtett. Csodálatos volt! De ez még nem volt minden. Elképzelhetetlenül jó érzés járta át, mikor az angyal fénykörébe belépett! Volt közte, és a hatalmas fehér angyal között egyfajta kapcsolat, amitől valamiképp társának érezte. Mintha ő, Mike, része lett volna annak a valaminek, ami a fehér angyal volt. Érezte, mennyire szereti az angyalt. Erre való válaszul, lélegzetvétele felgyorsult. - Az új látásod miatt van, Michael Thomas - mondta az angyal, anélkül, hogy Mike kérdezte volna. - Egy dimenzióváltás, egyben biológiai váltás kezdetét jelzi. Olyan, 282 mint Marynél, és azért kaphattad meg, mert oly tisztán vágytál rá, amilyen tisztaságot csak ritkán látunk. Fehér, szeretnék feltenni pár fontos kérdést - Mike szerette volna nagyon nyugodtan és hangjában tisztelettel megfogalmazni, mit is akar, de szinte megijedt saját hangjától! Öblösebbnek tűnt, mint szokott, vagy csak hangosabb volt? Furcsa módon más volt, mint szokott, és Mike kényelmetlenül érezte magát miatta. Mintha személyiségét veszélyeztette volna ez a változás. Nyugtalan lett. - Michael, maradj csendben egy kicsit! - az angyal hangja megnyugtató és együtt érző volt. - Mit hallasz, mikor saját hangodat hallod? A szeretetnek és a békének olyan többlete van benne, ami kapcsolatunk kezdetétől olyannyira hatott rád. Még rá is kérdeztél, emlékszel? Szándékod, hogy előre haladj, látszólag elveszi tőled értékes személyes dolgaidat. Ez utazásod sarkalatos eleme. Emlékszel arra, amikor Kék erről beszélt neked? Azt mondta, hogy régi vibrációdat már megszoktad, és kis időre van szükséged, amíg az újhoz is hozzászoksz. Ugyancsak erről kaptál tanítást, mikor a narancssárga házat elhagyva, becses tárgyaidat elvették tőled. Sajnáltad, hogy elveszítetted őket, és szomorú voltál miatta, de ennek meg kellett történnie ahhoz, hogy továbbmehess. Egy kis idő múlva már nem is gondoltál rájuk. Tegnap az eddigi legnagyobb változásra fejezted ki szándékodat, és kérésedre válaszul, jelentős 283 változáson mentél keresztül. Michael, a külsőd, a hangod, és már gondolataid is nagyobb céltudatosságot jelképeznek. Akárcsak Mary, te is a fény harcosává válsz! Az angyal szavainak hallatán Mike-ot a megértés és a bölcsesség hullámai öntötték el, ám az információ csak fokozta vágyát, hogy spirituális útjával kapcsolatos kérdésére választ kaphasson. A furcsa hangot, ami immár az ő hangja volt, amennyire tudta, figyelmen kívül hagyta.- Köszönöm, Fehér. Megértettem. Hálás vagyok az ajándékért, nyilván hozzászokom majd, ahogy a többi dologhoz is hozzászoktam. De kérlek, hallgass meg! Tanácsra van szükségem - az angyal tudta, mi jönne, és máris kezdte a választ: - Sok dolgot elmondhatok neked, Michael, és mindent meg is válaszolok, amit tudok. De van egy terület, mely kizárólag saját bölcsességed részére van fenntartva. Szándékod a végső döntés és a bölcs megkülönböztetés erejével ajándékozott meg. Döntéseid szentek és saját isteni lényegeddel telítettek. Magukba olvasztják jövődet, és megteremtik realitásodat. Érintik mindazok életét, akik veled kapcsolatban vannak, és így, belőled kell fakadniuk. Mike hasonló válaszra számított. Már a kezdetektől tudta, hogy az angyalok nem fogják megtenni helyette az utat. Tudta, hogy a tanítások neki szólnak, és mindent, amit tesz, saját elhatározásából kell megtennie. Mégis, megpróbált 284 olyan tudást kipréselni, melynek segítségével jobban megérthette volna, mi történik vele, és mit kell tennie. - Fehér, te remek tanár vagy - hangjától már megint ideges lett. Eszébe jutott, amikor kiskorában először hallotta meg saját hangját egy magnón. „Ez én lennék?" - csodálkozott. „Az nem létezik!" Ez a mostani eset hasonlónak tűnt. Mielőtt Mike bármit mondhatott volna, Fehér elfordult, és haladt tovább a folyosón. Mike követte a hatalmas, suhanó angyalt. Olyan volt, mintha egy másik házban vezették volna végig. Másnak látott most mindent. Bámulatos szépség vette körül. Mintha csak egy szobrászati és egyben belsőépítészeti múzeumban jártak volna. Lélegzetelállító volt a látvány, bárhová is nézett! Korábbi látása elől mindez rejtve volt, és ez elgondolkodtatta: vajon mi lehet az, ami a jelen pillanatban is rejtve van előtte, de amit egy még magasabb dimenzióban már láthatna. - A színek, Michael - felelte az angyal Mike gondolataira, anélkül, hogy megfordult volna. - Hogyan? - nem értette az angyal megjegyzését. - Most a színeket nem látod. - De hiszen, most a fehér házban vagyunk - felelte. Az angyal nagyot kacagott. Hangja megtöltötte a folyosókat.
- Csak a te emberi szemednek, Michael. A Szeretet színe messze túl van azon a vibráción, amit érzékelni tudsz. 285 Nem úgy fehér, ahogy látod. Te azért látod fehérnek, mert a többi szín vibrációja számodra nem érzékelhető. Olyan, mintha mentes lenne a színektől. De valójában, ebben a színben meg-megcsillan az Univerzum összes vibrációs szintje. Tiszta, a spektrum csúcsán álló szín ez. A dimenziókon túli fény színe, olyan erős, hogy szilárdsággal és vastagsággal rendelkezik. Milliárdszor, és milliárdszor fényesebb Földetek Napjánál. Ez a szín az igazság színe. Sok dolog van, mi emberi szemednek láthatatlan. - Úgy szeretem ezt a helyet! - kiáltott fel Mike. - Meglátjuk, vajon később is így érzel-e majd -felelte Fehér. Mike megint kíváncsi lett, miből gondolhatja az angyal, hogy később ezt másképp gondolhatja. Több kérdést is fel kell tennie. Közben haladtak tovább egy káprázatos folyosón, míg végül Fehér bevezette Mike-ot egy ablakos helyiségbe, amiben egy szék állt. - Újabb utazás? - Nem egészen - jelentette ki Fehér, - mégis, elvisz téged valahová. Fehér megint megállt Mike előtt, és jelezte, kész a tárgyra térni. - Tiszta Szívd Michael Thomas, mi az, amit tudni szeretnél 286 Mike fejében ott voltak az előre megfogalmazott kérdések. - Fehér, tudásod legmélyéről, és olyan módon, hogy én is megértsem, meg tudnád válaszolni kérdésemet, hogy utazásom ezen a hatalmas földön spirituálisán helyénvaló-e? - a forrástól szerette volna tudni, vajon helyes-e, amit tesz. - Igen - Fehér egy rövid ideig hallgatott, mintha a kérdést szó szerint véve, valóban csak egy rövid „igen" vagy „nem" választ szándékozott volna adni. Majd, mielőtt Mike még tovább erősködött volna, folytatta. - Már a legelején elmondtam neked, amit teszel, a te életed szempontjából helyénvaló. Ezen túlmenően, mi magunk se támogatnánk valami olyan dolgot, ami nem lenne megfelelő számodra. - És Mary? - tört fel belőle hirtelen új hangján, melyet még képtelen volt szabályozni. - Neki is rendelkezésére állnak az ajándékok és az eszközök, de ő még mindig a Földön van! Ez nem tűnik jobbnak valamiképp? Nem egy magasabb spirituális céltudatosság jele? - Számára az - felelte az angyal. - Fehér, rájöttem, én most azért tanulok, hogy magamat szolgáljam! Oda akartam jutni, ahol szeretet van: „haza". Valami önző dolgot kértem. Hogyan szolgálhatja ez a Földet? Most olyan úton járok, ami - úgy tűnik - egyedül azt a célt szolgálja, amit én akarok! - Úgy tűnik! - szakította félbe az angyal. 287 - Igen. Úgy tűnik - mondta szinte felbőszültén Mike. Elhallgatott. - Mióta tartozik gondjaid közé a Föld szolgálata? - csipkelődött vele az angyal. Mike-ot nagyon megfogta ez a kérdés. Kis időre volt szüksége a válaszhoz. - Nem tudom - mondta tépelődve -, azt hiszem, új énem része lehet. - Mit mondtam neked a dolgok milyenségéről, mikor legelőször találkoztunk? - vizsgáztatta az angyal. - Azt, hogy a dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak - felelte Mike. Ez utazásának visszavisszatérő témája volt, Kék és Lila is így fogalmazott. Fehéret is beleszámítva már a harmadik angyaltól hallja ugyanezt. - Nagyon jó! - dicsérte meg Fehér.- És? Mi mást mondtam még? - Mike hallgatott. Nem jutott eszébe. Az angyal folytatta. - Azt mondtam: „az otthon megtalálásának vágya nem önző, nagyon is természetes, és nincs ellentmondásban azzal a vágyaddal, hogy emberi léted célját tiszteletben tartsd" - Fehér kis szünetet tartott. - Mivel egészen idáig eljutottál, elmondok neked még egy dolgot - az angyal közben kicsit oldalra mozdult, mintha valamire készülne. - Bolygótokon egy új energia jelent meg. Ez az energia a potenciális változások és csodálatos céltudatosság vibrációjával rezeg. Vágyad, hogy hazatalálj, ennek az új energiának köszönhetően talált meghallgatásra. Utazásod így egy olyan dolog, 288 amiben csak kevesen jártak előtted, mivel csak mostanában vált lehetségessé. Te, Michael Thomas, előfutára vagy ennek a folyamatnak. Ez az oka, hogy oly nagyon örvendezünk sikereid és bölcsességed felett.
Mike sokáig hallgatott. Végül megszólalt. - Jó, értem. Amit kértem, szentesítettétek - most logikusan gondolkodott, mérlegre téve a dolgokat, úgy, ahogy ő ismerte őket. - De számomra jobb lett volna esetleg, ha a Földön maradok? Ha azt teszem, amit Mary? - Számodra? - az angyal oldalra billentette fejét. - Csak nem önzők lettünk megint? - Nem úgy értettem - rájött, hogy a Szeretet mesterénél nem érhet célt logikus érveléssel. - Azt szeretném tudni, valójában hol kellene most igazából lennem? Milyen cselekedetem hozná a legnagyobb jót mindenkinek? Ez az én igazi kérdésem. E kijelentést hallva Fehér büszkén húzta ki magát. Szélesen rámosolygott Mike-ra és heves magyarázatba kezdett: - Az, hogy kérdésedet így fogalmaztad meg, Michael Thomas, azt mutatja, hogy kezded már igazából megérteni a dolgok működését. Bölcsességed egyre inkább megmutatkozik, Michael. - Fehér, nagyon köszönöm, de mi a válaszod? - Mike nem sokat törődött az elismeréssel, és feszülten erőlködött, 289 hogy kihúzhasson valamit az angyalból. Kicsit kényelmet lenül érezte magát, hogy ilyen agresszívnek kell lennie a kedvesség angyalával. - A legnagyobb jót mi hozná? - Fehér közben távolodott. - Ez a te saját realitásod, Michael. És te, az új vibrációval rendelkező ember, meg is teremted magadnak. Nincs egyetlen entitás se az univerzumban, aki meg tudná teremteni helyetted - az angyal már az ajtóhoz is ért. Mike megértette, hogy ezzel a módszerrel nem tudhat meg többet. Ezek voltak azok a kérdések, melyeket egy angyal se akart, vagy tudott megválaszolni. Újabb taktikával próbálkozott. - Képes leszek magam megérezni, mi eredményezi a mindenki számára legjobbat? - A következő esemény eldönti majd - az angyal kinyitotta az ajtót, és már ment volna. Mike nem tudta, hova mehet. Fehér közben folytatta. - Michael, még nem áll rendelkezésedre minden információ. Ez a szeretet háza. Még nem mindent láttál itt - az angyal már a folyosón járt. - És Michael - szólt vissza, miközben az ajtót becsukta -, most jön csak a neheze - ezzel az angyal távozott, és halkan becsukta a szoba ajtaját. Mike hallotta, ahogy a zárnyelv kattan, majd minden csendes lett. Mike érezte, hogy valami történni fog, méghozzá valami jelentős dolog. Mi jöhet még? Mi olyat tudnának mutatni 290 neki, ami még a jelenleginél is nagyobb nyugtalanságot idézne elő lelkében útja helyességét illetően? Mike megfordult a széken, és arrafelé nézett, ahol korábban Fehér ált. Türelmesen várt. Tisztában volt vele, bárminek is kell történnie, az az angyal távollétében történik majd. Bármi is legyen az a dolog, egyedül kell átmennie rajta, és nyilvánvalóan Fehér akarta, hogy így legyen. Lassan az egész szoba, és maguk a fények is megváltoztak körülötte. A falak fehérsége kezdett elmosódni, és Mike székétől pár méterre, egy szűk területen egyre fényesedő füstös gomolygás kezdődött. A gomolygásból lassan mintha egy alak kezdett volna formát ölteni. Mike erősen figyelt. Rövidesen találkozni fog valakivel. Eszébe jutott, hogy korábban már említette ezt neki Fehér. Az alak lassan kezdett körvonalazódni. Mint színpadon kigyúló fények, úgy élesedett a fény a gomolygás körül, így Mike végignézhette az alak megszületését. Már hozzászokott a dolgok bemutatásának e mágikus módszeréhez, és székéről bámulta a változóban lévő teret. Egy nő volt az! Mike nézte, ahogy az alak lassan formát ölt. Néhány mély lélegzetet vett, kezdte felfogni, mi történik. Intuíciója kiélezetten várt. Testének minden egyes porcikája izgalomtól vibrált, jelezve, hogy valami különleges dolog fog történni. A felismerés új ajándéka szinte ordította neki, hogy valami egyedülálló és erőteljes 291 dolog fog történni. A kép lassan megszilárdult. Látogatója megérkezett! Az előtte álló női alaktól elállt a lélegzete. Sokkal többről volt itt szó, mint a szépség iránti egyszerű csodálatról. Azonnal érezte, hogy a nő és ő egy családhoz valók, és összetartoznak. Az alak egész belső énjét megmozgatta. Lenyűgöző volt! Mi az, amit érez? És miért indultak be szíve vészjelzői? A ragyogó vörös haj egy minden képzeletet felülmúlóan szép arcot keretezett. Mike-ra mosolygott, akinek szíve majd kiugrott a helyéről. A csodás, elefántcsontszínű arcból, mint két gyémánt, ragyogtak ki a zöld szemek. Mike esküdni mert volna, hogy megint ibolya illatot érzett. Talán a szerelem istennője lehetett -
vagy egy szírén? Mike először csak nehezen vette a levegőt, végül pedig már nem is kapott! Mi ez az egész? Agyát mintha péppé zúzták volna, miközben a csodás lény után vágyakozva csak sóhajtozni tudott. Útja során Mike több angyallal is találkozott, de ez tűnt a legcsodálatosabbnak. Talán őrá gondolhatott Fehér, mikor arról beszélt, hogy a legutolsó lesz a leghatalmasabb. Szólni sem tudott. Szíve meglepő módon kapcsolódni látszott az előtte álló alakhoz. Úgy érezte, mintha egy rég elvesztett szerelmével találkozott volna újra. A homály 292 közben teljesen eltűnt, és a női alak immár teljes nagyszerűségében ott állt az ő dimenziójában. Mike teljesen elkábult. Soha életében nem érezte azt a fajta vibrálást, amit most. Nem tudott a szavakra összpontosítani, amiket ki akart mondani. Nem tudta, mit kérdezzen. Úgy érezte, ismeri a nőt. Vagy mégse? Miért hat így rá a jelenléte? És mi ez az érzés, hogy ismeri? Majd hirtelen rájött, hol látta már! Ő volt az egyik arc a Bíbor által bemutatott családfán. Ő volt a kevesek egyike, aki nem jelent meg, hogy bemutatkozzon neki, mint a többiek. Az a vörös hajú nő volt, akinek energiája rögtön megragadta figyelmét. Miért nem találkozott vele akkor? Mit is mondott neki Bíbor azokról az arcokról, akikkel nem találkozott? Befejezetlen szerződéseknek nevezte őket? Ez alatt mit érthetett? Mike agyában lassan kezdett megjelenni egy felismerés, miközben ők ketten továbbra is csak bámulták egymást a nehéz csendben. Ha a bíborszínű ház ábráján szerepelt, akkor nem lehet angyal! gondolta Mike. Ó spirituális családjának egyik tagja! Mike-ban a találkozás kezdett egy kicsit rossz érzést kelteni, bár szíve már egy olyan dalt zenélt, ami teljesen ismeretlen volt számára. Ez a dal örömről, boldogságról és szeretetről szólt. Micsoda érzés, micsoda kettősség! Esze részben azt súgta, hogy nagy bajba kerülhet, másik része ugyanakkor ujjongott örömében. A szíve volt csak igazán bajban. Olyan érzés volt, mintha kifacsarták volna. 293 Ostobának érezte magát. Észrevette, hogy már megint szabálytalanul veszi a levegőt. Az előtte álló alak egész fiziológiájára hatással volt. Már maga a látvány is erős testi reakciókat okozott benne. Miért izzad a keze? Nem angyal volt, mégis, testének minden egyes sejtjére hatott. Abban se volt biztos, fizikailag képes lesz-e megszólalni. Már majdnem könnyes volt a szeme, kezdett elérzékenyülni, mintha egy rég elvesztett, halottnak hitt barátot látott volna viszont. Ez egy kétségkívül emlékezetes pillanat. Szerencsére, a női alak szólalt meg először.- Mike, én vagyok az. A nő hangja olyan ismerősnek és kedvesnek tűnt, hogy majdnem a földre zuhant. Örült, hogy épp ült, mert lábai teljesen elgyengültek, úgy remegtek, mint a kocsonya. Egész teste reagált a hangra, amit- egészen biztos volt benne - már ismert! De ki ez a nő, aki csillogó szemeivel és arckifejezésével arra kéri, ismerje fel? Fel is ismerte, de nem úgy, ahogyan a nő szerette volna. Tudta, meg kell szólalnia. Adrenalin szintje olyan magas volt, mint egy kamasz fiúé, akit végre szóra méltatott az iskola szépe. A nőnek csodálatos alakja volt, amit kiemelt alakra simuló ruhája. Hirtelen elképzelte, milyen csodás érzés lenne, ha a karjaiban tarthatná őt. Te jó ég! Mike most kissé zavarba jött és viszolygás fogta el, mert felismerte, hogy a fizikai vágy első stádiumában van! Mit is mondott erről Zöld? Hogy a 294 tiszta szerelemből fakadó testi kapcsolat a megvilágosodás katalizátora lehet? Mike ugyan most nem érezte teljesen idevalónak e szavakat, de a lényeg az, hogy valami elkezdődött, és amit érzett, az spirituálisán is helyes és rendben lévő dolognak tűnt. Hirtelen, mintha Zöld nevetését hallotta volna. Ügyet se vetett rá, ehelyett összeszedte minden bátorságát. Remegő hangon megszólalt: - Szép a ruhád. Jóságos Isten! Mit mondott? Miféle ostoba, semmitmondó, fantáziátlan, ide nem illő megjegyzés volt ez? Ez a káprázatos nő ellátogat hozzá a Szeretet Házába, ő is odavan a csodálattól, és mindössze ennyit képes kinyögni? Kis híján a föld alá süllyedt szégyenében. A nő elmosolyodott. Mike szinte elolvadt ettől a mosolytól. - Köszönöm Michael - mondta a nő. - Mike, én Anolee vagyok, akivel szerelmi szerződést kötöttél - mondta ki azt, amit valahogy már ő is sejtett. Szíve őrülten kalimpált a hang hallatán. Izzadt tenyerét a nadrágjába törölte, majd rájött, mozdulatát a nő is látta. Az alak kicsit előrelépett, és közelebb jött. A fény, amiben az alak fürdött, vele együtt mozdult. Erre Mike, aki legszívesebben eltűnt volna a székben, hirtelen erősen a széktámlának nyomta magát. A székpárna furcsa hangot adott. Fel akart állni, de érezte, valószínűleg elesne, és ezt semmiképp se akarta megkockáztatni a nő előtt. Már eddig is épp elég ostobának 295
tarthatja. De a nőnek kedvére volt ez a félénkség, és nem is tett rá megjegyzést. Érezte, hogy a nő jelenléte teljesen letaglózza. Amikor az felé mozdult, figyelte, hogyan lép, és a mozdulat teljesen ismerősnek tűnt. Igen, valahol legbelül ismerte már. Közelsége csak fokozta benne ezt az érzést. A nő folytatta: - Ha a Földön maradtál volna, Mike, akkor találkozhattunk volna, hiszen ott volt rá az energiapotenciál. Megterveztük, emlékszel? - de ő nem emlékezett, és ezeket a mondatokat se kívánta hallani. A nő látta, hogy szavait felfogván Mike arcára kiül a fájdalom, érezte azt is, hogy Mike szívét mélységes levertség fogja el. - Minden jól van így - vigasztalta -, azért vagyok itt, hogy elmondjam neked, tisztelünk azért, amit most teszel. A család büszke rád, és mindannyian ünneplünk téged. Különösképp én. Mike egyszerűen képtelen volt túllépni ezen. Nem érdekelte már, hogy jól van-e így, vagy sem. Sőt, az se, hogy a család ünnepli-e. Egyedül csak őt akarta! Egész életében, mindenhol az igaz szerelmet kereste. És most itt állt előtte az, akire várt. Mindig is úgy tartotta, létezik igaz szerelem, és hogy neki is lehet Isten által elrendelt, és jónak tartott társkapcsolata. Ezért imádkozott már gyerekkorában is, mert látta, mennyire szeretik és tisztelik egymást szülei. Ilyen kapcsolatra számított felnőtt férfiként, és ezért 296 érintette annyira fájdalmasan, hogy kapcsolata véget ért. Ami most történt, felismertette vele: oka volt annak, hogy annyira foglalkoztatta a Földre való visszatérés gondolata. Ez a szerződés volt az ok! Most megjelent előtte, és ő módot kapott arra, hogy üdvözölhesse, és rájöjjön - végig ott volt! Mintha egy kalapáccsal verték volna a szívét: TÚL HAMAR ELJÖTT A FÖLDRŐL! Majd eszébe jutott valami, amit tudnia kellett: - Anolee, a szerződésünkben voltak gyerekek? - Igen, három lett volna - felelte. Mike-ban nagy érzelmi pusztítást végzett a válasz. Megszólalni se tudott. Hagyta, hogy a nő elsorolja a gyerekek spirituális neveit, de minden egyes szó hallatán csak nőtt agóniája. Bár a nő kifejezte iránta való szeretetét és tiszteletét, mégis úgy érezte magát, mint akit kínoznak. Ahogy végig kellett hallgatnia, mit mulasztott, mintha szívét lassan, szavanként apró darabokra tépték volna. A meg nem született gyerekek! Mit tett? Egyre kevésbé volt ura önmagának, érzelmei kezdtek feltörni, Szerette volna átölelni a nőt, és elmondani neki, mennyire sajnálja, hogy nem maradt tovább. Jól tudta, hogy a nő nem ezért jött, de mégis, neki ez volt most minden vágya. Könnyek folytak végig arcán, teste rázkódni kezdett. A nő közben befejezte történetét, átadta az információt, amit hallania kellett. Szótlanul állt Michael Thomas 297 előtt. Közöttük úgy összesűrűsödött az energia, hogy szinte vágni lehetett. Itt állt előtte egy csodálatos, minden képzeletet felülmúlóan szép nő, ő pedig csak ült a székben és sírt! Ez az egész olyan szánalmas volt! Mike minden érzékét elárasztotta a kudarc érzete. Elektromosság töltötte be a teret, és szinte kisült a lelki indíttatásokkal és szeretettel telített energiától, mely teljesítetlen maradt, és örökre elveszni látszott. A helyzet szívbemarkolóan ironikus volt. Életének egyetlen rózsáját nem illeti majd csodálat, nem tartják becsben szépségét. Illata észrevétlen illan el, az értékes rózsa magában hervad el - már soha nem kaphatja meg a tökéletes szépségének és természetes előkelőségének kijáró csodálatot. Kettejük szerződésének ereje igen erős volt, és ez a felismerés a Szeretet Házának fehér székében ülő Michael Thomas szívét és lelkét egyaránt összetörte. A nő realitása kezdett veszíteni erejéből, és Mike rögtön reagált. Kiabálni kezdett. - Ne! Kérlek, ne menj el. Kérlek! - úgy érezte, soha nem látja viszont a nőt. Csak néhány percet akart még. A szavak, amiket a nő búcsúzásként mondott neki, a szokásos angyali maszlagnak tűntek. - Michael, nem minden olyan, amilyennek látszik - a ragyogó és káprázatos női alak, Michael Thomas életének szerelme, ezzel a látszólag elcsépelt mondattal búcsúzott, 298 majd eltűnt, és vele együtt eltűnt egy emberi élet minden reménye is. Mike közben szinte látta és hallotta, amint boldogságáról szőtt álmai nagy erővel egy falnak ütköznek - a spirituális céltudatosság falába. Mike megdermedt a fájdalomtól. Képtelen volt megmozdulni. Órákon át meredt szoborként előre, abban a halvány reményben, hogy a különleges lény visszatér a helyre, ahol megjelent előtte - a helyre, melyet puszta jelenlétével megszentelt. Könyörgött Istennek, csak pár percet együtt tölthessen még elveszített társával. A szobában egyre gyérebb lett a fény, és színe is megváltozott. Végül teljes feketeség vett körül mindent, teljes összhangban a holdvilág nélküli éjszakával odakinn, és Mike szívének reménytelenségével idebenn.
Úgy ült a csendben, mint akit véglegesen és egyértelműen legyőztek. Szívében nem volt öröm. A spirituális utazás békéje helyett most fájdalom és gyötrő veszteségérzet hatotta át. Sérült szíve bánatától és az erős felismerés erejétől energiaszintje süllyedni kezdett, majd mély álomba merült. Mozdulatlanul feküdt, miközben álmában a tragikus találkozás szenvedéseit élte át újra meg újra. Mike szíve összetört. 299 ÚJ NAP VIRRADT, és a szobát fénnyel terítette be. Mike a székben találta magát, ahol az éjszakát átaludta. Úgy érezte, mintha egy maratoni távot futott volna, mindene fájt, de nem a mozgástól, hanem attól, hogy ugyanabban a pozícióban ült órákon át. Ennie kellett volna, de nem volt éhes. Kényszerítette magát, hogy lassan felálljon, és elinduljon lakrésze felé. Mint mindig, az étel most is elkészítve várta, de alig evett valamit, azt is mechanikusan, mit sem törődve az őt körbevevő csodálatos szépséggel és az ételek hihetetlen finomságával. Mikor végzett, bement hálószobájába, ahol az ágy érintetlen volt, mivel nem aludt benne. Kinyitotta a szekrény ajtaját. Ott voltak az ajándékok, melyeket szeretettel adtak neki az angyalok, mikor meglátogatta őket, és tanításaikat magáévá tette. Érezte, hogy egy fájdalmas tudás hatja át. Fülében csengett Fehérhez intézett kérdése: „Képes leszek magam megérezni, mi eredményezi a mindenki számára legnagyobb jót?" Most megértette, miről szól ez a próba. Egész lénye azért kiáltott, hogy most, azonnal visszatérhessen a Földre! Mindössze annyit kellett volna tennie, hogy becsukja a szekrény ajtaját, kimegy a házból, és az ösvényen balra fordul jobb helyett. Tudta, hogy így van. Ezzel kifejezné szándékát, hogy útját meg kívánja szakítani, és vissza akar térni. Fehér 300 elmondta neki, hogy ez se ítélkezést, se bűntudatot nem vonna maga után, és persze megvilágosodást se. Mike egyértelműen tudta, mi a helyes. Még Anolee is arról beszélt neki, milyen büszke rá, bár Mike érezte, hogy miközben kimondta, az ő szíve is fájt. Mégis, ő is arra biztatta, hogy haladjon tovább. Mike tudta, mi hozza a mindenki számára legnagyobb jót. Ha balra fordulna, azzal önmagát, és emberi vágyait szolgálná. Fehér is megerősítette, hogy az igazság belátásának képessége egyre finomodik majd benne, és így is lett. Az érzés, ami átjárta, nem a kétség volt, hogy vajon melyik út a helyes, hiszen tudta jól a választ, hanem a vágy, hogy mégse azt válassza. Szíve szinte ordítva kérte tőle, fogadja el a helyzetet, és forduljon vissza. Semmilyen törvényt nem szeg meg vele, ellenben élheti az életét, és megtalálhatja Anolee-t. Földi élete onnantól kezdve más lenne. Felemelte térképét, szívéhez tartotta, lehunyta szemét, és próbálta felidézni a kék házban eltöltött időt. Lassan felvette vértjét, és érezte, milyen erőt sugároz magából. Megáldotta, és köszönetet mondott Istennek azért az értékért, amit jelképezett. Fogta a pajzsot, melle elé tartotta, próbálta megérezni, mit jelent most számára. Majd, ahogy útközben szokta, hátára akasztotta, hogy keze ügyében legyen, ha szükség lenne rá. Mint egy ütközetre készülő harcos, megragadta a kardot, és egy széles mozdulattal 301 megsuhogtatta. Hallotta az erős hangot, ahogy élével a levegőbe hasított. Emlékezett a narancssárga házban tartott ceremóniára, és arra, mit jelképezett a kard. Végül megáldotta a kardot is, és ügyesen becsúsztatta a hüvelybe, így már a kard is a keze ügyében volt. Állt a szoba közepén, magas alakja teljes harci díszben, majd céltudatosan lépkedve elhagyta a szobát. Fehér ott volt már, mikor a szobából kilépett. Látta a vértet, a pajzsot és a kardot, és rögtön tudta, mi a szándéka. Elmosolyodott, és összefordított tenyereit melle előtt tartva, elismerően bólintott felé - de az elismerést Mike most egyáltalán nem fogadta. Az angyal megszólalt: - Tiszta Szívű Michael Thomas, mit érzel? - Azt, hogy mennyire nehéz ez az egész! Fehér, igazad volt. El se tudtam képzelni, hogy ilyen szörnyű lesz. Ez a legnehezebb dolog, amit valaha is tennem kellett. És egyáltalán nincsenek jó érzéseim... de tudom, mit kell tennem. Fehér, szeretném minél előbb elhagyni ezt a házat. Kellemetlen emlékeket idéz fel bennem. - Úgy legyen - ezzel Fehér megfordult, és a bejárat felé vezette Mike-ot. Az angyal közben a válla fölött még hátraszólt. - Ezzel még nincs vége, kedves barátom! - az angyal közben a bejárati ajtóhoz vezető széles folyosóra ért. - Tudom - bár pontosan nem tudta, miről is lehet szó, de Mike intuíciója is azt súgta, hogy útja során több látni- és 302
tennivaló vár még rá, bár már csak egy ház volt hátra. Intuíciója megint jól működött. Fehér az ajtón belül várt, míg Mike felvette cipőjét. Visszagondolva Mike most úgy érezte, nem igazán kedvelte ezt a házat. Az angyal jóslata arról, hogy hogyan fogja érezni itt magát, helyesnek bizonyult, és Mike örömmel hagyta el. Fehér mindezt tudta, mégsem ítélte el őt érzéseiért. Nagyon is csodálatraméltó emberi lénynek tartotta. Jól mondták a többiek, valóban különleges volt. Michael sikerrel járhat, ha útjának hátralévő részén túljut. Hatalmas belátás és még nagyobb elszántság volt benne. Mike felvette a cipőjét, és pár lépést tett az elülső udvar felé. Majd megállt, és az ajtó felé fordult. Mivel nem léphetett ki a házból, Fehér az ajtó mögül beszélt hozzá: - Tiszta Szívű Michael Thomas, nincs nagyobb szeretet annál, amit most teszel... hogy egy ember, az egésznek ajánlva, feláldozza szívét - közben még egyszer Mike-ra mosolygott, majd becsukta a ház ajtaját. Utolsó szavait már alig hallotta a bezáródott ajtó mögül. - Nem minden olyan, amilyennek látszik. Meg fogod látni. Meg fogod látni. Végtelenül szeretünk téged! Mike lassan és fáradtan vonszolta magát végig a háztól az ösvényig tartó úton. Ez a ház nem tartozott kedvenc házai közé, és szinte kezdte unni azt a bizonyos mondatot, 303 amit annyiszor hallott már. Ha jobban belegondolt, kivétel nélkül mindenkitől hallotta, ráadásul többször is. Bár úgy érezte, a fehér ház annyi mindent elvett tőle, de az igazság az volt, ő vitt innen sok dolgot magával. Sokáig állt a ház kapujánál, közben hol balra, hol jobbra tekintett. Végül kinyitotta a kaput, elfoglalta helyét az ösvény közepén, testével balra fordulva megállt, majd teljes mozdulatlanságba dermedt, vigyázva, nehogy akár egyet is lépjen véletlenül. Szemét behunyta. Egy kis szertartást talált ki. Először megkérte az összes angyalt, akivel addig találkozott, legyenek jelen mindannyian, mikor a következő kijelentést teszi. Kicsit várt, majd hangosan beszélni kezdett: - Nincs semmiféle áldozat, mert találkozni fogok veled Anolee, mint ahogy meg nem született gyermekeimmel is, pont a kellő időben, akkor, amikor a hazavezető ajtóhoz érek - mondta, mivel szívébe zárta a földi lét ideiglenességéről és a Szellem végső valóságáról szóló angyali tanításokat. Kijelentése egy viszontlátás ígéretét hordozta -egy olyan viszontlátásét, melyre teljesen más helyen, másfajta szeretet által övezve kerülhet sor. Szívét tudatosan annak a szent találkozásnak a valóságához kapcsolta, amikor majd ismét meglátja élete szerelmét, csodálatos társát. Az lesz a hely, ahol szüntelenül szeretheti őt, és ahol őt is viszontszeretik. 304 Mike nagyot sóhajtott, és hátraarcot csinált. Michael Thomas hosszú, határozott léptekkel elindult az utolsó ház felé vezető úton. Vértje halk zörgéssel vette körül, amint a napfényes ösvényen haladt. Tudta, hogy az elképzelhető legnagyobb boldogság ígéretét hagyta maga mögött. Hátat fordított neki, és bár mindenét áthatotta a döntéssel járó fájdalom, de érezte, hogy végső menedékként Isten végtelen szeretete várja majd, és érezte azt a visszavonhatatlan bizonyosságot is, hogy újra látni fogja Anolee-t. Töprengve, de céltudatosan és komolyan haladt az ösvényen. Ebben a házban Michael Thomas sok fontosat tanult meg a szeretetről. Itt tudta meg a legtöbbet önmagáról, és Istenről. Ez volt a hely, ahol lelkét addig facsarták, míg végül, kínok között, kipréselték belőle az igazság és a belátás cseppjeit -hogy felismerje őket, és éljen velük. Ezúttal nem nézett hátra. Határozott járásában nyoma se volt bizonytalanságnak. Bár kissé fáradt volt, érezte erejét, és azt, hogy biztonságban van. Ez immár a saját földje. Hozzá tartozott, megfizetett érte, kiérdemelte. Rövidesen kiderül, mindez valóban így van-e, mert az úton alig egy órányi járásra még egy igen nagy próba vár rá. Ebben a harcban AZ nem mást, mint a Michael Thomas lelkét akarja megkaparintani. 305 TIZENEGYEDIK FEJEZET A hetedik ház BÁR AZ IDŐJÁRÁS ALAPVETŐEN nem változott, mégis, most érezhetően más volt, mint egyébként. Mike már megszokta, hogy ezen a földön vagy gyönyörű napsütés, és ezzel együtt kellemes idő van, vagy pedig az elemek ég háborúja, mely szinte egyik pillanatról a másikra érkezik akkora erővel, hogy képes lenne laposra püfölni egy görögdinnyét akár tíz perc alatt. Ma azonban a borult égbolt lassan fémesen szürkévé vált, mindennek egyhangú külsőt kölcsönözve. A levegő egy kissé lehűlt, könnyű, mégis baljóslatú szél fújt. Nem egyenletesen fújt, hanem vészjóslóan pulzált. A felhők ugyan még nem kezdtek
vészjóslóan összesűrűsödni, de fel se oszlottak. Még egy órája se volt, hogy Mike útra kelt. Nem aggódott az időjárás miatt, de tudatában volt, hogy megváltozott. Mike ezúttal „automatára" kapcsolt. Bár továbbra is többször hátranézett, fejében a döntésével kapcsolatos 306 gondolatok jártak. Amikor az utolsó ház felé vezető úton elindult, az az erős érzése volt, hogy túljutott egy láthatatlan spirituális mérföldkövön, átlépte útjának egyik fontos határvonalát. Még nem tudta teljesen elengedni a képet, hogy újra a Földön van, Anolee és gyerekei társaságában, és mindenki boldog. Valahányszor gondolatai erre vették az irányt, megnyugodott. Mikor felnézett, és látta, hogy előtte az ösvény ismeretlen kihívások felé kanyarog, nagyon egyedül érezte magát, és a veszteség szűnni nem akaró érzetétől egyre nehezebben vert a szíve. Nem halt meg senki, szíve mégis gyászolt. Mindezek ellenére, mélyen gondolataiba merülve, egyre ment csak tovább, észre se vette, hogy a terep lassan drámaian megváltozott. Mike egy különösen éles kanyar után észrevette, hogy egy szűk völgybe érkezett, és az ösvényt mindkét oldalról meredek fal fogja közre. Most figyelt csak fel rá, hogy buja zöld növényzettel borított, lankásvölgyes táj helyett most egy kopár vidéken jár. Hatalmas föld és szikla kiszögelléseket látott, és itt-ott néhány magas fát, melyek mellett még jobban feltűnt a környezet kopársága. Rájött, hogy mivel gondolataiba merülve haladt, egyáltalán nem tűnt fel neki a táj változása. Az ösvény egy szűk szorosba vezetett, melynek mindkét oldala igen meredeken futott felfelé. Ettől, és a szürke felhőktől alig volt fény, mintha csak alkonyodott volna már. Intuíciója arra ösztökélte, 307 legyen figyelmesebb. A távolban látható dolgokat nem tudta kivenni. Sziklák lehettek talán, vagy...? Légy éber! Figyelj a veszélyre! - hallotta belül. Hirtelen rájött, az utóbbi egy órában szinte egy mentális ködben járt. Megállt, vett néhány mély levegőt, és próbálta elméjét élesíteni. Mintha valami csengett volna megint a fülében. Mi volt ez? Mike engedelmeskedett ösztöneinek, és veszély után kutatva körbenézett. Hátrapillantott az ösvényen, szemével a sötét lényt kereste, amelyik mindig újra a nyomába szegődött, valahányszor egy házat elhagyott, de ezúttal nem látott semmit. Nem volt mozgás. Az eltelt egy óra szürke egyhangúsága is okozhatta, hogy így elkényelmesedtek és lelassultak a gondolatai. Bár a szokatlan időjáráson, és az újszerű tájon kívül semmi feltűnő vagy fenyegető dolgot nem észlelt, ösztönei mégis azt súgták, hogy fel kell készülnie valamire. Mike halkan megköszönte új vibrációs erejének, hogy figyelmeztette. Elővette térképét. Talán az szolgál majd valamilyen információval. Mike a térképet vizsgálta. Valami különös volt rajta, de még nem tudta, hogy mi. Mutatta a szűk szorost, ahol épp tartózkodott, és annak közvetlen környezetét, de volt ott valami más furcsaság is. Közelebbről megnézte. Igen! A térképen egy üres foltot látott, körülbelül száz méterrel előrébb, épp abban a távolságban, ami most látókörén kívül 308 esett. Ez szokatlan volt. Ezen a furcsa, de igen hasznos térképen az „ITT VAGY MOST" pont körzete többnyire ki volt töltve. Bár a múltból vagy a jövőből nem mutatott sokat, de ha valamit mégis jelzett, azt általában pontosan és kellő részletességgel tette. Most az úton előrefelé ott egy üres folt - mintha csak kitörölték volna. De mit jelezhet egy üres pont? - Kék, mit jelent a térképen az üres folt? - kérdezte hangosan. Kék nem válaszolt, de Mike saját intuitív hangja igen. Szinte rögtön megkapta tőle kérdésére a választ. Emlékezett rá, hogy a „valami", ami követte őt, a térkép hatókörén kívül igyekezett maradni. Talán pont ez volt az oka, el akarta kerülni, hogy a térkép üres foltként jelölje! Kék elmondta neki, hogy a térkép a „most" pillanatával volt összeegyeztethető. Útjának „időszerű” energiáit jelölte, egy bizonyos típusú vibrációt képviselt. Volt valami előtte az úton, ami nem tartozott a mosthoz! Volt valami olyan dolog a kanyar után, ami a térkép magas vibrációja számára, láthatatlan volt! A térkép hiányos információinak tehát az volt az oka, hogy az a valami, nem azon a szinten vibrált, mint ez a szent föld. Mike érezte, hogy helyzetelemzése pontos. Az a valami ott rejtőzködött, és rá várt. Elővigyázatosabbnak kellett volna lenni! Mi történhetett volna, ha új intuitív ereje nem 309 figyelmezteti? Gyengéden ostorozta magát javíthatatlan romantikus énje miatt, majd próbálta erősíteni új, harcos énjét. Nem kellett hozzá sok idő. Olyan nyugalmat és erőt kezdett érezni magában, ami eltökéltségét jól tükrözte. Minden sejtjét riadóztatta az üzenettel, hogy valami közeledik - valami fontos dolog.
- Hé, mindenki! Ébresztő! - jót mosolygott azon, hogy testéhez beszél, s szinte megint hallotta Zöld nevetését. Hiányzott neki a zöld angyal. Most, a felkészülés idején, a humor csodálatos gyógyszernek bizonyult. Felkészülés? De mire? Csak nem egy csatára? Hirtelen jött a felismerés. Örült erővel, gondolatok és képek hatalmas szökőárjaként csapott le rá. Megdermedt. Ki kellett ordítania magából új félelmét, bárki is hallja: - TE JÓ ÉG! Ml VAN, HA TÉNYLEG HASZNÁLNOM KELL A FEGYVEREKET? Megrázkódott. Érezte az egész testén végigfutó pánikot. Nem! Az egyszerűen nem lehet! - De hisz ezek pusztán csak jelképei a fény harcosának! Csak JELKÉPEK! - kiáltotta az ég felé, miközben körbefordult, mintha arra számított volna, hogy a gyenge fényben megpillantja valamelyik angyal barátját a szoros fala mellett elrejtőzve. Saját hangja visszhangként tért vissza hozzá. 310 Narancssárga! Nem is tanítottál meg harcolni! Azt hittem, nem is kell igazán... - nem folytatta a mondatot. Közben rájött, hogy még mindig kiabál. Hallotta, ahogy hangját visszaveri a szoros fala. Egy csomó gondolat cikázott fejében. Szavak, amiket az út során megismert angyaloktól hallott... Emlékezett rá, hogy Bíbor egy rémítő próbáról beszélt neki, de azt gondolta, hogy a nagy viharra célzott vele. Most rájött, hogy Bíbor egy olyan eseményre gondolt, ami előtte állt, nem pedig egy múltbelire. És most mi lesz? Eszébe jutott, mit mondott Fehér, amikor a kórházban Maryről beszélt: „Ne engedd, hogy a látvány megtévesszen. A fény harcosa áll előtted. Legyőzte a szörnyet, és ereje immár hatalmas!" Legyőzte a szörnyet? Arra is emlékezett, mit mondott neki Fehér, mikor a fehér házat elhagyta: „Még nincs vége, kedves barátom!" Hányféle figyelmeztetés, és hányféle árnyalat. Harcolnom kell? Igazi harcban? Tényleg használnom kell a kardot? Mike leült az ösvényre. Térdei elgyengültek a félelemtől és pániktól. Hiszen nem is volt harcos nem igazi harcos volt!- Angyalok, erre nem is készítettetek fel! - mondta a szürke égbolt és a fenyegető falak felé. - Én nem fogok harcolni! Miért is kellene? Az igazi harc, és az igazi fegyverek a régi vibrációt képviselik. A régi gondolkodásmódot. Itt 311 semmi keresnivalójuk! - furcsa csend volt, A szél elült. A halálos csendben jöttek megint a hangok. - Kivéve, ha egy régi energia ellen harcolsz- tisztán hallotta Narancssárga hangját. Mike azonnal felpattant, és körbeforgott, mintha tudni akarta volna, honnan jön a hang. - Kivéve, ha ellenfeled rengése alacsonyabb a tiednél - felismerte Zöld hangját! Rájött, az angyalok hangját belül hallja. - Kivéve, ha ellenfeled nem tartozik családod tagjai közé - most Bíbor hangja szólt hozzá. - Kivéve, ha hiányaik belőle a szeretet, Michael - hallotta Fehér csodás, megnyugtató hangját. - MÉG MINDIG NEM ÉRTEM! - kiáltotta izgatottan. - Fehér! Én nem is vagyok igazi harcos! - Ahogy Mary sem volt az, Michael - mondta az angyal megint megnyugtatóan. - A régi energia a régi paradigmának f elei meg, Michael. Ez az, amiből ellenfeled ért - mondta lágy női hangján Lila. - Narancssárga! Kérlek, mondd el nekem, hogy kell harcolni! - kérte kétségbeesve. - Megtettem - hallotta megint Narancssárga bátorító hangját. - Tiszta Szívű Michael Thomas, kész vagy harcra! Mindent tudsz. - De mit kell tennem? Csend. Majd Kék hangjára ismert megint: 312 Emlékezz rá, Michael Thomas, nem minden olyan, amilyennek látszik! A szavak valahogy most másképp hangzottak. Olyan figyelmeztetésként és tanácsként, mint amire ebben a pillanatban valóban szüksége lehet! Az angyalok egész légiója volt most vele. Ha ekkora erővel vannak jelen, akkor valami nagyon ijesztő dolog várhat rám! Nyugtalan volt. Tudta, hogy nem rendelkezik tényleges harci ismeretekkel, de az angyalok az ellenkezőjét állították. Megbízik bennük, és különben is, mi más választása van? Itt volt már, egészen közel. Körbenézett, és megadóan bólintott. Nincs menekvés - gondolta. Bárki, vagy bármi is várjon rá, jó helyet szemelt ki a támadásra. A fal túl meredek volt ahhoz, hogy meg lehessen mászni, és a menekülés egyedül lehetséges módja egy szűk folyosóra korlátozódott, ahol könnyű prédául kínálta volna magát az ellenfélnek. Ellenfele mindenre gondolt. Legalább annak örülhetett, hogy tudja, hol van, és nem éri meglepetés, ha meglátja.
Minél többet gondolt az egészre, annál magabiztosabban nézett a rá váró események elé. Új vibrációja segíteni fog, ezt tudta. Nyugalmat érzett, ami egyáltalán nem tűnt logikusnak - lelki nyugalom volt. Kezdte elfogadni, hogy alkalmas a feladatra, bár nem tudta pontosan, miben áll, vagy hogyan kezeli majd. Ez így van rendjén. Végül is, pont erről szól ez a hely. A jövő még nem elérhető a számomra, de Isten 313 tudatában már mindez lejátszódott. Ennek a helyzetnek a megoldása is megszületett már, csak előttem nem fedi még fel magát. Ahogy eddig, ezután is megtudok mindent, amikor kell. Rendelkezem a tudással, önerővel! Ez az én földem, enyém a terep előnye!- Lássuk csak - mondta hangosan -, a vihar összevert; egy angyal a lábamra taposott; legértékesebb tárgyaimat elvették; érzelmileg többszörösen megkínoztak; testem biológiáját megváltoztatták; szívem pedig szinte belepusztult egy elválás fájdalmába. Mitől félnék ezek után? Velem vannak fegyvereim. Készen állok! - nagy levegőt vett, és arra nézett, amerre a kihívás várt rá. Elhatározta, hogy tesz valami olyan dolgot, amit néhány héttel korábban még buta és nevetséges dolognak tartott volna. Letérdelt, és rendezett egy kis szertartást. A harci eszközök mindegyikét megérintette, és elmondta nekik, mit vár tőlük. Elvégezte a gyakorlatokat, melyeket Narancssárga az egyensúly megőrzésével kapcsolatban tanított neki. Körülbelül húszpercnyi időt töltött azzal, hogy kifejezze háláját, amiért kiválasztották a harcra, bárki is legyen az, aki a kanyar után vár rá. Kifejezte e föld, és saját léte felett érzett háláját. Ezzel Michael Thomas, a tőle telhető legjobban felkészülve a harcra, felállt. Folytatta útját az ösvényen. Befordult a kanyarba, ahonnan messze ellátott. A meredek falak miatt a szűk szorost a balsors sötét, vészjósló átjárójának látta. Tudta, 314 hogy AZ ott van valahol. A térkép egyértelműen mutatta. Attól, ami rá várt, máskor egész testét pánik fogta volna el, a félelem szirénái adták volna őrült jelzéseiket, és csak egy remegő hústömeg állt volna e helyen. Végül is, csak egy kereskedő volt, nem harcos! Ehelyett, minden érzéke fokozott éberséggel várta az eseményt, félelem helyett elszántság töltötte el. Új vibrációs ereje és fegyverei is harckészültségben álltak. Intuíciója verhetetlen volt, és Mike minden lépésnél ráirányította figyelmét, tudta, hogy nem fogja cserbenhagyni. Semmi. Majd bal oldalt mozgásra lett figyelmes. Gyorsan arra fordult, és egy hatalmas fát látott az ösvény mellett alig harminc méternyire. Honnan jöhetett a zaj? Mekkora sötétség a nappal kellős közepén! Ez is része lenne a próbának? Miért nem világítja be a Szellem fénye ezt a helyet? Megint mozgás zaja hallatszott a fa felől! Látta, hogy az ágak megmozdulnak. - Bárki is vagy, gyere elő!- hangja erős és parancsoló volt. - Ha te nem jössz, megyek én! - egy kicsit várt, minden sejtjével éberen figyelt. Lassan egy átlagos külsejű ember tűnt föl, és állt meg az ágak alatt. Ruházata alapján farmernek látszott, bár 315 mezítláb volt. Karjait megnyugtatólag felemelte, és intett neki. Majd megszólalt: - Mike, kérlek, ne bánts! Jövök már - az alak lassan kilépett az ág takarásából, és elindult Mike felé. Ahogy alakja kivehetővé vált, és közeledett felé, Mike felismerni vélte a járást. Nem, az nem lehet! Már az arca is tisztán látszott. - Apa? - Mike apja lassan odaért hozzá az ösvényen, és megállt tőle ötméternyire. Mike esküdni mert volna, hogy az alak felől a farm jellegzetes szaga árad. - Igen, fiam, én vagyok. Kérlek, ne bánts! - de Mike nem dőlt be ilyen könnyen. Tudta, ez megtévesztés is lehet. Végül is, a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Az ember, bár az apjának tűnik, lehet, hogy valaki más; és ami azt illeti, erősen errefelé hajlottak a tények. Továbbra is megőrizte elővigyázatosságát, és mindenre felkészülve, éberen figyelve beszélt. - Uram, ön most pont azon a helyen áll, ahol egyik ellenségem megjelenésére számítottam! - Tudom, fiam. De az ellenség még egy kicsit odébb van. Ott vár rád, és egész lelkedet akarja. Téged becsaptak! Ez az egész rossz, úgy, ahogy van. Hidd el nekem! - de Mike még mindig nem vette be. - Mi dolga itt? - Az Isten szerelmére! Mi más lenne, mint hogy megállítsalak, mielőtt még túl késő lenne? Megengedték, hogy 316
visszajöjjek ide, és figyelmeztesselek téged! Már napok óta itt várok rád, mert biztos voltam benne, hogy erre jössz. Vigyázz, mert mindenkit, aki továbbmegy, legyőz a szörnyeteg! Sokan elértek már idáig, de mind elpusztultak. Ez egy gonosz föld, téged pedig csúnyán rászedtek! Mike még mindig nem hitte el, hogy az előtte álló alak az apja. Az túlságosan is kézenfekvő lett volna. - Bocsáss meg, apa, de bizonyítékra van szükségem. Felelj, mi volt a gyerekkori becenevem? Az rögtön válaszolt: - Mykee-Wykee. Mike arca megrándult, ahogy meghallotta a helyes választ: - Mit ünnepeltek a Conell csűrben, 1964-ben? - Az ikrek, Sarah és Helen, születését. Mike a férfi összes válaszát kínos alapossággal elemezte. A hang és az alak is meggyőző volt. Majd arra kérte, meséljen neki a gyerekkoráról, az iskoláiról, a barátairól, milyen ruhákban járt, mik történtek vele. Ahogy ott álltak egymással szemközt, az apa vagy félórán át szinte folyamatosan beszélt, Mike múltjának minden részletére tökéletesen és pontosan emlékezve. Mike lassan kezdett megpuhulni. Ez az ember szemmel láthatóan mindent tud. Ez csak úgy lehet, ha tényleg ott volt. Nincs senki és semmi, aki vagy ami ennyi mindent képes lenne megjegyezni olyan dolgokról, 317 amikről egyébként csak ő, Mike és apja tudhatott. Bár hallotta intuíciója vészjeleit, mégis, úgy gondolta, ez az ember csakis az apja lehet! Ekkor a férfi izzadni kezdett. - Apa, mi történik itt? Még mindig nem értem. - Michael, annyira szeretlek! Te most épp egy kórházban fekszel, súlyos nyaki sérülésekkel. Ugye, emlékszel arra, mi történt a lakásodban? A gonosz ügyködései miatt azóta csak repkedsz, miközben valójában kómában fekszel! Mindez... - a férfi kezével a környező hegyekre mutatott - ... nem létezik. Minden csak kitaláció! Semmi se igazi. Minden, amit itt mutattak neked, az összes fura színű ház, csak egy nagy összeesküvés a lelked ellen! - a férfi egyre nehezebben vette a levegőt. Mike tudta, hogy amit a férfi mond, nem lehet igaz. Teljesen összezavarodott! Bár ő, Mike, nagyon jól tudta, miket tapasztalt ezen a földön, mégis, apja szavai olyan meggyőzőnek tűntek. És mennyi mindent tudott. De mitől érezheti ilyen rosszul magát? Elvégre halott, és odaátról jön. Hogyan lehetnek akkor testi problémái? - Apa, jól vagy? - Igen, fiam, de nem maradhatok tovább. Ez a hely gonosz, én pedig egy mennyei helyről jöttem. És a kettő, tudod, nem tűri egymást. -Igen, tudom - felelte ő. 318 Mike gyere velem! Van egy különleges átjáró a fa alatt, amin át vissza tudlak vinni a Földre. Ott majd magadhoz térsz, és így megmenekül a lelked. Kérlek, gyere velem! -az ember egyre erőtlenebbnek tűnt, és Mike úgy látta, hogy az alak képe kezd homályosodni. Mike-ot kétségek kínozták. Teste már mindent jelzett, mindent tudott, de ő apja történetének próbált mégis hinni. De vajon ez tényleg egy hamis világ lenne? Nem, nem az volt. Mike belső énje jól tudta. Ki akart próbálni még valamit. Mi is volt a név? Hiszen megjegyezte. Hirtelen eszébe jutott. - Anneehu! - kiáltotta rögtön, közben apjára bámult, az meg vissza őrá. - Mit mondasz, fiam? - Anneehu! - mondta Mike újra, miközben lassan hátrálni kezdett. - Fiú! Ez valami furcsa szó, amit ők tanítottak neked, mi? - az alak szemmel láthatóan ideges volt. Ruhája kezdett átnedvesedni az izzadtságtól. Mike mereven állt. Hátgerincén a hideg futkározott. Apja soha nem szólította fiúnak. Mike felkészülten állt. Hát, eljött a pillanat! Érezte, hogy testén vibrálni kezd a vért. Hátán a pajzs már rezgett, szinte kéredzkedett lefelé. Majd felelt az előtte álló alaknak: 319 - Nem, uram. Az Anneehu egy angyali név, és maga nem ismerte fel! A két alak pár másodpercig, ami egy örökkévalóságnak tűnt, mereven bámulta egymást. A játéknak vége. Az álca nem volt tökéletes, és AZ már nem rendelkezett elég energiával, hogy életben tartsa az apa képét. Az készen állt a harcra.
- Elég! - egy hatalmas üvöltéssel, ami tíz ember hangjával felért volna, az alak, amelyik Mike apjának adta ki magát, hirtelen formát változtatott. Az izzadó farmer alakjából fokozatosan egy hatalmas, hátborzongató lény vált. Ahogy AZ nőni kezdett, Mike hátrébb lépett, éberen és mindenre elszántan figyelte. Az legalább öt méter magas volt, rémisztő vörös szemekkel. Bibircsókos bőre zöld színű volt, és úgy tűnt, hogy életében nem mosdott még - hihetetlen bűz áradt róla! Hatalmas kezei voltak, körmei és karjai aránytalanul hosszúak. Rövid, zömök lábak egészítették ki a ronda testet, és Mike tudta, milyen gyorsan tud velük mozogni. Szökellő alakját többször látta maga mögött a homályban. A távolság Mike és az ijesztő külsejű lény között egyre nőtt, már körülbelül hatméternyi volt. Mike undorral nézte az előtte átformálódó lényt. Az se emberinek, se állatinak nem volt nevezhető. Külseje természetellenes volt, és a szag, amit árasztott, szinte elviselhetetlen! Nagy kopasz feje volt, arca rémesebbnél rémesebb 320 ábrázatokat öltött. Ahogy száját kinyitotta, Mike meglátta hatalmas, borotvaéles fogait, és amikor becsukta, a félelmetes üreg eltűnt a gusztustalan bőrredők és bibircsókok között. Minden visszataszító és undorító dolog, ami ember által egyáltalán elképzelhető, ebben az alakban megtestesülni látszott. Valóság volt, vagy illúzió? Mike nem tudta a választ. Bármi is volt, megrázóan jelenítette meg a régi energiákat és régi működési módokat. A béke és szeretet antitézise, ami halálszagot árasztott maga körül. Maga volt a gyűlölet és a gonoszság. Az olyan megvetően nézett Mike-ra, mintha csak egy hangya lenne, amit épp eltaposni készül. A lényt a Mike világa iránti gyűlölet fűtötte, és ezt az energiát most teljes egészében Mike-ra irányította. Mike alig bírt ránézni. Emelygett és undorodott tőle. Erezte a lényből áradó gyűlöletet. Amikor azonban felismerte, hogy pont úgy reagál, ahogy a lény várja, érezte, taktikát kell változtatnia. Nem minden olyan, amilyennek látszik - ismételte el magában. Hirtelen rájött, hogy a lény erejét akarja fitogtatni, és a hatás kedvéért vesz fel különböző alakokat -egyszer a barát, máskor az emberevő óriás illúzióját keltve. Mike teste ösztönösen reagált a helyzetre. Új vibrációs szintjével a teljes éberség állapotában volt. Akár egy sok csatát megjárt harcos, az ütközetek veteránja, Mike az előtte álló zöld színű rémség bármely mozdulatára fel volt 321 készülve. Bár teste erőtől és vitalitástól zengett, Mike továbbra se mozdult. Kardja vibrálni kezdett. Hallotta a kard hangját! Az F hang halkan felzengett, de Mike még most se mozdult. Kíváncsisága nagy volt, és többet akart tudni. Most rajta volt a megtévesztés sora. - Olyan hatalmas vagy! - mondta félelmet tettetve. Leguggolt, és karját védekezőn arca elé emelte. Hangját remegősre változtatta. - Te vagy a szörny, aki el akarja venni lelkemet? Zöldes színű bőr és bibircsók darabok hullottak a földre, mikor a lény hirtelen kitárta az üreget, ami a szája volt. Mike most először hallotta meg igazi hangját. - Milyen gyenge! - hangja mély, és fenyegető volt. - Éreztem - az egész lény olyan volt, mintha csak egy horrorfilmből lépett volna elő. - Kérlek! Megteszek mindent, amit kérsz -mondta vékony hangon. - Akarod, hogy elmenjek veled az átjáróhoz? - miközben beszélt, Mike érezte, hogy kardja egy kicsit megemelkedett, majd visszaesett hüvelyébe. Remélte, hogy a lény nem figyelt fel a fémes hangra. Ne nevettess! Azért jöttem, hogy megöljelek! - a lény most még nagyobbnak tűnt, és Mike rájött, hogy valószínűleg bármilyen méretet képes felvenni. 322 - Ki vagy te? - kiáltotta Mike elvékonyított hangon, remélve, hogy színjátéka nem túl feltűnő, de a szörny nem fogott gyanút. - Én azt egyik részed vagyok, Mykee-Wykee, az igazi Michael Thomas! - büszkélkedett a lény. - Én vagyok az erősebbik részed! Nézd csak meg, mi maradt a te erődből! Én a te gondolkodásod és logikád vagyok. Csak megtévesztés volt, hogy apád külsejét felvettem, de a szavak igazak voltak, fiú. Tényleg kómában fekszel egy kórházban. Azért jöttem, hogy elvigyelek erről a nem létező földről, ahol elbűvöltek az ostoba boszorkák, és hogy visszavigyelek a valódi életbe. Nevetséges tündér lélek vált belőled, és össze kell törnöm ahhoz, hogy elvihesselek. Mike rájött, hogy amit a lény mondott neki, bizonyos szintig igaz volt. Az tényleg az ő része volt, lényének az a része, amellyel örökre végezni akart, egy olyan öreg, és csúnya része, amire ráismert, és amiről
remélte, hogy soha, senki nem látja meg. Megborzadt, és még jobban összehúzta magát. Ne játszd túl!mondta egy hang belül. - És most meg kell ölnöd? - a kard egyre hevesebben zörgött a hüvelyben, de Mike rájött, ez a zaj csak még meggyőzőbbé teszi, hogy fél. - Igen, de csak képletesen. Halálod ezen az idióta meseföldön véget vet majd az önbecsapásnak, és visszavisz egyenesen az igazi életbe. Már akkor meggyőződtem róla, milyen ostoba vagy, mikor beléptél a kapun, de szerencsére én is át tudtam csúszni utánad. Azóta próbállak visszahozni a valóságba - a lény kezdett közelíteni hozzá. 323 Annyira rossz volnék?- miközben újabb kérdését intézte a szörnynek, hogy beszéltesse, gondolatban kardjához beszélt: Rezegj még, kard! Segíts megtéveszteni! - Fizikai gyengeségedben beleestél a csapdájukba, badar beszédükkel megszédítettek. Itt semmi nem valóságos, fiú. Annyira becsaptad már magad az itteni illúziókkal, hogy teljesen le kell rombolnom ezt a részedet, azért hogy megmentsem lelkedet. Mindent utálok, amivé lettél! Mike-nak gyorsan kellett cselekednie: - Mielőtt megölnél, be tudnád bizonyítani, hogy amit mondasz, az igaz? Ha te vagy a logika, és a gondolkodás, akkor segíts, hogy felfedezzem ebben az egészben a logikát! - tudta, hogy a lény nem hajlandó tovább várni, de ha hiúságára hatni tud, talán nyerhet egy kis időt. Még jobban összehúzta magát, és meggyőzően remegni kezdett. A kard rezgése csak fokozta a hatást. - Hogyne tudnám! - AZ úgy érezte, a helyzetet ő uralja, AZ úgy érezte, ideje, hogy örökre péppé zúzza ezt a meseföldet, a látszatok földjét, amit annyira gyűlölt. Az a valóságos világot képviselte, ahol nem voltak ilyen Michael Thomas-féle szánalmasan érzelgős alakok. Azt logika, és gyakorlatiasság jellemezték. A lény teljes magasságában fölemelkedett, és kijelentette: - Annak, aki a igazat mondja itt, abszolút ereje van, A logika és a gondolkodás képviseli az igazságot! Ezért létezhetek ebben az anyagtalan világban, mert én vagyok az igazság maga. Semminek nincs hatal324 ma fölöttem! - akkorra üvöltést hallatott, hogy Mike-nak még a füle is belefájdult, és körülötte a fű azonnal szürkésbarna színűvé vált. - Igazán?- kérdezte Mike. Majd színjátékát befejezve felemelkedett - Akkor bizonyítsd be! - kiáltotta a szörny felé. Mike soha nem gondolta volna, hogy ilyen gyors is tud lenni. Tökéletesen megőrizve egyensúlyát, és azzal a gyorsasággal, amit a narancssárga házban begyakorolt, hirtelen egy - a szörnytől ötméternyi távolságra lévő - , majd kétméteres szikla tetejére ugrott. Most előnyt szerzett vele szemben! Kardja a szó szoros értelmében kiugrott hüvelyéből, és amint Mike erősen megmarkolta, rázendített az F hangra. E hang hátborzongató, egyben erős és sokat ígérő volt. Mike felemelte a kardot, de nem a szörny felé, hanem az égre emelte. Mike most vette csak észre, hogy bal kezében már ott a pajzs. Azalatt, míg ő villámgyorsan a sziklára ugrott, a pajzs megtalálta helyét a kezében. Díszes ezüstjét a szörny felé fordítva magasra tartotta azt. Michael Thomas, a harcos, készen állt. A szörny meglepetése elmondhatatlan volt. Gyáva ellenfele, akit az imént még könnyű prédának vélt, hirtelen komoly fenyegetéssé vált, és a legváratlanabb dolgokat művelte. Most támadni akar? Milyen ostoba, gondolta. Akár egy szúnyogot, úgy csapja majd agyon, túlságosan is könnyű falat lesz. 325 Mike közelsége miatt a szörnynek hátrálnia kellett, hogy hosszú, hatalmas karjait használni tudja. Hátrébb húzódott, és kezét ökölbe szorítva támadni készült. Miközben a szörny a támadó pozíciót felvette, Mike fennhangon megszólalt: - Íme, az Igazság Kardjai Ez a kard döntse el, kié az erő! Még be se fejezte a mondatot, mikor a szörny már indította is támadását. Mike úgy érezte, mintha egy óceánjáró közeledett volna felé. Még jó, hogy be nem csukta a szemét! Ebben a pillanatban egy hihetetlen erősségű fény hagyta el Mike kardjának pengéjét, és hatalmas erővel a szörnybe csapódott. Az ütés a szörny mozdulatát ugyan nem állította meg, de mozgása irányát eltérítette. Bár hatalmas teste elveszítette egyensúlyát, még így is képes volt Mike felé ütni egy nagyot. Mike, hogy az ütést kivédje, ösztönösen felemelte a pajzsot, bár szinte biztos volt benne, hogy a hatalmas ököl egyetlen ütéssel pajzsostul leteríti őt. De pajzs és vért, akárcsak a nagy vihar idején, most is összehangolt működésbe kezdtek, Mike tudta nélkül. A vért azonnal egy védő fényburokkal vette őt körül, a pajzs pedig egy sorozatnyi éles ütést mért a
közeledő ökölre. Fény ragyogott fel hirtelen Michael körül, és minden irányba lövellt. Csípős ózonszag terjengett a levegőben, ahogy anyag és antianyag találkozásától ionizálódott 326 a levegő. Mike-ot el se érte a szörny ütése, visszapattant az alakját körbevevő védőfényről. Akkora volt ez az erő, hogy a szörny megemelkedett, és messze hátrazuhant. Mike továbbra is sértetlenül állt egy helyben. Milyen gyönyörű volt ez a fény! Michael Thomas ámulva fedezte fel, mekkora kincsek vannak kezében. Csodálatos összhangban működtek együtt, sorra visszaverve a szörny támadásait. Mike észrevette, hogy bár a harc során keletkezett éles fény az ő szemének kellemes látvány, a gonosz lény el kellett takarja előle szemét. A fény továbbra is dolgozott Michaelért. Mivel a szörny a szürkeség félhomályához szokott, nehéz volt a fényhez alkalmazkodnia. Mike örömmel állapította meg, a szokatlan időjárást is ajándékba kapta. Igen, ez a föld valóban az övé! Magabiztosan a szörny felé kiáltott néhány olyan mondatot, amit még Narancssárgától hallott: -Te sötét szörny! Tán zavar téged a tudás kardja? Ahol tudás van, ott nem létezhet sötétség. A fény nem tűri a titkot! Fény pedig akkor keletkezik, amikor az igazságot felfedik! Erre a szörny felállt, és még fenyegetőbb elszántsággal egy újabb rohamot indított Mike ellen. Mike nem hitte, hogy ezúttal is kivédhető a támadás. Eddig ellenfele csak ütni próbált, de most egész testével rohant felé. Mike a létező legutolsó pillanatig várt, majd éppen akkor, mikor 327 a szörny elérte volna, hirtelen leugrott a szikláról. Ahelyett, hogy hátrált volna, előre mozdult, ezzel újabb váratlan helyzetet teremtett. Túl közel volt a szörnyhöz, így az nem férhetett hozzá. Mérete és súlya is ellene dolgoztak. Mike hirtelen azon találta magát, hogy nem máshol, mint a szörny zömök lábai között fut át. Kezét magasra tartotta, és a karddal, egy hatalmas fény kíséretében, megvágta a szörny lábaközét. Másik kezében a pajzsot a szörny lába felé lendítette, az fény kíséretében nagyot ütött a szörny felé, és a zöld színű rémség, mint mágnes az ellenkező pólustól, megint nagyot repült hátra. Lassan összeszedte magát, és mikor megint támadásba lendült, egy újabb, hatalmas fényvillám csapott ki a pajzsból. A szörny teste a magasba emelkedett, repülés közben megvonaglott, majd hatalmas súlya a földre zuhant, és ezzel kezdetét vette rövid és dicstelen agóniája. Hörgött és fújtatott, miközben sérülésnyomokkal teli teste csak úgy füstölt. Lábaközéből, ahol Mike kardjával végigvágta, még mindig szikrák röpködtek a magasba. - Nem lesz több undorító kis szörny! - állapította meg Mike önelégült nyugalommal. Legyőzte az undorító lényt. Kardját felfele tartva, lassan és óvatosan a földön fekvő szörny felé lépkedett. Megállt, olyan távolságban, hogy az karjával el ne érhesse. - Na, megadod magad? Felelj, kinél van az igazság? Kinél van az erő? 328 Előbb balok meg, mint.., - hörögte a gonosz lény alig kivehetően. - Úgy legyen - felelte Michael Thomas, mit sem törődve a szörnyből áradó egyre nagyobb bűzzel. De AZ még mindig nem múlt ki. Nem spirituális lény volt. Ő, akár Mike is, egy fizikai lény volt ezen a furcsa földön, az angyalok és villámló kardok földjén. Az szenvedett, és vérzett. Mike látta a súlyos sebet, amit kardja ejtett rajta. Fekete, ragadós massza folyt ki belőle, feketére festve a szörny lábának gusztustalan bőrét. Mike azt gondolta, kegyetlen fájdalmai lehetnek, de mégis, AZ kezdte összeszedni magát, hogy felálljon! Megingott kicsit, mikor végre sikerült. Szemei csak résnyire voltak nyitva, mert nem bírta elviselni a körülötte lévő fényt. Mike tudta, hogy győzött. A gyilkolás nem Mike területe volt. Ő még otthon, a farmon se lett volna képes akár egyetlen csirkét is levágni. De tisztában volt vele, ezen a földön csak szimbolikus jelentéssel bír minden halál, és a lény valójában nem pusztult el. Csak fájdalmas vereséget szenvedett. A kard, a pajzs és a vért, az iménti fénykitörések utórezgéseként, még mindig fénylettek. Az továbbra is a földön feküdt, füstölgő teste minden irányba szikrákat szórt. Majd újra kezdett feltápászkodni, készült a végső harcra. 329 Mielőtt Mike méreteiben kicsi fegyvereitől végleg elpusztult volna, a fényben, amit Mike igazsága, tudása és bölcsessége keltett, élesen kirajzolódott a szörny sérülten tántorgó óriási teste. Mint Dávid és Góliát, egy szürrealisztikus kép két szereplője, álltak most szemben egymással a szűk szoros két fala között, ahonnan nem volt menekvés. Mike volt az, aki elsőnek mozdult.
Mike gyors volt, túl gyors a sebektől vérző óriásnak. Mielőtt a szörny bármit tehetett volna, Mike egyszerűen csak hagyta, hogy kardjának metsző fénye, és varázspajzsa villámai tegyék a dolgukat, a szörny legsérülékenyebb területeire koncentrálva. Kétségbeesett és őrjöngő kísérletként Az hosszú karjaival vadul hadonászni kezdett, még nagyobb sérüléseknek téve ki magát. Igazán látványos előadás volt! Nemcsak hatalmas méretű fényjátékkal, hanem izgalmas hangjátékkal is szolgált! A spirituális harci fegyverek együtt zengték győzelmi dalukat. Narancssárga soha nem említette, hogy mindegyik fegyver tud dalolni! Alig néhány perccel később a csatározás már véget is ért. A kard és pajzs által kibocsátott energia hamar legyőzte a szörnyet. Gusztustalan testével elterült Mike előtt a földön, mint valami rothadó, büdös húskupac. A sebeiből ömlő vér bűzét Mike alig bírta elviselni. Egyszer csak a fegyverek hirtelen abbahagyták dalukat, és a parázsló, zöldes színű valami kezdett semmivé foszlani. 330 Nem megyek el, Michael Thomas. Jön még új nap - hörögte, miközben lassan eltűnt. - Tudom - mondta Mike, ahogy a vörösen égő szemekbe nézett. Tudta, hogy a gonosz lény halála szimbolikus volt, de azt is, hogy küzdelmük annál valóságosabb. Elborzadt a gondolattól, hogy ellenkező végeredménnyel is záródhatott volna a harc. Ha fegyverei nincsenek, most ő lenne az, ki a feledékenység homályába merül. Örült, hogy a harc véget ért. Mike lassan hüvelyébe dugta az igazság kardját, de előtte még hangosan köszönetet mondott neki. Ugyanezt tette a pajzzsal is, mielőtt visszaakasztotta volna a hátára. Megölelte vértjét, és neki is hálát mondott, amiért olyan jól szolgálta. És akkor történt minden! Megérezte, hogy az eszközök távozni készülnek. Kezdtek eltűnni, akár a szörny az imént. - Ne! - kiáltotta. - Szükségem van rátok. Ne tűnjetek el! De a fegyverek beleolvadtak fizikai testébe. Michael és fegyverei egyesültek, és ezt a szertartások őszintesége, és a fegyverek segítségével elért győzelem tették lehetővé. Mike meglepődött. Magyarázatot várt. Hangosan kiáltotta: - Mi történt? Miért tűnnek el? - Tiszta Szívű Michael Tbomas, csodás fegyvereid még mindig ott vannak veled, de immár belül hordod őket - mondta megnyugta331 tó hangján Narancssárga. Ő volt az, aki a fegyvereket neki ajándékozta. Az angyal folytatta. Kiérdemelted, hogy magadba olvasathasd őket. Most már ők is részeiddé váltak, Michael Thomas, és ott vannak minden egyes sejtedben, Mike leült egy kőre. - És a következő harc..? - kérdezte Narancssárgától. - Ugyanígy győzni fogsz Michael, de anélkül, hogy fegyvereid fizikai valójukban megjelennének. Az igazság benned él, ahogy a tudás hatalma és a bölcsesség is. Nincs olyan szörny, ami el tudná venni őket tőled! Mike Narancssárga szavain gondolkodott, majd egy másik angyalhoz szólt: - Zöld, újabb vibrációváltáson mentem át? - Igen. Michael. Az ajándékok önmagádba olvasztása révén teljessé váltál. Már csak egy valakivel kell találkoznod közülünk - jóleső érzés volt újra hallania Zöld hangját. - És ő ki lesz? - nem akart várni a következő házig, hogy megtudja. - Mindannyiunk közül a leghatalmasabb, Michael. Majd meglátod - felelte Zöld. Michael felállt. Furcsán érezte most magát. Minden olyan gyorsan történt - a találkozás a lénnyel, aki apjának adta ki magát; a rádöbbenés arra, hogy tényleges harcban kell használnia a fegyvereket; a szörny legyőzése; és végül, 332 szeretett fegyvereinek látszólagos elvesztése. Megint leült, és az elmúlt húsz perc eseményeit idézte fel magában. - Fehér, igazából ki volt a szörny?- kérdezte Mike a fehér angyaltól, mivel érezte, hogy az ő válasza szolgálhat a legmélyebb magyarázattal. Az angyal most sem okozott neki csalódást. - Saját, szeretet nélküli részed volt, Michael. Az az emberi rész ami mindig ott van, s amire mindig figyelni kell. Ha ellenőrizetlenül marad, a szeretet nélküli ember sötétséget teremt - az angyal gyönyörű hangja megnyugtatta. - Újra megjelenik majd? - Ameddig emberi testben élsz ott lesz a háttérben, hogy bármikor lecsapjon - felelte Fehér. - Ám ha szeretet van benned, nem tud megerősödni!
Mike gondolataiba merült. Már csak egy tanítás vár rám - gondolta -, és emberi testemet elhagyhatom. Mike alig várta már, hogy kinyithassa az otthon ajtaját. Ez a mágikus ajtó volt végső célja. Arra gondolt, mit jelent mindez: békés, szerető létezést - spirituális célokkal teli létezést. Hirtelen észrevette, hogy közben teljesen kitisztult az égbolt. A meleg napsütésben körbejáratta szemét a harcszíntéren. Égésnyomok jelezték a helyet, ahol erős fegyverei legyőzték ellenfelét. Odanyúlt, ahol a kardot hordta, majd a melléhez, ahol a vértet viselte. Hiányoztak neki, de tudta, minden 333 úgy van, ahogy az angyalok mondták. Nem érezte magát másképp, nem érezte, hogy könnyebb lenne. Tudta, h most belül hordja az erőt, és ettől valóban a szeretet erős harcosává vált - ahogy Mary is az volt. Mosolyogva gondolt rá, milyen erős volt a nő, és gondolatban köszönetet mondott neki a bölcsességért, amit tőle kapott. Majd hirtelen a térképet kezdte keresni, és rájött, hogy az is eltűnt! - A térkép! - kiáltotta csalódottan. - Benned van már az is, Michael- megint Kék szólt hozzá. - Intuíciód legalább olyan jól szolgál majd. Mike szinte mezítelennek érezte magát, így is jó - gondolta -, úgyse leszek már sokáig emberi testben. Amikor átlépek a mennyországba, amikor végre megtalálom az otthont, úgyse lesz szükségem rájuk többé. Már csak egy bánván bátra! Már nem sok kellett hozzá, hogy kiérjen, és ahogy a szoros markáns vonulatát elhagyni készült, egy csodás látvány várta Michael Thomast. Látta, hogy a távolban egy derűsebb vidék várja, ugyanakkor csodás szivárványt pillantott meg. Fényesen ragyogott a derült kék égen, a szoros végét - szimbolikusan egyben spirituális útja végét is jelölte. A szivárvány fenséges látványától áthatva tette meg az utat, alig nézett a lába elé. Mike rövidesen rájött, kik alkották a szivárványt. Hat csodálatos, ragyogó színű barátját látta viszont az égen. Hatalmasak voltak, és büszkék, ahogy egymás kezét fogva 334 egy káprázatos szivárvánnyal köszöntötték emberi testben élő barátjukat, Tiszta Szívű Michael Thomast. Michael elhaladt alattuk, miközben elérzékenyülten szólította őket azokon a neveken, amit ő adott nekik a színük után, és sorban mindegyiküknek köszönetet mondott. Ott volt Kék, akitől a térképet és az útirányt kapta... Narancssárga, akinek az ajándékokat és eszközöket köszönhette, melyek segítségével a szörnyet legyőzte... vicces barátja, Zöld, aki jó nagyot lépett a lábára; aki megtanította arra, hogy mire van szüksége testének; és aki az első vibrációváltás idején vele volt... Lila, az anyai angyal, aki fellebbentette a fátylat élete eseményeiről, és megértette vele, hogy mindenért ő a felelős... Bíbor, aki bár rémes asztaltárs volt, remek előadó, ha a spirituális család bemutatásáról van szó... és végül Fehér, a szeretetteljes, aki egy egyszerű, de hihetetlenül erős nő segítségével megismertette az igaz szeretettel, és akinek házában szíve kis híján megszakadt egy elszalasztott lehetőség miatt. Mike tudta, ily módon ünneplik győzelmét az angyalok, mert a következő ház már az utolsó ház lesz, és ezen a földön többé már nem lesz barátaira szüksége. Sokat tanult, és egy nagy próbát is kiállt, mikor egyedül legyőzte a szörnyet. Tudta, barátai most köszönnek el tőle. - Dicsőség nektek, drága barátaim! - mondta nekik végül. 335 Nézte, hogy halványodnak el lassan a pompás színek, végül nem maradt más, csak a kristálytiszta égbolt. ___ NEM KELLETT TÚL SOKAT GYALOGOLNIA, és már meg is jelent előtte a következő ház, de ez a ház különbözött az előzőektől. Azok kívülről mind házikónak tűntek, de ez ház egy hatalmas épület volt! Ahogy közeledett felé, azt is észrevette, hogy nemcsak mérete szokatlan, hanem színe se barnás, ahogy távolról gondolta, hanem arany. Ez volt az Arany Ház! Ahogy egyre közelebb ért a házhoz, elképzelése a ház; méretét illetően tovább módosult. Amiről először azt hitte, egy nagyobb méretű, egyemeletes épület, kiderült, hogy valójában egy többszintes, roppant méretű építmény, valóságos palota! Ám nemcsak színe volt arany, hanem valódi aranyból készült! Tágas, gondosan rendben tartott gyepes rész foglalta pompás keretbe az épületet, és gazdag szökőkutak csobogtak, patakok csörgedeztek körülötte mindenütt. Mindezt színenként csoportba rendezett, az összes elképzelhető virágot tartalmazó, lélegzetelállító virág együttesek tarkították! Mike most valami mást vett észre, egy olyasmit, amitől a lélegzete is elállt. A ház bejáratánál véget ért az 336
ösvény! Így tehát, útjának végcélja valóban ebben a házban van! Ez nemcsak egy ház, hanem egy dimenziókapu is - bejárat a mennyországba! Ez az az ajtó, amin keresztül elérheti az otthont! Mike érezte, milyen izgatott lett, nehezen szedte a levegőt, miközben az ösvényről letérve óvatosan befordult az arany palotáig vezető hosszú, kanyargó gyalogútra. Végül, elérte a színaranyból készült nagy ajtót. Hogyan fogja ezt a nehéz ajtót valaha is kinyitni? Lehajolt, hogy levesse a cipőjét, majd lerakta a cipők részére kialakított helyre. Tudta, ezekre a cipőkre már soha nem lesz szüksége. Az angyal nem jelent meg. Azon gondolkodott, vajon helyesen tenné-e, ha megpróbálná kinyitni az ajtót és bemenne a házba, mert eszébe jutott, hogy ugyanez történt a hatodik házban is. Döntött. Lökött egyet a hatalmas, arany ajtón. Bár az roppant nagy volt, mégis, könnyen kitárult! Belépett, és ámulatában rögtön meg is állt az ajtóban. Minden aranyból volt! A falak, az oszlopok, de még a padló is. Mindenütt gazdag belső díszek. Lélegzetelállító volt! Megint az illat - virágillat! Orrát mintha ezer ibolyaszál bódító illata csapta volna meg, miközben a szeretet csodás érzése töltötte be. Ez valóban különös, szent hely volt. Ekkor Mike rájött egy kis csalásra. Míg a többi ház kí337 vülről kicsinek látszott, belülről viszont hatalmas volt, addig ez a ház kívülről ugyan hatalmas volt, belül viszont, bár szintén tágas volt, külső méretéhez képest arányaiban mégis kicsinek tűnt. Itt nem várta szobák labirintusa, mint a többi házban. Itt minden ajtó, és minden folyosó ugyanarra a helyre vezetett. Itt nem voltak különböző választási lehetőségek, hogy merre is forduljon, itt csak egyetlen irányba mehetett. Nagyon egyszerű volt a járás. Elegáns, nagyszabású, ragyogó és pompás, ugyanakkor valahogy mégis egyszerű volt az egész belső tér. Itt nem látott kisebb szobákat, itt nem várta őt külön lakrész. Itt minden más volt, mint a többi házban. Volt egy különös érzése. Próbálta beazonosítani, mi lehet ez az érzés, miközben ment, amerre a rövid folyosók vitték. Igen, megvan! Olyan érzése volt, mint hogyha egy székesegyházban, egy fenséges, titkos szentélyben járt volna. Mike el se tudta képzelni, mi vár itt rá. Még mindig nem látott angyalt. Ez volt az első eset ezen a földön, hogy egy házba belépvén nem üdvözölte senki. A harc és az átélt izgalom hatására meg is éhezhetett volna, de nem érzett éhséget - ahhoz túlságosan is izgatott volt. Ment tovább előre, mígnem elért egy ajtóhoz, ami valahogy más volt. Egy név volt rávésve. Ugyanaz az arabnak tűnő írás volt, amit a Térképek Házában, majd később Lila 338 ábráján is látott már. Tudta, a név az arany angyalé, bárhol is legyen most. Kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Ami az ajtó túloldalán várta, azt soha nem felejti el. Egy fenségesen szép, hatalmas teremben állt, amiben, úgy tűnt, szertartásokat végezhettek. Itt is olyan érzése volt, mintha egy katedrális belsejében állt volna, melynek falait gyönyörűen megmunkált mozaik üvegablakok díszítették. A csodálatos ablakok színes üvegén átszűrődő fény, mint megannyi szivárvány ömlött be a terembe, és a színek szépséges hullámaival terítette be az aranyszínű padlót. Ahogy tekintetét feljebb vitte, egy vég nélküli arany területre nézett. A szoba falai mintha kör alakot formáltak volna, s Mike most vette észre, hogy a terembe az az ajtó volt az egyetlen bejárat, amelyiken át ő is bejött. Finom arany köd gomolygott lágyan a térben, és olyan érzetet keltett benne, mintha hajnali friss tó vizében fürödne. A finom köd és a fény találkozása káprázatos látványt nyújtott. Ahol az arany köd a szivárványszínű fény tavába ért, ragyogó színek villantak, fátyolosán áttetsző szivárványok jelentek meg, és a termet a színskála csodálatos színeivel borították be. Mike észrevette, hogy már megint visszatartotta lélegzetét, kényszerítenie kellett magát, hogy lélegezzen. Lassan felfedezte, hogy a fények, a belső díszek, és a tér kialakítása, mind az ovális terem közepén lévő szentély tiszteletét szolgálták. Bár a hatalmas ovális tér két végén 339 két nagyszabású lépcsősort látott, de azok is egy olyan galériára vezettek, amely szintén az ovális tér közepére nézett. Mike most a terem közepére irányította figyelmét. Sűrű arany ködöt látott, és abban a ködben volt valami. Mike elindult arrafelé, és közben úgy érezte, valószínűleg útja legvégéhez közelít. Ahogy elindult az arany ködben úszó belső rész felé, rájött, hogy a szentély valójában sokkal nagyobb, mint hitte. A sok arany, és a díszes belső tér félrevezette emberi térérzékelését. Ahogy a közép felé haladt, érezte, hogy már rég el kellett volna érnie. Végül, már valóban csak pár lépésnyire volt a középponttól. Megállt. Mi volt az? Valami szilárd dolgot érzékelt az aranyszínű ködben. Egy másik építmény lenne? Már majdnem középre ért, mikor hirtelen erős energiaáramot érzékelt. Mike térdre borult. A szentség és szent tisztaság határtalan érzete olyan erővel ereszkedett rá, hogy térdre kellett borulnia! Lélegzete megint
elállt, szemét a földre szegezte, nehogy megszegjen valamilyen íratlan, szent törvényt. Testét olyan csodálatos vibráció hatotta át, ami csakis Isten jelenlétéből fakadhat. Ez az! Kezd egyre közelebb kerülni a mennyországba vezető ajtóhoz, az ajtóhoz, mely haza vezet! Lehet, hogy angyallal se fog találkozni. Bár az összes angyal arról beszélt, hogy a legvégén találkozik majd a leghatalmasabbal. Mike érezte valami 340 félelmetesen erősnek a jelenlétét, a szent és csodás jelenlétet, melyről úgy érezte, csakis Istené lehet. Felnézett, és látta, hogy a köd tisztul. Még mindig térdepelt, de törzsét már felegyenesítette, hogy lássa, mi történik. A tisztuló ködben egy nagy aranytömböt pillantott meg. Jobban megnézte, és észrevette a tömb oldalába bevésett lépcsőket. A lépcső felvezetett a tömb tetejére. Vajon ott várja az ajtó, az otthon ajtaja? Az energia egyre sűrűbb lett, és Michael nem érezte méltónak magát arra, hogy e helyen lehessen. Bármilyen próbákon is ment át útja során, nem érezte, hogy akár közelébe is érhetne annak a szentségnek és nagyságnak, ami itt fogadta. A mennybe vezető kapu előtt állt, és semminek érezte magát. Megrendítette a Szellem ereje, Isten fénye. Tudta, tőle pár lépésnyire az erő sokkal hatalmasabb, mint valaha is képzelte. Mike nehezen szedte a levegőt, mégis, felemelte fejét. Látnia kellett! Most már tudta, hogy valóban van még egy entitás, akivel találkoznia kell, minden angyal között a leghatalmasabb. De milyen elképesztően nagyméretű angyali teremtés képes ekkora energiát hordozni? Remélte, hogy képes addig elviselni ezt a magas vibrációt, amíg végre megláthatja az angyalt. Még ha porrá is hullana az égi fényben, akkor is látnia kell! Eszébe jutott, mi történt a zsidók szerint azokkal, akik megérintették a Frigyládát. Porfelhővé váltak, mert megérintették az isteni energiát. 341 Érezte, hogy ez akár vele is megtörténhet, ha a pillanat energiája még tovább fokozódik. Sejtjei mintha szét akartak volna robbanni, mind ünnepelni vágytak. Erezte önmagában a feszítő erőt. Félni kezdett - de nem a haláltól, hanem attól, hogy nem adatik meg neki, hogy e hihetetlen ház urát megpillanthassa. A köd kezdett oszladozni. A díszes, aranyszínű tömb az oldalába vájt lépcsőkkel egyre tisztábban látszott. Nem csupán egy tömb volt, hanem egy trónus! Színtiszta aranyból készült díszes, szavakkal leírhatatlan alkotás volt, és saját szentségének fényével ragyogott. Az angyal biztosan a tetején ül. Ki lehet ő? Hirtelen zokogás fogta el. Testét szinte már szétfeszítette a szent energia, érezte, hogy szívéből hála és szeretet Árad ki. Képtelen volt kordában tartani érzéseit. Sűrű energia telepedett rá, és tudta, hogy az arany angyal, akit annyira várt, most ereszkedik alá a lépcsőn. A trónust eltakaró köd mögül a leghatalmasabb angyal fog most kiemelkedni. Már jön lefelé - tudta, hogy így van! Lehet, hogy az otthon ajtajának őrzőjével találkozik; azzal, akivel egész útja során találkozni szeretett volna; azzal, aki mindent tud! Érezte milyen szörnyű állapotban van, és nem akarta, hogy az angyal így lássa. Erős akart lenni, de nem tudott felállni se. El akarta mondani az arany angyalnak, hogy minden próbát kiállt, és legyőzte a szörnyet, de nem tudott megszólalni se. Gyereknek érezte magát, aki képtelen 342 kontrollálni érzelmeit. Erősen zihált, a túláradó hála és a tisztelet érzése és az oxigénhiány miatt. Feje kezdett megfájdulni. Ki lehet ő, hogy ekkora ereje van? Ki képviselheti ilyen drámai módon az isteni erőt? - Tiszta Szívű Michael Thomas, ne félj! Már vártalak téged - mondta az angyal, kinek a lépcsőn leereszkedő alakja ekkorra már halványan kivehetővé vált. Mennyire ismerős volt ez a hang! Vajon ki lehet ő? A hang, bár a legmagasabb isteni rend szentségét árasztotta, nyugodt és békés volt. A közeledő entitás a legmagasabb volt minden eddigi közül, mégis, milyen nyugodt, szerény módon indította találkozójukat, egy megerősítő, bátorító megjegyzéssel. De Mike még így se volt képes megszólalni. Túlságosan felindult volt ahhoz, hogy beszéljen, az érzelmeire nehezedő nyomás még mindig nem csillapodott. Miközben kezét a melléhez szorította, nehogy kiugorjon a helyéből, szemét le se vette a szeretet aranyszínű mesteréről, aki most őhozzá beszélt. Nem akart semmit mulasztani, és remélte hogy nem veszti el eszméletét. Egyre homályosabban látott. A hatalmas angyal lebegve ereszkedett alá a ragyogó arany lépcsőkön, és lassan elérte a térdelő és remegő Michael Thomast. Michaelnek még ebben az elragadtatott állapotban is az jutott eszébe - milyen érdekes, lépcső egy entitásnak, akinek nincs is szüksége rá 343 Michael először a nagy, fényes testet látta meg; az angyal arcát még mindig arany ködfelhők takarták. Egy pillanatra megállt, arca még mindig homályban. Mike látta, hogy roppant méretű, sokkal nagyobb, mint
azok az angyalok, akikkel találkozott. Ruhájának arany fénye oly erős volt, hogy a redők elektromosságtól izzottak. Most meglátta a szárnyak alsó részét. Igen, tudta, hogy az angyalnak szárnyai is lesznek! Úgy rezegtek, akár tízezer pillangó, de hangtalanul. Mike azt is tudta, ha teljes nagyságában megjelenik, feje fölött glória lesz. Még mindig nem szokott hozzá az energiához, de észrevette, hogy valami történt, mikor az angyal megállt. Tudta, hogy egy ajándékot kapott tőle. Lágy, fehér fényburkot formált köré, és a burok hatására nyugalom és béke áradt szét benne. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Erezte, képtelen lett volna többet befogadni az isteni energiából! Lassan már képes volt normálisan lélegezni. A túláradó szeretetáram most a béke áramává változott, és Mike lassan kezdte visszanyerni emberi egyensúlyát. Tíz perc telhetett el, és az angyal még mindig egy helyben állt. Mike egyre erősebbnek érezte magát, és tudta, az angyal a fényburokkal egy külön teret teremtett számára, hogy emberi vibrációja fenn tudja tartani magát az ő isteni vibrációja mellett. Végül már meg tudott szólalni, bár felkelni még mindig képtelen volt. 344 - Köszönöm neked, hatalmas arany angyal! - mély lélegzetet vett. — Nem félek. — Pontosan tudom, hogyan érzel, Michael, és tudom, valóban nem félsz - az angyal még mindig nem mozdult. Michael próbálta kitalálni, honnan ismerős a hang. Hasonlóan békés energia áradt belőle, mint Fehér hangjából, és Michael már a hang hallatán megnyugodott. De a hangból nemcsak nyugalom áradt, hanem erő is, mely betöltötte az egész teret. Mike tudta, ezt a hangot hallotta már valahol. De hol? Vajon miért olyan ismerős neki? Amikor megint úgy érezte, hogy beszélni tud, megszólalt. - Hatalmas szentség! Ismerlek téged? - érdeklődött halkan és tisztelettel, - Igen, hogyne! - felelte az angyal, aki még mindig csak félig volt látható. - Jól ismerjük egymást - a hangból egyszerre áradt erő, dicsőség és pompa. Mike nem értette, mit akar mondani, de nem akart újabb kérdést feltenni. Érezte, nem lenne illő a szent energiát kérdésekkel megzavarni, ebben az energiában jobb csak ülni és hallgatni. Michael pontosan érezte, milyen nagy az eltérés kettejük vibrációja között. Az angyal megint megszólalt: - Michael Thomas, ebben a házban mindössze néhány percnyi idő áll rendelkezésünkre. E rövid idő nagy felismerést hoz, és minden hatalmas értelmet nyer majd számodra. 345 A vibrációs szintkülönbség akkora közöttün, hogy együtt töltött időnket nem tudjuk hosszabbra nyújtani de így is pont elegendő lesz. Elegendő, de mire? - gondolta Mike. Az angyal folytatta, és hangjának csodás sugarai Mike testének minden porcikáját áthatották, egész belső lényét átjárták: - Tiszta Szívű Michael Thomas, szereted Istent? Mike sejtjei azonnal rázendítettek. Ismét ugyanaz a kérdés! Megint bizsergés futott át rajta. Azt hitte, Fehér volt az utolsó, akitől ezt a kérdést hallotta, de tévedett. Most! Minden egyes sejtje egyszerre akart szóhoz jutni. Mondd, hogy igen! - könyörögtek neki. Lehet, hogy a válasz, amit most az angyalnak kimond, az útlevelét jelenti hazafelé. Utolsó alkalommal tették fel neki a kérdést, és ez volt a legjelentőségteljesebb. Azt akarta, hogy átható legyen a pillanat. Mike hallgatott, mert nem tudta, hogyan fogalmazhatná meg legszebben a választ. Lelkében nem volt más, csak túláradó hála, hogy itt lehet, ez előtt a hatalmas entitás előtt. - Igen. Szeretem - hangja őszinte és tiszta volt, és ezúttal nem remegett. - Nos, Tiszta Szívű Michael Thomas - kérdezte az angyal, kinek arcát táncoló köd takarta. - Szeretnéd látni Isten arcát? Azét, kinek szeretete mellett több ízben is hitet 346 tettél? - Michael szinte megdermedt a lehetőségtől. Milyen Felismerés várhat rá? Mit rejt a következő pillanat? Sejtjei megint ösztökélték, mondjon igent. - Igen, szeretném - ezúttal remegett a hangja és tudta, hogy ezt az angyal is észrevette. - Igen, Tiszta Szívű Michael Thomas - felelte az angyal, és közben lassan haladt lefelé a lépcsőn. - íme, az Isten arca, ki iránti szeretetedet nyolc alkalommal is megerősítetted nekünk. Ezzel az összes közül legszentebb entitás vakító fényessége újra közeledni kezdett felé. Mike még a köréje vont burok védelmében is érezte, hogy az energiaszint megint emelkedik, ahogy az entitás az arany ködből lassan kiemelkedve kezd újra aláereszkedni a lépcsőn. Olyan hatalmas volt, hogy a köd egy része
hozzátapadt, ahogy jött lefelé. Végre Michaelhez ért. Még mindig oszladozóban volt az arcát takaró köd, mikor megszólalt: - Kelj fel, Michael! Ehhez állnod kell! Michael tudta, hogy valami jelentőségteljes dolog közeledik. Lassan, remegő lábakkal felállt, szemével a szét-oszló ködbe bámult, és várta, hogy megláthassa az arcot. Végül megpillantotta, és Michael Thomas, aki útja során szinte már mindennel találkozott; aki legyőzte a szörnyet; aki a vibrációváltásokon mindenkinél gyorsabban túljutott, most remegni kezdett a felismerés erejétől. Szemében 347 mélységes megdöbbenés. Logikus és spirituális gondolkodásmódja között ide-oda hányódva próbálta értelmezni, mit is lát valójában, és amit lát, vajon mit jelent. Érzelmei most kívül rekedtek, mert képtelen volt feldolgozni a szeme elé táruló képet. Lábai elgyengültek, és akaratlanul is térdre omlott, immár másodszor ebben az aranyszínű, titkos szentélyben. A trónusról aláereszkedett hatalmas spirituális entitás arca Michael Thomas arca volt! Ez nem illúzió volt. Az arca az angyalé volt. Ő volt az angyal. Az angyal Michael Thomas volt! - Ezért aztán, ahogyan Istent szereted, úgy engem is szeretsz - az angyal tudta, hogy Mike nem igazán figyel. Még mindig teljesen össze volt zavarodva. Minden sejtjét mélységes döbbenet hatotta át, és még mindig azt próbálta megérteni, mi történik. Mi ez az egész? Jól látja, amit lát? Az angyal folytatta. Mike csak ült a földön, mozdulatlanul, képtelen volt felfogni, amit látott. - Ideje, hogy egy újabb ajándékot kapj az angyal hangja továbbra is nyugodt, és biztató volt, békét és megértést árasztott Mike felé. - A tisztánlátás ajándékát kapod tőlem, Michael, ha jól figyelsz arra, amit most mondani fogok. Mike agya kezdett tisztulni. Rájött, hogy az angyal saját tudatosságán keresztül közvetlen segítséget akar nyújtani 348 neki. Elméjét kívánta megtisztítani emberi előítéleteitől és részrehajlásától. Az angyal megint beszélni kezdett: - Én a te felsőbb éned vagyok, Michael Thomas, a benned élő isteni rész. Ez az utolsó felismerés és tanítás, amit célba érkezésed előtt megkapsz. Ez az utolsó olyan információ, amit magadévá kell tenned. Ez az emberiség legnagyobb és legmélyenszántóbb, ugyanakkor legrejtettebb és legnehezebben elfogadható igazsága. Az angyal szavait Mike lenyűgözve hallgatta, de közben alig mert ránézni az angyalra, hiszen saját arca nézett vissza rá! De megértette, és magáévá tette az információt, és szerette volna meg is tapasztalni, mit jelent. Előbbre kell lépnie! Többet kell tudnia! Az angyal lassan megmozdult, és kicsit oldalra libbent, ezzel felfedte az addig alakjával eltakart lépcső felső részét. Majd folytatta: - Ez a ház, az arany ház, Önnön Értékességed Háza, Michael. A megvilágosodás felé vezető utadon semmi nem gátol jobban, mint az az érzés, hogy nem érdemled meg. Ezért úgy határoztunk, megmutatjuk neked, ki vagy. Te az én részem vagy, Michael. Mi a legmagasabb angyali rend tagjai vagyunk, mint minden ember. Mi vagyunk azok, akik úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Földet, átmegyünk az emberi élet megpróbáltatásain, és a megtanult leckék és átélt tapasztalások révén megemeljük a bolygó rezgésszintjét. Jelentős változást idézhetünk elő az emberiség, és az egész 349 világegyetem számára. Michael Thomas, hidd el nekem, amit a Földön tettél, nagy hatással bír más szinteken is. - De eljöttem onnan! - vágott hirtelen közbe Mike, mert amit az angyaltól az imént hallott, csak megerősítette benne, hogy túl hamar eljött. - És nem tanultam semmit! - Mindez nem számít, Michael Thomas! - kezdte az angyal. - A megbecsülés a szándéknak szól, annak, hogy vállaltad a leszületést, és hogy meghoztad az áldozatot. A bolygón való puszta jelenléted is tiszteletet érdemel és helyénvaló. Érezted már így? Hallottad a tékozló fiú történetét? Minden kultúra ismeri. Mike ismerte a történetet, de nem tudta saját helyzetére vonatkoztatni. Emlékezett rá, hogy a történet szerint az apa szerette és határtalan örömmel fogadta fiát, bár az mindent eltékozolt. Az angyal, miközben folytatta, kicsit megint arrébb libbent: - Michael, az angyalok annyira megszerettek téged! Nem gondolkodtál el rajta, hogy vajon mitől szerethetnek annyira? Most már tudod. Mi, te és én, az élcsapathoz tartozunk. Mi vagyunk az igen szeretettek és megbecsültek, mivel vállaltuk a Földre való leszületést, az emberi testben való létet, miközben az előbbi tényeket gondosan elrejtették előlünk. Michael, Te Isten része vagy, olyan része, amely egy magasabb cél érdekében a földi tapasztalást vállalta, és ezt a részedet meg kell ismerned. 350
Michael szinte félelemmel hallgatta mindezt. Visszagondolt az elmúlt néhány hétre. A lila házban meglepő dolgokat tudott meg földi életéről és kapcsolatairól. A bíborszínű házban spirituális családjáról és a szerződésekről tudhatott meg bámulatra méltó dolgokat. Most meg azt hallja, hogy ő, Michael Thomas, ténylegesen egyike a legnagyobb angyaloknak! És a többi ember szintén! Tényleg olyan hatalmas lenne, ahogy az angyal mondja? - Igen, Michael, az vagy! Igen, azok vagyunk! Ideje, hogy megértsd, és felismerd, kiérdemelted a földi megtestesülést. Megtervezted, és ténylegesen sorban is álltái, hogy leszülethess! Az entitások értékelik azt, amit ezzel tettél, és most kiérdemelted, hogy egy újabb szintre léphess. Ezért hát, miután utad során oly sok alkalommal megvallottad Istennek, hogy szereted, ÚGY MOST ÖNMAGADAT IS SZERETNED KELL! Gondolkozz el ezen Michael Thomas, mert ennek igazsága meg kell változtassa látásmódodat, és emberi céljaidat. Mike most már sokkal éberebben tudta befogadni az információkat, mert az angyal nyugalommal és tisztánlátással ajándékozta meg. Gondolatai tiszták voltak. Az angyal folytatta: - Most tehát a legvégső lépés az - és ez lett volna akkor is, ha a Földön maradsz -, hogy elfogadd ezt a kapcsolatot. Érezd, hogy valóságos! Érezd, hogy embervoltod 351 értékes és isteni. Tudd, hogy hozzánk tartozol, és örökkévaló vagy! Michael Thomas, fogadd el az ezt jelképező arany bélyeget! Mike előtt most megjelent hirtelen, ahogy a fehér angyallal Maryt figyeli. Eszébe jutott most valami, ami ez idáig rejtve maradt előtte. Fehér mondott akkor egy mondatot, amit csak most értett meg. Fehér azt mondta: „Mary elfogadta aranyat is!" - Mary ismer téged? - kérdezte Mike. - Mary az ő felső énjét ismeri, Michael, és te valójában erre is gondoltál. Az alatt az idő alatt, míg figyelted őt, végig kapcsolatban volt felsőbb énjével, és Te ezt érezhetted meg. Mary nagyon jól tudta, hogy ő kicsoda. Ismerte az arany szobát, és az arany trónust. Tudta, hogy szent, és hogy kiérdemelte a földi létet. Ő magáévá tette saját szentségét. Michael most megint tisztelettel gondolt Maryre, a pici nőre, aki, bár nem is ismerte, mégis, olyan sok dologra megtanította. - Nagyon is ismer téged, Mike - mondta az arany angyal. - Ismer? Honnan ismerhet? - Onnan, ahogy mindannyian ismerjük egymást - felelte az angyal. - Tudta, hogy az ajándék, amit apjának ad, mások életére is hatással lesz. Intuíciója megsúgta neki. Még azt is érezte, hogy figyelik. Ő, akárcsak te is, magában 352 hordja a térképet és az összes eszközt, mint ahogy az isteni tisztánlátás ajándékát is, amit jelen pillanatban én megosztok veled. Ilyen hatással van egyetlen megvilágosodott ember a Földön. Mike sokat tanult, és Mary iránti tisztelete még nagyobbra nőtt. Mary tudta! Intuíciója megsúgta, hogy figyelik, és hogy amit tesz, azzal segít neki. - Kipróbálhatod, Michael Thomas - az angyal kezdett a tárgyra térni. Michael tudta, hogy valamilyen próba itt is vár rá. Milyen próba? Honnan tudhatja ez az entitás, kinek arca és lelke az övé, hogy Michael Thomas, az ember, önnön értékességét elfogadta-e vagy sem? - Erre egyetlenegy mód van - az angyal egyik oldalra libbent. - Ne ijedj meg, Michael, de a hátralévő időre, amit együtt töltünk, el kell távolítanom a vibrációs védelem ajándékát. Vagy elfogadtad az igazságot, vagy nem. Ez a próba talán nem tűnik nehéznek, de nem juthatsz rajta túl, csak akkor, ha tiszta vagy, és elfogadtad együttműködésünk igazságát. - Elfogadtam - mondta Mike izgatottan. Most vajon mit tesz majd arany angyal? A fény védőburok kezdett eltűnni körüle, és most látszólag ismét ki volt téve az isteni erő szent vibrációjának. Igen, most megint érezt! Megint ugyanaz a szeretet. Entitások millióinak energiáit érezte. Most azonban Mike valami új dolgot is érzett 353 Egyfajta bizsergést, hogy ő is része az egésznek. Lehet, hogy pont éhben áll a próba? - Érzem - kiáltotta Michael. Remélte, hogy ez volt a próba. Talán ezzel véget is ér? De nem, a hatalmas angyal, kinek arca az ő arca volt, most közeledett felé. - Tiszta Szívű Michael Thomas, ülj le a harmadik lépcsőfokra - Mike kezdte megint nehezen venni a levegőt. Sejtjei nem értették, mi történhetett, mi ez a magas vibráció. Mike hangosan beszélt testéhez, nem is gondolt rá, hogy az arany angyal még mindig ott van. Vissza kell szereznie ellenőrzését teste fölött, méghozzá most!
- Mi mind jól vagyunk - mondta sejtjeinek.- Nincs mitől félnünk! Mi kiérdemeltük ezt! - már kiabált. Ösztönösen azt tette, amire Narancssárga tanította, és az eredmény azonnal látható volt. Leült a harmadik lépcsőfokra, és kezdett lassan megnyugodni. Hirtelen észrevette, hogy az angyal figyelmesen nézi. Hatalmas mosoly ült az angyal arcán! - Valóban tudod, mit kell tenned, kedves emberi részem. Ez valami olyan tudás, amit én nem tudnék neked átadni, de amit másoktól már jól elsajátítottál. Lássuk, amit én most adni készülök, szintén teljes mértékben magadévá tudod-e tenni? Ami ezután történt, az még jobban meglepte Michael Thomast mint az angyal arcának felfedése percekkel 354 azelőtt. A hatalmas arany angyal, aki pár perce még az isteni energia lényegét körvonalazta Mike-nak, lassan letérdelt elé. Ahogy az angyal lefelé hajolt, a csodás arany szárnyak fejedelmi módon, arany palástként terültek szét. Épp csak annyira, hogy az angyal lehajolhasson, ám a földet nem érintették. Mike teste megint erősen reagált, de ez most nem okozott problémát. Sőt, Michaelt határozott örömmel töltötte el, ahogy követhette az angyal mozdulatait. Amint letérdelt, az angyal kezében hirtelen egy arany serleg termett, majd lágy szertartásossággal Mike lábai elé tette. Mike-ra nézett, és így szólt: - Ebbe a serlegbe az én jelképes örömkönnyeim hullottak, örömkönnyek, melyeknek kiváltója te voltál, Michael Thomas. Ezennel, tiszteletem jeléül, lábaidat megszentelem, és örömkönnyeimmel megfürdetem. Óh, nem! Az isteni entitás most megfog érinteni engem! Mike már megértette, miben áll a próba. Az arany angyal érintése eldönti, hogy Mike sejtjei valóban megértették-e az önnön értékességéről szóló tanítást, és hogy teste valóban tudatában van-e szent származásának. Itt nincs helye csalásnak. És most mindjárt megtörténik! Az angyal egy picit várt, majd megérintette Michael Thomas bal lábát, és közben megválaszolta Mike kimondatlan kérdését. 355 - Ez a próba nem a vibrációváltásról szól, Michael, mert te és én, soha nem lehetünk azonos rezgésszinten, amíg a dolgok végeztével újra össze nem olvadunk. Ez a próba emberi hitedről szól. Hinnünk kell abban, hogy mi, mint Isten részei, kiérdemeltük, hogy emberek lehessünk. A próba arról szól, megértetted-e maradéktalanul: érdemes vagy arra, hogy lábadat a Szellem megfürdethesse. És arról is szól ez a próba, hogy Isten iránt érzett szereteted kellő-képpen tükrözódik-e önmagád szeretetében. Mike megnyugodott. Ismerte saját lelkét, és tudta, hogy elfogadta az angyal tanításait. Most megértette, hogy a próba során ezt rnost az angyal is megtudhatja majd. Készen állt. Ott ült, a leghatalmasabb angyal előtt. Az angyal termete ellenére úgy helyezkedett, hogy Mike szemmagassága alatt legyen. Ez a gesztus erős hatást gyakorolt Mike-ra, aki érezte, mint törnek fel belőle az érzelmek az esemény hatására. Ahogy az angyal lágyan megfogta lábát, hihetetlen bi-zsergés futott át Mike testén, és ez a bizsergés egészen a szívéig és a leikéig hatolt. Elborították a feltörő érzelmek, és könnyek gördültek le arcán. Nem szólt egy szót se, míg az angyal lágy mozdulatokkal megfürdette lábát. Úgy érezte, a szeretet, amit az angyal iránta érez, minden képzeletet felülmúl. És ő, Mike, közben nem tűnt el, nem semmisült meg egy hatalmas energia kisüléssel. Bár érezte 356 a rezgésszintjük különbözősége miatt ránehezedő nyomást, azzal is tisztában volt, hogy megérdemli az angyal szeretetét. Mégis, csendben maradt, hiszen jól tudta, hogy a szeretet csendes. Azt is tudta, hogy az igaz szeretetben nincs elvárás, és a hatalmas arany angyal semmit nem kér cserébe. Tudta, hogy a szeretet nem túloz, és hogy az angyal mellé nem társulnak újabb mennyei vendéglátók. Ami történt, személyes volt, és az angyal némán arra kérte Michaelt, hogy fogadja el tiszteletét, és csak legyen. Michael Thomasban leírhatatlan érzések keletkeztek. A végtelen öröm és a hála könnyei még mindig folytak arcán, és nem szégyellte őket. Az angyal tudta, hogy Michael Thomas, az ember, a könnyekkel fejezi ki köszönetét, bármilyen furcsának is tűnik. Végül az angyal ismét megszólalt: - Tiszta Szívű Michael Thomas, valóban kiálltad ezt a nagy próbát - a legnagyobb próbát. De most mutatok neked valamit, ami ennél is nagyobb. Bár minden próbát kiálltai, és kész vagy arra, hogy az otthon ajtaját átlépd, most megfürdetem másik lábadat is. Ez példázza Isten irántad érzett szeretetét, számomra pedig megtiszteltetés. Ez már nem próba, azért teszem, mert szeretlek. Soha ne feledd ezt a percet!
Mike életének kétségkívül ez volt a legszentebb pillanata. A könnyek még mindig folytak arcán, ahogy az angyal 357 megfürdette másik lábát is. Majd végzett, a serleg varázslatos módon eltűnt, az angyal pedig felegyenesedett, szárnyai most megint teste mellett. - Most felkelhetsz, Michael Thomas. Szándékaid valóban tiszták, immár kész vagy arra, hogy otthonodat megleld! Mike felállt, körbenézett a szentélyben, majd az angyalra pillantott. Gondolatait olvasva az megfogta kezét, és Mike háta felé intett. - Fel a lépcsőkön, Michael - mondta mosolyogva. Mike megfordult és a gomolygó aranyködbe bámult. Az arany trónus lépcsői egy újabb ismeretlen helyhez vezetik majd el. Hátranézett az angyalra, mintegy megerősítésre várva, hogy valóban egyedül kell felmennie a lépcsőkön. - Az ajtó, amit elérni vágytál, ott van Michael. És még valami! Emlékezz a következőre: a dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak. Mike számára ez a mondat szinte a helyi mantrának számított, és különösebben nem is gondolkodott el már rajta. Tudta, hogy sokáig nem maradhat. Az angyal is tudta, lágyan Michael mellé lépett, megint megérintette, ezúttal átkarolta Mike vállát. Kedves, biztató hangon végül így szólt hozzá: - Én is onnan jöttem, Michael. Ne félj! Minden rendben van. Most menned kell. A cél ott van előtted. Hamarosan találkozunk. Soha nem búcsúzunk, mert mi egyek vagyunk. 358 Mike tudta, meg kell válnia ettől az energiától. Megfordult, és gyorsan felment a lépcsőn. Már értette, miért kellettek a lépcsők! Az ember miatt kellettek, és nem az angyal miatt. A lépcsőfokok pont az ő lábához voltak méretezve. Most minden értelmet kezdett nyerni benne, de már nem akart tovább elemezni semmit. Eljött az idő, hogy belépjen az otthon ajtaján. Gyorsan haladt fölfelé a hatalmas arany trónus lépcsőfokain. Megállt, hátranézett, vetett még egy utolsó pillantást az arany angyalra, saját isteni lényegére, aki most kezeit összekulcsolva, fejedelmi pózban állt a lépcső alján, és felé mosolygott. Igaza volt, nem kell búcsúzniuk egymástól. Az angyal valóban ott volt benne. Mike rájött, hogy ezen az utolsó napon énjének két részével is találkozott. Az egyikben nem volt szeretet, a másik maga volt a szeretet. Valahol a kettő között van helye emberi tudatosságának, és neki magának kell eldöntenie, pontosan hol. Milyen érdekes gondolat! Mike visszafordult, és haladt tovább a lépcsőn fölfelé. A sűrű aranyköd eltakarta, mi volt fölül, és mindig csak körülbelül tíz lépcsőfoknyi területet látott. Óvatosan lépkedett. Legkevésbé arra vágyott volna most, hogy szent utazása csúcspontjához közeledvén lezuhanjon az oszlopról. Jót nevetett magában, ahogy elképzelte magát, ahogy a lépcsőn dicstelenül végiggurul, egyenesen saját 359 isteni lényege elé, majd bocsánatot kér tőle, amiért egy ügyetlen, kétballábas alak. Ettől rögtön vidámabb lett. Érezte, hogy körülbelül kétemeletnyi lépcsőt mászott meg, majd maga előtt nem messze egy kis pihenőre lett figyelmes. Milyen csodálatos trónus! - gondolta. Milyen magas! Az ő trónusa! Végül elérkezett a lépcsősor legtetejére. Egy díszes és fejedelmi arany szék mellett meglátta az ajtót, amit már hetek óta oly nagyon szeretett volna megpillantani. Amire már olyan régóta vágyott, most itt volt karnyújtásnyira tőle. Az ajtó fényben úszott, és olyan volt, mintha falak nélkül állt volna, mintegy az üres térben felfüggesztve. Nem volt egyértelmű, hol válik el az ajtó valósága a trónusétól. Mike látta, hogy az ajtó, és a struktúra, melyben létezett, nem tartozott ehhez a házhoz. Egy átjáró volt, így másik dimenzió jellemzőit viselte magán. Egy csomó írást látott az ajtón, de nem tudta elolvasni őket, kivéve egyetlen szót: OTTHON. Mike régóta várt már erre. Egy csomó dolgon átment közben, sok minden megtanult, és az ajtó túloldalán rá váró dolgokra felkészülve sejtrendszerét is jelentősen megváltoztatta. Ehhez képest minden olyan jellegtelennek tűnt most. Állt az ajtó előtt, közben arra gondolt, mennyi minden esett meg vele, majd a pompás arany angyalra, ki a lépcső aljáról figyelte őt. Eszébe jutott, ami percekkel azelőtt történt közöttük, mikor ő a harmadik 360 lépcsőfokon ült. Igen, ez a legutolsó élmény volt a meghatározó abban, amit most érzett. Mike szertartásosan megállt az ajtóval szemben.
- Kiérdemeltem, hogy megtaláljam otthonom - mondta magabiztosan. - Ezennel megköszönöm, hogy átléphetek az odavezető ajtón. Végtelen szeretettel nyitom ki az ajtót, melyen keresztül eljuthatok oda, ahová már régóta vágyom, haza. Ezzel a kis szertartás véget ért, Michael Thomas vett egy nagy levegőt, és bátran kinyitotta az ajtót, melyen ez a felirat állt: OTTHON. Mike hányni kezdett. 361 TIZENKETTEDIK FEJEZET Az ajtón át hazafelé FORDÍTSD BALRA A FEJÉT, az edény fölé! - kiáltotta a főnővér az osztályos nővérnek. - Rögtön hányni fog. - Magához tért? - kérdezte a szomszéd, aki bekísérte Mike-ot a kórterembe. A fehér kötényes nővér Mike fölé hajolt, és közelről vizsgálgatta a szemét. - Igen. Kezd magához térni - felelte. - Ne engedje majd túl sokat beszélni, legyengülne tőle. Hatalmas ütést kapott a fejére, csak több öltéssel tudtuk összevarrni. A nővér elhagyta a kis fülkét, amit félkör alakban egy függöny választott le a térből. Mielőtt kiment volna, elhúzta a függönyt, Mike és szomszédja most megint kettesben maradtak. Mike kinyitotta a szemét, és rögtön tudta, hol van. Újra a Földön, a kórházban van, ott, ahol ez az egész elkezdődött. A kórtermet bevilágító neonlámpák éles, fehér 362 fényétől Mike arca megrándult, majd behunyta a szemét. A helyiségben hideg volt, Mike arra gondolt, milyen jól jönne egy takaró. A nővér, mintha csak meghallotta volna Mike néma kérését, rögtön megjelent, és hozott egyet. Azután kiment a kórteremből. - Egy darabig nem voltál magadnál, haver! - mondta neki a szomszéd, kicsit zavarban amiatt, hogy még Mike nevét se tudja. - Kötés van a fejeden, egyelőre jobb, ha nem beszélsz! - mondta, miközben kissé idegesen megveregette Mike mellkasát. Mike most egyedül maradt. Fejében ott lebegett minden, amit nemrég még realitásként élt meg. Az egész csak egy álom volt! Az undorító, gonosz lénynek, akit legyőzött, mindenben igaza volt! Ő egész idő alatt itt volt a Földön, kórházban feküdt, miközben agyát teljes homály borította, és a csodálatos dolgok, amiket átélt, a valóságban meg sem történtek. Úgy érezte, megint hánynia kell, de most a valóságtól, amivel a helyzet szembesítette. Magához tért. Csak ábrándozás volt az egész, és az angyalok földje pont az volt, aminek a szörny mondta - csak egy tündérmese. Meg se történt az egész, mert ő, Mike, még mindig a kórházban van! Mindabban, amit látott, vagy amit tanítottak neki, nincs semmi valóságos tartalom, semmi megalapozottság. Lehunyta a szemét, és azt kívánta, bárcsak meghalna. 363 Az éjszakás főnővér bejött a függönnyel elválasztott térségbe, és Mike fölé hajolt. A fertőtlenítő szagból most könnyed parfümillat vált ki. A nővér megvizsgálta Mike homlokán a kötést, és lazán megérintette. - Mr. Thomas, ébren van? - Igen -felelte letörten. - Hazamehet. A sebét összeöltöttük, bekötöttük, nincs nagy baj. Ha gondolja, akár haza is mehet - Mike érezte, valami mégis megváltozott. - És az állam, meg a torkom? - Kutya bajuk, Mr. Thomas. Vagy talán elkerülte valami a figyelmünket? - a nővér kissé aggódva figyelte, ahogy Mike az állat mozgatta, és nyakát tapogatta. Ügy tűnt, tényleg semmi bajuk. - Nem, azt hiszem, csak álmodtam valamit - megint itt volt a valóságban. Hirtelen eszébe jutottak az anyagiak. - Mióta vagyok bent? - Körülbelül három órája - felelte mosolyogva a nővér, és várta a következő kérdést. - És mi lesz a kórházi számlával? - ezt mielőbb tudni akarta. - Mivel a lakás biztosítva volt, a biztosító fizeti. Mindössze néhány papírt kell aláírnia, fizetnie nem kell. - Köszönöm - felelte a nővérnek, aki ezután el is ment. Mike megint egyedül volt. Valami nem stimmelt. Mintha 364
már több hónap is eltelt volna azóta, hogy a betörő a földre rántotta, és dulakodás közben nyakát összelapította, súlyos sérüléseket okozva állkapcsában, és torkában. Mindez még látomását, vízióját vagy álmát - nevezzük bárhogyan is - megelőzően történt. Az, amit álmodott, nem változtathatta meg. Mégis, hogy lehet akkor, hogy se torkának, se állkapcsának nincs semmi baja? Talán maga a támadás is csak egy álom lett volna? Nem, az nem lehet. Majd hirtelen érezni kezdte, hogy hólyagja megtelt. Ki kell mennie a mosdóba! Itt van hát, megint az alapoknál, abban a földi valóságban, amit valóságos emberi lényként megszokott. Felállt, mit se törődve a fejébe nyilalló fájdalommal. Ahogy ment a mosdó felé, látta, hogy még mindig ugyanaz a ruha van rajta, mint amikor megtámadták. Hamar megtalálta a mosdót. Kicsi, egyszemélyes volt, olyan, mint a közkórházakban lenni szokott. Szinte bűzlött a fertőtlenítőszerek szagától, és nagyon tiszta volt. Könnyített magán. Éurcsa érzés volt - mintha valami olyat tett volna, amit hónapok óta nem. Rengeteg folyadék távozott belőle. A mosdóban hirtelen meglátta magát a tükörben. Mintha valahogy megváltozott volna az arca. Élőrehajolt a tükörhöz, hosszú ideig fürkészte szemeit, és el se akarta hinni, amit észrevett. Kiegyenesedett, és megállapította: határozottan jól érzi magát! Talán pont erre a háromórás kórházi pihenésre volt szüksége. 365 Mikor kijött, szomszédja már várt rá, hogy üdvözölje. Kezet fogtak. - Köszönöm Mr... Hm... - kezdte Mike, de gondolkodnia kellett a néven. - Szólítson Tednek, Mr. Thomas- felelte örömmel a szomszéd, hogy Mike már jobban van. -Ted, azóta várt, mióta bent vagyok? - kérdezte kíváncsian. - Ez igazán semmiség, Mr. . . . - Mike vagyok - szakította félbe. - Kocsival vagyok, Mike, akár indulhatunk is haza - a „haza" szó hallatán Mike szúrást érzett gyomrában, mert eszébe jutott, milyen szánalmasan csalódnia kellett az álomban. - Ez remek, köszönöm - Mike őszintén méltányolta szomszédja kedvességét. Amíg az kiment a parkolóba, Mike aláírt minden papírt, majd elhagyta a kórházat. Útban hazafelé szomszédját faggatta a történtekről. Minden pontosan úgy volt, ahogy ő is emlékezett, kivéve a sérüléseket. Csak képzeltem volna őket? - kérdezte magában. Megint megköszönte Tednek a segítséget, és belépett lakásába. Az ajtót a szokásos módon kinyitotta, a gyér világítást felkapcsolta, belépett és becsukta maga mögött az ajtót. 366 Az őt fogadó szagok és látvány nagyon is ismerősnek tűnhettek volna, mégse voltak azok. Bár nagy felfordulás fogadta, és a hifi se volt a helyén, mégis, látta, hogy az akvárium nem tört el, mint ahogy emlékezett. Valami nincs rendjén! Úgy tűnt, mintha egy szegény, szerencsétlen fickó otthonába érkezett volna, és azért jött volna, hogy segítsen neki rendet rakni! Ez a hely nem tartozott hozzá! Mitől gondolhatta valaha is sajátjának? Miért volt olyan sötét és elhanyagolt? Három órája még az övé volt, és most úgy tűnt, mintha egy távoli bolygón élő valakié lenne. Mi ez az egész? Mike rájött, hogy tudatossága már nem azonos azzal az emberével, aki korábban ebben a lakásban élt. Annak, hogy itt aludjon, még a gondolata is valahogy furcsának, és elfogadhatatlannak tűnt. Odament a fiókos szekrényhez, és beletúrt a legfelső fiókba, keresett valamit. Igen, ott, ahol mindig is tartotta, megtalálta hitelkártyáját, amiről azt gondolta, soha nem fogja használni. Túl sok kamatot kell fizetni gondolta mindig. - És amúgy sincsenek nagy igényeim. Mike a kártyát pénztárcájába tette, megnézte, van-e a tárcában legalább pár dollárnyi készpénz, majd összeszedett néhány ruhaneműt és tisztálkodási szert. Tudta, hogy személyes tárgyaiért és a halért még vissza kell majd jönnie, de gondolataiba erősen bevéste, hogy a lakásbérletet mielőbb fel kell mondania. Majd átment Tedhez, és röviden 367 elmondta neki, mit szándékozik tenni, arra az esetre, ha rendőrségi ügy lenne a betörésből. Hívott egy taxit, a város egy jó hírű negyedébe vitette magát, és azonnal szobát bérelt egy kellemes szállodában. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor megpillantotta a szálloda pazarul berendezett hallját, és fényárban úszó, gazdagon díszített előterét. Ez már inkább az övé! Holnap új lakást keres majd - amint az őt megillető állást megkapta. Ahogy a szálloda haliján át a liftek felé lépkedett, több fej is felé fordult.
Valami pozitív energia vette körül, ami figyelmet követelt magának. Mintha legalábbis valami híres ember, egy sztár lenne! Mike a szállodai szoba ágyán feküdt, és azon gondolkodott, vajon mi történhetett vele. Csodásán érezte magát! Nyugodt volt. Teljesen biztos volt benne, hogy holnap, egy napon belül kap egy remek állást itt, Los Angelesben, egyszerűen azért, mert jó abban, amit csinál. Alig várta, hogy új emberekkel találkozhasson, adhassa önmagát, és elindíthassa szakmai karrierjét. Egyszer csak történt valami. Shirley jutott eszébe, de közben már nem érzett fájdalmat. Nem volt ott a kínzó érzés, hogy egy értékes kapcsolatot elveszített, nem érezte szánalmasan magát, nem érezte, hogy emiatt vissza kellene vonulnia magányába. Mike elismerő pofát vágott, mikor arra gondolt, ki az, akivé vált. Mi történt velem, hogy most így 368 viselkedem? Igen, Shirley csak a szerződést teljesítette. Én legalább annyira felelős vagyok mindenért! Jóságos ég! Mit fogalmazott meg most? És mennyire igaz volt! Mike most valami olyat készült tenni, amitől pár órája még halálra vált volna. A telefonhoz lépett, és tárcsázta a jól ismert számot. Kicsöngött egyszer, még egyszer, majd kellemes női hang hallatszott a vonal túlsó végén. - Igen, tessék! - Shirley- Mike megörült a lány hangjának. - Mike? - úgy tűnt, hogy a lány viszont nem igazán örül az övének. - Figyelj, csak azért hívlak, mert tudni szeretném jól vagy-e, és hogy elmondjam, nincs bennem semmi rossz érzés kettőnkkel kapcsolatban. - Mike? Tényleg te vagy az? Annyira másnak tűnsz. - Szeretném teljesen lezárni a múltat, és elmondani, őszintén kívánom, hogy boldog legyél. Megérdemled, mert nagyon rendes lány vagy. - Mike? Nem hiszem el, hogy te vagy! - Pedig én vagyok. - Talán új barátnőd van? - Nem, Shirley. És tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam. Azért hívlak, hogy elmondjam, jól vagyok, és a legjobbakat kívánom neked is. Jó volt együtt, és remélem, te is jó érzésekkel gondolsz rám. 369 - Mike? Mi történt veled? - Most nem tudok többet mondani, talán máskor beszélünk majd róla. Szia! - Mike? Ugye, csak vicc az egész? Mike nagy békét érzett magában, mikor a kagylót letette. Lezárta életének egy fejezetét, és nagyon örült, hogy megtette. A lány hangja semmi negatív érzést nem hozott fel belőle, csak a lezárás nyugalma volt most benne, és az, hogy nagyot lépett előre. Mike különösen érezte magát. Valami megváltozott. Olyan dolgokat tett, amiket a régi Mike nem tett volna. Érezte a pillanat energiáját, és nem aggódott amiatt, hogy egy szállodai szobában van, ami napi száz dollárjába kerül. Teljesen tudatában volt, hogy lesz miből kifizetnie, mert új állásának köszönhetően anyagi bőség köszönt majd rá. Pedig még meg se kapta az állás! Ez nem az a Mike volt már. Ez az „időszerű" Mike volt, aki tisztában volt saját értékeivel, és a dolgok egyetemes működésével. Úgy érezte magát, mint aki újjászületett, és belső megelégedettségének jegyei kívül is láthatók voltak. Egyszer csak az ismerős borzongást érezte végigfutni gerincén, és valami módon rögtön tudta, mit jelent. Határozottan az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. Barátja, John állt ott, aki épp most készült bekopogtatni! - Szia, John! -ölelte meg barátját. 370 - Honnan tudtad, hogy jövök? - kérdezte meghökkenve. - Gondolom, megéreztem. Gyere be! - Téged aztán nem könnyű megtalálni! Hallottam, a betörésről, és jöttem, ahogy tudtam. A szomszédod mondta, hogy itt vagy. Hogy vagy? A fejeden sérültél? És mi baj van a lakásoddal? És egyáltalán, mit keresel ebben a szállodában? - John sortűzszerűen pergő kérdéseire Mike feltartotta a kezét, mint aki megadja magát, és mosolygott. - John, a fejemmel minden rendben. Ami a lakást illeti, az egy kész szemétdomb, semmi keresnivalóm ott, ahogy a cégnél se. Ezt mind a ketten jól tudjuk - John megdöbbenve hallgatta. Mindig is remélte, hogy
Mike egyszer csak kikeveredik a hullámvölgyből, de hogy egyik pillanatról a másikra egy Superman lesz belőle, arra nem volt felkészülve. - Michael, mi történt veled? Teljesen megváltoztál! - Tudom. Nem mondhatom el neked, hogy miért, pedig olyan sok dologra rájöttem! Jó érzések vannak bennem, nyugalommal és lelkesedéssel nézek az életemre - John csak figyelt, és keveset szólt. Mike folytatta. - Hoznék neked valami innivalót, de nem tudlak semmivel megkínálni. Mi lenne, ha lemennénk, és együtt vacsoráznánk? - Úgy érted, ide, a szálloda éttermébe? - Igen. Meghívlak. - Benne vagyok! - felelte John, és hosszasan nézte Mike-ot. -Te aztán tényleg megváltoztál! 371 A két férfi elhagyta a hotelszobát és a szálloda alsó szintjén lévő étterembe ment. Ott John nem győzte hallgatni Mike-ot, aki az álom kivételével mindenről mesélt neki. Beszélt arról, hogy hogyan zárta le kapcsolatát Shirley-vel, milyen új állást szeretne, és arról, hogyan látja most az életét. Ékesszólóan ecsetelte, hogy az igazság mindig győz, hogy a megbocsátás és az őszinteség képes bárki életében békét teremteni. Azokról a dolgokról, amiket régen éles kritikával illetett volna, most megértőén, nagyfokú toleranciával beszélt. Kifejtette, hogy senkinek se kell azzal beérnie, amit az élet elé rak, mert mindenki maga teremti saját realitását. John némán hallgatta. Teljesen áthatotta, amit barátja mesélt. Hagyta, hogy Mike csak mondja, és mondja, végig a hosszú vacsora alatt. Mike még akkor is beszélt, miközben az édességet megették, és vacsora utáni kávéjukat elfogyasztották. Olyan érzése volt, mintha egy „Érezd jól magad" tréning kétségkívül hatásos bevezetőjét hallgatná. Minden olyan meggyőzőnek tűnt. Végül, mikor Mike szája épp tele volt, ő kérdezett valamit: - Mike, véletlenül nem egy halálközeli élményen, vagy valami hasonlón mentél át? - kérdezte komolyan. Egy nappal korábban még a régi, csapnivaló önértékeléssel rendelkező Mike volt, aki mindig kész volt búslakodni és szenvedni. 372 - Nem, John. Nagyon is ÉLETKÖZELI volt az élmény - mind a ketten felszabadultan nevettek. Bár a megjegyzés humorosnak tűnt, mégis, pont arra utalt, ami ténylegesen történt vele. Még nem volt rá felkészülve, hogy látomásáról beszéljen, de már olyan jó érzésekkel gondolt az életére! John nem akart még elbúcsúzni. Részesült a Mike-ot körülvevő energiából, és ezzel tisztában is volt. Beszélgetés közben ő maga is eldöntötte, hogy új munkát keres. Mike meggyőzte, hogy többet érdemel, és John tudta, hogy így van. Mike lelkesedése és újra megtalált pozitív személyisége őt is felvillanyozta. Igen, a pozitív hozzáállás kétségkívül ragadós volt, és hogy mit gondolt a magasröptű gondolatokról? Nos, igazából nem találkozott még velük, de ártani biztos nem árthat, ha meghallgatja őket. Mindenesetre, most ő is azt gondolta magáról, hogy nagyon is sokat érdemel. Miközben a két férfi jó éjszakát kívánt egymásnak, Mike megint melegen átölelte barátját. John közben rájött, hogy még soha nem ölelte át, de most, ezen az estén, kétszer is megtette. Mi történhetett vele? És milyen jó barát lett belőle! Úgy látta, Mike szinte egy másik világban él, miközben mégis itt van, és szeretetteljes nyugalommal szemléli a világot. Nem ítélkezett, boldognak tűnt. Micsoda ember lett belőle mekkora változás! 373 Mike visszament szobájába és leült az ágyra. Merheti-e akár egy percre is azt remélni, hogy álombéli utazása valóságos volt? És ha az volt, akkor miért van most újra a Földön? Valahogy semmi se volt a helyén. Valahogy minden más volt, mint aminek lennie kellett volna. Hogyan? A dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak? Mike hirtelen furcsa, mégis ismerős dolgot érzett. Intuíciója ösztökélte, teste beszélt hozzá. Mike felkelt, és a szoba túlsó sarkában lévő székhez ment, és leült. Ott valami olyan dolgot tett, ami teljesen normálisnak tűnt számára. Becsukta szemét, és karját fölemelve fennhangon, szertartásosan beszélni kezdett: - A Szellem nevében, kérem, hogy mutattassék meg nekem mindaz, amit most tudnom kell. Bár a helyzetet örömmel elfogadom, de nem értem - Mike hallgatott, szemei csukva. Majd hirtelen, mintha vakító fényesség robbantott volna szét mindent. Mike-ot hirtelen, egy dimenziókapun át olyan helyre repítették, ami övé, egyedül csak az övé volt. Michael Thomas belső szentélyébe, ahol kapcsolatba léphetett a Szellemmel, egy olyan helyre, ahová meditációiban
a későbbiekben gyakran ellátogat majd. Repült a térben, teljesen tudatában annak, hogy megint „álom” állapotban van, bár ez az állapot, ugye, valójában nem is álom? - Nem, Michael Thomas, nem az - Fehér hangját hallotta! Ki 374 merje-e nyitni a szemét? Nem akart elszakadni ettől a helytől, mert tudta, ő itt csak látogató. Nem akarta, hogy előbb visszazuhanjon a hotelszobába, mielőtt ott végzett volna. A nagy fehér angyal folytatta. - Ez csak a megváltoztatott realitás egyik állapota. Most melyik tűnik számodra valóságosabbnak, Michael? - Fehér- kiáltotta az angyalnak. - Igen, Micbael. - Olyan jó újra hallani a hangodat! - mondta Mike nagyon izgatottan. Szinte ordította. - Nem álom volt! Tudtam! -Nem álom volt Michael. - Mi történt? Miért nem a mennyországba kerültem? Hol történt hiba? - annyira boldog volt, hogy lelki barátjával beszélhet erről. - Nyisd ki a szemed, Michael! Vendégeink lesznek. Mike lassan, fokozatosan kinyitotta a szemét. A dimenziókapu stabil maradt, és Mike nem esett ki meditatív állapotából. Hihetetlen fehérségű térben lebegett lótusz pozícióban. Arra a helyre emlékeztette Mike-ot ahol a szeretet hatalmas angyalával első ízben találkozott. Kicsit alatta, őt körbefogva, hét apró, fényes energiaforma egy kört alkotott. Majd a hét ködszerű színcsoport mindegyike kezdett kiterjedni. Minden csoport mintha egy halványszínű felhővé vált volna, mely lassan kezdett megtelni, és 375 formát ölteni. Tudta, mi fog történni, és örömében nagyot dobbant a szíve! Alatta a hét halvány, színes felhő színei kezdtek felerősödni, és végül pompás lényük igazi fényességével ragyogtak. Ott volt Kék, Narancssárga, Zöld, Lila, Bíbor, Fehér és még az Arany is! Egyenlő távolságokra elhelyezkedve a térben, a hét kis felhőből kialakult a hét angyal alakja. Barátai itt voltak mind! Közben vigyázott, nehogy elszakadjon a finom kötél, mely hotelszobában ülő testéhez kötötte. Most megint két helyen volt egyszerre. A hét angyal ott maradt néhány percig Mike szentélyében, kezüket szertartásosan a közép, Mike felé emelték. Mike velük ünnepelt. Érzékelte, és csenddel tisztelte meg az angyalok formálta kör szent energiáját. Az arany angyal szólalt meg elsőként: - Tiszta Sztvű Michael Tbomas, üdvözlünk téged! - Én is titeket - felelte a hálával és békével telt Mike. - Mit szeretnél tudni, Micbael?- kérdezte az arany angyal szinte nevetve. Tudta, hogy Mike-ban az a vágy munkál, hogy megtudhassa, mit hibázott el, miért került vissza a Földre? Most Fehér szólalt meg, Mike gondolatban feltett kérdésére válaszolva: - Szeretnéd meghallgatni eredeti kérésedet, Micbael?- Mike nem értette, mire gondol Fehér, de hallgatott. 376 Majd, mintha magnóról játszották volna le, visszahallotta saját szavait abból az időből, amikor először fogalmazta meg a fehér angyal kérésére, hogy mit jelent számára az otthon: „Azt akarom, hogy szeressenek, és ott akarok lenni, abol szeretet van. Azt akarom, hogy életemet béke és nyugalom bassa át. Nem akarom, hogy mások aggodalmai, kicsinyes dolgai hatással legyenek életemre. Nem akarok a pénz miatt aggódni. Szeretnék minden félelmet, szorongást elengedni, és megnyugodni! Belefáradtam az egyedüllétbe. Azt akarom, hogy jelentsek valamit az univerzum többi lénye számára. Tudni szeretném, hogy létezésemnek oka van, és hogy a mennyországba kerülve, vagy bárminek is hívják, az isteni terv megbízható és megfelelő része leszek. Nem akarok már olyan emberként élni, amilyen voltam. Olyan akarok lenni, mint TE! Ezt jelenti számomra az otthon"- így írta le, mit jelent számára az otthon. Mikor a fehér angyal megkérdezte, ő pontosan ezekkel a szavakkal fogalmazza meg! Kék szólalt meg következőként: - Íme, az életed, Michael Thomas. Rendelkezel intuitív térképpel, mely lehetővé teszi számodra a békés létezést, mert már megértetted a Szellem működésének „időszerűségét". Mike rájött, hogy Kéknek igaza van. Nem csinált abból gondot, hogy talál-e holnap új állást. Ott volt benne a „térkép", és ez segít majd neki a megfelelő helyet megtalálni. 377
Most a Narancssárga angyal jött: - Magas vibrációd ajándékai és eszközei segítik, hogy megtartsd egyensúlyodat a Földön, és távol tarthasd magad mások drámájától, ha úgy akarod. Ha mégis utadba akarna állni bármi negatív dolog, rendelkezel az erővel, mely képes elpusztítani. Mike tudta, hogy Narancssárga is igazat beszél. Már egyáltalán nem is gondolt életének korábbi drámai eseményeire. A Shirley történet törlődött tudatából, mintha meg se történt volna. Most Zöld következett: - Tested mindig megadja neked a nyugalom érzését, Micbael. Tested most bölcsességgel és tudással teli. Mike soha nem érezte magát jobban, és tudta, hogyan őrizheti meg teste egészségét. Zöld tanításait mindig szem előtt kell tartania! Most Lila volt soron. Hangja mézédes volt: - Michael, az isteni terv határozott célokkal és felelősséggel teli része vagy. Képes vagy saját realitásodat megteremteni, és soha nem kell újra aggódnod. A család körülvesz téged! Tudta, hogy ez is igaz. Valóban, ő maga teremti meg aggódások nélkül jövőjét. Érezte, hogy a család segítsége ott van vele, és hogy mindig a megfelelő helyen lesz a megfelelő időben. Bíbor hangja szólalt meg: - Soha nem leszel már ugyanaz az ember, aki voltál, Michael Thomas. Saját szándékaid révén, örökre megváltoztál. Így van! Mike érezte, már soha nem lép hátra. Nem ugyanaz az ember volt már. A lakását már valaki más bérli, 378 és ruháin is túlad. Ez a Mike egy új Mike volt! Majd megint Fehér elbűvölő hangja szólt: - Immár megbízható részét képezed a szeretet tervének, Michael. Végtelenül szeretünk téged, és te rendelkezel a képességgel, hogy továbbadd másoknak ezt a szeretetet - de még Jel kell ismerned az - előtted álló ajándékot! Ez mit jelenthet? Miért Fehér volt az, aki mindig olyan válaszokat adott, amire újabb kérdése merült fel? Majd legvégül, az arany angyal szent hangja szólalt meg, erőteljesen, mégis lágyan: - Olyanná akartál válni, mint egy angyal, Michael? Mit tanultál meg az én házamban? Azt, hogy Isten csodálatos része vagy, aki magas vibrációt képvisel a Földön. Angyal, álruhában. Egyike azoknak a keveseknek, akik ennek tudatában is vannak, és akiket Isten felszentelt. Valóban, ő kérte, hogy angyal lehessen, és soha nem volt tudatában, hogy mindig is az volt. Majd hirtelen, mintha minden angyal egyszerre jelenítette volna meg Mike fülében a közös angyali energia hangját: - EZ az otthonod, Michael Thomas! Azért vagy itt, mert ezt kérted tőlünk. Ez az a hely, ahová tartozol, és ahol változásokat hozhatsz a bolygó életébe. Ezzel kérésed minden része teljesült. A fény harcosa vagy. Mint Mary, te is az isteni energiát hirdeted. Legyőzted, a szörnyet, elfogadtad árarányát, és évszázadok bölcsességével rendelkezel. Michael Thomas tudta, hogy jön még más látnivaló is. Az angyali jelenések megint elveszítették formájukat, és 379 hét kis színes fénygomolyag vált belőlük, majd összeolvadtak, és egyként vibráltak, vakító, gyémánt fénnyel. A gyémántfelhőben hirtelen éles színek villantak meg és szikráztak föl, a látvány minden képzeletet felülmúlt. Mike belül érezte, hogy az angyalok most megbeszélést tartottak. Kis idő múlva hallotta, hogy egyként a következőit mondják: - Michael Thomas, ma egy új jelzőt kapsz neved mellé. Mikor az ösvényen haladtál, akkor Tiszta Szívű Michael Thomasnak hívtunk, de mára már kijártad az iskolát. Egy magas vibrációja lénnyé váltál, aki félig ember, félig angyal. Mától tehát a neved: időszerű Míchael. Ez az elnevezés jelképezi a „most" vibrációját, és egyike a legnagyobb elismeréseknek, mit adományozhatunk, Mike ezt az új nevet nagyon mulatságosnak tartotta, de tudta, hogy az angyalok nagyon is komolyan gondolták az új vibrációjának megfelelő névadót. A látványos gyémántköd lassan egy gyémántformát vett fel, alulról felemelkedett, Mike fölé szállt, és a teret, ahol Mike állt, beborította gyémánt fénnyel. Mike szeretetfürdőt kapott, és megint érezhette Isten átható jelenlétét. Minden sejtje ünnepelt, és testéből túláradó hálaérzet tört fel. Az érzés Mike testének minden pórusát átjárta, és tudta, ideje visszatérni a szállodai szoba székébe. Az angyalok közös energiájukkal egy újabb üzenetet küldtek neki, és ahogy Mike visszatért székébe, az még fülében csengett: - Michael, végtelenül szeretünk téged! 380 Mike egy darabig ült a székben, kezdett lassan visszatérni meditációs felismerései magaslatáról. Minden, amit spirituális útján a házakban megtapasztalt, valós volt, és minden tanítás pontos és igaz. Minden tudás
vele volt még, ahogy ott ült a szállodai szobájának székében, Los Angelesben. Megszédült ettől a felismeréstől, és azon gondolkodott, vajon hányan lehetnek, akik jártak ott, ahol ő. Kimerült volt. Szinte elaludt a zuhany alatt, de valahogy sikerült elvánszorognia az ágyig. Túl fáradt volt hozzá, hogy azon gondolkozzon, mi jöhet most. Aludnia kellett, és mély álomba zuhant. Másnap reggel nagy tettrekészséggel ébredt. Kiment szobájának erkélyére, és körbejáratta tekintetét. Nincs korlát, bármit megtehet! Bárhol, ahol jár, változásokat idéz elő. Tudta, sok minden vár még rá, sok dolgot kell még megértenie és megtanulnia, különösképp azt, hogyan tudja megőrizni új vibrációját, mikor a régi vibrációt képviselő emberek között jár. Nem aggódott. Évszázadok szeretetét és bölcsességét hordta lelkében. A benne élő angyal vigyáz rá, ő pedig mindig érezni fogja, mit tegyen. Az új állást még annál is egyszerűbben megkapta, mint ahogy képzelte. A nagy cégeknek pont olyan, az értékesítésben kiváló képességekkel rendelkező, becsületes emberekre volt szükségük, mint ő, és Mike minden egyes szavával és minden egyes mozdulatával jól képviselte új énjét. 381 Új ruhákat vásárolt, és magas célokat tűzött ki maga elé. A „felvétel nincs" tábla mellett besétált a legnagyobb céghez, amelyről úgy érezte, az ő tudására van szüksége. Percek alatt megkapta az állást, és úgy hagyta el az épületet, hogy akár rögtön tarthatott volna egy kurzust arról, hogyan teremthetjük meg saját realitásunkat. Mike-ot erősen foglalkoztatta mindaz, amit új énje jelentett. A tény, hogy itt van az otthona, végre kezdett tudatossága részévé válni. Új állása biztos volt, és már lakást is elkezdett keresni magának. Három nap telt így el, mikor egyik reggel, a zuhany alatt, hatalmas felismerés tört rá. Mi volt az, amit Fehér mondott neki, ő pedig nem értette? „Michael, még fel kell ismerned az előtted álló ajándékot!" Michael szemét a megértés könnyei lepték el. Rájött, hogy valóban a legnagyobb ajándék vár rá! Ezt az ajándékot csakis úgy kaphatja meg, ha emberként itt, a Földön él. Ám erre csak most, a Földre való visszaérkezését követő harmadik napon döbbent rá! Mike letérdelt a fürdőszobában, és úgy mondott köszönetet a lehetőségért. Megrázkódott a felismerés erejétől, majd emlékezetéből előhívta a szükséges információkat. Szíve majd kiugrott a helyéből, mikor megértette, mindez mit jelent. 382 A TÖRTÉNETNEK EZEN a pontján elbúcsúzunk Michael Thomastól, aki még mindig keres valamit. Intuitív eszközei és ajándékai révén jól tudja, még nem tökéletes. De térképe a megfelelő irányba igazítja, és az Igazság Kardja fényül szolgál majd neki a sötétségben, miközben magas frekvenciáján az F hangot zengi. Szívének és lelkének sejtjeibe vésve Mike a fehér házból magával hozott egy éles képet. Semmi nem állítja meg az Időszerű Michael Thomast, hogy megtalálja a szent ajándékot, mely még rejtve van előle. Arcán a feltétlen tudás mosolya, hogy keresése sikerrel jár majd, csak el kell kezdenie. Mike tudja, kapott egy második lehetőséget, hogy megtalálja a számára legértékesebbet, élete szerelmét, akihez egy erős szerződés köti. Szerződésük ereje mágnesként húzza őket egymás felé, és miután megtalálják egymást, többé már képtelenek lesznek egymás nélkül élni a Földön. Mike keresi a gyönyörű, vörös hajú nőt, kinek bőre, mint az elefántcsont, szeme, mint a gyémánt. Nem tudja földi nevét, de ez nem számít, mert Anolee energiája jelzőfény lelkének. Ha leendő gyerekeikre gondol, még inkább nő benne az elhatározás, hogy élete virágját megtalálja. Elektromosság tölti be a teret, és szinte kisül a lelki indíttatásokkal és szeretettel telített energiától, mely teljesülni vágyik. A győzelem illata bódító. Mike életének 383 egyetlen rózsáját rövidesen megtalálják, szépségét csodálni fogják. Illatát egy életen át becsben tartják, tökéletes szépségének és természetes előkelőségének csodálattal adóznak. Ott van valahol, az embertömegben, és Mike tudja, meg fogja találni őt. Az angyalok mosolyognak, mert ők is tudják, hogy eléri célját. Michael Thomas hazaérkezett. 384
UTÓSZÓ A MlCHAEL THOMASRÓL és a hét angyalról szóló történet sorai mögött számtalan metafora és spirituális igazság bújik meg. A fejezetek számától a spirituális nevek számmisztikái jelentéséig több rejtett tanítást fedezhetnek fel mindazok, akik kellően nyitottak ahhoz, hogy felismerjék őket. Az egyes színek energiája széles körben ismert - segítségükkel mélyebb értelmet nyer a történet, sokkal mélyebbet, mint amire pusztán a szöveg alapján gondolnánk. 1) Vajon mi volt a Térképek Házában Michael Thomas-nak adott furcsa térkép igazi üzenete? Hogyan alkalmazhatjuk mindennapi életünkben? 2) Mit jelképezett a rothadó étel az úton? Mi az a „szellemi eledel", ami szintén csak azon a tányéron fogyasztható, amelyen felszolgálták? 385 3) Miért nem szállnak vitába az angyalok Michaellel, és miért nem próbálják meggyőzni, mikor látják, hogy a vesztébe rohan? 4) Mi rejlik a mögött az üzenet mögött, hogy testünkre többes szám első személyben gondoljunk? (én helyett „Ml") 5) Valóban teremt-e kihívásokat az ember számára a vibrációváltás? Hol látunk erre példákat? 6) Miért kellett Michael Thomasnak régi fegyvereivel harcolnia a spirituális földön? Miért nevezik a fény harcosának? Nem a régi energia-felfogást tükrözi a fény harcosa elnevezés? 7) Mit jelképezett, mi volt valójában AZ? Mit jelent a sötét oldal? Tartozom egy vallomással. A történet által megjelenített valódi metafizikai sajátosság egyetlen egyszer sem kerül említésre a könyvben. Egy szó, ami nem szerepel a szövegben! Vajon mi lehet? A könyv végéhez érkezve ki-ki tegye fel magának a kérdést: „Én vajon, megtaláltam otthonomat?" Leghőbb vágyam, hogy a kérdésre minden olvasó igennel felelhessen. 386 A szerzőről LEE CARROLL ÜZLETI és gazdasági tanulmányokat folytatott Kaliforniában, a California Western University hallgatójaként. Az egyetem elvégzését követően San Diegóban üzleti vállalkozásba kezdett, ami 27 éven át virágzóan működött. Hogy kerülnek ebbe a képbe az angyalok és a parabolák? Lee úgy fogalmaz, Isten sokkolóan vágta képébe az igazságot, hogy vegye már végre észre, spirituális tapasztalásai valódiak! A fordulópontot az jelentette, amikor 1989-ben egy médium Kryonról beszélt neki, majd rá három évre egy másik médium ugyancsak. (Még le is betűzték KRYON nevét!) Lee első félénk lépésként a Kryon-írásokkal megkereste a kaliforniai Del Mar metafizikai csoportját, és ami ez után jött, az ma már kész történelem. Kilenc év alatt tizenegy könyve jelent meg - tizenhat nyelven! Így napjainkban 387 spanyol, francia, német, kínai, héber, angol, dán, olasz, görög, magyar, bulgár, orosz, japán, dán, finn és török nyelven forgathatják az olvasók szerte a világon az eddig több mint 800 000 példányban megjelent 96 Kryon könyvet! Lee és Jan Tober 199I-ben Del Marban elindította a Kryon-csoportok működését. A családi ház nappaliját hamar kinőtték, és székhelyüket Del Mar egyik templomába tették át. Jelenleg a világ különböző helyszínein tartanak rendszeresen előadásokat és közvetítéseket, melyeken eddig egyedül Európában is már több mint 3000 fő vett részt. Az Internetes világháló indulásától Kryon rendelkezik a legátfogóbb New Age adatbázissal, honlapja (www.kryon.com) jelenleg napi 15 000 látogatót regisztrál. Itt a legkülönfélébb érdekességek között böngészhetünk, elérhetjük a folyamatosan új cikkeket közlő on-line újságot, és tallózhatunk a fotóalbumban. 1995-ben Lee felkérést kapott az ENSZ-től, hogy közvetítse Kryon üzeneteit az ENSZ „Társaság a Megvilágosodásért és az Átalakulásért" (SEAT) nevű csoportja számára New Yorkban. A közvetítés kedvező fogadtatásra talált, és Lee ezt követően még további két alkalommal, 1996-ban és 1998-ban is továbbíthatta az ENSZ-küldöt-tek számára Kryon szeretetről szóló üzeneteit, A találkozókra az ENSZ épületének emeletén, nem messze az ENSZ Közgyűlés helyszínétől, a 6. sz. tanácsteremben 388
került sor, és csakis ENSZ-küldöttek, valamint a spirituális csoport, a SEAT meghívottjai vehettek részt rajta. Lee 2004 szeptemberére újabb meghívást kapott. Lee tizenegy Kryon-könyv szerzője, ebből az indigó gyerekekről szóló két könyvet spirituális társával, Jan Toberrel közösen jegyzi. Az indigó gyerekek honlapja a www.indigochild.com címen érhető el. Lee San Diegóban él, itt születnek ihletett írásai. ___ A MAGYAR HONLAPON (www.mandala-veda.hu) olvashatsz több közvetítést, a „kérdések és válaszok" magyar fordítását, találhatsz számtalan érdekességet az indigókról, információt a magyar Kryon klubéletről, csatlakozhatsz a csevegőhöz, elérheted az amerikai web-oldalt. 389
